SZAKDOLGOZAT
Fignár Nándor Gyöngyös 2013
Károly Róbert Főiskola Agrár- és Környezettudományi Intézet Vadgazda mérnöki Szak Gyöngyös
VADÁSZÍJÁSZAT SORÁN ALKALMAZOTT NYÍLHEGYEK HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA (SZAKDOLGOZAT)
Készítette: Fignár Nándor Konzulens: Dr. habil Marosán Miklós PhD címzetes egyetemi tanár
Gyöngyös 2013 1
Tartalom 1.
BEVEZETÉS .............................................................................................................................. 3
1.1. 2.
Célkitűzés .............................................................................................................4
IRODALMI ÁTTEKINTÉS ........................................................................................................ 5
2.1.
Az íjak fejlődéstörténete ....................................................................................... 5
2.2.
Az íj, mint vadászeszköz ....................................................................................... 7
2.2.1. Vadászíjak............................................................................................................8 2.2.2. A csigás íj felépítése ............................................................................................. 9 3.1.1. Nyílvesszők........................................................................................................ 11 3.1.2. Egyéb felszerelések ............................................................................................ 12 3.2.
Íjas vadászati módok ........................................................................................... 12
3.2.1. Vadászíjászat a nagyvilágban ............................................................................. 14 3.2.2 Vadászíjászat Magyarországon ............................................................................. 15 4.
ANYAG ÉS MÓDSZER ........................................................................................................... 17
5.
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ...................................................................................... 18
5.1.
Az első nyílhegyek ............................................................................................. 18
5.2.
A mai modern nyílhegyek ................................................................................... 19
5.2.1. Madárlövő nyílhegyek ........................................................................................ 20 5.2.2. Apróvad elejtésére szolgáló nyílhegyek .............................................................. 21 5.2.3. Nagyvad elejtésére szolgáló nyílhegyek .............................................................. 22 5.3.
A nyíllövés hatása ............................................................................................... 28
5.3.1. A keringési rendszert ért lövés hatása a vadra ..................................................... 29 5.3.2. A légzési rendszert ért lövés hatása a vadra ........................................................ 30 5.3.3. A kiválasztás szervrendszerére leadott lövés hatása a vadra................................. 31 5.3.4. Az idegrendszert ért lövés hatása a vadra ............................................................ 32 6.
KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK ............................................................................. 34
7.
ÖSSZEFOGLALÁS .................................................................................................................. 37
8.
KÖSZÖNET ............................................................................................................................. 40
9.
IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................................ 41
10. TÁBLÁZATOK ÉS KÉPEK JEGYZÉKE ................................................................................. 42
2
„Aki íjjal lő, az saját energiáját és erejét adja. A repülő nyílvessző mögötti erő az íjász ereje.” Dr. Saxton T. Pope
1. BEVEZETÉS A vadászat az egyik legősibb mesterség. Végigkísérte az emberiség fejlődését. A történelem során rengeteget változott. Az ősember élelemszerző, létfenntartó tevékenysége mára nemes sporttá alakult át. Az őskori vadászok hamar rájöttek, hogy zsákmányukat pattintott kő késekkel sokkal gyorsabban és biztonságosabban ejthetik el, mint puszta kézzel. Ebből a kezdetleges fegyverből alakult ki később a tőr és a kard, vagyis a szúró- és vágófegyverek. Ezek használata azonban nem volt veszélytelen, hiszen a vadhoz közel kellett menni. Az ember számára biztonságosabbá vált a vadászat a hajító fegyverek – kő, lándzsa – alkalmazásával. Ezek segítségével több lépés távolságról is meg tudták ölni a vadállatot. Egyszerű változtatásokkal még hatásosabbá tudták tenni ezeket a hajító fegyvereket. Így születtek meg a parittyák, az íjak és a nyilak. Az utóbbiak alkalmazását igazolják az Altamira barlang falfestményei is. Íjakkal akkoriban az élet minden területén találkozhattunk volna: az állatok elejtésétől a véres csatamezőkig. Minden korabeli népcsoport készített és használt íjat, természetesen eltérő formájúakat. Ez az egyszerű, de hatékony eszköz nagy tiszteletnek örvendett. Az íjak használatában egyes népek – főleg az ázsiai puszták népei – szinte ördöngös ügyességre tettek szert. A honfoglalás és a kalandozások idején a magyarok is az íjak mesterei voltak. Nyugat-Európa népei hamar megtanulták az „imát”: „…a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”
1. kép: Lovas íjász (URL1)
3
A puskapor feltalálásáig az íj volt a leghatásosabb fegyver. Népszerűsége a tűzfegyverek megjelenésével csökkent ugyan, de nem szűnt meg. Hadászati jelentőségét természetesen elvesztette, de mint sporteszköz és mint vadászfegyver, ma is fontos. Világszerte egyre növekvő tendenciát mutat az íjjal vadászók száma. Egyre több vadász ébred rá arra, hogy a mai korszerű tűzfegyverek és az egyéb kiegészítők alkalmazásával a vadászat szinte hadviselés a vaddal szemben. Ezért térnek át sokan az íjászatra. Magyarországon kb. 13 éve vadászhatunk íjjal. Tapasztalható, hogy egyre többen élnek ezzel a vadászati móddal. A vad elejtéséhez használt eszközök formája, szerkezete komoly minőségi fejlődésen ment keresztül az évszázadok során. Napjaink vadásza nagyon sok modern kézi lőfegyver közül válogathat, de sokak számára az igazi az íj marad!
1.1. Célkitűzés Szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy a vadászat során használt nyílhegyek a régmúlttól napjainkig milyen formai és technikai változáson mentek keresztül. Az általuk okozott seb és sérülés hogyan hat a vadra. Az elejteni kívánt vadfajnak megfelelő nyílhegyek ölőhatásának prezentálása. A szakmailag népszerű, leggyakrabban használt és kedvelt nyílhegyek elemzése és bemutatása.
4
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS Az ősember legfőbb gondja az élelem megszerzése volt. Mindennapi tevékenységéhez eszközöket is használt. Kezdetben ezek kövek, botok, állati csontok voltak, amelyeken nem sokat változtatott. Úgy használta fel azokat, ahogyan a természetben találta. Már ekkor is nagyon figyelt eszközei formájára. Például marokba simuló, a másik végén hegyes köveket keresett. A lepattanó éles és hegyes kőszilánkokat vagy a kiszárított és elhasított állati csontdarabokat bot végére kötötte: lándzsát és dárdát készített. Szakócához hasonló, hegyes végű köveket rövid fanyélre kötözött: ez lett a kőbalta. A szúró- és dobófegyverek különleges fajtája volt a szigony. Csontból vagy agancsból faragták ki a szigonyhegyet, ami nemcsak hegyessége miatt volt veszélyes, hanem azért is, mert hátrafelé álló fogakat faragtak rá. Ez a döfés után beleakadt az állat bőrébe és a sebzett vadat nem engedte elmenekülni. Nagy találmány volt, amikor az ember felfedezte, hogyan tudja átfúrni a követ. Íjhoz hasonló szerszámot használt erre a célra. Az íj húrját egy farúd köré tekerte. A rúd kemény csontból vagy kőből készült hegyben végződött. A kifúrni kívánt kőre nedves homokot szórt, ez dörzsölte ki a lyukat. Ahogy az íj fáját ide-oda mozgatta, a fúróhegy gyorsan pörgött és belefúródott a kőbe. 2.1. Az íjak fejlődéstörténete Az íj az egyik első távfegyver, latinul arcus. Az íj magyar neve a nyíl és az ín szóval együtt ősi időkből eredő szavunk. (URL2) Az első íjra utaló jelek a felső csiszolt kőkorban jelentek meg Kr.e. 35000 – 8000 között. Az ősemberek egyes területeken már 50 ezer évvel ezelőtt is íjjal vadásztak. Ezt a pattintott kőnyílhegyek is bizonyítják. Az ősíj a botíjak csoportjába tartozott. Rugalmas faág volt ínvagy bélhúrral felajzva. Egyes természeti népeknél ma is megvan. (NÁHLIK, 2011) Az íj szorosan kapcsolódva a tűzgyújtás felfedezéséhez és a pattintott kövek használatához, egymástól függetlenül, több helyen alakult ki. Az írásos emlékek szerint Ausztrália és ÚjZéland kivételével az egész világon ismerték. Felfedezése nemcsak térben, hanem időben is egy szélesebb sávba tehető. Kezdetben főleg keleten és a Földközi-tenger térségében terjedt el. Később, kb. 16 ezer évvel ezelőtt, amikor az ázsiai népek Amerikába történő vándorlása megkezdődött a Bering-szoros akkor még szárazföldi összeköttetést biztosító földnyelvén, az íj is átjutott Amerikába. A hosszú évezredek alatt az emberi társadalmakban végbement változásokkal együtt jelentősen átalakult az íj, és annak társadalmi szerepe is. Már nemcsak vadászeszköz volt, hanem hadifegyver is. Birodalmak és civilizációk jöttek létre, amelyek legfontosabb alapja, biztosítéka az íjjal felszerelt katonaság volt. I.e. 1288-ban a hadiszerencsét a harci szekereken támadó egyiptomi íjászok fordították II. Ramszesz javára. A régi görögök, akik egyébként az íjat, mint a gyávák fegyverét, megvetették, s a dárdát és a pajzsot részesítették előnyben, a peloponnészoszi csatában az ostromok idején gyújtónyilakat használtak. Nagy Sándor hadseregében a derékhadat a krétai és a makedón íjászok támogatták a szárnyakon. A történelemkönyvekben olvashattunk Crassus római hadvezérről, aki i.e. 53-ban ötvenezer főnyi ellenséget semmisített meg állítólag 100 lovas íjásszal. (ZOLTÁN, 1988) Az íj európai fejlődése itt megtorpant, majd a nomád pusztai népek megjelenésével lendült fel újra. Az európai leletek alapján úgy tűnik, hogy az őskori íjak alig különböztek a klasszikus középkori angol íjaktól. Egyes észak-amerikai indián törzsek pattintott kő eszközökkel készítettek fából és ínrétegből álló összetett íjakat. Ez alapján nem zárható ki, hogy már az őskorban is használtak összetett íjakat. A lovas nomád népek megjelenésével ez az íjtípus 5
