Paár Ádám-Rácz Márk-Szirmák Erik-Szőcs Judit-Tóth Zsófia
Változó modellek: a szakképzési rendszer reformja
Az Oktatáspolitikai Műhely, a jelenlegi Kohézió- és Politikai Nevelés-kutató Műhely elődje korábbi tanulmányaiban részletesen elemezte és bemutatta a közoktatás és a felsőoktatás változó rendszereit. Azonban nem lenne teljes a kép a szakképzés elemzése nélkül, amelyik méltatlanul háttérbe szorul a két másik rendszer mellett. Mostani
elemzésünkben
tehát
az
iskolarendszer harmadik ágának, a szakképzésnek
az
átalakulását
vesszük górcső alá. Az Orbán-kormány a
német
rendszerű
szakképzési
modell
ún.
duális
bevezetésére
törekszik. Annak jártunk utána, hogy a bevezetendő
szakképzési
rendszer
mennyiben hasonlít a mintaadó német rendszerre, és mennyiben tér el tőle, valamint hogyan látják a változásokat a szakképzés reformjában érdekelt szakmai érdekszervezetek.
I.
A kormány és a szakképzés
„A kormány erkölcsi kérdésként kezeli, hogy megtanítsa dolgozni az embereket" (Orbán Viktor) A második Orbán-kormány folytatta a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok által megkezdett – és nyugati, amerikai, brit és német példákon (ld. Clinton-, Bush-, Blair-
-1-
és Schröder-kormányok) alapuló – workfare szociál- és foglalkoztatáspolitikát, amelyik a foglalkoztatás bővítését tekinti a kormányzás egyik elsődleges feladatának. Ennek eleme a szociális és munkanélküli-segély feltételeinek megszigorítása, a szegények megregulázása, a munkaképes szegényeknek a munkaerőpiacra való – akár kényszerítő eszközökkel történő – visszavezetése, és a jóléti meg az oktatáspolitika alárendelése a munkaerőpiac igényének. Ha valaki nem munkaképes, vagy versenyképtelen tudással rendelkezik – lecsúszása magánügy, miért nem használja ki a sokféle képzési, továbbképzési programot, vélik a workfare ideológusai, kicsavarva a lifelong learning tézisét. Így gondolkodhat egy fejlett jóléti társadalom döntéshozója, hiszen pl. Dániában a valóban rugalmas munkaerőpiacot kiegészíti egy ugyancsak rugalmas és magas színvonalú képzési, továbbképzési rendszer
(Dániában,
akárcsak
Németországban
nagy
hagyománya
van
a
felnőttoktatásnak és a szakmai képzésnek). Magyarországon sem a társadalmi közeg, sem a szűkös gazdasági környezet nem kedvez ennek a filozófiának. Ha végigtekintünk a kormány oktatáspolitikáján, akkor vörös fonalként húzódik keresztül rajta a workfare elem: ebben a szemléletben az oktatási rendszer elsődleges feladata a munkaerő-utánpótlás biztosítása, nem pedig az általános műveltség kanonizált elemeinek áthagyományozása vagy a társadalmi mobilitás előmozdítása. Mindezek másodrendűek ahhoz a – gazdasági lobbycsoportok által erősen pártolt – igényhez képest, hogy a fiatalok minél többen és minél nagyobb számban
„produktív
munkát”
végezzenek,
és
ne
lógassák
a
lábukat
a
felsőoktatásban meg a „romkocsmák asztalainál”. Orbán Viktor fent említett kijelentése is igazolja, hogy a kormány számára nem annyira a sok bíráló által tévesen konzervatívként és/vagy nacionalistaként azonosított kánonváltoztatás, hanem a gazdasági szereplők igényeinek kielégítése bír fontossággal. A szakképzés terén a következő átalakításokat tervezi és hajtja végre a kormány:
-2-
A duális rendszerben három év lesz a szakképzésre fordított idő az eddigi ötéves képzési időszak helyett
Átalakul a képzés szerkezete, csökken a közismereti tananyagra fordított képzési időtartam (a közismereti tantárgyakra fordított idő a képzés idejének 33%-át teszi ki), ami azt jelenti, hogy heti öt testnevelésóra és egy osztályfőnöki óra mellett mindössze hat óra jut majd az összes többi tárgyra
A szakmunkástanulók a képzés első évét az iskolai tanműhelyben, a második és a harmadik évet már a vállalatnál végezhetik el
A 2013/2014-es tanévtől kizárólag a Köznev. tv.-ben és a Szaktv.-ben meghatározott szakiskolai és szakközépiskolai képzés indítható.
