Szerkesztõ: KEDL MÁRTA. Olvasószerkesztõ: Tipográfia: BORGISZ BT. ISBN Kereskedelmi forgalomba nem hozható

Szerkesztõ:

MIHALOVICS JENÕ Szerzõk:

ANTALNÉ PETI ZSUZSANNA KOVÁCSNÉ NAGY IBOLYA MAGYAR MÁRTA MIHALOVICS JENÕ NAGYNÉ TÓTH IBOLYA SZILVÁSINÉ BALLA KORNÉLIA ZÁKÁNYI KATALIN Lektorálták:

KEDL MÁRTA NAGY GYÖNGYI MÁRIA Olvasószerkesztõ:

HIDALMÁSI ANNA

Tipográfia: BORGISZ BT. Borítóterv: KOVÁCS DÁVID

ISBN 963 86308 6 8

Kereskedelmi forgalomba nem hozható © Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány 1054 Budapest, Báthori u. 10. • Tel./Fax: 302-3007

GYÓGYPEDAGÓGIAI SZOLGÁLTATÓ CENTRUMOK

A KAPOSVÁRI SIKETNÉMA INTÉZETTÕL A SZÉLES KÖRÛ GYÓGYPEDAGÓGIAI ELLÁTÓ KÖZPONTIG

Budapest, 2002

ELÕSZÓ

A SOROZATHOZ

A közoktatásról szóló törvény, gyógypedagógiai szolgáltató centrumról mint külön intézménytípusról nem rendelkezik. A célterület igénye és a napi gyakorlat azonban fokozatosan és igen határozottan életre hív(ott) olyan intézményeket, amelyek a törvény által meghatározott szolgáltatásokon kívül más, a törvényben nem jelzett szolgáltatásokat is nyújtanak. A Közalapítvány kuratóriuma, felismerve e folyamat fontosságát, olyan pályázati programcsomagot indított útjára, amely a gyógypedagógiai szolgáltatások területén innovációs jelleggel bír. A már mûködõ gyógypedagógiai szolgáltató centrumok, környezetük igényeire reagálva, rendszerük tudatos fejlesztésével, olyan egyedi intézményi modelleket alakítottak ki, melyek a pályázati program keretében, mûködési formájuk leírására, bemutatására vállalkoztak. A szakma elismert szakembereinek értékelése nyomán Gyógypedagógiai szolgáltató centrumok könyvsorozatunkban 8 sikeres modell-intézmény mutatkozik be. A nyolc kötet mindegyikét, külön-külön vagy együttesen ajánlom a téma iránt érdeklõdõ gyakorlati szakembereknek, akik hasonló gyógypedagógiai szolgáltató centrum kialakításán gondolkodnak, esetleg elkezdték már annak megvalósítását. Ajánlom továbbá érdeklõdõ elméleti szakembereknek, akik a közoktatásban megjelenõ „új” intézménytípus rendszerszemléletû megközelítésében érdekeltek, valamint mindazoknak, akik a fogyatékos gyermekek, szüleik és a velük foglalkozók részére nyújtott szolgáltatások iránt érdeklõdnek. Tóth Egon a kuratórium elnöke

„…A magyar gyógypedagógia legértékesebb hagyományaihoz méltó centrumot bemutató kötet nagyon humánus és korszerû szakmai szemléletet közvetít. A centrum és az egyre szaporodó decentrumok szolgáltatásai egyre több gyermek számára teszik lehetõvé, hogy ép gyermekközösségben nevelkedve lakóhelyükön vagy annak közelében kapják meg a speciális nevelési szükségleteiknek megfelelõ szakszolgáltatást. A bemutatott modell nagyon jól adaptálható és mindenképpen követendõ; remélhetõleg minél több klasszikus gyógypedagógiai intézményt ösztönöz is erre….” Kedl Márta

TARTALOM A múltra építkezõ jelen (Mihalovics Jenõ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A hallássérült gyermekek oktatása – profilbõvülés (Zákányi Katalin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 A diákotthon feladatai és szolgáltatásai (Antalné Peti Zsuzsanna) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Az óvodai tagozat szakmai útja (Magyar Márta) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 Hallássérült gyermekek utazótanári ellátása (Nagyné Tóth Ibolya). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Audiológiai ellátás (Nagyné Tóth Ibolya) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Térségi logopédiai ellátás (Kovácsné Nagy Ibolya). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Konduktív pedagógiai ambulancia (Szilvásiné Balla Kornélia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 A gyógypedagógiai szolgáltatás továbbfejlesztése (Mihalovics Jenõ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97

Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

I.

A

FEJEZET

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

INTÉZMÉNYÜNK

SZÁZ ÉVE

“Minden porszemet könnyû fátyol takar, Ha felemeled, rejtett tûz sugárzik elõ” (Dzsaláladdin Rumi)

A hallássérült gyermekek iskoláztatásának ügye az 1800-as évek utolsó harmadában – az eötvösi, treforti gondolatok kiteljesedésének jegyében és a kitûnõ szervezõ, iskolaépítõ, kultúrpolitikus Wlassics Gyula miniszter mûködésének köszönhetõen – új lendületet kapott. Általában magániskolai elõzmények után sorra-rendre létesültek az állam által támogatott „siketnéma intézetek”. (A figyelmet és a mélységesen komolyan vett feladatot mi sem jellemezi jobban mint az, hogy a kor legnevesebb építészei: Alpár Ignác, Hajós Alfréd vettek részt az épületek tervezésében.) Nem kis küzdelmek, komoly elõkészületek után Kaposváron is megnyitotta kapuit az „Államilag Segélyezett Siketnéma Iskola”. „1.§. A kaposvári államilag segélyezett siketnéma iskolának – mely 1897-ban állíttatott fel – czélja: Elsõsorban a növendékeket vallásosan és erkölcsösen nevelni, a jóra és szépre szoktatni és különleges szakszerû oktatási módszer segélyével az élõ és hangzó szónak kiejtésére és a tisztán tagolt beszédre, valamint lehetõleg mindazon ösmeretekre oktatni, melyeket az ép érzékû gyermekek az elemi népiskolában sajátítanak el. Czélja továbbá a kiképzést nyert növendékek megfelelõ életpályára lépésében való támogatása.” Szülõi akaratot, iskolaalapítási célt, „pedagógiai programot” fogalmazott-e meg valaki a mai napig hitelesebben, veretesebb magyarsággal és szakmailag helytállóbban, mint Klinda Kálmán, a volt váci segédtanár, a kaposvári iskolaalapító igazgató? Iskolánk sajnos már létesítésekor is szûkösen tudott megfelelni feladatának, mert sokáig egyetlen volt a Dunántúlon. Az elsõ 13 felvett gyermek az országrész legtávolabbi helyeirõl érkezett. Oktatási mintául az akkor már 100 éves jubileumához közeledõ váci s azt a több, mint fél évszázaddal követõ, de tapasztalatokkal már rendelkezõ budapesti intézet szolgált. (Féltve õrizzük a „siket-oktatás” nagy alakjának, Borbély Sándornak „Tanterv és utasítások” címû, 1899-ben keltezett munkája megsárgult, kéziratos példányát.)

12

A

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

A tanulók ellátása nagyban függött a gyûjtések sikerétõl, az adományozók, segélyezõk nagylelkûségétõl. Az egykori hiteles feljegyzések nemegyszer a gyermekek éhezésérõl, koldulásáról számolnak be. Alig tette meg az iskola az elsõ, zavartalannak nem nevezhetõ évtizedét, jött az I. világháború: kiürítés, hadikórház, oktatás nélküli idõk. Az általános szegénység, a gazdasági válság idõszaka idején mégis sikerült kollégiummal bõvíteni az intézményt 1930ban. Szellemiekben is gyarapodott az iskola: máig sugárzó hatású beszámolót tartott az iskola tanára, Duráczky József Bárczi dr. hallásfejlesztõ módszerérõl. Sorra nyíltak a „Bárczi-osztályok”, a hallásnevelés pedig a mai napig központi gondolata, feladata a hallássérültek oktatásának, szerte a világon. Sajnos a folytatás sem volt zavartalan. Újabb háború, megint kiürítés, hadikórház, majd „munkáskáder” iskolavezetés. Az intézmény mégis „talpon” maradt, sõt a körülményeken lényegesen javított az emeletráépítéssel megvalósult bõvítés, 1954-ben. Az egykori beszámolók magas színvonalú szakmai munkáról – tankönyvírás, „halló” társakkal történõ rendezvények, sportsikerek – tudósítanak. (Egy évszázad a siketek kaposvári iskolájában – Jubileumi évkönyv 1997.) Országos, sõt határainkon túlnövõ jelentõségû eseménye volt intézményünknek az ország elsõ, siket gyermekek számára létesített óvodájának 1959. évi megnyitása. A hallássérült gyermekek tanköteles kor elõtti szakszerû nevelésének igénye nem volt új gondolat, megjelent már a századfordulón a szakirodalomban is (pl. Klis Lajos: A siketnéma gyermek beszéde – Magyar Gyermektanulmányi Társaság, 1908), iskolai jegyzõkönyveink is folyamatosan említik. Nyugat-Európában és Amerikában gyakorlata volt már ennek. Mégis miért volt ez úttörõ lépés? Duráczky József az 50-es évek végén, nagyrészt országos gyûjtésbõl egy intézményrendszer alapjait teremtette meg. Dr. Bárczi Gusztáv az akkor már európai hírû gyógypedagógus, a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola fõigazgatója vendégkönyvünkben ezt írta óvodánkról: „Európa legszebb óvodája..., legjobb valamennyi között.” A dicsérõ jelzõk vonatkoztak arra a szakmai munkára is, amit a kaposvári gyógypedagógusok végeztek az újonnan indított intézményegységben. Jelentõségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert az óvodai nevelés szervezett keretek közötti megindításának egyenes következménye lett a még korábbi életkorban kezdõdõ – már a családban induló, a siket kisgyermekekre és a szülõkre irányuló – szakszerû segítségnyújtás igénye. Így mutatott elõre, évtizedet átívelõen egy ragyogó szakmai elgondolás (lásd részletesebben az óvodáról, korai gondozásról szóló részben). A technika fejlõdésének szakterületünkön is felhasználásra alkalmas vívmányai módot adtak – a 60-as évektõl egyre intenzívebben – a korszerû hallásvizsgálat, az egyéni és csoportos hallásjavító készülékek oktatásban való alkalmazására. Ezeknek a lehetõségeknek a nagyszerû felismerése figyelemre méltó munkát indított el iskolánkban. Elsõként Farkas Miklós tanárunk, majd csatlakozva a szakmai élet legjobbjai: ifj. dr. Götze Árpád fõorvos, László András, Gáspár Árpád fõiskolai tanárok és kollégáink, vizsgálatok, mérések sorozatát végezték iskolánkban. Ez további lendületet adott a hal-

A

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

13

lásnevelés világszerte elismert jelentõségû metodikai eljárásának hazai kidolgozásához, alkalmazásához. Munkájuk eredménye fõiskolai jegyzetek, tankönyvek tananyaga lett. A lehetõségek kezdetétõl a gyermekek orvosi ellátását szakorvosok alkalmazásával „házon belül” oldottuk meg. A fülészeti ellátástól eljutottunk egy olyan önálló audiológiai állomás létrehozásáig, mely az iskolánkban tanuló hallássérülteken kívül a beszédfogyatékos, beszédhibás, mozgásfogyatékos, sõt a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság által jelzett – további igény esetén pedig a megye és régió többi óvodás és általános iskoláskorú – gyermekeket is el tudja látni. A speciális iskolahálózat – létrejötte óta ún. felvételi körzetek kijelölésével – felvételi kötelezettség alapján – mûködött/mûködik. Az óvodanyitásnak és szakmai munkánk színvonalának köszönhetõen az ország legtávolabbi részérõl is jöttek tanulók, messze meghaladva az intézmény befogadó képességét. A 200 feletti gyermeklétszám fõként a diákotthonban okozott már-már tarthatatlan állapotokat. Az 1981-ben átadott új, 16 tantermes iskolaépületünk sokat javított a helyzeten, annak ellenére, hogy számos, nélkülözhetetlen szakmai követelménynek már átadása – sõt tervezése – idején sem felelt meg. Mégis jelentõs elõrelépés volt, mert a zsúfoltság, az építkezési elõkészületek, a részleges kiköltözés, az ideiglenes elhelyezés ellenére sem csökkent a pedagógiai megújulás, fejlõdés iránti igény, részvétel a szakmai élet vérkeringésében. Megtettük az elsõ lépéseket a korai gondozás megszervezésében, a logopédiai ellátás intenzívebb folytatására, az egymást követõ tanügyi reformok következtében született tantervek, tankönyvek, segédanyagok kidolgozásában (lásd részletesebben e tanulmány vonatkozó fejezeteiben).

SZAKMAI

MUNKÁNK KITELJESEDÉSE

A 80-as éveket követõ idõszakban az individuális fejlesztési programok – mind az óvodai, mind az iskolai tagozaton (fejlesztõ óvodai csoport szervezése, tanulási nehézséget mutatók szûrése, majd célirányos fejlesztésük) – egyre nagyobb teret nyertek. Az új szakmai elgondolások kimunkálását, gyakorlatban való kipróbálását párhuzamosan végeztük az akkor jelentõs pályázatos pénzügyi támogatást nyert „diszfáziás” programmal. Idõben és tartalmában is ehhez a programhoz kapcsolódott tehetséggondozási koncepciónk részletes kidolgozása, majd terápiás eljárásként való alkalmazása a beszédnyelvtanulási zavart mutató gyermekeknél. Kiépítettük utazótanári formában is korai gondozásunkat, valamint az integráltan oktatottak szakirányú segítését. A mozgásfogyatékossággal élõ gyermekek ellátásának jelentõs állomásaként 1984ben megkezdte mûködését intézményünk konduktív pedagógiai ambulanciája megyei ellátási feladatokkal. Ez természetesen szoros szakmai együttmûködést is jelent, hiszen

14

A

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

a halmozottan fogyatékos hallássérült, korai gondozásban, integrált, illetve speciális oktatásban részesülõ gyermekek számára egyaránt biztosítjuk a mozgásfogyatékosságnak megfelelõ terápiát. Konduktoraink utazótanári szolgálatunkhoz csatlakozva már otthonukban, oktatási helyükön nyújtanak egyre növekvõ arányban ellátást a rászorulóknak (lásd bõvebben a konduktív pedagógiai ambulanciáról szóló fejezetben). A szakirodalomban leírtak, valamint a hazai és a külföldi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az eredményes habilitáció és rehabilitáció sarkalatos feltétele a komplex ellátás biztosítása. Intézménymûködési koncepciónk egyik legfontosabb elemének éppen ezért azt tartjuk, hogy a gyógypedagógiai szakellátás legszélesebb skálájára és életkori intervallumára kell felkészülnünk mind a tárgyi feltételek, mind a szakmai erõforrások tekintetében. A fenti elgondolással összhangban a hallássérültek oktatásához közel álló és hagyományokkal bíró logopédiai tevékenység felvállalásával szélesítettük a gyógypedagógiai megsegítés körét. Ennek a szakterületnek a gondozására – túlzás nélkül mondható – óriási és sürgetõ igény jelentkezett. A megyeszékhely, a városkörnyék logopédiai ellátása megoldhatatlannak tûnõ gondokkal küzdött (kevés szakember, szakmai irányítás, szervezés hiánya stb.) és még küzd annak ellenére is, hogy – a tanulmányunk megfelelõ fejezetében jelzett arányban – iskolánk vállalja abból a legnagyobb szerepet. Közel 50 településen több, mint 600 gyermek szûrése, 15 logopédiai decentrum mûködtetése kiutazó szakemberek biztosításával, 445 gyermek ambuláns kezelése. Ezek a „sarok számok” csupán jelzései annak a tevékenységnek, amire intézményünk a logopédiai ellátás egyik területén az utóbbi években vállalkozott. A kép teljességéhez tartozik, hogy a beszédfogyatékos gyermekek, speciális pedagógiai ellátása még a beszédhibásokénál is kritikusabb volt. Az 1980-as évek közepéig számukra intézményi ellátás nem volt megyénkben. A „tarthatatlanul” súlyos esetekben szóba jöhetett a kõszegi vagy a váci speciális iskola, esetleg egy-egy korrekciós, késõbb fejlesztõ osztály, sajnos még a kisegítõ iskola is. Elsõsorban Kaposvár és térsége beszédfogyatékosainak ellátására hoztuk létre tanulócsoportjainkat elõbb az óvodai, majd az iskolai tagozat elsõ évfolyamán (bõvebben lásd az iskolai tagozat vonatkozó részét). Jelenleg a kistérség közel 15 ezer óvodás és tanköteles korú népességébõl (DélDunántúli kistérségi adatok, KSH, 2000) a beszédhibás és beszédfogyatékos gyermekek logopédiai ellátásának nagyobb részét – túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a bonyolultabb, sokrétûbb részét – a mi iskolánk végzi (lásd a Logopédia 1–7. ábrasorát, adatait és összefoglaló táblázatát a logopédiai ellátás egészérõl). A Somogy Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság intézményünkhöz történt csatolása – 1988-ban – jelentõs változásokat hozott szakmai, gazdasági munkánkban. Kezdetben csak az a többletfeladat látszott, hogy gondoskodnunk kell a mûködési feltételeik biztosításáról. Viszonylag rövid idõn belül világossá vált, hogy az egy szervezeti egységbe tartozás szoros együttmûködéssé alakul a fogyatékos gyermekek felkutatása, diagnosztizálása, ellátása terén. Ennek számszerûen megjeleníthetõ területe fõleg a „más fogyatékosoknál” tapasztalható. A 246 som-

A

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

15

ogyi településsel kapcsolatban álló Szakértõi Bizottság javaslata után fõleg a kaposvári térség „más fogyatékosainak” ellátásába kapcsolódunk be, de végezzük a vizsgálataik során felbukkanó, hallássérülés jegyeit mutató gyermekek audiológiai vizsgálatát, szükség szerinti gondozását is. Az utazótanári feladatokat segítõ gépkocsijaink – bár kihasználtságuk gyakorlatilag teljes – segíteni tudják a vidéki vizsgálatokra történõ kiszállásokat, csökkentve ezzel a gyermekek, szülõk utaztatását. Munkakapcsolatunk még további, a fogyatékosok ellátását bõvítõ lehetõséget rejt magában. A korábbiakban már utaltam a korai gondozásban lévõ és integráltan oktatott hallássérült gyermekek gondozására, utazótanári ellátásuk megszervezésére. Dolgozatunkban külön fejezetben részletesen is foglalkozunk ezzel úgy, mint a jelen, de még inkább úgy, mint a jövõ meghatározó jelentõségû speciális pedagógiai ellátási formájával. Jelenlegi helyzetünk bemutatása nem nélkülözheti a Pedagógiai programunk azon részére való utalást, amely szerint a fogyatékos gyermekekrõl való szakszerû gondoskodás fõ kritériuma a lehetõségek szerinti legmegfelelõbb ellátás biztosítása, függetlenül minden, a körülményekkel nem számoló irányzattól. Ennek az elvnek a szem elõtt tartásával – és élve a folyamatos fejlesztési lehetõségek megragadásával – tudtuk kialakítani a tudomásunk szerint országos viszonylatban is jól mûködõ, legtöbb hallássérültet ellátó korai gondozói, integrált oktatásban lévõk segítését szolgáló rendszert, illetve központot, ami a mai igények kielégítésére is csak „csúcsra járatással” elegendõ (szakemberek túlóráztatása, épület kihasználtsága stb). A mai helyzeten több szempontból is túlmutató statisztikai adat, hogy a korai gondozásban és integrált oktatásban lévõk száma már meghaladta az intézményben oktatottak számának felét. A minõségi munkára utaló, figyelemre méltó adat az is, hogy a dél-dunántúli régióban 1-2 hónapos kortól az általános iskola befejezéséig intézményünk közremûködésével történik a súlyosan hallásfogyatékos gyermekek pedagógiai ellátása. Ennek – elgondolásunk, de már gyakorlatunk szerint is – részét képezi az audiológiai gondozás, felkészítés a cochlea implantációs mûtétekre ( továbbiakban CI ), a mûtét utáni rehabilitáció irányítása, az abban való változatos formájú részvétel. Ezekkel a témákkal külön fejezetekben foglalkozunk. Aktívan részt veszünk az integrált oktatásra való felkészítésben, annak szervezésében. A fentiekkel együtt ez a tény is igazolja, hogy egy szakmailag és eszközrendszerében is felkészült intézményi háttér a legváltozatosabb oktatási formáknak lehet biztos alapja (1. ábra). Az elmúlt évek tanulsága az is, hogy fel kell készülnünk a reintegráció eseteire is. A hallásállapotban, a körülményekben végbemenõ drámai változások okoztak/okozhatnak olyan fordulatot, hogy az enyhébb fogyatékosság irányából a súlyosabb felé, az integrált oktatástól a speciális intézményi oktatás felé vezet az út. A térségi feladatok ellátása magával hozta a megfelelõ, többfunkciós kollégiumi háttér megteremtését is. Ezt még külön indokolja az, hogy négy megyébõl érkeznek tanulóink: a Somogyban, Tolnában, Baranyában és Zala megye déli részén (de kisebb szám-

16

A

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

7%

10% 14% 22% 15%

67%

64%

1995/96-os tanév

4%

2000/2001-es tanév

Korai gondozottak Integrált oktatási formában résztvevõk Speciális intézményi nevelés-oktatásban részesülõ Óvodáskorúak Tanköteles korúak

A

1.

ÁBRA

KÜLÖNBÖZÕ ELLÁTÁSI FORMÁKBAN RÉSZT VEVÕ

0–16

ÉVES KORÚ HAL-

LÁSSÉRÜLT GYEREKEK, TANULÓK A KAPOSVÁRI INTÉZMÉNYBEN

ban más megyékben is) élõ hallássérülteket látjuk el fõként hétközi diákotthont is biztosítva. Mindig is kulcsfontosságú szerepet tulajdonítottunk annak, hogy olyan kollégiumi körülményeket teremtsünk, melyek alkalmasak a hétközbeni kellemes tartózkodásra, az itt végzett szakmai munka pedig egyenértékû kiegészítõje legyen az oktatásnak. Az 1984-ben befejezõdött rekonstrukciót pályázati pénzeszközök felhasználásával, saját erõvel úgy tudtuk folytatni, hogy többségében 3 ágyas szobákat alakítottunk ki. Esztétikusabb körülmények között sokféle fejlesztõ foglalkozás, tehetséggondozás folyik a falak közt. A jól képzett pedagógusok közül számosan eredményes oktatói feladatot is ellátnak (lásd bõvebben a diákotthoni fejezetet). A törvényi elõírásokon túl feladatunknak tekintettük azt is, hogy kiemelten törõdjünk a hallássérült állami gondoskodásban élõ gyermekekkel. Külön fejezetet érdemelne ezeknek a 3–16 éves gyermekeknek a sorsa, hányattatásuk, személytelen, de még tárgyakhoz sem kötõdõ életük a „gyermekvédelem” útvesztõiben. Ezért döntöttünk úgy – és ebben is megértõ partnerre találtunk fenntartónkban, Somogy Megye Önkormányzatában, valamint az akkori Népjóléti Minisztériumban – hogy a 6-8-10 tartós nevelésbe vett gyermek részére gyermekotthont, pontosabban: speciális lakóotthont alakítunk ki. Pályázatunkat méltányossági alapon elbírálva 4 millió forintot kaptunk erre a célra. És hozzátettünk még nagyon sokat – autóbusz fuvarozással, terembérlettel,

A

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

17

kétkezi munkával, ágynemû-, ruha-, háztartási gép-, pénz-, alapítványi adományokkal, támogatással –, annyit, hogy minden „államis” gyermekünknek van „saját” ágya, nem csak intézeti férõhelye. Tehát alapvetõen megváltoztak a nevelés tárgyi feltételei. A személyes gondoskodás családias nevelést modellezõ körülményeit a lehetõségek szerint megteremtettük. Elgondolásunk megvalósításakor azt a – már statisztikailag igazolt – tényt is figyelembe vettük, hogy az állami gondoskodásban élõ gyermekek közt egyre több a halmozottan fogyatékos hallássérült. Ez pedig további súlyos akadályozó tényezõje az önálló(bb) életvitelre nevelésnek. Valamennyi megteremtett személyi, tárgyi feltétel és változtatás összességében minõségi javulást hozott az állami gondozásban élõ gyermekek életében. Fenntartónk ezt a változást intézményünk alapító okiratának módosításával tette lehetõvé, illetve hagyta jóvá (1. sz. melléklet). Tevékenységünk minõségének jellemzõje lehet mind mennyiségi, mind minõségi vonatkozásokban az, hogy milyen kapcsolatrendszert alakítottunk ki mindazokkal, akik érdekeltek, érintettek a fogyatékosok ellátásában. Összefoglaló táblázatunk ezt próbálja bemutatni a különbözõ fogyatékossági területek egymást is kiegészítõ ábrázolásával, rámutatva a komplex ellátás jelenlegi kiépítettségi fokára (2. sz. melléklet). Táblázatunk „hátteréül” intézményünk szerkezeti felépítése és vezetési szerkezete szolgál (3.sz. melléklet), amihez hozzá kell fûzni, hogy a kötelezõ és vállalt szakmai feladatok súlyában bekövetkezett változások miatt annak átalakítására készülünk. Tanulmányunkban táblázatok, adatok, grafikonok találhatók, és teszik szándékunk szerint azt teljesebbé. A gyógypedagógiai szolgáltatásra vállalkozót ne riassza ez el, de úgy véljük, hogy a számokkal kifejezhetõ mutatók esetenként jobb eligazítást adnak, mint mikor a szem átsiklik a szövegben megbúvó feladatok felett.

GAZDASÁGI

HÁTTÉR

Röviden választ szeretnénk adni arra is, hogy milyen gazdasági, pénzügyi háttérre volt szükségünk ahhoz, hogy a „Siketnéma Intézettõl” a többprofilú gyógypedagógia ellátásáig eljussunk. Mindenekelõtt arra, hogy fenntartónkkal – Somogy Megye Önkormányzata – egyetértésben lássuk a napi kötelezettségeket és a távlati feladatokat. Halljuk meg azoknak a kívánságait (mindenekelõtt szülõkét, az ellátási körzet érintett önkormányzataiét), akik „megrendelõink”, mi viszont tudjuk eljuttatni hozzájuk a szakmaiságot. A mindig szûkös költségvetést évrõl évre, a fejlesztéshez szükséges további pénzeszközökkel igyekeztünk pótolni. Az utóbbi 2 évben 12, majd 14 millió forintot nyertünk pályázatainkkal. Úgy lett klinikai színvonalon mûszerezett audiológiai állomásunk (BERA és OAE mûszer, 30 pár modern próba-, illetve tartalék hallókészülék

18

A

MÚLTRA ÉPÍTKEZÕ JELEN

stb.), hogy további 3-4 millió forint adományt gyûjtöttünk, „alapítványi 1%-ot” kaptunk. Ez finanszírozási szempontból több, mint egy havi állami támogatás. (Intézményvezetõknek, gazdasági vezetõknek ez talán mond valamit.) Létszám és bérgazdálkodással a gyógypedagógiai pótlék (igaz, hogy az szégyenletesen alacsony) tízszeresét juttattuk az utazótanároknak mérhetetlenül nehezebb munkájukért, a könyvvizsgáló szigorú megrovása ellenére a továbbtanuló pedagógusok költségeire a törvényileg elõírt 80%-nál több támogatást nyújtunk. És ami ennél sokkal több, önálló szakmai döntési jogot mindazoknak, akik a terület értõ felelõsei, már sikeres, önálló pályázók, intézményünk szakmaiságának meghatározó egyéniségei. Intézményünk jelenlegi szakmai helyzetének bemutatását annak hangsúlyozásával szakítjuk meg, hogy tájékozottságunk, tudomásunk szerint a dél-dunántúli térségben a legtöbb gyógypedagógiai területre, azon belül pedig a legváltozatosabb terápiás módszerekre, ellátási formára felkészült és a legtöbb gyermeket ellátó közoktatási intézmény vagyunk. (Ennek szemléltetésére szolgál a 4. sz. melléklet.) Úgy gondoljuk, hogy a napjainkig vezetett évszázados út bemutatása nem lenne teljes, ha a munkánkat minõsítõ legfontosabb mérce, a szülõktõl kapott visszajelzések közül legalább egynek a részletét ne idéznénk. Egy súlyosan hallássérült, beszéd-, nyelvtanulási zavarral küzdõ volt tanítványunk édesanyjának levélrészlete abból az idõbõl, amikor már gyermeke sikerrel végezte halló társai közt szakmunkásképzõ iskolai tanulmányait: „Szeretném megköszönni azt az odaadó segítséget, amit fiam továbbtanulása érdekében nyújtott. Hálás szívvel fogunk családommal együtt az egész tantestületre gondolni. Köszönet a tizenhárom év áldozatos munkájáért.” A következõ fejezetekben az egyes területek részletesebb bemutatását – érintve a szükségesnek ítélt fejlesztéseket – külön-külön is vázolni kívánjuk, mert úgy véljük, hogy mindegyik szakmailag önálló egységet képvisel az integrált ellátáson belül. Szándékunk az is, hogy az egyes fogyatékossági területek ellátásában megtett utat, szervezési, szakmai feladatokat egységben mutassuk be, annak reményében, hogy segítséget nyújthatunk azoknak, akik hozzánk hasonló, esetleg nem ilyen komplex gyógypedagógiai szolgáltatást terveznek. Tanulmányunkban arra törekedtünk, hogy diagramjaink megjelenítésében – az esetleges látványosság hátrányára – azonos formákat alkalmazzunk a könnyebb összehasonlítás, értelmezés érdekében. (A megyei, térségi, országos populációban elõforduló fogyatékossági, iskoláztatási, népességi arányokat a szakirodalomban, és a Központi Statisztikai Hivatalnak 2000-ben megjelent országos és kistérségre vonatkozó adatainak felhasználásával dolgoztuk fel.)

