SZÖGI LÁSZLÓ A NAGYSZOMBATI EGYETEM JOGI KARÁNAK BUDÁRA KÖLTÖZÉSE Magyarország legrégibb, folyamatosan működő universitasa, a Nagyszombati Egyetem 367 évvel ezelőtt kezdte meg működését, és ezen az egyetemen 1667 óta működik az intézmény időrendben harmadikként alapított fakultása, a jogi kar. Az intézmény történetének egyik fordulópontja a két és negyed századdal ezelőtt bekövetkezett székhelyváltozás, amikor az egyetem a nyugati határhoz közel eső kisvárosból, az ország egykori királyi székhelyére és földrajzi központjába, Budára költözött. Az 1777-ben történt jelentős változás nem pusztán a felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikájába illő egyéb fontos intézkedés volt, hanem egy olyan szándék megvalósulása, amely az alapító, Pázmány Péter esztergomi érsek terveibe is beleillett. Az egyetem alapítója a török hódoltság közepette is az egész magyar nemzet számára kívánta az intézményt létrehozni, és érezte, hogy a célját az ország észak-nyugati szegletében nem fogja tudni beteljesíteni. Ezért is írta alapítólevelében, hogy: „Ha az idők multával Isten Magyarországot felszabadítja a török iga alól, és alkalmasabb város kínálkozik az egyetem számára, szabad legyen a jezsuita rendnek ezt az alapítványunkat az egyetemmel együtt máshová áthelyezni.” 225 évvel ezelőtt tehát a tudós főpap által is várt esemény következett be. Az persze már más kérdés, hogy ő sem láthatta előre, hogy a költözést már nem a jezsuita rend, hanem az oktatásügyet állami igazgatás alá vonó királyi hatalom világi hatóságai fogják levezényelni. 1777-ben az egyetlen magyar egyetem korszerűsítésének hosszú szakasza zárult le, amely több mint egy évtizeddel azelőtt vette kezdetét. Az oktatásügy fontosságát felismerő abszolút monarchiák szerte Európában már a 18. század közepe táján megkezdték az iskolaügy, és különösen a felsőoktatás állami irányítás alá vételét. A Közép-Európa protestánsai számára háromnegyed évszázadon át minta-egyetemként számító göttingai universitast 1737-ben alapította az angol királyi trónt is birtokoló hannoveri herceg, ahol az 1760-as évekre Európa egyik legjobban dotált és modern módszerekkel oktató egyeteme alakult ki. Göttingen példája nyomán számos német fejedelemségben egyetemalapításokra került sor, bár német nyelvterületen a nagy változások a századfordulóra maradtak, csak úgy, mint Oroszországban. Az egykori bécsi portugál követ Pombal márki viszont már az 1770-es években következetes egyetemi reformot valósított meg 3
225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN
az Ibériai félsziget kisebbik országában, amelyhez az alapokat éppen Bécsben sajátította el. A Habsburg Monarchia első felvilágosult szellemű egyetemi reformjára 1753-ban került sor, amikor Gerhard van Swieten holland orvos, Mária Terézia oktatásügyi tanácsadója kidolgozta a bécsi egyetem átfogó korszerűsítésének tervét, melyhez a példát a van Swieten által jól ismert Leydeni Egyetem modellje adta. A reformok legnagyobb mértékben az orvosi képzést segítették elő, de fokozatosan valamennyi karra kiterjedtek, és ezzel példát adtak a birodalom más egyetemeinek átalakítására is. A nagyszombati egyetemen éppen a jogi karon – amely nem tartozott közvetlenül a jezsuita rend igazgatása alá – történt az első állami beavatkozás az oktatás rendjébe 1760 őszén, amikor királyi rendelettel szabályozták az addig meglehetősen rendezetlen jogi képzés struktúráját. E rendelet lényeges, új vonása volt a felvilágosult abszolutizmus államelméletével szorosan összefüggő természetjog oktatásának bevezetése. 1762 elején Barkóczy Ferenc esztergomi érsek lett a magyarországi oktatásügy legfőbb irányítója, Mária Terézia kinevezése szerint studiorum protectora, aki jezsuita-ellenességéről, de egyben konzervatív nézeteiről is nevezetes volt. Barkóczy tervbe vette az érseki központ és vele az egyetem visszaköltöztetését Esztergomba, de terve megvalósítását 1765-ben bekövetkező halála megakadályozta. 1765 után már az újonnan szervezett tanulmányi bizottság foglalkozott a Nagyszombati Egyetem reformjával. Hosszas előkészületek után 1769 őszén Mária Terézia rendeletével mintegy állami pártfogása alá vette az egyetlen magyar egyetemet, új jövedelmek rendelésével lehetőséget biztosított a még hiányzó orvosi fakultás felállítására, s így teljessé tette az egyetem szerkezetét. Az évtizedes átalakulást az 1770 őszén kiadott Norma Studiorum, a Nagyszombati Egyetem új tanulmányi rendje tetőzte be, amelyben fakultásonként pontokban rögzítették az egyes tanárok kötelezettségét, előadandó tárgyaikkal kapcsolatban. Az egyetem élére főigazgató került, a vezetést az újonnan felállított consistorium végezte, amelynek tagjait már az uralkodó nevezte ki. A jogi karon a magyar jog, az egyházjog, a római jog, és a természetjog tanára mellett megkezdhette munkáját a politico-cameralis tudományok – a kameralisztika – professzora. 1770 után – jóllehet még létezett a jezsuita rend és elvileg két fakultás még irányításuk alá tartozott, az egyetem véglegesen állami tanintézetté vált. A professzorok többségét már az uralkodó nevezte ki, és az universitas irányításába a rend már nem tudott beleszólni. Ennek következtében, amikor 1773-ban megtörtént a jezsuita rend feloszlatása az egész birodalomban, ez már a Nagyszombati Egyetem életében nem okozott különösebb megrázkódtatást, csupán teljessé vált az állami tanintézetté válás folyamata. Már 1769-től ismételten szóba került az universitas Budára költöztetése, de akkor, a Tanulmányi Bizottság még sokallta az áttelepítés költségeit és úgy vélte, hogy egy korszerű egyetem kiépítése Nagyszombatban jóval egyszerűbben és 4
