Tartalomjegyzék Hírfolyam .......................................................................................................................................................................... 1
Program-összefoglaló képekben ...................................................................................................................................... 3
Tudtad-e? .......................................................................................................................................................................... 5
Tájoló Egyensúlyban önmagunkkal ........................................................................................................................................ 6 A közös nyelv, az összetartó erő ................................................................................................................................ 10
Rejtvény .......................................................................................................................................................................... 13
Fejtörő............................................................................................................................................................................. 14
Interjú - Vigyázz, Kész, rajt! ............................................................................................................................................ 15
Légy te is kreatív ............................................................................................................................................................. 18
Körkérdés - Miben változtak elsőseink hétköznapjai? ................................................................................................. 19
Górcső alatt 2007. .......................................................................................................................................................... 22
Firkász ............................................................................................................................................................................. 25
Klikk................................................................................................................................................................................. 26
Ajánlók Könyvajánlók .............................................................................................................................................................. 27 Filmajánló ................................................................................................................................................................... 28
Hírfolyam Táborban ismerkedtek az új lakók Ügyességi feladatokkal, csapatépítő és önismereti játékokkal, hatalmas szeretettel és nem utolsó sorban nem múló lelkesedéssel várták augusztus végén az újdonsült telekis kollégistákat a fecsketábort szervező Dökös tanulók. Augusztus 30-31-én sikerült egy kis ízelítőt adni magunkból, a kollégiumi élet hangulatából, mindezek mellett picit megismerhettük a kezdő évfolyamosok érdeklődési körét, személyiségét. A programok közös főzéssel, majd ebéddel zárultak, ahol kicsik és nagyok egy csapatot alkottak. "Egy csapat tagjának lenni jobb, mint egyedül főszereplőként villogni valamiben, ami kevésbé lenyűgöző."
Avatás - 2015 Az első hetek megmérettetései után október elején eljött az idő, hogy a családi fészket elhagyó kisfecskék a kollégium teljes jogú tagjaivá váljanak. Az iskola ebédlőjében megrendezett avatón minden elsős (esetenként másodéves) tanuló számot adhatott ügyességéről, helyzetfelismerő képességéről, kreativitásáról, bátorságáról, szóforgatási készségéről, énektudásáról stb. Miután mindenki sikeresen teljesítette a reá mért feladatokat, közösen skandálták a felsőbb évesek által megírt avatóbeszédet és fogadalomtételt.
Vidám ének hangja szállt December elején kollégiumunkba is megérkezett krampuszaival a nagyszakállú télapó. Felcsendültek a gyermekkorunkból ismerős mikulást köszöntő énekek. A lappföldi Öregúr puttonyában mindenki számára akadtak apró meglepetések. Az ajándékok mellett ez alkalommal is gazdájára talált jó néhány virgács, melyet intő szavak kíséretében nyújtott át az Északi-sark mesebeli alakja. Majd feladatát elvégezve szánjára pattant, hogy egy évre újra visszatérjen sarkvidéki otthonába.
1
Hírfolyam Kreatívan együtt December első heteiben iskolánkban és kollégiumunkban mindenki lázasan készült a végzős tanulókat búcsúztató bálra, a szalagavatóra. Mi kollégisták asztali díszeket készítettünk a nagy nap estéjére. Közösen gyűjtöttük a természetben megtalálható alapanyagokat, majd tanári segítséggel kompozícióba rendeztük a fenyőágakat, gesztenyéket, makkokat, fagyöngyöket. Számunkra ez a feladat megkoronázta az adventi időszakot, kellemes ünnepi hangulatban töltöttük az év utolsó hetét, miközben együtt voltunk tanárainkkal, diáktársainkkal.
A csoda, mely bennünk él 2015. utolsó tanítási hetében közösen feldíszítettük a kollégium karácsonyfáját. Előkerültek az ünnepi dekorációk, az előtér és a folyosók is karácsonyi díszben pompáztak, sőt néhány szobában még a villogók is felkerültek az ablakokra, vagy épp az emeletes ágyak köré. Csütörtök délután mi magunk is felöltöttük ünnepi ruhánkat, átsétáltunk az iskolába és meghallgattuk az ebédlőben megrendezett karácsonyi ünnepi műsort. Versekkel, dalokkal, szívhez szóló ünnepi beszéddel hangolódtunk a szeretet ünnepére. Úgy gondolom, ezek mindnyájunkat megérintettek és elgondolkodtattak az élet igaz értékeiről. Ahogy a költő Ady Endre is megfogalmazta Karácsony című versében - ilyenkor mindenkiben felszínre tör érintetlen, eredendően jóságos gyermeki énje, ilyenkor figyelünk igazán egymásra, ilyenkor merünk őszintén és tisztán szeretni. "De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni."
A műsort követően tanáraink körében elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát, majd a nap zárásaképp izgatottan bontottuk ki az ajándékokat, melyeket második otthonunkba hozott nekünk a Jézuska.
2
Program-összefoglaló képekben Fecsketábor - 2015. augusztus 30-31
Kollégistává avatás 2015. október
3
Program-összefoglaló képekben
Mikulás 2015. december 6.
Kollégiumi karácsony 2015. december 17.
4
Tudtad-e?
Mickey egér hangját adó férfi feleségül vette Minnie egér hangját adó nőt. Kosztolányi Dezső írt egy verset Karinthy Frigyesnek, ami a következő rejtett üzenetet tartalmazta: „Nyald ki a s*eggem Karinthi”. Kelet-Európában a legnépszerűbb ajándék a vodka. Napi 4-5 zene meghallgatásával fejlődhet a memóriánk és leküzdhetjük a stresszt. Körülbelül 7-8 fa szükséges ahhoz, hogy egy évre elegendő oxigént termeljen egy embernek. A fátyol régen a menyasszony szüzességét jelképezte, de főleg a nem túl szép menyasszonyoknál használták, hogy a vőlegény meg ne gondolhassa magát a házasságkötés előtt. Az ókori Görögországban, ha valakit megdobtak egy almával, azzal a szerelmüket fejezték ki. A lisztománia egy nemzetközi kifejezés, ha valakinek állandóan szüksége van a zenére. Magyarország mottója: „Cum Dea pro patria et libertate!” Vagyis Istennel a hazáért és a szabadságért. A New York-i Szabadság-szobor eredetileg aranyszínű volt. A világ legnépszerűbb sorozatai közé tartozó The Walking Dead egyik rendezője Frank Darabont (Darabont Ferenc) magyar származású. A milliárdosok csupán 60%-a vált azzá a saját munkájának köszönhetően. A ragtapasz feltalálója felesége számára készítette el találmányát először, mert a nő sokszor elvágta az ujját főzés közben. A szőlő a legkedveltebb gyümölcs a világon. A Coca-Cola az első évben csupán 25 üveggel adott el, mégis folytatta. Az emberi test legerősebb izma a nyelvben található. A zsírkréta marhazsírból készül.
