2014. Gyökös Ferenc felperesnek. Dr

T. Balassagyarmati Törvényszék! 2600 Balassagyarmat, Köztársaság tér 2. 25.P.20.721/2014

Gyökös Ferenc felperesnek

képv:

Dr. Kincses István ügyvéd 5900 Orosháza Tass u. 9. I/2. [email protected]

ELŐKÉSZÍTŐ IRATA

Budapest Környéki Törvényszék alperes ellen

Budapest Környéki Törvényszék (Pest Megyei Bíróság) által 8.Mf.II.20.583/2009/4, 8.Mf.II.20.583/2009/4 sz. alatti ítéletében, ill. a fellebbezési eljárás során megvalósított Közigazgatási eljárás során okozott kár – bírói műhiba – megállapítása és az ezzel okozott kár megtérítése tárgyában kiterjesztve az alapügyben eljáró Pest Megyei Munkaügyi Bíróság által kiadott 1.M.37/2004/74. 1.M.37/2004/74 számú I. fokú ítéletére

Melléklet: 2 db Dr. Kincses István ügyvéd

2

Dr. Kincses István ügyvéd

TISZTELT BALASSAGYARMATI TÖRVÉNYSZÉK! Alulírott Gyökös Ferenc felperes, a Budapest Környéki Törvényszék (Pest Megyei Bíróság) által 8.Mf.II.20.583/2009/4, 8.Mf.II.20.583/2009/4 sz. alatti ítéletében, ill. a fellebbezési eljárás során megvalósított Közigazgatási eljárás során okozott kár – bírói műhiba – megállapítása és az ezzel okozott kár megtérítése tárgyában, kiterjesztve az alapügyben eljáró Pest Megyei Munkaügyi Bíróság által kiadott 1.M.37/2004/74. számú I. fokú ítéletére , az alperesi ellenkérelemmel összefüggésben a felzeten megjelölt jogi képviselőmön keresztül az alábbi

ELŐKÉSZÍTŐ IRATOT terjesztem elő, mely alapján továbbra is kérem, hogy keresetem szerinti ítéletet meghozni szíveskedjenek.

I. ALPERESI ELLENKÉRELEM JELENTŐS CSÚSZTATÁSAI Az alperesi ellenkérelem tényállításai teljesen megkerülik azt a kérdést, amely a kereset tényleges alapját képezi. Az eljárt bíróságok TÖRVÉNYELLENES BIZONYÍTÁSI TEHERKIOSZTÁST ALKALMAZTAK ÉS EZZEL OKOZATI SSZEFÜGGÉSBEN HIBÁS ÍTÉLETEKET HOZTAK. HOZTAK Ez az egy állítás képezte eddig a kereset jogalapját, mely jogalapot jelen beadványban további bizonyítékokkal kívánok megerősíteni. Ezzel a kérdéssel az alperesi ellenkérelem egyáltalán nem foglalkozott, tehát ebből következően az alperesi ellenkérelem a felperesi kereset tényállítására semmilyen érdemi érdemi nyilatkozatot nem tartalmaz. tartalmaz Az alperesi ellenkérelem két komoly csúsztatást tartalmaz ezzel összefüggésben.

1. A tényleges kereseti jogalap helyett a nemleges bizonyítás kizártságára kizártságára hivatkozik A beadvány egyértelműen a bizonyítási teher hibás kiosztását a nemleges bizonyítás általános bizonyítási elvével kívánja a törvénysértő eljárást orvosolni. Ez tipikusan a lex speciális és a lex generális jogértelmezési alapelv megsértése lenne, ezért ezt az alperesi érvet kérem a tényállás kialakítása során figyelmen kívül hagyni. 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvérıl (2004.01.20.) A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az elınyben részesítés kötelezettsége 5. § (2) E törvény alkalmazása során közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha az érintett munkavállalói kör - az (1) bekezdésben felsorolt jellemzık alapján - túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthetı és a munkaviszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményt támasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat rájuk nézve aránytalanul kedvezıtlen, kivéve, ha ez megfelelı és szükséges, illetve objektív tényezıkkel indokolható. (4) A munkáltató hátrányos megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani - különösen a szakmai képességek, a gyakorlat, a teljesítmény, illetve a betöltendı munkakör szempontjából lényeges körülmények alapján - a munkavállaló magasabb munkakörbe való elırelépésének lehetıségét. (5) Nem minısül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegébıl vagy természetébıl egyértelmően következı megkülönböztetés. (7) A hátrányos megkülönböztetés következményéit megfelelıen orvosolni kell. A hátrányosan megkülönböztetett munkavállaló jogsérelmének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve csorbításával.

