Számadás helyett. Tisztelt Olvasó, tisztelt Csemadok tagok!

I. évfolyam, 1. szám. A Csemadok Országos Választmányának kulturális rovata

Tisztelt Olvasó, tisztelt Csemadok tagok! Az új esztendő küszöbén illik mérleget vonni és bátran szembenézni az elkövetkező év kihívásaival. Az ITTHON havilapon belül egy új rovattal jelentkezünk FÁKLYA néven. Ebben szeretnénk a szervezeti élet mindennapjait, bajait és örömeit, sikereit és kudarcait bemutatni. Vagy éppen a terveit, szakmai elképzeléseit. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ennek a rovatnak a megteremtésével újabb lépést tettünk előre. Nem nagyot, mert ez most nem a

mesebeli ,,hétmérföldes csizmák” ideje. Csak olyan hazai ,,tyúklépést”. Egy lépést, melyet még belátunk, megőrizhetünk az ,,ószlovák”hegyek árnyékában, az egyre szűkülő tájhaza apró dombjai, folyói között. Teret szeretnénk biztosítani a vélemények ütköztetésére, rendezvényeink beharangozására, hogy az alapszervezetekben szorgoskodó kultúra-napszámosok érezhesék, van lehetőségük, fórumuk a párbeszédre. Fontosnak tartjuk ezt, hiszen az elmúlt években csak nagyon kevesen hallatták hangjukat a legnagyobb kulturális szervezetünk háza tájáról. Ennek egyik oka minden bizonnyal az volt, hogy nem

volt hol a hangjukat hallatni. Kérünk tehát mindenkit, aki a Csemadok nagy családjának a tagja, vagy éppen csak véleménye, közölni valója van, hogy bátran mártsa bele pennáját a tintába, hogy a kalamárisok kiürültével szellemiekben gyarapodjunk, gazdagodjunk, a hazai magyarság javára, örömére. A kételkedőknek, a bátortalanoknak a búslakodóknak és a reményt vesztetteknek Ady Endre soraival üzenjük: ,,Most percemberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot tenni mégis mi jövünk, Nagyot, szépet, emberit, s magyart!”

Számadás helyett

Sokat gondolkodtam, vajon hogyan kezdjem a beszámolómat, hiszen annyira szerteágazó, sokrétű és gazdag tevékenységgel teli évet hagytunk magunk mögött, hogy gyakorlatilag már ez a tény is behatárolja a lehetőségeimet. Mégis, a számadás elengedhetetlen, pusztán önmagam miatt is, hiszen a felvidéki magyarság legnagyobb civil szervezetéről van szó, ami tetszik, nem tetszik, még mindig a legnagyobb befolyással bír a hazai magyarság önazonosságának megtartásában. A legfontosabbnak tartom, hogy tavaly anyagiak hiányában egyetlen országos, regionális és helyi rendezvényünk sem maradt el és a hagyományosan jó színvonalon került megrendezésre, mint az előző években. Köszönhető ez mindannak, hogy odafigyeltünk a pályázatok írására, kellőképpen tudtuk mozgósítani az erőinket, hatékonyan kerestük meg azokat az anyagi forrásokat, melyek szükségesek egy-egy rendezvény létrehozásához. Természetesen voltak hibák is, melyekből

10

tanulnunk kell, mert, be kell ismerni, sajnos, hogy egyre nehezebb az embereket mozgósítani, leültetni a nézőtérre, ami számos, kitűnő műsort felvonultató fesztivál kudarca is lehet esetenként. Sokkal jobban oda kell figyelnünk tehát a reklámozásra, az emberek megszólítására, a médiára. Mondhatnám úgy is, hogy professzionálisabb munkát kell végeznünk a tájékoztatás terén. Mérhetetlen öröm számomra, hogy a 2006 decemberében indított nemzeti, kulturális havilapunk, az ITTHON megkapaszkodott a hazai olvasótábornak köszönhetően, és ma már ismertté vált a csonka Magyarországon és a tengeren túl is az internet jóvoltából. Büszke vagyok rá, hogy szinte a semmiből teremtettünk egy szellemi műhelyt, amely a hazai kultúrát, a nemzeti megmaradás eszméjét, gyönyörű, tiszta emberi köntösbe öltöztette. Képesek voltunk elhinni, hogy ebben a globalizált világban is létezik a tiszta emberi hang, – a vox humana - melyre igény van. Olyan kérdésekkel foglalkozunk, melyekkel a hazai magyar olvasó nemigen, vagy csak ritkán találkozik. Külön öröm számomra, hogy januártól a Fáklya rovatban jelennek meg hírek a szervezet munkájáról, ami remélhetőleg még több helyi szervezetet ösztönöz arra, hogy véleményét közzé tegye a lapban, hiszen ez a lap a kultúrában dolgozóknak és a kultúráltan élőknek készül elsősorban. Fontosnak tartom, hogy a Szülőföld Alapnál a Csemadok felkerült az ún. stratégiailag fontos szervezetek közé, ami kiemelt támogatást jelent. Ez fontos

a szervezet megmaradása szempontjából, hiszen az itt elnyert forrásokból közel tíz év után újra tudunk rendszeresen anyagi támogatást juttatni a járási irodáinknak. A kezdeti félelmek után úgy érzem, a magyarországi támogatási rendszer magára talált. Persze, mint minden más, amit emberek irányítanak, tökéletesíthető. Különösen fontosnak tartom, hogy ezt a fajta kiemelt támogatást az ígéretek szerint az elkövetkező három évben is megkaphatjuk, ami tervezhetővé teszi számunkra is a munkát. Fontosnak tartom, hogy a múlt esztendőben több olyan megállapodást is sikerült aláírnunk országos szinten, amely segíteni fogja munkánkat, emeli pályázati potenciálunkat. Ilyen megállapodás a szlovák-magyar, immár teljesen megszűnt és lebontott határszakaszokon területileg működő Megyei Önkormányzatokkal való együttműködés – számszerint hattal – valamint a pozsonyi Nemzeti Művelődési Intézettel (Národné Osvetové Centrum) kötött megállapodás. Ez utóbbi főleg a Csemadok Művelődési Intézetének jelent szakmai előrelépést, együttműködési lehetőséget, csoportok, és szakmai zsűrik cseréjét egymás rendezvényeire. Tovább mélyítettük az együttműködésünket a Rákóczi Szövetséggel, ami főleg a beiratkozási programbeli közös munkáról szól. Nagyon jó az együttműködés a Szövetség a Közös Célokért irodáival, főleg a pozsonyival. Ez a Pozsonyi Magyar Galéria kiállításai és különböző előadások közös szervezésében nyilvánul meg. Jó a

kapcsolat a civil szervezetekkel, a pozsonyi magyar fiatalokkal. Külön fejezetben kell említenem az együttműködésünket a Magyar Koalíció Pártjával, hiszen az elmúlt időszakban és valószínűleg az elkövetkezendő időben is számos olyan politikai és társadalmi kérdés lesz, amelynél napi egyeztetésre lesz szükség. Ilyen volt tavaly a Pátria Rádió megmentésének ügye, melynek érdekében a Csemadok petíciós akcióba kezdett, és közel 14 000 aláírással bizonyította, hogy számunkra a Pátria Rádió kiemelten fontos hírközlő eszköz, mely nélkülözhetetlen az anyanyelvünkön való tájékoztatás láncolatában. Ilyen volt a Beneš-dekrétumok ügye, ami kisebb politikai vihart kavart a közéletben. De említhetném még a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma esetét, vagy a szlovákiai magyar iskolák ellen irányuló újabb támadás tényét; az Ifjú Szívek néptáncegyüttes problémáját, vagy éppen a civil szervezetek ellen irányuló törvénytervezet miatti tiltakozást. Mindebből látni, hogy a Csemadok, bár lényegében kulturális szervezet, súlyánál fogva kénytelen bizonyos társadalmi kérdésekben állást foglalni. Nemcsak a tagság, hanem a szlovákiai magyar társadalom is elvárja ezt tőlünk. A sajnálatos és a veszélyes az, hogy ezt a szlovák kormány nem nézi jó szemmel és bizonyára megnehezíti majd a munkánkat. Természetesen a jövőben is fel kell vállalnunk azt, amit tőlünk a tagság és a magyar nemzeti közösség elvár. Ebben az esztendőben új tagkönyveket adtunk ki, ami a tagság újbóli számbavételét irányozza elő. Fontos, hogy tudjuk, mennyien vagyunk. Egy egész évünk lesz a tagkönyvcserére, remélem sok új taggal

