Gondolatok a karácsonyról

�� ���� ���������� ������ �������� �������� �����

Mozart, Koncz Zsuzsa, Nightwish avagy mit hallgatnak a tanszékvezetők

����. �������� • ���. �������� ��. (��.) ����

Agria Media 2006  ����� ������ 2006. november 6-án és 7-én ismét a Líceum ado� o�hont Az Agria Media konferenciának. A rendezvény pontos címe Agria Media 2006 Információtechnikai Oktatástechnológiai Konferencia és Kiállítás volt. A konferencián iskolánk tanárai, és Magyarország neves kutatói melle� a külföldi résztvevők előadásokkal, kiállítási anyagokkal, valamint szakmai fórumon oszto�ák meg egymással a téma aktuális kér-

déseit. Öt földrész húsz országából közel 200 résztvevő érkeze�. A konferencia fogadását 6-án este a Gárdonyi Géza Színházban tartották, ahol első ízben adták át az Agria Média díjat. Gál Gregor festőművész alkotását 2006-ban prof. dr. Anuwar Ali, a malajziai Open University Távoktatási Egyetem elnöke, valamint dr. Mohamed Rabie Nasser, a Mansurai Delta Academia rektora kapták. A Lyceum Pro Scientiis Alapítvány díját – az Eszterházy Károly

Emlékérem aranyfokozatát – vehették át továbbá Marina Stock McIsaac (leköszönő ICEM-elnök), Richard Cornell (korábbi ICEM-elnök, tiszteletbeli tag) és Asgeir Gudmundsson (korábbi ICEM-elnök, tiszteletbeli tag). A konferencia programja kulturális programmal is kiegészült, melynek célja, hogy az Egerbe látogató kollégák a szakmai megújulás melle� a város hangulatával megismerkedve térjenek haza.

Gondolatok a karácsonyról

 ������� ������� ����

Fülhallgatós hallgató

 ������ �����, ������ �������, ������� ������ Egyik borús hétfő délután az albérletben üldögélve, a rádióban felcsendült a mindenki által jól ismert Máté Péter-dal: Zene nélkül mit érek én? Ez a gondolat szöget ütö� a fejünkben, s elgondolkodtunk rajta, vajon hogyan viszonyulnak iskolánk nagyon elfoglalt tanszékvezetői a muzsikához. Ezért bekopogtunk néhányukhoz, hogy kiderítsük, mik vagy kik a kedvenceik. Nos, a pale�a egész színesre sikerede�, kezdve a komolyzenétől a táncdalokon át a rockig. Folytatás a 4. oldalon

Új elnök az FHÖK élén 2006 novemberében lejárt az egri FHÖK (Főiskolai Hallgatói Önkormányzat) elnökének második ciklusra vonatkozó megbízatása is, így a főiskolás szervezet élére új ember állt. Országh Ákos korábbi elnököt november 20-tól Sass Dániel váltja fel, ennek apropójából kerestük meg Danit és te�ük fel kérdéseinket neki. Ki is tehát az Eszterházy Károly Főiskola újonnan választo� FHÖK-elnöke? Interjúnk a 3. oldalon

Végy ajándékot a neten, aztán hívd meg mobilon a szent családot, de elő�e menj el egy bankba és vegyél fel valami bazi hitelt, amit jövő karácsonyig nyögsz… Könyvkupacok, cukorkás papír és csoki hegyek… Vizsgák és egy kis karácsony. November 27-től december 23-ig hangulatos fényben apró házikók a Dobó téren, Katona téren. Szerencsés esetben némi hóesésben elkap valami lágy hangulat, és a kereskedők örömére minden vacak ránk sózható… De a reklám szerint úgyis minden férfi borotvát akar, a nők meg alig várják, hogy valaki meglepje őket egy újabb méregdrága parfümmel, amitől biztos hányingert kapnak és alig tudják fedni mosolyukkal majdnem kitörő örömüket. Si�y-su�y meg is vagyunk. Vagy nem? A minap lá�am egy hirdetést… Rendelhetünk karácsonyra szent családot. Mondom: mi a fene? Olvasom a leírást: a család megjön, Mária megszüli a Jézuskát a karácsonyfa elő�, majd további megegyezés alapján még az ajándékokat is kiosztják. Szóval a Mikulás is lejárt lemez… Ez már sok nekem. De bevillan egy kép és illatok. Az apukámmal kártyázunk, anya süti a halat, aztán jó körülményesen és meglehetősen gicscsesen feldíszítjük az apuval a fenyőt, aminek ugyan hullo� egy hét múlva a levele, mint az állat, de még ma is érzem az illatát és emlékszem a csendre, ahogy néztük a remekművünket. Mosolygok egyet a kirakat elő� állva, ahol a tökéletes műfa áll szigorúan szerkeszte� színösszeállításban, és i� most eldöntöm: karácsonykor hazamegyek vidékre a szüleimhez egy üveg borral és egy csomag kártyával… Varga Mónika

A Pale�a karácsonyi irodalmi összeállítással (5–8. oldal) kíván minden kedves olvasójának békés karácsonyt, boldog új évet és sikeres vizsgaidőszakot!

Piros pólósok a tudományért

Regionális versenyképesség  ���� ����� A november 13-tól december 4-ig tartó Heves Megyei Közgazdasági Napok nyitóelemeként a Gazdaságtudományi Intézet konferenciát rendeze� november 13-án a „B” épületben. A plenáris ülésen Szlávik János és Zám Éva tarto� előadást a regionális versenyképesség tényezőiről és problémáiról. Ez után négy szekcióban vita�ák meg a legfontosabb kérdéseket a versenyképességről, a társadalmi felelősségről, az állam és a versenyszféra

kapcsolatáról és az oktatás fontosságáról. A jelenlévők közö� voltak diákok, tanárok, más intézményekben oktatók és szakemberek is. A tanszékek – annak érdekében, hogy minél több diák vegyen részt a konferencián – tanítási szünetet rendeltek el. A hallgatóság tagjai számos témában tájékozódha�ak és tudásukat hasznos ismeretekkel bővíthe�ék. Az előadók közö� voltak amerikai és francia tanárok, és természetesen főiskolánk oktatói is tarto�ak prezentációkat.

Az év legszebb ünnepe. A szeretet ünnepe. A robo�al teli hétköznapok után végre együ� a család. Ilyenkor mindenki boldogabb egy kicsit. Talán még egymásra is jobban odafigyelünk. Legalábbis ajándékokat biztosan veszünk, hogy a másik tudja, hogy fontos nekünk. Vagy azért, mert tudjuk, hogy mi is kapunk valamit. Persze mindenki azt állítja, hogy nem ez a lényeg. De azért mégis… minél praktikusabbat, minél egyedibbet, minél nagyobbat, minél drágábbat, hogy a másiknak jól elakadjon a lélegzete a kicsomagolásnál. Meg mert a reklámokban is mindig ezt látjuk. És az áruhitel igazán megéri. Ráadásul a plázák már novemberben karácsonyi díszben várják az egymást taposó tömeget. Nem lehet elég korán elkezdeni a beszerző körutat, nehogy lefelejtsünk valakit a listáról! Még a végén azt hihetné, hogy nem szeretjük eléggé… Előfordulhat, hogy a vásárlási lázban még Jézus születéséről is elfelejtkezünk. De csak egy egészen picit. A karácsonyfa feldíszítésekor biztosan eszünkbe jut. Hiszen Ő hozza a fa alá azt a bizonyosat. Legalábbis nekem ezt mondták gyerekkoromban. És én elhi�em. Persze azért mindig rajzoltam anyáéknak is valamit. Hátha ők nem kapnak semmit a Jézuskától. Hogy ők is örüljenek. Volt, hogy egész nap a rajzlapok fölö� görnyedtem, hogy valami igazán szépet adhassak nekik. Mert megérdemlik. És ők mindig nagyon örültek a rajzoknak. Pedig nem is rohangáltam érte hetekig félig sokkos állapotban a sablonplázákban. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. De tudtam valami sokkal fontosabbat… Fajt Mónika

Szakkolis napokat éltünk november 13–15. közö�

Már megint teát osztanak a „B”-ben. Vajon még mindig tagtoborzás céljából mérik a jófajta mézes-ciromosat a Kepes György Szakkollégium vörös trikós aktivistái? Kíváncsiságom a teaforralók ködében pislogó hallgatótársak felé hajto�.

Teaosztás

 �������

 ������� – ���� – ������� Amint az asztalokhoz értem, kinyúlt egy kéz a párás légből és a tenyerembe nyomo� két decit a bugyogó főzetből, meg egy hétfői programlapocskát. Nagyszerű, gondoltam, legalább hasznosan töltöm a szemináriumok közé szorult lyukasórákat.

A gond csak az volt, hogy a naptárakban már javában a „kedd” betűsor villogo�. Tehát lemaradtam a kezdésről, de sebaj: begyűjtö�em a hétfő információit és belevete�em magam a maradék negyvennyolc óra programkavalkádjába. Folytatás a 9. oldalon

2

����. december

������� ���� Hírek

Október 11–15. közö� Pusztai Csaba (Közgazdaságtan Tanszék) a németországi Saarbrückenben előadásával részt ve� az EASY-ECO konferencián, aminek fókuszában a fenntartható fejlődés értékelésének módszerei álltak. A konferencia fő szervezője a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem és a Regional Environmental Center (REC) volt, a vendéglátó pedig a Saarbrückeni Egyetem. *** Október 19-én rendezték meg a Food-Teszt élelmiszer-tudományi tanulmányi versenyt a Líceum dísztermében, az Egerfood Regionális Tudásközpont szervezésében. A tanulmányi versenyen 16 egri alap- és középfokú oktatási intézmény négyfős csapata szerepelt. A felkészülésüket a szervezők által készíte� 60 oldalas információs anyag segíte�e. A verseny célja az új információkra leginkább fogékony 14 év körüli korosztály korszerű élelmiszerbiztonsági, élelmiszeripari, és gyártástechnológiai tájékozo�ságának fokozása volt a tudatos fogyasztói magatartás kialakulásának és egy magasabb szintű életminőségre való törekvés elősegítése melle�. A verseny hagyományteremtő céllal jö� létre, hiszen az Egerfood projekt alapvető célkitűzése az élelmiszerbiztonsági információk hatékony disszeminációja, illetve a fogyasztói tudatformálás. A versenyt az egri Andrássy György Közgazdasági Szakközépiskola csapata nyerte. *** Július 31. és augusztus 2. közö� a Collegium Budapest, a European Office of Aerospace Research and Development, az Office of Naval Research és United States Air Force Research Laboratory közös szervezésében rendezték meg a Social Networks and Complexity című műhelykonferenciát, melyen Pusztai Csaba képviselte a főiskolát. A szakmai találkozón a dinamikus tarsadalmi halózatok és az azokhoz kapcsolódó emergens komplex jelenségek kutatásának anomáliát vita�ák meg. *** Október 20-án a Helyőrségi Klub rendezésében az egri székesegyházban, az 50. évforduló alkalmából hangzo� el Hidas Frigyes Requiem című műve az Egri Helyőrségi Zenekar, az EKF összevont női- és vegyeskara, valamint a EKF Gyakorlóiskolájának gimnáziumi leánykara, és a Honvéd Művészegyü�es férfikara tolmácsolásában. Szólót énekelt Udvarhelyi Boglárka tanársegéd, karigazgatóként közreműködö� Vass Márta. *** Pusztai Csaba 2006. július 9–14. közö� részt ve� az ISSS (International Society for the Systems Sciences) 50. jubileumi konferenciáján Rohnert Parkban, Kaliforniában, ahol Sustainability Planning and its Role in Creating Capacity for Learning: A Complex Adaptive Systems Perspective címmel előadást tarto�. *** Október 20–22. közö� rendezték meg Egerben az Éneklő Magyarország Regionális – Nemzetközi Kórustalálkozót. Ezen az Énekzene Tanszék oktatói különböző feladatokat lá�ak el. Kis Katalin a zsűriben, Barta Anna a Cantus Agriensis kórus tagjaként, Dudás Anna az Agria Vegyes Kar vezetőjeként ve� részt.

Így mulat a Neveléstudományi Tanszék színe-java!

Megkérdeztük

Pedagógia szakest

 ���� ���� Sokan úgy vélik a főiskolán, hogy két szakest szoko� a legélvezetesebb lenni, mégpedig a történelem és a pedagógia szakest (valamint a tavalyi évtől az angol szakest is fejlődő tendenciát mutat). Nos, ez évben is összegyűltek a pedagógia szakos hallgatók és tanárok, hogy november 13-án kirúgják a HK oldalát. Az egy órás csúszás ellenére, szép számmal jelentek meg a „pedesek”, különösen a harmadévfolyam, és

sajnos negatív rekordot állíto� fel az első évfolyam, mivel mindössze hárman te�ek eleget „köteleze�ségüknek” (ezúton is továbbítanám a három hölgynek a másik három évfolyam elismerését). Miután mindenki elfoglalta helyét és magáévá te� egy kevés italt, megkezdődö� az évfolyamok ádáz küzdelme a Vándorkupáért. A káka helye� a spage�in is csomót kerestek a versenyzők, valamint az is bebizonyosodo�, hogy egy tálnyi citromra a málnás sör a

 ������� ������

EIP-Iroda

legjobb. Sikerült a szakestnek a legtöbb rózsaszínű bugyit prezentálnia (gyűjteni kelle�), de meztelen felsőtestek és tangabugyi terén is jól teljesíte� a sztriptíz versenyszám ala�. Üde színfoltja volt az estének a párostánc-verseny, amit két mindenre elszánt, jóképű fiatalembernek sikerült győztesként abszolválnia. Volt még mesemondás, sminkelés (bekötö� szemű versenyző sminkelte párját), kutyacsont adogatása szájból-szájba, valamint az elsősök felavatása. De tanúi lehe�ünk annak is, hogy aki ezresért nyúl, az néha krémesbe csap. A versenyt – jogosan és megérdemelten – a negyedik évfolyam nyerte, de a másik három évfolyam is szépen teljesíte�. Fair küzdelem volt! A versengés után egy önfeledt táncmulatságban folytatódo� az este. Senkit nem érdekelt, hogy ki melyik évfolyamhoz tartozik, homogén társaságként ropta a táncot az egész bagázs a kilencvenes évek slágereire, egészen fél ke�őig. Ám ekkor még nem mindenkinek ért vége� a buli, sokan mentek tovább egy másik szórakozóhelyre. Így mulat hát a Neveléstudományi Tanszék színe-java!

Limnológiai és Vízimadár Konferencia Augusztus 26–30. közö� a SIL (The Societas Internationalis Limnologiae) Aquatic Bird munkacsoportja főiskolánk Álla�ani Tanszékén rendezte meg az V. Nemzetközi Limnológiai és Vízimadár Konferenciát. A rendezvény alapvető célkitűzése, hogy nemzetközi szinten elősegítse a vízimadarak iránt érdeklődő, vizekkel foglalkozó biológus és ökológus szakemberek, illetve a madarászok közö�i kommunikációt. Az egri konferenciára 60 résztvevő regisztrálta�a magát. Több mint tíz ország (USA, Németország, Egyesült Királyság, Finnország, Izland, India, Csehország, Hollandia, Magyarország) kutatói ve�ek részt a négynapos rendezvényen. Különösen örvendetes volt a fiatal kutatók nagyszámú részvétele. A rendezvény első napján a résztvevőket a főiskola részéről prof. Mátyás Ferenc tudományos és nemzetközi rektorhelye�es, valamint prof. Andrikovics Sándor, az Álla�ani Tanszék vezetője, az összejövetel szervezője, majd Eger Önkormányzata részéről dr. Horuczi Csaba alpolgármester köszöntö�e. A rendezvényen 27 előadás hangzo� el és 30 poszter

bemutatására került sor. A szakmai program rendkívül hasznos és egyben látványos része volt a Hortobágyra szerveze� kirándulás, ahol a résztvevők közelebbről is megcsodálha�ák a nemzeti park méltán híres madárvilágát. A konferenciát az Aggteleki Nemzeti Parkba szerveze� fakultatív kirándulás zárta. A résztvevőket a Korona Hotelben és főiskolánk új apartmanjaiban szállásolták el. A konferencia után a visszajelzések igazolták az érezhető nagy szakmai sikert, amihez a tudományos megbeszélésekre, vitákra kitűnően alkalmas egri környezet nagymértékben hozzájárult. A szakmai tanácskozás elismertségét mutatja az is, hogy az MTA Acta Zoologica folyóirata 2007-ben egy kötetét teljesen a rendezvényen elhangzó előadások és poszterek cikkváltozatainak közlésére szánta. Egyes cikkek és összefoglalók megjelentetésére az egyik legrégibb magyar folyóirat, az Aquila is jelentkeze�. A rendezvény nem jöhete� volna létre, főiskolánk és különösen a rektor úr sokoldalú támogatása, anyagi segítsége nélkül, amit a szervezők i� is megköszönnek.

