Gondolatok a bányatörvény hiányosságairól ETO: 622.2.620.91 A GEOTERMIKUS ENERGIA HASZNOSÍTÁSA A BÁNYATÖRVÉNY TÜKRÉBEN Senki sem tudja, hogyan került a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. tv.be (Bt.) az egyik megújuló geotermikus energia, hiszen azokban az országokban, ahol ezt jelentõs mértékben alkalmazzák, külön törvény foglalkozik hasznosításával. Ennek a kérdésnek a taglalását az teszi idõszerûvé, hogy Magyarországon is felmerül a geotermikus energia hasznosításának lehetõsége. Iskolai tanulmányainkból mindannyian emlékezünk rá, hogy a felszíntõl a Föld belseje felé növekvõ hõmérsékletet az ún. geotermikus gradiens határozza meg, ami azt mutatja, hogy 1°C-os hõemelkedés hány méteres mélységben jön létre. Ez Földünkön a Kárpát medencében a legkedvezõbb, mintegy 18 m. A hasznosítás legkedvezõbb módszere, hogy sekély mélységû, 50-100 m mély kútba U-alakú csövet építenek be, amelyet egy geotermikus szivattyúhoz kapcsolnak. A körfolyamat a kúttalpon jelentkezõ nagyobb hõmérsékletet hasznosítja, azzal fûti pl. a családi házat. Ez esetben tehát víztermelés nem történik. Kanadában, az USA-ban, Svájcban, Távol-Keleten a lakosság körében kedvelt módszer, és tekintettel az egyszeri befektetés viszonylag nagy összegére és a lassú megtérülési idõre, mindenhol állami támogatással párosul. Hazánkban is van már ezzel foglalkozó vállalkozó, aki ráadásul a legmodernebb, legjobb hatásfokú technológiát alkalmazza. Azaz csak alkalmazná, de a hatóság szerint ez a tevékenység a Bt. hatálya alá tartozik. Nézzük meg valóban így van-e, vagy ismét félreértelmezésrõl, netán hatáskörtúllépésrõl van szó?
152
DR. JÁRAI ANTAL okl. olajmérnök, elnökhelyettes Magyar Bányászati Hivatal, Budapest
A 1991. évi XVI. tv. (Kctv.) 1. § (1) szerint: Ez a törvény állapítja meg e) a bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezzel összefüggõ bányászati melléktevékenységek, koncessziós szerzõdés keretében történõ átengedésének alapvetõ szabályait. Az egyes tevékenységek folytatásának módját, részletes feltételeit meghatározó ágazati törvények (a továbbiakban: ágazati törvény) csak e törvény keretei között rendelkezhetnek. Amint az elõzõkbõl kitûnik – itt szó sincs a geotermikus energiáról. Avagy ezt valaki a bányászati kutatás és kitermelés fogalomkörébe sorolta volna? Errõl a jogszabályban még utalás sem található. Ugyanakkor az említett bekezdés meghatározza az ágazati törvények korlátait. De menjünk csak sorjában, kezdjük el a (Bt.) törvény elején. Mit is mond a tv. preambuluma? E törvény célja az ásványi nyersanyagok bányászatának, a geotermikus energia kutatásának, kitermelésének, a szénhidrogén-szállító vezetékek létesítésének és üzemeltetésének, továbbá az ezekhez kapcsolódó tevékenységeknek a szabályozása, az élet, az egészség, a biztonság, a környezet és a tulajdon védelmével, valamint az ásvány- és geotermikus energiavagyon gazdálkodásával összhangban. Ebbõl kitûnik, hogy a jogalkotó nem sorolta a geotermikus energiát az ásványi nyersanyagok közé, de célja volt kutatásának és kitermelésének szabályozása. A geotermikus energiát azonban nem kell kutatni, hisz az mindenhol megtalálható, sõt tulajdonképpen kitermelésérõl sincs szó.
