NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK DR. HORVÁTH LÁSZLÓ
GONDOLATOK A NÉMET–MAGYAR KATONAI KAPCSOLATOKRÓL Már a rendszerváltás előtti időtől (1987-től kezdődően), a Német Szövetségi Köztársaság fontosnak tartva nem csak a gazdasági, politikai, hanem a katonai kapcsolatokat is, katonai attaséval képviseltette magát Budapesten. Ez azt jelentette, hogy már korán megjelentek az ésszerű együttműködés különféle projektjei, beleértve az információcserét is. A nagy európai változások idejére ezáltal már kialakultak a széles körű kapcsolatok alapjai, melynek számunkra legjelentősebb eseményei a magyarországi rendszerváltás és a németországi újraegyesülés voltak. Az együttműködési lehetőségek kiszélesedésével a legkülönfélébb területeken igen hamar megnyíltak a „kapuk” és ebből nem maradhatott ki, a katonai terület sem. Ennek egyik megnyilvánulási formája, hogy a nemzeti hadsereg haditechnikai eszközeiből (a Német Demokratikus Köztársasággal történt újraegyesülés után fölöslegessé vált) Magyarország is kedvező feltételekkel kapott. A lehetőségek abból adódtak, hogy a Bundeswehrnek be kellett fogadnia, és azután fel kellett oszlatnia az NDK Nemzeti Néphadseregét (Nationale Volksarmee — NVA). Ezzel a Bundeswehr sok olyan eszköz birtokába jutott, amelyeket nem tudott hasznosítani, azonban mivel Magyarország addig is hasonló eszközökkel rendelkezett (ebben a vonatkozásban jelenleg sincs átütő változás), igényt tarthatott azokra az harceszközökre és felszerelési tárgyakra, annál is inkább mivel hagyományosan jó partneri viszonyban van a két ország. Így azután államtitkári szintű kapcsolatok alapján a Németországi Szövetségi Köztársaság az NVA állományából hamarosan jelentős mennyiségű felszerelést adott át Magyarországnak, amely Lengyelország és az akkori Csehszlovákia mellett messze a legtöbbet kapott ezekből a szállításokból. A szállítmány legfontosabb részei között említendő 20 darab Mi–24 típusú harci helikopter és egyéb szárazföldi harceszköz is. Ezekkel a típusokkal a magyar haderő akkor már rendelkezett és a harcképesség fenntartása és fokozása érdekében kiváló szolgálatot tett a német gesztus. Átadtak jelentős mennyiségű utászfelszerelés is, továbbá híradóeszközök, melyek ugyancsak fontosak a Magyar Honvédség számára. 240
FÓRUM
KÉTOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉS A NATO-CSATLAKOZÁS ÉRDEKÉBEN A két ország közötti bilaterális együttműködés igen hamar kezdetét vette a két védelmi minisztérium és a haderők között azzal a céllal, hogy a magyar fél közeledjen a NATO-szabványokhoz, az akkor még számunkra ismeretlen NATO STANAG-ekhez. A két minisztérium 1993-ban alap-megállapodásokat kötött, és ezekre építve eleinte kétéves, majd éves programokat dolgozott ki. Az együttműködés alapjait ezek az éves programok jelentették, amelyek igen gyakorlatiasan, egyszerű módon szerveződtek, s ezért a lehető legalkalmasabbak voltak és a legalkalmasabbak ma is arra, hogy a magyar fél minden területen támogatást kapjon, ahol erre szüksége van. A fejlődést jól érzékelteti, hogy az utóbbi években az együttműködési programokban már évi mintegy 100 projekt szerepelt, s ezeket többnyire sikerült is megvalósítani. A küldöttségek cseréje ma már rendszeresnek mondható folyamat, minden érdeklődésre számot tartó területen, mind az oktatás, mind a kiképzés, gyakorlatokon való részvétel vonatkozásában, amelyek mindkét félnek tanulságosak, a tapasztalatcsere tehát kölcsönös. Ezek a tanulmányutak gyakorlatilag a katonai terület minden részletére kiterjednek, együttműködünk az úgynevezett klaszszikus vezetési alapterületeken, mint például a személyügy, a katonai hírszerzés és elhárítás, kiképzés, műveleti tevékenység, szervezés, tervezés, logisztika, valamint a védelmi tervezés és a vezetési rendszerek területén is. Az általános együttműködés, valamint a katonai és katonapolitikai téren folyó tapasztalatcsere mellett igen hamar külön megállapodások is létrejöttek különféle szakterületeken, így a katonaföldrajz terén, a két ország légiereje között a MiG–29 fegyverrendszer logisztikai támogatása terén, a védelmet szolgáló egyéb technikai eszközök terén vagy az egészségügy területén. 