Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) C Szám 6,22-27
Zsolt 66 Gal 4,4-7
Lk 2,16-21
Az idők teljessége nem történelmi mozzanat „Hallottuk Pál apostol szavait: „Amikor eljött az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4) – kezdte beszédét a pápa. Mit is jelent az, hogy Jézus az idők teljességében született? – kérdezte.
Ha
az
adott
történelmi
pillanatra
figyelünk,
azonnal
csalódnunk kell. Róma uralta az akkor ismert világ nagy részét a maga katonai erejével. Augusztus császár öt polgárháború után került hatalomra. Izraelt is megszerezte a római hatalom és a választott népet megfosztotta a szabadságától. Jézus kortársai számára tehát ez az idő minden bizonnyal nem volt a legjobb. Nem geopolitikai környezetben kell tehát keresni az idők teljességének a meghatározását” - emelte ki a pápa. Amikor Isten elhatározza ígérete beteljesítését, akkor valósul meg az ember számára az idők teljessége „Májfajta magyarázat kell, mely a teljességet Istenből kiindulva értelmezi. Abban a pillanatban, amelyben Isten elhatározza, hogy beteljesíti az ígéretét, valósul meg az ember számára az idők teljessége. Vagyis nem a történelem dönt Krisztus születése felől; hanem az ő világba jötte teszi lehetővé a világnak, hogy elérje a teljességét. Ezért van, hogy az Isten Fiának a születése új időszámítással kezdődik, mely meglátja az ősi ígéretek beteljesülését: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség
jobbján” Zsid 1,1-3). Az idők teljessége tehát Isten jelenléte a történelmünkben, első személyben. Most tehát megláthatjuk dicsősége felragyogását egy istálló szegénységében és bátorítást valamint támaszt nyerhetünk a gyermekben „kicsinnyé” lett Ige által. Általa a mi időnk is rátalálhat a maga teljességére. A mi személyes időnk is a Jézus Krisztussal, az emberré lett Isten Fiával való találkozásban talál a maga teljességére” – tette még hozzá szabadon a pápa. Megmarad a drámai tapasztalat Mindazonáltal ez a titok szemben áll a drámai történelmi tapasztalattal. Miközben azt szeretnénk, hogy Isten jelenlétének a jelei minden nap megtartsanak
bennünket,
éppen
ellenkező,
negatív
jelekkel
kell
szembesülnünk, melyek sokkal inkább az ő távollétére utalnak. Úgy tűnik, az idők jelei semmivé válnak az igazságtalanság és erőszak sokféle formájával szemben, melyek napról napra megsebzik az emberiséget. A
bűn
táplálta
nyomorúság
látszólag
ellentmond
a
Krisztusban
megvalósult idők teljességének Néha kérdőre vonjuk magunkat: hogyan is lehetséges, hogy az egyik ember hatalmaskodása a másik fölött így kitartson? Hogyan lehetséges, hogy az erősebb továbbra is megalázza a gyengébbet, és a világunk legelhagyatottabb peremére taszítsa őt? Az emberi gonoszság meddig kelthet itt a földön erőszakot és gyűlöletet, ártatlan áldozatokat okozva? Hogyan lehet az idők teljessége olyan idő, mely férfiak, nők és gyermekek sokaságát állítja szemünk elé, akik háborúk, éhség és üldöztetés elől menekülnek, és életveszélynek vannak kitéve? Hogyan is láthatjuk így alapvető emberi jogaik tiszteletben tartását? A bűn táplálta nyomorúság folyama úgy látszik, ellentmond a Krisztusban megvalósult idők teljességének. Emlékezzetek csak arra, hogy a „pueri cantores”, a fiúkórusok tagjai is ezt kérdezték tegnap, hogyan lehet megmagyarázni,
mert ők is észrevették ezt” – utalt a Szilveszter délelőtti találkozójára Ferenc pápa. A gonoszság folyama azonban tehetetlen az irgalom óceánjával szemben „Mégis, ez a folyam még a teljében sem tud semmit sem tenni az irgalom óceánjával
szemben,
mely
elárasztja
a
világot.
Arra
hívattunk
mindnyájan, hogy belemerüljünk ebbe az óceánba, hogy újjáteremtsen minket, hogy legyőzze a közömbösséget, mely megakadályozza a szolidaritást és kihoz a hamis semlegességből, amely útját állja a megosztottságnak.