ITTHON

gyarapodunk majd. Ami újdonság, hogy bevezettük az ún. Ifjúsági kártyát, amit azok az alapiskolás tanulók kapnak kézhez, akik a szervezet keretén belül működnek bábcsoportokban, tánccsoportokban, kórusokban vagy más területeken, akik szavalókként, prózamondókként bemutatkoznak a versenyeinken. Ez egyfajta kapocs lesz az ifjúság és a szervezet felnőtt tagjai között, és gyakorlatilag az utánpótlást biztosítja. Kiemelten próbáltam foglalkozni a peremvidéken élő tagsággal; személyes részvételemmel jeleztem egyes rendezvényeken, hogy fontosnak tartom: ha nehéz körülmények között is, teljesítsük azt a küldetést, amit vállaltunk. Igyekeztem több anyagi forrást juttatni számukra egyes pályázati lehetőségeinkből. Csak remélni tudom, hogy ez a segítség érezhető volt. Sokszor érzem egy-egy ilyen kiutazásom alkalmával, hogy pusztán a jelenlétem is mekkora öröm ezekben a régiókban, mert értékelik az odafigyelést, munkájuk megbecsülését. De én is kaptam erőt, biztatást tőlük – szükségem van rá. Egyre nehezedik a nyomás a szlovákiai magyar közösségre; új kérdéseket nyitnak meg, melyekre megfelelő válaszokat kell majd adnunk. Ebben az évben is sok feladat vár ránk. 50 éves lesz Országos Kulturális Ünnepélyünk Gombaszögön. Kevés civil szervezet mondhatja el magáról Európában, hogy van olyan rendezvénye, mely már ötven éve fut. Ez mérlegvonás is lesz, lehetőség önmagunk újbóli megfogalmazására. Remélem tudunk vele élni. El kell indítanunk azokat a munkálatokat, melyek Szövetségünk megalakulásának 60. évfordulóját készítik elő. Erősíteni kell a

szakmai munkát, a képzést a szervezeten belül. Bejelentettük különböző fórumokon azt az igényünket, hogy a Csemadok és a dunaszerdahelyi Művelődési Intézet külön állami támogatást kapjon, mint ahogyan azt a Matica Slovenská esetében törvényben garantálja a szlovák állam. Ha egyenlőségről beszélünk, hát legyünk egyenlők mindenben, a jog szerint is, a munkánk szerint is. Hiszem azt, hogy együttműködve sok minden sikerül. Hiszem azt, hogy van jövője a Csemadoknak. És nemcsak hiszek ebben, de minden erőmmel dolgozok is, teszek is érte, mert a bizalmat feltétel nélkül szeretném megszolgálni. Nem csüggeszt el az sem, hogy közben tíztonnás kettős keresztek tömkelege emelkedik magasra az általunk lakott régiókban, hiszen nemzeti címerünk többi részét már mi is hozzá tudjuk hegeszteni, s ékesíteni azzal a Szent Koronával, mely az itt élő nemzetek szimbóluma volt ezer éven keresztül. Mert mi nem rombolni, de építeni születtünk, és épiteni fogunk. Fogjunk hát össze, tegyük amit kell, amit lehet, amíg lehet. A nemzet fáján mindnyájan levelek vagyunk, mindnyájunknak helye van, mindnyájunkat egyformán melegít az éltető nap. Segítsük hát egymást ebben a tudatban, egy erős szövetség megtartása érdekében. Ehhez kívánok mindnyájunknak sok sikert, erőt, kitartást az új esztendőben! Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke

11

Falusi és egyéb csoportok

az Egressy Fesztiválon

Tollat fosztanak Szomotoron

Higgins professzor szerelmes. A legigéretesebb tehetség Danis Alica lett.

Tizenegy versenyelőadás és négy vendégelőadás, két kiállítás és egy köszöntő – enynyi a IX. Egressy Fesztivál gyorsmérlege. De ne feledkezzünk meg a rekordszámú nézőről sem, voltak előadások, amelyen gombostűt sem lehetett leejteni. A vita igazán csak a fesztivál után lángolt fel Kozsár Zsuzsának az Új Szóban megjelent cikke kapcsán. Vajon kié is ez a fesztivál, kik számára készül, s vajon hű maradt-e eredeti küldetéséhez? 1999-ben ugyanis a Királyhelmecen útjára indított rendezvény még a Falusi Színjátszók Fesztiválja nevet viselte, s az alapító atyák és anyák szerint (egyikük, Jarábik Gabriella az idén kapta meg a Mics Károly életműdíjat) ezen a fesztiválon azok a falusi csoportok kaptak volna lehetőséget, akik nem férnek be a Jókai Napok programjába (vagy a csoport minőségbeli mutatói vagy a választott előadás tematikája miatt). Ez volt a kezdetekkor, de ahogy a fesztivál helyszíne megváltozott, úgy annak monotematikus besorolása is. Amíg az első fesztiválra négy csoport jelentkezett be (köztük az a nánai, amely egy kivételével az összes fesztiválon jelen volt), addig a későbbiek során a csoportok száma fokozatosan emelkedett, s már azok is beneveztek, akik addig rendszeresen a Jókai

12

Napokra jártak. A szervezők előbb megváltoztatták a kiírást, s a már Jókai Napokon versenyben szerepelt előadásokat kizárták Szepsiből, majd 2003-ban megváltoztatták a fesztivál nevét is, amely így a Szepsiben kántortanítóként működött Egressy Béni nevét kapta. A szervezők hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a klasszikus falusi színjátszó műfajok (népszínművek, esztrád, népi hagyományok) mellett helyet kaphatnak az ún. modernebb műfajok is. Ezt ugyan egyes falusi csoportok nem nézték jó szemmel, de a többség örömmel fogadta a más minőségi szinten működő előadásokat, s ezt a célt szolgálják a meghívott vendégelőadások is, így táncszínházi produkciók mellett megjelent a fesztiválon a stúdióelőadás, s a totális színház is. A szervezők nemcsak hazai magyar csoportokat hívtak meg vendégszerepelni, hanem Lengyelországból (Pulawy, Pogodni) és Magyarországról (Nagykálló, Sajókaza, Budapest) is érkeztek, sőt több szlovák társulat (Igló, Selmecbánya) is vendégeskedett már a fesztivál két helyszínén, Szepsiben és Buzitán. Amint írtam, a fesztiválra jelentkező csoportok száma folyamatosan emelkedett, így a fesztivál állandó háromtagú szervezőbizottsága kénytelen volt a válogatás

mellett dönteni. Az elmúlt években rendszeresen meglátogatták az összes bejelentkezett csoportot, és szakmai tanácsaikkal is támogatták őket. Visszatérve a kilencedik évfolyamhoz, tizenhat csoport nevezett be, közülük az ímelyiek és a királyhelmeciek visszaléptek, mivel nem készült el az előadásuk, míg a nagykürtösi Palóc Varietas és a galántai gimnázium csoportját nem hívta meg a válogatóbizottság. Már a jelentkezési határidő lejárta után nevezett be a bódvavendégi és a rudnai csoport, így az ő jelentkezésüket sem tudták elfogadni. A fesztivál a kassai KGSzT előadásával vette kezdetét, s mint később kiderült, ez az előadás vitte el a fődíjat is. A kassai Márai Sándor Gimnázium mellett működő csoport már többször szerepelt sikeresen a Jókai Napokon is, s amíg a csoport első előadása a Padlás c. mesemusical volt, most annak egy parafrázisát vitték színre Zalán Tibor tollából. A Vigyázat, a tetőn angyalok járnak c. megzenésített mese (a zenét Hundža Tamás szerezte) jól ismert mesehősök eddig ismeretlen kálváriáját meséli el invenciózusan, rengeteg ötletet beépítve. Ennek az előadásnak az egyik szereplője, Tóth Károly nyerte el a legjobb férfi mellékszereplő díját is. Szintén állandó „jókainapos” csoport a Füleki Zsák-

Addig jár a polgármester a kútra Vezekényen.

