T. FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 1055 Budapest, Markó utca 16. Gyökös Ferenc felperesnek. Dr. Kincses István

T. FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 1055 Budapest, Markó utca 16.

Gyökös Ferenc felperesnek

képv:

Dr. Kincses István ügyvéd 5900 Orosháza Tass u. 9. I/2. [email protected]

KERESETE

Budapest Környéki Törvényszék Idézhető cím: 1146 Budapest, Thököly út 97-101. alperes ellen

Budapest Környéki Törvényszék (Pest Megyei Bíróság) által 8.Mf.II.20.583/2009/4, 8.Mf.II.20.583/2009/4 sz. alatti ítéletében, ill. a fellebbezési eljárás során megvalósított Közigazgatási eljárás során okozott kár – bírói műhiba – megállapítása és az ezzel okozott kár megtérítése tárgyában kiterjesztve az alapügyben eljáró Pest Megyei Munkaügyi Bíróság által kiadott 1.M.37/2004/74. 1.M.37/2004/74 számú I. fokú ítéletére Tárgyi illeték-feljegyzési joggal Melléklet: 1 db Dr. Kincses István ügyvéd

2

Dr. Kincses István ügyvéd

TISZTELT FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA! Alulírott Gyökös Ferenc felperes, a Budapest Környéki Törvényszék (Pest Megyei Bíróság) által 8.Mf.II.20.583/2009/4, 8.Mf.II.20.583/2009/4 sz. alatti ítéletében, ill. a fellebbezési eljárás során megvalósított Közigazgatási eljárás során okozott kár – bírói műhiba – megállapítása és az ezzel okozott kár megtérítése tárgyában kapcsolatosan, mint közigazgatási eljárás során okozott kár – bírói műhiba – megállapítása és az ezzel közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése tárgyában - kiterjesztve az alapügyben eljáró Pest Megyei Munkaügyi Bíróság által kiadott 1.M.37/2004/74. számú I. fokú ítéletére - a felzeten megjelölt jogi képviselőmön keresztül az alábbi terjesztem elő, mely alapján kérem, hogy elsődlegesen szíveskedjenek megállapítani, hogy az indoklásban részletesen előadottak alapján az alperes bírósági jogalkalmazási hibát – „bírói műhibát” - követett el, el, mellyel számomra közigazgatási jogkörben kárt okozott, és ennek megtérítéseként a VI. pontban részletezett összegű és jogcímű kereseti igény megtérítésére, mint kártérítés megfizetésére szíveskedjenek kötelezni az alperest, továbbá az alperest perköltségben is marasztalni szíveskedjenek. Bejelentem, hogy jogi képviselőm ÁFA alany. Az érdemi indoklás előterjesztését megelőzően indítványt terjesztek elő bíróság kijelölése tárgyában, tekintettel arra, hogy jelen ügyben T. Ítélőtábla érintett, melyre tekintettel kérem szíveskedjenek jelen keresetlevelet a Kúriához felterjeszteni bíróság kijelölése érdekében. I. Kereset jog környezete Jelen kereset a Magyar Köztársaság Alaptörvénye és hatályos jogszabályok keretei között maradva olyan eljárást kezdeményez, melyben érvényesülhetnek a jogalanyok törvény előtti egyenlőségét deklaráló alaptörvényi rendelkezések azt megállapítva, hogy alkotmányos értelemben a bíróságok nem tekinthetők hatóságoknak, mivel azok önálló alaptörvényi fejezetben megjelölt államhatalmi ág, melynél fogva jelenleg alaptörvénnyel ellentétes állapot áll fenn annyiban, annyiban hogy ezen hatalmi ág vonatkozásában nem léteznek azok a pártatlan és független bírói szervek, szervek melyek szervezetileg és eljárási szempontból is elkülönülnének attól a bírói szervezettől, melynek hibáit kellene elbírálniuk. Mivel mulasztásos alaptörvénysértés állapítható meg az Alaptörvénnyel konform, bírói felelősséget önálló szervezeti formában és saját eljárási rendjében megállapító bíráskodás Országgyűlés általi kialakításának hiánya miatt, ezért nem érvényesülhet a XXVIII. cikknek azon rendelkezése, miszerint „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el”. Európai Unió Alapjogi Chartája - Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 83/389 47. cikk A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság elıtti hatékony jogorvoslathoz. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelızıen létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerő idın belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetıséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.

A fenti, Alaptörvényben ill. az Alapjogi Chartában rögzített alapjoggal ellentétes az a jogi helyzet, melyben a bírósági rendszer jelenleg saját hibáit maga bírálja el, el, ezért a jelenlegi jogi környezetben az ilyen ügyeket egyedül az EU által rendszeresített bírósági eljárásokban lehet pártatlan és független eljárásként lezárni. Magyarország Alaptörvénye R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

3 (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezıek. (3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. XV. cikk (1) A törvény elıtt mindenki egyenlı. Minden ember jogképes. XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerő határidın belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére. XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerő határidın belül bírálja el. A bíróság 25. cikk (2) A bíróság dönt b) a közigazgatási határozatok törvényességérıl; 26. cikk (1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükbıl csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

A peres feleket illetően szükséges, hogy azok perképességgel rendelkezzenek. A 2011. évi CLXI. törvény- a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról – rendelkezései értelmében mind a Törvényszék, mind az Ítélőtábla jogi személy. II. Bíróság feladatai, felelőssége, jogalap megjelölése 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról A bíróság feladatai a polgári perben 2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. § -ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerő idın belül történı befejezéséhez való jogát érvényesítse. (3) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvetı jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható. 4. § (1) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl 349. § (1) Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelısséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetıleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetıségeket igénybe vette.

