KÖNYVTÁRHASZNÁLATI TANANYAG

KÖNYVTÁRHASZNÁLATI TANANYAG TARTALOM

Előszó ............................................................................................................................... 3 Az ismeretszerzés útjai .............................................................................................. 3 Az információ ................................................................................................................. 3 Az ismeretek hordozói................................................................................................. 4 Könyv, újság, CD-ROM, Internet ............................................................................... 5 A könyv története ......................................................................................................... 5 A könyv kívülről .............................................................................................................. 7 A könyv belülről ............................................................................................................. 8 Újságok, folyóiratok ..................................................................................................... 11 Napilapok ......................................................................................................................... 11 Hetilapok ......................................................................................................................... 12 Folyóiratok ...................................................................................................................... 12 Nem hagyományos dokumentumok ............................................................................ 13 A CD-ROM ....................................................................................................................... 13 Bibliográfiai CD-ROM ................................................................................................... 13 Teljes szövegű CD-ROM .............................................................................................. 14 Szótárak CD-ROM-on................................................................................................... 14 Multimédia CD-ROM-ok ............................................................................................... 14 A Tudás szentélye: a könyvtár ................................................................................... 14 Könyvtárak ...................................................................................................................... 14 Egy kis könyvtártörténet ............................................................................................ 15 Magyar könyvtártörténet ........................................................................................... 16 Néhány híres könyvtár ................................................................................................. 17 Könyvtár típusok ............................................................................................................ 18 Elektronikus könyvtárak .............................................................................................. 20 Digitális könyv ................................................................................................................ 20 A könyvtár felépítése .................................................................................................. 20 A könyvtári polcok rendje ........................................................................................... 21 1

Katalógusok ..................................................................................................................... 23 A segédkönyvtár ............................................................................................................ 25 Számítógép a könyvtárban .......................................................................................... 25 Könyvtári számítógépes alapok .................................................................................. 25 Könyvtári számítógépes rendszer ............................................................................. 26 A számítógépes katalógus ........................................................................................... 27 Gépesített kölcsönzés .................................................................................................. 27 Könyvtár a világhálón, világháló a könyvtárban ...................................................... 27 Könyvtári szolgáltatások az Interneten .................................................................. 27 Világméretű hiperszöveg rendszer: A WWW ........................................................ 28 Internethasználat a könyvtárban.............................................................................. 28 Feldolgozzuk az információt ....................................................................................... 28 Anyaggyűjtés .................................................................................................................. 29 Kézikönyvek .................................................................................................................... 29 Jegyzetelés .................................................................................................................... 30 Vázlatírás ........................................................................................................................ 30 Elkészítjük a munkát .................................................................................................... 30 Az írásbeli munka alapvető formai követelményei ................................................ 31 A bibliográfiai hivatkozás ........................................................................................... 31 Zárszó .............................................................................................................................. 32 Kislexikon ........................................................................................................................ 33

2

Előszó Mindenki volt már kisebb-nagyobb könyvtárban, s nagyjából el is tud igazodni az ott felkínált szolgáltatások között. Te is kerestél már biztosan kötelező olvasmányt az iskolai könyvtárban, és az is előfordulhatott, hogy valamilyen fogalomnak utána kellet nézni egy kézikönyvben. Ha most azt mondanám, hogy lexikon, szótár vagy katalógus, többé-kevésbé meg tudnád határozni, mire gondoltam. Talán meg is mosolyognál, ha olyasmit kérdeznék, hogy mi a könyv, mit nevezünk újságnak és így tovább… Ám ha egy modern könyvtárban találod magad, rögtön kiderülne: mennyire mást és többet jelent egy könyvtár, mint azt első pillanatban gondolnád. Rögtön feltűnne például, hogy az olvasók a számítógépeknél ülnek. Aztán észrevennéd, hogy a könyvtáros nem könyveket, bekötött újságokat vagy folyóiratokat ad át egy olvasónak, hanem egy csillogó kis lemezt, amit aztán a számítógépbe helyeznek. Az is feltűnne később, hogy egyesek fejhallgatókkal ülnek az asztalnál vagy éppen a számítógép előtt, mások pedig arról beszélnek, hogy a témájukhoz találtak olvasnivalót a világ túlsó felén, egy másik számítógépen. A könyvtárhasználók tehát furcsa emberek, mert megsárgult papírokat és számítógépes dolgokat egyaránt „fogyasztanak”.

AZ ISMERETSZERZÉS ÚTJAI AZ INFORMÁCIÓ A körülöttünk lévő emberek, dolgok, események megismeréséhez olyan információkra, ismeretekre van szükségünk, amelyek a megismerni kívánt személyekre, dolgokra, eseményekre, jelenségekre jellemzőek. Az információ az emberekre és más élőlényekre, dolgokra, eseményekre, jelenségekre, ezek életére, viselkedésére vonatkozó hír, felvilágosítás, tudósítás, tájékoztatás, adat, jel, jelzés. A bennünket elárasztó információkat, ismereteket tudatosan vagy akaratlanul is feldolgozzuk, beépítjük azokat tudásunkba. Az információkkal, azok fogyasztásával, feldolgozásával azért szükséges foglalkoznunk, mert minden ember termel és fogyaszt információt, másrészt pedig korunkban komoly gazdasági erővé vált. Egyre többen foglalkoznak információ előállítással és feldolgozással. A mai fejlett világban az információval közvetlenül vagy közvetve foglalkozók száma meghaladja a termelésben dolgozók számát! A technikai haladás pedig elképesztő jövőt sejtet informatikai szempontból. Az utóbbi évtized elhozta számunkra a tömeges műholdas televíziós és rádiós adásokat, hetente milliónyi új dokumentummal szaporodik a 100 millió oldalnyi információt hordozó Internet, s az 1998-ban üzletekbe került 8-17 GB kapacitású DVD lemez, meg sem várta a CD-ROM igazán tömegessé válását. Mindez nem csupán örömteli esemény, mert rengeteg árnyoldala is van. Nem nagyon tudjuk például, meddig és milyen mértékben tud alkalmazkodni az ember ehhez az információzuhataghoz, másrészt pedig a rengeteg információ iszonyú mennyiségű selejttel jár együtt. 3

A könyvtárak és a könyvtárosok évszázadok óta foglalkoznak az információk rendszerezési, és tárolási-gondjaival, nekik van a legnagyobb tapasztalatuk az információ használtatása terén is. Ezért célszerű a könyvtári-informatikai tudásba belekóstolnunk, hogy jobb esélyeink legyenek az eligazodásban. AZ ISMERETEK HORDOZÓI Az ismereteket megőrző, tároló anyagok, eszközök a dokumentumok, információhordozók. A rögzítés, tárolás módja, a hordozóanyag szerint beszélhetünk írásos, képi, audiovizuális és elektronikus információhordozókról. A dokumentumokat sokféle módon lehet csoportosítani ezen belül is. Segít a megértésben az alábbi felosztás, amelyben egy-egy példával igyekeztem jelezni, melyik csoportban mire gondolhatunk. A dokumentumok főbb típu- Altípusok sai

Példák

kéziratos

a „Nemzeti dal” kézirata

nyomtatott

könyv, folyóirat, újság

ábrák, rajzok

moziplakátok

KÉPI

fényképek

Bartók Béláról készült képek

AUDIOVIZUÁLIS

film, video

játékfilm, dokumentumfilm

multimédia lemez

világatlasz CD-ROM -on

internet-dokumentum

iskolánk könyvtárának honlapja

ÍRÁSOS

ELEKTRONIKUS

A képi dokumentumok leglényegesebb tulajdonsága, hogy az információs értéküket a kép hordozza és önmagukban egy egységként kezelhetők. Lehetnek egyediek és nyomtatásban sokszorosítottak. A kézirat kézzel vagy írógéppel írt dokumentum, mely általában magán- vagy hivatalos levél, irat, illetve művészeti alkotás (vers, regény stb.), tudományos és szakmai mű (szakdolgozat) lehet. Kézirat a számítógépes szövegszerkesztővel készített, a számítógép nyomtatójával néhány példányban kinyomtatott, de nem sokszorosított dokumentum is. Nyomtatott dokumentumnak számít a nagyobb nyilvánosságnak szánt, sokszorosított könyv, folyóirat és újság. E két utóbbit és a más időszakonként megjelenő dokumentumokat időszaki kiadványoknak is szokták nevezni. Audiovizuális (képi-hangzó) az a dokumentum, amely hangfelvételt vagy mozgóképanyagot tartalmaz, tekintet nélkül arra, hogy a tároló eszköz CD, film vagy éppen videoszalag. 4

Az elektronikus dokumentum igazából a legújabb idők szülötte, ezért még bizonytalanul bánunk vele. Legfontosabb ismérve, hogy az információkat hordozóanyagtól függetlenül digitálisan rögzítik. Bár a dokumentumok felosztása első látásra egyszerűnek tűnhet, érdemes kicsit gyakorolni a besorolást. Érdemes belegondolni, mennyi „bajt” okozhat itt a számítógép! Ugyanis használatával egészen újszerű és a korábbi műfaji határokat „felrúgó” dokumentumok keletkeznek.

KÖNYV, ÚJSÁG, CD-ROM, INTERNET Az információhordozók külsődleges szempontok szerinti rövid áttekintése után célszerű, hogy alaposabban is megvizsgáljunk néhány elterjedtebb dokumentumtípust és megnézzük a legújabbakat. Előtte azonban lépjünk vissza egy kicsit a múltba: mindez hol kezdődött? A KÖNYV TÖRTÉNETE Az írás feltalálása után nem sokkal már alkottak olyan dokumentumokat, amelyeket terjedelmük és összetettségük miatt - az adott fejlődési fokot figyelembe véve - hasonlíthatunk a könyvhöz. A sumérok már Kr.e. a 4. évezredben ismerték az írást, s azzal különféle ismereteket rögzítettek. A képírásból kialakult sumér ékírással írott égetett agyagtáblák tekinthetők az emberiség első könyveinek. Az ókori Mezopotámiában ezeknek a tábláknak gazdasági szerepük volt (nyilvántartások, elszámolások stb., de ékírással bonyolultabb írásműveket is létrehoztak, például lejegyezték a törvényeket. Amikor a múlt században ezeket az írásokat megfejtették, a kutatók egy másik, egészen más jellegű írás értelmezéséhez is hozzáláttak. A képíráshoz jobban kötődő egyiptomi hieroglifákat egy kétnyelvű (görög és egyiptomi) kőbe vésett felirat segítségével fejtették meg. Az egyiptomiak azonban nemcsak kőbe, falakra írtak, hanem papiruszsásból készült papirusztekercseket is használtak. Az egyiptomi papok ezekre jegyezték fel az irodalmi igényű vallási szövegeket is. A papirusztekercs évezredekig volt íráshordozó, a mai könyv közvetlen elődjeként. Az ókori Pergamonban más anyagokkal is kísérleteztek. Állat (juh-kecske) bőréből készített hártyára kezdtek írni, amit aztán városukról pergamennek neveztek el. Formájában a papirusztekercset utánozták, de ez az anyag már rugalmasabban kezelhető volt. Ahogy néhány töredéket az egyiptomi tekercsekből is megtaláltak a régészek, úgy felbukkant kétezer éves pergamenmaradvány is. Nagy szenzáció volt, amikor a második világháború után Izrael területén több tucat, bibliai szövegeket tartalmazó, viszonylag ép pergamentekercsekre bukkantak a kutatók. A korai középkorban rájöttek, hogy a pergamen jobban kezelhető, ha nem tekerik össze, hanem ívekbe hajtogatják és összefűzik. Az összehajtott lapokat fatáblák közé tették és kézírással írták tele. Ezek a kéziratos könyvek a kódexek. Mára csak néhány ezer létezik belőlük, ezért nagyon értékesek. A kódexek többsége gyönyörű kézi díszítést kapott. A nagy kezdőbetűket kiemelték, kidíszítették, ez volt az iniciálé. A könyv szövegébe apró, részletesen kidolgozott képeket helyeztek el, amelyeket méretük miatt miniatúrának hív5

tak. Mivel egy nagyobb kódex elkészítéséhez akár több ezer állat bőre kellett, és a készítők több tíz évig dolgoztak rajtuk, ezért egy kódex szinte felbecsülhetetlen értéket képviselt. A 13-14. század tájékán megnőtt a könyvekre az igény. Ezért nagy másolóműhelyek alakultak ki, amelyekben, nagy számban, de egyszerűbb kivitelben „gyártották” a könyveket. Nagy szükség volt valami egyszerűbb „gépesíthető” módszerre. A kínaiak már több mint ezer éve használták a táblanyomást, amivel a fába vésett mintázat és írás tükörnyomatát tudták előállítani, viszonylag sok példányban. A kínai technológiát a 15. században ismerte csak meg Európa, valószínűleg arab közvetítéssel. Kellett valaki, aki feltalálja a külön betűkből álló, szabadon összerakható és szétszedhető nyomóformát. Ez az ember egy németországi aranyműves volt, aki ólomból öntötte betűit. Johannes Gutenbegnek hívták, és 1455-ben 100 példányban kinyomtatta a kéthasábos 42 soros Bibliát. A nyomtatott könyv még sokáig hasonlított a kódexre, kézzel díszítették, külön rajzolták bele az iniciálét, mert így drágábban lehetett eladni. Az 1455 és 1500 között nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak nevezzük. Kódexeket a középkori Magyarországon is készítettek, például Kálti Márk gyönyörűen díszített történelmi könyve, a Képes Krónika is e korból származik. Mátyás király híres könyvtárát is kódexekre alapozta (korvinák), de az ő uralkodása alatt, nem sokkal Gutenberg után megindult a magyar könyvnyomtatás is. Hess András 1473-ban kinyomtatta a Budai krónikát. Bár a török hódoltság nem kedvezett a folyamatnak, mégis sorra alakultak a szebbnél szebb könyveket előállító magyar nyomdák. Például Sylvester Jánosé Sárváron és Heltai Gáspáré Kolozsváron. A 17. századra már világszínvonalú művésze és tudósa is van e szakmának Misztótfalusi Kis Miklós személyében, aki kitűnő németalföldi nyomdákból hozta haza a mesterség szeretetét. A 19. század már a tömeges könyvgyártás kora. A reformkori zöld vásznas, vöröses címkés kötetek már nagy példányszámban jelentek meg. Voltak ekkor is híres kiadók, némelyikük nevét nem csak könyvei, hanem politikai szerepvállalása is ismertté tette, mint pl. a Landerer és Heckenast nyomdáét, amely fontos szerepet játszott 1848. március 15-én, a forradalom első napján. A század végére a nagy olvasói igények miatt a könyvkiadás remek üzletté vált, ezt jelzik a megalakuló nagy részvénytársaságok, pl. a Franklin, Révai vagy az Athenaeum. Nagyapáink számára örök emlék marad a sötétpiros kötésű „franklinos” Verne sorozat, vagy a dúsan aranyozott Singer és Wolfner-féle regénysorozatok. Ez az időszak már a folyóiratok kora is egyben. A századforduló után jelenik meg a magyar kultúrtörténet legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Nyugat, amelynek hatása máig tartó. S persze ebben az időszakban teljesedik ki a ponyva műfaja is. Az akkori diákok a pad alatt „filléres regényeket” és más „sárga fedelű” könyveket olvastak. A mestermunkák száma is jelentős. Emlékezetesek a két világháború közötti időszakból az Egyetemi Nyomda nagy műgonddal tervezett tudós könyvei és a Kner Izidor gyomai műhelyéből kikerült munkák. Tevan Andor békéscsabai műhelyei jelentettek új színt a magyar nyomdászatban. Művészi igényű tipográfiájukkal (könyv-, betűtervezés) ízléses, magas színvonalú ún. bibliofil-kiadványok egész sorát jelentették meg. 6

A mai könyvkiadás méltó az elődökhöz: a magyar könyv gyakran szerepel sikerrel külföldi könyvvásárokon és kiállításokon. A KÖNYV A könyv mindmáig a legalapvetőbb dokumentumtípus, az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya. Tartalmilag igen nehéz meghatároznunk, mi is a könyv. Mindenesetre a rendszeres időszakonként megjelenő kiadványokhoz képest a könyv valamilyen egyszeriséget, befejezettséget sugall.