Krisztus
kegyelme,
mely
teljességre
viszi
az
üdvösség várását, arra indít bennünket, hogy az ő munkatársai legyünk egy igazságosabb és testvéribb világ építésében, ahol minden személy, minden
teremtmény
békében
él,
Isten
eredeti
teremtésének
a
harmóniájában – folytatta a pápa. Ahová nem jutunk el a filozófia értelmével, sem pedig politikai tárgyalásokkal, oda eljut a hit ereje „Az újév kezdetén az egyház Mária isteni anyaságát, mint a béke ikonját tárja elénk. Az ősi ígéret beteljesül az ő személyében. Ő hitt az angyalszónak, Fiút fogant és az Úr Anyja lett. Általa, az ő „igenje” révén eljött az idők teljessége. Az előbb hallott evangélium mondja, hogy a Szűz pedig szívébe véste a szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk (Lk, 2,19). Úgy mutatkozik előttünk, mint egy olyan edény, mely Jézusnak, a Bölcsesség Székének az emlékével van eltelve, és amelyből azért merít, hogy
tanításának
következetes
magyarázója
legyen.
Ma
azt
a
lehetőséget kínálja, hogy megértsük az események értelmét, melyek bennünket, családjainkat, országainkat és az egész világot személyesen érintik. Ahová nem jutunk el a filozófia értelmével, sem pedig politikai tárgyalásokkal, oda eljut a hit ereje, melyet Krisztus örömhírének az ereje hoz, és amely mindig új utakat nyit meg az értelem és a tárgyalások számára”.
Még boldogabb vagy, mert hittél Benne és mutasd nekünk Fiad Arcát „Boldog vagy Mária, mert a világnak adtad az Isten Fiát; de még boldogabb vagy, mert hittél Benne. Hittel eltelve fogadtad Jézust, előbb a szívedben, hogy így minden hívő Anyja légy (vö Szent Ágoston, Sermo 215,4). Terjeszd fölénk, Anyánk, az áldásod a Neked szentelt mai napon, mutasd nekünk Fiad Arcát, aki az egész világnak irgalmat és békét ad. Ámen! – fejezte be homíliáját Ferenc pápa az Újév első napján tartott szentmise során.Ferenc pápa Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) C A
turista
lelkendezve
simogatta
végig
tekintetével
az
előtte
magasodó hegyeket. Micsoda gyönyörűség! A színek ezernyi árnyalata: sötét és világoszöld erdők foltjai, szürkés és barnás sziklák, kékes ködbe vesző csúcsok! Az egész egy csodálatosan szép, harmonikus képpé állt össze a szemei előtt. Minél gyorsabban bele akarta vetni magát ebbe a szépséges tájba, hogy közelről élvezhesse mindazt, amit most csak távolról lát. El is indult az egyre meredekebb és keskenyebb ösvényeken fölfelé. Azonban amit tapasztalt, az csalódással töltötte el. A gyönyörű színek
elhalványodtak,
közelről
inkább
sötétnek,
homályosnak,
egyszínűnek látta a vidéket. Néha szinte nyakig dagasztotta a fekete, csúszós sarat. A szép zöld táj közelről valójában tövises bokrok sokasága volt, amelyeken át kellett lábalnia. A sziklák kemények, könyörtelenül meredekek voltak. A ziháló turista egyre nyomorultabbul érezte magát. Ezért indult útnak!? Ezért a fárasztó, sokszor inkább rút, semmint szép hegység meghódításáért? Bizony számtalanszor visszafordult volna … Eleinte azonban szégyellte, hogy nem tart ki abban, amit elhatározott. Később már jórészt csak az tartotta vissza, hogy kevesebb volt előre, mint hátra: vagyis ha viszonylag kényelmesen pihenni akart, inkább
érdemes volt felérnie a célig, semmint visszamászni a mögötte maradt hosszú úton. Így hát inkább kitartott, összeszorított szájjal, egyre komorabban. Amikor azonban felért a csúcsra és hátra fordulva végigsiklott a tekintete az előtte kibontakozó tájon, a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Ismét gyönyörűnek látott mindent, még sokkal szebbnek, mint lentről. Újra kirajzolódtak a csodálatos színek és formák, ismét egy harmonikus
képpé állt össze mindaz, ami útközben
színtelennek, nehéznek és formátlannak látszott. A turista most már egyáltalán nem bánta, hogy végigjárta az idevezető utat, nem sajnálta egyetlen másodpercét sem a mögötte maradt kemény küzdelemnek. Bizony, az élet is ilyen küzdelmes, de értelmes útnak tűnik az emberek számára. A gyermek vagy a kamaszodó fiatal általában tele van álmokkal, képzelete csodálatosra rajzolja a jövőt: mi minden szeretnék lenni,
mi
mindent
szeretnék
elérni,
megvalósítani!
