SZULEJMÁN ASSZONYA ÁGOSTON GÁBOR

SZULEJMÁN ASSZONYA ÁGOSTON GÁBOR

Az Oszmán Birodalomban hiába keressük az európai keresztény országok királynőihez és királynéihoz hasonló uralkodónőket. A szultán mellett a trónon ülő, idegen országok követeivel tárgyaló szultánfeleség elképzelhetetlen lett volna abban a birodalomban, ahol a nő jogilag mindig kiskorúnak számított. Tovább kor lá toz ta a női jo go kat a nem ke resz tény 4

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

társadalmak arisztokrata köreiben mindenütt virágzó poligámia és rabszolgaság, amely az egész Közel-Keleten szigorú elzártságra kárhoztatta e társadalmi réteg feleségeit és ágyasait. Ezt az elzártságot fejezi ki a hárem szó is, amely az iszlám világban a háznak az idegen fér fiak elől el zárt, női lak ré szét je len ti, s a „tiltott” jelentésű arab haram szóból alakult ki.

HURREM Ero ti ka és int ri ka a szultáni háremben

Bár a szul tá nok fe le sé gei jog ál lá suk és társadalmi helyzetük alapján aligha hasonlíthatók a királynékhoz, a birodalom életében játszott szerepüket tekintve már jóval több hasonlóság fedezhető fel közöttük. Sőt, bármennyire paradoxonnak tűnik, a padisahok feleségei esetenként sokkal nagyobb hatalomra tehettek szert, mint az európai országok

koronás asszonyai. E látszólag mozdulatlan társadalom esetenként szédítő karrierek színteréül szolgálhatott: rabnő ből szultáni ágyas, az uralkodót fiúgyermekkel megajándékozó ágyasból a szultánt is hatalmában tartó, milliók sorsa felett döntő feleség vagy a kiskorú szultán uralkodása alatt ténylegesen kormányzó anyaszultánnő válhatott. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

5

SZULTÁNI HÁZASSÁGOK Hurrem – miként majdani riválisa, Ibrahim pasa, nagyvezír is – a szultán kegyének és bizalmának köszönhette gyors felemelkedését és roppant befolyását. Uralkodása elején Szulejmán úgy vette feleségül Hurremet, és úgy emelte Ibrahimot a nagyvezíri székbe, hogy azzal minden akkor érvényes jogszokást és protokollt megsértett. A kortársak számára már a szultán házassága is szokatlannak tűnhetett. A 16. század elején már csak kevesen emlékezhettek arra, hogy a szultáni házasságok II. (Hódító) Mehmed szultán (1444–1446 és 1451–1481) uralkodásáig nemcsak megszokottak voltak, de a dinasztikus fri-

Az iszlám világban az uralkodók feleségeinek helyzete sajátos volt: az európai királynékhoz képest szigorú elzártságban éltek. De a hárem szédítő karrierek színhelye is lehetett: a rabnőből szultáni ágyas, a szultánt is hatalmában tartó feleség vagy ténylegesen kormányzó anyaszultánnő is válhatott. 6


gyek az oszmán terjeszkedési stratégia Hurrem fontos eszközének szultána, számítottak. akit Európában A korai szultá Roxalana, nok és szultáni herRossolana, cegek ugyanis gyaRosanne vagy korta vették feleséla Rosa néven gül a balkáni szláv ismertek államok és az anatóliai török fejedelemségek uralkodóinak lányait vagy nővéreit, miáltal ezek az uralkodók oszmán vazallussá váltak. A dinasztikus házasságok – amellett, hogy féken tartották a rivális keresztény és muszlim fejedelmeket – területet, szövetségest és vazallusi katonai segélyt eredmé nyeztek. Mindemellett e házasságok a nemzetközi kapcsolatokban is felbecsülhetetlen segítséget nyújthattak. Erre az egyik legjobb példa Hunyadi János törökellenes harcaival kapcsolatos. Az 1443–1444-es, kritikus esztendőkben, amikor Hunyadi seregei mélyen benyomultak az oszmánok balkáni területeire, és a Kónja központú karamán török fejedelem csapatai is támadásba lendültek oszmán szomszédaik ellen Kis-Ázsiában, II. Murád szultán (1421– 1444 és 1446–1451) Carica Mara nevű szerb feleségét és annak apját, Brankovics György szerb despotát használta fel a ma gyarokkal való béketárgyalások megkezdéséhez. A szultán 1444 januárjában egy ortodox szerzetesen keresz-

I

Szulejmán herceg számára. Figyelemre méltó, hogy Hurrem később, már mint Szulejmán felesége, mecsetet építtetett Konstantinápolyban, az Avret pazari („asszonypiac”) negyedben, azaz a női rabszolgapiac közelében.