A könyv: kívülről… Fontos, hogy a formai szempontok szerint el tudjunk igazodni, mert már a könyv elolvasása előtt alapvető információkhoz juthatunk. A könyveknek két gyakori fajtája van, a fűzött kötésű és a ragasztott könyv. A fűzött forma az értékesebb és tartósabb, de drágább is. Ez azt jelenti, hogy a könyv hajtogatott lapjait összefűzik cérnával. A ragasztott kötés esetében az egymás mellé tett lapokat egyszerűen összeragasztják. A fűzött könyv általában kemény táblájú, míg a ragasztott puha táblás, ezért gyakran különböztetik meg őket e szerint is – kemény táblás/puha táblás, angol szóhasználattal: hardback és paperback. A szépen megtervezett védőborító alatt, kötéstáblák közé szorítva helyezkednek el a könyv lapjai. A védőborító ma már sokszor el is marad. A védőborító behajtott „fülein” – vagy sokszor ennek hiányában a könyv hátulján -, ismertetőt olvashatunk a könyvről, ez a fülszöveg. Érdemes felfigyelni arra, hogy az első pár lapot nem is számozzák meg, más funkciójuk van. A legelső oldal a védőlap, ez még a kötéstáblához csatlakozik, és technikai jelentősége van. Utána következik az előzéklap, amely már információkat tartalmaz, és aztán jön a címlap, ahonnan a legtöbbet lehet megtudni az adott könyvről. A címlapot érdemes alaposabban is megvizsgálnunk. Itt szerepel a könyv szerzőjének neve. Ezt követi a mű címe, majd alatta - ha van -, a könyv alcíme. Sok esetben a könyvnek nincs kifejezett szerzője (például több író műveiből összeállított gyűjtemény esetében), itt a szerkesztő, összeállító neve szerepel. Ugyanígy előfordulhatnak még más közreműködők is, így például a következő megjegyzésekkel: rajzolta, fotók, esetleg illusztrálta vagy utalással azokra, akik átnézték, javították, bírálták a könyveket: lektorálta, és bírálta. Ha a mű nem az eredeti nyelven jelent meg, akkor itt szerepel a fordító neve is. A címlap alján van egy nagyon fontos rész, ami a kiadói információkat tartalmazza. Itt találhatjuk a kiadó nevét és a kiadás helyét, évét. Egy könyv gyakran nem önmagában áll, hanem egy sorozat része. Ezt több helyen is jelölni szokták, előfordulhat a címlapon is, de gyakran a címlap túloldalára kerül, más fontos információkkal együtt.

7

A címlap túloldalára (verzójára) legtöbbször a fentebb felsoroltakból a közreműködők egy része kerül. Ezen a verzón találhatjuk meg a kiadási jogokat hivatalosan birtokló nevét, a következő jel mellett . Ez a körbe helyezett „C” betű az angol copyright kifejezést rövidíti, és arra utal, ki a szerzői jog birtokosa. A szellemi alkotásokat, így a könyveket is különleges jogszabályok védik, hogy tartalmukat csak úgy lehessen felhasználni, hogy az ne sértse a szerző jogait. Ezen a lapon szokott szerepelni az is, hogy hányadszor jelenik meg ebben a formában az adott mű, vagyis a kiadás száma, jelezve azt is, hogy a kiadás bővített vagy javított az előzőhöz képest. S végül még egy fontos adat: az ISBN szám, amely nemzetközi egyezmények alapján, a világon egyedileg azonosítja a könyvet. A kolofon (záradék) tartalmazza a mű kiadásával kapcsolatos kiadói és nyomdai adatokat (műszaki szerkesztő, nyomda neve, a szedéshez felhasznált betűfajta és annak mérete stb.), a kézirat nyomdába adásának idejét, a könyv formátumát, ívterjedelmét, példányszámát, ábrák számát. A kolofon elhelyezhető a címlap verzóján is, de általában az utolsó lapon található.

A könyv: belülről… A dokumentumokat a tartalmi ismérvek alapján nagyobb csoportokba rendezhetjük. Képzeljük el a következő három könyvet a címük alapján: 

A hajózási jog története



Kalózok a világ tengerein



A halálfejes lobogó titka

Mondhatjuk azt, hogy a három könyv ugyanarról szól, nevezetesen a tengeri rablókról, a kalózokról. Az is sejthető, hogy míg az első szigorú jogtudományi szakmunka lehet, addig a második valamilyen ismeretterjesztő mű, míg a harmadik talán szórakoztató olvasmány, szépirodalmi feldolgozás. Pontosítsuk ezt a csoportosítást!

Ismeretközlő művek Az ismeretközlés színvonala szerint megkülönböztetünk 

szakkönyveket Idetartoznak például a tudományos munkák, az egy témát szakmai igénnyel tárgyaló könyvek, a felsőoktatásban használatos művek.



ismeretterjesztő könyveket Olyan könyvek, amelyek tárgyilagosan, jó színvonalon, de az átlagos műveltségű ember számára is érthető módon mutatnak be egy témát.

Irodalmi művek A művészi szándék meglétét kutatva megkülönböztethetünk 

szépirodalmi műveket Amelyek művészi igénnyel készültek, műélvezetre szánt irodalmi alkotások. A szépirodalmi műveket nem a feldolgozott témák, „tudományágak” szerint csoportosítjuk, 8

hanem műfajuk szerint, vagyis lehet elbeszélés (novella), mese, regény, vers, színmű (dráma, vígjáték), illetve ezek gyűjteményes kötetei. 

szórakoztató irodalmi műveket A szórakoztatni akaró, kikapcsolódást nyújtó, de sem különösebb tárgyi ismereteket, sem művészi élményt nem adó könyveket számítjuk ide.

Különleges könyvek Az ismeretek feldolgozása, sőt megtalálása szempontjából van egy könyvcsoport, amellyel érdemes közelebbről is megismerkednünk. Ezek azok a könyvek, amelyeket színvonaluktól függetlenül a szakkönyvek vagy az ismeretterjesztő művek csoportjába tartoznak, különleges feladatuk van: az alapvető eligazítás az ismeretek között. Jó, ha mindig kéznél vannak, talán ezért is hívják őket kézikönyveknek. E kézikönyvek ma már egyre több változatuk létezik számítógépen is, ezekkel majd később foglalkozunk.

Bibliográfiák Azokat a kiadványokat hívjuk így, amelyek különféle tárgykörökben összegyűjtik az ajánlott művek címeit. Egészen rövid bibliográfiát találhatsz tankönyveid végén is, az ajánlott olvasmányok jegyzékét. Vannak azonban olyanok, amelyek évente számba veszik az egész nemzeti könyvtermést. Ilyen hazánkban például a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Az egyes szakmáknak, tudományágaknak is vannak bibliográfiai kiadványai, amelyek felsorolják az adott terület műveléséhez szükséges legfontosabb szakirodalom címeit. Ilyen például a kémiai szakirodalmat rendszerező számítógépes könyv- és cikkjegyzék, a Chemical Abstracts, amely több mint 10 millió tételt tartalmaz!

Lexikonok, enciklopédiák A lexikon betűrendes ismerettár. A benne feldolgozott ismereteket a különféle címszavak betűrendjében tárgyalja. A címszó, a róla szóló ismertetés alkotja a szócikket. A szócikkek mechanikusan (betűrendben) követik egymást, tekintet nélkül tartalmukra. A lexikonra általában véve a rövidebb, tömörebb szócikkek a jellemzőek. Sokszor a szócikk leírásában utaló található, ami felhívja a figyelmet egy másik, a betűrend más helyén található címszóra. Gyakran előfordul, hogy a nagyobb szócikkek végén bibliográfia utal a további tájékozódás lehetőségeire. A lexikon használatát megkönnyíti az előszó az útmutató a lexikon használatához, valamint a rövidítések és jelek magyarázata, feloldása. Egyes lexikonok különféle függelékeket is tartalmazhatnak (pl. időrendi táblázat, képek jegyzéke). A lexikonban az oldal tetején, általában a fejléc fölött az úgynevezett élőfejben kiemelik az oldalon lévő első és utolsó címszót. Az enciklopédia nagyobb egységekben dolgozza fel az ismeretanyagot. Így az összetartozó dolgok itt egymás mellé kerülnek, tekintet nélkül a betűrendi helyükre. A lexikonszerű visszakereshetőséget név- és tárgymutató segíti. Mindezt szemléltessük egy példával! A lexikonban távol egymástól találhatóak a következő címszavak: „autó”, „repülőgép” és „vasúti közlekedés”. Ugyanezeket egy enciklopédia a „közlekedés” nagy címszó alatt fogja tárgyalni. 9

Mind lexikonban, mind enciklopédiában találhatunk általános, az ismeretek teljességét átfogó, sokkötetes kiadványokat és tömör kivitelű, egy-két kötetes változatokat is. Ez utóbbiakat gyakran emlegetik kislexikonként, vagy kisenciklopédiaként is. Ezektől eltérnek azok a típusok, amelyek csupán egy-egy szakterületet dolgoznak föl, így például a film, a biológia vagy éppen a magyar irodalom szaklexikonjai, illetve szakenciklopédiái.

Szakszótárak, szaklexikonok A szakszótárak igazából a lexikonok testvérei, hívhatnánk őket szaklexikonnak is. Néha valóban nem is takar mást az elnevezés, mint egy-egy szakma vagy tudományterület speciális neveinek, fogalmainak, adatainak betűrendbe szedett szócikkeit. A szakszótár akkor az "igazi", ha a fentieken túl az adott szaknyelvet is bemutatja, tehát a lexikális adatok mellett a szakszókincset is feldolgozza.

Nyelvi szótárak Ez talán a kézikönyvek legnagyobb csoportja, hiszen már a létező nyelvek sokasága is rengeteg szótártípusú segédkönyveket hív életre. A szótárak a nyelv szókincsét vagy annak egy részét betűrendben tartalmazzák. Az egynyelvű szótárak az irodalmi és köznyelv szavait tartalmazzák. Ezen kézikönyvek címszavai és szócikkei ugyanazon a nyelven íródtak. Erre legjobb példa a nyelv szókincsét, a szavak, kifejezések értelmét, jelentését bemutató értelmező szótár. Az etimológiai szótár a szavak eredetét, történetét elemzi, magyarázza. Közli, a szó első írásbeli megjelenését, kialakulását, fejlődését, irodalmát. A tájszótár az egyes nyelvjárások szavait adja meg az előfordulás, a használat földrajzi helye és a forrás megjelölésével, a szó értelmezésével és magyarázatával, példamondatokkal illusztrálva. A szinonimaszótár az ugyanazon fogalomhoz tartozó rokon értelmű szavakat gyűjti össze. A helyesírási szótár a magyar szavak írásmódját adja meg a magyar helyesírási szabályzat követelményei szerint. Az idegen szavak szótára a magyar nyelvben rendszeresen vagy alkalmanként használt idegen eredetű szavak magyar jelentését értelmezi, magyarázza. Az idegen nevek kiejtési szótára a gyakran előforduló idegen nevek eredeti kiejtését közli magyar (fonetikus) átírással. A kétnyelvű szótárak a nyelvtanulás segédeszközei, illetve az idegen nyelvet ismerők számára nyújtanak segítséget a nyelvhasználathoz. Ezekben a szótárakban az egy adott nyelven megtalálható címszavakhoz rendelik a másik nyelv megfelelőit. Persze a jó kétnyelvű szótár nem pusztán egyszerű „szószedet”, hanem nyelvi besorolással, példákkal is segíti az adott nyelvvel dolgozó munkáját. Hazánkban igen nagy kultúrája van ezeknek a szótáraknak, számtalan kisebb-nagyobb kétnyelvű szótár kapható. E szótárak sokszor méret szerint ,,családokba” rendeződnek, ahol megvan a ,,zseb”, a ,,kézi” és a ,,nagy” kiadás is. Neves és széles körben használt pl. az Eckhardt-féle francia szótár, az Országh-féle angol szótár vagy a Halász Előd által gondozott német-magyar szótár. Ezeknek és a többi szótárnak is egyre inkább számítógépes hordozókon, pl. CD-ROM -okon folytatódik a ,,történetük".

Atlaszok Ezt a kézikönyvtípust ismerheted a földrajzóráról, így nem kell különösebben bemutatni. Vannak olyan, sok térképet nagy méretben tartalmazó atlaszok is, amelyek részletességük10

kel és igen alapos helynévmutatójukkal teszik magukat nélkülözhetetlenné a tájékozódásban. Külön hasznos, ha az ilyen atlaszokat földrajzi szempontból rendezett adattárak egészítik ki, ahol megtalálhatjuk a legnagyobb városok, hegycsúcsok, folyók stb. jegyzékét és az egyes országok legfontosabb földrajzi-gazdasági adatait is. Minderre jó példa a magyar nyelvű Nagy világatlasz vagy a Képes világatlasz. Vannak persze speciális atlaszok is: a közlekedési információkat tartalmazó autós atlaszok, vagy történelmi atlaszok, amelyek a múlt korszakait mutatják be térképekre vetítve.

