Szépen a szemétről képek, gondolatok zöldgalléros szemmel 2016.
STKH Sopron és Térsége Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft.
Köszöntő Nagy büszkeséggel fogtunk hozzá kiállítási anyagunk összeállításához, hiszen annyi fantázia, annyi szépség és törődés áradt a rendelkezésünkre álló művekből. Végre kiléphetett a kukás a vörös szőnyegre, ő lehetett a sztár az ünneplők szemében. Bevallom, voltak képek, melyekhez többször is visszatérve, egyre erősebb kötődést éreztünk. A karikatúrák sajátossága a kis csavarral felismerésre késztető megfogalmazás, mosolyogva csaptunk a homlokunkra: aha! már értem, miért fordította meg a seprűjét a boszorka. Vagy: tényleg… ezek nem látják, hogy már-már betelt a gödör! A reklámgrafikák világa egész más. Tiszta, egyértelmű. Rápillantottunk és tudtuk: igen, ezt akarjuk mi is mondani. A képek mellett hatalmas értéket jelentenek nekünk azok az emberek, akik vállalták, hogy egy-egy alkotáshoz saját gondolataikat fűzik hozzá, ezzel erősítve a hulladék helyes kezeléséért folytatott munkánkat. Az ő megjegyzéseik után szinte már nem is lehet mondani újat, elmondanak mindent, ami a felelős 21. századi felfogást képviseli. Azért egy képpel még kiegészíteném a gyűjteményt, ami gyönyörűen kifejezi, hogy mi, kukások miért is dolgozunk. Hogy mindenki csak egy picit legyen gondosabb, mielőtt a saját szemetét kihajítja. Hogy helyet adhassunk a szép dolgoknak…
a szervezők nevében: Éder Andrea marketingkommunikációs szakközgazdász
Marco D’Agostino – Flowers in the bottle Olaszország
Mirjana Jesic - Szerbia Compressman Mindig jó látni, ha a kialvatlan Elvis Presley is újrahasznosít. Ahogyan a zenei dallamait felhasználó remixek, úgy a hulladékot, mi is újrahasznosíthatjuk, hogy megannyi új termék születhessen belőle. Ám gyakorlott szelektív gyűjtőként lenne néhány javaslatom a Király számára. Hasznos a présgép, de tapossuk laposra azt, amit lehet, hiszen így több fér el a szelektív kukában, másrészt nagyon bízom benne, hogy a másik lábával pont ezt teszi. Jómagam is inkább bevásárló táskát használok, nem teszem a boltban vásárolt zöldségeket egyesével műanyag zacskóba és a nyári napokon is inkább szódát készítek, minthogy a rengeteg palackot termeljek. Emellett a sörösdobozokból sörkollektort, a papírdobozokból tárolót, cd lemezekből lámpatartót gyártok és híve vagyok a házi barkácsolásnak is. A legjobb a hulladék az, amelyik nem is keletkezik, ezért a kidobást előzze meg a gondos vásárlás! Ha már megvettük, használjuk valami másra is és ha már arra sem jó szelektáljunk. Ha végképp elakadtunk kérdezzük meg az STKH-t, ahol a legtöbbet tudják hulladékokról. Dr. Horváth Levente fenntarthatósági szakértő Magyar Telekom
Mehmet Zeber - Törökország
Minden humor, így a vizuális is, paradoxonon alapul. A legkisebb a legnagyobb, a legjobban megtiport az első. De idézhetek is: "Sírni csak a győztesnek szabad." Én, mint az előző év egyik díjazottja, sírok is. Ez miért nem nekem jutott az eszembe!