II.

A

FEJEZET

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK

OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

„…a jóra és szépre szoktatni és különleges szakszerû oktatási módszer segélyével…mindazon ösmeretekre oktatni, melyeket az ép érzékû gyermekek…sajátítanak el.” (a kaposvári államilag segélyezett siketnéma iskola szabályzata, 1897 – részlet)

Intézményünkben 1897-tõl az 50-es évek végéig alig változtak a szakmai feladatok. A siketek oktatása hosszú ideig érvényben lévõ tantervek szerint történt (pl.: Borbély-féle tanterv 1899, Bárczi-módszer 1935, Angyal-féle tanterv 1973-ig). Az 50-es évek végétõl napjainkig eleinte lassúbb, majd egyre gyorsuló ütemû – az oktató-nevelõ munka tartalmi, szerkezeti átalakulását eredményezõ – változásoknak lehettünk tanúi és közremûködõi.

A

TANULÓLÉTSZÁM ALAKULÁSA

AZ

1960-AS

ÉVEKTÕL NAPJAINKIG

1959. október 10-e, az óvoda megnyitása jelentõs állomása intézményünk életének. Akkoriban egyetlen volt nemcsak a Dél-Dunántúlon, hanem az országban is, természetes, hogy hosszú éveken át az Alföldrõl, sõt még a Nyírségbõl, Szabolcsból is érkeztek gyermekek a kaposvári óvodába. Ez a tény nagymértékben hatott a tanulólétszám alakulására. A szülõk általában ragaszkodtak ahhoz, hogy gyermekeik az iskolás éveket is Kaposvárott töltsék. Így fordult elõ, hogy a 60-as évek közepén tartósan kb. 230-240 körüli volt a tanulólétszám (intézményünk történetében az eddigi legmagasabb). A megemelkedett gyermeklétszámnak természetes következményei voltak a nagy létszámú kezdõ évfolyamok. Párhuzamos osztályok indítására nyílt lehetõség, ezzel együtt egyfajta hallásállapot- vagy képesség szerinti – olykor vitatható – differenciálásra is. A 70-es évektõl a társintézményekben is sorra-rendre jöttek létre a bentlakásos lehetõségeket is nyújtó óvodai csoportok, ami létszámcsökkenési folyamatot indított el intézetünkben. Ez, és „az országra jellemzõ demográfiai változások kihatottak a tan-

20

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

140 120

4

4

11

PROFILBÕVÜLÉS

10

9 8

100

108

115

106

114

109

97

1998/1999

1999/2000

2000/2001

1993/1994

98

1997/1998

106

1996/1997

107

1995/1996

106

1994/1995

112

1992/1993

40

1991/1992

60

1990/1991

80

20 0

Integráltan oktatott

2. ÁBRA AZ ISKOLAI OKTATÁSBAN RÉSZT VEVÕ HALLÁSSÉRÜLTEK SZÁMA AZ UTÓBBI 10 ÉVBEN

ulólétszám alakulására” (Borsos Istvánné – Nagyné Heidenwolf Erzsébet – Nagyné Tóth Ibolya: Összehasonlító adatsor hallássérült tanulóinkról. A kaposvári Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon centenáriumi évkönyve 34. o., Kaposvár, 1997), mely az 1988/89-es tanévben 150 fõ alá csökkent. Az elmúlt 10 év (1990–2000) adatait szemügyre véve (2. ábra) azt láthatjuk, hogy a korábbi évekhez képest alacsonyabb, viszonylag egyenletes tanulólétszám alakult ki. A 2000/2001-es tanév adatainak struktúráját tekintve – az óvodás életkorúakat is számításba véve (vö. az óvodáról szóló részt) – az alacsonyabb évfolyamokon kisebb a tanulólétszám (Ennek példája a nyolc integrált tanuló, akik a teljes oktatási óraszámot – a rehabilitációs órákat kivéve – a fogadó iskolában kapják.) A már jelentkezõ létszámcsökkenést viszont lényegesen meghaladja a korai gondozásban és integráltan ellátottak száma (lásd további fejezetek hallássérültekre vonatkozó adatai). A létszámcsökkenést a már említett okokon kívül befolyásolták a 80-as években meginduló, és egyre erõteljesebbé váló integrációs törekvések is. Ennek hátterében a demográfiai változásokon kívül az egyre hatékonyabb korai gondozás, a „többségi” iskolák fogyatékosokat befogadó készségének pozitív változása is áll.

A

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

21

TANULÓI ÖSSZETÉTEL ÉS A PEDAGÓGIAI ELLÁTÁS

TARTALMI, SZERKEZETI VÁLTOZÁSAI

Az óvoda nyitása több szempontból is mérföldkövet jelentett. Egyfelõl jelentõsen bõvült az ellátásban részesülõ hallássérült gyermekek köre, másfelõl a megelõzõ idõszakokhoz képest sokkal korábbi életkorban részesültek szakszerû ellátásban, s ennek következtében alapos elõképzés után léphettek iskolába. A hatvanas évektõl kezdve alig-alig fordult elõ, hogy tanköteles korú gyermek óvodai elõkészítés nélkül került volna az iskolai tagozatra (évenként legfeljebb 1-2). Az akkori tanulói összetétel az intellektuális adottságok szempontjából korántsem volt olyan heterogén, mint napjainkban. Kevesebb volt a halmozottan sérült gyermek iskolánkban (ennek több oka volt: férõhely hiánya, diagnosztizálási lehetõségek stb.). Számukra jött létre az ún. „D” osztály, melybe a többi osztályból „verbuválódtak” a tanulók az elõkészítõ 1-tõl 8. osztályig (pl.: az 1968/69. tanév „D” osztályának összetétele: ek. 1. osztályos 1 fõ, 1. osztályos 2 fõ, 4. osztályos 2 fõ, 6. osztályos 1 fõ, 7. osztályos 1 fõ, 8. osztályos 1 fõ, összesen 8 tanuló). Változást hoztak a tanulói összetételben a 70-es évek törekvései. Ennek értelmében egyfajta szelekció indult meg; a Dunántúl két intézménye – Sopron és Kaposvár – között megkezdõdött a tanulók „cseréje”. Sopron fogadta volna a nagyothalló, Kaposvár pedig a súlyos fokban hallássérült tanulókat. Ugyanezekben az években épült Vácott a halmozottan fogyatékos hallássérült gyermekek iskolája is. A fenti elvekre alapozott szelekciós törekvések azonban nem hozták meg a várt eredményt. A távolabb lakó gyermekeket a szülõk elsõsorban utaztatási nehézségek miatt nem vitték a számukra kijelölt intézményekbe. Hamarosan visszaállt a korábbi „felvevõ körzetek” rendszere, így a kaposvári iskola újra a Dél-Dunántúli régiót ellátó intézmény lett, és hozzá tartozott, tartozik jelenleg is a sérülés mértékétõl függetlenül valamennyi hallássérült gyermek különbözõ formájú és tartalmú pedagógiai ellátása (idõközben többszöri kezdeményezésünkre – kisebb számban ugyan –, de távoztak nagyothalló tanulóink a budapesti Nagyothallók Intézetébe). Tanulóösszetétel szempontjából egyre változatosabb képet mutatott intézetünk. Mind nagyobb számban jelentek meg a halmozottan sérült gyermekek is; enyhe fokban értelmi fogyatékosok, ép intellektusú, de beszéd-, nyelvtanulási zavarral küzdõk (diszfáziások), ép intellektusú nagyothallók, enyhe fokban értelmi fogyatékos nagyothallók, az utóbbi néhány évben pedig középsúlyos értelmi fogyatékos súlyos fokban hallássérültek is (õk nagyobbrészt helybeli vagy közvetlen környéken lakók). Az integrációs folyamat megindulása újabb feladatot jelentett, a többségi iskolákban tanuló, enyhébb fokban hallássérült kaposvári, illetve városkörnyéki gyermekek speciális megsegítését. Ezt a munkát 1987 óta végezzük ambuláns formában. Az 1994/95ös tanévtõl az egyik közeli városi általános iskolával – Németh István Általános Iskola – jó együttmûködés alakult ki. Ez az iskola fogadja azokat az enyhe fokban hallássérült

22

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

tanulóinkat, akik körültekintõ elõkészítés és a Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság szakvéleménye alapján alkalmasnak látszanak az integrált oktatásra. Jelenleg 3 évolyam (3., 5., 8.) 8 tanulója végzi általános iskolai tanulmányait az említett iskolában. Intézményünkben 1959 óta folyik kisebb-nagyobb megszakításokkal logopédiai munka. Városunkban a 70-es évek végétõl indult meg a hálózat kiépítése, a városkörnyék azonban továbbra is ellátatlan maradt. Az igény egyre inkább nõtt, így a 80-as évek elején iskolánk ismét bekapcsolódott a logopédiai munkába. (Lásd a Térségi logopédiai ellátás és Óvodai tagozat szakmai útja c. fejezeteket.) Az ambuláns ellátáshoz a fenntartó biztosított óraszámot. Feltehetõen ennek hatására egyre nagyobb számban jelentkeztek „más” fogyatékos gyermekek is. Így az ambuláns munka diszlexia-reedukációval bõvült. A súlyosan beszédhibás, beszédfogyatékos, részképességzavarokkal küzdõ, tanköteles korú kisgyermekek hatékony fejlesztése ambuláns keretek közt nem oldható meg. A mai napig az egyik legnagyobb szakmai dilemmánk a beszédfogyatékos gyermekek ellátásának megnyugtató megoldása. Az elvek és a megvalósítható gyakorlat ellentmondásosságának feloldása. Az egyébként is integrációs szemléletû iskolánk, nevelõtestületünk helyesebbnek tartaná, ha a kommunikációjukban súlyos fokban akadályozott gyermekek integrált környezetben kapnák a speciális pedagógiai segítséget úgy, ahogy azt több területen kis lépések után már tesszük is. A döntési helyzetben a következõ tényekkel kellett számolni: • Az óvodáskorú és kisiskolás beszédfogyatékosok logopédiai ellátás nélkül tragikusan rossz tanulási és személyiségfejlõdési perspektíva elõtt állnak. • Nem egy olyan esettel találkoztunk, ahol ép vagy kifejezetten jó intellektusú gyermek jövõje a kisegítõ iskola felé irányult fenti okok miatt. • Az általános iskola nem, vagy nehezen viseli el azokat a gyermekeket, akik nem illenek be egy-egy módszer merev keretei közé (Zsolnai stb.). • Az általános iskolák döntõ hányadában sem logopédus, sem beszédfejlesztõ pedagógus nem mûködik. • Az iskolafenntartó önkormányzatok, iskolák óvakodnak attól, hogy alapító okiratukban vállalják a fogyatékosok együttnevelését, sõt magát a megnevezést is. Tartanak a kötelezettségektõl, s nem utolsósorban a mostani „gyermekhiányos” idõkben attól, hogy még kevesebb lesz ezért a hozzájuk beiratkozók száma. Milyen érvek szóltak a speciális intézményi ellátás mellett, azzal a távlati céllal, hogy mielõbb (tanév közben is) a kívánatos integrált keretek közötti fejlesztést valósítsuk meg? • A jelenlegi gyakorlat azt mutatja, hogy egyre több helyen 4. évfolyamig felmenõ rendszerben, jó eredménnyel mûködnek logopédiai óvodai csoportok, osztályok. Nem tagadja ennek létjogosultságát sem a logopédiai szakma, sem a szakirodalom. • Minden kétséget kizáróan jó személyi feltételek (óvónõ, tanító, logopédia szakos gyógypedagógusok) állnak rendelkezésre ahhoz, hogy komplex, célzott, intenzív, egyénre szabott terápia legyen megvalósítható intézményünkben.

A • • •

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

23

Az óvodai és 1. évfolyamos iskolai tantárgyakon, illetve órákon felül heti 16 speciális órát tudunk biztosítani az alacsony csoportlétszámhoz. További kétségeink: vajon a kívánatos kommunikációs környezet hiánya nem lesz-e gátja a fejlesztésnek? Európa nyugati és velünk azonos fejlettségû közép-európai országaiban személyesen tapasztalhattuk meg a speciális oktatásnak ezt az ott is bevált oktatási formáját.

Szándékunk szerint 5 távlati céllal indítottuk a beszédfogyatékosok speciális csoportját: • A fejlesztés bármely idõpontjában (tanév közben is) biztosítjuk az átjárhatóságot. • Csak az iskola 1. évfolyamáig mûködtetjük a speciális tanulócsoportokat. Ennek befejezése után tanácsot adunk a tanulmányok folytatásához (iskolaválasztás, 1. vagy 2. évfolyamon javasoljuk a tanulmányok folytatását). • Szükség esetén automatikusan vállaljuk a további ambuláns foglalkozásokat. • Csak nagyon indokolt esetben ajánljuk a diákotthoni elhelyezést. • Folyamatosan törekszünk – a máshol már bevált és nálunk is jelentkezõ igény – a „fordított integráció” megvalósítására és/vagy a logopédiai osztályt befogadó iskolával való együttmûködésre. Az 1997/98-as tanévben nyitottunk elõször iskola-elõkészítõ osztályt. Lépésünket a szülõknek az az igénye is indokolta, hogy ne kelljen gyermeküket a távoli, kõszegi vagy a váci Beszédjavító Általános Iskolába vinniük. Így jelenleg is mûködtetjük a beszédfogyatékosok évfolyamát, ahová szakértõi javaslat alapján kerülnek a tanulók. Közülük néhányan az óvodai logopédiai csoportban megkezdett tanulmányaikat folytatják és kapják meg a szükséges terápiát ezen az évfolyamon. A többiek a városi, illetve városkörnyéki óvodákból érkeztek szakértõi javaslat alapján (részletesebben lásd a logopédiai ellátással foglalkozó fejezetet). Az 1999/2000-es tanév folyamán jelent meg egy újabb speciális szükségletû gyermekcsoport, a cochlea implantáción átesett gyermekek csoportja (lásd bõvebben a szakszolgálatról szóló fejezetben). Az iskolai tanulólétszám fogyatékossági típusok szerinti alakulását hivatalos statisztikai adatok alapján a 3. ábra mutatja. Ezek szerint egy figyelemreméltó tendencia jelenik meg: a halmozottan sérült, értelmi fogyatékos hallássérültek az iskolai tanulólétszámnak durván 1/4-ét teszik ki. Ez az arány az elmúlt 10 év alatt megközelítõen azonos, míg az ép intellektusú, súlyos fokban hallássérült tanulók létszámában csökkenés mutatkozik. Ezzel szemben a jelen tanévben megkétszerezõdött a beszédfogyatékosok száma. Nincsenek külön feltüntetve a táblázatban azok a tanulók, akik ép intellektus mellett, különbözõ mértékben ugyan, de beszéd-nyelvtanulási zavart mutatnak. Szinte minden tanulócsoportunkban fellelhetõk ezek a gyerekek akár 25-30% közötti arányban is. Ugyancsak nem jeleztük külön azokat a gyermekeket, akiknél a vezetõ sérülés és esetleges mentális deficit mellé súlyos vagy kevésbé súlyos mozgás, illetve további sérülés is társul.

24

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

TANÉV 90/91 91/92 92/93 93/94 94/95 95/96 96/97 97/98 98/99 Ép intellektusú siket

88

84

82

72

68

70

71

70

75

ebbõl: CI-n átesett gyermek Ép intellektusú nagyothalló

7

4

ebbõl: többségi iskolába integrált 22

54

3

6

19

17

18

18

17

4

4

11

10

9

8

10

8

8

16

18

16

18

16

15

8

8

19

16

Enyhe fokban értelmi fogyatékos nagyothalló

7

7

8

13

14

15

17

15

14

Középsúlyos értelmi fogyatékos siket

4

7

6

6

4

Iskola összesen:

24

60

13

Beszédfogyatékos Enyhe fokban értelmi fogyatékos siket

99/ 2000/ 2000 2001

112

106

107

106

98

112

119

127

132

126

121

Többségi városi iskolában 2 integráltan tanuló speciális ellátásban részesülõ

3

3

4

4

5

8

7

7

2

2

AZ

3.

ÁBRA

ISKOLAI TANULÓLÉTSZÁM MEGOSZLÁSA AZ UTÓBBI

10

ÉVBEN SPECIÁLIS

NEVELÉSI IGÉNYEK SZERINT

A táblázatból leolvasható egy-egy speciális ellátási szükséglet belépésének idõpontja is.

AZ

ISKOLÁBAN FOLYÓ PEDAGÓGIAI MUNKA A VÁL-

TOZÁSOK TÜKRÉBEN A 4. ábra a 2000/2001-es tanév tanulói összetételét mutatja be, rávilágítva a speciális szükségletek sokféleségére. Mint látható, a paletta meglehetõsen sokszínû, a tennivalók méginkább azok. A társadalmi elvárás adott: biztosítani a Dél-Dunántúl hallássérült tanulóinak ellátását. Ez egyszerûen hangzó, a feladat teljesítésének oldaláról szemlélve azonban rendkívül szigorú elvárás az intézmény életének régebbi, közelmúltbeli történetében és napjaink történéseiben egyaránt. Az eddigiekben vázolt, a hatvanas évek-

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

13%

37%

6% 7% 5%

ÁBRA:

25

5% Épértelmû súlyos fokban hallássérült CI mûtéten átesett gyermek

11%

4.

PROFILBÕVÜLÉS

37% Épértelmû súlyos fokban hallássérült (siket)

5%

3%

13%

–

AZ

7% Épértelmû nagyothalló 6% Épértelmû nagyothalló, integrált 13% Enyhe fokban értelmi fogyatékos hallássérült (siket) 11% Enyhe fokban értelmi fogyatékos nagyothalló 3% Középsúlyos értelmi fogyatékos siket 13% Beszédfogyatékos 5% Épértelmû, súlyos fokban hallássérült beszéd- és nyelvtanulási zavart mutató

ISKOLÁBAN OKTATOTTAK FOGYATÉKOSSÁG SZERINTI

ÖSSZETÉTELE A

2000/2001-ES

TANÉVBEN

ben megindult, és a 70-es évektõl kezdve egyre gyorsuló változások mind megannyi kihívást jelentettek iskolánk mindennapi szakmai életében. A technikai lehetõségek új elemekkel bõvítették a „Bárczi-módszert”. Így a hallásnevelés gondolata, annak szükségessége a mindennapi pedagógiai gyakorlatban méginkább elõtérbe került. A hallássérült gyermekek óvodai elõképzése, a hallásnevelés egyre erõteljesebbé váló igénye és a technikai lehetõségek egyre szélesebb körben való hozzáférhetõsége felvetette egy új tanterv megírásának szükségességét. Így készült el 1973-ban a Módosított Tanterv és Utasítás a Siketek Általános Iskolája Számára. A tantervírás munkálataiban szép számmal vettek részt akkori tantestületünk tagjai: Gállos Ilona, Horváth Erzsébet, Jászberényi Márta, Mihalovics Jenõ, Stettner Miklósné, Sziklai Józsefné. A tanterv szerkesztõje Farkas Miklós volt. A tanterv megjelenése után 1-2 évvel elindult egy tankönyvprogram a speciális tankönyvek – elsõsorban anyanyelvi – hiányának pótlására. A programban tantestületünk több tagja is tevékenyen részt vállalt: Dr. Cserhalminé Mohr Márta, Farkas Miklós, Gállos Ilona, Jászberényi Márta, Molnár Tibor, Zákányi Katalin. Néhány évvel az óvodai munka megindulása után felvetõdött a korai gondozás szakmai igénye, amely 1974-tõl heti 2 órás tanácsadás formájában valósult meg (lásd e tanulmány megfelelõ fejezetét). E tevékenység eredményeképpen iskolai tagozatunkra már nemcsak óvodai elõképzésben, hanem korai gondozásban részesült gyermekek is kerültek. 1976-ban iskolánk is bekapcsolódott a készülõ új tanterv koncepciójának kipróbálásába az akkor induló elõkészítõ 1. osztállyal. 1979-ben megjelent a Csányi Yvonne szerkesztette új tanterv – ebben is részt vettek kaposvári kollégák –, amely szemléletbe-

26

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

li változást és a korábbiaktól eltérõ pedagógiai gyakorlatot igényelt, a tanulókkal szemben pedig az addig megszokottnál nagyobb követelményeket támasztott. Szükséges megemlíteni, hogy a tanterv bevezetésével szinte párhuzamosan indult meg egy újabb tankönyvprogram. A tankönyvek, munkafüzetek, módszertani útmutatók írásában, diasorozatok készítésében most is aktívan részt vettek a tantestület tagjai: Jászberényi Márta, Dr. Kovácsné Nagy Ibolya, Mihalovics Jenõ, Pótó Kornélia, Zákányi Katalin. Új iskolaépületünk átadását követõen valamennyi tanulócsoportban rendelkezésre álltak az akkori idõk legmodernebb elektroakusztikai berendezései, az egyéni hallókészülékek. Volt felszerelt ritmusterem, nem hiányoztak az egyéb oktatástechnikai eszközök sem. Volt elektrotechnikus szakember is. Voltak már nevelõtanárok, akik segítették a pedagógiai munka hatékonyabbá tételét. Mindezek mellett azonban volt egy szinte napról-napra erõsödõ kérdés is: Mi legyen azokkal a gyerekekkel, akik ép intellektussal rendelkeznek, mégis lemaradnak társaiktól beszéd-nyelvtanulási zavaraik miatt? Diagnosztizálásukra már volt lehetõség, de számukra kidolgozott metodika itthon nem állt a pedagógusok rendelkezésére. Az nyilvánvaló volt, hogy ezeknek a tanulóknak egyénre szabott fejlesztésre van szükségük. Tantervi lehetõségek is voltak; az új tantárgyak – hallás-, ritmusnevelés, egyéni anyanyelvi nevelés – tágították a rehabilitációs lehetõségeket. 1988-ban a Közoktatás-fejlesztési Alap országos pályázatot hirdetett módszertani anyagok készítésére beszéd-, nyelvtanulási zavarban szenvedõ gyermekek számára. A KÖFA elfogadta iskolánk pályázatát, így elindult egy több éven át tartó kísérletezõ munka a diszfáziás metodika kidolgozására. Közben a kísérletben részt vevõ kollégák tanulmányutakon, nemzetközi szakmai konferenciákon vettek részt, hogy tapasztalataikat beépítsék az individuális fejlesztõ módszerek kidolgozásába. Munkájukat segítette a helyben történõ diagnosztizálás lehetõsége. Tanmeneteket, egyéb segédanyagokat készítettek. Munkájuk eredményeit, az elkészült módszertani anyagokat átadták a társintézmények tantestületeinek is. Tapasztalataikról publikációkban, hazai (MAGYE) és külföldi szakmai konferenciákon is beszámoltak. Iskolánknak mindig voltak halmozottan sérült tanulói. Az õ pedagógiai ellátásukról a korábbiakban már esett szó („D” osztályok). Létszámuk folyamatos emelkedése szükségessé tette külön osztályok nyitását. Hamarosan kiderült, hogy halmozottan sérült tanulóink késõbbi életvitelének megalapozása szempontjából valami mást, többet kell biztosítanunk, mint a nehezen, vagy esetenként alig megszerezhetõ elméleti ismereteket. Tanmenetek készültek, melyek súlypontozottan tartalmazták azokat az alapvetõ ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek a mindennapi életben való eligazodáshoz, és olyan gyakorlati-technikai ismereteket, melyekkel tanulóink pályairányítását is segíthettük. Metodikailag más lett a munka; ahol lehetséges volt, továbbra is megmaradt a hangos beszéd prioritása, ahol lehetett, az írásbeliség intenzív fejlesztése, mindehhez járult az egyénre szabott kommunikációs csatorna megválasztása. A Kt. adta lehetõségeken belül néhány éve óraszám-átrendezésre is mód nyílt: jelentõsen megemeltük ezekben az osztályokban a technika órák számát, s a tantárgyon belül helyet kapnak

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

27

háztartási ismeretek is, de ki-ki adottságaihoz mérten megkaphatja a késõbbi pályaválasztását megalapozó ismereteket is. „A dysphasiás tanulókkal való elmélyültebb munka alakította nevelési stratégiánkká a tehetséggondozást. A mire nem képes?, a mit nem tud? pótlása, a sérült funkciók fejlesztésének feladata mellett azonos súllyal fordítottunk figyelmet az átlagos, vagy annál jobb adottságok feltárására és gondozására. Ennek szellemében változott nevelésünk tartalma, keretei és a körülmények kialakítása.” (Mihalovics Jenõ: Közelmúlt és jelenünk. Egy évszázad a Siketek Kaposvári Iskolájában. A kaposvári Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon centenáriumi évkönyve 23. o., Kaposvár, 1997.) Ez a stratégia egyezett az iskola tantestületének – ha szabad így nevezni – ars poeticájával: a leggyengébb képességû tanulóból is kihozni a legtöbbet, amire képes, és a jó képességûnek megadni annyit, amennyit csak elbír. A törvény adta lehetõségeket kihasználva korrekciós, párhuzamos órákat, órarendbe épített anyanyelvi tehetséggondozó órákat és tanórán kívüli szakköröket szerveztünk. A tehetséggondozó munkában mindig számíthattunk és számítunk diákotthonunkra is; diszfáziás torna, gyógytorna, számítógép szakkör, különbözõ hobbi szakkörök szervezését vállalta és vállalja magára. Így tág teret tudunk biztosítani a sérült funkciók rehabilitációja, illetve a tehetség minél szélesebb körû kibontakoztatása számára. Tanulóink szakköri munkái számos kiállításon érdemeltek ki országos elismerést (tûzzománc, agyagmunkák, szövött szõnyegek és díszítõ textíliák), az országos rajzversenyeken úgyszintén. Diákjaink rendszeresen vesznek részt az országos tanulmányi versenyeken: Hanyvári Pál Kommunikációs Verseny Sopronban, Hallássérültek Országos Tanulmányi Versenye Vácott. Ezeket a versenyeket mindig háziverseny elõzte meg, a 2000/2001-es tanévben pedig havi rendszerességgel tartottunk ilyeneket. Az évek során sok tanulónk ért el szép eredményeket az országos megmérettetéseken, közülük kerültek ki a ma már egyetemet végzett, egyetemista és középiskolai érettségire készülõ volt tanítványaink. Élénk sporttevékenység folyik intézetünkben, gyerekeink sikerrel szerepelnek országos és nemzetközi versenyeken (asztalitenisz, sakk, úszóversenyek, nemzetközi futballverseny Eperjesen, nemzetközi közlekedési verseny Kaposvárott, versenyek nyaranta Straubingban). Szoros szakmai kapcsolataink vannak külföldi városok társintézményeivel. A sportrendezvények kapcsán már említett Eperjesen és Straubingen kívül, Nürnberg, Losonc, Pozsony, Kolozsvár, Zágráb, Ljubljana, Bécs, St. Michaelgestel (Hollandia) városában. Fontos tényezõje rehabilitációs munkánknak az úszásoktatás, melybe minden tanulónkat bevonjuk, költségeit pedig a „Teljes Értékû Életért Alapítvány”-unkból fedezzük. Azoknak a beszédfogyatékos gyermekeknek, akik iskola-elõkészítõ évfolyamunk után a város vagy városkörnyék általános iskoláiban folytatják tanulmányaikat, szükség esetén – más fogyatékosságuk (diszlexia) miatt – továbbra is biztosítjuk a speciális megsegítést ambuláns keretek között.

