SZOCIÁLPOLITIKA ÉS ÉRDEKVÉDELEM A nyugdíjrendszer reformja Spanyolországban Mint az EU szinte mindegyik országában, Spanyolországban is súlyos problémákat okoz a társadalom öregedése a nyugdíjrendszer finanszírozásával kapcsolatban, és ebben az országban is a nyugdíjrendszerek reformjával próbálják kezelni a válságot. Az alábbi cikk a reform részleteit ismerteti.
Az előzmények A spanyol nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszer, elsősorban a demográfiai változások következtében, már hosszabb ideje a kormány és a társadalmi partnerek közötti vita tárgya. Európa túlnyomó részéhez hasonlóan a spanyol lakosság is öregszik, ami fenyegeti az állami és a közös finanszírozású nyugdíjrendszerek működését. A spanyol nyugdíjrendszer állami adózásból finanszírozott egységes nyugdíjrendszerből és a munkaadók, valamint a munkavállalók által közösen, kötelezően finanszírozott hozzájárulásból áll. Állami nyugdíjban részesül az a 65 éves dolgozó, aki legalább 15 évig hozzájárulást fizetett a társadalombiztosítási rendszerbe. 35 évnyi hozzájárulás után a dolgozó teljes nyugdíjban részesül, amely egy számítási képlet alapján meghatározott, a korábbi kereset 100%-ának megfelelő összeg – egy kereseti plafon figyelembevételével. 15 és 35 év közötti ideig tartó folyamatos hozzájárulás esetében a korábbi kereset egy bizonyos aránya jár. Ezen az állami ellátási rendszeren kívül néhány önkéntes nyugdíjpénztár is működik. A spanyol állam jelenleg a nemzeti jövedelem (GDP) 9,98%-át fordítja nyugdíjakra. Az egyes európai országokban ez az arány széles határok között változik: Ausztriában 14,5%, Írországban 4,6% (az Európai Bizottság adatai szerint). Spanyolországéhoz hasonló a nyugdíjra fordított kiadások szintje Portugáliában, (9,8%) és Dániában (10,3%). Az elmúlt hét év reformjának alapja az ún. Toledói Paktum, amelyet a kormány és a szakszervezetek 1994ben írtak alá. Ez a paktum összesen 15, az állami társadalombiztosítási rendszer ésszerűsítésére vonatkozó ajánlást tartalmazott. 1996. október 9-én a kormány a CCOO szakszervezeti szövetség és az UGT szakszervezet egyezményt kötött az állami társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek finanszírozásáról, valamint struktúrájáról. A munkaadók CEOE szervezete megtagadta az egyezmény aláírását. Az 1996-os egyezmény olyan témákra koncentrált, mint a társadalombiztosítási hozzájárulások
növelése, az állami nyugdíjhoz szükséges hozzájárulás fizetési idejének nyolcról 15 évre való növelése és a korai nyugdíjba vonulástól visszatartó intézkedések. A vonatkozó törvény 1997. július 15-én lépett hatályba. A tervek szerint az 1996-os egyezmény összesen négy évig maradt érvényben, így 2000-ben fokozódott a nyomás a szociális partnerekre egy olyan újabb paktum megkötése érdekében, amely az 1996-os egyezmény eredményeire épül.
A 2001. évi egyezmény megkötése A spanyol nyugdíjrendszert több szempontból átfogalmazó, új egyezményt 2001. március 30-án és április 9-én formálisan is aláírta a kormány, a CCOO szakszervezeti szövetség, a CEOE munkaadói szövetség és a kisvállalatokat képviselő CEPYME. A kilenchavi tárgyalás eredményeként megszületett egyezmény képezi az elkövetkező hónapokban várható új törvény alapját.
