EGYÉB HULLADÉKOK
6.1
Üvegkörforgás Tárgyszavak: üveg-újrahasznosítás; szelektív gyűjtés; feldolgozási technológia; logisztika; betétdíj.
A német üvegipar még a 70-es években elhatározta, hogy saját hatáskörében egy jól működő újrahasznosító rendszert épít ki. Mivel az 1991-ben életbe lépett csomagolási rendelet nem érte felkészületlenül az ipart, 1993-ban megalakították a Gesellschaft für Glasrecycling und Abfallvermeidung mbH-t (GGA – Üveg Újrahasznosító és Hulladékmegelőző Társaságot). A társaság célja a DSD (Duale System Deutschland) keretében begyűjtött valamennyi üveg csomagolóeszköz újrahasznosítása. A társaság a helyi önkormányzattal közösen az egész országot lefedő hálózaton keresztül a fogyasztói üvegcsomagolások beszerzését, értékesítését, begyűjtését és a használt csomagolóeszközök újrahasznosítását végzi. Az országszerte felállított 300 E konténer nemcsak a szervezet munkáját segíti, hanem a fogyasztók kényelmét is szolgálja.
A rendszer működése A használt üveget szín szerint szétválogatva háromrekeszes szállítójárművekkel az előkészítő telepekre viszik, ahol az üveghulladékból feldolgozásra alkalmas cserepet készítenek. Az üveggyárak az üvegcserépből új üveget állítanak elő. A folyamat a végtermék minőségének változása nélkül tetszés szerint megismételhető. Az üveg újrahasznosítási aránya az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt, ami részben a lakosság körében végzett felvilágosító tevékenységnek és a jó marketingnek köszönhető, de fontos szerepet játszott a jól szervezett begyűjtés és hatékony feldolgozás is. A termelés és újrahasznosítás aránya a 70-es években mindössze 7% volt, a 80-as évek végére már elérte az 50%-ot. A 2001-es statisztikai adatok szerint a 3,1 M t értékesített üvegpalack 86,6%-a került vissza az anyagi körforgásba, ami a GGA fennállása óta rekordnak számít. Ma Németországban 5 db üveg csomagolóeszközből 4 db-ot újrahasznosítanak. A 2001. évi adatokkal számolva a visszagyűjtött mennyiség 2,5 M t volt, ehhez a töltőüzemek további 500 E t ún. gyártási cserepet szállítottak. A kereken 3 M t használt üvegből az üvegipar 2,6 M t új üveget állított
elő. 311 E t cserepet külföldi olvasztók vásároltak meg, végeredményben 41 E t üvegből nem állítottak elő csomagolóeszközt. Ezt a mennyiséget az építőipar dolgozta fel.
A használt üveg csomagolóeszköz feldolgozása Az üvegipar 65%-ban alkalmaz használt üveget új palack gyártásakor, de cél a 90%-os felhasználás. Az üvegcseréppel nemcsak alapanyagot takarítanak meg, hanem igen jelentős energiamegtakarítás érhető el, ami a jelenlegi 65%-os felhasználás mellett 19,5%-ot jelent. A kevesebb energiaráfordítás kisebb NOx- és SO2-emisszióval jár, a szén-dioxid-kibocsátás még nagyobb mértékben csökken, mivel a szinterezés szén-dioxid-mérlege kedvezőbb az égetésénél. Jó minőségű termék csak teljesen homogén, azonos színű cserépből állítható elő. A fehér üveg még kényesebb, itt további gépi válogatás és tisztítás szükséges. Ezeknél a műveleteknél a legkorszerűbb technikát alkalmazzák. Az anyagkeverék egy színellenőrző kamera előtt halad el, amely jelzi és levegőárammal automatikusan eltávolítja a rendszerből az eltérő színű cserepeket. Egy másik módszernél lézersugár tapogatja le az egymástól 2 mm távolságra levő részecskéket. Az optikai érzékelő azonnal jelzi az eltérő színt, így biztonságosan kiszűrhető az eltérő színű üvegcserép. Az újraolvasztott üvegcserépből előállított termék