Takács Marianna1 – Oláh János2 A Varroa destructor elleni védekezés jelentősége amitráz hatóanyagú tartós hordozóval The Varroa destructor mite control of significance with amitraz active ingredient preparations
[email protected] Egyetem, Mezőgazdaság-,Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., PhD hallgató 2Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-,Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztéstani Tanszék, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138., tudományos munkatárs 1Debreceni
Bevezetés Az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor) 35 évvel ezelőtti megjelenése forradalmi átalakulást eredményezett a méhészeti termelésben. Az említett kártevő elterjedésének köszönhetően a nyolcvanas évek közepétől időszakosan olyan méretű méhpusztulásokat voltak kénytelenk a méhészek realizálni, melyek az ágazat teljes összeomlásához is vezethettek volna. A helyzetet felismerve, a kilencvenes évek második felétől több állam kormányzata tett lépéseket az ágazat megmentése érdekében. Magyarországon a Méhészeti Terméktanács és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület segítette a méhészek munkáját és a Varroa destructor elleni küzdelmet. Az 1987-ben alkalmazott Varrescens füstölőcsík használata után számos támogatott atkaellenes készítmény megjelenése vált szükségszerűvé. Az alkalmazott szerek hatékonysága tekintetében igen jelentős eltérések lehetnek. További problémát okoz az egyes hatóanyagokkal szembeni kialakuló rezisztencia is. Ennek elkerülése érdekében a méhészeti szezon ideje alatt az egyes kezelések alkalmával eltérő hatóanyagú atkaölő szerek használata célszerű. Szakirodalmi áttekintés A Varroa destructor kártétele A méhcsalád életében a varroa atka közvetlenül úgy okoz kárt, hogy a fejlődő és kifejlett méhek testnedvét szívja, ami kisebb, fejletlenebb és rövidebb életű méheket eredményez. Emellett az atka vírusokat is terjeszthet és a méhcsaládot legyengítve egyéb kórokozókra is fogékonnyá teszi a méheket. Eltájolás, rablás, lépáthelyezés útján az atkák idegen családokba is átjutnak. Hazánkban nincsenek atkamentes családok. A gyógykezelés nélküli méhcsaládokban a Varroa fertőzés idővel elhatalmasodik és a család összeomlásához vezet. (ÖMKI, 2013). Az elmúlt években nem csökkentek a Varroa atka által okozott gondok és a kártevő ma is az első számú ellenségnek számít. Az atka elleni küzdelem az elmúlt 20-25 év alatt jelentős változásokon ment keresztül (Mátray, 2006). Az ellene való védekezés jelentősége Az atkafertőzöttség ellen egy méhészeti szezonban többször is szükséges védekezni. A jelenleg forgalomban lévő támogatott atkaellenes készítmények különböző hatóanyaggal rendelkeznek.
366
A szakemberek ma egyetértenek abban, hogy egy egyszeri varroa-kezelés a fiasításmentes időszakban már nem elég. A teljes méhszezonban szükség van olyan atkacsökkentő intézkedésre, melyek az utolsó mézszüret előtt nem hagynak maradványokat a mézben:
Herefiasítás kivágása áprilistól júliusig. Tartalék fiasítások képzése, melyekben kezelés történhet. Legalább egy (rövid távú) kezelés az utolsó mézszüret után hangyasavval. (Hosszú távú) kezelés a hangyasavas etetés után. Szükség esetén a fiasításmentes időszakban tejsavas vagy oxálsavas kezelés. Az atkahullás ellenőrzése a méhészeti éven belül a családban lévő atkapopuláció mutatójaként (Pohl, 2003).
A varroa atkával való fertőződés leggyakoribb okai: a méhész más kaptárnál is használt eszközei egyik kaptárból a másikba szálló varroózissal fertőzött méhek a varroózis miatt legyengült családokat kirabló méhek nemzetközi méhkereskedelem. A varroózis számtalan káros hatási közül a legfontosabbak: a dolgozók később kezdenek el hordani csökkenés figyelhető meg a hordás intenzitásában megváltozik az orientációs repülést követő, a kaptárhoz való visszatérés csökken a herék és dolgozók élettartama csökkenés jelentkezik a méhviasz kiválasztásában csökken a család ellenálló képessége vírusfertőzések kialakulása/terjedése végső következmény a család kipusztulása (Bayer Hungária, 2015). A kezelés nélküli vagy kezeletlen méhállományok 1-3 éven belül elpusztulnak. Egyik védekezési mód sem garantál teljes védelmet a parazita ellen, így szükségszerűvé válik, hogy egy méhészeti évben többször is védekezzünk kombinált megoldásokkal (Boecking and Genersch, 2008; Genersch, 2010; Rosenkranz et al., 2010).