I

S

zulejmán uralkodásának első felében két nagy hatalmú szultáni bizalmas játszott főszerepet az oszmán politikában: Ibrahim pasa, nagyvezír (hivatalban: 1523– 1536) és a szultán felesége, Hurrem szultána (?–1558), akit Európában Roxalana, Rossolana, Rosanne vagy la Rosa néven ismertek. Hurrem származásáról már életében sokféle híradás keringett: a korabeliek sienai, francia, délszláv, cserkesz, lengyel és orosz származást említenek. A legvalószínűbb verzió szerint Hurrem az akkor Lengyelországhoz tartozó Rogatinból (ma Rohatyn Ukrajnában) származott, és apja állítólag görög katolikus, más források szerint ortodox pap volt. A leány a keresztségben az Alekszandra nevet kapta. A régió sokat szenvedett a tatár rablóportyáktól, és valószínű, hogy Alekszandrát is egy ilyen tatár beütés során rabolták el, majd valamelyik oszmán rabszolgapiacra került, talán épp a konstantinápolyira. Itt választották ki a leányt az akkor még csak trónörökös

ADZSEMI OGLÁN • „idegen fiú”, janicsárújonc

AKCSE • oszmán ezüstpénz, Szulejmán idejében 50 akcse ért egy aranyforintot

BEGLERBÉG • „a bégek bégje”, a tartományok élén álló kormányzó

BEGLERBÉGSÉG • tartomány, másként vilájet vagy ejálet, a birodalom legnagyobb közigazgatási egysége

DEVSIRME • „összegyıjtés”, gyermekadó, a janicsárok és más udvari zsoldosok utánpótlására szolgált, Magyarországon nem szedték

DÍVÁN • tanács, a birodalmi tanács DÍVÁNHÁNE • a birodalmi tanács ülésterme, 1525-ben épült a Topkapi Palota második udvarában

DZSÁRIJE • rabszolganŒ, a szultáni hárem legalacsonyabb rangú, a napi teendŒket ellátó személyzete

DZSBEDZSI • fegyverkovács, az udvari zsoldosok egyik alakulata, a janicsárok fegyvereit javították és Œrizték

DZSEBELÜ • a tímáros szpáhik által kiállított vértes

EJÁLET beglerbégség FETVA • a muftinak nevezett jogtudósok által felkérésre adott, írásbeli jogi vélemény

HÁREM • „szent hely”, a háznak az idegen férfiak elŒl elzárt, nŒi lakrésze

HÁSZEKI SZULTÁNA • a hárem magasabb rangú rabszolganŒi, rangban a válide után következtek, az uralkodó nŒtestvéreit is megelŒzve. Hurrem napidíja 2000 akcse volt, Hurrem után csak 7001000 akcse

JANICSÁR • a török „jeni cseri”, azaz új sereg szóból, elit gyalogos katona, a legismertebb udvari zsoldos, napi zsoldja 5-7 akcse

KÁDI • bíró, a jogszolgáltatás mellett fontos szerepe volt a közigazgatásban és a hadseregellátásban is

KÁDIASZKER • hadbíró, a kádik felettese, a birodalmi tanács tagja, napidíja 500 akcse

8


I I

KISLEXIKON

tül tudatta a magyarokkal készségét a béketárgyalásokra, akit látszólag szerb felesége küldött édesapjához, a szultán apósához. Végül ez vezetett el az 1444. júniusi edirnei oszmán–magyar–szerb békéhez. Ezt a megegyezést a korábbi magyar történetírás szegedi béke néven ismerte, jóllehet Engel Pál kutatásaiból tudjuk, hogy az Oszmán Birodalom akkori fővárosában, Edirnében megkötött békét Ulászló király és Hunyadi János végül nem Szegeden, hanem Nagyváradon erősítette meg 1444. augusztus 15én. A béke szabad kezet adott az oszmánoknak, hogy megfékezzék a lázadó karamánokat, és ázsiai csapataikkal szabadon rendelkezhessenek. Így amikor a magyarok megszegték a békeszerződést, és 1444 őszén keresztes sereg lépte át az oszmán határt, II. Murád már harcra készen állt, s novemberben le is győzte a kereszteseket Várnánál. II. Mehmed Konstantinápoly elfoglalása (1453) és a Bizánci Birodalom bekebelezése után már rangon alulinak tartotta, hogy az oszmán ház uralkodói jelentéktelen kis balkáni és anatóliai királyságokkal és fejedelemségekkel kerüljenek dinasztikus kapcsolatba. Mehmed és utódai a gyermekadó révén szerzett gyökértelen és így csak a szultáni kegytől függő kulokra, azaz (rab)szolgákra építették hatalmukat. Ebből a körből Uralkodói kerültek ki a birodaesküvôi menet lom nagy hatalmú vea 16. században zírei, tartományi kormányzói és államfér-

fiai, akik szerájiskolai képzésüket követően egy jól szabályzott hivatali pályát bejárva érhettek csak el a csúcsra.

