DR. HADNAGY IMRE JÓZSEF
GONDOLATOK A POLGÁRI-KATONAI EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL A hadsereg és a polgári lakosság jó kapcsolata, együttműködése1 egyik nagyon fontos tényezője e két terület békés egymás mellett élésének. NATO csatlakozásunkat követően a polgári-katonai kapcsolatok területén a törvényes keretek közötti együttműködés lehet az egyetlen elfogadható megoldás. A magyar történelemben ugyanis, a hangzatos propaganda ellenére, akadnak olyan időszakok, amikor ez nem így volt. Egy demokratikus berendezkedésű államban az ilyen alapon nyugvó együttműködést kölcsönösen előnyösen életben kell tartani, hogy az hatékonyan szolgálja a katonai feladatok végrehajtását. De megjegyzendő, hogy ezt a NATO keretén belül a szabványosítási egyezmények is szorgalmazzák.
Történelmi előzmények A történelemben az asszírok voltak az elsők, akik a meghódított területeket provinciákká (tartományokká) szervezték. A provinciákat az általuk kijelölt katonai kormányzók igazgatták. Az elfoglalt nagy területek kormányzásának ezt a módját átvették a perzsák, a görögök és a rómaiak is. Nagy Sándor a meghódított területeken megtartotta a vezetőket (például a perzsa kormányzókat), mert azok ismerték a helyi viszonyokat. Egy fontos kitétele azonban volt, hogy hajlandók legyenek vele együttműködni. A kulcsfontosságú pozíciókba azonban mindig csak a neki hű emberek kerültek. Ez jó megoldás volt, mert a meghódított területek lakosságát csaknem minden esetben sikerült megnyernie. Ha az erőforrásokhoz a hozzáférést megkapták, azok felhasználásával a szükséges támogatást megszerezték. A görögök a rekvirálások ellenértékét megfizették, ezzel elnyerték a meghódított területek lakosságának támogatását. A rómaiak a birodalmi provinciák igazgatásakor figyelembe vették a helyi szokásokat, törvényeket, hagyományokat. A tartományokban a kormányzó gondoskodott a jogrend2, közrend kialakításáról, fenntartásáról, és helyreállításáról. Az elégedetlen helyi lakosok megfékezésére katonai erőt használtak. A törvénytisztelő alattvalókat támogatták saját kereskedelmük, kézműves tevékenységük stb. gyakorlásában. 1
Ez a tanulmány némileg átdolgozott és rövidített változata a szerző hasonló témakörben írt pályázati tanulmányának. 2 Az évszázadok során kodifikált római jogrendszer az alapja a mai nemzetközi jognak is.
155
Később egészen a XIX. századig kevés esetben fordult elő a megszállt területek katonai igazgatása. Az 1800-as években a nemzetközi jog normái megfogalmazásra kerültek, amelyek többek között tartalmazták, hogy miképpen kell az elfoglalt területeket a megszállóknak igazgatni. A polgári lakossággal történő emberi bánásmód, korrekt kapcsolattartás számtalan előnnyel jár, például sok esetben mentesíti a katonai vezetőt a lakossággal kapcsolatos problémáktól, a haditevékenység során így figyelmét a legfontosabb katonai feladat megoldására fordíthatja. A történelem bizonyítja, hogy az ilyen gyakorlat sok esetben emberi életeket mentett meg, idő nyereséggel járt és erőforrásokat takarított meg. [Példaként említhető az USA történetében Mexikó katonai kormányzása (1847), vagy a szicíliai partraszállás a második világháború idején.] A dolog lényegének megvilágításához vizsgálódhatunk a hadseregek funkcióinak oldaláról is. Az ókorban, a rabszolgatartó társadalomban, létrejött hadseregek kettős funkciót töltenek be. Egyrészt a belső elnyomás és a külső támadás elleni védelem, másrészt az idegen területek, a zsákmány- és rabszolgaszerzés funkcióját. A hadseregek funkciói a történelem során nem változnak, de a szervezetük, felszerelésük, fegyverzetük, ellátásuk, hadi tevékenységük a társadalommal való kapcsolatuk stb. lényegesen módosult. A változások eredményeként