M
20050729 péntek
2.szám
v
a g t á r l a p
2
20050729 péntek
v Magtárlap /
e
Ahol több volt a fotos, / // mint a nezo
e
Nem szeretnék rosszindulatú lenni, de tényleg így volt. Ma nyitották meg a 17. Művészetek Völgyét, itt, Kapolcson a Malomszigeten, és valóban kevés érdeklődő akadt.
Az esemény a Kapolcsi Kulturális Egylet elnökének beszédével kezdődött, és végig ő konferálta fel mindazokat, akik örömüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy idén is megrendezésre kerülhetett ez a nagyszerű esemény. Beszéltek a kultúra jelentőségéről, és arról, hogy ma Magyarországon a kultúra és annak szeretete tartja össze az embereket. Ez így talán egy kicsit túlzás, csak formalitás volt, és számomra úgy tűnt, mintha csak maguknak mondanák azt, amit mondanak, mert az ott levő emberek többsége inkább behúzódott az árnyékba, és kifejezéstelen tekintettel bámult maga elé. Habár lehetséges, hogy épp Sanyi pap (aki mellesleg a helyi plébános) néhány elejtett szaván meditáltak. A plébános úr megkapta az Oktatási Minisztériumtól az Ifjúságért kitüntetést, melyet majd ok-
tóberben vehet át. Ha már a politikánál tartunk, meg kell, említenem, hogy nagyon sok politikus (miniszter, államtitkár stb.) volt jelen a rendezvényen, amire a felszólalók mindig felhívták az éppen elaludni készülő nézők figyelmét. Na, de ez így nem is igaz, nem aludt el senki, épp csak
Magtárlap
v
péntek 20050729
lecsukta a szemét, mert elpilledt egy kicsit a nagy meleg miatt. Általános felébredési hullám indult el, amikor a marimba nevű hangszeren megcsendültek az ütők. Aztán ismét kicsit lenyugodtak a kedélyek, hiszen következett egy rövidke bemutató Ladányi András Kapolcshoz hű maradni c. könyvéről. Látványos része volt a megnyitónak, amikor a frissen felújított, Monostorapátiban szolgáló tűzoltó jármű és „legénysége” is tiszteletét tette az ünnepsé-
3
gen, és átadtak két mentőövet azoknak, akik nélkül idén nem jöhetett volna létre a fesztivál. Igen, sajnos erről is szó esett. A pénzhiányról. Sajnos, idén kénytelenek voltak kevesebb programot tenni a műsorba, mert nem volt meg a szükséges anyagi fedezet. De erről inkább ne is beszéljünk, inkább örüljünk annak, hogy idén is van Művészetek Völgye, és ne felejtsük azt, hogy amíg mi (a „fővédnökök”) idelátogatunk minden évben, addig lesz is.
v Bajtai Kitti
4
20050729 péntek
v Magtárlap
Gyerekzene Gryllus-módra Hozzávalók:
A tökéletes receptet Taliándörögdön, azon belül is az Óvodakertben sikerült meglelnem. Az udvarban valóságos - egy akusztikus gitár gyereksereg gyűlt össze, voltak, akik a mászókán csimpaszkod- egy mikrofon va várakoztak, és voltak, akik libikókázással ütötték el az időt. - sok-sok gyerek, A zöld gyepen ott pihent egy magányos szék, mellette feküdt és aki nem hiányozhat: a gitár. A koncert elvileg ötkor kezdődött, de Vilmos bácsi már - Gryllus Vilmos. fél órával a kezdés előtt ölébe kapta gitárját és játszott. Mosolygós arcát fehér ingje ölelte körül. Már a látványa is megnyugtató volt. Nem csak dalaival, hanem grimaszaival is szórakoztatta a közönséget. Egy darabig csendben figyelt a sokaság, azonban hallgatásuk hamar alábbhagyott. A második számot már közösen énekelték. A gyerekek, a szülők és Vilmos bácsi. A kicsik arcáról a csodálat, a felnőttekéről pedig az emlékezés öröme sugárzott. Az egész Óvodakert nosztalgiába kezdett.