Ez a cél, a szabályozás azonban csak álom maradt, mert teljesen hiányzik nem csak a törvénybõl, hanem a Vhr.bõl is. Nézzük tovább a jogszabályt (Bt.), amelynek 1. § (1) kimondja, hogy: E törvény hatálya alá tartozik: h) a geotermikus energia hasznosítása, Itt már érdekes ellentmondást figyelhetünk meg, ami megkérdõjelezi a jogalkotók alaposságát, hozzáértését, alkalmasságát, hisz a tv. célja volt a geotermikus energia kutatásának és kitermelésének szabályozása, de a tv. hatály alá csak a hasznosítása tartozik. Ugyanakkor a Bt. 1. §. (5) szerint: Nem tartozik e törvény hatálya alá: a) a geotermikus energiát hordozó, felszín alatti vizek kutatása és kitermelése, Ennél azért álljunk meg egy szóra, mert itt fogalomzavar található a jogalkotóknál. Elõször is a geotermikus energia független a felszín alatti vizektõl, tehát nem azok hordozzák. A geotermikus energia, mint a meghatározásából is kitûnik földhõt jelent, vagyis a Föld belsejében, a magmában uralkodó több ezer 0 °C-os hõmérséklet hatásaként jelentkezõ, a talajfelszíntõl fokozatosan növekvô hõmérsékletet. Ezekbõl az következik, hogy a jogalkotók nagy valószínûséggel a termálvizek kutatásával és kitermelésével keverhették össze a geotermikus energiáét, ezt alátámasztja a tv. többi, ezzel kapcsolatos rendelkezése is.
Kôolaj és Földgáz 34. (134.) évfolyam 11-12. szám, 2001. november-december
A Bt. 2. § kimondja, hogy: E törvény hatálya alá tartozó tevékenységeket az emberi élet, az egészség, a környezet, a termõföld és a tulajdon védelmének, valamint az ásvány- és geotermikus energiavagyon-gazdálkodási követelmények érvényesülésének biztosításával szabad végezni. A Bt. 3. § (1) szerint: Az ásványi nyersanyagok, valamint a geotermikus energia természetes elõfordulásukban az állam tulajdonában állnak. A bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag a kitermeléssel, az energetikai célra kinyert geotermikus energia a hasznosítással a bányavállalkozó tulajdonába megy át. Ezek a sorok értelmezhetõk és megvalósíthatók. A Bt. 8. § értelmében: A miniszter belföldi vagy külföldi jogi és természetes személyekkel, valamint ezek jogi személyiség nélküli társaságaival kötött koncessziós szerzõdéssel meghatározott idõre átengedheti: d) a geotermikus energia kutatását és energetikai célú kitermelését. A Kctv. alapján ez jogsértõ, a Bt. túlment a Kctv. által megfogalmazott határokon. Ugyanakkor itt is nagy valószínûséggel a termálvizekrõl van szó. A Bt. 9. §. (4) alapján: Felszín alatti vizek kitermeléséhez kapcsolódó geotermikus energia kutatására és energetikai célú hasznosítására terület koncesszióra nem jelölhetõ ki. Egyrészt itt is nagy valószínûséggel a termálvizekrõl van szó, másrészt a geotermikus energia nem kapcsolódik a felszín alatti vizekhez, amint azt már fentebb kifejtettem. A Bt. 10. §. (2) szerint: A pályázati kiírásnak, a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényben meghatározottakon túlmenõen, tartalmaznia kell: f) a koncesszió elnyerése esetén e törvény alapján teljesítendõ fizetési kötelezettségeket; - egyéb koncessziós tevékenységek (csõvezetéki szállítás, föld alatti tárolás, geotermikus energia kitermelése) esetében fizetendõ díj összegét; Ezt már nem kell kommentálni, mindezek csak a termálvízre vonatkozhatnak. A geotermikus energia kutatása és energetikai célú kitermelése Bt. 17. § (1) A geotermikus energia kutatására és energetikai célú kitermelésére vonatkozó koncesszió jogosultja – a szerzõdésben meghatározott helyen – elvéKôolaj és Földgáz 34. (134.) évfolyam 11-12. szám, 2001. november-december