ma már korszerű haderőszervezésről, automatizált fegyverekről, fegyverrendszerekről, elektronizált hadseregről, információs hadviselésről, halott nélküli háborúról, virtuális technológiáról stb. beszélhetünk. A hadseregek funkciójában van némi hangsúly eltolódás, nyomon követhető változás, de még a XX. század világháborúi is, a benne résztvevő államoktól függően, a külső támadás elleni védelemről, az idegen területek elfoglalásáról, zsákmány és élőerő-szerzésről stb. szólnak. A hadseregek funkciói tartalmilag a korábbiaktól eltérő módon, lényegesen más értékrendet képviselve jelennek meg a NATO alapító okmányaiban. A NATO a II. világháborút követően alakult meg 1949-ben, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy egy újabb pusztító világégést mindenképpen el kell kerülni. A szervezet megalakításának alapdokumentumában ennek megfelelően nem is szerepel a haderő feladatai között az idegen területek elfoglalása, területszerzés. A XX. század végén a NATO önazonosságát keresve, megalakulásának 50. évfordulóján, a washingtoni csúcson két fontos dokumentumot fogadott el „A védelmi képességek kezdeményezésé”-t, valamint „A szövetség stratégiai koncepciójá”-t. Az utóbbi megőrizve a kollektív védelmi hadműveletek elsődlegességét, másik két alkalmazási esetet is bevezet. Az egyik az egyéb biztonsági érdekek (other security interests), a másik a béketámogató hadműveletek (peace support operations). 156
A nevezett dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy a NATO haderejének funkciói: ― a szövetség külső támadások elleni védelme (elrettentés, védelem); ― béketámogatás a NATO földrajzi területén kívül (válság- és konfliktuskezelés stb.); ― partnerség. A történelemben a hadseregek a funkciójukat érvényesítendő a polgári lakossággal mindig sajátos kapcsolatban voltak. A belső elnyomó, a külső támadás elleni védelem, a terület-, a zsákmány- és élőerő-szerző funkciót mindenkor és mindenütt a polgári és idegen lakosság látványos vagy rejtett ellenállása, illetve szimpátiája mellett voltak képesek betölteni. A török hódítás Magyarországon a nép ellenállását eredményezte, melynek látványos eseményei a török hadakon való rajtaütés; a lakosság elmenekülése; a nép lápos-ingoványos területre való elrejtőzése; az élelem, az állatok elrejtése stb. Más nemzeteknél a hódítók ellen jól szervezett partizánakciók bontakoztak ki, pl. a II. világháború idején a volt Szovjetunióban, vagy Jugoszláviában; más földrajzi területen és más körülmények között a gerillák tevékenységét is említhetjük. Bizton állíthatjuk, hogy a náci Németországban sem teljes szimpátiával fogadta a lakosság Hitler világhódító terveit. A külső támadás elleni védelem, a terület-, a zsákmány- és élőerő-szerzés más-más érzelmeket keltett és kelt a lakosságban. Az ország gyarapodását szolgáló hódítás esetén a saját lakosság körében lényegesen nagyobb a hadsereg támogatottsága, mint a belső elnyomó funkció érvényesítése esetén. Elenyésző számban hódító háború esetén is vannak olyanok, akik nem szimpatizálnak a hadsereggel. A hadsereg a társadalom része, békében és háborúban alapvetően az adott ország biztosítja az életét, tevékenységének feltételeit, és ennek napjainkban mindenképpen, rendezett viszonyokat feltételezve, törvényes módon kell megvalósulnia, ezért a polgári-katonai kapcsolatok élő rendszerét kell működtetni. Ott, ahol a hadsereg a funkcióinak gyakorlásában viszonylagos önállósággal rendelkezik, olyan akciókat hajthat végre, ami durván sérti a polgári lakosság érdekeit, esetleg ellene irányul, vagy ott, ahol katonai rendszerek uralkodnak a hadseregek iránti szimpátia alig érzékelhető. Ott, ahol a polgári ellenőrzés (civil kontroll) betölti szerepét, ott sokkal egészségesebb, élőbb, kölcsönösen előnyös kapcsolat alakul ki a katonai és polgári terület között. Az előzőekből természetesen levezethető, hogy más a hadsereg és a polgári terület kapcsolata: ― békében és háborúban; ― a saját, a megszállt, és meghódított területen; ― zsoldos, vagy reguláris hadsereg fenntartása esetén; ― egy demokratikus berendezkedésű államban, vagy egy diktatúrában. 157