Magtárlap
v
péntek 20050729
Miután megfigyeltem a körülöttem ülőket, én is próbáltam átadni magam a zene adta hangulatnak. Sikerült. Arra lettem figyelmes, hogy együtt örülök a gyerekekkel. Eszembe jutott az „Égből pottyant mesék”, aminek egyik főszereplője Vilmos bácsi volt. Még mindig a fülemben cseng a kérdés: „Vilmos hol vagy?”…„Itt vagyok!” És itt is volt, itt ült előttem. Még soha nem volt alkalmam személyesen találkozni vele, ezért is volt külön élmény számomra ez a koncert. A műsor lassan a vége felé közeledett, azonban Vilmos bácsi nem zárta le a kellemesen sikerült délutánt. A kívánságműsor még hiányzott a programból. Így a következő fél órában újra nagy hangzavar kerekedett a gyerekek között, ment a versengés, hogy kinek a kedvenc száma szóljon. De ugye minden jó egyszer véget ér, így a koncert is befejeződött. A szék újra magányosan állt az udvaron, a gitár fáradtan pihent, a tömeg szétoszlott, és az Óvodakert visszatért a régi hangulatához. Ez volt hát az egyórás vidámságturmix zenei körettel, à lá Gryllus Vilmos. A recept otthon nem elkészíthető!
v Balázs Kriszta
5
6
20050729 péntek
v Magtárlap
“ “ Egy magyar lantmuvész a tulipánok földjérol
Kónya István lantművész Kapolcson, a katolikus templomban lépett fel, hogy bemutassa a lantművészet háromszáz évét. Húsz éve játszik lanton, négyfélén is, ráadásul 26 húron, amiben egyedülálló Magyarországon. És ő az egyetlen ember, akinek lantból van diplomája. Csakhogy nem Magyarországon szerezte, hanem Hollandiában, a Hágai Királyi Konzervatórium barokk tanszakán. Hogy miért? Mert a fontos emberek szerint nincs igény arra, hogy itthon is lehessen lantdiplomát szerezni. Pedig Kónya István úgy véli, szükség van rá, hiszen lassan már senki sem ismeri ezt a gitárnál is régibb hangszert, amit őseink használtak. És ez az a hangszer, amit mindenhol meg lehetett találni Európában a barokk és a reneszánsz korában, Magyarországon éppúgy, mint például Franciaországban vagy Olaszországban. A művész teljesen lázba jött, mondhatnám azt is, hogy felmérgesítette magát a miért kérdésen. Meg lehet érteni, hiszen azért jött haza Hollandiából, hogy itthon is megismertesse az emberekkel ezt a hangszert. Elég szomorú, hogy aki lantot szeretne tanulni, annak külföldre kell mennie, pedig itthon is megteremthetnék a feltételeket a tanulni vágyóknak. Ezért is tanítja különórákon a diákokat már 1993 óta, az 1985-ben Szombathelyen szerzett tanári diplomájával. Büszkén és egyben szomorúan közli, hogy már két
diákja is kijutott külföldre: Londonba és Brémába. 2002 óta tartja koncertsorozatát a Budai Várban, havonta. Már megjelent két lemeze is, amik mind, egytől-egyig elkeltek. Tehát mégis vannak emberek, akiket ez érdekel. A második CD-jén kedvencének, Silvius Leopold Weissnek a műveit hallhatjuk. Másik kedvence még John Dowland. A férfi szerényen viselkedik, nagyon közvetlen, szívesen beszél bármiről. Ő maga nem szerez műveket, csak a régieket játssza, mondván: „Írtak már előttem eleget. Egy élet kevés lenne ahhoz, hogy az összes eddig jegyzett művet eljátsszam.” Én lehetőséget adnék ennek az embernek, hogy megmutassa az országnak, mire kapott diplomát külföldön. Amennyit én hallottam belőle, fantasztikus, órákig el tudnám hallgatni a zenéjét.
