Szabolcs-Szatmári. m \ GAZDASÁGI,TÁRSADALM I ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

Szabolcs-Szatmári m

\

GAZDASÁGI,TÁRSADALM I ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT

Szabolcs-Szatmári Szem

'r ft-GYt: f

■

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: dr. Cserm ely Tibor, C sem usi Endre, dr. Cser ven yák László, dr. Fazekas Árpád, Gyúró Im re (a szerkesztő bizottság elnöke), dr. Klenczner Im re, K opka János, dr. Kűrössy K álm án, dr. K uknyó János, dr. Margócsy József, R atkó József, Simkovics Gyula. Szilágyi Im re, Scholtz Béla, Tóth Sándor, dr. V arga Lajos.

FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. H á r s f a l v i

Péter

s z a b o l c s -s z a t m Ar i s z e m l e

G azdasági, társad alm i és k u ltu rá lis folyóirat. A S zabolcs-Szatm ár Megyei T anács lapja. M egjelenik negyedévenként. K ia d ja a Szabolcs m eg y ei L a p k ia d ó V á lla la t F elelős k ia d ó : M ádi L ajos Igazgató. S z e rk e sz tő sé g : N y íre g y h á z a . S ó stél ú t 31 fa. T e le lő n : 11-78B. K ia d ó h iv a ta l: S zab o lcs m eg y ei L a p k ia d ó V állalat, N y íre g y h á z a , Z rín y i Ilo n a u. 3—5. T e le fo n : 10-150 K é z ira to t n em ő rz iln k m eg és n em a d u n k vissza. T e rje s z ti: a M a g y ar P o sta . E lő fizeth ető a P o sta K özp o n ti H írla p Iro d á n á l (Bp., V., Jó z se f n á d o r té r l „ te le fo n : 1SO-ISO, p o sta c ím : 1300 B u d a p est) és b á rm e ly k ézb esítő p o sta h iv a ta ln á l.

Évi előfizetési d íj: 72,— F t C sekkszám laszám : 215—06102. B e fiz e té s k o r m in d e n e s e tb e n k é r jü k f e ltü n te tn i a f o ly ó ira t n e v é t: SZA B O LC S-SilA TM A R I SZEMLE K észü lt a N y írség i N y o m d áb an . F elelős v e z e tő : J á g e r Z o ltán — 81. — 89 427

Index: 25 923—ISSN 0133—2465 II

SZABOLCS-SZATMÁRI

G azdasági, társad alm i és k u ltu rá lis folyóirat 1981. A U G USZTUS XVI. ÉVFOLYAM , 3. SZÁM

Tart al om: M Ű V E L Ő D É S BOZÓKY ISTVÁN: S z ín h á z --------------------------------------SIKLÓS M ÁRIA: A nyíregyházi Móricz Zsigmond Szín­ ház ú j j á é p í t é s e -----------------------------------------------GÉCZI FERENC: Művelődés, szórakozás új feltételek k ö z ö t t -------------------------------------------------------------BÁN FERENC: Építészetről általáb a n — a nyíregyházi Megyei M űvelődési K özpont új épületének ürügyén

1 6 10 13

H A G Y O M Á N Y MARGÓCSY JÓ ZSEF: A dalékok a megyei színjátszás történetéhez — -----------------------------------------------17 ENYEDI SÁNDOR: Ism eretlen színháztörténeti doku­ m entum 1 8 1 5 - b ő l ------------------------------------------- 25 HÁRSFALVI PÉTER: „Régi közóhajtás sürgető szavá­ ra . . . " A nyíregyházi állandó kőszínház alapító l e v e l e --------------------------------------------------------------------31 M Ű V É S Z E T JA K ABN É BORBÉLY ED IT: A lpár Ignác m unkássága két nyíregyházi m egújhodó épület k a p c s á n ------- 34 ^ KOROKNAY GYULA: Az V. Sóstói É rem m űvészeti S z i m p o z i o n ---------------------------------------------------40 SZ. KÜRTI K A T A L IN : Emlékezés Somogyi S ándorra (1881—1 9 6 0 j ---------------------------------------------------50 ANTAL ISTVÁN: Hommage — F ark as E s z te rn e k -------55 I R O D A L O M SZIGETI GYÖRGY: ő rizz meg, G. Z. te m e té s é n ------- 59 BODNÁR ISTVÁN: Boldognak ism er, Cipelem vállam on, H ázunk, Itt, E lveszett ü n n e p e k ------------------------------- 60 MAGYAR JÓ ZSEF: Végül, K épzeld Istennek magad, É nekre épült f ö l d --------------------------------------------------60 MADÁR JÁ N O S: M árcius sebezzen, Sortüzek, M enni kell, H ullám verés —----------------------------------------- 61 ANTAL A TTILA : F hilem on és Baucis, Ki e rre a p a rtra 63 BÍRÓ LÁSZLÓ: Szilánkok, T ö rté n e le m --------------------------- 63 BUDAHÁZI ISTVÁN: E l t a k a r ---------------------------------64 NAGY ISTVÁN A TTILA : Á tölelnek a csillagok, Mellém álltái, P illa n a tk é p ------------------------------------------64

III.

BARTHA GÁBOR: V allató S z ilv e s z te r --------------------------65 BÁLLÁ ANNA: M ennyezet a fejem en avagy éjszakai e l ő a d á s ----------- — ---------------------- — — — — 73 NAGY ISTVÁN A TTILA : A realizm us vonzásában (Csák G yula p ály ája a M élytengeri áram lástól a G le m b á ig ) --------------------------------------------75 GALFFY MÓZES: A rom ániai m agyar nyelvm űvelés időszerű kérdéseiről — ------------------------- ---------— UH ERDEI SÁNDOR: „A mese az E m ber tö r té n e te ...” A hatvanéves Nagy Olga k ö sz ö n té se ----------------------93 K R Ó N I K A SZÉKELY GÁBOR: A nyelvoktatásról, különös te k in te t­ tel a megyei T IT -nyelviskola m űködésének tá r ­ sadalm i h á t t e r é r e ------------------------------95 K u ltu rális esem ények (Kovách M a r g i t ) ------------------------ 101 K Ö N Y V E K R Ő L Nép és irodalom . Jegyzetek Czine Mihály könyvéről. (Sárái B é l a ) -------------------------------------------------------- 107 Békési G yula: T üske és virág. (Madár J á n o s ) ----------------- III K örkép ’81. Jegyzetek olvasás közben. (Barota Mihály) 113 Főiskolai könyvtári kiadványok. (Futaky L á s z l ó ) -------119 T akács B éla: A debreceni könyvkötőm űvészet. (Ács Z o l t á n ) ---------------------------------------------------------

122

A színes címlapon: A színház épülete. (Zsák Zoltán felvétele)

E SZÁMUNK M UNKATÁRSAI: Dr. Ács Zoltán muzeológus, N yíregyháza; A ntal Attila tan ár, A baűjszántó; A nta l Ist­ ván újságíró, N yíregyháza; Bállá A nna pszichológus, N yíregyháza; Bán Ferenc épí­ tész, N yíregyháza; dr. Barota Mihály tanár, N yíregyháza; Bartha Gábor újságíró, N yír­ egyháza; Bíró László, N yíregyháza; Bodnár István népm űvelő, N yíregyháza; Bozóky István színházigazgató, N yíregyháza; Budaházi István népm űvelő, Pusztadobos; dr. Enyedi Sándor színháztörténész, B udapest; dr. Erdei Sándor néprajzos, D ebrecen, F utaky László könyvtáros, N yíregyháza; dr. Gál f f y Mózes nyelvész, R om ánia; Géczi Ferenc, a M egyei-Városi M űvelődési Központ igazgatója, N yíregyháza; dr. Hársfalvi Péter főiskolai ta n ár, N yíregyháza; Jakabné Borbély Edit építész, N yíregyháza; Koroknay Gyula m űvészettörténész, N yíregyháza; Kovách Margit könyvtáros, N yíregy­ háza; dr. Sz. Kürti Katalin muzeológus, D ebrecen; Madár János. N yíregyháza; Magyar József. N agykálló; dr. Margócsy József irodalom történész, ny. főigazgató, N yíregyháza; Nagy István Attila ta n ár, F eh érg y arm at; Sárái Béla főiskolai ta n ár, N yíregyháza, Siklós Mária építész, B udapest; dr. Székely G ábor aspiráns, N yíregyháza; Szigeti G yörgy népm űvelő, T iszavasvári. A képzőm űvészeti alkotások és a nyíregyházi színház fotóit Zsák Zoltán készítette.

IV.

Közművelődés BŰZÖKY ISTVÁN:

Színház Tetszés szerint összerakható gondolattéglák Hogy mi a színház, azt m ár sokan próbálták m eghatározni. Ezek közül nekem az tetszik a legjobban, m ely szerint a színház: az em berábrázolás művészete. N em csak elhiszem , vallom is, hogy a term észet m illiárdnyi csodája felü lm ú lh a­ tatlan. Boldogan vállalom a régi latin közm ondás konzekvenciáit: „Omnis ars im itatio est n a tu ra e ”, azaz m inden m űvészet a term észet után zata. Az „u tán z at” term észe­ tesen m egfelelhet adott esetben az ábrázolás fogalm ának. M árpedig, ha m inden m ű­ vészet a term észetet utánozza (ábrázolja), akkor m ilyen nagyszerű dolog a term é­ szetből azt ábrázolni, am i ösztöne, tevékenysége, m unk ája, érzelm i gazdagsága, gondolkozási képessége, életének és életkörülm ényeinek végtelen változatossága kö v et­ keztében messze kim agaslik m inden lénye közül a term észetnek, s am i nem más, m int az em ber. Ezt a m űvészetet a klasszikus szem lélet nem ta rto tta alkotó tevékenységnek az­ zal az indokkal, hogy nem m aradandó. A p illan at m űvészete, m ely eltűnik a m úló p illan a tta l együtt. Ma m ár tud ju k rögzíteni, de a rögzítés ren d szerin t szánalm as. Nem képes a múló időben visszaadni az egyszer, akkor és o tt lé tre jö tt „v arázslato t”. Szerencsére az em ber gondolkozik. R á jö tt például arra, hogy nem csak az a három dim enzió van, am elyet évezredeken át érzékelt, van negyedik is: az idő. A ztán meg a té r sem olyan egyszerű. M ert tágul is, meg végtelen is, m egaztán nem is egyenes. Még a fény sem. Ha m indez így van, akkor m ost m ár m inden bizonytalan? A kkor most m ár m in ­ denre azt m ondhatjuk, am it éppen rá ak a ru n k fogni, vagy am it éppen ad o tt h an g u ­ latu n k diktál? Nem, m ert nem a világ lett bizonytalanabb, nem a világegyetem tö r­ vényei változtak meg, csak mi tu d tu n k meg belőle többet, csak mi zavarodtunk meg attól, hogy hirtelen többet látunk, m in t eddig, m e rt távcsöveink, rak étáin k , elek tro ­ technikánk közelebb hozta, kitágította a m indenséget. De az em beri lét törvényeit nem v álto ztatta meg. Em ber tüdővel lélegzik, am íg az em ber ezt lehetővé teszi, s létének term észetadta alap an y ag át ki nem irtja a létét adó, fen n ta rtó környezetéből. Az em beri szervezet, az em beri lét alaptörvényei nem változtak. E m bernek em ber m aradt, s m arad legfőbb társa. A nők csókjának íze nem változott, m ert, ha igazi vágy, igazi szerelem ébred b ennük; eltűnik a nikotin íze, el az alkohol szaga, s m arad az odaadásnak, az eggyéválásn ak egyedül az em ber szám ára édes, csalhatatlan, évezredek, vagy éppen évm il­ liók óta azonos, m a m ár vegyileg is k im u tath a tó jegye. Az em beri nem fen n m a ra d á­ sának törvényein nem változtat sem a lom bikbébi, sem a m éhen kívüli terhességgel lé trejö tt bébik esete. Nem nosztalgia, ha a gyerm ek szerelem ben fogan, h a az anya

l

szerelem m el h o rd ja ki. N em igaz, hogy a születés m a egyszerű technikai folyam at. A születés, a lé t csodája m inden analitikus részism eret ellenére csoda m aradt, mely éppúgy m egragadja a szülőket, m int m inden hozzátartozót, vagy nem hozzá, de az em beriséghez mégis, még a k a rata ellenére is tartozó em bert. M egértem azokat, akiket a technika bűvöl. De a technika bűvöletében is jólesik tudni, látni, hogy a m a élők ugyanolyan em berek, m in t ak ik évm illiók óta viszik az em ber sorsát erényeivel, hibáival, értékeivel, gyengeségeivel együtt. Ne tévesszenek meg bennünket a divatok. A divatok m ögött ugyanazok a gondolatok, vágyak, szán­ dékok rejtőznek, m elyek őseink végtelen so rát is jellem ezték. Lehet, hogy a végered­ m ény szom orú lesz, de m a még élhet bennünk a rem ény, hogy jó dolog, h a az em ­ ber az em ber, m ert sem m i más nem m entheti meg a term észetet és benne fajunkat, m in t az élő, érző, gondolkozó, tevékeny em ber. A színháznak pedig sem m i m ás feladata nincs, m in t ábrázolni és ezzel ápolni az em bert, s az em berben m egm utatni az igazit, a követendőt. Sokan próbálták m ár m eghatározni: mi a színház. De igazán soha sem sikerült. V alam i m indig k im a rad t belőle. M ert a színház valóban megfelel a m eghatározásnak, csak éppen több, m indig több, m int a m eghatározása. Hogy mi a színház, erre a kérd ésre talán okosabb volna, ha nem a színházat vizsgálnánk m ikroszkóp alá véve m inden vonósát, hanem a világot, mely létrehozta. Nézzük, m it mond erről S h ak es­ peare, aki igazán tű rh ető szakértője a tém ának, a k á r így tesszük fel a kérdést, ak ár úgy. „Színház az egész világ, És színész benne m inden férfi és nő: Fellép s lelép; s m indenkit sok szerep v ár Életében, .. (Szabó Lőrinc fordítása) No, ez m ár valam i. És igaz. A m a em bere, m ár hitelesnek érzi a képet, m e rt a m odern tudom ányok, elsősorban a pszichológia, tu d ato sítja a „szerep" fogalm át az em ber életében. A szerepjátszás, a szerepvállalás, m a m ár közism ert fogalm ak, a k á r­ csak a m ár régen jogot nyert „társadalm i szerep”. Az pedig igen régi nyelvi k ifeje­ zés, hogy: „fontos vagy jelentéktelen szerepet já tsz o tt” valaki, vagy valam i, bárhol, bárm iben, de különösképpen a történelem színpadán. De, ha az egész világ színház, akkor mi szükség van ennek a nagy színháznak nonstop előadásán belül a rra a sok kicsire, mely képes m egszakítani az idő m egszak íth a ta tla n fo lyam atát és fölidézni térben és időben ugyanott és ugyanúgy az adott cselekm ényt. Az ugyanúgy persze abszolút értelem ben nem igaz, de kis to leran ciá­ val mégis elfogadható. A m ióta em ber az em ber, kérdéseket tesz fel önm agának. A ttól függően, hogyan válaszol a fö ltett kérdésre, úgy halad. Az m ár a tudás különös sa játja, hogy m inél jobban gyarapodik, annál inkább nő a m egváloszalatlan kérdések sokasága. Még alap ­ kérdésekben is. Mi az erő, mi az elektrom osság? Ism erjük, használjuk, élünk vele, de hogy micsoda, azt nem tudjuk. Vagy mi az élet? Valószínű, hogy m ár az első gondolkodók föltették a kérdést: mi értelm e van a világnak, benne az életnek, azon belül az em ber életének? C áfolhatatlan választ még nem ism erünk. De, h a nem is tu d ju k, mi értelm e van az életnek, azt tudjuk, hogy élünk s am ióta em ber az em ­ ber, igyekszik életét értelm esen, a kor adott körülm ényei között jól és em beri m él­ tósággal végigélni.

2

Ez pedig m ár cél. Ha a világegyetem létének és m űködésének célját és értelm ét nem is tu d ju k : a m agunk feladatáról, az em ber „szerepéről” m ár van ném i fogal­ m unk, s ha figyelem be vesszük a kö rü lö ttü n k lévő világot, m elybe ak a rv a -a k a ra tla n beletartozunk, akkor egyre világosabbá válik, mi a dolgunk a világ nagy színpadán. Ha m ár él az em ber, az alkotó, a gondolkodó, a játékos és a term észetnek, sőt sa já t term észetének su g allatára k ita lá lta a m aga kis színházát, ak k o r azt m ár meg tu djuk m ondani, mi a célja, mi az értelm e a színháznak egyáltalán és ebben a fogalom kör­ ben, a mi kis színházunknak itt, S zabolcs-Szatm árban. Ü tm u ta tá sért forduljunk ism ét Shakespeare-hez. H am let m ondja el vélem ényét a színészkirálynak: „Szavald a beszédet, kérlek, am int én ejtém előtted: lebegve a nyelven; m e rt ha oly teli szájjal mondod, m int sok színész, a k á r a város dobosa k iá ltn á ki verseim et. Ne is fűrészeld nagyon a levegőt kezeddel, hanem já rtasd egészen finom ul: m e rt a szenvedély valódi zuhataga, szélvésze, s m ondhatnám forgószele közepett is bizonyos m érsékletre kell törekedned és szert tenned, mi annak sim aságot adjon. Ö, a lel­ kem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű fickót hallok, hogyan tépi foszlánnyá, csupa rongyokká a szenvedélyt, csakhogy a földszint állók füleit megrepessze, kiknek legnagyobb részét sem m i egyéb nem érdekli, m in t k im ag y arázh atatlan ném ajáték és zaj. Én az ilyen fickót m egcsapatnám , am iért a dühöncöt is túloz­ za és heródesebb H eródesnél. K erüld azt kérlek. — Csakhogy aztán fölötte jám b o r se légy, hanem m enj sa já t ép érzésed vezérlete után. Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a term észet szerénységét á l­ tal ne hágd: m ert m inden olyan túlzott dolog távol esik a szín játék céljától, m ely­ nek föladata m ost és eleitől fogva az volt és az m arad, hogy tü k rö t tartso n m integy a term észetnek; hogy felm utassa az erények önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és m aga az idő, a század testének tulajd o n a la k já t és lenyom atát. No, m át, ha ezt tú ­ lozza valaki, vagy innen m arad, b ár az a v a ta tla n t m egnevetteti, a hozzáértőt csak b o sszan th atja; pedig ez egynek ítélete, azt meg kell adnod, többet nyom egy egész színház m ásokénál. Ö, vannak színészek, én is lá tta m játszan i — s h allo ttam d i­ csérve m ásoktól, nagyon pedig — kik, isten bűnül ne vegye, se keresztény, se pogány, se általáb a n em ber hanglejtését, taghordozását nem bírv a követni, úgy megdölyfósködtek, úgy m egordítoztak, hogy azt gondolám , a term észet valam ely napszám osa csinált em bereket, de nem csinálta jól, oly veszettül után o zták az em beri nem et. — — No meg, aki köztetek a bohócot (kom ikust) játssza, ne m ondjon többet, m int írva van neki; m ert vannak azok közt is, akik m agok nevetnek, hogy egy csap at b á r­ gyú néző utánok nevessen; ha szinte a d ara b n ak éppen valam ely fontos m ozzanata forog is fent. Ez gyalázatosság, és igen nyom orú becsvágyra m u ta t a bohóc részéről, ki e fogással él.” E lnézést kérek az olvasótól a kissé ta lán hosszúra sik erü lt idézetért, de nem volt szívem m egkurtítani, m ert a színház m űvelésére, a színház élvezésére, érték elé­ sére, se színész — se rendező, se író, se dram aturg, se néző, se k ritik u s — jobb és m aradandóbb, ha úgy tetszik: igazabb ú tm u tatá st nem k aphat. Ezek örök érvényű színházi KRESZ-szabályok. De té rjü n k vissza a föltett k érdésre: mi a színház célja és értelm e? ím e a válasz: hogy tü k rö t tartson a term észetnek. Hogy fölm utassa a kor, a társadalom és benne az egyén képét, erényeivel, hibáival, helyes vagy helytelen v á­ lasztásaival, jótetteivel és bűneivel együtt. Hogy az em bert sorsának, jellem ének esendőségével m egrikassa, vagy m egnevettesse, aszerint, hogy trag ik u s vagy kom ikus, vagy éppen tragikom ikus já ték b an m u ta tja fel önnön képét.

3

M ert m indez — és ezt sose feledjük — játék. A világm indenségnek nagy sz ín já­ tékén belül, az em ber kis színjátszása sosem jö tt volna lé tre a „homo ludens”, a . j á ­ tékos em ber” nélkül. M ilyen nagyszerű aján d ék a a term észetnek, hogy az em ber, am íg él, megőrzi játékos kedvét. Igaz, nem egyform án, de ha elveszíti, ak k o r tú lju t faju n k norm áin, esete m ár az orvostudom ány elemző és gyógyító feladata. A m ióta a színház hivatásom m á lett, én m indig is úgy éreztem , hogy m inden m ű ­ vészetek közül a színház a legősibb, a legterm észetesebb. M agán az em beren kívül sem m i nem kell hozzá. Se ceruza, se papír, se ecset, se hangszer, semmi, csak m a­ ga az em ber. Meg egy m ásik em ber, aki nézi. De az em ber még önm agának is m in­ dent el tud játszani, am it látott, vagy k italált. M int a gyerm ek, kinek világában a já té k a nagy és egyetlen igazi feladat, m ert a term észet zsenialitása folytán, já té k ­ kal tan u l bele az életbe, és sa já t játékvilágán belül, an n a k sajátos törvényei szerint, m inden igaz, m inden já té k és m inden halálosan komoly. Aki még sa ját m agát is át tu d ja alakítani. M ássá: legyen az em ber, állat, vagy tárgy, a k á r élő, a k á r élettelen. Illetve élettelen sohasem , m ert a játék b an az élettelen t is m egeleveníti, bekapcsolja a játékba, tulajdonságokkal ruházza fel, törvényszerűen cselekedteti. ű m aga pedig velük álm odik, gondolkozik és tanul. Azaz játszik. Ezt teszi a színház is. Ezért szép, ezért igaz és ezért örök. Elképzelhető, hogy lesznek, akik az olvasásban idáig ju tv a, üres fecsegésnek ta rt­ já k m indazt, am in eddig keresztülrágták m agukat. M inek ez? M iért nem beszélek a a tényekről? M ennyi a létszám , m ennyi a pénz, m ennyi a színész, m ennyi a b em u ta­ tó, m ennyi az előadásszám , m ennyi a táj stb. . . . s t b . . . . Nos, kedves olvasó, azért nem beszéltem idáig erről, m ert ezek a statisztikai, szám szaki és technikai adatok sem m it nem m u ta tn a k a színház lényegéből, sem m it nem m u tatn ak sem a szakér­ tők, sem a laikusok szám ára abból a szám okba sem m iképp sem foglalható csodából, am i az em ber szellem nek az a „v arázslata”, ahogy mi szoktuk egym ást közt nevezni, am it a m agyar nyelv színháznak hiv, m ely a m aga nem ében zseniális determ ináció, b ár a szín, m int optikai jelenség csak m ásodlagos — noha igen fontos — tényezője a színjátszásnak, m elynek igazi bázisa a cselekm ény. De ezt m ost hagyjuk. Hogy őszinte legyek: nem nagyon szeretem ezeket a kérdéseket. A szegedi N em ­ zeti S zínházban a forgó átm érő je tizenkét m éter. A mi épületünkben a színpad nyílása hét m éter. E két adatból kézenfekvő a következtetés: W agner P a rsifa ljá t nem fogjuk játszani a ham burgi opera m odorában. De S hakespeare Globe T h eater-je, vagy Moliere színpadja sem volt nagyobb, technikai és szám szaki ad a ta ik at tekintve. A Sidney-i operaház építése nyolcszázm illió au sztrál dollárb a k e rü lt a h atv an as évek e le ­ jén, s egy au sztrál do llár akkoriban csaknem m ásfél am erik ait ért. A mi kis szín­ házunk rekonstrukciója (a ki tu d ja m ikorra elkészülő szolgáltató épületekkel együtt nem egészen százm illió lesz forintban és 1980-as adatok szerint). A külöm bséget fan ­ tá ziád ra bízom, kedves olvasó. De nem ez a fontos. Te vagy a fontos, kedves olvasó, kedves néző. M ert ez a szín­ ház Neked készül. Ez a színház a Tiéd lesz. O lyan m értékben, am ilyen m értékben szeretni fogod, am ilyen m értékben a m agadénak vallód. T alán nem m indig azt fog­ ja játszani, am it szeretnél. Nem lesz benne például operett, m ert a pénzügyi k eret nem teszi lehetővé énekesek, zenekar, tánckar, én ek k ar szerződtetését. De lehetővé teszi annak a nagyszerű hagyom ánynak m ába és jövőbe ü lte te tt folytatását, m ely itt szü letett a Te szűkebb hazádban. I tt a Tiszaháton, itt Szabolcsban, S zatm árban, s alig egy lépéssel odább, a Szilágyságban. Ezen a vidéken, ahol Bessenyei, K rúdy, Móricz, Ady, Váci m u ta ttá k fel, mi lakik e nép lelkében, őseid és a te lelked m élyén, kedves néző, kedves olvasó. Itt ezen a földön, ahol a H im nusz született.

4

Sokan kérdezik: hogyan jön, hogy jö tt létre ez a színház, mely nyilvánvalóan nem csak épület. M it felelhetnék e rre? Hiszen ez a folyam at éppoly kevéssé titok, m int Czeizel E ndre óta a születés nagy m isztérium a. Mégis e kérdés elől hadd m eneküljek hozzátok, m úzsáink, ihletőink. Nők, kik áldott testekben lélekkel tö ltö tt életet a d ta ­ tok, adtok és adni fogtok nekünk! Leányok, asszonyok, ak tív és leendő anyák! Mit válaszolnátok a rra a kérdésre: hogyan csináltátok? B izonyára éppúgy zavarba jö n n é­ tek, m int én. M ert m it lehet erre válaszolni? Jöttem , m entem , küzdöttem pénzért, em berért, időért, an y ag ért? Igaz, de nem ez a lényeg. A lényeg az, am it ta lán Ti is m ondanátok: m egfogant bennetek a leendő test (bennem a gondolat). A ztán kihordtuk. És m ost itt lesz. A többi az orvostudom ány dolga. Színház esetében a színháztörténészeké. egyáltalán érdekli őket a dolog.

Ha

Hogy m ilyen lesz? Szép. Okos. (Rem éljük.) És, ha csak egy nagyon kicsit is, de m egváltja a világot. Vagy legalább viszi tovább az életet. Ami, színház esetében, e tá jn ak szellem i élete. Sokan kérdezik: m iért vállaltam ? Van egy ősi, kínai ige: „M inden em bernek el kell ü ltetn ie egy fát.” N ekem se tanyám , se kertem , se hobbitelkem . T alán ez a színház lesz az a fa. m elyet én plántálhatok. Hiszem, hogy jó ta lajb a kerül. Hiszem, hogy egészséges lesz törzse, gyökere. Szép és gazdag a lom bja. És nem csak gyönyörködtetni fog. A levegőt is tisztítja majd.

5

SIKLÓS MÁRIA:

A /nyíregyházi Móricz Zsigmond 1 / / ii bzinhaz újjáépítésé r

r

' \ '

A Móricz Zsigmond Színház az 1979-es nyári szünet kezdetével zárta be k ap u it az ép ület felújítása m iatt. Ma, 1981 júliusában a m űszaki átad ás-átv ételi eljárás m un k álatai v an n ak fo­ lyam atban. Ez azt jelenti, hogy az üzem be helyezés, a m űszaki próbák után m egkez­ dődhet a színészek, rendezők m unkája is és a színház ez év végén ism ét fogadhatja a k u ltú rát, színjátszást kedvelő közönséget. Mi is tö rtén t az elm últ két évben? Szabolcs-Szatm ár megye vezetősége 1979-ben fogadta el azt a régi igényt kielé­ gíteni akaró határozatot, hogy N yíregyházán a Móricz Zsigmond Színház épületében önálló színházi tá rsu la t alakuljon, valam ennyi szükséges feltétel m egterem tésével. E l­ ső p illan atb an ez az elhatározás egyáltalán nem tű n ik különösebben nagyobb h o rd ­ erejűnek, ha azt nézzük, hogy adva van egy színház, ahol eddig is rendszeresen ta r ­ tottak előadásokat. A feladat lényege jól körvonalazható, ha röviden visszapillantunk az épület m ú lt­ jára. N yíregyházán a színjátszás története az írásos em lékek alap ján 1844-ig vezethető vissza. A különböző öntevékeny körök és a vendégjátszó társu lato k alkalm i helyeken nyom orúságos körülm ények között játszottak, egészen 1894-ig, am ikor A lpár Ignác tervei alap ján felépült, a mai színház m agját képező „kőszínház”. Feltehetően anyagi okokból, de nem ellentm ondásban a város igényeivel az 500 fő körüli befogadóképességű színház m éretei szerények voltak. A nézőteret m a körbefogó oldalszárnyak csak részben voltak meg, s m ajdnem teljes egészében hiányoztak a színpadhoz kapcsolódó üzemi egységek. A díszletek készítése, tárolása épületen kívül tö rté n t és az egym ást váltó tá rs u ­ latok k u ltu rá lt elhelyezésére sem fordítottak különösebb gondot. Ez a jelenség á lta lá ­ nosan m egfigyelhető a korabeli színházaknál. O ka egyrészt az, hogy sokkal kisebb volt a társulatok összlétszám a. Kevesebb volt az adm inisztráció és a m űszaki dolgozó, ■m ásrészt jóval alacsonyabbak voltak a szociális igények. M indezek m ellett az épület a fogadó színház funkcióját tö ltö tte be és egészen az 5(l-es évek végéig eredeti form ájában adott otth o n t a vendég szín társu lato k n ak . Az épület ekkorra m ár an n y ira m egrongálódott és elavult, hogy az átépítés elk erü lh e­ tetlen n é vált. A K özépület-tervező V állalat tervei szerint á ta la k íto tt és bővített színház a r a ­ dikális felújítás ellenére a fogadó színház fu n k ció ját tölti be az 1960-as átad ás u tán is

6

Az önálló tá rsu lat létrehozásának igénye csak a későbbi években m erült fel. A megyei tanács vb 1979. évi döntése után először is azt k ellett megvizsgálni, hogy a tá rsu la t alapításán, ill. m egszervezésén kívül m elyek azok az elvárások, am e­ lyeket az épületnek még biztosítani kellene. Először is az önálló tá rsu lat azt jelenti, hogy a színház üzemi szárnyában o tth o n t kell adni a színpadi m unkát közvetlenül és közvetve szolgáló valam ennyi m u n k a­ folyam atnak. A közvetlen színpadi m unka fogalom körébe tartozik a színészek, m űszaki d ol­ gozók elhelyezése és a színpadi díszletezéshez szükséges napi díszletek, kellékek t á ­ rolóhelyeinek biztosítása. Lényegében itt húzh atu n k h a tá rt a fogadó színháznál, m ert m inden m ást, am i a színjátszáshoz szükséges (próbalehetőségek, jelm ez, díszletezés, tá ­ rolás stb.) a v endégtársulat anyaszínháza adja. így érth ető v é válik rögtön, hogy am i­ kor a megye az önálló tá rsu lat m egalapítása m ellett foglalt állást, az általános k o r­ szerűsítés m ellett az épület bővítésével is szám olt. Egy olyan rekonstrukciós program kidolgozása volt a cél, am ely lehetővé teszi az elvégzendő m unkák szakaszolását és ezen felül a meglévő színházépület legkésőb­ bi, 1981. évi ism ételt m egnyitását. Ez az igény — noha teljesen indolkolt volt — nem tű n t túl reálisnak. Ha m egnézzük régi színházaink felújítását, az általános ta p asz talat sajnos az, hogy az építkezések a tervezett viszonylag nagy átfutási időhöz képest is elhúzódnak. Rendhagyó intézkedésekre volt szükség, s ezek jelen esetben nem m a ra d tak el. Röviden összefoglalva a következők történ tek : — 1979 jú n iu sáb an a rekonstrukció tervezési p rogram ján ak kidolgozására a m e­ gyei tanács művelődési osztálya ism ét vállalatu n k at, a K özépület-tervező V ál­ lalato t bízta meg. — A bővítés lehetőségeinek m eghatározása után augusztusban tervezési p ro g ra­ m ot dolgoztunk ki, am it a megye vezetősége szeptem berben jóváhagyott. — A jóváhagyást követően form ális m egállapodások helyett G yúró Im re megyei elnökhelyettes közvetlen döntései m ellett, valam ennyi közrem űködő fél v a ­ lóban rugalm as és segíteni akaró hozzáállásának következtében a SzabolcsS zatm ár megyei É pítő- és Szerelőipari V állalat a KÖZTI előtervei alap ján a kiviteli m unkákat m ár 1980 ja n u á rjá b a n megkezdte. — A K om m unális B eruházási V állalat m egbízásából 1980 ja n u á rjá b a n elkészí­ tettü k a rekonstrukció beruházási program ját, am elyet m árcius hónapban a Szabolcs-Szatm ár megyei vb elfogadott. A közel százm illiós nagyságrendű m unka a m eglévő épület felú jítását ta r ­ talm azta a színház gazdasági u d v ará n ak beépítésével. A rekonstrukció I. ü te ­ m ében a jelenlegi színház felújítási m unkái készülnek el, am elyek a m egala­ kuló tá rsu la t m u n k á ját ideiglenes körülm ények között b iztosítják egészen a II. ütem toldaléképületének 1983-ra tervezett felépüléséig. — V állalásainknak m egfelelően a m eglévő épület kiviteli tervei szakaszolt te rv ­ szolgáltatással készültek el 1980 júniusáig a NYÍRTERV altervezői közrem ű­ ködésével. — 1981 tavaszára a II. ütem tervezése fejeződött be. Az új beépítés kivitelezési kezdési h atárid eje 1981. június hó. Az udvar egy- és három szintes beépítése a díszlettárat, a stú d ió játék ra is alkalm as próbaterm et, k o rrep etíto ri és pró­ baszobákat, színészklubot, a m űvészeti és gazdasági vezetés, adm inisztráció

7

irodáit, jelm ezvarrodát, továbbá kisebb ra k tá ra k a t és gépészeti terek et fog­ lal m agába. A program alap já n te h át olyan helyiségeket, m elyeknél a színpadi közvet­ len kapcsolat nem elsődleges követelm ény. A színészklub kivételével — mely társalgó form ájában átm enetileg a színházépületben lesz találh ató — a fen ­ tebb felsorolt egységek pótlásáról a II. ütem elkészüléséig term észetesen g o n ­ doskodni kell. A színház díszletkészítő m űhelyei, díszlet- és k ellék rak tárai végleges e l­ helyezéssel a m ár átala k ítá s a la tt álló, N agyszálláson m egvásárolt egykori szeszgyár épületében nyernek kialakítást. A meglévő színházépületnél a 60-as években tö rté n t felú jítás m ia tt em ­ lítésre m éltó alaprajzi vagy szerkezeti v álto ztatást nem k ellett eszközölni, il­ letve ez értelm etlen le tt volna az anyagi és időbeli k ih atás m iatt. M indezek ellenére a m ásfél éves kivitelezési idő a la tt a 20 év előtti fel­ újítás óta üzemelő épületben elég teendő akadt. F elú jításra került, ill. cserélve lett a színház valam ennyi gépészeti, elektrom os berendezése. Ezen belül változott a hőenergia ellátásán ak m ódja. Az épület a szom szé­ dos rendőrség pincéjében alak u lt hőközponton keresztül távvezetéken kapja a fűtési energiát. A nézőtér levegője légkondicionált lesz. Jelentős változtatások tö rténtek a színpadtéren belül, ahol a berendezéseket részben az elavultság m iatt, részben a tűz- és balesetveszély m ia tt egészében cserélni kellett. Biz­ tonságos acélszerkezetű zsinórpadlás, kényelm es közlekedők, m unkakarzatok és világítási hidak kerültek a régi faszerkezetek helyébe. A színházterem h an ­ gosítását, illetve a színpadi üzem eléshez elengedhetetlenül szükséges hang- és fényjelzéses összeköttetéseket korszerű elektroakusztikai berendezések biztosít­ ják. Végül, de nem utolsósorban jellem ezném azokat a belsőépítészeti m u n ­ kákat. am elyek a felújítás során készülnek el. Az épületbelső 60-as években tö rté n t átala k ítá sa után — különösen a n é­ zőtérnél — jelentős változásokon m ent keresztül, az A lpár Ignác féle felfo­ gáshoz képest. Ezt részben a kom fortigények m egváltozása, részben a 60-as évek építészeti szem lélete m agyarázza. Az épület nem m űem lék, de az á ta la ­ kítások után is m egőrizte egyszerű belső tereit, és színvonalasan alkalm azko­ dott a régi klasszicizáló form ákhoz. A belső terekben a jelenlegi átalak ítás elsősorban a burkolatok, bútorok, világítótestek kicserélésére, átfogalm azására koncentrálódott. A színházterem ben igényes anyagokat alkalm aztunk. Az oldalfalak barn a tónusú textilb u rk o lata, a narancs kárpitozású székek szín h arm ó n iája kényel­ mesebbé, atm oszférájában kellem esebbé teszi az íves alap rajzú 500 főt befo­ gadó term et. A belső látv án y t színvonalasan egészítik ki az iparm űvész által készített sárgaréz anyagú világítótestek. Az előcsarnokban, a társalgóban és a büfében a berendezés látványos, „játékos” elem eiként kerü ln ek elhelyezésre a nagy bronz színű tükrök, m elyek a tö rt fehér színű boltíves terek lá tv án y á t megsokszorozva verik vissza. Az oldalfolyosókon elhelyezett vitrinek, m elyek alk alm asak a színház tö rtén eté­ nek képekben való bem utatására, nem csak a belső teret, de a színházlátogató közönség ism ereteit is gazdagítják.

A rekonstrukció terv eit Siklós M ária építész, Schinagl G ábor belsőépítész, Főző K árolyné statikus, Szűcs K ároly elektrom os, K iinda László gépész és S track Lőrinc szinpadtechnológiai tervezők készítették, valam int N agylucskay László gépésztervező a NYIKTERV altervezésében.

i m m

VÁROSI © SZÍNHÁZ

rwüPíLYR i& m rrisi.

«ÜIY4# BtnvMínT

F e l e m a i t tie ly & ra K .

UllECVBlllttlMlL i

Megnyitó előadás

UküHUnttüiímC'i' - -*vm***

HUNYADI NYITÁNY.

A z első ta v a sz

M ia T é s iE L K N . 2 ?—

Irr v i « c * ro R i «

.A P O T Í f f iO S I S *

M |/ ! ■ ■

fc'*•»'«> ■

■-

Töltőtoll

a .

A szigetvári vértanuk

• «. "

I

tá n *•

Vig özvegy VÉOOL:

c b í

K

ö i

3St&U MBS » MTáfBfaa* <4 (*»>3 H Wb HMÜ tf l+ffom » H IM MMHk h ■ M ua*i M Igi u W.« • ' ■ f — A ii

ü tn i

U tta,

' >

.

:

A szen t lá n g

tér

jŰ

4C kr

—i ,j JUi. aa i -ij.i- i .TBIXK1-E^irr rlitt lklfk>lek ‘I IJ » ■1*11 éi f-«4r

í i

4 X rM a A b m t ■ Mk r t V J i n .............. ___ J Mnallt .UOka M - ■ -

■V

Bár-

’

hr*w,. éth B
a*===a kutV k.rt ___

'M

LiaONDil.

- *• —--------■

V" Selyemre nyomott színlap (1891)

1 Városi színház plakátja (1931)

9

GÉCZI FERENC:

Művelődés, szórakozás új feltételek között A m egyeszékhely, N yíregyháza város lakói különösképpen, de az e rre vetődő m e­ gyebeli em berek nem különben csodálkozva, vagy furcsállkodva, ^de m indenképpen tü relm etlenül szem lélik a város központjában néhány éve em elkedő új és egyedi form avilágú m onum entális épületkolosszust. K ezdetben találg atáso k ra hagyatkozva (fő­ leg a hiányos inform ációk m iatt), később a funkció ism eretében m ár k ritik u sa n szem lélve, pro- és kontravélem ények ütköztetésének tüzében — im m ár a közérdek­ lődés fókuszába k e rü lt az objektum . M indez term észetesen a külső fo rm á t illetően igaz, m ert a belső terekről, arról, hogy ezek m ilyenek, s m it tu d n ak m ajd, még m in­ dig csak hom ályos elképzelése lehet a nagyközönségnek. Szükségszerű-e, hogy ez így legyen? — teszik fel ném i joggal a kérdést, s a válasz nem lehet m ás, m inthogy igen. A helyzet tárgyilagos m egítéléséhez ugyanis tudni kell, hogy a 60-as évek végén lá to tt napvilágot a M űvelődésügyi M inisztérium h atáro za ta a művelődési otthonok k ategóriába sorolásáról, am ely előírta, hogy bizonyos feltételek m egléte m ellett egyes intézm ényeket a központi ellátás és m ódszertani irán y ítás érdekében (megyei, városi, járási) művelődési központokká kell kijelölni. M iután rövidesen k iderült, hogy a m eg­ szabott feltételeknek a meglévő és korábban is ilyen jelleggel m ű k ö d tetett megyei in ­ tézm ények (megyei m űvelődési ház, népm űvelési tanácsadó) alig, vagy egyáltalán nem felelnek meg, szinte valam ennyi megyében a figyelem, ezt követően a tervezés is ebben az irányban kezdett felerősödni. Ennek ered m én y ek én t ép ü lt meg a 70-es években a szentendrei, a kecskem éti, a debreceni, a szolnoki, a szom bathelyi, s k e­ rü l a közeljövőben átad á sra a nyíregyházi m űvelődési központ. A nyíregyházi József A ttila Megyei M űvelődési K özpont m egépítésének szán­ déka, a tervpályázat m eghirdetése, m ajd elfogadása és a kivitelezés között közel egy évtized telt el. N yom ban tegyük hozzá, hogy ez az évtized a közm űvelődési tevékeny­ ség tek intetében is a korszerűsödés évtizede: a tömeges m űvelődés helyett a kisebb közösségekben folyó nevelőm unka, a korszerű szórakozási, szórakoztatási lehetőségek új form áinak kialakulása, a nyitottság, a m indennapi k u ltú ra terjesztése k erü l egyre in k áb b előtérbe. A m űvelődési otthonok építésénél te h á t m integy m enet közben k el­ lett a változó funkciókhoz a megfelelő fo rm át hozzáigazítani. A kivitelezés stád iu m áb an — azzal szin te párhuzam osan és egyidejűleg — a v á ­ ros közm űvelődési ellátásán ak egyéb (személyi, dologi) feltételei is jelentős m érték ­ ben fejlődtek. Jo b b feltételek m ellett dolgozik a megyei m űvelődési központ, lé tre ­ jön a városi m űvelődési központ, kialakul a lakótelepi alap ellátó intézm ények, a p á rt- és m űvelődési házak rendszere, jav u l ezen intézm ényekben dolgozók szak k ép ­ zettségi aránya. Ez utóbbi különösen nagy h atással van az épülő m űvelődési központ fun k ciójának körültekintő, sokoldalú m eghatározására, illetv e a funkciónak megfelelő

10

és a korszerűbb tevékenységet lehetővé tevő terek k ia lak ításáb an a tervező, a k iv i­ telező és a m űködtetők szakm ai vélem ényének egyeztetésére. Ez a csapatm unka — m in t tu d ju k — term észetszerűleg rendkívül időigényes tevékenység. M ár az építés kezdeti szakaszában felm erült an n a k lehetősége, s egyre in ­ k áb b szükségessége, hogy az új ház ne csupán megyei, hanem városi m űvelődési közp tn t is legyen. A k ét intézm ény ugyanis hasonlóan m ostoha feltételek m ellett te tt évről év re egyre rem énytelenebb kísérletet a rra , hogy a növekvő k u ltu rá lis igénye­ k et ilyen kedvezőtlen objektív feltételek m ellett kilégítse. Ezt a helyzetet felism erve m ondta ki határozatban a megyei tanács ülése, a VMK és MMK szervezeti és gazda­ sági egyesítését 1981. július 1-i hatállyal. M it jelen t a város és a m egye k u ltu rá lis ellátásán ak szem pontjából az in teg ­ ráció? A v árh ató ugrásszerű fejlődés lehetőségét a hárm as feltételrendszer (objektumi, szem élyi, anyagi) egysége és m agasabb színvonala biztosítja. Az új épület m egterem ti a közm űvelődési tevékenység k u ltu rá lt, esztétikus feltételeit, am elyek h a tá sá ra felerősödő belső igények kielégítésére ösztönző érzések m otiválják a közön­ séget arra, hogy az épületben folyó m unkába való bekapcsolódások szerves részévé váljon életüknek. Egyszersm ind lehetővé válik olyan m agas színvonalú k u ltu rális é r ­ tékek (zenem űvek, képzőm űvészeti, népm űvészeti, irodalm i, d rám ai alkotások) köz­ vetítése, am ilyenekhez hasonlóra eddig az objektív okok m iatt nem volt mód. A m űvelődési közösségek (szakkörök, klubok, am atő r m űvészeti együttesek) te ­ vékenységébe való ak tív bekapcsolódás a m eglévő ism eretek bővítését, az azonos é r ­ deklődésű em berek hasznos és célszerű eszm ecseréjét, a m űvészetek irá n t érdeklődő em berek igényeinek kielégítését szolgálja m ajd. A tudom ányok különböző területei legfrissebb eredm ényeinek m egism ertetését szolgáló akadém iák, előadássorozatok, tu ­ dom ányos konferenciák szervezésével a szakm ai m űveltség fejlesztésére k ín ál m ajd az új, korszerű épületben az in te g rált intézm ény széles sk á lán mozgó lehetőséget. A p o litik ai-társadalm i, gazdasági életben, s a ku ltu rális szférában való jártasságot, biz­ tonságos tájékozódás képességét, a m indennapok gondjaiba, problém áiba való jobb eligazodás lehetőségét is m egterem ti az ehhez szükséges legalapvetőbb feltétel- és eszközrendszer biztosításával. Az elengedhetetlenül szükséges em beri „regenerációt” szolgálják m ajd a kötetlen kikapcsolódást nyújtó különböző szórakoztatási form ák. M indezek a lehetőségek term észetesen m indenekelőtt közvetlenül N yíregyháza lakosságának k u ltu rá lis igényeit elégítik ki. R em ényeink sz erin t azonban nem kizárt (nagy rendezvényeink színvonalasságának függvényében) az intézm ény egész m egyére kisugárzó hatása sem. Ennél azonban nagyobb lehetőség sz erin t jön szám ításba az, hogy a m egyében m űködő nagyszám ú és egyre m agasabb szín v o n alat képviselő a m a ­ tőr m űvészeti együtteseink folyam atos bem utatkozási lehetőséget k ap n ak az in té z­ m ény falai között. E m ellett biztosítani kív án ju k m egyénk szellem i alkotó erőinek, értelm iségünk legjavának bekapcsolódását önnön érték eik m eg m u tatására és a köz érdekében történő hasznosítására. Szerves és integráns része az intézm ényi tevékeny­ ségnek m egyénk népm űvészeti értékeinek felkutatása, a haladó hagyom ányok ápo­ lása, az ezt biztosító form ák bővítése. Ezzel együtt a fenti célkitűzések eredm ényes v égrehajtásához szükséges szakm ai, szem élyi feltételek javítása. A nyagi és szem élyi feltételeink jelentős m egváltozása biztosítja az intézm ény hálózati-m ódszertani irányító tevékenységének továbbfejlesztését. Eddig e lé rt e re d ­ m ényeinket m egőrizve s e téren a legm esszebbm enőkig együttm űködve a já rá si-v á ­ rosi központokban dolgozó kollégáinkkal, tovább k íván ju k növelni a m űvelődő kis közösségek szám át, em elni ak a rju k ezek szakm ai színvonalát, erősíteni közösségi je l­ legüket.

11

A javuló feltételekkel összhangban, s a n n a k eredm ényeként növelni tu d ju k a kiem elkedő országos (tiszántúli bábjátékos napok, országos zongoraverseny stb.) és a megyei (m űvészeti bem utatók, m űvészeti hetek, nyírségi ősz stb.) nagy rendezvé­ nyek szám át és színvonalát, ennek révén m inden rem ényünk m egvan a rra , hogy m e­ gyénkben folyó k u ltu rá lis tevékenységet — más partn erin tézm én y ein k m u n k ájáv al összhangban — országos sz in tre em elhetjük. K iem elkedő m űvészeti együtteseink (Szabolcsi Szim fonikus Zenekar, N yíregyházi Vegyes K ar, Fúvósötös) és társintézm ényeink m űvészeti együtteseinek eddig e lé rt k ü l­ földi sikerei egyfajta biztosítékul szolgálnak a r r a vonatkozóan, hogy helyünket a nem zetközi mezőnyben is egyre inkább m egálljuk. E zért tovább k ív án ju k fejleszteni külföldi k u ltu rá lis cserekapcsolatainkat, hogy h atárain k o n tú l is m egism erjék m e­ gyénk k u ltu rális értékeit, illetve lehetőséget terem tü n k ezzel a rra is, hogy m egyénk lakossága m ás népek k u ltú rá já v a l m egism erkedhessék. Az új in teg rált intézm énynek, a megyei és városi művelődési központnak fontos szerepe van a megye m űvelődésiotthon-hálózatában folyó közm űvelődési tevékeny­ ség összehangolásában, a helyes arányok k ialakításáb an , illetvé a még meglévő arán y talanságok m egszüntetésében. Erősítenie kell a m űsorszolgáltató tevékenységet, fel kell lépnie a m inden tekintetben művészi, az igazi k u ltu rális érték ek et hordozó m űsorok, program ok érdekében. K özvetlenül közre kell m űködnie a kis települések ku ltu rális ellátásán ak javításában. Nagyon fontos tényezőnek tek in tjü k az intézm ény m űködésének, szolgáltatásainak, m ű so rpolitikájának összehangolását p artnerintézm ény ein k tevékenységével. Célszerű és összehangolt együttm űködés k ia lak ításá ra törekszünk a megyei kön y v tárral, a TIT megyei szervezetével, a megyei moziüzemi v állalattal, a Móricz Zsigm ond Szín­ házzal, a sóstói ifjúsági parkkal, a megyei úttörőházzal, az érdekképviseleti szervek (TESZÖV, MÉSZÖV, KISZÖV) k u ltu rá lis intézm ényeivel, a szakszervezeti intézm é­ nyekkel, az üzem ek m űvelődési bizottságaival. (E tek in tetb en az intézm énynek — jellegéből következően — összehangoló szerepköre van.) K ülönösen szám ítu n k az idén szervezett nyíregyházi állandó sz ín tá rsu lat m űvészeire. (Fellépéseikre a megye köz­ m űvelődési rendezvényein, a z am atő r színjátszóknak n y ú jtan d ó segítségükre, értő ta ­ nácsaikra.) Az új színházzal történő funkcionális m unkam egosztás pedig — csak­ úgy m int a többi társintézm énnyel — nagym értékben m egnövelheti m ajd az egy cél­ ra, a szocialista k u ltu rá ló d ásra irányuló megyei összm unka hatásfokát.

12

BÁN FERENC:

Építészetről általában — a nyíregyházi megyei művelődési központ új épületének ürügyén Az építészet a m űvészetek között különleges szerepet tö lt be, m ivel a társadalom tárgyi környezetének létrehozása képezi tevékenységének tárgyát. S a já t nyelvezete van, m elyet nagyon nehéz szavakkal kifejezni. V erbális tarto m án y o k b a való átvitele általáb an tartalm i hiányosságok pótlását jelenti, s m in t a filozófia, az építészet is ne­ hezen tűri a felszínes fecsegést, ö ssz ete tt m érnöki, technikai-technológiai, közgazda­ sági és művészi folyam at eredm énye, am elyre politikai, pszichológiai, szociológiai, fi­

lozófiai elm életek és elem zések, objektív és szubjektív tényezők h atn ak , s k izárt dolog, hogy valam ennyi tényező h atása azonos érték ű lesz. A szubjektum és az objektív té ­ nyezők legerősebbike eredm ényezi végül egy k o n k rét felad at m ilyenségét. Vezérelv, az összetevők szintézise nélkül a kész m ű csak felszínes v álasz lehet a felv etett k é r­ désekre.

13

Egy épület elemzése, a gondolkodásm echanizm us m egértetése azok részéről, akik azt létrehozták, eleve szubjektív, s m int ilyen, érdektelen. M egszokottól eltérő dolgokkal kapcsolatban a leggyakoribb kérdés — m ié rt ilyen? — egyben a legterm észetesebb is, m e rt valóban sokféle lehetne. A művelődési ház tervezésének és építésének több m in t egy évtizedes időszaká­ ban m élyreható változások, az építészet m egújulását, h u m an izálását sürgető, kereső Irányzatok jö ttek létre. Ezek legalább vázlatos ism erete nélkül az objektivitáshoz k ö ­ zelítő válasz nehezen adható. G yakorló építész lévén és alapos elm életi ism eretek h i­ ányában nem is vállaikozhatom e rre a feladatra, csupán a tevékenységhez elen g ed ­ h etetlen vizsgálódások á lta l k ia lak u lt rendszerben k ísérelhetem meg helyére tenni, az irányzatok közül a m egfelelőbe illeszteni az általu n k terv ezett épületet. A XX. század elejének jelentős m ozgalm a volt a „m odern” építészet kialakulása. A korábbi építészeti stílu so k at elvetve, de a hagyom ányokat tisztelve — n éh a túlegyszerűsítésekkel, tévedésekkel, öncélú felsőbbrendűséggel — v ív ta h arc át egy tisztább, dem okratikusabb tá rsa d alo m ért és m űvészetért. Az úttö rő korszak nagy egyéniségei és kollektív m űhelyei m unkáikkal döntő változásokat, alapvető eredm ényeket m u ta t­ tak fel. A mozgalom — jelentősége m ellett — negatív eredm énye az lett, hogy a tá rsa d a ­ lom és az építészet ta rtalm i összetettsége ellentm ondásba k e rü lt a leszű k ített és u n i­ form izált form ával. Az iparosodással egy ü tt té rt h ó d íto tt a sem atik u s form alizm us. Az önállósult technika m onotóniához, léptékvesztéshez vezetett, m egkezdődött a m o­ dernség kom m erszializálódása. A ta rth a ta tla n helyzetet először a városépítésben kezd­ ték észlelni a 60-as évek végén. A m odernizm ust és az iparosított ép ítést tám adó, egym ástól eltérő felfogású progresszív m ozgalm ak alak u ltak ki. V itáikból m a még nem bontakozott ki szintézis, de ezek a v iták előbbre viszik az építészet ügyét. Sokféle­ ségük m ellett világosan elkülöníthető két alapvető csoport: — az egyik szub jektív idealista, erősen form alista, szim bolikus ta rta lm a t h an g ­ súlyozó, a m odern építészetet egyértelm űen tagadó, építéstechnikai szem pont­ ból negatív h atású irán y zat; — a m ásik inkább az ipari form atervezéshez közel álló, elv o n t m űvészeti ta rta l­ mú, építéstechnikai szem pontból a fejlődést ösztönző racio n alista építészeti irányzat, m ely objektív és szubjektív elem eket eg y arán t hordoz. Ez az ép íté­ szeti felfogás racionális, a b sztrak t és univerzális. Hogy m elyik irán y zat győz, m a még nem tudható, biztos, hogy „sterilen ” egyik sem. Az viszont kérdéses, hogy a m odern e m b e rt a technológia a r r a kötelezi, hogy csak a legegyszerűbb fo rm ák at h asználja fel m inden szim bolikus értelem és a m ú lt­ ta l való kapcsolat nélkül. A nagy építészeti örökség, am ellyel a k o rtárs építészeknek kom m unikálni kell, kénytelen és képes ehelyett olyan o b jek tu m o k at létrehozni, am e­ lyet a lakosság széles köre is ú jra meg fog érteni. Meg kell találni azt a m ódszert, m ely az ép ített környezetben való öröm höz vezet. V annak olyan kollektív szükséges­ ségek, am elyeket az építészetnek végre ism ét ki kell elégíteni. A megyei m űvelődési központ tervezésének kezdetén (1969-ben) az építészet v á l­ ságának jegyei még nem voltak en n y ire tisztán érzékelhetők. Az újságok és a tele­ vízió m inden ak k o r ép ü lt létesítm ényt — legyen az b árm ilyen sem atikus sk atu ly a — h ip er- és szuperm odern jelzőkkel illetett. Nem hallo ttu n k még a m odern építészet haláláró l, a posztm odern, vagy a hightcch építészetről, valószínűleg determ inációjuk sem szü letett még ekkor meg, s a k i­ alakulóban lévő elm életek harcairól sem volt tudom ásunk. Sokkal inkább gyakorlati

14

tényezők h atásá ra a la k u lt ki a tervezett megoldás, m elyeket tíz év u tán rek o n stru ­ álni is nehéz. Az érvek nagy része a sok te rv b írá la t folyam án született, részben a terv m egértetése, elfogadtatása, részben védekezés m iatt. A szo k atlan n ak tűnő terv a h e­ lyi szakm a és a közvélem ény in d u latain ak középpontjába k erü lt, jobban is m in t azt a m egvalósítás során fellépő problém ák indokolták volna. N éhány hónap m úlva a h asználatba vett épület igazolni fogja m indazokat, ak ik an n ak idején — nem kis kockázatot vállalva — úgy döntöttek, hogy a b en y ú jto tt három terv közül a NYlRTERV m u n k áján ak szavaztak bizalm at. A hosszú átfu tási idő, a sok tervezési-kivitelezési bonyodalom m ellett, v élt és valós sérelm ek érték a m egvalósításban részt vevőket s ezek között jórészt a te rv e­ zői csoportot. B árm ilyen súlyos m egpróbáltatásokat jelen tettek is ezek, reálisan é r ­ tékelve a történteket, az alábbi m egállapításokat szükségesnek tarto m elm ondani: Ez az épület csak itt sz ü leth etett meg. Ennek a k ijelen tésn ek leh et hízelgő, a p ro b lém ákat utólag tisztára mosó, negatív felhangja, s hogy m égsincs így, an n ak nagyon is valós ta rta lm a van. Ű jszerű, az ism ert m ódszerektől eltérő, sok bizonytalanságot tartalm azó gondol­ kodásm ód m ellett dönteni nagy felelősséget jelent, s gyakorlatunkban nem is m indig m agától értetődő. A megyei művelődési ház esetében valam ennyi résztvevő v á lla l­ ta ezt a felelősséget és végig ki is ta rto tt m ellette. A megyei tanács vezetősége, a generálkivitelező SZÁÉV, a tervező iroda vezeté­ se lehetővé tette, sokszor e re jé t m eghaladó m ódon segítette m egvalósulását. Az épület három követelm énynek kíván eleget ten n i: a hasznosságnak, a sz ilá rd ­ ságnak, a szépségnek. A szép az építészetben hasznosság nélkül nem képzelhető el és m inden épület egyidejűleg szerkezet is. A zonkívül az építészetnek m indig van szo­ ciális tartalm a. N em csak öncélú form a és jel, hanem az em b er és speciális igényei szám ára egyben otthon is. É p ü letünket úgy fogalm aztuk meg, hogy a m űvelődési szakem berek á ltal elk ép ­ zelt funkcióknak m inél otthonosabb tereket tartalm azzon. Vonzó h atása legyen, lehes­ sen benne és k örülötte sétálni, m indig új és érdekes lá tv án y t nyújtson. A nyagai, fe­ lületei ne tükrözzenek ham is ünnepélyességet, in k áb b otthonosságot. F o rm ájáb an le­ gyen korszerű, de töm egével, m agas tetőiével alkalm azkodjon a m egszokott régi k é p ­ hez a városközponthoz, egyben a körúton kívül épülő új beépítéshez is. Fejezze ki azt a fejlődést, am elyben m egyénkben az utóbbi időkben tanúi lehetünk. A m egye és a város lakosainak hasznos időtöltését szolgáló ép ü let hosszú ideig kielégítheti az igényeket. K om oly- és könnyűzenei hangversenyek, kam araelőadások rendezésére 400 fős terem szolgál nagym éretű színpaddal, színpadtechnikával, rádiós, televíziós közvetítési lehetőségekkel. A 200 fős kam araterem b en bábelőadásokat, k o n ­ feren ciák at és számos egyéb rendezvényt lehet tartan i. A különböző együtteseket tán c- és zenekari próbaterm ek szolgálják. K ö tö tt és kötetlen foglalkozások szám ára készültek többcélú helyiségek, a kávéházjellegű klubövezet stb. H elyet kap tak a m egyében m űködő m űvelődési otthonok m ód­ szertani m u n k á ját szolgáló irodahelyiségek, házi szakk ö n y v tár és tárolóhelyiségek. Az épület alatti burkolt, növényzettel b etelep ített térhez kapcsolódik a k iállítóterem , így szab adtéri kiállítások is rendezhetők. H asznos funkciókkal tö lthetők meg a k ü ­ lönböző szinteken lévő előterek, teh át az üzem eltető fan táziája, spontán tevékenysé­ gek k ialak u lása az elképzelteken tú l is tág te re t biztosíthat új használati lehető­ ségeknek. Nagy anyagi áldozatok m ellett még ez évben elkészül a környező területek, az

15

egész Szabadság té r esztétikus burkolása, növényzettel történő betelepítése, az ép ü ­ letet látogatók gépkocsijainak elhelyezési lehetősége. B elátható távolságban van az épület m ellett elvezető Belső k ö rú t szakasz, v ala­ m int a k ö ru tat szegélyező épületek m egvalósítása. Ezekkel együtt fog a ma meg k i­ csit környezetében idegenül álló építm ény szervezésen beilleszkedni az átalak u ló v á ­ rosképbe.

