SZEMELVÉNYEK A CSEMADOK KÖZPONT! B!ZOTTSÁGA NÉPRAJZ! ALB!ZOTTSÁGA TAGJA!NAK CYÜJTÉSE!BÖL

SZEMELVÉNYEK A CSEMADOK KÖZPONT! B!ZOTTSÁGA NÉPRAJZ! ALB!ZOTTSÁGA TAGJA!NAK CYÜJTÉSE!BÖL

CSEMADOK KÖZPONT! B!ZOTTSÁCA NÁM. 1. MÁJA !0 !3

BRAT!SLAVA

N É P R A J Z I

K Ö Z L É S E K III.

Szemelvények a CSEMADOK Központi Bizottsága néprajzi albizottsága tagjainak gyűjtéséből.

K ia d ja : a CSEMADOK Központi Bizottsága, Bratislava, Nám. 1. mája č.10-12

1976

JÓKA KÖZSÉG RÖVID TÖRTÉNETE

Jóka Pozsonytól kb.

40, Galántától 25 kilométer tá-

volságra elterülő község. Szakirodalmi besorolás szerint Mátyusföldhöz tartozik. Szokásaival, hagyományaival azonban inkább Csallóközhöz, melytől a Kis-Duna választja e l , amely több, mint öt kilométer hosszú szakaszon , nagy kanyarulatokat téve folyik a falu határában. A falu neve először 1197-ben fordul elő a levéltári adatokban, amikor Imre király az ILKA helységbeli Zerzowoynak, Zbima fiának szabadalomlevelet ad. I V . Bélának 1239 március 6-án, Budán kelt oklevele három ILKA nevű községet említ, melyek ekkor a pozsonyi várhoz tartoztak. A X I I I . század második felétől már több feljegyzés is van a községr ő l . Ezek 1255; 1256, 1291, 1300 és 1305-ös évekből valók. 1256-ban BERENIUS DE IIKA néven szerepel, 1291-ben IALKA, de ugyanekkor JELKA néven is em lítik. A X I I I . század végén és a X V . században a falu neve HARMATHELY. 1298-b an fa község határában egy KISA nevű települést említenek Poss. Kizey alakban. A 18.- 19. században a település Nagy-Jókához tartózó pusztaként szerepel. 1304-ben Jóka határában van említve LAKKOZ nevű birtok i s , melyet Doláni Kozma f i a , Péter, Konrand fiá n ak, Kozmának elörökít. 1328-ban LAK -PAKA néven Karcsai Lorándé és testvéréé. E néven szerepel még az 1553-as portális összeírásban is mint Mérey Mihály birtoka, öt portával. Később már ŐRALJA pusztát is említenek az okiratok . Abban a perc b en, melyet a Salamon nemzetség indított a pozsonyi várjobbágyok ellen négyféle ilkai vagy jel-

*

3

* *

kai jobbágyok szerepelnek. A község az 1355-ös egyezséglevélben HARMATHELY - JÓKA néven van említve. A pá pai tizedszedők jegyzékében ezi dőtájt JOCZA néven jegyezték l e . Ezentúl már KIS- és NAGY-JÓKÁT különböztetnek meg az okiratok . Az 1490-1505-ös háború alatt a f alut Miksa császár seregei elpusztították. Nagy-Jókát 1 541-ben a törökök pusztí tották el,

így az 1553-as portális összeírásban Farkas

János, akkori tulajdonosa nevén csupán két porta van beírva . Valószínű, hogy Kis-Jóka is hasonló sorsra juto tt, mert itt Hegyi Tamás szintén csak két porta után adózott. Az 1553-as portális összeírásban Jóka-Újhely néven már Újhely-Jóka külön község, az óbudai apácák birtoka , 12 portá val. Összeállította: - gj-

Görföl Jenő

FÖLDRAJZI NEV EK JÓKÁN

Már említettem, hogy a falu határában elég hoszszú szakaszon folyik a Kis-Duna, mely a múltban nemcsak a jelenlegi mederben fo ly t , hanem esőzések alkalmával, kiöntö tt, és víz alá kerültek a határ egyes r é s z e i. A még ma is élő elnevezések /helyszűke miatt csak a dűlők, dűlőutak és (a Kis-Duna egyes szakaszainak elnevezéseivel foglalkozom/ közül az egyéb elnevezések

mellett /történelmi jelle-

gű , birtokviszonyt k ife je ző , a föld termékenységé r e u t al ó, elnevezések/

- sok ezekbe az évekbe nyúlik vi ssza. Persze

vannak olyan elnevezések i s , amelyek már a 19-20. században keletkeztek. A dűlőutak rendszerint a dűlőrő] kapták nevüket. A Kis- Dun a szakaszainak elnevezései között szintén találunk régebbi és újabb elnevezéseke t . Például a Bartusz és az Aranyász len , míg

a if atalok körében szinte ismeret-

Bigecs újabb ke l e t ű . Történel mi jellegű a Ku -

ruc-itató elnevezés. Az idősebbek szerint a faluba érkező Bercsényi kíséretéhez tartozó kuruc katonák i tt itatták a lovaikat a Kis-Dun ában. A földrajzi neveknek a nép ajkán forgó magyar ázatát /változatát/ írom l e , irodalmi alakot - ha van - csak abban az esetben használok f e l , ha népi magyarázatát nem találtam. Azokat a földrajzi neveket, melyekre az adatközl ők nem tudtak magyarázatot , csak felsorolom

D Ű L Ő N E VEK

ÁSÁS , Á sásbo, Ásásbú, Ásásbo Félsziget alakú dűl ő, a Kis-Duna határo l j a . Csallóközhöz tartozik. Szemben vele a Közrét és a Harmat nevű dűlők vannak.

Erdő vo l t , nevét onnét kapta,

hogy az erdő kivágása után a sok "csököt" kapával, ásóval szedték ki a földből.

Ák e r t ,

Ákerbe , Ákerbű , Ákerbe

MORVAFŐDEK - Morvaföldek, Morvafődeken, - fődekbe, Morvafődekrű, - f ődekbű, Morvafődekre, - f ődekbe. A bácsi és az eperjesi utak között, a Forgó és Diófás nevű dűlők között, a K is —Duna lapostól a falu felé terül e l . Az Ákert elnevezés valószínűleg a "krtek alatt"-ból s z ármazik. Morvaföldeknek azért hívják, mert az egyik parcella tulajdonosának morva felesége volt.

BÁCS.

Bácsbo , Bácsbú , Bácsbo A jókai határban a Kisduna bekerít egy f éls z ig e t e t , ez a Bácsi puszta.

BÁCS TOROK , Bácstorokba , Bácstorokbú , B ácstorokba Bács e l ő t t , B ács torkában lévő dűlő - Bácstorok

BÁCSIDŰLŐ , Bácsi-dűlő , Bácsidűllőbe , Bácsidűllőbű, B ácsidűllőbe A bácsi út mellett, Bácstorok előtt fe k s z ik . Nevét Bácsmajorról kapta.

KEREKBÁC S, Kerekbácsbo , Kerekbácsbú, Kerekbácsbo A bácsi út jobb oldalán, a Kishíd után találjuk. Egyik oldaláról a Kisdunalapos határolja félkörívben .

BÉRÁNG,

Bér ángbo , Bérángbú, Bérángbo Valamikor úri birtok v o lt, melyet tulajdonosa minden évben bérbe adott. Az Eperjesi út mellett a Hami-erdőhöz k özel terül e l .

Bagoly-erdő, Bagolerdőb e , Bagolerdőbű , Bagolerdőbe A bácsi út bal oldalán terül e l , a Kisdun alapos hajlatától az ú tig . A Kisdunalaposban sok fa v o lt , melyekben baglyok tanyáztak. ”Gyerekkoromban még sokszor jártunk oda bagolyf észket k isze d n i."

BODZÁSERDŐ ,

Bodzáserdőbe,

Bodzáserdőbű, Bodzáser dőbe

A K isszig eti út és a Töröki út között, a Panghytó végén találju k . Valamikor bodzafával benőtt terület volt.

DIJÓFÁS .

Innét az elnevezés.

Dióf á s , D ij ófásbo, D ijófásbú, D ijófásbo Valamikor sok diófa volt i t t , innét kapta a Katonakerttől a Kisdunalaposig terjedő dűlő a nevét .

CÍMÖR ,

Címer, Címörbe , Címör b ű , C ímörbe Még gyermekkoromban mesélték az öregek, hogy a föld végén levő fára tulajdonosa rászögezte cí-

m erét, mivel, egyre jobban eladósodott , s ezzel j e l e z t e , hogy ez a dar ab fö ld még az övé. A Nagyfödémesi 0r s z ágút m ellett t er ül e l , közv e tle n ü l a Fövenyekerdő után . J e l enleg gyümölcsös .

CSORDANYOM, Csordanyomba, Csordanyombú, Csor danyomba

A Nagyfödémesi or s z ágú t mellett a Lencseheliút bal oldalán,

a Mal omszer nevű dűl ő mellett

fe k s z ik . Legelő v o lt , sőt ma is

az.Amarhák

- a csorda -nyoma a vizenyős tala jon mindig látható volt .

DIÓFÁS ,

D i j óf á s b o , D ijóf á s b ú , D i j ófásbo A K aton akerttől a Kisdunalaposig ter j e d ő ré s z t h ív já k í g y , mivel valamikor sok dió f a volt itt.

EPÖRJESIDŰLLŐ, E p e rje s i dűlő, E p ö rjesid űllő b e , Ep ö r j e s i dűllőbű, E p ö rje si dűllő b e Ák e r t t ő l Kerekbácsig e lt e r ü lő dűlő n e v e . A Pozsonyeperjes f e l é vezető út mentén t a l á l h a t ó .

ERECSIDŰLLŐ, Erecsidűl ő , Erecsidűllőbe, Erecsidűl l őbű, Erecsidűllőbe

A Jánosházi út m e l l e t t , az E r e c s ila p os végé-

***

Q

*

ben ta lá lju k . Val amikor- ebben a laposban Kispatak ér -/bec . erecske/ f o l y t . "Mi meg Erecskejidűllőnek is hívtuk . "

ÁSÓKENSZTÓ,

Ásókens z t óba,

Ásókensztóbú,

Ás ókens z t óba

FŐSŐKENSZTÓ , Felső-Kensztó, Fősőkensztób a , Fősőkensztóbú , Fősőkensztóba A Nagyborsai országút v égén él , a Rövid- és Hosszúl f öld ek u tán t alá lju k . AlsóK ensztóban az úttal párhuz amosan, Felsők ensztóban

pedig

az útra merőlegesen s za ladtak a parcellá k . Esőzések alkalmával a földeken mindi g víz gyülemlett össze.

FEKETETELEK,

Feketetelek, Feketetelekre , Feketete1ekrű , Feketetel ekre A Nagyborsai országút és az Erecsi út által határolt ter ü le t. A legjobb minőségű földek neve . Jókán ás Újhelyen is van Feketetelek.

FORGÓ ,

Forgób a , Forgób ú , Forgóba Nekem úgy mesélték, hogy mikor még a K i sdunal aposban is víz v o lt, ezen a helyen a part nagyon szűk v o lt . A víz folyása gyors volt és a

meder a l ján több helyen t ört föl a v í z , forgók voltak.

F ö lerdőbe , F ölerdőbű , Fölerdőbe A nagyutc a i k e r t e k a l a t t van, az

Erec s i út

jobb o ld a lá n . Háromszög a la k ú , c s e r j é te k k e l, bokrokkal benőtt füves t e r ü l e t . Az erdő e ln evezés arról, tanúskodik, hogy azel ő tt sem művelték meg. Nemrégen még k a v ic so t bányásztak i t t

FŐBÍRÓKERT. Főbírókerbe , Főbí rókerbű , Főbí rókerbe A Nagyfödémesi országút bal oldalán, rögtön a

falu mögött talá l j uk. A főbíró tulajdonát képezte .

FÜV ESKER T .

Füveskerbe , Füveskerbű, Füveskerbe A valaha fűvel benőtt terület az Illésházi és a Nagysándori út mellett van. Ma már házakkal beépített terület.

GÖDRÖSIMÁND, Gödrös-Imánd, Gödr ösimándbo , Gödrösimándbú, Gödrösimándbo

KISIMÁND,

Kis-Imánd, Ki s i mándbo , Kisimándbú, Kisimándbo

NAGYIMÁN D ,

Nagy-Imánd, Nagyimándbo , Nagyimándbú, Nagy-

imándbo

A k i s bo r s a i o rszágú t jobb és bal o ld a lá n t a l á l h a t ó d ű lők . A "g ö d rö s", " k i s " és "nagy'' jelzők e t a f ö ld e k n a g y s á g a , i l l e t v e a f el s z í n e g y e n l e t l e n s é g e után k a p t a .

GÖRCSDOMB,

Görcsdomb , Görcsdombra, Görcsdombrú , Görcsdombra A Stermenszky utca végén lév3 dombo c ;* ívják így egykor? tulajdonosa, Görcs István után.

GYÖPFŐDEK,

Gyepföldek, Gvöpfődekbe, Gyöpfődekrű, Gyöpfődekbe, -fődekre

NAGGYÖPFŐDEK , N agy-Gyepföldek, Naggyöpfődekr e , -be , Naggy öpfő d e k rű , Naggyö p fődekbe ,-r e Az I l l é s h áz i és a b e ls ő i utak á l t al h a tá r o lt t e r ü l e t . Valamikor mind a k ét dűlő fü v es vol t . A Gyepföldeket és a Nagy-G yep földek et út v á l a s z t j a e l egym ástó l.

GYÓCSAJJA.

Gyolcsa l j a , Gyóc se jjá n , -ejjáho , Gyócsej járú, Gyóc s e j j áh o , -ro Az eperjesi út mentén, a Hamierdőhöz közel van.

Ebbe a dűlőbe mindig lent vagy kend ert vetett e k , mivel ez termett meg a l egjobban.

A ken-

der és a len a vászon és a gyolcs alapanyaga - innen származik a dűlő neve.

HÁRMOSHETÁR, Háirmashatár, Hármoshetárbo, Hármoshetárbú, Hármoshetárbo

HÁRMOSDOMB, Hármasdomb , Hármosdombon, Hármosdobrú, Hármosdombra

HÁRMOSHALOM, Hármashalom, Hármoshalmon ,-ba, Hármoshalomrú, Hármoshalomra A jóka i , nagyfödémesi és a jánosházi h atár találkozik ezen a helyen. Az Erecsi úton jutunk el i d e .

HÓDDUNA, Hold -Duna, Hóddunáro ,-bo , Hóddunár ú , Hóddunár o ,-bo Tájl ok és Gödrös-Imánd nevű dűlőket v ála s z t ja el egymástól. Lapos, fákkal benőtt terület volt valaha tán dunameder.

HOSSZÚDŰLŐ, Hosszúdől ő , Hosszúdűllőbe, Hosszúdűllőbű , Hosszúdűllőbe

ZSIDÓTEMETŐIDŰLLŐ, Zsidótemetőidű lő ,-dűllőbe, -Dűllőbű , -dűl lőbe A Nagyborsai országút bal oldalán terül e l .

Nem is olyan r égen még mezei út választ otta el a Rövidf öldektől. Zsidótemetőidűlőnek azért nevezik, mivel v égében van a r égi zsidótemető. Ebben a dűlőben voltak a leghosszabb parcell ák.

PAPFŐDEK ,

Papföldek , Papfődekbe,-re, Papfődekrű, Papfő dekre , -be A Belsői út jobb oldalán volt . Az egyház tulajdonát képezte.

JAKABSZIGET, J a k a b s z ig e t b e , - r e ; Ja k a b sz ig a tb ű , J a kab s z i getbe A Törö ki út bal f e l e , a f a l u t ó l a Ki s dun ala-

posig.-Kis dűl ő , nevét á l l í t ólag onnét kapta, hogy alacsony v í z á l l á s n á l a v íz b ő l sz ig e te k l á t s z o t t a k k i . Valamelyik tulajdonosa ped ig v a ló s z ín ű le g Jakab nevű vo l t .

JEGÖNYÉS, J egenyés , Jegönyésb e , Jegönyésbű, Jegönyésbe

KISA, Kisáho, Kisábú , Kisábo

NAGYA, Negyábo, Negyábú , Negyábo Kisa J ókához tartozó település, major volt

-- 13 -

a X I I I . században, Az öregebbek a nevet még

ismerik. Mi v e l a dűl őben válaszút v o lt , valószínű , hogy az egyik rész így kapta a K isa párjaként a Nagya nevet. Az 1930-40-es évek végén itt található jegenyesorról azonban már csak Jegenyésnek ismerik. A Töröki út jobb oldalán a Benefenyőig terjed.

JÉRCE, Jércébe, J ércébű , Jércébe

PLUCCERGYÖP , Pluccergyöp , Pluccergyöpre, Pluccergyöprű, Pluccergyöpre Kisháromszög alakú földrész. A kis szigeti úton haladva a Hamierdő e lőtt talá ljuk. Fácános v o l t , innét kapta a Jérce nevet. A Pluccer c sa Iád tulajdona v o lt .

KATONAKERT, Katonakerbe, Katonakerbű , Katonakerbe Bekerített gyümölcsös a Bácsi út oldalán. Katona Móricz tulajdona v o lt .

Kerekerdőb e , Kerekerdőbű, Kerekerdőbe

KI S K E R E K , K iskerekbe , Kiskerekbű b r e k is ,K A K isszigeti és Eperjesi utak m ellett, a Forgó nevű dűlő végében van . Valaha itt levő kis er-

14

dőr ől , esetleg pár tucat fáról kapta nevét.

HAMIDŰLLŐ,Hamidűl ő, Hamidűl l őbe, Hamidűllőbű , Hamidűl l őbe A Hami erdő f e l é vezető út m ellett, az erdő e lőtt található.

KISHAM. Kishamba, Kishambú, Kishamba

KlSSZIGET , K isszigetbe, Kisszigetbű , Kisszigetbe Csallóközhöz tarto zik, a Bodzáserdei dűlővel szemben. Félsziget alakú dűl ő , a Kis-Duna határolja . A K isszigeti út végén levő gázlón jártak át a Dunán a gazdák Kisszigetre.

RÖVIDFŐDEK, Rövid-Földek, Rövidfődekre, Rövidfődekrű, Rövidfődekre

KÓRMÁNY0SIDŰLLŐ, Kórmányosi-dűl ő , Kormányosidűl l őb e , Kormányosidűl l őbű , Kormányosidűl l őbe A Hosszúföldek mellett terül e l. A Kórmányosi útról Kórmányosi dűl őnek is nevezik. Vallamikor a Zsidótemetői út választotta el a Hosszúföldektől . Ezt azonban már felszántották.

15

KÖKÉNYÖSDOMB, Kökényesdomb, Kökényes dombon, Kökényösdombrú , Kökényösdombra A Bodzáserdei dűő

e l e je , az ott található

kis dombon valamikor kökénybokrok álltak.

KÖZRÉT, Közrétbe, Közr étbű , Közrétbe,-re A Kis-Duna, a Kisdunalapos, Belsői út és a Nagysándor i út határolja. Amikor a Kisdunalaposban víz volt ezt a részt nem művelték meg. R ét, legelő v o lt. A másik magyarázat szer in t, ide jártak a gazdák gabonát sze leln i.

KÖRTÉLÖS, Körtélyes, Körtélösbe, Körtélösbű, Körtélösbe Ahol a K isszigeti út nekifut a Kis-Dunának, a Kiskereki dűő

végét hívják Körtélösnek.

Valaha itt a föld végében, a part alatt néhány vadkörtefa volt.

LÁBOK, Lábak, Lábokba,-ra, Lábokrú, Lábokra A Feketetelek és az Öregföldek végében levő kiugrásokat nevezik így.

MALOMSZÖR, Malomszer, Malomszörbe, Malomszörbű , Malomszörbe

MALOMSZÖG, Malomszeg, Malomszögbe, Malomszögbű, Malom-

-16-

szögbe A Lencsehelyi és a diófási út között, a Katonakert mellett terül e l. A ma már kiszáradt kisdunamederben amikor még víz fo ly t , ezen a részen valahol egy malom állott. Az idősebbek még emlékeznek rá , hogy a kiszáradt mederből cölöpök álltak ki. Többen a dűlő nevét Malomszögnek ej t i k , köztük Rémai András i s . Szerinte itt hajómalom lehetett kikötve. /Malomszög = a mederbe vert cölöp, melyhez a h ajómalmot kötötték./

ÓRI JAAJJA, Ória- alja, Óriaejján,- bo, Órijaejjárú , Óri jaejjáro ,-bo Az Ór ia a lja i út végén található a hasonló nevű major, melyet a XIV. században az okiratok Őral ja néven említenek. J ókához tartozott. A mellette levő dűl ő hasonló nevet v is e l.

PANGITÓ, Panghy-tó, Pangitóba, Pangitóbú, Pangitóba A Kisdunalaposhoz közel fekvő hosszú i deig a Panghyak birtoka volt. A "tó" valószínűleg a Kisdunalapossal van kapcsolatban, az esőzések után itt mindig víz gyülemlett össze.

-

.1 7

-

PETŐGYÖP, Pethő-gyöp , Petőgyöpre , Petőgyöprű, Petőgyöpre A K isb orsai országút bal oldalán, Borsához közel fe k szik . Szélén keskeny erdős rész található , melyről a dű.lő nevét kapta. A borsai Pethő család birtoka v o lt.

PEREZZÁTON, P örös-zátony,

Perezzátonba, Perezzátonbú, Pe-

rezzátonba A hasonló nevű erdő mellett fekszik . Nagyon régi elnevezés, állítólag a jobbágyfelszabadítás idejéből való. Az uraság, akinek földjei közül a jobbágyok közt szétosztották ezt a föl det mindenáron meg akarta tartani. Juhokat akart a legelőn tenyészteni. A jobbágyok azonban bepörölték és megnyerték a pert. Ez a dűlő hol a jókaiaké, hol pedig az illésháziaké v o lt , sok pereskedésre adott hát okot. Valószínű innen a neve.

SOMOS, Somosba, Somosbú, Somosba A K isszigeti út e le jé n , a Jakabsziget mellett, Kisdunalaposig terjedő dűlő neve.

A végében

levő sombokrokról nevezték e l .

SARAMPÓ , S or ompó

, Sarampóba , Sarampóbú ,S a rm p ó b a

A Kisborsai országút e le jé n , a temetővel szem-

18

beni dűlő neve. Jókán valaha gyakoriak voltak a vásárok. A szomszédos majorok, falvak lakosainak a vásárra portékát szállító mesterembereknek az erre a célra felállított sorompónál kellett megfizetni a hivatalos vámot . Addig nem engedték be őket a faluba.

SÖVÉNYÖSKERT, Sövényeskert, Sövényöskerbe, Sövényöskerbű, Sövényöskerbe Az újhelyi kertek alatt, az Óriaaljai út mentén van .

Reformátusföldek, Reformátusfődekön ,-be , Reformátusfődekrű , Reformátusfődekre

Jegenyeh íd, Jegönyehídon, Jegönyehídbú ,-rú, Jegönyehídr a A református egyházkösség tulajdona volt a Kisborsai országút elején található dűlő . Egy régebben itt levő jegenyesorról Jegenyésnek is nevezik.

Tájl okba, Tájlokbú, Tájl okba A Sorompói dűlő mellett az Ó r iaaljai út mentén találjuk. A parcellák összevissza mentek ebben a dűlőben. Ha a gazda kiment a földjére ,szán-

- 1 9-

tani , vetni bizony jól k örül kellett néznie, nehogy a másikét művelje meg. Ha megkérdezték mit csin á l, azt válaszolta: tájolok.

Tőkehídba ,-ra, Tőkehídbú ,-rú , Tőkehídra ,-ba A Nagyutcai kertek a la tt, az Erecsi út két oldalán terül e l . Kiszáradt vízmeder húzódik i t t , melybe esőzések alkalmával víz gyüleml e t t . Hogy ne kelljen kerülni a gazdák fatuskókat raktak le a mederbe és ezen jártak át. Mivel a favágótőke mindig valamilyen fatuskó v o lt, elnevezték a rögtönzött hidat tőkehídnak.

Benefenyőbe, Benefenyőbű, Benefenyőbe

Törökibenefenyőbe, Törökibenefenyőbű , Törökibenefenyőbe A Kis-Duna által körülvett, félsziget alakú rész neve. Erdős rész v o lt , nevét azért kapta, mivel fenyőfák is voltak benne. A Töröki Benefenyő az a r é s z , ahol a Töröki út eléri a Dunát . Itt volt a Török János malma.

ZSOMBOKOS, Zsombokosba, Zsombokosbú, Zsombokosba Nem is olyan r égen a dűlő egy része lápos, mocsaras v o lt . A mocsárban rengeteg sás és nád

2 0

nőt t . Mikor a nádat learatták csak a sok nádtő -zsombok- látszott ki a vízből. Az Eperjesi út bal oldalán találjuk. Része az Eperjesi dűlőnek.

TÚLÁTÚL, Túlátúl , Túlá túrú, Túlátúra A nagy utcai kertek alatt elterülő dűlő neve. Elnevezésével kapcsolatban érdekes mondát mondott el Rémai András: A Nagyutcai kertek alatt, mint több helyen a faluban, ahol lapos van, víz fo ly t . Ez a lapos tehát vízmeder v o lt. Nagyon rég vo lt, a magyarok a tatárokkal álltak hadban. Vereséget szenvedett a magyar sereg. A király is csak nehezen menekült meg. A mostani nagyutcai kertek alatt folyó v ízen egy Ilka nevű révész szállította egyik partról a másikra ladikján az utasokat. Egyszer éjjel fölverték, és egy parasztgúnyába öltözött alak arra kérte, hogy vigye át őt a vízen . A révész átvitte és ismét lefeküdt. Nemsokára megjelent nála a király és megjutalmazta. Ő volt ugyanis a parasztruhába öltözött alak, a tatárok elől menekült erre. A sok pénzből, amit a királytól kapott a révész várat épített magának, földet vett és már nem kellett többé az embereket hordania a ví-

21

zen át. Ha a gazdákat megkérdezték melyik dűlőben van a földjük, azt fe lelté k : o t t , ahol a révész a királyt túlátúlra v itt e .

LENCSEHELIDŰLLŐ , Lencsehelyi dűlő, -düllőbe, -dűllőbű, Dűllőbe A Lencsehelybe vezető út végén találjuk.

ZÁTON, Zátony, Zátonba, Zátonbú , Zátonba A Kis-Duna jobb partján levő, Csallóközhöz tartozó ,dűlő . Nevét a Kis-Duna azon szakaszáról kapta, ahol gázló, zátony van. Itt alacsonyabb vízállásnál a halászoknak is ki kellett szállni a ladikból.

HARMAT, Harmatba, Harmatbú , Harmatba A Harmathely rövidebb változata, ahogy Jókát az okiratok a X IV . században említik. A Nagysándori és a Középút között ta lá lju k .

FÖVEN YÖK,

Fövenyek, Fövenyökbe , Fövenyökbű, Fövenyökbe Erdő, homokos a t a la ja . Föveny = homok

N Y Á S Z O L A JJA ,Nyárszolejján ; Nyárszolejjárú , Nyá rszolejjáró

- 22 -

Völgyszigetbe , Völgyszigetbű , Völgyszigetbe

MACSKERHÁT, Macskerhátbo , -on; Macskerhátrú , -bú, Macskerhátro

BÉSŐ ZÁ TON ,Besőzátonba, Besőz átonbú, Bésőzátonba

KISTRECSKÓ , Kistrecskóba, Kistrecskóbú, Kistrecskóba

NAGYTRECS K Ó ,Nagytrecskóba, Nagytrecskóbú, Nagytrecskóba

Borjúsb a , Borjúsbú, Borjúsba Sziget a Kis-Dunában. L egelő.

RÉT, Őrvénybe, Őrvénybű , Őrvénybe

BURGUNDIJA, Burgundijábo, Burgundijábú, Burgundijábo

MECSKÁS , Mecskásbo, Mecskásbú, Mecskásbo

KESZŐHÖGY, Keszőhögyön, Keszőhögyrű , Keszőhögybe , -re

KÖVECSES, Kövecsesbe, Kövecáesbű , Kövecsesbe Kavicsbánya, több helyen

SZUGLA, Szuglábo, Szuglábú, Szuglábo

is van.

tJ*6V JOB^t

já ^M tíy

US E9fHA"Zf* saeET

toSMUíHAtt-

4. í. #CP4ŰM#^ 3. ^ÓW)^AM^ a &a * 5 taor * * * t tagi)***. ^ n m *o f ***% ^

jA t ^ a a o .

