Szári lakodalmas, nagy siker a táncbemutatón. Vitányvár oldal. Állandó rovataink: Gyerekszáj. Sváb szótár. Tudtad? (5

Táncos Újság SAARER TANZGRUPPE MAGAZINJA ∙ VI. évf. ∙ 2. szám Felelős kiadó: Saarer Tanzgruppe ∙ Főszerkesztő: Angyal Bálint ∙ Olvasószerkesztő: Schweininger Ádám ∙ Munkatársak: Balázs Adrienn, Borsodi Imre, Czencz Máté, Fenyvesi Szabolcs, Horváth Petra, Laub Bálint, Speier Liza

Szári lakodalmas, 3. oldal

nagy siker a táncbemutatón

Egy kis helytörténet. Szár régi vasútállomásának nagy kutatója, most beszámol eddigi eredményeiről. A 4. sz. csoport tagja Bohács Gábor igen terjedelmes cikket közöl az elhagyatott területről. (7. oldal).

Vitányvár 2014

Idegenlégiósunk ezúttal egy zenész lett. A pilisvörösvári Mondschein Kapelle oszlopos tagja mindent bevall Laub Bálintnak

(4. oldal).

Stifolder-fesztivál Fekeden. Sokunknak a leírt három szóból csak a fesztivál ismerős. Mostani szá(5. oldal) munkban a másik kettőt is bemutatjuk, hiszen június közepén Ha a címlapon felül táncbemutatós kép, akkor alul, azaz itt, általában táncsoportunk a baranyai kisfaluVitányváros túra. Idén igen jól sikerült. Az utolsó természetbarátok csak másban vendégszerepel.(6. oldal) nap tértek nyugovóra.

Állandó Fókuszban rovataink: 10. oldal

Körkérdés 12. oldal

Gyerekszáj 11. oldal

Sváb szótár 12. oldal

Tudtad? 8. oldal

TÁNCOS ÚJSÁG

A Saarer Tanzgruppe magazinja

Az élet olyan, mint egy házibuli

VI. évfolyam, 2. szám

„Meghívsz sok embert, néhányan korán távoznak, néhányan pedig végig maradnak és jól érzitek magatokat együtt. De végül, miután a házibuli véget ért, csak néhányan maradnak, akik segítenek a rendetlenséget eltüntetni. És főleg azok, akik nem is felelősek a rendetlenségért. Ezek az emberek az igazi barátok az életben. Ők azok, akik a legfontosabbak.” Ilyen és ehhez hasonló mélyenszántó gondolatokkal lehet találkozni kedvenc közösségi portálunkon. Valószínűleg nem Coelho vagy Shakespeare-idézet, de mégis érdekes a mondanivalója. Kicsit úgy érzem, hogy a mi közösségünkre nézve több szempontból is megfelel. Igaz átvitt értelemben, hisz mindenkinek vannak, olyan ismerősei, akikkel régen elválaszthatatlan volt, esetleg csak heti párszor futottak össze, de már nem tartják a kapcsolatot. De igaz, a szó szoros értelmében is. Hisz legtöbbünknek volt lehetősége valamilyen összetartás szervezésében, úgyhogy erről mindenkinek van tapasztalata. Azonban, elég, ha csak a Táncbemutatóra gondolok, ebből a szemszögből és bizakodva tekintek a jövőbe. Hisz ezen a rendezvényen idén is több korosztálynyi fiatal fogott össze, három napon keresztül, hogy utána ismét elégedetten csettinthessenek a résztvevők. Remélem, hogy ez így is volt. Azóta pedig eltelt két hónap. Két hónap túrákkal, szervezett és spontán estékkel, kampányvideóval, bajnoki címmel és húsvéti mókázással megspékelve. Lassan elcsépelt szavak, de a táncos nyár már elkezdődött és micsoda nyár lesz, ha így folytatódik! Márpedig így fog, ebben biztos vagyok. Májfaállítás, szalonnasütések, búcsú, szülinapok, Europeade. Elég erős felsorolás… Én csak azt kívánom, hogy minél több pakoláson együk együtt a táncos sonkát. Fenyvesi Szabolcs

Az élményen túl

Amatőr néptáncos pályafutásunk során több katarzisszerű élményben volt részünk a színpadokon. Europeade-ek gáláján, országos táncversenyeken, a Kongresszusi Központban, Amerikában, Villányban vagy éppen Száron, mondjuk a kitelepítési megemlékezésen 2006-ban. Külön lélektani novella lehetne mindegyik. Az idei Táncbemutató lakodalmasának átélése egy újabb „élménytípust” jelentett. Ilyen messzire még nem jutott a csoport önmaga megvalósításában. Nem túlzás: Farkas Tamás zenéjén keresztül a tiszta forrásból fakadó népművészet egyetemes hangja szólt a csarnokban mindenkihez. És ez a hang ott ezer nyitott fülre talált. Nagy nap volt Száron 2014. március 1. Közvetlen hatása legalább egy hétig tartott még. Az utcákon, a boltokban, a vonaton és az azt követő pénteki összejövetelen, a régi óvodában. Aztán még egy hét szünet, kicsit kifújtuk magunkat, és újra munkába álltunk. Ekkor tapasztalhattuk meg, hogy az új típusú élmény, új típusú nehézségeket hoz: mi lesz a lakodalmas után? Lehet-e még ugyanúgy összegyűlni, és az esős, szürke péntek estéken alaplépéseket gyakorolni akkor, amikor március 1-jén hatalmas dózisban kaptunk valamit a néptánc, a színjátszás az ének és a zene együttes erejéből? Persze, hogy lehet! Kell, sőt ezek után még nagyobb kötelesség! Ezt tudjuk. De nem érezzük át teljesen. A „mi lesz utána” érzést feledni, az üresség helyett új célt látni – na, ebben is amatőrök vagyunk. És ilyet még soha nem tapasztaltunk. Hiába mondtam el az új koreográfia terveit, ezt majd csak ősztől tudjuk elkezdeni. Addig maradnak a szürke péntek esték, a harminc éves CD-felvételek és azok a fránya alaplépések és kombinációk, amiket azért még mindig nagyon kevesen tudnak tökéletesen eljárni. Ezt is tudjuk. Mégis a Táncbemutató Gála óta szemmel láthatóan csökkent a próbák látogatottsága. Mivel a hal és a feje között ismerjük az összefüggést fontos emiatt gyorsan önkritikába fordulnom. Az elmúlt két hónap alapján nyilvánvaló lett: március 1. után már nem lehet úgy csoportot vezetni, mint előtte. A lakodalmas minőségéhez kell igazítanunk minden szakmai munkánkat: a próbáinkat, az „évközi” fellépéseinket és a kísérőzenénket. Ehhez persze saját tánctanári továbbképzésem is elmaradhatatlanul szükséges. A konkrét lépések már minden téren megkezdődtek! De ehhez kellenek a táncosok is! Egyenként is el kell dönteni mindenkinek, hogy követik-e ezt a fejlődést, és lépnek-e velünk fejben? Tisztelik-e annyira a néptáncot, mint szakmát, hogy hajlandóak minden próba gyakorlati hasznát belátva időben érkezni, ott megfelelő munkát végezni, és a fellépéseken, bármely színpadról és bármely táncról legyen is szó, március 1-i szellemiséget közvetíteni? Megtörténik-e, hogy a jó közösség mellett a tánc iránti szeretet miatt is összejárnak majd? Megtörténik-e, hogy 2014. március 1-jének művészete megismétlődik? Mert mindennek akkor volt értelme… Schweininger Péter

