A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA REFORMJA

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA REFORMJA

KÉSZÍTETTE Németh Rita

Budapest, 2004. május 5.


Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 4 1.1 Előzmények és háttér.................................................................................................... 7 1.2 A KAP eredeti modelljeHiba! A könyvjelző nem létezik.......................................... 9 1.2.1 Az EMOGA.................................................................................................................. 10 2.

Az 1992-es reform Hiba! A könyvjelző nem létezik. 2.1 A reform céljai........................................................................................................... 11 2.1.2 A reform alapvető elemei .......................................................................................... 12 2.2 Az Uruguayi Forduló témakörei és eredményei........................................................ 15 2.2.1 Belső támogatások..................................................................................................... 15 2.2.2. Exportpiaci verseny 16

2.2.3. 2.3 2.3.1 2.3.2. 2.3.3. 2.3.4. 2.3.5. 2.3.6. 2.4.

Piacrajutás.................................................................................................................. 16 Az 1992. évi reform hatásai....................................................................................... 17 Mezőgazdasági árak .................................................................................................. 17 Agrimonetáris fejlemények ....................................................................................... 18 Mezőgazdasági termelés............................................................................................ 19 Piaci egyensúly.......................................................................................................... 19 Mezőgazdasági jövedelmek....................................................................................... 20 Költségvetési kiadások ............................................................................................. 20 A reform korlátai ....................................................................................................... 24

3. A KAP reformfolyamat újabb szakasza 24 3.1. KAP-reform megközelítések ........................................................................................ 25 4.

Az Agenda 2000 reformcsomag kiváltó okai, előzményei Hiba! A könyvjelző nem létezik.6 4.1. Az Agenda 2000 eredeti javaslata ............................................................................. 26 4.2. Az 1999-es reform céljai ........................................................................................... 28 4.3. Az 1999-es reform eszközei ...................................................................................... 31 4.3.1. Az intézményi árak szabályozása 31

4.3.2. Mennyiségi szabályozás ............................................................................................ 32 4.3.3. A vidékfejlesztés eszköze.......................................................................................... 32 4.3.4. LEADER+, az új közösségi vidékfejlesztési kezdeményezés................................... 33 4.3.5 Környezetvédelem..................................................................................................... 33 4.3.6. A közösségi erdők védelme....................................................................................... 35 4.3.7. A nyomonkövethetőség javítása................................................................................ 35 4.3.8. Biomezőgazdaság ...................................................................................................... 35 4.3.9. Élelmiszerbiztonság és élelmiszerminőség ............................................................... 36 4.3.10. Szociális egyensúly ................................................................................................... 36 4.4. Költségvetés 2000-2006 ............................................................................................ 37 4.4.1. A jövedelemtámogatások egyensúlya ....................................................................... 39 2


5. 5.1. 5.2. 5.3.

Piaci rendtarátok 39 Mezőgazdasági kultúrnövények ................................................................................ 39 Marhahús ágazat........................................................................................................ 40 Tejágazat.................................................................................................................... 42

6. A KAP 1999-es reformjának értékelése 43 6.1 A milleniumi WTO-forduló ...................................................................................... 43 6.1.1 Belső támogatások Hiba! A könyvjelző nem létezik.4 6.1.2. Exportpiaci verseny Hiba! A könyvjelző nem létezik.5 6.1.3. Piacrajutás Hiba! A könyvjelző nem létezik.5 6.2. A Dohai WTO forduló............................................................................................... 45 6.3. Az 1999-es roform értékelése.................................................................................... 46 6.4. Főbb következmények............................................................................................... 46 7. Félidős felülvizsgálat (Mid term review) .................................................................. 49 7.1. Konkrét javaslatok..................................................................................................... 49 7.2. A brüsszeli csúcs ....................................................................................................... 51 8. A 2003. évi KAP reform 52 8.1. Az Európai Bizottság eredeti javaslata...................................................................... 52 8.2. A reformcsomag legfontosabb elemei....................................................................... 52 8.2.1. Összevont gazdaság-támogatási rendszer.................................................................. 52 8.2.2. Decoupling – a közvetlen kifizetések leválasztása a termeléstől Hiba! A könyvjelző nem létezik.5 8.2.3. A közvetlen kifizetések csökkentése (moduláció), a kifizetés rendszere és a degresszivitás ........................................................................................................................ 56 8.3. Vidékfejlesztés .......................................................................................................... 57 8.4. A gazdák jövedelme Hiba! A könyvjelző nem létezik.8 8.5. Költségvetés .............................................................................................................. 58 8.6. A termékpálya szabályozásokat érintő változtatások ................................................ 58 8.6.1. A növényi termékek esetében.................................................................................... 58 8.6.2. A tej- és tejtermékek esetében................................................................................... 59 8.6.3. Marhaszektor ............................................................................................................. 60 8.7 Az új tagországokra vonatkozó speciális szabályok ................................................. 60 9.

A 2003. évi agrárreform értékelése ........................................................................ 60

10.

Tagállami fogadtatás - a javaslatok felpuhulása .................................................. 62

Összegzés ................................................................................................................................. 64 Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 66 Appendix ................................................................................................................................. 68

3


4


Bevezetés A Közös Agrárpolitika az EU egyik legrégibb közös politikája, ami nagy mértékben meghatározza az Unió valamint az Unión kívüli országok helyzetét. A KAP az évek során szükségszerű fejlődésen és reformokon ment keresztül. A krízisek és a sok kritika ellenére is figyelemre méltó sikert ért el. Segítségével az EU mezőgazdasága - különösen a kedvezőtlen adottságú térségekben - fejlődésnek indulhatott és nagyobb termelékenységet érhetett el. A farmok modernizálása többek között a gépesítettség, a műtrágyahasználat, az állati takarmányozás fejlődéséhez vezetett. Javult a fajták genetikai teljesítőképessége és a termesztéstechnológia. 1962-ben a Közösség élelmiszerszükségletének csupán 80%-át tudta megtermelni. Ez az arány napjainkra egyes termékek esetén akár 120 %-ra is emelkedett. A termelés növekedése az élelmiszeripar minőségi javulásához és volumenének növekedéséhez vezetett, a harmadik országokkal folytatott kereskedelem fellendült. Napjainkban az EU a mezőgazdasági termékek második legnagyobb exportőrének számít, miközben továbbra is a legnagyobb importőr maradt. A fogyasztók ellátása nagy változásokon ment keresztül. Az élelmiszerszükséglet biztosítása mellett a piaci árak is stabilizálódtak. Mindezek ellenére a KAP valamelyest a saját sikerének áldozata lett, és az idő előrehaladtával számos problémával kellett szembenéznie: feleslegek keletkezése, növekvő költségvetés, és folyamatosan gondot okoznak az egyre növekvő számú tagállamok mezőgazdaságának különbségei is. A KAP - az első olyan politika, mely Európa nagy részét áthatja, és amely a közös politikák közül a legfejlettebb - a közös Európa felépítésének egyik jelentős eszköze. A mezőgazdaság vitathatatlanul az a gazdasági szektor, ahol az integráció az egyik legjelentősebb változásokat idézte elő. A politika sikerének legfontosabb kitétele az, hogy valóban sikerül-e a közös piac feltételeinek megteremtése, meg valósítható-e az: egységes piac – a vámkorlátok 5


felszámolása, egészségügyi szabályok és technikai normák egységesítése, az egységes árak- a szabályozó mechanizmus létrehozása, a Közösségből származó termékek előnyben részesítése vásárláskor, valamint a pénzügyi szolidaritás - a források elosztása nem a tagállami hozzájárulás alapján történik, hanem a felmerülő közös kiadások alapján. A KAP egy ideig lehetővé tette, hogy egész éven át elérhető áron biztosítsanak minőségi árukat a fogyasztók részére. Elősegítette a termelési eszközök modernizálását, a termelékenység fokozását szektoronként 2-4-szeresére úgy, hogy közben az emberi munkaerőigény felére vagy harmadára csökkent. A hetvenes-nyolcvanas években több szektorban túltermelés lett (tejből, borból, gabonából, marhahúsból) amit a piac nem volt képes felszívni, így a raktározás egyre jobban sújtotta a közös költségvetést. Főleg a túltermelés okozta a legtöbb problémát a mezőgazdaságban, ennek a megoldása volt a legsürgetőbb. Így 1972-ben először is megvalósult a szerkezetváltás, aminek a célja, hogy a gazdáknak segítsenek alkalmazkodni az új piaci helyzethez: ez alatt értendő a farmok felszereltségének javítása, a munkások képzése, a tevékenységek felfüggesztésének ösztönzése. A következő lépés 1984-ben történt a feleslegek eltüntetését tűzte ki célul: a túltermelést a termelhető mennyiség meghatározásával szabályozták: tejtermékkvóták meghatározása a termelési jog megadásával, "garantált maximális mennyiség" bevezetése, amely megengedi ugyan a kvóta túllépését, de ezért adóval kell fizetni. A mezőgazdasági kiadások szabályozása 1988-ban valósult meg (árgaranciák, mennyiségi szabályozások). A mezőgazdasági kifizetések újraelosztására 1992-ben került sor, a mezőgazdasági árak támogatásának rendszeréről áttértek a mezőgazdasági jövedelmek támogatásának rendszerére. Másik fontos eleme ennek a reformnak a környezetvédelem és a vidékfejlesztés (termőföldek erdősítése, turizmus fellendítése). Igazából ez a reformcsomag indította el azt a mai nap is tartó folyamatot, ami a KAP átalakítását, illetve versenyképességének megőrzését tűzte ki célul, ez volt az első jelentős átalakítás. A közös agrárpolitika 1999 márciusában elfogadott reformja, szemben az előző reformokkal, megelőző jelleggel került az Agenda 2000 pénzügyi keretébe: azért, hogy a jövő kihívásaival (a piac strukturális egyensúlyának felborulásával, a 15 új tagállam csatlakozásával, és a WTO újabb, mezőgazdaságot érintő, liberalizáló rendelkezéseivel) minél felkészültebben tudjon szembenézni az Unió. Az Agenda 2000-ben meghatározásra került a vidékfejlesztés és az 6


állat- és növény-egészségügyi rendelkezések költségeinek plafonértéke. Valamint nem rég zárult le az úgy nevezett mid-term review, ahol szintén átértékelték az Agenda 2000 által bevezetett reformokat. Dolgozatom

fő

célkitűzése

az

egyes

reformfolyamatok

illetve

reformcsomagok

intézkedéseinek valamint hatásainak bemutatása, elemzése, hogyan és milyen kihatással volt ez a Közös Agrárpolitika működésére. Milyen céljai valamint eszközei voltak a reformoknak. Szeretném végig vezetni azt a folyamatot, ahogy a Közös Agrárpolitika elérkezett arra a szintre ahol ma áll, hogy ehhez milyen reformintézkedések jöttek létre. A dolgozaton keresztül végig fogom vezetni, az egyes lépéseket, ami a KAP reform keretében történt. Megnézem, milyen belső tényezők kényszeríttették ki az agrárpolitika reformját, valamint megvizsgálom, mennyiben befolyásolta a reformfolyamatot a világpiaci helyzet, a GATT/WTO fordulók és ez milyen hatással volt az agrárreformra. Természetesen a megmaradt hiányosságokra is rá fogok világítani, valamint megpróbálom bemutatni a midterm review fogadtatását az egyes tagállamokban.

7


1.1 Előzmények és háttér Az agrárpolitika az EU-nak a leginkább központosított, valamint a legrégebbi közös politikája. A II. világháborút követően felmerült az egységes Európa létrehozásának szándéka. A különféle gazdasági együttműködés látszott a legjobb megoldásnak. A hat alapító tagállam melyek abban az időben nagy nehézségek árán küzdöttek meg a súlyos élelmiszerhiány okozta gondokkal, és amelyekben a mezőgazdaság jelentős ágazatnak számított elhatározta, hogy közös élelmiszerellátást biztosít. Az 1957. márciusában aláírt Római Szerződés mondta ki az Európai Gazdasági Közösség létrehozását, amely keretein belül a Közös Agrárpolitika kialakításainak irányvonalai is kirajzolódtak. A Római Szerződés 33. cikkelye határozza meg a KAP elsődleges céljait. Ezek: •

A mezőgazdasági termelés növelése főként technikai fejlesztések által, így biztosítva a termelési tényezők, főleg a munkaerő optimális felhasználását

•

A mezőgazdasági termelésből élők életszínvonalának szintentartása, valamint annak növelése

•

A piacok stabilizálása

•

A fogyasztók igényeinek kielégítése és a piaci termelők elérhetősége,

•

Az árak optimalizálása - garantált minőségű, megfizethető árú élelmiszerek termelése

1960. decembere és 1962. januárja között az Unió1 nagy fejlődésen ment keresztül. A célok elérése érdekében az EK szerződés 34. cikkelyében létrehozták a Közös Piaci Szervezeteket (Common organisation of the agricultural markets – COM) ill. a különböző termelési szektorok

szabályozási

rendszerét.

A

főbb

mezőgazdasági

termékekhez

kötődő

piacszabályozás ezeken keresztül történt. Eleinte ez a Közösség mezőgazdasági termelésének valamivel több, mint felét fedte le. Később kiterjesztették az összes ágazatra. Napjainkban a burgonyaágazatot és a szeszipart leszámítva minden szektort átfognak. A szerepük az, hogy az érintett termék sajátosságaihoz igazodó piaci szabályozást nyújtsanak. 1

Az egész dolgozatomban az Unió megnevezést fogom használni akkor is, amikor még Európai Közösségről van szó

8


1958. júliusában a Stresai konferencián meghatározták a KAP főbb alapelveit. Ezek pedig az egységes piac, a közösségi preferencia és a pénzügyi szolidaritás voltak. Stresaban Sicco Mansholt, a Bizottság mezőgazdaságért felelős alelnöke konferenciát hívott össze a Bizottság, a kormányok, valamint a gazdák képviselői közt. A központi témakörök a következők voltak: •

Egységes piac létrehozása: ez a mezőgazdasági termékek szabad áramlását tűzte ki célul az Európai Unió területén belül

•

Közösségi preferencia: ez azt jelenti, hogy az EU-ból származó termékek preferenciát élveznek az importált árukkal szemben. Ez a javaslat védte a közösségi termékeket a harmadik országokból származó, alacsony piaci áron beszerezhető termékekkel szemben.

•

Pénzügyi szolidaritás: a KAP fenntartásának költségei a Közösség költségvetését terhelték

Az 1968-as Mansholt Terv radikális reformokat tűzött ki célul, köztük a gazdák létszámának csökkentését. Cél volt 1970 és 1980 között a gazdák számának ötmillióval való csökkentése, ugyanebben az időszakban a termőföldek területének csökkenését is ötmillió hektárra tűzték ki (ez kb. a termőterület 5%-os csökkentését jelentette volna). A Tervben szerepelt még a mezőgazdasági szubvenciók csökkentése és a strukturális politikák fejlesztése, aminek célja a kistermelők helyzetének javítása volt. És mivel a tejtermelés területén is jelentős volt a túltermelés, cél volt 3 millió tehén levágása és inkább a marhahús termelés irányába való elmozdulás. A Tervben törekedtek a termelékenységet fokozására. Cél volt az agrártermelés addigi tetemes költségeinek csökkentése, valamint a családi munkaerővel dolgozó és kellően gépesített, intenzív farmrendszer kiépítése. Az önellátásra és piaci versenyre képtelen kisbirtokokat felszámolták. A támogatás egységét a farm képezte, amiket területenként szelektált fejlesztési programokkal segítettek, valamint a bankok által nyújtott hitelek átvállalásával is támogattak. A Mansholt tervet végül is 1972-ben fogadta el a Bizottság, és a költségeket az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) fedezte.

9


1.2

A KAP eredeti modellje

A mezőgazdaság termelékenységének fokozása rövidesen kézzel fogható eredményeket mutatott: bizonyos ágazatokban nemsokára termelési feleslegek jelentkeztek. A feleslegek termelése által kiváltott első reakció a kínálat mennyiségi korlátozása volt. A rendszer, amelynek politikai alapját a francia-német együttműködés képezte – a gyakorlatban működőképesnek bizonyult. Sőt a KAP bevezetését követően az európai mezőgazdaság látványos fejlődése valósult meg. Ám egyidejűleg lappangó feszültségek halmozódtak fel. Azok az 1970-es évek második felétől egyre inkább nyíltan felszínre kerültek. Az 1980-as évek elejétől a KAP eredeti modellje krízisbe került. A mechanizmus beavatkozásai eredetileg a határokra koncentrálódtak. A belső piacon intenzív piaci versenyt céloztak meg. A magas árak révén látszólag egyszerűen adminisztrálható támogatási rendszer működhetett. A probléma gyökere az eredeti modell ár- és jövedelempolitikát összekapcsoló szerkezete. A jövedelempolitikai törekvések miatt mesterségesen magas intézményi árak, az azokat alátámasztó mechanizmusok alapjában torzították el a piaci mechanizmus működését. A mesterségesen magas árak következménye a piaci szereplők állandó expanziós kényszere, annak nyomán az egyre növekvő feleslegek, illetve az egyre emelkedő – s egyre nehezebben finanszírozható költségvetési kiadások voltak. Egyúttal jelentős allokációs zavarok jelentkeztek. A protekcionizmus lehetővé tette a gazdák számára, hogy mesterségesen magasan tartsák a mezőgazdasági árakat. Ez az intézkedés a tengerentúli gazdálkodókat nagyon hátrányos helyzetbe hozta. A létrehozott ártámogatások és importkorlátozások egyet jelentettek a bonyolult bürokráciával és az átláthatóság csökkenésével. Az intézkedések bevezetése által a közösségi export támogatottsága nagymértékben nőtt a külső államokból érkező export rovására. A fő nyertesek Franciaország és Hollandia voltak, a nagy vesztesek közé Dánia és az USA tartoztak.

