Szerkesztők: Csumán András és Dóczi Ildikó Dönci könyvet ír

Szerkesztők: Csumán András és Dóczi Ildikó Dönci könyvet ír

Ajánlom a könyvet Ildi degujának, Kopacseknek, aki megvárta a tábor végét, hogy még elbúcsúzhasson szeretett gazdájától. M. Á.

Dönci könyvet ír

Tevan alapítvány Budapest, 2010

A könyv és az elkészüléséhez tartozó tevékenységek az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus és az ÖKOTÁRS Alapítvány és partnerei támogatásával valósultak meg a NCTA-2009/2-S05853 azonosítószámú pályázat keretében. A pályázat címe: A kis könyvkészítő A könyvet írták és az illusztrációkat készítették a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium 7. osztályos tanulói A könyv egész oldalas fekete-fehér grafikáit, a gyerekek vázlatai és karakterei alapján készítette: Lovász Luca A könyvben lévő képregényt készítette: Karina Macgill A pályázatot vezette Tevan Ildikó művészeti vezető és Marosvölgyi Ágnes projektvezető

ISBN 978-963-88278-5-2

A pályázat végrehajtásában segítséget nyújtó intézmények: Centroszet Nonprofit Kft. Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium Országos Széchenyi Könyvtár Szandavári Gyerektábor Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Középiskola, Szakiskola és Kollégium Táplálékallergiás Gyerekeket Táboroztató Egyesület

Tartalomjegyzék Én, Dönci...................................................................... 10 Amiért belefogtam… . ................................................ 14 …És így kezdődött . .................................................... 16 Kiadjuk!......................................................................... 20 Az örömhír .................................................................. 22 Váratlan esemény......................................................... 25 A kiadóban.................................................................... 28 Vélemény....................................................................... 30 Korrektor....................................................................... 32 Tördelés......................................................................... 34 A könyvem rajzai ........................................................ 37 Késés.............................................................................. 40 Az első pillanat............................................................. 43 Nyomtatás..................................................................... 45 A borító......................................................................... 52 Kész a könyvem! . ........................................................ 54 Híres lettem!................................................................. 58 Könyvem a vásznon..................................................... 64 Képregény-melléklet ................................................... 69 Így készült a képregény . ............................................. 89

Képek: Bán Luca, B. Nagy Réka, Polczer Nóra, Simon Lilla, Sunyovszky Réka

Kép: Kerekes Ramóna

Kép: Takács Nikoletta és Juhász Tímea

Én, Dönci A nevem Töhötöm Dönci, 12 éves vagyok. Születésem óta Nekeresdfalván élek. Édesanyám varrónő, édesapám pedig cipész. Mind a ketten reggeltől estig dolgoznak a megélhetésünkért. Mikor hazamegyek, a szüleim még nincsenek otthon, de vacsorára ők is hazaérnek. A nővéremmel, Gizivel egy iskolába járunk, a húgunk, Rozi viszont még óvodás, őt a nagypapa hozza haza. Annak ellenére, hogy szegények vagyunk, nagyon boldogan élünk, mert szeretjük egymást. A faluban nincs suli, ezért minden hétköznap korán kelek, hogy beérjek a szomszéd városban lévő iskolába. Az osztályomat egyébként nem nagyon szeretem. Az osztálytársaim állandóan bántanak, mert gyenge, vékony vagyok és imádok tanulni: minden évben kitűnő a bizonyítványom, így gyakran csúfolnak strébernek. Ezenkívül én vagyok köztük a legfiatalabb és a legszegényebb is. Anya mindig mondja, hogy ne törődjek azzal, amit mondanak, de ez egy nagyon nehéz feladat, ha naponta gúnyolják az embert. 10

11

Kép: Tóth Petra, Tóth Szilvia, B. Nagy Réka és Molnár Dóra

12

Kép: Bán Luca

13

Amiért belefogtam… A szomszédban lakik az egyetlen barátom, Peti, aki egyben az osztálytársam is. Ha van egy kis szabadidőnk, akkor mindig együtt játszunk. Ő nem olyan jó tanuló, mint én, ezért amikor csak tudok, segítek neki. Az egyik osztálytársam, Feri és a bandája folyton piszkáltak. Szinte egyetlen percet sem hagytak ki, hogy ne gúnyolódjanak a külsőm és a tényleg nem túl menő ruháim miatt. Nem tudtam úgy elmenni mellettük a folyosón, hogy megjegyzéseket ne tegyenek rám. Mivel elég szerencsétlennek és tehetetlennek éreztem magam, úgy döntöttem titokban leírom az érzéseimet és az élményeimet velük kapcsolatban. Ezek azok a számomra nehéz körülmények, amelyek miatt elérkezett életem legizgalmasabb szakasza, ezt szeretném elmesélni nektek.