gezheti a geotermikus energia feltárásához, hasznosításához szükséges kutatást, és a bányatelek megállapítását követõen megépítheti az energia kinyerésére, felhasználására szolgáló létesítményeket, berendezéseket, a termelt energiát felhasználhatja, értékesítheti. Azért kíváncsi lennék, hogy akik a fenti sorokat megfogalmazták, milyen mélységig ásták bele magukat a geotermikus energia tudományába. Majdnem biztos vagyok abban, hogy teljesen tájékozatlanok e témában. Hogyan képzelték, hogy a bárhol megtalálható földhõ hasznosítására bányatelket kell megállapítani ( akkor, amikor egy 50-100 m mélységû kúttal egy családi ház téli fûtése és nyári hûtése megoldható). Itt csak a termálvíz hasznosítása jöhet szóba. (2) A geotermikus energia kitermeléséért fizetendõ koncessziós díjat a miniszter – a kinyert energia értékének figyelembevételével – a szerzõdésben állapítja meg. Ezek szerint minden ilyen célokat elképzelõ családiháztulajdonosnak koncessziós szerzõdést kell kötnie és koncessziós díjat kell fizetnie? Nem, csak a termálvíz kitermelése nevesíthetõ, no de ezt kellett volna leírni. Bt. 20. § (1) elõírja, hogy: A kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia után az államot részesedés, bányajáradék illeti meg. (2) Bányajáradékot köteles fizetni: c) a geotermikus energiát, energetikai hasznosítás céljából kitermelõ, természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ társaság az általa kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia után. Ilyen a világon nincs. A családi háztulajdonosoktól bányajáradékot akarnak beszedni? Ez a kötelezettség is csak a termálvízre vonatkozhat. (5) A bányajáradék mértéke geotermikus energia esetében a kitermelt geotermikus energia értékének 2%-a. Nem kell bányajáradékot fizetni a kitermelt geotermikus energia 50%-át meghaladóan hasznosított mennyisége után. Továbbra is egyértelmû, hogy a termálvizek kapcsán fogalmazták meg a fenti sorokat, mert ép ésszel a földhõ hasznosítására ezeket alkalmazni képtelenség. (9) A bányajáradék pénzben kifejezett összege a kitermelt ásványi nyersanyag értékének e törvényben vagy a koncessziós szerzõdésben meghatározott százaléka. A bányajáradék számításának alapja a bányanyíláson kiszállított, kútfejen vagy ennek hiányában a kútfejre visszaszármaztatott módon mért mennyiség értéke. A kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia értékének számítására vonatkozó szabályokat a miniszter – a pénzügyminiszterrel és a környezetvédelmi feladat ellátásáért felelõs miniszterrel egyetértésben – állapítja meg.
153
Vhr. 4. § (1) A bányajáradék számításának alapjául az ásványi nyersanyagnak e) a kitermelt geotermikus energia kútfejen méréssel vagy ennek hiányában a kútfejre méréssel, visszaszármaztatással meghatározott mennyisége után keletkezett érték szolgál. A világon mindenhol állami támogatást kap a földhõ lakossági hasznosítása, csak Magyarországon akarjuk járadékkal is terhelni a magánszemélyeket? Nem, ez képtelenség, csak a termálvíz maradhat képben. Vhr. 4. §. (3) A bányajáradék fizetése b) egyéb ásványi nyersanyagok és kinyert geotermikus energia után negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 25. napjáig esedékes. (2) Ha a geotermikus energia kinyerése felszín alatti víz kitermelését igényli, a vízjogi engedélyezési eljárásban a bányafelügyelet szakhatóságként mûködik közre. A kutatás engedélyezése Bt. 22. § (1) A bányafelügyelet meghatározott ásványi nyersanyag, illetve a geotermikus energia kutatását - koncesszió keretében a munkaprogram elfogadásával, - más esetekben kutatási engedély kiadásával engedélyezi. Egy kutatási blokk területe legfeljebb b) geotermikus energia esetében 100 km2 Ezekhez úgy érzem nem kell már kommentárt fûznöm. Bt. 26. § (1) Ásványi nyersanyagot vagy geotermikus energiát feltárni és kitermelni, valamint szénhidrogén föld alatti tárolására földtani szerkezetet hasznosítani, a föld felszínének és mélyének e célra elhatárolt részén szabad (bányatelek). Gondolom mindenki belátja ennek tarthatatlanságát. Vhr. 11. § (1) Geotermikus energia kinyerésére csak abban az esetben jelölhetõ ki bányatelek, ha az nem kapcsolódik felszín