10


A magas árak bevezetése nyilván azt a célt szolgálta, hogy a mezőgazdasági termelők életszínvonala, valamint jövedelme ne maradjon el a gazdaság más szektoraiban lévőktől. Ezt a reformok előtt nemzeti szinten valósították meg, később ez közösségi szintre emelkedett. Valóban történt előrelépés ezen a területen, a gazdálkodók jövedelmei folyamatosan emelkedtek, ami az urbanizáció és iparosodás időszakában jelentős eredménynek tűnt. Viszont a többi szektorban a jövedelmek még ennél nagyobb mértékben nőttek, így a jövedelemkülönbségek továbbra is megmaradtak. Hátrányos módon növekedett a környezet megterhelése, egyidejűleg a feleslegek levezetése céljából folyamatosan növekvő export nemzetközi kereskedelempolitikai konfliktushoz vezetett. Az 1980-as években a válság hatására kísérlet történt az eredeti modell kiigazítására: az árgaranciák fenntartásával párhuzamosan a mennyiségi szabályozás különféle eszközeivel próbálták meg a feleslegeket kordában tartani. E törekvések még tovább torzították a piaci mechanizmust, ugyanakkor az alapvető problémát nem oldhatták meg. Pontosan kifejezve a KAP modellje az EU mezőgazdaságát a magas, a világpiaci árakat meghaladó belső árak révén kívánta támogatni. Az ártámogatási rendszer működéséhez a belső árakat zsilipszerűen működő (az import lefölözésekre, ill. az exporttámogatásokra épülő) rendszer választotta el a világpiaci áraktól. Rövid időn belül egyértelműen bebizonyosodott, hogy a magas árakra alapozott rendszer nem hatékony formája az agrártámogatásoknak. 1.2.1

Az EMOGA

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot (EMOGA, European Agricultural Guidance and Guarantee Fund, EAGGF) 1962. decemberében hozták létre. A KAP kiadásait finanszírozza függetlenül attól, hogy mely termékről vagy mely tagállamról van szó. A Közösség költségvetési keretein belül a mezőgazdasági kiadásokat az EMOGA kezeli, amely két szekcióból áll: A Garancia szekció finanszírozza a piac közös szervezetein keresztül eszközölt kiadások nagy részét: a belső piac szabályozása az intervenciós testületek által végzett felvásárlásokon keresztül, tárolási költségek, közvetlen jövedelemgaranciák, piacra jutási támogatás és export 11


visszatérítés. Az Európai Tanács 1988. évi brüsszeli ülésén - az EMOGA garanciális alapjának növekvő mezőgazdasági kifizetései miatt - szigorú szabályokat vezettek be: a mezőgazdasági kiadásoknak az előírásokban megadott határértékeken belül kell maradnia. Az évi növekedés nem lehet nagyobb, mint a Közösség éves GDP növekményének 74 %-a. Az Orientációs szekció a Közösség strukturális politikájára szánt pénzeket kezeli: modernizáció, a kedvezőtlen adottságú területek támogatása, fiatal farmerek, ill. a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és marketingjének támogatása. AZ EMOGA Orientációs alapja a Strukturális alap részét képezi. Közérdekű projektek finanszírozását segíti, ilyenek pl. a fejletlen régiók, a kedvezőtlen adottságú területek támogatása, a KAP reformok keretében a farmstruktúrák átalakítása. Az EMOGA Orientációs alapja - ellentétben a Strukturális Alap regionális tevékenységével - határokon átnyúló, az egész Közösségre kiterjedő intézkedések megvalósításához is hozzájárul: a feldolgozási körülmények és a termelés feltételeinek javítása (befektetési garanciák, fiatal gazdálkodóknak nyújtott garanciák), a mezőgazdasági termékek marketingjének fejlesztése.

2.

Az 1992-es reform

2.1.

A reform céljai

A közös agrárpolitika reformja elsősorban a szántóföldi termékeket és a marhatartást érintette. A KAP 1992. májusában meghirdetett McSharry reformjának főbb céljai az ár- és jövedelempolitika szétválasztása (decoupling) az intézményi árak jelentős, a világpiaci árakhoz közelítését célzó csökkentése, ezzel egyidejűleg a termelők jövedelempozíciójának közvetlen támogatásokkal történő stabilizálása volt. A reform általános célkitűzései nagyon összetettek voltak. Először a reformok terén kiemelt helyet kapott, hogy elegendő számú gazdálkodó maradjon a mezõgazdasági területeken s ne hagyják abba a gazdák a mezőgazdasági tevékenységet. Valamint szintén nagy hangsúlyt kapott a termelők környezetgazdálkodási szerepének erősítése. A reform céljaiban szerepelt a termelők arra való ösztönözése, hogy kevésbé intenzív termelési módszereket alkalmazzanak, és így a környezet védelméhez és a túltermelés 12


leépítéséhez hozzájáruljanak. A reform fő célja a mezőgazdasági termelés a belső- és külpiaci kereslethez való igazítása volt, ezáltal szerették volna a piacok kiegyensúlyozottságát és a közösség mezőgazdaságának versenyképességét elérni. Erre a reformra azért volt szükség, hogy megtörjék a magas árak és a túltermelés okozta problémákat, mivel a kevésbé mélyreható intézkedések eredménytelenek maradtak. A közös piaci szervezetek alapelveit – egységes piac, közösségi preferencia, pénzügyi szolidaritás – úgy kellett érvényesíteni, hogy annak megvalósítása ne okozzon eltérést az eredeti szándékoktól. Az előirányzott intézkedések eredetileg három évet fognak át: az 19931994. piaci évtől az 1995-1996. piaci évig terjedően. A mezõgazdasági költségvetés céljai között szerepelt, hogy a korábbiaknál jobban szolgálja a pénzügyi szolidaritást és az arra leginkább rászorulókat segítse, a támogatások termelők közötti jobb elosztásának igényét is tartalmazta. Ehhez a támogatások allokációjánál a gazdaságok nagyságát, jövedelmi helyzetét, továbbá regionális összefüggéseket egyaránt figyelembe kellett venni. Így a támogatások immár nemcsak a közös piaci szervezetek közösségi finanszírozását jelentették. A reform keretében elhatározott intézkedések magját a következő szabályozások jelentették: 2. 2.

A reform alapvető elemei

a) Az intézményi árak csökkentése. Az intézkedések középpontjában a gabonapiac állt. Ennek okai: egyrészt annak kiemelkedő jelentősége a földhasználatban, másrészt a különféle növények közötti helyettesítési lehetőségek, továbbá a két mezõgazdasági főágazat (növénytermelés,

illetve

állattenyésztés)

közötti

kölcsönhatások

a

takarmánypiac

közvetítésével. A reform logikája lényegében a következő volt: a gabona intézményi árait kb. 3 év alatt nagyjából a világpiaci árak szintjére kívánták (kb. 30 %-kal) csökkenteni, hogy növekedjék a belső kereslet. A garantált árak eltörlése a fehérje tartalmú növényekre és az olajos-magvakra és a szarvasmarha intervenciós árának csökkentése 5% volt az 1994/95-ös gazdasági évben. Ez az árcsökkenés (amelyet a közvetlen kifizetések kompenzáltak) csökkentette a hozamokat is, így nyilván csökkent a kínálat is. A kompenzáció a fogyasztó költségét csökkentve a KAP által közvetlen jövedelem-kiegészítésben részesítette a termelőt egy meghatározott termelési kvótán belül. A kínálat csökkenését, még a területpihentetéssel is 13


szorgalmazták (set-aside). Így megteremtődhetett a gabonapiac keresletének és kínálatának egyensúlya az EK-n belül. Az árcsökkenéstől elsősorban a gabona takarmányozási célú felhasználásának növekedését várták, noha az már 20 éve nem növekedett. A reform alá kerülő további piaci szervezetek intézményi árait is csökkentették, ám a csökkenés nem volt olyan kiterjedt körű és mértékű, mint eredetileg tervezték. b) Közvetlen támogatás. A mezõgazdasági árak csökkenését közvetlen jövedelemtámogatás ellensúlyozta. Így a közvetlen ártámogatás helyébe a közvetlen termelői jövedelemtámogatás lépett. E közvetlen támogatások megszerzése azonban szigorúan feltételekhez kötötték. c) Kínálatszabályozás keretében vezették be a mennyiségi korlátozásokat, főként a feleslegek visszaszorítása érdekében. Ezt a célt szolgálta a területpihentetés, valamint az állatlétszámkorlátozás főként a húsmarha- és a juhtartók esetében. A közös piaci szervezetek feladatává vált a külterjesítés (extenzifikálás) ösztönzése. Természetesen a megvalósítás bonyolult adminisztrációs feladatokat is támasztott d) A kistermelőkre vonatkozó szabályozások A termelés korlátozása nem vonatkozott a kistermelőkre. Kistermelőnek az a gazda minősült, akinek földje legfeljebb 92 t gabona termelésére alkalmas. Az állattenyésztésben, pontosabban a reform által érintett szarvasmarha- és juhtenyésztésben az tartozott e szabályozásba, akinek az állatállománya nem éri el a 15 állategységet2. (egy tejelő tehén=1,0 egység, egy 6-24 hónapos növendék=0,6 egység, egy anyajuh=0,15 egység.) e) Kísérő (kiegészítő) intézkedések. A

reform

kiegészítő

intézkedései

(Accompanying

Measures)

a

mezőgazdaság

multifunkcionalitásán alapulnak. Itt említették meg a környezetvédelemet, a vidék, a tájak védelmét, valamint a kedvezőtlen adottságú területeken a gazdasági aktivitás fenntartását. E kísérő intézkedések a reform fő (agrárpiacpolitikai) irányának kiegészítését szolgálták: a támogatott intézkedések egyrészt hozzájárulhattak a piaci feleslegek csökkentéséhez, másrészt azok önmagukban is indokolható, az életminőséget javító célokat szolgáltak (a környezetterhelés mérsékelése, az idős gazdák visszavonulása stb.) A kísérő intézkedések a következők voltak: 2

Halmai Péter - Az EU Közös Agrárpolitika (CAP) reformjának elméleti alapjai Gödöllő, 2001

14


• korai nyugdíj (előnyugdíj) az öregségi nyugdíj korhatárát még el nem ért idős gazdák visszavonulásának elősegítése, • erdősítési program a kevésbé termékeny mezőgazdasági földterületeken, • agrár-környezetvédelmi programok. g) Költségvetési kiadások: a reformot megelőzően, a magas árakat, és a támogatásokat általában beépítették az élelmiszerárakba, így a fogyasztók fizették azt meg. Hogy a termelők bevétele ne csökkenjen, a támogatásokat a közös költségvetésből kell fizetni, így az az adófizetőket terheli. A változások rövidebb távon azonban növelték a KAP költségvetési igényét. A rövid távú költségvetési megtakarításokat a korábbinál is piackorlátozóbb beavatkozások (kvóta, garanciaküszöb stb.) révén, azaz a hatékonyságot korlátozó konstrukciók által érték el. A KAP jellemző vonása a váltás az ártámogatás politikájáról a közvetlen termelői támogatás politikájára volt. Az áresésből és a termelés kihagyásból eredő jövedelemcsökkenés miatti kártérítésként (a termeléskihagyás aránya jelenleg áganként változóan 12-17%) a termelők teljes kompenzációt kaptak közvetlen támogatások formájában. Ez elsősorban a gabonaszektort, az olajosmagvakat, a fehérjenövényeket és a marhahúst érintette. A jövedelem-kiegészítések az átlagos hozamok alapján kerültek kiszámításra, a kivont terület régiójának megfelelően. A kistermelők teljes kompenzációt kaptak, anélkül, hogy területkivonás szükséges lett volna. A kivont területeket más célra is lehetett hasznosítani, pl. bioüzemanyag előállításához szükséges növények termeléséhez. Azok a termelők, akik legelőn történő marhahízlalást folytattak, az extenzív állattartás támogatására állatonként kiegészítő prémiumot kaptak. Azok a termelők, akik intenzív marhahízlalást

folytattak,

a

csökkenő

marhahúsárakat

csak

olcsóbb

takarmányok

felhasználásával kompenzálhatták. Ezenkívül az apaállatok és a tenyésztehenek prémiumát megemelték. Az egyes termékeknek a piaci mechanizmushoz való hozzáigazítását egy sor kiegészítő intézkedés kísérte. Ennek eredményeként környezetkímélő termelési eljárások (károsítók elleni szerek és műtrágyák elhagyása) nyertek támogatást, újraerdősítési programokat finanszíroztak, és termelésből kivont agrár-és erdőterületeket ápoltak. Ezen kívül az Unió 15


támogatást nyújtott olyan mezőgazdasági termelők előnyugdíjazásához, akik legalább 55 évesek, és a termelést fiatalabb gazdák javára abbahagyják. 2. 3.

Az Uruguayi Forduló témakörei és eredményei

Az Uruguayi Forduló lezárta fontos mérföldkő volt a KAP reform folyamán. A McSharry reform egyik célkitűzése volt az Uruguayi Fordulónak való megfelelés, hogy a közösségi agrárpolitika alkalmazkodjon a világpiaci elvárásoknak. A reform során természetesen az Unió egyre inkább próbált igazodni a GATT elvárásainak, ami jelentősen befolyásolta a reform irányvonalát. A GATT nyolcadik tárgyalási fordulója az uruguayi Punta del Este-ben zajlott le 1986 szeptemberében. Ez volt az első alkalom, hogy a tagországok hajlandók voltak érdemben foglalkozni a nemzeti agrárpolitikák kereskedelemtorzító hatásaival. A tárgyalássorozat befejezésére 1993 decemberében került sor, a végső megállapodást pedig 1994 áprilisában írták alá a marokkói Marrakeshben. Így a Forduló lezárta szinte egybeesett a McSharry reformokkal. A GATT-terminológia szerint a világkereskedelemre való hatását tekintve háromféle szubvenció létezik: a megengedhető, a leépítendő és a tiltott. Ezeket "zöld", "sárga" és "piros" dobozokba sorolják. A mezőgazdaságra azonban nem lehetett a szokásos sémát alkalmazni, ezért az Uruguayi Fordulón egy negyedik kategória is megjelent: a kínálat korlátozásához kötött, időlegesen megtűrt támogatásokat a "kék" dobozba rakták. Az uruguayi GATT-forduló középponti témái: a belső támogatások, az exportpiaci verseny, a támogatott export csökkentése, valamint a piacrajutás. 2.2.1. Belső támogatások Az uruguayi forduló záróokmánya a belső támogatásokat három osztályba sorolta. •

A garantált árakban megfizetett, azaz közvetett, valamint a közvetlenül a költségvetésből

juttatott

közvetlen

támogatások

–

melyek

verseny-

és

kereskedelemtorzító hatása tagadhatatlan – az ún. sárga dobozba kerültek. Ide azonban nem kell beleszámolni azon termékspecifikus támogatásokat, amelyek az adott országban nem érik el az adott termék termelési értékének 5%-át, illetve azon 16


konkrét termékhez nem köthető támogatásokat, melyek összege nem haladja meg az adott ország összes mezőgazdasági termelési értékének az 5%-át. 3 •

A leépítési kötelezettség alól felmentett szubvencionálási formákat az ún. zöld dobozba sorolták. Ebbe a dobozba azok a jövedelemtámogatások tartoznak, amelyek nincsenek, vagy csupán minimális mértékben vannak hatással a termelés szintjére, s ezáltal egyáltalán nem, vagy csupán minimális mértékben torzítják a szabad versenyt és a kereskedelmet.

•

Az ún. kék dobozba a kínálat korlátozásához (meghatározott mértékű ugarhoz, állatszámhoz) kötődő és a rögzített történelmi referenciaértékeken (pl. vetésterület, termésátlag) alapuló támogatásfajták tartoznak. A kék dobozt mintegy kivételként kezeli a WTO, hiszen az általános szabály szerint a termeléshez kötődő támogatásokat vagy csökkenteni kell, vagy egy meghatározott minimális színvonalon kell tartani.

2. 2.2. Exportpiaci verseny A marrakeshi záróokmány az export szubvencionálására fordított költségvetési kiadásokra, illetve az ilyen szubvencióval exportált árumennyiségre vonatkozóan határozott meg csökkentési kötelezettségeket az 1986–1990-es bázisidőszakhoz képest. Az élelmiszersegély mentesül a kötelezettségek alól, amennyiben nem kapcsolódik kereskedelmi ügyletekhez. A támogatott export költségvetési kiadásai 36%-kal és a támogatott export mennyiségét 20%-kal kellett csökkenteni. A kötelezettségek jegyzékében a leépítési időszak minden egyes évére vonatkozóan termékcsoportokra lebontva rögzítették a költségvetési és mennyiségi maximumokat. Az exportszubvenció kérdése manapság sokkal komplexebben merül fel a folyamatban

lévő

WTO-tárgyalásokon

(burkolt

exporttámogatás,

exporthitel-

és

exporthitelgarancia-támogatás, állami kereskedelmi monopóliumok … stb.). 2.2.3. Piacrajutás Az importliberalizáció terén is jelentős intézkedésekre volt szükség. A legfontosabb változás a tarifikáció és a konszolidáció. A tarifikáció azt jelentette, hogy az 1986–1988-as bázisidőszakban még alkalmazott, nem vám jellegű piacvédő eszközöket (engedélyezés, 3

Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) VII. évfolyam 3. szám 24-55. oldal

17


lefölözés, önkéntes exportkorlátozás, importkvóták stb.) a GATT szerződő felei kötelesek voltak vámban kifejezni, majd az így kapott ún. vámegyenértékeket az összes termék súlyozatlan átlagát 36%-kal csökkenteni4. Az EU 20%-os minimális csökkentési rátát realizált, mivel csak így lehetett a 36%-os átlagot elérni. Valamennyi, 5%-nál kisebb vámmal terhelt árunál 100%-os leépítést alkalmaztak. Ezen felül a vámokat és vámegyenértékeket le is kellett kötni, ezt jelentette a konszolidáció. Ez azt jelenti, hogy későbbi emelésük csak akkor lehetséges, ha azt a WTO-ban előzetesen bejelentik, illetve kellő kompenzációt ajánlanak föl más termékekre vonatkozóan. A különböző preferenciális szerződésekhez kapcsolódó piacrajutási kedvezményeket úgy kellett átalakítani, hogy kereskedelmi forgalom ne csökkenjen a bázisidőszaki (azaz 1986–88 közötti) szint alá. Emellett, a nagyon erősen védett szektorokban – ott, ahol a folyó piacrajutás gyakorlatilag nulla volt – az ún. minimális piacrajutás keretében, 2000-re minimális kedvezményes piacrajutási lehetőséget kellett biztosítani harmadik országok számára. Valójában Brüsszel meg volt győződve arról, hogy az EU az 1992-es KAP-reformmal jó irányba indult el: nőtt a piac szerepe a termelői döntésekben, csökkent a túltermelés, leapadtak az intervenciós készletek, visszaestek az exportszubvenciós kifizetések stb., s eközben megállt a termelői jövedelmek értékvesztése. 2.4.

Az 1992. évi reform hatásai

2.4.1. Mezőgazdasági árak A reform egyik fő intézkedése a piaci szervezetek intézményi árainak csökkentése volt. Ettől függetlenül, főleg a világpiaci árak változása miatt a piaci árak is változtak. Így valójában a nominális árak nem, vagy alig emelkedtek, így a reformokban érintett termékek, mint pl. a gabona és a vágómarha nominális árai csökkentek. E mellett a mezőgazdasági reálárak is csökkentek. A piaci árak csökkenésével párhuzamosan az évtized közepén emelkedtek a világpiaci árak. (Pl. 1995-1996-ban a gabona világpiaci árak igen magasak voltak.) Így a reform kezdeti 4

Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) VII. évfolyam 3. szám (2001)

18


éveiben a reform által érintett piaci szervezetekben csökkent a világpiaci és a belső árak különbsége (sőt pl. a gabona esetében átmenetileg teljesen eltűnt). Ám 1997-tõl csökkentek a világpiaci árak, s ismét jelentős – bár az 1993. előttihez nem hasonlítható – áreltérés alakult ki5. Ez az árkülönbség pedig automatikusan növelte az EU-ban a belső támogatás mértékét, az exporttámogatások, illetve az importterhelések iránti igényt. A reformban érintett piaci szervezetek intézményi árai közelebb kerültek a világpiaci árakhoz. Így biztosított volt a csökkenés az EU mezőgazdaságának támogatottságában. Ez számszerűsítve jól látható az OECD által felállított mutatókban, ami a termelői támogatás becslése révén méri a fogyasztók és az adófizetők részéről a mezõgazdasági termelőknek nyújtott adott évi bruttó transzferek pénzben kifizetett értékét. A reform bevezetését követően a mutató mintegy 5-6%-kal csökkent, s átmeneti növekedés után az 1990-es évek végére ismét e helyzethez tért vissza6. Kiemelendő, hogy egyrészt a mutató nagy mértékben a világpiaci áraktól függ (ha azok csökkennének, szinte automatikusan nõ), másrészt tartalmazza az 1992. után bevezetett közvetlen támogatásokat is.

