i r S S? : ÉS,,

TIT

•- fl

VERMES és KOZMA " BUDAPEST, IV., Dcíi Feroncs-u. 16.

Í?öígyefi

kik előnyösen akarják szükségletüket a beállott idényre n ő i f e l ö l t ő k és r u h a k e l m é k b e n fedezni, ajánljuk dus választékkal felszerelt raktárunkat megtekinteni, hol —

Selyemmel bélelt zsinoros téli jaquettok ... Valódi szőrme gallérok „ ... 120 cm. széles angol kelmék méterenként Női tiszta gyapjú posztó divatos mintákban Kitűnő mosó velcz divatos mintákban Remek 78 cm. széles volapük flanelleok ... állandóan raktáron tartunk.

12 — írttól feljebb

15—•65 —•80 - • 2 6

-•50 Szives megkeresését kérve, vagyunk kiváló tisztelettel

Saját r u h a k é s z i t é s i szalon, h o l g y á s z r u h á k 6 ó r a a l a t t k é s z í t t e t n e k el.

VERMES . .„„„„,

w

KOZMA

ÉS „ ,, „

BUDAPEST, IV., Deák Ferencz-u. 15.

Elsőrangú

hazai

gyártmány.

Poníos

czim:

ELSŐ M A G Y A R

GAZDASÁGI GÉPGYÁR 1| l

I

RÉSZVÉNY-TÁRSULAT.

B U D A P E S T .

Éi

% ú

Magyarország legnagyobb és egyedüli

gazdasági gépgyára mely a gazdálkodáshoz szükséges

WC ö s s z e s gazdasági gépeket

gyártja.

Rendelések megtétele előtt k é r j ü k m i n d e n szakba-

vágó kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni.

Részletes árjegyzékkel és szakszerű felvilágosítással díjmentesen szolgálunk.

& 5 I H Szecskavágók. sr

Morzsolók.

ye? y< k yt< yi
Báró GLAUBITZ ALFONS ^ T i / i r S S ? :

"

Élőméhrajok, méhkaptárak, saját készítmény tetszés szerinti méretben. Rajszállító ládák, műlép. — A méhészethez szükséges gépek és eszközök.

Méztermékek : Akácz, hárs és virágméz, mézbotok, mézeczet. Fajtenyészetünkből: Normandiai óriás nyulak, diszgalambok, fajbaromflak és tojások. Gyümölcsszállitó kosarak. Megrendeléseket elfogad és árjegyzéket kivánatra bérmentve küld B á r ó GLAUBITZ ALFONS, gazdasági, méhészeti kiviteli telep elárusitása BUDAPEST, VII., Garai-tér 9. szám.

aszfalt-burkolat.

y

Tf m P 1 ?, mo ^ tantermek,

folyosok, jardak, kocsiutak, hidak, vágóhidak, istállók, magtárak, műhelyek, kapualjak, udvarok, tenaszok, játszóhelyek, stb. a s z f a l t t a l b u r k o l á s á t , nemkülönben

nedves lakások gyökeres szárazzátételét lótallas mellett legolcsóbban elvállalja

a magyar aszfalt részvény-társaság. S V * Árjegyzék, költségvetés i n g y e n !

I]

gjg

Legczélszerübb, legtartósabb, legolcsóbb az

m é r s é

i$

"9IÜ

1897.

VIII. évfolyam. MEGJELEN

41/406. szám.

MINDEN-VASÁRNAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: •

Előfizetési

feltételek :

E g é s z évre Félévre

BUDAPEST,

-VII. ker., Erzsélíet-körut 0. sz.

frt 10.—

...'

Negyedévre..

' '

...

»

5.—

»

2.50

Hirdetések

POLITIKAI

ES IRODALMI

SZERKESZTI

Egyes szám á r a 20 k r .

fc^

KISS

JÓZSEF.

Budapest, október hó 10.

Krónika. A

SZEMLE.

Georgikon. —

okt.

S.

Mária Terézia nevelte őket, azokat a jó bécsi nagyurakat, akiket, nem is igen tudni: miért, magyar mágnásoknak nevéztek. Mire való volt ez a mégkülönböztetés ? Valóban nem szolgáltak rá ezek a finom udvari emberek és jeles katonák. Hogy az uradalmaik oda lent voltak Magyarországon, és bonorum directoraik onnan küldték föl a pénzt Bécsbe, az még nem lehetett elég ok erre az ilnevezésre. Vagy szokták a többi úrról emlegetni, hogy obderensiek, stíriaiak, csehek vagy karinthiaiak ? Tudni ezekről is tudták, hogy latifundiumaik itt vagy amott vannak; de nem jutott eszébe senkinek. Egy nemzetbeli, bécsi volt az a világ. Emberei a Theresianumban nevelkedtek, Bécsben laktak, a bécsi német nyelvet beszélték, sőt a nevök is mind németesre kopott a bécsiek szájában. És egynehány mellől még sem akart elmaradni, az »Ungar«. A régi fény utolsó csilláma volt ez, vagy a koponya formája követelte a distinkciót ? Már mint a külső formája, mert a belseje az ugyan nem követelt semmit. Azt hiszem, se história, se anatómia nem játszott bele a dologba; csak ép a magyar úri tempó, amely nem veszett ki a bécsivé lett mágnásból sem. »Ungar« voltaképen azt jelenti még ma is: valaki, aki nem sir és jajgat, mikor fizetni kell. Történt pedig alig tiz esztendővel Mária Terézia halála után olyan dolog, aminőt még kigondolni is nehéz. Gróf Festetics György, a Graeven-huszárok vice-óbestere, tiszta bécsi nevelés, bizodalmas udvari ember, Laczkovics János kapitánynyal és az ezred több más tisztjével egyetemben, peticziót nyújtott be a pozsonyi rendek házához, kérelmezvén, hogy a magyar .katonaság béke idején mindig a hazában maradjon, német olficérok helyett magyarok parancsoljanak neki, és magyar legyen a kommandó is . . . Rettenetes lőn az els.zörnyedés erre az őrült, istentelen beszédre. Hogy katonatisztek nemzetet, hazát és magyar nyelvet mernek emlegetni, sőt kívánni! Bécsi katonatisztek! Tudjuk, mi lett a büntetésök. Azaz hogy nem egészen tudjuk. A Graeven-huszárok pöre ma, százhét esztendő múlva is annyira jelenkori ügycsomó, hogy nem adják senkinek a kezébe. Csak annyi bizonyos, hogy gróf Festetics Györgyöt, országgyűlési immunitásának megsértésével börtönre vetették, aztán elvették tőle a kardbojtját. Ugyanígy járt Laczkovics János kapitány is.

felvétele Kéziratok

ugyanott.

nem adatnak

vissza.

r—

Ez az elégedetlen, kemény magyar tovább haladt a maga utján, s ez az ut a vérmezőre vitt, ahol Laczkovics János öt esztendő múlva vérpadra iépett, ajkán a Justum et tenacem büszke igéivel. Egész életét mondta - el abban az egy- horatiusi strófaban. Hát a másik, gróf Festetics György, nem volt justus et tenax? Az udvar kegyét vesztve, megvonult a Balaton mellett, keszthelyi kastélyában; de elméje csak ott járt a régi ösvényen. A magyarság erejének növelésére oly módot eszelt ki, aminőre nem gondolt soha semmi agy: megajándékozta nemzetét a földművelés tudományával. A földművelés tudománya ? Hát van olyan ? És van-e rá szükség itt, Európa Kánaánjában, ahol a föld magától terem, a hegy leve magától buzog a gerezdekben és az embernek csak az a dolga, hogy arasson, szüreteljen. Falusias, kisszerű' volt a kezdet: most száz éve egy tanitó tanított, egy tanuló tanult a keszthelyi Georgikonban. De abból a kis házból hatott ki a magyarságnak egy uj nagy ereje: az európai tudomány fegyverzetét öltött ősfoglalkozás. Egyedül, senkitől sem támogatva, ellenségek között, nőtt meg az, aminek létében még magunk is kételkedtünk : a magyar kultura. Bölcs embereink azt hirdették, hogy a kultura a világ közös kincse, nemzeti eszmének semmi köze hozzá, olyan, mint a terminológiának egyegy internacionális szava. És ime mi azt láttuk az utolsó száz év történetében, hogy a kultura csak akkor a mienk, ha nemzeti és a nemzetiség csakis a kultura révén válik ki. Örömnek napjait éljük : a magyar lelket felismerte és dicsőségbe emelte a király, először az idők kezdete óta. Ebben a győzedelemben része van a keszthelyi kis háznak is; az ósdi lombikokban, ott a füstös konyha tűzhelyén, eszmék forrottak, az eke, a rögöt szaggatva, gondolatokat vetett ki a földből, s az első mag, melyet tudós magyar kéz vetett el, aranynál drágább terméssel fizetett. Itt áll előttünk a tiz szobor (mellékes, hogy még nem kézzel fogható) és vele, általa egy sereg monumentum: azoknak emlékezete, akik a magyar lelket »kivivták mély porából s általadák maradékaiknak«. A Georgikon ünnepe, ha a véletlen tavaly ilyenkorra teszi, csak kegyeletes emlékezés lesz vala, mélyebb érzések és gondolatok nélkül. Most diadainap, melynek fénye beléhat mindnyájunk lelkebe; és a világosságban büszkén, bizodalommal látjuk, hogyan győzedelmeskedett törvényszerű, nyomról nyomra hóditó hatalommal a mi erőnk: a magyar lélek. Jaákh.

646.

Carmen lugubre. A szél' odakünn zizegve sodorja Halomba a sárga leveleket, Már senki se megy ki a puszta fasorba, Hideg van, esik, beesteledett. Mi bizton ülünk itt kicsi szobánkban, Ajk ajkra tapadva, szerelmesen . . . De a szivünkben valami gyász van És könybe lábbad a szemed s a szemem. Ugy nézünk össze s megzörren az ablak . . . Valami fázó, árva madár . . . El is rebben már . . . Ölembe kaplak Ah, édesem, ottkün most hal meg a nyár! Nézd ott a vörös sirbolti rideg fényt: Pár gázláng küzd az est ködeivel . . . S meggémberedett rőt ujju kezekként Ugy nyúlnak a fák tar ágai fel. Kályhánkban a lángok bármit duruzsolnak, Jer, öltsd magadra a köpenyedet. Jer, vágjunk neki a puszta fasornak, Jer sirni halottunk sirja felett. Pár rózsánk van még, száraz, aszú emlék, — Együtt szedtük volt május idején . . . Amerre kaczagva jártunk vala nem rég, Azt szórjuk el ott most sirva te meg én.

föl a hold. A mezőt, melynek lekaszált rendei között pacsirtát hallgattam, sáskákat kergettem. Aztán a völgyet, hol az első nyul megriasztott és a tavat, hol nymfeát szedtem a kisebbik testvérnek. El e a dajka, kinek regéjétől először termékenyült meg a képzelet? És az ács, ki a vasárnapi vecsernye után kis jármot faragott nekem? A játszótárs, ki ostort fonni segített? A fa, melyet először ültettem és a lugas felfutója, hol annyit álmodoztam — vájjon élnek-e még? Fáimnak lombja és árnyéka, jó emberimnek gondja és bánata vájjon nagyra nőtt e? *

Nap nap után megy és mindeniknek története van. Az örök változás törvénye uj házakat emel, uj sirokat hantol. Az uj házakba ismeretlen nemzedék költözik; az uj sirokba jóismerősök szállnak le pihenni. És telnek a napok; épülnek a házak: szaporodnak a sirok — — — s egyszer aztán a hívogató alakok elmúlt napoknak tündérvilágából, nem jelennek meg többé, mert otthon is idegen leszek. ' Redvesedő fa a kipusztult erdőben.

A rátótiak. Irta:

PAPP

DÁNIEL.

(Folytatás.)

5

A polgármester nem ért rá felelni, mert a keskeny külvárosi utczán lódobogás hallatszott és arra aztán Telekes Béla. mindketten kitekintettek a különszoba üvegajtaján. Az ivóban is az ablakhoz sereglettek a vendégek, a pinczérkisasszony meg a csaposlegény kiállt a kapuba és az utcza fiatal vadgesztenyefái alatt egész csoport ember Otthon. álldogált. A rekkenő nyári napon egy csomó vezetéklovat vezettek vigan nyargaló huszárok meg azok a bizoIrta : BARTHA MIKLÓS. nyos ezüstpaszomántos fekete sapkás lovászlegények, akik Hogyan ? ha feltűnnek valahol, biztosra vehető, hogy a közelben Hát az emlékezet szálait épen ugy szét lehet tépni, generálisok tartózkodnak. A legények jókedvűen himbálmint az őszi pókhálót ? Hát azoknak a fűzfatermészetek- ták lábukat a nyeregben, a vezető káplár meg a Fekete Sas-szálló után kérdezősködött és lépésből hirtelen gyönge nek, kiknek minden ága meggyökerezik az idegen talajtrappba ment- át, mert. á Sólyom-utcza másik végén már ban, nem volt anyjuk, aki emlékével megszentelte volna közeledett a fényes sereg. a szülőföld porát ? Nem volt testvérük, kivel megosztották — Nézd, — szólt Gábor a polgármesternek — a gyermekkor örömeit? Nem volt játékuk a szoba szög- ezért volt most érdemes, ezért lesz most érdemes a rátóti békét emlegetni! letében ? És magával czipelte a polgármestert ez ivóba, hogy Végre is, hogyan lehet elfeledni az első bánat legközelebbről lássák az érkezőket. első óráit? A másik lovas csapat már a ház elé ért. Két mol* nárkék kabátos generális lovagolt elől és utánuk vagy Lelkem sokszor eltelik vágygyal s szivemnek ide- tizenöt-húsz aranygalléros meg ezüstgalléros tiszt követgenné leszen a környezet. Terhemre van a kötelesség, kezett. Vörös meg zöld hajtókás kövér gyalogsági ezrekerül a munka s jó barátaimnak vidám beszédjét nem desek mellett, akiknek .izzadó homlokáról le volt olvasható egy egész regement gondja, karcsú huszárőrnagyok szívesen hallom. lovagoltak, meg középütt egy szikár ulánus alezredes, Egész valómra szürkület borul. akinek derekáról messze ragyogott az arany rojtékitmény. Hívogató árnyak jelennek meg elmúlt napoknak Egy-két sötétzöld kabát bujkált az öregek között; fiatal tündérvilágából. Alakjuk sugárzó; - szavuk égi zengés . . . vezérkari tisztek, akiknek kezében térkép volt, mutogatták a törzstiszt uraknak a város hosszuranyult építkezési Megyek. modorát, mely a domb hátára egy óriási fehér téglaLátni a tájat, hol minden ismerős. A patakot, mely hernyót ültetett. Az öregek is nyeregtáskájuk után nyúlhabjával locsolt s melynek árnyas partján az első ábránd tak, kihúzták a maguk térképét is és Gábor százados a született. A hegyet, melynek élén hű kitartással bukkant polgármesternek igy szólt a Sólyom ablakában:

647 — Nézd hát, most következik a te időd, melyért érdemes volt a rátóti békét emlegetni! — Nem értelek — mondta a polgármester. — Nem értesz ? — kérdezte a százados. — J'ól van, érts meg hát. Ez a csapat generális meg az ezredes nem tesz egyebet, csak az idei -hadgyakorlatok színhelyét tanulmányozza; jól ismerem az ilyen csapatot, magam is résztvettem egy ilyen tanulmányúton, miejőtt a Begova Planinán önálló parancsnok voltam . . . Érts meg tehát: a temesvári hadtest az idei gyakorlatokat Rátót körül fogja megtartani és — érts meg — a temesvári hadtest gyakorlatain ott lesz az idén Lothár főberczeg is. — Tehát Lothár főherczeg Rátóton fog megszállani ? • — Ugy van, — mondta a kapitány — és én ezt mindjárt be is bizonyítom neked: a tizenhetedik században is Rajmund főherczeg Rátóton tartotta a főhadiszál-* lását és innen kényszeritette békére a törököt. Rátót kedvező taktikai és stratégiai pont tudniilik: magasan fekszik, és hosszúkás alakjánál fogva kitűnően védhető és igy boldog az a hadsereg, mely dombunkra kapaszkodhatik fel, mikor már ép a Dunába akarja szorítani az ellenség. — Rajmund főherczeg is igy járt talán ? kérdezte a polgármester és szinte áldóan hordozta körül tekintetét a Sólyom-utczán meg a domboldalon, mely az ablakból látszott: — Te gyönyörű városka — gondolta magában Purcz Endre — te gyönyörű városka, én, mint a te első polgári tisztviselőd, ezennel a te taktikai előnyeidért áldalak téged! . . . Légy is tehát még sokáig ily becses katonai pont én Rátótom, de én is még sokáig a te polgármestered legyek . . , Mert mit ér ugyan a taktika és mit ér a stratégia, ha a polgármestert hat év múlva kibuktatják ! . . . A százados megrázta a polgármester karját: — Semmi közöd hozzá, hogy Rajmund főherczeg hogy járt, de Lothár főherczeget a te dolgod lesz a rátóti béke jubileumának megnyerni. És most beszélj hát arról, hogy mi volt elveszítve ? . . . Most visszamentek a jóbarátok a különszobába és ekkor a polgármester megszorította a százados kezét: — Köszönöm neked, kedves barátom a jó tanácsot és köszönöm neked a főherczeget . . . Gábor százados, szabadkozott és gyorsan másra terelte a beszélgetést. — Hja, hja, — sóhajtotta halkan, — hja, hja, nincs is szebb dolog, mint fürge paripán járni, csatatereken szemlét lovagolni . . . Hipp, hopp. egyszerre csak tul van a legnagyobb árkon is az ember . . . hipp, hopp, . . . egyszerre csak a nyeregben mindkét kezével kapaszkodik az ember . . . hipp, hopp, magam is igy lovagoltam, mikor a Begova Planinán önálló parancsnok voltam . . . A rátóti béke.

