GONDOLATOK A KATONAI LÉGÜGYI HATÓSÁGRÓL - EJTŐERNYŐS SZEMMEL. Az Országgyülés uj törvényt fogadott el a légiközlekedésről, 1995.novemberében. Hazánk első, légiközlekedési törvénye jelentős lépés az európai integráció utján és rendelkezéseiben, amely - kiegészitve a honvédelemről szóló törvényt1 - létrehozza a Magyar Honvédség szervezetében a Katonai Légügyi Hatóságot (KLH) és meghatározza egyes feladatait, ujszerü. A jogalkotók döntésének megértéséhez, a jövőbeli tevékenység kialakitásához kivánok néhány gondolatot megosztani, kiemelten az ejtőernyős fegyvernem, a katonai ejtőernyősök szemszögéből. 1. A repülés-, légügyi hatóság-, ejtőernyőzés hazai jogszabályainak alakulása. A viharos gyorsasággal kifejlődő repülés katonai alkalmazásával kapcsolatban, a mai értelemben vett "légiközlekedés" nem polgári területét érintő első hazai jogszabály 1912-ben került kibocsátásra.2 (E szabályozás napjaink megfelelője a Honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény 191.§.-ában található meg.) Az 1914. évben kettő, szélesebb kőrt érintő miniszterelnöki rendeletet hoztak3, amit hamarosan három belügyminiszteri rendelet követ4 Az első világháborut lezáró békeszerződés5 rendelkezéseinek végrehajtása során tett intézkedéseken tul megjelent az első hazai magasabb, átfogójellegü repülési jogszabály 1922ben6. Hamarosan szükség volt a repüléssel kapcsolatos feladatok végrehajtására speciális államigazgatási szervre, erről rendeletben a Közlekedési Miniszter rendelkezett7, létrehozta a m.kir. Légügyi Hivatalt. Ténylegesen ez volt az első hazai légügyi hatóság, s a békeszerződés megkötéseinek figyelembevételével kényszerüen bizonyos katonai funkciókat is teljesitett, illetve a későbbi nyilt légierő törzseként funkcionált. Maga az ejtőernyő, ejtőernyős ugrás a hazai jogszabályokban 1935-ben jelent meg, a kor hazai ismereti szinvonalának megfelelően - látványosság, bemutató körében8. 1941.-től kezdődően a háborus helyzetnek megfelelően, a Honvédelmi Minisztérium rendeletei foglalkoztak a repüléssel, az 1.560/1944.M.E.9 rendelet a légiközlekedési ügyek feletti felügyelettel a háboru tartalmára a Honvédelmi Minisztert bizta meg. (A légiközlekedés ujra polgári felügyelet alá helyezéséről az 1945. évi 2.629. sz. rendelet10 intézkedett.) A légügyi hatósági feladatok ellátása tekintetében ujszerü volt a decentralizált szervezet, amit a közlekedési miniszter 1947.-ben hozott létre11. A hazai modern légügyi hatóság megalakulása 1957-ben történt, amikor Rónai Rudolf Kormánybiztosként került kinevezésre. Fokozatosan kiépült a KPM-ben a légügyi hatóság (Légügyi Főigazgatóságként) és megkezdődött az addig a repülő szervezetknél végzett hatósági-jellegü feladatok átvétele, ujraszabályozása. Az első, legfontosabb feladat volt a balesetek független vizsgálata ezt miniszteri utasitás 1960-ban szabályozta12. Az 1964. év fordulópont volt a polgári repülésben, ekkor került sor az 1922. évi szabályozást felváltó magasabb jogszabály kiadására13. Itt került meghatározásra a légügyi hatóság feladatköre - elválasztva a nem polgári- és a rendészeti (Légirendészet) más tárcák alá tartozó szervezeteitől, a légijármüvekkel együtt kezelte az ejtőernyőt- és ami a legfontosabb, alapul szolgált a Nemzetközi polgári repülésről Chichagoban, az 1944 évi december hó 7. napján aláirt Egyezmény feltételeinek teljesitéséhez, az Egyezményhez való csatlakozáshoz14, ezáltal a polgári repülés globális rendszeréhez.