2004 májusa óta ad o�hont főiskolánk „B” épülete a Europe Direct – Európai Uniós Információs Pont irodájának. Miszné Mestellér Zsuzsát, az iroda vezetőjét kértem, válaszoljon néhány kérdésemre, hogy kicsit közelebbről is megismerhessük munkájukat.  ����� ������ – Mi az iroda feladata, szerepe a megyében? – Tájékoztatni Heves Megye lakóit az Európai Unióról. Lakossági, szakmai fórumokat, rendezvényeket szervezünk, illetve jelen vagyunk a megye jelentősebb kiállításain, vásárain egy-egy információs standdal. Kapcsolatban állunk a megye oktatási intézményeivel, részükre vetélkedőket, előadásokat egyéb programokat biztosítosítunk. – Azon kívül, hogy a főiskola épületében működnek, más módon is kapcsolódnak az intézményhez? – Természetesen. Részt veszünk a főiskola rendezvényein, és várjuk a hallgatóit, tanárait a mi programjainkon. Különösen szoros a kapcsolat az Európai Uniós ismereteket oktató tanszékekkel. Ezen túl sok hallgató teljesíti szakmai, intézményi gyakorlatát irodánkban. – Milyen hasznos szolgáltatásokat tudnak nyújtani a hallgatók számára? – Irodánk számos közérthető kiadvánnyal rendelkezik az EUval kapcsolatban, szakkönyveket kölcsönözhetnek az érdeklődők, melyet elsősorban a szakdolgozók vesznek igénybe, számukra hozzáférést biztosítunk az EU hivatalos weboldalához és egyéb szakmai adatbázisokhoz is. – Hogy látja, igénybe veszik az iroda adta lehetőségeket, információkat a hallgatók? – Egyre többen keresnek meg minket, de még mindig sokan vannak, akik nem tudnak rólunk. Úgy vélem, akinek szüksége van az EU-val kapcsolatban információkra, az megtalál bennünket, és mi természetesen igyekszünk segíteni nekik.

Főiskolai helyesírási verseny

A Papp István Anyanyelvi Napok keretében helyesírási versenyt rendeze� iskolánk Magyar Nyelvészeti Tanszéke. A megmére�etés 2006. november 8-án este családias légkörben zajlo�. A versenyt dr. Zimányi Árpád, az illetékes tanszék vezetője barátságos szavakkal nyito�a meg. A versenyről dr. Bozsik Gabriellát, a szervezőt kérdeztem.  ����� ������ – Mióta rendeznek versenyt a jó helyesíróknak? – Iskolánkban már évtizedekkel ezelő� is öszszemérték tudásukat a legjobbak. A minisztérium pedig 1987-ben kérte fel az egri főiskolát, hogy legyen az országos döntő házigazdája. Így 2007 áprilisában az ország legjobbjai találkoznak majd i�, a Papp István Teremben. – Hányan ve�ek részt az idei háziversenyen? – Tizenkilencen. Ez az előző évekhez képest elég csekély létszám. – Mi a véleménye a mezőnyről? – Az igazság az, hogy egyre kevesebb a tehetséges helyesíró. A középiskolából érkezők készsége jóval fejletlenebb, mint régebben. Ezt talán modern világunk számítógépeinek is köszönhetjük. És kifejeze�en örülök annak, hogy idén a negyedévesek állnak a dobogón. – Tanárnő szerint milyen a jó helyesíró? – Ez ado�ság is. De kellő mennyiségű gyakorlással fejleszthető, így egy közepes tehetségű hallgatóból is lehet jó helyesíró. Egy jó helyesíró fejle� memóriával rendelkezik és vi-

zuális típus. Egyszerűen csak „lefényképezi” a problémás szót, és utána soha nem fogja eltéveszteni. Előnyben vannak, akiknek a másik szakjuk matek, vagy idegen nyelv. A metekosok fejle� logikával rendelkeznek, ami elengedhetetlen, illetve a nyelv szakosok a rengeteg filológiai munka során megtanulnak pontosan írni. És még egyszer szeretném kiemelni a gyakorlás jelentősségét. *** De vajon mennyit gyakoroltak a versenyzők? Lássuk a dobogósokat! Az első díjat – messze kiemelkedő teljesítménnyel – Juhász Péter, IV. éves magyar–etika szakos hallgató vehe�e át. A második helyeze� Baranyai Szabina Mária, IV. éves magyar–német szakos hallgató le�, a harmadik helyezést pedig Csontos Annamária, IV. éves magyar–történelem szakos hallgató érte el. Juhász Pétert, a verseny első helyeze�jét kérdeztem. – Milyen ambíciókkal indultál a versenyen? – Csak tapasztalatszerzés céljából indultam.

Nem nyerni jö�em, de nagyon örülök, hogy végül enyém le� az első hely. – Mennyit készültél a versenyre? Van-e valami módszered a helyesírás tanulására? – Ez tulajdonképpen több év munkája. Mindig részt ve�em ezeken a versenyeken, tavaly már a második helyezést is elértem. Tanulási módszer? Konkrét módszerem nincsen. Szerintem a figyelmesség a legfontosabb. Jó, ha nyito� szemmel jár az ember a nagyvilágban, és kritikusan figyeli a helyesírást a környezetében. És az is fontos, hogy ha valamiben nem vagyok biztos, annak rögtön utánajárok. – Hogyan látod, nehéz volt az idei tollbamondás? – Kellőképpen nehéz volt, gördülékeny, jó szöveg. Mindenféle probléma felmerült benne. – Utolsó kérésként: mit szólsz ahhoz, hogy te képviseled az EKF-et az országos döntőn? – Így elsőre nagyon örülök neki. De már előre látom, hogy az elkövetkezendő időszakban kemény felkészülés vár rám. Péter eddig is nagyon sokat foglalkozo� helyesírással, sok-sok gyakorlás árán vi�e el az első díjat, ami helyesíráshoz kapcsolódó szakkönyveket is tartalmazo�. Első helyezése fényes bizonyítéka annak, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét.

����. december

3

������� ����

Új elnök az FHÖK élén: Sass Dániel  ������ ����� – Kérlek, mutatkozz be pár szóban! – Sass Dániel vagyok, 1985. július 15-én szüle�em Debrecenben. Jelenleg szülővárosomtól 20 km-re, Hajdúszoboszlón lakom. Középiskolai tanulmányaimat a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium és Szakközépiskola hatosztályos képzésében végeztem, kiváló eredménnyel. 2004ben a kezdeti bizonytalanságok után határozo� szándékkal nyújto�am be jelentkezésemet az egri Eszterházy Károly Főiskola művelődésszervező–testnevelés szakára. Jelenleg a testnevelés szakomat „jegelve” harmadéves művelődésszervező vagyok. – Miért éppen Egerre ese� a választásod? – Ebben a párosításban egyedül az egri főiskolán találtam meg a számomra érdekes szakokat. Természetesen az osztálykirándulásokból megmaradt egri emlékképek is voltak annyira felejthetetlenek, hogy hallgatóként is szere�em volna az i�eni élet részese lenni. Úgy érzem, ez a vágyam teljesült is. Talán néha még túlságosan is… – Hogy kerültél kapcsolatba a HÖK-kel? Milyen pozícióid voltak az elmúlt időben? – Már idekerülésem elő�, a gólyatáborban felkelte�em az akkori Hallgatói Önkormányzat figyelmét, de komolyabb kapcsolatba csak tavaly kerültem a HÖK-kel, művelődésszervező szakomnak köszönhetően. Kezdetben az Almagyardombi Kollégium Kollégiumi Bizo�ságának tagjaként kezdtem meg a ténykedésemet a hallgatói érdekképviseletben, majd nem sokkal ezután a TTK Kari Hallgatói Önkormányzatának le�em kulturális referense. Innen tulajdonképpen egyenes volt az utam a Főiskolai Hallgatói Önkormányzatba, ahol majd egy évet dolgoztam tanulmányi elnökhelye�esként. – Miért döntö�él úgy, hogy aktívabban részt akarsz venni a HÖK és a főiskola életében? – Nekem soha nem volt elég az, amit éppen csinálok. Mindig többre és többre vágytam. Mivel köztudo� volt, hogy Ákos be kívánja fejezni elnöki munkáját, komolyan elkezdtem gondolkodni

azon, hogy megpályázom a megüresedő posztot. Úgy éreztem, hogy kellő önbizalommal, elhivato�sággal és természetesen HÖKös társaim támogatásával képes leszek betölteni ezt a teljes odafigyelést és kitartást igénylő pozíciót. – Örülsz, hogy megválaszto�ak HÖK-elnökké? – Mivel megpályáztam az Eszterházy Károly Főiskola Hallgatói Önkormányzatának elnöki pozícióját, természetesen nagy örömmel és hálával töltö� el, hogy bizalmat szavaztak nekem. Mindamelle� persze, hogy örülök az „elnöki széknek”, ez komoly felelősséget is jelent számomra. A munka iránti maximális elhivato�ságomnak és kitartásomnak köszönhetően biztos vagyok abban, hogy ténykedésemmel nem keltek csalódást az engem megválasztóknak és a hallgatóknak sem. – Mennyiben változo� az életed, napirended, iskolai tanulmányaid mióta megválaszto�ak elnökké? – HÖK-elnöknek lenni nem mindennapi dolog. Ez megmutatkozik az én mindennapjaimban is, hiszen a folyamatos elfoglaltságaim mia� már legtöbbször nem órára rohanva tartok a főiskola épületeibe. Ez nem azt jelenti, hogy órákon a hátsó sorokban jegyzetelve már nem vagyok jelen, csupán azt, hogy ezek a pillanatok kicsit ritkábbak le�ek. Ettől függetlenül természetesen tudom, hogy mik a feladataim i� a főiskolán… – Milyennek látod az egri HÖKöt? Miben lehetne erősebb, mely területek azok, amikkel elégede� vagy, és miben tudsz te hozzájárulni a HÖK sikeresebb működéséhez? – Az egri Eszterházy Károly Főiskola Hallgatói Önkormányzata – köszönhetően elődeimnek – országszerte elismert önkormányzatként működik. Úgy gondolom, hogy elég erős ahhoz, hogy ne kelljen komoly változásokat végrehajtani a jövőben. Olyan stabil lábakon álló rendszer irányítását vehe�em át Ákostól, mely már jelenleg is nagy segítséget nyújt a főiskolán tanuló hallgatók részére. Akkor mondhatjuk egy HÖKről, hogy sikeresen működik, ha a hallgatók bizalommal fordulhatnak hozzánk a különböző prob-

*** The renovated version of George Kepes’ Garden of Flames’ was exhibited in the House of Arts in Eger on the occasion of the artist’s birth’s 100th anniversary. The original work of art was made in Boston in the 70’s. It’s a constellation consisting of several hundreds of gas flames. The Physics Department’s teachers take a huge part of the renovation. *** The American Department welcomed the delegation of the Valdosta State University

2006. november 7-én 14 órától A játéktervezés pszichológiája címmel dr. Mérő László, és Információ, evolúció, társadalom címmel dr. Holovács József tarto� előadást a Matematikai és Informatikai Intézetben. *** A Matematikai és Informatikai Intézet vezető munkatársa, dr. Holovács József tanszékvezető egyetemi tanár, az Ungvári Nemzeti Egyetem adományozásában 2006. október 23-án Doctor Honoris Causa megtisztelő címet szerze�. Az egyetem a kitüntete� személyt több éves nemzetközi tudományos munkásságának és az egyetem érdekében kifejte� tevékenységének elismeréseként jutalmazza ilyen címmel.

 ����� ����� lémájukkal, és azokat képesek vagyunk kezelni és megoldani. Úgy érzem, a jelenlegi önkormányzat is sikeresen működik, de azon leszek, hogy mindezek megtartása melle� tovább tökéletesítsem a hallgatói érdekképviseletet. – Vannak már konkrét elképzeléseid? Milyen céljaid vannak HÖK elnökként rövid és hosszú távon? – Egy elnöki pályázat megírása után komolyan kérdezed, hogy vannak-e ötleteim? Természetesen vannak. Tele vagyok ambícióval, tervekkel, viszont ezekről még nem szívesen beszélnék. Gyökeres változásra senki se számítson, hiszen, mint azt már korábban említe�em, egy jól működő Hallgatói Önkormányzatot vehettem át. – Lehet-e számítani a főiskola életében jelentős változásokra? – Valóban nagy változások elő� áll a főiskola, mint azt a legtöbben minden bizonnyal tudják is, hiszen a média kiemelten foglalkozik mos-

English block  ����� ���� The EKF received the winner’s plaque of the ‘Stars of Eger 2006’ competition. The Localpatriot Association of Eger made a public opinion poll where Eger citizens claimed that the College is considered to be the most precious institution in Eger. The award was given by László Habis, the mayor of the city.

Hírek

led by Luis Levi. In the conference they talked about the improvement of the relationshit between the universities. *** Dr. András Tarnóc gave a lecture titled ‘Multiple Border Crossings in Mary White Rowlandson’s Captivity Narrative’ in the conference of Hungarian American Association in Pécs on 6–7 of October. *** The Department of Economics opened the ‘Office of Carreer Building’ in “B” the building. The office helps the graduates and the ones who starts their carreer in findig jobs or trainings and it has a database where students are allowed to search jobs or possibilities. *** A more than half billion worth investment was opened in the Lyceum. The government and other foundations sponsored the modernizing constructions. The reconstruction includ-

tanság a felsőoktatást érintő reformokkal. Amennyiben a kérdésed arra vonatkozo�, hogy az új HÖK elnöknek köszönhetően lesz-e komoly változás, el kell, hogy keserítsek mindenkit, hiszen a válaszom: nem! – Biztos te is hallo�ál már sok kritikát a HÖK-kel kapcsolatban. Menynyire látod ezeket reálisnak? Mi az, amit jogosnak tartasz, és mennyire kell ezeket figyelembe venni? – Valóban lehet hallani különböző negatív, illetve pozitív megnyilvánulásokat egyaránt a HÖK-kel kapcsolatban, de nem igazán kívánok erre reagálni. Sajnos vannak, akik nem értékelik, hogy mekkora könnyebbség nekik a Hallgatói Önkormányzat működése. Soha sem leszünk tökéletesek, mert biztos lesz mindig olyas alaki, aki nem az általa elképzelteknek megfelelően jut majd támogatásokhoz, vagy nem a számára legkedvesebb zene fog szólni a Hallgatói Klubban. De így van ez rendjén…

ed three sections: the renovation of the chapel, the developing of Regional Research Centre and the restoration of the technological infrastructure of the school. In the ceremony dr. Zoltán Hauser and dr. Lajos Kis-Tóth welcomed the guests, then the state secretary talked. Finally, the tutors of the Music Department gave a concert. *** Dr. Sándor Forgó received a prize given by the teachers and researchers of the communication technologies’ association’s congress in the U. S. A. the AECT gave the appreciation according the international relation building and the IT teaching. The ceremony was held in the Fairmont Hotel, Dallas. *** The Freshmen’s Ball was held on 14 October. More than 800 guests appearde in the event, where the Freshers had to take the oath and then they were led into the secrets of winedrinking. Finally, the Queen of Ball was elected and there was tombola.

*** Dr. Dávid Árpád részt ve� az Erlangenben (Németország) rendeze� 5. Nemzetközi Bioeróziós Konferencián október 29.–november 3. közö�, ahol előadásokat tarto� és posztereket mutato� be. Előadások: Activity of Predatory Gastropods in the Shells of Sarmatian Age Bivalves (Verpelét, Hungary), Bioerosion in the Shells of Late Eocene Gastropods (Gánt, Hungary) – társszerző: Kaló Alexandra, III. évf. földrajz–környezetvédelem szakos hallgató. Poszterek: Clionid Borings in Opercula of (Turbo) sp. (Gastropoda, Prosobranchia), (Mathesons Bay, New Zealand), Occurence of (Semidendrina) isp. at a Dalmatian Coastal Area (Croatia, Solta) – társszerző: Lengré Szilvia, végze� földrajz–biológia szakos hallgató, Palaeoichnology of a Late Eocene Rocky Shore (Bükk Mountains, Hungary) – társszerző: Várhegyi Ive� Ágnes, végze� földrajz szakos hallgató. *** Jakus Ágnes kommunikáció–magyar szakos hallgató (felkészítő tanára Tomesz Tímea főiskolai tanársegéd) második helyezést ért el a retorikai konferenciával egybekötö�, november 10–11. közö� megrendeze� Országos Kossuth Lajos Szónokversenyen. A megmére�etés egyik különdíját szintén egy EKF-es i�ú, Bokor Ágnes kommunikáció–német szakos hallgató hozta haza (felkészítő tanára dr. Aczél Petra főiskolai docens). A vetélkedőt az ELTE Államés Jogtudományi Karának dísztermében tarto�ák az ELTE BTK Főiskolai Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, valamint az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézete és az Anyanyelvápolók Szövetsége rendezésében. *** Dr. Zachar József egyetemi tanár (Modernkori Magyar Történelem Tanszék) 2006. november 18án Szabadkán az Észak-Bácskai Mayar Pedagógusok Egyesülete, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület és a Kodolányi János Főiskola közös szervezésében végze� kétéves, A történelemtanítás tartalmi és módszertani megújítása című tanári továbbképzés záróvizsgájának elnökeként részt ve� az oklevélkiosztó ünnepségen. Ezt követően – még aznap – Magyarkanizsán a Rákóczi Szövetség Elhallgato� múlt című előadássorozata keretében tarto� előadást 1956 magyar örökségéről.

