Szent Benedek regulájának kezdõ gondolatai

2 / 2 1

b u d a i

c i s z t e r c i

k ö z ö s s é g

l e l k i s é g i

k i a d v á n y a

www.benedicite.hu 2

0

A

Adj nekem, jóságos Jézusom, Téged megértõ értelmet, Téged átélõ érzelmet, Hozzád sietõ lelket, Érted hevülõ lelkesedést, Téged föllelõ bölcsességet, Téged fölismerõ világosságot, Érted égõ szeretetet, Benned élõ szívet, Téged dicsérõ tetteket, a Te szavadra hallgató fület, a Te szépségedben gyönyörködõ szemet, a Te fölségedet magasztaló nyelvet, Neked tetszõ életmódot, a Tõled jövõ megpróbáltatás viselésére béketûrést, Hozzád ragaszkodó, hûséges kitartást, és adj nekem, Jézusom, boldog halált. Ajándékozz meg jelenléteddel, fényes föltámadásoddal és a boldog örökkévalóságban add nekem jutalmul Tenmagadat. Amen. Szent Benedek apát mindennapi imája a kereszt elõtt

Szent Benedek regulájának kezdõ gondolatai AZ

ÜNNEPHEZ

PROLÓGUS

Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és tettekkel teljesítsd, hogy visszatérj az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitõl elszakadtál az engedetlenség tunyasága által. Hozzád intézem most tehát szavaimat, aki lemondasz saját akaratodról, és az engedelmességnek hatalmas és hírneves fegyverzetét veszed magadra, hogy Krisztus Urunknak, az igaz Királynak harcosa légy. Elõször is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy õ vigye azt végbe, hogy õ, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. Úgy kell õt a bennünk levõ adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségébõl ki ne tagadjon minket, fiait, de úgy se, mint félelmetes úr, bûneinktõl felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták õt követni a dicsõségbe. Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentõ szavára: „Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból”, (Róm 13,11.) Nyissuk meg szemünket a megistenítõ fénynek, és megdöb-

bent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap felénk kiáltó isteni szózat: „Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” (Zsolt 9,8) És ismét: „Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!” (Jel 2,7) És mit mond? „Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket.” (Zsolt 33,12). „Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál sötétsége meg ne lepjen benneteket!” (Jn 12,35). Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd így folytatja: „Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?” Ha ennek hallatára azt feleled: „Én”, akkor Isten ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, „tiltsd el a nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a gonosztól és tedd a jót! Keresd a békét és járj utána!” (Zsolt 33,14-15). Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielõtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: „Íme, itt vagyok” (Zsolt 33, 16). Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját. 2012/2

1

Apostol is azt mondja: „Nem tudod-e, hogy az Isten türelme töredelemre vezet téged?” (Róm 2,4). Azt mondja ugyanis a jóságos Úr: „Nem akarom a bûnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen!” (Ez 33,11). Miután tehát megkérdeztük az Urat, testvéreim, sátorának lakója felõl, hallottuk, mit kíván attól, aki ott akar lakni. De bárcsak teljesíthetnénk az ott lakó kötelességeit! Elõ kell tehát készítenünk testünket és lelkünket a parancsok iránti szent engedelmességben a harcra. És mivel ezt természetünk magában nem tudja megtenni, kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmének segítségét. Ha a pokol büntetése elõl menekülve el akarunk jutni az örök életre, akkor most, míg van idõnk, míg e testben élünk, és mindezeket még ebben a földi életben teljesíthetjük, siessünk és csak azt tegyük, ami örökre a javunkra válik.

és Krisztushoz csapja; akik félik az Urat, és ezért erényes életük miatt fel nem fuvalkodnak, hanem tudva, hogy a bennük levõ jó tulajdonságok nem tõlük, hanem az Úrtól erednek, a bennük mûködõ Urat magasztalják a próféta szavával: „Ne nekünk, ne Uram, ne nekünk, hanem nevednek adj dicsõséget” (Zsolt 113,9), amint Pál apostol a maga igehirdetésébõl semmit sem tulajdonított önmagának, hanem így szólt: „Isten kegyelmébõl vagyok az, ami vagyok” (1 Kor 15,10). És azt is mondja: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor 10,7). Ezért mondja az Úr az Evangéliumban: „Aki hallja szavaimat és megteszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítom, ki házát kõsziklára építette. Jöttek az áradások, a szelek fújtak, és nekirontottak annak a háznak, de az nem dõlt össze, hiszen kõszikla volt az alapja” (Mt 7,33-34). Így fejezi be az Úr, és várja is, hogy ezekre a szent intelmeire naponként tetteinkkel feleljünk. Azért, hogy bûneinket megjavíthassuk, meghosszabbítja életünk napjait, hiszen az

Fel kell tehát állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját. Reméljük, hogy ebben az intézményben semmi kemény vagy nehéz dolgot nem rendelünk el. Ha mégis a méltányosság úgy kívánná, hogy valamit kissé szigorúbban rendeljünk el a hibák kiirtására és a szeretet megõrzésére, azért ne riadj viszsza, ne fuss el mindjárt az üdvösség útjáról, melynek kezdete szûk és szoros. De ha a szerzeteséletben és a hitben elõrehaladunk, akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk elõre az Isten parancsainak útján. Így az õ vezetése alól magunkat soha ki nem vonva, mindhalálig állhatatosan megmaradunk tanítása mellett a monostorban, és béketûrésünkkel részt veszünk Krisztus szenvedéseiben, hogy aztán országának is méltó részesei lehessünk. Amen.

Lorenzo Monaco: Szt. Benedek, szerzetestársaival

Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az õ útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket. Ám ha országának sátrában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk. De kérdezzük meg az Urat a próféta szavaival: „Uram, ki lakhat a te sátorodban vagy ki pihenhet meg szent hegyeden?” (Zsolt 14,1). Erre a kérdésre, testvéreim, halljuk az Úr feleletét, amint megmutatja nekünk a sátorába vezetõ utat, mondván: „Aki szennyfolt nélkül jár és az igazságot cselekszi; aki igazat szól szívében, aki nem követ el álnokságot nyelvével; aki embertársának nem tesz rosszat, és ellene gyalázkodó beszédet nem tûr” (Zsolt 14,2-3); aki a gonosz ördögöt, ha az valamire rá akarja venni, tanácsával együtt a szívébõl számûzi, semmibe veszi, sátáni gondolatait még keletkezésükben megragadja

2

2012/2

Söveges Dávid fordítása

Hallgasd, ó fiam! GONDOLATOK

SZENT BENEDEK REGULÁJÁNAK

Szent Benedek Regulája egy szabályzat – ezt sohasem szabad elfelednünk. Elsõsorban a monasztikus élet alapvetõ irányelveit hivatott felvázolni, amely lehetõvé teszi az Evangéliumhoz hû élet folytatását. Benedek beszél étkezésrõl, ivásról és öltözködésrõl, mindazokról a dolgokról, amelyeket a szerzetesek a különbözõ nap- és évszakokban tesznek; arról, hogyan kell a liturgiát megszervezni, és mi az étkezések koreográfiája. Útmutatót ad a kormányzáshoz és a jelöltek befogadásához. Nem lehet kétség afelõl, hogy ez egy gyakorlatias szemléletû dokumentum, amely arra hivatott, hogy a rend és a fegyelem oázisát teremtse meg egy olyan évszázadban, amikor az olasz társadalmat sorozatos háborúk és azok következményei szabdalták szét. Egy „Hogyan csináljuk…” kézikönyv – hogyan szervezzünk férfiakból álló közösséget úgy, hogy valóságosan vállalják Isten keresésének és megtalálásának hosszú útját. Sok mai olvasó számára, aki úgy közelít a Regulához, mint egyéni útjának inspirációjához, az elsõ találkozás csalódást okozhat. Áthidalhatatlan szakadék van a Szent Benedek által elképzelt világ és a világ közt, amelyben élnek. Meggyõzõdései nem tükrözik a mai emberét. Kortársaink közül sokan csodálkoznak, hogyan létezhet még mindig a Regula, amikor tartalmának nagy része nem idõszerû. Nagy része annyira régimódi, hogy olvasásuk szórakoztató lehet, de aligha alkalmazható a mai gyakorlatban. Így van ez, Szent Benedek Regulájának értéke a mai olvasó számára kevésbé gyakorlati alkalmazhatóságában rejlik, mint inkább abban a szemléletben, amelyben ezek az elõírások megtestesítik a hitet és értékrendszert, amely kitûnik a Benedek által használt és megfelelõnek tartott kifejezésekbõl. Idõnként ez a hit és értékrendszer egyértelmûen meg van fogalmazva; más helyeken körültekintõ odafigyeléssel lehet rábukkanni. El kell fogadnunk, hogy a Regula üzenete nem található meg gyorsolvasással. Csak értõ és értelmezõ olvasással lehet rátalálni, amely minden szót megvizsgál, és minden mondatot értelmez. Tény, hogy a Regula nagy része nem eredeti. Benedek elképzelése nem valami teljesen új megírása volt, hanem hogy összeállítson egy kézikönyvet a monasztikus hagyományok legjavából válogatva. Az utolsó fejezetben mutat rá forrásainak ellenõrzésére, amennyiben szeretnénk az útmutatóinak részletesebb hátterét megismerni. A Regula kritikai tanulmányozása, megtámogatva a technika vívmányaival, feltárta ezen források többségét, így lehetõvé vált megfigyelni Benedek vá-

BEVEZETÕ FEJEZETÉHEZ

logatásának módszerét, mit tart közvetítendõnek és mit kihagyandónak, mivel lehet kiegészíteni vagy hol lehet módosítani az anyagot, illetve mi az, amit önállóan bele lehet írni. Benedek elsõdleges forrása egy hosszú olasz szabályzat a korai 500-as évekbõl, melynek címe A Mester szabályzata. Ez egy meglehetõsen excentrikus dokumentum és kétséges, hogy valaha alkalmazásra került a mindennapi életben. A Mester szabályzata minden gyakorlatiasságot nélkülözõ és helyenként bizarr szöveg, amelyet Benedeknek szigorúan meg kellett szerkesztenie ahhoz, hogy csak a legteljesebb és legerkölcsösebb részek kerüljenek megõrzésre. Biztosítja az ideális monasztikus élet részletes bemutatását, amely a klaszszikus monasztikus források folytonossága, és egyúttal igazodás a változó idõkhöz. Benedek átvette az alapstruktúrát, beleírta a saját életének gyakorlatát, és felhasználta azokat a passzusokat, amelyekben a Mester fundamentális monasztikus doktrínákat közöl. Az adaptív kölcsönvétel folyamata világosan felismerhetõ a Prológusban. Benedek szövegében 50 versbõl 40 közvetlenül A Mester szabályzatából származik, megismételve annak a dokumentumnak a kommentárját a 14. és 33. zsoltárra vonatkozóan. A Mester szabályzatának több mint kétharmadát – beleértve a saját magyarázatát a Miatyánkról – kihagyta. Biztosra vehetõ, hogy Benedek, noha a legtöbb részben másnak a szavait használja, saját érzéseit, véleményét fejezi ki általuk. A közvetlen hangnem, amely a Prológusra jellemzõ, az egész Regulát áthatja, kifejezve Benedek viszonyulását, még ha az adott téma, amellyel épp foglalkozik, nem is ad lehetõséget a közvetlen kifejezésmódra. Van néhány fontos kérdés, amely felmerül a Prológusban. Ezekrõl általánosságban a következõ részben ejtünk szót.

A PROLÓGUS

NÉHÁNY TÉMÁJA

Nem igényel nagy erõfeszítést, hogy rájöjjünk: a Prológus legfontosabb mondanivalója a cselekvésre való felszólítás. Nézzük meg az olvasóhoz intézett igék listáját: „Hallgasd meg … teljesítsd … engedelmeskedj … harcosa légy … keljünk fel … siessetek … tégy jót … keresd … járj utána … indulj … tetteinkkel feleljünk … fordulj el a gonosztól.” Világos, hogy Szent Benedek nem szenteskedõ vidéki kluboknak tekinti a monostorokat, ahol a szerzetesek egész nap pihengetnek, várva a szentté válásra. Azok, akik belépnek egy monostorba, hátat fordítanak a könnyelmû életnek és átadják 2012/2

3

magukat a pozitív erõfeszítésnek, hogy a spirituális elõmenetel álmát megvalósíthassák. A monasztikus élet az aktív katonai szolgálathoz hasonlítható; olyan, mint versenyezni magas szintû atlétikai megmérettetéseken. Realisztikusabban megfogalmazva a monasztikus élet olyan, mint a mindennapi taposómalom egy gyárban, felhasználva bizonyos eszközöket különbözõ eredmények elérésére. Ez az a kép, amit Szent Benedek a 4. fejezetben kibont, ahol nem kevesebb mint 74 eszközt sorol fel, amit a szerzetesnek alkalmaznia kell, amenynyiben a körülmények szükségessé teszik. A spirituális fejlõdés megfigyelésének õsi módjában az „aktív élet” a kezdete és megalapozása volt mindannak, ami ezután következett. Az „aktív élet” kifejezés arra utalt, hogy a kezdõ szerzetes (novícius) pozitív lépéseket tett annak érdekében, hogy elsajátítsa azokat az erényeket, amelyek az elkövetkezõ években segítik helytállását. Természetesen az erények megszerzése igen fontos tervnek tûnik, a mértéke ellenben sokakat megtéveszt. A tapasztalat azt mutatja, hogy két elõzetes szakasz szükséges az erények eredményes elsajátításához. Az elsõ az önismeret – tudatában kell lennünk annak az öntudatlan ellenállásnak, amit Isten hívásával szemben kifejezünk a gondolatok és tettek szintjén egyaránt. A második a küzdelem ezen irányultságok ellen, gyakran elbukva, és megtanulva közben sokkal inkább Isten kegyelmére támaszkodni, mint a saját fejlõdésünk iránti vágyra. Az erények nem vákuumban fejlõdnek. Csak a küzdelemben lehet felszínre hozni õket, amelyet a saját esendõségünk ellen folytatunk. Így a nézõpont, ahonnan a Regulát tanulmányozni kell, az a monasztikus élet kezdetére vonatkozóan elsõsorban a gyarlóság semlegesítése azért, hogy lehetõvé váljon a szeretet növekedése. Ez a dinamika a 7. fejezetben mutatkozik be, amely az alázatosságban való fejlõdést írja le. A hangsúly a jó élet folytatásán van, elfordulva a gonosztól és a jót cselekedvén, ugyanakkor ez tartalmaz bizonyos veszélyeket. Az elsõdleges veszély annak a lehetõsége, hogy kihagyjuk Istent a nehézségeink megoldásából, és csak saját magunk akarunk megbirkózni velük. Amikor ez történik, minden fejlõdés hátrányba kerül; ahelyett, hogy egy kívülrõl jövõ hívásra válaszolnánk és átlépnénk saját határainkat, a lelki élethez való vonzódás a saját akaratunk eszköze lesz. A felettes én hatalmába kerülünk, ami rabszolgává tesz ahelyett, hogy felszabadítana. Folyamatosan olyan tökéletességre vágyunk, amelyet saját magunk képzelünk el, anélkül, hogy Isten ránk vonatkozó terveit számításba vennénk; miközben valójában mellõzzük azt, akik igazán vagyunk és ami a végsõ célunk lehet. Szerencsére ez a fejlõdésre irányuló vasakarat hatástalan és így folyamatosan távolabbra kerülünk azoktól a kétséges ideáloktól, amiket magunk elé tûztünk. Ennek következményeként két negatív és egy pozitív lehetõséggel állunk szemben. A negatív lehetõségek: elõször is el kell határoznunk, hogy keményebben próbálkozunk, körülvéve magunkat saját szabályainkkal, amelyek nem életadóak; másodszor, elveszítjük a szívünket és elhagyjuk lelki sóvárgásainkat, elkönyvelve 4