fokozott jelentőségre tett szert. A szaru-, juharfa- és ínrétegből álló rugalmas íjkarok lehetővé tették, hogy megfelelő erejű, de rövid, lóháton is használható íjakat készítsenek. Az íj a legősibb időktől fogva a középkor utolsó századáig kézi íj volt, részint járomalakú, mint az egykori skitha, parthus és perzsa íj, részint pedig a török íjakhoz hasonlóan az ellenkező irányban meggörbített fakéreg egy másfajta fával volt kibélelve. A kétféle fanem közül az egyik puha és hajlékony volt, a másik pedig, mely a nagy feszerőt adta meg az íjnak, kemény s gyakran szarúval helyettesítve. Kisebb vadakra lapos levélidomú nyílhegyet használtak, nagy vadakra olyat, mely kétfelől nagy szárnyal van ellátva, a villa-alakút a gyorslábú vadakra, szarvasra, őzre, zergére, a villaalakban kétfelé ágazó s kiélesített nyílhegy rendeltetése ugyanis az volt, hogy a vadnak az inát vágja el s tovairamodását megakadályozza. A hegyes nyílcsúcs kevésbé tette meg ezt a szolgálatot, mert ha belefúródott is az állat testébe, vele együtt futott el; ellenben a piramisforma, négy oldallal ellátott karcsú testű, szeges végű kisebb fajta nyílhegyeknél a befúródás könnyűszerűsége volt a cél, nyilván madarakra használták tehát, melyeknek tollazatában a lapos nyílhegy inkább fennakadhatott. A nehéztestű, négyoldalú heggyel ellátott köpűs nyílcsúcsok a számszeríjjal együtt jöttek használatba s egyformán alkalmazták vadászatnál nagy vadakra és csatában. (NAGY, 2009). Bár az íj, mint harci eszköz, jelentőségét korán elvesztette, a botíjat a számszeríjjal együtt egészen a XVIII. századig használták, mint vadászfegyvert. A XVII-XVIII. században az oszmán-török íjászok távlövési rekordjait jegyezték fel. A török íjak összetett reflexíjak voltak, erejük az átlagos hadi íjakénak majdnem kétszerese. Igen könnyű, 12-15 gramm tömegű nyilakat használtak hozzájuk, amelyek középen megvastagodó szivar alakúak voltak. Ekkor az íjászat már teljesen elvesztette hadi jelentőségét. Az íj sporteszközként a XVIII. század végén Angliában jelent meg. Az íjászat 1908 óta olimpiai sportág. A műszaki fejlődés az íjászat terén is éreztette hatását. Legkorábban az ideg anyaga változott meg. Az állati inat, juhbelet, lenfonalat felváltotta a műszál. A fa nyílvesszők ugyan nem tűntek el teljesen, de átadták helyüket az alumíniumból ill. üvegszálas vagy szénszálas műanyagból készült nyílvesszőknek. Az íjak felépítését, mechanikai működését illetően későn jelentek meg az újítások. A sportíjászat kialakulásának idején tömegesen használtak kézzel faragott tiszafa, hickory vagy kőrisfa botíjakat. Később a céllövő íjászatban már az ipari módszerekkel előállított egyszerű, végig rugalmas reflexíjak váltak uralkodókká. Mellettük acél- vagy alumíniumcsőből hajlított reflexíjakat használtak. A távlövészetben többféle fából rétegelt összetett merevszarvú reflexíjakkal lőttek. Ezek formája emlékeztetett a XV-XVIII. századi krími tatár és perzsa íjakra. A céllövő íjászatban és az íjas vadászatokon általánosan elterjedtek a rugalmas reflexíjak. Az íjak fejlődésében működési szempontból jelentős változás csak az 1970-es években következett be a csigaáttételek megjelenésével. (URL3) H.W. Alben (1961) az íjra huzal- és csigarendszert szerelt a lökő erő megsokszorozására megalkotva ezzel az összetett vadászíjat. Növelte a nyílvessző erejét, az íjásznak ugyanakkor kisebb erőfeszítésre volt szüksége. Az összetett íj általában 1,22 m magas. Markolata fémből készült. Az összetett íj beállítása kényes feladat. A csigáknak tökéletesen egyszerre kell mozogniuk. Az idegen a rovátkapontnak pontosan középen kell lennie. A rugalmas támaszték biztosítja a vessző könnyű áthaladását. Lényeges az apró, vékony műanyag tollakból álló egyes tollazat. Ez teszi lehetővé a vessző gyors és könnyű stabilizálódását a levegőben. A megsokszorozódott hatóerő, a vessző gyorsasága és a becsapódás nagy ereje hatékony fegyverré teszi az összetett íjat, nem ajánlatos tapasztalatlan vadász kezébe adni. (ZOLTÁN, 1988)
6
2.2. Az íj, mint vadászeszköz Az íjkészítés már a korai kőkorszaktól más-más irányt vett a különböző földrészeken. Ennek okai az eltérő ökológiai tényezők voltak. Mások voltak az íjkészítéshez rendelkezésre álló nyersanyagok, a vadászott állatfajok. Mindez természetesen befolyásolta az íj felépítését, mechanikai szerkezetét is. Az évszázadok során bebizonyosodott, hogy az íj vadászati alkalmasságához nem férhet kétség. Napjaink íjas vadászatát valószínűleg az ember természetes vadászat iránti vágya szülte újjá. A vadászíjászat kezdeti időszakának neves személyiségei voltak Saxton Pope, Art Young, Howard Hill, Fred Bear. (AMBRÓZY, 1994) Dr. Saxton Pope Vadászat íjjal és nyíllal c. könyvéből sokat lehet tanulni az íjászat művészetéről. Vadászkalandjainak leírása – amiket Art Younggal élt át – élményszerű. Mindvégig érződik az író azon véleménye, hogy a vadászat izgalma nem az öldöklésben rejlik, hanem az emberi ügyesség és ész mérkőzésében, a vadászzsákmány ösztönös óvatosságával, és olyan fegyvereket használva, amelyek a vadat nem üldözötté, hanem egyenlő féllé teszik. A könyvben szereplő Ishi íja rövid, lapos borókaág volt, hátul inakkal erősítve. Hossza 42 hüvelyk (106,68 cm). Az íj húrját a szarvas csánkjának finomabb inaiból készítette. A nyílvessző 26 hüvelyk (66,04 cm) volt a hegye nélkül. Egyszerű, tompa, ínnal körültekert nyílhegyeit apróvadhoz ill. gyakorláshoz, obszidiánból vagy kovakőből készült nyílhegyét nagyvad vadászatára használta. Mindig 5-10 vesszőt vitt magával vidrabőrből készült tegezében. Legtöbbször térdelve vagy guggolva lőtt. Lőtávolsága 10-50 yard (9,1-45,7 m) volt. (POPE, 1947) Pope könyvének hatása óriási volt. Felkeltette az íjászat iránti érdeklődést. Azóta legtöbb állam támogatja az íjászatot. Ishi halála után Pope Arthur Younggal sikeres vadászíjásszá vált. Howard Hill legendás íjász és vadász volt, aki először készített filmes dokumentációt, oktató, népszerűsítő anyagot íjászoknak. A vadászíjászat technikai fejlődésében Fred Bearnek és Tom Jennings-nek volt nagy szerepe. Újításaik mind a mai napig megállják helyüket, reflexíjukat ma is használják minden kontinensen. Reflexíjuk újításai a történelmi (tradicionális) íjakhoz képest (URL 4): Az íjon ún. ablak került kialakításra, ezáltal az íj középlövővé vált, nőtt a pontosság. Az íjra ún. kifutót szereltek, ami stabilan tartja a vesszőt és ezáltal könnyebbé, pontosabbá teszi a lövést. Az íj pisztolymarkolatot kapott, ami a stabil és kényelmes tartást teszi lehetővé. Új anyagok alkalmazásával (a hajlókarban üvegszál, karbonszál, szintetikus gyanták, a kifutónál műanyag, az idegnél dacron, kevlar, fast-flite, strim-line az egész íjnál szintetikus lakkok stb.) az íj hosszabb élettartamú és kevésbé sérülékeny lett. Az íj szétszedhetővé vált, tehát az egyes alkatrészeket ki lehet cserélni. Az íjra kiegészítőket lehet szerelni: pl. irányzék, stabilizátor, hangtompító, zsákmánykövető orsó, stb. A nyílvessző tárolásához tárat szereltek az íjra. A modern vadászíjászat őshazája az USA. 1934 óta az íjászok számára külön vadászidényeket állapítanak meg. Magyarországon a vadászíjászat az 1950-es, 60-as években indult el. Fejlődését a jogi rendezetlenség akadályozta. Az ősmagyar íjat újraalkotó dr. Fábián Gyula és a köré szerveződött társaság tevékenysége teremtette meg az alapot a vadászíjászat elismertetéséhez és szabályozásához, ami a rendszerváltás idején történt meg. (AMBRÓZY & BALÓ & GLÜCK, 2011) 7
Mérföldkövet jelentett 1988-ban a Magyar Terep és Vadászíjász Egyesület megalakulása, a törvényi szabályozásban pedig a 8/1993.(I.30.) FM rendelet a vadgazdálkodásról és a vadászatról. Ez a rendelet már nem hatályos, hanem a 79/2004. (V.04) FVM rendelet van életben. 2.2.1. Vadászíjak A vadászíj rövidebb, mint a sportlövészetnél használt íj. Magassága kb. 1,50 m. Az ideg vastagabb, 14 vagy 16 szálból áll. Az íjmarkolat belsejében lévő támaszték (pl. kis nemezdarab) megkönnyíti az idegnek a nyílvesszővég rovátkájába való helyezését. A vadászíj fából vagy üvegszálból készült. Átmérője arányos az íj erejével, általában 7-9 mm. A nyílhegy speciálisan edzett acél. A vesszőre erősítés előtt mindig gondosan meg kell köszörülni. A legjobb vadászíj eszközök az USA-ban készülnek, ahol 10 millió íjászt tartanak számon. (HUNOR VADÁSZKÖNYV, 1988) Az íj markolatból és két ún. reflexből áll. Az 1972-es olimpia óta a szétszedhető íj jelentős helyet vívott ki a piacon. Ezt könnyebb karbantartani és szállítani. Azt is lehetővé teszi, hogy ugyanarra a markolatra különböző típusú reflexeket szereljünk ill. ezeket szükség esetén cserélhessük. Az íjat ideggel és különféle tartozékokkal (nyílvessző kitámasztók, irányzék, stabilizátor, karhossz-szabályozó, csuklószíj) látják el. Az íjmarkolat keményfából (pl. rózsafa, tiszafa) készült műasztalos munka. A körvonalakat úgy alakították ki, hogy idomuljanak az emberi kézhez. Az íj tömege 1-3 kg. A reflexek adják az íj egész mechanikai értékét, tőlük függ az íj hatékonysága. Az íj reflexe három részből áll. Egy falemezből, amit két másik rétegezett üvegszálból vagy műgyantából készült lemez közé fognak. Mindegyik rétegnek megvan a maga szerepe. A külső lemez kifeszítésekor „dolgozik”, ellen kell állnia a feszítőerőnek. A középső lemez összelapul, ezért rugalmasnak kell maradnia. Végül a legbelső összenyomódik. Bírnia kell a behajlítást. A központi falemez minősége és vastagsága határozza meg az íj lökő erejét. Ezért hívják az „íj lelké”-nek. Az íj lökő ereje az a képesség, hogy a nyilat messzire, pl. 100 m-re röpítse elegendő átütőerővel. Verseny- és vadászíj gyártására tiszafát, szikomórt, bükkfát, jávorfát használnak. Az íj teljesítményét az ideg húzóerejével adják meg. Azzal az erővel, ami ahhoz kell, hogy az ideg az íjász karhosszának megfelelő távolságra mozduljon el. A középső falemez vastagságának 01 mm-nyi változása a kihúzáshoz szükséges erőt 10 N-nal módosítja. A nyílvessző három részből áll: hegy (vasból vagy acélból), vessző (fából vagy könnyű fémből), vesszővég (fából vagy műanyagból). A vessző madártollal vagy műanyag tollal van ellátva. Ezek egymástól egyenlő távolságra, a vessző tengelyével párhuzamosan helyezkednek el úgy, hogy 120°-os szöget zárjanak be. A tollak közül az egyiknek, amit „kakastollnak” hívnak, a másik kettőtől eltérő, élénk színe van és a rovátkába illesztéskor mindig az idegen kívül helyezkedik el. Ily módon a nyílvessző minden egyes lövésnél ugyanabban a pozícióban fekszik. Az egyik legjobbnak tartott vesszőt az Easton cég (USA) gyártja. A cég alapítója, James D. Easton 1928-ban kezdett íjakat és favesszőket gyártani. 1938-ban áttért az alumínium vesszők ipari gyártására. Jelenleg a vesszők a repülőgyártásban használt alumíniumötvözetből készülnek. Könnyűek, mindössze 22-25 grammosak, rugalmasak, ugyanakkor ellenállóak az íj nyomásával szemben. A vesszőnek, ami 80 m/s-al röppen ki, rugalmasan kell elhajlania, hogy a lehető leghamarabb rátérjen ideális röppályájára a tollazatának megfelelően. Ezt a sebességet tatja kb. az első 15 m-en, majd fokozatosan lassul parabolájának tetőpontjáig, hogy aztán a cél felé ereszkedve ismét közelítse eredeti sebességét. A vessző a célra merőlegesen
8
fúródik be, ha jól lőtték ki. A szél is befolyásolja a nyílvessző sebességét. Hatását a többi toll többé-kevésbé korrigálja, s röppályáján tartja a vesszőt. A modern íjak idege dakronból készül. Rugalmasnak, vízállónak kell lennie, s nem szabad túlzott mértékben megnyúlnia. A pászmák (szálak) száma az íj hatóerejéből függően 8, 10,12. A nyílvessző támasztékot mindig a markolat közepére kell helyezni. A tám és az irányzék nélkülözhetetlen. A klicker (vagy karhossz-ellenőrző) egy rúgós lemez, amit a támaszték fölé, a markolatra rögzítenek. Nem engedi, hogy a húrt tovább feszítse az ember, mint amennyire a vesszőhossz azt lehetővé teszi. A stabilizátorok (rögzítők) és kompenzátorok (kiegészítők) az íj vonalban tartását segítik elő. A csuklószíj bőrből van, s az íj markolatát az ember csuklójával köti össze. A karvédő védi az íjat tartó alkart attól, hogy a visszapattanó ideg felsértse. Az ujjvédő kis bőrdarab, ami a húrt feszítő ujjakat hivatott védeni. A távcső abban segít, hogy megállapítsuk a nyílvessző becsapódási helyét. Különösen hasznos nagy távolságból leadott lövéseknél. (URL5) A mai vadászíjak fajtái működés és felépítés szerint: Hagyományos íjak Középlövő, nem összetett íjak Összetett csigás vagy áttételes íjak A hagyományos íjak a történelmi íjak mintájára készülnek. A vessző a markolat oldalán, a kézfejen vagy erre a célra kialakított kis mélyedésben fut ki. Anyaguk fa, pl. tiszafa, kőris, vadnarancs, juhar. A középlövő, nem összetett íjak esetében a vessző a markolat fölött kialakított íjablakon keresztül, pontosan az íj hossztengelyében fut ki. A vessző az íjablak vízszintes felületén, vagy az ablakba szerelt kifutón támaszkodik. Ilyenek a vadász reflexíjak. Az összetett csigás vagy áttételes íjak esetében az íjkarokat excentrikus csigákon átvezetett kábelrendszer köti össze. Ez megkönnyíti az íj kihúzását, ill. a húzóerő csökkentésével a célra tartást. Közkedvelt típus. A vadászíj megválasztását az egyéni szimpátia befolyásolja. Az íj vadászati használati értékét az íj lő pontossága, átütőereje, kapáslövésre való alkalmassága határozza meg. (AMBRÓZY, 2011)
2.2.2. A csigás íj felépítése Az úgynevezett csigás vagy összetett íj ami egy igazi mérnöki precizitással készülő műszer mely számos ember számára elérhetőbbé tette a vadászíjászatot. A csigás íj alakja és a benne rejlő technikai fejlesztések egyszerűbbé és könnyebben elsajátíthatóvá teszik az íjjal való lövést. A csigás íj, kihúzáskor 65 - 80%-ig kikönnyül az eredeti húzóerőhöz képest, így a célra tartás lényegesen kisebb erőkifejtést igényel, de ugyanakkor gyorsabbá is válik. Többek között ez is az egyik oka annak, hogy a vadászíjászok száma napjainkban folyamatosan gyarapszik.(URLX). A csigás íjaknál használhatjuk a legtöbb segédeszközt és kiegészítőt: irányzék, kifutó stabilizátor, rezgéscsillapítók, a vesszőknek tár, oldó fül, oldó gép, „peep-sight”.