Tóth Leila 11.A
5
Tájoló Egyensúlyban önmagunkkal Fontos, hogy napi szinten találjunk olyan elfoglaltságot, ami munka után regenerál bennünket, erőt ad az új nap feladataihoz. Vajon mit teszünk magunkért a hétköznapokban? Hogyan lazítunk, töltődünk, hogy fizikai energiát és szellemi frissességet nyerjünk? Mindenki örül, ha a kötelező iskolai órák után jut egy kis idő a pihenésre.”Énidő”, amikor figyelhetünk magunkra, azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Rendkívül változó, hogy kit mi kapcsol ki, illetve mi tölt fel lelkileg. Vannak, akik megelégszenek azzal, hogy hosszú percekig fekszenek az ágyban, kicsit befelé fordulnak, relaxálnak, mások az aktív pihenés hívei, mihamarabb hasznos elfoglaltságot keresnek maguknak. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az „Énidőre” nem mindig kerül sor a hétköznapokban. Manapság az iskola, a sok tanulás teljesen felemészti a diákokat. A legtöbben arra törekszünk, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsunk, ez bizony sokszor hatalmas teher. Ahhoz viszont, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, kellenek a kellemes délutáni, vagy épp esti elfoglaltságok – kinek hogy pihentetőbb. Mert vannak, akik rögtön iskola után hatalmas lelkesedéssel neki tudják magukat durálni kötelező feladataiknak, vannak, akiknek szükségük van néhány óra egyéb tevékenységre, és valljuk be, vannak, akik szeretnek megfeledkezni kötelező délutáni tevékenységükről, mert úgy gondolják, hogy az iskolaajtón kilépve számukra letelt a tanulás aznapra. Ha ügyesen sáfárkodunk az időnkkel, minden nap marad 1-2 órahossza magunkra. A szabadidő szó hallatán mindenkit elfog egy kellemes érzés, csak úgy cikáznak a gondolatok a fejekben, annyi ötlet jön elő. De álljuk meg egy pillanatra és nézzünk kicsit magunkba! Vajon kinek milyen tevékenységek jutottak eszébe első ízben? Gondoljunk csak bele, hány olyan elfoglaltság villant át a tudatunkon, amihez nem kell internet, okostelefon, iphone, vagy számítógép. Nagyon sok kisiskolás - és kamaszgyerek a számítógép és a mobiltelefon előtt tölti az ”énidőt”, alkalmanként lehet az alvásidőt is. Órákon keresztül bámulni a monitort vagy a telefon kis képernyőjét, hatalmas károkat okoz testi, lelki egészségünkben. Mégis a legkézenfekvőbb, leggyakoribb választott módja a pihenésnek. Nyilván aki nap, mint nap ilyen módon lazít, kapcsol ki, az nem így látja, és persze fel lehetne sorolni kismillió indokot, hogy miért is jó a monitor előtt ülni. Mivel mindennapjaink részévé vált a digitális technika, együtt kell élnünk ezzel a lehetőséggel, de nem szeparálhatjuk el magunkat a közösségélménytől, és nem spórolhatunk személyes kapcsolataink ápolásán sem – csak mert a kényelmesebb utat választottuk! Én szabadidőmben, ha tehetem, a barátaimmal vagyok, vagy pihenek. Nagyon sok energiát és jókedvet adnak nekem. De szívesen rajzolok, vagy megnézem a kedvenc sorozatom. Hasonlóképpen megkérdeztünk néhány diákot:
Mivel töltöd szívesen szabadidőd? Milyen tevékenységekkel kapcsolódsz ki a hétköznapokban? Csák Nikolett 9.C : Ha otthon vagyok, általában sorozatot nézek vagy zenét hallgatok. Nagyon el tudok merülni a számítógép világában. A kollégiumban nem nagyon figyelek a szabadidőre. Visszaesek, készítem is a tanulnivalót, majd megyek szilenciumra, utána pedig vacsorázni. Ezt követi a szokásos esti rutin zuhanyzás, majd fekvés – maximum még 1 órát telefonozok, majd alszok. Keddenként focizni szoktam, nagyon örülök ennek a lehetőségnek. Mosonyi Eszter 10.A: Ha visszaérek a koliba, körülbelül 1 órám van szilóig. Elmegyek boltba, majd eszek és mehetek is tanulni. Tanulás után nem szoktam átmenni vacsizni, így több időm marad lazítani, pihenni. Ilyenkor már a barátaimmal töltöm az időm. Velük beszélgetünk, zenét hallgatunk és nagyon sokat szoktunk nevetni, főleg egymáson. Otthon általában laptopozok, zenét hallgatok, filmet nézek.
6
Tájoló Varga Sándor 9.C : Suli és sziló közt épp annyi szabadidőm van, hogy elmenjek a boltba. Szilón rendszerint meg tudok tanulni, így este több időt tudok a barátaimmal tölteni. Velük a legtöbbször elmegyek sétálni, vagy pingpongozunk, hét elején pedig lemegyünk focizni a tanárok ellen. Kengyel Rebeka 11.D: Visszajövök a koliba, majd irány a bolt. Minden délután felhívom a barátomat és anyáékat - ez a napi rutin része. Sziló után vacsizok, majd megkeresem a barátnőimet és sokáig náluk vagyok. Velük jókat szoktam beszélgetni, mindig van aktuális téma. Otthon, ha időm engedi, meglátogatom a keresztfiam. Náluk általában 4-5 órát töltök. A vasárnapot pihenésre szánom, hogy lelkileg feltöltődve érkezzek vissza.
Kollégistáink között is vannak olyanok, akik extrémebb, nem mindennapi hobbik szerelmesei. Lakatos Tamara 10.A osztályos tanuló 5 éves kora óta vadászik. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott eszébe egy pici lánynak épp a vadászat, mi motiválta, hogy korán keljen és cudar időben is türelemmel várja a vadak érkezését? - Mindig is irigykedve néztem apát és azokat a kalandokat, amiket átélhet ezzel a hobbival. Így a képzeletem folyton csak ezen kattogott - mesélte Tami. Kérdeztem a sikereiről, illetve kevésbé sikeres utakról is. Állítja minden lövésére büszke, nincs olyan, amire nem, mert mindig komolyan veszi a vadászatot. - Jó kint lenni vadlesen, engem nagyon meg tud nyugtatni. Ha ideges vagyok, eltereli a gondolataimat, ilyenkor ugyanis maximálisan a feladatomra kell koncentrálnom. - tette hozzá. Tamara óriási lelkesedéssel és szeretettel mesélt a vadászat rejtelmeiről, a kezdetekről, s arról, hogy valójában mit is adott neki ez a szabadidős tevékenység. Rövid elbeszélésében összefoglalta, hogyan élte meg kislányként az első "zsákmányszerző akciókat" de megtudhatjuk azt is, jelenleg fiatal felnőttként, mit érez egyegy vadászat alkalmával. Éljétek át ti is tíz év tapasztalatainak élményeit! Balog Vivien 10. A
Nyomok a hóban: A hintaszékben ültem, az ablakon kifelé bámulva egy rókát figyeltem, aki a szakadó hóesésben játszott. Ritmikusan és lassan billegtem előre, majd hátra, úgy figyeltem tovább a róka ugrásait a hóban. Valahogy, minden mozdulata, minden szökkenése, mintha visszaemlékeztetett volna valamire. Lecsuktam a szemem. Hallottam, ahogy a tűz ropog mellettem, majd hagytam, hogy az elmém képeket tárjon elém. A szemeim előtt megjelent egy kislány, aki az ablakpárkányon ül és nézi a havas tájat, várja, hogy az Apukája hazatérjen a zsákmánnyal. Én voltam az kilenc évvel ezelőtt. Újra kinyitottam a szemem. A róka még mindig ott volt. Nyomok a hóban. Nos, lássuk, én mennyi nyomot hagytam már a hóban?! Volt idő, mikor csak sóvárogva néztem kifelé az ablakon Apa után, hiszen én is szerettem 7