2012/2

veszteségeinket, mint megszerzett tapasztalatot, és megpróbálunk az alacsonyabb szintû ideál szerint élni. A pozitív lehetõség, amely elbukásunkból és krónikus visszaesésünkbõl fakad, az az, hogy Istenhez fordulunk sürgetõ vággyal, felismerve, hogy az egyetlen dolog, amit életünkkel kezdhetünk, az a rendetlenség és a megváltás utáni vágyakozás. Többé már nem bízunk saját képességeinkben, hanem egyedül az isteni kegyelemben. Nem meglepõ, hogy az „aktív élet” hangsúlyozása mellett a kegyelemtõl való függés nyomatékosítását is megtaláljuk. Minden jócselekedet imával párosul; az ihletett Szentírás az, ami felkelt álmunkból; az isteni fény az, ami felnyitja szemünket, ugyanígy az isteni hang az, ami élesíti a hallásunkat. Feladatunk válaszolni Isten hívására, amikor visszahív a helyes útra, arra az útra, amely az örök életbe vezet. Az út hoszszú és fáradságos lesz, de maga az Úr fog segíteni bennünket a megtételében. Nem örülhetünk és nem lehetünk elégedettek, hiszen az Úr az, aki felszínre hozza bennünk a jót, amire mi képtelenek lennénk. „Mert ami kevésbé lehetséges természetünkbõl fakadóan, kérjük az Urat, hogy kegyelme által biztosítsa azt.” A kegyelem szerepének eme hangsúlyozásának van oka. Szent Benedek Regulája abban az idõben íródott, amikor a „pelagianizmus” különbözõ formái voltak terjedõben az egyházban. Ennek valós jelenléte és hatása kérdéses, de akik szenvedélyesen védték az isteni kegyelem elsõségét, sok örömöt találtak nézeteik ütköztetésében ezzel a feltételezett eretnekséggel szemben. Ugyanakkor a monasztikus körökben volt egyfajta tendencia a keresztény hit morális tanításainak eltúlzására, látszólag mellõzve az isteni és szentségi vonatkozásokat. Még John Cassiont, Benedek egyik elsõdleges forrását sem kerülték el ezek a vádak. Benedek védi saját magát, és az „aktív életrõl” szóló tanítását teljessé teszi azáltal, hogy megfelelõ hangsúlyt fektet arra a tényre, hogy Isten az, aki elindítja a szentté válás folyamatát, õ az, aki fenntartja azt minden nap, és õ az, aki beteljesíti. Ebben a kontextusban érthetjük meg jobban Benedek ragaszkodását az engedelmességhez. Az õ számára ez több a külsõ normáknak vagy parancsoknak való megfelelésnél: elsõsorban szívbeli alárendelõdés Istennek – Teremtõnknek, Fenntartónknak, és Annak, aki egy számunkra elképzelhetetlenül gazdag életbe vezet minket. Ez az alárendelõdés nem passzivitás. Az engedelmesség – ahogyan Benedek állítja – munka, ellentéte a tétlenség, a tunyaság, a közömbösség, a halogatás. Az engedelmesség célja, hogy eltántorítson a csökevényes tisztelettõl, amit a saját akaratunk impulzusai iránt tanúsítunk, bezárva magunkat saját kis világunkba és meggátolva a kitörést a szabadságba, amelyre meghívást kaptunk. (Benedek késõbb a saját akaratot hamis engedelmességnek bélyegzi: engedelmeskedni saját vágyainknak és élvezeteinknek.) A Regulának, szabályoknak és elöljáróknak való engedelmesség pusztán külsõ megnyilvánulása ennek a belsõ alárendelõdésnek. Csak maga a külsõ megfelelés, ha nem az isteni akarathoz való ragaszkodásból és vágyból fakad, nem több hivatali szolgaságnál, amely nem ad igaz életet.

A Prológus egyik eleme, amelyen a modern olvasó elcsodálkozhat, az a határozottság, amivel Benedek a jó élet választását a menny és pokol közti választásként azonosítja. A nyelvezetet talán idejétmúltnak találjuk, de ezáltal azt próbálja bemutatni, hogy minden apró döntésünknek örökkévaló jelentése van. Amikor döntéshelyzetben vagyunk, Benedek szerint nem egy egyszerû feladattal állunk szemben, hanem olyasmivel, aminek kihatása van az örök életre. Minden választásunk tükrözi azt a célt, amit életünkben kitûztünk. Vajon az életet választjuk Isten akaratához való ragaszkodásunk által? Vagy még saját akaratunk foglyai vagyunk? Ahogy késõbb megfogalmazza: „Vannak utak, amelyek emberileg helyesnek tûnnek, végül mégis a pokol mélységeibe vezetnek.” Az élet minden átlagosságával egy dráma, amelyben minden gondolat, szó és tett komoly következményekkel bír. Ez egy olyan mondanivaló, amely teljességében az alázat lépcsõjének elsõ fokán bontakozik ki. Benedek mindezeket a mondanivalókat taglalja a monostorról – mint az Úr szolgálatának iskolája – szóló értekezésében. Itt képesek vagyunk megtanulni, amit eddig nem tanultunk; itt újra megtanulhatjuk, amit a múltban rosszul tanultunk. Az Úr magas hegyének megmászása igen nagy ki-

hívás, meghaladja a képességeinket. De Benedek arra vállalkozik, hogy megtanítsa nekünk, hogyan csináljuk, amit meg kell tennünk, és hogyan engedjük Istennek megtennie azt, amit meg kell tennie bennünk. Nem szigorú a tanításainak átadásában, habár kitartó; nem túl megengedõ, hogy engedjen minket elveszni. Kiegyensúlyozott a követeléseiben, de ezek követelések. Benedek tapasztalatból tudja, hogy az élet fegyelem nélkül hamar céltalanná válik. A monasztikus élet, a spirituális élet mind a tanítvánnyá válásról szól. Nemcsak cselekvés dolga, hanem elõször a tanulásé, aztán a tetté. És kinek a tanítványaivá legyünk? Ez nem kérdés. Egészen Krisztus tanítványaivá kell lennünk. Benedek saját magát tanárként látja Krisztus iskolájában, aki Krisztus tanítását szeretné közvetíteni. És hogyan váljunk Krisztus tanítványaivá? Alapvetõen az evangéliumot tekintsük vezetõnknek, hagyjuk magunkat formálni Jézus példája által, úgy élve, ahogy õ élt, és osztozva szenvedéseiben méltónak találtathatunk arra, hogy vele lehessünk a mennyország örököseiként. (Az alábbi részlet Michael Casey regula magyarázatából, az Út az örök életbe kötetébõl való. A fordítás fáradságos munkáját Mózessyné Nagy Henriett, a székesfehérvári, ciszterci gimnázium angol szakos tanára végezte. )

Nursiai Szent Benedek NURSIA, 480

KÖRÜL

– MONTE CASSINO, 547.

Benedek életrajzi adatai Nagy Szent Gergely pápától származnak. 480 táján született a szabin hegyvidék kis püspöki székhelyén, Nursiában (ma Norcia). A szülõk viszonylag jómódúak és elég széleslátókörûek voltak ahhoz, hogy fiúkat egész fiatalon Rómába küldjék tanulni. Így Benedek abba a városba került, amely még az antik kultúra fényét mutatta, de már apostolok és vértanúk sírja is ékesítette. De a kereszténység gyõzelmének ezen jelei nem terelték el a fiatalember figyelmét arról, hogy Róma hanyatlásnak indult. Az ,,örök” város, az általános élvhajhászás és tanulótársainak lõdörgése nem vonzotta Benedeket, ellenkezõleg. Otthagyta hát, tanulmányaival egyetemben. Az istenkeresõ fiatalember Nolai Szent Paulinus tanácsát követte: ,Ha az ember nem akar Isten országáról lemondani, akkor menekülnie kell Rómából. Hogy egyedül Isten keresésének élhessen, mindentõl szabaddá vált. Fokozatosan szakított környezetével és megismerkedett a monasztikus élet különféle formáival. Rövid ideig Enfide (Affile) templomának aszkéta életet élõ közösségébe tartozott, majd Subiaco mellett teljes magányba vonult, így átélhette a szerzetesség és a lelki fejlõdés minden fokozatát. Három esztendeig tarthatott ez az elõkészületi idõ. Nagy Szent Gergely leírta, miként vált meg Benedek a remeteélettõl és lett atyja azoknak a nõtlen férfiaknak, akik közösségben kívánták ke-

MÁRCIUS

21.

resni Istent. A különféle kísértéseket legyõzve megérett arra, hogy a lelki élet tanítómestere legyen. A szerzetesek arra kérték, legyen szellemi atyjuk. Erre szétosztotta õket tizenkét kolostorba, egy-egy ,,atya” keze alá rendelte õket, maga pedig a legfõbb irányítást vette át. A közösség felépítésén fáradozva megtapasztalta, mennyi törõdést kíván a regulához igazodó élet lehetõségeinek megteremtése. Subiacóból Istennek benne lakó lelke Monte Cassinóra vezette, a hegyre, amely szimbólum lett a történelemben, ,,Isten hegyre épített városa”. Egy régi erõd és egy hajdani szentély romjaiból kolostort épített, és benne egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. Meghatározta az imádság, az olvasás és a munka, az étkezés és az alvás idejét. Benedek, aki a neve szerint is, a kapott kegyelem alapján is ,,áldott” volt, kiváló ,,építõ ember”-nek, jó vezetõnek bizonyult. Megvolt benne az emberi szív ismeretének adománya. Ennek birtokában nevelte a szerzeteseit, akiknek, az ,,istenszolgálat iskolájában” egy olyan testvéri közösséggé kellett formálódniuk, amely készen áll Jézus Krisztusnak, az igaz Királynak szolgálatában a harcra, s háborúra. 547. március 21-én ért véget a szerzetesség Monte Cassinoi pátriárkájának földi élete. Nagy Szent Gergely szerint ,a templomba vitette magát és gyengeségében a tanítványaira támaszkodva állt ott, kezét az ég felé emelte, így lehelte ki imádsággal a lelkét. 2012/2

5

Alapok a ciszterci életben DOKUMENTUM

SÚLYOK EMIL

A CISZTERCI LELKISÉGRÕL

A Molesme-i bencés monostorból a Cisterciumba kivonuló Szent Róbert apátnak és társainak célkitûzése a novum monasterium megalapításával az volt, hogy Szent Benedek Reguláját minél nagyobb hûséggel megéljék. E szerény kezdetû aszketikus vállalkozás minden várakozást felülmúló sikerének titkát jórészt abban az élénk ráhangzásban kell keresnünk, melyet Cîteaux lelkisége vallásos korának azonos eszményekre érzékeny tagjaiban keltett. A ciszterci rend a 12. század közepére, Európa minden országába betelepedve, mintegy 350 monostort mondhatott magáénak. Ezt a robbanásszerû növekedést a Szentlélek mûködésén és a kortárs igényeken kívül jogosan tulajdoníthatjuk a rend legnagyobb hatású alakja, Szent Bernát csodálatos egyéniségének. Különbözik a szakemberek véleménye afelõl, hogy beszélhetünk-e egy sajátosan ciszterci lelkiségrõl. Bármiként álljon is a dolog, mindenki elfogadja egy ciszterci iskola létét, melynél lehetetlen nem észrevenni egy jelentõs szellemi és lelki képzésbeli hasonlóságot. Ezen iskola feje vitathatatlanul Szent Bernát. E tanítás alapján igyekszünk – ha mégoly vázlatosan is – a Cîteaux-i lelkiség fõbb vonásait megrajzolni. A 12. századi keresztény bölcsességnek egyik alapvetõ fejezete önmagunk, saját lelkünk megismerése. „Isten megismeréséhez önmagad megismerése a lépcsõfok” – hangoztatja Szent Bernát. Megismerni a lelket, fõképp titokzatos istenképiségében, hogy ennek segítségével jobban megismerhessék a lelkiélet útjait, melyek Isten mélyebb megismeréséhez vezetnek. Õket mindenekelõtt Isten megtapasztalása érdekli. Ez ugyan a kegyelem mûve, de maga a megtapasztalás a lélek részérõl, annak képességeire (emlékezet, értelem, akarat) támaszkodva történik. Ciszterci íróink az egyházatyák nyomán a Szentírás egyes kijelentéseire építik fel az Istennel való bensõ egyesülésre vonatkozó tanításukat: A lélek Isten képére és hasonlatosságára van teremtve (Ter 1, 26), végsõ célja pedig a boldogító istenlátás (... látni fogjuk úgy, amint van: 1Jn 3, 2). E két terminus közt folyik a földi élet, a bûnös ember élete, aki azonban megváltásban részesült, a keresztségben Jézus Krisztushoz lett hasonlóvá, általa lassan át kell alakulnia az isteni képmás hasonlóságára. A földi élet tehát az aszkézisnek, az erények gyakorlásának, a régi ember meghalásának, a lélek gyökerében való megújulásának az ideje. Célunk az, hogy egyre jobban levetkõzzük a bûn okozta torzulást (dissimilitudo), s visszaszerezzük önmagunk teljesebb megismerésében az áhí6

2012/2

tott hasonlóságot (similitudo). Ezt a programot foglalja össze Saint Thierry-i Vilmos: Ó Isten képmása, fontold meg nagyságodat, ragyogjon benne Alkotód képe. Egész magadat vesd bele önmagadnak és annak megismerésébe, akinek képmása vagy. E program megvalósításának keretét természetesen a szerzetes életben látják. A szerzetesnek, hogy az önszeretetbõl a megtisztult istenszeretet fokára jusson, s így alkalmassá váljon a kontemplációban az Istennel való egyesülésre, egyre inkább meg kell szabadulnia az érzékek uralmától. Viszont azt is belátják ciszterci tanítóink, hogy emberi természetünk az Isten felé vezetõ úton nem lehet el az érzékeken keresztül szerzett benyomások nélkül. Saint Thierry-i Vilmos, aki pedig a misztikus ima magaslatain jár, szégyenkezés nélkül folyamodik ima közben képzeletéhez, mert, Uram, megengeded és szívesen veszed, hogy az én szegény, még gyenge lelkem kövesse természetét, és képzeletét a te megalázódásaidra fordítsa. Így átölelem az újszülött jászolát, imádom szent emberségét, ajkaimat a megfeszített sebeire tapasztom, kezem a sebek helyére teszem, felkiáltok: Én Uram, én Istenem! Hasonló vallomások olvashatók a többi atyáknál is. Elsõ ciszterci atyáink bensõséges, mély áhítatot tanúsítottak Krisztus szent embersége iránt, olyannyira, hogy egyes kutatók a ciszterci lelkiség egyik jellemzõ vonásaként emelték ki a megtestesült Ige iránti tiszteletüket. Viszont érezhetõ náluk, hogy a devóció lépcsõfok az Isten (az Ige) magasabb rendû szellemi szemléletéhez, Lobogó Krisztus-szeretetükrõl szebbnél szebb sorokban vallanak. Szent Bernát szerzetesi élete kezdetétõl igyekezett megõrizni szívében Jézus tetteinek, gyötrelmeinek, de kiváltképpen Passiójának emlékét, és hangoztatja, hogy ezt a lelkületét holtáig megtartja. Az én legfölségesebb filozófiám: Ismerni Jézust, a megfeszítettet. Boldog Elréd is mély beleéléssel állítja elénk Urunk szenvedésének eseményeit: Láttátok kitárt karjait, hogy mintegy magához öleljen benneteket; szemléltétek, feltárta keblét, hogy mintegy tejével tápláljon. Az áhítat mily édességével tekintettetek a mi megkötözött, köpésekkel illetett, arcul vert Urunkra... Krisztus embersége számunkra út, mely az istenséghez vezet. Bernát így beszél errõl: Láthatatlan volt, megközelíthetetlen, túl a mi emberi értelmünk felfogó képességén... Most pedig úgy akarta, hogy meg tudjuk fogni, láthassuk, megérthessük. Hogyan? – kérdezed. Azzal, hogy jászolban fekszik, Édesanyja szûzi ölében pihen, tanít a hegyen, imádságban tölti az éjszakát, ott függ a kereszten: Mikor mindezt elgondolom, Isten az, akit gondolok. Mindebben magát Istenemet érintem.