14

15

…És így kezdődött Egy nap, amikor anyukám épp takarított a szobánkban, megtalálta a matracom alatt az irományomat. Csodálkozva ült le az ágy szélére, és olvasni kezdett. Egyre jobban belemerült, a végén pedig annyira megtetszett neki, hogy úgy döntött, titokban elviszi egy ismerőséhez, aki egy kiadónál dolgozik, hogy mondjon őszinte véleményt az írásomról. Anyu ismerőse, nagyon rövid idő alatt elolvasta az írást és hamarosan beállított anyuhoz, aki izgalommal a szívében várta a válaszát. – Ilyen gyorsan végeztél az olvasással? – kérdezte remegő hangon. – Így van! – És? Mi a véleményed? Jaj! Mondd már, megöl a kíváncsiság! – Hát… – húzta az időt – őszintén szólva, zseniális! Ez nem csak egy egyszerű fogalmazás, hanem egy hihetetlenül érdekes, izgalmas és tanulságos könyv, felnőttek és gyerekek számára egyaránt! Anyukám majdnem elájult meglepettségében, és boldogan ölelte meg a barátját. 16

17

Egyik borús délután, hazafelé mentem, amikor már távolról feltűnt, hogy anyu a megszokottól ellentétben már otthon van, és kabátban vár a kapuban. Mikor odaértem hirtelen elkapta a kezem, és boldogan közölte: – Drágám! Lehet, hogy mérges leszel, de az egyik nap megtaláltam a könyvedet a matracod alatt. Elolvastam és elvittem az egyik barátunkhoz, aki egy kiadónál dolgozik. – Döncikém! Egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Csodálatosan fogalmazol, de az ok amiért leírtad, az nagyon szomorú. Kérlek, mondd el, hogyan tudnék segíteni neked. Beszéljek az osztályfőnköddel, vagy ezzel a bizonyos Ferivel? – Anya, kérlek ne! Ezt nekem kell megoldanom. – Rendben van Dönci, de ígérd meg, hogy ha nem boldogulsz az üggyel, akkor szólsz. – Persze, Anya tudom, de most azt mondd meg, mit mondott az ismerősöd? – Nagyon tetszett neki az írásod, és megígérte, hogy megpróbál mindent megtenni annak érdekében, hogy a könyvedet kiadják, és sikeressé tegyék. Azt üzente, hogy hamarosan értesítenek.

18

Kép: Eckert Kata

19

Kiadjuk! Amikor ezt meghallottam, a szívem boldogságtól lett tele. Alig bírtam elhinni, hogy másoknak is tetszik az általam írt könyv. Az, hogy haragudjak anyura, amiért elolvasta fel sem merült bennem, hiszen a legjobb szándék vezérelte. A következő két hét iszonyatosan hosszú és unalmas volt, néha kínzó várakozással telt. Egy péntek este, épp társasjátékot játszottam a testvéreimmel, amikor csöngettek. Apa kinyitotta az ajtót, és a postás állt ott egy nekem címzett levéllel. Felugrottam az asztaltól, odarohantam, és kikaptam a kezéből a borítékot. A levélben csak egy szó állt: KIADJUK! Az egész család ujjongott, hiszen ez volt az életem első nagy lehetősége. Örömmel és izgatottan beszélgettük át az egész éjszakát, álmainkat és terveinket sorolva. Később maradéktalan boldogsággal hajtottuk álomra a fejünket.

20

21

Az örömhír Másnap reggel, az volt az első dolgom, hogy átmentem Petihez. Mivel együtt nőttünk fel, és gyakran lógunk egymásnál, csöngetés nélkül mentem be hozzájuk. Mikor beléptem Peti szobájába, ő épp rajzolgatott. Kíváncsian fordult felém: – Szevasz Dönci! Hogy-hogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy csak szombaton találkozunk? Kép: Bán Luca, Simon Lilla, Eckert Kata – Szia Peti! Bocsi, hogy csak így betoppantam, de nem fogod elhinni, hogy mi történt tegnap! – Na mesélj! Végre megkaptad azt a kártyát, amire már nagyon régóta vágytál? – Nem, de találgass még! – Jaj, nem tudom! Látom, hogy nagyon izgulsz, mondd el, kérlek! – Mivel valóban úgy volt, ahogy mondta, nem bírtam tovább magamban tartani csak egyszerűen kiböktem: 22

– Képzeld! Nemrég fejeztem be egy könyvet, amit titokban írtam, és annyira jól sikerült, hogy ki fogják adni! Peti először el sem akarta hinni, amit hallott, de pár perc múlva már boldogan ugráltunk együtt körbe-körbe. Később lihegve kérdezte: – Na de, Dönci! Mi lesz akkor, ha emiatt az osztály csak még jobban fog cikizni? – Nyugodj meg! – mondtam neki magabiztosan – Nem lesz semmi baj, mert ez az egész titokban marad előttük.

23

24

Váratlan esemény A következő héten ugyanúgy indultam az iskolába, mint ahogy szoktam, azonban mikor beléptem az osztályterembe, nagyon megdöbbentem: amint megláttak, mindenki rajtam röhögött és egy emberként ujjal mutogattak rám. Értetlenül álltam az események előtt, és csak később tudtam meg, hogy mi is történt. A magyar tanárom szintén jóban van a kiadóval, aki elmesélte neki, hogy kiadják a könyvemet. A tanár néni semmit sem tudott a többiekkel való konfliktusomról, így lelkesen elmesélte nekik a történetet. Ők persze nem értékelték, inkább úgy vélték, hogy a próbálkozásom csak azért volt, hogy még jobban bevágódjak a tanároknál. Az eset megijesztett, de az osztályfőnököm megnyugtatott, bátorított, és a jó tanulmányaim miatt azt javasolta, hogy bátran menjek el két hétre, és legyek ott a könyv kiadásánál. Hazafelé kitérőt is tettem a kiadóba, ahol örömmel fogadtak, és örültek, hogy ott tudok lenni a folyamatoknál. Ez már nekem is feldobta a kedvem, így vidáman mentem haza, ahol elújságoltam a szüleimnek, hogy nem fogok suliba járni. 25

– Hát kisfiam – morfondírozott apukám – nem igazán örülök, hogy hanyagolod a tanulást. – Apu! Légy szíves! Nagyon szeretném és ígérem, hogy bepótolom a lemaradásomat! Anyu és apu ekkor összenéztek, majd egy kis mosollyal a szájuk sarkában mondták: – Legyen! De tényleg ne rontsd le az osztályzataidat!