Július Barč-Ivan: Az anya (Füleki Zsákszínház )

színház is, amely mintha kiszorulóban lenne mindegyik fesztiválunkról. Nálunk a profizmust vetik a szemükre, míg profi fesztiválokon túl amatőrnek találják a füleki Városi Művelődési Központ mellett közel harminc éve működő társaságot, amelynek több profi társulatot is megjárt tagja van. Az Anya c. Július Ivan-Barč drámájából készült előadás a legnagyobb vitát mégis azért váltotta ki, mert az előadás mintha a budapesti Vertigo Színház elő-

adásának másolata lett volna. Tény, hogy az egyik főszereplő ugyanaz, sőt a díszleteket is lemásolták... Könnyed hangulatú bohózatokkal és esztráddal indított annak idején a Juhász Mária vezette Nánai Színjátszó Csoport, akik kilenc év után eljutottak G. B. Shaw Pygmalionjáig, s annak kétfelvonásos változatáig. A társulatból most többen is profi színészi pályafutásban gondolkodnak, s bizony, kassai és komáromi társulatunkban is elférnének.

A fesztivál többi, versenyben szereplő csoportja hagyományos falusi műfajokban gondolkodott, így a szomotoriak és a csécsiek népi hagyományokat (tollfosztás és káposztataposás) bemutató játékot, a nagyfödémesiek és a migléciek esztrádot, a vágkirályfaiak, a tornagörgőiek és a vezekényiek kabaréjelenetet, a jókaiak pedig három felvonásos bohózatot (Hyppolit, a lakáj) vittek színre. A Pogodniból érkezett lengyel vendégcsoport történelmi legendát mutatott be, a sajókazaiak középkori vásári komédiát, az iglóiak színpadi játékot, míg a budapesti Wataridori Színkör Vörösmarty Csongor és Tündéjét hozta el a fesztiválra. A Tóth Zsuzsanna, Havasi Péter és Vladimír Sadílekből álló zsűri a fődíjat a már említett kassai KGSzT-nek adta, nívódíjat a füleki Zsákszínház és a Nánai Színjátszó Csoport kapott. A legjobb férfialakítás díja a jókai Farkas Imréé lett, aki Hyppolit szerepét alakította, a női alakítás díját pedig a vágkirályfai Kiss Angelika nyerte el. A fesztiválon az idén is volt dísztök-kiállítás valamint láthatták Gecse Attilának az elmúlt években készült pillanatfotóit is. S naprakészen tájékoztatott a fesztivál eseményeiről a Lakoma is, amelynek szerkesztőségét Rozbroy Viktor irányította. A fesztivál végén a hetvenéves Gál Sándor költőt köszöntötték. A viták lassan elcsitultak, a fesztivál szervezői már a tizedik, jubileumi évfolyamra készülnek. Hogy merre tovább? Idővel talán ez is kiderül. Juhász Dósa János Gecse Attila felvételei

A Mics Károly életműdíjat Jarábik Gabriella kapta.

ITTHON

13

Huszár Ágnes

Bíborpiros szép rózsa A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Művelődési Intézete és a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya főrendezőként hatodik alkalommal hirdette meg a BÍBORPIROS SZÉP RÓZSA (Örökség) országos népzenei vetélkedőt népdalénekesek, népdalkörök, népi hangszerszólisták és népi hangszeres együttesek részére.

Fent: Szepsi Asszonykórus, lent: Felsőszeli leány kar.

2007 nyarán és őszén immár hatodik alkalommal került megrendezésre Bíborpiros szép rózsa (Örökség) címmel a szlovákiai magyar népzenekedvelők és művelők országos seregszemléje, vetélkedőszerű megmérettetése. A vetélkedősorozat célja folytatni az egykori, mára már fogalommá vált Tavaszi szél eszméit, és országos fórumot biztosítani népdalénekesek és

14

népdalkörök, valamint népzenei hangszerszólisták és zenekarok részére. A vetélkedő teret nyújt a népdelénekeseknek, népdalköröknek és citerazenekaroknak a szereplésre és megmérettetésre. Emellett szakmailag támogatja és ösztönzi a vetélkedőn résztvevő csoportokat. A vetélkedő három fordulóból áll – járási fordulók, kerületi fordulók és az országos döntő.

A zsűri szakembereinek vélemény-nyilvánításai az egyes fordulók alkalmával visszajelzésül szolgálhatnak a résztvevők számára, megerősítve vagy irányt mutatva további tevékenységükhöz. A Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedőn részt vevő népdalénekesek, népdalkörök és citerazenekarok többnyire saját régiójukból választott népdalokkal szerepeltek. Az elhangzott népzenei anyag részeként a szereplők megszólaltattak alkalomhoz kötött vagyis népszokásokhoz kapcsolódó népdalokat, alkalomhoz nem kötött lírai dalokat, katonadalokat, ivónótákat, gyermekjátékdalokat és egyházi népénekeket is. A vetélkedő elnevezése Ág Tibor népzenekutató által Pereden gyűjtőtt, országosan ismert egyházi népének kezdősora. A Bíborpiros szép rózsa elnevezés utal arra, hogy a népdalokat éneklő csoportok és szólisták megszólaltathatnak vallásos népénekeket is. A vetélkedő életrehozói és szervezői az Örökség alcímet választották, mely tükrözi, hogy a szlovákiai magyarok körében a népdalénekesek őrzik és ápolják az őseinktől örökölt szellemi kincset, a népdalt. 2007 májusában és júniusában 10 helyszínen zajlottak a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő járási fordulói. Ezekre a fordulókra az I. korcsoportban 105 népdalszólista, a II. korcsoportban 30 népdalszólista, az I. korcsoportban 5 népdalduó, a II. korcsoportban 1 népdalduó, az I. korcsoportban 12 népdalkör, a II. korcsoportban 101 népdalkör, az I. korcsoportban 2 citerazenekar, a II. korcsoportban 6 citerazenekar és 1 citeraszólista jelentkezett. Az I. korcsoportban az alapiskolás gyerekek szerepeltek, a II. korcsoportban a középiskolás tanulók és a felnőttek énekelték a népdalokat. A járási fordulók keretén belül a szakemberekből álló zsűri tagjai szakmai értékelést és tanácsadást tartottak az egyes énekesek és csoportvezetők számára. Ezeken a megbeszéléseken a zsűritagok értékelték a szereplők népdalválasztását, a népdal-

Fent: Nyitracsehi Férfi Éneklőcsoport, lent: Százdi Citera Együttes.