Ha ennyire jellemzõ volt lelkiségükben az Úr embersége iránti áhítat, nem lepõdünk meg azon – a 12–13. században szokatlanul eleven – Mária-tiszteleten sem, amelyrõl szinte valamennyi tanúságot tesz írásaiban. Ennek a gyengéd szeretetnek a jele az is, hogy a ciszterciek házaikat eleitõl fogva a Boldogasszony oltalma alá helyezik. Szent Bernát, kiváltképp a Máriáról szóló négy híres beszédében, nem gyõzi magasztalni a Szent Szûz erényeit: alázatosságát, szerénységét, szûzi tisztaságát s irántunk tanúsított irgalmasságát. Fõképpen azonban üdvösségünk történetében elfoglalt helyére, hívõ lelkületére világít rá, és arra a kivételes kapcsolatra, mely Krisztushoz fûzte. Guerricus apát azt hangsúlyozza, hogy a Fõnek anyja a tagoknak is, tehát minden kereszténynek anyja: Ez a Szûz, aki egyedül szûz és anya, akinek dicsõséges kiváltsága, hogy világra hozta az Atya egyszülött Fiát, Fiában Fia összes tagját is magához öleli. Stellai Izsák Máriára vonatkozó gondolatai mélyek és eredetiek. Máriás áhítata gyökereit teológiai mélységekbe ereszti. Õ fogalmazza meg a ma annyira kedvelt Mária-Egyház párhuzamot: a keresztségben a szûz egyháztól és a Szentlélektõl születtünk, miként Jézus a Szentlélektõl és Szûz Máriától. Amit Szent Bernát teológiájáról a modern kutatás megállapít, az vonatkoztatható az egész ciszterci iskolára. Tanításukat mértéktartás, a túlzásoktól, egyoldalúságoktól való mentesség jellemzi. Krisztusban mindennek értéke van számunkra – írja a Clairvaux-i apát –, minden szükséges volt. És szenvedése sem járt nagyobb haszonnal számunkra, mint megdicsõülése. Nem mûveltek dolorista teológiát, nem dicsõítették a szenvedést önmagáért. Számukra a megváltás: a szeretet misztériuma, út az öröm felé. Jézus szabadon vállalt szenvedése irántunk való részvétének, szeretetének, emberi sorsunkkal való azonosulásának bizonyítéka. Ciszterci íróinknak elsõsorban nem a fogalmak racionális kifejtése volt a célja, hanem a szíveket felmelegíteni. Ebben az egyházatyák nyomain jártak. A szó nemes értelmében egzisztencialisták, mert nem a dolgok elvont lényege, hanem a lét, az élet érdekli õket. Írásaikat ezért érezzük közel magunkhoz. Nem valami testtelen kísértetalakok õk, hanem húsból-vérbõl való szerzetesek, akikben emberi érzések hullámzanak. Példa erre többek közt Szent Bernát klasszikus beszéde, melyet Gellért testvére halála alkalmából mondott el a Clairvaux-i szerzetes közösségben. Az érzelmek micsoda vulkáni kitörései a halál fájdalmas valóságával szemben! Mikor a lelki élet dolgairól szólnak, nem vesznek el elméleti fejtegetésekben, hanem a tapasztalatra, a belsõ élményekre hivatkoznak, s alkalomszerûen vallanak a saját belsõ misztikus tapasztalataikról is. A ciszterci monostorokban kétségtelenül kemény aszkézis folyt. Ez komolyan vett Krisztus-követésük folyománya. Vállalták szeretetbõl, de idõnként érezték annak terhét is. Alázatosan vallja meg Elréd apát: Nehéz az Ádám fiaira súlyosodó iga, mely születésüktõl fogva nyomja õket mindaddig, míg vissza nem térnek közös anyánk ölére. Ránk nehezedik a szegénység, de éppúgy a gyengeség is. Ostromol bennünket az álmosság, lever a lustaság. Em-

berek voltak õk is, akikkel megesik, hogy idõnként megtorpannak a teher alatt... Elsõ atyáink már ifjú éveikben magukba szívták a liturgia, az Opus Dei különös szeretetét. Egész életük a liturgia jegyében folyt. Annak ritmusát a liturgia imaórái, idõszakai és ünnepei adták meg. Mint monasztikus írók, igehirdetõk ihletüket is lényegében a liturgiából merítik, évrõl évre követik az egyházi év ciklusait és a szentek ünnepeit. A II. vatikáni zsinat buzdítására reflektálva, hogy a lelkipásztorokat mélységesen járja át a liturgia szelleme és ereje, büszkén gondolhatunk ciszterci õseink igehirdetésére, melyben tökéletesen megvalósult ez az óhaj. És hogy a zsinat ajánlásai közt szereplõ élénk érzék a Szentírás, Isten igéje iránt mily mértékben érvényesült a monostorokban, arról már Szent Benedek gondoskodott, amikor a lectio diviná-t a Regulában szerzetesei lelkére kötötte. Atyáink gondolataik és kifejezéskészletük jórészét az Írásokból merítik. A monostor élén atyaként álló apát hivatalból nevelõje volt a rábízottaknak. Egyesek közülük korábban újoncmesterként is mûködtek, így különös készségre is szert tehettek a fiatalokkal való foglalkozásban. Elréd apátról feljegyezték, hogy természetében gyökeredzõ vonzalom és állandó nevelõi gond fûzte magiszter korában a rábízottakhoz, hogy nevelésükkel (educatio) az Istenhez való visszavezetésükön át a szó szép teológiai értelmében felemelje (elevatio) õket a teljesebb, boldogabb életre. Milyen szép útmutatás ez ma is az ifjúság nevelésére hivatottak számára! És végül a ciszterci iskola legjellegzetesebb témája, a ciszterci élet lelke: a szeretet. Az istenszeretet. A ciszterci monostor schola caritatis: végigjárni a tisztuló szeretet lépcsõfokait, hogy a lélek végül is eljusson az Igével való bensõséges, jegyesi kapcsolatig. A kor bencés monostoraiban a misztériumok teológiáját dolgozzák ki, a ciszterciek a misztériumok megélésének misztikus teológiáját (Szent Bernát, Saint Thierry-i Vilmos). A monostor nélkülözhetetlen életfeltétele a felebarát, a testvérek iránti szeretet. Szent Bernát, aki anyaként akarja szeretni szerzeteseit, így nyilatkozik: Nem tudom belátni; hogyan lehet azt mondani valakirõl, hogy él, mikor nem szereti azokat, akik környezetében vannak. Elréd és mások írásai is tanúskodnak arról a lelki klímáról, melyben az együttélés valóban paradisus claustralis lehetett. A 12. század elsõ felében új életérzés, egyfajta keresztény humanizmus bontogatja szárnyait. Új emberkép körvonalai tûnnek elõ, az érdeklõdés az egyén, a személy felé fordul, új lélektani érzékenység jelentkezik. Ehhez a fejlõdéshez jelentõsen járul hozzá a ciszterci iskola, mikor a keresztény misztérium objektív szemléletét a pietas, a devotio meleg színeivel gazdagítja. Felhasznált irodalom: Ciszterci Lelkiség, Eisenstadt, 1982. / Fracheboud, André: Les premiers spirituels cisterciens. Paris, 1985. / Thomas, Robert: Spiritualité cistercienne, Beernem, 1976. / Leclercq, Jean: „Une doctrine spirituelle pour notre temps?” In: Dottrina della vita spirituale nelle opere di S. Bernardo, Roma, 1991.

2012/2

7

A lelkipásztorkodó ciszterci élet HISTÓRIA

SZKALICZKI CSABA ÖRS O.CIST.

A ciszterci rend történetének korai idôszakában a mai értelemben vett lelkipásztorkodás még nem létezett. A lelkipásztori tevékenységek fokozatosan bontakoztak ki a rend életében. A ciszterci lelkipásztorkodás a laikustestvérek (konverzusok)1 és az apátság birtokain dolgozó világi bérmunkások között indult meg.2 Mivel a messzebb fekvô majorokból

ezen fajtájából is kivették a részüket a ciszterci szerzetesek. Különösen a balti területeken élô poroszok megtérítésén fáradoztak, nem egyszer a vértanúságot is vállalva. Dánia és a Skandináv félsziget is sok kiváló hittérítôt kapott az ott mûködô ciszterci monostorokból. Magyarországon azon késôbbi betelepedésû népek között végeztek térítô munkát ciszter-

(grangiák) a laikustestvérek nem mehettek be mindenkor a monostorba, ezért ott kápolnák épültek, ahová a monostorban élô szerzetesek jártak ki lelki gondozás céljából. A 13. században a laikustestvérek száma mindinkább megfogyatkozott, s helyettük egyre nagyobb számban világi munkaerôvel népesültek be a községekké fejlôdô majorok. Így a monostorok körül lassan kialakult a ciszterci lelkipásztorkodás. A középkori felfogás szerint alig volt valami érdemszerzôbb, mint a hitetlenek megtérítése. A lelkipásztori munka

ciek, akik még nem vették fel a keresztény vallást (besenyôk, kunok). Az 1232-ben a Bélkô hegy tövében létesített apátság neve is elárulja, hogy a monostor a kun nép között is kifejtette hatását: a kunok bélháromkúti apátsága (Tres Fontes de Beel Cumanorum).3 Sokat fáradozott a rend az eretnekek térítésén. Elsôsorban a mai dél francia területeken, ahol az albiak ellen küzdöttek. E munkásság egyik vértanúja Boldog Castelnau-i Péter, akit éppen az eretnekek öltek meg 1208-ban.

8

2012/2

fotó: Vásárhelyi Áron

Közismert Szent Bernátnak a II. keresztes hadjárat elôkészítésében kifejtett tevékenysége. A harmadik keresztes hadjárat megszervezése is zömében ciszterci fôpapok munkája volt. A rend részvétele a negyedik keresztes hadjáratban szintén jelentôsnek mondható. III. Ince pápa (1198–1216) sürgetésére a generális káptalan számos apátot és szerzetest bocsátott a Szentszék rendelkezésére, akik megbízatást kaptak a keresztes hadjárat hirdetésére.4 A ciszterci lelkipásztori munka szép igazolása az is, hogy a rendtagok közül sokan kerültek fôpapi méltóságba. Dominicus Willi, Limburg ciszterci püspöke 1912-ben készített egy összegzést, mely szerint a ciszterci rend 2 pápát, 42 bíborost és 534 püspököt adott az egyháznak a kimutatás elkészültéig.5

a veszprémi egyházmegyében: Magyarpolány, Tósokberénd, Bakonynána, Borzavár, Lókút, Nagyesztergár, Olaszfalu, Porva, Zirc, Nagytevel, Bakonykoppány; a székesfehérvári egyházmegyében: Elôszállás, Hercegfalva (ma Mezôfalva); a szombathelyi egyházmegyében: Szentgotthárd; az esztergomi fôegyházmegyében: Budapesten a Szentimrevárosi plébánia.7 1950-re további négy plébániával bôvült a sor: a székesfehérvári egyházmegyében három új plébánia jött létre: Székesfehérváron a Ciszterci Plébánia, továbbá Nagykarácsonyszállás és Nagyvenyim. Az egri fôegyházmegye területén pedig Eger városában jött létre a Ciszterci Plébánia. Plébániákon kívül is folyt lelkipásztori munka. Kiemelkedô az egyetemi ifjúság körében kifejtett lelki gondozás. A szerzetesrendek között hazánkban a ciszterci rend volt az elsô, mely komolyabban kezdte felkarolni az egyetemi ifjúságot, ennek keretében 1921-ben megalapította a Foederatio Emericana-t, a magyar egyetemi és fôiskolai hallgatók szövetségét. Az Emericana rövid idô alatt a legnagyobb magyar diákszervezetté vált, és a felnôtt magyar értelmiség bevonásával egybekapcsolta a magyar katolikus középosztályt.8 Nagyon sok tevékenység azonban rejtve maradt, hiszen az igazi lelkipásztori munka csendes, észrevétlen fáradozás. A lelkipásztorkodás az a munkatér, ahol az igazi eredményt sohasem lehet pontosan felmérni. 1 Hivatásuk nem a közös zsolozsmázás volt, hanem fôként a gazdálkodás. Életüket a monostor különbözô mûhelyeiben, vagy még nagyobb számban a majorokon töltötték, mint földmûvesek vagy pásztorok. Éppúgy, mint a monachusokat, egyévi novíciátusra vették fel ôket, ez alatt az idô alatt bevezetôdtek jövendô feladataikba és a monasztikus élet fegyelmébe. Az egy év leteltével szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat tettek. Ezzel a szó teljes értelmében szerzetesek lettek, habár a monostor tisztségviselôinek választásában sem aktív, sem passzív szavazati joguk nem volt, és sohasem lehetett belôlük kórust mondó szerzetes vagy pap. 2 Már a legrégebbi statutumokban is szó van bérmunkásokról: Capitula Cist. XXIV: Collectanea O. Cist. Ref. 16 (1954) 104 és Exordium Parvum 15,10 (Les plus anciens textes

Mindezek mutatják, hogy a ciszterci hivatás nem csak a vide Citeaux, Achel 1974, 78. old.). lágtól elvonult, kontemplatív életforma, hanem a világban a 3 Zakar Polikárp: A ciszterciek lelkipásztorkodása. in: Ciszterci lelkiség. Zirc alapításának lelkek megmentésére irányuló papi szolgálat is. 800. évfordulójára 1182 – 1982. Eisenstadt 1982. 120. old. A török idôk elmúltával a magyarországi ciszterciek lelki4 Lékai Lajos O.Cist.: A ciszterciek. Budapest, 1991. 61. old. pásztori tevékenysége kiszélesedett. A középkori 5 D. Willi: Päpste, Kardinäle und Bischöfe aus dem Cistercienser-Orden, apátságok közül négy újjáélesztésére volt törekSZKALICZKI Örs, ciszterci Bregenz 1912. vés: Zirc, Pilis, Pásztó és Szentgotthárd. Ez a Noviciátusát Zircen végezte, 6 A velehrádi apát 1702-ben kapta meg a pásztói apátságot, majd 1712tevékenység azonban igazán sikeresnek csak ket- majd tanulmányait Budapesten, ben a pilisi apátságot is, innentôl kezdve egy személy birtokolta a pilisi tônél volt mondható: Zirc és Szentgotthárd. E két a Pázmány Péter Katolikus Egye- és a pásztói apáti címet. 1812-ben Dréta Antal zirci perjel nyerte el Pilis esetben sikerült, mind az apátságot, mind az apát- tem Hittudományi Karán fejezte és Pásztó apáti címeit, ugyan ô 1814-tôl zirci apát is lett. Ô és utódai sági templomot felállítani, természetesen már be. 2003-ban szentelték pappá. mind a három apáti címet viselték. 1879-ben a szentgotthárdi apátságot nem a középkori, hanem a barokk ízlésnek meg- Az Emmausz kápolnában és a egyesítették a zirci apátsággal, onnantól kezdve tehát a mindenkori zirci felelôen. Az apátságok rendbehozatalát követôen Szent Imre templomban lát el apát négy apáti címet viselt. egymásután épültek az apátságok hatókörzetébe lelkipásztori szolgálatot. 1998 7 Schematismus Congregationis de Zirc ad annum scholarem 1942/43. tartozó területeken az új plébánia-templomok. óta tanít a Budai Ciszterci Szent Budapest, 1942. 116 – 141. old. A négy apátság 1879-ban egyesült egy apát korImre Gimnáziumban. 2011 au8 Szántó Konrád: A katolikus egyház története, II. kötet. Budapest, mányzása alatt.6 1942-ben a rend magyarországi gusztusától ezen intézmény spi- 1988. 597.old. megtelepedésének 800. évfordulóján 15 telepürituális vezetõje. lésen állt plébánia a ciszterci rend irányítása alatt: 2012/2

9

Isten jelen van a teremtett világban MONASZTIKUS

MEDITÁCIÓK

TÖLGYESI ALBERIK O.CIST.

A keresztény ember az egész világot Isten ajándékának tekinti és értékesnek tartja. Mivel Isten túláradó szeretetével elhalmozott minket értékekkel, a tiszteletnek nagyon sokféle irányban meg kell mutatkoznia. Elsôsorban maga a teremtô Isten felé. Ezt az élményt élhette át Mózes a pusztában, amikor találkozott Istennel. A tûz elôtti arcra borulás és a levetett saru a teljes ember meghajlását jelenti (vö. Kiv 3,1-20).

