osztályosok versei

VERSÍRÓ PÁLYÁZAT 2015/2016. 7-8. osztályosok versei Biró Ágota: Az őszi táj

Szabó Cintia: Évszakok

Mily csodás az őszi táj, a levegő is hűvös már. Ficánkoló, virgonc szél, felhőt vontat, ágat tép.

A tavasz szép, vidám, s lengedez a harmatos virág. Tele a rét virággal, van már virág százával.

Esőfelhők jönnek-mennek, néha le is ereszkednek. Vastag köd borul a tájra, E látványnak nincsen párja.

Aranyló nap és búza lengedeznek sorra. nyári sugár simogat, szellő kócolja hajamat.

Potyog már a sok falevél, a fa tavaszig nyugodni tér. A tűlevél halkan rezeg, ő is érzi már a telet.

Sárgulnak a levelek, szomorúak a gyerekek. Kezdődik az iskola, itt az ősz újra.

Csupasz ágak integetnek, földön cinkék csipegetnek. Károg a sok télmadár, bizony elmúlt már a nyár.

Jégvirág az ablakon, szánkó csúszik a havon. Minden vakító fehér, kezdődik a tél.

Páratlan az őszi táj, csupa rejtély, szépség, báj. Ezer szín és ezer forma, gyönyörű szép, őszi pompa.

A négy évszak itt sorra most fel van sorolva. Tavasz, nyár, ősz és tél, jöhet egy újabb év…

Bíró Ágota: A tél Minden állat ázik-fázik, búskomor tél vihorászik. Eső helyett porhó esik. Két téli sport: szánkó s kori.

7. osztály Almásfüzitői Fekete István Általános Iskola Boczor Adrienn: Hős Lovam

A fákon jégvirágok nyílnak, Őzek szénát ropogtatnak. Úton hóember pislog rád, hócsatára invitál.

Megmentettelek Téged a haláltól, Te megmentettél engem a magánytól. Most már a napjaimat boldogítod, Félsz még, hisz bántottak, S veszélybe rángattak.

Kandallóban rőzse ég, este királykék az ég. A sarkcsillag fönn ragyog, az ajtón rég várt vendég kopog.

Fogva tart a múltad, veszélyben jelened. Félelmeid önmagadban keresed. Azt hiszed, bántani akarnak Téged, Szemeid üzennek, csak engem keresnek.

A hópelyhek lassan esnek, nyoma sincs a rideg estnek. Az égen már a nap ragyog, a csúszós jég olvadoz.

Bízol bennem, érzem, s én is Benned, Szíved dobogása elárul Téged. Boldog-Boldogtalan, élhetsz már gondtalan. Hűséges lovam, szabadon szárnyalj hát, A Végtelenség csodás határán!

A havazás alább hagyott, az ereszről már víz csorog. Elhervadt a jégvirág, csupa tavasz a világ. 7. osztály Almásfüzitői Fekete István Általános Iskola

8. osztály Komárom, Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda

Kőrösi Laura: Öcsivers

Kesselyák Boglárka: A Különc

Öcsém üvölt: Óéó, Biztos gólt lőtt Ronaldo, Tavaly Barca, Idén Real, Minden évben más a király.

Az ég siratja bánatom, De nem tudom, miért e fájdalom. Egy ostoba dolog, egy csalódás, S az egész napom bánkódás.

Anya áll és fejét fogja, Kis focistánál a labda, Földön csillár,törött váza, Sose fárad el a lába. Amíg anya takarít, A mesterlövész színre lép, Játékpuska tölténnyel, Biztos, hogy ez nem jó jel. Amint meglátja a gépet, Bonyolultabb lesz az élet, Fifa,Minecraft,fene tudja, Mikor fárad el az ujja? Adnak-vesznek, kereskednek, játékpénzzel üzletelnek, Bányaközpont menő hely, Gyerek kéz itt munkát lel. 7. osztály PPKE Vitéz János Katolikus Általános Iskola