Táncos Hírek

Beszéljenek a számok! Az április 6-án lezajott országgyűlési választások eredményei alapján Szárról 114 fő, míg Újbarokról 35 fő regisztrált a nemzetiségi névjegyzékbe A+B rendszerben, tehát szavazhatott a német listára. Ezzel az adattal Szár lett a legnépesebb német nemzetiségi közösség Fejér megyében, Mór városát is megelőzve. Országos szinten pedig az abszolút 16. helyezett. Ezért külön köszönet illeti a fiatalabb táncosainkat, akik egy kampányfilm készítésével is hozzájárultak ehhez a sikerhez. A Neue Zeitung aktuális száma pedig a következőket írta: „(...) Büszkék lehetnek viszont azok a települések, akiknek a kultúr-

•

• •

csoportjai olyan sok embert meg tudtak mozgatni, mint Szár, Nemesnádudvar vagy Bonyhád. (...)” Bajnok a Saarer Tanzgruppe focicsapata! Fennállása során először ünnepelhetett elsőséget a tánccsoport teremlabdarúgásban jeleskedő csoportja. ADÓ 1%. Kérjük, akinek módjában áll, támogassa Egyesületünk munkáját adója 1%-ával! A kedvezményezett adószáma: 18501135–1–07. A kedvezményezett neve: Szári Örökség Közhasznú Egyesület

Programok: június 14. - Stifolder Fesztival, Feked - 1. és 2. csoport június 23. - A Deutsche Schule két 6. osztályának kirándulása Száron. 2

facebook.com/saarertanzgruppe

július 5 - 6. - Amerikai vendégcsoport érkezése Szárra (Saint Louis) július 5 - 9. - 14. Utánpótlás Tánctábor, Városlőd július 10 - 14. - Német turné (Ulm - Reutlingen) július 23 - 28. - Europeade, Kielce www.saarertanz.hu

TÁNCOS ÚJSÁG



Út a Lakodalmasig A Saarer Tanzgruppe tizenhatodik táncbemutatóján vagyunk túl. Fiatal életkorunk miatt hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, mekkorát fordult szűkebb s tágabb világunk ezalatt. Gondoljunk például a kilencvenes évek végi divatra(bőven elmentünk még fényes-színes melegítőben iskolába), vessük össze a kétezres évek derekával (fényes-színes nejlontopba bújt lányok oldalát markoltuk táncpróbán), majd a mai viszonyokkal. Bőrünkön érezzük a klímaváltozást, látjukhalljuk a politikai áramlásokat (ha meg nem is szédülünk tőlük),és végigéltük, hogyan cserélődtek a kevesek számára hozzáférhető kétkilós Nokiák mindentudó, a világot a zsebünkbe záró okostelefonokra. Tizenöt év alatt tehát hosszú utat lehet megjárni, ezen az úton pedig időnként olyan hegyeket mászhat meg egy közösség, melyekről érdemes szétnézni a kilátás kedvéért. Számomra a Szári lakodalmas ősbemutatója egy ilyen hegycsúcs volt, ami apropót ad egy elkerülhetetlenül szubjektív visszatekintésre. Ilyenkor az emlékezés veszélyesen csalogat a nosztalgikus sztorizás csapdájába. Amikor az ötödik májfát állítottuk, amikor hatodszorra jöttek ki hozzánk a rendőrök, amikor hét üveg pálinka fogyott el nyolc nap alatt… Ezt a fajta emlékezést ennél sokkal igényesebb formában megtette már Péter, a Tükörkép című kiadványunk hasábjain (aminek el- ill. újraolvasására mindenkit buzdítok), ráadásul talán nem is ezek az élmények mondanak a legtöbbet arról az útról, ami a Lakodalmas nevű csúcs megmászásához vezetett. Itt bizony kisebb nagyobb hegyekről, mászásokról és ereszkedésekről kell, hogy szó essék, nem pedig a völgyekben való mulatozásról (nem elfeledve annak fontosságát sem!). A kezdeti időszakot mindennél jobban szemlélteti az első fellépésről készült felvétel. Lila szoknyák, műszálas nadrágok, fodros blúzok és műbőr cipők. Bár magam még évekig csak távolról követtem a csoportot, utólag úgy tűnik, mintha senki nem gondolta volna akkor, hogy ebből egyszer valódi, népművészeti munka lehet. Aranyosak voltak a gyerekek, a szülők lelkesen kísérték őket mindenfelé. Az elmondások alapján a táncosok számára a fellépésekben a legjobb az odavezető buszozás és a fizetségül kapott pár virsli voltak. Akadtak persze kivételek: a solymári verseny vagy a 2000-ben, Dániában megrendezett Europeade színpadjain nem volt mese: ha nem is művészi átéléssel, de a jobb lábat a ballal össze nem tévesztve, a térformákat korrektül megformálva kellett elő-

I. rész

adni az éretlen gyermeki lélek számára talán kissé korai táncokat. Kiemelendő ugyanakkor, hogy hamar jó pályára állt a társaság baráti közösséggé válása, és ez a színpadról is lejött. Nem hiába értékelte a solymári zsűri különdíjjal a szárias jókedvet. A kétezres évek közepére megjelent a táncosok között egy mag, akinek számít a tánc. A lányok persze – korábbi érésük okán – alapból jobban álltak ehhez a kérdéshez, és végigrángatták a színpadon csetlő-botló párjukat, de a fiúknál a tánc szeretete közel sem volt még ekkor természetes. Emlékszem egy parázs vitára a 2004-es rigai Europeade-en, ahol sokan hőzöngtek, hogy egy színpadbejáró próba miatt később tudunk csak indulni a tizenöt fokos vizű strandra. A líraiságról ekkor még nem sok fogalmunk volt. Valahogyan túléltük röhögés nélkül az egyébként gyönyörű keringővel aláfestett lányos részeket, majd valósággal szétrúgtuk a színpadot a pörgős polkákra. Keményen, lendületesen, gyorsan – ezek voltak a hívószavak akkoriban, mit tudtuk mi akkor, hogy egy szál harmonikával is lehet ezerféle hangulatot festeni. Lázadó kamasz lelkünk őszinte terméke volt ez a szilajság, pont őszintesége miatt volt akkor nagyon szerethető, és pont ezért gondolok rá ma is jó szívvel. Ebben a zabolátlanságban teltek tehát színpadi csikóéveink. Sajátos dualizmus alakult ki a fellépések tekintetében: míg a külföldi porondokra, nagyobb itthoni alkalmakra mindenki össze tudta kapni magát, egy-egy kisebb, környékbeli fellépésen kön�nyen megeshetett, hogy könyörögni kellett a kurjantani-fütyülni tudóknak tudományuk megvillantásáért, vagy egyáltalán azért,


