Szakdolgozat. Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene és jövője

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Intézete Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék

Szakdolgozat Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene és jövője

Konzulens:

Készítette:

Dr. Gula József

Darkó Dániel

egyetemi docens

jogász szak nappali tagozat

Miskolc 2015. 1

University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology

Thesis The past, present and future of life imprisonment

Consultant:

Made by:

Dr. József Gula

Dániel Darkó

associate professor

law – regular student

Miskolc 2015. 2

Tartalomjegyzék

Bevezetés………………………………………………………………………………..4 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja……………………………………….5 1.1. A Csemegi-kódex………………………………………………………………6 1.2. Büntetőjogi szabályozás a 20. század elején…………………………………...8 1.3. A II. világháborút követő szabályozás………………………………………...10 1.4. A szabályozás alakulása 1978-tól……………………………………………..12 2. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenkori szabályozása……………………..17 2.1. Az új Büntető Törvénykönyv Általános Részének koncepciói……………….17 2.2. A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről………………………….19 2.3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának jelenlegi szabályai…..27 2.4. Az életfogytig tartó szabadságvesztés megítélése…………………………….33 3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jövője……………………………………...37 3.1. A büntetés jövője……………………………………………………………...37 3.2. A strasbourgi ítéletek, különös tekintettel a Magyar László kontra Magyarországra…………………………………………………………….....39 3.3. Tényleges életfogytiglan – kötelező kegyelmi eljárás………………………..41 3.4. A 23/2014 (VII.15.) AB határozat……………………………………………44 Összegzés……………………………………………………………………………...47 Irodalomjegyzék………………………………………………………………………50 Felhasznált jogforrások………………………………………………………………..51 Internetes hivatkozások………………………………………………………………..52

3

Bevezetés A szakdolgozatom választott témája az életfogytig tartó szabadságvesztés múltjának, jelenének és jövőjének bemutatása. A történeti fejlődés ismertetését az „A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről szóló” 1878. évi V. törvénycikktől (Csemegi-kódex) kezdve a törvényjavaslatokon és novellákon át egészen a jelenleg hatályos 2012.évi C. törvényig és annak továbbéléséig folytatom, így próbálok nyújtani egy átfogó képet az életfogytig tartó szabadságvesztésről. Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés fejlődéstörténete változó képet állít elénk, megítélése időről időre heterogén volt: néhány tervezet részletesen rendelkezett róla, míg egyesek nem is sorolták be a büntetési nemek közé, így kizárva az életfogytig tartó szabadságvesztést a szabályozás köréből.1 Az állam, figyelembe véve a büntetőjogi alapelveket, azokat szem előtt tartva alkalmaz szankciót azzal szemben, aki a cselekedetekor hatályos törvénybe ütköző tettével a társadalomra veszélyessé válik. Az életfogytig tartó szabadságvesztés azzal, hogy az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) határozatával kiiktatta a halálbüntetést az alkalmazható büntetési nemek közül, az állam által kiszabható legsúlyosabb büntetéssé lépett elő. Választásom azért az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre esett, mivel súlyossága és jelentős büntetés-végrehajtási szerepe, társadalmi visszhangja kiemeli a többi büntetési nem közül. Számos kérdés vetődik fel vele szemben: mint például óriási költségigénye, visszatartó erejének kétségessége, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a véglegesen börtönbe zárt elítéltnél jelentkező pszichés állapotot sem. Ez a büntetés a jogalkotó által felsorolt, a védett jogi tárgy vagy a minősítés szempontjából kiemelt bűncselekményekhez köthető, így nagyobb védelmet próbál biztosítani a jogalkotó a bűnelkövetőkkel szemben a büntetési tétel nagyságával. Másrészt felkeltette

1

László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 54.o.

4

érdeklődésemet az a paradox nézőpont is, mi szerint ezzel a büntetéssel ugyan elzárják a társadalomra veszélyes egyéneket, azonban a reintegráció eszményképe egy ilyen büntetés alkalmazása során homályossá válik. Szakdolgozatomban az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetőjogi szabályozása történeti fejlődésének bemutatása mellett ismertetem a büntetés-végrehajtással kapcsolatos szabályait és érdekességeit, mint például az emberi pszichére tett hatását is, a „rács mindkét oldaláról” tett véleményekkel és szakvéleményekkel. Kitérek a Szegedi Fegyház és Börtön hosszúidős speciális rezsimű körletére és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre, mint az emberi szabadság korlátozásának legszigorúbb legitim szabályozására. A büntetés jövőjel kapcsolatban felvázolom a szabályozás nemzetközi és hazai megítélésében kialakult jelentősebb változásokat, melyek nagymértékben hajlanak a szabadságvesztés eme formája „enyhítésének” irányába. 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja Az életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetését Magyarországon már az 1843. évi büntető törvényjavaslat is tartalmazta, azonban ezt a javaslatot, főként a konzervatív főrend negatív hozzáállása (ellenezték a botbüntetés és halálbüntetés eltörlését) miatt elutasították. A magyar szabadságharc bukását követő politikai-társadalmi megtorlást övező káoszban előbb az osztrák büntetőtörvénykönyv lépett hatályba hazánkban, majd részben visszatértek az 1848 előtti magyar joggyakorlathoz. Ez azonban elavultnak mutatkozott, így a kiegyezést követően égető szükség volt egy rendezett, átfogó jellegű büntetőtörvénykönyvre. Dolgozatom terjedelme nem teszi lehetővé, hogy megtárgyaljam a témával összefüggésbe hozható összes jogtörténeti és jogtudományi kérdést. Az életfogytig tartó szabadságvesztés bemutatását így egy olyan meghatározó törvénytől kezdem, ami a hazai büntetőjog egyik alappillére, az első magyar modern büntetőtörvénykönyv, az 1878.évi V. törvénycikk.

5

1.1.

A Csemegi-kódex

A büntetőtörvénykönyv kidolgozásával az aradi ügyvédet, Csemegi Károlyt bízták meg, akinek a tervezetét a parlament másfél éves vita után elfogadta, így „ A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről” címet viselő 1878.évi V. törvénycikk - a továbbiakban Csemegi-kódex - illetve a kihágásokról szóló 1879.évi XL. törvénycikk 1880. szeptember 1-jén lépett életbe.2 A kódex az európai kódexek szerkezeti megoldását követi, így általános és különös részből áll. Az általános rész joganyagát 9 fejezetben szabályozó kódex megfogalmazta a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveket. A büntetőjogi felelősségre vonás alsó korhatárát a 12. életévüket meghaladó, beszámítható fizikai személyekre terjesztette ki. A kódex nem határozott a szándékosság és gondatlanság fogalmáról, annak kidolgozását a jogtudományra bízta. A Csemegi-kódex ezen felül nem rendelkezett sem a büntetés céljáról, sem a büntetés-kiszabás irányelveiről.3 A kódex a bűncselekmények trichotomikus felosztását követve a bűntett, vétség és kihágás kategóriáit fogadta el. Emellett a kódex büntetési rendszere a monista rendszerekhez hasonlóan csak büntetéseket ismer, két csoportba osztva: fő- és mellékbüntetések. 20. § A büntetések nemei a következők: 1. halálbüntetés; 2. fegyház; 3. államfogház; 4. börtön; 5. fogház; 6. pénzbüntetés. Az 1., 2. és 4. pontok alatt megjelölt büntetések kizárólag bűntettekre, az 5. pont alatti pedig kizárólag vétségekre alkalmazandók.

2

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 48.o. 3

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 49.o.

6

Az államfogház (3. pont), ha az 5 évnél rövidebb tartamra állapittatik meg: vétség - ha pedig 5 évi vagy azon fölüli tartamban állapittatik meg, büntett esetében alkalmazandó. A pénzbüntetés, mint önálló büntetés kizárólag vétségekre, - mint mellékbüntetés azonban bűntettekre és vétségekre is alkalmazható. 4 Főbüntetések:

a

halálbüntetés,

a

szabadságvesztés

–felosztva

fegyházra,

államfogházra, börtönre és fogházra- és a pénzbüntetés. Mellékbüntetés: a hivatalvesztés, a politikai jogok gyakorlásának ideiglenes felfüggesztése, az elkobzás, a külföldi kiutasítása, a pénzmellékbüntetés és a szakképzettséget kívánó foglalkoztatástól eltiltás.5 Dr. Finkey Ferenc szerint: „ A szabadságbüntetések a bűnöstől büntetésül a polgári és politikai szabadságjogokat veszik el, részben vagy egészben.” Ezeket a „szabadságbüntetéseket” 1905-ben megjelent könyvében szabadságkorlátozó és szabadságvesztési büntetésekre osztotta fel (a törvény alapján az utóbbiba tartozott az életfogytig tartó szabadságvesztés a fegyházon belül).6 A Csemegi-kódex korlátozta a halálbüntetés alkalmazását, az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét a legsúlyosabb törvényi tényállásoknál tartotta fenn, de a szabadulás esélyét nem zárták ki ténylegesen. A büntetés letöltésére a már akkor is a legszigorúbban őrzött fegyház-fokozatú intézményeket jelölte ki, utalva az elkövetett bűncselekmények mibenlétére: 22. § A fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamu. A határozott idejü fegyház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb pedig két év. 28. § A fegyházbüntetés országos fegyintézetben hajtatik végre.7

4

1878.évi V. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről 20.§ Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 49.o. 5

6

Dr. Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve, Politzer-féle könyvkiadó vállalat, Budapest, 1905. 414.o. 7 1878.évi V. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről 22. §, 28.§

7

Az 1843. évi javaslatban felsorolt életfogytig tartó szabadságvesztés esetein (a gyilkosság és a gyújtogatás legsúlyosabb esetei, illetve a párviadal, az erőszakos nemi közösülés, a vízáradás okozásának és a ragályos betegségek szándékos terjesztésének legsúlyosabb esete) kívül ezzel a szankcióval fenyegették a felségsértést, a hűtlenséget, a halált okozó természet elleni fajtalanságot, a rablást (ha vele együtt szándékos emberölést is elkövettek), valamint a vaspályák, hajók, távírdák megrongálását, ha a cselekményt halált okozva követték el.8 Az életfogytig tartó szabadságvesztés korabeli szükségességének kérdésével kapcsolatban Dr. Angyal Pál 1909-es könyvében kifejtette: „ A tartam kérdésénél megállapíthatjuk,

hogy

az

életfogytig

tartó

szabadságvesztésbüntetés

nem

nélkülözhetetlen, mert amely államok a halálbüntetést ismerik, azoknak büntetési rendszerében az átmenet miatt van arra szükség, ahol meg törölve van a halálbüntetés, ott ennek pótlása miatt nélkülözhetetlen az.”9 A büntetéssel kapcsolatos véleménye azt tükrözi, hogy ez a büntetése nem szolgálja a társadalmi javítás célját, illetve a fogvatartott testi-szellemi satnyulásához vezethet. A kódexszel kapcsolatban számos kritikát fogalmaztak meg, azonban a kódex jelentőségét mutatja, hogy az általános része 1951 – ig volt hatályban, ezt az 1950. évi II. törvény, a Büntetőtörvénykönyv Általános Része (Btá.) váltotta fel, míg különös része az 1961.évi Btk. hatálybalépésig, 1962-ig volt érvényben.

1.2.

Büntetőjogi szabályozás a 20. század elején

Az életfogytig tartó szabadságvesztés, mint főbüntetés szempontjából nem történt kiemelkedő változás, továbbra is a Csemegi-kódex általános részi szabályai maradtak hatályban. „ Egy másik jogintézmény, a szigorított dologházi őrizet határozatlan tartamúsága miatt rokon vonásokat mutatott az életfogytig tartó szabadságvesztéssel”10, de jelentősebb változás a szabályozás körében nem történt az 1950.évi II. törvényig.

8

László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 56-57.o. 9 Dr. Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1909. 168.o. 10 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 58.o.