4i. A# ^ m.

om nA^ ^W=!tML h**SL*tl HMMA !3J**L

MACrfW0tt€S

A dűlőut ak elnevezései Jókán

Nagyfödémesi o r szágút /A Fövenyek mellett halad Födémes felé./ Lencsehelyi ú t / A Csordanyomi és Malomszeri Dűlők között találjuk. / D ió fá si vagy Vége-út /A Katonakert mellett halad, párhuzamosan a Lencsehelyi úttal . / Bácsi út /Az Ákert és V ölgysziget nevű dűlőket választj a el egymástól, a Lencsehelyi úttal párhuzamosan halad, / Eperjesi út /A Bácsi úttal párhuzamosan halad a K i skereki dűlő mellett. / K i sszigeti ú t /Az Eperjesi úttal párhuzamosan, a Bodzáserdei dűlő mellett halad Kissziget f e l é . / / Nevét Török Miklósról kapta, akinek a KisDuna azon részén "ahova az út nekimegy" valamikor malma vo lt. A Kisszigeti úttal párhuzamosan megy. / Nagysándori út /A futballpálya mellett halad e l . Nekimegy a Kis-Du ának majd mellette halad. A Kis-Duna elérése előtt a Közrét és Harmat nevű dűlőket választja e l . / K özépút /A Töröki és a Nagysándori utak k ö zt haladt, ma már nincs meg. A Jegenyés és Harmat nevű dűlők között haladt. /

- 24 -

Belsői út /A Papföldektől Pörös Zátonyba vezet a Némethmalom érintésével. / / J ókát Illésházával köti össze. A Gyöpföldek és Nagy-Trecskó mellett halad a Kis-Dunáig. A Sarkantyútól párhuzamosan halad a Kis-Dunával a h íd ig ; valamikor a kompig. / Sövényeskert és Tájl ok dűlőket választja e l . Egyházfa felé vezet. / Kis-Borsai országút /A Sorompó és Jegenyehíd nevezetű dűlők k özt halad Kis-Borsa f e l é . / Óriaaljai és Kis-Borsai utakat köti össze, Tájl okot és Imándot a R éttől választja e l . / Kövecsesi út /A kavicsbánya mellett volt, a Kis-Borsai országúttal párhuzamosan ment. Már nincs meg. / /A Jegenyehíd és Hosszú földek között halad és a K is Borsai országútra megy ki a Pethőgyöpnél. Z t s ó idemetői út /Ma már csak kis szakasza létezik a többit félszántották. A Rövidföldeket választotta el a Hosszúföldektől. / Nagy-Borsai országút /A Hosszúföldek és a Fekete-telek közt találjuk. J ókát Nagy-Borsával köti össze, / Erecsi vagy Jánosházi út /A Fölerdő mellett halad el ez erdő f e l é . Fövenyek. Jánosházára vezet. / Tőkehídi út /Az Erecsi és Nagy-Borsai út között v o lt. /

^ )M t /

- 25

Túlátúli út /A Nagyutcai kertek alatt húzódik. Az erec si útra megy ki . Nyárszeralját választja el Tőkehídtól . /

A Kis-Duna egyes szakaszainak elnevezései Jókán

Kuruc itató, Kurucitatób a , Kurucitatóbú, Kurucitató ba Mecskás , Macskás, Mecskásbo , Mecskásbú, Mecskásbo Nagyzáton, Nagyzátony, Nagyzátonba, Nagyzátonbú, Nagyzátonba Kiszáton, Kiszátony, Kiszátonba, Kiszátonbú, Kiszátonba Borjús, Borjúsba, Borjúsbú, Borjúsba Sarkantyú, Sarkantyúná, Sarkantyútú, Sarkantyúho Görbefa, Görbefáná, Görbefátú, Görbefáho K o p , Kompná, Komptú, Kompho Erenyász, Aranyász, Erenyászná, Erenyásztú, Erenyászbo Perezzáton, Pörös-zátony, Perezzátonba, Perez z átonbú, Perezzátonba Némötmalom, Némethmalom, Némötmalomná, Némötmalomtú, Némötmalomho Bar tu s z, Bartuszná, Bartuszba, Bartuszbú, Bartuszba Csatajszkymalom, Csatajszkymalomná, Csatajszkymalomba, Csatajszkymalomtú, Csatajszkymalombú, Csatajszkymalomho, Csatajszkymalomba Ásás, Ásásbo, Ásásbú, Á sásbo Bigecs, Bigecsbe, Bigecsbű , Bi gecsbe K is s z ig e t , K i s zs z ig e t , K iszszigetbe, Kiszszigetbű, Kisz-

26

szigetbe Kettespart, Kettespartná, Kettesparttú, Kettespertná Körtélös , Körtélösné, Körtélöstű , Körtélösbe Juhannéniné, Juhannéniné, Juhannénitű , Juhannénihö Ham, Hamba, Hambú, Hamba

tMRucrnno

rt\u

9MZEf!\ A M W ^z P ú íE s- z^^ 1 1 — L—

^cYr^sp^cr

!W t b b s

w^w

^E Lsb z^w y

-, -

.

27

Görföl Jenő DŰLŐNEVEK DIÓSZEGEN

Diószeg mátyusföldi község, Galánta mellett feks z i k . A faluban ismert több, mint hatvan dűlőnév, sok érdekeset rejt magában. A dűlők nevei utalnak a falu nemzetiségi tagoltságára, a domborzati viszonyokra, a dűlő falutól való távolságára. Ezenkívül néhány történeti jelleggel is b í r . A falu valaha több településből tevődött össze. Erre ma már csak néhány dűlőnév utal / p l . Dudvágszeg/ . A dűlőnevek eredeténél a falubeli lakosok ajkán élő magyarázatot közlöm, az ő adataik alapján idézek. Azokat a neveket, melyek eredetére nem tudtak felvilágosítást , magyarázatot adni, vagy nem kapcsolódik hozzájuk valamilyen esemény a tagosítási térképen berajzolt számok szerint csak felsorolom.

Dűlőnevek Diószegen

NÉMET VASÚTI

Német Diószeg mögött a vasút mellett el-

DŰLŐ

terülő dűlő neve. A n émet telepesek kap-

/l /

ták meg.

NÉMET ÚJHELYI

Az Újhely major felé eső, német kézen le-

DŰLŐ

vő dűlő neve. Másképpen Német nagyd űlőnek

/2 /

- 28 -

is nevezték.

MAGYAR-ÚJHELYI

Az Újhely felé eső dűlő . Magyar-Diószeg

DŰLŐ

mögött van.

/3 /

DIÓSZEGMEGE DIÓSZEGMÖGE

NÁDASRÉT/ 5 /

A falu mögötti, Kismácséd felé eső dűlő / 4 / neve .

Vizenyős, lápos, náddal, sással benőtt terület volt. A vízszabályozás után szántófölddé alakították át, neve azonban megmaradt .

CI R K Ó /6 /

Az alvég építéséhez innét hordták a f öldet , melyből a vályogot készítették. A földréteg alatt pedig homokot ta lált a k . Később ezt hasz n álták fel az építkezéseknél . Ezért hívják veremnek. A Cirkó név magyarázatát már nem ismerik. /Cirkó , Cirkói verem/

SZIGET

/7 /

Valamikor ezt a darab földet víz határolta el a többi dűlőtől. A törökdúlás idején idemenekültek az emberek. A nádas biztonságot nyújtott nekik . A török ide nem merészkedett utánuk, e zért csak bekiabálták a

29

partról, hogy: Jutka, Borka, Kata gyertek k i , elment már a kutyafejű török.

CIRKÓVEREM

/ 8/

MALOMKERT / 9/ PARÁGA, ÓSZEG, ÁSZEG / 10/

PAPFŰ Z E S / 1 1 /

A templom földje vo lt; mindig a pap hasz-

LELK ÉSZ TÁBLÁJA ná lt a , illetve adta bérbe. Ez a föld 100 holdat tett k i . Ide tartozott a 10 holdnyi egyházföld i s . A Dudvág szabályozása előtt a parton sok fűz volt. Ezért hívták Papfűzesnek.

J EGYZŐ TÁBLÁJA /1 2 /

A földrészt mindig az éppen hivatalban levő jegyző használta. Területe14 hold v o lt.

BIKARÉT / 1 3 /

A dűlőt gyakran elöntötte a víz, ezért nem alakították át szántófölddé. A jobbágyvilágban az uraság bikáit hajtották ide le g e ln i. Innét kapta a nevét. A földosztás idején már szántóföld vo lt, azonban mindig sok gondot okozott a gazdáknak. Gyakran víz alatt v o lt, emlegetik, hogy még a szántást is elvitte az ár.

- 30 -

PAPERE / 14 /

A Pantos mögött, a Papér által határolt félsziget alakú kis dűlő.

NAGYRÉTI DŰLŐ

Úgymint a Bikarét és a Pantos, ez a dű-

/15/

lő is a Sárd- és a Papér között található . Mivel gyakran víz alá került nem szántották f e l , nem is vetették b e . Legelő v o lt. Mivel a legnagyobb kiterjedésű, elnevezték Nagyréti dűlőnek.

PANTA-KÚT/1 6 /

Pa n t - f ű , a sáshoz hasonló magas növé-

PANTOS / 5 3 /

sű . Szőlő kötözésére használták. A Feketevíz partján még ma is megtalálható. /Németből átvett? Band = kötözőszer/ Pantos - az a r é sz, ahol ez a fű volt található . A dűlőben egy kút volt, ezért hívják Panta-kútnak.

ERDEI RÉT

/1 7 /

A Vinczeházi erdő mögött terült e l , Nagymács éd f e l é . Legelő volt.

ERDŐDOMB / 1 8 /

Ahol a Papér eléri a Vinczeházi erdőt van egy domb. I n nét ered a neve. Valamikor gémeskút volt i t t .

SÁRDI DŰLŐ / 1 9 /

A Vinczeházi erdőnél,

a Sárd mellett elte-

rülő dűlő. Nevét a S árd patakról kapta.

- 31 -

KISBÍRÓTOVA / 2 l /

A Bírótova eredetét , jelentését nem is-

NAGYBÍRÓTOVA /2 2 / merik, nem tudják megmagyarázni. A Kis és Nagy jelzők viszont a dűlőben levő földek nagyságát jelzik . A Kisbírótovai dűlőben rövidebb, a Nagybírótovai dűlőben pedig hosszabb földek, parcellák voltak.

KERÍTÉSI LAPOS

/ 2 2 / Ezt a Kisbírótovai dűlőben megtalál-

KISBÍRÓTOVAI LAPOS

ható részt víz vette körül. Innét kapta a Kerítési lapos nevet. A másik nevét a dűlő után ragasztották hozzá. A monda szerint ide is bekiabáltak a törökök az előlük elbújó lányoknak: Jutka , Borka, Kata gyertek k i , elment már a kutyafejű török. Arra is választ kapunk, hogy minek hívták a lányokat. A basának kellettek, aki Kismácsédon telepedett l e , az ottani templom volt az imaháza.

DUDVÁGSZEG / 2 3 /

A Dudvág és a falu határa által hatá-

NAGYTÁBLA

rolt dűlő, Nagytáblának azért nevezik mivel kb. 200 holdnyi területű, tehát elég nagy. Zichy József grófé v o l t , aki a zsidó származású Kuffner bárónak adta

bérmaajándékul.

VINCEHÁZI ERDŐ / 2 4 /

HUBERT FÖLD

/ 2 5 / A név eredetét nem tudják, csak annyit, hogy gazdája az ábrahámi Eszterházi Károly v o lt .

/ 2 6 / / 3 l / Vízment e s , kiemelkedő terület a Dudvág partján. K b. 100 éve vetnek ide herét, arra a legalkalmasabb a t a l a j. Félholdakat osztottak itt ki az emberek között.

BIRKADELŐ / 2 8 / A Dudvág két partján elterülő földrész* DELŐK / 2 7 /

Fás, árnyékos hely v o l t , ezért ide hajtották a birkákat légeléskor delelni.

MALQM50RÜL / 2 9 / A cukorgyári malomnak nekitarto dűlőt neALSÓ DUDVÁGSZEG vezik így.

CSAPÁS

Az építkezéshez hordták innét a fö ldet. Csapásnak azért hívják, mert hasonló nevű út mellett van, amelyen a birkákat hajtották ki a legelőre.

PANCSOVA / 3 0 /

- 33NAGY DŰL Ő / 3 2 /

KÖRTÉLYESI / 3 3 / NAGYDŰL Ő

/ Kis-Körtélyes, Nagy-Körtélyes/ Az adatközlők a név eredetét nem tudják, de f e l tételezik , hogy valamikor körtefák állhatta k a dűlőkben.

SÁSOK / 3 4 /

NAGY DŰLŐ, HATÁRI FÖLDEK/35

MILLÉK/ 3 6 / A név valószínűleg a német Mühle - malom szóból származik. A dűlőt a v ízkeleti határban Mülének hívják.

KÖZÖS LEGELŐ / 37

VEREM / 3 8 /

TÓMELLÉKE / 3 9 / Az

patak mellett terül e l, mely azelőtt

néha kiáradott. TÓ M ELLÉKE/ 4 0 /

OSZTÁLOK /4I /

másnéven kenderes. A dűlőben, mely a Feketevíz és az Ó patak közt terül el kendert termesztettek. Itt mindenki kapott osz-

34 tályrészt, 200 négyszögölet.

TÓFIA / 4 2 / Legelő v o lt , az úrbári birkák legeltek it t . Köröskörül víz

ZECSKÓ / 4 3 /

kerítette.

A Zichy és az Ó patak közti terület.- "Olyan mint a zecskó, túrószecskó".

DUNAPART /4 4 /

ZSELLÉR FÖLDEK / 4 5 /

Ezt a dűl őt a földosztáskor azok kö-

zött osztották szé t, akik nem voltak úrbéresek. A dűlőben egy holdat mértek mindenkinek.

CSURGÓ / 4 6 /

Ha a Zichy-patak kiáradott elöntötte ezt a r é s zt , azután a Zecskónál csurgott vissza a medrébe és az Ó patakba.

KÖZÖS LEGELŐ / 4 7 / Úrbéri vagy úrbári legelő. Területe 700 hold v o lt. Azok az emberek hajthatták ide jószágaikat le g e ln i, akik úrbéresek voltak , tehát bérbe vették az uraság fö ld jé t. A Közös legelő 150 fertályra volt osztva. Egy fertályra négy drb marhát hajthattak k i, A jószágra a pásztorok /ökör-, tehén-, disznópásztorok/ ügyeltek. Ilyenek voltak:

- 35 -

Gyurina P ista, Krizsanekok.

DUDVÁGSZEGI LEGELŐ / 4 8 / DUDVÁGSZEG / 4 9 /

KEREK CSÁRDÁNÁL / 5 0 / Ahol a Feketevíz eléri a nagyfödémesi országutat, valamikor egy kocsma állott, melynek alapja még ma is fellelhető. A neve Kerék csárda, vagy kocsma v o lt .

KISTÓ / 5I / A hasonló nevű folyó, patak mellett terül e l; nevét róla kapta.

HASZLÁB / 5 1 / EGRESI ERDŐ / 5 2 /

KESZEGES/ 5 5 / A vasút bal oldalán a Kistó folyó mellett terül e l. Ha a folyó kiáradt a halak is a partra kerültek, i l l . a laposokban , ahol a víz még sokáig megmaradt az ár visszavonulása után i s .

KESZEGESI LAPOS / 5 6 / A Keszegesben levő alacsonyabban fekvő rész neve. RÉTI FÖLDEK / 5 7 /

36 ***

BORSM A LO M /58/

BERECZI FÖLDEK / 5 9 /

GÖBÖRÉT / 6 0 /

A faluban következőképpen magyarázták: A dűl ő eredeti neve: Görberét. Mivel a faluba költözött német telepesek nem tudták így kimondani "Khörpőrét"-nek mondták. Ezt a nevet egyszerűsítették ismét a magyar ajkú lakosok Gőbőrétre. /Gőbőrét - Göbölyös, a történet i anyag ala pján a göbölycsorda, hízómarha legelő helye/

PASKUM / 6 l /

Latinból, illetve a németből átvett név. Népiesen legelőt jelent. A feketevíz mellett elterülő dűlő neve.

RÉTI FÖLDEK / 6 2 /

REMESZI TÁBLÁK / 6 3/ NAGYBIRTOK: / 6 4 /

REMES Z I ERDŐ / 6 5 / BÉKÁSTÓ / 6 6 /

Lapos, áradáskor vízzel elárasztott terület v o lt , melyet éppen ezért sosem vetettek be. Az 1866-os földosztáskor

sem osztották

37 k i ; csak a Dudvág szabályozása után, 1904ben alakították át szántóföl ddé. Ekkor azonban már felosztották a gazdák között. Bondor Mátyás, a falu bírája j árt a kiküldött mérnökkel. Adó alá v e tték a földrészt. "Ez elsőosztályú f ö l d " , mondta a b író , nagyobb adókivetés reményében a mérnöknek. A kisebb tócsákban azonban még hemzsegett a sok béka. - Ez magának első osztályú fö ld , Bondor - szólt a mérnök, ez ahol a békák b . . .nak?

SZUGLÁK / 6 7 /

A Feketevíz kanyarodásait, vargabetűit hívták szugláknak. Ismertek Első-, Másik- és Harmadik Szuglát.

INCI BÚDÉ / 6 8 / A Feketevíz mellett elterülő rész. Elég messze esik a falutól ezért a gazdák nem *

jártak minden nap haza innen. Hollóssy Ince kalibát épített földjére ott aludtak, sőt a cséplést is kint végezték e l .

M%%Ráwa

V ^

/ ^3%"MA<3á*

Adatközlők: Jóka - Szakál János / 8 5 / Rémai András / 8 5 / Rémai Andrásné / 7 4 / Oros Béla / 7 2 / Gör f öl Miksa / 6 5 / Gör f öl Miksáné / 5 9 / Diószeg — Smuró József / 7 3 / Smuró Szilveszter / 6 6 / Smuró J ózsefné / 6 5 / Hollik Gyula / 5 9 /

Szanyi Mária

A gyűjtögető gazdálkodás emlékei Jánokon

Részlet a szerző 1973 -ban a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának Tárgyi Néprajzi Tanszékére benyújtott szakdolgozatából

Jánok /J a n ík / község ma a kelet-szlovákiai kerület kassai járásában, Kassától 34 km-re délnyugatra fekszik. Lakosainak száma 900, nemzetiségére nézve kb. 90 %-ban magvar. Három-négy református család kivételével római katolikusok. A falu közelében levő nagyobb helységek közül említést érdemel Nagyida, Jászó, Mecenzéf és Szepsi, amely egyben utolsó vasútállomása is. Délről a falu határát a csehszlovák-magyar országhatár alkotja. A falu külterületének északnyugati övezetébe esik a Bódva és az Ida-Kanyapta összefolyása, így a község a történeti Abauj-Torna-Borsod vármegyék hármas határának közelében feküdt. Határába tartozott a Kanyapta mocsár nagy része, amelyről Fényes Elek 18 37-ben a következőket írja:

"A

kassai és csereháti járásokat egymástól elválasztó Ka-

- 39 -

nyapta völgyének 3000 holdra számított tére kórófüvet, vagy hasznavehetetlen sást terem a szüntelen álló víz miatt, s bár lecsapolása mindig pengettet i k , még eddig soha munkába nem j öt t . " Írja ezt annak ellenére, hogy a 18.

század végétő1 kezdve Abauj-é s

Torna megye a Ka-

nyapta lecsapolásán már folyamatosan munkálkodik. A Kanyapta csatorna viszont csak a 19. század második felében épült meg, míg a rendszeres kiöntések végleges megszüntetése a 20. század közepére e sik . A Kanyapta lapálya a község határának északi felét képezi, míg annak déli részét a csereháti dombok nyúlványai tagolják. A hosszú évszázadok óta tartó földművelés és az erre épülő állattartás eredménye, hogy a gyűjtögetés emberemlékezet óta csak kiegészítő elsősorban élelemszerzési forrás. Annak ellenére, hogy ma már a legidősebbek emlékanyagából is csak nehezen vázolható a gyűjtögetés rendszere, a téma vizsgálatánál nem elegen— dő a gyűjtögetés céljának és a gyűjtögetett növényeknek a felsorolása. Figyelembe ke11 vennünk a falu társadalmi rétegeződésének, a nemek és korcsoportok szerinti munkamegosztásának szerepét, s a gyűjtögetés bizonyos periódikus jellegét is. A gyűjtögetés emberi és állat i táplálékok, gyógynövények, valamint ipari és egyéb f e l használású növények megszerzésére irányult. Főként az á l la tok takarmányozására szolgáló növények esetében találunk az ál-

landó jelleggel gyűjtögetett növények mellett olyanokat is,

amelyeket csak bizonyos időszakokban, ínséges esztendők-

ben vontak a gyűjtögetés körébe. A gyógynövények és az emberi táplálékul szolgáló növények gyűjtögetése mindenekelőtt a falu legszegényebb társadalmi rétegéhez, a zsellérekhez fűződött, s leginkább a nők és gyerekek foglalatossága volt. Az állati takarmányozásra , fűtésre és ipari célokra használt növények gyűjtögetésében viszont férfiak, sőt alkalomszerűen nagyobb gazdák is részt vettek. Többségében vadon termő növényeket gyűjtögettek, de előfordult, hogy főként a szegények és a gyerekek a művelt területeket is bejárták betakarítás után, hogy a földön maradt terményeket összeszedjék,”m ”. k ljé r z g e Mezgerelni lehetett zöldséget, krumplit, kukoricát, gyümölcsöt stb. Az özvegyek és a szegényebb asszonyok hordás után jártak k a lá s z t /k a lá s z k á t /s z e d n i kis csoportokban. Általában családtagok szedtek együtt, p l . nagymama az unokájával , unokáival, anya a leányával, stb. Többnyire csak a búzakalászt gyűjtötték csokorba/csokortba/, de esetenként árpát, rozsot i s . Mikor egy tele marokkal összegyűlt, összekötötték, a szárát rövidre vágták, s korcosba rakták úgy

hogy két-két csokor egymástól kalásszal kifelé le-

gyen. Otthon sulyokkal vagy bottal verték ki. Volt, aki naponta másod- harmadmagával egy vekán y it , sőt néha még

többet is megszedett. A kivert szemet vagy az aprólékkal /barom fival/ etették, vagy a malomban lisztre cserélték b e . A már betakarított kaszások alacsony füvét, s a kaszálónak tulajdonképpen alkalmatlan vizenyős részeket a helyszínen legeltetéssel hasznosították. A gyógyítás c é lja ir a , emberi táplálékul szolgáló , valamint élvezeti cikkek és háztartási eszközök alapanyagát adó vadontermő növényeket az alábbiakban a felhasznált részek szer int tekintjük át. T e r m é s

ek

A vadgyümölcsöknek nagy szerepük volt a táplálkozás kiegészítésében és a táplálékok tartósításában. Főként böjti időszakban gyakran képezték a különféle aszalt levesek alapanyagát. Vadkörte - vadkörtve, vackor, vackur /Pyrus achras GÄr t n .s s p . pyraster / L . / ROTHM/ , Kb . az 1950-es évek végéig nagy mennyiségben s szinte rendszeresen gyűjtögetett vadgyümölcs. Erdei tisztásokon, legelőkön, utak szélén sok magányos vadkörtefa található. A fák termését ismerték, számon tartották, melyiken terem nagyobb , édesebb gyümölcs. Főleg mezőn dolgozó emberek szedték frissítő hatása miatt az ívettebbeket a fa a ló l. Nagyobb mennyiségben /zsákszámr a / a kkor szedték, amikor már hullani kezdett. A vadkörte egyik napról a másikra hullott,

terítve volt a fa alatt. Otthon szemestermény,

42

-

elsősorban búza, ároa közé, vagy sarnyúba öntötték csomóba megívni, vagy kenyérsütés után a kemencében aszalták susinkának. Az utóbbit télen galuskára /gyúrt, főtt tésztára/ is rakták. Az ötvenes években hordóba is gyűjtötték , kevés cukrot tettek hozzá, s télen kifőzték pálinkának - lavorovicának /ez utóbbi elnevezést minden otthon, titokban főzött pálinkára alkalmazták/. Vadalma / Malus silvestris Mi1 1 . / A falu határában nem sok termett . Nagyobb menynyiségben nem szedték, arra is csak homályosan emlékeznek, hogy valaha ectet /e c e t e t / készítettek belőle. Nyers állapotban alig fogyasztották. A káposzta savanyításhoz azonban az utóbbi évtizedekig, a birsalma nagyobb méretű elterjedéséig igen fontos v o lt. Egy hordó káposztához 5-10 alma elég volt. Néhányat egészestől a hordó aljára tettek babérlevéllel, köménymaggal és csöves kukoricával, a többit cikkekre vágva a káposzta közé. Vadcseresnye /C erasus avium L. / Főleg a gyerekek és a pásztorok szedték, egyszerre annyit, amennyit azonnal meg is ettek. Az erdőn, mezőn járó emberek is helyben fogyasztották, szomjukat oltották vel e , haza csak esetleg a gyerekeknek v ittek . Bogyó, csipkebogyó /Rosa canina L . / Gyűjtésének intenzitása emlékezet óta nagyon változó. A legtöbbet az 1930-as évek végefelé szedték lekvárnak. Ebben az időben a szilvalekvárhoz hasonlóan

üskében /rézüstben/ főzték. Lekvárnak kivált a dércsípte bogyó volt jó. A bogyóle k várt úgy készítették, hogy amikor a bogyó f e l f őt t , először lyukastálon /s z űr őtá lo n /, majd szitán átpaszí rozták, vizet öntöttek r á , hogy kimossa belőle a kis szőröcskéket, s az egészet besűrítették. Ha kevés bogyó termett, úgy pótolták , hogy egy külön edényben sülőtököt főztek, s a lyukastálon együtt paszírozták a bogyóval. Ma is főznek még csipkebogyóból lekvárt , bár sokkal kisebb menynyiségben. Nagyon jó süteménybe, vagy a gyerekeknek csemegének. A bogyótea készítése is általános v o lt. Ma már nem sokan foglalkoznak v e le , nem éri meg, mert az üzletben is árulják, aránylag olcsón. Teának addig kellett szedn i, míg a dér meg nem csípte , míg a bogyó ke-

mény v o lt . A bogyó két végét levágták, vagy körömmel lecsípték. Ezután szétfakasztották, vagy ha nem tört el, kétfelé vágták. K if ordították belőle a szőrös magokat és megszárították. A bogyó gyűjtögetésének második intenzív szakaszát az 1950-es évekre tehetjük. Talán ekkor szedték a legtöbben. Sokan gyűjtötték - férfiak is - eladásra, a fogyasztási szövetk ezet /Jednota/ helyben vásárolta f e l . Ebben az időszakban kb. a 60-as évek végéig a bogyóbor készítése is általános volt. Egy kg bogyóhoz 4 liter vizet és egy kilogramm cukrot számítottak. 5 li-

**4 -

teres b e főttes üvegben vagy nagyobb korsóban - demizsonban /befonott üvegkorsó/ hagyták kiforrni. Ha már jó v o lt , leöntötték róla a levét. V o lt, aki az üveg alján maradt bogyóval ugyanezt az eljárást mégegyszer megismételte. Bort még most is készítenek, de már nem általános. Ha fia ta l vadgyümölcsfát találtak, főleg vadalmát, vadkörtét, de cseresznyét i s , beoltották az erdőb e . Ha az oltás befogant, hazahozták, s kertben ü ltették e l . Kutyacseresznyét /z s i d ócseresznyét/ és galagonyát is beoltottak - ez utóbbi a körte oltványnak volt a legjobb alanya. Mocsaras helyeken a fűzfába is oltottak almát. A fűzfa nagyon keserű, ezért háromszor kell oltani. Az adatközlők ezt így indokolják: " Ha az e ls ő , második oltásban még van is egy kis keserű / í z / , a harmadikban már n in c s." Csak megemlítjük, hogy a gyümölcsfákhoz hasonlóan a csipkerózsát is beoltották - természetesen díszcserjének. A vadróz sa tövet hazahozták , s otthon vagy bokorrózsával, vagy szári rózsával /magas száron virágzó rózsa/' szemzéssel oltották b e. Som /C ornus mas L . / boronvica /fekete áfonya - Vaccinium myrtillus L . / , brusnyica /vörös áfonya Vaccinium v itis ida ea L . / ,

málna /Rubus ida eus L . / ,

mogyoró / Corylus avellana L . / Annak ellenére, hogy a közeli erdőkben egyik sem terem,

45

mindegyik közismert növény, a falu lakói is gyűjtögetik. Somozni f őleg a Jánoktól kb. 15 km-nyire lévő szádelői völgybe jártak kerékpáron. Lekvárnak vagy b efőztnek szedték. A b e főttet a többi gyümölcshöz hasonlóan készítették, csak t öbb cukor kellett hozzá. Lekvárnak kevés v ízzel f őzté k , s mikor fe lfo r r t , "már jól elvált a magjától" , átpaszírozták lyukastálon vagy paradicsompaszírozón. Ezután besűrítették, s a végén adták hozzá a cukrot. Kb . az 1950-es évek óta szirupot /szö rp öt/ is készítettek somból. Ez a lekvárhoz hasonlóan készült, csak több vizet öntöttek hozzá, aszerint, hogy milyen sűrűségűre akarták. Cukrot is csak annyit adtak hozzá, mint a lekvárhoz. Az így nyert szörp fanyar ízű, inkább csak tea ízesítésére használták télen. Sokan még ma is készítik. Boronyicázni, brusnyicázni Szentannára /Szentannácskára/ jártak. Ez a hegyek közt, Jánoktól mintegy 40 km-re fekvő , Rudnok melletti bucsujáróhely. Akik boronyicázni /b risn y ic á zn i/ akartak, már előre összebeszéltek, hogy elm ennek bucsura, és egy nappal tovább ott maradnak. Mecenzéfig mentek nagyobb csoportok együtt vonattal , onnan gyalog. 10-15 éve, amióta kevesebben járnak búcsúra, boronyicázni sem járnak annyian, mint azelőtt. Azért még most is előfordul, hogy egy-egy kisebb csoport /ketten-hárman/ felkerekedik. Egyedül nem indulnak el soha, mert "hegyekbe nem tanácsos egyedül menn i " . A boronyicát általában befőttnek teszik e l, de ha

- 46-

sokat szedtek, jutott lekvárnak i s . Befőttet kétféleképpen készítettek: vagy cukros

sziruppal dunsztolták,

mint általában az egyéb befőtt eket i s , vagy dunsztolás nélkül, "egy sor boronyicát / brusnyicát/ majd egy sor cukrot

raktak váltakozva, amíg az üveg megtelik. Az

így készült befőttet hasmenés ellen orvosságnak tartogatták. Mind a kétféle gyümölcsöt fogyasztották nyersen és cukorral keverve egyaránt. Málnázni külön e céllal ritkán jártak, de ha a hegyekbe, különösen a Szédelői -völgybe vezetett az ú tju k , ahol málnát találtak, azonnali fogyasztásra szemezgettek egy keveset. A málnát nehéz volt hosszabb úton szá llítani, mert mire hazaértek vele a puha gyümölcs összetörött, tiszta dzsama le tt. A gyermekeknek azonban szedtek néhány szemet pohárba, vagy más kisebb edénybe. Akadtak olyanok i s , akik a málnát szörpnek, vagy lekvárnak szedték, ez azonban nem volt általános. Mogyorózni még ma is járnak, főleg olyanok, akiknek nincs diófájuk. Régebben, kb. az 1960—as évekig *