2.4.2. Agrimonetáris fejlemények Az 1993. elején a fontsterling és a líra eltávolodása az ERM-tõl, az árfolyam-mechanizmustól az év végére az átváltási mechanizmus felfüggesztéséhez vezettek. 1993. augusztus 1-tõl az egyes EU-tagállamok nemzeti valutáinak árfolyam-ingadozási súlyát +15%-ra szélesítették. Mindez súlyos nehézségekhez vezetett az agrimonetáris rendszer működésében. Az ECU-ban meghatározott intézményi árak, közvetlen támogatások nemzeti valutákra, az átszámított nagysága – az árfolyam-ingadozás függvényében – gyakran, esetenként lényegesen változott. A zöldárfolyamok változása valamennyi ország esetében gyakoribb lett ez alapján az EU nyújtotta ártámogatást nemzeti valutára kellett átszámítani Az események következményeként számtalan probléma merült föl:

5

Halmai, P. (1995): Az Európai Unió Agrárendszere. Mezõgazda Kiadó, Budapest

6


19


1995-ben a switch over rendszer, azaz a mezőgazdasági árak függetlenítése a valuták tõzsdei jegyzésétõl, befagyasztása, majd megszüntetése7. Az árcsökkentési kockázat mindenképp komoly jelentőséggel bírt, így a rendszer léte nem nyújtott biztonságot ez ellen. A zöld árfolyam jelentős felértékelése – vagy egyéb, a KAP-támogatások értékét csökkentő monetáris fejlemények – esetén az érintett tagországok részben az EMOGA által finanszírozott

„kompenzációs”

támogatást

fizethettek

mezõgazdasági

termelőiknek.

Hasonlóképpen, a tagországok 1995-tõl három éven át degresszív módon kompenzálhatták mezõgazdasági termelőiket, ha azok jövedelme más tagországokban bekövetkezett árfolyamváltozások miatt csökkent. Azonban a változó valutaárfolyamok okozta problémák nem szűntek meg továbbra sem. Az azonban lehetetlennek bizonyult, hogy a mezőgazdasági intézményi árak és a támogatások párhuzamosan kövessék az árfolyam-ingadozásokat. Az agrimonetáris rendszer hátulütője azonban az volt, hogy hozzájárult a nemzeti valutákban meghatározott árak emelkedéséhez, és így viszont az EU nem tudta betartani a WTO által szabott feltételeket és kötelezettségeket. 2.4.3. Mezõgazdasági termelés Az 1990-es években csak csekély mértékben nőtt az Európai Unió mezõgazdasági termelése. A reform kezdetén némileg csökkent, 1995. után erőteljesen nőtt a gabonatermelés8 (az 1994. évi 174 millió tonnáról 1998-ra 211 millió tonnára). A vágómarha és a marhahús előállítása enyhén csökkent, ám ez a kergemarhakór fellépésével és a fogyasztói bizalom csökkenésével is nagymértékben összefügg. Az olcsóbb abraktakarmányra alapozva nőtt a vágósertés és a sertéshús, illetve a baromfihús előállítása. (Az utóbbi 1993-1998. között 23%-kal!) Az EU aránya a világ gabonatermelésében nőtt, míg a húsok előállításában némileg mérséklődött. (Utóbbiaknál e részarány az 1990. évi világtermelés 19,2%-áról 1997-re annak 15,4%-ára csökkent.) 2.4.4. Piaci egyensúly

7 8

http://193.224.162.52/EU9506/eu9506tj.html#EU9506 Halmai Péter - Az EU Közös Agrárpolitika (CAP) reformjának elméleti alapjai Gödöllő, 2001

20


A reform kezdetén mind a gabona-, mind a marhahúspiac egyensúlya javult. A reform céljaival egyezően nőtt a gabona takarmányozási célú felhasználása. (1998-ban csaknem 25 millió tonnával volt nagyobb, mint 1993-ban). Annak aránya a keveréktakarmányban a reform előtti, mintegy 30%-os arányról 1997-tõl már 40% fölé emelkedett. Az intervenciós készletek jelentősen csökkentek: a gabona esetében az 1993-1994. évi 18 millió tonnáról 1994-1997. között évi 2,3-6,9 millió tonnára, a marhahús esetében az 1993. évi 335 ezer tonnáról 1994-re 55 ezer tonnára. Ám a gabonatermelés növekedése következtében 1998-tól ismét nőttek az intervenciós készletek, s az 1998-1999. piaci évben már meghaladták a 18 millió tonnát. A marhahús kereslete pedig a termelést is meghaladó mértékben csökkent, így 1996-tól ismét erőteljesen megnövekedtek az intervenciós készletek. Az 1990-es évek végére pedig jelentős felesleg alakult ki sertéshúsból. 2.4.5. Mezõgazdasági jövedelmek A reformokat követően a jövedelmek viszonylagos emelkedésbe kezdtek. A csökkenő árak növelték a költségérzékenységet. Pl. a francia mezőgazdaságban 1993-1997. között a lágy búza átlagos termelési költsége 30%-kal, a tej átlagos költsége pedig 20%-kal mérséklődött9. A jövedelmek jelentős részét azonban az EMOGA-támogatás tette ki. A támogatások aránya 1992-ben a mezõgazdasági GDP 15,4%-a, míg 1997-ben már 32,4%-a volt. A munkaerő létszámának csökkenése okozta elsősorban, hogy nőtt az egy főre jutó mezõgazdasági jövedelem. Ez a növekedés a kilencvenes évek elején és 1997 között kb. 20%-kal nőtt. 2.4.6. Költségvetési kiadások

9

Pálovics Béláné - Az agrárpolitikai reform hatása a francia mezőgazdaságra, Budapest (2001), kézirat

21


Az EMOGA kiadásainak alakulása

Forrás: EU Commission Directorate Generale for Agriculture A táblázatból látszik, az EMOGA kiadásai 10 év alatt szinte megkétszereződtek. Ehhez nagyban hozzájárult az 1995-ös kibővítés is, 1995-ről 1996-ra lévő évben látható a legnagyobb növekedés a kiadások területén. Azóta azonban a kiadások szinte változatlanok. Azonban ha a költségvetés százalékában számított megoszlásokat nézzük, akkor látható, hogy az EMOGA kiadásai egyre csökkenő tendenciát folytatnak. Az Orientációs alapra szánt pénzek mennyisége növekszik, itt is kitűnik, hogy az EU egyre nagyobb pénzeket fordít a vidékfejlesztésre valamint a környezetvédelemre. Azonban a strukturális célú támogatások még mindig eltörpülnek a Garancia osztály kiadásai mellett. Az EMOGA Garancia Osztályának kiadásai 1994-ben csökkentek, majd döntően a kibővülés miatt – 1995-1996-ban nőttek, s azóta stagnálnak. Ugyanakkor a szántóföldi növényekre és a területpihentetésre fordított kiadások jelentősen nőttek. (Azok aránya a Garancia Osztály kiadásai között az 1996-2000 években 40-46% volt.) A reform tehát jelentős költségvetési terhet okozott, amelyet az elmúlt években más piaci szervezetek kiadásainak csökkenése eddig többé-kevésbé ellensúlyozott. Ám a feleslegek jelzett növekedése, egyidejűleg a kiterjedt közvetlen támogatások együttesen, komoly költségvetési feszültséget okoztak. Ugyanakkor az 1995-1996. évi világpiaci gabonaárak igen magasak voltak, míg a termelők 22


számára előzetesen meghatározott közvetlen támogatások egyidejűleg tovább növekedtek. Következésképpen a termelőket a jelzett években jelentősen (egyes becslések szerint 14 milliárd ECU nagyságrendben) „túlkompenzálták”.

A fõbb termékekre fordított támogatások (milliárd ECU) 1992

1993

1994*

1995*

10,356

10,610

13,075

14,779

- Kárpótló segélyek

1,864

3,292

7,065

8,168

- Mûvelésbõl kivont területek

0,286

0,427

1,675

2,105

- Hazai piac támogatása

5,066

4,103

2,607

3,243

- Exportvisszatérítések

3,140

2,788

1,728

1,263

Cukor**

1,937

2,188

2,170

1,947

- Hazai piac támogatása

0,632

0,657

0,707

0,548

- Export visszatérítések

1,305

1,531

1,463

1,399

Olívaolaj

1,754

2,468

2,060

0,892

Gyümölcs és zöldség

1,253

1,663

1,665

1,792

Bor

1,087

1,509

1,229

1,515

Dohány

1,232

1,165

1,107

1,119

Tej- és tejtermékek

4,006

5,211

4,344

4,059

- 0,344

0,117

0,061

0,165

- Eladási segélyek, stb.

2,294

2,807

2,311

1,952

- Exportvisszatérítés

2,056

2,287

1,972

1,942

Gabonafélék és olajmagvak

- Tárolás

23


Marha- és borjuhús

4,413

3,986

4,084

5,255

- Tárolás

2,190

1,383

0,958

0,960

- Prémiumok

0,890

0,892

2,026

2,944

- Exportvisszatérítés

1,332

1,711

1,100

1,351

Juh- és kecskehús

1,749

1,800

1,850

1,264

Egyéb kiadások***

3,582

3,990

4,188

4,802

31,369

34,590

35,772

37,424

Összes EMOGA garancia***** * Költségvetési keretszámok

** Az 1994-ben a cukortermelõkre kirótt 1,118 millió ECU lefölözést a teljes költségvetés bevételeként kezelték, és nem vonták le a Mezõgazdasági Alap (EMOGA) kiadásaiból *** Tartalmazza a kevésbé jelentõs termékeket, a halászati termékeket, valamint a "kiegészítõ intézkedések" (korai nyugdíjba vonulás, környezetvédelem, erdészet) és az agrár monetáris rendszer kiadásait, valamint egyéb elemeket is. **** A cukorra vonatkozó lefölözések bevételei mellett a teljes költségvetés bevételeit növeli még az importált mezõgazdasági termékek után befolyó lefölözés is (amely 1994-ben becslések szerint 921 millió ECU volt).

Forrás: Budget of the European Union for 1994 and 1995, Official Journal, no. L34 7/2/94 and no. L369 31/12/94.

A táblázatból látható, hogy a garanciaalapból folyósított terméktámogatás ugyan abszolút értékben nõ, azonban az Unió bővülését is figyelembe véve a növekedés üteme lassul. Ez nemcsak a GATT Uruguay-i Fordulójának támogatáscsökkentő hatására történt. Az ok főként az

EU

agrártermékeinek

világpiaci

versenyképessége

javításában

és

a

bővülő

élelmiszerfogyasztásban, illetve az adóterhek állampolgári könnyítésére irányuló törekvésben rejlik. Erre utal az exporttérítések folyamatos csökkentése vagy szinten tartása (pl. a gabonafélék vagy a cukor és tejtermékek esetében), illetve hozzájárul a termeléskiesés ellensúlyozására fordított kiadások növekedése. A támogatott export korlátozása és az importlehetőség javulása szükségessé tette, hogy az EU bővítse korlátozó agrártermelési intézkedéseit.

24


2.5. •

A reform korlátai: Az 1992-ben meghirdetett reform részleges volt, csak egyes közös piaci szervezetekre (gabona, olaj- és fehérjenövények, marhahús) terjedt ki, időközben megváltoztatták ugyan a zöldség-gyümölcs, illetve a borpiaci szervezetet, ám a legköltségesebb tej és cukor rendtartásokban mindeddig nem került sor reformra (utóbbiaknál haladják meg az EU belső árai leginkább a világpiaci árakat)

•

A reform konstrukciója és végrehajtása során lényeges kompromisszumokra került sor: egyrészt széles körben vezettek be mennyiségi szabályozást (azaz: nem bíztak a korlátozott árcsökkentések elégséges kínálatcsökkentő-hatásában), ezzel tovább torzult a piaci mechanizmus működése. Másrészt a bevezetett közvetlen támogatás nem lett független teljesen a termeléstől. A termelés költségei növekedtek, illetve a termelés szerkezete merevvé vált, egyidejűleg e transzfer nem feltétlenül az agrártermelőkhöz került.

•

A bevezetett rendszer adminisztráció-igénye jóval meghaladta a korábbi modellét, a mechanizmus nehézkes, óriási bürokráciát, jelentős költségeket igényelt.

Valójában az 1992-ben megkezdett intézkedések nem lezárt, s részleteiben kidolgozott reform modell tiszta megvalósítását képezték. Sokkal inkább valaminek a kezdetét jelentették. Kétség nélkül, az 1992-es reform óta a KAP jelentős fejlődésen ment keresztül. A piaci egyensúly javult és a mezőgazdasági jövedelmek fejlődtek.

3.

A KAP reformfolyamat újabb szakasza

1995-ben a Bizottság az Európai Tanácsa madridi tanácskozásain a tagállamoknak a hosszabb távú folyamatokra vonatkozó új stratégiai dokumentumot nyújtott át, amely a KAP további módosításainak szükségességét hangsúlyozta. Az úgynevezett Stratégiai Tanulmány az 1992es elvekre épült, azonban előirányozta egy olyan átfogó stratégia beépítését is, amely Európa vidéki térségeinek további fejlesztését szorgalmazza. 1996 novemberében a Bizottság előterjesztette első kohéziós jelentését, amelyben az intézményi árak fokozottabb piaci orientációját, valamint a vidékfejlesztés multiszektorális elvét támogatta. A jelentés javasolta továbbá, hogy az Európai Unió fokozza a vidéki térségek gazdasági potenciáljának növelését

25


és a környezet védelmét célzó törekvéseit, valamint fordítson nagyobb figyelmet tartós foglalkoztatási lehetőségek megteremtésére. 1997 júliusában a Bizottság előterjesztette az Európai Uniónak a jövőre vonatkozó tervét – az Agenda 2000-et –, amely a KAP reformjára vonatkozó javaslatokat is tartalmazott. Ezek a javaslatok nemcsak az 1992-es reform sikeres eredményeire épültek, hanem számításba vették azokat az új kihívásokat és lehetőségeket is, amelyekkel az EU agrárágazatának és az egész közösség vidéki térségeinek kellett szembenézniük az új évezred kezdetén. 3.1

KAP-reform megközelítések

Az 1990-es évek közepétől – amikor a KAP további irányának meghatározása szükségessé vált – lényegében három fő elképzelési javaslatot különböztetünk meg: •

az addig már végrehajtott reform „megszilárdítását” szorgalmazó irányzat (amelyet mezõgazdasági érdekszervezetek mellett egyes tagországok kormányai képviseltek) már nem tartott szükségesnek további lényeges változásokat, hanem az addigi reformintézkedések konszolidációját szorgalmazta.

•

a reform radikális továbbvitelét és mélyítését követelők (egyes szakértőkön túl – egyebek mellett – maga az Európai Bizottság apparátusa is), elfogadták, hogy a kezdeti lépések hatásosak voltak, de feltétlenül további átfogó reformokat szorgalmaztak, elsősorban kiemelendő volt a piaci mechanizmus szabadabb működése, s a piaci koordináció fokozottabb szerepét biztosító tényezők megteremtése. Fontosnak tartották a mezõgazdasági termelői árak további mérséklését, ezzel az exporttámogatások csökkentését, illetve kizárólag „biztonsági háló”-ként működő piaci beavatkozásokat; a mennyiségi szabályozás belátható időn belüli teljes megszüntetését, illetve a folyó termeléstől és értékesítéstől teljesen „leválasztott” közvetlen támogatási rendszert tartottak szükségesnek.

•

a „reform reformjának” igénye (amelyet döntően akadémiai körök képviseltek) – ők elismerték az 1992. évi reform történelmi érdemeit –, de jóval radikálisabb intézkedéseket tűztek ki célul. A rendszer igényelt liberalizálása után már mind a belső intervenciókat, mind az exporttámogatásokat feleslegesnek, s egyúttal teljes mértékben megszüntethetőnek minősítették; végül a termeléstől és értékesítéstől teljesen

„leválasztott”

közvetlen

jövedelemtámogatásokat 26

ugyan

tartósan


elfogadhatónak tekintették, ám azok részletes szabályozását – az Unió szintjén, a WTO „zöld dobozához” hasonló módon meghatározott keretek között – illetve finanszírozását nemzeti szintre helyezték volna (renacionalizáció)10.

4. Az Agenda 2000 reformcsomag kiváltó okai, előzményei Azok az okok, amelyeknek hatására a Bizottság a KAP radikális reformját kezdeményezte, mind a Közösség határain belül, mind azokon kívül keresendők. A legfontosabb külső tényezők

közé

az

élelmiszerek

iránti

növekvő

nemzetközi

kereslet,

a

liberális

világkereskedelem felé tartó folyamat, valamint azok a kihívások tartoznak, amelyek előtt az EU a keleti bővítés miatt áll. A Közösségen belül lényegében négy tényező volt meghatározó: először is néhány ágazatban reálisan fennállt annak a veszélye, hogy ismételten felborulhat a piaci egyensúly. Másodszor az Amszterdami egyezmény a Közösség törvényalkotóitól megkövetelte, hogy a közösségi jogszabályokban fokozottabban vegyék figyelembe a környezet érdekeit. Továbbá a KAP-nak reagálnia kellett azokra a kihívásokra, amelyek szerint a fogyasztók érdeklődése egyre fokozódott az élelmiszbiztonság és azoknak minősége, valamint az állatvédelem kérdései iránt. És végezetül figyelembe kellett venni az erősebb decentralizáció a jobb átláthatóság és az egyszerűbb szabályok iránti növekvő igényeket. A Bizottság 1997. júliusában hozta nyilvánosságra az Agenda 2000 dokumentumot, amelyet átdolgozott formában javaslatként 1998. március 18-án adott át. Az intézkedéseket az Európa Tanács 1999-ben Berlinben hagyta jóvá: ez érintette a 2000-2006-os időszak pénzügyi sarokszámait, a strukturális alapok, a Közös Agrárpolitika és az előcsatlakozási programok rendeletterveit. 4.1

Az Agenda 2000 eredeti javaslata

Itt továbbra is az intézményi árak csökkenését tűzték ki célul, a családi gazdaságon alapuló agrármodell fennmaradásának biztosítását, a közvetlen támogatások megvalósítását, a mennyiségi szabályozás leépítésének elindítását, és az átláthatóság növelését. Már a 10

Kiss Judit – Reform után, reform előtt 2002. január VKI tanulmány

27


javaslatok szintjén is hangsúly került a környezetvédelemre, valamint a vidékfejlesztési politika beépítésére a Közös Agrárpolitikába. A reformrendeletek a tejrendelet kivételével mind 2000-ben léptek hatályba, és a mezőgazdasági kultúrnövények, a marhahús-, a tej- és a borágazatokat, az új vidékfejlesztési jogszabályokat, a közvetlen térítésekre vonatkozó közösségi szabályokat valamint a KAP finanszírozásáról szóló rendeletet érintik. Az Agenda 2000 mindenek előtt a mezőgazdasági termelés terén volt hivatott megteremteni a közösségben a kedvező fejlődés előfeltételeit az agrárszektor és a vidékfejlesztés számára. A kifizetéseket, amelyeket korábban a tartott állatok száma szerint állapították meg, most a terület alapján számolták ki, és a megállapításukban környezeti tényezők is bekalkulálhatók voltak. Az Agenda 2000 a javaslatok fő céljaként az „európai mezõgazdasági modell” konkrét megreformálását, s annak – a piaci versenyképesség növelésével egyidejű – megőrzését határozta meg. Az Európai Bizottság által közreadott eredeti, 1997. júliusi dokumentum egyértelművé tette, hogy a KAP javasolt irányú reformjai jelentős mértékben segíthetik az újonnan csatlakozó közép-európai országok agrárgazdasági adaptációját. Ezek között az eredetileg javasolt reformok végrehajtása esetén a csatlakozás várható időpontjára a „gabonaés a marhahús-árszakadék többé-kevésbé felszámolható”11. A végleges döntést az 1999. március 24-25-i Berlini Csúcs hozta meg. Habár ezen az EU csúcson több kísérlet történt a KAP megreformálására, ezek az intézkedések önmagukban képtelenek voltak megoldani az EU Közös Agrárpolitikájának több évtizedes gondjait. A KAP továbbra is költséges, alacsony hatékonyságú, túltermelési és versenyképességi, így értékesítési gondokkal küzdő maradt. A jelentősebb reform azonban a fő agrártermelő országok jelentős ellenállásába is ütközött. Bár a meghozott intézkedések sok tekintetben nem olyan széleskörűek, mint ahogy azt eredetileg tervezték, ez a reform mégis a legradikálisabb és a legszélesebb körű a KAP történetében. A megreformált KAP nem csak kimondottan a mezőgazdasági termelést veszi célba, mint a McSharry reform, hanem messzebbre megy azzal, hogy javaslatot tesz a vidékfejlesztés szabályozására, valamint a környezetvédelem érdekében is, valamint

11

European Commission – Agenda 2000 – Legislative Proposals, Brussles (1998)

28


biztosítja, hogy a gazdálkodókat ne csak azért kárpótolják, amit megtermelnek, hanem társadalmi hozzájárulásukat összességében honorálják.