8

A kódex hiányosságainak kiütközése után az igazságügyi kormányzat 1888-tól foglalkozott a Btk. módosításának lehetőségével, a századforduló környékén több tervezet is született. „ A magyar bűnözés struktúrájában bekövetkezett változások (a fiatalkorú és a visszaeső, hivatásos bűnözők tömeges megjelenése, a nagyvárosokban a közvéleményt jelentősen zavaró marginális rétegek- csavargók, prostituáltak, szerencsejátékosok, stb.elszaporodása) hatására az újabb büntetőjogi irányzatok tért hódítottak és megkezdődött a Btk. lassú átalakításának folyamata.”11 Az első lépés az 1908. évi XXXVI. törvénycikk, az első büntetőnovella (I.Bn.) volt, melynek legjelentősebb rendelkezése a fiatalkorúak büntetőjogának átalakítása volt. 12 éves korúakkal szemben ugyanolyan szankciókat rendelt el alkalmazni, mint a felnőtt korúakkal szemben, azonban fegyház büntetést nem lehetett velük szemben kiszabni. A halálbüntetést csak azzal szemben szabhatták ki, aki 20. életévét már betöltötte, illetve az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazást nem tette lehetővé a fiatalkorúakkal szemben, ezzel kapcsolatban további szabályozást nem tartalmazott. Az 1913.évi XXI. törvénycikk a közveszélyes munkakerülésről bevezette a dologházat, mint egy új büntetés-végrehajtási intézetet, amely a munkaképes munkakerülők munkára szoktatásra szolgált. Az 1928.évi III. törvénycikk, az ún. rendtörvény felváltotta a Csemegi-kódex államrendet védő rendelkezéseit, az állam és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló magatartásokat pönalizálásat helyezve középpontba. E cél elérésére szigorította a büntetési tételeket, tág értelmezési teret hagyva a bűnüldöző hatóságok részére, kiterjesztve a büntetőjogi felelősség körét. Az 1928.évi X. törvénycikk, a Csemegi-kódex második büntetőnovellája (II.Bn.) vezette be Szöllősy Oszkár szerint „határozatlan tartamú fegyházbüntetésként” a szigorított dologházat. A szigorított dologházat lehetne az életfogytig tartó szabadságvesztés „kistestvéreként” aposztrofálni, hiszen minimális időtartama (3 év) mellett leghosszabb tartama életfogytiglan volt, végrehajtása szintén fegyházi szinten történt.

11

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 51.o.

9

1.3.

A II. világháborút követő szabályozás

A II. világháború végéig számos törvénycikk született még a büntetőjog berkein belül (ide értve az antiszemita rendelkezéseket is), de egyikük sem tartalmazott jelentős szabályokat az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban. A világháborút követően a reflektorfénybe a háborús és népellenes bűnelkövetők igazságos megbüntetésé került, továbbá az 1946.évi I. törvénnyel megalapított új Magyar Köztársaság büntetőjogi védelmét meg kellett alapozni.12 Ilyen történelmi légkörben került elfogadásra a Btk. harmadik novellája, az 1948.évi XLVIII. törvénycikk (III. Bn.), amely számos jogtechnikai jellegű módosítást vezetett be, bevezette az elmebeteg bűnelkövetők őrizetét és új tényállásokat fogalmazott meg, ám az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények körét nem tágította ki. A Csemegi-kódex kidolgozott szabályai változtatást igényeltek, és a korszak hátterében meghúzódó erős politikai nyomás hatására 1951-ben fel is váltotta a kódex 70 évig hatályban lévő általános részét az 1950. évi II. törvény „ A Büntetőtörvénykönyv Általános Részéről” (Btá.). A törvény részleges megoldásként született, számos szocialista jogelvet fogalmazott meg, a bűncselekmények kategóriáját a Csemegi-kódexhez képest bűntettekre és kihágásokra redukálta (a kihágás intézményét az 1955.évi 17. sz. tvr. felszámolta). „Bevezette az egységes – nemek és fokozatok nélküli szabadságvesztést és börtön névvel illette a szabadságvesztés-büntetést, amely életfogytig vagy határozott ideig (30 naptól akár 15 évig) tarthatott. A csekélyebb számú életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteket nem választották külön a végrehajtás során más, határozott tartamú szabadságvesztésre ítéltektől.”13 30. § A büntetések a következők: 1. halálbüntetés, 2. börtön, 3. pénzbüntetés, 4. elkobzás és vagyonelkobzás, 12

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 54.o. 13 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 58.o.

10

5. közügyektől eltiltás, 6. foglalkozástól eltiltás, 7. kiutasítás. 31. § A halálbüntetés és a börtön mindig főbüntetések. A többi büntetések mellékbüntetések, azokban az esetekben azonban, amelyekben azt a törvény külön rendeli, az illető bűntett miatt főbüntetésként alkalmazhatók. 32. § (1) A börtön életfogytig vagy határozott ideig tart. (2) A határozott idejű börtön leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb tartama harminc nap.14 A büntetési-végrehajtási intézetekhez fűződő problémákat volt hivatott feloldani az 1955-ös Büntetési-végrehajtási Szabályzat. Az 1961.évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről egységesen tartalmazta az általános és különös rész joganyagát, emelte a törvény szigorát az állam elleni és gazdasági bűncselekmények területén. 15 Az életfogytig tartó szabadságvesztést mellőzte, rendelkezést nem tartalmazott róla; hűen tartva magát az ún. szocialista büntetőtörvénykönyvekhez. Az 1971.évi 28. tvr. jelentősen módosította a Btk.-t, felosztva a bűncselekményeket bűntettekre és vétségekre, a szabadságvesztéseknél pedig visszatért a Csemegi-kódexnél elfogadott intézményekhez (fegyház, szigorított börtön, börtön, fogház). Újra visszaállította az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést, mivel felmerült az igény a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés között egy köztes intézményre, egy hídra az emberi élettől való megfosztás és a jelentősen kisebb súlyú szabadságvesztés között. A ’70-es években látókörbe kerülő kriminalisztikai változások indokolttá tették egy a büntetőjogi szabályozás megújítását. Így született meg az 1978.évi IV: törvény a büntető törvénykönyvről, amely a fegyházban végrehajtandó, életfogytig tartó szabadságvesztést a halálbüntetés mögött a második legsúlyosabb büntetési nemként szabályozta.

14

1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről 30-32.§ Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 56.o. 15

11

A Btk. ekkor már tartalmazta a halálbüntetést, mint szankciót, aminek meghatározó dátuma volt 1988. július 14, hiszen ekkor vezették bitó alá Vadász Ernőt, akin Magyarországon

jogerős

bírói

döntés

alapján

utolsóként

hajtották

végre

a

halálbüntetést16. A rendszerváltozást követően hazánk politikai és gazdasági beilleszkedésre törekedett nemzetközi szinten. Az átalakulás együtt járt az emberi jogok alkotmányos elismerésével a nemzetközi szerződéseken keresztül. Többek között a halálbüntetéssel fenyegetettség és az élethez való jog szembenállása miatt az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) AB határozatával eltörölte Magyarország területén a halálbüntetést. „A 2012. január 1 – jén életbe lépő, jelenleg hatályos Alaptörvény „kimondja, hogy a Magyarországon mindenkinek joga van a szabadságra. Ugyanezen törvényhely rendelkezése szerint a szabadságától senkit sem lehet másként, mint a törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás szerint megfosztani. A törvényben meghatározott ok a bűncselekmény elkövetése, a meghatározott eljárás pedig az igazságszolgáltatás törvényes rendje szerint megvalósuló büntetőeljárás. A szabadságvesztés tehát az alaptörvényben deklarált egyik legfontosabb jogtól – a személyes szabadságtól – való megfosztást jelenti a bűnelkövetővel szemben, a társadalom védelme érdekében.”17 A szabadságvesztés tehát egy olyan joghátrány, amely nevéből adódóan a személyes szabadságától fosztja meg az elkövetőt bűncselekménye alapján, és államilag ellenőrzött büntetés-végrehajtási intézetekben kötelezi őt a bíróság által lefolytatott eljárás keretében kiszabott büntetési idő letöltésére.

1.4.

A szabályozás alakulása 1978-tól

A Büntető Törvénykönyvben meghatározott életfogytig tartó szabadságvesztés a régi Btk. hatályba lépése óta jelentős változásokon ment keresztül: az 1971. évi és az 1993. évi Büntetőnovella között a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja 20 év volt.

16

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 19.o. 17 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 90.oldal (43.pótlás)

12

Az 1993. évi XVII. törvény ezt a legkorábbi időpontot 15-25 év közöttire változtatta, aminek az eldöntését az ítélkező bíróság jogkörébe utalta, másrészt beiktatta a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés azon esetét, miszerint „nem bocsátható feltételes szabadságra az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik” (Btk. 47/C.§ (2) bekezdés). Szintén e Büntetőnovella zárta ki először az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadulását. Az 1997.évi LXXIII. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról a szabadulás legkorábbi időpontját az el nem évülő bűncselekmények esetén 20 és 30 év közötti időre emelte fel. Az 1998.évi LXXXVII. törvény szigorította az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályokat. A törvény alapján az ítélkező bíróság az elkövetés jellege, a cselekmény tárgyi súlya alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja életfogytig tartó szabadságvesztés esetén, másrészt a legkorábbi időpontot az elévülő bűncselekmények esetén 20 évben, az el nem évülő bűncselekményekre nézve pedig 30 évben határozta meg.

18

Az 1978. évi IV. törvény e módosításokkal ellátva a szabadságvesztést a büntetésekhez sorolta: 38. § (1) Büntetések a) a szabadságvesztés, b) a közérdekű munka, c) a pénzbüntetés, d) a foglalkozástól eltiltás, e) a járművezetéstől eltiltás, f) a kiutasítás. (2) Mellékbüntetések a) a közügyektől eltiltás, b) a kitiltás.19

Ezen belül pedig tartamára figyelemmel az 1978. évi Büntető Törvénykönyv megkülönbözteti a határozott ideig tartó szabadságvesztést és az életfogytig tartó szabadságvesztést: 18

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 376.o. 19 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 38.§ (1)-(2)

13

40. § (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. (2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év. (3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 85. § (4)

bekezdése

és

a

97/A.

§

(1)

bekezdése

szerinti

életfogytig

tartó

szabadságvesztésre is vonatkozik.20 „ Az akkor hatályos Btk. 40.§ (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés életfogytig tartó vagy határozott tartamú. A jelenlegi legsúlyosabb főbüntetés megörökölte a 23/1991. (X.31.) AB határozattal kiiktatott halálbüntetés korhatár-feltételét, amely alapján csak olyan személlyel szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Az életfogytig tartó szabadságvesztés sohasem abszolút, hanem minden esetben vagylagos büntetés a 10 évtől 15 évig, illetőleg az 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés mellett, s jelenleg 30 bűncselekmény (állam elleni: 4, béke elleni: 2, háborús: 5, köztörvényes: 9, katonai: 10) elkövetése fenyegetett ezzel a szankcióval.”21 A törvényből megállapítható, hogy míg a legtöbb büntetés 18. életévét betöltött személlyel szemben szabható ki, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén ez a korhatár már 20 év, jogalkotói megfontolásból itt tekintettel voltak a szankció súlyosságára, az elkövetőre tett hatására. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását tehát az elkövető életkorára tekintettel korlátozta. Fiatalkorúval

szemben

életfogytig

tartó

szabadságvesztés

egyáltalán

nem

alkalmazható, a bűncselekmény elkövetésekor „fiatal felnőtt korú” (tizennyolc és húsz év közötti) elkövető esetében pedig a törvény szerint van még remény arra, hogy a büntetés célja a társadalomból való végleges kiiktatása nélkül is elérhető.22 A életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén két út áll a bíróság előtt a feltételes szabadságra bocsátás meghatározása kapcsán: 20

1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 40.§ László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz. 59.o. 22 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012 92.o. (39. pótlás) 21