Kutasi Károly prémiuméves földrajz-rajz szakos tanár, címzetes igazgató
Shahram Rezai - Irán Túl sok a hulladék! Állapította meg kiírásában a 2014-es soproni karikatúra pályázat. A szép számmal beküldött pályamunkák közül, a fenti karikatúra kilóg a sorból. A mindennapi életünket megkeserítő szemétáradatnak nyomát sem látjuk a képen. Éppen ezért különleges. A rajz egyszerű és könnyen érthető. Azt sugallja, ha így folytatjuk, lesüllyedhetünk a patkányok szintjére, sőt! még mélyebbre! Láthatóan ezek a járvány terjesztő, koszban és mocsokban élő rágcsálók, elegánsan sétálnak egy szinttel feljebb, az emberek világánál. Egyikük retiküllel a vállán vagy éppen hátrahajlított karral, kimérten, miközben a „kicsi” gyerekes kíváncsisággal szemléli a „csatornák népének a világát”. Sajnos ez a vízió, kezd nagyon is valóságossá válni. Az emberi faj felelőtlen hozzáállásával, nemtörődöm szemléletével és halogató problémamegoldásával, csak tologatja maga előtt a gondokat. A szemét pedig eláraszt mindent. Pedig milyen egyszerű lenne odafigyelni és személyre szabottan tenni egy kicsit környezetünk tisztaságáért. Engem egyébként az egyszerűségével és hangulatával fogott meg ez a pályamunka. A rajz erőssége még az is, hogy a Photoshop előnyeit mellőzve, hagyományos eszközökkel készült. Tus, ecset, festék. Jó dolognak tartom azt, hogy a pályázatra érkezett rajzok, az aktuális eredményhirdetést követő kiállítás után nem kerülnek az asztalfiókok vagy szekrénypolcok mélyére. A karikatúra egy nagyszerű, mindenki számára könnyen érthető műfaj. Ráadásul a humorra leginkább érzékeny korosztály, a gyerekek kedvenc műfaja. Éppen ezért, kiállításokat szerveznék belőlük általános iskolákban, szakközépiskolákban és gimnáziumokban is. A felvilágosítást minél előbb el kell kezdeni! Erre pedig a karikatúra tökéletesen alkalmas. Kelemen István grafikus/karikaturista www.grafikuskelemen.hu
Aleksandrov Valeri - Bulgária
Fantasztikusan kifejező ez a kép! A szívemhez egyik közel álló témát dolgozza fel: a felesleges ünnepi ajándékdömping, a haszontalan meglepetések és a rövid ideig használt majd eldobott termékek problémáját. Napjainkban a rajzon ábrázolt folyamat ellentétét éljük, rengeteg ajándék kerül az ünnepek után szinte azonnal a szemétbe. Mi ennek az oka? A mai pazarló szemlélet szerint ajándékozni KELL. Minél többet, minél drágábbat, akkor is, ha a megajándékozott semmit nem tud kezdeni a kapott holmival. Szerintem mindenki, aki kicsit is érzékeny a környezet problémáira és megérti a fenntarthatóság lényegét, minden egyes ünnep alkalmával küzd ez ellen a szemlélet ellen. Anyaként ennek a legnehezebb része a gyermekeimet megtanítani arra, hogyan szűrjék a rájuk ömlő reklámokat és hogyan válasszák a minőséget a mennyiség helyett. Ahogy a kép is mutatja nekünk: hulladékainkat újra kell hasznosítani, tárgyainkat akár új formában és funkcióval újra kell használni. Az ajándékozás lényege az általa kifejezett érzés és gondolat. Ezek közvetítéséhez nincs szükség drága, új és haszontalan dolgokra. Legyünk tudatosak, kreatívak és merjünk akár a hulladékból új csodákat alkotni! Burgmann Nóra A Zöld Matek honlap alapítója
Mahmoud Barkhordari - Irán Mikor először megláttam ezt a rajzot, pont arról panaszkodtam valakinek, hogy még a felnőttek után is ki kell szednem a PET palackokat a szemétből. Eszembe jutott, ahogy a nagyszünetekben végigszáguldok a folyosón, és gyorsan, egy- két gyerek segítségével összekapkodjuk az üdítős flakonokat az osztályokban, vagy a folyosón. Akkor azt gondoltam, ez a kép rólam készült. Másnap reggel megnéztem, és azt mondtam, hogy nem, ez nem én vagyok! Én nem mosolygok, mikor mások után szedem a szemetet. Megmutattam a gyerekeknek az iskolában, és jöttek a kérdések: - Miért csak egy lába van? - Ezt fogjuk lemásolni? - Valaki eldobálta az üvegeket? - Bibircsók van az orrán, de rendes boszorkánynak látszik! - Miért mosolyog? - Ez egy mese? Igen! Ez egy aranyos, könnyed vidám mese, ahol a főszereplő nem vár senkit fehér lovon, hogy megmentse, és nem izzad halálra, hogy megvívja az igazát a hétfejű sárkánnyal. Jót tesz, és vele együtt örülünk. De ahogy mondani szokták, az igazán jó dolgokat nem kell magyarázni. Füster Gáborné biológia – földrajzszakos tanár