Nincs senkim, ki boldogít, De sok van abból, ki eltaszít. Nincs egy jó szavuk soha, Mindig csak a nemek sora. Ostromolják lelkemet, Bemocskolják nevemet, Széjjeltörik szívemet, S elveszik ép eszemet. Ne bántsatok verebek, Ti szürke, egyhangú emberek. Tán azért bántotok, mert különb vagyok, S színeimmel éltetem a Napot? Legyetek ti is színesek, S nem lesztek többé verebek. Megszűnik majd bánatotok, S többé majd nem bántotok. 8. osztály Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola

Bartók Anna: Őszi séta Bősze Fanni: Nyár A távolból fúj az őszi szél, Sok madár vándorútra kél. Levél reccsen lábam alatt, A tavon látok néhány vadludat. Süni bújik bokor alatt, Néhány levél hátán ragadt. Madárdal sem hallatszik már, Csak a szél zúgó hangja száll. 7. osztály Tata, Kőkúti Általános Iskola

Major Fanni: Ne add fel! Sokszor érezzük az életet borúsnak, de a sors nem mindenkinek egyformán osztogat. Ne legyen lelkedben félelem. A szemedben csillogjon az értelem! Ne ültess haragot a szívedbe, mintha mindenki az ellenséged lenne. Engedd, hogy a szeretet diadalt arasson! Menj tovább, ne add fel, barátom! 8. osztály Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola

Elkezdődött a nyár, Már mindenki arra várt. Pisti, Eszti, Bandi, Évi Már a strand árait nézi. Melyik fürdőruha most a trendi? Csakis azokat nézi Eszti. Strasszos, csíkos, kék és fehér Minden széppel felér. Neked mi a kötelező? Kérdezi a másik szülő: Az enyémnek a Tündér Lala. Nekem meg a Mackó koma. Mindenki máshol nyaral, Valaki lóháton nyargal. Lassan vége a szünetnek, a szomorúság szüntelen. Kinek mi a fogadalma? Min javít, ha úgy van dolga. Elkezdődik hát a félév, De mindenki várja már a végét. 7. osztály Tata, Vaszary János Általános Iskola

Ambrus Rebeka: A FÖLDÜNKNEK Fejed lábad mindig fázik, Tájad fehér ruhában pompázik. Cipőid hósipkákból varrtak, Téli környékeden zord idők vannak. Vállad és derekad zölden fest, Földbe magod itten vesd. Itt az idő kellemes, Állat is akadnak elegest. Testedbe forró sivatag karol, A Nap is forróbb itt, mint máshol. De hasadnál tűrhetőbb, Sok víz gondoz itt őserdőt. Egyik feled fényben fürdik, A másik a sötétben bújik. A Hold is hűséges kísérőtársad, Mindig rejtegeti magát nálad. Szíved forró lángkén izzik, És ha dühös lánggal pusztít. De nem haragszunk mi érte Mert te vagy nekünk az élet! Ambrus Rebeka: Feladó a Föld Tőlem ered az élet, a jövő, a szépség. Ember! Figyelj! Ezt elpusztítani vétség. Ahányszor belém vájsz új sebet, Szívem a föld alatt fáj, megremeg. Kiásod kincseimet és a pusztítás eszközeit faragod, Azért, hogy elvedd, mi másnak adatott. Szennyezed vizeimet, irtod a természetet, Gyárad fekete lehelete tölti meg az eget. Kérlek Téged, legyen már vége! Ébredj! Nézz rám, mentsél meg engem! Ments meg engem, aki a hátán hordoz, Éljük át az örömöt egy jobb korhoz. Hogy legyen még fa, mi magasra nő, Tiszta patak, melyhez állat szomját csillapítani jő. Hogy legyen még mag, mi kihajt, és édes gyümölcsöt érlel, Gyógyítsátok meg együtt a Földet! 7. osztály PPKE Vitéz János Katolikus Általános Iskola

