1
HÍRLEVÉL (Egyesületi tagok kérdései) Tisztelt Egyesületi tag! Tájékoztatásul megküldjük hírlevelünk következő számát, amely az eddig beérkezett – tagjaink által feltett – kérdéseket és az ezekre adott szakmai véleményünket tartalmazza. Reméljük, hogy munkájuk során összeállításunkat hasznosítani tudják. Botka Erika főtitkár 84. kérdés: A kft-nek nincs alkalmazottja,és másik tagja sem ,a mobil telefon a cég nevére szól és a tulajdonos használja a cég ügyeinek intézésére. Ebben az esetben is tovább kell számláznia saját magának a telefon számla 20%-át ha nem akar adót fizetni? Válasz: A kérdésben szereplő esetben is, ha kft nem akar a telefonszámla után személyi jövedelemadót fizetni, tovább kell számláznia a tulajdonosnak a telefonszámla 20%-át. 85. kérdés:
Ha NAV Végrehajtási Osztálya által lefoglalt ingóság kerül árverésen kívül értékesítésre illetve árverésre akkor is kell számlát kiállítani az eladásról: 1. ha az adós és a vevő is áfa alany akkor nettó módon és a fordított áfa szabály érvényes rá 2. ha az adós áfa alany és a vevő nem áfa alany, akkor a vevő felé áfásan kell az ingóságról a számlát kiállítani és természetesen bevallani és befizetni?
Válasz: Az ingótárgy értékesítésére a termékértékesítés szabályait kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az értékesítés árverésen kívül, vagy árverés keretében történik. Így, ha az eladó áfa alany, akkor az értékesítésről – függetlenül, hogy a vevő áfa adóalany vagy sem - számlát kell kiállítania és az áfa törvény szerinti áfát is fel kell számítania. 86.kérdés: Hogyan kell könyvelni az alábbi eseményeket? Egyéni vállalkozó nevére jött a NAV bírságolási határozata. Az én mulasztásom miatt került kiszabásra a bírság, ezért én utaltam át a saját bankszámlámról a bírság összegét a NAV-nak, a biztosító nekem utalta a kártérítés összegét a számlámra. Én is egyéni vállalkozó vagyok. Hogyan kell könyvelni, ha társaság bírságát fizettem volna ki? Válasz: Feltételezhető, hogy a könyvelői szerződés rendelkezik arról, hogy a könyvelő által az ügyfélnek okozott kárt meg kell téríteni. Ebben az esetben - függetlenül attól, hogy a könyvelő közvetlenül fizeti ki a bírságot - az érintett feleknél bruttó módon kell elszámolni az eseményeket. Az egyéni vállalkozót terhelő NAV bírságot a vállalkozói adóalap megállapításakor költségként nem lehet figyelembe venni [Szja tv. 11. számú mellékletének IV/1. pontja]. Az egyéni vállalkozót terhelő bírság a vállalkozói osztalékalapot csökkenti [Szja tv. 49/C. §-a (6) bekezdésének b) pontja]. Az egyéni vállalkozónál a könyvelő által
2
megtérített bírság kapott kártérítésnek minősül, mely kártérítés a vállalkozói adóalap bevételének minősül. A könyvelő egyéni vállalkozó által fizetett kártérítés a vállalkozói adóalapban költségként elszámolható, a biztosító által kapott kártérítés a vállalkozói adóalap bevétele [Szja tv. 10. számú mellékletének 9. pontja]. Ezt az elszámolást nem befolyásolja, hogy könyvelő egyéni vállalkozó a kártérítést egyéni vállalkozónak, vagy gazdasági társaságnak fizeti. 87. kérdés: Könyvvizsgálója vagyok egy „A” Kft-nek, amelynek tulajdonosai 2008. évben 40 millió Ft pótbefizetést adtak a veszteséges gazdálkodásból adódó saját tőke hiány fedezetére. „A” Kft-be 2009. július 31-én beolvadt „B” Kft, melynek tulajdonosai azonosak „A” Kft tulajdonosaival. A beolvadási vagyonmérleg szerint „A” Kft saját vagyona 15740 e Ft, a beolvadó „B” Kft saját vagyona 19598 e Ft, egyesített saját vagyon, pedig 35338 e Ft, melynek összetétele a következő: 28000 e Ft jegyzett tőke, 2021 e Ft tőketartalék, 5317 e Ft eredménytartalék, tehát a pótbefizetés a jegyzett tőke és az eredménytartalék részévé vált. A cégbíróság a beolvadási vagyonmérleget elfogadta, a 28000 e Ft-os törzstőke a cégbíróságon bejegyzésre került. „A” Kft a beolvadást követően 2009 évben 12736 e Ft, 2010 évben, pedig 51799 e Ft mérleg szerinti eredménnyel zárta gazdálkodását, melynek hatására 2010. december 31-i saját vagyona 95967 e Ft, összetétel: 28000 e Ft, jegyzett tőke, 2021 e Ft tőketartalék, 14147 e Ft eredménytartalék, és 51799 e Ft mérleg szerinti eredmény. A tulajdonosok, mivel „A” Kft vagyoni helyzete rendeződött igénylik a 2008. évben adott pótbefizetés visszafizetését. Véleményem szerint a visszafizetés lehetőségét a 2009. július 31-i saját tőke állomány alapján kell elbírálni, a pótbefizetés visszafizetésének maximuma a 2009. július 31-i eredménytartalék összege lehet. A tulajdonosok a pótbefizetésként adott összeghez a továbbiakban csak osztalék formájában juthatnak hozzá. Válasz: A számviteli törvény 38. §-a (4) bekezdésének előírása szerint lekötött tartalékként kell kimutatni a gazdasági társaságnál a veszteségek fedezetére kapott pótbefizetés összegét, a pótbefizetés visszafizetéséig. Ez a pótbefizetés ellentételezi a veszteség miatt már bekövetkezett eredménytartalék-csökkenést. Ez igaz akkor is, ha a gazdasági társaság átalakul, mert ebben az esetben a vissza nem fizetett pótbefizetés összegét a vagyonmérleg tervezetben és a végleges vagyonmérlegben is lekötött tartalékban kell kimutatni. A kérdésben leírt tényállás adatai szerint a vagyonmérlegben a lekötött tartalékot megszűntették. A lekötött tartalék megszűntetésére feltételezhetően azért volt szükség, hogy megfeleljenek a számviteli törvény 140. §-a (1) bekezdése szerinti követelménynek (az átalakulással létrejövő gazdasági társaságnak csak pozitív saját tőke elemei lehetnek). Amennyiben az átalakuló gazdasági társaságnál az átalakulást megelőzően már kimutatott veszteség fedezetére a tulajdonosok pótbefizetést teljesítettek és a veszteség fedezetére már nem szükséges pótbefizetés visszafizetéséről (a pótbefizetés visszaköveteléséről) az átalakulás keretében a tulajdonosok írásban véglegesen lemondanak, akkor az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérlegeiben a pótbefizetés a lekötött tartalék helyett az eredménytartalékban szerepeltethető. Ebből az eredménytartalékból az átalakulás keretében jegyzett tőkét is lehet emelni. Így az átalakuláskor a tulajdonosoknak le kellett mondani a pótbefizetés visszaköveteléséről, mert a kérdésben leírt vagyonmérleg adatok csak akkor lehetnek megalapozottak.
