206
NOVEMBER Őszutó / enyészet hava / Szent András hava Tél elejét szabja Szent Erzsébet napja. Csillagjegyek: 1–21. Skorpió, 22–30. Nyilas. A hónap gondolatai: „Az, hogy az iskola – és benne a tanár – milyen volt, csak jó tíz évvel az iskola elvégzése után kezd kiderülni. A tanár nem is tudja – fogalma sincs –, hogy mikor hat igazán a növendékre, egy gesztussal, egy szóval, odavetett tréfás félmondattal.” (Németh László) „Ítéletet csak úgy mondhatsz hitelesen, ha nem kevered össze tudatosan vagy tudatlanul a jót a rosszal, az igazságot az igaztalansággal, az áldozatot a tettesével, a bűnt az erénnyel, az önként vállalt kötődést a kényszerrel, az áldemokráciát a valódi szabadsággal.” (Mádl Ferenc)
Ebben a hónapban adják át az V. Kerület Önkormányzatának Egészségügyi, Szociális és Lakás Bizottsága által odaítélt Belváros Szociális Munkáért díjat, illetve a Városfejlesztési, Műemlékvédelmi és Környezetvédelmi Bizottság által odaítélt Reitter Ferenc-díjat. A 2013-ban díjazottak névsora Kalendáriumunk szerkesztésének lezárulta után vált ismertté. 207
KINCSEK A VÁCI UTCA KÖZEPÉN A Szent Mihály-templom
A 19–20. század fordulóján, de a két világháború között Pesten élő polgári osztály leányainak nagy többsége is az angolkisasszonyoknál kezdte tanulmányait. Édesanyám is ebbe a kategóriába tartozott. Iskolai élményei azonban az ötvenes években a visszahozhatatlan múlt részének tűntek. Most, 2014-ben a történelem mégis ismételni látszik önmagát. Az angolkisasszonyok egykori temploma, a Szent Mihály-templom a sétálóutcává alakított déli Váci utca egyik – reggeltől estig nyitva tartó – idegenforgalmi látványossága, esténként egyre gazdagabb hangversenyprogrammal. A rendház a Congregatio Jesu női szerzetesrend otthona, az iskola pedig Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium néven katolikus oktatási intézményként működik. A templom és a kolostor helyén már a 13. században épület állt. A török időkben feltehetően vagy megsemmisült, vagy dzsámivá alakult. A mai templom 1703 és 1755 között, Mária Terézia uralkodása alatt épült a domonkosok részére, barokk stílusban. Felszentelését majd kétszázötven évvel ezelőtt, 1765-ben Sbiskó Károly, a horvátországi Tinniniből származó püspök végezte. II. József a pesti konventet 1784-ben feloszlatta, s bár döntését nem sokkal halála előtt visszavonta, a templomot mégsem a domonkosok kapták vissza, hanem azt 1785–86-ban a pálos rend, majd 1787-től az angolkisasszonyok tanító rendje vette át. Övék volt 1950-ig, az államosításig. A tulajdonjog a rendszerváltást követően visszakerült az angolkisasszonyok jogutódjaként működő Congregatio Jesu rendhez, kezelője pedig az Esztergomi Főegyházmegye, melynek önálló templomigazgatóságaként működik. Nem plébániatemplom, ami azt jelenti, hogy keresztelők, esküvők alkalmából az anyakönyvezés a Belvárosi Főplébániához tartozik.
Ami nem olvasható az ismertetőkben és az interneten, azt Alberti Árpád templomigazgató atyától tudjuk meg, aki 2008 óta szolgál a Váci utcában. „A homlokzaton, a főbejárat felett a domonkosok által különleges tisztelettel övezett »Világ királynője«, balra rend alapítójának, Szent Domonkosnak, jobbra Aquinói Szent Tamásnak a szobra látható. 208
Szent Domonkos szobrán három jellegzetességet figyelhetünk meg. Elsőként a csillagot a homlokán. Ezt a hagyomány szerint keresztanyja látta Domonkos keresztelésekor. Ez a jel annak előrejelzése volt, hogy komoly feladatot szánt neki az Isten: az eretnekek meggyőzését a teológiai érvelés eszközével. Akkoriban ugyanis a falvak főterén komoly viták folytak, és a nép ahhoz csatlakozott, aki érveivel legyőzte a másikat. Ezért volt tehát szüksége a hihetetlen felkészülésre. Második jellegzetességként derekán a szent olvasót látjuk, mely »54 golyóból álló fegyver« a Szűzanya ajándékaként, megerősítésül az eretnekek elleni küzdelemben. A harmadik, a kezében fogott könyv a domonkosok három legfontosabb feladatát rögzíti: Laudare – Benedicere – Preadicare (Istent dicsérni, áldást mondani és az igét hirdetni). A kapu másik oldalán a domonkosok rendjének »legnagyobb ágyúja« Aquinói Szent Tamás látható, akit mai napig az egyház legelismertebb teológusának tartanak. Őt az általa írt könyvek között ábrázolták, mellén a nap szimbólumával. Annak emlékére ábrázolták így, hogy a pápa őt bízta meg az úrnapi liturgia megfogalmazásával. Ezen a napon a körmenet az Oltáriszentséget követi, ami egy nap alakú szentségtartóban van elhelyezve. Ez alatt a szobor alatt szoktuk mi is a belvárosi körmenet alkalmával az úrnapi oltárt elkészíteni.” A kapun belépve jellegzetes, egyhajós barokk templombelső tárul szemünk elé. Gyönyörűen faragott fa főoltár és szószék, intarziás padok, amiket valószínűleg a közeli pálos szerzetesek készítettek. A főhajó utolsó padjánál elhelyezett többnyelvű templomismertetőt kézbe véve valamennyi fontos részletről rövid leírást kapunk. (Mint szenvedélyes turista és „botcsinálta” idegenvezető megjegyzem, hogy ezek a kis ismertetők azok, melyek alapján az ember a legjobban meg tudja nézni, majd a későbbiekben emlékezetébe idézni a látottakat. Ezek a figyelmességek azok, melyek által az ember úgy érzi, itt szívesen fogadják. Különösen igaz ez egy olyan tájékoztatóra, melynek első lapján ez áll: „Isten hozta a Szent Mihály-templomban”.) Árpád atya itt is felhívja a figyelmet arra, ami nincs benne az ismertetőkben.