Rugalmas nyugdíjkorhatár Az egyezmény középpontjában a rugalmas nyugdíjba vonulás áll. A pártok állítása szerint a nyugdíjba vonulásnál nagyobb rugalmasságra van szükség, annak biztosításához, hogy a „polgárok megőrizzék aktív társadalmi jelenlétüket”. A kormány bátorítani szeretné az embereket, hogy a 65 éves hivatalos állami nyugdíjba vonulási életkor betöltése után is tovább dolgozzanak, ezzel csökkentve a nyugdíjrendszerre nehezedő pénzügyi nyomást. Ily módon, bár fennmarad a hivatalos 65 éves nyugdíjkorhatár, a kormány olyan törvényt kíván bevezetni, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy 65 éves koruk után tovább dolgozzanak és nyugdíjukat munkavállalással kombinálják. Azok a 65 évnél idősebbek, akik legalább 35 évig hozzájárultak a társadalombiztosítási alaphoz, és akik tovább dolgoznak, nem kell, hogy jövedelmükből társadalombiztosítási hozzájárulást fizessenek. Azok az 55 évnél idősebb dolgozók, akik legalább öt évig szolgáltak munkaadójuknál, csökkentett társadalombiztosítási hozzájárulást fizetnek. A csökkentés mértéke az életkorral nő. 60 éves korban eléri az 50%-ot, 65 éves korban a 100%-ot. A tervek szerint ez az intézkedés 2002. január 1-jén lép életbe. A korai visszavonulástól való visszatartás és az 1996. évi reform folytatása érekében a dolgozók csak akkor lesznek képesek 61 éves korban visszavonulni, ha több mint 30 évig fizették a hozzájárulást a társadalombiztosítási alapba és hat hónapig munkanélküliek voltak. A korai visszavonulás esetében (65 éves kor előtt), a kapott nyugdíj, ha 30 évig fizették a hozzájárulást, a korai visszavonulás minden éve után 8%-kal
csökken, és 7%-kal, ha 40 évig fizettek. Az új megállapodás a hozzájárulási évek számának függvényében az alábbi skálát vezeti be: − 8%-os évi csökkentés azok számára, akik 30 évig vagy rövidebb ideig fizettek hozzájárulást (mint korábban is); − 7,5%-os évi csökkentés azok számára, akik 31–34 évig fizették a hozzájárulást; − 7%-os évi csökkentés azok számára, akik 35–37 évig fizették a hozzájárulást; − 6,5%-os évi csökkentés azok számára, akik 38–39 évig fizették a hozzájárulást; − 6%-os csökkentés azok számára, akik legalább 40 évig fizették a hozzájárulást. Jobban járnak tehát azok, akik 60 és 65 év között vonulnak nyugdíjba. A cél az, hogy a dolgozók a 60 éves korban való visszavonulás helyett néhány évig még tovább dolgozzanak (1. táblázat). 1. táblázat A nyugdíj csökkenése korai nyugdíjba vonulás esetén jelenleg és az új egyezmény szerint Életkor nyugdíjba vonuláskor 61 éves
A hozzájárul ás-fizetés éveinek száma
62 éves
63 éves
64 éves
jelenlegi csökkenés jelenlegi csökkenés jelenlegi csökkenés jelenlegi csökkenés csökkenés az új csökkenés az új csökkenés az új csökkenés az új egyezmény egyezmény egyezmény egyezmény szerint szerint szerint szerint
30
32%
32%
24%
24%
16%
16%
8%
8%
31–34
32%
30%
24%
22,5%
16%
15%
8%
7,5%
35–37
32%
28%
24%
21%
16%
14%
8%
7%
38–39
32%
26%
24%
19,5%
16%
13%
8%
6,5%
40
28%
24%
21%
18%
14%
12%
7%
6%
Továbbá, akik munkaköri baleset vagy betegség következtében munkaképtelenné váltak és legalább 65 évesek, az állami nyugdíjon kívül kérhetik a rokkantsági nyugdíjat is.
A nyugdíj számítása Ez volt a legtöbb vitára okot adó téma. Az új egyezmény nem változtatja meg a nyugdíjszámítás módszerét, de módosítja a számításhoz figyelembe vett jövedelmek referenciaperiódusát. Jelenleg a nyugdíjat a megelőző 12 év jövedelme alapján számítják. Ez a referencia-időszak évente egy évvel hosszabb lesz, és ily módon a periódus hossza eléri a 15 évet, 2003-tól a rendszert úgy módosítják, hogy a nyugdíjas teljes munkában eltöltött éveinek számát veszik figyelembe.