Amíg egy háborúban a hátország és a front teljesen elkülönült egymástól a polgári lakosság a hadieseményekről csak a hírvivők útján értesült. A portyázó harcok idején a polgárok is a harccselekmények áldozatává válhattak. Az I. világháborúban pl. Magyarország központi részeit csaknem elkerülték a hadi cselekmények, a hátország a csatazajtól távol háborítatlanul éli hétköznapjait. A II. világháború során azonban, amíg a frontok Magyarországtól távol vannak, addig sem háborítatlan a hátország élete pl. a Szövetségesek bombázása miatt. A XX. század végi helyi háborúk (az Öböl-háború, a délszláv háborúk) az adott térség teljes területén folynak. A háborúk megnyerésének feltételei: a szembenálló hadviselő fél vezetési és hírközlési rendszerének, infrastruktúrájának, gazdaságának, lakosságának, haderejének megtörése. Egy ilyen célkitűzés megvalósítása nem tesz különbséget a polgár és katona, a front és hátország között. A hadviselő országok (szövetségek) lakosságának szimpátiája egyáltalán nem kizárható tényező. A hadműveletekben résztvevő haderők megítélése az ellenfél polgárainak oldaláról egyáltalán nem pozitív, még akkor sem, ha pl. a NATO elképzelései szerint a halott (polgári és katonai áldozatok) nélküli háború megvívása a politikai és katonai vezetés célja. A polgári és katonai oldal együttműködésében a NATO „védelmi képességek kezdeményezése”, valamint a „szövetség stratégiai koncepciója” ismeretében egy új fejezet nyílik és ez feltehetően a XXI. században elvárható szinten és gyümölcsözően realizálódik mindkét fél megelégedésére. Az elmondottak ellenére sem képzelhető el, hogy egy eljövendő háborúban a NATO célja nem az agresszor megfékezése, megleckéztetése lesz3. Sőt a stratégiai elképzeléseknek megfelelően a fő cél elrettenteni minden hatalmat egy felelőtlen fegyveres konfliktus (terrortámadás) kirobbantásától. A XXI. század remélhetőleg a nagy emberáldozatokat követelő háborúkat végképpen a feledés homályába száműzi. Az új évezredben, az optimista felfogás szerint, a népek, nemzetek, szövetségek nézeteltérései, vitái tárgyalások útján kerülnek megoldásra. A jövőben a világ-pusztító fegyverek alkalmazása helyett a hadseregeknek elsősorban a nem háborús műveletek megoldása lesz a feladata. A katonai műveleteknek ez a „barátságos” formája nagyobb harmóniát hoz a polgári-katonai együttműködésben, aminek eredményeként a polgári társadalom a katonai erőt nem egy elnyomó szervezetnek tekinti, hanem egy olyan erőnek, amelyre a konfliktusok békés megoldásában biztosan lehet számítani. A jelenlegi világesemények ezt a feltevést egyáltalán nem támasztják alá, napjainkban sokkal inkább a véres eseményeknek vagyunk tanúi (Közel-Kelet, 3
A 2001. szeptember 11.-én New Yorkban és Washingtonban végrehajtott terrortámadást követően az Afganisztánban bujkáló Oszama bin Laden terrorszervezete elleni megtorló akció ezt támasztja alá.
158
Macedónia), mint a békés megoldások keresésének. De a helyzet gyökeresen megváltozhat. A jóérzésű embereknek ezen kell munkálkodniuk, és ha a várva várt fordulat bekövetkezik, akkor mondhatjuk „ez jó mulatság férfimunka volt.” A továbbiakban célszerű megvizsgálni, hogy általában mit értünk a polgárikatonai együttműködés (PKE) (kapcsolat) alatt, majd konkretizálni, hogy a Magyar Honvédségben ezzel kapcsolatban milyen teendők vannak.