4.2

Az 1999-es reform céljai: 1. Megfelelő életszínvonal a mezőgazdasági lakosság számára: az intézményi árak csökkentését részben a közvetlen támogatások kompenzálták, ami a gazdálkodók megfelelő életszínvonalának biztosítását voltak hivatottak szolgálni. Részleges kompenzációt a közvetlen támogatások révén valósították meg. Az árcsökkentéseket közvetlen támogatások ellensúlyozták, ám a kompenzáció – a költségvetési megtakarítások érdekében – csak részleges maradt, ez a gabona esetében mindössze 50%-ot tett ki. Az úgy nevezett nemzeti boríték (National Envelope) a közvetlen támogatások kiegészítése céljából jött létre. A tagországok a támogatások globális összegét (nemzeti globális összeg – national global amounts) alkalmazhatták a marhahús, illetve a tejpiaci szervezet keretében. E rendszerben a tagországok – meghatározott objektív kritériumok alapján s a piac egységessége elvének sérelme nélkül – kezelhették a termelési gyakorlat és feltételek nemzeti, illetve regionális eltéréseit. 2. Az EU nemzetközi kereskedelemben elfoglalt helyének erősítése: a fokozottabb piaci orientáció az új tagállamok integrációját is megkönnyíti és erősíti az Európai Unió pozícióját az WTO –tárgyalásokon. 3. A minőség mint szempont: a reform teljes mértékben figyelembe veszi a fogyasztók növekvő aggodalmát az élelmiszerek minőségéért és biztonságáért, továbbá a környezet védelméért és az állatok egészséges tartásáért a mezőgazdaságban. A minimális követelmények betartása a környezetvédelem, a higiénia és az állatvédelem területén a piaci támogatások igénylésének alapfeltételét jelenti, és az új vidékfejlesztési politikának is egyik követelése. Környezeti célok integrálása a KAPba. A

közvetlen

támogatások

kifizetéséhez

az

egyes

tagországok

pótlólag

környezetvédelmi kötelezettségek teljesítését is előírhatják. Ez az úgynevezett 29


kölcsönös megfeleltetés (cross compliance). E követelmény teljesítését illetően a tagállamok három lehetőség közül választhatnak. Először: bizonyos feltételek mellett már a vidékfejlesztési programok esetében megvalósított agrárkörnyezeti intézkedések is elégségesek lehetnek. Másodszor: a tagállamok a piaci szervezeteken belüli közvetlen térítéseket is függővé tehetik általános környezeti követelmények betartásától. Harmadszor: az ezen térítések iránti igényjogosultságot meghatározott környezeti kötelezettségek teljesítéséhez köthetik. Az Agenda 2000 azt a célt tűzte maga elé, hogy szigorítsa a Közös Agrárpolitika környezeti előírásait és azokat az általános vidékfejlesztési politikába integrálja. A tagországoknak emellett módjukban áll az is, hogy a környezetvédelmi célok megvalósulásától függő közvetlen kifizetéseket is teljesítsenek. Ha a célkitűzéseket nem teljesítik, a támogatásokat korlátozhatják, vagy visszatarthatják. Ilyen esetekben a tagországok az így felszabadult eszközöket mezőgazdasági környezeti vagy vidékfejlesztési intézkedések finanszírozására fordíthatják. A két utolsó esetben a követelmények nem teljesítésének következménye a kifizetések megfelelő csökkentése illetve megvonása lenne. 4. Az új vidékfejlesztési keretprogram kibővítése, annak a KAP második pillérévé tétele. Az új európai vidékfejlesztési politika koherens és fenntartható keretprogramot kívánt teremteni Európa vidéki térségei számára, amiben hozzájárultak a versenyképesség helyreállításához illetve fokozásához, és így a munkahelyek megőrzéséhez. A strukturális intézkedések a vidéki térségek gazdasági lehetőségeinek diverzifikálását és bővítését voltak hivatottak elősegíteni. 5. Moduláció. Az Agenda 2000-rel kapcsolatos megállapodások lehetővé tették a tagországok számára, hogy a Közös Mezőgazdasági Politika keretében a mezőgazdáknak folyósított közvetlen kifizetéseket az alábbi körülményektől függően módosítsák. 2000. január 1-tõl a tagállamok meghatározott esetekben (legfeljebb 20%kal) csökkenthették a közvetlen támogatásokat. Ilyen korrekciós tényező lehet az illető gazdasági egységben alkalmazott munkaerő száma, az egység általános gazdasági helyzete vagy ha a támogatási rendszer keretében eszközölt kifizetések mértéke meghaladja a nemzeti szintek meghatározott maximális összeget. Ez a koherens intézkedéscsomag lényegében három fő célt követ. a. Erősebb agrár- és erdészeti ágazat megteremtése, ahol ez utóbbit első ízben ismerik el a vidékfejlesztési politika szilárd alkotórészeként 30


b. A vidéki térségek versenyképességének javítása c. A környezetvédelem és a vidéki kultúrörökség megőrzése Európában Az agrárkörnyezeti intézkedések képviselik az egyedüli kötelező elemet az új vidékfejlesztési program-támogatásokban, és így döntő lépést jelentenek azon az úton, amely a mezőgazdaság fontos szerepének elismeréséhez vezet Európa természeti örökségének megőrzése illetve javítása terén. Az agrárkörnyezeti intézkedések támogatási rendszere bátorítani fogja a gazdálkodókat, hogy olyan mezőgazdasági termelési eljárásokat vezessenek be, illetve folytassanak, amelyek a környezetvédelem és a természeti források megóvásának követelményeivel összeegyeztethetők. Az így keletkező megtakarításokkal a tagállamok kiegészíthetik az előnyugdíjazásra, a hátrányos helyzetű területekre, az agrár-környezetvédelmi intézkedésekre, az erdősítésre és a vidékfejlesztésre fordítható közösségi forrásokat. 6. Az igazgatás decentralizálása: 1992-höz viszonyítva a termelőknek juttatott közvetlen térítések szabályai megváltoztak. A marhahús- és a tejágazatban a közvetlen kifizetések egy része nemzeti szinten kerül folyósításra, amit a tagállamok saját mérlegelésük szerint osztanak fel, hogy így specifikus nemzeti vagy regionális prioritásokat is figyelembe tudjanak venni. A forrásmegosztás meghatározott közösségi kritériumok alapján történik, az esetleges versenytorzulások kiküszöbölése érdekében. 7. További egyszerűsítések: a KAP reformja sok területen jelentős egyszerűsítéseket tesz lehetővé

decentralizációval,

szigorítással

és

a

programtervezési

eljárás

egyszerűsítésével. A borágazatban például 23 rendeletet egyetlenegyben foglalták össze. A vidékfejlesztés témakörében kilenc rendelet helyett már csak egy van. 8. Piacorientáció – alkalmazkodás az új lehetőségekhez Hogy a várt piaci fejlődés pozitívan hasson az európai mezőgazdaságra, a célkitűzések között szerepelt a piaci orientáció és a versenyképesség növelése mind a belső, mind a külső piacokon.

31


Feltételezték, hogy az alacsonyabb intézményi árak nagyobb mértékű árkülönbözetet eredményeznek az alacsonyabb és a magasabb értéktöbblettel rendelkező áruk között, és azt várták, hogy a gazdálkodók jobban igazodnak majd a piaci hatásokhoz. Sok szektorban a piaci beavatkozás mértékét fokozatosan közelítették a biztonsági sávhoz és a termelési ösztönzőket jelentős mértékben az ártámogatástól a direkt kifizetések felé tolták el. Ezek a kifizetések részben bizonyos termelési típushoz kötöttek vagy pedig bizonyos termelési faktorokat használtak fel. A farmerek számára azonban nehézzé vált az új feltételek és lehetőségekhez való alkalmazkodás, miközben szerették volna fenntartani meglévő életszínvonalukat. Röviden szólva: az új reform egy valóban multifunkcionális, fenntartható és versenyképes agrárágazat fejlesztését támogatta, ami a vidéki térségek jövőjének biztosításához járul hozzá. Ebben a mezőgazdaságnak a táj és a természet valamint a falusi élet fenntartásában kulcsszerep jut. Továbbá a reform figyelmet fordít az élelmiszerek minőségére és veszélytelenségére, valamint az állatvédelemre. És végezetül a KAP reformjának azt is biztosítania kellett, hogy a vidéki környezet a jövő generációk számára fennmaradjon és még javuljon is. 4.3

Az 1999-es reform eszközei

4.3.1. Az intézményi árak szabályozása Az 1992-es folyamat folytatódott és alacsonyabb intézményi árak jöttek létre a versenyképesség támogatásának érdekében: a piaci ártámogatásokat 15 és 20% közöttire csökkentették. A marhahús alapára 20%-kal csökken12. A vaj és a soványtejpor áráról úgy állapodtak meg, hogy csak 2005-tõl csökken, s a 15%-os csökkentési menetrend egészen a 2007-2008. piaci évig tart majd. A gabona intervenciós árak csak később és kisebb (15%) mértékben csökkentek. A piaci termékek csökkentést a reform szerint lépcsőzetesen hajtják majd végre, hogy az európai mezőgazdasági termékek árszintje jobban megközelítse a világpiaci árakat és így e termékek versenyképessége javuljon a belső piacon és a világpiacon is. A csökkenés mindenesetre alacsonyabb szintű lett, mint a Bizottság eredeti, 1997-es javaslata volt. Viszont ez mind a belső piaci keresletre, mind az exportra kedvező hatású volt. 12


32


Jelentős lépés volt viszont, hogy a marhahús-piacon az intervenciós rendszert a magántárolás támogatása váltotta fel. (Továbbra is működött viszont az intervenció a „biztonsági háló” keretében.) Ezek az intézkedések a közép- és kelet-európai új tagállamok sikeres integrációjához is hozzájárultak. 4.3.2

Mennyiségi szabályozás

Az eredeti tervezet a kötelező területpihentetés mértékét 0%-ban irányozta elő (azaz de facto eltörölte volna). A Berlini Csúcs döntése szerint e mérték a bázisterület 10 %-a. A továbbá mennyiségi szabályozási előírások is fennmaradnak. A tejkvóta működését a 2007-2008. piaci évig kiterjesztették. 2005-2006-tól azonban szerény mértékben növelik a tejkvótát és csökkentik az intézményi árakat. (Azaz lassan, de hozzákezdenek a tejkvóta távlati megszüntetéséhez.) 4.3.3

A vidékfejlesztés eszköze

Az integrált vidékfejlesztés az agrárpolitika része lett, a KAP második pillérévé vált. A korábban különböző jogszabályokban található intézkedéseket – újabbakkal kiegészítve – egyetlen rendeletbe foglalták. Ezzel a Bizottság célja az egyszerűsítés és a hatékonyság növelése volt. Az új vidékfejlesztési politika Európa vidéki térségeinek koherens és fenntartható jövőbeli fejlesztését tűzt célul. Az új politika vezérelvei a hatáskörök decentralizálásában,

valamint

olyan

intézkedések

egész

sorát

jelentő

rugalmas

programkészítésben testesültek meg, amelyek a tagállamok specifikus igényeinek megfelelően alakíthatók és valósíthatók meg. Az 5a Objektív célja a mezőgazdasági struktúráknak a közös agrárpolitika reformja keretében Megjegyzés [I1]: Dr. Füliöp Zsuzsanna – szentirmay Zoltán – az eU agrártámogatási rendszere, különös tekintettel a vidékfejlesztésre – Gazdaság és Statisztika, 2002/1.

sorra kerülő kiigazításának meggyorsítása13. Az 5a Objektív 1. – beruházási támogatás, amellyel évente közel 40.000 mezőgazdasági üzem korszerűsítését

segítik.

Cél

a

gazdaságok

versenyképességének

javítása,

13 Dr. Füliöp Zsuzsanna – Szentirmay Zoltán – az EU agrártámogatási rendszere, különös tekintettel a vidékfejlesztésre – Gazdaság és Statisztika, 2002/1.

33

a


környezetvédelmi, az állategészségügyi és állatvédelmi előírások betartásának elősegítése. 2. a fiatal mezőgazdasági szakemberek támogatása, önálló egzisztenciájuk megteremtése 3. jövedelem-kiegészítés nyújtása gazdálkodóknak a hátrányos helyzetű térségekben, ahol pl. hegyvidékeken, a mezőgazdasági tevékenységet természeti tényezők nehezítik. Az 5b Objektív Az 5b Objektív célja a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásának elősegítése. Ennek segítségével szorosabb partneri kapcsolatok jöttek létre helyi és regionális szinten, kedvezően alakult a foglalkoztatás. Összességében azonban továbbra is az agrárpiaci kiadásoktól jóval elmaradó forrásokat irányozták elő e célra. 4.3.4 LEADER+, az új közösségi vidékfejlesztési kezdeményezés A korábbi LEADER programoktól eltérően a LEADER+ nyitva áll minden mezőgazdasági térség számára. A 2000-2006-os évekre előirányzott 2020 millió euró pénzügyi keret segítségével, a LEADER+ fontos szerepet kap a mezőgazdasági térségek gazdaságának fellendítésében. Innovatív vidékfejlesztési stratégiákat támogat, amik más térségek számára is például szolgálhatnak. Különös súlyt helyeznek a helyi közösségek aktív közreműködésére, valamint a vidéki térségek együttműködő hálózatának kialakítására, ami a tapasztalatok cseréjét is lehetővé teszi. Céljai az információs technológia hasznosítása, az életminőség javítása, a helyi termékek értékének növelése, a természetes és a kulturális erőforrások maximális kihasználása, a nőknek és a fiataloknak egyenlő esélyek nyújtása. 4.2.5 Környezetvédelem Környezet – kedvező ösztönzők, növekvő teljesítmény A végrehajtott reformok jelentős lépéseket tartalmaznak a téren, hogy a közösségi környezetvédelmi célok megvalósuljanak. A tagállamok kötelesek megteremteni a megfelelő környezetvédelmi eszközöket. A kötelezettségeik végrehajtása közben számos lehetőség közül választhatnak: végrehajthatnak mezőgazdasági-környezetvédelmi lépéseket, környezeti 34


törvénykezést és speciális környezetvédelmi feltételeket. Az utóbbi kettő lehetőségét a direkt kifizetések csökkentésével is ki lehet kényszeríteni. Ezek az intézkedések lehetővé teszik a tagállamoknak, hogy a környezetvédelem és a mezőgazdaság között megteremtsék az egyensúlyt, kiküszöbölve a mezőgazdaság okozta negatív hatásokat. Sajnos a törvény által meghatározott intézkedések bevezetése még mindig egyenetlen maradt. Mint vállalkozási tevékenység, a mezőgazdaság lényegében termelés-orientált, de emellett a gazdálkodók fontos feladatokat is el kell, hogy lássanak a természeti erőforrások ésszerű kihasználása és a természeti élőhelyek, valamint a táj képének megőrzése terén. A mezőgazdasági környezeti programok összeállításáért, a helyi önrendelkezési jogokkal és a partneri viszonyokkal összhangban, a tagországok felelősek. A Bizottság a tagországok tervjavaslatainak beérkezésétől számított hat hónapon belül dönt arról, hogy azok összhangba hozhatók-e a mezőgazdasági térségek fejlesztésére vonatkozó rendeletekkel. Az intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban: •

Környezetvédelmi kötelezettségek betartásának támogatása a mezőgazdaságban

•

Általános környezetvédelmi feladatok

•

Specifikus környezetvédelmi feladatok, a közvetlen támogatások feltételeként

A tagállamok a környezeti kötelezettségek be nem tartásának hatásait – azok súlyossága szerint – mérlegelve dönthetnek a szankciókról, amelyek adott esetben a közvetlen juttatások csökkentését, illetve megvonását is magukba foglalhatják. A jövőben a gazdák szerződésben rögzített bizonyos mennyiségű juttatásban részesülnek, ha környezetjavító szolgáltatást teljesítenek, vagy ha szerződésben meghatározott környezetbarát termelési eljárásokat alkalmaznak. A vidék környezetvédelme mellett, külön forrásokból támogatják a talajjavítást, az észszerű vízgazdálkodást és a természeti táj képének megőrzését szolgáló intézkedéseket.