Bírósági jogkörben okozott kár jogalapjaként nevesített formában a Pp. a fentiekben idézett rendelkezéseket tartalmazza. Ezen rendelkezés értelmezése során az állapítható meg, hogy ez a rendelkezés magában hordozza azokat a súlyos alkotmányossági aggályokat, amelyek kizárják a tisztességes bírósági eljárás hiányát, ugyanis a nem bíróságok által elkövetett károkozás esetén azoktól független szerv – a bíróságok – bírálják el az igényeket, míg a bírósági károkozás esetén más független szerv szerv hiányában a bíróságok maguknak bírálják el saját károkozásukat. károkozásukat Ez az eljárás viszont mind az Alaptörvény rendelkezéseivel, mind az Alapjogi Charta Magyarország által is vállalt rendelkezéseivel ellentétes állapotot eredményez. A szervezetileg és eljárási szempontból elkülönült fórum hiányzik a bírósági károkozásokkal kapcsolatos ügyekben. Az külön probléma, hogy a Ptk a közigazgatási jogkörben okozott károk kérdéskörét az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselő és megbízott károkozása témakörében tárgyalja, holott Alaptörvény

4 szintű elv, miszerint egy bíró konkrét üggyel kapcsolatosan nem utasítható, utasítható tehát ebből a szempontból egyik a Ptk.-ban megjelölt „károkozóként” sem lehet beazonosítani, mivel az összes többi utasítható és ezért az utasíthatóság miatt felel a mögötte álló szervezet, személy ezen károkozók tevékenységéért. Kívánatos lenne a mulasztásos Alaptörvénysértés pótlása során visszaállítani a bíró személyes felelősségét felelősségét, ősségét ahogy ezt az első, Deák Ferenc közreműködése mellett korában elfogadott 1871.évi VIII. tc. rendezte a külön bíróságok felállításával. felállításával A fentiekre is tekintettel jelen kereset jogalapjaként mindkét fenti jogszabályt – Pp. Ptk. - kénytelen vagyok megjelölni, mivel nem kívánok a szabályozás fentiekben ismertetett bizonytalansága miatt hátrányba kerülni. Minderre tekintettel a keresetem jogalapját a fentiekben megjelölt két jogszabályban megjelölt kártérítési szabályokra alapozom. III. Kereshetőségi Kereshetőségi jog kérdései Az EU Emberi Jogok Európai Bírósága előtt több esetben nyilatkozott a Magyar Állam, Állam melynek visszatérő motívuma az volt, hogy a károsultnak közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése érdekében kellett volna eljárást indítania, indítania mellyel megelőzhető lett volna a károsodás. Ennek elmulasztására olyan okként hivatkozik a Magyar Állam, amely szerinte kizárja az EU bíróság előtti károsulti jogérvényesítést. „GÁVRIS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY (33723/06. sz. kérelem) 16. A kérelmezı az Egyezmény 13. cikkével együtt olvasott Elsı kiegészítı jegyzıkönyv 1. cikke alapján azt is panaszolta, hogy a szomszéd szabálytalan építménye által okozott birtokháborítás állandóvá vált, mert a felelıs hatóságok indokolatlanul elmulasztották az egy éves határidıt, amelyen belül elrendelhették volna az építmény lebontását. 17. A Kormány elıterjesztette, hogy a kérelmezık a Polgári törvénykönyv 349. § alapján államigazgatási jogkörben okozott kár miatt kártérítési pert indíthattak volna; a 349. § (1) kimondja, hogy államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelısséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetıleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetıségeket igénybe vette. A kérelmezık ezt vitatták. 18. A Bíróság úgy véli: azáltal, hogy nem indítottak kártérítési pert a közigazgatási hatóságok ellen az e hatóságok inaktivitása miatt általuk állítólagosan elszenvedett károk megtéríttetésére, a kérelmezık nem adták meg a magyar bíróságok számára az Egyezmény 35. cikke alapján a Szerzıdı Államok számára elvileg biztosított lehetıséget, nevezetesen annak lehetıségét, hogy az állított jogsértéseket megelızzék, vagy – a jelen ügyben – helyrehozzák (ld. Cardot v. France, 19 March 1991, § 36, Series A no. 200). Ezért a kérelemnek ezt a részét a hazai jogorvoslatok kimerítésének elmulasztása miatt az Egyezmény 35. cikkének 1. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani. 21. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Úgy véli azonban, hogy a kérelmezık nem vagyoni kárt szenvedtek. Méltányossági alapon ítélve együttesen 9600 eurót ítél meg számukra ilyen címen.”

A fentiekben idézett jogeset alapján el kívánom kerülni ezt a hivatkozást, hivatkozást ezért indítom jelen pert a jogesetben is megjelölt Ptk. 349§-re hivatkozásra is. IV. Bírói eljárás elvárhatósági szintje, szintje, a kettős mérce jogellenessége Jelen eljáráshoz analógiát az un. orvosi műhiba perek szolgáltatják azzal, hogy az ott használt szakkifejezések megfelelő átalakítással a bírósági eljárásban is alkalmazhatóak, pl. diagnózis – tényállás, alkalmazott gyógymód – ítélet stb. BH1987. 14. Az ún. orvosi mőhiba miatt érvényesített kártérítési igény elbírálása során irányadó szempontok [Ptk. 348. § (1) bek., 1972. évi II. tv. 43. § (1) és (2) bek., Pp. 182. § (3) és (4) bek.]. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében - jogszabály eltérı rendelkezésének hiányában - a károsulttal szemben a munkáltató a felelıs, ha alkalmazottja a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz. E rendelkezés alapján a munkáltató felelıssége akkor áll fenn, ha egyébként a kárt okozó alkalmazott felelıssége is megállapítható lenne. Az alkalmazott magatartását tehát a felelısségnek az adott esetre irányadó anyagi jogi szabályai alapján kell vizsgálni. A gyógyító-megelızı tevékenységet ellátó orvosok mőködésének alapvetı szabályait az egészségügyrıl szóló 1972. évi II. törvény (Tv.) rendelkezései tartalmazzák. A Tv. 43. §-ának (1) bekezdése értelmében az orvosi vizsgálatnak a beteg minden panaszára és a vizsgálat során észlelt káros tünetekre ki kell terjednie. A beteg az adott lehetıségek között az orvostudomány mindenkori állásának, a beteg egyéni adottságának, valamint betegsége szakának megfelelı gyógykezelésben kell részesíteni. Az orvosnak a legcélszerőbb vizsgálati módszereket és gyógyító eszközöket kell alkalmazni. A gyógyító-megelızı tevékenységet az orvosnak - Tv. 43. §-ának (2) bekezdése szerint - a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell kifejtenie. Ebbıl az következik, hogy az adott helyzetben általában elvárható magatartás mértéke a gyógyító orvosnál: a legnagyobb gondosság és körültekintés.