www.saarertanz.hu

hogy legalább egy mosolyt erőltessenek arcukra. A produkciók sokkal inkább jól sikerültek, mint tudatosan jók voltak, de valahogy hittük: őrangyalunk, ha kell, úgyis megsegít: és ez így is volt. A lelkes, öntudatlan amatőrizmus boldog évei voltak ezek, amikor nem láttunk messzebb egy-két koreográfusnál, nem nagyon álltunk kapcsolatban más csoportokkal, éltük a magunk világát. Több szempontból is kiemelkedik ebből az időszakból Wenczl Jóska bácsi Emlékképek című koreográfiájának bemutatása 2006 májusában, a kitelepítés 60. évfordulóján. Már a téma is szokatlan volt: egy szomorú, a magyarországi németség egésze számára tragikus esemény kapcsán kellett hangulatot festeni a fájdalmasan szép emlékezéshez. Nagykamasz lelkünk szerencsére kellően érzékeny volt már ehhez, a kérdés az volt, képesek vagyunk-e a fegyelmezett munka elvégzésére. Már az első próbán (amelyet, az összes többihez hasonlóan, hétvégén tartottak, még jobban próbára téve az akaratot, és az időnként másnapos fejet) Józsi bácsi addig szokatlan fegyelmet követelt meg. Tilos volt a vakarózás, bámészkodás, elvárta, hogy teremcipőben meg rövidgatyában is a háború előtti időkben érezzük magunkat. Megtanultuk, hogy még egyszerre lépni sem könnyű, és azt is, milyen az, amikor a legnagyobb fegyverünket, örök duhaj jókedvünket, nem használhatjuk. A téma egyszerűen nem ezt kívánta. Ami forradalmi volt még, az a „kicsik”, mai nevükön a kettes csoport, néhány tagjának bevonása a munkába. Ekkoriban a különböző korcsoportok meglehetősen elszigetelten működtek egymástól, ami érthető is, hisz kamaszkorban rengeteget számít néhány év korkülönbség. Az akkor még gyerek 3

TÁNCOS ÚJSÁG



zebb táncosok, a dualizmus nem csak a fellépések szintjén volt igaz. Aki jobban elkapta a fonalat, esetleg otthon a tükör előtt gyakorolt kicsit, viszonylag tudta kompenzálni a kamaszos testalkat és a nem pont méretes viselet adta sutaságot. Akinek viszont nem állt össze elsőre egy lépés, sajnos nem volt rákényszerítve, hogy jól megtanulja. Ettől függetlenül az új táncok minőségi ugrást és új lehetőségeket jelentettek.Kialakult egy stabil repertoár, amivel eleget lehetett tenni az egyre növekvő számú felkéréseknek. A következő nagy ugrást a 2008-as év hozta: X. táncbemutató az új fiú viseletekkel, országos felnőtt táncverseny, és utánpótlás táncosaink „kicsik”-ből valódi, egyenrangú társsá válásának kezdő lépései. Mindezekről bővebben a következő számban.

kettesesek rendre főszerepeket táncoltak, míg az egyes sztenderd szólistái kipróbálhatták magukat szürke eminenciásként. Nem csak nagy, de különleges is volt a siker: részint a fent leírtak, részint a közönség miatt. Nem több száz fős tömeg őrjöngése, hanem egy nagyteremnyi meghatott, könnyeit törlő idős ember tekintete volt az addig ismeretlen jutalom. Ekkoriban kezdtük tanulni azokat a táncokat, melyek aztán a közelmúltig szinte kizárólagos elemei voltak repertoárunknak. Az ősidők-beli Marsch-Keringő-Bisbald-ot leváltotta a Schwung-Steier-Döngölős szentháromsága, meg még közel tucatnyi új koreográfia. Ahogy Jóska bácsi, némi túlzással, fogalmazott: faltuk a táncokat. A falásnak persze ára is volt: nem mondhatnám, hogy ezekben az időkben mi voltunk a legprecí-

Czencz Máté

Idegenlégiós: Vadnai Márton

- Mikor találkoztál a Saarer Tanzgruppe nevével, és mik az első élményeid a tánccsoporttal kapcsolatban? - Azt hiszem a 2008-as jubileumi táncbemutató volt az első alkalom, amikor a Balogh Krisztián „egyik kedvenc zenekaraként” lehetőséget kaptunk zenélni, Száron. Akkor nagyon megmaradt bennem, hogy ezek a száriak aztán tudnak mulatni. Sugárzott a jókedv és ez a színpadon is érződött.

te a pályán vagy? Illetve mi a legszebb emléked mióta zenélsz?(Ha ki tudsz emelni egyet is.) - Változott, hogyne. 12 éve vagyok a Mondschein tagja, ez idő alatt kb 100 esküvőn, rengeteg bálon, céges bulin zenéltünk, van miből meríteni. Régebben tovább tartottak a bulik, manapság valahogy fáradtabbak az emberek, egyre ritkább, hogy tényleg jókedvből mulatnak, sokszor tapasztalom, hogy néhányan

- A zenekaroddal is szoktál Szárra jönni, milyen a szári közönség? - Ahogy az előbb is mondtam, mindig a jókedv, a mulatni vágyás érződik a száriakon. Személyes véleményem, de talán a banda nevében is mondhatom, hogy mindig élmény Száron zenélni, akár bálról, akár esküvőről, akár sördélutánról van szó. - A Tanzhaus Kapellének is oszlopos tagja vagy. Mi a véleményed erről a kezdeményezésről? - Jó dolognak tartom, az első próbák után látszott, hogy ez egy jó kezdeményezés. Kell a zenészeknek is, hogy kiszakadva megszokott környezetükből (sramli) fúvószenekarban is „pallérozódjanak”, másrészt a táncolni vágyó közönségnek, főleg a fiataloknak is élmény egy-egy táncház, amikor számukra új, de egyébként szinte elfeledett, régi dolgokat tanulhatnak. Így talán van esély arra, hogy ez a kultúra még megéljen néhány generációt. - Egy ideje már zenélsz, így sokszor láttad mulatni a közönséget. Változott-e a közönség ízlése, szórakozási szokásai mióta

„muszáj”-ból jönnek el egy-egy esküvőre, bálba. Persze rendezvénye is válogatja, de ahova mulatni jönnek az emberek, ott szinte garantált a jó hangulat, ez éltet minket is. A legszebb emlék? Hát, ha egyet ki kell ragadnom, akkor a közelmúltban Budakalászon egy bálon, a Wiesergraben polka trióját valahogy nagyon elkaptuk, a közönség is nagyon élvezte, borsódzott a hátam. Az ilyen pillanatokért nem cserélném el semmire a zenélést.

- Mik a távlati célok a zenélésben? - Csinálni, amíg bírom és amíg igény van rá. - Mivel foglalkozol, mi a munkád? - Nemrég váltottam, a Bónusz Brigádnál lettem az utazási csoport vezetője, az oldalon megjelenő utazási ajánlatok koordinálása, rendszerezése, és az ezzel kapcsolatos adminisztráció a feladatom. - Mikor találkozhatunk veled legközelebb Száron? - Július 19-én egy esküvőn zenélünk, egyébként, meg amikor hívtok!

Kiskérdések:

Tyúk vagy tojás? Ha enni kell, akkor marha, közepesen átsütve Enni vagy inni? Nem lehetne mindkettőt egyszerre? Mit tanít az öreg raszta? „Az öreg raszta tanítja Everything’s Alright, Csak dúdolom azt, hogy jó jójójójójó de jó nekem…” (OchoMacho) Laub bálint

Ide nem tudtunk mit írni, így most mi is tiltakozunk a médiatörvény ellen.

4


www.saarertanz.hu

TÁNCOS ÚJSÁG



Menjünk mer’ a palacsinta!