általánosabb volt a mogyoró gyűjtögetése. Otthon a padláson kiterítették, szárították, ott volt egészen az ú jig . A felsorolt hegyi termékeket a I I . világháborúig gyakran kínálták eladásra a hegyekből jött ”t ót asszonyok" és a cigányok. Leggyakrabban boronyicát hoz-

tak , de régebben somot és egyéb vadgyümölcsöt i s . A boronyicát a parasztasszonyok általában babért, a cigányok egyéb élelmiszerért cserélték. Még 4-5 éve is láthattunk elvétbe boronyicát árul ó asszonyokat. Két-három asszony jött együtt, a gyümölcsöt a háton hozott batyuba kötötték vederbe /vödörbe/, esetleg még a kezükbe is volt egy-egy vödörrel. Úgy tűnik, hogy a kerékpár elterjedése után egy időre intenzívebbé vált az említett hegyi termékek gyűjtögetése. Főleg somozni jártak el sokan. Később, az 1960-as évek tájékán ismét csökkent a gyűjtögetésnek ez a módja, talán a környék nagyméretű iparosítása. /Kelet-Szlovákiai Vasgyár/ következtében. A személygépkocsi terjedésével mintha ismét intenzívebbé válna a távolabbi hegyvidékek, erdők termékeinek gyűjtögetése. Kökény /Prunus spinosa L . / Késő ős z i , téli csemege. Ősszel a mezőn dolgozó ember oltja vele szomját. Nyers fogyasztásra inkább csak a gyerekek, cigányok szedték. Akkor vált édessé, amikor a dér megcsípte. Ha több kökényt szedtek, fogyasztás előtt leforrázták, így elvesztette savanyú, fanyar í z é t . Aszalni is szokták, fő leg a szegények. Télen cukorral f őzve ették. Amíg nem termeltek szől őt , bort is készítettek belő le. Tízliteres korsóba 2 1 kökényt és 2 kg cukrot tettek, felöntötték lehűtött főtt /fel-

fo r r a lt / v í zz e l. Hat hét alatt kiforrt. A levét nem öntötték le /nem fejtették át más edénybe/, hanem ugyanabból az edényből fogyasztották. Az üvegben maradt seprővel megismételték az előző eljárást: a kökényhez mégegyszer ugyanolyan arányban vizet és cukrot adagoltak. Kükénybort főleg a I I . világháború utáni mintegy 1 0 - 15 évben készítettek. , y n r d e z S f ődiszeder /Rubús-félék/ Kétféle fajtáját tartják számon: Az egyik bárhol megterem, apróbb szemű, hamvaskék fa jt a . Kerítésekben, nyirkos, bokros helyeken, néha szántóföldeken, sőt kertekben is találkozunk vele. A másik erdei t is z t á sok , legelők bokraira felfutó vastagabb szárú növény, gyümölcse nagy szemű , pirosas, ha megérik majdnem fekete. A mezőn járó emberek, gyerekek kedvelt csemegéje. Csak a gyerekek szoktak többet szedni annál, amennyit egyszerre megesznek, de ők is legfeljebb 1/2 - 1 litert egyszerr e , amit otthon cukorral összekeverve fogyasztottak e l . Kb. 10-15 éve szederbor készítésével is kísérleteztek, ez azonban nem vált általánossá. Bocfa /Sambucus nigra L . / Érett, fekete gyümölcsének főzetét a I I . világháború után ruhafestésre használták. Sötétkék színt nyertek belőle. Főd ibodza , kutyaboronyica /Sambucus ebulus L . / Több adatközlő is megegyezik abban, hogy a gyü-

mölcsét sok helyt lekvárfőzésre hasznosították, de mindenik megjegyzi, hogy nem Jánokon, hanem más faluban. Néhány homályos adat arra enged következtetni, hogy a I I . világháború utáni években lekvárfőzéssel helyben is próbálkoztak , azonban ez nem vált általánossá. Az 1950-1960as években borkészítéssel is kísérleteztek, azonban ez sem vált be. Feketefenyő /Pinus nigra L . / ,

erdei fenyő /Pi-

nus silvestris L . / Népi nevén Jánokon szosznának, szosznyának nevezik. A gyűjtögető gazdálkodásban nem játszott szerepet. Számon tartják ugyan, hogy egy k b . az 1940-es években a faluba "bevándorolt család” /akik később el is költöztek/ szosznyagubicsot szedett tűzre, ám példájukat nem követték. Tölgy - tőgyf a /Quercus— fé lé k / Termését, a makkot sertések, juhok hizlalására hasznosították. A makkoltatásnak különféle módjaira itt nincs lehetőség kitérni. Ugyanígy hasznosították a tölgyfán élősködő fagyöngyöt /Loranthus europaeus Jacq. / is. Gubics A kocsányos tölgy /Quercus robur L . / makkja mellett fejlő dik ki a gubacsdarázs / Cynips quercusf e l i i / csípése nyomán. Az 1930—as években szepsi, tornai "zsidó k" - kereskedők vásárolták fel nagyobb mennyi-

50

ségben. Textíliák házi festéséhez a ruhafestékbe gubicsot f őztek , hogy ne eresszen a festék. A I I . világháború utáni években főzetét ruhafestésre használták. Szamóca / Fragaria vesca L . / Főleg a gyerekek körében még ma is kedvelt szórakozás nyári vasárnap délutánokon a szamócázás. Szamócázni a f a l u szélén lévő kis erdőbe járnak. Távolabbi erdőb e , kimondottan ezzel a céllal ritkán mennek. Az v i szont gyakori v o lt , h ogy ha gombázni mentek és nem találtak gombát szamócát szedtek. A gombázók egy fé llit e res bádogot /b ö g rét/ szoktak magukkal v in n i, hogy - gomba híján - szamócát szedjenek bele. Ha nem vittek edényt a szamócát csokorba kötötték. A pásztorok, erdő mellett dolgozó férfiak is gyakran tértek haza a kalapjukhoz tűzött szamóca csokorral. Ha nagyon sok szamóca termett a sok kis csokrot vékony, egyenes tölgyfaágra kötöt t ék , úgy vitték a gyerekeknek. Földieper, f ődieper /Fragaria viridis D u c h ./ Valamivel később terem, mint a szamóca. Legelőre , bokros helyekre, vágásokba jártak egrészni kiskantával /k is füles kannával/. H a az eprészőknél nem volt edény , c sokorba kötve hozták haza mint a szamócát. Keménymag /C arum carvi L . / Gyerekek, asszonyok szedték szárastól szénakaszálás előtt. Otthon a pad szélén, vagy deszka szélén

kiverték,vagy "kéz közt kidörgölték, mint a petrezselyem magot".. A gazda haragudott, ha a rétjéről köménymagot szedtek, mert letaposták a kaszálás előtt álló füvet. Keserűlapút /Arctium t omentosum H ill. és A .la p pa L . / Termése a bogáncs, buzder vagy szúróka. A gyermekek játszottak v e le . "Megalakították bútorkának: ágyacskát, székecskét, asztalkát, díványkát csináltak belől e . Csúnya portéka, mindenbe beleragad." Papsajt / Malva neglecta W a l l r ./ Kenyérkéjét /termését/ a gyerekek ették nyersen. "Mikor gyerekek voltunk, a papsajt bümböckéjét, kenyérmorzsának is mondják, megettük." Disznócska /Xanthium strumarium L . / "Disznócskáztunk gyermekkorunkban." Szúrós termését egymásra dobálták, beleragadt a ruhába.

V i r á g o k

A különféle virágokat vagy esztétikai célzattal a lakás díszítésére szedték, vagy gyógyításra használták f e l . A következőkben mindkét csoporttal foglalkozunk. Az esztétikai szempontú gyűjtögetésnél csak a legáltalánosabb, a mai napig gyűjtögetett virágokat soroljuk f e l . A második csoportban foglalkozunk azokkal a növényekkel i s , amelyeknek nem csak a virágját gyűjtöt -

- 52-

ték, hanem az egész növényt , sokszor a gyökértől sem választva e l , de gyűjtésük idejét a növény virágzása határozza meg. Hóvirág /Galanthus nivalis L . / Az első v irá g , amelyet a gyerekek szedtek. Akkor kedveskednek vele édesanyjuknak, vagy a tanító néninek, amikor kimennek a temetőbe megnézni, hogy bimbózik-e már az ibolya? Ibolya /Viola odoráta L . , Viola alba B e s s ., Viola silvestris Lam ./ Fiúk, lánykák csoportosan járnak ibolyázni. A kék ibolya előbb nyílik mint a fehér. Ezeket a temető bokros részein szedték. A sírokról sohasem téptek le v i rágot babonás félelemből. Legkésőbb az erdei ibolya nyíl i k , amelyet főleg a fa lu közelében, a Badacsony nevű kis erdőben szednek. Barvenka, barbenka - halálibolya /Visca minor L ./ Valamivel később nyílik, mint az ibolya. Csak a temető bokros részein terem. Akkor szedik, mikor az ibolyát, de mindig külön csokorba. Kankalin /Primula veris Huds. / Kora tavasszal szedik, gyakran a halálibolyával egy csokorba kötve. Igen mutatós dísze a lakásoknak.

Keser ű f ű , gyer mekláncfű /Taraxacum officinale W.et K .P o / A gyermekek koszorút fonnak a virágjából. Gömb alakban elhelyezkedő pihés magjait lámpásnak nevezték. Gólyahír / Caltha palustris L . / Vizenyős réteken elsőként nyíló tavaszi virág. Főleg a nyolc-tíz éves fiúk /k is inasok, i naskák/ kedveskedtek vele a tanító néninek. Nefele jc s /Myosotis palustris L : / , tündérliliom /Butomus umbellátus L . / ,

sárgatulipán. / I r i s pseudocorus

L ./ Mindegyik egész nyáron át virágzott a f alu alatt elfolyó patakokban, a Csecsankában és a Kanyapta szélén. Főleg lánykák szedték, de asszonyok is gyakran téptek egy—egy csokorra valót a mezőről hazafelé. Galagonya / Crategus oxicantha L . / Savanykás ízű virágját a gyerekek szokták enni. Ritkán a lakást is díszítették vele. Tüzecske /Lychnis flos cuculi L . / , s zekf űcske /Dyanthus deltoides L . / , rezgőcske /Briza média L . / A nyár elején szedték a réteken. Főleg a szekfűcskét rakták szívesen az asztalra margarétával egy csokorba, régebben pedig a kasznyi /komó d , sublót / tetején lévő Mária-szobor két oldalára. A margarétával / Chrysanthenum leucanthemum/ gyerekek is játszadoztak.

4

Ha "menyasszonykáztak" ebből fontak koszorút. A r e z g ő t , rezgőcskét az asszonyok a lekaszált szénából is kiválogatták takarás közben. Magában, vagy árvalányhajjal, esetleg más száraz virággal egész télen át díszítette a szobát. Árvalányhaj /Stipa pennata L. / Az 1920-as évekig a legények az ünnepi kalapjuk mellett viselték, itt-ott még az 1930-as évek végén is előfordult. Szarkaláb / Consolida regális S .F .G r a y /, pipacs /Papaver rheoas L . / ,

búzav irág / Centaurea cyanus L . /

Ezekkel a virágokkal tulajdonképpen áttérünk a gyógyítás céljára gyűjtögetett növények tárgyalására. Vetések szélén együtt nő és egyszerre virágzik mind a három. Gyerekek, felnőttek szedték csokorba. A szarkaláb virágát megszárították, és nyilal l ás, vagy köhögés elleni teának főzték. A búzavirágot az 1930-40-es évek fordulóján eladásra szedték szárával együtt. Egy-egy korcossal /négy sarkán kötőlékkel e llá to tt, kb. 130 cm x 130 cm vászon teherhordó eszköz/ is vittek egyszerre beadni. Szep si, Tornáról jövő kereskedők vásárolták f e l . Szekfű / Matricaria chamomilla L . / A mai napig a legáltalánosabban gyűjtögetett gyógynövény. Ennek ellenére nem emlékeznek azonban arra, hogy eladásra is gyűjtögették volna nagyobb mennyiségben.

55

Szedése mindig eszköz nélkül, puszta kézzel történt. Gyerekek, ráérő öregasszonyok ma is szedik a gyepes udvaron, vagy kertben, esetleg a házak előtti sáncpartokon. Mindig teát főznek belől e . Isszák hidegen vagy melegen, gyomorfájás , köhögés ellen, de használják lemosásra, borogatásra i s . Hársfa /T i l i a cordata Mi1 1 . / Virágját megszárítva ma is általánosan használják köhögés elleni teának. Gyakran más növénnyel is összefőz ik . Akácvirág - akácvirág /Robínia psudoakácia L . / Az akácvirágot ma is sok helyen megszárítják. Magában ritkán használják f e l , többnyire más virágokkal teát f őznek belől e . Hasogatás, kéz-, lábfájás ellen is használták régen. Ehhez az akácvirágot pünkösd első napján kellett szedn i, majd egy csuporba úgy lekötni, hogy víz ne érje. A csuprot beásták a földbe, hogy levegőt se kapjon. Kilenc napig ott rothasztották az akácvirágot, s azzal kenték be a fájós helyet. Arról is hallottak, hogy 10-15 éve a frissen szedett akácvirágot kirántották, ez azonban nem vált általánossá. Bocfa /Sambucus nigra L . / Virágjából izzasztó teát készítettek. Vagy magában f őzték, vagy p l . köhögés ellen más virágokkal együtt. Akkor gyűjtötték, "mikor szép fehíren k iv iríto tt". A

padon /padláson/ szárították, hogy hirtelen száradjon. Idősebb emberek elvétve ma is f őz ik . Egy finánc /határőr / felesége te jb e , tojásba mártva kirántotta az 1950-es években, ezt azonban a falubeliek nem vették át. Ökörfarkkóró /Verbascum blattarea L . / Magas száron nő, levele csak alul van, s a szár fe l s ő részén néha fé l méternél is magasabban nyílnak apró, sárga virá gai. A virágos szárat letörték, s árnyékos helyen szárították. Köhögés ellen teát készítettek belőle. Főzete keserű, melegen cukor nélkül kellett inni. Fagyal , fagyalka /Ligustrum vulgare L . / A kökénybokorhoz hasonló cserje. Fehér virágját letörték, és szárítás nélkül azonnal megfőzték. A fájós szájat öblögették vele. Télre soha nem szárították. Bojtorján, apróbojtor j án /Agrimónia eupatoria L ./ Nyersen és szárazon egyaránt felhasználták. Télre szárítva tették el. Szárítása igénytelen, erős napra is kitehető. Augusztus végén, szeptember elején virágz ik , ekkor szedték levelestől, szárastól. Teáját köhögés ellen itták. Főzetének levével a fájós lábat borogatták , majd a levelét is rárakták. Ha a lónak daganatja volt azt is a bojtorján f őzetével borogatták. A I I . világháború után már nem igen szedték, legfeljebb csak a lovakat gyógyították v e le .

C i ntór i a , ezer j ófű / Centaurium minus Mönch./ Nyár végén, ősz elején virágzik, akkor szedik.

Erdőn mindenütt megtalálható. Otthon csomóba kötve, f e l akasztva szárítják. Nyáron nyersen, télen szárítva f őzik gyomorfájás ellen. 1 liter vízbe 3-4 szálat f őznek , igen keserű tea lesz belőle . Pemetefű / Marrúbium peregrinum L . / Cigányasszonyok árulták csokorba kötve. A pemetfüvet nyersen vagy megszárítva főzték köhögés ellen teának. Az egyes virágokból nemcsak külön-külön főztek meg teá t, hanem összevegyítve i s , "hogy jobban hasson” . Köhögés ellen p l. leggyakrabban az akácvirág, aprób ojtorján, hársfa, székfű és bodza keverékét, gyomorfájás ellen pedig a cintó ria, hársfavirág, fehérirem, bocfavir ág és székfűvirág keverékét főzték. Komló /Homulus lupulus L . /

Forrázott virágjával régen kenyeret sütöttek. Az I . világháború után az a gyakorlat már kiveszőfélben v o lt , de a I I . világháború után, amikor egy időben nem lehetett élesztőt kapni akadt idős asszony, aki komlóval dagasztott.

Fűzfa-félék /Salicaceae/ A hamvas fűzfa birkéjét virágvasárnap szentel-

- 58-

tették a templomban. "Birke nem minden fűzfán van. Van bir ke-fűzfa, azon van, a ján-fűzfán nincs . ” Mikor a szentelt birkét hazahozták a templomból egy-egy szemet lenyeltek a családtagok, "hogy sok kiscsirke legyen". A tehenet rontás ellen szentelt birkével füstölték meg. "Az egyház azzal védekezett a boszorkányok ellen, hogy a hamvazószerdai hamvazásra szentelt birkét égetett e

l .”Régen a

to já st, mielőtt a tyúk alá ra kták, hogy minél több kikeljen, szentelt birkével és szőrdisznó /sündisznó/ bőrrel füstölték meg. Kakukkfű /Thymus pannonicus A l l . / Virágját a tyúkok alá szórták, kiirtotta a tyúktetűt. Még ma is alkalmazzák, főleg kiscsibék alá rakják fészeknek. A különféle vegyszerek, főleg a DDT por lassan kiszorítják. Tisztesfű /Stachys recta L . , Stachys silvatica L ./ Vad és szelíd fajtáját különböztetik meg. C igányasszonyok hordták a hegyekből eladásra, ha nyáron a falubeliek Szádelőben vagy Barkán jártak, ők is kerestek a hegyi utak mentén. Régen Nagyboldogasszony napján /augusztus 1 5 . / , amikor a pap virágot szentelt a templomban, rendszerint tisztesfüvet is szenteltettek, s ezzel füstölték meg a tehenet e llés e lő tt, "hogy ne menjen hozzá a boszorkány". Ha valaki

”szemrűl esett” , azt is t is z -

59

tesfűv el gyógyították meg: a felnőttet megfüstölték v e le ,

/fe dőr e , vagy szemétlapátra parazsat kapartak, arra rakták a tisztesfü vet/, a gyerekeket pedig megfürdették a f őzetében. Hogy valaki "szemrűl esett" úgy állapították meg, hogy tisztesfű f őzetében megmosdatták, s ha a lé mosdás után megaludt, azt jelentette, hogy a beteg "szemrűl

esett" . Vasfű /Verbena officinális L. / Vizenyős helyeken termett, legtöbb a Kányárok

nevű dűl őben. A kisgyermekeket fürösztötték f őzetében, hogy erősek legyenek. Iborka búgató f ű Erdők szélén terem. Kevesen ismerik a faluban. Mintegy 18 éve jött férjhez Jánokra a Nyugat-Dunántúlról egy fia ta l asszony, aki az erdészetnél dolgozott. Ő terjesztette el ismeretét a munkatársai közöt t . Ha egy marék iborkabúgató füvet a virító iborka /virágzó

uborka/ közé szórnak, bő termés le sz. Mivel csak kevesen ismerik a növényt, nem sikerült begyűjteni, s így rendszertani nevét sem lehetett meghatározni.

L e v e l e k

és

s z á r a k

Az egyes növények besorolása ebbe a csoportba többféle szempont szerint történhet. Ugyanazt a növényt f e l h a s z n á l t á k gyógyításra, ipari célokra, álla ti takar-

60

mányozásra, stb. éppen ezért, hogy a felsorolásnál az ismétléseket elkerüljük, előbb a fás-, ma jd a puhaszárú növényeket vesszük sorra , ezen belül lehetőleg funkciójuk szerint is csoportosítva őket. /A besorolásnál mindig az általánosabban elterjedt használatot vesszük figyelem be./ Tölg y fa, t őgyfa /Quercus-félék/ Lehullott levelét /a v a r / i nséges esztendőkben alomnak húzták az állatok alá. Csérfa /Quercus cerris L . / A csérfát helybeli adatközlők így határozzák meg: "T őgyfa a z , csak csérfa". 1938 után a héját a t őgyfagubaccsal együtt értékesítették. A kivágott fát két napig szikkasztották az eirdőn, majd t olólapátkával h á romszög alakú, rövid fanyéllel ellátott, spaknihoz hasonló eszk ö z/ lehúzták a h aját. Nyírfa ,/Betula pandula Roth. / A mai napig általánosan haszná lják vesszőseprő készítésére. Nincs olyan ház , ahol nem ért vala ki a seprő kötéséhez. Régen, kb. a I I . világháborúig gúzst is készítettek belől e . A 30-as évek végén a kévékbe kötött nyírfavesszőt eladásra is szedték. Festéknek vásárolták f e l .

Somfa /C ornus ma s L . / , barkóca /Sorbus t orminális L . C r . / , Pásztorok, ha jártukban-keltükben szép egyenes ágat talá ltak, megjelölték, vagy bevagdalták bütykösbotnak. Mikor kiforrt elmentek kivágták, akár más határban i s . Somvesszőt gúzsnak is vágtak, felhasználták kosár készítéséhez i s . Ebből csinálták a kosár káváját. Ugyanerre a célra felhasználták a vadrózsa ágát i s . Kecskerágó, mariskafa / Eunonimus verrucosus Scop. / , veresgyűr ű /C ornes sanguinea L. / Otthon pipaszárat készítettek belőle. A héját nem húzták l e , csak bekenték zsírral, hogy fényes legyen. Hosszú, tüzes dróttal sütötték bele a lyukat. Eladásra nem szedték, csak mindenki magának. Szoszna, szosznya /Pinus nigra A r n ., Pinus silvestris L . / Régen karácsonyfának vágták. Az I . világháború után, amikor nagyobb arányúvá vált az erdőgondozás , egyéb fenyőfajtákat is ültettek. Ezek hatására a szoszna visszaszorult. Az erdei fenyőt / P . s ilv e s t r is / gyakran gyertyánfának is hívják, mivel ágai végén a friss hajtások gyertyához hasonlítanak. Az utóbbi 3-4 évben ismét használják karácsonyfának. Régen, ha a karácsonyfát lebontották, a legfelső ágakból sodrót készítettek, ezzel sodorták el a habarékot. /Tej és liszt keverékét

- 62 -

pl. a tejfölös levesekbe/, vagy pl. a palacsinta tésztát. A sodrót úgy készítették, hogy a fenyőfa csúcsához hozzákötötték a kb. 8-10 cm-re hagyott fe ls ő ágakat. Így állt néhány h é tig , mikor az ágakat eloldották, kb. 4 5 -os szögben, meghajolva maradtak. Csak megemlítjük, hogy vannak helyek, ahol még ma is szokás, hogy ősszel egy-egy nagy ág szosznát felkészítenek a padlásra, ha valaki köhög, egy gallyacskát megfőznek, s azzal párgolja magát a beteg. A szosznagally főzete tisztítja a légző utakat. Bocfa /Sambucus nigra L . / Szárából csövecskét készítettek a szövéshez. A kb. 1 cm átmérőjű egyenes ágakból 8-10 cm hosszú pálcikát vágtak, tüzes dróttal kisütötték a közepét. Szövéskor erre csévélték a fonalat, amit a vetél őre raktak. A gyerekek bocfa—puskát készítettek belőle.

Kivették

a közepit, az olyan puha, szivacsos és csöpűt /csepűt / tömtek a helyébe. Volt bele ramács /d u g ó /, mikor lőttek v e l e , nagyot pukkant." Fődibodza /Sambucus ebulus L . / A f ődibodzát kivagdalták és a tyúkkurnyik a ljára szórták. Megölte a tyúktetűt . Eperfa /Morus alba L. és M. nigra L . / Az 1930-as évek végén selyemhernyó-tenyésztőknek adták el a levelét.

63

Fűzfa félék /Sa lic ac e a e/ A fűzfa különféle gazdasági eszközök fontos alapanyaga. Több fajtája nő a falu határában lévő mocsaras területeken. A következőket különböztetik meg: aranyvessző, /ha lehúzzák a haját, szép sárga marad/; rakottya /erőszöld színű/ ; gyöngyfűz /vékony, hosszú szál ú /. Feldolgozásra alkalmas még a l ibafűz . A vesszőt különböző évszakokban, de leginkább télen, valamint júl i us-augusztusban szedték. Az a vessző a legjobb, amely közvetlen a földből nő ki. Készítettek belőle csirkeetetőt , borítót/, különféle kosarakat, szekereket , csík- és halvarsát, végül csirkeülőt "amelyiknek ajtócskája is v an ". A vastagabbjából az un. szőrös fűzfából /amely kosárfonásra alkalmatlan/ sövényt - kerítést fontak. A felsoroltak közül a legváltozatosabb formákat a kosarak mutatták. Készült különböző nagyságú, félgömbölyű krumpli-, vagy grujaásó kosár; secskás kosár /e zze l hordták be naponta a takarmányt az istá lló ba/, pejvahordó, vagy pejvás kosár /csak a csép lőgépnel használt igen nagy méretű kosár/. A tyúk- i l l . l ibaülő kosarak más—más nagyságúak, formájuk minden esetben fordított csonkakúp alakú. Csak addig használták, míg a tyúk , vagy liba kiköltött benne. A csirkeülő alja lapos, ovális

akkora, hogy egy kotlósalja csirke elférjen benne. A második világháború után a fonott eszközök

készítése csökkent, egyeseké /p l . a v a r s a / teljesen megszűnt. Legtovább az 1950-es évek végéig a gömbölyű kosarakat készítették nagyobb mennyiségben. Amíg régebben minden udvarban volt 5-6 darab, ma már csak elvétve található 1-2 helyen. Megszűnésének okát a gazdasági változásokkal magyarázhatjuk. A magángazdaságok megszűnésével nincs szükség p l . krumpliásó kosarakra. A háztáji földeken termesztett krumplit többnyire vederbe szedik. Ha még fonnak is kosarat, ennek már csak a formája hagyományos , alapanyagát, a fűzfavesszőt felváltották a tartósabb, könnyebben kezelhető műanyag kábelhuzalok, zsinórok. A legtöbb udvarban nem tartanak már nagyállatokat , így szükségtelenné váltak a

takarmányos kosa-

rak i s . A felsorolt eszközökön kívül fontak még gombázókosarakat /hasonló , mint a krumpliásó, de olyan füle van, hogy az ember a karjára akaszthatta/ ésh o ik t á sarakat. A kosárfonáshoz ma jdnem minden házban értett v a la k i, éppen ezért kereskedelmi célokra csak a cigányok készítették. A fent említett kosarak, gazdasági eszközök fonásához szedett vessző nem kívánt semmilyen átalakítást. Ha soma, lehajalt vesszőt akartak nyerni, nyáron vágták, vízben megfőzték és beásták a földbe. Télre megállott, akkor lehúzták a haj át és szép vöröses színű , nagyon hajlékony vesszőt kaptak. Ebből készítet-

65

ték a cigányok a szentelőkosarakat, melyeket részben helyben, részben más f a lvakban adtak el. A gyerekek tavasszal fűzfasípot - fütyülőt , perdujkát, meg trombitát készítettek a fia ta l fűzfa héjából. A puhaszárú növények felhasználása sokrétű volt. A legtöbbet gyógyításra, valamint állati takarmányozásra használták f e l , de jelentős volt a táplálkozás kiegészítésére és ipari célokra gyűjtögetett növények száma i s . Sóska /Rumex-félék/ Táplálkozás szempontjából a levélfélék közül a legjelentősebb. Három fajtáját ismerik. "A sóskát /Rumex acetósa L . / tavasszal szedik, mikor már nagyok a levelei , de még gyenge". Sóskamártást, ritkábban sóskalevest főztek belőle úgy, hogy t e j j e l , liszttel behabarták. Az utóbbi időben inkább kertben termesztik, ezért ma már kevesen szedik.Időközben az elkészítése is megváltozott . Főzeléknek készítik, vagy dinsztelve édes t e jf e l l e l , vagy pedig t e jj e l , tojással habarják be. A még gyenge, magvas szárát, a lubikot savanyú ízéért szívesen rágják a gyerekek. Kapások közt, gyomtársulásokban nő a nyúl s óska. /Rumes acetosella L . / és a madársóska /Oxalis europaea Jord. / A mezőn dolgozó emberek gyakran olt-

66

ják vele a szomjukat. Fodormenta / Mentha crispa L . és M. aquatica L. / Megkülönböztetik a vizes helyeken termő lófodormentát ás a kerti fodormentát, amelyet a kiskertekbe ültetnek. Ez utóbbiból teát főztek: Akkor szedik, "mikor még nem v i r í t , de már jó erős " . Szapora növény, sok ter em belőle. Annyit téptek, amennyit télre elegendőnek gondoltak. Hűvös helyen megsz árították, vigyázva, hogy zöld színe megmaradjon és dobozban

tárolták. Egy liter

vízbe kb. 2 szálat főztek. Hasfájás, székrekedés, gyomorgörcs és köhögés ellen gyakran még ma is használják. Fehér, fehér írem /Artemisia absinthium L . / " Jánokon csak nagyon régen termett a templom kör ü l ". A bodolai /szomszéd f a l u / út szélén szedték ha Szepsiben jártak. Megszárítva eltették, hogy télre is le gyen belőle. Gyomorfájás ellen teát főztek belőle, melyet cukor nélkül ittak. Egerfark / Achillea m illefólium L. / Nyersen, frissen ritkán használták, inkább csak szárítva. Szárításra igénytel en, erős napra is kitették. Papírzacskóban tárolták. Ha a mezítláb járó gyerekek le ütötték a lábukat, vagy ha valakinek a cipő feltörte a lábát ezzel gyógyították. A száraz egerfarkat apróra törték, elkeverték összemorzsalt vajas kenyérrel és a fájó helyre kötötték.