Mert tudnivaló dolog, hogy Purcz Endre polgár mester — miként ő legkedvesebb barátja, Gábor százados előtt többször kifejezte, politikai karrierjét is befejezettnek tartotta, eltekintve ama tizenhatesztendő óta tartó szerelmi, lángolástól, mely mint hosszú időtartama mutatja, szintén a befejezetlenség kezdetleges jeleivel küzködött. Egy polgármester előtt tudniillik körülbelül el van zárva a további hivatali emelkedés; egy polgármester első tisztviselője egy városnak és hivatali föllebbvalója sokaknak, de azért egy polgármester is csak ember és igy megkivánja a tekintélyben való gyarapodást. Azonban mikép gyarapodhatik ugyan egy polgármester tekin-

télyben ?! Hiszen tekintélye már úgyis van neki bőven és láttuk hogy ,az adófizető parasztok, midőn Purcz Endrét megpillantották, nyomban leugrottak a városháza folyosópárkányáról; csakhogy kinek az ambiczióját elégíti ki az, ha a paraszt ugrál és bámészkodik ?! Az urnák kell ugrálnia és bámészkodnia, akkor elégül ki az ambiczió. Ennélfogva Purcz Endre álmodott gyönyörűt, de merészet is egyszersmind. Álmodott Purcz Endre egy rendjelről, egy apró csillagos keresztecskéről, mely emaillozva van és babos selyemszallagon hordoztatik. A szine sem mellékes e szalagnak; a szine lehetőleg meggypiros, vagy piros-fehér vagy fekete és rózsaszínű és ez a szalag a Purcz Endre mellére van tűzve. Akkor aztán ugrálna és bámészkodnék az ur, nem csak a paraszt. Purcz Endre tehát álmodott nyitott szemekkel, mint a költészet oly szépen mondja. És mivel egy klasszikus mondással bizonyítható, hogy az ember nem vágyódik azután, amit nem ismer, ennélfogva az is bizonyítható ugyané klasszikus mondással, hogy ami után vágyódik az ember, azt ismeri is. A polgármester ur tehát csakugyan alaposan ismerte is a világ összes rendjeleit, valamint azoknak speciális nevezetességeit, történetét és elterjedésük fokát is és kétségtelen, hogy ha valaki a legmélyebb éjféli álmából keltette volna fel őt: — Te András, mondd csak, mi az aranygyapjasrend jeligéje? Akkor ő bizonyosan igy válaszolt volna: — .Hagyjatok aludni . . . pretium laborum non vile. Bizonyos rendjelek után csudálatosképpen nem vágyódott a polgármester ur. Igy például az angol térdszalagrend egészen száműzve volt a polgármester fantáziájából; persze, valószínűleg azért, mert a térdszalagrend csak ó-angol kosztümben hordható és pedig nem a mellre tűzve, hanem a' térdre kötve, ez az összeállítás pedig Rátóton nem imponált volna, mert ott a mellen keresik a szalagocskát nem a térden, hony sóit qui mai y pense. Hasonlóképpen az orosz szent-Anna rend negyedik osztálya után se esengett Purcz Endre; mert szép ugyan a sárga-vörös szalag, de egy hazai polgármester még sem használhat olyan rendjelet, amelyet a kardmarkolatra kell kötni. Ellenben nagy becsben tartotta a polgármester Gritzner almanachját, melyet gyakran forgatni is szokott, ba fantáziája éppen megkívánta a rendjeleket. Ennek a könyvnek nyomán Purcz Endre polgármester bizalmas körben gyakran el is mondta hogy mily mélyreható változások érték például az első császárság óta a franczia becsületrendet mely, az első konzulon és a napoleoni sason kezdte és a Republiq'ue Francaise egyszerű betűin végezte. Föltéve, hogy a bizalmas kör ilyenkor nem aludt el mindjárt, Purcz Endre polgármester még tovább is haladt az előadás lejtőjén és arra hivta föl a közfigyelmet, hogy vannak'sajnos, olyan rendek is, amelyek egyideig nyugodni kénytelenek, mint a czenzustalan családoknál a főrendiházi tagsági jog: például a hesszeni vas sisak és az esztei sas. Ezeket az előadásokat rendes körülmények közt csak Gábor kapitány szokta figyelemmel végighallgatni, aki maga is félig-meddig szakember volt, bár nem egészen, mert neki nem volt meg a Gritzner. Ilyenkor a kapitány sóhajtva jegyezte meg: — Bizony én csak a Ferencz-Józsefrend lovagkeresztjét vártam, de azt is hiába vártam . . . — Pedig nem tudom, ki épített volna külömb telefont nekik . . . — mondta ilyenkor a polgármester a kapitánynak és részvéttel nézett barátjára, akinél külömb telefont senki se tudott volna épiteni »nekik«. »Nekik« alatt tudniillik ebben az esetben valami homályos erőt kell értenünk; valami igen jelentékeny, de igen ismeretlen 1*

(348 hatalmat, mert a kapitány a Begova Planinát és egy bosnyák völgyet kötötte össze telefonna^ tiz évvel ezelőtt és igy csakugyan nem lehet tudni, hogy a kapitány tulajdonképen kinek is építette a telefont. Ebbeni az irányban csak ötven esztendő múlva lehet majd biztosat mondani, ha ugyanis addig megoldják a keleti kérdést Addig már csak ez a telefon marad a Mohamed koporsójának, de ez nem akadályozza azt, hogy Gábor százados ne legyen büszke rája. Gábor százados ugyanis hosszú katonai pályafutásáról ezt a telefont hozta magával legszebb emléknek. Ez a telefon összeesett az önálló parancsnokság rövid de kellemes napjaival és igy érdemes volt .róla beszélni, annálinkább, mert a dolog maga sokkal tudományosabb jellegű volt a polgármester előadásainál; hiszen rendjelisméből még senkit se képesítettek magántanárnak, de elektroteknikából igenis már nagyon sok törekvő ifjút. Ezenközben azonban a Begova Planinát már sokszor befútta a hó telefonostól együtt és Gábor százados még mindig fájlalta, hogy a fontos katonai alkotásért nemcsak hogy Ferencz-Józsefrenddel nem tüntették ki, de általában, minden dekoráczió nélkül kellett nyugalomba vonulnia. Ez természetesen a századosnak nem mérgezte meg az életét, csak a környezetét mérgezte meg. Egyedül a polgármester volt az, akit minden harapós megjegyzés nélkül ünnepelt barátja gyanánt; sőt lassankint beletörődvén sorsába, idővel bekövetkezett az a változás is, hogy a Ferencz-Józ$el'rendet Gábor százados már nem magának kivánta, hanem barátjának, a polgármesternek ! Bizonyos, hogy Castor és Poll.ux óta jóbarát még nem ment enynyire az önzetlenségben. Igy tehát tulajdonképpen a közös világnézet egyesitette a két rokon lelket és előre is mondható, hogy rokonlelkek egyesülése még nem vezetett akkora katasztrófára, mint ahogy az ebben az esetben történt. A százados meg is találta a kiinduló pontot, ahonnan a rendjelre vezető akczió szálait szőni lehetett titkon és óvatosan. A kiinduló pont volt a rátóti béke, az a históriai esemény, mely kétszáz esztendő előtt történt és igy a polgármesteréit akcziójának tiszteletreméltó alapot kölcsönzött. Mert ha egy polgármester a török háborúkra tamaszkodhatik, midőn rendjelet kiván, az mindenesetre többet ér egy közönséges árvizveszedelemnél. — Esztendőre lesz kétszázadik évfordulója a rátóti napnak — mondta Gábor kapitány már hetekkel e'őbb. — A napnak, mely először homályosította el a félholdat — mondta rá a polgármester és bizony szépen fejezte ki magát. — A dicsőség Rátóté is, — de továbbá a dinasztiáé is — folytatta a kapitány. — Nota bene — helyeselt a polgármester.— Noch da bene — szólt a kapitány és hitte, hogy németül czitál. — Nota bene azonban a rátóti béke csak mérsékelten van följegyezve országunk krónikáiban. Mert egy pár évvel Buda visszafoglalása után, az alvidéken annyi békét kötőitek a törökkel, hogy Klió nem igen ért rá valamennyiről tudomást venni. Igy a tiszamenti kisebbnagyobb ütközetek után is, midőn Rajmund főherczeg gyönyörű hadseregével, a hollandi zsoldosokkal, a szászlauenburgi vértesekkel és a Rabutin dragonyosokkal a bánsági Dunaszögletben czirkált, előfordult az a taktikailag páratlan eset, hogy egy operáló hadsereg, egy hadmüvészetileg komolyan veendő sereg, egy jól felszerelt császári ármádia, az ellenség előtt is megtalálta a lehető legkedvezőbb állást, amelyet pedig törvényes gyakorlat szerint csak manőverek alkalmával szabad megtalálni! Rátót a dombon fekvő városka volt ez a kitűnő terepfiguráczió, közepén feküdvén annak a keskeny szalagnak, amely az elszórt császári hadosztályok közt a visszavonulásra még nyitva maradt az illető.Musztafának.

Semmisem természetesebb hát, mint hogy a visszavonuló törököket Rátótról .gyilkos ágyútűz támadta meg, és a visszavonuló törökök azután súlyos veszteségeik következtében kénytelenek voltak megkötni a ' rátóti békét, amelyet szégyenletesnek nevezne a história, ha ráérne vele foglalkozni. Szerencsére a török sohasem vette komolyan ezt a békét, a história pedig, mint mondottuk, ép oly mostohán bánt vele, mint á török és igy Rajmund főherczeg emlékezete mélyen alámerült az idők tengerében. Csupán Rátóton gondoltak még minden májusban a régi dicsőségre; ekkor, május huszonegyedikén az ifjúsági majálist össze szokták kapcsolni a rátóti béke emlékünnepével. Ilyenkor a promenádon tánczvigasságot tartottak és ez igy tartott sokáig, mig végre ez is divatját multa, vagy megszűnt valami ismeretlen módon és a rátóti békét most már Rátóton is békén hagyták. Az emlékezet ügye ebben az időben fordult ismét egyet Fortuna szekerén. Három héttel azután, hogy a polgármester és Gábor százados a terepvizsgáló generálisokat bevonulni látta, csakugyan megindult az őszi hadgyakorlat és Rátót egy hűvös szeptemberi napon olyan katonai színezetű város lett, mintha a hadsereg két évszázad óta még mindig ahhoz a hagyományhoz ragaszkodott volna, hogy minden visszavonuló ellenséget épp Rátótról kell feltartóztatni és szégyenletes békére kényszeríteni. Ezen a nevezetes szeptemberi napon, mig a környékbeli falvakban poros ezredek és megrakott társzekerek voltak barczi készenlétben, magára Rátótra meghozta a főhadiszállást a másodrendű vasút. A kupékból egymásután szálltak ki a vezérkari tisztek, a küldöncztisztek, feketesárga vállszalaggal, a főherczeg testszinü posztóba öltözött ajtónállói, egy pár skarlátpiros galléros szárnysegéd, azután egy köpczös generális, meg egy hosszú generális, meg egy öreg generális, majd végül egy szárnysegéd lesegítette Lothár főherczeget, a táborszernagyot, aki szikár elegáncziával hallgatta meg a polgármester üdvözlő beszédét: . . . »Jobbágyi hódolattal« . . . A beszéd, mint ebből a bevezetésből látható, megfelelően volt szerkesztve, s a polgármester csak a megszólításban hibázott: »Császári és apostoli királyi fenség!« Ebben pedig nem az a hiba, hogy az »apostoli« szó ott volt, hanem az a hiba, hogy Rátóton senki se vette észre. Ezen az estén haladt megint a rendjel ügye egy lépést. Tudniillik-a Rátóthy kastélyban volt a főherczeg szállva és ott a kovácsolt vascsodákkal ékes szalonokban estélyre gyűlt a tisztikar, a rátóti értelmiség és a hatóságok vezetői. Ez alkalommal pedig Purcz Endre polgármester a legjobb akarattal se tudott a többiek háta mögé bújni és majd megfulladt egy darab szarvaseszkaloppon, mikor a főherczeg megszólította: — Van-e a városban valami emléke a rátóti békének? — Nincs még fenség, de tervben van a kétszázadik évfordulóra

. . .

A főherczeg helyeslőleg bólintott. — Rajmondot, a dicsőséges hadvezért óhajtjuk megörökiteni, fenség . . . szoborban óhajtjuk megörökíteni, fenség . . . Gábor százados, aki ott' állt keskeny gallérú, régi módi diszkabátjában, egyet rántott' a polgármester frakkján, mert tudta, hogy ez az ember most képes az Ígéretekben elmenni egészen a lovasszoborig. Szerencsére a főherczeg tovább sétált és csakhamar vissza is vonult. Egy pár tábornok maradt még a notabilitások között és egy fiatal huszárfőhadnagy, a főherczeg valami személyes segédtisztje csatlakozott most a polgármesterhez. Egy : szerre njultak egy palaczk Saint-Julien után és innen datálódott az ismeretség. (Folytatjuk.)