Szépnek
és
harmonikusnak tűnik a még előtte álló, kibontakozó élete. Azonban az álmok, tervek megvalósítása sokszor kemény akadályokba ütközik, küzdelmes harcok árán lehetséges csak. Ráadásul nem is biztos, hogy az lesz az igazi út, ami lentről még annak látszott. Lehet, hogy nem is sikerül minden csúcsra feljutni, ami lentről meghódíthatónak látszott. Ami
ígéretesnek,
vonzónak
tűnt
a
képzelgés
idején,
az
elviselhetetlennek, terhesnek tűnhet a megvalósítás, megélés idején. Nem szabad azonban feladni, őrültség lenne lemondani az életünk szépségéről, értelmességéről szőtt álmokról! Hiszen hány és hány olyan tapasztalatunk van, hogy idős emberek örömmel és megelégedettséggel tekintenek vissza életük küzdelmes éveire, a munkájuk gyümölcseire, a családjuk szépen bontakozó mindennapjaira. Visszafelé nézve ismét megszépül sok minden.
Igen ám, de addig hogy lehet kibírni? Amikor a
küzdelmek, a nehézségek kellős közepén vagyunk, és minden, de minden annyira értelmetlennek látszik? Úgy, hogy hiszünk abban, amit
nekünk a szentlecke tanít Újév napján: tudniillik, hogy az idő már beteljesült. Az időt megszentelte, minden percét értelmessé tette az idők teljességében közénk születő Krisztus. Az emberiség történelme, benne az én személyes történetem is már felért a csúcspontjára, már elérte legnagyobb és visszavonhatatlan eredményét, igazi célját. Jézus a megváltás
szent
művét
beteljesítve
valamennyiünk
számára
kiérdemelte az örök boldogságot. Ha pedig itt a földi élet útján meg is kell élnünk számos nehéz harcot, sikertelenséget, elgyengülést és sötétséget,
akkor
is
tudhatjuk,
hogy
nem
vagyunk
egyedül
küzdelmeinkben. Isten útitársul szegődik mellénk emberré lett szent Fiában, akinek neve JÉZUS, vagyis az, hogy „Isten megszabadít”. Ezt a nevet adta neki az angyal, maga az Atya, s ezt a nevet adják neki Mária és József is a körülmetélésekor, ahogyan hallottuk a szentleckében. Bízzunk hát életünk egész ideje folyamán ebben az isteni útitársban, Aki meg tud szabadítani minket minden nyomorúságunkból és aki már beteljesítette, csúcsára vezette a mi személyes sorsunkat is!
Halasi
plébánia Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) C Új év első napján az Egyház az Istenanyára gondol. A boldogságos Szűz Máriát és családját meglátogatták az egyszerű pásztorok. Ez a találkozás hálával és reménnyel töltött el mindenkit. A polgári év elején hálát adunk Istennek a kapott kegyelmekért. Ugyanakkor kérjük áldását magunkra, családjainkra, az egész emberiségre. Kifejezzük azt a kívánságunkat, hogy boldogan akarjuk újrakezdeni életünket Krisztusban. Arra kapunk meghívást, hogy elfogadjuk az isteni szeretetet, amelyet a Boldogságos Szűz Anya boldogan megélt. Az év első napjától egészen december 31. azt kívánjuk, hogy az Úr jelenlétében éljünk. Minden nap,
amelyet Jézussal töltünk kegyelemteli időszak. Máriához hasonlóan mi is elgondolkodunk az Istent szerető emberek üzenetén. Isten boldogságra hívott minket. Naponta eltölt kegyelmével. Bármi történik velünk az élet viharában Isten ott áll mellettünk, sőt előttünk. Isten a termtés óta a legjobbat akarja adni az embernek, csak arra vár, hogy ajándékait befogadja. Újévi ajándéka az istenszülő édesanya, és a betlehemi kisded. Ők is arra várnak, hogy szerény kis otthonunkba befogadjuk őket. Legyünk mi is Isten-hordozók, vigyük el Isten szeretetét másoknak! Ragyogjon fel életünkben a betlehemi fény, amely erősebb minden külső és belső sötétségnél. Engedjük be a fényt, amely életünk forrása, amely mindenkinek megadja a békét és a szabadságot! Egy gyermek át akart menni a zebrán. Körülnézett, jobra és balra, nem látott semmilyen autót közeledni. Amikor az átjáró közepére érkezett, megpillantott egy feléje közeledő kamionost. Összefogta a két kezét, és így imádkozott: „Kérlek Uram, ments meg a balesettől!” A sofőr időben észrevette az imádkozó gyermeket, és elment mellette. Vajon milyen gyakran imádkozol? Kérjük a boldogságos Szűz Anya istenszülői oltalmát életünkre, nemzetünkre, családjainkra! T. Ráduly István Zsolt, Brassó Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) C Bevezető: Boldog Új évet kívánok a Testvéreknek, Istentől megáldott újesztendőt! Amikor az ember jót kíván a másiknak, imádkozik a boldogságáért, akkor azt kéri, hogy Isten legyen jelen az életében! Ennek egészen
sajátos
üzenete
van
a
III.