Kannamosó /Equisetum arvense L . / M egszárítva epegörcs e l l e n i t e á t fő z te k b e l ő le . Nagyobb mennyiségű főzetében a rehomások - reumások fürödtek. Vigyázni k e l l e t t , hogy nedves legelőkön "a csorda ne menjen r á " . Mert m eghajtotta, so vá n y íto tta a marhát. K eserű lap ú t, bogáncs /Arctium tomentosum M i l l . / Ha v a la k i májbeteg v o l t , a nagy lap úto t / l e *

v e l e t / m egm elegítette, s szín nyével a csupasz t e s t r e b o r í t o t t a , hogy k i s z í j j a a b e te g sé g e t. Fehérhá t ú la p út /T u ssilago f a r f a r a L . / Vizes helyeken, p l . a Kányárokban, t ő t é s sánc okban - út s z é l i árkokban terem. Sebet kötöttek be v e l e , e l á l l í t o t t a a v é r z é s t . Tüzes l ábdaganatra i s borog a ttá k , egy-egy lá b ra vé g ig ra k ta k v agy t i z e t , mert le lo h a s z t o t t a a daganatot. Farkasalma /A risto lo c h is c le m e n titis L. / A ratás i d e j én, jú liu sb a n szedték a s z á r á v a l e g y ü t t . F elh a sz n á ltá k zölden, s zár í t v a , l e f o r r á z v a , megfőzve s t b . K ü lsőleg mindenfél e betegségre /daganat, ü tés

h a so g a tá s, egyéb kéz- l á b f á j á s / jó v o l t . Főze-

tének le v é v e l a g y ű l é s t , k i l í s t / k e lé s t / mosogatták , utána a megfőtt l e v e l e t i s r ábor o g atták. Ú tila p út /Plantago ma jo r L. / Csak f r i s s , nyers állap o tb an h asználták v é r -

68 -

zéscsillapító hatása miatt. A megmosott, nyílt sebet bekötötték v e le . Kutyafej /Euphorbia cyparissias L . / Ha a szárát kettétörik, fehér tejet ereszt. Akinekt tyuksegg van a kezén ezzel kenegeti, elmúlik tőle. Csak akkor keresték a kutyatejet, mikor az erdőn jártak, haza nem vitték. Szóróka, vagy sujtogáló /Dipsacus laciniatus

L ./ Amikor megszáradt a gyerekek ágast vágtak belőle . A szorosan álló ágak tövéhez kavicsot raktak, s amikor azt elröpítették, suhogó hangot adott. Sujtogáló nevét is erről kapta. Levelei csőszeként veszik körül a szárat, ha esik az eső, megáll benne a v íz. A lányok ezt összegyűjtötték és ebben mosták a hajukat, hogy jobban nőjjön. A szóróka virágját a gazdák figyelték. " Ha felülről virít korán lesz ősz, ha alulról, későn." A vetéssel ehhez igazodtak. Keserűf ű , gyermekláncfű /Taxacum serotinum /W. et K . / P o i . / A gyerekek gyűrűt, nyakláncot csinálták belőle . Nyáron a lovakat keserűfűvel dörgölték be, hogy ne csípje őket a légy. Csanál /Lamium album L. és Utrica dioica L . / Két fajtáját ismerték. Az árvacsanál /Lamium

69

elbum L . / teának főzve a "belső bajokat" gyógyította. Virágzása idején szedték, kis mennyiségben szárították i s . Télen más növénnyel keverve főzték. A csanál / Utrioa dioica L . / leginkább mint az állati takartmányozás alapanyaga került felhasználásra, de felhasználták a gyógyászatban i s . Ha valakinek lábát feltörte a csizma, vagy a kezén törés keletkezett, csípős feketecsanál levelét sóval összetörték és azzal kötötték be. A kislibát , kacsát kukoricadarával vagy korpával kevert apróra vágott csanállal etették. A disznónak napközben vagy evés után csanalat csaptak, hogy rágódjon rajta. Kiegészítő takarmányként, vagy a zöld takarmány pótlására hasznosították a különféle gyógynövényeket . Vagy külön-külön, vagy gyomtársulásokban együtt szedték őket. Ezek közt a foj óka / Convulsus arvensis L . és Calistegia sepium L. R. B r. / ,

keserűf ű , gyermek-

láncfű / T . seroticum P o ir. / . cserbóka ,/Sonhus-félék/, lósóska /Rumex obstusifolius L . / , bürök vagy béreg /Daucus carota L . / , muhar /Sataria P . B . / , és mint ínségtakarmány a csáté /Carex-félék/ voltak a leggyakoribbak. A két világháború közti időszakig jelentős volt a mocsári növények gyűjtögetése , amelyek különféle tartók, háztartási eszközök és" a tetőfedés alapanyagát képezték. A I I . világháború után jelentőségük csök-

70 -

kent. Így gyűjtögetésük is esetlegessé v á lt , vagy telje sen megszűnt. N á d /Phragmites communis T r in ./ H

,

Az egyik legjelentősebb mocsári növény volt. A nád kitermelésében és felhasználásában követhetők nyomon leginkább azok a módosulások, amelyek követték a falu életében végbemenő változásokat. Nádat a falu alatt elfolyó erekben, a Kanyapta és Csecsanka árterületein, a Berekben, Antalkútban lehetett vágni. Télen vágták fogazott sarlóval, amikor megfagyott a v íz, vagy késő ősszel, ha száraz volt a t a la j. Bár tetőfedésre szinte kizárólag zsúpot használtak, akadt a faluban nádtetős ház i s . Általában istá lló k , disznóólkák tetejét fedték vele. A nádat nem válogatták ki a gyékény közül, sőt örültek, ha gyékény is került b e le , "úgy jobban b o ríto tt'. D isznóól fedésére még az 1940-es években is felhasználták. A felszabadulás után épült házak síkmennyezetesek /plafonosak/. A nádat, "amit a plafonra vertek" az 1960-as évekig maguk kötötték az építkező családok. Ebben az időszakban különféle nagyságú takarókat is készítettek nádból. Az EFSZ kertészetének melegágyaira. A nád felhasználása napjainkban, a patakok szabályozásával és a t a la jv iz e s , mocsaras területek lecsapolásával megszűnt. Csak kivételes esetekben készítenek belőle csövecskét a szövéshez, de legújabban ezt is f émmel vagy

71

műanyaggal helyettesítik. Gyékény /Typha latifolia L. és typha angustifolia L . / Különféle háztartási eszközök fontos alapanyaga v o lt . Készítettek belőle- kosarat, szakajtót, kanálés kenyértartót, szatyrot, falvédot és lábtörlőt. A szélesebb levelű fajtákat a bognár használta fe l hordótömítésre. A gyékényfeldolgozáshoz kevesen értettek a faluban. Még él az emléke annak, hogy régen a felsorolt eszközöket helybeli cigányoktól vásárolták és általánosan használták. Legtovább a szatyrot, falvédőt , lábtörlőt készítették. Az 1940-es évekig a téli estéken saját használatra ügyesebb férfiak és nők is készítették. A szegények, ha kevés tüzelőjük v o lt , száraz gyékénnyel pótolták. Csáté /Carex-félék/ A két világháború között eladással értékesítették. Helybeli kereskedők vásárolták fel "madracba valónak". " Véribe vágták - mikor még se túl érett, se túl gyenge. Ha észrevették , hogy a hegyi sárgulni kezd, már vágták". Mikor megszáradt a renden, Szepsibe, Nagyidára vitték a vasútra, ahol azonnal vagonokba rakták. A nádat, gyékényt, csátét ínségtakarmánynak is felhasználták.

72 -

G y ö k e r e k Fekete nadály /Symphitum officinál é L . / Gyökerét nyersen vagy megszárítva használták gyógyításra. Megtörve, zsírral elkeverve összeforrasztotta az eltört csontot. Kankalin /Primula veris Huds. / A negyvenes években gyógyszertári értékesítésre ásták gyökérét. "Vékony kereset vo lt, de még akkor /t a vasszal , amikor ásni kellett/ más munka nem volt. " Virágzása idején és után kb. május közepéig gyűjtötték erdei tisztásokon és a temetőben. Csicsók a , csicsorka /Hellianthus tuberosus L . / "Májusban már levelezik, kezd a szára indulni.” A gyerekek nyár végén, ősszel ásták ki a rücskös gyöker ű , egyszerre annyit, amennyit meg is ettek, Dszuga - földimogyoró A falutól messze termett. "Ma már nincs i s " mondják./Így rendszertani nevét már nem sikerült megtalálni ;/ A gyerekek csoportosan jártak dszugázni . Csak nyáron lehetett szedni, ha találtak, botocskával kaparták k i , annyit amennyit helyben megettek. Gyűjtögetésben fontos szerepe volt az erdőnek. A fa lu határában levő községi erdőn, a Szekszión kívül

73

a gazdák erdejébe /Konkolyé, Musinszkyé, Fajgeré, Széles bokor, Sántaé stb . / jártak száraz fagallyat, harasztot, avart gyűjteni, tuskózn i, gombázni st b . Gombát , gyógynövényt , vadgyümölcsöt, szamócát azonban a faluhoz közelebb eső péderi erdőben is szedtek. A szegények és özvegyek télen jártak gallyat szedn i. "Száraz fáér csak háton lehetett m e n n i /”Csak annyit hozhattak haza, amennyit a hátukon elbírtak. A száraz ágakat szabadon szedhette mindenki, ha a gazda a közelben dolgozott, megkérdezték, hogy szabad-e. A lehullott rőzsén kívül a f ákról is törték a szárazát . "Hoszszúnyelű f akampóval húzgálták l e

.”A nagyobb ágakat k b .

két méter hosszúra törgelték és let). három ujjnyi vastag dragonnyal kötötték a hátukra. Gallyat szedni általában az idősebb nők jártak, a férfiak /korra való tekintet nélkül/ ezalatt tuskóztak. Tuskózni mindenki já rt, akinek nem volt erdeje. Ez azt jelentette, hogy a tallóra v ágott erdőnek , vagy csak egyes kivágott fáknak a tuskóit egy vagy több évig korhasztották a földben, azután kiortották tüzelni. A korhadást gyakran mesterségesen is gyorsították. A kivágott fa helyén marad

tuskók gyükreit elvagdosták, hogy

hamarabb száradjon, majd a száraz tuskót kiásták a földből . Aki ügyes volt egy nap két tuskót is kiásot t , "már akkor volt k ét méter /k öbméter/ f áj a . ” A nyers tuskót

74

nehéz 1 ett volna k iá sn i, ezért vagy a fával egyszerre vették k i , vagy csak lehasogatták a föld felett lévő r é s z e it , a többit pedig ott hagyták korhadni. Régen bárki szabadon járhatott tuskózni. A közös vagyis községi erdőbe egészen az 1950-es évekig, a "tuskózás meg szűnéséig" jártak. A gazdák azonban már a két világháború között nem adták ingyen a tuskót . A gazda vagy a k iortott tuskó felét követelte, vagy egy zsellérrel vágatta ki a fát, ilyenkor a kivágott fa tuskója a z s e l lért ille t te . A kiszedett tuskót vagy szekérrel v ite tték haza a gazdával, vagy zsákba kötve a hátukon. A zsákban lévő tuskót úgy kötötték fel dragonnyal, mint a száraz gallyat szokták. A tuskót ebben az időben a legértékesebb té li tüzelőnek tartották, mert erős, sokáig tartó tüze volt. A tuskózás az 1950-es évek táján szűnt meg, amikor általánossá vált a szénnel való fűtés. Ínséges esztendőkben a háború után, ha kevés széna, szalma termett, száraz falevéllel /a v a r / és az erdőben termett magas füvekkel /h a raszt/ pótolták. Moha /Physcia-fajokhoz tartozó lomblevelű zuzmó/ Az 1938-40-es évek táján eladásra szedték a tölgyfán termő mohát. Késsel kaparták le , szedése v is z ketegséget okozott.” Nem j ó munka v o lt , megrihesedett tőle az ember, aki szedte, örökké vakaródzott." A nedvesebb erdőben termő gyepmohával /Briop-

75 -

h ita- faj/ mindenszentekre /n o v .1 . / szokták "kirakni" /körülrakni/ a sírok szélét. Ez a felhasználása azonban kb. az 1 9 60-as évek végétől szűnőben van, aki teheti , megcsináltatja a sírt /műkő, beton keret/, mások valamilyen növénnyel ültetik körül. Gombák /F u n g i/ Mind a falu határában lévő erdők, mind a szomszéd faluhoz /P éd e r / tartozó Péderi erdő igen gazdagok gombában. A falu lakossága él is vele. Az itt található sokféle gombához viszonyítva azonban igen kicsi a táplálkozásra hasznosított fajták száma. Annak ellenér e , hogy a különböző gombaatlaszok sok nem gyűjtött gombát ehetőnek tüntetnek f e l , a nép ezeket egy kalap alatt bolondgombának nevezi. Az egyes gombafajtákat májustól kezdve szedik,

az időjárástól függően, szeptem-

ber , októberig. A gomba akkor terem, amikor a meleg eső után kisüt a nap. Harmat- vagy bokoralja gomba / Marasimus oreades/ A legkorábban termő gomba. Rétekben, kertekben , erdők tisztásain nő, leginkább fák vagy bokrok tövében, de n y ílt füvön is . Levesnek, esetleg tejfeles gombának főzték. Potypinka /Tricholoma conglobatum és Clytocibe Armillária-mellea/

- 76 -

Tuskón , "odús fa gyükrin nyő mind /mi n t / egy c s o k o r Csak . akkor főzték, levesnek, ha más gombát nem találtak. /Psalliota campestris, P. edulis, P. k r é c e P arvensis/ Egész nyáron terem a legelőkön "o t t , ahol a marha jár. / Mindenféle ételt készítenek belőle . Mezőn dolgozó emberek, amikor ebédkészítéshez tüzet raktak, szívesen szúrták nyársra a pecérke gombát is. A gyerekek a tűzhely lapján is megsütötték lemezeivel felfelé fo rdítva , megsózva. Tinóru gomba /Boletus edulis, B. aereus/ A legértékesebb, legzsírosabb gomba. Korai, nyár elején termő /és kései fajtáját különböztetik meg. Ez utóbbi augusztustól szeptemberig terem, bogárhátú t in órúnak is mondják. Tölgyek a la tt , leveles helyeken nő, ha kedvező az időjárás, a fátlanabb, füves részeken is megtalálható. Azt tartják, hogy ahol egyet találnak, másiknak is kell lenni, mert mindegyik pár jával ter em. A fiatalabbját azonnali fogyasztásra, a nagyobbakat aszalni szedték. Aszalni csak ezt a gombafajtát szokták, úgy, hogy a nagyobb kalapokat és az egészséges szárakat vékony szeletekre vágva napon szárították. Rossz idő esetén a padláson, vagy ritkábban kenyérsü-

tes után a kemencében szárították. A napon szárított gomba volt a legértékesebb, mert az szép fehér maradt. Az aszalt gombát ritka-vászon tarisznyában tárolták, s száraz levegős helyre "a sut f e l i b e ", szellős kamrába, vagy a szalmás ház padjára /padlására/ akasztották. Nyírfaszepe, ,szepegomba /Boletus scaber, B. r u fu s / A tinórúhoz hasonló, de nem "állandó gomba. Ennek nem fe h í r , hanem zöldes az a l j a .”Csak a fiatal termést szedték akkor, ha másféle gombát nem találtak. Azért nem kedvelték, mert óvatos főzés ellenére is szétf ő t t , nyálkássá vált. /"T is zta dzsama l e t t . " / Csirkegomba /Cantharellus cib ariu s/ Nyár elejétől terem tölgybokrok al j á n , "úgy feltúrja a leveleket". Ahol egyet találtak, felforgatták érte az avart, "mert ott igen sok volt egymás mellett , sorba, mind a c s i r k e .”A t in órú mellett ebből szedtek legtöbbet. Ha a két fajtát egyszerre szedték ebből levest, a tinórúból valamilyen más ételt készítettek. Ha nem volt tinórú, csirkegombából is főztek mindenféle gombás ételt. Galambgomba /Russula fa jo k / Színe alapján többféle fajtáját különböztették meg: pirosat, lilá t , zöldet, fehéret. Csak akkor szedték, ha mást nem tal áltak. A galambgomba egész

- 78

éven át terem, akkor i s , ha másfajta gomba nincsen. Erdőben bárhol megtalálható, "nem olyan kényes, mint tin ó rú ". Leginkább levest készítettek belőle, de v o l t , aki szerette szárazon /tojással i s / . Úrigomba /Amanita caezarea/ "Azér ú r i , mer burokba nyő. " Nyár utolján, augusztusban terem, homokos, napos helyen. Akkor is f e l szedték , ha a fehér, tojás alakú burok még rajta v o lt. Ha sokáig az erdőn maradt, " sárga belsejével kivirított." Levesnek ezt a gombát szerették legjobban, gyönyörű aranysárga leve v o lt , mint a csirkeleves. Szarvasgomba / Ramária botrytis/ Szarvasgombát nagyon ritkán találtak, így különösen örültek neki. Levest főztek belőle. Keserű gomba /Lectarius piperatus/ Nagyon gyakori, szapora gombafajta, a galambgombával együtt akkor is terem, amikor másféle gomba nem található. Jánokon régebben senki sem szedte, bolondgombának tartottá k. 1948 —ban települt a faluba egy bükkszentkereszti szlovák család , amelyik ismerte és gyűjtötte. Munkahelyükön dicsérték, elmondták a receptjét i s , de ennek ellenére csak az utóbbi évtizedben kezd elterjedni a fogyasztása. A bolondgombák közül csak egy f a j t á t szedtek,

- 79 -

ha nagyon sok volt belőle, a disznógombát /Boletus variegatus é s B . luridus/. Külsőre hasonló a tinórúhoz, de ha eltörik megkékül . A disznóknak főzték, a népetimológia szerint a nevét is innen kapta. Régen esős időben nyáron szinte az egész falu gombázott. "Több volt a gombázó, mint a gomba." Az erdő közelében dolgozó emberek, "ha kiverte őket az eső /nem folytathatták megkezdett m u n k á ju k a t,v a g y délen át bementek az erdőbe gombázni." Ilyenkor, ha sokat találtak és nem volt kosaruk, táskájuk, amiben hazavihették volna, különböző ötletes megoldásokat találtak. A férfia k bekötött kabátújjukba rakták a gombát, ha nagyon sok v o lt , még az ingük ujjába is jutott. Gyakran előfordult , hogy a kelebét /k e b e lé t/ is telerakta a gombázó. Az asszonyok ilyen esetekben levetett alsószoknyájukba vagy a kendőjükbe szedték a gombát. Az is gyakori v o lt , hogy a nagyobb kalapú tin órút , levelétől megfosztott, kihegyezett végű, vékony tölgyfaágra sorban ráhúzva vitték haza. A gomba felhasználása a múltban sokkal egyoldalúbb v o l t , mint napjainkba. A paraszti táplálkozásban a levest a legújabb időkig főételként fogyasztották. Érthető tehát, hogy a gombát is elsősorban levesnek fő zték és csa k akkor készítettek belőle másféle ételt i s , ha nagyon sok v o lt. Elsősorban a tinórút, de a csirkeés a pecérke gombát is főzték tejfelesen és készítették

- 80

szárazon i s . A tejfeles gomba /tulajdonképpen gombafőzelék /úgy készült, hogy a sós vízben megfőzött gombát leszűrték, zsírra dobták, feleresztették kevés v í z z e l, végül édes tejben elkevert liszttel behabarták. Általában nokedlit adtak hozzá, vagy csak kenyérrel ették. A száraz vagy tojásos gombának a sós vízben megfőzött gombát hagymás zsíron din sztelik, mikor a "levét e lfőzte" tojást ütnek rá . Kenyérrel fogyasztották. Megfigyelhető , hogy bármely gombafajtát készítették, a készítés lényeges mozzanata v o lt , hogy a gombát először sós v ízben megfőzték. A gombaismeret alapján ez csak bizonyos egyedekre kötelező, a nép azonban nem tett kivételt. A lakosság szociális szintjének emelkedésével az étrend is változatosabbá vált. Így a gombás ételek is egyre több változatban kerültek a falusi asztalokra. A tejfölös gombát ma már valóban t e jf ö l l e l , kevés l is z t tel készítik. Ha a tejföl helyett mégis tejet használnak, még egész tojást vagy csak tojássárgáját kevernek hozzá. Körítésnek a nokedli helyett elterjedt a knédli /zsemlegombóc i s / . Újabban, ha sok gomba terem, készí tenek belőle gombasnyiclit /a vagdalthús receptje szerin t/ és paprikás gombát vagy gombapörköltet is az utóbbit főleg keserűgombából.

A gombázás f ő le g az 1960-as évek derekáig v o l t általános, majd némi csökkenés tapasztalható. Az utóbbi

-81-

években újra fellendü l, főleg az iparban dolgozók körében. Sok gombázó jár nyaranta Kassáról és a Kassa környéki iparvidékről i s . A csökkenést azzal magyarázták, hogy a falu lakóinak nagy része nem otthon dolgozik /K assa , Szep si, Kelet-szlovákiai Vasmű/, s a munka után nem ért rá erdőbe menni, másrészt azzal, hogy ebben a z időszakban gyakrabban felkeresik az erdőt az "idegenek, és a gomba nem győzött teremni". Régebben piaci értékesítésre is szedték a gombát. Az 1950-es években a helyi élelmiszerüzletben is felvásárolták. Aki gombázni indult, reggel háromkor k elt, mire virradt, már kint volt az erdőben. Jó gombat ermés esetén az ügyesebbek naponta kétszer-háromszor is fordultak. Tapló /Fomes marginárus/Fr. G i l l ./ Trametes gibosa Pers . / A diófataplót azok szedték, akik értettek a bőrfeldolgozáshoz. A kifőzött tapló levében festették a báránybőrbekecset. A t őgyfataplót a pásztorok hasznosították. Hamus vízben k ifőzték, megszárították és nagyon puhára törték, Tűzgyújtáshoz használtak belőle egy-egy darabot. Acéllal meg cikrakővel /kovával/ cikrát ütött e k , odatartották a puha taplót s az tüzet fogott. A kovakőt kivéve ásványi anyagok gyűjtésére nem emlékeznek. A kovát más nevén cikrakövet, büdöskövet kb. az

1 . világháborúig használták a pásztorok. A falu alatt elfolyó patak partján keresték, de a homokos domboldalakon i s előfordult. A gyűjtögetés tárgyalását lezárva célszerű mégegyszer összefogl alni a legfontosabb észrevételeket. A v izsg á lt, kb. 80-90 éves időszakban / 1 9 . s z , utolsó évtizedei - 1 9 7 0 / a gyűjtögetés indítóoka, szüksége, c é lja , társadalmi kiterjedése f ő vonalaiban a fa lu életének megfelelő változásokat követte. Ez időszakban a gyűjtögetés intenzitása változó, nem kü 1önülnek el határozott korszakok, mégis megkíséreljük a legszembetűnőbb periódusokat körvonalazni: 1. Az első világháborúig a falu apraja-nagyja él a természet nyújtotta lehetőségekkel és a gyűj tögetett növények száma ekkor a legnagyobb. 2. A két világháború között változik a gyűj t ögetés c é lja . A táplálékul valamint a gyógyításra szedett növények száma alig csökken az első periódushoz viszonyítva. A takarmányozásra és ipari célokra / p l . tetőfedésre/ való növények gyűjtögetésében viszont jól m e g fig y e lh e t ők a faluban bekövetkező változások. Így a nádat mint a tetőfedés egyik fontos alapanyagát ezidőben kezdik kiszorítani az egyéb anyagok /z s in d e ly , cserép/ . A takarmányozásban, de főleg az almozásban kevesebb szerep jut a különféle ínségnövények-

83

nek/csáté, avar, h a raszt/ ehelyett egy sor olyan takarmánynövényt használnak f e l , amelyek termesztése a két világháború között indul meg. A szegényebbek közül ezidőben sokan kivándorolnak Amerikába. Hazatérésük után földet vásárolnak, közülük nem egy a nagyobb gazdák sorába kerül . Az ilyen családokban jelentéktelenné válik a gyűjtögetés. 3. A második v i l ágháború után a falu társadalmi ás gazdasági struktúrája teljesen átalakul. A legtöbb , régebben általánosan felhasznált növény elveszt i funkcióját. E korszak fontos jellemzője, hogy a gyűjtögetés már nem köthető szociális réteghez. Összegezve a gyűjtögetés célját é s a gyűjtögete tt növények gyakoriságát a következő tapasztalatokat vonhatjuk le: Emberi táplálékul a leggyakrabban és szinte

máig általánosan felhasznált növények a gombák, -Emellett a különféle vadgyümölcsöknek, terméseknek volt még jelentős szerepük. Itt említjük meg, hogy mind a gombák, mind a különféle termések /p l . csipkebogyó, kökény, stb. / gyűjtögetésében az 1950 -es években fel-

lendülés tapasztalható. Ennek több oka lehetséges: Ebben az időben a helybeli fogyasztási szövetkezet /J e d n o t a / felvásárolt bizonyos növényeket /tinórú gomba , csipkebogyó,stb./ A tárgyalt időszak a felszaba-

84

dulás utáni gazdasági-társadalmi változásokkal esik egybe. Az efsz-be kényszerített parasztság nem találta meg a helyét az új társadalmi rendszerben és kiegészíti kereseti forrásként szívesen kínálta a felvásárlóknak az erdei termékeket. Későb b , az 50-es évek fe lé , amikor ezek helybeli felvásárlása megszűnt, élvezeti cikkek /különféle gyümölcsborok/ készítésével kísérleteztek. A társadalmi tudat alakulásával egyre v i lágosabb célt látott maga előtt a falusi parasztság i s . Megtalálta a helyét az iparban,vagy a mezőgazdasági termelésben, szükségtelenné váltak a kiegészítő foglalkozások. Állati takarmányozásra, almozásra, stb. hasznosították a levelek és szárak csoportjában tárgyalt növények legtöbbjét. A házilag elkészíthető eszközök, tartók alapanyagának gyűjtögetése is jelentős változásokon ment át a vizsgált időszakban. A levelek és szárak csoportjába sorolt növények nagy része tartozik ide. Főleg a második világháború után nagyon sok, régebben jelentős növény teljesen elveszíti funkcióját. P l . megszűnik a tetőfedés alapanyagának gyűjtögetése, gúzs helyett kötelet vagy láncot használnak, stb. Régebben a kosárfonásra felhasznált vesszőt hovatovább a műanyagok szo-

rítjákki.

85

A gyógyításra használt növények gyűjtögetése a vizsgált időszakra végig jellemző. Erre a célra szedték a virágok, illetve a virágzásuk idején gyűjtögetett növények nagy részét, de számos, a levelek csoportjába sorolt növényt i s . Ugyanakkor a gyógynövények gyűjtésében vettek részt legtöbben. Mindenki maga gondoskodott az ember és állat sokféle orvoslásához szükséges növényről . Bár kevesebb növényt gyűjtögetnek erre a célra, de bizonyos tartalékkal ma is ellátják magukat. Olykor előveszik ezeket gyógyításra, de ma már inkább orvoshoz fordulnak. Az eszt é tikai c é l ú gyűjtögetés ugyan nem tartozik a szorosabb értelemben vett gyűjtögetés körébe, dolgozatomban mégis foglalkoztam ezzel i s . A paraszt ember meglepő módon kevés növényt különböztet meg az őt körülvevő változatos növényvilágtól. Csak azokat a növényeket nevezi meg külön-külön, amelyekkel munkájában , szükségében találkozik. A többit /i t t elsősorban a puhaszárú növényekre gondolunk/ közös néven gaznak, dudvának nevezi. Nagyon kevés azon növények száma, amelyek ismeretében az esztétikumé a főszerep. A gyűjtögető gazdálkodásról azonban nem kapnánk teljes képet, ha nem foglalkoznánk ezekkel i s .

- 86-

ADATKÖZLŐK 1. Begala Borbála, 1894 2. Béres István, 1887 3. Ivanko János, 1908

4 . Ivanko Jánosné, 1910 5 . Juhász János, 1894 6. Juhász Jó zsef, 1894 7. Kuiss István, 1893 8 . Kuiss Istvánné , 1897 9.

Lukács András, 1905

10.

Maruscsák Istvánné , 1887

11.

Maruscsák J ózsefné , 1 9 1 1

1 2.

Pósta András, 1895 / Mig léc - Milhosť /

13. Stromp József, 1909

1 4 . Szanyi Andrásné, 1884 15. Tobák István, 1904 16. Tobák Istvánné , 1910 17. Tobák J óz sef , 1892 18. Tobák Józsefné , 1896 19. Tóth Ferenc, 1910 20. Vanyo András, 1898 21. Vanyo Andrásné , Bartók Anna, 1904 /Görgő-Hrhov/ 22. Weiszer András, 1897 23. Zsijovics Gyula, 1911

87

Görföl Jenő HALÁSZÉLET J ÓKÁN

A Kis-Duna a múltban nemcsak mostani medrében fo ly t . Esőzések alkalmával, magasabb vízállásnál elöntötte a falu alacsonyabban fekvő pontjait i s . Ennek következtében a határ alacsonyabb részei az év nagy részében vagy egyes helyek egész évben víz alá kerültek. Ez nagy hatással volt a falu életének alakulására. A falu lakossága az elmúlt századok során gazdálkodással , állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozott. Néhányan kiegészítő foglalkozásként télen halásztak a Kis-Dunában, mely a Kuruc-itatónál éri el és a Hami—erdőnél hagyja el a falu határát. A folyóban és a kiöntésekben azelőtt sok hal v o lt , főleg dévér , márna, ponty, csuka, harcsa, keszeg és kecsege. Rémai András, 83 éves adatközlőm /1970-ben/ még szüleitől tud j a , hogy a K is—Duna áradásakor a holtágakba a vízzel együtt rengeteg hal is került. Ilyenkor a mezőn dolgozó emberek vasvillával

kosárral, a sekélyebb helyeken pedig szabad kézzel

is fogtak halat. Ilyen módszerrel egyébként a mocsaras, sekély vizű helyeken még a századforduló után is sikerült néha halat fogni. Akinek a Dunára ” ment ki a földje" az gyakran előhúzta a bokrokból és a gabonából a tápl i t . Ezek voltak az úgynevezett rapsicok, orvhalászok. Ha valakit tetten értek, bizony megbüntették.

- 88

Mivel a Kis-Duna határt képez Jóka és Illésháza között, a vízjog a két községé vagy a két község valamelyik gazdagabb polgáráé volt. A kilencszázas évek elején — egészen a 40-es évekig - a vízjog Jóka községé, az illésházi részen pedig Kiss Gyuláé v o lt. Tőlük aztán a halászgazdák minden évben bérbe vették a v izet, ezzel együtt a halászati jogot is . A halászgazda azután vagy egy embert fogadott, aki jól ismerte a vizet és jártas volt már a halászatban, akinek feladata volt a többi halász kiválasztása vagy saját maga fogadta föl a többi halászt. Az előbbi esetben a fogadott ember lett a kormányos, az utóbbinál a halászok maguk közül választottak, vagy a bérlő jelölte k i. A kormányos feladata volt a tanya helyének kiválasztása , ő irányította a háló kivetését és húzását. A halászok részben vagy pénzért, fizetésért halásztak. Né ha azt is megengedte a halászgazda, hogy az utolsó húzás az övék legyen, a kifogott zsákmányt hazavigyék, vagy értékesítsék a faluban. A kifogott zsákmány értékesítése is a halászok feladata v o lt. Előfordult, hogy azt maga a gazda adta el. Gyakran jöttek a halért kereskedők még Pozsonyból is . Ha pedig nem, akkor szekerekre rakták a halat - hordókba - és járták a szomszédos községeket, árulták a h alat, melynek nagy keletje v o lt. halászat A ideje ősszel kezdődött — hiszen csak

89 -

kiegészíti foglalkozásként űzték - és tavasszal ért véget. Télen lékeket vágtak a jégbe úgy húzták a hálót. A gazda vagy a kormányos csak olyan embert fogadott fö l, akinek volt halászjegye. Előfordult azonban az i s , hogy a gazda a felfogadott embereknek kiváltotta a halász jegyet . Erre rá volt írva a kifogható halak neve. A felszerelés beszerzése szintén a gazda gondja v o lt , legalábbis a drágább dolgoké, mint pl. nagyobb hálók, ladik, bárka. A kisebb hálókat a halászok maguk fonták, csomózták, szigonyokat saját maguk készítették vagy a kovácsnál c sináltatták. A ladikot, bárkát valamelyik molnártól vetté k , aki értett a készítéséhez, de jártak a Kis—Duna mentén emberek, akiktől szintén lehetett ilyet vásárolni. Táplit, varsát, tő rt, emelőhálót, bukorszákot minden halász tudott készíteni; és készített is magának. Bár ezekből az eszközökből már nem találunk a faluban, emlékük azonban é l, pontos leírásukat is közölni tudjuk. Rég nem halásznak már a Kis-Dunán. Az ötvenes évek elején már nem volt csoportos halászat. Egyre kevesebb lett a h al, míg a hatvanas évek elején a bratislavai Slovnaft üzemből származó szennyvíz végleg véget vetett a kis-dunai halászatnak, mely annak ellenére, hogy J ókán nem volt különösebben jelentős, mégis néhány család megélhetését biztosította.

