Talajok szennyezõdése POP-okkal és ezek toxikológiai jellemzõi, szennyezett területek és hulladéklerakók felmérése, kármentesítés (összefoglaló)
dr Anton Attila (MTA-TAKI), Chikán Andrásné és Gyetvai Gabriella (KGI- Kármentesítési Koordinációs Központ), Marth Péter (ONTSZ)
a./ Bevezetés A talaj a bioszféra leginkább „tûrõképes” környezeti eleme, mely képes bizonyos határok között mérsékelni az emberi tevékenység által okozott káros környezeti hatásokat. A veszélyt a hulladékok, szennyezõ anyagok talajba engedése, elásása, stb. jelenti, amely „idõzített bombaként” mûködik és amire észlelik pl. a felszíni vagy felszin alatti vizekben, már késõ vagy igen költséges a beavatkozás, elhárítás. Hogy mekkora veszélyt jelentenek a talajokból az élõlényekbe – mindenek elõtt az emberbe – jutó nehezen lebomló szerves vegyületek, igazolódott a POP vegyületek toxikológiai és ökotoxikológiai (környezetbiológiai) elemzése során, ugyanis kiderült, hogy a talajokba juttatott POP tartalmú rovarirtó szerek a növényi kultúrákban hosszabb ideig kimutathatók, mint a növényekre történõ közvetlen kijuttatás (pl. permetezés) esetén (ld. 1. függelék 1. mellékletében a POP-ok „perzisztencia” fejezeteit). A talajok tulajdonságainak, az azokat meghatározó folyamatok megismerésének és a talajszennyezések megfigyelésének, mérésének céljából hozta létre a földmûvelési tárca 1992ben a Talajvédelmi Információs és Monitoring (a továbbiakban TIM) rendszert és hálózatot. A TIM rendszerben az ország 1236 TIM pontján a talajszelvények genetikai szintjeire vonatkozó fizikai, kémiai és biológiai vizsgálatokat végeznek. Az adatokat földrajzi információs rendszerben (GIS) tárolják, ami lehetõvé teszi a talajszelvény helyéhez való visszatalálást. A POP talajszennyezés fõ forrásai a nem megfelelõ mûszaki védelemmel ellátott lerakók, az idõközben
felhagyott
ipari
vagy
mezõgazdasági
tevékenységek
következtében
szénhidrogénekkel szennyezett területek, a levegõbõl történõ ülepedés vagy csapadékkal bemosódás, valamint a szivárgó PCB-t tartalmazó berendezések. Ezek egy részével a „hulladék”
fejezetben
foglalkozunk,
mivel
veszélyes
hulladéknak
minõsülnek
1
(növényvédõszer-maradványok
és
csomagolásuk,
hulladékká
vált
PCB
tartalmú
berendezések, stb.). Külön fejezetben foglalkozunk az 1950-tõl napjainkig a közvetlenü l a talajba juttatott növényvédõ szerekkel is. Ebben a fejezetben a talajszennyezések okait és mértékét és az azok megfigyelésére szolgáló információs rendszert (TIM) és a szennyezett területek felmérésével és kármentesítésével kapcsolatos országos programot (OKKP) ismertetjük.
b./ Jogszabályi háttér A TIM rendszer mûködésének és hosszú távú fenntartásának jogi hátterét a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény biztosítja. A POP talajszennyezés egyik forrásával a települési szilárd hulladékokkal, az illegális, régi, elhagyott lerakókkal és azok rekultiválásával a 110/2002. (XII. 12.) OGY határozattal elfogadott Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) és az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) is foglalkozik. Az OKKP a lerakókon kívül más talajszennyezõ források feltárásával és azok ártalmatlanításával is foglalkozik az alábbi jogszabályok alapján: - az 1995. évi LIII. környezetvédelmi törvény alapján létrehozott Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) „F” függeléke az állami felelõsségi körbe tartozó szennyezett területek kármentesítésérõl intézkedett az Országos Környezeti Kármentesítési Program elindításával. Az OKKP általános, országos és egyedi feladatainak végrehajtására vonatkozó jogszabályok: -
2205/1996. (VII. 24.) és 2304/1997. (X. 8.) sz. Kormányhatározatok,
-
33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet a felszin alatti vizek minõségét érintõ tevékenységekkel összefüggõ egyes feladatokról (amely a felszin alatti vizek mellett a földtani közegekre, így a talajszennyezésre is vonatkozik),
Az OKKP és TIM rendszer keretében egyes talaj- és vízszennyezõ POP komponensek részletes határértékeire a -
10/2000. (VI. 2.) KöM-FVM-EüM-KHVM együttes rendelet „a felszin alatti víz és a földtani közeg minõségvédelméhez szükséges határértékekrõl” vonatkozik.