10

2012/2

A mikro- és a makrokozmosz iránti tiszteletet nagyon sokszor a nem hívô ember is átérzi. A tiszteletnek meg kell nyilvánulnia minden élet iránt. Az afrikai ôserdôben kórházat építô Albert Schweitzer egyik utazása közben – átérezve a természet gazdagságát és pazar szépségét – találja meg értékrendjének kulcsát, az „élet tiszteletét”. Az emberi élet tiszteletének elsôsorban önmagam felé kell megnyilvánulnia. Ez elsôsorban önmagam elfogadását jelenti. De jelenti azt a törekvést is, amellyel megpróbálom önmagamat nevelni. A tapasztalat azt mutatja, ha az ember nem képes elfogadni önmagát, akkor arra sem képes, hogy másokat elfogadjon, vagy tiszteljen. Ez a tény meghatározza a teremtett világgal való kapcsolatunkat: tiszteletben kell tartanunk a világot. Az igazi tisztelet csakis szeretetbôl fakadhat. Egy mûvész alkotásaiból sok mindent megtudhatunk magáról a mûvészrôl. (Például: világnézetét, ízlését, kedvelt témáit stb.) Isten alkotása, a teremtett világ is tanúskodik Teremtôjérôl. Mit tudhatunk meg a világból Istenrôl? Például: a sziklák, hegyek tanúskodnak Isten erejérôl, a virágok színes szirmai Isten gyengédségérôl, az évszakok Isten gondoskodásáról. Mindmind Istenrôl, az élet Uráról beszél. Istennek ez a fajta „jelenléte” nem imádatot kíván tôlünk, hanem tiszteletet. Az ezzel kapcsolatos túlzó félreértések természetimádathoz vezethetnek, vagy más torzulásokhoz. Éppen ilyen nagy hiba azonban az is, ha figyelmen kívül hagyjuk Isten jelenlétét, annak ellenére, hogy a Szentírás is sok helyen utal arra, hogy Isten felismerhetô a teremtett világban. Az Úré a föld, és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. Ô alapozta tengerekre, és megerôsítette a vizek fölött. Zsolt 24, 1-2 Gondoljunk egy, a szívünkhöz közel álló emberre! Elképzelhetônek tartjuk azt, hogy az ô leveleit, ajándékait megcsúfítsuk? Azért nem, mert „sokat mondanak” nekünk a másikról! A teremtett világ az isteni kinyilatkoztatás elsô leckéje, Isten elsô katekézise az emberek számára (vö. KEK 31, 32, 339). Isten felismerése személyes választ kíván minden egyes embertôl, mivel ô maga is három személy közössége. Az Istenbe vetett hit az ember legtökéletesebb válasza. Amit hittel elfogadunk, abban bízunk is, és ha már bízunk benne, akkor értékként is kezeljük, és annak megfelelôen rendezzük döntéseinket, tetteinket, céljainkat. A teremtéskor „Isten látta, hogy ez jó”. Ezért kell a teremtett világot tiszteletben tartanunk, ami azt jelenti, hogy az embernek tisztelnie kell minden teremtményt és kerülni kell a dolgok

rendetlen használatát, ami megveti a Teremtôt s mind az emberek, KAPCSOLAT AZ ÉLETTEL, ERÉNYGYAKORLAT mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával. Gyakorold a csodálatból fakadó igazi Istentiszteletet! Vedd (vö. KEK 339) észre a szépet, a színeket, a hangokat, a formákat, az árnyaAz erény nem velünk született, csupán az erényre való hajlatokat, érzékeld az anyagok minôségét (puha, kemény, durlam; maga az erény csak komoly, kitartó gyakorva, sima stb.)! Napi lelkiismeret-vizsgálatodnak is lattal (aszkézis) érhetô el. Az erény tartós tulajlegyen része a teremtett világhoz való hozzáálláTÖLGYESI Alberik, ciszterci donság, a tétlenség vagy az ellentétes cselekedetek A noviciátust Nagyvenyimben, sod! Ne feledkezz meg arról, hogy a mulasztás is azonban csökkentik vagy semmissé is teszik. Elbûn! Változtass úgy életmódodon, hogy mindena teológiát Zircen és Veszplentéte a bûnös szenvedély, vagyis a helytelen napjaidban jusson idô arra, hogy teszel valamit a rémben végezte el. Zircen az cselekedetekre való hajlam. A tisztelet erénye apátsági templom káplánja, majd teremtett világ megôrzéséért! nem más, mint a szeretet gyakorlása. A teremtett Olaszfalu plébánosa. 2011. okA tisztelet erénye a gyakorlatban például a gonvilág tisztelete az ember felelôs „gondnoki” szetóberétõl a Szent Imre templom- dozásban, az ápolásban, a türelmes nevelésben repének felel meg. A bûn nem magánügy, mivel ban lát el lelkipásztori szolgála- valósulhat meg. A tisztelet kizárja a gorombasáminden bûn ártalmas hatással van a környezegot, a kizsákmányolást, és a másik ember saját cétot. Érdekli a teremtésvédelem; tünkre is. Hasonlóképpen a világ elhanyagolása lunk érdekében történô kihasználását. 2012. Föld Napjára szervezetett sem magánügy, mivel az egyes emberek meggon- szentimrés esték egyik szervezõdolatlan cselekedeteinek hatása sokakat érint. je. / tolgyesi.alberik@szentimA világgal való törôdés tehát hitünkbôl is fakad. re.hu

A Boldogságos Szûz Mária tisztelete MONASZTIKUS

HUSZÁR LÕRINC

Mi katolikusok, természetesen valljuk, hogy egyetlen közvetítõ van Isten és ember között, az „ember Jézus Krisztus” (1Tim 2, 5). Ám annak vitán felül kell állnia, hogy a názáreti Máriának, Urunk, Jézus Krisztus édesanyjának egészen sajátos, pótolhatatlan és kimagasló szerepe volt megváltásunk mûvében. Mivel hitünk vallja a szentek közösségét vagyis egy nagyfokú szolidaritást az egyház küzdõ, szenvedõ és megdicsõült tagjai között, ezért állíthatjuk, hogy Máriának kimagasló szerepe kell, hogy legyen üdvözítésünkben is. „Mindenesetre elég lehetett maga Krisztus; hisz mindenünk tõle van. De nem volt az jó, hogy az ember egyedül legyen, hanem úgy illett, hogy üdvösségünknél ott szerepeljen mindkét nem.” – vallotta a nagy Mária-tisztelõ, clairvaux-i Szent Bernát apát. Bernát e kijelentése nincs elõzmény nélkül, hiszen már a II. század (!) teológusai úgy vélekedtek Máriáról, mint új Éváról, aki az új Ádám, Jézus Krisztus mellett áll.

MEDITÁCIÓK

PERJEL ÍRÁSA

Úgy tetszett ugyanis Istennek, hogy az Ige, azaz Jézus Krisztus személye, akiben emberi természetünk elválaszthatatlanul egyesült az isteni természettel, ne új teremtés, hanem Máriától való születés útján öltsön testet. Ezzel Mária egészen sajátos és személyes jellegû kapcsolatba került a megtestesülés és a megváltás titkával. A názáreti Mária egy közülünk, emberek közül, ám Isten olyan sajátos feladatra választotta ki, amelyre igent mondva, Jézus Krisztus édesanyja lett. Mária földi életében, ugyanúgy, mint bármely keresztény, a hit útját járta. Tudta, hogy „igaz a hitbõl él”(Hab 2, 4; Róm 1, 17). A hit számára valóban az volt, ahhoz azt a Zsidókhoz írt levél határozza meg: „A hit reményeink szilárd alapja, a nem látott dolgok igazolása.” (Zsid 11, 1) Tudta, hogy Isten teljesíti az atyáknak tett ígéretét. Annak teljesítése, amelyben Isten minden ígérete benne foglaltatik, éppen Mária által valósult meg. „Gondjába vette gyermekét Izraelt, megemlékezett irgalmáról, melyet atyá2012/2

11

inknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké”, énekelte hálás szívvel Magnificatjában (Lk 1, 54-55). Ám õt nem csupán az igaz megtisztelõ szentírási jelzõ illeti meg. Õ „kegyelemmel teljes”, vagyis Isten barátságába fogadott, Isten elõtt kedves. Mária az egyház tagja. Hiszen ott volt pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásakor, az egyház születésekor. Személye, léte elválaszthatatlanul Krisztushoz kapcsolódik. A keresztény lét pedig nem más, mint Jézus Krisztussal való élõ kapcsolat. Máriát a halál sem választhatta el szent Fiától. A II. vatikáni zsinat éppen Máriának, az egyházzal való kapcsolata alapján törekedett új meglátásokat is hangsúlyozó, Máriáról szóló tanítás megfogalmazására. II. Vatikáni Zsinatnak az egyházról szóló, Lumen gentium (azaz a népek Világossága) kezdetû dokumentuma így ír Máriáról: „Szûz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros, fölbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerû feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek. Ugyanakkor Ádám törzsében kapcsolatban áll minden üdvözítésre váró emberrel, sõt „teljes értelemben (Krisztus) tagjainak anyja, ... mivel szeretetével közremûködött, hogy a hívõk megszülessenek az Egyházban, akik tagjai ama fõnek. Ezért egyrészt az Egyház egészen kiemelkedõ és páratlan tagjaként, másrészt az Egyház hitének és szeretetének elõképe és ragyogó példájaként tiszteljük, s a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére a gyermeki jámborság érzületével édesanyaként követi õt.” (VIII. 53) Jóval hosszabb szöveg foglalkozik az említett dokumentumban a Boldogságos Szûz Mária személyével. Bár a zsinat nem terjesztetett elõ új tanítást – nem is állott szándékában – Mária személyével kapcsolatban, úgy hiszem, hogy felfedezésre vár a II. Vatikáni Zsinat mariológiája is. (XVI. Benedek pápa, mint felfedezésre váró zsinatként szokta emlegetni a II. Vatikáni Zsinatot.) Ha nagyon vázlatosan, igen nagy vonalakban áttekintjük történetiségében az egyház Mária-tiszteletét, akkor egyes korokra jellemzõ hangsúlyokat figyelhetünk meg. Minden bizonnyal az apostoli egyház nagy tisztelettel vehette körül, még földi életében Jézus Krisztus édesanyját, a názáreti Máriát. Bár az egyházban nem volt vezetõ szerepe, hiszen Krisztus mûvének folytatása a földön az apostolokra bízatott. Így teljesen visszavonultan élhetett János apostol, a szeretett tanítvány, az egyház egyik oszlopa, a földi életbõl legkésõbb távozó tanítvány, efezusi házában. Részt vett az eukarisztia megünneplésében, az imának élt, hallhatott az evangélium terjedésérõl, vágyakozva arra, hogy földi életútjának befejeztével találkozhasson szent Fiával, akit fogant, szült, tejével táplált, akit karjában tartott, és kebléhez szorított, akitõl lélekben soha nem vált el (v. ö. DS 3900). Mivel Mária teljesen visszavonultan élhetett, ezért az új12

2012/2

szövetségi Szentírás legkorábban keletkezett részei, vagyis Szent Pál levelei nem foglalkoznak Mária személyével. Egyedül a Galata levél 4, 4 említi, hogy az Atya által küldött Fiú „asszonytól született”. Ez a kijelentése Pál apostolnak, másik megállapításával együtt, vagyis a Fiú „alávetette magát a törvénynek” a Megváltó emberi mivoltát akarja hangsúlyozni: Jézus Krisztus valódi ember, és mint minden ember õ is aszszonytól született. A páli leveleknél késõbb keletkezett evangéliumok húsz alkalommal tesznek említést Máriáról, Jézus Krisztus édesanyjáról. Természetesen az evangéliumok Jézus Krisztusról szóló tanúságtételek, de Krisztus mellett nem véletlenül szólnak Máriáról. Az eljövendõ Messiásról a zsidó hagyomány úgy vélekedett, hogy „nem tudjuk, honnét való” (Jn 7, 27) , ezzel szemben az evangéliumok Krisztus Urunk személyét mintegy belehelyezik az emberi történelembe. Krisztus Urunk mindkét nemzetségtáblája Máriától való származását hangsúlyozza. Máténál ez olvasható: „Jákob nemzette Józsefet, aki férje Máriának, aki a Krisztusnak nevezett Jézus szülõanyja” (Mt 1, 16). Nem így található: Jákob nemzette Józsefet, József nemzette Jézust. Lukács evangéliumában pedig ez áll: „(Jézust) József fiának tartották” (Lk 3, 23). (Ezek szerint nem volt az!) Kiváló teremtménye volt Istennek az a Mária, akitõl Jézus Krisztus, az Istenember emberi testét, emberi mivoltát kapta. Akitõl az „anyanyelvet” tanulta. Akitõl elõször hallhatott Izrael Istenérõl, akit Jézus Krisztus tizenkét éves korában Atyjának ismert fel. Aki ott volt a kereszt alatt, akire a Mester legkedvesebb tanítványa, János apostol bízatott. Aki ott imádkozott Krisztus Urunk mennybemenetele után az utolsó vacsora termében, várakozva az ígéret beteljesülésére, a Lélek kiáradására. Az Újszövetség után, a II. század teológusai szólnak Máriáról. Antióchia szent Ignác ( 117), azt vallja, hogy „Jézus Krisztus Dávid nemzettségébõl, Máriától származott, valóságosan született, evett és ivott.” Ignác számára az Úr halálához hasonlóan Mária szüzessége és szülése, az Isten által végbevitt titkok közé tartozik. Ignác leginkább az ún. dokétista tévtanítások ellen küzd, akik azt vallották, hogy Krisztus Urunk csak afféle látszattestet vett fel. Ezért hangsúlyozza embertõl, azaz Máriától való származását is. Szent Jusztinosz vértanú ( 165) tanúskodik a szûzi fogantatásról. Mivel õ a zsidók mellett, a pogányokkal is vitatkozott, leszögezi, hogy bár a pogány mítoszok is szólnak szûzi módon fogant istenfiakról, de ezektõl elhatárolja magát, amikor Mária „mindenféle egyesülés nélküli foganásáról” beszél. (Fontos hangsúlyozni: Mária szûzi foganása nem a mítoszok körébe tartozik.) Jusztinosznál jelenik meg az Ádám-Krisztus, Éva-Mária párhuzam. Ezt dolgozza majd ki lyoni Szent Iréneusz ( 202). Nála merül föl elõször Mária, mint az egyház anyja gondolat. Szent Iréneusz Éva engedetlenségével Mária engedelmességét állítja szembe. Mária szüzessége és anyasága, valamint az

egyház léte és tevékenysége között párhuzamot von. Az egyház is anyja azoknak, akik a keresztségben új, immár elveszíthetetlen életre születtek újjá. Az elsõ századokban tehát tisztázódik Mária szüzességének mibenléte. A 4. század elejétõl „örökké szûz, mindenkor szûz” jelzõvel illetik Máriát. Miután Jézus Krisztus személyével kapcsolatban tisztázódik az, hogy benne elválaszhatatlanul, ugyanakkor össze nem keveredve egyesült az isteni és emberi természet, Máriát az „istenszülõ, Isten anyja” címmel emlegetik. Ezt a 431-es efezusi zsinat fogalmazza meg. Az ókor végén tisztázzák, hogy mit kell tartanunk Mária földi létbõl való eltávozásáról, azaz haláláról, vagyis „elszenderülésérõl, elalvásáról” és mennybevételérõl. Bár maga az egyház igen késõn, 1950-ben fogalmazza meg ezt. A középkorban Nyugaton, viták folynak a szeplõtelen fogantatásról. Vagyis arról a tényrõl, hogy Mária földi létének elsõ pillanatától, azaz fogantatásától mentes volt az áteredõ bûntõl és minden más bûntõl. Például clairvaux-i Szent Bernát még nem vallotta a Szeplõtelen Fogantatás tanát. Természetesen itt nem arról van szó, hogy ezek a Máriával kapcsolatos megállapítások, talán ellentétben a Szentírással is – mintegy „bejöttek” az egyház tanításába. Ezek az apostolok kora óta úgymond „részei” voltak a hitnek, csak idõ kellett ahhoz, hogy az egyház a Szentlélek segítségével mintegy „kihámozza” a kinyilatkoztatásból, a hit részeként fedezze fel, és fogalmazza meg ezeket a tanításokat. A Szeplõtelen Fogantatás tényét is késõn, 1854-ben fogalmazza meg hittételként az egyház. A Mária-tisztelet megnyilvánulásai is fejlõdési fázisokon mennek át. Máriához szóló, közbenjárását kérõ imák már az ókorban megjelennek. Szent Ambrus és tanítványa Ágoston imákat írnak Máriához. Keleten Szent Efrém diakónus ír költõi megfogalmazású himnuszokat Máriához. Az egyházatyák az 5–6. században felsõ fokban beszélnek Mária szentségérõl. Tudjuk, hogy elsõsorban Isten a szent. Teremtmény annyiban lehet szent, amennyiben részesedik Isten szentségébõl. Az egyházatyáknak ilyen jellegû megnyilatkozásai tehát azt hangsúlyozzák, hogy Mária mennyire egységben van Istennel. E kortól kezdve Mária tiszteletére templomokat emelnek. Majd megjelennek a Mária-ünnepek, amelyek elsõsorban egy-egy Mária tiszteletére emelt templom felszentelési évfordulója. A középkor áhítatában Máriából Úrnõ, és Közbenjáró lesz. A Notre Dame, a Miasszonyunk megszólítást a lovagkor ihlette. Mária tiszteletét különösen is terjesztik a szerzetesrendek, kiemelkedõ módon a ciszterciek, a domonkosok (õk leginkább a rózsafüzér-imával), a kármeliták. A ferencesek pedig a Szeplõtelen Fogantatás tanának szószólói és terjesztõi. A középkor vége már-már úgy tekint Máriára, mint aki enyhíti, szelídíti, nyugtatja a szigorú bírót, Jézus Krisztust, aki szinte mindenkit elítélne, de Mária közbenjárására irgalmasan jár el. A középkori ember Isten világáról úgy vélekedett mint, egy mennyei udvarról, ahol a legfõbb úrhoz, csak segítõk, közve-