"VÖRSE" — Hálóból, vagy vesszőből készült. Rendszerint

(kuajjTMŰ

BAWub

HAM

B6tJE61*T0'LY

90

az erős és hajlékony vörösfűzfa vesszőjét használták erre a célra. A "vörse" készítéséhez aprólyukú hálót használtak, vagy vesszőből sűrűre fonták. Falát vesszőből vagy később már fémből, acélhuzalból készült gyűrűre erősítették. Egy "v örse" készítéséhez - nagyságától függően két, három, sőt négy gyűrűt is használtak, attól függően, hogy milyen nagyot készítettek. A "vörse” rendszerint a végétől az orra felé szűkült, tehát az utolsó gyűrű nagyobb v o l t , mint a többi. Volt olyan

”v ö rse", ahol csak

az első gyűrű volt kisebb a többinél, de volt olyan is , ahol hátulról előre haladva a gyűrűk fokozatosan szűkültek. Az utolsó gyűrűhöz hegyesre faragott vesszőket erősítettek vagy befelé szűkülő hálót tettek, hogy a ”v örsébe" került zsákmány ki ne ússzon a csapdából. Az első gyűrűhöz ezenkívül két oldalról terelőhálókat is erősítettek. Feszítőhálónak is hívták őket. Ezek végéhez és a "vörse" orrához pedig karókat erősítettek, melyeket a mederbe vertek. Annak, aki "vörsével" akart halat fogni, tudnia kellett , hogy milyen magasságban és hol készítse el a csapdát. Rendszerint a sebesebb folyású vízben, szűkülő mederben használták. A "vörsét" rendszerint este állították f e l és reggel mentek megnézni, illetve kiszedni a zsákmányt. Az

orvhalászok is szerettek ilyen módszerrel

halat fo g n i, rejtett helyeken állították föl a vörséket. Gyakran előfordult az i s , hogy megkeresték a halászok vörseit és az éjszaka leple alatt kilopták a csapdából a

91

zsákmányt.

" SZIGONYOK" - A halászok egy- és kétágú szigonyt használtak , melyet a kovácsnál készíttettek, de megfelelt a vas villából csinált i s . Ilyenkor a vasvilla két szélső ágát levágták a középső ágait pedig kicsit visszahajlították. Az így elkészített vasrészt azután nyélre erősítették, mely lehetett két-három méter hosszú is . A halászok szívesebben használtak egyágú szigonyt, amely nem roncsolta szét annyira a halat. A szigony a "rapsicok" kedvenc halászeszköze v o lt .

"ÖMELŐ" vagy "MERÍTŐHÁLÓ" - A húzás után, a bekerített halakat emelő vagy merítőháló segítségével rakták a bárkába. Egy ovális vagy kör alakú fémkarikára erősített, sűrű szemű háló. A gyűrű fából készített nyélre volt erősítve. Ezzel merték ki a halakat a bárkából i s , és rakták át a kocsin előkészített hordókba. Hosszabb nyélre erősítve a patrtról és a l adikból halásztak is v ele.

"TÁPLl"

- A táplival a partról, vagy a vízben állva ha-

lásztak . Két körömből, a körmök közé kifeszített hálóból, nyélből és kb. 4 méter hosszú zsinórból á l l t . A körmöt a vékonyabb végével egymáshoz erősített két-két erős veszsző alkotta. A vesszők vastagabb végeihez erősítették a háló sarkait. A két meghajlított körmöt találkozásuk

92

pontjánál a nyélhez erősítették. Halász a táplit vízbe f e ktette, a nyél végét lyukba tette, megtámasztotta vagy rálépett, ha hal úszott el fö löt t e , akkor csak a zsinórt kellett meghúznia és a tápli kiemelkedett a v ízből. Ilyen módon sok halat fogtak a víz közelében dolgozó mezei munkások is .

"T ŐR" - A tőr rúdra erősített, hurokban végződő huzal volt. Segítségével a víz fenekén alvó süllőt halászták, rántották ki egy ügyes mozdulattal a vízből. Néhány halász nagyon könnyen bánt ezzel az egyáltalán nem könynyen kezelhető halászeszközzel. "Rapsicok" is használták, sőt némelyik jobban bánt v e le , mint a halászok.

"TAPOGATÓ" - A tapogatóval, mely két vagy három fából készült keretből vagy vörösfűzfa-vesszőből font gyűrűből és vesszőből font részből á l l t , a sekély vizeken halásztak . Az iszapos, mocsaras helyeken, a meleg vízben sütkérező halakat lepték, borítot t ák le v e le . Ezért "boríttónak" is nevezték. A tapogatót mélyen az iszapba nyomták, hogy a hal ne tudjon alatta kibújni, azután kézzel -megkeresték és kiemelték belőle a h alat, amit a halászok az oldalukra akasztott halásztarisznyába rak tak. Bizony gyakran hiába keresték a tapogató alatt az iszapban a halat, ha nem borítottak ügyesen a hal kisurrant a tapogató alól. A mezőn dolgozó munkások gyakran

- 93 -

így fogtak halat kosárral.

"REKÖSZH Á L L Ó ” A meghúzni szánt vízszakasz végét rekesztették el vele . Hossza 30-50 méter között változott . A parton lévő fákhoz erősítették a t ete jét, az alját pedig ólomnehezék húzta a f e nékhez. Tetején p a r a f a vagy fából készült úszókák voltak, melyek nem engedték lesülylyedni.

"KERÍTTŐ" vagy"HÚZÓHÁLLÓ" - 100 méter hosszú is lehetett. Alján ólom, tetején parafa v o lt. A kerítőhálót ketten vagy többen a partról húzták. A rekesztőháló felé szorították vele a halakat. Ha a meder fenekén lévő hínárban, vagy egyéb akadályban elakadt, a kormányos feladata v o lt , aki ladikkal kísérte a hálót hogy kiszabadítsa.

"BUKORSZÁK" - Hosszú rúdra erősített, karikára fűzött háló , melyet a bokorhoz tartottak és az ott megbúvó halat a másik oldalról m e g i j e s z t e t t é k egy hosszú karóval. Az így megzavart hal a legtöbb esetben a” bukorszákba” került.

"HELÁSZTARISZNYA" Vászonból varrott hosszú tarisznya, melybe a halat r a k t á k . Nyakba akasztva hordták. Gyakran

94

készítették úgy, hogy egy zsák alsó részét /k b . 40-50 cm/ levágták, két pántot varrtak rá és úgy hordták.

”- A halászbárka k b . 3 , 5 m hosszú , 1 , 2 m O K R B Z S Á L E H széles é s kb. 0 ,6 - 0 ,7 m magas nagyobb c sónak. Tetejét keresztben ledeszkázták, közepén egy lakattal zárható ajtó volt. Ezen keresztül rakták be és szedték ki a bárkából a halakat. Tetején és oldalán lyukak voltak, hogy a víz befolyhasson és a halak meg ne fulladjanak. A bárkát a halászladik után vontatták. Több mázsa hal is belefért , ilyenkor bizony elég nehéz volt húzni. Az orra bádoggal volt megerősítve, ha nekiütközik valaminek, meg ne sérüljön. Sokszor, ha a gazda nem küldött szekeret a zsákmányért, a bárka tele h a lla l, kintmaradt éjszakára i s . Ilyenkor a halászok felváltva vigyáztak rá. A halászbárkát a halászok vásárolták , de előfordult olyan eset i s , hogy egy csónakot deszkáztak be és lyukakat fúrtak az oldalára. Az alja egyenes és homorú is lehetett . Végezetül a leggyakoribb halételek elkészítési módja Halgulyás: Hagymát pirítunk, teszünk hozzá édes és csípős paprikát, majd rátesszük a kockára vágott krumplit. Ezt megdinszteljük, rátesszük a többféle halat, főleg feje-

95

ket , fölengedjük v í z z e l, megsózzuk, kevés köményt és borsot adunk hozzá.

Halpaprikás: Sok hagymát összevágunk, rátesszük a halakat majd csípős és édes paprikát. Kevés vízzel felöntjük és ha megfőt t , te jfö lle l ízesítjük.

Sült h a l: A megtisztított halakat besózzuk, két órát állni hagyjuk. Azután lisztben meghentergetjük egy soron tepsibe rakjuk és megöntözzük zsírral. Pirosra sütjük. Ugyanez: a halszeleteket egy réteg vékonyra vágott krump— lira rakjuk.

3

2

J

<7

%6H%7 /<ííW^

ű

/)

^7

í^M M i

Ű

0

A t6

„

M M S f" -/ Z 3 4

/) t /C M Í < % & ? 4 t /W Í Í i/íg f /9 /y a z a ? / ! % % % ! %

, /yíXO//)TA;

-

5 2 /6 W

„0)10.0

VA6Y

^ MER)TTŐ'

^ AZEM KONVEUE 2 W S t < ^ k S S E1*

6Y0RŰ 3 H^U)

,V C R S E "

A RjZfW &SZŰK HEGEIT MÉHO HŐLÖT MSZM6UHW,

1

0

R

^ ** „7 A P C 6 A T 0 VA6Y .. B O R frm )!

^ a T 0 ^ W BE í

A .O M T M L M E S 2ű n *m M H .

-) ^ H E H M T O 6YUHUK. 2 ^ T^POCPtTO* Ó M A T

TOPL)

n

KÉFE20* KE5520Y

„H A LÓ SZB á R H A "

^ /S LAKATRA 2ÁRHWŐ AJIU ^ 1 APM" LYMiMtí A M t M ORMMtJ ES RMBQM 3 A MRiíA ORM a

&RRM/) R A M

kb *t,&m

%

.H O L Ő S Z M R .^ " / <%M űM É2f72K% /

^

a M RM

O U M LŐ N L É U O ^ U K ítK

2

A RÁM66AL 60RÍTOÍT MRRAORR.

- 96 -

Szakál János 1890-ben született J ókán. Földműves családból származott, maga is tenyérnyi földjén gazdálkodott . A megélhetéshez ez azonban nem volt elegendő, így tavassza1 kapálni, nyáron aratni, csépelni járt részben. Télen kiegészítő foglalkozásként halászott a Kis-Dunán. Az egykori kis-dunai halászéletből így beszélt 1974 december végén és 1975 január elején.

A Kis Dunábo, még mikor a olajat beleöntötték vóna, sok hal vó t. Igön sok compó, dévér, sü llő , márno, ponty , csuka v ót , de fogtunk hercsá t, keszegöt mëg kecsesét i s . A hótt ágokba, ahun sár vót, ot csíkok v ótak. Azokot kézzé szöttük ki a sárbú . A vízjog J óka kösségé, az illésházi rászön mëg a Kis Gyuláé vót. A vizet osztén ezöktű vötték k i b érbe a helázgezdák.

A helázgazda osztán helászokot fogadott

f ő. Többnyire felibe helásztunk. Amikor éattuk a h alat, a fele pénz a mijenk v ót. A f őszerelést a gazda atta. Többnyire öten vótunk ëggy csoportba. Velem v ót még a Rejcsányi Bálind, Rejcsányi Vince, Makó Ferenc mëg a Török Mi k l ós . Néha azér többen is v ótunk. Hun—hogyan. Mindeggyiknek megvót a helászjegye. Akinëk nem v ót , az nem helászhotott. Ére rá vöt írva, hogy milyen halat lehet k ifo g n i. Akinek nem vót jegye, és mégis helászott, azt úgy hítuk, hogy raps ic . Ha ilyet ékaptunk, há a csend-

97

őrök megbüntették őket. Én kórmányos vótam. Néha még este - éfélkor is kimöntem, hogy megnízzem: hun ugránok ki a vízbű a halak. Másnop osztán ot csinátunk tenyát. J ó fogás szokott lönni a Füzesbe, Körtélösön, Benefenyőbe, Bartuszon, Aranyoson, Mecskázsbo, Borjúzsba. A Sarkantyúnál nem igön helásztunk, mer ott nem vót sohase jó fogás. A ladikot , bárkát mëg a hállót vöttük. Helászladikot tudott csinányi a Nagy Sándor is . Mónárembör vót, de ehhö is értött. Mink is csináhottunk vóna, de nem vót rá id ő. A gazda ki fizette vóna. A hállót Gútárú hoztuk. Asszonyok fonták, a ëggyik még cigarettázott, még pipázott i s . Mikor nekifogtunk a helászotnak, először kihúztuk a reköszhállót. Osztán a kormányos kivetötte a kerítt őhállót - húzóhállónak is montuk - amölliknek a ej j án ólom, a te te jin mëg parafa vó t, hogy le në sülleggyön. Akkor osztén ketten-ketten húzni kezték a partrú a kerít t őhállót - vót az száz métör is - és szorították nëki a halakot a reköszhállónak. A kó mányos ladikká mönt utánnuk, mer ha elakatt a hál l ó , akkor ki köllött szabadíttanni valakinek. Ha j ó fogás vót , néha még öt mázso halat is beleraktunk a bárkábo. Meríttővé s zöttük ki a halakot. Ez olyan vas karikkáro erősítött há lló vót . A karikkáho nyél vót szerév e . Amöllik hal igön ugrát, f i c kándozott, azt megszigonyoztuk. Hesznátunk ëggyágú meg

98

kétágú szigonyokat. Az ëggyágú jobb vót, én azt hesznátom. A kétágú igön szétroncsúta a halat. A bárkábú osztán szekérre raktuk a h alat, bevittük a faluba és elattuk. Gyöttek még Pozsonbú is halér. Néha mög hordókba raktuk őköt és szekérré évittük a szomszéd faluba is árúni. Fizetést mindön hétön kaptunk. Télön is helásztunk. Léköt vágtunk a jégbe, és rúdakra kötve attuk tovább eggyik léktű a másikig a kötelet. Hesznátunk még vörsét, tá p lit, mëg bukorszákot i s . A vörse lehetött hállóbú fonva, de lehetött veszszőbű i s . Némöllik befelé szűkűt , de ahun a éső gyűrű olyan v ó t, mind a másik meg a harmadig, az egyenös v ót. A éső gyűrűhö högyösre faragott vesszők vótak erbsítve. A hal befelé úszhatott, de ki má nem gyehetött, mer megbökte a pofeját. A búkorszákot ott hesznátuk, ahun a hal meglapút valami bukorba a víz fenekin, vagy a hinárbo. A helászok ellensége vót a hinár. Elahadhatott benne a hálló i s . A szák ëggy vas karikkáho kötött nagyobb hálló vót. Ketten odatartották a bukorho, ëggy mëg megijesztötte a halat. Legtöbbször beleúszott a bukorszákbo. Táplivá partrú , vagy a vízbe ávo helásztunk. Meghajtott fákro kötött hálló vó t, nyéllé. Kiömétük vele a halat a vízbű.

- 99 -

Ha elindútunk a csónakká a vízön , mindég f őhajtottunk valam it, hogy ne fázzunk. Osztén

meggyött a jó-

kedvünk i s , nos rágyújtottunk valami helásznótáro, meg másro i s . A legtöbbször azér ára, hogy:

Tisza parti k is lëj án,

Nem mögyök én nem biz én,

Gyere átul a Tiszán.

A helásztú féllök én.

Gyere átul , átul a Tiszán,

Ne féj ki slán, hisz nem

Megcsókúlak a pertyán.

bántolak A hállómmá be is takarlak.

Ëccör, mikor már akartuk kimerni a halakot, odagyött a cigánprímás, Aszongya: mindeggyiknek a nóteját ehúzza, ha annyi halat adunk neki, amennyi a ingibe fé r. Hattuk őt i t , hogy vigyön. Belemönt a vízbe dërkig, és jóll megrakodott hallá. Csapkottak a halak, ahogy gyött kifelé a cigán; kicsúszott a inge a getyábu, nos kipotyogtak a halak. Nevettünk, bí ztattuk, hogy mönnyön csak vissza még eccör, de nem akart, - futott é - mer fázott ám igön. Hideg vót má akkor. Osztán kűttünk nëki halat haza. Húzott is nëkünk mindég, ha bemöntünk a kocsmábo.

100

Régi és új lakodalmi szokások Dunaradványon

Azt szokták mondani, hogy a közmondások régi élettapasztalatokon alapulnak,és ősrégi, kipróbált bölcsességet tartalmaznak. Falunkban nagyon sok közmondás száll szájról szájra a házasságról. Példaként a következő közmondásokat említhetnénk: Amit látsz a szülőid életében, ugyanazt várd önmagadra. Minél szerényebb v a la k i, annál finomabb lélek van benne. Az ideoda kapkodás sohasem volt jó ! Ne kapaszkodj az olyan kocsi után, amely nem vesz f e l ! Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Az olyan leány, hogy csak táskáshoz /hivatalnokhoz/ akar férjhez menni. Minden zsák megtalálja a maga foltját. Ki milyen rózsát szakaszt, olyat szagol. Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát. Nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen szép lány hiba nélkül. Használjátok ki a fiatalságot, mert az öregségnek már sok árnyéka van. Férfi sorsa a nő. Szülőinket, testvéreinket nem mi választjuk magunknak, de barátainkat és hitvestársunkat igen. Becsülete csak egy van az embernek, s ha azt elveszítette, soha többé nem tudja visszaszerezni. Megházasodni nem nehéz, de jól megházasodni nagyon nehéz. Az asszony három sarkát tartja az otthonnak, a fé rfi csak egyet. A szorgalmas asszony

101

többet hoz a kötényében, mint a rest asszony a telekkönyvben. Ahogy éled házasságod első napját, olyan lesz egész házaséleted stb. Mindezek azt igazolják, hogy a házasságkötést minden korban életfontosságú lépésnek tartották. Nagyon jól meggondolták , hogy kit vesznek el, vagy kihez mennek feleségül. Aki pedig nem tetszett, val ami okból nem volt méltó házastársnak, inkább nem házasodott meg, vagy nem ment férjhez. Ezért, mikor 1949. december 10-án odaköltöztem, bizony elcsodálkoztam, hogy a faluban 34 hajadon leány és 21 nőtlen idősebb férfit találtam. 19 éves ott-tartózkodásom alatt, ezek majdnem mind férjhez mentek, megházasodtak vagy meg is haltak. D icséretére váljék a lakosságnak, ez idő alatt egyetlenegy válás sem történt! Inkább csendesen eltűrték egymás szeszélyét, nézetelt ér éseiket elintézték az otthon falai között, de egymástól nem váltak el haláluk órájáig. 1949-ben még nagyon sok szép lakodalmi szokással , nekem addig ismeretlen verssel találkoztam. Az

szokásokról. Én pedig feljegyeztem őket , hogy így megőrizzem az unokák számár a . Ezeknek a lakodalmi szokásoknak mindenkor alkalmazkodni kellett a vallási és az állami t örvények

előírásaihoz így ma már nagyon nehéz megállapítani, melyik szokás mikor keletkezett és meddig maradt fennt, mikor ment ki a divatból. Mégis a szokások tárgyalásánál elsősorban a törvényes előírásokat kell tekintetbe venni, mert ezek ismerete nélkül el sem képzelhető a különböző szokások megértése. Dolgozatomat tehát úgy állítottam össze, hogy előbb a törvényes intézkedéseket említem, csak azután szólok a népi szokásokról. Községi krónikaírói kutatásaim közben valahol azt olvastam, hogy falunkból a főnemesség elmenekült a török e lől s ide többé vissza sem tért. Ez igaz i s . A falut a törökök kiverése után csak a köznemesek, a molnárok, az úrbéres gazdák, a szegény jobbágyság és az egyszeri zsellérek lakták. A földesurak és az uraságok Virt pusztán vagy más községben lévő birtokaikon laktak, mint pl. a Szeghy és a Pázmándy családok /Csekes Béla: Reformátusok c. füzete

1 5 . o ld a l/. Így azt az ominózus /gyűlölt/ fő ú ri, földbirtokosi jogot: a prímanoctét, vagyis a z t , hogy joga volt a házasság utáni első éjszakán együtthálni az i f j ú asszonnyal, nem volt aki gyakoroltja. Amikor 1723ban elrendelik a nemesség összeírását /lásd ugyanott a 17. oldalon/ a mi hétszilvafás kurta nemeseink is kérik nemességük igazolását a Komárom vármegyei neme-

103

si tanácstól. Egy ilyen, nemességet igazoló latin nyelvű okirat gyönyörű iniciálékkal /díszes kezdőbetűkkel/ s a vármegyében akkor élt összes előkelőség aláírásáv a l, 1806. november 18-iki keltezéssel, ma is birtokomban van. Ez az okmány a Szívanyó és a J ókay család nemességét igazolja. Jókay család a község lakosainak állítása szerint szoros rokoni kapcsolatban állt a Komáromban született híres író, Jókai Mór családjával. Nálunk a Szívanyó és Jókay családok dunai vízimolnárok és vagyonos földbirtokosok voltak. Hogy a főnemesek és földbirtokosok - még ha Dunaradványon voltak is birtokaik - miért nem laktak i t t , annak második oka valószínűleg az v o lt, hogy a Duna mente tele volt mocsaras, lápos területtel, s esős időben a faluban elviselhetetlen volt a nagy sár. Továbbá, hogy a bevetendő talaj homokos, kavicsos vo lt. Így általános szólásmondássá vált: Szegíny radványiak! Ennek ellenére, mint mindenütt ebben a korban, itt is élt az az ősi szokás, hogy nemes ifjú csak nemes leányt, molnártulajdonos molnár leányt, úrbéres gazda úrbéres gazda leányát és jobbágyfiú csak jobbágyleányt vehetett feleségül. Arra is nagyon v i gyáztak, hogy hitvallásuk is egyező legyen! Vegyesházasság esetén, a közeli Esztergom város főpapjai

104

kemény harcba kezdtek a szülőkkel és az ifjakkal, hogy az egyedül idvezítő

róm. kat. vallás előírásai minden

körülmények között betartassanak. A házasságok

többnyire úgy születtek, hogy

a családok tagjai halpaprikás mellett, barátságos poharazgatás közben megbeszélték gyermekeik sorsát és jövőjét. Nem csűrték-csavarták, nem ámították egymást, hanem a legkisebbtől a legnagyobbig megbeszélték, ki mit ad a fiának vagy a lányának abban az esetben, ha házasságot kötnek. Ha mindenben megegyeztek - legtöbbször még poharazás közben - papírt, tintát kerítettek, megírták a házassági szerződést, amelyet ott helyben aláírtak nemcsak az ifja k , hanem a szülők s a jelenlévő tanúk is . Az idős emberek nagyon jól emlékeznek arra

hogy a környező falunak a tehetősebbjei sohasem

kötöttek házasságot ilyen szerződés nélkül. Ezt a szerződést "Móring levél"-nek hívták azért, mert aprólékosan fel volt rajta tüntetve, hogy ki milyen móringot /móring — hozomány/ hoz a házasságba. Özv.Vörös Sándorné Gál Mária 1883-ban Hetényben született - sok ilyen szerződést látott leánykorában, de amikor ő 1902-ben férjhez jött Vörös Sándorhoz Dunaradványba, ez a szerződés már nem volt divatban. Arra sem emlékezik

hogy ilyen szerződés lenne valamelyik c s a -

ládban. A háborúk, a kor szelleme elvitte, megsemmi-

105

sítette őket. Özv.Vörös Sándornénak, a falu legidősebb aszszonyának elbeszé lései alapján, némi képet alkothatunk a kor szokásairól i s . A régi lakodalmak nem úgy mentek ám végbe, mint a maiak" - mondja. Amikor megállapodtak a móringb an , a leány jegykendőt küldött a vőlegénynek, amit az is viszonzott szép ruhával vagy egyéb értékes ajándékkal. Azután elmentek a paphoz, ahol megírátták a házassági hirdetést és megegyeztek az esküvő időpontjában. Akkor persze még nem voltak állami házassági törvények, minden a paptól függött. Akkor és úgy hirdette őket, ahogyan akarta, s akkorra tűzte ki az esketés napját, amikor neki tetszett. Illetv e , minden úgy történt , ahogyan fizették a papot. Ha jól megfizették, ő is hajlandó volt sok mindent elnézni. Aki nem tudott annyit f i z e t n i , amennyit a pap kért, bizony nagyon közönséges volt a háromszori hirdetése. Megtörtént, hogy a leány már áldott állapotban v o lt , mégis úgy hirdették, hogy X .Y . házasságul akarja venni a . . . b . szülők hajadon-szűz leányát: Esztert. Általában nagyon sokat adtak a különböző nemesi előnevekre és címekre, amelyeket mind ki kellett hirdetni úgy az ifjú n á l, mint a leányzónál, de a "tisztességes" "szűz" jelző nem maradhatott el egyik félnél sem! Általában mindenütt a pénz, a va-

- 106-

gyon , a nemesi származás és a világi javak álltak előtérben, s ennek megszervezése céljából minden eszközt szentesítettek Mikor már megállapították a lakodalom napját egy-két héttel előbb, vasárnap délután elindult a vőfély kipántlikázott bottal és kalappal, fekete ünneplő ruhájának felső gomblyukában rozmaringágszállal és fehér vékony szalaggal, hogy összehívja a kijelölt családok tagjaiból a násznépet. A hívás a következő verssel történt : Ezen tisztelt házhoz mint követet XY . bátyám küldött el engemet. Általam megtisztelvén mindnyájukat, Maguk is tiszteljék meg az ő házukat. Úgy állapította meg az ő szándékát, Csütörtökön tartja fia /leánya/ lakodalmát. Étellel itallal szolgál ő szívesen Mindezekkel várja vendégeit készen. Muzsika is lészen, s kinek kedvében le sz, Mind addig mulathat, amíg csak vége nem lesz. Szeretné, ha nála megjelennének,

S az elmondottakban részt vennének. Fáradságukat nem fogják sajnál n i , Megelégedéssel fogják tapasztalni.

107

A meghívottak, akik el akartak menni a lagziba, másnap vittek valami "csekélységet" a meghívó ház — hoz: l is z t e t , t e je t , túr ót , tojást, tyúkot, annak b i zonyságául , hogy a lakodalomba elmennek. A lakodalmas háznál pedig, az esküvő előtti napon, levágtak egy hízott ökröt, vagy tehenet, amelynek ára akkor 30-40 rénesforint volt és a lakodalom napján már kora reggel nyárson sütötték egészben. A nap folyamán a különböző étkezési alkalmakkor abból szeltek a vendégeknek. Kanalat mindenkinek hazulról kellett vinnie. Süteményeket akkor még nem sütöttek, hanem egyszerű túrós, vagy lekváros lepényt adtak. Bort sem igen itta k , inkább csak pálinkát, ebből viszont egy hektóliter is elfogyott . A bor, sör és a különböző limonádék csak később jöttek divatba. A lagzi azzal kezdődött, hogy már korán reggel elindultak a lakodalmas házból, zenekíséret mellett , ki-ki a maga násznagyjáért. Ott egy kicsit muzsikáltak , volt aki táncolt i s , s nagy ünnepélyesen meghozták a násznagyokat: a vőlegényét a vőlegényhez, a menyasszonyét a menyasszony házához. Cigányzene mindkét helyen volt és szükség szerint mindig húzták a talpalávalót . Mikor már mind összegyűltek, kb. d . e . 10 órakor volt az esküvő. Utána úgy az if jú , mint a leányzó hazament a saját násznépével. Otthon megebé-

108

deltek, táncoltak. Estefelé pedig a vőlegény házától ünnepélyesen átjöttek a menyasszonyért, aki már várta őket , s egy kis uzsonna után kezdődött a menyasszony elbúcsúztatása a szülőktől , testvérektől, nagyszü lőktől , ha él t ek még és a "barátnéktól". Amikor megérkeztek a menyasszonnyal a vől egény házához, a vőfély a következő verssel kösz öntött b e : Édesanyám, Adjon Isten jó est ét! Meghoztuk a barnapiros menyecskét. Szeme barna, szemöldöke fekete: Édesanyja be a kedvemre nevelte! A v őlegény házánál tovább tartott az evésivá s, mulatság. Közben a menyasszonyt átöltöztették, levetették fe jé ről a koszorút, a fátyolt, felkontyolták és megkezdődött a menyasszonytánc. Ezt a násznagy vagy a vőfély kezdte, rendesen ennek a csárdásnak az ütemeivel: E j , menyecske, menyecske, Mért vagy olyan szépecske? Azért vagyok szépecske, mert A nevem: menyecske. Sorban, minden jelenlevő f é r f i, később még a leánypajtások is , fordultak néhányat a menyecskével s mindenki /amikor átvették táncosnőjét/ 2-3

109

krajcárt tett az asztal közepén levő tányérba. Az így összegyűjtött pénzért pálinkát vagy cukrot vettek s elosztották egymás között. Utolsónak táncolt a menyasszonynyal a vőlegény, aki a tánc befejezése jeléül hirtelen ölbe kapta, vagy karonfogta párját és kipenderültek a tánchelyiségből. A menyasszonytánc után felkísérték az if jú párt a padlásra-

még téli időben is - s otthagy-

t ák őket egyedül 2-3 órára. Azután lehozták őket a padlásról és tovább mulattak egész reggelig. E za la tt; akik hazamentek pihenni, vagy az állataikat megetetni, lassanként visszaszáll i ngóztak és a maradékokból ún. "szakács vendégség"-et csináltak. Említettük, hogy a lakodalmakra egy hízott ökröt, vagy tehenet vettek, s azt egészben nyárson sütötték meg. Ebédre mégis tálaltak hozzá levest i s , melyet a kapott tyúkokból f őztek, hozzá káposztát is készítettek, amelyből később jó magyaros takartos /t ö l t ö t t / káposzta le t t . Közben, aki tésztát akart enni ebéd előtt,vagy ebéd után, annak a kezébe egy” laskát” a mai nevén lángost adtak s a tetejére egy-egy darab sült húst a nyárson sült marhából . Külön tészta volt az ún. "Kulcsos kalács". Ez össze volt fonva úgy, hogy a fonások között nagy lyukak voltak, azért sütötték úgy, hogy a fonás által üresen maradt lyukon keresztül rá lehetett húzni a borosüveg száj ára . Amikor egyik

110

családtól a másikhoz mentek, vagy esküvőre készültek, mindenki elkészített magának egy—egy ilyen borosüvegre akasztott kulcsoskalácsot, s útközben kínálgatták egymást. Sőt néha-néha úgy tettek, mintha a bámészkodóknak is akarnának dobni egy-egy kulcsoskalácsot, közben huncutságból észrevétlenül visszalopták azt és eldugták. Amikor elvitték a menyasszonyt a v őlegény házába, nagy titokban megtudakolták, melyik lesz majd a násznagyuk, s annak szalmájába "észrevétlenül" törött cserépfazekat tettek. Mikor a mit sem sejtő ifjak lefeküdtek, csak úgy ropogott alattuk a cserép. A menyasszony sublótját, tulipános ládáját, a párnákat és dunyhákat másnap vitték át a vőlegény házához. El kell még mondani azt is, hogy - a mostani modern táncok helyett többnyire a csárdást és a keringőt táncoltak. Közben változatosságokról is gondoskodtak. A menyasszonytánc után, körülbelül é jfé lkor bedobtak a táncolok közé egy vánkust, /párnát/ s megkezdődött az ún. vánkustánc. Ez abból á l l t , hogy cigányzene-kíséret mellett egy-egy legény letérdepelt, /ahogy itt mondják letérbegyült/ a vánkusra, s addig onnan fe l nem k e lt, amíg szeretője vagy az a leány, akit magához in tett, le nem térdepelt hozzá és meg nem csókolta ott nyilvánosan. Persze, időközben fordítva is történt a dolog: valamelyik leány térdepelt