A szakközépiskola az Szt. alapján felsőfokú szakképzésben képzést utoljára a 2012/2013-as tanévben indíthat.
A szakiskolai képzésben az új szabályozás lehetőséget ad a képzéstípusok
közötti
váltásra,
továbbá
a
szakiskolai
képzés
folytatásaként érettségire felkészítő képzésbe való bekapcsolódásra.
Új elem, hogy a megszerzett szakképesítés az adott ágazati képzésen belül
középszintű
szakmai
érettségi
vizsgával
egyenértékűnek
tekinthető, amennyiben a tanuló a közismereti vizsgatárgyakból sikeres érettségi vizsgát tett.
-3-
Új elemként a Köznev. tv. szerinti Köznevelési Híd-programok keretében szakképzésben részt vevő tanuló folytathatja a tanulmányait, kizárólag részszakképesítés megszerzése céljából.
A
szakképző
iskolában
2013.
szeptember
1-től
a
nem
pedagógus/szakoktató végzettségű szakember munkáját 2 éven át mentor pedagógus módszertani kérdésekben segíti, amennyiben a szakember
legalább
két
év,
pedagógus munkakörben
szerzett
tapasztalattal nem rendelkezik. A mentor feladatát a pedagógiai programban kell szabályozni.
II.
Mi volt korábban?
A szakképzés kálváriája legalábbis az 1950-es években kezdődött el. A Rákosikorszak annyiban kontinuitást mutatott a két világháború közötti időszakkal, hogy a munkásságon belül a szakképzetlen munkaerő aránya tovább növekedett. Ekkor a szakképzés két lábát a szakmunkásképző (utóbb szakiskola) és a magasabb műszaki tudást nyújtó technikum jelentette (ez utóbbiakat az 1960-as években visszafejlesztették). A szocialista rendszer által biztosított korlátlan továbbtanulási lehetőségek nagymértékben csökkentették a szakképzés presztízsét. Az 1956-ot követő időszakban a szakmunkásképzők rövid időre felfutottak, javult az intézmények
tanműhelyekkel
és
taneszközökkel
való
ellátottsága.
A
szakmunkásképzésről az 1969. évi VI. törvény rendelkezett. A szakmunkástanulók tulajdonképpen duális rendszerben tanultak, ami azt jelentette, hogy 3-4 napot az üzemben vagy műhelyben dolgoztak. A közismereti órákra fordított időtartam csökkenése és az 1960-as években egy új iskolatípus, a szakközépiskola megalapítása mellett a szakmunkásképző presztízsét
-4-
nagymértékben iskolatípusból
csökkentette, szinte
hogy
lehetetlen
az
volt.
egyetemre Vagyis
a
való
bejutás
mobilitás
felől
ebből nézve
az a
szakmunkásképző zsákutcát jelentett (hasonlóan a két világháború közötti polgári iskolához), ami éppen a rendszer legérzékenyebb pontjára tapintott rá: hiszen ha a proletariátus gyermekei megrekednek a szakmunkásképzőkben, akkor szembe kellett nézni a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésével. Ekkortól kezdődött az a tendencia, hogy a nyolcosztályos általános iskolából lemorzsolódó tanulók a szakmunkásképzőben folytatták tanulmányaikat, valamint a roma tanulók útja is – többnyire – a szakmunkásképzőben folytatódott. A szakmunkásképzők helyzetén az sem változtatott, hogy 1975-ben egységesítették az elméleti képzést. Az 1970-es években rövidéletű mozgalom indult annak érdekében, hogy a jó tanulmányi eredménnyel rendelkező szakmunkások közül évente néhány százat beírassanak az egyetemre, ezzel is szűkítve a munkásosztály – a rendszer szerint elvben uralkodó osztály – és a diplomás elit között mind szélesebbre táruló szociális és képzettségi ollót. A szakmunkásképzőknek nem tett jót a szakközépiskolák megjelenése. Ez az iskolatípus, amelyik 1969-ben a korábbi technikumokat is magába olvasztotta, a minőségi tudással és általános műveltséggel felvértezett munkaerőt bocsátotta ki a kapuin, ennélfogva egyszerre jelentett utat a felsőoktatás és a szakma irányába. Hamarosan kiderült, hogy a szakközépiskola jobban kielégíti a mobilitási igényeket. A szakközépiskolákban egy idegen nyelvet tanítottak (szemben a gimnáziumokkal, ahol két idegen nyelv volt a kötelező), a szakmunkásképzőkben viszont egyáltalán nem tanítottak idegen nyelvet. A szakmunkásképzőben volt a legalacsonyabb a közismereti anyagra fordított óraszám (924 óra). A tervgazdaság megszűnésével és a piacgazdaság létrejöttével természetesen megszűnt az a helyzet, hogy a szakképzést a gazdaság szakemberigényének rendelték alá. Ugyanakkor a szakmunkásképzés tartósan a minőségileg leértékelt