4

����. december

�������

Mozart, Koncz Zsuzsa, Nightwish avagy mit hallgatnak a tanszékvezetők

Folytatás az 1. oldalról Nem meglepő módon, a komolyzene volt a legtöbbet említe� műfaj. Mozart, Beethoven, Bach, Vivaldi tartoznak a favoritok közé, de a nagy orosz Rahmanyinov neve is felmerült dr. Holovács József tanszékvezető úrnál. Egy másik orosz zeneszerző, Csajkovszkij főként a Történelem Tanszéken közkedvelt. A Közgazdaságtan Tanszéket pedig az osztrákok hódíto�ák meg, ugyanis dr. Kádek István kedvencei közé többek közö� Händel és Haydn tartozik. Többen említe�ék az operát és az opere�et is, de a musical is nagy kedvenc. Dr. Kiss A�ila kedvencei az olasz operák közül Puccini és a francia Berlioz művei. Dr. Makai János szívesen hallgatja a Nabbuccóból a Rabszolgák kórusát. Dr. Harsányi Mihály számára felejthetetlen élmény volt Az operaház fantomja, valamint a Rómeó és Júlia budapesti előadása. Egyes hangszerek hangja is rabul ejte� néhány tanszékvezetőt. Dr. Kaló Ferenc Edvin Marton hegedű-

játékát szereti, míg dr. Varga Gyula Szabó Dénes hegedűművész muzsikáját kedveli. Ugyanakkor dr. Honfi László Gheorghe Zamfir román pánsípművész játékát hallgatja szívesen. A sok komolykodás után evezzünk egy kicsit a könnyűzene területére. Dr. Harsányi Mihály vezetés közben nem veti meg Robbie Williams, az 50 Cent vagy Rúzsa Magdi számait sem, azonban a 60as, 70-es, 80-as évek zenéit részesíti előnyben: a Beatles, a The Doors, Joe Cocker és Simon and Garfunkel is a nagy kedvencek közé tartozik. Több tanszékvezetőnk gyermekei révén jártas a mai könnyűzene világában. Így például dr. Makai János is ily módon ismerte meg a Quimby-t és a Balkán Fanaticot. Ugyanígy került kapcsolatba dr. Kiss A�ila Beyoncé, Shakira és a Black Eyed Peas zenéivel. De ő maga jobban kedveli Ákos, a NOX vagy a Co�on Club Singers dalait. Azonban a legtöbben, ha nosztalgikus hangulatban vannak, elő-

veszik fiatalkoruk nagy slágereit. Ráczné dr. Horváth Ágnes Máté Péter, Koncz Zsuzsa és Presser Gábor dalait, dr. Rákos Etelka Cseh Tamás és Máté Péter slágereit, Kristonné dr. Bakos Magdolna pedig Kovács Kati és Komár László lemezeit hallgatja szívesen. Akkor most keményítsünk be egy kicsit, hogy ez se hiányozzon a repertoárból, mivel a Genesist, a Deep Purple-t, az Omegát és az Eddát is megemlíte�ék ebben a kategóriában. Dr. Szentesi Zsolt zenei ízlésvilágában megfér egymás melle� a klasszikus és a progresszív (Jethro Tull, Yes, Klaus Schulze, Tangerine Dream), illetve a metál zene, úgymint a Nigtwish és a Rhapsodhy. Most egy kis betekintést nyerhettünk, hogy egy-egy szigorú öltöny vagy kosztüm mögö� milyen zenéért dobog tanszékvezetőink szíve. Megismerhe�ük őket egy kicsit civilben. Úgyhogy ezek után ne lepődjünk meg, ha a tanszékvezetői iroda elő� várakozva, az ajtó mögül Beethoven vagy éppen Doors hallatszik ki.

Politológia házi-TDK

November 8-án a Politológia Tanszék TDK-háziversenyt rendeze�, amelyen hat hallgató tarto� előadást népes közönség elő�. A bemutato� dolgozatok rendkívül széles skálán mozogtak a politikatudományon belül, a politikai kommunikációtól a külpolitikai kérdések elemzésén keresztül a politikai mozgalmak bemutatásáig. A dr. Jenei György által vezete� zsűri két dolgozatot talált érdemesnek az OTDK-n való részvételre. Az első helyezést Tóth László IV.

éves gazdaságismeret–kommunikáció szakos hallgató érte el, Praktikák és taktikák a politikai kommunikációban; A Gyurcsány–Orbán tv-vita tanulságai című dolgozatával. A második helyeze� Tóth Péter V. éves történelem–kommunikáció szakos hallgató le�, az Új dimenziók az izraeli–palesztin konfliktusban című dolgozatának bemutatásával. A Politológia Tanszék a TDK-ban végze� munka elismeréséül okleveleket és ajándékkönyveket ado� a dolgozatokat bemutató hallgatóknak.

Hálaadás Ho Si Minh-től a funkcionális élelmiszerekig A nagy hagyományokkal rendelkező Eszterházy Károly Főiskola, melynek alapítása a 18. századba nyúlik vissza, a hazai felsőfokú tanárképzés egyik jelentős intézménye. A tanári szakok, szinte minden változatán működik képzés, sőt több szak esetében elsőként indíto� programot a hazai tanárképzésben. Hasonlóképpen elsőként indult el az intézmény berkein belül egy 21. századi kutatási tevékenység is, az Egerfood Regionális Tudásközpont. E projekt ahhoz járul hozzá, hogy a hazánkban előállíto� élelmiszerek versenyképességét növeljék. A következőkben erről a projektről olvasha�ok egy interjút, melyet dr. Kiss A�ila menedzser-igazgatóval készíte�ünk.

November 22-én este lelkesen igyekeztem a másodéves amerikanisztikások által tető alá hozo� hálaadó rendezvényre. A tavalyi parti emlékeit felidézvén (bor, vacsora, bor, tánc, bor…), hálaadásra készen léptem a „B” épületbe. A nagyelőadóhoz közelítve már megütö�e fülem a bentről áradó zene, a hifit kezelő srácok a kezdeti botlások után (Boney M, ABBA) biztos kézzel váloga�ak a repertoárból. Hála istennek (ez i� a kikacsintás helye) zenéből kaptunk bőven, hisz Ludányi Katalin, Pálóczi Péter és Ézsiás A�ila ismere�erjesztő beszédeit követően zenés előadás keretében tárult elénk a telepesek bimbózó barátsága az indiánokkal, majd egy táncot is előadtak a szervezők. Még ki sem hűlt a parke�, mikor a táncosok helyét átve�ék a felszolgálók, akik hatalmas tálcákkal a kezükben tarto�ak felénk. A bőséges vacsora elfogyasztását és leöblítését követően – az értékes nyeremény reményében – minden erőnkkel a láto�akkal kapcsolatos kvíz helyes kitöltésén fáradoztunk, ami azért nagy szó, mert ekkorra már az elfogyaszto� hegylé hatására bizony nehezen tudtuk rendezni gondolatainkat. Ennek meg is le� az eredmény(telenség)e, idén sem az én csapatom nyerte a hőn áhíto� tortát. Szomorkodni nem volt időnk, irány a táncparke�. A talpalávalót továbbra is a pult mögö� ülő – immáron pirospozsgás arcú és csillogó szemű – fiúk szolgálta�ák. Az est végén mindenki bőven pakolhato� táskájába a megmaradt finomságokból, majd mentünk, amerre még lá�unk…

 ������ ����� – ������� ������ – Lezárult az Egerfood RET első éve. Az eddig elért eredmények közül, melyeket emelné ki leginkább? – Mindenképpen fontos elmondani azt, hogy egy nyertes pályáza�al indult a projekt, melyet az EKF 16 egyetem melle� egyedüli főiskolaként nyújto� be és meg is nyert. Ennek eredményeképpen lehetőség nyílt, a legfejle�ebb bioszernzoros technikát alkalmazó analitikai műszerek kifejlesztésére, új élelmiszerbiztonsági paraméterek kidolgozására, illetve a minőség és az eredetiség igazolására. Ez az új rendszer lesz alkalmas arra, hogy a manipuláció jeleit kimutassa és így azokat visszaszorítsa. Fontosnak tartom megemlíteni még az öt korszerű laboratóriumot is, (melyből ke�ő analitikai, egyegy bioszenzor-fejlesztő, egy molekuláris biológiai és egy mikrobiológiai labor), amelyekben a legmodernebb és legszerteágazóbb vizsgálatokat tudjuk elvégezni. A kutatás-fejlesztési tevékenységek végrehajtására öt platformot hoztunk létre, melyek különböző specifikus feladatokat látnak el. Ezek közül az első és talán a legfontosabb a nyomonkövetési és termelési technológiai fejlesztési platform, amelynek eredményei a leginkább életszerűbbek a fogyasztók számára. A második illetve a harmadik platform, az analitikai kutatások illetve a bioszenzor fejlesztések arra irányulnak, hogy új módszereket és új, a gyakorlatban, a termelés helyszínén is alkalmazható új

műszereket, eljárásokat dolgozzunk ki. A negyedik platform területe az informatikai fejlesztés, az ötödiké pedig a marketing: a disszemináció és az oktatás. Az erőfeszítéseink eredményességét mutatja az is, hogy az eddigi fejlesztéseinkből három benyújto� szabadalom születe�. – Vannak-e egyéb terveik a szabadalmaztato� termékeikkel kapcsolatban a saját felhasználásukon túlmenően? – A projekten belül létrejö� az Eger Innovations K�., mely a program keretében létrehozo� szellemi javak és termékek jogát hivato� kezelni, ezzel gazdálkodni és ennek piaci értékesítését is vállalni. Munkálkodunk rajta, hogy a létrehozo� szabadalmak és egyéb fejlesztések minél szélesebb körben nyerjenek alkalmazást. Hosszú távon az jelentheti a fennmaradást és fejlődést a kutatási profil számára, ha a kidolgozo� eredményekből gyakorlati haszon is jelentkezik. – Az eddigi vizsgálatok hat termékre terjednek ki. Kaptak-e már megbízást újabb termékekre, illetve jelezték-e már újabb partnerek a csatlakozási szándékukat? – A program életképességét is jelzi, hogy minden előzetes kérés és direkt információtovábbítás hiányában is már öt cég jelezte, hogy érdeklik az i� folyó munkák iránt, és szívesen alkalmaznák ezt a nyomonkövetési rendszert, amit mi kidolgoztunk. (Az eddig vizsgált termékpályáink: Egri Bikavér bor, Detki háztartási keksz, Hűtö� friss réteslap, Tót csípős kolbász, Csiperke gombakonzerv, Halkon-

zerv). A nyomonkövetés egy vezérmotívuma a projektnek, mert a kutatások eredményeképpen a közeljövőben várhatóan akár a mobiltelefon (wap) segítségével is lekérhetők lesznek a mindenki által érthető és használható információk az ado� élelmiszerről, a termesztéstől egészen az üzletek polcáig végigkövetve a terméket. – Milyen képzési programot dolgoztak ki arra, hogy a tudásbázisukat kamatoztatni tudják? – Három különböző oktatást szerveztünk a program köré, ezek a felsőfokú szakképzés, az akkreditált felnő�-továbbképzés és egy joint master képzés – amelyre a Socrates–Erasmus program keretében nyertünk támogatást francia és szlovén partnerekkel közösen –, ez egyetemi szintű élelmiszerbiztonsági képzést jelent. – Megrendezték az ország első élelmiszerbiztonsági tanulmányi versenyét „Food-Teszt” címmel a 14 éves korosztály számára. Terveznek-e a jövőben hasonló versenyeket ugyanezen vagy más korosztály számára? – Komolyan gondoljuk, hogy ne csak magunknak kutassunk, hanem az ismereteket – mivel ezek nagyon alapvető információkat jelentenek – széles körben megismertessük. A jövő évben szeretnénk ezt a versenyt megyei, majd később országos szintűvé emelni. – Kapcsolatban állnak külföldi egyetemekkel is. Miben nyilvánul meg ez a partneri viszony? – A világ kutatóinak nagy része az együ�működésben gondolkozik, mert ismerik a saját kor-

látaikat. A mi kutatásaink világszinten nagyon frekventáltak és ezért ésszerű volt, hogy például a bioszenzor kutatásainkhoz keressük a kapcsolatokat. Példa nélküli együ�működésünk van például a Római Egyetemmel, a Lund Egyetemmel (Svédország), velük szerveztünk közös nemzetközi workshopot, illetve ha közös munka van, az eredményeit közösen publikáljuk. Ugyanez igaz a hazai kutatásokra is. Magas szintű kutatások folynak Debrecenben, Szegeden és Budapesten; ezekkel az intézetekkel és az o� dolgozó kollégákkal szintén együ�működési megállapodásokat kötve és az erőforrásokat integrálva jutunk még jobb eredményekhez. – Sok sikert kívánunk a további kutatásokhoz és gratulálunk az eddig elért eredményekhez! *** Reméljük, a Főiskola ezentúl nemcsak a nagy hagyományokkal rendelkező pedagógusképzésre lehet büszke, hanem egy olyan fogyasztóközpontú, komplex nyomonkövetési rendszerrel és élelmiszerbiztonsági technológiával rendelkező központra is, mit az Egerfood RET.

Hogy tudd, kit kell kérdezni: Felvételi Iroda

 (36) 520-424 –  (36) 520-400/2170 –  www.tik.ektf.hu –  [email protected]

����. december

Karácsonyi melléklet

Válogatás a főiskola hallgatóinak irodalmi munkáiból Dömény Veronika

61.

I. Remegő kézzel gyújto�a meg az első sötétvörös gyertyát. A láng felsercent egy pillanatra, majd egyenletesen tovább ége�. Bal kezét homlokához emelte, az asztal fölé hajolt. Mintha… mintha elveszíte� volna valamit. Percek óta cikázo� a tekintete a lap és a láng közö�. Lap, láng, lap, láng. Nem juto� eszébe, mitől lehet hiányérzete. A papír krétafehéren meredt rá. Írt valamit, visszaolvasta. Aztán kihúzta. Re�entő közhelyes – gondolta. Valami hiányzik. Összegyűrte a lapot, eldobta. Kihalt és hideg volt minden tárgy, amihez hozzáért. Ránéze� az órára, az pökhendin, sérte� képpel gúnyolódo�: megint átcsúsztál a mérhetetlen 61. percbe. Hogyan? Miért kerültem megint…? Én válla fölö� áthajolva kémleltem arcát. II. 61. perc: valami új eljövetele, várakozás, reflektálás. Puhatolózás az események felé. Szárnytátás, küzdés. Kilépés a kerek egészből, mókuskerékből. Építkezés minden 61. perc. Lüktető halántékkal, befelé forduló szavakkal. Próbálkozás földről az égbe hullani. Gyulladt sóhajokat gyógyítgatsz magadban, amiket újra és újra átélsz. Naponkénti kínzások. Elmehetnél, ha tudnál magad elő�. Remény ez a perc, hogy talán elzárkózhatsz a küzdés, építkezés, próba és gyulladások elől. Ami mind te vagy. Vagy lehetnél. Nem a lényeged, csak egy-egy burok, ami lény(eg)edhez vezet. Amit csak letépni lehet, finoman és elővigyázatosan nem megy. 61. perc: vihar. Én-tisztító. Hogy magad maradj, én nélkül. Ha kritikát kapsz, ha megsértenek, az én kezd szurokpofával méltatlankodni, orrát húzza. Sértődések, gennyek, finnyáskodás van benne. Hogy veled, éppen veled…? De nem vonul arrébb. Majd bolond lenne. Kényelmesen berendezte már helyét magadban. Ötcsillagos, úszómedencés lakosztály van benned örökös szállóvendéged számára. Szegény barátom! Hajnalban kelsz, elkészíted a reggelijét. Egész nap kiszolgálod, napestig gürcölsz érte. Másnap újból pereg ugyanaz a történet. Levakarhatatlan. Vagy majdnem az. Ha felismered, hogy minden 61. perc harc ellene, már jó útra léptél. III. Szeretem a régi könyveket. Történetük van, mint simogatás egy kedves arcra, olyanok. Az elnyű� könyvekbe kerülnek apránként, percről

percre olvasóik sorsa. Kutyahűségük van. Melle�ed téblábolnak éjjelenként, lámpád fénye melle�. Nem szöknek meg. Akkor állnak odébb, ha elkergeted őket. Ha viszont rátalálsz a titkukra, belső világ tárul eléd. A régi könyvek hűek. IV. Kezeimben a szavak rejlenek, gondolatok töredékei, néhány szilánk az életből. Bevackolom magam szavaim mögé, úszom bennük. Ilyenkor, téli napokon beléjük burkolózom, magam köré tekerem őket. Amikor lezárom a szemem, őket látom, nem egyenként, hanem sorokban, oldalakban. Leírom őket. Felfénylenek a lapokon. Nem morcosak, nem húzódoznak, ilyenkor mutatják meg magukat igazán. Alakíthatók lesznek. A szavak olyanok, amilyenekké formálom őket. De ha nem érzik magukat a helyükön, zúgolódni kezdenek, becsapo�nak érzik magukat. Önkényesek, nem engedelmeskednek. Elszürkülnek, kifolynak ujjaim közül. Feszengnek, hogy írok róluk. Hálátlanok, hálátlanok vagytok, szavak! Lázadók! V. Újabb csöpögős napra ébredt. Feje zúgo� a tegnap megélt perctől. A világ komor és merengő le�, mint bukástól félő diák vizsga elő�. Elindult a buszmegálló felé. Kényelmesen sétált, tudta, nem kell kapkodnia. A szavak előbb-utóbb úgy is odaérnek, ahol a helyük van. Melle�e az emberek semmitmondóan beszélge�ek. A város arca hamuszürkén borult fölé. VI. Az első mondat súlya borzonga�a meg. Körülnéze�, majd le a földre, mintha o� keresné az elvesze� mondatot. A zsebében kotorászo�. Nem volt sehol. Ez hiányozna? Megint zsebébe nyúlt. Szipogo�. Odasétáltam hozzá. Ijedten néze�. Érthetetlennek tarto�a, hogy kerültem oda. Nem szálltunk fel a buszra, gyalog indultunk hazafelé. O�hon maga elé te� pár lapot. Az asztal fölé hajolt és írni kezde�: „Remegő kézzel gyújto�a meg az első sötétvörös gyertyát.” Áthajolok a válla fölö� és megnézem. Elmosolyodom. Nem, ezzel még nincs vége – mondom.