Anyag és módszer A méhészet bemutatása A méhészet, melyben kísérleteimet végeztem a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Nyírmada településen található. Az állomány jelenleg 60 méhcsaládból áll, melyekben a méhanyák életkor szerinti megoszlása a következőképpen alakul: 20 egyéves, 20 kétéves és 20 idei méhanyás család. A kísérletben mind a 60 Közép-Boczonádi fészkű (Kis-Boczonádi keretes méztéri fiókkal rendelkező) kaptár méhcsaládja részt vett. Az atkalétszám pusztulásának vizsgálata érdekében az állományt higiénikus aljdeszkával szereltem fel (lásd 1. ábra).
367
1. ábra: A higiénikus aljdeszka Forrás: saját fotó Az alkalmazott atkaellenes készítmények A családok atkafertőzöttségének mértékének megállapítására amitráz hatóanyagú szert alkalmaztam. A kezelést követően az aljdeszkán megfigyelt atkahullák számának tekintetében választottam ki a 6 hetes kezelésre alkalmas tartós hordozót, az Apivart. Ez a támogatott atkaellenes készítmény külsőparazita-ellenes csík, melyben minden csík 500 mg amitrázt tartalmaz. Az adagolás és az alkalmazási mód tekintetében 1 g amitráz szükséges méhcsaládonként, ez két csíknak felel meg egy kaptár esetében. A csíkok szétválasztását követően a keretek közé a fiasítás vagy a méhek magasságában helyeztem el a csíkokat, melyek között legalább egy léputcányi távolságot hagytam. Az Apivar atkaellenes készítmény esetében élelmezés-egészségügyi várakozási idő nincs előírva, azonban ez csak a mézre vonatkozik. Lodesani et al., (1992); Martel et al., (2007); Johnson et al., (2010); Mullin et al., (2010) is munkájukban arról írnak, hogy amitráz maradék a mézben ritkán található, azonban a méhviaszban maga a metabolit (DMA, DMPF) hosszú ideig kimutatható. A készítmény magyarországi forgalmazója az EURO-VET Zöldsziget Kft. Az amitrázt széles körben alkalmazzák Európában (Portugália, Írország, Olaszország, Belgium, Törökország és Franciaország), elsősorban a francia készítményt, az Apivart, azonban 1994-ben kivonták a forgalomból és csak napjainkban regisztrálták újra egyes országokban (Johnson et al., 2013). A keztelések időpontja Az egyes kezelések időpontját és a lehullott atkák nyomonkövetésének időpontját az 1. táblázat tartalmazza. Kezelés megnevezése Időpont
368
Lehullott atkaszám megállapítása
Alapkezelés
2016. augusztus 10. 2016. augusztus 15.
Apivar 6/1
2016. augusztus 15. 2016. augusztus 19.
Apivar 6/2
2016. augusztus 15. 2016. augusztus 26.
Apivar 6/3
2016. augusztus 15. 2016. szeptember 02.
Apivar 6/4
2016. augusztus 15. 2016. szeptember 09.
Apivar 6/5
2016. augusztus 15. 2016. szeptember 16.
Apivar 6/6
2016. augusztus 15. 2016. szeptember 23.
1. táblázat: A kezelések és a lehullott atkaszám megállapításának időpontjai Forrás: saját szerkesztés
A méhcsaládok egészségügyi állapotának, kondíciójának, életének kaptárbontás nélküli nyomonkövetésére alkalmas eszközök a higiénikus aljdeszkák (lásd 1. és 2. ábra). Ezeknek az igen hasznos segédeszközöknek hazai elterjedését a Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretein belül a „Varroa atka elleni alternatív védekezés” jogcím bevezetésén keresztül sikerült megoldani. A higiénikus aljdeszka a modern méhészkedés elengedhetetlen eszköze. Lehetővé tette, hogy kényelmesen jussunk információhoz a családok egészségügyi állapota tekintetében. A fenékdeszkának alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tálca eltávolítását követően a kaptárszemét közvetlenül talajra tudjon hullani. A figyelőtálca anyagának alaktartónak kell lennie (Tóth, 2012). A lehullott atkahullák számának nyomonkövetésére az alapkezelés esetében a kezelést követő 4. napon került sor, illetve ugyanezen a napon a kaptárokban kihelyezésre kerültek az Apivar műanyag csíkok amitráz hatóanyaggal impregnálva. A tartós hordozó kihelyezését követően az első higiénikus aljdeszka vizsgálatra (Apivar 6/1) 2016. augusztus 19-én került sor, majd a továbbiakban heti egy alkalommal ismételtem meg az atkahullák számlálását.