alatti víz kitermeléséhez. Ezek szerint a családi ház téli fûtésére lefúrt 50 m mély kútra, amely vízkitermelés nélkül, hõcserélõvel hasznosítja a földhõt, bányatelket kell kijelölni! Ez azonban termálvízkitermelés esetében sem értelmezhetõ eljárás. (9) Nem kell a (6) bekezdés c) pontjában foglalt adatokat a bányatelek megállapítása iránti kérelemhez mellékelni a kõolaj és földgáz kinyerésére, a föld alatti gáztárolásra, továbbá a geotermikus energia kinyerésére szolgáló bányatelek megállapításához. Vhr. 14. §. (3) Kitermelésre vonatkozó mûszaki üzemi terv mélymûvelés esetében legfeljebb kétévi, geotermikus energiatermelés, kõolaj- és földgázbányászat, valamint külfejtések esetében legfeljebb ötévi idõtartamra készíthetõ. Ha a terv több évre készül, azt évente
154
felül kell vizsgálni, és az esetleg megváltozott viszonyoknak megfelelõen módosítani kell. Akkor minden családiház-tulajdonosnak MÜT-t kell készítenie? Bt. 44. § (1) A bányafelügyelet a) mûszaki-biztonsági, munkavédelmi, építésügyi hatósági és építés-felügyeleti hatáskörébe tartozik: – az energetikai célra kinyert geotermikus energia hasznosítása, Nos, az elõzõkben leírtak szerint minden családi ház hasonló módú fûtése a bányafelügyelet hatáskörébe tartozna? (2) A Magyar Geológiai Szolgálat vezeti az állami ásványi nyersanyag és geotermikus energiavagyon nyilvántartását, amelyre a jogosult kérelmére, külön jogszabályban meghatározott díjazásért, igazolást ad ki. Azért erre nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogja nyilvántartani az MGSZ a földhõ mennyiségét!!! Arra, aki azt meghatározza, még inkább!! Bt. 49. §. 4. E törvény alkalmazásában bányászati tevékenységnek minõsül: e) a felszín alatti víz kutatásával és kitermelésével nem járó geotermikus energia kutatása és energetikai célú hasznosítása is. Hogyan minõsülhet bányászati tevékenységnek az, ami nincs? Hisz a földhõt nem kell kutatni. 5. Bányavállalkozónak minõsül e törvény a) 3. §-ának, 20. §-ának, 41. §-ának szabályai alkalmazásában az energetikai célra kinyert geotermikus energia vízjogi engedély alapján történõ hasznosítására jogosult személy is. Ennek értelmében a családi házak fûtésére szolgáló 50100 m mélységû, vízjogi engedéllyel lemélyített kút tulajdonosai bányavállalkozóknak minõsülnek!!! 9. E törvény alkalmazásában feltárás – a szénhidrogén-bányászatban és a geotermikus energiahordozó hasznosításában a mezõ fejlesztése és a próbatermelés, illetve a kutatás és feltárás alatti termelés. Tessék elképzelni, hogy a családi házak tulajdonosainak a földhõ kutatása és feltárása alatti termeléssel is kell foglalkozniuk. 11. „Geotermikus energia” a földkéreg belsõ energiája. Végre találni egy olyan mondatot a Bt-ben, amivel teljes mértékben egyet lehet érteni. 12. „Geotermikus energiahordozók” e törvény alkalmazásában azok a különbözõ halmazállapotú anyagok (pl. felszín alatti vizek, gõzök), melyek a földkéreg belsõ energiájának hõenergetikai célú hasznosítását kitermeléssel vagy más technológia alkalmazásával lehetõvé teszik. Kôolaj és Földgáz 34. (134.) évfolyam 11-12. szám, 2001. november-december
Itt megint a termálvíz hasznosítása jöhet csak szóba, a földhõ vonatkozásában ezek nem értelmezhetõk. Vhr. 34. §. 2. Bányaüzem: a viszonylagosan önálló mûszaki-gazdasági egység, amelyet a bányavállalkozó az ásványi nyersanyagok kutatása, feltárása (mezõfejlesztés) és kitermelése, a föld alatti gáznemû és cseppfolyós állapotú szénhidrogén tárolása és a geotermikus energia kinyerése, valamint a kitermelt ásványi nyersanyag elõkészítése (elsõdleges feldolgozása) céljából mûködtet. Ez a fogalom sem állja meg a helyét a földhõ hasznosítása keretében. 