Adattárak Ide azok a kézikönyvek tartoznak, amelyek egy-egy témakör, tudomány vagy szakterület adatait, tényeit gyűjtik össze. Az adatokat ezek a kiadványok igyekeznek jól szerkesztetten, gyorsan visszakereshetően bemutatni. Gyakran alkalmaznak táblázatokat, grafikonokat. Ezekből az adattárakból általában csak a számszerűsíthető tényeket ismerjük meg, azok értelmezésével, magyarázatával nem foglalkoznak. Ebbe a típusba tartoznak még a legkülönfélébb statisztikai kiadványok, évkönyvek, kronológiák, cím- és névtárak, de ide tartozik a telefonkönyv és a menetrend is. Meg kell említeni a jogszabálygyűjteményeket is, melyekben a hatályos jogszabályokat adják közre. ÚJSÁGOK, FOLYÓIRATOK Egyre nagyobb az igény, hogy az ismeretek minél hamarabb jussanak el a felhasználókhoz. Erre a szerepre a könyv, mint hordozó, nem alkalmas. A több száz oldalas munkák megírása, szerkesztése, nyomdai munkálatai olyan sok időt vesznek igénybe, hogy gyakran a bennük foglalt információk egy része a megjelenésre már elavul. Másrészről vannak olyan információk is, amelyekről mindenki tudta, hogy csak ideig-óráig érdekesek – „romlandók” -, így kár lenne értékes, hosszú távra előállított könyveket áldozni rájuk. Ezért aztán létrejöttek, majd a felvilágosodás idején a mai formájukban megjelentek a hírlapok, folyó-

iratok. Mivel legfontosabb tulajdonságuk az, hogy folyamatosan több-kevesebb rendszerességgel jelennek meg, ezért összefoglalóan időszaki kiadványoknak hívjuk őket . A könyvekhez hasonlóan ezeknek is van egyedi azonosítójuk. Sokszor eléje tesszük az ország kétbetűs azonosítóját is, pl. így: HU ISSN 0023-3773. Nézzük meg a fontosabbakat részletesen!

Napilapok A napilapok a gyors tájékozódás leghatékonyabb írásos eszközei. Nagy többségük a hét minden munkanapján utcára kerül (hazánkban vasárnap a legtöbb lap nem jelenik meg.) Tartalmuk általános jellegű, de gerincüket a politikai élet hírei alkotják. Vannak olyan napi rendszerességgel megjelenő kiadványok is, amelyek csak a gazdaság, vagy éppen a sportélet híreivel foglalkoznak. A napilapoknak sajátos szerkezetük van. Címoldal helyett címfejük van, amelyen szerepel a lap címe, általában jellege (politikai napilap), a megjelenés ideje, évfolyam és szám megjelö11

lése. Általában a lap végén van az impresszum, ahol egy keretben találjuk a szerkesztőség, a kiadó és a nyomda adatait. A sajátos megjelenést a nagy lapmérethez igazodó több hasábos tördelés okozza, ami a kényelmesebb olvasás végett az amúgy nagyon hosszú sorokat keskenyebb nyomtatási szélességre bontja. További jellemző a főoldalon található kiemelt vezércikk, amely az aktuális, a legfontosabb témával foglalkozó írás. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a rómaiaknak volt viszonylag rendszeresen megjelenő „napilapjuk, hírlapjuk”, az Acta Diurna (Napi akta), melyet Julius Caesar alapított. Ez inkább a mai plakáthoz hasonlított, ugyanis a nagyobb városok, mindenekelőtt Róma nyilvános főterein (Forum) tűzték ki. Természetesen a napi hírek között a helyi érdekűé volt az elsőbbség.

Hetilapok A napilapokkal ellentétben már tartalmilag differenciáltabbak a hetilapok. Nevükből eredően hetente látnak napvilágot. Tartalmuk szerint csoportjaik a következők: általános és politikai tartalmúak (Hetek); művészeti-irodalmiak (Élet és Irodalom); ismeretterjesztők (Élet és Tudomány); szakmaiak (Figyelő); szórakoztatók (Füles).

Folyóiratok A folyóiratok havonta vagy évente legalább kétszer megjelenő időszaki kiadványok. Tartalmuk alapján a következő módon csoportosíthatók: általános folyóirat; szakfolyóirat; is-

meretterjesztő folyóirat; irodalmi folyóirat; művészeti folyóirat; szórakoztató folyóirat; gyermek-ifjúsági lapok; vállalati, intézményi híradók. Az általános folyóirat a széles olvasóközönséghez szól. Tartalma mindig aktuális, időszerű. A szakfolyóirat szakemberek számára írt friss, tudományos eredményeket közöl. Az ismeretterjesztő folyóirat az „átlag” olvasóval ismerteti meg az egyes tudományterületeket közérthető és szórakoztató formában. A folyóirat, noha nem rendelkezik olyan tekintélyes múlttal, mint a könyv, mégis vetekedik azzal. A tudományos közvélemény tájékoztatásának igénye hívta életre a XVII. század derekán ezt a kiadványtípust. A legelső folyóirat 1665-ben jelent meg Journal des Savante címmel. Az első hazai kiadású folyóirat német nyelvű volt. Pozsonyban 1781-ben indult Magyar Hírmondó címmel. 1788-ban alapították a kassai Magyar Museumot (Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid voltak a pártfogók). Ezután meggyorsult a fejlődés.

A folyóiratokban felhalmozott tudásra a megjelenés után évekkel is szükség lehet, ezért ezeket a kiadók ellátják éves tartalomjegyzékkel, név- és tárgymutatóval. A tudományos folyóiratokat külön is feldolgozzák, mégpedig szakterületenként. Ezek a speciális bibliográfiai kiadványok minden egyes cikkről tartalmaznak egy rövid kis összefoglalót (referátumot) és sokféle visszakeresést lehetővé tevő mutatókkal látják el őket. Ma már ezek a referáló folyóiratok többségében számítógépes formában készülnek, mert így gyorsabban tudnak megjelenni, és sokkal jobbak a visszakeresési lehetőségek is.

12

NEM HAGYOMÁNYOS DOKUMENTUMOK Ma már a könyvtárak nem elégedhetnek meg azzal, hogy csak a papírra nyomtatott dokumentumokat gyűjtik. Az ismerethordozók fejlődése új típusú dokumentumokat hozott létre, amelyek máris jelentős számban állnak rendelkezésre. Például a hangzó dokumentumok szolgáltatása - magnó-kazetta, hagyományos hanglemez, zenei CD – számtalan új problémát vet föl. Míg a többi speciális dokumentumnál főként a tárolás és esetleg a rendszerezés, katalogizálás okoz gondot, itt felvetődik az is, hogy gondoskodni kell az anyagok meghallgatására alkalmas eszközről. Az is különlegessége ennek a dokumentumtípusnak, hogy technikai időtállóságról nem volt tapasztalat, így kérdéses az is, hogy egy hanglemez, egy magnókazetta mennyi használatot, hány évet bír majd ki. Hasonló problémákat vetnek fel a mozgóképi információk is. Itt a szolgáltatás, ha lehet, még bonyolultabb, hiszen nem lehet ezt egy fejhallgatós rendszerrel elintézni, inkább a kölcsönzés a megoldás. A hagyományos zenei és képi tároláshoz képest a számítógépes eljárással rögzített és tárolt formátumok majd segítséget jelentenek a könyvtáraknak, mert nem használódnak el olyan gyorsan, sokkal jobb minőséget nyújtanak és tárolásuk is könnyebb. Sajnos áruk is magasabb. A CD-ROM A CD-ROM a 650 MB tárolási kapacitásával hallatlan lehetőséget nyújt az információtárolásban. Ez az eszköz gyorsan utat talált a könyvtárak felé is. Egy korong alkalmas 250 000 oldal szöveg, vagy 72 perc film, illetve videó, 2 óra zene, esetleg majd 20 óra beszéd tárolására. Mindezeket egymással kombinálva is tartalmazhatja egy CD-ROM lemez. Ezt a lehetőséget, a különféle média egymás melletti, kevert alkalmazását hívjuk multimédiának. A modern CD-ROM kiadványok jelentős része már így készült, de a CD-ROM tárolókapacitását másmilyen módon is hasznosították a könyvtári informatikusok. Így CD-ROM -ra kerültek a különféle bibliográfiák, teljes szövegű kiadványok, szótárak és persze multimédia jellegű anyagok is.

Bibliográfiai CD-ROM A legelső CD-ROM- ok a könyvtárakban a bibliográfiai, illetve szakirodalmi jegyzékek voltak, amelyek egy-egy tudományterület szakirodalmi termését adták közre. A CD-ROM lehetővé tette, hogy nagyon nagy anyagról egyben adjanak számot, és hogy az adatokat sokféle szempont szerint vissza lehessen keresni.

13

Teljes szövegű CD-ROM Viszonylag kevés ezek száma, pedig nagyon hasznos segítőtársak. Itt már nem csupán a dokumentumokhoz vezető utat jelölik ki nekünk, megadva a szerzőt, címet stb., hanem maguk a dokumentumok is szerepelnek a lemezen, mégpedig teljes egészében. Hazánkban is több teljes szövegű CD-ROM jelent meg. Ilyen a jogszabályokat tartalmazó lemez vagy a különféle napilapok (Népszabadság, Magyar Hírlap stb.) teljes szövegű kiadása. Létezik már egy 17 magyar klasszikus költőt tartalmazó CD-ROM is.

Szótárak CD-ROM -on Külön igényként merült fel, hogy a számítógépen, több nyelven írók munkáját számítógépesített szótár segítse. A CD-ROM -on megjelent szótárak beépíthetők a szövegszerkesztőbe és annak egyik menüpontjaként hívhatók elő, hasonlóan a helyesírás-ellenőrzéshez. Némelyik szótár már ki is mondja a szavakat, így ezek félig-meddig a multimédiás kiadványok közé tartoznak.

Multimédia CD-ROM-ok Természetükből adódóan ezek a leglátványosabbak s talán a legismertebbek is. Nagyon sokféle témát dolgoztak már fel ezzel a technikával. A multimédia a legnagyobb sikerét kitűnően szerkesztett és illusztrált kézikönyvek, lexikonok és enciklopédiák terén érte el. Ki ne szeretne egy olyan lexikont, ahol a holdra szállás szócikket olvasva hallhatjuk Armstrong híres szavait, és esetleg látjuk is az adott dokumentumfilm részletét? Az sem közönséges filmlexikon, amelyben rákattintva egy film leírásában egy szereplő nevére máris láthatjuk összes eddigi szerepét. Az egyik leghíresebb multimédiás enciklopédia az Encarta (melyet a Microsoft Corporation jelentetett meg). Minden évben felfrissítve, új anyagokkal bővítve jelenik meg. Közel harmincezer szócikkét több ezer kép, több száz hangfelvétel, több tucat animáció és videó színesíti. A multimédiás CD-ROM -ok tanuláshoz legközelebb álló fajtája az, amelyik közvetlenül segíti a tanórai munkát. Úgy is tekinthetjük ezeket, mint újfajta elektronikus tankönyveket, amelyek sok-sok kiegészítő ismerettel ellátva dolgozzák fel a tanagyagot, Jó példa erre a történeti tárgyú, a honfoglalás 1100. évfordulójára megjelent CD-ROM, amely nem csupán a honfoglalást, a kor magyarságát és vezetőit mutatja be, hanem kitekint az Árpád-házi királyok korára is. Külön érdekessége, hogy középiskolás diákok készítették.

A TUDÁS SZENTÉLYE: A KÖNYVTÁR KÖNYVTÁRAK Azokat az intézményeket hívjuk könyvtáraknak, amelyek zömmel a nyilvánosság számára kiadott dokumentumok összegyűjtésével, feldolgozásával foglalkoznak. E munkát azért végzik, hogy az emberek ezekhez a dokumentumokhoz hozzáférhessenek. A könyvtár már 14

nem csupán saját gyűjtésű dokumentumait tárolja, hanem helyet ad ahhoz is, hogy a számítógépes rendszereken keresztül hozzáférjenek az olvasók a számítógép-hálózatokon lévő információforrásokhoz is. Ezen feladatai mellet a könyvtár még nagyon sok funkciót betölt. Így a könyvek, folyóiratok kölcsönzésén és helyben olvasásán túl lehetőséget ad arra is, hogy ott találkozzunk egymással, a társalgókban beszélgessünk. Gyakorta színhelye a tanulásnak, az oktatásnak, valamint zenét is hallgathatunk, sőt nem egy esetben filmeket is nézhetünk. A kazettát, lemezt ki is kölcsönözhetjük. A könyvtárak gyakran rendeznek kiállításokat író-olvasó találkozókat. EGY KIS KÖNYVTÁRTÖRTÉNET Amióta az ember meg tudja fogalmazni, meg is akarja őrizni az ismereteit, hogy ne felejtse el, fölhasználhassa, továbbörökíthesse őket. Amikor az értékesnek vélt, megőrzendőnek ítélt könyvek száma egyre jobban megnövekedett, megszülettek az első könyvtárak. Így lehetett ez már a korai egyiptomi papirusz tekercsekkel is. Azt biztosan tudjuk, hogy 2500 évvel ezelőtt az asszír birodalomban az ékírásos agyagtáblákat már könyvtárakban őrizték. Asszurbanipál király (Kr. e. 668-626), aki az ókori világ egyik legműveltebb uralkodója volt, Ninive városában hozta létre saját könyvtárát. A várost az ellenséges seregek elpusztították, de az agyagtáblák egy részét megőrizte a föld. A feltárás során a romok között rábukkantak az ún. „Oroszlán terem” –re, amely a palota könyvtárterme volt, ahol több mint 20 ezer agyagtáblát találtak. Ezeket ma Londonban, a British Museumban őrzik. Az alexandriai Muszeion Könyvtár az ókori világ legnagyobb könyvtára volt. Ptolemaiosz uralkodók alapították Kr. e. a 3. században. A könyvtár az ókor teljes irodalmát gyűjtötte a politika, a kultúra, a vallás és a művészetek köréből. Az is ismert, hogy szakavatott könyvtárosok dolgoztak benne, akik katalógust is készítettek. Nevezetesebb könyvtárosainak a neve is fennmaradt az utókor számára: Arisztophánész, Eratoszthenész, Zenodotusz. Becslések szerint a gyűjtemény 5-600 ezer papirusztekercsből (a Nílus mentén tenyésző papirusznövényből, egy sásfajtából készítették) állt. A tekercseket majolikavödrökben (capsákban) tárolták. Sajnos a könyvtár állománya egy tűzvészben elpusztult Kr. e. 43-ban. Ez pótolhatatlan veszteség, mert a kortársak szerint az ókori világ szinte valamennyi tudományos és irodalmi művéből őriztek itt egy-egy példányt. A nagyhírű pergamoni könyvtárat, II. Eumenész király Kr. e. a 2. században alapította. Innen indult hódító útjára a könyv új alapanyaga, a pergamen (íróhártya; juh-kecske bőréből készítették). E gyűjtemény testesítette meg az ókorban a tudományos könyvtár típusát. Emellett uralkodói könyvtár létére hozzáférést biztosított a tudósok, filozófusok, írók részére. Oktatási célokat is szolgált. Az ókori Görögországban és Rómában az uralkodói könyvtárak mellett szinte minden nagyobb városban működtek könyvtárak, amelyek múzeumokhoz, egyetemekhez kapcsolódtak. Jelentősek voltak a tudósok, filozófusok, költők (pl. Platón, Arisztotelész, Ciceró) által alapított magánkönyvtárak. A 4. században megjelentek a nyilvános könyvtárak, Rómában 15