Bölkény Gábor

Az első karácsonyok Karácsonykor szüle�em december 25-én éjjel úgy mondják nem én vagyok az egyetlen de csak magamról tudok biztosat magamról sem Köszönöm mindenkinek aki azóta ünnepli születésnapomat úgy mondják nem az enyémet nem azóta de csak azóta tudok biztosat azóta sem Jézus volt az első vagy első elő�i karácsonyi születésű úgy mondják tehát lehet mendemonda de én létezem talán én sem

Posta Marianna

Fénykép(p)en Hisz annyi minden van egy képen: A mozdulat, hogy félrenéztem; a tekintet, hogy messze láss, konok lomok minden zugban a folytonidő a meztelenséget viselő ruhafoszlány a lábon; befő�esüveg alján a tavalyi nyár. Megkerülünk. Aminek éle van, csak táncolni hagy rajta. Tükröd öl meg, túlszeret. A gondolat, hogy én is veled emlékezem a fákra, ahogy lombkoronáig vízben állva peregnek a levelek, ahogy füröszti magát a lepke hernyókorára emlékezve... Árnyékok redőnyteste és velem a többi árnyék... ím bolyong mindenféle téridom, hisz súlya van, élsz, aminek éle van, csak táncolni hagyj rajta! mi szakadni látszik, amúgyis csak látszat, az összetartozás: én hasonlítok, te hasonlítasz rátok: Hisz annyi minden van egyképpen. Megkerülünk.

5

6

����. december

�������� ��������� Domján Veronika

Felfelé vonom, olyan mozdula�al

Levonatát őrzöm e vékony cellafal mögö� és ala�a gázló nyakát nem szegi, kivonatát őrzöm e mocsok ledér grimasz kopár tű fonál nyomatékkal kérem vetkőzze le gátlásaimat amennyiben kitoloncolt legyen vége a nesztelen lépte most fog ölelni vagy ölni mögö�em áll, hallom hogy mozdul és nem tudom meghatározni mi olyan ocsmány az egészben hogy össze kell szorítsam a fogam ha egyet lép hozzám most közelebb, öszszekoccan a fogunk és fájhat nyomban fésűs ujjaival ír a nyakamra aztán felfejti indítékaimat és mindig ez a morózus lehetetlen arc amelyet meg kell tekinteni, lehetetlen elodázhatatlan csodálatos o�honos simogatás elfordíto� arcomat érzem simítja szemével odaképzel ahol kitagado� az érintés mely nem őszinte, ahol a szememnek kell lenni azon a ponton elmerül és nem veszem észre hogy kezével int felfejthető most Nem akarok beszélni indítékaival és indulataimmal kifent éllel nézhet mindhiába sínbe te� szemeim elkendőzik elmondhatatlan biztonságot árasztó hely az az utca ahol jártam, benéztem egy ablakon és minden családias volt és mindig hideg míg lá�am napra nap ételt az asztalra te�ek öblös tálban forró leves pörgő gőze mamának kanállal nem tud magától enni nem tud magától öltözni és pisilni a kicsi meg szaladna mert mi-

kor csend van úgy érzi ráborul a nagymama szemfödele aztán olyan nyugodt lesz, nem fog eltörni nyomatékkal jelen lesz, elhallgat mondat közepén észrevétlen kiiktatódik aztán keserves gurgulázik lefonja eresztékein a nevetést kerít egy arcot elékerülni oda leülni szemközt harisnyát lehánt és nem fáj egyetlen mozdulat sem amellyel kémény tüszőgyulladás kikeményíte� inggallér és ing maga kuglóf serpenyő anya télikabát felfelé vonom olyan mozdula�al göndör simogatással idomhoz hajlo�an simán csúsztatva arcomat az arcán üresség odaképzel ahol kitagado� az érintés gurgulázik öltözni és pisilni folyton szólni kell de nem mindig hallom feltehetően akkor mit csinál elengedi és vár hogy tisztába tegyem? akkor bocsánatot kér bár nem is ezt mondaná és miközben a fal szakadásait nézi megfoghatatlanul átsuhan az agyán egy csók emléke bocsáss meg fiam ne tessék csak egy egy olló kell el kell vágni a köré körénk horgolt hallgatást úgy kell tartani biztos fogással holo� lehántani göndör simogatással hozzád indul megindul kezem hogy felfelé vonjam forró arcát csitítani

Magolcsay Nagy Gábor

cím nélkül

hatalmas volt a nyár de most mint egy türelmes beteg derékig vetkőzö� a tél marabutollas pelerinje ala� igyekszik feltárni mindenét mint a szerelmesek a hópelyhek besárgulnak a forróvérűek ala� és túl közel csapódnak be mint a karácsony túl közel hogy tapintatos legyek furcsa természetű ionok rohangálnak közö�ünk hűségesek és méltatlanok mint a szemed a kurváknak van ilyen kiolthatatlanul lángoló tekintetük utazz el téged még várnak a kövek menj és vidd magaddal a december piros betűit hisz mindez csak felnyito� árnyék ledőlt kapuk tavaszi reménysége kinek a története ez az ünnep mondd kinek az emléke a szeretet fölgombolyítom az időt így lesz simulékony és vérszegény fényképeim a sátán tojásai anyám esküvője karonülő tegnapom

Dömény Veronika

Ajándék

I. írnék rólad ha értenéd elfordulásomban a miértet II. hiába futsz félreírt sorokba amikor nem nézünk egymás szemébe többé furcsa féloldalas játékba kezdünk a te az én meg az örökké

III. tiltakozni sincs erőd úgy lesz már elalvás elő� felvillan az a fél mosoly s te nem jöhetsz velem

Tóháti Zsuzsa

Kedves Idegen!

Dömény Veronika

Fagyo� levél

Mintha egy darab időt szakíto�am volna ki a létezés kenyeréből. Reményből. A természet eltávolít magamtól, beleold a téli fák törzsébe, majd tovább. Ne tovább. Fagyo� levél rezgése, pórusaim rajtuk keresztül próbálnak élni. Kilépni. Barátkozom az embernélküliséggel. Nem félek. Élek. Ringat az élet bölcsője, dúdolok le nem hullo� utakat. Dalokat. A vándorlás során nem kopik el a cipőm, a cél nem engedi. Keresi. A csúcsokat szél borítja, o�hont ölt az alkonyat. Sokat. Faerekben már nem tapogatható ki a lüktetés. Kevés. Átjárható lesz az o�, kivágható szavak keresnek rendet. Csendet. Leveszik glóriájukat az angyalok Isten elő�. Előbb. Tisztelet hajtja őket, nem kényszer. Érzel.

Mit is adhatnék karácsonyi meglepetésként neked, aki fellapoztad ezt az oldalt? Nem tudhatom, számodra mit jelent ez az ünnep. Fényeket? Gyerekzsivajt a feldíszíte� fenyő körül és színes ajándékokat? Bejgliillatú szobát és bejgliillatú nagymamát? Esetleg régi, elhalványult emlékeket idéz, illatokkal és színekkel? Netán szomorú pillanatokat? Magányos estén, könnyes szemmel néze� hóesést? Mit adhatnék hát neked, Kedves Idegen? Mivel csalogathatnám elő a kellemes élményeket, az ünnep meghi�ségét és fényeit? Kaphatnál tőlem jókívánságokat, százszor elismételt, kopo� szavakat, amik szembejönnek veled az utcán, rád köszönnek a kirakatokból, árulják őket a címlapokon. Ezek helye� én mit adhatnék neked? Most is bizonyára sietsz valahová, fejedben száz meg száz dolog, elintézésre váró feladat fordul meg. Állandó időhiányban szenvedsz. Nem csak te. Még sokan mások. Elszaladsz te is a csendes hóesés, a meleg fények melle�. Elszaladsz te is a barátok melle�. Elszaladsz te is az ünnep melle�. Minek tudnál így hát igazán örülni, Kedves, rohanó Idegen? Állj meg egy kis időre, ülj csak le nyugodtan. Élvezd ki a melegséget, a mosolyokat; örülj nekik szívből! Nézz szét! Az ünnep o� van körülö�ed. Megbújik a világító lámpák közö�, a hópelyhekben. Megbújik a teáscsészédben, az emberek arcán. Az ünnep mi vagyunk, az ünnep te vagy. Pihenj hát egy kicsit. Állj meg és ünnepelj! Ünnepeld az embereket, a barátokat, a pillanatot! A karácsony csak a tiéd, és mindenkié. Mit is adhatnék így hát neked, Kedves Idegen?

����. december

7

��������

Szűcs Alfréd

Fiatalok a forradalomban – ’56 ahogy én látom „Nehéz volt a sorsa, nehéz volt maradni, de ő ezt a földet nem tudta Elhagyni Miértre a választ a szívében hordta, a csalogató szókkal így kelt ő birokra.”

A fent idéze� részlet az általam nem ismert nagyapám emlékére íro� versből való. Ez a versszak híven tükrözi nagyapámnak a hazájához fűződő, minden áldozatot vállaló szeretetét, mely a származása mia� őt ért üldöztetés ellenére is megmaradt. Ezt a magyarságtudatot továbbadta édesanyámnak is, akinek a visszaemlékezései alapján döntö�em úgy, hogy a dolgozatom célja az 1956-os sátoraljaújhelyi események bemutatása lesz. Munkámban nem csak a történelmi hitelességre törekedtem, hanem inkább az emberek emlékeit, élményeit hallgattam meg és szembesíte�em az általam feltárt történelmi tényekkel. Nagyapám 1956 tavaszán került, családjával együ� Sátoraljaújhelyre, ahol vasúti mérnökként kapo� állást. Ekkor még nem tudha�ák, hogy alig néhány hónapon belül belesodródnak az egész országot megrázó történelmi eseményekbe. 1956. október 23-án ebben a csendes kis városban még nyoma sem volt a forradalmi készülődésnek. Az emberek csak a rádiókból értesülhe�ek a budapesti eseményekről, arról, hogy a diákok tüntetést szerveznek. A nagyszüleim aggodalommal ültek a rádió elő� és hallga�ák a híradásokat fővárosban történtekről, sőt, titokban a Szabad Európa rádióból is próbáltak értesüléseket szerezni. Másnap reggel az izgalom kivi�e őket az utcára és akkorra már lá�ák, hogy megmozdult a város. Október 24-én reggel kis létszámú tüntetés zajlo� a Kossuth-szobornál. Később az emberek átvonultak a diáko�hon elé, ahol az önkényuralmi jelképek, a vörös csillag eltávolítását követelték. A megmozdulás szónoka Kummer Károly, az Útfenntartó Nemzeti Vállalat tisztviselője volt. A hangulat nem volt harcias, inkább a budapesti történések lobbanto�ák lángra bennük is a cselekvés vágyát. Az elkövetkező napokban felgyorsultak az események. Középpontba került egy személy, az előzőekben csak békés szónokként megszólaló, nagyapám szerint is erős egyéniség, a harmincas éveiben járó Kummer Károly. Az ő személye is jól példázza, hogy egyszerű emberből is lehet vezér a történelmi események hatására. A helyi forgatókönyv szinte teljes másolata volt a fővárosinak, azzal a kivétellel, hogy i� nem voltak véres harcok. Október 26-án délelő� a tüntetők szétverték a szovjet emlékművet, leverték a középületen lévő vörös csillagokat és zászlókat. Ezek után a járási tanács és a pártbizo�ság egyes vezetői a járási tanács épületében felvete�ék a munkástanács választásának gondolatát. A másnap este tartandó gyűlés elő� azonban megjelent Kummer is, aki bejelente�e, hogy átveszi a hatalmat. Szinte ezzel egy időben nemzetőrség megszervezéséhez láto�. Maga köré gyűjtö� egy csoportot, köztük sok fiatalt, amellyel a közbiztonságot próbálták fenntartani. Október 28-án délelő� a városi tanács helyiségében a forradalomban

részt vevők munkástanácsot szerveztek. Kummert a polgárőrség parancsnokává választo�ák. Ezután a rendőrkapitányságra vonultak, ahol a rendőröket a munkástanács elismerésére szólíto�ák fel. Miután a rendőrtiszt-helye�esek csatlakoztak a tüntetők eme csoportjához, Kummer a városi rendőrkapitányság épületét lefoglalta és a csoportjával együ� o� helyezkede� el. Megszervezte a közel 200 főnyi városi polgárőrséget, amelyek őrszakaszokba osztva a város 6-7 felállítási helyén 24 órás váltással teljesíte�ek szolgálatot. Feladatuk a rend és a közbiztonság fenntartása volt. Eközben az utcákon egyre többen és többen jelentek meg, mint a forradalom elköteleze� hívei. Ment a találgatás, hogy vajon sikerül-e kivívni a szabadságot az elnyomó szovjetekkel szemben. Sokan csatlakoztak a helyi felkelők csoportjához, fegyvereket és élelmet gyűjtö�ek. De voltak olyanok is, akik félelmükben inkább bezárkóztak az o�honukba, és onnan köve�ék – rádión keresztül – az eseményeket. Az újonnan csatlakozók közö� találhatjuk a helyi események másik fontos szereplőjét, Józsa Györgyöt is. Az ő személye jelenti számomra azt a képet, amit korábban elképzeltem egy fiatal forradalmárról. Egész egyénisége olyan volt, amivel én is azonosulni tudok. Nem véletlenül csöppent bele a forradalmi cselekményekbe, hanem tudatosan ve� részt azokban. Az 1948-ban a rendőrségen megkínzo� (kezét-lábát összekötözték és gumibo�al ütö�ék a talpát) diák olthatatlan gyűlöletet érze� a rendszer minden megnyilvánulásával szemben. Nagy lelke-

Kummer és társai október 30-án gyűlést tarto�ak, amelyre meghívták a városban lévő üzemek küldötteit is. Ezen a gyűlésen a küldö�ek pénzt ajánlo�ak fel élelmezésre. A nemzetőrség részére külön konyhát állíto�ak fel, a költségeket részben a felajánlo� összegből, másrészt az akkor megindult élelemgyűjtésből fedezték. Ugyanezen a napon Miskolcról néhány fegyveres jelent meg a városban, majd ezen személyek a nemzetőrökkel együ� a járási pártbizo�ság épületébe mentek, ahol több személyt is letartózta�ak. Számos államvédelmi iratot is lefoglaltak, amelyek a hálózati személyekkel voltak kapcsolatosak. Ezeket az iratokat Kummer (és többek közö� Józsa is) a városi munkástanács épületébe vi�e. Eközben Józsát Kummer helyettesévé választo�ák, mintegy elismerve munkáját. A felkelők székhelye ekkor még a rendőrkapitányság épületében volt, de a szovjet csapatok bevonulásának hírére november 4-én elhagyták a várost. Kummer a nemzetőröket a szovjetek elleni harcra szólíto�a fel és embereivel a Kőkapu elnevezésű magaslati üdülőbe vonultak vissza. Hozzájuk csatlakozo� a sárospataki nemzetőrség egyik szakasza is. I� jegyezném meg a legfontosabb dolgot: sem ezen esemény elő�, sem utána nem került sor erőszakos cselekményre. Ezt az akkori helyi százados is elismerte, kiegészítve, hogy belőle inkább derűt, mintsem félelmet válto�ak ki ezek a forradalmárok. Ezek a re�ege� partizánok (később így nevezték őket) még egy pofont sem adtak senkinek. Rendel-

Józsa György sedéssel láto� hozzá feladataihoz: iratokat, élelmiszert, fegyvereket szállí�a�ak vele. Őrségekre is járt, például a rendőrségre – akkor még leventepuskával, mint a diákok, később kapo� komolyabb fegyvert. Ezek melle� ő vi�e ki a város kommunista vezetőit az ellenállók táborába – később ez volt az egyik fő vádpont ellene.