649. Mi ez? Tokió futott. Államférfiak országot kormányzó elméjéből, kihullott a haza gondja, Költő elfelejHa jönnél m o s t . . . tette rimeit, rózsás arczu delnő hütelen lett szerelméhez, kilencz gyermek munkásapja leejti szerszámát, mert Tokió Öt órakor a lépcsőházban futott. És a levegő nem tud megnyugodni a rázkódástól: Sötétedik. Már jő az alkony . . . emberek ezrei égbetörő ujjongása reszketteté meg: Tokió Bus robotos, terhem leráztam, győzött. Jövök haza s neved sohajtom. Tokió győzött, mert Tokió mindig győzött. És Oh, édes név, oh, álmok, gyönyörök! . . . győzött, mikor lecsapott fekete madárként a hir: Tokió — Bezárkozom mogorván kis szobámba, nem fut többé. Ott künn az eső csip ... csup ... csöpörög, . Hol van most az ujjongó, eszeveszett embertömeg? S nő egyre szivem gyötrő szomjúsága. Hol vannak ők, kiket Tokió győzelme tett nagygyá és gazdaggá? Hol van a boldogtalan szerelmes ifjú, kit Hat órakor a lépcsőházban Tokió győzelme tett meg boldog szerelmes ifjúvá ? Ti Kigyúl a gázláng. Alkonyul már . . . fiatal leányok, viruló asszonyok, szépek és szerelemreHa jönnél most s epedő lázban méltók, hová lett ünneplő diadalmámortok? Ölembe ülnél, rámborulnál: Az eső koppan az ablakon. Az ablak sötét, odabenn Mig kiinn az eső csip ... csup ... csöpörög, alusznak. Alusznak az embertömegek, kiket Tokió győElringatóznánk az álomvilágba zelme tett nagygyá és gazdaggá. Alszik a boldogtalan S ott járnánk czip ... czup... csók eső között szerelmes ifjú, kit az ő győzelme tett meg boldog szerelSzivárványuton térdig a virágba' . . . mes ifjúvá. És a fiatal lányok, szépek és szeretetreméltók is alusznak és a viruló asszonyok, azok nem alusznak, Nemo de szintén nem hallják, hogy koppan az eső és Tokió nem fut többé. Puha almán a nemes Tokió gyönyörködik-e a Krónika II. nyugalomban ? Szirtfokon a büszke sas boldog-e, ha fészkébe röpül a zsákmány, de neki röpülnie többé nem Tokió. szabad ? (Költemény prózában.) S lassan-lassan peregnek a fákról a levelek. Az eső Kop, kop, kop. Koppan az ablak. Vak sötétségben eláli, az ablakon nem koppan többé eső. Tokió nem fut úszik az éjszaka. Mint óriási fekete lepedő ráborul az többé s nem hirdeti többé senki, hogy Tokió többé nem alvó városra a végtelen, hideg eső. És koppan az ablak, fut. A fű újból kiserked és Tokió többé nincsen... mintha apró gyermekujjak kopogtatnának az ablakon és Magányos szobájában a poéta kergeti a halhatataz alvó felriad és kérdi: ki van itt ? lanság álmát. Keblén piheg a múzsa s csókolgatja homKi van itt? Mit akar jelenteni, aki odakünn meg- lokát. Hagyd abba álmaidat és tekints az alvó tömegre. kopogtatta az ablakot. A halál angyala nem járja végig A tömeg alszik, amely ünnepelte egykor Tokiót, a tömeg a várost, az álom nemtője már befejezte körútját. Minden alszik s álma a halhatatlanság múlandósága. csöndes. Csak az eső kopog és jelent valamit. Fölébredt Van-e dicsőség, időt álló, ha a Tokió dicsősége is a szomorúság és nem tud többé elaludni. elmúlik? Van-e hála, virágot fakasztó, ha Tokiót hálátJártál-e künn a mezőn ? A mezőn most nem jár lanul száműzik? senki. A mező is szomorú és ázik az őszi esőtől. De én Fiatal poéta ül magános szobában. Kebléhez simulva kint jártam a nagy tarlón, ahol nem nő soha fü, de ahol halkan piheg a műzsa. Csengő-bongó rímeket sugall neki, kalászba szökken az emberek szivének reménysége. Ott pompázó virágképeket a kedveshez, kiért a poéta eped. jártam a tornyos emelvények, a kerek bódék tájékán és Meg ne hallgasson a szép leány! Tokió most a szerelem hazahoztam a szomorúságot. édenkertjébe van száműzve és Tokió nem fut többé. - És az eső bekopog az ablakon. Szomorúan, sirva Mert a szerelem leoldja a röpülés szárnyait. rezdül végig a városon a panaszos sirám: Tokió nem Puha almon ropogó, zab. Megcsillan-e valaha még fut többé. csillogó napfényben fényes patája? Virgoncz csikók kerFekete betűkből kelt és fekete vizcsöppek adják getődznek az illatos mezőn és Tokió szomorúan ismer tovább a hirt: Tokió nem fut többé. bennük gyermekeire. Gj'ermekeire, akik az ő erényeivel Sírjatok, nemzetünk ifjai és leányai. Villám ezentúl homályosítják el az ő erényeit és élik helyette az izgalis czikkázik az.égen, de Tokió nem fut többé. mas dicső életet ott a hivalgó embertömeg számlálatlanLearatta már az ember reménységének kalászait ? ságában. És selymes lobogó sörénye csüggedten hull a Tokió szárnyas patái elvesztették szárnyaikat? Megresz- nyakába, aczélos, karcsú lábai megmerevednek az .elpuhult ket a levegő az ijedtségtől bősz zsivaj harsogott ég rabéletben. S ha még béna volna, ha öreg volna! felé, hadseregnyi emberek ajkáról búgott ott az esőben Kip kop. Koppan az eső. Az eső ? Ott a fekete éjázó tarlón, ahol fü sohasem nő. És a levegő megijedt: szakában, éjféli csöndben a fellegek között száguld a mi ez ? Mert ilyet sohasem hallott. mén. Az ő ezüst patája koppan és diadalmasan, mint

650. hajdanta száguld versenyt a rohanó fellegekkel. Ő az, a Tokió lelke. Puha almon elnyújtózva, a lelke fellegek között száguldozik, versenyt a fellegekkel. És Tokió fut és Tokió győz, legyőzi a fellegeket, amint legyőzte versenytársait. S ha megvirrad és eláll az eső, Tokió lustán kél és lustán megy, ahová vezetik. Szerelmes társa ott várja már s mig léhán, szomorúan feléje közeledik, Tokió lelkében édesen reszket az álom emléke, az álom, mely neki élet most, amikor koppannak, ezüst patái és versenyt száguld a fellegekkel . . . Sebaj.

A g}ilkos. Elbeszélés.

Irta:

EMÍLIA PARDO BAZÁN.

Valamennyi asszony közül, akik Marineda falu kis tavában egy márcziusi hűvös reggelen a szennyes ruhát szappanozták, Antónia asszony volt a legszomorúbb, a leglevertebb. Ő emelte leglassabban a csapófát, ő dörzsölte leglassabban a mosni való ruhát. Közbe-közbe abbahagyta a munkát, előrenyújtotta karjait, megroppantotta a derekát, majd arczát nedves-szappanos kezébe temette. Mikor pedig újra hozzálátott a ruhasulykozáshoz, csak ugy csurgott a szemeiből a könny. Könyökével letörölte arczát s öblögette a szappanozott szennyest. A többi mosóasszony szánakozva nézett rá s nagy hangon folytatott beszédjükbe néha-néha suttogás is vegyült, miközben oda-odapislantottak a szomorú aszszonyra, ki fel se tekintve, csak mosott, egyre mosott. Valamennyinek a kisujjában volt Antónia asszony bujának az oka, de mindegyik máskép beszélte el, hozzá is tévén, el is vévén belőle egy csipetnyit; valamennyien tudták, hogy az asszony egy mészáros legénynek a felesége volt s hogy a vámsorompón kivül laktak egy kis házikóban; az asszony anyja is velük lakott. Elég jó módban voltak, mert Antónia dolgos asszony volt s az öreg asszony is pénzelt régi időkben megtakarított vagyonkájának kamataiból. Arra a szomorú estére is emlékezett mindenki, amelyben az öreg asszonyt meggyilkolták s a pénzes ládáját kirabolták: az ezüstpénz, papírpénz és a sok-sok aranyékszer, sőt még kötelezvények is, mind eltűntek. A faluban rövid idő alatt — csak ugy magától — elterjedt a hír, hogy a gyilkos nem más, mint Antónia férje, a meggyilkoltnak veje, aki — mint Antónia maga is megvallotta — már régóta kínozta az öreg aszszonyt néhány száz forint miatt, amelylyel mészárszéket nyithasson. El is fogták a mészáros-legényt s törvényszék elé állították. De bár bebizonyosodott róla, hogy ő követte el a gaztettet, mégis három-négy pajtása ugy tanúskodott mellette, hogy nem ítélték akasztófa-halálra, hanem csak huszévi fegyházra. Ez az ítélet azonban nem szakasztotta végét a faluban a sok beszédnek; még sokat lehetett hallani arról a hosszú, széles pengéjű húsvágó késről, meg arról a véres bárdról, melyet ott találtak a meggyilkolt asszony mellett. A falu népe a legszentebbül meg volt győződve, hogy a bíróság helytelen Ítéletet mondott, mert ilyen tettért a büntetés csak a bitófa lehet. még borzasztóbb dolgokat is sugdostak itt is, ott is. A legszörnyűbb Antónia asszony füléhez is eljutott. Azt rebesgették, hogy midőn az Ítéletet kimondták, a férje minden szentekre megesküdött, hogy az nap, amelyen kikerül a tömlöczből, agyonüti a feleségét, aki oly súlyos tanúságot tett ellene.

Antóniának, közvetlen a nagy szerencsétlenség után, fia született. De a gyönge,- elgyötört, a sok fájdalomtól és sírástól megtört asszony szoptatni se tudta a csecsemőt, dajkát pedig nem fogadhatott, mert betevő falatja is alig volt. Hát a jó falusi asszonyok könyörültek meg rajta, meg a kis porontyon is: akinek ép szopós gyereke volt, az vette magához egy-két napra a piczikét, ugy, hogy rövid idő alatt a kis apátlan árva egész körutat tett faluszerte. S igy a gyerek szépecskén erősödött, gyarapodott, sőt meg is hizott. Alig épült fel Antónia, hozzálátott a munkához s bár idővel kipirultak orczái, mégis csak ugy sugárzott le az ábrázatjáról a bánat s a gyötrődés. A beszédes, vidor asszony szótalan, komor lett. Husz évig börtönben! Husz év alatt — gondolta magában — meghalhat az az ember, vagy én is elpusztulhatok, hiszen már odavoltam egészen. De ez a kétséges remény, ez a bizonytalanság nem csillapította le nyugtalanságát; borzadt a gondolattól is, hogy férje valaha visszatér. Hiába vigasztalták a jószivü szomszédok, hogy meg se él odáig az a gonosz, istentelen ember, vagy ha nem pusztul el a sötét tömlöczben, akkor megjavítja majd a sok szenvedés, meg a lelkifurdalás s »derék, testestül-lelkestül becsületes emberként tér vissza«, — mondogatták. De Antónia csak egyre rázta a. fejét s egykedvűen mormogá: — Megjavul ? Soha! Igen, ha az isten lejönne az égből s kivágná a testéből azt az állati szivet s helyébe mást, emberit tenne. S midőn igy beszélt a rabról, a hideg átfutotta tagjait . . . didergett. De elvégre is husz esztendő sok esztendő, még több hónap, még több nap! S ez a sok idő a legkínzóbb fájdalmat is megenyhíti. Később már néha ugy érezte Antónia, mintha az az egész rémes történet csak álom lett volna; kezdett bizni abban, hogy az a tömlöczajtó örökre bezárult a bűnös beléptére, sőt már azzal is hitegette magát, hogy ez a törvény, mely büntet, majd elejét is veheti a gaztettnek. A törvény! Milyen titokzatos, nagy hatalmat tulajdonilott Antónia ennek'az emberi, forgandó intézménynek, ugy vélte, hogy a törvény erejének s szavának nincs ember, aki ellenállhat. Igy aztán idővel a félelem, a rettegés végtelen bizalommá s határtalan hitté változott: bizalommá a törvény mindenhatósága iránt, bitté az iránt, hogy az a husz esztendő sose fog letelni. Különös kapcsolata a legkevésbbé se összefüggő dolognak! Bizony nem gondolta volna a király ő felsége, midőn nagy pompa közepette örök hűséget esküdött egy szép herczegkisasszonynak, hogy ez az ünnepies, megható és örvendetes cselekedete annyi keserűséget okoz majd egy távol falucskában egy szegény, szerencsétlen asszonynak. Mikor Antónia megtudta, hogy az urának is megkegyelmeztek, elsápadt, nem szólt egy szót se, hanem kiült háza küszöbére, előre nyújtotta lábait, kezeit ölében összekulcsolta,' fejét mellére horgasztotta s ugy ült ott előremeredt tekintettel. Csak a kis fiu rezzentette fel egy pillanatra. — Anyuka! . . . Melegítsd meg a leveskét . . . éhes vagyok! A jóságos szomszédok Antónia köré csoportosultak. Némelyek a gyerek kezébe nyomtak valami eledelt, mások biztatgatták az asszonyt, ahogy tudták. Minek busul e miatt! Ave Maria Purisima! Hát azt hiszi, hogy az az ember hazatér és egyszeriben megöli! Hál' istennek! van még törvény, van még aki törvényt lásson, vannak még zsandárok . . . Ha valami- baj van, elfuthat a kisbiróért vagy a biró uramhoz. — A biró uramhoz? — mormogta Antónia sötét tekintettel, elhaló hangon.

651. — Vagy a kormányzóhoz, vagy a miniszterhez . . . vagy . . . vagy . . . a közjegyző úrhoz . . . Elmehetsz egy törvénytudó fiskálishoz is, majd az megmondja, mit szab ki a törvény. Egy jóképű asszonyka, akinek a férje czivilzsandár volt, megígérte, hogy elküldi az urát, az majd megfélemlíti a kiszabadult gazembert; egy másik bátorlelkü özvegyasszony felajánlta magát, hogy minden este ott alszik Antóniáéknál Addig tanakodtak, addig beszéltek, meghánytak-vetettek mindent a szomszédok, mig végre Antónia felállott s kijelentette, hogy megfogadja a jó tanácsokat: először is elmegy egy törvénytudóhoz; de maradjanak csak együtt a szomszédok, mig visszatér. Antónia még sápadtabban tért vissza, mint elment. A. kapukból elébe futottak az asszonyok s kérdezgették, hogy mit is mondott az a törvénytudó. Iszonyú volt a felelet. A törvény, ahelyett, hogy védené az asszonyt, kényszeríti őt, a meggyilkoltnak tulajdon lányát, hogy egy födél alatt éljen a gyilkossal, hű feleségeként. — Szent Isten! micsoda törvény! Hiszen még megjutalmazza a gazembereket! — kiáltotta a méltatlankodók kórusa. — És nincs semmi segítség ?... nincs valami mentség ? — Azt mondta a fiskális, hogy elszakadhatunk egymástól, ha megindítjuk a bíróságnál a válópört. — Mi az a válópör? Antónia. — Egy hosszú, hosszú pör, amelynek isten se győzné bevárni a végit! . Mindannyian lecsüggesztették fejüket. Hiszen időnek, pörnek sose szakad vége! De ha vége is szakad, akkor is csak a szegény ártatlan veszti el! — De még ha meg is inditnám, — folytatá az asszony, — akkor is még be kell előbb bizonyítanom, hogy rosszul bánt velem az uram. — Jézus Mária! Hát nem ölte meg az a tigris az anyádat! Ez még csak nem is rosszul bánás ? De még azt is tudja a legutolsó poronty is a faluban, hogy avval fenyegetett, hogy téged is megöl. — Senki se hallotta, hogy mondotta . . . A fiskális pedig azt mondotta, hogy világos és hiteles bizonyság kell rá. Ez felbőszítette az egész gyülekezetet. Több asszony már azt hangoztatta, hogy elmennek a királyhoz is megkérni, vonja vissza kegyelmét. Elhatározták, hogy estérőlestére más alszik Antónia házában: a szerencsétlen aszszony ne féljen egyedül. Harmadnap uj hir jött: nem engedték el a rabnak az egész büntetést, hanem még néhány évet ott kell töltenie a börtönben. Régóta ez volt az első nap, amelyen Antónia rettegés nélkül tért aludni s- nem hosszú hánj'kódás után aludt el ágj'ában. Több telt el egy esztendőnél. Antónia nyugodt lélekkel járt a munka után a jobbmódu házakhoz. Egy napon az uraságnál dolgozott. Hirtelen lelkendezve hozza az inas az újságot, melyet az ép megérkezett fővárosi napilapban olvasott: hogy a királynénak fia született s ismét kegyelem adatott országszerte. Azt hitte ' örömet okoz e hirrel a szegény asszonynak. Ép a lépcsőket sikálta Antónia. Kiejtette kezéből a surolókefét s visszatántorodván, felborította a vízzel teli sajtárt. Majd szót se szólva, sápadtan kifutott az utczára. Csak ép, hogy lábai mozogtak, különben ugy érzé, mintha tagjai megmerevedtek volna.- A kapukból és ablakokból utána kiáltottak, de ő csak azt felelte, vissza se fordulván, hogy beteg, nagyon beteg. Pedig csak fáradságot, erőtlenséget érzett. A szomszéd városban megszólaltak az ágyuk, hirdetvén dörgésükkel az örvendetes eseményt. Minden dörrenésre megnyilalt a fájdalom' Antónia agyában.

