KEIRDI Kutatási Szolgáltatás Design: RIQ & Lead modell. Interdiszciplináris kutatói teamek felkészítése a nemzetközi programokban való részvételre az alapkutatás és a célzott alapkutatás területén TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0005
Tananyagfejlesztés
Tananyag szerző oktatási témakörben 2015.
1
TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0005
Tananyagfejlesztés
Tananyag szerző oktatási témakörben
Készítette: Humanitas Socialis Kft.
………………………………… Boncsér Zoltán István ügyvezető
2
Bevezetés a latin nyelvtanba Bevezetés - Introductio A latin nyelv története A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja, szállásterülete Közép-Európában és a Duna völgyében volt. Itáliába Kr. e. 1. évezredtől kezdve szivárgott át, kezdetben Latium, majd Róma nyelve lett. Kr. e. 6. századból való a legkorábbi nyelvemlék, a praenestei fibula (ruhatűző kapocs fibula praenestina: MANIUS ME FECIT NUMERIO= „Manius készített (engem) Numeriusnak” ).
Kr. e. 5. században Róma városa emelkedett ki és a félsziget jelenetős részére kiterjesztette fennhatóságát, amely Kr. e 146-ban Karthágó és Korinthosz feldúlását követően világhatalom lett. Kr.e. 90-ben Itáliai lakói is polgárjogot nyernek, így a latin a területen lévő egyéb nyelveket (etruszk, oscus, umber, venét) is fokozatosan visszaszorította. A további hódítások révén a provinciákon keresztül megjelent a latin. A Birodalom Nyugati területein és a Duna vidékén hamarosan ez lett az uralkodó nyelv, a keleti területeknek azonban megtartotta elsőbbségét a görög. A latin nyelv önálló formája Kr.e 5-4. századtól datálható. Az irodalomban a kezdőpontot a Kr.e. 3-2. századbeli Plautus és Terentius vígjátékai, illetve Ennius és Cato irodalmi munkássága adták. A klasszikus latin a Kr. e. 2. századtól kezdve alakult ki. Prózában Cicero és Caesar, költészetben Vergilius és Horatius a legjelentősebb képviselői. Míg a klasszikus latin zsinórmértékül szolgált az irodalmi nyelv számára, addig a beszélt nyelv egyre jobban kezdett attól eltávolodni. Ennek kései fejlődési fokából, az un. vulgáris latinból fejlődtek ki, Kr.e. 6-8. századtól a latin leánynyelvei, így pl. az olasz, a francia stb. A középkor közép-latinját a tudományok s művészetek ismételt felfedezésével a reneszánsz és humanizmus klasszikus latin normákhoz való visszatalálása váltotta. Mindkét időszakban a nemzetközi érintkezés, azaz a diplomácia nyelve, illetve a 14.-15. századtól kezdve a nemzeti nyelvek megjelenésével fokozatosan csökkent szerepe. Magyarországon 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv. Napjainkban egyes tudományágakban használják és a római katolikus egyház hivatalos nyelve.
3
Hangtan A klasszikus latin abc 21 betűt tartalmaz. ABC DEF GHI KLM NOP QRS TVX. A császárkorban ehhez járult még az Y és a Z, valamint az K betűt fokozatosan a C váltotta. (Egyes szavakban megmaradt az eredeti forma: pl. Kalendae) Ma Magyarországon 2 féle kiejtés létezik.
„erasmusi” ún. „restituált”
betű/betűcsop. c ti ae oe
eramusi kiejtés c/k ci/ti é ő
restituált kiejtés k ti ai oi
Magánhangzók: a, e, i, o, u. (Az a betűt rövid vagy hosszú á hangnak, az e betűt, ha rövid hangot jelöl, e-nek, ha hosszút, é-nek ejtjük. Az i hangot i-nek ejtjük, csak a szó elején magánhangzó előtt, és két magánhangzó között hangzott j-nek pl. Ianus, Maius. Az o és u általában megfelel a magyar hangalakoknak. A görög szavakra jellemző y-t i-nek ejtjük. A gu, qu, su hangcsoportokban a tőbeli magánhangzó előtt az u v-ként használatos; pl. qualitas, lingua. A kettős magánhangzók (diftongusok) közül az au, eu, ei a magyar hasonló hangzócsoportokéval megegyező, a latinban ezek azonban mindig hosszúnak számítanak. Mássalhangzók: általában a magyarban is megszokott módon. A görög eredetű mássalhangzócsoportok kiejtése: ch – kh; ph – f; rh – r; th – th. Hangsúly: helye a szótagok számától és hosszúságától függ. Az egytagú szavak egyetlen szótagján, a kéttagú szavaknak az első szótagján van a hangsúly. A kettőnél több tagú szavak esetében az utolsó előtti szótagon van, ha ez a szótag hosszú. Amennyiben rövid szótagról van szó, a szóvégtől számított harmadik szótag válik hangsúlyossá, függetlenül annak hosszúságától.
Alaktan A latin szavak részben ragozhatóak, részben ragozhatatlanok. A ragozható szavak: névszók (nomina) o főnév (substantīvum) o melléknév (adiectivum) o névmás (prōnōmen) o számnév (numerāle) ige (verbum) Nem ragozható szavak: határozószó (adverbium) 4
elöljárószó (praepositiō) kötőszó (coniūnctiō) indulatszó (interiectiō) módosítószó (particula) A latin nyelvben két alapvető ragozási rendszer van: a declinatio és a coniugatio.