3
Ebből következően az átalakulás után hiába lesz a jogutód társaság nyereséges, a tulajdonosok a pótbefizetésüket nem követelhetik vissza, hiszen ezen követelésükről az átalakuláskor lemondtak. 88. kérdés: Mezőgazdasági társaság a 2011. évi földalap támogatás második részét nem kapta meg 2011. december 31-ig. /Eddigi években mindig megkapták csak most nem./ Kérdésem: le kell-e könyvelni egyéb bevételként 2011. évre mindenképpen, vagy csak akkor kell lekönyvelni, ha mérleg készítés időpontjáig megérkezik a számlára? Válasz: A számviteli törvény 77.§-a (3) bekezdésének b) pontja szerint adott üzleti év egyéb bevételeként kell elszámolni a jogszabályban nevesített szervezettől az üzleti évhez kapcsolódóan kapott, illetve a mérlegkészítés időpontjáig igényelt (járó) támogatásokat. Az MVH-tól igényelt támogatásokra is ez az előírás vonatkozik. Így a 2011. évi földalapú támogatás számviteli elszámolása nem pénzügyi rendezéshez kötött, ha a támogatást mérlegkészítés időpontjáig igényelték, akkor azt 2011. évre egyéb bevételként el kell számolni akkor is, ha az pénzügyileg nem rendeződik. 89. kérdés: Társaságunknak van megbízásos K+F tevékenységre szerződése egy egyetemmel. A szerződés időtartama 2011-2013-ig tart. A szerződés eddig megfelelt az Innovációs járulékból történő levonás feltételének. Van-e lehetőség a már megkötött szerződések tekintetében 2012-től a járulékból történő levonásra, van-e esetleg valami átmeneti rendelkezés erre? Válasz: Az egyes adótörvények és az ezzel összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 388.§-a 2012. január 1-től hatályon kívül helyezte a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi C. törvény 4.§-ának (3) bekezdését. A hatálytalanító rendelkezéshez nem kapcsolódik átmeneti szabály, így 2012-től nem lehet az innovációs járulékból levonni a kérdésében szereplő K+F költséget akkor sem, ha az erre vonatkozó szerződést megelőző években kötötték. 90. kérdés: Egy közhasznú egyesület könyvelését vettem át amely nyelvoktatással és vizsgáztatással foglalkozik, tevékenységei között szerepel különböző kulturális programok szervezése is. Az egyesület legfőbb finanszírozója egy külföldi (Francia) alapítvány. Aki támogatásával hozzájárul a különböző üzemeltetési költségek finanszírozásához. Magyarországon több ilyen egyesület (nyelvvizsgahely) is működik, mindegyik működését ez a Francia alapítvány finanszírozza. Az egyesületnek egy fizetett alkalmazottja van. Ő végzi az adminisztrációs munkákat. Az egyesületnél tanító nyelvtanárok egyéni vállalkozók és számla alapján térítik meg nekik a nyelvoktatási díjat. A nyelvtanárok egyben az egyesület tagjai is. Kérdésem: 1.Az egyesület elnöke kiküldetési rendelvénnyel kiküldheti-e a nyelvtanárokat egy másik városban működő egyesülethez nyelvórát adni vagy vizsgáztatni? (Igaz, hogy a nyelvtanárok nem az egyesület alkalmazottai, de véleményem szerint mégis elszámolható a kiküldetési rendelvény, mert a nyelvtanárok egyben az egyesület tagjai is. Kérem erősítsen meg benne hogy jól gondolom-e? 2. A Francia alapítványtól kapott támogatás fejében az egyesület kulturális rendezvényeket tart melyben a francia nyelvet népszerűsíti itt Magyarországon. Emiatt az egyesület vendégművészeket hív
4
általában külföldről. Ezeket a vendégművészeket el kell szállásolni, étkeztetni is kell. Ezeket a felmerült költségeket az egyesület finanszírozza. Ezeket a költségeket az előző könyvelő egyéb költségek közé könyvelte. De bennem felmerül, hogy ez reprezentáció, hiszen a fellépő művész vendégként van jelen a rendezvényen és úgy tudom, hogy ebben az esetben a szállás és az étkezés reprezentációnak minősül. 3.Az egyesület elnöke, elnökhelyettese rendszeresen utazik ki Franciaországba az alapítványhoz repülővel. Ilyenkor a repülőjegyet az egyesület fizeti ki. Ez történhet adómentesen külföldi kiküldetési rendelvénnyel ugye? (Ez a tevékenység érdekében felmerült költségként van figyelembe véve.) Válasz: 1. és 3. Az Szja tv. 3.§-a10. pontjának előírása szerint kiküldetési rendelvény kiállítható hivatali, üzleti utazáshoz is, ha az az utazás a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás. A kérdésben leírtak szerint az egyesület tevékenységébe tartozik a nyelvoktatás és vizsgáztatás is. Így az egyesület tagjait - akik nyelvtanárok – kiküldtetési rendelvénnyel ki lehet küldeni nyelvóratartás, illetve vizsgáztatás céljából. A hivatkozott törvényi előírás alapján az elnök, elnökhelyettesek is külföldi kiküldetési rendelvénnyel kiküldhetők, a kiküldetéshez kapcsolódó repülőjegy(utazás) költsége adómentes juttatás [Szja tv. 7.