Szakdolgozat. Elek Ildikó 2013

Szakdolgozat

Elek Ildikó

2013. 1

Szakdolgozat Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európajogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszék Konzulens: Dr. Angyal Zoltán, egyetemi docens

A 2007-2013-as és 2014-2020-as tervezési időszak jogszabályi változásai A többéves pénzügyi keret és a regionális támogatási rendszer kialakítása 2

Dissertation University of Miskolc

Faculty of Law

Department European Law and Private International Law Consultant: Zoltan ANGYAL adjunct professor

The 2007-2013 and 2014-2020 Multiannual Programming measure’s changes The multiannual financial framework and regional support structure

3

Tartalom Bevezető .........................................................................................................................5

I.

Történeti áttekintés ......................................................................................................7

II.

II.1. Az Európai Unió története röviden...............................................................................7 II.2. Pénzügyi keret történeti áttekintése ..............................................................................9 III.

Többéves pénzügyi keret ............................................................................................ 11

III.1. A 2014-2020 többéves pénzügyi keret kialakításának tárgyalási folyamata ...............11 III.2. A többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatcsomag elfogadásának szabályai .....20 IV.

Regionális támogatási politika ................................................................................... 23

IV.1. Regionális támogatás történeti áttekintése ................................................................ 23 IV.2. A támogatási rendszer .............................................................................................. 27 V.

Programozási időszak 2007-2013 ...............................................................................29

V.1. Nemzeti Stratégiai Referencia Keret ..........................................................................29 V.2. Operatív programok ..................................................................................................34 VI.

Programozási időszak 2014-2020 ...............................................................................37

VI.1. Többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás ...................................................... 37 VI.2. Bevételi oldal változásai........................................................................................... 41 VI.3. Hazai szabályozás előtt álló feladatok ......................................................................42 VII. VIII.

Konklúzió .................................................................................................................. 47 Conclusion .............................................................................................................48

Irodalomjegyzék ................................................................................................................... 49 Jogszabályjegyzék: ...............................................................................................................51

4

I. Bevezető A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével az Európai Parlament az Európai Unió Tanácsával együtt dönt az Unió teljes éves költségvetéséről, vita esetén a végső szót a Parlament mondja ki. A költségvetés végrehajtásáért a Bizottság felel, az elszámolást és a felhasználás módját, a kikötött célkitűzések teljesítését a Parlament ellenőrzi. A Parlament a Bizottság éves beszámolója, a költségvetési szakbizottság vizsgálatának eredménye, a Számvevőszék éves jelentése, illetve a Bizottság parlamenti képviselők által feltett kérdéseire adott válaszai alapján dönt a költségvetési mentesítés megadásáról, elhalasztásáról, vagy elutasításáról, azaz a választópolgárok által az európai adófizetők képviseletével felhatalmazva, mint „közvetlenül felhatalmazott” uniós intézmény adhat végleges jóváhagyást a felhasználással kapcsolatban. A vizsgálat eredményeképpen ajánlásokat tehet a Bizottság számára a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban, melynek végrehajtására tett intézkedésekről a Bizottság jelentést tesz a Parlament kérésére. 1998 óta intézményközi megállapodások jönnek létre az európai intézmények között a költségvetési eljárás javítása érdekében, mely tartalmazza a költségvetési folyamatot és a költségvetés elosztását. Ezek a megállapodások a Delors I., a Delors II., az Agenda 2000, a 2007–2013-as időszak és jelenleg az ötödik, a 2014–2020-as időszak több éves pénzügyi tervei. Ezen többéves pénzügyi keret (angol hivatalos megnevezéssel: Multiannual Financial Framework, MFF) megalkotása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 2. fejezete (Többéves pénzügyi keret) 312. cikke alapján történik. Az MFF elfogadásáról szóló rendelet alapján valamennyi uniós intézmény a költségvetési kérdésekben való együttműködésről, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról érdekében intézményközi megállapodásról szóló ágazati jogszabályok megalkotásával, az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló határozattal és a hozzá kapcsolódó végrehajtási intézkedésekkel történik meg a végrehajtás keretének kialakítása.1 Az MFF meghatározza a következő hétéves időszak tényleges politikai prioritásait, tehát nemcsak költségvetési, hanem politikai keretet is alkot2, illetve meghatározza, hogy az EU milyen területekre mekkora forrást fordítson, fontossági sorrendet is alkotva ezáltal.

1

EUCO 37/13, Következtetések (többéves pénzügyi keret 2014-2020) Európai Tanács, Brüsszel, 2013. február 8. Az Európai Bizottság javaslata a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre, Európai Unió, 2011 2

5

Ez alapján a tagállamok a saját hatáskörükben alkotnak a végrehajtáshoz jogszabályokat, illetve közjogi szervezetszabályozó eszközön keresztül biztosítják a végrehajtást.

6

II. Történeti áttekintés II.1. Az Európai Unió története röviden3 1950-ben Robert Schuman francia külügyminiszter által előterjesztett program, a Schumanterv, mely az európai államok együttműködéséről szólt, 1951 áprilisában vezetett a Párizsi Szerződés megkötéséhez. Létrejött az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) hat állam részvételével, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország) és Olaszország egyenlő felekként kapcsolódtak be és működtek együtt a közös intézmények keretei között. 1957-ben az ESZAK tagállamai aláírták a Római Szerződést, mellyel létrehozták az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) és az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Ezzel létrejött a közös piac, ahol biztosították az áruk, a szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad áramlását. 1968-ban, következő fejlődési lépcsőfokként létrejött a vámunió, mely a hat ország közötti vám felszámolásával megkönnyítette az árumozgást, gyorsította a gazdaságot. A külső vámokat megtartották, biztosítva ezáltal az export-import piaci szabályozó hatását. 1979-ben megtörténik az első európai parlamenti választás. 1986-ban elfogadták az Egységes Európai Okmányt, amely meghatározta a közös piac 1993. január 1-jéig történő létrehozásának ütemtervét. 1989-ban a vasfüggöny leomlása Európa egységesítésének lehetőségét jelentette, mely 1990. október 3-án Németország újraegyesítésével vette kezdetét. A kelet- és közép-európai országok is kifejezték a paradigmaváltás igényét, s a demokratikus fejlődés irányába indultak. 1992-ben a Maastrichti Szerződés aláírásával létrejött az Európai Unió (EU). A szerződésben meghatározott célok, a monetáris unió 1999-ig történő létrehozása, az európai állampolgárság bevezetése, új közösségi szakpolitikák meghatározása és együttműködés a belbiztonság területén. 3

HORVÁTH Zoltán: I. rész Az Európai Unió fejlődése, felépítése és működésének alapjai, 1. fejezet Az európai integráció története és fejlődése In. Horváth Zoltán Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2007, 30-111.o

7

1997-ban az Amszterdami Szerződés aláírásának célja a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a foglalkoztatással és a szociális védelemmel kapcsolatos szakpolitikák továbbfejlesztése volt. 2001-ben a Nizzai Szerződés az EU intézményrendszerének reformját szolgálta, megerősítette az alapjogokat, a biztonsági és védelmi politikát, továbbá a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést. 2002-ben új pénznem került bevezetésre, az euro, mely a mai napig felváltotta a nemzeti valutát 17 tagállamban. Az euro az unió teljes területén elfogadott fizetőeszközze, a monetáris politikai egységesítésének, stabilizálásának eszközévé vált. 2009-ben lépett életbe a Lisszaboni Szerződés, amely erősítette az EU nemzetközi szerepvállalását, növelte jelentőségét az Európai Parlamentnek, a nemzeti parlamenteknek és az állampolgároknak.

8

II.2. Pénzügyi keret történeti áttekintése A többéves pénzügyi keret 1988 óta része az Európai Unió működésének, öt-, majd hétéves tervezési időszakokat ölelt fel. Az első pénzügyi keret, az úgynevezett I. Delors-csomag az 1988-1992 közötti időszakra vonatkozott és a belső piac megteremtésére, valamint a többéves kutatási és fejlesztési keretprogram konszolidálására összpontosított. Az 1988. februárban elfogadott pénzügyi keret növelte a bevételi forrás a GNP-forrás4 (ma GNI-forrás5) bevezetésével, s az így keletkezett bevételi többletet strukturális kiadások emelésére fordították. Tartalmazott az agrárkiadások megfékezésére is eszközt, a KAP-ra fordítható összeg növekménye nem haladhatta meg a GNP-forrás növekményének 74%-át. A közösségi GNP 1,2%-ban maximalizálta a kiadások főösszegét. A második keret, a II. Delors-csomag (1993-1999) a szociális és a kohéziós politikát, valamint az euró bevezetését kezelte kiemelt területként. Az edinburghi csúcson 1992. decemberben elfogadott 7 éves tervezési keret a költségvetési plafon a közösségi GNP 1,2%ról fokozatosan 1,27%-ra emelését határozta el a növekmény strukturális és kohéziós politika feladatainak ellátására fordításával. Fogyasztási hányad alapján kiigazították a hozzáadott érték-adó hozzájárulási arányát is. Elmondható a Delors-csomagokról, hogy a szegényebb tagállamoknak kedvezett, melyhez szükséges volt a jómódú tagállamok áldozatvállalásihajlandóságára a szorosabb integráció kialakítása érdekében. Az Agenda 2000 a 2000-2006 közötti időszakot fedte le és az Unió bővítésére összpontosított. Ezen többéves pénzügyi keret előkészítő munkálatai már 1995-ben megkezdődtek, az Európai Tanács madridi találkozóján megbízást adott a Bizottság számára a várható keleti bővítés hatásait figyelembe vevő hétéves keret előkészítésére. Az Agenda 2000 hipotetikusan számolt 4

GNP: Gross National Product, bruttó nemzeti termék: adott évben egy adott ország állampolgárai és bejegyzett vállalatai (azaz rezidensei) által egy naptári évben megtermelt illetve létrehozott termékek és szolgáltatások piaci áron számolt összértékét fejezi ki 5

GNI: Gross National Income, bruttó nemzeti jövedelem: Bruttó nemzeti jövedelem: 1 év alatt az ország állampolgárai által az elsődleges elosztás keretében akár külföldről akár belföldről realizált bruttó jövedelmek összege

9

a csatlakozó tagállamokkal, hiszen ennek üteme nem volt ismert még. Összességében: befagyasztotta a meglévő tagállamok bevételeit és a gazdasági növekedésből eredő jövedelemtöbblet jelentette az újonnan csatlakozó tagállamok számára a bővítés finanszírozását. Kényes pontja az agráriumot érintő költségvetés alacsony szintje, mely megoldásához felmerült a végrehajtási időszak alatti reform szükségessége. A jelenlegi, 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret a munkahelyteremtés érdekében a fenntartható növekedésre és a versenyképességre helyezte a hangsúlyt. A 2007-2013-as időszakra a korábbi négy strukturális alap, a közösségi kezdeményezések és a Kohéziós Alap helyett két strukturális alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA), valamint a Kohéziós Alap maradt fenn. Leválasztásra kerültek a közös agrárpolitikához, illetve a közös halászati politikához kapcsolódó finanszírozási eszközök és létrejött az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az Európai Halászati Alap (EHA). A többéves pénzügyi keretek egyik feladata az uniós szakpolitikák célkitűzéseinek finanszírozása. A tagországok közötti eltérések kiegyenlítésére gazdasági és társadalmi kohézió politikája hivatott, melyhez a regionális támogatások rendszerének megalkotása vált szükségessé.