Kutasi Károly – Magyarország A kép az emberek fontos feladatát mutatja, miszerint az embereknek nagyon nagy súlyt kell fektetnie a föld védelmére. A környezetünk tisztaságára. A Földünkön levő gyönyörű élővilág egyre ritkább lesz. Az egyre szennyezettebb tengerekben, óceánokban sok növény és állat már kipusztult vagy már közel áll a kipusztuláshoz! Ezért is még több figyelmet kell fordítanunk a "Földünk" tisztaságára! Ez a kép sok-sok ember figyelmét felhívja, hogy nem csak magunkat kell védeni (láthatósági mellénnyel) hanem a Földünket is. Atlasz már rogyott lábakkal viszi a Földet, ami a sok-sok hulladék miatt nagyon nehéz lett. Ha szelektíven gyűjtenénk a hulladékot könnyebben, egyszerűbben tudnánk újrahasznosítani! A Földünket minden embernek védenie kell, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Ezért érdemes a gyerekeket és a fiatalokat is fiatalokat is időben a környezetünk védelmére szoktatni, tanítani! Ez a kép talán sok-sok ember figyelmét felhívja a Földünk és a környezetünk megóvására.
Csonka Zoltán ügyvezető-igazgató Csonka és Fiai Kft. a Sopron és Vidéke Ipartestület alelnöke
Chiorean Cornel Marin – Románia Cooperation in sanitation. Sisyphus and Gaia A régészek "kincsesbányát" látnak a több ezer éves szeméthegyekben, mert az egymásra rétegződött hulladékok tájékoztatnak minket, hogy egyes korszakokban hogyan éltek az emberek. A legrégibb civilizációs korszakokból csak a csonttöredékek, vagy a törött kőeszközök maradtak meg, a szerves anyagok nagy része elpusztult. Amikor azonban az ember elkezdte a tűztechnikát az eszközkészítés használatára alkalmazni, és szinte „termelési" mennyiségben állította elő a természetben le nem bomló anyagokat, mint a kerámiát, a fémeket és az üveget, fokozatosan növekedett a felhalmozódó hulladékok mennyisége. A fémeket még csak újra lehetett olvasztani és újra önteni (réz, bronz), a törött kerámia azonban a római korban már szinte hegyekké magasodó szeméthalmokban gyűlt össze, pl. a „Monte Testaccio" amphora-töredékei. Utóbbiak - amellett, hogy a régészek fontos gazdaságtörténeti következtetéseket vonhatnak le a különböző típusok és a bélyegzők elemzéséből - ma már lényegében nem szennyezik a környezetet. A mai - le nem bomló, vagy csak évszázadok alatt lebomló - műanyagok hatalmas mennyisége valóban beláthatatlan veszélyeket hordoz, különösen olyan kulturális környezetű térségekben, ahol nem oktatják, nem nevelik óvodás kortól a nemzedékeket ennek a veszélynek a tudatos elhárítására. A szeméthez való viszony kialakításában a jutalmazás és büntetés módszerét kis közösségi szintről állami szintre kellene emelni. Pl. tiszta határú községek állami támogatása, zugszemetelők (ligetekben szeméthalmokat hagyók) elkapási módszerének kidolgozása és precedens jellegű büntetések. A szelektív gyűjtés és a feldolgozás továbbfejlesztése. Igaz, így az utókornak csak a múzeumokban maradhatna, tudatosan megőrzött, leltározott, konzervált, vizsgálandó hulladékminta, amelyből néhány okos ember PhD disszertációt írhat és eredményeinek népszerűsítése céljából külföldi konferenciákra utazhat. Dr. Gömöri János régész