A HÁREM FELADATA Ahogyan a palotaiskola a birodalom majdani katonai és polgári elöljáróit képezte, úgy nevelte a hárem a dinasztia számára a lányokat, akik közül a legértékesebbek és legrátermettebbek ké sőbb pasák és vezírek háremébe és udvarába kerülve tovább erősítették a szálakat a katonai-politikai elit és a dinasztia között. Ugyanez volt a szerepe annak a gyakorlatnak, amelynek keretében a szultánok lányai, húgai és nővérei a legbefolyásosabb vezírek feleségei lettek. Így lett például 1524-ben Ibrahim pasa (nagyvezír 1523–36 között) Szulejmán testvérének, Hatidzsének vagy 1539-ben Rüsztem pasa (nagyvezír 1544–53 és 1555–61 között) Mihrimáhnak, Szulejmán és Hurrem lányának a férje. A hárem legfontosabb feladata az oszmán dinasztia fennmaradásának biztosítása, azaz fiú utódok nemzése és nevelése volt. A háremben nevelkedtek a kiskorú hercegek és hercegnők, de itt éltek az oszmán ház nőtagjai, a szultán rabszolganői és ágyasai is a mindenkori szultán édesanyjának, azaz a válide szultánának a felügyelete alatt, olyan szigorú szabályok szerint, hogy a lengyel Albertus Bobovius (alias Ali Ufki), aki a 17. század első felében szolgált a szultáni szerájban, egyenesen kolostorhoz hasonlította a háremet.

I I Mihrimáh, Szulejmán és Hurrem lánya

KISLEXIKON KIZLAR AGASZI • a szultáni háremben a háremhölgyekre felügyelŒ tisztviselŒ

MEVÁDZSIB • zsold, napidíj, járandóság, összege kifejezte a javadalmazott státuszát a bürokráciában vagy a háremben

MUFTI • a fetva adására jogosult muszlim jogtudós

NAGYVEZÍR • fŒminiszter, a birodalom legmagasabb rangú tisztviselŒje, a szultán helyettese

PÁDISAH • szultán, uralkodó SAH • a perzsa, szafavida uralkodók elnevezése

SEHZÁDE • szultánfi, herceg SEJHÜLISZLÁM • az isztambuli fŒmufti, nem volt a birodalmi tanács tagja, de jogértelmezései, fetvái fontosak voltak, napidíját Szulejmán 300 akcséról 500, majd 600 akcséra emelte

SZANDZSÁK • megyéhez hasonló, kisebb közigazgatási egység, több szandzsák alkotott egy beglerbégséget

SZANDZSÁKBÉG • a szandzsákok élén álló kormányzó, a szandzsák katonaságának parancsnoka

SZAFAVIDÁK • a Perzsiában 1501 és 1722 között uralkodó dinasztia

SZERDÁR • hadjáratokon az oszmán seregeket vezetŒ fŒvezér

SZILAHDÁR • az udvari zsoldos lovasok egyik alakulata, napi zsoldjuk 17 akcse

SZPÁHI • napi 20 akcse zsoldot húzó udvari lovas, de így hívták a tímáros szpáhikat is

TOP ARABADZSI • ágyúszekerész, zsoldja napi három akcse, az ágyúk szállításában és a szekérvár felállításánál segédkezett

TOPCSI • ágyútüzér, zsoldja napi négy akcse

VÁLIDE SZULTÁNA • a szultán édesanyja, a hárem legrangosabb személye, napidíja a 16. század második felében 2000-3000 akcse

VILÁJET • ugyanaz, mint a beglerbégség


9

A RABNŐK

II

A rabnŒk vásárlás vagy ajándékozás útján kerültek a szerájba. Azok, akik szépségükkel vagy szellemi képességeikkel kitıntek, gondos nevelésben és oktatásban részesültek. Ahogyan a kiválasztott fiúkat a palotaiskolában képezték, úgy nevelték a tehetséges lányokat is a háremben. ElŒször a török és az arab nyelvvel, az iszlám vallással és etikettel ismerkedtek meg, s megtanultak írni és olvasni. A zene iránt fogékony rabnŒket megtanították török és arab hangszereken játszani, énekelni és táncolni. Mindezeken kívül varrtak, hímeztek és kötöttek is. Kezük nyomát ma is számos ruhán és használati tárgyon láthatjuk a Topkapi Szeráj múzeumában. A rabnŒket a háremagák felügyelete alatt fekete eunuchok Œrizték, gondosan elrejtve Œket az illetéktelen férfiszemek elŒl. A háremagák elöljárója a