1995-ben titokvédelmi megállapodás jött létre, főleg a védelmi területre vonatkozóan, amely lehetővé teszi a bizalmas dokumentumok cseréjét. A légvédelem korszerűsítését német segítséggel akartuk megvalósítani. Különösen jelentős az a projekt, amelynek keretében a Szövetségi Védelmi Minisztérium a magyar partnernek 1994-ben felajánlotta: tanulmányt készít a magyar légvédelemről. Eltelt bizonyos idő (részben a mindkét oldalon bekövetkezett személyi változások folytán), amíg a terv megvalósulhatott. Végül a tanulmányhoz 1996-ban fogtak hozzá, költségei akkor egymillió márkát tettek ki. A magyar légvédelem és légierő minden részletére kiterjedő, átfogó vizsgálati eredményeket 1997-ben mutatták be Budapesten. E projekt nyomán történt, hogy a magyar fél kívánságára Veszprémben a Szövetségi Légierő háromfős tanácsadó csoportja dolgozott, segítve a tanulmány eredményeinek megvalósulását minden szükséges területen. A tanulmány ajánlásainak jelentős része máris megvalósult, 241
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
a törzsek tagozódásától, a vezetési szintektől egészen a légvédelem rendszerének a NATO struktúrájába történő beillesztéséig. Ez rendkívül fontos feladat, különösen, ha a magyar légvédelemnek az ország földrajzi értelemben vett szigethelyzetében a nem NATO-tag szomszédokhoz és a NATO-tag Csehországhoz és Lengyelországhoz fűződő baráti kapcsolatainkra gondolunk, melyek nem határosak közvetlenül országunkkal. A NATO olaszországi légvédelmi központjához való megfelelő kapcsolat kiépítése olyan feladatnak bizonyult, amely később, a balkáni fejleményekkel összefüggésben az ország védelme tekintetében egészen különleges jelentőségre tett szert. Minden bizonnyal e német tanulmány volt a döntő érvrendszer ahhoz, hogy a magyar légvédelem már igen korai időpontban közelebb kerülhetett a NATO-csatlakozáshoz. Tekintettel a terület fontosságára, a felek változatlanul a projekt megvalósításának további tökéletesítésén fáradoznak. Ez egyebek között magában foglalja olyan német műszerek átadását, amelyekkel a meglévő orosz radarokat úgy lehet adaptálni, hogy a NATO-rendszerekkel megközelítőleg kompatibilis módon tudjanak működni. Ezzel javíthatók az egyes magyarországi légvédelmi központok közötti híradókapcsolatok is, ami gyorsítja a légvédelem reagálási képességét. Ezt a fajta katonai segítséget Németország kizárólag Magyarországnak ajánlotta fel. A három volt Varsói Szerződés-tagállam, mely első körben a NATO tagja lett erősen különböző légvédelmi rendszerekkel rendelkezett. E rendszerek közelítése a NATO- rendszerhez az új tagállamok legfontosabb feladata. Folytatásként elkészült egy tanulmány a magyar légierő logisztikájáról. A tanulmányt 1998-ban mutatták be, s eredményeit 1999-től kezdődően megvalósítják mindenütt, ahol erre szükség van. Mindehhez Németország felkínált katonai kiképzési segítséget is: tisztek és tiszthelyettesek tanulhatnak Németországban, hogy ott sajátítsák el a tanulmány ajánlásainak megvalósításához szükséges készségeket. Ezzel párhuzamosan a következő lépés volt a magyar féllel együttműködésben hasonló logisztikai tanulmány készítése a szárazföldi csapatokról is. E tanulmány is azt szolgálta, hogy átvilágítsák a Magyar Honvédség logisztikai rendszerét, és ajánlásokat dolgozzanak ki a szükséges reformokat illetően: a jobb költséghatékonyság, a NATO-eljáráshoz való illeszkedés érdekében, valamint hogy a magyar haderő még kompatibilisabb legyen a NATO-val.