Dominika Kasperczak – Lengyelország Don’t waste space. Reduce your trash. A képet nézve rögtön látni, hogy valami nincs a helyén, fölöslegesen foglalja a tér értékesebb nagyobb részét, a kisebbhez csatolva viszont láthatóan OTT a helye. Azt sugallja: Ne foglald fölöslegesen a helyet, teret, lapítsd ki a szemetedet, hulladékodat. Piros színű téglák jelképezik a nevesített hulladékot, a szemetet, a szót kifejezetten tartalmazzák is, amit az útmutatás alapján, lapítva a helyére kell illeszteni, azaz kiegészíteni az EGÉSZET. Megfogni, cselekedni és helyére tenni. Így lesz teljes a kép. Én magam is szoktam más után rámolni, dolgokat a helyére tenni. Sajnos sok embernek nem számít, hogy mit, hol hagy szanaszét…. A magyar Konok Tamás grafikusművész korábbi művei jutottak eszembe a képről. Röviden, ütősen mutat ja a problémát, de a megoldás is ott van: csak oda kellene tenni….a helyére. Plakátként, prezentáció elemeként hasznos lehet a további kommunikációban is ez a megfogalmazás. Bedő Károlyné projektvezető OKTF Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság
Maxim Smagin - Oroszország Olympic Games Egy kis dobás nekem, de nagy dobás az emberiségnek! Hatalmas sziget úszik a Csendes óceánban. Akkora, mint fél Európa – Magyarország területének többszöröse. A sziget lebeg a víz felszínén: műanyag zacskók, PET palackok, reklámszatyrok összefüggő tömkelege. Mindet az ember dobta el, így jutottak el – folyókon keresztül – az óceánba. Alattuk pusztul az élet, nem tör át a napfény, nem jut oxigén a víz ökoszisztémájának. Szemétkontinens alatt halódó óceán. De nem kell ilyen messzire mennünk. Városaink, falvaink határában, árokpartokon, erdőszéleken vastagon állnak a szemétkupacok. A legtöbbjük anyaga itt is műanyag. Ami nem bomlik el – generációkon keresztül hirdeti az ember nemtörődömségét, s pusztítja a közvetlen környezetünket. Pedig jól tudjuk: A TERMÉSZETNEK NINCS SZÜKSÉGE AZ EMBERRE – AZ EMBERNEK VAN SZÜKSÉGE A TERMÉSZETRE. A szelektív szemétgyűjtés nem olimpiai sportág, nem adnak érte érmeket. „Csupán” a mi, s gyermekeink-unokáink világát segít élhetőbbé tenni. Nem kerül sokba. Apró figyelem, apró gondosság. Csak egy kis dobás. A jól sikerült dobás után azonban gondos munka következik: szállítás, szelektálás, megsemmisítés. Ha kiszámoljuk: egyetlen PET palack 16 kis virág helyét foglalja el. Ha kidobunk egy palackot, 16 virágnak adunk lehetőséget az életre. Ezt az olimpiát virágok szegélyezhetik. Sós Péter János B. SWAN Partners ügyvezető igazgató; címzetes főiskolai tanár (aki ma is összetaposott egy műanyag palackot, s a műanyag-gyűjtőbe dobta)
Katarina Talts - Észtország
Az emberiség az életminőségének javításáért és kényelméért a teremtett világ kincseit, azaz minden eszközét, forrását feláldozza, feldolgozza céljai megvalósításának érdekében. Teszi ezt gyakran túlzó mértékben, irracionális módszerekkel és eljárásokkal. Ennek egyik megnyilvánulása a folyamatokhoz szükségszerűen tartozó, sokszor azonban a racionális méreteket meghaladó mértékű hulladéktermelés. Ma Magyarországon lakosság és a gazdaság összesen egy év alatt kb. 3 Gellérthegy tömegű, azaz 80 millió tonna hulladékot állít elő, ami egy főre lebontva napi 0,66 kg hulladékot jelent. A hulladék kategóriájába sorolt termékek nagy részének a funkcionális szerepe órákban mérhető, míg hulladékként a lebomlási ideje több száz év. A jövő nagy kérdése a hulladék mennyisége, tárolása, feldolgozása. A sematikus grafika határozottan felhívja a figyelmet a hulladék termelésének redukálására. Nyomatékosítja, vizuálisan jól szemlélteti, hogy a hulladék tárolása, kezelése a legnagyobb hatékonysággal akkor valósulhat meg, ha az elállt hulladék a legkisebb térfogatot igényli. A jól megválasztott egyszerű színvilág, a hangsúlyos piktogramokkal és felszólításokkal figyelmezteti a Föld lakóját a környezetének védelmére, megóvására oly módon is, hogy a hulladéktermelésben és gazdálkodásban az önmérséklete érvényesüljön. Dr. Cseh Sándor főiskolai tanár SZE-AK