A polgári-katonai együttműködés fogalma A polgári-katonai együttműködés4 léte, normális keretek közötti megvalósulása, fenntartása az előzőek ismeretében nem lehet kérdéses. Az együttműködés (a kapcsolatok) a legszélesebb értelemben a katonaság (hadsereg) egésze (harcoló, nem harcoló alakulatok, háttér intézmények, vezető szervek stb.) és polgári szervek, hatóságok, a lakosság közötti kapcsolatok teljes skáláját felöleli. Ebben az értelemben a hadsereg civil kontrollja is ennek a kapcsolatrendszernek az egyik eleme. A demokratikus országokban a döntő láncszeme. Megítélésem szerint a polgári-katonai együttműködés (kapcsolatok) a legszélesebb értelemben: EGY ADOTT RÉGIÓBAN (HAZAI, BARÁTI, SEMLEGES, ÉS ELLENSÉGES TERÜLE5 TEN) ÁLLOMÁSOZÓ (TARTÓZKODÓ) KATONASÁG ÉS A HELYI POLGÁRI HATÓSÁGOK, INTÉZMÉNYEK, SZERVEZETEK, LAKOSSÁG), VALAMINT A FELLELHETŐ ERŐFORRÁSOK KÖZÖTTI, JOGSZERŰ (A NEMZETKÖZI, ÉS KÉT-, VAGY TÖBBOLDALÚ SZERZŐDÉSEKBEN, MEGÁLLAPODÁSOKBAN, EGYEZMÉNYEKBEN, TÖRVÉNYEKBEN, RENDELETEKBEN, UTASÍTÁSOKBAN, SZABÁLYZATOKBAN RÖGZÍTETT), AZ ERKÖLCSI ELVÁRÁSOKON ÉS SZOKÁSOKON ALAPULÓ TEVÉKENYSÉGI, MUNKA, ÉLET ÉS VISELKEDÉSI NORMÁK KÖLCSÖNÖS ÉRVÉNYREJUTTATÁSÁT SZOLGÁLÓ ÁLLAPOTOT ÉS GYAKORLATOT JELENTI.
A polgári-katonai együttműködés (kapcsolatok), mint állapot és gyakorlati tevékenység (több rendezőelvet figyelembe véve) vonatkozhat: ― egy állam fegyveres erői és a polgári szféra; ― a hadsereg egésze és a polgári szféra; ― a hadsereg egyes részei (haderőnemek, fegyvernemek), vagy hadrendiszervezeti elemek (parancsnokságok, seregtestek, magasabb egységek, egységek, alegységek) és a polgári szféra egy részének; ― a baráti, a semleges, az idegen területen állomásozó alkalmai harci kötelék és a polgári szféra területére; ― háborús időszakra; ― béke idejére; 4 5
Angolul Civil-Military Cooperation — CIMIC. Katonaságon a hadsereg (fegyveres erő) egészét értem.
159
― katonai és nem katonai műveletekre; ― béketámogatásra; ― válságmenedzselésre; ― humanitárius segítségnyújtásra stb.
A műveleti polgári-katonai együtt működés Értelmezése A polgári-katonai együttműködés (kapcsolatok), az előzőekből is kitűnik, hogy kétirányú (polgári-katonai, katonai-polgári) hatásrendszer működését jelenti. Katonai szempontból az a lényegesebb, hogy egy katonai vezetőnek a kapott megbízatás teljesítése érdekében, a katonai oldalról a polgári területek felé irányuló kezdeményezést kell szorgalmazni, ennek nyomán az ilyen irányú hatásrendszert aktív állapotban tartani. A katonai küldetés teljesítését ugyanakkor pozitívan befolyásolhatja, ha a polgári oldalról induló kezdeményezéseket sem utasítja vissza a parancsnok, de ekkor mindenképpen ügyelnie kell arra, hogy a katonai feladatok teljesítése ne szenvedjen csorbát. Egy katonai vezető szemszögéből az úgynevezett katonai műveleti oldalról behatárolt katonai-polgári kapcsolatrendszert (együttműködést) kell előtérbe helyezni, ezt röviden MŰVELETI POLGÁRIKATONAI EGYÜTTMŰKÖDÉSNEK6 is lehet nevezni. A műveleti polgári-katonai együttműködés (kapcsolatok) életben tartása felöleli az adott katonai parancsnok mindazon tennivalóit, amely a neki alárendelt katonai erők és a polgári hatóságok, intézmények, lakosság, az erőforrások közötti szabályozott élet és munkakapcsolatot biztosítja olyan feltétellel, hogy a katonai feladatok végrehajtása mindenkor prioritást élvezzen. A műveleti polgári-katonai együttműködésnek: ― mindenkor a parancsnok számára szabott feladat végrehajtását kell szolgálnia; ― a katonaság és polgári lakosság közötti kapcsolatok javítását kell szem előtt tartania; ― széles skálán mozgó tevékenység rendszert kell magában foglalnia, (ez a polgári lakosságot érintően a tanácsadástól, a segítségnyújtástól, a jólét, a stabilitás, a biztonság megalapozásáig terjedhet); ― minden esetben meg kell felelnie a hazai és nemzetközi törvényeknek; 6
A műveleti polgári-katonai együttműködés kifejezésben a műveleti szó a katonai tevékenységgel összefüggő, és a katonai oldalról induló kezdeményezést jelentő jelző, amely egyértelművé teszi, hogy a polgári-katonai együttműködésben kinek kell kezdeményezőleg fellépni. A polgári és katonai szavak felcserélése véleményem szerint nem elegendő, mert magában az együttműködésben mindenkor kétirányú hatásmechanizmusnak kell érvényesülnie, mégpedig a polgári-katonai, és a katonai-polgári viszonylatban. A szavak felcserélése még nem zárja ki a kétirányú hatás érvényesülését, a csere csupán a hatások közötti értékkülönbséget fejezheti ki. A szakirodalomban is polgári-katonai kifejezés honosodott meg, melyen nem célszerű változtatni.