De hát mért is kegyelmeznének meg újra a férjének ? Hisz már .egyszer megkegyelmeztek neki! Hisz oly iszonytató volt a bűne! Megölni azt a védtelen, tehetetlen öreg asszonyt, a ki még a légynek se ártott 1 S mindezt pár hitvány pénzdarabért! Az a rettentő jelenés újra a szeme előtt lebegett: az anyja vérben fetrengve, mellette az a hosszú, széles pengéjű kés s az a véres bárd. Hát érdemel kegyelmet, aki ilyen nagy késsel, ilyen súlyos bárddal csap le a felesége anyjára ? Antóniának az is eszébe ötlött, hogy a meggyilkoltnak kitátva maradt a szája, szemei kidülledtek, fején pedig megaludt a vér. Bezárkózott s órák hosszat ült egy kis padkán gubbasztva a hideg kályha mellett. Ha meg akar ölni, hát öljön meg! Ugy is jobb lesz, ha elpusztulok! Csak néha riasztotta fel apátiájábói kis fiának siró hangja:' — Anya ! Éhes vagyok ! . . . Anyuka! én félek, félek. Másnap reggel telerakott egy nagy kosarat szennyes ruhával, vállaira emelte s ment a tó felé. A sulyok ott lógott le karjáról. Ahogy kiért a tóhoz, mindjárt hozzálátott a sulykozáshoz. A többi asszonyok gyakori kérdéseire csak egy-két szóval felelt. Meg-megtörölte arczát, mert a frecscsenő szappan néha néha egészen belepte. Ki hozta meg a tóhoz azt a váratlan hirt, midőn Antónia már kicsavarta a ruhákat s hazatérni készült? Tán valami ismeretlen hozta, hogy örömet okozzon az asszonynak? Vagy talán az is olyan titokzatos, magától keletkező, magától terjedő hir volt, mely szájról-szájra jár, még a gyerek is beszéli, mely ott szállong a levegőben s ezzel együtt szívja mindén ember magába! Ahogy meghallotta a szegény Antónia, szivéhez kapott, elejtette a ruhakosarat s elterült a tóparti nedves kövezeten. — Hát igazán meghalt? — kérdezgették a mosóasszonyok a falu felől érkezettektől. — Persze! Meghalt! — Én a boltosnál hallottam. — Én a malomban — Hát te kitől hallottad? . — Nekem az uram mondta! — Hát az uradnak? — A kapitány inasa! — Hát az inasnak ? — A gazdája! Ez utolsó tehát már teljesen megbizható tekintélyre hivatkozott, ugy, hogy senki se kételkedett tovább, hanem szentül hitte a hirt. Meghalt a bűnös megkegyelmeztetésének napján 1 Antónia felemelte fejét s hosszú idők óta először jelent meg orczáin az egészség színe, s megeredt könnyeinek árja és sirt . . . sirt. . . keservesen. Pedig örömében sirt, és a körülállók nem ütköztek meg rajta. Nem a férjének, neki kegyelmeztek meg: örülhetett szívből, igazán. S oly jól esett neki ez a sirás, ugy megenyhült utána. Nagyot lélekzett, mintha mázsás kölöncz esett volna a szivéről. Még csak eszébe se ötlött, hogy hátha hazudott a hir! Aznap este később tért haza. — A harmadik utczában járt a gyermekéért, aki egész nap ott pajkoskodott. Hazamenet vett a boltosnál a gyereknek czukorpereczet s más édességeket, amelyek után már rég sóvárgott a fiúcska. S aztán még soká sétáltak kettecskén utczákszerte, vacsorára nem is gondoltak, hanem élvezettel szítták magukba a friss levegőt s eltelve avval az édes érzettel, hogy végre nyugodtan, bű nélkül élhetnek. Annyira gondtalan volt, hogy mikor házuk elé értek, észre se vette, hogy a kis ajtó nyitva van Kéznél fogva a gyereket, benyitott a konyhába, aztán az első szobába. A második szobába nyiló ajtón át gyertyafényt lát. Az

652. ajtóhoz siet. Egy setét alak emelkedik fel az asztal mellől. Az asszony kiáltani akart; a szó elakadt a torkán. 0 volt, a férj! Antónia mozdulatlanul állott, mintha lába gyökeret vert volna. Szemei lehunyódtak, nem látta azt az alakot, csak halvány körvonalaiban lebegett szemei előtt Tagjai megmerevedtek, hideg kezeivel a gyermek fejéhez kapott, aki remegve bujt szoknyája mögé. S a férfi szólott rekedt hangon: • — Ugy-e ? Nem számítottál rám 1 S e szókra, amelyekben Antónia átkozódásokat, szitkozódásokat s fenyegetéseket vélt hallani, a szegény asszony felriadt, jaj 1 kiáltott s magához szoritván a fiúcskát, eszeveszetten rohant az ajtó felé. A férj utolérte s elébe állott. — Csitt 1 Hová szalad az asszonyság ? — suttogta gúnyosan, mint csak az elvetemedett emberek szokták. — Minek zavarnád a falu nyugodalmát ? Alszanak mindenütt 1 Az utolsó szavakat nem fenyegetőleg mondá; de oly hangon, hogy megfagyasztotta a vért Antónia ereiben. A remegés lázzá változott; az élni akarás ösztöne e lázban nyilatkozott meg. Hirtelen gondolat villant meg agyában : megvédeni, megmenteni gyermekét 1 Az apja még ugy se ismeri, nem fogja bántani. — Ez a gyerek ? — mormogá a kiszabadult rab. És fogja a gyertyát s odavilágitott a gyerek afczába. A fiúcska lehunyta pilláit, a fény elhomályosította szemeit, kezeit kifelé fordítva az arczára tette, mintha védekeznék sose látott apja ellen, akinek nevét csak rettegés és átkozódás közt hallotta nagynéha emlegetni. Még közelebb bujt anyjához, ki idegesen kapkodott fia után s kinek arcza halványabb volt a viasznál. — Csűf ez a gyerek 1 — veté oda félvállról az atya, újra az asztalra tévén a gyertyatartót. Hangja most még rekedtebb volt. Antónia, anélkül, hogy a fiút elbocsátná, a falhoz húzódott s ott ájultan esett össze. Csak ugy döngött a ház a zuhanásra. A gyertya is elaludt. A férj egykedvűen ismét meggyújtotta, de az asszonynak feléje se nézett. — Nincs semmi ennivaló a háznál? — kérdé csak ugy senkitől se, de várván, hogy valaki majd mégis felel. Antónia feltápászkodott s a gyereket a sarokban leültette a földre, A fiúcska keserves sírásra fakadt, félt szegényke, nagyon félt. Az asszony letörölte homlokáról az izzadságot, mely a láz és ájulás alatt ütött ki rajta, odacsoszogott egy szekrényhez, kivette belőle az abroszt s hozzáfogott a teritéshez. Kezei reszkettek, hogy a tányérokat majd elejté. Kenyeret tett az asztalra, egy palaczk bort, füstölt halat hozott a kamrából s mindenképen azon volt, hogy csak kielégítse a veszedelmes ellenséget. A rab leült s mohón falatozott, közbe-közbe nagyokat hörpintvén a palaczkból. Antónia szemben állott vele s nagyranyilt szemekkel nézte urának megnyúlt, sovány, elbarnult ábrázatját. A rab bort töltött egy pohárba s az asztalhoz hitta az asszonyt. — Nem ihatnám 1 — dadogá Antónia s a gyertya fényén át ugy tetszett neki, mintha abban a pohárban .bor helyett piros vér volna. A férj vállát vonogatta s lehörpentette e pohárral is. Aztán újra nekilátott a füstölt halnak. Mellényzsebéből bicsakot vett ki, kinyitotta, a pengéjét néhányszor végigvonta az asztalszélen, s nagyokat vagdalt a halból. Mindkét kezével utána nyúlt a falatoknak s tömte magába a halat s a kenyeret. Az asszony látta, hogy a rab jóllakik s erre a reménynek halavány árnyéka kezdte megszállani. Talán, ha jóllakott, elmegy s nem bántja; akkor majd magára zárja az ajtót s ha visszatérne, nem engedné be; ha erre lármát csap, majd előfutnak a jó szomszédok.

A férj' nemsokára betelt az étellel. Szivarcsutakot kotort elő zsebeiből; megdörzsölte a két tenyere közt s á gyertyalángnál rágyújtott. — Hé! Hová mégy ? — rikoltá, látván, hogy az asszony az ajtóhoz közeledik. — Töltsük a mai napot békességben! — Lefektetni a gyereket . . . válaszolta az asszony zavartan, azt se tudván, mit mond. S karjaira emelvén a fiúcskát, bement a szomszéd szobába. Azt hitte, a gyilkos nem jő ide utána. Hogy is lenne rá ereje? Hisz ebben a szobában követte el azt a szörnyű tettet. Antónia anyjának szobája volt régen; még az ágy is ott állott, amelyben az öreg asszony feküdt. A szegénységben, a nyomorban eladta Antónia azokat az uj ágyakat, amelyeket még esküvőjükkor vettek s már régóta a megboldogult ágyában aludt gyermekével együtt. A férj nem is jött mindjárt be. Antónia vetkőztetni kezdé a fiúcskát, ki most még keservesebben zokogott s anyja keblére hajtotta fejét. De megnyílt az ajtó s bejött a gyilkos. Körültekintett, aztán leült egy székre. Nyugodtan leveté czipőit, ruháit, odament az áldozatnak ágyához s belefeküdt. Az asszonyon iszonytató -érzés vett erőt. Ha a- ferj elővett volna egy kést s avval fenyegette volna, nem borzadt volna meg jobban. De az az ember megigazgatta a párnákat, a takarót is végigsimította, kinyújtózkodott s mély lélek zeteket vévén feküdt ott, abban a szörnyű emlékű ágyban. — Hát te? — kérdezte, Antónia felé fordulva, — mit állsz ugy ott, mint egy kapubálvány ? Nem fékszel le ? . . . — Én . . . én . . . nem vagyok . . . álmos, — dadogta az asszony fogvaczogva. — Nem is kell álmosnak lenned 1 Csak nem akarod átvirrasztani az éjszakát, mint a bakter ? — Itt . . . itt . . . nincs . . . nincs hely 1 Csak aludj el . . . Majd én valami módon . . . — s érthetetlenül 'még néhány szótagot dadogott. A férj káromkodott egyet, aztán igy szólt: — Tán félsz tőlem? . . . vagy utálsz? mi bajod van ? Egyszeribe lefeküdj, vagy . . . — s felemelkedett, mintha ki akarna ugrani az ágyból. De Antónia már vetkezett -s gépiesen hányta le magáról a ruhákat. Ujjai gyorsan megoldották a kötény és szoknya zsinórját, ledobta a kaczabajkát, fűzős czipőit is leoldá lábairól . . . A sarokból hallotta a kis fiu el-elfuló zokogását . . . Hajnalban a kis fiu sirása, jajgatása verte fel a szomszédokat. Berohantak a szobába és ott találták az ágyon elterülve Antóniát. Teste már hideg volt. Orvost hittak elő, ki tüstént eret vágott rajla. Egy csepp vér se buggyant elé. Az orvos konstatálta a halált. Természetes halállal mult ki az asszony, nem látszott sehol sebhely vagy csak ütésnek is a nyoma. A kis gyerek beszélte el,-hogy: az este egy csúnya ember- jött a házhoz, ott aludt náluk; ugy reggel felé az a csúf bácsi felébredt, ébresztgette az anyukát - is, de mikor látta, hogy nem felel, megborzadt az az ember s mint az őrült, eszeveszett futásnak eredt.

Sokkal j o b b a n modern

szeretem a

régi

divatú

őrangyalokat,

mint a

moralistákat. *

Mi a z idő ? Jelen nincs, liisz elmúlik : a mivel m i n d e n ismétlődik, é s m u l t a t n e r . ismer T e h á t idő. nem létezik, csak

jövő

üres

forgalom,

a z , aki emlékezni

tud.

mulandóság. *

N e m ismeri a h á l á t l a n s á g o t a z , aki

elfeledi a

maga

jótetteil.

653.

Krónika III. A zsélyi (Ünnepi Jenő

színjáték

gróf,

egy

nagy

nagy

nap.

felvonulásban.

Victorien S a r d o u és W o s i n s z k y

Szövegét Mór.

irták:

Zenéjét

Zichy

szerzette;

Cselingerian Jakab.) S Z E M É L Y E K :

gróf, Magyarország, Georgia és Tibet ipargrófja, (grand premier röle). . X I I I . ZICHY FERENCZ gróf, Magyarország főtárnokmestere, a Zichy-család széniora, (pérenoble). X X I . ZICHY J Ó Z S E F gróf, volt és leendő miniszter, a Zichy-család kedvencze (politikai bonvivant). • X X V I . ZICHY J E N Ő

ZOROASZTER

gróf,

ZICHYANOFF

SHAMYL

DSINGISZ

KÁN

gróf,

a Zichy-család ősei.

KON-ZI-FU-CSIOSZ ZICHY

TÖHÖTÖM

ZICHY

NEMTÖHÖTÖM

SIR W A L T E R SVERTECZKY SIR

MAURICE

az ipargróf barátai.

ABELES

Fő- és köz-Zichyek, z s u r n a l i s z t á k és iparosok. Szín:

A z s é l y i Zichy-kastély l o v a g - t e r m e , éjfélkor. A karzaton

m e g h í v o t t v e n d é g e k , akik i n g y e n csodálhatják az élő és holt Zichyeket. A kápolna harangja tizenkettőt üt.

Föllép:

ZICHYANOFF

szelleme.

SHAMYL

A

SZELLEM :

Voltam Zichy Georgiában, G a z d a g , h a t a l m a s és vidám. De e g y n a p o n n a g y o n

megjártam.

Mert a h a l á l lecsapott reám . . . (ZOROASZTER GRÓF,

és a többi szellemek sorra bevonulnak.)

SZELLEMEK

KARA :

Voltunk Z i c h y k Georgiában stb.

(A vasajtó feltárul. J Ő : XXVI. ZICHY J E N Ő GRÓF, diszcserkeszben, tibeti kucsmával a fején, magyar csizmában.) A SZELLEMEK (meghajolnak az élő jeles előtt). XXVI. J E N Ő : Tisztelt őseim! Nagyon örülök, hogy összegyüjthettem önöket. Megvallom, nem csekély áldozatba került a dolog. De ez nálam nem numerái. Egy lipcsei czég rekompenzálni akart fáradságomért, s ajánlatot tett, hogy, ha önöket közprédára bocsátom, megtéríti költségeim egy részét, de mit nekem az anyagiak, világhír és-irói dicsőség! Engem csak az vezetett, hogy megismerkedjem a Zichiség eleivel, s bemutathassam önöket az egész Zichy-kasztnak. Ez a kaszt ma tizezer embert számlál, s a tudomány mind e napig nem tisztázta, honnan eredt, bölcsőjét hol ringatták. Én megkerestem, feltaláltam Önöket, s hála alvezéreimnek: Wosinszkynak és Cselingeriánnak, Árpád példájára, áthoztam önöket Európába. Remélem, .szórakozni fognak itt. Ős-Georgiát ugyan már bezárták, de e helyett felolvasásokkal fogom önöket kárpótolni. Kérem, vegyenek részt a családi nagy-gyűlésen. ZICHYANOFF SHAMYL : Részünkről a szerencse. Z O R O A S Z T E R : Én a tűz voltam, de ön a szellem! K O N - Z I - F U - C S I O S Z : Én elmélkedtem, de ön cselekszik ! D S I N G I S Z KÁN : Én romboltam, de ön épit!

ZICHY T Ö H Ö T Ö M : Én virágzóvá tettem családomat de mi a virágzás a gyümölcsözéshez képest! ZICHY N E M T Ö H Ö T Ö M ' : Én halhatatlan vagyok, de ön él! XXVI. JENŐ (szívesen fogadja a szellemek gratuláczióját): Köszönöm, uraim. Hálám csekély jeléül nagy munkámból egy-egy tisztelet-példányt fogok elhelyezni nyugvó helyeiken, melyek eddig úgyis jeltelenek valának. Addig is, kérem, hallgassák meg felolvasásomat, s engedjék meg, hogy írásban és képben bemutassam önöket ivadékaiknak. (Egy intésére felpattannak az ajtók.) Jöjjön családom, jöjjenek az összes fő- és köz-Zichyek, jöjjön Georgia, Dentumogéria, Zich, a falu mind! (Nagy felvonulás. A lovagterem megtelik cserkeszekkel és magyarokkal. Bemutatkozások. Az összes Zichyanoffok vigadnak, hogy ily imponáló számban gyűlhettek össze.) XXVI. J E N Ő : Tibetiek, cserkeszek, Zichyek! Örvendetes újságot jelenthetek önöknek. Törvénybe iktattuk a nyomdai termékek köteles példányairól szóló javaslatot, s ennek következtében ugy a nemzeti muzeum, mint a magyar főváros súlyos pénzbírság terhe mellett kötelesek elfogadni nagy munkám egy.egy példányát! (Általános éljenzés.) De én ezzel a vivmánynyal nem elégedhetem meg. (Helyeslés.) Hogy önök, kiket e mű a legközelebbről érdekel, tisztában legyenek családunk eredetévei és történetével, fel fogom olvasni munkámnak rövid kivonatát. Ez a kivonat csak ötszáz lapra terjed.

(Döbbenés által a sziv ere fagy. A szellemeknek könnye se perdül, jajja se hallik.) ZOROASZTER (sóhajt). ' K O N - Z I - F U - C S I O S Z : Nekem ugy tetszik, mintha a kakas kukorékolását hallanám. SHAMYL : A* sirba' lenni jó, a sirba' lenni jó! r-vXXVI. JENŐ (olvasni kezdi szépprózáját, a 326. lapnál azonban elreked, s kénytelen szünetet tartani). ZICHY J Ó Z S E F GRÓF: Én már sok közlekedésügyi munkát olvastam, de ilyen érdekfeszitőt még soha. (Elalszik). E G Y ősz ZICHY (sir a megindulástól): Negyven éve nem tudok aludni, s e szép munkával csak most ismerkedhetem meg! (Pillái lezárulnak.) XXVI. JENŐ (aki már Tibetnél tart, tovább olvassa művét). K O N - Z I - F U - C S I O S Z : Még most se kukorékolt volna a kakas ? Z O R O A S Z T E R : Nem tudom, de Tibetről eszembe jut, hogy nekem még sürgős dolgaim vannak . Perzsiában. (Eltűnik). SHAMIL : A sirba lenni jó. (El a fenéken.) (A káprázatok egyenkint eltűnnek. Oda künn pirkad. A fő- és köz-Zichyek mélyen alszanak. A karzaton már csak Sir Walter és Sir Maurice hallgatják a felolvasót.) XXVI. JENŐ : Végre elérkeztünk a nyolczadik századhoz . . . (Tovább olvas.) Az ősz ZICHY (fölébred): Hiába, semmi se hat oly csillapitólag a lélekre, mint egy-egy szép, tudományos felolvasás . . . J Ó Z S E F GRÓF (fölébred): Ki az ? Mi az ? Vagy ugy ?! . , Hm, igen, persze, természetesen . . . De nekem ugy tetszik, az uj törvény egy kicsit szigorú. Egy kicsit nagyon szigorú! Bojtorján.