Julio Carrión Cueva - Peru
Ne felülről várjuk a megoldást! Ma már nem kérdés: nagy bajban van a bolygó, és persze nagy gondban van a rajta élő ember. Folyamatosan mérgezzük vizeinket, szennyezzük földjeinket és a levegőt, tönkretesszük más fajok élőhelyeit, ezzel pusztulásra ítélve őket. Azt kockáztatjuk mindezzel, hogy jóvátehetetlenül felborul a Föld rendkívül érzékeny ökológiai egyensúlya. És mindezt miért? Azért, mert rossz életeszményt követünk, amely azt sugallja, hogy az egyetlen érték, az egyetlen értékmérő a fogyasztás. Az egyre növekvő fogyasztás viszont mind mértéktelenebb károsanyag- és hulladékkibocsátással jár. Földünk változásért kiált, sőt változásért könyörög. Változni, változtatni, berögzült szokásainkon túllépni viszont rendkívül nehéz. Szívesen vennénk, ha úgy változna meg ez a katasztrófával fenyegető helyzet, hogy közben nekünk magunknak nem kellene változni, változtatni. Ha továbbra is évente lecserélhetnénk a mobilunkat, kétévente a tévénket, három-négyévente az autónkat, ha nem kellene fogmosás közben elzárnunk a csapot, ha továbbra is teletömhetnénk a hűtőnket és a ruhásszekrényünket. Nem ámíthatjuk tovább magunkat azzal, hogy majd valaki más (akár Isten, akár az Istennek kikiáltott technológia) megmenti a Földet. A jó irányba történő változáshoz valamennyiünknek cselekedni kell. Neked is! Bognár Károly mb. ügyvezető igazgató KÖVET Egyesület
Farzane Vaziri - Irán
IRÁNI TRIKOLOR Szőke Madám igénye, kénye, Feszítve talál közös nevet és nevezőt, Piramis tövébe hozott izmuson, Turizmussal mustrál szemetet, Örül, hogy egyetért a megtért papokkal, Kacsójukon tartja szemét, hogy az Irány legyen lefelé, forgatott Visszaforgatóban, ahogy szoktuk… A „made in EU” kultúrában! /Csaba de Fogarassy, 2016/ Dr. Fogarassy Csaba egyetemi docens, igazgató Szent István Egyetem GTK RGVI Klímagazdaságtani Elemző- és Kutatóközpont
Hamed Mortazavi Alavi - Irán The prevention of the accumulation of waste
A kép vicces és kedves. A jófajta környezeti nevelés jut eszembe róla: így, játékosan, kedvesen, lassan, de folyamatosan lépkedve haladhatunk a hagyományos szemeteléstől, szemétgyűjtéstől az okos hulladékkezelésig. Felnőtt és gyerek jól együttműködhet ebben. A felnőtt nagyobb, okosabb, támogatja a gyereket, a gyerek meg játszik. Az élmény azonban közös – szemmel láthatóan jól érzik magukat a helyzetben mindketten, az együttműködés kölcsönös örömet okoz. Szerintem fontos, hogy a környezetvédelmet ne teherként éljék meg az emberek, hanem szerves, természetes része, VELEJÁRÓja ( - mint a képen) legyen az életüknek. A kép viccesen azt sugallja, hogy ez lehetséges! Egyetértek!
Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, tanszékvezető ELTE Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszék
Shahram Rezai - Irán
A vörös szőnyegen elegáns ruhában bevonuló celebek helyett ezen a képen egy narancssárga ruhás kukás vonul be kedélyesen, integetve, az elébe járuló, színtelen tömeg előtt, és gyűjti össze a talicskájába a sorban állóktól a látványos fekete zacskójukat. Hogy mi van bennünk? Szerintem szemét. A téma jól példázza napjaink társadalmát, ahol a kukásnak egy vörös szőnyeges megjelenést szánt az alkotó, szemben a nálunk eldugott, észre sem vehető szemétgyűjtőkkel szemben. A szemét begyűjtésének ez az ünnepélyes megfogalmazása kontrasztban áll a valósággal. A hulladék, mint probléma mindig is volt és lesz is, számomra annak újrahasznosítsa lett korunk igazi kihívása, kérdése. Sajnos, a le nem bomló anyagok sok problémát vetnek fel, amit remélhetőleg idővel, a fejlett és fejletlen társadalmak megfelelő módon tudnak majd orvosolni.