5 A Legfelsıbb Bíróság nyomatékosan rámutat arra: az alperes felelıssége szempontjából nem azt kell vizsgálni, hogy az alperes orvosai úgy jártak-e el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, hanem az a kérdés, kifejtették-e a legnagyobb gondosságot és körültekintést a felperes kezelése során, így pl. a mőtét kapcsán a hasüreg lezárása elıtt abból a célból, hogy megállapíthassák: a bonyolult mőtéti területen nem történt-e a hólyag és a hasfal összevarrása. Az alperes kártérítési felelısségét ebbıl a szempontból megállapítható mulasztás alapozza meg. (P. törv. III. 20. 137/1986. sz.)

Az orvosi műhiba perekkel kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel rögzítette azt az elvárási rendszert és szintet, melyet az orvosoknak tanúsítaniuk kell eljárásuk során, mely átlagosnál magasabb elvárási szintet a bírói tevékenység értékelése során sem lehetséges alacsonyabb szinten kezelni. Kérjük T. eljáró Törvényszéket, hogy az eljárás során a fentiekben meghatározott magasabb elvárási szint figyelembe vétele mellett szíveskedjen vizsgálni a megjelölt bírói eljárásokat. eljárásokat Az általánosan követett – de jogszabállyal alá nem támasztott – joggyakorlat, miszerint csak kirívóan súlyos jogalkalmazói hiba alkalmas károkozás és ennek következtében kártérítés megállapítására, nem alkalmazható, mivel a joggyakorlat semmilyen más esetben nem ismer az általánosnál alacsonyabb felelősségi szintet, kivéve a bírósági műhibákat, melyből egyenesen következik az, hogy ugyanolyan felelősségi szabályokat kell alkalmazni a bírósági eljárásokkal kapcsolatban, mint amilyeneket a bíróságok alkalmaznak az eléjük került egyéb ügyekben. Jelentős változás állt be azt követően, hogy az 1949. évi XX. tv-t – Alkotmányt – felváltotta Magyarország Alaptörvénye, mivel a korábbi Alkotmány a bíróság előtti jogegyenlőséget tartotta fenn, addig az Alaptörvény a nemzetközi egyezményekkel összhangban a törvény előtti egyenlőséget tekintette a jogegyenlőség alapjának. alapjának Ebből viszont egyenesen levezethető hogy csak kirívóan súlyos jogalkalmazási hiba alkalmas kártérítési igény érvényesítésére, az elfogadott Alaptörvénnyel ellentétes gyakorlattá vált, vált tekintettel arra, hogy a törvény előtti egyenlőség elve mentén mentén minden felelősségnek azonos a zsinórmértéke, zsinórmértéke ezért amennyiben T. eljáró Törvényszék kitart Alaptörvény ellenes kettős mércéje mellett az időközben lehetővé tett Alkotmánybíróság előtt indítható ezen Alaptörvény ellenes jogi állapot felszámolására irányuló irányuló eljárást is kénytelen leszek indítani. indítani BH 2013.9.243 I. Nem tekinthetı a bíróság kártérítési felelısségét megalapozó, kirívóan súlyos mulasztásnak, ha a bíró a szakértıi véleményben foglalt adatokat figyelmetlenségbıl elnézi és emiatt az abból kiinduló számítása hibás eredményre vezet. II. Kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek minısül azonban, ha az elıbbiek ismeretében a félnek a hiba kijavítására irányuló kérelmét elutasítja [1959. évi IV. tv. 349. § (1) bek., Pp. 224. § (1) bek.].

V. Bírói műhiba műhiba megjelölése. 1. Rövid tényállás 1996-2004 között álltam munkaviszonyban az előzményi ügy alperesével. A munkaviszonyomat az előzményi ügy alperese álláspontom szerint kétszer szüntette meg, melyből a 2003. évi, az első volt a valós és joghatályos, amelynek sem visszavonásához, sem megváltoztatásához felperes nem járult hozzá, ezért a második, joghatállyal nem bíró 2004. évi felmondás az első felmondás hibáinak leplezésére készült. Ezen második felmondást fogadták el az eljárt bírósságok az egyetlen felmondásnak, mely bírósági álláspontot továbbra is vitatok. Az előzményi ügy jogalapja és az erre épült kereseti kérelmek egyik fele ezen vitatott felmondási szituációra alapozódtak, mellyel kapcsolatosan jelen perben nem kívánok igényt érvényesíteni, de mindenképpen le kívánom szögezni, hogy álláspontom szerint az eljáró bíróságok álláspontja nem felelt meg a jogszabályok rendelkezéseinek ill. a jognyilatkozatok tényleges tartalmának. tartalmának Az előzményi ügy keresetének másik hangsúlyos elemét a hátrányos megkülönböztetésre, különösen a közvetett hátrányos megkülönböztetésre alapoztam, melyet álláspontom szerint az előzményi ügy alperese permanensen követett el velem szemben. Ebben a kereseti körben álláspontom szerint rendkívül súlyos, a végső ítéletre alapvetően kiható bírósági műhibát követtek el az eljárt bíróságok. Jelen keresetemnek a jogalapját ezen bírósági műhiba képezi. képezi

6 A peres felek között folyó eljárás során a vonatkozó jogszabályok pontosan meghatározzák azt, hogy kinek mi a feladata és az ebből következő felelőssége, ill. ezen feladatok mikénti teljesítése hogyan hat ki az ítélet tartalmára. Ebben a vonatkozásban az eljárt bíróságokat pontos kötelezettség terhelte a bizonyítási terhekkel kapcsolatos tájékoztatást illetően. Ebben a körben követett el súlyos szabályszegést az eljárt bíróságok mindegyike, mivel olyan jogszabályra alapozta a bizonyítási terhek kiosztását, mely jogszabály a vitatott időszakban még nem volt hatályban. Ez a jogszabály a 2003. évi CXXV. tv. volt. Hatálybalépésének időpontja időpontja 2004 január január 27. A felperes 2004 január 7.én!!! 7.én adta be keresetét az előzményi ügyben. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról Kihirdetve: 2003. XII. 28. 63. § (1) E törvény- a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követı 30. napon lép hatályba.