Tájoló volna vele menni. - Anya, én mért nem mehetek Apával vadászni? - Jaj Tündérkém de hát még csak 6 éves vagy, eljön majd az ideje, ne türelmetlenkedj. Csak lemondóan néztem ki az ablakon, majd nem soká feltűnt a ködben a kocsink. Újra kinyitottam a szemem, a róka felpattant a földről, de csak azért, hogy egy újabb ugrással távolabb juthasson. Tett egy nagy lépést. Visszaengedtem a szemhéjaimat majd, tovább pörgettem az emlékeket. Ez volt az a nap, mikor elhatároztam, hogy rálépek a vadászok vadregényes ösvényére, türelem ide vagy oda. Apa lépett be az ajtón, behozva magával a télnek hideg szelét, amitől még most, a jelenben is megborzongok. - Apa, holnap lesz a szülinapom - kérlek, hadd menjek ki veled vadászni, kérlek! - Nem bánom. De reggel csak egyszer megyek be hozzád, ha nem kelsz fel, itthon maradsz - mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Újra láttam a rókát, most már nem szökdécselt, óvatosan lépkedett tovább a porcukorral szórt talajon, közeledett felém. Itt kezdődött minden. Másnap reggel én már felöltözve vártam a még csak akkor ébredező Apát. Azt hiszem, az első libavadászatomat soha sem felejtem el. Nagy hó volt, a növények között kerestünk fedezéket. Előttünk egy tó terebélyesedett el, ott töltötték estéiket a libák. Aztán megtörtént a csoda, az, amire talán akkor is emlékezni fogok, mikor a szemem utoljára csukódik le végső nyugalomra. A nap felkelőben volt, gyönyörű színekben pompázott a havas táj, és a víz. Először narancssárga színt öltött magára, majd vérvörösre változott, a szél halkan fütyült, a libák szárnysuhogása pedig tovább fokozta a pirkadat szépségét. Ahogyan a nap egyre magasabban járt, úgy szálltak magasba a libák is, és egyenesen felénk tartottak. A torkomban dobogott a szívem. Résnyire kinyitottam a szemem. A róka szaladni kezdett, majd megbújt egy nagyobb hókupac mögött. Visszacsuktam a szemhéjaim és láttam magam előtt a kislányt, ahogy fut a zuhanó libákért, ahogy ragyogó szemekkel nézi az égből leeső pompás madarakat. Mintha szemeimben a csillagokat rejtették volna el aznap. A róka előbújt a hókupac mögül és újra sétálni kezdett. Emlékszem, ahogy megpakolva a sok zsákmánnyal mi is a kocsihoz indultunk. Ugyan ilyen elégedett léptekkel haladhattam én is, mint ez a róka itt előttem. - Még este is kimegyünk vadászni - jelentette ki apa. Erre már nem is válaszoltam, csak magamban ujjongtam, majd mikor eljött az idő, izgatottan szálltam be a kocsiba. A róka bement a bozótosba és leült, úgy tűnt most engem néz. Visszazártam a szememet. Besétáltunk a helyünkre és ott vártuk a beérkező libacsapatokat. Alkonyodott, a nap lemenőben volt, újra beszínezve ezzel az égboltot és a vizet. Mintha csak szétfolytak volna színei a horizonton - talán a szél fújta ezer féle árnyalatba őket?! Vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Azt a napot sem feledem soha. Elégedetten billegtem, mikor egy másik róka érkezésére lettem figyelmes. Együtt indultak el. Egy fácánkakas lapult a bokor alatt, úgy láttam, az idősebb róka tanítja a fiatalabbat a vadászat mesterségére. Ám a fiatal elkapkodta, a fácánkakasnak sikerült meglógnia. Mosolyogva eszembe jutott a Vuk című mese, mikor Vuk Karakot kérdezi. - Buta vagyok én Karak? - Nem vagy te buta, csak még keveset tudsz. Apa nyomait követve jutottam el odáig, hogy mára puskát kaphattam a kezembe. Egyre több mindenre voltam képes, egyre jobban fejlődtem, és nőttem. 15 éves voltam, mikor a legnagyobb nyomokat hagytam a hóban. Ekkor lőttem az első fácánomat, és libámat is. Az álom valósággá vált, és most már nem csak a képzeletemben voltam vadászhölgy. Mikor újra az ablakhoz fordultam, láttam, hogy a fiatal róka ismét próbálkozik, és hopp. Elkapta a kakast! De ott is hagyta és fickándozva ugrált a friss hóban. Lecsukott szemeim előtt újfent megjelent egy kép önmagamról. Az első libám elejtésekor én is pontosan ugyanilyen örömtáncot jártam. De hisz van ennél nagyobb öröm? Létezik annál nagyobb boldogság, mint mikor az ember végre megkapja azt, amire már évek óta vágyott?! Az öregebb róka odament a fiatalabbhoz, felvette a zsákmányt, majd elvonultak be az erdőbe, ahol már nem láthattam őket. Hiába telt már el 8
Tájoló kilenc év, minden vadászatunk alkalmával újra leköltöznek szemeimbe a csillagok. Hóesésben vadászni számomra a legnagyobb ajándék az egész világon, talán éppen azért, mert az első vadászatomra emlékeztet. Jól eső érzés visszaemlékezni a kislányra, aki csak figyeli Apukája mozdulatait, ami végül zsákmányt eredményez, majd látni a jelent, amikor már a lány mozdulatai is zsákmányt hoznak. Van még hová követnem Apát, épp úgy, ahogyan ez a kis róka is tette, de egyáltalán nem bánom, ha EGYÜTT haladhatunk a havas tájakon. Többek ezek egyszerű nyomoknál, ezek emlékképek, amik nem engedik megfakulni a múltat. Lassan tizenhat éves leszek, de még mindig kislányos izgatottság lesz úrrá rajtam, ha sikerül levarázsolnom egy madarat a levegőből. Tudom, kevés nyomot hagytam még magam után, de amik ott vannak, azok jól láthatóak. Az út- remélem - egy regényes élet végén fejeződik majd be, ahol már nem én vagyok Vuk, a fiatal kis tanítvány, hanem Karak a tapasztalt, az élethez igazán értő bölcs róka, az, aki az utolsó nyomokat hagyja a hóban. Lakatos Tamara 10.A
9
Tájoló A közös nyelv, az összetartó erő Alkalmanként háttértevékenység, máskor a lelkünk megmentőjeként, a nap fénypontjaként tűnik fel életünkben a zene. Egy bizonyos így, vagy úgy, de szerves részét képezi hétköznapjainknak, és bearanyozza a különleges alkalmakat. "Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel. A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!" Manapság mindennapos tevékenységeink közé olvadt a zene. Zenét hallgatunk munkába menet, otthon, főzés közben, ha szomorkodunk valami miatt, vagy ha boldogságunkat szeretnénk kifejezni. A zenében pont ez a legcsodálatosabb. Egy zeneszám képes kifejezni bármilyen érzelmet, képes hatni ránk a legtöbb élethelyzetben. Modern világunkban elég egy kattintás és perceken belül hallgathatjuk kedvenc előadóinkat. Ennek tökéletes példája az ifjúság körében egyre elterjedtebb utcai zenehallgatás. Számtalanszor vagyunk fül - és szemtanúi, hogy egyesek divatos hordozható mini hangszórókon keresztül hallgatják és hallgattatják kedvenceiket nyilvános helyeken, közterületeken. Vajon miért érzi szükségét az ifjú nemzedék, hogy környezetét is "szórakoztatva" kirakatba tegye zenei ízlését? Figyelemfelkeltésről vagy a tolerancia teljes hiányáról tanúskodik ez a fajta magatartás? Mindkét feltételezés abszolút helyén való, hiszen mi másért hallgatnánk nyilvánosan kedvenc zeneszámainkat? Esetleg azért, mert fittyet hányunk mindenkire és úgy élvezzük a muzsikát, ahogyan mi akarjuk. Talán, mert meg akarjuk mutatni a nagyérdeműnek kifinomult zenei ízlésünket. Azonban embertársainkra nézve eléggé kellemetlen lehet az effajta viselkedés, illetve ízlések és pofonok,- nem mindenki kedvelheti azt a zenét, amit mi. De, ha jobban megnézzük, előfordulhat, hogy ez a jelenség csak Magyarországon, a magyar embereknek ilyen visszás, hiszen tőlünk nyugatra rengeteg embert láthatunk ugyanilyen hangszórókkal, s ott ez látszólag társadalmilag teljesen elfogadott magatartás. Másik jellemző szokásunk, hogy kötelező feladatainkat letudva előkeressük táskánkból a fülhallgatót, ami okos-telefonunkhoz csatlakoztatva - azonnali zenei élményhez juttat bennünket. Ez a közlekedés szempontjából is rendkívül veszélyes viselkedési mód teljességgel kizárja a külvilág iránti igényt - elidegenedéshez vezet. Hiszen hogyan hallhatnánk meg egy másik embert fülhallgatóval a fülünkben? Sehogy - és nem is célunk ez ilyenkor. Mert talán túl sok mindent hallottunk aznap, túl sok szabályt követtünk és túl sok mindenkire figyeltünk, épp csak a bennünk élő kicsi én maradt árván, szeretetlenül. Némán, csendben, magunkba zárkózva haladunk, elmélyülve saját gondolatainkban, némileg relaxálva, ledobva magunkról a nap összes terhét, gondját, hogy hazaérve tudjunk egymásnak adni még egy kicsit a jóból. A rohanó hétköznapokban sokszor "útközben" jut idő a lelkünk számára oly fontos tevékenységekre. A tömegközlekedési eszközökön, autókban, pályaudvarokon, vagy épp hazafelé sétálva tudunk egy-egy nehéz munkanap, a sok tanóra után érzelmileg töltődni. Mennyivel egészségesebb társadalomban élnénk, ha a zene iránti ősi, ösztönös testi, lelki igényünket közösségélményként élhetnénk meg a hétköznapokban énekkarok, kórusok tagjaiként. Szomorú, de úgy gondolom, erre utoljára a középiskolás években ad teret és lehetőséget az élet. Hangszeres zene iránti igényünket és vágyunkat teltházas koncerttermek, zsúfolt szabadtéri rendezvények fémjelzik. Hazánkat „fesztivál-országnak” tartják, hiszen rengeteg a tavaszi és nyári zenei esemény, ahol fiatalok és idősebbek egyaránt megtalálják az ízlésüknek megfelelő együtteseket. Mindegy, hogy ugrálva táncolunk, sikítva éneklünk az előadóval, vagy épp a 10