évezredben
itt
Európában.
Európa
elidegenedett Istentől, az emberek meg egymástól! Amikor ilyen jókívánságokkal fordulunk egymás felé, akkor azt kérjük, hogy az emberek kerüljenek közelebb Istenhez, meg egymáshoz is! Ma, január elseje Istenanyának az ünnepe! Karácsony titka arról szól, hogy Isten meg akarja újítani a világot! Karácsony a világ megújításának ígérete! Ebben az embermentő, világmegújító programban igen fontos szerepe van Jézus Krisztus Édesanyjának, Máriának! Ezért ma, karácsony után a nyolcadik napon az Istenanyát köszöntjük! Mi, magyarok ezt a nyolcadik napot mindig megünnepeltük, de nem Istenanya
ünnepeként,
hanem
kiskarácsonyként.
Ezzel
a
titok
megünneplését mélyítettük és gazdagítottuk! Ünnepeljünk mi kevesen, akik itt vagyunk! Mindig megértem, hogy a fiatalok közül vannak, akik mulatnak szilveszterkor, de azt nem egészen értem, hogy a felnőttek hol vannak? Ők is? Furcsa nekem, mert mit akarunk? Milyen példát adunk a fiataloknak? Ezért kell megújítani a világot, mert baj az öregekkel van, a fiatalok meg követik őket! Tartsunk bűnbánatot! Szentbeszéd: A szentmise bevezetőjében említettem, hogy az ember elidegenedett Istentől, következésképpen elidegenedtünk egymástól is! A megváltás arról szól, hogy Isten az életünket meg akarja újítani! Ahogy tegnap este - az év utolsó napján, amikor hálaadásra gyűltünk össze - szóltam arról, hogy a jövő, a világ jövője, az emberiség jövője külön-külön mindegyikünk kezében van! A világ sorsa a mi szívünkben dől el!
Lehet szűkíteni ezt a kört! A családok sorsa a családban élő emberektől függ! A nemzetek jövője a nemzet tagjaitól függ! Az emberiség jövője – Isten így gondolta el – tőlünk emberektől függ! Az Úr esztendeje Valamit elrontottunk! Isten azt akarja, hogy az ember gondolkodása megváltozzon, ezáltal az élete is megváltozzon! Isten a Fiát küldte el, hogy isteni megmentő programját megjelenítse a földön, átadja nekünk embereknek! Az Egyház, az emberiség hívő, vallásos része nagyon jól kifejezi ezt, amikor azt mondja: Anno Domini! Nem azt mondja: újév, január elseje, évkezdés, hanem azt mondja: az Úr 2015. esztendeje elkezdődik! Az Egyház ezzel a teremtő Isten megváltó szándékát fejezni ki! Isten élete beleszövődik emberi életünkbe! Isten összenő velünk! Ez rendkívül fontos, mert a megújulás ez által történik! Az Istenanyát köszöntjük Az Egyház, a hívő emberiség évszázadok óta köszönti a Szűzanyát és Jézus Krisztus Édesanyját Istenszülőnek mondja! Külön ünnepe ennek nem volt. VI. Pál pápa 1970-ben rendelte el, hogy minden év első napja Jézus Krisztus Édesanyjának legyen szentelve! Jézus Krisztusban Isten élete emberi életünk részesévé lett! Ebben a legnagyobb szerepet Jézus Krisztus Édesanyja vállalta, amikor elfogadta Isten felhívását! Az Istenanya ünnepe ezért ez az első évkezdő nap! Odafordulhatunk a Szűzanyához, aki minket bátorít, hogy az Ő Fiát, Jézus Krisztust kövessük, akitől várjuk a megváltást, a példát, a mintát!