A fenti időrendből az állapítható meg, hogy a fenti jogszabály – melynek nem volt előzménye – 2004. 01.2701.27én lépett hatályba. Ehhez képest a munkáltatóm 2003. november 26.-án kelt, munkaviszonyom rendes felmondását tartalmazó első, joghatályos okiratát 2003. december 9.-én vettem kézhez. A bírósághoz 2004 jan. 7.-én benyújtott keresetem egyik részében 2003. november 26-i felmondás hatálytalanítását annak jogellenessége miatt kértem. A munkaviszonyomat azonban munkáltatóm a 2004.01.20.-án kelt, „RENDES FELMONDÁS” című második, ezért álláspontom szerint hatálytalan okirata alapján szüntette meg 2004.03.22.-i dátummal. A kereseti kérelmem másik részében az Mt. 5. § (2) jogcímén tiltott közvetett hátrányos megkülönböztetésemre vonatkozó részében munkaviszonyom 1996-2003 évekre kiterjedő időszakában ezen a jogcímen permanensen megvalósított jogsértés és a jogkövetkezmények megállapítását kértem. Mivel jogrendszeri alapelv, hogy mindig a hatályos jogszabályok jogszabályok alapján kell és lehetséges a tényállást vizsgálni és megállapítani, ebből az következik, hogy a nem létező jogszabályra alapozott tényállás vonatkozó elemei törvénysértőek. 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 3. § (1) A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérıen nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elı. (2) A bíróság - törvény eltérı rendelkezése hiányában - a felek által elıterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. (3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérıen nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérı rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekrıl, a bizonyítási teherrıl, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeirıl a feleket elızetesen tájékoztatni.

Ha a bíróság az előzetes tájékoztatási kötelezettségének nem, vagy nem teljes körűen tesz eleget, jogszerűen nem alkalmazhatja azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a törvény annak elmulasztásához, vagy sikertelenségéhez fűz. A bírói műhiba azzal valósult meg, hogy a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó fenti jogszabályban megjelölt bizonyítási terhek pontosan az ellenkezői a korabeli hatályos vonatkozó Mt. rendeletben meghatározott bizonyítási teherelosztásnak. Az eljáró bíróságok az alábbi konkrét eljárási, és indoklási cselekményeikkel megszegték az ítélkezés alapelveit rögzítő jogszabályok rendelkezéseit, valamint az alapelveket tételesen kifejező releváns eljárási szabályokat. A felperes keresetének mindkét tárgyában az eljáró bíróságok megszegték a tényállás törvényes megállapítására és az ítélet indoklására vonatkozó Pp. 206. § (1) és a Pp. 221. § (1) tételes eljárási szabályok rendelkezéseit.

7 Ez a bírósági jogalkalmazási hiba kirívóan okszerűtlen iratellenes, logikai ellentmondáson alapuló tényállásra vezetett az erdeti kereset mindkét tárgyában. A kereset hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó tárgyában ezt a jogszabályi rendelkezést azzal szegték meg az eljáró bíróságok, hogy a Pp. 8. § (1) és 8. § (2) eljárási alapelveknek kötelezően nem szereztek érvényt ezen alapelvnek, amely szerint a bizonyítékoknak a bíróság és a másik fél rendelkezésére bocsátásának kötelezettsége a feleket terheli, •

Az elsőfokú bíróság 49., 59. végzése ellenére az eljárás végéig nem csatolta a peranyaghoz a felperes egységére előírt gazdálkodási terveket, amelyek meglétéről alperes a tanúvallomások során nyilatkozott, amelyek közvetlen bizonyítékul szolgáltak volna felperes közvetett hátrányos megkülönböztetésére annak igazolására, hogy a felperes egysége gazdálkodását a piaci viszonyokra, a szerkezetvizsgálatok nagy költsége, stb. a jogsértésidőszakában veszteségesre tervezték. Az elsőfokú bíróság alperest pénzbírsággal sújtotta azon a címen, hogy alperes nem tett eleget a 49. és 59. számú bírói végzéseknek.

•

A hátrányos megkülönböztetés tárgyában az elsőfokú bíróság a 2004 jan. 10.-i perindításhoz képest 2007 okt 16.16.-án, a tizedik tárgyaláson félrevezető, teljesen helytelen tájékoztatást adott a feleknek a bizonyítási teherről a tárgyalási jegyzőkönyv szerint az alábbiakban: A megkésett tájékoztatás azonban félrevezető, hibás tájékoztatás volt, mert a jogsértés időszakában hatályos Mt. 5. § (8) rendelkezése szerinti bizonyítási szabálynak ellentmondóan a jogrendszerbe csak később beiktatott „Esélytörvény” szerint tájékoztatott a bizonyítási teher kiosztásáról. 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvérıl (2004.01.20.)

A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az elınyben részesítés kötelezettsége 5. § (1) A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, anyaságuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyızıdésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggı tevékenységük, részmunkaidıs foglalkoztatásuk, munkaviszonyuk határozott idıtartama, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függı körülmény miatt. (2) E törvény alkalmazása során közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha az érintett munkavállalói kör - az (1) bekezdésben felsorolt jellemzık alapján - túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthetı és a munkaviszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményt támasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat rájuk nézve aránytalanul kedvezıtlen, kivéve, ha ez megfelelı és szükséges, illetve objektív tényezıkkel indokolható. (3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazása során munkaviszonnyal kapcsolatos a munkaviszony létesítését megelızı, azt elısegítı eljárással összefüggı rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat is. (4) A munkáltató hátrányos megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani - különösen a szakmai képességek, a gyakorlat, a teljesítmény, illetve a betöltendı munkakör szempontjából lényeges körülmények alapján - a munkavállaló magasabb munkakörbe való elırelépésének lehetıségét. (5) Nem minısül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegébıl vagy természetébıl egyértelmően következı megkülönböztetés. (7) A hátrányos megkülönböztetés következményéit megfelelıen orvosolni kell. A hátrányosan megkülönböztetett munkavállaló jogsérelmének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve csorbításával. (8) A munkáltató eljárásával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette.