Tájoló háttérben dülöngélünk a zene ritmusára és halkan dúdoljuk az ismert dallamot, lényeg, hogy részesei lehetünk a hangzásnak és a látványnak, zsigereinkben érezhetjük a hangszerek együttes játékát. Tesszük mindezt úgy, hogy körülöttünk mindenki eggyé válik a dallal, és ott a színpad előtt bátran adja át magát egy magasabb öngyógyító erőnek. Így önfeledten és gondtalanul az ismeretlen ismerősökkel sem félünk összekapaszkodni, szeretetteljes érzelmeket közölni, vagy épp elmerülni a spontán lejtett tánc koreográfiájában. Régmúlt idők regöseinek, sámánjainak emlékei elevenednek meg a közös táncos-zenés mulatság közben, melyek egykoron még a napi rituálé részét képezték. Modern világunk helyezi csupán perifériára a művészetek hétköznapi szerepét, mellőzi társas kapcsolatainkra gyakorolt pozitív hatását. Napjainkban már csak a természeti népek őrzik őseink örökségét, s használják napi szinten a zenét lélekgyógyításra, tanításra, a közösségben élő emberek "egymásra hangolására". Olyan mélyen rejtett érzéseket szabadít fel bennünk a zene, melyek még szűk családi körben sem mindig törnek felszínre, esetleg önmagunk előtt is titkosak voltak a korábbiakban. Ezek a felismerések óriási hatással lehetnek személyiségfejlődésünkre, emberi kapcsolatainkra, de befolyásolják problémáink, konfliktusaink kezelésének módját és minőségét is. Manapság - mikor egyre kevesebb figyelem és idő jut egymásra, kimaradnak a hétköznapokból a "nagybeszélgetések", ahol érzéseinket, félelmeinket, vágyainkat közölhetnénk egymással - felhalmozódik bennünk a szorongás és a bizonytalanság, mentsvárként szolgálnak az effajta rendezvények. Pszichológiai kutatások által igazolt tény, hogy a rendszeres éneklés, zenélés csökkenti a szorongást, javítja a kommunikációs készséget, kreativitást, valamint jótékony hatással van az agyi aktivitásra is. Teljesen mindegy tehát, hogy ki miért hallgat zenét vagy, hogy milyen stílusban, a lényeg, hogy megtalálja mondanivalóját, és tudjon vele azonosulni. A zene nem más, mint egy közös nyelv, amit mindenki ért, hiszen ha Magyarországon játszunk „A” hangot, az Kínában is ugyanúgy fog szólni. A zene nem válogat, idős, fiatal, kicsi vagy nagy között. Használjuk ki hát, hogy: a zene mindenkié! Kollégiumunk ifjú zenészével, Botos Ákossal beszélgettem, akit már több iskolai rendezvényen is hallhattunk gitározni. Zenei élményeiről, hangszertanulás kezdeteiről és jövőbeli terveiről kérdeztem. 1. Mióta gitározol? - Nyolc éve volt először a kezemben gitár. 2. Mi indíttatott a tanulásra? - Az egész annyi, hogy megláttam, megkedveltem és megpróbáltam. 3. Zenél még rajtad kívül valaki a családodban? - Nem, csak én. Senki más rajtam kívül. 4. Hogyan ment a tanulás? Volt, aki segített neked ebben? - Ez egy olyan műfaj, amit érezni kell, majd utána tanulni. Én egyedül tanultam meg, s hosszú időbe is telt. De az idők során volt ki ösztönözzön. 5. Ki volt ő? - Nem szívesen beszélek erről a személyről, de annyit elárulhatok, hogy hozzám közel álló emberről van szó. 6. A hétköznapokban mennyi időt töltesz gyakorlással? - Mivel van fontosabb elfoglaltságom is, mint például az iskola, a közösségalakítás, ezért mostanában keveset. De napi szinten a kezembe kerül a hangszer. 7. Milyen jelentéssel bír számodra a zene, mit jelent ez neked? - Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy nagyon jó barátot, akit már régóta ismerek, aki mellettem van, ha rossz kedvem van és akivel jól érezhetem magam. 8. Az előző iskoládban is játszottál már iskolai rendezvényeken? Ha igen, mik voltak ezek? - Nem, nem játszottam. Nem volt szokás a zenés előadás odahaza Viszont nagyon örülök, hogy a Telekiben vannak lehetőségeim a zenélésre, és persze jó érzéssel tölt e, hogy tudásommal segíthetem az osztálytársaimat, illetve az énekkar tagjait. 11
Tájoló 9.Milyen zenéket hallgatsz a hétköznapokban? - Kifejezett kedvencem nincs. Mindent szívesen hallgatok és el is játszok, aminek az igaz életről szól a szövege. Pl.: Metallica 10. Ha felkérnének, hogy játssz egy bandában, igent mondanál, vagy maradnál szólóban? - Sajnos még a magam szórakoztatására - arra hogy gyakoroljak - sincs túl sok időm, úgyhogy kizárt. 11. A kollégiumban van lehetőséged gyakorlásra? - Csakis az esti órákban tudok erre összpontosítani. 12. A későbbiekben is csak hobbi szinten szeretnéd tartani ezt az elfoglaltságot, vagy vannak komolyabb terveid a jövőre nézve? - A mai zenei életet elnézve, inkább maradnék a hobbinál, hiszen abszolút nem tudok azonosulni korunk zenei rendszerével. Tudom, hogy nem érezném jól magam, ha például kényszerből kellene zenéket szereznem, ha fel kéne vennem egy tőlem távol álló zenei stílust, csak azért, hogy közismert bandában játszhassak, vagy, hogy meg tudjak élni. Ha ez a rendszer változna, talán elgondolkodnék rajta, de egyelőre csak a magam szórakoztatására szeretnék játszani a jövőben is. Tóth Leila 11.A
12
Rejtvény
Vízszintes:
Függőleges:
1. Ez fogunk leggyakoribb megbetegedése.
2. Itt robbant ki a dekabrista felkelés.
5. Széchenyinek 1830-ban megjelent műve.
3. Mi az emésztés és a felszívódás fő helye?
7. Felszín alatti kőzetolvadék.
4. Inzulint termeli.
9. Itt született Csokonai Vitéz Mihály.
6. Ő írta a Faustot.
13. Ő írta a Candide c. művet.
8. Kitől származik a következő idézet: "S aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít”
14. Mit jelent az existentia?
10. Ez a vérképzés helye.
17. Ennyi bölcsességfogunk van összesen.
11. Hány csontból áll a csontváz?
21. Mi az asszonánc?
12. Ennyien voltak az aradi vértanúk.
23. Ez volt az államnyelv az 1843-44-es országgyűlésen.
15. Az Ember Tragédiája c. mű negyedik színének helyszíne.
24. Mely ország fővárosa Tripoli?
16. Mit jelent az ateista szó?
25. Ezt jelenti a naturaliste szó.
18. Melyik szó hiányzik a következő idézetből? „A tett halála az ………” 19. Folyóvíz pusztító munkája. 20. Nagyközség Fejér vármegyében a XIX. században. (régiesen írva) Vajda János itt töltötte gyermekkorát.
Gyányi Cintia 11.D
22. Számadó juhász egy szóval.
13
Fejtörő A kecske, a káposzta, no meg a farkas Van egy folyó, amin át kellene kelnünk. Adott egy csónak is, amiben egyszerre csak egy dolgot vihetünk magunkkal a túlpartra. A feladat az, hogy átvigyük a kecskét, a káposztát, no meg a farkast. A probléma ott van, hogy ha magára hagyom a kecskét a káposztával, akkor a káposztának annyi. Hasonlóan a farkas is megeszi a kecskét, ha nem vagyunk ott. Hogyan vigyük át őket, hogy mind megmaradjanak (egyben)?