111

a vánkusra, s akkor meg az ő legény szeretőjének kellett hozzá letérdepelni és őt megcsókolni. Sok legény vagy leány nagyon szégyenkezett - húzódozott ettől, ezen jót nevettek. Hajnalban, négy óra tájban volt az ún. "árgyélustánc". Ezt a vőfély kezdte és vezette a következő nóta dalolása és a cigánybanda kísérete mellett, amelyet aztán a násznép közösen énekelt. Az árgyélus kis madár Nem száll minden ágra Én sem fekszem mindenkor A paplanos ágyba. Állj meg! várj meg! fordulj hozzám! Csókolj meg! A tánc abból állt, hogy a vőfély négy szál égő gyertyát tett az ujjai köze az egyik kézbe, a má— sikba pedig felkapott egy leányt s így járták a táncot az égő gyertyákkal mindaddig, amíg azok teljesen el nem égtek. A törvény elrendelte az állami anyakönyv vezetést, egyúttal előírta a házasságkötésnél is a kötelező háromszori / 3 / kihirdetést és a polgári házasság megkötését az állami anyakönyvi hivatalban is . Ez úgy történt, hogy a már teljes korú /24 é v / fiatalok

- 112 -

megjelentek a közjegyzői hivatalban /s ha valamelyik közülük fiatalabb volt annak gyámhatósági beleegyezést kellett magával hozni/, ott személyi adataik feltüntetésével előbb jegyzőkönyvet vettek f e l , amelyet az i f jak és a hivatal vezetője aláírt, ennek alapján 3 példányban kiállították a Házassági hirdetést, amelyet most már csak a hivatal főnöke írt alá és pecsételt le a maga hivatalos pecsétjével. Egy példányt megtartott a közjegyzői-anyakönyvi hivatalban, egy példányt megküldött a község bírájának, hogy akassza ki a község hirdető táblájára, s egy példányt átadott a fiataloknak, hogy azzal jelentkezzenek az illetékes lelkészi hivatalban. Három vasárnap - tehát legkevesebb 21 napi nyilvános hirdetés után levették e hirdetéseket és ha senki sehol nem jelentett

be házassági akadályt ,

mely szerint az illetékesek érvényes házasságra nem léphettek,a községi bíró aláírásával s a község pecsétjével hitelesítve visszaküldte a közjegyzőnek: Ugyanezt tették a lelkészek is. Ezeket a bizonyítványokat a közjegyző hozzátette a hirdetés megírásakor felvett jegyzőkönyvhöz. Amikor az ifjú pár megjelent a házasság megkötése céljából, hoztak magukkal 2 tanút és megkötötték az ún. polgári házasságot, amelynek megtörténtéről hivatalos bizonyítványt kaptak. Csak azután mehettek az illetékes lelkészhez, az egyházi esküvő meg-

- 113 -

kötésére. Ez a rendelet érvényben maradt 1 9 1 8 .— után, tehát az I . Csehszlovák Köztársaságban is 1925 -ig. Ekkor a csehszlovák parlament új racionálisabb törvényt léptetett életbe. Itt a házassági korhatárt a 18. év betöltésével állapították meg a leánynál, a legénynél pedig a 21. évet. S a polgári házasságkötés, illetve a hirdetés határidejét is lerövidítették 10 napra. Ebben a 10 napban azonban feltétlenül bele kellett esnie 2 vasárnapnak i s . A vallásilag vegyes házasság megkötése előtt aláírt reverzálisokat, melyekben a jegyesek megszületendő gyermekeik vallásáról előre megegyeztek érvényben hagyta. Sőt , megengedte még azt i s , hogy a törvényesen elismert vallásfelekezetek papjai, teljesen függetlenül az állami anyakönyv-vezetőtől, önállóan is köthetnek a felekkel tisztán csak egyházi házasságot. /Ez esetben a különböző vallást egyének a saját papjuk által hirdettettek háromszor a templomban s ennek megtörténtéről külön-külön bizonyítványt kellett k iá llíta n i!/ Ezt teljesen azonos formák betartásával lehetett elvégezni, mintha a hirdetés, stb. az anyakönyvvezetőnél lett volna megírva. Mindezen e lőír ások pontos betartása céljából, az összes jegyzőkönyvet és az

okmányokat a házasság megkötésétől számított 8 na-

pon belül be kellett küldeni az illetékes járási hi-

114

vatal anyakönyvi referenséhez, aki nagyon figyelmesen átnézte az iratokat, hogy mindent az előírásoknak megfeleljen hajtott-e végre? Ha igen, kiadta az okmányokat az illetékes anyakönyv-vezetői hivatalnak az állami házasságkötési anyakönyvbe való bejegyzés végett. Ha nem volt minden rendben, a hiányzó okmány beküldését utólag kérte, s ha az ille t ő pap, aki a házasságot meg kötöt t e , nem tudta ezt beadni, vagy valamiben nem tartotta meg a törvény előírását 500-5000 Kčs-ig terjedő pénzbírságot róttak ki rá, amelyet ha nem f i z etett meg, akkor a kongruájából /állami fizetéskiegészítő készpénz/ vonták l e . A falvakban természetesen nagyon sokáig nem értették meg, hogy most már állami, hivatalos születési bizonyítványokra is szükség van, míg eddig elegendő v o lt , ha elmentek a saját lelkészükhöz. Hiszen ott pontosan be van írva, mikor születtek, mikor lettek megkeresztelve , kik voltak a szülők és a keresztszülők stb. És ha be van írva, a tisztelendő úr j ó pénzért azt is megteheti, hogy pár évet leír belőle. Így történt, hogy még 19 30 -ban is megjelent nálam egy idősebb leány, akinek sokkal fiatalabb udvarlója v o lt, mintő

és Is -

ten nevére kérte, mindenféle összeget ígért, csak írjak le a keresztlevelében pár évet, hogy f i a talabbnak legyen f e l t ü n t e t v e , mint a vőlegénye. Ezt persze sem-

115

mi pénzért sem voltam hajlandó megtenni. De megmagyaráztam és végül meg is értette, hogy az okmányhamisítás lenne amit a törvény nagyon szigorúan büntet. Így racionalizálódván az előírások, a házassági szokásoknak is meg kellett változniok. Ig a z, ez az átmenet némely területen, például a lakodalmi meghívások és a vendégségek területén eleinte nem változott. Legfeljebb annyiban, hogy a násznagyoknak most már tanúskodni kellett a polgári házasság megkötésénél is és a menyasszony szüleinek most már a jegyző úrnak is küldeni kellett egy üveg bort és kulcsoskalácsot, vagy egyéb "menyasszonymáj át" . / Így hívják a lakodalomból küldött kóstolót./ Ezután, a közjegyzőknek délelőttönként vagy a járásra kellett elmenni,vagy adókat behajtani, vagy feleket kellett fogadni. Ezért az ünnepélyes aktust: a polgári házasságkötés idejét inkább délutánra t ették. A lelkészek viszont ünnepélyesebbnek gondolták , ha az esket é s i szertartás a délelőtti órákban történik, rendszeresen d . e . 10 órára, vagy déli 1 2 .oo órára állapították meg id e jét . Így aztán a polgári házasságot rendszerint az előző napok valamelyikén, csendesen, in kább csak házi környezetben, míg az egyházi esketést az eddig megszokott előírások szerint nagy ünnepélyességgel és lakomával tartották. Később ezt az esketést

116

áttették szombati napra azért, hogy ha valamit nem tudnak elrendezni aznap, a rákövetkező vasárnap mikor általános pihenő nap volt, hogy mindent elrendezhessenek. Ez ellen nagyon sok pap tiltakozott, mert a vasárnap megszentségtelenítését látta benne. De legtöbbször ő

sem

akart merőben szembehelyezkedni a nép akaratával. Az örömszülők már jóelőre elkészültek a nagy eseményre. Egy-egy sertést hizlaltak, 8-10 libát, 35-40 tyúkot külön etettek; pálinkát főzettek, 3-4 hl. bort készítettek. A lakodalom előtti vasárnap délután elküldték a hívogató vőfélyt. Meghívták a rokonokat, komákat, keresztgyermekeket, j ó barátokat, szomszédokat. Kedd reggelre meghívták a kománékat és a legközelebbi rokon asszonyokat, akiket szakácsnőként akartak foglalkoztatni és megkezdődött az előkíszület. Ugyanezen a napon a meghívott vendégek is megkezdték az ajándékok hordását is a lakodalmas házhoz. A testvérek, rokonok, komák 2-2

tyúkot, tojást, vajat, diót, kévét, cukrot és különböz ő nászajándékokat, a további rokonok és ismerősök egy tyúkot és nászajándékot, mindenki az erejéhez képest hozott valamit. Még azok is elhozták ajándékaikat, akik valami miatt a megjelölt napon nem mehettek el a lakodalomba, és az ajándékok átadása közben igazolták távolmaradásukat. A gazdasszonyok munkája azzal kezdődött kedden

117

reggel, hogy megkezdték az ún. száraz sütemények készítését. Gyúrták, elkészítették és szárították a levesbe való csiga tésztát vagy kockatésztát. Ez a munka egy-két napot igényelt. Ezután következett az ún. kevert és töltött édes sütemények elkészítése. Ezeknek készen kellett lenni csütörtök estig, mert pénteken már kezdődött a disz nóölés, a baromfiak levágása, pucolása. Néha még borjút is vágtak, amelynek húsát elosztották a 2 család között. A lakodalmak előbb korán reggel, később délután 1 3 .oo órakor kezdődtek. A lakodalomra jövők most már csak tortát, az elkésett nászajándékot s esetleg valami italt hoztak magukkal. A lakodalmas háznál ebéddel várták az érkezőket, amelyen gulyáslevest, hurkát és süteményt szolgáltak fel. Pálinka és bor bőven volt az asztalokon, hogy minél előbb és minél jobban emelkedjék a hangulat. Minél jobban megbarátkoztak a polgári házasságkötés kötelezettségével, annál nagyobb készséggel vittek magukkal az anyakönyvvezetői hivatalba is a menyasszonymájából. Az arra kijeiölt személyek kirántott húst, bort és tortát vittek magukkal a jegyző és a bí ró uraiméknak. Lakodalom reggelén újra elküldték a vőfélyt f i gyelm eztesse és újra hívogassa a lakodalmi népet a kö-

vetkező verses mondókával:

118

A mi vőlegényünk az ő mátkájával, Ma köttetik össze a hitnek láncával. Az Isten házába elkísérvén őket, Az Úr színe előtt leteszik hitüket. Jöttem e tisztelt ház megszólítására, X .Y . bátyám /keresztapám/ parancsolatára. Tisztességből másodszor is hírt adunk: Tessék megjelenni szívesen szolgálunk. Szokássá vált az is, hogy a lakodalmi nap reggelén ajándékot vitte a vőlegénytől a menyasszonyos házhoz és azt a következő verssel adták át: Tudhatják mindnyájan, akik itten vannak, Hogy szép virágszálát ezen tisztelt háznak A mi vőlegényünk, hogy most megszerette És hitvestársul már el is jegyezte. És ezen jeles napra lett kitűzve, Hogy két szív egymásnak hűséget esküdne. Mi tehát magukat arra kérjük, Midőn vőlegényünket elkísérjük Az Isten házába a szokásos renddel: Az ő jegyesét is oda kísérjék el. Hogy ott esküvéssel megbi z onyíttassák, Hogy ők egymást igazán szerették. Összeteremtette őket az istenség: Szálljon életükre áldás és békesség!

Ezen csekély ajándékot fogadják szívesen Költsék el mindent kedves egészséggel! Tessék násznagyuraim! A menyasszony házától viszonozták az ajándékot, melyet a következő vers elmondásával adott át a vőfély a násznagynak: Szép vendégseregünk! Üzent a menyasszony! E kis ajándékot elkészíté otthon. Általam elküldé, hogy asztalra tenném, Hogy azt egészséggel szépen elköltenénk. Fogadják szívesen becses ajándékát! Költsék el szaporán minden porcikáját! De úgy, hogy a vőfélynek is jusson belőle, hogy engem is érjen e ritka szerencse. Tessék násznagy uram! Később a lakodalom reggelén már nem enni-innivalót vittek, hanem a vőlegény házától a menyasszonyi ruhát, vagy csak annak valamelyik kiegészítő részét. A menyasszony házától pedig,

a fehér vőlegényi inget,

melyet a menyasszony varrt vagy vett. Ekkor már mind a kettőt ki kellett váltani különböző tetszés szerinti öszszeggel. Ezeket az ajándékokat a következő verssel illett megköszönni: Megköszönjük szépen ezt a szi vességet!

120 -

Nyerjenek helyette áldást-békességet! Az Isten áldja meg ajánlatomat, Ne vegyék rossz néven szolgálatomat. És ha még valamit akarnának üzenni: Az ajándékkal együtt el is tudnám vinni. Ha előzőleg meg volt már a polgári házasságkötés, ebéd után a vőlegény házánál készülődött a násznép a menyasszony házához, hogy kikérvén a menyasszonyt elindulhassanak a templomi esküvőre. A táncra berendezett helyiségben gyülekeztek s cigányzene megfelelő tuss-bevezető akkordjai után a vőfély a következő mondókával kérte ki a vőlegényt, illetve indította el a násznépet a menyasszonyi házhoz: Tisztelt vendégeink! Induljunk el rendbe, Teendőink sora hadd legyen megkezdve. A mi vőlegényünknek van egy kedves párja, Aki mostan őtet felkészülve várja. Induljunk tehát el a menyasszony házához: Két szerető szívet adassunk egymáshoz. Rendes szokás szerint menjünk a templomba, Hadd szálljon hát rájuk az Isten áldása. Annak végeztével hazajövünk szépen Szakácsné asszonnyal már, összebeszéltem. Mondta: Ne maradjunk soká az udvaron, Mert biztos lesz egy kis jó lakodalom.

121

Erre felcsendültek a Rákóczi induló hangjai, s a násznép kivonult a szobából. Kettes sorokba álltak és elindultak cigányzene kísérettel a menyasszonyi házhoz. E lől ment a vőlegény a násznaggyal, utánuk a rokonság s végül a fiatalság, ki-ki a maga párjával. Útközben többször is megálltak, táncra perdültek. Megérkezvén a menyasszonyi házhoz, a vőlegény vőfélye a következő szavakkal köszöntött be: I 11ő tisztelettel mondom el beszédem, Becses vőlegényünk s násznagyunk nevében. Megérkezett velem szép vendégseregünk, Kérem, adjanak helyet szívesen minékünk. Megbízó levelem itt van a kezembe Mindjárt le is teszem násznagy úr elébe: Tessék násznagy uram! Most már a násznagy uram adjon jó tanácsot, Hogy én ennyi néppel magam mit csinálok? Vőlegényünk, násznagyunk a vendégsereggel Mind csak engem várnak, hogy mikor megyek már a jó üzenettel?! Miután figyelmesen meghallgatták e mondókát, nagy tisztelettel beengedték a vőlegényt és kíséretét, s helyet készítettek a vendéglátó asztalnál. Innen mentek közösen a templomi esküvőre.

122

Eddig csak általánosan vagy csak a vőlegény ház ában t örténtekről beszeltünk. Most lássuk, hogyan készültek az esküvőre a menyasszony házánál? A menyasszonyi és a menyecske ruhát a vőlegénynek kellett, mint azt előbb említettem, j ó előre megvenni oly korán, két-három héttel a lakodalom előtt, - hogy ő azokat a lakodalom napjára még megvarrathassa, vagy sajátkezűleg megvarrja és kihímezze. Azután jó előre megvették a menyasszonyi koszorút, fátyolt és a különböző bokrétákat, a násznagyoknak, vőfélyeknek, koszorúslányoknak, akiket a menyasszony rokonai és ismerősei közül választottak k i . A lakodalom reggelén nemcsak a sütés-főzés kezdődött meg itt i s , hanem már korán reggel két koszorús leány a vőféllyel ünnepélyesen átvitték az esküvői f e hér ing et, a már előbb közölt verskísérettel. Onnan pedig elhozták az esküvői ruhát. A menyecskeruhát elvitték, illetve otthagyták a vőlegénynél. Mikor már összejött a násznép a menyasszony házához, amikor már megjöttek a v őlegény házától i s , hogy kikérjék és esküvőre vigyék a menyasszonyt, megkezdődött a legünnepélyesebb pillanat: a bokréták és a koszorúk átadása. A két legszebb bokrétát a násznagyok kapták. Utánuk jöttek a vőfélyek, azután a koszorúslányok. A koszorúslányok kezdetben koszorút kaptak a hajukba, később már csak művirágos piros rózsát. Ezeket

123

tetszés szerinti összeggel ki kellett váltani. A pénz a menyasszonyé lett . Utána volt a menyasszony kikérése , s a násznép elindult a templomba. Az első sorban ment a menyasszony a maga vőfélyével, a másodikban a v őlegény az e Is ő koszorús leánnyal, s utánuk a többi koszorús leány a maga vőfélyével. Végén mentek a rokonok és az örömszülők. Régen külön mentek esküvőre a v őlegény és a menyasszony házától, és csak a templomajtóban találkozott a két násznép. Az esküvőt előbb délben, később délután 1 5 .oo óra körül tartották. Utána,párosával mentek, zeneszó kísérettel ki-ki a maga vendéglátójához. Ebéd után pedig mindnyájan átmentek a menyasszonyi házhoz, ahol uzsonna várta őket: kirántott hús uborkával vagy egyéb savanyúsággal és bor. Uzsonna után még maradtak, daloltak, táncoltak. Estefelé ünnepélyesen kikérték a menyasszonyt s a v őlegény házába mentek. Erre a kikérésre még később visszatérek. Beszéljünk most még arról i s , hogy mi volt a násznagyok és a vőfélyek kötelessége. Násznagyok voltak a lakodalom főrendezői . Tanúk voltak az állami anyakönyv v ezetőnél és a papi hivatalban. V á l a s z o l t a k a v őfélyek kérdéseire, üdvözölték, fogadták az ifjú párt és a lakodalmi népet. Ezzel szemben a vőfélyek voltak a küldöncök és a felszolgálók. Ők voltak a

124 -

verselők és az anyakönyvi, valamint a papi hivatalban a bejelentők és az ajándék — menyasszonymája vivők. A következő verssel kérték fel a papot az esketési szertartás elvégzésére: Elküldtek engem a tisztelt násznagy urak, Kérjem meg a tiszteletes urat: Jöjjön el velünk az Isten házába S if jú párunk esküvését foglalja imába. Adjon áldást rájuk! Teljesítse leghőbb vágyuk, Hogy az előttük álló ismeretlen úton, Végezzék munkáik s éljenek boldogul. Fáradságáért fogadja el tőlünk E menyasszonymáját, csekély ajándékul. Esküvő és ebéd után, amikor együtt volt a menyasszony házánál mind a két násznép, s közeledett az este, behoztak egy asztalt a tánchelyiségbe, azt körülülték a szülők, rokonok, násznagyok é s megkezdődött a menyasszony végleges kikérésé, elbúcsúztatása a szülői háztól. Behozták a menyasszonyt, aki még esküvői ruhában, koszorúval és fátyollal; k önnyes szemekkel jelent meg, cigányzene kísérete mellett, térdreborult szülői előtt. A zene elhallgatott, s a vőfély elkezdte búcsúztatását a következőképpen:

125

Hallgasd figyelemmel most az én beszédem! Hallgasd figyelemmel s a JÓ ISTENT kérjed, Hogy akivel ma esküdtél legyen igaz férjed! Legyetek boldogok! - én is azt kívánom, Semmi baj ne érjen ezen a világon! Itt állsz most előttünk menyasszonyi díszbe, Kérjed a j ó Istent, hogy téged megsegítne. Ez út on , amelyen elindulsz Mindig csak őt kérjed, akkor majd boldogulsz! Tudod, mit jelent a menyasszonyi fátyol, Hogy te most elszakadsz a szülői háztól . Itt állsz most előttünk, egy új élet tavaszán, Mint a legszebb rózsa fiatal rózsafán. Kedves, szép menyasszony én is azt kívánom: Semmi baj ne érjen ezen a világon. Szeressétek egymást, úgy boldogok lesztek, Kérjétek az Istent, mindent megád néktek!

xxx Tisztelt násznagy uram! Tisztelt vendégsereg! A mi menyasszonyunk arra kért engemet, A mi menyasszonyunk megkért engem arra, Mondjam e l , mi néki szíve gondolatja. Még kicsiny korában itt volt ő ringatva, Sokat fáradt érte drága édesanyja.

126 -

De nem volt hiába fáradsága érte, Mert őt tiszta lelke eddig elkísérte. Most hát felkérem mindnyájukat szépen, Helyette mondom el a búcsúbeszédem.

XXX Most már édesapám álljál ide mellém, Hisz te engem mindig igazán szerettél. Elszállok tetőle d , mint a vándormadár, Az is e ls z á ll, hogyha párjára rátalál. Én is rátaláltam igazi páromra: Bocsásd hát áldásod erre az utamra. Atyai kezedet tegyed le mi reánk, /é n reám/ Hogy megbecsüljük egymást egész életen át. Most már édesapám minden jót kívánok, Semmiből se legyen sohase hiányod. Á ld j 011 meg téged a Jóságos Isten, Aki e lőtt semmi lehetetlen nincsen.

xxx Hát t őled jó anyám, hogyan kell elv á ln i?.. . Hogyan tudjak tőled most már búcsút v e n n i? .. . Karjaidba engem sokszor belezártál, Mikor a bölcsőben édesen ringattál, Kicsordul a könnyem kedves édesanyám Hisz te igaz voltál mindenkor énhozzám.

127

Szeretet sugárzott mindig t őled reám, S átöleltél engem, mint a földet a szivárvány. Sohasem fogom ezt elfeledni néked. Most már édesanyám a jó Isten véled!

XXX Kedves testvéreim! Jertek ide hozzám, Hisz szerettük egymást egész életen át! De ez után is összetart bennünket; A soha el nem múló

testvéri szeretet.

Most egy búcsúcsókot hadd adjak tinéktek: Kedves jó testvéreim az Isten veletek!

XXX Kedves jó nagyanyám! Most már tőled is nehéz lesz elválni, Mert te sem szűntél meg igazán szeretni. Itt hagylak téged. Te mindenkor szelíd voltál hozzám: Isten véled! Drága jó nagyanyám!

XXX Amikor 1947-48-ban nagyon sok családot elszakítottak egymástól és áttelepítettek Magyarországra, vagy Csehországba, őket is bevették a búcsúztatóba, eképpen: Kedves rokonaim, kik a határon túl messze szakadtatok, E feledhetetlen percben tőletek is búcsúzok.

128

Nagyon fáj az nékem, hogy most nem lehettek i t t , De bízom Istenben, aki majd megsegít. Egész életre nem búcsúzom tőletek: Viszontlátásra! Isten veletek!

xxx Ti is lánypajtásaim mind ide jöjjetek, Elbúcsúzom én már, itthagylak titeket. Sok: vidám órámat veletek töltöttem, Talán amíg élek sohasem feledem. Én értem már eljött az, akire vártam, Kivel boldog leszek ezen a világon. M ajd, ha értetek is eljön egy valaki, Aki fog titeket igazán szeretni: Legyetek boldogok! szívemből kívánom. Isten tivéletek! minden lánypajtásom.

xxx Összes rokonaim és j ó szomszédaim! Hozzátok intézem búcsúszavaim. Áldjon meg titeket a Jóságos Isten! Éljünk ezután is áldott békességben!

xxx Utoljára pedig tisztelt násznagy uram, Magához hangzik az én búcsúszavam. Isten áldja meg! aki az égben van!

129

Vége most már a búcsúnak, Kövessük hát az új utat! Erre a menyasszony felá llt, búcsúcsókkal elbúcsúzott mindenkitől, s férje karjaira támaszkodva elindultak - a Rákóczi induló kíséretében - a v őlegény házához. Követte őket az egész násznép, sokszor még a szülők i s , itt aztán tovább folytatódott a lakodalom a már leírt módon. Később - de még jóval a felszabadulás előtt - talán költségkímélés miatt, vagy így követelte a korszellem - a lakodalom legfontosabb eseményei a v őlegény vagy csak a menyasszony házánál zajlottak le. Ide jöttek a közös megegyezés szerint meghívott vendégek. Itt volt a lakodalom legfényesebb eseménye: az ünnepi vacsora, kb. d .u . 1 8 .oo órai kezdettel. A menyasszony házánál csak kisebb uzsonnaszerű vendégség volt akkor, amikor kiosztották a bokrétákat, s kikérték az esküvőre a menyasszonyt. Esküvő után már csak arra az egy helyre mentek vissza. Mivel így nagyon sok vendéget kellett ellátni, s már sokkal több ételt, húst, sőt tortákat is szolgáltak f e l . A vőfélyeknek is sokkal több verset kellett megtanulni és elmondani. A vacsora is sokkal hosszabb ideig tartott: rendszerint é jfé lig .

130

A levest a következő vers elmondásával hozta be a vőfély: Tisztelt násznagy uram! Figyeljen most én rám! Nagyon fontos dolog: hiba van a konyhán. Előbb, hogy beléptem a vacsora ügyébe, Már messziről lármázták, hogy tűnjek a fenébe, De aztán megtudtam mindennek az okát, Láttam, hogy őnekik: borban az igazság. Mégiscsak a csapost kell nekünk okolni, Mért engedte nekik a bort megfokolni?! Mert biz így, ezekkel nehéz boldogulni, Nagyon bajos lesz a vacsorához jutni. Pedig hát kitűnő a levesnek az íze, Erről meggyőződnek, ha esznek belőle. Fogyasszák el mindet, ami van a tálba! Tessék! J ó étvágyat kívánok hozzája! Tessék násznagy uram! Utána hozták a finom, főtt tyúkhúst, amelyhez a következő mondóka járta: Tisztelt násznagy uram! Nincs már hiba semmi, Csak a szakácsnénak kell kedvében j árni. Előkerül minden. Ím, itt a kis kakas, Amely ma reggel még vígan az udvaron kapart. Ezután, - remélem - a bor is e1 fog csúszni!

- 131 -

S megtanul a kakas a bor lében úszni. Akinek netán még ez sem tetszik, Majd számára megrakják krumplival a rendlit.

A kirántott húshoz meg ezt mondta a vőfély

**

Tessék násznagy uram!

Tisztelt násznagy uram! Ne haragudjon rám, De megint találtam valamit a konyhán. Azt tudom, hogy finom, merem ajánlani , A csapossal már megpróbáltunk belőle lopni, Elcsíptünk egy tálat s vittük a pincébe, Az volt a szerencse, hogy bor volt közelébe Erre aztán igazán muszáj volt ám in n i, Egyikünknek mindig a csapot kellett fogni. Kóstolják hát meg és igyanak is rája, Csak el ne tévesszék, hol az üveg szája! Tessék násznagy uram! Ilyenkor aztán a borhoz még külön verset is kellett mondani, hogy annál szaporábban fogyjon: Tisztelt násznagy uram! Tisztelt vendégsereg! Hogy a vendégeknek bort hozzak szaporán, Senki se szomjazzon fia /lá n y a / lakodalmán. Nem kellett ezt nékem kétszer sem mondani, Nem kell engem bottal a bor felé hajtani!

132

Kapom az üveget s futok a pincébe A c sapos meg csak ál l , s néz rám ijedtébe. Azt gondolta, hogy valami légitámadás van, Azért futok a pincébe ilyen lóhalálban. De aztán megnyugodott, töltött az üvegbe. Nosza én a nyakát kaptam a kezembe. De nem ám a csapos nyakát! Ne értsenek félre, Aztat én nem bántom, hisz jóba vagyok véle. J ó sebes tempóban indultam fe lfe lé , De majdnemhogy megjártam a fene bújjék belé: A küszöb magas v o lt, abba úgy elestem, Hogy bizony jónéhány bukfencet vetettem. Az a szerencséjük, hogy a bort magam is szeretem, Így az üveg nyakát nem eresztettem el. Fogjanak hát szaporán hozzája, Csak el ne tévesszék, hol az üveg szája! Tessék násznagy uram! A kirántott hús előt t , vagy közben: sertés vagy marhapörköltet is hoztak galuskával vagy f őtt r i z z s e l . Ehhez is ille tt a versmondás.

Tisztelt násznagy uram! Itt a j ó marhahús, Aki ebből e s zik , tudom, hogy nem lesz bús. Ezt a jó pörköltet a szakácsné f őzte. A f őzést jól é r t i, a csapost is megfőzte,

133

De nem a fazékba, hanem a pincébe Rajtaértem őket azon melegébe! No de ez nem fontos, nem kell irigyelni Azért még jó ételt tud ő készíteni! Hogy milyen finomat?. . . azt mindjárt megtudják, Az e ls ő kanállal, ahogy megkóstoljá k. Fogyasszák el mindet. Bort igyanak rá ja , Csak el ne tévesszék, hol az üveg szája. E nagy lakoma végén, az asztalon lévő különböző süteményekhez behozták a jobbnál-jobb tortákat, amelyeken különböző díszítések voltak: két összetett kéz, egymásra boruló két szív, kisbaba bölcsöve1 vagy csak egy szál tűzpiros rózsa. Mellettük fe lir a to k : Örökre! Szívem a tié d ! Esküvő után ke r eszte1ő ! Sohasem hagyjuk el egymást! Éljen az ifjú pár! A szeretet soha el nem fogy! Életem a t i éd ! stb. Minden lakodalomban láttam égetett cukorból, alul korona alakú, feljebb már toronyalakú 35-40 cm magas tortát i s , amelyet különbőző oszlopsorok, baba, emberi vagy á llati ábrázolások díszítettek. A vacsora után, amikor behozták a különböző tortákat, s a v őf ély elmondta a hozzájuk való verset: elsőként a menyasszony késével reáütött a cukortortára, amely rendszerint még a vacsora elejétől elébe volt téve dísznek, - az

- 134

ütéstől a torta darabokra tört. Először ő evett meg egy darabkát, azután széttördelte, s úgy adott belőle a leány és legénypajtásoknak. Ez valószinűleg a termékenységet akarja k ife je zn i. De azt is láttam és hallottam , hogy e termékenység és családi bőség kifejezéseképpen sok helyen, - amikor meghozták a menyasszonyt a vőlegényi házba - egy egész kenyeret adtak a kezébe és kisfiút ültettek az ölébe. + *

A tortákat a következő vers elmondása közben hozták be: Isten a világot mikor megalkotta Nem gondolt arra, hogy legyen benne torta. Később teremté a j ó magyar szakácsot, Aki elkészíti e finom tortákat. Szép lakodalom a z , hol torta is vagyon, Kedves és j ó étel a t orta , igen - nagyon. Míg tortát ehetik menyasszony—vőlegény, Hogyha meg nem hal, hát száz évig is elél. Ezzel aztán vége is volt a lakomának. Még ültek vagy táncoltak egy id e ig . Azután ismét csak előállott a vőfély és kikérte a fiatalokat a vacsorától a következőképpen : Csendességet kérek! Hallják kegyelmetek, Elbeszélek egy kis furcsa történetet.