Szűzanya bátorít, hogy vegyünk példát tőle is! A megváltás arról szól, hogy az ember ráhangolódik Isten akaratára! Számára fontosabb lesz Isten akarata, elvárása, mint a maga akarata! Ha ez megtörténik, akkor valamiképpen mi emberek közelebb kerülünk Istenhez és közelebb kerülünk egymáshoz! Ez az évkezdő nap a béke világnapja is Minden békétlenség oka a mi akaratunkban lehet. Amikor az ember akarnokoskodik, mindenek elé, mindenek fölé helyezi a maga akaratát, nem veszi figyelembe, nem veszi tudomásul a másik embert, - akinek szintén van akarata, - akkor erőlteti a békétlenséget ebben a világban! Ezért ez az évkezdő nap a béke világnapja is. Azáltal szolgáljuk a békét, hogy magunkban teremtünk békét! Amikor az ember a felebaráti szeretet révén maga elé helyezi a másik embert! Az embernek fontos lesz a másik ember jóléte! Az embernek fontos lesz a másik ember akarata! Akkor az ember a békét szolgálja, az ember és ember közötti békét! Ennyi a lehetőségünk! Ne a politikusokkal foglalkozzunk, a nemzetek ilyen, meg amolyan szerződésével, nincs beleszólásunk! Kimehet párezer ember tüntetgetni! Játék! Az ember ezek helyett a felnőtt kisded játékok helyett foglalkozzon az igazi lehetőséggel! Az ember teremtsen békét magában. Ez által teremtsen békét a másik emberrel! Ennyi a lehetőségünk! De ez sok! Ez az alapja mindennek! Istenhez mérjük magunkat Az év első napján, karácsony után a nyolcadik napon nevet adtak a Gyermeknek. Jézus nevet adták Mária Fiának, így nevezte az angyal is! Jézus szó a zsidóban annyit jelent: Jahvé, az Üdvözítő! Isten az üdvözítő!
Istent be kell vonni az életünkbe, ha emberhez méltó életet akarunk élni! Az embernek igazodni kell valahova, nem lehet önmagának törvénye! Igazodnia kell valahova, ha üdvözülni akar, ha békében akar élni! A keresztény ünneplés azt ajánlja, hogy mi emberek igazodjunk Istenhez! A legjobb mérce! XIV. Lajos király naggyá tette Franciaországot. Amikor meghalt, fölkérték az akkori legnagyobb szónokot, Bossuet püspököt, aki a temetéskor pásztorbotjával megverte a koporsót. Abban a zörejben halotti csend támadt. Akkor egyetlen mondat volt a püspök üzenete, amikor a nagy király feküdt a koporsóban, azt mondta: Egyedül Isten nagy! XIV. Lajos király nagysága abban állt, hogy Istenhez mérte magát! Emberi nagyságunk azon múlik, képesek vagyunk-e Istenhez mérni magunkat, azokhoz az értékekhez, igazságokhoz, amiket Isten jelenít meg, amiket Isten állít elénk! Mindenki nagy akar lenni! Sajnos, mi emberek mindig beszorulunk, szorítóba kerülünk, mert nagy a feszültség mindennapi életünk és az eszmények között! Eszmények vannak, elénk állítják a követendő célt és mi gyengék vagyunk! Képtelenek vagyunk ezek szerint élni! Pál apostol sajnálkozva mondja: „Látom a jót, helyeslem is, mégis a rosszat teszem!” Ez a mi problémánk! Ezért kell az embert megváltani, hogy az ember újjászülessen! Ez csak akkor lehetséges, ha az ember vállalja ezt a kihívást! Az ember belátja, hogy nem tökéletes, tudja a célt, ismeri az értékeket, de gyenge! Sajnos Istentől, embertől elidegenedett világban élünk. Ez az oka minden békétlenségnek, feszültségünknek, bajunknak. Egyetlen út van! Jézus ezt kínálja, ez a megváltás útja! Az ember összeszedi erőit és igyekszik minden erejével az értékekhez igazodni!