28

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

A már korábban említett befogadó általános iskolában tanuló hallássérült gyermekeink speciális szükségleteit intézményi háttérrel biztosítjuk. Gyógypedagógus kollégánk eleinte magasabb, a késõbbiekben egyre csökkenõ óraszámban vett részt a tanítási órákon, segítve a munkát. A délutáni felkészítés intézetünkben zajlik, a rehabilitációs órákat is tõlünk kapják (hallás-, ritmus-, mozgásnevelés, egyéni anyanyelvi nevelés, angolnyelv-oktatás). 1997-ben az OKI megbízásából, a Hallássérültek Iskoláinak Országos Egyesülete keretein belül, a kaposvári iskola szakmai irányításával elkészült az „Anyanyelvi fejlesztés tantárgycsoportja súlyos fokban hallássérült gyermekek számára” címû minõsített tanterv. Az eddigi tanterveket szemlélve, ez az elsõ olyan munka, amely azon túlmenõen, hogy az ép intellektusú gyermekek komplex nyelvi fejlesztését szolgálja, „tartalmaz olyan elemeket is, amelyek alkalmazásával a beszéd-nyelvtanulásukban, valamint az általános fejleszthetõségükben különbözõ mértékben akadályozott siket gyermekek nyelvi kommunikációjának alapozása támogatható”. (OKI97GYPSIA 1–8. Minõsített tanterv, 2–3.o., Hallássérültek Iskoláinak Országos Egyesülete, Kaposvár, 1997.) A tanterv elkészítésének aktív közremûködõi voltak tantestületünk tagjai: Antalné Peti Zsuzsanna, Bély Klára, Dr. Kovácsné Nagy Ibolya, Zákányi Katalin, a szerkesztõ: Mihalovics Jenõ. Az 1999/2000-es tanévben újabb kihívással kellett szembenéznünk. Megindult a cochlea implantációs mûtétek sorozata. Az elmúlt tanévben 3 tanulónk esett át sikeres mûtéten, speciális ellátásukról azonban nekünk kellett gondoskodnunk. Közülük ketten néhány hónapos felkészítés után lakóhelyük óvodájában, illetve iskolájában folytatják tanulmányaikat utazótanáraink gondozása mellett. A 2000/2001-es tanév elejére a mûtött gyermekek száma megemelkedett. Közülük egy tanuló 3. osztályos, négy pedig az 1. évfolyamra jár. Speciális ellátásukat részben szülõi kérésre, részben fogadó iskola hiányában, részben a nem megfelelõ szülõi háttér miatt iskolánk vállalta magára. Egyéni fejlesztésükhöz a törvényes lehetõségeken belül magasabb óraszámot sikerült biztosítanunk. Fejlõdésük méréséhez rendelkezünk a megfelelõ CI-s tesztlapokkal. A „beszélõ” környezet biztosítása érdekében a 3. osztályos tanuló nagyothalló osztályunkban, az elsõsök logopédiai csoportunkban tanulnak. Az iskolánk életében végbemenõ szerkezeti és tartalmi változások rugalmas szemléletváltozást, folyamatos felkészülést követeltek és követelnek napjainkban is pedagógusainktól. Tantestületünk tagjai mindig érdeklõdéssel kísérték a szakmában megjelenõ „újat, mást”, azt szívesen ki is próbálták, a lehetõségeket számba véve alkalmazták is. A 80-as évek közepétõl továbbképzési folyamat indult el, ami napjainkban sem ért véget. A kollégák érzékenyen reagáltak a tanulók összetételének változásaira és az ezzel járó új szakmai feladatokra. A naprakész felkészültség igénye nem idegen tõlük. A Somogy Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében és megbízásából iskolánk vállalta és kidolgozta a Súlyos fokban hallássérült tanulók anyanyelvi fejlesztése 1–8. címû akkreditált, országos továbbképzést az 1998/99-es tanévben a 97-es tanterv készítõinek közremûködésével. Nincs a tantestületnek olyan tagja, aki valamelyik

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

29

továbbképzési területen ne lett volna érintett. A szervezett továbbképzéseken kívül jól szolgálják a folyamatos önképzés ügyét az úgynevezett belsõ továbbképzéseink. Szervezésük a munkaközösségek feladata, az adott munkaközösség keretein belül, vagy a mindenkit érintõ témákban nevelõtestületi szinten. Az esetek jelentõs részében „módszervásár”-ról van szó, melyeknek igen jól bevált eszköze a munkaközösségi vagy iskolai szinten szervezett bemutató tanítás és az azt követõ megbeszélés. Ezek az alkalmak soha nem ötletszerûek, hanem tudatosan, egy-egy problémakör megvitatására szervezõdnek (pl.: szövegértés, az anyanyelvi fejlesztés lehetõségei délelõtti tanítási órán és az azt követõ délutáni – kötött és szabadidõs – foglalkozáson stb.). A gyógypedagógiai szakterület mellett sok kolléga vett részt évek során a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet által általános iskolai tanároknak szervezett, de a mi szakterületünkön is jól hasznosítható ismereteket nyújtó továbbképzéseken (pl. pedagógiai mérés metodikája, szaktárgyakkal, tehetséggondozással kapcsolatos továbbképzések). A felsorolt továbbképzési formákon túl szívesen élnek a kollégák a szakirányú másoddiploma, illetve kiegészítõ szak megszerzésének lehetõségével. Jelenleg ketten szakirányú gyógypedagógiai tanulmányokat folytatnak, három gyógypedagógus kolléga végzi a logopédia szakot (utolsó évesek), egy kolléga speciál-pedagógia szakot az ELTE BGGYFK Karán, illetve az ELTE Bölcsészeti Karán. Egy kollégánk felsõfokú informatikus végzettséget szerzett. Mindennapi munkánknak rendkívül fontos tényezõje tanulóink fejlõdésének folyamatos figyelemmel kísérése, az elért eredmények számbavétele és a hiányosságok feltárása. A szokásos félévi és tanév végi értékeléseken, minõsítéseken kívül évente két alkalommal – õsszel és tavasszal – részletes értékelést készítünk tanulóinkról, ami munkánk minõségének folyamatos kontrollját, a fejlesztés eredményességének, irányának követését, szükség esetén módosítását is jelenti. Mindez a Pedagógiai Programunkban, a törvényi elõírásokkal, Irányelvekkel összhangban rögzített nevelési elveinknek, az egyes fejlesztési szakaszokhoz rendelt céljainknak megfelelõen történik (5. sz. melléklet). A szülõkkel való kapcsolattartásunk nem merül ki a (6. sz. mellékletben) leírt értékelések alkalmaival. Különös gondot fordítunk arra, hogy a pedagógiai ellátás folyamatában megteremtsük a minél szorosabb együttmûködést a szülõi házzal. Nehéz, sok törõdéssel járó, kitartó meggyõzõ munkára volt és van szükség ahhoz, hogy elérjük, a szülõk maguk is igényeljék ezt az együttmûködést. Ennek napjainkra kialakult formái a következõk: • Rendszeresen meghívjuk a szülõket iskolai ünnepségeinkre (karácsony, farsang stb). • Évente legalább két alkalommal nyílt napokat szervezünk számukra. Ekkor lehetõségük nyílik a gyermekükkel foglalkozó valamennyi szakemberrel való találkozásra. Ezeket a nyílt napokat általában az õszi, illetve tavaszi értékelési idõszak végén tartjuk. • Gyakori és egyre közkedveltebb a szülõk körében az a változat, amikor egymáshoz közelálló évfolyamcsoportokban tartják a „módszertani” bemutatót, egy-egy közös

30

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

problémakör megoldása érdekében. A szülõk egyre aktívabbak ezeken az alkalmakon, fokozatosan felbátorodva mondják el problémáikat, tapasztalataikkal segítve egymást. • A szülõk részvételével szervezünk osztálykirándulást. • Az anyanyelvet tanító osztályfõnök és a szaktanár kollégák fogadóórákat tartanak. • 7–8. évfolyamos tanulóink szülõi értekezletére meghívjuk azoknak a továbbtanulásban érintett intézményeknek a képviselõit, ahol hallássérült tanulók képzése is folyik. Így a szülõk elsõ kézbõl kaphatnak tájékoztatást a lehetõségekrõl és az elvárásokról. Sok esetben ilyenkor tud egy-egy szülõ irreális elképzeléseirõl is lemondani, s gyermeke adottságainak megfelelõ továbbtanulási lehetõséget választani. Ezeken a szervezett alkalmakon kívül a szülõnek joga van bármikor felkeresni az intézményt, látogathat tanítási órát. A programok, rendezvények lebonyolításában, a kapcsolattartás szervezésében a Szülõi Munkaközösségé a közvetítõ és képviseleti szerep (szülõi elnök, segítõ tanár elnök). A szülõket folyamatosan tájékoztatjuk gyermekeik tanulmányi munkájáról, a különbözõ versenyeken elért eredményeikrõl; a tehetséggondozó szakkörökben elkészített munkáikat kiállításainkon (téli és tavaszi szünet, tanév vége) megtekinthetik, ezekbõl vásárolhatnak is. Vonzó a szülõk számára, hogy végzõs tanulóinknak szinte kivétel nélkül sikerül bejutniuk egy-egy szakképzõ intézménybe, a tehetségesebbeknek gimnáziumba, szakközépiskolába. Így szívesen hozzák iskolánkba gyermekeiket, mert biztosítékot látnak gyermekük késõbbi életvitelének megnyugtató alakulására. Tanulóink pályaválasztását jelentõs mértékben befolyásolja – jó irányban – és megkönnyíti az iskolánkban folyó céltudatos tehetséggondozó munka. A továbbtanulásból halmozottan sérült tanulóink sem maradnak ki. 1992 óta emelkedett a speciális szakiskolákban tanulók, ezt követõen a munkába állók száma. Az 1999/2000-es tanévben mind a 13 végzõs tanulónk felvételt nyert az általa választott szakképzõ intézménybe, illetve speciális szakiskolába. Gyakorlatilag tehát minden tanulónk számára adott a továbbtanulás lehetõsége, ennek azonban esetenként sajnos komoly gátat szab a megmagyarázhatatlan, makacs szülõi ellenállás. A manapság divatos szóhasználattal élve „szegregált” intézmény vagyunk. Ennek ellenére egyáltalán nem élünk a világtól elzárt „belterjes” életet. • Integrált oktatásunkról az utazótanári munkáról szóló fejezetben részletesebben is beszámolunk. • Széles körû nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezünk. • A megyei médiával, regionális tv-vel hosszú évek óta folyamatos a kapcsolatunk. Iskolánk minden említésre méltó megmozdulásáról tudósítja az olvasókat, hallgatókat, nézõket a sajtó, a rádió, a televízió (számítógépes ACCESS Project, nagyobb rendezvények: szakmai konferenciák, országos és nemzetközi sport- és kulturális megmozdulások, az Audiológiai Állomás létrejötte, felszereltségének bõvülése, a korai gondozói és utazótanári szakszolgálat, Szülõklub rendezvényei stb.).

A • • • •

•

• •

–

PROFILBÕVÜLÉS

31

Tanulóink rendszeresen részt vesznek halló társaik városi és megyei sportversenyein semmivel sem rosszabb, esetenként jobb eredményekkel, mint halló társaik. Természetes a napi kapcsolat integrált tanulóink fogadó iskolájával, de a város más iskoláiból is hívunk meg rendezvényeinkre gyermekeket, és õk is viszonozzák ezt. A Megyei Gyermekkönyvtár hallássérült tanulóink és gyógypedagógus osztályfõnökük közremûködésével tartott továbbképzést óvónõknek, fõiskolai hallgatóknak könyvtárhasználati ismeretek témakörben. A helyi Tanítóképzõ Fõiskola óvodapedagógus és tanító szakos hallgatói, valamint az Egészségügyi Fõiskola hallgatói rendszeres látogatói – szervezett keretek között – intézményünknek. Több nevelõtanárunk éppen az itt látottak alapján választotta munkahelyéül intézményünket, és szerzett azóta gyógypedagógiai tanári végzettséget, vagy éppen most hallgatója az ELTE BGGYTF Karának. Rendszeresen nálunk ismerkednek a szakmával a gyógypedagógiai asszisztensképzõ tanfolyamok hallgatói. Sokan közülük itt végezték kötelezõ gyakorlatukat. Hosszú évtizedek óta évrõl-évre fogadjuk a BGGYTF végzõs hallgatóit szakmai gyakorlatra. Örömmel nyugtázzák, hogy a szakma több területével ismerkedhetnek meg intézményünkben.

NAPI •

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

GONDOK, A HOLNAP FELADATAI

Kevés a kiscsoportos (korrekciós, párhuzamos órák, egyéni anyanyelvi nevelésre, logopédiai) foglalkoztatásra alkalmas helyiség. A mindjobban elõtérbe kerülõ individuális fejlesztés igénye ezeket a foglalkoztatási formákat feltételezi a szükséges felszereltséggel együtt. Oktatási segédeszközeink nagy része elhasználódott. Ezek pótlására alig, vagy csak nagy erõfeszítések – máshonnan való elvonás, pályázatok – árán van lehetõség. A többszakos kollégák – elsõsorban azok, akik logopédia munkát is végeznek – rendkívül túlterheltek. A személyi fejlesztésre különösen ezen a területen van szükség.

MI VÁRHATÓ? A közelmúlt, különösen az elmúlt 3-4 év gyors változásai óhatatlanul felvetik a Hogyan tovább? kérdését. A korai gondozás, az integrációs törekvések hatására folyamatosan csökken az iskolánkon belül ellátott hallássérült tanulók száma. Halmozottan sérült tanulóink száma stagnál, illetve relatíve nõ. Ugrásszerûen megnõtt a beszédfogyatékosok aránya, ugyanígy a cochlea implantáción átesett gyermekek száma is. Utóbbiaknál viszonylag gyors növekedés várható.

32 MIRE

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA

–

PROFILBÕVÜLÉS

KELL TEHÁT FELKÉSZÜLNÜNK?

1. Megmarad az alaptevékenységünk; a régió hallássérültjeinek ellátása a) iskolai keretben (különbözõ okoknál fogva megoldhatatlan integráció miatt – nem megfelelõ szülõi háttér, fogadó iskola hiánya, integrációt gátló mértékû sérülés); b) iskolán kívül, utazótanári gondozásban. 2. Meg kell teremtenünk a növekvõ számban jelentkezõ beszédfogyatékosok ellátásának személyi és tárgyi feltételeit. 3. Meg kell teremtenünk a CI-s gyermekek rehabilitációjának változatos formáit, módjait. a) Folytatva az együttmûködést a közeli többségi általános iskolával azoknak a CI-s gyermekeknek az integrációját illetõen, akiknek fogadó iskola hiányában, vagy nem megfelelõ szülõi háttér miatt szükséges az intézményi háttér biztosítása. Néhány hónapos intenzív elõkészítés után mi biztosítanánk a szurdopedagógust a speciális megsegítéshez. b) Átmeneti idõszakra – halló környezet biztosítása érdekében – a CI-s tanulók bevonása a logopédiai csoport munkájába. c) Fordított integráció létrehozása – halló gyermekek „behozatala” iskolánkba. d) A lakóhelyen lehetséges integráltak utazótanári ellátása. Mindegyik változatot rendkívül gondos, alapos tájékoztató, felkészítõ munkának kell megelõznie egyrészt a szülõk, másrészt a fogadó iskola pedagógusait illetõen. 4. Folyamatosan fejlesztenünk kell a kiscsoportos foglalkozások (párhuzamos órák, egyéni fejlesztések, a logopédiai ambuláns munka) tárgyi feltételeit (helyiségek, felszereltség). 5. Növelnünk kell a szakemberlétszámot, fõleg a logopédiai ellátás iránti igény növekedése miatt.

III.

A

FEJEZET

DIÁKOTTHON FELADATAI ÉS SZOLGÁLTATÁSAI

„Õrizzétek azt a meleget, amit tenyerünktõl kaptatok!” (Váci Mihály) Diákotthonunk a század 30-as éveitõl fogva közös intézményként mûködik az iskolával az iskolai munka feltételeinek biztosítására. Biztosítja: – az oktatáspolitikai és szociális funkciókat (lakhatás, ellátás, tanulási lehetõség), – a pedagógiai funkciókat a nevelés, oktatás területén (családhelyettesítõ, személyiségformáló, nevelési értékeket közvetítõ funkciók; felzárkóztatás, tehetséggondozás, pályaorientáció és egyéb kiegészítõ foglalkozások). A feladatok ellátása az iskolai tagozat munkájának szerves részeként valósul meg. A diákotthoni munka önálló fejezetként való megjelenítését ennek ellenére azért tartjuk indokoltnak, mert diákotthonunk a kiszélesedett intézményi feladatkörök mindegyikéhez kapcsolódóan végez szakmai munkát. Alapdokumentumunk a Közoktatási Törvény, a NAT, A fogyatékos tanulók oktatásának tantervi irányelvei, a Súlyos fokban hallássérült gyermekek anyanyelvi fejlesztése 1–8. évfolyam (OKI 97 GYPSA 1–8) tanterv, melyet túlnyomó részt a kaposvári tantestület készített.

TÖRTÉNETI A

ÁTTEKINTÉS

KEZDETEK

Az 1897-ben alapított siketnémák intézete a kezdetekben externátusos volt. A fiúnövendékeket a városban helyezték el családoknál. A leánynövendékek részben az “Irgalmas testvérek” nevelõintézeteiben kaptak ellátást. A családoknál lakó gyermekek helyzete az 1920-as évek elejére válságosra fordult. Mivel sokat nélkülöztek, gyakran éheztek, lopással vagy koldulással igyekeztek a hiányzó élelmet pótolni. (Lásd A kaposvári Óvoda, Ált Iskola és Diákotthon centenáriumi évkönyve, 13. o. Kaposvár, 1997.)

34

A

DIÁKOTTHON FELADATAI ÉS SZOLGÁLTATÁSAI

Ebbõl a válságos helyzetbõl 1930 nyarán nyílt kiút: olyan kollégiummal bõvítették az intézetet, amely mind a lányok, mind a fiúk elhelyezését biztosította. A nappali- és hálótermeken, mosdókon kívül egy betegszobát is berendeztek, felszereltek. Mindez jelentõs elõrelépés volt a gyermekek ellátását tekintve. A férõhelyek száma azonban hamarosan kevésnek bizonyult, de a háborús idõszak nem tett lehetõvé semmilyen bõvítést. Ezen valamennyit javított az 1953–54-es emeletráépítés, bár az intézmény egyetlen paramétere sem felelt meg az elõírásoknak továbbra sem (pl. Építési Szabvány, KÖJÁL elõírások). A hiányos tárgyi feltételek, az esetenként elfogadhatatlan elhelyezési lehetõségek ellenére a kaposvári iskola országosan elismert munkát végzett. A szakmai sikereknek mindig szerves része volt az internátusi munka is. Az ellátandó szociális és pedagógiai funkciók között jelentõs helyet foglaltak el ebben az idõszakban a családtól átvállalt gondozási, nevelési feladatok, hiszen a gyerekek a tanév nagy részét az intézetben töltötték. Csak az iskolai szünetekre utazhattak haza.

A

KÖZELMÚLT

A hetvenes évektõl a diákotthon egyre inkább a hétközi kollégiumi funkciókat látja el. A szakmai élet lendületes fejlõdése, az új dokumentumokban – Módosított Tanterv és Utasítás; az 1979-es tanterv – megfogalmazott célok, elvárások a diákotthoni munkát is átformálták. A szakszerûbb délutáni pedagógiai munka személyi feltételei az alkalmazott gyermekfelügyelõk és nevelõtanárok létszámának emelésével valósultak meg. A kedvezõbb körülményeket alapjaiban az 1984-ben befejezett diákotthoni rekonstrukció biztosította. A folyamatos modernizálás – hálók “megfelezése” 2-3-4 fõt befogadó kisebb szobákra, folyosói térelválasztók felszerelése – a lakályosságot, otthonosságot biztosítja. Az újonnan kialakított helyiségek – tankonyha, klubszoba, társalgók, nemenkénti több hálószoba – , a bõvülõ tárgyi feltételek a szabadidõ-foglalkozások sokszínû szervezését tették lehetõvé. A kulturális, játék-, sport-, munkafoglalkozások a szabadidõ változatos, pihentetõ, kulturált eltöltésének kialakításán túl a nyelvnek mint kommunikációs eszköznek fejlesztéséhez is hozzájárultak. Az iskolai udvar területének bõvülése lehetõvé tette egy játék-, sportudvar kialakítását. E létesítmények új lehetõségeket teremtettek két fontos tevékenység számára. Ezek a sport és a játék. Mindkét tevékenységformának meghatározó pedagógiai fejlesztõ hatása van a gyermekek életében. Az egyes sportágak – futball, kézilabda, asztalitenisz – megismertetésével, gyakoroltatásával a test- és mozgáskultúra fejlesztését, az egészségmegõrzést, a gyermekek mozgásigényének kielégítését biztosíthatjuk. A játék fontos foglalkozási forma a személyiség sokoldalú fejlesztéséhez. Megnyilvánul benne a jellem, az önfegyelem, az érzelem, a fantázia, megjelenik benne az újonnan megszerzett tudás. A különbözõ játékformák fejlesztik az ügyességet, a mozgást, az összes gondolkodási funkciót, pihentetnek és jól motiválnak. Sportolás és játék során

A

DIÁKOTTHON FELADATAI ÉS SZOLGÁLTATÁSAI

35

erõsíthetjük gyermekeinkben a játék által kiváltott kezdeményezõ készséget, együttmûködést, siker- és kudarckezelést, az alkalmazkodást. A két kiemelt tevékenységben rejlõ pedagógiai ráhatások maximális kihasználása a mindennapokban egyre inkább fontossá vált az eltérõ fejlesztési, nevelési igényû tanulók – halmozottan sérültek, diszfáziások – számának növekedésével. Az 1988-ban kezdõdõ beszéd-, nyelvtanulási zavarban szenvedõ hallássérültek kísérleti oktatásába, nevelésébe a diákotthon is bekapcsolódott. Többek között a kísérleti munka egyik fontos és nagy területéhez, a hallás-, mozgás-, ritmusfejlesztéshez. Az érintett gyermekek iskolai fejlesztését támogatta, mélyítette a “dysphásiás torna”. A foglalkozások sérülés-specifikus, vegyes életkorú csoportokban zajlottak. A foglalkozásokat jól képzett, testnevelés szakos, gyógytestnevelésben is jártas nevelõtanár vezette. Az 1994/95-ös tanévben új szakmai feladat jelentkezett: az integrált oktatás. Öt nagyothalló tanulónk kezdte meg a 2. osztályt a közeli Németh István Általános Iskolában. Az integráció intézményi háttérrel valósult meg, a szülõk kérésével összhangban. Az integráltan tanuló gyerekek számára a diákotthon a kollégiumi elhelyezésen túl a délutánonkénti szakszerû tantárgyi felkészítést, valamint a rehabilitációs tartalmú foglalkozásokat is biztosította (egyéni anyanyelvi nevelés, hallás-, mozgás-, ritmusnevelés).

A

JELEN

Napjainkban a diákotthon – az intézmény egészének szerteágazó tevékenységéhez kapcsolódóan – sokrétû nevelési-oktatási feladatot lát el az egyre bõvülõ ellátási formák hátterét biztosítva, s mind nagyobb számban önálló szervezésû szakszerû foglalkozásokkal. Kvalifikált nevelõtanárok – felsõfokú végzettségû óvodapedagógusok, tanítók, szaktanítók, szaktanárok, gyógypedagógiai tanárok – adnak kitûnõ hátteret ahhoz a szakmai munkához, ami a speciális iskolai oktatás, az integráltan oktatottak ellátása, a beszédfogyatékosok ellátása, a korai gondozás mindjobban körülhatárolt feladataihoz kapcsolódik (2. sz. melléklet). A speciális oktatásban részt vevõ hallássérült tanulóink szakszerû tanórai felkészítése a másnapi tanórákra 15 diákotthoni csoportban történik. A csoportok osztályok szerint szervezõdnek. A tanulók heterogenitása az individuális, differenciált fejlesztést teszi szükségessé. Ennek érdekében a csoporton belüli tanulásszervezésen túl a tanórákkal párhuzamosan korrepetáló, felzárkóztató foglalkozások zajlanak, ahol a gyerekek egyéni vagy kiscsoportos formában kapnak személyre szóló megsegítést. A tanulási idõn kívül a gyerekek osztálykeretet felbontó tevékenységi csoportokba szervezõdnek. A bábozás-bábkészítés, a zenés aerobik, a néptánc, a könyvtári foglalkozások, számítógépes szakkör, a manuális és vizuális nevelés tehetséggondozó körei, az asztalitenisz és sakk szakkör mind-mind az érdeklõdésre, adottságokra alapozó sokoldalú képességfejlesztést szolgálja.

36

A

DIÁKOTTHON FELADATAI ÉS SZOLGÁLTATÁSAI

A diákotthon az iskolai oktatásból átvállalva önálló szervezésben végzi a számítógépes oktatást, a gépírás oktatásától a tantervben meghatározott informatikai oktatásig. A törvényileg szabályozott mindennapos testnevelés oktatás megvalósításához a diákotthon rendszeresen – heti 2 órában – tömegsport-foglalkozásokat, valamennyi gyermekre kiterjedõen úszásoktatást szervez. A diákotthoni önkiszolgáló munkák a szokások, a szokásrendszerek tevékenységi formáinak gyakorlási lehetõségei. Fokozott figyelmet fordítunk a hiányos szokásrendszerrel érkezõ gyermekekre, náluk a családi nevelés hiányosságait is pótolni kell. Legtöbb tennivalónk e téren az állami gondozott tanulóink esetében van. Intézményünkben 14 ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermeket gondozunk. Ebbõl állandó jelleggel intézményünkben tartózkodik 6 fõ. Az õ elhelyezésük, nevelésük egy 1999-ben létesített, jól felszerelt lakóotthonban történik. Az önálló életvitel alapismereteit, az elemi háztartási és önkiszolgáló tevékenységeket családi munkamegosztás szerinti tevékenységszervezéssel sajátítják el. Fokozott nehézséget jelent, hogy az utóbbi években az állami gondozott tanulóink között nõtt a halmozottan sérültek aránya, napjainkban pedig valamennyi állami gondozottunk halmozottan sérült. Esetükben a halmozódó fogyatékosságok nehezítik, egyes esetekben kifejezetten gátolják az életkorhoz illõ neveltségi szint elérését. Az integráltan oktatott nagyothalló tanulóink számára 2 diákotthoni csoportot alakítottunk ki. Az egyik 4 fõs, 3–4. évfolyamos összevont csoport, a másik 3 fõs, 8. osztályos csoport. A 7 tanuló közül kettõ csak napközi otthonos ellátást, öt teljes diákotthoni ellátást vesz igénybe. A diákotthoni ellátás vonatkozik a velük kapcsolatos összes gondozási feladatra és a délutáni tanulmányi munkára. A délutáni felkészítés során speciális elemekkel bõvülõ tantárgyi fejlesztés és rehabilitációs órák (hallás-, ritmus-, mozgásnevelés, egyéni anyanyelvi nevelés) folynak. Az idegen nyelv tanulását, a számítógépes szakkörön az informatikai ismeretek elmélyítését, a képzõmûvészeti tehetséggondozást a diákotthon biztosítja nemcsak az integráltan tanuló nagyothalló gyermekek számára, hanem gyakran ép hallású osztálytársaik számára is, elsõsorban a számítógépes szakkörön és a képzõmûvészeti szakkörön. A csoportok nevelõtanárai napi kapcsolatban vannak a befogadó iskola tanáraival. Heti 2 alkalommal (vagy szükség szerint gyakrabban) párhuzamos órákon vesznek részt közremûködve a többségi iskolai munkában. Az integrált tanulóink osztálytársai gyakran vesznek részt diákotthoni rendezvényeken (sport napok, klubdélutánok). Ezek az alkalmak a speciális iskolai oktatásban tanuló hallássérült gyermekeink számára is nagyon jelentõsek a kommunikáció fejlesztése és a kapcsolatteremtési képesség gyakorlása miatt. Az intézményünkben oktatott beszédfogyatékosokból 3 diákotthoni csoportot szerveztünk: egy óvodait, két iskolait. Az iskolai csoportok egyike kísérleti csoport, melyben a cochlea implantáción átesett hallássérültek oktatása együtt történik a beszédfogyatékosokkal. A diákotthoni szabadidõs tevékenységek során a 2 beszédfogyatékos csoport egy foglalkozási csoportot alkot. Az így kiszélesített beszélõ környezetben zajló

A

DIÁKOTTHON FELADATAI ÉS SZOLGÁLTATÁSAI

37

játék, manuális és kultúrfoglalkozások (bábozás, mesedramatizálás) a beszédészlelés, a beszédértés, a kommunikációs készség fejlesztését biztosítják a gyerekek által kedvelt tevékenységformák közben. Az egyes tevékenységi formákba beépített speciális metodikai eljárások (a manuális tevékenységek során keletkezõ zajok, zörejek differenciáltatása; a hangkeltõ eszközökkel irányított játék) jól szolgálják a beszédfogyatékosok auditív percepciójának, beszédészlelésének fejlesztését. A változatos manuális tevékenységek – formázás, rajzolás, színezés, festés, mozaikkészítés (tépés, nyírás, ragasztás) – a vizuális percepció és a grafomotoros készség fejlesztését biztosítják. Az implantált tanulók élethelyzetekben történõ beszédépítésének módszerei segítik a megkésett és akadályozott beszédfejlõdés maradványtüneteinek felszámolását a beszédfogyatékosok körében. A korai gondozás utóbbi években kialakult munkaformája a hétvégi családi felkészítõ program. A diákotthon a résztvevõk számára biztosítja az elhelyezést, az étkeztetést és bekapcsolódik a szakfoglalkozások szervezésébe. Ezek a rendezvények jó alkalmat biztosítanak arra, hogy a korai gondozottak szülei megismerjék a diákotthoni körülményeket, nevelési tartalmakat, tevékenységformákat. Fontos, hogy vonzóvá tudjuk tenni a diákotthont, hiszen majdan a mostani korai gondozottak is lakói lehetnek akár mint a speciális oktatásban résztvevõk, akár mint intézményi hátterû hallássérült vagy implantált integráltak. A diákotthon intézményt kiszolgáló munkája csak akkor lehet hatékony, ha az egyes feladatellátási körök szakemberei együttmûködnek mind a tervezés, mind az ellenõrzés, értékelés folyamatában. Mindezt csak a team-munka biztosíthatja. Így készülnek a különbözõ foglalkozási tervek, melyek a heterogén csoportösszetétel kívánalmai szerint az egyéni fejlesztési terveket is tartalmazzák. A negyedévenkénti személyreszóló neveltségi szint és tanulmányi munka értékelésével, a tervezett célok és elért eredmények elemzésével kerül sor az egyéni fejlesztési programok szükség szerinti módosítására. A diákotthon a gyermekek sokoldalú személyiségfejlesztése, a rehabilitáció érdekében szorgalmazza: – a szülõi házzal való együttmûködést; – a társintézetek – hazai és külföldi – hallássérült gyermekeivel való találkozást különbözõ rendezvényeken (sport, kulturális versenyek); – a város többségi iskoláinak tanulóival közös rendezvényeket (klubdélutánok, versenyek).