Kép: Polczer Nóra, Mészáros Alexandra és Simon Lilla

26

Kép: B. Nagy Réka, Molnár Dóra, Tóth Petra, Tóth Szilvia

27

A kiadóban Másnap reggel tehát nem az iskolába mentem, hanem a kiadóba. A folyosón sétálgattam tanácstalanul, hogy kihez kell bemennem, amikor megláttam egy aranyos, mosolygós, szőrös lábú nénit. Épp takarított, én pedig odamentem hozzá, bemutatkoztam és megkérdeztem, hogy nem tudja-e véletlenül, hol az a bácsi, aki kiadja a könyvemet. Marika néni, mert így hívták, elmesélte nekem, hogy itt már mindenki hallott rólam. Felajánlotta, hogy az elkövetkező két hétben szívesen segít nekem abban, hogy megismerkedjem az itteni bácsikkal és nénikkel, akik a könyvemen dolgozni fognak.

28

29

Vélemény

Kép: Tóth Szilvia, B. Nagy Réka, Molnár Dóra, Tóth Petra

Elsőként az olvasószerkesztő irodájába vitt. Pont befejezték a regényem olvasását, és elkezdték írni a szerkesztői véleményt. Miután végeztek, elmentek kávézni. Vártam pár percet, hogy vajon visszajönnek-e. Óráknak tűntek számomra az eltelt percek. Bár tudom, hogy nem szép tőlem, annyira kí­váncsi voltam, hogy megragadtam az alkalmat, és besurrantam az irodába. Bent egy fényes asztal várt rám, az asztalon pedig ott volt a szerkesztői vélemény. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és beleolvastam:

30

Tisztelt Kiadóvezető! A könyvet 2010. október 20-án olvastam el. Véleményemet az alábbiakban olvashatják. A mű egy fiatal író, Töhötöm Dönci önéletrajzi vallomása. Az egyedisége abban áll, hogy fiatal kora ellenére, objektíven, nagyjából tökéletesen fogalmazta meg életének meghatározó szakaszait, és hányattatásait. Hogy mitől is lett ez jó? A valóságos, saját, igaz érzelmeit írja le benne. Kritikus volt önmagával és másokkal szemben is, azonban nem tartalmazott elfogultságot, a fájdalmai és szenvedései ellenére. Nem a társait bírálta, hanem saját fájdalmát, és érzelmeit helyezte előtérbe. A hasonló helyzetben lévő olvasói számára is követendő utat mutat. Ezenfelül a könyv olvasmányos, figyelemfelkeltő, érdekes, bizonyos részeknél izgalmas történeteket is tartalmaz. A könyv Dönci történetének megismerésén túl, bemutatta az olvasóknak azokat az élményeket és érzelmeket, melyek során a mű létrejöttéhez vezetett. Az egyik legszimpatikusabb dolog a regényben az volt, hogy a „kis író” őszintén, bátran vallott saját sorsáról. Üdvözlettel: Olvasószerkesztő

31

Korrektor Pont sikerült elolvasnom a szöveget, amikor lépteket hallottam a folyosóról, így gyorsan kiszöktem, mert szégyelltem volna, ha ott találnak. Marika néni azt mondta, hogy a szöveget a korrektorhoz fogják felküldeni. Mivel jóban voltak egymással, fölmehettem hozzá a 4. emeletre, mert Marika néni megkérte, hogy hagy ellenőrizzük együtt a helyesírási hibákat. Az épületben minden folyosó végén volt egy lift. Ezt egy liftes fiú kezelte, így sajnos nem én nyomtam meg a negyedik emeletre vivő gombot, hanem ő. Amint kiléptünk a liftből, újabb hos�szú folyosóval találtuk magunkat szembe, ahol a bal oldali második ajtó volt a korrektor irodája. Nagyon meglepődtem, hiszen annak ellenére, hogy nyelvtanból mindig ötös tanuló voltam, elég sok hibát találtunk a szövegben, amik gyakran alapvető bakik voltak. Ezenkívül nemcsak a helyesírást ellenőriztük, hanem összességében is. Amikor olyan részeket találtunk, amik javításra szorultak, közösen írtuk át őket. Ezt követően megigényeltük az ISBN számot, amiről bevallom őszintén, semmit sem tudtam. Marika 32

néni két seprés közben elmagyarázta, hogy ő már olyan régóta dolgozik itt, hogy bár csak egy takarítónő, de a leggyakrabban elhangzó szavak jelentését nagyjából ismeri. Az ISBN számról azt hallotta, hogy ez a könyv azonosító száma, ami csak az én könyvemé az egész világon. Indultam volna tovább a könyvem útján, de Marika néni jó hétvégét kívánt és kérte induljunk haza. Búcsúzáskor a kapuban megbeszéltük, hogy hétfőn ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