v Harangozó Rita
Magtárlap u
v
péntek 20050729
CatS
Azaz Különösen Elvetemült Túrázók Klubja. Ez az egyesület egy fehér sátorban szolgáltat információkat túrázással kapcsolatban. Ők az elsők között voltak, akik megtelepedtek a kapolcsi Zöld Udvarban. Gyorsan oda is mentem az ott tartózkodó két fiatalemberhez, Bódai Miklóshoz és Radó Péterhez. Ők ketten az egyesület vezetői. Egyszer, amikor a Bakonyban túráztak egy pár barátjukkal együtt, kipattant a fejükből, hogy milyen jó lenne egy egyesületet alapítani. Szépen elterveztek mindent, de egészen 2002 őszéig miden parlagon hevert. Aztán 2003-ban nagy nehezen, de sikerült bejegyeztetni magukat. Elsődleges céljuk a fiatalok körében a túrázást népszerűsíteni. Másodsorban a társadalom minden rétegének alternatívát kívánnak nyújtani a szabadidő hasznos eltöltésére. Véletlenül szemet szúrt nekem az asztal mellett található hatalmas barna bakancs. Rá is kérdeztem, hogy ez igazi túrabakancs-e? A válasz igen volt. Ráadásul, mint kiderült, a nagyon drága és márkás darabok egyike. Megfelelő zoknival párosítva szinte minden körülmények között megállja a helyét. Ezután az asztalon található kicsi
7
o
kitűzőkre terelődött a szó. Mint kiderült, az, aki kifizeti a nevezési díjat, ami nem nagy összeg, kap kitűzőt és oklevelet is a programon való részvételért. Nagyon aranyos, képek találhatók minden egyes kis kitűzőn, mindig az adott túrával kapcsolatban. Túráikon képzett vezetők irányítják a csoportot és így az eltévedés-esély egyenlő a nullával. Ezt persze nem mindig garantálják. Egész országunk területén szerveznek csoportos túrákat, néha külföldön is. Most viszont legfőképp itt a Völgyben. Különböző túráik lesznek. Lesz olyan, amelyik bejárja a fesztiválban részt vevő öt falut és a környező főbb látványosságokat. De természetesen olyan is, ami ennél sokkal rövidebb. Indulás mindig a Zöld Udvartól van. Különleges lesz az idén a Völgy éjszakai szépségének a megtekintése. Ez abból áll, hogy fölmennek ide a környező dombok tetejére és visszanéznek a mögöttük lévő tájra. A fények elmondásuk szerint csodálatos látványt nyújtanak. Sajnos erről fényképet nem tudtak mutatni, mert ez most először kerül megrendezésre. Ezen részt vesz lapunk egyik tudósítója is. Egyaránt várnak résztvevőket mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztályból is.
v Bordás Gábor
8
20050729 péntek
v Magtárlap
Barangolás a Kendergóc Birodalomban A mesék világában bármi megtörténhet, így az is, hogy egy gonosz boszorkány elvarázsolja az öreg király három meseszép leányát és… De a regélő meselabirintus más! Ez egy olyan mese, melynek minden gyermek részese lehet. Aki ellátogat a Kendergóc Birodalomba, az egy csodálatos barangolásnak lehet a részese, amely a föld és a csillagos ég között játszódik Taliándörögdön. Az ifjú vándorok útra kelhetnek a csillagsátor alatt, hogy a játék végén megtalálják az égig érő fa ágai között a Napot és a Holdat. Ma reggel én is útnak indultam, hogy meglátogassam ezt a bizonyos meselabirintust. Amikor odaértem és megláttam ezt a birodalomnak semmiképp sem nevezhető helyet, szívem szerint már fordultam volna is vissza. De mégsem tettem, mert valami hangzavar felkeltette az érdeklődésemet. Egy idősebb bácsi torkaszakadtából felkiáltott: – Figyelem, f igyelem! Vállalkozó szellemű vándorokat várunk, hogy megtalálják a Világfa ágai között a Napot és a Holdat! Csak pár próbát kell átvészelniük és megtalálhatják az igaz kincset! Kicsit közelebb kúsztam a bácsihoz, hogy megfigyelhessem, miről is szól ez a kalandtúra, de a következőpillanatban már én is a mese részévé váltam. Ott találtam magam egy kis törpe asztalnál, ahol egy kedves néni segítségével tarisznyát varrtam. Majd magból lisztet őröltem, a lisztből pedig cipót sütöttem, mire végre útra kelhettem tarisznyámmal. Manók, tündérek, óriások földjén utazgattam, majd átkeltem a törpék veszedelmes lápvidékén is, mire végre egy kicsit szusszanhattam. Találkoztam ugyanis egy bölccsel, aki szerint mielőtt nekivágnék a sűrű sötét kerek erdőnek, feltétlenül öntenem kell egy gyertyát, hogy el ne tévedjek benne.