Mi a különbség? A két kép között 8 apró különbséget fedezhetsz fel. Keresd meg őket!
Sudoku
Gyányi Cintia 11.D
14
Interjú Vigyázz, kész, rajt! "A cél szentesíti az eszközt." A közismert mondás, mintha csak a rendkívül céltudatos és magabiztos Tóth Bence mottója lenne, aki saját magával szemben nem ismer lehetetlent, kitűnően összpontosít, vert élethelyzetekből is képes büszkén felállni, s a leckét megtanulva tovább indulni. Óriási kincs ez az optimista életszemlélet, amit részben tapasztalatain keresztül tanult, részben pedig személyiségéből fakad.
A többiek csak „Kicsi”-nek emlegetnek. Honnan jött a név? - Mikor ide kerültem, akkor már bátyám ide járt és én lettem a kicsi Gyula, mert az én nevemet nem tudták. Aztán ez lekopott, de mivel nem vagyok egy égi meszelő, az akkori szobatársaim, a negyedikesek, elkezdtek kicsinek szólítni. Szóval az akkori korom és a magasságom miatt rajtam maradt az elnevezés. Miért pont a futás? - A régi iskolámban volt alkalmam sportolni, ezért éltem a lehetőséggel. Meg persze ösztönzött az is, hogy a többiek is jó eredményeket értek el. Általános iskolában a futáson kívül több sportággal is megismerkedtem, mint például a tenisz, a foci, a kerékpározás, a kézi - és a kosárlabda. Ezek közül két ágazat nőtt igazán a szívemhez. A futás és a kerékpározás. Futás közben nem zavar az egyedüllét? Zenét hallgatsz közben? - Eleinte nem hallgattam, mert figyeltem a többi versenyzőt. Leginkább a saját gondolataimmal ösztönöztem magam. De később rájöttem, hogy zenével jobb, főleg ha olyan zenéket válogatok össze a lejátszási listámra, amik inspirálnak és felspannolnak. - Spar Budapest maraton Az életed milyen szinten befolyásolta a versenyzés? - Alapvetően nagy bennem a versenyszellem, ami jól jön, ha azt nézzük, hogy havonta úgy 2-3 versenyen veszek részt. Egyébként is mindig szerettem volna a legjobbak közé tartozni, csapatban sem tartottam be mindig a posztot, és ha kellett akár kétszer annyit készültem, mint a többiek. Soha nem elégedtem meg azzal, amit elértem. Maximalista vagyok. Szeretek magamnak bizonyítani. Hogyan éled meg a sikereket és a kudarcokat? - Szerintem a sikereket csak akkor tudjuk értékelni, ha előtte sok munkát fektetünk valamibe, és sok kudarccal teli utat teszünk meg, hogy elérjünk a kitűzött célig. A sikernek minden ember örül - én is közéjük tartozom - hiszen a következő versenyeken sikereinkből meríthetünk erőt, vagyis motiválja az embert, ha vannak sikerei. A kudarc számomra ismeretlen szó. Persze előfordul, hogy nem jön össze valami, vagy nem úgy szerepelek egy versenyen, vagy akár a magánéletben, ahogy kell, de ezeket soha nem kudarcként élem meg, sőt még több összpontosítást ad a legközelebbi 15
Interjú alkalomra. Szóval kudarcból is lehet előnyt kovácsolni. Nem az a fajta ember vagyok, aki szeret feladni dolgokat. A kudarcot a csúcs előtti hibának tartom, és a jövőben mindent megteszek ennek javításért. Mit érzel a rajtvonal előtt? Lámpalázas típus vagy? - A verseny előtt talán csak kíváncsi vagyok. Viszont mikor az ember rajthoz áll, felfogja a helyzet valódiságát és súlyát. Ilyenkor gyorsabban ver a szívem és talán egy kicsit feszült is vagyok. De amint megszólal a síp, ez elszáll és a feszültségből adrenalin lesz, így még robbanékonyabb lehetek. Nem tartom magam lámpalázasnak, de mint mondtam, van egy-két feszültebb pillanat a rajtszó előtt. Barátaid és a családod hogy viszonyul a rendszeres versengéshez? - Maximálisan támogatnak mindenben. Volt, hogy a barátaim készültek velem egy-egy versenyre. Mennyire stresszesek a mindennapjaid? Mit gondolsz, segít a sport neked abban, hogy legyőzd a nem várt akadályokat, konfliktusaidat a helyén kezeld? - Az, hogy a hétköznapjaim mennyire stresszesek, sok mindentől függ. Legfőképp a környezetem befolyásol. Általában stresszes vagyok, de erre is jók az edzések, ezektől ott egyszerűen meg lehet szabadulni. Egyértelműen segít a versenyzés. Megtanít győzni és veszíteni is. Azt is alátámasztja, hogy ha az ember akar valamit és tesz érte, az sikerül. Milyen versenyeken indultál eleinte? - Először duatlonokon vettem részt, ahol két műfajban kellett megmutatni képességeinket, futásban és kerékpározásban. A duatlon az egyik legmeghatározóbb sport volt eddigi életem során. Fiatalabb koromban ez volt az a verseny, amire leginkább készültem. Rengeteg és inkább csak pozitív élményem van a ezzel kapcsolatban. Csapatban indultunk, de egyénenként is regisztráltak bennünket, így a társaság mindig jó volt. A legjobb eredményem… hát nehéz kérdés. Mindegyikre büszke vagyok, mert bizonyítja, hogy elértem valamit. Csapat szempontjából nyilván az országos 1. helyezés, ami a legkedvesebb számomra. De egyéni versenyszámban egy másik országos megmérettetésen sikerült második helyen végeznem. Mesélj az eredményeidről! - Futás versenyszámban elsőként úgy emlékszem egy tájfutó versenyen szerepeltem, ami egy tájékozódási futóverseny. Térkép segítségével kell körbefutni a várost. Nálunk mindig az egyik karcagi iskola keretein belül rendezték, és az edzőm ajánlotta, hogy vegyek rajta részt. Túl sok topográfia nem kell hozzá. Nyilván hasznára válik az embernek, ha jól tud térképet olvasni. A gondot elsősorban nem az okozza, hogy odatalálunk-e, hanem, hogy azon a területen, hová rakták az ellenőrzőpont lyukasztóját. Erre nem lehet készülni, mert mindig más az elhelyezés. Itt magára van utalva az ember. Ha elég szemfülesek és gyorsak vagyunk, nyerhetünk. Nekem szerencsére összejött az első hely, de nem sorolom a legnagyobb eredményeim közé. Azért büszke vagyok rá. - Aztán indultam mezei futóversenyeken is, ahol rendszerint továbbjutottam, általában 1., 2., és 3. helyezést sikerült elérnem. Innen kerültem be a megyei versenyekre. Az első megyei megmérettetésemen sajnos bokasérülést szenvedtem. Ennek ellenére tovább jutottam, egészen az országos versenyre, ahol körülbelül 130 emberből 8. lettem. - Ezt követte a Spar Budapest maraton, októberben. Ez egy 10 km-es táv volt. Hivatalosan ez volt a leghosszabb táv, de egyénileg sokkal többet is futottam már. Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen kihívásokat keresel? Milyen versenyeken szeretnéd még kipróbálni magad? - A célom lefutni a teljes maratont. Én hiszek benne, hogy sikerülni fog. Kihívást, azt mindig talál az ember, de szeretnék egyszer valami extrém sportot is kipróbálni. 16
Interjú Továbbtanulási lehetőségek között szerepel-e a sport valamilyen formában? - A továbbtanulás már egy közelgő téma. Még nem tudom pontosan, mi szeretnék lenni, de persze megfordult a fejemben, hogy akár ilyen irányba is mehetnék tovább. Meg is kezdtem a testnevelés fakultációs felkészülést, ha esetleges emelt szintű érettségire kerülne sor e tantárgyból. Mit árul el rólad a versenyzés? - Először is, hogy nagyon céltudatos vagyok. És a legfontosabb célom, hogy magamnak megfeleljek.