2003. évi CXXV. törvény az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról A bizonyítás szabályai 19. § (1) Az egyenlı bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek, vagy a közérdekő igényérvényesítésre jogosultnak kell bizonyítania , hogy a) a jogsérelmet szenvedı személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekő igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedı személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértı feltételezése szerint rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak bizonyítása esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy

8 a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekő igényérvényesítésre jogosult által valószínősített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlı bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

Az előzményi per I. fokú ítéletének 6. o. 2. bek-e a következő rendelkezést tartalmazza: „…. az Esélytv 19§(1), és (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a jogsérelmet szenvedett félnek kell

bizonyítania, hogy hátrány érte …….” Sokat elárul az „Esély tv.” kárt szenvedetteket „védő” rendelkezéseiről, hogy 2007-ig még bizonyítást követelt meg a kárt szenvedettől a jogszabály a hátrányos megkülönböztetést illetően, ezt követően már valószínűsítés is elegendő volt. Ehhez képest a hatályos Mt rendelkezései alapvetően károsult pártiak voltak. Az „Esély tv.” 2007-től alkalmazott rendelkezéseinél sokkal erősebben szolgálták a károsultak védelmének célját a perben hatályos időszak alatt. Ez az óriási hiba a hátrányos megkülönböztetés jogcímén támasztott kereset elbírálására lefolytatott teljes eljárást és annak eredményét perdöntő módon befolyásolta, mivel az eljárás során mindvégig tőlem várta el a bíróság a bizonyítást és ennek alapján értékelte sikertelennek a bizonyításomat és utasította el a keresetem ezen részét. 2010. évi CXXX. törvény jogalkotásról 15. § (2) „A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérıen nem rendelkezik – a hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabály hatályvesztését követıen is alkalmazni kell.”

Mt. 5.§ (8) bekezdésében előírt egyértelmű, más értelmezést nem engedő bizonyítási szabály ellenére a felperes keresetét a jogsérelem időszakában a jogrendszerbe még nem beiktatott jogszabályban előírt, a törvényes bizonyítási szabállyal ellentétes bizonyítási szabályra hivatkozással utasította el. Ez a bíró kötelezettségének nemcsak megkésett teljesítése, hanem valótlan, félretájékoztatás. Ez a bírói műhiba nem képezhet vitát abból a szempontból, hogy súlyosan felróható volt, mivel ez az eljárás alapja és az eredményhez vezető értékelési alapelv. A PMMB alperes megalapozatlan álláspontjának megfelelően felperes Mt. 5. § (2) jogcímre vonatkozó közvetett hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó keresetét érdemben nem vizsgálta, eljárását döntően a keresetben kifejezett igényektől eltérő jogkérdés vizsgálatára redukálta, arra hogy felperes és a többi osztályvezető munkája egyenértékűnek minősül-e. A bíróság ezzel megszegte a rendelkezési jog Pp. 3.§ (2) alapelvét. Ugyanakkor a felperesi keresetet az alperesi bizonyítási elmulasztása ellenére hibás mérlegeléssel utasította el. Ezekkel a jogsértésekkel a bizonyítási teher hibás kiosztása mellett egyenként is mind perdöntő kihatással szegték meg a tényállás megállapítására és a kötelezően írásba fektetendő jogi indoklásra vonatkozó Pp. 206.§ (1) és Pp. 221.§ (1) eljárási szabályokat. Amennyiben a hatályos Pp., ill. Mt. alapján osztotta volna ki az eljárt bíróság a bizonyítási terhet, egyrészt a bizonyítás terhe az előzményi per alperesét terhelte volna, ill. annak sikertelensége esetén pernyertességet kellett volna, hogy eredményezzen. Arra tekintettel viszont, hogy az ítélet hivatkozott részében teljesen hibás és valótlan jogszabályra alapozott bizonyítási tájékoztatás hangzott el, ettől kezdve a teljes további eljárás hibásan zajlott le. Az előzményi per alperese, volt munkáltatóm nem törekedett kimentő bizonyítás lefolytatására, lefolytatására mivel erre nem kötelezte az eljárt bíróságok egyike sem, melyből következően azáltal hogy tényként megállapították azt, hogy többszörös munkabér különbözet alakult ki köztem és a többi hasonló beosztású vezető között megalapozta a kereseti igényem ezen részét. Az előzményi per alperesének magatartását és eljárását jól jellemzi a számára is hibásan közölt bizonyítási teher ismeretében a következő jegyzőkönyvi momentumok:

9 •

•

A 64-es sorsz. jegyzőkönyv – 2008.01.15. - tanúsága szerint 100.000 Ft bírsággal sújtotta az eljárt bíróság a munkáltatót, mert nem tett eleget a számára előírt kimutatások becsatolási kötelezettségének Ugyanezen jegyzőkönyvben – 5. o. 9., 10. bek. - rögzített alperesi bizonyítás az alábbiakból állt: Az eljárt bíró azon kérdésre miszerint mi igazolja, hogy az eltávozásom után pozitív lett a labor eredménye, az ügyvezető, tanú válasza az volt, hogy az igazolja, hogy „így nyilatkoztunk”!!! nyilatkoztunk”!!!

•

Sere Józsefné gazdasági igazgató tanúnyilatkozata a bérezés és a béremelés gyakorlatáról, mely szerint szabályzat volt a bérezésről, de ezt sem csatolta be az alperes, alperes ezzel nem teljesítette a kimentő bizonyítással kapcsolatos kötelezettségét és ennek következtében azt kellett volna megállapítani, hogy az alperes sikertelenül cáfolta a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos állításaimat.

•

64. tárgyalási jegyzőkönyv 5. o.] „Az, hogy veszteségesre terveztük a labor árbevételét az a munka jellegére, a munka költségeire, és a piaci lehetőségekre figyelemmel történt, de mindig is úgy gondolkodtunk, hogy ezt a labort legalább 0 szaldóssá kellene tenni, vagy nyereségessé.”

•

„Ha Ha abban az évben kevesebb veszteséget termelt a labor, mint amennyi a tervben volt, volt akkor sem volt jogosult a felperes prémiumra, mert mínuszból nem lehet prémiumot fizetni.”

•

„Az a körülmény, hogy amikor veszteséget terveztünk a felperes által vezetett labornak és annál lényegesen kevesebb veszteséget termelt a labor, labor ezt nem prémiummal honoráltuk, hanem azzal, hogy nem mondtuk fel a munkaviszonyát.”

•

Alperes nyilatkozata a 49. sz. bírói végzés 2. pontjára az 52. alperesi beadvány 2. pontjában az volt, hogy a nem termelő egységek az inflációs ráta alapján kaphattak béremelést, továbbá a termelői egységek prémiumátlaga alapján részesültek prémiumban.