2. Ábra: Lehullott atkák a higiénikus aljdeszkán Forrás: saját fotó
369
Eredmények és azok értékelése Az atkák kezelések hatására történő pusztulása A kísérlet összefoglaló adatait a 2. sz. táblázat tartalmazza. A lehullott atkaszámot minden esetben 5 méhcsaládra vonatkoztatva adtam meg. Az alapkezelés alkalmazása esetében mutatkozó hatékonyság az összesített atkalétszám csupán 1220 %-át volt képes elpusztítani. A tartós hordozó esetében tapasztaltam a nagyobb hatékonyságot, az atkapopulációnak mintegy 80-88 %-a hullott le tőle. A 2016-os évjáratú méhanyával rendelkező méhcsaládok alkotta csoportok esetében mind az alapkezelés, mind pedig a tartós hordozó esetében azt tapasztaltam, hogy az 5-5 méhcsaládra vonatkoztatott átlag a 4-4 csoportot illetően egymáshoz közeli értékeket képvisel.
Alapkezelés Atkaszám (db/5 mcs) Atka % 40,2 23,2 33,6 2014 37,2 30,6 17,6 27,4 2015 22,8 21,4 21 20,8 2016 26,2
Tartós hordozó Atkaszám (db/5 mcs) Atka % 19,4 166,6 12,7 159,8 21,3 124,4 20,7 142,6 16,9 150,8 11,9 130,6 15 154,6 12 167,6 12,7 146,6 12,5 146,4 12,4 146,8 15,2 146,2
Összesen Összes lehullott atka száma az 5 családban 80,56 87,3 78,7 79,3 83,1 88,1 85 88 87,3 87,5 87,6 84,8
Atka % 206,8 100 183 100 158 100 179,8 100 181,4 100 148,2 100 182 100 190,4 100 168 100 167,4 100 167,6 100 172,4 100
2. táblázat: Összesített atkahullás (db/5 mcs) Forrás: saját szerkesztés Az atkahullás dinamikájának nyomonkövetése a kísérlet szerves részét képezte. Az Apivarral történő kezelés időtartama 6 hetet ölel fel, melynek során heti egy alkalommal történt meg az elhullott atkák szemrevételezése a higiénikus aljdeszkán. A kezelések időpontjait a 1. sz. táblázat tartalmazza. Az egyes csoportokban 5-5 méhcsalád adatait összesítettem, tehát a 4-4 csoport a 20-20-20 méhcsaládot képezi.
370
3.ábra: Az atkahullás dinamikája a 2014-es évjáratú méhanyával rendelkező családokban Forrás: saját szerkesztés A 3 különböző évjáratú méhanyával rendelkező csoport közül 200 atka/5 méhcsalád feletti értéket csak a 2014-es méhanyás csoportokban tapasztaltam. A legmagasabb atkaszám a 2014/3. csoportban jelentkezett (lásd 3. sz. ábra)
4.ábra: Az atkahullás dinamikája a 2015-ös évjáratú méhanyával rendelkező családokban Forrás: saját szerkesztés
5.ábra: Az atkahullás dinamikája a 2016-os évjáratú méhanyával rendelkező családokban Forrás: saját szerkesztés
371
Az elhullás dinamikája a 2015, illetve 2016-os méhanyás családokban egységes képet mutat az egyes heteket vizsgálva. A legintenzívebb atkahullás a 3. és 4. héten jelentkezett (lásd 4., 5. ábra). Ez az erőteljes atkahullás a 2014-es évjáratú anyával rendelkező családok esetén a 2-3. hétre tehető. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy az idősebb méhanya petézési hajlama csökkenő tendenciát mutat, azaz életkorának függvényében kevesebb fiasítást rak le, így az atkapopuláció számára kisebb a megbújásra alkalmas felület. A 6. héten tapasztalt atkahullás mértéke mind a 3 évjárat esetében hasonló képet ad. Az utolsó atkaszámlálás alkalmával jelentősen kevesebb atkahullát tapasztaltam a higiénikus aljdeszkán. Ez a vizsgálat 2016. szeptember 23-án történt, amikor már a fiasítás mennyisége csupán kis területre koncentrálódik a fészekben. Következtetések és javaslatok A Varroa destructor elleni védekezés időpontját mindig fiasításmentes időszakra célszerű időzíteni. Mivel az atkáknak csak kb. 10-30 %-a tartózkodik a kifejlett méheken, így sajnálatos módon a kémiai szer csak az éppen kikelő atkára hat, azaz az atkanépesség csak 10-30 %-át pusztítja el (Békési, 2015). Eredményeim gyakorlati vonatkozásában hasonló értékeket tapasztaltam az alapkezelés után (12-20%). A kezdő, vagy tapasztalatlan méhészek sok esetben megelégszenek egy egyszeri kezeléssel és megfeledkeznek a fiasításban megbújó további atkapopulációról. Ennek elkerülése érdekében célszerű a tartós hordozók kihelyezése a kaptárokba, hiszen, az eredmények is mutatják, hogy a teljes atkapopuláció