„Körben a templomban, ahol általában a keresztút képei láthatók, nálunk a húsvéti időszakot követően az »örömút stációi« kerülnek a falra. A tizennégy 209
feltámadási állomást fiatal hittanosok készítették »papírmozaikból«. Ezek a szenvedés helyett a dicsőséget, az öröm stációit reprezentálják a feltámadástól Krisztus mennybemeneteléig, illetve a pünkösdi csodáig. Nem a szenvedés a lényeg, hanem a győzelem, a kereszthalált követő feltámadás, az örök élet ígérete.” A sekrestye a főoltár mögött helyezkedik el. Belépve a legszebb és legnagyobb pesti barokk sekrestyében találjuk magunkat. A két sarokban intarziás szekrénysorok, sok ajtóval, fiókkal, melyekben a domonkos szerzetesek a napi misézéshez szükséges „szereléseiket” tarthatták. A sarokszekrények ajtaján aranyozott dombormű, Szent Flóriánt ábrázolja, illetve Ábrahámot és a kenyeret hozó Melkizedeket az Ószövetségből. „Melkizedek kenyere az Oltáriszentség előképe” – teszi hozzá Árpád atya. Különösen szép még itt a sekrestyében a két gyóntatószék és a csappal ellátott eredeti vörösréz tartály. A misézés előtti kézmosás lehetőségének biztosítása egy sekrestyében mindig elengedhetetlen feltétel volt. A templom és a sekrestye kimerítő bemutatása után, megköszönve Árpád atya kalauzolását, a „világi segítő mindenes”, Szilágyi Ferenc gazdasági vezető veszi át a szót. Tizenöt éve munkatársa az atyának, aki a liturgikus szolgálaton túlmenő világi feladatokat megkön�nyebbüléssel ruházza át „Feri bácsira”. Már az is meglepő, hogy tizenhat főnyi „személyzet” munkáját kell koordinálni. Persze ez alatt nem főállású alkalmazottakat kell érteni, de annál nagyobb körültekintést igényel a „logisztika”, hiszen mindenki csak akkor teljesít szolgálatot, amikor arra szükség van. Az élénk közösségi életet így mutatja be: „Templomunkban a liturgikus zenei szolgálatot 2004 adventje óta a Liszt Ferenc kórus látja el, melyet Farkas Mária karnagy vezet. 1993 óta a budapesti horvát közösség anyanyelvű szentmiséinek adunk helyet kéthetente vasárnap, illetve a nagyobb egyházi ünnepeken. Ezenkívül rendelkezésükre bocsátjuk a templomot koncertek és egyéb kulturális események céljára is. A Szent Mihály Laikus Káptalan a tridenti zsinat utáni liturgiának megfelelően végzi szentmiséit. Tagjai virrasztó zsolozsmát énekelnek a középkori Esztergom liturgikus szokása szerint. Évente legalább tizenkétszer. Tizenkét éve tartja szerdai és pénteki imaóráit a Szent Mihály-templomban a Szent Egyed Közösség. A harmadik évezred elején a társadalmi problémák 210
kihívásaira szeretnének hiteles keresztény válaszokat adni. Szentmiséikhez és egyéb programjaikhoz is biztosítjuk a feltételeket. A Váci utca 55. szám alatt működő Budapesti Görög Alapítású Magyar Orthodox Egyházközség gyülekezeti terme igen kicsi, ezért alkalmanként nálunk tartják szertartásaikat. Ugyancsak szívesen látjuk a Nemadomfel együttest, akik általában negyedévenként jelentkeznek egy-egy koncerttel. A szólisták fogyatékossággal élő (elsősorban értelmileg és látásukban akadályozott) fiatal előadók. Ez adja az előadások különleges hangulatát és üzenetét. Különleges színfoltja templomunknak és egyben a Váci utcának a 2009 óta szervezett Szent Mihály-napi búcsú. Megrendezésével kettős célunk van. Egyrészt erősíteni akarjuk a hitéletet és a közösségi szellemet, másrészt anyagi bevételre szeretnénk szert tenni. Bár a templom restaurálását pályázati pénzek nélkül nem tudnánk megoldani, az önrész biztosítása a mi feladatunk. Jó ötletnek bizonyult! A szeptember végén, pénteken, szombaton és vasárnap megtartott búcsú templomunk életében mind a hitéleti, mind a kulturális eseményeket tekintve az elmúlt évek kiemelkedő rendezvényei közé tartozik.
Az utóbbi években a templom Budapest egyik jelentős koncerthelyszínévé vált. A hangversenyeket dr. Legeza Dénes koncertszervező koordinálja nagy szakértelemmel és lelkesedéssel. Hangversenyéletünkhöz, a szokásos esti műsorokon túl, immár hagyományosnak tekinthető fesztiválok is tartoznak. A 2006-ra felújított szentélyfreskó, amelyet közel 150 éve senki sem láthatott eredeti állapotában, ihletett minket arra, hogy létrehozzuk az egyedülálló Budapesti Barokk Zenei Fesztivált, amelyet 2013-ban már nyolcadik alkalommal rendeztünk meg. Ez gyakorlatilag a Belvárosi Művészeti Napokhoz kapcsolódott. Saját fesztiválunk mellett negyedik éve adtunk helyet a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyházzenei hangversenyeinek. Szokolay Sándor zeneszerző 80. születésnapja alkalmából ősbemutatóra is sor került. Jelentős esemény volt, amikor a Magyar Egyházzenei Társaság 2012. november 17-én tizenhat énekkar részvételével országos ökumenikus kórustalálkozót rendezett templomunkban. A komolyzene mellett a »könnyebb műfaj« is szerepel már repertoárunkban. Volt nálunk Illényi Katica-koncert és Szvorák Katalin-est. Sebestyén Márta 211
is telt ház előtt énekelt, sőt valamennyi fellelhető széket össze kellett szednem a környékről, még a szentélyben is ültek. Hangversenyeinkre 80%-ban külföldiek érkeznek. A turisták a vásárcsarnok felé vezető útjukon benéznek hozzánk, megtekintik az épületet, látják plakátunkat, melyen szép esti programot hirdetünk számukra. A remek akusztikának köszönhetően évente közel 190 hangversenyt rendezünk. Évi húsz koncerttel kezdtünk, mára idáig jutottunk. Rendszeresen közvetít zenei eseményeket templomunkból a Bartók rádió és a Duna Televízió.