10

III. Többéves pénzügyi keret III.1. A 2014-2020 többéves pénzügyi keret kialakításának tárgyalási folyamata 1958-70 között tagállami hozzájárulás fedezte a közös költségvetést, majd az első költségvetési szerződés, melyet 1970. április 22-én Luxemburgban kötöttek meg az Európai Közösség tagjai, saját forrásokat vezetett be, mely függetleníthette a költségvetést a tagállamok befizetésétől. 1975-ben Brüsszelben aláírt költségvetési szerződés a Parlament jogosultságai közé emelte a Bizottság EU költségvetési elszámolásának ellenőrzését és felhasználásának értékelését minden év végén.

1.

ábra

Forrás: Az Európai Bizottság javaslata a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre, Európai Unió, 2011, 13. o.

11

Az eddig megvalósult többéves pénzügyi tervek a Delors I., a Delors II., az Agenda 2000, illetve a jelenlegi, a finisébe érkezett 2007–2013-as időszak. A 2014-2020 időszakra szóló tervek elkészítése megtörtént. Az MFF a költségvetési fejezetek felső korlátját határozza meg, kiegyensúlyozott tervezési hátteret ad az éves költségvetés tervezésének, segítve ezáltal is a szigorú költségvetési szabályok megtartását. A többéves pénzügyi terv elfogadása a politikai és a jogalkotási irányvonal mentén történik. A politikai irányvonal által a tagállamok a főbb politikai elemeket határozzák meg három szakaszban: első, a tisztázási szakasz, a második a tárgyalási szakasz, végül a záró szakasz, s az így elfogadott, az Európai Tanács által jóváhagyott politikai tartalom beépül a jogalkotási szakaszba, mely zárja a folyamatot. A Bizottság az MFF előkészítéseként javaslatot állít össze a költségvetésről, melyet ismertet a tagállamokkal. Jelen 2014-2020-as tervezési időszakra nézve ez 2011. június 29-én történt meg, s három részből épült fel: 1. a többéves pénzügyi kerethez kapcsolódó javaslatok, tervezetek (az Európa 2020 stratégia költségvetése; a Tanács rendeletére szóló javaslat; az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság intézményközi megállapodásának tervezete), 2. a saját forrásokról szóló javaslatok, 3. ágazat specifikus jogi aktusokról szóló javaslat. A politikai irányvonal megkezdése a tisztázási szakasszal kezdődik, mely aktus a Bizottság javaslatainak előterjesztése az Általános Ügyek Tanácsának ülésén, jelen esetben ez 2011. július 18-án történt meg,6 mely alkalommal eldőlt, hogy a 2011. július 28-29-ei, Sopotban (Lengyelország) tartandó informális miniszteri találkozón tervezi a Tanács az első véleménycserét megtartani. Az informális találkozó célja, melyen a tagállamok európai ügyekért felelős miniszterei, az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselői vesznek részt, az általános vita elindítása. Erre 2011. július 28-án került sor.

6

PRESSE 252, 13019/11 sajtóközlemény a Tanács 3107. ülése, Általános Ügyek, Brüsszel, 2011. július 18

12

Az első hivatalos tárgyalás az Általános Ügyek Tanácsának ülésén történik, amikor az Elnökség tájékoztatja a többéves pénzügyi keretről folytatott technikai megbeszélések eredményéről a Tanácsot, úgymint az MFF időtartamáról, struktúrájáról és rugalmasságáról kialakult véleményekről. Ez jelen esetben 2012. szeptember 12-én Brüsszelben történt. Az elnökségi tájékoztató szerint a miniszteri munkaebéden a 7 évben meghatározott időtartamot megfelelőnek ítélték meg az uniós kiadások stabilitása és kiszámíthatósága közötti egyensúly megteremtésére. Az MFF struktúrájáról vita indult, mely érintette a kohéziós alapokat és az új, a meglévő pénzügyi kereten kívüli eszközök létrehozásának kérdéseit. A rugalmassággal kapcsolatban a tagállamok miniszterei „általánosságban üdvözölték a bizottsági javaslat azon elemeit, amelyek egyrészt a költségvetési fegyelem követelménye, másrészt az új kihívásoknak való megfelelés pénzügyi háttere biztosításának szükségessége közötti egyensúly megteremtését célozzák. A miniszterek egyetértettek abban, hogy a többéves pénzügyi keretben kellő rugalmasságot kell biztosítani, ez azonban nem egyszerűen a korlát feletti költekezést jelenti, hiszen a költségvetési fegyelem alapvető követelmény.” Ezen okokból az Elnökség a megbeszélések folytatását határozta el, hogy a tagállami javaslatokat és álláspontokat tisztázhassa és közvetíthesse a Tanács felé.7 Ezt követően egy ehhez kapcsolódó technikai lépés következett 2011. november 15-én Brüsszelben, a Tanács irányadó vitát tartott a fentebb jelezett tisztázandó kérdésekkel kapcsolatban, tehát a gazdasági, társadalmi és területi kohézió; az európai összekapcsolódási eszköz; a közös agrárpolitika és a közös halászati politikával kapcsolatban. Az Elnökség jelezte, hogy december 5-én a Tanácsnak jelentést kíván benyújtani az addig elvégzett munkáról, hogy a soron következő dán elnökség időtartama alatt a tárgyalási szakasz kezdetét vehesse. 2011. december 9-én Brüsszelben az Európai Tanács az intenzív előkészítő munkáról szóló elnökségi jelentést elfogadta, s egyben kérte a következő elnökséget vitaindító álláspont kialakítására melyet a 2012. júniusi ülésén kíván megvitatni, mely a tárgyalási folyamat végső szakaszának kiinduló pontja.8

7

PRESSE 285, 13587/11 sajtóközlemény a Tanács 3109. ülése, Általános Ügyek, Brüsszel, 2011. szeptember 12

8

EUCO 139/1/11 Conclusions 9. december 2011, Bruxelles, 2012. 01. 25, 8. p.

13

Az Általános Ügyek Tanácsa 2012. január 29-én nyilvános ülésen vitatta meg a többéves pénzügyi terv főbb prioritásait és a felső összkiadási határokat. A tisztázási szakasz zárásaként, a munka további tervezése érdekében a dán elnökség tájékoztatást adott arról, hogy a tárgyalási szak hatékony megkezdése érdekében konferencia szervezését tervezi, a Tanács minden elkövetkező ülésén napirendi pontként szerepel majd az MFF júniusig a februári ülés kivételével.9 A vita lehetőséget adott a tagállami álláspontok megismerésére, a közös kiinduló pontok megállapításában vitás kérdések meghatározására, mely az általános költségszint csökkentése, a fennálló kötelezettségvállalások kérdésének megtárgyalása, valamennyi pénzügyi eszköz szerepeltetése az MFF-ben, a kohéziós alap és KAP forrásigénye, a kutatás-fejlesztés, „zöld menetrend”, munkahelyteremtés és növekedés folyamatossága és az EU saját forrásrendszerének reformja. A Tanács májusban tárgyalási keretdokumentum alapján kívánja folytatni a munkát, amely az Európai Tanács következtetéseinek tervezete, tartalmazza a fő kérdéseket és lehetőségeket, valamint ismerteti az Általános Ügyek Tanácsában tartott irányadó viták eredményeit is. 10 A tárgyalási keretdokumentum elkészítésért az elnökség felel, az tartalmazza az MFF-tárgyalások fő elemeit és lehetőségeit, az előrehaladásnak megfelelően folyamatosan frissül és végső célja, hogy az Európai Tanáccsal való megállapodás alapját képezze, tartalma a megállapodás után beépül a különböző jogi aktusokkal kapcsolatos jogalkotási munkába. A keretdokumentum egyetlen delegációkra sem kötelező érvényű, alapelv az, hogy mindaddig nincs semmiről megállapodás, amíg mindenről megállapodás nem született. A tárgyalási szakaszban 2012. március 26-án a Tanács nyilvános ülésen megvitatta a tárgyalási keretdokumentumot, mely az alábbi költségvetési fejezetekkel foglalkozik:  1. fejezet (intelligens és inkluzív növekedés) a kohéziós politika és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz11 kivételével,  3. fejezet (biztonság és uniós polgárság),

9

Background General Affairs Council, Brussels, 27 January 2012

10

PRESSE 25, 5807/12 Sajtóközlemény, Az Európai Unió Tanácsa 3143. ülése, Brüsszel, 2012. január 27.

11

Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz a Bizottság által javasolt új eszköz, melynek célja az, hogy Unió-szerte felgyorsítsa az infrastruktúrafejlesztést a közlekedés, az energia, valamint az információs és kommunikációs technológiák terén.

14

 4. fejezet (globális Európa) és  5. fejezet (igazgatás), továbbá néhány horizontális kérdéssel, különösen annak kérdésével, hogy bizonyos eszközök a többéves pénzügyi kereten belülre vagy azon kívülre kerüljenek-e. A további munkatervet a következőknek megfelelően határozzák meg:  a

tárgyalási

keretdokumentum

kiegészítése

a

kohézió,

az

Európai

Hálózatfinanszírozási Eszköz, a 2. fejezet (fenntartható növekedés: természeti erőforrások és saját források) és  a kohézió kivételével az Általános Ügyek Tanácsának április 24-i ülésén történő megvitatás,  majd május közepétől a tárgyalási csomag minden részére kiterjedő tárgyalási keretdokumentum alapján fogja folytatni a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos munkáját.12 2012. április 24-én a tárgyalási keretdokumentum frissítését a következő kérdésekről tartott megbeszélés alapján végezték el: 

1. fejezet (kohéziós politika),



2. fejezet,



az öt alapra vonatkozó rendelkezések.13

Azzal a céllal, hogy év végéig elfogadható legyen a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet, újabb ülés tartott 2012. május 29-én Brüsszelben a Tanács. Ezen az ülésen a frissített tárgyalási

keretdokumentum

tartalmazza

a

legfontosabb

kérdéseket

és

megoldási

lehetőségeket, a bevételi és kiadási oldal elemeit egyaránt. A kiadási oldal tekintetében a fókuszpontot a kohéziós politika, a közös agrárpolitika és a makrogazdálkodási feltételrendszer jelentette. A bevételi oldallal kapcsolatban a miniszterek az egyszerű, átlátható, méltányos szabályok megalkotásának fontosságát emelték ki. 12

PRESSE 136, 8129/12 Sajtóközlemény, Az Európai Unió Tanácsa 3158. ülése, Brüsszel, 2012. március 26.

13

PRESSE 153, 8775/12 Sajtóközlemény, Az Európai Unió Tanácsa 3160. ülése, Luxembourg, 2012. április 24.

15

2012. június 10–11-én a dán Aarhusban és Horsensben az európai ügyekért felelős miniszterek nem hivatalos miniszteri ülés tartottak, melyen folytatták az EU többéves pénzügyi keretéről szóló tárgyalásokat, és előkészítették az Európai Tanács június 28–29-i ülését. 2012. június 26-án az Általános Ügyek Tanácsa Luxembourgban a felülvizsgált tárgyalási keretdokumentum alapján megvitatta az EU-nak a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretét. E tanácskozás előkészítette az Európai Tanács által június 28–29én e tárgyról tartott első érdemi megbeszélést. A tárgyalási keretdokumentum 7 éves időszakra szól, - a Horvát Köztársaság 2013-as csatlakozásával számolva - 28 tagállamú Európai Unió számára. „A kiadások öt, az Unió politikai prioritásait tükröző módon kialakított fejezetben kerülnek csoportosításra, amelyek biztosítják a források hatékony elosztása érdekében szükséges rugalmasságot.”14 A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret szerkezetét a következőknek megfelelően állapítja meg:  1a. alfejezet – „Versenykepésség a növekedésért es foglalkoztatásért”, amely tartalmazni fogja az Európai Hálozatfinanszírozási Eszközt, valamint a három nagy infrastrukturális projektre, a Galileora, az ITER-re es a GMES-re vonatkozó részösszeghatárt,  1b. alfejezet – „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”,  2. fejezet – „Fenntartható növekedés: természeti erőforrások”, amely tartalmazni fogja a piachoz kapcsolódó kiadásokra és a közvetlen kifizetésekre vonatkozó részösszeghatárt,  3. fejezet – „Biztonság és uniós polgárság”,  4. fejezet – „Az EU, mint globális szereplő”,  5. fejezet – „Igazgatás”, amely tartalmazza az igazgatási kiadásokra vonatkozó részösszeghatárt.15

14

11539/2012, Feljegyzés (Tárgy: Többéves pénzügyi keret (2014-2020) – Tárgyalási keretdokumentum), Brüsszel, 2012. június 19. 3. o. 15

11539/2012, Feljegyzés (Tárgy: Többéves pénzügyi keret (2014-2020) – Tárgyalási keretdokumentum), Brüsszel, 2012. június 19. 4.o.

