Dr. Kincses István
5900 Orosháza Tass u. 9. I/2.
ügyvédii ügyvéd iroda
30/928830/9288-690 tel/fax 68/63368/633-763 email:
[email protected] adószám: 1839186418391864-2-04
Magyar Országgyűlés Igazságügyi bizottsága 1357 Budapest, Kossuth tér 1-3. Dr. Rubovszky György Elnök Úr részére
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Ezen levelemmel azért keresem meg T. Bizottságot, hogy az un. „Hagyó per”, ill. „a Vörös iszap per” kapcsán megvizsgálni kívánt bírósági döntésekkel összefüggésben olyan alapinformációkról adjak tájékoztatást, melyeket ismerniük szükséges, amennyiben a bizottsági vizsgálat célja tisztességes bírósági eljárások lefolytatásához szükséges feltételek megteremtése. Rögtön az elején le kívánom szögezni, hogy egyik per iratanyagát sem ismerem, így azokkal kapcsolatban semmilyen véleményt, megállapítást nem tudok és így nem is kívánok tenni. Az a tény, hogy az államhatalmi ágak szétválasztása ellenére a T. Bizottság egy független hatalmi ág egyedi aktusait kívánja megvizsgálni, önmagában jelzi, hogy nem áll rendelkezésre olyan fórum és olyan eljárási lehetőség, amely alkalmas lehetne a bírói felelősség objektív vizsgálatára. Ebben a kérdésben teljes egészében osztom T. Bizottság véleményét. A bírói felelősség kérdését konzekvensen összekeverik a bírói függetlenség alapelvével, állítva, hogy amennyiben a bíró felelős lenne a döntéseiért az a bírói függetlenséget szüntetné meg, pedig az állítás fordítottan igaz. Az által, hogy az eljáró bírók konkrét ügyeik vonatkozásában nem viselnek semmilyen személyes felelősséget, a bírói függetlenség, a tisztességes bírói eljárás kikényszeríthetőségét zárja ki. Az első rendkívül fontos információ ezzel összefüggésben az, hogy ez a ma is általános bírói felelőtlen bíráskodás csak 1949 óta, az akkori Alkotmány – XX. tv. – elfogadásától kezdődően áll fenn, azt megelőzően a bírók személyesen voltak felelősségre vonhatók hibás döntéseikért, tisztességtelen eljárásukért a károsultak által, és mégis függetlenek voltak a bírók, mivel felelősségük mindig utólagos vizsgálat tárgya lehetett, az ügyek lezárását követően. Meg kellett védeniük saját eljárásukat és döntésüket. Azért az sokat elárul a jelenlegi állapotról, hogy 1949 után mind a mai napig egyetlen megválasztott országgyűlés sem tartotta fontosnak visszaállítani a bírók személyes felelősségét. Ennek oka nyilvánvaló volt korábban, a pártállami hatalom kockázat, költség, ill. felelősségmentes akaratérvényesíthetőség igénye a bírói eljárásokban is. Ezt jól illusztrálják azok a rehabilitációs perek, amelyekben a politikai okokból megvádoltakat - pl. Nagy Imre - utólag felmentették az ellene emelt koncepciós vádak alól. Számomra elfogadhatatlan volt már akkor is, hogy ennek következményeként egyetlen akkor még élő érintett bíró sem felelt ezekért a törvényesnek álcázott gyilkosságokért. Az 1848-as mozgalom egyik alapkövetelése volt a törvény előtti egyenlőség elérése, mely elvárást a bírói felelősség vonatkozásában a Deák Ferenc nevével fémjelzett jogalkotási folyamatban az 1878. évi VIII. törvénycikk teljesítette. Ez a jogszabály külön bíróságot hozott létre kizárólag a bírói felelősség körébe
1
tartozó ügyek elbírálására, azért, hogy legyen független és pártatlan bírósági fórum a rendes bírósági rendszerben elkövetett jogsértések elbírálására. Jelezni szeretném, hogy ez a rendes bírósági rendszertől elkülönülő bíróság hiányzik a jelenlegi bírósági rendszerből, ezért a rendes bíróságok bíráskodnak egymásnak saját műhiba ügyeikben. A bírákat kötelező ügyvédi képviselet mellett bármelyik károsult fél perbe vonhatta, akik vagyonukkal feleltek.