A Sonatores Pannoniae koncertje a barokk fesztiválon
A Savaria barokk zenekar: Németh Pál, Szigetvári Dávid, Csizmár Dávid. (Fotók: Legeza Dénes)
Legnagyobb feladatunk most a templom mennyezeti freskójának restaurálása. Az átnedvesedett és elhanyagolt falfestményeket az 1960-as években felújítás címén lemeszelték. A Váci utca déli részének sétálóutcává alakításakor a templom homlokzatát Belváros-Lipótváros Önkormányzata és a Magyar Külkereskedelmi Bank anyagi támogatásával felújítottuk, azonban a belső terekre központi forrás nem jutott. A meszelésnek köszönhetően a freskók fennmaradtak az utókor számára. Ezáltal lehetővé vált, hogy adományok mellett pályázati pénzekből 1998-tól kezdve folyamatos feltárást és restaurálást végezzünk. A szentély 2006-ra nyerte el eredeti állapotát. Ebben az évben a beázások megszüntetése érdekében fel kellett újítani a tetőszerkezet a műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe véve. A Nemzeti Kulturális Alaptól és az V. kerületi önkormányzattól kapott anyagi támogatással 2012-ben elkezdtük templomunk szentély utáni első boltozatának feltárását, a három freskó konzerválását és részleges esztétikai helyreállítását. A restaurálást dr. Menráth Péter tanszékvezető egyetemi tanár vezette. Két olyan freskót találtak, amelyről eddig nem volt tudomásunk, továbbá megtalálták az 1700-as években alkotó festőművész, Aman József aláírását is. A freskók témája az angyali üdvözlet, Jézus születése és Mária találkozása Erzsébettel. A továbblépéshez folyamatosan szükségünk van anyagi forrásra, ezért egy érdekes marketingfogással igyekeztünk híveink figyelmét felhívni a támogatásra. Tarnóczy Balázs grafikussal készíttettünk egy szórólapot, melynek mérete 212
10 cm × 21 cm. Ekkora felületnek 2 850 Ft (10 euró) a restaurálási költsége. Ezáltal az adományozók láthatják, hogy adományukkal mekkora mennyezetdarab felújításához járulhatnak hozzá. Több ízben érkezett a jelzettel forintra megegyező támogatás bankszámlánkra. Bemutatva eredményeinket, a templomhajó bal hátsó részén, a Lisieux-i Szent Teréz-szobor mellett »ilyen volt, ilyen lett« típusú fotókat állítottunk ki. Ez a kis tárlat remélhetőleg hamarosan bővülhet a 2013–14-es munkákkal is.” Az új információktól szinte szédelegve álltam fel a sekrestyében a fotelből. Ezzel a délelőttel is gazdagabb lettem. A templom építészeti és társművészeti értékein túl megismertem két embert. Egy atyát, aki az egyházi szolgálat mellett képeket fest, otthon van a zene világában, és a természetnek is szerelmese. Pirkadat előtt kezdődő túrái, nagyböjti időszakban szervezett zarándokútjai a hozzá csatlakozók számára a fizikai erőpróbán túl komoly lelki élményt jelentenek. Mennyivel szebb a húsvéti feltámadás ünnepe egy éjszakai keresztállítás után! Szilágyi Ferenc eredetileg közgazdász, aki élettapasztalatát felhasználva igazi „projektmenedzser”. A projekt a Szent Mihály-templom kompletten: műszakilag, történetileg, a humán erőforrásokat tekintve, marketing- és kommunikációs feladatokat beleértve, gazdaságilag, rövid és hosszú távon egyaránt. Ő az az ember, aki akkor érzi majd elvégzettnek feladatát, ha a restaurált men�nyezeti freskókat a felújított orgona hangjai mellett a zsúfolásig megtelt templom közönségével együtt ünnepelheti. Ezen az ünnepen remélem, mi is ott leszünk!
Szöveg és kép: Kacskovics Fruzsina
A CONGREGATIO JESU REND ÉS RENDHÁZA 1056 Budapest, Váci utca 47. www.congjesu.hu A Szent Mihály-templomhoz háromemeletes tömb csatlakozik, amelyről a városépítésben kissé jártas járókelő azonnal láthatja, hogy kolostornak épült. A mai hatvanas korosztály jól emlékszik még, hogy e falak között működött 1950-től a rendszerváltásig a Gervay Mihály Postaforgalmi Szakközépiskola és a Vámos Ilona Szülésznő- és Ápolónőképző Iskola. Napjainkban eredeti funkciójának megfelelően, rendházként működik az épület. A telek beépítéséről a török utáni időkig nincsenek adatok. A mai kolostor építésének kezdete az 1720-as évek elejére tehető. Az első épület a mai Váci utcai keleti és az északi szárny L alakú tömbje lehetett, a kornak megfelelő egyemeletes barokk stílusban, földszintjén nyitott árkádsorral. Ezt követte a mai Molnár utcával párhuzamos nyugati szárny, és a templom építésével egy időben, 213
1747–49-ben a templomhoz csatlakozó déli rész. Ez az épület még a domonkosok részére készült, ezért a korabeli freskókon több restaurálás után ma is a domonkosok életéből vett jelenetek láthatók. Az angolkisasszonyok 1787-ben kapták meg az épületet zárda és iskola részére. 1809-ben a kolostor leégett. Az újjáépítések során két további szint került az egyemeletes épületre, sőt, az északi oldalán húzódó Kohári köz beépítésével az alapterülete is megnőtt. Így alakult ki a mai méret és homlokzat 1874-et követően. Az épület időközben szűknek bizonyult a két funkció kiszolgálására, ezért a szerzetesek 1888-ban megvásárolták a mai Molnár utca és Irányi utca sarkán lévő telket, és ott építettek új iskolát. A templom és a kolostorépület 1950-ig a rend tulajdonában volt. Ekkor – bár telekkönyvi megosztás nem történt – a templom Belvárosi Szent Mihálytemplom néven az Esztergomi Főegyházmegyéhez, a rendház állami tulajdonba került. Ebbe költöztették a Postaforgalmi szakközépiskolát és a Szülésznő- és Ápolónőképző Intézetet. Ma az épületen ezt a feliratot olvashatjuk: Congregatio Jesu. Az első kérdés, ami a laikus olvasóban felmerül: Miért történt névváltozás, mások érkeztek az angolkisasszonyok helyére? A rend alapítója, Ward Mária 1585-ben született az angliai Mulwith-ben. Máriában azonban már fiatal korában felébredt a vágy, hogy kolostorba vonuljon. Ezt akkor Angliában katolikus kolostorok hiányában nem lehetett megtenni, mivel az anglikánusok üldözték a katolikusokat. Hajóra szállt, és 21 évesen a flandriai St. Omerben belépett egy klarissza zárdába. Itt nem tudott azonosulni a neki szánt életmóddal, ezért a várost elhagyva úgy tervezte, hogy angol nők számára alapít klarissza kolostort. Visszament Angliába, ahol egyre több fiatal lányt készített fel a szentségek felvételére, katolikusnak nevelve őket. Egyre többen csatlakoztak hozzá, segítői akadtak. Az új közösség St. Omerben, Lüttichben, Kölnben, Trierben, Rómában, Nápolyban, Perugiában, Münchenben, Pozsonyban és Bécsben alapított intézeteket fiatal lányok tanítására, nevelésére. Eközben Mária mélyen hitt abban, hogy Isten őt egy apostoli rend alapítására választotta ki: „A jezsuita rend alapszabályait akarta átvenni női közösségekre alkalmazva, saját legfelsőbb elöljáróval, klauzúra nélkül, szabad mozgási lehetőséggel az emberek üdvének munkálására.” 214
Sajnos életében nem kapott engedélyt a pápától, hogy megalakítsa saját rendjét. 1645-ben meghalt. Végül 1703-ban ugyan megalakulhatott a rend, de nem engedték a Jézus nevet felvenni, és a jezsuita alapszabályt alkalmazni. 300 éven keresztül a rend neve Beate Marie Virginis volt. 2002-ben sikerült a rend nevét Congregatio Jesura változtatni, és ettől kezdve élhetnek a jezsuita rendalkotmány szerint. Nincs kötelező öltözékük, egyetlen kereszt jelzi hovatartozásukat, és nem kötelesek a zárdában tartózkodni. Knáb Judittal, a Congregatio Jesu magyarországi tartományfőnöknőjével beszélgettem.