Dēclinātiō A latin névszóragozási rendszer. Öt dēclinātiō alakult ki a névszói tövek, valamint a ragozási hasonlóságok alapján. Két szám: egyes szám (singularis) (Sing.) többes szám (pluralis) (Pl.) Öt állandó eset: nominativus – alanyeset (Nom.) accusativus – tárgyeset (Acc.) genitivus – birtokos eset (Gen.) dativus – részeshatározó eset (Dat.) ablativus – egyéb határozókat kifejező eset (Abl.) Két nem állandó eset: vocativus – a megszólítás esete (Voc.) locativus – a "hol?" kérdésre felelő helyhatározó (Loc.) A főnév szótári alakja: 3 állandó részből áll: pl. 1.: causa, 2.: -ae, 3.: f. 1. singularis nominativus (egyes számú alanyeset) 2. singularis genitivus (egyes számú birtokos eset). 3. a főnév nemét rövidítő betű. m. = masculinum – hímnem f. = femininum – nőnem n. = neutrum – semlegesnem (KIVÉTELEK: főnév, amelynek csak többes számú alakjai vannak (pl. castra, -orum, n. = tábor) = plurale tantum; főnév, amelynek csak egyes számú alakjai vannak (pl. iustitia, ae f. = igazság = singularia tantum))
I. Dēclinātiō (-ā tő) Zömében nőnemű névszók ragozása, de van néhány hímnemű kivétel is: általában férfiak által űzött mesterséget, foglalkozást jelölnek, esetleg népnevek (Celta, -ae, m.; poeta, -ae, m. – költő; agricola, -ae, m. – földműves; nauta, -ae, m. – hajós)
5
Singularis Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
caus-a caus-am caus-ae caus-ae caus-ā
Pluralis Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
caus-ae caus-ās caus-ārum caus-īs caus-īs
II. Dēclinātiō (-ō tő) A hímnemű szavak singularis nominativusa -us-ra vagy ritkábban -er-re végződik. A semlegesek szinte mindig -um-ra. A hím- és semlegesnemű szavak ragozása alapvetően megegyezik, a semlegesneműek ragozásának azonban létezik egy általános alapszabály: Minden semlegesnemű főnév és melléknév (valamint a legtöbb névmás és számnév) nominativusa és az accusativusa megegyezik egymással, s ezek a pluralisban mindig -a-ra végződnek. Kivétel: néhány -us végű nőnemű főnév, pl. humus, -i, f. – föld, talaj. Van továbbá néhány -us végű, de semlegesnemű főnév is populus,-i Singularis Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
popul-us popul-um popul-ī popul-ō popul-ō
oppidum,-i m város Singularis Nom. oppid-um Acc. oppid-um Gen. oppid-i Dat. oppid-ō Abl. oppid-ō
m Pluralis Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
nép popul-i popul-ōs popul-ōrum popul-īs popul-īs
Pluralis Nom. oppid-a Acc. oppid-a Gen. oppid-ōrum Dat. oppid-īs Abl. oppid-īs
III. declinatio Általánosságban megállapítható, hogy a III. declinatiohoz különböző tőtípusú névszók tartoznak, amelyeknek singularis nominativusa egészen eltérő lehet. Hím-, nő- és semlegesneműek tartoznak ide. Különösen fontos megtanulni a teljes szótári alak. (Ha a genitivus -is ragját levágjuk, megkapjuk a ragozandó részt. caput, capit|is: capit-; homo, homin|is: homin-; uxor, uxor|is: uxor- )
6
3 fajta: mássalhangzós tő -i tő o gyenge i -es és -is végű főnevek, amelyeknek a sing. nominativusa és genitivusa ugyanannyi szótagból áll (parisyllaba), pl. avis, avis, f. – madár -s és -x végű főnevek, amelyekben a sing. genitivus -is végződése előtt legalább két mássalhangzó található, pl. urbs, urbis, f. – város o erős i -e, -al, és -ar végű főnevek (mindegyik semleges), pl. mare, maris, n. – tenger, animal, -is, n. – állat, calcar, -is, n. – sarkantyú
Msh-tő dux, ducis, m. Sing. Nom. dux Acc. duc-em Gen. duc-is Dat. duc-ī Abl. duc-e
Gyenge i urbs,-is, f Sing. Nom. urbs Acc. urb-em Gen. urb-is Dat. urb-ī Abl. urb-e
Erős ī mare,-is n Sing. Nom. mare Acc. mare Gen. mar-is Dat. mar-ī Abl. mar-ī
Plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
Plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
Plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
duc-ēs duc-ēs duc-um duc-ibus duc-ibus
urb-ēs urb-ēs urb-ium urb-ibus urb-ibus
mar-ia mar-ia mar-ium mar-ibus mar-ibus
Melléknevek (Adiectivum) A legnagyobb csoport a 3 végződésű: -us, -a, -um, amelynek szótári alakja: pl. magnus 3, bonus 3. Az I. és II. declinatio alapján ragozzuk az ide tartozó mellékneveket.
magnus 3 = magnus, magna magnum – nagy (bonus 3 = bonus, bona, bonum – jó) o magnus – nagy (hímnem) II. decl. szerint o magna – nagy (nőnem) I. decl. szerint o magnum – nagy (semleges) II. decl. szerint A jelző mindig a jelzett szót követi, amellyel egyeztetjük nemben, számban és esetben. o vīta Rōmāna - római élet o puer clārus – híres fiú o bellum sacrum – szent háború (sacer, -cra,- crum – szent) Ritkábban előfordulnak -er, -a, -um végű melléknevek. Ezeknél a ragokat az -r után tesszük pl. a niger, nigra, nigrum (fekete, sötét). 2 eset: -er végződésben lévő e megmarad 7
-er végződésben lévő e kiesik = a nőnemű és semlegesnemű alakból fog hiányozni ez a magánhangzó.