SZÖGI LÁSZLÓ: A NAGYSZOMBATI EGYETEM JOGI KARÁNAK BUDÁRA KÖLTÖZÉSE
olcsóbban megoldható. Tegyük hozzá, az 1770-es évek elején komoly formában merült fel egy második teljes szerkezetű egyetem létesítésének terve Kolozsváron az Erdélyi Nagyfejedelemség központjában. 1776 végére – 1777 elejére azonban kiderült, hogy a kolozsvári egyetemalapítás terveit az udvar elvetette és elsőséget kapott a Nagyszombati Egyetem átköltöztetésének terve. 1776-ban az Ürményi József, a Magyar Kancellária tanügyi előadója által előterjesztett tervezetet még a legtöbb udvari hatóság és főméltóság ellenezte költségei miatt, mégis beleegyeztek egy külön bizottság felállításába, az ügy részletes kivizsgálása céljából. A külön bizottság elnöke Niczky Kristóf tanácsos lett, tagjai voltak Szabó András esztergomi kanonok és Kempelen Farkas a nagyhírű polihisztor tudós. E külön bizottság egyértelműen a költözést pártfogolta és a kérdés csupán az volt, hogy az egyetem Budára vagy Pest városába kerüljön. A költségek Pest esetében jóval magasabbak voltak és miután a királynő 1777 januárjában úgy döntött, hogy a budai királyi várpalotát az egyetem rendelkezésére bocsátja, a kérdés végérvényesen eldőlt. A közel két évtizedig tartó munkával éppen 1770re újjáépült budai királyi palota a rendek szándéka szerint a magyar király székhelye lehetett volna, hogy végre az ország szívében lakjon a magyar uralkodó. Mária Terézia ugyan lakott már az új épületben, de láthatólag nem állt szándékában – mint utódainak sem – tartósan Magyarországra költözni. Éppen ezért könnyű szívvel engedte át a palotát a nemes célra, a magyar egyetem szállásaként, s e tervet Buda szabad királyi város tanácsa is minden eszközzel, új beruházások ígéretével támogatta. Időközben elkészült a magyar tanügy első átfogó állami szabályzatának a Ratio Educationis szövege is, melyet a királynő 1777. augusztus. 22-én rendelet formájában tett közzé. A rendelet az egyetemet a hazai oktatási rendszer legfelsőbb és legfontosabb tanintézeteként nevezte meg, amely az újonnan szervezett királyi akadémiákon sem oktatott fontos tudományokat egyedül tanított és kutatott az országban. Vonzáskörzete egyedüliként, valamennyi magyar koronatartományra, az egész történelmi Magyarországra, Erdélyre, Horvátországra és Szlavóniára egyaránt kiterjedt. A Ratio Educationis megjelenésével nagyjából egy időben Nagyszombatban befejeződött az egyetem 142. tanéve, és megkezdődött az egyetem felszerelésének, ingóságainak átszállítása Budára. A hatalmas munkát Kempelen Farkas koordinálta. Az egyetem és így a jogi kar eszközei, többek között gazdag könyvtári anyaga a Vágon, majd a Dunán lehajózva értek Budára. A várban a vártnál tovább tartottak az átalakítások. Két évig tartott, amíg felépült az új csillagvizsgáló torony, az orvosi kar épülete, átalakult a vár trónterme egyetemi aulává, amelynek falain a négy kart ábrázoló freskókat is megfestette Vincenz Fischer festőművész. Az ország közvéleménye, legalábbis a vékony, de erősödő értelmiségi réteg örömmel fogadta az egyetem Budára költözésének tényét. A korabeli, 5
225 ÉVES A JOGÁSZKÉPZÉS BUDÁN, PESTEN, BUDAPESTEN
éppen kialakulóban lévő magyar sajtóban, így az Ephemerides Vindobonensisben nagy lelkesedéssel kommentálták a költözés tényét és elkészültek a szokásos barokk üdvözlő feliratok és költemények is, amelyek talán mégis valódi örömöt fejeztek ki, a szokásos alattvalói hódolaton túl. 1779-től már a reformált hároméves jogi kari képzés indult meg Budán a várban. Az 1780/1781-es tanévben a három évfolyamon összesen 90 jogász hallgató végezte tanulmányait. Az átalakítások, építkezések befejezése után 1780. március idusán adta ki a királynő az egyetem második alapítólevelének is nevezett ünnepélyes és díszes Diploma Inauguralet, amelyben összefoglalta az egyetem új szervezetét és jogosítványait. A nevezetes dokumentumot Pálffy Károly magyar alkancellár, a királynő képviseletében 1780. június. 25-én hatalmas és pompás barokk országos ünnepség keretében adta át az egyetemi aulában az egyetem rektorának. A magyar felsőoktatás- és kultúrtörténet e ritka és különleges eseményét, a résztvevő előkelőségek és az egyetem professzori karának, valamint hallgatóságának emlékezetes felvonulását számos metszet örökítette meg. Az eseménnyel a magyar universitas az országos figyelem középpontjába került. Az ünnepség egyben egy korszak lezárulását és egy új korszak kezdetét is jelentette. Az első magyar egyetem, immár visszavonhatatlanul a jelentősebb, Európában is számon tartott állami universitasok sorába lépett.
6
7