– Ezek szerint „angolkisasszonyok rendje” nem is létezett, csak a szájhagyomány nevezte így a nővéreket? – A legtöbb szerzetesi közösségnek van egy olyan elnevezése, ami nem azoKnáb Judit tartományfőnöknő nos a hivatalos nevével, hanem olyan, amit az emberek könnyen megjegyeznek (bencések, jezsuiták, piaristák, verbiták, megváltós nővérek, népleányok, orsolyiták, vizitációs nővérek, stb.). Amikor Ward Mária a közösségét megalapította, és a rend elkezdett terjedni, a körülöttük élők nevezték el őket „angolkisasszonyoknak”. Az „angol” arra vonatkozott, hogy Angliából jöttek a kontinensre, hiszen saját hazájukban lehetetlen volt szerzetesi életet élni az üldözések miatt. A „kisasszony” szót azért tették hozzá, mert nem mentek férjhez, hanem szerzetesi életet éltek. A kisasszony helyett a „nővér” kifejezés azért nem terjedt el, mert az új közösséget az egyház még nem hagyta jóvá. Ezért ez a „ragadványnév” valóban szájhagyomány, még akkor is, ha évszázadokon keresztül Európa-szerte az volt a köztudatban, hogy ez a „hivatalos” elnevezés.
– Hogyan és mikor került Magyarországra a rend? – Még Ward Mária életében Pázmány Péter hívta meg a nővéreket 1627ben. Először Pozsonyban, majd 1770-ben Budán is lett intézetük. Később, 1787-ben a pesti Váci utcában nyílt meg az elemi, a polgári és a kereskedelmi iskola, valamint a gimnázium, 1856-ban elsőként az országban a tanítóképző, a 20. század elején pedig a polgári iskolai tanárképző, 1917-ben a Ward Kollégium (hitoktatóképző világiaknak). A további alapítások: Eger (1852), Veszprém (1860), Eperjes (1882), Kecskemét (1917), Zugliget (1926), Nyíregyháza (1929), Klotildliget (1937), végül az erdélyi Élesd (1941). 1948-ban kereken 430 nővérnek kellett elköszönnie közel 6000 tanítványától: kisdiáktól, középiskolástól, tanító- és tanárképzőstől. 215
– Mi történt a nővérekkel a rend feloszlatása után? Hányan voltak 1989ben, amikor újra lehetőség nyílt hivatásuk folytatására? Mikor kapták vissza fizikailag is a lehetőséget, hogy itt, ebben az épületben éljenek? Mi fogadta itt önöket? – 1950 júniusában a szerzeteseket internálótáborokba hurcolták. Ezek szeptemberben megszűntek, a nővéreket, testvéreket, papokat hazaküldték. De nem mindenkinek volt otthona, szülői háza, testvérei, ahova hazamehetett volna. A betegek és az idősebbek számára országszerte olyan szociális otthonok nyíltak, ahol ellátást, ápolást kaptak. Szántó Katalin nővérünk volt az úttörője és nagy apostola ezen intézmények létrehozásának. A szerzetesek a munkaerőpiacon általában nem kívánt „osztályon kívülieknek” számítottak. Az elöljárók leleményességével és bátor kezdeményezésével az ’50-es években megalakult a Szolidaritás Háziipari Szövetkezet, amely az állás nélkül maradt papoknak, szerzeteseknek adott munkát, néha még egy-egy szobácskát is kaptak, ahol lakhattak, amíg nem találtak albérletet. Nemeskéri Margit nővértársunk műszaki vezetőként, Abonyi Éva pedig a számviteli osztály vezetőjeként hosszú évekig dolgozott a közel kétezer személyt foglalkoztató szövetkezetben. Voltak néhányan, akiket bátor egyházmegyés papok fogadtak be plébániájukra, ahol a nővérek mint házvezetők, hitoktatók, kántorok, sekrestyések és harangozók tevékenykedhettek. 1989-ben, az újrainduláskor a magyar tartománynak 130 tagja volt szerte az országban. Az ingatlanok közül a belvárosi rendházat és iskolát kaptuk vis�sza utoljára. A Ward Mária Általános Iskola 1997-ben úgy nyitotta meg kapuit, és felmenő rendszerben évről évre úgy indított újabb első osztályokat, hogy a tulajdonrendezés akkor még kilátástalan volt. Az épületből előbb kiköltözött egy zeneiskola, és néhány év múlva megszűnt az ott működő Molnár Utcai Általános Iskola is, de mind a rendház, mind pedig az iskola épületének harmadik emeletén zavartalanul működött a Gervay Mihály Postaforgalmi Szakközépiskola. 1999 januárjában alapos takarítás és egyszerű meszelés után tizenkét nővér költözött be a rendház első emeletére. Rekonstruálásról szó sem volt, hiszen ehhez sem anyagi háttérrel, sőt még tulajdonjoggal sem rendelkeztünk. Végül éppen tíz évvel a Ward iskola indulását követően, és 18 évvel (!) a rendszerváltás után, 2007 nyarán a szakközépiskola megszűntével hivatalosan is visszakaptuk az ingatlant. Az épület első emeletét használja a rendünk, melyhez kisebb átalakítások kellettek, ebédlő kialakítása a nővéreknek, vizesblokkok részleges felújítása és új kialakítása, a díszterem felújítása, könyvtár-átalakítás. Nagyobb volumenű változások az elmúlt három évben a második és harmadik emeleten történtek, hiszen az a terület a tulajdonba adás időpontjában üres és rettenetesen 216