9
3. kép Csigás íj részei (Forrás: saját)
4. kép Világító tüskés irányzék (Forrás: saját)
5.kép Elsütő szerkezet (Forrás: saját)
10
6. kép Peepsight (kukucska) (Forrás: saját)
7. kép Tár vesszőkkel (Forrás: saját)
3.1.1. Nyílvesszők A vadászatra használatos nyílvesszők részei: szár (más néven vesszőtest), hegy, tollazás és a vesszővég vagy nock. A jó vadászvessző szára egyenes, sima felületű, hajlékonysága értéke megfelel az íj erejének. Hossza megfelel az íjász húzáshosszának. A hegy tömege arányban van a vessző egyéb részeinek tömegével, mint formája a tollazással. (AMBRÓZY, 2011) 11
A szár anyaga lehet fa, alumínium, karbon, alu-karbon. A faveszőket tradicionális, vadászreflex ill. longbow íjakhoz használják, az alumínium, karbon, alu-karbon vesszőket pedig az olimpiai, vadászreflex, csigás és számszeríjakhoz. A hegy súlyával a vessző merevségét változtathatjuk. A nehezebb hegy lágyítja a vesszőt (a vessző jobbra húz), a könnyebb hegy merevíti (a vessző balra húz). A tollazás készülhet természetes madártollból – legtöbbször lúd vagy pulykatoll - vagy műanyagból. Méretük és alakjuk nagyon sokféle lehet. Különleges tollazású vessző a flu-flu vessző. Ezen egész toll van sűrűn ragasztva vagy feltekerve. Korong- és madárlövésre használják. A nock szintén lehet fa is, műanyag is. Alakja, színe változatos. (RÓZSA, 2008) 3.1.2. Egyéb felszerelések A vesszők biztonságos tárolására a tegez szolgál. Célszerű, ha a belseje több rekeszes. Így a vesszők elválaszthatók egymástól. Az ideg feszítésekor ujjaink fokozott terhelésnek vannak kitéve. A sérülések keletkezését megakadályozza az ujjvédő. Tradicionális íjászok használják az ún. Y kesztyűt. Ezen futtatják ki a vesszőt, hogy ne vágja meg a kezüket a toll. Az egyéb felszerelések közé tartoznak a csigás íjászok által használt elsütők, az íjtartó állvány, , a csuklószíj, a stabilizátorok, az irányzék és a csigás íjra szerelhető tár. Az ideg oldás után rácsaphat a karra, fájó sérüléseket okozhat, ezért az alkarvédő használata mindenkor ajánlott. (RÓZSA, 2008) A vadászíjászok felszereléséből természetesen nem hiányozhat a vadászkés, a távcső, a távmérő, a lámpa, a sebkötöző csomag, fára szerelt leshez gallyvágó fűrész, kötél, biztonsági heveder, valamint a vad távolságának megmérésére szolgáló lézeres távolságmérő.
3.2. Íjas vadászati módok Hazánkban a vadászíjászat a 90-es évek közepe óta legális, törvényben szabályozott vadászati mód. Ehhez az államilag előírt vadászvizsga mellett le kell tenni az ún. vadászíjász kiegészítő vizsgát is. Az 1996.évi LV. törvény 67. § (2) alapján vadászíjjal történő vadászat esetében gímszarvast, dámszarvast, muflont, vaddisznót és őzet kizárólag 222,7 newton húzóerőt meghaladó vadászíjjal és arra alkalmas vadászvesszővel lehet elejteni. A törvény 68. § (1) szerint tiltott vadászati eszköznek minősül: a) a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző; b) a számszeríj; c) az e törvény előírásainak meg nem felelő vadászíj, illetve nyílvessző. A vadászíjászat a hagyományos vadászati módok közül a legismertebb, természet-közelisége miatt a fenntartható vadászat kiemelkedő példája. Nincs káros anyag kibocsátás. A vadászíjász mindig megkeresi a kilőtt vesszőt, hiszen az számára fontos információkat hordoz a lövés után (nem beszélve annak anyagi értékéről, hisz egy vadászvessző akár 5-7 ezer forintba is kerülhet!). (URL6) Az íjas vadászati módok lényegében nem térnek el a puskás vadászati módoktól, kivétel ez alól a lőtáv. Az íjas vadászatnál az állatokat minél jobban meg kell közelíteni. A legtöbb vadat 20 m-es lőtávolon belül ejtik el. Éppen ezért az álcázásnak, a vad becserkészésének, a közelkerülésnek különös jelentősége van. Ebben segít a vadászíjász les, ami fára szerelhető, 12
mobil. A magaslesek közül a vadászíjász csak a fedetlen, alacsony palánkú építményeket tudja használni. (FARAGÓ, 2009)
8. kép Vadászíjász fára szerelt magaslesen (URL7) A fára szerelhető lesek előnye, hogy ülőkéjét fel lehet hajtani, így állva is lehet lőni. A leshelyre létrával ill. törzsbe kapaszkodó mászó kampókkal lehet feljutni. Hátrány, hogy hosszú időt vesz igénybe a felszerelése, ezért a tényleges vadászat előtt célszerű felszerelni. Praktikusabbak a famászó lesek, mert nincs szükség külön létrára vagy famászó kampóra. Magával a lessel lehet felmászni a magasba, de ezt csak egyenes törzsű fákon lehet megtenni. Ma már egyre népszerűbbek az ún. függőhevederek.
9. kép Vadászíjász függő lesen (URL8) 13
Az íjász lényegében egy hevederrendszerben, egy kis állórészen támaszkodva lóg a fán. Vékony törzsű fáknál is alkalmazható Szükséges famászó kampó vagy fára szerelhető létra. A les vadászat főleg nagyvadak esetén praktikus, de alkalmazható üregi és mezei nyulak esetében is. Nyúlvadászatkor az íjászok sima, egyes tollazású vesszőt használnak. Ez a nyílvessző magasra fellőve száz méterekre képes repülni, s a földre visszaérkezve súlyos sérüléseket okoz. (SZABÓ, 2009) A vadászó íjásznak fontos tudnia, hogy az íj húrjának, idegének pengő, rezgő hangja van. Ez elugrásra késztetheti pl. a megcélzott vaddisznót. Tanácsos tehát hangot tompító gumik használata az idegen. Az indiánok is ismerték már ezt a problémát. Ők menyét prémmel burkolták az íj végeit emiatt. (ZENTAI, 1995) Terelő- és hajtóvadászat elsajátításához különösen sok gyakorlás szükséges. Törekedni kell arra, hogy lehetőleg álló helyzetű vadra lőhessünk. A lőállás körültekintő megválasztása, az álcázás, a szélirány rendkívül fontos. A kutyával történő íjas vadászati mód megegyezik a puskás vadászéval. Bármely fegyelmezett vizsla alkalmas erre a munkára. A vadhívás az egyik legizgalmasabb vadászati mód. Nagyon sok gyakorlást igényel. Óriási előnye, hogy közelre tudjuk csalni a vadat. Földön, magaslesen egyaránt használható. Legjobb, ha a leshelyet a vad vélt vagy ismert tartózkodási helyének közelében időben elfoglaljuk, természetesen lehető legkisebb zajt okozva. A leshely elfoglalása után legalább 10-15 percet várjunk a hívással. Hívásra legalkalmasabb a hajnal vagy a kora este. Legjobban „hívható” vadfaj az őz. A róka vadászatánál is gyakran alkalmazzák ezt a módszert. 3.2.1. Vadászíjászat a nagyvilágban A jelenkori vadászíjászat az USA-ból indult világhódító útjára, s ma is itt vadásznak legtöbben íjjal. 2002. évi adatok szerint az USA-ban – Kanadát és Alaszkát is hozzászámítva – több mint három millió vadászíjászt tartanak nyilván. Az USA-ban 1934 óta engedélyezett a vadászíjászat. Elsőként Wisconsin államban szabályozták. Ma 50 államban lehet íjjal s nyíllal vadászni, s mivel itt nincs életkorhoz kötve a vadászat, vannak 10-14 éves vadászíjászok is. (URL9) Minden állam rendelkezik saját íjász idénnyel, amit a vadászható vadfajokra külön állapítanak meg. A tengerentúlon az íjász rendelkezik a legtöbb vadásznappal, hiszen az elöltöltős és a lőfegyveres vadászidényben is lehet vadászni, ha a megfelelő biztonsági előírásokat betartják. Kanadában mindenki alanyi jogon vadászhat. Kb. 2 órás előadás – célja elsősorban a balesetek megelőzése - után lehet íjjal vadászni. Vadászjegyet, ami egy vad kilövésére szól boltban vagy benzinkútnál lehet venni. A vadászé a trófea és a hús is. Kötelező hazavinni, a kint hagy húsért büntetés jár. Legálisan lehet használni a különböző csalogató szereket, illatanyagokat. A vadászíjászok egy hónappal korábban kezdhetik a vadászidényt, mint a puskás vadászok. (URL10) Dél- és Közép-Amerika vadászíjászok által leginkább látogatott három országa Mexikó, Argentína és Chile, ahol kevés a helyi íjászok száma, de jelentős az északról érkező vendégvadászok száma. A többi latin-amerikai országban íjjal vadászni csak nehezen megszerezhető engedélyekkel lehet. Napjainkban a vadászat vadat kevésbé zavaró formája komoly bevételi forrást jelent jó néhány afrikai országnak és egyre több terület nyílik az íjászok fogadására. Hivatalosan elfogadott és szabályozott az íjászat Dél-Afrikában, Namíbiában, Botswanában, Mozambikban, Zimbabwében, Zambiában, Etiópiában és Kamerunban. A felsorolt országokban már meghatározták a nagyvad – külön a veszélyes nagyvad – elejtéséhez 14
szükséges íjak, vesszők és vadászhegyek minimális paramétereit is, amelyek alkalmasságáról a kísérő vadász köteles meggyőződni. Az afrikai vadászat különleges élménye, hogy némely helyen ma is lehetőség nyílik az íjat élethivatásszerűen használó őslakosokkal együtt vadászni, ami egészen fantasztikus élmény. Dél-Afrikában az így elejthető fajokat az azok elejtéséhez szükséges legkisebb kinetikus (mozgási) energia alapján 5 csoportba sorolják: 1. kategória: 34 Joule Apróvad és általában a 60 kg-nál nem nehezebb vad: blesbock, nyala, varacskos disznó, nőstényállatok ill. a sakálnál kisebb ragadozók 2. kategória: 54 Joule Közepes termetű vadak (varacskos disznó, bozóti disznó) és minden 200 kg-nál nem nehezebb ragadozó (oroszlán, leopárd, krokodil, gemsbock, nyársas antilop) 3. kategória: 88 Joule Nagyobb testű vadak 800 kg alatt: eland antilop, oroszlán, leopárd, krokodil, nyársas antilop, kivétel a kafferbivaly. 4. kategória: 109 Joule Kafferbivaly és zsiráf 600-2000 kg között 5. kategória: 142 Joule Elefánt, orrszarvú, víziló 1500 kg felett Az 1-3. kategóriába tartozó vadaknál a nyílhegy átmérője legalább 25 mm, a 4-5. kategóriában 28 mm kétélű pengével. Namíbia is feltételekhez köti az íjas vadászatot. A többi afrikai állam sem a minimális kinetikus energiát, sem a nyílhegytípust nem köti meg. Ázsiában a modernkori vadászíjászat még új dolognak számít. Mongólia – mint ősi íjász nemzet – a legfogékonyabb és a legérdeklődőbb az íjászok fogadása iránt. Ausztráliában és a Csendes-óceáni térségben a vadászíjászat teljes mértékben elfogadott vadászati mód. Az Új-Zélandon élő íjászokat saját vadászíjász-szervezetük, az NZBS tartja össze. A vadászat itt is főleg a betelepített vadfajokra – gímszarvas, vaddisznó – folyik. Európában a vadászíjászat amerikai hatásra szerveződött, népszerűvé válása nem zökkenőmentes. Az európai vadászíjászokat egy közelmúltban létrejött szervezet, az EBA (European Bowhunting Association) fogja össze. Napjainkban elfogadott és pontosan szabályozott ez a vadászati mód Franciaországban, Dániában, Portugáliában, Litvániában, Olaszországban, Finnországban, Spanyolországban és Magyarországon. Magyarország mind a törvényi szabályozás tekintetében, mind a vadászíjászok képzésében és vizsgáztatásában nemzetközi szinten elismert, magas színvonalat képvisel. (URL11) 3.2.2 Vadászíjászat Magyarországon Azt, hogy ma Magyarországon létezik íjjal való vadászat leg főképpen a Magyar Vadászíjász Egyesületnek köszönhetjük, akik érveikkel meggyőzték a pártok képviselőit egy törvényi vitában a vadászíjászat legalizálásáról. A képviselői indítvány a következő pontokon támadta a vadászíjászatot: a) Az íj nem alkalmas a vad elejtésére. Sok fájdalmas sebzést okoz. b) Mivel hangtalan, lehetőséget ad az orvvadászatra, veszélyes a védett állatokra. c) Nem etikus élő állatokra lőni. Lőjenek az íjászok céltáblára. d) Az íjászok sok vadat megsebeznek, ezeket nem lehet után keresni. e) Az íj társadalmilag veszélyes fegyver.