Ez volt az a bizonyos elhíresült mondat, amely az idei vértesi túránk szlogenje lett. Mi pedig mentünk, mint a palacsinta, ugyanis a női nyomás ezúttal felülkerekedett rajtunk, és nagy szenvedések árán este még sütöttek nekünk a túra hölgy résztvevői. Minden kezdet nehéz, mondja a közhelykódex. Ez a szombat reggeli indulásnál rögtön bebizonyosodott. Sikerült az utolsó embernek egy háromnegyed órás késést produkálni. A reggel 8 órás indulás helyett 9-kor már a fodrászbettiéknél kanyarodtunk, a vértesi rengeteg felé. A résztvevők száma idén nagyon optimális volt, hiszen szép számmal képviselték magukat az 1. sz. és a 4. sz. csoport tagjai is. A természetbarátokkal teletűzdelt csapatunk szokatlanul hamar elérte a vértes vízválasztóját, a Terv utat. Egy kis pihenő után haladt tovább az utunk a szokásos vadászházig, ahová már kellemes tavaszi időben ÉNy-felől fújó (10-20 km/h-s) szélben 18,5 – 19°C-ban érkeztünk. Nyílhattak hát az első konzervek, és üdítők. Baggio pedig nagyszerű füstöt csinált, amin a szalonnáinkat füstölhettük. Elismerés jár neki mindezért, hiszen 20 km-es körzetünkben csak úgy menekültek a vadak. A nagyszerű ebéd után vágtunk neki a Vitányvárig tartó szakaszunknak. Innen már lányaink is aktivizálták magukat ugyanis valamiért mindegyik megkívánta a palacsin-

tát, és a már említett felkiáltással sürgették meg a nap hátralévő részét. Ez a bizonyos rész pedig többnyire 2-3 fős csoportokba verődve zajlott le, ugyanis néha elhagytunk embereket. Tudomásom szerint, azóta már mindenki beért Szárra. Ahogy megérkeztünk a faluba, reflexszerűen jött a felkiáltás,

hogy nincs kedvem hazamenni menjünk valahova palacsintázni. Tehát nagyon jó túra volt, ahol egy közös cél vezérelt bennünket. A palacsinta. Angyal Bálint

Hol volt, hol nem, mint pálinka a pohárban… Volt egyszer egy lelkes kis csapat, akik fejükbe vették, hogy a bádog megállón túli kis falu lányait bizony nem hagyják hervadozni. (Valahogy így kezdődne a mese, amit az idei évi locsolásunkról írnék. A folytatás pedig valahogy így hangozna.) Sűrű sötét éjjel borult a kis falura. Mindenki tudta, ez a hétvége nem lesz a megszokott. A bálba igyekvő ifjak hamupipőkét keresve gyakran néztek át az üvegen, hol zöldön, hol átlátszón. Láttak ám a bálteremben sok cipőt, melyek gazdái a csillogó bűvös hangszerek varázs dallamaira táncot jártak. Éjfélt kongattak a harangok, amikor István a nagy varázsló, varázsige mormolásra hívta az ifjú tanoncokat, akik sorra elregélték tudományuk legjavát. Ezért cserébe mindannyian a reggeli megcsillanó nap fényénél hatásba lépő varázsitalt szürcsölhettek. Így felvértezve vágtak neki a kicsiny falu legkisebb hercegei több csoportban a nagy útnak, Húsvétnak hétfő reggelén. (Itt a gyerkőcök már csendesen szuszognának az ágyban altatásnál, de a mese szálai még nem is keveredtek össze igazán…

régi szokás szerint szájharmonikát adtak kezeikbe, hogy ameddig a varázs dallamot tudják, fújják. Akkor biztonságban hazaérnek. Így is tettek. Házról házra járva locsolták a kicsiny falu hercegkisasszonyait, akik piros tojással és pár jó szóval fizettek a hamvas szépségüket megőrzendő locsolásért. (És még csak rá sem volt írva a kölnire, hogy Garnier….)A vidám muzsikára a gonosz boszorkányok gerjesztette felhőknek már nyoma sem volt, mire a meseerdőhöz értek hőseink. Megpihenve az erdő szélen egy beszélő cserebogárral találkoztak a legénykék. – Gyertek, kövessetek! Mondta a cserebogár. Itt ezen a mágikus ösvényen haladva eljutunk a nagy vaskapuig. Csak cserébe adjatok nekem egy kis helyet zakótok zsebében, mert bizony nagy út vár rám is. Így is tettek. Lacit, a cserebogarat zsebre tették. A nagykapuhoz érve, jótett helyében jót várj alapon megnyílt a Béke vaskapuja, így egy egészen más királyságban találták magukat a hercegfik. (Gyermekünk ennél a szakasznál fordul a fal felé, és már álmodik is valami szépet. Legyünk kitartók, mondjuk végig a mesét.) A szomszédos királyság tündér lánykáit is alaposan megöntözték, eztán találkoztak a másik hercegség fiaival ismét, akikkel az Aranyúton már egyszer találkoztak az aranyhalak tavánál, és akik egészen

Talán itt kezdődne a bonyodalom a mesében): Az ifjú vitézek hamuban sült pogácsával, veder helyett szódával egyesek napszemüveggel- zselézett hajjal, és szagos kölnivel felvértezve vágtak neki a szürke, helyenként viakoloros útnak. A gonosz boszorkányoktól édesanyáik óvva intették kicsiny fiaikat, és facebook.com/saarertanzgruppe

www.saarertanz.hu

az üveghegy másik oldalára elmerészkedtek locsolóikkal. Az este közeledtével már a hűsvizű patak túl partján jártak hercegeink Lacistul. Kiszáradt torkaik és meggyötört lábaik már csak pihenésre vágytak, így az árok partján ülve hűs itallal kezükben megpihenve beszélgették át az óriások földjén a nap tanulságát. Amely a következő: Nem csak kötelességből kell a hagyományokat őrizni. Saját magunk arcára formálhatjuk őket, és új ízt adhatunk nekik. Az ifjú hercegek csoportjait az esthajnalcsillag, a keddi munka, illetve iskolai nap vezérelte haza. Útjukon kísérte őket a bölcs bagoly, hátán Lacival a cserebogárral. Bizony, gyerekek így történt ez az igaz mese, ahol a jók elnyerték méltó jutalmukat, a gonosznak meg esélye sem volt felbukkanni. Itt a vége, fuss el véle! Borsodi Imre 5

TÁNCOS ÚJSÁG



A magyarországi német építészet gyöngyszeme: Feked

Ez áll a település saját honlapján. Tánccsoportunk idén meghívást kapott ebbe a kis község nagy rendezvényére a Stifolder Fesztiválra. Az alábbiakban röviden bemutatjuk Feked települést és a hazai sváb konyha egyik jellegzetes ételét, amelynek már külön gasztronómiai fesztivált is rendeznek. Ez a baranyai aprófalu, a Keleti-Mecsek és a Geresdi-dombság határát alkotó lankákon terül el. Lágy dombokkal ölelt, hosszú völgyekkel tagolt, többnyire erdővel borított változatos felszínű táj egyik völgyében bújik meg az alig százötven ház alkotta falu, a Karasica két partján, ott, ahol a patak útjának indul. A település német neve Schwarzfeld. Nem nehéz tehát kitalálni, hogy egy színtiszta sváb faluról van szó. A török uralom utáni évtizedekben a feltehetően teljesen lakatlan kisfaluban német telepesek találtak új otthonra. A legtöbb németajkú, katolikus lakó a németországi Fulda (Hessen tartomány) környékéről érkezett. De a környék számos falujának telepítését is a Fuldai Apátság irányította. Ez azt is jelenti, hogy az itt élő lakosság származását tekintve tehát nem nevezhető svábnak. Az 1720-as első hivatalos népszámlálás adatai között nem szerepel Feked (horvátul Feketić vagy Fejket). Abban az időben vagy teljesen lakatlan, vagy még nem volt adóköteles. A község római katolikus templomát 1756-ban építették – barokk stílusban, amelyet 1846-ban bővítettek. Az 1945-ös kitelepítés a falu lakosságát is fájdalmasan érintette. Lakóinak száma 10 évvel ezelőtt még 307 fő volt.