28 ilyen működött. A könyvtárakat tudósok vezették, a gyűjtemények százezres nagyságrendűek voltak, amelyeknek zöme papirusz- és pergamentekercsekből állt. A görögök cserépedényekben tárolták a papirusz- és pergamentekercseket, a rómaiak tokba helyezték az összegöngyölt tekercseket. A könyvtárak további története már a kódexhez kapcsolódik. A keresztény középkori Európában a kéziratos könyvek előállítása és gyűjtése szinte teljesen az egyházi intézményekhez kötődött. Kezdetben, kolostorokban és egyházi központok mellett létesültek a nagyobb könyvgyűjtemények. (St. Gallen, Fulda). A könyvtárat szűk réteg használta. A 13-14. századtól azonban egyre erőteljesebben jelentek meg az első egyetemi és iskolai könyvtárak. Oxford, Krakkó vagy Bologna egyetemei könyvtárukról is híresek voltak. A könyvnyomtatás felfedezése tovább segítette a könyvtárak elterjedését. Egyre több világi könyvtár jött létre, s a kisebb iskolák is szert tettek gyűjteményre. A 16. században már hazánkban is gyakori a főúri, polgári magánkönyvtár, és találkozhatunk városi könyvtárral is. A 18-19. század hatalmas lökést ad a könyvtárügynek, hiszen a nyomdatechnika fejlődésével, az olvasni tudás egyre általánosabbá válásával, és nem utolsó sorban a felvilágosodás szabadabb szellemével segítve egyre könyv készült. Szélesebb közönsége lett a szépirodalomnak, a tudományok is sokkal több emberhez jutottak el. Ekkor alapítják a modern, nagy gyűjteményeket, a tudományos könyvtárakat és az országhoz, nyelvhez kötődő könyvvagyont összegyűjtő nemzeti könyvtárakat. MAGYAR KÖNYVTÁRTÖRTÉNET A hazai könyvtárak története az államiság kialakulása és a kereszténység meghonosodása után kezdődött. A 11.-12. század fordulóján a korai magyar könyvtörténet rendkívül érdekes alakja uralkodott hazánkban: Könyves Kálmán. Uralkodása alatt nem a kardot, hanem inkább a könyvet forgatta szívesen. Királyi könyvtára azonban csak néhány kötetből állt. Külföldi kortársai az egyházi és világi irodalomban jártas királyt a korabeli Európa legműveltebb uralkodójaként emlegették. A 15. század közepétől létrejöttek hazánkban is a reneszánsz magánkönyvtárak (Vitéz János, Janus Pannonius magánkönyvtárai). Nagyméretű fejedelmi könyvtárak alakultak ki közöttük Mátyás király könyvtára (a Bibliotheca Corviniana), amelyet a magyar állami nemzeti könyvtár első kísérletének tekinthetünk. A könyvtár Európa legnagyobb könyvgyűjteményei közé tartozott. A könyvek számáról nincs biztos adatunk. Mai vélemények szerint számuk kb. 2000-2500 lehetett. A könyvgyűjtemény kézírásos kódexeket és nyomtatott könyveket egyaránt tartalmazott. Az első budai nyomda is Mátyás uralkodása alatt kezdte meg működését. Ennek első terméke az 1473-ban, Hess András által megjelentetett Budai Krónika. Mátyás egyetemes könyvtárról álmodott. Tervei szerint egyetlen, akkor művelt tudomány sem hiányzott volna belőle. Halálával azonban ez a nagyszerű könyvgyűjtő munka félbeszakadt, a könyvtár, pusztulásnak indult. Sok könyvet elajándékoztak, a többit a Budát elfoglaló török vitte el hadizsákmányként. A nagy értékű

16

gyűjteményből mindössze 200 darab maradt az utókorra. Ma hazánkban 53 corvina található, a többit 16 ország 43 városának könyvtárában őrzik. A 16. századtól hatalmas fejlődésen ment át a könyvtárügy. Gyors ütemben létesültek a híres protestáns iskolai könyvtárak: a sárospataki, a nagybányai, a debreceni stb. Jelentős gyűjtők és támogatók voltak az erélyi fejedelmek (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György). A protestánsok könyvtáralapításával csakhamar versenyre keltek a katolikusok: a 18. század végén már a nagyszombati egyetemé a legnagyobb hazai könyvtár. A könyvnyomtatás következtében nagyobb lehetőségeket kapott a magánkönyvtárak létesítése is. Néhány jeles magánkönyvtár alapító: Zrínyi Miklós, Nádasdy Ferenc, Ráday Gedeon, Széchenyi Ferenc, Bod Péter. Az 1770-es években néhány könyvtárat már a szélesebb olvasóközönség számára is megnyitottak. Az európai fejlődést csak 1802-ben értük utol, amikor Széchényi Ferenc megalapította nemzeti könyvtárunkat, a mai Országos Széchényi Könyvtár elődjét. A könyvtárak a társadalmi haladást is segítették. Megjelentek a közművelődési könyvtárak, amelyekben olvasókörök alakultak. A 19. századtól szakkönyvtárakat is találunk. A selmecbányai Bányászati Akadémia Könyvtára, a keszthelyi Helikon Könyvtár európai tekintetben is az első szakkönyvtárak közé tartozott. Az iskolázottság elterjedésével a tömegigény kielégítésére a városokban egyre több közkönyvtár alakult. 1904-ben Szabó Ervin munkássága nyomán létrejön a Fővárosi Könyvtár. A 20. században a korszerű, az európai normákhoz igazodó közművelődési, tudományos és szakkönyvtárak megteremtésén fáradozik a magyar könyvtárügy. NÉHÁNY HÍRES KÖNYVTÁR A Rómában található Vatikáni Könyvtár nem is annyira nyomtatott könyveiről, mint inkább kéziratos anyagáról híres. Gyönyörűen díszített kódexei közül néhány Mátyás király legendás budai könyvtárából való, ezek a corvinák. A londoni British Library (Brit Könyvtár) egyike a legnagyobb nemzeti könyvtáraknak. Az 1735-ben alapított könyvtár mai könyvállománya 18 milliós és hatalmas az előfizetett időszaki kiadványok köre is: 130 000. A könyvtár óriási kupolával fedett olvasótermében szinte a világ valamennyi neves tudósa megfordult már. A Párizsban lévő francia nemzeti könyvtár, a Bibliothéque Nationale (Nemzeti Könyvtár) a 14. századi alapítású francia királyi könyvtárból nőtt ki. Érdekessége, hogy 1537 óta királyi rendelet írja elő, hogy minden francia könyvből kerüljön ide egy. Ez az úgynevezett kötelespéldány. Később ezzel a rendszerrel más nagy könyvtárak gyarapodását is segítették. A nemzeti könyvtárak legtöbb országban ma is megkapják ezt a jogot. A világ talán legnagyobb könyvtárát az Egyesült Államokban találjuk, Washingtonban. Ez a Library of Congress (Kongresszusi Könyvtár). Nevét onnan kapta, hogy 1800-ban kifejezetten az amerikai törvényhozás, a kongresszus számára hozták létre. A könyvtár ma 28 millió kötet dokumentumot őriz, nem beszélve a több százezres kézirat -, film- és más 17

gyűjteményekről. Külön érdekessége, hogy a feldolgozott dokumentumok összességükben 470 nyelvet képviselnek. Hazánkban is szép számmal találunk figyelemre méltó könyvtárakat, amelyek értékes gyűjteménnyel és nagy hagyománnyal rendelkeznek. Ilyen a már említett Bibliotheca Corviniana, Mátyás király könyvtára. Több mint 900 éves az a leltár, amelyben a pannonhalmi Bencés Főapátság könyvárát - 80 kódexet- először összeírták. 1832-ben építették meg, a napjainkban szépen helyreállított könyvtárépületet, amely ma is otthont ad az oktató munkát segítő 320 000 kötetes gyűjteménynek. Itt őrzik az első leírt magyar szavakat tartalmazó írást, a Tihanyi alapítólevelet 1055-ből, és 14 kézzel írott régi kódex van a könyvtár birtokában. Szintén szerzetesi rendhez kötődik a másik dunántúli műemlékkönyvtárunk, az egykori zirci Cisztercita Apátság Könyvára. Ez a könyvár is az oktatást szolgálta, különösen 18-19. századi természettudományi anyaga nagyszerű. Ma az egykori iskola neves diákjának, Reguly Antalnak (1819-1858) nevét viseli a 70 000 kötetes gyűjtemény. A debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára szintén egyházi könyvtár, a református valláshoz kötődik. A több mint félmilliós állomány legrégebbi kötetei ma is az egykori környezetben, a régi könyvtári polcok és bútorok között tanulmányozhatók. A sárospataki Református Kollégium Könyvtára a debrecenihez hasonlóan egy református oktatási intézményhez tartozik. Főúri könyvtárból ered hazánk nemzeti könyvtára, az Országos Széchényi Könyvtár. Az európai mércével mérve is jelentős gyűjtemény alapjait Széchenyi István édesapja, gróf Széchenyi Ferenc fektette le, mikor 1802-ben a nemzetnek ajándékozta igen jelentős, kb. 15 000 kötetes könyvtárát. Az Országos Széchényi Könyvtár minden magyar és magyar vonatkozású dokumentumot gyűjt, mai állománya közel 5 milliós. Nevezetes a több mint 500 kódex, amelyből 36 corvina. Ahogy Széchenyi István 1825-ben adományával létrehozta a Magyar Tudományos Akadémiát, úgy alapozta meg 1826-ban az Akadémiai Könyvtárat a neves könyvgyűjtő főúr, gróf Teleki József. A könyvtárba más tudósgyűjtemények és –hagyatékok is bekerültek, így hamarosan az ország legjelentősebb tudományos könyvtára lett. A csaknem félmilliós kéziratgyűjteménnyel rendelkező könyvtár mai összállománya másfél millió kötet, amelyből több mint 1000 ősnyomtatvány, tehát a könyvnyomtatás első évtizedének emléke. Hazánkban még több régi, nagy hagyományú és építészetileg is szép könyvtár van, így figyelemre méltó az egri, a kalocsai és a pécsi gyűjtemény is. A nagyobb egyetemek, főiskolák, illetve híres kutatóintézetek szintén jelentős modern gyűjteménnyel rendelkeznek. KÖNYVTÁR TÍPUSOK Az ismeretek közvetítésének egyik fontos színhelye a könyvtár. Nem tudna azonban ennek a feladatnak megfelelni, ha nem alkalmazkodna a különféle csoportok igényeihez. Egészen más feladatai vannak egy hatalmas nemzeti könyvtárnak, s megint mások egy jól szervezett iskolainak. Ezért a könyvtárak legkülönfélébb típusai jöttek létre, hogy ki tudják szolgálni 18

a kutatni, tanulni, művelődni és szórakozni vágyó embereket. A típusok nem függetlenek, hanem egymással kapcsolatot tartó, egymást segítő könyvtári hálózatot alkotnak. A mai időknek megfelelő legfontosabb típusok: 

Nemzeti könyvtár



Közművelődési könyvtárak



Szakkönyvtárak



Felsőoktatási könyvtárak



Iskolai könyvtárak

Magyarország nemzeti könyvtára az Országos Széchényi Könyvtár. Budapesten, a Budavári Palotában található. Gróf Széchényi Ferenc 1802-ben 15 ezer kötetes könyvtárát ajándékozta a nemzetnek, ezzel megteremtette a nemzeti könyvtár alapjait. A nemzeti könyvtár az ország központi könyvtára. Gyűjti az úgynevezett hungarika irodalmat, vagyis minden magyar nyomdából kikerült művet, s a külföldön megjelent magyar nyelvű anyagokat, illetve igyekszik megszerezni a hazánkról szóló legfontosabb dokumentumokat is, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven íródtak. Rendelkezik a már emlegetett kötelespéldány joggal. Feladatai közé tartozik a központi katalógus építése, a könyvtárközi kölcsönzés működtetése, a nemzeti bibliográfia készítése, az országos könyvtári munka koordinálása. A közművelődési könyvtári hálózattal találkozunk leggyakrabban, hiszen ide tartoznak a megyei, a városi és a községi könyvtárak is. Ennek a csoportnak egész működését meghatározza az, hogy lakossági igényeket kell kielégítenie. Az átlagos közművelődési könyvtár jól kiszolgálja a tanulni, művelődni és szórakozni vágyó közönség igényeit, a nagyobbak elkülönített gyermek, ifjúsági, zenei részleggel igyekeznek alkalmazkodni a különböző könyvtárlátogató rétegekhez. A közművelődési könyvtáraknál az egyes altípusok szervesen egymásra épülnek, így általában fiókkönyvtár – városi könyvtár – megyei könyvtár modellel találkozhatsz. Ezek praktikusan megosztják a dokumentumok elérését, használatát, és a könyvtári élet említett „kellemes” oldalát a lehető legközelebb viszik az olvasóhoz. A szakkönyvtárak speciális gyűjtőkörű és szolgáltatásrendszerű könyvtárak. Feladatuk egy-egy szakmai terület vagy tudományág irodalmának gyűjtése. Ha egy tudományterület irodalmából mélyebben szeretnél tájékozódni, akkor azt a megfelelő szakkönyvtárban megteheted. (pl. zenei szakkönyvtár). Az internet itt is segítségedre lehet. A felsőoktatási könyvtárak feladata az adott oktatási intézmény oktató – nevelő és tudományos tevékenységének kiszolgálása. Bár ezek a könyvtárak is nyilvános könyvtárak, zömükben mégis az egyetemi oktatók és hallgatók igényeivel foglalkoznak. Ez azt is jelenti, hogy a tudományos kutatás, magas szintű oktatás igényei miatt ezeknek a könyvtáraknak igen elevenen kell reagálnia az információs társadalom kihívásaira, így az új könyvtári technológiákat, azok használatát és oktatását is ezek a könyvtárak veszik át elsőként. Az oktatási intézményekben működnek az iskolai könyvtárak. Ez a típus számodra is ismerős, hiszen napi munkád egyik legfontosabb segítője. Amellett, hogy a tanároknak és a diákoknak biztosítja az iskolai munkához szükséges dokumentumokat, ez a színtere az önálló könyvtárhasználat megtanulásának is. Kis településeken előfordul, hogy az iskolai könyvtár 19

egyben a falu vagy község legnagyobb könyvgyűjteménye is, ekkor közművelődési feladatokat is elláthat. Dokumentumokat más intézmények is őriznek. A levéltár hivatalos célra készült és megőrzésre érdemes iratok gyűjtőhelye. A múzeumi könyvtár a múzeum munkáját segíti gyűjteményével. A filmalkotásokat, a velük kapcsolatos plakátokat és más dokumentumokat pedig a filmarchívum őrzi. ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRAK A számítástechnika a könyvtárak számára nagy megújulást hozott a 20. század utolsó évtizedében. A számítógépre kerültek és kerülnek folyamatosan a nagyobb gyűjtemények katalógusai. Létrejöttek a könyveket és folyóiratcikkeket teljes szövegükben tartalmazó elektronikus könyvtárak, amelyek szintén elérhetőek az interneten. Nálunk is léteznek elektronikus könyvtári gyűjtemények, amelyek nem kötődnek valódi könyvtárhoz, csak a számítógépes világhálózaton található meg. Az egyik ilyen a Magyar Elektronikus Könyvtár. Több mint 4500 teljes szövegű könyvet szolgáltat elektronikusan. Minden magyar vonatkozású elektronikus dokumentumot gyűjt, ami elérhető az interneten. A gyűjtemény az Országos Széchenyi Könyvtárhoz tartozik. A fontosabb magyar klasszikusokat, prózát és verset egyaránt megtalálhatod itt. Így a kötelező olvasmányaidat is. A másik ilyen könyvtár a Neumann János Digitális Könyvtár vagy ismertebb nevén a „Neumann-ház”. Nevét a számítógép-tudomány világhírű magyar alkotójáról kapta. Ez a könyvtár is, csak a számítógéphálózatokon keresztül látogatható. Feladata, hogy a magyar klasszikusok nagyon jó minőségű kiadásait elkészítse és feltegye a világhálóra. Másik nagyszerű szolgáltatása, hogy tematikus nagy keresőrendszert szolgáltat a hazai fontosabb internetes dokumentumokhoz. DIGITÁLIS KÖNYV A digitális könyv (e-könyv, e-book, ejtsd: ebuk) elektronikus formában jelenik meg. Az e-könyveket interneten át az elektronikus könyvtárakból „kölcsönözhetjük”, vagy megvásárolhatjuk az elektronikus könyvesboltokból. A digitális könyvet hagyományos számítógépen is olvashatjuk, de egyre több elektronikus könyvolvasó berendezés is készül. Ezeknél törekednek arra, hogy minél jobban visszaadják a hagyományos könyv olvasásának élményét.