Éljünk Isten segítségével Az értékekről nem mondhatunk le! Aki erről lemond, az szegény, az elveszíti emberi arcát! Az ember arra hivatott, hogy emberi arccal éljen! Éljünk az Isten által fölkínált lehetőséggel! Isten fölkínálja kegyelmét! Éljünk ezzel a lehetőséggel! Éljünk jobban az istenkapcsolatunkból, mert nincs más út! Vagy a sötétségbe rohanunk, egymástól távolodunk, vagy ezt az utat járjuk! Sajnos őszintétlenek vagyunk, nem akarjuk magunknak sem bevallani, hogy gyengék vagyunk! Így még Isten sem tud rajtunk segíteni! Pál apostol mondja: „Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős!” Amikor az ember belátja, hogy gyönge, akkor eltölti Krisztus ereje! Ez a mi nagy lehetőségünk! Ez a megváltás üzenete, hogy gyengeségünk tudatában éljünk Isten segítségével! Akkor minden gyöngeségünk ellenére elkezd működni bennünk Isten ereje és egymás számára a könyörületet, a szeretetet jelenítjük meg! Ez az emberi perspektíva! Az év kezdetekor, amikor egymásnak boldog újévet kívánunk, akkor mindenképpen erre gondoljunk. Áldott újévünk legyen, vagyis legyen jelen életünkben Isten az ő erejével! Akkor a mi gyarló emberi erőink ellenére ajándék lehetünk egymásnak és egy új világot teremtünk! Mindenkinek kívánom ezt a bátorságot! Nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember Isten felé forduljon, mert Isten igényes! Ha ezt elfogadjuk, akkor egy igényesebb, értékek szerinti emberi világunk lesz és egymásnak sokkal inkább örömére leszünk! Isten adja meg ezt mindegyikünknek ebben az újesztendőben! Kozma Imre
Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) C Újév napján sok sms-t kapunk szeretteinktől, barátainktól – melyekkel boldog új évet kívánnak – s mi is nekik. Vannak, akik egyszerűen, tömören fogalmaznak, mások versbe szedik jókívánságaikat, ismét mások viccesen kívánnak szebb jövőt. Azonban az egyik legszebb és legtartalmasabb jókívánság néhány perccel ezelőtt hangzott el – mégpedig az olvasmányban. Ezeket olvastuk: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr, és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!” Sokszor kívánunk egymásnak egészséget, erőt, boldogságot – s így van ez rendjén. Minderre szükségünk is van. Egyházunk pedig még ennél is többet kíván: „Ragyogtassa rád arcát az Úr!” Milyen gyönyörű jókívánság: „Ragyogtassa rád arcát az Úr!” Nem tudjuk, ez pontosan mit jelent, nem tudjuk,
mi
mindent
rejt
ez
magában,
hisz
Isten
útjai,
tervei
kifürkészhetetlenek. Egyet azonban tudunk: Isten jót akar nekünk, Isten a javunkat, örök boldogságunkat akarja. Ezért keresztényként, Istenhívőként ha talán csak lélekben is, de újévi jókívánságainkhoz mindenkinek tegyük hozzá: „Ragyogtassa rád arcát az Úr, Áldjon meg téged az Úr!” Gyuszi atya Január 1. Különleges ajándék Az egyik évben karácsony délutánján már csak néhány perc volt a templomi betlehemes játék kezdetéig. A gyerekek szépen felöltözve, izgatottan várták a kezdést. A pásztorok és a háromkirályok kezükben szorongatták az ajándékokat, amit majd a Megváltónak adnak, amikor hódolnak előtte. Ebben a pillanatban érkezett egy egészen kicsiny fiú kisbojtárnak öltözve. Valójában nem is érkezett, hanem az édesanyja vezette,
hiszen
még
csak
óvodás
volt,
kiscsoportos.
