MAKROGAZDASÁGI HELYZETKÉP A 35 órás munkahét reformja Franciaországban – rugalmasabb rendszer kialakítása1 A francia kormány 2005-re vonatkozó tervei között fontos szerepet kapott a 35 órás munkahét reformjára vonatkozó tervezet. A kormány fő célja a munkaidő-szabályozás rugalmasabbá tétele, elsősorban annak érdekében, hogy a munkavállalók a korábbiaknál több túlórát teljesíthessenek. Ez azonban szigorúan önkéntes alapon, kifejezetten erre a célra létesített, új típusú kollektív megállapodások keretében valósulhat meg. Tárgyszavak: kollektív szerződés; munkaidőbank; munkaidőrendszer; reform; rugalmas foglalkoztatás; Franciaország.
A 35 órás munkahét reformjának előzményei Jean-Pierre Raffarin francia miniszterelnök 2004 végén ismertette kormánya 2005-ös programját (Contrat France 2005). 28 intézkedést sorolt fel, amelyek három fő témakör köré csoportosíthatók: foglalkoztatás, mindennapi élet és vásárlóerő, iskolák. Az intézkedések fele a foglakoztatással kapcsolatos, és ezen belül is kiemelt szerepet kapott a 35 órás munkahét rugalmasabb megvalósítása. A tervezett munkaidőreform fő célja a munkaadók és munkavállalók ösztönzése több munkaóra teljesítésére, a hivatalos heti munkaidő hosszát azonban nem akarják megváltoztatni, az továbbra is 35 óra maradna. Az 1998-ban bevezetett 35 órás munkaidő megvalósítására vonatkozó eredeti szabályozást 2003-ban módosították az akkori szociális ügyi miniszterről, Fillonról elnevezetett törvénnyel. Ez a jogszabály a rugalmasság növelésével megkönnyítette a vállalatok számára a 35 órás munkahét bevezetését, felemelte a hivatalosan megengedett túlórák számának plafonját, a kisebb vállalatok számára lehetővé tette a korábbiaknál alacsonyabb túlóradíjak fizetését, és a szociális partnereknek is 1
Kiadványunk alábbi számaiban további cikkek találhatók ehhez a témához: 2004/11, 2004/12, 2005/3.
nagyobb rugalmasságot adott a munkaidő szervezésében. Módosította az „időmegtakarítás” rendszerét is, amelynek keretében a munkavállalók további túlórákat takaríthatnak meg egy speciális munkaidő-megtakarítási számlán, amelynek tételeit készpénzre vagy későbbi időpontokban szabadidőre válthatják (lásd a mellékelt keretes részt). A munkaidő-megtakarítási számlák szabályai A munkaidő-megtakarítási folyószámlákat 1994-ben hozták létre, annak érdekében, hogy a munkavállalók fizetett szabadnapokat tudjanak kivenni, ha erre személyes okokból van szükségük. A Fillonról elnevezett 2003-as törvénnyel bevezetett reform megteremtette annak lehetőségét, hogy a megtakarított munkaidőt a munkavállalók készpénzre váltsák át. A munkaidőfolyószámlákat vállalati vagy ágazati megállapodások alapján lehet létesíteni. Ezeken munkaidőtöbbletet lehet felhalmozni, ha a munkavállaló olyan napokon is dolgozik, amikor egyébként szabadnapos lenne, vagy a munkaidő-csökkentés miatt nem kellene dolgoznia. A folyószámlák vezetése teljesen önkéntes, vagyis a munkáltatók nem kényszeríthetik a munkavállalókat arra, hogy részt vegyenek ilyen programokban. A jelenleg érvényes szabályozás szerint a munkavállalók évente 22 napot gyűjthetnek össze ily módon, a felhalmozott többletet pedig öt éven belül kell felhasználniuk szabadság vagy pénz formájában. Ez a korlátozás nem vonatkozik azokra az 50 év feletti munkavállalókra, akik csökkentik munkaidejüket. A vonatkozó kollektív szerződések meghatározzák, hogy milyen fajta szabadságot lehet kivenni az ilyen programok keretében. Ezek közé tartozik a személyes okokból, pl. gyerekgondozás miatt kivett szabadság, a tanulmányi, kutatási vagy alkotói szabadság, a vállalkozásalapításra használt szabadság, a szakmai pályafutás végén kivett szabadság. A felhalmozott munkaidőtöbbletet ezenkívül át lehet alakítani részmunkaidős foglalkoztatásra és a munkaidőn kívüli továbbképzésre is. A munkaidő-megtakarítási folyószámlák feltételeit és részleteit szabályozó kollektív megállapodások a jövőben a többletek felhasználásának három módját teszik lehetővé: − prémium formájában kifizetett, azonnali kiegyenlítés; − nyugdíjcélú vállalati megtakarítási programba vagy valamilyen más vállalati megtakarítási alapba történő befizetés formájában megvalósuló halasztott kifizetés (deferred payment),; − felhalmozás hosszabb időn keresztül, amelynek révén a munkavállaló jogosultságot szerez fizetett szabadságra. A 22 napos plafont és a felhasználás öt éven belüli időre korlátozását egyaránt eltörlik. A jelenleg rendelkezésre álló statisztikák szerint a 250 ágazatból 96-ban kötöttek a munkaidőmegtakarítási számlák létesítésére vonatkozó megállapodást. Ezek közé tartozik a fémfeldolgozás, a vegyipar, az építőipar, a bankok és a magánkórházak. Az érvényes megállapodások száma nem ismert, de a munkaügyi minisztérium egyik 2002-es tanulmánya szerint a heti 35 órát dolgozó munkavállalók 46%-át érinti ilyen megállapodás, amelyek egyébként a nagyvállalatoknál gyakoribbak.