-5-
tudás szinonimájává vált, nem sikerült megteremteni annak presztízsét az új rendszerben sem. Nem arról van szó tehát, hogy eddig minden rendben ment volna. Az, hogy a szakképzés nem a versenyképes szakképzett munkaerő utánpótlását, hanem a szociálisan leszakadó, a közoktatásból lemorzsolódó, vagy oda be sem jutó gyerekek felzárkózását segíti, nincsen rendben. A kérdés csak az, hogy jobb lesz-e, ha 33%-ra csökkentik a közismereti tárgyak oktatására fordított időt – akkor, amikor azt mondjuk, hogy a munkaerő szabadon mozog (nyelvtanulás), hogy a szakmunkásnak is szüksége van állandó továbbképzésre, és az ahhoz szükséges készségek elsajátítására, hogy kommunikálnia kell az ügyfelekkel, hogy magának kell olykor könyvelnie is.
III.
A duális német szakképzési modell, és ami mögötte van
A magyar szakképzési törvény változásairól 2011 januárjában született döntések életbe lépése több lépcsőben vette kezdetét, először 2012 szeptemberétől, majd 2013 januárjától. A változtatásokról és azok különböző időpontokban történő hatályba lépéséről külön tájékoztató értesíti a szakképző iskolákat 1, ezenkívül pedig a Magyar Közlöny hasábjain, valamint a Nemzeti Munkaügyi Hivatal weboldalán mindenki számára elérhető a magyar szakképzést érintő törvényi rendelkezések teljes szövege.2
1
„Tájékoztató a szakképző iskolák részére a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek különböző időpontokban történő hatályba lépéséről és alkalmazásáról” 2
a 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről, mely hatálytalan 2012. I. 1-től; a 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, mely hatálytalan 2012. I. 1-től; a 2011. évi CLV. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, mely hatályos 2013. I. 2-től; a 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről, mely hatályos 2013. I. 1-től
-6-
A tanulói szerződés a német modellben A tanulói szerződés részletesen szabályozza a tanuló és a vállalat kapcsolatát. Az alábbiakat tartalmazza: a szakképzés módja, ütemezése, célja rendszeres napi munkaidő a kiképző üzemen kívüli képzés követelményei a próbaidő tartama a juttatások formái és összege az évi szabadság ideje a tanulói szerződés felmondásának feltételei
A
második
oktatáspolitikájának hogy
egyik
fő
átalakítása
annak
prioritása,
az
ország
gazdasági racionalitását szolgálja, így a magyar diákoknak versenyképes tudást kell szerezniük
mind
a
köz-,
mind
felsőoktatásban egyaránt. Ezt a célt eddig minden kormány kitűzte maga elé, ennek eléréséhez pedig különböző metodikákat alkalmaztak, amelyek kiváltották az oktatás szereplőinek
ellenállását.
Az
Orbán-
kormány eddigi oktatáspolitikáját is érte szakmai bírálat, illetve oktatói és hallgatói megmozdulások
Forrás: Szabó Gábor: A duális szakképzés rendszere és a projekt orientált képzés kapcsolata. Bp., 1997., Kandó Kálmán Műszaki Főiskola
Orbán-kormány
kisérték
a
nagyobb
átalakításokat. A duális szakmai képzés magyarországi bevezetésével kapcsolatban a kormány azt
várja, hogy „jóléti állam helyett munkaalapú állam alakuljon” és, hogy a „munka becsületét” visszaállítsák. Ennek a keretein belül többek között az építőipar, az idegenforgalom, a szerelőipar, a vegyipar, és az elektronikai szakmák területén szeretnék orvosolni a szakember-hiányt, továbbá a szakképző intézmények jelentőségét a visszaállítani, mivel ezek az intézmények a hátrányos helyzetű gyermekek gyűjtőhelyévé váltak, és ezáltal presztízsük is csökkent. De vajon a német mintájú duális szakképzés illeszkedik-e a magyar adottságokhoz?