A kollégisták nevében gratulálok az eddigi eredményeidhez, és sok sikert kívánok neked a továbbiakban! Mosonyi Eszter 10.A
17
Légy te is kreatív Rubint cipő, ez a menő Ezt a lábbelit viszonylag egyszerű elkészíteni. Kell hozzá egy fehér cipő, egy tartós ragasztó, valamint jó sok és még több csillám. A cipőt alaposan vonjuk be a ragasztóval, majd még gyorsabban a csillámmal, ami lehet bármilyen színű, az rátok van bízva. Hagyjuk három napig száradni! Íme, a végeredmény - aztán indulhatunk bulizni! OLCSÓ ÉS MENŐ MEGOLDÁS EGYSZERŰEN, HÁZILAG... Csajbók Roberta 9.C
Halloweeni / farsangi világító díszek. Hozzávalók: -
olló
-
wcpapír guriga, vagy háztartási papírkéztörlő guriga
-
party neon rúd/ karkötő vagy elemmel működő műgyertya
-
kartonpapír és papírzsebkendő
-
toll vagy ceruza
-
cellux
Elkészítése: 1. Fogd meg a gurigát és a tollat/ ceruzát, majd rajzolj rá gonoszan néző szemeket! 2. Vágd ki a körvonalon belül a szemeket! 3. A party neont törd meg, és helyezd a gurigába! Ha műgyertyát használsz hozzá, elsőnek kapcsold be és aztán helyezd bele a guriga belsejébe! 4. Ha gyertyát használsz, tegyél a szemnyílások és a gyertya közé egy papírzsebkendőt! Ez elrejti a gyertyát és egy kicsit tompít a fényén. 5. A guriga végét rajzold körbe a karton lapon 2x, ezután vágd ki, és celluxszal ragaszd a végéhez! Kész is vagyunk! Nem igényel sok időt, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni. Próbáld meg te is! Vincze Tímea 10.C
18
Körkérdés Megkérdeztük elsőseinktől: Miben változtak meg hétköznapjaid és te magad kollégiumba kerülésed óta? Feit Tímea Nem voltam még soha kollégista és bevallom kicsit féltem, hogy nem fogok beilleszkedni. De kellemesen csalódtam, sokkal másabb, mint ahogy azt a korábbiakban elképzeltem. Rengeteg olyan embert ismertem meg, akik jószívűek, aranyosak, segítőkészek, barátságosak és még sorolhatnám. Kollégistaként sokkal önállóbb lettem, saját magam hozom meg azokat a döntéseket, amiket úgy gondolom, magam is meg tudok oldani. Felelősségteljesebb lett az életem, döntéseim megfontoltabbá váltak. Jobban értékelem a meglévő barátokat és azokat is, akikre mostanában kevesebb időm jut. A kollégium számomra egy olyan hely, ahová mindig érdemes belépni.
Csák Nikolett Eleinte nagyon féltem a kollégiumtól, az új emberektől és hogy miként fogadnak majd a többiek. Sokat változtam, mióta kollégista vagyok. Nyitottabb lettem az új dolgokra, döntéseimet pedig alaposan átgondolom. Rájöttem, mennyire fontos számomra a családom, s hogy kevesebbet tudok velük találkozni, nagyon tudnak hiányozni. A kollégium révén új barátokra tettem szert, megtanultam, hogy az együttélés sok konfliktussal jár, és ezeket folyamatosan orvosolni kell. De úgy érzem, itt összetartóak az emberek.
Csajbók Roberta Szinte semmiben nem változtak a hétköznapok számomra, mióta kollégista vagyok. Igaz, hogy a családomat kevesebbet látom, de új embereket ismertem meg itt és új barátságok alakultak ki. Nagyon jó érzés, hogy itt igazán önmagam lehetek, szabadon engedhetem a stílusom, egyedül hozhatom meg döntéseimet az engem érintő kérdésekben, nincs folyamatos kontroll a szülők részéről. Ez felszabadít. Nem esett nehezemre új környezethez és új emberekhez alkalmazkodni, sokkal inkább kihívásnak tekintettem, s ez motivált. Az otthon hangulatát "Cipri a plüssmackóm idézi fel számomra, aki 15 éven át ez idáig mindenhová követett, természetes, hogy itt is velem van.
Kupai Dóra Nehezen szoktam meg, hogy a hétköznapokat távol töltöm a családomtól. És a napirend is másképpen alakul, mint otthon. Idő kellett, míg alkalmazkodni tudtam az itteni szabályokhoz. De nagyon jó, hogy itt lehetőségünk van arra, hogy esténként összeüljünk a kolis osztálytársakkal beszélgetni, egészen olyanok vagyunk már, mint egy kis család. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Örülök neki, hogy olyan emberekkel osztozok a szobán, akiket már óvodás korom óta ismerek. Így a problémákat is könnyebben meg tudjuk beszélni. Sokat önállósodtam, mióta kollégista vagyok, hiszen itt nincs anya, aki megcsinálja helyettünk feladatainkat. Nekünk kell beosztani időnket és pénzünket, 19
Körkérdés szabadidőnkben megszervezni, hogy eljussunk a boltba és szobánk tisztaságáért is mi vagyunk a felelősek. Erdei Klaudia Eleinte nagyon féltem, hogy nem fogok beilleszkedni, nem leszek szimpatikus másoknak. Az avatótól is nagyon tartottam. Félév alatt teljesen megváltozott a véleményem ezekkel kapcsolatban. Nem hittem volna, hogy ennyi barátom lesz itt, és hogy az avatót is túl lehet élni. Azt hiszem összességében nem sokat változtam. Ugyanúgy kiveszem a részem a munkából, mint otthon és szobatársaimhoz is próbálok alkalmazkodni. Nem volt újdonság, hogy el kell mosogatni magam után, vagy épp fel kell söpörni, vagy mosni a padlót, ezt eddig is megcsináltam, mindenben segítettem anyának, amiben tudtam. Vannak viszont szabályok, amikhez nehezen alkalmazkodtam. Szokatlan például, hogy a nevelők mondják meg, mikor kell villanyt oltani, szilenciumon tanulás mellett nem lehet zenét hallgatni és időhöz van kötve, hogy meddig kell lezuhanyozni. De az itteni légkör kárpótol ezekért, mert olyan barátaim lettek, akikre már szinte családtagként tekintek.
Vitányi Inez Kollégista létem alatt sokkal önállóbb lettem. Megtanultam beosztani a pénzem, és a sok kötöttség mellett helyesen alakítani a napirendet, hogy minden számomra fontos dologra jusson idő. Lett egy jó szobatársam, akivel bármit megbeszélhetek, s úgy gondolom egymás szokásaihoz is sikerült tökéletesen alkalmazkodni. Nagyon örülök, hogy itt sportolni is van lehetőségünk, röplabdázni járok a lányokkal, és ha kell a tanulásban segítenek nekünk a nevelők. Persze sok minden hiányzik otthonról. Én megszoktam, hogy televíziózás közben alszok el, reggel én döntöm el, mikor kelek - lényeg, hogy időben beérjek az iskolába - és csend van, nincs cipőkopogás, ajtónyikorgás, általános zajok. Ezeket itt tolerálni kell egymásnak, illetve elfogadni a kollégium szabályzatát, hogy sok minden időhöz kötött.
Veres Dóra Nekem nagyon tetszett a fecsketábor és a kollégiumi légkör. Szórakoztató a társaság, jó hangulatban telnek a mindennapok, így gyorsabban telik az idő is. Mindannyian más egyéniségek vagyunk, úgy látom, hogy ez alatt a félév alatt mindenki megtalálta a saját társaságát. Szerintem nem sok mindenben változtam, az biztos, hogy bizonyos dolgokban önállóbb, határozottabb lettem. Kicsit frusztrál az időhöz kötöttség, de lassan megszokom, hogy itt az ébresztésnek, a kimenőnek, a tanulásnak, az elalvásnak is kötelező időpontja van. Hiányzik a későn kelés, és hogy sokáig kint lehessek az esti időszakban.