Fekete eunuch

10


dárüsz-szaáde agaszi, a „boldogság házának agája” volt, aki 1594 után rendszerint a fekete agák közül került ki, s akit a köznyelv csak kizlar agaszinak, azaz a „lányok agájának” nevezett. A szigorú elzártságra jellemzŒ, hogy még az orvosok sem láthatták a lefátyolozott lányokat. Amikor Szulejmán leánya, Mihrimáh megbetegedett, egy fogoly spanyol orvost hívattak hozzá. A doktornak nem kis fáradságába került, amíg Rüsztem pasát meggyŒzte, hogy a diagnózis érdekében meg

kell vizsgálnia a beteg pulzusát. Bár a fátyol alól kidugott csuklón kívül az orvos nem láthatott egyebet, amikor Mihrimáh másik kezét is meg akarta fogni, Rüsztem pasa nyomban közbelépett, és eltávolította a lány szobájából. A velencei követ tolmácsa pedig az életével fizetett azért, mert házából távcsövön át gyönyörködött a gyaur szemek elŒl elrejtett lányok szépségében. IdŒnként az is megesett, hogy épp a háremagák folytattak titkos viszonyt az Œrizetükre bízott leányokkal, jóllehet – amint azt Mikes Kelemen megjegyezte – „ezek teljességgel meg vannak herélve”. Amikor a beteges II. Szulejmán (1687–1691) idejének nagy részét az edirnei szerájban töltötte, a háremagáknak bŒven nyílt alkalmuk hárembeli kalandokra. Ahmed trónörökös az ágyasaitól szerzett tudomást errŒl, s amikor trónra jutott, megtiltotta az agáknak, hogy sötétedés után a hárembe lépjenek.

Hurrem vagy Szulejmán uralkodásának első évében került a szultán háremébe (talán a trónra lépés alkalmával mint ajándék), vagy valamivel korábban, amikor Szulejmán még mint trónörökös Maniszában volt szandzsákbég. A birodalomban ugyanis szokás volt, hogy a szultánfik nagykorúságuk elérése után elhagyták a konstantinápolyi szultáni háremet, s anyjuk, nevelőjük és egy kisebb udvartartás kíséretében a számukra kijelölt hercegi szandzsák székhelyére költöztek. Itt mint a szandzsák kormányzói és katonai erejének parancsnokai megkezdték az uralkodásra való felkészülést. Az ifjú Szulejmánnak még szandzsákbégként több fiúgyermeke született ágyasaitól, de 1521-re már csak az 1515-ben született Musztafa maradt életben, akinek anyja, Gülbahár (másik nevén Mahidevrán) így mint haszeki

A SZULTÁN FELESÉGE Hurrem nemcsak elhódította Szulejmán szívét, de mivel 1521-ben fiúgyermekkel, Mehmeddel ajándékozta meg a szultánt, ő is haszeki rangra emelkedett. 1522-ben megszületett Mihrimáh nevű lányuk, 1523-ban Abdullah nevű fiuk, 1524-ben pedig a későbbi II. Szelim szultán. Hurrem még két további fiúgyermeket szült Szulejmánnak: 1526-ban Bajezidot, 1530-ban pedig a Szulejmán által különösen kedvelt, púpos Dzsihángirt. Egyesek feltételezték, hogy Szulejmán talán Mehmed születését követően vette feleségül Hurremet. Más kutatók úgy vélik, hogy erre csak 1534-ben vagy va-

lamivel korábban került sor, de a házasság pontos idejét máig nem sikerült megállapítani. A török krónikákban a házasságra csak rövid utalások találhatók, szemben az európai forrásokkal, ame lyek több tör té ne tet is em lí te nek. Köztük a legismertebb a Busbecq Habsburg-követ által feljegyzett változat, amely szerint Hurrem Mehmed sehzáde (szultánfi) születése után el akarta hagyni a háremet. Szulejmán azonban nem akarta elengedni hőn szeretett ágyasát, aki a helyzetet kihasználva közölte a szultánnal, hogy csak akkor marad, ha törvényes felesége lehet az uralko dónak. A történet szerint a szultán ezt követően vette feleségül Hurremet. Hurrem nem annyira szépségével, mint vidám, vonzó és csábító lényével nyerte meg Szulejmánt. A kortársak azt is feljegyezték, hogy jól értette a

férfiak természetét, roppantul eszes, ravasz, nagyraváTopkapi Palota gyó, fél té keny és fe cse gő volt. Cél ja eléré se érde kében mindenre képes volt, de ezt nem nyíltan, hanem kiváló politikai érzékkel a háttérből, mások felhasználásával igyekezett elérni. Személyiségével sokakat magához láncolt. Musztafa, Mehmed és Szelim szultánfik 1530-ban tartott körülmetélési ünnepsége után a ha gyományoknak megfelelően Musztafa és Gülbahar elhagyta a konstantinápolyi háremet, és a Musztafa számára kijelölt maniszai szandzsákba költöztek. Ezzel Hurremnek sikerült a szultán mellől eltávolítania legfőbb riválisát, akivel rivalizálása – a velencei követ egyik jelentése szerint – már korábban is tettlegességig fajult. A török történeti irodalomban máig tartja ma gát az a csak ha gyo -

II

Szulejmán anyja után a második legrangosabb helyet foglalhatta el az uralkodó háremében.