2. A korszerü légügyi hatóság munkája. Ugyanebben az időben a repülés - katonai és polgári feladatai - a nemzetközi viszonyoknak (szövetségi rendszereknek) megfelelően, nemzetközi szinten is összehangolásra kerültek. Ennek során a KGST Polgári Repülési Állandó Bizottság foglalkozott a polgári-, a Varsói Szerződés pedig a katonai - mai értelemben vett - légügyi hatósági feladatok müszaki szabályozásával. A hazai polgári légügyi hatóság ejtőernyőzés vonatkozásában bonyolultabb helyzetben volt, mint kstonai, mert a szakositott nemzetközi szervezetek az ejtőernyővel, ejtőernyőzéssel hatósági szinten nem foglalkoztak, ezzel szemben a nem publikus minősitésü katonai előirásokat (Technikai Feltételek, Utasitások) a Magyar Néphadsereg közvetlenül alkalmazni tudta. Igy a katonai légügyi hatósági teendőket ellátó Repülőfőnökség munkája kevésbé irányult az ejtőernyőzés szabályozására, ezzel szemben a polgári légügyi hatóság rákényszerült az önálló szabályozásra, kibocsátotta az első hazai szakhatósági szabályokat az ejtőernyős tevékenység különböző területeiről, egyebek között az ejtőernyők légialkalmasságának megállapitásáról is. A polgári légügyi hatósági feladatait és felelősségét részleteiben ujraszabályozó rendelet15 a kétszintü légügyi hatóságot hozta létre, ez szolgált alapjául a másodfoku - irányitó - légügyi hatóság irányitó munkájának kialakitásához. Ennek során - különös tekintettel arra, hogy a polgári életben gyorsabban megjelentek különböző technikai és sportbeli fejlesztések, törekvések - a légügyi hatóság vezetői ujraértékelték az ejtőernyőzés, ejtőernyőtechnika a repülésen belül is jelentős mértékü technikai és ismeretbeli fejlődését - összefoglaló jellegü szakhatósági szabályt bocsátott ki az ejtőernyőzésről16 azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék a gyorsabb fejlesztést, az állampolgárok, sportolók könnyebb eligazodását, s irányt szabjanak a fejlesztésnek is. Közel ezzel egyidőben az ejtőernyős ugrás biztonságának hosszutávu javitása - és ezzel együtt az ejtőernyőzés rendkivül gyors müszaki és ismeretbeli fejlődésének széleskörü hazai követése - érdekében a polgári légügyi hatóság kézirat-szerü terjesztéssel a teljes polgári oktatóállományt ellátta rendszeresen kiadásra kerülő szakirodalmi tájékoztatással.17 Az uj szabály, a Légügyi Előirás feloldotta azt az ellentmondást, ami az ejtőernyőtechnika (ejtőernyő) és a hivatalos definiciója között volt. Akár enciklopédiát, lexikont vizsgálunk, mindenhol az ejtőernyőt ugy határozzák meg, mint ernyő-alaku szerkezetet, amely a levegő ellenállását hasznositja az esési sebesség csökkentésére1. Az uj meghatározás az ejtőernyő azon jellemzőjéből indult ki, hogy az a használatba lépéséig (müködtetéséig) szükségszerüen más formáju, valamilyen módon összerakott és a müködés/müködtetés után válik olyanná, amilyen szükséges.2 Ezt igen fontos és alapvető lépésnek kell tekinteni, mivel a "klasszikus" ejtőernyő-definició tulajdonképen nem tud mit kezdeni azzal a kis felületü, immáron szárny alaku valamivel, amelynél a légellenállás már káros dolog, az alatta függő ejtőernyős(?) pedig repül vele. (Meg kell jegyezni, hogy az angol nyelvterületen elterjedten alkalmazzák az "aerodinamikai fékezőeszköz", vagy "visszanyerő rendszer" kifejezést is, ez alapján értelmezhetők más konstrukciók is, mint például a korábban az ürből való mentésre javasolt egyéni eszközök - "paracone", illetve annak napjainkban vizsgált más célu alkalmazása.) 1
Az 1991.-ben kiadott Repülési Lexikon is ugy határozza meg az ejtőernyőt, hogy „...rá erősitett test zuhanását esés közbeni kinyilással lassitó szerkezet. Kinyilása és fékező hatása csak légellenállás következtében - tehát levegőben - jöhet létre. A szabadon eső emberi test (teher) 45-55 m/s-os sebességét 5-13 m/s sebességre lassitja le, mely a biztonságos - sérülés nélküli - földre juttatás feltétele....” 2 39. számu Légügyi Előirás (Légügyi Közlöny 1984.VIII.31.) 1. pontja: „Az ejtőernyő olyan légjármű, amely működésekor (működésbe lépésekor) összecsomagolt (hajtogatott) állapotból olyan felületű és alakú lesz, amely biztosítja a használója szükséges mértékben csökkentett földetérési sebességét.