„66. § Ha a biró vagy birósági hivatalnok eljárásában cselekvése vagy mulasztása által valakinek akár szándékosan, akár vétkes gondatlanságból kárt okozott, - a mennyiben az a törvényben meghatározott perorvoslattal nem volt elhárítható, - teljes kártérítéssel tartozik.” tartozik Az államot külön kellett perbe vonni háttérfelelősség érvényesítése esetén. Külön kiemelem, hogy csak az érintett bíró és csak az állam viselt felelősséget, bíróság soha! Felhívom T. Bizottság figyelmét arra is, hogy a magyar jogfejlődéstől teljességgel idegen a felelőtlen bíráskodás, kizárólag 1949-től áll fenn a bírói felelőtlenség, mely állapotot már csak ezen okból is szükséges felszámolni. Csak utalni kívánok a legfontosabb korábbi rendelkezésekre: I. László III. dekrétuma „A bírák pecsétküldéséről”, 1405. évi (II.) X. törvénycikk, 1471. évi XIV. törvénycikk, 1498. évi IV. törvénycikk, 1635. évi XIII. törvénycikk, 1836. évi XVIII. törvénycikk, 1878. évi VIII. törvénycikk. Nem lehet olyan foglalkozás Magyarországon, melyet személyes felelősség nélkül lehessen végezni, de sajnos jelenleg ilyen a bírói tevékenység. A jelenlegi Alaptörvény egy sor olyan feltételt és kötelezettséget állapít meg, mely ellentétes a bírák felelősségének hiányával.
O) cikk Mindenki felelős önmagáért, önmagáért képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. (3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. egyenlő Minden ember jogképes. (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja e. XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni. (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére. megtérítésére XXVIII. cikk
2
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és nyilvános nos kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvá tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. el A fentiekben idézett rendelkezésekből csak az vezethető le, hogy Alaptörvény ellenes a bírák felelőtlensége. Ha törvény előtt mindenki egyenlő, akkor a felelősségben is egyenlőnek kell lenniük. Munkájáért mindenkit felelősség terhel, ennek következtében a bírókat is hasonló felelősség kell, hogy terhelje az Alaptörvény szerint. A független és pártatlan bírósághoz való jog jelenleg sérül a bírósági műhiba ügyekben, mivel nem létezik olyan bíróság, amely függetlenséget és pártatlanságot garantálna a rendes bírósági szervezettől, melynek aktusait kellene elbírálnia. Ezt a bíróságot is szükséges beilleszteni az Alaptörvényben meghatározott bírósági rendszerbe akként, hogy annak a rendes bíróságoktól való teljes szervezeti és eljárási függetlensége biztosításra kerüljön, mivel azok károkozásait bírálná el, mint pártatlan és független bíróság. Magyarország a Római Egyezményhez történő csatlakozásával kötelezettséget vállalt arra, hogy az Alapjogi Charta rendelkezéseit érvényesíti, melyek között megtalálható a független és pártatlan bírósághoz való jog. A bírósági műhiba ügyekben független és pártatlan bíróság jelenleg nem létezik. Ezek olyan törvényalkotási hiányosságok, melyeket a külön bíróság visszaállításán kívül Alaptörvény módosítása nélkül, abból levezetve törvényalkotással kiküszöbölhetők. Éppen ezért jelenleg T. Bizottságnak, ill. a működő Országgyűlésnek a feladatát képezi ennek a mulasztásnak felszámolása és a törvény előtti egyenlőség biztosítása a felelősségek egyenlőségét illetően is. Jogállami eszköznek csak az minősülhet, ha az Országgyűlés megteremti a bírók személyes felelősségének megállapításához szükséges szervezeti, eljárásjogi feltételeket, - külön bíróság visszaállítása, eljárási szabályok megalkotása - majd csak ennek keretében lehet és kell a T. Bizottság által szándékozott két inkriminált bírósági ügyet és azon belül a bíró felelősségét vizsgálni. De az alapügy lezárásáig a bíró függetlenségét tiszteletben kell tartani, minden eszközzel garantálni kell. Továbbá kénytelen vagyok tájékoztatni T. Bizottságot arról is, hogy a rendes bírósági rendszeren belül szinte lehetetlen tisztességes eljárásban részesülni a bírósági műhibaügyek esetében, mivel egy sajátos bírósági „jogalkotással” a bíróságok gyakorlatilag kizárták a felelősségük megállapíthatóságát. Minden műhibaperemben meghozott ítéletben szerepel a következő szófordulat:
„A töretlen joggyakorlat szerint a bíróság csak kirívóan súlyos jogalkalmazási hibáért felel” felel Mint korábban már jeleztem 1949 előtt csak a bíró és csak az állam volt felelősségre vonható, míg az 1949 utáni jogalkotás a bíróság felelősségét rögzítette az egyes bíró károkozásáért. Ez egy anakronisztikus helyzetet teremtett, mivel egyik oldalon áll a bíró függetlensége, utasíthatatlansága, a másikon pedig ennek következtében a bíróság objektív felelőssége. Egyetlen ilyen felelősségi állapotot szabályoz a polgárjog, a vétőképtelen személy károkozásáért való felelősséget
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Felelősség vétőképtelen személy károkozásáért 6:544. § [Felelősség vétőképtelen által okozott kárért] (1) Akinek belátási képessége oly mértékben korlátozott, hogy a károkozással kapcsolatos magatartása következményeit nem képes felmérni, nem felel az általa általa okozott kárért. kárért (2) A vétőképtelen helyett az felel, aki jogszabály alapján a vétőképtelen gondozójának minősül. Gondozó az is, aki a vétőképtelen személy felügyeletét a károkozáskor ellátta. 3
Remélem érzékelhető a fenti példából a helyzet fenntarthatatlansága. Nem lenne szabad a bírókat a vétőképtelenekkel azonos felelősségi státuszba tartani. Nem keverendő a bírók fegyelmi felelősségével, mely a konkrét ügyekre szintén nem vonatkozhat a függetlenségük okán, a károsultnak sem nyújt reparációt, egyébként pedig az egy kívülre titkos eljárás. Mivel az 1949 utáni jogalkotás a bíró személyes felelősségének helyébe a bíróság felelősségét állította, ezzel a bírót mentesítette a felelőssége alól, ami megteremtette a koncepciós perek felelőtlenségi alapját. Ez a felelőtlenségi helyzet ma sem tér el ettől, ami erősen elgondolkodtató, mert felveti a kinek az érdeke kérdését. A bíróságok a rájuk terhelt objektív felelősség alóli mentesüléshez „bírósági jogalkotás” útján kialakított saját privilegizált joggyakorlatot követnek. Senki mást csak a bíróságot illeti meg saját joggyakorlata szerint az a jog, hogy csak kirívóan súlyos jogalkalmazási hibáért ismerik el a felelősségüket a saját maguk által lefolytatott bírósági műhiba ügyekben. Ez is durván sérti a törvény előtti egyenlőség elvét. Azt pedig, hogy mi minősül kirívóan súlyos jogalkalmazási hibának, jogszabály híján szintén az eljáró bíróság dönt. Tájékoztatom arról is T. Bizottságot, hogy nem érte el a súlyos jogalkalmazási hiba szintjét, az a bírósági döntés, amikor úgy ismételtetnek meg egy első fokú peres eljárást, hogy elmulasztották az I. fokú ítéletet hatályon kívül helyezni – (Kelemen – Nyíregyházi Törvényszék, Debreceni Törvényszék, Debreceni Ítélőtábla elleni ügy) -, amikor úgy veszítette el a tulajdonos tulajdonának egy részét, hogy nem is állt perben (Pethő-Debreceni Törvényszék elleni ügye), s akkor sem, amikor egy hatályban nem lévő jogszabály alapján bírálta el a jogvitát az eljáró bíróság – (Gyökös – Fővárosi Törvényszék elleni pere). (Ügyek részletei elérhetők: www.birosagimuhibak.eoldal.hu honlapon)
A Kúria Elnöke részéről a közelmúltban feltett azon kérdésre, miszerint nem érti miért nincs kellő számú bírósági műhibaper, annak döntően ez a kivételezett joggyakorlat az oka, melyről nyilvánvalóan neki is tudnia kell. Ennek a kivételes helyzetnek jelenleg nincs jogszabályi alapja, ezért is hivatkoznak saját joggyakorlatukra. De sajnos volt korábban törvény a bíró személyes felelősségének korlátozására, melyre csak szégyenkezve lehetne hivatkozni, az 1936. évi III. törvénycikk:
1936. évi III. törvénycikk a kir. itélőbíráknak és a kir. ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a kir. bírósági és kir. ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről 5. § Fegyelmi vétséget követ el: 1. aki hivatali kötelességét gondatlanságból súlyosan súlyosan vagy szándékosan megszegi; 2. aki életmódjával vagy magaviseletével állásának (alkalmazásának) tekintélyét akár szándékosan, akár gondatlanságból súlyosan sérti vagy veszélyezteti. Ez a törvénycikk volt a nyitánya az un. zsidó törvénykezésnek, melynek célja nyilvánvaló, bírák és ez által a háttérfelelős állam felelősségének korlátozása. Az ekkor megszerzett bírói jogot vindikálták maguknak az objektív felelőssé tett bíróságok és ragaszkodnak jelenleg is korlátozott felelősségükhöz, azzal, hogy a „kirívóan” jelzőt már maguk tették hozzá a súlyos jelző erősítéseként, ill. a felelősségbeállási szint magasabbra emelése érdekében. Szintén T. Bizottság, ill. az Országgyűlés feladata és felelőssége, hogy ezt a szégyenfoltot is eltüntesse az ítélkezési gyakorlatból. Továbbá szintén fel kell hívnom T. Bizottság figyelmét egy szintén tarthatatlan állapotra, a bíráskodás színvonalának törvényszerű csökkenésére, még a legjobb szándék mellett is. Azzal, hogy a bírói karból szakmai okok miatti kikerüléséhez nem rendszeresítettek megfelelő csatornát, és eljárást azt érték el, hogy a szakmailag nem
4
alkalmas bírák folyamatosan végzik nem megfelelő tevékenységüket, ezzel a bírói kar egészének megítélését, működése hatékonyságát is rontja. Ez is oka a bírói kar negatív megítélésének, a lassú ügykezelésnek. Minden más foglalkozásnál 5-7% közötti a normál fluktuáció, mely az alkalmatlan személyek kiszűrésének a szervezet hatékonysága javításának szükséges eszköze. A bírói karból szakmai okok miatti kikerülés statisztikai eszközökkel valójában nem is mérhető, olyan kismértékű. Úgy ítélem meg, hogy lehetőséget kellene teremteni a bírói kar öntisztulásához is, biztosítani kell, hogy a jó és a nem oda való bírák elválaszthatóak legyenek, melyhez szükségesnek tartom objektív mérési rendszer bevezetését. Az Országos Bírósági Hivatal fogadja ugyan az egyes eljárásokkal kapcsolatos panaszokat, - melyekből sok van -, de érdemi jogkör nélkül nem tud azokkal semmit sem kezdeni, az érintett bíróságok vezetőinek továbbítja, akik viszont a panaszolt bírónak adják tovább azzal, hogy válaszolják meg azok a kifogásokat. A bíró függetlenségére hivatkozás miatt nem járhat el más az érintett bírón kívül konkrét ügyben. Ezt követően a panaszos fél természetesen retorzióra is számíthat. A szakmai alapon történő szelekció megteremtése szintén jogalkotási eszközöket igényel, mely ismételten T. Bizottság és az Országgyűlés feladata és felelőssége. Az ítélkezési rendszer működését illetően nemcsak az a probléma – bár a legnagyobb – hogy a bíró személyes felelősségét a rendszerből kiiktatták, hanem az is, hogy a felelőtlenségük mellé olyan hatalmi eszközöket is megkaptak, amelyek visszaélésszerű eljárásra adnak lehetőséget. Ide kell sorolni a bíró kizárásának a szabályait, az ellenőrizhetetlen jegyzőkönyvvezetést, mely bírói monopólium, a bizonyítékok elhallgatásának megengedett gyakorlatát, az indoklási kötelezettség általánosító jellegét stb. Ezek az eszközök a pártállami hatalom eszközrendszere volt, célzatosan. Tudomásom szerint az eljárásjogi kódexek felülvizsgálata jelenleg is folyik, melyek kiemelt célja az eljárások gyorsítása. Úgy ítélem meg, hogy a kodifikáció vezérelemeként a bíráskodásnak a hatalom gyakorlás eszközéből szolgáltató jellegűvé történő átalakítását kellene tekinteni melyben az ítéletek kiszámíthatókká, az ügyvédi munka tervezhetővé válna, a bírói tevékenység megfelelő kontroll alá kerülhetne. Az ilyen és hasonló kiszámíthatóságot eredményező eljárásjogi változtatások gyorsítanák fel igazán az eljárásokat, mivel sokkal több perbeli egyezséget eredményezne. A jelenlegi irány nem erre mutat, amit jól példáznak az un. kis értékű perekben hozott sommás ítéletek. Ezekben az ügyekben már a szakmai felülvizsgálatot is kizárták, a bíró személyes felelősségének hiányában a korlátlan visszaélések lehetősége nyílt meg. Az ilyen kontroll nélküli jogalkotás rendkívül aggályos és a bírói munka megítélését szintén negatívan befolyásolja. A fentieket összefoglalva rendszerszintű törvényalkotási beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a tisztességes, felelős, szakmailag megalapozott bírói eljárások legyenek kikényszeríthetők. Ennek hiányában nem jogi eszközökkel – korrupció, szimpátia, antipátia stb. – befolyásolni lehetséges az ítélkezési tevékenységet, melyre sajnos sok példa kínálkozik, de ezt úgy vélem minden eszközzel meg kell akadályozni. A fentiek alapján kérem T. Bizottságot szíveskedjen megfontolni a bírói felelősség visszaállításának szükségességét és tegye meg az ehhez szükséges rendszer szintű jogalkotási lépéseket. Orosháza, 2016. február 10. Dr. Kincses István ügyvéd
5