IV. Dēclinātiō (-u tő) Főként hímnemű szavak tartoznak ide, de van nő- és semlegesnemű kivétel is. Az -us végűek hímneműek (esetleg nőneműek), az -u végűek semlegesneműek. exercitus, -us, m. – hadsereg Singularis Nom. exercit-us Acc. exercit-um Gen. exercit-ūs Dat. exercit-uī Abl. exercit-ū
cornu, -us, n. – szarv Singularis Nom. corn-ū Acc. corn-ū Gen. corn-ūs Dat. corn-ū Abl. corn-ū
Pluralis Nom. exercit-ūs Acc. exercit-ūs Gen. exercit-uum Dat. exercit-ibus Abl. exercit-ibus
Pluralis Nom. corn-ua Acc. corn-ua Gen. corn-uum Dat. corn-ibus Abl. corn-ibus
V. Dēclinātiō (-ē tő) Főképpen nőnemű (kivétel a dies - nap, nappal), -e tövű főnevek tartoznak ide. rēs, rei, f. Singularis Nom. rē-s Acc. re-m Gen. re-ī Dat. re-ī Abl. rē
Pluralis Nom. rē-s Acc. rē-s Gen. rē-rum Dat. rē-bus Abl. rē-bus
Melléknevek (Adiectivum) folyt. A III. declinatióhoz tartozó melléknevek egy-, kettő-, háromvégűek lehetnek. Az egyvégűeknél mindhárom nem azonos alakkal bír, a kétvégződésűek esetében a hím- és nőnem egyezik meg alakilag, míg a háromvégűeknél mindhárom nemnek külön végződése van. Ragozásukban, azaz declinatiójukban megkülönböztetünk mássalhangzós és i-tövű mellékneveket.
Mássalhangzós tövű melléknevek o egyvégű: pl. vetus (veteris). A szótári alak zárójelben hozza a Sing./Gen. formát. 8
o középfokú melléknévfokozás pl. fortior , fortius = bátrabb. Az ī-tövű melléknevek o háromvégű pl. ācer, ācris, ācre o kétvégű pl. omnis, omne o egyvégű pl. ātrōx participiumok: a part. imp.-ok is idetartoznak, amennyiben nem ablativus absolutus szerkezetben állnak. pl. nomināns
Mellékneveket összefoglaló táblázatok: Casus Sing. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. Plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. Casus Sing. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
Plur.
Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
magnus magnum magnī magnō magnō magnī magnōs magnōrum magnīs magnīs
ācer ācrem
ācrēs ācrēs
I-II. magna magnam magnae magnae magnā magnae magnās magnārum magnīs magnīs
III. i. tő ācris ācrem ācris ācrī ācrī
ācrēs ācrēs ācrium ācribus ācribus
magnum magnum magnī magnō magnō magna magna magnōrum magnīs magnīs
III. msh fortior fortius fortiōrem fortius fortiōris fortiōri fortiōre fortiōrēs fortiōra fortiōrēs fortiōra fortiōrum fortiōribus fortiōribus Participium
ācre ācre
ācria ācria
nomināns nomināns nominantem nomināns nominantis nominantī nominante (-ī) nominantēs nominantia nominantēs nominantia nominantium nominantibus nominantibus
Melléknevek fokozása (Comparātiō) A magyarhoz hasonlóan három foka van. Képzése: alapfok: középfok: sing. gen. -ī vagy is végződés helyére: -ior, -ior, -ius képző kerül felsőfok: sing. gen. -ī vagy is végződés helyére: -issimus, -issima, -issimum képző kerül 9
Összehasonlító kötőszó: quam pl. Maior quam longior = nagyobb mint széles Középfokot erősítő adverbium: multō és kötőszó: etiam Felsőfokot erősítő adverbiumok: longē, facile és kötőszavak: quam, vel Egyedi képzések I.: „rimus” és „limus” végűek -er végződésű melléknevek: -issimus 3 helyett –rimus, -a, -um Alapfok Felsőfok asper, -a, -um (érdes) asper-rimus, -a, -um miser, -a, -um (nyomorult) miser-rimus,-a, -um pulcher, -chra, -chrum (szép) pulcher-rimus,-a, -um ācer, ācris, ācre (éles) acer-rimus,-a, -um -ilis végződésű melléknevek: -issimus 3 helyett –limus, -a, -um Alapfok Felsőfok facilis, -e facil-limus, -a, -um difficilis, -e difficil-limus, -a, -um similis, -e simil-limus, -a, -um dissimilis, -e dissimil-limus, -a, -um humilis, -e humil-limus, -a, -um gracilis, -e gracil-limus, -a, -um Rendhagyó fokozás: Alapfok bonus 3 malus 3 magnus 3 parvus 3 multum multī,-ae, -a
Középfok melior, melius pēior, pēius maior, maius minor, minus plus plures, plura