11

AZ ÁGYASOK Azoknak a rabnŒknek a száma, akik a szultáni hercegeknek vagy magának a padisahnak a személyes szolgálatában állottak, csak néhány tucatra tehetŒ. A nyugati írók színes leírásokban számolnak be arról, hogyan választottak a szultánok maguknak ágyasokat. Ottaviano Bon – a Velencei Köztársaság követeként – 1606 és 1609 között tartózkodott Isztambulban. Ã hagyta ránk az egyik legkorábbi leírást a szerájról és a hárem életérŒl, s a késŒbbi szerzŒk jobbára Œt ismételgették. Több történetét és leírását

12


átvette II. Károly angol király követe, Sir Paul Ricaut is, s az Œ munkájának egy francia változatából merített a mi Mikes Kelemenünk. Mikes így számolt be a leányválasztásról Törökországi leveleiben: „AmidŒn a császár közülük akar választani, [a lányokat] sorba állítják, amelyik megtetszik, annak veti a keszkenŒjét, és azt pompával viszik a császárhoz.” Bár a keszkenŒtörténet azóta a filmekbe is bekerült, ez is – amiként a hárem életérŒl rŒ szóló sikamlós történetek zöme – a mesék világába tartozik. Lady Montagu, aki isztambuli követnek kinevezett férjével 1717–1718 között a birodalom fŒvárosában élt, s több elŒkelŒ török asszonnyal is ismeretséget kötött, bepillantást nyert a háremek titokzatos világába. II. Musztafa (1695–1703) feleségére, Hafiszére hivatkozva határozottan tagadja a keszkenŒ n történetet. Hafisze elmondása szerint az uralkodó a háremagák elöljárójával, a kizlar agával hívatta a kiválasztott leányt, akit társai megfürdettek, testét illatos kölnivízzel permetezték be, majd az alkalomhoz illŒ, könnyı könny ruhát adtak rá. A kiválasztott ágyas részére a háremben külön kis szobát jelöltek ki, s szolgálatára rabnŒ n ket adtak. Amikor a padisah ráunt ágyasára, megfelelŒ rangú személyhez nŒül n adhatta. Ilyenkor a szultán gondoskodott a hozományról, s a kiházasított gyakorta házat is kapott. Ha azonban valamely ágyasa fiúgyermekkel ajándékozta meg az uralkodót, az a kadin efendik, azaz a szultánfeleségek közé emelkedett, s gyermekei és a törvényes feleség gyermekei között jogi szempontból nem volt semmiféle különbség.

mányra támaszko dó történet, hogy Gülbahar haszekit Szulejmán azután száműzte Maniszába, hogy az egy veszekedés alkalmával megverte Hurremet. Mások Gülbahar távozását még későbbre, 1534-re teszik. Ebben az évben halt meg ugyanis Szulejmán anyja, Hafsza válide szultána. 1534-re tehát Hurrem a szultáni hárem legerősebb asszonya lett. Egyes kutatók úgy vélték, Hurrem és Szulejmán házasságára is csak a válide szultána halála után került sor. 1536-ban pedig, amikor Szulejmán kivégeztette Ibrahim pasa, nagyvezírt, Hurrem megszabadult a szultán egyik legbensőségesebb bizalmasától és politikai tanácsadójától. Talán nem alapta-

INTRIKA A SZERÁJBAN Hurrem tovább növelte befolyását, amikor 1541-ben a Régi Szerájból – amelyet még II. Mehmed építtetett a város elfoglalását követően ott, ahol ma az isztambuli egyetem főépülete áll – beköltözött az Új Szerájba, ismertebb nevén a Topkapi Palotába. Ezt is II. Mehmed szultán építtette 1465 és 1478 között, majd utódai számos újabb épülettel gazdagították. A Topkapi Palotában volt a szultán lakosztálya, itt ülésezett a birodalom legfőbb politikai döntéshozó szerve, a birodalmi tanács vagy díván, és itt fogadta a szultán a külföldi követeket is. 1541-ben

tűzvész pusztított a Régi Szerájban, s ezt az alkalmat raVásárló gadta meg Hurrem a költöháremhölgyek zésre. A régebbi török történetírás Hurremnek a Topkapi Szerájba költözésétől számolta a „nők szultanátusát”, azaz a szultáni feleségeknek és válidéknek az udvari frakcióharcokban és a birodalom politikájában játszott roppant szerepét, amely 1651-ig, IV. Murád szultán anyjának haláláig tartott. Hurrem mindent megtett azért, hogy saját fiai számára biztosítsa a trónt Musztafa sehzádéval szemben, hisz az oszmán trónöröklés szabályai szerint fiaira (s talán magára Hurremre is) a biztos halál várt volna, ha a

II

lanul vélték a kortársak, hogy Ibrahim halálához Hurremnek is köze volt, de az is lehet, hogy ezek a vádak az oszmán elit egyes köreiben ekkorra már eléggé felerő sö dött Hurrem-ellenes hangulatot tükrözik. Az azonban köztudott volt, hogy Ibrahim pasa, nagyvezír és felesége, Hatidzse (Szulejmán szultán húga), Musztafa sehzédét tartotta a trón várományosának a fiú rátermettsége, képzettsége és uralkodói tulajdonságai miatt. Ibrahim pasa és felesége azután is kapcsolatban állt a szultánfival és anyjával, miután Musztafát Szulejmán Mani szába küldte. Ibrahim nagyvezír véleményét sokan osztották, köztük a janicsárok is.