33

Tördelés Az elkövetkező hétvége persze nagyon lassan telt számomra, mert folyamatosan csak a könyvem körül jártak a gondolataim. Mikor végre eljött a várva-várt nap, olyan korán odaértem, hogy Marika néni még meg sem érkezett. Türelmesen ácsorogtam az ajtóban, amikor egy fura alak jött velem szemben: egy alacsony, kopaszodó bácsi, lila kockás mellényben, ami alatt sárga pöttyös ing volt, továbbá egy zöld kordnadrág. A látvány tényleg megdöbbentő volt, meg is ijedtem egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy mi már találkoztunk múlt héten a folyosón. Ő volt a tördelőszerkesztő. – Mit csinálsz te itt egyedül, Döncikém? – Várom Marika nénit, hogy tovább követhessük a könyvem útját. – Mennyit kell még várnod rá? – Nem tudom, sajnos a pontos időt elfelejtettük megbeszélni. – Hol tartotok? Mit néztetek meg utoljára? – Jaj, nagyon izgalmas volt: először az olvasószerkesztőnél voltunk, onnan átmentünk a korrektorhoz, majd szereztünk egy ISBN számot is a könyvhöz. Utána sajnos haza kellett mennem, mert Marika néninek lejárt a munkaideje. 34

35

– No akkor, fiam – mondta, és rám kacsintott – gyere velem, megmutatom neked, miből áll az én munkám! Boldogan követtem hát, ezt a muris kinézetű öregurat, hogy megmutassa, mi a következő fázis. Vastag keretes szemüvege fölött nézett rám, és közben elmondta, hogy ő állítja be a betű méretét és típusát, sőt még a bekezdések külalakját is ő szerkeszti. Elmesélte, hogy mi az a fattyúsor, azonban ezt nem árulom el nektek, ha érdekel, nézzetek utána. Egyre lelkesebben mertem kérdezősködni, és ezzel együtt a kapott válaszok is folyamatosan hosszabbak lettek, röviden tehát nagyon belelendültünk a beszélgetésbe. Nem is néztünk az órára, csupán arra figyeltünk fel, amikor Marika néni mosolyogva belépett a szobába. – Szia, Döncikém! Mi újság? – Csókolom! Tessék elképzelni, megtudtam egy csomó mindent a tördeléssel kapcsolatban. – Nagyon büszke vagyok rád, fiacskám, ha gondolod, akkor gyere, menjünk tovább. Elköszöntünk a tördelőtől, de még a folyosó feléig sem jutottunk, amikor hívták Marika nénit, hogy az ötödik emeleten valami kiömlött, és sürgősen fel kell takarítani.

36

A könyvem rajzai Amíg a néni takarított, észrevettem egy résnyire nyitott ajtót, amire azt írták fel, hogy grafikusok és kiadványszerkesztők. Nem tehetek róla, mindig is kíváncsi természet voltam. Odaosontam hát, és óvatosan bekukucskáltam. Marika néni észrevette, hogy leskelődöm, odajött mögém, és benyitott az irodába, betessékelt, majd bemutatott mindenkinek. Itt is csodálatos látvány tárult elém: a falakon nem tapéta volt, hanem rengeteg könyvborító képe, könyvillusztráció és festmény tekintett vissza rám. Sokat közülük fel is ismertem, mert a könyvtárban láttam már őket. Nem volt nehéz rájönni, hogy a könyvalkotás mely részei történnek itt, leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy kipróbálhassam. Ekkor pedig mintha az égiek meghallgattak volna, az egyik grafikus odajött hozzám, és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e a könyvembe illusztrációkat. Habozás nélkül igent válaszoltam. Leültünk egy fényezett asztalhoz, puha bőr forgószékekbe. Apró mozdulatokkal, alig észrevehetően ide-oda, mozogtam 37

a széken, hiszen még nem volt alkalmam ilyen helyen ülni. Legnagyobb meglepetésemre a grafikus elnevette magát, és együtt játszottunk pár percet. Engedte, hogy teljes erővel pördüljek-forduljak a széken. A kis kitérő után komolyra fordítva a szót a tárgyra tért: – Mit szólnál, Dönci, ha közösen készítenénk el a könyved rajzait? – Te jó szagú ég! – csúszott ki a számon. – Ekkora ajándékra soha az életben nem gondoltam volna! Igen! Köszönöm a lehetőséget, nagyon szívesen benne lennék a dologban! – Ennek nagyon örülök! Ebben az esetben mesélned kell nekem a könyvről, az életedről, élményeidről, hogy kialakíthassunk egy közös tervet! Nem szívesen meséltem az osztálytársaimmal való problémáimról, de mivel ez a könyv megírásának ez volt a fő oka és témája, úgy éreztem, ezt is illusztrálni kell. Sőt! Amint belejöttem a mesélésbe, még azt is elmeséltem neki, hogy néz ki a szobám, ahol a könyv készült nagy titokban. Az illusztrációk készítése során a könyvem képek formájában elevenedett meg előttem. Annyira élveztem az egészet, annyira fantasztikusan jónak találtam ezt a részt, hogy nem is figyeltem az időre. Így alakult, hogy mire felocsúdtam, már beesteledett.