lepusztult volt. A tartomány ezt a két emeletet bérbe adta. Egy részén a Corvinus Egyetem (korábban Közgazdaságtudományi Egyetem) Heller Farkas Szakkollégiuma kapott helyet, nagyobb részében pedig a Pannon Kincstár Tanoda, amely évről évre kisebb-nagyobb renoválásokkal fejleszti az általa használt területet. Már 1997-ben láttuk, amikor az iskolában a katolikus oktatás újraindult, majd pedig 1999-ben is tapasztaltuk, amikor a nővérek „vendégként” beköltözhettek a régi házukba, hogy az egész ingatlankomplexum rendkívül rossz műszaki állapotban van. Akkor hivatalosan és komolyabban hozzá sem nyúlhattunk, hiszen nem volt a tulajdonunkban. Évek, lassan évtizedek is elmúlnak, és mi kis lépésekben, erőnkön felül próbáljuk a legfontosabb hibákat kijavítani, melyekből mindig van bőven, és olyan bérleti konstrukciókat kötni, amellyel az épületnek legalább egyes részei fejleszthetőek. Próbálunk a rendház épületének egészéről gondolkodni, szeretnénk megtalálni a ház „küldetését” (üzleti szóval és leegyszerűsítve a ház hasznosítását keressük), de ennek a folyamatnak még az elején járunk. A három nagy épületből – templom, rendház, iskola – kettőt gyakorlatilag egyidejűleg kellene renoválnunk, illetve rekonstruálnunk. Ehhez nincsenek erőforrásaink, ezért az iskola felújítása a jelenlegi prioritás. Erre engedélyezett terveink vannak, sőt egy 2009-ben elnyert KEOP-pályázat keretében és az V. kerülettől kapott anyagi támogatással számos felújítási munkát elvégeztünk. A következő évekre előre ütemeztük a folytatást. Ennek egyik legfontosabb feltétele a hiányzó több száz millió forint összegyűjtése. (Erről bővebb információt a honlapunkon lehet olvasni: www.wardmaria.hu/ fejlesztesek.)
– Mennyire zárt vagy nyílt most az épület? Van-e közvetlen kapcsolat a Szent Mihály-templommal, vagy a domonkosok által épített régi kápolnát használják? Van-e a civileknek is lehetőségük arra, hogy meglátogassák a kápolnát, illetve az épületet? – A rendház épülete nem egy zárt kolostor. Miután az idős nővérek 2009-ben átköltöztek a számukra felújított zugligeti otthonunkba, négyen maradtunk a A csigalépcső, amelyet közösségben. Folyosónkon számos szoba üresen ma- az „Abigél” c. filmben radt, és fiatal munkatársaink szemfülesen rákérdeztek, láthattunk 217
hogy nem fogadnánk-e be őket, hogy itt lakjanak. Néhány hét leforgása alatt egyre-másra jelentkeztek vidéken végzett volt diákjaink, barátaink, rokonaink ugyanezzel a kéréssel. Minden hírverés nélkül feltöltődtek a megüresedett „szerzetesi cellák”. Így tulajdonképpen két közösség él itt egymást kiegészítve. Évente néhány közös programot szervezünk: évkezdő szentmise és közös vacsora, januárban házszentelés, évzáró mise, közös nagytakarítás. A Kulturális Örökség Napjai alkalmával évről évre megnyitjuk a házat az érdeklődők számára. „Kollégistáink” ebben a programban nagy segítségünkre vannak. Ilyenkor „idegenvezetést” tartunk, és szívesen válaszolunk a kérdésekre. Különleges élmény, amikor egy-egy csoportban vannak olyan hölgyek, akik évtizedekkel ezelőtt ide jártak még a korábbi bábaképzőbe vagy a későbbi egészségügyi szakközépiskolába, és lelkesen idézik fel emlékeiket. A Szent Mihály-templomba az iskolai szentmisékre járunk elsősorban. A rendház kápolnájában imádkozunk, illetve havonta vannak ott is közösségi szentmisék.
– Úgy tudom, a hagyományos hármas fogadalom mellett (szegénység, szüzesség, engedelmesség) tesznek egy sajátos, negyedik fogadalmat is. Ez a pápának tett engedelmességi fogadalom, amely az egyetemes küldetésre való készségüket fejezi ki. – A negyedik fogadalom bevezetése is a 2002-es általános rendgyűlés döntése, akárcsak a jezsuita konstitúciók átvétele, illetve a névváltozás. Ezzel teljesült Ward Mária mély vágya, melyet úgy érzett, hogy Isten táplál benne. A „rendalapítás” tehát közel négyszáz év után fejeződött be véglegesen. – Céljaik, hitvallásuk vonzók lehetnek a jövő generációk számára is. Vannak jelentkezők, akik részt szeretnének venni ebben a munkában szerzetesként? – „Célunk, hogy a nevelés által keresztény értékekre épülő társadalmat szolgáljunk. Ezt azzal kívánjuk elősegíteni, hogy iskoláinkban egészséges női és férfi identitású, önállóan gondolkodó, felelősséget vállaló, nemzeti gyökereikben erős, szolgálatra kész fiatalokat képzünk.” (Idézet a Congregatio Jesu magyar tartományának küldetésnyilatkozatából.) Lelki szemeim előtt olyan Magyarországot látok, ahol mindenki otthonra talál, vallási, faji, nemzetiségi, politikai és bármilyen más egyéb megkülönböztetés nélkül, és ahol a sokféleképpen gondolkodó emberek kölcsönösen tisztelik egymást. Azért fáradozunk, hogy az igazságosság és az erkölcs talaján születhessenek a döntések politikai és hétköznapi szinten egyaránt. A szerzetesi életforma nem kis kihívás, akárcsak a másféle életre szóló elköteleződés. Olyan korban élünk, amelyben a szerzetesi és papi, de ugyanúgy az életre szóló házastársi hivatások száma is drasztikusan csökken. Mi, a Congregatio Jesu nővérei kevesen vagyunk, akár az apostolok. Novíciáink nincsenek, érdeklődőink vannak. Tudjuk, hogy ezeken a körülményeken keresztül is Isten szól hozzánk. Ezért hittel és reménnyel telve járjuk azt az utat, amelyre 218
Ő maga hívott minket. Bízunk benne, és imádkozunk azért, hogy legyenek alkalmas fiatalok, akik belépnek, és társainkká válnak.