Magtárlap
v
péntek 20050729
9
Azt gondoltam, hogy ez gyerekjáték lesz az előző megpróbáltatásokhoz képest, de az egész vándorutamnak ez volt a legnehezebb része. Sehogy sem akart hízni az a gyertya, már teljesen elkeseredtem, de az öreg bölcs megsajnált engem, és elkészítette helyettem a lámpásomat, hogy tovább folytathassam az utamat. Miután kijutottam az erdő közepéből, találkoztam a 300 éves boszorkánnyal, aki a háromfejű sárkánynak volt az őrzője. A boszorkányt könnyen le lehetett rázni, de a sárkánnyal nem volt ilyen könynyű feladatom. Fizikai erővel lehetetlen volt legyőzni, ezért az eszemet kellett használni. Visszamentem az erdőbe sárkányeledelért, hogy elterelhessem a figyelmét. Tervem sikerrel zárult. Hiszen leráztam ezt a háromfejű szörynyet, és kijutottam egy békés mezőre Ezzel utam véget ért, hiszen a messzi távolban megpillantottam az égig érő fa lombjait és köztük az én igaz kincseimet: egy hold és egy nap alakú mézeskalácsot. Már majdnem leakasztottam azokat a fáról, amikor váratlanul egy nagy kiabálás kiszakított az álmomból. Hirtelen visszacsöppentem a valóságba. Taliándörögdön találtam magam tündérek, manók és csodás élőlények társasága nélkül. Ekkor döbbentem rá, hogy Kendergóc Birodalom csak egy álom, amelyben egy középiskolás lány hazatalált.
v Balázs Anna
11
20050729 péntek
v Magtárlap
Kolostori gyogyaszat Mától fogva Taliándörögdön az Ősök házában hallhatunk néhány előadást, hogyan gyógyítsuk magunkat gyógynövényekkel, és úgy mond gyógyborokkal. A következő napokban olyan témákra szűkítik az előadást, mint a daganatok, vagy nőgyógyászati gondok gyógyítása, de ma egy különös visszatekintésben lehetett része annak, aki leült meghallgatni Bálint János előadását. A kolostori gyógyászat filozófiai háttere egészen hihetetlen dolgokat foglal magába. Hogy együtt élünk a növény- és állatvilággal, lehetőséget ad arra, hogy megismerjük őket a szó szoros értelmében. A középkorban ezek az emberek hajnalban imát mondtak nemcsak saját magukért, hanem azokért a dolgokért is, amiket aznap készültek tenni. Ügyeltek arra, ha növényt ültettek, vagy szedtek, mindig legyen utánpótlás. Szelídséggel, szeretettel nyúltak hozzájuk, és mindegyiküknek énekeltek, amitől jobban növekedtek. Így teremtettek tudattalanul kapcsolatot a növényvilággal. Lassan megtanulták „érezni”, melyik növény milyen tüneteket gyógyít. Hiszen akkoriban nem voltak laboratóriumok, hogy kimutassák pontos hatásaikat, és összetevőiket. Kiindulhattak például az állatvilág viselkedéséből is. Észrevették, hogy az idegesebb állatok nyáron orbáncfüvet legelnek, és nyugodtabbá válnak tőle.
Magtárlap
v
péntek 20050729
Amikor elkezdték magukon is alkalmazni, kiderült, hogy ugyanezt a hatást éri el emberek esetében is. Mivel nekünk más az emésztőrendszerünk, elkezdtek gondolkodni, vajon milyen úton juttathatnák a szervezetünkbe. Két lehetőség bizonyult megoldhatóbbnak: a teafőzés és a borban áztatás. A szerzeteseknél egyébként egyfajta szabály volt, hogy mielőtt forgalomba hozzák az egyes gyógynövényeket, saját magukon próbálták ki.