2001-ben lakosságának 24%-a német nemzetiségűnek vallotta magát, a többiek magyarnak. A faluközpontban egyre inkább, feltűnnek a Fő utca díszei, a régi német lakóházak szemet-lelket gyönyörködtető épületei. A falu arculatát meghatározza a XX. század első harmadában épített parasztházak sora. A homlokzatok különleges kiképzéseikkel, az oromzatok festett és vakolt díszeikkel (stukkóikkal) olyanok, mintha mesebeli díszletek lennének. A díszesen faragott és festett

keskeny utcai bejárati ajtók, ilyen tömegben jellegzetesen fekedi építészeti megoldások. A tornácra nyíló díszes ajtókat jó ízléssel színes üvegablakokkal is kiegészítették. Az esztergált faoszlopos tornácok, az eredeti, különleges, kézi kovácsolással készült vaskapuk tovább emelik az összhangot. Joggal mondhatjuk tehát, hogy Feked a magyarországi német építészet gyöngyszeme. Angyal Bálint

Mi is az a stifolder, honnan ered a neve?

A kelet-hesseniek a Fuldai Apátság területéről jöttek, ezért őket az új hazában Stift Fuldaereknek, vagyis ’Fuldai Apátságiaknak’ nevezték. Az elnevezés nyelvjárási megfelelője, a Stiffoller kifejezés a mai napig megőrződött. A Stiffoller szóban található Foll elem Fulda városának nyelvjárási neve Németországban. A Stiffoller szó tehát a Fuldai Apátságból származó németek és ezek leszármazottainak elnevezése. A stifolder,tehát a fuldai eredetű németek szalámi specialistája. Eredete a Fuldától délkeletre elhelyezkedő Rhön-középhegység vidékéről származik, ahol az állattartásnak és a húsfeldolgozásnak igen nagy hagyományai vannak. Természetesen a betelepítéssel ezeket az ismereteiket is magukkal hozták a németek. Az itt élő németség táplálkozási szokásai a korábbi hazából hozott ismeretek mellett a magyarok étkezési kultúrájából átvett szokások összekeveredésével alakult ki. Ez a folyamat a stifolder esetében is nagyszerűen észrevehető, hiszen a fűszerezése kezdetben borssal történt, majd a magyar „befolyás” miatt később már fűszerpaprikát is használtak. A stifoldert korábban Sommerwurstnak, nyári kolbásznak nevezték, mivel nyáron, elsősorban aratás idején fogyasztották, akkorra érett be. Az eredeti recept pedig valahogyan így hangzik: „…egyharmadnyi főtt dagadó és toka (néhol lapocka és comb) soványából készül kétharmadnyi nyers, vágás-meleg kolbászhússal keverve, paprikázva, borsozva, sózva, az Ormánságban fokhagymázva is. Ló vékonybélbe, vagy akár sima sertés vastagbélbe, és igen feszesre töltjük, hidegen füstöljük, meleg füsttől vigyázva óvjuk. A füstről levéve hűvös, szellős helyre akasztva tároljuk. Fogyasztani csak két hónap érlelés múltán kezdjük, hosszú ideig eláll.” (forrás: feked. hu, foodandwine.hu) 6


www.saarertanz.hu

TÁNCOS ÚJSÁG

Egy



Szár régi vasúti megállóhelye

Péter említette, hogy írnom kéne egy cikket a régi vasútállomásról. Akkor még szinte semmi információm nem volt róla, de Laub János, akinek ezúton is köszönöm, az általa kutatott dokumentumokat megosztotta velem. Utána én is többször végeztem kutatómunkát a MÁV Központi Irattárában. Most röviden ismertetem a régi vasútállomás történetét 1884-től az 1980-as évek első feléig. évvel ezelőtt a

A kezdetek: A mostani 1. számú vasúti fővonal legutolsóként megépült szakaszát, a Budapest - Újszőny vasútvonalat 1884. július 15-én adták át az utazóközönségnek, 1 hónappal a Keleti pályaudvar előtt. Ekkortól lehetett közvetlenül eljutni Budapestről vasúton Bécsbe. Ebből az időből az állomáshoz kapcsolódóan mindössze egy ismeretlen keltezésű vonali helyszínrajz maradt fent, ami valószínűleg a megnyitást követő néhány évben készült. Ekkor még nem létezett Szár megállóhely. A falunak feltétlenül szüksége volt vasúti kapcsolatra, ezért 1888. 05. 16-án kérvényt írtak a MÁV-nak a megállóhely létesítése ügyében. A MÁV és a Közlekedési Minisztérium 700 forintot kért a falutól a megálló építéséért. Ennek az összegnek a kifizetését 1888. 12. 06-án a falubeliek megszavazták, így a következő évben elkezdődhettek az építkezések.

A régi megállóhely és környéke Az építés időpontjáról sajnos nincs pontos információ. Az állomásépület a méretei alapján a Magyar Királyi Államvasutak típustervsorozatán belül az V. osztályú felvételi épület lehetett. Az épület kb. 12.30x8.20 alapterületű volt. Egy váróteremből, egy irodából, két szobából és egy konyhából állt. A megállóhelyhez még tartozott egy fedett váróhelység, olajkamra, szenes kamra, szemétverem pince, egy kemence, és egy kisebb gazdasági udvar. Az árnyékszék az épület Felsőgalla felőli falánál volt. A megállóhelytől Budapest irányában 150 méterre állt a 39. számú őrház. A falu környékén összesen 5 őrház (38, 38a, 39, 40, 41) és 3 Blockbódé (15-17) állt. A 38a természetesen csak később épült meg, vélhetően a 20. század elején. A ’20-as, ’30-as években egy teljesen új felvételi épület épült. (valószínűleg ez a ’32-es óbarki nyomvonal-korrekció keretein belül történt, de ezt nem támasztja alá semmi) Ez az épület valószínűleg nem típustervek szerint épült. A belsejében két váróterem (1. és 2. oszt.), egy jegykiadó iroda, egy két szobás szolgálati lakás, és egy folyosó/átjáró kapott helyet. A hátul lévő gazdasági épületek is átépültek. Az árnyékszék körülbelül 4 méterre állt az épülettől Felsőgalla irányában. Méretei alapján MÁV ,,A” típusú árnyékszék volt

Érdekesség, hogy az 1939-’40-es télen óriási hó esett a környéken. A megállótól Budapest irányában néhány száz méterre található bevágásban a felsővezeték-tartó oszlopokkal megegyező magasságú hótorlasz volt. Franz Wenosz a ,,Keserű cseresznyék” című könyvében visszaemlékszik egy incidensre, ami a Szár melletti bevágásban történt. 1944 novemberének közepén, a négy órai, Győr felé tartó személyvonatot négy szovjet vadászgép megtámadta. A mozdonyvezető visszatolatott a bevágásba, így megvédte vonatát a géppuskalövedékektől. Ezután a rémült utasok felmásztak a bevágás sziklafalára, és a közeli erdőbe próbáltak menekülni, de ezt a pilóták észrevették, és rájuk is lőni kezdtek. Végül a 4 repülő zuhanórepülésben közelítette, és semmisítette meg a szerencsétlen és ártatlan vonatot. A megállót 1958-ban látták el ivóvízzel. Az épület oldalára egy közös falikutat szereltek. Ebben az évben lett a víz elvezetve a 39. és a 38./a őrházhoz. Ez előtt mind a megálló, mind az őrházak lakóinak lovas kocsival szállították a vizet. 1958 és 1962 között, ismeretlen időpontban építettek, (többek között a sok baleset miatt) egy aluljárót az 550.1. szelvényben. Itt előtte egy áteresz volt, abból lett kialakítva az előbb említett műtárgy. A víztelenítést úgy oldották meg, hogy a töltés mellet lévő domb lábánál ástak egy vízgyűjtő gödröt, ami alul kapcsolatban volt az aluljáró alatt létrehozott áteresszel. Az aluljáró két végéhez, 1962-ben a nagyobb biztonság érdekében, két lámpaoszlopot emeltek. A következő említésre méltó év 1972, amikor az ,,A” vágány mellé építettek egy könnyűszerkezetű, oldalról nyitott váróbodegát. Ebben az évben készült az utolsó helyszínrajz a régi megállóról.