c./ Módszertan A TIM pontokon a talajban található POP-ok mérésére 1, 3 és 6 évente kerülhet sor anyagtól függõen. Elõször 1993-ban került sor az un. alapállapot felvételre, majd 1996-1997-ben és 2000-ben voltak még átfogó vizsgálatok, amelyek három rétegben a növényvédõszer-
2
maradványok, valamint a PAH-ok, PCB-k és a dioxinok vizsgálatára is kiterjedtek. Mindhárom idõpontban csak a növényvédõszer-maradványokat vizsgálták, míg a PCB-k, PAH-ok és dioxin/furán-ok mérésére eddig csak 1996-97-ben került sor. A lerakókbó l a talajba szivárgó POP-ok közül a PCB-k képviselnek számottevõ mennyiséget, ennek nagyságát a szakirodalomban található emissziós faktor és a hulladéklerakók becsült térfogatának szorzata adja. Az OKKP saját módszertan alapján, a 3. függelékben leírtak szerint folyamatosan tárja föl a szennyezett területeket és végezteti az ártalmatlanítást. Ennek lényege, hogy egy folyamatosan
bõvülõ
adatbázisból
(KÁRINFO)
a
prioritások
figyelembevételével,
meghatározott ütemben történik a kárelhárítás. A program során POP-okkal is foglalkoznak, és bár kétségtelenül nem ezek feltárása a program elsõdleges célja, az OKKP már most is alkalmassá tehetõ a POP-ok célirányos vizsgálatára.
d./ Vizsgálati eredmények Hulladéklerakók: Az országban a lerakók többsége nem felel meg a környezetvédelmi elõírásoknak. A POP-ok közül gyakorlatilag a növényvédõszer-maradványok és a PCB töltetû berendezések kerülhetnek lerakóra, de ezek veszélyes hulladéknak minõsülnek. A hatályos jogszabályok szerint veszélyes hulladékok ártalmatlanítására a veszélyes hulladék égetõk és az országban található néhány – megfelelõ mûszaki védelemmel ellátott – veszélyes hulladék lerakó szolgál, ez utóbbiak közül legnagyobb kapacitással az aszódi lerakó rendelkezik. Egyelõre nem áll rendelkezésre olyan országos felmérés vagy térkép, ahol a POP -al szennyezett lerakók azonosítva lennének. A 2002. dec. 12-én elfogadott OHT alapján annyit tudunk, hogy a ki nem elégítõ módon lerakott, közvetlen veszélyeztetést jelentõ veszélyes hulladék mennyiség mintegy 270 ezer tonnára becsülhetõ. Egy holland cég PHARE támogatással 2002-2003-ban mérte föl az ország lerakóit. A felmérés szerint a használatban levõ települési szilárd hulladék-lerakók közül 665 van regisztrálva, de ezeknek csak mintegy 15 %-a tekinthetõ megfelelõ mûszaki védelemmel kiépített lerakónak. Emellett azonban még további kb. 620, többnyire kis befogadóképességû (3-500 m3-t meghaladó) illegálisan használt mûködõ lerakó van az országban, míg a felhagyott, bezárt, de nem kellõen rekultivált lerakóhelyek száma eléri az 1250-et. Ezek együttesen mintegy 10 millió tonna felhalmozott hulladékkal veszélyeztetik a környezetet.
3
A régi, nem megfelelõ mûszaki védelemmel bíró lerakók felszámolására egyrészt az OKKP-n belül – az állami felelõsség érvényesítésével -, másrészt a települési hulladék-lerakók rekultiválási programján belül kerül sor, amelynek eredményeként évente 50-100 lerakó kerül bezárásra, felszámolásra, ill. rekultiválásra. A lerakókból a talajba kerülõ PCB-k mennyiségét a következõképpen számítjuk: az összes lerakó becsült térfogata 423 Mm3 szorozva a holland TNO által javasolt emisszió tényezõvel (0,0003 kg/Mm3 ), az eredmény 0,127 kg-ot tesz ki. Ez országosan jelentéktelen mennyiség, amit nyilván ellenõrizni kell olyan lerakó -csurgalékvíz összetétel mérésekkel, ahol feltételezhetõ a PCB megjelenése (pl. ahol kondenzátor hulladékok voltak lerakva, stb.).