– Végül, mint a magyar tartomány első embere, mit üzen ma a Kalendárium olvasóinak? – A Congregatio Jesu legutóbbi, 2011-es általános rendgyűlésének mottója: „Hivatásunk, hogy reményt vigyünk.” Számomra ez azt jelenti, hogy bátran rábízhatjuk magunkat Istenre, mert Ő minden jónak a forrása. Bátorít bennünket, hogy bízzunk benne, bízzunk feltámadt Fiában, Jézusban. És amikor Jézusra figyelünk, Őt szemléljük, akkor mi magunk átalakulunk. Megújul bennünk a hit, a remény és a szeretet, és így reményforrás lehetünk mások számára. Knáb Judit gondolatait lejegyezte és a fotókat készítette: Kacskovics Fruzsina Köszönjük a segítséget és a rendtől kapott képeket Maliga Enikőnek Források: A Congregatio Jesu weblapjai Déry Attila: Belváros – Lipótváros. V. kerület. Terc Kiadó, Budapest, 2005. (Budapest építészeti topográfia 2.)
A BUDAPESTI WARD MÁRIA ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM
1056 Budapest, Molnár utca 4. www.wardmaria.hu A mai hatvanas korosztály úgy emlékszik, hogy két „testvér” általános iskola létezett évtizedekig az Irányi utca Molnár utcai és Váci utcai sarkán: az „Irányi” és a „Váci”. Az előbbi „vegyes” volt, az utóbbi csak „leány”, míg 1958-ban „összekeverték” a két iskolát, mindkettő „vegyes” lett. A tanárokat is ennek megfelelően osztották szét. Így működtek 1997-ig, amikor a Congregatio Jesu rend visszakapta a Molnár utcai épületet. 2014-ben az „angolkisasszonyok” iskolája mint intézmény már 227 éves múltra tekinthet vissza, falai között 121 éve folyik oktatás. Miután az angolkisasszonyok Váci utcai rendházában kevésnek bizonyult a hely a sokféle oktatási tevékenység ellátására, a rend 1888-ban megvette a Molnár utca 4–6. szám alatti Gerendai-féle házat. Ennek bontása után a mai iskolaépületet Kauser József tervei szerint 219
1891–92-ben építették, majd 1893. október 1-jén szentelték fel. 1904-ben még egy szintet emeltek rá, így alakult ki a mai négyszintes tömb. A pesti angolkisasszonyoknál 1787 óta folyt oktatás, amely folyamatosan bővült. 1856. november 5-étől náluk működött az országban az első tanítónőképző, melynek eredetileg két évfolyama volt. Eleinte német nyelven tanítottak itt, később már magyarul. Az intézmény ötosztályosra bővült, ahová a négyosztályos polgári iskola elvégzése után lehetett jelentkezni. Az első világháború előtt és alatt létrejött a leánygimnázium és a tanítóképző hatosztályos gyakorlóiskolája. 1917-ben alapította a jezsuita P. Bíró Lajos és Almássy Mária, az angolkisasszonyok rendfőnöknője a hitoktatónőket képző Ward Kollégiumot. 1932–33-ban kétéves női kereskedelmi szaktanfolyam indult a négy gimnáziumi, illetve négy polgári iskolai évet végzett növendékek számára. Az iskolatípusokon belül Mária-kongregációk és önképzőkörök működtek. Korszerű fizika- és kémiaszertárak, valamint nagyméretű tornaterem állt rendelkezésre. A diákok egyenruhája az elterjedt matrózruha volt. A Váci utca, Irányi utca és Molnár utca által határolt intézménykomplexum legmagasabb szintű iskolája a polgári iskolai tanárképző főiskola volt, amely 1906 óta működött. Utolsó igazgatója a nagy tudású és közszeretetnek örvendő dr. Marczell Mihály volt. Mielőtt Pest ostroma elkezdődött, az egész iskolaépület, a földszinttől a negyedik emeletig hadikórházzá alakult. A súlyos sebesülteket folyamatosan szállították ide a pályaudvaroktól. A műtőt a kémiai szertárban szerelték fel. Csak néhány orvos dolgozott itt, az ápolást kizárólag a nővérek látták el. 1945. január elsején bombatalálat érte az iskolát, a negyedik és a harmadik emelet teljesen leszakadt. A háború pusztításai ellenére 1945 júniusában megtartották az érettségi és képesítő vizsgákat. 1948-ban a szerzetesrendtől elvették az iskolát. A rendszerváltás után, elsősorban az öregdiákok kitartó szorgalmazására 1997 szeptemberében 54 első osztályos gyermekkel megindult az oktatás az új Ward Mária Általános Iskolában, amely a 2001–2002. tanévben négyosztályos gimnáziummal bővült. A 2012–2013. tanévtől az intézmény irányítását új vezetőség látja el. Ez az intézkedés a Congregatio Jesu szerzetesrend mint fenntartó által kialakított stratégia részeként történt. A budapesti iskola élére a rendi tag Kaszap Viktória CJ szerzetesnővér került. Neki tettünk fel néhány kérdést az iskola mai életével kapcsolatban.
– Mekkora a pesti Ward Mária iskola, hány osztálya van, hány gyerek jár ide, hány tanár és nővér dolgozik itt? Mekkora a civil pedagógusok aránya, és van-e férfi köztük? 220
– Iskolánk tizenkét évfolyammal működik, évfolyamonként két osztállyal. Az épület ötszáz diák befogadására alkalmas. A 2013/14-es tanévet 269 általános iskolás, illetve 158 gimnazista kezdte meg. A tanári kollégiumnak 58 tagja van, köztük hét férfi, és jelenleg egyetlen nővér tanít nálunk. A rendházban szolgáló nővérek közül még hárman vannak, akik bár nem a tantestület tagjai, de besegítenek a gimnazisták háromnapos évkezdő lelkigyakorlatainak vezetésébe, illetve ez évtől egyikük sütni-főzni tanítja a diákokat szakkör keretében. A rendház az iskola munkáját támogató emberi, lelki háttér.