-7-
A német képzés példája Németországban a szakképzést az általános iskola elvégzése után a duális rendszerben sajátíthatja el a diák. A képzési idő nagy része a termelő- vagy szolgáltató-üzemekben történik. Így az oktatás legnagyobb részét az iskolán kívül végzik el a fiatalok, vagyis a hét 3-4 napján az üzemben, 1-2 napon a részidős szakiskolában (a szocialista
rendszerben
is
hasonló
volt
a
szisztéma). A duális modellben legmarkánsabban a gazdaság szereplői határozzák meg a képzés felépítését,
és
ebben
a
folyamatban
már
megjelennek, mint jövőbeli munkáltatók is. A
duális
képzésben
a
vállalat
egy
hosszú
processzust követően választja ki a vele szerződni kívánó fiatalt. Mivel a vállalati menedzsment a saját cégnek (nem pedig a konkurenciának) akar szakembert találni, ezért alaposan felméri a jelentkező fiatal tudását. A képzési program feltétele, hogy az általános képzést követően a diáknak, aki duális szakképzésben szeretne részt venni, egy kvázi állásinterjúra kell készülnie. A kiírt pályázatra jelentkező diák köteles benyújtani önéletrajzát, valamint az utolsó iskolai végzettségről szóló okirat másolatát. Ezt követően alkalmassági dolgozatot írathatnak vele, vagy pályázati megbeszélésen is részt kell vennie a kiválasztás során. Természetesen ennek a többkörös kiválasztási folyamatnak ugyanúgy része a tanulmányi átlag figyelembevétele, vagy a hozott érdemjegyek beszámítása bizonyos tantárgyak tekintetében. Az alkalmassági vizsgát egy pályázati megbeszélés követi. Ezt követően a vállalat döntést hoz a fiatal tanuló felvételéről, elutasításáról vagy várólistára helyezéséről
-8-
Nem csupán ez a kiválasztási folyamat emlékeztetheti a diákot arra, hogy a jelentkezési metódus hasonló ahhoz, amikor egy leendő munkahelyre jelentkezik, hanem a diákkal megkötött szerződés is. Ez a tanulói szerződés magába foglalja, a szakképzés módját, a munka tartalmát, beosztását, célját, de rögzítve van a szabadságolás rendje, a juttatások jellege, vagy a szerződés felmondásának a feltételei is. De a tanulói szerződés aláírásával még nincsen vége a procedúrának: a szerződéseket még elküldik a kamaráknak, amelyek felülvizsgálják azokat, majd pedig rögzítik a tanulószerződési jegyzékben. A tanuló díjazásban részesül, éppúgy, ahogyan a vállalat bármely dolgozója. A díjazás mértéke sem lehet önkényes, a „szervezett kapitalizmus” hagyományainak megfelelően ezt is szabályozza a munkavállalói és munkáltatói érdekszervezetek közötti szerződés. Szó sincs tehát arról, hogy a tanulót ingyen és potom munkaerőnek tekintik, jogai nagyon világosan le vannak fektetve. A képzési programokat a piaci szereplők alakítják ki, így megfelelnek a gyakorlati munkáknak, továbbá a szakképzés költségeit a magánvállalkozások állják, de ennek finanszírozása
történhet
az
állammal
közösen is. A képzésben résztvevő diákok
szerves
részét
képezi
a
termelésnek. A termelési idő alatt sokszor a vállalatok és üzemek saját költségükre képzik ki a tanulókat, ezáltal is hosszú távú
befektetésnek
szakmát növendéke,
tanuló az
tekintik
fiatal
a
őket.