15
A szakmailag teljesen megalapozatlan képviselői indítványt az alábbiakkal cáfolták: ad a) A vadászíj és a golyós fegyver hatékonysága között alapvető különbség nincs. Igaz, hogy a nyílvessző becsapódási energiája kisebb, viszont az energia sokkal kisebb felületen hat (a vadásznyílvessző borotvaéles vágó élein), mint a deformálódó golyós lövedék esetében, így bőségesen elegendő ahhoz, hogy a nyílvesszőt a vad testén keresztül röpítse. A felület-energia összefüggést jól szemlélteti, hogy egy műanyag hordó homokot nagy kezdősebességet produkáló vadász-lőfegyverrel nem lehet keresztül lőni, viszont a vadásznyílvessző könnyedén keresztül hatol rajta. A vadászíjászat lőtávolsága 20-30 méter, amely távolságon az íjász éppen olyan pontosan lő, mint a lőfegyveres vadász a maga 150-300 méteres lőtávolságán. ad b) Az íj a puskához viszonyított kis lőtávolsága miatt orvvadászatra nem alkalmas, ugyanis rendkívül nehéz ilyen lőtávolságra megközelíteni a vadat. A vadászterületen az eredményességhez eltöltött legalább tízszeres időtartamot figyelembe véve, könnyebb védekezni ellene, mint a lőfegyveres, vagy hurkoló vadorzás ellen. Azon kívül – korunk legveszélyesebb gépkocsis vadorzását tekintve – a puskával ellentétben gépkocsiból lehetetlen lövést tenni vele. Ha már hangtalan lövésről beszélünk, sokkal veszélyesebbek a hangtompítós távcsöves lőfegyverek. A védett állatok elejtése pedig nem a használt eszközöktől függ, hanem a vadászok vadfaj ismeretétől és törvénytisztelő mivoltától. ad c) Az íjászatnak, mint sportnak a céltáblák a célpontjai és nem az élőlények. Éppen úgy nem szerencsés összekeverni az íjász lő sportot az íjászvadászattal, mint az olimpiai lő sportot a puskával való vadászattal. Etikai szempontból az a vadászati mód etikusabb a vaddal szemben, amely több esélyt ad a vad számára és nem teszi a technika kiszolgáltatott áldozatává. Az íjászvadászat ilyen vadászati mód. ad d) Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban több millió vadász íjjal vadászik. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az íjászvadászok nem sebeznek több vadat, mint lőfegyveres társaik. A meglőtt vad után keresésének sikere elsősorban a sebvér mennyiségétől függ. A vadásznyílvessző pengéi a szöveteket és ereket nem roncsolják, hanem átvágják. Ezért általában bővebb vérzést okoz a vadásznyíl, mint a lőfegyver lövedéke, amely roncsol és ezáltal a roncsolt szövetrészekkel a sebet tömítve a vérzést akadályozza. A nyíl okozta sérülések egyébként - ha nem ér a lövés vitális területet gyorsabban és könnyebben gyógyulnak, mint a golyós lőfegyver okozata sebek, mert sem szöveti, sem csont roncsolást nem okoznak. A vadásznyíl vitális terület eltalálása esetén azonban gyorsan és biztosan öl, a torkolatdörej okozta félelem és a roncsolás okozta fájdalom nélkül. ad e) A vízszintes lövés esetén az íj lőtávolsága maximum 40-50 méter. Ezen a távon a mögöttes környezet jól belátható, hol van ez a veszély a 4-5 kilométerre repülő puskalövedékkel szemben??? Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában az 1910-es évektől - a több millió vadászíjász ellenére - nincs regisztrált íjászvadász baleset. Éves átlagban csak hazánkban körülbelül három-négy halálos balesetet okoznak vadászterületen a vadászlőfegyverek. Ezt a pontot bővebben nem lehet kommentálni. Állásfoglalásunkat a képviselők nagyobb része elfogadta és a vadászíjászat mellett voksolt. A csatát megnyertük, az íjas vadászat a jövőben is legális vadászati mód lesz! (MAGYAR VADÁSZÍJÁSZ EGYESÜLET, AMBRÓZY ÁRPÁD)
16
4. ANYAG ÉS MÓDSZER Ez a része a szakdolgozatomnak több elemre épül. Az összeállításában főleg a saját, valamint más magyar vadászíjász társak által számomra elküldött fényképek és tapasztalatok voltak segítségemre. Mivel nyomtatott szakirodalom ebben a témában nagyon kevés ezért az interneten közzétett elektronikus szakirodalmat is felhasználtam segítség gyanánt. A távoli vadászíjász társakat egy kör e-mailben kerestem meg, mely a következő szöveget tartalmazta: „Tisztelt Vadászíjász Sporttárs! Végzős Vadgazda mérnök Hallgató vagyok. A szakdolgozatomhoz kérnék segítséget amennyiben lehetséges, melynek címe: A vadászíjászat során alkalmazott nyílhegyek hatékonyságának vizsgálata. Jómagam csak íjjal vadászom, de szükségem lenne olyan fényképekre, amelyeken le van fényképezve a nyílhegy bemeneti esetleg kimeneti nyílása, vagy a belső szerveken okozott sérülés. Ha van ilyen képe amit számomra el tud küldeni az nagyon nagy segítség lenne. Mellékelni kellene a nyílhegy típusát, súlyát, elejtett vad faját, valamint az elejtő nevét, melyet fel kell tüntetnem a szakdolgozatba, valamint az Ön által legkedveltebb nyílhegy típusát. E-mail:
[email protected] Vadásztársi üdvözlettel: Fignár Nándor Vadgazda mérnök hallgató”
Levelemre rengeteg visszajelzés érkezet de sajnos nem mindegyik tartalmazott számomra értékelhető fényképet. Sok válaszoló csak leírta, hogy számára melyik típus vált be a legjobban és mik a tapasztalatok az általuk használt nyílhegyekkel kapcsolatban. Ebből kifolyólag leginkább a saját tapasztalatokra hagyatkoztam, mivel magam is aktív vadászíjászként tevékenykedem immár negyedik éve. Azokat a vadászíjászokat, akik pedig a közvetlen környezetemben fellelhetőek voltak személyesen kerestem meg egy rövid szóbeli interjú erejéig.
17
5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A vadászíjászat során több féle nyílhegyet alkalmazunk. Ezek függenek attól, hogy milyen vadra vadászunk pontosan. Milyen faj, milyen testméretű a vad, a távolság és számomra a terepviszonyok is befolyásolják a nyílhegy típusának a kiválasztását. A következő részben ezeket a szempontokat fogom bemutatni és elmagyarázni.
5.1. Az első nyílhegyek A legegyszerűbb nyílhegy amit először használt az ember az maga volt a kihegyezett nyílvessző. Ezután kezdte el használni a különböző kövekből pattintott, állati csontokból csiszolt hegyeket, amelyeknek a hatékonysága már sokkal jobb volt a csupasz nyílvesszőhöz képest. Az ilyen nyílhegyek már komolyabb vérzést, vágásokat okoztak a vadakon. A horgas végű vagy recés hegyek pedig bele akadtak az állat húsába és bőrébe.
10. kép Ősi nyílhegyek (URL12) R. Lee Lymann, a Missouri Egyetem antropológiai intézetének professzora kutatásai során munkatársaival három különböző földrajzi régióban fellelt több mint ezer dárda- és nyílhegyet elemzett. Véleménye szerint, amikor az íj és a nyíl mintegy 1500 éve megjelent ÉszakAmerikában, az új fegyver kiszorította az addig egyeduralkodó dárdát és a dárdavetőt, alapvetően megváltoztatva a hadviselést és a vadászatot.
18
Az új fegyvernem "hadrendbe állítása" innovatív gondolkodást igényelt. A korabeli fegyverkészítők ugyanis nem értették pontosan a nyílvessző repülésdinamikáját, sem az íj működési mechanizmusát, így tapasztalati úton próbálták kikísérletezni a nyílhegyek és az íjak optimális kombinációját. Lyman professzor szerint az egyik változás indukálta a másikat: amennyiben valamilyen eszköz hosszabbá vált, óhatatlanul súlya is megnőtt. A fegyverkészítők tapasztalati úton kísérletezték ki a leghatékonyabb nyílhegyeket, ennek során számtalan változat született meg. A tudósok ugyanis bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy az íj és a nyílvessző megjelenése idején robbanásszerűen megnőtt a hajítófegyverek számára készített hegyek száma. A nyílhegyek esetében kiindulópontként a dárdahegyek szolgáltak: azokat alakítgatták, míg meg nem született a tökéletes változat. Régészetileg ez az innovációs folyamat a hajítófegyverek számára készült hegyek széles skáláján keresztül követhető végig, amely bemutatja az átmenetet a dárda, valamint az íj meg a nyílvessző kora között. A kevésbé hatékony "modelleket" kiselejtezték, így a későbbiek során a nyílhegyválaszték leszűkült.(URL13) A középkorban a fegyverkovácsok műhelyéből kerültek ki a vasból kovácsolt nyílhegyek. Változatos formájúra alakították ki. Többségük lapos, rombusz vagy deltoid alakú, voltak domborúan ívelt élű, négyzet metszetű, vízi madarak lelövésére alkalmas fecskefarok-formájú nyílcsúcsok is. Az Y formájú hegyek inakat is vágtak ezzel lassítva az állat menekülését. Ezeket vagy tüskéjük segítségével erősítették a nyílvessző furatába, ritkábban köpűsre kialakítva ráhúzták a nyílvessző végére.
11. kép Kovácsolt nyílhegyek (URL14)
5.2. A mai modern nyílhegyek A mai modern nyílhegyek teljes mértékben lehetővé teszik azt, hogy a vadászíjász eldöntse, hogy milyen vadra, melyik típusú hegyet használja. Szelektálhatunk kifejezetten madárlövő, apróvadra valamint nagyvad elejtésére szolgáló nyílhegyek közül. A nagyvad elejtésére szolgáló nyílhegyeken belül pedig megkülönböztethetünk fix pengés és mechanikusan nyíló 19
vadászpengéket is. Magyarországon ugyan nem engedélyezett a nyíllal való halászat de meg lehet említenünk a hallövő nyílhegyeket is ami Amerikában nagyon elterjedt módszer. A vadra való lövésnek két alapvető funkciót kell teljesítenie. Egyfelől tegye lehetővé a vad birtokba vételét, másfelől a humánum és a vadásziasság azt kívánja, hogy a vadat a lehető legkisebb szenvedést okozva, a lehető leggyorsabban ölje meg. Tudjuk, hogy az íj erre éppúgy alkalmas, mint a legmodernebb vadászfegyverek. De csak akkor, ha a célnak megfelelő, kifogástalan állapotú vadászhegyet használunk. Az áthatolóképesség a vadászhegy legfontosabb jellemzője. Ehhez kifogástalan konstrukció szükséges. A vadászhegynek nem csak az izmokon, inakon, bőrön és belső szerveken kell áthatolni, hanem a csontokon is. A csonton áthatolva nem deformálódhat és lényeges csorbulást sem szenvedhet. A belövési oldalon, csonton deformálódott vadászhegy továbbhaladásra nem alkalmas, ölőhatása nincs, a végeredmény egy keserű kudarc és egy csúnya sebzés.(URL15)
5.2.1. Madárlövő nyílhegyek A kisebb testű madarak íjjal való vadászatánál talán a legfontosabb szempont, hogy olyan nyílhegyet használjunk, ami nem csinál olyan mértékű roncsolást az állat húsában, hogy azt ne tudjuk a továbbiakban felhasználni, feltéve, ha a húsát konyhai felhasználásra szánjuk. Mivel a madarak általában kistestű állatok, nem szerencsés, ha egy olyan heggyel lőjük, ami nagyvad elejtésére szolgál és jelentős vágási és roncsolási sebet hagy a húsban. Ezért alkalmazunk olyan hegyeket, amelyek nem hatolnak a húsba, hanem nagy ütést mér a madár testfelületére, ezáltal a madár teste egyben marad. Az ilyen típusú nyílhegyek tömör gumi vagy valamilyen rugalmas drótból hajtott hurok formát képeznek.