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS SZOROSABBÁ TÉTELE Az együttműködés fontos lépése volt, hogy a magyar tisztek tanulhattak a hamburgi „Führungsakademie”-n (Vezetőképző Akadémia). Az említett kétoldalú éves programok keretében a Magyar Honvédség tagjai számára immár évek óta mód van a német katonai oktatási intézmények 242
FÓRUM
igénybevételére, és tanulhatnak a Bundeswehr legkülönfélébb tanfolyamain. Ez jelenleg elsősorban tiszteket és néhány tisztest, illetve tiszthelyettest, zászlóst érint. A tisztek felkészítése, illetve továbbképzése már 1991–92-ben megkezdődött, és nagyon sok magyar tiszt vett részt Németországban különféle tanfolyamokon. Jelenleg is a legkülönbözőbb témájú és tartalmú képzésen vesznek részt. A csúcskínálat a képzési segítség körében a hamburgi Führungsakademie úgynevezett „Nemzetközi vezérkari tanfolyama”, amelyet a Németországi Szövetségi Köztársaság a világ minden táján sok országnak kínál. A résztvevőket nyelvi kritériumok alapján válogatják ki, hogy egy további féléves képzéssel a Köln melletti Hürthben lévő Szövetségi Nyelviskolán úgy tudják nyelvtudásukat tökéletesíteni, hogy gond nélkül elvégezhessék az egyéves tanfolyamot. A Hamburgban tanulók az elméleti képzés mellett gyakorlaton is részt vesznek. Miután Magyarország 1999-ben a NATO tagja lett, a német fél immár a nemzetközi mellett kínálja a nemzeti vezérkari tanfolyamot is, amelyen kizárólag NATO-országok tisztjei vehetnek részt. Magyar tiszt már ezen a tanfolyamon is tanulhat, amely a nyelviskolai képzéssel együtt két és fél évet vesz igénybe. Általában mindig a szárazföldi erők és a légierő egyegy tisztjét készítik fel, de a kiválasztást teljes mértékben a kiküldő félre hagyják. 1999. november végéig összesen tizenkettő magyar tiszt vett részt felkészítésen a hamburgi „Führungsakademie”-n. Ebben az összefüggésben jó tudni azt is, miben tér el a német katonai segítségnyújtás filozófiája a többi NATO-tagállamétól, így például az Egyesült Államokétól. Miközben ugyanis az amerikaiak igyekeznek minél magasabb rendfokozatú tiszteket meghívni az Egyesült Államokba, Bonn éppenséggel fiatalabb tiszteket igyekszik Németországban az oktatási intézményeiben felkészíteni, akiket aztán idővel előléptethetnek.
A képzés tapasztalatai A magyar tisztekkel kapcsolatos képzési tapasztalatokról az illetékes német kormányforrások kifejezetten pozitív választ adtak. A magyarok mindeddig a legkiválóbb eredményekkel térhettek haza, és egy sem volt közülük akit azért mert nem felel meg a követelményeknek le kellett volna váltani, haza kellett volna küldeni. Ez azért nagy jelentőségű, mert más nációknál előfordult, hogy a beiskolázottak közül haza kellett küldeni néhányat. Természetes, hogy minden hallgató tökéletesítette német nyelvtudását is. A képzési kapcsolatok egyáltalán nem korlátozódnak a legmagasabb szintekre. Gyakori Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola illetve jelenleg már Főiskolai Kar hallgatóinak cserelátogatása. A Katonai Műszaki Főiskola illetve az egyetem Főiskolai Karának 20-25 hallgatója 4-6 hetet töltött — lehetőleg 243
NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK
egyedül magyar társak nélkül — egy-egy német csapattestnél, főleg azért hogy nyelvtudását csiszolja. Többségük férfi, de akadt már köztük néhány ifjú hölgy is, és a csere résztvevői mindig igen pozitív élményekkel tértek haza. Túl ezen, még sokszínű a kínálat, amelyet a Magyar Honvédség kihasználhat, mint például a zászlóalj- és századparancsnokok, szakaszparancsnokok továbbá a tiszthelyettesek képzése. Szakirányú képzést is kínál Németország. Működik csereprogram a német katonai rendőrség és a magyar katonai szervek között is. A kívánságoknak és szükségleteknek megfelelően tág lehetőségek állnak rendelkezésre. Németország 2000-ig teljesen ingyenesen kínált mindenféle képzési programot. Magyarország NATO-tagságából kifolyólag 2001-től kezdődően a költségek viselésének kérdését immár két NATO-tagállam között újra kellett tárgyalni ennek megfelelően a képzési költségekből részt kell vállalni.