Hirkó Tifani A kollégiumban jó a társaság és a hangulat is. Sokat bohóckodunk, nevetünk. Nem okozott különösebb nehézséget, hogy rendet tartsak saját környezetemben, önállóan vásároljak a boltban, vagy kezeljem a heti pénzem. Könnyen alkalmazkodok más emberekhez, megtanultam, mert otthon heten vagyunk testvérek. Korábbiakban is három testvéremmel osztoztam egy szobán, muszáj volt kompromisszumokat kötni, hogy mindenkinek jó legyen. 20
Körkérdés Nagyon hiányzik anyukám főztje, a családom és a délutáni találkozások a barátaimmal. Viszont hálás vagyok, hogy sok új és jó embert ismerhettem meg. Botos Ákos Mióta kollégista vagyok szinte az egész életvitelem megváltozott. Megtanultam beosztani a heti pénzemet, otthonról hozott ételt és a szabadidőmet is. Elkezdtem újra sportolni, edzeni. Olyan barátaim lettek, akik mára már szinte a családommá váltak. A délutáni tevékenységeim száma lecsökkent a kötelező szilenciumok miatt és a házi koszt is hiányzik. De a kollégista létforma megtanított, hogy minden helyzetben a legfontosabb, hogy önmagam adjam.
Varga Sándor Mióta kollégista vagyok lényegesen lecsökkent a szabadidőm és hozzá kellett szoknom a korán keléshez is. Megváltozott a napi rutinom. Egész héten a hétfő este a legmozgalmasabb, ugyanis ilyenkor tartjuk a tanár-diák focit. Nekem nagy kedvencem! A kollégium szerintem jó kihívás, alkalmazkodni kell a közösséghez, tanárainkhoz, szobatársainkhoz. Ez növeli az ember tűrőképességét és toleranciaküszöbét is. Rengeteg élménnyel és talán még több önismerettel lettem gazdagabb, mióta a kollégista csapat tagja vagyok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ide jöhettem! Mindenkinek ajánlom a Telekit!
Lányi Krisztián A legnagyobb változás az életemben, mióta kollégista vagyok, hogy nem ülök a számítógép előtt csak hetente fél napot. Azt hiszem, komolyabb lettem és megtanultam gondoskodni magamról. Több ismerősöm lett, de hiányoznak a régi barátaim. Néha bezártnak érzem magam, sok mindent szabályoz a kollégiumi házirend. Viszont sokkal több közösségélményben van részem azáltal, hogy egy nagy csapat tagja vagyok.
Fejes Viktor Az első változás, hogy korábban fekszek le, mintha otthon lennék. Lényegesen kevesebbet eszek, hiányzik is a finom házi koszt! A kötelező szilenciumok miatt több időt szánok a tanulásra, viszont a késő délutáni szabadidő nagyon rövid. Én magam úgy gondolom, nem változtam semmiben, alkalmazkodó és konfliktuskerülő típus vagyok, szívesen igazodok másokhoz.
21
Górcső alatt 2007. Az év legnagyobb sikerű filmje Az évben Oscar-díjat kapott színész Az év legtöbbet hallgatott zenéje Az év legkeresettebb divatcégje Ebben az évben hunyt el a nemzet színésze Az év legfelkapottabb keresztnevei Az év autója Magyar űrrepülés Az év legtöbbet eladott lemeze Építészet Időjárás Sport Magyarországi filmbemutató Botrány
Babel Daniel Day-Lewis (Vérző olaj filmjéért ) Rihanna feat. Jay-Z Umbrella Dolce & Gabbana Kaszás Attila Lány név: Anna Fiú név : Bence Renault Clio Charles Simonyi első űrutazása a Nemzetközi Űrállomáson. Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra (Musical duett) 2007. augusztusában átadták a Kőröshegyi völgyhidat július 20-án megdőlt az országos melegrekord 41.9 ° Szávay Ágnes győzelme a pekingi tenisztornán Harry Potter és a Főnix rendje A budapesti Fiumei temetőből ellopták Kádár János és felesége maradványait.
Az év legnagyobb botrányai: Gripen-vásárlás: A botrány 2007 júniusában robbant ki, amikor egy svéd tévécsatorna a cseh Gripen-beszerzésekről készített riportot, és kiderítette, hogy egy osztrák gróf közreműködésével, kenőpénzekkel győzték meg a cseheket. Kormányzati negyed: 2007. augusztus 2-án hirdették ki az eredményt, hogy ki építheti fel a kormányzati negyedet. A projekt célja az lett volna, hogy a Budapest területén elszórtan lévő minisztériumok, hivatalok egy egységes, új kormányzati épület(együttes)be költözzenek. 2008. januárjában jelentették be, hogy a negyed mégsem épül meg. A meg nem valósult projektre becslések szerint 10 milliárd forint ment el.
Az év gyermekkönyve
Fizikai Nobel-díj Kémiai Nobel-díj Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj Irodalmi Nobel-díj Nobel-békedíj Közgazdasági Nobel-emlékdíj
Berg Judit: Rumini Az év Nóbel-díjai: Albert Fert, Peter Grünberg Gerhard Ertl Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies Doris Lessing Al Gore, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete Leonid Hurwicz, Eric Maskin, Roger Myerson
22
Górcső alatt 2007. A nagyvilág hírei után kicsit leszűkítettem a kört és kérdezősködtem közvetlen környezetemben is, vajon kivel milyen emlékezetes események történtek 2007-ben. Emlékeim között kutatva elsőként az jut eszembe, hogy ebben az évben költöztünk el a jelenlegi házunkba. Azelőtt mamámékkal laktunk, és először rossz érzés volt, hogy nem láttam minden nap a nagyszüleimet, de hamar megszoktam. Azóta is sokat járok ki hozzájuk látogatóba, már amennyit a kollégium miatt tudok. Szintén ekkor történt, hogy eltörtem a könyököm, mert meg akartam mutatni,(azoknak a napközis fiúknak, akik folyton szekáltak), hogy egy lány is ügyes tud lenni a mászókán... hát nem sikerült. Mai fejjel visszagondolva nem érte meg majdnem másfél hónapig gipszben lenni e miatt. Ma már másképpen szoktam reagálni azoknak, akik a munkámat rosszindulatúan véleményezik. Azóta már kicsit benőtt a fejem lágya, de csak kicsit, mert nem szeretném, ha valaha is benőne teljesen. Mindig szeretném magamban megtartani a rosszcsont kisgyermek énem. Tóth Leila Ebben az évben nyolc éves voltam. Talán a legmeghatározóbb élményem az volt, hogy ekkor már volt egy 1 éves kisöcsém. Úgy gondolom mindenkinek nagy változás, ha testvére születik. Egyáltalán nem voltam irigy az öcsémre, inkább kicsit bántottak az ezzel történő változások. Emlékszem egy kis ékszeres dobozban gyűjtögettem a hajcsatjaimat, amiket (kislányhoz méltán) nagyon szerettem. Persze Ákos rátalált a kincseimre és azt hiszem, nem kell mondanom, semmi sem maradt belőlük. Ekkor másodikos voltam, soha nem volt gondom a tanulással, azonban az akkori osztályfőnököm nem volt a szívem csücske. És fordítva sem... de szerencsére ez sem akadályozta a tanulmányaimat. Édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatban álltam és ez azóta sem változott, mindent meg tudtunk beszélni együtt. Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta? Akkoriban a visszafogottság, szótlanság jellemzett. Kíváncsi voltam milyen lehet felnőttnek "nagynak" lenni. Azóta magabiztosabb lettem, és kevésbé érdekel olyan emberek véleménye, akiké nem szabad, hogy érdekeljen. A kollégiumnak és a középiskolának köszönhetően jóval önállóbb lettem. Mosonyi Eszter Nos... 2007-ben még mindössze csak 7 éves voltam, és körülbelül 2. osztályos. Ekkor már 1 éve táncoltam, ami egyébként akkor kezdett el hozzám nőni. Azóta a tánc (attól függetlenül, hogy már nem versenyzek) a szenvedélyemmé vált. Az akkori énemnek igazából semmi más nem létezett, csak a barátnőim, és az általános iskola iránt érzett utálat. A tánc pedig csak úgy volt. Kiteljesedni igazából úgy 10-12 évesen kezdtem benne. Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta? Azóta annyiban változtam, hogy a tánc az életem részévé vált. Valahogy nem tudok meglenni nélküle. És persze, ha mondhatok ilyet, "felnőttem", ahogy itt egy bizonyos fokig mindenki. Nagyon sokat köszönhetek az akkori barátaimnak, akikkel egyébként azóta is tartom a kapcsolatot, és velem vannak mindenben, a tanáraimnak, akiket bár kevésbé szerettem akkor, most visszagondolva ők indítottak el azon az úton, ahol most vagyok. És igen, ez akár 2007re is visszavezethető. Lányi Krisztián 2007-ben 7 éves voltam. Abban az évben indultam el az első futóversenyemen, amit meg is nyertem. Ez nagy löketet adott és úgy döntöttem, hogy folytatom, de csak pár évig csináltam nem publikus okok miatt. Ami még rémlik erről az évről, hogy akkor lettem nagyon szerelmes egyik osztálytársamba. Szerencsére ez az érzés kölcsönös volt, de hát még nagyon gyerek szerelem volt ez és nem sokáig tartott. 23