16

A 2012. június 28-29-én Brüsszelben tartott Európai Tanács üléséről készült Következtetések a következő, ciprusi elnökség feladatait, a tárgyalási szakasz zárásához kapcsolódó megállapításokat tette meg, melyek közül kiemelendő az a cél, hogy felgyorsítsák a releváns jogszabályokkal kapcsolatos munkát, hogy „a jogszabályokat a Szerződésben foglalt eljárásokkal összhangban mielőbb el lehessen fogadni”.16 2012. július 24-én az Állandó Ügyek Tanácsa ülésén elfogadja a 2014-2020 többéves pénzügyi keret rendelet tervezetének módosított javaslatát, illetve a ciprusi elnökség 2012. második felére szóló munkaszervezési tervét. A módosított javaslat tartalmazza a Horvát Köztársaság csatlakozása miatti allokációt, a frissített GDP és GNI adatok miatti nemzeti és regionális allokációs adatok újraszámítását és figyelembe veszi a legfrissebb makrogazdasági előrejelzéseket a korlátozott kohéziós keretösszegektől függő, tagállamonkénti maximális nemzeti allokációk kiszámításához, valamint a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret az EU-28 GNI-je százalékában kifejezett felső korlátainak meghatározásához.17 2012. augusztus 30-án az Európa-ügyi miniszterek és államtitkárok Nicosiában megrendezett informális találkozójának egyedüli célja a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos tárgyalások segítése. A miniszterek mellett az Európai Bizottság és az Európai Parlament tagjai, valamint a Tanács Főtitkárságának munkatársai is részt vettek a találkozón. Nyilvános ülésen megvitatta a módosított tárgyalási keretdokumentumot 2012. szeptember 24-én Brüsszelben az Általános Ügyek Tanácsa, melyhez a miniszterek a következő kérdésekben tettek észrevételeket: 18  felső összkiadási határok (felmerült a Bizottság által javasolt határok csökkentése),  egyes fejezetek kiadási korlátai (mind a csökkentés, mind a javasolt határ megtartása, mint szigorú minimumhatár felmerült), 16

EUCO 76/12 Következtetések, Európai Tanács, Brüsszel, 2012. június 29. 4. o.

17

12356/12 Módosított javaslat – A TANÁCS RENDELETE a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, Brüsszel, 2012. július 9. 18

PRESSE 391, 14070/2//12 REV 2 Sajtóközlemény, A Tanácsa 3187. ülése, Általános Ügyek, Brüsszel, 2012. szeptember 24.

17



a kohéziós politika körébe tartozó alapok elosztása (a „fordított biztonsági háló”19 tárgyalási keretből való kikerülése mellett és elleni állásfoglalások hangoztak el, illetve a „határérték”20 az egyes tagállamok GDP-jének 2,5%-a alá történő csökkentését tartották aggodalomra okot adónak),

 vidékfejlesztés esetében a „múltbéli teljesítmény” értelmezése (Bizottsági javaslat 2013-as teljesítmény, egyes tagállamok álláspontja azonban az, hogy ehhez a 20072013-as teljes időszak értékelendő),  közvetlen mezőgazdasági támogatás (a hektáronkénti közvetlen támogatás uniós átlaga csökkentésének kérdésében felmerült ellenző és feltételekhez kötötten elfogadó álláspontok),  fel nem használt előirányzatok (RAL: „reste a liquider”, a tárgyalási keretbe történő bevonása, kontra EU költségvetési eljárás részét képezi, s annak keretén belül kell vele foglalkozni),  többéves pénzügyi kereten belül és kívül eső eszközök (egyesek aggodalmasnak tartják a Szolidaritási Alap és Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap MFF-en kívülre helyezését a Szolidaritási Alap a kiadási határokon belül tartása és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap megszűntetése helyett),  saját források (a szabályok egyszerűek, átláthatóak és méltányosak legyenek, a részletek sokszínűek, a például a HÉA21 módosításának ellenzéséig, annak elfogadásától, akár megszűntetéséig). A záró szakasz első eseményén Luxembourgban, 2012. október 16-án, a Tanács napirendjén kívüli, nem hivatalos munkareggelin a miniszterek, az Európai Parlament képviselői és az Európai Tanács elnöke kabinetjének tagjai megvitatták az Uniónak a 2014-2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretét. 19

A „fordított biztonsági háló” célja egy adott tagállamnak nyújtott támogatás körének korlátozása a 20072013-as időszak alatti szint egy bizonyos százalékára 20

Az érintett fejezet alá tartozó programok átcsoportosításának felső szintje

21

HÉA: hozzáadott érték adó, melyet a tagállamok havonta, az adott költségvetési évre meghatározott összeg arányos részeként teljesítik.

18

Az Unió 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keretének témájában megrendezésre kerülő rendkívüli ülésének előkészületeit a Tanács 2012. november 20-án nyugtázta, mely november 22-23-án került megtartásra, mely előtt kétoldalú megbeszéléseket tartott az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy. „Mértékletes költségvetés elfogadására kell törekednünk. A jelenlegi körülmények miatt most erre van szükség. Egyetlen eurót sem szabad könnyelműen elköltenünk. Ezért várhatóan szigorítani fogjuk az ellenőrzést és a jelentéstételi követelményeket. Az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy tagállamai és polgárai felé megtegye, amit elvárunk tőle.”22 A növekedést szolgáló költségvetési javaslatának középpontjába a foglalkoztatást, az innovációt és a kutatást helyezte. 2013. február 8-án az Európai Tanács megállapodásra jutott a 2014-2020-as többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban, amely meghatározza az EU költségvetési prioritásait a 20142020 közötti időszakra. A növekedést középpontba állító MFF a foglalkoztatás, kutatás és innováció mellett az oktatásra hangsúlyt helyez, valamint megállapodás született a fiatalok munkanélkülisége égető kérdésének megoldáskeresésére is. Az Európai Parlament egyetértése után a költségvetésről szóló rendeletet a Tanács fogadja el, s az új többéves pénzügyi keret 2014. januári hatályba léptetéséhez még körülbelül 75 jogalkotási aktus hivatalos elfogadása szükséges, így például az ágazatspecifikus jogalkotási aktusokat a Tanács és az Európai Parlament együttdöntési eljárással, a rendes jogalkotási eljárás keretében fogadja el.

22

EUCO 228/12 Herman Van Rompuy elnök sajtónyilatkozata az Európai Tanács ülése után, Brüsszel, 2012. november 23.

19

III.2. A többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatcsomag elfogadásának szabályai Az Európai Parlament egyetértése után a költségvetésről szóló rendeletet a Tanács fogadja el, a hatályba léptetéséhez további körülbelül 75 jogalkotási aktus hivatalos elfogadása szükséges. A többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatcsomag jogalkotási aktusai:  a rendeletet,  a saját forrásokról szóló határozatot és 

az ágazatspecifikus jogi aktusok megalkotását jelenti, elfogadásuk szabályai az aktus

típusától függ. A többéves pénzügyi keretről szóló rendeletet az Európai Parlament egyetértése után a Tanácsnak kell egyhangúlag elfogadnia. Az Európai Parlament lehetősége ezzel kapcsolatban a tanácsi álláspont elfogadása, vagy visszautasítása, azonban módosításokat nem fogadhat el. Az EU saját forrásaira vonatkozó jogalkotási aktusok elfogadási metódusai: 1. saját forrásokról szóló határozatot az Európai Unióval folytatott konzultációt követően a Tanács egyhangúlag kell, hogy elfogadja, majd ezt a nemzeti parlamenteknek meg kell erősíteniük. 2. A saját forrásokra vonatkozó végrehajtási szabályokról szóló határozatot a Tanácsnak minősített többséggel kell elfogadnia az Európai Parlament egyetértésével. A Parlament elfogadja, vagy elutasítja a tanácsi álláspontot, de módosításhoz nincs joga. 3. A különböző saját források rendelkezésre bocsátásának módjáról szóló tanácsi rendeleteket a Tanácsnak minősített többséggel kell elfogadnia az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően. Az ágazatspecifikus jogalkotási aktusokat rendszerint rendes jogalkotási eljárás során fogadja el a Tanács és az Európai Parlament. A rendes jogalkotási eljárás, melynek elnevezése a Lisszaboni Szerződéssel került bevezetésre, a Maastrichti Szerződés által bevezetett és az Amszterdami Szerződéssel kiterjesztett és hatékonyabbá tett együttdöntési eljárással 20

megegyező fő jogalkotási eljárás, egyenlő súlyt ad a Tanács és az Európai Parlament számára. Az ágazatspecifikus jogalkotási aktusok esetében az Európai Bizottság benyújtja a javaslatot a Tanács és az Európai Parlament számára és továbbítják azt a tagállamok parlamentjei számára is. A nemzeti parlamentek nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt nyújthatnak be az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökei számára arról, hogy a jogszabálytervezet megfelel-e a szubszidiaritás elvének. A Parlament a jogalkotási javaslatról első olvasatban álláspontot fogad el, melyre nincs időkorlát. A Parlament előadója jelentéstervezetet készít, melyet a képviselőcsoportok megvitatnak, és az illetékes parlamenti bizottságok módosítanak. A plenáris ülésen a Parlament egyszerű többséggel elfogadja álláspontját, mely tartalmazhat módosításokat is. Ha módosítást nem tartalmaz a parlamenti álláspont és a Tanács is elfogadja az eredeti javaslatot, az aktust a Tanács minősített többséggel elfogadja, majd az Európai Parlament és a Tanács elnökei aláírják, a Hivatalos Lapban pedig kihirdetik. Ha a Parlament álláspontja módosításokat tartalmaz, akkor amennyiben a Tanács elfogadja az összes módosítást és az eredeti javaslaton egyéb tekintetben nem változtat, az aktust a Tanács minősített többséggel elfogadja, majd azt aláírják és kihirdetik, azonban ha a Tanács nem fogadja el az összes módosítást, vagy elutasítja azokat, minősített többséggel elfogadja álláspontját, melyet második olvasatra továbbít a Parlamentnek. A Tanács köteles kimerítő indokolást adni arról, milyen okok vezették a közös álláspont meghozatalára. A Bizottság tájékoztatja a Parlamentet a Bizottság álláspontjáról. A második olvasatban a Parlament a tanácsi álláspontot vizsgálja. Három (legfeljebb négy) hónapos határidőn belül a következőket teheti:  jóváhagyhatja a tanácsi álláspontot, vagy a nevezett határidőn belül nem nyilvánít véleményt. A jogalkotási aktus ilyenkor elfogadottnak tekintendő, azt aláírják és kihirdetik,  a tanácsi álláspontot a képviselők abszolút többségével elutasítja. Ebben az esetben az eljárást véglegesen lezárják,  a tanácsi álláspontra vonatkozóan a képviselők abszolút többségével módosításokat javasolnak. A parlamenti álláspontot ezután továbbítják a Tanácsnak és a Bizottságnak. A Tanácsnak három (legfeljebb négy) hónap áll rendelkezésére a reagálásra.