keztek ugyan két gépágyúval, de ezek közül az egyik javíthatatlan volt, így csak egyet tudtak használni. A későbbi híradások 150-200 emberről beszélnek, valójában körülbelül 40 emberből állo� a Kummercsoport – többen nem is fértek volna be a kőkapui kastélyüdülőbe. Számos mendemonda kering arról, hogy az ellenállók raboltak, fosz-

toga�ak, zsarolták a boltosokat és a népet. Nagyszüleim visszaemlékezései és számos adat is cáfolja ezt a megállapítást, az igazság az volt, hogy az emberek önként gyűjtö�ek élelmiszert a felkelőknek. Volt azonban olyan boltos is, aki saját boltját rabolta ki, majd követelte a kártérítést – utólag. A budapesti véres megtorlások híre megrémiszte�e a város lakóit, többek közt a nagyszüleimet is. Édesanyám elmondása szerint egyre tovább ültek éjszakánként a rádió elő�, aggódva hallgatva a hol jó, hol rossz híreket. Nagyapám a család tiltakozása ellenére felutazo� Budapestre, hogy meggyőződjön a valóságról. Napok múlva tért csak haza, mivel a vonatok szinte alig közlekedtek. Édesanyám gyermek létére nem érthe�e, mi történik akkor, csak a szomorúságot érezte, és csak a kis kitűzhető Kossuth-címernek örült, amelyet az édesapja hozo� a fővárosból, melyet mind a mai napig őriz. A szovjet csapatok bevonulása után Kummerék a járási pártbizo�ság néhány tagját letartózta�ák és Kőkapura vi�ék magukkal. A foglyokkal az volt a céljuk, hogy egy esetleges szovjet támadás során megfelelő tárgyalási alapot szolgáltathassanak. Eközben a nemzetőrök röplapokat hordtak szét, amelyekben segítséget kérnek a város lakosaitól és egyben biztosítják is az embereket, hogy megvédik őket. A felhívás folytán a környező községekben nagyobb mennyiségű élelmiszert gyűjtö�ek össze, amit a Józsa veze�e csoport Kőkapura szállíto�. A pesti forradalom vérbefojtása után az orosz csapatok felfedezték a Kőkapu környékén állomásozó forradalmár egységet. November 9-én egy szovjet páncélos egység jelent meg Sátoraljaújhelyben. A tankok nagy riadalmat okoztak a vasútállomás (i� laktak nagyszüleim is) előtti téren, amelyet teljes egészében elfoglaltak. Bár békésnek tűntek, a lakosok féltek és éjszakánként a környező házak kapuit eltorlaszolták és láncra zárták. A szovjet csapat parancsnoka azonnal kapcsolatba lépe� Kummerrel és felszólíto�a arra, hogy haladéktalanul tegyék le a fegyvert. Az ellenállás vezetője egy nap gondolkodási időt kért, ám mivel 11-én újabb csapatok érkeztek, Kummer jobbnak lá�a, ha megadja magát. Kijelente�e, hogy aki akar az tovább folytathatja a harcot. A megállapodás értelmében az újhelyiek és a szerencsiek fegyvereik letétele után szabadon hazamehe�ek. Ám voltak olyanok, akik tovább folyta�ák a bujkálást. Ezekhez a vakmerő ellenállókhoz tartozo� Józsa György, aki átve�e a csoport vezetését. Beljebb vonultak a hegyekbe, magukkal vi�ék az államiratokat is. A kislétszámú egység Rostallón át Istvánkútra vonult, ahol végül lete�ék a fegyvert. Kummer ezután egy rövid ideig a városban bujkált, majd a megtorlástól félve nyugatra menekült. 1957-ben az úgyneveze� Kummer-perben távollétében halálra ítélték. Józsa György már nem volt ilyen szerencsés. Azt hi�e, bocsánatos bűn, amit te�ek, valahogy majd megússza, hiszen Kummert is elengedték. Amikor a barátait kezdték letartóztatni, már nem tudo� elmenekülni, mert a határokat lezár-

ták. Az ÁVO ügynökei beköltöztek a házába, ahol félelemben tartva a családot várták, hogy hazajöjjön. És persze haza is ment – azonnal elfogták. A kertben találtak egy fegyvert is, amely lehet, hogy az övé volt, de – ismerve a ÁVO módszereit – lehet, hogy csak az ügynökök rejte�ék el. A Miskolcon tarto� tárgyalás során halálra ítélték, és április 12-én – pár órával vakbélműtétje után(!) – kivégzik. Ezután az egész családot megfigyelték, akik dolgoztak, azokat kirúgták állásaikból. De nem csak azokat érte el a megtorlás mindenkit utolérő csápja, akik közvetlenül és aktívan részt ve�ek a forradalmi eseményekben, hanem azokat is, akik szemlélők voltak, vagy éppen származásuk mia� azt gondolták róluk, biztosan részt ve�ek az ellenállásban. Ilyen indokkal „racizták” ki nagyapámat is az állásából, aki teljes rehabilitálásáig a pályamunkások ellenőrzését végezte mérnökként. Voltak – országszerte – akik megúszták a felelősségre vonást, mert a jól bevált módszert alkalmazták: önkritikát gyakoroltak. Egy ilyen eset felmentő indoklásából idéznék most: a sátoraljaújhelyi származású Prágay Zoltánt az államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétele mia� elítélték, ám a későbbiekben felmentették az alábbi indoklással: „Az elsőrendű vádlo�nak a Kádár-kormány melle�i kiállása, a pártbizo�sággal való kapcsola�artása és a tényállásban rögzíte� egyéb pozitív magatartásai (a Kádár-kormány elismerése érdekében szólalt fel) a vádlo� össztevékenységét egységesen értékelve azt mutatják, hogy a vádlo� az események zűrzavara folytán megtévedt dolgozó.” (Forrás: Prágay Zoltán bírósági ítélete. Bf. II. 1334/1959/19. szám, Miskolc.) Eddig tarto�ak az élmények, és a tények ismertetését is lassan befejezném. A dolgozatom írása közben éltem és éreztem át, hogy milyen ereje volt ennek a kisvárosunkban csendesen lezajló, de Európában nagy visszhangot kiválto� forradalomnak. Most érte�em meg azt is, hogy milyen nehéz lehete� azoknak tovább élni, akik elveszte�ék a reményeiket, hiszen nem tudhatták, hogy 33 év után teljesülni fog az álmuk. Sokan elmenekültek az országból, de – nem megmegkérdőjelezve a disszidálók hazafiasságát – azok, akik i�hon maradtak, a hazájuk feltétlen szeretetéről te�ek tanúbizonyságot. Ilyen volt a nagyapám is… „Ha egyszer majd én kérdek, már tudom a választ, szemem biztosan találja a támaszt, Hisz van egy tanítóm, ha nem is a mából, Nagyapám néz reám Ködök távolából…” *** A dolgozat megoszto� első helyezést ért el az EKF Történelemtudományi Intézete és a Kulturális programigazgatóság által meghirdete� pályázaton. A versrészletek Szűcs Alfréd: Üzenet című verséből származnak, amely a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Általános Iskola 2004-es jubileumi évkönyvében jelent meg.

8 Tóháti Zsuzsa

1956. október 5., Létavértes Az átlagos októberi időjáráshoz képest ma különösen hűvös van. Sötétek a felhők az égen és a szél is egész nap verte az ablakokat. Ha most esni kezd, valószínűleg napokig abba sem hagyja. A szüret már szeptember közepén elkezdődö�, mintha előre gondoltuk volna, hogy megzavarja valami. 1956. október 6. Egész nap ese�… Semmilyen kerti munkát nem tudtam elvégezni. Ma teme�ék újra Rajkot. Alfonz Pesten van, azt mondta elmegy a temetésre és beszámol majd nekünk arról, hogy milyen volt. Különös helyzet állt elő. Elgondolkodtató, hogy némelyek mit meg nem engednek maguknak… bizonyára sok embernek semmi keresnivalója Rajk temetésén a történtek után… A faluban is megváltoztak az emberek. Van, akire rá sem lehet ismerni néhány hete, néhány napja. Pletykák keringenek régi ismerősökről, pár�agokról. Azt hiszem, senki nem bízik i� már senkiben. 1956. október 14. Alfonz és Juli hazajö�ek Pestről. A hétvégét vidéken akarják tölteni, de lehet, hogy tovább is a faluban maradnak. Sokak szerint biztonságosabb most távol a fővárostól. Alfonz szerint forr a levegő Budapesten. Rajk temetésén ezrek ve�ek részt, ez már magában egy kisebbfajta tüntetés… Alfonz megemlíte�e, hogy tavaszszal kilép a pártból, de valószínűnek tartja, hogy még hamarabb… Mondtam neki, hogy ne legyen bolond, ezért még be is zárhatják… Juli egyfolytában igazat ad neki… Egész nap a rádiót hallgatjuk. Imre is átjön néha, hogy meghallgassa a híreket. „Megrendült a szocializmus! Nézzétek meg, Lacikám! Annyi a szovjet befolyásnak, a pártnak! Már a tanácsban is erről beszélnek. Én sem maradok sokáig se tsz-tag, se pár�ag, elég volt!” Ilyeneket mond az én jó Imre barátom, nem is gondol a következményekre… Ő is csak a tsz-ből tartja el a gyerekeit. Nem tudja az ember, mit tegyen ilyen zavaros időkben… Kinek mondhatja el a valós véleményét és kinek kell megjátszania magát. 1956. október 20. A Szabad Európa egyre nyugtalanítóbb tényeket közöl. A legkülönbözőbb csoportok gyülekeznek a fővárosban és mára már vidéken is, hogy tüntetéseket szervezzenek a kormány ellen. A legtöbb egyetemen diákok szervezik a megmozdulásokat, Juli is részt akar venni a pesti egyetem tüntetésén. Már beszélt Alfonzzal a visszautazásról. Szerencsére Alfonznak több esze van és maradásra bírta – eddig… Teljesen megrészegült az iskolatársai leveleitől. Meg akarják váltani a világot… 1956. október 22. Juli visszautazo� Pestre. Senkinek nem szólt, hajnalban indult el. Már este összepakolta a bőröndjét. Alfonz és én reggel ve�ük észre.

����. december

��������

Rekviem – Magyarország Hagyo� egy levelet, miszerint nem maradhat ki ebből a hazafias megmozdulásból, o� kell lennie, ahol a barátai vannak, ahol Magyarország népének most lennie kell… Azt ígérte, vigyáz magára és amint tud, hazautazik. Mari azóta sír. A kicsi Éva nem tudja, mi lelte az anyját, így hát ő is sír vele. Imre tegnap este átjö� Szabad Európát hallgatni. Vele jö� Józsi is a feleségével. Kérdezték, hogy hol van Juli. Alfonz rávágta, hogy lement a Tiszához meglátogatni a nagyanyjukat. Este, amikor ke�en maradtunk a verandán, azt mondta, hogy ezt látta a legjobb megoldásnak. Nem lehet tudni, hogy kinek lehet beszélni családi dolgokról... Különben is, Józsit egyre többször látják bemenni a Tanácsba… 1956. október 23. Ma érkeztek haza a kormányés pár�agok Jugoszláviából. Valószínűleg nem számíto�ak arra, ami o�hon várta őket. Budapesten hatalmas tömegek gyűltek össze ma, hogy tiltakozzanak a kormány és a rendszer ellen. Nagy Imrét akarják miniszterelnöknek a tüntetők, ki akarják léptetni az országot a Varsói Szerződésből, pontokat gyűjtö�ek össze, melyeket mind meg akarnak valósítani. A rádiót hallga�uk, amikor Józsi felpa�ant és elrohant, se szó, se beszéd. Azóta se lá�uk. Imre azt mondta, holnaputánra gyűlést hívnak össze a pár�agoknak. Aki nem megy el, arról már meg is állapíto�ák, merrefelé húz… Mari még mindig nincs jól, felzaklatják a pesti hírek. A rádióban hol forradalomról, hol ellenforradalomról beszélnek. Hol diákoknak, hol csőcseléknek hívják a tüntetőket. Szörnyű belegondolni, hogy hová fajulhatnak ezek a megmozdulások, ráadásul Julika is o� van valahol Pesten. A faluban sincs már nyugalom. Sötétedés után is látni kisebb csoportokat, főleg fiatalokat. Állítólag lista készül a létavértesi pár�agokról és kormány-szimpatizánsokról. Imre a mielőbbi kilépésről beszél naphosszat, Mari csak a kezét tördeli és Julit emlegeti. A kicsi Éva még most sem ért semmit… 1956. október 24. Ma kora reggel óta a rádiót hallgatjuk. Imre átszaladt hajnalban. Azt mondta, nem tanácsos ma kimozdulni i�honról, tele van a falu kilépe� pár�agokkal és tüntető fiatalokkal. A holnapi gyűlés is elmarad, a tanácselnök Debrecenbe utazo�. Teljes a káosz, fejetlenség uralkodik a faluban, az országban. Tegnap éjjel Pesten már lő�ek is. Halo�ak és sebesültek is vannak. A diákok is fegyverekhez juto�ak. Sportegyesületekből és rendőröktől szerezték őket. Szovjet emlékműveket döntö�ek le és jelszavakat skandálnak, amiket a délutáni órákban már mi is hallani véltünk a faluban. „Le a vöröscsillaggal!” meg „Ruszkik haza!”. A falu főterén álló szovjet emlékszobrot is ledöntö�ék. Imre sötétedés után átjö� elmondani, hogy miket hallo�. Két kölyök döntö�e le a szobrot. Az egyik Szabó fiú volt, a másikat nem ismerjük. Alfonz sem bír már sokáig i�hon maradni. A fejébe ve�e, hogy Juli után megy

Budapestre. Mari egész álló nap kérlelte, hogy legalább ő maradjon i�hon. Imre szerint vidékre is ki fog terjedni ez a mozgalom, ami már nem is mozgalom, hanem harc. A felkelők különböző épületeket foglaltak el, leszedték a falakról a Lenin-képeket, felgyújto�ák a Marx-könyveket. A Sztálin-szobrot is ledöntö�ék Pesten, és ahogy tudták, darabokra verték… A Szabad Európa amerikai csapatokról és nyugati közbenjárásról beszél, miszerint Magyarországnak most ki kell tartania, amíg meg nem érkeznek a katonák, hogy felszabadítsák az országot a szovjet elnyomás alól. A kormány a szovjetektől vár segítséget. Tankok és fegyveres csapatok jelentek meg a fővárosban, hogy szétverjék a forradalmárok tömegeit. Szörnyű érzés keríte� hatalmába, de Mari felé nem mutatom. Juliról már három napja nem tudunk semmit… a levelében azt írta, hogy egy iskolatársánál fog megszállni… Remélem, semmi baja nem ese�. 1956. október 25. Őrizeteseket és letartóztato� embereket szabadíto�ak ki Pesten, ezzel lényegesen megnő� a felkelők száma. Az ÁVO ellen indulnak a kiszabadíto� háborús bűnösök és őrizetesek. Nagy Imre kijelentése szerint a „tömegek” legtöbb követelését teljesíteni fogják. A felkelők a fővárosban zászlókat égetnek, melyeken szovjet-szellemű jelképek vannak. A harcok még mindig nem csillapodnak, Juliról azóta sincs hír. Alfonz egyre elszántabban hajtogatja elutazásának tervét. A faluban szinte megállt az élet. Az emberek nem mernek az utcára lépni, persze a lázongó fiatalokat és a volt pár�agokat leszámítva. Vannak, akik eltűntek. A Szabó fiút és a másik gyereket keresik, mióta ledöntö�ék a szobrot. Imréékkel sem találkoztam napok óta. Már a rádióhíreket meghallgatni sem jár át. Mintha el lennénk vágva a külvilágtól… a rádión kívül már sehonnan sem jönnek hírek. A szomszédok mind bezárkóztak. Mi is napok óta a házban ülünk, Mari a kis Évával tölti minden idejét. Én Alfonzzal beszélem meg a napi eseményeket. Juliért aggódunk mindannyian, de egyikőnk sem mutatja a másiknak. Eluralkodna rajtunk a kétségbeesés…

megjelent. Rengeteg halo�ról és megtorlásokról beszélt. Már korántsem olyan lelkes, mint néhány hé�el ezelő�. A falu élete kezd visszarázódni a régi kerékvágásba. Vannak, akik eltűntek, vannak, akik hirtelen nézeteik megváltozásáról beszélnek. Józsiról Imre sem tud semmit. Mióta elrohant egy este tőlünk, senki sem lá�a. Sem őt, sem a családját. Alfonz tegnap este Budapestre utazo�. Mitsem ért Mari napokon át tartó könyörgése. Meg akarja találni Julit. Ha nem félteném Marit és Évát annyira, valószínűleg én is vele tarto�am volna. Kezdünk belefáradni a hírek kutatásába… Juliról nincs semmi. Tegnapelő� levelet adtam fel a postán. Juli barátnőjének pesti lakására címeztük. Mindenképpen hírt kell kapnunk róla… őrjítő ez a tehetetlenség. Ahogy a postáról tarto�am hazafelé a néptelen utcán, valahonnan lövést hallo�am. Egészen közelről jö� a hang. Gyorsíto�am a lépteimen. Miközben körülnéztem, néhány férfit lá�am meg az utca végén. Ahogy felém fordultak, meglá�am az egyik kezében a fegyvert. Felismerhe�ek, mert elindultak az irányomba és valamit kiabáltak. Futásnak eredtem és még éppen időben értem haza… Ismét lövések zaja hallatszo�… A kiáltásokból csak a „párt” és a „kommunista” szavak voltak érthetőek… Imrének beszámoltam az esetről. Azt mondta, azokat keresik, akik még mindig nem léptek ki a pártból… Szovjetbarátoknak és kommunistáknak tartják őket… 1956. november 5. A szovjetek engedélyt kaptak

a kommunista országoktól az intervencióra. Tegnap szovjet csapatok indultak az ország ellen, hogy megbosszulják a magyar forradalmat… Tankok lepték el Budapestet. A romok közö� még mindig találni holtakat. A Szabad Európa egyre ritkábban sugároz jó híreket. Most már Juli és Alfonz is távol van tőlünk. Bizonytalan minden… A Szabó fiút és a társát letartózta�ák a szobor ledöntéséért. 1956. november 28. A forradalmat leverték. Véglegesen. Most következnek a megtorlások. Félünk. Alfonz az elutazása után pár nappal hazajö�. Julit kereste két nap és két éjszaka, megállás nélkül. A barátnője lakását zárva találta. Kopogtatásra valami nesz szűrődö� ki, majd a villanyt lekapcsolták. Alfonz a kulcslyukon át su�ogta, hogy nem kell félnie, ő csak Juli bátyja, a húgáért jö�. Nem volt válasz. Alfonz reggelig ült a lépcsőházban, de Juli barátnője nem nyito� ajtót. Azután elindult az éppen folyó harcok irányába a pesti utcán. Végül Juli iskolájába ment be. Egy teremben összegyűjtö�ék az iskola halo�jait. I� kapo� hírt Julikáról. Julika nyolc nappal korábban elese� a harcok során. Az ÁVO csapata lő�e le. Hat golyót kapo� a mellébe. Elfáradtunk. Most várunk. Egy jobb Magyarországra. *** A történet második helyezést ért el az EKF Történelemtudományi Intézete és a Kulturális programigazgatóság által kiírt pályázaton.