A színház 1896-ban

16

MARGÖCSY JÓZSEF:

Adalékok a megyei színjátszás történetéhez A nyíregyházi, vagy pontosabban: a m egyeszékhelyi színjátszással még viszonylag kevesen foglalkoztak. Ilyen célú összefoglalást Páll Géza készített, elsősorban a n y ír­ egyházi színház tö rténetének felvázolása kapcsán, a K elet-M agyarországban nyolc fo ly tatásb an 1980 nyarán. Nagy erénye, hogy az újságokban levő h írad áso k ra tám asz­ kodik: ez a fo rrás nagyon sokszor egyébként is az egyetlen vallom ás a régi m últ színházi életéről. A felszabadulásig terjedő korszakkal K atona Béla foglalkozott, 1973-ban m eg­ jelen t általános, m inden te rü letre kiterjedő elem zésében (Fejezetek N yíregyháza m ű ­ velődéstörténetéből. Irodalom , színház, sajtó — a várossá n y ilv án ítástó l a felszaba­ dulásig). G ondosan összegyűjtötte a szakirodalom eredm ényeit, s azokat m egszűrve, tö rtén eti sorrendben, m egfelelően korszakolva, a különböző te rü letek eg y m ásrah atását, kap csolatát is vizsgálva ad áttek in th ető képet. — Az első K allóban szerepelt tá r ­ sulatról, Balog István visszaem lékezései alap já n először Szilágyi Béla írt m ásfél évtizede; a Nyíregyházán m egfordult első színészekről, korabeli pesti híradások a la p ­ ján még 1934-ben Belohorszky Ferenc adott tájékoztatást, k étszer is, a Szabolcsi Szem ­ lében. Az egykori névtelen újságírók tudósításai, a legrégibb időkből, N yíregyházán, csak a legutóbbi időkben v áltak k u tath ató k k á, m ivel a megyei k ö n y v tár a (költözkö­ dés m iatt a Széchényi K önyvtár h írla p tá rá b a n egyébként szinte hozzáférhetetlen) megyei vonatkozású sajtó an y ag o t m ikrofilm re vétette. így m a m ár fo­ lyam atosan olvashatjuk 1868-tól, hogy mi is tö rté n t ak k o rib an v áro su n k ­ ban. A Nyírvidéki 100 évvel ezelőtt indult és oldalain a színháznak m indig bőven ju ­ to tt hely. Ezekből a tudósításokból 1928—29 tá já n Deési Sándor, (aki itt tanfelügyelősködött, m iután régebben Pozsonyban újságíró volt) terjed elm es tallózást készített, k is­ sé felületesen és p ontatlanul, az időrenddel keveset törődve. (U gyanazt az írását az 50 éves N yírvidék jubileum i alb u m áb a n és a H áger-féle m onográfiában m ajdnem azonos szöveggel a d ta k i . ..) Sajnos, a legtöbb későbbi írás, rip o rt, szónoklat, futó em lékezés, cikkecske az itt olvasottak ism étlése, hibáival együtt. Sokkal m egbízhatóbb, m ert adatszerűbb és nem csak anekdotázik: Barna János dolgozata a H unek-féle m onográfiában (N yíregyháza színészete c. 1931.). A régebbi időkbeli n éhány pontatlanságtól eltekintve haszonnal o lv ash atju k a társu lato k veze­ tőinek érkezését, indulási idejét, a nagyobb sikereket, kud arco k at, a híresebb vendég­ szereplők névsorát. Deési és B arna írásai azonban 1930 körül, cikkük m egjelenése­ kor befejezik szem léjüket, s nem megy tovább a négykötetes szinészlexikon nyíregy­ házi szócikke sem (Bencs K álm án aláírásával).

17

E zért is becsülhető meg Páll Géza em lített cikksorozata, m e rt ő legalább 1980-ig ténylegesen végiglapozta az újságokat, s ezekből szem elgetett. És ilyenkor lá th atju k , hogy m ennyire szükség volna egy rendszeres, elemző, az országos helyzettel is össze­ h asonlításokra kiterjed ő m onografikus m űre, am elyik — tu d a táb a n a m eglevő h iá ­ nyosságoknak és a szerény eredm ényeknek — pontos felm érést végezhetne. Bizonyos előm unkálatok folytak a tanárképző főiskolán is, főleg a h atv an as évek közepe tá ­ já n : a régebbi időkkel Herczeg V aléria, a k ét világháború közötti szakasszal Várbíró Szabolcsné és Horváth Já n o s foglalkozott egy-két szakdolgozat erejéig. H orváth J á ­ nos később egy kéziratos kidolgozásban rá n k m a ra d t kötetében a színház m ű so rre n d ­ jé t készült összeállítani, de ez az összeállítás csak óvatosan kezelhető. N éhány é rd e­ kes részadatot szolgáltatott több Szem le-cikkben, vagy ú jsá g h írad á sb an Szilágyi Béla, akinek ténylegesen szándékában állt a m ost hiányo lt eredm ény elérése, az összefog­ lalás elkészítése, ebben halála gátolta meg időnek előtte. A m űke dve lő színjátszás legrégibb m eglevő em lékeire először Hársfalvi P éter h ív ta fel a figyelm et a K elet-M agyarországban 1959 elején. Herczeg V aléria és Szilá­ gyi B éla is az ő nyom ain h alad t tovább: részletesebben ism ertetve azt, am ire H árs­ falvi — egy újságcikk k ereteiben — csak célozhatott. A h atv an a s években végzett k u tatások forrásai jelenleg részben lapp an g an ak ; a lev éltárb an folyó alapos ren d sze­ rező m unka során rem élhetőleg ú jra előkerülnek, s ak k o r nem csak az érdekes d o ­ kum entum ok lennének érdem esek közlésre, hanem egy összefoglalás is: a városban, m egyében h a jd an á b an elin d u lt és sok szép eredm én y t e lé rt m űkedvelő (öntevékeny, am atőr) színjátszásról. R endkívül örvendetes, hogy v annak olyanok, ak ik gondolnak a napi esem ények rögzítésére: ahogy a m ából tegnap, m ajd hagyom ány lesz, és a lehetőség ne m enjen v e­ szendőbe. Így őrizte meg Szántó Sándor, a szín h áz m u n k a társa azokat az em lékkönyv­ album okat, am elyek 1960 óta m inden előadást, sorozatot rö g zítettek ; a szereplőktől aláírást, nyilatkozatot kért, olykor gazdag fényképes illusztrációkkal. Szinte ebből m agából össze lehet állítan i a nyíregyházi színháznak 1960 u tán i élettö rtén etét. V é­ gül: a mai k u ta tó sokkal jobb helyzetben van, m in t valaki, aki régebben m ag ára volt u talv a. A Móricz Zsigm ond megyei K önyvtár bibliográfiai szo lg álata m ás te rü le ­ ten is sok segítséget ad o tt m á r az érdeklődőknek. Most a helyism ereti gyűjtem ény vezetője, Gubicz P áln é készített egy rövid, de a legfontosabb lelőhelyeket ta rtalm a zó összeállítást, hogy az önálló színház m egnyitásával kapcso latb an kielégíthesse az é r­ deklődőket (m u n k atársa: Orosz Szilárd). A gyűjtést egyébként fá ra d h a ta tla n u l foly­ ta tja tovább és segít m inden helyism ereti k u tatót, így a színházzal kapcsolatos érd e k ­ lődőket is. ö rv e n d e te s és köszönetre m éltó ez, a szó szoros értelm éb en v e tt közön­ ségszolgálat.

★ M agam m ost a rra készülve, hogy az önálló tá rsu la tta l rövidesen m egnyíló, fel­ ú jíto tt nyíregyházi színház, ezzel kapcsolatban a megyeszékhelyi színjátszás tö rté n e­ tével m egism erkedjem és egy rövid áttek in tést készítsek, elsősorban a régebbi idők felé fordítottam a figyelm em et. A rendkívül kevés idő, am ely rendelkezésem re állt, hogy a kis terjedelm ű szem le idejében nyom dába kerülhessen, így is sok öröm et oko­ zott: ezért a m ásutt hasznosított adato k at és történ elm i ta p asz talato k a t m egírva, itt olvasm ányaim kellem es élm ényét szeretném m ásokkal is m egism ertetni a következő vidám abb, de tanulságos részletek, epizódok közlésével. Az aláb b iak b an te h át bizonyos k u ta tási „lelem ények” következnek, általáb an olyan forrásokból, am elyek eddig vagy eléggé ism eretlenek, vagy — legalábbis itth o ­ ni k ö rünkben — alig hozzáférhetők. E lsősorban azt a légkört, hangulatot, em beri v i ­

18

szonyokat szeretném jellem ezni a kiragadott, á ltaláb a n szószerint idézett részletekkel, am elyek között kezdődött, kialak u lt a helyi színjátszás lehetősége, m ajd tényleges gyakorlata. L ehet ra jtu k m osolyogni; de ta lá n inkább tan u lság o t is levonni: v ajh ne ism étlődhetnének meg m indazok m ár a mi időnkben, am ikor újból m egszépített szín­ h ázu n k b an im m áron önálló tá rsu la t játszik a nagyérdem ű, ténylegesen érdeklődő nyíregyházi, megyei közönség e l ő t t . . . ★ Az első h írt a m egyében m egfordult színészekről Balog Istv án (1790—1873) szí­ n id irek to r kiad o tt em lékezéseiből ism erjük. Ezek szerin t Balog, tá rsu latá v al K állay Miklós első alispánnál kap o tt tám ogatást 1815-ben, Nagykállóban. Ezt az időszakot írja meg Vas Gereben A nem zet napszám osa c. kötetében. A regényben olvasunk egy esetet, am elyik a rra , a kívülről inkább joviálisnak látszó m a g a ta rtá sra utal, am e­ lyik m ásfelől nézve éppen azt a pöffeszkedő szem léletet jellem zi, am elyik a színészeket is nagyjából a cselédekkel egysorban levőknek ta rto tta : a különbség legfeljebb anynyi, hogy a színm űvészeket alkalm ilag asztalához is leü ltette. Az esetet egyébként a híres alispán dédunokája is m egírja: „Nagy volt az érdeklődés az első előadás irá n t és m indenki tü relm etlen ü l v á rta az alisp án m egjelenését. Az ö reg u rat zajos »vivát«okkal fogadták. M eglátszott azonban m in d já rt az öreg alispán arcvonásain, hogy neki valam i nem tetszik. S csakugyan, m ielőtt leü lt és a függönyt felhúzták volna, a vendégek felé fo r­ dulva így szólt: — K edves b ará taim és atyám fiai! Ha itt m ind en k i pipázik, oly nagy füst fog k e ­ rekedni, hogy az énekesnék nem fognak énekelhetni. Ezzel leült, h á tra fo rd u lt a huszárjához, m ondván: — Gyújtod meg a pipám , szógám. M ert h át meg vagyon írva, hogy am it szabad Ju p itern ek , nem szabad azt az ökörnek. És p ipázott tovább nyugodtan — egyedül.” (Kállay A n d rás: Régi dolgok, ú jab b idők. N yíregyháza, 1907: 14—15.) ★ Jósika Miklóst, a később neves regényírót első házassága a szabolcsi K állay-családhoz kapcsolta. így az 1820-as években N apkoron is élt. H ázassága negyedik év é­ ben szü letett M iklós nevű fia: az ezt megelőző években őrnaga is részt v e tt a család tagjaival, a valószínűleg régebbi itten i hagyom ány sz erin t szokásos színjátszási a lk a l­ makon. Egy későbbi K állay-em lékezésben olvashatjuk: „A húsvéti passiót a rég elm últ időkben országszerte s leginkább falu h ely ek en az úri rendek ad ták elő, illetve énekelték el. A napkori com possesorátus soha sem m u ­ lasztotta el ezt, tudva, hogy nagyhéten tele volt m inden cu ria vendégekkel. — Rendes tag jai voltak a m últ század húszas és h arm incas éveiben e hitbuzgó tá rsa sá g n ak : Kállay János, Kállay S ándor és Leó, ennek v eje: b. Jósika M iklós (a költő) és n ag y ­ apám , Im re. — K risztu su ru n k a t szem élyesítette Jósika, a Ju d á s szerepét Kállay Leó, a többiek zsidó egyházfejedelm eket.” (K állai A ndrás: Régi d o lg o k ... 19.)

★ M aga Jósika is visszaem lékezik ezekre a m u latságo k ra — jóval későbben. Esze­ rin t: „egy alkalom m al a társaság néhány tag ja egy szín d arab o t ad o tt elő — a Z se b ­

19

k ö n y v (Taschenbuch) K otzebuetől —. m elyben én játszo ttam a prim o amorosot. Meg­ tap so ltak istenesen. De az ism ert kolosszális Szinyei, igen jó b arátom , ki m aga is já t­ szott, azt az észrevételt tette, hogy az életben jobban tudom a szerelm est játszani, m in t a színfalak közt." (Em lékirat, M agyar Helikon, 1977. 131. 1.) ★ A m ikor Molnár György itt já rt 1858-ban és Szigligetinek a Béldi Pál c. tö rté n el­ mi szo m orújátékát játszották, a nyíregyházi közönség m ég nem szokott hozzá a sz ín ­ ház bizonyos belső fegyelm éhez, így például a pontos kezdéshez. Ezen az estén is „a kezdetnél egy lélek sem volt a terem ben, de azért az előadást elkezdték: játszani kellett, éppúgy, m intha teli lett volna a színház. F eh érv árin é, m int fejedelem nő éppen az első jelenését adta, teljes kom olysággal, m ikor egy zörgős sa rk aaty ú s, élénk öregúr ezüst csákányával berohan a binéig ( = a színpadig), s nagy hangú ijedtséggel rászól a patetik u san szavaló heroin ára, a fejedelem nőre: — Ifjasszony, tessék egy kicsit várakozni és ne fárassza m agát h iáb a a senkinek. M in d járt jön a közönség, de előbb a kávéház előtt megeszi a fag y laltját. F utok és si­ ettetem őket. Bezzeg eljö tt azután pontosan a közönség és az előadások sebesen lefolyván, elő­ adás u tán még m u la th a tta k is, am iben nem volt hiány, m e rt az egész idő a la tt nagy kedv- és lelkesedésben volt a közönség.” (Világostól Világosig 245.) ★

A kezdéssel egyébként m áskor is le h ete tt valam i baj, m ert — m ár az új, nagy. Zöldség téri arén a m űködése idején ír egy ilyen m egjegyzést a helyi újság színházi tudósítója: „Tanácsos volna a kezdetet fél nyolc óráról 8 ó rára tenni. N em csak m e rt a n a­ pok m ár eléggé hosszúak, hanem azért is, m ivel a közönségnek rendesen csordahaj­ táskor kell színházba menni, s az eslelizést ( = vacsorázást) vagy nagyon jókor, vagy nagyon későn kell m egejteni.” (Szabolcs, 1875. jún. 13.) ★ A m últ század hetvenes éveinek közepén m in d k ét ny ári aré n áb an többször m eg­ fo rd u lt Mannsberger Ja k a b tá rsu lata . Itt szereplésükről Molnár György írja vissza­ em lékezéseiben, hogy „eddigi k ő rú tjá b an ez volt a legszerencsétlenebb. Ügyefogyott igazgatás és züllött tá rsu lat, pedig M annsberger jóravaló, igyekvő igazgatónak m u ­ ta tta m agát; örökké lóto tt-fu to tt, a színháznál sohasem m u ta tta m agát m áskor, csak ha cgy-ket zártszéket v ásáro ltak : azt tüstén fölm arkolta a kasszából. A vendégszerep­ lővel még szám olni sem volt ideje s az illető tiszte letd íjá t előadás u tá n az útfélen, sö­ tétben nyom ta a vendég m arkába. Rosszul m ent neki, de nagyon; alig tu d ta k élni s ha a színkör vendéglőse, aki nagy közönség rem ényében m inden estve több é te lre -ita lra készült, m int am ennyit e la d ­ h ato tt — s az elfogyasztás spekulációjából riem ad o tt volna a tá rsu la t nagyobb részé­ nek a m egm aradt és úgyis veszendő ételekből kosztot, bizony csak naphoz-holdhoz já rh a tta k volna enni. Pedig jó kis tá rsu la t volt, de hát m it érnek a kitű n ő erők, ha nincs ki összetartsa őket és az előadásokat nyélbe üsse?! Ez volt a M annsberger legnagyobb b aja, ki m ár

20

ak k o r — m int beszélték — sa já t vagyonából sok ezer fo rin to t elv ert a színigazgatás passziójában. E kkor N yíregyháza nem volt hű régi híréhez. A szín társu lato k azelőtt a ra tta k e városban, később csak tallózgattak az elh u llt szem eteken és böngésztek a szöllö tőkén v életlenül h á tra hagyott — rókától, kutyától, verébtől sem észre vett b iliéken”. (Világostól Világosig, A rad. 1881. 488. 1.) ★

Szinte m indenki em legeti az ISSO-i nyíregyházi B lah a-lázat: am ikor a Zöldség téri arén áb an — több este föllépett „a nem zet csalogánya" és m eghódította a szíveket. H add álljon m ost itt a m űvésznő visszaem lékezésének teljes szövege. „Egy kis szabadidőm volt, tehát ehnentem p ár napi vendégszereplésre N yíregy­ házára. V éghetetlen kedves közönségre találtam , nagyon jól éreztem m agam at. Csak n h u száro kra h aragudtam , m ert reggel m indig feltrom b itáitak . Az ablakom a la tt k el­ lett ellovagolniok, korán reggel, az egzeciroztatásna; tro m bitaszóval k ív án tak nekem jóreggelt. Elek M iska főhadnagy, a k it jól ism ertünk, volt a m estere az egésznek. H iába m ondtam , hogy ne tegyék, m ert éppen akkor alszom a legjobban. A zt felelte, lá tta ő jól, hogy nem alu d tu n k mi m ár olyankor, m e rt m eglebbent egy kicsit a függöny­ szárnya. A főhadnagynak igaza is volt. Reggelenként, am in t m eghallottuk a lovak p a t­ kóinak a csattogását, be sem v ártu k a trom bitaszót, hanem egykettőre k iu g ro ttu n k az ágyból és egy pici résen k ikukucskáltunk az utcára, így lestük a huszárok kivonulását. Ilyen az asszony, hiába, valam ennyi! Ha huszárok lovagolnak az ablak alatt, az fclbizsergeti bennünk a v é rt; de m ikor az istennek a legszebb terem tése a huszár! Nagyon szerettem talyigán m enni ki a Sóstóra: ezek az itten i fiakkerek, és b á r ­ ha alaposan megd icögtettek, nekem nagyon tetszett a dolog, m ert nem volt olyan m indennapi. E sténként pedig elh allg attam Benczi G yula zenekarát. De gyönyörűen is h úzták; de sok könnyet csaltak ki a szem em ből! A m ikor aztán elutazásra k e rü lt a sor, hát a vendéglős egy óriás sü lt lib á t pakolt be az ú tra , no, meg jó kenyeret, pogácsát és egy üveg nyíri karcost. Elek M iska ezt lá tta és azt m ondta: — Ja j, ha m aguk ilyen jól el v annak látva, okkor én elkísérem m agukat egész D ebrecenig — addig csak m egesszük a libát. így is történt. Elek M iska beült hozzánk a kupéba és o tt elkezdtünk lakm órozni, m iközben nagyokat nevettünk, m ert nem volt késünk a rögtönzött b an k etth ez; toalettáskám ból kivettü k az ollót és azzal trancsiro ztu k fel a libát. N ahát, ez pom pás m ulatság volt. D ebrecenben aztán búcsút v ettünk Elektől és ő visszam ent N yíregyházára, mi pedig u taztu n k tovább, haza, P estre.” {Blaha Lujza: É letem naplója, Bpest, 1920:150— 152.) ★

A huszárok K rú d y G yula nem egy írása szerin t is nagy kedvelői voltak a szín ­ háznak s főleg a színésznőknek. Ebből szöktetésck, lovagias ügyek születtek,

21

alk alm asin t kisebb-nagyobb botrányok is. Pl. a kőszínház m eg n y itását követő héten, 1894. feb ru ár 18-án ad h írt a N yírvidék, igen kem ény h angú cikkben arró l, hogy az ünn ep i előadás után, néhány jól bepezsgőzött huszártiszt rá tö rt az egyik m űvésznőre a lakásán, s am ikor a ren d fen n ta rtó elem ek, a rendőrtan ácso s vezetésével igyekeztek ren d et csinálni, még őket is inzultálták. A 14. huszárezred és parancsnoka, L énk A l­ b ert ezredes elítéli az ügyet — az újságíró egyre szenvedélyesebb hangon beszél a tiszti k ard b o jt viselőinek jogairól és a tisztességes viselkedés követelm ényeiről. Hogy az intézkedés mi volt, az nem tűnik ki pontosan, de rejtélyes semlegességgel ad ja h í­ rü l a lap egy héttel később, hogy az egyik h uszárhadnag y öngyilkos lett a Selyem u t­ cai lak ásán „teljesen érth e te tle n ” o k o k b ó l. . . M ásféle botrányok is előadódtak: még a regi nagy vendéglő u d v arán , az első a ré ­ na egyik előadásán. A m ai T anácsköztársaság té re n volt színkörben a (következők tö r­ ténhettek, ahogy a Szabolcs c. akkori h etilapunk írja 1873. V. 11-i (számában: „A Haramiák előadása a la tt m ájus hó 3-án, a nagy vendéglő étterm éb en , p á rjá t ritk ító botrány v ite te tt végbe, m ely az illető tényező u ra k m űveltségére nem igen szép fényt vet. Az első felvonás u tán ugyanis néhány ú rn ak , az ebédlőben, az a gondolat ju t eszébe, hogy míg a színházi közönség a deszkák közt S chiller ^eles sz o m o rú játék á­ b an györ^örködik, ők zeneszó m ellett m ulassanak, s színkör közvetlen közelében (fek­ vő ebédlő falai közt. S hogy ezt tehessék, k iszó líttatják a színkörben működő, am a estére elkötelezett zen etársu lat nagyobb részét. És úgy lön, a m ik én t elh atáro zták . A legm űvészibb és legm eghatóbb jeleneteket a legzajoslabb W alzer- és polkadlanabok ze­ néje kísérte, úgy a m űködő színészek, mi nt a közönség nagy m egbotránkoztatására. S ajn áljuk, hogy a rendőrség az ily dolgokra m indig szem et huny, holott nagyon is jogos kötelessége le tt volna a csendháborítókat — legalább az előadás ta rta m á ra — lecsendesíteni.” És bizony az ilyenek nem is voltlak ritk á k . . .

★ A kőszínház m egnyitására drám ai prológus pályázatot írta k ki. A 100 koronás, m agas p ály ad íjat H. K om oróczy Miklós rozsnyói ta n á r n y erte meg Múlt és jelen c. verses alkotásával, 10 pályázó között. Az 1894. feb ru ár 6-i m egnyitón k e rü lt b e­ m u tatásra. A függöny m ögött a Mi füstölög ott a síkon távolban kezdetű diai hangzik. A m i­ k o r a függöny felgördül, látszik a puszta és a messzeség. A szín jobb o ld alán pihen a Vándor, aki felébred az ism erős, kedves d alra. K örülnéz, m eg látja szülővárosát, N yíregyházát s elám ul ann ak csinosodásán, g>ors fejlődésén. Közben éppen a rra já r Thália a Költővel: vándorlásuk közben tévedtek ide. Itt találkoznak össze Nyíregy­ háza szellemével. Ez a géniusz elm ondja a város m ú ltjá t és jelen ét: b á to rítja T h áliát és a Költőt, hogy látogassák m eg N yíregyházát, ahol éppen aznap szentelik fel T hália új tem plom át. A zárókép: apotheosis, a városnak és a színházügynek a magasztialása, ah o l a Hit, Rem ény és S zeretet m ellett F ortuna, Klio, Ceresz és P an n ó n ia is m egjelenik allego­ rik u s női alakokban, találkoznak a város népével („urak, nők, pórok, p ó m ő k ”), s eh ­ hez m ár szükséges „a tá rsu la t összes szem élyzete”. T erm észetes, hogy a záró „ném a k ép let”, ahogy m ásképpen m ondani szokták: „élőkép”, a Fekete József á lta l összeál­ líto tt zene fortisszim ója m ellett „m egfelelő m ennyiségű görögtűzzel” végződött. A

22

közönség nagy elra g ad ta tá ssal fogadta a nyitó darabot, a szerzőt is k itapsolták, m int ahogy a N y írv idék 1894. feb ru ár 11-i szám ából m inderrő l értesü lh etü n k . ★

„ T e g n a p . . . A z em ber tragédiájának elő ad ásán a színház zsúfolásig m egtelt kö­ zönséggel. Ez jólesőleg h ato tt rá m : m égiscsak van k u ltú ra , van egy kis intelligencia. Nem m együnk a szom szédba egy kis m ű p árto lásért. Csak a k k o r csodálkoztam , am i­ kor gyér tapsokat hallottam . Az előadás nívós, vidéki előadás volt, egy vidéki k ultú rem b er igényeit kielégítő. A k u ltú re m b er t. i. okosan le tu d ja m agának szám ítani a leszám ítandókat. A gyér tapsok tehát m ás okból lehettek gyérek. Az előadás végén aztán kiderült, hogy m iért. Egy hölgy a k ijá ra tn á l a következőket m ondotta: — Azt hittem , hogy operett. A zért jöttem el. M áskor m ajd jo b b ah m egnézem a színlapot. Most m ár értem , ön ag y ság a azt hitte, hogy o p erett lesz Az em b er trag éd iája, h á ­ rom felvonásban, a legfrissebb k uplékkal és a legbugyogósabb táncosokkal. E zért jö tt el az elő ad ásra és azért nem tapsolt, m e rt észrevette, hogy csalódott. T alán mlég azt is m egérezte, hogy becsapták. M ajd m áskor jobban m egnézi a színlapot, hogy ilyen link ügybe többé ne k erü ljö n .” (Diogenes lám pása — N yírvidék, 1923. áp rilis 27.) ★ „A Városi Színház k a p u ja pénteken este nyílt meg s a v árosba érk ezett társulat tagjainak nincs lakása. Nincs, m ert a szobatulajdonosok u zso ra árat k ö vetelnek a sze­ rény gázsiért fáradozó m űvészektől és m űvésznőktől. — H onnan vegyek én kilenc m ázsa búzát? — kérdi keserű m aliciával az egyik művésznő. H árom m ázsa búzát kértek tőle egy kis ürgelyukért, olyan kis fü lk éért, am elyben egy ágy is csak fuldokolva fér el. H árom m ázsa búza, három százezer k o ro n a; ez a három honapos évadban összesen kilenc mázáa, m ajdnem egym illió korona. Hát, igen tisztelt szobatulajdonosok, ez egy kicsit m égiscsak uzsoráskodás. A zért a kis bútorozott szobáért Önök a békében sem kap tak 10—20 koronánál, egy fél vagy legfeljebb egy m ázsa búzánál többet. És h a tavaly 5—6 ezer k o ro n áért ad ták ki azt a szobát, m a még sem volna szabad ta lán ennek az árn a k ö tv en -h atv an szo ro sát k é r­ niük. Mit szólnának, ha a sz ín id irek to r is ö tv en-hatvan szo ro san em elné a belépődí­ ja k at. Jobb, nem esebb világban tá m o g atták a színészeket, m a zsebük fenekére n y ú l­ nak, hogy kifosszák őket.” (Nyírvidék, 1923. okt. 7.) ★ . . . Régi színház, öreg színház m egújhodik végre. H a lá tja az em ber, öröm ­ könny szökik szemébe. D erék dolog, ügyes dolog, akárk i csinálta, — bárm ily borús ez a jelen, néh a-n éh a csak m egjelen egy-egy napsugárka. (Bonta, N yírvidék, 1923. IX. 30.)

23

A sajtó m eglehetősen h atáro zo tt és erős k ritik á v al illeti a színészek m unkáját, igyekezvén olvasóit finom abb ízlésre, alaposabb m űélvezetre nevelni. O lykor csak felületesen tesz em lítést az előadásról, ha o p ere tt vagy gyengébb d ara b megy, de a k ­ kor van elem ében, ha kom oly drám a vagy pláne tragéd ia k erü lt színre. Ilyenkor n em ­ csak 'a m ű belső érté k eit veszi sorra, hanem a színészek já té k á t is alap o san elemzi. N em egyszer jelzi, hogy a nyújtott produkció m ar „nem felel meg a nyíregyházi k ö ­ zönség m űízlésének". K ülönösen harcolnak e kritikuso k a túlságosan olcsó eszközök­ kel népszerűséget hajhászó színészek ellen. Az első a ré n a m egnyitó előadásai után írja a m indig névtelenül bíráló szerkesztő azt a fontos figyelm eztetést, am elyik ma is érvényes: „A színész vegye tudom ásul, hogy m időn a közönség az írót tapsolja, ne vegye m agára a színész: ez igen nagy já ra tla n ság ra, sőt még m ásra is m u ta t!” (Sza­ bolcs, 1872. okt. 13.) A lap színi b íráló ja term észetesen a „közerkülcs” védelm ezője. Szintén az első arén a idejéből: „ A betyár kendője m ost nem é rt el h atást. Fő oka U. M. ( = Ú jhelyi Mari) Zsófi szerepében. E lőadásának tú lh a jtá sai átlép ték az illem h atáro k at. E ltudva azt, hogy az erőteljes paszabi (?) csókoktól csak úgy zengett a színház, tá n c közben oly helyek lettek láthatók, am elyeket nem szokás m utogatni” — ráad ásu l három szor, négyszer egym ásután. (Szabolcs, 1874. m áj. 24.) De hogy a közönség azért nem veti meg ezt a látványt, a z t is m eg írja valam ivel később kissé szarkasztikusán: „Előadás előtt el nem tu d tam képzelni, m ié rt du g ja zse­ bébe a gukkert az én kedves uram bátyám , m ikor itt, N yíregyházán nem szoktunk az­ zal színházba járni. A tánc közben aztán m e g tu d ta m ...” (Szabolcs, 1874. aug. 30.) Különösen elítélik a nyegle, fá ra d t szereplőket, am ik o r látszik, hogy a színészek „dobják" az előadást. És ezért még a legnagyobbak, az ittjá ró „országos csillagok” is m egkapják a m agukét, mi nt pl. Jászai Mari, am ik o r afféle esztrád m űsorban já rt itt a Zöldség té ri színkör utolsó n yarán és hangversenym űsorban lép ett fel, az ak k o r p á­ lyája delén álló „isteni” m űvésznő. Íme: „A szépszám ú s csaknem kizárólag intelligens közönség term észetszerűleg, de m es­ terséges úton is felfokozott igénye nem nyert teljes kielégítést. A legnagyobb érd e k ­ lődés, önként érthetőleg, Jászai Mari úrhölgy felé irán y u lt s épen ő ra jta volt észlel­ hető valam i unott bágyadtság .. . így éppen Kiss József rem ek költem ényének, a J e ­ li ó rán a k elszavalása m agában véve nem igazolta a fővárosi han g v ersen y term ek kö­ zönségének Jászai — m int a Jehova előadója — irá n t annyiszor ta n ú síto tt h a tá rta la n lelkesedését, s a z itt felzúgott ta p sv ih ar inkább a v ilág h írű trag ik án ak , a Nemzeti Színház kim agasló m űvésznőjének szólott, mi nt a szavalónak. Pázm ány lovag elk o p tato tt történ etén ek előadása meg a közönségnek kevésbé szuggerált, s a költem ényt ism erő részének figyelm ét ab b an a te k in te tb en h ív ta fel, hogy a m űvésznő még a szövegen is önkényes válto ztatáso k at eszközöl. Legtöbb gondot fo rd íto tt a Sim on Judit b allad á já ra , bár ebben sem volt m in d e­ n ü tt érezhető az elbeszélő és a drám aibb részek közötti azon különbség, m ire még az alsó gym nasium i önképző körökben is súlyt fektetnek. M indez ugyan m it sem von le a legelső m űvésznő m eg állapított érdem eiből s t a ­ lán ő vesz legkevésbé tudom ást arról, hogy mi, szegény vidékiek, ezeket észrevenni és el­ m ondani bátorkodtunk, de annak d acára sem voltunk képesek m indezt elh allg atn i.” (Nyírvidék, 1893. júl. 9.) Csak azt k ív án h atju k , hogy az új színház közönsége, k ritik u sai se á k a rja n a k sem ­ m it e lh a llg a tn i. . .

24

ENYEDI SÁNDOR:

Ismeretlen színháztörténeti dokumentum 1815-ből Idős W esselényi Miklós 1809 októberében bekövetkezett v ára tlan h alálh íre D eb­ recenben ta lálja a kolozsvári színészeket. 1808 nyarától tartózkodnak az alföldi v á­ rosban, s m ikor m egtudják, hogy nagy patrónusuk nincs többé, a tá rsu latn a k csupán egy része hajlan d ó visszatérni az országgyűlés m eg n y i'ására készülődő K olozsvárra. 1810. m árcius 27-i tanácsi ülésen hivatalosan is m egkérdezték a tagokat, akik közül többen: Ernyi M ihály és felesége, N ém ethy S ándor és felesége, K án to r Gerzson és felesége inkább a m aradás m ellett döntött. A társu lat m ásik része ú tn ak indult. A pesti és a kolozsvári tá rsu lat m ellett így alakul ki a harm ad ik önálló m agyar társulat, a debreceni. A m egm aradt debreceni tá rsu lat nem elég erős ahhoz, hogy vezető nélkül é let­ képes m aradjon. A válságos helyzetet ezú ttal is egy m ecénás m enti meg: G ulátsy A ntal Szabolcs m egyei földbirtokos, táblabíró. E lőéletéről nem sokat tudunk. A szín­ ház irá n t fogékony dilettán s 1800-ban tám ogatója, anyagilag segítője a N agyváradon játszó színészeknek. Egy ad a t szerint* 1809-ben a debreceni h at páholy (lozsé) közül a 2. szám únak a bérlője. G ulátsy A ntal 1810 n yarán átv ette a színházi ügyek intézé­ sét, a bérleti szerződést novem ber 1-én írja alá, am ely három év re szól. A legjobbkor kapcsolódott be G ulátsy a debreceni színházi élet irán y ításáb a, m e rt a színpártoló pol­ gárm ester, M eszéna S ándor m egbetegedett, és W esselényi Miklós szem élyes m egbí­ zottja abban az évben m eghalt. A K olozsvárra visszavitt ru h a tá r és felszerelések helyébe ú ja t vásárol, hozzáfog a téli játékszín felépítéséhez.3 S aját 200 kötetből álló színházi k ö n y v tárát a színház­ nak ad ja, és színdarabokért és tanácsért fordul K azinczy F erenchez: „Nem régiben G ulátsy A ntal rokonom nak levelét vevém. Jelenti, hogy általv ette a ’ Színjátszók igaz­ g atását D ebreczenben, ’s th e atrális d ara b o k at kér tőlem . . . ” — írja Kazinczy Vida Lászlóhoz, a pesti tá rsu la t akkori vezetőjéhez 1810. szeptem ber 3-án.3 A tanács, am it G ulátsy K azinczytól kap, figyelem re m éltó ugyan, de az akkori m agyar és debreceni viszonyok m ellett m egvalósíthatatlan: 1. csak jó d ara b o k at játszodtasson (klassziku­ sokat), 2. a fordításokat tisztogattassa meg a nyelvi hibáktól, 3. a szerepét jól nem tudó színészeket csapassa el — a já n lja Kazinczy. A lelkesedés, az anyagi áldozatok kevésnek bizonyultak, s a körülm ények sem kedveznek a buzgalom nak: 1811-ben D ebrecen negyed része leégett, a tűzkárosult la ­ kosság csak gyéren láto g atja az előadásokat. „A jövedelem h ián y ait is a nagylelkű tu ­ lajdonos pótolá . . . ” — írja egy kései visszaemlékezés.* Így nem csoda, hogy a h áro m ­ éves bérleti szerződés le jártá v al G ulátsy családi okokra hivatkozva m egkönnyebbül­ ten ad ja á t a színházat Sándorffy József B ih ar megyei főorvos táblabírónak. Három éven keresztül volt állandó debreceni színészet, de ennek a stab ilitásn ak az á ra je len ­ tős anyagi ráfizetés, színháztörténeti feljegyzés szerint G ulátsy hav o n ta 1018 fo rin to t köl­

25

tö tt a színházra. G ulátsy 1814. feb ru ár 23-án a lá irt szerződésben ad ja át a tá rsu lato t u tó d ­ jának, aki a következő időben D ebrecen m ellett N agyváradon és A radon is vendég­ szerepelteti a színészeket. E zután hiába keressük G ulátsy nyom ait a színháztörténeti könyveinkben, a különböző tanulm ányokban. Pedig a színház ügye tov áb b ra is foglal­ k o ztatta G ulátsyt. A m agyar szellem i élet apályos korszaka ez: a pesti színészek játszó ­ helyét, a R ondellát lebontásra ítéli a városszépítő bizottság, s a m ásik központban, K olozsváron 1814 n y arán veszti el korábbi játszóhelyét a színház. Az u tóbbiak 1814— 1815 telét magános házaknál húzzák ki, m ajd végül is távozni kényszerülnek a v áro s­ ból M arosvásárhelyre, s a pesti m agyar színészek is vidéken, Miskolcon k apnak m e­ nedéket. Teljes bizonytalanság uralkodik 1815 n yarán m indkét központban, m iközben a világpolitikában sem alak u ln ak kedvezően az esem ények. Az összeülő Bécsi K ong­ resszus a reakció m egerősödésének a légkörében ülésezhet és a Szent Szövetség á r ­ nyéka rávetődött a m űvelődési életre is. A ligha m erő véletlen a párhuzam osság a po­ litik a alakulása és a színházi élet válsága között. D ebrecenben még egyéni to rzsal­ kodások is gyengítik az am úgy is szerényebb társu lato t. És ebben a helyzetben G ulátsy A ntal a Szabolcs megyei Szakolyban p ap írra veti „egy közép rendű m agyar társaság" tervét, am elynek m űködési terü lete a Szabolcs megyei N agykálló és a p artiu m i Nagy­ k ároly lenne. Ez a te rv m indm áig ism eretlen a m agyar színháztörténetben. M iért éppen ezekre a helységekre esett a választása? Ebben az időben m indkettő m egyeszékhely. M indkettő olyan m egyének a székhelye, ahol sokat tettek a m agyar nyelv védelm ezéséért. N agykállóban K állay Miklós az alispán, m űvészetpártolásáról híres közéleti em ber. N agykállói házában gyakran m egfordulnak híres külföldi zené­ szek, anélkül, hogy háza v alam it is veszítene m agyaros jellegéből. A vándorszínésze­ ket m indig gáláns nagylelkűséggel fogadja. Eteti, ita tja őket és gondoskodik az anyagi m egjutalm azásukról. N agykároly pedig évtizedek óla híres m ozgalm as m egyegyűlései­ ről. 1794-ben például az erdélyi jakobinusok itt ad tak egym ásnak találk át, számos sérelm i felirato t is itt fogalm aztak. Egy nem rég felbukkant, eddig ism eretlen ad at szerin t5 m á r 1796-ban m egfordultak itt színészek, a nagybányai Nagy János-féle tá r ­ su lat tagjai játszottak, s később, am ikor a kolozsváriak debreceni vendég játék a re n d ­ szeresedéit, az Erdélyből jövő színészek átu tazó b an N agykárolyban is felléptek. Egy közepes rendű tá rsu la t G ulátsy szám ítása szerint m éltán szám íth ato tt volna m indkét m egyeszékhely lelkes pártolására. A legfeljebb 12 A ctorból és 14 A ctrixből (színészből és színésznőből) álló tá rsu la t jószerével m egélhetne a plánum szerint a k ét m egyében és a két megye székhelyén, am ely között nem jelentős a távolság. A terv eredeti kéziratos, G ulátsy A ntal á lta l írt példánya a K állayak levéltárából k e rü lt az Országos L evéltárba.6 A kró n ik a feljegyezte K állay M iklósról, hogy „M időn 1815-ben egy színháztársu lat Nagy K allón átu tazó b an m egállapodott, az egész sze­ m élyzetet m agánál m arasztalta, játékszínül átengedte a várm egyeház n ag y term ét és a p én z tá rt m inden nap 100 fo rin tra egészítette k i .. .”7 A tisztújítások jó alk alm u l szol­ g áltak a játékszíni előadásokra. Még a tervkészítés évében, 1815-ben vetődik a rra a debreceniekből k iv á lt kis színész csoport Balog Istv án vezetésével (Debrecen, N agy­ károly, Szatm ár, N agykálló—Tokaj ú tirán n y al).6 A tervben jav aso lt ú tirá n y t — a terv ism erete nélkül „k ip ró b álták ”, bebizonyították, hogy já rh a tó az útvonal, ennek elle­ n ére a G ulátsy-féle terv m égsem v ált valóra. Ehhez a gazdag tap asztalato k k al ren ­ delkező G ulátsy ötletessége és az öreg K állay Miklós alispán jó in d u lata kevésnek b i­ zonyult. A kudarcokkal bővelkedő k orban sem hiányoztak a reform törekvések. A kö v et­ kező évek bebizonyították, hogy átm enetileg és hely en k én t a fejlődés m eggátolható ugyan, de hosszú távon a színházi élet — az anyanyelvű m űvelődés fejlődésének az

26

igényét aligha lehet m egfojtani. A központokban az idegen elnyomó ap p arátu s a h a ­ gyom ányok szétzúzására törekedett, a hazai közszellem — k én y szerített körülm ények között — a folyam atosságot biztosítandó! — kisebb helyeken p islák o ltalta tovább azt, am it a hatalom nagyobb helyeken ragyogni nem engedett. E m egvalósulatlan terv is tanulságos bizonyíték.

JE G Y Z E T E K :

1. M á so lat a d e b re c e n i k ö z le v é ltá rb ó l. 418. Q u a rt. H ung. 2522/2. OSZK. Kt. 2. N á m é n y i L a jo s: A v á ra d i sz ín észet tö r té n e te , N a g y v á ra d , 1898. 44—47. B a y e r J ó z s e f: A n e m z e ti Já té k sz ín tö r té n e te , B u d a p e st, 1887. I. k . 592—593. 3. K azin cz y F e re n c lev elezése, B u d a p e st, 1898. 8. k. 78. 1. 4. H o n m ü v ész, 1837. m á ju s 7./7. sz. 295. 5. N y elv és Iro d a lo m tu d o m á n y i K ö z lem én y ek , K o lo zsv ár, 1970. 1. sz. 196. 6. O rszág o s L e v é ltá r, P. 269.,'a P. 343. K állay le v é ltá rb ó l k ie m e lt a n y a g . 6 folio. 7. S zab o lcs v á rm e g y e m o n o g rá fiá ja , 480. 8. B alo g h I s t v á n : Egy a g g sz ín ész életéb ő l, M akó, 1927. 152.

C S U O H I$ S Z flH ÍZ ... ■Hl

..............

%

73 cjriH» K-Sd»!í S R Í S . a •* dk14 Kakin* bMil

B ástl Lajos - .V io

V AV

IL Á G É

*•

Arthur M iller: vJiyi*-.

' - v, . „***

TEREMTÉSE MmMUte****#**»■ •# *»*»*

*0*1fát* <3rrö

«***»«***

***

*<

K*«4n. ***** ****** f AVLCtfTT# ** HA&fA* io a ***>■ ** <>

****** **#4<M**m tok*' ciusfOrttaoat • t «•.

ff** ■»"—» '**> Ww**w*» t o OTA*<JT5

**

tlMNM N|>IW

*»»*• •*

c w ÍOÓ» fVA# jm m n

ftATQttA IttO ttA

hmuk

'•«***,

♦•-***» rooon M»1Ai ¥«*<»• «5oO* * fu t

IAXOCH C£2A M t g ö bg ei c t ö k j y

P lak át (1969)

P iak á t (1972)

27

GULÁTSY ANTAL: UTASÍTÁS, HOGY KELLESSEN EGY KÖZÉP RENDŰ MAGYAR JACZÓ TÁRSASÁGOT FEL ÁLLÍTANI ÉS AZT ÁLLANDÓ LÁBON TARTANI 1° Azon T ársaságnak kellene állani lég fellyebb 12 A ctorból, 4 A ctrixből, egy Sú­ góból, egy D ecoratörből, egy C assiáriusból a ki a B iléteket az ajtó n ál osztya, egy Czédula hordozóból a ki a zárt székeket is nyitogattya a világításra vigyáz, a T eátrum ot sepri, és az A ctoroknak a Játékhoz meg k ív án tató R equisitum okat öszsze hordja. 2° Az A ctorokat három C lassisra osztván a fizetésre való nézve a k ét első Classisba alkalm asént m indenkor m indenikbe h at esne az h arm ad ik b a öt, a k ik n ek fi­ zetése a m ostani időkhöz képest a gondolkodás szerént a szabad q u artély m ellett, és még m ás lehető á rta tla n segítség m ellett ha úgy osztatn a fel hogy az h arm ad ik Classisba levő venne 20 ftot egy holnapra, a m ásodikba 25 ft-t, az elsőbe 30 fto t egy hóln ap ra kellene nékik 430 R ft egy esztendőre 5160 ft-t, m ely m integy 82,000 fo rin t C apitalisn ak Interessé, és így ha az tevődne fel, hogy ók sem m it az m inden napi szük­ ségeseken kívül nem keresnek tsak a C apitalisnak össze szerzése lenne szükséges. De m ivel a tapasztalás m utatya hogy egy T ársaság m ind K árolyba m ind K álióba haszon­ nal fo jta th aty a változtatva Já ték a it, ha úgy o rg an iz áltatn a hogy' ök ő Fixum ok ideje a la tt m ind két hellyen Já cz h atn á n ak jó D irectio a la tt nem gondolnám hogy segíteni kellene, sőtt m inden esztendő végével superfluum ok (?) m aradna, vagy 20 Ezer fo rin t C apitalis tsak az E x trao rd in ariu s Casusokra és a T ársaság bátorságosabb fen m a ra ­ d ására volna szükséges. 3° Lég első K öltség k ív á n tatn a az öltözetek meg szerzésére és a Já té k darabok írására. Azon öltözeteket m ellyek lég közönségesebben elő fordulnak egy pár Ezer forinton meg lehetne készíttetni, m ellyeknek öszve szerzése önk én t való adakozásokból könnyen öszsze jönne, an n a k u tá n n a vagy a Cassa rem a n en tiájá t a rra leh etn e fordí­ tani, vagy m inden G enerális G yűlés alkalm atosságával erre a czélra különösen egy Já ték o t lehetne elő adni és a C zédulában ki Írni hogy a bé m enetel á r r a az e végre fo rd ítandó szabad H azafiul adakozásra vagyon bízva oly sum m át lehet rcm élleni hogy a lég fényesebb öltözetekkel lehet az öltözeteket szaporítani. A Já té k iratáso k k ev e­ sebb te k in te tett érdem elvén a m ennyiben egy V árm egyében sokan v an n ak ollyan Írók a kik rész szerént betsületböl, rész szerént kötelességből sokat Írnának. Az A ctrixoknak R uházat nem adódik. 4° H a ezeknek e szerént való el rendelésébe akadályok nem láczanának az jó A ctoroknak öszsze szerzése volna szükséges. Mely könnyen meg eshetne, m ert a Pesti T ársaság még nin ts állandó lábra téve. A Debreczeni nagyon disgustálva van. A Kolosv árin ak fel m a ra d h atá sa tsak ezen M ájus holnap első N apjáig volt határozva, ak á rm ellyik Tag öröm est megy oda a hol állandóságot és fizetésének ki szolgáltatásába secu ritást lát. 5° Midőn az A ctorok öszsze szereztettek és a Já ték el kezdésére készíttetn ek edjet KözzUUök a ki a lég jobb caracterü, lég értelm esebb, és a Játék o k term észetit esm éri ki kell választani és azt a fel vigyázásra h ittel kötelezni. Ennek kötelessége Biblioth ecát jó rendbe ta rta n i, a R ollékat ki osztani, azt a hólnap végivel visza szedni, m in ­ den Já ték o t elébb el olvasni, s esm érvén az A ctorok q u alitássait meg fontolni m ellyik Rollé m ellyik A ctornak való a szerént köztök ki osztani, abból P ró b á t ta rtan i, az A ctor ha a Já ték o t nem é rti meg m agyarázni, ta n ítan i, p ara n tso la tb a ki adni hogy a Játék term észetéhez képest ki m iképpen tartozzék öltözködni, egy szóval úgy el készíttetni hogy az előadásba a Já té k ne szenvedjen. Az jegyzi fel az A ctorok hibáit, excettussait és azt a hólnap végével tartan d ó G yűlésekbe büntetés végett elő adja. ö ad ja ki a B iléteket a C assiriusnak, a következendő Já té k ra , ö vészén m ásnap szám ot h ány Bilét, h ány fo rin t jö tt bé, és az ö vigyázatya a la tt adódik á ltal a Pénz a Perceptornak. Ezen kötelességekért a Fel V igyázónak az A ctori fizetésén kívül szoktak holnaponként vagy á ta ljá b a egy n éhány fo rin to t fizetni vagy P rocentót adni, úgym int m inden száz­ ból k ét vagy három forintot, én ezen utolsót tartom jobnak m e rt ak k o r a F el Vigyázó a Játékoknak m ind kiválasztásában m ind elő ad ásában jobban igyekszik hogy a P ublicum előtt kedvességet n y erjen és annál több jövedelem legyen. 6° A P erceptor, Cassirius, Czédula hordó lehet városi em ber, ez kevesebbe k erü l m ind azáltal ha a P erceptor A ctorból tétetődik m ert az egy kevés fizetés jobbítással meg elégszik a m ás kettő nem lehet Actor.