35


4.2.6 A közösségi erdők védelme Az EU teljes területének 36%-át, azaz közel 130 millió hektárt erdő borít. Hosszú távú erdőgazdálkodásról és az EU erdőinek védelméről 1998 végén közleményt jelentetett meg. A stratégia megvalósítása javítja az erdők ökológiai stabilitását és növeli az erdőgazdasági termékek piaci versenyképességét. Az Agrártanács 1999-ben megkereste a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget annak a stratégiának a kidolgozásához, amelynek célja a környezeti tényezők bevonása a közös agrárpolitikába. Az erdőgazdasági támogatások hozzájárulnak az erdők gazdasági, ökológiai és társadalmi funkcióinak megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez. Csak olyan erdők esetében nyújthatók, amelyek magánkézben vagy közösségek tulajdonában állnak, összegük 40 és 120 euró/hektár. Az 1991-ben kiadott nitrát-irányelv a vízminőség javítását szolgáló európai jogszabályok fontos alkotóeleme. Ez a környezeti kérdések agrárpolitikába beépítése terén jelentős irányelv, egyrészt a szennyezés okozójának azonosítása, másrészt a forrás megszüntetése elvén alapul. 4.2.7 A nyomonkövethetőség javítása Az egységes belső piac lehetővé teszi a termékek, így a mezőgazdasági termékek tagországok közötti szabad áramlását, ezért fontos a nyomon követhetőség. A szarvasmarha állományra vonatkozóan már rég óta létezik ez az intézkedés, amit 1998-ban a Bizottság javaslatára a sertésekre is kiterjesztettek. Valamint mostanra már fontossá vált az emberi fogyasztásra szánt, genetikailag módosított termékekre érvényes megjelölés kötelezettségének kiterjesztése az állati takarmányokra is. 4.2.8 Biomezőgazdaság Dinamikusan terjed a biomezőgazdaság is, jelentős a mezőgazdasági biotelepítés ösztönzése. A bevezetett támogatási rendszer célja, hogy a hagyományosról a biotevékenységre történő átállás első három évében kiegyenlítse az átmenet miatt a gazdákat érő veszteségeket. A növénytermesztés területét 1992 óta ölelik fel a közösség biotermék előállítására és megjelölésére vonatkozó jogszabályai. Ezt a rendelkezést a Bizottság 1999-ben terjesztette ki az állati eredetű termékekre. Ez a megjelölés átfogja az előállítást és az ellenőrzést is. A 36


Bizottság közösségi emblémát vezetett be, amely a biogazdaságokból származó termékekre és élelmiszerekre alkalmazható. Ennek feltétele, hogy a növényi termék és élelmiszer legalább 95%-ban bioanyagot tartalmaz, és mind az előállítás, mind a feldolgozás szigorú ellenőrzés mellett történt. 4.2.9 Élelmiszerbiztonság és élelmiszerminőség – további integráció a KAP-ban; Az élelmiszer-biztonság Fehér könyve Az EU jogrendszere régóta tartalmaz a mezőgazdasági és élelmiszerszektor higiéniájára és biztonságára vonatkozó jogszabályokat. A bizottság az élelmiszerek biztonságáról 1999-ben Fehér könyvet dolgozott ki14, amelyben egy európai élelmiszer-biztonsági hatóság felállítására irányuló terveinek adott hangot. A piacorientáltság és a versenyképesség természetesen a termékek árából mérhető le, viszont tény, hogy az élelmiszer biztonság és minőség is van épp olyan fontos helyen ezen mércén. A fogyasztók egyre nagyobb tudatossággal veszik figyelembe a termelési körülményeket és a mezőgazdasági helyzetet. Ez kényszeríti tulajdonképpen a termelőket az élelmiszer biztonságának megteremtésére mind az EU-n belül és kívül. Ez a pont épp e miatt fontos alkotója a KAP-nak és egyre nagyobb teret kell, hogy nyerjen majd. A jobb élelmiszerbiztonság elérésére már jelentős lépések történtek, mint például az állatok megvizsgálása, a visszakereshetőség fejlesztése, különböző rizikófaktorok eltávolítása, a maximálisan felhasználható vegyszerek meghatározása… stb. Azonban az Unión belül az élelmiszer biztonságára és minőségére fordítható tényezők száma még továbbra is korlátozott maradt. A törekvés az volt, hogy a gazdáknak szánt ösztönzők összhangban legyenek a minőséggel és a biztonsággal, valamint a környezetvédelmi és állategészségügyi feltételekkel is. 4.2.11. Szociális egyensúly

14

Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) V. évfolyam

12. szám 1999. december

37


A mezőgazdasági termelők életszínvonalának biztosítása és a gazdák jövedelméhez való hozzájárulás továbbra is a KAP kulcsfontosságú célkitűzése maradt. A KAP reform folyamán épp ezért az árcsökkentések miatt további kompenzációt ajánlottak fel a gazdálkodóknak, így megakadályozva a gazdálkodók jövedelmének jelentős csökkenését. Az EU-15-ök között az egy főre jutó mezőgazdasági jövedelmek kedvezőbbé váltak a reformfolyamat megkezdése óta. Azonban ez a kedvező tendencia a gazdaságoknak juttatott direkt kifizetéseket és a különböző területek közötti eltéréseket is magában foglalja. Mivel az árbevételek egyedül nem tudnak elfogadható életfeltételeket biztosítani sok gazdálkodónak, a direkt kifizetések továbbra is központi szerephez jutnak ennek megteremtésében. 4.3. Költségvetés 2000-2006 A mezőgazdasági kiadások 1999-ben 40,94 milliárd eurót, vagyis az EU költségvetés összkiadásainak 42%-át tették ki. A vidékfejlesztésre rendelkezésre álló éves keret átlaga 4,3 milliárd euró. A megállapodás a KAP (vidékfejlesztés nélküli) eszközellátását a 2000-2006-os időszakra átlagosan évi 38,1 milliárd euróban irányozta elő. A vidékfejlesztésre éves átlagban 4,3 milliárd euró áll majd rendelkezésre15. A jövőben a legtöbb vidékfejlesztési program fedezetét az EMOGA Garancia részlege biztosítja. Míg majdnem az összes kifizetés, valamint visszatérítések beszedése tekintetében a tagországok az illetékesek, a Bizottságnak kell az alapos pénzügyi ellenőrzésről és arról gondoskodnia, hogy a pénzügyi műveletek szigorúan az előírásoknak megfelelően bonyolódjanak. Az Agenda 2000 középtávú pénzügyi előirányzatai

15

Dr. Szilágyi Zsolt -A mezõgazdaság támogatási rendszere az Európai Unióban és néhány fontosabb tagállamban, tanulmány

38


Forrás: Halmai Péter - Az EU Közös Agrárpolitika (CAP) reformjának elméleti alapjai Gödöllő, 2001 Jól megfigyelhető, hogy a mezőgazdaságra fordított pénzek 2004-ig a kibővítésig folyamatosan nőnek, és a bővítés után csökkenő tendenciát vesznek fel. Ebből a piaci támogatások mértéke már 2003-ban eléri maximumát, míg a vidékfejlesztés, a KAP második pillérének értéke szinte stagnál, csak enyhe növekedés figyelhető meg. Ami kiugró, hogy az adminisztrációs költségek jelentősen meg fognak nőni a periódus lezártára. Sajnos az előcsatlakozási támogatások sem nőnek, ami az újonnan csatlakozókat hátrányosan érintheti. Ezt ellensúlyozandó a csatlakozásra hozzáférhető ráfordítások azonban jelentősen nőnek. Ennek az értéke 2002-ről 2004-re megduplázódik és a 2005, 2006-os években is jelentős növekedést mutat. A kifizetésekre történő összes ráfordítás a GNP százalékában kifejezve azonban csökkenő tendenciát mutat.

39


4.3.1. A jövedelemtámogatások egyensúlya Az Agenda 2000-ben felmerültek kérdések a jövedelemtámogatások mértéke és újraelosztása terén. Szakértők észrevették, hogy a közvetlen kifizetések pozitív hatásait csak a gazdálkodók kis része élvezi. Az 1992-es reformban lefektetett direkt kifizetések az idők során elvesztették a kompenzációs karakterüket és jövedelemként jelentek meg, ezzel jelentős mennyiségű kérdés merült fel, hogy vajon a direkt támogatások elosztása megfelelő-e16. Általában a nagyobb gazdaságok könnyebben alkalmazkodtak az új feltételekhez, főleg a beruházások és a nagyobb volumenű megtakarítások miatt. De a reformintézkedések csak kevés lehetőséget nyújtottak a farmergazdálkodás szociális problémáinak megoldására, valamint az újraszervezésére. A hangsúly a direkt kifizetésekre és a vidékfejlesztésre helyezkedett. A vidékfejlesztés nagyobb rugalmasságot biztosított a tagállamoknak, hogy a jövedelem felosztásokra hosszabb távú stratégiát dolgozzanak ki. Azonban a kezdeményezés csak kevés ország talált pozitív visszhangra. 5.

Piaci rendtartások

5.1

Mezőgazdasági kultúrnövények

A mezőgazdasági kultúrnövények szektora a gabonát, az olajos magvakat és a fehérjenövényeket foglalja magában, és mind az emberi élelmezés szempontjából, mind az állati takarmányipar számára központi jelentőségű. A kultúrnövény-termékek aránya az EU teljes mezőgazdasági termeléséhez képest 11%. A gabona intervenciós ára a 2000-2001-es gazdasági évtől két egyenlő lépcsőben 15%-kal csökkent a jelenlegi 111,19 euró/t-ról 101,31 euró/t-ra17. Az intervenciós árakhoz kapcsolódó pótlékok, amelyeket a szezonális áringadozások kiegyenlítésére vezettek be, a jelenlegi szinten – havi 1 euró/t – maradnak. Kiviteli vámot a Bizottság biztonsági intézkedésként rendkívüli sürgősségű esetekben emel. A gabonára vonatkozó közvetlen kifizetéseket, amit területi alapon határoznak meg, két lépésben, évenként emelik, a 2001/202. gazdasági évig 63 16

Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) V. évfolyam 12. szám

1999. július-augusztus 17

Halmai Péter - Az EU Közös Agrárpolitika (CAP)reformjának elméleti alapjai Gödöllő, 2001

40


euró/t-ra. Ez az emelés az intervenciós árak általános csökkentésének 50%-os kompenzációját jelenti. Várható, hogy a belső piaci árak továbbra is a támogatott árszint felett maradnak, továbbá, hogy a gazdálkodók a változásokra költség-megtakarítási intézkedésekkel reagálnak, és a bekerülési költségek csökkenni fognak. A területpihentetési kötelezettség alóli mentességre vonatkozó szabály megmaradt. 2000-től kezdődően a kistermelők olajos magvúak, fehérjenövények, lenmag és kukorica termeléséhez kapcsolódóan az előirányzat szerint külön térítésben részesülnek, ami a gabona átlaghozamon alapuló eddigi térítési rendszert hivatott felváltani. A reform szerint a kistermelők jogosultak a kvótájukat meghaladó, önkéntesen pihentetett területek után járó pihentetés kompenzációra. Az olajos magvakra alkalmazott kifizetéseket is a gabonafélék fizetéseihez igazították. A gabonafélék hivatalos árainak csökkentésével a belső felhasználás és az export lehetőségek javultak. Ez segített az EU-nak hogy a világ fő exportőre maradhasson, és a gabonafélék készleteinek száma a rozs kivételével jelentősen leapadt. A belső piaci árak így közeledtek a világpiaci árakhoz és jelentős pozitív hatásokat eredményeztek. Jelen pillanatban az EU gabonatermelése a tradicionális és az új termelők megnövekedett nyomásával kell szembenéznie. 5.2

Marhahús ágazat

Ez a részpiac stratégiai jelentőségű az EU mezőgazdaságában. Különösen az északi országok termelői számára nagy jelentőségű a húsmarha előállítása. Ugyanakkor a szarvasmarhatartás szorosan összekapcsolódik a vidék arculatával. A legelők és a tömegtakarmánytermőterületek jelentős kiterjedésűek. Mindezek miatt a Közös Agrárpolitika rendszerében kezdettől erőteljes külső védelmet, illetve magas belső árgaranciát, s az utóbbit biztosító intervenciós mechanizmust építettek ki a marhahús piaci szervezetben. E rendszerben egyrészt jelentős strukturális feleslegek alakultak ki, s az EU az 1970-es évek végétől nettó exportőrré vált. Másrészt a BSE krízis miatt a marhahús piaci rendtartás vált az egyik legköltségesebb piaci szervezetté a közösségben. A 2000 végétől ismét kirobbant, s immár a kontinentális tagországokra is átterjedt – BSE krízis a probléma váratlan további éleződéséhez vezetett. 2000 végén az Európai Bizottság a következőket feltételezte: 2001-ben a belső fogyasztás 20%-kal csökken, az export volumene 41


nem változik, a megsemmisítésre történő felvásárlás (Purchase for destruction, PDS) nagy mértékben helyettesíti az intervenciót, így a PDS-t nagyrészt az intervenciós felvásárlás előirányzatában elérhető megtakarítás finanszírozhatja. Mindezek alapján 2001-re 625 ezer tonna18 felesleget prognosztizáltak, amelyből 5000 ezer tonna a PDS révén került volna a piacról kivonásra, 125 ezer tonnát pedig az intervenció vezetett volna le. 2001. tavaszára két dolog világossá vált: egyrészt a tagországok nem kívánják a megsemmisítés céljára történő felvásárlást széles körben alkalmazni, illetve az exportpiac egyre inkább lezárul az európai marhahús-szállítások előtt. Ugyanakkor 2001 tavaszán a fogyasztói aggodalmakkal leginkább jellemezhető tagországokban a fogyasztás csökkenését 20%-ot meghaladó mértékűre, míg az EU egészére 12-15%ra becsülik. Egyidejűleg az export 40-50%-os csökkenésére számíthatnak amelyet azonban elvileg ellensúlyozhatna a PDS révén megsemmisíteni kívánt fél millió tonna marhahús. A Bizottság 2000. végén még arra számított, hogy a krízist követően a fogyasztás 2002-2003ra visszatérhet az 1999-2000. évi szintre. Éppen így az export helyreállását is feltételezték. Ám ha a fogyasztás tartósan csökken a krízis tartóssá válhat. Ugyanakkor erőteljesen emelkednek a költségvetési kiadások. A PDS az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapnak 2001-en 1400 euróba kerül tonnánként, míg a nemzeti költségvetéseket egyidejűleg 1190 euró terheli tonnánként. Az intervenciós felvásárlás, a tárolás és a piacra jutás költsége a Bizottság előzetes becslése szerint mintegy 2750 euró tonnánként. Ugyanakkor a vonatkozó értékesítési viszonyokra figyelemmel, az összes tárolási és megsemmisítési költség akár a 3800 eurót is elérheti tonnánként. Az Európai Bizottság a 2000. évi költségvetési megtakarítások terhére mintegy 1 milliárd euró pótlólagos finanszírozást tervez a 2001. évi többletkiadásokra. Nem biztos, hogy ez az összeg fedezi a szükséges kiadásokat. Másfelől a 2002. évi és azt követő költségvetések esetében már ilyen tartalék valószínűleg nem lesz mozgósítható. Ugyanakkor a kiadások ez utóbbi években további 3-4 milliárd euróval növekedhetnek19.

18

Halmai P. : A BSE-krízis és az EU Közös Agrárpolitika újabb reformhulláma, Európa 2002. 2001/2

19

Wagner, T. S. (2001)- Fakten zu BSE in CMA Deutschland: Argumente, Hintergründe, Analysen

42


A legújabb fogyasztói aggodalmak valószínűleg a marhahús fogyasztás alacsonyabb szintjét eredményezik az EU-ban illetve az exportpiacok esetében egyaránt. Halaszthatatlan a piaci egyensúlyt előmozdító agrárpiac politika érvényesítése: a támogatási rendszer nem ösztönözheti azt a termelést, amelyre támogatás nélkül nincs piac. Stefan Tangermann és 41 német agrárközgazdász nyílt levelében úgy fogalmaz, hogy „a BSE járvány oka nem a hagyományos mezőgazdaság, hanem az állam kudarcai”. Tangermann és kollégái szerint az állam nem ismert fel időben a BSE-veszélyt, s nem hajtott végre időben szigorú és hatékony intézkedéseket. Valójában – s ez mind a BSE-krízis mind a szélesebb agrárpolitika problémák megoldása terén érvényesnek tűnik – az embernek a természettel kell együttműködnie, nem pedig ellene hatnia. A KAP reform továbbvitele, a távlatos agrárpolitika a fenntarthatóság követelményein alapulhat. A fenntarthatóság három dimenziója hangsúlyozandó: a környezeti, a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóság egyaránt. „Bármennyire is fontos a talaj termőképessége, a maradvány-anyagok alacsony szintje, az állatállomány egészsége és maga az ökoszisztéma, a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóság éppen olyan fontos. Ezért a gazdaságilag nem egészséges üzemek sem képesek a fenntartható gazdálkodásra. Mezőgazdaságunknak versenyképesnek kell lennie. Tisztességes jövedelmet kell biztosítani, s e strukturális változásokat elviselhetővé kell tenni.” 20 A marhaválság előtt az intervenciós készletek néha a nullára is lecsökkentek, és a krízis alatt felhalmozódott intervenciós készletek a rákövetkező években sokkal gyorsabban eltűntek, mint azt előtte feltételezték. Az Agenda 2000 jelentősen hozzájárult a marhapiac magához téréséhez, de a marhapiacon a támogatási árak szintje a világpiaci árakhoz képest még mindig magas, bár az intervenciós felvásárlásokat mostanában egy biztonsági szintre helyezték. 5.3.

Tejágazat

A reform keretében meghatározták, hogy 2005-től kezdődően az intézményes árakat - s ezen belül az intervenciós árakat - három lépcsőben 15%-kal csökkentik. Ennek megfelelően csökkent a tej irányára is. Az árcsökkentés indoka az volt, hogy versenyképessé tegyék a 20 Fischler, Franz (2001) – The CAP after Agenda 2000, Opening adress for international green week 2001. Berlin

43


közösség termékeit a világpiacon, s végül majd el szerették volna az export-visszatérítés nélküli tej és tejtermék exportot. Az árcsökkenést közvetlen támogatással kompenzálták. A tej irányára, a vaj és tejpor meghirdetett intervenciós ára a következő: A vaj intervenciós ára Időszak

A tej irányára

A tejpor intervenciós ára

euro/100 kg euro/100 kg

2000.07.01-2005.06.30 2005.07.01-2006.06.30 2006.07.01-2007.06.30 2007.07.-től

euro/100 kg 30,98 29,23 27,47 25,72

328,20 311,79 295,38 278,97

205,52 195,24 184,97 174,69

A tejszektor valódi reformját azonban 2003. utánra halasztották.

6.

A KAP 1999-es reformjának értékelése

6.1.