10. Hasznosított geotermikus energia mennyisége: a bányavállalkozó által kitermelt, +30 °C-ot meghaladó hõmérsékletû energiahordozóból kinyert energiamennyiség energetikai célra hasznosított része. E vonatkozásban nem minõsül bányavállalkozónak, aki vízjogi engedély alapján geotermikus energiát gyógyászati, balneológiai, valamint vízellátási célra használ, még abban az esetben sem, ha azt másodlagos felhasználással energetikai célra is hasznosítják. Itt alapvetõen tisztázni kellene, mi az energetikai cél? Erõsen hiszek abban, hogy a földhõ házfûtésre történõ felhasználása nem tekinthetõ elsõ kézbõl energetikai célúnak. A hosszú elmélkedésnek egyetlen konklúziója, hogy minél elõbb teljesen át kellene dolgozni a Bt-t, mert nem csak ebben az egy kérdésben ilyen féloldalas, továbbá ezzel együtt törvényben kellene szabályozni a termálvíz és a geotermikus energia vagy földhõ hasznosításának lehetõségeit. Mindezt addig kellene megvalósítani, amíg a jelenlegi szabályozás kedvezõtlen hatásai nem jelentkeznek a gazdasági életben. A BÁNYAJÁRADÉKRÓL A történeti fejlõdés során az ember eleinte csak gyûjtögetett, késõbb halászni, vadászni kezdett. Ehhez elõször kõszerszámokat, késõbb fémbõl készített fegyvereket használt. A kialakuló társadalomnak fokozatosan több és több ásványi nyersanyagra volt szüksége. Kezdetben bizonyos fémek, köztük a nemesfémek, majd a szilárd energiahordozók kitermelése jelentette a bányászatot. Késõbb a szénhidrogének felfedezésével az igények is módosultak, a bányászat több ágra szakadt, némelyek fejlõdése megélénkült, mások fokozatosan visszaestek. A változások ellenére a társadalom számára továbbra is nélkülözhetetlenek az ásványi nyersanyagok, ezek nélkül a gazdaság fejlõdése megállna. Kõolaj és földgáz nélkül nem lenne fûtés, a közlekedés leállna, a vegyipar, mûanyagipar, mûtrágyagyártás megszûnne. Szénbányászat híján nyersanyag nélkül maradna a vegyipar, a villamos erõmûvek nagy része. Agyag-, homok-, kavics-, dolomit-, mészkõbányák nélkül meghalna az építõipar, a kohászat, a cementipar, nem készülnének házak, épületek, utak, hidak, vasutak. Az élet minden pillanatában közvetlenül vagy közvetve szükségünk van ásványi nyersanyagokra. Kôolaj és Földgáz 34. (134.) évfolyam 11-12. szám, 2001. november-december
A XX. században a bányászati tevékenységet korlátozni kezdték, elsõsorban a környezet és a természet védelme érdekében. A korábban tervszerûtlenül otthagyott bányákat, tájsebeket igyekeztek rendezni, tájba illõen kialakítani. Hazánkban a korábban állami monopóliumú bányászkodás is jelentõs változáson ment át az elmúlt 10 évben, az ásványi nyersanyagok kutatása és kitermelése bárki számára lehetõvé vált, azonban az ásványi nyersanyagok továbbra is az állam tulajdonában maradtak. A bányászati tevékenységet végzõ bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag a kitermeléssel megy át a tulajdonába, ennek ellenértékeként azonban az államot bizonyos részesedés, bányajáradék illeti meg. A bányajáradék mértéke a kitermelt ásványi nyersanyag mennyisége után keletkezõ érték 2-5-12%-a. Ez azonban csak névlegesen igaz, mert valójában levonhatók bizonyos elõkészítési és szállítási költségek, amelynek révén az említett arányok nagy valószínûséggel 1-2-7%-ra módosulnak. Látjuk tehát, hogy az állam a tulajdonában levõ ásványi nyersanyagoknak csupán elenyészõ hányadát kapja meg, ugyanakkor a bányavállalkozó 30 %-on felüli, vagyis extraprofitot tesz zsebre. Mindez a jelenlegi bányatörvény értelmében teljesen jogos, de véleményem szerint nem igazságos. Meg merem kockáztatni, hogy a jelenlegi, éves szinten 11 Mrd Ft körüli bányajáradék azért olyan kevés, mert sok bányavállalkozó a jogszabályi lehetõségeket kihasználva, de nem minden esetben teljesen jogszerûen, jelentõsen csökkenti az általa befizetendõ járadék összegét. Mindenféle ellenvetés, vita elõtt javasolom – nézzük meg, hogy más országokban, Európában, Ázsiában, Amerikában, gazdaságilag fejlettben vagy kevésbé fejlettben, mennyiben különböznek a tevékenységgel járó terhek? Talán annyit