§-a (1) bekezdésének q) pontja]. 2. Az Szja. tv. 3.§-ának 26. pontja szerint a reprezentáció fogalmába – többek között – beletartozik a az üzleti esemény, szakmai rendezvény keretében nyújtott vendéglátás, az ezekhez kapcsolódó szállás. Így a rendezvény vendégművészének szállás- és étkezési költsége reprezentációnak minősül. Az egyesületnél a reprezentáció és üzleti ajándék adózási szabályainál az Szja tv. 70.§-a (2) bekezdésének a) pontjában – 2012. január 1-től a 70.§ (2a) bekezdésében – meghatározott korlátra is tekintettel kell lenni. 91. kérdés: Egy pénztárgéppel rendelkező kereskedelmi Kft szeretne olyant megvalósítani, mint ami pl., az Intersparban van, hogy euróval is lehessen fizetni a termékekért. Természetesen kifüggesztésre kerülne az is, hogy mennyi a napi váltási árfolyam (pl.267Ft/EUR). A társaság az MNB árfolyamot választotta és ezt adóhivatalhoz be is jelentette. Hogyan történik naponta az áfa elszámolása, könyvelése, nyilvántartása a két árfolyamot figyelembe véve? Válasz: A kérdésben leírt esetben nem beszélhetünk kettős árfolyamról. Attól, hogy euróval fizetnek az áfa elszámolása, az értékesítés könyvelése tekintetében egy árfolyam van. Az áru értékesítése változatlanul Ft-ban történik, így az értékesítésnél a fizetendő áfa alapja és a fizetendő áfa Ft-ban kerül be az áfa analítikába és a főkönyvi könyvelésbe. A Ft-ban történő értékesítést azonban nem Ft-tal, hanem euróval egyenlítik ki. Főkönyvi könyvelési szempontból ez nem jelent mást, mint a Ft-os vevőkövetelést valutával egyenlítik ki (forintért vásárol valutát). A valutát – a számviteli törvény 60.§a (1) bekezdésének előírása szerint – a napi átváltási árfolyamon kell a könyvekbe felvenni. Azt azonban szükséges megvizsgálni, hogy ez a tevékenység pénzváltási tevékenységnek minősül-e, mert ha igen, akkor a kft-nek erre külön engedéllyel kell rendelkeznie. 92. kérdés: Ezúton kérem segítségüket a TAO tv. 17.§. (8)-(9). bekezdéseinek értelmezésében. Felhasználhatja-e a jogutód társaság az átalakulás (beolvadás) útján átvett elhatárolt veszteséget az alábbi esetben? - "A" bt beolvad "B" Kft-be
5
- "A" bt beltagjai 2 fő (tagi betét 1-1 e Ft); "A" bt kültagjai 2 fő, akik a beltagok házastársai (tagi betéteik szintén 1-1 eFt) - "B" kft tagja ugyanaz a 2 fő, akik az 'A" bt beltagjai is; törzsbetéteik nagysága 1.500-1.500 eFt. - a beolvadás bejegyzését követően kifizetésre kerülnek az "A" bt-ben lévő üzletrészek, vagyoni betétek - a beolvadást követően nem változik sem a kft törzstőkéje, sem a tagok összetétele - mind a beolvadó mind a jogutód társaság tagjai kizárólag magánszemélyek. - mindkét társaság főtevékenysége ugyanaz, de a beolvadó társaság a főtevékenységéből ténylegesen bevételt évek óta nem realizál. Esetemben - a beolvadó társaságban a tagok egyike sem bír többségi befolyással (pl 4 tag 25-25%) és - a jogutód társaságban sem bír egyik tag sem többségi befolyással (2 tag 50-50%). Az idézett jogszabály egyértelműen "többségi befolyás" szerzésére hivatkozva határozza meg, hogy kik használhatják fel, illetve kik nem az átvett elhatárolt veszteséget; ezért már sokadszori átolvasás után sem tudom az esetemre vonatkoztatni. Azt gondolnám, hogy a jogalkotó célja a veszteséges társaságok "adás-vételének" korlátozása volt ezen szabályok bevezetésével, de vajon nem állít-e korlátot ugyanazon tulajdonosi kör esetén is? Válasz: Tekintve, hogy a kérdés átalakulás - beolvadás - esetére vonatkozik, ezért csak a Tao. tv. 17. §-a (8) bekezdése szerinti feltételeket kell vizsgálni ahhoz, hogy megítéljük jogosult-e a jogutód "B" kft. az átalakulás útján átvett elhatárolt veszteség leírására (mert feltételezhető, hogy van átvett veszteség, a beolvadó "A" bt. veszteségét "örökölte" meg, viszi tovább). A Tao. 17. §-a (8) bekezdése arról rendelkezik - egy kicsit leegyszerűsítve -, hogy a jogutód csak akkor használhatja fel a jogelődtől átvett veszteséget, ha benne többségi befolyást olyan tag szerez (benne többségi befolyással olyan tag rendelkezik), aki a jogelődben is többségi befolyással rendelkezett az átalakulás előtti napon, és még a bevételi követelmény. A kérdésben leírt esetben a 17. § (8) bekezdés a) pontja alapján sem a jogelődben, sem a jogutódban nem volt, illetve nincs többségi befolyással rendelkező tag. [Többségi befolyás = szavazatok több mint 50%-ával rendelkezés, vagy meghatározó befolyással rendelkezés.] Ilyen nincs, mert a jogelődben a 2 házaspár – pl. anya1 (beltag) 25% és apa1 (kültag) 25%, továbbá anya2 (beltag) 25% és apa2 (kültag) 25% - szavazati jogát összeadva (50%) sincs többségi befolyással bíró személy [persze feltétezve, hogy