21

Amennyiben a Tanács elfogadja a Parlament összes módosítását, a jogalkotási aktus elfogadottnak tekintendő, azt aláírják és kihirdetik, azonban ha a Tanács nem fogadja el a Parlament valamennyi módosítását, erről tájékoztatja a Parlamentet, majd hathetes határidőn belül elindítják az egyeztetési eljárást azon szövegek kapcsán, amelyeket az első két olvasat során nem sikerült elfogadni. A jelenleg 27 tagállam képviselőiből (Horvát Köztársaság csatlakozásával 28 tagállam), valamint a 27 európai parlamenti képviselőből álló, a képviselőcsoportok viszonylagos erejét tükröző parlamenti küldöttségből egyeztetőbizottságot hívnak össze, mely bizottság megvizsgálja a tanácsi álláspontot és a Parlament második olvasatban hozott módosításait. Az egyeztetőbizottságnak hat (legfeljebb nyolc) hét áll rendelkezésére, hogy megegyezésre jusson és közös szövegtervezetet dolgozzon ki, s ha ez időn belül nem hagyja jóvá a közös szövegtervezetet, akkor az aktus elvetettnek tekintendő, és az eljárást lezárják. Ha jóváhagyja a közös szövegtervezetet, akkor azt jóváhagyásra a Tanács és a Parlament elé terjesztik. A Tanácsnak és a Parlamentnek hat (legfeljebb nyolc) hét áll a rendelkezésére a jóváhagyáshoz. A Tanács minősített döntéssel határoz, a Parlament pedig a leadott szavazatok többségével. Miután mindkét fél jóváhagyta a szöveget, azt aláírják és kihirdetik.23, 24

23

Európai Parlament, A Parlamentről, Rendes jogalkotási eljárás In: http://www.europarl.europa.eu/sides/getLastRules.do?language=HU&reference=TOC 24

Európai Parlament, Az Európai Parlament Eljárási Szabályzata, In: http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/0080a6d3d8/Ordinary-legislative-procedure.html

22

IV.

Regionális támogatási politika

IV.1. Regionális támogatás történeti áttekintése A Római Szerződés még nem tartalmazta a regionális támogatási politikát, hiszen egy viszonylag egységesen fejlett tagállamokból álló közösség, az Európai Gazdasági Közösség megalkotását jelentette. A kevésbé fejlett régiók támogatására ezen időszakban az Európai Beruházási Bank biztosított forrást az agrártámogatásokon kívül. A Werner Bizottság tíz éves akciótervének végcélja a monetáris unió megteremtése 1970-ben, melyhez egységes, egymással hasonló gazdasági, fejlettségi potenciállal rendelkező tagállamok szükségesek a stabil működés érdekében. Mindez, az első kibővülés 25 és a gazdasági válság hatására szükségessé vált olyan eszköz bevezetése, mely az elmaradottabb térségek felzárkóztatását biztosították. 1975-ben létrehozták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA, angolul: European Regional Development Fund) a regionális gazdasági és társadalmi különbségek leküzdésére a Közösségen belül. Kiegészítette a megvalósítandó célokat az akkor már működő Európai Szociális Alap (ESZA, angolul: European Social Fund) és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA, Angolul: European Agriculture Guidance and Guarantee Fund) Orientációs Részlege. Kiegészültek ezen alapok 1993-ban a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközzel (HOPE, angolul: Financial Instrument for Fisheries Giudance). Ezen négy alapot együtt strukturális alapoknak nevezzük 2006 végéig. A déli csatlakozással26 a tagállamok közötti különbségek tovább nőttek, növelve a jelenőségét a strukturális alapoknak, mivel az Európai Unió lakosságszáma több, mint 20%-kal, míg GDP-je alig 10%-kal növekedett csupán. Az így kialakult heterogén fejlettségűvé vált Közösség

feladatává

vált

a

gazdasági

elmaradottság

mérséklése,

a

támogatási

mechanizmusokon keresztüli kiegyenlítés biztosítása. Szükségessé vált a regionális támogatási rendszer reformja, melyet az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány, a gazdasági és társadalmi kohéziót a Közösség céljaként definiálta, úgymint az Európai

25

1973-ban Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozik

26

1981-ben Görögország, 1986-ban Portugália és Spanyolország csatlakozik

23

Közösségeket létrehozó szerződés a gazdasási és társadalmi kohézióról szóló 158. cikkének rendelkezése szerint: „Átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében a Közösség úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági és társadalmi kohézió erősítését eredményezze. A Közösség különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók vagy szigetek — a vidéki térségeket is beleértve — lemaradásának csökkentésére törekszik.”27 Ennek megfelelően kiegészíti a Római Szerződést a gazdasági és szociális összefogás fejezettel (V. cím, 130/a-130/e cikkelyek). Szükségessé vált a regionális alapok tevékenységének koordinálására és lehetőség adódott a projektalapú finanszírozás helyett a komplexebb programalapú finanszírozásra való áttérésre, melyhez az alapokhoz rendelt célkitűzésekkel, a Területi Egységek Statisztikai Rendszerét (NUTS28) kialakításával, illetve a többéves pénzügyi tervek alkotásával biztosítható átfogó megvalósításuk. Kialakultak olyan általános alapelvek, melyek mentén a többéves pénzügyi tervek elkészülnek, így  átfogó cél szerinti felhasználás elve (ez alapján a Tanács, a Parlament hozzájárulásával rendeletben határozza meg azokat a célkitűzéseket, amelyekre a strukturális alapok adott időszakban fordítható),  partnerség elve (közösségi, országos, regionális, helyi szintű végrehajtás, melynek feltétele az alkalmas intézményi háttér),  addicionalitás elve (a nemzeti programok kiegészítése és nem a helyettesítése a cél),  programozás, tervezés elve (a célkitűzések alapján készített tagállami átfogó fejlesztési terv készítése).

27

Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata, 2012/C 326/01, 185. cikk 28

NUTS: Nomenclature os Territorial Units for Statistics, Statisztikai Célú Területi Egységek Nomenklatúrája, NUTS1: nagyobb földrajzi kiterjedésű országokban- például Németország- a tartományi szintet jelöli; NUTS2: a támogatások igénylésére jogosult régiót takarja, Magyarországon hét darab található. A Közösségi GDP 75%-át el nem érő régiók jogosultak támogatásra. Jellemző lélekszáma 1,5-2 millió közé esik- kisebb országok mindössze egyetlen NUTS2-t is kitehetnek; NUTS3: megyei szintű felosztás; NUTS4 és NUTS5: országonként eltérő, mivel tagállami kompetencia a meghatározása.

24

1993-ban a strukturális alapok a Kohéziós Alappal (KA, angolul: Cohesion Fund) bővült a Maastrichti Szerződés alapján, melynek célja, hogy meghatározott 29 tagállamok (tehát nem régiók, hanem országok) ennek igénybevételével képessé váljanak a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való felzárkózásra, infrastrukturális fejlesztésekre felhasználva. Tekintettel arra, hogy a gazdasági és társadalmi kohézió eredményessége megmutatkozott a tagállamok fejlődésében, illetve az unió jövedelem újraelosztó hatásánál fogva megerősítette a tagállamok, régiók közötti szolidaritást és az integráció kohézióját, a ’90-es években felértékelődött a tagállami státusz és a közép- és kelet-európai országok érdeklődését is felkeltette. Azonban ezen országok fejlettsége jelentősen elmaradt az EU átlagtól, így a regionális támogatások azonos feltételek mellett hagyása csatlakozásuk után a pénzügyi források nagymértékű növelésének szükségességét jelentette volna, a közösségi pénzügyi eszközök előnyeit leginkább kihasználó tagállamok érdekeinek veszélyeztetése mellett. Az 1999. márciusi berlini csúcson az Agenda 2000 reformcsomag számos ponton átalakította a regionális támogatások rendszerét. Mivel az újonnan csatlakozó közép- és kelet-európai államok a kritériumok30 szerint szinte teljes területükkel jogosultak lettek volna a strukturális alapok és kohéziós alap biztosította támogatásra és ennek igénybevétele kétségtelen volt, illetve jelentősen csökken csatlakozásuk után a közösségi fejlettségi szint, aminek következtében az eddigiekben támogatott tagországok kerülnek ki a támogatotti pozícióból, megoldást kellett találni ezen problémákra. A megoldás lehetett volna a regionális támogatás jelentős emelése, mely ellehetetlenítette volna a költségvetési egyensúlyt és a monetáris unió miatti költségvetési megszorítás követelményével is ellentétes volt. A megoldás az Agenda 2000-ben a csatlakozó országok strukturális és kohéziós alaphoz való hozzáférésének korlátozása lett. Az Európai Unió 2004-es31 kibővítése jelentősen csökkentette a közösségi fejlettségi szintet, melyet tovább rontott a 2007-es32 csatlakozások, a tagállamok fejlettsége közötti különbségek 29

Kohéziós Alapból azon tagállamok részesülhetnek, melyek vásárlóerő-paritáson mért GNP-je nem éri el a közösségi átlag 90%-át (1993-ban Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország) 30

Ezen kritériumok a strukturális alapok legnagyobb súlyú célkitűzései esetében a jogosultsági kritérium az egy főre jutó GNP a közösségi átlag 75%-a, míg a KA-nál 90%-a alatt kell legyen 31

2004-ben csatlakozott: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia

25

jelentősen megnőttek. Mivel a csatlakozási szerződések szerint a 2004-ben csatlakozott országok 2007-ben, míg a 2007-ben csatlakozottak 2010-ben érték el a teljes jogosultságot a regionális támogatásokra, így a 2007-2013-as MFF készítésénél ezen tényekre is figyelemmel kellett lenni. Mint említettük, 2007-ben az ERFA, az ESZA, valamint a Kohéziós Alap maradt fenn. Leválasztásra kerültek a közös agrárpolitikához, illetve a közös halászati politikához kapcsolódó finanszírozási eszközök és létrejött az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA, angolul: European Agricultural Fund for Rural Development) az EMOGA Orientációs Részlege helyett, valamint az Európai Halászati Alap (EHA, angolul: European Fisheries Fund) a HOPE helyett.

32

2007-ben csatlakozott: Bulgária és Románia

26

IV.2. A támogatási rendszer Az Európai Unió regionális politikájának teljesítése célkitűzések mentén történik, mely meghatározza, mely alap rendelkezésével, s azon alapból mekkora forrás hozzárendelésével kell elérni a célokat, illetve meghatározzák, hogy milyen gazdasági mutató mellett az uniós hozzájárulás mértéke mekkora lehet. A Bizottság szoros együttműködésben a tagállamokkal a kohézióról szóló uniós stratégiai iránymutatásokat készíti el először, melynek alapján a tagállamok az Európai Unió prioritásait szem előtt tartva olyan intézkedéseket vezetnek be, melyek elősegítik az innovációt, a vállalkozási kedv élénkülését, tudásalapú gazdaság és magas szintű szakképzettséget igénylő munkahelyek kialakítását. A tagállamok a stratégiai iránymutatásokkal összhangban, a Bizottsággal való folyamatos egyeztetés mellett nemzeti stratégiai referencia keretet (NSRK, angolul: National Strategic Reference Framework) dolgoznak ki, melyben meghatározza a választott nemzeti stratégiát, valamint felsorolja a végrehajtani kívánt „operatív programokat” (OP, angolul: Operativ Programme), melyek tartalmazzák a tagállam (és/vagy a régiók) legfontosabb prioritásait, valamint a programozás végrehajtásának módját. A Bizottság jóváhagyása szükséges az NSRK és OP-k tekintetében, támogatás-felhasználás programozása tekintetében egyetlen kikötése: a „konvergencia” célkitűzés kedvezményezettjei közé tartozó országok és régiók a támogatások 60%-át, a „versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés keretei közt támogatható országok és régiók pedig a támogatások 75%-át kötelesek a lisszaboni stratégiában megfogalmazott uniós prioritások, azaz a növekedés és a foglalkoztatás fellendítésére fordítani. Jelenleg mono-fund programok megvalósítása lehetséges, mely azt jelenti, hogy operatív programot csak egy alap finanszírozhat. Az ERFA és az ESZA között azonban lehetséges „átjárás”, tehát bizonyos megszorításokkal a finanszírozó alap az OP teljesítéséhez igénybe vehet a másik alap terhére forrást, azonban ez OP szinten prioritási tengelyenként nem haladhatja meg a közösségi támogatás 10%-át. Az „1 program = 1 alap” szabály alól egyetlen kivétel létezik: a közlekedési infrastruktúra és a környezetvédelem operatív programjai számára az ERFA és a Kohéziós Alap együttesen nyújt támogatást.