A

JÖVÕ

Az intézmény szolgáltatásainak mennyiségi és minõségi változásai megkívánják a diákotthoni ellátás fejlesztését, az elhelyezés körülményeinek átalakítását. Lakóegységek kialakításával teremthetõ meg a bõvülõ feladatellátási formák igényeinek kielégítése. Az átalakítással

38

A

DIÁKOTTHON FELADATAI ÉS SZOLGÁLTATÁSAI

– bõvíthetõ a foglalkoztató helyiségek száma; – lehetõség nyílik az integráltan oktatottak, az implantáltak, a beszédfogyatékosok „tömbösített” elhelyezésére; – megteremtõdik a hallássérültek korai gondozása intenzív formájának lehetõsége. A lakóegységek alkalmasak arra, hogy azokban a családi tevékenységek modellezhetõk legyenek. Így valósítható meg, hogy a szülõ természetes környezetben kaphasson segítséget gyermeke otthoni beszédfejlesztéséhez. – a konduktív pedagógiai ellátás mamás foglalkozásaihoz is megvalósul az elhelyezés lehetõsége, biztosítva így a több napos intenzív, komplex fejlesztést; – bõvülnek a középiskolában tanulók elhelyezési lehetõségei. Az elhelyezési formák átalakítása személyi fejlesztéssel párhuzamosan valósítható meg. Növelni kell a diákotthoni nevelõk körében a szakirányú végzettséggel rendelkezõk számát, valamennyi fejlesztési terület kívánalmai szerint.

IV.

AZ

FEJEZET

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA “Élünk és megélünk sok mindent. A nyelvünk velünk él. Életünknek nagy részét jelenti. Segítsd a gyermeket, Hogy a nyelv az õ életének is részévé legyen…” (S. Giovannini)

Intézményünkben 100 éves múltja van a siketek oktatásának. Az ötvenes években már olyan szakemberekbõl álló tantestület végezte az oktatást, amelynek tagjai szakmai tudásban és hivatásszeretetben kimagasló szintre jutottak. Jól ismerték és sikeresen alkalmazták a Bárczi-módszer szerinti hallásnevelésre épített hangos beszédre oktatás módszertanát, gyakorlatát. „…a hallás is tanuláshoz kötött folyamat, joggal felvetõdhet a kérdés, hogy termeljünk ki olyan ingereket, amelyek segítségével a hallás is megtanítható.” (Bárczi Gusztáv dr.: Hallásébresztés-hallásnevelés. Vác, 1938.) A nemzetközi szakmai törekvésekkel összhangban vallották, hogy a siketek beszédre való tanítása annál sikeresebb, minél korábbi életkorban kezdik meg a speciális gyógypedagógiai munkát. Ki kell használni a kisgyermekkori agy plaszticitását, melynek kompenzációs és reorganizációs lehetõségei ebben az életkorban nagyobbak, mint a késõbbi életszakaszban. Ez a korai idõszak az óvodáskort jelentette az ötvenes években.

A

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK ELSÕ

MAGYARORSZÁGI ÓVODÁJÁNAK LÉTREHOZÁSA Duráczky József kaposvári igazgató megkezdte a szervezõ munkát a siket gyermekeket oktató-nevelõ óvoda létrehozására. Fontos szakmai indok alapján külön épület építését tervezte. Ez az indok az volt, hogy a kis óvodások ne jelelõ környezetbe kerüljenek – ez az iskolásoknál óhatatlanul elõfordul – mely hátráltatná a szájra és hallásra való figyelmük kialakulását. 1959 októberében megnyílt az országban elsõként az óvoda – intézményünk részeként – 40 kis siket gyermek számára. A gyermekek egész Dunántúl területérõl érkeztek, de még az ország távolabbi részérõl is voltak jelentkezõk. Ebben az idõben az óvodáskorú siket gyermekekkel való foglalkozás módszertani kérdéseit még nem dolgozták ki. Nemzetközi és hazai szakirodalom alig volt, vagy nem jutottak hozzá. Csak

40

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

saját elképzelésekre számíthatott az a kollektíva, amely ekkor négy csoportban elkezdte a fejlesztõ munkát. Gyûltek a tapasztalatok, felhasználták átdolgozott formában a „halló óvoda” módszereit is. 1966-ban a Mûvelõdési Minisztérium Gyógypedagógiai Osztályának gondozásában Farkas Miklós az intézmény akkori tanára elkészítette a „Nevelõmunka a süketek óvodáiban” (Tankönyvkiadó Budapest, 1966) címû kézikönyvét, amely pontosan meghatározta: – a nevelõmunka megszervezését, – összefoglalta a 3–6 éves korú siket gyermek sajátosságait, a nevelési feladatokat, – megfogalmazta a siketek óvodáiban az oktatás feladatait, foglalkozási tárgyait és formáit, – részletes módszertani útmutatót is adott.

A

KORAI GONDOZÁS, TANÁCSADÁS MEGKEZDÉSE

A hetvenes évekre megalakultak az óvodai csoportok a siketeket oktató hazai iskolákban. Ekkor az országos törekvésekkel összhangban újabb gondolat vetõdött fel, az óvodáskor elõtti családi nevelés szakmai irányítása. 1974-tõl óvodánkban is elindult ez a korai gondozási forma. Kezdetben kevés gyermek részére és csak havonta, félévente tanácsadási rendszerben. Elkezdõdött a kapcsolatfelvétel Zala, Tolna, Baranya és természetesen Somogy megye fül-orr-gége osztályaival és mûködõ audiológiai állomásaival. Az audiológiai szakvizsgálat után – mely megállapította a hallássérülés mértékét – már közvetlenül is kapcsolatba léphettünk a szülõkkel, és kialakíthattuk a rendszeres foglalkozás rendjét. Kiszélesítettük kapcsolatainkat azokkal a helyekkel is, ahol elkezdõdött a hallássérült gyermekek korai gondozása. Voltak olyan szülõk, akik megértették a korai speciális foglalkozás jelentõségét. Elhozták gyermekeiket heti vagy kéthetenkénti rendszerességgel. Ilyenkor – tanácsaink segítségével – a szülõk már aktív résztvevõk voltak, tapasztalhattuk, hogy otthon is próbálták alkalmazni a látott speciális módszereket, az elsajátított fejlesztõ játéksorokat. Ezeknél a gyermekeknél sikerült is elérnünk, hogy amikor 3-4 éves kor között felvételt nyertek az óvodába, már építhettünk bizonyos eredményekre. Rendszeresen használták hallókészüléküket, egyes esetekben hangra felfigyeltek, tevékenységeiket hanggal kísérték. Kialakult szájra irányultságuk. Pár passzív szóval rendelkeztek, és képesek voltak tudatosan hangot adni. Tanácsadói munkánkat kezdetben John Tracy: „Levelezõ tanfolyam hallási fogyatékos kisgyermekek szülei számára” (Tankönyvkiadó, Budapest, 1965) címû kéziratban összegyûjtött tizenegy levele alapján végeztük. Dr. Csányi Yvonne, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola akkori adjunktusa segítségével egyre szélesebb körû szakmai ismeretanyagra tettünk szert. Fejlõdtek a hallásvizsgálati módszerek, és

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

41

nagyobb teljesítményû hallókészülékek jelentek meg. Minden hallássérült kisgyermek számára a hallás állapotának, illetve az akkori technikai színvonalnak megfelelõ hallókészülék állt rendelkezésre. Ilyen, általánossá váló jó feltételek biztosításával a hallásnevelés, és az erre alapozott hangos beszédre nevelés lehetõségei megnõttek. Dr. Csányi Yvonne fordításai alapján ismertük meg a Svájcban mûködõ Susanna Schmid Giovannini módszerét a „Taníts meg beszélni” (Oktatási Minisztérium, Budapest, 1978) címû munkájából. A kiváló svájci szakember továbbképzési tanfolyamait hallgattuk több alkalommal. Intézményünkben személyesen is vendégül láthattuk, egy elõadássorozat keretében. Elõadását egy általa tartott egyéni foglalkozással illusztrálta. Sümegi Józsefné kolléganõnk svájci tapasztalatcsere látogatáson is részt vett. 1991-tõl a korai gondozást az utazótanári rendszerben mûködõ korai fejlesztõ munkacsoport végzi. Ezt a fejlesztési területet pályázatunk külön fejezetben mutatja be.

FOLYAMATOS RÉSZVÉTEL AZ ÓVODAI NEVELÉS TARTALMI-MÓDSZERTANI TOVÁBBFEJLESZTÉSÉBEN 1979-ben új Nevelési Program jelent meg a siketek óvodái számára. Ebbe a programba beépültek a nemzetközi és a most már gazdag hazai tapasztalatok. A program dr. Csányi Yvonne fõiskolai adjunktus vezetésével készült két kaposvári gyógypedagógus, Sümegi Józsefné és Borsos Istvánné közremûködésével. Szakács Éva a kaposvári óvodai tagozat vezetõje lektorálta a programot. Kísérleti óvodai csoportok alakultak Budapesten és Kaposváron, a program új koncepciójának kipróbálására. Az új felfogás fõként azt jelentette, hogy a program az elszigetelt fogalomkialakítás helyett, a szituációba helyezett beszédfejlesztési módszert alkalmazta. Kiemelt hangsúlyt kapott az individuális beszédnevelés, ami az egyéni foglalkozások számának növelését is eredményezte. Új foglalkozási típusként bevezette a hallás-, ritmusnevelést, ehhez módszertani útmutatót is adott. Az anyanyelvi foglalkozásokon a szabad és irányított beszélgetéseket alkalmazta, melyek a gyermekek spontán közléseire épültek. Ezek rögzítésre is kerültek, rajzzal, képpel segítve a megértést. Jelentõs szerepet kaptak a mesefeldolgozások is, részletes módszertani leírás alapján. A program javaslatot tett a tanítandó fogalmakra, kifejezésekre, mondatokra. Minden korcsoportra kidolgozta a foglalkozási típusok heti rendjét és idejét. Meghatározta a kívánatos követelményszinteket is csoportonként, és felállította az iskolaérettségi szintet (7. sz. melléklet). A Nevelési Program a Közösségi élet, a Munka, a Gondozás fejezeteiben foglalkozott az óvodáskorú siket gyermek egész személyiségének fejlesztésével, nevelésével. Kiemelte a játék szerepét, mely ebben az életkorban a gyermek egész napi tevékenységét áthatja. Hangsúlyozta a délelõtti fejlesztõ munkára épülõ tudatos

42

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

délutáni nevelés összhangjának fontosságát. Külön gondot fordított a speciális helyzetbõl adódó diákotthoni nevelés céljainak és feladatainak megfogalmazására, alkalmazkodva az életkori sajátosságokhoz. Az életkor szerint szervezett csoportokba más-más korai elõképzettség és szülõi foglalkozás szintjén kerültek be a gyermekek. Egyes gyermekek lemaradtak fejlõdésükben a többihez képest a már rendszeres óvodai foglalkozás ellenére is. Voltak késõbb, 5 éves korban óvodába került, hátrányos környezetbõl érkezõ gyermekek is. A frontális foglalkozások hatékonyságát rontotta a gyermekcsoport heterogén összetétele. Szükségét éreztük a pontosabb kiválasztás megvalósításának. 1980-ban létrehoztunk egy fejlesztõ óvodai csoportot, a késõbb óvodába került, illetve lassú mentális és beszédfejlõdést mutató, magatartás- és koncentrációs zavarban szenvedõ, hipermotil gyermekek számára. A Hallásvizsgáló és Tanácsadó Szakértõi Bizottság részletes vizsgálat alapján szakvéleményt készített ezekrõl a gyermekekrõl, leírva diagnózisukat. Megfogalmaztuk fejlesztési koncepciónkat a halmozottan fogyatékos súlyosan hallássérült, beszédfejlõdésben és tanulásban akadályozott óvodáskorú gyermekek számára is. Célirányos, sérülés-specifikus fejlesztõ óvodai programot alkalmaztunk. Az alapvetõ pszichés funkciók (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet) a megismerõ tevékenység, az együttmûködési képesség, az elemi kommunikációs képesség, a mozgásállapot, a meglévõ hallásmaradványra épített hallásfigyelem javítását, fejlesztését tûztük ki célul. A fejlesztés további szakaszában az alapvetõ pszichés funkciók állandó, ismétlõdõ gyakorlása mellett az iskola-elõkészítõ foglalkozások kapnak fõbb szerepet. A gyermekek képességeitõl függõen a vizuális észlelés alapján vagy az akusztikus úton induló beszédindítás, passzív és aktív szókincs bõvítése történik. Az akadályozott kommunikáció megsegítésére a hagyományos beszédfejlesztõ eljárások mellett kiegészítõ eljárásként tudatosan tanítottuk és alkalmaztuk az ujj abc jeleit. Az ép intellektusú hallássérülteket oktató csoportban is nagy eltéréseket tapasztaltunk a beszédfejlõdés terén. A gyermekek egy része egy év korai fejlesztés és két év óvodai foglalkozás után sem jutott el a beszédfejlõdés olyan szintjére, melyet az 1979ben készült Nevelési Program követelményként írt elõ. A beszéd-, nyelvtanulásban akadályozott gyermekeknél tapasztalt tünetegyüttest a holland Anton van Uden írta le „A megfelelõ differenciálás a sikeres oktatás alapja” (A beszéd-nyelvtanulási zavar tünetei és terápiája hallássérült gyermekeknél. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest, 1990.) címû tanulmányában. A diszfázia (beszéd-nyelvtanulási zavar) a szenzomotoros integráció zavaraként értelmezhetõ. Két fõ tünetcsoporttal jellemezhetõ. Az egyik dominánsan finommotoros jellegû probléma, míg a másik szenzoros természetû. E két típus ritkán jelentkezik teljes elkülönültségben, inkább a hangsúly eltolódása figyelhetõ meg az egyik vagy másik irányba. Uden speciális teszteket dolgozott ki a diszfázia diagnosztizálására. Ennek alapján egy szûrõvizsgálat (S.O.N. nonverbális intelligencia teszt óvodai változata és

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

43

Uden szerinti ritmusteszt) összeállítását tartottuk szükségesnek, amely rövid, egy alkalommal elvégezhetõ, a gyermekek érdeklõdése fenntartható, és jelzi a beszéd-, nyelvtanulási zavart. Részletes és végsõ diagnózis felállítására a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola Pszichológiai Intézetébe küldtük a kiszûrt gyermekeket. Intézményünk 1989-ben KÖFA pályázatot nyert a beszéd-nyelvtanulási zavart mutató gyermekek fejlesztési terápiájának kidolgozására. A beszédtanítási programunkat úgy dolgoztuk át, hogy a logopédia diszfáziás gyermekeknél alkalmazott beszédépítõ tervét ötvöztük a szurdopedagógiai eljárásokkal. Fejlesztési koncepciónkat egyéni fejlesztési tervekben rögzítettük. Tapasztalatainkról rendszeresen beszámoltunk a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete által rendezett szakmai konferenciákon elõadások, és a Gyógypedagógiai Szemlében megjelent cikkek formájában. Külföldi tapasztalatcsere látogatásokra is nyílt lehetõségünk Hollandiában, a Sint Michielsgestelben mûködõ intézetben és Würzburgban. 1995-ben megjelent a Nemzeti Alaptanterv (NAT), melynek alkalmazását irányelvek segítik a különleges gondozási igényû gyermekeket nevelõ óvodák speciális programjainak kidolgozásában. Az 1997-ben megjelent irányelvek alapján a NAT bevezetésébõl következõen az OKI megbízást adott a Hallássérültek Iskolái Országos Egyesületének a súlyos fokban hallássérült gyermekek számára az anyanyelv tantárgy tantervi kidolgozására. Ezt az átfogó munkát Mihalovics Jenõ igazgató vezetésével a kaposvári tantestület vállalta, más intézménybõl felkért kollégákkal együtt. Ennek a tantervnek szerves részeként került megírásra az új óvodai fejlesztõ program a súlyos fokban hallássérült gyermekek számára. Az óvodai program elkészítésében dr. Szépné Varga Andrea és Borsosné Magyar Márta kaposvári gyógypedagógus tanárok vettek részt. A program fõbb jellemzõi: A súlyos fokban hallássérült gyermekek számára készült óvodai fejlesztési program az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában és A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelveiben foglalt tartalmakkal, módosításokkal megegyezik. A nevelési program a halló gyermekek számára készült Óvodai Nevelés Országos Alapprogram általános személyiségfejlesztõ és szociális tanulást alakító elemei mellett kiemelten tartalmazza az anyanyelvi fejlesztés rendszerét. Ez a program következetesen próbálta összehangolni a többségi óvodai program céljait és feladatait a siket gyermekek speciális fejlesztési szükségleteivel. Felépítésében és tartalmában is alkalmazkodni kívánt az óvodánkban fejlesztendõ rendkívül heterogén összetételû gyermekcsoportokhoz. Elõször került be hallássérült gyermekek számára készült óvodai programba kommunikációs segédeszközként az ujj abc jelek tanítása, és a jelben való kommunikáció lehetõsége, illetve szükségessége is a nyelvi kommunikációban súlyosan akadályozott gyermekeknél.

44

AZ

PROFILBÕVÜLÉS:

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

BESZÉDHIBÁS, BESZÉD-

FOGYATÉKOS GYERMEKEK ÓVODÁNKBAN Az 1970-es években az egyre inkább szigorodó és részletekre kiterjedõ iskolaérettségi, majd szûrõvizsgálatok bevezetésével pontos diagnózisok születtek. Az iskolák nem vagy nehezen fogadták be a súlyos logopédiai diagnózisú gyermekeket. Intézményünk 1982 óta foglalkozik beszédhibás gyermekekkel. Tehette ezt azért is, mert tantestületében több logopédia szakos gyógypedagógiai tanár is volt. Fenntartónk megbízása alapján egyre több súlyosan beszédhibás gyermek kezelését láttuk el, a heti egy vagy kétszeri ambuláns kezelés keretében. A 12-15 hanghibás és részképesség-gyengeségben szenvedõ gyermeket már nem lehetett az ambuláns keretek között komplex módon kezelni. 1987-ben intézményünk óvodai tagozatán megszerveztük a súlyosan beszédhibás-beszédfogyatékos gyermekek számára, komplex logopédiai kezelésük érdekében, a logopédiai óvodai csoportot. Célunk olyan eredményes terápia kidolgozása volt, mely két évi speciális óvodai foglalkozás esetén képessé teszi a gyermeket a sikeres általános iskolai tanulásra. Biztosítottuk a beszédhiba szerinti logopédiai egyéni kezelést és kiscsoportos formában szervezett prevenciós foglalkozásokat a részképességzavarok enyhítésére. Foglalkozási rendszerünket úgy alakítottuk ki, hogy összhangot képezzen az óvodai nevelési program fejlesztési területeivel és a logopédiai terápiás foglalkozásokkal. Minden foglalkozási típusra kidolgoztuk a fejlesztési terveket, egyes esetekben az akkor rendelkezésre álló módszertani segédanyagokra alapozva (Meixner Ildikó: Olvasástanulás/tanítás a dyslexia prevenciós módszerrel. Mûvelõdési Minisztérium, Bp. 1989; Csabay Katalin: Foglalkozások a beszédjavító óvodai csoportokban és elõkészítõ osztályokban. O.K.I., Bp. 1992). 1996-ban megjelent a „Taníts meg engem!” címû komplex fejlesztõ program a logopédiai óvodák számára Rosta Katalin szerkesztésében. A Beszédjavító óvodai fejlesztés irányelveit a 9. sz. mellékletben szerepeltetjük. Ezt figyelembe véve alakítottuk ki csoportos foglalkozási terveinket. 1987-tõl 2001-ig csoportjainkban 119 beszédfogyatékos gyermek komplex fejlesztését végeztük, végezzük. A beszédfogyatékos gyermekeink beiskolázási adatai: – Az 1999/2000-es tanévig 99 gyermek beiskolázási adatait dolgoztuk fel. – Általános iskolában folytatta tanulmányait 59 gyermek, közülük évenként egy-két gyermek ambuláns kezelésre visszajár intézményünkbe. – Azon gyermekek számára, akik az egy, esetleg két év alatt sem váltak tünetmentessé, de már betöltötték 7. életévüket, 1997-ben megszerveztük intézményünkben a beszédjavító elõkészítõ 1. osztályt. Óvodánkból 26 gyermek került ebbe az iskoláztatási formába. Egy gyermek halmozott beszédfogyatékossága miatt a Beszédjavító Általános Iskolában tanult tovább (Kõszeg).

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

45

– A beszédjavító elsõ osztályból az óvodából felkerült gyermekek közül 22 gyermek az általános iskola elsõ osztályában folytatta a tanulást, míg négy gyermek – a jó értelmi képességûek – a második osztályban. – Az eltérõ tantervû elsõ osztályba 13 gyermek került beiskolázásra, a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi Bizottság szakvéleménye alapján. Biztosítjuk a széles körû együttmûködést óvónõkkel, fejlesztõ pedagógusokkal. A saját vizsgálataink alapján kiszûrt gyermekeken kívül a Nevelési Tanácsadóból és a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságból is irányítanak beszédfogyatékos gyermekeket óvodánkba. A Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság folyamatosan készíti beszédfogyatékos gyermekeink szakvéleményét felterjesztésünk alapján.

AZ

ÓVODÁNKBAN FEJLESZTETT GYERMEKEK LÉTSZÁMÁNAK ÉS

ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA, PEDAGÓGIAI KONZEKVENCIÁK

1991/92 ép intellektusú hallássérült óvodáskorú gyermek

14% 14%

36%

36%

halmozottan fogyatékos, hallássérült, tanulásban akadályozott gyermek halmozottan fogyatékos, hallássérült, beszéd-, nyelvtanulásban akadályozott gyermek határeset intellektusú hallássérült gyermek

ép intellektusú hallássérült óvodáskorú gyermek

13% 39%

22% 26%

halmozottan fogyatékos, hallássérült, tanulásban akadályozott gyermek halmozottan fogyatékos, hallássérült, beszéd-, nyelvtanulásban akadályozott gyermek határeset intellektusú hallássérült gyermek

1994/95

5.

ÁBRA:

ÖSSZEFOGLALÓ

DIAGRAM AZ ÓVODAI NEVELÉSBEN RÉSZESÜLÕ HAL-

LÁSSÉRÜLT ÉS A HALMOZOTTAN FOGYATÉKOS HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK SZÁZALÉKOS MEGOSZLÁSÁRÓL

46

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

Az óvodánkban fejlesztett gyermekek kb. egyharmada halmozottan fogyatékos, a hallássérülés mellett a tanulási akadályozottság is tapasztalható (26–36%). A gyermekek nagyobb része ép intellektusú, azonban három jól megkülönböztethetõ gyermekcsoportra oszthatók diagnosztikai szempontból. Az elsõ csoportba sorolhatjuk azokat a gyermekeket, akik jó átlagos intellektusúak, a hallássérülés mellett egyéb fogyatékosságot nem mutatnak (36–39%). A második csoportnál az ép intellektus csak igen alacsony intelligenciaszintet jelent, esetleg éppen határeset értéket. Az intelligencia struktúra is egyenetlen, így egyes képességek a debilitás szintjén is megjelennek, tapasztalataink szerint különösen az emlékezeti funkciók terén. Elõfordulnak a társuló fogyatékosságok enyhébb formái is, látásgyengeség, motoros funkciógyengeségek. Sok esetben, ezeknél a gyermekeknél a szülõi otthoni foglalkozás eredményeire sem támaszkodhatunk (13-14%). A harmadik csoportba az ép intellektusú beszéd-, nyelvtanulási zavart mutató hallássérült halmozottan fogyatékos gyermekek sorolhatók (14–22%). Az 5. ábra diagnosztikai csoportosításából levonható az a következtetés, hogy jó tanulási perspektívája csak a 36–39% között elõforduló ép intellektusú csoportba sorolt gyermekeknek valószínûsíthetõ. Az ép intellektusú, de alacsony intelligenciaszintû

ép intellektusú hallássérült gyermek

halmozottan fogyatékos, hallássérült, beszéd-, nyelvtanulásban akadályozott gyermek

halmozottan fogyatékos, hallássérült, tanulásban akadályozott gyermek

beszédfogyatékos gyermek

20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

6.

1990/91

1991/92

1992/93

ÁBRA:

ÓVODÁNKBAN

1993/94

1994/95

1995/96

1996/97

1997/98

1998/99

1999/2000

2000/2001

FEJLESZTETT KÜLÖNLEGES GONDOZÁSI IGÉNYÛ GYER-

MEKEK LÉTSZÁMADATAI A FOGYATÉKOSSÁG TÍPUSA SZERINTI MEGOSZLÁSBAN

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

47

gyermekek, továbbá a beszéd-, nyelvtanulási zavart mutató gyermekek, valamint a halmozottan fogyatékos hallássérült tanulásban akadályozott gyermekek létszáma óvodánk létszámának nagyobb hányadát, összesen kb. 62-63%-át jelentik, kiknek tanulási perspektívája úgy ítélhetõ meg, hogy számukra a speciális oktatási forma szükséges, illetve lehetséges. Az 1998/99-es tanév óta fokozatosan csökken az óvodánkba jelentkezõ hallássérült gyermekek száma. A létszámcsökkenés okát a következõkben látjuk: – A jó színvonalú korai fejlesztés általánossá válásával a gyermekek egy része lakóhelyén jár óvodába. Intézményünk biztosítja számukra a megfelelõ speciális ellátást az utazótanári rendszer keretében. – A cochlea implantációs mûtéten átesett gyermekek közül többen a többségi óvodába járnak, mivel számukra szükséges szakmai feltétel a halló környezet biztosítása. – A hallássérült halmozottan fogyatékos gyermekek egy részénél, olyan súlyosbító társult fogyatékosságokat tapasztaltunk (mozgáskorlátozottság, látássérülés, magatartás-, beilleszkedési zavarok), hogy a mi óvodánk – szervezeti felépítésébõl adódóan – nem a megfelelõ fejlesztési lehetõség számukra. – Az 1990-tõl az 1997-es tanévig az óvodánkban fejlesztett hallásfogyatékos gyermekek létszáma meghaladta a beszédfogyatékosokét. – 1997-tõl egyre nagyobb mértékben nõtt a létszám a beszédfogyatékos gyermekek csoportjában, csoportjaiban. A fentiek szerint az óvodában fejlesztett gyermekek létszámának változásával óvodánk profilja átstrukturálódott.

HOGYAN JELEN

TOVÁBB?

FELADATAINK ÉS TOVÁBBI TERVEINK

Jelenleg óvodánkban – a szervezeti formát illetõen hallássérült gyermekek számára – egy összevont közép-nagy csoport mûködik rendkívül heterogén összetételben. Ebben a csoportban a létszám és az eltérõ fejlesztési igények miatt bevezettük a kiscsoportos párhuzamos foglalkozások rendszerét. A kis létszámok miatt a foglalkozások majdnem teljes egészében individuális jelleget kapnak. A fentieknek megfelelõen így lehetõségünk nyílt arra, hogy fejlesztési koncepciónk megvalósuljon, mely szerint minden hallásfogyatékos gyermek az állapotának megfelelõ fejlesztésben részesüljön. Jelen feladatainkból következnek jövõre vonatkozó terveink, célkitûzéseink. Az óvodai foglalkoztatás lehetõségét feltétlen fenn szeretnénk tartani, de igazodva a megváltozott feltételekhez. Ha a szülõ igényli és lehetõségei szükségessé teszik, a hallássérült óvodáskorú gyermekek számára egyéni oktatási-nevelési fejlesztést biztosí-

48

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

tunk intézményünkben az eddig is alkalmazott óvodai fejlesztési programok alapján egyéni fejlesztési tervek kidolgozásával, melybe a szülõket is bevonjuk. A cochlea implantációs mûtéten átesett gyermekek részére is megszervezzük az intézményben való elhelyezést, amennyiben nem biztosíthatók a szükséges feltételek. Az óvodánkban mûködõ logopédiai csoport lehetõségét felhasználva, vagy a többségi óvodában integrációs gyakorlat keretében biztosítjuk a gyermek számára a halló környezetet és a speciális gyógypedagógiai megsegítést is. A beszédfogyatékos csoportok további mûködtetése is célunk, a jelentkezõ gyermekek diagnosztikai szükséglete szerinti foglalkozási rendszer szervezésében. Az intézményünkbe ambuláns logopédiai kezelésre járó beszédhibás gyermekek számára is biztosítjuk a logopédiai csoport mintájára a diszlexia prevenciós, a grafomotoros készségfejlesztõ és mozgásfejlesztõ csoportos foglalkozások lehetõségét. A többségi óvodákból is fogadnánk beszédhibás gyermekeket prevenciós foglalkozásokra, ahol ez ott nem lehetséges. Az óvoda, intézményünk szerves részeként, belsõ és külsõ kapcsolatrendszert épített ki. Együttmûködünk a korai gondozói szakszolgálattal. A korai gondozásban részesülõ gyermekek szülei számára óvodai foglalkozásokon hospitálási lehetõséget biztosítunk. A gyermekeket idõnként csoportos foglalkozásokba is bevonjuk, közösségi magatartásuk, feladattudatuk szintjének megfigyelése céljából. A szülõkkel való kapcsolatrendszerünket Pedagógiai programunk szabályozza (8. sz. melléklet). A gyermekek harmonikus fejlõdése érdekében szükséges az együttmûködés a nevelés és a tanulás területén is. Folyamatosan együttmûködünk a Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottsággal, a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottsággal. Óvodánk személyi és tárgyi feltételei megfelelnek a bõvülõ szakmai feladatoknak. Munkatársai magas színvonalon képesek ellátni a sokrétû gyógypedagógiai feladatot. A minõségi munka biztosítéka, hogy minden dolgozónk rendelkezik a beosztásához szükséges legmagasabb képesítéssel. Gyógypedagógiai tanáraink kiegészítõ fõiskolai szakot, (logopédia) akkreditált tanfolyamokat (korai fejlesztés, beszédészlelési és beszédmegértési zavar vizsgálata, súlyos fokban hallássérült gyermekek anyanyelvi nevelése) végeztek. Gyermekfelügyelõink gyógypedagógiai asszisztensi képesítést szereztek. Óvodánk helyiségeinek felszereltsége a törvényi elõírásoknak megfelel. Óvodánk megalakulásakor (1959) egy rendkívül fontos szakmai feladat megoldására vállalkozott: a súlyosan hallássérült kisgyermekek szakszerû ellátására. Azóta sokat változott a világ. Óvodánk mûködését a jövõben – a megváltozott igényekhez alkalmazkodva – úgy képzeljük el, hogy több fogyatékossági területre kiterjedõ komplex gyógypedagógiai fejlesztést valósítunk meg. Ennek megfelelõen feladatunknak tartjuk: – a középsúlyos és súlyos fokban hallássérült, a hallássérüléshez társult egyéb fogyatékosságot (látászavar, mozgáskorlátozottság, tanulási akadályozottság, beszédnyelvtanulási akadályozottság) mutató gyermekek speciális fejlesztését,

AZ

ÓVODAI TAGOZAT SZAKMAI ÚTJA

49

– a cochlea implantációs mûtéten átesett gyermekek rehabilitációjában való változatos formájú részvételt, – a beszédfogyatékos gyermekek komplex fejlesztését. Ezekhez a feladatokhoz kialakítjuk a megfelelõ szervezeti formákat, kiválasztjuk a célravezetõ sérülés-specifikus módszereket, a legjobb színvonalú fejlesztési eredmények elérése érdekében.