a Ptk. 685/B. § (2) bekezdése szerinti meghatározó befolyás sincs egyik magánszemély részéről sem]. Nincs a jogutódban sem, mert ott – az előbbi példát folytatva apu1 (50%) és apu2 (50%) - nem kell összeadni a szavazati jogokat. Ez esetben tehát, mivel a jogutódban nem szerez többségit (nem is rendelkezik többségivel) senki (sem olyan, aki a jogelődben többségi volt, sem aki a jogelődben nem volt többségi, új tag sem szerez többségit), ezért teljesül a feltétel, hogy a jogutódban új tag ne legyen többségi, mert ilyen nincs is (se új, se régi). Megfordítva a 17. § (8) bekezdés tartalmát: a jogutód nem használhatja fel a jogelődtől átvett veszteséget, ha benne többségit olyan tag szerez, aki a jogelődben nem rendelkezett többségivel az átalakulás előtti napon. Többségi befolyással rendelkező hiányában a jogutódra nincs korlát, így a jogutód felhasználhatja a későbbiekben a jogelőd veszteségét [a 17. § (2) bekezdése szerinti 2012-től hatályos új szabály alapján élhet a 7. § (1) bekezdés a) pont szerinti csökkentő tétellel). 93. kérdés: Az SZJA törvény 1. számú melléklet 2. pontja kiegészült 2.8. alponttal, mely szerint a munkáltató a munkavállalójának 7 millió 500 ezer Ft vissza nem térítendő támogatást adhat akár a banki végtörlesztést követően is. A Számviteli Szakemberek Egyesületének honlapján a 2012. évi törvényi változások között szerepel az SZJA törvény 2012. évi módosításai, mely a honlapra 2012.01.11-én került fel. A 16. oldalon a 22.1. Lakáshoz kapcsolódóan adómentes (2.8. pont) szövegben szerepel az, ami az SZJA törvényben,
6
a HVG különszámban, valamint az Adókódexben megjelent törvényben is szerepel a végtörlesztéssel kapcsolatban. A problémánkat az jelenti, hogy a Magyar Közlöny 2011. december 29-i 163. számú számában a 2011. évi CXCIII. törvény A befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló jogszabály 183. §-a szerint: „2012. január 1-jén hatályát veszti az Szja tv. 72. §.(4) bekezdés o) pontja és 1. számú melléklet 2.8. pontja.” Nem igazán értjük, hogy az Szja tv. módosítása miért került be a befektetési alapkezelőkről szóló törvénybe, s azt sem, hogy az 1. számú melléklet 2.8. pontja miért veszti hatályát 2012. január 01-jén. A kommunikációkban erről egy szót sem lehetett hallani, még mindig több tájékoztatóban lehet erről olvasni, hogy a vissza nem térítendő támogatás adható. Kérdésünk az, hogy a munkáltató által adhat-e vissza nem térítendő támogatás az eredeti SZJA törvénynek megfelelően 2012. január 01 és 2012. február 28 között, vagy valóban eltörlésre, vagy esetleg módosításra került ez a lehetőség? Válasz:
Az egyesület honlapján szereplő Szja módosítások az 2011. évi CLVI. törvény alapján bekövetkezett törvénymódosításokat tartalmazzák. Ennek a törvénynek azonban újabb módosítása volt még 2011-ben (ilyen törvénymódosításra még nem volt példa), melyek még nem kerültek fel a honlapra. Az Szja tv. végtörlesztésre adómentesen adható munkáltatói pénzkölcsönre (Szja tv. 72. § (4) bekezdés o) pont) és vissza nem térítendő támogatásra (Szja tv. 1. számú melléklet 2.8. pont) vonatkozó rendelkezéseit a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló 2011. évi CXCIII. tv 182-184.§-ai módosították. Így a 2011. évi CLVI. törvényben a pénzkölcsönre és az adómentesen adható munkáltatói támogatásra vonatkozó előírások 2011. december 31-ét követően nem alkalmazhatók (való igaz, hogy ez semmilyen tömegkommunikációban nem jelent meg, hallgattak ennek a kedvezménynek a visszavonásáról). Ezért a végtörlesztéshez adott munkáltatói támogatás csak akkor adómentes, ha annak folyósítása december 31-én megtörtént. Ha a munkáltató 2012. január 1-jétől bármikor ad a végtörlesztéshez vissza nem fizetendő támogatást, akkor az a munkavállaló nem önálló tevékenységből származó jövedelmeként adóköteles. 94. kérdés:
Egyik ügyfelünk építőipari terméket előállító cég, aki termékeit nagykereskedőknek értékesíti. A partnerekkel kötött szerződései olyan megállapodást tartalmaznak, hogy egy bizonyos mennyiség levásárlása vagy vásárolt érték után a partner jogosult árengedményre, utólagosan. Az árengedményt levásárolhatja, vagyis a tárgyévet követő vásárlásai során érvényesítheti, a felek megállapodása alapján legkésőbb március 31-ig. A konstrukció lényege, hogy a partnernek ne pénzösszeget kelljen utalni, hanem terméket vigyen, ill. a határidő arra szolgál, hogy az egyébként alacsony forgalmú időszakában az évnek vásárlásra ösztönözze a partnereket. A vállalkozásnál a mérlegkészítési határidő január 31. Kérdéseim a következők lennének: mivel az árengedmény értelmezésem szerint megfelel az ÁFA törvény 71. §-ának, (egyértelműen üzletpolitikai célú, független felek között jött létre, korábbi termékértékesítéshez köthető), ezért véleményem szerint nem tartozik az adó alapjába, vagyis utólagosan csökkenti az ÁFA alapot. Ezért erről az engedményről számlát helyettesítő okiratot kell kiállítani. A probléma ezzel kapcsolatosan kettős. Egyrészt az, hogy nagyon sok korábbi számlához kötődik az engedmény, emiatt valamennyi módosítása igen jelentős adminisztratív többletterhet igényel. Lehetséges megoldás-e az, hogy az érintett számlákra való hivatkozást, amit az ÁFA törvény 170 §-a a