27

Miután a Bizottság döntött az egyes operatív programok sorsáról, a végrehajtás feladata a tagállamokra és régióikra hárul. Ez évente több ezer konstrukció kiírását, pályázat fogadását és új projekt kiválasztását, ellenőrzését és értékelését jelenti. Ehhez köteles a tagállam a szükséges intézményrendszer létrehozására, mely Irányító Hatóság, Igazoló Hatóság és Ellenőrző Hatóság kijelölését jelenti. Az operatív programok lebonyolítására kijelölt Irányító Hatóság lehet az operatív program irányítására kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóság, illetve közjogi vagy magánszerv. Az Igazoló Hatóság (nemzeti, regionális vagy helyi közhatóság, illetve –szervezet) a Bizottság részére történő megküldést megelőzően igazolja a költségnyilatkozatot és a kifizetési kérelmeket. Az Ellenőrzési Hatóság a tagállam által az egyes operatív programok számára kijelölt olyan nemzeti, regionális vagy helyi hatóság vagy szervezet, amely az irányítási és ellenőrzési rendszer eredményes működésének vizsgálatáért felel. A Bizottság kötelezettségvállalást tesz a tagállamok felé a költségek kifizetését illetően, ezzel lehetővé téve azok számára a programok elindítását, majd a tagállamokkal együtt nyomon követi az egyes operatív programok előrehaladását éves és időszaki jelentések és találkozók megtartásával és egészen a programozási időszak végéig stratégiai jelentéseket készít.

28

V. Programozási időszak 2007-2013 V.1. Nemzeti Stratégiai Referencia Keret A Nemzeti Stratégiai Referencia Keret tagállami szintű végrehajtásának szabályozása a közösségi szintű szabályozókon túl nemzeti hatáskörbe tartozik. Ezen hazai jogszabályoknak ki kell egészítenie a közösségi jogban nem szabályozott, illetve le kell vezetnie a közösségi jogban megfogalmazott alapelvekből a részletszabályokat. Magyarországon a 2004-2006 közötti Nemzeti Fejlesztési Terv megkezdése előtt megalkotta a Kormány a legfontosabb szabályozókat, mely a végrehajtás alatt további részletszabályokkal, eljárási szabályokkal kiegészült ki. A többszintű, terjedelmes szabályozás egy részt a hazai forrású támogatásokra is kiterjedt, másrészt tartalmazta az eu-s támogatások kezelésére, felhasználására vonatkozó speciális szabályokat. Részletesen szabályozni kell a pályázatkezelés teljes folyamatát, a pályázatok előkészítésétől a fenntartás végéig. Szükséges kijelölni a pályázat- és projektkezelésért felelős intézményeket, meghatározni azok feladatait, létrehozni az egyes pályázati eljárásokat, részletesen szabályozni a pályázatok elbírálásának folyamatát, a támogatásról szóló szerződéskötést, a projektek megvalósításának nyomon követését, a pénzügyi elszámolásokat, a projektek ellenőrzését, a zárást és a fenntartási, dokumentum megőrzési kötelezettséget. A legjelentősebb norma az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások hazai felhasználásáért felelős intézményekről szóló 1/2004. (I. 5.) Korm. rendelet, mely a közösségi normáknak megfelelően, a nemzeti érdeket szolgáló módon biztosítja a felelős végrehajtást, meghatározza a feladatokat, felelősöket, közreműködő szervezet bevonásának lehetőségét és bevonása esetén feladatait. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási szabályairól szóló 14/2004. (VIII. 13.) TNM-GKM-FMM-FVM-PM együttes rendelet, mely strukturális alapok és Kohéziós Alap felhasználásának közös szabályait határozza meg, így kiterjed az összeférhetetlenség, az adat- és titokvédelem, tájékoztatás és nyilvánosság, illetve az EMIR (Egységes Monitoring Információs Rendszer) használatával kapcsolatban. Külön kiemelendő, hogy a Bizottság az eltelt időben is többször üdvözölte az EMIR létét és az általa kezelt adatokat, lekérdezhető információkat, mely lehetővé teszi mind a tervezés, mind a végrehajtás, fenntartás időszakában a felelős döntések megalapozását. 29

A Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés program és a Kohéziós Alap projektek támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet a tervezés, pénzügyi-számviteli tevékenység és ellenőrzési rendszerek kialakításáról rendelkezik. A programok végrehajtását közvetlenül meghatározó jogszabályok mellett, a hazai szabályossági követelményeknek való megfelelés szempontjából kiemelt jelentőségű volt az alábbi két jogszabály:  Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv.  az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet Ez utóbbi két jogszabály általános, az államháztartás és a költségvetés egészére vonatkozó szabályozás is, vannak azonban hazai és EU támogatás-specifikus rendelkezései is. A jogszabályokon túlmenően az egyes irányító hatóságok, illetve közreműködő szervezetek saját,

úgynevezett

működési

kézikönyveket

készítettek,

amelyek az egyes

OP-k

vonatkozásában további részletszabályokat, eljárásrendeket rögzítették, illetve azokat a formanyomtatványokat tartalmazták, amelyeket a munkatársaknak kötelezően használniuk kellett a napi munkavégzés során. A sokrétű szabályozás és a támogatási rendszer kialakításának folyamata miatt gyakran változó jogszabályok a támogatói rendszer működését lassúvá és bizonytalanná tették, mely tapasztalatokat felhasználva a szabályozás módosítása során a rendszer hatékonyabbá tétele folyamatosan történt. 2006-ban a 2007-2013-as többéves pénzügyi keret előkészítéseként a felelős közigazgatási szervek a jogalkotó elé terjesztették az NSRK végrehajtását szabályozó jogi normákat, amelyek szintén a hétéves végrehajtási időszakhoz igazodtak. A jogalkotás elsősorban kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szintet jelentett. Az elsődleges jogalkotói szándék szerint az előző végrehajtási időszak tapasztalatainak beépítése a differenciált projekt-kiválasztási rendszer bevezetése, a megvalósítható projektek támogatásának ösztönzése, a pályázók adminisztratív terheinek csökkentése, a projekt menedzsment egyszerűsítése, a projektek gyors megvalósításának elősegítése. 30

A programozási időszak első felében a végrehajtást az alábbi főbb jogszabályok rendezték:  a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának alapvető szabályairól és felelős intézményeiről szóló 255/2006. (XII. 8.) Korm. rendelet, mely az intézményrendszert és szereplőinek feladatait, a megvalósítással kapcsolatos szabályokat határozza meg;  a 2007-2013. programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 281/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, mely a 1083/2006/EK rendelet 71. cikke szerinti irányítási és ellenőrzési rendszerek felállításához és az 58-62. cikknek való megfelelésről szóló, az értékelés és jelentés elkészítéséhez kapcsolódó feladatokat határozza meg, rendelkezik a tervezés, pénzügyi-számviteli tevékenység és ellenőrzési rendszerek kialakításáról, a közbeszerzések ellenőrzéséről, szabálytalanság kezelés, ellenőrzés, biztosítékkezelés, szabálytalanság-behajtás és EMIR-rel kapcsolatos szabályokról;  a 2007-2013 időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának általános eljárási szabályairól szóló 16/2006. (XII. 28.) MeHVM-PM együttes rendelet, mely a projekt kiválasztás eljárásaihoz kapcsolódó szabályozást és határidőket rögzítette, a támogatási szerződések megkötésének és módosításának alapvető szabályait, valamint a projektek megvalósításához kapcsolódóan a közbeszerzési és dokumentációs kötelezettségek teljesítésének feltételeit. A 2007-2013-as szabályozás „vívmánya”, hogy egy szabályozásba, a 281/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletbe került a pénzügyi lebonyolítási rendszerbe és a biztosítékokra és a szabálytalan támogatások visszafizetésének rendjére vonatkozó jogi szabályozás. Ezen felül más változás a szabályozásban nincs. Mivel a szabályozás teljes körűnek tekinthető, így újabb, átfogó szabályozásra nem volt szükség, csak a meglévők módosítása történt meg, legalább évente egyszer.

31

2006-ban az irányító hatóságok egy intézményben, a Nemzeti Fejlesztési Hivatalban kerültek elhelyezésre, mely az egységes pályázatkezelési rend megteremtése érdekében jelentős. A három fentiekben ismertetett alapvető jogszabály mellett az 1998-as szabályozást felváltó, az államháztartás működési rendjéről szóló 282/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet (Ámr.) is tartalmazott az uniós pályázatokra vonatkozó szabályokat, amely a fenti, speciális szabályokkal párhuzamosan szabályozza a pályáztatást, a támogatási szerződések megkötését, támogatások kifizetését… stb., amely gyakran nehéz helyzetbe hozza a jogalkalmazót, mivel nem az Európai Unió által meghatározott végrehajtási időszakokhoz igazodott, érvényessége általános, függetlenül attól, hogy mely pénzügyi időszakból került finanszírozásra egy projekt. A keret jellegű, általános szabályokat megállapító jogszabályokon kívül szükséges egy, a mindennapi tevékenységeknek keretet adó szabályozás kialakítása. Különösen fontossá vált ez a 2007-es időszaktól kezdődően, amikor a korábbinál egy sokkal központosítottabb intézményi struktúra jött létre az irányító hatóságok integrációjával, és közreműködő szervezetek összevonásával. Az addig szervezetenként kialakított, a saját működésüket részletesen szabályozó kézikönyvek - amelyek tartalma sok esetben azonos programokat menedzselő szervezetek, Irányító Hatóságok és Közreműködő Szervezetek esetében sem voltak összehangolva - helyett web-alapon elérhető, könnyen kezelhető Egységes Működési Kézikönyv, amely hatálya az NFÜ összes szervezeti egységére, illetve a Közreműködő Szervezetekre kiterjedt. Ennek célja egyrészt a programvégrehajtás egyes területei vonatkozásában egységes értelmezés biztosítása (pl.: monitoring, értékelés, állami támogatások, horizontális témák… stb.), másrészt a jogszabályokban rögzített eljárási szabályok részletezése, a végrehajtáshoz egységes dokumentumminták és útmutatók biztosítása (pl.: pályázati felhívás minta, támogatási szerződés-sablon, projekt előrehaladási jelentés-sablon, ellenőrző listák… stb.) Ugyanakkor – tekintettel az intézményrendszer egyes szervezeteinek eltérő jellegére, sajátosságaira - nem volt cél a szervezeti szintű működés- és folyamatszabályozás, illetve a pályázati rendszer konstrukció szintű részletes szabályozása, ezért, bár alapvetően kötelezően alkalmazandó, az abban foglaltakat a szervezetek sajátosságaiknak megfelelően alábonthatták és specializálhatták. 2010-ben a teljes uniós pályázati rendszert érintően átfogó felülvizsgálati folyamat indult. A felülvizsgálat a támogatási célterületektől kezdve az intézményrendszer szervezeti felépítésén át az eljárási szabályokig kiterjedt, beépítve a végrehajtás addigi tapasztalatait mind pályázói, 32