V.

FEJEZET

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK

UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA „Amikor a valóság kibõvül a lehetségessel…,” segítségünkkel az egyén élni tud körülményeivel…” (Dr. Petõ Zoltán)

A

SZOLGÁLTATÁS KIALAKÍTÁSA

Intézetünkben 1991 óta mûködik utazótanári szolgálat, amelynek keretében DélDunántúl térségében látjuk el a hallássérült gyermekeket. Megszervezését a fogyatékosokkal kapcsolatos szemléletváltozás, a szülõi igények, feladatellátási kötelezettségeink, továbbá szakmai okok tették szükségessé. Ehhez lehetõséget adott felkészültségünk és pedagógusaink feladatvállalása. Ellátjuk a térségben élõ hallássérült és halmozottan fogyatékos hallássérült gyermekek korai fejlesztését (10. melléklet) és az integráltan oktatott hallássérült gyermekek speciális pedagógiai megsegítését (11. melléklet). A mind korábbi életkorban történõ diagnosztizálás, a megfelelõ hallókészülékkel történõ ellátás, a speciális terápia korai megkezdése, újabban pedig a cochleáris implantációs (továbbiakban CI) mûtétek számának emelkedése teszi lehetõvé, hogy a hallássérült gyermekek közül mind többen ép érzékszervû társaikkal együtt sajátíthassák el a nyelvi kommunikációt. Ennek eredményeként társadalmi integrációjuk az eddigiekhez képest jobban kiteljesedhet. Az elmúlt 9 év alatt az általunk gondozott hallássérült gyermekek számának emelkedése, a szakmai feladatok bõvülése szükségessé tette az utazótanári munkában részt vevõ pedagógusok számának növelését is. Intézményünkben ezt a feladatot az 1991/92es tanévben 2 szurdopedagógus végezte heti egy, illetve két munkanapon. Az 1994/95ös tanévben egy gyógypedagógus már teljes óraszámban, további egy pedig heti 11 órában dolgozott. Jelenleg négyen dolgozunk ebben a munkakörben. Valamennyien szurdopedagógia-oligofrénpedagógia szakos gyógypedagógusok vagyunk. Ketten a hallássérült gyermekek korai fejlesztésének intenzív továbbképzésén vettünk részt, egy kolléga jelenleg végzi a Hallássérült gyermekek korai fejlesztésének gyógypedagógiája szakirányú továbbképzési szakot, aki óvónõi végzettségén kívül tanítói oklevéllel is rendelkezik. Az 1999/2000-es tanévben pedoaudiológiai szakirányú képzésben vett részt két fõ. Mindnyájan dolgozunk a Dr. Csányi Yvonne által vezetett

52

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

Integráltan ellátottak

Korai fejlesztésben résztvevõk

60

létszám

50 40 19

30 20 10 0

7.

ÁBRA:

23

19 18 7

7

1991/92

1992/93

11

12

1993/94

1994/95

UTAZÓTANÁRI

31 24

19

7

10

24

17 1995/96

22

1996/97

17 1997/98

19

1998/99

17

18

1999/ 2000

2000/ 2001

ELLÁTÁSBAN RÉSZT VEVÕ KORAI GONDOZOTT, INTEG-

RÁLTAN OKTATOTT HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA

CI projektben is. Közülünk egy kolléga német, egy pedig francia középfokú nyelvvizsgára készül. A rendszeres szakmai továbbképzések biztosítják számunkra a legújabb pedagógiai irányzatokkal, módszertani kérdésekkel, a technikai fejlõdés nyújtotta lehetõségekkel való megismerkedést. Szakszolgálatunk újszülött kortól az általános iskola befejezéséig látja el a hallássérült gyermekeket. Az utazótanári munkakörben dolgozó szurdopedagógusok minden életkori szakaszban végeznek speciális és általános pedagógiai fejlesztést. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamennyiünknek ismernünk kell az adott korosztály életkori sajátosságait, fejlõdési szakaszait, az óvodai és iskolai pedagógiai programokat, tanterveket, követelményeket, törvényi szabályzókat. Mindez széleskörû, naprakész, alapos és átfogó ismereteket, rugalmasan alkalmazható szakmai tudást igényel. A gyermekek útvonal szerinti elosztásakor – ami költség és idõtakarékosság miatt szükséges – gyakran az a helyzet áll elõ, hogy az egyik órában csecsemõvel foglalkozunk, a következõben pályaválasztást készítünk elõ, vagy az önkormányzat jegyzõjével tárgyalunk. A gyermeklétszám emelkedésével, az ellátást végzõ pedagógusok számának növekedésével körvonalazódik a gyermekek életkori szakaszok szerinti elosztásának lehetõsége (korai, óvoda, iskola alsó tagozat, iskola felsõ tagozat). Ennek megvaló-

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

53

sítását viszont hátráltatja az azonos útvonalon lakó gyermekek életkor szerinti heterogén összetétele és ellátási igénye. A rendszeres gondozásban részesülteken kívül évente a különbözõ helyekrõl érkezõ jelzések alapján még 20-30 gyermeket keresünk fel. Róluk a pedagógiai megfigyelések és az audiológiai vizsgálatok során kiderül, hogy nem hallássérültek, vagy más gondozási formát, rehabilitációs szakembert igényelnek. Ezt a feladatot közösen látjuk el a konduktor szakemberekkel, iskolánk logopédusaival, illetve együttmûködünk a területileg illetékes szakértõi bizottságokkal. Szakmai kapcsolatokat építettünk ki a szekszárdi speciális óvodával, a nagykanizsai kisegítõ iskolában mûködõ korai fejlesztõ csoporttal, a kaposvári Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesülete Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztõ és Szociális Szolgáltató Központtal (továbbiakban közismert nevén Napsugár Fejlesztõ Központ), ahol halmozottan fogyatékos gyermekeket fogadnak, fejlesztenek. Tapasztalatcsere céljából és az együttmûködés érdekében rendszeresen felkeressük a térségben intézményünkhöz hasonló szolgáltatást nyújtó, hallássérültek fejlesztését is ellátó gyógypedagógiai központokat. • Korai fejlesztõ és Integrációs Központ, Pécs; ellátási területe: Pécs város • Baranya Megyei Önkormányzat, Pedagógiai Szakszolgálatok Központja, Pécs; ellátási területe: Baranya megye • Szivárvány Gyógypedagógiai Központ, Barcs; ellátási területe: Barcs város és környéke • Gyógypedagógiai Fejlesztõ, Tanácsadó és Továbbképzési Központ, Zalaegerszeg; ellátási területe: Zala megye A szurdopedagógus kolléga hosszabb akadályoztatása esetén helyettesítést is ellátunk. Tudomásunk szerint egyik gyógypedagógiai centrumban sincs szurdopedagógus utazótanár a hallássérült gyermekek ellátására. A törvényi elõírásoknak megfelelõen, de más intézményi feladatok terhére fokozatosan alakítottuk ki a váró-, fejlesztõ- és vizsgálóhelyiségeket. A gyermekek vidám, szép környezetbe érkeznek, esztétikusan kialakított és megfelelõen felszerelt váróhelyiségben tartózkodhatnak. A faliújságokon, tárolókon hasznos, aktuális információkkal látjuk el a szülõket. Három fejlesztõ helyiségünk van Ezeket az ambuláns foglakozások során, az órarendek összehangolásával maximálisan kihasználjuk. Fejlõdött játékkészletünk, valamint számos „jó” mesekönyvet sikerült beszereznünk. Létrehoztunk egy szülõi könyvtárat, ahol a szülõk gyermekük számára kölcsönözhetnek mesekönyveket, illetve saját részükre szakkönyveket, de mi pedagógusok is találunk hasznos olvasnivalót. Bõvíteni kívánjuk felszereltségünket, valamint könyvtárunk mesekönyvi, szakkönyvi részét is. Figyelembe véve a szülõk anyagi helyzetét és a „jó minõségû” játékok nagyon magas árát, játékkölcsönzési lehetõséget is szeretnénk biztosítani. Ennek kidolgozása, a feltételek megteremtése folyamatban van.

54

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

Rendszeresen figyelemmel kísérjük a pályázati kiírásokat, s ha a feltételeknek megfelelünk, benyújtjuk pályázatunkat. Több pályázatunkat kedvezõen bírálták el, így hozzájárultunk a szükséges fejlesztésekhez. Az utazótanári munka 30-40 ezer kilométer megtételét jelenti tanévenként. Utazásainkat 2000 decemberéig egy, majd pályázati forrásokból vásárolt újabb; immár két személygépkocsival, esetenként saját autó igénybevételével tudjuk lebonyolítani. A 2000/2001-es tanévben a novemberi állapot szerint 38 helységben, 49 gyermek rendszeres ellátását végezzük (12. melléklet).

KORAI

FEJLESZTÉS

Az óvodánk megnyitását követõ kezdetek után intézményünkben 1974-ben tettük meg az elsõ – már beosztásban, szakmai feladatként is megjelenített – lépéseket a korai gondozás bevezetésére. Mi is tapasztaltuk amit a szakirodalomból is megismerhettünk: a hallássérülés korai felismerése, a hallás és beszéd fejlesztésének minél korábbi életkorban történõ megkezdése döntõ a gyermek nyelvi fejlõdésében. Tudtuk azt is, hogy a szülõk szeretnének több információval rendelkezni gyermekük állapotáról és várható fejlesztési lehetõségeirõl, egyben olyan foglalkoztatási módokról is, melyek a fogyatékosság ellenére a lehetõ legjobban elõsegítik gyermekük fejlõdését. A kezdeti idõszakban egy szurdopedagógus heti 2 órában foglalkozott hallássérült kisgyermekekkel és adott tanácsot szüleiknek. Az akkori társadalombiztosítási rendszerben még nem volt rendelettel megerõsítve, támogatva a korai fejlesztésben való részvétel. Emiatt a nagy távolságról utazó családokkal – anyagi lehetõségeik, munkahelyi elfoglaltságaik miatt – változó rendszerességgel jöttek létre a találkozások. A korai fejlesztés eredményességét döntõen befolyásolta a hallásvizsgálati lehetõségek és technikai eszközök robbanásszerû fejlõdése. Ezek eredményeként a hallássérülés minél korábbi diagnosztizálása, a sérülésnek leginkább megfelelõ hallókészülék kiválasztása és alkalmazása újabb elõrelépést jelentett az ellátás minõségében. A késõbbiekben a közoktatásról szóló törvény és a „társuló” rendeletek az anyagi támogatás egy részét is biztosították. Jelenleg a korai fejlesztést részben ambuláns, részben utazótanári formában látjuk el. Így a családok és a szakemberek találkozásai rendszeressé váltak. 1996 januárjától a törvényi rendelkezés értelmében minden gyermeket elküldünk a Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottsághoz. Továbbiakban a szakvéleményben leírtak szerint végezzük és szervezzük fejlesztõ munkánkat. Természetesen az elsõ találkozás és a szakvélemény megérkezésének idõszaka között is foglalkozunk a gyermekkel. Jelenleg 18 hallássérült gyermek korai fejlesztését végezzük.

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

25%

33%

55

siket súlyos fokban nagyothalló középsúlyos nagyothalló

15%

enyhe fokban nagyothalló

27%

8.

ÁBRA:

A

KORAI FEJLESZTÉS SORÁN ELLÁTOTT

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK A HALLÁSKÁROSODÁS MÉRTÉKE SZERINT

41% 35%

6 hónapos kor alatt 6 hónapos – 1 éves kor között 1 éves kor felett

24%

9.

ÁBRA:

A

KORAI FEJLESZTÉS SORÁN ELLÁTOTT

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK AZ ELLÁTÁS MEGKEZDÉSÉNEK IDEJE SZERINT

Felvilágosító munkánknak, a szûrés technikai eljárásainak, a pedoaudiológia fejlõdésének köszönhetõ, hogy egyre több hallássérült kisgyermek speciális pedagógiai ellátása kezdõdik meg térségünkben egyéves kor elõtt és egyre fiatalabb életkorban kiszûrhetõk az enyhe és középsúlyos fokban hallássérült gyermekek is. A korai fejlesztõ tevékenységünk fõbb céljait és feladatait Pedagógiai Programunkban fogalmaztuk meg. A 13. sz. mellékletben ismertetett programunkban látható, hogy a hallássérült gyermekek korai ellátása terén sokféle tevékenységet végzünk. Munkánk leghangsúlyosabb részét a korai felkutatás, a diagnózis és az audiológiai ellátás folyamatába való bekapcsolódás, a korai tanácsadás, a korai speciális pedagógiai fejlesztés, szülõklub szervezése, mûködtetése képezi.

56 KORAI

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

FELKUTATÁS

Ahhoz, hogy a hallássérült gyermek beszéd- és nyelvfejlesztése eredményes legyen, minél korábbi életkorban kell elkezdeni a fejlesztést, ezért különösen nagy hangsúlyt fektetünk a korai felkutatásra. Az elmúlt évek során komoly erõfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy a térségünkben élõ hallássérült gyermekek minél korábbi életkorban megkapják a speciális pedagógiai segítséget. Ez a minél korábbi életkor ideális esetben az újszülött kor. Ez azt jelenti, hogy a hallássérülés már a kórházak újszülött osztályainak szûrésén felfedezésre kerül. A 7006/83 (EüK12) EüM szakmai irányelv a 0–18 évesek audiológiai szûrésérõl rendelkezik. Sajnálatos, hogy ennek ellenére az újszülöttkori szûrések „hálóján” kevés hallássérült gyermek „akad fenn”. Az újszülöttek szûrésére még csak kevés helyen alkalmazzák az otoakusztikus emissiót (OAE) mint objektív szûrési eljárást. Marad tehát a szubjektív módszer, s ebben sajnos nagy a hibalehetõség. Több kórház szülészeti osztályával felvettük a kapcsolatot, tájékoztatókat, elõadásokat tartottunk a csecsemõosztály orvosainak, nõvéreinek, ennek eredményeként egyre többször érkezik hozzánk jelzés közvetlenül a kórházakból. Gyakran tapasztaljuk, hogy a szülõk a hallássérülés gyanúja esetén gyermekorvosukkal, védõnõjükkel osztják meg elõször problémájukat. Sajnos azt is kell tapasztalnunk, hogy ezt a gyanút õk nem tartják mindig megalapozottnak. Esetenként egy év is eltelik a gyanú felmerülésétõl a szakemberhez, a megfelelõ vizsgálathoz való eljutásig. Tájékoztatóink, elõadásaink arra irányulnak, hogy a hallássérülés gyanújeleit az érintettek is felismerjék, a szülõk jelzéseit vegyék komolyan, s azonnal a megfelelõ szakemberhez irányítsák a gyermekeket. Tájékoztatóinkat videofelvételekkel illusztráljuk, a gyakorlatban is bemutatva az elhangzottakat. Az eltelt évek során térségünkben a hallássérültek egészségügyi és oktatásügyi ellátása közti távolságot személyes kapcsolatokkal sikerült közelítenünk. Ennek eredménye, hogy ma már nem fordul elõ olyan eset, hogy a hallókészülék felírása után a hallássérült gyermek ne kapjon azonnal speciális pedagógiai segítséget is. Bekapcsolódunk a hallókészülék kiválasztásának folyamatába, megfigyeléseinkre alapozott javaslatainkkal segítjük a gyermek számára legideálisabb hallókészülék megtalálását. Szoros munkakapcsolatban állunk a Pécsi Gyermekklinika Audiológiai Állomásával, a nagykanizsai, a szekszárdi, a kaposvári audiológiai állomással, a kaposvári és a pécsi magán audiológiával. Korai fejlesztõ munkánk során jelentõs elõrelépést, minõségi változást jelentett intézményünk önálló audiológiai állomásának létrehozása.

TANÁCSADÁS

A HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK SZÜLEINEK, A CSALÁDNAK

Egy fogyatékos gyermek születése az érintett családok számára nagy megrázkódtatást okoz. Amikor – esetenként hosszabb idõ után – a gyermek fogyatékossága kiderül a szülõ csalódott, bizonytalan, segítségre szorul, és csak akkor lesz képes megfelelõen

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

57

foglalkozni hallássérült gyermekével, ha már lépéseket tett emocionális problémája, a fogyatékos gyermek elfogadása terén. Elsõ lépésként a szülõvel, a szûkebb környezettel kell elfogadtatnunk a hallássérült gyermeket. Ez a legnehezebb feladatok egyike. Rendelkeznünk kell empátiás készséggel, hogy átérezzük a szülõ helyzetét, hogy a gyermeket saját környezetében tudjuk elfogadni. Fontos, hogy megfelelõen reagáljunk a legkisebbnek látszó problémára is, egyszerûen, a szülõ számára érthetõ módon fogalmazzunk. Óvatosak vagyunk, ha prognózisról beszélünk, hogy ne tápláljunk hiú reményeket a szülõkben, de ösztönözzük õket a további munkára. Segítséget nyújtunk abban, hogy felfedezzék az értéket gyermekükben, hogy örülni tudjanak az apró eredményeknek. Egyenrangú partnerként foglalkozunk velük, erõsítve szülõi kompetenciájukat.

SPECIÁLIS

TERÁPIA

A gyermekkel történõ foglalkozások, a családoknál tett látogatások során találkozunk segíteni nem tudó vagy nem akaró szülõkkel, nemegyszer ingerszegény környezettel. Természetesen vannak olyan családok is, ahol a korai fejlesztés feltételei megfelelõek. Minden esetben meg kell gyõznünk a szülõket arról, hogy mennyire fontos a hallássérült csecsemõknél is megjelenõ hangadásra felfigyelni, azt megerõsíteni, megtartani. Meg kell érteniük azt is, hogy jó eredményeket az intenzív hallásnevelésre épített beszédfejlesztés hozhat, melynek az elsõ nagyon fontos feltétele a hallókészülék rendszeres használata. A speciális terápia során – melyet intézményünkben és a gyermek otthonában biztosítunk – minden esetben bevonjuk a szülõt is a terápiás munkába. Amennyiben lehetséges, nemcsak az anyát, hanem az apát is. Felkészítjük õket a gyermekükkel történõ foglalkozásra, a megfelelõ nyelvi környezet megteremtésére, meggyõzzük õket arról, hogy nem a heti egy-kétszeri alkalom a döntõ a gyermek fejlõdésében, hanem a rendszeres otthoni fejlesztés, a mindennapi élethelyeztek kihasználása a hallási figyelem, a beszédfejlesztés érdekében. A foglalkozásokat a szülõvel közösen tartjuk, olyan kommunikációs szituációkat hozunk létre, ahol a szülõ láthatja, gyakorolhatja az otthoni élethelyzetekben való alkalmazást is. A foglalkozásokat megbeszéléssel zárjuk, ahol fõként a szülõi részvétel pozitívumait erõsítjük meg, és a következõ idõszak fontosabb feladatait vázoljuk fel. A megfelelõen segítõ, szeretetteljes családi háttér, a korai felismerés, a korai hallókészülékes ellátás, a korai speciális, beszédfejlesztésre irányuló terápia mind több gyermek esetében biztosítja az integrált keretek között történõ fejlesztést, oktatást.

INTEGRÁLT ÓVODAI ÉS ISKOLAI

NEVELÉSBEN RÉSZESÜLÕ GYERMEKEK

A többségi intézményekbe járó speciális nevelési szükségletû gyermekek, tanulók oktatását-nevelését a közoktatásról szóló 1993. évi törvény, illetve annak 1996-os módosítása szabályozza. Ennek értelmében feladatunknak tekintjük az integrált oktatás-

58

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

nevelés keretében részt vevõ hallássérült gyermekek speciális megsegítését. Ez az intézményes ellátás megkezdésétõl – legkorábban 3 éves kortól – az általános iskola befejezéséig tart. Az óvodákba és az iskolákba a Hallásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság szakvéleményében leírtak és a gyermek szükségletei által meghatározott gyakorisággal látogatunk el. Tájékoztatjuk az óvodát, iskolát a törvény által biztosított lehetõségekrõl, kötelezettségekrõl (normatív támogatás, alapító okirat, csoport, illetve osztálylétszám megállapítása, egyes tantárgyak, tananyagrészek értékelése alóli felmentés, speciális szükségletek kielégítése stb.). Figyelemmel kísérjük a törvényben elõírt feltételek biztosítását, a szakvéleményben leírtak teljesülését. Koordináljuk a szülõ, az iskola, az óvoda, a szakemberek, esetenként az önkormányzat együttmûködését. Intézményünkben jelenleg három formában történik az integráltan fejlesztett hallássérült gyermekek speciális pedagógiai ellátása: Egyéni integráció – 1980 óta látunk el kaposvári egyénileg integrált hallássérült gyermekeket ambuláns formában. Intézményi háttérrel történõ integrált nevelés, oktatás – Az 1994/95-ös tanévtõl szoros együttmûködést alakítottunk ki a szomszédos Németh István Általános Iskolával. Utazótanári ellátás, mely Kaposvár városon kívül, a régióban segíti az integráltan fejlesztett hallássérült gyermekeket (10–11. melléklet).A 2000/2001-es tanévben 31 hallássérült gyermek speciális pedagógiai megsegítését végezzük, 10 gyermek többségi óvodába, 21 pedig többségi iskolába jár. A súlyos és középsúlyos fokban nagyothalló gyermekek 62%-os arányát részben a korai életszakaszban elkezdett fejlesztés eredményeként megvalósuló integráció, részben a progrediáló hallássérülések viszonylag magas száma indokolja.

16%

19%

súlyos fokban nagyothalló középsúlyos nagyothalló

19%

enyhe fokban nagyothalló 46%

10.

ÁBRA:

AZ

cochlea implantált gyermek

INTEGRÁLT ELLÁTÁS KERETÉBEN FEJLESZTETT

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK A HALLÁSKÁROSODÁS MÉRTÉKE SZERINT

HALLÁSSÉRÜLT

13%

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

10%

59

0–1 éves korban 1–3 éves korban

45%

32%

3–6 éves korban 6 éves kor felett

11.

ÁBRA:

AZ

INTEGRÁLT ELLÁTÁS KERETÉBEN FEJLESZTETT

HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK AZ ELLÁTÁS MEGKEZDÉSÉNEK IDEJE SZERINT

Láthatjuk, hogy az integrációban lévõ hallássérült gyermekek jelentõs része, 45%-a általában az iskoláskor küszöbén kerül felfedezésre, sok esetben a beiskolázást megelõzõ hallásszûrés eredményeként. Õk enyhe fokban nagyothallók. Esetükben is szükség van a speciális pedagógiai megsegítésre. Az alacsony szókincs, grammatikai nehézségek, beszédhibák teszik ezt indokolttá. Az integrált keretek között fejlesztett gyermekek speciális pedagógiai megsegítését részben ambulánsan, részben utazótanári formában látjuk el. Az óvodás- és iskoláskorú gyermekeket lakóhelyükön keressük fel, rendszeresen ellátogatunk a befogadó óvodákba, iskolákba is. Az ambuláns ellátást fõként az óvodáskorú gyermekek veszik igénybe, hiszen a 6–14 éves korosztály iskolai kötöttségei nem teszik lehetõvé a speciális foglalkozások intézményünkben történõ megszervezését. Az integrációt segítõ tevékenységünk fõbb céljait és feladatait Pedagógiai Programunkban fogalmaztuk meg (14. sz. melléklet). Az integrált ellátás területén az alábbi összetett feladatok hárulnak ránk.

A

GYERMEK FEJLESZTÉSE

Fontos tényezõnek tekintjük a hallássérült gyermek integrált nevelése, oktatása esetén a speciális segítségnyújtás helyben történõ megszervezését. Nehezíti a helyzetet, hogy a gyermekek többsége kistelepülés lakója, így számukra nehezebb a speciális megsegítés formáit biztosítani. Az egymástól távol esõ települések, a nagy távolságok számunkra is lehetetlenné teszik a heti rendszerességgel történõ találkozást. Ezért munkánk részét képezi, hogy a gyermek lakóhelyéhez közel élõ szakembert kérjünk fel erre a munkára, többségében logopédusokat.

60 A

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

SZÜLÕK FELKÉSZÍTÉSE

A sikeres fejlesztés, integráció kulcsfontosságú szereplõje a szülõ. Segítenünk kell õt abban, hogy a lehetõ legtöbbet tudjon gyermeke fogyatékosságáról, taníttatásának lehetõségeirõl, esélyeirõl, a szülõre háruló feladatokról. Találkozunk segíteni nem tudó vagy nem akaró családokkal és természetesen olyanokkal is, ahol a feltételek nagyon jók. Nekik is egy-egy probléma, megtorpanás esetén új lendületet kell és lehet adni, az eddigi sikerek tudatosításával, a további feladatok közös tervezésével.

SZAKMAI

SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

A HALLÁSSÉRÜLT GYERMEKEK PEDAGÓGUSAINAK

A hallássérült gyermekek integrált nevelésének, oktatásának sikeressége jelentõs mértékben múlik az óvodák, iskolák fogadókészségén, felkészültségén. Feladatunk, hogy a gyermeknek megfelelõ óvodát, iskolát, a hallássérült gyermekek speciális szükségleteire érzékeny óvónõt, tanítónõt találjunk. Sok esetben tapasztaljuk, hogy a gyermekek elfogadása csak látszólagos, valódi segítséget nem kapnak, inkább gyermekmegõrzés történik, mint valódi fejlesztés. Ekkor, ha a helyi lehetõségek engedik, felmerül az óvoda, illetve iskolaváltás szükségessége. Munkánk során szeretnénk elérni, hogy a többségi óvodák, iskolák szívesen vegyenek fel hallássérült gyermekeket, hogy a tantestület minden tagja fogadja el õket, hiszen nevelésükért a befogadó óvoda, iskola pedagógusai felelõsek. Tanár-asszisztensként jelen vagyunk a tanítási órákon, hospitálásaink során segítséget nyújtunk a gyermekek pedagógusainak, tanácsokkal látjuk el õket, segítséget nyújtunk a felkészülésben, módszertani kérdések feldolgozásában, kijelöljük a fejlesztés irányát, fõbb pontjait. Elméleti ismereteket nyújtó elõadásokat, hospitálásokat biztosítunk. Késõbb ez fontos a felsõ tagozaton tanító kollégák esetében is. Tapasztalataink szerint a harmadik és a hatodik osztály jelenti a legnagyobb nehézséget. A tantárgyak széles skálája, a megnõtt tananyagmennyiség, a megjelenõ szakszókincs nagy tehertételt jelent a gyermekek számára. Ekkor, valamint a továbbtanulás elõtt van a legintenzívebb segítségre szükségük a hallássérült gyermekeknek. Részt veszünk a pályaválasztás közvetlen elõkészítésében. Ellátogatunk a továbbtanulók leendõ iskolájába, tájékoztatjuk az iskolák igazgatóit, a leendõ osztályfõnököket, a pedagógusokat – a szülõvel, gyermekkel egyetértésben – a hallássérült gyermekek problémáiról, az egyéni bánásmód lehetséges módjairól.