7
-
számlát helyettesítő okirat kötelező elemeként előír, a számla mellékletében sorolják fel, és egy soron tünteti fel az okmányon az árengedményt. A másik probléma a bizonylatolással kapcsolatosan az, hogy magát az árengedményt egy következő vásárláskor számolják el a partnernek. Lehetséges-e, hogy erről az újabb vásárlásról kiállított „normál” értékesítési számlán egy külön soron feltünteti az árengedményt a vállalkozás? Kell-e ezen utóbbi megoldáshoz esetlegesen a felek megállapodását úgy módosítani,hogy amennyiben a partner eléri a meghatározott forgalmat, akkor onnan kezdve, és nem utólagosnak minősítve, jár neki árengedmény egy bizonyos mértékig. Másik kérdésem, ha az adott árengedmény megfelel az utólagosan adott árengedménynek, akkor a vállalkozás beszámolóját hogyan érinti. Mivel az árengedmény megadása a tárgyévet követő vásárlásokhoz kötődik, vissza kell-e határolni az előző évre, tekintettel arra, hogy azoknak a vásárlásoknak az alapján járt. Ha igen, akkor mekkora összeget kell visszahatárolni? A vállalkozás ugyanis a forgalom alapján ki tudja kalkulálni, hogy a partnernek mennyi árengedmény járna, de mivel nem pénzben fogja kiutalni, hanem „levásárolható”, ami egy lehetőség, és nem biztos, hogy le fogja vásárolni a partner, ezért az így számított összeg nem feltétlenül teljesül. A vállalkozásnál január 31. a mérlegkészítés határideje, ezért azokat a tételeket, amelyek addig teljesülnek, egyértelműen vissza tudná határolni, de ez valószínűsíthetően a teljes számított összeg kisebbik hányadát teszik ki. Mikor jár el helyesen a vállalkozás: ha nem határol vissza, ha a január 31-ig realizált összeget határolja vissza, vagy ha a teljes számított összeget határolja vissza?
Válasz: A vevőnek járó utólagos forgalmi engedmény megadása kétféle módszerrel történhet. Az egyik lehetőség, hogy az eladó helyesbítő számlát állít ki az engedmény összegéről [számviteli törvény 73.§a (2) bekezdésének a) pontja]. Ebben az esetben a helyesbítő számlákat minden egyes teljesítésre külön-külön kell kiállítani, azt egy összevont helyesbítő számlában nem lehet szerepeltetni (ez sok számla esetében valóban nagy munkatöbbletet jelent). Ebben az esetben az engedmény összege az áfa alapot is csökkenti, az engedmény összegét az eladónál árbevételt csökkentő tételként kell elszámolni, az eredeti teljesítés időpontjára vonatkozóan. Így pl. ha következő év márciusában állítják ki a helyesbítő számlát megelőző évi értékesítéshez kapcsolódóan, akkor is megelőző év árbevétel csökkentő tételeként kell az engedményt elszámolni. A kérdésben leírtak szerint a mérlegkészítési időpont január 31-e. Ha márciusban történik helyesbítő számla kiállítása, akkor önellenőrzéssel kell megelőző évre az árbevétel csökkenést elszámolni. Mivel a cég értékesítési szerződése szerint az engedményeket következő év március 31-ig lehet érvényesíteni, ezért a számviteli politika módosítása indokolt lenne és március 31-ét lenne célszerű mérlegkészítési időpontként meghatározni, elkerülve az önellenőrzést. Az eladó azonban választhatja azt a módszert is, hogy az engedmény összegéről nem állít ki helyesbítő számlát, hanem az értékesítési szerződés alapján számolja el az utólagos engedményt. Ebben az esetben nincs helyesbítő számla, ezért az áfa alap sem módosul. Az így adott engedményt viszont az eladónál egyéb ráfordításként kell elszámolni. A számviteli törvény 81.§-a (5) bekezdésének előírása szerint az adott üzleti évhez kapcsolódó, nem számlázott engedményeket is adott üzleti év terhére kell elszámolni. Így, ha január 31-e utáni vásárlásnál realizálódik az engedmény, akkor is önellenőrzéssel ezt az engedményt megelőző üzleti évre kell elszámolni. Ebben az esetben is - az önellenőrzés elkerülése érdekében – a mérlegkészítési időpontot március 31-re indokolt módosítani. Természetesen az előbbi két esetnél a következő évi vásárlást számlázni kell áfa felszámításával, majd az így keletkező követelést kell az előbbiek szerinti tartozással összevezetni (beszámítás).