mind végrehajtói oldalról, s végeredményeként 2011. elején egy megújult támogatáspolitikai környezetben kerültek meghirdetésre az Új Széchenyi Terv pályázati kiírásai. A jogszabályalkotás terén megalkotásra került 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználási rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet, mely egy jogszabályban rögzítette az addig széttagolt szabályozást, tartalmazza az intézményrendszer felépítésére, feladataira vonatkozó szabályozást, a pályázatkezeléssel kapcsolatosan alkalmazandó alapelveket, valamint a pénzügyi lebonyolításra, szabálytalanságkezelésre, biztosítékok nyújtására és ellenőrzési kötelezettségekre alkalmazandó eljárásokat is. Tartalmazza a kedvezményezetteket előnyösen érintő változásokat, például az átfutási határidők tekintetében (a döntés-előkészítés és a kifizetések esetében is csökkent), elektronikus kapcsolattartás szabályozását (célja az ügyintézési idő csökkentése, valamint a projektek adminisztrációjában a hibalehetőségek csökkentése). Újraszabályozta a lehetséges biztosítékok körét, új elemként megjelent pl. a vagyont terhelő jelzálogjog kikötése, a vállalkozások és nonprofit szervezetek esetében a támogatást igénylő szervezet vezetőjének vagy tulajdonosának kezességvállalása, törlésre kerül viszont pl. az ingó jelzálogjog, az óvadék, a garanciabiztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény. Új elemként szabályozta a kifogás benyújtásának lehetőségét. A párhuzamosságok orvoslására a Rendelet eltérő szabályozásának hiányában alkalmazandó csak az Ámr. Az egységes működési kézikönyv kiadásáról szóló 24/2011. (V. 6.) NFM utasítás, mely jelenleg hatályosan a 26/2012. (X. 24.) NFM utasítás már nem Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöki jogkörbe rendelte a működési szabályok meghatározását, hanem a támogatáspolitikáért felelős miniszter hatáskörébe, melynek gyakorlati haszna a szabályozás teljes nyilvánosságra hozatala, illetve egységes és kötelező alkalmazás az állami irányítás egyéb jogi eszközén keresztül az intézményrendszer oldalán. A

2007-2013-as

időszak

bizottsági

jóváhagyással

rendelkező

nemzeti

stratégiai

referenciakerete az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT), melyet 2011. januártól az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) váltott fel a teljes egyeztetési és bizottsági jóváhagyási folyamatot.

33

V.2. Operatív programok Az operatív program az NSRK végrehajtásához szükséges, a tagállam által benyújtott és a Bizottság által határozattal elfogadott dokumentum, amely az összetartozó prioritások egymáshoz rendelésével fejlesztési stratégiát határoz meg, amely megvalósításához valamely regionális fejlesztési alapból meghatározott mértékű forrást vesznek igénybe. A kormány a jóváhagyott operatív programokat 2006. december közepén nyújtotta be az Európai Bizottságnak. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) tizenöt operatív programja, ágazati (8) és regionális szinten (7) fogalmazta meg, hogy mire és milyen arányban használja fel a rendelkezésre álló Strukturális Alapokból és Kohéziós Alapból származó forrásokat. 2007. augusztus elsejével a 15 operatív program közül a Regionális Politikáért felelős Főigazgatósághoz tartozó 13 programra már rákerült az Európai Bizottság elfogadó pecsétje. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjai:  Gazdaságfejlesztési operatív program,  Közlekedés operatív program,  Társadalmi Megújulás operatív program,  Államreform operatív program,  Elektronikus Közigazgatás operatív program,  Társadalmi Infrastruktúra operatív program,  Környezet és Energia operatív program,  Nyugat-Dunántúl fejlesztése operatív program,  Közép-Dunántúl fejlesztése operatív program,  Dél-Dunántúl fejlesztése operatív program,  Dél-Alföld fejlesztése operatív program, 34

 Észak-Alföld fejlesztése operatív program,  Észak-Magyarország fejlesztése operatív program,  Közép-Magyarország operatív program,  Végrehajtás operatív program. Az Új Széchenyi Terv kitörési pontok:  egészségipar,  zöldgazdaság-fejlesztés,  otthonteremtés,  vállalkozásfejlesztés,  közlekedésfejlesztés,  tudomány-innováció,  foglalkoztatás Az Operatív Programok végrehajtását folyamatos auditok ellenőrzik, a Monitoring Bizottság az OP koordinációs és stratégiai döntéshozó testülete. Az OP-k prioritásokra bontottak, melyek az egy-egy stratégiai cél megvalósításához szükséges tevékenységkört művelettípusba sorolják. Az művelettípusok teljesülését a 2-3 éves ciklus alatt meghirdetendő akciótervek biztosítják, melyben foglalt konstrukciók megvalósítása hozzájárul ezáltal az Operatív Program teljesítéséhet, s áttételesen az NSRK-ban meghatározott stratégiai terv teljesítéséhez. Az Operatív Program módosítása a Bizottság jóváhagyásával történik. Gyakorlatban a módosítást hosszas egyeztetés előzi meg az Irányító Hatóság koordinálásában szakpolitikai és civil résztvevőkkel, szakértőkkel, mely végeredményeként előállt OP módosítási előterjesztést a Monitoring Bizottság jóváhagyása után a módosítás részletes indoklásával küld meg a Bizottságnak. A módosítás elbírálása hosszas tárgyalási folyamat, egyeztetést igényel, melynek során az indoklás részletezése, az alátámasztó dokumentáció lényeges elem. A Bizottság vizsgálja a kibocsátott kohézióról szóló uniós stratégiai iránymutatásoknak való megfelelőséget, a támogatási elvek sértetlenségét, a felhasználási szabályok megtartását. A 35

módosítást határozattal fogadja el és egységes szerkezetben angol és tagállami nyelven bocsátja ki hivatalosan. Az akcióterv konstrukció szintre bontott céltevékenység az OP teljesítés és szakpolitikai célok megvalósítása érdekében. A kormányhatározatban elfogadott konstrukciók megnevezése, támogatási kerete, rövid célja, szakmai tartalomért felelős minisztérium és abban érintett minisztérium, illetve kiemelt projekt esetében opcionálisan a támogatást igénylő neve szerepel. Az akcióterv módosítását az egységes működési kézikönyv kiadásáról szóló 26/2012. (X. 24.) NFM utasítás alapján az Irányító Hatóság készíti el, az összegyűjtött javaslatok alapján előterjesztést készít, melyet az előírt egyeztetési folyamatok után a fejlesztéspolitikáért felelős miniszter terjeszti a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság (NFK) elé jóváhagyásra.

36

VI.

Programozási időszak 2014-2020

VI.1. Többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás Az Európai Tanácsban született egyezség szerint az Európai Unió 28 tagállama számára 959.990.000.000 EUR kötelezettségvállalást állapított meg, mely a tagállami GNI 1,0%-ának megfelelő, vagyis reálértéken a 2007-2013-as szintez képest az általános kiadási plafon csökkent 3,4%-kal, első alkalommal csökkentve az előző tervezési ciklushoz képest a főösszegeket. Az általános kifizetési plafon 908.400.000.000 Mrd EUR a 2007-2013-as költségvetés 942.780.000.000 EUR-jához képest. A kötelezettségvállalási és kiadási vágás ellenére az Európai Unió vezetői megállapodtak a kutatás, az innováció és az oktatás területére irányuló pénzeszközök jelentős növelésében a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében, melynek érdekében a jelen időszakhoz képest 37%-os

emelésével,

125.610.000.000

EUR-s

növekménnyel

számoltak

az

1a.

„versenyképesség” alfejezetben. Mindemellett a „Horizon 2000”, az „Erasmus for all” reálértéken tartása is a megállapodás egy fontos pontja, illetve egy új pénzügyi eszköz, a „Connecting Europe” létrehozása is feladat, mely az európai energia-, közlekedési és digitális infrastruktúra területén fennálló hiányzó kapcsolatokat áthidalja, 29.300.000.000 EUR kerettel. A

szolidaritás

jegyében

az

Európai

Tanács

megerősítette

elkötelezettségét

egyenlőtlenségek csökkentésében, az EU különböző régióiban tapasztalható eltérő fejlettségi szintek megszüntetése mellett. A kohéziós politika megvalósítása érdekében a szegényebb tagállamok nagyobb részesedést kapnak a teljes kohéziós politika alfejezet (1b. alfejezet) költségvetéséből, mint az történt a jelenlegi többéves pénzügyi keretben. Ugyanezen alfejezet alatt hozták létre a fiatalok munkanélküliségét kezelő kezdeményezését, melynek felét, 6.000.000.000 EUR-t az ESZA, másik felét új költségvetési tétel finanszírozza majd. 2.500.000.000 EUR-s alappal került a költségvetésbe az élelmiszer-támogatási rendszer, mely a leginkább rászorulókat támogatja, s fenntartható alapon kívánják megteremteni. A 2. fejezet („fenntartható növekedés: természeti erőforrások”)

kiadási plafonja

373.180.000.000 EUR. Megállapodás született arról, hogy néhány irányadó elv beépítésével környezettudatosabbá és méltányosabbá kell válnia a KAP-nak a következő átfogó reformja 37

eredményeként, így beépítendő a közvetlen kifizetések 30%-ának „zöldebbé tétele” ahhoz, hogy az Európai Unió környezetvédelmi és éghajlat-politika célkitűzései teljesüljenek, illetve a közvetlen támogatások igazságosabb elosztása, mivel jelenleg a közvetlen kifizetések 90%át a tagállamok egyharmada kapja meg. A 3. fejezet, a „Biztonság és polgárság”, mely 15.690.000.000 EUR kerettel rendelkezik. Az intézkedésbe tartozik különösen a menekültüggyel és bevándorlással kapcsolatos, illetve a külső határok és belső biztonság területén szükséges fellépések. A 4. fejezet ("Globális Európa"), az Európai Unió aktív nemzetközi szereplésével kapcsolatos tanácsi elkötelezettségét támasztja alá. A kiadási plafon 58.700.000.000 EUR e fejezet alatt. Az „Igazgatás” címszó alatti 5. fejezet az államháztartási konszolidációra irányul a 61.630.000.000 EUR kiadási maximummal, mely a status quo scenarionak megfelelően 2.500.000.000 EUR-val csökken a 2007-2013-as költségvetéshez képest, amit az uniós intézmények személyzetének 5%-os csökkentését jelenti, melyet a bérek (bérkiigazítás nélküli) kompenzációjával ellensúlyoznak. Ezen túlmenően, az eurokraták fizetésének és a nyugdíjak két éves befagyasztása és a szolidaritási adó 5,5%-ról 6%-ra emelése is megtörténik. Továbbá megállapodtak egy 6. fejezet, a „Kompenzáció” fejezete beemelésében, melynek kiadási korlátja 27 millió EUR, mivel Horvát Köztársaság csatlakozását követő első években nem lesz nettó befizető. Ezen túlmenően, az Európai Tanács megállapodott az MFF következő öt, már meglévő pénzügyi eszköz kiterjesztésében:  Az Európai Fejlesztési Alap (ERFA) kiterjesztése az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok (AKCS-országok33), tengerentúli országok és területek finanszírozása 26.980000.000 EUR limittel.  A szükség esetére mobilizálható négy eszköz a következő:

33

AKCS-országok (ACP, angolul: African, Caribbean and Pacific countries): az Európai Közösséggel, illetve annak utódjával, az Európai Unióval együttműködési megállapodást kötő harmadik világbéli országok csoportját jelentik

38

1. Sürgősségi segélyre képzett tartalék: EU-n kívüli államokban keletkezett váratlan humanitárius események, polgári válságkezelés és védelmi műveletek kezelésére szolgál, 1.960.000.000 EUR keretösszegben fogadták el a következő többéves pénzügyi keretben, 2. Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételének célja, hogy segítse a világgazdasági válság miatt bekövetkezett strukturális változások következtében elbocsátott munkavállalók munkahely keresési erőfeszítéseit. Az erre a célra mozgósítható összeg 1.050.000.000 EUR lehet legfeljebb. 3. Szolidaritási alap: valamely tagállamban vagy tagjelölt államban történt súlyos katasztrófa elhárítására fordítható összeg 3.500.000.000 EUR kerettel. 4. Rugalmassági eszköz: olyan, a többéves pénzügyi kereten felüli, abból nem finanszírozott igények, melyek egyértelműen azonosítottak, jóváhagyottak. Ennek maximális összege 3.297.000.000 EUR.