Talajszennyezés mérések a TIM-ben: A TIM rendszer létrehozásának célját, a rendszer leírását és a TIM pontok kijelölésének szempontjait az 1. függelék tartalmazza. A 2. függelék a mérési eredményeket mutatja be. Növényvédõszer maradvány vizsgálatok végzésére a TIM információs mérõhelyei közül amelyek mezõgazdaságilag mûvelt területeket reprezentáltak - mintegy 100 szelvénybõl a 3 felsõ genetikai szintbõl vett talajmintákból már 1993-ban sor került. A vizsgált klórozott szénhidrogén tartalmú rovarirtó szerek: α és β HCH és a lindán, a drinek (aldrin, endrin, dieldrin), endoszulfán, DDT, heptaklór és még három nem POP-okhoz sorolt szénhidrogén. Egyelõre az endoszulfán csak potenciális POP vegyületnek számít, de jelentõs mennyiségeket használunk fel még napjainkban is, ezért érdemes figyelembe venni az országos leltárban. Endoszulfánból 1995 és 2001 között 7,5-58,7 tonna/év között volt a hazai hatóanyagfelhasználás az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet adatai alapján. Tehát az említett 1993-as, majd az ezt megismétlõ 1996/1997-es és 2000-es peszticidmaradvány mérések a következõ eredményeket mutatták: A vizsgált peszticidek közül csak a pp DDT (a vizsgált minták 26 %-nál) és egyik izomere a pp DDE (30 %), valamint a lindán (5 %) koncentrációja lépte túl a kimutathatósági határt, ami a DDT és izomereinél 5 µg/m3, a lindánnál 1-2 µg/m3, tehát a mérési módszer rendkívül érzékeny volt. A klórozott szénhidrogén peszticidek koncentrációja talajainkban az 1975-77 években végzett mérésekhez képest 60-80 %-kal csökkent, de egyes komponensek továbbra is elõfordulnak, fõleg a mélyebb rétegekben. PAH-okat az erõsen szennyezett ipari körzetekbe telepített 30-60 un. „S” (speciális) TIMpontokon mértek 1996/97-ben. A kimutathatósági határnál (0,1 µg/kg) a komponensek nagy része kimutatható volt, de a minták PAH tartalma általában alacsonyabb volt az 500 µg/kg 4
háttérértéknél és csak egy-egy pontszerû szennyezés mérési eredménye haladta meg a „B” szennyezettségi határértéket. PCB vizsgálatokra 1996-ban 33 TIM ponton, 1997-ben 44 TIM ponton került sor 6 PCB izomer mérésére. Az 1996-os mérés során csak 1 minta PCB koncentrációja haladta meg a 0,001 mg/kg detektálási határt (PCB 138), ennek mértéke 0,0013 mg/kg volt, de ez sem érte el még a háttér-koncentráció értékét sem. Ezért 1997-ben lényegesen finomították a detektálási határt (0,05 µg/kg), ekkor a 44 mintából csak 1 minta tartalmazta mind a 6 izomert. De ez sem haladta meg - nemhogy a „B” határértéket – de még az „A” háttér-koncentráció értékét sem. A dioxin / furán vizsgálatra 1996-ban és 1997-ben is 43-43 TIM mintavételi ponton került sor. Mindkét vegyületcsoport koncentrációja – egy minta kivételével – az „A” háttérkoncentráció körül alakult, de nem érte el a „B” szennyezettségi küszö bértéket, ami együttesen 5 ng/kg. HCB (hexaklór-benzol) mérésére 1997-ben került sor. A vizsgált 47 talajmintából együttesen sem lehetett a 10 ìg/kg-os háttérértéket meghaladó koncentrációban a HCB-t kimutatni. A TIM-ben mért adatok ellenõrzése: A TIM rendszer „immissziós” jellegû mérési adatai szerint tehát a vizsgált „S” pontokon vett talajminták POP koncentrációja sehol sem érte el a határérté ket. Ezt ellenõriztük két olyan méréssorozattal, ahol feltételezhetõ volt a POP szennyezés kimutatása: 1. Az ország legnagyobb kapacitású veszélyes-hulladék égetõje a Dorogi Hulladékégetõ Kft. A környezetvédelmi tárca 2001-ben megbízta az MTA-TAKI-t, hogy az égetõmû körzetében vett talajminták dioxin/furán koncentrációját állapítsa meg. A 18 db mintavételi helyeket az égetõmûtõl 