12. kép Zwickey Judo és „Habverő” (URL16), (URL17)
20
13. kép Bludgeon Blunt, tompa gumiból vagy műanyagból készült nyílhegy (URL18) A madárlövő nyílhegyek használatánál célszerű figyelembe venni, hogy ha csigás íjjal lövünk, akkor az íj erejéből adódóan tudunk olyan nagyfokú roncsolást végezni az állatban, hogy az felhasználás szempontjából tönkre teszi a húst, ezért többnyire olyan vadászok használják akik vadászreflex íjat használnak és nem utolsó sorban tudnak pontos lövést is leadni.
5.2.2. Apróvad elejtésére szolgáló nyílhegyek A vadászható apróvadjaink nagy része a testméretükből adódóan lőhető olyan nyílheggyel ami már vágó élekkel, pengékkel van felszerelve. Ezek alól kivételt képeznek a kis testű madarakon kívül az apró prémes állatok, mint a nyest a házi görény vagy a pézsmapocok, amelyeket azért célszerű ütést mérő de heggyel kombinált vagy pedig nagy vágópenge nélküli nyílheggyel elejteni, hogy a trófeának szánt gereznájuk ne, vagy csak kis mértékben sérüljön.
14. kép Muzzy SG-X apróvad lövő hegy (URL19)
21
5.2.3. Nagyvad elejtésére szolgáló nyílhegyek A vadászpengék kiválasztásakor figyelembe kell vennünk azt, hogy milyen íjjal vadászunk. A többpengés hegyek bár több sebcsatornát vágnak, de nagyobb energiát is emésztenek fel a becsapódáskor a nagy felületük miatt. Így a kisebb mozgási energiára képes reflex íjakhoz általában a kétpengés, kis felületű vadászhegyeket, míg csigás íjakhoz a három vagy négypengéseket érdemes használni. A mechanikus vadászhegyeket, amelyeknél csak a becsapódáskor nyílnak ki a pengék, csak csigás íjaknál érdemes használni, mert a vágó élek kinyitása energiatöbbletet kíván. A vadászpengék mindig legyenek borotva élesek, mert csak így biztosíthatjuk azt, hogy a hegy megfelelő sebcsatornát vág. A puskagolyóval ellentétben a vadászvessző nem roncsolja a szöveteket. Az éles pengék a szöveteket elvágva és szétnyitva utat adnak a vesszőtest roncsolás mentes kijutására. Az esetleges üres, vagy horzslövések sokkal könnyebben begyógyulnak (gondoljunk csak bele, hogy egy késsel okozott kézsérülés pár nap alatt teljesen helyrejön), hiszen a szövetek a külső behatás megszűnésével könnyebben záródhatnak. Sok kezdő íjász szembesül azzal a problémával, hogy amikor a céllövő hegyet lecseréli vadászpengére, egészen máshova repülnek a vesszői mint korábban. A legtöbb esetben ilyenkor kiderül, hogy ez azért történik, mert az íj nincs megfelelően beállítva, behangolva. A terephegyes vesszőt kilőve a tollak még irányba tudják állítani a kacskán kirepülő vesszőt, de a vadászhegyek nagy felülete miatt erre azok már nem képesek. Viszont, ha jól be van állítva az íjunk, és a vesszőnket is az íj erősségének és húzáshosszunknak megfelelően választottuk ki, akkor a kifutó nyilunk egyenes röppályáját csak csekély mértékben kell segítenie a tollaknak, így nem jelent gondot a vadászhegy. Az íj pontos behangolását mindig bízzuk hozzáértő emberre, új vadászatra szánt íj vásárlása során, pedig olyan boltot keressünk fel, ahol az eladó maga is vadászik íjjal. Soha ne használjunk vadászatra céllövő hegyeket, ugyanis ezek pengék hiányában nem okoznak bő vérzést, sokkhatást pedig a nyílvessző nem tud kifejteni. (URL20). Amint már említettem alapból megkülönböztetünk fix pengés és mechanikusan nyíló pengéket. A következő részben ezeket fogom bemutatni.
5.2.3.1. Fix pengés nyílhegyek Egy vadászhegynek minimum 2 db pengével kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megfelelő stabilitást röptében megtartsa, valamint az általa okozott vágási sebet létre hozza. Nem ritka azonban, hogy 3, 4, de 6 pengével van felszerelve a hegy. Számos vadászíjász kollégával azonban arra a megállapításra jutottunk, hogy valójában nem a pengék száma a létfontosság, hanem a pontosság és az átütő ereje a hegyeknek. Fontos, hogy jó éle legyen, ezért legtöbb nyílhegyet eleve úgy gyártanak, hogy cserélhető benne a penge, vagy élezés céljából ki lehessen venni a testből.
22
15. kép „Hunor” 2 fix pengés vadászhegy (Forrás: Glück Balázs)
16. kép Hunor heggyel elejtett szarvas borjú bementi és kimeneti sebei (Forrás: Glück Balázs) Az előző kép hűen szemlélteti a Glück Balázs által elejtett vad bemeneti és kimeneti sebein, hogy a 2 pengés hegy az állat teljes hosszán át haladva fejtette ki ölő hatását. Az általa használt és általa gyártott „Hunor” elnevezésű vadászhegy 2 pengével rendelkezik, amely formáját tekintve kisebb súrlódással halad át a vad testén mint a 3 vagy több éllel rendelkező vadászhegyek.
23
17. kép Szintén Hunor pengével vaddisznó gerinclövés és vaddisznó tüdő lövés bemenete (Forrás: Baló Attila) A három vagy több pengével rendelkező nyílhegyeket számos vadászíjász jobban előnyben részesíti abból az okból kifolyólag, hogy a több penge többet vág alapon, jobban megnöveli a vad elejtésének sikerét. A megkérdezett vadászok többsége ilyen hegyeket használ.
18. kép 3 fix pengés nyílhegy egyben és szétszerelve (Forrás: saját) A fix pengés nyílhegyek egyik kiemelkedő előnye a mechanikussal szemben, hogy mivel nincs benne mozgó alkatrész így nem tud meghibásodni, beragadni, vagy esetleg idő előtt kinyílni. Hátránya viszont a röppálya és az irány enyhe elmozdulása lehet mivel a pengék is egyfajta irányító hatást váltanak ki, mint a tollazás a vessző túlsó végén. Ez azonban akkor lép fel, ha valamelyik penge el van ferdülve a vessző hossztengelyéhez képest, vagy az íjunk nincs megfelelően összehangolva az általunk használ heggyel és vesszővel.
24
19. kép Snuffer SS pengével nyakon lőtt vaddisznó (Forrás: Baló Attila)
20. kép Vaddisznó bordákat ért találat (Forrás: Baló Attila)
5.2.3.2. Mechanikus vagy kinyílós nyílhegyek Ezekben a típusokban is meg tudunk különböztetni 2, 3, vagy 4 pengés változatot. Mivel ezekben a hegyekben a pengék mozognak, ebből adódóan szétszerelhetőek és bármikor tudjuk cserélni a sérült éleket. Nagy előnyük a fix pengés hegyekkel szemben, hogy mivel a pengék a kilövés pillanatában össze vannak zárva, így jelentősen csökken a vessző lég ellenállása repülés közben. Ezért úgymond sokkal pontosabban és nagyobb távolságba lehet leadni vele lövést, mint a fix pengés nyílheggyel szerelt vesszővel. Ez a nagyobb távolság természetesen nem azt jelenti, hogy bármeddig ellőhetünk, hanem csigás íjjal a vadászias 30, maximum 40 méter, ideális látási és terepviszonyok között. Az általam megkérdezett vadászíjászok sokkal nagyobb mértékben részesítik ezeket a nyílhegyeket előnyben, mint a fix pengés hegyeket. Igaz, hogy több oda figyeléssel kell kezelni, tárolni ezeket a hegyeket, mivel az apró rések, stiftek eltömődhetnek, megszorulhatnak, így a pengék kinyílása elmaradhat a becsapódáskor, ami a vad elvesztéséhez, vagy felesleges sérüléséhez is vezethet. A mechanikus nyílhegyek vágási szélessége jóval nagyobb, mint a fix pengés hegyeké, ezért bíznak jobban a vadászok ebben a típusban. A fix pengés hegyek általában 2-4 cm széles sebet ejtenek míg a kinyílós pengék becsapódáskor akár 5-7 cm-es sebet is vághatnak. Gazos, bokros erdős terepen viszont félő, hogy az ágakat érintve a hegy idejekorán kinyílik, így módosul a vessző röppályája. Ez 25
baleset és életveszélyes lehet, valamint anyagi okokból sem elhanyagolható veszteség is érhet minket a vessző és a hegy köztudottan nem olcsó mivoltából adódóan.
21. kép Rage 2-blade alap és kinyílt állapotban (Forrás: saját)
22. kép Őzbak nyaklövés és a csigolyában megsérült nyílhegy (Forrás: saját) Az elejtett őzbak nyakán jól látható a széles vágási seb, amelynél a két éles penge ütőeret vágva, valamint a nyakcsigolyát roncsolva fejtette ki ölő hatását. A nyílhegyek nagy részénél úgy képezték ki a hegy csúcsát, hogy nem csak hegyes, hanem egy kisebb vágó él is van rajta, így még hatékonyabb a csontokon való áthaladás, roncsolás.
26
23. kép Vaddisznó fejlövés és a Spitfire (Forrás: ifj.Varga László; URL21) A vadászíjászat során alkalmazott nyílhegyek hatékonyságának vizsgálatára minden kétséget kizáróan a vadászat alkalmával nyílik a legjobb lehetőség. De mivel ez nem minden vadászíjásznak adatik meg, hogy élőben teszteleje a nyílhegyeket, ezért számos gyártó cég vagy vadászíjász, különböző módszerekkel teszteli és szemlélteti ezeket, amivel természetesen segít másoknak a megfelelő nyílhegy kiválasztásában. Ezek a módszerek általában olyan tárgyakra leadott lövéseket jelentenek, amelyek hellyel-közzel megegyeznek a hús valódi sűrűségével, vagy pedig keményebb, erős felületek. A hús sűrűségével megegyező teszt anyag a ballisztikai gélből készült forma, amely áttetsző lévén szépen engedi látni, hogy a belsejében, milyen vágást csinálnak a különböző nyílhegyek vagy más fegyverből leadott lövedékek.
24. kép Ballisztikai gélen tesztelt nyílhegyek (Forrás: URL22) 27
Egy másik látványos teszt a nyílhegyek bemutatására amikor fém hordóra vagy vizes homokkal teli fémvödörre lőnek a tesztelők. Amikor a fémet is képes át ütni egy hegy, akkor az biztos nem lehet rossz a vadászat során, gondolhatja jó néhány ember.