Összehasonlító táblázat (2011-es árakon, EUR) Összehasonlítás 2014-20 2014-20 2007-13 v. 2007-13 Mrd EUR Mrd EUR Mrd EUR %

Kötelezettségvállalási előirányzatok 1. Intelligens és inkluzív növekedés Versenyképesség

1a.

a

növekedésért és a foglalkoztatásért 1b.

Gazdasági,

társadalmi

és

területi kohézió 2. Fenntartható növekedés: Természeti erőforrások ebből:

piachoz

kapcsolódó

MFF

MFF

450.763

446.310

+4,5

+1,0

125.614

91.495

+34,1

+37,3

325.149

354.815

-29,7

-8,4

373.179

420.682

-47,5

-11,3

277.851

336.685

-58,8

-17,5

39

kiadások és közvetlen kifizetések 3. Biztonság és polgárság

15.686

12.366

+3,3

+26,8

4. Globális Európa

58.704

56.815

+1,9

+3,3

5. Igazgatás

61.629

57.082

+4,5

+8

27

n/a

+0,027

n/a

959.988

994.176

-35,2

-3,5

1,00%

1,12%

908.400

942.778

-34,4

-3,7

GNI százalékában

0,95%

1,06%

Sürgősségi segélyre képzett tartalék

1960

1.697

+0,3

15,5

1050

3.573

-2,5

-70,6

Szolidaritási alap

3500

7.146

-3,6

-51,0

Rugalmassági eszköz

3297

1.429

+1,9

+130,9

26.984

26.826

+0,2

+0,6

36.791

40.670

-3,9

-9,5

0,04%

0,05%

996.779

1.035.031

-38,2

-3,7%

1,04%

1,17%

6. Kompenzáció Összes kötelezettségvállalási előirányzat GNI százalékában Kifizetési előirányzatok összesen

Európai

Globalizációs

Alkalmazkodási

Alap

Európai Fejlesztési Alap Összesen külső eszköz GNI százalékában Teljes MFF + külső eszköz GNI százalékában

40

VI.2. Bevételi oldal változásai A megállapodás tartalmazza a bevételi oldal változásira tett javaslatokat, így a bevételi oldalon az Európai Tanács megnyitotta az utat egy egyszerűbb és átláthatóbb saját források rendszerének. A jelenlegi HÉA-alapú bevételi rendszer helyett egy átláthatóbb és egyszerűbb rendszer kialakítására van szükség, amely biztosítja az uniós HÉA-politika és a tényleges HÉA-bevételek közötti szorosabb kapcsolatot. Ezen felül a résztvevők megerősítették együttműködési szándékuk egy új, a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó megvizsgálására, mely adó egy új saját forrás alapja lehet. Átgondolták a korrekciót, a brit-visszatérítést és annak fenntartásaként az árengedményeket. A hagyományos források 20%-a tarható meg a tagállamok által az eddigi 25% helyett, csökken a HÉA-lehívási ráta Németország, Hollandia és Svédország esetében, illetve meghatározták a nemzeti GNI-alapú befizetési rátáját Dániának, Hollandiának és Svédországnak.

41

VI.3. Hazai szabályozás előtt álló feladatok A többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás elfogadása nem csupán a javaslatcsomag elfogadási folyamatának egyik fontos lépcsőfoka, hanem a tagállamok számára is egy fontos állomása a következő hétéves időszak tervezésének. Az elfogadott és a tagállami vezetők egyeztetései során kialakított pénzügyi tervezés tagállami szintre bontása lehetőséget ad a tervezés egy újabb fázisának elindítására. A tagállami kormány megtervezi a Nemzeti Stratégiai Referencia Keretet, mely szakpolitikai stratégiákon alapszik és elsődleges vezérelvként alkalmazza a lisszaboni stratégiában megfogalmazott uniós prioritások, azaz a növekedés és a foglalkoztatás fellendítésének megfelelést a IV.2. alfejezetben említett szabályok szerint. A Bizottság által elfogadott dokumentum tartalmaz egy rövid stratégiai leírást és a programozást előkészítő referenciákat, a kohéziós politika végrehajtásának koordinációjára vonatkozó rendelkezéseket, illetve tartalmazhatja az operatív programokat, melynek része a megvalósítandó prioritások és a program végrehajtásának főbb tervadatai. Az ehhez szükséges feladatokat a szakminisztériumok kapták meg hazánkban. A tagállamok másik fontos feladata az intézményrendszer kialakítása. Míg jelenleg a külön intézményrendszer látja el a kötelező Irányító Hatóság, Igazoló Hatóság és Ellenőrző Hatóság funkciót és több Közreműködő Szervezet segíti a végrehajtási intézményrendszert, addig a 2014-2020 időszakra ettől eltérő tervek vannak. A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználásának tervezésével és intézményrendszerének kialakításával összefüggő aktuális feladatokról szóló 1600/2012. (XII. 17.) Korm. határozat alapján foglalható össze mindazon cél- és alapelv-rendszer, mely meghatározza majd az ezen időszakra benyújtott NSRK, OP és intézményrendszer sajátosságait. Elsődleges célként határozza meg, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciáljának erősítésére kell fordítani a 2014–2020 között rendelkezésre álló európai uniós fejlesztési forrásokat. Ennek módját a gazdaságfejlesztési célú források arányának támogatási rendszeren belüli növelésében határozza meg. A tervezés alapjaként a magas hozzáadott értéket biztosító termelés és a foglalkoztatás erősítését tekinti stratégiai célnak.

A tervezésnek kiemelt

figyelmet kell fordítania a leendő Országos Fejlesztési Koncepció és Országos Területfejlesztési Koncepció fejlesztési prioritásaira, valamint az Európa 2020 Stratégia 42

keretében Magyarország által vállalt, a Nemzeti Reform Programban rögzített számszerű célkitűzésekre, az integrált tervezési módszer alkalmazására, mely valamennyi elérhető fejlesztési forrás – többek között a vidékfejlesztési források – figyelembevételével történhet megfelelő módon. A források elaprózódásának elkerülése érdekében kevés számú fejlesztési prioritást kíván felhasználni a tervezésben, így koncentrálva a fejlesztési forrásokat, biztosítva ezáltal az elérendő célok megvalósítását. A jelenlegi tervezési időszakban indult, de a következő időszakra átnyúló fejlesztések folytonosságának biztosítására külön figyelmet kell fordítani, hiszen egyrészt az „n+2, n+3”szabály34 szerint megvalósuló konstrukciók kötelezettségvállalással a jelenlegi abszorpciót szolgálják.

Másrész

amennyiben

több

fázisú,

egymásra

épülő

fejlesztési

tervek

megvalósulását szolgálják, a jelen tervezési időszakban megvalósuló önálló fázisok további önálló fázisokkal kiegészített rendszere szolgálja a teljes célrendszer megvalósítását, teljesíti ki ezen projektek multiplikátor hatását, növelve, kiterjesztve a projekt nettó hatását. A jelenlegi tervezési időszakban megvalósult sikeres, „jó gyakorlatot jelentő” projektek ismertetése, folytatása fontos üzenet a támogatási rendszert igénybe vevők számára, erősíti a pályázói hajlandóságot, megalapozza további konstrukciók létrejöttét. A rendszerleírás (irányító, igazoló és ellenőrző hatóságok, közreműködő szervezet) tekintetében a Bizottság 1828/2006/EK rendeletének35 megfelelően kell a tagállamnak eljárnia, a Bizottság vizsgálja megfelelőségi vizsgálat keretében a rendszer 1083/2006/EK rendelet 71. cikkének való megfelelőséget - de nem vizsgálja a működési hatékonyságát - az alábbi információk megadásával  az operatív programok igazolt kiadásainak megfelelőséget és szabályosságát biztosító eljárások,  az érintett szervek irányítási és ellenőrzési hatásköreinek meghatározása, valamint a hatáskörök szervezeten belüli elosztása,

34

35

1828/2006/EK Bizottsági rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról 43

 a hatáskörök funkcionális függetlenségének biztosítása a szervek között és azokon belül,  megbízható számviteli, monitoring és pénzügyi jelentéstételi rendszerek számítógépes formában (hazánkban jelenleg ez az EMIR),  jelentéstételi és monitoring rendszer ott, ahol a felelős szerv egy másik szervet bíz meg feladatok ellátásával (delegált feladatoknál pl.),  a rendszer működésének ellenőrzésre vonatkozó eljárások,  a megfelelő ellenőrzési nyomvonalat (audit trail) biztosító rendszerek és eljárások,  a szabálytalanságokra és a szabálytalanul kifizetett összegek visszavonására vonatkozó jelentéstételi és monitoring rendszerek. A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználására a 1600/2012. (XII. 17.) Korm. határozat központi koordinációval működő decentralizált intézményrendszert tervez,

amelyben

hatékony

központi

koordináció

mellett

érvényesül

az

ágazati

szakpolitikákért felelős tárcák tervező és irányító szerepe. A 2007-2013-as időszakban megkezdett, „n+2, n+3”-szabály alapján 2015-ig kifutó projektek esetében biztosítani kell a zökkenőmentes zárást és a kifizetések teljes körű abszorpcióját, miközben az új, 2014–2020as

időszakban

felhasználható

forrásokhoz

kialakítandó

intézményrendszerrel

a

párhuzamosságok elkerülését szem előtt kell tartani. Az MFF Magyarországra tervezett forrásának megoszlását is rögzítették, 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre kell fordítani, a fennmaradó 40 százalékot pedig a humánerőforrás-fejlesztés,

az

infrastruktúrafejlesztés,

a

környezetvédelem

és

az

energiahatékonyság célterületek között kell allokálni. Természetesen figyelembe kell venni az európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztésekkel kapcsolatos előírásokat. Az önerő minimalizálása mellett vissza nem térítendő támogatások nyújtása az elsődleges cél. Pályázati eljárásrendben a közszférához tartozó kedvezményezettek esetében biztosítani kell, hogy a támogatási döntések az általános pályázati rendszertől eltérő, egyszerűsített eljárásrend keretében szülessenek meg. További elv a tervezés során a területiség elvének fokozott figyelembe vétele, különös tekintettel a területi operatív programok tervezésére, s ennek során a megyék hatékony közreműködésére. 44