A

BEFOGADÓ ÓVODÁK, ISKOLÁK TANULÓINAK FELKÉSZÍTÉSE

Fontos, hogy a gyermek jól érezze magát abban a közösségben, ahol napjainak jó részét eltölti. Ezért kiemelt feladatunk, hogy a befogadó gyermekközösségeket életkori sajá-

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

61

tosságaiknak megfelelõ szinten felkészítsük a hallássérült gyermekek fogadására. A halló társakkal beszélgetünk a hallássérülésrõl, a hallássérült gyermekkel való kommunikáció nehézségeirõl, formájáról. Lehetõség szerint be is mutatjuk, hogy mi okoz problémát a hallássérülteknek. Megismertetjük velük a technikai eszközök, a hallókészülék, az URH adó-vevõk használatát, fontosságát. Válaszolunk azokra a kérdésekre, melyek a gyermekek részérõl megfogalmazódnak, és tanácsot adunk a segítségnyújtás részükrõl szükséges módozataira. A technikai fejlõdés lehetõvé tette a jobb jel-zaj viszonyt biztosító URH adó-vevõk bevezetését. Ezek a berendezések sok segítséget nyújthatnak a gyermeknek és pedagógusnak egyaránt. Növelik a munka hatékonyságát, viselõjük számára lehetõvé teszik az ideális hallási környezetet és segítik a pedagógust is. Így, ha távolabb áll a gyermektõl, ha nem fordul felé, a készülék akkor is biztosítja a fontos információk felvételét. Jelenleg 2 csoportos és 7 egyéni adó-vevõ áll rendelkezésünkre, ebbõl 5 a legmodernebb, vezeték nélküli MikroLink. Valamennyit pályázati pénzbõl sikerült megvásárolnunk. Véleményünk szerint minden integrált nevelésben, oktatásban részt vevõ gyermeknek szüksége van adó-vevõre. A berendezések drágák, megvételüket a TB nem támogatja, ezért továbbra is pályázati pénzbõl kívánjuk beszerezni ezeket. Az eltelt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ahol az integráció bármelyik feltétele hiányzik, ott a hallássérült gyermek eredményes fejlesztésének lehetõsége csökken, esetenként megvalósíthatatlan. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a hiányzó feltételek pótolhatók is. • A nem megfelelõ családi háttér vagy befogadó óvoda, iskola hiánya esetén lehetõség van diákotthonunkban történõ elhelyezéssel, speciális pedagógiai ellátás biztosításával az integrált oktatás megszervezésére. • A lakóhelyi befogadó iskola biztosítja azt a fejlesztést, melyet a szülõk nem tudnak megadni. A fentiekbõl is kitûnik, hogy számos integrációt segítõ és nehezítõ tényezõvel találkozunk. Mindezek ismeretében még nagyobb a felelõsségünk akkor, amikor javaslatot teszünk a gyermekek beiskolázásának szervezeti formájára. Minden szempontot figyelembe vevõ, alapos mérlegelésnek kell megelõznie döntésünket. A javasolt oktatási formának a hallássérült gyermek optimális fejlõdését kell szolgálnia.

COCHLEÁRIS

IMPLANTÁCIÓHOZ KAPCSOLÓDÓ

KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Az orvostudomány, a technika fejlõdésének eredményeként egyre több, súlyosan hallássérült gyermek esik át cochlea implantációs mûtéten. A CI egy viszonylag új mûtéti eljárás, mely a belsõ fül elektromos ingerlésével a hallóideget auditív élményekhez,

62

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

ingerekhez juttatva – megfelelõ komplex rehabilitáció után – jelentõs javulást eredményezhet a hallás- és beszédértés terén. Az ilyen mûtéten átesett gyermekek fejlesztése „rendkívül közel esik a hallókészülékkel ellátott gyermekek korai fejlesztéséhez, illetve családjuk tanácsadásban való részesítéséhez. Miután ez a részterület hazánkban egyértelmûen mindig is elkötelezte magát az ún. auditív-orális irányzathoz, ezért igen könnyû az átállás a cochleáris implantátumban részesült gyermekek fejlesztésére.” (Dr. Csányi Yvonne – Keresztessy Éva – Nagyné Gyõry Mária: A gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) szaktudás helye és szerepe a gyermekkori cochleáris implantációnál. (Gyógypedagógiai Szemle, 1999. XVll. évf.) Feladataink CI esetén: A korai fejlesztés, a speciális pedagógiai munka során javaslatot teszünk a gyermek CI mûtétre történõ kiválasztásához, pedagógiai véleményt készítünk és részt veszünk a felkészítésben. A mûtétet intenzív (re)habilitációs folyamatnak kell követnie, hiszen a kialakult „jó hallás” nem jelenti automatikusan a beszédhallás kialakulását, a beszéd aktív használatát. Mindvégig együttmûködünk a CI-t végzõ orvosi teammel. Az általános modellt szemlélteti a 15. sz. melléklet. Az intézményünkben kialakított személyi és tárgyi feltételek lehetõséget biztosítanak az intenzív hallás- és beszédfejlesztés megvalósítására, illetve lehetõvé teszik azt is, hogy az orvosi elõkészítõ munka több részfeladatát is ellássuk. CI központunk mûködésének leírását a 16. sz. melléklet tartalmazza. Munkánkat nehezíti, hogy a nevelési, oktatási színterek bármelyikén beléphet cochlea implantáción átesett gyermek. Más ellátást igényel a mûtéten 3 éves korban átesett és mást a 10 éves korú. Különösen sok segítségre van szüksége az iskolás gyermekeknek, akik eddig speciális oktatási körülmények között tanultak. Súlyos hallássérülésük nagy mértékben akadályozta nyelvi fejlõdésüket. A megfelelõ nyelvi környezetbe helyezett gyermek csak a szülõ, a többségi óvoda, iskola pedagógusa és a szurdopedagógus szoros együttmûködésével juthat el a kívánt nyelvi szintre. A CI-n átesett gyermek (re)habilitációja szervesen illeszkedik a már mûködõ utazótanári programunkba. Ugyanakkor a mûtétet követõ intenzív terápia, a szurdopedagógus által végzett fejlesztés, magasabb óraszámot, az utazási költségek jelentõs megnövekedését jelenti. A gyermekek közvetlen gondozásán túl a családok részére is szervezünk összejöveteleket, ahol a szülõk segítséget kaphatnak egyrészt szakemberektõl, másrészt a sorstárs szülõktõl problémáik feldolgozásához, fogyatékos gyermekük elfogadásához, a fejlesztõ módszerek sokoldalú megismeréséhez. A Szülõklub leírását és részletes programját a 17. sz. melléklet tartalmazza. A hallássérült gyermekek beszéd- és nyelvfejlõdésének sarkalatos pontja a korai diagnosztizálás és a hallásállapotnak megfelelõ hallókészülékkel történõ ellátás. A gyermekek vizsgálata, a készülék kiválasztása hosszú és idõigényes, pedagógiai ismereteket is igénylõ feladat. Feltétlenül kívánatos, hogy pedoaudiológiai ismeretekkel rendelkezõ szurdopedagógus is tagja legyen a diagnózist felállító audiológiai teamnek.

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

63

Szükséges, hogy a speciális korai terápia szinte a diagnózis pillanatától kezdõdjön függetlenül attól, hogy az elsõ diagnózist még újabb pontosító vizsgálatoknak, megfigyelésnek kell követniük. Az audiológiai állomás létrehozásával megvalósult a hallássérült gyermekek helyben történõ komplex ellátása. (Audiológiánk mûködését a 6. fejezetben mutatjuk be.)

SZAKMAI

SZOLGÁLTATÁS

Utazótanári tevékenységünk során gyakran felmerülõ igény, hogy az integrációban dolgozó többségi pedagógusok szélesebb körû ismeretekre tegyenek szert, kicserélhessék tapasztalataikat. Fontosnak tartottuk ezen igények kielégítését, ezért továbbképzés sorozatot szerveztünk az integráltan nevelkedõ hallássérült gyermekek óvónõinek, tanítóinak, tanárainak (18. sz. melléklet). Ennek pénzügyi fedezetét a Somogy Megyei Közoktatási Közalapítvány és a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány pályázatán való sikeres részvétel biztosította. Leendõ szurdopedagógusoknak, óvodapedagógusoknak, tanítóknak, védõnõknek nyújtunk tájékoztatást a következõ formákban: • Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar hallgatóinak hospitálások, szakmai gyakorlat biztosítása; • A Kaposvári Egyetem Tanítóképzõ Fõiskolai Kar hallgatóinak hospitálások szervezése.; • Az Egészségügyi Fõiskola hallgatóinak tájékoztatása, hospitálások szervezése; • Az Egészségügyi Fõiskolán elõadások tartása, felkutatás, szûrés, audiológiai ellátás témakörben; • A gyógypedagógiai asszisztensek számára igény szerint egyéni vagy csoportos hospitálások biztosítása. Összességében elmondhatjuk, hogy különösen az elmúlt 10 év során jelentõs fejlesztések történtek intézményünkben. Megteremtettük a hallássérült gyermekek komplex ellátásának feltételeit, és kialakítottuk az ehhez szükséges szervezeti kereteket. Utazótanári hálózatot szerveztünk és mûködtetünk. Az e gondozási formában részesülõ gyermekek növekvõ létszáma, a szülõi igények elõtérbe kerülése, az integrációban részt vevõ szakemberek érdeklõdése, nyitottsága, szakmai elkötelezettsége bizonyítja az utazótanári ellátás létjogosultságát, a fejlesztések szükségességét. A bevezetõben már említett, életkor szerinti ellátás megszervezése, az utazótanárok „szakosodása” fontos lépés szakmai tevékenységünk további fejlesztésében. Utazótanári munkánk során nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a gyermek a számára szükséges legjobb ellátást, lehetõleg lakóhelyéhez mind közelebb kapja meg. Ezért szorgalmazzuk a decentrumok kialakítását, mûködési feltételeinek biztosítását. Az általunk fejlesztett hallássérült gyermekek közül többen már a középfokú oktatás résztvevõi. A gyermekektõl, illetve a szüleiktõl kapott jelzések hívták fel a figyelmün-

64

HALLÁSSÉRÜLT

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

ket arra, hogy az alapfokú oktatás befejezésével nem lenne szabad megszûnnie a speciális pedagógiai segítségnyújtásnak.

TERVEINK KORAI

FEJLESZTÉS

A 14/1994 (VI. 24.) MKM rendelet a képzési kötelezettségrõl és a pedagógiai szakszolgálatokról rendelkezik a korai fejlesztés, gondozás órakereteirõl: 0–3 éves kor között heti két óra, 3–5 éves kor között legalább heti 4 óra. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt az óraszámot tömbösítve tudjuk csak biztosítani. Ennek megvalósítása az otthoni ellátáson túl, a szülõnek gyermekével együtt történõ elhelyezésével intézményünkben, évente 3-4 alkalommal, 3 nap idõtartamban lehetséges. Ehhez a családi élet színtereit modellezõ helyiségek kialakítására van szükség. • Az otoakusztikus emisszió mint objektív szûrési eljárásnak a gyermek otthonában történõ megszervezése, lebonyolítása. • Játék, mesekönyv és szakkönyv kölcsönzés kialakítása, továbbfejlesztése. • Pszichológus alkalmazása a pszichés problémák feldolgozásához. • Videolánc kialakítása a foglalkozások, audiológiai mérések nyomon követésére. • terapeutaképzés • szakmai továbbképzés • pedoaudiológiai továbbképzés • Konferencia szervezése a korai fejlesztésben részt vevõ szurdopedagógusok részére (két évente). • Az összegyûjtött tapasztalatok rendszerezése, szakmai folyóiratokban történõ publikálása.

INTEGRÁCIÓ Integrációs munkánk során a következõ fejlesztések szükségesek: • Az utazótanár lássa el a hallássérült gyermek speciális fejlesztését szakmailag indokolt gyakorisággal Dél-Dunántúl térségében és Kaposvár város területén is. Ez az utazótanári létszám bõvítését igényli. • Decentrumok kialakítása ellátási térségünkben, a gyermekek utaztatásának csökkentése érdekében. Ez szintén az utazótanári létszám további bõvítését igényli. • Technikai bázis továbbfejlesztése: URH adó-vevõk biztosításával, mûszerfejlesztéssel, melyet az amortizáció tesz szükségessé.

HALLÁSSÉRÜLT • • • •

GYERMEKEK UTAZÓTANÁRI ELLÁTÁSA

65

Szakmai továbbképzések szervezése a befogadó óvoda, iskola pedagógusainak (évente két alkalommal). Szülõklub létrehozása az integráltan tanuló hallássérült gyermekek szüleinek is. A folyamatos mûködés feltételeinek megteremtése. Tanulmányi versenyek szervezése az integrált oktatás keretei között tanuló gyermekek részére. Közremûködés integrált gyermekprogramok szervezésében.

VI.

FEJEZET

AUDIOLÓGIAI

ELLÁTÁS

„A legcsekélyebb hangrés-lehetõség is hatalmas kaput biztosít számunkra…” (Bárczi Gusztáv) Mint azt kötetünk elsõ fejezetében érzékeltetni próbáltuk – végigvezetve a többi fejezeten is – mindig kardinális feladatunknak tekintettük a korszerû hallásvizsgálati eljárásokkal nyert eredmények alkalmazásának szükségességét. Évtizedekkel korábbi tanévi beszámolókból nyomon követhetõk ennek állomásai. A döntõ fordulat mégis két személyhez kapcsolódik. Elsõként az 1930-as években induló Bárczi-féle hallásfejlesztõ módszer bevezetéséhez, majd a hatvanas években beszerzett Atlasz audiométer és az azzal szinte egy idõben megjelenõ – mára mosolyogni valóan primitív – csoportos egyéni hallókészülékek használatához. Mára rendelkezésünkre áll a gyermekek korszerû audiológiai ellátásához szükséges valamennyi berendezés és személyi feltétel. Vizsgálóeszközök, mûszerek, berendezések: • klinikai audiométer • tympanométer • hangnyomásmérõ • szabadhangteres vizsgálati eszközök • Hearing Aid Analyzer mûszer, a hallókészülék kiválasztásához, teljesítményének, minõségi mutatóinak elemzéséhez • otoakusztikus emissziót (OAE) mérõ berendezés • BERA klinikai objektív hallásvizsgáló berendezés Személyi feltételek: • fõállású fül, orr, gége audiológus szakorvos • audiológiai asszisztens • pedoaudiológia szaktanfolyamot végzett szurdopedagógus • technikus Ellátottak köre: • igény szerint újszülöttek szûrõvizsgálata • korai gondozásban, integrált oktatásban részesülõ hallássérült gyermekek

68

AUDIOLÓGIAI

ELLÁTÁS

• • • •

valamennyi speciális iskoláztatásban részesülõ gyermek ambuláns logopédiai ellátásban részesülõk hallásvizsgálata CI mûtétet elõkészítõ vizsgálatok Somogy megye óvodái, iskolái, nevelési tanácsadók, Szakértõi Bizottság által igényelt hallásvizsgálatok Az audiológia éves szinten 600 gyermek vizsgálatát végzi el. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján alakítottuk ki az audiológia pedagógiai igényekkel összehangolt mûködési rendjét.

A

PEDOAUDIOLÓGIA MÛKÖDÉSI RENDJE

A gyermek fogadása elõzetes bejelentés alapján történik (egy nap általában 3-4 gyermek). A gyermeket, szülõt a gyógypedagógus fogadja, és tájékoztatást ad a vizsgálatok menetérõl. Vizsgálat menete: 1. Az audiológiai asszisztens felveszi az anamnézist. (Fénymásolatot készít az eddigi orvosi leletekrõl.) Eközben a szurdopedagógus megfigyeli a gyermeket. 2. Az orvos tájékoztatása a megfigyelés, az anamnézis feltétele során szerzett tapasztalatokról. 3. Szakorvosi vizsgálat 4. Szükség szerinti további vizsgálatok, mérések (OEA, BERA, tympanometria, küszöbaudiometria stb.). A méréseket az audiológiai asszisztens végzi, 0–3 éves korú gyermekek esetében 2 szakember szükséges a mérésekhez (szurdopedagógus, audiológiai asszisztens). 3 éves kortól az elõzetes pedagógiai megfigyelés dönti el, szükséges-e két szakember jelenléte. 5. A szakorvos, a szurdopedagógus és az audiológiai asszisztens összegzi az eredményeket. 6. Nyugodt, csendes helyen – elegendõ idõt is biztosítva – elõbb a szakorvos közli a diagnózist, majd a gyógypedagógussal közösen megbeszélik a szülõkkel a vizsgálatok eredményét, a további teendõket. A szakorvos feladata: • a gyermek szakvizsgálata, a további vizsgálatok, mérések elrendelése • vizsgálati eredmények, mérések összegzése • szülõk tájékoztatása • hallókészülék felírása

AUDIOLÓGIAI •

ELLÁTÁS

69

a gyermek rendszeres fülészeti ellenõrzése

Audiológiai asszisztens feladata: • személyi adatok felvétele • mérések elvégzése • szülõk tájékoztatása a hallókészülékek és tartozékaik mûködésérõl, karbantartásáról, illeszték készítésérõl • vezeti a szükséges dokumentációt • figyelemmel kíséri a fülészeti ellenõrzések idõpontjait • gondoskodik a hallókészülékek rendszeres ellenõrzésérõl, illetve negyedévenként tesztboxban történõ ellenõrzésükrõl • vezeti a próbahallókészülékek nyilvántartását • hallókészülékek meghibásodása esetén gondoskodik a javításról, cserekészülékrõl Szurdopedagógus feladata: • vizsgálatra érkezõ szülõk, gyermekek fogadása • a gyermek pedagógiai megfigyelése • közremûködés a méréseknél • szülõk tájékoztatása • a gyermek játékaudiometriára történõ felkészítése • közremûködés a megfelelõ hallókészülék kiválasztásánál • szükség esetén a gyermek speciális pedagógiai fejlesztése, vagy a megfelelõ szakemberhez történõ irányítása Az általunk végzett hallásvizsgálati eljárások: 0–1 év: OAE, BERA, viselkedés megfigyelés, 1–3 év: OAE, BERA, vizuális megerõsítõ audiometria, magatartás megfigyelés, 3–5 év: OAE, BERA, játékaudiometria, magatartás megfigyelés, 5 év–: küszöbaudiometria, beszédaudiometria, valamint minden életkorban szabadhangteres, hallókészülékes mérések. Önálló audiológiai állomásunk – mint egészségügyi egység – mûködésének jelentõségét abban látjuk, hogy komplex gyógypedagógiai szolgáltatásunk nélkülözhetetlen – valamennyi fogyatékossági területhez kapcsolódó – részeként feladata az intézmény egészségügyi ellátásának szakszerû koordinálása is. Jelentõsége kiemelkedõ abból a szempontból is, hogy a legmagasabb szakmai szinten tudja kialakítani kapcsolatainkat, együttmûködésünket az egészségügyi hálózattal.

VII.

TÉRSÉGI

FEJEZET

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS „Mint fõ csodáját az emberi észnek, áldom a beszédét… mert eszköze minden egyébnek.” (Hebbel)

A logopédia sajátos helyet foglal el a közoktatásunkban. A Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. és annak 1995. évi CXXI., valamint az 1996. évi LXXII. törvény általi módosítása értelmében része lehet egyfelõl a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményi hálózatnak, másfelõl, mint pedagógiai szakszolgálat számos megjelenési helyen és formában válhat a gyermekek fejlesztésének részesévé. 1993-ban a törvény hatására országosan megkezdõdött a korai fejlesztõ hálózatok, a pedagógiai szakszolgálatok, valamint a fejlesztési centrumok létrehozása. Intézetünk is fokozatosan olyan többfunkciós intézménnyé alakult, mely speciális szükségletû gyermekek különbözõ csoportjai számára biztosít szakirányú fejlesztést. Intenzív szakellátás folyik óvodai logopédiai csoport és iskolai logopédiai elõkészítõ/elsõ évfolyam mûködtetésével, valamint ambuláns keretek között látunk el feladatokat kistérségi régióban. Ez a fejezet ambuláns logopédiai hálózatunk kialakulását, a szûrés és a terápia szervezési feladatait, fõbb tartalmi jegyeit kívánja bemutatni.

A

KEZDETEK

Intézményünkben a logopédiai tevékenység kezdeti lépései a 60-as évek elejére tehetõk. Ebben az idõben a kaposvári beszédhibás gyermekek egy részét iskolánk tanárai kezelték heti néhány órában. 1968-tól egy fõállású logopédus látta el a város területérõl jelentkezõ gyermekeket, de a megye nagyobb településein is végzett szûrõvizsgálatokat, tanácsadást. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején – hasonlóan az ország nagyobb városaihoz – Kaposváron is megindult a logopédiai hálózat kiépítése. A fõállású logopédusok alacsony száma miatt az intézményünkben dolgozó, logopédiai szakképesítéssel is rendelkezõ szakemberek közül többen megbízást kaptak városunk beszédhibás gyermekeinek ellátásra, összesen heti 22 órában (részmunkaidõben és túlmunkában, mely-

72

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

nek óradíját a fenntartó biztosította). A város óvodáiból és iskoláiból heti 1-2 alkalommal jártak hozzánk beszédfogyatékos/beszédhibás gyermekek terápiára. Az elmúlt 20 évben a kisiskoláskori tanulási kudarcok okainak feltárására, a prevenciós és korrekciós lehetõségek kidolgozására széles körû kutatások folytak hazánkban is. Szükségessé tette ezt az a tapasztalás, hogy országos viszonylatban nagymértékben megnõtt az olvasni nem, vagy csak nagyon nehezen tudó, nagyon rossz helyesíró gyermekek száma. A probléma fokozódott az 1978-ban bevezetett szóképes és gyorsított tempóban haladó olvasástanítási módszerek elterjedése után. Így volt/van ez városunkban és a városkörnyék településein is. Az új olvasástanítási módszerek ezeknél a gyermekeknél olyan tüneteket eredményeztek, melyek a valódi értelemben vett diszlexia jellemzõi, így elmosódhatnak a különbségek a diszlexia és áldiszlexia között. A fenti problémák is hozzájárultak ahhoz, hogy folyamatosan nõtt a terápiát igénylõk száma. Egyre több lett a városkörnyékrõl jelentkezõ. Magyarországon elsõsorban Miexner Ildikónak az olvasás-, írászavar területén végzett munkája nyomán alakult ki a terápiás metodika körvonala, annak továbbfejlesztésébe több neves szakember is bekapcsolódott. A diagnosztika és terápia kidolgozói tanfolyamokat szerveztek, amelyeken intézményünkbõl több logopédus kolléga vett részt. A 90-es évek elejétõl néhány városkörnyéki településen, már a lakóhelyen végeztünk logopédiai szûrõvizsgálatokat. Pénzügyi okok miatt csak kismértékben tudtuk emelni az óraszámot, így a 90-es évek elején még csak 50-60 gyermek részére nyílt terápiás lehetõség egy-egy tanévben. A viszonylag alacsony ellátási mutatóhoz hozzájárult az is, hogy több településen a helyi önkormányzatok szûkös anyagi helyzetének voltak kiszolgáltatottjai a beszédfogyatékos/beszédhibás gyermekek. Sokszor még az óvodai szûrõvizsgálatok elvégzését követõ összegezés, tájékoztatás után sem tulajdonítottak jelentõséget a logopédiai ellátásnak. Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy megfelelõ logopédiai terápia hiányában a nyelvi zavar akadályozza a gyermekek intellektuális fejlõdését. Nem tudnak valódi értelmi képességeinek megfelelõ teljesítményt nyújtani az iskolában. A várostól távolabb esõ településeken – ahol az önkormányzat támogatta a szakellátás igénybevételét – a foglalkozások rendszerességét sok esetben utazási gondok nehezítették, vagy a szülõk nem tartották fontosnak gyermekük speciális fejlesztését. Gyakran a legsúlyosabb esetek maradtak kezeletlenül.

JELEN SZERVEZÉSI

MUNKA

Tapasztalataink alapján döntött úgy az iskolavezetés 1995-ben, hogy az ambuláns szakellátásban – a centrumban folyó munka mellett – utazótanári hálózat kialakításával, decentrumok fokozatos kiépítésével teszi hatékonyabbá és szélesebb körûvé a terápiás

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

73

munkát. Lendületet adott a hálózat építéséhez az 1996. évi LXII. sz. Törvény a közoktatásról, mely 25. §-ában rendelkezik a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékosok, valamint a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdõ gyermekek gondozásához, rehabilitációs célú foglalkoztatásához való jogáról, ellátási kötelezettségrõl. Somogy Megye Önkormányzata, valamint a kaposvári Nevelési Tanácsadó és Beszédjavító Intézet (továbbiakban Nevelési Tanácsadó) ellátási terület felosztása értelmében intézetünk logopédusai látják el a Kaposvár környéki kistérségi régió településeit, Kaposvár logopédiai szakellátásába a Nevelési Tanácsadó külön felkérése és megbízása alapján kapcsolódtunk be 1996-ban. Hatodik éve iskolánk utazótanári tevékenység keretében felkeresi a városkörnyéki települések nevelési-oktatási intézményeit, ahol szûrõvizsgálatokat végez, logopédiai terápiát biztosít – teljes vagy részbeni önkormányzati térítés ellenében – helyben vagy a centrumban. Ezzel teremtõdtek meg a térségi ambuláns logopédiai szakellátás alapjai. Szervezeti, szakmai és tartalmi szempontok alapján ambuláns logopédiai munkánk az alábbiakra terjed ki.

LOGOPÉDIAI

VIZSGÁLATOK, SZÛRÕVIZSGÁLATOK

– Hároméves kornál fiatalabb beszéd- és nyelvi fejlõdésükben jelentõs elmaradást mutató gyermekek vizsgálata a centrumban történik. Ellátási terület: Kaposvár kistérség teljes településhálózata, Kaposvár város egy része. – Óvodás- kisiskolás korúak szûrése. Ellátási terület: Kaposvár kistérség 49 települése és Kaposvár város egy iskolája. A szûrõvizsgálatok a lakóhely óvodájában, iskolájában vagy a decentrumokban történnek. – A beszédfogyatékos óvodás- és tanköteles korú gyermekek (akadályozott/ megkésett beszédfejlõdésû, dadogó, hadaró, orrhangzós beszédû, dizartriás, diszfóniás), valamint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia gyanús gyermekek vizsgálatát a centrumban végezzük. Ellátási terület: Kaposvár kistérség teljes településhálózata, Kaposvár város egy része. Indokolt esetben a városban tanuló középiskolások továbbtanulásához beszédvizsgálat végzése.

TERÁPIÁK – Óvodáskorúak terápiája Ellátási terület: Kaposvár kistérség teleülései és részben Kaposvár város. Kezelõhelyek: vidéki decentrumok, intézményünk. – Tanköteles korúak terápiája Ellátási terület: Kaposvár kistérség és Kaposvár város egy része.

74

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

Kezelõhelyek: decentrumok, intézményünk. – Beszédindítás, az ehhez szükséges alapkészségek kialakítása Ellátási terület: kistérségi és a város egy része. Kezelõhelye: intézményünk.

DIAGNOSZTIKUS

ÉS TERÁPIÁS TEVÉKENYSÉGÜNK

ÓVODÁSKORÚAK A szakellátásunkba tartozó óvodák középsõ csoportjaiban azoknál a gyermekeknél végezzük el az artikulációs vizsgálatot, akiket az óvónõk megfigyeléseik, tapasztalataik alapján javasolnak. Valamennyi 5. életévét betöltött, illetve nagycsoportos gyermeknél felvesszük a diszlexia-elõrejelzõ gyorstesztet, indokolt esetben a DPT vizsgáló eljárásaival a részképességzavarok feltárására törekszünk. Figyelemfelhívó szerepe miatt elvégezzük a Goodenough-féle vizsgálatot is. Szûrõvizsgálati eredményeink tapasztalatai alapján a részfunkciózavarok közül nagyobb arányban fordult elõ a térben való eligazodás, tájékozódás zavara, a térlátás és mozgáskoordináció gyengesége, a figyelem fejletlensége. Gyakori még az emlékezet gyengesége és a nyelvi készségek több területére kiterjedõ (szókincs, kifejezõkészség, verbális memória) elmaradás is. Vizsgálati adataink alapján a jelenleg terápiában részesülõ óvodáskorú gyermekek kb. felénél különbözõ mértékben és súlyossággal fordul elõ a részfunkciók zavara. A nem beszédhibás prevenciós fejlesztésben részesülõ gyermekek száma is évente 30-40 fõ. A tanulási nehézségek elõfordulásának megelõzése, csökkentése érdekében arra törekszünk, hogy a korai felismerés után megfelelõ eljárással – tekintettel a gyermek figyelmének terjedelmére, gondolkodási mûveleteinek szintjére is – minél személyre szabottabb támogatást nyújtsunk az ismeretek elsajátításához. Különös jelentõségû a feladatunk a halmozottan beszédfogyatékos gyermekek esetében, ahol a tünetek párhuzamosan vagy tünetváltásban jelentkeznek. Óvodai logopédiai tevékenységünkben a szûrések és terápiák végzése során figyelembe vesszük a gyermekek életkori sajátosságait, a kisgyermek természetes érési folyamatait. Hasznos segítség e munkához Csabay Katalinnak, a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság vezetõjének összeállított táblázata, mely a képességek fejlõdését az életkor függvényében ábrázolja (Csabay Katalin – Gyõry Gáborné: Tapasztalatok a beszédhibás gyermekek beiskolázási vizsgálatairól a Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságban. Gyógypedagógiai Szemle, 1997. 1.sz. 49–50.oldal). A fejlesztés eredményességére vonatkozóan azokban az esetekben jók a tapasztalataink, amikor a pontos, jó diagnózis után a komplex egyénre szabott terápiát ideális körülmények között megfelelõ ideig tudtuk/tudjuk biztosítani. A meglévõ ép funkciókra alapozva behozható, csökkenthetõ az érési egyenetlenség. Az iskolai teljesítményzavar

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

75

kialakulását a folyamatdiagnózis figyelembevételével a logopédiai ellátás szélesítésének arányában évrõl évre növekvõ számú gyermek esetében sikerül megakadályoznunk, enyhítenünk. Az összetettebb, súlyosabb kórképet mutató beszédfogyatékos gyermekek száma is figyelemreméltó ambuláns logopédiai körzetünkben. Több esetben a szülõk – különbözõ indokok alapján – óvodáskorban még nem veszik igénybe az intenzív szakellátást. A kórforma súlyosságától függõen ezeknek a gyermekeknek a kezelése több évig (4-5) is elhúzódik/elhúzódhat. Ha szükséges, akkor az intézményünkben mûködõ logopédiai elõkészítõ/elsõ évfolyamon az általános iskolai nevelési-oktatási program mellett speciálpedagógiai, intenzív célirányos fejlesztést biztosítunk számukra egy évig. Általános iskolai közösségbe kerülésük után is figyelemmel kísérjük fejlõdésüket, esetenként ismételten ambuláns keretek között folytatódik szakellátásuk. A gyermekek általános iskolai tanítójával való szakmai kapcsolattartásunk alapján kapott pozitív visszajelzések is megerõsítik az intenzív terápiás szakasz beiktatásának hasznosságát, célszerûségét, melyet folyamatdiagnosztikai eredményeink is igazolnak.