– Mik az iskola specialitásai, prioritásai, milyen tanulmányi eredményeket értek el a diákok? Van-e túljelentkezés, tudnak-e, akarnak-e válogatni, fontos-e a katolikus családi háttér? Mik a jövőbeli fejlesztési terveik? – Iskolánk specialitása, hogy a Congregatio Jesu szerzetesrend alapítójának, Ward Máriának pedagógiai szemléletét a mai kor nevelési koncepciójával összhangba hozza. Ward Mária már négyszáz évvel ezelőtt is fontosnak tartotta az idegen nyelvek ismeretét, a teljes ember nevelését, például a művészetek: a színjátszás, a zene, a képzőművészet által, illetve olyan praktikus tudást is adott a növendékeinek, amely előkészítette őket életállapotuk szerinti feladataikra. Mivel alapítónőnk a katolikus vallásosság elmélyítésére törekedett, ezen belül pedig a jezsuita lelkiséget vallotta magáénak, iskolánkban a Szent Ignác-i pedagógia alapelveit igyekszünk érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy a lelkigyakorlatok, a folyamatos reflexió, a közösségi és családi programok által arra is figyelünk, hogy a diákok lelki élete is fejlődjön. A személyes figyelemmel kísérés és a konfliktuskezelés során tanáraink próbálják felnyitni a fiatalok szemét arra, hogy ne csak a saját, hanem embertársaik érdekeit is figyelembe vegyék. Nálunk már több éve gyakorlat a közösségi szolgálat, fogalmaink szerint a szeretetszolgálat. A tizedik évfolyam diákjai kipróbálják magukat különböző területeken: óvodába, bölcsődébe, öregek otthonába, kórházba mennek, hajléktalanok étkeztetésében vesznek részt heti rendszerességgel. Tapasztalataikat kísérő tanárukkal osztják meg. Diákjaink nagyon különböző életpályákat választanak az iskola befejezése után. A nyolcadik osztály elvégzését követően egyre többen gimnáziumunkban folytatják tanulmányaikat, ahol matematikát, két idegen nyelvet és magyart tanulhatnak heti négy órában. Ezzel törekszünk arra, hogy mindenkit biztonságosan felkészítsünk az érettségire, a tehetségesebbek számára pedig lehetővé tesszük, hogy két középfokú nyelvvizsgával távozzanak. Egyre több kutató tanárral dolgozunk, hogy a természettudományos tehetséggel rendelkező fiatalok orvosok, gyógyszerészek, fizikusok lehessenek. Felvételi eredményeink azt mutatják, mindenki elérheti azt az eredményt, amit maga elé tűzött. Művészeti nevelésünk szakkör keretében folyik. Sok ügyes kézműves diákunk van, ezt a 221
minden tavasszal megrendezett kiállítás bizonyítja. Énekkarunk, színjátszó körünk és fényképészműhelyünk is egyre népszerűbb a diákok körében. Évek óta azt tapasztaljuk, hogy körülbelül kétszer annyian jelentkeznek hozzánk, mint amennyi diákot fel tudunk venni. A felvételinél fontos, hogy a szülőkkel is találkozzunk. Tulajdonképpen családokat felvételiztetünk, mert azt gondoljuk, hogy a gyermekeket csak velük együttműködve tudjuk eredményesen nevelni. Sokrétű fejlesztési tervünk van. Az épület felújítása folyamatos, tervezzük az aula és a tornaterem, valamint egy különálló tornacsarnok felépítését. Nevelési programunk a köznevelési törvény alapján megújult, honlapunkon olvasható. Tanáraink „belső továbbképzése” fontos újítás 2013 őszétől, mert célunk, hogy őket mind mentálisan, mind szakmailag támogassuk, megerősítsük.
– Mik azok a legfontosabb elvek, melyeket a tanulóknak útravalóul adnak? – Tanáraink a tudás, a lelkiség és a szolgálat hármas küldetését igyekszenek megvalósítani, ezzel a lelkülettel formálva a jövő generációját, hogy a teremtett világ és embertársaik iránt felelős tagjai legyenek a társadalomnak. Szeretnénk, ha iskolánkból kikerülve a diákok meggyőződésévé válna, hogy tudásuk az emberi és keresztény alapértékek megélésével együtt lesz szilárd. Minden készségük, képességük ajándék, amelyet igyekezzenek kibontakoztatni saját növekedésükre, embertársaik és a teremtett világ javára és Isten dicsőségére. Szöveg és kép: Kacskovics Fruzsina Köszönet Maliga Enikőnek a közreműködésért Felhasznált irodalom: Déry Attila: Belváros – Lipótváros. V. kerület. Terc Kiadó, Budapest, 2005. (Budapest építészeti topográfia 2.) 222
FARKAS MÁRIA,
a Szent Mihály-templom Liszt Ferenc kórusának karnagya A Kalendárium hűséges olvasói tavaly már megismerhették a családot és Farkas Éva operaénekest, aki sajnos 2013-ban eltávozott közülünk. Gyászmiséje az Egyetemi templomban mindenki számára életre szóló élményt jelentett. A régi polgári hangulatot árasztó lakásban, ahol a fényképek és egyéb emlékek egy nagycsalád hétköznapjairól és ünnepeiről mesélnek, Farkas Mária, a legfiatalabb testvér egyedül él. Élete gazdag történetét saját szavaival mutatjuk be. 1945. szeptember 23-án születtem Budapesten. Népes családban nőttem fel, édesapám, dr. Farkas József szülész- nőgyógyász és édesanyám, Khudy Edit tanítónői képesítéssel, francia nyelvmesteri diplomával öt gyermeket nevelt. A Váci utcai ének- és zenetagozatos általános iskolába jártam, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat zeneszerzés szakon. 1964–69-ig a Zeneakadémia középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakán tanultam. A konzervatóriumi és zeneakadémiai évek alatt intenzív kóruséletben vettem részt Ugrin Gábor, majd Párkai István és Bucsi László vezetésével. Mindhárman meghatározó élményekhez juttattak minket, akik a Jeunesses Musicales Ifjú Zenebarát Kórusában, a Zeneakadémia Liszt Ferenc Kamarakórusában vagy a pesti ferences templom Liszt Ferenc kórusában énekeltünk. Énektanári pályámat ötödéves koromban kezdtem. Egy rákosszentmihályi iskolában vezettem be a zenei tagozatot. Öt évvel később hívott át Fél Ella igazgatónő a Váci utcai iskolába énektanár-karnagynak, itt harminc éven át, 2003-ig tanítottam. Közben 1968-tól öt éven át Kodály Zoltánné titkárnője voltam. 1970-ben, majd 1972-ben sokat dolgoztunk az első nemzetközi Kodály-szemináriumok szervezésében. Évente 80-100 külföldi zenetanár, köztük amerikaiak is érkeztek Kecskemétre, hogy egy-egy nyári kurzuson részt vegyenek. Mivel sok magyar tanár nem bírta jól az angol nyelvet, nyolc társammal vállaltuk a tolmácsolást. Ez számtalan kapcsolatot eredményezett. Ennek köszönhettem, hogy 1975–77ig Kaliforniában tanítottam szolfézst, zeneelméletet, népzenét és karvezetést a Holy Names College Master of Education programjában és posztgraduális képzésében. Ezt követően is több éven keresztül hívtak nyári posztgraduális és mesterkurzusokra Amerikába. Itthon is éveken keresztül tartottam előadásokat külföldi csoportoknak, tanárképzős hallgatóknak, akik a Kodály-módszer megismerése céljából érkeztek hozzánk. Előadásaimat bemutató énekórákkal színesítettem. 1984–91-ig a Liszt 223