akár több mint 80 %-a a 6 hetes kezelés ideje alatt pusztul el (a teljes atkapopulációnak kb. 80 %-a a fiasításban található, azonban ezek csak a fedett fiasítás felnyíilása után érintkezhetnek az amitráz metabolittal). Eredményeim értékelése során említett magas atkaszám a következő tényezőkkel magyarázható: Csökkent a fiasítás mennyisége és így nem volt búvóhely a Varroa destructornak Jelentős átfertőződéssel és visszafertőződéssel is számolnunk kell, melynek oka, hogy Magyarországon nagyon magas a méhsűsrűség, illetve számos elhanyagolt, gondozatlan méhészet is veszélyezteti egészséges méhállományainkat. A méhanya életkorát tekintve eredményeim alapján megállapítható, hogy a fiatal méhanyával rendelkező méhcsaládokban az atkafertőzöttség mértéke könnyebben megítélhető, hiszen egyöntetű képet mutatott az atkahullás mindkét kezelés esetében (közel azonos átlagértékek a 4 csoportban az alapkezelésen belül, illetve a tartós hordozóval történő kezelés 4 csoportján belül). A kísérlet folyamán nyílvánvalóvá vált, hogy a megfelelő időben elvégzett atkaírtással olyan kedvező helyzetet lehet teremteni a méhcsaládok számára, hogy akár az őszi zárókezelésig is halogathatjuk a további kezeléseket. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha nem áll fenn az újrafertőződés, visszafertőződés jelensége, elsősorban szomszédos méhészetekből. Ennek ellenőrzése elengedhetetlen: a higiénikus aljdeszkán a termelési szezonban rendszeresen vizsgáljuk meg a természetes atkahullás mértékét is. Felmerül a kérdés, hogy milyen gyakorisággal szükséges a védekezéseket végrehajtani. Az atkapusztulás dinamikáját tekintve célszerű megtervezni a további védekezési módokat és annak időpontját. Szem előtt tartandó az a tény is, hogy az egyes kezelések milyen mértékben zavarják meg a családok életét, azonban az újrafertőződés és a fiasítás mennyiségének erőteljes csökkenése esetén be kell avatkozni a természetes folyamatokba.
372
Irodalomjegyzék 1. Bayer Hungária. (2015). Méhészújság. Az OMME lapja. Méhegészségügy. OMME Magyarország KFT. Budapest 15.07.32. 2. Békési L.SZ. (2015). Destruktor 3,2 %. Hatékony segítség az őszi atka elleni kezelésekre. Méhészújság. Az OMME lapja. 15.11.36-37. 3. Boecking O., Genersch E. (2008). Varroosis - the ongoing crisis in beekeeping. J. Verbrauch. Lebensm. 3. 221-228. 4. Genersch E. (2010). Honey bee pathology: current threats to honey bees and beekeeping. Appl. Microbiol. Biotechnol. 87. 87-97. 5. Johnson R.M., Ellis M.D., MullinC. A., Frazier M. (2010). Pesticides and honeybee toxicity U.S.A. Apidologie. 41(3). 312-331. 6. Johnson R. M., Dahlgren L., Siegfried B. D., Ellis M. D. (2013). Acaricide, Fungicide and Drug Interactions in Honey Bees (Apis mellifera). PLoS ONE, 8(1). 7. Lodesani M., Pellacani A., Bergomi S., Carpana E., Rabitti T., Lasagni P. (1992). Residue determination for some products used against Varroa infestation in bees. Apidologie. 23(3). 257-272. 8. Martel A.C., Zeggane S., Aurières C., Drajnudel P., Faucon J.P., Aubert M. (2007). Acaricide residues in honey and wax after treatment of honey bee colonies with Apivar or Asuntol 50. Apidologie. 38.534-544. 9. Mátray. E. (2006). Méhészet. A Bee Vital Hive Clean hatásvizsgálata. Új engedélyezett szer. 06.10. 18-19. 10. Mullin C.A., Frazier M., Frazier J.L., Ashcraft S., Simonds R. (2010). High levels of miticides and agrochemicals in North American apiaries: implications for honey bee health. 11. Országos Magyar Méhészeti Egyesület. (2009). Atkaölő szerek hatékonyságának összehasonlító vizsgálata. 12. Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet. (2013). Varroa atka elleni ökológiai védekezési módszerek. 13. Pohl, F. (2003). 1mal1 des Imkerns. Franckh-Kosmos Verlags GmbH & Co. Stuttgart. 102105. 14. Rosenkranz P., Aumeier P., Ziegelmann B. (2010). Biology and control of Varroa destructor. J. Inv. Path.103. 96-119. 15. Tóth P. (2012). Méhészet. Higiénikus aljdeszka. 12.12.7.
373