ISKOLÁSKORÚAK Nemzetközi és hazai felmérések adatai alapján az általános iskolás tanulók 10-15%-a küzd valamilyen tanulási nehézséggel, tanulási zavarral, annak ellenére, hogy érzékszerveik épek és intelligenciájuk a normál övezetbe esik. (l. pl.Mesterházi Zsuzsa: A „Tanulási Klinika” – program a tanulási problémák megelõzéséért, enyhítéséért – gyermekeknek és pedagógusoknak. Gyógypedagógiai Szemle, 1994. 2.sz. 120–123. oldal). Magasabb, kb. 20-25%-os az elõfordulási arány a szakellátásunkat igénylõ városkörnyéki iskolák – döntõen 3–6. évfolyamára járó – tanulói között. A hátrányos szociokulturális körülmények, a rendszeres óvodába járás hiánya, a nem megfelelõ pedagógiai módszerek mellett oka lehet ennek az is, hogy ebbõl a korcsoportból eddig csak kevesen részesülhettek logopédiai szûrésben, vizsgálatban, terápiában. A szakellátásunkba bevont iskoláskorúak tanulási problémájuk típusa szerint döntõen tanulási zavarral küzdõ gyermekek. A tanulók vizsgálati anyagának körültekintõ tanulmányozása mellett törekszünk korai fejlõdéstörténetük, valamint szociális körülményeik megismerésére is. Szükségesnek tartjuk a gyermekek személyiségének alapos ismeretét. Legtöbbjüknél a nyelvhasználati problémák a lateralitás, téri tájékozódás zavarával együtt tapasztalhatók. Általános kísérõ tünet a figyelemzavar. Gyakori, hogy teljesítményproblémáikhoz viselkedési zavarok – bohóckodás, társakkal szembeni agresszió, érdektelenség, nagyfokú szorongás – is kapcsolódnak.

EGYÉNI

TERÁPIÁT IGÉNYLÕK

Az utóbbi két-három évben egyre több 3 és 4 éves kor körüli, nem beszélõ vagy csak néhány szóval kommunikáló gyermeket jeleznek szakszolgálatunknak. Fejlesztésüket

76

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

3%

Egyéni foglalkozást igénylõk száma Csoportos foglalkozást igénylõk száma

97% 12/A

ÁBRA:

EGYÉNI

ÉS CSOPORTOS FOGLALKOZÁST IGÉNYLÕK SZÁMA

általában egyéni terápia biztosításával tudjuk megkezdeni/végezni. A szakellátásban részesülõk összlétszámához viszonyítva, a jelen tanévben heti 1-2 alkalommal önálló órát igénylõ gyermekek arányát, valamint a részükre biztosított óraszámot a 12.a-b ábra mutatja be.

12%

Egyéni órák száma

Csoportos órák száma

88% 12/B

ÁBRA:

EGYÉNI

ÉS CSOPORTOS ÓRÁK ARÁNYA

TÉRSÉGI

77

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

Folyamatdiagnosztikus tevékenységünk tapasztalatai alapján, õk több évre elhúzódó, különbözõ speciális részprogram biztosítását is igénylik, melyet, ha szakellátásunkban nem tudunk biztosítani, akkor a kapcsolatrendszerünkhöz tartozó intézményben szerveztük/szervezzük meg számukra. Ez a többirányú fejlesztés ambuláns keretek között történõ terápia esetén három-négy tanévnyi idõtartamot igényel, késõbb pedig többségükben újra megjelennek a legalább két évet átfogó diszlexia, diszgráfia foglalkozásokon, amint azt már a korábbi években elõforduló hasonló esetekben is tapasztaltuk. Felkutató munkánk és terápiás tevékenységünk egyre több nehezen megközelíthetõ, kistelepüléseken élõ, többségében szociálisan is hátrányos helyzetû gyermek részére is lehetõséget ad az oktatáshoz jutásra. Ha ezek a gyerekek nem részesülnének korai fejlesztésben, logopédiai szakellátásban, valószínûsíthetõ, hogy iskolai pályafutásuk több kudarcot jelentene számukra. A korrekt diagnózis megállapításához a vonzáskörzetünkbe tartozó óvodás és általános iskolás gyermek esetében indokolt a különbözõ részterületekre kiterjedõ idõigényesebb vizsgálat végzése is, melyhez a szükséges tesztek, eszközök nagy részét beszereztük differenciál- és folyamatdiagnosztikai munkánkhoz. Az általános intelligencia vizsgálatokat (SON, Budapesti Binet) legtöbbször a Nevelési Tanácsadó, a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság, valamint a Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó szakemberei végzik kérésünkre. A szükséges részletes orvosi-, pszichológiai-, gyógypedagógiai vizsgálatok elõkészítésében és megszervezésében segítünk a pedagógusoknak és/vagy a szülõknek.

250

általános pöszeség

200

részleges pöszeség

150

tonoklónusos dadogás

100

akadályozott/megkésett beszédfejlõdés

50

diszlexia, diszgráfia (prevenció/reedukáció)

0 óvodáskorú 1995-1996

13.

ÁBRA:

iskoláskorú 1995-1996

AMBULÁNS

óvodáskorú 2000-2001

iskoláskorú 2000-2001

nyílt orrhangzás

LOGOPÉDIAI TERÁPIÁBAN RÉSZESÜLÕK

SZÁMA A BESZÉDFOGYATÉKOSSÁG/BESZÉDHIBA TÍPUSA SZERINT

78

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

Térségünkben ambuláns keretek között a beszédhiba típusa szerinti logopédiai terápiában részesülõ gyermekek számának növekedését a 13. ábra tükrözi az öt évvel ezelõtti adatokkal történõ összehasonlításban. Szakszolgálatunk eddigi eredményeit az alábbi három fõ szempont alapján mutatjuk be: a) a szakmai munka minõségi jellemzõi, b) a kistérség logopédiai ellátottsága, c) térségi tájékoztató és együttmûködõ tevékenységünk.

A

SZAKMAI MUNKA MINÕSÉGI JELLEMZÕI

A rendszeres önképzés és a szervezett továbbképzéseken, tanfolyamokon való részvétel azért különösen jelentõs számunkra, mert szinte valamennyien a gyógypedagógia szakterületén belül különbözõ szakirányú tevékenységben is részt veszünk. Szurdopedagógusi munkánk mellett egyre többen látjuk el a többségi óvodák, iskolák speciális szakellátást igénylõ gyermekeit is részmunkaidõben, túlmunkában. A szakellátásban részt vevõ kollégák különféle szakirányú végzettségük mellett speciális fejlesztõmódszerek, diagnosztikus eljárások, vizsgálatok és terápiák végzésére is képesítést szereztek/szereznek. Így a komplex ellátás mellett bizonyos specializálódás is lehetõvé válik, ami a minõségi ellátás fejlesztésnek lehetõségét is jelentheti. Az intézményünk szakellátásában dolgozó különbözõ végzettségû szakemberek – otológus-audiológus szakorvos, audiológiai szakasszisztens, konduktor, a korai fejlesztésben és integrált oktatásban dolgozó gyógypedagógus – szükség esetén segítséget nyújtanak logopédusainknak a team-munka végzésére, valamint a tapasztalatok megosztására, kicserélésére. A szakszolgálatban feladatot vállaló kollégák szakmai igénye hozta létre intézményen belül a logopédiai módszertani munkaközösséget 1998-ban. Munkaközösségünk fõbb elõnyeit abban látjuk, hogy – biztosított a konzultációs lehetõség, nem magára utalt a logopédus a szakmai döntésekben, – továbbképzések, tapasztalatcsere-látogatások könnyebben célirányosan szervezhetõk, – szakanyagok, feladatlapok gyûjtése, cseréje folyamatos, – adott a team-munka lehetõsége, – bizonyos specializálódás feltételei is kialakíthatók. Jelen tanévtõl a Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság logopédusa is tagja lett munkaközösségünknek. Szorosabbá vált együttmûködésünk a diagnosztikai és terápiás tevékenység területein is. A 2000/2001-es tanévben az esti tagozatos logopédia szakos fõiskolai hallgatók szakgyakorlati képzésébe is bekapcsolódott intézményünk az ELTE Bárczi Gusztáv Fõiskolai Kar Logopédiai Tanszéke megbízása alapján.

TÉRSÉGI

A

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

79

KISTÉRSÉG LOGOPÉDIAI ELLÁTOTTSÁGA

Jelentõs eredményünknek tekintjük, hogy 15 logopédiai decentrumot tudtunk kialakítani, fokozatosan csökkentve ezzel a térségi logopédiai ellátás ún. „fehér foltjait”. A decentrumok kialakításánál fõ hangsúlyt kapott az, hogy minél több gyermek lakóhelyén/oktatási intézménye helyén, utazás nélkül juthasson szakellátáshoz. A decentrumok kiépítését a távolsági mutatókkal a 14. és 15. ábrán jelöltük. A megoldás a települések önkormányzatainak, oktatási intézményeinek, a szülõi érdekeknek is megfelel, s így valamennyien érdekeltté válnak a feltételek minõségi fejlesztésében is. Az évek során a decentrumokban fokozatosan történik a tárgyi feltételek javulása is, bár ez jelenleg hálózatunkban még nagyon heterogén képet mutat. Legtöbb helyen magas a komplex, az egész kommunikációra irányuló terápiát igénylõk száma, mely feltétlenül indokolja a személyi és tárgyi feltételek további fejlesztését. Feltételezhetõ, hogy szûrõvizsgálatok kiterjesztése, a szakellátás eredményei, valamint felvilágosító tevékenységünk hatására az igénybe vevõk körében is nagyobb fokú problémaérzékenység tapasztalható. Ennek hatását mutatja az a tény is, hogy folyamatosan emelkedik

14.

ÁBRA

80

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

15.

ÁBRA

azoknak az óvodáknak, iskoláknak a száma, ahonnan segítségünket, javaslatainkat kérik, igénylik. Logopédiai hálózatunkat a kistérségi igényekhez alkalmazkodva, a nehezebb munkafeltételeket vállalva építjük (utazás, terápiás helyiségek felszereltség). Az elmúlt 5 év dinamikus fejlõdését mutatja, hogy a terápiás csoportok száma több, mint három és félszeresére nõtt, a foglalkozások egy fõre vetített idõtartama kisebb mértékben ugyan, de szintén emelkedett, az átlagos csoportlétszám pedig csökkent, mint azt a 16. ábra tükrözi. Az öt év alatt megkétszerezõdött az ambuláns terápiában részt vevõ kollégák száma. Míg az ellátottak száma a centrumban másfélszeresére, addig a decentrumokban közel nyolcszorosára emelkedett.A 17. 18. ábrák ambuláns logopédiai hálózatnunk kiépítésének fõbb szakmai mutatóit összesítik.

TÉRSÉGI Terápiás

81

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

Átlagos csoportok száma

Az egy fõre jutó csoportlétszám

1995/1996-os tanév

23

5,65

27,6 perc

2000/2001-es tanév

86

5,17

31,6 perc

16.

ÁBRA:

A

foglalkozások heti átlagos idõtartama

TERÁPIÁS CSOPORTOK SZÁMÁNAK

ÉS A FOGLALKOZÁSOK IDÕTARTAMÁNAK VÁLTOZÁSAI

A) TÁBLÁZAT

Logopédiai szûrésben résztvevõk száma

Tanév

Logopédiai szakellátásban részesülõk száma

óvodás iskolás összesen óvodás

iskolás

összesen

Szakellátás helye/fõ centrum decentrum

1995–1996

128

44

172

94

36

130

83

47

2000–2001

397

234

631

306

139

445

104

341

B) TÁBLÁZAT

Tanév

Vizsgálati és ambuláns logopédiai órák száma/hét cent- decent- összesen rumban rumban

Ambuláns szakellátásból intenzív terápiába kerülõk száma óvodai iskolai összesen csoportban osztályban

*A szûrõvizsgálatokon résztvevõk közül szakellátásban nem részesülõk száma óvodás iskolás összesen

1995–1996

27

21

48

6

-

6

28

2

30

2000–2001

64

124

188

5

7

12

58

42

100

17.

ÁBRA:

AZ

AMBULÁNS LOGOPÉDIAI SZAKELLÁTÁS

FÕBB SZAKMAI MUTATÓINAK VÁLTOZÁSAI

5

ÉV TÁVLATÁBAN

82

TÉRSÉGI

A szakellátásban részt vevõ szakemberek száma

Tanév

1995–1996 2000–2001

Tanév

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

Szakellátásba bevont települések száma

Decentrumok száma

centrumban

decentrumban

összesen

8

4

10

22

4

13

21(3)

49(2)

15

11

A szakellátást a centrumban A szakellátást a decentrumokban igénybe vevõ települések száma igénybe vevõ települések száma

Szakember szám/ óraszám tényleges

igény

1995-1996

13

9

2,5

~5

2000-2001

15

36

~10

17,5

( ) Mindkét szakellátásban részt vevõ szakemberek, ill. települések száma.

18.

TÉRSÉGI

ÁBRA

TÁJÉKOZTATÓ ÉS EGYÜTTMÛKÖDÕ TEVÉKENYSÉGÜNK

A falvakban történõ szûrõvizsgálatok, felmérések eredményeinek tényszerû közlése mellett javaslatokat teszünk a települések fenntartóinak, intézményvezetõinek a célravezetõ megoldásokra. A vonzáskörzetünkbe tartozó települések közül – munkánk hatására – egyre többen ismerték/ismerik fel az önkormányzatok tisztségviselõi közül is a szakellátás szükségességét. Növekvõ számban jelzik, hogy biztosítják az anyagi feltételeket a logopédiai tevékenység végzéséhez. Jól mutatják ezt az utóbbi 5 évre vonatkozóan a szakellátásban résztvevõk létszámváltozásainak mutatói is (19. ábra). Vonzáskörzetünk logopédiai ellátásának hatékonyabb szervezése, biztosítása és közös pályázati lehetõségek érdekében együttmûködési szerzõdést kötöttünk Kaposvár és Környéke Önkormányzata Kistérségi Területfejlesztési Társulásával. Szakszolgálati tevékenységünk során tapasztaljuk, hogy az iskolakészültség színvonalában, a viselkedésben és az iskolai teljesítményben egyre több olyan probléma van, ami a pedagógus-szülõ-gyemek kapcsolatot jelentõsen nehezíti (konfliktushelyeztek kezelése, tûrõképesség alacsony szintje, stressz szituációk negatív hatása). Fontosnak tartjuk – kompetenciahatáraink megtartásával – a megelõzés és/vagy a másodlagos károsodások kialakulásának lehetõség szerinti megakadályozása érdekében azt, hogy évente az óvónõknek, tanító és tanár kollégáknak, valamint a szülõknek tájékoztatókat, elõadásokat tartsunk és biztosítsuk a hospitálási lehetõséget. Alkalmat

TÉRSÉGI

83

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

létszám

700 600 500 400 300 200 100 0

1995-1996

1996-1997

1997-1998 szûrtek száma

19.

ÁBRA:

AZ

1998-1999

1999-2000

2000-2001

létszám

ELLÁTOTTAK LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA

A LOGOPÉDIAI SZÛRÕVIZSGÁLATOK TÜKRÉBEN

teremtünk a szülõknek is a rendszeres kapcsolattartásra, együttmûködésre tanácsadó munka, szülõi értekezlet, egyéni beszélgetés keretében a terápia hatékonyságának növelése érdekében. Munkánk során gyakran tapasztaljuk, hogy azokban az esetekben, amikor a szülõ is tudja, hogy mit, miért gyakoroljon – gyermeke pozitívumaira is felhívjuk figyelmét, valamint megerõsítést kap részünkrõl – akkor együttmûködõbb partner lesz. Különösen fontosnak tartjuk ezt azért is, mert a foglalkozásokon a csoportok létszáma legtöbb esetben magas, valamint több decentrumba hetente csak egyszer jutunk el. Így még nagyobb jelentõségûvé válik a tapintatra, õszinteségre, empátiára, szakértelemre épülõ egyensúly megteremtése az elhúzódó, kevésbé látványos haladást mutató esetekben. Szakszolgálati tevékenységünk fõ területei: – logopédiai vizsgálatok végzése, – szûrõvizsgálatok elõkészítése, lebonyolítása, értékelése, – indokolt esetben további orvosi, pszichológiai, pedagógiai vizsgálatok koordinálása, – szükség esetén team-munka szervezése, végzése, – videofelvételek készítése a terápiás munkáról, – terápiás munka, fejlesztõ programok kidolgozása,

84

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

– – – – – – –

szakmai továbbképzések szervezése, a pedagógusokkal való konzultáció, tanácsadás, elõadások tartása, módszertani ismeretek, tapasztalatok bõvítése, cseréje, kontrollvizsgálatok végzése, terápiás eszköztár bõvítése, a szülõkkel való kapcsolattartás, tanácsadás, szakmai ismeretek bõvítése önképzéssel és szervezett továbbképzési keretben. Logopédiai diagnosztikai és terápiás tevékenységünk során kialakított szakmai kapcsolatainkat, az együttmûködési formákat a 20. és 21. ábrák mutatják.

Somogy megyei Gyermek-ideggondozó MSE Napsugár Gyógypedagógiai Központ

Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság

Kistérség Területfejlesztési Társulás Önkormányzatai

Nevelési Tanácsadó és Beszédjavító Intézet Ambuláns logopédiai szakszolgálat Kaposvár Egyetem CSVM Pedagógiai Kar Pedagógus Továbbképzõ és Szolgáltató Intézet

Kaposvár városkörnyék oktatási intézményei

Beszédvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság

ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar Gyakorló Beszédjavító Intézete

ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar Vizsgáló és Tanácsadó Intézete

20.

ÁBRA: INTÉZMÉNYI, MUNKAKÖZÖSSÉGI SZINTÛ,

A LOGOPÉDIAI SZAKSZOLGÁLATRA VONATKOZÓ SZAKMAI KAPCSOLATOK

TÉRSÉGI

85

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

Audiológia Nevelési Tanácsadó és Beszédjavító Intézet

Somogy megyei Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó Logopédus Óvónõk

Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság

Tanítók Szülõk

a kapcsolattartás:

21.

ÁBRA:

JÖVÕBENI

Nyelv és beszédfejlesztõ szakos pedagógusok (kialakulóban)

eseti rendszeres

AZ

EGYES LOGOPÉDUSOK SZAKMAI KAPCSOLATAI

CÉLOK ÉS FELADATOK

A kistérségi ambuláns logopédiai ellátás fejlesztése érdekében: – Fokozatosan szükséges bõvíteni diagnosztikus tevékenységünket. Ezzel biztosíthatunk tágabb lehetõséget az ambuláns keretek között kezelt súlyos beszédhibás, beszédfogyatékos gyermekek részére a sérülés-specifikus kezelési terv kidolgozásához. – A szakellátásban dolgozó kollégák sokoldalú képzettsége, valamint a különbözõ határterületeket képviselõ, intézményünkben dolgozó szakemberek bevonása biztosíthatja a jövõben a team-munka hatékonyabbá tételét, esetenként szupervízió alkalmazását, melybe indokolt esetekben további külsõ szakemberek is bekapcsolódhatnak.

86

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

– Diagnosztikai munkánk minõségi változtatásaihoz szükséges az órakeret felemelése is. – Szakszolgálati munkánk minõségének javítása érdekében az igénybe vevõk körében kérdõív segítségével kívánunk tájékozódni.

A

SZERVEZETI KERETEK, FORMÁK BÕVÍTÉSE

– A kezelésben részesülõ gyermekek számára bõvíteni kell a terápiás lehetõségeket (bábterápia, sport, lovaglás, gyógyúszás, kommunikációs tréning, Ayres-terápia stb.) – A három év körüli akadályozott beszédfejlõdésû gyermekek számára nem biztosított a szakellátás. Tanácsadások keretében ún. home tréninggel korai fejlesztésüket biztosítani kell. – Igény esetén középiskolások, egyetemisták beszédtechnikai hibáinak korrigálása. – Különösen fontosnak tartjuk szülõklub szervezését az akadályozott beszédfejlõdésû, korai fejlesztésben részesülõ, valamint a halmozottan beszédfogyatékos gyermekek esetében. – A nyelv- és beszédfejlesztõ pedagógusok szakirányú munkájának segítése rendszeres kapcsolattartással. A konzultációs lehetõség biztosítása a szakellátás hatékonyságának növelése érdekében különös jelentõségû azokon a településeken, ahol logopédiai munkánkat nem vagy csak részben tudjuk biztosítani. A logopédia szakterületére vonatkozó fejlesztést mind humán erõforrás, mind tárgyi feltételek vonatkozásában azért is fontosnak látjuk, mert a gyermekek jelentõs része nem részesül egyáltalán – döntõen „férõhelyhiány” miatt – szakellátásban, melyet a 17. ábra *-gal jelezett összesítõ adatai is tükröznek. Személyi feltételek biztosítása terén: – Továbbtanulási lehetõség biztosítása fiatal kollégáink részére az ELTE Bárczi Gusztáv Fõiskolai Kar Logopédiai szakán. – Pályakezdõ logopédusok alkalmazása, a szakemberek számának megtartása, illetve bõvítése. – További részvételi lehetõség biztosítása akkreditált tanfolyami képzésben. Kiemelten fontos lenne, az utóbbi idõben jelentkezõ igények miatt, a diszkalkulia tanfolyam elvégzése. A dadogás terápiáját hatékonyabbá tenné a csoportpszichoterápia tanfolyamainak elvégzése. A Sindelar-program pedig a tanulási zavart okozó részképesség-gyengeségek felismerésében és terápiájában nyújtana segítséget. Tárgyi feltételek biztosítása terén: – A szûrõvizsgálatok végzéséhez, hálózatépítéshez személygépkocsi beszerzése. – A városkörnyéki kistelepülésekre, a távolabb esõ községekbe, az ún. „zsákfalvakba” tömegközlekedési eszközökkel történõ utazás lehetõsége korlátozott számú,

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

87

idõigényes. A menetrendhez való kényszerû alkalmazkodás miatt gyakran csak többszöri kiutazással bonyolíthatók le a szûrõvizsgálatok egy-egy településen. Megfelelõ szervezéssel több szakember azonos idõben személygépkocsival való közlekedése esetén egy-egy alkalommal két vagy több közeli település gyermekeinek szakellátása is biztosítható lenne. Centrumban: – További vizsgáló és kezelõ helyiségek kialakítása, berendezése (a korai fejlesztés, valamint a tanulási zavar prevenciós és korrekciós terápiáját szolgáló eszközökkel felszerelve). – Eszköztár bõvítése. – Szakkönyvekkel, szakfolyóiratokkal történõ könyvtárbõvítés. – A vizsgálatokhoz szükséges még hiányzó tesztek, vizsgálati anyagok beszerzése. Decentrumokban: – A terápiás munka tárgyi feltételeinek megteremtése, folyamatos fejlesztése. – Eszköztár kialakítás és bõvítése.

ÖSSZEGZÉS A közoktatási törvény 1999. évi módosítását követõen megkezdõdött a Comenius 2000 Közoktatási Minõségfejlesztési Program kidolgozása. Az Oktatási Minisztérium a törvényi és anyagi háttér megteremtésével lehetõvé tette, hogy a közoktatási intézmények pályázati úton minõségbiztosítási rendszert vezessenek be. Intézményünk, felismerve az igényeket, szakmai szolgáltató tevékenységét már a 90es évek elején kezdte kibõvíteni, mely az évek során a környezeti, szakmai kihívásokra történõ rugalmas reagálással egyre intenzívebbé vált. A közoktatási törvény módosítása újabb lendületet adhat koncepciónk továbbfejlesztéséhez. Intézményünk ambuláns logopédiai szakszolgálati tevékenységének rövid bemutatásával érzékeltetni kívántuk, hogy – a 90-es évek közepétõl – alkalmazkodva a szolgáltatást igénybe vevõk köréhez (fenntartók, oktatási intézmények, szülõk, gyermekek) és elvárásaihoz, miként terjesztettük ki fokozatosan szakmai és területi vonatkozásban egyaránt ellátásunkat. Szakembereink elméleti és gyakorlati tudásuk folyamatos bõvítésével – a nehéz körülmények ellenére is (utazás, kezelõhelyiségek hiányos felszereltsége stb.) – a modern logopédiai ellátás biztosítására törekszenek. Intézményünk intenzív logopédiai tevékenységének részletesebb bemutatása az óvodáról és az iskoláról szóló fejezetekben található. A könnyebb áttekintés érdekében a logopédiai profil egészét az alábbi táblázat mutatja be.

88 Tevékenységi terület

TÉRSÉGI

LOGOPÉDIAI ELLÁTÁS

Életkori szakasz

Ellátási forma

Helyszín

Szûrõvizsgálat 4;6–6 év Logopédiai vizsgálat 3–14 év Beszédfogyatékosok Óvodások 4–6 év intézményi ellátása Kisiskolások 6–8 év Halmozottan beszédfogyatékosok 4–12 év Beszédhibások terápiája 4–9 év Tanulási zavar prevenciója 5–7 év Diszlexia, diszgráfia reedukációja 8–12 év Korai tanácsadás 2;6–3;6 év Korai fejlesztés 3–5 év

Ambuláns Ambuláns Intenzív Intenzív Intenzív, ambuláns Ambuláns Intenzív, ambuláns Ambuláns Ambuláns Ambuláns, intenzív

Centrum, decentrum Centrum Centrum Centrum Centrum, decentrum Centrum, decentrum Centrum, decentrum Centrum, decentrum Centrum Centrum

Logopédiai tanácsadás

Ambuláns

Centrum

3–14 év

VIII.

KONDUKTÍV

FEJEZET

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

„Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kell, akkor azzá tesszük õt, amivé lehetne.” (Goethe)

A

KONDUKTÍV PEDAGÓGIÁRÓL RÖVIDEN

A konduktív pedagógiai rendszert dr. Petõ András (1893–1967) dolgozta ki az 1950-es években, amely rendszer a központi idegrendszer károsodása következtében mozgássérültté vált gyermekek és felnõttek habilitációjával, rehabilitációjával foglalkozik. A konduktív pedagógiai nevelés összetett tanulási folyamat, mely a követelmények egységes rendszerét alkotja. A rendszer érvényesítõje a konduktor. Tevékenysége speciálisan integrált, komplex pedagógiai ráhatás a sérült személy minden funkciójára. A konduktív pedagógiai rendszert az 1980-as évekig az országban csak Budapesten a Mozgássérültek Petõ András Nevelõképzõ és Nevelõintézetében (továbbiakban Petõ intézet) alkalmazták, ahol egy helyen valósult meg a szakember, „konduktor”-képzés és a mozgássérültekkel való foglalkozás bentlakásos és ambuláns formában. A rászorulók számának növekedése és az utaztatási problémák miatt tarthatatlanná vált a helyzet. Az ellátás kiterjesztése érdekében sürgetõ feladatot jelentett a vidéki ambulanciák létrehozása, ami az országos hálózat kiépítéséhez vezetett.