Nők és idősebb dolgozók ösztönzése Az egyezményben részt vevők szerint a nők és az idősebb dolgozók felvétele, valamint további foglalkoztatása érdekében több ösztönző hatást kell érvényesíteni. Így például az anyasági szabadságról visszatérő nőt alkalmazó munkaadó egy évig nem köteles az asszony után társadalombiztosítási hozzájárulást fizetni. 50 évnél idősebb dolgozók esetében a képzési és átképzési időszakok alatt a munkaadó csökkentett társadalombiztosítási hozzájárulást fizet. Ez remélhetőleg sokakat visszatart a korai nyugdíjba vonulástól.
A hátra maradt családtagok nyugdíja A hátra maradt családtagok nyugdíját a jelenlegi 45%-ról 52%-ra emelik, de ha ez a nyugdíj a család fő jövedelmi forrása, ez a korábbi nyugdíj 70%-a lesz. Az elhalálozott dolgozó gyermekei 22 éves korukig, az árvák pedig, amennyiben nem dolgoznak, vagy fizetésük nem éri el az országos bérprémium 75%-át, 24 éves korukig megkapják a nyugdíjat. Juan Carlos Aparicio munkaügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány mintegy 100 000 millió pezetás alapot hoz létre ennek a juttatásnak a finanszírozására.
A nyugdíjrendszerek konvergenciája A Toledói Paktum és az 1996-os szociális megállapodás kötelezettséget tartalmaz arra, hogy a különleges társadalombiztosítási rendszereket beolvasztja az alapvető általános rendszerbe. Az általános rendszertől független legnagyobb ilyen rendszer a magánvállalkozóké. Az új egyezmény értelmében ezek a magánvállalkozók 55 éves koruktól kezdve állandó rokkantsági nyugdíjban részesülnek, ha munkaképtelenségük miatt nem dolgoznak. Ez azokra
is vonatkozik, akik a mezőgazdasági, bányászati és tengerészeti jellegű tevékenységet folytatók különleges biztosítási rendszereihez tartoznak. A Toledói Paktumban vállalt elkötelezettségnek megfelelően a különböző rendszerek működését leegyszerűsítik és esetenként összevonják.
Tartalékalap A munkaerő-állomány csökkenése következtében fellépő befizetési hiányok pótlása érdekében az egyezmény tervbe veszi egy nyugdíjtartalékalap létesítését a társadalombiztosítási alap feleslegének felhasználásával. Ez a tartalékalap 2004-ig minimum 800 milliárd, maximum 1000 milliárd pezetával fog rendelkezni. A kormány egy éven belül dönt arról, hogy pontosan hogyan oldják meg ennek az alapnak a beruházását, ellenőrzését és folyamatos felülvizsgálatát. A társadalombiztosítás minden további többletét a szolgáltatások javítására és a befizetések csökkentésére fogják fordítani.
A társadalombiztosítási alap forrásai Az egyezmény értelmében a társadalombiztosítási alap forrásait szétválasztják. Ez a folyamat a Toledói Paktummal kezdődött és az 1996-os reformmal folytatódott. Mind ez idáig csaknem minden kifizetést a társadalombiztosítási hozzájárulásból finanszíroztak. Az egyezmény értelmében a befizetésekhez nem kapcsolódó és az egészségügyi juttatásokat az állam finanszírozza. Ez a folyamat az elkövetkező 12 év alatt befejeződik. Ez azt jelenti, hogy a munkaadók és a munkavállalók által befizetett minden hozzájárulás csupán az ebbe a körbe tartozó kifizetéseket fogja fedezni. A minimális juttatásokat, például a minimális nyugdíjakat az adózástól függetlenül fogják finanszírozni.