Halmi Éva - Balogh Szebasztián László: Kutyasors Buksi kutya kullog a járdán, a lábát húzza, egy ütés után. Kiskorában mindenki szerette, most pedig a gazdája az utcára tette. Drága lett az étel és a csip, így most az utcán didereg és fázik. Mindenkitől fél és éhes, nem tudja, hogy alakul számára az élet. Vigyázzatok kedvenceitekre! Akkor is, ha már öregecske. Ne hagyjátok őket a sorsukra, az ő legnagyobb bánatukra. 7. osztály Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola Géri Viktória Alexandra: Egy igaz barát Nem kell nekem más, csak egy igaz barát. Ki ott van mellettem, ha szükségem van rá az életben. Kell egy olyan lelki társ, kiről tudod, hogy sosem verne át. Éreznem kell, hogy szeret, s vigyáz rám, mert akkor teljes a jó barátság. Egy ilyen társat meg kell becsülni, a bizalmat nem szabad eljátszani. De nem kell félni! Ha szeret, akkor meg fog bocsátani. 8. osztály Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola

Kubovics Eszter: Múló Idő

Bogdán Andrea Katalin: Apám

Szélnek süvítése; időnek folyása régi emlékek közelinek tűnő áradása. Felkelsz, lefekszel, gyors az idő körforgása.

Kicsi voltam, szerettél, féltőn óvtál, öleltél. Ígérted, velem leszel, értem mindent megteszel.

Észre sem veszed, mi történik, mire felfognád, már el is tűnik. Próbálkozol ellenállni mindennél jobban, De Ő, az Idő győz le téged, és már el is illan.

Sétáltunk, bolyongtunk, miénk volt a táj. Kettőnké volt minden, mit kínált a világ.

Akárhányszor állnál meg, és pörgetnéd vissza, Ő nevetve csak folyik lassítást nem hagyva. Életed része, hogy élményeid hamar megéled, s ezek nagy része úgyis csak emlék lesz.

Boldog voltam, mert rád találtam, apám helyett apámként vigyáztál rám. Ma sem értem, miért, de itt hagytál, ma már csak álom, hogy vigyáztál rám.

Hiába minden, ebből nem lehet kiút, Az Idő gyorsan telik, s mint egy szélvész, erősen hajt és fújt.

Álmodom, s éjjel felriadok, és csak hangosan kiabálok. Nem vagy már mellettem, de én őrizlek a szívemben.

Egy most születő gyermek ugyanígy jár, észbe sem kap, s máris lábra áll. S az Idő életének minden percét hajtja, felnő, él, megöregszik, s a sírba taszítja.

Ha felnézek az ezüstbe borult égre, te akkor ülsz éppen a felhő csücskére. Hiányzol, szívemben itt vagy velem, s az apám mindig Te maradsz nekem!

Mindegy, hogy mit teszel, de jól vésd eszedbe, a múló idő átok, s e földi utat nem tudod, mikor fejezed be. Minden pillanat nagyon-nagyon fontos, CARPE DIEM, hallom; legyél mindig hasznos.

8. osztály Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola Sarkadi Viktória. A szerelem

Mert ha egyszer lejár a te időd is és meghalsz, nem mindegy, hogy magad után mit s milyen nyomot hagysz. 8. osztály Komárom, Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda Halmi Éva: A kutya A kutya hűséges állat, örökké melletted állhat. A legjobb barátod lehet, hisz ő mindig csak téged szeret. Attól, hogy megörekszik, ugyanúgy tud szeretni. S emellett védi a házat, jobban, mint egy királyi várat. Megugatja a társait, hallhatod a morgásait. Macskákkal is játszik, de fára sohasem mászik. 7. osztály Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola

A szerelem próbál boldogítani, de néha ki kell javítani. Ha szerelmes vagy, minden szép és jó, bár néha rájövünk, hogy nem ez az igaz való. Mikor két szív egymásra talál, a rózsaszín köd a szemünkre száll. A boldogság titka a kedvesség, de néha nem árt a keménység. Járj a világban nyitott szívvel, fordulj az emberekhez tiszta, okos ésszel! És megtalálod a jobbik feled, ne félj! Ne hagyjon el téged a remény! 8. osztály Sárberki Általános Iskola Telephelye Móra Ferenc Általános Iskola