Meghatározta a 2014–2020 közötti európai uniós források felhasználására irányuló operatív programok szerkezetét, mely a következő táblázatban található. Operatív program (indikatív megnevezés)

Gazdaságfejlesztési és

Forrás

Szakmai tartalom meghatározásáért első helyen felelős tárca

Irányító hatóság elhelyezése

ERFA

NGM

NGM

ERFA

NGM

NGM

ERFA

NGM

NGM

ERFA, KA

NFM

NFM

ERFA, KA

NFM, VM

NFM

Emberi Erőforrás Fejlesztési

ERFA,

EMMI

EMMI

OP (EFOP)

ESZA

Koordinációs OP (KOP)

KA

ME

ME

„Vidékfejlesztés, halászat” OP

EMVA,

VM

VM

Innovációs OP (GINOP) Versenyképes KözépMagyarország OP (VEKOP) Terület- és Településfejlesztési OP (TOP)

Intelligens Közlekedésfejlesztési OP (IKOP) Környezeti és Energetikai Hatékonysági OP (KEHOP)

ETHA

A partnerségi megállapodás és az operatív programok kidolgozását, azok szakmai tartalmának meghatározását a nemzetgazdasági miniszter koordinálja a Kormány felhatalmazása alapján. 45

Meghatározza ennek a kötelezettségnek a teljesítését az érintett miniszterek bevonási kötelezettsége a szakmai felelősségi rend szerint. Ennek a munkának az eredményeként a partnerségi megállapodás első tervezetének és az operatív programok fő irányainak és prioritásainak Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság elé terjesztésére szükséges. Döntés született arról, hogy az operatív programokhoz kapcsolódó irányító hatósági funkciók az ágazati szakpolitikákért felelős tárcákhoz kerülnek, erre, illetve a programok lebonyolítását támogató intézményrendszeri keretek felállításának módjára, felelősségi rendjére és ütemezésére vonatkozó javaslatot az Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság elé kell terjeszteni a Miniszterelnökséget vezető államtitkár koordinálásában a nemzetgazdasági miniszter, a nemzeti fejlesztési miniszter, az emberi erőforrások minisztere és a vidékfejlesztési miniszter bevonásával. A nemzetgazdasági miniszter feladata, hogy az érintett miniszterek bevonásával jelentést készít a 2014–2020 közötti források felhasználásának előfeltételeiként meghatározott ex ante kondícionalitások teljesülésének helyzetéről, mely alapján javaslatot fogalmaz meg a feltételek teljes körű teljesítésének felelősségi rendjére és ütemezésére vonatkozóan. Elsődleges cél az, hogy ezen teljesítések csak a legindokoltabb esetben nyúljanak át 2013. éven. A területi koordináció kereteinek javaslatát a területfejlesztési források felhasználásának tervezésében a megyék szerepének hangsúlyozásával készíti el a nemzetgazdasági minisztert és a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt. Mindezt oly módon szükséges megtenni, hogy az ágazati és a területi operatív programok összhangja és egymástól való egyértelmű elhatárolása biztosított legyen. A nemzetgazdasági, a nemzeti fejlesztési és vidékfejlesztési miniszter feladata a vidékfejlesztési és halászati operatív programok egyéb operatív programokkal integrált kezelésének feltételeinek kidolgozása. A partnerségi megállapodás és az operatív programok társadalmi egyeztetési módjának, prioritásainak és menetrendjének meghatározására javaslatot a nemzetgazdasági miniszter és a Miniszterelnökséget vezető államtitkár készíti el.

46

VII. Konklúzió Önmagában vizsgálva, vagy más tagállamokkal összehasonlítva kitűnhet a hazai támogatási intézményrendszer tekintetében a centralizáltság, akár az intézményi struktúrát, akár a például az informatikai rendszerből adódó kötelező eljárási sztenderdeket vagy akár formanyomtatványokat tekintve. A végrehajtási tapasztalatok, a hazai és közösségi szintű auditok megállapításai olyan szempontokat is felszínre hoznak, melyek indokolják a szabályozási rendszer alakítását, továbbfejlesztését nem csupán többéves pénzügyi keret elfogadása előtti előkészítésként, hanem a megvalósítás alatt is. A szabályozói szintekkel, szabályozás alá vonandó tárgykörökkel kapcsolatos folyamatos fejlesztőmunka várhatóan a jövőben is folytatódik, különös figyelmet fordítva a 2014-2020-as pénzügyi periódus előkészítésére, összhangban a közösségi szintű jogszabályok tervezeteinek megjelenésével. Megoldandó probléma, hogy időnként a hazai szabályozás szigorúbb feltételeket szab, illetve túl részletes szabályokat állapít meg, mely eredményeképpen túladminisztrálttá válik adott rendszerelem, mely rontja a hatékonyságot és az eredményességet. Ennek során figyelembe kell azonban venni, hogy ez nem lehet öncélú, csakis az eredményes és hatékony támogatás felhasználás, a projektek megvalósításának elősegítése és ezeken keresztül a közösségi és nemzeti szintű fejlesztéspolitikai célok szolgálata a szabályosság követelményeinek betartása mentén. Az támogatási rendszer bármely összetevőjét érintő szabályozó változásnál mérlegelni kell, hogy mekkora előny származik a módosításból az érintettek számára, illetve mekkora terhet jelent ez elsősorban az intézményt igénybe vevők (pályázók, kedvezményezettek, megvalósításban közreműködők, szolgáltatók) számára, akiknek egy kiszámítható, stabil rendszer a pályázói hajlandóságát is növeli, számolva annak minden kockázatával és plusz terhével, másrészt az intézményrendszer munkatársainak is megterhelő a jelentős mennyiségű és gyakorta változó normarendszer szabályos alkalmazása (leterheltség fokozódása, hibalehetőség növekedése).

47

VIII. Conclusion The centralized nature of the domestic system of supports may be obvious - whether being examined in itself or in comparison with other Member States - both in terms of the structure of the institutions and of the compulsory procedural standards coming from the IT system or with regard to the various forms. Experiences in implementation and findings from domestic and community-level audits have revealed factors that justify both the creation and further development of a regulatory system, not just as a way of preparation for the acceptance of a multi-annual financial budget but also during implementation. Continual developmental work is expected to go on regarding regulatory levels and topics needing to be involved in the regulation; and special emphasis will be placed on preparations as regards the financial time period 2014-2020, as this harmonizes with the fact of publication of community-level draft regulations. An issue to be dealt with is that from time to time domestic regulation imposes stricter terms or specifies overly detailed regulations and, as a result, the relevant part of the system becomes over-administered, which adversely affects both efficiency and success. However, addressing this issue is not something that is unjustified for while observing the requirements of the law there will be successful and effective use of grants and facilitation of projects’ implementation, which are for the community and domestic-level developmental political objectives. When changing any aspect of the system of grants, one should consider the benefits to be had from modification concerning affected persons and what the burden might be primarily for users of the institution (applicants, beneficiaries, participants for implementation, serviceproviders), whose willingness to make use of it increases via its being a predictable and stable system, when one can take into account its risks and any extra burdens. Also, it will be difficult for the system of institutions’ employees to properly apply the rather bulky and often changing system of norms (an increasing work load, increases in the possibility of errors).

48

Irodalomjegyzék ANGYAL Zoltán dr., ASZTALOS Zsófia dr., FAZEKAS Judit dr., GYENEY Laura dr., METZINGER Péter Dr., MILASSIN László dr., OSZTOVITS András, SZABÓ Marcel dr. (Szerkesztő: Osztovits András): EU-jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2012 HORVÁTH Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2007 VÁRNAY Ernő – PAPP Mónika: Az Európai Unió joga, KJK-KERSZÖV, Jogi és üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2005.

IVÁN Gábor: Az Európai Unió pénzügyi keretterve 2007–2013-ra – az infúzió bekötve, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 428–451. o, 2006. május MOLNÁR Anna dr. – VISZOCZKY Emese dr.: Tematikus füzetek - Az NSRK végrehajtásának szabályozási háttere Magyarországon, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Budapest, 2012. SOMAI Miklós: Egy kudarc margójára: a brit visszatérítés, Vélemények Kommentárok Információk, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 106. szám, 1-2. o., 2005. július 14.

Az Európai Bizottság javaslata a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre, Európai Unió, 2011 Background General Affairs Council, Brussels, 27 January 2012 EUCO 139/1/11 Conclusions 9. december 2011, Bruxelles, 2012. 01. 25. EUCO 76/12 Következtetések, Európai Tanács, Brüsszel, 2012. június 29. 49

EUCO 228/12 Herman Van Rompuy elnök sajtónyilatkozata az Európai Tanács ülése után, Brüsszel, 2012. november 23. EUCO 37/13, Következtetések (többéves pénzügyi keret 2014-2020) Európai Tanács, Brüsszel, 2013. február 8. PRESSE 252, 13019/11 sajtóközlemény a Tanács 3107. ülése, Általános Ügyek, Brüsszel, 2011. július 18. PRESSE 285, 13587/11 sajtóközlemény a Tanács 3109. ülése, Általános Ügyek, Brüsszel, 2011. szeptember 12 PRESSE 25, 5807/12 Sajtóközlemény, Az Európai Unió Tanácsa 3143. ülése, Brüsszel, 2012. január 27. PRESSE 136, 8129/12 Sajtóközlemény, Az Európai Unió Tanácsa 3158. ülése, Brüsszel, 2012. március 26. PRESSE 153, 8775/12 Sajtóközlemény, Az Európai Unió Tanácsa 3160. ülése, Luxembourg, 2012. április 24. PRESSE 391, 14070/2//12 REV 2 Sajtóközlemény, A Tanács 3187. ülése, Általános Ügyek, Brüsszel, 2012. szeptember 24. 11539/2012, Feljegyzés (Tárgy: Többéves pénzügyi keret (2014-2020) – Tárgyalási keretdokumentum), Brüsszel, 2012. június 19.

http://ec.europa.eu http://eur-lex.europa.eu http://www.europarl.europa.eu http://eu.kormany.hu/tobbeves-penzugyi-keret-2014-2020 http://www.felsofokon.hu/gazdasagi-jog-kozbeszerzes/2012/02/23/valtozasok-a-palyazatirendszerben-2014-2020-kozott

50

Jogszabályjegyzék: -

2012/C 326/01 Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről

szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata -

1828/2006/EK Bizottsági rendelet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az

Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról -

1083/2006/EK tanácsi rendelet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai

Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról -

1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet az Európai Regionális

Fejlesztési Alapról -

12356/12 Módosított javaslat – A TANÁCS RENDELETE a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről, Brüsszel, 2012. július 9.

-

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv.

-

Az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet

-

Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások

hazai felhasználásáért felelős intézményekről szóló 1/2004. (I. 5.) Korm. rendelet -

Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés

program és a Kohéziós Alap projektek támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet -

a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az

Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának alapvető szabályairól és felelős intézményeiről szóló 255/2006. (XII. 8.) Korm. rendelet

51

-

a 2007-2013. programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az

Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási és ellenőrzési rendszerek kialakításáról szóló 281/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet -

2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az

Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználási rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet -

A strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásának általános eljárási

szabályairól szóló 14/2004. (VIII. 13.) TNM-GKM-FMM-FVM-PM együttes rendelet -

a 2007-2013 időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai

Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának általános eljárási szabályairól szóló 16/2006. (XII. 28.) MeHVM-PM együttes rendelet -

A 2014–2020 közötti európai uniós fejlesztési források felhasználásának tervezésével

és intézményrendszerének kialakításával összefüggő aktuális feladatokról szóló 1600/2012. (XII. 17.) Korm. határozat -

Az egységes működési kézikönyv kiadásáról szóló 26/2012. (X. 24.) NFM utasítás

52