Külön ki kell emelni, hogy a 39. számu Légügyi Előirás - egyebek között - tartalmazza a különböző képzettségü - és jogosultságu - ejtőernyős ugróktól megkövetelt ismeretanyagot és ismeret szintet, azaz lehetővé teszi az ismeretek egységesitését, a máshol megszerzett szakismeret elfogadását, valamint az ejtőernyők légialkalmassági feltételeit, hazai nagyjavitási/felujitási (élettartam hosszabbitási-3) eljárásait is. Az ejtőernyők légialkalmassági feltételeit a polgári légügyi hatóság előrelátóan határozta meg. Ugyanis évtizedeken keresztül nem volt hazai ejtőernyőgyártás, a külföldről államilag beszerzett ejtőernyők megbizhatóak voltak, illetve a szállitó országok légialkalmassági/garanciális feltételei nem tették szükségessé hazai szabály kidolgozását, korszerüsitését. Végeredményében a légügyi hatóság a légialkalmassági feltételek deklarálásával lehetővé tette a hazai ejtőernyőgyártás megindulását ugy ujszerü mentőejtőernyők kialakitásához (ultrakönnyü légijármüvek - "sárkányok" - mentőrendszereihez), mint különböző gyártóhelyeken. Az 1981.-ban kibocsátott, napjainkig érvényes legmagasabb szintü repülési jogszabály18 ezért az ejtőernyőt már "légijármü"-ként definilája, azaz azonos jogokat biztosit a légtérben való mozgáshoz - a sajátosságainak megfelelően - mint más légijármüveknek. Ez a meggondolás annál is inkább helyes és előremutató, mert időközben megjelentek a "gyalogejtőernyők", azok a légcellás ejtőernyőből kifejlesztett siklóejtőernyők, amelyekkel fel is lehet szállni és vitorlázógépként repülni, kihasználva az emelőáramlatokat. E fajta siklóejtőernyők visszahatnak a hagyományos értelemben vett ejtőernyőre is, hazai polgári ejtőernyőseink bebizonyitották, lehet ilyen légijármüvel is ugrani, s egyes konstrukciós elemek megjelentek az uj fejlesztéseknél is. Uj helyzet teremtődött a rendszerváltással és hazánk EK-hoz, NATO-hoz való csatlakozásának elhatározásával, az európai (polgári) Közös Légügyi Hatóság (JAA) előirásainak közeljövőben történő bevezetési feladataival az ejtőernyőzés területén is. 3. A KLH létrehozásának szükségessége. A rendszerváltás során a VSZ, illetve a KGST normativ előirásai, szabványai - köztük az ejtőernyők légialkalmassági feltételei - hatálytalanitva lettek19, ezen kivül a korábbi NDK ejtőernyőgyártása, ejtőernyőgyártási előirásai is megszüntek. A polgári ejtőernyőzés a kialakitott szabályozási rendszerével jól tudta követni ezt a változást, alapul szolgált a hazai ejtőernyőgyártás feltételeinek megteremtéséhez, a folyamatosan fenntartott szakirodalmi tájékoztatásában előremutatóan jelezte/jelzi a változások irányát. Átalakitásra került a Magyar Honvédség szervezeti strukturája is, megszünt a Repülőfőnökség korábbi formája, átalakult Repülő Szemlélőséggé, amely a hatósági feladatokat is ellátta20, majd létrejött a Repülő Müszaki Intézet, azonban sok kérdés rendezetlen maradt, amiről a Repülő Müszaki Intézet egyik - az ejtőernyőzés szempontjából meghatározó - felelős személyisége, Janovics Ferenc őrnagy publikusan21, igen komoly birálatot közölt. Az időközben előkészitett uj törvény kidolgozói és a jogalkotók az ilyen és hasonló problémák megoldására a polgári repülés szabályozásával együtt, a polgári légügyi hatóság mintájára, egy ujszerü szervezetet, a Katonai Légügyi Hatóságot hozták létre. 4. A KLH feladatairól. A KLH jövőbeli feladatait és strukturáját a Légiközlekedésről szóló Törvény rendelkezései alapján, rendelet fogja meghatározni részletesen. Ez, vagy ezek a rendeletek feltehetően nem fogják megváltoztatni a MH strukturáját, azaz a koncepciókat kialakitó és a 3
A légügyi hatóság által megrendelt ejtőernyőanyag élettartam kutatás eredményeként kialakitott vizsgálati módszert alkalmazták a közelmultban honvédség megrendelésére.