135

A mi házigazdánk kamrájában esett, El is mondom mindjárt, várjanak egy keveset. Egy kiosit röstellem, hogy a csendet zavarom, Talán azt gondolják hazudni akarom. Pedig hát hazudni nem szoktam, mondhatom, Csak ha a nyelvemet mozgatom. A múltkor egy kis kölest töltöttünk egy zsákba, Az valami száz helyen, közül ki van rágva, Fel kellene szedni a sok kölest mindjárt, Ezért most kikérem az új házaspárt. Míg mi itten mulatunk, addig ők felszedik, Úgy is túlságosan nagyok a körmeik. Erre az i f j ú pár felállt és kiment. A menyasszonyt átöltözte tték menyecske ruhába - előbb még fe l is kontyolták, ez a szokás később elmaradt, - s az ifjú menyecske "urasan " , konty nélkül jelent meg férje karjába fogódzva. A vőfély vezette be őket, s e szavakkal hívta fel a jelenlevőket a menyasszonytáncra: I me itt áll előttünk az ékes menyasszony, Hogy menyecske f e jje l először mulasson. Minden vendégnek egy nót át juttasson, S az ajándékokból új cipőt varrasson. Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát, Vigyázzanak, le ne győrjék cipője sarkát.

136

Gondoljanak arra, hogy cipőjét drágán adták, Az asztal közepén van egy üres tányér, Én kezdem a táncot, a többi meg ráér ! Menjenek haza százasért-ezresért! Húzd rá cigány! az új házaspárért! Mindenki táncolt a menyecskével, s a tánc végén tetszés szerinti összeget tett a tányérba, amely a menyecskéé lett. A tánc befejezése után tovább táncoltak , szórakoztak, daloltak. A konyhában újra megkezdődött a sürgés-forgás. Darálták a húst és készítették az é jfé li é te lt, a finom friss fasírozottat. Ennek felszolgálása után, friss ételt már nem készítettek, hanem csak a megmaradt húsokat fogyasztották hidegen vagy felmelegítve. Aki elálmosodott, hazament. A lakodalom azonban virradatig tartott, s csak azután széledtek s zé t, támolygó f e jje l és imbolyogva, énekelve egész hazáig. Itt már elhagyták a v ánkustáncot, az árgyélustáncot és a fiatal házasok padlásra kí sér ését. Elhagyták az ökörsütést és gulyáslevest, pörköltet, rántott és darált húst szolgáltak fe l. Kanalat sem kellett v i n n i , mert rendes evőeszközt: kapalat, kést, v illá t adtak mindenkinek akkor i s , ha az öregek megma radtak még a maguk régi szokása mellett és csak kanállal ettek, a maguk ötágú villáját /u jja ik a t / használ-

137

ták. A menyasszonytánc után többé nem törődtek a fiatalokkal, hanem mindenki kiélte magát az evésben-ivásban, dalolásban és táncban. A zenészek mindaddig a lakodalmas háznál tartózkodtak, amíg nem jött értük kocsi, /szekér/ amelyre rárakták a cimbalmot, nagybőgőt, hegedűiket és maguk is lefeküdtek a kocsi aljára, hogy pihenjenek, amíg hazafuvarozzák őket. A hazamenő családoknak, sőt legtöbb helyen még a zenészeknek is "menyasszonymáját" csomagoltak, ha volt még miből. Sőt illett reggelire meghívni a komákat, szakácsnékat, násznagyokat és a legközelebbi rokonokat a "morzsák" elfogyasztására. Meg kell emléteni még azt is, hogy a lakodalomra csak azok jöhettek el, akik hivatalosak voltak. Megtörtént, hogy valamelyik családból csak egy tagot: a fiút vagy a leányt hívták meg. Azonban - rendszerint éjfélig megjelentek az udvaron nagyon sokan olyanok is, akik hivatalosak ugyan nem voltak, mégis elmentek az ablakok alá bámészkodni, figyelni a vacsorát és a lakodalomban történteket. Ezeket a hivatlanokat: ” gazsíknak” nevezték és " titokban", az ablakon keresztül vagy félig titokban a kabátzsebben egy-egy liter borocskát, vagy csibecombot, rántott húst, süteményt adtak nekik. A gazsik kívülről nagyon jól láttak mindent. Megfigyelték még azt is: ki hány kanál levest, hány darab húst fogyasztott el. Ha valaki valamiből nagyon sokat fogyasz-

138 -

tott, más nap már tudta az egész falu, hogy milyen jó étvágya volt az ille t őnek. A falu szocializálásának egyik célja, hogy a falusi ember életszínvonalát felemelje s olyanná tegye, mint amilyen a városi dolgozók élete. Falunk szocializálása hivatalosan csak 1959. június 24-én fejeződött be, amikor megjelentek a község határában a vörösbetűs híradó táblák: "Szocialista fa lu ". De a szocializmus áldásai már sokkal előbb éreztették áldásos hatásukat. A Csehországba deportáltak hazajöttek, mindenki teljes jogú állampolgár lett, megnyíltak a magyar iskolák, mindenki tisztességes munkához jutott odahaza. Ezt a munkát mindenütt jól megfizették. A felszabadulás után hozott törvények

érvény -

telennek nyilvánították az összes eddigi házassági törvényt és a vallásos kötelezettségeket reverzálisokat. A nősülési és

fé rjhezmenési korhatárt a 18. életév be-

töltésében állapították meg és szigorúan elrendelték, hogy a polgári házasság megkötése előtt, még csak az egyházi hirdetéseket sem szabad közhírré tenni a templomban. Az egyházak csak a már végérvényesen megkötött házasságokat áldhatják meg a maguk szertartásai szerint stb. Ennek folytán teljesen megváltoztak a lakodalmi szokások is. Teljesen elmaradt a polgári és az egy-

139

házi házassági hirdetés. A két házasságkötés ma rendesen egy napon történik. Megváltozott az udvarlás eddigi formája is . Ma senki sem néz leendő élettársának sem a telekkönyvi bejegyzésére, sem a származására, de még a hivatali rangjára sem, mert tudja, hogy mindenki minden élethivatásban megkeresi a maga és családja kenyerét. Sokszor a szülők beleegyezését sem kérik ki. Nem számít a vallásos, vagy ateista világnézet sem! Mindenki annak udvarol és azt veszi feleségül, akit szíve szerint kiválaszt. Akit kiválaszt azzal nem szégyell sétálgatni a falun keresztül. Később - amikor már megbeszélték szándékaikat a szülőkkel is, - nemcsak a faluban sétálgatnak, hanem a legény be-bejárogat a leány házába i s , s elszó rakozik a szülőkkel is. Az ünnepélyes e1jegyzésre " elgyűrűdzés"-re ma már minden vőlegény karikagyűrűt vesz menyasszonyának. Az eljegyzés pillanatától kezdve már karonfogva sétálgatnak minden vasár- és ünnepnapon a f őutcán. Együtt mennek minden bálba, mozielőadásra és rokoni látogatóba. A jegyesség ideje 6 -12 hónap. Ez alatt vásarolja meg még ma is a vőlegény a menyasszonynak az esküvői ruhát, a koszorút és a "s lá je r t ". A menyasszony pedig esküvői öltönyt és fehér nyakkendőt vásárol a vőlegénynek. Megveszi a násznagyi és vőfélyi bokrétákat és a rozmaringvirágot /művi-

rágrózs a, rozmaringszál/, amelyet a koszorús lányok kap-

140 -

nak a hajukba s ez t a lakodalom napján ma is ki kell váltani. A két násznagy még egy-egy fehér zsebkendőt is kap ajándékba a menyasszonytól, amelyet kötelesek a kabátjuk fe ls ő zsebébe tenni s az egész lakodalom alatt láthatóan viselni. Ma már legfeljebb csak a két násznagyot hívják meg személyesen is. A többi vendéget szép díszes meghívóval hívják meg, amelyen rajta van már az eljegyzés a1kalmával készült fénykép is. A meghívót postán küldik e1 a meghívottaknak. Ma a vőfélyek dolga már csak annyi, hogy elkísérik a menyasszonyt az esküvőre és a lakodalmi ünnepélyes vacsorát félszolgálják. Az éjféli menyasszonytáncot ma is a menyasszony vőfélye kezdi meg a menyecskével. A násznagyok dolga pedig az, hogy a házasságkötés alkalmával tanúskodjanak és a vacsorán a menyasszony és a vőlegény bal, illetve j obb oldalán foglaljanak helyet. Egy napon van az állami és az esetleges egyházi esküvő, amely azonban senkire sem kötelező. Ezekre már nem gyalog mennek, hanem az ifjú pár személyautón, a násznép pedig autóbusszal. Utána együtt mennek a megbeszélt házhoz és közösen mulatnak reggelig. Esküvői vacsorán f őhelyre ültetik az ifjú párt. Előttük áll nagy vázában az esküvői bokréta és az égetett cukorból készült dísztorta. M ellettük a 2 násznagy, azután sorban a többi vendég, rendszerint ú g y h , ogy leány oldalán

- 141 -

legényember, asszony oldalán valamelyik rokonférfi üljön. Mivel ma minden szombati nap szabadnap a hnb irodájában is,

csak azért, hogy szombaton esküdhessenek

és így ünnepélyesebbé tegyék ezt a feledhetetlen napot, inkább 500. — Kčs-t fizetnek a szabad szombatért. Így egy nap mindent elintéznek, kipihenhetik magukat és hétfőn reggel mehet mindenki munkába. Ma már mindenki csak a saját szükségletére nevel állatot. Így a szövetkezet mindig segítségére jön az alkalmazott lakodalmasoknak. Rendszerint egy hízott sertést és egy borjút ad e1 termelési áron. Persze, a szülőknek azért még ma is "kész leégés" egy ilyen lakodalom, mert el kell készíteniük reá: 3 hl. bort, 15 liter erőspálinkát /rendszerint barackból/ 5-6 liter édespályinkát, 250 üveg sört, 250 limonádét és 200 üveg szódavizet. A nyomtatott meghívó, hosszúkás, összehajtható kartonlapból készül. Első oldalát csak 2 egymásbafonódó arany karikagyűrű díszíti. Szövege a következő: X .Y . Anna és A . B. Lajos tisztelettel értesítik, hogy 1 9 . november 25-én, 13 .00 órakor tartják esküvőjüket a dunaradványi r e f . templomban. Sürgöny-cím: Radvaň n/D. č. d.

...

Ugyanebbe az értesítésbe, a vacsorára is meg-

hívandó vendégeknek még virágcsokorral díszített külön kártyalapot is küldenek. Egyben szeretettel meghívjuk

142

az esküvői ünnepségre. A meghívó második oldalán rendszerint valamilyen, az alkalomnak megfelelő mottó áll. /Ezeket a lakodalmi szokásokat: Vörös Vincéné, szül. Szabó Máriától és családtagjaitól kaptam./

- 143 -

A

D

A

T

T

Á

R

144

Kötetünk első részében leíró dolgozatokat közlünk, második részében pedig néprajzi adattári anyagot. A CSEMADOK Központi Bizottsága néprajzi adattára 1968-ban jött létre egyidőben a néprajzi szakelőadói státusz létrehozásával. Adattárunk legjelentősebb részét a néprajzi szakelőadók gyűjtései képezik, de szép számmal tartalmaz adatokat, rövidebb leírásokat a Központi Néprajzi Albizottság tagjainak gyűjtéseiből is. Ezekből közlünk az alábbiakban néhányat, a továbbiakat pedig a j övőben szeretnénk folyamatosan megjelentetni. Továbbra is várjuk társadalmi néprajzgyűjtőink adatait.

145

Szanyi Mária EGY KÉZIRATOS VŐFÉLYKÖNYV

Körtvélyes /Hrušov/ a történeti Torna- és Gö-

mör vármegyék határán fekvő község, máig erősen hagyományőrző. Különösen érvényes ez a lakodalmi szokásaira. - Ezúttal azonban nem célunk a lakodalom egész szokásanyagának a bemutatása - reméljük, hogy ezt a jövőben maguk a körtvélyesiek végzik majd e l , csupán a máig használatos kéziratos v őfélykönyv anyagát mutatjuk be teljes terjedelemben. A versek még a gyűjtés idején / 1 9 7 4 / minden jelentősebb lakodalomban elhangzottak. A vőfélykönyv Polgári Géza 24 éves /1 9 7 4 / vőfély tulajdona.

Menyasszony búcsúztató Cigányhegedűnek szűnjön meg zenéje Mert búcsúzásomnak most

leszen kezdése

Tisztelt vendégsereg egypár szóra kérem Egypár szót inditok míg végét érem. Egymás iránt va l ó igaz szeretetre Isten , ember előtt való szép életre Tesz ma fogadalmat menyasszony és párja Ki az elindulást alig-alig várja . Szólda, de nem tud, látom bús ajkáról ,

146

Elmondom helyette, mit elméje gondol. Először is Atyám, tehozzád fordulok Búcsúzó szavaim tehozzád indítom. Köszönettel veszem atyai voltodat, Hogy ápoltál engem, kedves leányodat. Isten rendelése, hogy t őled elváljak, Választott férjemmel külön út on járjak Bocsáss meg jó atyám, ha megbántottalak, Á ldjon meg az Isten, szívemből kívánom sókold is meg/ /C Kedves Édesanyám, mikor tehozzád beszélek, A szívemben akkor, nagy fájdalmat érzek. Szemed fénye voltam, dajkáltál, neveltél, Míg a jelenkorig engem fö ln ev eltél. Bár t őled ezentúl,más út on haladok, Ne sírj édesanyám, csak lányod maradok. Légy szerető anyám, bár nem leszek v e led , Á ldja meg az isten minden lépésedet! Kedves testvérem, most tehozzád szólok , Hű testvéri szívvel most t őled búcsúzom: Együtt melegedtünk ebben a fészekben, Melyből kiröpülök, így rendelte Isten. Szeressük mi egymást búban és ör ömben , El ne hagyjuk egymást soha az életben!

147

Kedves barátnőim, barátok, rokonok, szomszédok S mind kik e vendégseregben jelen vagytok! Kihez még nem tettem búcsúzó szavaim, Hadd adjam nektek is búcsúzó csókjaim. Kérjétek az Is t e n t , értem imádkozva, Hogy áldását adja szent házasságomra! Induljunk el a Szentháromság nevében, E nehéz úton vezéreljen az Isten!

Reggeli beköszöntő

Ígéretem szerint íme megjelentem, Hogy amit ígértem, be is teljesítsem. Erőm gyenge, magam csak úgy ígérkeztem, Ha segítségül lesz az égi kegyelem. Én első vendégül a Jézust hívom meg, Az ő vezérlete után tovább megyek. A többit t őletek kérdem, mondjátok meg, A lakodalomba kit hívjak most meg!

Vendéghívogató

Alázattal lépek a hajlékba, Isten áldása szálljon a benne lakókra! A házigazdától bocsánatot kérek, Hogy tisztes házba belépni merészek.

- 148 -

Jövetelem okát elmondom én b őven, Egy szép ünnepség van nálunk készülőben. Melyre a családot általam meghívja, Kovács uram lánya lakzijá ra. Ki majd máma tartja esküvőj é t , Saját házánál a mennyegzőjét. Ennek a szép napnak megüljük a torát, Készített a gazda b őséges vacsorát. Tegyetek eleget az én hívásomnak, Legyetek tagjai a víg házasságnak!

Visszajövet a hívogatásról

Amit reám bíztak mindenben eljártam, Semmi ellen mondást sehol sem találtam. Ad is a jó Isten ide sok vendéget, Azok közé pedig csendes békességet. Segéljen is minket a jó Isten erre, Legyen mindig velünk Isten segedelme!

Visszatérés a h itr ől

Drága jó uraim, kedves asszonyaim, Nem volt hiába fáradozásaim. Szép vőlegényt kaptunk a menyasszony mellé, Ők már megesküdtek mint Isten rendelé.

149

A családi ünnep jön majd most utána, Foglaljanak helyet egy kis lakomára! Te meg húzd rá cigány, szól j on a hegedű, Határtalan legyen a vígság, a derű!

Vacsora e lőtti felköszöntő

I. Szerencsés jó estét adjon az úr Isten! Azt gondoltam, hogy már senki sincsen itten. Ha tudtam volna, hogy várakoznak i t t , Megmondtam volna hogy főzzenek valamit Dús! II. Kedves vendégeim legyenek bú nélkül! A szakács asszonyunk a főzéshez készül. A borsot, a sáfrányt kézhez készítette, Már a marhahúst is a tűzre föltette. Dús! III. Híres vacsoránk lesz talán nem is hinnék, Nem hiába hoztunk Párizsból szakácsnét. Mindjárt megfő ott künn az utolsó kerék, Tudom, ha behozom, azt mondják, hogy derék. Dús!

150

IV. Kedves vendégeim elszorult a szívem, Amidőn a konyhába mostan benéztem. A szakácsné asszonyunk Isten jóvoltából, szépecskén megázott a boros kancsóból. Dús! V. A vacsora, melyet tinéktek készített, Az utolsó cseppig a tűzhelyhez égett. Kifutott a leves, elmászott a csiga, Szanaszét gömbörgött a töltött káposzta. Kedves vendégeink, így hát nincs mit tenni, Legjobb lesz hát velünk táncra kerekedni. Dús!

Levesköszöntő

Itt van az első táplálék behoztam, Hogy el ne felejtsem, mindig imádkoztam. A szakácsnékkal jól megfűszerszámoztattam, bors, sáfránnyal, gyömbérrel meg is sózattam. Örülök, hogyha tálat viszek ki könnyen, Akkor a vendégek gyomra nem marad üresen. Lássanak uraim hozzá hát frissen, J ó étvágyat kívánok szívesen!

151

Behoztam a kakast piros taréjával Nem tojózik többé a szomszéd tyúkjával A tojózást, amit eddig folytatott, A v őlegény urunkra bízta az átkozott

Pecsenyeköszöntő

Ne zörögj most cigány, látod hogy én jövök, Nálam van egy szépen megfőtt cigánykölyök. Disznóhús pecsenye ennek igaz neve, Kívánom, hogy ki-ki jó étvággyal

egye.

No most már zöröghetsz, míg a hegedű tart. Azután nem bánom, ha rád szakad is a part.

Itt van a magyarnak kedves eledele. Káposzta az alja friss hús a te te je , Aki pedig ebből jól bekanalazott, A német emberből földhöz vág vagy hatot. Ki pedig tányérját kétszer is tetézi, Magát az hetekig menyországban é r zi. Boldogsága pedig széles, mint a tenger, Háromszor szedjék hát ebből minden ember! Dús!

152

Aki pedig a múlt nyáron káposztát nem kapált, Ne nyúljon hozzá, tegye le kanalát! Násznagy uram pedig, tudom hogy nem kapált, Ne fogja oly nagyon kezébe kanalát.

Borköszöntő

Tudom, hogy örülnek, akik engem látnak. Több becsületem van, mint hétszáz barátnak. Nem csoda, mikor csak én hordok mindent b e , most is jó bort hozok ebbe az üvegbe. I gyonak addig, míg a pincébe t a r t , Csak ki ne felejtsék v őfély urukat!

Tiszteletre méltó buzgó l elkiatya, Kinek szentbeszédje a szívet meghatja, Hálás köszönetet rebeg ajkunk Neked, Mert az úrnak nyáját híven legelteted. Most is összekötéd a szent hit láncával, a házaspárokat oktatod tanáccsal. J óságodért

reád, a mennyei atya

Minden áldását harmatként árassza. A rád bízott nyájat soká legeltesd még, Egykor mint hű pásztort fogadjon be az ég!

Vágó Tibor LAKODALMISZOKÁSOKFÜLEKKÖRNYÉKÉN

Részlet a szerző 1965-ben a nyitrai Pedagógiai fakultás Zenei Nevelés Tanszékére benyújtott diploma munkájából.

A fiatalok egybekelését a múltban gazdasági érdekek határozták meg, és ehhez formálódtak az ősi szokások i s . A fiatalok egybekeléséről a szülők döntöttek és ebből adódtak a külső formaságok i s . A palóc vidéken ezzel kapcsolatban a követkéző szokások éltek és részben még ma is élnek: Közvetítés. Komme nd álór a akkor volt szükség, ha a legény más faluból akart lányt a házhoz. Ezt a szerepet rendszerint "tapasztalt" asszony végezte, amiért az eredményes közvetítés után jutalmat kapott. Leánynézbő. A közvetítés után a legény legközelebbi rokonával leánynézőbe ment. Ennek az yolt a célja , hogy a fiatalok tájékozódjanak. . . A fogadtatásból következtettek ar r a , hogy jöhetnek-e kérőb e , Kérő . Amennyiben a két fé l közös nevezőre jutott , kérésre került a sor. A legény keresztapja / i g a z , vagy v ízi keresztapa/ és egy tekintélyesebb fé r fi rokon ünneplőbe öltözve mentek kérőbe. Az időpontot úgy

- 154-

választották meg, hogy a falu ne tudjon a dologról , hogy az esetleges "kosárból " származó kellemetlenséget elkerüljék. A lányos háznál lévő rokonság a vendégeket az első házba /szobába/ tessékelte. Látszólagos k érdezgetőz é s , "színjátszás " , ismerkedés vezette be a kérést. P l . egy elveszett galambnak keresték a párját, vagy egy virágszál párját akarták a lányos háznál meglelni. Faluhelyen azonban a régiek szemérmesek voltak a válaszadást illetően i s . A választ üzenet formájában adták az érdekeltek tudtára. A nótafaragók az eseményt dalba foglalták: K ér i k

a s z 0 m s z é d o m

l_á_n_y _ á_t

Vidáman. FL. 4 — ^ ---

Ké-rik a szom-szédom lányát su-gyá-ri-gya,

Most szövik a

&

derekallyát su-gyá- ri gya-gya-gya su-gyá-ri- gya. Barna kislány bő szoknyája sugyári gya, Megakadt a kapufába sugyári gya-gya-gya. sugyári gya.

Nem a kapufa fogta meg sugyári gya, Barna legény tapodta meg, sugyári gya-gya-gya, sugyári g y a . A dalt énekelte Vass Sándorné 6 5 éves bénai lako s.

155

Eljegyzés. A kézfogót a lányos háznál tartották. Ide jött a vőlegény legközelebbi rokonaival. A vőlegény szószólója egymás mellé állítja a jegyespárt és hosszadalmas - sokszor kétértelmű -, legnagyobbrészt bibliai utalású mondokák után a fiatalok újjára húzza a jegygyűrűket , melyeket a vőlegény hozott. Még nem is olyan régen az eljegyzést nem gyűrűvel, hanem jegykendővel pecsételték meg. Erre utal a következő dal i s :

É_d_e _s_a_n_y__á_m

a

ke

n_d_ő m

Mérsékelten.

-

pt=

------------------ ---------------

1-

^

É- -des- a- nyáma

- - - -

-—

—

—

+ - -

ken- - dőm,

:

*\

ké- -re-ti a

sze-re- -tőm . Nem baj lányom add o-da

én is úgy ad-tam o- da ti-zen-hatesztendős ko- rom-ba.

A dalt énekelte Molnár András 68 éves Fülekkovácsi 1 akos.

156

Lagzi.

A lakodalom előtt legalább egy héttel

vőfély járja be a rokonságot, hogy tudomásukra hozza a 1agzi időpontját és meghívja őket. A meghívást a vőfély megi smétli a lagzi napján az ebédre hívással. A lagzira való felkészülésnek, szinte az egész falut foglalkoztató látványos mozzanata az ágyvitel. Ez a következő képpen történik: ha más faluból való a menyasszony, akkor feldíszített csengős szekéren viszik az ágyneműt a jókedvű nyoszolyó asszonyok. Amennyiben falubeli a menyasszony, az ágyneműt kézben v is z ik , hogy azt minél többen lássák. Ilyenkor úgy i l l i k , hogy a nyoszolyó asszonyok vidámak legyenek, mely hangulatot az örömapa jóféle kontyalávalóval idéz e lő . A garatra felöntött menyecskék nem sajnálják hangszálaikat, hogy az egész falu tudomás ára hozzák a nagy eseményt. A házak elé kiállt nézőknek van aztán mit h allg atn i ,mikor a víg költöztetők az ágyneművel elvonulnak. Az ilyen alkalmakkor énekelt dalok közé tartozik a következő i s , melynek két változata is ismeretes vidékünkön :

- 157 -

V is zik _ a menyasszony selyemágyát Első változat

Mérsékelten..

Vi- szik a meny-asszony se-lyem

Csengős lo-von

vi- szik a

á- - - gyát,

l á- - dá- - - ját

$ A Iá- dá- ja

Hl ij. .ft-f i—

**1" *.*ijCr=.:

§

De

a

te-lis-tc-lo

szí-ve

t a n - --- ve.

* J.

vá- gyik vissza

fe- - -le.

A dalt énekelte Sós Imre 72 éves persi lakos.

- 158 -

Viszik a menyasszony_selyemágyát Második változat

lassacskán..

Vi- szik

a meny- asz-szony

—

Csen-gős lo- von

A

de

la- -dá- ja

a

szí- ve

Tr

r

se-lyem á- -gyát,

I l!

? )*

a

lá-dá- -ját.

vi- -szik

te- - le,

te- lis- te- le,

vá- -gyik visz-sza-fe-le.

A dalt énekelte Noskó Lajos 76 éves fülekpüspöki lakos .

159

A párnavivés után még több alkalommal t alálkoznak a lagzira készülődő rokonok. A 1akodalom előestéjén történik a kal ácshordá s. Ez abból á l l , hogy a rokonok ilyenkor viszik el a lagzis házhoz ajándékaikat, valamint a különféle kalácsokat és az ünnepi ebédhez szükséges csirkéket . Ebből az alkalomból a házi gazda megvendégeli az ajándékozók a t. Az esküvő napja. A lakodalom az ebéddel kezdődik. Ez tu1 ajdonképpen hangulatkeltő

gyülekezés az esküvőre. Ebéd

közben természetesen már szól a cigányzene. Amíg a vendégek vígadnak, addig a belső házban /s zo b a / az illetékes rokon asszonyok öltöztetik a menyasszonyt. Érdekesség, hogy a menyasszonynak semmit sem szabad önállóan magára fe lv e n n i. Amikor elérkezik a templomi esküvő id e je , a le gényes ház vőfélye alkalmi rigmusokkal kikéri a menyasszonyt. Sajnos e zek a szövegek túlnyomórészt vásári olcsóságok. A kikérés után rokonsági rangsor szerint felsorakozik a násznép és a cigánybanda kíséretével megindulnak a templom f e l é . Útközben énekelnek, a "lesőket" itallal és süteménnyel kínálják. Az esküvői szertartás után a n ásznép visszaindul a lakodalmas házhoz, de a fiatalasszony már nem a saj á t , hanem a vőlegényes házhoz megy. Itt ünnepélyes ceremóniával fogadják.

Ha a legény más faluból hoz asszonyt,

akkor a 1ányos falu l egényei "kikötik" a menyasszonyt.

160

A kapott pénzen a "búsuló" legények aztán a korcsmában megvigasztalódnak, hogy este majd mint "baltások" nagyobb bátorsággal ostromolhassák a 1akodalmas házat. A lagzi fénypontja a "műsor" a vacsorával kezdődik . A vacsora bőséges és öt-hat fogásból á l l . Az egyes fogásokat a vőfély versmondás közben tálalja az asztalra . Vacsora alatt a cigány mindenkinek elhúzza a nótáját . Ekkor a cigányok "aratnak". Mivel minden nótáért fize tn i k e l l , a kissé már mámoros vendégek egymást l i c i tálva fize tn e k . Vacsora után kezdődik a menyasszonytánc. A táncot az első vőfély kezdi a menyasszonyos háznál. Csak az táncolhat a menyasszonnyal, aki bizonyos összeget betesz a tányérba, melyet a keresztanya t a r t . A tánc addig t a r t , ameddig a vendégek meg nem elégelik. Utoljára a vőlegény váltja ki a legnagyobb összegért a menyasszonyt . Az összegyűlt pénz az új pár számára az e lin dulási alapot je le n t i. Hogy az összegyűlt pénzből tehénre, vagy borjúra jut-e, mércéje a rokonság anyagi helyzetének és gavallérosságának. Ezután az ifjú pár visszamegy a vőlegényes házhoz. Visszatérés után kezdődik a hérész. Ez abból á l l , hogy a menyasszony a vőlegény minden rokonával kezet f o g , mely kézfogáskor minden vendég pénzt hagy az if jú asszony kezében, melyet a háta mögött menő keresztanya g y ű jt. Éjfélkor a menyasszony elvonul, hogy menyecskeruhába öltözzön át. Mikor "civilben" megjelenik kezdődhet a menyecsketánc. /Láthatjuk, hogy a menyasszony

161

dolga ebben az amúgy is izgatott állapotban nem a legkönnyebb/ . Most már teljes ütemben folyik a mulatozás egészen hajnalig. Az emelkedett hangulat természetesen a pajzán, kétértelmű nóták és menyecskékkel kapcsolatos énekek id e je . A következő dalt két változatban is ismerjük .

M_e_n_y_e_c_s_k_é_n_e_k___ n _ e m __j ó

1 e n n i

Első változat

Me- nyecs-ké-nek

Mert ke- ve-set

nem

jó

len- - - ni.

ad- - -nak

en- - - - ni.

$ ke-ves,

ke- ves

Me-nyecs-ké-nek

de

ez a rán-tott le-ves,

ke- - - ser- - - ves.

A dalt Mihály János 69 éves s ídi lakos énekelte.

162

M e n y e c s k é n e k ___ n e m ___ j ó ___ l_e_n_n_i Második változat

Tréfásan

.

Me-nyecské-nek nem jó

Mert ke- ve-set

len - -ni,

ad- nak

en

- - n i,

É ke-vés,

ke-vés

ez a

Me-nyec ské-nek

de

rán-tott le-ves,

ke- - ser- - ves.