www.saarertanz.hu

Vasutas-családok a régi állomáson: • • •

•

Békefi Gyurica Zsolnay: Ők voltak Szár-alsó mh. utolsó, a felvételi épületben élő vasutas dolgozói. Kovács: Kovács József: Kelenföld, vasúti dolgozó (üzemi balesetben vesztette életét). özv. Kovács Józsefné: Kelenfölfön a Volán alkalmazásában dolgozott. Ők csak, mint lakosként éltek a régi felvételi épületben, a jegykiadó irodában valaki, faluban élő MÁV alkalmazott dolgozott.

Az utolsó évek Azonban az 1970-es években elkezdődött a nyomvonalkorrekció Szár környékén is. Átvágták a Nap-hegyet. (Ez a bevágás később a vasútfotósok kedvelt fotóhelyévé vált.) Az új megállóról a terveket már 1975-ben el kezdték készíteni. Eredetileg mind a két peronhoz egy-egy fűthető váróhelységet terveztek építeni. Az ,,A” vágány melletti az 542.2., míg a ,,B” vágány melletti az 541.9. szelvényben lett volna. Ez, mint ahogy látható is, sajnos nem valósult meg. A vasúti forgalom 1979. november 14-én került át teljes egészében az új nyomvonalra, ami a régi szakasz végét jelentette a megállóval együtt. Szár sokat-megélt, gondozott megállóhelyét felváltotta két bádogbodega, ami közel sem biztosította a régi hangulatot. 1980-1982 között a vasúti pályát az őrházakkal együtt teljesen elbontották. (Kivéve a 38. őrház Újbarok határában, és a 41. a Reisser csavarraktár mögött. Ezekben máig élnek is.) Egye-

7

TÁNCOS ÚJSÁG



dül a megállóhely épülete maradt meg még egy ideig. Az épület utolsó lakója, özv. Kovács Józsefné 1982-ben a MÁV-nak írt levelében leírta, hogy milyen mostoha körülmények között kell élniük, kint, mindentől távol. A MÁV ezért felajánlott nekik egy lakást Tatabányán, a Bánhidai lakótelepen, amit habozás nélkül el is fogadtak. Kiköltözésük után (1982. június-július), szinte azonnal lebontották, és hasznosították az épületet. Így egy közel 85 éves történet lezárult, és Szár régi vasútállomása örökre elveszett a múlt homályában. Ma már csak a felsővezeték-tartó oszlopok alapjai, lámpaoszlop-csonkok, az átereszek, hidak, a gödrök az épületek helyén, néhány kupac tégla és zúzottkő emlékezteti az arra járó embert, hogy ez valaha a vasút területe volt. És ezekből az ,,emlékekből” mindig egyre kevesebb, és kevesebb lesz. Hiába, így múlik el a világ dicsősége.

Bohács Gábor Kálmán (4. sz. csoport)

Hogy Csákányospusztát ( németül: Tscherkan) korábban Csákányosegyházának hívták. Az itt folytatott ásatások során találták meg az egykori falu temetőjét és templomát is. Az innen alig pár km-re található egykori Birka csárda épületét pedig Makovecz Imre tervezte.

Tudtad?

Interjú a pakolós bizottság két irányítójával Az idei, XVI. Táncbemutató Gálát nem csak a színvonalas műsoraink, és a remek vendégfellépők tették egyedivé. A lélegzetelállító díszítés volt az, amely már a megérkezéskor elkápráztatta a vendégeket, minőségi környezetet varázsolva a sportcsarnokba, egy még minőségibb előadáshoz. Persze, többen most biztosan csak legyintenek rá, hiszen „vagyunk itt vagy százan,”- gondolják-, megoszlik a munka. De az az összefogás és lelkesedés, ami a Táncbemutató körüli szervezésnél uralkodik, példaértékű. A tavalyi megújulás mérföldkőnek számít a Saarer Tanzgruppe életében, és a 2013-as kiemelkedő teljesítmény után kíváncsian vártuk, hogy mit tartogat majd számunkra a pakolós bizottság két oszlopos tagja, Hoffmann Márk és Mecséri Dávid. Hiszen az ő szervezésük és vezénylésük alatt zajlott le az esemény. Nos, őszintén mondhatom: nem csalódtunk. Őket kértem meg, hogy elevenítsék fel az emlékeiket, a feladatuk szemszögéből. - Hogyan értékelnétek a sportcsarnok pakolását idén, a tavalyiak függvényében? - A megszervezésben nem volt sok különbség. A díszítésben igen, hiszen a lányok varrtak két új háttér- anyagot, és a díszek is megújultak. Kihívás volt számunkra az elrendezés. Több ülőhelyet szerettünk volna biztosítani, így elforgattuk a színpadot, hogy három oldalról körbe lehessen ülni. Tavaly újítottunk először a díszítésen, de ahhoz képest, hogy most nagyobb feladatot vállaltunk, meglepő módon előbb végeztünk. Még soha nem volt ilyen, a bepakolást négykor kezdtük el, és fél nyolckor már végeztünk is.Bár, talán nem is olyan meglepő, mert már mindenki tudja a dolgát. Ennek az alapjait már rég letették a Czencz Mátéék, és a

8


www.saarertanz.hu

TÁNCOS ÚJSÁG

szülők. Mindenki beletanult nekünk csak egy kicsit újítani kellett és ha csak annyit mondunk, hogy pakolás van, akkor már mindenki hozza a kis szerszámát, például a Baggio-ék tudják, hogy parkettázni fognak, a Petya, meg a Patrik tudja, hogy az állványon lesz, és tényleg mindenki tisztában van a dolgokkal. A kicsiknek kell megmutatnunk, hogy mit hogyan csináljanak, meg kell tanítani nekik is a folyamatot, de évről-évre egyre többen jönnek a kisebbek közül is pakolni. - Mennyire vagytok megelégedve a munkafolyamatokkal, és azok gyorsaságával? - Mindenki jól végzi a dolgát. Persze vannak nagyobb holtpontok, amikor többen leülnek beszélgetni, ezt nem szoktuk szeretni, de próbálunk példát mutatni, és nem megállni. Csak egy irányító kell. -Hogy alakult ki, hogy ti ketten lettetek az irányítók? - Dávid: Igazából a Márk volt először… de egyedül nem bírta. - Márk: Nem! Ez úgy történt, hogy először a Czencz Máté és a Szabó Krisztián voltak a pakolósok, de a Krisztián külföldön dolgozik, a Máté meg nagyon elfoglalt az iskola miatt, úgyhogy átadták nekünk a stafétát.