• Alperes nyilatkozata [8/A/1 számú alperesi beadvány 3. o., 4. bekezdésében]: bekezdésében] „Mivel Felperes által üzemeltetett laboratórium veszteséges volt ezért Alperes jóindulatának köszönhetően köszönhetően kaphatott fizetésemelést.” fizetésemelést • A 70-es sorsz. jegyzőkönyv – 2008.04.15. – 1 oldalán rögzítésre került, hogy az előzményi ügy alperesének 33/A/4 ill. a 65 sorsz. kimutatása ugyanazon elszámolásra különböző adatokat tartalmaz. Mint a fenti alperesi nyilatkozatokból egyértelműen elvezethető az irányomban teljes egészében diszkriminatív volt az munkáltató eljárása, még az általános szabályokat sem tartotta be, azáltal, hogy eleve veszteségesre tervezett és ezért kirúgással fenyegetett pedig vissza is élt a pozíciójával s jól mutatja a munkáltató cinikus hozzáállását a hátrányos megkülönböztetéshez. Az előzményi munkáltató a fentiekhez hasonló hozzáállással és tartalommal járt el mindvégig nyilván abban a tudatban, hogy nincs kockázata ezzel összefüggésben, mivel a bizonyítási teher engem terhel, így neki tényleges bizonyítást lefolytatnia egyáltalán nem szükséges. Ennek egyenes következménye az a jelentős mulasztása az eljárásnak, amely a hátrányos megkülönböztetés kérdését egyedül a premizálási gyakorlat gyakorlat tekintetében tekintetében vizsgálta, holott a bérezési kérdés egyéb elemei – személyi alapbér változása – sokkal nagyobb arányban érintett. Itt kívánok utalni az alperes által be nem csatolt bérezési szabályzat kérdésére. Mindvégig hivatkoztam arra, hogy az indulási közel közel azonos feltételekhez képest 20042004-re az alapbéreket tekintve 189 %%-os a prémiumokat is beszámítva 276 %%-os átlagos különbség alakult ki a bérjövedelmem bérjövedelmemhez emhez viszonyítva. Minden érintett tanú akként nyilatkozott, miszerint a nyereségesség vagy veszteség kihat a munkabérre is. De hogy ez hogyan, milyen arányban és milyen számítás alapján, milyen szabályzat mentén arra vonatkozóan semmilyen bizonyítékot nem tudott csatolni. Emlékekre, véleményekre, tudomásra alapozott minden tényállási elemet az eljárt bíróság, melyek nem tekinthetők bizonyítási eszköznek akkor, ha elhangzott olyan állítás, hogy erről élő szabályzat létezik. Ha pedig így van és ezt a munkáltató nem csatolta be, egyértelműen mellőzni kellett volna a véleményeket, melyeket viszont a tényállás alapjaként vett figyelembe. Ezt az

10 bizonyítja leginkább, hogy még a meghallgatott tanúk egyike sem tudta megmondani, megmondani hogy a saját munkabére milyen módon változott meg, milyen arányban stb. Ezekre a bizonyítatlan hallomásokra alapozott úgy az I. fokú ítélet, mint konkrét bizonyítékokra. Ez viszont egyenes következménye annak a hibás bizonyítási teherrel kapcsolatos tájékoztatásnak, amelyet az eljárt I. fokú bíróság közölt hibásan a fentiekben idézettek szerint. Jellemző momentuma az eljárásnak az is, amikor folyamatosan arra hivatkozott a volt munkáltatóm, hogy megtagadtam valamilyen vizsgálat végzését, de ennek semmilyen bizonyítékával nem szolgált, holott ezt az állítást folyamatosan vitattam. vitattam A közvetett hátrányos megkülönböztetés tényét erősíti továbbá - az ügyvezető azon nyilatkozatán túlmenően, miszerint a nyereségessé válás a nyilatkozata miatt alakult így, - hogy csak további beruházások eredményeképpen tudtak más jellegű munkákat is elvégeztetni a de-konjunkturális piacon működtetett laborral, egyértelműen jelzi, hogy a feltételek biztosításának elmaradása a munkáltató érdekkörébe tartozó mulasztás volt, mely szektorálisan különböztetett meg hátrányosan a konjunkturális piacon működő önállóan gazdálkodó szervezeti egységekhez, osztályokhoz képest. A munkáltató cég a de-konjunkturális piacon az eleve veszteségesen működtetésre tervezett laboratórium általam vezetett szervezeti egységét azért tartotta fenn, mert más, nyereségesen működő egységei működtetésének elengedhetetlen feltétele volt akkreditált vizsgálóvizsgáló-laboratóriumi háttér megléte. Ezzel az auditok során elleplezett átszervezéssel az EU-követelményeket kifejező, a vizsgáló laboratóriumokra vonatkozó NAT laborauditok legfontosabb alapelvét (MSZ EN 17025 4.1.5.) sértette meg az auditált munkáltatóm ügyvezetője, egyben a NAT elnöke, amely szerint „ A laboratóriumnak rendelkeznie kell olyan intézkedésekkel, amelyek biztosítják, hogy vezetősége és személyzete mentes legyen mindennemű belső, vagy külső kereskedelmi, pénzügyi és más nyomástól és befolyástól, amelyek hátrányosan befolyásolhatnák munkájuk minőségét.” minőségét