Ha az árengedményt egy következő vásárláskor számolják el a partnernek, akkor az újabb vásárlásnál kiállított számlán kell feltünteti az árengedményt. Ehhez a megoldáshoz azonban a felek megállapodását kell módosítani úgy, hogyha a vevő eléri a meghatározott forgalmat,
8
akkor onnantól kezdve jár neki az engedmény (ez viszont nem utólagosan adott engedmény). Ebben az esetben az értékesítéskor az engedménnyel csökkentett árbevétel kerül elszámolásra, megelőző évet nem érint az elszámolás [számviteli törvény 73.§-ának (1) bekezdése]. Az engedmény csökkenti az áfa alapot, arra azonban tekintettel kell lenni, hogy az engedmény miatt az áfa alapja nem lehet nulla, mert akkor az áfa tv. előírása szerint térítés nélküli átadás valósul meg. 95. kérdés:
Egy betéti társaságról van szó, amelynek a beltagja 7 éve egy nyugdíjas. 2009-ig vallották utána az eü. szolgáltatási járulékot, utána már nem. A társaságnak 2004 óta nem működik, nincsen árbevétele. A társaságot szeretnék megszüntetni. A problémám az, hogy a társaság mérlegbeszámolójában nagy összegű tagi kölcsön van (11mFt.) Az eszközoldal teljesen nulla a forrásoldalon ott van a negatív eredménytartalék és a kötelezettség. A mérlegfőösszeg 0. Mivel nincs tartozása ezért felszámolni nem fogják. Ha végelszámolással szüntetik meg, akkor meg ott van az elengedett tagi kölcsön kamata ( 21% )és a társasági adó 10 %. Ennek az összege több millió forint, ezt kifizetni nem tudják. Ügyvéddel beszéltem és az első ötletünk az hogy törzstőkét emelünk (a régi tagokkal) akinek a neve alatt (beltagsági időszak alatt) keletkezett a kölcsön, és ekkor a kölcsön összege a jegyzett tőkével szemben kivezethető. Így akkor kinullázódna a mérleg. Igen ám, de ha végelszámolással szüntetik meg a céget, akkor az APEH biztos, hogy levizsgálja és ezt a variációt nem fogadja el , hiszen illeték és adó megkerülésről van szó. Jöhet a vagyonosodási vizsgálat, bár a régi beltag nevén nincsen semmi. A második ötletem az, hogy bevallom a nyugdíjas beltag után a 2 évi elmaradt eü. szolgáltatási járulékot, ekkor kötelezettségük keletkezik. Ezt nem fizetik be és ekkor az APEH megindítja a felszámolást. Úgy tudom, hogy a felszámolás keretében elengedett kölcsön illetékmentes. Bár a felszámolás sem olcsó mulatság. Kérdésem: Halottam olyan variációt is mivel nincsen a társaságnak felosztható vagyona ezért nem szükséges elengedni a tagi kölcsönt. Ebben az esetben megszüntethető végelszámolással a társaság. Tényleg van ilyen variáció is? Mi ennek a menete? Ebben a helyzetben hogyan lehetne a lehető legmegfelelőbben eljárni? Válasz: Először is fontos hangsúlyozni, hogy a társaság csak akkor tud végelszámolással megszűnni, ha a kötelezettségeinek van eszközfedezete. A tagi kölcsöntartozás is kötelezettség, ezért ha a bt-nek nincs semmilyen eszköze, akkor végelszámolással nem tud megszűnni. Ha végelszámolással szeretne a bt megszűnni, akkor a tagi kölcsön tartozásnak ki kell kerülnie a mérlegből. Ennek egyik lehetséges megoldása, hogy a tag elengedi a bt- vel szembeni tagi kölcsönkövetelését. Ebben az esetben viszont a kérdésben leírtak szerinti ajándékozási illetékés társasági adófizetési kötelezettség merül fel (ezeknek a tartozásoknak egyébként újra nem lesz fedezete). Ezért egyik lehetőségként az ügyvéd által javasolt megoldást célszerű választani, mert ez kevesebb költséggel jár. A tag a követelésével jegyzett tőkét emel, így a tagi kölcsöntartozás kikerül a mérlegből (ennek ügyvédi díja, illetve cégeljárási illetéke lesz csak, viszont ennek a pénzügyi fedezetét is előre biztosítani kell pl. tagi kölcsönnel). Mivel az eredménytartalék negatív, ezért célszerű ázsiós tőkeemelést végrehajtani, azaz minimális összeget a jegyzett tőkébe tenni, a fennmaradó összeget pedig tőketartalékba helyezni. A jegyzett tőke ilyen típusú emelése önmagában nem von maga után vagyonosodási vizsgálatot, azt az adóhatóság adóellenőrzéskor ettől függetlenül is vizsgálhatja.