654

liii yijiLii'

Juris ? hiszen ön mondta, hogy tb-vel kell irni. Azt mondja: • Akkor tévedtem, de tegnap olvastam egy akadémikusnak A gondolkozó. az értekezését az e és b betűről s most az akadémikusnak 'adok igazat. Téged pediglen hivatalos állásomnál — C s e h o v P. Antal rajza. — fogva raklak meg.« No, és meg is rakott . . . Most meg az én kis Vászjá fiamnak is örökösen dagadt a füle attól Forró dél. A légben nincs se hang, se mozgás. az b betűtől. Ha én volnék miniszter, rögtön megtiltanám,Az egész természet olyan, mint egy roppant nagy, isten- hogy az embereket azzal a betűvel kínozzák.' től és embertől elhagyatott gazdaság. Az öreg hársfa — Isten önnel! — sóhajtott Pimfov, szemeivel pisleroskadt lombsátora alatt, amely a Jaskin börtön-felügyelő logva s a felső kabátját felhúzva; nem hallgathatom, háza mellett áll, egy három szögiem asztal mellett ül hogy előttem a tudományt igy . . . maga Jáskin és az ő vendége: a kerületi tanfelügyelő, — No, no, no, -már meg van sértve! — kapott Pimfov. Mindketten ingre vannak vetkőzve, mellényeik Jáskin a Pimfov keze után; — hiszen csak éppen a disszét gombolva; arczuk vörös, izzadt, mozdulatlan- s a hőség miatt nem képes semmit sem kifejezni. Pimfov kurálás kedvéért . . . No üljünk vissza, és igyunk arczát egészen eltaplósitotta a restség, szeme csak ugy egyet. A megsértett Pimfov leül, iszik, de arczát megint pislog, alsó ajka lefityeg, hanem a Jaskin szemében és horntokán még észre vehető valamelyes élet: láthatólag csak félre fordítja. Csend következik. Az iddogálók mellett Feona szakácsné egy dézsa moslékot visz el. Azután gondolkozik valamin. vizöntés locscsanása és a leöntött kutya nyöszörgése Mindketten egymásra néznek, de szótlanul s kinjokat hallattszik. Á Pimfov élettelen arcza még jobban eltapló* csak erős szuszogással és a legyek csapkodásával fejesodik: attól lehet tartani, hogy mindjárt elolvad a hőség* zik ki. Az asztalon boros üveg, főtt marhahús és egy tői és kicsordul a mellényén. Jáskin homlokán ránczok apró halas, üres bádog-szelencze áll. Ittak már egyszer, keletkeznek. Állhatatosan néz a marhahúsra és gondolkétszer, háromszor kozik . . . Az asztalhoz odajön egy invalidus, sötéten — Igenis! — szólal meg Jaskin, de oly váratlanul, néz a boros üvegre s látva, hogy az már üres, másikat hogy az asztal közelében szundikáló kutya felugrik, hoz . . . Az urak tovább iszogatnak. bekapja a farkát és felre szalad; — igenis, bármit mond— Igenis! — szólal, meg újra Jáskin. jon is ön Makszimojes Fülöp, az orosz nyelvben igen sok Pimfov összerezzen és ijedten néz Jáskinra: ujabb a'felesleges Írásjel. támadást vár annak a részéről. — Hogy hogy ? — kérdi szerényen Pimfov, kidobva — Igenis! — ismétli Jáskin, tűnődő arczczal nézve poharából egy legyet, — ha sok is az írásjelünk, de a boros üvegre; — az én véleményem szerint a. tudomindnek meg van a maga jelentősége és helye. mányok közt is sok a felesleges. — No már ez nem igaz 1 A mi Írásjeleinknek semmi — Már hogy miképen gondolja ön ezt? — kérdi értelme sincs. Csak puszta fontoskodás végett vannak. halkan Pimfov — mely tudományokat ..tart ön felesleOda irnak némelyek egy pár tuczat vonást egy sorba geseknek ? s azt hiszik, hogy ezzel bölcsebbek. Példának okáért — Mindenféléket , . . Mentül több tudományt tud Meri non al ügyész minden szó után vonást tesz. Hát minek a? Tisztelt uram — vonás, meglátogatván a bör- az ember, annál többet képzelődik . . . A tudományoktönt ez s ez napon — vonás, szemembe tünt — vonás, kal nő a kevélység . . . én felakasztanám mindazokat a hogy a foglyok — vonás... piha! Csak ugy rajzik az' . . . tudományokat . . . No, no! már megint meg van embernek a szemében a sok vonás. Aztán a könyvekkel sértve . . , Ej, isten bizony, már egy szót se lehet szólni, tökéletesen ugy vagyunk. Pontos vessző, kettős pont és annyira érzékeny . . . Üljünk le no, igyunk még egyet. Megint előkerül Feona és haragosan bökdösve ezeriéle Kérdő meg zárójelek ... Undorító még olvasni is... jobbra balra kövér könyökével egy tál sisit* tesz az Némely ficsúrnak meg nem is elég egy pont, hanem egy urak elé az asztalra. Hangos kanalazás és csámcsoegész sort pötyögtet oda. Hát minek a? — Azt ugy kívánja a tudomány, — szól Pimfov gás kezdődik. Mintha csak a föld alól bújtak volna elő, megjelenik három kutya és egy macska. Megállnak nyöszörögve. az asztal előtt és esdeklő tekintettel nézik a rágó szája— A tudomány! Az ám, az elmék elhomályositása; kat. A sisi után tejes kása következik, melyet Feona de nem a tudomány... Tiszta merő fortélyból találták ki, már oly mérgesen ad fel, hogy az asztalról lerepülnek a port hintenek a szemünkbe... Például egy külföldi nyelvkanalak és dugók. A kása előtt az urak szótlanul egyet ben sincs az a b betű, Oroszországban ellenben megvan. isznak. , Most már azt kérdem: minek a? Hát nem mindegy az, — Minden felesleges ezen a világon! — szólal hogy a hljeb szót akár b betűvel irom, akár e-vel?* — Az ördög sem igazodik el azon, amit ön beszél, meg újra Jáskin. Pimfov leejti térdére a kanalat, ijedten néz Jáskinra, Matynycs Hja, — dörmög Pimfov; már ugyan hogy protestálni akar, de nyelve elgyengült a kapatosságtól és lehelne a lüjeb szót egyszerű e-vel irni ? Olyanokat mond becsavarodott a kásába. Csak érthetetlenül motyog. ön, hogy szinte bántja az embernek a fülét. — Minden felesleges, -- folytatja Jaskin, — a tuP.mfov kiüríti poharát és sértődötten pislogva szemédományok is, az emberek is, a börtönök is, ezek a legyek vel, arczát félre fordítja. A grammatika ellen tett .kifogáis, meg a kása is . . . Ön is felesleges . . . Bátor ön, jó sok láthatólag boszantják. — No, de meg is raktak engem a miatt a b betű- ember és az istenben is hisz, mindazáltal ön is femiatt! — folytatta Jaskin. — Most is emlékszem rá: lesleges. — Isten önnel, Martynovits Hja 1 ;— hebeg Pimfov kiszólít a tanitó a fekete táblához és diktálja, hogy lyekár.** Én fogom magam és leirom a szót egyszerű e-vel. erőlködve, hogy kabátját felöltse, de sehogy sem birva Ezért jól megrakott a tanitó. Egy hét múlva megint kihi, annak ujját eltalálni. — Ön csak az imént is megharagudott, .azután s megint diktálja, hogy lyekár. Most már tb-vel irtam., Hát újra végig ver rajtam. Miért ver engem, Fornico jóllakott a pukkadásig — s mire való mindez ? Csak ugy . . . Mindez egészen .felesleges . . . Eszünk, es ma* T . i. a z o r o s z n a k v a n jc ** Orvos.

é s c betűje is. * Az oroszok kedvencz

káposzta-étele.

655 gunk sem tudjuk, hogy minek . . . No, no . . . már megint meg van' sértve . . . Hiszen én csak ugy . . . diskurálás végett! Hova akar ön menni ? Maradjon még, iszogassunk. Csend következik, melyet csak ritkán tör meg a berugottak egy-egy krákogása. A nap már nyugat felé hajlik s a hársfa árnyéka egyre nő. Megjelenik Feona s makranczoskodva, kezével gyorsan hadonázva térit le az asztal mellé egy szőnyeget. Az urak szótlanul kiisszák az utolsó poharat, elterülnek a szőnyegen s egymásnak háttal fordulva, elszenderednek . . . »Hál istennek — gondolja Pimfov — ma nem jutott el a világ-teremtésig és a hierarchiáig . . . pedig már mennyire féltem. Mert ez olyan csodálatos gondolkozó fő*

INNEN-ONNAN.

alaptörvények adják meg! Kár olyanokat ezután az osztrákról beszélni és aggódó arczczal kérdezni: mi lesz ebből ? Az a zenebona nem. is olyan őrült, amilyennek látszik, az ilyen definiczióval a nyakában az osztrák nem is tehet máskép, mint tesz. Azért fiaim, csak pofozkodjatok ! * *

*

• A n é m e t császár még mindig aktuális nálunk. Nemcsak azért, mert a tisztviselő-telep kaszinója megcsináltatja a szobrát, hanem azért is, mert most utólag derülnek ki egyre-másra a rokonszenves Vilmos Budapesten elhullatott ötletei és mondásai. Egy ilyen mondása, amely a legkésőbben derült ki, de bizonyára nem a legrosszabb s amelynek különösen előkelő gavallérjaink fognak megörülni, itt következik. Mikor a császárnak megmutatták az u j parlamenti palotát, ő hosszan csodálta annak szépségeit és aztán tűnődve igy szólt: — Különös! Önök ilyen palotát tudnak építeni és az ingeiket mégis Angolországban vasaltatják! *

*

Munkát, m u n k á t ! Polonyi Géza s mind a hét lófő • székelyek gárdája — megint nincs megelégedve az állapotokkal. A képviselőház lombikja nekik nagyon szűk és nagyon tág. Szűk, amikor obstruálnak s az a bolond elnöki csöngettyű is, meg a házirend határt vet szertelenségre való törekvéseiknek. Nagyon tág, amikor úgynevezett rendes mederben folyik a tanácskozás. Mint például mostan. Mi rendesebb az ülések mostani soránál, amikor királyt ünnepelnek és megállapítják a • munkarendet ? Ám Polonyi fölkel és kijelenti, hogy nekik nem rend, har.em munka kell. Ha a kormány rendet akar, adjon munkát, különben obstruálnak. Valóságos dilemma ez. A kormány munkát is akar, rendet is. Ha most csak munkarendet ád, Polonyi obstruál és nem lesz rend. Ha munkát ád, Polonyi vitatkozik, esetleg a javaslat ellen obstruál, s megint nem lesz rend, se munka. Legjobb lesz a házat becsukni, mielőtt megnyitották. Addig lássák el valamiképen Polonyit perekkel, mert ez is munka. Neki meg mindenáron munka kell, akár olyan, . mely az országnak árt, akár olyan, mely neki használ. * *

*

^ Fiaim, c s a k pofozkodjatok'. A csütörtöki osztrák pofoz• kodás zajában elveszett egy korszakos közbeszólás, olyan, mely méltó volna rá, hogy valamikor a történelem megörökítse s vele jellemezze a bomló Ausztria mai állapotát. A jámbor és igazán elmés Karcis képviselő űr oktatta az obstruáló némete• lcet, hogy az ember legyen első sorban ember, azután osztrák s csak végül gondoljon nemzetiségére. Az egyházpolitikai viták alatt minálunk is sürün h a n g z o t t : első sorban legyen az ember magyar s csak azután felekezeti. Karcis képviselő úr e szerint • úgyszólván a támadottak nemzetközi axiómáját hangoztatta, mely mindenütt az igazság erejével hat. Ám ekkor Berner, akit zsidónak csúfolnak a kormánypártiak, közbeszólott: »Mit • jelent az osztráknak lenni?« — És Karcis, az elmés Karcis egy pillanatra meghökken, aztán kiböki a választ: » Osztráknak lenni annyit jelent, mint tisztelni az állami alaptörvényeket.« Hát ez az. Valljuk be, hogy Karcisnál nagyobb elme e meghökkentő kérdésre sem felelhetett volna preczizebbül. Csakugyan, más nem adja meg az osztrák ember mivoltát, mint az osztrák alaptörvények. Ebben nem is volna semmi. De gondoljunk csak az angolra, a francziára, a németre, magyarra, az oroszra, • kinaira, az örményre és a botokudra. Mit szidna Ugrón Gábor s vele egész Magyarország, ha Pulszky Ágost igy fogalmazná a magyar definiczióját ? Pulszky Ágost bizonyára kirepülne a Ház üvegfedelén, de ugy, hogy a saját testével nyitna magának rést a kiröpülésre. Ausztriában azonban ez a definiczió • elveszett a pofozkodási zajban, de a legmélyebb csöndben is csak általános helyeslés követte volna ezt az egyedül lehetséges definicziót. Egy nemzet, melynek nemzeti - karakterjét az

*

A r u m u n y o k . Kilyukadt a zsák.. A diplomaták foldozgatták, kötözgették, mégis kilyukadt. Mikor Károly király fölhozta Budavárába, még egész volt és mi benne vásároltuk meg a macskát, a román barátságot. Éljeneztünk az utczán és vezérczikkeztünk az újságban, a gentry-kaszinóban pedig Müller és Lipnik uj bográcsbán főzött a román ujságiró testvéreknek. A diplomaták pedig dörzsölték a kezüket: hála istennek, sikerült ! Aztán a Müller és Lipnik főztjét magunk ettük meg és a románoknak szóló tósztot Rákosi Jenő a Mikszáth Kálmán nyakába öntötte. Aztán Károly király itt hagyta a román barátságot és hazautazott Csudálatos, még a macskák is, melyeket eladott nekünk, elszöktek innen és megelőzve a királyi különvonatot, olyan zenével fogadták felséges urukat és szövetségesüket, amilyen épen macskáktól telik. Az ifjak és az öregek, a liga és a nemzet, miniszterek és csizmafoldozók mind tiltakoznak a magyaroknak ama rágalma ellen, mintha a románok viszonoznák a barátságot, melyet magyar részről kínálnak nekik. Nem, nem, soha, ők nem barátkoznak s amit a királyuk csinál, ahhoz semmi közük. Az egy idegen jövevény, aki amellett, hogy király, még hazaáruló is. A magyar félhivatalos ezzel szemben meg azt bizonygatja, hogy a nemzet lármázhat, ahogy tetszik, a kiiály áll a szövetségnek s ez a fő. Ha II. Vilmos császárnak igy adogatnák be az osztrákmagyar barátságot — osztrák és magyar nélkül, mit szólna hozzá? S mit szólna hozzá a német náczió, ha a vacsoráját nem eszi meg a vendége? Ördög pokol, meg sem állná, mig nyakon nem csipné a kedves testvért s orrát a Müller és Lipnik forró levesébe nem ütögette. Minekünk meg sem kellene indulnunk, csak a kezünket kinyújtani, hogy rumuny akadna a körmeink közé. A kedves román testvér! Ugyan mikor haragszunk már meg, mondván és ütvén n a g y o k a t : ha már jajgattok, nesze, legyen okotok is a jajgatásra ! * *

*

• Az Arizona-Kicker e heti száma gyászkeretben jelent meg. Vége Arizonának, vége a Kicker dicsőségének, ki hozat ma magának Amerikából újságot, 1 mikor a szomszédból: Bécsből megkapja ugyanazokat a hireket, amelyek az elmés amerikai ujság nevét minden világrészben ismeretessé tették. De mit mondunk: ugyanazokat a hireket? Még sokkal ugyanazonabbakat,. amelyek hallatára minden-arizonai polgárnak könny szökik a szemébe. Pirulva és fájdalommal kell elismerniök, hogy messze elmaradtak a czivilizáczió legújabb vívmányaitól, mert szótárukban, amely pedig hemzsegett a választékos kifejezésektől, az »illatos mózes-vallasu« eddig még nem szerepelt. Valóban — hogy a Kicker stílusában fejezzük ki magunkat — az arizonai parlamenti tanácskozások ugy aránylanak a bécsiek-

2*

656. hez, mint a fülemile nyájas éneke a vörös bőgöriczök üvöltéséhez. Kélségtelen, hogy Arizona tanácstermeiben a teremszolgák állandóan raktáron tartanak néhány néhai macskát, amelylyel a honatyák utóbb »haragszom rád«ot játszanak, de a macska még néhai korában is előkelőbb állat, mint a disznó, ifjúságának teljes virágjában, már pedig a bécsi parlamentben ez az állat a legnépszerűbb. Az Arizona-Kicker, a zajos parlamenti hirek hű krónikása tehát vérző sziv vei látta be, hogy a konkurrencziát győzni nem tudja, mert az arizonai botrány-rekordot jelentékenyen megjavította a bécsi. Utolsó száma gyászkeretben jelent meg, az előfizetőket pedig az év végéig a Neue Freie Presse-ve 1 fogják kielégíteni.