A
munkaadó
iskolalátogatás
idejére
pedig a vállalat szabadságot köteles biztosítani a részére. Így egymás mellett az iskolapadban
való
ismeretek
elsajátítása,
-9-
és
a
kamaszkorban
történő
munkaszocializáció is megtörténik. Ennek szabályozott kereteit az állam biztosítja, kiszámíthatóságának és működőképességének köszönhetően a németországi vállalkozások egynegyede üzemi képzést folytat, és a tanuló fiatalok nagy száma választja ezt a fajta képzésformát. A duális szakképzési módot a vállalatok finanszírozzák nagyobb részben, a kamarai tagoknak a harmada veszi ki a részét a képzésben, mások, akik a rendszeren kívül vannak, más módon szerzik meg a munkavállalóikat, és nem költenek azok képzésére. A rendszeren belül viszont a képzési hozzájárulások és a tanulók munkájából származó jövedelem által megtérülnek a képzési költségek, a vállalatok lojális munkavállalókat kapnak, és az adott iparágra jellemző specifikus tudással vértezhetik fel az ott tanulókat. Bizonyos szakmákban, ahol nem elegendő a tanulóhely, ott tartományi, illetve szövetségi költségvetési hozzájárulásokkal kompenzálhatnak. A kamarák szerepe Németországban a duális szakképzés rendszerének ellenőrzése a kamarákhoz tartozik, amelyeknek tagságát valamennyi vállalati szereplő alkotja, a kisvállalkozótól egészen a nagyobb multinacionális cégekig. Ez a kamararendszer-típus az úgynevezett kontinentális modell, amely modellhez a spanyol, olasz, illetve a holland kamara rendszer is tartozik.
Működésüket a közjogi törvények szabályozzák, a
kötelező tagság révén pedig az egész németországi vállalkozói szférát képes reprezentálni. A kamarák önkormányzati testületek, választott közgyűlésük és elnökségük van. Feladatai közé tartozik a szakmunkásvizsgák tartalmának meghatározása, annak megszervezése, illetve, hogy a kiadott bizonyítványok ténylegesen az ott végzett tanuló érdemeinek megfelelő legyen.
- 10 -
Németország húzóereje A szakképzési folyamat tekintetében elmondható, hogy Németország gazdasága, amelyik a világ negyedik legerősebb gazdasága – igaz, jelenleg a válság idején a gyenge külkereskedelme miatt csökkent a GDP-je – alapvetően meghatározza a duális szakképzési forma. Igaz, a németországi munkamorál, és a német iparosodás története elősegítette, hogy Németország gazdasága jelenleg is Európa fő húzóerejét alkotja. A németországi szakképzési rendszer a 19. század végére vezethető vissza, az 1889es kisipari törvény értelmében a kisipari testületek saját iskolákat hozhattak létre. A századfordulón a Német Iparoktatási Szövetség átfogóan szabályozta ennek az oktatási rendszerét, a gyakorlati képzés felelősei kezdettől fogva pedig a kamarák, az 1897-es kamarai törvény értelmében. Munka vagy továbbtanulási lehetőségen gondolkodó fiatalok számára pedig nem dehonesztáló
alternatíva
a
szakképzés
elsajátítása,
hanem
számukra
is
kiszámíthatóbb életet biztosít. A kiszámítható élet alapját az is adja, hogy a szakképzés folyamatában az eszköztár modernizálása, illetve az ismeretek korszerűsítése állandó, így a piaci igényeknek megfelelő szaktudással felvértezett friss munkaerőt képesek biztosítani, hiszen a piac saját maga termeli ki a munkavállalókat. Így valósul meg az oktatás, az ipar és állam állandó kooperációja. „Német, magyar két jó barát?” Németország és Magyarország gazdasági együttműködése hosszú múltra tekint vissza, földrajzilag koncentrált a magyar export, hiszen ennek egynegyede Németországba irányul, továbbá a német gazdasági teljesítmény szorosan
- 11 -
befolyásolja a magyar gazdaság állapotát is. Ennek legjelentősebb mutatója az, ahogyan 2009-ben a német gazdaság visszaesett, és ezzel magával rántotta a magyar GDP-t is, tehát a német fogyasztási kedv, beruházási aktivitás jelentősen hat Magyarországra is. A magyarországi működő tőkebefektetések több mint a 23%-a, és az újra befektetett jövedelmek több mint 55%-a Németországból érkezik. Ezáltal a német kapcsolat munkahelyeket teremt, technológiákat honosít meg, és jelentős adóbevételt jelent az Magyarország számára (pl.: Audi, Opel, Mercedes, Robert Bosch csoport, Lidl, Aldi), viszont érdemes azt megemlíteni, hogy ezek a cégcsoportok jelentős nyereséget is elkönyvelnek maguknak, és a válság közepette ezt a növekedést némelyikük meg is tartotta. A
két
segítheti
gazdaság elő
adaptációja,
a
kooperációjának duális
amelynek
elmélyítését
szakképzési révén
hasonló
rendszer képzési
feltételek mellett tanulhatnak magyar diákok, később akár magyarországi német cégek számára, vagy Németországban különböző ipari szegmensekben dolgozhatnak tovább. A képzési kooperáció – szakképzési tanfolyamok, nyelvi képzések, technológiai elmélyítések – magával hordozhatja a gazdasági együttműködést és befektetési kedvet is. Mindezek tekintetében érdemes a szálakat erősebbé tenni a két ország között, és ennek fontosságát Orbán Viktor miniszterelnök is megjegyezte évértékelőjében a Millenárison, miszerint: „Az újraiparosítással a magyar ipart összeépítjük a némettel […], tízezer exportáló, versenyképes magyar középvállalatot fogunk fölépíteni, tizenöt-húsz regionális magyar multi ad majd erőt a magyar gazdaság globális terjeszkedéséhez”. A két ország barátságára törekedni kell: politikai, kulturális, gazdasági értelemben összekötni őket, kiépíteni a kölcsönös piacokat, a magyar
- 12 -
frissen végzettek számára pedig meg kell teremteni a feltételeket, hogy piacképes tudással boldogulhassanak.