9
A másik lehetőség, hogy bármilyen hitelező - így a tagi kölcsönt nyújtó tag, vagy az önellenőrzés miatt keletkező adótartozás miatt az adóhatóság - indíthat felszámolást a társaság ellen. Ha felszámolással szüntetik meg a társaságot, akkor a tagi kölcsön tarozás miatt nem merül fel ajándékozási illeték- és társasági adófizetési kötelezettség. 96. kérdés: Azzal a kéréssel fordulok az egyesülethez, hogy az új TB. és SZHJ kontírozásában egy példán keresztül mutassa be, hogyan helyes a 2012. évi munkabér kontírozása a megbontott NAV számlaszámok tükrében. Válasz: A munkavállalónak járó bruttó bér számviteli elszámolása változatlan, azt bérköltségként az 54-es számlacsoportban kell elszámolni (azaz bérköltségként mindig a munkaszerződés szerinti munkabér jelenik meg, függetlenül attól, hogy mi a járulékok alapja). A szociális hozzájárulási adót – ugyanúgy, mint eddig a tb. járulékot – a bérjárulékok között az 56-os számlacsoportban kell kimutatni, míg a kötelezettség kimutatása – tekintettel arra, hogy adóról van szó - a 46-os számlacsoportban indokolt. A bruttó munkabérből levont járulékok, szja, stb. elszámolásában semmilyen változás nem történt 2012-ben. 97. kérdés: 1.Amennyiben a vevő a 2011. évben számláit határidőre kifizeti, azaz az eladó számláján legalább az éves árbevétel 95 %-át kitevő bruttó számlaértéket a fizetési határidő napján jóváírják, akkor az eladó a termékek teljes nettó vételára után + 0,5 % bónust fizet. Ezen bónusz összegét az eladó a feltételek teljesülése esetén 2012. 01.31-ig pénzügyileg rendezi. 2. Egy másik szerződésben: Pénzügyi bónuszt ad a teljes forgalom után, ha egy átlagos kinnlevőség után bankgaranciát nyit a vevő az eladó javára 2011. december 31-ig. A bónus elszámolása utólag történt év végén. 3. Egy másik szerződésben: Kockázati bónus elnevezéssel a nettó forgalom után 1 % bónust ad utólag, ha fizetési határidőben fizet évközben. Kérdésem: Miként kell kezelni ezeket az engedményeket? Úgy érzem a mennyiségtől függő klasszikus bónushoz semmi köze. Scontóhoz sincs köze, hiszen nem határidőn belüli fizetéstől függ az engedmény (a bónus megállapodáson felül mindhárom esetben fizet scontót is fenti cégeknek). Akkor mi ez? Válasz: Az 1. és 3. pontban nevesített esetben fizetési határidőhöz kötött utólagos engedményről van szó, ezért az engedmény elszámolására a számviteli törvény erre vonatkozó szabályait kell alkalmazni (attól, hogy külön bónusként fizetik ezeket az engedményeket, attól még fizetési határidőhöz kötődik). A fizetési határidőhöz kapcsolódó engedmény megadása kétféle módszerrel történhet. Az egyik lehetőség, hogy helyesbítő számlát állítanak ki az engedmény összegéről [számviteli törvény 73.§-a (2) bekezdésének a) pontja]. Ebben az esetben az engedmény összegét árbevételt csökkentő tételként kell elszámolni, az eredeti teljesítés időpontjára vonatkozóan. Ha nem számlázzák az engedményt, akkor a késedelmi kamattal arányos engedmény a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként [számviteli törvény 85.§-a (3) bekezdésének o) pontja], az e fölötti részt, pedig mint elengedett követelést rendkívüli ráfordításként kell elszámolni.
10
A 2. pontban adott engedmény utólagosan adott engedmény, ami sem mennyiséghez, sem fizetési határidőhöz nem kötött. Egyéb feltételhez kötötték az engedményt, ezért ha arról az előző bekezdésben leírtak szerint nem állítanak ki helyesbítő számlát, akkor az adott engedményt a számviteli törvény 81.§-a (5) bekezdésének előírása alapján egyéb ráfordításként kell elszámolni. 98. kérdés: Egy Kft. részére az Ítélőtábla jelentős kártérítést és az elmúlt időszakra késedelmi kamatot, valamint ügyvédi költséget ítélt meg, a magánszemély vádlottat a kártérítés, késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az ítélet 2011. januárban jogerőre emelkedett. A számviteli törvény 29.§-a (8) bekezdése alapján a megítélt követeléseket 2011 évben le kell könyvelni. A bíróság által megállapított bírói letétet, mely a végrehajtói letéti számlán keresztül a végrehajtói letéti számlán került a végrehajtó által az un. "felosztási terv" alapján a követelések kiegyenlítésének sorrendjének pénzügyi szétosztását hajtotta végre. Kérdésem? Az ügyvéd által végzett munkát, valamint a végrehajtói díjat kell-e számlázni, mivel a végrehajtó a befolyt összeg, a felosztási terv alapján közli a tőke, a végrehajtói díj és minden más kötelezettségek összegét melyet a vádlottól megkapott de a költségek levonása után fennmaradt összeget utalja át. A végrehajtói letéti számlán lévő összeg azonban közel sem fedezte a megítélt kártérítést és annak kamatait. A teljes nagy összegű kártérítés magánszemélytől történő behajtására nincs valós esély. Kérdésem, hogy a II. fokú bíróság jogerős ítéletében meghatározott kártérítés és annak kamatainak összegét a 2011. évi mérlegben el kell számolni a teljes összeget, vagy a számviteli törvény 77.§-a alapján az ítéletben szereplő összeget csak pénzügyi rendezéskor kell elszámolni az egyéb bevételekkel szemben?