160
― olyan általános alapelveken kell nyugodnia, mint a parancsnoki felelősség, a kapott katonai feladat teljesítésének elsődlegessége, a honi vagy szövetségi politikai célkitűzések érvényre juttatása, a kölcsönösség, a személyi állománnyal és erőforrásokkal való észszerű gazdálkodás, a humanitás, a honi területen kívül szélsőséges esetben az erővel való fenyegetés stb.; ― a különleges formáit is lehetővé teszi a nemzetközi jog, mégpedig a hadműveleti területen a polgári közigazgatás megalakítását, illetve kormányzati tevékenységek folytatását és ellenőrzését az ellenségeskedés idején és azt követően is.
Rendeltetése Egy adott tevékenységi mechanizmus rendeltetése arra ad választ, miért, mi célból tartják fontosnak a működését, működtetését. A polgári-katonai együttműködés rendeltetése ezt a filozófiát követve így fogalmazható meg: A MŰVELETI POLGÁRI-KATONAI EGYÜTTMŰKÖDÉS HÍVATOTT BIZTOSÍTANI A KATONAI VEZETŐ FELELŐSSÉG VÁLLALÁSA MELLETT AZ ADOTT RÉGIÓBAN A POLGÁRI SZERVEKKEL, LAKOSSÁGGAL VALÓ PÁRBESZÉD ÉS KAPCSOLATOK SZERTEÁGAZÓ ELEMEINEK ÉLETBEN TARTÁSÁVAL A KATONAI TEVÉKENYSÉG ÉS JELENLÉT KEDVEZŐ MEGÍTÉLÉSÉT, TÁMOGATÁSÁT ÚGY, HOGY MARADÉKTALANUL VÉGREHAJTÁSRA KERÜLJENEK A KATONAI SZERVEZET ELÉ ÁLLÍTOTT FELADATOK.
A rendeltetés mellett az adott tevékenységi mechanizmus célját és feladatait is meg lehet határozni. A műveleti polgári-katonai együttműködés a megvalósításában résztvevő személyektől és szervezetektől szoros együttmunkálkodást, állhatatosságot, az ügy iránti elkötelezettséget, kitartást, szilárdságot, rugalmasságot, esetenként emberfeletti teljesítményt, bátorságot igényel.
Célja A célok a rendeltetésből kiindulva eredeztethetők. A polgári-katonai együttműködés célja: a katonai küldetés teljesítését szolgáló hatásmechanizmus oly módon, hogy a kívánt állapot — a hadsereg tevékenységének támogatása — elérhető legyen. Részleteiben: ― a katonai feladatok végrehajtására irányuló lehetőségek növelése; ― a lakosság támogatásának elnyerése, a katonai műveletekkel szembeni ellenállásának csökkentése; ― a parancsnok segítése a hadművelet jogi szabályainak betartásában (erőforrások jogszerű igénybevétele, polgári igények kielégítése, károk minimalizálása, emberi élet megóvása stb.); ― a fogadó (megszállt) ország katonai, politikai, társadalmi-gazdasági életképességének megtartása, növelése; 161
― a polgári közigazgatás helyreállításának segítése, vagy felügyelete. (1) A műveleti polgári-katonai együttműködés az előzőekből levezethetően a legmagasabb szintű politikai céloknak van alárendelve, és a katonai feladatok teljesítése érdekében a katonai műveletek oldaláról prioritást élvező hatásmechanizmust feltételez. A műveleti polgári-katonai együttműködés céljaiban árnyalatnyi különbségek lehetnek aszerint, hogy azt milyen feltételek között, milyen földrajzi és politikai környezetben (honi területen, a NATO földrajzi területén, a békeműveletek során, baráti, semleges, vagy ellenséges területen) kell megvalósítani.
