Takács Miklós
Egy lehetséges jövő Nostradamus versei alapján
Bevezetés
Az emberiséget ősidőktől kezdve érdekelte a jövő. Az, hogy milyen termés várható, vagy egy hadjárat, vagy egy csata kimenetele. Az ókori Hellasz két leghíresebb jósdája a delphoi és a dodonai, ahol számos uralkodó és egyszerű halandó kért útmutatást cselekedeteihez. Ezek a jósdák még időszámításunk után néhány száz évvel is működtek. Az ókorban ismertek voltak még olyan nőalakok, akiknek jövőbelátó képességük volt. Őket hívták szibillának (a dodonai jósdát is egy szibilla alapította), azonban az ókori szerzők eltérően adják meg számukat. A legenda szerint Róma királyának egy szibilla kilenc olyan könyvet ajánlott fel, mely a jövőről íródott. A jósnő sok pénzért akarta adni a királynak, aki nem fogadta el az ajánlatot. Erre a szibilla három könyvet elégetett, majd a hat könyvért kért ugyan annyit. A király most is sokallta a vételárat és nemet mondott, amit megint három könyv tűzre vetése követett. Az utolsó hármat végül megvette a király, az először kért összegért. Később állítólag ez a három könyv is megsemmisült egy tűzben. Akik ismerték a könyveket, azt állítják, a Római Birodalom története volt bennük. Nostradamus Próféciái már megjelenésük idején is a figyelem középpontjába kerültek. Királyokat, uralkodókat érdekelt a benne leírtak, hogy aztán megtudják, mit hoz számukra az ismeretlen jövő. Mert aki a jövő titkait ismeri, az felettébb nagy előnybe kerül ellenfeleivel szemben. Azonban ezek a titkok mélyen el vannak rejtve, megismerésük nem kis feladat elé állítja a benne olvasni vágyókat. Sokan jósolták már meg a Próféciák alapján a világvégét, amely mindezidáig természetesen elmaradt. Az elmúlt századok könyvkiadásában, rendkívül sok foglalkozik a versekkel, magyarázatukkal vagy kritikájával. Megpróbálják a verseket történelmi kontextusba állítani, vagy valamilyen jövőbeli eseményről írni. E könyv nem egy hamarosan bekövetkező világvégéről szól. Ellenben megpróbál felvázolni egy lehetséges jövőt a versek alapján. Kihangsúlyozva a lehetségeset, mert bizony a versek összeállítása szubjektív. Az események logikailag összekapcsolhatók és ok-okozati összefüggés van közöttük. Ilyen
5
például a környezetszennyezés és az általa okozott globális felmelegedés, amely szélsőséges időjáráshoz és mind nagyobb katasztrófákhoz vezet. A versek az eseményeknek megfelelően, csoportokba rendezettek. Magyarázattal és az eseményhez kapcsolódó esetleges bővebb kifejtéssel. A jövőről szóló részeknél néhol található egy történelmi leírás, amely hasonlít a jövőbeli eseményre, feltételezve bizonyos párhuzamokat. A történelmi rész az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharccal kezdődik, mivel a múlt, a jelen és a jövő közé nem lehet éles határvonalat húzni. Majd folytatódik a közeljövő eseményeivel. A távolabbi jövő olyan történéseket prognosztizál, amelyek mai szemmel kissé furcsának tűnnek. De nem szabad elfelejteni Nostradamus üzenetét: „Ha az ember leírja, hogy a királyságok, pártok, vallások milyen ellentétes változásokon fognak átmenni, és a jelenlegiekkel szemben éppen az ellenkezőre fordulnak; ha én ismertetni próbálom azt, ami a jövőben lesz, akkor a királyságok, a pártok, a vallás és hit emberei ezt összeegyeztethetetlennek találják saját elképzeléseikkel, úgyhogy kárhoztatni fogják azt, ami pedig az eljövő századokra mint jövő felismerhető, előrelátható volt.” Nostradamus ezt 1555-ben írta, de az eljövendő századokra valószínűleg ugyanolyan érvényes lesz, mint az elmúltakra.