28

7o A Fel Vigyázó szokott ugyan ollyan hatalom m al bírni hogy ő a hol tsak m aga van a Cassából assignál, G yűléseket ta rta t, és az A ctorokat a T örvény értelm e szerént meg ítélteti, b ü n tetteti, bizonyos időre az A ctort valahová el is eresztheti szükség m in d azáltal hogy lég alább egy 3 Szem élyből álló D irectio állíttasso n fel ollyan a m ely nagyon D espotice se bánnyon az A ctorokkal de a rendet szorossan fel tartassa, m inden holnap végével G yűlést tartson az A ctorokkal edgyütt, akkor az következendő Hol­ n ap ra rendeléseket tegyen, a P erceptortól szám ot vegyen, a Fel Vigyázó á lta l elő ad o tt A ctorok excessusait a T örvény szerént meg bűntettessé, ez a D irectio bo tsáth aty a el az alk alm atlan Tagot, és az h ív h a t meg m ást ann ak hellyébe ki pótolására. A Fel Vi­ gyázó a többi A ctorok felett lévén s azoktól meg nem b ü n tetteth etv én , ennek a Fö D irectionak lesz a rra h atalm a és ez lészen az A pellatorium Fórum a hová a Tagok a magok ügyöket vihetik ha az E löljárojok által meg sértetnek. 8° A tapasztalás meg m u ta tv á n azt hogy könnyebb légyen egy V árm egyét, vagy egy R egem entet igazgatni m in t tsak egy 24 Szem éllyből álló T ársaságot is. M ert erre az É letre m á r m ost Q ualificasus Ifjú m agát nem igen adja, m ihelyt pedig valam ellyik an n y ira m ehet hogy egy vagy két Já té k b a a P ublicum meg elégedését meg nyeri el kevélyedik, o nnan következik hogy ök á ta ljá b a N yughatatlanok, allatto m b a áskálódok, Irigyek, egym ás közt czivakodok, sorsokkal meg nem elégedők a D irection ha különben bosszujokat nem tölthetik a Já té k o t szánszándékai el ro n tjá k , Szolgálatyok fel m on­ dásával ijjesztik ezek m ia tt a hol a D irectio hogy o tt az A ctor azt cse­ lekszik a m it teczik, a D irectio pedig nyeli a sok bosszúságot. M indezek­ nek el táv o ztatására nin ts m ás mód m int az A ctort m inden holnapba rendesen ki fizetni hogy az ellen ne panaszkodhasson és a jó C onstitutio. Én még am en n y it tsak lá tta m a Bétsi N ationalis C onstitution kívül m ind úgy volt szerkesztve hogy a m ellett a D irectionak igen sok boszuságot k ellett el nyelni, és éppen ab b a pontba nem lehe­ te tt az A ctornak paran tso ln i m ellybe lég jobban k iv á n tato tt volna. De az nem tsuda, m e rt m indig ollyanok állíto ttak T ársaságot a kik e részben pró b álatlan o k voltak, m in ­ den elöl ford u lh ató k ra a C onstitutionak első ki adásakor figyelem m el nem voltak, m i­ n ek u tán a pedig a C onstitutio ki adódik az A ctor subscrib álja igen nehéz an n a k u tá n n a meg erössebbiteni. E leinte kell te h á t jó C onstitutiot írn i m ert ak k o r szabadsága van az A ctornak m agát ez vagy am az törvénynek alá adni, úgy szintén a ki T ársaságot a k a r állíta n i nem vesztegeti haszontalan költségét ha kedve szerént való T örvényeket nem fo g ad ta th at el az A ctorokkal. Az pedig együ ttm ásu tt szokásban volt T örvényeket ha a H elyhez alkalm aztatlyák, és az A ctorok egym ást közt a Szem éllyes bátorságot tárgyazó punctum ot meg erössitik, a D irectionak a vak engedelm ességgel való ta rto ­ zást hozzá a d h a tty á k el lesz érve a czél meg lesz a Jó C onstitutio, és ak árk i nyugo­ dalm ason fogja akárm ely T ársaságot igazgatni, egy holnapig nehezen esik hozzá szokni az A ctornak, azu tán pedig a rendhez hozzá szokván fel sem veszi. Azon T örvénynek m inden ágazatyait m ost le nem írh atv án tsak azt jegyzem fel hogy: 90 Egy Czikkelybe le írasson az A ctoroknak egym áshoz való kötelességek, m ásik ­ ba az Elöl Já ró k irá n t m iképpen viseljék m agokat. A Fel V igyázónak mi légyen a kö­ telessége, hogy viselje m agát az A ctorokhoz. A P ercep to r m ire vigyázzon, m iképpen szám oljon, a C assirius a B illétekkel hogy bányon, a ki pedig el szedi az ajtó n belöl hová tegye. A Cassa m anipuláltasson hogy ne lophassanak. Ezeken kivül vágynak még sok szám os czikelyek úgy m int a Próbák, hogy ta rtassan ak , an n ak elm ulasztásának büntetése, a játékoknak elöl adása, ott való illetlen m aga viselete, h ajto g atása, illetlen ki fejezések, extem porizálás, nem a Já té k szerént vagy a Fel Vigyázó meg hagyása szerént való bánás, ann ak el szakasztása vagy petsételése, a városról h ir nélkül való el távozás, Józan élet, s több száz efélék. 10° Ha operás Játékok elő adása is k ív án tatik az két féle Módon ére th etik el első­ ben ha külön op eristák at ta rtan ak , m ásodszor ha az A ctorok az É neklésre ta n ítta tn a k , s az op erista is belöllök telik, az első mód költséges, a m ásodik könnyen meg ejth ető m ost is van m á r az A ctorok közt m inden T eátru m n ál elég ollyan a ki az Éneklés m es­ terségét érti, és M uzsikális hangja van. 1 1 ° M ind az opera kedvéért, m ind az ért hogy a Já té k kezdete előtt, a Fel vonások közt a Publicum a M uzsikával is m ulattasson meg k ív á n tain ak a M uzsikusok a kik k e­ vesebben h atn ál nem lehetnek, nyólcznál több pedig a C assának te rh é re vólna. Az opera elő adásához meg k ív á n tatik hogy a M uzsika D irector M agyarul tu djon és az Éneklés m esterségét értse, a többi lehet akárm i féle N em zet tsak k ó tát ism erjen, ha nyólczan lennének úgy kellene öszve szerkeszteni, hogy k ettő Hegedűn, k ettő C larinéten, kettő Fagoton, kettő pedig T rom bitán jáczana.

29

Úgy nevezett A ctorok E in am ját el kell tö rleni m ely úgy is tsak abususból és Directorok fösvénységéből tsuszott bé az a P ublicum nak nagy te rh é re van, sű rű n szokott elő fordulni s Em berséges Em ber keveset szegyei adni, a sokat meg unnya és inkább el vonnya m agát a T eátrum tól. De itt az nem is eshetne meg a Cassa nagy k ára n él­ kül. m inden A ctor G enerális G yűlések alkalm atosságával k ivánná a J á té k já t elő adni m időn lég nagyobb G yülekezet van, a C assának pedig az nagy h átra m ara d ása v al esne. Szakoly 31-a Mai. 1815

F á k ly a lá n g 110 tagú = L ilio m M o z a rt-e st

Varsói melódia fiz állam én vagyok Fáklyaláng 33 névtelen levél Három a kislány

NWBGZ ZStGMOND MEGYEI SZÍNHÁZ. NYÍREGYHÁZA .

■■ 1

Jiveitns

•Ilit o

Búnk kán

t

. kik.

Jubileum i p iak át (1969)

30

GULÁTSY ANTAL

HARSFALVI PÉTER:

„Régi közóhajtás sürgető szavára..." — A nyíregyházi kószínház alapító levele — Az elm ú lt idők többnyire szerény, de változatos nyíregyházi szính áztö rtén etén ek rendszeres és alapos feldolgozása még v á ra t m agára. Sok-sok részletet ism erünk m ár belőle, de hiteles, forrásokra ép ü lt összefoglaló elemzése még a jövő feladata. Azt tudjuk, hogy m ár korán, a hazai színjátszás hőskorában h elyet ad o tt a város a m agyar vándorszínészeknek, társulatoknak. M ár 1829-ben úgy intézkedik a város tanácsa, hogy a nagy vendégfogadó tanácsterm ét, a „szálát” az ide érkező és a város vezetőitől já té k ­ engedélyt nyerő „m agyar színjátszó tá rsa sá g n ak ” oda kell adni „m inden bérkívánás n élk ü l”, kivéve a téli farsangot, am ikor a nagy bálokat ta rto tták , de ilyenkor az „Ep­ resk erti S zálában” léphettek fel a társu lato k hasonló kedvezéssel. Ha nem is volt 1848 elő tt önálló színkör, színházépület, színházi élet volt tehát. A zt is tudjuk, hogy az 1840-es, 1850-es években jó színvonalon m űködő m ű k ed ­ velő tá rsu la t is volt városunkban. Az azonban m a még nem tekinthető m egnyugtatóan tisztázottnak, hogy m ikor épült fel városunkban az első, folyam atos nyári já té k ra alk alm as színkör, vagy aréna. A szakirodalom ban B arn a Jánostól K atona Béláig m indenkinél az olvasható, hogy az első nyári színkör 1873-ban ép ü lt és n yílott meg, a Zöldség, későbbi nevén Lenin, mai nevén Szabadság téren, s lényegében az akkor o tt m űködő H árs vendéglőhöz ta r­ tozott. Nos, az ú ja b b an elő k erü lt néhány levéltári forrás szám om ra kétségessé teszi ezt az adatot. Ezekből a forrásokból ugyan nem tudom h atáro zo ttan m egjelölni a nyári színkör felépítésének biztos időpontját, azonban m égsem leh et figyelm en kívül hagyni és a további k u ta tá sn á l m ellőzni azokat. A dataim ugyanis a város tanácsának jegyzőkönyvében olvashatók, egykorúak, így hitelességükhöz nem férh et kétség. Ha ugyanis 1873-ban m á r felép ü lt volna a nyári színkör városunkban, aligha tá rg y a lt volna annak felépítéséről 1875-ben a város ta ­ nácsa, illetve építészeti szakosztálya. De m enjünk sorjában. Ism ereteink szerint először 1869. novem ber 16-án foglalkozott a város vezetése a közigazgatási tanács ülésén egy „állandó m agyar színház” létesítésének gondolatával. Az ülésen Meskó Sám uel polgárm ester elnökölt Szénfy G usztáv, Szakay Endre, Galánffy L ajos tanácsnokok, Sáry Pál és Czupra E ndre aljegyzők jelenlétében, s a „toll­ vezető” R iszdorfer János híres-nevezetes városi főjegyző volt. Ennek a szűk tanácsnak az állásfoglalása, a színház létesítésének m egindokolása olyan eredeti és m egnyerő, hogy az aláb b iak b an szó szerint közöljük:

31

„Régi közóhajtás sürgető szavára e város előhaladásának és népe m űvelődésének gyám olitása czéljából egy e h elyütt létesítendő állandó m agyar szinház eszm éjét k aro lja fel a tanács: hogy tu d n iillik ezen létesítendő intézet á lta l m ind az illy nem esebb m u latság b an üd v et találó m iveltebb vidékieknek vonzalm a m aradandóbban ide tűzessék; m ind a nyári kem ény mezei m u n ­ káb an kifáradó sa já t népünk, legalább a téli időszak a la tt a szegénység és elaljasodás örvényében ragadó korcsm ás dorbézolásoknál itt különb m ulatságot is találjon, s m ind általáb a n e város polgársága ezen czélba vett intézet gyakoribb láto g ath atása u tjá n a m időn tudniillik az em berek kerülendő hibái és utánozandó erényei eleven p éld ák ­ ban tü ntetnek b írálata alá, élvezetdus szórakozás m ellett egyszersm ind Ízlés- és érzé­ sére nézve is pallérozó közeli életiskolát nyerjen. Ezen felkarolt eszm ének valósítása irá n t T akács A lajos tisztviselő és ü g y b arát el­ nöklete a la tt G alánffy Lajos és Szakay E ndre tanácsnokok, C zupra E ndre aljegyző és R iszdorfer János főjegyző tüzetes ja v aslat készítésére k éretnek fel és k üldetnek ki s e tárgyú jelentésük beérkeztével ezen ügy, a város közönségének sik e rt egyedül a d ­ ható közrészvétébe lesz hivatalosan felajánlandó. A tervbefogott állandó szinház p énzalapjának m agvául a tan ács első sorban is a színi előadások jövedelm einek m egadóztatását tekin ti, s ennélfogva ezennel elre n ­ deli és határozza, m iszerint az itt jelentkezendő szinésztársulatok egyedül azon fel­ tétel a la tt n yerjenek előadási engedélyt, hogy ha ezen színházi alap ja v á ra is ittm ü k ö désük időtartam ához képest egy vagy több külön elő ad ást fognak ta rta n i; továbbá m ásodik sorban jön a nem eskeblü m űkedvelő tá rsu latn a k rem énybe v ett nagybecsű részvétele, m elly is ez irá n t a legszivrehatóbban k ére tik fel; h arm ad ik sorban vehetők azután az egyes adakozók jótékonysága és egyéb ide vonható egyes források. — Mig az ügy keresztülvitelének fő a la p já t és biztosítékát a város egész közönsé­ gének áldozatok u tjá n edzett hazafias és közjóért lángrakeló áldozatkészsége és p á r­ tolása terem theti egyedül elő, m elly pártolás pedig ha a kezdet nehézségei elh árítv a lesznek, megelőző adatok szerint el nem fog m aradni. M ind ezek elöleges tájékozás végett a k ik ü ld ö tt bizottságnak felm érésképen, a helybeli m űkedvelő tá rsu la tn a k és alkalm askodásul a k apitányi h iv ataln ak jegyző­ könyvi kivonat u tjá n érté sü l adatni h atáro ztatn ak . K elt m int elől. Jegyzetté R iszdorfer János főjegyző ”1 Nos, sokáig időzhetnénk e rövid szöveg értelm ezésénél, elem zésénél. A szinház m űvészeti és főként közm űvelődési céljának bizony aligha tu d n án k m a is korszerűbb és ta rtalm asab b m egfogalm azását adni. Az sem érdektelen és tanulság nélküli, hogy m ily m értékben szám ított a város vezetése a színház alap ításán ál „a város közönsé­ gének sik ert egyedül adh ató közrészvétére”. M ost figyelm ünket mégis m ásféle két m ozzanat köti le. Az egyik az, hogy ez a h atáro zat voltaképpen nem is egyszerűen nyári já ték o k ra alkalm as színkör létesítésé­ ről beszél, hiszen kifejezetten u ta l a téli időszak alatti játék lehetőségére és szüksé­ gességére a nyári kem ény mezei m unkában k ifá ra d t nép szám ára. Ha értelm ezésünk helyes, úgy e h atáro zat valójában a mai, eredetileg A bbáziába tervezett, A lp ár Ignác elképzelései szerint m egépült és 1894. feb ru ár 5-én m egnyitott mai köszínház létesí­ tésének első m egfogalm azása a város vezetői részéről. Sajnálatos, hogy az idézett határozottal kiküldött bizottság „tüzetes ja v a sla tá t” nem ism erjük. A zt sem tudjuk, elkészült-e v alah a is. A kkoriban bizony a város veze­ tését m ás term észetű, súlyos problém ák is foglalkoztatták. Többek között a községi törvény parlam enti előkészületei, m ajd az 1871: 18. te. m egszületésével bekövetkezett városi jogcsorbulás, jogvesztés ügye is.

32

De — és kérdésünk szem pontjából ez is fontos — nem találkozunk a város vezető testületéi körében a nyári színkör m egépítésének ügyével sem. Alig hihető, hogy ennek m egépítésére ne k ellett volna engedélyt kérni és adni, s hogy így írásos nyom a ne m a ra d t volna. M ert nyom a van annak, hogy pl. Szabados Tóth Jenő színigazgató 1870. áp rilis 7-én a tanácstól engedélyt k ér előadások ta rtá sá ra a nyári hónapokra, s a város meg is ad ja az engedélyt, de megjegyzi, hogy a városnak „ a ré n á ja ” nincsen. Még 1872-ben is úgy k ap nak engedélyt nyári előadások ta rtá sá ra H ubay G usztáv és Sztopa A ladár színigazgatók, hogy m aguk állíta n ak fel nyári színkört. (Margócsy József a helyi sa jtó ­ ban ta lált adatai szerint H ubay és Sztopa építettek is ideiglenes nyári színkört, de azt rövidesen le kellett bontani.) A 1873-as esztendőről eddig a város levéltáráb an sem m i ad a to t nem találtu n k . Ellenben a városi tanácsi jegyzőkönyvben 1875. feb ru ár 6-án a következő ad ato k olvas­ hatók. Ü lést ta rt a városi építészeti szakosztály és tá rg y a lja Rosenzweig D ávid k é­ rését, hogy ő a B odnár Istv án tó l bérelt, Pazonyi (ma Dózsa György) úti házánál, an ­ nak u d v arán nyári színkört építhessen, a bem u tato tt te rv rajz szerint. A terv rajzo t K ralovánszky G yula városi k apitány tűzrendészeti, H orvát G yula városi m érnök m ű ­ szaki szem pontból ellenőrizte, s a szakosztály az építési engedélyt m egadta a Pazonyi utcai 796. helyrajzi szám ú ház u d v arára. A szakosztály az engedély m egadását azzal indokolta, hogy a színjátszás „a közön­ ségnek szellemi élvezetet és szórakozást n yújt, m in t hogy jelenleg a v árosban színkör nints, a város olly helyzetben ez idő szerin t nints, hogy szín k ö rt ép ith essen ”.2 Nos, ez a szakosztályi nyilatkozat eléggé meggyőzően b izo n y íth atja, hogy 1873-ban nem ép ü lh ete tt és nem m űködhetett N yíregyházán nyári színkör. Rosenzweig Dávid a színkört m inden bizonnyal rövid időn belül meg is építette. Lehet, hogy még 1875-ben. Az bizonyos, hogy nem sokára m ár m űködött is a színkör, am ely azonos a K rúdy á ltal oly nagy szeretettel em legetett H árs vendéglői színkörrel, s am ely a város 1890-ben készült térképén is jól lá th ató an jelölve v an a mai Dózsa György—Béla utca sa rk á n lévő, s a Szabadság, (nem régen Lenin, a m ú lt század végén Zöldség, még k o rábban Selyem) té rre lenyúló telek keleti, északkeleti sarkán. Ez volt 1875-ben a 796. szám ú városi beltelek. De az elm ondottak talán nem is ebből a szem pontból érd em lik meg leginkább a figyelm ünket. H anem azért, m ert az 1869. évi városi tanácsi állásfoglalás szépen bizo­ nyítja, hogy városunk igyekezett a kor követelm ényeihez és a többi m agyarországi vidéki város törekvéseihez kapcsolódva (Miskolcon 1857-ben, D ebrecenben 1865-ben, T em esváron 1875-ben épült állandó színház) N yíregyházán is o tth o n t terem ten i T hália papnőinek és papjainak.

JEGYZETEK: 1. S z a b o lc s -S z a tm á r m eg y ei L e v é ltá r, V. B. 163. 2. sz. 2. Uo. V. B. 181. 3. sz.

33

M űvészet JAKABNÉ BORBÉLY EDIT:

Alpár Ignác munkásságáról — két megújhodó nyíregyházi épület kapcsán A lpár Ignác, kora egyik legsikeresebb építésze 1855-ben szü letett Budapesten, és 1928-han, Z ürichben h alt meg. Tavaly ünnepeltük születésének 1^5-ik évfordulóját, de m unkásságának tárgyalása idén ú jra ak tu ális a nyíregyházi színházépület m eg ú j­ hodása és a K orona-szálló renoválása kapcsán. Az ek lek tik u s stílus, a historizm us egyik legjelentősebb képviselője nagyot és sokat alkoto tt. A századforduló körül nagy h atással volt hazánk építészetére, részint, m int egy sor jeles középület alk o tó ja szer­ te az országban, részint pedig, m int az új generáció ta n á ra a B udapesti M űegyete­ men, ahol 1882 és 1888 között m űködött.' G yakorló építészeti p ály afu tását 1889-ben kezdte el, m aga mögött tudván a b erli­ ni B auakadem ie-t, és ettől kezdve feltartó ztath a tatlan volt. 24 pályázaton v ett részt, ebből 18-szor nyert első díjat. S ikereit elsősorban jól szerkesztett alap rajzain ak köszön­ hette. K ülönösen érvényes ez a bankokra — töb b et ép ített külföldön is —, am ely ek ­ ben a hagyom ányostól eltérő új elrendezésben az irodai dolgozók k ap tak term észetes m egvilágítást. Volt olyan épülettípus, am it szinte csak rá leh etett bízni. így A lp ár Ig­ nác az építésze a segesvári, dicsőszentm ártoni, nyíregyházi, kolozsvári, dévai és nagye.nyedi várm egyeházáknak. Sok iskolát épített, többek között N yíregyházán, Kolozs­ várott, G yulafehérváron, Pozsonyban, Miskolcon, K isújszálláson, Lúgoson, B udapes­ ten. De helyet k ap o tt rep e rto á rjáb a n a szakrális építészet is — refo rm átu s tem plom D icsőszentm ártonban, Szászrégenben, B rassóban, P isken stb. —, és több fürdőt is ép ített — D icsőszentm árton, H erkulesfürdő, P üspökfürdő, N agyvárad. K evésbé is­ m ert, hogy ő tervezte a K azán-szoros S zéchenyi-em léktábláját, a B udapesti É pítő­ m esterek Ip artestü lete jelvényét, az viszont köztudott, hogy építészeti p ály afu tására a koronát a m illenneum i együttes T örténelm i C sarnoka és a Mezőgazdasági K iállítási Csarnok te tte fel. H ajlott kora akadályozta meg dédelgetett terv e realizálásában, a gel­ lérthegyi C itadella kiállítási csarnokká történő á tlak ításá n ak te rv e it m ár nem tu d ta elkészíteni. 1928-ban A m erikába utazott, hogy részt vehessen m árcius 15-én, New Yorkban a K ossuth-szobor felavatásán. Hazafelé, április 27-én Z ürichben tü dőgyul­ ladás következtében m eghalt. Tervezési elképzelésére jellem ző, hogy a hom lokzatképzést nem ta rto tta fontosnak, ennek ellenére azok harm onikusak, kiegyensúlyozottak. Sokat utazott, E urópán kívül Am erikában, S zíriában és E gyiptom ban is já rt. U tazásai során mégis in k áb b a b a­ rokk és reneszánsz kötötte le figyelm ét. H om lo k zatarch itek tú ráját a k ét stílu s elem e­ inek együttes átfo rm á lt alkalm azása jellem zi, de a könnyed form ák h ely ett m indig a nehézkes, súlyos plasztikus m egoldásokat választotta. Evvel a m egfogalm azással az an tik h o z kapcsolódik, am elyben az épületek önm agukban szim bolizálják a h atalm at és az örökkévalóságot. A lpár azonban csak az eszm ét tu d ja átvenni, építőanyaga a tég­ la, a gipsz és csak kism értékben a kő.

34

A megyei tanács épülete Szabolcs várm egye 1889-ben írt ki pályázatot székház építésére. Bár az első d í­ ja t Balász Ernő nyeri, a m ásodikat Kiss István, a feladatot A lp ár Ignác k ap ja, h i­ szen neki ez a 4-ik ilyen jellegű épületterve, te h á t nagy tap asz talattal rendelkezik. Az épület végül is 1892-ben ép ü lt fel, az akkori Bessenyei téren. A pályázattal, m eg­ bízással és kivitelezéssel kapcsolatos esem ényeket a korabeli ad ato k alap já n érd ek e­ sen írja le K oroknay G yula .1 A nyíregyházi szálloda és evangélikus iskola terve pályázati győztes. Az utóbbi 27 terv közül le tt az első, díja 700 F t volt. Az előbbi tervét 1893. feb ru ár 1 -én küldte cl, ju ta lm a 1000 Ft. A kiírási feltétel szerint az építkezést még 1894 tavaszán meg k el­ lett kezdeni. A terv a földszinten kávéházat, vendéglőt és üzleteket tartalm azo tt. A vígadóhoz és az em eleti vendégszobákhoz külön-külön b ejáró és kocsibehajtó k é­ szült. A kiviteli költség 190 000 Ft volt. A lpár tervei között ez az első, am ely ten d en ­ ciózusan barokk jellegű hom lokzatképzést m utat. Az ép ü letet a XX. sz. elején, 1905ben, m ajd a 30-as években is átalak íto tták . A m un k álato k at a korszerűsítés — fűtés, kazánház — és más funkciójú helyiségek igénye tette szükségessé. N ap jain k ra fedél­ széke elkorhadt, fafödém éi nem feleltek meg az előírásoknak. A helyreállítás során a belső stukkódíszek ideiglenes rögzítésével, és az új födém hez való visszaerősítésével az eredeti belső kiképzés m egőrizhető volt. A hom lokzat-helyreállítás is az eredeti, ill. jelenlegi arc h ite k tú ra m egőrzésére irányul. Több város szállodájához hasonlóan itt is fontos lenne az udvarok reprezen tatív kialak ítása és az ép ü let tö rtén elm i­ művészeti m ú ltjára való te k in te tte l fontosnak ta rtju k , hogy régi szerepét visszakap­ ja a város közéletében.

35

H om lokzata az elm últ m ajd egy század a la tt nem v áltozott jelentősen. S aro k tel­ ken épült, m egközelítően É—D-i tengellyel. A D-i oldalra nézve az egész, de a 3 hom ­ lokzat önm agában is m u ta tja azt a hárm as elrendezést, am ely A lpár Ignác korábbi nyíregyházi épületeiben is m egnyilvánul. A mai 4. sz. iskolát és a megyei tanács é p ü ­ letét is az 1—1 sarok- és középrizalit közötti visszaugratott részek jellem zik, egyeneszáródású ablakokkal, három szög alakú tym panonokkal, a rizalitokon lizénával, vagy féloszlopokkal, a középrizaliton a „piano m obile” hangsúlyozására ív elt nyílásokkal, terasszal, hangsúlyos tetőidom m al. A D-i, egyeneszáródású fő b ejá ra t felett terasz húzódik. A lizénás em eletet tym panon zárja. A N y-i hom lokzat középrizalitja a síkból kissé kiúgró díszterem , más nyílásokkal, szoborfülkével, az egész hom lokzat legrep rezen tatív ab b szakasza. A K-i oldal egyszerűbb, a rizalitok közötti hosszú rész ablakai egyenes záródásúak. A k iug­ ró részeket fogrovatos p árk án y koronázza.

A színház épülete az utolsó felú jítás előtt A lpár Ignác nyíregyházi épületei közül a színház ta rth a t jelenleg a legtöbb é r ­ deklődésre számot. A hivatalos m agyar színjátszás m egszületését az iskolai sz ín já t­ szás, a főúri kastélyok sa ját színháza és a ném et ván d o rtársu lato k tevékenysége előzte meg. Az első állandó színház a soproni <1769), am ely egy m alom átalak ításáv al épült. Pozsony (1776), Buda, Brassó (1788), Nagyszeben (1789), K assa (1789) és Győr (1798) a következő állom ások. Az első jelentős pesti színház az 1812-ben Joh an n A m an te r­ vei szerin t ép ü lt első nem zeti színház volt. A XIX. sz. folyam án tovább épülnek a színházak, am elyek közül kiem elkednek a Szalniczky A ntal á ltal rom antikus stílu s­ ban tervezett debreceni és székesfehérvári épületek. Az eklektikus színházépítészet legnagyobb m esterei a bécsi F ellner és H elm er színházépítő cég. N eobarokk és neoreneszánsz épületek az egész m onarchia területén m egtalálhatók (Temesvár, Szeged, Pozsony, 1075, 1883, ill. 1866).2

37

Az eklektikus színházak előképe a barokk „c o u rt-th ea tre” (pl. F erdinando és Francesco B ibiena: T heatro Filharm onico, Verona) és a klasszicizm us nagy lépcsőfeljárós városkiképző töm egform álású színházépülete. (Metz, 1751; Lyon, 1754). Az ek ­ lektika legnagyobb hatású alkotásai a párizsi opera (G arnier, 1870), a bécsi opera (Siccardsburg és v. dér Null, 1860) és G ottfried Sem per H ofburgtheater épülete (1871). Ez utóbbi különösen nagy h atással volt E urópára, a díszes lépcsőházak k ialak ításá ra vonatkozóan, am íg az előbbiek nagy, a piano m obile-t körülövező foyer-val tűnnek k i .3 A m agyar gyakorlat általáb an a francia p éldát követi. K isebb épületek esetében azonban találkozunk olyan egyszerű, faszerkezetű m egoldásokkal is, am ilyen a nem ­ rég h ely reállíto tt „T onhalle” W ilben, (Johannes Bösch, 1876). A hasonló eklektikus épületek közé sorolódik be a nyíregyházi épület is, am ely 10 évvel ép ü lt a budapesti opera u tán (Ybl Miklós, 1884). E lőzm ényeként 1873-ban ép ü lt a városban szín­ ház. (K orábban in k áb b N agykállóban já rta k a színészek, ahol ven d ég látásra és a m e­ gyeház épületében előadóterem re is találtak.) Ezt az első, deszkából ták o lt építm ényt 1880-ban renoválták. 1894-ben Somogyi G yula buzgólkodására színházépítő részvény­ társaság alakult. Somogyi m aga 1875-ben k erü lt a városi közjegyzőíégre, több társaság vezetője volt, a 80-as években országgyűlési képviselő. A színház még ab b an az évben felépült A lpár Ignác tervei szerint, a S alétrom szérű m ellett, az akkori Széna, később Desewffy, m a Bessenyei té re n .4 A korabeli leírások m egoszlanak a befogadóképessé­ get illetően, hol 450, hol 610—700 szem élyes nézőtérről beszélnek. Az épület k o rán ak m egfelelően terem színházként épült, vasfüggönnyel, a földszinten 14 so rral, 10 p á ­ hollyal, erkéllyel és karzattal. Szerkezete tiszta fa, színpada viszonylag kicsi volt. A legtöbb problém a a légfűtéssel adódott. M ár elkészü lte u tán 1 évvel bevezették a villanyt, a földszinten m egszüntették az állóhelyeket és h ely ette k ét új páholyt a la ­ kíto ttak ki. 1898-ban az épület a város tulajdonába k e rü lt 25 000 F t-ért. Egy év m úl­ va a város k ia lak íto tta és parkosította a K árolyi és D esewffy tereket. 1925-ben ezek v illanyvilágítását is m egoldották. 1912-ben új színház ép ítésére tettek javaslatot, am it azonban a m agas költségek m iatt visszautasítottak. A tűzrendészet! vizsgálat u tán a színház csak a polgárm ester felelősségére m űködhetett tovább. Végül is 1923ban alak íto tták át, am ikor is a nézőtér újab b 10 hellyel bővült. A háborús sérülések k ijav ítása u tá n m egújult épület több, m int 20 évig m űködött. A jelenlegi h ely reállí­ tás a korszerű scenikai és légtechnikai igények kielégítését célozza. Az épület külső hom lokzatform álása gyakorlatilag alig változott. B ar m eg talál­ ható az A lp arra jellem ző hárm as tagolás, a kerek nyílások, de a hom lokzat mégis visszafogott, zárt tömeg. A fedett áth ajtó és terasz csak a század m ásodik h a rm a d á ­ ban épült, bár az elrendezés korábbi is lehetne. (Pesti Opera, 1884; Régi N em zeti Szín­ ház, 1837; Prága, S m etana színház, (1867). Egész felépítése a kevésbé hangoskodó fra n ­ cia típ u st képviseli, és a reneszánsz színházakra vezethető vissza. Az új nyílászárókat, burkolatot, külső m egvilágítást kapott épület, hangulatos színével h arm onikusan il­ leszkedik be a városképbe. Csak a külső világítás lám patestei és az arch itek to n ik u s díszek színezése kifogásolható, részint m ert az ek lek tik a ném ely te rü lettő l eltek in tv e a külsőben egyszínű volt, részint pedig azért, m ert színválasztása nem term észetes. A m egújult színház új tá rsu lato t is kap, am elynek elhelyezésére színészlakások épülnek. Az új tá rsu la t várh ató an m éltó lesz azokhoz az elődökhöz, am elyek itt ko­ rábban felléptek. Az arén áb an fellépett társulatok között a legjelentősebb K recsányi Ignácé volt, nem csak a társulatot, hanem a re p e rto á rt illetően is. A divatos népszín­ m űvek h ely ett ugyanis sokszor fordult a régi klasszikusokhoz is. Az új épület első igazgatója Dobó S ándor volt. Az ism ertebb színésznevek közül U jházy Edét, R ózsahe­ gyi K álm ánt, Pethes Im rét, Jászai M arit, O dry Á rpádot, Csortos G y u lát kell kiem el-

38

ni, valam ennyien többször felléptek itt. 1902 és 1905 között Makó Lajosé a színház, aki K recsányi m ellett a legjelentősebb színészrendezője a kornak. ★

Rem élhetőleg a két helyreállított épület is hűen követi m ajd A lpár Ignác szelle­ mi örökségét, és ugyanolyan jól szolgálják m ajd korunk igényeit, ahogyan azt A lpár épületei sa já t korukban tették. Kevés építész m ondhat m agáénak ma olyan sikert, m in t am ilyen A lp árt korában övezte. Ezt bizonyítják azok az ünnepségek, am ely ek ­ kel a m estert 70-ik születésnapján köszöntötték. Ekkor leplezték le dom borm űves k ép ­ m ását a M ezőgazdasági M úzeum falában. De azok a beszédek is, am elyek rav a talá n ál hangzottak el. W álder G yula a m esterek közt a legnagyobbnak nevezi őt, aki „ . . . a legtöbbet te tt a m űvészetért”. Ennél talán többet jelen t Györgyi Dénes A lpár Ignácról még életében írt k ritik á ja a M agyar Á ltalános H itelbank épületének ism ertetése k a p ­ csán, am ikor is a következőket írja róla: „Egy vérbeli építész, aki nem csak művész, hanem aki m esterségére is büszkén te ­ k in te tt m indig. A m illenneum i kiállításkor elért világsikere m ellett talán büszkébb azokra az elism erő, súlyos szavakra, am elyekkel m egrendelői, a pénzvilág gyakorlati em berei adóztak neki. Ezt a sik e rt pedig épületeinek nem csak külső értékével, h a­ nem an n ak belső erejével — kettőzött erőfeszítéssel — k ellett vívnia. T artós sik e rt csak nagytudású, erős egyéniségnek lehet elérnie, ö elérte, és — megérdemelte."® JE G Y Z E T E K : 1. 2. 3. 4. 5.

K o ro k n a y G y u la : N y íre g y h á z a m ű v észeti em lé k e i. N y íre g y h á z a , 1971. H o n t F .—S ta u d G .: A sz ín h á z v ilá g tö rté n e te , B u d a p e st, 1972. S im on T id w o rth : T h e a tre s , An illu s tr a te d H isto ry L ondon, P ali M ail P re ss . N y íre g y h á z a és S zab o lcs v á rm e g y e kö zség ei, B u d a p e st, 1931. M ag y ar É p ítő m ű v észet, 1914/9—10.

IHKYV

Z I\H \£ |

LAKATOS MENYHÉRT

U l N M U t B t s m * U Ö IA T C K K A L "« . ő iA T « K A. Z U S K M .C tC A N Y O A -C ím ű U U S 2 H 0 K Ö lT C M t N r C t ö t HtOt&OS GtZA « 3 *W T A S A » A M WMÜH ívta* tőm k M m mm a w o « ( m m , oatO t t t t n m e sotMS w u u a iő

Plakát

39

KOROKNAY GYULA:

Az V. Sóstói Éremművészeti Szimpozion Ö tödször fordult a kaleidoszkóp, s a különböző színű kisebb-nagyobb, m ás-m ás fényű üvegdarabok újab b rajzolatú kompozíciót tükröztek. H asonlított az előzőekhez, de mégis más volt. A forgatókönyv nagyjából a régi volt, sajnos, csökkentett ö sztön­ díjjal, öt h étre redukálódott időtartam m al, s a bronz árá n ak m egtérítésével. Április 13-án nyílt, volt városnézés, k irándulás, fogadás. Az idén az előző évek term éséből kiállítás v árta a m űvészeket, s új volt, hogy a kiállítás egyidejűleg a közönség szá­ m ára is látogatható volt. K ellem esen új volt az is, hogy éppen a m űvésztelep ta rtam a a la tt kél m űvésznek is nyílt kiállítása, Ligeti E rikának P rágában, H eidi W agnernak H alléban. Első alkalom m al jött, ha későn is, V ietnam ból m űvészvendégünk. A m unka intenzíven folyt, m egnőtt a feldolgozott bronz mennyisége, s nagyobb volt a figyelem helyi tém ák iránt, általáb an közvetlenebb volt a k o n tak tu s a m űvé­ szek és a rendező szervek között. Egy m eglepetés is tö rtén t, Ligeti, M áté, Sebestyén „m esterek” öntöttek egy szépszavú harangot titokban. M ájus 20-án jö tt a zsűri Szabó Iván és Povázai Lívia szem élyében, s k ét nap ra rá m egnyitotta Bereczky L óránd a kiállítást, m ely alkalom m al d íja k a t kapott Ligeti Erika, M árk Szalm án, Jacek Dworski, M áté István és Sebestyén Sándor. DWO RSKI, JA C E K 1937-ben született Lvovban, mely akkor Lengyelországhoz tartozott. G yerek volt, m ikor átköltöztek W roclaw ba, azóta is ott él. Az általános iskolát, a képzőm űvészeti középiskolát és a főiskolát is itt végezte. 1962-ben k ap o tt oklevelet, m esterei X. Dunikowski szobrász és Czepelewski építész voltak. Egy ideig ta n íto tt régi iskolájában ás m űem léki szoborrestau rálást is végzett, például H endrichów ban, K rzeszów ban vagy a w roclaw i A ula L eopoldinában, de a kötöttségek m ia tt abb ah ag y ta az o k ta tást is, resta u rálá st is. Jelenleg szabadfoglalkozású művész. K iállításokon rendszeresen részt vesz, szerepelt a budapesti FIDEM -en is. K ülön­ böző alkalm akkor több d íja t is nyert. A klodzkói vajd aság b an üdülőhelyen egy nagy kő dom borm űve áll, em berek a term észetben és ugyanide k észített hegesztett rézből egy három m éter m agas növényornam entikájú kompozíciót. O rfeuszt ábrázoló kis­ p lasztik ája is az idei varsói őszön kerül m ajd átad ásra, Szv. R ichter és G alina Piszarenko fogja kapni. M űveiben m indig a valóságból indul ki. Nagyon szereti a term észetet és a zenét. Érem m el 1969 óta foglalkozik, ezeket m aga is önti. Sóstói tervei voltak: B artók, Szymanovszki, P anufnik-érm ek, ez utóbbi, a Londonban élő világhírű zeneszerző, roko­ na. A m ikor N yíregyházára utazott — M agyarországon m ost já r t először —, m egragad­ ta játékszernek tűnő kis tanyáival az A lföld asztallapszerű síksága. Ez le tt legelső és talán legőszintébb érm e: „U tazás közben”, egy festőién m egoldott, hangulatos kis m ikrotáj. A többi terve nem valósult ugyan meg, de összesen 23 érem és 4 botplasz-

40

tik a (Nap, Hold stb.) k e rü lt ki keze alól. A blakkeretben a ziv atarm o tív u m egy sor ugyancsak lestői tá jv ariáció ra ihlette. „M unkaeszközeim ” kedves h u m o rral m u ta tja be a tenyerét, s a ra jta lévő szerszám ait. A m űvésztelepnek szentelt más érm eket is, m ondjuk hivatalosakat is, ezek is festőiek, s fokozza a h a tá st ném i polirozással. Nagyon érdekes m egfigyelni D w orskinál, hogy m ennyire be tu d o tt illeszkedni a sóstói környezetbe. M int eddig egy m űvész sem. GEORGIEV, PETER pontosan az ellen tétet képviseli. Teljesen bezárkózott a m aga világába, még é r ­ m eket sem készített. 1949-ben született Szófiában. T an u lm án y ait is végig o tt folytatta, a képzőm űvé­ szeti gim názium után a főiskolán, hol a szobrászaton végzett 1976-ban. ö n á lló alk o tó ­ művész. Országos és szófiai kiállításokon állandóan részt vesz, szerepelt B arceloná­ ban, R avennában is. Első önálló k iá llításá t az elm últ évben rendezték Szófiában. Csak bronzban dolgozik, m aga önti ki, s olykor polírozza is. K isplasztikával és 1978 óta érem m el is foglalkozik. Eddig 40—50 o ldalt készített, legtöbbet m egrendelés­ re. Ju b ileum i pénzérm ékre többször k ap o tt m egbízást, u to ljára az idén jelen tek meg 1, 2 és 5 levás pénzérm éi. G örögországban, H ollandiában, A frik áb an já rt, M agyaror­ szágon m ost tartózkodik először. M agával hozott fényképei tanúsága szerin t m űvei nagyon érdekesek. A főiskola k ap u ján kilépve rögtön így dolgozott. P o rtréi m intha lem ezből készültek volna, m ely­ nek széleit valósággal elrongyolja. V alójában az a m unkam ódszere, hogy egy kezdeti realista fázisból kiindulva a m intázás folyam án egyre jobban módosít, deform ál. A torzítás nem öncélú, lírai, d rám ai expresszivitást szolgál. Egyik legizgalm asabb m űve a „K onfrontáció”, egy szakadt szélű, skizofrén m ódra félm ás arcú, zsinórral m árv án y ­ lap ra rögzített erőteljes bronzm aszk. Sóstón csak 7 k isplasztikát készített. Ezek viszont egy tehetséges fiatal m űvész alkotásai. K ét arcképe szép és erőteljes. Ülő és álló a k tja félig felcsiszoltan, m erész és m odern. A teljesen polírozott és teljesen red u k á lt em b erp árjai talán tú l racio­ nálisak. Tehetségének a kollégák részéről tö rté n t elism erését fejezi ki, hogy p o rtré já t Ligeti E rika és L ada Snopková is m egm intázta. SZALM ÁN, M ARK M oszkvából jött, m ost já r t először külföldön. 1938-ban az észak-kaukázusi Jeszszentuki városkában született, ö té v e s k orában tragikus körülm ények közt vesztette el szüleit. B akuban já r t iskolába, de a tíz osztályt nem fejezte be, dolgozni ment. Csak később, 23 évesen k e rü lt a moszkvai S ztroganovkának nevezett képzőm űvészeti főiskolára, ahol a Sóstóról ism ert Kocsetkov és a bolgár Nikolov is tan u lt. 1967-ben végzett, azóta szerepel kiállításokon. 1969 óta szövetségi tag. Az ország m inden részében szétszórtan m integy 20—25 szobra áll, legtöbbjéről nem is tudja, hol. Érem m el 1969 óta foglalkozik. Kicsi a m űterm e — ezzel indokolja az érem hez való vonzalm át —, de valójában az ellentétek sokszor egym ással kézen­ fogva já rn a k , azok a művészek, kik nagyrészt m onum entális m éretekben gondolkoz­ nak, szívesen fordulnak intim ebb m űfajok felé. Legkedvesebb tém aköre a XIX. szá­ zad orosz és európai k u ltú rá ja. Két, m agával hozott érm e is ezt példázza: A labjev ze­ neszerzőnek és Rossi klasszicista építésznek portréi. S tílu sa is a tém án ak m egfelelően egy bizonyos nem esveretű klasszicizm us, párosulva a kornak s nag y jain ak teljes m egérté­ sével és érzékeny tolm ácsolásával.

41

M agával hozott egy m egkezdett m unkát is, A ristotele F io rav an ti-érem tervét. Ez a jelentős olasz művész, építész M átyás udvarából m en t III. Iván cár ud v aráb a, a K rem lben az U szpenszkij székesegyház a legism ertebb műve. H ozzáállására jellemző, hogy m agával hozta orosz fo rdításban Balogh Jolán idevonatkozó tanulm ányát. Ez az érem készült el elsőnek, de csak plasztilinbán, így k iá llításá ra nem k erü lt sor. Több helyi tém át dolgozott fel: M úzeum falu, Kölcsey (cilinderrel, am iről nem leh etett lebeszélni), Váci M ihály, Vay A nna (ezért külön elm en t V ajára) és négy sóstói érem , m elynek m otívum ait ablakából kitek in tv e látta. Ezeket a m űveit a fe n ­ tebb elm ondott kvalitások jellem zik. A három részes D ante- és a zsidók világháborús szenvedéseit elbeszélő sorozata nagyvonalúbb és inkább a kifejezés erejére törekszik. Ezeket m in th a m ás kéz csinálta volna, a hűvös intelligencia helyett itt a szenve­ dély vezette a kezét. SN O P K O V Á , L A D I S L A V A É szak-Csehországban, H oricében született, Pozsonyban érettségizett az ip a rm ű ­ vészeti középiskolában, m ajd ugyancsak Pozsonyban a képzőm űvészeti főiskolán ta ­ n u lt 1967—73 között Rudolf P ribis keze alatt, kitől átv ette a dom borm űvek irán ti vonzalm át. Az építészeti főiskolán tanít. Egy országos kiállítási anyagban m ár főiskolás k o ráb an szerepelt Kölnben, s azóta Helsinki, Párizs, Lisszabon, Róma, K rakkó is m egism erhette m űveit. B udapes­ ten először a FID EM -en állíto tt ki. Első önálló k iá llításá t 1977-ben T rencsényben re n ­ dezte, m ajd ezt követte D unaszerdahely. Több köztéri alkotása áll, T rencsény köze­ lében kettő, továbbá Pozsonyban és Rozsnyón. U tóbbiak fába farag o tt dom borm űvek. N em csak életú tja fut sim án, akadálym entesen, egyénisége, m űvészete is kedves, könnyed, de komoly. Nagyon szereti a lovakat — n ála ez a szabadság szim bólum a — és a term észetet. Virág, lepke, patak, sziklák, erdei tisztás, m éhek term észetérzésének a m otívum ai. E m bert viszonylag ritk á n m intáz. É rem m el főiskolás k ora óta foglal­ kozik. Lágyan m intáz, szereti a m erész kivágásokat, nagy figyelm et fo rd ít a ritm usok szerkesztésére. Viasszal Sóstón dolgozott először. Sóstón két fekvő lófig u rát és 11 érm et készített, m elyek közt variánsok is vol­ tak. Legszebb érm e a bolgár m űvészről m intázott arckép, s a Pegazusok c., ló fejek ­ ből összeállított kis kompozíciók. L elkiállapotának m egrezdüléseit tükrözik egyéb, sze­ met, szárnyat, m a d arat bem utató m ikrotém ái. TOROS G Á B O R a m üvésztelep egyik legm arkánsabb egyénisége, az erdélyi m agyar kisebbség k u l­ tú ráján ak olyan képviselője, akire büszkék lehetünk. 1934-ben szü letett Tordán. U gyanott és N agybányán végezte a középiskolát, a színesfém kohászati technikum ot A képzőm űvészeti főiskolán K olozsvárott Szervátius Jenő, K ád ár Tibor és Kós A n d ­ rás voltak m esterei. M iután 1966-ban a szobrászati szakon végzett, v isszatért N ag y ­ b ányára, a M űvészeti L íceum ban tanított. 1970 óta szabadfoglalkozású művész. A főiskola óta rendszeresen kiállít, s két évre rá lett szövetségi tag. Első önálló k iá llításá t 1973-ban B ukarestben, a következőt Sepsiszentgyörgyön rendezte, m ajd 1979-ben következett Kolozsvár. K öztéri alkotásai: N agybányán az A dm inisztratív P a ­ lota előcsarnokában pályázatnyertes bronz dom borm űve, Zilahon egy alureliefje, (Napszekér), a nagybányai S portpalotában a bájos kis tornászlány csiszolt bronz kör­ plasztikája, C síkszeredán a Jégpalota előtt a jéghokizók hegesztett alu m ín iu m kettős figurája.

42

M indezek a művei, b á r nem adnak egységes összképet m űvészetéről, alkotójuk átlagon felüli képességeiről tanúskodnak. Sóstón Tőrös G ábor egy különös k ísé rlet­ nek szentelte idejét, egy nagyobb edényben örvénylő vízbe meleg m éhviaszt öntött, s a viasz lehűlve a keveréstől különös, üreges szecessziós vanolú s tru k tú rá k a t hozott lé t­ re, s ezeket a form ációkat fejlesztette tovább. E technika művészi alkalm azása v ita t­ ható ugyan, de ném ileg ragályos volt, többen is m egpróbálták felhasználni. S m eg ­ lepő, nekik m ás alakzatok jöttek ki. A kiállításon nem szerepelt m inden műve, négy k isp lasztik át és négy érm et ö n ­ tö tt ki. Közülük a „B artók” és „Sóstó” különleges és erőteljes. HE1DI W A G N E R -K E R K H O F L ausitzban, S prem bergben született, ott is érettségizett. H alléban, a város szé­ lén m agasodó G iebichstein v árb an elhelyezett iparm űvészeti főiskolán 1971-ben d ip ­ lom ázott épületplasztikából. (Siegrid A rtes-szal, tavalyelőtti vendégünkkel együtt járt.) H alle-N eustadtban álló m onum entális B una gyári té rp lasz tik á ja — ez NDKban a design profilja — ekkor készült. T anulm ányait 1975-ben tovább fo ly tatta a hallei K épzőm űvészeti Főiskolán G erh ard L ichtenfeldnek, az egyik legjobb ném et szobrásznak a kezei alatt, 1978-ban végzett. M ár többször já r t M agyarországon. (Legem lékezetesebb szám ára Szegeden a fő­ iskolai nyári gyakorlat, ahol — a m űvész is em ber! — a vízirendőrség m egbüntette, m ert átú szta a M arost és a „tan á r ú r”, nem sokára a férje fizette ki a büntetést.) Legszívesebben p o rtré k at készít, m inthogy legjobban az em ber érdekli. Van köz­ tük szinte n atu ra lista is, de m ind nagyon érzékeny és bensőséges, a nőket ezen a té­ ren a férfiak ritk á n tu d já k utolérni. É rem m el 1978 óta foglalkozik. L azításképpen rézkarcokat, fam etszeteket is készít. Hazai kiállításokon állandóan szerepel, B udapesten az utolsó kisplasztikái biennálén részt vett, s első önálló tá rla ta itteni tartózkodása a la tt nyílt meg H alléban. A m űvésztelepen tíz érm et készített, v alam ennyit szem élyes élm ény kapcsán. Nem tetszett az időjárás, szelesnek, esősnek fogta fel. T iszteletadás B artó k n ak a „K ékszakállú”-érem . „Jó llak v a”, hum oros önarckép ebéd u tán i h an gulatban, mely egyúttal a konyha dicsérete is. (Ide vág, ahogy tavaly a csinos Bakos Ildikó m ondta: „Sóstón m inden nagyon jó, egyedül a koszt szörnyű: m uszáj enni!”) Lágyan, n a tu ­ ralizm usba hajló líraisággal dolgozik, legjobbak azok a művei, m elyekben közvet­ len, s eredetileg derűs term észetét m ara d ék ta la n u l érvén y re tu d ja ju ttatn i. N IN H T H l DEN Kis szerény, filigrán szem élye a m űvésztelepnek első V ietnam ból jö tt vendége. 1950-ben született Ű j-K aledóniában, a főváros, N oum éa közelében. F rancia is­ kolába já rt, anyanyelve is francia. 14 éves volt, m ikor a szülei visszaköltöztek H a­ noiba. Négy év iparm űvészeti középiskola után 1977-ben diplom ázott a főiskolán szob­ rászat szakon. F érje is szobrász. A m últ évben a Riga m elletti D zintari szimpozionon v ett részt, Ligeti E rik át onnan ism eri. A dm inisztrációs okok m ia tt egész későn é r­ kezett, a kiállítás előtti napon, de m ielőtt a nyírbátori alkotóházba m en t volna, egy érm ével elkészült, r a jta bájos közvetlenséggel a nap és a halak. N y írbátorban helyi tém ákkal is foglalkozott, így m egm intázta a fatornyot is. Friss szem léletű, érzékenyen reagáló alkat. O lykor leh et érezni a vietnam i népi fafaragás naív term észetességét, s ném ileg a buddhista szobrászat visszfénye is m eg­ csillan.

43

N yírbátori tartózkodása után a sóstói öntödében kiöntik az érm eit, s a galéria kiállításán m ár szerepelni fognak. H A D IK M A G D A M ár az első érem szim pozionon is részt vett, így nem kell bem utatni. M űvészete is ism ert a város és megyei lakói előtt, a Széna téren áll bájos „Éneklő k islán y ”-a és a m úzeum őrzi hangulatos K rúdy-érm eit. Az eltelt időközben többek között D ebre­ cenben a K ossuth gyakorlóba készítette Eötvös Loránd, s H ajdúböszörm énybe K áp ­ lár m ellszobrát. A m űvésztelepen igen aktív volt, 21 m űvel gazdagította m unkásságát. O lyan szám ez, m elyet nehéz érdem ében ism ertetni. Legnagyobb és osztatlan sikere m indenesetre a pedagógus, de különösen a bábos érm ének volt. Egyszerű, közvetlen, gyerm ekrajzra em lékeztető rajzos fogalm azású m indkettő, am i a tém ához nagyon is illik. „Tánc I. és II.” ism ét a tém a, s a fogalm azás egységével tűnik ki. A m ásodik szépen hajló, n o n fi­ g u ratív hullám zó felület, m ely bravúrosan m ind a négy o ld alára állítható. „A köny­ vek” felcsapott la p jaiv al kitűnő m egoldású kisplasztika. Jókai-, P etőfi-, V asvári-érm ei a hagyom ányos m űfaj átérze tt és szépen fogalm azott reprezentánsai. A „Négy évszak” egy-egy hangulati elem m egragadásával meggyőzően ad ja vissza a művész elgondo­ lását. LIG ETI E R IK A Jö ttét nagy várakozás előzte meg és nem okozott csalódást. 1934-bcn született Budapesten. A képzőm űvészeti főiskolán Szabó Iván ta n ítv á ­ nya volt. 1958-ban végzett, de m ár harm adéves korában kiállított. Első egyéni t á r ­ latát, 1964. H ódm ezővásárhely, számos más követte a fővárosban és nagyobb vidéki városokban. Prágai k iállítása történetesen a m űvésztelep ta rta m a a la tt nyílt meg. D erkovits-ösztöndíjas volt, 1972-ben M unkácsy-díjat kapott, m elyet 1973-ban Torn y ai-p lak ett és 1974-ben a pécsi biennálé első d íja követett. Köztéri alkotásai Siófokon. G árdonyban, V árpalotán (Krúdy), B udapesten több helyen is m egtalálhatóak, mégis elsősorban érem m űvész. Érm einek szám a közel já r a félezerhez, köztük m integy száz m egbízásra készült. A nyíregyházi m úzeum nak készítette m integy 15 éve a Kiss L a­ jos és a Jósa A ndrás érm eket („Ezt nagyon kedveltem ” — ahogy m ondta). Ligeti Erika m űvészete: világos gondolatok, gazdag érzelm ek, szabatos fogalm a­ zás, s m indezeken felül valam i nehezen m egfogható sajátos varázs. A k ár komoly tém ához nyúl, a k á r ironizál, ujjai alól különös világ kel életre. M indig m egtalálja a közölni valóhoz a m éretek arán y át, és a tiszta plasztikai szépségek m indig éltetik a felületeket. A m űvésztelepen sokat dolgozott, s bőven árad ó fantáziával. P eter G eorgievről és M áté Istvánról készített portréi gyöngyszemek. K ülönösen az utóbbi szépségeiről sokat lehetne beszélni. K önnyebb hangvételű tém ái szellem esek, vidám ak, sokszor csúfondárosak. Egy példa „ ö n p o rtré — m egbízás” érm ének m ár m aga a címe félsiker. Nem szabad em lítés nélkül hagyni, hogy m egnyerő, kedves egyéniségével nagy­ ban hozzájárult a m űvésztelep légkörének a derűssé tételéhez. M ÁTÉ ISTVÁN A hhoz a fiatal szobrásznem zedékhez tartozik, m elynek néhány képviselőjét m ár Sóstón m egism ertük, s mely k itűnik tudásával éppúgy, m in t m unkaszeretetével és szerénységével.

44

Csongrádon, 1952-ben született. Szegeden a képzőm űvészeti szakközépiskolába já rt, hol Tóth S ándornak is növendéke volt. A főiskolára kerülve két évig P átzay volt a m estere, m ikor adm inisztrációs úton resta u ráto ri osztályra helyezték. I tt is végzett 1976-ban. K ét évre rá D erkovits-ösztöndíjat kapott. K öztéri alk o tásai: Zánkán az Ü ttörővárosban Váci M ihály portréja, D ebrecenben a K un Béla lakótelepen és T úrkevén egy m árványfigura. Felesége, Lantos Györgyi, a m ú lt évben volt a telep vendége. N agyjából hasonlóan is dolgoznak. K itűnő tudásbeli felkészültséggel és változatos fantáziával. M űvészetében van valam i barokkos vonás, nem csak az alakok m ozdula­ taib an és az elbeszélő kedvben, hanem a gondolati elem fontosságában, s az any ag ­ kezelésben is. N agyon sokat dolgozott: a „B ékakirály” m esesorozat kilenc érem ből áll, m elyen m intha új u ta t keresne, továbbá em lékérm eket m űvészeti hetek, b ábjátékos napok alkalm ára. Kb. hét kisplasztikát m intázott, tőle sem volt m inden kiállítva, fi­ nom ero tikával átszőtt jelenetek: Salomé, Alom, Bűvölő kígyó stb. A „K ísérleti szín ­ ház” kism éretű jelenete ma nem ritk a szorongásos lelkiállapotot tükröz. S E B E S T Y É N SÁ N D O R Az elm últ évi m űvésztelepen G yórfi S ándornak volt fá ra d h a ta tla n segítője, m i­ közben figyelt s m intázgatott. A m últ év novem berében T óth S án d o rn ak ez az a u to ­ d idakta növendéke m aga is alaptag lett, s m ost ő irán y íto tta az ön tést és egyúttal tagja volt a m űvésztelepnek is. Nagy te rh e t vállalt, de m egállta a helyét. Befejezés­ kor m integy harm inc m űvet, többségében érm et tu dott felm utatni. Különleges helyzetéből adódóan fiatal nyíregyházi m űvészünk azt teszi, ami leghelyesebbnek is látszik. Dolgozik és dolgozik, az országban alig van olyan je len té­ keny kiállítás, hová ne küldött volna valam it. Még H avennában is szerepel a D antebiennálén. K em ény m u n k á ra van szüksége, hogy a m intázás g y ak o rlata vérévé v ál­ jon. Frisseségben, ötletekben, m egoldásokban nincs nála hiány, am ire vigyáznia kell, hogy gondolati vonatkozásban egyes dolgoknak u tán a kell já rn i, pl. egy h aran g ha eltörik, a szélén csorbul ki. N agyszám ú m unkái közül csak n éh á n y at ragadunk ki. A „P isztrángötös” három darabból álló persziflázsa szellem es és m egm osolyogtat. A D ante-érem kicsiben tu d ­ ja szuggerálni a m ű olvasásakor k eltett látom ást. A harang, m in t tém a is nagyon foglalkoztatja, olykor meglepő asszociációkat idéz fel nála. Üj u ta k a t is keres, Tőrös G ábor k ísérlete őt is érdekelte, n ála sajátos, lebegő, szélfutotta alak z at keletkezett, m elybe olyan erősen beledolgozott, hogy nem is tűnik fel a technika eredete, s főleg a tém ához m egfelelően alkalm azza. F iatal nyíregyházi m űvészünk szereplésével tel­ jesen meg lehetünk elégedve. ★

Az idei m űvésztelepen valam i különös történt. Nehéz szám ot adni róla, de v a­ lahogy tudatosodott a sóstói érem m űvész szimpozion különleges helyzete és rangja, hogy m ár kis területen ugyan, de tú ln ő tt az ország h atárain . A szocialista országok­ ban az egyetlen ilyen jellegű rendezvény, s b ár adatain k nincsenek, talán egész E uró­ pában. K ülföldi s belföldi művészek eg y arán t szívesen jönnek ide dolgozni, s jól é r­ zik m agukat. Term észetesen Sóstó vonzerejében nem kis része van a jó öntödének, hogy a m űvészek m űveiket néhány nap m úlva készen is lá th atják . Vonzó a m űvé­ szek szám ára az is, hogy hasonló érdeklődési körben, azonos problém ákkal foglalkozó em berekkel jöhetnek össze. M indenesetre a telep növekvő h írn ev ére jellemző, hogy

45

m ár nyugati országokból is van érdeklődés, és hogy az öt év anyagát a n y ár folya­ m án a M agyar Nemzeti G aléria és bem u tatja Budapesten. M indez persze nem csak örvendetes jelenség, de kötelezettséget is jelent, azt je ­ lenti, hogy a m űvésztelepre növekvő figyelm et kell szentelni. Közüggyé kell válnia, ami nagyon összetett és sokrétű feladat. R em éljük, jövőre kisebb h ib á k at leszám ítva, m inden olyan gördülékenyen és sim án fog lebonyolódni, m int ahogy az idén is történt.