14

47/A. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. (2) Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg.23 Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja, akkor az elítéltet tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik, melynek a léte a magyar büntetőjogban lényeges kérdéseket vet fel. „Az 1998. évi LXXXVII. törvény jelentősen módosította a Büntető Törvénykönyvet, megreformálta az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseket és meghonosította a magyar büntető anyagi jogban eddig ismeretlen jogintézményt: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést.”24 A Magyarország által aláírt Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikke tiltja az embertelen büntetések kiszabását, mégis Magyarország az egyetlen olyan állam az Európai Unió tagállamai közül, ahol az elmúlt években úgy ítéltek fegyházra bűnösöket, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőséget kizárták. A halálbüntetés azzal járt, hogy az elítéltet megfosztották élethez való jogától, és „halálba küldték”, míg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) ugyan a szabadsághoz való jogot korlátozza, de ennek a korlátnak nincsenek határai, az elítélt életét a büntetés végrehajtásának kezdete után haláláig bezárva tölti, a re-szocializáció csekély esélye nélkül. Juhász Zoltán szerint: „… a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének bírósági mérlegelés alapján vagy a törvény erejénél fogva történő kizárása ellentétes a jogállamisággal, nem elégíti ki a személyes szabadsághoz való jog alkotmányos korlátozásának követelményeit, valamint alkotmányellenesen korlátozza az emberi méltósághoz való jogot.”25

23

1978. évi IV. törvény 47/A.§ Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005. 88.o. 25 Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005. 88.o. 24

15

A büntetés mögött egy klasszikusnak mondható ellentét húzódik meg, két jog kollíziója; az állam büntetőigénye, amely mögött egy társadalmi érdek is áll, és az egyén szabadsághoz való joga, amelyet a modern államok döntő többsége alkotmányában deklarált. A 2010. évi LVI. törvénnyel bevezetett büntetőtörvénykönyv módosítás mind a halmazat, mind az erőszakos többszörös visszaeső esetén kötelező teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását meghatározott feltételek mellett.26 85. § (1) Bűnhalmazat (12. §) esetén egy büntetést kell kiszabni. (2) A büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni. (3) Ha a törvény a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. (4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint bármelyik

bűncselekmény

életfogytig tartó szabadságvesztéssel

is

büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.27 A törvény IX. fejezetében foglalt értelmező rendelkezések definíció meghatározása alapján és a fenti 85.§-ban foglalt feltételek fennállása esetén az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kötelező volt. A 85.§ (4) bekezdését a 23/2014 (VII.15.) AB határozat az új Büntető Törvénykönyv 81.§ (4) bekezdésével egyetemben alaptörvény-ellenesnek találta és visszaható hatállyal megsemmisítette.

26

Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012 92/1.o. (42. pótlás) 27 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 85.§

16

2. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenkori szabályozása Az 1978. évi IV. törvényt hatályba lépése óta rengetegszer (több mint száz alkalommal) módosították, ennek háttérben többek között a folyamatosan átalakuló társadalmi-gazdasági helyzethez igazodó bűncselekmények, a különböző kormányok büntetőpolitikai irányvonalai állnak. A szakmai törekvéseknek köszönhetően 2012. évi C. törvény elfogadását megelőzően 2006-ban és 2007-ben is született két koncepció egy új büntetőtörvénykönyv megalkotásával kapcsolatban, de törvény nem lett belőlük.

2.1.

Az új Büntető Törvénykönyv Általános Részének koncepciói

2001. március 14-én Bizottság alakult a hatályos kódex felülvizsgálatára és az új kódex előkészítésére. A munka megkezdését követően nem sokkal megindult Büntetőjogi Kodifikáció című folyóiratuk, amelynek 2006. évi I. számában Dr. Ligeti Katalin vezette elő Általános Részi tervezetét. Szerinte az európai uniós elvárások mellett a hazai bűnözési szerkezet átalakulása, az erőszakos cselekmények számának emelkedése és a felderítési hatékonyságának csökkenése egy társadalmi elvárást is keletkeztet egy új büntetőtörvénykönyv megalkotására. Az 1978. évi IV. törvény több ezer rendelkezést érintő módosulásával egyenes arányosnak tartja a Btk. belső egyensúlyának, a szankciórendszer harmóniájának felbomlását, és a büntetési tételek egymáshoz való viszonyának megbontását. Mindezek alapján, egységes szemléleten alapuló felülvizsgálat szükségességét emeli ki.28 A koncepcióban az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban kifejti: az 1978. évi IV. törvény úgy rendelkezik, hogy ítélethozatalkor a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét fenntartja az elítélt számára, vagy ezt a lehetőséget eleve kizárja, azaz az életfogytig tartó szabadságvesztés ténylegesen az elítélt élete végéig tart. A feltételes szabadságra bocsátás szabályait aggályosnak tartva kifejti, hogy az elévülő bűncselekmények esetén megállapított legkorábbi időpont, a 20 év a nemzetközi gyakorlatra figyelemmel is túlságosan szigorú. Továbbá a fogalmazásmódot pontatlannak tartja, mert a feltételes szabadságra bocsátás alsó határa mellett felső határ

28

Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 5.o. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2006-1/ 2013.05.05. 15:34

17

nincs kiszabva, így nem lehet pontosan tudni, mikor nyílik meg a lehetőség az elítélt szabadulására.29 A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban vitatja annak kizárását, azon az alapon, hogy ezzel a szabadulás elvi lehetősége megszűnik (hacsak a köztársasági elnök nem él kegyelmi jogával), és ez sérti az emberi méltóság alkotmányos jogát, illetve az embertelen és kínzó bánásmód nemzetközi szerződésekbe foglalt tilalmát. Mindez az elítélt számára a társadalomba való visszatérés reményének elvételével ér fel. A koncepció megszüntetné a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának intézményét, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 15 évben határozza meg. Ezzel megszüntetné az elévülő és el nem évülő bűncselekmények közötti különbségtételt. Az újabb elítélés beszámítása esetén a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját halasztaná a kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés tartamával. Ha ez az újabb kiszabott szabadságvesztés is életfogytiglan tartana, akkor engedné meg feltételes szabadságra bocsátás kizárását.30 Az új büntetőtörvénykönyvről 2007-ben is megjelent egy tervezet a Büntetőjogi Kodifikáció 2007. évi I. számában. A 2006-os koncepcióval egyetértett az új kódex megalkotásának szükségességével, és annak indokaival kapcsolatban. A hatályos büntetési rendszer különösen érzékeny pontjának tartja az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozását, emberi jogi szempontból aggályosnak tartja a feltételes szabadságra bocsátás szabályozását. A tervezet megszüntetné a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét. Helyette önálló büntetési nemet vezetne be: az élethosszig tartó szabadságvesztést, amelyből a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját egységesen 20 évben határozza meg. A tervezet ezzel a megnevezéssel a Csemegi-kódex szóhasználatához tért vissza.31 A téma érzékenységét mutatja, hogy mindkét tervezet foglalkozott az életfogytig tartó szabadságvesztés megújításával. Azonban egyik tervezetből sem született törvény, így ezek az elgondolások nem valósulhattak meg. A tervezetek megalkotásánál a legnagyobb hangsúlyt egy olyan határidő kiszabására fektették, amely elérése után felül 29

Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 29.o.. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2006-1/ 2013.05.05. 15:34 30 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1. 29-30.o.. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2006-1/ 2013.05.05. 15:34 31 Törvénytervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1. http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2007-1/ 2013.05.05. 16:10

18

lehetne vizsgálni az életfogytiglan tartó szabadságvesztés-büntetések szükségességét. Ezzel párhuzamosan a TÉSZ kiiktatása mellett döntöttek, emberi jogi és alkotmányos alapokra hivatkozva. Véleményem szerint az életfogytiglanra ítélt személyeket egy bizonyos idő letelte után meghatározott időközönként (kb.1-2 év) alá kellene vetni legfőképpen pszichológiai teszteknek, hogy meg lehessen állapítani azt az időpontot, amikor az elkövető számára megnyílhatna az út a szabadság felé. Természetesen az elkövető feltételes szabadságra bocsátását függővé kellene tenni az ez idő alatt a büntetésvégrehajtási intézetben nyújtott magatartásától, pszichés viselkedésétől.

2.2.

A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

A 2013. július 1. napján hatályba lépett új Büntető Törvénykönyvünk a szabadságvesztést még mindig a legsúlyosabb büntetési nemként határozza meg. A büntetési nemeken belüli elhelyezése nem változott az 1978. évi IV. törvényhez képest: 33. § (1) Büntetések a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, c) a közérdekű munka, d) a pénzbüntetés, e) a foglalkozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, g) a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, i) a kiutasítás. (2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás.32 A 2013. július 1-ig hatályos Btk.- hoz képest újítás, hogy a kitiltás immár a mellékbüntetések helyett a büntetések között szerepel, illetve két új jogintézmény is 32

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 33.§ (1)-(2) bekezdés

19

bevezetésre került a büntetések közé: a sportrendezvények látogatásától való eltiltás és az elzárás. A szabadságvesztés a halálbüntetés kiiktatását követően az állam kezében lévő legsúlyosabb szankció jellegét fenntartva 2012. évi C. törvényben is két csoportra lett osztva: határozott ideig tartó szabadságvesztésre és életfogytig tartó szabadságvesztésre: 34. § A szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart. 35. § (1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani. (2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. E rendelkezés a 44. § (1)-(2) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nem alkalmazható.33 A

szabadságvesztés

végrehajtásával

szabadságvesztés-büntetéseket

fogházban,

kapcsolatban börtönben

elrendeli,

vagy

hogy

fegyházban

a kell

végrehajtani, ami egy súly alapú sorrendet jelöl: a legenyhébb végrehajtási fokozat a fogház, ezután következik a börtön, majd a fegyház a legszigorúbb büntetésvégrehajtási intézmény (fegyházban hajtják végre az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetést is). A büntethetőség korhatára a törvény alapján az általános 14. életév betöltésével járó büntethetőség mellett meghatározza azt is, hogy azok a 12. életévüket betöltő gyerekek is büntethetőek lesznek, akik a törvényben felsorolt bűncselekményeket elkövetésénél belátási képességgel rendelkeztek, vagyis tetteik következményét képesek voltak belátni: 16. § Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés [160. § (1)-(2) bekezdés], az erős felindulásban elkövetett emberölés (161. §), a testi sértés [164. § (8) bekezdés], a rablás [365. § (1)-(4) bekezdés] és a kifosztás [366. § (2)-(3) bekezdés] elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét

33

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 34-35.§

20

betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.34 Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel való büntethetőség korhatárát illetően az új Büntető Törvénykönyv nem hozott változást, a 20. életév (bűncselekmény elkövetés kori) betöltéséhez köti. 41. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 81. § (4) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik.35 A 2012.évi C. törvény a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben határozza meg, a legkésőbbi időpontját pedig 40 évben. Az ismertetett 2007-es koncepcióval ellentétben a bíróság számára fenntartja azt a lehetőséget, hogy a feltételes szabadságra bocsátást kizárják. 42. § Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. 43. § (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. (2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább tizenöt év.36 „A bíróság önálló rendelkezési joga ezzel ténylegesen nem csorbul: továbbra is függetlenül dönthet határozott tartamú és életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása között, illetve amennyiben nem határozott tartamú szabadságvesztést kíván kiszabni, a

34

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 16.§ 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 41.§ (1) bekezdés 36 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 42-43.§ 35

21

jövőben is lesz lehetőség mind a feltételes szabadságra bocsátásra, mind annak kizárására.”37 A törvény továbbá taxatív jelleggel felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek elkövetése miatt a bíróság élhet a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának jogával: 44. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki: a) népirtás [142. § (1) bekezdés], b) emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bekezdés], c) apartheid [144. § (1) és (3) bekezdés], d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [148. § (2) bekezdés], e) védett személyek elleni erőszak [149. § (1)-(2) bekezdés], f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bekezdés], g) egyéb háborús bűntett (158. §), h) emberölés súlyosabban minősülő esete [160. § (2) bekezdés], i) emberrablás súlyosabban minősülő esete [190. § (3)-(4) bekezdés], j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete [192. § (6) bekezdés], k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bekezdés], l) rombolás súlyosabban minősülő esete [257. § (2) bekezdés], m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete [284. § (4) bekezdés], n) terrorcselekmény [314. § (1) bekezdés], o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [320. § (2) bekezdés], p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete [322. § (3) bekezdés], q) zendülés súlyosabban minősülő esete [442. § (4) bekezdés], r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [445. § (5) bekezdés], ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el. (2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszervezetben követte el. 38