Felsőfok optimus 3 pessimus 3 maximus 3 minimus 3 plurimum plurimī, ae, -a
Nem fokozható melléknevek: középfok: magis (inkább), felsőfok: māximē (leginkább) adverbiumokkal képzik pl. necessarius 3, magis necessarius 3, maxime necessarius 3
Határozószó (Adverbium) A határozó valamely körülményt jelöl, általában az igéhez tartozik, de lehetséges, hogy a melléknévvel, participiummal vagy éppen egy másik adverbiummal kapcsolódik össze. Képzése: I.-II. decl.-os melléknevek sin. gen. -ī helyébe –ē képzőt teszünk. o pl. magnus > magni >magnē o kivételek: Hangváltozás bonus bene malus male validus valdē 10
-ter képző
alius
aliter
III. decl.-os melléknevek sing. gen. –is helyett –iter képzőt teszünk. o pl. fēlic>fēlicis>fēliciter o kivételek: -ter audāx audācis -ō omnis omnis sing.acc. neutr facilis -ter képzővel és difficilis difficilis hangváltozással
Adverbium fokozása A szabályosan képzett adverbium középfoka megegyezik neutrum-ával (-ius). A felsőfokban a melléknév felsőfoka melléknevekhez ) –ē képzőt kap. Alapfok Középfok liberē liberius breviter brevius
audācter omninō facile difficulter
a melléknév középfokú sing. (hasonlóan az I-II. declinatios Felsőfok liberrimē brevissimē
Vannak azonban rendhagyó fokozások (a teljesség igénye nélkül): pl.: Alapfok Középfok Felsőfok bene melius optimē male pēius pessimē prope propius proximē diū diūtius diūtissimē saepe saepius saepissimē multum plūs plūrimum paulum minus minimē māgnopere magis māximē
11
A névmások (Prōnōmina) A személyes és visszaható névmások casus 1. személy sing.
Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
plur.
Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
ego /én mē /engem mei /irántam, rólam mihi / nekem ā mē / tőlem mēcum / velem nōs / mi nōs / minket nostrī / irántunk (gen. obi), rólunk (gen. part.) nostrum / közülünk nōbis / nekünk ā nōbis / tőlünk nōbiscum / velünk
2. személy
3. személy
tū tē tui tibi ā tē tēcum vōs vōs vestrī vestrum vōbis ā vōbis
(is, ea, id)
iī, eae, ea,
3. személy visszaható sē / magát suī / maga iránt sibi / magának ā sē / magától sēcum / magával sē / magunkat suī / maguk iránt sibi / maguknak ā sē / maguktól sēcum /magukkal
A birtokos névmások Személy Sing. Plur. 1. meus, mea, meum (enyém) noster, nostra, nostrum (miénk) 2. tuus, tua, tuum (tiéd) vester, vestra, vestrum (tietek) 3. suus, sua, suum (övé) suus, sua, suum (övék) Lehetnek jelzők vagy az összetett állítmány névszói részei A mutató névmások Főnévi névmás Személyhez kötöttek hic, haec, hoc (1. sz.) ez itt nálam, a közelebb lévő iste, ista, istud (2. sz.) az ott nálad ille, illa, illud (3. sz.) az ott nála, a távolban levő
Sing.
Casus Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
hic, haec, hoc ez itt hic, haec, hoc hunc, hanc, hoc hūius huic hōc, hāc, hōc
Személyhez nem kötöttek is, ea, id az īdem, eadem, idem ugyanaz ipse, ipsa, ipsum ő maga iste, ista, istud az ott iste, ista, istud istum, istam, istud istīus istī istō, istā, istō
ille, illa, illud az ille, illa, illud illum, illam, illud illīus illī illō, illā, illō
12
hī, hae, haec hōs, hās, haec hōrum, hārum, hōrum hīs hīs
istī, istae, ista illī, illae, illa istōs, istās, istōs illōs, illās, illa istōrum, istārum, illōrum, illārum, illōrum istōrum illīs istīs illīs istīs
Casus Nom. Acc. Gen. Dat. Abl. Nom. Acc. Gen.
is, ea, id is, ea, id eum, eam, id ēius eī eō, eā, eō iī, eae, ea eōs, eās, eōs eōrum, eārum, eōrum
īdem, eadem, idem īdem, eadem, idem eundem, eandem, idem ēiusdem eīdem eōndem, eāndem, eōndem iīdem, eaedem, eadem eōsdem, eāsdem, eōsdem eōrumdem, eārumdem, eōrumdem iīsdem vagy eīsdem iīsdem vagy eīsdem
Plur.
Sing.
Plur.
Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.