A KÖNYVTÁR FELÉPÍTÉSE Az eddigiek alapján nem meglepő, hogy a különféle könyvtárak felépítése, belső rendje alaposan eltér, hiszen más szerkezetben, más feltételekkel kell egy több milliós állományt hozzáférhetővé tenni, mint egy pár tízezer kötetes iskolai könyvtárat. 20

Zárt raktár, és szabadpolcos rendszer A lényegi különbség abból fakad, hogy az olvasótermekben, a kölcsönzőben szabadon hozzáférhető-e a könyvtári állomány nagyobbik része, vagy a dokumentumok tetemesebb része zárt raktárakban van, ahova az olvasók nem mehetnek be. A zárt raktári rendszerű könyvtárakban az olvasó és a dokumentum között a kapocs a katalógus, a számítógépes rendszer és a könyvtáros. A kisebb gyűjteményekben a könyvtári anyag szabadon hozzáférhető az olvasói termekben. Az ilyen könyvtárakat szabadpolcos rendszerűnek nevezzük. Ennek legnagyobb előnye, hogy az olvasók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a dokumentumokkal, korlátozás nélkül bolyonghatnak a szakrendben elhelyezett könyvespolcok között és szabadon válogathatnak. Nem ritka az sem, hogy a könyvtárak a vegyes rendszert választják. Így van egy jelentős szabadpolcos rendszer, de a ritkábban használt vagy védendő, értékesebb állományt zárt raktárakban tartják. A KÖNYVTÁRI POLCOK RENDJE A könyvtárban a szépirodalmi műveket ábécérendben helyezik el. Ha van írója a könyvnek, akkor a szerző nevének betűrendjében, ha nincs szerzője, akkor a cím betűrendjében kerül a polcra. Az elhelyezéshez és a kereséshez egyaránt elengedhetetlen a könyvtári betűrend ismerete. A könyvtári betűrendbe sorolás néhány alapvető szabálya:

1. Nem különböztetjük meg a rövid és hosszú magánhangzókat, azonos betűnek számítanak (a = á; o = ó stb.). 2. A két- vagy többjegyű mássalhangzókat betűnként értelmezzük (cs = c + s). 3. Azonos vezetéknév, családi név esetében a második szót vesszük figyelembe (Nagy István; Nagy Lajos; Nagy Tamás). 4. Idegen szerzőnél a vezetéknevet előre kell helyezni és egy vesszőt teszünk utána (Felix Salten; Salten, Felix). 5. A könyv címében a címkezdő névelőt nem vesszük figyelembe ( Bogarak; Képes Biblia; A tűz márciusa ). 6. Ugyanazon szerzőnek a könyveit a művek címe alapján is betűrendbe rakjuk (Fekete István: Bogáncs; Kele; Vuk). Az ismeretközlő könyveket tartalmuk szerinti csoportokba rendezik el. Ezért az egymással rokon tartalmú kötetek egymás mellé kerülnek. A könyv és a könyvtár évezredes fejlődése során sokféle módszert kitaláltak arra, hogyan helyezzék el a könyveket. Végül századunk elejére alakult ki a ma is használt rendszer. Ez az Egyetemes Tizedes Osztályzás (ETO). Az ETO lényege, hogy tíz főosztályból álló szerkezetbe sorolja be a könyve21

ket, amelyek tovább bonthatóak újabb tíz osztályba, majd tíz alosztályba és így tovább. A tudományok tíz főosztálya az ETO szerint a következő: 0 általános, összefoglaló művek 1 filozófia, lélektan, etika és esztétika 2 vallástudományok 3 társadalomtudományok 4 (üres jelenleg) 5 természettudományok 6 alkalmazott tudományok, technika 7 művészetek, sport 8 nyelv- és irodalomtudomány 9 földrajz, történelem és életrajzok Ha ebben a rendszerben el akarunk helyezni egy geometriáról szóló művet, akkor a következő számot kapja: 5 természettudomány 51 matematika 510 mennyiségtan 511 számelmélet 512 algebra 513 geometria Stb. 52 csillagászat 53 fizika 54 kémia Stb. A számok, illetve csoportok tovább is részletezhetőek, ha nagyobb könyvtárban vagy az egész rendszer szempontjából kisebb téma miatt erre szükség van. Így például a 8-as (nyelv- és irodalomtudomány) főosztályban a magyar irodalom a következő helyre kerül: 894.511. A jobb oldali ábrán található könyv gerincén mást is észrevehetünk. Az egyik a szakrendi jel (ez jelöli a témát, jelen esetben a csillagászat ETO-száma), de alatta egy másik jelzet is van. Ez a betűkombináció arra utal, hogy az adott szakjelzeten belül hol a betűrendi helye az adott könyvnek. Ezt a második jelzetet, a betűrendi jelet (ez jelöli a szerző ne22

vét, vagy ennek hiányában a mű címét), megalkotója után Cutter-számnak is nevezzük. A két szám (520 C 71) együttesen, a könyv raktári jelzete. Ott ahol a könyveknek van zárt raktári tároló helye is, gyakran kapnak a dokumentumok raktári számot is, mert előfordulhat, hogy csak ideiglenesen kerülnek szabad polcra, s később visszaviszik őket a raktárba. Az ilyen raktári rend viszont általában véve mechanikus, a könyvek beszerzési egymásutánjára épül. Jól jegyezd meg! Szépirodalmi művek raktári jelzete mindig csak betűrendi jelből vagy más néven Cutter-számból áll. (pl. Móra Ferenc könyveinek raktári jelzete M 86). Ismeretközlő művek esetében a raktári jelzet, egy szakrendi jelből és egy betűrendi jelből áll.(pl. Csillagászati évkönyv’98 → 520 C 71)

KATALÓGUSOK A dokumentumok halmazát a rendezettség és a feltártság teszi igazán könyvtárrá. Szükség van tehát egy olyan segédeszközre, amely a könyvtárban található összes dokumentumról megbízható áttekintést ad. Ez a segédeszköz a katalógus. A könyvtári katalógusok tehát a könyvtárban található dokumentumok számbavételén alapulnak, s lehetővé teszik azok sokoldalú visszakeresését. A katalógusok arra az ötletre épülnek, hogy míg egy könyv (illetve más dokumentumtípus) fizikai valójában csak egy helyre rakható, addig a róla készült rövid leírás, tetszés szerinti példányban előállítható és besorolható. A katalóguscédula a dokumentumot helyettesíti, annak névjegye, minden fontos adatot tartalmaz róla. A katalóguscédulán formailag leírják a könyvet (címleírás), besorolják, hogy milyen témakörbe, témakörökbe tartozik (szakozás). Ahhoz, hogy a katalógusok egységesek és pontosak legyenek, szigorú szabályok alapján kell dolgozni. Most vizsgáljuk meg a katalóguscédula adatait! Kiemelten szerepel az első szerző, alatta a mű címe. Ezt követi az összes szerző felsorolása. Majd a kiadási adatok: a kiadás helye, a kiadó és az év. Még a terjedelmet is megtaláljuk, ez esetben 224 oldal, sőt, megtudjuk, hogy illusztrált, részben színes képekkel. A 24 cm a gerincmagasságot mutatja. Megtudjuk még, hogy van-e bibliográfia a könyvben, és ha igen, mekkora és hol található, majd a cédulán szerepel az ISBN szám is. Ezeket az elemeket a könyv árának feltüntetése zárja.

23

Ezek az adatok lehetővé teszik, hogy besoroljuk a katalógusba a művet. A betűrendes katalógus egyik fajtája a szerzői betűrendes katalógus, amely a szerzők betűrendjében tartalmazza a dokumentumok adatait. A példában szereplő cédulát tehát két betűrendi helyre is betesszük, (a H és M betűrendi helyre), mert két szerzője van. A betűrendes katalógus másik fajtája a címszókatalógus, itt a címszavak betűrendjébe sorolják be a katalóguscédulákat. (Ne felejtsd el, hogy a könyv címében a címkezdő névelőt nem vesszük figyelembe a besorolásnál!) Tehát a példában szereplő cédulát az I betűrendi helyre soroljuk be. Sok könyvtárban a szerzői és cím szerinti betűrendes katalógus egybeolvad. Ilyenkor keresztkatalógusról beszélünk. Ebben a katalógustípusban egyaránt kereshetünk a szerző(k) neve és a mű címe szerint. Vannak könyvek, amelyek sorozatok keretében jelennek meg. Ezekről tájékoztat a betűrendes katalógus harmadik fajtája, a sorozati katalógus. Itt a sorozat címeinek betűrendjében, azon belül a szerzők szerinti betűrendben helyezik el a cédulákat. Gyakran előfordul, hogy nem egy bizonyos könyvet kell keresned a könyvtárban, hanem egy adott témáról szeretnél tájékozódni, és megfelelő irodalmat gyűjteni. Kétfajta katalógus nyújt ebben segítséget a szakkatalógus és a tárgyszókatalógus. A szakkatalógusban a besorolás alapja a művek tartalma, amelyet a már ismert részletes ETO számjelzetek fejeznek ki. Fenti példánkban a cédulát az ETO szerinti szakkatalógusba három helyre is beosszuk. (371.6:024 ; 002/003 ; 09) Láthatjuk azonban, hogy az ETO -számok mellett a tartalmi ismérvek szavakkal kiírva is szerepelnek. Ez hasonló rendszer, mint az ETO, azzal a különbséggel, hogy itt nem mindenki számára értelmezhető szakjelzetekkel soroljuk tartalmi csoportokba a könyveket, hanem saját anyanyelvünkön írjuk le pár rövid szóval. Ezek a mű tartalmát tömören kifejező kifejezések a tárgyszavak. A tárgyszókatalógus a tárgyszavak betűrendjében tartalmazza a katalóguscédulákat. A legtöbb könyvtárban van néhány külön-katalógus is, amelyek a könyvek egyes csoportjait más-más szempontból részletesebben tárják fel. Ilyenek pl. a történelmi és a kézikönyvtári katalógus. Ezen kívül egyes könyvtárakban földrajzi, illetve illusztrátorokat bemutató katalógus is van. A katalóguscédulán azonban további adatokat is találunk a felső szegélyen. Ezeket azonban már nem nehéz kitalálnunk. A bal felső sarokban szereplő szám az ETO-szakjelzetből és egy Cutter-számból áll, tehát azt mutatja, hol a helye a könyvnek a szabadpolcos rend-

24

szerben. A jobb oldali szám a raktári szám. Ha visszakerül a könyv a raktárba, akkor mechanikusan ez határozza meg a helyét.

A SEGÉDKÖNYVTÁR A legtöbb könyvtárban ez külön részleg, a kisebb könyvtárakban csak néhány polc. Azoknak a műveknek, általában kézikönyveknek (lexikonok, enciklopédiák, szótárak, bibliográfiák, Egyetemes Tizedes Osztályozás táblázatai stb.) a gyűjteménye, amelyek a könyvtárosok munkaeszközéül szolgálnak. Állománya szükség esetén az olvasók rendelkezésére is állhat. A segédkönyvtár nem azonos az olvasói kézikönyvtárral.

SZÁMÍTÓGÉP A KÖNYVTÁRBAN A könyvtár lelke a katalógus, amelynek segítségével sokrétűen kereshetünk a könyvek között. Ha egy 20 ezer kötetes iskolai könyvtárban van betűrendes és tárgyszókatalógus is, és az összes lehetséges helyre besoroljuk a cédulákat akkor a rendezett katalóguscédulák száma 100 000 felett lesz! Képzeld el ezt a munkát egy több milliós könyvtárban! Hiszen ott még többféle speciális katalógus is létezhet, s ráadásul a könyvtári állományt állandóan adminisztrálni kell, hiszen naponta több ezer könyvet kikölcsönöznek és ugyanannyit vissza is hoznak. S akkor még nem beszéltünk a tízezernyi beiratkozott olvasó nyilvántartásáról. Ezek után nem nehéz elképzelni, hogy a könyvtárosok fantáziáját miért is ragadta meg a számítógép.

KÖNYVTÁRI SZÁMÍTÓGÉPES ALAPOK A könyvtári számítógépesítés adatbázisra épül. Ez a könyvtári felfogásban nem más, mint a cédulára alapozott katalógusnak és nyilvántartásnak az elektronizált változata. Az adatbázis megfelel a katalógusszekrénynek, a cédula a rekordnak. A könyvtári rekord is adatmezőkből áll, amelyek szigorú szabványok szerint tartalmazzák a művek adatait. A legfontosabb mezők (a katalóguscédulának is megfeleltethetően) a következők: 

szerző (k),



cím,



kiadó,



kiadási hely,



kiadási év,



tárgyszavak,



szakszámok.