Süle Katalin reruha- ökodizájner
Paolo Dalponte – Olaszország A world of waste
Nagyon erőteljes és kifejező ábrázolás. Ez a rajz groteszk módon irányítja rá a figyelmet a legnagyobb környezetvédelmi problémára. Szellemesen foglalja össze a mondanivalóját egy földgömbábrázolásban. Nem fogjuk a hasunkat a nevetéstől, de a gondolat elindul. Ha nem teszünk semmit, akkor a föld egy nagy szemétgolyó lesz. Nem kell megmagyarázni, nem kell megfejteni a mondanivalót. A karikaturista tiszta grafikai eszközökkel ábrázolja az elhagyott, eldobott tárgyakat. Szinte elkerülhetetlen az önvizsgálat. Mit is dobtam ki az elmúlt időszakban? Vajon jól dobtam-e ki az elhasznált, elromlott, megunt használati eszközöket? Embertársaim megfelelően bánnak a szeméttel? A célját elérte az alkotás. Akár poszter is készülhetne belőle.
Szénási Ferenc karikaturista
Heibat Ahmadi - Irán A karikatúra címe akár „Vakvéletlen hulladékhasznosítás” is lehetne. A véletlenül arra járó vak ember nem esik bele a dolinaszerű mélyedésbe, sőt észre sem veszi azt, mert szeméttel van kitöltve. Készítője nyilván arra akar rávezetni bennünket, hogy csak a vak nem látja: világunk tele van hulladékkal. A mű feltehetően a szerző két előző (interneten elérhető) humoros grafikáján alapszik. Az egyiken egy ugyanilyen alkatú vak ember az üres töbör felett is átkel (ügyet se vetve megrémült vakvezető kutyájára), a másikon egy jegesmedve már nem tud hová menni a sok hulladéktól. Tény, hogy a globális fogyasztói társadalom mai termékei egyszer (egy nap múlva, egy hét múlva, egy hónap múlva, egy év múlva, tíz év múlva, de legkésőbb száz év múlva) kidobásra kerülnek. Újrahasznosítás ide, újrahasznosítás oda: a globális fogyasztói társadalom feléli a természetet. Vajon mennyi ideig folytatódhat még a további termelésés fogyasztás-növekedés a véges Földön? A fiatal karikaturista műveit lényeglátó humor jellemzi.
Dr. Szarka László geofizikus-mérnök, az MTA levelező tagja az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója
Horst Hellmeier - Ausztria Flatten It! Egy kép, többet mond ezer szónál! – tartják; egy műalkotás pedig akkor jó, ha elgondolkodtat és különböző asszociációkat indít el a néző fejében. A fenti képre mindkét állítás igaz! Hiszen nemcsak a lakosság által termelt óriási mennyiségű hulladékot szimbolizálja kitűnően a PET palack mérete, de egy lehetséges megoldást is bemutat. A hulladékcsökkentést célzó megelőzés, újrahasználat és újrahasznosítás (azaz a hulladékhierarchia legfelső 3 foka) csak akkor lehet hatékony, ha minél többen teszünk érte. Amíg azonban Magyarországon a lakosság a kidobásra ítélt tárgyaknak csupán a 19-20%-át gyűjti szelektíven, addig van még hova fejlődnünk. Ráadásul nagyon fontos lenne, hogy a hulladék kilapítva kerüljön a tárolóba, így csökkentve a térfogatát! A képen látható PET palack különösen alkalmas erre, a gyerekek pedig előszeretettel végzik el a „taposás” műveletét. Kevesen tudják, de a műanyagnak sokféle típusa létezik, amelyek közül nem mindegyiket hasznosítják újra (főként gazdasági okok miatt). A PET palacknak azonban megoldott a feldolgozása, ezért is fontos, hogy mindig a szelektív gyűjtőben helyezzük el a kiürült flakont! Hogyan lehet rávenni erre a lakosságot? Legkönnyebben szemléletformálással! Fontos, hogy a társadalom minden rétegét a nekik szóló, célzott üzenettel érjük el, de amire kiemelt figyelmet kell fordítani, az a gyermekek, a jövő generáció környezeti nevelése. Ez akkor lesz igazán hatékony, ha az iskolában és otthon hallottak, tapasztaltak összhangban állnak egymással. Gyermekeinknek ugyanis mi vagyunk az elsődleges mintái, mutassunk példát a hulladékkezelésben is! Doró Viktória fenntarthatósággal foglalkozó újságíró, a ReCity Magazin főszerkesztője