Berczeli Béla (Hárskút)

Közönség: Zobor-vidékiek

csokrok összeállítását és a népdalok stílusos előadását. Pozitívumként kiemelték, ha a népdalénekesek és csoportok saját régiójuk dalanyagát a maga természetes hangzásában szólaltatták meg, beleértve a tájszólás megjelenését is. A vetélkedő felhívásában részletesen szereplő tanácsokat és a felkészülés szempontjait a népdalénekesek, népdalkörök és citerazenekarok túlnyomó többsége figyelembe vette, ezért a zsűri csak apróbb hibák javítására hívta fel a figyelmet a járási fordulók szakmai megbeszélésén. A járási fordulók szakmai értékelésén túl a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedőhöz kapcsolódóan szakmai találkozók, népi ének képzések, citeraképzések és népzenei tábor rendezését vállalta fel a Csemadok Művelődési Intézete. A Csemadok ezzel és a Népzenei Adattár szolgáltató tevékenységével támogatja az amatőr népzenei mozgalom működését. A vetélkedő résztvevői nemcsak az idősebbektől tanult népdalanyagból, hanem

ITTHON

gyakran archív gyűjtésekből vagy népzenei publikációkból merítenek műsoraik összeállításához. Az egyes fordulók alkalmával a szereplők hozzájuthattak a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya kiadásában megjelent népzenei kiadványokhoz. Ezek közül a Bíborpiros szép rózsa idei fordulóin a népzenei mozgalom énekeseihez és zenészeihez eljutott Ág Tibor – L. Jóba Ferenc: Az árgyélus kismadár (Martos falu népzenei hagyománya) és Pelle Andrea: Sej, Bást falu sáros, Óbásttal határos (Medvesalji népdalok) című kiadványa. A Bíborpiros szép rózsa kerületi fordulóinak 2007 októberében Szádalmás, Péterfala, Pered és Farnad községek adtak otthont. Mindegyik helyszínen a helyi szervezők példás pontossággal és odafigyeléssel teremtették meg a népzenei vetélkedő szereplőinek és értékelő szakembereinek a megfelelő közeget a népdal ünnepéhez. Itt kell megemlíteni, hogy a

vetélkedő nagyszerűen szervezett járási fordulóinak megteremtésében szintén sokat fáradtak a helyiek. A kerületi fordulókon a szereplőket hazai és magyarországi szakemberek értékelték. Ekkor szakmai megbeszélésre már nem került sor az idő szűkössége miatt, de számos énekes és népdalkör az eredményhirdetés után megkereste a zsűritagokat, és kikérte véleményüket a műsorukkal kapcsolatban. Az országos döntőre, melynek a dunaszerdahelyi művelődési központ adott helyet, 2007 november 24-én és 25én került sor. Mivel a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő három fordulóból áll, ezért az országos döntőn résztvevő népdalénekesek, népdalkörök és citerazenekarok száma a következőképpen alakult. Az országos döntőre a II. korcsoportban 6 népdalénekes, az I. korcsoportban 18 népdalénekes és 1 népdalduó, a II. korcsoportban 37 népdalkör, az I. korcsoportban 4 népdalkör, a II. korcsoportban

15

Igricek Éneklőcsoport (Nagymegyer)

Fent: Cimbora Férfi Éneklőcsoport (Béke), lent: Gyöngyvirág Népdalkör (Szentmária).

16

4 citerazenekar és egy citeraszólista, az I. korcsoportban 2 citerazenekar jutott el. A november 24-i műsorrészben a II. korcsoportban vetélkedő népdalénekesek, népdalcsoportok és citerazenekarok szerepeltek. November 25-én az I. korcsoport szereplői vetélkedtek. Az I. korcsoport szakmai értékelését Vakler Anna népdalénekes, a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, Juhász Erika népdalénekes, a Nyíregyházi Főiskola tanára, Borsi Ferenc citeraoktató, az Óbudai Népzene Iskola tanára és Huszár Ágnes, a Csemadok Népzenei Adattárának munkatársa végezte. A II. korcsoport zsűrijének tagjai Dr. Tari Lujza népzenekutató, az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa, Méry Margit néprajzkutató, a Pátria rádió néprajzi műsorának szerkesztője, Németh István, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa, Borsi Ferenc citeraoktató, az Óbudai Népzene Iskola tanára, Pelle Andrea népzenekutató, a Comenius Egyetem Zenetudományi tanszékének és a Csemadok Népzenei Adattárának munkatársa voltak. A Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő országos döntője egyben elődöntője a magyarországi Vass Lajos Népzenei Szövetség Kárpát-medencei népzenei vetélkedőjének. A Vass Lajos Népzenei Szövetség képviseletében a zsűri tagja volt Dr. Gerzanics Magdolna néprajzkutató, újságíró. A hosszúra nyúló országos döntő műsorát Dr. Kamenár Horváth Éva vezette. A háttérszervezésben és a szereplők színpad mögötti irányításában részt vettek a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának munkatársai, a művelődési ház munkatársai és a dunaszerdahelyi Népművelési Intézet munkatársa. Ebbe a munkába besegítettek további kultúraszerető önkéntesek is. Az országos döntő lezajlása után a szereplők műsorát a zsűri társelnökei a színpadon értékelték. Dr. Tari Lujza Kodály Zoltán kettős évfordulója alkalmából megemlékezett a neves népzenekutató Szlovákia magyarlakta területen végzett kutatásairól. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontosnak tartja a Felvidéken még létező tájnyelv és tájszavak használatát nemcsak a népdalok éneklésekor, hanem a mindennapi életben. Bátorította az énekeseket, hogy a dalanyagukban jelenjenek meg a régies stílusú népdalok. Méry Margit néprajzkutató dícsérte a színpadon szereplő népdalkörök viseletét, és hang-

súlyozta a népszokásokhoz kapcsolódó népdalok fontosságát. Vakler Anna, az alapiskolások szereplését értékelve köszönetet mondott a gyerekeket felkészítő pedagógusoknak és szülőknek. Bíztatta a gyerekeket, hogy felnőtt korukban is énekeljenek népdalokat és elmondta, hogy reméli, húsz-harminc év múlva ugyanezekkel az énekesekkel találkozunk majd a népzenei vetélkedőn. Juhász Erika népdalénekes köszöntőt énekelt a Bíborpiros szép rózsa szereplőinek. A zsűritagok megtiszteltetésnek vették, hogy részt vehettek a népdalvetélkedőn, és örömüket fejezték ki, hogy Szlovákia magyarlakta területein ennyi jól működő és színvonalasan éneklő népdalszólista, népdalkör és citerazenekar létezik. A Bíborpiros szép rózsa gálaműsorán, mely november 25-én dálután zajlott, a zsűri által kiválasztott énekesek és csoportok vettek részt. A gálaműsor keretében a résztvevőket Molnár Tibor, a CSEMADOK Dunaszerdahelyi Területi Választmányának elnöke, valamint Hrubík Béla, a CSEMADOK országos elnöke köszöntötte, aki többek között úgy méltatta az eseményt, hogy „kétféle embertípus van, az egyik olyan, hogy csak a pénzt hajhássza, a másik pedig, aki őseitől örökölt szellemi kincseit, nevezetesen a népdalokat őrzi, mint a jelenlévők”. A gálaműsor zárásaként sor került a Vass Lajos Kárpát-medencei Népzenei Vetélkedő döntőjébe került énekesek, csoportok megnevezésére. Minden szereplő emléklapot kapott a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő 2007-es évfolyamáról. A szervezők a zsűri döntése alapján 11 nívódíjat és 11 Bíborpiros szép rózsa díjat osztottak ki. Huszár László, a Csemadok Művelődési Intézetének igazgatója köszönetét fejezte ki a szereplő énekesek, citerások és csoportok felé a színvonalas éneklésért és a zsűri felé az alapos szakmai munkáért. Zárszóként meghirdette a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő következő évfolyamát abban a reményben, hogy két év múlva is ilyen nagy számban jelentkeznek a népdalszólisták, népdalduók, népdalkörök és citerazenekarok a vetélkedőre. Hangsúlyozta a népdaléneklés fontosságát, hiszen, ahogy Huszár László mondta, „aki énekel, kétszer imádkozik”. A Bíborpiros szép rózsa 2007-es évfolyama a szereplők, szervezők, zsűritagok közös énekével zárult. Fotók: Huszár Ágnes