Az ősök házában lehetőségünk nyílt rá, hogy meg is kóstoljuk az egyes gyógyborokat. Szinte mindenkinek eszébe jutott valami apróbb kis betegség, vagy kiütés, amit nem tud megszüntetni. János azonban mindenkinek tudott egy megfelelő borkészítményt vagy likőrt ajánlani. Nagyon érdekes ízük van, nem kimondottan italozásra ajánlottak. Én a levendulás bort kóstoltam meg, ami például remek gyógyír a migrénes fejfájásokra, hiszen az igazi probléma állítólag a májával van az illető betegnek. Nekem kiskoromban félévente jelentkezett egy migrénes fejfájás, rengetegszer feküdtem kórházban miatta, de soha nem kaptam magyarázatot, vagy megfelelő gyógyszert. Mára kinőttem ezt a betegséget, de ki tudja… lehet, hogy a levendulás bor lett volna a megmentőm.
v Andrics Renáta
10
12
20050729 péntek
v Magtárlap
A zongorista Szégyellem, de be kell vallanom, hogy eddig jellemzően nem voltam rendszeres látogatója komolyzenei koncerteknek, de ma nem igazán szerettem volna kijönni a vigántpetendi katolikus templomból, ahol fél hétkor Érdi Tamás adott másfél órás zongorakoncertet. Érdi Tamás különleges ember. A szó minden értelmében. Amikor ujjai vadul száguldanak a zongora billentyűzetén, arcán hatalmas átélés tükröződik. Szemét napszemüveg takarja el, de ha láthatnánk szemét, abban is biztosan látszana a zene végtelen szeretete. Mikor velem szemben ült és boldogan mesélt arról, hogyan tanult meg zongorázni, eszembe sem jutott, hogy egy olyan emberrel beszélgetek, aki nem lát. Ő ugyanis vak. Látását még gyerekkorában vesztette el, egy hibás kezelés miatt. De ő mégis teljes értékű emberként él. És imádja a zenét. 3 éves korában fent járt a nagypapa padlásán, ahol valahogyan sikerült megtalálnia a papa réges-régi zongoráját, és azon elkezdte játszani Schubert egyik művét, melyet korábban csak hallásról ismert. És azóta is így tanul zongorázni. Folyamatosan dolgozik mellette két zenetanár, akik eljátsszák neki egyszer vagy kétszer a kívánt darabot, és ő most már játszi könnyedséggel leutánozza
Magtárlap
v
péntek 20050729
13
azt. Néha nehézséget okoz megtanulnia, hogy hol vannak a váltások, a belépések, de ezt koncertjein nem érezhetjük. Persze használhatna Braille-írással készült kottákat is, de ezek elmondása szerint nem alkalmasak komoly tanulásra, mert nem zenéhez értő emberek írják őket, és ettől pontatlanok, zavarosak. Bár kedvencei közé tartozik Chopin, az ő művei közül ma nem hallhattunk. Volt viszont Mozart, Schubert és Beethoven. Utóbbitól a Holdfény-keringőt hallhattuk, amely alatt még lélegzetet se vett senki. Nem mintha amúgy nagy zsivaj lett volna a templomban. Már a művész úr megérkezésekor szabályos tapsorkán fogadta őt. Aztán örömét fejezte ki amiatt, hogy ismét (immár másodszor) itt lehet a Művészetek Völgyében. Majd elkezdett játszani, és a közönség pillanatokon belül révületbe esett. Ez a révület a koncert végéig kitartott. Mikor két szonáta között tartott egy röpke kis szünetet, akkor hátam mögé néztem, és megfigyeltem a publikumot. Leginkább az idősebb korosztály képviseltette magát, de volt egy nagyjából 11 éves kislány is, aki megbabonázva nézte a „bácsit” a zongoránál. Voltak emberek, akik szemüket becsukva teljesen átadták magukat a zenének, és voltak olyanok, akik ujjaikkal az imakönyvtartón „zongorázták” a dallamot. Én tátott szájjal bámultam az arcot, melyen minden érzés tükröződött, amit a zene kiváltott az emberből. A jövőről szűkszavúan nyilatkozott. Annyit már biztosan tudunk, hogy holnap 11-kor szintén itt, a vigántpetendi katolikus templomban fog zongorázni egy József Attilaesten, majd utána két hét pihenés következik külföldön. De szeptember 23-án Pécsett ismét lesz önálló estje. Én megyek!