A millenniumi WTO-forduló

A KAP reformfolyamatát elemezve nem lehet nem megemlíteni a világpiaci és harmadik országok által származtatott elvárásokat, amik szintén jelentős mértékben hozzájárultak a reform kialakításában. Az EU-nak a mezőgazdasági reformfolyamatokkor figyelembe kellett vennie a világ más vezető mezőgazdasági országainak véleményét, tehát természetesen az USA-ét és a Cairnsi Csoport véleményét is. A Cairns-i csoport tagországai a következők: Argentína, Ausztrália, Brazília, Chile, Fidzsi-szigetek, Indonézia, Kanada, Kolumbia, Malaysia, Új-Zéland, Paraguay, Fülöp-szigetek, Dél-Afrika, Thaiföld és Uruguay. Ezek első sorban a WTO tárgyalások keretében kerültek tárgyalásra, ahol a KAP reform folyamatába jelentős beleszólása van a többi világpiaci szereplőnek is. Az EU-nak kötelező figyelembe venni azok javaslatait a reform területén és fontos, hogy a reformot a WTO is jóvá hagyja. A WTO fordulón minden jelentős piaci szereplő kifejti véleményét a fontos témakörökben. A most következő fejezetben leírom a WTO elvárásait, amihez az 1999-es KAP reform során az EU-nak számolnia kellett. Részletezni fogom a különböző szereplők pontos elvárásait a világ mezőgazdasági folyamatait illetően. 44


A marrakeshi agrár-megállapodás 20. cikkelye arra kötelezte az aláíró országokat, hogy 1999 végén (vagy legkésőbb a 2000. év elején) tárgyalásokat kezdjenek a nemzeti agrárpolitikák és az agrár-világkereskedelem további liberalizálásáról. 1999. november végén WTO miniszteri konferencia kezdődött Seattle-ben. Maga a konferencia látványos kudarccal végződött, a szakértői munka azért folytatódott21. 6.1.1 Belső támogatások A belső támogatások terén az USA ugyan elismeri az uruguayi forduló eredményeit, azonban további radikális változtatásokat szeretne elérni, egyrészt a támogatások csökkentése, másrészt a támogatásfajták egyszerűsítése terén. A megszüntetendő kék doboz szerinti támogatásokat 1996 óta már csak három tagország jelent be a WTO-nál: az EU, Norvégia és Szlovákia. A FAIR Act-ből, az USA mezőgazdasági törvényéből, ezek a támogatásfajták hiányoznak. Ráadásul, az USA helyzetét erősíti, hogy EU ellenes elképzeléseiben bizton számíthat a világexport jelentős részét bonyolító cairnsiek támogatására, akik alapvetően elégedetlenek az Uruguayi Forduló eredményeivel. Brüsszel

viszont

abból

indul

ki,

hogy

az

élelmiszer-világkereskedelem

további

liberalizálásához, illetve az agrárszubvenciók további leépítéséhez csak akkor lehet megszerezni a társadalom támogatását, ha a reform folyamán a kereskedelmi és a kereskedelmen túlmutató célok egyensúlyba kerülnek. Azt, hogy a gazdálkodás nem egyszerűen élelmiszer-előállításból áll, hanem egyben a vidéki táj ápolását, művelésben tartását, a környezet védelmét, a vidéki települések életének a részét is jelenti. Nem beszélve az élelmiszerbiztonságáról, az állatok megfelelő tartásáról és egyéb, a fogyasztókat érintő kérdésekről. Az Agenda 2000-rel a kék dobozos támogatások nagyon beépültek az európai agrárpolitikába, jelentős támadási felületet biztosítva így a többi WTO tag részéről. Így nem meglepő, ha az unió ragaszkodik az Uruguayban kialakított játékszabályokhoz: vagyis a sárga, a kék és a zöld dobozokhoz. 21

Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) VII. Évfolyam 3. szám –

2001. március

45


6.1.2. Exportpiaci verseny Ebben a témában az USA és a Cairnsi Csoport javaslatai viszonylag megegyeznek. A USA hármas célja: az exportszubvenciók és az exportadók eltörlése, valamint az állami kereskedelmi vállalatok (ÁKV-k) tevékenységének szigorú szabályok közé szorítása. Az unió a világ második legnagyobb élelmiszeripari exportőre. Az EU nagy utat járt be az exportszubvenciók leépítésében: míg ezek a támogatások 1992-ben még az export értékének 55%-ára rúgtak, 1998-ban már csupán a 9,4%-ára. Az Agenda 2000 ezt a folyamatot erősíti tovább, amennyiben a gabona és a marhahús garantált átvételi árát tovább közelíti a világpiaci árakhoz22. 6.1.3. Piacrajutás Az Egyesült Államok célja: egyrészt, a piacra jutási lehetőségek lehető legnagyobb mértékű kibővítése, másrészt a lekötött vámok szintjének és struktúrájának minden országra és termékre vonatkozó kiegyenlítése. A cairnsiek jelentős mértékű piacnyitást tartanának szükségesnek. Az Európai Unió álláspontja ettől kissé eltér. Belső árai lényegesen a világszínvonal fölött vannak, így egyértelmű, hogy a piacvédelem is az átlagosnál magasabb vámokon keresztül valósul meg. Ez szűkíti az EU mozgásterét, ami abban tükröződik, hogy nem tud radikális reformokat létrehozni ezen területek változtatására. 6.2.

A Dohai WTO forduló

A 2001. novemberében lezajlott Doha fordulón folytatódtak az elkezdett agrárkereskedelmi reformok. A fordulót három évesre tervezték. A tárgyalások napirendjén többek közt a mezőgazdasági és szolgáltatás-kereskedelem liberalizálása, a nem-mezőgazdasági termékek piacra jutási feltételeinek javítása, a környezetvédelem vizsgálata álltak. Nagy vitát váltott ki az, hogy az exporttámogatásokat oly módon kell csökkenteni, hogy a csökkentések az exportszubvenciók végleges megszüntetése irányába mutassanak. A megállapodás nem mondja ki határidővel, hogy mikor kell véglegesen megszüntetni az agrárexport 22

46


szubvenciókat (miközben ezek az ipari termékek esetében ma is, sőt évtizedek óta tiltottak), de ez, mint cél most mindenképpen először jelent meg dokumentumban23. Szó esett az agrárkereskedelem egyik szintén fontos területéről, a mezőgazdasági piacok megnyitásáról is. Nagyon nagy vita volt azon a megfogalmazáson, hogy mindezen kereskedelmi folyamatok során a nem kereskedelmi megfontolásokat figyelembe kell venni. Azaz a tisztán piaci szempontok mellett szükséges figyelembe venni, hogy az agrárpolitikának vannak vidékfejlesztési céljai, a rossz termelési adottságú országok esetében az élelmiszerellátás biztonságával és egy minimális termelési kapacitás fenntartásával összefüggő szempontjai. 6.3.

Az 1999-es reform értékelése

A reformról elmondható, hogy csak részben sikeres. Tény, hogy előrehaladás történt az árak harmonizálása terén. Azok közeledtek a világpiaci árakhoz, jelentős előrelépés történt a kibővítéshez való felkészülésre, valamint a KAP egyes belső problémáinak enyhítésére is. Azonban a sok kompromisszumos megoldás miatt a reform valódi célkitűzései kissé tompultak. A változás inkább csak kiigazításnak tekinthető, mint sem reformnak. Valószínű, hogy a tagországok legfőbb vezetői az eltérő érdekek miatt, nem merték vállalni a mélyrehatóbb átalakulás esetleges nehézségeit. 6.4.

Főbb következmények

Az intézményi árak különbségei csak mérsékelten közeledtek egymáshoz, a feleslegek szintén fennmaradtak és még növekedtek is. Azoknál a piaci szervezeteknék, ahol a felesleg amúgy is nagy gondokat okozott – marhahús, tej, gabona – az árcsökkentés jóval alulmaradt a tervezett szintnél, sőt néhány ágazatban árnövekedés is megfigyelhető volt. A szántóföldi növénytermesztés továbbra is a leginkább támogatott ágazat maradt. A tagországok igényeinek kielégítése a kiadások jelentős növekedésével járt. Az olajos magvak támogatásának csökkentése a termelés visszaesését eredményezte. A gabonatermesztés a 23

Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) VII. Évfolyam 3. szám –

2001. március

47


felszabadult területek miatt nőtt. Ezt viszont nem tudta a kötelező ugaroltatás sem ellensúlyozni. Az intervenciós árakat a tervezettnél csak kisebb mértékben csökkentették, így nem csökkent annak a veszélye, hogy ha a gabona világpiaci ára hosszabb ideig alacsony szinten marad, akkor ismét megnőhetnek az intervenciós készletek. Azonban az intézkedéseket követően sem enyhültek a tej és a marhahús piaci szervezetekben a feszültségek. A marhahús piacrendben nõtt a közvetlen támogatások összege, illetve aránya. Valójában azonban a termelést korlátozó intézkedések nem vezettek eredményre. A tejkvóta növelése – figyelembe véve, hogy az EU támogatott export lehetõségei korlátozottak – feleslegek megjelenéséhez, a belsõ árak csökkenéséhez vezetett. A legfontosabb termékek esetében továbbra is jelentős különbség maradt fenn a világpiaci és EU belső árai között. Igazából a termékek külső piacokon való értékesítése továbbra is csak exporttámogatással lett kivitelezhető. A támogatási lehetőségek csak korlátozottan voltak érvényesíthetők, így a mezőgazdasági termékek piacán nyíló fokozott keresletet az EU csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudta kihasználni. A reformok bevezetésével azonban nem javult az EU helyzete a WTO tárgyalásokon sem. Még mindig jelentős maradt a „kék dobozba” sorolt támogatások száma. A WTO elvárásai alapján, azonban az ebbe a dobozba való támogatásokat lassan át kellett volna csoportosítani a „zöld dobozba” sorolható támogatások közé. Erre az EU akkor még nem volt képes, így nem voltak WTO konformak az intézkedések. Hátrányos szerepet játszott, hogy a költségvetési lehetőségek nagyon szűkek és korlátozottak voltak. Valójában a tervezettnél kisebb árcsökkentés miatt a közvetlen támogatások előirányzott összegét sikerült csökkenteni, azonban ez az árcsökkentés nem vezetett megtakarításhoz az egész gazdaság területén. A fogyasztók és a mezőgazdasági termékek más felhasználói továbbra is magasabb árat voltak kénytelenek fizetni. Következésképpen az a feltételezés, hogy e konstrukció pénzt takarít meg, téves volt, igazából ez abból ered, hogy a közpénz (EU költségvetés) szűkösebb, mint a (fogyasztói) magánpénz. Ezért az optikai illúzióért fizetett ár, hogy az EU elveszítette azt a hatékonysági nyereséget és növekvő

48


nemzetközi versenyképességet, amelyet határozott reformintézkedések esetén elérhetett volna.24 A közvetlen támogatások terén is maradtak hiányosságok. A támogatások adminisztratív feltételei megmaradtak, de továbbra sem járt ellenszolgáltatás a termelő részéről, így az erőforrások allokációja torzult. Az eredeti javaslatban elõirányzott „cross complience” (kölcsönös megfeleltetés) bizonyos további feltételekhez (ellenszolgáltatásokhoz) kötötte volna e kifizetéseket, mindenekelõtt differenciáltan meghatározott környezetvédelmi kritériumok teljesítéséhez. A berlini döntés szerint az egyes országok fakultatív alapon alkalmazhatnak ilyen rendszert. Sajnos a keleti kibõvítés feltételei sem javultak túlzottan a reformokkal. Ezek a reformok ugyan a tervezett bővítés feltételeiként jelentek meg, de azok bevezetése során a csatlakozó országok helyzete nem sok pontban tisztázódott.

70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% S tru k tu rá lis , V id é k fe jle s z té s i tá m o g a tá s o k

10%

25%

30%

35%

A g rá rk ö rn y e z e ti, K ö rn y e z e ti é s tá jg a z d á lk o d á s i tá m o g a tá s o k

15%

10%

35%

45%

P ia c i, P ia c s ta b iliz á lá s i tá m o g a tá s o k

65%

45%

10%

5%

D ire k t, K o m p e n z á c ió s , Á tm e n e ti, Á ta la k ítá s i tá m o g a tá s o k

10%

30%

25%

20%

A táblázat adatai 1996, 1998, 2002 és 2008-ra vonatkoznak. A grafikonok nagyon tárgyilagosan ábrázolják a várható és a már megtörtént változásokat a költségvetés keretein belül. Az első hasáb a vidékfejlesztési támogatások szintjének emelkedését mutatja. A vidékfejlesztés támogatása az évek alatt megháromszorozódott, ehhez nagyban járult hozzá az 24

Tangermann, S. - Josling, T. (1994) Pre-accession agricultural policies for central Europe and the European Union. European Commission, DG I. (Kézirat)

49


a tény, hogy a vidékfejlesztés a KAP második pillérévé vált. Ezzel ellentétes tendenciát mutat a piacstabilizálási támogatások drasztikus csökkenése. 2008-ra ennek az összege már csak a költségvetés 5%-át fogja kitenni, köszönhető mindez részben a WTO tárgyalási folyamatoknak is. Az agrárkörnyezeti támogatások mértéke főként az 1998-ről 2002-re következő időszakban nőtt meg jelentősen. Ez az Agenda 2000 egyik nagy vívmányának tekinthető, ami különösen nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre. 7.

Félidős felülvizsgálat (Mid term review)

A változó igényekhez és közgazdasági körülményekhez folyamatosan alkalmazkodó Közös Agrárpolitika 2000-2006. közötti alakulását az Agenda 2000 határozta meg. E program írta elő a hétéves tervezési-végrehajtási periódus közepén egy értékelés elvégzését, a KAP „félidős felülvizsgálatát” (mid-term review MTR). A Bizottság az 1999. márciusi berlini Európai Tanács határozatának megfelelően 2002. július 10-én hozta nyilvánosságra a KAP Agenda 2000 keretében megvalósított reformjának félidős értékelését. A dokumentum a helyzet értékelését követően konkrét javaslatokat tett a KAP további átalakítására, a jelenlegi viták középpontjában így már a KAP újabb reformjavaslatai álltak. 7.4.1. Konkrét javaslatok 2002. júliusában a Bizottság a következő konkrét javaslatokat tette a szabályozás átalakítására: 1. Az eddig különböző jogcímeken (gabonaterület nagysága, állatállomány létszáma alapján) folyósított közvetlen támogatásokat gazdaságonként egy összegben fizetnék ki. A termeléshez kapcsolódó támogatás helyett így a 2000-2002-es időszakban folyósított összeget kapnák meg átalányként a gazdák. A közvetlen kifizetéseket ezáltal elválasztanák a termeléstől, azaz a termelőt és nem a terméket támogatnák (decoupling). 2. A támogatásokhoz csak akkor jutnának a gazdák, ha teljesítik a szigorú környezetvédelmi, állattartási és élelmiszerbiztonsági előírásokat. A kifizetéseket 50


környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági, állategészségügyi valamint egészségügyi elvárásokhoz kötik (cross-compliance). 3. Az évi 5 ezer €-nál nagyobb közvetlen kifizetésben részesülő farmok számára kötelezően bevezetnék a fent említett normák, előírások betartásának ellenőrzésére irányuló auditálást. 4. Az egy termelőnek évente kifizethető közvetlen támogatást 300 ezer €-ban korlátoznák. Törekednek a termelők jövedelmének stabilitására, és a gazdák jövedelmét próbálnák hasonló szinten tartani. Hangsúlyt kapott a kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségek teremtése a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén. 5. A közvetlen kifizetéseket 2004-től évi 3 százalékkal, összesen 7 év alatt 20 %-kal csökkentenék (degresszivitás). Ez azonban nem vonatkozna az 5000 € alatti kifizetésekre és az újonnan csatlakozó tagállamokra. 6. Kiemelt szerepet szánnak a vidékfejlesztésnek. A közvetlen támogatásokból felszabaduló összegeket teljes egészében vidékfejlesztésre fordítanák (moduláció). 7. Nagyobb támogatást kapna az agrár-környezetvédelem. Új vidékfejlesztési célokat is támogatnának (minőségbiztosítás, a biotermékek, eredetvédett termékek előállítása, az állatvédelem, farm auditálás). Fontos lenne a génmanipulált és hormonkezelt termékek elterjedése következtében megingott fogyasztói bizalom visszaszerzése. 8. A gabonafélék intervenciós ára csökkenne, amit csak részben kompenzálnának közvetlen támogatásokkal. 9. Megmaradna néhány termékhez kötött támogatás, azonban csökkentett mértékben (pl. durumbúza, szárított takarmány). 10. Az állattenyésztési támogatások mértéke nem változna, de fokozottan érvényesítenék az állatsűrűségi, állatvédelmi követelményeket, 11. Módosulnának a nemzeti támogatás szabályai. Bizonyos támogatások esetében megszűnne a kötelező előzetes jóváhagyás, csak utóellenőrzés történne. 12. A bürokrácia és az adminisztratív költségek jelentős csökkentése újabb feladatokat ad, valamint fontos lenne a decentralizáció és az átláthatóság növelése. A tervezet nem foglalkozott a cukor piaci rendtartásának szabályozással, mivel annak felülvizsgálata egyébként is esedékes 2003-ban. A tejszektort érintően pedig - ahol 2005-től maga az Agenda 2000 is további jelentős változtatásokat tervezett - csak lehetséges alternatívákat sorolt fel, de tényleges továbblépési javaslat nélkül, láthatólag a későbbi időszakra hagyva a további változtatásokat. 51


7.2.

A brüsszeli csúcs

2002. közepére világossá vált, hogy az EU bővítés és a KAP reformjának menetrendje ketté kell, hogy váljon, a fontos politikai döntéseket még az EU 15-öknek kell meghoznia a brüsszeli Európai Parlamenti csúcson 2002. októberében. Ez azért volt fontos, mert kibővített EU-ban az ilyen fajta döntések meghozatala túl bonyolult lenne, a megegyezés hosszú időt venne igénybe. A mid-term review-val kapcsolatban az Unió állam- és kormányfői 2002. október 24-25-én Brüsszelben találkoztak, hogy tárgyaljanak a reformfolyamat további sorsáról. Ez előtt a csúcstalálkozó előtt került sor Jacques Chirac és Gerhard Schröder találkozójára, ami során többek között előzetesen egyeztettek a KAP reform költségvetéséről is. A Financial Times 2002. október 26-ai számában írta: ”Jacques Chirac…a tegnapi európai uniós csúcsról elégedetten távozott. A diplomaták szerint Chiracnak sikreült megegyezésre jutnia Schröderrel. Chirac így nyilatkozott: „Sikerült megegyeznünk a kormányzat irányvonaláról, ami egy dinamikusan fejlődő európai mezőgazdaságot fog eredményezni, és meg fogja őrizni az elkövetkezendő években a vezető exportőr szerepét.” Így Németország egészen 2013-ig jóváhagyta a KAP költségvetését. A Chirac és Schröder közötti megegyezést azonban megvétózta a német külügyminiszter, valamint a brit miniszterelnök, Tony Blair is ellenezte.25 Ezt a döntést aztán később a Parlament is jóváhagyta. Ez is azt mutatta, hogy az Uniós döntések még mindig nagy mértékben függenek a francia-német kapcsolatoktól. A Brüsszeli csúcs határozata már a kibővített unióra vonatkozott a 2007-2013-as időszakban. A francia-német megállapodás kitért arra, hogy a KAP kiadásai nem léphetik túl azt az összeget, amiről berlini megállapodás szerint 2006-ra tűztek ki. A költségvetés mértéke 2007ben csak az inflációval haladhatja meg a 2006-os költségvetést. Ez azt jelentette, hogy a költségvetés körülbelül 45,3 milliárd euró kell, hogy maradjon, tehát a költségvetést ismét befagyasztották. A kompromisszum eredményeként az agrárköltségvetés még 2013 is csak 48 milliárd euró lehetne.