2004 második felében Franciaországban heves vita zajlott a 35 órás munkahét jövőjéről, nem utolsósorban annak a megállapodásnak a hatására, amelyet a német Bosch vállalat Lyon környékén lévő egyik üzemének vezetősége kötött a szakszervezetekkel. A megállapodás egyik rendelkezése szerint a munkavállalók bérük növelése nélkül heti egy órával többet dolgoznak. Azóta sok más vállalatnál kötöttek a munkaidő szabályozását módosító megállapodást. Míg a szakszervezetek egyöntetűen attól tartanak, hogy ezek a lépések az alapvető jelentőségű 35 órás munkahét visszavonásának első lépései, a munkavállalók szívesen látnak minden olyan intézkedést, amelyek hatására a munkavállalók maguk dönthetik el, hogy akarnak-e hosszabb ideig dolgozni. Véleményük szerint az ebből adódó rugalmasság fontos lépés a francia vállalatok nemzetközi versenyképességének javítása irányában.
A tervezett reform A kormány szerint a reformtervezet célja hármas: a hivatalos 35 órás munkahét megtartása, a vállalatok, elsősorban a kisvállalatok versenyképességének megőrzése és a lehetőség megteremtése hosszabb munkaidő teljesítésére és ezzel több pénz keresésére azon alkalmazottak számára, akik ezt igénylik. Ez utóbbi elsősorban a vezető szintű alkalmazottakra vonatkozik. Raffarin miniszterelnök és Chirac elnök is több alkalommal hangsúlyozta, hogy a „kormány” nem kérdőjelezi meg a 35 órás munkahetet, Chirac azonban mégis úgy nyilatkozott szokásos újévi beszédében, hogy a 35 órás munkahét nem lehet „akadálya a vállalatok fejlődésének vagy a munkavállalók törekvéseinek”. Egyes megfigyelők úgy értékelik a kormány lépéseit ezen a területen, mint kísérletet a 35 órás munkahét „megkerülésére”. A kormány megtartja ugyan a munkaidő törvényben rögzített heti 35 órás korlátját, megteremeti azonban a munkavállalók számára a lehetőséget arra, hogy ennél többet dolgozzanak, ha akarnak. A túlórák törvényben rögzített határát 180-ról 220-ra emelik fel, és bevezetnek egy újfajta kollektív szerződést, amely vállalati vagy ágazati szinten szabályozza a megállapodásban meghatározott kvóták felett teljesített munkaórákat. A tervek szerint módosítják az időmegtakarítási számlák feltételeit is. Az első változás, a legális túlórák számának felemelése 220-ra, már meg is valósult egy 2004 végén kiadott rendelettel. Ami az új típusú kollektív szerződést jelenti, ennek bevezetésével a munkavállalók maguk dönthetik majd el, hogy mennyi túlórát teljesíte-
nek. Az ilyen megállapodások a jogszabályban vagy vállalati megállapodásokban rögzített korlátok feletti túlórákra vonatkoznának. Ez azonban ún. „kettős megállapodás” formájában valósulna meg, ami azt jelenti, hogy léteznie kell a korlátokat rendező vállalati vagy ágazati megállapodásnak, és az érintett munkavállalók beleegyezését is meg kell szerezni. A vezetőknek tehát meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a munkavállalók valóban vállalnak-e további túlórákat. Minden, a vállalat normál kvótáját meghaladó munkaórát szigorúan csak önkéntes alapon lehet teljesíteni. A munkaadók javasolhatják a munkavállalóknak, hogy vállaljanak túlórákat, de nem kényszeríthetik őket erre. Az újfajta vállalati kollektív megállapodások határozzák meg a rendszer feltételeit és a túlórák ellentételezésének módját, amely nem lehet kedvezőtlenebb, mint a vállalatnál a túlórákért jelenleg nyújtott pénzvagy időbeli kompenzáció. A 20 vagy ennél kevesebb alkalmazottal működő kisvállalatok bizonyos felmentést élveznek a 35 órás munkahétre vonatkozó jogszabály alól, amennyiben ezeknek a cégeknek a heti 36 és 39 közötti munkaórákért nem kell kifizetniük a szokásos 25%-os pótlékot, hanem csupán 10%-ot. Ez a mentesség eredetileg 2005 végéig volt érvényes, de ezt most meghosszabbították 2008 végéig. Sok munkavállaló szeretné szabadságát vagy a munkaidő-csökkentés keretében szerzett szabadidőre való jogát pénzre vagy később igénybe vehető szabadidőre váltani. Az ő helyzetüket könnyíti meg a munkaidő-megtakarítási számlák tervezett reformja. A Raffarin által javasolt módosítás kiterjesztené az ilyen számlákra történő befizetés lehetőségeit. Ennek megfelelően eltörölnék a jelenlegi 22 napos plafont, vagyis a jövőben nem lenne korlátja a számlákon gyűjtött időnek. Megszüntetnék a számlákon lévő megtakarítások felhasználásának ötéves időkeretét is. A munkavállalók többletüket minden év végén átválthatják pénzre, átvezethetik a vállalati megtakarítási vagy nyugdíjprogramba, esetleg jövőbeli szabadidővé alakíthatják át. Bizonyos körülmények között és önkéntes alapon, olyan kis vállalatok alkalmazottai is igénybe vehetik ezeket a lehetőségeket, ahol nincs kollektív szerződés a munkaidő-megtakarítási folyószámlák szabályozására.