SZÍNHÁZ. Crampton mester. Komédia 5 f e l v o n á s b a n . Irta Gerhart Hauplmaun. péntek esti

A Nemzeti

Színház

bemutatója.

Ujházy Ede egyszerűen csak a Mester, mint ahogy Róma egyszerűen csak a Város. Ez ma estig a kilünp színésznek inkább csak kényeztető neve volt, mig egyszerre im azon kaptuk magunkat, hogy a mester nő, szemlátomást nő, jelenetről-jelenetre, fölvonásról-fölvonásra, egészen a karrarai márványig, mely az igaz művészetnek saz emberek elismerésének külső nyugtatványa. Az én számomra különösen emlékezetes lesz ez az este; s kegyetek, akik a Crampton mester tartalmát, szépségét, s fogyatkozásait, mire e sorok megjelennek, tizenöt felől való megvilágításból ismerik, nem veszik rossz néven, ha egy tízenhatodik helyett inkább azt az elfogultságot tárom a szemeik elé, amelylyel mind e mai estig Gerhart Hauptmann darabjait olvastam. Ugy gondolom, még a legkissebb esetben is tanulságos, mint válik a Saulus Paulussá, s az embernek sohsem árt a más példáján meglátnia, mik azok a süppedékek, amikben az elfogulatlanságra törekvő lélek is utat veszthet. Gondoljanak vissza arra a német nevelésre, mely még tizenöt esztendővel is ezelőtt a mi ifjúságiinkat békóban tartotta. S gondolják meg, hogy ugyanakkor csapott a legmagasabbra az a nemzeti reakczió, mely e németségnek hadat izent. Ravasz és bölcs, ügyes cs lelkes férfiak sorra jöttek a nemzeti eszme kalapácsával, s az ifjú káprázó ijedtséggel látta sorra leomlani a hitvallása bálványképeit. Az iskolában a germanizmus emelkedett királylyá a hét főbűnök fölé; az életben a németség emelkedett nevetségnek a nevetség fölé. Ahol a magyarság ereje nem volt elég, segítségül hitták a francziaságot. A magyar színpad büszke volt az ő Moliére-estéire; s

kitűnő

színészek

tolmácsolták

a

franczia

moralisták

bölcsességét s a párisi szalonok elegáns elmésségét. Ezek mellett a tenyeres-talpas német hamar egy sóiba hanyatlott a gyertyaevő kozákkal, s a legkissebb franczia bluetteiró modern technikája a kegyeinkből játszva túrta ki a Schiller avult érzelmességét. Amit a gallus' meghagyott, letarolta a görögség, s az Ember Tragédiáján kezdve-a Denise-en át egészen Elektráig ez ugyancsak heterogen elemekből elvegyülő magyar renaissance diadalmasan csóválta meg a feje fölött a németség levágott fejét. • A németségből a mi tiszteletünkben alig maradt meg más, mint a férfias Lessing, a tökéletes Goethe, a gracziózus Heine s a jó szomszédság kedvéért a mélységes Grillparzer, aki nálunk nem volt veszedelmes — hiszen még a német birodalomban sem tudott hódítani. Amit a német lélek előttük, körülöttük s utánuk produkált; azt annál is inkább megvethettük, mert' többnyire~alig hogy -ismertük'. Ki gondol nálunk Kleistra, Hebbelre . vagy Oíto

Ludwigra? A ' Gottfried Keller - finom költészetén ki épül; a Fritz Reuter humorát ki kedveli; a V-Vischer lávás elméssége kit gyújt föl; az Uj Tannháuser éneke kit igéz meg? A Lipótvárosban egy időben kedves karácsonyi ajándék volt a Scheffel- Ekkehardja, melyet csakhamar kiszorított Rudolf Baumbach az ő herczig kis borjubőr-kötéseivel, — de ez a derék Hofrat már csakugyan kicsoda a mi Kisfaludy Sándorunkhoz vagy éppen Vörösmartyhoz képest, aztán meg a Lipótváros még egyelőre nem szolgált rá, hogy az Emkét fölöslegessé tegye. Hozzájárult ehhez, hogy az uj német birodalomban a porosz gőg s az uj német irodalomban az újságírás rossz hatásai el nem maradhattak. Nagy idők után nagy a visszaesés, a politikai emelkedés rendszerint együttjár az irodalom sülyedésével, s ami ujabb német poézis átszivárgott a határainkon, vajmi kevéssé volt .alkalmas arra, hogy a rossz hirbe jutott németséget rehabilitálja. Ha a vizenyős Wilbrandt s a hazafias Wildenbruch, a bőbeszédű Spielhagen s a nagyképű Freytag, s a német haza utóbbi harmincz esztendejének nem egy nagysága Nagy Károly császár idejében él, biztos vagyok benne, hogy a pogány szászókat sohasem rtyerték volna meg a német kulturának. Hát még az. a-förtelmes ujságirodalom.: a Lindauk, a Siettenheimok s a Blumenthalok tárczaelmésségei! De az a reakczió, mely franczia és norvég hatásoktól megtermékenyülve lépett föl mindezek ellen: a. távol szemlélő előtt, tudja isten, még mindig a tehetetlenség szélhámosságának tetszik. Legalább én előttem még e pillanatban is nincs szörnyűségesebb, mint az allerjüngstdeutsch iskola bukfenczei; azok a magtalan hangulatok, cselekménytelen drámák, értelmetlen versek, amelyekben az epigon és alexandrinus időket jellemző nyelvműv.észet az egyetlen érték. A. Detlev. v. Liliencron s az Oltó Julius Bierbáum versei kétségtelenül igaz poétákra vallanak, de ezeket különvéve, kinek telhetik kedve abban-.az üzletszerű forradalomban, amely ma radikális Freie Bühnét csinál, holnap meg elmegy bourgeois-dramaturgnak; s ki tekintheti, akiket egyébként az allerjüngstdeutschok .nem számítanak maguk közzé, klasszikus. íróknak a publiczista Hardent s a drámaíró és novellista Sudermannt, akiknek minden sikere csak a routine diadala ? A kit ilyen érzések töltenek el, gyanakodva hallja emlegelni a Max Halbe s a Gerhart Hauptmann nevét. Igaz, odafönn Bécsben a világ egyik legnagyobb színésze játszotta ezeket a dolgokat, de ki- az ördög szaladgál föl Bécsbe ? Az is igaz, hogy odaát Budán adták a Takácsokat, de a belügyminiszter bölcsessége gondoskodott róla, hogy ezek az előadások megszűnjenek, mielőtt még a pesti ember lustasága megalkuszik a lánczhid s az alagút gondolatával. Lesz vagy tiz éve, hogy az újságokból- hirét vettük egy Vor Squneuaufgang czimű darabnak, melyben a színpadon szülnek s a Freie Biihne adatja elő. En akkor meghozattam ezt a darabot is, az utána következett Friedensfest-tet együtt, és — mért ne-valljak be mindent: képtelen; vojtam végigolvasni. Ha már Ibsennél minduntálan elveszíti az ember az összefüggés fonalát, ezekben a darabokban, ugy éreztem, lehetetlen el nem tévedni az életből lemásolt szóbeszédnek modoros utánzásában. Á-z ilyen első hatások oly erősek s az uj németség reklámos nagyságaiban annyiszor csalódtam, hogy ezt az érzést nem tudtam elveszíteni az Einsame Menschen olvasásakor sem. A legtöbb, amit elmélkedéseim közben konczedáltam: hogy ez az ember igazat lát és mélyen gondolkozik,- de kifejezni, megérzékiteni mindebből alig tud valamit. Hűségesen elolvastam a Waber-t is, sziléziai dialektusban, de a masszáknak csak halavány képét kaptam belőle, noha megkapott az az aesthetice revolucziós gondolat, . hogy. egy dráma nem egy embernek, hanem egy ideának a tragédiáját adja elő. A Hannele lírája bájos, de végre

657. is a.'német lírának bájosabb'.gyöngyeit is .'ismerem'- A •Vefsunkene Glqcke-nak s a Flórian Geyernek • csak a meséjét - tudom, s a College Qrampton nal csak ma ismerkedtem meg. Az érzésem ez volt: Gerhardt Hauptmann mindenesetre tehetség, aki ujat lát, ujat gondol és ujat akar, de mindezt csak sejtetni tudja, és nem megtestesíteni. Azért írom meg ezeket olyan bőven, mert Gerhart Hauptmannal bizonyára nem egy olvasóm járt igy, s jutott vele szemben ilyen megállapodásra. Magam számára ez az én esetem mindenkor intő példája lesz azoknak, akik a színdarabot nem nézik, hanem olvassák, •anélkül hogy eszükbe jutna működtetni azt a képességüket, amely a papiros helyett a színpadot láttatja, s a néma betű helyett az élő szót hallatja velünk. Teremtő erőre emelkedve ez a képesség teszi drámaíróvá az írót és szinpad költőjévé a kök őt, — s ma este, a szinpad tolmácsolása s különösen az Ujházy könyfacsaróan gyönyörű játéka egyszerre csak revelálta előttem, milyen gazdag érben ragyog ez a képesség, a Gerhart Hauptmann tehetségében. Az igazat megvallva: nem tudok pusztán csak erre az egy darabjára gondolni, a Crampton mesterre, amely pedig olyan uj az ő mély igazságában, s olyan mély a komédiáról való üj fölfogásában. Folyvást azokra az első darabjaira gondolok, amelyeket annak idején nem tudtam végigolvasni, s most ki fogok .ásni-a könyveim bányájából, hogy azokat a kusza, zilált hebegő mondatokat, azokat az értelmetlenül kergetődző jeleneteket, azokat az affektáltak nak tetsző töredékszerü odavetettségeket képzeletben egybegyűjtsem, mint ahogy a ' szinpad homorú lencséje fölfogja és összegyűjti a drámairó adalékait, hogy láthatatlan fény és hősugaraik .a nézők figyelemben egygyé olvadt értelmében gyújtsanak és világítsanak. Nem akarok most meg a másik végletbe esni, s nem akarom Hauptmannak ez éppen nem elsőrendű darabja kapcsán elmondani, aminek érzése most kristályosodik bennem: hogy ez a szakálltalan csontos képű . hatalmas legény a germán léleknek egy üj megnyilatkozása, s a drámáró^ való fölfogása előre való lépés a drámairás históriájában. Az irodalmi csősz életében oly ritkák az efféle intenzív érzések s hevüléses pillanatok; nem fosztom meg magamat az élvezetüktől. Hauptmannak ezzel a darabjával s reméllem, a többi - darabjaival is találkozni fogunk nem egyszer, s akkor majd alaposan kibeszéljük magunkat róla. Ma csak ennyiben egyezzünk meg: Cl vmvia! ne legyenek előítéleteid, a levest ne edd villával s a drámát ne olvasd, hanem nézd! De éljünk az alkalommal, hogy mélyen meghajoljunk Ujházy Ede előtt, aki a lelkét öntötte bele ebbe az, előre láthatta, háládatlan. alakitásba. Mert azt körülbelül .sejteni lehetett, hogy cselekmény nélkül való darabot a .közönség el nem fogad, ennek a darabnak pedig, tudni váló, cselekménye nincsen. A szerzője mag& Komöclie-nek ' nevezi, amit a fordító "helytelenül fordított vígjátéknak, s e -tévedés maga is elég volt arra, hogy a közönség a várakozásában megcsalódjon. Valójában az egész darab nem más, mint egy különös portrait, a Lenbach fajtájából, amelyen ott van két szem meg egy kéz — a többi csak staffage és mellékesség. A Böcklin "fönséges humorának egy sugara is átcsillan e figurán, aki az ő iszákos • züllöttségében különben minden inkább, mint vidám. Igy . fogta föl Ujházy is ezt a darabot, $ ezt az alakot is igy -adta, még nála is szokatlan művészettel. Hogy az olyan külsőségeket, mint az alkoholista ingatag járása, torokköszörülése és szökdelő gondolkodása, hogy ezeket bőven -kiaknázta, azt, -róla szólván, sértés külön kiemelni. De a mester bensőségekben is tökéletesen érrékitette meg a gyermeteg művész lelket, akit az élet apró gondjai egy

nem neki való gőgös, feleséggel szövetkezve, a -bohém könnyelműsége, amely a felebbvalóak pedanteriájával találkozik, s tán öröklött hajlandóság is ivásra hajtanak, — s aki mentül mélyebbre sülyed, annál gőgösebb, s mentül gőgösebb, annál inkább átérzi a karaktere hitványságát. Van a darabnak egy jelenete, mikor a züllött genie valami külvárosi kocsmába vetődve, ott iszik éjjel-nappal az exlravillan gentlemanekkel, ott is lakik a kocsma extra szobájában, s egy mámoros este egyszerre csak fölkapja a gitárját s elénekel valami banális olasz népdalt. Az Ujházy művészete érteti csak meg, mi van e jelenetben : e rekedten zümmögött melódia mint ébreszti föl az éneklője emlékében mindazt, ami napsugár, ami kékség, melegség és művészet volt valaha az életében, s ami immár mind oda van. Ezt a jelenetet meg kell nézni mindenkinek, s tapssal és tombolással gondoskodni róla, hogy a közönség részvétlensége meg ne bénitsa a művész szárnyalását. — A mesteren kivül Vizváry Mariska élte bele magát a darab tónusába, mig nagyon kirítt belőle Császár, akinek az elegancziája sehogy sem illik ahhoz a joviális apa-féle szerephez, amelyet tudja isten mért osztottak ki éppen őneki. 'Gabányi és Dezső egyképpen jó volt; Paulayné, a drámai művésznő, egy néhány szavas szerepben elragadóan tudott társalogni, csevegni és mozogni; a többiek közzül Egressynek is sikerült egy német professzor alakját kakaduszerü mozgékonysággal emlékezetessé tennie. A közönség azonban egyszerűen sztrájkolt. A németség vesztette-el végképp a talaját vagy az újság nem tudja még megtalálni a magáét ? Nem tudjuk, de való igaz, hogy a mai Németország egyik legelső tehetsége még csak félsikert sem tudott elérni a magyar közönség előtt. p Klárika Trilbyje. A népszínház búbos pacsirtája, aki a könnyed Múzsa berkeiben olyan elragadó bájjal csicsereg, nincs megelégedve az ő mindennapi sikereivel. Klárikát, minden halandó szjnházlátogatónak beczézett kedveltjét, nem elégiti ki az, hogy minden mosolygása egy édes szenzáczió, ő e héten valóságos tizen háro.mpróbás szenzáczió után áhitozott. Eljátszotta Trilbyt, a rémdrámáknak ezt a modern szinekre festett hajtását, amely már egy vagy két év óta zavarja ördöngös képekkel a . jó közönség álmát. Klárika megérezte, hogy megvan benne pazar bőséggel minden tulajdonság arra, hogy gyönyörű és feledhetetlen Trilby legyen. Elsőbben is: az ő isteni, poétikus, megfelelő diminutivummal ki sem. fejezhető lábacskája. Mihez hasonlítsam Klárika lábának formáit, arányos, gyöngéd alabástromát ? Az ember. szerette volna valami misztikus ködbe burkolni a színpadot, hogy más férfiszem ne láthassa ezt az édes csodát, azon teljes meztelenségében, a villamos fény káprázatos világosságában. Oh, csak rimes sorokban, ritmikus szonettekben lehetne méltón megénekelni ezt a ' g a l á d u l lábnak nevezett tündérmesét... De hadd szóljak Trilbyről, Klárika igen komolyan fogta fel szerepét, egy kissé komolyabban is, mint az egész darab természete megkívánja. Elment professzorokhoz és tudós előadásokat hallgatott a hipnotizmusról általánosan és különösen, a mezmerizmusról és spiritizmusról, különös tekintettel a test merevedő képességére és a lélek hallhatatlanságára. Tetszik tudni, a tudós professzorok igen komoly és alapos férfiak, ámbátor a hipnózis tulajdonképpeni mivoltáról, misztikus okairól, és pszichikai belső változatairól csak annyit tudnak, mint én, vagy te, nyájas olvasó. A tudományos prelekczióknak az -lett a következménye, hogy Klárika, aki kitűnő tanítvány, a hipnotikus jelenetekben egy tökéletes patologiai médiumot ábrázolt, a mely a maga nemében szintén briliáns alakítás volt, csakhogy inkább tudományos mutatvány, mint egy hatásvadászó drámába illeszkedő színpadi szerep. A professzoros patológiai meievség bilincsbe verte a Klárika művészi geniejét s varázslatos egyénisége alig mert megnyilatkozni a sok tudománytól amelyet magába szívott. De csak az első előadáson. Mihely