Varga Viktória: Mai fiatal lányok

Bogdán Dóra: Zavaros utakon

Látom a sok fiatal lányt, Rajtuk jó sok „vakolat”, Kezükben az ifon virít, S szelfi megy a pad alatt. Hazaérnek „tolják fészre”, Valami cuki hashtaggel, Az se baj, ha kint a fél mell, Csak a lájk és komment kell. Gúnyolják a csendeseket, Hisz az visszaszólni nem mer, Így lesz ő a nagymenő, Ki mindenkit „lever”. Szépen lassan felnő, S addigra bánja, Hogy a tanulás helyett, A szelfiket csinálta

Kámforrá vált szerelmek Porba, sárba hullanak, Tudd, hogy én még szeretlek Az érzések megfojtanak.

8. osztály Tatabánya, Sárberki Általános Iskola Pazár Panka: A kalapom Lesz nekem egy kalapom, A szülinapra megkapom. Vár már rám egy piros doboz, Benne egy kalap, s rajta egy toboz. Van nekem egy kalapom! A fejemre rögtön fel is kapom. Díszelgek benne egész nap, De jaj, a szél elvitte másnap! Volt nekem egy kalapom, Nem volt benne sok hasznom. Két napig tartott velem, Majd: el kellett engednem. 8. osztály Tata, Kőkúti Általános Iskola

Lehull a rózsa szirma, Madár szárnya eltörik, Az Élet, mint egy játék Hamarosan kezdődik. Jaj, ha még hosszú lenne De hamarosan vége van, Szárnyaló szerelmekben A dühérzet ott lappang. 8. osztály Tatabánya, Sárberki Általános Iskola Horváth Attila: Család Mire megtaláltam önmagam, Elvesztettem egy barátot, Elvesztettem egy nagyszülőt, De kaptam igaz családot. Ők mindig itt mellettem, Még mindig tiétek szívem, Mert minden egyes csalódás után Én csak hazatértem. Bocsáss meg testvérem, mert Benned én nem hittem, Hirtelen jött a szükség, én Meg mellőled megléptem. Bocsáss meg nagypapa, hogy Nem vagyok jó gyerek, De van még ezer dolgom, Ezt meg kell várnod, még nem megyek. Nem adom fel az álmaim, Ezt tanítottad sokszor, Apa, te vagy a példaképem, Egy második gyerekkor. Anya, köszönöm neked, Te tanítottál szeretni, Miattad kezdtem írni, Ezt bárkinek elmondom. Még mindig itt vagyok, igen, Könnycseppek a váll-lapon, Így köszönnek az emlékek Legyintve a vállamon. Csak halljátok a hangom, Mindannyian egytől-egyig, Ti vagytok a családom, De nem érdemlek ennyit. 8. osztály Tatabánya, Dózsakerti Váci Mihály Általános Iskola

Szabó Lilla Adrienn: Magamba tekintve

Szabó Lilla Adrienn: Emili az elefánt

Valaki megkérdezte, miért szeretek élni? Mi az amitől nem tudok, s mitől szoktam félni? Hiszek-e az álmokban, vagy butaságnak tartom? Mi a csatákban a kardom, s a pajzsom?

Afrikai erdőben a fákat nézem egyre én, Felmásznék a tetejére, ha megtehetném. Hűvös kis menedék válhatna belőle, Onnan kapnék a pihenés után új erőre.

Valaki megkérdezte, milyen cukorbetegnek lenni? Milyen érzés csak bioételeket enni? Van-e egyáltalán jó oldala ennek? És nem zavar, hogy a többiek cukros dolgokat esznek?

Nem találna senki meg a levelek között, Hiszen ez a fa nagy ruhába öltözött. Itt tudnám a barátokat vendégül látni, És még a közelben élelmet is találni.

Valaki megkérdezte, miért szeretek írni? Többet szoktam nevetni, vagy többet szoktam sírni? Valaki megkérdezte, voltam már boldogtalan? Magabiztos vagyok, vagy bizonytalan?

Hűvös árnyékában eltelnének gyorsan a napok, Elszállnának hamar a munkáról szőtt gondolatok. Nem lenne szükségem semmire a világom, A fában lelném minden boldogságom.