minőségét és megjelenését nagymértékben rontja, ha a cserép kerámiával, kővel és porcelánnal (Keramik, Stein, Porcellan = KSP), illetve fémmel szennyezett. Eltérő olvadáspontjuk miatt az egyéb üveghulladékok, mint pl. képernyőcső, üvegkerámia vagy a műszaki üvegáruk komoly üzemzavart idézhetnek elő a feldolgozás során. A hatékonyabb válogatás és osztályozás érdekében folyamatosan fejlesztik az alkalmazott módszereket. A KSP frakciót egy olyan optikai rendszer figyeli, amelyikkel 16 M különböző szín és színárnyalat különböztethető meg. A rendkívül nagy felbontású érzékelő az idegen részecskéket a színellenőrzésnél alkalmazott levegőkifúvatással távolítja el a rendszerből. Az idegen részecskék felismerése azon alapul, hogy míg az üveg átereszti a fényt, a szennyezések nem. A tisztítandó cserép a lézerérzékelő előtt egy csúszdán halad el. Az érzékelő több, egymástól függetlenül dolgozó infravörös lézer diódából áll. A lézersugár az átlátszó üvegcserepeken akadálytalanul áthalad, de a KSP- vagy fémrészecskék nem engedik át. Ha az érzékelő nem kap jelet, a rendszer rögtön működésbe lép. Egy érzékelő másodpercenként 3800 mérést és értékelést végez, a nagy felbontóképesség révén a legkisebb idegen részecske is kiszűrhető. A fémmentesítés a KSP-frakció eltávolításához hasonló fontosságú. A szállítószalagra helyezett üvegcserép alatt egy nagyfrekvenciás, többcsatornás, milliméteres szegmensekre osztott detektor tekercs helyezkedik el. A ki-
értékelőbe beépített mikroprocesszorok pontosan megadják a mágnesezhető fémrészecskék helyzetét, és távvezérléssel a megadott helyen és időben működésbe hozzák a lefúvató rendszert. A leválasztó ciklonban valamennyi mágnesezhető fémrészecske elektromosan feltöltődik, és a nem mágnesezhető üvegcseréptől elválasztható. A gyakorlatban a szín szerinti válogatást és az idegenanyag-eltávolítást összekapcsolják, így jelentősen nő a teljesítmény. 1 t üvegcserép általában 300–1000 g fém-, és 1–5 E t KSP-szennyezést tartalmaz. Tisztítás után a fémtartalom max. 10 g, a KSP mennyisége 10–25 g. A fehér üvegcserép tisztításnál még jobb eredményt érnek el: a kiindulási 1–3% színes üvegcserép menynyiség válogatás után 0,2–0,6%-ra csökken le. A tisztítás hatásfoka a részecskeméret csökkenésével arányosan romlik. A problémát úgy oldják meg, hogy a 8 mm-nél kisebb méretű részecskéket szitálással elválasztják, és 0,8 mm méretűre őrlik. Ezt az őrleményt összekeverik a KSP-frakcióval, és együtt megömlesztik. Az ismertetett tisztítási és finomítási eljárások és a széles körű felvilágosító munka ellenére egyéb szennyeződések is előfordulnak az üvegcserépben, ami megnehezíti az üveghulladék-újrahasznosítás további növelését.
A PET-tel szennyezett üvegcserép Az üvegipar termelése 1999 óta folyamatosan csökken, ezzel párhuzamosan nőtt a PET-felhasználás, ami a használtüveg-visszagyűjtésben egyre nagyobb problémát okoz. A PET-tel kevert üvegcserép zavarja az üvegcserép újrafeldolgozását, és minőségromláshoz vezet. Egyre több üvegcserépújrahasznosító üzem kénytelen kézi válogatást alkalmazni. A kiválogatott műanyagpalackot a Német Műanyag Újrahasznosító Szövetség (DKR) ugyan átveszi, de ez nem fedezi a többletkiadásokat. Az üvegipar kezdeményezi a PET-szennyezettség országos felmérését. A csökkenő üvegcserép-mennyiség miatt kialakult kritikus helyzetet a hulladékban megjelenő műanyag tovább rontja. A hiány különösen a fehér üvegcserép esetében mondható aggasztónak.