A

KAPOSVÁRI KONDUKTÍV PEDAGÓGIAI

AMBULANCIA KIALAKÍTÁSA 1983-ban a Petõ intézet országos hálózatában az elsõk között kezdhette meg mûködését a kaposvári konduktív pedagógiai ambulancia. Létrejöttét az a tény indokolta, hogy a kb. 3oo ezres lakosságú Somogy megyében nem volt megoldott a mozgássérült gyermekek fejlesztõ ellátása. Az ambulancia Kaposváron történõ kialakítását a jó megközelíthetõség, a megfelelõ orvosi ellátás, a védõnõi hálózat központjának elérhetõsége

90

KONDUKTÍV

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

tette lehetõvé. Ekkor a megyei Nevelési Tanácsadóban biztosítottak helyet a mûködéshez. Az ambulancia kialakítása, a konduktortól sokoldalú és körültekintõ szervezõ munkát igényelt. Az ambulanciaszervezés elsõ feladatainak részletezése megtalálható a 19. .sz. mellékletben. A konduktív pedagógiai ambulancia 1984-ben a kaposvári Óvoda Általános Iskola és Diákotthonba, jelenlegi helyére került át. A foglalkozásokhoz ekkor egy terem állt rendelkezésre, a minimálisan szükséges eszközökkel felszerelve. A konduktori feladatot egy fõ konduktor pedagógus látta el. Az 1983-ban végzett szûrések eredményeként ambulanciánkat 72 fõ kereste fel. A konduktív nevelésben részesülõk arányát a 22. és 23. ábra szemlélteti.

21%

Foglalkozásra beosztva

Tanácsadásban részesült 79%

22.

ÁBRA:

A

KONDUKTÍV PEDAGÓGIAI

ELLÁTÁSBAN RÉSZESÜLÕK ARÁNYA

32%

38%

1983-BAN

0–3 év

3–6 év

6–18 év 30%

23.

ÁBRA:

A

KONDUKTÍV PEDAGÓGIAI ELLÁTÁSBAN

RÉSZESÜLÕK ÉLETKOR SZERINTI MEGOSZLÁSA

1984-BEN

KONDUKTÍV

A

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

91

KONDUKTÍV PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

JELENLEGI MÛKÖDÉSE, FELADATAI

A konduktív pedagógiai ambulancia az 1993. évi LXXIX. Törvény 1996. évi módosítása értelmében, szakszolgálatot lát el. Ellátási kötelezettsége Somogy megyére, esetenkénti elbírálás alapján Tolna és Baranya megyére is kiterjed. Az ambulancia szakmai felügyeletét a Petõ intézet látja el, ahol a konduktorok szakmai továbbképzését is biztosítják. A konduktorok szoros kapcsolatot tartanak a Petõ Intézet Szakmai Szolgáltató Központjával. Az országban dolgozó konduktorok szakmai munkaközösséget hoztak létre. A munkájuk során felmerülõ szakmai, érdekvédelmi problémájukkal a Magyar Konduktorok Egyesületéhez fordulhatnak. A konduktorok tagjai a Nemzetközi Petõ Társaságnak, ahol tájékozódhatnak a világszerte széles körben folyó konduktív pedagógiai munkáról. A kaposvári ambulancia munkájáról tájékoztatást nyújtunk iskolánk ismertetõjében. Munkánkkal a helyi sajtó is gyakran foglalkozik.

A KONDUKTÍV PEDAGÓGIAI ELLÁTÁS SOMOGY MEGYE TERÜLETÉN 1993-óta konduktív feladatokat lát el Nagyatádon egy kolléga részmunkaidõben, ambuláns formában, leginkább egyéni foglalkozás keretében. 1997-tõl a kaposvári Napsugár fejlesztõ központban a halmozottan sérült gyermekek fejlesztését végzi egy fõállású konduktor, ambuláns és napközi otthonos ellátással. Fonyódon szintén egy konduktor dolgozik, de felnõtt betegekkel, a gyermekekkel való foglalkozásra csak esetenként van lehetõség.

AZ

AMBULANCIA JELENLEGI MÛKÖDÉSI

FELTÉTELEINEK KIALAKULÁSA

Ambulanciánk az elmúlt évek átlagában 100-120 mozgássérült gyermeket lát el. A bentlakásos lehetõséget azok, az általunk is foglalkoztatott mozgássérült gyermekek veszik igénybe, akik vezetõ fogyatékosságuk (hallás- és beszédfogyatékosság) miatt részesülnek az intézmény speciális pedagógiai ellátásában. Az ellátásban felszaporodott gyermeklétszám tette szükségessé az ambulancia fokozatos bõvítését, melyet az iskola több év alatt, fenntartói fejlesztésbõl, pályázati úton nyert pénzbõl és saját finanszírozásból tudott létrehozni.

92

KONDUKTÍV

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

Az ambulancia mûködéséhez jelenleg egy foglalkoztató terem, egy konduktori szoba, egy várószoba áll rendelkezésre. A csoportszoba speciális „Petõ-bútorokkal” van felszerelve, mely kiscsoportos (max.:8 fõ) foglalkozások megtartásához elegendõ. A konduktori és a várószobában a vizesblokk kialakítása is megtörtént. A gyermekek létszámadatait, nyilvántartásuk rendszerezését, fejlõdési anyagaik tárolását számítógép segíti. A konduktori feladatokat az ambulancián 1986–tól két konduktor látja el. Végzettségük szerint az egyik konduktori, tanítói, pedagógia szakos egyetemi diplomával, jó német nyelvtudással, a másik konduktori, technika szakos tanítói diplomával, kezdõ angol nyelvtudással rendelkezik.

A

MOZGÁSSÉRÜLT GYERMEKEK

FEJLESZTÉSÉNEK FOLYAMATA AZ AMBULANCIÁN

A kaposvári ambulancia feladatait a 20. sz .melléklet A része tartalmazza. Az ambulancián foglalkoztatottak sérülés típusait a 24. ábra mutatja. Az ambulanciát felkeresõk elõször konduktori tanácsadáson, ezt követõen mielõbb az Országos Mozgásvizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság vizsgálatán vesznek részt, ami a szakfoglalkozások, juttatások igénybevételének a feltétele. A szakvélemény tartalmazza a fejlesztési javaslatokat is. A konduktori vizsgálat történhet a szülõ kérésére, egészségügyi intézmények, orvosok, védõnõk, Nevelési Tanácsadó, Szakértõi Bizottság, pedagógusok javaslatára. A vizsgálaton a szülõ és gyermeke együtt van jelen. Összeállítjuk a gyermek fejlõdési lapját, amelyben rögzítjük jelenlegi státusát. A késõbbiekben ide kerül fejlõdésének menete, mozgásállapotának változásai, amit fényképekkel is illusztrálunk. A gyermekek sérülési diagnózisuk, mozgásállapotuk, értelmi fejlettségük, életkoruk figyelembevételével kerülnek a konduktív csoportba beosztásra. A konduktor a tanácsadáson a szülõt tájékoztatja a foglalkoztatási formák lehetõségeirõl, a gyermeke után járó kedvezményekrõl, juttatásokról.

AZ

AMBULANCIÁN ALKALMAZOTT FEJLESZTÉS SZERVEZÉSI

TEVÉKENYSÉGÉNEK JELLEMZÕ JEGYEI

Korai gondozás A gyermekek eredményes fejlesztése szempontjából nagyon fontos a korai felismerés, a prevenció, a korai gondozás. A korai fejlesztést a Közoktatásról szóló 1993-as törvény teszi lehetõvé és szabályozza. Az orvosi vizsgálatok, szûrések, és a szülõk tájékoztatása eredményeként a gyermekek már a korai életkorban fejlesztésre kerülhetnek. A korai életszakaszban megkezdett fejlesztés dinamikus emelkedést mutat. A létszámnövekedés

KONDUKTÍV

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

93

betudható a hatékony korai felkutatásnak, az ambulancián végzett megfelelõ szakmai munkának. A korai gondozott gyermekek létszámalakulásának változását a 25. ábra mutatja. Utazótanári ellátás Szükségességének létrejöttét indokolta, hogy vannak gyermekek, akiknek egészségügyi helyzete vagy szociális körülménye nem teszi lehetõvé a foglalkozásra való bejárást. Ilyenkor mód van arra, hogy a konduktor otthonában keresse fel a sérült gyermeket és családját. Utazótanári ellátás keretében keressük fel a Csecsemõotthonokban és Egészségügyi gyermekotthonokban levõ gyermekeket. A mozgássérült gyermekeket kiszûrjük, az õket gondozó nevelõ szakemberekkel egyeztetjük, bemutatjuk a fejlesztési feladatokat, tanácsokat adunk a gyermekek neveléséhez. A halmozottan fogyatékos gyermekek fejlesztésére is ebben a formában van lehetõség. Intézetünkbõl a hallássérült gyermekeket otthonukban keresik fel kollégáink. Amennyiben mozgásproblémát is felfedeznek, kérik segítségünket, ilyenkor a két szakember együtt utazik és fejleszti a gyermeket. „Szülõk Iskolája” – egyéni foglalkozás A fejlesztés ebben a formában egyéni módon történik, ahol azokat a gyermekeket tudjuk foglalkoztatni, akik körülményeik, esetleges gondjaik miatt csak ritkábban tudnak foglalkozásra járni. A foglalkozáson a szülõ tanulja a gyermekével való foglalkozást. Mamás csoport A konduktív pedagógia alapelve a csoportos foglalkozás. A korai fejlesztés egyik leghatékonyabb formája az ún. „mamás csoport” A sérülés jellege és az életkor figyelembevételével osztjuk be a gyermekeket édesanyjukkal együtt a csoportba. Óvodás és iskolás csoport Azokat a gyermekeket, akik már szülõ nélkül vesznek részt a foglalkozáson, óvodás és iskolás csoportokba osztjuk be. A foglalkozások magukba foglalják a mozgásfejlesztõ, értelemfejlesztõ, önellátási feladatokat. A kitûzött célok mindig egyénre szabottak. A konduktív célok mellett figyelembe vesszük az óvodai, iskolai követelményeket. Utógondozási csoport Azokat a gyermekeket, akik képesek már a többségi óvodák, iskolák követelményeinek eleget tenni, vagy állapotukban további fejlõdés nem várható, “elbocsátjuk”. A gyermekek fejlesztése az elbocsátással azonban nem zárul le, mert az utógondozási feladatok keretében az elért mozgásállapot fenntartása a cél.

94 A

KONDUKTÍV

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

KONDUKTORI MUNKA FONTOS FELADATA A SZÉLES KÖRÛ

KAPCSOLATKIALAKÍTÁS

Kapcsolatot tartunk fenn az egészségügyi, és pedagógiai intézményekkel: megyei és országos szakértõi bizottságokkal, nevelési tanácsadókkal, klinikák, kórházak szakorvosaival (neurológusok, ortopédorvosok, gyermekorvosok), a megyei védõnõi hálózattal, óvodákkal, iskolákkal, az ott dolgozó pedagógusokkal. Állandó kapcsolatunk van a Petõ intézettel, ahol jelentéseink alapján gondozottaink bekerülnek az országos nyilvántartásba. Szoros munkakapcsolat alakult ki a Siketek Iskolájában dolgozó pedagógusokkal, utazótanár kollégákkal, akikkel együtt fejlesztjük a halmozottan sérült gyermekeket. A szakorvosokat közvetlenül megkereshetjük egy-egy szakvizsgálat kérésével, segédeszköz felírásával.

A

KONDUKTÍV PEDAGÓGIAI AMBULANCIA STATISZTIKAI ADATAI

A konduktív pedagógiai ellátás jelenlegi helyzetét az 1999/2000-es tanév statisztikai adataival kívánjuk bemutatni, melyet a 20/B sz. melléklet tartalmaz. Az 1983-as és az 1999/2000-es évben az ambulancián foglalkoztatottak sérüléstípusainak összehasonlítását a 24. ábra mutatja. A sérülések típusai a tünetek megjelenése szempontjából változhatnak, megjelenési arányukat nem ismert okok változtathatják. 25 20 15 10

24.

ÁBRA:

AZ 1983-AS

ÉV ÉS AZ

1999/2000-ES

Dystrophia musc. progr.

Megkésett fejlõdés

Myopathia

Plexus brachiális

Spina bifida

1999/2000

Egyéb fejlõdési rendell.

1983

Hypotonia

Athetosis

Ataxia

Diplegia spast.

Tetraparesis spast.

0

Hemiparesis spast.

5

TANÉVBEN FOGLALKOZTA-

TOTTAK SÉRÜLÉSTÍPUSAINAK ÁBRÁZOLÁSA ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA

KONDUKTÍV

95

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

40 35 30 25 20 15 10 5 0

1983

1984 3–5 év

A

1999

2000

0–3 év

25.

ÁBRA:

KORAI GONDOZÁSBAN RÉSZESÜLÕK ARÁNYAINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

A korai gondozásban részesülõk arányának alakulását a 25. ábra mutatja. A statisztikai adatokból azzal a tendencia értékû megállapítással lehet számolni, hogy megnõtt az igény a korai életkorban történõ fejlesztésre. A gyermekek konduktív nevelésének foglalkoztatási megoszlását a 26. ábra mutatja.

Egyéni

61%

Csoportos

37%

Tanácsadás

2%

A

26.

ÁBRA:

FOGLALKOZTATÁSI FORMA SZERINTI MEGOSZLÁS ADATAI

96

A

KONDUKTÍV

PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

KONDUKTÍV PEDAGÓGIAI AMBULANCIA

FEJLESZTÉSI TERVEI •

•

•

• • •

•

A konduktív fejlesztés eredményességének feltétele a minél korábbi életkorban kezdett szakszerû fejlesztés. A gyermek korai fejlesztésében lényeges a többoldalú megközelítés, a fejlesztések egymásra épültsége. A fejlesztés koncepciójának tervét team végzi. A többoldalú megközelítést többféle terápia alkalmazásával lehet elérni. Ehhez szükséges lenne egy olyan centrum kialakítására, ahol egymást kiegészítõ terápiás eljárások, egymásra épülve segítenék az arra rászoruló gyermekek fejlesztését. A bevezetendõ terápiák felsorolását és a szükséges feltételeket a 21. sz. melléklet tartalmazza. A korai gondozás lényeges pontja a szülõvel való kapcsolattartás, a szülõ felkészítése a gyermekekkel való foglalkoztatásra. Eddigi munkánk tapasztalatai alapján a szülõk igénylik a hasonló problémával küzdõ társaik megismerését Ezért tervezzük az idõnkénti „mamás csoport” létrehozását 2-3 napos bentlakásos formában. A megvalósításához lakóegységek kialakítására lenne szükség. Munkánkba szeretnénk bevonni azon kollégákat, akik integrált mozgássérült gyermekekkel foglalkoznak. A fogadó iskolákban tett látogatásunk után az érdeklõdõ pedagógusoknak bemutató foglalkozással egybekötött tájékoztató elõadásokat tartanánk. Ilyen elõadásokat tervezünk a csecsemõotthonokban dolgozó szakemberek számára is. A megnövekedett gyermeklétszám miatt szükség lenne a foglalkozások gyakoribbá tételére, melyet a foglalkoztató termek számának és felszereltségének bõvítésével érhetnénk el. A megsokszorozódott feladatok ellátása, a foglalkozások számának bõvülése igényli a konduktor pedagógusok létszámának növelését is. A gyermekek fejlesztésérõl, a felvételi állapottól az elbocsátásáig fejlõdési naplót vezetünk, fényképekkel illusztrálva. A technikai fejlõdés ma már lehetõvé tenné, hogy gyermekeink fejlõdésérõl még hitelesebb és átfogóbb képet kapjunk, ha videofelvételt készítenénk róluk. Ezért szükség lenne egy videokamerára, egy videó lejátszó és tv-készülékre. A filmek bemutatása, elemzése hatékony eszköz lenne a gyermekek további fejlesztése szempontjából. Az utazótanári munka intenzívebbé tételével lehetõvé válna azoknak a gyermekeknek a felkutatása és fejlesztésbe való bevonása, akik körülményeik miatt nem részesülhetnek fejlesztésben. Mód nyílna a normál közösségbe integrált gyermekek látogatására. Az említett feladatok személyi fejlesztést, és az iskola gépkocsi parkjának bõvítését teszik szükségessé.

IX.

A

FEJEZET

GYÓGYPEDAGÓGIAI SZOLGÁLTATÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSE

SZAKMAI

PROGRAM

Tanulmányunk befejezõ részében összefoglalóan bemutatjuk azokat a szakmai irányokat, melyek hangsúlyosan jelentek meg gyógypedagógiai ellátásunk területén, azokat a gazdasági és humán erõforrásokat, melyek rendelkezésre állnak a speciális szolgáltatás kiterjesztéséhez, valamint a közelebbi és távolabbi fejlesztés általunk tervezett fõbb területeit, azok pénzügyi vonzatait. Ennek a széles körû gyógypedagógiai szolgáltatásnak ad lehetõséget a 2000 novemberében megújított Alapító Okiratunk is (1. sz. melléklet). A Dél-Dunántúl, Somogy megye és a megyeszékhely földrajzi középpontjában mûködõ, közlekedési szempontból jól megközelíthetõ gyógypedagógiai intézmény a folyamatos fejlesztések, bõvítések eredményeként tárgyi vonatkozásban is alkalmassá tehetõ arra, hogy széleskörû gyógypedagógiai ellátó központot fogadjon be. Megalakulása óta iskolánk vezeti a Hallássérültek Iskoláinak Országos Egyesületét. Ez a kapcsolatok, szakmai érdekképviselet (gyermekek, szülõk) és koordináció szempontjából felelõsségteljes helyzet inspirálója is a minõségi munkának. Humán erõforrások tekintetében a 133 fõt foglalkoztató intézményben 70 pedagógus – közülük 50 gyógypedagógus – és további, a szakellátást közvetlenül segítõ 36 szakalkalmazott (szakorvosok, pszichológus, szakasszisztensek, gyermekfelügyelõk, technikus stb.) dolgozik. Az 50 gyógypedagógus – képzettség tekintetében – a gyógypedagógia valamennyi szakterületét lefedi; szaktanári, valamint tanítói végzettséggel és az ahhoz kapcsolódó 1–6. osztályban szakos ellátás végzésére jogosító képesítéssel ez utóbbiak is rendelkeznek. Jelentõs azon kollégák száma, akik több diplomát is szereztek (gyógypedagógus + általános iskolai szaktanár vagy tanító stb.). A részletezéstõl itt a terjedelmi korlátok miatt eltekintve közöljük azt az adatot, hogy kollégáink 56 – döntõen a gyógypedagógiai szakterülethez, néhányan pedig a minõségbiztosításhoz kapcsolódó – akkreditált tanfolyam résztvevõi voltak! Többen szakértõként is mûködnek. Valamennyi pedagógus munkakörben dolgozónak biztosítottuk az alapfokú számítógép-kezelõi tanfolyam elvégzését (lásd részletesebben a 22. sz mellékletben). A szakmai háttér képéhez tartozik, hogy jelenleg is kilencen tanulnak tovább gyógypedagógiai szakterületen elsõ, második vagy harmadik szakirányú végzettség meg-

98

A

GYÓGYPEDAGÓGIAI SZOLGÁLTATÁS TOVÁBBFFEJLESZTÉSE

szerzéséért. Az újabb diplomák megszerzése, tanfolyamok végzése fejlesztési programunknak megfelelõen a szélesedõ szakterületi ellátást, illetve az adott területen a magasabb szakképzettséget célozzák. Fenti, vázlatosan összefoglalt, a szakterületeknél pedig részletesebben tárgyalt tárgyi és személyi feltételek megléte szükséges ahhoz, hogy elbírálható legyen: vajon a gyógypedagógiai szolgáltatást, annak a jövõben érvényesülõ irányait képes-e kiszolgálni ez a feltételrendszer? Gazdasági, szakmai szempontból célszerû-e a meglévõ intézményrendszert a közelebbi és távolabbi ellátási igények kielégítésének bázisául számításba venni? Képes-e arra, hogy komplex ellátást, vezetõ szerepet töltsön be a térség gyógypedagógiai ellátásában? A személyi és tárgyi feltételek vonatkozásában remélhetõen meggyõzõ adatokkal, leírással szolgáltunk. Intézményünk szolgáltatásainak jelenlegi és prognosztizálható ellátási mutatóit a 4. sz. mellékletben jelenítettük meg. A fõbb kritériumok tekintetében szükséges számításba venni – a teljesség igénye nélkül – az alábbiakat is: • A fogyatékossággal élõ gyermekek diagnózisa szinte kivétel nélkül komplex terápiás eljárások alkalmazását igényli. Ez pedig szükségessé teszi az olyan széles körû ellátásra berendezkedett rehabilitációs helyek meglétét, ahol a szolgáltatásokat egy helyen, egy idõben tudják igénybe venni. Ez alapja is a rugalmasan mûködõ teammunkának, ahol egy-egy területre specializálódott szakemberek (orvos, gyógypedagógus, konduktor stb.) alakítják ki és végzik a döntõen egyéni fejlesztési programokat. • Azonos helyen biztosítható az ellátás különbözõ változatainak kialakítása és szükség szerinti változtatása (pl. hallássérültek speciális intézményi vagy integrált oktatásának variánsai, beszédfogyatékosok különbözõ oktatási formái, akár tanév közbeni „átjárás” stb.). • A már kialakított kapcsolatrendszerek – pl. befogadó iskolákkal – csökkentik az esetlegességet, bizonytalan átjárhatósági tényezõket, már csak azért is, mert az ellátás során nemcsak a gyermekre, hanem közvetlen és tágabb környezetére (szülõ, pedagógus, „hivatalok”) is irányul a segítség, az együttmûködés. • Az ellátás során a „szolgáltató” egyre bõvülõ mértékben képes a lakóhelyen, a helybeli közoktatási intézményben nyújtani a speciális gyógypedagógiai ellátást (pl. hallássérültek, konduktor pedagógusok utazótanári munkája, logopédiai decentrumok létrehozása). Nem mellõzhetõ gyakorlati szempont az sem, hogy a valamilyen ok miatt hirtelen kiesõ szakember helyettesítése megoldható. • Egy-egy kisebb település, de még nagyobb sem képes foglalkoztatni (ha volna sem) különbözõ szakirányú képesítéssel rendelkezõ gyógypedagógusokat. Az intézményünk által ellátott gyógypedagógiai szakterületek bemutatásában jeleztük azokat az igényeket, melyek a fejlesztés irányaira vonatkoznak. Ezek súlyozva az alábbiak:

A

GYÓGYPEDAGÓGIAI SZOLGÁLTATÁS TOVÁBBFFEJLESZTÉSE

99

1. A korábbiakban jelzett strukturális és vezetési szerkezet átalakításának központi gondolata az, hogy • a szakszolgálati tevékenység egésze önállóbban jelenjen meg az intézményi organizmusban; • az életkori és szakmai szempontból legtöbb közös jegyet mutató korai gondozás és óvodai nevelés közös szakmai irányítás alá kerüljön; • a három nagy logopédiai terület (felkutatás-szûrés, ambuláns ellátás és beszédfogyatékosok képzése) szorosabb egységbe tartozzon („átjárhatóság” gyermekek és felnõttek vonatkozásában). Az átalakítás fontos tartalma kell, hogy maradjon az a rugalmasság, biztos háttér, amit a viszonylag nagy gyógypedagóguslétszám (és széles körû képzettség) jelenleg is lehetõvé tesz. 2. A hallássérült gyermekek korai gondozása, integrált oktatása – utazótanári formában – egyre nagyobb súllyal jelenik meg. Számszerûen kimutatható hatása befolyásolja az intézményi ellátásban lévõk számát. (27. ábra) Ez a növekvõ arányú ellátási mód is erõteljes személyi, tárgyi fejlesztést igényel: • az ambuláns korai foglalkozások feltételeinek javítása,

13%

28%

22%

55% 32%

Utazótanári ellátásban lévõ

50%

Korai gondozottak és 3–6 évesek Speciális intézményi ellátásban lévõ óvodáskorúak

27.

ÁBRA:

AZ

KORAI GONDOZOTTAK ÉS

UTAZÓTANÁRI SZAKSZOLGÁLATTAL ELLÁTOTT

3–6

ÉVESEK, VALAMINT AZ INTÉZMÉNYI ELLÁTÁSBAN

RÉSZESÜLÕ ÓVODÁSKORÚ HALLÁSSÉRÜLTEK

100 •

3.

4.

5. 6.

7.

A

GYÓGYPEDAGÓGIAI SZOLGÁLTATÁS TOVÁBBFFEJLESZTÉSE

a tanköteles korúak intézményi individuális és kiscsoportos foglalkozásaihoz a tárgyi és személyi feltételeket biztosítani kell (foglalkozási helyiségek, felszereltség), • az integrált oktatásban résztvevõk számára bõvíteni szükséges a megsegítés – közöttük az intézményi háttérrel történõ – feltételeit. A logopédiai ellátás iránti igény – mind ambuláns, mind speciális intézményi formában- egyre növekszik. Szükséges további logopédiai kezelõhelyiségek kialakítása, eszközrendszer, felszereltség megteremtése intézményünkben és a decentrumokban egyaránt. A vidéki ellátás újabb gépkocsi beszerzése nélkül nem oldható meg (közös használat szervezhetõ a konduktor pedagógusokkal és a Szakértõi Bizottsággal). Somogy megyében, illetve a térségben vannak olyan látássérült gyermekek, akik korai gondozásban részesülnek, illetve integrált oktatási környezetben tanulnak. Speciális megsegítésüket a Gyengénlátók, valamint a Vakok Iskolája, illetve a Szakértõi Bizottság végzi. E külön nevelési igényû gyermekek ellátásába decentrumként kívánunk bekapcsolódni. A budapesti székhelyû intézmények utazótanárainak szükség esetén közlekedési eszközeinket rendelkezésre bocsátjuk, a különbözõ speciális terápiák folytatásához (pl. mozgás-, hallásfejlesztés) kialakított helyiségeink, berendezéseink használatát és gyógypedagógusaink közremûködését biztosítjuk. Szükség, illetve igény szerint részt veszünk az audiológiai, szemészeti gondozásban. Utazó gyógypedagógusaink részt vállalnak a látássérültek felkutatásában, a korai gondozottak, integráltan oktatottak gondozásában. Eszközeinket, berendezéseinket a látásfogyatékos gyermekek számára szükséges eszközökkel bõvíteni kívánjuk. Gyógypedagógus kollégáink felkészültségét szakirányú továbbképzéseken való részvétellel újítjuk fel, illetve bõvítjük. Részt vesznek a központ-iskolák speciális továbbképzõ tanfolyamán, illetve tájékoztatással segítik a közremûködõ pedagógusokat. Az intézmény profilbõvítésével – amely a speciális intézményekkel történõ együttmûködésen alapul – lényegesen javítható és mint új elemmel, az intenzívebb utazótanári ellátással bõvíthetõ a látásfogyatékos gyermekek korszerû, speciális pedagógiai gondozása. A kezdeti lépéseket az együttmûködés kiépítéséhez a budapesti Gyengénlátók Iskolájával megtettük. Szükséges az audiológia és a szemészet szakmailag és technikailag amortizálódott eszközeinek cseréje, illetve a kötelezõ felszereltségi jegyzék alapján történõ felszerelése (1/1998. NM. r.) Szükségesnek tartjuk a konduktív pedagógiai ellátás utazótanári formájának bõvítését. Kívánatos a kezelések számát is növelni, a berendezést, felszereltséget, annak arányában bõvíteni. Az utazótanári ellátási forma, a kezelések számának növelése szükségessé teszi újabb konduktor-pedagógus alkalmazását. Az óvodai ellátás területén is szükséges a beszédfogyatékosok, súlyosan beszédhibások ellátására elsõsorban a tárgyi feltételek bõvítésével felkészülni. A foglalkozáshoz szükséges a játékállomány, foglalkozási eszközök, anyagok bõvítése mel-

A

8.

9.

10. 11.

GYÓGYPEDAGÓGIAI SZOLGÁLTATÁS TOVÁBBFFEJLESZTÉSE

101

lett építészeti megoldással a nagyobb létszámú gyermekcsoport számára tantermet (tantermeket) kialakítani. Intézményünk területén – erre a diákotthon látszik egyedül alkalmasnak – olyan lakóegységek létrehozása szükséges, ahol a távol lakó szülõk gyermekeikkel együtt tudnak 1-2 napot tölteni az intenzív konduktív pedagógiai, hallássérült korai gondozási foglalkozások idején. Ugyanezen igény jelenik meg a cochlea implantáció utáni rehabilitációs foglalkozások esetében is. A fejlesztõ foglalkozások ilyen szervezése külföldi intézményekben jól bevált gyakorlat, az integrált oktatás irányába ható pedagógiai eljárás. A Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságról érintõlegesen (szakmai kapcsolataink, együttmûködésünk) esett szó. A széles skálájú gyógypedagógiai ellátás áttekintése, fejlesztésének lehetõsége nagyban függ a bizottság mûködésétõl. A most már 2000/év-et meghaladó vizsgálati szám mellett szûkössé vált elhelyezésük csak nagyon korlátozottan teszi lehetõvé a fejlesztõ foglalkozások szervezését, a korai gondozás és integrált oktatás utazótanári formájába való bekapcsolódásukat. A közös gépkocsihasználat, a foglalkozási helyiségek közös használata a jelenlegi helyzeten lényegesen javítana. Valamennyi ellátott területen szükséges a terápiás eljárások bõvítése. Ehhez szakember szükséges, valamint a közlekedési lehetõségek és a felszereltség biztosítása. A korábbiakban utaltunk arra, hogy intézményünk tevékenységének ismertsége a térségben elsõsorban a média jóvoltából, internetes honlapunkkal, az intézményekkel, egészségügyi hálózattal kiépített kapcsolataink révén nõtt. Bár rendelkezünk tevékenységünket bemutató színvonalas kiadvánnyal és videoanyaggal – azok aktualizálását el kell végezni, a kibõvült ellátási formákat szükséges megjelentetni.