Feladatai A feladatok azt körvonalazzák, hogy milyen tevékenységek megoldása útján érhetők el a megadott célok, vagy a lehetőségek birtokában, milyen egyéb elérni kívánt hatás megvalósításához kell kötelezően hozzájárulni. A műveleti polgári-katonai együttműködés feladatai (több rendező elv figyelembevételével): ― olyan szellemi és anyagi erőforrások megteremtése, melyekkel támogatható (elérhető) az adott katonai szervezet politikai, gazdasági, pszichológiai céljai; ― a polgári lakosság támogatásának megnyerése a katonai célok teljesítéséhez, a katonai tevékenységek hatékonyságának növeléséhez; ― a lakosság alapvető igényeinek kielégítéséhez a saját katonai anyagi, szellemi, kulturális erőforrások igénybevételének lehetővé tétele; ― az országra, a régióra vonatkozó ismeretek alapján a helyi szervekkel és lakossággal partneri viszony kialakítása; ― humanitárius segítségnyújtás; ― katasztrófa, elemi kár elhárításában közreműködés; ― kábítószer kereskedelem és terrorizmus elleni fellépésben részvétel; ― a helyi politikai és állami vezetés legitimitásáról és az önkormányzati tevékenység stabilitásáról alkotott pozitív kép kialakításának elősegítése; ― a polgári közigazgatás katonai támogatása; ― a hadi jog nemzetközi normáinak betartásához a helyi polgári szervek és lakosság támogatásának megszerzése; ― különleges esetben a katonai erővel való fenyegetés kilátásba helyezése; ― a polgári lakosság háborús zónából való kitelepítése; ― a fogadó ország önkormányzati szerveivel párbeszéd; ― az adott területen a teljes katonai ellenőrzés megvalósítása; ― a lehetőségekhez mérten a helyi politikai és társadalmi struktúrához való alkalmazkodás és azok lehető legteljesebb támogatásának elérése. (1) 162
Alapelvei A teljesség igénye nélkül a műveleti polgári-katonai együttműködésnek az alábbi elveken kell alapulni. ― a politikai célok elsődlegessége; ― a parancsnoki felelősség; ― a kapott katonai feladat teljesítésének elsődlegessége; ― a honi vagy szövetségi politikai célkitűzések érvényre juttatása; ― a kölcsönösség; ― a személyi állománnyal és erőforrásokkal való észszerű gazdálkodás; ― emberiesség; ― az erővel való fenyegetés (elsősorban a honi területen kívül szélsőséges esetben); ― változatos módszerek alkalmazása; ― jogszerűség; ― biztonság; ― egyszerűség. (1)
Területei A polgári-katonai együttműködést a következő területeken kell megvalósítani: KÖZIGAZGATÁSI szakterületen, ha szükség van: ― polgári hivatalok és civil szervezetek felhasználására; ― válsághelyzeti szolgáltatások és létesítmények igénybe-vételére; ― polgári egészségügyi intézmények igénybevételére (a betegekről való gondoskodás, járványmegelőzés, egyéb megelőző tevékenységek céljából); ― polgári munkaerő alkalmazására; ― hatályos nemzetközi jog elbírálására; ― katonai támogatásra vonatkozó törvények betartására; ― lakosság élelmezésének és egyéb támogatásának megoldására; ― pénzügyi feladatok megoldására; ― polgári oktatási rendszerek és módszerek alkalmazására; ― polgári szükséghelyzeti jóléti, és katasztrófa elhárítási feladatok megoldására; ― a közbiztonság polgári-katonai összehangolására; ― a várható ABV támadások előrejelzésére; ― az ABV támadás sérültjeinek ápolására, a lakosság evakuálására; ― katasztrófa esetén a segítségnyújtásra. (1) GAZDASÁGI szakterületen, ha szükség van: ― polgári erőforrások igénybevételére (lényeges katonai igények kielégítésére); 163