38

Kép: Mészáros Alexandra és Kapiás Csilla

39

Késés Egy gyors búcsú után, kapkodtam a lábaim, hogy minél előbb hazaérjek, mert már a közös családi vacsorát is lekéstem. Egész úton fel-felvillantak a grafikus által megrajzolt képek a szemeim előtt, amiktől annyira belelkesültem, hogy egészen hazáig indiánugrásban közlekedtem. Alaposan kizökkentett ebből a világból, amikor a bejárati ajtót átlépve megláttam édesanyám arckifejezését. Hatalmas szökkenéssel ott termett előttem, és alaposan leteremtett: – Hol voltál ilyen sokáig? És egyáltalán mit csináltál ilyen sokáig? – Ne haragudj, anyu! Nem akartam késni, csak elrohant az idő, ígérem, hogy nem lesz többé ilyen! – Drága fiacskám! Megengedtük neked, hogy ne az iskolában legyél, hanem egy idegen helyen, ahol nagyon sok az ismeretlen ember. Egy dolgot kértünk azonban tőled, hogy gyere haza időben! Nagyon aggódtunk érted! Már épp azon voltunk, hogy hívjuk a rendőrséget! Miért nem telefonáltál legalább?

40

41

Röviden és tömören tehát egy elég alapos családi vita alakult ki közöttünk, aminek a végén a sűrű bocsánatkéréseimnek és az őszinte megbánásomnak eredményeként anyu nem tiltott el a kiadóba járástól. Haragja maradéktalanul csupán akkor párolgott el, amikor elmeséltem neki, hogy mennyi mindenen vagyunk már túl, milyen jól halad a könyvem, na és persze, azután hogy megígértem mindenre, ami szent, hogy nem fordul elő többet ilyen.

42

Az első pillanat Másnap már a hazaérkezésem fontosságának tudatában indul­tam el otthonról. Mivel előző nap sajnos a könyvem borítójának megtervezésére nem volt időnk, így újból felkerestem a grafikust, hogy megtervezzük a látványtervet. Mikor elkészültünk, a grafikus azt mondta, hogy menjek a kiadványszerkesztőhöz, mert ott is eszméletlenül izgalmas dolgokat tudhatok meg. Örömmel fogadtam az ötletet, de az egyik folyosón kis híján eltévedtem, így az előre megjósolt 3 perc helyett legalább 10 percig kóvályogtam az épületben. A tévelygésem után végre megérkeztem a kiadványszerkesztőhöz. Ő már előző nap szólt nekem, hogy mennem kell majd hozzá 43

és nézzem meg, a számító­gépen elkészített könyvem nyomdai formáját. Az elkészített változat nagyon tetszett, minden kép az általam megírt szöveghez illeszkedett. Ez volt az első alkalom, hogy bár még csak elektronikus formában, mégis megláthattam, hogyan néz ki a könyvem. Teljesen elérzékenyültem, hiszen ez nem egy kitalált történet, hanem az életem, ráadásul a saját megfogalmazásomban, amit az emberek elé tárok.

44

Nyomtatás Ezek után a könyvem visszakerült a kiadóvezetőhöz, aki átnézte a külalakot, és tetszett neki. Eldöntötte, hogy először kétezres példányszámban nyomjuk ki. Már ez is több volt, mint amiről valaha is álmodtam, azonban ő még megígérte nekem, hogy ha gyorsan fogy, ha elkapkodják a boltokból a könyvet, akkor utánnyomunk. A kiadványszerkesztő lekísért a gépmester, Pali bácsihoz, mivel elmeséltem neki, hogy nemrég eltévedtem az épületben. Bár jót nevetett rajtam, mégis úgy gondolta, nem kockáztatja meg, hogy emiatt lemaradjak egy folyamatról. A gépmester nagyon érdekesen mesélte el, hogy miből áll a munkája: – Nos, Dönci! A nyomdai előkészítés az első lépés. Tudod, hogy mit jelent? – Hát… talán a papírok előkészítését? – Neeeem, ez nem így van. A nyomdai előkészítés egy folyamat, mely több részből áll. Például abból, hogy a könyvre digitálisan vágójeleket teszünk, ami majd segít, hogy a könyv elnyerje a végleges méretét. Ide sorolható az is, hogy terhelési színskála kerül minden egyes lapszélre. Szerinted, ez mit jelent? 45

– Sajnos, nem tudom. – mondtam, és elszégyelltem magam. – Ne izgulj, semmi baj! Elmesélem! Ez számomra nagyon fontos in­­for­máció, mert ez alapján állítom be a nyomdagépet. Az előkészítéshez tartozik még a levilágítás is, amikor minden egyes oldalról négy film készül. – Nézd! Ilyen a nyomdai film. – De hiszen, mindegyik filmen fekete lenyomat van! – mondtam csodálkozva. – Valóban, de a látszat néha csal: valójában négy különböző színt jelent kinyomtatva. Minden egyes kép az úgynevezett CMYK színkombinációból áll. – Ez mit jelent? – Ez egy mozaikszó, amiben a rövidítések a cián, ami egy kékes színárnyalat, a magenta, ami bíbor vagy inkább „rózsaszín” és a Yellow, azaz a sárga. Ezeknek a szavaknak az angol nevéből áll össze a CMYK. – Értem! De ki tetszett hagyni a K-t! Az mit jelent? Melyik színt? – A K igazából nem egy szín rövidítése, hanem a fekete jelölésére használjuk. Az angol Key (kulcs) szóból származtatjuk. Ettől lesz a kép kontrasztosabb, világosabb, vagy sötétebb. De a nyomdai előkészítésnek még számos egyéb apróbb mozzanata is lehet. 46