(8) A munkáltató eljárásával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette.

kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos

Ezt a konkrét törvényi előírást nem lehet egyéb általános jogelvekkel helyettesíteni a jogalkalmazás során, mivel az már jogalkotásnak minősülne. Az I. fokú ítélet konkrét hivatkozása ezzel összefüggésben az alábbi volt:

3 I. fokú ítélet 6. o. 2., 3. bek.

Az I. fokú ítélet fentiekben rögzített eljárási alapelve egyértelműen törvénysértő volt, mivel a fentiekben hivatkozott 2003. évi CXXV. tv. csak 2003. január 27-én lépett hatályba. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról (Kihirdetve: 2003. XII. 28.) 63. § (1) E törvény- a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követı 30. napon lép hatályba.

A perben nem vitatott tényállási elem, hogy a bíróság által figyelembe vett felmondást az alperes részemre 2003. január 20-án adta át, mely időpontban ez a jogszabály még nem volt hatályban, csak az Mt fentiekben pontosan idézett jogszabályi rendelkezései az alperes bizonyítási kötelezettségének előírásával. Egyébként a hátrányos megkülönböztetés jóval korábbról indult és folyt le, le így érthetetlen a jelentős időbeli tévedés. 2003. évi CXXV. törvény az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról A bizonyítás szabályai 19. § (1) Az egyenlı bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek, vagy a közérdekő igényérvényesítésre jogosultnak kell bizonyítania , hogy a) a jogsérelmet szenvedı személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekő igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedı személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértı feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §ban meghatározott valamely tulajdonsággal. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak bizonyítása esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekő igényérvényesítésre jogosult által valószínősített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlı bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

A két jogszabály összevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy az ítélet által megjelölt jogszabály bizonyítási előírásai pontosan fordítottja a peres időszak alatt hatályban volt bizonyítási előírásoknak. Az ítélet bizonyítási eljárása eredményeinek összefoglalását a 8. o. 4. bekezdése tartalmazza: „Az e körben előadottakat a felperesnek kellett bizonyítana” A levezetésből kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy a hibás bizonyítási előírások mentén a saját hivatkozásaimat vizsgálta meg az eljárt bíróság azt is csak részlegesen, - mivel reám terhelte a bizonyítási terhet – és annak eredménytelenségét állapította meg az ítélet. Ebben az összefüggésben értelmetlen az alperes arra történt hivatkozása, hogy a nemleges bizonyítás nem lehetséges. Bizonyos szempontból mindkét hivatkozott jogszabály konkrét nemleges bizonyításra kötelezi a munkáltatót, munkáltatót, amely csak látszólagosan az. az 1992. évi XXII. törvény 5. (8) A munkáltató eljárásával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket nem sértette. 2003. évi CXXV. törvény 19. § (2) Az (1) bekezdésben foglaltak bizonyítása esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekő igényérvényesítésre jogosult által valószínősített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlı bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani

4 A fenti két hivatkozott jogszabály mindegyike a bizonyítási szabályokat illetően a lex speciális elve alapján látszólag negatív bizonyítást ír elő, amely valójában olyan pozitív bizonyítást takar, takar amelynek során a jogszabályokban megjelölt konkrét állítások fennálltának hiányát kell igazolnia, tehát valójában egy ellen ellenbizonyítás enbizonyítási bizonyítási kötelezettséget állapít meg. meg. Az ellenbizonyítás pedig egy teljesen hétköznapi, elfogadott és gyakorolt eljárási eszköz. Jelen esetben az a különleges benne, hogy a két jogszabály konkrétan meg is jelöli, tehát ebben a vonatkozásban nem tekinthető az alperes által hivatkozott nemleges bizonyításnak. 2. Az eljárt bíróságok általi egyforma értékeléssel értékeléssel a hiba kijavítottságát vélelmezi Ez általános, az ilyen ügyekben alkalmazott felelősséget elmosó hivatkozás. Ha sokan mondják ugyanazt, annak valóságtartalmát el kell fogadni elve alapján. Ez nem védekezési eszköz, mivel ilyen bizonyítási szabályt egetlen jogszabály sem ír elő, így kérem T. Törvényszéket, ezt az alperesi hivatkozást is szíveskedjen figyelmen kívül hagyni az ügy tárgyalása során. Továbbá súlyosan téved a kereset jogalapját illetően az alperes az ellenkérelem 1. o. utolsó bek-e szerinti állításában. Ebben az alperes azt állítja, az én keresetem jogalapját az alábbi állítás képezné: „esélyegyenlőségi törvény helyes értelmezése ellenére az igényét neki kell bizonyítania”

Óriási tévedés, vagy szándékos csúsztatás, a kereset jogalapját az képezi, hogy az esélyegyenlőségi tvtv-t egyáltalán nem lehetett volna alkalmazni, mivel a perrel perrel érintett időszakban az a jogszabály nem létezett. létezett Nyilván ez az alperesi hivatkozás szintén T. Törvényszék félrevezetésére szolgáló állítás lehet, kérem szíveskedjen felhívni az alperest a pontos kereseti idézésre, mivel attól eltérő állítások rosszhiszemű pervitelt jelentenének. Mivel az alperes maga is a fentiekben megjelölt hibás premisszára építi a hivatkozását ezt követően a logika szabályai szerint csak hibás konklúziót eredményezhetnek eredményezhetnek a következtetései. következtetései Határozottan állítom továbbra is, hogy a Pp. 3§(3) előírásait a fentiekben pontosan idézett bizonyítási bizonyítási előírásokat megsértve tájékoztatott az eljárt bíróság, bíróság a bizonyítási teherről és a hibás tájékoztatásnak megfelelően hibásan állapította meg a bizonyítás eredménytelenségét a terhemre, terhemre holott a bizonyítás terhe az alperest terhelte volna. Mivel viszont az alperes ilyen bizonyítási kioktatást nem kapott, így a jogszabályokban előírt bizonyítás lefolytatásra egyáltalán nem is került sor sor. 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 3. § (3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérıen nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérı rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekrıl, a bizonyítási teherrıl, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeirıl a feleket elızetesen tájékoztatni.

A fentiekben előadott logikai következtetési sorban csak azt lehet megállapítani, hogy megalapozatlan ítélet született minden fokon, mivel a jogszabályban előírt bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor. Ennek megfelelően az ítélet számomra jelentős kárt okozott, mely egyértelműen bírósági jogkörben okozott kár és ennek megtérítését kérem T. Törvényszéktől. Törvényszéktől.

3. Joggyakorlati előírások hibás bizonyítási teherkiosztás esetén A joggyakorlat nagyon részletes és töretlen joggyakorlatot alakított ki arra a z esetre, ha az eljáró bíróság a bizonyítást illetően hibás tájékoztatást ad. Az alábbi Kúriai határozat összegzi a korábban kimunkált joggyakorlatot, így jelen eljárásban is alkalmazható. Pkv 2014.1 A Kúria Polgári Kollégiumának 1/2014. (VI. 30.) PK véleménye az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekrıl

5 A Kúria Polgári Kollégiuma a perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatának vizsgálatára felállított joggyakorlat-elemzı csoport által, a másodfokú bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatában feltárt jogalkalmazási problémákból kiindulva, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, a bíróságok szervezetérıl és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 27.§ -ának (1) bekezdése alapján a következı kollégiumi véleményt nyilvánítja. 1. A lényeges eljárási szabálysértésre (Pp. 252. § (2) bekezdés) alapított hatályon kívül helyezés akkor indokolt, ha az elsıfokú eljárás megismétlése elengedhetetlen. Ennek megállapítása során a feltárt konkrét szabálysértés jellegét és súlyát, valamint az érdemi döntésre gyakorolt hatását kell figyelembe venni. 2. A másodfokú bíróságnak a hatályon kívül helyezı végzésben konkrét jogszabályhelyre hivatkozással meg kell jelölnie, hogy mit tekintett lényeges eljárási szabálysértésnek. Emellett egyértelmően és jól áttekinthetı módon ismertetnie kell a jogi következtetéseknek azt a körét, amelyeknek a levonása, valamint a szükséges eljárási cselekményeknek azt a sorát, amelyeknek a lefolytatása elvezethet a jogszabályoknak megfelelı határozat meghozatalához. 3. A Pp. 252. § -ának (3) bekezdésén alapuló hatályon kívül helyezés alkalmazása esetén a másodfokú eljárásban törekedni kell arra, hogy az elsıfokú eljárás megismétlésére csak valóban indokoltan, a terjedelmes bizonyítást igénylı vagy a per érdemi elbírálását új jogi alapokra helyezı esetekben kerüljön sor. A másodfokú eljárásban is orvosolható hibák kiküszöbölése, kis terjedelmő, egyszerő, rövid idı alatt foganatosítható bizonyítás lefolytatása céljából a hatályon kívül helyezés általában nem indokolt. 4. A másodfokú bíróság utasításaiban foglalt eljárási cselekményeknek, különösen a bizonyítási cselekményeknek az elmulasztása olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a megismételt eljárás során hozott ítélet hatályon kívül helyezését vonhatja maga után. Nem minısül azonban eljárási szabálysértésnek, ha az elsıfokú bíróság az elıírt eljárási cselekmények hiánytalan foganatosítását követıen nem a hatályon kívül helyezı végzésben kifejtett jogi álláspontot foglalja el, vagy nem az ott írt jogkövetkezményt alkalmazza. 5. A Pp. 3. § (3) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség megsértése önmagában nem szolgálhat alapul a hatályon kívül helyezésre; ezt csak a konkrét eljárásjogi szabályok sérelme alapozhatja meg. 6. A tájékoztatási kötelezettség megsértése esetén - a hatályon kívül helyezés alkalmazásáról való döntést megelızıen - a másodfokú bíróságnak törvényben elıírt kötelezettsége, hogy a hiányzó tájékoztatást az arra jogosultnak megadja, majd azzal kapcsolatban nyilatkozattételre hívja ıt fel. Amennyiben a fél nem nyilatkozik, illetve a szükséges bizonyítási indítványt nem terjeszti elı, vagy a bizonyítás költségeinek elılegezésére nem hajlandó, a másodfokú bíróság az elsıfokú ítéletet a rendelkezésére álló adatok alapján érdemben bírálja felül.

A fentiekben idézett egységes joggyakorlat kialakítása érdekében kiadott Kúriai állásfoglalásból egyértelműen levezethető, ha a tájékoztatási kötelezettség elmaradása konkrét eljárási szabálysértéssel párosul, párosul, az egyértelműen hatályon kívül helyezési ok. ok Az előzményi perben nemhogy elmaradt a tájékoztatás, hanem kifejezetten hibás tájékoztatás történt, amely a fenti összefüggésben sokkal súlyosabb eljárási hiba, mint a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása. Mindebből következik, hogy a II. fokú Bíróság súlyos törvénysértést valósított meg akkor, amikor észlelte a hibás bizonyítási teherkiosztást és nem helyezte hatályon kívül az ítéletet. ítéletet Ennek következtében mindkét fokon eljárt bíróság saját hatáskörében is megvalósított károkozást.