37

http://www.gondola.hu/cikkek/81524-I__Uj_Btk___Magyarorszag_nem_a_bunelkovetok_paradicsoma_.html, 2013.05.09. 09:43 38 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 44.§

22

Ha a felsorolt bűncselekményeket bűnszervezetben követték el, vagy egy bűncselekményt erőszakos többszörös visszaeső követett el; a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának nem a lehetősége merül fel, hanem kötelező jellegű lesz a kizárás alkalmazása, nem tartozik a bíróság mérlegelési jogkörébe. Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben alkalmaz a törvény egy további kikötést, mi szerint: (2) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Halmazati büntetés esetén a 81. § (3) bekezdése szerinti büntetési tételt, tárgyalásról lemondás esetén a 83. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a kétszeresére emelni.39 Az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítés: 

ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó

szabadságvesztésre ítélték és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el (visszaeső) és 

szabadságvesztéssel fenyegetett újabb szándékos bűncselekmény

elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és három év még nem telt el az újabb bűncselekmény elkövetéséig (többszörös visszaeső), illetve 

mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt

követett el (erőszakos többszörös visszaeső). A minősítést megalapozó, harmadik bűncselekmény büntetési tételének felső határa ebben az esetben a kétszeresére emelkedik, és ha az így felemelt határ meghaladná a 20 évet vagy a bűncselekmény önmagában is büntethető életfogytig tartó 39

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 90.§ (2) bekezdés

23

szabadságvesztéssel, akkor az elkövetővel szemben kötelező kiszabni az életfogytig tartó szabadságvesztést. Láthatjuk, hogy a törvény nem tesz különbséget a feltételes szabadságra bocsátás megállapításánál az elévülő és az el nem évülő bűncselekmények között, továbbá a legkorábbi időpont emelése (25 év) mellett meghatároz egy felső határt is (40 év), amelyet az 1978. évi IV. törvény nem tartalmazott. „Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés határozatlan tartamú, mivel tartalmaz határozatlansági mozzanatot – az elítélt élete végéig is tarthat, aminek időpontja bizonytalan

–

valódi

értelemben

mégsem

tekinthető

határozatlan

tartalmú

szabadságvesztés büntetésnek. Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reményt kell adni jövője tervezésének a reális lehetőségére, a társadalomba történő visszatérésre, az emberiesség szempontja ezt is igényli. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásáról a bíróság ítéletében kétféleképpen rendelkezhet, vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.”40 A Büntető Törvénykönyv továbbá szabályozza azokat az eseteket is, ha egy elítélt vonatkozásában „találkozik” az életfogytig tartó és egy határozott tartamú szabadságvesztés, melynek öt lehetséges esetkörét sorolja fel: 45. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett

bűncselekmény

miatt

az

életfogytig

tartó

szabadságvesztés

végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. (2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a

40

Magyarország Kormánya, T/6958. számú törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről 2012. április http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf, 2013.05.08 10:12

24

feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. (3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett

bűncselekmény

miatt

az

életfogytig

tartó

szabadságvesztés

végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja.41 Az öt bekezdés három szabályozási esetkör szerint határozható meg: 42 1. A 45. § (1) és (2) bekezdése szerint, ha

a

terheltet

határozott

tartamú

szabadságvesztés tényleges letöltésére ítélik az életfogytiglanra ítélés előtt elkövetett bűncselekmény miatt: 

az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt ((1) bekezdés)



életfogytig

tartó

szabadságvesztésből

történő

feltételes

szabadságra bocsátás alatt ((2) bekezdés)

41

2012. évi C. törvény 45.§ (1)-(5) bekezdés Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014, 384. oldal 42

25

A bíróság ezekben az esetekben azonos jogkövetkezményeket alkalmaz: a feltételes szabadságra bocsátás időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja. 2. A 45.§ (3) és (4) azokra az esetekre vonatkozik, amikor a terheltet azért a bűncselekményért ítélik határozott tartamú szabadságvesztésre, amit az életfogytiglani végrehajtás alatt követett el. Az újabb elítélés időpontja: 

életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt ((3) bekezdés)



életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás próbaideje alatt ((4) bekezdés)

A bíróság ezen esetekben is a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját tolja ki: legalább öt és legfeljebb húsz év közötti tartamra (mérlegelési jogkör). 3. A 45.§ (5) bekezdése annyiban tér el az előző két esetkörtől, hogy ebben az esetben

azért

a

bűncselekményért

ítélik

határozott

tartamú

szabadságvesztésre, amit az életfogytiglaniból történő feltételes szabadságra bocsátás ideje alatt követett el. A jogkövetkezmény ennél az esetnél a (4) bekezdés szerintivel egyezik meg ( a feltételes szabadságot megszünteti, illetve öt és húsz év közötti időtartamra elhalasztja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját). A Btk. rendelkezik arról is, hogy hogyan kell megállapítani a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a házi őrizet és az előzetes fogva tartás - a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított- idejének figyelembe vételével: (6)

Ha

az

életfogytig

tartó

szabadságvesztésből

történő

feltételes

szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani.43

43

2012. évi C. törvény 45.§ (6) bekezdés

26

A Btk. 45. § (7) bekezdése a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés egyik kötelező esetéről rendelkezik: (7) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó

szabadságvesztésre

ítélik.

Ha

a

korábbi

életfogytig

tartó

szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.44

2.3.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának jelenlegi szabályai

„Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Szabadságtól való végleges megfosztásra csak bűncselekmény elkövetése miatt, jogerős bírói ítélet alapján kerülhet sor.”45 A jogerős bírói ítélet alapján kerülhet sor tehát a szabadsághoz való jog korlátozására, a szabadság megfosztására. A modern államok jogszabályokba foglalt felhatalmazás alapján, büntetés-végrehajtási szabályok keretein belül hajtják végre a szabadságvesztés-büntetést. Az új Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján: 35. § (1) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani. (2) A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg. E rendelkezés a 44. § (1)-(2) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén nem alkalmazható.46 A bűncselekmények miatt kiszabott büntetés végrehajtása, a bűncselekmények súlya szerint különböző büntetés-végrehajtási fokozatban történő elzárással történik meg, melyek a törvény alapján a fegyház, a börtön, illetve a fogház. 44

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 45.§ (7) bekezdés Magyarország Alaptörvénye IV. cikk (1) bekezdés 46 2012. évi C. törvény 35.§ (1)-(2) 45

27

„A szabadságvesztés egységes büntetési nem, de ezen belül nemcsak tartama szerint, de végrehajtási fokozata tekintetében is eltérő lehet a végrehajtás rendje a büntetés individualizációjának érdekében. A szabadságvesztés Btk. szerinti végrehajtási fokozatai a fegyház, a börtön és a fogház. A három különböző fokozatot gyűjtőfogalomként jelöli a „büntetés – végrehajtási intéztet” kifejezés. …A hazánkban létesített különböző fokozatú intézetek elsősorban a végrehajtás szigorúbb vagy kötetlenebb módja tekintetében térnek el egymástól. A Bv. tvr. 24. § - ának rendelkezése szerint a fegyház a börtönnél, a börtön pedig a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.”47 A fokozatok között az évszázadok során megkülönböztetésükben, megnevezésükben, megvalósításukban rengeteg változást figyelhetünk meg, jelenleg a szabadságvesztést kiszabó ítéletkor a bíróság határoz, hogy a büntetést milyen fokozatban kell letölteni. „A szabadságvesztés egyes végrehajtási fokozataiba kerülő elítéltek körét a törvény a bűncselekmény jellegére, a büntetés tartamára és az elítéltek előéletére figyelemmel határozza meg. A törvény e rendelkezéseinél figyelemmel van a büntető jogtudományok eredményeire és a büntetés – végrehajtás gyakorlati tapasztalataira.”48 A Btk. elrendeli, hogy a bűncselekmények kapcsán milyen fokozatban történő végrehajtást kell foganatosítatnia a bíróságnak. 37. § (1) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki, kivéve, ha az elítélt visszaeső. (2) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt a) bűntett miatt szabták ki, vagy b) vétség miatt szabták ki, és az elítélt visszaeső. (3) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, ha a) a háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést aa) a XIII., a XIV. vagy a XXIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény, ab) életfogytig

tartó

szabadságvesztéssel

is

büntethető

katonai

bűncselekmény, ac) terrorcselekmény [314. § (1)-(2) bekezdés, 315-316. §], terrorizmus finanszírozása [318. § (1)-(2) bekezdés], jármű hatalomba kerítése [320. § (1)-(3) 47

Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 92/2. oldal (42.pótlás) 48 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 93.oldal (42.pótlás)

28

bekezdés], bűnszervezetben részvétel [321. § (1) bekezdés], robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (324. §), lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés [325. § (1)-(3) bekezdés], nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. § (1)-(6) bekezdés], haditechnikai termékkel vagy szolgáltatással visszaélés [329. § (1)-(4) bekezdés], kettős felhasználású termékkel visszaélés [330. § (1)-(3) bekezdés], ad) emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer birtoklása, emberrablás, emberkereskedelem,

szexuális

erőszak,

közveszély

okozása,

nemzetközi

gazdasági tilalom megszegése vagy rablás súlyosabban minősülő esetei [160. § (2) bekezdés, 176. § (2)-(3) bekezdés, 177. § (1)-(2) bekezdés, 178. § (2) bekezdés, 179. § (2) bekezdés, 190. § (2)-(4) bekezdés, 192. § (2)-(6) bekezdés, 197. § (2)-(4) bekezdés, 322. § (2)-(3) bekezdés, 327. § (3) bekezdés, 365. § (3)-(4) bekezdés] miatt szabták ki, vagy b) a kétévi vagy ennél hosszabb tartamú, és ba) az elítélt többszörös visszaeső, vagy bb) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el.49

Az életfogytig tartó szabadságvesztést a legszigorúbban őrzött büntetés-végrehajtási intézményekben, a fegyházakban kell letöltenie az elítélteknek: (2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház.50 Ez a jelenlegi magyar szabályozás alapján a legszigorúbb büntetés-végrehajtási fokozat, ami kötődik az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő elkövetett bűncselekmények súlyosságához. Az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. A fegyház fokozat a legszigorúbb módja a büntetés végrehajtásának, ellenőrzöttsége és szigora szempontjából kiemelkedik a többi, büntetés-végrehajtásra szakosodott intézmény közül. „Az elmúlt 10 év viszonylatában elmondható, hogy évente átlagosan 14 esetben szabtak ki a magyar bíróságok életfogytig tartó szabadságvesztést, emellett a feltételes 49 50

2012. évi C. törvény 37.§ (1)-(3) 2012. évi C. törvény 41.§ (2)

29

szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárást [Btk. 47/A. § (1) bek. második fordulata; a továbbiakban: TÉSZ] évente átlagosan 2 esetben alkalmazták.”51 A jelenleg alkalmazott gyakorlat szerint a felülvizsgálati idővel életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, továbbá a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre (a továbbiakban: TÉSZre) ítélt fogvatartottak (a továbbiakban: TÉSZ-esek) ítéleteinek végrehajtására kijelölt intézet továbbra is a Szegedi Fegyház és Börtön. Az intézet jelenleg komoly elhelyezési gondokkal küzd. A Szegedi Fegyház és Börtön fegyház körlete, a Csillag telítettsége elérte a szakmai tűréshatárt, az elhelyezhető férőhelyek száma – a felmerülő jelentős biztonsági kockázatok miatt – tovább már nem bővíthető.52 A Szegedi Fegyház és Börtönben tartják fogva a TÉSZ-re ítéltek többségét, illetve a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteknek kialakítottak egy hosszúidős speciális rezsimű (HSR) körletet. A fegyház a legszigorúbb végrehajtási fokozat, ahová azok kerülnek, akiknek nevelése a legnehezebb; illetve akikkel szemben az egyéni megelőzés céljainak érvényesülése csak a büntetés-végrehajtás legkövetkezetesebb rendjében valósulhat meg.