J ó az uram, jónak látszik, Kivált akkor, mikor a ls z ik . Reggel f e l k e l , jól összever, Megvan nékem a jó reggel. -

0-

A dalt Pikó József 70 éves ragyolci l akos énekelte. A dal képlete: A A5 B A .

- 163 -

T i z e n h á r o m

f e c s ke

Mérsékelten.

Ti- zen- - - há- - rom

^

^

*

fecs- - ke,

__ __

Gö- -mö- - - ri

Hogy tud-nál te

me- - nyecs- -ke

i-- de

jön-- -ni,

ad: Sej

er-re

az i- -de-gen

hely-re.

Nem jöttem én gyalog. A gőzkocsi hozott. Csalfa lett a kisangyalom s z iv e , S e j , azzal csalogatott ide.

A dal képlete: A A3B A . Énekelte Kunya Imréné 68 éves bénai lakos.

- 164 -

Amikor a falu ébredezik, a násznép elindul a hajnaljár ásra. A falu közötti pörkölés a babonás emlékű ördögűzés maradványa. A hajnali szalmatűz még ma is divatos a hajnaljáráskor. A menet víg kurjongatássál indul:

A _hajnali_csillag__ragyog

Lassan.

É

§ . A h a j - --na- -li

a

de

lag

zi

csil- lag

ba

szé- - gyen- lem

va- gyök.

hogy

ra- gyog,

Jaj

reg- -gél

én

meg

Is- te- -nem,

kell

ha- za

mén- nem, ezt már többet nem teszem, haza megyek lefekszem

.r

ha-za megyek

iri - -a- - - lu- - szom

ma- ga- - -mát.

A dal képlete: A A B B C D . Érdekessége a hatsoros forma. A dalt énekelte Fehér Sándor 68 éves bolgáromi lakos.

- 165 -

E g y s z e r

h á z a s o d t a m

Tréfásan.

E Egyszor háza-sód.- tam, kétszer háza-sodtam,de

hí- á- -

ir ba.

Rossz asszonyra rosszra,rossz asszonyra rosszra de

§ ta-lál- - tam.

E-gész

éj- je l nem á ll be a

rrCirrx

EEÍEEEEÍ

ja , u-gat mint a hól-mi-megye

ké- -reg, majd meg ész a

nagy szá-

ku-tyá- -ja,

mé- reg (le

A dal képlete: A A5B A. Énekelte Vas Gyula 77 éves bénai 1akos.

Szita,ro sta

hi- -á- - - b a.

166

A menetben elöl megy a fiatal pár. Útközben felköltik azokat a vendégeket, akik az éj folyamán lefeküdtek. A lagzisok a magukkal vitt itallal és süteménnyel megkínálj ák a velük találkozó falusiakat. A falu közepén szalmából tüzet raknak és azt átugorják . Régebben csak a menyasszony ugrálta át a tüzet /pörkölés/, ma a vendégek is átugrálják. Hajnaljárás után a vendégek víg kurjangatás és dalolás közepette visszatérnek a l agzis házhoz. Megreggeliznek, majd folytatódik a mulatozás "ki bírja tovább".

N-e_m, _nem__nem

Gyorsan.

í Nem,nem, nem, nem, nem,nem,

míg min-ket a

Ha nem tetszik

y^L-gye

ol

nem megyünk mi

há- zi-gaz-da

in-nem cl,

bun-kos bot-tal ki nem ver.

<3 gaz-dá-nak, hogy űri. it-ten

3ha—zat

iiJir-iieiL, cLe

mi it-tej&

mu-la- tünk,

ma— i*a—dTj&Lk,

A dalt énekelte Kovács Bálint 70 éves fülekpüspöki lakos.

167

A lakodalom másnapján szokás a közeli rokonokat "marad ékra" meghívni. Ez tulajdonképpen a mulatás folytatása abból a célból, hogy az "ú j" rokonság jobban összemelegedjék . A lakodalmas szokások közül már sok kiveszett, több új pedig keletkezett. Hogy mennyi humor, kedélyesség lehetett a régi lakodalmakban, példaként idézek egy leánykérő verset, melyet Vass Gyula 77 éves bénái lakos mondott e l : Édesanyám eccer ú szót az apámho: Hozhatna a gyerek menyecskét a házho! Ott vótam közel b e , én is megal l ottam, Lyánykeresőbe mingyár elindultam. Bejártam tíz várost, harminchárom fa lu t , De nem tanátam leányt sehol nekem valót; De egyet ám szörnyen meszerettem, Harminchárom percig má bolonddá is tettem. Csakhogy ezt az egyet nem vehettem el ám, Mer a má száz évvel vénebb vót, mind a édesanyám. Hogyha tudnak egyet, aki hozzám gyönne, Metartyuk a lagzit a gyövő esztendőre.

168

Száraz Pál

Nagykéri farsang vége

A vidám húshagyó-kedd és böjtfü-szerda vagy száraz szerda, - amint nevezik - ősi kedves szokások napja volt. Húshagyo-kedden megkezdődtek a böjtköszöntők Nagykéren - Milanovce. "Feszelgő-keddnek" is nevezték régebben ezt a napot , "mert ilyenkor az ember nem c sinál egyebet, csak eszik, iszik és f e szeled". A táncolást a falu népe ilyenkor már nem tartotta illendőnek. De mielőtt elkezdték a "feszelgést" vagy "feszengést" a rokonok valamelyik házánál, a legények körüljárták a falut s a vénlányok ajta ja előtt nagy szóval kiáltották: "Húshagyó, húshagyó, itt maradt az eladó." Aztán a "maskarák", vagy "farsangosok" indultak utolsó útjukra. Minden legény felöltötte azt a "maszkurát'', "maskarát" /álarcot/ ,

amelyet

farsang alatt használt ló-, medve, kecske-álarcot vagy halál, boszorkány, végrehajtó. A tarka menet végén még ott kullogtak az új maskarák: vénlegények, akik a farsangi fonó id eje alatt nem "mátkásodtak" meg. Ezek szomorúan rázogatták a szakállukat, s egyre kiáltozták: "Húshagyó, engem ugyan itthagyó. Amikor vénlányos házhoz értek, bekiáltották nagy keservesen:

"Én

169

is ittmaradtam, s te is i t t " . A maskarások a gyerekeknek is nagy örömet szereztek,húshagyó kedden, a cipőjükbe ajándékot - friss süteményt, cukorkát raktak mire felkeltek. E napon a háziasszonyoknak is több gondjuk, dolguk v o lt, mint máskor. Még egy utolsó jó lakomát kellett a böjt előtt készíteniök, főképpen édes tésztafélékből á llt. A fa r sangidő alatt készült finom tésztákhoz használt ízesítőket , de a lisztet is mind fe l kellett használniok, nehogy a böj tre maradjon " kisértőnek". Még az újjnyi mák- vagy lekvármaradékokból is apró ,"vakaréksüteményeket" sütöttek. Ezeket aztán a húshagyó-keddi púpossüteményeknek nevezték. A legények hamvazó szerdán vagy ahogyan régebben nevezték, hamvas szerdán ismét körbejárták a falut. Kezükben ékesen kifaragott fűzfavesszőt vittek, amelybe madarakat, virágokat, díszes kacskaringókat véstek. A bot végén apró hamuval telt tarisznya, hamvas-zsák fity e g e tt. A templomi "hamuzásról" /hamvazásról/ haza térő lányok után igyekeztek ezzel a felpántlikázott különös dísszel.

Azt a lányt, akit leginkább kedveltek,

gyengéden megütötték v e le , behamvazták. S ezzel kötelezték a lányt arra, hogy évente a hamvazó szerdán megejtett tollfosztásnál az illető legény házánál segédkezzen. Minden lány szívesen vállalta ezt a kötelességet,

170

természetesen akkor kevésbé, ha a lánynak nem tetszett legény. Ez a hamvazás annak a régi népszokásnak a maa radványa, amelynél a férfiak a szomszédok háznépét szokták sorra meghamvazni. E szokások gyakorlása a I I .

vi-

lágháború után már kiveszőfélben volt, s a század közepére teljesen meg is szűnt.

Adatközlő: Szládecsek Pál, 68 éves. 1970, Milanovce,

okr. Nové Zámky

171

Hemerka Olga: Népszokások, hagyományok, hiedelmek

Helembai "igaz történetek"

1. Ismertem egy öreg asszonyt, Pörzse néninek hívták. Olyan tulajdonsága volt, ha akarta, akkor a gyomrából egy kis nyomkodás után túró jött fel. Mikor nagy vásár volt,

csak kiállt az útszélére, megnyomkodta

a gyomrát, s csak úgy jött fel a finom túrógombóc. Ezeket eladta a vásárban. 2. Egy másik ilyen hiedelem: Egy gazda befogott két lovat és elindult. Ahogy ment, utolért egy nyúllábú embert. Vizesek voltak a lovak, olyan nehezen mentek. Mikor utolérte a nyúllábú embert, azt mondja neki a nyúllábú ember: "Hova viszed ezt a sok gonosz lelket?" Azt mondja a gazda, hát én nem viszek senkit, csak magam vagyok a kocsin. Dehogynem, hiszen tele van a kocsid gonosz lelkekkel, még a küllőkön is ülnek. Ha messzire kéne menned, megdögölnének a lovak,

olyan

térüt /terh et/ viszel. Látod, hogy egyedül vagyok a kocsin, hogyan vinnék én gonosz lelkeket? És azt mondja a gazdának a nyúllábú ember: "na várj, majd én mindjárt segítek a bajodon. Kivette a háromélű kését a zsebéből

172

/ három pengéje volt/. Látta, hogy jön egy forgószél, kinyitotta mind a három élét és beledobta a forgószélbe. A háromélű kés mind elűzte a gonosz lelkeket. Azt mondta neki /a gazdának/:" Most már felülök a kocsidra és elmegyek veled, ahova mész. És visszafelé is veled fogok jönni, hazáig, mert ha nem vársz meg, rosszabb fog veled történni, mint vót . " Meg is várta őt a gazda és felültette a kocsijára. Mikor már közeledtek a faluhoz, ahonnét a gazda volt, akkor a nyúllábú ember leugrott a kocsiról és elfutott. Nem is látta többet a nyúllábú embert. 3. Jányoktó gyüttem, gondótam, hogy bakoznak a macskák, a fán nyávogtak, nem lehetett látnyi, meghagyitottam őket. Jöttek le a fáról, nekem meg szaladni kellett be a házba. A macskák odaütödtek a házhoz, begyü ttek vón, ha begyühettek vóna. Hát ezek biztosan boszorkányok voltak.

Helenba,

okr. Štúrovo

A babonás szokásokat elmondta: Hegedűs József 83 éves

173

Kisko szmályi disznótoros szokások

A disznóölés estéjén egy legény felöltözik " menyasszonyi ruhába." Csipke fátyollal beborítják az egész fejét, az arcát is és a nyakánál egy zsinórral lekötik. Fejére kukorica háncsból fonott koszorút tesznek úgy, hogy az hátul lelóg. Kezében egy üres kosár és f őz őkanál van. Egy lány viszont legénynek öltözik fel. Kezében egy üres üveget vagy demizsont visz. Egész csapat kiséri őket, de a házba csak ketten mennek be: a vőlegény és a menyasszony, ezek a "Bobók". A háziak kezdik kérdezgetni őket, hogy tudnak-e énekelni,

táncolni? De a "Bobók" nem beszélnek,

csak muto-

gatják, hogy zeneszóra majd táncolnak. Először egymással táncolnak, aztán a "V őlegény" felkéri a háziasszonyt, a "Menyasszony"meg a házigazdát. Tánc után mutogatják, hogy éhesek, szomjasak. A háziasszony ennivalót tesz a kosárba

a házigazda meg akarja itatni a menyasszonyt,

de nem sikerül, mert a fejét beborító csipkefátyol a száját is betakarja. Ezek a "Bobók" mindenüvé elmennek, ahol disznót öltek. Mindenütt kapnak enni-inni-valót, fogyasztanak el,

amit aztán közösen

vagy a korcsmában vagy egy legénynél.

Amit bent a házban kapnak, az utcán odaadják a többieknek, úgyhogy a következő házhoz mindig üres kosárral

*** 174

mennek. Egy másik változata, hogy akik muzsikálni tudnak, felöltöznek cigánynak, s ezek kísérik a "Bobók" táncát. Elmondta: Somogyi La j os 1956 május 30. K iskoszmály - Macskarév /a falurész neve/ Malé Kozmalovce,

okr. Levice

175

Bogáncsszedés

Érdekes és egyedülálló néphagyomány a bogáncsszedés . Sajnos már csak mint szájhagyomány él. Az idősebbek szerint még a I I .

világháború után csinálták.

Mindig részt vett benne a falu egész fiatalsága. Aratás utáni szombaton reggel a kisbíró dobszóval végigjárta a falut és hangos szóval adta mindenkinek a tudtára, hogy a hagyományos bogáncsszedés ma lesz megtartva. Gyülekezés délután egy órakor a topolyafánál, az iskola előtt. Erre a hírre öregek, fiatalok mind kijöttek az utcára. A legények a kaszát, sarlót kezdték élesíteni, amivel majd a bogáncsot levágják. A lányok szaladtak a boltba szalagot venni a bogáncs feldíszítéséhez. Aztán mindannyian elmentek a "sohát" rendbehozni. Ez nagy szín volt, ahol a mulatságot tartották a bogáncsszedés után. Amikor már összegyűlt a fiatalság a topolyafánál, megindult a menet nagy énekszóval, zeneszóval. Közben meg-megálltak, hogy az úton levő bogáncsot levágják. Ilyenkor egy rövidet táncoltak. Így vonultak végig a falun muzsikaszóval énekelve, táncolva, a közeli erdőbe a Döbricére. Ott kikeresték azt a tisztást, am elyiken a legtöbb bogáncs volt. A legények levágták

176

a bogáncsokat, a lányok kiválogatták a legszebbeket, legnagyobbakat. Ezeket feldíszítették a magukkal hozott szalagokkal. Közben énekeltek is. Ezeket a dalokat szerették a legjobban:

M ohi.okr. Nové Zámky, 1959 Ha j p á l Mátyás, 84 é .

$

4 1. 2.

a

L e -g e l ia n yáj J a j I s - te-nem

gyö n gy-vi- r á - gos ja j j de jo a

r é - -te n lá n y - nak -<9

ezt a k i s - lá n y t s z e r e t- tem T art s z e - r e - -t& t sz á -z a t i s

ha de

már r á - gén ma- -g á- n.^l
sz e - r é z - tem szén- v e - --dele is a l e - -gény rósz-szabb mint a

é r - -te ku- -ty a

= 3= b e- t y á r v i - l á g ne hányd a sz e - - mem- - r e . E j - - j e l n ap -p al bo- lyong a f a - - -lu-* -b a .

Mikor a lányok készen voltak a bogáncsbokrok feldíszítésével, elkezdtek játszani.

Legkedvesebb játékuk volt

a " seggre-verösdi". Egy fiúnak bekötik a szemét, derékban erősen előre hajlik,

s akkor a társai közül az

egyik jót húz a hátsó felére. A bekötött szemű fiúnak ki ke11 találnia, hogy ki ütött rá. Ha kitalálta, akkor most annak a fiúnak kötötték be a szemét, aki ráütött. Ha nem találta ki, akkor mégegyszer rásóztak egy jó nagyot, amíg végre kitalálta. Mikor megelégelték a játékot, megint csoportba verődtek és énekszóval, zeneszóval végigvonultak a falun, a "sohához". Közben most is meg-megálltak, táncoltak. Ott a lányok a magukkal hozott, feldíszített bogáncsokat felakasztották a fa lra. Ezután kezdődött a mulatság, amelyik kivilágos-kivirradtig tartott. Lassú és gyors csárdást jártak rezgősen. Közben forogtak i s . A Ländlert is szerették. Mikor vége volt a mulatságnak, minden legény odaadta a bogáncsot a szeretőjének és azzal mentek haza.

A tánc leggyakoribb motívumai: 1. Kétlépéses lassú: Jobb láb kilép oldalra, mialatt a bal láb kissé k ilendül balra

- 178 -

Bal láb a jobb mellé lép

oí

Jobb láb kilép jobbra Bal láb a jobb elé lendül keresztbe

e

2. Gyors: *

Páros lábbal helyben két aprót ugrunk

o? &

Jobb lábbal helyben ugrunk, mialatt a bal láb előrelendül y

Szimetrikus ismétlés

j /

í e o

Kétszer összeverjük a bokánkat

# 6

3. Ländler: Jobb láb kilép rézsut jobbra Bal láb a jobbhoz zár Jobb láb helyben lép

i

*

w
Az első lépést mindig dobbantva járták. Mikor jobb lábbal kezdték a lépést, akkor testtel egy nyolcadot jobbra kifordultak, ha ballal kezdték, akkor balra fordultak ki. A csárdásnál még gyorsforgót is jártak: Jobb lábbal kezdve simán lépkedtek egymás körül

c ^ (?á A lépéssel sebesen,

lendületesen forogtak egymás

körül. Mohi

okr. Nové Zámky 1956. Adatközlők: Szabó József 68,

Szabó Rózsi 64, Hajpál Mátyás 84, Dirigács Ilonka 19 évesek

179 Bogáncsszedés.

Mohi, 1956 . Szabó József 68 é . S:

1. Ah- ia-k.om.-ba be-sü-tött a 2. Kis-an-gya-lom hány eszted&s Adt

hold- vi- -lág le- hét- -tél

aa én ro-zsám ab-ha fé—síi- -li Eta- - gát Mi-koar en-gem sze-ret-get-ni el- kezd- -tél

nem. keU. né ti-zen-ket

ki se tü-kbr se hald-vl- lág t8 ti-zen-há-rom meg egy fél -

^ ^ ^ * — * 5— ---------------- ^ ---^

még-is göm-dör-re

fé-síi-li

a

--

- -

-.-

- j ----

ha- -ját.

ki s- an-gya-lOBE ja j de gyen-ge le- -hét- t é l .

Mohi, 1956.okr .Nové Zámky. Szabó Rózsi 64 é .

Ba-zsa-lin.-ka fo-dor-men-ta

esi-kos csá- dé ti

^ nem le-szék én kis-an-gya-lom so-ha

más-é

ás sze-gény még-is ti- ed lo-szek ám

ár-va va-gyok

ki3-an-gya- lom.

Bogáncsszedés. Mohi, o k r. Nové Zámky, 19 5 6 . H ajp ál Mátyás 84 é .

El-m en- - tem a

ar- ra

jö t t

ré t-re

a

ba-bám

nem tud-taim

nem.

a -k a rt

k a - s z á l- n i

m e g -á ll- - n i

4 t i - -z e n - há-rom k a -sz a

mind. egy s z e r -r e

íréiig- - ja

3== # ^ F : t i - - - zen.- -h á- romszázszojr csó-ko-lom

? - <Jl' **"- 'Hit'....

$ i - bo— ly a

v i - o- - l a

i - bo- - ly a l e - v á l - b o l

a

. ' =-#* - ---;

o- s z i s z e l - l 5

le s z a

sz á - -d at

fh j- - ja

k.o- - s z o -r u - - j a .

Tojásszedés

Szent György napja utáni szombaton a legények maguk közül kiválasztanak hatot. Ezek lesznek a bírók. Ezek a bírok fogadták meg a másnapi mulatsághoz a zenészeket. És másnap ők ministráltak a templomban i s . Szombaton délután a legények közösen kipucolták a falu négy kútját. Másnap, vasárnap, a hat legénybíró végigj árta a fa lu t . Minden házba bementek, s mindenütt kaptak két tojást ajándékba. A többi legény a ház előtt várta őket. Vittek magukkal egy vizes dézsát, s ebbe tették bele a kapott tojást. A végén elmentek a korcsmába , eladták a tojást és a kapott pénzből egy nagyot mulattak.

Leléd - 1957 Elmondta: Bozskó Rózsi 65 éves

Tyúkverőzés

Farsang utolján, hamvazó szerdáig fia ta lab b , id ősebb legények bejárják a falut. Magukkal visznek két b őrbekecsbe felöltöztetett "Medvét". Bottal jókat puffantanak a hátára. Bemennek egy házba, ahol a "Medvék" jól megtáncoltatják a háziakat.

182

A menettel megy két fiatal legényke is , kosarat visznek. Ebbe teszik a háziak az ajándékot: kolbászt, szalonnát, fánkot stb. Egy j ókora fatönköt is húzatnak a medvékkel. De azzal a legénnyel i s , aki még nem nősült meg.

Kolárovo - Gút a , okr. Komárno Elmondta: Füri Ernő , 50 éves

Sortánc járás és Vámkerék

A neve /sortáncjárás/ onnan származik, hogy a fiatalság felkeresi és felköszönti a falu vezető embereit. Pünkösdhétfőn, ebéd után, a korcsmában gyülekeznek a lányok és a legények. Néha három helyen is gyülekeznek. Egy csoportban legkevesebb nyolc pár táncolt . Cigány- vagy fúvószenére járták. A zene csárdással kezdte, közepes gyorsasággal, de aztán fokozódott a tempó. A csoportok párosával, egymás után állnak f e l , egymás kisújját fogják. Rendes lépésekkel haladnak a zene ritmusára. Pár lépés után az e ls ő pár kezdi a forgást: a legény felemeli a jobb karj át és alatta egyszer megforgatja a lányt. Utána mindjárt kezdi ezt a forgást a második, harmadik stb. pár.

183

Így haladnak állandóan forogva az e ls ő házhoz, ahol már várják ők e t, mert egy lovas küldönc előre bejelenti a sortáncosok érkezését. Ez a lovas küldönc egy feldíszített v őfélybotot tart a kezében. A háznál kis köszöntőt mond az első legény. Utána megkínálják őket borral. Az e l ső legény zsebébe pénzt dugnak. Ezután az első pár legénye felkéri a háziasszonyt a legénynek a párja meg a házigazdát. Mindenki táncra perdül. Kétlépéses csárdást járnak, közben forognak i s . Két-három percig tart ez a tánc. Utána megint sorba állnak és mennek a következő házhoz. A sortáncosok pálinkát is visznek magukkal és közben iszogatnak. Megtörténik, hogy egy másik csoporttal találkoznak. Ilyenkor ez a csoport elköti az utat a sortáncosok előt t : szalaggal szépen feldíszített kötelet húznak keresztbe az úton! A sortáncosok első legénye megkínálja őket pálinkával, s erre átengedik őket. Ha így végigjárták a f a lu t, utána elvonulnak a korcsma udvarára, ahol már fe l van állítva a vámkerék. Ez egy kb. 15 méter magas fa , a gallyak le vannak szedve róla és szépen ki van festve. A zelőtt piros, fehér, zöldre festették. A fa tetejére egy kocsikereket erősítenek, s erre sörös és boros üvegeket kötnek. A kerék közepébe még egy kb. 3-4 méter magas szép zö ld , lombos ágat erősítenek, szépen

felszalagozva.

- 134

Mikor a Sortáncosok ideérnek, már várja őket a "Csősz". Itt is elmondanak egy köszöntőt, s aztán táncra perdülnek. A csősz nem táncol, hanem odamegy egy táncoló párhoz és odaviszi őket a Vámkerékhez. Itt ül egy asztal mellett a Bíró és egy-két f é r f i . A csősz ráfogja a párra, hogy tilosban jártak, kárt csináltak, letaposták a vetést stb. és átadja őket a Bírónak, hogy ítélkezzen felettük. A Vámkeréken függ egy lánc és ezzel odaláncolják a legényt a lábánál fogva. Ekkor a bíró megmondja, hogy mennyit kell f iz e t n i. Érdekes, hogy ezt a lánynak kell megfizetnie. Ilyenkor a lány védekezik , hogy ő nem is volt a legénnyel, nem fizet annyit stb. De végül mégiscsak megfizeti a váltság d í ja t , amit az asztal közepén lévő kendővel letakart tányérba tesznek. A csősz most kiszabadítja a legényt, s ezek újra kezdenek táncolni. A többiek ezalatt állandóan táncoltak, csak a Vámkerék közelében l évők figyelnek és vesznek részt a játékban. A csősz most egy más i k párt keres és ezekkel folyta t j ák az előbbi játékot . Míg a mulatság t a r t , állandóan folyik a megbírságolás . A bíró mindig megkínálja a bírságot fizetőket egy pohár borral. A bírságokból összegyűlt pénz a sortáncosoké v o l t , s néha két napig is mulattak belőle. É jfé l után a vámkeréknél verbunkost is jártak, s aki

185 -

eltévesztette, az büntetést fize tett. A Bortánchoz a zene indulószerű volt.

Kolárovo - Gút a , okr. Komárno Füri Ernő 50 éves - 1956

Szent Iván-napi tüzugrás

Nagyon r é g i, szép ősi hagyomány. Sajnos, már nem csinálják, pár évvel ezelőtt szűnt meg. Szent Iván napján, vagy a rákövetkező vasárnap este "tüzet raknak a lányok a falu szélén. Eredetileg az volt a szokás, hogy a májusfát, amelyet a legények állítottak májusban a lányok udvarára eltették és a tű zátugráshoz ebből raktak tüzet. Mikor mi ott jártunk Zsérén, már nem csinálták ezt a szép hagyományt. Csak a mi kérésünkre mutatták be. A falu végén tüzet raktak a lányok szalmából, amit a faluból hordtak össze. Mikor már jó nagy lánggal égett, elkezdték az éneket. Amelyik lánynak kiéneklik a nevét, annak át kell ugrania a tüzet. Bizony nagy ügyességet kíván a sok bő szoknyába öltözött lánynak a magas lánggal égő t űz átugrása. Az énekben összeboronálnak egy legényt egy lánnyal: kiéneklik a nevüket. Ha a legénynek nem

186

tetszik a lány, akivel a nótában megemlítik, akkor belerúg a tüzbe, vagy egy nagy bottal a közepibe vág. Van ilyenkor nagy sikoltozás, futás, nevetés, mert a tüzes szalmaszálak c sak úgy röpködnek szana-széjjel. A tüzátugrás minden Zobor-aljai faluban ismert, csak a dallam és a szövege változik. Ilyen változatot Menyhén gyűjtöttünk fel Kostyál Ágnes énekelte, 62 éves, 1956. t

Žirany - Zsére, okr. Nitra, 1956 Bemutatták a zsérei lányok szt.Iván napját követő vasárnap este.

Parlando. /T\

&

1 . Ki lo- va- i varL-nak a nagy he-gyek a- -latt 2!. E-redj Szorád Ka- t i té-rítsd meg lo-va- mát

ptt is ott vannak a Pi-zao Ta-mss- -é En i s meg-té- ri-tem 49 te lud-jai- dat

Se- lyem

Sá- ra

fe- jen.

fe- -jü

jó

Magyar

I- 3.0 - ná- nak

gyöngykoszoru gyöngy

- 187 -

Tűzá tu g rás d a ll ama. Menyhe, o k r. N itra .19 56 . É n ekelte: K ostyál Ágnes 62 é .

Megraktak megraktuk n égyszö gb e raktuk, csak addig e l ne alugy

Étig én n álad le s z e k

májLad é -n e -k e -le k má-lad é-ne- ke- le k

J:'T

ÍE

d ic s é r t e s s é k a Jé z u s M ária szent ne- Te

t i apró d i-á - kim

fr: la s sa n csengessw tek hagy aludjon. M ári-a

n a p - fe l- k e l- t ig .

A tü z á tu g rá s egy másik szép dallam a. , Menyhe, okr. I%ltra. 1956 . É n ekelte: K ostyál Ágnes 62 é .

A .'í^ is R o -z sa -fa

nem ma-gos ága

1

_ga_

^

$

^cn-ge- ren

á - t a l h a j- la - d o z ik e g y ik á-ga h a jlo t t Fülöp Györgynek/^ /ud-vara-ba

K o styál Ágnes/ ^ /ud-va-raba h a j- lő t t -------- y

h a jio n

t e szen t Jan-os. arany- fe l-h ö gyöngykoszoru gyöngy.

- 188 -

Nagyböjti lányjáték

Nagyböjt első vasárnapján kezdték el és minden nap játszották. Csak nagy lányok, 1egények nem. Vasárnap, ebéd után, felmentek a Csiva-partra. Minden lány egy gyereket vitt magával. Mikor odaértek, felálltak egy sorba. A gyereket, akit magukkal vittek - előre állították. Elénekelték a nótát . Az ének után egy lány végigment a soron és mindenkitől megkérdezte: Hogy ez a bárányka? /a gyerek, aki előtte á l l t / A fe l e l e t : száz forint és egy krajcár.

H ajuj v á r .

H a-ju j v á r

Béd okr. Nitra, 1958. Elmondta: Fülöp Matiné, Ilona néni 82 é.

h a - ju j vár

* / e z t csak k ia h a - ju j- v a - r i b ír t b a ltá k /

in -n é t onnét asszonyának édes uram

k é -re -ty i

ü-zem-te

ü -z e n tte

lá -n y o -d a t

sz e b b i-k e t

kes-kemy m a-ga-sab-bi-kat

ü -z e-n e-tét

kű- ve- t y i m e lly i-k e t

keskeny magasabbikat.

189 *

Ulicskázás A Hajuj vár - menyhei változata Majdnem olyan, mint a bédi. Abban tér el, hogy a gy ereket, akit magukkal vittek "Keresztgyereknek" hívták. A gyerek meg a lányt "k eresztmamuskának". Itt is felállnak sorba, de a gyerek fejét letakarják a kötényükkel. Többször egymás után eléneklik a Hajuj várt. Ez is eltér egy kicsit a béditől. A dallam itt kissé rövidebb és a lányt nem egy személy részére kérik,

mint Béden, Lédec uramnak.

Ének után a " keresztmamuska" megkérdezte a keresztgyereket, hogy van-e szeretője? Aztán a lány magasra dobott egy követ és hangosan kiabálva mondta: Ilyen magas ágya legyen, ilyen magas létrán járjon bele! Menyhe,

okr. Nitra 1956

Elmondták a menyhei asszonyok.

Ha-juj vár

in- - nát

mellö- -le

mit ke-res

on- - nét

lá-nyo-dat

ha-juj-vá- r i

ainon- -nét

ké-ret-jük

keskeny ma-ga-sab- bi- kát

, /e z t csak kia bíró b altá k !/

uj

vár- -nak

me-lyi-ket szebbiket

kes-keny -ma-ga-sab-bi- kát

A kiadvány címe: Néprajzi közlések I I F e le lős: V a r g a

Béla

Szerkesztő: Méry Józsefné Szakmai lektor: Szanyi Mária Szerzők : Görföl Jenő, Nyitrai Dezső, Szanyi Mária, Vágó Tibor, Hemerka Olga, Száraz Pál Példányszám: 500 Kiadta a CSEMADOK KB Bratislava

Ez a kiadvány nem árusítható. Beszerezhető a CSEMADOK KB-án és Járási Bizottságain.