Azért szeretek élni, mert boldog életet élek, Úgy teljes, hogy se jót, se rosszat belőle ki nem tépek. Olyan ember nincs, aki nem fél semmitől, Van aki a póktól, van aki az egértől.

7. osztály Tata, Vaszary János Általános Iskola Dián Ákos: Értetlen végtelen értelem

Van, hogy pillanatnyi félelem úrrá lesz rajtam, Amit sosem szerettem, sosem akartam. Félek a magasban, 9 méter felett, De mindig akartam repülőből nézni az eget. Félek a tűztől, ha nagyon nagy a lángja, Nem vagyok se a gyufa, se a kályha barátja. Nem az álmokban, hanem magamban hiszek, de az álmokat sem tartom butaságnak, Mindenkinek kell lennie egy elérhetetlen, vagy egy elérhető álmának. A csatákban a kardom, mint minden embernek az eszem, A pajzsom az emberek iránti szeretetem. Cukorbetegnek nem a legjobb lenni, Nem csak bioételeket szoktam enni. De ha nem lennék cukorbeteg, sok embert nem ismernék, Akiket elfelejteni nem szeretnék. Olyan helyeken nem járhattam volna, Amiket ki nem hagynék soha. Mint mindennek, ennek is van jó oldala, Ehhez is fűződnek jó emlékek sorozata. Nem zavar, ha körülöttem cukros dolgokat esznek, Egyék is meg azt, amit megehetnek. Azért szeretek írni, mert ez egy szabadság számomra, Belecsepegtetem képzeletem az alkotásomba. Sokkal többet szoktam nevetni, mint sírni, Mert az életet nevetés nélkül, nehezen lehet bírni. Nem voltam még boldogtalan, csak szomorú néha, De kettő közt a különbség elefánt és béka. Voltam már bizonytalan nehéz döntésekben, De voltam már magabiztos is az életemben.

Miért nem kell az új, értelmiségi? Szüntelenül szünetre kérlek, Nézz rám és mondd meg végleg, Miért kell a felesleges, régi, Az értetlen végtelen értelem. Mi az, mi matt nem kell nekem? A TV-ből bután nézem, Hogy úgy is celeb lesz belőlem. Minek a végtelen, ha látom a határt. Határok, melyeket átlépve nincsen barát, Határok, melyeket kerítések tagolnak, Határok, melyek túloldalán itallal kerítést szaggatnak. Úgyis örökké otthon mindent megkapok. Eszközöknek embereket, eszközként kezelnek. Az értetlen végtelen értelem. Mi az, mi matt kell nekem? Nem tanulok vagy dolgozok, Kezünkre ragadt chipekkel, Érintve kézzel, képernyővel, Tudatott színlelve eszközöknek, Az értetlen végtelen értelem. Mi az, mi matt nem kell nekem? Nem megyek innen, minek kéne? Kint is elegen vannak, kellek, és ide. 8. osztály Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

Hidas Nóra: Szállj madár!

Hidas Nóra: Ember a Holdon

Szállj madár, Szállj sebesen, Hisz a végzeted Úgyis elkerülhetetlen. Szállj messze, Messze földre, Hogy soha senki Ne leljen meg! Mert ha meglelnek, Elfognak És börtönbe vetnek Örökre. Szállj hát madárkám, Szállj messzire, Még én se tudjam Milyen messzire.

Ember a Holdon, Nem tudja mit mondjon. Sok a látnivaló nagyon, De a leletekkel kell vacakoljon.

Hidas Nóra: Otthon A mező üres. A fejem is üres. Illetve mégsem. Kérdések száza Özönlik agyam Minden zugába. Az egész otthon kezdődött. Otthon. Az, ami már nincs. Az, amit tűz pusztított el. Miért? Kérdem én. Miért pont én? És a mező Még mindig Csak üres. Hidas Nóra: Okapi Az ok, ami miatt verset kezdtem írni. Hidas Nóra: Nyári szellő Nagy a kánikula. Nagyon nagy. Képtelenség még Csak megmozdulni is. De hirtelen szellő támad, A friss nyári szellő, Amely lehűti Felhevült testem. S mikor a szellő Kacagva tova szalad, Én mosolyogva búcsúzom, S várom őt vissza Szintén mosolyogva.