A munkáltatóm a munkaviszonyom alatt a laboratórium részére egyáltalán nem finanszírozott beruházásokat. Minden eszközfejlesztést, amit az EU csatlakozás előkészületei során az EU követelmények teljesítését igénylő vizsgálati megbízásokhoz feltétlenül szükségese volt elvégezni a privatizált nagyvállalatok megbízásai alapján kötött szerződések teljesítése keretében, azok költségére végeztem el. A 64-es sorszámú jegyzőkönyvben nyilatkozza a munkáltatói jogokat gyakorló, hogy valóban voltak kéréseim műszerbeszerzésre, melyeket mindig elutasított. Ebből következően elismerten ellehetetlenítette az általam irányított labor fejlődésének lehetőségét a többi részleghez képest. Továbbá értetlenül állok az előtt a bíróság által elfogadott, de teljesen alaptalan hivatkozás előtt is, is miszerint én megtagadtam valamilyen munkáltató által kezdeményezett feladatbővítés elvégzését. elvégzését Úgy tekintette a bíróság, hogy munkaviszonyban nem munkáltató és munkavállaló áll egymással szemben, utasítási joggal - hanem mintha egyenrangú felek megállapodása alakítana ki valamilyen munkafeltételt. Ha igaz lenne a munkáltató ezen állítása, akkor rendkívüli felmondási okot szolgáltattam volna. Érdekes módon a munkáltató ezen ezen hivatkozásának igazolását sem várta el az eljárt bíróság, bíróság nyilván azért, mert a bizonyítási teher kiosztása során eleve hibás feltételeket állapított meg, de pl. egy ilyen állítás bizonyítatlan maradt, ezt pedig a munkáltató terhére kellett volna értékelni. Amennyiben egyesével és összességében ezen kérdésekben összehasonlítjuk a meghallgatott részlegvezetők nyilatkozatait, abból egyértelműen megállapítható, hogy egyáltalán nem tudtak nyilatkozni az általam vezetett labor működéséről, az eredményről stb. Szinte mindenki azt nyilatkozta, hogy semmilyen kapcsolatban nem volt a laborral. Ilyen nyilatkozatok mellett teljes egészében értelmezhetetlen az a bizonyítékháttér, amely alapján a keresetem ezen részét elutasították. Ennek egyetlen magyarázata van, mégpedig az, hogy az elutasító ítélet alapja a terhemre rótt hátrányos megkülönböztetés bizonyításának sikertelennek minősítése volt. volt Ebben az összefüggésben felmerül az ellenkező oldali bizonyítás minősítésének kérdése. A volt munkáltatóm által becsatolt adatok, a kiszabott bírság által is igazoltan alkalmatlanok voltak bármire is, az egyes kimutatások eltérő adatokat tartalmaztak, a tanúk nem tudtak konkrét adatokkal szolgálni, az

11 alperes nem csatolt szabályzatokat, fegyelmi stb. határozatokat, felhívásokat, melyek teljesítését megtagadtam. Ami tényként viszont mindvégig megállapítható volt, az a jelentős, nem elsődlegesen prémiumra alapozott munkabérkülönbség köztem és a többi részlegvezető között. Mivel a munkáltató a hibás bizonyítási kioktatás alapján tényleges bizonyítást nem folytatott le, ebből következően nem tudta bizonyítani, hogy a kialakult jelentős bérkülönbség nem a hátrányos megkülönböztetés következménye volt. volt A jogerős ítélet szerint a PMMB helyesen bizonyította azt a tényállást, miszerint a többi osztályvezető munkája az elvégzett munka alapján nem volt egyenértékű. Ehhez képest a keresetem nem erről, hanem a hátrányos megkülönböztetésről szólt., de ezzel kapcsolatosan semmilyen tényleges bizonyítás nem folyt le. Ez ügyben megjegyzem, hogy már az a tény, hogy sem a PMMB, sem a PMB nem tette érdemben vizsgálat tárgyává a közvetett hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó keresetet annak eldöntésére, hogy teljesültek-e annak az Mt. 5.§ (2) szerinti tényállási elemei, kimeríti és bizonyítja azt a jogalkalmazási hibát, hogy a PMMB megsértette a rendelkezési jog alapelvét (Pp. 3.§ (2)). Számomra képtelenségnek tűnik, hogy a jogerős bírósági ítélet szerint a munkáltató nem sértette meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket az Mt. 5§. értelmében, holott annak rögzítése, hogy a szervezeti egységek elvégzett munkájuk, különböző helyzetük, szerepük, lehetőségek és feladataik eltérősége, mint tény egyáltalán nem képes bizonyítani, hogy esetemben munkáltatóm nem követett volna el hátrányos megkülönböztetést. EH 2000.349 A munkafeltételek körébe nemcsak a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei, hanem a kollektív szerzıdésnek a munkavállaló munkaviszonyból eredı jogaira és kötelezettségeire - ideértve a díjazásra - vonatkozó valamennyi rendelkezése beletartozik [Mt. 40/A. §, 102. §]. BH 1998.12.610 Ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegésével kapcsolatban vita merül fel, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy az eljárása nem ütközött tilalomba. A munkáltatót terheli az indok bizonyítása akkor is, ha valamilyen intézkedését nem kellett megindokolnia, ı azonban a döntésének okát közölte [Mt. 5. § (2) bek.]. Mfv. II. 10 545/1995/11. sz. A munkáltató hátrányos megkülönböztetést megvalósító magatartása kártérítési felelısséget alapozhat meg. A tilalom megtartását - a korábbi szabállyal ellentétesen - vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania [1967. évi II. törvény 2. § (2), (3) bekezdése, 18. § (3) bekezdése, Mt. 5. § (2) bekezdése).

Ennél a pontnál fel kell hívnom T. eljáró Törvényszék figyelmét arra, a bírósági műhibaügyekben permanensen követett bírósági hivatkozásokra, miszerint a felperes ilyen perekben az eredeti pereket akarja újra lefolytatni, a bizonyítékokat akarja újra értékelni, ami tilos. Erre tekintettel különös nyomatékkal kérem T. Törvényszéket ebben az eljárásban T. Törvényszék se értékelje újra a bizonyítékokat, bizonyítékokat mert nem ez a jelen per feladata. Annyit kérek csak megállapítani, hogy a bizonyítási teher kiosztása és még számos esetben a bíróság eljárása a kereset mindkét tárgyában per eredményére kiható mértékben hibás volt, és a hibás kiosztás miatt azt a felek hibásan is folytatták le, annak eredményét is ennek okán hibásan értékelhette csak az eljárt bíróság. Ez pedig számomra jelentős kárt okozott. VI. Kártérítési igény összegszerű levezetése A kereset összegszerűségét illetően a következő tételekből tevődik össze: 1. Előzményi ügy perköltsége • Az I. fokú eljárás perköltsége 439.000 Ft ezen összeg után Ptk szerinti kamat megfizetésére is kérem kötelezni az alperest 2009. 10.01-től. • A II. fokú eljárás perköltsége 210.720 Ft, Ft ezen összeg után Ptk szerinti kamat megfizetésére is kérem kötelezni az alperest 2009. 10.01-től. • Felülvizsgálati eljárás perköltsége: 75.000 Ft ezen összeg után Ptk szerinti kamat megfizetésére is kérem kötelezni az alperest 2011. 05.01-től.