― katonai ellátási anyagok igénybevételére (a lakosság minimális igényeinek kielégítésére); ― az élelmezés és mezőgazdaság teljesítményének emelésére; ― gazdaság és kereskedelem működtetésére, az infrastruktúra helyreállítására; ― a polgári tulajdonban levő ingatlanok felhasználására. (1) KÖZÖSSÉGI LÉTESÍTMÉNYEK szakterületen, ha szükség van: ― közösségi hálózatok és közüzemi szolgáltatások működtetésére, fenntartására; ― a tömegtájékoztatás működtetésére (postaszolgáltatás, telefon, távíró, rádió, tévéállomások, közösségi figyelmeztető rendszerek működtetése); ― a meglévő polgári közlekedési eszközök (vasút, közút, tengeri és légikikötők) üzemeltetésére, igénybevételére. (1) EGYÉB szakterületeken, ha szükség van: ― a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőkkel kapcsolatos katonai műveleteket elősegítő, vagy humanitárius intézkedésekre (elszállásolás, átvilágítás, evakuáció); ― a jelentős kulturális hagyományokat, értékeket őrző ingatlanok, létesítmények védelmére; ― hatékony helyi polgári tájékoztatásra; ― művészeti tárgyak, emlékek, emlékművek, levéltárak stb. megóvására. (1)
A törzs polgári-katonai együttműködést segítő tevékenységének formái ― Támogatás. A támogatás — kifejezi a törzs hadműveleteket tervező, szervező tevékenységének azt a törekvését, hogy a nem harcoló lakosság ráhatása a harcokra minimális, illetve a harcok hatása a nem harcolókra szinte észrevehetetlen legyen. ― Segítségnyújtás. A segítségnyújtás — azt fejezi ki, hogy a törzs minden eszközzel segíti, a fogadó országban jelenlévő, harci kötelék területi katonai védelembe való részvételét, és egyéb más segélyprogramok megvalósításában a polgári és katonai szervezetek partneri tevékenységét. ― Tanácsadás. A tanácsadás — a törzs részéről a parancsnoknak nyújtott elvi támogatás abban, hogy az adott területen gyümölcsöző polgári-katonai együttműködés alakuljon ki. ― Koordináció. A koordináció — kapcsolattartás vagy párbeszéd folytatása a különböző polgári szervekkel a katonai célok megértetése érdekében, valamint azok megvalósításában való közös fellépés céljából. 164
― Elemzés. Az elemzés — az adott térségre, országra, hadműveleti területre vonatkozó kutatás, vizsgálat abból a célból, hogy a parancsnok ismerje az adott területre vonatkozó szociológiai, politikai, gazdasági, katonai és lélektani tényezőket. ― Tájékoztatás. A tájékoztatás — az adott térségre, országra, hadműveleti területre vonatkozó politikai, gazdasági, kulturális elemzések, valamint katonai feladatok tervezéséhez és megoldásához szükséges háttér-információk biztosítása. ― Tervezés. A tervezés — a polgári-katonai együttműködésre vonatkozó tervek összehangolása a fogadó ország polgári és katonai hatóságaival abból a célból, hogy a megjelölt katonai célok leghatékonyabban végrehajthatók legyenek. ― Előkészítés. Az előkészítés — a szükséges polgári-katonai értékelések, megállapodások, hadműveleti tervek mellékleteinek elkészítése, valamint a polgári-katonai együttműködés tevékenységeihez kapcsolódó dokumentumok kidolgozása. ― Felvilágosítás. A felvilágosítás — útmutatók kidolgozása a polgári lakosság számára a hasznos és a fogadó ország belső védelmét és fejlődését segítő programok végrehajtására. ― Ellenőrzés. Az ellenőrzés — a polgári kormányzat felügyelete, ha a politikai intézmények, gazdasági rendszerek, a közigazgatás tevékenysége félbeszakad az ellenségeskedések, vagy egyéb szükséghelyzet miatt. ― Helyzetértékelés. A helyzetértékelés — a polgári-katonai együttműködés felülvizsgálatára irányul abból a célból, ha az a kívánt célt, a katonai feladatok teljesítését nem jól szolgálja, akkor a teendőket átgondolva a kapcsolat eredményessé tételét napirendre kell tűzni.