658. csakhogy olvasnia ne kelljen.. A magyar iró mind elmegy újságírónak, mert 'könyvirásból meg nem élhet.--Ám a napilapok szerkesztői az úgynevezett nagy közönséget látják mindig, s az ujságjukban nem tűrnek meg egy komolyabb szót, mivelhogy mit ért abból az a falusi jegyző ? Igy szorulna a komolyabb litteratura a heti lapokba, ám ezeket férfiak nem olvassák, csak a leányos Salvinl. Salvini ismét itt van, a fiatal, a szép, a tehetapák abonnálják a kisasszonykáik számára; a kisaszséges és a — komédiás Salvini. Szó sincs róla, remek szinész, szor.ykáknak pedig éppen azt nem szabad a kezébe de nincs a Salvinik, a Rossik, a Zacconik fájából faragva. adni, ami az iróban a legnagyobb érték. Honny sóit, Azok behatoltak egy egy szerep mélyébe és minden részletébe, ő azonban csak produkálja magái. Gyönyörű pózjai vannak, qui mai y pense: a lyánykáknak huszár kell, aki szalutál, remek hangárnyalatai, csak - alkalmazza szerepe felfogását. Tud gróf, aki lovagol és jogász, aki tánczol — de nem ember, kábítani, vadítani, de azt a mély és megkapó hatást, amit aki gondolkozik. Ezért romlanak le a legkülömb elméink a talján nagyok gyakorolnak, hogy az ember ráismer egy-egy is abba a taposó malomba, melyen Ambrus Zoltán szerint szerepben az absolut igazságra: igen, ez az! — azt a hatást ez a fölirás sötétlik: Szellemesség a nyavalyatörésig! Már az ifjú Salvini nem tudja elérni. Hamletben láttuk, most már másodszor és nem igen tizünk benne, hogy Bánk-bánt a mi most itt áll a kritikus, könyvek előtt, amelyekben a legnyereségünkre fogja eljátszani. Különben, várjuk be. ritkább esetben foglaltatik más, mint szakmányba irt vasárnapi tárczák koszorúja. Ez a tiz tárcza természet szerint mind egyforma, s tiz év alatt tiz kötet lesz belőle, IRODALOM. ami szintén mind egyforma. S ha már az elsőnél megírtam az írójáról minden szépet, jót és nemeset; a másoMagyar Kritika. diknál még hozzá tudtam tallózgatni valamit — morbidessát, spleent meg micsodát: de mi az ördögöt irjak a Magyar kritikai szemle - - ó istenem! Ha nincs harmadik, a negyedik usque tizedik kötetről ? Ebbe a köztük vadászember, a most megindult Magyar Kritika circulus vitiosusba halnak bele a mi kritikai lapjaink: irói nem veszik rossz néven az én részvevő szerencse.ahol nincs közönség, ott nincs irodalom, s ahol nincs kívánságaimat. Ebben a lassan csurgó őszi essőben elfog irodalom, ott nincs közönség. a mélabú, s a halottaimra gondolok, akik valaha épek, Nem mintha el nem ismerném, hogy a mi hazánkszépek s fiatalok valának. Hol van az Élet s hol a Jelenkor? Hol vagyok én magam is, aki azt hittem, ban is vannak művelt emberek, akik olvasnak. Ahhoz meghalok, ha Jakab Ödönről nem mondom meg az képest, hogy minálunk lehetségesek vezérlő államférfiak, igazat? Azóta Palágyi Menyhértet benőtte a fű, s az akik az embereknél csak a tudományokat vetik meg Argirus királyfi ökrei busán legelnek rajta. Magam sem jobban (nem Bánffy Dezsőre gondolok, hanem Tisza Káligen halok már meg, de persze, az igazat sem mon- mánra) — mondom, ehhez képest még nagy is nálunk dom meg okvetetlen. Legföljebb azt a baráti tanácsot a száma azoknak az előkelőbb lelkeknek, akik olvasnak, adom az uj kollegáknak, akik mindig a régiek marad- utaznak, látnak, tanulnak és megfigyelnek. . De éppen nak : ne éljenek pusztán csak a Hétből. Aki a pápa főztjé- ezeknek a finomabb elméknek, akik az uj eszmét szüleből eszik, meghal; aki mibelőlünk, még rosszabb véget tése helyén ismerik meg; az irodalmi áramlatokat' forráér. Kiből gyorsíró lett, kiből középiskolai tanár, s aki az saiknál hattatják magukra s kifinomult ízlésüknek éppen én számos Marsyasaimból egy diplomára valót nem tud- csak a legjobb elég jó.: mit adhat ezeknek a szegény tam kinyuzni magamnak, az ellenségeim mind diplomás magyar iró, akinek számára Velenczénél megszűnik a világ, s egypár folyóirat ha hoz neki tegnapelőtti sütésü emberek. Ez a sors iróniája. A sors külömben is ironizál, mikor magyar ifjakat, eszméket és áramlatokat? Mit érezhet a müveit magyar sőt családapákat arra bujtogat, hogy embertársaiknak ur, aki az ő tanulmányai során már harmincz esztendeje kellemetlenségeket mondjanak. Mivelhogy a sors a magyar él benne a szocziális kérdésben, mikor a magyar tudoembert az igazságnak sem kimondására, sem meghallga- mányos egyetem rektora csak annyit tud a szoczialistáktására nem teremtette — s az idealista kritikus, aki csak ról, hogy azok hazátlan izgatók, akik osztozkodni akara magyar géniusznak akart apró szívességeket tenni, nak, — s azt a czikkelyt, melyben a tudatlanságnak és végezetül azon kapja magát, hogy az ő igazságaitól a együgyüségnek ezen az erratikus kövén kivül egyéb magyar géniusz ugyan nem hizott meg, ellenben nem nem foglaltatik, a magyar intelligenczia vezérlő újsága egy derék és tisztességes ember majd megpukkadt tőlük. teszi közzé ? S annak a közönségnek, amely ilyesmit Az igazság olyan, mint a lóhere: kire szerencsét hoz, bevesz; annak az ifjúságnak, amely ilyesmit eltűr; annak kire német hasat. Én nem rontom el többé senkinek az az országnak, mely a katedrákat kortesekkel és tányérnyalókkal tölti be, mig a Lénártok, a Halierek s tutti éjczakáit. a Minek oda a kritika, ahol nincs mit kritizálni ? quanti idegenben senyvedve szereznek dicsőséget magyar névnek: k'ompilácziókon és kompendiumokon kivül S mit kritizáljanak a mi . . . hogy is mondjam csak . . . irodalmunkon ? Irodalomhoz kettő kell: iró, aki ir és hogy Írhatna mást is a tudós, aki éppúgy, mint a költő, közönség, aki olvas. Mi pedig oly kevesen vagyunk nem lehet el viszhang, biztatás, tanítványok és ellenfelek magyarok, hogy még az apagyilkos is petit czikkeket ir, nélkül? Minálunk csak hallgatók vannak és ellenségek. átesett'nz első izgalom kereszttüzén, mindjárt látta, hogy el kell . vetnie legalább is a felét a komoly tudománynak s vissza kell térnie önönmagához, a saját tehetségéhez és színészi érzékéhez. S a többi estén: mar teljes tökéletes volt a sikere és a hatása. Szépsége és jósága mindenkit elbájolt, tragikuma mindenkit könyekre fakasztott. Tanulság: többet ér a Klárika kicsinyke lába, mint a tudósok minden tudománya. „

659. Ime ez a második circuius vitiosus, amelyben megint csak a magyar kritika vész el és bukik el. . ; De ha rebus sic stantibus, s ezer más visszásságok közepett, amelyeket unok az unalomig ismételgetni, még mindig akadnak nemes idealisták, akik a magyar kritika zászlaját fölkapják és nem hagyják: nincs rá semmi ok, hogy kitartást és sikert ne kívánjunk nekik. Amit némelyek e kritikai újságoknak szemére vetnek: hogy ismeretlen emberek mondanak bennük véleményt —' az éppen nem hiba. Aki a véleményét meg tudja okolni, annak joga is van véleményt mondani, s én csak irigyelni tudom azokat a férfiakat, akiknek a semmiről is megvan a maguk véléménye. Ignotus Bartha Miklós, nagynevű publiczistánk szabad óráiban, mikor az országos gondok nem háborítják, a múzsáknak is szokott áldozni. Gyönyörű, hangulatos költeményeket ir prózában, azon a zamatos, szines nyelven, mely az ő vezérczikkeit is oly előnyösen különbözteti meg társaitól. Ezeket a prózában irt költeményeket Bartha Miklós karácsonyra kiadja egy pompás kötetben Hangulatok czimmel. Ebből a kötetből, küldött nekünk egy sehol még meg nem jelent darabot az illustris szerző. Lapunk elején ott találja az olvasó. Sorai oly rithmikusok. A hosszú sorokat csak apró sorokra keli szabdalni és kész a költemény.

KÖZGAZDASÁG Bstörök szezonja. A nyár utolsó fecskéi is elröpültek. A költöző madarak az idén is hazahozták a fürdőkből Budapestet. A nyári hónapokra légmentesen elzárt paloták nyitott ablakaikkal teleszívják magukat a friss októberi levegővel. Bútoron és parketen ujjnyi vastagságú a porréteg. Csakugyan nem járt volna senki az üresen hagyott. lakásokban ? Hogy mily nagy a csalódottak száma, arról bizonyságot tehet a Hazai Általános Biztosító Részvénytársaság, amely sűrűn kapja most az elismerő leveleket azoktól, akik ingóságaikat nála betörés ellen biztosilották. A betörő világ az idén is megdézsmálta a nyaraló fővárost. A lapoknak állandó rovata volt a feltört nyári lakásokról s az elfogott Papacosta-csemetékről. Da ne higyjék, hogy a holt szezon haldoklása a betörések alkonyát is jelentené. Amig a világon Wertheim-kassza lesz, mondta egy görög bölcs, talán ép az Affér,dákiszok' őse, addig lesz mindig valaki, aki feltöri. A betörők hajszál finom aczéltüje nincs szezonhoz kötve. Nem időszerűtlen tehát soha felhívni a publikum figyelmét a Hazai Általános Biztosító Részvénytársaságra (Budapest V. kerület, Dorottya utcza 7. szám), amely a legelőzékenyebb feltételek mellett, olcsón köt biztosítást betörési károk ellen. A biztosítás kiterjed mindennemű ingóságra, amelyen a betörés kárt okozott. A Hazai Általános Biztosító Részvénytársaság érdeme, hogy az elemi csapások közé, minő a tiiz, a jég, a baleset felvette a betörést is, módot nyújtva a közönségnek arra, hogy ellene védekezzék. A vagyon megőrzésének nehéz gondját veti el az, aki e társaságnál ingóságait biztosítja. Bankok, takarékpénztárak, részvénytársaságok, egyesületek, szövetkezetek és kereskedők számára óriási megkönnyebbülés az a tudat, hogy a biztosítás révén megtérül az a kiszámíthatatlan kár, amelyet egy jól sikerült betörés üzletüknek okozhat. Minden jel arra mutat, hogy ez az intézmény csakhamar a ' legnépszerűbb biztosítás lesz széles ez országban. Nélkülözhetetlen föltételévé válik annak a nyugodt boldogságnak, amelyet a vagyonos osztály érez telt kasszája előtt, mert e kasszát minden lakatnál erősebben zárja be a Hazai Általános Biztosító Részvénytársaság betörés ellen biztosító kötvénye.

Egyesült budapesti

fővárosi

takarékpénztár. Az egyesült

budapesti fővárosi takarékpénztárnak 1 8 9 7 . szeptember 2 3 an tartott rendkívüli k ö z g j ülése elhatározta, hogy a társasági alaptőke 3 . 6 0 0 , 0 0 0 frtról 4 . 5 0 0 , 0 0 0 frtra felemeltessék s e végből 3 0 0 0 darab 3 0 0 frt névértékű, a z 1 8 9 8 . január 1-től folyó osztalék?zclvénynyel ellátott új részvény kibocsáttassák, melynek 1 0 0 0 fitt kibocsátási árfolyamon leendő megvételére a társasági részvények jelenlegi birtokosai előjogot birnak olykép, h o g y n é g y darab r é s z v é n y j o g o t ad e g y darab uj e g é s z részvénynek, e g y , két v a g y három darab r é s z v é n y pedig e g y , két v a g y három darab ideiglenes 'ti r é s z v é n y j e g y n e k átvételére. A z ideiglenes 'ti részvényjegyeknek n é g y darabja a kitűzendő határidő alatt e g y e g é s z részvénynyel becserélendő. A fentebbi 1 0 0 0 frtnyi kibocsátási árból 3 0 0 frt a társasági részvénytőke, 7 0 0 frt pedig kiadások é s költségek levonásával a rendes tartalékalap javára f o g fordíttatni. E végből a takarékpénztári részvények birtokosai, kik ez elővételi jogukat gyakorolni Mvánják, felhivatnak, h o g y részvényeiket ( s z e l -

vények nélkül) f. é. október 4-től október 30-ig (bezárólag) terjedő

határidő alatt a takarékpénztár pesti v a g y budai o s z t á l y á b a n (V. ker, D o r o t t y a u t c z a 4. sz. v a g y II. ker. fo-utcza 2. s z . a.) vasár- és ünnepnapok kivételével bármely hétköznapon délelőtt 9 — 1 2 óráig a z ott készletben levő űrlapokon kitöltendő j e g y z é k mellett mulassák be s ez alkalommal a z uj 3 0 0 frt névértékű r é s z v é n y 1 0 0 0 frtnyi kibocsátási árának első részletét 4 0 0 frtot o. é. s ideiglenes 'ti részvényjegyeknél pedig a 2 5 0 frtnyi kibocsátási árnak 1 0 0 frtnyi I. részletét, esetleg pedig, ha a részvényesek u g y kívánják, az e g é s z 1 0 0 0 frtnyi kibocsátási árt, ideiglenes 'ti részvényjegyeknél, a z e g é s z 2 5 0 frtnyi kibocsátási art annál inkább fizessék he, mivel e b e j e l e n t é s i h a t á r -

időnek lejárta után a részvénybirtokos által az elővételi jog többé

n e m g y a k o r o l h a t ó és a takarékpénztár i g a z g a t ó s á g a a részvénybirtokosok által át nem vett uj részvények felett s z a b a d o n fog rendelkezni. Ha a részvénybirtokos a fentebbi 1 0 0 0 frtnyi kibocsátási ári részletekben kívánja befizetni, a II. részlet 3 0 0 írttal f. évi november hó l0-től november 20.ig, a III. részlet pedig 3 0 0 frttal f. évi deczember hó 10-től deczember hó 20-ig, ideiglenes 'ti részvényjegyeknél pedig u g y a n e z e n határidőkben ezen részleteknek 'ti része, a z ideiglenes r é : z v é n y j e g y e k s z ö v e g é b e n foglalt különbeni következmények terhe mellett pontosan befizetni tartozik. A befizetések után a részvényeseknek a befizetés napjától 1897. deczember v é g é i g 5°/ 0 kamat f o g megtéríttetni. A z uj részvények elkészültéig ideiglenes ré<=zvényjegyek lesznek kibocsátva, melyek annak idején ré=zvényjegyekkel be fognak cseréltetni, miről a részvényesek külön hirdetmény utján értesítve lesznek. A z u j részvények kibocsátásával járó béiyegköltségeket a takarékpénztár fogja viselni. A z o s z t á l y s o r s j á t é k . Szeptember 29-ével a »kislotto« M a g y a r o r s z á g o n m e g s z ű n t s a z osztálysorsjáték modern é s kipróbált intézm é n y e lépett helyébe. A m. kir. s z a b . osztálysorsjáték, melynek hivatalos játékterve mai s z á m u k b a n k ö z z é v a n téve, a r á n y l a g o s kis betétekkel s z e m b e n k e d v e z ő játékesélyekel é s n a g y n y e r e m é n y e k e t nyújt. A kibocsájtott 1 0 0 . 0 0 0 sorsjegy körül 6 o s z t á l y b a o s z t o t t 5 0 . 0 0 0 nyeremény huzalik ki Felelős s z e r k e s z t ő é s kiadótulajdonos: K I S S J Ó Z S E F .

Főmunkatárs : KÓBOR TAMÁS.

Foulárd-selymet 60 krtól 3 frt 3 5 krig méterenként j — japáni, chinai, s. a t. a legújabb mintázattal é s színekben, u. m. fekete, fehér é s s z i n e s H e n n e b e r g s e l y m e t 4 5 krtól 14 frt 65 kr. méterenként sima. csikós, k o c z k á z o t t , mintázott, damaszolt ! z. a. t. (mintegy 2 4 0 k ü l ö n b ö z ő minőségben, 2 0 0 0 szin é s mintásattal s. a. t.) a megrendelt árukat p o s t a b é r é s v á m m e n t e s e n , * házhoz szállítva, valamint mintákat postafordultával küldenek

; Henneberg G. (cs. és kir. udvari szállító) selyemgyárai Zürichben. S v á j c z b a czimzett levelekre 10 kros é s l e v e l e z ő 1 lapokra 5 kros b é l y e g r a g a s z t a n d ó . delések p o n t o s a n elintéztetnek.