Sebestyén Sándor (N yíregyháza): Bohóc

P cter Georgiev (B ulgária): Kompozíció

Ligeti E rika (Szentendre) Ciklus

H adik M agda (B u d ap est): 20 éves a városi k önyvtár

46

M ark Szaljm an (Szovjetunió): Skanzen

Toros G ábor (Rom ánia): Bartók

L ada Snopkova (Csehszlovákia): Sóstó

H eidi W agner-K erkhof (NDK): Lovacska

47

N inh T hi Den (V ietnam ): Elefánt

48

SZ. KÜRTI KATALIN:

Emlékezés Somogyi Sándorra (1881—1960) Az 1881-es esztendő több jelentős szobrászt adott a m ag y ar K ultúrának, hogy csak a legnagyobbakat em lítsük: M edgyessy Ferencet, Pásztor Jánost. Fontos ju b iláris év az 1981: a „százéves" szobrászok m ellett köszöntenünk kell a 125 éves Stróbl A lajost is. Medgyessy Ferencet, a kétszeres K ossuth-díjas szobrászm űvészt nem csak szülővá­ rosa, D ebrecen ünnepelte, hanem az egész ország, sőt E urópa is. N em rég záru lt a M agyar Nemzeti G alériában, v alam in t a varsói és a szófiai m ag y ar intézetben a centen áris k iállítás, s egész évben láth ató lesz a debreceni Déri M úzeum ban a M edgyessy hagyatéki kiállítás, m ajd szeptem ber-októberben, a budapesti m űvészeti hetek és a m úzeumi hónap idején egy gyűjtem ényes kiállítás a P ata k y M űvelődési H ázban. A könyvkiadók, a közm űvelők, a szakem berek, a közönség te h á t eg y a rán t tisztelegtek Medgyessy em léke előtt. M edgyessy ünneplése m ellett nem feledkezhetünk el egy kisebb jelentőségű, de szűkebb p átrián k b an működő szobrászm űvészről, az ugyancsak százéves Somogyi S á n ­ dor ról sem, aki részben Szabolcs megyéhez, részben D ebrecenhez kötődött. 1881. m á ­ jus 16-án született a Szabolcs megyei G yulaházán polgári családból. É desapja id. So­ mogyi Sándor ta n ító volt, an y ja Ormos Anna, akin ek korai h alála után Rátkai Mária nevelte. K ésőbb a szülők M ándokon éltek, a fiatal fiú so k a t sétált a tölgyesben. Innen d a ­ tálódik term észetszeretete és a m űvein jelentkező növényi orm anensek gyakorisága. R ajztehetségét Jósa A ndrás fedezte fel, s lehetőséget ad o tt továbbtanulásához, m ű­ vésszé válásához. A fiatal fiú előbb U ngvárott ta n u lta a kerám iak észítést, m ajd Jósa ösztönzésére a budapesti Iparm űvészeti Iskolába m ent, ah o l 1902—04 között fo ly tato tt diszítőszobrász stúdium okat Mátrai Lajos tan ítv á n y ak é n t. Szecessziós falik ú tterv év el m ásodik d íja t ny ert 1904-ben, a szíakmabeli képesítő pályázaton. M int B udapesten tan u ló m űvésznövendék készítette el G áva község részére Rak o v szk y Sám uel (1802—71) 48-es honvédtiszt em lékét idéző obeliszkjét. Az em lék m ű ­ vét Rakovszky születésének 100. év fo rd u ló jára készítették el és 1903 novem berében av a ttá k fel a gávai tem etőben. A sírem lék egy bástyaszerű oszlopon zászlót h ajtó h o n ­ véd szobrát, felül pedig R akoszvky p o rtrédom borm űvét ta rta lm a z d . 1904-ben — valószínűleg Jósa ta n ácsára — m egpályázta a D ebreceni Első T a k a ­ rék p é n ztá r ösztöndíját, s ennek összegéből P árizsb a m ent. I tt a Ju liá n A kadém ián L andow ski és M. V em et osztályán ta n u lt 1907-ig. Eközben m á r D ebrecenben lakott, de Szabolcs várm egyéről sem feledkezett el. A B essenyei-kör felk érésére m egm intázta atyai jótevője, Jósa A ndrás m ellszobrát, de tiszte letd íja t nem fogadott el. Indulni a k a rt a Benczúr G yula-pályázaton is. Ezt ta te rv é t és a m egyéhez kötődését ta n ú sítja a megyei alispánhoz intézett 1921. júliu s 30-i levele, am ely a Jó sa A ndrás M úzeum ban található. „A napokban egy véletlenül kezem be k e rü lt újságból olvastam , hogy a nyíregy­ házai B enczúr-szobor m egcsinálását Z ala G yörgy k a p ta meg. N em tudom , hogy ez a h atáro zat végleges-e m ár, vagy sem , nem tudom , hogy Z ala tényleg m eg k ap ta-e a

49

szoborra a m egbízást, azt sem tudom , hogy pályázat m ellőzésével k erü lt-e a szobor odaítélése Z alának. E llenben ebből az .alkalom ból quasi kötelességem nek tartom , hogy szükebb hazám , Szabolcs várm egye egyik legkiválóbb vezető egyéniségének cím én az egész várm egyének elm ondjak egyet-m ást, a m inek elm ondására sehogy sem tu d tam eddig utat-m ódot találni. A lispán Ü r tu d ja legjobban, hogy Szabolcs vármegye volt az aki engem m űvésszé való kiépeztetésem hosszú ideje alatt nagylelkűen támogatott. Én ezt a tám ogatást m ű ­ vészhez m éltó m ódon soha m egköszönni nem tudtam , soha nem ny ilv án szám om ra lehetőség, hogy a várm egyével szem ben érzett tarto záso m at valam i szoborm ű e lk é ­ szítésével leró h attam volna. Az egyetlen K ossuth-szobor pályázat lett volna e rre m eg­ felelő alkalom . De — fájdalom , a m egbízást a k k o r sem sik e rü lt elnyernem . M ásfelől én azt hiszem, hogy annak a várm egyének is, a mely tan u ló éveim a la tt segített és tám ogatott, a m aga részéről szintén érdeklődnie kellene valahogy az irán t, hogy v ájjo n nem m é lta tla n em b erre pazaro lta-e segítségét és tám o g atását. Hiszen nem lehet jó dolog az, ha az önállóvá lett fiú és az őt k ita n ítta tó szülő között m inden k a p ­ csolat m egszűnnék abban a pillanatban, m ikor a fiú a m aga láb án is meg tud m ár állani. Reám nézve kétszeresen fájdalm as dolog ez az én elszakadásom a várm egyém től, m ert hiszen — különösen az ú ja b b időben — m ás idegen, fő k én t d u n án tú li várm egyék több általam készített szoborm ű ú tjá n igyekeztek csekély szem élyem m el kapcsolatot találn i. S többek között m ost fejeztem be egy K ossuth-szobrom te rv ét. Enyingre, s m ost dolgozom, ugyanoda m ár egy új m egbízásom , az enyingi Hősök em lékszobrán. Én a rra kérném teljes tisztelettel A lispán U rat, hogy ju ttasso n engem eszébe szü­ lőhazám nak, Szabolcs várm egyének. H a lehetséges volna, szólítson fel a várm egye engem is, m int a várm egye szülöttét a rra , hogy a B unczúr-szoborra én is készítsek egy terv et. Ennek a felszólításnak kész öröm m el és a legnagyobb am bícióval ten n ék e le ­ get, bebizonyítandó, hogy érdem es voltam v alah a a tám o g atásra. H a ellenben a Benczúr-szobor tekin tetéb en m ár befejezett tények előtt állunk, úgy a Szabolcs várm egyei Hősök E m lékszobrát szeretném ha én készíthetném el. Bocsásson meg A lispán Űr, ha zavartam volna ezzel a levéllel; de igazán nem tu d tam m ás fo rm áját ta láln i an n a k , hogy m ag am at ú jra em lékezetükbe idézzem. Ha ez enn ek a levélnek a révén sik e rü lt volna, s ha Szabolcs m egyével valam i szoborm ű ú tjá n ú jra felvehetném a régen m egszakadt kapcsolatot, az igazán boldoggá ten n e engem .” D ebreceni első tíz évére sikersorozat jellem ző. Somogyi első debreceni m űve az 1907-ben készített Diószegi—Fazekas-em lékm ű volt. A C sokonai-kör 1907-ben kérte fel Somogyit, v alam in t az ugyancsak P árizsb an tanuló k ét fiatal szobrászt: D ávid E nd rét (1883—1918) és M edgyessyt. A háro m pályázat kö­ zül m essze kiem elkedett Somogyi műve, s ő k ap ta a m egbízást. 1907-ben, országos ü n ­ nepség közepette (jelen volt Jósa A ndrás, H erm án Ottó) a v a ttá k 'a kollégium i Fűvészk ertb en a sóskúti kőből farag o tt három alakos em lékm űvet, am elyet később — a Déri M úzeum építése id ején — p á r száz m éterrel arréb b , a P erényi u tc ára helyeztek el. A P erényi u tcán levő em lékm ű fe lira ta : „Diószegi S ám uelnek és F azekas M ihály­ nak, a m agyar fűvésztudom ány m egterem tőinek.” A m ű nem törekszik portrészerű ábrázolásra, vagy hasonlóságra, hiszen hiteles korabeli m űvek nem állta k Somogyi rendelkezésére. H elyette allegóriát választott: a T erm észetet idŐ6, bő köpenyes, sza­ k állas férfialak b an szem élyesíti meg, ak i szeretettel k a ro lja át két, pillangókkal, nö­ vényekkel játszó fiát. A három alakos, jelképes szoborcsoportot n ag yvonalúan m in ­ tázta, illetve fa ra g ta a m űvész, s m esteri faragó készséggel tö rek ed ett a környezet (a virágok, páfrányok) részletgazdag m egjelenítésére. Ma m ár erősen rongálódott sós-

50

f

-

*

Somogyi S ándor: Diószegi—Fazekas em lékm űve (1907 Debrecen)

51

kúti m észkőszobra bizonyítja, hogy m éltán a ra to tt sik ert. Az é re tt szecessziónak ép p ­ olyan rem eke ez, m int sírem lékei, díszkútjai. Somogyi term ékeny m űvész volt, k é­ szített érm eket, k isplasztikákat, am elyek töredéke a V árosi M úzeum ba k e rü lt (pl. M ácsay S ándor-plakettje, a debreceni egyetem ala p ítá sá n a k dom borm űve). Tevékenységével fellendült D ebrecenben a tem etők m űvészete. Sírem lékei az egy­ kori P éte rfia és K ossuth utcai tem etőket díszítették. M ivel ezek zöme term észetes kő­ ből faragott, alig m a ra d t meg: tönkrem entek a köztem etőbe szállítás során, vagy a h áborúk idején. Csak reprodukcióból ism erjük Kiss Á ron püspök, K alocsa Róza, K álm ánchelyi Mór, V ályi Nagy G usztáv és G ondy S ándo r sírem lék eit, m eg m arad t Aczél Géza és dr. Nagy Lajos sírem léke, valam in t a Sesztina bronz sírem lék. Ez az utóbbi mű érzékeny form aadásról, a fra n cia szobrászat és a szecesszió h atásáról, és a m o­ n u m en talitás törvényeinek ism eretéről tanúskodik. A kidőlt tölgyfa törzséhez roskadó allegorikus nőalak, a gyász géniusza, a G éniusz a gyásznak, az em lékezetnek, a b e­ lülről jövő szom orúságnak nagyszerű kifejezése. Az em lékm ű m éltó ahhoz a csalá d ­ hoz, am ely nagy szerepet vállalt D ebrecen k u ltu rá lis életéb en a X IX —XX. század fordulóján. M ásik — a D obozi-tem etőből a D éri té rre helyezett sírem lék én Somogyi m esterien fogalm azta meg dr. Nagy Lajos tra g é d iá já t: örök elégedetlenségét, a bőség­ nek ö rülni nem tudást, újab b anyagiak hajszolását, s az ezekből következő trag éd iát, m egőrülését. A relief tú lfű tö tt h angulatával az ére tt szecesszió rep rezen tatív példája. Ebben az időben még egy szobrász: Tóth Á rpád édesapja, Tóth A ndrás akadém iai szobrász, kism erter élt és dolgozott D ebrecenben. Azaz: dolgozott volna, h a „H u n ­ g ária” szobra (48-es em lékm űve) nem vált volna egy idő u tán gúny tárg y áv á („Vas Z suzsi”-rtak nevezték), s nem távolították volna el és ha Somogyi fénye, ragyogása el nem hom ályosította volna. Somogyi egy ideig dolgozott Tóth A ndrás Késes utcai m ű­ term ében, de az öreg T óth A ndrás féltékenysége m iatt el k ellett jönnie. O láh G ábor — ak in ek ugyancsak az idén ünnepeljük cen ten áriu m át — „Szegény p araszto k ” c. r e ­ gényének egyik alak já b an Somogyi és a fiatalon m eghalt Szam olovszky Ödön fig u ráját g y ú rta össze. Az em lékm űveken, sírszobrokon tú l p ark - és épületdíszítő, arc h itek tu rá lis szob­ rászattal, p o rtrév al is foglalkozott Somogyi. Nagy len d ü letet ad o tt m unkásságának párizsi tan u lm á n y ú tja , am elyet a D ebreceni Első T ak a rék p án ztár jóvoltából és ösz­ tö n d íjáv al te h ete tt meg. H álából készítette el a K ossuth utca 1. sz. a la tt láth ató e k ­ lektikus épület szecessziós díszeit. K útszobrot készített pl. a Simonyi úton levő F rá ­ ter-v illába, s szökőkútterveket m intázott D ebrecennek (ezek nem v aló su ltak meg). 1910-ben av a ttá k H ajdúszoboszlón Gönczy P ál m ellszobrát. Részt v ett az 1908-as és 1909-es debreceni K ossuth-szoborpályázaton (előzőleg m ár S áto raljaú jh e ly re is te rv e ­ zett K ossuth-szobrot), de csak a szőkébb körű fordulóig ju to tt el. 1912—16 között úgy érezte, hogy nincs több lehetősége itt, s csalódottan elh agyta D ebrecent. Pesten, a Százados úti m űvésztelepen kapott m üterm es lakást, itt élt több m in t négy év tize­ det, kapcsolata azonban nem szakadt meg vidékünkk el: 1927-ben k észítette a h a jd ú ­ szoboszlói, 1925-ben polgári első világháborús hősi em lékm űvét. P esten elkallódott, em berileg deform álódott, m űvészete m egrekedt. R itk án vállalt m egbízásokat, m ajd — m iután keveset dolgozott — nem is k apott. O kkult tanokkal, m ágiákkal foglalkozott, m isztikus, szű rrelisztikus pasztellképeket festett. N egyvenegynéhány év a latt alig készített négy-öt hősi em lékm űvet (Enyingre, D isznóshorvátra) neobarokk stílusban. Jellem ző, hogy egy helyen élt M edgyessyvel (akit 1907-ben fölényesen legyőzött, de aki töretlen ü l fejlődött), de egym ással nem beszéltek, sem m iféle k apcsolatban nem álltak . A nekdotákon kívül alig m a ra d t valam i nyom u tá n a a m űvésztelepen.

52

K aszab Ilona 1034-ben (Füst M ilán előszavával) m egjelent „Szavak az árn y ék o m ­ hoz” cím ű kötetében egy verset szentelt a m isztikus m űveket festő Som ogyinak: „A nagy csend — Somogyi S ándornak: Túlnövök a fákon olykor, fel is szökkenek az égig, S hol ú tta la n az út és kék — Robogni végig, Száguldani gazdátlan lovakkal, vad szekéren, jobb nekem Négy kerekem , m ini Szent Ezékielnek kerek i: K üllői nagy szem ekkel vannak verve ki És m indegyik figyel és m ind az én szem em !" 1947-ben két m űvész társaság áb an k iá llítást rendezett az A lkotás M űvészházban. P ár gipszét állíto tta ki (pl, egy „S zabadságszobor” tervet, p o rtrék at), am iből egyet­ len d arab kerü lt a M agyar Nemzeti G alériába. Művei rem énytelenül szétszóródtak, a Déri M úzeum szívós k u ta tás után három portrészobrát, két érm ét, nyolc kevésbé jelentős, szűrrealisztikus jellegű pasztellképét tu d ta begyűjteni. A róla szóló adatok gyűjtésében segítségünkre sietett a nyíregyházi rádió is, új m űvek azonban nem b u k ­ k antak fel. Szétszóródott életm űvének felk u tatása a Déri M úzeum és a Jósa A ndrás M úzeum közös m u n k ája lesz.

Jegyzőkönyv (1863)

53

ANTAL ISTVÁN:

Hommage —Farkas Eszternek 1900. június 17-én született N y írb áto r­ ban. Festő. N agybányán T horm a Jánosnál tanul, 1918-tól 1928-ig bejegyzett növendék. Szőnyi István m ellett Pesten, B enkhard Ágost keze a la tt Miskolcon dolgozik. A negy­ venes években olaszországi tanulm ányút, 1962-ben gyűjtem ényes em lékkiállítása volt az E rn st M úzeum ban. Képei gyűjtőknél, életm űvének java, hetvenegynéhány vászon a n y írb átori B áthori István M úzeum ban. D ideregve caplatok a k itartó an szem er­ kélő esőben. Közben utca- és házszám táb­ lák at böngészve a cím et ism ételgetem : H u­ nyadi utca kilenc . . . itt kell lennie v ala­ hol . . . első e m e le t. . . A kit keresek, az m aga az élő m űvészet­ történet. A huszadik századi. Egy levegői szívott a „nagyokkal”, a legnagyobbaktól, az újítóktól tanult. M egism erte a kor íróit, költőit, a legendás N agyszem ü T áltost, az erdélyi m esem ondót, m indenki Á belének szülőapját. V égiglapozta a N yugat évfolya­ m ait, együtt láto tt a galileistákkal. Á télt két h áb orút m inden borzalm ával, túlélte a lovastengerészt, együtt lélegzett a fényes szelekkel és csendben dolgozott a m űvészeti d o k trín ák korában. M ellette, vele stílusok, izmusok születtek és haltak meg, m űvészcsoportok alak u l­ ta k és bom lottak, ő pedig nagy lélegzetet véve a századelő hum ánum ából, ú jító képző­ m űvészeti szellem éb ő l. . . „csak feste tt”. M ásokat segítve, senkit sem feledve m ajd h atv an esztendőt végigdolgozott. S m a is, ha kicsit rem egő kézzel is, a korral járó örök fájd alm ak negyedórányi szüneteiben is színt kever a p alettán és lebegő bársonyos színeket épít a vásznon. K épeiből ism erek néhányat, leg endáját m ár ism erem , ö t pedig talán ma . . . ta lán ma még m egtalálom . Jó l em lékeztem . A V árba vezető utca felénél áll a ház. F ura kereszteződése a pesti porladó bérházvilágnak és a budai polgárrom antikának. A kopott k ap u a ljb a n betűzöm a n e v e k e t. . . Hopp, itt van. Első em elet, F ark as Eszter festőm űvész.

54

N ekivágok a lépcsőnek. H ázm esterlakás, m agasföldszint, em elet, aztán még egy . . . mégsem. Járo m a lábtörlőket. Nevek, nevek, de egyik sem az. Vissza. R ésnyire nyíló ajtóból ragacsos, bizalm atlan hang. — K eres valakit? Mondom. — . . . ja a m űvésznő?! A rra kinn a gangon k e re s z tü l. . . aztán föl a falépcsőn. O tt m ár nem téved el! Űjból m egm erítem m agam az őszi, nedves, szivacsszürkeségben. M inden vizes. G ang, falépcső, kopott fehér ajtó. Nyitva. M ögötte egy m ásik, üveges. Csengetek, kopogtatok, m ajd ism ét csengetek. H alk nehézkes csoszogás, m ajd sarkig nyikordulva m ozdul az üveg. — Jö jjö n kedves, éppen szunyókáltam , tudja hogy van, ilyen k o rb an m ár elkél ebéd után. A zt hittem az orvos . . . Szűk előtér, falatnyi konyha, aztán rögtön a m űterem . — Segítsen kicsit! — tám aszkodott rám, — Nehezen mozgok m ár, van vagy nyolc esztendeje, hogy ki sem mozdulok itt­ honról. A levelesládáig sem tudok elm enni. A m últkor is elestem , lá tja ? Az aprócska öregasszony, a „m űvésznő”, időtől és fájdalom tól szántott arcáb an csak a szemek élnek. H arisnyába b u jta to tt m ad árláb ain soha nem m űló véraláfutások. — Oda, a nagy székbe, az állv án y mellé. Ha azt a p á rn á t idehozná . . . így, így m ár egész jó. — H onnan is jö tt? A rádiótól? Jó l van. M ár azt hittem , m indenki elfelejtett. R itkán n y itják rám az ajtót. Gondozónő, orvos, és néha a régiek, akik még m egvannak. — M iről beszélgessünk? N agybányáról? Hozza ide legyen szíves azt a b arn a dobozt, abb an v annak a fényképek, meg a szem üvegem et is. A nélkül m ár nem m e g y . . . még a festés sem. A tágas m űterem ben fal felé ford íto tt képek, üveg a la tt feszülő rajzok, egym ás hegyén-hátán. V ázlatkönyvek az asztalon, dobozok, két festőállvány, az egyiken éppen készülő kép. O lajfestékillat, p asztellkréta-darabok. A falon láth ató an jó néhány esztendeje született olajfestm ény. Villogó napfényes zöldben m elegbarna, dúskeblű, életteli félakt. A beugró félhom ályában alacsony ágy terpeszkedik. M ellette apró-cseprő holm iktól roskadozó kisasztal. Míg ő a fotelben szinte eltűnve em lékei között lapozgat, a készülő vásznat bám ulva mélázok. — h iá b a . . . , elm últ az idő. S ápadtak a színek, elom lóak a form ák, és a tém a sem divatos . . . körhinta, em berek, zöld r é t . . . — K ezdhetjük? M ár be van kapcsolva? Ide m ondjam ? N y írbátorban éltü n k , az apám o tt dolgozott a városnál. Sokan voltunk testvérek, m e rt ő kétszer nősült, és m ind a k ét házasságából voltak gyerekek. Én a m ásodikból v a g y o k . . . A kkoriban N yírbátor egy csupa zöld kis város volt, úgy is hívták, hogy városkert. Sokan olvastak a városban és a mi családunk is am olyan „értő ” család volt. E m ­ lékszem, am ikor m egjelent A dy verse, ta lá n az első verse a Pesti N aplóban, valam i olyan volt benne, hogy m egnőnek a dolgok k ö rü lö ttü n k . . . , m egnőnek a dolgok ... beszédtém a volt ez a vers. Sokan m egbotránkoztak, valahogy nem értették . M egnőnek a d o lg o k . . . ? De én úgy éreztem , b ár még félig gyerek voltam , hogy én értem ezt a verset. Igaz, mi m ár egészen korán olvastunk, még nem já rtu n k iskolába, k u p o ­ rogtunk a földön és betűztük az úságot. Sss, aaa, sssö, fff, ii, ó ó ó k . . . apa, apa az van ide írva, hogy sasfiók! T izenkét éves korom ban leestem a hintáról. Nem okozott ez nekem lá th ató b ajt,

55

F arkas E szter: Pipázó

56

de örökös fájdalm aim voltak. A kkortól m agam ba zárkóztam és még többet rajzoltam . G y erekfejjel elhatároztam , hogy sose megyek férjhez és festőm űvész leszek. A ztán apám elkezdett betegeskedni, úgy tizenhat, tizenhét környékén, meg aztán benne is volt m ár a k o r b a n .. . T izenhat évesen az iskola u tán el k ellett m ennem dolgozni. A Qóniban dolgoztam . Ugye nem tudja, mi az a Bóni? Volt nekik m alm uk, meg olajütőjük, gyümölcsösük, meg szőlejük is volt. Szüretkor m inden délben ott volt a szőlő az asztalon. M unka u tán pedig rajzoltam , festettem . Volt egy rajztan árn ő m , ez még akkor is pártolt, m egnézte, hogy m it festettem , és m egm ondta mi a jó. T ovább szerettem volna m enni tanulni, először a tanítóképzőbe, u tán a meg az akadém iára, hogy festő legyek. De az orvosi vizsgálaton, ahová m ár a stafirungot is vinni kellett, eltanácsoltak a gerincsérülésem m iatt. így hát dolgoztam . T izenhétben m eghalt az apám. E kkor m ár ta rto tt az első h á ­ ború, egyre nehezebben éltünk. E rre az egész család átköltözött N agybányára a roko­ nokhoz. De ekkor m ár tudtam , hogy N agybánya nem csak m enedék, ott a festőiskola és én tanulhatok. K ét vagonnal költöztünk mi át, úgy hogy nem néztünk mi ínségnek elébe, de kereset nem volt egy sem, csak apám nyugdija. Az egyik nővérem férjhez m ent, a m ásik, . . . a m ásik egy gyönyörű nő volt, egy olyan szép nő, am ilyen még nem szüle­ te tt ezen a földön, de ő ekkor m ár nagyon beteges volt. Az anyám is többet volt m ár ekkor ágyban, m int talpon. Így ketten az öcsémm el já rtu n k dolgozni. Én a d ro g ériá­ ban k aptam állást, de m in d já rt az első nap felm entem a festőiskolába is. A kkoriban a Jókai hegyen volt két óriási fabódé, o tt volt az iskola. Ez az egész egy csodálatos park közepén. J á r t m ár N a g y b á n y á n ? ... Fölöttünk a K ereszt hegy, a nagybányai H im alája, am it szinte m indenki lefes­ tett. Ö rökös párában, fátyolban, szinte „p ip ált”, lilán kéklett. Az ég pedig egy m ed i­ te rrán csoda volt. Ja j, azok a színek . .. ! Persze m it tu d tu k mi akkor, hogy mi az az im presszionizm us, festettü n k , ahogy éreztünk. A zt tudtuk, hogy még ilyen p ik tú ra nem volt, hogy ez valam i új, hogy Hollósi hozta M ünchenből, de akkor ő m ár nem volt olt, ha jól em lékszem m ár Técsőn dolgozott. A m ikor először bem entem a m űterem be, T horm a fogadott. Éppen egy nagydarab cigány férfit rajzoltak a növendékek, egy aktot. Én azt sem tu d tam , hogy hová néz­ zek, m e rt akkor bizony még nem lá tta m ilyet. Egy m eztelen férfit .. .! T horm a nagyon kedvesen fogadott, karon fogott és azt kérdezte: — No Eszterke, honnan fogja rajzolni? A kkor m ár otthon éreztem m agam , m egálltam középen és azt m ondtam : i n n e n ... K aptam egy bakot és nekiláttam . A m ester meg korrigált. Ha ő m ondott valam it, an n ak súlya volt. M egállt m ögöttünk és azt kérdezte: — Maga ezt l á t j a ? . . . Jó! De csak ak kor tegye oda, ha l á t j a ! . .. Én nem szólok bele, hogy hideget, vagy m eleget tegyen oda, vagy hogy el van rajzolva, vagy nincs, ha m aga így látja, ak k o r így van! De jól gondolja meg! Nem szóltak bele az egyéniségünkbe. Szabadon dolgozhatott m indenki. Este h a t­ tól kilencig akt volt. M indig ott voltunk. O tt volt a felejth etetlen Ferenczy Károly, de ism ertem Bénit, Noémit, V a lé r t. . . . ott volt Iványi-G rünw ald, R é th y . . . Tudnék m agának olyan fényképet m utatni, ahol vagyunk vagy harm incán. O tt dolgozott egy n é m e t. . . m indig h áb o rú t festett, nekünk nem nagyon tetszett, de csin álta . . . És volt egy oroszunk is, Sakirov, igen tehetséges volt. L ejárt közénk Szerváciusz Jenő, szép b arn a fiú volt, később meg is festettem , m in t egy csodálatos hindut. O tt volt P irk Jan i is, az ő neve m a is ism ert, de ak k o r m ajdnem nyom orgott, nagyon elesett volt.

57

K örülbelül egy évig rajzoltam , csak szénnel. A ztán azt m ondta a m ester, hogy elég. Ezek a fekete-fehér szénrajzok m ár olyan színesek, hogy festeni kell. Szinte m indig a szabadban dolgoztunk. Közben szegény nővérem m eghalt. Évekig ápoltam , de nem tu d tam felgyógyítani. A ztán az anyám is. Lassan nem m a ra d t más, csak a festés, meg az iskola. De törődtek velem ! T örődtek velünk nem csak a kollégák, de a m esterek is. T udták, hogy ki a tehetséges, és ki a gyenge. De nem csak ők! Ha b e­ m entem a boltba festéket válogatni, m ár m ondta is a boltos, hogy ezt képben szeretné ha fizetném . Az asztalosnál, aki a vásznakat feszítette, a képeket keretezte, egész képgyűjtem ény volt m ár . . . Nem szűnt meg akko rib an ez a csöpp kis város k u ltú rá t term elni. A m oziban, ha a nézők elfoglalták a helyüket, bem ehettek a növendékek és ingyen m egnézhették a vetítést. De gyak ran voltak előadások is. Egyszer m ikor m ár a szabadban festettünk, akkor odajött M ikola. G yerekek — m ondta —, holnap a városban előadás lesz. Itt v an n ak a nagy írók és nekünk illik propagálni őket. M ár tudtuk, hogy k ik : Benedek Elek, Tam ási Á ron, S zentim ret Jenő, Sz. Ferenczy Zsizsi, Dénes György, Á prily L a jo s . . . — P lak áto t kell csinálni! Nos, nekem volt egy vázlatom . M egfestettem a K ereszt hegyet, közé kom ponáltam N agybánya k ét tem plom át, m integy a város szim bólum aként. Fölé pedig a pegazust, m elyen egy fáklyát tartó em ber ült. Ezt festettem meg. A ztán kiraktuk. M ásnap jön értem a m ester, T horm a és elv itt a b an k ettre. Ügy képzelje el fiacs­ kám , hogy ott ültem a két nagy öreg között. Tam ási Á ron és Benedek Elek között. O dafordult hozzám a N agyapó és azt m ondta: — Édes húgám lá tta m a m u n k áját, és m egkívántam . . . — Legyen a m agáé, Benedek N agyapó . . . . . . H á t így éldegéltünk ottan. M eséljek még, vagy e lfá ra d t? L átja, én m ár csak ilyen mesélő lettem vénségem re. M ert aztán elbukh ato k itt b árm elyik percben, és akkor ki tu d ja meg, hogy m ilyen volt N a g y b á n y a. . . K apkodva csomagolok, de még fölpillantok a félkész vászonra. Ez ugyanaz a kép lenne? N agybányai színek. Azok a feledhetetlen színek derengenek a k ö rh in ta körül. Az ecsetvonások finom an sim ulnak egymáshoz. M ár m ajd n em k é s z . . . Megy a vonat, az ablakon esőcseppek rohannak visszafelé. M ire rendeződnek a gondolatok, a beszélgetésből, a mese varázsából józanodom , elhagyjuk P est ködbe fúló fényeit. Csúcsforgalom , villam os, ro h a n á s . . . N yugati pályaudvar, H ajdú expressz, épp hogy elértem . . . K ilencre otthon is vagyok. (És akkor valam elyik nap ki kéne ugrani N yírbátorba i s ...)

58

Irodalom SZIGETI GYÖRGY:

BODNÁR ISTVÁN:

ŐRIZZ MEG

CIPELEM VÁLLAMON

ő riz z meg engem elm úlás, ne adj titok-szeleknek, ne hagyd küszöböm re lépni a kétely-százszorszebbet!

M intha fordított távcsövön nézném gyerm ekkorom g alak tik áját harm in cév n y ire tőlem m egsárgult m aroknyi föld Ím e a h ajd an v o lt hatalm as falú dom bok közt m egbújva tízpercnyi séta néhányszáz lépés m a m ár

Te m indig változó örök, ledönt m indent hiányod! Belőled lettem , s nélküled m agam ra sem vigyázok. Bizonyosságod a r r a int, általad vagyok em ber — m int harangzúgással a csönd, veled születtem egyszer.

és a folyócska talán p án tlik a lehetne SZIGETI GYÖRGY:

G. Z. TEMETÉSÉN T udtam , hogy szörnyű vége lesz a csendnek. Ö sszetört labdarózsa-tested dobálja örvénylő folyó — ahol sohasem já rtu n k mi ketten ja jd u l a szél eszeveszetten — téged h allgatni volna jó. M intha m ost látnék először eget, bám ulom a gyűrött felleget, ahol csapkod, rikolt egy m a d ár — s képek rohannak em lékezetem be, m in th a m inden kín csak m ost születne, am íg az em lék bennem összeáll.

ím e a kerti fenyő m ost nem tö r az égre H ázunk a földbe lesüppedt ablaka tenyérnyi gyom növi félszer boglya helyét M aroknyi föld égboltnyi intelem Cipelem vállam on m egannyi csillagát

59

BODNÁR ISTVÁN:

ELVESZETT ÜNNEPEK M ár m indenik ünnep elhagyott verdesi könnyem az ab lak o t ezüstöm saro k b a behánytam nincs borom csak üres kupám van hiába húsvéti körm enet m áju sfát díszítni nem lelek ak ácfavirág hoz illatot derm edve pislogok csillagot tüzes dob ta m b u ra kerülget m edve az asztagra leü ltet havazik közelít puszta tél köd-konda kedvem re nincs födél

BODNÁR ISTVÁN:

ITT E zentúl én m ár itt fogok élni fú jn ak fűzöld ru h ám ra keleti szelek hom okot ak ácfav irág illato t Bocskorom saro k b a b ehánytam lá tta m világraszóló h ét csodát V ándorbotom csak ide tér meg Az ódon utcák házai sorban ledőlnek B újnak a földből dom bok városnegyedek Szem em előtt születik a holnap

BODNÁR ISTVÁN:

BOLDOGNAK ISMER Tebenned hiszek m indenható A nyám m ennynek és földnek láth ató de foghatatlan terem tőjében ki féltucat gyerm eked a háború torkolattüzébe szám ítás nélkül szülted — érkezésem et pokoltűz követte bába-csiholta gyerm ekágyi láz — s a kitöredezett kredenc előtt esténként krisztusi lakom ául a jegyre k iharcolt ken yeret szegted m elyből egérnek földre nem h u llh a to tt — A föld kövérségétől az égből hulló h arm attó l messze volt a Te lakásod — palotád énekből való Z afír és brilliáns helyett foltok és varró tű k szentelték kezed — arcodat tekenő tűzhely sóhaj félelem rán co lta — nagyszerű dolgokat m űveltél karod erejével A nyám — T ürelm ed lá ttán m egjuhászodott a vihar, a tenger s uralkodók tű n te k le tró n ju k ró l és íme dicsőségedre boldognak ism er három nem zedék

60

O tthonom itt van H átam falhoz vetem T alán m egkedvelem a „föld h átsó u d v arát” A szavak szétgyökereznek bennem T anulok ism ét d alra fakadni T egnap itt született meg lányom és fiam M egkötöznek és élni hagynak engem kérem hát veronika kendőm H alkan m egtörlöm arcom és dolgom at teszem Szegődik hozzám intő türelem

MAGYAR JÓ ZSEF:

VÉGÜL végül dom b a lá ju t az em b er zord célját gyöngén föladja utódot nem csinál m agának dühének nem m arad m agja a földből szelídsége h a jt ki úgy h ív ják az é lő k : virág áll tá rt szirm okkal a szélben s egy döfésnek m agadja m agát

MAGYAR JÖ Z SE F:

Én e k r e é p ü l t f ö l d Ratkó Józsefnek

MAGYAR JÖ ZSEF:

KÉPZELD ISTENNEK MAGAD az úton sá r

É nekre épült föld: m adárcsontok rív a riognak, holtak bordái tö rt citerák. É nekre épült föld: hangjegyei költő-koponyák. Doni bakák m enete énekel, sebük szája nyílik, v érük m egindul, m int az ének, özvegyek keze siratógörcsben, m a is félnek és rem élnek, nehéz szívükben vo n at kattog. É nekre ép ü lt föld: m élyrétege ballada-sóhaj. S óhajt K őm íves K elem enné s om lik dörögve D éva-fal. A n y án k at nem jól tem ették el, sír, nyelve hallgatásban árvul, k eresztu tak n ál feljön éjjel, m intha lopni m enne igazáért. Csak m agáét szerzi a szegény vissza, kifosztott h alo tta it h ív ja a föld alól, fialt k iáltja, szólítja haza, csábított fiait h ív ja vissza, kirú g o tt fiait édesíti egybe. H ívogatom népedet M agyarország: az őskorit, a kőkorit, a bronzkorit, vándorlások előtti őseid, Ju lián b a rá t ta lá lt kincsét hívnám , ha rajzan a sztyeppékról, hívogatom a kunokat, kurucokat, hívogatom népem stigm ás tem etőkből, Isonzó, Don árkaiból hívogatom , Szibéria hideg nyelve alól, A m erika üres varázsa mögül, Ady ú r tékozolt seregét hívom, hogy felelne föl nekem a bizonyosság, hazám : ötsebű krisztusi kínom.

eső szalm aszál a csorda búsan hozza te rh é t férfiak k al telnek a kocsm ák pap dörög fek ete vecsernyét szavára h o lló -ritk a vénasszonyok figyelm e röpköd h át elm úlik m inden m int az évi term és m inden szav ad ra jól ügyelj nézz szét a világban s m agadra még többet figyelj értsd meg ne szidd az em b ert áll a törékeny ég a la tt titokban m indig isten t keres s te képzeld istennek m agad MADÁR JÁNOS:

HULLÁMVERÉS E lm últ a szom júság, csillagnyájak legelésznek a képzelet hegyoldalán. Széthasogatott egek a la tt b ú jk ál a m egszégyenített szerelem . Tudom, kezedhez hiába sim ul a védtelenség. A hazatalálás egyre nehezebb, m ert árnyékom m al lesz teli lassan minden önvigasztalás. C sö n d árad atb an siet az út. K anyarog léleknyi törékenységgel feléd. M ért hallgatsz? Á tbukik szótlanságodon a m egváltó gondolat, tenyeredet m egfertőzi a semmiség. Szökj meg m agad elől, hogy szom orúságom tüskéi ne szegezzenek rám hitetlenséget! A h alál szak ad ék a fölött siratóasszonyok éneke száll. F olytatódsz em lékeim ben.

61

MADÁR JÁ N OS:

MENNI KELL Szem ünkben távoli hegyek. Ü zennek é rtü n k tengerek. Búcsút kell venni a fától; nem félhetnek az utak senkinek fiától: jogunk van földhöz, éghez, jogunk — a m indenséghezl M enni kell! M egm aradt hitünkkel az utolsó fűszálig — N yugtunk nem lehet HAZÁIG. N e hagyjuk kialudni a v ért: meg kell halni a CSILLAGOKÉRT! MADÁR JÁNOS:

SORTÜZEK nincs ki eloldaná a rc u n k a t a széltől hom lokunkról letörölné a hajn alok gyalázatát kő kövek lépteink sem m ire célzott sortüzek hol van a messziség álm aink alig látható tem plom tornya h alo ttaink

62

e lsira to tt csönd meg nem szü letett szavak em lékek villogása szem fedél szívünk re te ríte tt gyász a csillagok alszanak hol van a messziség és mi hol vagyunk földbe ásott an y á k eltévedt fiai u tu n k m erre vezet kő kövek lépteink sem m ire célzott sortüzek MADÁR JÁ N OS:

MÁRCIUS SEBEZZEN Tűz, tűz, N ap heve éget: áld jo n meg téged a zivatar!, d alt fakasszanak liliom -zengő ágak — ablakod ébredjen szerelem -ak áco san ; zászlós n ev ü n k et k ihirdeti a szél!, szögekkel feszített Jézusunk leszállhat: kigyúlt a fű m ár alattu n k . Rabszolgasorsát letagadja, tenyerünkben m illió csillagot éget, a m essziséget nem perelheti el tőlünk az Isten. M iénk a csönd, m iénk a dal!, áldjon meg téged a zivatar! — k o kárda-m árciu s sebezze szádat!, vérben is, lázban is m egleled HAZÁDAT: kigyúlt a fű m ár alattu n k . R abszolgasorsát letagadja, tenyerünkben m illió csillagot éget, a m essziséget nem perelh eti el tőlünk az Isten : én te vagyok, ezerszer m egáldva, ezerszer elátkozva — a forradalom ért!

BÍRÓ LÁSZLÓ:

SZILÁNKOK

Élek. Lélek —

KERESZT Elm entél.

fej fák szégyenében.

A göröngyök dübörgése bizonyosság. TENYEREDBŐL csillag világít, ha szelsz kenyerünkből, éh ü nknek enni adsz, b en nünket sim ogatsz. BÉKE V irrasztásom at eloltom . K ikapcsolom a világot, csak az em lékek film kockái peregnek leh u n y t szem em előtt. IMA T érdrerogyik az idő. D erm ed a vétek. Fénylik az igaz. Hozzám beszéltek gyerm ekkorom fűszálai.

BÍRÓ LÁSZLÓ:

TÖRTÉNELEM Ö rültek h áb o rú já t jártam . Á tütött részeg repesz. Szögesdrót között háltam . Sem tető, sem eresz.

ANTAL A TTILA :

PHILEMON ÉS BAUCIS H űségünk elbotol kis sem m i-dolgokon, m egfagyunk m agunkban, ha hagyod és hagyom. S lelkünk is elhúzza szán k én t a havon a sem m i szele, m ert nincsen irgalom , csak h a te, m in t én, s én m in t te — akkoron, ha ú jr a úgy, e g y ü tt. . . m in t Baucis s Philem on.

ANTAL A T T IL A :

KI ERRE A PARTRA. . . I. m. Albert Schweitzer Ki e rre a p a rtra téved, orvosnak, felcsernek, ácsnak, végül cselédnek állhat. S míg lábai épek, keresh et m ás m erészet, kinek elég lesz péld án ak . . . hogy ne érjen véget az ösvény, am elyre lép ett — s am ié rt elégett!

r

63

BUDAHAZI ISTVÁN:

ELTAKAR V. P. emlékének E ltakar idő-köd. N éha-néha mégis látni véllek M egfordítanám a világot, hogy találkozzam véled. M egfordítanám ? Lennék délibáb? Déli nem lehetek. Bábok vagyunk, m ióta téged a föld szorít, s boncol a bodza, ham isan szól a dalunk is, nincs aki reánk szólna. Nem fut m ár igazság-m énesed a H ortobágyra, ki érhet, ki érh et csizm áid nyom ába?!

NAGY ISTVÁN A TTILA :

Á t ö l e l n e k a c s il l a g o k Egyszer levetsz m agadról, m in t egy inget, kihajolsz az ablakon, szárítod a könnyet, elnézel az utca m agasában a fák fölött, nem érzed még csak az alázó áldozatot.

a szerelm es hiszekegyet, hiszek az egyetlen folytatásban, a m egszülető kettős m agányban, hiszek az egyetlen m enedékben, a körülfolyó reggeli fényben, hiszek az illatodban félve mozduló m ám orodban, a hajadban, ha felragyog: átölelnek a csillagok.

NAGY ISTVÁN A TTILA : m ellem

Al l t A l

m ellém álltái k ard v irág n ak tavasz éji p illan tásn ak hom lok rán cát sim ítani seb et osztva gyógyítani testőröm nek elszegődtél sisakrostélyt eresztettél szívem vontad jó páncélba sosincs vége éjszakába

NAGY ISTVÁN A TTILA : Lemosod arcodról az arcom at, u jjaim nyom át lassan elsim ítod, m elleid nem ragyognak fel többé, nem szorít m agához a csodálat, m ert itt a csoda, a szóban felparázsló, az éjszakádat felborító, kidübögi benned a csöndet,

64

PILLANATKÉP Arcodon nap su g ár játszik szellő sé tál nyakadon virágok b ársonyán lépked b án a tu n k zászlaját lengeti

BARTHA GÁBOR:

Vallató Szilveszter Nem énekelték, h alk an m ondták a szöveget, d ú do lták a dallam ot. H ajn al volt m ár, az asztalon fázni kezdtek a k irab lo tt szendvicsek. A p o h arak is régen összekeve­ redtek, a gyufát úgy k érté k egym ástól kölcsön, de a háziasszony k ita lá lta , hogy a konyhában égve hagyja a gázt. Oda já rta k ki rágyújtani, vagy éppen párosával. A fé r­ fiak is oda m entek ki befejezni szeszesen okos vitáikat. „É rik a szőlő, h ajlik a vessző, bodor a levele . . . ” E dit a fé rjé t nézte. Zsolt az á la n tik kom ód m ellett állt. M ár nem volt olyan nett, m in t m indig. H aja a hom lokába hullt, a n yakkendőjét kioldotta. Széles pofacsontjain m egfeszült és fényleni k ezdett a bőr. A bal arcán éppen csak látszo tt a karm olás. M ielőtt a vendégek jöttek, veszekedtek. „ . . . k ét szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere . . . ” E ditnek nevethetnéke tám adt. Elképzelte a férjét, m in t a szegénylegényt. Dr. K rizsán Zsolt, ügyvéd és szegénylegény. A válóperes szaktekintély, akinek elsőéves egye­ tem ista k oráb an még bokáig é r t a nadrágja, és csontos csuklója kilógott a kabátból. Még enni se tudott. M indig m egvárta, m ások hogyan n yúlnak az ételhez. A h ázassá­ guk u tá n egy évbe telt, am íg leszokott a k an á lla l evésről. E nni és öltözködni m eg­ tan u lt, de ha egy kicsit iszik, akkor k ib ú jik belőle a paraszt. M ost is: egyedül ő bőgi a nótát, legszívesebben teli torokból o rdítaná, a k azetták pedig, am it Róm ából hoztak, egyszerűen feleslegesek. Ezek reggelig dalolni fognak. C ig arettáé rt nyúlt. T udta, ha rágyújt, Tomi u tá n a indul. Tomi Zsolt b ará tja, de n y ár óta közöttük is van valam i izgalm asan jó feszültség. Tomi jó fej. M inden évben m ás országba utazik, k étévenként kocsit cserél. M aszek fogtechnikus és nagy pénze­ k et keres. A felesége Ella, b uta kis tyúk, vagy inkább tö ltö tt galam b. Háziasszony, a hidegtál recep tjét kérte, és m ajd elájult, am ikor m egm ondta neki, hogy m in d en t úgy ren deltek meg előre. E lla m ost ott ül a heverő sarkán, szem m el láth ató an egyedül. Az előszoba tü k réb en m egigazította a haját, h allo tta nyílni m aga m ögött az ajtót. B elépett a konyhába és h átra fo rd u lt: — Nos Tom ika? R ágyújt m aga is? — A kezében lévő c ig a re ttá t a mosogatóba dobta. „ . . . van vereshagym a a tarisznyába, K eserű m a g á b a . . . ”

65

Zsolt a kom ódot tám asztotta. Egy vedernyi ital se lett volna elég, hogy elm úljon belőle a vak düh. Lopva végigsim ított a karm oláson. E dit m ár ak k o r részeg volt, am ikor hazajött a hivatali előszilveszterről. Az igazgató titk árn ő je. Négy nyelven beszélő olcsó kurva. V alam ikor még a nevét is im ádta. L ent a Szam osháton h at fa lu ­ ban sem volt h ajd an Edit. O tt m ariskák voltak és erzsik, csöcsös, kem ényhúsú lá ­ nyok. Ó riás udvarok és kertek. A k e rt végén a Szamos gátja. E nyhe teleken ó rák at le h ete tt csavarogni az árté re n , zsom békról zsom békra ugrálva. N y aran ta a M ajorosék gyüm ölcsösén éretlen alm át m ajszolva tízesével vonultak a partig. M ajoros ú r dühös volt a zöld alm ákért, pedig nem volt rossz em ber. É re tt alm át m indig adott. — G usztustalan — m ondta Edit, am ikor a já ték aik ró l a k a rt m esélni, pedig abb an az életben term észetes já té k volt, hogy a deszkák résein lesték, am ik o r M ajoros úr a p a jta falához szorította V argáék Ilonáját. E dit soha nem evett parázson sü lt tejes m áiét, és nem sü tö tt gyerm ekujjnyi halakat. L átta, hogy E dit cig arettát keres, és tudta, hogy az asszony m in d já rt kimegy. A zt is tudta, hogy Tomi u tá n a fog m enni, és azt is, hogy ő nem ' megy u tán u k , m ert nem m ehet. Az á rté r zsom békjai között a fiúk egyszer fácán t riasztottak. Sokan voltak. Egyre m esszebb üldözték, le a dom bról, a füzesek felé, ahol k ét k ú t is volt. H ajdani tanyás kutak, k áv á tla n gödrök, iszonyú m élységükről a g yerm ekfantázia tu ­ d o tt m eséket. N yáron ez já ték volt, m ost iszonyú veszedelem. A kkor nem m en t a fiúk u tán , m e rt őt nem ta rto tta volna meg a törékeny jég. ö volt a legkövérebb. Hol daginak csúfolták, hol Zsoltika kedvesnek, m e rt az édesanyja h ív ta így. Persze a fiúk k inevették a Zsoltika nevet. Ott, akkor a zsom béktól sem a veszedelem , hanem a nevetségességtől való félelem riasztotta. A szoba, az előszoba és a konyha is ilyen zsombék. T öltött, ivott, de összerázkódott a konyak ízétől. Az este elejé n még volt egy üveg, hazai, gátközi szilvapálinka, de m intha m ind m egbolondultak volna, csak azt itták. — D ivat a népi — gúnyolódott Tomi is és a stílusérzékről d e k la rá lt valam it, m ert itt m indenkinek van stílusérzéke, itt m indenki okos. A házigazdán kívül. — B ugris pálinka, de meg ne bántsátok, Zsolt a nagy érzések em bere — csip ­ k ed te E dit is, pedig ha valaki, akkor E dit tudta, hogy négyéves tiszta p álin k a ez, külföldi p artn erek n ek m éregdrágán vett belőle a gyár. E llát nézte, és kínosan valam i olyasm it gondolt, hogy Ella a legközelebbi zsom­ bék, ahová ugorni kellene, de a nő éppen az u jja iró l n y alta a to rtak rém et. „ . . . Szegénylegénynek, hej de szegénynek kevés a vacsora .. .* K im ehetne a konyhába és szájbaverhetné Tom it, de Tom in k ét jó m ellékállás is m úlik. Ella sikoltozna, E dit úgy csinálna, m in th a nem tö rté n t volna semmi. A G átas h ázasp ár boldogan lubickolna a botrányban, de m ásnap m ár elvennék tőle az örök­ lak ás ügyüket, pedig h arm in cezret ígértek, ha ki lehet szekírozni a lakót. Balázs jö tt végig a szobán im bolyogva: — G yerekek! A konyhában . . . Nem engedte, hogy végigm ondja. Á tölelte és az arcáb a böm bölt: — Szegénylegénynek, hej de szegénynek . . . Ella közben végzett az ujjnyalással, de lev ert egy p oharat. Bodonyi, aki m inden összejövetelre m ás és m ás feleségjelölttel érkezett, felüvöltött: — Segítség! K eresztelő!

66

A lány, akivel jött, m egigazította a szoknyáját: — H ülyék — m ondta és Z soltra nézett. — T ölthetn e egy kortyot! T öltött a lánynak, a nóta leeresztett közben. V alaki bekapcsolta a magnót. — Maga nem iszik? — A lány alig m últ húszéves. S zájából furcsa volt a m agá­ zás. A k övér Bodonyit az egyetem en ism erte meg. A kkor még jogász ak a rt lenni, és azt hitte, hogy a tanársegéd ú r m ajd segít. Vetkőzni segített csak egy átiv o tt é j­ szaka után. Most, hogy találkoztak, szívesen jö tt vele. A bo ltb an a lányok m esélték, hogy csak az a kozm etikus lesz menő, akinek sok úgynevezett úriasszony ism erőse van. A Bodonyival töltött éjszakából egyetlen em lékként a m ásnap reggeli bosszúság m aradt, m ert a férfinak nem volt fürdőszobája. Még a m ásnap délelőttöt is együtt töltötték, egy kiskocsm ába m entek be, ott m esélt a társaságról. E dit úgy fogadta, m in th a b arátnők lennének, a többiek inkább csak m egtűrték. — Azt hiszem m ár m indegy — m ondta Zsolt. — Ha az em ber reggeltől m ásnap h ajnalig iszik, akkor m enjen gőzfürdőbe, vagy igyon tovább. — C inikus? — Ki nem az? — M indig volt sa já t gőzfürdője? — Cinikus se voltam m indig. — A zt a jóm ódhoz ad ják ? C som agolópapírban? — N aiv gyerek m aga. A cinizm ust sohasem adják csom agolópapírban. Az kicsi lány olyan áru, am i m egéri a csom agolást. Olyan, m int egy szép nő. Azt is be kell csomagolni előbb, hogy kibontani érdem es legyen. A ztán . . . — A ztán? K ülönben m iért nem tegez? Ez így ódivatú. — Zsuzsa úgy érezte, hogy végre egy elviselhető helyet ta lált ezen az éjszakányi szigeten. Szem telen lett és m aga­ biztos, m in t m inden húszéves, ha tudja, hogy csinos. — Részegen nem szeretek tegeződni, m e rt m ásnap ra elfelejtem és az n ev elet­ lenség. — Maga ügyvéd? — M iért? V an valam ilyen ak tu ális válópere? — Nőgyűlölő? — Még nem , de m ár nős vagyok. Ez a legjobb út hozzá. — E nnyire szereti a feleségét? — A rosseb esne bele! — Valahogy kiszaladt belőle a jóízű, még otthonról ho­ zott károm kodás. A jószágnak m ondták, ha nem v á rt so rsára az itatásn ál, az ap ró ­ jószágnak, ha szem re várv a az em ber lába alá gyalogolt. A „rosseb” tetszett a lánynak. A férfi is tetszett. — A kkor szia! — m ondta. — Szia! — Z soltot m egint m egrázta a konyak, sós nyál gyűlt a szájába, valam i nagyon d u rv át a k a rt m ondani. — K ülönben én ágyban szoktam tegeződni. — Lehet — m ondta a lány. — M ilyen ágyban? C saládi kettős? F rancia, vagy albérleti vaságy? — A p a rtn e r választ. Az albérletet viszont kinőttem . — Nincs fantáziád. Es például a gum im atrac? — Nem vagyok lakberendező. — De jó ügyvéd sem. Még nem vetted észre, hogy m egtetszett a lakásod és a kocsid? — T rabant. És a sztori se jó. A lakás a feleségem szüleié volt. A bútor részletre van, a ru h áim at úgy veszik nekem , ak ár a kézelőgombot. E gyetlen sa ját kincsem van. — A rosszkedv? — Az családi örökség.