A valódi könyvtári adatbázis ennél sokkal több mezővel dolgozik, mivel a nemzetközileg egységesített rekordformátum majd 1000 különféle mezőt tartalmazhat. 25

Nézzük, hogyan folyik a keresés! Képzeljük el, hogy Verne „Kétévi vakáció” című regényét akarjuk megkeresni a könyvtári adatbázisban. Ez azt jelenti, hogy a szerző mezőben meg kell adnunk Vernét, a cím mezőben, pedig mondjuk a vakáció szót. Ha a kereső parancsuk az angol „find” [keres] szó, és az egyes mezőket a nemzetközileg használt angol rövidítéssel jelölöm [author = auth (szerző), title = titl], akkor egy parancsnyelven megfogalmazott keresés a megadott könyv után így nézne ki: find auth Verne and titl vakáció Ez tehát azt jelenti, hogy „keresd a szerzőnél Vernét, és hozzá azokat, ahol a címben szerepel a vakáció szó”. A számítógép például talál 25 Vernét tartalmazó rekordot, és 45 olyat, ahol a címben előfordul a „vakáció” szó, de a mindkét szempontnak megfelelő rekordok száma mondjuk csak kettő lesz. Ezek lesznek a keresett könyv adatait tartalmazó rekordok! A kereséskor jó tudni néhány trükköt. A ragozó nyelveknél, mint amilyen a magyar is, elképesztő különbséget okoz, ha a cím részeként a „gazdaság” szóra keresünk, vagy ennek öszszes ragozott alakjára. Ezt a problémát az ún. csonkolással oldjuk meg, amikor is egy jellel (*, $, % esetleg #) fejezzük be a keresett szóalakot. A gazdaság$ keresés tehát megtalál minden így kezdődő szót (például gazdasági, gazdaságot, gazdaságnak stb.). A másik segítség lehet a bármely karaktert helyettesíteni tudó joker. Ez többnyire a ?. Például Jókainak régebben így is írták a nevét: Jókay. Ha így keressük: Jóka?, akkor mindkét alakot megtaláljuk. A legújabb könyvtári rendszerek, CD-ROM-ok esetén még ennél is egyszerűbb a keresés, mert az ember egy kitöltendő űrlapot kap, amibe beírja az üres mezőkbe a kívánságait és a logikai összekapcsolást a rendszer elvégzi helyette. A könyvtárban a gépek hálózatban működnek, összekapcsolva az egész rendszert kiszolgáló központi géppel, a szerverrel. Ha a számítógépet arra használod pusztán, hogy a szerverrel dolgozzon, akkor azt mondjuk, hogy terminálként működik. A könyvtárban kezelhető gépeket - az olvasói terminálokat – a keresésre használják. Más terminálokon, ugyanezen a szerverre viszik fel a könyvek adatait a könyvtárosok. A számítógép a könyvtárban többféle módon is jelen van, így érdemes áttekinteni, milyen funkciókat és hogyan lát el. Egy nagyobb könyvtárat veszünk alapul, mivel ott minden részlet tanulmányozható, de az egyes részfeladatokat kisebb könyvtárakban is hasonlóan oldják meg. A KÖNYVTÁRI SZÁMÍTÓGÉPES RENDSZER Kezdetben a gyors visszakereshetőség volt az elsődleges szempont, ezért a katalóguscédulákat vitték fel a gépre. Később kiderült, hogy az egyes munkaterületek egymással anynyira összefüggenek, hogy érdemesebb a teljes könyvtári munkafolyamatot gépesíteni a könyv megvásárlásától a katalóguson át a kölcsönzőig. 26

Ez számos előnnyel jár: amint a könyvtáros bevitte a rendszerbe egy újonnan megvásárolt könyv adatait, ez már azonnal látszik az olvasók terminálján is. Ha kiírod a raktári számát egy kérőlapra és kikéred a kölcsönzőbe, ekkor a te személyi rekordodat összeköti a gép a könyv rekordjával. Ha valaki ezután ül csak le a terminál elé, neki már a raktári szám mellett villog a felirat: kikölcsönözve! Ha nem ilyen gyors a feldolgozás, akkor hamis információkat adhatna a rendszer. A SZÁMÍTÓGÉPES KATALÓGUS A könyvtárhasználó két főbb ponton találkozik a gépesítéssel a könyvtárban: a kölcsönzőben és az elektronikus katalógusnál. A modern könyvtár számítógépes rendszere ugyanúgy elérhető az olvasótermi terminálról, mint a világ bármely részéről az Interneten keresztül. Ez esetben a könyvtár nyitólapjáról elérhetővé kell tenni a könyvtári adatbázisokat, elsősorban a katalógust. A böngészőben ilyenkor egy kitöltendő űrlap jelenik meg. GÉPESÍTETT KÖLCSÖNZÉS A másik terület a kölcsönzés, ahol a felhasználó találkozik a számítógéppel. A kölcsönözni kívánt könyvben egy vonalkód van beragasztva, amelyik azt és csakis azt azonosítja. A könyv adatait persze nem a vonalkód hordozza, hanem a vonalkód egy egyedi azonosító, melynek segítségével a rendszer megkeresi az adatbázisban a jellemzőket. A könyvtáros beolvastatja a gépbe a vonalkódot, azaz megkeresi a könyv rekordját. Utána az olvasó adja át a saját kölcsönző jegyét, amelyiken egy másik vonalkód van. A gép azt is beolvassa, megkeresi az olvasók adatbázisában. Ellenőrzi, hogy rendben van-e minden: nincs-e lejárt könyv, van-e tartozás. Ha semmi gond, akkor a két rekord, a könyvé és az olvasóé összekapcsolódik a kölcsönzési időre. Látható, hogy az egész könyvtári műveletsort kezeli a gép. De ezzel még a könyvtári gépesítés nincs lezárva, a hálózat nem ér véget a könyvtár falainál, hanem összekapcsolja a modern könyvtárat az egész világgal.

KÖNYVTÁR A VILÁGHÁLÓN, VILÁGHÁLÓ A KÖNYVTÁRBAN A könyvtárak már az Internet kialakulásának kezdeti szakaszában fontos szerepet játszottak, hiszen a könyvtárak számítógépes katalógusai fontos nyilvános információforrásokká válhattak. Ma már a könyvtárakat két kihívás is éri az Internettel kapcsolatban: 

számítógépesítettségük foka lehetővé teszi, hogy legfontosabb szolgáltatásaikat megjelenítsék a világhálózaton;



a könyvtárosok meglehetősen nagy tapasztalatra tettek szert, hogy hogyan igazodjanak el az Internet adattömegében, így helyet és szakismeretet is tudnak adni a felhasználóknak a világhálózat használatához. 27

KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁSOK AZ INTERNETEN A modern könyvtárak számítógépes rendszere lehetővé tesz olyan szolgáltatásokat az Interneten, amelyeket a könyvtár látogatói is megkapnak a könyvtár saját termináljai előtt ülve. Kezdetben ez azt jelentette pusztán, hogy mód nyílt arra, hogy a távoli terminálról, vagy telefonos hívással bejelentkező megnézhesse a könyvtár nyilvános számítógépes katalógusát. Az Internet fejlődése lehetővé tette, hogy ma már nem csupán távoli számítógépes adatbázisokban kereshetünk, hanem közzé is tehetünk dokumentumokat. Az Internet jelenlegi szolgáltatásainak szinte egésze egy speciális dokumentumtípusba van beágyazva, sőt ma már ebben a formában látjuk a katalógusokat is. VILÁGMÉRETŰ HIPERSZÖVEG RENDSZER: A WWW A kutatók a kilencvenes évek elején kitaláltak egy olyan fájlformátumot, amely alkalmas szövegek, ábrák, képek és hangok, sőt videók megjelenítésére is. Ez a dokumentumtípus egy speciális program segítségével bárhonnan megjeleníthető volt, ahol a megfelelő kapcsolat kiépült. Legfontosabb tulajdonsága azonban az, hogy el lehet benne helyezni olyan hivatkozásokat, amelyeket kiválasztva más hasonló dokumentumokhoz juthatunk el. Az ilyen típusú dokumentumot hiperszövegnek, más néven hypertextnek nevezzük. Ezért e fájltípust angolul Hypertext Markup Language névvel illették, rövidítve HTML -nek. Az Interneten át elérhető sok millió hypertext oldal, számtalan módon kapcsolódik egymásba. Az egész elképzelést angolul World Wide Web -nek nevezték el, rövidítve így emlegetik: WWW. Amikor az Internet böngészővel letöltünk és megjelenítünk egy HTML nyelven megírt oldalt, legtöbbször más oldalakhoz is eljuttat minket. A HTML formának egy sajátossága, hogy beleépíthetők különféle adatbázis-lekérdezések is. Így áll elő az űrlap (a könyvtárgépesítésnél már emlegettük), amelyet kitöltve választ kaphatunk a könyvtárkatalógustól kérdésünkre. A hypertext számos más lehetőséget is kínál a modern könyvtárnak, hogy bemutassa önmagát, szolgáltatásait. INTERNETHASZNÁLAT A KÖNYVTÁRBAN A világhálózat úgy is felfogható, mint egy látszólagos (virtuális) világkönyvtár, amelynek mintegy 100 millió dokumentuma átszövi egymást. Ez az irdatlan tömegű információ igen élesen veti fel az eligazodás kérdését. Mert hiába „van fönt az Interneten minden”, ha fogalmunk sincs arról, hogyan keressük meg az éppen nekünk fontosat. Az Internet minden újszerűsége ellenére sokat őriz a hagyományos könyvtári rendből. Némelyik visszakereső rendszerére rápillantva mindjárt eszünkbe jut a szakrendi, illetve a tárgyszókatalógus.

FELDOLGOZZUK AZ INFORMÁCIÓT

28

A könyvtár legfontosabb feladata, hogy segítsen az ismeretek megszerzésében. Ahhoz, hogy szervezetten tudjunk dolgozni, meg kell határozni, mi is pontosan a célunk. Nem mindegy, hogy rövid órai beszámolóhoz, referátumhoz, vagy valamilyen komolyabb dolgozathoz gyűjtünk anyagot. Az is egészen más típusú előkészületeket kíván, ha a „produkciónk” szóbeli feladat, vagy ha írásbeli munkát kell készítenünk. Anyaggyűjtéssel kezdjük a munkát, melynek során felderítjük a könyvtári információkat, például használjuk a kézikönyveket. Ezután kijegyzeteljük az összegyűlt anyagot, majd elkészítjük a vázlatot. A vázlat alapján vagy szabad előadásra készülünk, vagy írásban készítjük el dolgozatunkat. Az írásbeli munka során szembe kell néznünk egy sor szigorú követelménnyel, és be kell tartani a mások szellemi munkájára való hivatkozás szabályait! ANYAGGYŰJTÉS Legjobb, ha az anyaggyűjtés színtere a könyvtár. Mert hiába vesszük magunkat körül a várhatóan szükséges könyvekkel, folyóiratokkal, mindig kiderülhet, hogy valaminek utána kell nézni. Érdemes úgy munkához látnunk, hogy megnézzük a szakkatalógusban, vagy a tárgyszókatalógusban, hogy van-e valamilyen, a témánkat lehető legteljesebben átfogó mű, monográfia. Az ilyen típusú könyvek általában teljes bevezetést nyújtanak az adott témakörhöz, bőségesen utalnak további olvasnivalókra. Ha nem találunk megfelelő könyvet, vagy elavultnak érezzük azt, érdemes megnézni a bibliográfiát, mit írtak eddig az adott témában. Írjuk össze optimális listára törekedve mind azon művek jegyzékét, amire szükségünk lehet. Szakirodalmi listánkat vessük össze a helyi könyvtári katalógusokkal, hogy lássuk, megvannak-e a szükséges dokumentumok. Egy-egy fontosnak tűnő műnek más könyvtárban is utánanézhetünk, vagy megrendelhetünk egy adott munkát könyvtárközi kölcsönzéssel egy távolabbi könyvtárból is. Általában azonban az iskolai és városi könyvtár elegendő művet kínál munkánkhoz. Amennyiben rendelkezésre állnak számítógépes eszközök, úgy bátran vonjuk be azokat is a munkába! Nézzük meg, milyen CD-ROM-on lévő kézikönyvek, lexikonok jöhetnek szóba! Figyeljünk arra is, hogy a számítógépes eszközökkel sokkal gyorsabban és lényegre törőbben kereshetünk. Ha tematikus anyagot keresünk, akkor érdemes bevetni az Internet nagy „tárgyszó-katalógusait „és keresőprogramjait. KÉZIKÖNYVEK Amikor a listánkon szereplő könyveket, cikkeket kézbe vesszük, számtalan olyan fogalommal, névvel, hellyel, adattal találkozhatunk, amiket nem értünk, vagy nem tudjuk elhelyezni eddigi tudásunk alapján. Ezért jó, ha ismerjük a legfontosabb kézikönyveket. Szükségünk lehet az „Idegen szavak szótárára”, egy-két általános lexikonra, szaklexikonra. Nem árt, ha tudjuk a polcon a „Magyar életrajzi lexikon” és a „Nemzetközi ki kicsoda” helyét. A dolgoknak általában földrajzi vonatkozása is van, így jó, ha kéznél van a „Világatlasz”. Ha szó29

beli beszámolóra készülünk, az idegen nevek kiejtését ellenőrizzük az „Idegen nevek kiejtési szótárában”. JEGYZETELÉS Első olvasásra nem rögzülnek az ismeretek, s amúgy is sok könyvet kézbe veszünk. Ha emlékeznénk is az olvasottak egy részére, szinte biztosan összekeverednének a dolgok. Legjobb, ha olvasás közben jegyzetelünk. Mivel még nem tudjuk, milyen sorrendben és mit fogunk olvasmányainkból felhasználni, fontos, hogy ne füzetbe, hanem lehetőleg egyforma méretű cédulákra írjunk. Céduláinkon, egyforma helyen és következetesen tüntessük föl, hogy miből jegyzetelünk éppen: legalább a szerzőt, a címet és a kiadás évét írjuk fel. Nem árt, ha hozzászokunk, hogy nem komplett műveket jegyzetelünk, hanem lényeget gyűjtünk ki. Semmi szükség arra, hogy egy nagyobb műből kisebbet állítsunk elő. Célszerű minden témát külön jegyzetlapra írnunk, a tárgyszó katalógushoz hasonlóan ellátnunk céduláinkat egy-két szavas témamegjelöléssel. Legtöbbször nem folyamatos szöveg formájában jegyzetelünk, hanem tömören, pár szóval rögzítjük a lényeget. Előfordulhat azonban, hogy valamit szó szerint szeretnénk idézni, ezt pontosan, idézőjelek között írjuk ki, s jegyezzük le mellé a pontos lapszámot is. Munka közben rendezgessük céduláinkat, próbáljuk egymás mellé rakni az össze illő darabokat! Így jobban kikristályosodik majdani munkánk gondolatmenete, és előbb észrevesszük a hiányzó dolgokat is. VÁZLATÍRÁS Amikor úgy tűnik, elegendő anyagot gyűjtöttünk, rendezzük céduláinkat. Ekkor kirajzolódik, mi is gyűlt össze. Előfordul, hogy egy-két jegyzet feleslegesnek tűnik: ne féljünk kihagyni őket, ha kilógnak a sorból, csak terhelnénk vele mondandónkat. Ezek után hozzáfoghatunk a vázlatíráshoz. Elsőként előadandónk vagy írásművünk főbb pontjait rögzítjük, aztán részletesen kidolgozzuk a vázlatot. Legjobb, ha kezdetben a szokásos hármas szerkezetben gondolkozunk: bevezetjük a témát, majd kifejtjük azt, és a tanulságokat levonva összefoglaljuk a lényeget. Felmerülhet, hogy menet közben szükség lesz újabb adatokra. Ezeket később is beszerezhetjük, de mindig szabjunk magunknak határt: nem jó, ha még az utolsó simítások alatt is folyik az anyaggyűjtés. ELKÉSZÍTJÜK A MUNKÁT Ha szóbeli beszámolóra készülünk, akkor itt be is fejezhetjük a felkészülést, hiszen a vázlat elég arra, hogy szabadon előadjuk mondandónkat. Az előadás közben legyenek kéznél jegyzetcéduláink is, szükség lehet rájuk. Ha még nincs gyakorlatunk, próbáljuk magunkban (vagy még jobb, ha hangosan) elmondani a szöveget, és figyeljünk az időtartamra is. Nincs annál szörnyűbb, mint amikor ötperces kiselőadásnak szánt beszámolónk negyvenedik 30

percében belénk fojtják a szót. Meglehetősen nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy beszéd közben tudjuk tartani a tempót. Ha lehet, használj órát, amire beszéd közben oda tudsz pillantani. Kerüld azt, hogy írásban elkészített dolgozatot felolvass előadás címén! Pongyolább lesz ugyan a szabadon előadott szöveg, viszont jobban leköti a hallgatóságot az élő beszéd. Írásbeli munka esetén most jön a munka dandárja, hiszen meg kell fogalmaznunk és írnunk mondatról mondatra dolgozatunkat. Igyekezzünk munkánkat úgy szerkeszteni, hogy az első része keltse fel a figyelmet és alapozza meg a későbbieket! Adjon annyi ismeretet, amivel érthető lesz a lényeg, amiért az egész munkába belefogtunk. A középső rész logikusan felépítve adja elő a témát a megkívánt részletességgel, alaposan alátámasztva minden állításunkat. A befejezésben emeljük ki a lényeget ismét, s tömören foglaljuk össze érvelésünket!