1956. október 27. Ma rendkívüli hírként közölték, hogy Nagy Imre megalakíto�a „nemzeti kormányát”. Végre valami változás. Nagy említést te� a Varsói Szerződésből való kilépésről is. Talán – ezek szerint – eredményeket hoznak a harcok és az emberéletek… A faluban forradalmi tanács alakult. A tanács régi tagjai elmenekültek, a pár�itkár is Debrecenbe utazo� az elnök után. 1956. november 1. Nagy Imre bejelente�e Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből. A vidéki forradalmi tanácsok és forradalmi bizo�ságok legtöbbje elfogadta az „új” kormányt. Végre enyhültek a harcok Pesten. Imre a napokban ismét

 ����� ����

����. december

�������

A történész szemével

 ����� ����� Izgalmas előadássorozaton vehe�ek részt 2006. október 27–28án azok, akik ellátoga�ak a Heves Megyei Önkormányzat épületének Barkóczy-termébe. A dr. Kozári József és dr. Mózes Mihály szervezésében, az 1956- os forradalom 50. évfordulója tiszteletére megrendeze� kétnapos történészkonferencián számos elismert történész ve� részt. Az előadássorozat ünnepélyes megnyitóval ve�e kezdetét, amelyben ünnepi köszöntőt mondo� dr. Habis László, Eger polgármestere. A konferenciát dr. Hauser Zoltán, az EKF rektora nyito�a meg. Az első nap első előadását dr. Mózes Mihály, iskolánk Bölcsészettudományi Főiskolai Karának dékánja tarto�a Diplomácia és forradalom címmel. Előadásában a nagyhatalmak viselkedését és reakcióit muta�a be az 1956-os forradalom kapcsán. A következő előadó, dr. Romsics Ignác A magyar állam és társadalom 1956-ban címmel tarto�a meg előadását, amelyben a forradalom társadalmi és gazdasági előzményeit, illetve a forradalom céljait vázolta fel. Dr. Zachar József a magyarországi orosz fegyveres fellépés és a világpolitikai események közötti összefüggésekre világíto� rá. Dr. Vadász Sándor a forradalom olaszországi, romániai és lengyelországi visszhangját muta�a be a korabeli sajtó alapján. A napot dr. Németh István előadása zárta, amelyben a két német állam és az 1956-os forradalom kapcsolatát muta�a be. Ezt követően a vendégek fogadáson vehettek részt a Megyeházán.

A konferencia második napját szintén főiskolánk egyik tanára nyito�a meg. Dr. Bartók Béla az ellenforradalmi korszakot a kortársírók, és költők művei alapján muta�a be. Dr. Nagy József A falvak társadalma a forradalomban című előadásában a falusiaknak a forradalom ala� bekövetkeze� reakcióval ismerkedhete� meg a hallgatóság. A következő előadó a konferencia főszervezője, dr. Kozári József volt, aki a főiskolánk és annak hallgatóinak forradalmi szerepvállalását muta�a be a korabeli források alapján. A konferencia második napjának előadássorozatát dr. Ködöböcz Gábor zárta, aki mint irodalomtörténész és főiskolánk tanára, Nagy Imrének a magyar irodalomban betöltö� szerepéről beszélt. A konferencia résztvevői voltak még dr. Vida István, dr. Gergely Jenő, dr. Simándi Irén, dr. Pál-Antal Sándor, dr. Cseh Zita és dr. Kanyó Tamás. A konferenciát annak elnöke, dr. Mózes Mihály zárta. Összegző beszédében egyenként értékelte az elhangzo� előadásokat, és mint elmondta, az előadásokból egy konferenciakötetet állítanak majd össze. A rendkívül részletes, a történészekre jellemző alapossággal és a forradalom sokoldalú megközelítésével megrendeze� konferencia így nemcsak a jelenlévők, hanem azon érdeklődők számára is elérhető lesz, akik nem tudtak részt venni annak előadássorozatán. A színvonalas tudományos ülés nemcsak a történészek és történelem szakos hallgatóknak, hanem a történelem iránt érdeklődőknek is felejthetetlen élményt nyújto�, illetve hasznos információkkal szolgált.

Adj vért!

 �������  ����� ����� ����� Egy nem éppen rózsásra sikerede� zéhá után bandukolok lefelé a Líceum lépcsőin. Bámészkodom, nézek jobbra, nézek balra, hátha jön valami ismerős, barát, akivel megoszthatnám dolgozatom sikertelenségét. Nincs szerencsém, a többiek biztosan az esti ramazurira készülődnek. Mindjárt fél öt. Semmi kedvem még hazamenni. Talán be kellene ülni a folyóirat-olvasóba. Épphogy kanyarodnék el a könyvtár felé, ismerős jel bukkan föl a horizont szélén: egy lány természetellenes pózban tartja a kezében csokiszeletekkel jól megpakolt habszivacs tálcáját. Olykor olajozásra szoruló agykerekeim sikerrel stimulálnak jelentést a nagy buksimban – i� bizony véradás van. Stólbucis effektus kerít hatalmába: napilapok vagy szen-

vedés? Szenvedés vagy napilapok? Annak a kiságyban álló kislánynak a félő-reménykedő arca ugrik be, akit éveken keresztül látha�ak sokan a Vöröskereszt plakátjain. Biztos lehet ma vagy harminc éves. Győznek az érzelmeim. Bemegyek a terembe, talán cselekszem ma valami jót. Első stáció a még fájdalommentes személyazonosítás és a donoralkalmassági kérdőív kitöltése. Aztán jön a vércukormérés. Megböki a jobb középső ujjam az amúgy kedves (és milyen kommunikatív!) aszszony. Hirtelen összerándulnak és elernyednek hátsó fertályom izmai. A negyedik állomáson az orvos megméri a vérnyomásom, érdeklődik az egykor bennem lakozó parazita (orrpiercing) születésnapjáról, sőt, bebizonyítja lakóhelyem folklórjában való jártasságát („Szeretem

Piros pólósok a tudományért

9

Szakkolis napokat éltünk november 13–15. közö�

Folytatás az 1. oldalról Az első napon – a szokásokhoz híven – teával ébreszte�ék a Líceumban kóválygó hallgatókat. A nedűhöz azonban jóslás is járt, már ha valaki kíváncsi volt gyorsvonatszerűen száguldó jövője rejtelmeire. A titkokat egy idős hölgy árulta el a tenyerüket elétáró i�aknak. Ez a szolgáltatáscsemege a második és a harmadik napon is a rendelkezésünkre állt a „B” épületben. A rendezvény valódi nyitánya Bíró János magyar szakos hallgató nyelvészeti előadása volt, melyet mozgalmasabbnál mozgalmasabb programok köve�ek. Elsőként a Starlight hip-hop csapat táncshow-ját, majd egy shotokan karate- és egy capueira bemutatót láthato� a nagyérdemű a Líceum aulájában. Őket az EKF pompom lánycsapata köve�e dinamikus bemutatójával. Délután a Hallgatói Klubban feLugossy László, Munkácsy-díjas képzőművész muta�a be nemrég megjelent könyvét, mely a Kék Pánik Kávéház címet viseli. A szerző szerint a kötet a hülyeség kiskönyve, egyfajta adalék a világ abszurditásához. A bemutatóval párhuzamosan, a Líceumban folytato� vitát a jelenlegi droghelyzetről Hegedűs Gyula szociológus, dr. Szigethy Anna addiktológus és Kovács Irén rendőr alezredes, a bűnmegelőzési osztály vezetője. A szóváltás alapja egy dokumentumfilm volt, melynek képkockáit Varga Tibor főiskolai hallgató formálta meg. A vitázók véleménye szerint ilyen alkotásokat gyakrabban kellene vetítenie a magyar tévécsatornáknak, hogy a mostaninál is hatékonyabbá váljon a preventív munka. Este az Anzix nevű budapesti együ�es ado� koncertet a Globe-ban. A keddi nap szinte teljes egészében a művészeteknek adta önmagát. Napközben teaosztás, kézműves foglalkozás és különböző dekortechnikák kipróbálása zajlo� a „B” aulájában. A foglalkozás gyermekkorom játszóházait idézte, amikor nemcsak hogy elkészíthe�em egy remekművet, de haza is vihe�em azt. Lengyel László világutazó, olajkutató mérnök indiai útibeszámolóját a programot felügyelő szakkolisokon kívül nemigen köve�e figyelemmel más. Előzménye a késői hirdetés volt, következménye pedig az érdektelena tardonai papot…” – szinte dalolja). Tőle két, azonnali fogyasztásra javallo� kekszet kapok, míg a következő asztalnál ülő hölgytől egy felcímkéze� műanyag zsákot. Már nincs visszaút. A közelebbi ápolónő le is csap az utóbbi ajándékra, majd némi vénatanulmányozás után előkészíti a tűt. Belehuppanok a kínosan kényelmes (kényelmesen kínos) székbe, befeszítem a karom. Oda sem nézek, és már bennem van az idegen fémtest. Mélybordó sejtjeim új lakóhelyükre migrálnak, és én, a jó költöztető nyomogatom a hemoglobin alakú pumpát. – Fáj? – kérdezi a negyvenes nővér. – Nem! – hazudom, mert éget, gyötör, és elszívja az erőmet. Az asszonnyal felszínesen megtárgyaljuk az iskolás ügyeket. Elmondom, hogy amikor az előző szakmámra tanultam, idős betegeket gondoztunk egy ápolási osztályon. Annyira belemerünk az egészségügy időszerű témáiba, hogy észre sem veszem a kínzást. A tű kihúzása sem fáj annyira. Végeztünk. Kapok a sebemre egy bőrirritáló tapaszcsápokkal felszerelt va�acsomót. Aztán furcsa dolog történik. Az ápolónő belenéz a szemembe, és (vajon hanyadjára már?) elrebegi: „Köszönöm a véradást!” Szavai nem gépiesek, hanem hitellel teliek, sőt megnyugtatóak. A mondat üteme beleivódik a szürkeállományomba, még ma is pontosan emlékszem rá. Átveszem a kalóriaadagomat. Kissé legyengülve távozom a Líceumból, abban a reményben, hogy ma legalább nem voltam a magyar társadalom élősködője. A kezemben furcsán tarto� csokoládécsomagommal pedig büszkén hirdetem az egri utcákon, hogy vért adni jó!

séget számontartó szegénységi bizonyítványunk újabb megrovással való gazdagodása le�. Este annál többen voltak a Hallgatói Klubban Csontó Lajos grafikus, fotóés videóművész előadásán, aki egy kivetítő segítségével muta�a be alkotásait, önmagát. (ARajz Tanszéken is tanító képzőművésszel készíte� interjú hamarosan olvasható a Pale�ában.) Őt néhány rajzos hallgató performanszcsemegéje köve�e, amelyen azt figyelhe�ük meg, hogy két fiatalember, Tisch Bálint és Hetényi Zsolt epilálja egy lány lábszárait. Nem mellékes, hogy a szőrtelenítés után felrajzolták az eltűntete� szőrszálak helyét. A csupaszító műveletet követően Tóth Péter és Bihari Renáta fotóiban mártózhato� meg a műkedvelők tekintete. Az alkotások azt szemlélte�ék, ahogy a férfi a látja a nőt és a nő önmagát. Vagyis merőben másképp. A szerdai nap menüjéből Dúl Antal teológus a „normális emberről” szóló előadása melle� Klicsu Ferenc kommunikáció–történelem szakos hallgató kommentált prezentációját emelném ki. A Szabolcs megyében élő kutató a ’90-es évek vége óta gyűjti a II. világháború magyar katonáit megörökítő fotográfiákat. A képeken szökdécselve leperegtek elő�ünk őseink küzdelemmel teli napjai: az ágyútöltés óvatosságot követelő mozdulatsorától, az étlen-jégben menetelő hadifoglyok tekergőző oszlopain át, a családjához hazatérő, csillogó szemű tisztig. A képek készítői, tulajdonosai közül ma már nincs e földön mindenki, de szellemük tovább él az i�ú gyűjtő előadásaiban. Ezen a napon volt sörpörgő verseny (sörivás és szaladgálós vetélkedő) is, amelyre hétfőn még volt igény, ám ez szerdára elapadt. A programok kellő hirdetésének hiányára hivatkozva Posta Mariann pedig lemondta zenés kötetbemutatóját. A megkérdeze� hallgatók reakcióit összegezve ez le� volna a szakkolis programok egyik legkerese�ebb előadása. A napot és egyben a rendezvényfüzért perzselő latin party zárta a Globe-ban. A tulajdonos szerint nem mindennapi tömeget képeztek a főiskolások a kétszintes szórakozóhelyen aznap este. Remek lenne, ha jövőre ugyanez megvalósulna az előadótermekben is. Pont.

Első hó

 ������ ����� Ismered, igen, egészen biztosan ismered azt az érzést... azt a pillanatot, amikor először kezd havazni azon télen. Persze, erre azt mondod, hogyne, ismered a havazást, a hóseprést is, meg a lehetetlen közlekedést, meg a csontodig hatoló hideget. De én most valami egészen másról beszélek. Azt hiszem, egyszerűen kijelenthetem, nem szeretem a telet. Sem a hideget, sem egyéb más velejáróját ennek a mogorva évszaknak. Kivéve azt a napot, vagy inkább csak azt a pár órát, amikor leesik az első hó. Három éve volt az egyik legszebb „első hó”-élményem. Csütörtök volt. Unalmas, mint bármelyik másik. Aznap délután moziban voltam. A film elég felejthető volt, szinte türelmetlenül vártam, hogy vége legyen. Azt hiszem, az elsők közö� voltam, akik elhagyták az épületet. És odakinn a levegőben már o� volt az a bizsergés… az a hó-illat. Az égen tömö�, nehéz, szürke felhők, telis-tele puha pihékkel, és az embernek az az érzése támadt, hogy bármelyik percben szétrepedhetnek.

Az utcán mindenfelé azt találga�ák, esik vajon még ma este, vagy talán már csak holnap? Soha olyan lassan nem mentem még hazafelé, annyira akartam, hogy láthassam az elő hóesést. Az út azonban nem tarto� örökké. Kissé csalódo�an bár, de elkönyveltem, hogy Holle anyó az idén nélkülem rázza ki a dunnáit. Aztán nem is gondoltam rá többet, elfelejte�em az egészet. Az éjszaka közepén felriadtam valamire, talán egy zajra, talán csak rosszat álmodtam. És akkor, ahogyan o� feküdtem álmatlanul, akkor juto� eszembe újra a hó. A délutáni csalódo�ság még munkált bennem, de győzö� a kíváncsiság, és kinyito�am az ablakot. Hát, úgy tűnik, az időjárás becsapta az érzékeket, gondoltam, nyoma sem volt ugyanis a puha, fehér pelyheknek. Ismét csak csalódo�an készültem becsukni az ablakot, de a mozdulat megállt a levegőben. Egy kóbor pihe ugyanis a párkányomra hullt. Aztán még egy. És egyre több és több. És szép lassan havazni kezde�… először azon a télen. Hihetetlen boldogságot éreztem, nem múlt hát el nélkülem, felébreszte�, megvárt. Gyönyörű volt, és akkor, o�, csak az enyém. Hát erről az érzésről beszélek. Ismered, ugye?

 ����� ����

10

����. december

�������

Filmkritika

Szabadság, szerelem

 ���� ������ Annak ellenére, hogy túl vagyunk az október 23-i megemlékezéseken, a Goda Krisztina rendezte Szabadság, Szerelem című filmnek köszönhetően újra átélhetjük (és átérezhetjük) az 1956-os forradalom megindító pillanatait. Bár sokan rásütik a filmre a „hollywoodi romantikus akciófilm” bélyeget, a történet mégis nézők százezreit vonzza a mozikba. És nem véletlenül. A producer (Andrew G. Vajna) exbarátnőjét, Dobó Katát leszámítva kitűnő színészi játékot láthatunk, többek közö� a főhőst alakító Fenyő Ivántól vagy Csányi Sándortól. Nem beszélve az olyan „mellékszereplőkről”, mint Bánsági Ildikó (Karcsi édesanyja), Gesztesi Károly (az edző) vagy Haumann Péter (Feri bácsi). A

mindannyiunk által ismert történet a magyar vízilabda-válogato� és legjobb játékosuk életén keresztül elevenedik meg elő�ünk. A csapat a vízben küzd a szovjetek ellen az aranyért, az ország pedig Budapest utcáin a szabadságért. És közben két fiatal egymásba szeret. A film a választásról szól, arról, hogy hogyan váltak hétköznapi emberek hősökké. Arról, hogy „néha vissza kell ütni.” Ha Amerikában forga�ák volna, biztosan happy enddel végződne. De a forgatókönyvet nem most írták, hanem 50 évvel ezelő� íródo�. Az élet írta. Ez a mi történelmünk. A magyaroké. Ahogy ez a poénokkal, robbantásokkal, látványos és romantikus jelenetekkel tarkíto�, szomorúan végződő film is.