Dat. Abl.
iīs vagy eīs iīs vagy eīs
ipse, ipsa, ipsum ipse, ipsa, ipsum ipsum, ipsam, ipsum ispīus ipsī ipsō, ipsā, ipsō ipsī, ipsae, ipsa ipsōs, ipsās, ipsa ipsōrum, ipsārum, ipsōrum ipsīs ipsīs
Többnyire az I.-II. declinatio szerint ragozódnak, kivéve a gen. (-ius) és a dat. (-i) alakokat
Melléknévi névmás: tālis, -e ilyen, olyan Számnévi mutató névmások: o tantus, -a,-um ekkora, akkora o tot annyi (ragozhatatlan) o totidem ugyanannyi (ragozhatatlan)
Vonatkozó névmások A főmondatban említett személyre, dologra, tulajdonságra, mennyiségre vonatkozik. quī, quae, quod ; aki, ami quālis, -e; amilyen quantus, -a, -um; amekkora quot (ragozhatatlan); ahány Casus Sing. Plur. Nom. quī, quae, quod quī, quae, quae Acc. quem, quam, quod quōs, quās, quae Gen. cūius quōrum, quārum, quōrum Dat. cui quibus Abl. quō, quā, quō quibus
Kérdő névmások 13
Személyre, dologra, számra, tulajdonságra kérdez rá. Főnév Melléknév Számnév quis? quid?; ki? mi? qui?quae?quod?; milyen? quantus?; mekkora? uter, utra, utrum?; melyik a uter, utra, utrum; melyik a quot?; hány? kettő közül? kettő közül?* quotus?; hányadik? quālis-e?; milyen? *Gen: utrīus, dat: utrī Ragozásuk: Casus Nom. Acc. Gen. Dat.
Sing quis, quid* quem, quid cūius cui
Sing qui, quae, quod quem, quam, quod cūius cui
Plur quī, quae, quae quōs, quās, quae quōrum, quārum, quōrum quibus Abl. (ā) quō quō, quā, quō quibus *A vonatkozói névmás szerint ragozódik, de fem. és plur. alakjai nem használatosak A határozatlan névmások: valaki, valami, valamely főnévi: aliquis, aliquid melléknévi: aliquī, aliqua, aliquod egyvalaki, egyvalami, egy bizonyos: quīdam, quaedam, quiddam Továbbiakban ld. TK. 52-54.
14
Coniugātiō A latin igeragozási rendszer. Négy fajtája alakult ki a tövek, valamint a ragozási hasonlóságok alapján. A verbum finitumot 6 ismertetőjegy határozza meg. Személy PERSONA
Szám NUMERUS
Állapot ACTIO
Idő TEMPUS
Mód MODUS
Nem GENUS
Igeidő (tempus) praesens – jelen idő praeteritum – múlt idő futurum – jövő idő Cselekvés /Actio (A latin a cselekvésnek (vagy a történésnek) a szemléletét is meghatározza. Így különbséget tesz folyamatosság és befejezettség között) perfectum – befejezett cselekvés imperfectum – folyamatos cselekvés instans – beálló cselekvés Nem (genus) Activ – cselekvő az állítmány melletti alany végrehajtója a cselekvésnek Passiv – szenvedő az állítmány melletti alany elszenvedi a cselekvést Mód (modus) Indicativus – kijelentő mód coniunctivus – kötőmód; főmondati jelentésben leggyakrabban felszólítást (praesensek), illetve feltételességet (praeteritumok) fejezhet ki. A latin coniunctivus azonban legtöbbször az alárendelő mellékmondatok állítmányaként fordul elő; imperativus – parancsoló mód; kizárólag felszólítást fejez ki Actio imperfecta
Tempus Magyar elnevezés praesens folyamatos jelen praeteritum folyamatos múlt futurum folyamatos jövő perfecta praesens befejezett jelen praeteritum befejezett múlt futurum befejezett jövő A beálló (instans) actiót összetett igealakokkal képezzük. (Ez az ún. coniugatio prephrastica) Igenevek (verbum infinitum): személyt nem fejez ki és ezért a névszókkal rokon: INFINITIVUS GERUNDIUM SUPINUM PARTICIPIUM GERUNDIVUM Az ige szótári alakja (a verbo) 4 részből áll: 1.: nomino 2.: nominare 3.: nominavi 4.: nominatum (nevezni) 1. – az ige praesens imperfectum (folyamatos jelen idő) egyes szám 1. személyű alakja 2. – infinitivus (Az egyik főnévi igenév, amely megfelel a magyar -ni képzős főnévi igenévnek.) A második szótári alakot általában számmal jelöljük. Ez alapján tudjuk a négy coniugatio-t megkülönböztetni: 1 = -are (nomino 1 = nomino, nominare ...) 2 = -ēre (deleo 2 = deleo, delere...) 15
3 = -ere (rego 3 = rego, regere...) (msh, u, i) 4 = -īre (venio 4 = venio, venire... - jönni) 3. – praesens perfectum (befejezett jelen) egyes szám 1. személyű alakja 4. – a supinum, főnévi igenév, melynek itt szereplő alakját célhatározói értelemmel bír. Végződése -um. (Lehetséges, hogy helyette a tőből képzett egyik melléknévi igenév szerepel, ami -us-ra végződik.) Vannak igék, melyeknek nincs supinumuk. Ebben az esetben vagy csak három alakból áll a szótári alak (sum esse fui) vagy négyből, de a 4. alak -urus végű. Ez nem supinum, hanem az egyik melléknévi igenév pl.: vivo 3 vixi victurus (élni). A ragozási osztályt és azzal együtt az infinitivust az említett számmal rövidíthetjük. Pl. Az I. coniugatióban az igék túlnyomó többsége azonosan viselkedik. o infinitivus: -are végződésű o praesens perfectum: -avi