25. kép Fém hordón tesztelt nyílhegyek nyomai (Forrás: URL23)
5.3. A nyíllövés hatása Lövéskor az íjban tárolt energia húron keresztül átvivődik a vesszőre, amely kirepül és nagy erővel csapódik a célba. A hegy borotvaéles pengéi az útjukba kerülő szöveteket, ereket és szerveket átvágják, amivel erős vérzést okoznak. Az agy vérellátása ezáltal rohamosan csökken, előbb eszméletvesztés áll be, majd a teljes vérmennyiség mintegy 35%-ának elvesztésekor a vad kimúlik. Ez a folyamat jó találat esetén – épp úgy mint a golyólövésnél – néhány másodpercen belül lezajlik, A központi idegrendszert (agy- és gerincvelő) találó lövéskor a vad azonnal elpusztul. Csak akkor tudunk gyorsan ölő lövést leadni, ha pontosan tudjuk hová célozunk. A előbbiekből kitűnik, több különböző testtáj létezik, ahol halálos lövés lehetséges. A vadászíjász számára mégis a véredény rendszer központi része, a szív, és a tüdő tájéka jelenti a legmegfelelőbb találati zónát. Több okból is: ez a legnagyobb, legkönnyebben eltalálható halálos zóna, itt képes a nyíl a legnagyobb hatást kifejteni. Nem különösebben védett, hiszen a bordákat és a lapockákat a nyíl könnyen átüti. A fej, a nyak és a gerinc találata is halálos lehet, de az itt eltalálandó felület sokkal kisebb és sokkal jobban védett. Ezért a vadászíjász célpontja a mellkasi rész, célja a szív és a tüdő eltalálása. A leghatékonyabb lövést akkor adhatjuk le, ha a vad gyanútlan és teljesen keresztben áll. Figyelő, elugrani készülő vadra a lövés teljesen értelmetlen, mert a lövés pillanatában megugrik és a vessző hűlt helyét találja. Találatra legfeljebb nagyon kis távolságról van esély, de az is inkább sebzést eredményez, a vad elmozdulása miatt, mint birtokba vételt. A jól célzott lövés a szívet, és mindkét tüdőlebenyt átüti, a vessző a vad testén átrepül, mindkét oldalon megnyitva a mellüreget. Jól követhető, bőséges vérzés és rövid vércsapa után a vadat dermedten találjuk. Ha a lövés a szívet elkerülve, csak a tüdőt érte, valamivel hosszabb csapázás után vehetjük birtokba a vadat. Hátracsúszott lövés, a máj vagy a vese eltalálásával halálos sebzést okoz. 28
Azonban az elvérzés sokkal lassabban következik be, mint szív vagy tüdőlövéskor. Ezalatt a vad több száz méteres menekülésre képes.
26. kép halálos célpontok (Forrás: URL24) Szemben álló vadra ne lőjünk. Így a nemes szervek felülete kicsi és erős csontok takarják azokat. Ha a vad nem teljesen keresztben, hanem ferdén áll, a testfelületen a megcélzott pont előre vagy hátra csúszhat, annak megfelelően, amilyen szögben a vad áll. Amennyiben a vad ferdén felénk közeledik, meg kell várni míg elhalad mellettünk és tőlünk távolodni kezd. Így egyrészt nem látja meg az íj kihúzásával járó mozgást, másrészt a vessző könnyebben hatol a mellüregbe, mint elölről jövő lövésnél, ahol a lapockát és alatta a bordákat ferdén érve, irányt változtathat. (AMBRÓZY & BALÓ & GLÜCK, 2011)
5.3.1. A keringési rendszert ért lövés hatása a vadra A gerincesek vére zárt érrendszerben áramlik, melynek központja a szív. A vadászható vadfajok két vérkörrel rendelkeznek, mely növeli az oxigénszállítás hatékonyságát, lehetővé teszi az intenzív anyagcserét. A szívet vagy a fő artériákat ért találat minden esetben az állat elhullásához vezet. A szarvasfélék vérnyomása az artériákban 130 Hgmm a szív összehúzódási (systole) fázisában. Ez azt jelenti, hogy egy átvágott artériából, ha szabadon áramolna ki a vér, kb. 2 méter magas oszlopot hozna létre. A vér nyomása a tüdőartériákban és a vénákban jóval alacsonyabb. Egy bőséges vérzést okozó találat esetén a szervezetet megpróbálja a vérveszteséget csökkenteni. A szervezet automatikusan reagál a sérülésre, növeli a pulzusszámot, részben újra szabályozza a vér testben történő eloszlását, a szívben, az agyban, az izmokban és a zsigeri szervekben. Stressz hormonokat szabadít fel, elsősorban adrenalint. A adrenalin növeli a szívfrekvenciát, az összehúzódás mértékét, ezáltal energiát szabadít fel a menekülésre. A teljes vérmennyiség 20 %-ának elvesztése esetén az állat még meg tudja őrizni vitalitását. Ennél nagyobb vérveszteség esetén sokkos állapot alakul ki. Alacsonyabb vérnyomás, magasabb pulzus, 29
csökkent öntudat, nyomasztó szomjúság lép fel. A sebzett vad vizet és búvóhelyet keres. A növekvő vérveszteséget a szervezet nem sokáig tudja kompenzálni. Ha a vérveszteség eléri e teljes vérmennyiség 35 %-át a vad öntudatlan állapotba kerül és elpusztul. A vérveszteség sebessége elsősorban a sérült érben uralkodó vérnyomástól függ. Közepes vagy kisebb artériát ért találat esetén a szervezet különböző módon próbálja csökkenteni, megállítani a vérveszteséget. Ezek közül a fontosabbak: trombózis keletkezése ( a sérült érfalra a vérlemezkék rátapadnak, gyorsan összeállnak, a felszabadított állomány a sérülés közelében erős hálózatot alkotnak, tartós rögöt képeznek), artériás görcs ( az érfal izomrétegeiben görcs keletkezik, mely szűkebbre húzza az eret, esetleg olyan erős is lehet, hogy elzárja a keringést), véralvadás, növekvő nyomás a sérült ér körüli szövetekben. Ha a szívet vagy az aortát érte a vágás a vérnyomás szinte azonnal megszűnik, az agy vérellátása megáll és 8-25 másodpercen belül eszméletvesztés következik be, majd az agysejtek 4-5 percen belül elhalnak. (AMBRÓZY & BALÓ & GLÜCK, 2011)
27. kép Mezei nyúl szív és tüdőlövés, és vaddisznó szívet ért találat (Forrás: Baló Attila)
5.3.2. A légzési rendszert ért lövés hatása a vadra A gerincesek légzőkészüléke a felső légutakból (orrnyílás, orrüreg, szájüreg, garat), az alsó légutakból (gége, légcső) és a tüdőből áll. A levegő a felső légutakon a gégén keresztül jut a légcsőbe. A légcső először ketté ágazik, majd fagyökérhez hasonlóan szerte ágazik egyre kisebb átmérőjű csövekre, a hörgőkre, melyek a tüdőhólyagocskákban végződnek. A tüdőbe áramló friss levegő valamelyest keveredik az elhasznált levegővel és a tüdőhólyagocskákban is marad valamennyi elhasznált levegő. Mindez rontja a gázcsere hatékonyságát. A gázcserét a mellkas, a mellkasi izmok, a hasizom és a rekeszizom teszi lehetővé. A tüdő egy rendkívül rugalmas szerv. A tüdőt ért találat esetén a vad rövid menekülési távolság után elpusztul. Az erekkel gazdagon átszőtt szerv, sérülése esetén jelentős a vérveszteség. Annak ellenére, hogy a tüdőartériákban a vérnyomás jelentősen kisebb, viszont itt a penge több artériát vág át. Ezért a vérveszteség közel azonos lesz, mintha aortát, vagy a szívet érte volna a lövés. Mindkét tüdőt ért találat esetén a légzés összeomlik, 1-5 percen belül eszméletvesztés következik be. Az oxigénhiányban szenvedő állat elpusztul. A rálövés helyén gyakran találunk vért, mely világos színű. A vércsapát bő vér jellemzi, mely esetenként habos. Könnyen követhető, 30
általában 30-60 méteren belül találjuk a dermedt vadat. A találatot ez esetben élesebb hangú puffanás jelzi. A vad találatjelzése gyakran elmarad. (AMBRÓZY & BALÓ & GLÜCK, 2011)
28. kép Őz és vaddisznó tüdőlövés (Forrás: Baló Attila)
5.3.3. A kiválasztás szervrendszerére leadott lövés hatása a vadra A gerinces állatok kiválasztó szerve a vese. A vese páros szerv, a gerincoszlop két oldalán található. Az emlősök veséje kéregállományból, határállományból és velőállományból áll. A Malpighi-testek a kéregállományban találhatók, míg az ebből kiinduló csatornák mindhárom rétegen áthaladnak. A velőállomány kicsúcsosodó részeit nevezik vesepiramisoknak. A csatornák itt nyílnak a vesemedencébe. A vesemedencéből a vizelet a húgyvezetőbe, majd a húgyhólyagba kerül. A vizelet a húgycsövön keresztül kerül a külvilágba.
29. kép A vese elhelyezkedése (Forrás: URL25) 31
30. kép Vaddisznó veséjét ért lövés (Forrás: Szabon Gábor)
A vese az egyik legérzékenyebb szerv. A vesén ejtett vágás nagy fájdalommal jár, melye találat esetén a vad hangjelzéssel jelez. A vesék elhelyezkedéséből adódóan szinte lehetetlen csak a vesét eltalálni. Általában vagy bél- vagy gerinclövéssel társul. A beleket is ért lövés esetén a találatot tompa puffanás jelzi. A vad korábban megfekszik, mint egy béllövés esetén, az után keresésre, illetve a látható vérnyomra a béllövésnél leírtak az irányadóak. Ha a vessző a gerincet is éri, a vad általában helyben marad. A hátsó végtagok azonnali bénulását eredményezi. Igyekezzünk mielőbb kegyelemlövéssel megszabadítani a szenvedéstől. (AMBRÓZY & BALÓ & GLÜCK, 2011)
5.3.4. Az idegrendszert ért lövés hatása a vadra A gerincesek idegrendszerét csőidegrendszernek nevezzük. Felépítés szempontjából központi és környéki idegrendszert különböztetünk meg. A központi idegrendszert az agyvelő és a gerincvelő alkotja. A környéki idegrendszer az agyidegekből, a gerincvelői idegekből és idegdúcokból áll. Működése szempontjából akaratunktól függő működést végző szomatikus, és akaratunktól függetlenül működő vegetatívrészekre osztható. A vegetatív idegrendszer a szervezet belső egyensúlyának fenntartásáért felelős. Működését a szomatikus idegrendszer befolyásolja. Az agyvelő előagyra, köztiagyra, középagyra, nyúltagyra és kisagyra tagolható. A gerincvelő hosszú hengeres szerv. A környéki idegrendszert alkotó idegek a központi idegrendszerből indulnak ki és az egész szervezetre kiterjednek. Az agyidegek és a gerincvelői idegek páros szerve. A gerincvelői idegek szelvényenként lépnek ki a gerincvelőből. A háti oldalon futnak az érzőidegek, míg a hasi oldalon indulnak a mozgatóidegek. Az idegdúcok lehetnek a gerincoszlop mellett, az egyes zsigeri szervek mellett, vagy azok falában is. Funkcionális szempontból érzőidegek azok, melyek az érzékszervekből viszik az ingerületet a központi idegrendszerbe, mozgatóidegek azok, amelyek a központi idegrendszerből elsősorban az izmokhoz, de az érzékszervekhez is futnak és oda továbbítják az ingerületet.
32
31. kép Vaddisznó fejlövés (Forrás: URL26)
32. kép Gerinc csigolyákon áttört nyílvessző (Forrás:URL27) A központi idegrendszert ért találat esetén a vad azonnal kimúlik, vagy lebénul. A találatot hangos csattanás jelzi. A vessző általában a vad testében marad. Amennyiben a vad csak lebénult, igyekezzünk a kegyelemlövés leadásával. A biztos találati felület nagyon kicsi, így nem ajánlott, hogy szándékosan valaki is ezzel próbálkozzon. (AMBRÓZY & BALÓ & GLÜCK, 2011)
33
6. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A fentiek bemutatásából is jól látszik, hogy egy mai modern vadászíjász ugyanolyan hatékony lehet mint egy lőfegyveres vadász, sőt a vadászíjász társadalom véleményét hangsúlyozva vadásziasabb, hatékonyabb és természet közelibbek vagyunk. Vita és ellenérv mindig is volt, van és talán lesz is ebben a témában. Úgy gondolom, mielőtt csak a vadászhegyeknek tulajdonítanánk a fő szerepet a vadászíjászat során, meg kell említeni az íjaknak azon paramétereit amelyek nagyban hozzájárulnak egy jó vadászhegy hatékonyságának eredményéhez. Az USA-ban és Kanadában törvény határozza meg azt a minimum fonterőt, amellyel egy vadászíjnak rendelkeznie kell annak érdekében, hogy nagyvadat, pl. szarvast is elejthessünk. Magyarországon ez 222.7 N, azaz 50 font húzóerő. Mindig figyelmesen tanulmányozzuk át az ide vonatkozó törvényeket, hogy szabályosan vadászhassunk. Habár azt el kell mondani, hogy némely paragrafus évekkel ezelőtt került hatályba, így figyelmen kívül hagyja az íjgyártásban bekövetkezett újabb technológiai fejlesztéseket. Egy 15 évvel ezelőtti átlagos íj a 220 fps-os (241,4 km/h) határral küzdött, és még ennél a sebességnél is sok íjas vadász minden gond nélkül olyan nagyvadakat, mint a szarvas simán átlőtt. Ma egy átlagos csigás íj 300 fps-ot (329,2 km/h) teljesít 70# (70 font=31,50kg) erő mellett. Ez azt jelenti, hogy még a rövidebb húzáshosszú, vagy kisebb erejű íjak is bőségesen elegendő sebességet produkálnak ahhoz, hogy a vessző simán áthatoljon egy szarvas mellkasán is. Egy mai modern 50# -os csigás íj is jóval 220 fps felett repíti ki a vesszőt. Természetesen, ha nagyobb állat elejtését tervezzük (gím bika), vagy ha nagyobb távolságra is lőni szeretnénk, több kinetikus energiára lesz szükségünk a teljes áthatolás és a humánus elejtés eléréséhez. Általános szabály, hogy egy 40-50# -os íj elég energiát szolgáltat ahhoz, hogy egy szarvast elejtsünk, egy 50-60# -os elég egy jávorantilop nagyságú állat elejtéséhez. Hacsak igazán nagy állatot (mint pl. egy bölény) nem szeretnénk elejteni, a 70 font feletti csigás íj tényleg nem szükséges. Éppen olyan eredményesek lehetünk egy moderáltabb erejű íjjal is. Az általam megkérdezett és ismert vadászok közül senki nem használ 70# húzóerőtől erősebb íjat, mégis eredményesen vadásznak a hazai nagyvadfajok mindegyikére. Arra a kérdésemre, hogy ki melyik típusú vadászhegyet részesíti előnyben, számomra egyáltalán nem meglepő válaszok érkeztek, mivel a személyes tapasztalataim alapján Én is ugyan ezeket a válaszokat adtam volna. Kilenc vadászíjász ismerősömet kérdeztem, akikkel napi kapcsolatban vagyok és négyen írták le emailben megjegyzésként az általuk legkedveltebb nyílhegyek típusait. 1. Arra a kérdésre, hogy a fix vagy a mechanikus hegyet részesíti-e előnyben(?) a következő válaszokat kaptam: - akik maguktól írták meg nekem az általuk használt hegyeket, azok közül ketten csak mechanikus pengét használnak, ketten pedig mind kettő típust, de a környezeti körülményektől függően döntik el melyiket, mert gazos-bokros terepen nem jó a mechanikus penge, mivel ha ágat kap, kinyílik és megváltozik a röppályája. - akikkel személyesen beszéltem azok szintén mindkét típust használják, de közülük egy ember csak a fix pengéset részesíti előnyben.