AZ ÍRÁSBELI MUNKA ALAPVETŐ FORMAI KÖVETELMÉNYEI Ez a szigorú cím arra utal, hogy az írásbeli munkákkal szemben nagyobbak az elvárások, komolyabbak a kötöttségek is. Nem véletlen mondják, hogy a "szó elszáll, az írás megmarad", bizony gondosabb munkára van szükség, mint egy vázlatból elmondott előadás esetében. Tagoljuk írásművünket fejezetekre, esetleg alfejezetekre. Az ismeretközlő munkáknál jól beválik a tizedes alapú fejezetszámozás. Beljebb kezdett első sorral és/vagy térközökkel tagoljuk a bekezdéseket. Mondandónk lényegét aláhúzással, vastagítással, esetleg dőlt írással emeljük ki. Vigyázzunk arra, hogy ezeket következetesen alkalmazzuk! Ábráinkat, rajzainkat számozzuk meg, s így hivatkozzunk rájuk a szövegben, vagy írjuk alájuk röviden, miről szólnak! A BIBLIOGRÁFIAI HIVATKOZÁS Ha valakinek a konkrét gondolatait vagy adatait vesszük át, esetleg idézzük mondatait, akkor mindig hivatkozzunk forrásunkra. Ez jogilag és erkölcsileg is megilleti az eredeti mű szerzőjét, valamint fokozza munkánk hitelességét. A tudományos és műszaki világban rendkívüli figyelem kíséri a pontos hivatkozásokat, hiszen így állapítható meg, mi az új, amivel az illető szerző hozzájárult az adott probléma megoldásához. Eljárhatunk úgy is, hogy irodalomjegyzéket (bibliográfiai hivatkozást) fűzünk munkánkhoz. Ez főként akkor célszerű, ha konkrétumokat nemigen vettünk át, inkább általánosságban tájékozódtunk a felsorolt munkákban. A jegyzék összeállítása során többféle rendezési módszert alkalmazhatunk. Leggyakrabban az (első) szerzők egységes betűrendje a rendezés alapja. Célszerű a jegyzékben lévő egyes bibliográfiai hivatkozásokat sorszámozni. A sorszámozás hasznos lehet az idézéseknél is. A mű megírásakor ügyelnünk kell a más szerzőktől átvett idézetek forrásának pontos megjelölésére, amelyet az idézés szabályai szerint kell végrehajtani. Az idézés a bibliográfiai hivatkozás egyik formája, amely az idézett szöveget tartalmazó forráskiadvány azonosítá31

sát teszi lehetővé. Ezt leggyakoribb a lábjegyzet segítségével is megtehetjük, amely egy indexbe feltett kis számmal - például így3 - jelzi a sorszámot, azt vagy a lap alján vagy az írásmű végén megismétli, s a szám mellett megadja a hivatkozott mű adatait. Most lássunk néhány példát! A hivatkozott mű adatai, önálló kiadvány (könyv) esetében: Kiss Jenő: A magyar könyvtá-

rak. – Budapest, Múzsák, 1988. – 129 p. – ISBN 963 564 262 8

A hivatkozott mű adatai, könyvben megjelent önálló tanulmány esetében: Hárságyi Péter:

Integrált információs rendszerek. – In: Informatika. (Szerk.: Szakály János.) – Budapest, Szaktudás K., 1993. – p. 123-133. Hivatkozott időszaki kiadvány (folyóirat) adatai: Természetbúvár. Főszerk.: Dosztányi

Imre. 2007. 1. sz. – Budapest, Természetbúvár Alapítvány, 2007. – ISSN 0866-1510

A hivatkozott folyóiratcikkeknél először a cikk szerzőjét, a cikk címét adjuk meg, aztán a lelőhelyét (folyóirat, év, szám, lapszám). Például így:

Sáráné Lukátsy Sarolta: Diszkriminált információhordozók. – In: Iskolakultúra, 1992. 15. sz. p. 48-50. Napjainkban egyre elterjedtebb, hogy nem csupán írott, hagyományos dokumentumokra hivatkoznak a szerzők, hanem televízióadásokra, rádióműsorokra is. Az is egyre gyakoribb, hogy egy CD-ROM -on vagy az Interneten találjuk meg a megfelelő információt. Ezeknek az újabb típusú hivatkozásoknak még nem alakultak ki a formai szabályai, ezért egyelőre az a lényeg, hogy a felhasznált (hivatkozott) ismeretforrásra történő utalás egyértelmű és visszakereshető legyen. Például így:

Csáki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bp., Arcanum Adatbázis, 2002. 1 CD-ROM Ságvári Bence: Az IT-generáció. Technológia a mindennapokban: kommunikáció, játék és alkotás.FantaTrendriport I., 2002., URL:http://www.uisz.hu/archivum/uisz_21_sagvari.pdf : Utolsó letöltés: 2013. október 31.

ZÁRSZÓ Egy érdekes tantárgyat tanultunk. Gyakorlati, a mindennapi életben azonnal praktikusan alkalmazható ismereteket szereztünk, s mindehhez eszközül nagyon gyakran a számítógépre támaszkodtunk. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudósunk írja valahol: nem az az igazi tudós, amikor valaki fejből „vág” mindent, hanem az, ha valaki tudja, melyik könyvet kell levenni a polcról. Tehát a modern embernek nem csupán a tudásra, hanem a tudás megszerzésének technikáira is szüksége van. Meg kell tehát szereznünk az informálódni tudás képességét. A könyvtárhasználati ismeret valójában erről szól, s ehhez meg kell ismernünk az adott kor új lehetőségeit csakúgy, mint a jól bevált régieket. Ezért fontos, hogy egyformán kezünkre álljon a hagyományos könyvtár, a kézikönyvek, a folyóiratok, a katalógusok, a CD-ROM -ok és legújabban az Internet is. 32

Kislexikon adatbázis Adatmezőkből álló rekordok rendezett halmaza. Logikai szerkezettel rendelkező, információk tárolására és visszakeresésére szolgáló számítógépes adatállomány. A könyvtárban leggyakrabban számítógépes katalógusként találkozhatunk vele, ahol a rekord a „katalóguscédula”, az adatmezők pedig annak egyes különálló adatai (pl. szerző, cím stb.). adatmező A számítógépes adatbázisok egyes rekordjainak kisebb részei, amelyek az egyes különálló adatok tárolására szolgálnak. Könyvtárakban egy-egy adatmező vonatkozik pl. a szerzőre, a címre, a tárgyra stb. audiovizuális dokumentumok Azon dokumentumok összefoglaló neve, amelyek hangfelvételt és/vagy mozgóképanyagot tartalmaznak, tekintet nélkül hordozó anyagukra. betűrendi jel Az a nagybetűből és egy kétjegyű számból álló kombináció, amely meghatározza a könyv helyét a betűrenden belül. Alapja a szerző neve, ennek hiányában a cím kezdőszava. Megalkotójáról Cutter-számnak is nevezzük. bibliográfia Egy adott témában fontos dokumentumok címeit rendszerezően tartalmazó jegyzék. Szakirodalom-jegyzéknek is mondjuk. A görög biblos és graphia szavakból = könyveket leírni, összeírni. böngésző program Hálózati számítógépes program az Interneten a World Wide Web szolgáltatások megtekintéséhez, tulajdonképpen egy HTML típusú file-nézegető (pl. Netscape, Internet Explorer). CD (zenei) Csak hangot tartalmazó, lézerfénnyel lejátszott (optikai) lemez, a CD-ROM és egyéb számítógépes CD-k elődje. CD-ROM (Compact Disc Read Only Memory) [ejtsd magyarosan: cé dé rom] {magyar fordításban: csak olvasható kompakt lemezes tároló} Mintegy 650 megabájt kapacitású, 12cm átmérőjű, csak olvasható, számítógépes állományokat tartalmazó szabványos, lézerfénnyel olvasható lemez. copyright lásd szerzői jog

33

csonkolás Az a technika, amikor szöveges adatbázisokban való keresésnél a keresett szónak csak egy részletét írjuk be, és egy speciális karakterrel (pl. * vagy ?) jelezzük, hogy a szó nem teljes. A legtöbb rendszer tudja kezelni a jobbról csonkolt szavakat (a szó elejét adjuk meg), némelyik a balról csonkoltat is (a szó végét adjuk meg). Ha pl. az iskol* csonkolt formával keresünk, akkor lekérdezi az iskolával kapcsolatos valamennyi adatot, mintha az iskola szó minden lehetséges ragozott alakját beírtuk volna. A magyar nyelvben, annak ragozó, illetve végződéseket nagy számban használó volta miatt különösen használatos mód a keresésekben. Lásd még: joker digitalizálás Könyvtári szempontból egy hagyományos adathordozón (papír, film, hang- és videoszalag stb.) levő információ számítógépre vitele valamilyen speciális eszközzel (képbeolvasó szkenner, hang- és videokártya stb.); a rajtuk levő hagyományos jelek számjegyekké (digit) alakítása. dokumentum Az ismerethordozók általános, összefoglaló neve. A klasszikus ismerethordozókon kívül (könyv→, folyóirat→ stb.), beletartoznak az audiovizuális hordozók (→) csakúgy, mint az elektronikusak (→). DVD (Digital Versatile/Video Disc) [magyarosan: dé vé dé] {magyar fordításban: sokoldalú/videó digitális lemez}. A CD-ROM-nál hatszor-hétszer nagyobb kapacitású, újfajta optikai lemez. Elsősorban digitalizált filmek terjesztésére szánják, de várhatóan a CD-ROM- hoz hasonló multimédia és adattárolási feladatokra is használják majd. A DVD lejátszók a régebbi CD szabványokat is olvassák. Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) Az ismereteket és hordozóikat rendszerező könyvtári módszer, amelyet a tizedes számok alapján alakítottak ki. Tíz nagy csoportba sorolja a tudományokat, s mindegyiken belül tíz osztály, azokon belül tíz alosztály stb. hozható létre. A számítógépes könyvtári feldolgozás elterjedésével egyre inkább háttérbe szorul a gyakorlati jelentősége. ékírás A sumérok által a Kr. e. IV. évezredben feltalált írásmód, ahol a nedves agyagba háromszög alakú náddal rögzítették az információkat. Eleinte a képíráshoz hasonló volt, mert ábrázolni is próbálta az adott tárgyakat, fogalmakat, később a külalak egyre elvontabb lett, a betűírás felé közelített. 34

elektronikus vagy digitális könyvtár Számítógépes (digitális) formában tárolt könyvtári jellegű dokumentumgyűjtemény, illetve egy hagyományos könyvtár gyűjteményének elektronikus dokumentumokból álló része, amely ma már többnyire elérhető távolról is, az Interneten keresztül. elektronikus dokumentum A dokumentumok közül azokat tekintjük elektronikusoknak, amelyek tartalmuktól függetlenül digitális formában hordozzák az információt. Idetartozhat a CD-ROM, de az egyszerű számítógépes file is. enciklopédia Az ismereteket átfogó címszavakban közlő speciális vagy általános kézikönyv, ahol a szócikkek lehetnek betűrendi besorolásúak és tematikusak is. file [ejtsd: fájl] {magyarul: állomány, file, fájl} Háttértárolón (pl. mágneslemezen) tárolt számítógépes állomány. Egy bizonyos típusú (szöveg, kép, program, adatbázis stb.) és egyetlen egységként kezelt, saját névvel rendelkező digitális információhalmaz. folyóirat Rendszeres időszakonként megjelenő (általában havonta, kéthavonta) sajtótermék, amely valamely téma vagy szakterület szellemi termékeit, illetve híreit közli. gépesített kölcsönzés A modern könyvtárakban nem csupán a könyvek adatait tartják nyilván számítógépes katalógusban, hanem az olvasókét is. A két adatbázis a könyveken és az olvasók kártyáján lévő vonalkód segítségével pillanatok alatt összekapcsolható, s a határidő, tartozás stb. problémáit ettől kezdve a rendszer automatikusan nyilvántartja. hieroglifa Az ókori egyiptomiak által széles körben használt igen fejlett képírás, ahol az egyes jelek már elvont tartalmakat is hordoztak. Hipertext [az angol hypertext szóból] {magyarul: hipertext, hiperszöveg, hálószöveg} Olyan (számítógépen tárolt) szöveg, melynek egyes pontjairól mutatók vannak a szöveg más pontjaira vagy más szövegekre. A hipertext olvasói ezeket a mutatókat követve kedvük szerint, különböző sorrendben haladhatnak a szöveg(ek)ben. A számítógépes hipertextek estében a mutatók követését és az eligazodást egy speciális szoftver, pl. böngésző segíti. Az Internet mai formájában ilyen hipertext dokumentumokra épül.