végződésű o supinum: -atum végződésű. Ebből következőleg Ezeknek az igéknek a szótári alakja zömében csak két elemet tartalmaz: praesens imperfectum sing. 1. + a coniugatiót jelző szám: nomino 1 – kiolvasandó: nomino, nominare, nominavi, nominatum. Az eltéréseket mindig jelzi a szótár. pl sto 1 steti staturus. Az igéknek imperfectum-, perfectum- és supinum-töve van. Az első kettő ragozható, míg a supinum tőből csak igeneveket képzünk: gyenge igék: igető és az imperfectum tő egybeesik (1., 2., 4. con) erős igék: igető és az imperfectum tő nem esek egybe. A cselekvő (aktiv) igeragozás fő szabálya: az imperfectum tőből képezzük az imperfectum, és a perfectum tőből a perfectum alakokat. Az igetövek: az imperfectum tövet az 1., 2 és 4. coniugatióban az infinitivusból (2. szótári alak) kaphatjuk meg, ha levágjuk a -re képzőt. Pl.: nominare nomina-; dolere dole-; venire veni A 3. coniugatióban az 1. szótári alakból az -o személyragot vágjuk le: mitto mitt-; capi|o > capi- (inf.: capere - fogni); tribu|o > tribu- (inf.: tribuere osztani) Az I. coniugatioban -ā-, a II.-ban -ē-, a III.-ban mássalhangzó, -u- vagy -ī-, a IV.-ban -ī- tövet kapunk. Az ige személyragjai: Szám Sing.
Plur.
Személy 1. 2. 3. 1. 2. 3.
Activum Ind. Coni. -o/-m -s -t
-m -s -t -mus -tis -nt
Passivum Ind. Con. -or/-r -ris -tur
-r -ris -tur -mur -mini -ntur 16
Különleges személyrag: Activ praesens perfectum Személy Sing. 1. -ī 2. -istī 3. -it
Az I. és II. imperativus végződései Szám Személy Activum I. imper Sing. 2. imperf. –tő 3. — Plur. 2. -te 3. —
Az igenevek A, Infinitivus Actio Imperfecta
Activum Imperfectum tő + -(e)re
Perfecta Instans
Perfectum tő + isse Part. instans +esse
Plur. -imus -istis -ērunt v. -ēre
II.
imper.
-tō -tō -tōte -ntō
Deponens I. imper -re — -mini
Passivum Imperfectum tő + 1. 2. 4. coni. –rī 3. coni. –ī Participium perf. +esse Supinum –um végű alakja + īrī
B, Többi igenév Imperfectum-tőből képezett Igenév 1-2.coni. 3-4.coni. Participium imperf. -ns -ē-ns Gerundium -ndum -e-ndum Gerundivum (=part. imperf. pass.) -ndus -e-ndus A képzők az 1-2.coniugatioban az imperfectum-tőhöz járulnak, a 3-4. coniugatióban az imperfectum-tő és a képző közé egy –ē-/-e- kötőhangzó járul. Supinum-tőből képzett Igenév Participium perfectum Participium instans activi Supinum
Képző -us, -a, -um -ūrus, -ūra, -ūrum -um, -ū
Továbbiakban lásd a mellékelt táblázatot.
17
Mondattan Alany (subiectum): Ki? Mi? kérdésre felelő, nominativusban álló főnév vagy esetenként főnévként használt más szófaj (melléknév, melléknévi névmás stb.) Alany nélküli mondtak: személytelen igék, amelyek az alanyra utalnak, így például a természeti jelenségek (pl. ningit – havazik ) és a lelki-érzelmi (Pudet mē - szégyellem) állapotok. Határozatlan és általános alany (Sīc ītur ad astra) Állítmány (praedicātum): A latin mondatnak mindig igei állítmánya van. A latin – szemben a magyarral – nem ismeri a névszói állítmányt, a létigének szerepelnie kell a mondatban. (Előfordul – és nem csak a létigével, hanem bizonyos összetett igealakokkal is –, hogy látszólag nem szerepel a szövegben ez az ige, de analogikus alapon odaértendő.) igei állítmány o Varietās dēlectat névszói állítmány o Provincia magna est. — A provincia nagy. o Pannonia provincia est. — Pannonia egy provincia. o Provincia nostra est. — A provincia a miénk. Ilyenkor a latinban állítmánykiegészítő névszóról beszélünk, ami lehet melléknév (1. példa), főnév (2. példa), névmás (3. példa: birtokos névmás), sőt bizonyos szerkezetek is. (Ld. később) Az állítmány olykor hiányozhat a mondatból: a, igei állítmány könnyen odaértendő alakjai pl. Cicerō Atticō salūtem (t.i.: dicit); b, a létige est, sunt, esse alakjai. Állítmánynak lehetnek bővítményei, illetve az alanyt és az állítmányt mindig egyeztetni kell. Jelző: A latinban megkülönböztetünk melléknévi és főnévi jelzőt: melléknévi o a jelzett szó mennyiségét vagy minőségét jelzi. Általában a jelzett szót követi és számban, személyben megegyezik vele. (DE! megelőzik a jelzett szót a mutató névmási, a tőszámnévi és egyes minősítő jelző – pl. bonus 3; Fordított jelzők szerkezetek > részelő jelentéssel bírnak > a jelzett szó egy részére utalnak pl. mediō diē , délben o határozói értékű is lehet főnévi o magyarázatképpen járul a jelzett szóhoz, azt követi és számban, személyben megegyezik vele. pl. Rōma, urbs aeterna; de elöl áll a cím, földrajzi fogalom: imperator Augustus o határozói értékű is lehet *Az alábbi esetekről bővebben ld. TK. 122–170.