2000-3000-4000 m-re jelölték ki koncentrikus körök mentén, figyelembe véve az uralkodó szélirányt, a mintákat 0-25 cm mélységbõl vették. A talajmintákat a dioxin/furán elemzésre akkreditált Wessling Kémiai Laboratoriumba szállították, ahol a vizsgálati eredmény szerint a 18 minta egyikében sem érte el a PCDD/F koncentráció a 10/2000. (VI. 2.) együttes min. rendeletben rögzített, földtani közegekre vonatkozó „B” szennyezettségi határértéket (5 mg/kg TEQ). A természetes háttérértéket jelentõ „A” értéket (0,5 mg/kg) a vizsgált 18 mintából mindössze négy minta PCDD/F koncentrációja haladta meg. Tehát a dorogi égetõmû környezetében a ta laj dioxinokkal és furánokkal nincs szennyezve. 2. A talajokra kihelyezett települési szennyvíziszapok toxikus szerves vegyületeinek, többek között a PAH és PCB koncentrációjának mérésével bízta meg a KvVM ugyancsak az MTATAKI-t 2002-ben. A mintavételi helyek Fejér megyében kerültek kijelölésre.
5
A négy helyszínrõl vett mintákat szintén a Wessling Kémiai Laboratóriumnak adták át elemzés céljából. A szennyvíziszap- és talajmintákból az 50/2001. Korm. rendelet szerint határértékkel szabályozott összes PAH és összes PCB koncentráció egyik vizsgált mintában sem érte el vagy közelítette meg a rá vonatkozó határértéket.
Az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) –ból nyerhetõ adatok: Az OKKP nemzetközi összehasonlításban is méltán nevezhetõ a környezetvédelmi tárca egyik legsikeresebb programjának. Mielõtt a POP-okra irányult volna a figyelem, a program már 1996-ban elkezdõdött és úgy szervezõdött, hogy az ország legsürgetõbb kármentesítési tennivalói kaptak elsõbbséget és ezek – indokoltan - nem a POP-ok voltak. Bár a szennyezett területek Országos Számbavétele (OSZ) bejelentõ lapjain a potenciálisan veszélyes anyagok között a vizsgált 16 POP anyagcsoportból elég sokat felsorolnak (PAH-ok, PCB-k, HCH-k, növényvédõ szerek, stb.) és a potenciálisan veszélyes tevékenységek között is sok olyan található, ahol POP talajszennyezés feltételezhetõ, de nyilvánvalóan az OKKP és az OSZ nem a POP-ok célirányos feltárására készült. Ennek ellenére – pl. a növényvédõ szer maradványok felkutatása során vagy a hazai lerakók említett felmérésénél, de más tapasztalatok alapján is – jó kiindulópontot jelenthet a POP-okkal szennyezett területek behatóbb vizsgálatához. A 3. függelékben és annak három mellékletében bemutatjuk, hogy az Országos Számbavétel (OSZ) alapján milyen információ k állnak eddig rendelkezésre és hogy erre alapozva miképpen lehetne a POP-al szennyezett területeket célirányosan feltárni. Az OSZ az eddigi több mint 16.000 db ASZF jelû bejelentõ adatlap kitöltésével és feldolgozásával kezdõdött. Potenciálisan és ténylegesen szennyezett területenként kb. 60 környezetvédelmi jellemzõt és adminisztrativ adatot tart nyilván az OKKP információs rendszere, a KÁRINFO. Az ASZF lapok tevékenységekre és szennyezõ anyagokra vonatkozó adatlapjai már adnak bizonyos támpontot arra nézve, hogy mely munkák nem tûrnek halasztást. A pontozás alapján érzékelhetõ, hogy az esetek többségében a felszíni és felszín alatti vizek védelme (ivóvízbázis) az elsõdleges fontosságú, ezt követi a földtani közeg, majd a levegõ védelme. Súlyozottan veszik figyelembe a vizsgált területek fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny besorolását. A részletesebb mûszaki-gazdasági információkat tartalmazó „B” mûszaki adatlapok adatai alapján kockázatbecsléssel határozható meg a prioritási szám és készül el a relativ
6
rangsorolást
tartalmazó
Nemzeti
Kármentesítési
Prioritási
Lista
(NKPL
Priolist).