67

Zsuzsa m érges le tt m agára. E lkedvetlenedett. Öcska kis ribanc vagyok — gon­ dolta —, nem akarok ettől az em bertől sem m it, de m indent m egteszek, hogy m eg­ u tá ljo n és h an y a tt ak a rjo n fektetni. Ez az ágy tiszta hülyeség volt. Ha Bodonyi m esélt valam it rólam , akkor kész a vélem ény rólam . M egem elte a p o h arát: — Eleget ivott — m ondta a férfi. M egárt. — N ekem ? Én üzleti úton vagyok itt. — Üzleti úton? — Nekem nem m aguk kellenek, hanem a feleségeik. N ekem egy m aguk fajtájú asszony kétszáz fo rin t havonta. T etszik? — És m it k ap n ak a férjek ? — Diszkréciót. Nem m ondom el nekik, am it a feleségeik egym ásról tudnak. — M ást nem ? — K edve van rág y ú jtan i? A konyha ugyan foglalt és le is szokhatunk a d ohány­ zásról. — A feleségem is kuncsaft? — H a nem gyú jtu n k rá, akkor biztosan az lesz. — R ágyújtunk? — Egy vendég nem a világ . . . — M eguntátok bent? — kérdezte Edit. — Ti nem ? — V árjuk a k áv ét — m ondta az asszony. — R ánkfér. Tomi félig h á ta t fo rd íto tt nekik, nem tudta, hogy m it lá tta k ezek kívülről, az üvegen át. — B ent mi van? — kérdezte. — Nyomor. Zsuzsa a szekrényt nyitotta: — Mosok csészéket. — Égett az arca. Az előszobából valóban látn i le h ete tt a két szétugró árnyékot, Z solt is lá tta őket, m e rt m egtorp an t az ajtó előtt. Még a bőrén érezte a férfi erőszakosan ku tató kezét és érezte a száját. — Nem hoztatok valam it? — Tomi m ár nyugodt volt. — Egy kis b u n d ap álin k át esetleg. — E dittel ők gyerekkori jóbarátok. Z solt egy bugris, aligha m er szólni, ha szól is: legfeljebb az asszony kap m ajd egy becsületes pofont. Meg is érdem li. U n at­ kozó ócska kurva. Zsolt a lány engedelm es szájára, rugalm as m elleire gondolt. E rre a k a rt gondolni, meg arra, hogy E dit m ellei m ár m egeresztettek, és a csípője k ö rü l is több a zsír, m in t lánykorában, pedig n aponta tornázik, diétázik és h isztériás roham ot kap, ha szűkebbnek érez egy szoknyát, m int régen. E d it. . . R a jta k ap ta m agát, hogy m egint E ditre gondol, az á rn y é k ra az ablaküvegen. — Hozok v alam it in n i! — Beregi szilva nincs? — kérdezte Edit olyan á rta tla n u l, m in t aki nem is h a l­ lo tta a bundapálinkás k ö tő d é s t. . . — N ekünk volt egy szom szédunk, akitől tizenöt d o llárért vették meg literjét. Igaz, sokéves pálinka volt. R eprezentációs p álinkának vette a korm ány. — U gyan — legyintett Tomi, ak it bosszantott a lány közbeszólása. Á ltalában dühös volt, ha valaki a m ás p á rtjá ra állt. — Nem vicc. Még ö tv en h atb an b irkabőrbe v a rrta k egy hordót és elásták a trág y a­ dom b alá. — Ezt éreztük mi a te pálinkádon . . . — A zért m egittátok! — Zsolt érezte, hogy ez erős volt, de még éjfél elő tt v ita t­ koztak a faluról. És a társaság b an ő volt egyedül falusi. A m űsor ízléstelenül okos­

68

kodó faluviccei bosszantották, a pesti flaszteren pénzért kiizzadt népi hum or. Tomi akkor is okos volt, m int m indig. B izonygatta, hogy a falu csak hízik, nem dolgozik. Ella beleszólt, a falusi kofák kapzsiságáról nyafogott valam it, hogy az em ber m ár attól félt, a n erc b u n d ájá t adta a zöldségesnek . . . Részegen nem lehet vitatkozni. Még szerencse, hogy éjfél lett, és a H im nuszt k ellett énekelni. Falsul, za v artan persze, m ert a m eghatottság nem illik az in tellek ­ tushoz. — V eszekedni akarsz — kérdezte m ost élesen Edit. — Nem én kezdtem . — A kkor is vannak bizonyos társadalm ilag elfogadott norm ák. Ezek . . . — M indenre kötelezőek? Tomi b ék ített: — Ne dohogj öreg! Nem a k a rta la k m egbántani a pálinkáddal, ha akarod, elis­ m erem , hogy finom volt. , — Te is tudod, hogy nem errő l van szó. — Persze, hogy nem . Ebben a roh ad t kis országban m indenkinek van b aja elég. N yugaton apám a te tehetségeddel m ár villád lehetne a tengerparton. Én nem húznék fogat i e kelén, üditke nem dolgozna. F olytassam ? A doki nem op eráln a h ajn altó l estig. — K ukucs! — Bodonyi esett be a konyhába. — Itt v annak az összeesküvők, szil­ veszter van, vagy micsoda. Zsuzsika gyerünk tá n c o ln i. . . — M enjünk — m ondta Edit. K in tm a rad t a konyhában és azon tűnődött, hogy m egint nem m ondta el am it akart. M egint csak az in d u la t m a ra d t az egészből. G yerekkori karácsonyok ju to ttak h irtelen az eszébe. K arácsonyfák, fényes papírba csom agolt szaloncukrokkal. És Szil­ veszterek is. Az apja éjfélk o r m indig felköltötte őket. A ddig a konyhában borozgatott. A H im nuszt az öreg néprádióval énekelték, az anyja sütem én y t k ín ált, és ők, a gyerekek végighallgathatták, hogyan tervezik a felnőttek az évet. N áluk Edit nem a k a rt gyereket. — K iesnék a m unkából — m agyarázta. — H árom évet nem engedhetek meg m agam nak, m ás ülne a helyem re. Így is irigylik jó néhányan. K orábban E dit nem volt ilyen józanul okos, de akkor meg m indig k ellett valam i. Kocsi, telek, új bútor. összerezzent, am ikor nyílt az ajtó. — Leléptem — m ondta a lány egyszerűen. — Á llati, hogy mi van bent. — Mi van? — T áncolnak és isznak. Bodonyi is táncol azzal a kis k erek nővel. — És Tom i? — B ánta, hogy kiszaladt a száján a kérdés, d ü h ítette, hogy nem tud m egfeledkezni a rosszkedvéről. — Ő is. Hol van itt a kam ra? — Itt. M it akarsz? — E dit m ondta, hogy eldugott v alam ennyit abból a szilvából. K eresek hozzá poharat. Amíg m egtalálta a pálinkát, Zsuzsa p o h arat mosott. Ügy mozgott az idegen k o n y ­ hában, m intha öröktől itt lenne otthon. — Nem az ért vettem vizespoharat, m ert az nagyobb. Most valahogy g usztu­ sosabb. Z solt töltött. — M ire iszunk? — A fára, am elyen term ett. Vagy a kézre, am elyik leszedte. — In k ább a hordóra, am elyben a cefre érett.

69

— Az büdös — m ondta a lány. — Az élet is büdös, csak abból nem lesz soha ilyen é re tt ital. — A kkor éljen a cefre! — A mi cefrénk, a mi hordónkban. Zsuzsa a konyha m ásik felében ült le: — Csak ha benéznek — m ondta — megüti őket a guta, ha mi csak ülünk. — D e . .. — M ajd. — Bodonyival? — H agyd azt! — Én . . . Én igazán .. . Ha nem akarod, akkor .. . — Tölts még! Ez jó. A lány egy h a jtá s ra k iitta a p o h ará t és sírva fakadt. A könnyektől m egolvadt az arcán a festék, m aszatos lett és kislányosan kedves. — De m ost mi bajod? — Semmi. U tállak. Csak ennyi, hogy utállak. M iért jöttem én ide? H árm an fogdostatok össze, k etten m ondtatok, hogy feküdjünk le együtt valahol. — Én nem. — Te? Te nem, de Bodonyi, meg ez a Tomi igen. — Tom i? — Igen. Most az előbb, m ert olyan vagyok nektek, m in t egy olcsó kurva. — Részeg vagy! — Nem vagyok részeg. Haza akarok m enni. Most rögtön haza akarok menni. — E lkísérjelek? — Tölts még és ad j egy cigit. A ztán m enj be a többiekhez, m ert d um álni fognak. — Egyedül nem m ehetsz! — Hívok taxit. — S zilveszterkor nem kapsz. H azaviszlek kocsin. F élóra a la tt m egjárom . — Nem kell. Ittá l és elkapnak. — Egy u jja l se nyúlok hozzád. Megígérem. Ami tö rtén t, azt felejtsd cl. — Nem tö rté n t olyan, am it el akarnék felejteni. — V alaki m egbántott? — Te bántottál. Nem érted ? Egy kicsit olyan vagy, m int az apám. — Az apád? — Az apám , aki beteg, akinek harm adik éve hazudjuk otthon, hogy én egyetem ­ re járok. H a m egtudná, hogy én vadidegen em berek ágyába bújok, m ert a feleségük a rc á t akarom szépíteni, vagy csak egyszerűen azért, m e rt fázom, akkor belehalna. És a falu b an is m indenki úgy tudja, hogy ham arosan végzek. Az iskola igazgatója ösz­ tö n d íjat kínált, de neki is volt annyi esze, hogy a szertárb a a k a rt cipelni érte. M ás­ nap meg a családi éle tre nevelésről szónokolt volna. A konyha két ellentétes végében ültek, am ikor felp a tta n t az ajtó és az előszobá­ ban felcsendült a nóta. E dit han g ja messze k ih allo tt belőle: „Sej haj Zsuzsika, m ondok neked valam it, gombold ki a selyem inged e l e j i t .. ." A — — —

70

lány felállt és lassú, nyugodt m ozdulattal szétny ito tta a blúzát: Nesztek! Bravó! S ztriptíz! — üvöltötte Bodonyi. össznépi sztriptíz — m ondta a lány.

Zsolt a komód m ellett állt. Csak a zenegép zöld szeme égett. — Behoztam neked az üveget. M ásnak nem adunk. — Kösz. H aragszol? — B uta vagy. — Nem tudom . Lehet. — B ánod? — Nem. — Én se. Zsolt úgy érezte, hogy teljesen kijózanodott. A lakásban mozgó árnyékok, a zöld varázsszem olyan valószínűtlen volt, m in th a álm odná az egészet. Csak a lány közel­ sége volt valam iképpen m egfogható és term észetes. — Tudod, én m indent elértem , am it ak artam , vagy inkább, am it elv ártak tőlem. P estet, budai villalakást, egzisztenciát. Feleséget, kocsit, telket. O laszországot, m enő b aráto k at, akik úgy k érnek kölcsön tízezer forintot, m in t m ás egy húszast. M indent elértem , am i m inősít. — Engem is elérhetsz. — Tudom. — A karsz? — Tudsz úgy beszelni, ahogy gyerekkorom ban játszo ttu k ? Csupa vé betűvel. — Tuvudovok. — G ancát főzni? — Igen. — S zalonnát késsel enni? — Igen. — F iú t szülni? — N eked? — Talán. — A zt hiszem szeretnék. — H árm at. — K ettőt. Egy fiút és egy lányt. És te m it tudsz? — Én? A zt hiszem sem m it. — É nekelni? — Szeretek. — Zacskóból enni forró gesztenyét? — In k áb b p atto g ato tt kukoricát, vagy napraforgóm agot. — N álunk m a kukának is hívják. P irítják . — Jó úgy is. K isfiú korom ban én m indig loptam a disznónak való olajos pogá­ csából. — Én is. A lány kezdte ú jra : — T udsz-e nem kérdezni? — M agam tól se m erek kérdezni. — A karsz-e kérdezni? — A karsz-e válaszolni? — M egpróbálok. H allgattak. — H arm incöt éves vagyok — m ondta később Zsolt. — Én huszonhárom — m ondta a lány. És nem is kell, hogy feleségül vegyél. Én . . . — H allgass! Zsolt m ásnap fejfájással ébredt.

71

— Álomszuszék vagy — m ondta Edit. — Nagyon b erúgtam ? — Mind berúgtunk. — Volt itt az a lány, a k it Bodonyi hozott. — Ja. E gyütt feküdtetek a kisszobában. E rre sem em lékszel? Bodonyi v itte el k ora reggel. — P ia m a ra d t? — M aradt. D élután felugranak Tomiék. C sinálunk ;gy u tó m u rit a víkend p u t­ riban. - Klassz. Borotválkozás közben úgy érezte, hogy valam it elfelejtett, aztán rájö tt, hogy Edit úgyis tu d ja a szalon cím ét. M egvágta m agát és kiszaladt a száján a „rosseb”. N evette m agát. — Sose változom meg — k iáltott ki az asszonynak. P araszt m aradok. — Csak ha iszol, drágám — m ondta az asszony, s T om ira .gondolt, meg a d él­ u tán ra.

4

•

r w<7 C « /

7"

/ '» r* />y« f S

7 -C t

Ye

YSáfé/Y* A Y fS /)

Y* /**r y « ,■ f*.,Y~y y yy* WaÍ y / a . 7 ^ t / ( ’ A it/> í'V , YY„ S . / / A A ;. • »' 'A,*//,. i

^

» r* ;-

f <■

J t t - r n r Á ' j ( e!**.**. < í V» '

i* • 'J ’4 /■ »

>< ^ ' Ty " • í

* y • « z , V / Á^t r,

Jegyzőkönyv (1862)

72

* '

■

/ í ;" y ' y * 7 / •

- •

/•

' ' " r *

'

__

t

BÁLI,A ANNA:

Mennyezet a fejemen, avagy éjszakai előadás M ennyezet reped, ablak csörög, ajtó csapódik. M ajd ugyanez fo rd íto tt so rren d ­ ben. Ötször, tízszer, sokszor. Éjfél m últ pár perccel, kezdődik az előadás. Szép ez a m agyar nyelv. Választékos. R okonértelm ű szavakban gazdag. Bizo­ nyos fa jtá it m ost tanulm ányozhatom . A stílus natu ralista. Női előadás. A felettem lakó asszony m ár három szor volt elvonón. Ez idáig eredm énytelenül. A férje szerint rem énytelen az ügy. S zándékát azért én m éltányolom . Igyekszem a paplan alá bújni és nem odafigyelni. A ludnom kell, átalu d n i ezt az előadást is, hogy holnap vagy holnapután, ha véletlenül együtt visszük le a szem etet: m egbocsáthas­ sak . .. A részem ről k irebegett m egbocsátó igenig foghatom a v ed ret és h allgathatom a soha többet n em et, ám m egtanultam m ár az alkalm azkodást. U gyan m ár, nem tö rté n t sem ­ mi — ezt a legajánlatosabb m ondani. T ehát m ost alvás E unoktinnal. Lassan adago­ lom m agam nak. Ezen a héten harm adszor. Ezek szerint jól állnak anyagilag odafönn. Vagy csak hónap eleje van? Az nem lehet. Inkább sajátos g az d álk o d ás. . . Mezőkön járok, épp k am illát gyűjtök, m ikor földrengés ébreszt: uram isten, k itö rt a harm adik! G yerm ekeim ágyam m ellett, b e­ hunyt szemm el, ta k aró ju k at szorongatva védelem ért sírnak. F érjem szolgálatban, kö­ telességem a helytállás. T akarónk a la tt így h árm an m egnyugszunk, az összebújás erőt ad. Fentről gyereksírás. K étségbeesett. A legkisebb, az ötéves ordít. Valószínűleg fél. Az anyjától. M ajd a nagyobbik, Ju lik a h an g ját hallom : „feküdj le anyukám , kérlek szépen, a szom szédok!” Ju lik a hatodik osztályos. Pofon csattan. Az anya M unkást követel. H árom darabot. Most, azonnal. A harm adik gyerek, a legnagyobb, előkerül. Hallom. T alán elég erős m ár a kérés m egtagadásához. Nem. Ez egyszer az óhaj fékezhetetlen, a körülm ényektől függetlenül. Segítenem kellene! De mi m agánügy és mi közügy? És m ikor közügy a m ag án ­ ügy? És egyáltalán: ezek a kérdések eldönthetök-e, kiv áltk ép p részem ről, m ikor h e­ tek óta altatóval tudok m ár csak aludni? És nem csak én lakom ebben a házban! Es m a után holnap jön, előreláthatólag sok holnap. Nincs szükségem szidalm akra, a nyugodt élet híve vagyok, csakúgy, m int m indenki ebben a házban. Így h át alu d ­ nom kell, de nem tudok. A nagyobbik fiam, az ötéves, szolidaritást vállal a felettü n k lakó pajtásaival. A játszótéri barálkozások köteleznek. — K atik át megölik, megyek! — közli velem éjjel fél kettőkor. K ibújik az ágyam ból, felkapcsolja a villanyt. B áto rrá válik, különösen m ikor előveszi bazári pisztolyát. Indul az igazságot szolgálni és védelm et szolgáltat­ ni. A négyéves kisfiam követi bátyját. H a kell, egészen a csatam ezőig. Na, ennek a

73

fele sem tréfa — állapítom meg a tényeket. Nem éppen a legalkalm asabb időpont m ost az elvi meggyőzés, és nem is valószínű, hogy hatásos. Az ötéves agyban még több az ösztönös, m int a tudatos, a rend még b arbarisztik u s ősi, képlékeny, m ondha­ tom em brionális. E zért az igazságtevés vágya m ost törvényerejű. E lindulnánk ebben a szokatlan időben, fel az em eletre, a be nem avatkozás elvét m egtagadva? M it csi­ n áljak ? F ent K ati, Joli és a gim nazista, lent az enyém ek. — G yerekek, az élet nem olyan egyszerű, nem csupa szeretet, azonnal gyertek vissza! — Na, gyerünk! A k ár élnek, a k á r halnak, a k á r tetszik, a k á r nem ! Kész. Én vagyok az erősebb! És én vagyok az anyátok! Alvás. M egértettétek? P illanatnyi csend. M aradj még csend, kérlek, ply sok m indenre lennél m ost jó. E laltath atn ád a lelkiism eretet, no meg az em bereket. M aradj kérlek, ülj be hoz­ zánk. ide, ebbe az átkozot házba, az am úgy édes otthonokba. Telepedj meg, szállj föl és osztódjál, vagy m it bánom én, legyen végre m ár csend, m ert hívom a rendőrséget! A m últkor is k in t volt az URH. Az asszonyt bevitték a detoxikálóba, kim osták n gyom rát, elvonó, m ajd elm eosztály. A gyerekek m ásnap nem köszöntek. Pedig nem én h ívtam a rendőrséget. Am úgy jóravaló, csendes gyerekek, előzékenyek. Idegesítően előzékenyek: „B ocsánat, hogy é l e k . . . ” A férj vonatvezető. Csendes fajta. H a itt­ hon v a n : mos, főz, vasal. Csak h át a vonatok általáb a n közlekednek. Ez az adott esetben kim ondottan pech. Azt hiszem, az egész háznak. A gyám hatóságnak kellene v alam it tennie. M it? Más m u nkahelyre az ap á t? Ez a foglalkozása, sőt hivatása. És így keres legtöbbet. Ez is egy szempont. K ülönösen veszélyes, m ikor az anya az alkoholista. K ati, az ötéves, epilepsziás. G yakran vannak roham ai. Ü jabb jelenetek következnek. M ár ism erem az egész családfát, azt a kurvás apát, aki m ost a v onatait kefélgeti, ezt a szem ét gyerekhadat, főleg a gim nazistát, aki most m egtagadja éjfél után két órával a cigarettát, m egtudom , hogy a Badacsonyi kék n y e­ lű az egyetlen gyógyír m indenre. M ár le vagyok csinálva, de nem csak én, hanem m indenki, főleg a lakóbizottsági elnök, meg a három lépcsőházzal odébbi házm ester, és m ár m indenki megdöglött, aki csak ennek a háznak lakója és nem lakója . . . Is­ m erem m ár a nő jogait, m ert neki szociális joga van a kiabáláshoz, hisz világra hozott három ilyen pern ah ejd er kölyköt, nagycsaládos. így igényjogosult a nagylakásra. Te szerencsétlen asszonyi állat, m iért folytattad m agad, s m ikor in d u ltál el a poklok mélyén, ki és m iért küldött oda, m iért bélyegezted meg m agad és lettél sz ám ­ k ivetett? H át m it csináljak én m ost éjjel fél három ko r veled, hogy értessem meg ve­ led m agam , hogy nem haragszom én Rád, csak alu d n i szeretnék, nem egész éjjel virrasztani, m ert te részeg vagy! Tudod, szomszédasszony, kicsik még a gyerekeim és a te „szövegeid” nem nekik valók. Most szépen h á rm a t kopogok neked, így ni! Nem azért, hogy bosszantsalak, á, egylátalán nem, csak tudod, végre aludni szeret­ nénk . .. Hogy a k. anyám kopogtasson? Sajnos, m ár nem é l . . . Lassan hajnalodik. Azt kérdezi a m últkor a fé rj: hát tessék m egm ondani, m it csin áljak ? Nem m ond­ tam neki sem m it. Csak gondoltam valam it. El kell költöznünk. H O V Á ?

74

NAGY ISTVÁN ATTILA:

A realizmus vonzásában (Csák Gyula pályája a Mélytengeri áramlástól a Glembáig)

E m bert form áló élm ényekben szegény korunkban sokan irigykedhetnek Csák G y u ­ lára: annyi élm ényt m ondhat a m agáénak, hogy szívesen lem ondott volna ann ak ide­ jén talán az egészről is. De am i történik, nem történ ik hiába, ta r tja a bölcsesség. Ami a h arm incas évek elején fá jt a gyerm eki léleknek, a felnőtt szem élyiségébe gazdagítóan beépülhetett. Az ifjú erőprópák nem a legyőzöttség érzése felé terelték, hanem az önm agába v etett h ite t erősítették. „Sokat éltem , sok m in d en t átéltem , s m agam is úgy hiszem, jó nyersanyag vagyok. Itt heverek m agam előtt, csak fel kell dolgozni m agam at. Hosszú időre el vagyok látv a tém ával, m ondanivalóval, csupán szusszal kell bírnom és m esterségbeli tudással.”1 N yíregyházán született, de egy Püspökladány m elletti ta n y án n ő tt fel. Nagyszülei nevelték, tőlük kapott m inden jót, am it a gyerm eknek szüleitől kell m egkapnia. Édes­ an y ja m indenáron ta n ítta tn i a k a rta , így k erü lt a kis Csák G yula a R o tten b iller utcai polgári iskolába. Egy tanév után, 1942-ben anyja visszavitte P üspökladányba. A g y er­ meki m egalázottság időszaka volt ez: „Ű ri házakhoz is já rta m fát ap rítan i, h av at la ­ pátolni, meg egyik nagynéném nek is segítettem , aki anyám hoz hasonlóan szolgáló volt. K ru m p lit pucoltam , vizet hordtam s aláren d e lt szerepeket v állaltam az úri gye­ rekek já té k a ib a n : rendszerint rab ló t alakítottam , a k it előbb-utóbb elfogtak a p a n ­ dúrok és k éjjel-kedvvel agyongyötörtek, m ajd hatfilléres fag y lalttal ju ta lm a ztak .”2 1945-ben befejezte a polgárit, s néhány hónapos inaskodás u tá n a helybeli N em ­ zeti P a rasz tp árt titk á ra (egykori tanítója) m ellett tevékenykedett, s gyerm eki fejjel átélh e tte a történelem form álás rom antikus lendületét. A zán ism ét P estre k erü lt. B eiratkozott egy kereskedelm i iskolába, de so k at n é l­ külözött, éhezett, em iatt az iskolát is kerülte. Igazolatlan m ulasztásai m ia tt kizárták . Válságos napok következtek. Egy újsághirdetés nyom án D öm södre szegődött kovács­ inasnak. N éhány hónap m úlva m egszökött, fodrászinas, m ajd k ifutófiú lett Pesten. Egy szerencsés véletlen folytán D ebrecenbe k e rü lt a Csokonai kollégium ba. „V oltaképpen eddig ta rto tt küzdelm em a m élyből a m agasságig. E m ­ berileg különb helyzetbe soha nem kerültem , azóta sem. A kollégium ba lépésem p illan a tátó l m inden jogot és lehetőséget m egkaptam legjobb önm agam m eg­ valósításához — a többi főképpen ra jta m m úlott. Egyenlővé lettem M agyarországon a legegyenlőbbekkel és későbbem életem ben sem m i igazán rendhagyó nem adódott. Éltem az egységes elgondolások k eretébe vont nép életét, szorosabban azokét, akik az új M agyarország értelm iségi m u n k aterep eire készültek, m ajd rá is léptek.”2 B eiratkozott a gim názium ba, de közben egyetem re is já rt. M indkettőtől elvonta azonban a színesebb gyakorlati tevékenység a közéletben. Ú jságcikkeket írt, szóno­ kolt, agitált. Első folyóiratközlései a É letünkben lá tta k napvilágot, de m ár elm últ h a r­

75

m inc esztendős, am ikor rá ta lá lt az igazi .viharos) sik er: m egjelent a Mélytengeri áramlás. A h atvanas évek elején új hullám a in d u lt el a szociográfiának. A h arm incas évek­ kel összehasonlítva nyilvánvaló a különbség: Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés G y u ­ la, Féja Géza és m ások azzal a szándékkal írtá k m űveiket, hogy bizonyítsák a fe n n ­ álló rendszer m egváltoztatásának szükségességét. A h atv an a s évek elején a szociográfusok a felszabadulás óta m egtett fejlődést faggatják, azt vizsgálják, hogy hová ju ­ to tt népünk az anyagi és a szellemi javak gyarapításában. L eírásaikban, elem zéseik­ ben ott van a jav ítás feltétlen szándéka is. Sokáig kétkedés fogadta a szociográfia új hullám át, az „ellenállás" 1963-ban lé ­ nyegesen m érséklődött. Ebben az esztendőben olyan m űvek lá tta k napvilágot, m int Csák Gyula M élytengeri áramlása, Csoóri Sándor könyve a Tudósítás a toronyból, Gergely Mihály Ez a m i korunk címmel adott ki könyvet, s ebben az évben je len t meg Féja Géza Sarjadósa is. „Szociográfiát az az író ír, aki úgy érzi, hogy életbe vágóan fontos felism erésekre ju tott, s ha azokat nem tá rja azonnal a nyilvánosság elé, súlyos m ulasztások tö rté n ­ hetnek. A szociográfust m ozgalm i szenvedély fűti, szán d ék a céltu d ato s: meggyőzni igyekszik és cselekvésre sarkall" — írja a h atvanas évek szociográfiájáról Kiss F erenc.1 Ez a felelősségérzet az, am i a rra készteni a szociográfust, hogy m u n k á jáb a n fel­ h aszn álja a különféle statisztikák, kérdőívek ad atait, hogy alaposan tanulm ányozza a történeti, a néprajzi forrásokat, elem ezze a helyszíni m egfigyelés ad a ta it. Másfelől a szociográfus nem csupán (vagy elsősorban nem) a tudom ány m űvelőihez a k a r szólni, hanem széles körű olvasóközönségre szám ít. E zért m űvét a szépirodalom hoz kell kö­ zelítenie. Így k ap helyet ezekben a m űvekben a lélekelem zés, a leírás; gyakoriak a dialógusok, olykor a különálló történ etek is. Az így lé tre jö tt m ű fajt szokás irodalmi szociográfiának is nevezni. A h atv an a k évek iro d alm án ak legjellem zőbb vonása a valóságfeltáró attitű d . Ez nem csak a szociográfiai m unkákban jelenik meg, hanem a korszak k ét reprezentás m űvében, Fejes Endre Rozsdatemetőjében és Sánta Ferenc Húsz ó rájá b an is. Ennek az évtizednek az iro d alm át alapvetően a realista hagyom ányok továbbélése, to v áb b ­ fejlesztése határozza meg. Ez a realizm us a közéletiség vállalása m ellett a k ritik ai h an g ­ vételt erősíti fel. „É ppen a szocialista tá rsad alo m b an v etett h it (vagy az alapvető cél­ jaiv al egyetértő politikai igenlés) következm énye, hogy ez az irodalom nem a szocia­ lista társad alm i rendszert, hanem az attól elm aradó vagy attól idegen jelenségeket, élet- és m ag atartásfo rm ák at, szem léletet és erkölcsöt b írá lja — a szocialista em b er és a szocialista társad alo m továbbfejlődése érdekében .”5 A M élytengeri áramlás körül kibontakozott vita érték elésére m ég k itérü n k , m ost csak an n y it jegyzünk meg, hogy Csák írói fejlődése szükségszerűen ju to tt el ahhoz, am ely m u n k ájáb an m egjelenik. Ebből a szem pontból tanulságos m egvizsgálni a rip o rt­ könyv m egjelenése előtt született írásokat. Ezek egy részét a B ontják a kem encéket című kötetében gyűjtötte össze. A k ötet írása it olvasva az a legfeltűnőbb vonás, hogy m ennyire hordozzák a M é ly ­ tengeri áramlás későbbi prob lem atik áját. A k ö tet írása in a k fele a nevezetes könyv előtt született. Igaza van C sák G yulának, am ikor íráso k n ak nevezi ezeket a — gyak­ ran csak im presszióknak te k in th ető — m űveket. K özéleti érdeklődésű iró -ú jság író fi­ gyeli, v allatja a parasztság életének m inden apró változását. Szinte nyom on k ö v et­ hetők a politikai döntések visszatükröződései a paraszto k tu d atáb an . Csák G yula jól látja, hogy a p arasztság évszázados tu d a ti le m arad á sa csak in ten zív agitációval, az új p araszti életform a m egterem tésével küzdhető le.

76

Rövid írásainak a szerkezeti felépítése lényegében azonos: valam ilyen „h ír” nyo­ m ába ered, a helyszín, néhány szereplő jóízű bem utatása u tá n az eszmei mondanivaló következik. Ennek a m egfogalm azása nagyon g yakran szem inárium ízű. L ássunk egy p éldát A békés idők harcosa cím ű írásból: „U tóbbi időben elh arap ó zo tt vélekedés, hogy le já rt a forradalm i pátosz ideje, változott körülm ények között élünk, s ennek változott m ag ata rtás és gondolkodásm ód a m egfelelője. R endben is lenne, ha a két dolog egy tőről fakadna, de a h ajd an i k o m m unista pátoszt m ost egy p etyhüdt polgári közm orál kezdi felváltani, éppen azért, m e rt a „békés" idők polgári, elsőosztályúan alkalm azkodóképes m o rálja készen van, csak átm enetileg m ély h ű tö tt állap o tb an volt, de m ost felm elegedett és m inden te rek et betöltőén k ite rjed t. Az alkalm azkodás te h á t ma elsősorban az ehhez való alkalm azkodást jelentené.”6 A kötet feltétlen erényei az egyértelm ű eszm ei elkötelezettség, a p araszti világ gondjainak felvállalása, az átfű tö tt v áltoztatni való szenvedély. Tanulságos, ahogy (m ár 1959-ben!) m egfogalm azza a fa lu k u tatá s új ta rta lm á t: „Az irodalom egyik n agy­ szerű m issziója m ost az, hogy m egterem tse az új fa lu k u tatá s és az ú jszerű n ép m ű ­ velés pátoszát. Ma sem m ivel nem kisebb ennek a m un k án ak a jelentősége, m in t a h arm incas években volt. Sőt! A kkor tö bbnyire csupán a feltárásig, a m egm utatásig leh etett jutni, m a pedig a változtatás k o rlátlan lehetősége is elő ttü n k áll.”7 A M élytengeri áramlás ennek az új falu k u tatá sn ak a m egvalósulása. A m ű köz­ vetlen keletkezéséről Csák G yula egy in te rjú b a n vallott. A M agvető K önyvkiadó igaz­ gatója b em u tatta egy képzőm űvésznek. A kiadó szándéka az volt, hogy p ara sztp o rt­ rékból m egjelentet egy könyvet. A grafikus rajzo lta volna a p o rtré k at, a z író pedig rövid szöveget írt volna hozzájuk. N ád u d v arra utaztak. „N ád u d v ar szomszédos P ü s­ pökladánnyal — m ondja az író —, azzal a faluval, ahol feln ő ttem ; ott pontosan úgy beszélnek, pontosan úgy gondolkodnak, pontosan úgy élnek. S m in th a gyerm ekko­ rom ba tértem volna vissza, m in th a ú jra p araszt lettem volna. M indaz, am it h arm in c­ két év a la tt — ennyi idős voltam a k k o r — a paraszti élet fogalom köréből összegyűj­ töttem , különös élességgel lá tta tta velem m in t éviekéit ki a feudális nyom orból a paraszti világ, hogyan ju to tt el a szocialista átalakulásig . S m indaz, am it k o ráb b an láttam és éreztem , am it ú jra értelm eztem , m ost feltám ad t bennem és k itö rn i készült. M indezt kipakoltam a m űvésznek: idehallgass, barátom ! F o rd ítsu n k m egegyezésün­ kön! Én m inden o ldalra sokat írok, te pedig keveset rajzolsz, nem úgy, ahogy kez­ detben terveztük. M egsértődött. Megegyezni nem tu d tu n k , ő v isszautazott P estre, én pedig o ttm arad ta m néhány h étre a faluban — jártam -k eltem , beszélgettem az e m ­ berekkel, akikkel véletlenül összeakadtam . V alam iféle feljegyzéseket igaz, csináltam , v alójában az onban nem ezt a fa lu t írta m le, hanem azt, am elyik h arm in ck ét év a la tt összeállt a tudatom ban, a lelkem ben a m agyar faluról.”6 Izgalm as vállalkozás a M élytengeri áramlást úgy olvasni, hogy a fejlődés m ai állapotából te k in tü n k vissz az abban m egfogalm azott problém ákra, ily m ódon azt k u ­ tatjuk, hogy az eltelt csaknem k ét évtized m ennyire igazolta vagy cáfolta Csák G yula könyvének egyes m egállapításait. A h atv an a s évekre M agyarország társadalm i-gazdaság i fejlődése e lé rt a r r a a sz in t­ re, hogy érdem es volt szem ügyre venni: m ásfél évtizeddel a felszabadulás u tán hol ta rtu n k az anyagi jav ak term elésében, az új életm ód kialak u lásáb an , a politikai, v ilág ­ nézeti fejlődésben? Nem véletlen, hogy e rre az időre esik az életm ódvita, Sánta F e­ renc, Fejes Endre és m ások m űveihez kapcsolódóan. A különféle k érd ések re v á la ­ szolni csak úgy lehet, ha m egnövekszik a valóságism eret igényessége, m élysége. Szük­ ségszerűen virágzásnak indul az irodalm i szociográfia, polgárjogot nyernek a szociog­ ráfiai vizsgálatok.

77

A valóságm egközelítésnek persze többféle m ódja lehet tehetségtől, szándéktól, életanyagtól, politikai ism eretektől, érettségtől függően. Van, aki hűvös tárgyilagosságai és a statisztik ai adatok biztonsága felöl közeledik tém ájához, van aki b elü lrő l figyeli a kiv álasztott területet. M indkét m ódszer rejteg et b uk tató k at. Csák G yula a belső azo­ nosulás szándékával fog hozzá a parasztság m ásfél évtizedes ú tjá n ak m egism eréséhez, m egértéséhez: „Szaglászok, vizsgálom a föld felszínének e ten y érn y i m ag y ar d a ra b ­ k áján , keresem a — hitem szerint általam is erő sített — tudatos és tu d a tta la n cselekvé­ sek eredm ényeként m utatkozó változást, am ely azonban olyan, m in t a m élytengeri áram lás, am elyet nem tükröz hűen a felszíni vízmozgás, és b ú v ár legyen, aki felm éri az alan ti izommozgások erejét, irányát, h atásá t.”8 Jól lá tja Csák G yula, hogy az előrehaladás anyagi tényei közvetlenül szem lélhetók, nyilvánvalóak. A gondolkodásban végbem ent változásokat nehezebb rögzíteni. Az alföldi községbe érkezve, először el kell fogadtatnia m agát, m áskülönben becsukódnak elő tte az em berek. Nagy szüksége van te h át a ráhangolódás képességére, a gyerm ekés ifjúkorában hasonló közegben szerzett ta p asztalataira. A téblábolást szerencse szünteti, egy jókedvű vőfély lakodalom ba h ív ja az írót. Egy b rigádban dolgozik az ifjú pár, a brigádvezető a násznagy. Csák leírásáb an nyom a sincs a falusi lakodalm ak jó ízének. Az író görbe tü k ö rb en lá tta tja a lakodalom résztvevőit. Az ifjú p á r harm o n ik u san ünnepélyes, em lékezetes G ogol-figurák v illannak fel, az evés inkább a faláshoz h aso n lít: „P illan ato k a la tt tű n t el egy vödörnyi leves, négy nagy tá l pörkölt, m ajd legalább öt pár tyúk — csak a mi asztalu n k n ál.”10 A lakodalom leírásakor Csák k ívü lálló k én t fogalm az, kételkedik a gesztusok őszinteségében, olykor sa já t világképét a k a rja ráe rő ltetn i a m u lató k ra. É r­ tékeli ugyan a változásokat (a fiatal p ár nem ta rto tt egyházi esküvőt), de úgy gon­ dolja, hogy a lényeg v áltozatlan m a ra d t: evés-ivás a rosszullétig, az eszm életlenségig. A táncoló fiatalo k a t figyelve bizonytalan se jté sk én t fogalm azódik m eg az író b an : „a m ai parasztfiatalság, ö n tu d atát, öltözködését, m a g atartásb eli ízlését tekintve, k ö rü lb e­ lül o tt tart, m in t tizenöt-húsz évvel ezelőtt a picikét civilizáltabb falusi kispolgárság, illetve annak a parasztokhoz legközelebb álló széle.”11 A m egállapítás igazsága — ha árn y a ltab b m ódon is — m a is érvényes. A tá rs a ­ dalm i m obilitás jelen tő sen átfo rm á lta ugyan a falut, s bizonyos m é rték ű átrétegződés is végbem ent; növekedett a k u ltu rá ltsá g elérésének lehetősége, de az érté k h iera rc h ia túlnyom órészt a régi ta rtalo m m al funkcionál. A p arasztság életfo rm av áltásáb an nagy szerepe van a helyi értelm iségnek. Csák ta lá n tú lo n tú l nagy fe la d a tra szán ja a falusi értelm iségieket. T ürelm etlenségében elszak ítja egym ástól valóságos viszonyaikat és m egoldandó felad ataik at. M indenkiben a „szellem i v ilág ító to rn y o t” szeretn é látn i. K ét pólust rajzol: az egyik oldalon a m a rx ista és fideista p atikus áll, a m ásikon a falusi pedagógusok, tanítók és a többiek. A pedagógusok m eg in d u ltak a n y ársp o lg á rrá válás ú tján , begubóznak, az anyagi érdekek m ozgatják őket. U gyanez érvényes a többi é r ­ telm iségi rétegre is. É rdem es idézni a p atik u st: „H ol az a plusz, a m it a szocializm us hoz? Az em ber m inőségi em elkedése! Eszünk, iszunk, ruházkodunk — ez még nem szocializm us! Nézd a p arasztokat! Jól ének, építkeznek, de m a is elad n ák ap ju k at, an y ju k at. Nézd a helyi értelm iséget! R ohannak a pénz után, m in d en t csak pénzért csinálnak. H orgásznak, kártyáznak, csak egym ással érintkeznek. K özm űvelődés, tá r ­ sadalm i problém ák etszeterá, csak m in t túlórapén zek és külön keresetek érdeklik ő k e t. . . A nnál jobban m egférnek a vezetőkkel, m ennél jobban e lre jtik igazi gondo­ lataik at, pontosabban: akkor könnyű a helyzetük igazán, h a egy általán nincs gondo­ latuk. Mi ez? H izlalda ez az ország, vagy egy új tá rsa d alm at építők közössége.”12 V a­ lószínű, hogy C sák sok m indenben egyetért a p atik u ssal (ezt a m egfogalm azás hőfo-

78

ka se jteti leginkább). Szom orú érvényességű gondolatokat fogalm az meg a patikus, de ő is té tle n -tü re lm etlen : b íráln i képes, cselekedni kevéssé. M egfeledkezik arról, hogy az értelm iségi létet is tanulni kell, hogy a ta n ító t is ta n íta n i kell. Az értelm iségi m a ­ g a ta rtá s is csak v etülete az össztársadalm i folyam atoknak. A h atv an as években ugyanolyan tu d a tátala k u lási folyam atnak a részesei ők is, m in t bárk i más. A patikus őszinte türelm etlensége m ögött te h á t a Csák G yuláé is m egnyilvánul. Egy h etv en k i­ lencben ad ott n y ilatkozatában m ondja: „Ú j, szocialista értelm iségünk színvonalával elégedetlen vagyok. T erm észetesen m agam m al is; a h ajd an m agunk elé tűzött célok­ hoz képest nem ta rtu n k ott, ahol kellene, de ahol, úgy érzem , néha, egy kis k em é­ nyebb ösztönzéssel lehetnénk. A lehetőségeinket nem h aszn álju k k i; valam iképpen úgy alak u lt a sorsunk, hogy az értelm iségi létezésnek, a szükséges m űveltségnek nincs meg a kellő rangja, árfolyam a, s m int szám os gazdasági term elvény, áro n alul k erü l a piacra. A k u ltú ra , a m űveltség sem fejeződik ki ab b a n az értékelésben, am ely et a társadalom á ltaláb a n ad róla. Úgy szoktam m ondani, s írta m is m á r több helyen, hogy félig-m eddig valósítottuk meg önm agunkat, nem le ttü n k teljes h ab itu su n k b an értelm iségiekké, kiváltképpen nem abban az értelem ben, ahogyan N ém eth László az volt.”13 N yilvánvaló az értelm iségiek felelőssége az átalakulás, a fejlődés folyam atában, de az is igaz (s éppen a M élytengeri áramlás bizonyítja ezt), hogy a változást nem lehet felgyorsítani, hogy a m ódszereknek alkalm azkodniuk kell a közösségek helyi adottságaihoz. Előbb tu d ju k m egterem teni az anyagi bőséget, m in t a m agasabb rendű erkölcsi készségeket. A Mélytengeri áramlást joggal lehet polem ikus írásn a k nevezni. Csák írói-em beri term észetéből fak a d a hibák, a negatív jelenségek feltárásá n ak őszinte igénye. Úgy gondolom, hogy am ikor az Új írá s 1962 m ájusi szám ában a m ű n éhány részlete m eg­ jelent, a kim ondás bátorsága, nyíltsága d ö bbentett m eg sokakat. Az irodalm i köz­ tu d at falu k ép ét leplezte le Csák írása, am ikor szak íto tt az ötvenes évekből továbbélő vagy átö rö k ített idealista faluképpel. Csák m egm utatja, hogy a m ag y ar falu k o rá n t­ sem olyan homogén, m int n éhány vezércikk sejteti —, hogy olyan ellentm ondások feszítik a falut, am elyek őszinte feltárása az egész társad alo m érdeke. Joggal írja a Mélytengeri áramlásról L engyel József: „Szenvedélyes igazságkeresés je lle m z i. . . Ez kom m unista attitű d . A helyzetkép kendőzetlen n a tu ra litá sá b a n (így van értelm e a r i­ portnak) m egőrződik a realitás. A lá tle let pontossága az orvoslás előfeltétele.”11 E b­ ben az összefüggésben van joga C sáknak b íráln i a falu n ak n y ú jto tt k u ltu rá lis m űso­ rokat, m egm utatni a szocialista dem okrácia körüli félreértések et, szólni az értelm isé­ giek gyakori kétarcúságáról és így tovább. Polem ikus szándékkal á llítja szem be egym ással az eredm én y ek et a még meglevő hibákkal, hogy ösztönözzön a problém ák m egoldására. Csák őszinte lelkedéssel ír a falusiak m egváltozott életm ódjáról, öltözködéséről, gondolkodásáról. A pozitív érték ek hordozója, a szocialista em bertípus m egjelenítője az elnök, S ándor. Nem véletlen, hogy a szem élyes találkozás az óriási szövetkezet vezetőjével, lelk esü lt hangot v ált ki az íróból: „ím e, lecsapódott k ísérleti lom bikom falán a tiszta képlet, az esszencia, az új paraszti em bertípus, akinek lelki-szellem i a lk a tá t jelen ték en y részben m á r a fe l­ szabadulás u tán i tá rsa d alm i hatások fo rm álták .”13 M ilyen tulajd o ság o k k al rendelkezik ez az em ber, aki m inden vonásával környezete főié nő? Szellem ileg nyitott, jellem zi a közgazdasági érdeklődés, otthonosan mozog a társad alm i élet különféle közegeiben; tudja, m it a k a r; perpek tív ik u san gondolkodik, van ere je ahhoz, hogy elképzeléseit e l­ fogadtassa és a gyak o rlatb an m egvalósítsa.

79

A Mélytengeri áramlásnak m egvan az a feltétlen erénye, hogy — m ég h a az erős szu b jektivitás közegén keresztül form álódik is — összegzésre, szám vetésre késztet. A h atv anas évek nagy kérdéseire keresi Csák a választ. N éhány tém a: a falusi érte lm i­ ség helyzete, érzés- és gondolatvilága; a szocialista dem okrácia ta rta lm a ; az egyház, a papság, a vallás helyzete; a város és a falu közti különbség öltözködésben, visel­ kedésben, életm ódban; a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodás stb. Csák válaszai nem csupán „e lv á rh a tó ak ”, kellem etleneket is tud felelni. Az igazm ondás hite, a jav ítan i ak arás szándéka bocsánatossá teszi a tévedéseket is. A Mélytengeri áramlás körül kibontakozott vita, elsősorban az Űj Írás, a Kortárs és az Alföld hasábjain, hangsúlyos k érdésként veti fel a v alóságfeltárás új m ódsze­ reinek tartalm á t. H ogyan egyeztethető össze az őszintén v állalt elkötelezettség a hibák következetes feltárásá v al? Ma term észetesen feltételezik egym ást, nem m ondanak egym ásnak ellent, de a v itában nem érzékeli m indenki szoros összetartozásukat. „Aki a v áltozásra kíváncsi, annak a változást kell vizsgálnia. A változás pedig: folyamat. Azt kell először m egnézni: honnan jön és m erre ta r t” — írja k io k tató hangon M árkus István.16 Ezzel a m ódszerrel szem ben tám aszkodik Csák az ösztöneire, tap asz talata ira. M o­ csár Gábor az írói k ije le n tést készpénznek veszi s odáig megy, hogy kétségbe vonja a M élytengeri áram lás valóságfedezetét: „nem is l á t l e l e t . .. hanem az író ösztöneinek, belső szub jektív világának rávetitése a valóságra".ti A m ű ellenfelei az irodalm i szo ­ ciográfia valóságfeltárását, m int az operatív cselekvések elő m u n k álatá t szem lélik. Valóban, Csák nem terheli meg m u n k á ját unalm as statisztik ai adatokkal, a fe j­ lődés szám szerű tényeiről is gyakran m egfeledkezik. Csák érdeklődésének középpont­ jáb an a sa já t tö rtén elm ét botladozva író, eleső, de felem elkedő em b er áll. A valóság len y om atait keresi a tudaton. Legtöbb m egállapítását el tu d ju k fogadni, mégsem lehet operatív terveket kidolgozni a tu d ati elm arad o ttság leküzdésére, a gondolkodás viszszahúzó elem einek m egváltoztatására. L á tja az eredm én y ek et Csák G yula is, de é r t­ hetően türelm etlen, m e rt gondolatban összeveti a lehetségest a m egvalósulttal. S tu d ­ ja azt is, hogy a jövő tá rsa d alm i változásait nem az író asztaln ál kigondolt em b er fog­ ja m egvalósítani, hanem az, aki a m indennapok apró h arc aib a n ta n u lja a m ássá levést, a teljesebb em beri létet. A M élytengeri áramlás az író valóságm egism erő, való ­ ságfeltáró szenvedélyének a szülötte. Első regényének a fo rrásv id ék ét is ez a szen­ vedély jelöli ki. A K ét karácsony közt hősei falu n élnek. Fiűhőse, A lb ert 12 hold v á ­ rom ányosaként von u lt be katonának. A hadseregben sokat változott a gondolkodása, ezért leszerelése u tá n nem m ent vissza a faluba, han em P esten k eres m u n k át. Egyik h azalátogatásakor m egism erkedik L ídiával, aki egy züllött, iszákos asztalosnak a lá ­ nya. A lány az álm odozásba m enekül k ilá tá sta la n sorsa elől. A regény k ettő jü k sze­ relm ének m egszületését, m ajd tragikus m egsem m isülését is b em u tatja, de elsődleges felad atán ak azt tekinti, hogy rám utasson: a faluban végbem ent változások még m in ­ dig nem olyan m élyek, hogy m egakadályoznák a módos gazda fián ak és a tá rsa d alo m ­ ból kitaszíto tt lán y n ak a trag éd iáját. Csák a falusi értelm iség különös felelősségét hangsúlyozza. V arasd doktor felesége m ondja: „V alam ennyien felelősek vagyunk, mi, értelm iségiek, akik együtt élünk i t t . . . a tu d atlan ság b an , elm arad o ttság b an m egra­ gadt em berekkel.”i8 Csák G yula a kívülálló szemszögéből m eséli el a falusi Rómeó és Jú lia történ etét. Egy paraszt szárm azású értelm iségi a regény n a rrá to ra , többnyire az ő szem üvegén á t lá tja ezt a paraszti valóságot. A környezetéből kiem elk ed ett em ber fölényével vizs­ g álja életének egykori színterét, konok következetességgel és kím életlenséggel. A re ­ gény három szinten építkezik. Az elbeszélő világa az első, a m ásodik a szerelm esek

80

élete, a h arm a d ik a falu belső élete, a felszín a la tti mozgások. Ez a három réteg nem épül eggyé, szervezetlenül kapcsolódik össze s esetlegesen. A m esélő kezdetben igyek­ szik hangsúlyossá válni, de túl sok benne az üres m oralizálgatás. A regényből lassan ki is kopik, m ert Csák érzi, hogy nem az ő szem élye az igazán érdekes. A szerelm esek hol ezzel, hol azzal kerü ln ek kapcsolatba, s így m egism erkedhetünk egy végletekig szkeptikus állatorvossal, a szövetkezet elnökével vagy A lb ert ap jáv al. A fiá t az egyéni gazdálkodás áb rán d o k k al színesített ú tjá ra terelni akaró ap a a regény egyik em léke­ zetes figurája. K ettejü k V^Dcsolatának rajzáb an Csák m é rték ta rtó , 'de képes érzék el­ tetni a köztük levő állandó feszültséget is.19 A Két karácsony közt — éppen azért, m e rt többféle írói szándék eredm énye — még nem tekin th ető a Mélytengeri áramlásban vázolt problém avilág szépirodalm i m egjelenítésének. A következő regényében m in th a szakítana a p araszti tem atik áv al. Az Em ber a kövön a városba viszi az olvasót, de főhőse p araszti szárm azású, ak it az ötvenes évek elején k ite tte k az egyetem ről, m ert g yakran „vétkezett”, nem tu d ta sp o n tán n ak fel­ tü n te tn i a k ikényszerített lelkesedést. A félb em arad t tan u lm án y o k u tá n nem ta lá lja a helyét, különféle sorshelyzeteket próbál ki. A regény csavargó fiatale m b erre em lé­ keztet a pikareszk hősök életvitelére, de a regény alap v ető vonása nem a kalan d o k halm ozása, hanem annak a bem utatása, hogyan képes egy m á s-m ár önm agával is m eghasonlott fiatalem b er helyreállítani a külső világból építkező belső h arm ó n iáját. A falu zárt, hom ogén közegéből kiszakadt hősnek új életfo rm át kell k ia lak ítan ia, s a „hogyan éljünk, hogy boldogok legyünk?” k érd é sre válaszolva, elb u k ásra csábító élet­ helyzeteken kell győzedelm eskednie. Csák egyes szám első szem élyben beszélteti hősét, de a tú lzo tt szem élyességből a regény m eleg hum ora megóvja. Az iróniáig, az öniróniáig fokozódó h u m o r te h á t az írói tá v o lság tartásn ak is eszköze, lehetőséget n y ú jt arra, hogy Csák egy kicsit kívülről szem lélje ezt az élm ényanyagot. „M iszter Filozófus” töm ören így jellem zi m agát: „A helyzetem et nem tudom fe l­ fogni a világban, s a világ helyzetét bennem .”2®C éltalan n ak lá tja az életét, m e rt nem olyan k o rb an él, am ikor üldözik az eszm éjét, nem kell az életét k o ck áztatn ia sem m i­ é rt sem. „F o rradalm árok h ely ett fizetéses álfo rrad alm áro k at látok m agam k ö rü l — elm él­ kedik — ; hősök helyett kufárokat, akik k ie b ru d a lta k m aguk közül, s elvették tőlem a h it jo g á t. . . P ucéron és m egköpködve egy sziklára löktek, s lá tsz atra szabadon m o­ zoghatok, de csupán önnön pusztulásom ra jó ez a szabadság, m e rt k örülöttem m in ­ d en ü tt feneketlen m élység és sötétség.”21 M eghíztak a próféták, ahogyan Szabados G ábor m o n d ja Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál, szívem cím ű regényében. Csák regényének hőse tiszta lelkű, becsüle­ tes fo rrad a lm á r szeretne lenni, de úgy érzi, az ilyenekre m á r nincs szükség. Az előző tá rsad alm i rendszer m indenki szám ára kijelö lte az u tak at, a lehetősé­ geket. A felszabadulás bonyolultabbá tette a képletet. M egindult a mozgás az egyes osztályok, rétegek között. H ősünk is az ú j, értelm iségivé levés gyötrelm éé k ín ja it érzi, nem lá tja az életform a követhető m intáit, új módon kellene élnie, de m ég nem tud. A tragikus m últú és kétes érté k ű jelenű D anyica irá n t érzett szerelem , am ely h i­ h etetlen módon, de m in d k ettő jü k et m egváltoztatja, ju tta tja el Csák kallódó hő6ét az új élet m egkezdésének gondolatához. A regény ennek az újjászületésnek költői szépségű m o tívum ával zárul. Több m int tíz esztendővel a regény m egjelenése u tá n m ár jól látszan ak erényei és hibái. F eltétlen értékei a tudatos regénykom pozíció, a táv o lság tartó hum or, a prob-

81

lém aérzékenység. Csák el tu d ja fogadtatni hősét, alaposan jellem zi gondolkodásának jellegzetességeit. Igaza van, am ikor a rra figyelm eztet, hogy a passzivitás az új é let­ form a kialak u lásán ak folyam atában lelassítja ennek a folyam atnak a d in am ik áját. A problém aérzékenységet erényként em líte ttü k az előbb, m ost viszont a z t kell hangsúlyozni, hogy ez g yakran vezet az aktualitáshoz. N éhány monológ szinte „kikö­ szön” a regényből, ezekben a hatv an as évek jellegzetes problém ái fogalm azódnak meg. Ilyenek, m int a m indennapok forradalm isága, a születési h átrán y o k leküzdése, az e l­ m élet és a gyakorlat összhangjának problém ája, az életm ód kérdései stb. A K ét karácsony közt még elsősorban a szociográfiai any ag ra épült, ezért v ilág ­ szem lélete kom orabb volt, m int helyenként az élethelyzetek m eg k ív án ták ; az Ember a kövön Csók G yula elbeszélői tehetségének színeit is jelzi. A valóságism eret mesélni tudással egészül ki, a figyelem felkeltés és é b re n ta rtá s eszköztárába bevonul a humor. Sziki elv társ egyik vidéki kisvárosunk tanácselnöke. A k isváros csendes, norm ális m ederben folyó élete ritk á n kínál izgalm akat. Az Alom zugból elénk tá ru ló világ az átlagos m agyar kisvárosé. Csák Sziki utolsó heteit rajz o lja a h atalo m sán cain belül és kívül. Csák szám ára többé-kevésbé idegen terepen mozog, am ik o r egy hivatalnokhős sze­ m élyiségét a k a rja feltárni. Éppen ezért erősen tip izá lja hőseit, ak ik — ebből kö v et­ kezően — elvesztik egyéni arcukat, nem m aguk cselekszenek, hanem az írói logika irá n y ítja tetteiket. A regénynek v an n ak szép jelenetei, de az egész m egszerkesztett­ ségről tanúskodik. A k ritik a i közvélem ény nem ta rtja jelentős m űnek még Csák G yula irói p ályáján sem .22 Az A lom zug vidéki te m atik ája u tán novellák következnek. A tolvaj és a bírák cím ű kötet d rám ai hangvételű novellákat és egy kevés drám aiság o t tartalm a zó d rám á t (Teréz) tartalm az. A k ötet írása ib a n azt m u ta tja az író, hogy a szocializm usban is v annak olyan egzisztenciák, am elyek az előző társad alm i rendszer örökségeképpen tu ­ d ati, etikai elm aradottságban élnek. N ovellái közül a cím adó írás a legjelentősebb. H étköznapi tö rtén etb ő l izzik föl a drám a. Szabó L ajos h a la t lopott, s ezért egy b a rá ti társaság (orvos, m érnök) m eg­ leckézteti. M agatartásu k b an — szinte észrevétlenül — m egsem m isül a hum ánum , fel­ színre törnek bizonyos fasisztoid jellegzetességek. A kötet n o v elláiban „a lélek m ély­ áram ai lepleződnek le, az író az em ber jellem beli és m orális szilárd ság át k u ta tja .23 A kötet írásai társad alm i valóságunkról tudósítan ak , illúzióktól m entesen. A kép, a m it Csák fest a különféle negatív jelenségekről, lehangoló lehet, de azt is érezteti, hogy ezeket legyőzni csak szenvedélyes v áltoztatni ak arással, h itte l lehet. Ez a hit, ez az elkötelezettség süt á t Csák novelláin. A kötet feltétlen erényei a szuggesztivitás, a felfokozott drám aiság, a szerkesztés fegyelm ezettsége, a kevés szóval sokat m ondás. Az Örökzöld cím ű regényében Csák egy gátőrházba helyezi a cselekm ényt. V en­ déget v árn ak a gátőrház lakói, egy pesti „naccságát”, E dinát, a parasztfiú b ó l orvossá lett K ároly anyósát. E dina egyetem i ta n ár, évek óta egyedül él, a lán y a K árolyhoz m en t feleségül. N em csak különböző nem zedékek találkoznak itt, hanem különböző világnézettel rendelkezők is. Csák d rám ai összeütközések színhelyévé teszi a g átő r­ házat. A konfliktusok gyújtópontjában Istv án áll, aki gondolkodásával, életvitelével irritá lja a környezetét. Istv án abbahagyta tanu lm án y ait, m e rt a könyvekből nem lehet m egtanulni azt, am ire az életben szükség van. Filozófiai könyveket olvas, m ert m eg a k a rja érteni a világot. A zonban ta p asz taln ia kell, hogy a világ nem igazodik az ő elképzeléseihez, ezért ha szuverén a k a r m aradni, v állaln ia kell a szem befordulást