Virág Fruzsina Éva - Magyarország Azt gondolom, Virág Fruzsina Éva képe nagyon jól kifejezi az ún. "Reduce it!" elvet. Igazán frappáns megoldás az összepréselendő palack és a cipőtalp formájának összevetése, rendkívül tömören fejezi ki a lényeget: lépjünk rá arra a palackra, így csökkenthetjük a keletkező hulladék térfogatát. Nagyon értékes feladata lehet ennek az ábrának, mintegy logóként jelképezheti a hulladék csökkentésének ezen módszerét. Figyelemfelkeltő, könnyen érthető, jól dekódolható bemutatása ez a témakörnek. A színválasztás is megfelelő, a zöld és a kék önmagáért beszél, a fehér szín pedig egyrészt esztétikailag is illik ide, másrészt pedig a tisztaság asszociációját keltve növeli a kép harmóniáját, egységességét. Ha már asszociáció, akkor az embernek azonnal beugrik a képet nézve az ökológiai lábnyom fogalma. E számítások alapján az emberiség jelenleg mintegy másfél bolygónyi biokapacitást (erőforrások és szennyezés elnyelők) használ fel, különösen az ún. fejlett országok. Az ökológiai lábnyom csökkentésének egyik módja az, ha csökkentjük a hulladék mennyiségét, elsősorban nyilván azzal, ha meg sem vesszük a fogyasztói társadalom által ránk tukmált termékek egy részét. Ám ha már megvettük, akkor legalább a számunkra feleslegessé váló részeitől, például a csomagolástól igyekezzünk minél inkább környezetbarát módon megszabadulni, például azzal, hogy csökkentjük annak térfogatát. Ha csökken a hulladék térfogata, akkor jelentős megtakarítások érhetők el a szállítás során: kevesebb fuvar, kevesebb jármű, kevesebb megtett kilométer, kevesebb felhasznált üzemanyag, kevesebb levegőszennyezés. Nagyon fontos erre felhívni azok figyelmét, akik még mindig nem alkalmazzák mindennapjaik során a "Reduce it!" alapelveit, és véleményem szerint a kép, mint logó hozzásegíthet ehhez. Schäfferné dr. Dudás Katalin PhD, közgazdász
Kelemen István – Magyarország
Ez a rajz tökéletesen visszaadja azt, hogyan is gondolkodunk mi, emberek a szemétről. Amit a kukába dobunk, az többé nem létezik számunkra, s lehetőleg mihamarabb tűntessék el a kapunk elől. Fizetni sem nagyon szeretünk ezért a szolgáltatásért, pedig ennek többszörösét költjük el feleslegesen vásárláskor, amikor olyan termékeket választunk, melyek túl vannak csomagolva, agyon vannak reklámozva, vagy éppen „ingyen” is hozzájuthatnánk (ld. csapvíz). Ha tudnánk mennyi munka van a hulladékkezelés mögött, s mennyi adóforintot költünk hulladéklerakók létesítésére, biztos jobban átgondolnánk milyen termékekre (s közvetetten azok hulladékaira) szavazunk elköltött forintjainkkal. Szelektálásban is jobbak lennénk, ha tudnánk milyen hasznos termékeket készítünk idehaza hulladékból. Talán ez a kép is segít abban, hogy még többen kezdjünk el felelősen cselekedni, környezettudatosan gondolkodni és hosszú távon tervezni. HOMO SAPIENS SAPIENS!!! ABRAKA-DABRA!!!
Hankó Gergely természetvédelmi mérnök PR és Marketing vezető – ÖKO-Pack Kft.