– Aha! Mindent értek! És mi a következő lépés? – Jaj! Hát majdnem el is felejtettem! Tehát a nyomdai előkészítés után a levilágított film alapján elkészül az kilövés szerinti négy nyomóforma, ami a legfontosabb eszközöm. Nézd! Megmutatom, mit kell tenni! Ekkor Pali bácsi megmutatta, hogyan kell felrakni a nyomóformákat a nyomdagépre. Láttam, hogyan tölti fel a négy különböző színű festékkel a tartályokat. Ezt követően megkért, hogy menjek a gép hátuljához és álljak egy kicsit távolabb a géptől. Csodálkozva néztem rá, hogy miért küld odébb, de amikor bekapcsolta a gépet, magam is rájöttem. Két dolog lepett meg a következő pillanatban. Az egyik a gép nagy hangja, a másik pedig az, hogy elkezdtek kijönni a nyomdagépből olyan oldalak, amiken csak halvány, rózsaszín foltok és szövegek voltak. Gondoltam rá, hogy megkérdezzem, mitől van ez, de a nagy hangzavarban mégis úgy döntöttem, hogy inkább jobb, ha csöndben maradok, és később kérdezem meg. Ekkor a gép hátuljához jött Pali bácsi, kivette a nyomatokat és elől újra betette a gépbe. Megláttam, hogy most meg olyan nyomatok jönnek ki a gépből, ami már a rózsaszín mellett kék színt is tartalmaz. Nagyon örültem, hogy nem kérdeztem az előbb semmit, mert 47

most már eszembe jutott, hogy már elmondták nekem, a négy különböző szín, négy különböző időpontban kerül a papírra. Amikor a harmadik színt is elindította, megállította a gépet, végre csönd lett. – Váó! Ez nagyon hangos gép! Jól esik, hogy leállította, de hiszen nincs még kész, akkor valami baj van? Vagy miért kellett lekapcsolni? – Ennek nagyon egyszerű az oka – mondta Pali bácsi –, tessék, nézd meg te magad is! Ekkor a kezembe adott egy képet, amin az első két szín egymásra került, megfelelően és pontosan, azonban a harmadik szín a másik kettőhöz képest elcsúszott. – Mi történt ezzel a lappal, Pali bácsi? – Ezt hívják úgy, hogy „nem állnak a színek”, amikor így elcsúsznak a nyomatok. Ilyenkor állítani kell a gépen, és már folytathatjuk is a nyomtatást. – Megpróbálhatom esetleg én is, Pali bácsi? Nagyon szeretném! – Hát csak abban az esetben, ha nagyon vigyázol majd magadra, nehogy rossz helyre nyúlj! Na gyere, ide és indítsd el a gépet, itt – mutatott az egyik gombra Pali bácsi. A masina ekkor újra hangos működésbe lépett, és 48

Kép: Mészáros Alexandra és Kapiás Csilla

49

megállás nélkül nyomtatta a már szellemkép-mentes nyomatokat. Nagyon érdekesnek találtam ezt a folyamatot is, de ezúttal már figyeltem az időre, hiszen megígértem anyukámnak, hogy ma időben hazamegyek.

50

51

A borító Éjszaka olyan mélyen aludtam, mint a tej, kifárasztott a mozgalmas nap. Reggel még nem is sejtettem, hogy mi vár rám. Pali bá­csi még tegnap megígérte ugyanis, hogy átviszi a kötészetre az elkészült nyomatokat. Mire beléptem, már megragasztották, és éppen méretre vágták a könyvet. Én már csupán akkor értem oda, amikor a könyvtestet beakasztották a borítóba, majd a felesleges levegőt kipréselték belőle, hogy ne legyen hullámos és jól összeragadjanak. Préselés után a nyílás beégetése történt, ami azért kell, hogy szépen nyitható legyen a könyvem. Kép: Sunyovszky Réka és Dóczi Ildikó 52

53

Kész a könyvem! Ekkor jött a nap fénypontja. Kimondhatatlan érzés ugyanis, amikor az embernek a kezébe adják a saját könyvének első példányát. Megbűvölve néztem a kezemben lévő kötetet, hiszen soha az életben nem gondoltam volna, hogy a vékony, a legfiatalabb, a legszegényebb, hogy én leszek az, akinek a könyvét az emberek megvehetik a boltokban. Kezemlábam remegett az izgalomtól. Megköszöntem a segítséget, majd rohantam haza a családomhoz. Úgy éreztem a levegő frissebb, a nap csillogóbban süt, a madarak vidámabban csipognak, az emberek pedig mind rám mosolyognak. Mindent megszépített ez az élmény, életem eddigi legnagyobb élménye. Otthon boldogan mutogattam a többieknek a könyvet, akik féltett kincsként adták kézről kézre, és sorozatos ölelésekkel és puszikkal örültek velem együtt. Megbeszéltük, hogy leülünk együtt a kályhához, én pedig felolvastam nekik a történetet. Mindannyian odavoltak a büszkeségtől, és a művemet egy kitűntetett helyre rakták a könyvespolcon, hogy mindig szem előtt legyen. Este átmentem Petihez is, hogy megmutathassam neki a könyvemet. Ennyire még egyikünk sem volt boldog, 54