v Bajtai Kitti
14
20050728 péntek
v Magtárlap
, Digigepek , , színeszkezben
2005 januárjában a CANON Hungária merész dologra szánta el magát. Kilenc digitális fényképezőgépet osztott ki kilenc híres színésznek, hogy képeik által megmutassák, ők hogy látják az ötlettől a megvalósításig színházi produkcióikat. A Művészetek Völgyének „központjában”, Kapolcson, egy Tűzoltószertárban fényképkiállítást találtam. Az üres, komor terem falai meghökkentő képeket rejtenek. Ezúttal színészkollégák kerültek az objektív másik oldalára, és soha nem látott környezetben, a kulisszák mögött, a mi világunktól elzárva kapták lenscsevégre egymást: izgulással telt, vidám, vagy feszült pillanataikban. A nagyszerű fotográfiákat böngészve ismerősnek tűnő autogramokat vélek felfedezni a képek szélén, és már látott arcokat a képeken. Nem is gondolnánk, hogy Stohl András is
tudja átszellemült képpel, tökéletességre törekedve, alsógatyában nézegetni magát egy tükör előtt, vagy például Kern is lehet türelmetlenül utasító, egy szétzilált, koszos ingben, lógó szakadt nadrágban két felvonás közt – ha valami nem stimmel. És úgy egyáltalán, a színfalakon esetenként komoly szerepet játszó hús-vér emberek is tudnak jóízűen nevetni – ha épp nem látják őket; vagy egy vidám, fiatal lány is lehet komor, elszánt tekintetű – ha épp őt nézik. A Merlin Színház és a CANON egyébként nem az érdeklődők két szép szeméért, és a színészek boldogságáért, de nem is a megérdemelt elismerésekért szervezte a projektet, hanem a jótékonysági szándék hajtotta őket. A képek eladásából származó összeg ugyanis a MASZK Országos Színházi Egyesület Alapítvány számára lesz felajánlva, a beérkezett pénzt pedig az Ódry Árpád Színészotthonban lakó idős színészek támogatására fordítják. A képeket végigmérve, a következtetéseket levonva, és a hangulatokat átélve kijelenthetjük: az alkotók különböző látásmódja megmutatkozott.
v Kürti Ivett
Magtárlap
v
péntek 20050728
15
,
A Balaton- felvideki , dalos pacsirtak – Hé Gabi, kezdhetjük végre? – kérdezte a dörögdi sörsátor rendezője, a népdalkör egyik vezetőjétől. Ezután még pár perc hatásszünet következett, de aztán a látogatók nagy örömére végre elkezdődött a koncert.
Elsőként a hazai, azaz a taliándörögdi népdalkör lépett színpadra, akik egyébként ebben az évben ünnepelték a 30. évfordulójukat. Az énekkar tagjai többnyire idősebb falubéli nénik voltak, akik a hagyományokhoz híven népviseletbe öltöztek, de akadtak fiatalabb dalos pacsirták is, akik közül a legfiatalabb körülbelül nyolc éves lehetett. A koncert elején a közönség kissé punnyadt volt, de az idő múlásával teljesen feléledtek, amiben bizonyára közrejátszott a hőség enyhülése és nem utolsó sorban az elfogyasztott alkoholmennyiség. Voltak, akik dalra fakadtak, vagy éppen táncra perdültek. A tömeg teljesen átvette a népdalok lüktetését, és néha már úgy éreztem, mintha ők lennének ennek a találkozónak a főszereplői, nem pedig a népdalkörök. A taliándörögdi énekesek után következtek a térség legkiemelkedőbb dalos szervezetei. Miután egymás után érkeztek az újabb énekes csoportok, egy kicsit elment az egész összejöveteltől a kedvem. Olyan érzésem volt, hogy ezek a népdalkörök egymást próbálják túlénekelni, olyan volt, mintha versenyeznének egymással.
A műsor elején úgy gondoltam, hogy nem maradok végig ezen a gálaműsoron, de aztán mégis végigültem, mert kiváncsi lettem, melyik csoport kerekedik ki győztesen ebből a versenyhelyzetből. Az utolsó énekkar felvonulásánál a hangulat-és számomra az izgalom a tetőfokára hágott. Az igazat megvallva már vártam, hogy vége legyen ennek az egész éneklésnek, hogy végre megtudhassam, melyik csapat lesz a nyerő.