A magánellátások ösztönzése Az egyezmény aláírói egybehangzóan megjegyezték, hogy a magán nyugellátás még viszonylag fejletlen és ajánlatosnak tartják annak ösztönzését. Az egyezményben konkrét intézkedéseket nem javasoltak, tanulmányozni fogják azonban, hogy hogyan lehetne jobban elterjeszteni a magán nyugellátást, különösen a kisvállalatoknál.
Az egyezmény folyamatos ellenőrzése Az egyezmény szerint az egyezmény megvalósulásának folyamatos ellenőrzésére állandó bizottságot létesítenek. A bizottságot május 9-én, az
egyezmény aláírásán belül egy hónappal hozták létre. Ebben az aláíró felek küldöttei vesznek részt. Az egyezmény megvalósulásának felügyeletén túl „folytatják a párbeszédet a kormánnyal és a társadalmi testületekkel annak érdekében, hogy szavatolják a spanyol szociális háló stabilitását és érvényesülését”. Az egyezmény négy évig, 2004-ig lesz érvényben.
Az új megegyezés fogadtatása Az UGT szakszervezeti szövetség elutasította az új egyezmény elfogadását, amivel megszűnt a témával kapcsolatos 13 éves szakszervezeti egység. Az UGT több szempontból is ellenzi az egyezményt. Általánosságban az a véleményük, hogy az tönkreteszi a társadalombiztosítási rendszert. Ezen belül nem helyeslik a társadalombiztosítási alapok forrásainak szétválasztására előírt 12 éves határidőt, mert véleményük szerint ez túl hosszú idő. Az UGT szerint továbbá elfogadhatatlan az a feltétel, amely korai nyugdíjaztatás előfeltételeként a munkanélküliséget írja elő. Azt sem helyeslik, hogy a nyugdíjszámítási időszak hosszát növeljék, pedig ez előnyös lenne a szakmunkásoknak, akiknek a jövedelme idősebb korukban általában csökken. Az UGT azt állítja, hogy nem az egyezmény elfogadását elvető döntésük szüntette meg a szakszervezeti egységet, hanem a CCOO-nak az a döntése, hogy folytassák a tárgyalásokat és írják alá az egyezményt. A szakszervezetek véleménye szerint ez a szociális partnerek közötti társadalmi párbeszéd folytatásával kapcsolatban problémákat okozhat akkor, amikor majd a kollektív szerződés megkötésének reformja kerül napirendre. A CCOO szakszervezeti szövetség üdvözölte az egyezményt. José María Fidalgo főtitkár állítása szerint az egyezmény „elfogadja a tárgyalási hónapok alatt ismertetett szakszervezeti alapelveket és igényeket. Három alapelvre épül: a rendszer konszolidálására, a juttatások javulására és a dolgozók jogainak fokozott elismerésére.” Azt állítja, hogy a legkevésbé kedvező anyagi helyzetben levők fogják elsősorban élvezni a reform előnyeit, mint például azok, akik a túlélők számára juttatott nyugdíjakban részesülnek. A CCOO a tartalékalap létesítését is dicsérte, amely véleménye szerint gazdasági hanyatlás idején vésztartalékként szolgálhat. A munkáltatók CEOE központi szervezete, amely az 1996. évi megállapodást nem írta alá, üdvözölte az új egyezményt. A CEOE elnöke, José María Cuevas az egyezményt „pozitívnak” minősítette, nemcsak abban az értelemben, hogy fenntartja a nyugdíjrendszert, hanem úgy is, hogy növeli a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásának hatékonyságát. (Dr. Barna Györgyné)
New pensions agreement. = European Industrial Relations Review, 2001. 329. sz. jún. p. 18–20. Heitkamp, A.: Neue Strategien in der betrieblichen Sozialpolitik: www.employeebenefits.com. = Personal, 53. k. 10. sz. 2001. p. 540–544. Huber, B.: Sozial- und arbeitsmarktpolitischer Reformbedarf für die heutigen EU-Staaten. = ifo Schnelldienst, 54. k. 11. sz. 2001. jún. 18. p. 3–11.