13

I I IV. Mehmed elsŒ asszonya, Gülnús

AZ EL SŐ ASSZONY

terveit. Ezt követően azon volt, hogy veje, az 1544-ben nagyvezírré kinevezett Rüsztem pasa támogatásával megszabaduljon Gülbahar és Szulejmán fiától, Musztafától. Rüsztem még arra is képes volt, hogy Musztafa nevében hamisított levelet küldjön a perzsa sahnak, hogy az

zött, miután az akkori szultán, a Timur Lenk által legyőzött és fogságba hurcolt I. Bajezid fiai egy évtizeden át harcoltak egymás ellen a hatalomért. 1541-ben, amikor Szulejmán a Magyarország elleni hadjárat előkészületeivel volt elfoglalva, Hurrem elérte, hogy Szulejmán Maniszából áthelyeztesse Musztafa herceget a távolabbi Amaszjába. A maniszai szandzsákot egy évvel később Hurrem elsőszülött fia, Mehmed kapta. A sehzáde azonban a következő évben, 22 éves korában váratlanul meghalt, így Hurremnek módosítania kellett

oszmánok gyűlölt síita riválisával való összejátszással váGyermekszülés dolhassa meg Musztafát Szua háremben lejmán előtt. Amikor 1553-ban a háború ismét kiújult a szafavidákkal, az oszmán hadakat vezető nagyvezír Akszarajból azzal a hírrel küldött gyorsfutárt a Konstantinápolyban maradt Szulejmánhoz, hogy a janicsárok lázonganak a szultán távolléte miatt, és az idős uralkodó helyett a kiváló katona hírében álló Musztafát akarják uralkodójuknak. Szulejmán azonnal a sereghez sietett,

II

A szultán feleségeit kadin efendinek hívták. Közülük a legrangosabb az elsŒ asszony, a baskadin volt. Lakosztálya díszesebb, szolgálóinak száma nagyobb volt, mint a többi feleségé. Megvolt még az a kiváltsága is, hogy a péntek éjszakákat a szultán vele töltötte. A péntek a muszlimok kitüntetett napja volt, ekkor nemcsak a szultánnak, de minden török férfinak a törvényes feleségével kellett hálnia. A korai korszakban a szultán feleségei igen szabadok voltak. Az örökösödési rend megváltozásával – mikor a szultáni hercegeket az új padisah trónra léptekor a korábbi gyakorlattal ellentétben életben hagyták – azonban gyermekeikkel együtt Œket is palotafogságra ítélték. EttŒl csak akkor menekültek meg, ha fiuk trónra lépett. Ekkor mint válide szultánák, azaz anyaszultánnŒk a hárem legrangosabb személyévé léptek elŒ.

trónt Musztafa szerzi meg. Az új szultánok trónra léptük után ugyanis a II. Mehmed alatt meghonosított törvény értelmében kivégeztették testvéreiket és azok fiait. Így próbálták elkerülni a testvérharcot, amely majdnem romba döntötte a birodalmat 1402 és 1413 kö-

A feleségek között – kivált I. Szulejmán idejétŒl – egyre gyakoribb lett a rivalizálás. A legismertebb Hurrem és Mahidevrán küzdelme. Még ennél is élesebb volt azonban IV. Mehmed (1648– 1687) elsŒ asszonyának, Gülnúsnak és Gülbejaz nevı ágyasának harca. Gülnús nem tudta túltenni magát azon, hogy a szultán egy ágyas szerelméért egyre gyakrabban mellŒzte. Egy alkalommal, amikor Gülbejaz egy szikla tetejérŒl gyönyörködött a tenger szépségében, az elsŒ feleség mögéje lopódzott, s a mélybe lökte gyılölt riválisát.