elõzetesen, hogy a csak egyféle járadék, mint nálunk, szinte sehol sem jellemzõ. Általában az államok többsége többféle formában (adó, díj, járadék) jut az átadott ásványi nyersanyagok ellenértékéhez. Kezdjük a legközelebbi, volt szocialista országokkal. Ezek legtöbbjében az elmúlt 10 évben olyan új törvényeket alkottak, amelyekben alapvetõen a legrégibb európai, a több mint 700 éves cseh bányatörvény elõírásait vették figyelembe. Sajnos, nem minden országból és nem minden fajta ásványi nyersanyag vonatkozásában állnak rendelkezésre a különféle adók, díjak, járadékok mértékére utaló jogszabályok, ezért csak az ismerteket sorolom fel. Romániában, kutatásnál 5 ezer lej/km2, feltárásnál 20 ezer lej/km2, kitermelésnél pedig 5 millió lej/km2 összeget kell fizetni évente. Ezen kívül minden év március 31-éig be kell fizetni az állam javára az elõzõ évben kitermelt szénhidrogének bruttó értékének 3%-át. Minden lelõhely esetében negyedévenként, a következõ negyedév 20-áig be kell fizetni a termelés utáni járadékot, ez a termelés értékének 5-20%-a. Oroszországban a föld mélyének használatáért fizetett díj a kitermelt ásványi nyersanyag értékének 10-20%-a, ezt meghatározott arányban szét kell osztani az érintett települések, régiók és a szövetségi költségvetés között.
155
Németországban a kutatás után területi adót kell fizetni, az elsõ évben 10 DEM/km2-t, ami évente 10 DEM-mel nõ és max. 50 DEM lehet. A termelési engedély jogosultja az engedélyezett területrõl kitermelt és értékesített szilárd ásványi nyersanyag után termelési adót köteles évente megfizetni, ez az adott ásványi nyersanyag átlagos piaci értékének 10%-a. Szénhidrogének kitermelése esetén a kitermelt szénhidrogén értékének 42%-át kitevõ járadékot kell fizetni. Ausztriában kutatásnál területi, termelésnél termelési, és szénhidrogén föld alatti tárolásánál tárolási adót kell fizetni. A folyékony szénhidrogének termelési adója 1 t kitermelt kõolaj értékének 20%-a, gázoké 1 m3 15%-a, határparitású átlagos importárra. A gázok esetében levonható az inert és H2S mennyisége, a saját felhasználás, a veszteség. Lengyelországban az ásványi nyersanyag után kormányrendeletben meghatározott évenkénti díjat kell fizetni. Ez a termék értékének max. 10%-a lehet. A vállalkozó ezt költségként számolhatja el. Rendkívül kedvezõ bányászati körülmények esetén a díj max. 40%-kal növelhetõ. A befizetett díj 50%-a a területileg érintett önkormányzatot illeti, 50%-a pedig alapítványba megy. Több település esetén az összeget termelésarányosan kell megosztani. Az alapítványból 40% földtani kutatásokra, 40% bányászati célokra fordítható. Szlovéniában járadékot (kompenzációt) kell fizetni, amely a kitermelt mennyiség bruttó árának 0,1-5%-a. Ennek egy része a helyi önkormányzatnál marad, másik része pedig a bányászati alapba kerül. Csehországban évente a bányatelek területe után 10 ezer korona/m2 díjat kell fizetni, ez az érintett települést illeti. A kitermelt ásványi nyersanyag után a piaci érték max. 10%-ának megfelelõ díjat kell fizetni, a bányafelügyelet számlájára. Ahol piaci ár nincs, ott azt a bányafelügyelet határozza meg. Ennek 50%-át a költségvetésnek, 50%-át az érintett településnek kell átutalni. Több érintett településnél a bányafelügyelettel közösen döntenek az arányokról. Indiában a termelés után bérleti díjat és járadékot kell havonta fizetni. A járadék összege szénre az aknaszájnál számított érték 5%-a, kõolajra a bruttó érték 5%-a, arany, ezüst esetében a bruttó érték 2,5%-a, más ásványi nyersanyagnál az aknaszájnál számított érték 2,5%-a. Dél-Afrikában a termelés után fizetni kell adót és profithányadot vagy royaltyt. Kitermelés után az államnak fizetendõ royalty kétszerese a birtokos nyereségének. Nemesfémek, alapvetõ nyersanyagok kitermelésekor az adón és profithányadon vagy royaltyn felül 30 cent/ha díjat kell fizetni havonként.