IV.
A szakmai szervezetek véleménye
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László egyik elsődleges kezdeményezője a szakképzés átalakításának, általában véve az oktatáspolitikai reformoknak. Orbán Viktor miniszterelnök és Parragh László 2010 novemberében megállapodást írtak alá a szakképzés megújításáról. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) oktatási és képzési igazgatója úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt években nőtt a kereslet a szakiskolát végzettek iránt, ennek ellenére a szakmunkás-életpályamodell társadalmi megítélése rossz, ezen pedig a szakképzési rendszer gyakorlatorientált átalakítása változtathat. Állítását arra az érvre alapozta, amely szerint a szakiskolát végzettek munkaerő-piaci esélyei
jobbak,
mint
a
A képet
azonban
tovább
árnyalja,
segédmunkásként
dolgozik,
nyolc
általános
hogy a
alapkészségeik
osztályt
szakiskolát hiányoznak
végzetteké.
végzettek 60%-a ugyanis
tudásuk
megújításához vagy új szakma tanulásához. A munkaadóktól az MKIK-hoz is érkeznek olyan jelzések, hogy a szakiskolába belépők nagy része írásbeli, olvasási vagy számolási problémákkal küzd, ezen azonban a középfokú képzés már nem tud változtatni. Szilágyi azonban ezt azzal magyarázta, hogy a jelenlegi rendszerben az első két évben sokan a közismereti tárgyak miatt veszítik el a kedvüket és hagyják ott az iskolát, a hároméves, gyakorlatorientált szakképzést azonban többen végzik majd el.
- 13 -
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége 1988-ban alakult meg kormánytól független, és a magyar magántulajdonú vállalkozások szakmai érdekvédelmi szervezeteként. A VOSZ szerint segítséget kell adni a fiataloknak, hogy vállalkozzanak. Az unióban ugyanis ma attól kell tartani, hogy egy generáció jelentős része úgy nő fel, hogy nem lesz élménye a munka világáról – mondta a Magyar Hírlapnak Lőrincze Péter, a VOSZ ügyvezető elnöki főtanácsadója. A VOSZ pozitív alapállását azonban árnyalja, hogy a kormányzat és a kamara elképzelései nem mindenben fedik egymást, közös pont a duális képzés bevezetése, az akkreditációs rendszer, az OKJ képzés rendszere, de amíg a kormányzat a digitális írástudásra, a nyereség-elszámolás módjára, a TISZK és ösztöndíj rendszerre helyezné a hangsúlyt, a kamara más prioritásokat tart fontosnak. A kamara elképzelése, hogy meghatározó szerepet kaphasson a képzésben, a gyakorlati képzés
ellenőrzését
emeli
ki,
regionális
vizsga
és
kompetenciaközpontok
létrehozását, szakképzési hozzájárulás felhasználásának ellenőrzését, és a hatósági képzéseket. A szakszervezetek A Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ) elnöke, Tóth József alapvetően jó döntésnek tartotta a duális szakképzési rendszer bevezetését, de bizonyos problémás pontokra rávilágított. Tóth József szerint duális szakképzésnek nevezhető modell működött Magyarországon a rendszerváltás előtt is, sőt az eddig Magyarországon működő rendszert is lehet duális szakképzésnek nevezni, de nem úgy működik, ahogy kellene, vagyis ahogyan a németeknél működik, és nem úgy, ahogy a piaci viszonyok elvárják. Mint említette, a hazai viszonyokhoz való igazítás nélkül itthon nem működőképes a német modell. Itthon a cégek elsősorban profitra törekednek és nem azért vállalják a tanulókkal való foglalkozást, hogy ilyen módon jussanak szakképzett, általuk ismert és megbízható munkaerőhöz, hanem azért,
- 14 -