Természetesen az újabb ASZF adatlapok, a „B” mûszaki adatlapok és „D” kiegészítõ adatlapok alapján a prioritás változhat, tehát egy folyamatosan változó és bõvülõ elsõbbségi listáról van szó. A tényleges mûszaki beavatkozást mindenképpen megelõzi a szennyezés pontosabb feltárása, ami történhet tényfeltáró tanulmányok és a „B” adatlapok kitöltése által. Eddig kb. 300 „B” adatlap készült el. Egy-egy szennyezett terület „B” lapjának elkészítése alapos szakmai ismereteket igényel és ennek megfelelõen 80-150 eFt -ba kerül. A tényfeltárás, a különféle feltáró fúrások célja, hogy ezek révén annyi ismereteket szerezzünk az adott területrõl, amennyi szükséges a terepfelszín alatti folyamatok és a szennyezés mozgásának megbízható megfigyelésére. A tervek engedélyezését követõen kerül sor a mûszaki beavatkozásra. Ez a legköltségesebb része a kármentesítési folyamatnak, csak a hazai ismertebb beavatkozási módszerek száma 80 körül van, kezdve a szennyezett talaj kicserélésétõl a szennyezõdés megkötéséig. A kármentesítés utolsó szakasza az utóellenõrzés , ami a tényfeltárás során kiépített monitoring rendszer üzemeltetését és az eredmények rendszeres értékelését jelenti a kármentesített területen és annak környezetében. Amikor az országos POP leltárt készítjük, az a feladatunk, hogy a POP-al szennyezett területekrõl minél több információt szerezzünk és e területek kármentesítését sürgõsségi sorrendbe állítsuk. Ahhoz, hogy az ASZF lapok alapján nyilvántartott területekrõl alaposabb információkat szerezzünk, a jelenleginél több kitöltött „B” lapra volna szükség. A pénzügyi forrásoktól függõen az e./ pontban leírt javaslat szerint lehetne alkalmassá tenni a KÁRINFO programot a POP-okkal szennyezett területek célirányos felmérésére.
e./ Következtetések, javaslatok Három programunk is van tehát, ahonnan talajvédelemre vonatkozó információkat szerezhetünk, de a POP-ok célzatos vizsgálatához ezek tovább-fejlesztésére van szükség: A TIM rends zer keretében végzett szerves szennyezõkre irányuló eddigi vizsgálatok alapján a POP talajszennyezésekre vonatkozó kép kedvezõnek nevezhetõ, bár a vizsgált mérési pontok és talajminták száma , a mérések gyakorisága és a mintaterületek kiválasztása alapján semmiképpen sem beszélhetünk országos reprezentativitásról. Jelenleg átlagosan 77 km2 -re esik egy mintavételi pont.
7
Az MTA-TAKI javaslata szerint egy átfogóbb, célzott POP talajminta-vételezést két fázisban lehetne végrehajtani: I. A tájékozódó szakaszban 50-100 mintavételi pont ról célzatosan meghatározott POP vegyületeket kellene mintázni. A TIM pontok egy része mellé telepített, VITUKI által kezelt vízminõség-figyelõ kutakból vett talajvíz-mintákat is be lehetne vonni a vizsgálatba, hiszen a talajszennyezések a felszin alatti vizeket is veszélyeztetik, II. Az eredmények ismeretében ezt követõen lehet megtervezni az országos POP mintavételezést és kidolgozni ennek módszertanát. A vázolt megfigyelõ rendszer kiépítése, a mintavételezés és elemzés – szerves mikroszennyezõkrõl lévén szó – korlátozott mintaszám esetén is költséges, ami csak tervezhetõ, kiszámítható, folyamatos finanszírozás mellett mûködtethetõ. A hulladéklerakók felmérésére vonatkozó PHARE program 2003-ban befejezõdött. A kérdõíves és mintavételes (próbafúrások) felmérés eredménye szerint úgy az engedélyezett mint az illegális lerakók nem tartalmaznak kimutatható mennyiségû POP-okat. A növényvédõszer-maradványok tehettek volna ki számottevõ mennyiséget a POP-ok közül, de a felmérés ezt nem igazolta. Ennek legfõbb oka az, hogy ezek