156
Franciaországban a szénhidrogén kitermelése után évente progresszív mértékû díjat kell fizetni az államnak. A felsoroltakból megállapítható, hogy általában minden állam többféle módon (adó, díj, járadék) kötelezi a bányavállalkozót az õt megilletõ ellenérték befizetésére. A rendelkezésre álló jogszabályokból, amelyeket hozzávetõlegesen egy év alatt sikerült csak megszerezni, nem kaphatunk teljes képet egy-egy országról, csupán azt állapíthatjuk meg, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik nagyobb összegeket kap a kitermelt ásványi nyersanyag tulajdonjogának átengedéséért, mint Magyarország. Az ismertetettekhez hasonló módszerekkel határozták meg Chile, Colorado állam, Svédország, Írország, Alberta állam, Queensland állam, Marokkó, Spanyolország, Bulgária, Malajzia, Finnország, Dél-Korea jogszabályai is az államot megilletõ részesedést. Ezekrõl csak tájékoztató információkat sikerült szerezni, a hatályos jogszabályokhoz nem lehetett eddig hozzájutni. Kérdés, hogy a jelenlegi bányásztársadalom és a kormány célja mennyiben közös? Meddig tart ez a társadalom számára szinte kizsákmányolásszerû állapot? Miért valósulhat meg kizárólag csak Magyarországon, hogy egy szûk körû, bányászkodással jelentõs vagyont szerzett réteg érdekei felette állnak a többségi szempontoknak? Hiszen azért az mégsem etikus, hogy az állam a tulajdonjog átadásáért cserébe csak töredékét kapja annak, amit a bányavállalkozó eltehet. Hogy érvényesülnek az ásványvagyon-gazdálkodás máshol jogszabályokban rögzített, nálunk íratlan szabályai? Mi lenne a megoldás? Véleményem szerint elsõként a különféle, konkrétan meg nem határozható, elõkészítési és szállítási költségek levonásának lehetõségét kellene megszüntetni, ez legalább a névlegesen megállapított járadékok befizetését biztosítaná. Ezzel is csaknem 20-30%-os, összességében 2-3 Mrd Ft többletbevétel jutna az államnak. Második lépcsõben pedig a külföldi gyakorlathoz hasonlóan, szelektív módon és komplexebben kellene szabályozni a különféle ásványi nyersanyagok kitermeléséért az államnak fizetendõ ellenértékeket. Fizetni kellene a kutatási terület után, hogy minél elõbb befejezzék a kutatást, és fizetni kellene a megállapított bányatelek után, hogy egyesek ne telepedhessenek rá akkora ásványvagyonra, amelynek készlete 100 éves termelési volument fedez. Alapvetõen módosítani kellene az így befolyt összegek felosztásán, hogy megfelelõen részesedhessenek abból az érdekelt önkormányzatok és régiók. Abban a reményben zárom ezt a cikket, hogy minden felelõsen gondolkodó és a bányászatban érdekelt szakember, bányavállalkozó és az államot képviselõ köztisztviselõ, elsõsorban az ország érdekeit tartva szem elõtt, sikerrel át tudja lépni egyéni érdekkorlátait, és a közös cél – országunk felemelkedése – érdekében kompromisszumot jelentõ megállapodásra tud és akar jutni.
Kôolaj és Földgáz 34. (134.) évfolyam 11-12. szám, 2001. november-december