mert egyes esetekben a tanulókért kapott kedvezmények nélkül nehéz helyzetbe kerülnének. Tóth József úgy véli, hogy mindezen sajátosságok miatt Magyarországon a német modell helyett a svéd modell életképesebb lehetne, amelyben az iskolának van szervező, ellenőrző szerepe mind a tananyagot, mind a gyakorlatot tekintve, és így a cégek, vállalatok képesek a szakmai követelményeknek megfelelni. A képzés tehát egyszerre igazodik a központi akarathoz és a helyi viszonyokhoz, s szinte tökéletesen alkalmazkodik a munkaerő piaci igényekhez. Problémás, hogy míg Németországban
először
a
tanuló
tanulószerződést
köt
valamelyik
vállalkozással, majd ezután lép be az iskolába, addig Magyarországon ez fordítva működik. Jellemző, hogy az iskolák diákjainak alig 10%-nak van tanulószerződése, a többiek a tanműhelyben szerzik meg tapasztalataikat, ami nem elegendő környezet versenyképes tudás elsajátításához. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete Varga Júlia a MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársa szerint akár 15-20 évvel is visszavetheti a gazdaságot a duális szakképzési modell bevezetése, mivel a változtatások azon a téves feltételezésen alapulnak, hogy a túl kevés szakmunkást
képez az oktatási rendszer,
ezért az érettségit adó
szakközépiskolák és gimnáziumok helyett erre az útra kell terelni a diákokat. De a szakiskolában végzettek munkaerő-piaci helyzete sokkal rosszabb, mint a velük azonos korú nem szakiskolát végzett társaiké, alacsonyabb bérekért dolgoznak és munkát találniuk is sokkal nehezebb. Varga rámutatott arra is, hogy a kormány valójában nem a német duális szakképzést honosítja meg Magyarországon, hiszen az alapjaiban eltér az itthon tervezett megoldástól: külföldön 18−20 év közötti fiatalok kerülnek a szakképzésbe, megfelelő alapkészségekkel, Magyarországon azonban a 14−15 éves diákok. A német duális
- 15 -
szakképzésnél
A duális modell előnyei:
Gyakorlatorientált képzés
Állandó továbbképzést biztosít
Lehetőséget ad a vállalkozások és a tanulók igényeinek
tanuló
úgy
kerülhet szakiskolába, ha már szerződése van a munkaadóval, vagyis
biztosan
igényeknek
a
piaci
megfelelő
képzést
Magyarországon
azonban
találkozására
kap.
A szakképzést a piaci
Varga szerint az is kérdéses,
viszonyok határozzák meg, nem
hány vállalat lesz majd képes
államilag előírt keretszámok
diákokat foglalkoztatni.
A képzés nagymértékben az önkéntességre épít mind a
a
V.
Problémák
tanulók, mind a vállalkozások
A
oldaláról
szakképzés
Állandóan lehetőség van a
ám az, ahogyan ezt megtervezi,
szakképzés módszereinek korszerűsítésére
kormány
retorikájában reformjáról
a
beszél,
inkább arra utal, hogy a betanított munkaerőt
kívánja
nagy
tömegben előállítani a gazdaság számára. Még ezzel sem lenne baj, csakhogy Magyarországnak valóban tanult, művelt, versenyképes tudással rendelkező szakmunkásokra van szüksége. Azonban erősen kétséges a fentiek fényében, hogy ennek képes lesz-e eleget tenni az új rendszer. A legtöbben attól félnek, hogy az új szakképzési rendszerben a munkaerőpiac nem tudja kellő számban felszívni a szakiskolai tanulókat. A válság miatt a kis- és középvállalkozások anyagi ereje csökkent, holott éppen a KKV-k foglalkoztatják a hazai munkaerő kétharmadát. Ugyanakkor Németországban, ahogyan a fentiekből is láthattuk, a vállalatok nem csupán tanítják a hozzájuk jelentkező gyakornokokat, hanem fizetnek is a munkájukért. A duális rendszer drága mulatság, amelynek előnyeit Magyarországon – a KKV-k pénzügyi nehézségei és eladósodottsága folytán – a nagyvállalatok és az állami vállalatok élvezik. Ez viszont éppen a kormány középosztályt támogatni kívánó retorikájának mond ellent.