8. osztály Tatabánya, Bánhidai Jókai Mór Általános Iskola. Dián Ákos: Ne Nézz rám! Segíts! Apróra vágyok. Koszos ruhában éjt-nappal állok. Pedig én is Isten fia vagyok. Segíts! Nem értem a Világot. Értelmet keresek és e nélküli dolgot. Pedig én is mindig gondolkodok. Ne néz rám, ne nézz rá! Ne segíts, csak ha vágysz reá. Ne élj, Ne félj, Ne segíts, ha kérnek rá. Segíts! 3 napja nem ettem. Kedves Bácsi, kérem, segítsen nekem! Anyukámnak nincs pénze enni, adni nekem. Ellopták minden értékünket, Alkoholba fojtsuk el a véres ebeinket. Segíts! Összevertek. Dián Ákos: Sípszóval jeleznek Hallom a hangot, indul a vonat, Mindkét kezem, lábam sínek alatt. Melyiken indult el? Melyiktől búcsúzom el? Hova nézzek, hogy ne fájjon? Hova nézzek, hogy ne találjon? Sípszóval jeleznek, hogy menjek, De oly kötelek fognak, átvágni lehetetlenek. Lehetetlenek, mert nem is léteznek, Mert én raktam oda ezeket. 8. osztály Tatabánya, Sárberki Általános Iskola

Molnár Márk: Túl kell lépjek

Berki Doren Andrea: Az én szerelmem

Erős a sodrás és elvisz az ár, már nem én vagyok kit karjába zár. De emlékét őrzöm szívembe zárom, bárhová bújik is el tőlem soha nem feledem el őt, nem! Én megpróbálhatnám mindent, de látom már késő. Szívemet átdöfi egy hatalmas vésőígy érzek!!! De tudom; hogy túl kell lépjek,s túl is lépek,mert már nem félek. Nem félek attól, hogy mi lesz majd a holnap, nem kell hinnem minden szónak, nem kell hinni a hazugságnak! Nem kell és nem is fogok, talpra állok, mert erős vagyok! Talpra állok, és megyek tovább, mert hiszem,hogy: találok mást, kinek nem csak játékra kellek, ki megbecsül, és tényleg szeret. Aki mellém áll a bajban, és nem azért szeret, mert Iphone-om van. Aki megfogja a kezem, és mondja halkan: szeretlek… és soha el nem engedlek.

Barna szeme, barna haja Mindenki csak Őt akarja. Kockás hasa mint egy álom, a mosolyát imádom! Szeleburdi, sokan mondják, kik ismerik, csak azok tudják: Érzékenyen érinti, ha senki se értékeli. Hódítás az Ő terepe, Én vagyok az Ő szerelme. Romantikus minden percben, De hidd el nekem ez se minden. Intelligens, okos tudós, beszélni vele olykor izgulós. Sokszor vannak olyan érintései, melytől lábam rögtön elkezd remegni. Ha sírni kezdek, megvigasztal, Magához húz majd tavasszal. Mi lenne, ha Ő nem lenne…. Bárcsak tényleg létezne!

8. osztály Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola és AMI, Herman Ottó Általános Iskolája

8. osztály Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola és AMI, Herman Ottó Általános Iskolája Laposa Márk: Álom Mikor lenézek, félek azt érzem, hogy ki vagyok téve minden veszélynek. Ingatag vagyok, sebezhető, de mégis menő. És inkább körülnézek! Szép…, tetszik amit látok. De ideje lenne lemászni, mert kezed egy kicsit fázni. Oh, itt a földön annyira más minden! Hát igen, ez a helyem itten! Az ott fent nem az én világom. Számomra az csak egy álom. Azért persze egy kicsit bánom, mert kíváncsi lennék, hogy milyen az Álom. 8. osztály Tatabánya, Kodály Zoltán Általános Iskola és AMI, Herman Ottó Általános Iskolája