26

Ezek a kiadások ugyan magukba foglalják a piaci ártámogatásokat

valamint a direkt kifizetéseket, de nem térnek ki a vidékfejlesztésre. 25 26

Financial Times, 2002. október 29. Dr. Kiss Judit – Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának 2003. évi reformja (2003) VKI tanulmány

52


A 2003. évi KAP reform 2003. június 26-án fogadták el az agrárminiszterek a KAP legújabb átfogó reformját.

7.1.

Az Európai Bizottság eredeti javaslata

A javaslatokat az Európai Bizottság a következő célok és szempontok figyelembe vételével alakította ki: •

a Berlinben 2006 végéig jóváhagyott közösségi költségvetési keretek betartása;

•

a mezőgazdasági termelés belpiaci és nemzetközi versenyképességének növelése, a WTO követelmények kielégítése, a dohai WTO fordulóban erős tárgyalási alap biztosítása az EU számára – ez fontos volt a 2003-ban lejáró ún. Béke-záradék (Peace Clause) miatt

•

a tíz országra vonatkozó kibővülés feltételeinek megteremtése

•

a piacorientált, fenntartható mezőgazdasági termelés megvalósulásának segítése, beleértve a fogyasztók igényeinek fokozottabb érvényesítését;

•

a vidékfejlesztés szerepének erősítése; környezetvédelmi problémák megoldása

•

a támogatások és a termelés szétválasztása, a szabályozás egyszerűsítése.

Értékelésében a Bizottság kijelenti, hogy az európai mezőgazdaságnak meg kell felelni az újonnan jelentkező, vagy erősödő olyan kihívásoknak, mint a változó piaci követelmények, a termékminőség és élelmiszerbiztonság. Fontos cél az európai agrármodell megőrzése, a mezőgazdaság multifunkcionalitásának erősítése, a termelők adminisztrációs terheinek csökkentése.

7.5

A reformcsomag legfontosabb elemei

7.5.1. Összevont gazdaság-támogatási rendszer A közvetlen támogatások termeléstől való részleges elválasztása valósul meg. Látszólag változatlan az alapkoncepció, miszerint a közvetlen kifizetéseket összevont gazdaság53


támogatás formájában folyósítják. Ugyanakkor rendkívül rugalmas lehetőségek állnak a tagállamok rendelkezésére, hogy az elválasztást az egyes termékekre vonatkozóan alkalmazzák-e és ha igen, milyen mértékben. A termelők alanyi jogon egységes farmtámogatáshoz juthanak. A kifizetés mértéke a 2000-2002 közötti bázisidőszakon alapul. Az ebben az időszakban folyósított támogatások adják a leválasztott támogatások nagyságát. Az összevont gazdaság-támogatás keretébe tartoznak alapesetként a következő jelenlegi támogatások: gabona, olaj-, fehérjenövény, rizs, len, kender, durumbúza és vetőmag terület alapú támogatása, a szárított takarmány, a húsmarha ágazat különböző jogcímeken adott támogatásai (speciális húsmarha támogatás, anyatehén támogatás, vágási támogatás), juh és kecske támogatások, valamint a tej esetében kvótákhoz kötötten fizetett közvetlen támogatás. A keményítő támogatás 45 %-át integrálják a rendszerbe. A tagországok lehetőséget kapnak azonban arra, hogy a jelenleg érvényes rendszer szerint folyósítsák a következőket27: • A szántóföldi szektorban: - a teljes gabona-, olaj- és fehérjenövény támogatás 25 %-át, vagy - a durumbúza kiegészítő támogatás 40 %-át. • A juh és kecske támogatások 50 %-át, beleértve a kedvezőtlen adottságú területeken nyújtott kiegészítést. • A szarvasmarha szektorban a tagországok három opció közül választhatnak, azaz a kifizetések következő elemeit tarthatják meg a termeléshez kötötten: - az anyatehén támogatás 100 %-át és a vágási támogatás 40 %-át; vagy - a vágási támogatás 100 %-át, vagy - a speciális húsmarha támogatás 75 %-át. • A vetőmag támogatásokat. A tagállami szintre meghatározott közvetlen támogatási keretösszegen belüli átcsoportosítás révén a tagországok kiegészítő támogatást nyújthatnak környezetvédelmi, piacra jutás segítési

27

ICOS Summary of the CAP reform Agreement Reached in Luxembourg on June 26th, 2003

54


célból. Ennek összege nem haladhatja meg az ország közvetlen támogatási keretének 10 %-át. A szántóföldi, a húsmarha, juh és tej szektorban be kell tartani a fentebb írt korlátokat is. A támogatások folyósítását kötik a különböző környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, növény- és állategészségügyi, állatjóléti intézkdések betartásához, valamint ahhoz, hogy a termelés alól kivon területeket, ugarokat is gondozni kell. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek a közvetlen kifizetések mértékét csökkenteni lehet. A tej szektorban bevezetésre kerülő közvetlen támogatásokat 2008-tól - azaz csak a tejszektort érintő reformok kiteljesedését követően - integrálják a rendszerbe. Amennyiben a tagország vidékfejlesztési és általános agrárpolitikai célból indokoltnak tartja az integrálást korábban is megteheti.28 Az összevont gazdaság-támogatási rendszer működési tapasztalatairól a Bizottság legkésőbb két éven belül jelentést készít, javaslatokat téve az esetlegesen szükséges módosításokra. Az összevont gazdaság-támogatási rendszerhez kapcsolódó intézkedések • A támogatások üzemi szintű kifizetésének alapja a 2000-2002. referencia időszakban különböző jogcímeken kapott közvetlen támogatás. • A tagországok vis major esetekben, illetve a gazdálkodást az adott években kezdők, vagy bővítők problémáinak kezelésére rövidebb referencia időszakot alkalmazhatnak, illetve a kifizetésekből e célra max. 3 % tartalékot képezhetnek. • A tagországok a támogatások 50 %-át megelőlegezhetik a gazdálkodók számára, azaz a jogszabályban megszabott legkorábbi kifizetési dátumnál korában kifizethetik. Ennek alapvető feltétele, hogy bizonyítsák az érintett gazdálkodók pénzügyi nehézségeit. • A tagországok a kifizetésekre regionálisan eltérő szabályokat állapíthatnak meg, az egyes régiók között a közvetlen támogatási keretet átcsoportosíthatják. A 3 millió hanál kisebb támogatott területtel rendelkező tagország egy régiónak tekinthető. • Az ugaroltatási kötelezettség a korábbi szinten marad, a pihentetett terület rotálható, az energia növények termesztése engedélyezett.

28

www.dardni.gov.uk/file/con0317.pdf

55


• A kifizetés feltételeként a korábban javasoltnál kisebb számú közösségi előírást kell betartani. A támogatást csak akkor csökkentik, ha a termelő egyértelmű mulasztása bizonyított. Az ellenőrzés alapvetően az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer keretében történik, minimálisan a támogatásban részesülők 1 %-át kell ellenőrizni. A speciális ellenőrző szervek meglehetős önállóságot kapnak a kockázatelemzésben. 7.5.2. Decoupling – a közvetlen kifizetések leválasztása a termeléstől A közvetlen kifizetések termeléstől való leválasztása 2005. január 1-től kezdődik. A tagországok lehetőséget kapnak azonban arra, hogy két évig még a régi rendszerben fizessék a támogatásokat. Így gyakorlatilag a közvetlen támogatások elválasztására vonatkozó döntés alkalmazása tagállami szinten 2007. január 1-ig kitolható. Annak érdekében, hogy a tagországok részére biztosított részleges szétválasztási, illetve későbbi bevezetési lehetőség ne torzítsa a versenyt és ne veszélyeztesse a költségvetési keretek betartását, a Bizottság minden tagországra és minden érintett szektorra közvetlen határértékeket fog meghatározni, amelyeket a közvetlen kifizetések esetében nem lehet túllépni. A leválasztás mértéke sem lesz teljes: a gabonaféléknél a közvetlen kifizetéseknek csak a 75%át választják le a

termeléstől, a durumbúza esetében a tradicionális területeken a

támogatásokat viszont semmilyen termelési feltételtől nem teszik függővé. A marhaszektorban két lehetőség fog nyílni. •

Az anyatehén prémium 100%-át és a vágómarha-prémium maximum 40%-át továbbra is a termelés mértékétől függően fogja kapni

•

A vágómarha prémium 100%-át vagy a különleges marhaprémium 75%-át a régi módon fizetik ki

A kecske- és juhtámogatások maximum 50%-a a termeléstől függő marad, a tejtermékeknél csak 2008-tól vezetik be a közvetlen kifizetések leválasztását.29

29

Dr. Kiss Judit – Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának 2003. évi reformja (2003) VKI tanulmány

56


A decoupling fő célkitűzése, hogy stabilizálja a gazdálkodók jövedelmét. Ezzel a lépéssel az EU-s támogatási rendszer fő egyszerűsítése megtörténik Ez mindenhol piacorentáltsághoz vezet majd, és a gazdálkodók teljes egészében ki tudják majd használni a piaci lehetőségeket. 7.5.3. A közvetlen kifizetések csökkentése (moduláció), a kifizetés rendszere és a degresszivitás • Az egy gazdaságnak adott közvetlen kifizetéseket összegét 2005-ben 3 %-kal, 2006ban 4 %-kal, 2007-től 5 %-kal csökkentik. • Gazdaságonként 5000 € nem tárgya a csökkentésnek. A csökkentés tehát csak az adott gazdaságnak járó közvetlen támogatás 5000 €-t meghaladó részére vonatkozik, ott viszont egységesen, további differenciálás nélkül30. • A megtakarításból 1 százalékpontnak megfelelő összeg (azaz az 1. évben a megtakarítás 1/3-a, a 2.-ban 1/4-e, a 3. évtől 1/5-e) felhasználásáról a tagország saját szempontjai szerint dönt, a többit a Bizottság által rögzített szempontok szerint lehet felhasználni. A rendszernek ugyanakkor biztosítani kell, hogy a megtakarított összeg legalább 80 %-a a keletkezés országában maradjon, tehát rendkívül csekély a tagállamok közti újrafelosztás lehetősége. A nagyobb összegű kifizetések maximálását, illetve degresszivitását célzó javaslatok lényegesen mérsékeltebbek. Eltűnt a közösségi támogatások üzemi szintű plafonjára (300 ezer €) vonatkozó javaslat. Az évi 5000 € feletti támogatások csökkentése csak 2006-tól kezdődne, akkor is differenciáltan és fokozatosan növelve a csökkentés mértékét (az alábbi táblázat szerint). Az 5000 € alatti kifizetéseket - a farmok csaknem 70 %-a tartozik ide - továbbra sem csökkentenék. 2006

2007

2008

2009 2010 2011 2012

2013tól

Csökkentés gazdaságonként (a közvetlen kifizetés %-a) 5000-50000 € éves támogatás

1

3

7,5

9

10,5 12

12,5 12,5

50000 € éves támogatás felett

1

4

12

14

16

19

30

Kiss Judit – A CAP legújabb agrárreformja I - VKI tanulmány

57

18

19


A megtakarításokat csak részben fordítanák vidékfejlesztési célra. A tagországok közti szétosztás a mezőgazdasági terület nagysága, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma és a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP alapján történne.

7.6.

Vidékfejlesztés

Az új vidékfejlesztési politika lényege az, hogy a mezőgazdasági piac kiadásait a Bizottság a vidékfejlesztés irányába tolja el. A nagyobb gazdálkodások direkt kifizetései csökkennek és az így felhalmozott tőkét, ami 2012-ben eléri az 1,2 milliárd eurót a vidékfejlesztésre fogják fordítani. Az új vidékfejlesztési intézkedések keretében a gazdálkodók új ösztönzőket is kapnak. Azok a gazdálkodók, akik hajlandóak résztvenni a jobb minőségű termékek előállítási tervezetében ösztönző támogatásokat kapnak. Cél az élelmiszer-biztonság és minőség javítása, az EU jogszabályok által megkövetelt normák teljesítésének elősegítése, és az állattartás feltételeinek javítása. Ezek a támogatások maximum öt évre fizethetőek évente, az összeg birtokonként maximum 3000 euró lehet. A nyilvánosságnak adható támogatások az adott tervezet költségeinek maximum 70%-át fedezhetik. A gazdálkodóknak időszakos és nem meghatározott mennyiségű támogatás adható, amit az EU törvénykezése meghatároz. Ez a mennyiség évente gazdaságonként maximum 10,000 euró lehet. A gazdálkodói tanácsadói rendszer használatára adható támogatás a tervezet maximum 80%-a lehet, de nem haladhatja meg az 1500 eurót. További módosítások31 • Új intézkedéseket vezetnek be a fiatal farmerek és a kis élelmiszer-feldolgozó üzemek által végzett, a közösségi követelményeknek való megfelelést szolgáló beruházásokra. • A speciális problémák kezelése érdekében a tagországok lehetőséget kapnak a közösségi támogatási hányad emelésére. • Az agrár-környezetvédelmi intézkedések magasabb közösségi támogatásban részesülhetnek (az I. célkitűzés hatálya alá eső területeken 85 %, egyéb helyen 60 %), • Az állami erdők esetében végzett tájvédelmi beruházások közösségi forrásokból támogathatók.

31

Dr. Kiss Judit – Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának 2003. évi reformja

58


• Intézkedéseket foganatosítanak a vidékfejlesztési programok adminisztrációjának egyszerűsítése érdekében.

7.7.

A gazdák jövedelme

A gazdálkodók jövedelmeinek elemzéséről a Bizottság nem rég 6 hatástanulmányt jelentetett meg, amik a farmreform hatásait elemzik. A tanulmányok kiemelték, hogy a Bizottság által előterjesztett reformok jobb piaci egyensúlyt fogják megteremteni, és az átlagos gazdasági jövedelmek így mintegy 1,7%-kl fognak emelkedni. A marhapiacot szemügyre véve arra a következtetésre jutottak, hogy ha a jelenlegi prémiumos rendszert leegyszerűsítik, és a termelőket megszabadítják az állatok számától függő kifizetésektől, akkor a jövedelmük 7%os áremelkedéssel járna, így kompenzálódna a termelésben bekövetkezett csökkenés. Tehát a marhatenyésztők jövedelme 4%-kal emelkedne. 7.8.

Költségvetés

A Bizottság eredeti javaslatához képest a moduláció révén megtakarított összeg jelentősen kisebb lesz. Mivel a piaci és a közvetlen támogatásokra felhasználható közösségi keret az Európai Tanács 2002. októberi brüsszeli döntése értelmében szigorúan korlátos, a megreformálandó piaci rendtartások - ezek közt is elsősorban a tejszektor - költségeinek fedezése, valamint az új tagállamok közvetlen támogatásainak a koppenhágai megegyezés szerinti felfuttatása egyéb megtakarításokat tehet szükségessé. Ezért a reformcsomag kiegészült a költségvetési keretek betartását biztosító kitétellel. Ennek értelmében 2007-től a közvetlen kifizetéseket csökkenteni kell, amennyiben az előrejelzés szerint a piaci és közvetlen támogatások teljes összege - 300 millió € tartalékot figyelembe véve - meghaladná az előírt kereteket. Az erre vonatozó javaslatot a Bizottság az adott évben március 31-ig megteszi, arról a Tanács június 30-ig dönt.

7.9.

A termékpálya szabályozásokat érintő változtatások

7.9.1. A növényi termékek esetében32 32

ICOS Summary of the CAP Reform Agreement Reached in Luxembourg on June 26th, 2003

59


• A gabona intervenciós ár nem csökken, az intervenciós ár jelenlegi 0,93 €-s havi növekményének mértéke viszont felére csökken. A közvetlen támogatás alapösszege továbbra is 63 €/t. • A rozs intervenció megszűnik. A közvetlen kifizetések csökkentéséből származó megtakarítások

egy

része

bizonyos

feltételekkel

a

rozstermelők

részére

átcsoportosítható. • A tradicionális durumbúza kiegészítő támogatását több lépésben lecsökkentik: a jelenlegi 344,5 €/ha helyett 2004-ben 313 €/ha, 2005-ben 291 €/ha, 2006-tól pedig 285 €/ha kiegészítő támogatásban részesül33. E támogatás bevonásra kerül az összevont rendszerbe. A nem tradicionális területek támogatása megszűnik. • A rizs intervenciós ár 150 €/t, felvásárlásra évenként max. 75000 tonna kerülhet34. Tárgyalásokat kezdenek a WTO-nál az importvédelem erősítésére. • A szárított takarmányok feldolgozási támogatása fennmarad, az esetleges változásról 2008-ban döntenek. • A héjas gyümölcsök támogatása 120,75 €/ha-ra nő, amelyet a tagország ugyanilyen értékben nemzeti forrásokkal kiegészíthet. A támogatható terület 800000 ha. • A dohány, az olíva és a gyapot szektor reformjára vonatkozó javaslatot a Bizottság 2003 őszéig készíti el. 7.9.2. A tej- és tejtermékek esetében35 • A tej kvótarendszer 2014/15-ig fennmarad. Az Agenda 2000 keretében elhatározott tejkvóta emelésre a terveknek megfelelően 2006-tól sor kerül, de ezen felül további emelésről nem született döntés. A beszállított és a közvetlenül értékesített tej kvótája összevonásra kerül. A kvótatúllépésért kirótt illeték befizetéséért a tagország felel. • Α vaj intervenciós ára 4 év alatt 25%-kal csökken. Ennek mértéke lehet: 2004/2005 70000 t, 2005/2006 60000 t, 2006/2007 50000 t, 2007/2008 40000 t, 2008/2009-től 30000 t.

33

Kiss Judit – A CAP legújabb agrárreformja I-II. (2003) VKI tanulmány

34

Kiss Judit – A CAP legújabb agrárreformja I-II. (2003) VKI tanulmány

35 Peter Dawson (2003) – Implications of CAP-reform for the dairy industry http://www.dialtd.org.uk/pressreleases.shtml

60


• A tej esetében bevezetik a közvetlen támogatást, ezzel részben kompenzálva a termelőket a várható árcsökkenésért (mértéke tejkvóta tonnánként 2004-ben 11,81 €, 2005-ben 23,65 €, 2006-tól pedig 35,5 €). • A tej irányár megszűnik. A jelenleg érvényes árat alkalmazzák viszont a kvótatúllépési büntetés és az iskolatej támogatás mértékének meghatározásához36. 7.9.3. Marhaszektor A marhaszektorban a támogatási szint nem változott, a kifizetés az összevont farmtámogatási rendszer keretében történik. Portugália és Ausztria anyatehén-kvótája nő, míg Olaszország esetében a vágási támogatás kvótája nő kismértékben. 7.10. Az új tagországokra vonatkozó speciális szabályok • Az új rendszernek a közvetlen kifizetésekre vonatkozó átmenet idején történő alkalmazására a Bizottság részletes szabályokat dolgoz ki, azoknak 2004. május 1-én hatályba kell lépniük. • A moduláció, valamint a kifizetésekkel kapcsolatos pénzügyi korlátozás az új tagországokban mindaddig nem lép hatályba, amíg azok el nem érik a közvetlen kifizetések EU szintjét.

8.