4. Bírósági károkozás felróhatóságának mértéke Gyakran felmerül a kérdés, hogy a megállapított bírósági károkozást eredményező jogsértés mennyiben felróható az elkövetőnek, tehát mekkora felelősség terhelheti a hiba keletkezésében. Ez is hivatkozási alap szokott lenni a bírósági műhiba perekben, mivel arra hivatkoznak, hogy lehet, hogy volt elkövetett hiba, de az nem érte el azt a szintet, amely az eljáró bíróság kárfelelősségét megalapozná. A fentiekben idézett Kúriai vélemény egyértelmű választ ad erre a kérdésre is. Ha olyan mértékű az eljárási hiba, mint amelyet kiemeltem a fenti véleményből az nem eredményezhet ítéleti megállapítást, abszolút hatályon kívül helyezési ok, ok tehát nem keletkeztethet semmilyen kötelezettséget, ill. jogot. Ez az abszolút hatályon kívül helyezési ok, abszolút felróhatóságot eredményező bírói műhiba. műhiba Erre tekintettel kérem megállapítani azt is, hogy a bírósági károkozás felróhatósága abszolút mértékű, ebben a körben semmilyen mérlegelésnek nincs helye. A fentiekben előterjesztett tények és összefüggések teljes mértékben megalapozzák a kereseti igényemet annak jogalapját illetően.

II. TOVÁBBI BIZONYÍTÉKOK ÖSSZEFÜGGÉSBEN

MEGJELÖLÉSE

A

BÍRÓSÁGI

JOGKÖRBEN

OKOZOTT

KÁRRAL

Az eljárt bíróságok nemcsak azzal követtek el súlyos jogsértést, hogy hibás, jogellenes bizonyítási kiosztás mellett hibás ítéletet hoztak, hanem a hibás bizonyítás kiterhelés alapján lefolytatott bizonyításon belül is súlyos, törvénysértő eljárási hibákat is vétettek.

6 Ezt az előadást csak azért vagyok kénytelen előterjeszteni, mert az alperes sommás megállapítása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékokat – pontosabban azok közül a figyelembe vetteket - is jogszerűen értékelték, melyet tételesen lehet cáfolni. Elvi jelleggel le kell szögezni, hogy az alábbiakban előterjesztett hivatkozások semmiben sem változtatják meg a kereset eredeti, és az I. pont alatt kifejtettek szerint részletezett kereseti jogalapot, csupán arra kíván rámutatni, hogy mennyire felületes, egyoldalú az alperesi nyilatkozat, és egyáltalán nem ismert peranyagról nyilatkozik. Az alábbiakban előterjesztett hivatkozások azt a felperesi állítást kívánják megerősíteni, hogy amennyiben az esély törvényt kellett volna alkalmazni, és az előzményi ügy alperese kísérelt volna meg bizonyítani, akkor is hibás ítélet született volna, mivel olyan bizonyítékokat hagyott ki az értékelésből az eljárt bíróságok mindegyike, amelyek amelyek a figyelembe vett minden egyéb bizonyítékot bizonyítékot felülírnak felülírnak. nak. Jellemző az eljárt bíróságokra az a folyamatosan vitatott eljárási gyakorlat, hogy a bizonyítékok szabad értékelésének elvét úgy értelmezik sok esetben, hogy az a rendelkezésre álló bizonyítékok egy részének elhallgatására is feljogosítja az eljárt bíróságokat, holott a Pp. pontos eligazítást ad a bizonyítékok értékelésének szabályaira. 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 221. § (1) Az ítélet indokolásában röviden elı kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellızte.