títõk (vagyis Mária és a többi szent) segítségével lehet csak fordulni. Meg kell állapítanunk, hogy bizony ennek a középkor végi Mária-tiszteletnek túlzásai is voltak. Ezen túlzások miatt vetik el a reformátorok Mária közbenjáró szerepét, bár például Luthertõl vagy Melanchtontól nem áll távol Mária kiválóságának elismerése, és egyfajta Mária-tisztelet sem. A katolikus egyházban a barokk kor meghozza a máriás devotio megerõsödését. Nagy szerepük lesz a Mária-kegyhelyeknek (bár azok már a középkorban is voltak, de a barokk korban, különösen Közép-Európában ugyancsak megsokasodnak), újabb Mária-ünnepek és emléknapok keletkeznek. Különösen nagy kisugárzással bír ekkor például a lorettói kegyhely, Czestoshowa vagy az ausztriai Mariazell. Zarándoklatok, búcsújárások célpontja lesz egy-egy kegyszobor, kegykép, amelyekhez sokszor csodás események, például rendkívüli gyógyulások, könnyezések kapcsolódnak. A rózsafüzér végzése és a Mária-tisztelet egyéb formái a katolikus azonosságtudat meghatározó részei lesznek. Ekkor lesz május és október hónap a Szûzanyának szentelve. A 18. századvégi felvilágosodás és a 19. századi racionalizmus kikezdi ezt a máriás áhítatot, de a 19. század végén, 20. század elején új lendületet kap a Mária-tisztelet az egyházban. Különösen nagy hatással vannak a Mária-jelenések, leginkább Lourdes és Fatima. Máriás pápák kora jön el. Boldog IX. Pius pápa (1846–1878) kihirdeti a Szeplõtelen Fogantatás dogmáját. XIII. Leó pápának (1878–1903), sok körlevele szól a Mária-tiszteletrõl, jelesül a rózsafüzér-imáról. XII. Pius pápa (1939–1958) megfogalmazza Mária testi-lelki megdicsõülésének hittételét. Jól ismert II. János Pál pápa Mária-tisztelete. A Mária-jelenések nem részei a kinyilatkoztatásnak. Természetesen az egyház nem zárja ki, hogy lehetnek és vannak is ilyenek. Figyelemre méltó, hogy egy-egy Mária-jelenést az egyház ugyan igen körültekintõ módon vizsgál meg és fogad el természetfölötti eredetûnek, de egy-egy Mária-jelenés nem tehet hozzá a hithez új dolgokat, hiszen Istennek az ember számára történt önközlése, azaz a kinyilatkoztatás, az utolsó apostol – azaz János – halálával lezárult. A katolikus egyház Máriáról vallott hite, Mária tisztelete nem hamisítja meg a Szentíráson alapuló hitet, nem szorítja háttérbe Jézus Krisztus személyének jelentõségét. Így vall errõl a II. Vatikáni Zsinat már idézett dokumentuma: „Az Apostol szavai szerint egyetlen közvetítõnk van: Hiszen egy az Isten, egy a közvetítõ Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságdíjul adta magát mindenkiért” (1Tim 2, 5–6). Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítõ szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szûz minden hatása az emberekre az üdvösség rendjében nem a dolog belsõ természetébõl, hanem az isteni tetszésbõl ered és Krisztus túláradó érdemeibõl fakad, Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettõl függ és minden hatékonyságát belõle meríti; a hívõknek Krisztussal való egyesülését pedig egyáltalán nem akadályozza, hanem éppen elõmozdítja.” (VIII. 60)

2012/2

13

Nagyvenyim ARCVONÁSOK

URR ZSOLT IPOLY O. CIST. 1.

RÉSZ

Közösségi életem kezdeteire szeretnék visszaemlékezni, a közelmúltra. Talán húsz évnyi idõre. Miért? Mert én vagyok immár az újra indulás utáni „fiatalok” közül a senior. Mostanában sokszor eszembe jutnak az elsõ hónapok, évek.

MAGAMRÓL

RÖVIDEN

Nyíregyházán nõttem fel, katolikus hitemet a Kossuth téri neogótikus templomban kaptam. A templomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel, 1902-ben Samassa érsek adományaként épült és lett a környék katolikusainak kedves istentiszteleti helye. Évtizedekig itt szolgált csendes számûzetésben Nyolcas Ipoly atya, aki karnagyként tevékenykedett, mert az akkori hatalom nem engedte, hogy szerzetes-papként élje életét.

EGY

KÖNYV

Az egyik nyár kezdetén, elsõ lelki vezetõmtõl, Csizmadia Istvántól itt kaptam egy Thomas Merton kötetet, amely felhívta figyelmemet a szerzetesi életre. Hétlépcsõs hegy címmel sok szerzetesi hivatás elindítója volt kiadása óta. Egy olyan sorstörténet és egy olyan közösségi lehetõség rajzolódott ki benne, aminek lényegét megértettem és magamévá tettem. Vannak könyvek, amelyek többek, mint szavakból szõtt mûvészet. Mérföldkövek, kapaszkodók lehetnek mindenkinek, akit megtalálnak, aki útitársul fogadja õket. Valóságos találkozások ezek, mint amikor egy hatalmas tömegben hirtelen ismeretlen ismerõsre bukkan az ember, és mert tiszta, éles szavakkal a nevén szólíttatik, észrevétlenül elemelkedik a céltalan csoszogásból. Egy ilyen könyv új távlatokat nyit. Képessé tesz arra, hogy aki elolvassa, a napi zûrzavart maga mögött hagyva, ráeszméljen önmagára és az egyedül fontos irányra, a végtelenbe tartó vándorlásra, amelyrõl az általános rohanásban megfeledkezik. A Hétlépcsõs hegy elsõ megjelenése óta mindössze ötven év telt el, mégis, ennyi idõ elég volt ahhoz, hogy az értékvesztett, modern társadalmakban útmutatásra éhezõ százezrek fontos olvasmányává legyen. Nem véletlenül. Merton szavai mögött, a tévutakkal, kalandokkal, utazásokkal, bukásokkal telezsúfolt életút naplószerû leírásában, a sorok között ott vagyunk mi. Úgy érzem, ott voltam én is.

14

2012/2

TALÁLKOZÁSOK

ÚTNAK

A bérmálás szentségét akkori segédpüspökünk, Kovács Gergely atya szolgáltatta ki, maga is ciszterci. Utána többször találkoztunk vele a római Generalizián vagy itthon a Szent Imre Plébánián, illeteve Zircen rendi ünnepek alkalmával. Életemben elõször pedig akkor ministráltam, amikor Nyolcas Ipoly atyát temette a köztemetõnkben Kádár László Gábor egri érsek, a feloszlatás elõtt szintén ciszterci. Innen ismertem Kerekes Károly atyát, aki Nyolcas Ipoly atya után magához vette Dinnyés Gabi nénit házvezetõnõnek, titkárnõnek, és akivel hosszantartó – mondhatom – barátság fûzött személyéhez egészen haláláig, mely a noviciátus évében ért, így temetésén nem vehettem részt. Õ készítette Károly apát úr rögzített szentbeszédeinek írógépelt leiratát. Õ gyûjtötte össze, másolta, írta át a verseket, amelyekbõl Károly atya hazánkban ismert saláta levelei lettek, amelyeket idõben és térben – bárhová megyünk szerény hazánk területén – ma is kezünkbe ad a sors! Legyen emléke áldott! Rajta keresztül jutottam el Károly atya elõadásaira és kaptam meghívást is Nyolcas atya örökségén át a ciszterci közösségbe.

Nagy pillanat volt számomra az a reggel, amikor az otthoniaknak búcsút intettem. Nem sejtettem, hogy ezután hosszabb idõre nem térek vissza szeretett városkámba. Reggel korán indultam vasúttal, vittem a biciklimet és Dunaújvárostól Nagyvenyimig két keréken tettem meg az utat. Egy teljes napot tekertem. Évfolyamtársaim már ott voltak, negyed kilenc lehetett, mert a kápolnában már folyt a szentmise. E meleg, augusztusi, nyári napon senkit nem találtam a földszinten. Mikor egy tõlem alacsonyabb fiúba, Balázsba (késõbbi Simeon) botlottam, csak ennyi tellett tõlem: hol a csap, szomjas vagyok! Felvezetett az elsõ emeletre, ahol elõször találkoztam Elizeus atyával, aki késõbb a novícius mesterünk lett. Mindketten a maguk inkább visszafogott, csendes közönyösségükkel fogadtak, amit akkor, abban a pillanatban nem érzékeltem, de nem is sokat törõdtem volna vele, mert ott voltam, ahová menni, tartozni szerettem volna. A ciszterci noviciátusba, ahol szerzetessé fognak bennünket nevelni, ahol megkezdhetem majd a „szerzetes életet”, melyrõl annyi könyvben olvastam már addig.

KÖZÖSSÉG

AZ

ÉS LITURGIA

Amikor jelentkeztem, két dolog fogalmazódott meg bennem erõsen; a közösség és a liturgia kiemelkedõ fontossága. A közösség, ami családként ad otthont lelkemnek és avat a maga imádságán keresztül kegyelmeinek részesévé. A liturgia, az együtt énekelt zsolozsma, ami idõtlenül hatja át, öleli magához lelkünket. Most, visszatekintve az 1989. évi õszi-téli elhatározásomra, amit 1990 tavaszán erõsítettem meg Károly atya felé, nem vagyok nyugtalan, mert amit akkor vállaltam, megtettem; küzdöttem, hogy ennek a közösségnek a tagja legyek. Talán nem olyan személyiségre és képességekre vágytak az elöljárók akkor, mint amivel én rendelkeztem, de végül is elfogadták belépési kérelmemet. A noviciátust Nagyvenyimben, 1990. augusztus elsején kezdhettem el.

INDULTAM

ÉLET MÁS, MINT EGY KÖNYV

No, azért az hamar kiderült számomra is, hogy más, amit Merton ír, más, amire Nyolcas Ipoly atya anno emlékezett, és más, amit Károly atyától hallottam. De attól is különbözött, amit én akkor megtapasztaltam és átéltem. Katolikus fiatalként ismertem a kisközösségek erõs összetartó erejét, amit a Focolare csoportban vagy a karizmatikus közösségben érezhettem. Pillanatok alatt kellett felébrednem és rájönnöm arra, hogy itt másként kell gondolkodnom és viselkednem. Itt mindent kitaláltak helyettem, nekem, és megkérdõjelezhetetlenül kellett elfogadnom.

2012/2

15

A

HELYZET

Két társam volt, akikkel a beöltözésig egy szobában laktunk. A házban pedig az elõttünk lévõ, a feloszlatás utáni elsõ évfolyam négy tagja és három állandó elöljáró. Felnéztünk rájuk; a fiatalokra, mert kortársaink voltak, az öregekre, pedig mint múzeumi tárgyakra, akiket itt hagyott az idõ, hogy még elvégezzék a rájuk bízott feladatot. Szinte legendák keringtek a nagyvenyimi ház indulásáról, az átalakítás horrorisztikus nehézségeirõl, arról, hogy hogyan formálódott s változott napról napra. Az újraindulás e pillanata, az úttörõ szerep – hiszem –, hogy mindannyiunk szívében meghatározó maradt.

RAJNALD

ATYA

A noviciátusban volt velünk – természetesen elõljáróként – Köveshegyi Rajnald atya. Mint a legidõsebb, a legtekintélyesebb, aki a házfõnökség gondját viselte. Mellette Égi Ferenc Konrád atya, aki a rend fiatal nemzedékéhez tartozva szolgálta az újrainduló közösséget házgondnokként. Novícius elöljáróként Bán Elizeus atya. Milyennek ismertük meg õket? A legkellemesebb személyiség a három közül mindenképpen Rajnald atya volt. Egyrészt, mert életét bár visszavonult, de

következetes életnek láttuk. Nagy boldogság töltötte el, hogy újra a rendi kötelékhez tartozhat. Igen fontos volt számára Nagyvenyim, s hogy ennek indulásánál jelen lehet. És a kert, ami világtól óvó szárnyként ölelte körül házunkat. Figyelt arra, hogy a közösségben jó hangulatot teremtsen, hogy történeteivel jó kedvre derítsen, és ez által nagyobb komfortérzetünk, otthonosság érzetünk legyen a noviciátus éveiben.

KONRÁD

ATYA

Konrád atyát sokkal keményebb, nehezebb egyéniségnek ismertük meg. Határozott volt, nyitott az új dolgokra, fiatalabb 16

2012/2

lévén, mint a többi rendtárs, és e nyitottsága imponált nekünk. Mint házgondnok, a ház menetrendjét biztosította, de – e mellett – ellátta a nagyvenyimi plébánia lelkipásztori szolgálatát is, amiben természetesen Rajnald atya vagy Elizeus atya alkalmanként segítette.

ELIZEUS

ATYA

Elizeus atya pedig novicius mesterként volt mellettünk, bár nem sokat láttuk, mert a környéken lévõ rendi plébániát gondozta, ahogy az akkori atyák mindannyian vállalták a külsõ szolgálatot. Éreztük annak nehézségét, hogy egyszerre több helyen kell helyt állnia; e más típusú feladat ellátása nem tett jót nekünk. Megosztotta a figyelmet, megosztotta az idõt, melyet a mi erõteljes formálásunkra kellett volna áldoznia.

GYÖKEREINK Számunkra a nagyvenyimi ház maga volt a földi paradicsom. Mindkét rendtársammal – akikkel azt az évfolyamot alkottuk – nagyon-nagyon szerettünk ott lenni. Biztos, hogy ezt õk is így gondolják. Õk, akikkel 1990 augusztusától együtt nevelkedtem Nagyvenyimben, nem más, mint Kisdi Bálint, azaz

Ábel testvér és Bánki Balázs, azaz Simeon testvér. Amikor megérkeztem Nagyvenyimre, õk már ott voltak. Mind a ketten tájékozottabbak a monasztikus szerzetesi hagyományokban nálam. Egyrészt azért mert Simeon a szentendrei ferences gimnáziumban tanult, ott látott szerzetes-mintát, ezért el tudta képzelni, hogy ebben az induló vagy inkább újrainduló szerzetesi közösségben milyen lehet majd az élet, amely sorsunkat alakítja. Ábel hasonló jellegû kapcsolatai a pesti piarista gimnáziumban gyökeredztek. Bár mindkettõ teljesen más gyökerû rend, mint amit õk választottak, de a 90-es évek Magyarországán az, hogy valaki piarista, ciszterci vagy bencés, azt

a kongregációkhoz való tartozás jelezte, de az életmód nagyjából ugyanazt a vonalat követte. Közösségben élni, ha szükséges, lelkipásztorként szolgálni, illetve a tanítani – ez lehetett a feladat.

ÁBEL

TESTVÉR

Rettentõ csendes, visszavonult, magába forduló, mélyen kulturált ember volt. Ha az elõjárók megtalálják a helyét a közösségen belül, akkor biztos, hogy megmaradt volna a kötelékben, s nem hagyta volna el a rendet. Nagyon pontos, precíz, mindenre az utolsó pillanatban, de mindig pontosan érkezett, mindent tudott, kiválóan énekelt, hihetetlen memóriával rendelkezvén. Emlékszem, amikor délután ott ültünk a nagyvenyimi tetõtér közös részében és a Szentírást olvastuk, szinte aludt, de mégis, majdnem szóról-szóra vissza tudta mondani, hogy az elmúlt negyedórában mi hangzott el. Mély kapcsolat nem alakult ki köztünk, azt hiszem, hosszú távon rendi testvérekként elviselni igen, de megszeretni nem tudtuk volna egymást. Úgy éreztem, hogy a környezetét nem tudja úgy látni és értékelni, ahogyan kellene. Az elõljárók felé sokkal simulékonyabban, velünk sokkal lekezelõbben, csendesebben viselkedett. Simeont – lévén szintén pesti fiú – jobban elfogadta, mint engem. De az elsõ év – hiszen a beöltözés után külön szobákban laktunk, tettük mindennapi feladatainkat – nem adott sok beszélgetni valót. A silentium, a munka, a külön foglalkozás miatt talán nem is tudott kialakulni közöttünk semmilyen barátság. A közös séták során rácsodálkozhattunk egymás értékeire, de a tényleges közeledés ezen esztendõben nem sikerült.