A Nagyvilág a Művészetek Házában A Művészetek Háza a Nagyvilág című folyóirat „Film és irodalom” számának szentelt egy estét november 14-én. A lapot Szíjártó Imre, a szám vendégszerkesztője muta�a be.  �������� ������ Sajnos a papírforma borult, ugyanis Fázsy Anikó, a lap főszerkesztője lemondta a meghívást, így Ponyi László, a Művész Mozi vezetője és Szíjártó Imre vendégszerkesztő celebrálta a találkozót. Szíjártó tanár úr elmondta, hogy másfél évig dolgozo� az összeállításon, melyben megtalálhatók többek közö� Vajdovich Györgyi vagy Győri Zsolt tanulmányai, Vlagyimir Szorokin filmnovellája, vagy a szerkesztő dolgozata, aki Platonov elbeszéléseit vizsgálta meg az orosz rendezők filmjein. Megtudha�uk, hogy a szerkesztés során megpróbálta feltérképezni a film és az irodalom gyümölcsö-

ző kapcsolatát, ami cseppet sem egyszerű feladat, kiváltképp, ha valamilyen egyensúlyt akar létrehozni a műfajok közö�. Vagyis legyen benne szépirodalom, interjú, esszé, de mégis kerek egész legyen, melynek iránya, logikája van és kapcsolódik a mai magyar szellemi élethez is. Az előadás után a közönség is kifejthe�e volna véleményét e rendkívül sokrétű témáról. Mivel az nagyrészt passzív maradt, így nem maradt más hátra, mint hogy a gyakorlatban is megvizsgálják a literatúra és a mozgókép viszonyát egy kosztümös angol filmben, melyet díjmentesen tekinthete� meg a nagyérdemű.

Új tanegység Csúsztatások Hallgatói kezdeményezéssel, Kepes Szabadegyetem néven új tanegységet hirdetnének februártól a Szakkollégium tagjai. Ha a főiskola vezetősége beleegyezik a tárgy bevezetésébe, akkor a következő szemeszterben (a kb. negyvenfős limiten belül) bárki jelentkezhet a rajzos kóddal futó vizuális kurzusra. A tervek szerint az órákat hétfő esténként, a Zsinagóga Galériában tartanák.

Dr. Aczél Petra főiskolai docens (Kommunikáció Tanszék) a Magyar Tudomány Ünnepe sorozat keretén belül két előadást tarto� 2006. november 15-én Miskolcon a városi TIT és a Pedagógiai Intézet szervezésében. Az első A befolyásolás logikája: csúsztatások a nyilvános kommunikációban, a második Vázlat vagy kivonat? A retorikai funkciók a szövegszerkezetben címmel hangzo� el.

30y koncert

 ������� ����� Eszméletlen pörgés november 10-én a Másban. A 30y játszik, és nekünk tényleg teljesen Mindegy, hogy almát vagy körtét… érezni hagyjuk, hisz partizni jö�ünk és már a kezdés is nagyon nagy. Én is kezdem akkor azzal. Szóval indítunk egy Biztos, hogy hős-sel. Ez a mi szánkat is elhagyja, jó sokszor az első taktusok után. Mert tudjuk a szöveget. Ezen, és a nagy érdeklődésen színpad és tánctér egyaránt meglepődik, nem is kicsit. Aztán megegyezünk, hogy magasztaljuk picit a VIVA TV-t, hisz az új klip azért dobja a banda popularitását. Bár lehet nem eléggé, hisz Mester Tomit nem sikerült még megelőzni. Sebaj fiúk, meg lesz az, majd Kibogozzuk. Aztán persze néha Sötét van, de ez kapóra jön annak, például, akinek a Szíve éppen másik embert próbál fel. Majd jön egy „non-stop” nóta, és eszmefu�atás arról, hogy Mi az, hogy boldog. Rövid a koncert, túl hamar vége van. Hát összeszedjük, amink van, és indulhat mindenki tovább bulizni. A végére egyértelmű: Szívünk máj le�, és most az a funkciója, hogy elválasszon egymástól jót és rosszat. Szerinted? Milyen volt?

Patakparton, nagy hajóval

 ������� ������ Egyszer egy királyfi mit gondolt magába’– hogy gondolta, nem is értem –, lelkes csapatával magazint alapíto�. A magazinhoz jogi, gazdasági há�érként egyesületet, s így jö� létre 2005 decemberében – több éves jogi keret nélküli működés után – a Part Egri Kulturális, I�úsági és Környezetvédelmi Egyesület, valamint online kulturális havilapja, a Part Magazin. (A szervezetet a bíróság 2006. februárban jegyezte be.) A királyfi Törőcsik Gábor volt, társai, az egyesület alapító tagjai pedig Dudás Tamás, Farkas Tamás, Hacsi Tamás, Hetesy Kornél, Ivády Péter, Krecz Izabella, Kusper Judit, Molnár Péter és Szlaukó Mónika. Csak remélem, hogy az alapító tagokat nem sértem meg vele, egészen biztos vagyok viszont abban, hogy Törőt heves tiltakozásra fogja késztetni általam oszto� „titulusa”. Mégis megkockáztatom, mert úgy érzem, szerényen vállalt, ám óriási szerepe és a végtelenségig önfeláldozó munkája okán kijár neki enynyi tisztelet (nem megkülönböztetés). Azt is el kell árulnom továbbá, az első mondat-béli értetlenkedésem nem valódi. Nagyon is értem, hogyan gondolták, sőt éreztem én – és még sokan mások – is azt a hiányt, melynek pótlását akkor ők elhatározták. A „kultúrában érinte� fiatal egriek” célja új színfoltot hozni Eger és környékének i�úsági kulturális életébe, új szemléletmóddal belevonni az eddig távol maradó fiatalságot, felkelteni bennük az érdeklődést kultúrájuk, városuk és környezetük iránt. Megmozgatni és bemutatni a fiatalok kreativitását, közösséget építeni, összefogni a különböző kulturális területen egymástól elszigetelten működő egyéneket, csoportokat. A Part Egyesület ez egri elektronikus zenei szcénából nő� ki (több tagja az Urban Breakdown dj-je, mc-je, illetve annak baráti köréhez tartozik), s bár ez a vonal is tovább él (az egyesület az UBD jogi háttere is), a közösség tevékenysége mára messze nem csak a zenéről szól. A zenés-táncos rendezvények, koncertek melle� szerveznek még kiállításokat, színházi és mozielőadásokat, szakmai találkozókat, valamint környezetvédelmi és városi akciókat. Utóbbi első példája a szeptember 22-én megrendeze� helyi Critical Mass, a kétkerekű közlekedésért küzdő biciklis felvonulás, mely kétszázat is meghaladó résztvevőivel azonnal sikeresnek bizonyult; az egyesület legnagyobbnak nevezhető rendezvénye, a Trans Europe Express pedig éppen nemrég, november 4én zajlo� le, méghozzá harmadik alkalommal. A fentiekhez hasonló programszervezés melle� céljuk még bemutatkozási lehetőséggel támogatni a fiatal művészeket, zenészeket, távlati terveik közö� pedig olyan nagyívű elképzelések szerepelnek, mint

hozzájuk hasonló hazai és külföldi csoportokkal való kapcsolatépítés, tapasztalatcsere, sőt, közös programok megvalósítása, valamint saját i�úsági bázishely kiépítése (kiállító térrel, színházi- és koncer�eremmel, klubhelyiséggel) s hozzá még egy helyi közösségi rádió létrehozása. Létezik az egyesületnek még egy fő tevékenysége, mely már most is működik, és már most is nagyszerű. Ez a Part Magazin (aPart Magazin), egy internetes – a tervek szerint később nyomtato� – egri kulturális, programajánló magazin, melyet teljes mértékben fiatalok készítenek, természetesen fiataloknak. A tematika a kulturális és városi élet szinte minden területét felöleli; ajánl, értékel, beszámol, kritizál, továbbá fórumot és megnyilvánulási lehetőséget biztosít. A www.partmagazin.hu weboldalon találunk Urban rovatot (városi mindennapok, öko témák), Kult rovatot (irodalom, színház, mozi), Visual rovatot (minden, mi szemnek ingere), valamint Zene rovatot – ezek általában havonta frissülnek. A nyitóoldalon az érdekesnek, izgalmasnak tarto� programokat ajánlják a szerkesztők (Prog rovat), ami pedig abszolút naprakész, precíz összeállítás, gyakran olyan információkkal, amit sehol másu�, vagy csak jóval később találhatunk meg. Muszáj megemlítenem: nem profi újságírói, vagy írói teljesítmény az, amit a Partban olvashatunk, hiszen „egyszerű” civil kezdeményezés ez, melynek bárki résztvevője, alakítója lehet – de nem is ez a cél. A maximalisták számára nehezen fogadható el az ilyesfajta működési mód, ám mostanában kezdem megtanulni: olykor jobb, ha megcsinálsz valamit félig – ezzel hasznára válva a többieknek –, mintha annyira törekedsz a tökéletességre, hogy végül csak sokára, vagy el sem készíted. Kicsit meseszerű történet ez, a királyfi és a többiek. Úgy tűnhet, hogy valami egészen óriási dologhoz, mint egy online magazin kiadása, vagy akár egy város kulturális életének felfrissítése, ilyen pici kell: pár lelkes ember, meg egy egyesület alapítása. Nos, egyrészt igen! Ennyi kell, kérem. Lépni egyet, és kész. Másfelől viszont, egy percre se feledjük, amit jelenleg csinálnak, nem más, mint karitatív szociális munka. S hol másu� kelthetne ez nagyobb „felháborodást” – hülyék ezek? –, mint felsőoktatásunk drága jó, kredithajhászásra szoktató kontextusában, ahol a lelkes főiskolás kultúremberkék lassan moziba meg színházba is csak akkor látogatnak, ha kredit jár érte. De értetlenkedés helye� ajánlanék én két másik hozzáállást, a Parthoz hasonló karitatív szociális rejtélyek megfejtésére. Ha érdektelen vagy: gratulálj és kívánj sok sikert, ennyi elég; ha többre vágysz, érdeklődsz, segíteni akarsz: szállj be magad is!

Konferencia

November 16-án a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából a Politológia Tanszék konferenciát rendeze�, Politikusok és köztisztviselők munkamegosztása címmel. A program előadói voltak: Stumpf István, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány elnöke, Győri Enikő, a Magyar Országgyűlés tanácsadója, Balás István, a Heves Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője, Habis László, Eger Megyei Jogú Város polgármestere, Horváth Viktor, az NFÜ Közigazgatási Operatív Program IH igazgatóhelye�ese, Ráczné dr. Horváth Ágnes, az EKF Politológia Tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára. A konferencián az OTKA T047043 kutatói pályázat eredményeit is ismerte�ék az előadók. A konferenciát Eger Város Önkormányzata is támoga�a a Szakmai Programok – 2006 című pályázata keretében.

 ������� Rendkívüli lapmenedzsment órát tarto�ak a negyedik, kommunikáció szakos évfolyam újságíró-palántái november 20-án. A „B” épület falai helye� az Egri Nyomdát hajto�ák uralmuk alá egy szemináriumi foglalkozás erejéig, ahol nyomon követhe�ék, hogy hogyan lesz a számítógépes tervből olvasásra kész napilap. A látogatáson szemügyre ve�ék a gyárban található, muzeális értékű nyomógépeket, sőt, kezükben tarto�ák a következő havi buszbérlet nyers változatát is

����. december

A Pityu bácsi fia

 �������� ������� Ördögjáték. Az eddigi három istendráma folytatásaként Háy János negyedik darabja az ördögjáték megjelölést kapta. Szegvári Menyhért rendezésében láthatjuk az 1972-ben játszódó művet. A darab lassú, nincsenek nagy horderejű történések, a kacagtató párbeszédek közben jelen

van egy bizonyos komorság. Az a bizonyos rossz előérzet. Az előadás végéig o� lesz ugyan a humor a színpadon, de ezzel együ� is egyre sötétebb a kép. A fővárosba költözö� Pityu (Venczel Valentin) gyökértelennek tűnik, hiába a család, az angyalföldi apró garzon, a drága bútorok. El-

 ��� �����

vesze� mindkét helyen, Pesten épp úgy, mint falun. Az egyetlen kapcsolata vidékkel a házi kolbász, amit az unokatestvérétől szerez, és aminek egyébként – stúdiószínpadi előadásról lévén szó – az első sorban is érezni lehet az illatát. Az atmoszféra tehát meg van teremtve. ’72 lehete� az a kor, amikor elkezdődö� a főváros, a fejlődés, a civilizáció istenítése. De úgy tűnik, a részletekben az ördög lakik. Jani (Sata Árpád) és Marika (Nádasy Erika) kapcsolata, életük vidéken nagyobb tartást ad a lét elviseléséhez, mint a pesti magány. Ez a nagyvárosi látogatás, a metrózás ala� érződik a legerőteljesebben. A szereplők játéka meggyőző, a hétköznapokat adják vissza, pontosan kimérve azt, ami kell, de nem teátrálisan előadva. Előadásuk visszafogo�, pontos és erről Csík György minimalista díszlete sem vonja el a figyelmet. A gyerek (Veres József) és Laci (Liktor Balázs) dialógusai, de egész színpadi megjelenésük is karakteres és humoros. A darab vége nyitva hagyja a kérdést, hogy Pityu bácsi fiának (Kovács Bálint) a tragédiája vajon szándékolt, tudatala�i bosszú, sorsszerű történés, vagy kiderül, hogy a részletekben tényleg az ördög lakik.

Van nekünk egy Győri Zsuzsink

Szép, okos, ügyes vagy kislányom, de énekelni soha nem fogsz megtanulni… Szülei korai jóslata ellenére Győri Zsuzsa magyar szakos hallgatónk bárhol jelenik meg, hangja mindig osztatlan sikert és lenyűgözö� közönséget hagy maga után. Idén a Francia napokon rendeze� Ki mit tud? különdíjasa le�, de már tavaly is látha�uk a rendezvényen, a megnyitó est főszereplőjeként Piaf-dalokat énekelve káprázta�a el a Művelődési Központ dísztermében összegyűlteket.  ����� ������ – Mikor kezdtél el énekelni? És miért pont Piafokat? – Egyszer meghallga�am Vári Éva Piaf-műsorát. Szerelem volt első hallásra. Megve�em az első Piaf-albumot… azóta kb. 280 sanzonja megvan. Először csak dúdolga�am. Aztán elmentem egy énektanárhoz, akivel már két éve dolgozom együ� heti rendszerességgel. – Hogyan kaptál felkérést a tavalyi Francia napok megnyitására?