Rögtön
megismertem Menyhért király anyukáját, aki csendesen kérte: hadd álljon az ő fia is a pásztorok közé, ha már a bátyja is szerepel. Végigpillantottam a gyereken, subája, kucsmája, pásztorbotja rendben, a próbákon ugyan nem volt, de miért ne állhatna a betlehemi pásztorok közé. Annyi idő még éppen volt, hogy szóljak a Kulcsár Bandinak, aki abban az évben öregpásztor volt, figyeljen majd a kicsire. A műsor szépen ment, elérkezett a pásztorok jelenete. Az elsőpásztor egyesével szólította a többieket: „Mit hoztál pásztortársam a világ Megváltójának?” Ők meg sorban válaszoltak, hogy sajtot, túrót, friss cipót, kisbárányt hoztak a Megváltónak, majd letérdelve hódoltak neki és letették elébe ajándékukat. Végül már csak az újonnan beállt kisbojtár maradt és az elsőpásztor neki is feltette a kérdést: „Mit hoztál pásztortársam a világ Megváltójának?” Az előadás előtt erre a helyzetre nem volt időm gondolni, az édesanyjára pillantottam, akinek elállt a lélegzete. Az újdonsült kisbojtár nem ijedt meg nagyon, megilletődötten belenyúlt zsebébe, elővette majd kezével magasra tartotta ajándékát és hangosan kiáltotta: „Játékcsörgőt hoztam a Megváltónak!” Ebben a pillanatban az oldalt várakozó Menyhért kezéből kiesett a tömjén, a pásztorok térdelés helyett a földön feküdtek a nevetéstől, Szűz Mária pedig úgy tett, mintha a könnyeit törölgetné. A rögtönzött jelenet annyira tetszett mindenkinek, hogy kiegészítettük a betlehemes játékot és a következő évtől már a csörgő is a pásztorok ajándéka között volt. Sok év után is szívesen emlékszem az ilyen kedves jelenetekre és elmosolyodok, amikor a leleményes gyerekszereplőkre gondolok. Jézus születésének eseményét Szűz Mária is jól megjegyezte egykor. Lukács evangélista ezt írja: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
Mária
pedig
szívébe
véste
szavaikat,
és
gyakran
elgondolkodott rajtuk.” Hogyan is felejthette volna el a pásztorok kedvességét, akik elsőként érkeztek az újszülött Gyermekhez, az Isten
Fiához? Ma figyelmünk Máriára, Jézus édesanyára irányul, akit Isten Anyjaként tisztelünk. Ha földi élete során Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten volt, anyjának nevezte Máriát, mi is bátran állíthatjuk, hogy nem csupán az ember Jézusnak volt édesanyja, hanem Isten Anyja is ő. Mária a jászoltól a keresztig elkísérte fiát. A születésekor karjában tartotta gyermekként Jézust és a keresztről való levételkor is karjába vehette fiát, aki a kereszten Isten Fiának bizonyult. Mária a születéstől a halálig minden nap kimutatta szeretetét fia iránt. Mi is fejezzük ki szeretetünket és hódolatunkat az esztendő és életünk minden napján Jézus iránt! Tekintsük az új év és életünk minden napját Isten ajándékának! © Horváth István Sándor Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) C A prédikációra készülve, egy képzelt riportra akadtam, amelynek a boldogságos Szűzanya a képzelt alanya. Az író eljátszott a gondolattal, hogy
megkérdezi
a
Szűzanyától,
hogy
amikor
édesanyaként
megcsókolta a kisded Jézust, tudta-e, hogy Isten arcát csókolta meg. A Szentírás alapján állva a válasz egyértelműen igen. Mária tudta, hogy Isten Fia arcára lehel csókot, mert: „Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni…..A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.”
Lk. 1,32.35
Ebből kiindulva az Egyház, Máriát Isten anyjának nevezi, és külön ünnepet
szentel
ennek
a
titoknak.