- A csoportok milyen arányban képviseltetik magukat, illetve milyen a fiú-lány megosztás? - Fiúból sosincs hiány. Végül is lányból sem, csak ők nehezebben jönnek össze. Alapjában véve a takarítással van a probléma, mert a bepakolásra és a díszítésre nagyon sok lány jön el, nem is tudunk mindenkinek feladatot adni. Kipakolásnál meg nem csak az a baj, hogy kevesen vannak, de még el is csábítják a fiúkat, elkezdenek beszélgetni, és megáll a munka. Úgyhogy a kipakolás mindig nagy kérdés. De vannak lányok, akik


komolyan veszik a feladatot, érzik, hogy tényleg kell valamit csinálni és mindig ott vannak. Ilyenek például az Inez, az Edina, vagy a Mészáros Betti. De minden évben akad egy-két idegen légiósunk is. Idén a Tompa Nándi volt. - Milyennek látjátok a táncosok hozzáállását? - A többségnek jó a hozzáállása, de mint mondtuk, a kipakolás nehezen megy. Hiszen egy jó buli után ki akar pakolni???

- Mit gondoltok, a kreativitással helyettesíthetőek a drága dolgok? - Nyilván. Persze nem volt olcsó az anyag, amiből például a hátteret varrták a lányok, de töredéke sem volt így annak, amibe készen megvéve került volna. Aztán a csillárt is torta papírból csinálták, saját kezűleg, és a koszorút is. Hozzá tesszük, hogy elég sok munkával. - Vannak húzóembereitek, akikre tudtok alapozni? - A Patrik. Ő az, akinek szava van. Rá hallgatnak, és rendre tudja utasítani a népet. A Petya is lehetne… ha nagyobb lenne. De azok, akik benne vannak a pakolós bizottságban, tudják, hogy mit kell csinálni. Elmondjuk nekik a lényeget, és ők továbbítják a többieknek, és lényegében felügyelik a rájuk eső tennivalókat. -Miben látjátok a megújulás lehetőségét? - A színpad és a tánctér megújításában. Vagy a színpadot, vagy a nézőteret kellene megemelni. Ez elég nagy feladat, és még nincsen kiforrva az ötlet, de ebben gondolkodunk.. - Mesélnétek egy kicsit Móni és Attila szerepéről? - Rengeteget segítenek. Móni nagyon sokat vállal azzal, hogy szervezi a díszítést, nem


www.saarertanz.hu


csak kitalálja, de a beszerzést is lebonyolítja, és elkészíti a lányokkal együtt. Csak a csajokhoz is kellene egy olyan vezéregyéniség, aki ezt intézné, úgy, ahogy a Móni. Aki fel tudná karolni az egész díszítést és vinné tovább… De persze jó, hogy van nekünk egy anyukánk, aki csinálja. Attila pedig sokat segít a pakolásnál, ha kell valami, elszalad érte, de például tavaly ő tette fel a függönyöket és a díszeket. Tényleg mindenben lehet rá is számítani. De egyébként azért is jó, hogy segítenek nekünk, mert az ismeretségeikből sokat tudunk profitálni. Például a Móni volt osztálytársa hozta a fényeket, és a felszerelését is baráti szívességből vállalták. Az Attila munkahelyéről például ingyen elvihettük az autót, hogy azzal hozzuk-vigyük a berendezést, és a kellékeket. Ezen kívül a díszítéshez is kaptunk alapanyagokat. Sőt, a ruhaakasztókhoz és a tujákhoz is az ő ismeretségeik alapján jutottunk, ingyen. Szerencsére az évek alatt sokan megismertek minket annyira, hogy lássák, egy szép dologgal foglalkozunk, és évről- évre próbálunk egyre többet kihozni magunkból, és tovább vinni a hagyományainkat. A segítséget és a felajánlásokat persze mindig próbáljuk valami kis ajándékkal viszonozni, idén például táncos borral. - Hogyan képzeljük el, hogy történik az egész munka folyamatának megálmodása? - Ezt jó idővel a táncbemutató előtt el kell kezdeni. Idén a Péter kérte, hogy legyen elforgatva a színpad, és köré mi gondolatban felépítjük a környezetet. Igazából feljön a Hofi a Mecséri-házba, és ott együtt megálmodjuk. - Mik a terveitek a jövőre nézve? - Hát… a Pancho Arénában megrendezni a táncbemutatót… Ha már itt van. Komolyra fordítva a szót, a tánctér megújítása már lassan szükségessé válik, mert elég rossz állapotban van. De ezen kívül apró dolgokban tudnánk egyelőre fejlődni. 9

TÁNCOS ÚJSÁG Az elmúlt két évben rengeteg nagy dolgot megálmodtunk és véghez is vittünk, idén konkrétan egy sportcsarnokot alakítottunk át szinte egy színházteremmé, mert egy ilyen műsorhoz ilyen háttér dukált, ezt nem lehetett bárhol előadni. De biztosak vagyunk benne, hogy azért jövőre is lesznek újítások,

A Saarer Tanzgruppe magazinja lesz egy-két meglepetés.

Nem lesz könnyű a következő évben ezt felülmúlni, de biztos vagyok benne, hogy a mi pakolós bizottságunk ezt az akadályt is


könnyen veszi majd, hiszen rengetegen segítenek minket és támogatnak, lehetőséget adva ezzel, hogy évről-évre egyre színvonalasabb előadásban részesíthessük a közönségünket. Balázs Adrienn

Fókuszban: Borsodi Imre A szokásainknak megfelelően a Táncbemutató utáni első lapszámban mindig az Év Táncosaival beszélgetünk. Mivel közülük Sátori Fannival már készült a „Fókuszban” rovaton belül egy interjú a korábbiakban, ezért most csak Borsodi Imrével beszélgettem, többek között a múltról, a táncos feladatairól, a Tibi bá’ rádióról és a legjobb élményeiről. - A te feladatod a Táncbemutatókor szinte a kezdetek óta a konferálás és ebbe beletartozik az, hogy te mondod be az Év Táncosát is, idén a női díjazott után, aztán máshogy történt, mint az elmúlt években. Mesélj erről!

xikótól kezdve, az USA-n át, a Dél-Koreáig rengeteg országból érkezett már rá egy kattintás, akkor nem hazudok nagyot. Nyilván

- Kanyarodjunk vissza egy kicsit a kezdetekhez, ti ugye Pécsről kerültetek anno Szárra. Mikor is volt ez és mikor kezdtél el táncolni? - Hűha… ha jól emlékszem, akkor 2000ben költöztünk Szárra és abban az év szeptemberében kezdtem el táncolni, amikor a csoport először volt Dániában és azon még én nem vettem részt. Előtte is hallottam Szárról, mert az egyik ismerősünk már járt itt és ő mondta, hogy egy szép és nyugodt falu.

- Minden évben a műsor előtt tudom csak meg én is, hogy kik a díjazottak. Idén a Fanninak és a Nagyhofinak állt a neve a papíron. Először mindig a női díjazottat szoktam bekonferálni, majd ezután a férfit. Most is így tettem volna, amikor a Szandra közbevágott a szavamba és az én nevemet mondta be. Igazság szerint nagyon meg voltam zavarodva, hirtelen nem nagyon esett le a dolog. De nyilván aztán jó érzés volt.

- Minden táncosnál a szokásos kérdésem, hogy kinek a hatására kezdtél el táncolni és általában, főleg a fiúknál a szokásos válasz az szokott lenni, hogy az anyukám akarta, vagy az ő kérésére. Nálad is így volt ez? - Nem, én saját magam akartam belépni a csoportba, mert mindig is fontosnak éreztem, hogy egy közösséghez tartozzak.