82

környezetével, v állaln ia kell az értetlenséget, az elm arasztaló ítélkezést, a v ádakat. Istv án m a g ata rtása éppen a z é rt olyan hangsúlyos, m e rt alak já b an egy új, sok te k in ­ tetb en szocialista em bertíp u s ism erhető fel: „Az em beriség m inőségi em elkedése szem ­ pontjából nem elég — m ondja Istv án a regény egyik fontos jelen etéb en —, h a gaz­ dasági, meg politikai irányzatok váltakoznak, hanem általános jellem beli változások­ ra van sz ü k sé g . . . Ha ugyanis . . . az em b er m inőségi em elkedésének szolgálatában éppen a jellem fejlesztésére nem fordítunk kellő gondot, ak k o r m indig m egeshet, hogy tiszta eszm ékhez piszkos em berek csatlakoznak, és ha nagyon sokan vannak, akkor nem az eszm ék form álják át őket, hanem ők játszadoznak az eszm ékkel tetszésük sze­ rint, vagyis nem telen céljaik szolgálatába á llíth a tjá k .”24. Istv án m agára ta lálása a regény döntő, de kellően nem előkészített m ozzanata. K ettejü k et jó ideig az „an y a—gyerm ek” kapcsolat fűzi össze, s hogy ebből szerelem lesz, ta lán nem szerencsés ötlet. Nem elég meggyőző az a h atás 6em, am elyet E dina a m aga sorsával Istv án ra gyakorol. E nnek nyom án a fiú ú jra tan u ln i kezd, érettségi bizonyítványt szerez, s valószínű, hogy az egyetem re is bekerül. Istv án egyéniségét ism erve, ez csak m egalkuvások á rá n lehetséges, s benne éppen az az értékes, hogy nem hajlik, nem h ajlandó m egalkudni a hazugságokkal. Másfél évtizeddel a Mélytengeri áramlás nagy, szenvedélyes v itá k a t k av aró m eg­ jelenése u tán 1977-ben lá to tt napvilágot a Magyarország felfedezése sorozatban Csák G yula A szíkföld sóhaja cím ű könyve. P üspökladány az író szám ára „felnevelő és k i­ bocsátó” közeg volt, a könyv m egírását évtizedes készülődés előzte meg. H a a k ét szo­ ciográfiai m u n k át összehasonlítjuk, szem betűnő jellegzetessége a m ásodiknak, hogy az ö n életrajzi m ozzanatok gyakori m egjelenése ellen ére n ő tt az irói táv o lság tartás e tárgyból. H iányzanak az em beri sorsokat, szenvedélyeket m egm utató dialógusok. Igaza van Sim on Zoltánnak, am ikor ezzel kapcsolatban m egjegyzi: „Nem h ajo l [Csák G y u ­ la] olyan közel a valósághoz, ahonnan a szem élyes sorsok, a boldoguláshoz kanyarodó kaptatok vagy a tragédiába forduló kátyúk is láth ató v á v álnának, m ert célja nem a le­ leplezés volt, hanem a felfedezés, nem az ítélkezés, hanem a m egértés és m egértetés.”25 Csák látható öröm m el és elégedettséggel m u ta tja meg, hogy egy szü rk én ek n ev e­ zett táj, egy nagyközség érdekes is tud lenni, ha őszinte szem ek k u ta tjá k m ú ltját, fél­ m ú ltját s jelenét. H a P üspökladány nem is szólt bele a történelem be, az itt élő e m ­ berek is átélték a sorsform álás öröm eit s tragikus p illa n a tá t is. A szíkföld sóhaja h a ­ tásában nem m érhető a M élytengeri áramláshoz, de a leíró, feltáró, felfedező szenve­ dély m agasabb szintre em elkedett: a valóság tényekben is gazdag m egism erérésével egészült ki. A legnagyobb sűrűség közepe cím ű kisregény m ai tém át, m ai gondot fogalm az meg. Az évről évre szaporodó szociális otthonok, öregek napközi otthonai jelzik, hogy egyre inkább felbom lóban van a hagyom ányos megtartó családi közösség. Az egyedül m arad t idős em ber nem tud beilleszkedni felgyorsult életritm u sú gyerm ekeinek a v i­ lágába, m agányossá, tá rsta la n n á válik. A feleslegesség érzése g y ak ran az élet p e ri­ fé riá já ra löki ezeket a szánni s m egbecsülni érdem es öregeket. Az idős Sadeczky ta lán nem volt jó apa, hiszen nem törődött az ifjú Sadeczky nevelésével sem. Az elm u ­ lasztott kötelesség a fiú m ag ata rtásá b an üt vissza: Sadeczky doktor sem törődik az apjával. A feszesre kom ponált kisregény két főszereplőjének so rsa u g y an a rra a h ián y ­ ra utal: a szeretetnélküliség, a harm ó n iátlan ság elto rzítja ap a és fia szem élyiségét. A neves, sikerek előtt álló közgazdásznak terh es az édesap jáv al való törődés. A rra a gondolatra jut, hogy ráveszi az öreget: legyen öngyilkos. Azzal v ig asztalja m agát, hogy ő fontosabb, m int iszákos apja. A fiú m inden sz álat eltép, am i az édesapjához fűzi, m agára hagyja, hogy ő m entes legyen a gyilkosság vádjától. Az a p a nem tu d ja

83

m egtenni, de végképp összeomlik, összevagdossa m agát egy p o h árral, hogy elhiggye a fiú : ő m egpróbálta. A látv án y m egrendíti az ifjú Sadeczkyt, s m in t a tékozló fiú, úgy tér m eg apjához. Csák nem rajz o lja illuzórikusra az öreget, érzékelteti, hogy nagyon nehéz szeretni öt. Sadeczky doktor élete is tele van gonddal, problém ával, a lelki összeom lás felé h a ­ lad ő is, s ilyen állap o tb an kellene segítenie. Csák kisregényében csak a k ét em ber sorsára k oncentrál, ezú ttal e lm arad n a k a szokásos írói reflexiók, m egjegyzések. De így is félreé rth ete tle n az írói üzenet: viszo­ ny ain k nak az öregekkel való törődés m agasabb m inőségi szin tjét kell m egterem tenünk, ö n m a g u n k a t becsüljük alá, ha róluk m egfeledkezünk. Csák utolsó m u n k á ja az Üj Írás 1980. decem beri és 1981. ja n u á ri szám aiban je ­ lent meg, Glemba cím m el. A regény cím adó hőse sajáto s figura. Az író a z t a hagyo­ m ányos (elsősorban a rom antika idején divatos) m ódszert követi, hogy a regény e le ­ jé n felébreszti az olvasó érdeklődését hőse irán t, s aztán fokozatosan a d ja meg a ti­ tok m egoldását. Szükségszerű te h á t az első kérdés: kicsoda G lem ba? A B örzsöny­ hegység egyik elnéptelenedő falu ján ak m indenese. P ó to lh atatlan érték, hiszen m in ­ denhez é rt: a borászathoz, a házépítéshez, rem ek farag o tt b ú to ro k at készít, otthonos az irodalom ban, a politikában, hozzá já rn a k tanácsot k érn i az állam titk á ro k , m éhészkcdik, rem ekül főz, a p ap rik á t m aga készíti. Szabad idejében filozófus, a m odern m ű ­ vészet szakértője, s A m erikát is m e g járt ta p asz talt bölcs honatya. Sorsa a felszabadulást követő időszak honfoglalásm ám orában alakult. A te h etsé­ ges p arasztfiú au to d id ak tak é n t tanult, m agába szívott m indent, e lsa já títo tta az e ls a ­ játíth ató !, harcolt, szervezett, agitált. K ét hétig p arla m en ti képviselő is v o lt. . . De nem tudott alkalm azkodni, az igazságot csak egyféle form áb an ism erte, a sa já t ta ­ p asztalataiban. Évtizedek m ú ltak el felette, de G lem ba János ideáljai, erkölcsei, poli­ tikai nézetei, gondolkodási stru k tú rá ja a negyvenes évek végéig, az ötvenes évek eleji szin ten m arad tak . Bizonyos értelem ben a fényes szellők nem zedékének groteszk figu­ rája, egy korszak jelképes alakja, akihez em beri nosztalgiák fűződnek. M egérett az idő arra, hogy azt a nem zedéket m egm utassa az irodalom . Csák G yula m u n k ája ebből a szem pontból a la tta m arad a v árakozásnak, m e rt a fen t em lített történelm i időszak nagyon elm osódottan jelenik meg a regényben, s in ­ k ább G lem ba különösségeire figyel az író, s nem tá rja fel a fig u ra fejlődésének lé­ nyeges m ozzanatait. E nnek az lesz a következm énye, hogy az író nem aján d ék o z m eg G lem ba jellem ének m élységeivel, nem tu d ju k igazán elfogadni, s nem é rtjü k cselek­ véseinek m ozgatórugóit sem . Az, am it az író m ond róla, kissé kegyetlen, s a regény nem is igazolja kellőképpen: „M indenki az legyen, am i v a ló já b a n ... M aga például egyszerre ak ar le n t is meg fent is lenni, k in t is lenni meg bent is lenni, egyszerre a k a rja élvezni a falu t és a várost, a szocializm ust m eg a k apitalizm ust, egyszerre a k a r hasznot húzni az egyszerűségéből meg a különösségéből is, m e rt m aga m in d en a k a r lenni egyszerre, m e rt m é rh e tetlen ü l gőgös és nagyravágyó, s még azt is fo rg a tja a b ­ ban a kerek fejében, hogy k ija v ítja az em beriség h ib áit, m e rt fölkentséget érez e r­ re.”26 Csák G yula érzi ennek a fig u rán ak az anakronisztik u s voltát, ezért finom iró n iá­ jáv al érezteti a távolságot. Ez a — nagyon g yakran az olvasóra is szám ító, a rra m in t­ egy kikacsintó — hum or viszonylag ritk a az író pály áján , a regény feltétlen erénye. Csák intenzív közéleti, tá rsad alm i érdeklődése m ost valam ely est h á tté rb e szorul, az író ilyen jellegű in d u latai feloldódnak a belső m onológokban, s nem v áln ak h a tá ­ rozottakká. Ügy látszik, hogy a tém a, illetve a m egform álásra v áró anyag h atása

84

erőteljesebb, m int az írói szándék. így a regény esztétikai értékei nem érik el Csák legjobb m űveinek szintjét. Az író p á ly á já t á ttek in tv e könnyen m egfogalm azható az eddigi m űvek néhány jellegzetessége. Csák G yula ítélkező alkatú, realista író. O lyan életanyag és szem lélet b irtokában van, am elyek — ez okkal valószínűsíthető — a mai m agyar valóságba „kényszerítik*’ tehetségét, írói törekvéseit. Csák nem tud s nem is a k a r elszakadni a m indennapok valóságától. Ez az anyagbőség olykor gátolja is az írói szándék fegyel­ m ezett m egvalósítását, akadályozza a töm örítést, a lényegre k o n cen trálást. Csák G yula vallom ásos író. A szem élyességet tud ato san vállalja, erre u tal m űveinek gyakori egyes szám első szem élyű előadásm ódja és az életrajzi elem ek gyakori felbukkanása. Csák G yula em beri-írói m ag ata rtásá n ak leglényegesebb vonása: az őszinte elkötelezettség; a valóság alak ításán ak gondját és felelősségét eg y arán t vállalja. Ez az elkötelezettség olykor an n y ira d irek t módon nyilvánul meg, hogy „kibeszél” a műből, lazán kapcso­ lódik a kompozíciós struktúrához. írói ars poeticája a m agyar irodalom nak azokhoz a hagyom ányaihoz kötődik, am elyeket a költészetben Petőfi, Arany, Ady, József A t t i ­ la, a prózában Móricz k ritik a i realizm usa te re m te tte k meg.

J E G Y Z E T E K

C sák G y u la Id ézett m ű v e i: M é ly te n g eri á ra m lá s . B p., 1963. K ét k a rá c s o n y k ö z t. B p „ 1966. E m b er a kö v ö n . Bp., 1969. A lom zug. B p ., 1971. B o n tjá k a k e m e n c é k e t. B p., 1971. A to lv a j é s a b írá k . B p., 1974. Ö rö k zö ld . B p., 1976. A szík fö ld só h a ja . B p ., 1977. A leg n ag y o b b sű rű s é g k ö zep e. B p., 1979. G lcm b a. Üj Í rá s , 1980. 12.—1981. 1. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16 . 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 23. 26.

L á to g a tó b a n . K o rtá rs m a g y a r író k v a llo m á sa i. (Új g y ű jte m é n y .) B p., 1971. 413. K ö v ü le te k az id ő b e n . — Uj ír á s , 1978. 12. 120. Uo. 127. K iss F e re n c : M üvek k ö zelrő l. B p., 1972. 273. T ó th D ezső : Mai iro d a lm u n k — m ai é le tü n k . (*= A h e tv e n e s é v e k m a g y a r iro d a lm á ró l. S zerk. A g á rd i P é te r.) B p ., 1979. 259. I. m . 169. I. m. 65. J e v g e n y ija S z to ja n o v s z k a ja : B eszélg etés C sák G y u lá v a l. (M ag y aru l ** P ed ag ó g iai M űhely. 1978. 3. 44. (N y íreg y h á za.) I. m. 148. I. m. 44. I. m. 37. I. m. 91—92. C sák G y u la v á la sz o l H a tv a n i D ániel k é rd é se ire . = F o rrá s , 1979. 10. 27. Üj Írá s , 1962. 9. 1011. I. m. 239. K o r tá rs , 1962. 8. 1 2 1 6 . K o r tá rs , 1962. 10. 1588. I. m. 250. K ritik a , 1967. 5—6. 85—86. (G y ö rffy M iklós.) I. m. 90. I. m. 65—66. 1. m. A lföld, 1972. 3. 87—88. (Cs. N agy Ib o ly a.) K ritik a , 1975. 8. 27. (D éri T ib o r.) I. m. 123. K ritik a , 1978. 9. 26. Üj írá s , 1981. 1. 52.

85

GÁLFFY MÖZES:

A romániai magyar nyelvművelés ■

1

//

//

1

/

1

f

i

// 1

időszerű kérdéséiről K öztudom ású, hogy Erdélyben a nyelvm űvelő tevékenység — kezdetben term észe­ tesen egyéni m unkásságként — nagyon régi m ú ltra tek in th et vissza, S ylvester János, Dévai Bíró M átyás, m ajd H eltai G áspár, M isztótfalusi Kis Miklós és Apáczai Csere János, később A ran k a György, G yarm athi Sám uel, Baróti Szabó D ávid u tán B rassai Sám uel neve fém jelzi e tevékenységet az általános m agyar nyelvm űvelés szerves ré ­ szeként a XIX. század végéig. A zután az Erdélyi M úzeum, a K eleti Ű jság meg a Brassói Lapok veszi á t a stafétabotot, és folytatja a felszabadulásig a rom ániai m a­ gyar nem zetiség nyelvi m űveltségét ébren tartó, közösségszolgálatot teljesítő tev é­ kenységként. A felszabadulás u tán pedig egészen n ap jain k ig m egszakítatlan folya­ m atk ént élő és ható tényező, m elynek eredm ényeként nem volt és nincs olyan napi vagy heti, illetőleg időszaki sajtóterm ékünk, beleértve a rád ió t meg a tv -t is, am ely ne közölt volna vagy ne közölne — egyik-m ásik rendszeresen — nyelvm űvelő írá ­ sokat. Persze a nyelvm űvelő m unka jellege, hatóköre részben sajátos, nem azonos az M N K -belivel. Mi ugyanis szélesebben, tágabb körűen értelm ezzük — S zathm ári Ist­ vánnal egyetértésben — a nyelvm űvelés tartalm á t. Egészen tág értelem ben a n y elv­ m űvelés keretébe is tartozónak tekintünk m inden olyan m u n k át és m unkásságot, am ely a nyelvtudom ányi m unkákkal együtt a nyelvi m űveltséget is szolgálja. E gyéb­ k én t elvi, m ódszertani tek intetben lényegében ugyanazokat az elveket, m ódszeres el­ já rá so k at alkalm azzuk, m int a m agyar nyelvm űvelés általáb an , de kissé a m agunk helyi körülm ényeihez alkalm azva. V alljuk a mai pozitív nyelvm űvelő elveket: azt, hogy az élő nyelv sajátság ait fejlődésükben szem lélve próbáljuk segíteni az ú ja t; igyekszünk nem dogm atikusak, nem m erevek lenni; b em u tatju k és értelm ezzük a jelenségeket, de nem pellengérezzük ki használóikat; nem vagyunk puristák, de m érsékelni k ív án ju k az idegen ele­ mek, az idegenszerű szerkezetek terjedését, m eghonosodását; szeretnék m inden m a­ g yarul beszélőben felébreszteni a nyelvi öntudatot, hogy önneveléssel is g yarapítsa anyanyelvi tudását, ism ereteit; a rra törekszünk, hogy tudatosítsuk b ennük: a népi m űveltség hordozója, az anyanyelv a la p ja m in d en fajta szellem i tevékenységünknek. Ezt őrizni, fejleszteni és helyesen használni m indannyiunk kötelessége. A jogot ehhez bizto­ sítja szám u n k ra az alkotm ány m inden szinten, és ezzel a jogunkkal éln ü n k is kell, ha nem zetiségi v o ltu n k at meg a k a rju k tartan i. P á r t- é s állam i vezetőink h atáro zo ttan v a ll­ ják, hogy a nem zetiségek még hosszú ideig fennm arad n ak a szocializm usban, és m indegyik nem zetiség sajátos színt jelen t a szocialista h azát építő társadalom ban. Felszabadulás u táni nyelvm űvelésünk — am int m ondottam — jórészt ugyanazo­ k at az elveket vallja, és ugyanazokat a m ódszereket, eljáráso k at igyekszik alk alm az­ ni, am elyek az általános m agyar nyelvm űvelést jellem zik. S ajátos helyzetünk, sa já ­

86

tos körülm ényeink azonban e téren is éreztetik hatásukat. Nem lehetünk olyan m ér­ tékben szabadosak, a m indennapi nyelvgyakorlatban sű rű n jelentkező ú ja t nem fo­ g ad h atju k el fen n ta rtás nélkül. M ondjuk ki nyíltan: tanácsos és kívánatos bizonyos fokig konzervatívabbaknak lennünk m ár csak azért is, m e rt irodalm i nyelvünk e r ­ délyi változata szervesebb kapcsolatban van a hagyom ányőrzőbb nyelvjárásokkal, és általáb an erőteljesebb a nyelvjárási alapja. Vonatkozik ez az iroualm i nyelvre á lta ­ lában, beleértve — részben — a szépírói nyelvet is. De különösen a köznyelv és a regionális köznyelvek nyelvhasználatában eléggé erőteljesen m egnyilvánul, m égpe­ dig nem csak a kiejtésben, hanem a szókészlet és egyes szerkezeti form ák h aszn ála­ táb an is (szeretem dolgozni, kell m enjek, szabad pihenjek stb.). Ezzel egyidőben elvileg nagyobb teret kell(ene) szentelnünk a beszélt nyelv je le n ­ ségeinek szem m el ta rtásá ra , m e rt a m indennapi élet ezt követelné meg. A különböző m unkahelyeken dolgozók ugyanis — m unkahelyükön a helyzetből adódóan — az á l­ lam nyelvet használják, hiszen együtt dolgoznak az azt beszélő kollégákkal, és a szak­ m ai-technikai kifejezéseket, szavakat is azon a nyelven alkalm azzák. A helyzet u gyan­ is az, hogy így kialakul egyfajta keveréknyelv, am ely részben m agyar, részben h iv a­ talos nyelvi szavakból alakul m agyar nyelvi toldalékokkal. Pl. megcsináltuk a plánt, m egvannak a plánszámok, n e m csináltuk meg a beneficiu planificátot, azaz ,nem értü k el a tervezett jövedelm et’ stb. Sajnos, ennek a jelenségnek a terjedése ellen nem találtu k még meg az ellenszert, és nem is igen rem élhető, hogy hath ató san vé­ dekezni tudunk m ajd ellene. A helyezetet súlyosbítja az a tény, hogy az illetők az üzemen vagy általáb an a m unkahelyen kívüli érintkezésben sem törekednek az an y a­ nyelvi m egfelelők használatára. Legnagyobb részük nem is ism eri a m agyar szak­ szót, szakkifejezést, vagy ha igen, nem törődöm ségből nem él vele. Az ilyen jellegű jelenségek nyilvános v itá ja olyan érzékenységet v ált ki, am ely károsan h at az egész ilyen irányú tevékenységre. E lzárkózást eredm ényez, és egyfajta kisebbrendűségi érzést v á lt ki a beszélőkből, te h át sokaknál szóvá tétele sem vezet jó eredm ényre. Ez term észetes folyam at, ez ellen küzdeni m erő szélm alom harc vol­ na. De a rra törekedhetünk, hogy — m agánszorgalom ból, nyelvm űvelő m unkák se­ gítségével — az anyanyelvi m egfelelőket is m egism erjék. Ebben nagy segítséget n y ú j­ tanak a kétnyelvű szakszótárak, és nem utolsósorban a napi sajtó b an m egjelenő ilyen tárgyú közlések, meg a folyóiratokban közölt szakszerű írások. Az újságolvasás, sajnos nagyrészt kim erül a hírek meg a cím ek átnézésében, és éppen azok ugranak á t a nyelvm űvelő írásokon, akiknek a leginkább szükségük vol­ na elolvasásukra. M ert az olvasás ma ebben a közösségben nálunk, sajnos, nem divat, és em iatt a közlés nem ju t el rendeltetése helyéig. K ülönösen falusi és városi m u n ­ kás ifjúságunk zárkózik el általáb a n is az olvasástól. K ielégíti a tv-nézés, a mozielő­ adás és főként a sportesem ények m egtárgyalása, meg a diszkó. Még jobb eset, ha a táncházba já r, m e rt ott népi m uzsikát hall, m agához való társaságba kerül, és élet­ kedvet kap. K ülönben közöm bös m a g ata rtása kiterjed m ás te rü lete k re is: napi m un­ kájáb an sem lát olyan jövőt m aga előtt, am elyért érdem es volna dolgozni. A m á­ nak él, és engedi, hogy sodorja az ár. Ez a m ag atartás jellem zi n y elv h aszn álatát is. Persze vannak pozitív jelek is. Ifjúságunk egy kisebb h án y ad a kom olyan k é­ szül az életre, ez érdeklődő és nyelvhasználata tekintetében is igényes vagy legalább­ is a rra törekszik. A m agyar szakkifejezések m egism erése egyébként nem ütközik nehézségekbe. Az alapot hozzá az ifjúság jórészt m egkapja a szakiskolákban, ha a sz ak ta n ár nem m u­ lasztja el tudatosítani a tanulókban az anyanyelvi m egfelelőt is. Hiszen — ha nem is m indegyik szakm ában — vannak m agyar tannyelvű szakiskoláink, az állam i nyelvű tagozatokon pedig kérhetik a szülők, hogy fak u ltatív tárg y k én t az anyanyelvet is ta ­

87

nulhassák gyerm ekeik. A lehetőség teh át adva van, csak a kivitelezésben akadozik a megoldás. Egy m ásik tényező, am ellyel ugyancsak szám olnunk kell az, hogy nyelvm űvelő tevékenységünk nem eléggé m élyreható, nem eléggé átfogó. A hosszabb-rövidebb ilyen tárg y ú írások nem k eltik fel kellőképpen az érdeklőd ést a dolgozó töm egek m inden rétegében: az olvasás ugyanis nem „kenyere” számos dolgozónknak. Meg kellene ta ­ láln u n k a m ódját, hogy a legkisebb helységben m űködő m űvelődési háztól kezdve m inden szinten élő, ható erő legyen az anyanyelv ápolása. Ehhez kellene óvónői, ta ­ nítói szinttől fölfelé a rendszeres, tudatos tevékenység. Ifjúsági és gyerm eklapjaink — ha nem is egészen rendszeresen — napirenden ta rtjá k ugyan a k érd ést ugyanúgy, m int a többi sajtóterm ékünk, de ez nem elegendő; m égsem kielégítő az eredm ény. Érvényes ez nem csak az állam nyelvén tanuló ifjú ság ra — b ár a rra vonatkozó­ an fokozottabban az —, hanem az anyanyelvű tanintézm ények tan u ló ira is. A nyelvi lelkiism eret felébresztésén kellene többet fáradoznunk, hogy m inden beszélő érezze szükségét ann ak : ism erje és adott alkalom m al a helyzetnek m egfelelően használja is anyanyelvét. Ez irányú tevékenységünknek ki kellene terjednie társad alm u n k egészére. Az em ­ berek azonban m intha a rra állítódtak volna be ebben a rohanó életben, hogy köz­ lendőjük ta rta lm á t úgy-ahogy m egértessék, de hogy an n ak form ája, kifejezési m ódja is megfelelő, esetleg színvonalas legyen, a rra m ár nem vagy ritk á n fo rd ítan ak gon­ dot. Egy-két kiragadott példa — úgy vélem — szem léletesen m egvilágítja, m ire gon­ dolok. H a például valam elyik faluban vendégül lá tn ak városról jött, tiszteletre m él­ tó egyéneket, nem tu d ják — sok h ely ü tt — m agyar nyelven m egszólítani őket, m ert ilyen szem élyeket nem illik „m agá”-nak szólítani, és ilyenkor a rom án megszólítási fo rm át használják: Hogy van doamna? Vagy ha például a m érnököt em legetik, csak inginernek vagy dom nu inginernek titulálják. H asonlóképpen já rn a k el olyankor is, am ikor valam ilyen intézm ény m egnevezésére k e rü l sor. Ez a jelenség term észetesen elsősorban a falusi lakosság körében hallható, szerencsére még nem m inden hely ­ ségben. — M agasabb m űveltségi szinten, és ezeket utánozva alacsonyabb szinten is terjed n ek az ún. tü k örfordítások: adok egy telefont .telefonálok’ jelentésben; in fa r k ­ tust, tüdőgyulladást csinál .in fa rk tu st k a p ’, .tüdőgyulladásba esik’ értelem b en ; sőt adja, illetőleg veszi a vizsgát .sikeresen vizsgázik, átm egy a vizsgán’ tartalom m al, vagy pedig nem vette a vizsgát, azaz .m egbukott’. Az ilyen tükörfordítások elsősor­ ban az üzemi em berek nyelvhasználatában, illetőleg az orvosi környezetben élők oeszédében, meg a m űegyetem i hallgatók nyelvezetében h allh ató k ; szám uk azonban egy­ re gyarapszik, és jelzik, hogy a hatás egyre erőteljesebb, a nyelv rendszerével ellen ­ kező szerkezeti form ák kezdenek nagyobb szám ban behatolni a beszélt nyelvbe. Nem em lítettem a nem zetközi szavak gyakori használatát. Ez n álu n k még tetőződik a m ár idézett „kevert n y elv ű ség éb ő l szárm azó kifejezésekkel. Helyes haszná­ la tu k at célozza az Idegen szavak szótárának m egjelentetése, de h atása — sajnos — nem kielégítő. S ha m ár a kirag ad o tt példáknál ta rtu n k , hadd em lítsem meg, hogy a beszélt nyelvi alakulatok ugyanúgy jelentkeznek a kevésbé iskolázott, írásban m agukat r it­ kábban kifejező egyének fogalm azványaiban, leveleiben. Az an alfab etizm u st jórészt m egszüntettük, de a helyes fogalm azásig, a helyesírás alapvető ism eretéig nem tu d ­ tu n k m indenkit elju tta tn i. A beszélt nyelvi hibák jelentkeznek írásb an is. A nagyobb városokban viszont a faluról bekerülők igyekeznek m ennél ham arabb alkalm azkodni a m ár ott élő lakosság életm ódjához, szokásaihoz. És ez jellem ző nyelv h asználatukra is. Az igénytelen, durva, trá g á r szóhasználatú környezethez, m i­ vel városinak érzik, az egyébként egészséges nyelvi környezetből bekerülők igyekez­

88

nek hozzáidom ulni. S ennél — azt hiszem — semmi sem könnyebb. Így szellemi igé­ nyeik a m inim álisra csökkennek, és ezzel egyidőben nyelvi igényességük is ennek m egfelelően alakul. A hatás a városi regionális köznyelv eredm ényeként ilyen negatív jellegű, és nincs olyan sajtóterm ékünk vagy m ás lehetőségünk, hogy ezt a „réteg et” ráébresszük arra, m it veszít el fiatal korában az effajta, sem m ittevő élet folytatásával. Ez az oka egyebek m ellett annak, hogy a kiejtési hibák szám a gyarapodik. K ü­ lönösen a vegyes lakosságú vidékeken nem tesznek különbséget a hosszú és a rövid hangok között, sem a m agán-, sem a m ássalhangzók ejtésében. Így m egváltozik a beszéd ritm usa, sőt nem egyszer kétértelm űség keletkezik. M áskor meg eltolódik a hangsúly helye, és nem egyszer a hosszú időtartam o t pótolja helytelenül a k iejtés­ ben. S jóllehet a sajtóban csaknem állandóan igyekszünk fölhívni e rre a figyelm et, a folyam at m egállítása nem igen sikerül. Sok helyütt a népi együttesekben, színjátszó, szavaló csoportokban alkalom sze­ rűen törekednek arra, hogy legalább az előadók, a szövegm ondók ejtése legyen m in ­ taszerű, de ez sem sikerül m inden esetben, és a mozgalom sem eléggé széles hatókörű. E m iatt a beidegzés, a közösség ejtésm ódja an n y ira hat a beszélőre, hogy m inden igye­ kezete ellenére sem tu d ja következetesen szépen, irodalm i szintűén ejten i a szöve­ get. De legalább az igyekezet m egvan, és — ha nem rendszeresen is — mégis biztató jel. M ásutt, elsősorban a székely ny elv járást beszélők között, meg a p ártiu m i részek­ ben inkább a táji szín jellem ző, de ez nem kifogásolható, m e rt csak á rn y a lttá teszi a szövegm ondást. A rövidhangúsodás azonban — sajnos — m ár itt is érződik, különö­ sen a városok regionális köznyelvében. A kiejtésbeli sajátosságok eredm ényes javítása elsősorban szép k iejtésű beszélők felvételeinek hallgatásával volna lehetséges. K észült is néhány ilyen lem ezfelvétel, de nem tudom , m ilyen m értékben hasznosítják őket. Az elm ondottakból következik, hogy kevesebb a gondunk az íro tt nyelvvel, m eri — elm o n dhatjuk —, hogy m indegyik sajtó term ék ü n k szerkesztősége h ib átlan ny elv ­ h aszn álatra törekszik. S hogy a nyelvm űvelő cikkek zöm e mégis az íro tt nyelvből veszi a k ija v ítá sra szoruló példát, az csak azzal m agyarázható, hogy a cikkek szer­ zői úgy vélik: az íro tt nyelv szentesíti, teszi elfogadottá az adott nyelvi form át. Amíg csak a köznapi beszédben fordul elő, nem k ap h a t m enlevelet az irodalm i nyelvben. S jó llehet ebben sok igazság van, hogy ti. az íro tt nyelvváltozat szentesíti végle­ gesen az új nyelvi elem eket, mégis m eggondolkodtató, hogy vajon az em lített beszélt nyelvi sajátságok nem befolyásolják-e az íro tt irodalm i nyelv alak u lását, illetőleg nem alak u l-e ki egy olyasfajta „kétnyelvűség”, különösen a közéleti, m űszaki-technikai nyelvben, am ely később m ély szakadékot jelenthet m ajd az íro tt és beszélt n yelvvál­ tozat között. Ezért igyekszünk és igyekeznek a szakm ai nyelvváltozatot jól ism erők időszaki közléseikben, de főként kétnyelvű szakszótáraikkal elejét venni ennek a fo­ lyam atnak, illetőleg tudatosítani az érdekeltekben az anyanyelvi form ák használatát. Egyetlen példával próbálom m egvilágítani ezt az állítást. M indannyian tu d ju k — és nem régen B enkő L oránd szóvá is te tte egyik cikkében —, hogy az ifjúság, de a m eglett em berek is gyakran használnak trág á r szavakat, kifejezéseket olyankor is, am ikor ezt sem m ilyen felindultság, dühkitörés vagy más, hasonló ok nem indokolja. Hogy úgy m ondjam : trágárk o d u n k divatból vagy megszokásból. Ez a jelenség — egy­ két, ta lán nem m indig indokolt esetben — jelentkezik ugyan egyes szépirodalm i m ű­ vekben, de egyébként nem szokványos az íro tt nyelvben. Nos, ezt ugyan szóvá tettük egyszer-kétszer m int beszélt nyelvi jelenséget, de nem te k in tjü k olyannak, am ely elérte az irodalm i szintet, am ely „bevonult” és készül meghonosodni az irodalm i

89

nyelvben. így értelm eztük azokat a m unkahelyen „keverék nyelvi jelenségként” je­ lentkező beszélt nyelvi form ákat is, am elyekről az előzőekben szót ejtettü n k . Meg kell azonban jegyeznünk, hogy — sajnos — ez a szakm ában jelentkező k e­ v ert nyelvűség nem egyszer olyan m érvűvé válik, hogy a rendeletek, határozatuk, térvények vagy m űszaki leírások anyanyelven való pontos m egértését egyesek szá­ m ára lehetetlenné teszi, vagy legalábbis m egnehezíti. P éld áu l egy, a sajtóban m agyar nyelven m egjelent hivatalos szöveget m ár nem m indig é rt meg az illető szakm abeli pontosan, és ezért elolvassa a rom án nyelvű eredeti szöveget, m ondván, hogy azt jobban érti. Az ok ism eretes: anyanyelvén a családi, társalgási nyelvet használja, il­ letőleg szépirodalm at anyanyelvén olvas, de a közéleti, hivatalos és m űszaki-technikai nyelvváltozatot az állam nyelvén ism eri, és m ár csak azon érti meg pontosan. Ezek a kérdések a szigorúan értelm ezett nyelvm űvelés körébe tartoznak. N álunk azonban a nyelvm űvelést — am in t em lítettem — kissé tágabban értelm ezzük. A m ű ­ velődéssel kapcsolatos m inden kérdést — beleértve a m űszaki-technikai tudom ányo­ kat is — egyben nyelvm űvelő tevékenységnek is tekintünk, ide szám ítva a szak m u n ­ kák népszerű form ában történő ism ertetését, az ilyen jellegű kerekasztal-m egbeszéléseket. előadásokat stb, is. Gondolom, ez a mi sajátos körülm ényeink között — ép ­ pen az előzőekben k ifejtettek m iatt — term észetes, és talán szükségszerű is, hiszen anyanyelvi m űveltségünkhöz m indez szervesen hozzátartozik, pontosabban a mai é r ­ telem ben vett anyanyelvi m űveltségnek elm arad h a ta tlan tartozéka. Az eddigiekben tárgyaltak azonban sém iképpen sem jelen tik azt, hogy ne vol­ n ának eredm ényeink. Ifjúságunk körében m egfigyelhető, bár egyelőre szórványosan, a helyes és választékos kifejezésre való törekvés. Nem utolsósorban hivatkozhatunk a d iák rádió m űsorára, meg az ún. visszhangesetekre, am elyeknek állandó té m ája a helyes nyelvhasználat. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a különböző sajtó term ék ek b en m egjelenő cik­ kek, illetőleg a rádióban, tv-ben elhangzó előadások szerzőinek szám a m eghaladja a százat. K özülük kb. 30-an nem csak alkalom szerűen, hanem többé-kevésbé g y ak ra b ­ ban, egyesek rendszeresen közölnek nyelvm űvelő írásokat. Ezeknek a közléseknek a szám a több százra tehető. Ez is bizonyítéka annak, hogy nem teljesen szűkkörű te­ vékenységről van szó. Igaz, mindezek jórészt egyéni kezdem ényezések eredm ényei, nincs összehangolt, irán y íto tt jellegük. De talán jobb is így, m ert ezáltal szélesebb, átfogóbb, nem egy-egy egyén szőkébb érdeklődési körébe tartozó kérdések tárg y alására k erü l csak sor. Nem egyszer egy-egy szerkesztőség igényelte kívánalom nak tettek vagy tesznek eleget a cikkek szerzői, és ilyen esetben rendszerint hosszabb ideig élő, rovatszerű k eretb en k e­ rülnek közlésre a beküldött kéziratok. Az írások zöm ének tárgya egy-egy jelenség vagy jelenségcsoport. S zülőjük a m in ­ dennapi nyelvgyakorlat. E zért kevés viszonylag az elm életi vonatkozású közlés. A rövidebb-hosszabb cikkekből azonban a szerzők gyakran expressis verbis levonják, m áskor csak az elm ondottakból v o nhatják le az olvasók az elvi tanulságot. Belőlük egybeállnak m indazok az elvi, m ódszertani tudnivalók, am elyek a jelenségek k ap ­ csán m egism erhetők és tudatosíthatok. Éppen em iatt szükség volna több, a nyelvm ű­ velés elvi kérdéseit tárgyaló közlésre. Jelentek ugyan meg általános nyelvészeti, a nyelv és gondolkodás kérdését, a nyelvm űvelés és a m odern nyelvtudom ány viszo­ nyát, a m űveltség és az anyanyelv k apcsolatát és hasonló kérdéseket fejtegető ír á ­ sok havi folyóiratainkban, de ezek — jóllehet egyik-m ásik több tízezres példányban jelenik meg — még kevésbé ju tn a k el azokhoz, akiknek leginkább szükségük volna e kérdések m egism erésére, tudatosítására.

90

Je le n i meg több önálló k ötet is. Egy részükben általános nyelvtudom ányi k é rd é ­ sek népszerű form ában való ism ertetésére k erü lt sor, m ásokban nyelvm űvelő cikke­ k et g y ű jtö ttü n k össze és adtunk ki. M indezek a helyesírási szótárral, Idegen szavak szótárával, m űszaki kétnyelvű vagy általános kétnyelvű szó tárak k al együtt elég nagy példányszám ban jelentek meg, és jó részüket rövid idő a la tt meg is vásárolták, ami elég nagyfokú érdeklődést jelent, m égsem lehetünk — az e m líte tt okok és tények m iatt — m egelégedettek m unkánkkal. M int m indenütt, nálunk is az iskola az az intézm ény, am elyben a nyelvi tu d a ­ tosságot igyekeznek m ennél m agasabb fokra em elni. Iskoláink nevelőtestületében — általánosságban — m egvan ez a törekvés, de — ha szabad így m ondanom — nem eléggé hangsúlyozottan, nem eléggé egységesen. Jórészt csak a szak tan ár v állára h á ­ ru l ez a tevékenység, és a hagyom ányos nyelvtanoktatás beidegezettsége m iatt nem hoz­ za meg a kellő eredm ényt. Nem sik erü lt még an n y ira a funkcionális szem pontot é r­ vényesíteni a nyelvtanításban, a nyelvi nevelésben, hogy a nyelvi anyag tan ításáb an a gyakorlati alkalm azandóság, a helyzetnek megfelelő n y elvhasználat k ialak ítása le­ gyen a végső cél. Igaz, ez nem könnyű feladat, az élet azonban egyre inkább ezt igényli. E zért m indent meg kell tennünk, hogy ezt a célt elérhessük. E tekintetben m indenekelőtt olyan tankönyvekre volna szükségünk, am elynek központi célja az al­ kalom nak, helyzetnek megfelelő közlőképesség kialakítása. Ezt a felad ato t azonban a m últban m egjelent tankönyveink nem lá ttá k el. R em éljük, hogy a m ost készülő n y e lv ­ könyvek szerkesztői fokozott m értékben szem előtt fogják ta rta n i ezt a szem pontot. N ehézséget je len t ebben a vonatkozásban, hogy a nyelvoktatás, a nyelvtanítás m egszűnik a VIII. osztály befejeztével. Illetőleg csak a hum án tagozatokon, meg a tanítóképzőkben folytatódik a felsőbb osztályokban is. A VIII. osztályos tanuló vi­ szont nem eléggé fejlett, nem eléggé é re tt számos olyan nyelvi, nyelvhasználatbeli je ­ lenség helyes h asználatára, hogy az iskola elvégzése u tán m egfelelőképpen tovább k é­ pezhesse m agát önneveléssel; talán nem is tudatosodik benne kellő m értékben az anyanyelv haszn álatán ak szüksége. Az iskolai nyelvi nevelés azonban nem tu d ja egy­ m agában m egoldani ezt a kérdést. Szükség volna a család, a közösség és m inden olyan intézm ény közrem űködésére, am ely m ár az iskolai anyanyelvi nevelés előtt, il­ letőleg annak befejeztével segítené a felnövő ifjút, illetőleg a m unkahelyén dolgozót abban, hogy nyelvi nevelése ne szenvedjen hátrán y t, illetőleg ne szakadjon meg. A családi nevelés fontos láncszem e az anyanyelvi nevelésnek, de talán még en ­ nél is fontosabb az iskoláskor előtti, az óvodai, napközi otthonbeli nevelő m unka. S a j­ nos, nincsenek a birtokom ban megfelelő adatok a rra nézve, hogy ezen a szinten m i­ lyen fokú a nevelés, de gyakorlatból tudom , hogy a családban folyó nyelvi nevelés nem kielégítő. Nem az, főként am iatt, m e rt — am in t m ondottam — m aguk a szülők sem rendelkeznek a szükséges ism eretekkel, te h át m ár otthonról bizonyos nyelvi szegénységgel indul a gyerm ek a tanintézetekbe. S ha óvónőink nem eléggé lelkiis­ m eretesek, nem v árh ató jó eredm ény e tekintetben a to vábbiakban sem. Hiszen az a gyerm ek, am elyik ilyen nyelvi ism eretekkel kerül iskolába, m ár eleve hátrányos helyzetben lesz számos más tá rsá v al szemben, vagy pedig az ő nyelvi szintjén állók fogják m egszabni azt az átlagos színvonalat, am elyen a to vábbiakban a nyelvi neve­ lés folytatódni fog. Az ilyen iskolából kikerülő ifjú, nyilvánvalóan a m unkahelyén sem fog m ásként viszonyulni a nyelvi kérdésekhez: nem fog olvasni, nem fog eljárn i azokra a szab ad ­ egyetem i vagy m ás előadásokra, am elyek a nyelvi neveléssel foglalkoznak, te h át m egm arad azon a nyelvi szinten, am ellyel az iskolából k ikerült. Alig rem élhető, hogy az ilyen ifjú keresni fogja azoknak a fiataloknak a társaságát, akiktől in dítékot k a p ­ hatn a a nyelvi elm aradottságának pótlására. Így — éppen a nyelvi nehézségek m iatt

91

— sérü lt em berként fog élni a társadalom ban, nem fogja tu d n i kiterm elni önm agából azokat az értékeket, am elyek esetleg benne szunnyadnak, E m iatt nem fog benne k i­ alakulni egy olyan viselkedésform a, am ely biztonságot ad h atn a társad alm i tevékeny­ ségében. Ezen a helyzeten, sajnos, nem tudunk mai lehetőségeink között változtatni. Re­ m éljük azonban, hogy a sajtóban m egjelenő írások többeket m eggondolkodtatnak m ajd, és áttételesen valam elyes pozitív eredm ényt hoznak ebben a tek in tetb en is. M indezek a kérdések és jelenségek term észetes folyom ányi nem zetiségi v o ltu n k ­ nak. Ennek tudatában próbáltuk felvetni őket, hogy — ha lehet — valam elyes m egol­ dást találju n k m egszüntetésükre, orvoslást a meglévő bajokra. S talán több ered m én y ­ ről is beszám olhattam volna, ha szám ba veszem és fölsorolom azoknak a nevét és azokat a cikkeket, tanulm ányokat, köteteket, am elyek m egjelentek, vagy előszám lá­ lom azoknak az előadásoknak a címét, am elyek e tém akörben az utóbbi években e l­ hangzottak. De nem ez volt a célom, hanem az, hogy rám u tassak azokra a n e ­ hézségekre, Deme szavával élve azokra a gondjainkra, am elyek naponként foglalkoz­ tatnak. Az elm ondottakon kívül számos más kérdést leh etett volna még felvetni, de úgy vélem, a részletkérdések tárgyalása nem szükséges. Azok jó része — bizonyára — nem csak a mi sajátos helyzetünkben jelentkezik. Rem éljük, hogy a jövőben ere d m é­ nyesebb m unkát fejthetünk ki, m ert az egyetem ről kikerülő ifjúság soraiban számos újabb m u n k atársat kapunk, és vidéken dolgozó k artá rsain k szintén több gondot for­ dítan ak az ilyen irányú tevékenységre.

m tfij iifirm n m a vendéglő teremében

MAGYAR TERÖLETi SZÍNHÁZ ?8 oiftófccr 16 bit

-fút 76

ttrMwümt

jólókony (**<4ra ofabíeitMtí, mltgl ^lili •

lt\KTA t.AJos.

‘

SZ E REL E M/w

( U t* k a )

«*•«»írté-.

fmr^MU« ••tűi* »*m*r jrtrJutt) rc*J ké + tk irin tk k h m i»»t M ó n i* *ieí»fi ;
K*n4»

UWm. * -> *

*.

-■*»»»** Mw*«**\.

lift

M A Ó A J L t KB O S I.A S T N É

D J V A O tO - Í C É N f i H * U A

«o MlMKW Színlap (1865)

92

wmm*Ir

(li'wHérWMiu. P iak á t (1978)

i* mm

ERDEI SÁNDOR:

n

A mese az Ember története"

(A hatvanéves Nagy Olga köszöntése)

Nagy Olga családjában a hagyom ányok irán ti érdeklődés szinte örökségnek szá­ mít. B átyja Nagy Ödön, az ism ert néprajzi gyűjtő. A k u tató n ő első közlem énye b á ty já ­ nak és M akkai E ndrének közös k iadványában jelen t m eg A datok a téli néphagyom á­ nyok gyűjtéséhez cím m el, 1939-ben. Ezt a m u n k á ját a m ezőpaniti hiedelem - és szokás­ világról írta. A zóta szám talan tanulm ánya, adatközlése, recenziója, esszéje, s jó néhány könyve je len t m eg k utatói m unkásságának négy évtizede alatt. N agyernyén született 1921-ben. Iskolái elvégezte u tán K issiklódon és Széken ta n ítóskodott, illetve tan árk o d o n , ugyanis G unda Béla bu zd ítására a K olozsvári Bolyai T udom ányegyetem en 1950-ben m agyar—nép rajz szakos oklevelet szerzett. 1952-ig teh át tan ító i-ta n ári m inőségben, m integy a faluközösség ta g jak é n t g y ű jtö tte a folklórm ű­ fajok d ara b jait, leginkább m eséket. M ár az ötvenes évek elején tekintélyes népm ese­ kutató n ak szám ított. S orra jelentek meg gyűjtem ényei: A három táltos v arjú , Előbb a tánc, aztán a lakom a, L üdérc sógor, A szegény em ber táltos tehene, A nap húga meg a pakulár. N éhány évet az Ü tünk és a Dolgozó Nő szerkesztőségében is m u n k ál­ kodott, s noha ő eltévelyedésnek bélyegzi ezt az időszakot, tudom ányos p ály áján ak mégis nagy h asznára volt, hisz m int újságíró, b e já rta az egész országot. Ezek az évek szépírói, főleg ifjúsági irodalm i term ést is hoztak. A tu lajd o n k ép p en i tudom ányos m unka kezdete az 1958-as évvel datálható, ek k o r lesz a K olozsvári F olklór In tézet tudom ányos m unkatársa. A hetvenes években elérkezett a szintézisterem téshez, am e­ lyet széles körű gyűjtés, alapos m eseism eret előzött meg. Szociológusként, pszicholó­ gusként közeledett a meséhez, illetve a m esem ondás, m eseh allg atás folyam atához. A mesélő és a hallgató közönség viszonya érdekelte. E kkor jelennek m eg A m ese­ mondó Ja k a b István (Vöő G ab rielláv al közösen), a Széki P arasztd ek am ero n , Zöld­ m ezőszárnya és a Széki népm esék cím ű m unkái. Ezekből a kötetekből világossá lesz, hogy Nagy Olga nem csak a gyerekek m ű faján ak ta rtja a m esét, hanem az olyan egyetlen prózai m űfajnak is, am ely az életet teljes egységében m u ta tja be. A m esekutatás szintézisének eredm ényeit a Hősök, csalókák, ördögök (esszé a nép ­ meséről) és A táltos törvénye (népm ese és esztétikum ) cím ű könyvében közli. Főm ű­ vének ta lán ez utóbbi nevezhető. A Hősök, csalókák, ördögökben a m ese izgalm as é let­ ra jz á t írja meg szuggesztív, olvasm ányos stílusban. A szépíró ebben a m u n k ájáb an tám ogatta leginkább a kutatót. Nagy Olga a kontrasztok m ű faján ak , költészetének ta rtja a m esét, am elyben a borzalom a r r a szolgál, hogy „a boldog vég, a nagyszerű kibontakozás, a hős d iad ala csak an n á l fényesebben álljo n a hallgató e lő tt”. Végig­ kísér b ennünket azon az úton, am ely a m itikus hőstől az em berszabású (így esen­ dőbb) hősig, a kópéig vezet. A kópét szinte a dem itizálás hozta létre, az a hitetlenség, am ely nem bízik m á r a csodákban. G unda B éla (aki k ív ánatosnak ta rta n á , hogy az esszé valam ely világnyelven is m egjelenjen) ezt írja róla: „Nagy O lga belülről igyek­ szik m egragadni a mese v ilá g á t. . . E lm élyült pszichológiai érzékkel, meggyőzően fejti

93

k i....... hogy a tálto s ló, a farkasok királya, a gonosz m ostoha nem a költészet sú ly ­ ta la n fikciói, hanem az em ber legm élyebben lappangó ösztöneinek szülöttei. Ezek közül a táltos teszi lehetővé a m esehős szám ára azt a nagy em beri szándékot, hogy ’egyőzhesse a te re t és az időt.” Nagy Olga szerin t a m ese nem a valóság, hanem a valóság lényegének a m egragadása. O lyan stiliz ált világ, ahol eltű n n ek az árn y alato k , a feketén és feh éren k ívüli színek, a sötétség és a fény ta rto m án y á ra redukálódik az igy m egkom ponált m indenség, ezzel az élet kontrasztos v o ltát áb rá zo lja és kiérezhelő belőle az ellen téte k b en m egm utatkozó világigenlés. A m ese nem ism eri az idő- és té r­ beli k orláto k at, egy állap o t a m egfelelő mesei alkalom eredm ényeképpen önm aga ellen ­ tétév é változhat. Ezt írja a m ese lényegéről: „A m ese az em b er története, akinek hőssé k e lle tt válnia ahhoz, hogy em berségét m egőrizze . . , E gyetlen m ű faj sincs, am ely az életet így együtt, egyben, egyetlen b ám ulatos egységben fogná fel a m aga trag ik u s és u g y an ak k o r optim ista kicsengésében, m in t a m ese.” Az utóbbi években a néprajztu d o m án y m egúju lásán ak kérdése érdekli és a tá r ­ sad alo m néprajzi k u ta tá so k a t szorgalm azza. A m egjelenését váró havadi falu m o n o g rá­ fiá já b a n m á r ilyen irán y ú eredm ényeiről szám ol be. M ost k ív á n ju n k erőt, egészséget* sok sikerszerző felad ato t neki? B árcsak lenne frissebb, erősebb és őszintébb ez a form ula, hogy lenne henne telep atik u s hatás, hogy valósággá v áln án a k az elk o p tato tt szövegű Jókívánságok! Az életöröm m ellett e re d ­ m ényeit m élta tn i és felhasználni képes jelen - és u tó k o rt kívánok neki.

0m 0 »•# > e * * ^

^

^ ' / *+ •* * * -

-••• » •

'/

-

-

• •* •

* ü*

r

^

^ * 0 'T

í» ■

^f* • / • / /> " /■., , ^ v /C>

0 '*zr ó ,

'9 ”

/

e

*

^

*

A ►Var ^

0 0

r

/P r. /

A, S

-- -----------

- /. /-

r ir

.

-

-----

. t-

////*>

- /- '

,

y .

f

...V

í*

1•

.

V*

m

^

*

0 ./ - J S * :* . ►

' / / *'

/-y /- /

./• Z

- z»'.

.

S . _____ &*. - ' V'X' • '

* '•3 !

/» '

« /. U Jegyzőkönyv

94

r-.