A fenti szabályokból következik, hogy nem születhet olyan ítélet, amely a mellőzött bizonyítékokat elhallgatja, főleg akkor, ha azok olyan súlyúak, amelyek az ítélet érdemére is kihatással vannak. Az előzményi perben volt két olyan okirati bizonyíték, amely egyrészt felülírta valamennyi tanúnyilatkozat állítását, felülírta az alkalmazott bizonyítás technikáját és a két okirati bizonyíték által ismételten egy ellenbizonyítási ellenbizonyítási kötelezettséget keletkeztetett az előzményi per alperese terhére, tehát bizonyítási teher megfordítását okozta.

1. A vizsgálati labor garantált piacmentessége Az előzményi per alperesének működési feltétele volt a vizsgáló labor léte. Ezt egy szabvány írta elő, mely az iratok között található, de jelen beadvány mellékleteként ismét csatolok. F/2 alatt csatolom az MSZ EN ISO/ECN 17025 sz. szabványt F/3 alatt csatolom a 2002.04.02-én kiadott minőségpolitikát Az F/2 alatt csatolt szabvány, mint köztudott olyan szakmai előírás, melynek szakmai szempontból jogszabályi ereje van, van tehát annak bizonyíték ereje nem mérlegelés kérdése, azzal szemben még ellenbizonyításnak sem lehet helye. helye Minden olyan esetben, amikor ilyen jogerejű bizonyíték merül fel, az abban foglalt tartalom további bizonyítására, azzal kapcsolatos ellenbizonyításra semmilyen jogi lehetőség nincs. A fentiekben hivatkozott szabvány 4.1.5/a)/b)/d pontjai az alábbiakat tartalmazzák: „a, A laboratóriumnak , rendelkeznie kell olyan irányító és műszaki személyzettel, amelynek megvan a hatásköre és megvannak az erőforrásai ahhoz, hogy elvégezze a feladatait ……………. b, rendelkeznie kell olyan intézkedésekkel, amelyek biztosítják, hogy vezetősége és személyzete mentes legyen minden illetéktelen külső vagy belső, kereskedelmi, pénzügyi és más nyomástól, befolyástól, amelyek hátrányosan befolyásolhatnák a munkája minőségét. d, rendelkeznie kell olyan üzletpolitikával, és eljárásokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy elkerüljön minden olyan tevékenységben való részvételét, amely csökkentené a bizalmat a felkészültségében, pártatlanságában, ítéletében és működésének feddhetetlenségében.”

7 A fenti szabványidézetből is megállapítható, hogy a labort piaci alapokra helyezni nemhogy a hátrányos megkülönböztetés szabályát is megsértette, hanem az előzményi per alperesére vonatkozó szabvány előírásait is sértette. Az alperesnek a peres eljárása során azt is meg kellett volna állapítania, hogy a munkáltatóm tételes jogszabálysértést valósított meg az által is, hogy nem biztosította a függetlenségét a labornak, nem biztosította a működésének anyagi feltételeit és nem biztosította a pártatlanságát, amikor piaci viszonyok közé kényszerítette kényszerítette. tte Mindebből viszont az következik, hogy az ezzel ellentétes tanúnyilatkozatokat kellett volna figyelmen kívül hagynia, de ehelyett a szabvány előírásait hagyta figyelmen kívül és teljes mértékben elhallgatta azt. Az F/3 alatt csatolt okirat pedig személyemre vonatkozó piacmentességet garantált. garantált Ezen okirat az alábbi mondatot tartalmazza: „A tanúsítást végző dolgozók javadalmazása nem függ az elvégzett tanúsítások számától és eredményétől.”

A két okirat léte igazolása annak, hogy velem szemben a hátrányos megkülönböztetés tételesen megvalósult, amikor a piaci követelményektől tették függővé a javadalmazásomat. Ez önmagában az előzményi alperes belső szabályzatainak megsértését is jelentette. Ez olyant, mintha a munkáltató kollektív szerződésének szerződésének valamely előírását szegte volna meg a munkáltató. Mivel ennek a szabályzatnak a súlya azonos a kollektív szerződéssel, vagy más belső szabályzat rendelkezéseivel, ezért amennyiben az eljárt bíróság ezeket az okiratokat nem hallgatja el, hanem azokat a tényállás kialakításánál figyelembe veszi, önmagukban elegendőnek kellett volna lenniük lenniük ahhoz, hogy a hátrányos megkülönböztetés tényét az ítélet kimondja.