Válasz: A kérdésben leírt esetben nem a számviteli törvény 77.§-át, hanem a számviteli törvény 29.§-ának (1) és (8) bekezdését kell alkalmazni. E szerint az egyéb követelések között kell kimutatni - többek között – a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is. Így a bíróság által jogerősen megítélt követelések elszámolása - mindegy, hogy milyen jogcímen ítélték meg a követelést - nem pénzügyi rendezéshez kötött. Amennyiben a mérlegfordulónapjáig a jogerős bírósági döntés megszületett a járó kártérítés és kamat tekintetében, akkor ezt a követelést a bevételekkel szemben a bírósági határozat alapján 2011-re el kell számolni. Ezt a követelést azonban mérlegfordulónapra vonatkozóan értékelni kell. A kérdésben leírt tényállás alapján a követelést végrehajtóval próbálták érvényesíteni, azonban így a követelés egy része térült csak meg. A számviteli törvény 3.§-a (4) bekezdésnek 10. pontja határozza meg a behajthatatlan követelés fogalmát. A 10/a) pont szerint behajthatatlan követelésnek minősül az a követelés, amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető). A számviteli törvény 65.§-a (7) bekezdésének előírása szerint a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni, azt hitelezési veszteségként le kell írni. Mivel a végrehajtás során a követelés egy része nem térült meg, ezért a meg nem térült követelés összegét - a számviteli törvény előbb hivatkozott előírásai alapján - behajthatatlan követelésként az egyéb ráfordítások terhére el kell számolni. A hitelezési veszteségként történő leíráshoz kérni kell a végrehajtótól egy foglalási jegyzőkönyvet, ami dokumentálja, hogy jelenleg nincs több fedezet. Az ügyvédi és a végrehajtói díjat az általános szabályok szerint számlázni kell, a díjakat számla alapján lehet költségként elszámolni. 99. kérdés:
Egy szakmai érdekképviseleti szervezetnél tervezett tanfolyammal kapcsolatosan merült fel az alábbi probléma, amelyhez segítségüket kérem. Egy megyei Szövetség szakmai érdekképviseleti szervezetként működik, a tagjai mezőgazdasági szövetkezetek, mezőgazdasági tevékenységet végző kft-ék, zrt-ék. A Szövetség alapszabályában szerepel szakmai tanfolyam szervezése is. A Szövetség a közel
11
jövőben három napos szakmai tanfolyamot szervez vidéken a tagjainak a munkatársai részére, tehát a szövetkezetek, kft-ék alkalmazottai vesznek részt a továbbképzésen. A program során a meghívott előadók a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos előadásokat tartanak, termelési, adózási, munkaügyi témakörökben. A tanfolyam költségét a Szövetség kiszámlázza a tagjai felé: a szövetkezetek és kft-ék részére. A kiszámlázandó összeg tartalmazza az előadók díját, a szállás, étkezés, teljes ellátás értékét. Hogyan kell a tanfolyam díját kiszámlázni ebben az esetben? Az előzőekben leírtak szerint besorolható-e a tanfolyam a szakmai érdekeket képviselő szolgáltatásnyújtáshoz (szakmai továbbképzés), és ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítéshez (étkezés, szállás)? Helyesen jár-e el a Szövetség, ha a tanfolyam teljes költségét áfa mentesen számlázza a tevékenység jellegére tekintettel az áfa törvény 85 § (1) lb) pontja alapján? Vagy: kell-e megbontást alkalmazni a kiszámlázásnál, és az étkezést áfa felszámításával kiszámlázni? Igény merült fel, hogy az egyik alkalmazottat elkíséri a hozzátartozója, aki az oktatáson nem vesz részt, ugyanakkor szállást és ellátást is igénybe vesz a csoport tagjaként. Ebben az esetben a kísérő saját maga viseli a költséget, amelyet a Szövetség közvetített szolgáltatásként továbbszámláz a magánszemély felé áfával felszámított összegben. Helyes-e ez a megoldás? Válasz: A kérdésben hivatkozott áfa törvény 85.§-a (1) bekezdésének lb) pontja csak akkor alkalmazható, ha az la) pontban előírt feltételek is teljesülnek (azaz a kettő pontnak együttesen kell teljesülnie). A kérdésben leírt tényállás alapján megállapítható, hogy az la) pont szerinti feltételek nem teljesülnek, mert a szolgáltatásnyújtás fedezete nem tagsági díj, egyéb hozzájárulás. Ezért a résztvevőknek a tanfolyamszervezést áfa köteles szolgáltatásnyújtásként kell számlázni. Ettől függetlenül a résztvevőknek az étkezést, szállást természetesen áfa felszámításával indokolt külön-külön – közvetített szolgáltatásként – továbbszámlázni, hogy ennek adóterhei ne a Szövetséget terhelnék. A közeli hozzátartozónál is közvetített szolgáltatásként kell a szállást, étkezést továbbszámlázni. 100. kérdés: Több ügyfelem adott 2011. év végén látvány-csapatsportra támogatást. Erről meg is kapták a törvényben előírt igazolást, amely minden esetben azt tartalmazza, hogy a támogatás 2011. 07. 01 – 2012. 06. 30 közötti időszakban kerül felhasználásra. A TAO törvény szerint: „Az adózó a (3) bekezdés szerint a részére kiállított támogatási igazolásban szereplő összegig - döntése szerint - a támogatás (juttatás) adóéve és az azt követő három adóév adójából adókedvezményt vehet igénybe, függetlenül attól, hogy e támogatással nem növeli adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor.” Jól értelmezem-e, hogy a támogatást nyújtó adózó, amennyiben a tárgyévi eredménye erre lehetőséget ad, a juttatás évében, vagyis 2011-ben érvényesítheti a nyújtott adomány utáni kedvezményt, azonban számvitelileg az igazoláson írt időtartam miatt a ráfordítást két üzleti évre megosztva kell elszámolnia? Válasz: Számviteli szempontból a pénzben adott támogatásokat a pénzügyi teljesítéssel egyidejűleg, a térítés nélkül átadott eszközt az átadáskor kell elszámolni. Ha a vállalkozás 2011-ben adott támogatást, akkor az a 2011-es üzleti év eredményét terheli, annak időbeli elhatárolása nem lehetséges akkor sem, ha a vállalkozás több év alatt érvényesíti az adókedvezményt, illetve ha a támogatott két naptári év alatt használja fel azt.
12