Az üvegcserép-újrahasznosítók jövőbeni tervei A GGA 2 évvel ezelőtt megbízást adott egy olyan tanulmány elkészítésére, amely felméri az üvegcserép-begyűjtés és a logisztikai optimalizálás lehetőségét. A felmérés fő célja az üveg-újrahasznosítás költségeinek csökkentése a szállítás racionalizálásával. A tanulmányban megvizsgálták az elő- és utószállítás helyzetét. A közel 9000 irányítószámmal rendelkező területen begyűjtött üvegcserép mennyiségét 537 szerződéses területre osztották el, ahonnan a Németországban jelenleg működő 23 újrafeldolgozó üzembe továbbítják a hulladékot. A felmérésben számításba vették az üzemek működéséhez szük-
séges minimális cserépmennyiséget és az üvegolvasztók igényét. A 32 olvasztóból 28-ban használnak fel üvegcserepet. 2002 márciusában indult egy „A használt üveg begyűjtéséhez és szállításához kapcsolódó közúti közlekedés csökkentése és kiküszöbölése” című projekt. A 24 hónapra tervezett projekt a Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium (BMBF) által finanszírozott „A hulladékgazdálkodás és másodnyersanyag optimálás súlypontjai” címmel indított kutatási program része. A címben szereplő optimálás egyik központi témája a közúti szállítás, amely azoknak a vitáknak a középpontjában áll, amelyek a közúti szállítást tengelyre kívánják áthelyezni. A javaslatok között egy telemetrikus hálózat kiépítése szerepel, amellyel pontos képet kaphatnak a városok vagy települések gyűjtőhelyeinek mindenkori telítettségéről.
A betétdíjak hatása Hivatalos helyen komolyan felmerült a betétdíj bevezetése az egyutas csomagolásokra, ami az üveg, műanyag (PET) palackokra, valamint az italosdobozokra egyaránt vonatkozna. Az üvegipar véleménye szerint az újrahasznosítás javítását célzó intézkedés nem segít a probléma megoldásában. A jogalkotó szándéka a többutas csomagolások megkedveltetése. A zárt láncú gazdálkodás és a fajtatiszta hulladék begyűjtés PET-palackok és italosdobozok esetében megvalósítható, üvegnél azonban más a helyzet. Ugyanis az üvegvisszagyűjtés jelenleg fajtánként és szín szerint történik. Ha az üvegvisszaváltás átkerül a kereskedelemhez, ott nem biztosítható a szelektív gyűjtés feltétele, vagyis kevert használt üveg keletkezik. Ez egyet jelent a használt üveg minőségromlásával, és megnehezíti az újrafeldolgozást. A betétdíj bevezetése következtében feltehetően több gyűjtőkonténer feleslegessé válik, vagyis csökken a gyűjtőhelyek száma. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fogyasztó a hosszabb út miatt lemond az újrahasznosításról, tehát a betétdíj nélküli üveg csomagolóeszközök kisebb számban kerülnek a szelektív gyűjtőhelyekre, és nagyobb részben a háztartási szemétbe. A betétdíjas rendszer teljes mértékben ellenkezik az új csomagolási rendelet célkitűzésével, vagyis a zárt láncú gazdálkodás optimalizálásával és az anyagi körforgás javításával.
Brüsszeli tervek Az utóbbi években egymás után jelennek meg Brüsszelben a különböző zöld és fehér könyvek, amelyeket a tagállamoknak, tehát Németországnak is figyelembe kell venni. Jelenleg a 94/62 EC „A csomagolásról és csomagolási hulladékról” szóló irányelv revíziója van napirenden. A tagállamok környezetvédelmi miniszterei 2002 júliusában a következő fajtatiszta újrahasznosítási kvótákat állapították meg: üvegre és papírra 60%, műanyagra 22,5%. Az
üvegipar joggal sérelmezi ezt a megkülönböztetést, amely szemet huny a műanyagipar hatékony és jól működő újrahasznosító rendszer kiépítésében elkövetett mulasztása felett. (Haidekker Borbála) Nickel, A. : Transparenter Kreislauf. = UmweltMagazin, 7/8. sz. 2002. júl./aug. p. 32–35. Hartley, A.: Twenty five years on and glass recycling is still smashing. = Wastes Management, 2003. jan. p. 28–30.