genitivus jelzői szerepe o gen. possesivus; gen. proprietatis; gen. subiectivus és obiectivus; gen. explicativus; gen. qualitatis; gen. pretii; gen. partitivus; ablativus jelzői szerepe: o abl. qualitatis; 18
Accusativus mint tárgy Accusativus egyéb esete: o acc. exclamationis, acc. praedicativus; o acc. határozóként: acc. loci; mértékhatározó accusativus; acc. Graecus; kettős acc. –t vonzó igék Dativus: Dativus mint részeshatározó; vonzatként; dat. commodi és incommodi; dat. auctoris, dat. ethicus; dativus mint célhatározó (dat. finalis) Genitivus: gen. memoriae; gen. causae; gen. criminis; gen. obiectivus melléknevekkel; Ablativus: separativus: o abl. separativus; abl. loci; abl. originis; abl. comparationis; abl. causae; abl. auctoris – abl. rei efficientis instrumentalis o abl. instrumenti; abl. pretii; abl. mensurae; abl. limitationis; abl. sociativus, abl. modi; locativus o abl. loci; abl. temporis;
Locātīvus: A hol? Kérdésre felelő helyhatározó. Szerepét az ablativus vette át, de néhány helyen megmaradt a használata. I-II. decl. városnevek > Rōmae; Corinthī kisebb szigetek neve > Dēlī; Corinthī néhány állandósult szókapcsolat és köznév > domī bellīque; domī mīlitiaque *Néhány kivételes városnév, amelyek a III. declinatióban tartoznak a hol? kérdésre a loc. –ī végződésével felel. Pl.: Carthāgō, -inis f → Carthāginī **Néhány kivételes köznév a hol? kérdésre szintén -ī végződésű alakkal felel. Pl.: animus → animī (lélekben); domus → domī (házban); humus → humī (földben, földön); rūs → rūrī (vidéken, falun) Elöljárók (Praepositiō) accusativus áll utána: ante, apud, ad, usque ad; adversus; circā; circum, citrā; cis, contrā; ergā; extrā, infrā; īnter; intrā; iuxtā; ob, penes; per; pone; post; praeter; prope; popter; secundum; suprā; versus; ultrā; trāns ablativus áll utána: ā; ab; coram; cum; dē; é, ex; prae; prō; procul; sine; tenus; acc. vagy abl. áll utána: in; sub; super Vocativus: A megszólítás esete. A legtöbb decl.-ban azonos a sing. vagy a plur. nom.-al. Kivétel: o II. decl. -us végűek, egyes számban -ě-t kapnak az -us helyére : dominus → domině! o Személynév estén, amennyiben -ius a végződés, -ī-t kap az -ius helyére: Antonius → Antonī! Két -ius végű főnév is -ī végződést kap: fīlius → fīlī!; genius → genī! 19
o A meus birtokos névmásnál az -eus végződés helyére kerül -ī: meus → mī! Pl.: Et tū, mī fīlī, Brūtĕ?! Fordítása alanyesettel, írása felkiáltó jellel. Nyelvtani szerkezetekről „dióhéjban”: Accūsativus cum īnfīnītīvō: egy cselekvő vezérige mellett kettős tárgy áll, egy acc. és egy inf. o Pl.: Látom apámat jönni. > Video patrem venire o a szerkezetben a passiv inf. jelenthet: általános alanyt, lehetőséget és műveltetést; kétértelműség elkerülését o deponens igék mellett acc. cum inf. áll. actio inf. perfectus inf. imperfectus inf. instans
jelentése előidejűség egyidejűség utóidejúség
o Infinitivus instans helyett, ha ai igének hiányzik ez az alakja, körülírással fejezi ki az utóidejűséget: futūrum esse, fore + út coniunctivus praes. imperf. v. praet imp. Activ Passiv IMPERFECTUS vidēre vidēri folyamatos látni, hogy látom, látod látszani, hogy látszom, látszol PERFECTUS vidisse visum,-am, -um; -os, -as, -a befejezett hogy láttam, láttál ESSE / nom. cum inf.: visus 3 hogy látszottam, látszottál INSTANS visurum, -am, -um; -os, -as, - visum iri (3) beálló a ESSE /nom. cum inf.: hogy látszani fogok, fogsz visurus 3 stb. hogy látni fogok, fogsz
Nominativus cum īnfīnītīvō: l.d. acc. cum inf. : „a passzív vezérige mellett két alany áll, egy nom. és egy inf.” – „Állni látszék az idő” vö. a fentebbi táblázat
Participium: melléknévi igenév: Activumban part. imperfectumot és instansot, passivumban part. perf. is tudunk képezni. actio part. perf. part. imp. part. ins
Activum Passivum
jelentés előidejűség egyidejűség utóidejűség Előidejűség hortātus 3 laudātus 3
Egyidejűség laudāns hortāns -
Utóidejűség laudāturus 3 hortātūrus 3 20
Participium coniunctum (Ld. TK 182-184.) (A participium praedeicativum szerepben. Bármely esethez kapcsolódhat)
Ablātīvus absolūtus: főnévi ablativus és melléknévi ablativus együtt, amely az ablativusoknak megfelelően különböző határozókat fejezhetnek ki. o Imperfectum alakjai egyidejűséget: „Miközben”: Romulo regnante: Romulus uralkodása alatt o perf. –ok előidejűséget fejelnek ki.: „Miután”: Roma incendio delata: miután Rómát tűz pusztította el. Gerundium: Activ jelentésű, csak singularisban előforduló főnévi igenév, amely az inf. imperfectus hiányzó eseteit pótólja. Magyarra az –ás, -és főnévvel fordítjuk. pl. : ars scribendi: az írás művészete Gerundivum: passziv jelentésű melléknévi igenév, amely folyamatban lévő, elvégezendő cselekményt fejez ki vagy éppen azt, amit nem szabad megtenni. Magyarra az –ás,-és főnév –ra,-re alakjával vagy célhatározói mellékmondattal fejezhető ki. pl: superbiā non toleranda: elviselhetetlen gőg Supinum: o –um vég: célhatározó amicum salutatum it: megy, köszöntse a barátját o –ū vég: tekintet határozó horribile dictū: kimondani is szörnyű
21
Feladatok I.