6
Nostradamus és a versek
I. 1. vers Estant assis de nuict secret estude, Seul reposé sur la selle d’airain: Flambe exigue, sortant de solitude, Fait prosperer qui n’est á croire vain. Ülve az éjszakában, titkos tanulmányaim között, Egyedül, nyugalomban a rézszéken: Gyenge láng fakad a magányosságból, Hirdeti, hogy nem hiábavaló hinni. A Próféciák első két verse a könyv bevezetése. Nostradamus itt írja le a jóslás folyamatát, minden bizonnyal szimbolikusan, utalva a görög jóshelyekre. Michel de Nostredame 1503. december 14-én – Gergely-naptár szerint december 24-én – született Saint-Rémy de Provence-ban. Iskolába Avignon-ban járt, majd miután eldöntötte, hogy orvos lesz, elment az abban az időben leghíresebb egyetemre Montpellier-be. Tanulmányai elvégzése után nem sokkal azonban kitört a pestis járvány és beállt gyógyítani. Így ír erről Fekete Sándor Pál: „Ezt vállalta Nostradamus: a pestisdoktor szerepét. Korabeli ábrázolásokon láthatunk pestisdoktorokat. Nagyon különös a kép. Az orvost befedte különös öltözéke. Fejét csukja takarta, csak szemeinél volt két kis üveges nyílás. Az orr elé hosszú csőrszerű rész volt erősítve, melyben balzsamok, illatos anyagok és fokhagymalevél volt. Ezen keresztül kapták az így „fertőtlenített” levegőt. Az orvos testére olajokba, gyógyporokba áztatott inget húzott, majd e fölé jött a földig érő szattyánbőr csuha. Ugyancsak erős szervezetű embernek kellett lennie annak, aki
7
ezt a kínzó öltözéket kibírta, abban nem fulladt meg, vagy a nagy melegben nem kapott hőgutát. Valóban minden elismerés megilleti azokat az orvosokat, akik ezt vállalták.”1 A pestis a középkor rettegett betegsége volt. Pusztítása nyomán területek néptelenedtek el. Nostradamus a verseiben sokszor megemlíti a pestist, ha valamilyen járványos megbetegedésről ír. Amikor a járvány elmúlt, visszament a montpellier-i egyetemre, hogy egy magasabb orvosi fokozatot szerezzen. A professzori fokozat elérése után, egy darabig az egyetemen tanított, majd Montpellier-t elhagyva gyakorló orvos lett. Több francia városban is megfordult, miután Agen-ben letelepedett. Itt megnősült és két gyermeke született. Majd súlyos csapás érte a családot – valamilyen járványos megbetegedésben meghalt a felesége és gyermekei is. A múltat hátrahagyva Itáliába ment vándorútra, ahol további ismereteket szerzett az orvoslásból és más „tudós dolgokból”. Franciaországba csak 1544-ben tért vissza, amikor Marseille-ben újból kitört a pestis. Beállt a gyógyítók sorába és több évig küzdött a kór ellen Marseille-ben és Aix-ben. A járvány megszűntével Salonban telepedett le, ahol orvoslással és szépítő szerek alkalmazásával foglalkozott. Közben 1547. november 26-án újból megnősült, feleségül vette Anne Ponsart Gemelle-t, aki egy jómódú özvegyasszony volt. Hat gyermeke született, három fiú és három lány. Salon-ban kezdett könyveket írni, kiadott szépítőszerekről szóló könyvet és szerkesztett kalendáriumokat. Majd belefogott legismertebb művébe a Centúriákba. Később egészsége megromlott, köszvény gyötörte és Salon-ban, 1566. július 2-án elhunyt. I. 2. vers La verge en main mise au milieu de branches, De l’onde il moulle & le limbe & le pied: Un peur & voix tremissent par les máche, Splendeur divine. Le divin pres s’assied. Kezemben az ágak közepébe tett vessző, Hullám nedvesíti & a szegélyt & a lábat: A félelem & hang remegtet a nyélen át, Isteni ragyogás. Az isteni ül közelemben.
8