Idekerülnek

a

legsúlyosabb

bűncselekmények

elkövetői,

akik

olyan

társadalomellenes beállítottságot tükröznek, hogy a fegyházbüntetés alkalmazása szükséges tekintetükben.53 „A Szegedi Fegyház és Börtönben (más néven Csillag-börtön) működő hosszúidős speciális rezsimet (a továbbiakban HSR-körlet) abból a megfontolásból hozta létre a magyar büntetés-végrehajtás, hogy elsősorban az extrém hosszú büntetések végrehajtása során a fogvatartás maximális biztonsága mellett a humánus, emberséges fogvatartás körülményei megvalósulhassanak.”54 A fogvatartás környezetének kialakításánál jelentős szempont volt az a pszichés hatás, amit e büntetés a fogvatartottakra és a büntetés-végrehajtás személyi állományára tesz. A hosszú tartamú szabadságvesztés végrehajtása sajátos körülményekkel jár: ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy a pszichésen sérült és lelkileg megtört elítélt

51

Kiszely Pál – Nagy István: Az idő rabságában, A hosszú időre ítéltek büntetés-végrehajtásának helyzete a Szegedi Fegyház és Börtönben, Börtönügyi Szemle, 2012/3, 3.o. 52 Kiszely Pál: Merre tovább, magyar életfogytiglan? Az extrém hosszú ítéletek végrehajtásának tapasztalatai a Szegedi Fegyház és Börtönben, Börtönügyi Szemle, 2013/I. 47. oldal 53 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012, 93.oldal (42.pótlás) 54

Kiszely Pál – Nagy István: Az idő rabságában, A hosszú időre ítéltek büntetés-végrehajtásának helyzete a Szegedi Fegyház és Börtönben, Börtönügyi Szemle, 2012/3, 7.o.

30

a „már úgy is mindegy” felfogásával rendkívüli eseményeket kövessen el, zavarja az intézet működését. A HSR körletnek ezek alapján kettős célja van: a büntetés-végrehajtás során a lehetőségek szerint biztosítani a tartalmas élet feltételeit, és eközben a büntetésvégrehajtási szerv biztonságát sértő rendkívüli események prevenciója. Csapó József dandártábornok, aki hosszú évekig volt a Szegedi Fegyház és Börtön igazgatója; így vélekedik: az elítélt nem tehet mást, hosszú távú tervet készít a fegyház túlélésére. Van, akiben ez rögtön a beköltözéskor realizálódik, de van, aki több év után is csak kallódik és mind fizikailag, mind szellemileg leépül. Ők a börtön személyzetét ellenségüknek látják, állandóan a szökést tervezik, mivel elítélésüket igazságtalannak tartják. A közösségi életben sem vesznek részt, pedig a körlet biztosít az elítéltek számára olvasási-tanulási lehetőséget, munkalehetőséget törvényben meghatározott összegért, illetve különböző szórakozási lehetőségeket, mint például televíziózás, zene, stb.… Elmondása szerint az életfogytig tartó börtönre ítélteknek mintegy 20 %-a később visszakerül a rácsok mögé, legtöbbször kényszer sodorja bele őket lopásba vagy betörésbe, hiszen családi kapcsolatai a legtöbbnek megszűntek, a külvilág is megváltozott a benn töltött évek alatt. Van, aki visszavágyik ebbe a közösségbe, hiszen fedél volt a feje felett, fűtöttek és mostak rá, enni kapott; más azért vágyik vissza, mivel nincs kint, aki megmondja, hogy mit csináljon. A Szegedi Fegyház és Börtön területén található még a Biztonsági Speciális Rezsim (BSR) körlet is, amit a különösen veszélyes rabok számára hoztak létre. Ebben a pszichoszociális körletben helyezik el azokat, akiket a börtönrendszer társaiktól szeretne megvédeni.

Itt

élnek

például

a

homoszexuális

fogvatartottak,

a

pedofil

bűncselekményeket elkövetők, és az olyan kirívó gaztettek bűnösei, emilyen bűnöket még a legkegyetlenebbnek vélt fegyenc sem fogadna el. Napjainkban egy átlagosan fogvatartott rab napi minden költséggel együtt a Csillag Börtönben körülbelül 8000-9000 forint, míg egy HSR-körletben őrzött rab tekintetében ez az összeg elérheti a 15000 forintot is. hiszen speciális őrzést igényelnek.55 A HSR-körlet összesen 343 négyzetméter alapterületű, amihez egy 15,6 négyzetméteres sétaudvar kapcsolódik a Csillag tetején, ahonnan a rabok nem látnak rá a városra, csak az eget kémlelhetik. A zárkák közel 9 négyzetméteresek, a közösségi 55

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 42-57.o.

31

helyiség, ahol például főzhetnek, tornázhatnak is, 45 négyzetméteres. A legnagyobb területet egy közlekedő folyosó foglalja el (109 négyzetméter), a zuhanyzó 11 négyzetméteres.56 A fogvatartottak meghatározott napirend alapján töltik mindennapjaikat, látogatásuk, kapcsolattartásuk a külvilággal szigorú ellenőrzés alatt van. A Szegedi Fegyház és Börtönben jelenleg 750 fogvatartott éli mindennapjait. Közülük közel 200-an a Hosszúidős Speciális Rezsimben (HSR) élnek. Ebben a körletben őrzik egyébként a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartottakat is, a Csillag foglya az a Weiszdorn Róbert is, akit a 8 ember halálával végződő móri mészárlás miatt ítéltek életfogytiglani fegyházra, amelyből legkorábban 40 év múlva szabadulhat. Itt találjuk Boi Gyulát, aki az első olyan elítélt volt, akit – családja kiirtása miatt – tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek 2000-ben. A komádi férfi 1999-ben baltával agyonverte alvó családtagjait: élettársát, illetve 9 és 6 éves gyermekét. 57 A körlet jelenlegi helyzetéről Matovics Csaba összegzését idézem: „Törekvéseink ellenére az izolációs jelenségek, a tér beszűkülésének jelei mutatkoznak az elítélteken; pozitív hatást eredményeztek azok az alkalmak, amikor szabadidős tevékenységben a körletrészen kívül vehetnek részt. Az elítéltek várakozással tekintenek az új büntetőtörvénykönyv kiadása felé, közülük többen is tettek arra utaló kijelentést, hogy amennyiben

nem

törlik

el

a

tényleges

életfogytig tartó

szabadságvesztést,

öngyilkosságot fognak elkövetni. A kialakított férőhelyek száma miatt a körlet csak ideiglenes megoldást jelentett a büntetés-végrehajtás számára.”58 A magyar börtönök túlterheltsége köztudott, a megoldások között szerepel a jelenlegi börtönök kibővítése és új intézmények felállítása is: a meglévő intézmények bővítése, felújítása mellett hosszú távon 7000 új férőhely kialakítására van szükség új börtönök építésével, hogy az európai normáknak meg tudjon felelni a magyar büntetésvégrehajtás, mondta az MTI-nek adott év végi interjúban Csóti András, a büntetésvégrehajtás országos parancsnoka. Erre tekintettel a szombathelyi intézetben 400, a martonvásáriban 175, a Budapesti Fegyház és Börtönben 50 új férőhely készül, továbbá

56

http://index.hu/bulvar/2011/07/25/akiket_csak_a_halal_ment_meg_a_rabsagtol/ 2013.05.05. 9:13 http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/200an_toltik_eletfogytig_tarto_buntetesuket_a_szegedi_csillag_bortonben/2262904/ 2013.05.05 09:30 58 Matovics Csaba: A Szegedi Fegyház és Börtön hosszúidős speciális rezsimű (HSR) körletének 57

működési tapasztalatai , Börtönügyi szemle 2009/2., 107-108.o.

32

a következő két évben egy 1000-1200 fős bővítés is tervben van ÉszakkeletMagyarországon.59

Az

életfogytig

tartó

szabadságvesztés

és

a

tényleges

életfogytig

tartó

szabadságvesztés végrehajtása rendkívül nagy terhet ró a büntetés-végrehajtási intézményekre, ide értve az elítéltek fogva tartásával, élelmezésével, foglalkoztatásával járó költségeket. Ez a teher nem csak az intézmények, hanem a társadalom „vállát is nyomja”, de amíg fennáll az állami és társadalmi igény a büntetések alkalmazására és végrehajtására a pontosan körülhatárolt elkövetői magatartások szankcionálásaként, addig mindez ki- és elkerülhetetlen szükségszerűség. A magyar börtönrendszer próbál helyt állni a régi-új kihívásoknak, de ez nem egy könnyű feladat, ideiglenes megoldásokra kényszerülnek.

2.4.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés megítélése

Számos nemzetközi szintű szerződés (Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikkének 1. pontja, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 9. cikkének 1. pontja) foglalja magában azt a kitételt, miszerint mindenkinek joga van a személyes biztonságra és szabadságra, és ettől a szabadságtól senkit sem lehet másként, csak törvényben meghatározott okokból és törvényes eljárás alapján megfosztani. Ezt a Magyar Alaptörvény is deklarálta, a személyes biztonsághoz, szabadsághoz és az emberi méltósághoz való jog védelmét kinyilvánítva. A szabadságvesztés alapvetően e jogok korlátozását idézi elő, de ez a „sérelem” törvényesnek állapítandó meg, ha jogszabályi háttér alapján a bíróság jog- és szabályszerű büntetőeljárás alapján szabadságvesztést szabott ki.60 A szabadságvesztés alapvető állami eszköz a bűncselekmények szankcionálására, a bűncselekmények elkövetőinek megbüntetésére. A szabadság elvonásán belül az életfogytig tartó szabadságvesztés a határozott tartamú szabadságvesztések büntetési tételeihez képest szigorúbb tételeket határoz meg; a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében a törvény még azt a felhatalmazást is megadja a bíróságnak, hogy bizonyos

59

http://index.hu/belfold/2014/12/31/hetezer_uj_bortonferohely_kellene/ Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 348.o. 60

33

körülmények fennállása esetén azt kizárva tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést szabjon ki. Alexander, egy neve elhallgatását kérő többszörös gyilkos gondolatai: „Tervezhetek bárhogyan is, élhet bennem bármilyen remény, a negyven év akkor is csak legyőzhetetlen kilátástalanság, s ezt érezve az idegek egyszer úgyis felmondják a szolgálatot. A kérdés csak az, hogy mikor. Talán egyszer nem tudok majd szabadulni a gondolattól, hogy hatvannyolc évesen léphetek kis leghamarabb a szabadságba, amikor már sem a társadalomnak nem lesz szüksége rám, se nekem a külvilágra, és akkor én is a kötél után nyúlok.”61 Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fogvatartottak körében folyamatosan nő az öngyilkosságot megkísérlők száma, a több évtizedet ült elítéltek negyede vallotta be, hogy már próbálkozott vele. Az öngyilkosság összefügghet a fogvatartás pszichére nyomott bélyegével, de azzal is, hogy az öngyilkosságot megkísérlők mindössze negyedével szoktak rendszeres kapcsolatot tartani a hozzátartozói, barátai.62 Az elítéltek számára biztosított kikapcsolódási, szórakozási lehetőségek, lelkipásztori segítségnyújtás sem tudja megakadályozni azt, hogy a benn töltött évek ne hagyjanak maradandó nyomokat a tudatukban. A fizikai elzárás körülményeiből való mentális kiút a legtöbb elítélt számára a rácsok mögött töltve többnyire kimerül abban, hogy büntetésüket nem tartják jogosnak, a bírókat hibáztatva a börtönbe kerülésért. Csapó József tábornok véleménye szerint: „… a bezártság miatt a fogvatartottak lelkiállapota folyamatosan hullámzik, időről időre mély depresszióba lesz úrrá rajtuk. Tapasztalataink szerint 18-24 hónapos periódusokban jelentkezik ez az életfogytiglanra ítéltek esetében is. Érkezett már hozzánk olyan életfogytiglanra fegyházra ítélt, akiben az életösztönnek csírája sem maradt meg.”63 A fogvatartottak számára az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés egy örökkévalóságnak tűnik, a letöltése számos pszichikai és ezzel egybevágó fizikai tünettel jár, amelyek többnyire elkerülhetetlenek. „A tényleges életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében meghatározó a kilátástalanság, a reménytelenség, és a "semmit sem veszthetőség" érzése. A legnagyobb problémát az idő strukturálása, a valamilyen kapaszkodó, a biztos 61

Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 88.o. 62 Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata, Börtönügyi Szemle, 2009/2, 93.o. 63 Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009, 50.o.