55

Kép: Sunyovszky Réka, Takács Nikoletta, Juhász Tímea

együtt örült velem, és gratulált, hogy elértem az álmomat. Boldogan csevegve ültünk a szőnyegen, és elmeséltem neki a kiadóban szerzett élményeimet. – Jaj, Dönci! Ez egyszerűen fantasztikus! Hihetetlenül izgalmas lehetett! Meg tudnád oldani, hogy egyszer én is elmehessek veled, hogy megnézzek néhány folyamatot? Nagyon szépen kérlek, intézd el. – Hát persze! Bármikor! Szívesen! Megbeszélem Pali bácsival, és ha beleegyezik, akkor csak egy szavadba kerül, amikor kedved van, felkerekedünk, és végignézzük az egészet. Megígértem Petinek, de telt múlt az idő és a rengeteg új élmény miatt sajnos elfelejtettem a kérését, pedig kis híján letérdelt elém, an�nyira kérlelt. 56

57

Híres lettem! A következő hónapban a könyvem népszerűsítésével telt az idő. A legkülönbözőbb könyvesboltokban dedikáltam, és minden egyes alkalommal egyre több és több ember jött, és rakta elém a könyvemet. A kiadó elintézte, hogy elmehessek iskolákba is, hogy felolvasásokat tartsak. A dedikálások során rádöbbentem, hogy teljesen vegyes korosztályt érint a könyvem. Több tévécsatorna és rádió is készített velem interjút a stílusomról és a tehetségemről. Eszméletlenül élveztem az összes programot, a körülöttem zajló nyüzsit. Egyik nap a kiadótól telefonáltak: – Szia, Dönci! Csak azért telefonálok, mert szétküldtük az ajánlóleveleket, és megérkeztek az eredmények. – Nagyon izgulok, mi lett az eredmény? – A visszajelzések azt mutatják, hogy igenis nagy igény van a könyvedre. – És ez mit jelent? – kérdeztem izgalommal a hangomban. – Azt jelenti, hogy valószínűleg még nagyon sok példányt fogunk nyomtatni, hiszen az embereknek nagyon tetszik a könyved. Na, ekkor már úgy éreztem, hogy ez csak egy álom lehet, de ha az, akkor nem akarok felébredni. Mivel 58

59

senki nem volt otthon, Petihez mentem át először, hogy elmeséljem neki a jó hírt, azonban a megszokott öröm helyett, Peti nagyon furcsán viselkedett. Először nem értettem, hogy mi történt. – Peti! Mi a baj? Megbántottalak? – Nem, semmi baj… – De, ha valami gond van, akkor mondd el, kérlek! – Nem, tényleg nincs semmi baj. Mivel nem akart semmit mondani, gondoltam összeveszett a szüleivel, így jobbnak láttam, hogy hazamenjek. Otthon a kopott asztalomnál ülve sokáig gondolkodtam azon, hogy mi lehet Peti baja, és egyszer csak eszembe jutott: megszegtem az ígéretem, elfelejtettem Petit bevinni a kiadóhoz. Amikor rájöttem a hibámra, megint átmentem hozzá, hogy megmagyarázzam, a rengeteg esemény és izgalom után elfelejtettem az ígéretemet. – Már késő – mondta csöndesen. – De tudod, Dönci, az utóbbi időben nagyon sokat változtál, ami szerintem egyáltalán nem jó irányú változás volt. Az igazat megvallva nagyképű és beképzelt lettél. Én nem ilyennek ismertelek meg. Ha nem változol meg, akkor nekem sajnos, nem kell már ez a barátság. Nagyon meglepődtem Peti mondatain, nem is értettem egyet vele. Úgy gondoltam, az egészet csupán irigységből mondhatta. Nem is mondtam semmit, hanem csak sarkon fordultam, és otthagytam. Ha így akarja, hát legyen így. 60

61

Kép: Mészáros Alexandra és Polczer Nóra

62

Kép: Sunyovszky Réka

63

Könyvem a vásznon Egyik nap, amikor a matek házimat írtam, csöngettek. Mikor kimentem, egy motoros futár állt a ház előtt, aki egy sürgős küldeményt adott át. Meglepetten nyitottam ki a borítékot, de még meglepettebben olvastam, ami a levélben állt: egy híres lengyel filmproducer küldte a levelet, Könyvecskava Megfilmesicskij, miszerint szeretné, ha beleegyeznék, hogy a könyvemet megfilmesítsék. El sem akartam hinni, egyszerűen már képtelen voltam felfogni, hogy ez tényleg a valóság. Édesanyámnak kellett elhitetnie, hogy már pedig ez igaz, valóban filmre szeretnék venni a történetemet, csupán tőlem függ, hogy bele egyezem-e. Összekaptam magam, és rohantam a levéllel a könyv kiadójához. Közösen megbeszéltük, és meghoztuk a döntést: beleegyezünk a feltételekbe, feldolgozhatják a könyvet. – Dönci! Van még egy jó hírem: a vezetőség újabb döntést hozott, miszerint a könyvednek megjelenik egy második kiadása is, immár kemény kötéssel. A megfilmesítésig nem kellett sokat várni. A filmbemutatót megelőző két hétben már az utcákon és az épületekben is látható volt a filmem plakátja, mindenhol 64