A 2003. évi agrárreform értékelése

A 2003–as KAP reform mérföldkő jelentőségű a közös agrárpolitika fejlődésének útján. Azonban ez a reform sem nevezhető nagyon radikálisnak, a hosszú egyeztetések és kompromisszumok miatt az eredeti javaslatok jelentősen felpuhultak. El kell azonban ismerni, hogy az új rendszer sokkal átláthatóbb és rugalmasabb lett. •

Megvalósult az egyszerűbb jogalkotási és adminisztratív keret, amellyel a mezőgazdasági termelők jövedelem-támogatásának megannyi formája a gazdaságonként juttatott egyösszegű kifizetések rendszerébe épül. A jövőben minden kifizetés előbb egy keresztirányú megfeleltetésen esik át, összevetve a törvényerejű uniós környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és az állatok kíméletes bánásmódjával kapcsolatos szabványokkal,

36

Council of the European Union (2003b), CAP Reform - Presidency Compromise (in agreement with the Commission), Note from Presidency to Delegations, 30 June, 10961/03, Brussels

61


illetve a megfelelő mezőgazdasági és környezeti feltételek új szabályaival.37 Így a fogyasztók ugyan nem jutnak olcsóbb termékekhez, viszont az biztos, hogy a reform hatására nő az élelmiszerbiztonság és a minőség, ami a fogyasztók elégedettségéhez vezethet. •

Egy versenyképesebb, piacorientáltabb és eredményesebben támogatott mezőgazdaság jöhet létre. A 2003-as reform meghozta a teljes váltást, hiszen számottevően csökkent a fennmaradó piaci támogatások szintje, és a jelenlegi termeléssel kapcsolatos közvetlen kifizetések nagy része a gazdaságonként juttatott egyösszegű kifizetések rendszerébe került át. A közvetlen kifizetéseknek leválasztása a termeléstől jelentősen hozzájárul majd a kiegyensúlyozott piacokhoz. Ez által a termelők az alanyi jogon járó támogatások segítségével saját maguk a piaci kereslet alapján dönthetik el mit termelnek adott időszakban. A szétválasztás azonban nem teljes, pl. a gabonaszektorban a marhahúspiacon és a juh- és kecskepiacon meghatározott feltételek mellett fennmarad az előző rendszer. A bevezetés ideje sem lett konkrétan meghatározva. A szétválasztásnak és az összevont farmtámogatási rendszenek az EU-25-ök piaciaira és gazdaságaira gyakorolt hatása összetett. 2005 és 2007 között több KAP renszer lesz érvényes. Tagországtól függően lesznek olyan országok, ahol a termelők már részesülnek az egységes farmtámogatási rendszerben, már tagországokban pedig még marad a régi támogatási rendszer. Az új tagországok pedig egy ettől különböző, átmeneti fázisban lesznek. A jövedelem-támogatási mechanizmusként működő korábbi közvetlen kifizetések átvezetésének hatékonysága még javításra szorul.

•

A tagállamok nagyobb rugalmasságot kaptak abban, hogy a KAP-ot szükségleteikhez mérten igazítsák. A gazdaságonként juttatott egyösszegű kifizetések központi szerepet játszanak a KAP-ban, a termelés bizonyos formái után járó támogatások továbbra is

37

European Commission, 2003. “A Long-Term Policy Perspective for Sustainable Agriculture,” COM(2003) 23 final, Brussels

62


igényelhetők. A moduláció és a degresszivitás révén, a tagállamok hatáskörében adható támogatások száma növekedett. A pénzügyi fegyelem egy olyan pénzügyi mechanizmus bevezetésével javul, amellyel garantálható, hogy a termelők közvetlen jövedelem-támogatásának finanszírozásához szükséges pénzeszközöket a KAP pénzügyi terve szerint irányozzák elő.

9.

Tagállami fogadtatás - a javaslatok felpuhulása

Az elhatározott agrárreform a tagállamokban vegyes visszhangot váltott ki. A tagállamok többsége egyidejûleg elégedett és elégedetlen az eredménnyel. Három törésvonal rajzolódott ki a tagállamok között. Az első Németország és a közösség négy legkevésbé tehetős tagországa (Spanyolország, Görögország, Portugália, Írország) között húzódik, mivel Németország azt szeretné, a német hozzájárulás mértéke kevesebb lenne. A második törésvonal Németország és Franciaország között húzódik, mivel Németország nemcsak a regionális politikára fordított kiadásokat szeretné csökkenteni, hanem a mezőgazdaságra szánt összeget is, ami Franciaországnak alapvető érdekeit sérti. Végül pedig szintén ellentétek húzódnak a tagállamok és Nagy-Britannia között a briteknek nyújtott kedvezmény, a visszatérítési rendszer kapcsán.38 Az EU agrárpolitikájának reformjával szembeni követelések nagyon ellentétesek: a nettóbefizetők, mint Németország nem akarnak többet fizetni, a haszonélvezők, mint Franciaország nem akar kevesebbet kapni, és az új tagállamok is szeretnék megkapni a teljes támogatást. A német biogazdák egyetértenek Fischler törekvéseivel, mert céljaik munkahelyek

biztosítása,

környezetbarát

termelés,

minőség

szavatolása,

fogyasztóvédelem – megvalósulását remélik.

38

http://www.eu-vertretung.de/de/vertretung/abteilungen_referate/ landwirtschaft.php

63

állat-

és


Végül az agrárreform elfogadásakor csak Portugália volt az egyetlen EU tagállam, amely a Közös Agrárpolitika reformja ellen szavazott. A portugálok szerint az új kvótarendszer az eddiginél is súlyosabb helyzetbe hozhatja amúgy is válsággal küzdő mezőgazdaságukat. A portugál mezőgazdasági miniszter szerint az új CAP-kvótarendszer teljesen tönkreteheti az Európa legszegényebb területeként ismert Azori szigetek mezőgazdaságát. Az atlanti óceáni szigeteken kizárólag tejgazdaságok vannak, melyeknek az EU az utóbbi tíz évben jelentős támogatást nyújtott. Az elmaradott térségben ennek köszönhetően tíz év alatt duplájára nőtt a tejtermelés. A CAP reformban azonban a tíz évvel ezelőtti adatok szerint szabták ki a támogatások mértékét. Joe Walsh, ír mezőgazdasági miniszter szerint a javaslat az eddigi legnagyobb változás az Európai Unió egységes mezőgazdasági stratégiájában - írta a BBC News Online. Az angol mezõgazdasági miniszter, Margaret Beckett is azt nyilatkozta, hogy „a megállapodás valódi változást hoz”, melyet Anglia, Németországgal együtt már régen szorgalmazott.39 A Német Parasztszövetség (DBV) a reformot hevesen kritizálja. Szétrombolja az egységes belsõ piacot, mondta Gerd Sonnleitner DBV-elnök. „Az agrárkompromisszum nehéz megterhelés a német gazdákra nézve. Csökkenni fog a jövedelmünk, ennek mértéke 1,2 és 2 milliárd euró között mozoghat. Az ártámogatást illetően a gabonatermelők sikert könyvelhetnek el, azonban a tejtermelőknek tudomásul kell venniük az árcsökkentést. Éppen a tejtermelésnél érintett a német termelők egyharmada és itt a legnagyobbak a gazdasági nehézségeink. A reform pragmatikus megvalósítása „rendkívül nehéz”. A reform nem ösztönöz jövőbeni beruházásokra” nyilatkozta az elnök. Az elnök azt reméli, hogy a termelők a végrehajtáshoz 2007-ig időhaladékot kapnak. „Úgy látom, hogy nekünk és az EU-nak néhány éven belül újra tárgyalnunk kell” – mondta Sonnleitner. Arra figyelmeztette Renate Künast szövetségi minisztert, „semmi esetre sem engedhető meg, hogy az egyes tagállamokban különböző szabályok érvényesüljenek.” Összességében véve azonban Fischler elégedett az elért eredményekkel. „Biztos vagyok benne, hogy az új szabályok alapján Európának egy teljesen megváltozott, hatékony agrárpolitikája lesz” – mondta.40

39

http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/ vilaggazdasag/20020213negy.html Fischler, Franz (2003a), The new, reformed agricultural policy, Final press conference after the decision at the Council on agriculture, Luxembourg, 26 June, Speech/03/326 40

64


A KAP-reformot leginkább ellenző franciák elégedettek, ugyanis a mezõgazdasági miniszter, Herve Gaymard szerint a 9 milliárd euró, amit minden évben támogatásként kapnak, többékevésbé ugyanannyi lesz, mint volt korábban. Továbbá az egyeztetések során nagy szerepet kapott a francia vélemény. Például megállapodás szerint a gabonaféléknél nem csökkentik az intervenciós árakat. Az Európai Bizottság javaslatában 2,5 százalékos csökkentés szerepelt, ám Franciaország ebben tapodtat sem engedett. Ezzel szemben a franciák beletörődtek abba, hogy két év múlva megkezdődjék a gazdáknak folyósított közvetlen kifizetések elválasztása a termelés volumenétől, ami a bizottsági reformterv fő eleme volt41. A nagy agrárexportőr országok, mint az Egyesült Államok, Ausztrália és néhány afrikai ország szerint igazságtalan velük szemben, hogy piacnyitást kérnek tőlük, míg az EU a támogatások rendszerén keresztül védi saját mezőgazdaságát, és "házon belül" biztosítja a felesleg eladását. Az EU jelenleg évi 43 milliárd eurót fizet ki a gazdáknak ösztönző támogatás címén, és így az unión kívüli országok nem képesek versenyezni az EUtagállamokkal.

Összegzés Az EU a mezőgazdasági termékek legnagyobb importőre és második legfőbb exportőre a világon. A mezőgazdasági termékek kereskedelme, mind a behozatal, mind a kivitel oldalán, a teljes külkereskedelmi forgalom mintegy 7%-át teszi ki. Az exportpiacok tartós fejlődése fontos szerepet játszik a közösségi agrárszektor folyamatos bővülésében, szintúgy az EU mezőgazdasági dolgozói jólétének biztosításában. 2004-ben az Unió jelentős lépést tett meg, hiszen május 1-jével 15-ről 25 tagúvá vált. Ez meghatározó jelentőségű, hiszen 10 új tagállamból 8 nemrég még a „keleti blokk” tagja volt. Főleg az új tagok miatt, a mezőgazdaság sokkal jelentősebb szerepet fog kapni, mind a gazdaságban, mind a foglalkoztatottság terén, hiszen az Unió agrárterületének 29, és agrártermelőinek 55%-kal való gyarapodása következett be. E miatt egyre növekvő elvárásoknak kell megfelelnie a Közös Agrárpolitikának.

41

http://www.eu-vertretung.de/de/vertretung/abteilungen_referate/ landwirtschaft.php

65


Az EU szempontjából számos előnye van az új tagok felvételének, hiszen így ezeknek az országoknak az agrárpiaca megnyílik előtte és így az odairányuló agrárexport növekedni fog, ami a túltermelési gondokat enyhíteni fogja, valamint az EU külkereskedelmi egyenlege ennek következtében javulhat. További előny származhat a csatlakozásból azáltal is, hogy az az Unió versenyképességét fokozza, a világpiaci térvesztést ellensúlyozni fogja, valamint új beruházási lehetőségek nyílnak meg az EU előtt. Költségvetési szempontból viszont jelentős terhek hárulnak az EU-ra, hiszen az új államok agráriumának felzárkóztatása jelentős költségeket igényel. Ez nagyban megterheli, az agrárköltségvetés amúgy is szűkös kereteit. A Közös Agrárpolitika fő haszonélvezői, mint amilyen Franciaország is, nem szívesen mond le a már megszerzett agrártámogatásokról. A másik szemszögből nézve viszont, mint ahogy a fő nettó befizető Németország is nem szívesen vállal plusz kiadásokat a már meglévők mellé. Az Európai Unió számára nem csak eddigi kötelezettségvállalásainak betartása jelent egyre súlyosabb kényszert, hanem számára fontos a világpiaci elvárásoknak való megfelelés is, amit a WTO-fordulók jelentenek számára. Nyomás nehezedik az Unióra a piacra jutás könnyítése (a vámterhek csökkentése); a belső támogatások mérsékelése, illetve a „kék dobozba” sorolt támogatások; továbbá az exporttámogatások és a támogatott exportmennyiségek tekintetében. A 2003. szeptember közepi Cancúni WTO tárgyalások azonban kudarccal végződtek, jelentős előrelépés nem történt. Ha a jövőt nézzük, láthatjuk, hogy a KAP további reformja a jövőben is szükséges lesz, hiszen a reformok ellenére továbbra is jelentős problémák állnak fenn. Az Unió mezőgazdasága bizonyos termékekből még mindig túltermeléssel küzd, és az agrárrendtartás fenntartása költséges. Egyre inkább felerősödnek a cukorpiaci rendtartást érő támadások is, ez egy újabb, egyre nagyobb jelentőséggel bíró területe az agrárpolitikának. Más területeken is van még hiányosság. Továbbra is fontos szerepet játszik a mezőgazdaság terén a piaci orientáció erősítése, az exportszubvenciók lefaragása, a versenyképesség növelése, a piaci stabilitás megteremtése. Fontos cél a termelők jövedelem-biztonságának erősítése, a jövedelmek társadalmilag igazságosabb elosztása. Az EU-országokban az agrártermelésnek a vidék arculatának megőrzése, a vidéki közösségek fenntartása, környezeti javak előállítása is további célja. Ezen célok megvalósítása érdekében valósult meg az eddigi 66


reform, viszont a további fejlődés céljából fontos a már megtett intézkedések továbbfejlesztése és kibővítése. Ami további gondot okoz, az a rendszer növekvő bonyolultsága, ami radikális egyszerűsítést követel meg. A kibővített EU-ban a döntéshozás és az adminisztráció fontos energiákat emészt fel. A döntéshozatal túl komplexszé válhat, ami a folyamatos kompromisszumok miatt az eredeti radikális reformok helyett egy felhígult megoldást hoz. Ennek egyik alapvető tényezője lehetne – a közös piaci szervezet alapelveinek sérelme nélkül – a tagállamok és/vagy

a

nemzeti

hatóságok

eddigieknél

nagyobb

mozgástere

az

EU-döntések

megvalósításában. Ezen a téren már példaként említhetjük a modulációt, ahol a tagállamok nagyobb beleszólást kapnak a források elosztásába. Ezt a tendenciát kéne folytatni. Összefoglalásként elmondható, hogy a KAP jelentős változásokon ment keresztül, és ez mindenképp pozitív irányú lépés. Viszont ami még továbbra is kihívásként jelentkezik a 25 tagú EU előtt, az az intézményi árak további közelítése a világpiaci árakhoz, a mennyiségi szabályozások eltörlése, valamint a közvetlen támogatások leválasztása a termeléstől. A megkezdett reformfolyamatot mindenképp folytatni kell, hogy az EU lépést tudjon tartani az egyre növekvő elvárásokkal mind fogyasztói, mind termelői oldalról.

67


Hivatkozások Budget of the European Union for 1994 and 1995, Official Journal, no. L34 7/2/94 and no. L369 31/12/94. Burrel, A – Mangen, (2001) Animal disease epidemics European commission Agenda 2000 CAP reform – A policy for the future, Brussels, European commission, DG of Agriculture (1999) Council of the European Union (2003b), CAP Reform - Presidency Compromise (in agreement with the Commission), Note from Presidency to Delegations, 30 June, 10961/03, Brussels Directorate-General for Economic and Financial Affairs (1997): The CAP and enlargement. European Economy, No.2 Dr. Fülöp Zsuzsanna – Szentirmay Zoltán - Az EU agrártámogatási rendszere, különös tekintettel a vidékfejlesztésre, Gazdaság és Statisztika 2002/1. Dr. Szilágyi Zsolt (1998)-A mezõgazdaság támogatási rendszere az Európai Unióban és néhány fontosabb tagállamban Dr. Tassy Sándor – A jövő agrárpolitikája, Gazdaság és Statisztika 2000/5. Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) Vévfolyam 2. szám 1999. február Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) V. évfolyam 4. szám 1999. április Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) V. évfolyam 7-8. szám 1999. július – augusztus Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) V. évfolyam 12. szám 1999. december Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) VII. Évfolyam 3. szám – 2001. március Európai agrárpolitika – integrációs tájékoztató (kiadja: az Európai Agrárpolitika Kft.) VII. évfolyam 4. szám 2001. április European Commission, 2003. “A Long-Term Policy Perspective for Sustainable Agriculture,” COM(2003) 23 final, Brussels Financial Times, 2002. október 29. Fischler, F (2001) The CAP after Agenda 2000, The Achievements and Challenges Fischler, Franz (2001) – The CAP after Agenda 2000, Opening adress for international green week 2001. Berlin 68


Fischler, Franz (2003a), The new, reformed agricultural policy, Final press conference after the decision at the Council on agriculture, Luxembourg, 26 June, Speech/03/326 Halmai P. – Elekes, A. (1999): Possible impacts of the adoption of the CAP on Hungarian Agricultural Competitiveness Halmai P. (1995): Az Európai Unió Agrárrendszere. Mezőgazda Kiadó, Budapest Halmai P. : A BSE-krízis ész az EU Közös Agrárpolitika újabb reformhulláma, Európa 2002. folyóirat 2001/2 Halmai P. - Az EU Közös Agrárpolitika (CAP) reformjának elméleti alapjai Gödöllő, 2001 ICOS Summary of the CAP Reform Agreement Reached in Luxembourg on June 26th, 2003 Josling, T. (1994) The Reformed CAP and the Industrial World, European Review of Agricultural Economics 21-3/4. szám. Kiss Judit – A CAP legújabb agrárreformja I. (2003) VKI tanulmány Kiss Judit – A CAP legújabb agrárreformja II. (2003) VKI tanulmány Kiss Judit – Reform után – reform előtt (2002.) VKI tanulmány Kiss Judit – Újabb CAP reform fele? (2002.) VKI tanulmány Kiss Judit – Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának 2003. évi reformja (2003) VKI tanulmány Meisel Sándor (2003.) Széllel szemben? VKI tanulmány OECD (1999): Agricultural Policies in OECD Countries OECD (2000): Agricultural Policy Reform: Developments and Prospects. Palánkai, T. (1995): Az Európai Integráció gazdaságtana. Aula, Budapest Pálovics Béláné (2001) Az agrárpolitikai reform hatása a francia mezõgazdaságra. Budapest (kézirat) Pete Nándor (2000): Az EU Közös Agrárpolitikája Világgazdaság július 19. Schrader, Jörg, - Volder: CAP Reform, The Berlin Summit, and EU enlargement, Kiel Working Paper No. 973. Schütz Nándor, FVM forrás: Agrárminiszterek tanácsa Luxemburg, (2003. június) Wagner, T. S. (2001)- Fakten zu BSE in CMA Deutschland: Argumente, Hintergründe, Analysen http://www.europa.eu.int http:/www.aik.hu http://www.oecd.org http://www.bruxinfo.hu 69


http://archives.tcm.ie/breakingnews/2003/06/17/story102900.asp http://www.rferl.org/nca/features/2003/06/26062003175949.asp http://www.ictsd.org/biores/03-06-30/story2.htm http://www.europa.eu.int/comm/agriculture/mtr/index-en.htm http://www.eu-vertretung.de/de/vertretung/abteilungen_referate/ landwirtschaft.php http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/ vilaggazdasag/20020213negy.html

70

A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA REFORMJA

Recommend Documents