12 2. A közvetett hátrányos megkülönböztetésből származó • elmaradt munkabérem és • közúti baleset nyomán gépjárműgépjármű-felelősségbiztosítás alapján, „ereje megfeszítése” címén járó, az elmaradt elmaradt munkabér 40 %%-ának megfelelő elmaradt járadék és ezek Ptk. szerinti kamatai megfizetésére megfizetésére kérem kötelezni az alperest. Az alábbi táblázat a permanens közvetett hátrányos megkülönböztetésem miatt az ÉMI-TÜV Bayern Kft.-nél töltött munkaviszonyom időszakának éveire mutatja ki az elmaradt munkabéremet és az annak 40 %.-ában járó bérkiegészítő járadékot.

elmaradt munkabér

az elmaradt munkabér 40 %-ában járó járadék

az elmaradt járadék és munkabér összege

év

Ft

Ft

Ft

1996

322 176

128 870

451 046

1997

646 843

258 737

905 580

1998

949 555

379 822

1 329 377

1999

1 298 724

519 490

1 818 213

2000

1 396 376

558 551

1 954 927

2001

2 050 865

820 346

2 871 211

2002

2 507 868

1 003 147

3 511 015

2003

2 689 200

1 075 680

3 764 880

2004

5 530 167

81903

5 612 070

(1971 októberében munkahelyi kiküldetésben közúti balesetben keletkezett sérüléseim következtében a gépjárműfelelősségbiztosítás alapján az illetékes orvosi bizottság munkaképességem állandósult csökkenését 40 %-ban állapította meg. Azonosító számom a folyósító szervezeteknél: 1736 Ennek nyomán az „ereje megfeszítése” címén járó 1996 március 31.-ig esedékes járadékot a HUNGÁRIA BIZTOSTÓ RT., az 1996 április 1.-től esedékes járadékot a Támogatásokat és Járadékokat Kezelő Szervezet (TJK) folyósította részemre, a mindenkori munkabér 40 %-a évenként megállapított összegében. A TJK 2007-től a Magyar Államkincstár főosztályaként kezeli az „ereje megfeszítése” címén járó járadékokat.)

az elmaradt munkabér + 40 % járadék évenkénti összegének a 22.218.319 Ft 2004-2014 időszak éveire számított összege

Az évenként elmaradt munkabérek és elmaradt járadékok 1996, 1997, … 2004 évekre kimutatott összegének megálla-pítását kérem, továbbá ezen évenként megállapított összegek és Ptk. szerinti késedelmi kamatainak megfizetésére is kérem kötelezni az alperest a kártérítés esedékességének időpont-jától számítva.

3. A közvetett hátrányos megkölönböztetésem következtében elmaradt nyugdíj és Ptk. szerinti kamatai megfizetését kérem Munkaviszonyom jogellenes megszüntetése miatt kényszerűségből kértem az előrehozott öregségi nyugdíjam megállapítását. A jogosultságom időpontjától, 2004 február 55-től megállapított előrehozott 2005--re szóló öregségi nyugdíjam havi összege és a nyugdíjemelés 2005 szóló alapja 129 820 Ft volt. volt A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2004-ben összesen 1 227 862 Ft összegben folyósította a saját jogú ellátást számomra. az évenkénti nyugdíjemelés %-os kulcsa év

a megkapott éves nyugdíj

elmaradt nyugdíj

Ft

Ft

2004

1

1 227 862

0

2005

6,3

1 655 988

510240

2006

4,3

1 727 195

500 640

2007

6,3

1 836 012

510240

2008

7,5

1 974 084

571 719

Havi nyugdíjam összegét 2004 február 5.-től vissza-menőlegesen 2004-ben a 2. pontban részletezett 1996 jan 1. től- a nyugdíjazásig elmaradt munkabéradatok hiányában állapították meg. Ezek figyelembe vételével a 2004 re megállapított havi 129 820 Ft nyugdíjhoz képest az elmaradt munkabérek és az évenkénti nyugdíjemelési %-os kulcsok figyelembe-vételével számított elmaradt nyugdíkülönbözet és annak Ptk. szerinti kamatai megfizetésére kérem kötelezni az alperest. A 2004 február 5-től 2014 év végéig elmaradt nyugdíj-különbözet becsült, feltételezett összegét a 2004-re meg-állapított 129 820 FT havi nyugdíj összegének 40 000 Ft-os megnövelésével mutattam ki a baloldali táblázatban.

13 2009

5,4

2 080 380

602 897

2010

4,1

2 165 700

627 591

2011

4,4

2 261 520

654 676

2012

4,7

2 368 320

684 937

2013

6,9

2 531 400

732 532

2014

2,4

2 592 180

750 086

az elmaradt nyugdíjak évenkénti összegének az 20042014 időszak éveire számított összege

Hiteles számító program hiányában a baloldali táblázatban csak becslést tudok adni az elmaradt nyugdíj összegére. Az elmaradt nyugdíjkülönbözet végleges összegének megállapítását szakértői számítás alapján kérem megállapítani a tisztelt Bíróságtól olyan évenkénti részletezésben, amely alapján a Ptk. szerinti kamatok is kiszámíthatók.

6.145. 145.558 Ft

4. Havi járadék megállapítása az elmaradt nyugdíj kompenzálására A nyugdíjkülönbözetem kompenzálás nélkül a jövőben is elmaradna. Ennek kompenzálására 2015. január 1.-től kérem a 2004-ben esedékes összegű havi nyugdíj-különbségnek a nyugdíjemelések százalékában évente megnövelt összegű havi járadék megfizetésére is kötelezni az alperest. Egyebekben fenntartom a jogot arra nézve, hogy egyéb nem vagyoni káraimat illetőn is igényt érvényesítsek. VII. Bizonyítási indítványok Bizonyítási indítványom elsődlegesen jogkérdésekről lévén szó az előzményi ügyek peranyagának beszerzésére és jelen ügyhöz csatolására terjed ki, melyekből megállapíthatók azok a jogsértések, hivatkozások, melyek jelen kereset jogalapját képezik. Mellékletek: F/1 Ügyvédi meghatalmazás Jelen ügy tárgyi illeték feljegyzési jogos. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről 62. § (1) A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg: meg g) a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben;

Szentendre 2014. szeptember 7. Gyökös Ferenc felperes