-É

Krónika SZÉKELY GÁBOR:

A nyelvoktatásról, különös tekintettel a m egyei TIT-nyelviskola m űködésének társad alm i h á tte ré re i. Eleve feltételezve, hogy m inden h asonlat sá n tít egy kicsit, azt m ond h atán k : h a ­ zánkban m a idegen nyelveket — a gazdasági szféra szerveződésének m egfelelően — állam i, szövetkezeti és m agánszektorban oktatnak. A kétségkívül vezető szerepet já t­ szó állam i szektort az általános és középiskolákban, illetv e a z egyetem eken és fő­ iskolákon folyó nyelvtanítás képviseli. A rra vonatkozóan, m en n y ire elterje d tek és milyen színvonalúak az egyébként nem is m indig „hivatásos” nyelv tan áro k á ltal ta r ­ tott m agánórák, nem állnak adatok rendelkezésem re. V izsgálatuk sem tartozik té ­ mánkhoz, puszta létezésük azonban azt bizonyítja, hogy oktatási intézm ényeink k ü ­ lönféle okok m ia tt nem képesek kielégíteni az idegen nyelvek tan u lásáv al kap cso lat­ ban jelentkező társadalm i igényeket. Ez a körülm ény terem ti meg an n a k szükséges­ ségét is, hogy m űvelődési központok, kultú rh ázak , illetve különböző társad alm i szer­ vezetek, m int pl. az MSZBT, a M A PR JÁ L és a TIT felad atu k n ak tekintsék a nem in ­ tézm ényesített, mégis szervezett, rendszeres és színvonalas nyelvoktatás feltételeinek a biztosítását. A közvélem ény azt a v ita th a ta tla n helyzetet, hogy idegen nyelvi ism ereteink távolról sem kielégitőek ,1 általáb a n és kizárólagosan a nem m egfelelő iskolai nyelv­ oktatásnak, iskolarendszerünk egyik hiányosságának tu lajd o n ítja, holott ez a kérdés korántsem ilyen egyszerű. Ki ne h allo tta (esetleg m ondta) volna még, „nyolc-tíz évig (a végzettségtől függően!) ta n u lta m az orosz nyelvet, és nem tudok egy pohár vizet kérni". Ha azonban nem állu n k meg en n él a kijelentésnél, h a egy kicsit még a „tém ánál m a ra d u n k ”, általában, vagy legalábbis igen gyakran kiderül, hogy az illető valóban igen hosszú ideig tan u lta az ad o tt nyelvet, de öt, tíz, esetleg tizenöt évvel ezelőtt be is fejezte a tanulását, teh át m ióta nem kényszerítik rá, hogy h asználja ezt, nem is foglalkozott vele. M árpedig egy oroszul, vagy b árm ilyen m ás idegen n y el­ ven jól beszélő n y elv tan á r is megérzi, ha „kihagy” két-h áro m hónapot, pl. a nyári szünetet, és m indig ú jra és ú jra ízlelgetnünk kell a szám u n k ra idegen nyelvet, ha hosszabb-rövidebb idő után ism ét olyan em b errel találkozunk, aki azt any an y elv k én t használja. Csoda-e hát, ha az, aki m ondjuk tíz év a la tt an n y i fáradságot sem v ett m a­ gának, hogy olykor-olykor legalább régi nyelvkönyveibe belelapozzon, szükség ese­ tén képtelen a nyelv spontán h aszn álatára?! A p ohár vízzel k apcsolatban néha p e r­ sze más is kiderül. M égpedig az, hogy a nyolc-tíz év a la tt am ik o r h ivatalosan ta n ít­ ják iskolánkban a p éldaként em líte tt nyelvet, nem m indenki ta n u lja igazán. A ta-

95

nulpafás pedig egyetlen idegen nyelv esetében nem elegendő. Azzal, hogy az általán o s iskolában közepessel, négyessel letudom , aztán a középiskolában elérek valam i sze­ rény osztályzatot, az egyetem en (főiskolán) meg átcsúszom valahogy, bizony sem m it sem érünk. Az ily en fajta „erőfeszítés” valóban nem elegendő a m ár többször em lí­ tett p o h ár vízhez sem. M indezt azonban távolról sem a z é rt írtam le, hogy m ost és itt m egvédjem orosz ny elv oktatásunkat, m elyről egyébként a K ritik a egyik nem tú l régen m egjelent szá­ m ában olvashattunk elem ző cikket ,2 hanem az volt a célom, hogy rám u tassak k ét olyan körülm ényre, m elyek a postscholaris nyelvoktatás m egszervezését és biztosí­ tá sá t a legkitűnőbb iskolarendszer m ellett is szükségessé teszik m indaddig, míg az idegen nyelvek ism eretére egyáltalán szükség lesz. N evezetesen: feltétlen ü l biztosítani kell valam ilyen lehetőséget azok szám ára, a k ik meg a k a rjá k ta rtan i, esetleg tovább szeretnék fejleszteni kínkeservesen m egszerzett ny elvtudásukat, m ásrészt nehezen képzelhető el olyan ideális állapot, am ikor m inden gyerm ek és ifjú em b er teljes m ér­ tékben tu d a táb a n lesz an n a k , hogy az idegen nyelvek tan ításáv al -nem kínozni a k a r ­ ják, hanem egy jól használható eszköz birtokába szeretn ék ju tta tn i, és ezt a törekvést érdem es lenne egy kis szorgalom m al tám ogatni. M árpedig addig, am íg ez be nem következik, biztosítani kell valam ilyen „korrekciós” lehetőséget azok szám ára is, akik az iskola által n y ú jto tt előnyöket nem, vagy nem teljes m értékben h aszn álták ki, de aztán az élet valam ilyen m otiváló tényező révén n y elv tan u lásra ösztönzi őket. Ezek a m otiváló tényezők an n y ira közism ertek és kézenfekvők, hogy m egem lí­ tésük is közhely szám ba m enne, ha nem já tsz an án a k nagy szerepet a nyelvtanulás eredm ényességét és végső soron a nyelviskola m űködését illetően is. N em te k in th etü n k el te h á t — fontossági so rrend sz erin t történő — felsorolásuktól:

1 . a tanuló m unkaköréhez, szakm ai tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó, e r ­ kölcsi (esetleg anyagi) elism eréssel is együttjáró m otiváló tényezők; 2. reális és k o n k rét gyakorlati cél, pl. tervezett külföldi utazás, b aráti, rokoni kapcsolatok s tb .; 3. egyéb, k onkrétan nem körü lh atáro lh ató m otiváló tényezők, pl. hasznos időtöl­ tés, az iskolás korú gyerm ek korrepetálásához szükséges ism eretek felelevenítése, m egszerzése stb. K étségtelenül az iskolarendszerrel függ össze, hogy nincs m egoldva a „m ásodik” idegen nyelv tan ítása az általános iskolás korú gyerm ekek szám ára. Az alap fo k ú ok­ tatási intézm ények általáb a n fakultatív órák szervezésével sem tu d já k kielégíteni az igényeket, és az is teljesen érthető, hogy sok szülő szorgalm azza az angol, fran cia vagy ném et nyelv tan u lásán ak m ielőbbi m egkezdését, éppen a gyerm ek fokozottabb fogé­ konyságára hivatkozva. Nem várható, hogy rövid időn belül sor k erü ljö n a m ásodik idegen nyelvnek a széles körű bevezetésére az általános iskolában, feltétlen ü l szükség van te h á t a gyerm ektanfolyam ok szervezésére is. Ehhez kapcsolódik még egy sokak á ltal v ita to tt problém a, tu d n iillik a szakm unkásképzés és az idegen nyelv o k tatásán ak kapcsolata. Sajnos elég e lte rje d t az a felfogás, hogy m ondjuk egy lak ato sn ak vagy k ő ­ m űvesnek sem m i szüksége idegen nyelvek ism eretére. Azon viszont senki sem cso­ dálkozik, hogy egy jövendő óvónő vagy tanító az orosz nyelvet pontosan annyi ideig ta n u lh a tja állam ilag m egszervezett körülm ények között, m in t pl. a fizikus- vagy v e­ gyészjelöltek, és — m ivel a felsőfokú intézm ény elő tt általáb a n gim názium ba já rn a k — alk alm uk v an rá, hogy a m ásodik idegen nyelv a la p ja it is elsajátítsák . M árpedig óvó- és tanítónőinket elsődlegesen a z é rt képezzük, hogy m agyar városokban és m agyar falv ak ban m agyar gyerekeket tanítsan ak és neveljenek, és — egészen kivételes ese-

96

tektől eltérően — valószínűtlennek látszik, hogy „bevetésükre” külföldön k erüljön sor, sőt még az idegennyelvű szakirodalom tanulm ányozására sincs feltétlen ü l szükségük.3 Szakm unkásaink sz ám ára viszont reális lehetőség, hogy pl. V lagyim irban szereljenek trak to rg y ári festőberendezést, B rnoban építsenek szállodát, vagy éppen Irak b an óv­ ják, védjék a m agyar állam gazdasági érdekeit, m in t a z t a z egyik tv -ad ásh an lá th a t­ tuk. Es ilyenkor bizony jól jön, jól jönne a nyelvtudás! T erm észetesen nem az a hiba, hogy a felsőfokú végzettségű értelm iségi dolgozóink képzésében au to m atik u san biz­ tosított a nyelvtanulás lehetősége, hanem az, hogy a szakm unkásképzésből általáb an hiányzik. E nnek a helyzetnek a következm énye, hogy a szakm u n k ástan u ló k közül sze­ rencsére egyre többen iratk o zn ak be nyelvtanfolyam okra. Ha m indehhez még hozzávesszük, hogy vannak olyanok, ak ik nem elégszenek meg a m ár esetleg m agas szinten e lsa já títo tt egy vagy k ét nyelv ism eretével, hanem valam elyik m otiváló tényező h a tá sá ra további nyelveket is szeretn én ek m egtanulni, úgy vélem , m egem lítettem m indazokat az okokat, m elyek általáb a n közreh atn ak a nyelvtanfolyam ok szervezésénél, illetve m eghatároztam azok k ö rét is, a k ik n y elv tan ­ folyam ok résztvevőivé válnak vagy válhatnak. Kedvező körülm ények között (folyam a­ tos igény, olyan hallgatók tömeges jelentkezése, akik kom olyan veszik a n y elv ta­ nulást), ezek a nyelvtanfolyam ok nyelviskolává, teh át olyan szervezetté fejlődnek, m elynek keretében az oktatás kezdő, középhaladó, haladó szinten eg y arán t folyik, lehetőség van valóban hasznosítható nyelvtudás m egszerzésére, illetve a z állam ilag rendszeresített nyelvvizsgák (alap-, közép- és felsőfokú, v alam in t k andidátusi és szakm ai vizsga) letételére. A T IT gondozásában ilyen nyelviskola B udapesten m ár negyedszázada m űködik, és fokozatosan k ia lak u ltak a nyelviskolák a nagyobb v á ­ rosokban, főként a m egyeszékhelyeken is. A továbbiakb an azzal foglalkozom, hogyan érvényesülnek az itt összefoglalt általános érvényű tényezők m egyénkben, m ilyen kon k rét eredm ényeket é rtü n k el a nyelvi oktatás területén, és m ilyen speciális p ro b ­ lémák jelentkeznek szűkebb környezetünkben.

II. H a az iskolajellegű T lT -nyelvoktatás kialak u lása óta* á tte k in tjü k a résztvevők létszám át (1971: 555 fő, 1972: 658 fő, 1973: 559 fő, 1974: 578 fő, 1975: 602 fő, 1976: 567 fő, 1977: 576 fő, 1978: 593 fő, 1979: 712 fő, 1980: 613 fő),egy értelm ű m ennyiségi növekedés nem tapasztalható. Az összlétszám elég kiegyensúlyozottan 550—600 fő k ö rü l mozgott, az 1979. évi kiugró m axim um néhány „kis” nyelvnek (lengyel, olasz, szlovák) a k ísérleti je l­ legű bevezetésével m agyarázható, továbbá azzal az örvendetes ténnyel, hogy a nyelvisko­ la lassan m egindult a „m egyeivé v álás” ú tjá n , m ivel a kisvárdai tanfolyam ok m egszer­ vezése révén m ár nem csak N yíregyházát és közvetlen környezetét érinti. A lapvetően kiegyensúlyozott képet m u ta t a különböző nyelveknek egym áshoz való viszonya is. A hallgatói létszám nak hozzávetőlegesen 2/3 részét az angolosok és a ném etesek te­ szik ki, kb. egyenlő arányban, m ajd az orosz és a francia következik három -négy ta ­ nulócsoporttal. A „kis” nyelvek esetében 8—10 fő jelentkezésére lehet szám ítani. Ha te h át fejlődésről beszélhetünk, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy az nem anynyira extenzív, m int in k áb b intenzív jellegű. L egfrappánsabban a m inőségi változás persze az angol és a ném et területén érvényesül, hiszen itt a legnagyobbak a leh ető ­ ségek is, de érezhető az orosz és a francia nyelv esetében is. Ez az intenzívnek nevezett fejlődés abban nyilvánul meg, hogy az utóbbi években m ár m egszokottá és term észe­ tessé v ált a kezdő, haladó és nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam ok egym ásra épülése, teh át an n ak, aki kezdőként azzal a szándékkal iratkozik be a nyelviskolába, hogy b i­ zonyos idő elteltével (reálisan nézve a dolgokat ez 5, esetleg 4 év) középfokú állam i

97

nyelvvizsgát kíván tenni, és kom olyan is veszi a tan u lást, a T IT kedvező és egyre kedvezőbbé váló feltételeket tud biztosítani, m ivel ta p asz talt o k tatógárda és lassan teljessé váló, állandóan tökéletesedő, m odern audiovizuális és audiorális tan an y ag ­ rendszer áll rendelkezésére. A k o n k rét sikerek (az utóbbi években le tett 20—25 ny elv ­ vizsga) talán mégsem csak ezzel m agyarázhatók, hanem in k áb b a nyelvet tanulók szem léletének bizonyos változásával. Míg ugyanis a k á r öt évvel ezelőtt az volt a fő tendencia, hogy hallgatóink nem annyira céltudatosan, sokszor talán csak divatból kíséreltek meg egy idegen nyelvet elsajátítan i, te h át alapvetően a m otivációs ténye­ zők h arm adik csoportja volt az uralkodó, az utóbbi k ét-h á rc m évben m eg n ő tt azok szám a, ak ik tudták, hogy nem könnyű fela d atra vállalkoztak, de a z t is, hogy m iért teszik ezt, teh át úgy érzem , ném i eltolódás tap asztalh ató főként az első motivációs csoport irányában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nyelvoktatásnak el kellene veszítenie a „tisz­ tá n ” közm űvelődést, a ku ltu rális színvonal em elését szolgáló funkcióját, te h á t táv o l­ ról sem a r r a gondolok, hogy az lenne az ideális állapot, ha csak olyanok ta n u ln án ak idegen nyelveket, ak ik n ek nyelvtudásukat igazoló hivatalos d o k u m en tu m ra is fel­ tétlen ü l szükségük van, de a céltudatos, kellő — esetleg külső tényezők által is mo­ tiv á lt a k a ra tta l rendelkező hallgatók feltétlenül em elik egy-egy tanulócsoport m u n k á ján a k a színvonalát, ső t pozitív h atást gyakorolnak a ta n ári tevékenységre is. M ásrészt, b ár egzakt statisztikai adatokkal ezen a téren nem rendelkezem , mégis — éppen a hosszabb id eje fo lytatott T IT -m unka révén szerzett tap asz talata im alap já n — úgy vélem , hogy nagyobb városainkhoz, illetve m ás m egyékhez viszonyítva N yír­ egyházán és S zabolcs-Szatm árban nincs elegendő k v alifik ált n y elv tu d ással rendelkező szakem ber, és még távolról sem használjuk ki képzésük érdekében a T IT -nyelviskola (vagy m ás nyelvtanfolyam ok) á lta l n y ú jto tt lehetőségeket. A n y elv o k tatásn ak a te r­ melő tevékenységhez való közvetlen kapcsolódását te h á t a mi k örülm ényeink között még inkább hangsúlyozni kell. E redm énynek te k in th e tjü k ugyan, hogy v an n ak olyan szovjet p a rtn e rre l rendelkező m ezőgazdasági üzem eink, ah o l éveken k eresztü l tám o ­ g atták az orosz nyelv tan ítását, hogy v annak vállalatok, m elyek dolgozóiknak (még hozzá nem is vezető beosztású dolgozóiknak!) lehetővé teszik a 2—3 hónapos, igaz Eélig-meddig m agánúton és -költségen szervezett ND K-beli tan u lm án y u tat, de az ért az is előfordul, hogy a közvetlen felettesek — élve azzal a körülm énnyel, m iszerint a M unka T örvénykönyve, ellentétben sok m ás továbbképzési form ával, a n y elv tan u lás­ hoz a legcsekélyebb kedvezm ényt sem biztosítja — még az önszorgalom ból v állalt nyelvtanfolyam látogatását is in k áb b gátolják, m in t segítik. És sok esetben bizony egyegy jól induló, hasznosnak látszó (népgazdasági szem pontból is fontosnak tűnő!) üze­ mi tanfolyam csődje is a z é rt következik be, m ert a résztvevők nem k ap ják meg azt a kis odafigyelést, a z t a kis törődést, am i egy kis kedvet, lelkesedést o ltan a beléjük, az, ism étlem , egyáltalán nem könnyű, nyelvtanuláshoz. Ezt talán éppen a z é rt érezzük fo­ kozottabban a z utóbbi években, m e rt a k o n k rét céllal tan u ló k létszám ának növeke­ désével párhuzam osan m intha bizonyos fokú fiatalodási tendencia is bekövetkezett volna hallgatóink körében. M árpedig ha ez így van, m ég in k áb b oda k ell figyelnünk bizonyos társadalm i, szociológiai kísérőjelenségekre. H a a közeljövő fela d ata it kellene körvonalaznunk, talán a következő dolgokat hangsúlyozhatnánk. A tan ári m unka és az oktatási any ag szín v o n alán ak állandó, fo­ lyam atos em elése m ellett szükség lenne a N yíregyházán, illetv e a m egyében iskolán kívül folyó, de intézm ényi jellegű nyelvoktatás k eretein ek bizonyos fokú k o o rd in á­ lására, a szervezeti form ák és a tananyagok egyeztetésére. E záltal lehetőség nyílna a n yelvtanítás színvonalának em elését segítő egészséges versengés k ialak ítására, de az

98

esetlegesen jelentkező v adhajtások m eg nyirbálására is. Meg kellene találn i a n n a k a m ódját is, hogy ném ileg befolyásolhassuk a tanuland ó nyelv k iv álasztását is, m ert igaz ugyan, hogy egy kutatóm érnöknek nagy valószínűséggel az angol nyelvre van szüksége, de előfordult m ár, hogy a szom szédja is ezt választotta, pedig csak a k ö r­ nyező országokban szeretett volna körülnézni, ahol talán a n ém ettel jobban boldogult volna. De h át csak nem m arad le! V alahogy úgy, m int a kocsi esetében: ha neki L a­ d ája van, nekem sem elég a T rabant. M ásrészt a r r a is gondolni kell, hogy könnyebb és hasznosabb egy olyan nyelv felevenítése, m in t egy új elsajátítása. T ovább kellene folytatni (olykor el kellene kezdeni) az üzem ekben, gyárakban, intézm ényeknél a n ­ nak felm érését, hogy m ilyen m értékben van szükség idegen nyelvek ism eretére, és a reális szükségletből k iindulva fokozottabban kellene ösztönözni azokat, ak ik n ek a m unkakörükből adódó feladatok jobb m egoldásához segítséget n y ú jt a nyelvtudás. Így lehetne m inőségileg tovább jav ítan i a T IT -nyelviskola m u n k á ját is, és elérni azt, hogy a kedvtelésből, pusztán érdeklődésből, valam iféle „belső in d ítta tá s” alap já n ide­ gen nyelvet tanulók m ellett tovább növekedjék azoknak a szám a, ak ik n ek a n y elv­ tan u lás valóban értékes továbbképzést is jelent. A két csoport egym ást harm onikusan kiegészítő m unkája színvonalas tan ári irányítás m ellett további szép eredm ényekhez vezethetne.

III. V égezetül külön kell foglalkozni az általános iskolás korú gyerm ekek o k tatásá­ nak kérdésével. Ez egy kicsit új feladatot je le n t a TIT szám ára, és term észetesen n é­ hány m egoldatlan problém a is jelentkezik. Nincs például megfelelő szintű, korszerű tananyag, a nyelvtanárok egy része nem rendelkezik kellő ta p asz talattal a gyerm ek­ n y elvoktatást illetően, am i érth ető is, hiszen éppen a T IT -ben végzett tevékenység in k áb b a felnőttoktatás felé irán y íto tta figyelm üket. Ezek azonban áth id alh ató , rövid időn belül leküzdhető problém ák. Jelentkeznek szorosabban v ett m ódszertani és szer­ vezési kérdések is. K orábban em lítettem például, hogy az eredm ényesség szem pont­ jából a felnőttek esetében is jelentős szerepet játszik a m otiváció. M ár m ost köztudott, hogy az általános iskolás gyerm ekeknél a m otiváló tényezőt elsősorban m égiscsak a rendszeres szám onkérés, feleltetés, osztályozás, jobb esetben a tanulók között k ia la ­ k u lt versenyszellem jelenti. Ez az ösztönzési eljárás a T IT -tanfolyam okon, éppen a tudatosságra és önkéntességre, illetve a hallgatóknak feln ő tt v o ltá ra való tek in tettel nem n y ert általános érvényű polgárjogot. M ódszertani kérdés, hogy a gyerm ekcsopor­ tok esetében be kell-e, be lehet-e vezetni valam iféle ad m in isztratív ösztönzési m ód­ szert, vagy inkább más eszközöket kell keresnünk, találn u n k . N ehezebb dolog a szer­ vezés is. A központi csoportokban rendkívül heterogén gyerekanyaggal kell dolgozni, m ind az életkort, m ind a szellem i érettség szin tjét illetően. Az sem m indig kedvező, p éld áu l a m unkához nélkülözhetetlen fegyelem szem pontjából, hogy m égiscsak kis gyerekek, gyakran esti órákban szám u k ra idegen épületekben, alapvetően idegen kö­ zösségben „verődnek össze”, am ihez esetleg még az utazással eg y ü ttjáró törődés, a v i­ szonylag nagy h o ltidő-ráfordítás is hozzájárul. Jo bbnak ta rto m azt a megoldást, a m i­ kor egy-egy iskola sa já t érdeklődő tanulóinak szervez tanfolyam ot, és ennek vezeté­ sére T IT -n y elv tan árt k ér fel. Különösen hasznos lesz az ilyen kooperáció egy-két év múlva, am ikor m ár rendelkezésünkre áll a m ost még nyom dában lévő speciális ta n ­ anyag, m elynek készítésében szakosztályunk tagjai is részt v állaltak . Persze azt is v i­ lágosan látni kell, hogy hosszabb távon a m ásodik idegen nyelv általános iskolai o k ta­ tását m egnyugtató módon csak állam i intézkedéssel és a n yelvtanárképzés felfejleszté­

99

sével lehet m egoldani, am i előbb-utóbb m ár csak a — helyesen — oly g yakran hangoz­ ta to tt egyenlő lehetőségek biztosítása szem pontjából is elk erü lh etetlen n é válik. ★ összegzésként hangsúlyozni szeretném , hogy a T IT -nyelviskola széles körű tár­ sadalmi igény következtében k ialakult, alapvetően önkéntességre épülő társadalmi szervezet, m elynek egész szerkezete, m űködésének jellege sok szem pontból eltér az állam i intézm ények jellem zőitől. F unkcióját te k in tv e olykor hézagpótló, alapvetően azonban m ásként nem m egoldható feladatokat lá t el. Sikeres tevékenysége éppen ezért fokozottabb m értékben függ attól, hogy helyesen m é rjü k -e fel az em líte tt tá r­ sadalm i igényeket, de nem nélkülözhetjük a társadalom , a jelen esetben N yíregyháza és Szabolcs-Szatm ár megye lakosságának tám ogatását sem.

JEGYZETEK

•

1. S zép e G y ö rg y , a T IT Id e g e n n y e lv i V á la s z tm á n y á n a k e ln ö k e , 1980. m á ju s 15-én a T IT O rszágos K ö z p o n tjá b a n e lh a n g z o tt e lő a d á s á b a n az „ E u ró p a i n y e lv i sz e m in á riu m ” -on sz e rz e tt ta p a s z ta la ta i a la p já n a r ró l tá jé k o z ta tta a je le n lé v ő k e t, h o g y h a z á n k az id eg en n y e lv e k is m r e té t illető en A u s z triá ­ v a l és B u lg á riá v a l e g y ü tt m e g le h e tő se n le m a ra d az e v o n a tk o z á s b a n v ezető e u ró p a i á lla m o k tó l (B elg iu m , C seh sz lo v ák ia, H o llan d ia, M álta, S v ájc), és e g y é rte lm ű e n c s u p á n P o rtu g á liá t és A n g ­ liá t előzi m eg. 2. P a p p F e ren c, M ai la te in e re in k . K ritik a , 19B0/9: 12. 3. A zzal k a p c s o la tb a n , h o g y a k u ta tá s te rü le té n m e n n y ire fo n to s a n y e lv tu d á s , k iv é te le s e n h a d d ' n e n ev e s sz e m é ly isé g re h iv a tk o z z a m , h a n e m az E g y etem i É let (a d e b re c e n i e g y e te m e k lap ja) X IX . é v fo ly a m á n a k 7. sz á m á b ó l eg y fris s e n v é g z e tt fiz ik u s s z a v a lt id é z h e s se m : „ K é p z é sü n k so k o ld a lú , b á rm e ly fiz ik u sh o z illő fe la d a tk ö rh ö z Jó a la p o t n y ú jt. T a lá n a sz a k k ö n y v tá rb e li b ú ­ v á rk o d á sh o z , iro d a lm a z á sh o z jo b b a n is h o z z á s z o k h a ttu n k v o ln a . M in d e n e se tre Ideg en n y e lv e k is m e re te n é lk ü lö z h e te tle n a fe lső b b é v fo ly am o k o n é s a v ég zés u tá n .” (G. G. H ová m e n te k a fizik u so k ?) 4. Az 1975 e lő tti id ő s z a k ra v o n a tk o z ó a n vö. S zék ely G áb o r, N y e lv o k ta tá s — fe ln ő tte k n e k . S zab o lc s -S z a tm á ri S z e m le : 1975/2: 83—8.

100

Kulturális esem ények JANUÁR 6.: „SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI HELYTÖRTÉNETÍRÁS” M egjelent a „Szabolcs-Szatm ár megyei h ely tö rtén e tírás” I—II. kötete. A SzabolcsS zatm ár megyei L evéltár több m int négyszáz oldalas k ia d v án y án ak tan u lm án y ai S za­ bolcs megye és N yíregyháza X V III—XIX. századi történ etév el ism ertetn ek meg. JA N UÁ R 10.: NÉPMŰVÉSZETEK HÁZA N épm űvészetek házává alak u lt á t a nyíregyházi városi m űvelödédi központ Lenin téri épülete. A tervek sz erin t itt ta rtjá k m ajd a tanfolyam okat, itt találk o zh atn ak egym ással az egyes díszítőm űvészeti ágak m űvelői. JANUÁR 18.: SZABOLCSI AMATÖR FILM ESEK SIKERE K árászi E ndre nyíregyházi versenyző Lóré cím ű film je a zsűri első d íjá t k ap ta az öt m egye am atő r film eseinek D ebrecenben m egrendezett fesztiválján, ezzel b eju tv a a Sopronban m egrendezésre kerülő országos am atőrfesztiv álra. A zsűri k ü lö n d íját k ap ta K urecskó István, a N yíregyházi K onzervgyár am atő r film ese „A sárga földig” című d o k u m entum film jéért. FEBRUÁR 6.: JU BILEU M I K IÁ LLÍTÁ S A tíz éve működő m űvészetbarátok köre ta g jain ak m unkáiból nyílt jubileum i k i­ állítás a városi m űvelődési központ Lenin téri épületében. A tá rla to t Szem erszki Miklós, a városi pártbizottság titk á ra nyitotta meg. FEBRUÁR 14.: KÖNYV CZÓBEL M INKÁRÓL Dr. Kiss M argit nyíregyházi nyugdíjas pedagógus Czóbel M inka an arcsi költőnő életének és m unkásságának állít em léket ez év elején m eg jelen t könyvében. A kö ltő ­ nőnek 1890 és 1914 között két regénye és kilenc verseskötete je len t meg. A róla szóló könyvet a S zabolcs-Szatm ár megyei Idegenforgalm i H ivatal a d ta ki. FEBRUÁR 18.: TISZ T Ü JÍT Ö KÜLDÖTTÉRTEKEZLET AZ MTESZ-BEN N yíregyházán ta rto tta a M űszaki és T erm észettudom ányi E gyesületek Szövetsé­ gének m egyei szervezete ez évi k üldöttértekezletét, am elyen öt esztendő m u n k áját értékelték, elfogadták a következő öt év felad atterv ét, m egválasztották a 47 tagú el­ nökséget és a 13 tagú végrehajtó bizottságot. A m egyénkben m űködő húsz tudom ányos egyesület 150 küldötte és a m egbízottak előtt S ándor József elnöki m eg n y itó ját köve­ tően Scholtz Béla, az MTESZ megyei titk á ra terjesz tette elő az elnökség szóbeli re ­ ferátu m át, am elyet v ita követett. A megyei szervezet tevékenységéről elism erően szólt

101

T óth János, az MTESZ fő titkára. Dr. Pénzes János tanácselnök a m egyei p ártbizottság és a m egyei tanács nevében üdvözölte a küldöttértek ezletet. A m egválasztott testü le­ tek et és vezetőket Szűcs Im re, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte. M ÁRCIUS 1.: MEGNYITOTTÁK A MŰVÉSZETI HETEKET Czakó István, a N yíregyházi Városi T anács elnökhelyettese m egnyitó beszédével kezdetét vette N yíregyházán a több m int egy hónapig tartó, hagyom ányos tavaszi r e n ­ dezvénysorozat. H at jelentősebb k iá llítást nyito ttak meg az idén: a városi m űvelődési központban P latth y György festőm űvész gyűjtem ényes k iá llítá sá t és V encsellei István fotóm űvész H ortobágyról készült sorozatát, a Jósa A n d rás M úzeum ban Tarnóczy B a­ lázs grafik áit lá th a tta a közönség. É rdekes tá rla t nyílt Péli T am ás festőm űvész és Pongor Béri K ároly m unkáiból. A sóstói nem zetközi m űvésztelep szobrászai is k iá llí­ táson m u tatkoztak be. A kom olyzene kedvelőit gazdag program v árta, szám os k oncer­ ten em lékeztek meg B artók B éla születésének 100. évfordulójáról. K iem elkedő volt a Bessenyei György T anárképző Főiskolán rendezett B artók-centerrárium i em lék h an g ­ verseny. A m űvészeti hetek keretében m utatkozott be az elm ú lt év végén szerveződött városi stúdiószínpad, szerepelt m ég a p rogram ban am atő r együttesek bem utatkozása, előadói est, k u ltu rá lis seregszem le, film ankét, író-olvasó találkozó, ú ttö rő zen ek ari fesztivál, népm űvészeti est, bábelőadás, ifjúsági klubtalálkozó, vetélkedő és könnyű­ zenei hangverseny. MÁRCIUS 8.: M ÁTÉSZALKAI DALOS TAVASZ '81 M átészalkán a dalos tavasz rendezvénysorozat nyitó hangversenyén a város és a já rá s általános iskoláinak kórusai m u tatkoztak be. Az idén szerepelt a p rogram ban többek között a T inódi k am arazenekar, a 10 éves ju b ileu m át ünneplő m átészalkai úttörőzenekar, sor k e rü lt a megyei felnőtt kórusok b em u tató jára és a hagyom ányos zeneiskolai ta n á ri hangversenyre. K iem elkedő esem énye volt a so rozatnak a Szabolcsi szim fonikus zenekar hangversenye. MÁRCIUS 14.: KIADVÁNY A NYÍRBÁTORI M INORITA TEMPLOMRÓL A T ájak, korok, m úzeum ok kiskönyvtára sorozatb an k iad v án y jelen t meg a n y ír­ b áto ri m in o rita tem plom ról, Szalonta B arnabás tollából. A könyv részletesen ism er­ teti a m űem lék tem plom ot. MÁRCIUS 14.: ÜJABB ALKOTÁSOK A VA JAI MÚZEUMBAN A Rákóczi-kor em lékét idéző alkotásokkal gyarap o d o tt a v ajai Vay Á dám M ú­ zeum gyűjtem énye. A m úzeum birto k áb a k e rü lt Szervatiusz Jenő és T ibor Esze T a ­ m ásról készített dom borm űve, Kis Nagy A ndrás szobrászm űvész R ákóczi-harangot m egörökítő bronzplakettje, Búza B arn a R ákóczi-szabadságharcot idéző dom borm űve, Borsos M iklós az intézm énynek ajándékozott R ákóczi-plakettje és Sz. Egyed Em m a b ro nzplakettje, am ely a vezérlő fejedelem vitézeinek á llít em léket. A v árk astély sza­ b ad téri szoborgalériája is gazdagodott két szoborral, a G aram i László k észítette Vak B ottyán- és a Nagy Istv án János készítette Esze T am ás-portréval.

102

MÁRCIUS 28.: BARTÓK-HANGVERSENY NYÍREGYHÁZÁN A m űvészeti hetek legrangosabb m egyei B artók-hangv ersen y ére k erü lt so r a ta ­ nárképző főiskolán. A m űsorban fellépett a 4-es sz. általán o s iskola kisdobos kórusa — Kovács L ászlóné vezényletével, R ábai Jú lia zongorakíséretével —, nagy én ek k ara — Szabó D énes vezényletével —, a V asvári P ál G im názium én ek k ara — D. Ferenczy Erzsébet karvezetésével —, valam in t a F ehér O ttó vezényelte főiskolai női k ar. A B artók-m űvek előadásában közrem űködött a Szabolcsi szim fonikus zenekar, zongorán k ísé rt N adzon G usztáv. B artók születésének 100. évforduló ja alkalm ából a m űvészre em lékezett Szokolay S ándor K ossuth-díjas zeneszerző. A h angversenyen elhangzott verseket, B artók-idézeteket E rdélyi G yörgy előadóm űvész tolm ácsolta. Á PR IL IS 1.: ELHUNYT PÁ L GYULA FESTŐMŰVÉSZ 53 éves koráb an elh u n y t Pál G yula festőm űvész, a nyíregyházi tan árk ép ző főis­ kola ta n ára. A közönség két rangos k iá llításá t lá th a tta 1981-ben: ja n u á r 23-án a b u ­ dapesti M űcsarnokban, m árcius 13-án a nyíregyházi Jósa A ndrás M úzeum ban nyílt tárlata. Á PR ILIS 6.: ŰTTÖRÖTECHNIKUSOK ORSZÁGOS VERSENYE A Bessenyei György T anárképző Főiskolán rendezték m eg a tudom án y o s-tech n i­ kai úttörőszem le keretében az úttörőtechnikusok versenyének országos döntőjét, ahol elm életi versenyen, rakétam odell-építésben és kilövőállvány-készítésben ad tak szá­ mot tudásukról a résztvevők. A három napos rendezvény m ásodik n ap ján M agyari Béla kiképzett űrh ajó s volt az ú ttörők vendége. Á PR IL IS 10—12.: SZABOLCSI K U LTU RÁ LIS RENDEZVÉNYEK A ROMÁNIAI SZATMÁRBAN A hagyom ányos k u ltu rá lis csereprogram keretében szabolcsi m űvészeti esem é­ nyekre k erü lt sor a rom ániai S zatm ár m egyében. S zatm áron k iá llítás ny ílt „SzabolcsS zatm ár képzőm űvészete 1945—1980” címmel. V endégszereplésre u tazo tt a m átészal­ kai S zatm ár táncegyüttes, a pusztadobosi n épdalkor és citerazen ek ar. Közös m ű so ru ­ k at három rom ániai településen m u ta ttá k be. Á PR ILIS 24.: ROMÁN K U LTU RÁ LIS DELEGÁCIÓ MEGYÉNKBEN A rom ániai S zatm ár m egyéből 70 tagú k u ltu rá lis delegáció érk ezett N yíregyházá­ ra. A delegáció élén Ioan Ursu, a S zatm ár megyei pártbizo ttság pro p ag an d ao sztály á­ nak helyettes vezetője állt. A találkozó — am elyre a rom ániai S zatm ár és SzabolcsS zatm ár m egyék közötti hagyom ányos csereprogram k eretéb en k e rü lt so r — nyitó esem ényeként a nyíregyházi Jósa A ndrás M úzeum ban szatm ári képzőm űvészek a lk o ­ tásaiból ny ílt tá rla t. A tasnádi és a negresti m űvelődési ház népi együttesei — m e­ gyénkben több helyen — színpom pás havasi m ennyegzőt m u ta tta k be b ü kkaljai, csaholyi, Szam os m enti, m áram arosi táncokkal, több kitűnő szólista közrem űködésével. Á PR ILIS 25.: MUNKÁS- ÉS IFJÚ M U N K Á S KÓRUSOK MEGYEI FESZTIV Á LJA Negyedik alkalom m al rendezték meg a m unkás- és ifjú m u n k ás kórusok megyei fesztiv álját Z áhonyban, tizenkilenc kóru s részvételével. Az idén egybekötötték a fesz­

103

tiv ált a kórusok V III. országos m inősítésével, így a k étnapos esem ényen tizenkét kó­ ru sn ak ítélt oda a zsűri arany, ezüst és bronz m inősítést. Á PR IL IS 28.: ONKOLÖGUSOK TUDOMÁNYOS ÜLÉSE MÁTÉSZALKÁN M átészalkán rendezték meg a Debreceni A kadém iai B izottság k ihelyezett tu d o ­ m ányos ülését, am elynek íő tém ája a rákbetegség volt. Az érdeklődő vendégeket dr. H agym ási József v áro si-járási főorvos köszöntötte, m egnyitót dr. .M agyar János, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetője m ondott. Az előadásokat Ju h ász L ajos onkológus főorvos, kandidátus, K ertai P ál ,az orvostudom ányok doktora, Váczi L ajos intézetvezető, Rák K álm án és Szegedi G yula k andidátusok ta rto tták . M ÁJUS 22.: ÉREMMGVÉSZETI ZA ROKIALLITÁS A nyíregyházi városi m űvelődési központ L enin téri k iállító term éb en n y itották meg a sóstói nem zetközi érem m űvész alkotótelepen készült m unkákból ren d ezett k i­ állítást. A zárókiállítás m egnyitóján Bereczky L oránd m űvészettörténész, az MSZMP KB m u n k a társa m é lta tta az alkotótábor jelentőségét. Sor k erü lt a m űvészeti d íjak á t­ ad ására is. M ÁJUS 22.: K ISS LA JO S-EM LÉK Ü LÉS DOMBRÁDON Tudom ányos em lékülést rendeztek D om brádon Kiss Lajos n éprajztudós születé­ sének 100. évfordulója alkalm ából. Az em lékülésen m egjelenteket Nagy M ihály, a TIT megyei titk á ra köszöntötte, az elnökségben foglalt h elyet és felszólalt G unda Béla professzor, a D ebreceni A kadém iai Bizottság, és a M agyar N éprajzi T ársaság k ép v i­ seletében. Az em lékülés előadásai — am elyeket N ém eth P éte r m úzeum igazgató, Páll István muzeológus, Mező A ndrás nyelvész-kandidátus, K orm ány G yula főiskolai tan ár, Láczay M agdolna levéltáros és Erdész S ándor m úzeum falu-igazgató ta rto tta k — Kiss Lajos életpályájával, sokirányú m unkásságával, a Rétköz földrajzi képével és refo rm ­ kori nem ességének helyzetével foglalkoztak. Az em lékülés H ársfalvi P éte r kan d id átu s, tanszékvezető főiskolai ta n á r zárszavával é rt véget. M Á JU S 23.: KOCSÁR MIKLÓS SZERZŐI ESTJE Rangos hangverseny színhelye volt a 4. sz. iskola díszterm e. K ocsár Miklós k é t­ szeres E rkel-díjas zeneszerzőnek rendezett szerzői estet a 4. sz. iskola és a városi m űvelődési központ. M ÁJUS 29.: ORSZÁGOS TANYATÖRTÉNETI KONFERENCIA NYÍREGYHÁZÁN „A ta n y ak u ta tá s eredm ényei és fela d ata i” cím m el országos tudom ányos k onfe­ ren ciát rendezett N yíregyházán, a Bessenyei György T anárképző Főiskolán a M agyar A g­ rártu d om ányi Egyesület Szabolcs-Szatm ár m egyei tagozata és a M agyar T örténelm i T ársu lat megyei csoportja. A résztvevőket dr. C servenyák László főigazgató köszön­ tötte, m egnyitót László A ndrás, a megyei tanács általán o s elnökhelyettese, az MTESZ elnöke ta rto tt. A k o nferencián részt vett Pölöskei F erenc és Szabad G yörgy: „A m a­ gyar tanyarendszer tö rté n ete” című, közelm últban m egjelent ak ad ém iai ta n u lm á n y ­ kötet két szerkesztője is.

104

JÚ N IU S 4.: M ŰVELŐDÉSPOLITIKAI TANÁCSKOZÁS NYÍREGYHÁZÁN I Szabolcs-Szatm ár megye iskoláinak igazgatói, szakfelügyelők, pedagógus p árta lap szervezeti titkárok, szakszervezeti titkárok, a v áro si-járási p árt-, tanácsi szervek osz­ tályvezetői, valam int a m űvelődési intézm ények vezetői részvételével megyei m ű v e­ lődéspolitikai tanácskozást ta rto tta k N yíregyházán. A tanácskozást G yúró Im re, a m e­ gyei tanács elnökhelyettese n y ito tta meg, m ajd dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke ta rto tt bevezető előadást. Dr. K uknyó János, a megyei tanács m űvelődési osztályvezetője az időszerű m űvelődéspolitikai feladatokról ta rto tt előadást. A tanácskozás v itá já b an felszólalt E kler György, a megyei pártb izo ttság titk á ra és Szabó László, a M űvelődési M inisztérium főosztályvezető-helyettese is. A tanácskozás ta p asz talata it G yúró Im re elnökhelyettes foglalta össze. JÚ N IU S 10.: TANÁCSKOZÁS A SZÍNHÁZRÓL A színház szervezésének m u n k álatairó l ta rto tta k tanácskozást N yíregyházán, az átép ítés a la tt levő M óricz Zsigm ond Színház épületében. A tanácskozáson — am elyet G yúró Im re, a megyei tanács elnökhelyettese vezetett — m e g h allg atták az építők b e­ szám olóját a színház rekonstrukciójának első ütem ében elvégzett m u n k áró l és a m á ­ sodik ütem ben sorra kerülő bővítés terveiről, valam in t a színház m űszaki szakem ­ bereinek beszám olóját. A m űvészeti, gazdasági és m űszaki szem élyzet, illetve a leen ­ dő tá rsu la t szervezéséről Bozóky István színházigazgató a d o tt tájékoztatót. A ta n ác s­ kozáson felszólalt E kler György, a m egyei pártbizottság titk á ra , v alam in t Tóth Dezső m űvelődési m iniszterhelyettes. A tanácskozás u tán a m iniszterhelyettes SzabolcsS zatm ár m egye p á rt- és állam i vezetőivel tanácskozott m egyénk m űvelődéspolitikai beruházási és költségvetési program járól, a hatodik ötéves te rv megyei ágazati k o n ­ cepciójáról. A m iniszterhelyettes m egtekintette az épülő megyei m űvelődési közpon­ tot is. JÚ N IU S 11.: KÁDAS ISTVÁN KIÁLLÍTÁ SA A N yíregyházán élő K ádas Istv án grafikusm űvész k iá llítása nyílt meg B udapes­ ten, a Csók István G alériában. JÚ N IU S 22—28.: ÜTTÖ RÖ-O LIM PIA NYÍREGYHÁZÁN N yíregyházán, a városi stadionban színpom pás m egnyitóünnepséggel vette kez­ detét a XVII. nyári úttörő-olim pia országos döntője, am elyre az ország m inden ré ­ széről két és félezer úttörősportoló érkezett. A m egnyitóünnepségen m egjelent Buda István állam titk á r, az OTSH elnöke, dr. T ar Im re, a megyei p ártb izo ttság első titk ára, M olnárné K ozm a Erzsébet, az úttörőszövetség titk ára, valam in t a m egye és az ország politikai, társad alm i, gazdasági életének számos képviselője. Az olim piai láng m eg­ érkezése u tán dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke köszöntötte a részt vevő sp o r­ tolókat, a felkészítést végző pedagógusokat, ú ttö rő - és sportvezetőket, és a rendezvény vendégeit. Ezt követően H anga M ária m űvelődési m iniszterh ely ettes m egnyitotta az ifjúsági sportseregszem lét. Az olim pián szép eredm énnyel szerepeltek a szabolcsszatm ári úttörők, hat aran y -, két ezüst- és 1 bronzérem m el a m ásodik helyen végez­ tek. Az úttörő-olim pia színes záróünnepséggel, Csanádi Á rpád, az OTSH eln ö k h ely et­ tese, a N em zetközi O lim piai B izottság tag ja záróbeszédével é rt véget.

105

JÚNIUS 26.: TÁRLAT A MÚZEUMBAN T akács E rzsébet SZO T -dijas szobrászm űvész m unkáiból n y ílt k iállítás a n y íregy­ házi Jó sa A ndrás M úzeum ban. A tá rla to t Vizy O ttó m űvészettörténész n y ito tta meg. A m egnyitón részt vett P etrovszki István,' az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Gulácsi S ándor és E kler György, a megyei pártbizottság titk árai, Pénzes Ján o s a megyei tanács elnöke és Sim on László, a M űvészeti Szakszervezetek Szövetségének titk ára. A szobrásznő két alk o tást ajándékozott a Jósa A ndrás M úzeum nak. JÚ N IU S 27—28.: FÚVÓSZENEKAROK ORSZÁGOS HANGVERSENYE Az SZMT Móricz Zsigm ond M űvelődési H áza és a m egyei m űvelődési központ közös szervezésében rendezték meg m egyénkben a fúvószenekarok V. országos m inő­ sítő hangversenyét. A verseny több helyszínen bonyolódott, N yíregyházán a K ossuth téren, a Bessenyei té re n és a Jó savárosban csendült fel térzene, de szerep eltek a fú ­ vósok Sóstógyógyfürdőn, a gergelyiugornyai stran d fü rd ő n és a k isv árd ai stran d o n is. JÚ N IU S 27—JÚ L IU S 3.: FAFARAGÓTÁBOR VÁSÁROSNAMÉNYBAN Több m int h arm in c fafaragó érkezett a VII. országos beregi fafarag ó táb o rb a. A résztvevők az alkotó m unka m ellett ism erkedtek m egyénkkel, elláto g attak a vásárosnam ényi üveggyárba, m egtekintették a k isvárdai v árat. V ásárosnam ény ad o tt otthont a fafaragótáborban készült m u n k á k at bem utató k iá llításn a k is, am elyet a m űvelődési központban július 29-től te k in th e tte k meg az érdeklődők. JÚ N IU S 29.: VIII. SZERVEZÉSTUDOMÁNYI NYÁRI AKADÉMIA A folyam atokat előkészítő tevékenységek szervezése a té m ája a nyíregyházi B es­ senyei György T anárképző Főiskolán m egrendezett V III. szervezéstudom ányi nyári akadém iának. A hatnapos rendezvénysorozat előadásai zömmel a M unkaügyi M inisz­ tériu m és az SZVT pály ázatán sikeresen szerepelt pályam unkák. Az ország szinte m inden te rü leté rő l érkező közel száz résztvevőt dr. Fésűs K ároly, a M unkaügyi Mi­ nisztérium szervezési főosztályvezetője, a n y ári akad ém ia elnöke üdvözölte a m eg­ nyitón, ahol m egjelent Szűcs Im re, a megyei pártbizottság osztályvezetője is.

106

Könyvekről SÁRDIBÉLA:

Nép és irodalom Jegyzetek Czine Mihály könyvéről

Czine M ihályról m ásfél évtizeddel ezelőtt úgy nyilatkozott N ém eth László az újab b nem zedékek kiem elkedő értékeiről szólván, hogy becsületesen és okosan „m enti, am i m enthető". Tömör, elism erő összegezés a haza legfényesebb gondolkodójától. Czine tu d ja s vallja is, hogy p ályájának, eszm éinek, célkitűzéseinek alak ításáb an m ilyen nagy szerepe volt N ém eth Lászlónak. „M ások díjakon, k itü n tetések en is m érh etik m unkásságuk értelm ét, s m érik is; m agam az általam nag y ra becsült em berek jó v á­ hagyó te k in te tét érzem a legnagyobb elism erésnek. S m inden dolgok között ann ak örültem talán leginkább, hogy N ém eth László reám is figyelt. Hogy egy kicsit legalább az ő eklézsiája ta g ján ak érezhettem én is m agam ” — írja a N ém eth László eklézsiá­ já b a n c. líraian vallom ásos tanulm ányában. (Tiszatáj, 1981. április.) Persze, az eredeztető erők száma, a szellem i tájékozódás k öre jóval szélesebb: m ondhatni a 20. századi gondolkodás legszebb csillagainak sugárzásából nyalábolta össze szem léletének színeit, m a k u látlan erkölcsi ta rtásá t. A terjed elm es sorból Ady és Móricz gondolati és em beri összegezése alapvető m ár az induláskor, de aztán foko­ zatosan nyílnak fel előtte a m ásodik nagy nem zedék példás sum m ázóinak — József A ttila, Illyés G yula, N ém eth László, V eres P éter — szellem i hatásai. T ávolabbról F áb ry Zoltán, Balogh E dgár vox h u m a n aja a példa, s a k ét nagy óriás: B artók és K odály neve tűnik fel leggyakrabban. A hajszálgyökerek azonban — főleg a m orális felelősségtudat szem pontjából — még m élyebbre ny ú ln ak : H odászra, a szatm ári kis falu tízgyerekes p araszt-p ászto r család jának közegébe, a soha el nem eresztő m ikrokörnyezetbe, a k iterjed t, népes rokonság, szomszédság forró em beri kapcsolatrendszerébe. Illyés m ondta korai k ö lté ­ szetében: „ ö k fogják ceruzám ", s hozzá hasonló hűséggel Czine is szívére ölelte, gon­ dok között tám ogatta, öröm eit, fekete b á n a ta it szám on ta rto tta ennek a kis közösség­ nek — m int ezt néhány m egindító szem élyes találkozáskor m agam is tapasztaltam . A kis, földes padlójú falusi szoba nem csak a fogyó szám ú rokonság találkozóinak volt színtere a legkisebb fiúval, az első értelm iségivel, hanem Czine M ihály b arátain ak , eszm eiokonainak is alkalm i parolázási színterévé n ő tt: a hűség kézzelfogható bizonyí­ tásak én t oly korban, am ikor m ár töm egesen tapasztalh ató az „eleresztő o tth o n ” m eg­ tagadása. Czine M ihály m aga is érzi, hogy talán utolsóként, meg kell írn ia ezeket az élm ényeket: íróportréinak, esszéinek így válik szerves részévé a megyénkbe, falu jáb a látogatás szem élyessége V eres P éter, Szabó Pál, Nagy László, Ju h á sz Ferenc, Simon István és m ások arcképének rajzolásakor. F innyás ízlésű „ítészek” bizonyára kifogá­ solják m ajd ezeket a tanulm ányokban m egjelenő szubjektív színeket — m á r-m á r no­ vellaszerű betétek et —, m agam azonban úgy találom : p éld am u tató an egyedülálló ez a vallom ásos hang, forró önfeltárás, hiszen így nem csak olvasóinak é rte lm é t sugá­ rozza át, hanem a személyiség m élyebb rétegeibe hatol alakítóan, állásfo g lalásra kész­ tetve a szép példák ere je kapcsán Czine könyve.

107

Ez a szűkebb haza szabja meg pály áján ak fokozatosan tudatosodó kü ld etésszere­ p ét a nyíregyházi tanítóképző eszm éltető évei után, a pesti Eötvös kollégium falai között, a „fényes szellők" nem zedékének rajb a n felrepülő ta g jak é n t: a hűség és szol­ g álat fegyelm ében. M egjelenő nagyobb lélegzetű írásai esem ényszám ba m entek, fa la ­ k a t om lasztottak, előítéleteket döngettek (Móricz Zsigm ond ú tja a forradalm akig. 1960., Móricz Zsigmond. 1968., Szabó Pál. 1971., Isto rija M adarska K nyizevnoszti; társszerzők Bán Im re, B arta János 1976.). Az Irodalom történeti In tézetet 1964-ben egyetem i k a ­ ted ráv al cserélte fel, kandidátusi, m ajd doktori fokozatot szerzett. A folyóiratokban bőven ömlő tanulm ányaiban szinte m inden fontosabb társad alm i-iro d alm i jelenséget szám on ta rto tt, közben a m agyarság és irodalom ügyének „v á n d o rp réd ik áto ri” szere­ pét is v állalta szám lálh atatlan író-olvasó-találkozó során a haza m inden tá ján , k ü l­ földön is — ahová hívták. Szétszóródó írásai azonban a folyóiratok koporsófödelébe voltak zárva — b á r m ár jóval korábban is terjedelm es kötetbe kívánkoztak volna, ö tv e n k é t éves lett, m ire ezeket az írásokat — nagy válogatással — egybeterelhette. A Nép és irodalom 1—2. cím m el a könyvhéten m egjelent k ét terjed elm es kötet közel ezer oldalas, érett, ciklusokba szerkesztett m un k a: m indenképpen az eddigi tö ­ rekvések összegezése, ahogy m ondani szokták, a csűrbe g y ű jtö tt term és legjava. A k ü ­ lönbözés a terjedelem ben, a tém ák jellegében, az írások céljában, m ű fajáb an lelhető: e szem pontok alap já n heterogén a 96 írá s: összegező, nagy lélegzetű tanulm ány, esszé, portré, folyóiratok és napilapok terjedelm éhez k ö tött k ritik a, rádióban elhangzott m ű­ ism ertetés tágasságában mozog. Ami ennek ellenére egységbe foglalja a m ű veket: csak lényeges, vérbe-húsba vágó kérdésekkel foglalkoznak; vaskövetkezetességű és szuve­ rén szocialista világnézet, irodalom szem lélet és m orál alap ján álló íróarcot tü kröznek; a kiem elkedően erős és következetes történelm i látás (kissé szokatlan is irodalm i b e r­ kekben) ; valam i gyengéd lírai oldottság és em elkedettség, v alam in t ennek hűséges hordozója, a tiszta, világos, könnyed, m á r-m á r költészetté nem esedő, árn y a la to s-m e ta ­ forikus stílus, am elynek iskolái és ösztönzői Móricz, Illyés és N ém eth László ta n u l­ m ányai, esszéi lehettek. Czine M ihály a legjobb valóságism erő irodalom történészek közül való. Ez egyik erénye, bölcsességének alapja. Illúzióm entes szem lélete, p ro b lém alátásán ak élessége teszi gazdaggá, á rn y a lttá a 20. századi m agyar irodalm i jelenségek m egítélését, a leg­ kiem elkedőbb képviselők m unkásságának értékelését. V állalja és vallja, hogy a m agyar irodalom — sorsirodalom . Hogy sorsunk problém ái szerencsétlenül alak u lt évszázados tö rtén elm ünk kataklizm áihoz — ezzel együtt óriásira n ő tt elm aradottsághoz, D arvas József szavaival: „történelm i szinkronhoz” vezettek. Ez a m egkésettség és a hozzá kapcsolódó m egkésettségérzés, a történelm i rostán való k ih u llás veszélyérzése szolgál(■Jja legjobbjaink trag ik u sb a forduló felhangjaihoz az okot A dytól Illyésig és Nagy Lászlóig. A nem zeti rem énytelenség m egszólaltatásán tú l azonban Czine M ihály elsősorban azokra a hangokra figyel, am elyek a katasztrófából való kilábolás lehetőségein m u n ­ kálkodnak szívósan, tö rt idegrendszerrel, az ahogy leh et bizalm ával. Így közelíti meg a világháború és a vesztett m agyar forradalom u tán szétszóródó m agyarság m illióinak kérd ését is: em elkedett bölcsességgel, a legjobbak: Ady, József A ttila, Illyés, N émeth, G aál G ábor, F ábry Zoltán, Kós K ároly, Sütő A ndrás és m ások á ltal m egfogalm azott internacionalizm us, a H íd-szerep, a tejtestvérség, a középkelet-európai összetartozás h itének vállalásával, a Vox H um ana hangsúlyozásával. Éppen ezért az e kérdésről szóló tekintélyes terjedelm ű, összegező tanulm ányok (A rom ániai m agyar irodalom a k ét világháború között, Az újab b rom ániai m agyar irodalom ról, N épfront a K o ru n k ­ ban, „H arm advirágzás”. A csehszlovákiai m agyar irodalom ról, V ajdasági ég alatt.

108

A jugoszláviai m agyar irodalom a két világháború között), írói arcképek (Kós K ároly, Á prily, B artalis, Balogh Edgár, Sütő, F ábry Zoltán, Győri Dezső, S zalatnai Rezső, Csuka Zoltán, H erceg János stb.) so raiban ta lá n tom pítottabb an v an n ak jelen a m últi és m ostani problém akötegek, kudarcos jelenségek — inkább a m egbékélés szivárványh íd jai, bizakodásai em elkednek m agasba Czine soraiban. Az illyési nyom okon h a­ ladva. Ugyanez a bölcs, távlatos és történelm i látás az a lap ja an n ak a felfénylő m eg­ ism erésnek, hogy a két világháború közötti m agyar progresszió József A ttila m ellett a népi irodalom soraiban, a m ásodik nagy reform nem zedék tag jaib an lelhető fel, m in ­ denekelőtt Illyésben, N ém eth Lászlóban, V eres P éterben, Szabó P álban, D arvasban. L ezárva m inden gyanúsítgatást, legendát, tévhitet, elh allg atást és téves orientációjú, tö rtén elm ietlen állásfoglalást, tisztán és egyértelm űen vallja, hogy ez a nem zedék fo r­ radalm árokból verődött össze, tem plom ot ép ített, továb b v itte az első fo rrad alm ár nem zedék, főleg Ady hatalm as eszm erendszerét — s ezzel n evelt fel a hazai fasizm us térh ó d ítása idején, és éppen ezzel szem ben, egy igen erős, fo rrad alm i dem okráciára, szocializm usra hangolt m agyar köztudatot, különösen és főleg az ifjúságban, a felnövő értelm iségben. Ezt a le tag a d h atatla n és elévülhetetlen érdem et, v alam in t a felszaba­ dulás u tán i ellentm ondásos, olykor keserűvé forduló korszak törekvéseit is árn y a ltan érzékeltető, összegező tanulm ányon kívül (Népi irodalom ) a finom írói arcképekben (Illyés G yula, N ém eth László, Tam ási Áron, A szuverén em ber. Em lékezés Veres P é ­ terre, D arvas József hűsége, Erdei F erenc válogatott írásai, Szabó P ál köszöntése), valam in t a szem élyes líraiságú em lékképekben szó laltatja meg (Em lékek Szabó P á l­ ról, Találkozások V eres P éterrel). Ez utóbbi szokatlan jelenség irodalom történészről, hiszen a pálya íra tla n szabálya, hogy a történész legyen objektív. M agam nagy n y ere­ ségként könyvelem el ezeket a csodás finom ságú írásokat — szám u k at szaporította a T iszatáj áprilisi lap jain —, ugyanis a szem élyes kapcsolatok finom erezeteinek fel­ fejtése k apcsán derü l ki: Czine M ihály sa já t nem zedékét, a h arm ad ik nagy nem zedék leg jo b b jait kötötte össze a „nagy öregekkel” a szép találkozások során. M ásrészt ezek a vallom ástevő alkalm ak oldják fel egy-egy rebbenő p illan a tra azt a rokonszenves szerénységet, szem érm ességet, am ely Czine szem élyiségének eredendő vonása. A m ély­ ről jö ttek szégyenlős visszafogottsága, forró érzékenysége bukik a felszínre ritk a m on­ dataiból, például Veres P éterrő l szólván: „Nagy írókat, nagy em bereket eddig csak képeken láttam , s m ost egyenesen ann ak nézhetek a szemébe, a k it kisfiú korom tól Isten választott em berének tu d tam . . . V eres P éterhez engem fiúi szeretet fűzött; apám szavára sem figyelhettem jobban .. Czine kötete a Mozgó világ c., közel 150 oldalas ciklusban szem besül sa já t k o r­ társaiv al s a felszabadulás u tán indulók hadával. M ércéje im ponálóan m agas: a nép ­ ben — nem zetben — em beriségben gondolkodó m űvészetet kéri szám on a h arm in cö t éves term és m egítélésekor, az Ady, Józsefek, Illyések, N ém eth Lászlók, Solohovok és Lorcak szenvedélyes igazságkeresését, m orális tisztaságát, fegyelm ezett népszolgá­ latát, töretések között is tö retlen ü l m aradását. K ét összegező tan u lm án y áll a ciklus élén (Fiatalok gondjai, H árom költő útja), az első 1956-os, a m ásik 1960-as keltezésű, s ebből következően nem a d h a tja a 80-as időkig futó évek teljességét, hanem azokat a m űvészetpolitikai-politikai tévedéseket elemzi im ponáló tisztasággal, am elyek 1956 előtt zsákutcába vitték a sereglő fiatal m űvészeket. Sim on István, Ju h ász Ferenc, Nagy László pályaképének összegzése is m egáll a jelzett ta n u lm án y b an ezen a ponton, hiszen 1956 u tán „az ő kábultságuk — szinte érth e tetlen m ódon — sokáig m a ra d t”, s ez az „időből való k im a rad ás” (az idézetek a szerző szavai), am elyet Czine m egkérdő­ jelezett, m a is felzaklató és érvényes sorokat tartalm az. Hiszen Czine M ihálynak év ­ já ra ta és indulása, sorsa és szem lélete m ia tt is szenvedélyesen v állalt ügye volt a

109

fényes szellők három csillaga. H ányszor hallo ttu k tőle pódium ról a k ifogyhatatlan bizalom és dicséret h a n g já t ek k o rtá jt s később is, s hányszor, h ányán m osolyogták le szenvedélyes állásp o n tja m ia tt — m e rt a konzervatív ízlés tétován á llt Ju h ász és Nagy új m ódon szóló költészete előtt. E zért fontos, hogy a kötetbe begyűjtötte a róluk szóló későbbi íráso k at is (Virágzó világfa, H im nusz m inden időben, V ersben bujdosó, Jön n ek a harangok értem , Búcsú Nagy Lászlótól, Búcsú Sim on Istv á n tó l); talán a legszebb esszéket róluk, végigkísérve őket a kiteljesedő kötetek m egjelenésének rendjén, értv e és bírálva, s lírai rek v iem ­ mel búcsúztatva, am ikor k e tte jü k é rt „eljöttek a h aran g o k ”. Szebben fogalm azott szere te te t még nem olvastam : „kápolnát em elt a m eghalt b a rá to k n ak ” — m in t ő írja Nagy Lászlóról. Czine M ihály névsora azonban nem fejeződik be a nem zedék három legkiem el­ kedőbbjével, m éltán em eli fel közelükbe a mi Váci M ihályunkat egy h alála előtt írt, okosan összegező írással. A kisebb terjedelm ű m unkák közt az ötvenéves Csoóri S án ­ d o rt a kiváló rokonnak járó születésnapi gondolatsorral, B enjám in Lászlót József A ttila legjobb örököseként, L adányi M ihályt pedig azért a hetykeségért idézi meg, am ellyel „b á tran lép delt az irányelvek és im ák zsiv ajáb an ” — szívében a szegények igazával. A legifjabbak értékes nem zedékszerű rajz ásá t a K ilencek jelentkezésében látja, 1970-ben, az E lérhetetlen föld c. antológia m egjelenésekor, hangos öröm ét így összegezve: „új h ajtások v annak a m agyar költészet tá já n ”. Nem ok nélkül akkor, tíz évvel ezelőtt, noha el kell ism ernünk, hogy a nagy rem énységet eddig nem igazolta eléggé az idő. A felszabadulás u tá n jelentkező fiatalok p rózáján ak terepszem léjén jóval szeré­ nyebb kiem elkedő eredm ényt jelez Czine M ihály szeizm ográfja, m in t a lírában. A S arkadi Im réről készült kiváló tanulm ánya a trag ik u san zá ru lt pálya jelentőségét új m eg­ v ilág ításban szemléli, s torzóban m aradottsága ellen ére a legjobb teljesítm én y n ek ítéli Móricz és N ém eth László nagy csúcsai után. A 70-es évek induló rem énységei közül Balázs Józsefet em eli ki egy regényének b em u tatása kapcsán. Hangsúlyozza, hogy a m egyénkbeli Balázs a legnagyobb gonddal s új vonásokkal azt rajzo lja: hogyan őrzi a történelem a la tt élő nép a m aga em beri m éltóságát. A nagy rem énykedés azonban, az egyértelm ű igenlés a h atáro n túli, kisebbségi prózairodalom lá ttá n fénylik fel Czine tollán: a Sütő A nd rásró l szóló három esszében. Nem tarto m túlzásnak, am it összegezően m egír Sütő m űveiből: „N em csak m űvészi élm ényt adott, de visszaadta sokaknak az irodalom ban való h ité t is. Hogy igenis, az irodalom nak m a is m issziója v a n . . . Hogy nincs válságban az epika, és nincs válság­ ban a drám a . . . Hogy a népiség m a is korszerű le h e t. . . O tt áll m á r Sütő A ndrás a rom ániai m agyar irodalom , sőt az egész m agyar irodalom egyik első helyén, a világ­ irodalom ban is helyet érdem lő m űvekkel." (Sütő A ndrás küldetése.) Biztos, hogy hiányos a mai prózaírók névsora, hiszen Czine kényes és em elk ed ett ízlése, szigorú m ércéje szerint is beférne a sorba — valóban nem érd em telen ü l — a felszabadulás u tán indulók közül m indenekelőtt S án ta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Cseres Tibor, F ekete G yula stb. neve is, s nagyon ö rü ltü n k volna a 80-as évekig nyúló, u tak at, törekvéseket, eredm ényeket és k udarcokat összegező tan u lm án y n ak is. Méltó felad at egy olyan kiváló szintetizáló képességű irodalom történésznek, m in t Czine M ihály. E rőt k ív án n án k hozzá és lelkesedést. Czine M ihály — új kötetéből is k itű n t — nem csak k itűnő gondolkodó, hanem a Hűség és Felelősség eroszától fű tö tt em ber, m agyarságszolgálatának tu d a ta nap o n ta a tevékenység nyergébe szólítja, m int annak idején Váci M ihályt, hiszen A dyval v all­ ja, m ottóként is kiem elten: „a m agyarság szükség és érték az em beriség, s az em b eri­ ség csillagokhoz vezető ú tja szám ára”.