főbb feladatokat kitüző-, a szabályokat kibocsátó-, a kiképzési irányitó-, a katonai minősitő (KÜM)-, a repülési tevékenységet irányitó-, a repülőeseményeket vizsgáló-, az MH sportját irányitó-, illetve ejtőernyős sportot müvelő önálló sportegyesületek-, és nem utolsó sorban a Honvédelemről szóló törvény alapján az egyes parancsnoki szintek hatósági-jellegü jogositását (utasitáskiadási-, fenyitési jogkőr). A KLH várható feladatai - dr Kormos László által felvázolt koncepcióból és Janovics Ferenc őrnagy által birált hiányosságokból kiindulva - ejtőernyőzés vonatkozásában - a következők lehetnek: - az ejtőernyőzés szerepének, fejlesztésének meghatározásához a Vezérkar részére javaslatok kidolgozása, - szabályozási javaslatok, - a koncepcionális feladatok végrehajtásának elemzése, javaslattétel a korrekcióra, - fejlesztés irányának meghatározása, javaslatok tétele, - balesetek, biztonsági trendek szakszerü vizsgálata, elemzése, - kapcsolattartás az egyes vezetési szintekkel, a hazai- és külföldi társhatóságokkal, szervekkel. Az általánosságokon tulmenően, a nemzetközi- és a szakmai tapasztalat alapján ujra kell értékelni magát az ejtőernyős ugrást, az ejtőernyős kiképzést. Rendkivül fontos, sarkalatos kérdésnek kell tekinteni az ejtőernyős ugrás jellemnevelő hatását, ami a modern fegyveres testületeknél, terrorelháritó alakulatoknál - és természetesen a felderitő csapatoknál - alapvető feltételnek számit,22 de beszámit a korszerü tisztképzés elemei közé is. Az ejtőernyős ugrásra való egészségügyi alkalmasság normája is megváltozott. Mig a 30-as, 40-es években igen magas egészségügyi követelményt állitottak az ejtőernyős ugrókkal szemben - amit igazolt az akkori ejtőernyő-technika nyilási- és földetérési terhelése - illetve még nem volt kellő tapasztalat arra, hogy mennyire viseli el az emberi szervezet és pszichikum a szabadesését, az ejtőernyős ugrással járó terheléseket. Ma már tudjuk, hogy egészségkárosodás nélkül lehet akár tizezer ejtőernyős ugrást végrehajtani, sőt az Egyesült Államokban elkezdett ugynevezett tandem-ugrás, amikor a képzett oktató hevederzetére kapcsolt "utas" mindenféle orvosi vizsgálat nélkül vesz részt a szabadesésében, teljes ejtőernyős ugrásban. Ilyen tandemugrás a hazai polgári ejtőernyőzésben már szabályozott dolog, az Egyesült Államok több éves tapasztalata alapján pedig igen magasfoku biztonsággal jár, ezáltal szoktató (megkedveltető) ugrásként, vagy akár felgyorsitott kiképző ugrásként alkalmazható23. Alapjaiban kell megvizsgálni az ejtőernyőzéssel kapcsolatos egészségügyi nézeteket is, hiszen a modern európai országok közül például Angliában, a fiatalok ejtőernyős ugrásra való alkalmasságát saját nyilatkozatuk határozza meg, amelyben kizárnak bizonyos krónikus betegségeket - és ennek nincs kimutatható biztonsági szint csökkentő hatása. Ezzel szemben áll a hazai gyakorlat, amely ugyan, az ötvenes években még egyszerü sportorvosi vizsgálat alapján tette lehetővé az ejtőernyős ugrást, ma már komoly, mondhatni "ürhajós" egészségügyi vizsgálatot ir elő. Ennek ellentmondásossága megmutatkozik, ha a területi ststisztikát nézzük, Budapest-vidék összevetéssel24. Belátható, hogy Magyarország népességének nem