Sava Babic – Szerbia Fruit Nagyon gondolatébresztő ez a kép. Hiszen az ember ellentmondásos viselkedésére mutat rá a karikatúrát készítő művész. A vizuálisan ábrázolás jó lehetőséget ad az ember egyik gyarlóságára valófigyelmeztetésben. Esetünkben a szemetet ha nem látjuk, akkor nincs. Ugyanakkor az ember jobbító szándéka is tettenérhető a képen, hiszen a szennyezett koörnyezet ellenére az új élet (élőlény) teremtése, ültetése a remény érzetét hordozza és a mindíd lehetséges újrakezdés, még egy lehetőség, gondolatát fogalmazza meg. A második kép frappáns, egyben humoros válasz az ember viselkedésére vonatkozóan. " A természet utat tör magának" elv értelmében az élővilág frappáns választ ad az jelentkezőkörnyezet terhelése. A bioszféra megszabadul a károkozótól. Itt a hulladék már magát a szennyezők szimbolizálja. A művész alkotása erős és egyértelmű figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy a környezet megtartása csak a problémák megoldásával lehetségesek és nem a felszín alátemetésével.
Hoczek László igazgató Roth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskola és Kollégium
Kelemen István – Magyarország
Felkészülni! Vigyázz! Taposs! Elsőre egy kivégzés vezényszavai ugrottak be a képről. Aztán némi gondolkodás után rájöttem, hogy ez nem is dráma , hiszen ez nem is likvidálás, mert a célpont újjászületik. Már persze, ha környezetvédőként hiszek a reinkarnációban – vagy legalább a hulladékok újjáéledésében. Vajon mi lesz a következő életében? Újra palack? Pulóver? Takaró? Ki tudja. A lényeg, hogy ne a folyóban, vagy az erdőszélen kössön ki. Persze a legjobb az, ha le sem gyártják, mert NEKEM NINCS RÁ IGÉNYEM. Hiszen helyette egy kulacsot választok csapvízzel – amivel mindenki jobban jár. És akkor nem kell felkészülni, vigyázni, taposni.
Sarkadi Péter főszerkesztő www.greenfo.hu
Saman Ahmadi - Irán Nagy igazság, hogy a szemét szemetet vonz. Az első darabokat még megkönnyebbülve dobják el az emberek „na, ettől megszabadultam” felkiáltással. Utóbb talán ők háborognak legjobban a keletkező nagy szemétkupac láttán. Sajnos, ez most az egész világunkra jellemző. Minden szemétkupac egy eldobott aprósággal kezdődik. A hatalmas halmok pedig már komoly fenyegetést jelentenek. Bár ennek a sárkánynak csak egy feje van, de vigyáznunk kellene, mert a mesékben is nagyon nehéz a legyőzése. Ezt a szörnyet – félek – nem fogja tudni legyőzni a legkisebb királyfi, ettől csak a közösség összefogásával tudunk megszabadulni. Most még talán nem késő, de ha késlekedünk, a győzelem a szemétsárkányé lesz.
Kosztka László ügyvezető igazgató STKH Sopron és Térsége Nonprofit Kft.
Szépen a szemétről Az elmúlt két évben két nemzetközi grafikai pályázatot hirdetett meg az STKH Sopron és Térsége Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft., a hulladékos problémák köré szervezve. Először a karikaturistákat szólították meg: tartsanak görbe tükröt pazarló, nemtörődöm világunknak (Too Much Waste). Tavaly egy könnyen kivitelezhető és igen hasznos hulladékkezelési gyakorlatra irányították a figyelmet, a hulladék kilapítására (Reduce It!). A beérkezett, ezernél is több grafika jól mutatja, hogy a világon mindenütt értik a problémát és van tapasztalatuk a témában. A cég kommunikációs munkájához óriási muníciót jelentenek a rendelkezésükre álló alkotások, ezért a környezeti szemléletformálást leginkább támogató képekből egy nívós, első sorban esztétikai élményt adó kiállítási anyagot állítottak össze, Szépen a szemétről címmel. A grafikákat olyan keretekbe foglaltatták, amiket egyszer már haszontalannak ítéltek és a képkeretezőnél hagytak. A képek tematikus rendben, szintén újrahasznosított paravánokon sorakoznak, ezek korábban egy fiúkollégium ajtólapjai voltak. A szemlélődéshez öreg kukákból kialakított ülőkék nyújtanak kényelmet, a beszélgetéshez kiürült olajoshordókból készült a könyöklő.
59 grafika, 53 alkotó, 1 gondolat:
a csodálatos Földünkre vigyáznunk kell!
Kiadja az STKH Sopron és Térsége Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Kosztka László ügyvezető igazgató Szerkesztő: Éder Andrea Készült a Foreno Nonprofit Kft, nyomdájában, 150 példányban 2016. április