A reakciók Munkaadók Elemzők szerint a 35 órás munkahét szabályozásának tervezett reformja a munkaadók szervezete (Medef) és a kormány közötti megbéké-
lés jele. A Medef vezetői a múltban többször bírálták a kormányt, azt állítva, hogy az nem támogatja a vállalkozókat. A Rafarrin kormány 2005ös programjának nyilvánosságra hozatalát követően azonban dicsérték a miniszterelnököt azokért az erőfeszítéseiért, amelyekkel kezelni igyekszik Franciaországnak a 35 órás munkahét miatt különleges helyzetét, egy olyan kritikus időszakban, amikor „az európai fejlődés új szakaszába érkezik”. Jelentős előrelépésnek tartják, hogy a jövőben a munkavállalók maguk dönthetnek arról, mennyit dolgoznak. A Medef szerint ez előnyös lesz mind a munkavállalók, mind a vállalatok számára, hatására nőni fog az emberek vásárlóereje, ami kedvező lesz mind a foglalkoztatási helyzet, mind a növekedés szempontjából. A Medef vezetői különösen annak örülnek, hogy a jövőben a munkaidőrendszer változásairól vállalati vagy ágazati szintű megállapodásokon döntenek. Véleményük szerint ez szerves része annak a szociális reformnak, amely a szervezet politikájának központi eleme. Ez a politika előnyben részesíti a „legalacsonyabb” szinten folytatott párbeszédet és a vállalati megállapodásokat a „fentről” elrendelt törvényekkel szemben. Szakszervezetek Szemben a munkavállalókkal, a szakszervezetek egyöntetűen és hevesen ellenzik Raffarin terveit, azt állítva, hogy lényegében a 35 órás munkahét feladásáról és a munkavállalók helyzetének romlásáról van szó. Egységes álláspontot azonban nem tudtak kialakítani, még kevésbé közös tiltakozást szervezni, elsősorban azért, mert a kormánynak a nyugdíj- és a betegbiztosítási rendszer reformjával kapcsolatos elképzelései erősen megosztották a francia szakszervezeteket, amelyek azóta egymás iránt is bizalmatlanok. A francia dolgozókat egyébként azért is nehéz módosítani a reformmal szemben, mert a változások főként a kis- és közepes vállalatokban dolgozókat érintik, márpedig ez a munkavállalói réteg mindig is nehezen elérhető volt a szakszervezetek számára.
A várható hatások A kormány 2002 óta dolgozik a 35 órás munkahét reformján, és rendkívül fontos lenne számára annak befejezése, mert azzal véget lehetne vetni az e körüli vitáknak, amelyek egyébként a végtelenségig is elhúzódhatnak.
Az azonban még kérdés, hogy az új szabályozás eléri-e célját, és lehetővé teszi-e a vállalatok és alkalmazottaik számára a 35 órás munkahét merev korlátjait enyhítő, rugalmas és korrekt rendszerek tárgyalások útján történő megvalósítását. A gyenge gazdasági növekedés időszaka után sok vállalat, főleg a nagyobbak, láthatóan vonakodni fognak attól, hogy újra elkezdjék a tárgyalásokat erről a kényes kérdésről, azt követően, hogy sikerült olyan megállapodásokat elérniük a szakszervezetekkel a munkaidő csökkentéséről, amelyeket a rugalmasság és termelékenység közötti egyensúly érdekében dolgoztak ki. Összeállította: Liebner Anikó Reform of the 35-hour week. = European Industrial Relations Review, 373. sz. 2005. febr. p. 28–31. France and the 35-hour week. Change the way. = The Economist, 372. k. 8384. sz. 2004. júl. 17. p. 24.