egészséges része koncentrálódik Budapesten, inkább hihető, hogy a korszerü orvostudomány és a magasabban képzett orvosok sokkal több eltérést, "betegséget" tudnak felfedezni. (Világos, hogy speciális feladatra más jellegü egészségügyi vizsgálat kell mint például magassági ugráshoz25, de ugyanekkor azt is tudomásul kell venni, hogy az ejtőernyős ugrásra való felkészités-, az ejtőernyős ugrás során az egészségi állapot, teljesitőképesség pozitiv irányba is változik.) Nem elhanyagolható szempont az ejtőernyővel kapcsolatos gyakorlatbantartás - ugrás nélkül is - ennek kimutatták a hajózó személyzetekre való pozitiv hatását26, nyilvánvalóan meg lehet találni ennek is a korszerü, jövőbemutató - és gazdaságos - változatát. A napjaink
gyalogejtőernyős tevékenysége - amikor magas aerodinamikai tulajdonságu légcellás ejtőernyővel szállnak fel lejtőről és repülnek akár száz kilométert is emelésben, ugyancsak meg kell, hogy találja a helyét a katonai ejtőernyőzésben hazánkban is27. Az ejtőernyős ugrások végrehajtásának szabályai is megujitást igényelnek. Számos uj lehetőség van a sport- és versenyejtőernyőzés tapasztalatainak átvételére, alkalmazására, azonban ezt a régi szabályok nem teszik lehetővé kellő hatákonysággal. Megfontolandó, hogy a hazai polgári ejtőernyőzés szabályai már konformok a nemzetközi sport-szabályokkal, célszerünek látszana, bizonyos területeken közös-, vagy analóg szabályokat kialakitani. Ugyancsak komoly gond az ejtőernyőtechnika kezelése. Ma a kizárólagosan használt deszant ejtőernyőink üzemeltetési utasitása két részletben jelent meg és a legutolsó kiadása 1977.évi28, formáját, kezelését tekintve nem alkalmas arra, hogy a honvédekig eljusson tanulmányozásra. Az ejtőernyők csapatjavitására ugyan van kiadott szabályzat29, de esetenként még a legegyszerübb hiba néhány percig tartó kijavitása helyett (például biztositókészülék lemezének varrathiánya esetén) üzemi javitásra küldik az ejtőernyőket. Az itt felvetett kérdéseken, problémákon tul számos más fontos feladat is van. Ilyen lehet az a kérdéskőr is, amit Dr Szabó János30 - összecsengően Dr Kormos László hivatkozott véleményével - taglal, azaz az átmenet "a fegyveres erők civil konrollja" felé, vagy a másodfoku hatósági feladatok olyan megszervezése, amely a koncepcionális célnak megfelelően szükségszerüen elszakad az operativ hatósági tevékenységtől, de ennek birálata, vagy támogatása nélkül a célom mindössze az volt, hogy megosszam a gondolataimat és ismereteimet az uj szervezettel kapcsolatban, hogy megértsük a jövőbeli munkáját, helyét és szerepét. Budapest, 1995. november. 1
1993. évi CX. törvény. 1912. évi LXVIII.tc. a hadiszolgáltatásokról. 3 A m.kir. minisztérium 1914. évi 5.327.M.E. számu rendelete a légiközlekedés tilalmi zónájáról. A m.kir. minisztérium 1914. évi 5.713. M.E. számu rendelete, a légi jármüvek gyártásának, tartásának és használatának korlátozásáról. 