ITTHON

A Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjébe bekerült szereplők: I. korcsoport: Rézműves Róbert Belán Dóra Nagy Csomor András és István Csámpai Péter

Síd Ógyalla Nagyölved Gímes

II. korcsoport: Búzavirág Vegyes Éneklőcsoport Szepsi Asszonykórus Jámbor Mónika Cimbora Férfi Éneklőcsoport Pogrányi Galambok Női Éneklőcsoport Felsőszeli Leánykar Nagykéri Férfi Éneklőcsoport Nyitracsehi Férfi Éneklőcsoport Kolonyi Gyöngykoszoró Százdi Citera Együttes Gímesi Hagyományőrző Csoport

Naszvad Szepsi Ipolyság Béke Pográny Felsőszeli Nagykér Nyitracsehi Kolon Százd Gímes

Nívódíjasok: Gyepes Melánia Czirák Kitti Farkas Attila

I. korcsoport:

II. korcsoport: Cimbora Férfi Éneklőcsoport Gímesi Hagyományőrző Csoport Nagykéri Férfi Éneklőcsoport Kolonyi Gyöngykoszoró Süttő Mónika Alsóbodoki Hagyományőrző Asszonykórus Mezei Virágok Népdalkör Százdi Citera Együttes

Alsóbodok Felsőszeli Pelsőc Béke Gímes Nagykér Kolon Kolon Alsóbodok Tornagörgő Százd

Bíborpiros Szép Rózsa díjasok: I. korcsoport: Rézműves Róbert Belán Dóra Nagy Csomor András és István Csámpai Péter

Síd Ógyalla Nagyölved Gímes

II. korcsoport: Búzavirág Vegyes Éneklőcsoport Szepsi Asszonykórus Jámbor Mónika Pogrányi Galambok Női Éneklőcsoport Felsőszeli Leánykar Nyitracsehi Férfi Éneklőcsoport Berczeli Béla

Naszvad Szepsi Ipolyság Pográny Felsőszeli Nyitracsehi Hárskút

17

A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Csemadok Művelődési Intézete, a SZK Kulturális Minisztériumának anyagi támogatásával meghirdeti a

XVII. TOMPA MIHÁLY ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT Szakmai védnök: a Csemadok Művelődési Intézete Társzervezők: – a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége – a Szlovákiai Magyar Írók Társasága – a Diákhálózat – az ANIMA társaság – a Rimaszombati GömörKishonti Népmüvelési Központ – a Rimaszombati Városi Kulturális Központ A VERSENY KATEGÓRIÁI I. kategória: az alapiskolák 1 - 3. osztályos tanulói II. kategória: az alapiskolák 4 - 6. osztályos tanulói (a 8-éves gimnáziumok 1-2. osztályos tanulói) III.kategória: az alapiskolák 7 - 9. osztályos tanulói (a 8-éves gimnáziumok 3-4-5. osztályos tanulói) IV. kategória: középiskolások (a 8-éves gimnáziumok 6-7-8. osztályos tanulói) V. kategória: egyetemisták, felnőttek (korhatár nélkül) VI. kategória: megzenésített versek – 12 éves kortól egyénileg vagy csoportokban VII. kategória: lírai színpad, versszínpadi összeállítások (korhatár nélkü)

18

A VERSENY FORDULÓI ÉS SZABÁLYAI A 2008 ÉVRE Általános utasítások: a) a véleményezések alapján javasoljuk a 2 produkcióra való való készülést az országos elődöntőt (volt kerületi fordulókat beleértve) b) a zsűri vitás esetekben kérheti a második produkció előadását is c) 2 helyszínre nem nevezhet be a versenyző d) a jelentkezési lapon kérjük feltüntetni a két választott mű szerzőjét és címét e) a verseny szervezői meghirdetett díjat oszthatnak ki (versben, prózában) a hazi szerző művét mondó legsikeresebb előadónak és a zsűri különdíját f) a Rimaszombati országos rendezvény – döntő, ahol az elődöntőben (volt kerületi fordulón) előadott és díjazott (csupán 1) produkcióval szerepel a versenyző g) a volt kerületi fordulók tehát elődöntők, ahol jelen kell lenni az országos zsűrit képviselő h) szakembereknek. A zsűri nem adhat ki megosztott díjat. A szervezők kérik a versenyszövegek leadását i) a tavalyi országos helyezettek az elődöntőkön (volt kerületi), fordulókon kapcsolódhatnak be a versenybe j) az egyetemi fordulókat a Diákhálózat klubjai szervezik k) javasolt maximális időtartam 5 pec Benevezési határidő: 2008. február 8-ig a Csemadok Területi Választmányain

FORDULÓK, IDŐPONTOK 1. osztály-, iskolai- körzeti és járási fordulók, megrendezésének határideje: március 8-ig 2. Egyetemi fordulók: március 15-ig 3. az országos elődöntők (volt kerületi fordulók) megvalósításának határideje: április 2-ig 4. A zsűri nem adhat ki megosztott helyezést. A szervezők kérik a versenyszövegek leadását 5. az országos döntő színhelye: Rimaszombat, időpontja: 2008. április 2427. A rendezvény dramaturgiáját, szakmai előkészítését, szervezési, anyagi és technikai megoldását a Csemadok Művelődési Intézete és a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya koordinálja és intézi. Elérhetőségek: Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya Jesenského 5. 979 01 Rimavská Sobota tel.: 047/5623 112, mobil: 0907/87 14 51 e-mail: [email protected] Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely P.O.BOX 16., Bacsákova 240/13. 929 01 Dunajská Streda tel.: 031/552 24 78, mobil: 0905/358 529 e-mail: [email protected] [email protected] Konzultáció: PhDr. Kamenár Horváth Éva, a Cemadok Művelődési Intézetének munkatársa Hrobákova 4, 851 02 Bratislava Tel.: 0908/ 585929, 0908/788855 e-mail: [email protected]

A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Művelődési Intézete és a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya társrendezőivel, Dunaszerdahely Önkormányzatával és a Városi Művelődési Központtal közösen meghirdeti a

XXXIII. DUNA MENTI TAVASZ FESZTIVÁLT a következő kategóriákban: a) bábjátékos kategóriában csoportok és szólisták részére, b) színjátszó kategóriában, c) szerkesztett játékok kategóriában. A szerkesztett játék minden olyan előadás, amely különböző műfajú művek önálló egységgé szerkesztésével készül és valósul meg, pl.: mozgásszínház, irodalmi színpad, pódiumjáték, dramatikus népi játék, illetve ezek ötvözete. A fesztivál jelentkezési lapjai a Csemadok területi választmányain szerezhetők be, vagy a www.csemadok.sk honlapról letölthetők. Jelentkezési határidő: 2008. február 25.

A jelentkezési lapokat kérjük a következő címre küldeni: OI Csemadok, Bacsákova 240/13 P.O. BOX 16., 929 01 Dunajská Streda Fax: 031/550 98 30, e-mail: [email protected] vagy [email protected] A regionális fesztiválok, és a válogatások időpontja: 2008. április 14 – 2008. május 4. A fesztivál időpontja és helyszíne: 2008. június 3-6. (kedd-péntek), Dunaszerdahely Pontos információkkal a Csemadok Művelődési Intézete szolgál: PhDr. Kamenár Horváth Éva (mobil: 0908/788 855, e-mail: [email protected]) Takács Ottó (tel.: 031/552 24 78, fax: 031/550 98 30)

ITT JÁRT MÁTYÁS KIRÁLY Gyermek képzőművészeti verseny A 2008-as Reneszánsz Év alkalmából, Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulóján a Duna Menti Tavasz szervezőbizottsága Itt járt Mátyás király címmel a Duna Menti Tavasz fesztivál idejére gyermek képzőművészeti versenyt hirdet azzal a céllal, hogy a képzőművészeti adottságokkal rendelkező általános iskolás gyermekeket vizuális gondolkodásra ösztönözze, hogy azok a játék örömével tapasztalják meg az adott képzőművészeti műfajok kifejezésbeli tartományait. A versenybe, alkotásaikkal az alapiskolák diákjai jelentkezhetnek a következő kategóriákban: I. kategória 1-4. évfolyam, II. kategória 5-9. évfolyam rajzzal, festménnyel, aminek témája Itt járt Mátyás király címhez kapcsolódik.