Vége lett a műsornak. Vártam, vártam, hogy mik lesznek a következmények, de nem történt semmi. Vagyis történt, de nem az, amire számítottam. A „versenyző felek” a gála után úgy viselkedtek, mint a legjobb barátnők. Nagy összeborulások és beszélgetések következtek, amik szerintem még most is tartanak egy-egy pohárka mellett.
v Balázs Anna
16
20050728 péntek
v Magtárlap
Earl Grey
Magtárlap
v
Egy srác, aki csak örl gréjt iszik. Egy másik, aki nem tud a nőkkel bánni. Egy lány, aki szeret, és egy másik, aki szintén. Nos, ezt a maszlagot jól megkutyuljuk, és várjuk, mi sül ki belőle 36,5 fokon. Sejthetjük, hogy párok születnek, talán azt is, hogy ahol párok vannak, szakítások is. Hát így járt ez a két srác is. Nagyon sértődöttek és felejteni akarnak. Innen indul a színdarab, a két fiú átváltozik mágussá, és szeánszot tartanak, hogy elfelejtsék álnok nőiket. Kamerára veszik, a lányok személyes tárgyain és ostoba szokásain mulatnak.Innentől kezdve özönlik a helyzetkomikum és önirónia. Mindebbe finoman belekeveredik egy kis cinikus hangnem is a nőkkel szemben. De mégis… ebben a színdarabban most a férfiakról készült elég gúnyos karikatúra. És ezt értsük a legkomolyabban, az előadás alatt az idő előrehaladtával minden jellemzője a hímnek erősen torzul, és ezek a Quasimodo-k még nevetségesebbé teszik magukat azzal, hogy szentül hisznek igazukban. A szeánsz alatt szépen körvonalazódik, hogy nemhiába hagyták el őket. Sőt, a darab végére nyilvánvalóvá válik, hogy a srácoknak mégsem olyan könnyű kitörölni emlékezetükből a lányokat. Ez újabb humort szül, az újabb humor még újabbat, és bumm, kész a varázslat egy kevésbé varázslatos helyen, Pulán, a Faluházban. Az öt drámaszakos növendék úgy játszik a közönség rekeszizmaival, mint macska az egérrel.
péntek 20050728
17
A színdarab szól férfiról és nőről, igazságról és hazugságról, dühről és örömről, bosszúról és megbocsátásról, és ezek a fegyverek a végletekig kihegyezve, élesítve, csak a közönségen múlik, mikor robbannak. Igazi instant humor teleportálva Pestről, egyenesen a Vörösmarty Gimnáziumból. Az előadást és a harmadik visszatapsolást követően – miután magam is kigyógyultam a darab keltette vidám bódulatból – kérdezősködni kezdtem. A színdarab készítéséről megtudtam például, hogy a srácok csak saját kútfőből dolgoztak, maguk voltak írói és rendezői a komédiának, mellyel neveznek majd az Országos Színjátszó Fesztiválon. Tanári és egyéb segítséget szántszándékkal nem kértek, és nem fogadtak el. Saját bevallásuk szerint ahhoz túl büszkék voltak. Mikor a színészetről kérdeztem őket, meglepő válaszokat kaptam. A lányok nem akarnak hivatásos színészek lenni, egyszerűen csak élvezték az izgalmat egy nem mindennapi gimnáziumban. A srácok inkább a filmek világában merülnének el szívesen, az írás, rendezés érdekli őket. Azt viszont mind az öten hozzátették, hogy van bennük annyi exhibicionizmus, ami épp elég ahhoz, hogy tovább színészkedjenek. Abban is mindannyian egyetértettek, hogy nagyon élvezték az alkotását és megjelenítését a műnek, élvezték a vele járó izgalmakat, megfeszített munkát, és erőfeszítéseket, emellett természetesen a végeredmény – a közönség kitörő hahotája és vastapsa – miatt is megérte sokat dolgozni.
v Venter Izabella
Impresszum x
Foszerkesztok:
x
Korrektor: Strasser Éva Szilvásy György Péter
x
Vezeto Tanár:
x
Tördeloszerkeszto:
x
A cikkeket írták, szerkesztették és a fotókat készítették:
Kun Tamás Szabados Péter
Papp László
Bukovics Zoltan Jackel Barbara RaFFay Réka
Andrics Renáta, Bajtai Kitti Brigitta Balázs Anna Mária, Balázs Kriszta Bordás Gábor, Bödök Dalma Harangozó Rita, Kürti Ivett Ratiu Larisza Beatrix, Sajó Dávid Szabados Máté, Szabó Péter Ujj Zsombor Pál, Venter Izabella Zita
x
Szent László Gimnázium
x 2005
x