Ferenc Zeneművészeti Főiskolán óradíjasaként tanítottam külföldi hallgatókat, miközben az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara gyakorlatvezetéssel bízott meg. Közben a volt növendékeimből álló Victoria Kamarakórussal Dániától Izraelig, Angliától Olaszországig felejthetetlen turnékon vettünk részt, illetve az énekes osztályaimból álló kórusokkal és Haydn Kamarazenekarunkkal is sokszor léptünk fel külföldön. A Váci utcai zenei általános iskola gyermekkórusával és a Victoria Kamarakórussal a legmagasabb minősítést kaptuk a Kórusok Országos Tanácsának zsűrijétől: „Az év kórusa” címet, illetve a hangversenykórus „summa cum laude” fokozatát. 1991-ben a Sacré Coeur női szerzetesrend novíciája lettem. A noviciátus megkezdésével néhány zenei tevékenységemet felfüggesztettem. Egy rövid év után azonban megértettem, hogy Istennek más terve van velem. „Főtanszakom” továbbra is az Isten szeretete maradt, de „melléktanszaknak” számomra a zene tanítását szánta. Az 1989-es rendszerváltás idején sokan úgy éreztük, hogy lehetőségeink a végtelenig tárulnak. Így kerültem én is kapcsolatba a Bárka közösséggel, melynek igazgatótanácsában éveken keresztül tevékenykedtem. Együtt imádkoztam Roger testvérrel és szerzetestársaival a pécsi találkozón, meghatottan vettem részt a szentmisén Teréz anya magyarországi házának megnyitása alkalmából, és mindnyájunk lelkesedésével voltam tanúja Boldog II. János Pál pápa magyarországi látogatásának. Az egyik alkalommal személyes áldását vehettem! A meghiúsult noviciátus arra sarkallt, hogy világi utakon próbáljam ki magam. 1992–1994-ben elvégeztem a Ward Mária hitoktatóképző tanfolyamot, majd 2002-ben hittanár-nevelői diplomát szereztem a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1994-től tanítottam hittant a budafok-belvárosi plébánián. Ide Bucsi László atya Liszt Ferenc kórusával kerültem, akinek halálát követően 1998-ban átvettem a kórus vezetését. 2004 advent első vasárnapjától kezdve dr. Füzes Ádám atya hívására a belvárosi Szent Mihály-templomban folytatjuk zenei szolgálatunkat. Az elsőrangú művészekből, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar jelenlegi és korábbi tagjaiból álló zenekarral az egyházi zeneirodalom legszebb alkotásait adjuk elő. Repertoárunkban szerepelnek többek között Bach H-moll miséje, Máté- és Jánospassiója, Liszt koronázási miséje és Krisztus-oratóriuma, illetve Haydn, Mozart és Beethoven miséi. Kodály Missa Brevise, Lajtha, Bárdos vagy Lisznyay miséi is gyakran elhangzanak. Két éve Szőnyi Erzsébet Missa misericordiae – Requiem című miséjét, Lisznyay Szabó Gábor születésének centenáriumán pedig a Missa Salesianát énekeltük nagy érdeklődés mellett. 2001 januárjában dr. Lukács László, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola főigazgatója meghívott az általa vezetett intézmény tanulmányi igaz224
gatójának. Részt vettem a főiskola első integrált tanévében és kreditrendszerű programjának megalkotásában. Emellett az esti tagozaton liturgikus éneket tanítottam és bemutató hittanórákat tartottam. Innen mentem nyugdíjba 2002 szeptemberében. Egy év nyugdíjas élet meggyőzött arról, hogy ez az életforma még nem nekem való. Lediplomáztam a Sapientián, és fiataloknak szervezett hangversenyeken vezettem műsort a katedrálisok zenéjéről a Mátyás-templomban, majd a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban tanítottam éneket és vezettem a gyermekkart és vegyes kart. Itt szerveztem az Országos Rajeczky Benjamin Gregorián- és Népzeneversenyeket, a megmérettetésen az utolsó tanévemben már ötszázan vettek részt. Sokfelé jártunk a Szent Imre kórussal is, többek között közreműködtünk Lengyelországban a sandomierzi lengyel–magyar központ fölavatásán és a krakkói Isteni irgalmasság bazilika magyar kápolnájának fölszentelésén. Hatvanhat évesen fejeztem be iskolai tanári pályafutásomat. 2011-ben búcsúzóul a Szent Imre Gimnázium szép oklevéllel köszönte meg négy évtizedes nevelőmunkámat. Akkor a már súlyos betegséggel küszködő testvérem mellett volt a helyem. Éva nővérem halála ismét megerősített az örök életbe vetett hitemben. Gyászmiséjén az Egyetemi templomban mintegy száz énekes adta elő Mozart Requiemjét a velünk évek óta játszó zenekarral és Szabóki Tünde, Megyesi Schwartz Lúcia, Molnár András, Cser Péter csodálatos énekes szólójával. Ők, akik nagyobb hangversenyeinken is rendre közreműködnek, személyes barátságban voltak Évával. A mai napig a Szent Mihály-templom Liszt Ferenc kórusának karnagya vagyok, de a Victoria Kamarakórussal is gyakran rendezünk közös hangversenyeket, legtöbbször a Váci utcai templomban, a város szívében. Pályám során több elismerést kaptam, köztük Belváros-Lipótváros Érdemkeresztjét és a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet. A kórusmunka mellett egy hittancsoportot is vezetek. Segítségemmel vették föl a beavató szentségeket. A Jóisten rám bízta őket, együtt haladunk tovább. Ahogy ezt írtam, sok minden jutott még eszembe. Emberi kapcsolatok, gyönyörűséges zenék, szép országok. Isten ajándékának veszem, hogy a csodálatos gyermekkor után a közösségek melengető szeretetében szóval és zenével, ős-belvárosiként Budapest szívében tudom továbbítani az örömhírt: Isten a Szeretet.
Farkas Mária
225