34

eligazítási pont jelenti. Gyakorlati tapasztalat, hogy az életfogytigra elítéltek, akinek van feltételese, soha nem mondja számban, hogy mennyi ítéleti idő még a letöltendő, nem mondja, hogy 30 év, 40 év, vagy mennyi, azt mondja, hogy 4 Olimpia, 3 Világbajnokság, 2 Európa-bajnokság, és már kint is vagyok. Kapaszkodói vannak, valamilyen biztos pontja, és reménykedik. Mindegyik fogvatartott, aki életfogytból szabadul, legkésőbb a szabadulása előtt két évvel mindenféle módon és formában külső kapcsolatokat keres, vagy legalább mindent megtesz azért, hogy valamilyen módon vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Kiemelten fontos számukra, hogy ezek a pontok meglegyenek.”64 A büntetés megítélése szempontjából fontos a feltételes szabadságra bocsátásának kérdése is. A törvény alapján legalább 20 év a feltételes szabadságra bocsátás időpontja, ha az adott bűncselekmény büntethetősége elévül; illetve legalább 30 év az el nem évülő büntethetőséggel rendelkező bűncselekmények kiszabása esetén. Ez a két időpont viszont nem pontos meghatározású, hiszen egy minimális időhatárt szab csak meg. Hagymási Kornélia 2009-es cikkében Nagy Ferencet idézve kifejti: ez jelentheti azt is, hogy ténylegesen 20, illetve 30 évet kell kitölteni; de jelentheti azt is, hogy legalább 20 és 30 évet, azaz lehet, hogy ezt követően akár 35 év vagy 40 év letöltése után nyílik meg a lehetőség az elkövető szabadulására. Szerinte ez a szabályozás ebben a formában, illetve törvényi felső határ hiányában alkotmányossági aggályokat is kelthet.65 Nagy Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem Büntetőjogi és Büntető eljárásjogi Tanszékének tagja szerint: „A társadalom, pontosabban az emberi közösségek biztonságát kellően védeni kell a veszélyes és nagyon súlyos bűnesetek elkövetőitől, ám ennek aránytalan, az emberi méltóságot sértő, kegyetlen, ebből következően alkotmányosan is aggályos formája az életfogytiglan tartó szabadságvesztés…azt kellene lehetővé tenni, hogy a büntetés-végrehajtási bírák meghatározott időintervallum letelte után megvizsgálhassák a kérdést, és akár egy többlépcsős procedúra után dönthessenek a feltételes szabadlábra helyezésről vagy annak megtagadásáról.” Juhász Zoltán véleménye: „a bíróság ítéletében kiszabott legkorábbi időpontban az elítélt nem nyeri vissza automatikusan a szabadságát, erről a büntetés-végrehajtási bíró dönt. Így természetesen elképzelhető, hogy az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának az ítélettel meghatározott legkorábbi időpontját akár évtizedekkel meghaladóan, vagy 64

Csóti András: A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés; Börtönügyi Szemle 2/2005. 28. o. 65 Hagymási Kornélia: Végtelen idő a rácsok mögött – avagy mennyiben van ma létjogosultsága Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek, Börtönügyi Szemle, 2009/2.sz., 66.o.

35

akár haláláig is ténylegesen a fegyházban tölti le az életét. Ez merőben más alkotmányossági kérdés, hiszen az elítéltben nem szűnik meg a remény a szabadulásra, arra, hogy egy későbbi időpontban feltételesen szabadlábra bocsátják; az egyén szintjén csak a szabadulás reményének fenntartásával válhat értelmessé a szabadságvesztésbüntetés.”66 A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására az 1999. március 1-én hatályba lépett 1998. évi LXXXVII. törvény 5-6.§-ával módosított 1978. évi IV. törvény ad lehetőséget. Bevezetését a magyar jogintézmények közé a folyamatosan szigorodó magyar büntetőpolitika következményeként lehet értékelni. Az életfogytig tartó szabadságvesztésnél a feltételes szabadság kizárása meghatározott feltételek alapján állapítható meg, ilyen ítélet kiszabása esetén az elítélt szabadsága nem csak korlátozás alá kerül, hanem egyenesen megszüntetésre. „Az elmúlt 10 év viszonylatában elmondható, hogy évente átlagosan 14 esetben szabtak ki a magyar bíróságok életfogytig tartó szabadságvesztést, emellett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárást évente átlagosan 2 esetben alkalmazták. Napjainkban Magyarországon 25 TÉSZ-ítéletet tartunk számon, melyből a Szegedi Fegyház és Börtönben jelenleg 20 fő jogerősen TÉSZ-re ítélt fogvatartott tölti büntetését.”67 A TÉSZ megítélése a szakmai körökben eltérő, a semleges nézőpontoktól eltekintve véleményem szerint többnyire két részre oszlanak meg: az egyik nézőpont szerint feltétlenül szükség van rá kiemelkedő visszatartó hatása miatt. A másik nézőpont az emberi jogok szempontjából elemzi a büntetést, antihumánusnak titulálva azt; és azt megfogalmazva, hogy szerintük ezeket az elítélteket semmi sem tartja vissza a börtönben a további erőszakos bűncselekmények elkövetésétől. A szakma megoldást várt az Új Btk. szabályozásától, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy a jogalkotótól nem volt elvárható a TÉSZ megszüntetése, mivel hatalmas nyomás alatt volt és van a társadalom részéről; és ebben nincsenek segítségére a „szenzációhajhász” médiahadjáratok. A büntetés jövője mind inkább arra mutat, hogy nemzetközi nyomás hatására „enyhül” a büntetés szigora, a feltételes szabadság kizárása az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén ugyanúgy jogszabályban rögzített jogintézmény marad, viszont

66

Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005., 90.o. Kiszely Pál – Nagy István: Az idő rabságában, A hosszú időre ítéltek büntetés-végrehajtásának helyzete a Szegedi Fegyház és Börtönben, Börtönügyi Szemle, 2012/3, 3-6.o. 67

36

az emberi jogok védelmi törekvéseinek köszönhetően bevezetésre került egy, a felülvizsgálatára irányuló, hivatalból induló kegyelmi eljárás.

3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jövője A téma aktualitását bizonyítja, hogy az elmúlt években az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés alkotmányos tilalmának tükrében az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás kizárásának kötelező eseteire tekintettel nemzetközi szinten az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ítéletet hozott. A strasbourgi bíróság rendszerint a fent említett jogintézményt az I. generációs emberi jogba ütközőnek találta és kifogásolta az adott országok jogalkalmazási gyakorlatát, többek között Magyarországét is a Magyar László kontra Magyarország ügyben. A strasbourgi ítélet következményeként az új büntetés-végrehajtási kódexben bevezetésre került a kötelező kegyelmi eljárás intézménye, amely a feltételes szabadságra bocsátás kizárásával tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében kötelez meghatározott időben büntetésük „átértékelésére”. A büntetés jövőjével kapcsolatos további mérföldkő volt a később kifejtésre kerülő 23/2014 (VII.15.) Alkotmánybírósági határozat, amely a ritkán alkalmazott visszaható hatállyal (ex tunc) szüntette meg az 1978. évi és az új Büntető Törvénykönyv életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos bizonyos halmazati rendelkezéseket.

3.1.

A büntetés jövője

A 2001-ben indult büntető anyagi jogi kodifikációs folyamat eredményeként született meg a 2013. július 1-én hatályba lépett új Büntető Törvénykönyv. A köztes időszakban többek között két jelentősebb koncepció is születette az Általános Rész vonatkozásában (2006,2007), amely magában foglalta a szerzők életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozására vonatkozó ötleteit/gondolatait is. 37

A koncepciók kitértek a feltételese szabadságra bocsátásra, illetve annak kizárásának lehetőségére. Mindkét tervezet elvetette a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazását, de az új Büntető Törvénykönyv mégis tartalmazta az erre vonatkozó szabályokat is. Azonban az új büntetés-végrehajtási kódex mintegy „mögöttes” jogszabályként bevezette a kegyelmi eljárás hivatalból történő eljárását, amely a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésből legalább 40 évet letöltött elítéltek tekintetében tette kötelezővé a büntetésük felülvizsgálatát. A nemzetközi bírói joggyakorlat és jogfejlődés hatására a koncepciókban felvázolt TÉSZ megszüntetése ugyan nem vált valóssá, de ezzel az eljárással lehetővé tették a büntetés által sérelmezett emberi jogok elvi védelmét. Gyakorlati szempontból az érvényesüléséről nem lehet sok szót ejteni, mivel az új büntetés-végrehajtási kódex 2015. január 1-én lépett hatályba, de a kegyelmi eljárás újabb jogintézményében reálisan bízhatnak a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek, hiszen a reményhez való joguk így biztosítva lett. Az eljárás végeredménye ugyan nem feltétlenül pozitív minden esetben az elítéltekre nézve, mivel meg is tagadhatja a kegyelmet a köztársasági elnök a Kegyelmi Bizottság igazságügyért felelős miniszteren keresztül hozzá eljuttatott állásfoglalása alapján (ebben az esetben két év múlva újra le kell folytatni az eljárást), de véleményem szerint eleget tett a jogalkotó az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglalt elvek biztosításának. A TÉSZ fenntartása ugyan nem szerepelt kijelölt célként a koncepciókban, de a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának meghatározása szempontjából az elévülő és el nem évülő bűncselekmények közötti különbségtétel kiiktatását mindkét tervezet hangsúlyozta. Lehet, hogy ezekre alapozva, de az új Büntető Törvénykönyvben ez a különbségtétel nem szerepel. A 2006-os Általános Részi koncepció a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 15 évben határozta meg, míg a 2007-es egy egységes 20 éves határidőt vetített elő. A 2012. évi C. törvény a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben határozta meg. A feltételes szabadságra bocsátás kizárása alkalmazásának kétsége tehát már sokkal hamarabb megjelent hazánkban is, mint az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteiben. A kérdést nem lehetett félresöpörni, megoldása nemzetközi szintű igénnyé vált. Az első lépések megtételéhez elég volt az a kezdeti lökés, amit a strasbourgi ítéletekben foglaltak adtak. Az „út végén” az új büntetés-végrehajtási kódexben foglalt

38

szabályok állnak, amelyek reális képet adnak a véleményem szerint enyhülő büntetéskiszabási gyakorlatnak.

3.2.

A strasbourgi ítéletek, különös tekintettel a Magyar László kontra Magyarországra

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény) 3. cikke alapján senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Az Egyezmény részes államainak kötelezettsége ezen elv alkotmányos szintű védelme, amely korlátja a büntetőjogi szankciók alkalmazási lehetőségeinek is. A következőkben kitérek néhány „nagyobb vihart kavart” ügy ítéletének végeredményére, majd elemzem a hazai szempontból nagy jelentőséggel bíró Magyar László kontra Magyarország ügyet. A strasbourgi székhelyű bíróság először a Kafkaris kontra Ciprus ügyben hozott ítéletében (21906/04) foglalt állást a 3. cikk védelmében. Az ügy ismertetésétől eltekintve az ítélet lényege az, hogy önmagában az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem ellentétes a cikkel, viszont a feltételes szabadságra bocsátás kizárása, a „nem mérsékelhető” büntetés azonban felvetheti a 3. cikk megsértését.68 A Vinter és mások kontra Egyesült Királyság ügyében hozott ítéletében (66096/09, 130/10, 3896/10) az Emberi Jogok Európai Bírósága Nagykamarája arra a döntésre jutott, mi szerint a 3. cikket úgy kell értelmezni, hogy az elítéltnek már az ítélet kihirdetésekor joga van ahhoz, hogy tisztában legyen a kiszabott büntetéssel, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával és feltételeivel. Ebből következően egy felülvizsgálati mechanizmust nem biztosító jogrendszerben az elítélt az ítélet kihirdetésekor, és nem egy későbbi időpontban válik strasbourgi értelemben vett áldozattá.69A Bíróság tehát itt az elítélt remény jogától való megfosztását tartotta embertelen bánásmódnak.