a szermaradványok már régóta veszélyes hulladéknak minõsülnek, tehát nem is kerülhettek volna a kommunális lerakókra (ami nem jelenti szükségképpen azt, hogy nem kerültek oda). Az OKKP információs rendszere vajjon választ ad-e erre a kérdésre. A KÁRINFO több mint 16.000 szennyezett területet tart nyilván és ezek közül (a többségükben már bezárt) hulladéklerakó /tároló/kezelõ objektumok száma 7000-nél is több. Tehát az ASZF bejelentõ adatlapok alapján nagyszámú adatunk va n a lerakókról, de ezek a hivatalosan bejelentett adatok sem utalnak arra, hogy POP növényvédõszer-maradvány vagy ezzel szennyezett csomagoló anyag lenne lerakva. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja (ld. a hulladékos fejezetben a Reflex KE felmérési – begyüjtési akcióját), hogy – illegálisan – mégis található számottevõ szermaradvány az ország lerakói környezetében pl. elásva vagy másutt. A fenti kérdésre a választ nyilván a részletesebb adatokat tartalmazó „B” adatlapok információi és a tényfeltárások fogják szolgáltatni az OKKP-n belül. A lehetséges gyakorlati megoldást pedig a nem hatóságként fellépõ, a nyilvántartásba vételt és esetleg a kármentesítést is elvégzõ civil szervezetek - mint a Reflex KE is – szolgáltathatják. A KÁRINFO a jelenlegi információs bázisa alapján a következõképpen tehetõ például alkalmassá a POP-ok célirányos feltárására:
8
1. A KÁRINFO adatai alapján kihasználjuk a több szempont szerinti nyilvántartás elõnyeit (területek érzékenysége, a potenciálisan veszélyes POP anyagok és tevékenységek) és megkeressük ezek közös halmazát, amire a nyilvántartó program jó lehetõséget nyújt. Mivel a tevékenységek és anyagok alapján csak feltételezhetõ a POP szennyezés, a POP-kat jól ismerõ szakembereknek kell a munkát végezni. 2. Az így leszûkített halmazból át kell tekinteni a már szennyezõdött és a feltehetõen szennyezõdött környezeti elemekre vonatkozó információkat (ASZF 4.1-4.3). Szûkíthetõ a lista, ha a meghatározó környezeti elemek nem szennyezõdtek. 3. Továbbiakban vizsgálandó, hogy van-e szennye zést feltáró tanulmány (vagy „B” adatlap) az adott területrõl. Ha nincs, akkor „feltehetõen POP-al szennyezett” a terület, amelyrõl csak az ASZF adatlap információit ismerjük, ha pedig van, akkor a már részletesebb adatok birtokában további pontosítást végezhetünk. 4. Az elõzõkben összeállított adathalmazok megyénként, régiónként csoportosíthatók, segítségül lehet hívni a program térképi megjelenítési lehetõségét (EOV koordináták). 5. Az elsõ négy pont adatait figyelembe véve tényfeltárással pontosítandó a szennyezõ POP vegyületek típusa és mennyisége, végül a prioritási besorolás alapján meghatározott területekre vonatkozóan elõ lehet készíteni a mûszaki beavatkozást.
f./ A háttértanulmányok elérhetõsége, információk: •
1. függelék:
Szempontok a TIM rendszer aktualizálását megalapozó talajminta-
vételezés tervezéséhez, tekintettel a POP vegyületek vizsgálatára – MTA TAKI, 2003 1. függelék 1. melléklete: POP vegyületek környezeti kémiai és környezetbiológiai sajátságai •
MTA-NKI
2. függelék: A hazai talajok POP szennyezõdéseinek mérési eredményei a TIM rendszerben -
•
-
ONTSZ, 2003.
3. függelék: Az Országos Környezeti Kármentesítési Program részét képezõ Országos Számbavétel adatbázisából nyerhetõ információk a POP-kal szennyezett területek feltárására
•
-
KGI Kármentesítési Koordinációs Központ, 2003.
OKKP elérhetõ a www.kvvm.hu/korny/karmentes honlapon magyarul és angolul, továbbá a kiemelt kármentesítési területekrõl a https://geo.helion.hu/kkt honlapon.
-----------
9