Magyar

nyelven irt megren- ] 2

Feszty-társaság k ö r k é p palotájában városliget

„Krisztus a keresztfán és Jeruzsálem" óriási körkép. Látható reggeli 9 órától esti 6 óráig, este villanyvilágításnál. B^ 1 B e l é p ő d i j 5 0 k r . Gyermekjegy é s katonajegy őrmestertől lefelé 3 0 kr.

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN-FÉLE COGNAC M I N D E N Ü T T

f

K A P H A T Ó .

660

HIRDETMENY. Ezennel

közhirré

tétetik,

hogy

miután

a

Magyar

Királyi

Pénzügyministerium,

ellenőrző közegei utján, a z Első magy. kir. szabad. Osztálysorsjáték

I. osztályára

szóló

sorsjegyeket felülvizsgáltatta, azok a főelárusitóknak elárusitás végett kiadattak. A

Magyar

Királyi

P é n z ü g y m i n i s t e r i u m

által j ó v á h a g y o t t sorsolási terv itt k ö v e t k e z i k :

A magy. kir. szab. Osztály sorsjáték Sorsolási Terve. 100,000 sorsjegy, 50,000 n y e r e m é n y . Második osztály

Első osztály

Betét

12 k o r o n a

Húzás 1897. november 11. és 12.

<>01100 h 2001)0 1 k 101)00 n 5000 í k 6000 :i á 2ooo

."> S :10 50 2000

n á á á Jt

1000 500 300 100 40

5000 4000 0000 5000 116000

3000 nyer. kor. 240000

Hatodik

korona

Húzás : 1897. deczember 10. 11. Nyeremény

Korona

Neremény

20

1 1 1 1

8 5 8 20 00 3000

k k k k k 3000 a 2000 k 1000 k 500 ii 300 a SO

Korona

7000(1 25000 10000 5000 0000 10000 8000 10000 18000 312000

4000 nyer. kor 477000

Harmadik osztály

Negyedik osztály

Ötödik osztály

Betét 32 k o r o n a

Betét 40 k o r o n a

Betét 32 k o r o n a

Húzás 1898. január 4. és 5. Nyeremény

1

k

l k

1 1

k

k 3 á 10000 5 k 5000 8 h 2000 10 k 1000 70 k 500 4000k 130

Húzás Húzás: 1898. január 26. és 27. 1898. márcz. 9-tól április 6-ig

Korona

Nyeremény

8()<MM) 30000 20000 15000

1 k

1 1

5000 nyer. koi . 898000

1,000.000 K o r o n a

-S'

30000 25000 16000 10000 35000 663000

3 5 8 10 70 3900

Korona

100000 30000 20000 15000

k 10000 k 5000 k 2000 k 1000 ít 500 a 200

4000 nyer. kor. 1061000

Bevétel. 100000 sorsjegy

I. osztályú á Korona 10

07000

»

II.

03000

»

III.

»

18

»

30

>

000000

88000

»

IV.

400000

400000

84000

»

V.

»

200000 100000

200000 100000

80000

>

VI.

»

1

00000

00000

1 o

40000

40000

30000

00000

88 30 »

•

«i •.— 'ö •o

1000000 2790000

o o

22

1716000 3344000 2520000 1760000

Korona

13100000

Kiadás.

20

20000 10000

200000

4000

»

II.

>

477000

50

5000

250000

5000

»

III.

»

898000

2000 1000

800000

4000

»

IV.

- 720

720000

4000

»

V.

»

1000

500

500000

30000

»

VI.

»

27800

200

5500000

3

(400

30000

80000 25000 16000 lOOoO 35000 780000

MERLEG.

000000

u

1 , 1 , l k 1 k

90010 30000 20000 15000

4000 nyer. kor. 034000

Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben

üjtrem. | a Kor •f mw. 1 1 139,* •n 1

Nyeremény

osztály

Húzás: 1898. márczius 9-től április 6-ig

1

k

l a 3 a 10000 5 k 5000 8 k 2000 10 k 1000 70 a 500 3000 k 170

30000 25000 16000 10000 35000 637000

Betét 24 k o r o n a

1

k

Korona

ía gyüj együtt

Betét

00000

3000 nyeremény

5 0 0 0 0 nyeremény

I. oszt.

...

240000

084000 ...

_

1064000 9550000

Korona 1 3 1 0 0 0 0 0

nyeremény és ,iij 0 5 5 0 0 0 0

Az I . osztály húzása 1897. november 11. és 12-én lesz. A húzások a m. kir. ellenőrző hatóság: és kir. közjegyző jelenlétében nyilvánosan történnek, a Vigadó termeiben. Sorsjegyek a m. kir. szab. Osztálysorsjáték valamennyi elárusítóinál kaphatók. Budapest, 1897. október 1.

A m a g y a r kir. szabadalmazott O s z t á l y s o r s j á t é k

I G A Z GAT Ó SÁGA. Lónyay. Hazay. Budapest, i897. Nyomatott az

th e n a e u m« irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.

Wasmuth-

DECKERT ÉS HOMOLKA

féle

távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágitási-berendezök. Gyár és iroda : RTTT! A P F Q T F N VI., Izabella-u. 88. D U U A r t O l L l V

tyukszem-

a m. kir. államvasutak és a magyar állam szállítói,

gyuru

a hangosan beszéld grafit mikrofon

az

feltalálói és szabadalom tulajdonosai. — Készit: telefonberendezéseket közp o n t t a l v a g y körkapcsolással, elvállalja régi berendezéseknek s egyes készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , továbbá: villámhárítókat, házi sürgönyöket, tűz- és vlzjelzö-berendezéseket stb.

órában háromszor 24 óra alatt meggyógyít minden

tyúkszemet. Egy óra ára 60 kr., vidékre 80 kr. előzetes beküldése mellett bérmentve. Főraktár:

K I

E L H A U S E R

TÖRÖK

H.

Villamvilágitást a

JÓZSEF

legszakszerűbb kivitelben, áron végez

gyógyszertára

folyékony

Raktár: V., Dorottya-u. 8.

Király-utcza 12. sz. 1.

jutányos

Árjegyzék, költségvetések és a j á n l a t o k i n g y e n és bérmentve.

Glycerin-Créme ártalmatlan anyagokból készült sikerült vegyülék. mely nemcsak a bőrt finomítja, hanem tényleg az ifjú üdeséget eleveníti és azt állandóan fentartja. Legjobb óvszer levegő, szél és napsütés ellen, eltávolít napfoltot, szeplőt, májfoltot és minden más bőrtisztátlanságot.

IDD I I I

életbiztosító-társaság flOagvarországi

Glycerin-Créme-Szappan kiváló enyhe, bársonyszerű bőrt idéz elő. A GlycerinCréme használatánál ajánlható a

Párisi Hölgypuder a legártalmatlanabb púder, a bőrt szép fehér szinre változtatja és azt simán és szárazon tartja. Hamisított párisi h öl'gypúdertől és Y Glycerin-Crémetől óvakodjanak; csak „ az a valódi, melyen a czimképen, vala1 "ütik mint a leíráson a mellékelt védjegy van.

Raktár minden gyógyszertárban és illatszer-üzletben.

a

Londonban.

házában.

( J u s z t r i a i fiól? t

6 . , B é c s , Gisellastrasse 1. szám alatt, a társaság:

házában.

A társaság vagyona 1895 deczember 31-én kor. 147,562.080 — Évi bevétel biztositások és kamatból 1895 decz. 31-én » 27,094.875' — Kifizetések biztosítási és járadéki szerződések s visszavásárlások stb. után a társaság fennállása óta (1848) » 321,644.530' — Az 1895. évben a társaság 8761 kötvényt állitott ki » 32,267.300' — összeg értékben. — Prospektusokkal és díjtáblázatokkal, melyek alapján a társaság kötvényeket kiállít, továbbá ajánlatokkal dijmentesen szolgálnak az osztrák-magyar monarchia minden nagyobb városában az ügynök urak és a

magyar-osztrák fiókok.

Budapest, Király-utcza 12. sz. 1^1

társaság:

IrJ

fiól?:

Budapest, Ferencz József-tér 5

Magyarországi f ő r a k t á r : TÖKÖK J Ó Z S E F gyógyszertára

„ '.'q.

ífl lak

q.

F E L H Í V Á S ! az első nagy m a g y . k i r . szab. osztály sorsjegy-játékban való részvételre! Folyó évi február hó 27-én hozott törvény értelmében a kis lottó A magyar osztálysorjegy-játék megszűnik és ennek helyébe fenti osztálysorsjegy-játék lép. 50,000 n y e r e m é n y é n e k j e g y z é k e . A lottójátéknak ezen neméből több van Németországban, hol is A tervezet 9. §-a szerint, a legnagyobb nyeremény szerencsés esetben

1000,000 Ezen 50,000

G

0)

A N G

ft

N (0 -4)

A 'O 13 G 0) 0) N

k o r o n a .

nyeremény

és 1 j u t a l o m hivatalosan állapíttatott meg : 1 jutalom 600,000 koronával 1 nye meny 400,000 1 200,000 2 100,000 í 90,000 1 80,000 1 70,000 60,000 40,000 í 30,000 5 25,000 l 20,000 7 15,000 3 10,000 31 5,000 67 3,000 3 2,000 432 1,000 763 500 1238 300 90 200 31700 170 3900 130 4900 100 50 80 3900 40 2900

következőleg

egy egy egy egy N

(D r* ® a

o-. 9f

(D01 N

"O (D3 N c
3

50000 njeremmj és egy jutalom 13.160,000 korona összegben,

melyek hat osztályban huzatnak.

nagyon kedvelt és előreláthatólag nálunk is meleg érdeklődést fog kelteni, amennyiben a nyerési esélyek még nagyobbak, mint Németországban. Ajánjuk tehát, hogy kiki biztosítson magának egy sorsjegyet, mert könnyen lehetséges, hogy a sorsjegyek hamar elkelnek és akkor később drágábban kell majd megfizetni. Az I-ső osztályú betétek következők.

egész s o r s j e g y é r t 6'— frt fél 3 » negyed 1-50 » nyolczad —•75 »

A sorsjegyek utánvéttel, esetleg a pénznek postautalványnyal, vagy ajánlott levél alakjában történendő előzetes megküldése ellen küldetnek a megrendelőknek. Kívánatra azonban a házhoz is szállitatnak, vagy pedig irodahelyiségünkben is megvásárolhatók. Közelebbi felvilágosítást ezen lottójáték berendezéséről szívesen adunk. A lottó a magyar kir. kormány fontos felügyelete alatt áll, a húzások pedig Budapesten a fővárosi vigadóban szinte a magyar kir. kormány ellenérzése mellett, továbbá egy kir. közjegyző, valamint igazgatósági tisztviselők, nemkülönben az érdekeltek képviselőinek jelenlétében történik. Oldalt látható a nyeremények jegyzéke sorrend szerint, melyekhez képest 100,000 sorsjegyből 50,000, tehát a sorsjegyek fele nyereményekkel huzatik. A kisorsolásra kerülő összeg 13.160,000 (tizenhárom millió egyszázhatvanezer) koronát tesz ki, mely összeget 5 hó alatt kell kihúzni. Jelentkezéseket és megrendeléseket kérjük mielőbb eszközölni.

TOROK A. és TARSA

a

m. k i r . osztálysorsjegyjáték

főelárusitói.

1 I F D A P E S T , Váezi-körut 4 . Deák Fercnez tőrről b a l r a 2-ik liáz.

U S S M K D. áruháza.

H

ÍM

i

BÉCS, VI,, Mariahilferstrasse 81—83 sz, Sauterrein, földszint, félemelet, első emelet, W

Újdonságok az őszi idényre! Divatszövetek

Foulé-szövet, duplaszéles Noveauté faconné, duplaszéles... Crépe-Kammgarn, » Kammgarn-fa^onné Schottisch divatszövet, Noveauté Relief Schottisch Cheviot-Nouveauté Legújabb angol divatszövet Eredeti angol... Angol divat-ujdonság Franczia női posztó Cheviot-Kammgarn Nouveauté ...

. 115 .117 .115 .115 .115 120 120 120 . 120

'TÍ

S

i É É

méterje frt —.45 -.58 -.65 cm.széles —85 » -.85 > t.to » 1-35 • 1.20 » 1.40 » 1.3° » 1.58 » 1.80

osztálya

Legújabb schottisch női posztó ... 120 cm. széles méterje frt Matelassé de laine ...120 Haute Nouveauté ... 120 Britisch Kammgarn 120 Schottisch Relief-Crépon ... 120 Haute Nouveauté Ottoman .„ ...... 120 Exceptionell divatujdonság ... 120 Női posztó legjobb minőség ... 120 Kammgarn francais _ ...120 Thibet posztó (Haute noveauté) .. 120 Haute Nouveauté Plissé .„ 120

Selyemszövetek

1.90 2.05 2.30 1-95 235 2.50 2.20 2.75 2.75 3-5° 4 3°

osztálya

A parti újdonságok minden képzelhető fajtában, ..'éterje 6o, 95 kr. frt 1.15 (gyönyörű újdonság Sicilienns-alapon frt 1.20, 1.25, 1.45, 1.50, 1.60, 1 75, 2.50, 2.80. 3.10, 3.30, 3-4°. 4. — 4 9°. 5-t° legújabb divat legjobb minőség). Fekete, legújabb tiszta selyembrocat (legszebb minták) méterje 95 kr., frt 1.60, 1.70, 1.75, 2.10 2.20 (legjobb, legszebb minőségek). Legújabb, schottisch selyembársony méterje frt 1 45 Legújabb btousokra. » » patentbársony méterje frt 1.15, legújabb bloUsokra. Selyemplüss minden színben, méterje frt 1 —1.35, legújabb blousokra. Ruhabársony » » > 46, 56, 80, 98, kr., frt 1.20, 1.45, 2.30.

B a r c h e n t és flanelcotton Legújabb, legszebb minták legjobb minőségek! Flanellcotton I-a „ méterje 18 kr. Flanellcotton „ » 25 » Nordpolflanell ... - _ » 26 » Himalayaflanellcotton... _ - ... » 30 » Islandi Velour-flanell „ » 38, 4° » Franczia flanelt dessiné ... » 45 * Veloutine-flanell ... .„ „. .„ „ ... .„ ... » 52 »

Ú j o n n a n berendezett különleges

osztálya

Nansen Double-flanell méterje Ruha barchent 3° 35 Eskimo flanell... _. ... .„ _.„_„_. > Flanellette dessiné „. ... > Lawn Tennis flanell * Franczia divat barchent » 40 45 Crépé ruha barchent Legkülönbözőbb finom ruha barchentek mét. 40, 45, 48, 50, 52,

s z ő n y e g és f ü g g ö n y

55 kr. 44 » 40 » 29 » 24 » 52 • 27 55 »

osztály.

Bátorkodom a n. é. közönséget a különösen gazdag és képzelhető legnagyobb választékra — a fönt elősorolt

újdonságok-

LESSNER D

b a n — különösen figyelmeztetni és telepem megtekintésére tisztebttel meghívni. Kiváló tisztelettel

Vidékre nagy képes divatlapok és különlegességi árjegyzékek, szőnyegek és függönyökről, kívánatra ingyen és bérmentve küldetnek.

!5 e r d é l y i s! 2

cs. és kir. udvari fényképész

£

2 J

tudatja, hogy

1 9

^eköfési fábláE

|

Bejárat: Ujvilág-utcza 2. sz.

5

TELEFON.

LIFT.

Fiók-műterem: fcrf*******

V . , E r z s é b e t - t é r 18.

(egy évfolyam 2 kötet) kötetenkint 1 frt 30 kr. előleges beküldése után portomentesen kaphatók.

CALDERONI és TÁRSA

Kossuth Lajos- és Ujvilág-utcza sarkán levő * UJ MŰTERMÉT megnyitotta, -e-

„A HET" eddig megjelent összes köteteihez

Váczi-u. 30.

BUDAPEST.

Kis hid-u. 8.

Színházi látcsövek alumíniumból legkülönbözőbb kiállításban,kitűnő üvegekkel,bőrtokban vagy elegáns peluche zacskóban. Női látesövck fogantyúval. LegttjabD Zenss-féle távcsövek. Tábori,

vadász- és verseny-látcsövek legújabb átalakítással á tirage rapidé. Sálon lorgnettek. Orr csipletök és szemüvegek arany, ezüst, teknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereoskop szekrények. Aneroid légsulymérők. Terem- és nblak-llömérök diszes kivitelben. Rajzeszközök. Fényképészeti készülékek stb. dusz választékban.

Árjegyzékek

kívánatra

bérmentve

++ Budapest, 1897. Nyomatott az » A t h e n a e u m *

irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.

küldetnek.