Újév
első
napját
Mária
Istenanyaságának ünnepével kezdjük. Itt a csíksomlyói kegytemplomban, amikor jubileumi évet ülünk,
megünnepelve, hogy a Kegyszobor 500 éves, kiemelt módon is tiszteljük a Boldogságos Szűzanyát. Ezért jöttünk el ide szentmisére, hogy a Szűzanya különleges oltalmába ajánljuk az előttünk álló évet, és Isten áldását kérjük annak minden napjára. Nagyon találóan választotta ki az Egyház erre a napra az Ószövetségi olvasmányban Áron főpapi áldását, amellyel a választott nép fiait áldotta meg. Az újesztendő első napján ránk alkalmazza az Egyház ezeket a szentírási szavakat: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos…. Fordítsa feléd arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos” Visszatérve a képzelt riport gondolatához, a Szűzanya a kisded Jézus édesanyjaként örömmel nézte szent Fia arcát, gyönyörködött benne és boldog volt, hogy Isten őt választotta ki erre a szent feladatra. Fizikailag mi nem tekinthetünk Jézus arcára, mégis az Ároni áldás ezt kéri számunkra, hogy Isten ragyogtassa ránk arcát, és fordítsa felénk arcát az Úr. Hogyan valósulhat meg ez? Keressük az Istennel való találkozás lehetőségét a jubileumi búcsú kegyelmeiben. Legyen mindennapunk része az Istennek szentelt idő az imádságban. Találkozzunk
vele
a
szentáldozásban.
Keressük
Isten
arcának
visszatükröződését testvéreink arcában. Figyeljük meg a Kegyszobrot. Az alkotó mester kisimult vonásokat-, nyugodt, kedves tekintetet „varázsolt” a Szűzanya arcára. Tudta, hogy akinek szép a lelke, aki Istenre tekint, az valamit visszatükröz Istenből. Ez adjon erőt számunkra is az erőfeszítéshez, amikor elhatározzuk, hogy igyekszünk élni mindazzal a kegyelmi lehetőséggel, amellyel Isten
ajándékoz meg bennünket az előttünk álló esztendőben. Böjte Mihály Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe (Újév) C Szép és jó szokás, hogy jelesebb évfordulókon, vagy ünnepek alkalmával, mint karácsony, újév írásban, vagy szóban köszöntjük egymást. Áldásos Karácsonyt, Boldog új évet szoktunk kívánni. Ehhez csatlakozva az Egyház, most az új év első napján az ünnepi liturgiában, a Szentírás szavaival Isten áldását kéri ránk: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon. Ragyogtassa rád arcát, s legyen hozzád jóságos.” Eredetileg ez Áron főpapi áldása, amellyel a választott népet áldotta meg Isten parancsára. Assisi szent Ferenc is nagyon szerette ezt az áldást. Szívesen használta, hogy Isten kegyelmét kérje szerzetes testvéreire, pl. Leóra, akit különösen kedvelt. Ezért még egy sort toldott hozzá, egészen személyessé teszi azzal, hogy Leó testvér számára kívánja az áldás teljesülését: „áldjon meg téged az Úr Leó testvér.” Egy eltelt esztendő, sőt több évtized áll mögöttünk, amely nem csak megvalósításokban bővelkedik, hanem a kudarcot, a sikertelenséget is megtapasztaltuk. Azonban ilyenkor, egy új év kezdetén feléled bennünk a vágy, hogy sok mindent újra kezdjünk. Tervek születnek, vágyak fogalmazódnak meg, talán a törekvésünk is megújul. Éppen ezért fontos, hogy elsősorban Isten oltalma alá helyezzük magunkat, hozzátartozóinkat, azokat, akiket ránk bízott a gondviselés. Mennyire találóak, most az újév első napján az ároni áldás szavai: „Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget.” Itt az üdvösség gyűjtő fogalom. Testi és lelki épséget, egészséget jelent. Ugyanakkor az örök üdvösségről is szó van. A mai nap, ez a mostani szentmise jó alkalom arra, hogy szintén az első olvasmány szavaival élve „lehívjukmagunkra Isten nevét, és Ő megáld
bennünket.” Vallásos emberként Isten nevében kezdjük el ezt az évet. Ma Jézus nevét is ünnepeljük. „A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal.” Ugyanakkor az új év első napja Szűz Mária Isten anyaságának is az ünnepe. Méltán, mert Ő volt az első, aki hűséges hallgatója, és követője volt szent Fiának. Így példaként áll előttünk. A mai evangéliumban azt olvassuk, hogy Mária a szívébe véste a pásztorok szavait és gyakran elgondolkodott rajtuk. A Szűzanya tudta, hogy a csendben érlelődik tetté a szó, és csak Istennel együtt működve lesz nyilvánvalóvá a tőle kapott kegyelem. Ma a Szűzanya közbenjáró segítségével mi is vegyük fontolóra Isten ígéreteit, szavait és kérjük, hogy tartson meg az ő kegyelmében, fordítsa felénk arcát és adjon nekünk és hozzátartozóinknak üdvösséget. Böjte Mihály