- 16 -
Mindemellett Németországban is kritikák fogalmazódnak meg a duális képzéssel kapcsolatban (ld. második keretes írásunkat a 18. oldalon). A legnagyobb hátránya a képzésnek, hogy hamar választásra kötelezi a szakmunkástanulót, viszont a specializáció később nehézzé teszi a váltást (ami a vállalat érdeke elsősorban, hiszen, mint hangsúlyoztuk, nem szívjóságból foglalkozik a fiatallal, hanem a saját szakemberigényének a kielégítését végzi el). A vállalatok nem tudnak előre kalkulálni
A duális rendszer hátrányai:
három-öt évvel, hogy milyen szakemberre, és pontosan
milyen
van
mennyiségben
szükségük.
Egy
válság
technológia
megjelenése
vagy
fiatal szakmunkástanuló szakmai és
egy
új
életpályáját, nem veszi figyelembe,
felboríthatja
a
hogy ma már az egyének életük során többször váltanak szakmát
viszonyokat, szakmák süllyedhetnek el, és újak iránt növekedhet az igény. Mindez
hiszen
a
fejlett
német
környezetben már a 19. században kialakult a
felnőttképzés
rendszere.
Túlzott specializáció és kevés elméleti háttér, amelyik később megnehezíti a
Németországban talán nem is okoz nagy problémát,
A túl korai választás hamar kijelöli a
szakma és az életpálya változtatását
Az üzemek nem biztosítanak egyforma
körülményeket (ellentétben az iskolai
Azonban
tanműhelyekkel)
Magyarországon egy képzési, továbbképzési rendszer nem támogatja meg a gazdaságot.
A magyar környezetben további problémákat okoz, hogy az általános iskolából kikerülő diákok négyötöde funkcionális analfabéta, amelyen már az általános képzés sem segít (viszont azzal, hogy csökkentik a közismereti óraszámot a szakiskolákban, a helyzet egészen biztosan nem javul, hanem romlik).
Javaslatok 1. A
szakképzés
fontosságához
nem
férhet
kétség.
Ugyanakkor
semmiképpen nem támogatható az a szisztéma, hogy csökkentsék a
- 17 -
szakiskolákban a közismereti tananyagra fordított óraszámot. Ezért javasoljuk a szakiskolai képzés visszaállítását öt évre 2. Követeljük, hogy a duális szakképzés esetén biztosítsák, hogy a magyarországi képzés semmilyen elemében ne térjen el a német mintától:
a
nagyvállalatok
a
tanulói
szerződésben
megállapított
juttatásokat biztosítsák a náluk dolgozó tanulóknak. 3. A szakképzés nem a „levegőben lóg”: a kedvező társadalmi, gazdasági, kulturális környezet megteremtésére is szükség van. Ezért javasoljuk a hazai felnőttképzés fejlesztését, szakmai képzési és továbbképzési központok létrehozását az ország kevésbé fejlett régióiban, hiszen ezekben a régiókban esnek ki a legtöbben a közoktatásból, itt a legnagyobb probléma a funkcionális analfabetizmus. 4. A szakképzési rendszernek nem csak a nagyvállalkozásokat és az állami vállalatokat, hanem a munkaerőpiac kétharmadát lefedő KKV-kat is támogatnia kell. Javasoljuk adókedvezményekkel támogatni azokat a kisés középvállalkozásokat, amelyek szakiskolai tanulókat foglalkoztatnak, a foglalkoztatott tanulók számával arányosan. A KKV-k esetében méltányos lenne, ha a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vállalná a szakiskolai tanulók részére juttatandó fizetés 50%-át. 5. Követeljük német mintára információs központok felállítását (országos és megyei szinten), amelyek tájékoztatják a tanulókat az általuk választott
szakmában
való
elhelyezkedési
lehetőségekről,
munkajogokról, teszteket és pályaorientációs előadásokat tartanak.
- 18 -
a
6. A szakiskolákban dolgozó tanárok és a szakoktatók ugyanolyan anyagi megbecsülésben
részesülnek,
mint
szakiskolákban dolgozó kollégáik.
- 19 -
a
gimnáziumokban
és
a