Német tisztek magyarországi tanfolyamokon A képzés terén való együttműködés jelentőségét növeli az a tény, hogy német vendéghallgató tanul a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, és a német fél később is rendszeresen élni kíván ezzel a lehetőséggel. A cél az, hogy ezeket a tiszteket, akik különösen széles körű tapasztalatokat szereznek a Magyar Honvédségről, később attasékként foglalkoztassák Magyarországon. Az első végzős már 1999-ben megkezdte tevékenységét ebben a beosztásban Budapesten, és bajtársaival magyar nyelven tud kommunikálni. Tanultak már német tisztek Magyarországon ENSZ-megfigyelőket és békefenntartókat kiképző tanfolyamokon is. A szolnoki kiképző bázison szerzett tapasztalatok igen jók voltak. A csereképzések terén érdekesség, hogy a Magyar Honvédség a szimulátoros képzésben példát mutat a németeknek. A Bundeswehr-nél ezt a képzési formát viszonylag későn vezették be, miközben ez a Magyar Honvédségnél már igen korán megtörtént, akárcsak a számítógépes alapú harcászati kiképzés. E területeken tehát a német előrelépés részben Magyarországon szerzett tapasztalatokon is nyugszik.
HADITECHNIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS MAGYARORSZÁG NATO-INTEGRÁCIÓJÁNAK ELŐSEGÍTÉSE ÉRDEKÉBEN Együttműködünk haditechnikai téren is, melynek szintén a két védelmi minisztérium közötti megállapodás az alapja. Évente szakmai bizottsági üléseken tájékoztatják egymást a felek, és ott jelölik ki az együttműködés lehetséges területeit. A cél az, hogy Németország segítse hozzá Magyarországot a NATO 244
FÓRUM
harci-technikai és fegyverzeti struktúrájába történő beilleszkedéshez, annak közös projektjeibe való integrálódásához. Csak egy példa az a törekvés, hogy azokat az Oroszországon kívüli országokat, amelyek az ott gyártott MiG–29-es vadászrepülőgépeket rendszerben tartják, egy csoportba fogják össze, közösen fejlesszék tovább a repülőgépet, és — ami a volt VSZ-tagállamokat illeti — a NATO-ban való közös tevékenységekre alkalmassá tegyék azokat. E téren is jó a kétoldalú együttműködés Magyarországgal, annál is inkább, mivel mindkét ország légierejénél nagyjából azonos számú ilyen repülőgép van. Németország segít a Magyarországon meglévő radarok alkalmazhatóvá tételében, valamint a légvédelem távközlési technikájában is alkatrészek szállításával. Végül, de nem utolsósorban az együttműködés terén meg kell említeni a legfelsőbb szintű politikai és katonai kapcsolatokat, melyek a védelmi miniszterek és a vezérkari főnökök kölcsönös párbeszédeiben és az azokkal párhuzamosan folytatott a különböző vezető beosztású személyek konkrét feladatok megoldását szolgáló szakmai konzultációiban nyilvánulnak meg. Ugyancsak együttműködünk a katonai hírszerzés és elhárítás terén is mindkét fél biztonsági érdekeit szem előtt tartva, ami különösen jól érzékelteti a kapcsolatok intenzitását és mélységét. A német–magyar kétoldalú együttműködés mottója a német oldalon mindig az volt, hogy különösebb csinnadratta nélkül mindig készen állni az együttműködésre és a segítségre mindenütt, ahol ezt a másik fél kívánja, és ahol lehetséges. Az immár tizenöt évi egyre szorosabb együttműködés világosan megmutatta talán az egyik legfontosabbat, hogy a személyes kapcsolatok a német és magyar katonák között teljesen problémamentesen, igen barátian és bajtársiasan alakulnak. FELHASZNÁLT IRODALOM A német–magyar kapcsolatok 1100 éve. Kiadja a Németországi Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetsége, 1999.
245