Ez utóbbi vadász elmondása szerint nem bízik a mozgó alkatrészek megfelelő működésében, attól tartva, hogy nem nyílnak ki a pengék becsapódáskor és nem fúródik be a hegy, vagy ha hamarabb kinyílnak a hirtelen elinduláskor adódó erőhatástól a vesszője célt téveszt het. 34
Az igazat megvallva bennem is megvan efféle félelem, de szerencsére még nem fordult elő velem ilyesmi. A mechanikus hegyeknél javaslom a rendszeres karbantartást és a vadászat előtt a mozgó részek átmozgatásával győződjünk meg a helyes működésről, így nem érhet minket kellemetlen meglepetés. 2. A másik kérdésem az volt, hogy szerintük a kettő vagy a több pengés vadászhegy a hatékonyabb? - Itt teljesen megoszlottak a vélemények és teljesen a szakirodalomnak megfelelő válaszokat kaptam. A több penge többet vág, de a becsapódáskor több energia vész el, a két penge pedig könnyebben áthatol bármely nagyvadon, ha nem ér vastag csontot. Ebben a kérdésben szintén egyet értettem a többiekkel, viszont a mechanikus pengék közül Én kizárólag a két pengés Rage-et használom. Számomra ez már bizonyított és sosem okozott csalódást. A fix pengések közül pedig a három élű hegyek váltak be nekem. Véleményem szerint a mai vadászhegyek teljesen megfelelnek annak a célnak amire kifejlesztették őket. Minőségi anyagból, viszonylag tartós konstrukciók, borotvaéles cserélhető pengék. Azzal, hogy cserélhetővé tette sok gyártó a pengéket, szerintem némileg csökkenti a vadászok költségét, mivel nem kell megvenni a teljes garnitúrát, hanem elég megvenni csak a csere pengéket. A sérült, éle vesztett pengéket lehet ugyan újra fenni, de többen tartanak attól, hogy veszít a súlyából és az aerodinamikai tulajdonsága romlik ez által. Én úgy gondolom és tapasztalom, hogy egyszer-kétszer meg lehet finoman fenni az éleket, az még nem jár olyan mértékű anyagvesztéssel, hogy ne lehessen vele pontosan lőni, de viszont eddig sosem sikerült a gyári élességet vissza adni a vágó éleknek. Egy másik vita tárgyát képezte a vadászíjászokkal való beszélgetésem során az, miszerint a két élű borotvaéles penge, ha nem ér csontot úgy áthalad a vad testén, hogy nem okoz elég roncsolást ahhoz, hogy a vad elpusztuljon. Érdekes módon ezt pont az a két vadászíjász kolléga állította akik a legkevesebb ideje vadásznak íjjal és a legkevesebb vadat hozták terítékre. Viszont sikerült meggyőznöm őket, hogy a vadászhegynek nem csak ereket kell átvágnia, hanem izmokat és inakat és zsigereket, ezért elengedhetetlen, hogy borotvaéles legyen. Ebből az okból adódóan mindig ellenőrizzük, hogy nem csorbultak a pengék, vagy nem elég élesek. Ezek után fogalmazódott meg bennem az, hogy olyan nyílhegyet kéne készíteni ami becsapódáskor vág, roncsol és úgy deformálódik, mint akár egy felgombásodott puska lövedék. Másik kérdés, hogy vajon lehet-e készíteni expandáló nyílhegyet? Van-e olyan anyag ami kibírja a becsapódás erejét a vad bőrén és csak belül roncsol? Talán az „Üveghegy”? Vajon mennyire lenne egy ilyen hegy etikus a vadásztársadalom szemében? Gondoljunk bele, hogy egyetlen nyíllövéssel elérhetnénk azt a hatást, mint egy csonton expandáló puskagolyó, amely több szilánkra szakadva szétroncsolja a vad belső szerveit. Én személy szerint nem biztos, hogy alkalmaznám, mivel nem ezért szerettem bele az íjas vadászatba, hogy minden áron pusztítsak, ráadásul nagy kínokat okozzak a vadnak. Elgondolgodtam azon, hogy meg lehetne a mai modern eszközökkel formázni egy obszidián nyílhegyet, amit az őseink használtak, egy titánium foglalatba beépítve, amit a mai kor embere meg tud formálni és létrehozni azt a nyílhegyet, amely szimbolizálja az emberiség íjjal való vadászatának történelmét az őskortól-napjainkig. Szerintem a vadászatra alkalmas nyílhegyek fejlődésének utolsó 8-10 évében kimondottan nagy forradalmi változás nem történt, azon kívül, hogy készítettek fix és mechanikus változatokat. Ugyanaz a funkciója mindegyiknek, legfeljebb az aerodinamikájukon javítottak, ami pedig nagyban befolyásolja a pontosabb célba érést. Könnyebb, de keményebb fémötvözetek kerültek a gyártásba, ezáltal él tartóbbak, könnyebbek, de drágábbak lettek a legmodernebb nyílhegyek. Ahhoz pedig, hogy egy jól irányzott lövés célt érjen szükség van jó felszerelésre, koncentráció
készségre és nem utolsó sorban jó fizikumra is. A mai vadászíjak kitűnő konstrukciók, egyre könnyebbek, kiegyensúlyozottabbak. Szó szerint csak a pénztárcánk szabhat határt annak, hogy milyen típust vagy márkát válasszunk magunknak. 35
A vadászathoz a gyártók a nagyobb erejű, minél rövidebb tengelytávú és minél gyorsabb, csendesebb íjat ajánlanak. A vadászíjásznak sokkal fontosabb a megfelelő íj kiválasztása, mint a puskás vadásznak a puskáé. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a „legjobb” íj nem létezik! Mindenkinek a fizikai felkészültsége és testi adottsága dönti el, hogy milyen méretű és erejű íj való neki. Fontos, hogy a vadász karhosszának azaz húzáshosszának megfelelő íjat vegyen, mivel egy rövid karú, alacsony ember fizikailag nem képes egy nagy ajzás hosszú csigás íjat kihúzni, úgy, hogy az a kikönnyítést normálisan elérje. A tapasztaltak szerint az a jó íj, amit megfeszített állapotban 30 másodpercig meg tudunk tartani anélkül, hogy a kezünk vagy a könyökünk megremegne. Ismerje meg a vadász az ijjának minden rezdülését, hibáit és tudja értékelni az „ellenfelet”. Ha nem bízik a halálos találatban akkor ne okozzon felesleges szenvedést a vadnak.
Javaslom tehát minden és leendő vadászíjásznak, hogy szánjon rá időt és pénzt és próbálja meg úgy felépíteni az íjász felszerelését, hogy örömét tudja lelni az íjja felajzásában, ne pedig szenvedés és bosszankodás zárja egy les vadászat vagy cserkelés végét. Jól behangolt íjjal és rengeteg céllövés gyakorlásával mindez örömteli pillanatokat fog hozni mindenki számára, akit rabul ejtett az íjjal való vadászat szépsége.
36
7. ÖSSZEFOGLALÁS A vadászat, a vad elejtése végigkísérte az emberiség fejlődését. Az élelemszerző tevékenység, ami a fennmaradást szolgálta, nemes sporttá alakult át. A vad elejtéséhez használt eszközök formája, szerkezete minőségi fejlődésen ment át. Az íjászat több ezer éves múltra tekint vissza. Az emberi kultúrák, társadalmak fejlődésének elválaszthatatlan része volt, nagy jelentőséggel bírt mind az élelemszerzésben, mind a harcászatban egyaránt. A puskapor feltalálásáig az íj volt a leghatásosabb fegyver. Népszerűsége a tűzfegyverek megjelenésével csökkent, de nem szűnt meg. Napjainkban sporteszközként és vadászfegyverként él tovább. Az érdeklődés egyre jobban nő iránta, egyre többen fordulnak a hagyományos vadászfegyver, az íj felé, s vállalkoznak íjas vadászatra. Magyarországon az íjjal való vadászat a rendszerváltás óta elismert és a vadászati törvény által szabályozott vadászati mód. A törvényi szabályozás nem korlátozza a vadászatban az íj használatát, sem területi, sem vadfajonkénti vonatkozásban. Ugyanakkor előjog sincs az íjas vadászatra. Minden vadászterületen, minden, a jogszabály szerint vadászható vadfaj elejthető íjjal is. A vadászatra használt íjjal kapcsolatos technikai követelmény a nagyvad esetében a minimum 222,7 N húzóerő. Tilos a mérgezett és a robbanó hegyű vessző használata, valamint az íjjal való halászati mód. Számszeríj Magyarországon vadászatra nem használható. A vadászíjászat vizsgához kötött, az állami vadászvizsgát speciális vadászíjász vizsgával kell kiegészíteni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a puskás vadászok nem igazán ismerik a vadászíjászatot, mégis előítéleteik vannak vele szemben. Feltételezik, hogy az íj nem elég pontos fegyver, s hogy ölőereje gyenge. Dolgozatom témájával erre a téves feltételezésre is szeretnék választ adni a vadász és a leendő vadászíjász jelöltek számára. Ezt a célt szolgálta a saját, az általam megkért és megkeresett vadászíjász társak tapasztalatai és képei, amiket elküldtek számomra. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, vissza kell tekintenünk az őskor vadászáig, aki a leletekből és barlang rajzokból igazoltan használta ezt a csodálatos eszközt. Kezdetben fa, kő és csontból készült nyílhegyet használt, amik a kor előre haladásával mindig finomabb, precízebb kidolgozást kaptak. Egyre több anyagi és technikai újításon ment keresztül az íj, a nyíl és a nyílhegy. Az egyre újabb szerszámok és nyersanyagok felfedezésével egyre kifinomultabbá váltak a korok vadász eszközei is. Elmondhatjuk, hogy az íj minden földrészen és minden éghajlati övben jelen volt és ugyanazt a funkciót látta el. Különböző népcsoportok, különböző törzsek, de ugyanaz a cél: zsákmányszerzés és harcászat. A korszerűbb anyagok és technikák kialakulásával egyre messzebb és egyre precízebb célzott lövést lehetett az íjakból kihozni, amely nagyban megnövelte a zsákmányszerzés sikerét. Miután az ember időben és technikában elérte azt a pontot, hogy csak sportra és vadászatra használja az íjat, eme eszköz, főleg a csigás íj, egy precíziós műszerré vált. Az íjak fejlődése magával húzza a nyílvesszők és a vadászatra alkalmas nyílhegyek kifinomult kidolgozását. A favesszők mellett megjelennek a korszerű alumínium és karbon-műanyag nyílvesszők, amelyek erősek és ellenállóak. A tollazás minőségi műanyaggá lett a madártollakból. A nyílhegyek könnyű, erős, ellenálló fémötvözetekből készülnek, amelyek több vágó éllel rendelkeznek, ezáltal nagyban megnövelve az ölőhatást. A mai modern, vadászat során használt nyílhegyek felhasználásuk szerint, két fő csoportot képviselnek. Az apróvadra alkalmazott nyílhegyeket és a nagyvad vadászatára alkalmas hegyeket. Az apróvadas nyílhegyeknél a funkciójukat tekintve nem az áthatolás a fő szempont, hanem egy olyan ütés mérése az apróvadra, hogy az ez által kerüljön terítékre. 37