I I

Szulejmán Hurremnek adott jegyajándékát tanúsító okirat


15

I I

és odarendelte Musztafa Szultánherceget is, hogy együtt vefeleség és zessék a hadakat a szafaviszolgája dák ellen. Amikor azonban a gyanútlan Musztafa megérkezett és a szultáni sátorban apjánál akart tisztelegni, Szulejmán helyett hóhérok várták. Az ártatlan Musztafa kivégzése a seregben zúgolódáshoz vezetett, amelynek csillapítása érdekében a szultán menesztette hivatalából vejét, Rüsztem pasát, és helyette a Musztafa herceggel szimpatizáló Kara Ahmed pasát tette meg nagyvezírré. Néhány héttel később Szulejmán hóhérai végeztek Musztafa kiskorú fiával, Mehmeddel is. A kivégzések Dzsihángirt, Szulejmán és Hurrem legkisebb fiát annyira megviselték, hogy hamarosan meghalt. Szulejmán így két fiát is elveszítette. Rüsztem pasa azonban hamarosan visszatért a hatalomba, miután 1555ben utódát Szulejmán kivégeztette. Ezt követően Hurrem és Rüsztem legfőbb gondja az volt, hogy Hurrem kedvenc fia, a fiatalabb Bajezid sehzáde számára biztosítsák a trónt, az idősebb, de uralkodásra kevésbé alkalmas Szelimmel szemben. Hurrem azonban már nem érte meg fiai harcát a trónért, 1558-ban meghalt. A támasz nélkül maradt Bajezid 1559-ben fellázadt apja ellen, miután Szulejmán a nyugat-anatóliai Kütahjából a jóval távolabbi Amaszjába helyezte őt át szandzsákbégnek. Az áthelyezés feletti aggodalom nem

A Z A S S Z O N Y O K S Z U L TÁ N S Á G A Azt a majd egy évszázadnyi korszakot, amelyben az uralkodó feleségeinek és ágyasainak rivalizálása s az anyaszultánnŒk és szultánfeleségek köré cso portosult udvari pártok hatalomért folytatott harca már a birodalmi kül- és belpolitikában is meg ha tá ro zó sze re pet ját szott, a török történetírás az asszonyok szultánságaként tartja számon. Miután Hurrem legyŒzte Mahidevránt, Szulejmán elsŒ felesége lett. Hatalmába kerítve az uralkodót majd kerek negyedszázadig játszott szerepet az

16


oszmán történelemben. Fiai utódlását egyengetŒ ambícióinak estek áldozatul Ibrahim pasa és Kara Ahmed pasa nagyvezírek, s Œ állt Musztafa trónörökös megöletésének hátterében is. Hurrem intrikáihoz hı segítŒtársra lelt leányában, Mihrimáhban és vejében, Rüsztem pasa, nagyvezírben. Halála (1558) után Œk és unokája, Ajse Hümásah léptek a helyére. Még nagyobb hatalomra jutottak az anyaszultánnŒk és a köréjük csoportosult udvari pártok tagjai a 17. század elsŒ felében. Az anyaszultánnŒk közül a

legismertebb IV. Murád (1623– 1640) és Ibrahim szultán (1640– 1648) anyja, Köszem. IV. Murád gyermekkorában egymást érték a politikai gyilkosságok, lázadások, s a megvesztegetés is mindennapossá vált, amiben nem kis szerepe volt Köszemnek. Amikor IV. Murád 21 éves lett, anyját eltávolította a kormányzásból, és hozzálátott a szétzilált birodalom rendbehozatalához. Úgy tınt, az asszonyok uralmának leáldozott. A szultán korai halála azonban ismét megnyitotta az utat anyja ambíciói elŒtt.

Eleinte úgy tetszett, hogy Köszemnek nem lesz nehéz dolga a 25 évig palotafogságban tartott s az állandó létbizonytalanság miatt igencsak megviselt idegekkel trónra került Ibrahimmal. (Testvérei közül egyet II. Oszmán, hármat pedig IV. Murád öletett meg.) A szebbik nemet igen kedvelŒ Ibrahimot azonban asszonyai anyja ellen hangolták, akit el is távolított a Topkapi Szerájból. A legjövedelmezŒbb hászbirtokokat kedvenc asszonyainak adta, s kérésüknek engedve számos magas hivatalt bízott arra alkalmatlan

ELLENSÉGEK KÖZÖTT Hurrem nemcsak fiai utódlásáért küzdött. Szulejmánnak hű társa és bizalmasa volt élete végéig. Még akkor is kapcsolatban állt a szultánnal levelei, hírnökök és meghitt bizalmasai segítségével, amikor az tizenhárom hadjárata valamelyikét vezetve hónapokig

kegyencekre. Az elŒrejutásnak immár egyetlen feltétele az asszonyok támogatásának elnyerése volt. Ibrahim lemondatásával, majd röviddel utána megöletésével és hétesztendŒs fiának, IV. Mehmednek (1648–1687) a trónra ültetésével Köszem ismét kísérletet tett pozíciói visszaszerzésére. Menye, Turhán anyaszultánnŒ tapasztalatlanságára hivatkozva felrúgta az addigi szokásokat, és továbbra is a Topkapi Szerájban maradt. A janicsárokra támaszkodva sikerült visszanyernie régi hatalmát, és valóságos szultánként kormányzott. Köszem azonban méltó ellenfélre talált Turhánban, aki a háremagák