ITTHON

Versenyfeltételek: • Csak A3-as és A2-es formátumú rajzlapra készült alkotásokat fogadunk el, illetve csak ezeket fogja bírálni a szakmai zsűri!!! • A beküldött munkák készülhetnek rajz- és festészeti technikákkal, tematikailag kötetlenül. • Figyelem: a beküldött munkákat a Csemadok Művelődési Intézete nem küldi vissza! Beküldési határidő: 2008. április 20. Cím: OV Csemadok, Bacsákova 240/13., P.O.BOX 16., 929 01 Dunajská Streda (tel.: 031/552 24 78) Az eredményhirdetésre a szakmai zsűrizést követően a Duna Menti Tavasz fesztiválon kerül sor.

19

Magyarbődi táncok.

A Szőttes Gondolatok egy ősbemutató kapcsán Az 1969-es év több jelentős eredményt hozott a felvidéki magyarok életében, illetve a Csemadok KB kulturális tevékenységében. Ekkor jött létre az Országos Népművészeti Fesztivál, épülve az Országos Dal- és Táncünnepélyek ötvenes évek végi színhelyére, Zselízre, újult meg az irodalmi színpadi mozgalom, kezdte áldásos tevékenységét az énekkarok országos fesztiválja – Kodály napok néven, Galántán, melyet személyes jelenlétével megtisztelt Kodály özvegye, Sárika is. Sorolhatnám tovább az eseményeket, mert helyi, járási és kerületi szintű kulturális eredményekben is gazdag év volt ’69 -, és erre tette fel a koronát az, hogy végül bemutatkozott a Csemadok KB-a keretében létre jött, a koreográfusként Bilek Gábor által szervezett és irányított országos központi tánccsoport, mely később Gyurcsó István „keresztapaságával” felvette a Szőttes nevet. Ennek a testületnek nem sokkal indulása után lett nagy alkotói eredményeket elért koreográfus vezetője Quittner János. Aztán, mindaddig ő vezette az együttest, mígnem 1983-ban egy „vasvári verbunkban” nem ugrott akkorát, hogy csak Ausztrália fővárosában, Sydneyben esett földre. Ezt a súlyos csa-

20

pást is, akárcsak fennállása során sok-sok más kalváriáját átélte az együttes, mert volt ereje mindig megújulni. Dicső évtizedeket ért meg ez a Szőttes együttes. A vezetőkkel karöltve sokan bábáskodtunk körülötte, de a leglényegesebb az volt, hogy műsorát elfogadta magyarságunk, alkotói irányzatát pedig példaként vállalta a hazai magyar néptáncmozgalom. Ez, az élete nagyon eredményes korát élő együttes „döntögette a falat” 2007. december 3-án, az új műsora bemutatásával. A bemutató helyszínének megválasztásával is bátor volt, a felújított négyszáz nézőt befogadó pozsonyi Ružiňov kultúrházat választotta. Zsúfolásig megtelt a nézőtér. Annyi tapsot, amennyit előadásukon ők kaptak e bemutató előtt, már rég gyűjtött be együttes. Megalakulásuk óta ez volt a 19. egész estés bemutatójuk. (Volt Csemadok főtitkárok, illetékesek, mi bűnt követtetek volna el, ha az együttes fenntartásával járó nehézségek megoldása helyett a feloszlatását hagyjátok jóvá? – Olyan bűnt, amilyet elkövetett a Csemadok felső vezetése, amikor 1955ben képtelen volt a dicsősége fénykorát élő hívatásos Csehszlovákiai Magyar

Népművészeti Együttest, a NÉPESt az állami bürokráciával, az újraéledő szlovák nacionalizmussal szemben megvédeni.) Figyelemre méltó és érdekes volt a műsor hármas tagoltságú megoldása: a cigányfolklór eredetiben, hagyományőrzők általi bemutatása, a szlovák tánckultúra nagyon magas színtű színpadi megoldásának tolmácsolása és Kárpát-medence magyar táncainak színpadra vitele. Mit akart a szerző e hármassággal bizonyítani?! Talán válaszolni akart az ország nemzeti és nemzetiségi torzsalkodására, bizonyítva azt, hogy a Kárpát-medencében évezred óta együtt élő népeknek közös hagyománykincse, kultúrája van, amely az évszázadok alatt együtt fejlődött, de úgy, hogy mindegyik népfaj, náció, nemzet vagy nemzetiség mindenkoron megtartotta saját nemzeti/faji sajátosságát. Ezek a sajátosságok alkotják ma is a nemzet/nemzetiség/népfaj karakterét. Európába is úgy kell betársulnunk, hogy ezeket a sajátosságainkat magunkkal visszük és ott is gondosan megőrizzük. Az előadás színvonala is a tökéletes egyetértést, az egymás kultúrájának precíz megismerését és tolmácsolását prezentálta. Amikor egy-egy tánc közös megszólaltatására került sor, nem lehetett megkülönböztetni, hogy ki a tánc igazi cigány, szlovák vagy magyar hordozója. Ki a táncban népfajilag a beleszületett. Valahol itt van az együttélés „úgymond kutyája” elásva. Nem elég csak politikai szólamokat puffogtatni arról, hogy milyen

Fent: Hallgató, györkei verbunk és friss csárdás. Takács Ádám, Szabó Dániel, Lelkes Tibor, Németh Dénes és Hanusz Zoltán. Lent: Gömöri karikázó. Apró Szőttes - Békei gyerekcsoport.

Lent: Szepsi cigány táncok - hallgató. A szepsi Bascsúr család valamint a Szőttes táncosai

fontos a termékeny és békés együttélés érdekében egymás kultúráját, szokásait, stb. megismerni, hanem azt gyakorlatilag is meg kell valósítani. Példát mutatnak rá a legjobb együtteseink: az Ifjú Szívek, a Szőttes, az Ilosvai, a Megyer, a Garam Menti, a Búzavirág, a Kisbojtár, a Rakonca, a Fehér Liliomszál, az Új Barkóca, stb., a rendszeresen dolgozó gyerek- és felnőtt néptánckollektívák. Filozófiai kérdés. Miért érzi szükségét annak egy magyar táncegyüttes vezetője, koreográfusa, tagsága, hogy meg kell ismernie a saját nemzeti hagyományos tánckultúrája/kultúrája birtokba vétele után Kárpát-medence összes népének tánckultúráját is? S miért csak a magyar együttesek, vagy főleg a magyar együttesek esetében van ez így, illetve alakult ki ez a belső kényszerítő erő? Az én válaszom:, mert így tudja igazán becsülni, értékelni saját nációjának kultúráját, így tudja összehasonlítani azt másokéval, s ezen ismeretek birtokában tudja becsülni a kultúrában is , a nemzeti sajátosságot jelentő másságot. Beérett a fennállásának jövőre 40. évét elérő Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. Táncban, dalban, zenében, viseletkultúrában amatőr státuszán magasan felülit tud nyújtani. Ezért is van sikere, ezért természetes a műsor végén a többszöri visszatapsolás. Volt szerencsém ezt érezni az utóbbi évtizedben is az együttes soksok előadásán: Szekszárdon, Ostraván, Brünnben, Zselízen, Východnán, Gombaszögön. Mindenütt, ahol a műsorukkal a nap szebbé tételének részesei voltak. De hasonló siker koronázza műsorukat/ előadásukat bármely kisebb faluközösségünknél is. És ez nagyon jó, értékké váltak, magasra emelt példaképpé. Olyan művészi kollektívává, amelyet magyarságunk körében mindenütt szívesen várnak, fogadnak és főleg sajátuknak, magukénak éreznek, tartanak. Legyünk rájuk büszkék, és őrizve vigyázzuk ŐKET. E frissen született gondolatok birtokában volt nagyon jó, örömmel végigtapsolni a Konkoly László szerkesztette, és alkotó társaival – Balta Aranka, Nagy Myrtil, Oláh Attila, Hanusz Zoltán - megkomponált „... S TETTÉK SZÉPEN FIGURÁSAN” című műsorukat. Gondolom turnéjuk során mindenütt hasonló jó érzésekkel gazdagítják nézőiket. Takács András. Fotók: Zsemlye Gábor