35

hivatkozás A szerzői jog tiszteletben tartásával jelezzük, melyik ismereteket honnan szereztük. Leggyakoribb formája a lábjegyzet vagy irodalomjegyzék formájában történő utalás. HTML (HyperText Markup Language) [magyarosan: há té em el] {magyar fordításban: hipertext jelölő nyelv}. Az Interneten jellemző hipertextes oldalainak leírására szolgáló szabványos nyelv, amelynek segítségével szövegeket, képeket, sőt hangokat és mozgóképeket is tárolhatunk. A HTML nyelven írt állományokat általában WWW szerverekkel szolgáltatják és böngészőkkel jelenítik meg. időszaki kiadványok A rendszeres időszakonként megjelelő sajtótermékek összefoglaló neve (folyóirat, újság) impresszum A különféle, nyomtatott vagy internetes sajtótermékek azon része, amely a kiadó, a nyomda a szerkesztőség, illetve a kiadvány legfontosabb adatait tartalmazza. iniciálé A kódexekben és a korai könyvekben a többinél jóval nagyobb, díszített (hasábot, fejezetet, illetve bekezdést bevezető) kezdőbetű neve a latin initium = kezdet szóból. integrált könyvtári rendszer A könyvtári munkafolyamatok (beszerzés, feldolgozás, kölcsönzés stb.) nagy részét vagy teljes egészet segítő, automatizáló szoftverrendszer. Jellemzően egymással együttműködő modulokból áll. A felhasználók ebből leggyakrabban a számítógépes katalógussal és a gépesített kölcsönzéssel találkoznak csak. interaktív Olyan számítógépes alkalmazás, amelynek jellemző eleme, hogy a felhasználó és a számítógépes rendszer kölcsönös együttműködését, az ember aktív közreműködését tételezi fel. Az Interneten és a CD-ROM-ok világában általánosan elterjedt. internet Az amerikai hadügyminisztérium kísérleti hálózatából kinőtt, egymással szabványok szerint kommunikáló helyi hálózatokból és önálló számítógépekből álló világméretű hálózat. Az Internet ma már nyilvános világhálózatnak is tekinthető, mert magába olvasztott lényegileg minden korábbi hálózati információs rendszert. A bekapcsolt gépek és az azokat használó emberek száma ma már csak tízmilliókban mérhető. ISBN ( International Standard Book Number ) {magyarul: nemzetközi szabványos könyvazonosító szám}. A könyvek egyedi azonosítására szolgáló nemzetközileg használatos kódszám.

36

ISSN (Internationl Standard Serial Number ) {magyarul: nemzetközi szabványos időszaki kiadvány azonosító szám}. Az időszaki kiadványok egyedi azonosításra szolgáló nemzetközileg használatos kódszám. Joker Az adatbázisokban való keresésénél, illetve egyes számítógépes programoknál használható speciális jel (pl. * vagy ?), amellyel egy vagy több karaktert (betűt vagy számot) helyettesíthetünk, azt jelezve vele, hogy ott bármilyen betű vagy szám állhat. katalógus A könyvtári szóhasználatban a dokumentumok sokoldalú visszakereshetőségét biztosító rendszer, amely régebben listák, majd cédulák formájában, újabban számítógépes katalógusként működik. képírás A legősibb írásmódok egyike, mikor a dolgokat (általában vázlatos) képükkel ábrázolták. Speciális, igen fejlett fajtája az egyiptomiak által használt hieroglifa. kézikönyv Az egyes tárgykörök, szakterületek átfogó eligazító könyveinek általános neve, idetartoznak a lexikonok és az enciklopédiák is. kézikönyvtár Az adott könyvtár lehetőségeihez képest a legfontosabb kézikönyvek kiemelt gyűjteménye, legtöbbször ezek nem kölcsönözhetők. kéziratos dokumentumok A dokumentumok speciális fajtája, amelyek nem kerültek sokszorosításra, terjesztésre. Általában kézzel írottak, de a modern korban már készülhettek írógéppel vagy éppen számítógéppel is. képi dokumentumok A dokumentumoknak speciális fajtája, amely elsősorban kép vagy rajz formájában hordozza az információt (pl. fotó, képeslap). kódex A kézzel írott könyvek összefoglaló neve. Jellegzetes korszakuk a könyvnyomtatás előtti középkor volt. Kezdetben a pergamen lapokat fatáblák közé tették, s innen kapta nevét (a latin caudex = fatábla szóból). kolofon A címlap hátoldalán vagy a könyv végén, a kiadásra vonatkozó adatokat közlő záradék.

37

korvina Hunyadi Mátyás messze földön híres könyvtárának nagyon szép kivitelű kódexei, amelyek a család latin nevéből, a Corvinusból (corvus = holló) kapták elnevezésüket. Ma már többségük elveszett vagy szétszóródott a világban, így nagyon nagy könyvritkaságnak számítanak és igen értékesek. kötelespéldány A középkor vége óta ismert jog, amely egy vagy több fontos könyvtár számára biztosítja, hogy kötelező érvénnyel megkapja az előállítótól az adott dokumentumot. Legfontosabb szerepe abban van, hogy egy nemzet, egy nyelv stb. teljes dokumentumtermése összeírásra (regisztrálásra) kerüljön, ill. lehetőség szerint az összes dokumentum az utókor számára is elérhető maradjon. lexikon Az ismerteket mindig betűrendbe szedett rövid címszavakban tárgyaló általános vagy speciális kézikönyv. Logikai vagy Boole-operátorok Számítógépes adatbázisoknál az egyes kereső kifejezések közötti kapcsolatot leíró műveleti jelek. Meghatározható velük a keresett szavaknak megfelelő találati halmazok átfedő (közös) része (AND [és] művelet) vagy összessége (OR [vagy] művelet), illetve az egyik kifejezést tartalmazó és a másikat kizáró részhalmaz (NOT [nem] művelet). miniatúra A kódexek lapjait díszítő, viszonylag kisméretű kézi festésű képek neve. multimédia A szöveg mellett álló- és/vagy mozgóképet, animációt, hangot is tartalmazó számítógépes szoftver vagy információforrás, illetve ilyenek kezelésére, átvitelére alkalmas eszköz jelzője. nyitólap [az angol homepage szóból] {magyarul még: címlap, címoldal} Egy intézmény vagy magánszemély internetes területének kezdő vagy fő oldala, mely rendszerint az ott található információk valamiféle tartalomjegyzékét is jelenti. A nyitólap, rendszerint tulajdonosának bemutatását és/vagy szolgáltatásait tartalmazza, és gyakran kiindulópontként is szolgál számára az Interneten való eligazodáshoz. nyomtatott dokumentum A dokumentumoknak azon fajtáit, amelyeket valamilyen technikával nagyobb példányszámban sokszorosítottak, s terjesztésre szántak. Idetartozik elsősorban a könyv, a folyóirat és az újság.

38

online {magyarul, hálózati, hálózatos, vonalban lévő, online} Közvetlen hálózati összekötetést jelentő működés jelzője (pl. távoli adatbázisban való keresés). Általánosabb értelmében is használják mindenfelé, hálózaton végezhető tevékenység vagy azon keresztül elérhető szolgáltatás jellemzésére. ősnyomtatvány A 15. században nyomtatott dokumentumok papirusztekercs Az egyiptomi sásféléből, a papiruszsásból bonyolult eljárással készítettek írásra alkalmas anyagot, amit aztán feltekerve tároltak. pergamen: Finoman kidolgozott állatbőr, amelyet kezdetben a papiruszhoz hasonlóan, azt utánozva tekercsekben tároltak, később hajtogatott lapokban. A kódexek jelentős része is erre az anyagra íródott. Nevét Pergamon városról kapta. raktári jelzet A szakrendi jelzet és betűrendi jelzet együttes alkalmazása a dokumentumok szabadpolcos rendszerben való elhelyezésénél, hogy azok könnyen előkereshetők és visszaoszthatók legyenek. referátum (1) Valamely dokumentum tartalmáról szóló, annak lényeges állításait röviden összefoglaló tájékoztatás. Általában folyóiratszerű, gyűjteményes formában jelennek meg, tartalmilag egyes tudományágakhoz kötődve. A tudósok így könnyen tájékozódhatnak, hogy érdemes-e megszerezniük az eredeti dokumentumot. (2) Hasonlóan nevezzük, amikor valaki beszámol olvasmányaiból. rekord A számítógépes adatbázisok egyik alapegysége: önállóan kezelhető, logikailag összetartozó adatmezők együttese pl. egy könyv adatai, amelyeket a hagyományos katalóguscéduláról vittek be az adatbázisba. segédkönyvtár Azoknak a műveknek, általában kézikönyveknek a gyűjteménye, amelyek a könyvtárosok munkaeszközéül szolgálnak. szabadpolcos rendszer A zárt raktári renddel ellentétben kialakított könyvtári rend, ahol minden dokumentum nyilvánosan megtekinthető, kézbe vehető. A dokumentumok elhelyezése tematikus, a viszszakereshetőséget a szakrendi jelzet biztosítja.

39

szakrendi jel A dokumentumon található, annak tartalmi besorolására utaló jel, legtöbbször az ETOszámból kialakítva. számítógépes katalógus Könyvtárak távolról, hálózaton (általában ingyenesen) elérhető számítógépes katalógusa. Rendszerint egy integrált könyvtári rendszer a „nagyközönségnek” szánt modulja. A könyvtári katalóguson kívül esetleg más adatbázisokat és online szolgáltatásokat is tartalmazhat. Idegen rövidítéssel OPAC-nak [Open Public Access Catalog {magyarul kb.: nyilvánosan elérhető katalógus} ejtsd: opak] is mondják. szerzői betűrendes katalógus A könyvtári katalógusok azon fajtája, amikor a dokumentumokat szerzőik betűrendjében sorolja föl. szerver {az angol server {kiszolgáló} szóból] {magyarul: szerver(program), kiszolgáló(program)}. A hálózati szolgáltatásoknak a szolgáltató oldalán található része. A felhasználók programjai a szolgáltató gépen működő programokkal veszik fel a kapcsolatot, melyek elküldik nekik a kért adatokat, állományokat. Tipikus példája, amikor az Interneten a böngészőnkkel kapcsolatba lépünk egy másik programmal egy távoli gépen, hogy információkat töltsünk le róla. A szerver szó jelentheti magát a szolgáltató gépet is. szerzői jog A szellemi alkotások, így az azokat őrző dokumentumok megvásárlásakor nem kerülnek teljes mértékben birtokunkba, vagyis a bennük szereplő ismeretanyaggal, tudással kapcsolatban kötelezettségeink vannak. Ez azt jelenti, hogy nem másolhatjuk azokat szabadon, s hivatkozás nélkül nem is hasznosíthatjuk a bennük foglaltakat. A szerzői jog a dokumentumok létrehozóinak e különleges viszonyát tárgyalja. Hogy kit illet meg az adott mű esetében ez a jog, ezt jelöli az angol copyright (jogtulajdonos) szó, ill. jele a körbezárt „C”: ©. szótár Egy nyelv szókincsét vagy annak egy részét betűrendes formában bemutató kézikönyv. Az egynyelvű változat a szavakat a saját nyelvén magyarázza (pl. értelmező szótár), míg a kétnyelvű, vagy többnyelvű szótárak a nyelvtanulást, ill. a fordítást segítik. tárgyszókatalógus A könyvtári katalógusok azon fajtája, amikor a dokumentumokat tartalmi ismérvek (tárgyszavak) betűrendjében sorolja föl. terminál A hálózati számítógépek őskorában így hívták azokat a céleszközöket, amelyekkel a nagyszámítógépekhez hálózaton keresztül csatlakozni lehetett. Ma már általában egyszerű PCket használnak erre is. Funkciójuk, hogy a számítógépes hálózaton keresztül egy vagy több szervergéppel kapcsolatba tudjunk kerülni. A könyvtárakban nyilvánosan kirakott, katalógusok és más adatbázisok elérésére használható gépeket is termináloknak nevezik. 40

újság Más néven: napilap, hírlap. Szabályos időközökben, rendszerint naponta megjelenő sajtótermék, amely elsősorban a napi politikai, társadalmi, gazdasági élet eseményeit közli, jellegzetesen hírek vagy kommentárok formájában. URL (Uniform/Universal Resource Locator) [magyarosan: u er el] {magyar fordításban: egységes (információ) forrás (meg) határozó} Szabványos jelölésrendszer különböző típusú Internet információforrások helyének meghatározására. Az URL címek általában a forrás típusát, a szolgáltató vagy a szolgáltatás nevét, és esetleg egy állomány vagy alkönyvtár elérési útvonalát tartalmazzák. Pl. szabályosan az Országos Széchényi Könyvtár honlapjának címét így adjuk meg: http://www.oszk.hu vonalkód Az élet minden területén használt, szabványos párhuzamos vonalakból álló kódrendszer, amelynek segítségével speciális leolvasóval gyorsan be lehet azonosítani egy árucikket, egy könyvet stb. a megfelelő adatbázisba. World Wide Web (WWW, W3, Web) [angol, ejtsd: vörld vájd veb] {magyar fordításban: világméretű háló} Hipertext kapcsolatokra épülő internetes szolgáltatás szöveges vagy multimédia információk terjesztéséhez, illetve a hálózati információforrások böngészéséhez. A WWW állományok általában HTML formátumban vannak, és szerverek szolgáltatják őket. zárt raktári rend Régebbi vagy nagyon nagy állománnyal rendelkező könyvtárak állománykezelési módja, ahol a dokumentumok nem szabadon elérhetők (mint szabadpolcos rendszerben), hanem többnyire csak katalógusokon keresztül. A könyveket ilyenkor beszerzési, vagy más praktikus rendbe helyezik el egy zárt raktárban.

41

A tananyag összeállítása az alábbi dokumentumokból készült:

1. Homor Tivadar – Mészáros Antal: Az információ és az ember : Könyvtárhasználati ismeretek 13-18 éves tanulók számára. – Szeged, Mozaik Oktatási Stúdió, 1999. – 141 p. – ISBN 963 697 222 2 2. Melykóné Tőzsér Judit: A könyv és birodalma : Tanulási segédlet az önművelődési kultúra megalapozásához 9-12 éveseknek. – Budapest, Dinasztia, 1998. – 151 p. 3. Rozgonyi-Borus Ferenc – Kokas Károly: Informatika 5-6 : Számítástechnika és könyvtárhasználat. - Szeged, Mozaik Oktatási Stúdió, 2003. – 93 p. – ISBN 963 697 165 X 4. Rozgonyi-Borus Ferenc – Kokas Károly: Informatika 7 : Számítástechnika és könyvtárhasználat. - Szeged, Mozaik Oktatási Stúdió, 2004. – 117 p. – ISBN 963 697 401 2 5. Rozgonyi-Borus Ferenc – Kokas Károly: Informatika 8 : Számítástechnika és könyvtárhasználat. - Szeged, Mozaik Oktatási Stúdió, 2004. – 101 p. – ISBN 963 697 3989 9 6. Rozgonyi-Borus Ferenc – Kokas Károly: Informatika középiskolásoknak : Számítástechnika és könyvtárhasználat. – 9. változatlan kiadás. - Szeged, Mozaik Oktatási Stúdió, 2011. – 205 p. – ISBN 978 963 697 367 4

42