- A konferáláson túl, milyen munkákat végzel a közösségen belül, ami ugye hozzájárulhatott ahhoz, hogy megkapd a díjat? - A munkatársad vagyok az újságban, és ezen kívül a honlapot és a facebook oldalunkat szerkesztem szinte napi rendszerességgel. A honlapnál terveim között szerepel egy új, egy jobb dizájn kialakítása illetve több apróbb dolgot is szeretnék fejleszteni rajta. - Mindkét internetes elérhetőségünket is több országból figyelemmel szokták követni a statisztikák szerint. Melyek ezek? - Igazság szerint, ha azt mondom, hogy Me10

után? - Ez egyértelműen az USA és Németország.

ezek közül lehet, hogy tényleg nagyon sokan csak véletlenül tévedtek mind a honlapra, mind a facebook oldalunkra, de ez akkor is jó dolog.

- Melyek azok az országok, ahonnan azért rendszeresen érdeklődnek a tánccsoport


- Ki volt a kezdetekkor az első táncospárod? - Szabó Dorottya. - Mind a hazai tánctáborok, mind a külföldi fesztiválok közül a legtöbbjén te is részt vettél. Melyikhez köthető a legjobb sztori, melyik volt a kedvenc helyszín?

www.saarertanz.hu

TÁNCOS ÚJSÁG - A hazaiak közül mindenképpen a magyarhertelendi élmények ugranak be, amikor a Hofi kimászott a szekrény hátulján, illetve amikor a Baggio tekegolyókat gurított a szobában és ezt anyukád egy nagy pofonnal honorálta. A külföldiek közül mindegyik hatalmas élmény volt, de talán a Zamora volt a legjobb, ha egyet ki kellene emelnem, hiszen, akkor voltunk a korunk zenitjén. - Hozzád köthető a sokak által, oly kedvelt Tibi bá’ rádió is. Miről szól ez pontosan és hogyan alakult ki, mikor volt az első adás? - Amikor Őrimagyarósdon voltunk 2010ben a tánctáborban, akkor az ottani sofőrünket Tibornak hívták és hát mi előre mentünk

A Saarer Tanzgruppe magazinja poénkodni a mikrofonba. Ez tartott egy jó órán, másfél órán keresztül és eléggé jól is sikerült a visszajelzések alapján. Így a többi fellépés vagy Europeade alatt, az oda vagy a visszaúton, amikor busszal megyünk, és ott vagyok épp én is, akkor beindul a Tibi bá’ rádió, buszsofőrtől függetlenül, bár nyilván jobban hangzik, ha Tibi bá’-val megyünk valahova. A repertoár az teljesen spontán alakul ki, épp, amit ott kitalálok.


fejlesztése a feladatom.

Kiskérdések

- Kedvenc külföldi sör? - Trappistes rochefort. - Májfa állítás vagy Locsolás? - Locsolás. - Kisváros vagy Szomszédok? - Kisváros. - Kedvenc külföldi táncos ismerős? - A tánccsoporton kívül mi a foglalkozá- - Brigitta Siladi és a családja. Egy egész sod? trösztünk volt nekünk ott Milwaukee-ban a - A BKF-en végeztem kommunikáció sza- lakásukban, nagyon jó fejek voltak. kon. Jelenleg viszont Pesten vagyok biztosító. Online biztosítások adminisztrációja és Schweininger Ádám

Locsoltak a ketteses fiúk!

Védekezés a peronoszpóra ellen.

Indulásra kész a csapat.

Végül Újbarkon fejezte be a csapat.

Szállást keres a Szent Család.

Gyerekszáj

E bben a hónapban a táncgálákkal és a bállal kapcsolatban kérdeztem meg a kisebb táncosokat . V olt egy - két lány , akiket a szüleik még fiatalnak tartanak bálhoz , viszont volt olyan is , aki a családjával akár hajnalig is marad .

Jaczina Blanka (6. sz. csoport): Szerintem mindenkinek az idei táncgála tetszett a legjobban a Lakodalmas miatt! Nekem a Lakodalmas a kedvencem az idén táncoltak közül, mert látszott, hogy nagy az összetartás attól függetlenül is, hogy nem csak egy csoport vett benne részt. Szoktunk maradni a bálban olyan egyig-kettőig. Addig a barátnőimmel vagyok és együtt táncolunk, meg ilyenek. Szilágyi Luca (5. sz. csoport): Nagyon fontos ez a nap számomra minden évben, mindig nagyon várom előtte. Az ezévi volt az eddigi legjobb táncbemutató! Külön élmény volt az is, hogy szerepelhettünk a Lakodalmasban a nagyokkal együtt. Szoktam maradni a bálban egy kicsit, ez is a kedvenc részem a táncgálákban, mert mindig igazán jó hangulatban telnek.

Balogh Hanna (7. sz. csoport): Nekem az idei táncbemutató tetszett a legjobban. Minden tánc jó volt, de a Lakodalmas volt a legjobb! Szeretek fellépni a tánccsoportunkkal, de azt is szeretem, amikor a nagyobbak táncolnak és őket figyelhetem. Én nem szoktam maradni a bálban utána, csak anyuék jönnek vissza bálozni. Hoffmann Lili (7. sz. csoport): Nagyon szeretem, amikor a táncbemutatón fellépünk a csoportunkkal, igaz, mindig izgulok mielőtt mi következünk.

A bálban anyukámékkal csak egy kicsit szoktunk maradni, mert szerintük még túl „kicsi” vagyok ehhez. Speier Liza


www.saarertanz.hu

11

Német-sváb-magyar szótár

A német nyelvi bizottságunk megalakulásával lehetőségünk nyílik a sváb nyelv megismertetésére. Házenfratz Kinga tanár néni jóvoltából minden alkalommal más-más témakörből olvashattok.

Pflanzen I. – Növények die Petersilie – pédeszüj – petrezselyem die Akazie – akaaci – akác die Kartoffel – krumbien – burgonya der Mais – kukuruc – kukorica der Apfel – opfi – alma der Holunder – hulle – bodza die Johannisbeere – ribizl – ribizli

die Gurke – umoage – uborka die Kirsche – kirscha – cseresznye die Sauerkirsche – waixl – meggy der Sellerie – cöle – zeller die Bohne – fizujny – bab die Zwiebel – cvívi – hagyma

Körkérdés: Az általad készített álomkoktélba mi kerülne, és hogy neveznéd el?

Tamás Gábor: Rum, cola, rum, meg cola, tequilában áztatott citrommal és egy kis csikó-életérzéssel. Legyen a neve CSSF. (Csak saját felelősségre)

Horváth Imola: Mi Olaszországban összeállítottuk már a Didával, Pattival és Inezzel. Volt benne vodka, gin, görögdinnyelikőr, szóda, meg lime és talán cukorszirup. Melodynak neveztük el.

Tóvári Patrik: Természetesen a Padovában divattá vált Saarer Ice Tea az álomkoktél. Ezt a ketteses fiúkkal készítettük, limonádé alap, whiskey, gin, tequila, Jäger és vodka összekeverésével.

Tóth Edina: Egyik szombaton ajánlottuk Gizi néninek, hogy vegye fel az itallapra a Crassly down the floor koktélt. Kell hozzá: jégkocka, whiskey, cukorszirup, eper- vagy áfonyapálinka, fahéjrúd, lime leve, menta és édes Vermouth. Fenyvesi Szabolcs

Szár 1945 után, Rákóczi utca a templomtoronyból fényképezve.

Szári lakodalmas, nagy siker a táncbemutatón. Vitányvár oldal. Állandó rovataink: Gyerekszáj. Sváb szótár. Tudtad? (5

Recommend Documents