4 A m.kir belügyminiszter 1914. évi 118.000/VI.a. számu kőrrendelete valamennyi törvényhatósághoz, határszéli rendőrkapitánysághoz és a székesfővárosi m.kir. államrendőrség főkapitányságához...a légiközlekedésre vonatkozó ideiglenes rendőri intézkedésekről. A m.kir belügyminiszter 1914. évi 142.793/VI.a. számu kőrrendelete valamennyi törvényhatósághoz, határszéli rendőrkapitánysághoz és a székesfővárosi m.kir. államrendőrség főkapitányságához...a fegyveres erők légijármüveinek ismertető jelzéseiről. A m.kir belügyminiszter 1914. évi 147.683/VI.a. számu kőrrendelete valamennyi törvényhatósághoz, határszéli rendőrkapitánysághoz és a székesfővárosi m.kir. államrendőrség főkapitányságához...a fegyveres erők légi jármüveinek kiegészitő ismertető jeléről. 5 1921. évi XXXIII.tc. a békeszerződés becikkelyezéséről. 6 10.270/1922.M.E.számu rendelet a légi közlekedésről. 7 45.179/1924. KM. számu rendelet a m.kir. légügyi hivatal felállitásáról, szervezetének és hatáskörének megállapitásáról. 8 92.200. K.M. számu rendelet a látványos repülésekről, ejtőernyőugrásról és a repülőversenyekről. 9 1.560/1944. M.E. számu rendelet a légi közlekedési ügyek szabályozásáról. 10 1945. évi 2.629.M.E. számu rendelete a légi közlekedési ügyek szabályozásáról. 11 21.000/1947. Közl.M. számu rendelet a légiközlekedési felügyelőségek létesitése és hatáskörük szabályozása tárgyában. 12 27/1960. KPM. számu utasitás a polgári repülőesemények megvizsgálásáról. 13 1964. évi 26. számu törvényerejü rendelet a polgári repülésről. 14 1971. évi 25. számu törvényerejü rendelet. 15 2/1973.(II.28.) KPM. rendelet a légügyi hatósági feladatokról. 16 39. számu Légügyi Előirás az ejtőernyős tevékenységről , az ejtőernyők alkalmazásáról (Légügyi Közlöny, 1975. X.22.) Jelenleg érvénye, második kiadása a Légügyi Közlöny 1984.VIII.31..-i számában került kihirdetésre. 2
17
Ejtőernyős Tájékoztató. 1978-tól évi 6 szám. : Kiadó: Repülőtéri Tájékoztató Iroda - korábban: LRI RTK. ISSN.0236-9680. 18 Polgári repülésről szóló 1981.évi 8. törvényerejü rendelet, illetve végrehajtására kiadott 17/1981.(VI.9). MT rendelet. (Módositásokkal) 19 3495/1990. számu Kormányhatározat. 20 Dr Kormos László: A légierő helye és szerepe a Magyar Honvédségben. Uj Honvédségi Szemle, 1995. No** p.30-43. 21 TOP-GUN, 1994. No.11. p.20-22. 22 Jens-Henrik Johnsen: Személyiség és előrejelzése a légi tevékenység területén - tevékenység fenntartás, siker és balesetre hajlamosság. Ejtőernyős Tájékoztató, 1995/5-6. p.52. Az USAF speciális rendeltetésü erői. Honvédségi Szemle, 1986. No.9. p.99-102 Belgian Air Force starts antiterror group. Fligh International, 1987.III.18. p.12. 23 Távolfelderítők tandem ejtőernyőn. Ejtőernyős Tájékoztató 1989/6. p.20. 24 dr.Barcza Ida: Az előzetes alkalmassági vizsgálatokról. Honvédségi Szemle 1987.No.7. p.30-31. 25 Rey: Légzőkészülékes ugrások a svájci hadseregben. Ejtőernyős Tájékoztató 1992/5. p.69 25 éves a Svájci Hadsereg mélységi felderitőszázada. Allgemeine Schweizerische Militarzeitschrift 1993. No. 2. Ford.: dr Harályi László alez. 26 Ejtőernyővontatás szerepe a hajózószemélyzetek kiképzésében. Ejtőernyős Tájékoztató 1992/6. p.4. 27 P. Longerai: Hadijáték. Ejtőernyős Tájékoztató 1992/5. p.71 28 Re/719. Ejtőernyők szerkezeti leirása és üzemeltetési utasitása. II.kötet. Budapest,1977. 29 Re/691. Ejtőernyők szerkezeti leirása és üzemeltetési utasitása. I.kötet. Budapest,1976. 30 Dr Szabó János: A fegyveres erők civil kontrollja. Uj Honvédségi Szemle 1995/6. füzet.