65

a nevemmel találkoztam. A premierre már elküldtük a meghívókat, a családomnak és mindenkinek, aki segített a könyvem létrejöttében. A várva várt napon már a film kezdete előtt két órával kígyózó sorok álltak a mozi bejárata előtt. A film hatalmas sikert aratott. Vastaps közepette hívtak fel a színpadra, hogy megnézhessék, a film főszereplőjét tényleg egy hús-vér emberről mintázták. Végignézve a tömegen rengeteg hírességet, színészt, kritikust és producert láttam, de egy emberen akadt meg igazából a tekintetem, Petin. Igen, ő is eljött a bemutatóra. A mozi aulájában megrohamoztak a riporterek, alig kaptam tőlük levegőt, de végig Petit kerestem, mivel beszélni szerettem volna vele. Nagyon rosszul éreztem magam, hiszen rádöbbentem, ezen a sikeren osztoznom kéne Petivel, aki a nehéz időkben végig mellettem volt, aki nélkül nem lehettem volna sikeres gyermek. Ekkor hirtelen megpillantottam, és keresztülverekedtem magam a tömegen, hogy elérjek hozzá. – Peti! Kérlek, ne haragudj rám többet! Rájöttem, hogy én szúrtam el az egészet, hogy az én hibám, én tehetek az egészről. Valóban elfelejtettem, amit ígértem, és nincs is rá igazából mentségem, de már annyira régóta vagyunk igaz barátok, hogy nagyon szeretném, ha újra jóban lehetnénk.

66

Kép: Mészáros Alexandra és Kapiás Csilla

Peti csak nézett, én pedig vártam a válaszra, ami egy hatalmas mosoly volt, tehát Peti megbocsátott nekem. Ekkor elhatároztam, hogy ha újra könyvet írok, akkor az a barátságról fog szólni, mert nem a pénz teszi gazdaggá az embert, hanem a szeretet és a barátság.

67

KÉPREGÉNY-MELLÉKLET

71

72

73

74

75

76

77

78

79

80

81

82

83

84

85

86

87

88

ÍGY KÉSZÜLT A KÉPREGÉNY (karakter tanulmányok)

91

92

Az alkotó gyerekek névsora B. Nagy Réka Bán Luca Eckert Kata Juhász Tímea Kapiás Csilla Kerekes Ramóna Mészáros Alexandra Molnár Dóra Polczer Nóra Simon Lilla Sunyovszky Réka Takács Nikoletta Tóth Petra Tóth Szilvia

A közreműködő fiatalok névsora Csumán András Dóczi Ildikó Karina MacGill Lovász Luca

Zárszó Ahhoz, hogy ezt a könyvet kezedbe vehesd, kedves olvasó, nagyon sok minden és mindenki kellett. Először is az, hogy Tevan Ildikó megtaláljon engem, ezzel a szép, érdekes és izgalmas feladattal, miszerint közösen találjuk ki és valósítsuk meg gyerekek által gyereknek készült sorozatának első kötetét. Szükséges feltétel volt az, hogy a Norvég Civil Alap meglássa benne az újszerűséget, és anyagilag támogassa a nem titkoltan pályaorientációs célú munkát. Munkánk sikeréhez nagyban hozzájárult az a véletlen szerencse, hogy együtt dolgozhattam Csumán Andrással – a vezetésre termett tehetséges szervező és főmentor –, Dóczi Ildivel – a csapat lelke és hamupipőkéje – és Gere Ancsával – aki világ legjobb táboroztatója. Végiglapozva a könyv fekete-fehér illusztrációit láthatod, kedves olvasó, hogy mindannyiunk örömére hívtam csapatunkba Bóta Andi grafikustanárt, aki két varázsceruzás tanítványát „hozta be a közösbe” (a kimondhatatlan nevű Karina MacGill és Lovász Luca személyében), akik a gyerekek vázlatai alapján készítették el saját képeiket, ez borzasztóan nehéz feladat volt. Homonnai Péternek hála, a gyerekek megismerkedhettek a világ leglelkesebb kiadványszerkesztő tanáraival, Balázs Barbarával és Kissné Szalai Erzsébettel akiknek a tanítványai (Madanecz Péter, Molnár Melitta, Szabó András és Szőcs Péter) nem kevés munkával segítettek a gyerekek által készített műnek megadni a megfelelő nyomdai formát, hogy Kövi Béla aztán egyengethesse tovább a könyv útját. Elengedhetetlen volt a munka megkezdéséhez Hitz János, a hihetetlenül nyitott igazgató, Eged Erzsébet, a mindent megszervező tündér, Fehérné Thomas Györgyi, a segítőkész osztályfőnök és végül, de nem utolsó sorban a közreműködő főszereplők, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium 7. osztályos tanulói. Mindenkinek nagyon köszönöm a befektetett munkát! Marosvölgyi Ágnes „A Kis könyvkészítő” című pályázat projektvezetője.

94

Támogatóink

Nyomdai munkák: Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Középiskola, Szakiskola és Kollégium Felelős vezető: Spiesz Tamás igazgató Budapest, 2010