ITTHON

A rajcsányi templom oltárképe

21

Magyarok, tartsunk össze Cseh Angéla levele és beszámolója még akkor érkezett, amikor csak a terve volt meg az Itthon-ban most először szereplő Fáklya–rovatnak. Úgy tetszik, a jabloncai Csemadok elnök ráérzett a szándékunkra, mert még a múlt évi sikeres rendezvényükről már akkor írt a szerkesztőségnek. Kár, hogy a mellékelt felvételekből nem tudunk közölni egyet sem, de reméljük, hogy M. Nagy László kollégánk sorozata a fotózás titkairól hozzájárul sikeresebb felvételek készítéséhez. Jablonca gyönyörű fekvésű apró, kétszáz-egynéhány lelket számláló falucska a Rozsnyói járásban, a Szoroskőnek nevezett szerpentin alatt. Az ottani Csemadok szervezet mégis képes volt rá, hogy megrendezze a környékbeli éneklőcsoportok találkozóját. A faluban a körtvélyesi, szádalmási, tornagörgői és persze, a helyi Búzakalász énekesei mutatkoztak be, mert „nem élhetnek muzsikaszó nélkül.” A rendezvénynek nem volt egyéb célja, mint együtt lenni, együtt énekelni, nótázni, mi-

vel – írja cseh Angéla – „A szebbnél-szebb magyar nótákat hallgatva öröm tölti el az ember szívét. Dalban, dallal kifejezhetjük érzéseinket és hovatartozásunkat.” Ezért fontosak a Csemadok szervezetek, hiszen azokba tömörülve megőrizhetjük értékeinket. A jabloncai népdalkör 11 tagot számlál, vezetője Csobádi Magdaléna, aki egyben a dalszövegek szerzője. A csoport évente 8-10 alkalommal lép fel. A Búzakalász tagjai: Angyal Renáta, Angyal Valéria, Cseh Angéla,. Cseh Noémi, Cseh Jabloncai látkép Rózsa, Cseh Sarolta, Cseh Valéria, Csobádi Magdaléna Csontos Olga, Kázmán Mária, Kovács Katalin. Reméljük, hogy a népdalkörök minden magyarlakta településen

Ne temessük a magyarnótát...

Kamocsai Gál László

22

A Csemadok Kamocsai Alapszervezete 2007-ben immáron 3. alkalommal rendezte meg a helyi kultúrházban hagyományosan, mulatsággal egybekötött nótaműsorát, mely a „Várjatok még őszirózsák...” című nótával nyílt meg. A nótaesten Tóth Irma, a szervezet elnöke nagy tisztelettel köszöntötte a termet zsúfolásig megtöltő közönséget. Ezt követően Lukács Edit műsorvezetésével megkezdődött a színvonalas és tartalmas nótaműsor, amely évente összehozza a környék nótaénekes és nótakedvelő közönségét. Elsőként köszönthettük a színpadon a műsor főrendezőjét, Kamocsai Gál Lászlót, Pepes Sándor és zenekara kíséretével, akiket a hálás közönség lelkes tapsa fogadott. A nagyérdemű örömére átnyújtotta nótacsokrát: Győrög Attila Felsőszeliből, Matus Ernő Várkonyból, Horsicza Tibor Padányból, akik mindannyian a kispesti nótaklub elismert felvidéki tagjai. Megörvendeztett bennünket nótáival Gál Zoltán andódi, Vígh Valéria nádszegi, Katona Katalin nagymegyeri, Gőgh Zoltán gútai, valamint Szabó Árpád és Halász Béla hazai nótaénekesek.

reneszánszukat élik majd a huszonegyedik században – ehhez kívánja Isten áldását a szerkesztőség. /gy/ A műsor második részében Kamocsai Gál László a „Hiányzik valaki...” című nótával emlékeztetett a Zsámbokon 65 évesen elhunyt Ferkó István Cselényidíjas műsorvezetőre, aki gyermekeikként szerette és felkarolta a felvidék ifjú nótaénekeseit. A kamocsai nótaest bebizonyította, hogy fölösleges „temetni” a magyarnótát, merthogy nincs rá igény, nincs nótaénekes utánpótlás. Kamocsán ugyanis szinte csak fiatalok léptek színpadra. Az est főrendezője Kamocsai Gál László műkedvelő nótaénekes volt, aki közel másfél évtizede énekel és 37 éves, s aki így nyilatkozik a Nótás Újságban: „... Szülőfalumban, Kamocsán, összetartó, népes család vett körül, nem hiányoztak a családi alkalmak, ahol mindig felcsendültek a szebbnél-szebb magyarnóták. Kora gyerekkoromtól szinte észrevétlenül nőttem bele a nótázásba. A húszas éveimben lettem a magyarnóta szerelmese. 2002-ben a Bősön megrendezett szlovákiai amatőr nótaénekes versenyen elnyertem a nemzetközi zsűri Aranyserlegét. Örömmel megyek el mindenüvé, ha meghívnak, mert úgy vélem, a magyarnóta éneklés küldetés.” (k)

Két választmány két lapja A Tisztelt Olvasó két lapcímet – fejlécet – lát ezen az oldalon. Mindkettő Csemadok kiadványhoz kötődik: a Kürtös a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának, a Csemadok Hírlap a komárominak lapja. A Kürtös havonta jelenik meg és ötödik esztendeje tájékoztatja olvasóit abban a térségben, amely hagyományokban gazdag és szorgalmas magyarok lakják A komáromi lapocska tavaly év végén indult útjára és negyedévenként jelenik majd meg, hogy hírt adjon a nagyrészt egy tömbben élő magyarság kulturális és egyéb eseményeiről. Mondanunk sem kell, hogy a komáromi térség is rendkívül gazdag hagyományokban, maga a város a hazai magyarság szellemi központjának számít színházával, egyetemével, múzeumával, stb. A Kürtös legutóbbi száma 16 oldalon, gazdag tartalommal került olvasóihoz. A

vezércikk a schengeni határbontástól értekezik: a lap tartalmazza a 2007-es esztendő értékelését „négy szólamban” – Csáky Pál országos, Hamerlík Richard járási MKP elnök, illetve Hrubík Béla országos és Balogh Gábor járási Csemadok elnök mondja el, mit tekint az elmúlt év legnagyobb sikerének, illetve sikertelenségének. A Kürtös főszerkesztője Bodzsár Gyula. A komáromi Csemadok Hírlap négy, A4-es formátumú színes oldalon ad képet

a Komáromi járás Csemadok szervezeteinek tevékenységéről 2007 második felében. Afféle képes krónika ez, fényképek és rövid szövegek váltják egymást. A lapocska felelős kiadója Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke, a főszerkesztő Németh Péter. Ha térségeinkben másutt is megjelenik Csemadok-lap vagy egyéb kiadvány, szívesen vesszük az őket bemutató beszámolót.