m ur r e

b osz or ká n y” , H o rosz

Az „

volt alaptalan, hiszen minél közelebb élt valaki a birodalom fővárosához, annál nagyobb volt az esélye a trónra: hamarabb értesült a szultán haláláról, így testvéreit megelőzve érkezhetett a fővárosba, tehette rá kezét a kincstárra, és szerezhette meg a politikai elit és az ekkorra már szultáncsinálóvá előlépett janicsárok támogatását. Rüsztem pasa ugyan még hivatalban volt ekkor, mégsem tudta megvédeni Bajezidot, aki fivére, Szelim ellen vonult frissen toborzott katonáival. Szulejmán a lázadó Bajeziddal szemben Szelim sehzáde mellé állt, aki Szokollu Mehmed pasa segítségével le is győzte lázadó öccsét. Hiába menekült Bajezid az oszmánok keleti riválisához és ellenségéhez, a perzsa sahhoz, Szulejmán a Tahmaszp sahhal kötött politikai egyezség – és félmillió aranyforint – fejében engedélyt kapott arra, hogy hóhérai 1562ben perzsa földön végezhessenek a lázadó Bajezid herceggel.

vagy évekig távol volt a fővárostól. Az 1554. évi perzsa hadjárat idején is levélben tájékoztatta Szulejmánt az isztambuli közhangulatról, figyelmeztetve az uralkodót, hogy a hadjárat kudarca a fővárosban elégedetlenséghez és zúgolódáshoz vezethet. Sajnos eddig „sem az eretneket [azaz a Szafavida sahot, akit síita vallása miatt a szunnita oszmánok eretneknek, még a gyauroknál is hitványabbnak és veszélyesebbnek tartottak], sem feleségét nem sikerült kézre keríteni […]. Ha maholnap

[a frontról] hírnök érkezne azzal a hírrel, hogy sem itt, sem ott nincsenek eredmények, senki sem lesz itt boldog, szultánom” – figyelmeztette Szulejmánt Hurrem. A feleségek elrablása és az uralko dói hárem megbecstelenítése mind a török, mind pedig a perzsa kultúrában nagyon sértő tett volt. Így lehetett ugyanis a legnagyobb szégyent mérni az ellenfélre, bizonyítani annak gyengeségét. Isztambulban még sokan emlékezhettek arra, hogy Szulejmán apja, I. Szelim szultán a csaldiráni csata után, 1514-ben hogyan alázta meg síita ellenfelét, Iszmail sahot felesége elfogásával. Szelim tovább tetézte a sértést azzal, hogy az elrabolt nőt nem a saját háremébe fogadta, hanem egyik főemberének adományozta. Hurremnek érthetően sok ellensége volt. A kivégzett Musztafa sehzáde amaszjai udvarában élt az a Nijázi nevű költőnő, aki később vitriolos gyászkölteményben átkozta el az „orosz boszorkányt” (Urusz dzsaduszi), azaz Hurremet. Sokan osztották Nijázi véleményét, hogy Hurrem megbabonázta a szultánt, akinek minden vitatható döntése mögött az orosz boszorkány mesterkedéseit sejtették. Busbecq is varázslattal vádolta Hurremet, ám Navagero velencei követ közelebb járhatott az igazsághoz, amikor azt írta, hogy Hurrem „igen jól ismerte a szultán természetét”.

A N A G Y É T VÁ G Y Ú S Z U LTÁ N Szulejmán utódai életük jelentŒs részét a szerájban töltötték ágyasaikkal, a bornak és a szórakozásnak hódolva. Kivált III. Murád (1574– 1595) kedvelte az asszonyokat. Ha hihetünk a török kútfŒknek, számtalan feleségétŒl és ágyasától 112 gyermeke

született, s halálakor 19 asszonya volt állapotos. Név szerint ismert gyermekeinek száma is meghaladja a harmincat. Uralkodása alatt – ffŒként Szokollu Mehmed pasa halála (1579) után – anyja szerzett nagy befolyást az állam ügyeinek irányításában.

támogatásával próbálta fia – és saját – hatalmi pozíciót megszilárdítani. A nagyanya és az anya pártja között intrikák sora kezdŒdött. Köszem végül unokája és menye megmérgezésével akarta lezárni a pártharcokat. Turhán azonban idejében megneszelte Köszem tervét, és 1651. szeptember elején megölette anyósát. Az elhúzódó krétai háború, a szétzilált gazdaság és hadsereg erŒskezı, hozzáértŒ nagyvezírt követelt. Turhán válide szultána ezt az embert találta meg 1656-ban az akkor már közel nyolcvan éves Köprülü Mehmedben. A Köprülük nagyvezírségével pedig véget ért az asszonyok szultánsága.


17

SZULEJMÁN ASSZONYA ÁGOSTON GÁBOR

Recommend Documents