1. Változtassa meg az alábbi igék számát (tegye egyesből többesbe, vagy fordítva), úgy, hogy a személy közben változatlan marad! volui.................., petivisti................., laudavere......................, mitto........................, venuistis.................., venerunt.................., misit.....................
2. Ragozza végig a következő jelzős szerkezeteket! a. imperium Romanum, corona vostra, oppidum magnum, causa regia b. agricola Romanus, nauta Graecus (Graecus 3 = görög)
3. Tegye a jelzős kifejezéseket pluralisba! puella parva ............................, imperium Romanum ............................., ..................................., dominae laudatae........................, ............................. agricolae Romano.................................
4. Tegye a jelzős kifejezéseket singularisba! duces magni..............................., puellarum regiarum ............................, dominis bonis..................................., ..................................., pueros liberos .......................................
5. Változtassa meg a következő mondatokat! Az egyes számban állókat tegye többesbe, vagy fordítva! Pl. Virgo epistolam misit. Virgines epistolas miserunt. 1. Dux magnus bellum petivit. 2. Romani in provincias venerunt. 3. Provincia finitima est. 4. Incola oppidum clarum voluerunt.
Feladatok II. 1. Ragozza a következő jelzős kifejezéseket! rex Romanus, urbs clara, spectaculum illustre
2. Tegye az egyes számúakat többesbe, a többes számúakat pedig egyesbe az eset megtartásával! patria illustris ................................, pugnae terribilis ................................, nomen vostrum ................................, ................................, bella impia ................................, ................................, nationes pias ................................, imperiis beatis ................................, ................................
22
3. Egyeztesse a ragozott névszóval a zárójelben megadott névmást! Ügyeljen a nem, szám és az eset egyezésére. pl. regem – eum! bella (is, ea, id) ....., ....., domino (ipse, ipsa, ipsum) ....., uxor (qui, quae, quod) ....., ....., flammae (idem, eadem, idem) ....., ....., ....., nationis (qui, quae, quod) ....., oppidum (is, ea, id) ....., .....
4. Helyezze el a kipontozott helyre a vonatkozó névmás megadott alakjait! cui, quam, qui, quo, quarum 1. urbs, ..... Romulus constituit 2. populus, ......... oppida non habuit 3. Romulus, a ....... imperium Romanum exordium habuit 4. nationes, .......... virgines Romani rapuerunt 5. urbs Roma, ............ eae nationes vicinae fuerunt 5. Állapítsa meg a következő III. declinatiós szavakról, hogy melyik tőtípusba tartoznak (msh., gyenge -i, erős -i). ars, artis, f. ; lex, legis, f.; munus, -eris, n.; vacatio, -onis, f.; cupido, -inis, f.; arx, arcis, f.; mos, moris, m. 6. Fordítsa latinra! 1. a rómaiak városai; 2. a szent tűzhöz; 3. az istenek hirnöke; 4. a háborúkban győztes; 5. Cicero felesége Terentia. 6. Róma városa kormányozta a rómaiak birodalmát. 7. Az emberek Rómát az örök városnak nevezik.
23
Ajánlott tankönyvek: M. NAGY Ilona — TEGYEI Imre: Latin nyelv a középiskolák számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 1996. NAGY Ferenc — KOVÁTS Gyula — PÉTER Gyula: Latin nyelvtan a középiskolák számára. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990. FERENCZI Attila — MONOSTORI Martina: Latin nyelvtan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 1998. N. HORVÁTH Margit — Dr. NAGY Ferenc: Latin nyelvkönyv I-IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Ajánlott irodalom: MAJOROS József: Római élet. Bp., Gemini Budapest Kiadó, 1996. Római regék és mondák. Feld.: Boronkay Iván. Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1974. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre: Görög regék. Bp., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1967.
24