A műveleti polgári-katonai együttműködés formái 1. Az általános együttműködést érintően ― értékelés, előrejelzés (a katonai műveleteknek a polgári lakosságra tett várható hatásának elemzése alapján) (1); ― a logisztikai együttműködés területén: • katonai erő támogatása polgári erőforrásból; • katonai erő támogatása beszállítói szerződések alapján; • polgári lakosság és hatóságok támogatása, a szükséges igények kielégítése céljából; • a polgári terület önfenntartására irányuló kezdeményezéseinek segítése, felügyelete, vagy irányítása; 165
― a polgári lakossággal szembeni törvényes humanitárius kötelezettségek teljesítése, a nemzetközi jog alapján való együttműködés; ― az egészséget, az életet, értékeket, tulajdont fenyegető komoly veszélyhelyzetek elhárítása; ― tájékoztató programok a katonai műveletekről. (1) 2. Nem háborús műveletek során: ― segítségnyújtási programok: • biztonsági segítségnyújtás (közegészségügyi, híradástechnikai, közműszolgáltatási, biztonsági és közigazgatási ellenőrzés, a lakosság tájékoztatását szolgáló programok); • a fogadó ország területének védelme, amelyet a hatóságokkal jóvá kell hagyatni és egyeztetni kell; • a katonaság polgári célú felhasználása (szükség esetén, de ez alap az, hogy a polgárok maguk segítsenek magukon). ― humanitárius segítségnyújtás (A külföldről érkező humanitárius segélyek elosztása, az elosztás koordinálása, ha a polgári-katonai rendszer működésképtelen.); ― polgári közigazgatás (támogatás? Megszervezés — ez egy különleges forma, amelyet a nemzetközi jog is lehetővé tesz, mégpedig a hadműveleti területen a polgári közigazgatás megalakítását, illetve kormányzati tevékenységek folytatását és ellenőrzését az ellenségeskedések idején és azt követően is.); ― otthonukat elhagyni kényszerülők támogatása; ― nem harcoló lakosság kimenekítése; ― békeműveletek; ― felkelések segítése, felkelések leverése; ― kábítószer ellenes tevékenység; ― terrorizmus elleni küzdelem; ― egyéb tevékenységek: • a demokratizálódás támogatása; • katasztrófa védelmi tervek felülvizsgálata. (1) 3. Háború folyamán: ― a lakosság és az erőforrások feletti ellenőrzés megszerzésére irányuló intézkedések; ― a polgári lakosságra és erőforrásokra vonatkozó jogi normák betartására vonatkozó intézkedések; ― az erőforrások megszerzése és elosztása, a mögöttes területek és a harcolók védelme, járványok megelőzése, a lakosság támogatásának megtartására vonatkozó intézkedések; ― a polgári közigazgatás helyreállítására vonatkozó intézkedések; ― a hadifoglyokra és polgári internáltakra vonatkozó intézkedések. 166
4. Különleges esetekben: ― a befogadó ország területének védelmében közreműködés; ― gerilla műveletek támogatása; ― más műveleti erőknek tanácsadás. 5. Egyesített haderőnemi és multinacionális gyakorlatok támogatása. (1)
Befejezés A Magyar Honvédség a NATO kötelékében legfeljebb dandár szintű erővel vehet részt a nem háborús, illetve háborús műveletekben. Az alkalmazott kötelékek törzseinek a harcfeladatok (alkalmazás) megtervezésekor, megszervezésekor a Szövetségben elfogadott elveknek megfelelően a polgári-katonai együttműködés feladatait is értelemszerűen tervezni, szervezni kell. Ezt a tervező-szervező munkát az alkalmazott kötelékek nagyságától függően szervezetszerű személyek, alegységek végzik. Kis kötelékek (századok) alkalmazásakor a törzs tisztjei szolgálati kötelmeik mellett, illetve nagyobb kötelékek (zászlóalj, dandár szintű szervezetek) alkalmazása esetén az erre a feladatra szervezett alegységek tervezik, szervezik és hajtják végre. A tanulmányban leírtak szerint egyértelmű, hogy a polgári-katonai együttműködés feladatait, a mindenoldalú biztosítás feladataival összhangban mindenkor tervezni, szervezni kell. Így a harc (alkalmazás) előfeltétele a polgári-katonai együttműködés időszerű feladatainak megoldása, ebben az értelemben a polgárikatonai együttműködés a mindenoldalú (hadműveleti) biztosítás egy részterületének tekinthető. FELHASZNÁLT IRODALOM AJP–1(A) Allied Joint Operations Doctrine, Chapter 20 „The Civil-Military Cooperation”. BALI ZOLTÁN–SZABÓ ZSOLT: A Magyar Honvédség civil-katonai együttműködési képességeinek kiépítése. FM-41-10 Civil Affairs Operations. USA Szárazföldi haderőnem kiadványa.
167