ÉLET

A NOVICIÁTUSBAN

A noviciátus éve nagyon fontos idõszak. Visszatekintve, rettentõ komolyan vettük mind a hárman. Persze az egyéniségünktõl, személyiségüktõl függõen közelítettük meg a kérdéseket, lelki érettségünknek megfelelõen. Kinek ebben, kinek abban kellett bizonyos dolgokban elõre lépni, növekedni. Ábel igen fegyelmezett egyéniség volt, Simeon nagyon törekedett erre, én viszont sokkal szétszórtabb voltam; ez egyéniségem része. A noviciátus kialakult világába jó belecsöppenni, mi ezt rendezettnek láttuk, bár tudtuk, hogy itteni sorsunk ideiglenes, de mégis megéreztük a közösség fontosságát, a közösség liturgiájának szépségét. A noviciusház kicsiny kápolnájában reggelente bizony álmosan jöttünk össze. Azt hiszem a korai ébresztõ nekem okozta a legtöbb gondot, a többiek sokkal könnyebben keltek fel. Elizeus atya már ott térdepelt a kápolnában, mi pedig az utolsó pillanatokban érkeztünk, talán Simeont kivéve. A zsolozsma elõtt az aznapi „napos” még elõ kellett készítse a reggelit is. Az imát mindig a kis kápolnában végeztük, házon belül. Hihetetlen jó visszagondolni a hajnali csendre, ami fogadott bennünket! Az ember kinézett a nagyvenyimi ház ablakán és nem látott mást, csak a távoli mezõt – szinte végtelennek tûnt. A csend, a kiegyensúlyozottság mindannyiunkkal megértette a monasztikus életnek azt a ráhangolódási folyamatát, amelynek

során nemcsak rájön az ember, hogy ide akar tartozni, hanem, hogy ez tényleg lehet egy élet célja is. Öröm volt együtt lenni, kis közösségünkben (elõjáróinknak és hármunknak, tehát hatunknak) imádkozni, énekelni a reggeli dicséreteket, délben a napközi imaórát, majd ebéd, utána kis csend, délután foglalkozás, este megint a zsolozsma, vacsora, közös rekreáció, beszélgetés.

NAPIREND 05.30 elmélkedés, 06.00 olvasmányos imaóra, reggeli dicséret, szentmise, 07.00 reggeli, 08.00–11.45 elõadások, 12.00 déli imaóra, 12.15 ebéd, 13.00–15.00 szieszta, 15.00 szentírásolvasás, 15.30 munka, 16.30 tanulás, 18.00 plébániai mise, (nekünk ministránsként), 19.00 vesperás, vacsora, rekreáció, 21.00 kompletorium. Utána csend, silentium, szigorúan mindenkinek a saját szobájában! Se rádió, se televízió; a világot kizárva próbáltunk belülrõl építkezni. Hiszem, hogy mindenképpen meghatározó, szép idõszak volt mindannyiunk számára. Persze ezt az egy évet a különbözõ évszakok változásában más és más hangulatban éltük meg.

AZ

ELSÕK

A megérkezés öröme, lelkesedése, a beszélgetés a többiekkel, az elõzõ évfolyammal, nagyon mélyen bennünk maradt. Az elõzõ évfolyam – a rendszerváltozás utáni elsõ – nagyon lelkes volt, négyen alkották. A legidõsebb közöttük Molnár Attila Brunó friss megtértként került be a ciszterci közösségbe és jött Zircre, elõtte megjárta a szemináriumot is. Õ mélyrõl megtérve találta meg az Istent. Azt hiszem, a szerzetesi életet nagyon neki találták ki, ha megmarad a rendi kötelékben, akkor egy monasztikus közösséget biztosan rá lehetett volna bízni. A sorban utána Szentgyörgyi Rudolf Kristóf következett, egy rendkívül intenzív ember, filigrán alkatához képest óriási teljesítõképességgel, hihetetlen nagy tudással. Mivel a ferences közösségbõl érkezett a ciszterci közösségbe, ezért magával hozta a ferences nevelést, ennek hatásait, kultúráját. Õ építette fel, az alatta levõ Monostori Gábriel testvérrel azt a liturgiát, amit a ferencesektõl tanultak. Bár idõközben elõvettük a ciszterci dallamokat, és az évek során szép lassan fejlõdve beépült a rendi liturgiába a ciszterci dallamvilág. Kristóf, a maga nagyon éber szellemiségével mindenképpen sokat jelentett a ciszterci rendben. Az évfolyam juniora Nagy Géza Balázs volt. A többiekhez képest kialakulatlan személyiségnek, fiatal, kis csapongó léleknek tûnt, szinte gyermeknek. Talentumot kapott szórakoztatni, nevettetni, feloldani a közösséget. Õk voltak az elsõ évfolyam, akikkel néhány hónapot együtt tölthettünk, amíg õk ki nem kerültek Rómába, mi pedig Nagyvenyimben folytattuk az életünket. A velük töltött idõben sokat tanulhattunk tõlük, de amikor egyedül maradtunk, akkor sem estünk kétségbe, mert Kisdi Bálint Ábel zenei jártassága kisegítette hiányosságainkat, készséggel gyakorolt, énekelt velünk. Az elsõ õsz, majd a tél csendben telt el, alig vártuk, hogy megérkezzen a tavasz Nagyvenyimbe. Megismerkedtünk a 2012/2

17

falusiakkal, akik oda jártak szentmisére. Délelõtt egy kis regulaismeretet, rendtörténetet tanultunk. Átjárt Bácskai Keve atya – mi csak így mondtuk – tánc és illemtan órát tartani. Valamint a szomszédból Vazul atya, lelkivezetõnk az elsõ évben, és mind a környezettel, mind az odalátogató atyákkal otthonosan kezdtük magunkat érezni a rendi közösségben. Nagyokat sétáltunk télen, nyáron, ez szinte kötelezõ volt. Emlékezetes beszélgetések, viták nem alakultak ki közöttünk; azt hiszem, egy picit mindenki tartott a másiktól, másrészt pedig nagyon komolyan vettük azt, hogy ha ez az év nem mutatja meg hivatásunkat az elõljárónknak, akkor nem fognak bennünket fogadalomra bocsátani. Persze, titkon mindannyian azt hittük, hogy jól csináljuk, mint szerzetesek, bár számtalan hibával. Elizeus atya többet foglalkozott a külsõ cselekvésekkel – az ember ne igyon kávét, miért áll, miért nem térdel, vagy miért ül és miért nem térdel –, valójában nem tudott mit kezdeni velünk. Ezt éreztük ugyan, de egy idõ után mi magunk is beláttuk, hogy a

rend és a fegyelem bennünket erõsít. Azt hiszem, hogy évfolyamunkban különösen nagy probléma, nehézség nem merült fel a noviciátus ideje alatt. Törekedtünk csendben, szépen megtenni azt, amit kellett, az erõs egyéniségek nem a külsõ és heves viselkedésben nyilvánultak meg, inkább abban, hogy mindenki a maga módján törekedett a tökéletességre. Meghatározó iránytû volt számunkra eljutni Zircre, a fogadalmakra, a közös ünnepségekre. Emlékszem meghatottságunkra, amikor lejött hozzánk Károly apát úr, az elsõ karácsonyra, melyet mindhárman – Ábel, Simeon és jómagam is – a családi kötelékbõl kiszakadva a meghitt rendi közösségben ünnepeltük, amit Konrád atya, Rajnald és Elizeus atya próbáltak mindannyiunk számára nagyon bensõségessé tenni. Emlékszem az elsõ noviciátusi húsvétra, ahogy készültünk rá, s bár különösebb szellemi, lelki kihatása nem volt a nagyvenyimi közösségnek ránk, s talán nekünk sem rájuk, de a húsvéti ünnep, a vasárnapi szentmise szolgálatok fontos pillanatként rögzültek bennünk. Ábel, Simeon és én megtaláltuk a helyünket Nagyvenyimben, szerettünk ott lenni. Az az igazság, hogy ma is, amikor húsz év után találkozunk és beszélgetünk – nemrég történt ez Simeonnal, aki itthon járt Magyarországon – Nagyvenyim közös lelki élménye mélyen elkísér bennünket és kitörölhetetlenül vezérel. Tehát számunkra a ciszterciség, a közösség, a liturgia az az elsõ évfolyam volt, és az az elsõ év ott, amelyet a rendben eltöltöttünk. Az, hogy én magam megmaradtam, annak a meghatározó 18

2012/2

esztendõnek köszönhetõ. Hogy a többiek már nincsenek e rendi kötelékben, annak, azt hiszem, nem csak õk az okai, hanem az a környezet is, a késõbbi körülmények, amelyek körbevettek bennünket és amelynek változásaival nem tudtunk lépést tartani, nem tudtuk felvenni azoknak ütemét. Tehát a nagyvenyimi év meghatározó volt. Rajnald atya számtalan alkalommal szórakoztatott bennünket, mondott rendi anekdotákat. Úgyszintén sokat mesélt a régi rendtársakról Konrád atya; teljesen más szemszögbõl. Elizeus atya mosolygott ránk, de õ kármelita akart lenni. Többször hallhattuk óhaját: milyen jó lenne, ha – mint a kármelitáknál – mindenkinek lenne egy üres szobája, benne egy szék és közösen mosott alsónadrágok. Ezt a képet õrzöm róla. Én különbözõ okok miatt nem tettem le a fogadalmat; a noviciátus alatt három hónapig otthon voltam. Ezt a szabadságot és bizalmat, lehetõséget megkapva kerültem ki Rómába, ahol december 6-án, Mikulás napján, nagy titokban, hogy a generális ház ne lássa – hiszen novicius nem lehetett volna ott – letettem az ideiglenes fogadalmat. Persze, mint elõbbutóbb minden, ez is kiderült. Nagyon jelenlévõ tehát, amit a noviciátusban kaptunk. Megismertük a liturgikus élet harmóniáját, megismertük a közösség erejét, megismertük azt, hogy az a hagyomány – amelyet a monasztikus rendek, így a ciszterciek is képviselnek – végighúzódik az elmúlt 10 év történetén és az ókori szerzetes atyák örökségébõl táplálkozva mind a mai napig élhetõ, megtarható valóság. Jó volt rádöbbenni erre, megerõsödni abban, hogy igen, a mai világban is van értelme vállalni ezt a közösséget. Persze ekkor még az elõjárókban sem körvonalazódott egészen világosan, hogy mi a rend jelen feladata, küldetése. Sajnos ez – ahogy haladunk elõre az idõben – még mindig nem tisztázódott teljesen, bár születtek konstitúcíók, távlati pontok és olvashattunk különbözõ megszólalásokat. Láttuk, hogy a történelem rákényszerítette Károly atyát, hogy szinte minden régi ingatlant, iskolát visszavegyen, s abban a pillanatban úgy tûnt, hogy lesz erõ és növekedés a rendben ezeket mûködtetni. Hiszen az elsõ négy ember, majd a három, majd a következõ négy megmaradtak és mentek a maguk vonalán, de az utána következõ években ezen folyamat megtorpant. Ahogy változott a társadalom és ahogy a rendszerváltozás izgalma túlhaladt az embereken, úgy a lelkesedés is visszafogottabbá vált. Egy biztos: a rend számos intézményt visszavett, melyeket nem kellett volna. Idõs emberekként, apátként döntöttek így, döntéseiket érzelmi érintettség is motiválta, jóval nagyobb mértékben, mint a racionalitás, s talán az öregdiákok sürgetése, hogy azokon a helyeken újra lehessen kezdeni az életet. Most már látjuk a téves döntéseket és azt, hogy nagyon élesen irányt kellene váltania a rendi vezetésnek ahhoz, hogy a közösséget megõrizzük és valamit megmentsünk belõle, fejlõdõképesen, fenntarthatóan a következõ nemzedékek számára.

„Menj csak, fiad él!” DOKUMENTUM

MAURO-GIUSEPPE LEPORI GENERÁLIS APÁT

Kedves Testvérek és Nõvérek,

LELKIGYAKORLAT 4000

MÉTEREN

Míg Bolíviában tartózkodtam, a Braziliában élõ összes közösségünk meglátogatása után a La Paz-i nõvéreink, akik hittel és bátorsággal vezetik a 4500 diákot befogadó kollégiumuk hatalmas mûvét, elkísértek az Achocalla-ban található mezõgazdasági területükre, hogy ott egy napot pihenjek a hegyek tisztaságában, 4000 méter magasan, ahonnan az Illimani több mint 6000 méteres csúcsai láthatók. Ezen a kicsit lelkigyakorlatos napon visszagondolhattam arra a sok-sok találkozásra és élményre, amelyet a hatalmas és élettel teli Brazíliában éltem meg, és hét hónapos generális apáti szolgálatom élményeire. Az Úr mindenütt megajándékozott azzal az örömmel, hogy találkozhattam személyekkel és közösségekkel, akikkel valódi közösségi, testvéri és baráti kapcsolat született közöttünk. Amikor testvéri barátság alakul ki az elöljárókkal és a közösségekkel, akkor a szívem megtelik reménységgel, még a legnehezebb kihívások között is. A keresztény közösségiségnek paradoxona ez, hogy a barátság úgy növeli a reményt, hogy közben még érzékenyebbé tesz bennünket mindazoknak a problémáira és küzdelmeire, akikkel az Úr megengedi, hogy találkozzunk. Ugyanakkor pedig erõsödik a tehetetlenségnek az érzése is, hogy tudunk-e valódi és hatékony segítséget és bátorítást nyújtani. Achocalla ritka levegõjében föltettem Istennek a kérdést, hogy mit is kér tõlem, tõlünk, a közösségeink gyakran ellentmondásos helyzeteiben. Eszembe jutott akkor az elõzõ napi Evangélium, János 4,46-54, amelyben egy királyi tisztviselõ, fia betegsége miatti félelemmel telve elmegy Jézushoz és azt szeretné ha lejönne vele Kafarnaumba, hogy meggyógyítsa. Jézus elõször kifakad, mintha úgy érezné, hogy mindenki kihasználja õt állandóan csodákat kérve tõle. Mintha belefáradt volna abba, hogy csodákat tegyen, anélkül, hogy az emberek hitével találkozna. Mintha belefáradt volna abba, hogy mindenki csodát kér, anélkül, hogy valóban vágynának Õrá: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” (4,48). A tisztségviselõ erõsködik, de észrevehetõ, hogy a kérése

KÖRLEVELE

még alázatosabb lesz, még koldulóbb, még szegényebb: „Uram, jöjj, mielõtt meghalna a fiam!” (4,49). Ki lehetne még szegényebb, még tehetetlenebb, mint egy atya, aki már semmit sem tud tenni haldokló fiáért? Ezzel a szinte reménytelen kiáltással szemben, Jézus meglepi ezt az embert a maga bizonyossággal teli szavával: „Menj, fiad él!” (4,50). Képzeljük el az ijedt édesapa zavarát. Jézus azt adja neki hírül, amire mindennél jobban vágyik. Úgy adja tudtára, mint már bekövetkezett valóságot, már megvalósult tényt. A fia meggyógyult, a fia él! A tisztviselõ számára, abban a pillanatban még mindez nem több mint egy szó. Csak Jézus van ott elõtte és az élet igéje, amelyet hirdet neki. Azonban itt kezdõdik a királyi tisztviselõ hite és innen nyílik számára egy új, életre szóló út: „Hitt ez az ember Jézus szavának, és elindult.” (4,50) A hit olyan út, amelynek az irányát és energiáját Jézus jelenléte és szava jelenti. A szegénységnek az útja ez, mert ennek az embernek már nem maradt más, mint ez a szó, hogy vezesse és bátorítsa. Minden más biztonság értéktelenné vált. Egész életének útja Jézus szaván függ.