Áthatoláskor olyan mértékű lenne a roncsolás, hogy az felhasználás szempontjából nem lenne megfelelő. Konyhai felhasználásnál a hús minőségi és mennyiségi romlása, trófea vadászat esetén pedig esztétikai romlás következik be. Általános szabály, hogy apróvad íjjal való vadászatakor az 1kg alatti prédát vágó él nélküli, az attól nagyobbat, de kisebb testméretűt pedig kisebb vágó éllel rendelkező heggyel ejtsük el a megfelelő ölőhatás érdekében. A nagyvadas nyílhegyeken belül szintén két csoportot tudunk megkülönböztetni. Az egyik csoportba tartoznak azok a nyílhegyek, amelyek fixen rögzített vágó élekkel rendelkeznek, melyeknek élek száma kettő(egy)-től akár hatig is terjedhet. Ezen vágó élek száma ugyan megnöveli a vágási számokat egy seben belül, de mivel minél több a penge annál jobban lecsökken a hegy átütő ereje, mivel jelentősen megnő a súrlódási erő is. Az átütő erő pedig egy igen fontos tényező az íjjal való vadászatkor. A másik csoportba az úgy nevezett mechanikus nyílhegyek tartoznak. Legfőbb jellemzőjük, hogy a pengék a vesszőtesttel párhuzamosan összecsukott állapotban vannak a kilövés pillanatában. Becsapódáskor viszont kinyílnak az élek, így jelentősebb vágási szélességet produkálnak a fix pengés hegyekkel szemben. Nagyban lecsökken a repülés közben rá ható légellenállás is, ezért messzebbre, pontosabb lövést lehet vele leadni. Viszont a becsapódáskor fellépő súrlódási erő jobban hat ezekre a típusokra a vágási szélesség miatt. Ennél a típusnál is megtalálható a kettő, három és négy pengés változat is. A mai modern nyílhegy egyik nagyon hasznos tulajdonsága az, hogy a precízen kidolgozott úgymond testrészben az éleket cserélhetőre csinálták. Ez azért jó, mert a vágó élek esetleges kicsorbulásakor, vagy törésekor nem kell az egész nyílhegyet kicserélni, hanem a gyártók biztosítanak számos típushoz tartalék éleket, amiket bármely felhasználó ki tud saját maga is cserélni. Így jelentősen csökkennek a vadász kiadásai is, ami nem elhanyagolható, hiszen köztudottan nem olcsó termékekről van szó. Lényeges dolog az íjjal való vadászatkor az, hogy tisztában legyünk az íjunk által vadra leadott lövés ölő hatásával. Lövéskor az íjban tárolt energia az idegen keresztül átvivődik a vesszőre, amely kirepül, majd nagy erővel csapódik a célba. A nyílhegy borotvaéles pengéi átvágják az útjukba akadó vérereket, szöveteket és szerveket, ezáltal erős vérzést okoznak. Az agy vérellátása ez által rohamosan csökken, előbb eszméletvesztés áll be, majd a teljes vérmennyiség mintegy 35%-ának elvesztésekor a vad kimúlik. Ez a folyamat jó találat esetén épp úgy, mint a golyólövésnél, néhány másodpercen belül lezajlik, A központi idegrendszert (agy- és gerincvelő) találó lövéskor a vad azonnal elpusztul. Csak akkor tudunk gyorsan és biztosan ölő lövést leadni, ha tudjuk, hogy hová is kell céloznunk. Több testrész létezik, ahol halálos lövés lehetséges. A vadászíjász számára mégis a keringési rendszer központi része, a szív, és a tüdő tájéka jelenti a legmegfelelőbb találati zónát. Ez a legnagyobb, legkönnyebben eltalálható halálos zóna, itt képes a nyíl a legnagyobb hatást kifejteni. Nem különösebben védett, hiszen a bordákat és a lapockákat a nyíl könnyen átüti. A fej, a nyak és a gerinc találata is halálos lehet, de az itt eltalálandó felület sokkal kisebb és sokkal jobban védett. A légzési rendszert ért lövés esetén a vad rövid menekülési távolság után elpusztul. Az erekkel gazdagon átszőtt szerv, sérülésekor jelentős a vérveszteség. Annak ellenére, hogy a tüdőartériákban a vérnyomás jelentősen kisebb, viszont itt a penge több artériát vág át. Ezért a vérveszteség közel azonos lesz, mintha aortát, vagy a szívet érte volna a lövés. Mindkét tüdőt ért találat esetén a légzés összeomlik, 1-5 percen belül eszméletvesztés következik be. Az oxigénhiányban szenvedő állat elpusztul. A rálövés helyén gyakran találunk vért, mely világos színű. A vércsapát bő vér jellemzi, mely esetenként habos.
38
A kiválasztási szervrendszerre leadott lövés esetén a vesét ért lövést említhetjük meg. A vese az egyik legérzékenyebb szerv. A vesén ejtett vágás nagy fájdalommal jár, melye találat esetén a vad hangjelzéssel jelez. A vesék elhelyezkedéséből adódóan szinte lehetetlen csak a vesét eltalálni. Általában vagy bél- vagy gerinclövéssel társul. A beleket is ért lövés esetén a találatot tompa puffanás jelzi. A vad korábban megfekszik, mint egy béllövés esetén, az után keresésre, illetve a látható vérnyomra a béllövésnél leírtak az irányadóak. Ha a vessző a gerincet is éri, a vad általában helyben marad. A hátsó végtagok azonnali bénulását eredményezi. Igyekezzünk mielőbb kegyelemlövéssel megszabadítani a szenvedéstől. A központi idegrendszert ért találat esetén a vad azonnal kimúlik, vagy lebénul. A találatot hangos csattanás jelzi. A vessző általában a vad testében marad. Amennyiben a vad csak lebénult, igyekezzünk a kegyelemlövés leadásával. A biztos találati felület nagyon kicsi, így nem ajánlott, hogy szándékosan valaki is ezzel próbálkozzon. Ha egy vadászíjász a felszerelését kellőképpen kiismerte, jól összehangolt a fegyvere, megtanulta azt, hogy hogyan tud rejtőzködni és egy prédát becserkelni akár 10-15 méterre, akkor bizony rengeteg olyan élményben elehet része, amiben más puskás vadásznak nem biztos. Itt különösen fontos, hogy úgy közelítsük meg a prédát, mint egy kifinomult érzékszervekkel rendelkező ragadozó az áldozatát. A kellő pillanatban, a megfelelő távolságból leadhassuk azt a sokszor egyetlen lövést, amellyel terítékre hozhatjuk álmaink vadját. Miután sikeresen elejtettük prédánkat, természetesen ne feledkezzünk meg a neki járó utolsó falatról és tiszteletadásról!
39
8. KÖSZÖNET Köszönöm konzulensemnek, Dr. habil Marosán Miklós PhD címzetes egyetemi tanár úrnak munkámra való odafigyelését, dolgozatom összeállításához adott hasznos tanácsait. Köszönöm tanáraimnak, akik három éven át segítettek, tanítottak. Köszönöm Baló Attilának, a Magyar Vadászíjász Szövetség alelnökének, szakmai bizottsági elnökének hasznos tanácsait, hogy a szakdolgozatomhoz számos képanyagot küldött. Köszönöm mindazoknak a vadászíjász sporttársaknak, akik válaszoltak a levelemre és megosztották velem tapasztalataikat.
40
9. IRODALOMJEGYZÉK 1996. évi LV. törvény: a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról 67§ (2) 68§ (1) 2. Ambrózy Á., Baló A., Glück B. (2011): Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell. – 3. bővített kiadás. - Ambrózy magánkiadás. – Budapest. 3. Ambrózy Á., dr. Fábián Gy. (2004): A vadászíjászat kézikönyve. – Budapest: Nimród Alapítvány. 4. Hack A. (1994): Íjászat. – Budapest: OTSH. 5. Nagy G., Szabó Zs. (2009): Csigás íjak. – Budapest: TótHágas Plusz Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.. – (Eleven íjászkönyvek) 6. Nagy G., Szabó Zs. (2010): Reflexíjak. – Magánkiadás. – (Eleven íjászkönyvek) 7. Nagy G., Szabó Zs. (2011): Vadászíjászat. – Eleven Kiadó. – (Eleven íjászkönyvek) 8. Pope, S.T. (1947): Vadászat íjjal és nyíllal. – G.J. Putnam and Son’s, New York kiadása. 9. Rózsa V. (szerk.) (2008): Alapvető tudnivalók az elméleti vizgához. – Szeged: Újszegedi Torna Club Íjász Szakosztály. 10. Szabó Zs. (2009): Íjjal hajtásban. In.: Magyar Vadászlap, 2009/december, p.809. 11. Szőllősy G. (1995): Mennyivel voltak jobb íjaik a honfoglaló magyaroknak, mint a korabeli Európa más népeinek? – Keletkutatás 1995/ősz, p. 37-51. 12. Náhlik A. (szerk.) (2011): Vadászati ismeretek. – Budapest: Országos Magyar Vadászkamara. 1.
Internetes szöveges hely 1. 2. 3. 4.
URL2: http://szit.szip.hu/story.html?searchFor=&goButton=go# URL3: http://szit.szip.hu/story.html URL4: http://users.atw.hu/bhie/ijaszat.html URL5:
http://www.utc.hu/sites/default/files/downloads/Ny%C3%A1ri%20Istv%C3%A1n/2012_ 07_24/utc___elmelet_javaslat_kezdokne.pdf 5. URL6: http://www.vadaszijaszat.hu/titkok.php?id=98 6. URL9: http://www.vadaszijaszat.hu/titkok.php?id=98 7. URL10: http://www.vadaszijaszat.hu/kalandok.php?id=40 8. URL11: http://www.vadaszijaszat.hu/titkok.php?id=98 9. URL13: http://tudomany.ma.hu/tart/cikk/h/0/15738/1/tudomany/A_kiserletezes_es_az_innovacio_ nem_ujkori_talalmany 10. URL15: http://borkalan.uw.hu/ijaszk/09v5.htm 11. URL20: http://www.vadaszijaszat.hu/titkok.php?id=53
41
10. TÁBLÁZATOK ÉS KÉPEK JEGYZÉKE Internetes képes hely 1. 2. 3. 4. 5. 6.
7. 8. 9.
10.
11. 12.
13. 14. 15. 16. 17.
URL1: kép: http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/2/4/_/204789_105393641_big.jpg http://corpus.josamuzeum.hu/honfoglalas-kori-corpus-2?adatlap=561 URL7: kép: http://bowhunting.net/wp-content/uploads/2012/05/Vine-Single-Ladder-2.jpg URL8: kép: http://omwmag.com/Images/Stories/2008/TreeSaddle08.jpg URL12: kép: http://www.mult-kor.hu/attachments/20869/nyilhegyes.jpg URL14: kép: http://pusztaifarkasok.gportal.hu/portal/pusztaifarkasok/image/gallery/1265569831_93.jp g URL16: kép: http://cdn.obsidianportal.com/assets/121275/arrowheads2.jpg URL17: kép: http://www.vadaszat-vadaszbolt.hu/?oldal=2&kat=29&termek=5342 URL18: kép: http://www.sportsmanswarehouse.com/img/products/original/saunders_bludgeon_blunt_ point_100_grain_315265_1_og.jpg URL19: kép: http://shop.hoddywellarchery.com.au/image/cache/data/image2/More%20Pictures/Image %20Folder/MUZZY%20SGX-500x500.jpg URL21: kép: https://a248.e.akamai.net/f/248/9086/10h/origind4.scene7.com/is/image/GanderMountainOvertons/419568_L1?$product$ URL22: kép: http://forum.gon.com/attachment.php?s=07e10f1582469c017fcaae6df73e8796&attachme ntid=555636&stc=1&d=1284139474 URL23: kép: http://www.rusticman.com/wp-content/uploads/2013/08/trocar2.jpg URL24: kép: http://gunmagazin.hu/vadaszat/hogy-celozzunk-hova-lojunk URL25: kép: http://www.indychris.com/mathews_stuff/deer_anatomy/deer7_kidney.jpg URL26: kép: : http://www.wildhoghunters.com/attachments/hoghunting/341d1287018251-hog-hunting-oklahoma-bow-texas-034-rage-brain-shot-jpg URL27: kép: http://1.bp.blogspot.com/_5qf0AlJTvKk/S2il3Urps6I/AAAAAAAAAKg/tu360GyRjQ/s320/muzzy+broadhead+006+sm-oo.jpg
42