68

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014, 382. oldal 69 http://www.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/Mailath-palyazat-erdmenyek/MGyTP-B-J-1Gonczi_Gergely-A_tenyleges_eletfogytig_tarto_szabadsagvesztes_emberi_jogi_megitelese_j.pdf

39

A Magyar László Kontra Magyarország ügy (ügyszám: 73593/10): Magyar László tényleges életfogytiglani büntetését töltő elítélt 2010. december 9-én nyújtotta be kérelmét Magyarország ellen az ellene hozott ítélet ügyében, hivatkozva az Egyezmény 3. cikkére. Magyar László és kilenc bűntársa ellen még 2002-ben indult büntetőeljárás, a 2003ban benyújtott vádiratban 3 rendbeli emberölés, 19 rendbeli rablás, 19 rendbeli személyi szabadság megsértése, 4 rendbeli súlyos testi sértés, 4 rendbeli birtokháborítás és 3 rendbeli lopás miatt emeltek vádat ellenük. Az akkori Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2005-ben arra tekintettel, hogy az elkövető többszörös visszaeső, tényleges életfogytiglanra ítélte Magyar Lászlót. A jogerős döntés 2010-ben született meg. A Bíróság a 3. cikk esetleges megsértése mellett az Egyezmény 6. cikkére hivatkozva (tisztességes tárgyaláshoz való jog) is vizsgálta az ügyet. 1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.70 Megvizsgálta

a

régi

Büntető

Törvénykönyv

ide

vonatkozó

szabályaival

párhuzamosan az Alaptörvény egyéni kérelemre vonatkozó rendelkezéseit, majd a nemzetközi dokumentumok és a kialakult strasbourgi bírói gyakorlat vonatkozásában alapul vette a már említett Vinter és mások kontra Egyesült Királyság (ügyszám: 66096/09, 130/10, 3896/10) ügyben hozott ítéletét. A döntés értelmében a Magyarország megsértette az Egyezmény 3. cikkét, mivel a magyar bíróságokat semmilyen kötelezettség nem terheli a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés meghatározott időközönkénti felülvizsgálatára, az elítélteknek reményre okot pedig a köztársasági elnök diszkrecionális jogkörébe tartozó egyéni kegyelem gyakorlása sem ad. „A köztársasági elnök által adható kegyelem nem felel meg az Egyezmény szerinti felülvizsgálati módnak, és ki kell alakítani egy olyan vizsgálati rendszer jogi szabályozását, amely egyértelműsíti, hogy mikor van legitim

70

Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk 1. pont

40

büntetéstani alapja az elítélt további fogva tartásának, illetve milyen feltételek esetén merülhet fel az életfogytiglanra ítéltek feltételes szabadságra bocsátása.” 71 A felülvizsgálati rendszer kialakításának szükségessége mellett az ésszerű időn belül történő tárgyalás megsértésével kapcsolatban a kormány érvelését nem fogadták el, így az Egyezmény 6. cikkének megsértését is megállapította az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ezen felül a kérelmezőnek 2000 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg 4150 euró eljárási költség mellett. Az ügyhöz különvéleményt fűzött Paul Lemmens, a tanács belga bírája, melyben kifejti, hogy nem ért egyet a megítélt nem vagyoni kártérítéssel a kérelmező által elkövetett súlyos bűncselekmények miatt (emberölés, személyi szabadság megsértése, súlyos testi sértés). Véleménye szerint megfelelő elégtétel lett volna az elítélt számára, hogy a bíróság a 6. cikk tekintetében megállapítja az egyezmény megsértését. A bíróság az időben pontosan meghatározott büntetéseket alkalmazó rendszerek mellett foglalt állást, de kijelentette, hogy az olyan rendszerekben, ahol nem alkalmaznak bizonyos esetekben felső határt, ott is szükség van a felülvizsgálat jogszabályi háttérrel megszilárdított intézményére.72

3.3.

Tényleges életfogytiglan – kötelező kegyelmi eljárás

Az új Büntető Törvénykönyv megalkotása maga után vonta a magyar büntetésvégrehajtási szabályok „megújítását’ is, melynek eredménye a 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról. Az új büntetés-végrehajtási kódex 2015. január 1-én lépett hatályba, de még hatályba lépése előtt jelentős módosításokat hajtottak rajta végre, többek között a Magyar László kontra Magyarország ügyben hozott strasbourgi ítélet hatására. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek reményhez való jogának „életben tartása” érdekében létrehozott kötelező kegyelmi eljárást a 2014. évi LXXII. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról vezette be. 71

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014, 382. oldal 72 http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/publikaciok/a-tenyleges-eletfogytiglani-kontra-felulvizsgalatikotelezettseg

41

Az Emberi Jogok Európai Bírósága által előre vetített felülvizsgálati rendszer jogszabályi háttere hazánkban az említett ítéletre alapozva tehát viszonylag gyorsan létrejött, engedve a „nemzetközi nyomásnak”. A törvény alapján a hivatalból induló kegyelmi eljárást kötelezően kell lefolytatni, ha az elítélt szabadságvesztés-büntetéséből legalább 40 évet már letöltött:

109.§ A Bv. tv. a következő alcímmel és 46/A-46/H. §-sal kiegészülve lép hatályba: „A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kötelező kegyelmi eljárása 46/A. § (1) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében e törvény rendelkezései alapján hivatalból kegyelmi eljárást (a továbbiakban: kötelező kegyelmi eljárás) kell lefolytatni. (2) A kötelező kegyelmi eljárás lefolytatása nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt vagy az arra jogosult más személy az általános szabályok szerint kegyelmi kérelmet nyújtson be vagy az arra jogosult hivatalból kegyelmi eljárást kezdeményezzen. 46/B. § (1) Az elítéltet fogva tartó bv. intézet értesíti az igazságügyért felelős minisztert, ha az elítélt a szabadságvesztésből negyven évet kitöltött.73 A kötelező kegyelmi járás és így az igazságügyért felelős miniszter értesítésének alapfeltétele azonban, hogy az elítélt hozzájáruljon az eljárás lefolytatásához, annak hiányában az eljárás nem folytatható le:

(2) A bv. intézet az (1) bekezdés szerinti értesítést megelőzően nyilatkoztatja az elítéltet arról, hogy a kötelező kegyelmi eljárás lefolytatásához hozzájárul-e. Az (1) bekezdés szerinti értesítéshez az elítélt hozzájáruló nyilatkozatát, a hozzájárulás megtagadásáról szóló nyilatkozatát, vagy ha az elítélt a nyilatkozattételt megtagadja, az erről kiállított jegyzőkönyvet mellékelni kell. 73

2014. évi LXXII. törvény 109.§

42

(3) Az elítélt hozzájárulásának hiánya esetén, vagy ha az elítélt a nyilatkozattételt megtagadja, a kötelező kegyelmi eljárás nem folytatható le.74 Az igazságügyért felelős miniszter a 46/B.§ (1) bekezdése szerinti értesítés beérkezésétől számított három napon belül értesíti a Kúria elnökét. A Kegyelmi Bizottság öttagú, a Kúria elnöke által – a Kúria Büntető Kollégiumának javaslata alapján - kijelölt testülete vizsgálja meg azokat a feltételeket, ami alapján eldönthető, hogy szükséges-e a további szabadságelvonás. „A képviselők a kötelező kegyelmi eljáráshoz kapcsolódóan létrehoztak egy új testület is. A kegyelmi bizottság szerepe az igazságügyért felelős minisztertől és a köztársasági elnöktől független vélemények megjelenítése.”75 A törvény alapján a Bizottság tagjaivá a Kúrián vagy ítélőtáblán büntető ügyben eljáró bíró jelölhető ki. Természetesen a törvény felsorolja a kizárási okokat is: (5) A Kegyelmi Bizottság tagjává nem jelölhető ki olyan bíró, aki a) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben vagy a szabadságvesztés végrehajtása során bíróként eljárt, b) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben vagy a szabadságvesztés végrehajtása során ügyészként eljárt, c) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben a nyomozó hatóság tagjaként eljárt, d) az elítélt hozzátartozója, e) a kötelező kegyelmi eljárás alapjául szolgáló büntetőügy sértettje vagy a sértett hozzátartozója.76

A törvény szerint az igazságügyért felelős miniszter köteles az eljáráshoz szükséges előkészítő iratokat és személyes adatokat (elítélt büntetőügyének iratai, fegyelmi eljárás iratai, stb…) beszerezni az értesítés beérkezésétől számított hatvan napon belül, majd nyolc napon belül megküldeni a Kegyelmi Bizottság részére, ami az iratok beérkezésétől számított 90 napon belül megvizsgálja, hogy:

74

2014. évi LXXII. törvény 109.§ http://www.jogiforum.hu/hirek/32833 76 2014. évi LXXII. törvény 109.§ 75

43



az elítéltnek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartására, valamint arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni, illetve



az elítélt személyi vagy családi körülményeire, valamint az egészségi állapotára tekintettel

alaposan feltehető-e, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A Kegyelmi Bizottság eljárás során igénybe vehet szakértőket, illetve meghallgatja magát az elítéltet is. Az indokolt állásfoglalás tartalmától el nem térve az igazságügyért felelős miniszter felterjeszti azt a köztársasági elnöknek és megküldi az elítéltnek is: (2) Az igazságügyért felelős miniszter a felterjesztést a Kegyelmi Bizottság állásfoglalásának a beérkezését követő tizenöt napon belül megküldi a köztársasági elnöknek. (3) Az igazságügyért felelős miniszter a felterjesztést az elítéltet fogva tartó bv. intézet útján megküldi az elítéltnek is.77 A kötelező jellegű kegyelmi eljárás törvényi szinten biztosítja az elítéltnek azokat a jogait, melyeket Magyarország megsértett a strasbourgi ítélet szerint. A törvényhozók a legalább 40 év szabadságvesztést letöltő TÉSZ-esek számára biztosították a reintegráció lehetőségét. A jogszabályi háttér biztos alapokat nyújt a „felülvizsgálati rendszer” számára, hiszen arra is megadja a lehetőséget, ha esetleg az elítélt számára kedvezőtlenül fejeződne be az eljárás, vagyis nem részesült kegyelemben. Ebben az esetben a kegyelmi eljárás lezárultát követő két év elteltével újból le kell folytatni az eljárást.

3.4.

A 23/2014 (VII.15.) AB határozat

Az Alkotmánybíróság 2014. július 15-i hatállyal visszamenőlegesen megszüntette az 1978. évi IV. törvény és a 2012. évi C. törvény egyes, az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos rendelkezéseit. A Fővárosi Ítélőtábla tanácsa bírói kezdeményezésben kérte a régi Btk. 85.§ (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének 77

2014. évi LXXII. törvény 109.§

44

megállapítását és megsemmisítését, továbbá a folyamatban lévő ügyben alkalmazási tilalom kimondását, illetve a Fővárosi Törvényszék tanácsa szintén ezt kezdeményezte, de a 2012. évi C. törvény 81.§ (4) bekezdése vonatkozásában is az Alaptörvény B, cikk (1) bekezdésével (Magyarország független, demokratikus jogállam) 78 összefüggésben. Mindkét paragrafus az életfogytig tartó szabadságvesztés halmazati kérdéseit szabályozta, ezért tartom fontosnak az Alkotmánybírósági határozat ismertetését. Az indítvánnyal érintett rendelkezések a következők voltak: 

1978. évi IV. törvény 85.§ (4): Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.79



2012. évi C. törvény 81.§ (4): Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három különböző időpontokban elkövetett befejezett személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények bármelyike életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Ha azonban e törvény Általános Része lehetővé teszi, a büntetés korlátlanul enyhíthető.80

Ezekre a rendelkezésekre hivatkozva halmazati büntetésként kötelező kiszabni az életfogytig tartó szabadságvesztést, ami a tanács véleménye szerint ellentétes az Alaptörvénnyel, mivel az egyes elkövetők ugyanolyan bűncselekmények elkövetése miatt különböző büntetést kapnak, attól függően, hogy a cselekményeiket egy eljárásban bírálják el vagy külön-külön. Halmazat csak akkor állapítható meg, ha a büntetendő cselekményeket egy eljárásban bírálják el:

78

Magyarország Alaptörvénye B, cikk (1) bekezdés Megsemmisítette a 23/2014 (VII. 15.) AB határozat 80 Megsemmisítette a 23/2014 (VII. 15.) AB határozat 79