ÉLETET

ADÓ SZÓ

Miért van az, hogy gyakran nehezünkre esik, hogy így éljük meg mindennapi kapcsolatunkat Isten igéjével, például a liturgiában vagy a lectio divinaban? Talán éppen azért, mert nem vagyunk eléggé bizonyosak abban, hogy Krisztus szava valóban életet adó ige. És azért nem vagyunk ennek tudatában, mert amikor Jézushoz fordulunk, akkor nem igazán az életet kérjük tõle, mint ahogyan ez az evangéliumban szereplõ királyi tisztviselõ. Krisztus ugyanis az életet hirdeti nekünk, mindig az életet hirdeti. Minden igéjét azért bízza ránk, hogy éljük és, hogy mindenki élhessen körülüttünk. „Menj, fiad él!” Ez az ige alapjában véve a keresztény igehirdetés összefoglalása. Jézus Krisztus életet ad mindannak, ami a legkedvesebb számunkra. És ily módon nekünk is életet ad. Ennek az édesapának, a fia élete a saját élete volt, saját életének gyü2012/2

19

mölcse. A fiú életét biztosítva, Jézus feltámasztja, feléleszti ennek az embernek az atyaságát, újra éleszti félelemtõl bénult szívét, az élete, a munkája, családja értelmét. „Menj, fiad él!” Azáltal, hogy hozzákapcsolódott ehhez az igéhez és ismételgette önmagában, ez az ember elindult a hitben és a reményben. Minden kísértésben, hogy mégse higygyen abban, hogy mindez igaz, hogy gondoljon arra, hogy mindez csak csalóka ábránd, ez az ember az életnek ezt az igéjét ismételgette. Így fedezte föl, hogy Jézusnak ez a szava mintegy a reménynek, a bizalomnak és az örömnek felbuzgó forrásává lett benne, amely fokozatosan átalakította a tekintetét, amellyel az emberekre és a dolgokra nézett, mindazokra, akikkel találkozott útközben. Ahogy ismételgette ezt az igét, egyre inkább ragyogott a nap, egyre kékebb lett az ég, egyre aranyozottabbak a mezõk, egyre ezüstösebbek az olajfák, és minden ember, aki útját keresztezte egyre élõbbnek, egyre szebbnek, egyre barátságosabbnak tûnt, egyre jobban kötõdött az õ sorsához. Az életnek az a reménye, amelyet Jézus szava helyezett a szívébe, már nem csak a fiára vonatkozott. Mindenkinek szóló remény volt, mindenki számára az élet hite. Miért is történt ez? Azért, mert ez az ige állandóan visszahelyezte Krisztus jelenlétébe, az Õ tekintete elé. Ahhoz a Valakihez vitte, aki kimondta ezt a szót, és aki ennek az igének állandó forrása maradt. Az ige Krisztus igéje maradt, még akkor is, ha az ember fizikailag távolodott Tõle. Krisztus az élet Igéje aki jelen és élõ marad minden igéjében. És íme, míg megõrizte Jézus élõ szavát, a tisztségviselõnek nem kellett megvárnia, míg hazaér, ahhoz, hogy hitének gyümölcsét megtapasztalja. A szolgái „elébe siettek”. És mit mondtak neki? Szó szerint megismételték neki Jézus élõ és éltetõ szavát: „Fiad él!” (4,51). Aki hittel magában hordozza Krisztus szavát, annak elébe siet a valóság, hogy megerõsítse, hogy ez az ige igaz, hogy nem csak egy szó ez, hanem tény és esemény. „Menj, fiad él!” Talán éppen erre az igére van szükségünk, hogy magunkban hordozzuk a Rendünk egyéni és közösségi életében, és az egész Egyház életében. Arra van szükségünk, hogy a hit élet legyen, arra, hogy a hit rátaláljon az életre. Arra van szükségünk, hogy a hitünk segítsen fölismernünk és befogadnunk azt az életet, amelyet Krisztus kínál nekünk, aki Krisztus számunkra. Egyre inkább rádöbbenek, ahogyan Rendünk közösségeit látogatom és találkozok velük, mindezidáig Európában és Latin-Amerikában, hogy végsõ soron az oly sok problémának és személyes vagy közösségi rosszullétnek az oka valójában az, hogy visszautasítjuk az életet, amelyet Jézus Krisztus ajándékoz nekünk. Az ebbe az ajándékba vetett hitünk kisebb, mint az összes problémáink. Az élet igéje, amelyet Krisztus mond nekünk és amelyet mondott nekünk, amikor kezdetben követtük Õt, és amelyet folyton ismétel nekünk – hiszen örökkévaló ige – az életnek ez az igéje el van csendesítve, el van nyomva a szívünkben, és a közöttünk lévõ 20

2012/2

párbeszédben. Elnyomja a sokféle döntés, amelyben inkább a halál mellett döntünk vagy azok a döntések, amelyek látszólag az élet mellett szólnak ugyan, de valójában mégis kioltják azt a teljes és örök életet, amelyet az Úr ajándékoz nekünk.

KI

AZ AZ EMBER, AKI ÉLETET KÍVÁN?

Szent Benedek a hivatásunkat abban a teljes és boldog életre szóló meghívásban foglalja össze, amelyet Isten ad nekünk. Az Úr, írja Szent Benedek a Regula prológusában, kiáltva keresett bennünket a tömegben: „Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?” (RB, Prol 14- 15; Zsolt 33,12). Isten azért keresett bennünket, hogy életünk legyen, és a tömegben elhangzó „kiáltása” hasonlít annak az édesapának a gyötrõdésére, aki arra kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg a fiát. Isten gyötrõdve vágyik arra, hogy „életet, igaz örök életet” (RB, Prol. 17) adhasson nekünk. Csak ha „igent” mondunk, csak ha azt mondjuk „Én!”, „Én vágyom az életre!”, csak akkor felelünk valóban a meghívásra, a hivatásunkra. A hivatásunk mindenekelõtt egy olyan Isten utáni gyötrõdõ vágyakozás, aki életet akar adni a világnak. Ugyanakkor, Szent Benedek azt is mondja nekünk, hogy az életre szomjazó embert Isten, mint „munkást” keresi (Prol. 14). Mit jelent ez? Mindez azt jelenti, hogy az igazi és örök élet és a boldogság munkát is követel a mi részünkrõl. Isten ajándéka mindez, de nem a mi passzivitásunkra szolgál, hanem a szabadságunk munkálkodására hív. A szabadságunk alapvetõ munkája a döntés, azok a döntések, amelyeket hozunk. Dolgozhatunk jól vagy rosszul, dönthetünk jól vagy rosszul, lehetünk jó vagy rossz munkások, akkor is, ha Isten minket az élet és a boldogság munkájára fogadott föl, amely az Õ Országának, az Õ Evangéliumnak a munkája, Isten munkálkodása a világban. Meglepetten tapasztalom, hogy közösségeink oly sok elkötelezõdésében mennyire hiányzik ennek tudatossága. Általában sok mindent megteszünk, rendkívül elfoglaltak vagyunk, nagyon sok kapcsolatot ápolunk, nagyon sok emberrel foglalkozunk, és nem csak azokban a monostorokban, amelyeknek kifejezetten lelkipásztori vagy nevelési munkái vannak. Ám ebben a sok elfoglaltságban nem mindig érzékelhetõ az Isten mûve iránti elkötelezõdés, amely az ember élete és boldogsága. Oly sok dolgot választunk, önmagában jó és kiváló dolgokat is, de szinte, mint az „örök élet” választásának alternatíváit. Az a helyzet, hogy a munkás, akit Isten keres, az Õ mûvéért munkálkodó munkás. Olyan, aki Isten mûvéért van. Csak, ha Isten mûvét választjuk, egy olyan mûvet, amely nem a miénk, csak akkor élünk, csak akkor vagyunk boldogok. Hiszen Isten mûve az ember élete és boldogsága, minden emberé. Gyakran észreveszem a közösségekben vagy egyes emberekben, és elsõként saját magamban is, hogy a saját munkánk melletti döntés végsõ soron megelõzi az Isten mûve melletti döntést. A saját kis mûvünket választjuk, azt választjuk, hogy saját magunk munkásai legyünk, fõleg amikor döntésünkben elsõdleges szerepet kap a hatalom, az önállóság és az individualizmus szomjazása. Miért is van minderre szükségünk? Bizo-

nyos, hogy ott van bennünk a bûn gyökere, az Istennel és az Õ tervével szembefordulásra irányuló tendencia. Krisztus azonban segít megértenünk, hogy a valódi probléma a hitetlenségünk. Nincs bizalmunk Isten mûvében, nem hisszük igazán, hogy Isten mûvének választása az élet és a boldogság választása számunkra. Jobban szeretünk megelégedni egy kis hatalomnak, valamely bátor önállóságunknak vagy némely kis egészen általunk irányított és teljesen kezünkbe zárt „országnak” törékeny és múlékony örömével. Isten mûve, Isten Országa, sohasem tûnik számunkra eléggé biztosnak és termékenynek, hogy elengedjünk minden mást.

A

JOBBIK RÉSZ

Közben pedig boldogtalanok vagyunk, és elégedetlenek. Mennyi szomorúságot találok a közösségeinkben! És mennyi széthúzást! Hiszen, ahogy örömteli egységben tudunk lenni Isten mûvében, amely mindnyájunk számára kijelöl egy helyet, egy feladatot és a szeretet hivatását, úgy, ezzel szemben, amikor saját mûvünknek élünk, többé nem lehetséges javaink megosztása és az ajándékozás. Ebben az esetben legföljebb cinkosokra vagy szövetségesekre van szükségünk, többnyire azonban inkább csak rabszolgákra, de nem testvérekre és nõvérekre, nem barátokra, akikkel megosztjuk Isten mûvének fáradságát és végtelen örömét. Chilében van egy falu, amelynek az a neve, hogy „Peor es nada – Semmi nincs rosszabb”. Úgy hírlik, hogy egy nagy földbirtokos család legkisebb fivérének keserû kommentárja volt ez, mikor látta, hogy ezt a földet jelölték ki neki örökségül. Néha az a benyomásom, hogy sok testvérünk és nõvérünk így határozza meg mindazt, amit számára a közösségi élet és a ciszterci hivatás tartogat. Pedig nekünk, különösképpen nekünk van lefoglalva „a jobbik rész” (Lk 10,42), és „már itt a földön a százszoros és az örök élet” van megígérve számunkra (vö.: Mk 10,30). Más ez, mint peor es nada! Hogyan találjuk akkor meg hivatásunk életét és boldogságát? Hogyan találjunk vissza Isten mûvének választásához, mint a jobbik részhez, amelyet nekünk szántak? Hogyan újítsuk meg igenünket Istennek, aki Krisztusban arra hív bennünket, hogy válasszuk a valódi és örök és boldog életet magunk és az egész világ számára? Mindenekelõtt nem szabad megbotránkoznunk kicsinyességünkön, nyomorúságunkon, se a magunkén, se a másokén. A bûnösökért jött Krisztus, hogy üdvösséget hozzon nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem, hogy a bûnösöket.” (Mk 2,17) Gyakran a kölcsönös kritika a közösségekben éppen ebbõl a megbotránkozásból fakad, ahogyan szembesülünk alapvetõ törékenységünkkel, és végsõ soron kishitûség rejtõzik mögötte. Nem hiszünk eléggé Krisztusban, az Orvosban, aki mindig képes meggyógyítani bennünket. Az utolsó pillanatig, a Jézushoz legközelebb álló tanítványok is hitetlenkedtek, kevés volt a bátorságuk, az értelmük, az ingyenes szeretetük. Becsvágyóak voltak és kicsinyesek, hatalomvággyal telitek és mégis oly törékenyek. Keresztény és monasztikus hivatásunk

kincsét valóban cserépedényben hordozzuk (vö. 2Kor 4,7), és a kincs nem változtatja az agyagot arannyá. A cserépedény attól értékes, hogy magában hordja a kincset. Ha elveszíti, akkor csak agyag marad.

DE

MI IS EZ A KINCS?

Szent Pál egy magasztos mondattal foglalja össze: „Isten, aki azt mondta: ’A sötétségbõl világosság ragyogjon fel’, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsõségének ismerete Jézus Krisztus arcán.” (2Kor 4,6) A kincs Isten dicsõségének ismerete Krisztus arcán. A kincs az Úr arca, amely az egész Szentháromság ragyogó fényességét tárja föl nekünk, Istenét, aki szeretetbõl teremtette a világot kezdve a fényességen, hogy odaajándékozhassa magát a szívünknek az emberré lett Isten Fia tekintetén keresztül. A kincs Jézus tekintete, ahogyan ránéz a gazdag ifjúra és meghívja arra a szabadságra, hogy mindent hagyjon el és így kövesse Õt: „Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte õt, és azt mondta neki: ’Egy dolognak vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem!’” (Mk 10,21) A gazdag ifjú visszautasította ezt az élet teljességére, a szabadságra és a Jézussal való állandó kapcsolat boldogságára szóló hivatást: „Erre a szóra elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.” (Mk 10,22) „Elkomorult és szomorúan távozott”. A valódi gond nem annyira az volt, hogy ragaszkodott a javaihoz, hanem, hogy eltávozott, eltávolodott Krisztustól, kivonva így önmagát a tekintete alól, eltávolodva Jézus arca, tehát az élet valódi kincse elõl, amely lehetõvé tette volna számára, hogy fölismerje minden más vagyonának hiábavalóságát és megbízhatatlanságát. A gazdag ifjú nem állt meg Isten arcának jelenlétében, aki szeretettel tekintett rá. Ez a Jézus Krisztus követésére vonatkozó hivatásnak a valódi elárulása.

„ÁLLJATOK HOGY ISTEN

MEG ÉS TUDJÁTOK MEG, ÉN VAGYOK”

Mi pedig, akik igent mondtunk, mi valóban megállunk az Õ arcának fényességében? Sohasem tudatosítottam magamban annyira, mint mióta generális apát vagyok, hogy azzal kell kezdenünk, hogy megállunk. Csak akkor tudunk újra indulni, ha megállunk. És azelõtt még nem ébredtem rá annyira, mint most, hogy Szent Benedek metodológiájának a központja éppen az, hogy álljunk meg, hogy újra Isten jelenlétébe, Isten kezébe helyezzük magunkat, hogy Õ maga tegyen bennünket eszközökké, munkásokká, az Õ mûvének, az Õ országának munkásaivá. Újra fölfedezem, hogy saját hivatásom és az egész rend hivatása számára, mily alapvetõen fontosak Szent Benedek regulája 43. fejezetének elsõ versei: „Mihelyt meghallják az istentiszteletre hívó jelet, azonnal hagyjanak ott mindent, ami kezükben van és a legnagyobb gyorsasággal induljanak, de mégis nyugodtan, hogy a komolytalanságra ne adjanak okot. Az istenszolgálatnak tehát semmit eléje ne tegyenek.” (RB 43,1-3) 2012/2

21

Monostorainkban gyakran azt gondoljuk, hogy az istentiszteleten való részvétel lényegében a tevékenység és az imádság egyensúlya miatt fontos. Mintha arról volna szó, hogy kiegyensúlyozzuk életünkben és a közösség életében a mi munkánkat és a mi imádságunkat. Ezzel szemben Szent Benedek számára a döntés nem ezen a szinten játszódik, nem a mi szintünkön. Számára nem kétféle, általunk végzett tevékenység között kell döntenünk. Számára sokkal inkább az ember mûve és az Isten mûve közötti kapcsolatról van szó. A között kell döntenünk, amit mi teszünk, és amit Isten tesz. Az istentisztelet természetesen nem Isten teljes mûve, de az a nevelõ célzatú gesztus, amelyet Szent Benedek ismételten beletesz a napunkba, hogy segítsen Isten mûvét választanunk mindabban, amit teszünk. Vagy még helyesebben: hogy segítsen bennünket bekapcsolódni Isten mûvébe, bele kapcsolni mi magunkat és mindazt, amit teszünk. A Regula a mi mûvünk megszakításának közös pillanatait kínálja számunkra, hogy a szabadságunk ránevelõdjék arra, hogy beleegyezzék mindabba, amit Isten tesz, Istenbe, aki teremt és éltet, a Szentlélekbe, aki „Urunk és éltetõnk” (Credo). „A Mester van itt és téged hív” (Jn 11,28), mondja Márta nõvérének Máriának, és ez a Mester az Úr, aki maga „a feltámadás és az élet” (11,25). Azok a testvérek és nõvérek, akik ok nélkül elhanyagolják a közös imádságot, és néha még az Eucharisztiát is, talán nem gondolnak bele, hogy nem csak egy liturgikus cselekményt becsülnek alá, hanem azt az új életet, amelyet Isten újjá akar teremteni bennünk és mindabban, amit teszünk. Szent Benedek a Regulának ebben a részében az elsõ tanítványok meghívásának evangéliumi szókincsét használja: „hagyjanak ott mindent [relictis omnibus] ami kezükben van és a legnagyobb gyorsasággal induljanak [summa cum festinatione curratur]”. Hogyan ne éreznénk Péter és András, Jakab, János és Máté, a vámos vagy a Betániai Mária meghívásának a visszhangját, akik otthagyják kezükbõl a hálókat, a pénzt, a házat és a feladatokat, hogy örömmel kövessék az Urat? Az istentisztelet Jézus kortársává tesz bennünket és megújítja a hivatásunk és Õt követõ életünk evangéliumi valóságát. Ha habozunk, ha nem állunk meg, az gyakran azért van, mert nem fogadjuk el, hogy elszakadjunk „mindattól, ami a kezünkben van”. Mindnyájunknak meg van ez a tendenciája, hogy túlzottan szorosan fogjuk a dolgokat és a személyeket, akiket a kezünkben tartunk. A kapcsolatokat, a munkát, a felelõsségeket, az érdekeket, a terveket, saját magunkat…, néha annyira erõsen szorítunk mindent, hogy „megfojtjuk” saját életünket. Attól való félelmünkben, hogy elveszítjük, megfullasztjuk. Szent Benedek az üres kezek szabadságára hív bennünket. És arra hív, hogy mindezt, mint valami ünnepet éljük meg: „summa cum festinatione curratur”. Azt akarja, hogy szenvedélyesen szeressük Isten mûvét, mint a szerelmesek, akik találkára sietnek a szeretett személlyel. Azt szeretné, ha szomjaznánk az életet, „mint a szarvas, az élõ vizet” (Zsolt 41,2). „Az istenszolgálatnak tehát semmit eléje ne tegyenek.” (RB 22