11

�������

– 2004-ben készíte�em el az Őszi sanzon estemet, ami Ady-versekből és Piaf-dalokból épült fel. Ezt lá�a a francia tanárom, aki által meghívást kaptam a Francia Intézet egy találkozójára. Innen jö� az ismeretség és a későbbi felkérés. – Mik a terveid a közeljövőben? – Budapesten a Francia Intézet minden évben szervez egy sanzonversenyt. Be kell küldeni egy demót, az alapján döntik el, hogy ki vehet részt. Ha jól tudom, Alföldi Ró-

Francia napok  ������� ������ Főiskolánk Francia Tanszéke ismét kite� magáért. Az Egri Francia Klubbal és a Bartakovics Béla Művelődési Központtal karöltve november 20–22. közö� rendezték meg – immáron harmadízben – a Francia Napokat Egerben. A háromnapos kulturális rendezvénysorozatra bárki ellátogathato�, aki csak egy kicsit is érdeklődik a francia kultúra iránt. Zene, mozi, verseny és költészet; a repertoár kellően széles volt, a színvonal pedig igen magas. A rendezvénysorozat megnyitójára hétfő este, a Líceum nemrégiben felújíto� kápolnájában került sor. A lenyűgöző festményekkel ékesíte� helyiségben összegyűlt népes közönséget először a városi Idegenforgalmi és kulturális iroda vezetője, Protovinné Zsilinszky Erzsébet köszöntö�e nyitóbeszédében, akit Laurent Alberti, a Budapesti Francia Intézet igazgatóhelye�ese követe�. Végül főiskolánk tudományos és nemzetközi rektorhelye�ese, dr. Mátyás Ferenc mélta�a pár szóban a rendezvényt. Az est fénypontja pedig minden kétséget kizáróan az az egyedülálló hangverseny volt, amelyre már oly sokan vártak. Különleges volt az alkalom, hiszen első ízben hallha�a a nagyközönség a kápolnába visszaállíto�, kalandos életű orgona hangjait. Réz Lóránt orgonaművész és Almássy Zsóka énekművész pedig – akik egyébként főiskolánk tanárai is – a szó szoros értelmében elvarázsolták a közönségüket. Műsoruk átfogta a francia orgonamuzsikát a korabarokktól egészen napjainkig, érintve a legnagyobb zeneszerzőket. A hangverseny után a lenyűgözö� vendégek egy igen jókedélyű burgundiai borkóstoló melle� oszto�ák meg egymással az élményt. A keddi nap könnyed szórakozást ígért. Délután francia

bert felügyeli a rendezvényt. Erre szeretnék benevezni, bekerülni és márciusban megnyerni… – Távoli jövő? – A színjátszó körben érzem magam o�hon. Jelentkezni szeretnék majd a Színművészetire, ha nem sikerül, akkor stúdiószínpadon, de színésznő leszek!

helyesírási versenyt rendeztek a Bartakovics Béla Művelődési Központban, melyen középiskolások, majd külön egyetemi és főiskolai hallgatók is részt vehe�ek. Estére pedig a mozikedvelők szállták meg a Művészetek Házában a Művész Mozit, ahol a „Négy évszak kis falumban” című roppant humoros, könnyed francia filmvígjátékot vetíte�ék, feliratozva. Egy provence-i falucska szeretnivaló, egyszerű észjárású lakóival, mindennapi ügyes-bajos dolgaival ismerkedhe�ünk meg ebben a nehezen kategorizálható filmben. Mondhatni, áldokumentumfilm, ahol a lakosok eljátsszák életüket, úgy, ahogy azt valóban élik is. Lázadó festőművész, teliholdkor vérfarkasnak öltöző és az erdőben vadász ismerősüket riogató felnő�ek – no, ez azért rosszul is elsülhet, ha annál a bizonyos ismerősnél o� van dédelgete� sörétespuskája is… – és meg nem érte� költő, mind-mind külön világ, kiket mégis összekötnek mindennapjaik a kis falujukban, távol mindentől. A rendezvénysorozat záró napjára a Bartakovics Béla Művelődési Központban került sor, ahol „Ki mit tud?” címen először i�ú tehetségek mutatha�ák meg magukat a világnak. Volt, aki francia verset szavalt, volt, aki hangszeres tudásával szórakozta�a a közönséget, de például az elsős francia szakos hallgatók egy igen humoros és ötletes produkcióval rukkoltak elő. Este hét órakor aztán ugyani� került sor a keddi helyesírási verseny, valamint a délutáni Ki mit tud? győzteseinek a kihirdetésére, majd zárásként Dunai Tamás, ismert színművész adta elő Francia szavakat (is) fúvok című verses-zenés műsorát. A zenész-színész hamar belopta magát a nézők szívébe közvetlen stílusával. Műsora élvezetes volt, hol hangszeren játszo�, hol verseket szavalt, hol pedig csak mesélt magáról, Franciaországról, és közben az ember szinte teljesen a hatása alá került. Bámulatos produkció volt! Így ért hát véget a harmadik Francia Napok Egerben. A hatalmas érdeklődés és az egyre színvonalasabb rendezvények láttán azt hiszem, jövőre (is) valami egészen egyedülálló programsorozatra számíthatunk. Très bien!

Stúdiószínházi esték

 ���� ��������� Kevés olyan kiemelten szerencsés város van, mint Eger. A színházbarátok egy héten át – november 5–12. közö� – minden este csillapítha�ák drámaéhségüket „kortárs” megközelítésű előadásokkal. Ráadásul mindezt egy olyan impozáns épületben tehe�ék, mint a Gárdonyi Géza Színház. A stúdiószínháziság magában foglalja a kísérletező kedvet, a forma megbontását, az új értelmezések, „új színházi nyelvek” hangsúlyozását a közönség fejbevágása érdekében. Kezdve azzal, hogy belépünk a nézőtérre, és át kell gázolnunk a díszleten, hogy elfoglalhassuk ülőhelyünket, amelyről az előadás ala� kiderül, hogy a színművészek „szájában” van. Így olyan balesetek is történhetnek, hogy a tisztelt nézőt megdobálják jéggel, mogyoróval, hagymahéjjal, leöntik whiskyvel, vagy szörnyethal ijedtében, amikor a dulakodó előadók épp elzuhannak melle�e. A Nem félünk a farkastól után már megtanultam, hogy nyito� szívvel figyeljek, így látni is fogok, nemcsak nézni. Egy alkoholgőzös, humoros, titkokkal teli darabban is meg lehet ragadni az egyéni tragédiát. A fiatal házaspár naivitása, tapasztalatlansága síkra száll az évekkel, a mindent kipróbált idősebb házaspárral. Átértékelődik a főiskolás agyban a jövőről és a házasságról kialakíto� kép, új árnyalatokat kap. Érthetetlen viszont az Eastwicki boszorkányok előzetese, semmi sátáni nem volt ugyanis az előadásban, csupán mai. Ezután a darab után voltak a fejemben a legkevésbé komor gondolatok. Mire a kiképzés véget ért, a záródarabban (Peer Gynt) már az sem hökkente� meg, hogy három órán keresztül egy hárfát, egy lépcsőt és egy forgószínpadot bámultunk díszletként, himbálózó hímtagokat és takargato� női emlőket jelmezként. Azt fejtegetni, hogy vajon ezzel vagy amazzal mit akartak a tudatunkba ültetni, teljesen hiábavaló. Ugyanis az értelmezések és jelentések mezeje gyakorlatilag vég-

telen, mindenki azt gondol, amit akar. A lényeg a néző asszociációiban rejtőzködik, a manapság anynyira kívánt szellemi szabadságban: a rendező nem kényszeríti gondolatainkat kalickába, sémába. Viszont ráébredünk, hogy nem is olyan egyszerű egyedül. Többet dolgozunk, mint általában, de ez édes izzadságot szül, amint átértelmezzük egész életünket, tetteink, szavaink, gondolataink súlyát. Minden ciráda és antijelmez ellenére mindenki kiszűri a maga igazságát, megtalálja a rá vonatkozó tanítást. Én azt, hogy szánalmas Peer inkább menne a muszlin reverendás Ördöggel a kénköves pokolba, minthogy a tökéletesen á�etsző esőkabátos Gomböntő beöntse a selejtfémek közé. Tragikus ön- és énkeresés a pesti kritikusok által az évad legjobb férfi színészének ítélt Gyabronka Józse�ől, megható anyáskodás Csákányi Esztertől az évad legjobb előadásának ítélt darabjában, a Peer Gyntben. Mi ez, ha nem kiemelt szerencse? A XVIII. Stúdiószínházi Fesztivált a verseny eredményének kihirdetése zárta. Mert ilyen előadásokat a város nevében illik megköszönni. Kitüntetés Egernek, hogy Budapest és Gödöllő után vendégül látha�a a határon inneni és túli színházak legjavát. A díjkiosztót megtisztelte jelenlétével Batiszta Katalin, aki a fesztivál ötletét tizennyolc éve megfogalmazta. A díjakat Habis László, Eger polgármestere adta át Koltai Tamás zsűrielnök beszéde után. A zsűri – Koltai melle� Szűcs Katalin és Szabó István – teljes egyetértésben a következőket döntö�ék: 300 ezer forintot kap a beregszászi Illyés Gyula Színház A Pityu bácsi fia című előadásáért, szintén annyit a Szabadkai Népszínház Magyar Tagozata a Záróra című darabjáért. 400 ezer forintot adnak a Krétakör Színháznak a Peer Gynt „redukált, mégis lá�ató látásmódjáért”, és 500 ezer forintot a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Akadémiai Műhelyének a Valahol Szecsuánban című remekéért.

 ����� ����� A jazz fénye világíto�a be a Hallgatói Klub egyhangú falait november huszonke�edik napján. Az új erőre kapó zenei stílus kedvelői többek közö� a Jazz-szerű Plussz nevű formáció dallamait élvezhe�ék azon a hangulatos estén…

12

����. december

�������� Hírek

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) pályázatán a természe�udományok területén a főiskoláról ke�en nyertek egyéni Öveges József-ösztöndíjat: dr. Hoffmann Miklós, a Matematika Tanszék tanára és dr. Szilágyi Ibolya, a Matematika Tanszék adjunktusa. *** Társadalom és jelek címmel megjelent a Magyar Szemiotikai Tanulmányok 10–11. kiadványa a Líceum Kiadó gondozásában. A kötet több mint harminc tanulmányt tartalmaz, melyek közö� olvasható dr. Aczél Petra főiskolai docens, dr. Bencze Lóránt egyetemi tanár, dr. Andok Mónika címzetes főiskolai tanár, Tomesz Tímea főiskolai tanársegéd, Viszlay Anita főiskolai tanársegéd, valamint dr. Varga Gyula tanszékvezető főiskolai tanár tudományos munkája is. *** Dr. Vermes Albert, az Anglisztika Tanszék docense a Fordításoktatás Európai Uniós szaknyelvi kommunikáció részterületi specializáción belül anglisztika alapszakon az Eszterházy Károly Főiskolán című pályázatával elnyerte az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságának (OMAI) Felsőoktatási Pályázati Osztálya által kiírt Kiegészítő Posztdoktori Ösztöndíjat a 2006/07-es tanévre. *** Dr. Kádár Judit (Amerikanisztika Tanszék) és dr. Kaló Krisztina (Francia Tanszék) 2006 júniusában Brnoban eltöltö� egyhetes kutatásához e hónapban támogatást nyertek el a Canadian Embassy Discretionary Fund-tól. A kutatás célja a csehországi Masaryk Egyetemen az egyéni kutatómunka melle� a kanadai program fejlesztése volt. *** 2006. október 26. és 28. közö� dr. Kádár Judit részt ve� a Debreceni Egyetemen szerveze� CentralEuropean Association of Canadian Studies (CEACS) Konferenciáján. Előadásának címe: Trans-Cultural Hybridity in Suze�e Mayr’s Moon Honey (1995). *** November 5–7. közö� rendezték meg Poznanban az Utak a szabadsághoz című nemzetközi konferenciát. A résztvevők Lengyelországból, Ukrajnából, Oroszországból, Belorussziából, Németországból, Szlovákiából, Csehországból és Magyarországról érkeztek. Az alternatív kultúrával, cenzúrával, kulturális politikával foglalkozó konferencián dr. Szíjártó Imre, a Közművelődési és Andragógiai Tanszék docense lengyel nyelvű előadást tarto� A filmcenzúra a kelet- és kelet-közép-európai országokban 1945–1990. címmel. *** Lapunk következő száma 2007. február közepén jelenik meg.

Portrék a másodosztályról

 �������� ������ Trallala lallala la. Értesítjük az utazóközönséget és a vonatra várakozókat, hogy a menetrend szerint 11:20kor Füzesabonyig közlekedő személyvonat technikai okok mia� előreláthatólag ötven percet késik. Kérjük türelmüket, és megértésüket. Ezt leszámítva gond nélkül eljuto�am Füzesabonyig. O�, röpke egy óra után végre felszállha�am a Szerencs felé közlekedő menetrend szerinti másodosztályúra. Hétvége lévén a kabinok tömöttek, a folyosón a füstöt motorfűrésszel sem lehet elvágni. Az akadálypályaként elő�em tornyosuló emberek „Mi a francot csinálsz?” felkiáltással üdvözölnek engem és a csomagom, miután megkísérlek átszlalomozni közö�ük. Szerencsére egy pu�onyos nénike le akar szállni Miskolcon, így már Mezőkövesdnél szedelőzködik és ő is szlalomozni kezd. Nehogy ne érkezzen leszállni. Ülök! Velem szemben hatvan körüli bácsi. Egyik kezében jókora szelet kenyér, a másikban egy fél rőf kolbász, mellyel hevesen gesztikulál, és teli szájjal ecseteli feleségének, hogy a malac etetésekor mi a helyes moslék-táp arány. Az asszony fekete alapon fehér papucsállat-mintás o�honkában és mamuszban próbálja túlkiabálni apjukot és a vonatot. Melle�em egy ötvenes férfi rikító, püspöklila öltönynadrágban és kötö� pulóverben. Felakaszto� zakóján diszkréten megvillan a Vörös Október Ruhagyár emblémája. Érzelemtől és borvirágtól csillogó arccal meséli a melle�e ülő kb. 17 éves fiúnak, amikor ’82ben a tsz-busszal strandra ment a brigád. A fiú közben a mobilját nyomogatja, a fülhallgatójából

pedig valami nagyon vad és hangos zene szűrődik ki. – Megfogtam a köcsögöt, és ütni kezdtem! – szűrődik át a szomszéd kabinból. Nem, nem egy népi zenekar utazik o�, hanem valaki a hétvégi diszkóélményeit meséli. Az ablaknál idősödő férfi, sört kortyolva réved ki az ablakon. Ölében bulvárlap, rajta hatalmas betűkkel a főcím: Ufóval szeretkeztem! Kisvártatva csíkos, megerősíte� polietilén szatyrából zsebrádiót vesz elő, és dacolva utastársaival ordí�atni kezdi a Jó ebédhez szól a nótát. A Száztagú Cigányzenekar ritmusában robog velünk a vonat. Csihuhu. Jönnek-mennek az állomások. Mindegyik csúnya, kocka épület, melle�e kocsmával. Mintha nem csak a térben haladnánk, hanem az időben is. Visszafelé. Az utasok is váltakoznak. Fel- és leszállnak, cserélődnek. Idesanyám, mér nem szeretsz… – buggyan ki az éneklő folklór egy felszálló fiatalemberből. Ruházatára a sportos elegancia jellemző: melegítő és makkoscipő. Nyakában vastag lánc. Olyan, amit a búcsúban három pálcára raknak a céllövöldében. Japánban a közlekedési miniszter benyújto�a lemondását egy késő vonat mia� – mondja a híreket a zsebrádió. Keserűen felnevetek. Újabb állomás. Erősen sminkelt fiatal lány száll fel. Miniszoknyában és kis topban van. Szája érzékien rúzsozva, parfümfelhőt húz maga után. Mégsem hat. Ordít róla is a reménytelenséggel és kilátástalansággal agyoncsapo� másodosztály érzése, mely elnyeli őt is, engem is, mindenkit.

 ������ ������ Amint az képünkön is látható, a Líceumi Pale�a annyira népszerű újság, hogy még Svájcban, a Genfi-tó partján is akadnak olvasói...

Többezer kollokvium várható

Vizsgaidőszak  ����� ����� Egy est a nyelvért, egy nyelv az estért! Ezzel a szlogennel hirde�ék a 2006. november 21-én a Hallgatói Klubban megrendeze� Novemberfest-et. A rendezvény családiasra sikerede�, azonban a csekély számú közönség igen jól érezte magát. A hangulat felfokozásához bizonyára az ingyen sör és virsli is hozzájárult, a svájci és lichtensteini fotók sorozata után, amelyet a megjelent hallgatóság a Német Tanszék vezetője és a néhány tanár társaságában csodálhato� meg

Havi humor

 ������� ������� ���� A Líceumi Pale�a szerkesztősége minden kedves hallgatónak sok sikert kíván a téli vizsgaidőszakhoz, a tanároknak pedig kitartást a véget nem érő vizsganapokhoz

Vesz a maci egy mikrobuszt, és meghívja a barátait egy kis piknikre. Mivel a busz hétszemélyes, a maci magával viszi még a rókát, a farkast, a sünit, a mókust, a vakondot és a nyuszikát. Szépen becsomagolnak mindent, beszállnak a mikrobuszba, és elindulnak. Egyszer csak látják, hogy o� áll a hal az út szélén, és stoppol. A

maci megáll, és kiszól neki, hogy nem tudják fölvenni, mert már minden hely foglalt. Erre a hal megkéri, hogy hadd szálljon be mégis, legföljebb nem fog tudni leülni. A többiek beleegyeznek. Ahogy mennek tovább, egyszer csak felkiált a nyuszika: – Odanézzetek! A nyolcadik utas, a hal, áll!

������� ������� – �� ���� �������� �������� �����. Főszerkesztő: ����� ���� • Főszerkesztő-helye�esek: ������� �������, ���� �����, ���������� ����� • Olvasószerkesztő: ���� ��������� • Tervezőszerkesztő: ��������� ����� • Munkatársak: �������� �����, ����� ��������, ������ �����, ������ ������, �������� ������, ����� ������, ������ ����, ���� �����, ������ �����, ������ ������, ������ �����, ���� ������, ������ ������, ������� ������, ����� ������, ����� ����� �����, ������ �������, ������ ���������, ����� ������, ������ �������, ������� �����, �������� �������, ������� ��������, ������� �����, �������� ���������, ����� ��������, ������� �����, ������ ���, ������ �����, ���� ������, ���� �����, ���� �������, ���� �����, ���� ����, ����� �����, �������� �������, ������� ������ ������, ����� ����� �����, ������� �������, �������� ����, �������� �����, ������� �����, ���� ���������, ������ ������, ������� ������, �������� ���������, ���������� �����, ���������� ����, ������� ����� ������, ����������� �����, ������ �����, ������ �����, ����� ������� ���������, ������� �����, ��������� ����� ����, ����� �����, ����� ���������, ������ �����, ������ ������, ���� ������, ����� ������, ���������� ������. Hirdetésszervező: �������� ����� • Kiadja az Eszterházy Károly Főiskola • Felelős kiadó: Líceum Kiadó • A szerkesztőség címe: Eszterházy Károly Főiskola, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékcsoport, 3300 Eger, Egészségház u. 4. Tel.: (+36 36) 520–400/3018 E-mail: [email protected] • Nyomdai munkák: B. V. B. Nyomda és Kiadó K�., Eger, ügyvezető: �������� ������, tel.: (+36 36) 518–413 • Megjelent 5000 példányban • ISSN 1589–0147.