A felvidéki rockszínházak találkozója Decemberben Bátorkeszin adtak egymásnak randevút a felvidéki rockszínházak. A Karkó Henrietta főszervezése mellett színpadra lépett társulatok azt bizonyították, hogy egészséges rivalizálással, de egymást tisztelve működhetnek hasonló műfajt űző csoportok. Az összefőgás erejére mutatott rá Hrubík Béla országos Csemadok elnök is. Annak, hogy a rockszínházak nagy népszerűségnek örvendenek a Felvidéken, ékes bizonyítéka, hogy viszonylag kis területen párhuzamosan működik a bátorkeszi Felvidéki Rockszínház, az Érsekújvári Rockszínház, a komáromi Álmodozók Diákszínpad és a Musical Színpad. Sőt, a közelmúltban új társulás is alakult, a Kaszás Attila Diákszínpad. A színvonalas, kétórás műsort Ürge Tamás, a Pátria Rádió munkatársa konferálta. (fm)

ITTHON

23

A volt iskola ma az óvodáso birodalma

Száz éves a volt barsendrédi népiskola

2007 október 13-án a községi önkörmányzat és az MKP helyi szervezetének rendezésében ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a barsendrédi kétosztályos katolikus népiskola átadásának 100. évfordulójáról, egyúttal emléket állítottak egy nagyszerű, munkáját szívvel-lélekkel végző pedagógus családnak. Jozef Bielokostolský polgármester és Luky János, az MKP helyi szervezetének elnöke ünnepi beszámolójukban kiemelték az iskola felépítésének szükségességét, mivel Barsendréden a múlt század elején több mint 100 iskolaköteles kényszerült tanulni az egyosztályos iskolában. Egy kicsit menjünk vissza a múltba: 1860ban hatalmas tűzvész volt Nagyendréden; a templommal és a plébániával együtt leégett az iskola is. 1862-ben felépült egy új mesterlakás, de a tanulók számára csak egy tantermet biztosítottak. Az iskolaszék1906 júliusi közgyűlésén elhatározta, hogy a felsőbb hatóságok felhívására a tankötelesek megemelkedett száma végett egy másik tanítói állást szervez, ezért tervbe vették egy új, kétosztályos iskola építését. Az építkezéshez a polgári közösség is segítséget nyújtott, hiszen az építési költségek több, mint a felét állta. 1907 március 20-án nagy ünnepélyességgel folyt le az alapkőletétel. Az iskola építésében az egész falu segédkezett és fél év múlva, 1907 szeptember 8-án az új iskolát ünnepélyesen felszentelték és átadták rendeltetésének. Külön köszönet illeti az iskola akkori gondnokát és pénztárosát, Bakó Kálmánt, valamint az iskola kántortanítóját, Beluch Imrét, akik nagy hozzáértéssel vezették és irányították az építkezést. Fel lett újítva a régi mesterlakás, hogy az újonnan érkezett tanerőnek is legyen lakása.

24

Az új tanerő Stróbentz Gizella volt, akit az iskola igazgatója, Beluch Imre 1908-ban feleségül vett. A házasságból hét gyermek született, akik közül szüleik példáját követve hárman léptek a pedagógus pálya rögös útjára. Beluch Imre 1900-ban szerezte meg a tanítói oklevelet. Négy évig Nagyölveden tanított, majd 1904-ben került Barsendrédre. Itt 40 évig tanított, 1941-ben ment nyugdíjba, de 1942-től 1945-ig újra a katedrára állt, a katonai szolgálatra bevonult barsendrédi tanerőt, fiát, Besey Gyulát helyetesítette. Barsendrédi müködése alatt fellendítette e kisközség kulturális és gazdasági életét. Mindvégig a népi érdekekhez igazodva töltötte be néptanítói funkcióját, különböző továbbképző tanfolyamokon vett részt. Nemcsak Barsendréden volt ismert, de tevékenysége kiterjedt az egész környékre, sőt a felvidéki magyarság egyik vezéralakja volt. A község mindenese lett, megalakította a Gazdakört, faiskolát létesített, meghonosította a méhészetet, a minisztériumban kieszközölte egy vetítőgép adományozását és vetítőgépes előadásaival a kisparasztok mezőgazdasági termelését vitte előre. Az ő kezdeményezésére 1932-ben kultúrházat építettek a községben. Könyvtárat létesített, színjátszó csoportokat vezetett, gyermekkórust, négy szólamú vegyes kart szerepeltetett rendszeresen a községben rendezett ünnepségeken. Iskolakertet létesített, tanulmányi kirándulásokat szervezett, gyűjtésekkel biztosította a szegény sorsú gyermekek taneszközökkel, ruházattal történő ellátását. A Magyar Tanítók Országos Énekkarának alapító tagja, alelnöke, 1936-tól dísztagja, a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületének zselízi járási elnöke. 1941-ben vitézi rangot kapott, ekkor felvette szülőfaluja, Bese nevét. 1945-ben Magyarországra, Tát községbe települt át. A Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai tevékenységéért Wodianer-díjat adományozott Besey Imrének. 1958-ban Budapesten halt meg. Amikor Besey Beluch Imre a második világháború végén Magyarországra települt át, a barsendrédi magyar iskolát bezárták. Az épület mint iskola megszűnt, mert a szlovák iskolát egy másik épületben nyitották meg. A volt népiskola épületében azóta nem volt tanítás, ma az egésznapos óvodának ad otthont. Tehát ezen épület csak addig volt iskola, amíg

Besey Beluch Imre és családja Barsendréden tartózkodott. Az ünnepség kicsúcsosodásaként a község polgármestere, Jozef Bielokostolský elismerő oklevél és emlékplakett átadásával fejezte ki a község tiszteletét a 86 éves Besey Gyula irányában, aki az egyetlen ma élő pedagógus, aki ebben az iskolában tanítottt. Besey Gyula, Beluch Imre fia ma Esztergomban él. Sajnos, leromlott egészségi állapota miatt nem vehetett részt az ünnepségen, helyette fia, Besey László mérnök vette át édesapja nevében a megtisztelő elismerést. Besey Gyula szép levélben köszönte meg a község vezetőinek és lakóinak, hogy szülőfaluja ennyi év után is emlékezetében őrzi. Szülőfaluját sohasem felejtette el, s mint levelében írta: „Új hazában kellett folytatnom és befejeznem pedagógus munkámat, de szülőföldem és szülőfalum szép emlékei örökre élnek szívemben.” Az ünnepi hangulatot fokozta a helyi kultúrcsoport, a Star Kids fellépése Ruženka Hamranová vezetésével, akik zenés-táncos előadásukkal örvendeztették meg a közönséget. Természetesen nem hiányoztak a szavalatok sem. Az rendezvény igen érdekes része az az iskolával kapcsolatos fényképkiállítás volt, ahol a régi iskolaképeken az érdeklődők mosolyogva szemlélték családtagjaikat, ismerőseiket, ha egyáltalán segítség nélkül felfedezték őket. A képek a községi színjátszó csoport fellépéseiről is készültek az 1920 és 1940 közötti időből, valamint a sok-sok kirándulásról, ahol az iskolásgyerekek Beluch Imre vezetésével jártak. A kirándulásiok célpontjai Garamhalászi /Sliač/, Körmöcbánya, Vihnyepeszerény, Selmecbánya, Garamszentbenedek, Komárom, Léva, Zselíz, Oroszka, stb. voltak. Mindenesetre mindenki elégedetten távozott, hiszen megismerték a község történetének egy darabját és tudatosították, hogy a múlt ismerete nélkül nehezebb élni a jelent és tervezni a jövőt. Luky János

Luky János, Besey László, Bielokostolský Jozef

ITTHON

25