2. Előzményi per alperesének működési feltétele A peranyagból az is kiderült, hogy a labor léte az előzményi per alperesének működési feltétele is volt egyben. Az akkreditációs eljárás során szerezte meg a munkáltató azt a jogot, hogy hatósági jogkörrel megegyező vizsgálatokat volt jogosult végezni és ezen hatósági jogkör zárja ki azt, hogy azt piaci alapon végezze. 2008 febr. 26-i tárgyalási jegyzőkönyv 2. o. 4. bekezdés, munkáltatói nyilatkozat: „A felvonó vizsgáló állomás már úgy látszott hogy nyereséges lesz, de az akkreditáláshoz szükséges volt egy felvonóvizsgáló labor, mert anélkül az akkreditálást nem kaptuk volna meg, es ezért döntött úgy a vezetőség, hogy kell egy ilyen labort létrehozni. Mindezek miatt a központi laborból csináltunk egy felvonóvizsgáló labort.”

Ennek a labornak voltam én a vezetője. A munkáltató vezetője nem kevesebbet nyilatkozott, miszerint az összes részlegének működési feltételét képezte a mérési labor labor léte. Mindebből viszont okszerűen következik, hogy a labornak is részesednie kellett volna az összes tőle függő részleg eredményéből, azaz hasonló helyzetbe kellett volna hozni a központi irányító szervezettel, amely szintén nem piaci alapon volt kezelve, hanem az összes részleg által elért eredmény átlaga szerint részesült fizetésemelésből és prémiumból. Tehát mind a jogszabályokkal, mind a belső szabályaival ellentétesen járt el a munkáltató, amikor piaci körülmények közé kényszerítette a labort, amely tipikus példája a közvetett hátrányos megkülönböztetés tényállásának. Amennyiben az eljárt bíróságok nem hallgatják el a rendelkezésre álló bizonyítékok közül a fentiekben jelzett bizonyítékokat, akkor még hibás bizonyítási teher kiosztás mellett is meg kellett volna állapítania a hátrányos megkülönböztetés tényét. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy nem újraértékelésről van szó, hanem a törvénysértő módon elhallgatott bizonyítékok hatását elemeztem. A kereset jogalapját a hibás bizonyítási teher kiosztás képezi továbbra is, ill. az ennek következtében előálló hibás ítélkezés, melyet megerősítenek a fentiekben részletezett bizonyítékelhallgatások is.

8 III. BIZONYÍTÁSI INDÍTVÁNYOK Az alperesi beadvány ismeretében – amely súlyosan ellentmondásos – szükségesnek ítélem az I. fokú ítélet meghozatalában részt vevő bíró és ülnökök személyes meghallgatását, meghallgatását mellyel tisztázni lehet annak okát, hogy miért nem a korabeli jogszabályokat vették figyelembe a bizonyítási teher kiosztásánál, továbbá arra is választ adhatnak, hogy a fentiekben ismertetett bizonyítékokat milyen okból hallgatták el az ítéletben. Kérem Őket az alperesen keresztül megidézni. Kiskúti Péter ülnök Szabó Attila ülnök Dr Székely Katalin bíró Továbbá rögzíteni kívánom, hogy a I., ill. a II. pontokban részletesen kifejtett összefüggések, ill, megjelölt jogszabályok és joggyakorlat mellett az alperesi felelősség fennáll, fennáll ezért szükséges a kár összegének bizonyítása is. Mivel a kár összegének igazolása olyan szakértelmet kíván, amellyel sem T. Törvényszék, sem a felek nem rendelkeznek, ezért indítványozom igazságügyi könyvszakértő kirendelését a nekem okozott kár összegének alátámasztására. Szentendre 2015. március 5. Gyökös Ferenc felperes