Górcső alatt 2007. Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta? Háát … elsősorban szőrösebb vagyok . De hogy komolyabbra vegyem a dolgot, a koli hatására önállóbbá váltam és jobban megnyíltam az emberek felé. Botos Ákos Ez az évem eléggé mozgalmas volt. Emlékszem, egyik nap átszöktem a szomszédba, felbuktam egy kavicsban és megfejeltem a szomszéd talicskáját, de aránylag jól megúsztam, csak egy fogam tört. Ami még emlékezetes számomra ebből az évből, hogy elszöktem otthonról és a rendőrök vittek haza. Mikor hazaértünk a rendőr úr megkérdezte apukámat, hogy nem hiányzik a maga gyereke? Apukám csak nézett. Miért hiányozna, ott van a szobában. Aztán mikor előbújtam a bácsi háta mögül, apum lefagyott. Hát szerintem nem kell mondanom milyen leszidást kaptam ezért. Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta? Azóta teljesen más ember lettem. Minden megváltozott az életemben. Az élethez való hozzáállásom 180° -os fordulatot vett. Amit, az igazat megvallva, egyáltalán nem bánok. Varga Enikő Emlékeim szerint ebben az évben kezdtünk házfelújításba és egyszer a kisebbik öcsém felmászott a padlásra, mikor nem vettük észre. Arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon sír. A drága, ahogy le akart jönni, megcsúszott és leesett. Szerencséjére a kis gatyája megfogta, így nem lett nagyobb baja, csak két púp nőtt a fején. Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta ? Azóta komolyabb lettem és az öcsémre is jobban figyelek. A koli szerintem mindenkin nevel egy kicsit, így nem csak növünk, hanem felelősségteljesebbek és önállóbbak is leszünk. Valah Mónika Abban az időben még pink lady voltam. Imádtam a rózsaszínt és a Barbie babát. De ezzel ellentétben majdnem minden szabadidőmet a fiúkkal töltöttem és általában fociztunk vagy kockultunk. Nagyon szerettem tanulni, ami még most is jellemző rám, és rengeteg történetet írtam különféle dolgokról egy blogban. Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta? Kb. ötödikes koromban kezdtem el először „bedurvulni” külsőleg és mostanra az vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni. A tanulmányaim még most se rosszak, de már nem annyira fényesek, mint kisebb koromban.
Márki Szabina 11.A
24
FirkÁsz
Vincze Tímea 10.C
Csajbók Roberta 9.C Vincze Tímea 10.C
Csajbók Roberta 9.C
Szabó Fruzsina 11.A
"Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű." (Szabó Magda) 25
Klikk "Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül." (Henri Cartier-Bresson) Őszi falevelek
Napsütés
A gép forog, az alkotó pihen
Gazsi Jusztina 11.C
Tóth Leila 11.A Tóth Leila 11.A Útkeresés
A holnapot te formálod
Szabó Fruzsina 11.A
Gazsi Jusztina 11.C
26
Ajánlók Könyvajánlók:
Gayle Forman- Ha maradnék
Egy átlagos, boldog életet élő lány életét mutatja be, aki nagyon szoros kapcsolatban áll a zenével. Gyönyörűen csellózik és bejut az ország egyik legjobb zenei főiskolájára. A szerelem is rátalál és szerető, boldog családban él. Ám egy napon hatalmas szerencsétlenség történik. A műben azt boncolgatják, hogyan lehet ilyenkor választani. Létezik-e jó döntés, és ha igen, felismerjük-e időben.
Számomra azért volt érdekes ez a könyv, mert hatalmas kötődést mutat zene és a család iránt. A zene, mint létszükséglet, mint egy mindennapos tevékenység jelenik meg. Egy összetartó erő és egy hagyomány. A család, mint egy tökéletes festmény, amin mindenki a lehető legjobb helyen áll, és a kis részletek hatalmas nagy egységet alkotnak. A könyv film változatát láttam először, azután kezdtem olvasni, és véleményem szerint, mindkét forma tökéletesen átadja a történet mondanivalóját. Például a szerelmi rész mindkét formában magával ragadja az olvasót, a nézőt. Átélhetjük a főhős lelki harcát, belső vívódását, útkeresését miután elveszti a családját, a szerelmét, és kétségbeesetten keresi a jó utat a továbbtanuláshoz. Két út áll előtte. Az élet teli nehézségekkel, vagy a halál. Egy élet család nélkül, teli fájdalommal és az örökös gyász, amivel minden nap szemben találod magad, vagy a túlvilág. Te mit választanál? Mennél vagy maradnál?
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a zenét, a romantikát, és állt már nagy döntések előtt. Gayle Forman maga is azt írta, hogy nem feltétlen az ifjúságnak szánja regényét, hanem mindenkinek, aki tud azonosulni nehéz élethelyzetekkel.
Tóth Leila 11.A
27
Ajánlók Darren Shan - Árnyak asszonya Ez a regény nem gyenge idegzetűeknek való. Aki szeretne felkavaró élményekkel gazdagodni, annak nyugodtan merem ajánlani. A főszereplő már az elején a spontán emberi öngyulladással foglalkozik. Saját múltja elől menekülve jut idáig, s hiába próbál elszántan megszabadulni a szörnyű titoktól, az nem hagy nyugtot neki. Társa szintén érdekes figura, aki titokzatos múltja miatt nem szeret magáról beszélni, meglehetősen zárkózott, ám fő hősünket mégis kedveli, mint később kiderül nem véletlen. De nem elég az "égető" alapsztori, ehhez társul egy érzelmekkel teli vonal, ami azt taglalja, mennyi mindenre vagyunk képesek a szerelem miatt. Ha elolvastad, akkor tudni fogod, milyen is egy „határtalan” szerelem a férfiak szemével nézve, és az is kiderül, hogy nem csak a nőket bolondíthatja meg ilyenkor az érzelmektől túlfűtött állapot. Mindezek mellett betekintést nyerhetsz olyan emberek világába is, akik saját nemükhöz éreznek vonzalmat. Kalandozások az árnyak birodalmában elmossák a határvonalat a valóság és a képzelet világa között. Csajbók Roberta 9.C Filmajánló: Ouija Az Ouija című film egy 2014-es amerikai természetfeletti horrorfilm. A történet egy társasjátékról szól, melynek segítségével a játékosok kommunikálhatnak a holtakkal, akik a játék során szellem formájában jelennek meg hátborzongató körülmények között. A főszerepben: Olivia Cooke, Ana Coto, Daren Kagasoff, Douglas Smith és Bianca A. Santos-t láthatjuk. A történet leginkább félelemérzetet keltett bennem, de nem rettegtem! Ami szerintem pont ideális egy jó horrorfilmnél. Kicsit sem vérengzős, nem gusztustalan. Pont jó. A történet elgondolkodtatott, vajon tényleg létezik-e ilyen társas játék, és ha igen, hogyan lehet hozzájutni?! Na meg persze, ha nekem lenne ilyen, vajon ki próbálnám-e?! Őszinte leszek, fogalmam sincs. Elvontabb napjaimon lehetséges, de alapvetően biztosan a hideg rázna még a gondolatától is. A mindössze másfél órás film nem tudni, vajon kire hogy hat majd, ki akarja esetleg kipróbálni ezt a játékot, illetve ki az aki még csak hallani sem akar róla többet. A célközönség egyértelműen nem minden korosztály, hiszen gondoljunk csak bele, mi történne szegény 5 éves kistesónkkal, ha megnézetnénk vele. Ésszerűbb megvárni még ő is eléri legalább a 12-16 éves kort. Mindent nem árulok el, de akik szeretik a horror filmeket, vagy esetleg ezen ajánló olvasása után kedvet kaptak, hogy megnézzék, én csak ajánlani tudom. A lényeg: Kicsit se féljetek, inkább parodizáljátok a szereplőket, így nem fogtok annyira megijedni a történtektől! Mosonyi Eszter 10.A
28
29