2012/2

43,3). Az elõnyben részesítés az a döntés, amely a döntõ fontosság csodáját mûveli. Amit jobban szeretünk, az döntõbb fontosságú lesz, tehát elfoglalja az elsõ helyet. Ha Isten mûvét részesítjük elõnyben, akkor az a csoda fog megtörténni, hogy ez fog uralkodni mindenben, az egész életünkben, a munkánkban, a terveinkben, a kapcsolatainkban, mindabban, amik vagyunk, és amit teszünk. Minden Isten mûvévé alakul, tehát minden életté válik, mert az Isten mûve az örök élet. Való igaz, hogy a közösségeinkben sok a gond és sokan panaszkodnak. Mindez igaz rendünkre és igaz az egész egyházra is. Emberileg, való igaz, van mi nyugtalanítson. Mégis a nyugtalanságunk még olyan érzés, amelyet úgy élünk meg, hogy kezünkkel összeszorítjuk mindazt, ami kínoz bennünket. Nyugtalankodunk, elveszítjük a reményünket, ahelyett, hogy Krisztust és Isten mûvét részesítenénk elõnyben, ahelyett, hogy megengednénk Istennek, hogy közbelépjen, hogy kezébe vegye mindazt, ami nyugtalanít és a mi rosszul mûködik. A János evangélium királyi tisztségviselõje (4,46-54) elhagyta haldokló fiát, hogy Jézushoz menjen, és az a Kafarnaum és a galileai Kána közötti távolság egy napi járásnak felel meg. Ez az elszakadás a fiától, amely ugyan olyan fájdalmas lehetett számára, mint Ábrahám áldozata, a hit cselekedete volt, amely lehetségessé tette, hogy élve és egészségesen kapja vissza. Az apa fia számára Krisztus mûvének eszköze lett, Krisztusé, aki a feltámadás és az élet. Hitének köszönhetõen, Jézus százszorosan adta vissza neki atyaságát. Hiszen ki más apa, mint az, aki életet ad a gyermekének? Ez az apa, amikor szétbontotta két kezét abból a szorításból, amellyel haldokló fiát tartotta, hogy azután elmenjen és megmutassa Jézusnak üres és tehetetlen kezét, a hitben maga Krisztus atyaságának ajándékát kapta meg, és így százszorosan atya lett, mert annak az életnek az eszköze lehetet, amelyet egyedül Krisztus tud adni. Erre vagyunk teremtve mindabban, aminek lennünk kell, és amit tennünk kell.

AZ EMMAUSZI HÁZBÓL EMELETI TEREMBE

A JERUZSÁLEMI

Azonban a dolgainknak ez a megszakítása, amelyet Szent Benedek kér, nem csak pusztán az imádság miatt van: arról van szó, hogy megállunk, hogy együtt imádkozzunk, a közös imádságért állunk meg. Alapjában véve tehát arról van szó, hogy megállunk, hogy találkozunk Isten közösségével és a testvéri közösséggel. Ez Isten Mûve, amelyre hív bennünket Szent Benedek és az Egyház is, születése óta: „Erre az Olajfákról elnevezett hegyrõl, amely Jeruzsálemtõl egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1,12-14) Nemrég Lengyelországban, az emmauszi tanítványok Evangéliumán elmélkedtem. Meglepett, hogy visszatérésük

Jeruzsálembe alapjában véve megtérés volt, amely a saját individualista tervünkrõl visszahozta õket az Emeleti Teremben összegyûlt közösséghez. Tehát visszatértek magánházukból a közösségi élet Emeleti Termébe. És mintha ott Emmauszban a Feltámadott éppen ezért tûnt volna el rögtön a szemük elõl, hogy siessenek és újra találják meg az Õ jelenlétét testvéreik és nõvéreik között, akik a Cenákulumban egybegyûltek. Az emmauszi tanítványok, ahogy távolodtak Jeruzsálemtõl, és így Krisztus többi tanítványainak közösségétõl, az õ mesterük erõszakos halála után, nem tudták mihez kezdjenek. Azelõtt tanítványok voltak; valószínûleg egy napon mindent elhagytak, hogy kövessék Krisztust, és hûségesek voltak hozzá mindvégig. Azonban amikor meghalt, elvesztették hivatásuk egyetlen vonatkozási pontját. Néhány nap habozás és félelem után úgy döntöttek, hogy hazamennek Emmauszba és újrakezdik megszokott elfoglaltságukat. Jézus számukra egyfajta emlék lett, mégpedig csalódással teli emlék, hiszen mindent tõle vártak, és íme, minden a nélkül végzõdött, hogy a reményük beteljesedett volna. Milyen nagy a kísértés számunkra is, hogy úgy cselekedjünk, mint õk. Egy napon, beléptünk a monostorba, hogy kövessük Jézus Krisztust, hogy mindig vele legyünk, de azután, idõvel, úgy tûnik csalódtunk a várakozásainkban és lassanként visszajövünk Emmauszba, az elõzõ életformánkba, az önzõ kis terveinkbe, az idõnk egyéni beosztásába és megszervezésébe, a munkánkba, a pénzünkbe, a kapcsolatainkba, sõt még az imánkba is. Meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy igazunk van és azt mondjuk magunkban, hogy amit teszünk az mind úgyis mindig Krisztusért van, a közösség és az egyház szolgálatáért vagy a lelkek megmentéséért. És emiatt, úgy tûnik számunkra, hogy nem fontos már, hogy egységben legyünk azokkal, akikkel és akiken keresztül egy napon találkoztunk Jézussal, követtük és hallgattuk õt. Eltávolodunk Jeruzsálemtõl, eltávolodunk az Emeleti Teremtõl, attól a helytõl, ahol Krisztus megígérte a feltámadást és a Szentlélek ajándékát, attól a helytõl, amelyben mindennek ellenére egységben voltunk az apostolokkal, Máriával és minden tanítvánnyal. Kezdetben szabadnak érezzük magunkat és megkönnyebbültnek, hogy elhagyjuk az embereknek ezt a csapatát, akik, Jézus nélkül, még nyomorúságosabbak és szegényebbek, mint azelõtt. De az úton, amelyet Jeruzsálembõl Emmausz felé teszünk, lassan úrrá lesz rajtunk a szomorúság és az üresség érzése. Oly sok beszédet tartunk, annyi mindenben elkötelezõdünk, oly sok mindennel foglalkozunk, de olyan, mintha mindennek kezdene hiányozni az érelme, az értéke, a békéje és az öröme. Az élet terméketlenné válik és egyedül vagyunk, egyre inkább magunkra maradunk a terveinkkel és a tevékenységeinkkel. Még ha közben Jézus fel is támadt és mondják is nekünk, nem hisszük, szkeptikusak vagyunk, nem tûnik számunkra lehetségesnek, hogy õ újra az élet forrása lehet számunkra: „Azt reméltük pedig, hogy õ meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott

a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de õt magát nem látták.” (Lk 24,21-24) Az egyetlen dolog, amely meg tud bennünket menteni ettõl az eltávolodástól, mely a szomorú és terméketlen önzésbe visz, az az, hogy Krisztus csatlakozik hozzánk kegyelmébõl, irgalmasságából, és az õ jelenléte és szavai újra lángolóvá teszik a szívünket, hogy égjen benne a vágy, hogy Vele legyünk: „Maradj velünk, mert esteledik és lemenõben már a nap.” (Lk 24,29). Ami megment minket, az a kegyelem, hogy megújítjuk a vágyunkat és a kérés, hogy Krisztus jelenléte akadályozza meg, hogy az életünk a saját szomorúságunkba süllyedjen. Ami megment bennünket, az Krisztus irgalmassága, aki mindig csatlakozik hozzánk, még ott is, ahol eltávolodunk tõle. Hozzánk szegõdik, hogy szóljon hozzánk és vágyat ébresszen bennünk az élet teljessége után, amellyel szeretne megajándékozni azáltal, hogy vele vagyunk. Ami megment bennünket, az legfõképpen az, hogy hirtelen újra meglátjuk az õ arcát, a szemét, rajtunk pihenõ szeretetteli tekintetét, úgy mint az elsõ napon. Akkor az emmauszi tanítványok visszajöttek Jeruzsálembe, visszajöttek az Emeleti Terembe. Krisztus eltûnt szemük elõl, hogy visszajöjjenek, és újra egységben legyenek azzal a közösséggel, ahol jelen akart maradni az Oltáriszentség által, a közös imádság, a Szentlélek ajándéka, az apostolok szolgálata és Mária jelenléte által. Az Emeleti Terem volt az a hely is, ahol Jézus, az Úr és Mester, elfoglalta a legutolsó helyet, a rabszolga helyét, aki megmossa a többiek lábát. Elfoglalta a szegény helyét, aki rávezet bennünket arra, hogy felismerjük saját szegénységünket és ne akarjunk uralkodni másokon. Éppen erre az Emmauszból Jeruzsálembe vezetõ visszatérésre hív bennünket Szent Benedek az egész Regulájában. Szent Benedek – subiacoi remetesége után – megtapasztalta, hogy fõként a cenobita életforma Cenákulumában jelenik meg a feltámadott és szól hozzánk: „Míg ezekrõl beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte õket: „Békesség nektek!” (Lk 24,36).

„MÉG NEM IS SZENTLÉLEK”

HALLOTTUNK, HOGY VAN

De miért is olyan nehéz számunkra a döntés a közösség mellett? Miért tûnik számunkra a közösség kevésbé vonzónak mint a magányosság? Talán elég volna, ha egyszerûen emlékeznénk arra az alapvetõ okra, ami miatt a feltámadt Jézus, mielõtt fölment a mennybe, kérte a tanítványait, hogy maradjanak az Emeleti Teremben. Az ok a Szentlélek ajándéka. Jézus azért kéri, hogy maradjunk együtt, hogy be tudjuk fogadni a Szentlelket. Mert a Szentlélek az, aki élettel tölti meg a közösséget és az imádságot, a testvéri közösséget és az Istennel való közösséget. A Lélek az a szeretet, amely egyesít bennünket Istennel és a testvéreinkkel. Amit Jézus a tanítványoktól kér az nem az, hogy legyenek képesek imádkozni és szeretni, hanem csak az, hogy maradjanak együtt az imádságban. 2012/2

23

Hogy így, mintegy nyissák ki a Léleknek azt az üres teret, amely megegyezik a szeretetnek és az imádságnak a teljességével, aki a Lélek. Ebben áll a keresztény áldozat. Ellenben mi, mi mindig azt gondoljuk, hogy a testvéri közösség és az imádság egy feladat, amelyet nekünk kell megvalósítanunk a magunk erejébõl, és Isten olyan, mint egy rabszolgafelügyelõ, akinek nincs más dolga, minthogy ellenõrzi a többieknek kiadott kényszermunkát. Kicsit olyanok vagyunk, mint Efezusnak az a tucat lakója, akik, mikor Szent Pál megkérdezte tõlük, hogy megkapták-e már a Szentlelket, azt kellett feleljék: „Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek” (ApCsel 19,2) Szent Benedek Reguláját általában nem úgy tartják számon, mint valami nagyon „karizmatikus” írást. Mégis, az a néhány hely, ahol a Szentlélek meg van említve, nagy jelentõséggel bír és az egész bencés és ciszterci hagyományra a pünkösd lelkét árasztja, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha örömben és igazságban akarjuk megélni hivatásunkat. Szent Benedek például éppen akkor említi a Szentlelket, mint örömteli ajándékot, amikor a monostori élet legtöbb erõfeszítést igénylõ idõszakáról, a nagyböjtrõl beszél. Itt Benedek összekapcsolja a „Szentlélek örömét” a felajánlás szabadságával. Azt kéri ugyanis, miután megemlítette, hogy „a szerzetes életének olyannak kell lennie, mintha állandóan negyvennapi böjti fegyelem alatt élne” (RB 49,1), hogy „a kiszabott mértéken felül mindenki ajánljon föl valamit saját akaratából a Szentlélek örömében Istennek” (49,6). A Szentlélek a szív teljessége, tehát az öröm, amely rögtön betölti a szabad teret és ürességet, amelyet kinyitunk Istennek. Az igazi szabadság nem képesség, hanem felajánlás. Nem azt jelenti, hogy képesek vagyunk valamire, hanem, hogy készségesek vagyunk valamire. Nem azt, hogy telve vagyunk, hanem, hogy nyitottak. A legrosszabb hibánk az, ha tökéletesnek érezzük magunkat, mert ez bezár bennünket a kicsinyeknek és a szegényeknek a teljességére: a Szentlélek ajándékára. Ugyanebben az értelemben említi Szent Benedek az alázatosságról szóló fejezet végén a Szentlelket. Itt is, mikor a szerzetes végigjárta az alázatosság lépcsõfokait, és mintegy üres már minden gõgtõl és minden önteltségtõl és minden félelemtõl, a Lélek betölti szeretettel egész életét és kegyelemre

nyitott egész lényét: „Ha tehát az alázatosságnak ezeken a fokain fölemelkedett a szerzetes, akkor azonnal eljut az Istennek arra a szeretetére, amely mivel tökéletes, kizárja a félelmet. Ezzel a szeretettel mindazt, amit eddig nem egészen félelem nélkül tartott meg, most minden fáradság nélkül, szinte természetesen és szokásból kezdi teljesíteni; már nem a pokol félelmébõl, hanem Krisztus szeretetébõl, csupa jószokásból és az erényben való gyönyörködésbõl. Mindezt az Úr kegyesen meg fogja mutatni szent Lelke által hibáktól és vétkektõl megtisztult munkásában.” (RB 7,6770) Igen, Szent Benedek, miként a mi ciszterci atyáink és anyáink, tudta, hogy van Szentlélek és, hogy nélküle semmit sem tehetünk. Ezért örvendezett és az örömre hívott mindenkit, mint egy gyermek, aki tudja, hogy szülei semmit sem kérnek tõle, anélkül, hogy ne segítenének neki, és, hogy mindaz, amit kérnek tõle a javára válik, hogy éljen. Kérdezzük meg tehát egyszerûségben önmagunktól, hogy annyi év keresztény és monasztikus élet után, tudjuk-e már vagy sem, hogy van lélek. Talán még nem tudjuk. Meg kell, valljam, hogy én sohasem tudom még eléggé. De elég volna legalább annak a tucat efezusinak az alázata, hogy beismerjük, hogy nem ismerjük a Lelket, a vigasztalót, a szegények atyját, a lélek szelíd vendégét, a szeretet tüzét, az Urat, aki éltetõnk. Akkor, csak úgy mint az Efezusiaknak, a keresztségünk erejébõl, amelyet megpecsételt monasztikus fogadalmunk, a Szentlélek rögtön megadatik nekünk is, és örömtelivé tesz Isten dicséretében, és prófétákká alakít (ApCsel 19,5-6), tehát annak az új életnek a tanúivá, amelyet a feltámadt Krisztus akar ajándékozni az egész emberiségnek. Igen kedves Testvéreim és Nõvéreim, hálával, szeretettel és alázattal, egységben maradok mindnyájatokkal, üres kézzel kérve és befogadva a Vigasztalót, Máriával, hogy az egész Rend, karizmáinak és hagyományainak sokféleségében, befogadó és nyitott Emeleti Teremmel ajándékozza meg a világot, amelyben az Atyának és a Fiúnak a Lelke mindenki számára ajándék lehet. Róma, 2011. pünkösdjén

A Benedicite idõszakos ciszterci lelkiségi kiadvány. Megjelenik évente három alkalommal: Szent Rendalapítók (január 26.), Szent Benedek (június 11.) és Szent Bernát (augusztus 19.) ünnepére. Kiadó: a Budai Ciszterci Rendház közössége. Felelõs szerkesztõ: Urr Ipoly O. Cist. Tervezte és készítette Csányi Tamás. A cikkek szabadon másolhatók, idézhetõk e forrás megjelölésével. Az újság megrendelhetõ: [email protected] cimen vagy postai úton: Benedicite szerkesztõség, H-1114 Budapest, Himfy u. 9. Elérhetõség: +36 1 466 58 86 / 120 mellék, +36 30 831 66 59, [email protected] / www.benedicite.hu Szeretettel várunk visszaemlékezéseket, lelkiségi írásokat, verseket, történeteket, elmélkedéseket elektronikus formában a szerkesztõség címére. 24

2012/2