45

6. § (1) Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el.81 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény az ügyek egyesítésére és elkülönítésére vonatkozó rendelkezésein belül állapítja meg a következőt: (2) Egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az eljárás tárgyára vagy az eljárásban részt vevő személyekre tekintettel, illetve egyéb okból célszerű.82 „Az ügyek egyesítésére vagy elkülönítésére vonatkozó szabályok nem kötelezően alkalmazandók,

hanem

az

a

hatóság

célszerűségen

alapuló

mérlegelésének

következménye.”83 Mindezek alapján megállapítható, hogy eltérő és súlyosabb szankciót lehet kiszabni azokra az elítéltekre, akiknek egy eljárásban tárgyalják cselekményeit, mint azokra, akiknek külön tárgyalják a harmadik személy elleni erőszakos bűncselekményét. Ez magában foglalja az Alaptörvény XV. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértését is. A tanács kérelmében kifejtette, hogy ez ellentétes a jogbiztonság követelményével is, mert nem teszi lehetővé a büntetéskiszabási szempontok figyelembe vételét az életfogytig tartó szabadságvesztés. „Az indítványozó Fővárosi Törvényszék tanácsa álláspontja szerint a kifogásolt jogszabályi rendelkezésekben foglalt büntetéskiszabási szabály, amely egy pontosan nem rögzített eljárásjogi intézményre (egyesítés) épül, nem tesz eleget annak az alapvető jogállami követelménynek, miszerint a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket.”84 Az Alkotmánybíróság Ügyrendjére hivatkozva egyesítette az ügyeket és az indítványokat megalapozottnak találta. Az Alkotmánybíróság határozott az 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85.§ (4) bekezdésének folyamatban lévő ügyben történő alkalmazása kizárásáról, továbbá a rendelkezést 81

2012. évi C. törvény 6.§ (1) bekezdés 1998. évi XIX. törvény 72.§ (2) bekezdés 83 23/2014 (VII. 15.) AB határozat (http://ujbtk.hu/wp-content/uploads/2014/07/23_2014_AB.html) 84 23/2014 (VII. 15.) AB határozat (http://ujbtk.hu/wp-content/uploads/2014/07/23_2014_AB.html) 82

46

alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette és a 2012. évi C. törvény 81.§ (4) bekezdésével együtt, valamint elrendelte a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

Összegzés

Az életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetését Magyarországon már az 1843. évi büntető törvényjavaslat tartalmazta. A Csemegi-kódextől kezdve az életfogytig tartó szabadságvesztés a halálbüntetés után a legszigorúbb büntetési nemek közé tartozott. Az 1961. évi V. törvény kiiktatta ugyan ezt a szankciót, de 10 év elteltével az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet ismét bevezette; és attól kezdve „rendíthetetlen” helye van a büntetési nemek között ennek a jogintézménynek a magyar büntető anyagi jogban. A halálbüntetés megtiltásával az Alkotmánybíróság 1990-ben megfosztotta a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés között betöltött híd szerepétől, előléptetve az életfogytig tartó szabadságvesztést a legszigorúbb büntetéssé. Az életfogytig tartó szabadságvesztés, és az abból történő feltételes szabadságra bocsátás kizárásának lehetőségével, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés fenntartásával a szabadságvesztés büntetési nem domináns szerepe a hazai szabályozásban stabil maradt. „A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos alkotmányossági és emberi jogi aggályok hazai szinten mind a tankönyvi, mind a tudományos szakirodalomban megvizsgálásra kerültek, különösen Lévay Miklós és Nagy Ferenc által. Lévay Miklós alkotmánybíró az Európai Emberi Jogi Bíróság Kafkaris ítéletét (Kafkaris versus Ciprus, 2008) elemezve hangsúlyozta, hogy a strasbourgi Bíróság álláspontja szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés önmagában nem ellentétes az Európai Emberi Jogi Egyezmény 3. cikkével, de a „nem mérsékelhető tartamú” életfogytig tartó szabadságvesztés felvetheti az embertelen, megalázó bánásmódot vagy büntetést tiltó 3. cikk megsértését.”85

85

Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 378379.o.

47

A dolgozatomban bemutattam az életfogytig tartó szabadságvesztés hazai szabályozását, a múltbeli visszatekintést a Csemegi-kódexben való megjelenésétől kezdve vezettem végig a 2012. évi C. törvényig, a jelenleg hatályos szabályozásig. Az életfogytig tartó szabadságvesztés hatályos rendelkezéseinek ismertetése mellett a szabadságvesztés-végrehajtásának hazai helyzetét láthattuk, kitérve a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre, mint a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának esetére. A lassan két éve hatályba lépett új Büntető Törvénykönyvünk szabályozása előtt tanulmányoztam a rá vonatkozó tervezeteket. A szabályozás fejlődésével párhuzamosan az életfogytig tartó szabadságvesztés megítélését szakcikkekben foglalt véleményekkel szemléltettem. Az életfogytig tartó szabadságvesztés jövőjével kapcsolatban ismertettem a közelmúltban nemzetközi és hazai szinten felmerülő problémákat, többek között a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó ítéleteit az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozásának emberi jogokat sértő rendelkezéseiről. A Magyar László kontra Magyarország ügy ítéletében megállapították, hogy hazánk megsértette az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény két cikkét is, illetve megállapították, hogy hazánkban szükség lenne a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés határozott időnkénti felülvizsgálatára. A hazai jogalkotás reagálva az ítéletre az új büntetés-végrehajtási kódex keretei között létrehozott egy új jogintézményt a TÉSZ-es elítéltek vonatkozásában, a kötelező kegyelmi eljárást. A régi (1978. évi) és új (2012. évi) Büntető Törvénykönyvünk életfogytig tartó szabadságvesztés halmazati vonatkozó rendelkezéseit semmisítette meg ex tunc hatállyal a 23/2014 (VII. 15.) AB határozat, mivel a szabályozás jogbiztonsági követelményekbe és a diszkrimináció tilalmába ütközött. Véleményem szerint korunkban minden jogállamnak deklarálnia kellene az alkotmányában a halálbüntetés eltörlését; hiszen ez olyan mértékű beavatkozás az egyének jogaiba, ami irreverzibilis, így az esetleges hibás bírói mérlegelés beláthatatlan következményekkel járna. Az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazását azonban indokoltnak tartom, legfőképpen azért, mert véleményem szerint a súlyosabb bűncselekményekhez elkövetéséhez egyenesen arányosan társítva szükség van egy megfelelő tartamú szabadságvesztés-büntetésre. A büntetés visszatartó ereje a bűnözői körökben ugyan 48

kétségbe vonható, de az államnak rendelkeznie kell egy ilyen „ütőkártyával”, amit kijátszhat. A feltételes szabadságra bocsátás kizárása együtt jár azzal, hogy az elítélt számára nincs lehetőség a társadalomba való visszatérésre. Úgy gondolom, hogy mivel a szociális közösségbe való újbóli beilleszkedés elősegítése az egyik cél a büntetés végrehajtása során, a TÉSZ-esek esetében túlzott mértékű a szabályozás szigora. Az elítéltek büntetés-végrehajtási intézetekben való tartása erős financiális hozzájárulást is igényel magától a társadalomtól (gondoljunk csak a Szegedi Fegyház és Börtön HSRkörletére), így a társadalom érdekévé is válik az, hogy ezek a fogvatartottak ismét az állam törvénytisztelő és törvénykövető polgáraivá váljanak. Az elmúlt időszak nemzetközi jogalkalmazói tevékenységének iránya is mind inkább arra mutat, hogy reális igény van a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés felülvizsgálatára meghatározott időközönként, jogszabályi keretek között. Ehhez nyújt biztos keretet a kötelező kegyelmi eljárás, ami bizonyos szempontból megteremtette az összhangot a TÉSZ és az emberi jogok (reményhez való jog, stb..) között. Véleményem szerint manapság nagy a visszhangja a média középpontjában álló bűneseteknél annak, hogy az „átlagember” helyesnek tartaná a halálbüntetés visszaállítását vagy a szankciók súlyosítását. Szerintem ez csak egy túlzott mértékű véleménynyilvánítás, amelyet a bűnelkövetőkkel szemben érzett „közharag” táplál. A laikus nem tud olyan pro et contra szempontokat figyelembe venni (súlyosító-enyhítő körülmények), amelyek segítségével látásmódját igazolni tudja. Az

életfogytig

tartó

szabadságvesztés

és

a

tényleges

életfogytig

tartó

szabadságvesztés büntetés jogintézményének életben tartása Magyarországon a 2012. évi C. törvénnyel logikus lépés volt a jogalkotó részéről.

49

Irodalomjegyzék: 

László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság: az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés hazai szabályozásának egyes momentumai, Börtönügyi szemle, 2008. (27. évf.) 3. sz.



Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012



Dr. Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve, Politzer-féle könyvkiadó vállalat, Budapest, 1905.



Dr. Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1909.



Arató László – Bátyi Zoltán: Életfogytiglan Az apró kortyokban fogyasztott halál, Quintus Kiadó, 2009.



Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG – ORAC Lap – és Könyvkiadó, 2012.



Kiszely Pál – Nagy István: Az idő rabságában, A hosszú időre ítéltek büntetésvégrehajtásának helyzete a Szegedi Fegyház és Börtönben, Börtönügyi Szemle, 2012/3.



Matovics Csaba: A Szegedi Fegyház és Börtön hosszúidős speciális rezsimű (HSR) körletének működési tapasztalatai , Börtönügyi szemle 2009/2.



Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata, Börtönügyi Szemle, 2009/2.



Csóti András: A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés; Börtönügyi Szemle 2/2005.



Hagymási Kornélia: Végtelen idő a rácsok mögött – avagy mennyiben van ma létjogosultsága Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek, Börtönügyi Szemle, 2009/2.sz.



Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2/2005.



Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója,Büntetőjogi Kodifikáció 2006/1.



Törvénytervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007/1.

50



Magyarország Kormánya, T/6958. számú törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyvről 2012. április



Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014.



Kiszely Pál: Merre tovább, magyar életfogytiglan? Az extrém hosszú ítéletek végrehajtásának tapasztalatai a Szegedi Fegyház és Börtönben, Börtönügyi Szemle, 2013/I.

Felhasznált jogforrások:     

1878.évi V. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről 1950. évi II. törvény a büntetőtörvénykönyv általános részéről 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről



2013.évi

CCXL.

törvény

a

büntetések,

az

intézkedések,

egyes

kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 

     

2014. évi LXXII. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) Emberi Jogok Európai Egyezménye (1993. évi XXXI. törvény) 23/2014 (VII.15.) AB határozat Kafkaris vs. Ciprus (ügyszám: 21906/04) Vinter and others vs. the United Kingdom (ügyszám: 66096/09, 130/10, 3896/10) László Magyar vs Hungary (ügyszám: 73593/10)

51

Internetes hivatkozások: 

http://index.hu/bulvar/2011/07/25/akiket_csak_a_halal_ment_meg_a_rab sagtol/



http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/200an_toltik_eletfogytig_tarto_buntetesuket_a_szegedi_csillag_bortonben/2 262904/



http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2006-1/



http://ujbtk.hu/buntetojogi-kodifikacio-2007-1/



http://www.gondola.hu/cikkek/81524-I__Uj_Btk___Magyarorszag_nem_a_bunelkovetok_paradicsoma_.html



http://www.parlament.hu/irom39/06958/06958.pdf



http://index.hu/belfold/2014/12/31/hetezer_uj_bortonferohely_kellene/



http://www.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/Mailath-palyazaterdmenyek/MGyTP-B-J-1-Gonczi_GergelyA_tenyleges_eletfogytig_tarto_szabadsagvesztes_emberi_jogi_megiteles e_j.pdf



http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/publikaciok/a-tenylegeseletfogytiglani-kontra-felulvizsgalati-kotelezettseg



http://www.jogiforum.hu/hirek/32833



http://www.ugyvedvilag.hu/rovatok/publikaciok/a-tenylegeseletfogytiglani-kontra-felulvizsgalati-kotelezettseg



http://ujbtk.hu/wp-content/uploads/2014/07/23_2014_AB.html

52