110

BÉKÉSI GYULA: rp i » i

luske es virág r

%

r

N egyedik verseskötetével jelentkezik Békési Gyula. A H azatalálni (1965), M e­ legség fénye (1969), E m ber a hídon (1972) cím ű m űvek után h a t esztendő term éséből válogatott a szerző. E lsősor­ ban olyan költem ények k erü ltek be a gyűjtem énybe, am elyek a létezés derűs és tragikus pólusaihoz álln ak közel. M indezt a cím is eláru lja. T üske és vi­ rág — olvash atju k a könyv élén. Böl­ csesség, az elm úlás tudom ásulvétele, em lékké szublim álódás cseng ki belőle. De nem m ond le a költő az élet elérhető szépségeiről sem. Megéli azokat, m eta­ fo rák b an szól rólu k : „A lm avirág-szagú m ájus-este. / C ipóját a hold m á r kisü­ tötte. / / V akarcs-felhők égi tekenőben / gomolyognak, szállnak liszt-fehéren . . . / /V a la h o l a csönd szak ajtó jáb an / k e­ nyér-ízű dal kél — ifjúságom . / / D allong-szállong a dal; (félig álom). / Szénvonó szikrázik át a tájon." — M á­ jusi holdtölte; „Nézlek / s m ozdulatlan­ ságom k iv irág zik ” — Szeptem beri illa t; „N yugtalan erdők, fellegek, vizek / szél­ m ám orától részegen viszek / hom loknyi d erű t — szem közt a N appal. / Ficánkol bennem fürge a ra n y h a l / jókedveként a kifogott öröm. / M intha villám cikkanna bőröm ön!” — A n yár kazla alól. Az idé­ zett verssorokból azonban kicseng egy­ fajta m editálás, am i az egész k ö te tre je l­ lemző. Ezt a m a g ata rtást leginkább a K análnyi m ézben cím ű vers hordozza: „K análnyi m ézben m ennyi erdő, / liget, folyópart, m ennyi v irra d at, / alkony, szirom ra h am vasult idő, / m ennyi züm ­ m ögve regisztrált a d a t”. K iérezzük eb ­ ből a költem ényből az idő m úlását, az

élet m eg állíth atatlan körforgását, am i m ostanában egyre inkább foglalkoztatja Békési G yulát. Ezt igazolják a folyóirat­ beli publikációk is. A Jelen k o rb an , Üj írásb a n m egjelent v ersekre gondolok e l­ sősorban. K orábbi köteteihez haso n lítv a — so k ­ kal kegyetlenebb, könyörtelenebb le tt Békési G yula versvilága. A tü sk e sz ú rá ­ sa it érzi, m iközben virág ró l álm odik. Ez készteti szám vetésre, önm agával való szem benézésre. „M i-m inden elfér az idő lom tárában ! te is / ott ráncosodsz, fa ­ kulsz, csak n éh a (emlékezvén) / sejlik fel bennem : ki is v o ltá l... ?” — olvas­ hatju k . Az idő lo m táráb an című v ers­ ben. A lélek orvosságát keresi, v allatja gyerm ekkorát, s egyben a külvilág felé fordul. Extenzív élm ényeket k utat, am i a népi írók hagyom ányainak tudatos vállalását is jelen ti Békési G yulánál. A szűkebb és tág ab b haza irán ti nosztal­ giát. Ezért is idézi oly sokszor a m árm ár m esevilággá em elt nyírségi tájat, benne szülőfaluját, Ú jfehértót. Szülők, nagyszülők, gyerm ekkori játszótársak, gyüm ölcstől roskadó kert, „kútm elletti kacsalucsokban dünnyögő őszi d arázs”, szántóföldek, „fűgyökér-fényes legelő” — m eg-m egvillan a költő terem tő k ép ­ zeletében. Móricz Zsigmond, K rúdy G yula, Váci M ihály ju t eszünkbe egyegy verssorán ak olvasása közben. N agy­ anyám sírján ál, Az otthoni ház p ad lá­ sán, Vénasszonyok nyara, Hazai notesz­ lap, Hazai földön és az Egy nyírségi fa ­ luban cím ű v ersek re gondolok itt. Az utóbbiból idézzünk n éhány so rt: „G é­ pek szaggatják a tarlót. / Szél fúj. L u ­

111

cifer-m ag pereg. / R eszketnek a h ajlo tt h átú levelek; / a közeli kukoricásba / m ost fészkeli be m agát a h o m á ly . . . / V alahonnan, / bokrok közt biceregve: , éj közeleg. — / / Eke vág hajd an i h ú ­ som ba . . . / . . . j . . . Az em lékekben m egigazult / látom ások elrajzan ak / s a régi rézöm léses mezőn / an y ám lebegteti / búzakéve-szárnyát. / . . . / H oldfényhidegség. N ém a udvar. / A háztetőkön: bagoly-bánat. / Ittfe le jte tt cseléd-alázat / a m egroggyant, rozoga fészer.”. L eta­ g ad h atatlan tények sorakoznak egym ás­ után, am elyek a költő h arm ónia utáni vágyát beszélik ki. Nem lázadozik ez­ zel, de belenyugvásról sem beszélhetünk. T udom ásul veszi m indazt, am i m egfellebezhetetlen, és regisztrálja. Időm érté­ kes v ersform ákban és szabadversekben egyaránt. A kötet utolsó, hatodik ciklusában József A ttilát, A dy E ndrét, Bornem issza G ergelyt szólítja többek között a sz er­ ző. Ezzel m integy eláru lv a azt is, hogy kikhez kötődik szorosabban, k ik et v ál­ lal nagy elődként. „T örvényekben gon­ dolkodott. És ez a / hazugság elleni m e­ rén y let elég / volt ahhoz, hogy társak között is egym aga / legyen s m aradjon és élete felét / m egetesse a halállal. — O m ega / ez; világosság-alfa; „tiszta be­ széd” ! / nincs-vének és h a ra p tá k a fogaép- / fiatalok ab b an a bősz, létem ­ lék - / véglegességű világban. S nem volt elég / a lélek lelket b ú jta tó tűfoka / a h ­ hoz, hogy legyen s m aradjon m enedék / a törvényekben gondolkodónak. — Még / sírból is kitoloncolta az Ég!” — írja József A ttila című versében, am ellyel fö lv állalja a nagy költő tö rv én y t terem ­ tő m agányát, m agatartását. Ez a költe­ m ény figyelm eztetés is — egy nagy fel­ k iáltó jel azok szám ára, akik tollat vesz­ nek a kezükbe. H azugságot gyűlölő-el­ u tasító m ag ata rtásá t fejezi ki Békési G yula A dy üzenete cím ű versében, am ellyel, m integy egyesülve a költőóri­ ással, tisztaságvágyának ad hangsúlyt:

112

„Sose halnátok meg, ha m indig igazat / szólnátok, — bizony-bizony — ; tiétek lenne / a ti bolygótok világfogytiglan s benne / a P aradicsom . . . ”. A kötetben olvasható versek m ég S inka Istvánhoz, L atinovits Zoltánhoz, Rim baudhoz, A rany Jánoshoz szólnak, ő k e t idézik. Ezzel Békési G yula azt is eláru lja , hogy költészetének kapcsolódása igen széles sk á lán mozog. Legszorosabban mégis József A ttilához és Ady E ndréhez k ötő­ dik. K öltői kiállásban, versépítkezésben egyaránt. Az érzés, am ely eltö lt Békési G yula legújabb k ö tetének olvasása közben, azt sugalm azza, hogy egy kiteljesedő k ö lté­ szettel állu n k szem ben. Új színekkel, ta rtalm i-fo rm ai jegyekkel gazdagodott Békési G yula versvilága. Fölerősödött lá tta tó e re je is, am i burjánzó, látom ásos, olykor-olykor egzotikus-m itolo­ gikus nyelvet hoz m agával. A szerkesz­ tés is erőssége Békési G yulának. Ezt az egyes verseken belül és a k ö tet egészé­ ben is érezzük. Vigyáz az arán y o k ra, nem téveszti szem elől a versek lírai egyensúlyát. Ezzel éri el a többszörös k a­ tarzis lehetőségének m egterem tését. N a­ gyon fontos ez a fölkavaró alapélm ény legdöbbenetesebb m ozzanatainak újból és újból való átm en tése érdekében. L í­ rá já n a k ebben az új szakaszában Békési G yula továbblépett. Költői világa k ibő­ vült, szem léletm ódjában m editálóbb lett. A k o n k rét tárgyi irán y u ltság ellen ére is m egőrizte szubjektív alkotóm ódszerét. M otívum rendszerének átérték elése egye­ dül a lírai attitű d ö t nem érin tette. Bé­ kési G yula elkötelezetten, nagy felelős­ sé g tu d attal küzd írói feladataival. Ezt igazolják m ost m egjelent könyvének legjobb versei — K análnyi m ézben, Az idő lom táráb an , Félálom , H arang, A ny ár kazla alól, E ste a kovácsm űhely előtt, T üske és virág. (Szépirodalm i K önyvkiadó, 1980.) M adár János

Körkép '81 — Jegyzetek olvasás közben —

H arm inchárom mai m agyar elbeszé­ léssel ajándékozza meg az olvasót a M agvető K önyvkiadó a nyolcszázhuszonhét oldalnyi, KÖRKÉP ’81 cím ű k iad ­ vánnyal. Ó h atatlan u l is ágaskodik a m indig kíváncsi olvasóban a kérdés: m i­ é rt ezeknek az íróknak ezekkel az írása­ ival a k a r reprezentálni a kiadó? Ü jra és ú jra jelentkező, „örökzöld” kérdések, és ú jra és ú jra m egválaszolat­ lanok m aradnak, azon egyszerű okból, m ert m egválaszolhatatlanok. S zerteága­ zóak a kérdések, sokfélék a válaszok, kortól, világnézettől, neveltetéstől, íz­ léstől, és ki m ondaná meg, mi m inden­ től függően alak u l ki benn ü n k a „ tet­ szik” vagy „nem tetszik” reagálás. Ha az olvasó végigverekedte m agát a belűhegyeken és betűtengereken, bizo­ n y ára találkozik oázisokkal, szem nek pihentető, léleknek üdítő panorám ákkal, elrak táro z em lékezetében m arkáns, fe­ ledhetetlen arcéleket, találkozik élm ényés cselekm ényszegény em berarcú tehe­ tetlenséggel és sivatagi u n alm at árasz­ tó m ellébeszéléssel. . . M indenekelőtt az irodalom nagy ö re­ gei jelenlétének örülhetünk. Közülük többen m aradandó életm űvel rendelkez­ nek, a m agyar próza m estereinek szá­ m ítanak. s a P arnasszus em elkedői felé ta rtv a találkozhattak Ady E ndrével, B a­ bits M ihállyal, M óricz Zsigm onddal, J ó ­ zsef A ttilával, a halh atatlan o k k al, nem ­ zeti irodalm unk állócsillagaival. E n a­ gyok k o rtá rsa i: Illés Endre, K olozsvári G ran d p ierre Emil, S zentkuthy Miklós, T atay Sándor. Goda G ábor, Boldizsár Iván, S őtér István stb. U gyanakkor f á j­ laljuk, hogy kiszorult a kötetből Illyés

G yula, O ttlik Géza, Cseres Tibor, Sza­ bó M agda és m ások prózája. De a terjedelm i arányok így is jelzik: irodalm i életü n k d erékhadához tartozó íróink m eghatározóan fontos szerepet kaptak a kötetben. B izonyára nem v é­ letlenül. Ügy tűnik, m in th a egyik kezükkel az előttük járó nem zedékbe k apaszkodná­ nak, m ert azok szavait, erkölcsöt, n em ­ zetet, létet féltő üzeneteit sta fé ta k én t kell átvenniük. Á télve a k ét háború közötti korszak k iszám íth atatlan tö rté ­ nelm i széljárását, tevőlegesen m egszen­ vedve a m ásodik világégés apokalipszi­ sét, s vérből, rom okból, világterem tő akaratb ó l em b erib b életet álm odnak gyerm ekeiknek, unokáiknak . . . M ert a m ásik kezükkel véreik ú tk e re ­ séseit kell egyengetniük, a z új tö rtén e­ lem kitaposott ösvényein és hepehupáin, m ert nékik nagyapáik, ap áik k á lv á ri­ ája élm ényforróságú gyötrelm ek és h a r­ cok h íján em lékezet nélküli mese, leg­ jobb esetben történelm i lecke . . . Bor A m brus, M ocsár G ábor, F ekete Gyula, Jókai Anna, Somogyi Tóth S án ­ dor, Csák G yula, Galgóczi Erzsébet, G yurkovics Tibor, Sükösd M ihály, Moldova György, C surka István, B ertha Bulcsu, Végh A ntal képviseli a K Ö R­ K É P-ben ezt a tábort. A legidősebbek a h atv an a t tapossák vagy a küszöbénél to­ pognak, még a leg fiatalab b ak is tú l a negyvenen, a férfikor delelőjén. S ajn á l­ hatjuk, hogy K arin th y Ferenc, Sánta Ferenc, G áli István, Szakonyi K ároly nem k ap h a to tt helyet közöttük. És végül itt van a férfik o r elején a harm adik nem zedék is, ak ik a tö rtén el­

113

mi m ában születtek-érlefödtek em berré, gondolkodóvá, íróvá, s akik becsapott­ nak, csalódottnak érzik m agukat, m ert az irigy idő a történelm i cselekvés d é r­ csípte „fényes szellőitől” is m egfosztot­ ta őket. így hát: ahogy lehet, keresik az önm egvalósítás terrén iu m ait, lehetősé­ geit, és valóságos cselekvés helyett oly­ kor pótcselekvéssel is be kell érniük . . . Göncz Á rpád, Czakó G ábor, Dobai P é­ ter, E sterházy P éter, K urucz G yula, K utasi G yula, Mózes Lajos, N ádas P éter, T andori Dezső, T ar S ándor, Vámos M ik­ lós képviseli ezt a nem zedéket. M ár a nem zedéki tagolás is érzékel­ teti, a harm inchárom elbeszélés közel félszázadnyi vagy attó l is nagyobb törtéténelm et ível át, háborúkat, fo rrad a lm a­ k at és ellenforradalm akat, em beri sorsok-viszonylatok változatos tükröztetésével. És m icsoda eszközbeli gazdagság­ gal! T alálkozik e könyvben az olvasó h a­ gyom ányos és újszerű form ákkal. Eszszével, esszénovellával, fikcióval és „dire k t” fogalm azású művel. T alálkozik életszagú, áttételek nélküli, nagyepikai erényeket csillogtató, szen­ vedélyes, seregnyi szereplőt felvonultató művel, és találkozhat k afk aian szoron­ gásos, befelé indázó, a lélek já ra tla n hó­ m ezőire vezető avagy szabadasszociáci­ ós tech nikával és vérszegény élm ény­ anyaggal operáló írásokkal is. Illés Endre az írásm űvészet m estere. D idaktikus szándékok nélkül. L iterátori tan u lás- és m egism erésvággyal keresi a tudom ányokban, az irodalom ban, filozó­ fiában, m agatartásm odellekben azt, am it elfogadhat, szem élyiségébe építhet. T el­ j ességi génye, m űveltségi-táj ékozódási v ilágának összetettsége, gazdagsága fe­ lől vizsgálva talán N ém eth Lászlóhoz hasonlítható. Az írástu d ás m esterségét a N yugat körében s a já títja el. Jellem ző, hogy a tizenöt éves lőcsei d iák o t m a g y artan á ra m egbízhatja a nyári vakációban a ta n ári k önyvtár re n ­

114

dezésével. Ebbéli foglalatossága közepet­ te ta lá lt r á a régi, porosodó N yugat­ szám okra, egy karácsonyi füzetben B a­ bits M ihály regényére, A gólyakalifá­ ra. M estereim -B arátaim Szerelm eim (M agvető, 1979) cím ű k étkötetes m ű v é­ ben írja : „R iadtan olvastam , valam i felborult bennem , m egsejtettem , hogy az életünk aláaknázott, . . . Még m a is a ré ­ gi élm ény fűz A gólyakalifá-hoz: ez a regény volt az első n y ugtalanító nagy írás, am it fel tu d tam tö r n i. . . Az íze olyan volt, m in t a csonthéjba búvó k e­ serűm andu láé.” T anítványi hűséggel, ám olykor v ita t­ kozva fogadja a m ester vélekedését, k réta ra jz ai felé tapogatódzott a m űfaji korlátok áttörésével. Tegyük hozzá: ezekkel az írásokkal szem ben B abitsnak éppen olyan viszoly­ gásai voltak, m in t Illésnek M óricz K o­ m or ló cím ű k ö tetének írásairól. Nem is­ m erte fel, hogy M óricz a „tapogatót”, a móriczi novella új v álto zatát ízlelgeti. Illés a tan u lm án y író alaposságával figyeli-elem zi B abits írói-költői m ű h e­ lyének titk ait. „B abitsot, a novellaírót, az érdekli igazán, am i nincs: am i volt, vagy am i leh etn e” — írja Illés Babits so k rétű m unkásságának elem zése köz­ ben. A nagy k o rtársak tó l u to lérh etetlen elevenségű, m iniatűröket, p o rtré k at „ k ré tarajzo k at” ír a fiatal k ritik u s és tanulm ányíró. K osztolányiról írja : „N egyven-ötven éves k oráb an m ár m in d en t tudott. Az em berek, az írók titk á t s a m ondato­ két.” Vagy M óriczról, a k it m esterének, m á­ ig legnagyobb p rózaírónknak ta rt. „M in­ den m agyar író közül őt olvasom a leg­ szívesebben, könyveit állandóan leem e­ lem a polcról. O lyan erővel m o n d ta el életünk teg n ap jait, hogy belerem eg a mai föld is.” A m á r em líte tt kétkötetes m ű v et leg­ szívesebben középiskolai stúdium nak, de afféle írói „házi” olvasm ánynak is a já n ­

lanám , m ert benne lü k tet századunk lel­ ke, m egőrzésre, m egism erésre érdem es szellem i-irodalm i-m űvészeti folyam ata, so k féleség e. . . Érdem es Illés E ndre M óriczról való eszm efu ttatását a fiatalok egy részének viszolygásával, fanyalgásával p árh u z am ­ ba állítani. Illés E ndre rá m u ta t: az ok­ ta lan u l felem elt hang, az ideges stílu s­ váltások m élyén elbizonytalanodás, „sze­ repkeresés” él. Móricz is sok-sok gyötrődés u tán ta ­ lá lta meg sa já t hangját, m ondanivaló­ ját. Azt m ondja Illés: „nem m ások álm ai­ hoz—önm agunkhoz kell elkötelezettnek len n i”. Ügy hiszem, m a is van érvénye, gondolkodásra bíztató e re je az intelem ­ nek. M óricz az önm agunkra találásban is p élda: „akkor ta lá lju k meg önm a­ gunkat, am ik o r a kifejezni érdem es v i­ lágot is m egtaláltuk m ár. A zt a világot, m ely nyílvesszőként belénk hatolt kitéphetetlenül, s am elynek mi is el tudunk ju tn i a legm élyére, a lényegéig. A m ély­ ben élők sorsához. Az em berhez méltó élet etik ájáh o z !” A k ár m ottóul is elfo g ad h atju k a záró gondolatot, hiszen igazsága éppúgy é r­ vényes a térhez, időhöz, földrajzi h a tá ­ rokhoz k ötött em beri viszonylatokra, m in t általáb a n és örökérvényűen, m in ­ den lehetséges em beri helyzetre . . . Erzsébet című novellája ezt a fa jta illési alapállást, a B abitstól kölcsönzött szó h asználattal: a „homo m oralis”-hoz való elkötelezettséget vallja ars poeticája -n a k A m edikus években — a korábbi és későbbi világirodalm i tájékozódást je ­ lentő F laubert-, M aupassant-, S tendhalm űvek alap já n k ia lak u lt francia iskolá­ hoz — a H áború és béke, valam in t E instein relativitáselm élete ú jfa jta él­ m énnyel ajándékozzák meg: „ ö k k etten fogalm azták ú jjá bennem a világot. M indketten ugyanazt a d tá k : a kitágult világot. A három dim enzióhoz az izgal­ mas negyediket.”

A K orányi S ándor ó ráira járó orvos­ tanhallgató Tolsztoj m o n d atát v itte m a­ gával: „Csak addig lehet élni, am íg az em ber részeg az élettől.” A K orányi­ klinikán dolgozó fiatal orvos an am n éziseket készít. Lám , Tolsztoj H áború és békéje ebben is példa. K orányi profeszszor h ív ja fel a figyelm et K arataje v h a­ lálára, P ierre k áb u ltság ára, kiégettségére, ahogyan elhessegeti m agától a való ­ ságot, „s nem a k a rja tudni, hogy K aratejev m ár m e g h a lt...’. Vagy m ilyen m esteri p éld ája az anam nézisnek, aho­ gyan Kutuzov, a foglyul e jte tt fra n ciá­ kon felfedezi a v itam in h ián y okozta el­ torzulásokat, gennyedzéseket. K orányi professzor előadásain fel is olvassa eze­ ket a részeket, és a rra is felh ív ja a fia­ tal orvos figyelm ét, hogy a „jó anam nézisben a teljesen ism eretlen betegség is m indig benne v an ”. Illés Endre írásaib an — m iként az o r­ vostudom ány nagy alak ja in a k ta n ítá sá ­ ból orvosként m eg tan u lta — a pontos d i­ agnózisra való törekvés, m int sajátos vo­ nás, m indig fellelhető. Az E rzsébet cí­ mű írása is orvosi diagnózis és írásm ű ­ vészet is. Kolozsvári Grandpierre Emil Üj sze­ replő lép a színre cím ű írása nagyon is társadalm i m eghatározottságú, térhez, időhöz, politikához, éspedig a fo rd u lat éve után kialakuló fagyosabb társad alm i közérzethez, a személyi kultusz korához kötődik. A m ondanivaló kem énységét a hum orosan, szatirikusán, csevegő m odor­ ban hullám zó, könnyednek látszó elő­ adás oldja, színezi. A történetben n em ­ csak a főhős, G yörke Tóni tájékozódás­ za v arát érezzük lényegesnek, hanem még inkább az idézet korszak politikai viselkedészavarát. Az ünneplés nem az őstehetségnek k ik iá lto tt parasztzseninek szól, hanem a „lá tta tn i” akaró szándék­ nak, vagy ahogyan az író előadja: „je­ lenléte m eg javította a m u n k atársak szo­ ciális összetételét”. G yörke Tóni esete egyfajta péld ázat is . . . G yörke Tóni, aki csak nem vette el a pártfu n k cio n áriu s lányát, m egrém ül a következm ények-

115

t ő i . . . A pját ku lák n ak nyilvánították, neki pedig előadást kellett ta rta n ia a „félelem nélküli é le tr ő l.. Goda G ábor G ra m m Bernát nyugdíja című rövid szatírája is egyfajta viselke­ dészavart, erkölcsi m a g ata rtást tűz to ll­ hegyre: bizonyítandó, hogy a szocialista társad alom ban is létezik a hatalom m al való visszaélés, ebben a társadalom ban is fellelhetők a kispolgári szem lélet posvá­ nyái. A „protézises oroszlán”, vagyis □ vezérigazgató a hatv an ad ik születésnap­ já t ünneplő G ram m B ernát főkönyvelő­ nek nem csak a nyugdíjazási okm ányo­ k at ad ja át, hanem még meg is rág a l­ mazza, ám a főkönyvelő leleplezi a „fő­ nököt”, aki „vezéri” gesztussal, egy gyé­ m án ttű vel ajándékozta meg a titk á r­ nőt hajlandósága elism e ré séü l. . . Boldizsár Iván A z utolsó szó című írá ­ sa a m ásodik világégés „vég játék át”, a nyilas rém uralom szörnyűségeit idézi meg atm oszfératerem tő hitelességgel. D oktor V áradi Im re védőügyvéd lakásán nyilasok jelennek meg, elővezetési n a­ ranccsal, a Nemzeti Szám onkérő Szék írásos parancsával. A védőügyvéd a pok­ lok poklát éli át, hiszen az is lehet, hogy egyszerűen „ k iik ta tjá k ”, az is lehet, hogy valam ilyen kih allg atásra viszik. A tö rté­ net végén k id e rü l: védencének, Jó já rt Lászlónak a kivégzésére vitték. A fiút röplapok készítésével, terjesztésével vá­ dolták. A valóság: azt m ondta a tá rg y a­ láson: „Ne m ondhassa rán k senki, hogy mi voltunk H itler utolsó csatlósa". Ezért k ellett m eghalnia . . . Sölér István Kom oly ének cím ű viszszaemlékezése, esszéisztikus m egform áIású írása a húszas évek idején eszmélő, tájékozódó egyetem isták életét, annak egy jellem ző szeletét em eli ki a feledés­ ből, hogy irodalm i, azaz társadalm i e m ­ lékezetté váljék a szegedi egyetem isták boszorkányszigeti sétáinak, beszélgeté­ seinek hangulata, tartalm a. A világné­ zeti tájékozódást a m ás-m ás szem léletet tükröző Clausewitz, M arx, Spengler, Tóth T iham ér művei segítették, kinekkinek hovatartozása s z e r in t...

116

A látszólagos esem ény — Kövesi D e­ zső avagy R ottw eiler lesz az önképzőköri elnök? — mögött érezni a tá rsa d a l­ mi mozgást. A baloldaliak k utatócsopor­ tot alakítan ak , szociográfiai k u tatáso k ra készülnek, statisztik ák at készítenek a „rókusiak reggelijéről és v acso rájáró l”. A H orthy-korszak társadalm i bázisa — ezt hangoztatta m agáról — az úgyne­ vezett „m űvelt középosztály” volt. E h ­ hez tartozo tt a viszonylag szerény k ere­ setű banktisztviselő is. A m ikor fia ked ­ véért, Toffán Vince k edvéért uzsonnát ad. aprólékos jellem zést kér fiától a m eghívandókról. Ezen a listán külön ru b rik áb a k erü ltek azok,'akik a „halasztandó és m egfontolandó” kategóriához tartoztak, noha em berként, b arátk én t, szellemi és erkölcsi m egítélés szerint a legkülönbek voltak . . . U gyanakkor a polgárm ester lum p fia Toffán apa „gavalléros cinkosságát” élvezte. Az író hovatartozása, érték ítélete vilá­ gosan körvonalazódik. „Végre tudom, m it akarok és m it nem ” — m ondattal m ár a harm incas évekre irán y ítja figyel­ m ünket, egyben le is zárja a tö rtén és­ sort. Mocsár Gábor A z utolsó szilveszter cí­ mű írása a m ásodik világháború fro n t­ szolgálatos, tényleges katonai szolgálatot teljesítő hőse maga az író. Az esem ény­ sor m egörökítését a tanúságtevő k ró n i­ káshűség m otiválja. „Az idő bennünk, öregekben még él, s ha m ajd nem le­ szünk, a bennünk élő em lékezet tö rté ­ nelem m é kövüi.” 1944 szilvesztere. K assán oroszok h e­ ly ett ném etek jelennek meg, hogy ta r t­ sák a várost a „m egbízhatatlan m agya­ rok helyett”. Összeszedik a m enekülő, elbujkáló k atonákat, teh erau tó ra rak já k őket, n y ak u k ra kötelet hurkolnak. Az egyik ném et feldobta a kötelet a fa ág á­ ra, a m ásik, aki az autó m ellett gyalo­ golt, m egh u rk o lta a kötelet a fa tö­ vénél, az au tó továbbm ent, a m eghur­ kolt katona k iem elkedett az autóból és him bálózott a főtér és a sétány p la tá n ­ fáin, hársfáin . .. Igaz, a nyilas h ata-

lom átvétel u tá n Beregffy is parancsba a d ta : „a szökevények felkoncolandók”. Az új évi köszöntő is „szokatlan tű z i­ já té k ” sok-sok áldozattal, értelm etlen h a lá lla l. . . Galgóczi Erzsébet Szent Kristóf kápol­ nája cím ű írásá t a terjedelem is, az á b rá ­ zolt történelm i korszak szélessége — 1945—1975 — is a többi elé helyezi. Az egyszáznégy oldalas m űben az író mai életünk lényeges kérdéseit elemzi. T üü Zsófia, a fővárosi re sta u rá to r m agánya, szerelm i kapcsolata a befolyásos, ..fon­ tos” em berrel, a m iniszterrel, a nős em ­ berrel, aki feleségétől sem a k a r elsza­ kadni, az egyik felvetett problém a. Tüü Zsófia m egalázónak érzi helyzetét, lá­ zadása egyelőre az elfogyasztott szesz­ mennyiséggel m érhető, m á r-m á r az ö n ­ gyilkosság gondolata foglalkoztatja, am i­ kor o tthagyja a fővárost. Szent K ristóf az útrakelök és a kincs­ keresők védőszentje. A dunántúli kis fa­ lucska viszonylagos nyugalm a, a m ásfaj­ ta környezet, főként Zsidányi T im ót es­ peres együttérzést, biztonságot, em bersé­ get adó közelsége jótékonyan h at Zsófia betegségére, ébren ta rtja , fokozza alko­ tókedvét: gyógyulni k e z d ... M egsurűsödik Zsófia körül a világ, látja, hogy m ások is cipelik a sors nehéz keresztjét, m ások is szenvednek, gyötrődnek. Z sidá­ nyi esperest m ár az ötvenes években zak latták az AVH-sok, m ondja egy be­ szélgetés kapcsán a tsz-elnök Zsófiának, ugyanis a háború a la tt elásták a P ü s­ pökvár és székesegyház kincseit, állító ­ lag azóta se kerü ltek elő. Zsófiának gya­ nús, hogy az esperes nem ad ja a kezé­ be a kápolna k rip tá já n a k kulcsát, aztán Pirókótól, a házvezetőnőtől megszerzi, m ajd az esperes is felfedi súlyos titk á t: h arm inc évvel ezelőtt a Szent K ristóf kápolnában rejtetté k el a P üspökvár és a székesegyház kincseit. Négyen tudták, hogy Szendreyné bárónő k rip tá já b a n a kincsekkel teli vaskazetta van elhelyez­ ve, m ind elhaltak, a titok egyedüli tudó­ ja Zsidányi T im ót esperes. Melyik eskü­ höz kell hűségesnek lennie? — ez vívó­

dásának tárgya. ..Ha az am erik aiak a koronázási jelvényeket m egbízható he­ lyen tud ják a mai M agyarországon, ak ­ kor Zsidányi T im ót falusi esperes, a nép lelkipásztora sem lehet bizalm atlanabb, m int ők! — érvel Zsófia. Az esperes a püspöki h iv atalb an felfedte titk át, h a­ m arosan korm ánybizottság szállt ki. A drágakövekkel kivert püspöksüveg, vagyis a m itra, am it a X III. században A rtolf püspök hozott m agával Erdélyből, felbecsülhetetlen érték. A m űvészettör­ ténész m iniszter, Zsófia szerelm e így v é­ lekedik: „Ha nem a történelm i, hanem csak a régiségértékét nézzük, többet ér, m int a koronázási jelvények, a szent ko­ ro n át is beleértve.” Zsófia a kápolna m űem lékké nyilvánítási okm ányait is aláíratja a m iniszterrel, hogy m a ra d h as­ son, m ert a seb begyógyulásához idő k e l l. .. M int láttuk, az írások egy részének él­ m ényháttere a k ét háború közötti világ, a m ásodik világháború, vagyis a tö rté ­ n elm i-társad alm i m ozgástörvényeknek kiszolgáltatott em ber. Az írásoknak egy jelentős része inkább az em beri erkölcs, m agatartás alak u lá sát vizsgálja, vagyis mai életünk furcsaságait, ellen tm o n d á­ sait. Ilyen Fekete Gyula Ház a pataksoron, Jókai A nna A forma, Bertha Bulcsu R ex judaeorum, M ándy Iván Erkélyen és a fiatalabb korosztályhoz tartozók: Dobat Péter, Esterházy Péter, Ktirucz Gyula, Kutast Gyula, Nádas Péter, Vámosi M ik ­ lós és m ások írásai is. Ha m ás-m ás módon is, de szám om ra a legmeggyőzőbb erővel és hitelességgel F ekete G yula és Jókai A nna fogalm azza meg a „m a” válságtüneteit, ellen tm o n ­ dásait. Fekete Gyula Ház a pataksoron cím ű elbeszélése a falu elnéptelenedésének, városba szivárgásának, m ajd a városból való visszavágyódásának kérdését ,.aglalja. Az öreg Papszabó szájába ad ja az író a sum m ázó m eg állapítást: „Annyi az egész, a falusi életnek vége. Legázol­ ta a város a fa lu t végképpen. K iszívta

117

belőle a vért, az e r ő t. . . a fiatalságot. Az utolsókig.” A szétszóródás, az elgyökértelenedés víziója foglalkoztatja az írót, m ert tudja, hogy a paraszti hagyom á­ nyok jót, rosszat megőriznek, arc h aiz ál­ nak, de mi lesz, ha a parasztság is szét­ szóródik? Fűrész Józsi felakasztotta m a­ gát, Bözsi lán y át N ém etországból kel­ lett hazatáviratozni a tem etésére . . . K i­ csit jelképes, m em entószerü kép . . . Jókai A nna A form a cím ű elbeszélése a felnövekvő nem zedék nevelésének m ű­ helyébe, az iskolai életbe enged bete­ kintést. A form a, a k irakat, a látszat, ám ítás, csalás, m ert belül rothadás, fe ­ gyelm ezetlenség, szervilizm us és kispol­ gári törleszkedés van, pedig nem csak a gyerm ek vágyik szeretetre, a pedagógus is. A láaknázott világban élünk, m ert nem tudjuk, m ikor és hol robban, és kik lesz­ nek az á ld o z a ta i. . . Pedig az iskolának a védettséget kellene vállalnia, csakhogy képtelen erre. Vagyis szeretetet adni, függetlenül attól, kap -e viszontszeretetet gyerektől, kollégától, az iskolán kívüli v ilá g tó l. . . Az is m egszívlelendő, am it a „m indenségről” m ond: „Szolgalelkű ta ­ n á r szolgalelkű ifjúságot nevel. A nyáj

118

nem közösség. Az em bernevelésben p e­ dig a ta n á r szem élyiségének minősége m indörökre első és döntő m arad." V alam iképpen ro k o n tém át feszeget So­ mogyi Tóth Sándor A nagy futás, avagy egy házasság aknam ezői, Dobai Péter K ulcscsomó és háló, Siikösd M ihály Hó­ dolat Ing m ar B ergm annak című írása. De az „életminőség” k érd ését boncolgat­ ja Tatay Sándor K ón bácsi elm en t a rabbihoz, Csurka István Az ú t és a m eg­ érkezés, Moldova György A francia m ester, Kurucz Gyula Billenések és rebbenések, Bertha Bulcsu Rex judaeorum cím ű írása is. Lám , az „aknam ező” kulcsszó hányszor előfordul. Bertha Bulcsu is arra figyel­ meztet, hogy em lékekben, viszonyokban, m últakban hatástalanított robbanó a k ­ nák lappangónak. Meg a rra is, hogy az „erőszakos tülekedők sem m it sem h agy­ nak átgondolni és megérteni.” Vagyis sok a kisképességű, erőszakos, tülekedő em ber.” Mindenbe belerágnak, aztán em észtetlenül k i ü r í t i k . . . A z élet elszü r­ kül m ia ttu k ”. B arota M ihály

Főiskolai könyvtári kiadványok A Bessenyei György T anárképző F őis­ kola kiad v án y p ro g ram ján ak sajátos profilbővülését jelzi a központi könyv­ tá r gondozásában nem rég m egjelentetett K önyvtári füzetek c. sorozat. Az első három szám kevés időkülönbséggel k ö ­ vette egym ást, ezért a szinte egyszerre való kézhezvétel benn ü n k et is a r r a kész­ tet, hogy együtt tárgy alju k , m utassuk be a valóban ígéretes sorozat első blokkját. Ami a kiadványokról elöljáróban el­ m ondható, az m indenekelőtt az, hogy közreadásuknak ö rü ln ü n k kell, m egje­ len tetésükre szükség volt, m e rt m in d ­ három valóságos felhasználói igényt elé­ gít ki. T ovábbá: a sorozat indításának gondolata feltétlenül a r r a enged követ­ keztetni, hogy a könyvtár a m aga esz­ k ö ztárának új form áival, az eddigieknél is h atékonyabb módon k ív á n ja segíteni a főiskolán folyó pedagógiai m unkát. Végül, de nem utolsósorban m egfogal­ m azható az is, hogy a sorozat tagjainak, m int speciális ism erethordozóknak hasz­ nosítása — noha elsősorban főiskolao rien tációjúak — túlnő a szűkebb é rte ­ lem ben v e tt intézm ényi kereteken. Szem léljük meg te h á t a vállalkozás e d ­ digi eredm ényét kissé közelebbről. A FŐISKOLÁNK KIADVÁNYAINAK BIBLIO G R Á FIÁ JA ÉS TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEINEK REPERTÓRIUM A c. kis kötetben összegyűjtött és re n d ­ szerezett különböző jellegű publikációk — m int ahogyan az előszóból kitűnik — „ . . . ab b a engednek bepillantást, hogy m iképpen kezdődött-szerveződött az önálló kiadványokat, tudom ányos közlem ények sorozatait is m egjelentető

új felsőoktatási intézm ény ok tató -n ev e­ lő m unkája, tudom ányos világa, m ozgal­ mi élete”. És tizenöt év d o k u m en tu m ­ anyaga első lá tá sra meggyőz arról, hogy egy önm agát folyam atosan fejlesztő, tu ­ datosan továbbépítkező szellemi m ű ­ hely m űködik a főiskolán. A k ia d v á­ nyokról nem áll m ódunkban ta rta lm i ism ertetést írni — holott n éhány k ir a ­ gadott példa jobban érzékeltetné a so k ­ színűséget —, felad atu n k szerint m ost m agáról a b ibliográfiáról és re p e rtó ri­ um ról szólunk valam ivel részletezőbben. Az összeállító — L iba M argit — te l­ jességre törekvőén g y űjtötte össze m in d ­ azokat a főiskolai tudom ányos igényű cikkeket, ta n u lm á n y érték ű publikáció­ kat, a szerzők m inden olyan írását, m e­ lyek a pedagógusképzés tárgykörébe tartoznak, s an n ak elm életi, gyakorlati, s valam ilyen szaktudom ányi k érd ését dolgozták fel. Egyszerű, logikus szerk e­ zet, áttekinthetőség, a könnyű visszake­ resés lehetősége jellem zi ezt a tájék o z­ tatási forrást. Az első nagyobb csoport­ ba az önálló kiadványok (évkönyvek, tá ­ jékoztatók, m ódszertani kötetek) és periodikum ok, a m ásodikba a cikk ek k e­ rü ltek besorolásra. Ez u tó b b iak at — ép ­ pen m ert tem atik ailag a legheterogé­ nebb kiadványféleségeket jelen tik — külön tagoltan, rep e rto riz ált form ában is m egtaláljuk. A repertó riu m h aszn álatát a n év v ál­ tozásoktól a cím fordításokkal bezárólag m indenre k itérő m ag y arázattal, pontos útm u tató segíti. M aga az anyag a te r ­ m észettudom ányok és a tá rsa d a lo m tu ­ dom ányok k ét fő ágán, tárgykörök sze­ rin ti m élyebb b ontásban k erü l fe ltá rá s­ sá. Ehhez kapcsolódik a rajz tanszék ta-

119

nárai alkotásainak regisztrációja. A visszakeresést a cikkek tételszám aira való u talással egységes név- és tá rg y ­ m utató biztosítja. (Zárójelben em lítjük meg, hogy m iután az anyaggyűjtés le­ zárása óta m ind a kiadványok száma, m ind a szérieszek köre tovább bővült, pótlásként, kiegészítésként la ssan ese­ dékessé válik az ú jabbak bibliografizálása, rcpertorizálása is.) Belső h aszn álatra szánt kiadvány a Következő, a H ÍRLA PO K ÉS FOLYÓ­ IRATOK KATALÓGUSA. A k ö te tk ata­ lógus m integy hétszáz folyóirat cím fel­ vételével felöleli a központi k ö n y v tár­ ban található, valam in t a tanszéki k ö n y v tárak n ak já ró periodikákból m in d ­ azokat, am elyek a főiskola oktató -n ev e­ lő m u n k ája szem pontjából érdem i infor­ m ációt tartalm aznak. (A fellelhető pe­ riodikák szám a ennél jóval m agasabb, de — helyeselhetően — a gyűjtőkörön kívüliek szelektálásra kerültek.) Az összeállító C sutkái T am ásné ész­ szerű rendezési elvet követett. K ülön ta ­ golásban ad ta közre a mai, valam in t a régebbi folyóiratokat. A katalógus fő részében a részletező leírások (a cím m ellett 4—5 m ondatos töm ör ism ertetés utal a periodika tárgykörére, pl. á lta lá ­ nos vagy m eghatározottan szakjellegű, közelebbről botanika, irodalom tudo­ m ány stb.; a publikációk m űfajára, pl. értekezés stb. tartalm azza a kiadás he­ lyét, évét, a m egjelenés gyakoriságát; utal a hozzáférhetőségre; reg isztrálja a hiányos évfolyam okat; irodalm i jellegűeknél feltü n teti a szerkesztőket) b etű ­ ren d b e sorolva találhatók. A m egválto­ zott cím eket utalók teszik könnyen m eg­ találh ató v á (pl. E szperantó M agazin lásd Világ és Nyelv), illetve az új cím a la tt a részletes leíráson belül az alcím a d ja a korábbi cím változatot. A vissza­ keresést m egkönnyítő tárgyköri m utató m ellett, a r r a való tek in tettel, hogy a főis­ kolai k önyvtár állom ányába tartozó pe­ riodikák közel negyede idegen nyelvű, a katalógust — a tételszám ra való hi­

120

vatkozással — nyelvi m utató egészíti ki, mely nagyban növeli a kiad v án y h asz­ nálhatóságát. E gy-két apró form ai p o n tatlan ság ra vonatkozó m egjegyzésünk azért akad, pl. változó a periodicitás m egnevezése (havi, m egjelenik havonként stb., vagy pl. a N épszabadság m egjelenik n ap o n ­ ként, hétfő kivételével, a K elet-M agyarországnál m ár csak „n ap ilap ” stb.). ö r ­ vendetes, hogy a főiskolai k ö n y v tár v ál­ lalkozott ennek a k u rren s és arc h iv ált anyagot egyaránt tartalm azó fontos m unkának elkészítésére. A funkcióját tekintve tájék o ztatási segédanyagnak szánt kiadvány valóban jól segítheti a főiskolai oktató-nevelő és tudom ányos kutatóm unk át. M eggyőződésünk, hogy ez m egalapozását jelen th eti egy, a m e­ gyei k önyvtár és a társintézm ények b e­ vonásával a Szabolcs-Szatm ár m egyére teljes kitekin tésű folyóiratkatalógus (le­ lőhelyjegyzék) tervezett elkészítéséhez. I A 15 ÉV. CIKKEK, KÖZLEMÉNYEK FŐISKOLÁNKRÓL c. v álogatott bibli­ ográfia az 1962—1977 közötti időszakban m egjelent, az intézm ényről szóló sajtó ­ közlem ények in fo rm atív ab b érté k eit ta r ­ talm azza. A nyolcszáznegyvenkilenc té ­ telből álló bibliográfia ren d eltetése sze­ rin t: „Segédanyag a főiskola tö rté n e té ­ nek tanulm ányozásához”. N yom ban ír ­ juk le, a szándék m egvalósítása m egfelel a követelm ényeknek, K ovách (korábban Liba) IV^árgit összeállítása m egbízható forrás lehet m indazok szám ára, akik a tanárképző „ré g m ú ltjá v al” behatóbban meg ak a rn ak ism erkedni. Szerkezetére nézve az összeállítás hat fő tém acsoportba so ro lja az intézm ény­ nyel, ann ak tevékenységi köreivel k a p ­ csolatban napvilágot láto tt publikáció­ kat. Ilyen főbb tém akörök: a főiskola létesítése, építése, h aszn álatb a vétele — a pedagógusképzés —, a tudom ányos és k u ltu rá lis tevékenység — a p á rt- és “K lS Z -élet, a külső kapcsolatok — a fő­ iskolai hallg ató k élete és m u n k ája —, valam int a sport ad n ak elsődleges tá m ­

pontot a tájékozódáshoz. A sokrétű, szí­ nes an y ag b an való pontos eligazodást a b etűrendes tárgym utató segíti. Az egyes tételek bibliográfiai leírása szakszerű, az előszóban a cím leírási szem pontok m eg­ v álasztására és egyebekre vonatkozólag is kielégítő m agyarázatot, indoklást k a ­ punk. A feldolgozott lapok, folyóiratok felsorolása az alkalm azott rövidítések jelölésével ugyancsak m utató form ában találh ató meg. T ovábbá: az adatanyag zöme a ténylegesen meglevő időszaki kiadványok feltárásából szárm azik, míg a kisebb hányad a M agyar Sajtófigyelő Szolgálat cikk-kivágatairól készült. A betűrendes m utató tárgyköreinek jelölésével kapcsolatban, a m unka egé­ sze szem pontjából elhanyagolható n é­ hány észrevételt teszünk. M iután a b ib ­ liográfiai tételek felsorolása — helye­ sen — kronológiai, a m utató a fontossá­ gi sorrend alap já n te tt disztinkciók sze­ rin t tag olja tovább, szűkíti a tágabb té ­ m át, a legáltalánosabb fogalm at kivetítő alfab etizált „vezérszavak” m egválasztá­ sa valóban igényes elem ző m u n k á t k í­ ván. Ugyanis a m egoldás akkor jó, ha a felhasználó szem pontjából ad ek v át form a u tal a ta rta lo m ra — különben a fogalom alkotási, értelm ezési különbsé­ gekből adódó tárgyszóazonosítás a b ib li­ ográfiában való tájékozódást nehezíthe­ ti meg. T udjuk, m indezeknek eleget tenni nem könnyű feladat, s néhány á t­ fogóbb tém akörbe szorítani a közlem é­

nyek szerteágazó ad a ta n y ag á t alig le­ het. Mégis, hogy p éldával illu sztrá lju k : „a pedagógusok tanfolyam a, to v áb b k ép ­ zése” talán szervesebben kötődött volna a m ásodik tém acsoporthoz, m in t a h a r ­ m adikhoz, de h a m á r itt van, az u g yan­ itt szerep eltetett 437-es tételszám ú „énektanáro k továbbképzése . . akkor m iért nincs feltü n tetv e a m utatóban, am inek alap já n keresh ető lenne? Ism é­ teljük, m indez sem m it nem von le a bibliográfia értékéből, A füzetek házi x ero x -eljárással, egy­ öntetűen A/5 form átum ban, egyszerű, ugyanakkor tetszetős tipográfiával k e­ rü ltek kiadásra. A példányszám (300— 500) szerin tü n k alacsonyabb a k elleté­ nél, hiszen a felhasználók szám a ennél feltehetően lényegesen m agasabb. Végezetül an n y it jegyzünk még meg, hogy a füzetek közreadása m ind az ok­ tató-nevelő és a tudom ányos k u ta tó ­ m unka, m ind a közm űvelődés szem pont­ jából egyértelm űen nyereségnek számit. Ezeknek a kön y v tári k iadványoknak a hasznosságát, fontosságát felesleges do­ lognak tűnik bizonygatni. A Bessenyei György T anárképző Főiskola m in t ok­ tatási és nevelési centrum , egyben ra n ­ gos k u tatóm ű h ely tevékenységi rendsze­ rének, m unkavégzésének egésze tá ru l fel a tö rté n eti aspektusu bibliográfiai összegzésekben, am i önm agáért beszél. F u tak y László

121

TAKÁCS BÉLA:

A debreceni könyvkötőművészet Ü jabb, hiánypótló m unka jelen t meg a debreceni könyvnyom tatásról. H iány­ pótló azért, m e rt h ab á r m ár eddig is több könyv és tan u lm án y m é lta tta és dolgozta fel a debreceni könyvnyom ta­ tás tö rténetét, a könyvkötő m űvészet­ ről, a kom paktorságról m ind ez ideig kevés szó esett. E zért üdvözöljük m ost és h ívjuk fel az olvasók figyelm ét T a ­ kács Béla m unkájára, am ely A debre­ ceni könyvkötőm űvészet cím m el a m i­ nap je len t meg D ebrecenben. A szerző, aki m ár eddig is több rész­ tan u lm án y t írt a debreceni könyv­ n yom tatásról és 1978-ban feldolgozta a sáro sp ataki nyom da tö rtén etét, a deb re­ ceni D éri M úzeum ban és a R eform átus K ollégium nagykönyvtárában találh ató gazdag an y a g ra tám aszkodva, a XVI. századtól n apjainkig kíséri nyom on a város könyvkötőm űvészetének fejlődé­ sét. K önyve bevezetőjében rövid á tte ­ k in tést ny ú jt a hazai könyvkötő k u ltú ­ ráról, am ely M átyás k irály korában, a híres C orvinákban é rte el csúcspontját. Az első debreceni nyom da alapítása, am ely H uszár G ál nevéhez fűződik 1561ben, a reform áció ta n ain a k elterjed ésé­ vel függött össze. A XVI. században az új h it terjesztése és védelm e érdekében so rra születnek az ú ja b b és újabb m ű­ vek, am elyek viszont m agukkal hozták és ösztönözték a nyom dák szám ának szaporodását. S a kiad o tt könyvek szá­ m án ak em elkedésével term észetszerűleg nőtt a könyvkötészet irá n ti kereslet is. A könyvkötészet, a kom paktorság szabad m űvészetnek szám ított, am i azt je le n te t­ te, hogy a könyvkötő m inden kiváltság vagy hivatalos engedély nélkül dolgoz­

122

hatott. Ez az egyik m agyarázata annak, hogy a szám ukban is csekély — h az án k ­ ban összesen h at — könyvkötő céhek v i­ szonylag későn jöttek létre. Az első, név szerin t ism ert debreceni könyvkötő F odorik M enyhért volt. A hazai könyvnyom tatás tö rtén etéb en m ind ez ideig ism ert legrégebbi nyom ­ dászszerződést D ebrecen város T anácsa éppen vele k ötötte 1633-ban. A m űvész három évtizedes könyvkötő tevékenysé­ gét a szerző a városi tanács fen n m arad t, F odorik á lta l bekötött jegyzőkönyvei alap já n ism erteti. A debreceni könyvkötők céhe 1705ben jö tt létre, s a legrégebbi m ag y aro r­ szági könyvkötő céh, a kassai a rtik u lu sa it vette át. T akács e céhszabályzat és a céh fennm arad t, viszonylag gazdag iratan y ag a alap já n m u ta tja be e m es­ terség fejlődését, a céh belső életét, a szegődtetéseket, a szabadulásokat, s azt a szívós m unkát, m elynek ered m én y e­ képpen a debreceni könyvkötők „isk o lá­ ja ” m essze földről vonzotta a könyvkötő legényeket. S míg a XIX. század d ere­ káig a kom paktorok tevékenysége nem m e rü lt ki csupán a könyvek bek ö té­ sében, hanem a debreceni és a vidéki vásárokon sa já t m aguk á ru ltá k p o rté ­ k áikat, addig az 1804-ben létesü lt első, m ajd az 1841-ben m egnyílt m ásodik debreceni könyvkereskedés olyan k o n ­ k u r e n c iá t je le n te tt szám ukra, hogy m ű ­ ködésük kizárólag a könyvkötészetre korlátozódott. A könyvkötő céh 1872-ben, a hazai céhek feloszlását elrendelő tö r­ vény értelm éb en m egszűnt, a fogyatkozó szám ú m esterek a nyom dászokkal együtt alk o ttak közös ip artestü letet.

A debreceni könyvkötők m indig hűen, rugalm asan követték a m űvészeti irá n y ­ zatok és az azok á lta l k iv á lto tt és befo­ lyásolt ízlésbeli, esztétikai igények v á l­ tozásait. Míg a XVI. században csupán k ét fő kötészeti stílus dívott, az un. „k a­ tolikus” kötés és a nála jóval p u ritá ­ nabb, egyszerűbb „p rotestáns” kötés, am ely m ellőzte az aranyozást és a d í­ szítések többsége vaknyom ással készült, addig a század végétől a XX. század ele­ jéig a könyvkötészet is hűen követte a stílusváltozásokat. A debreceni kom p aktorság csúcspontja a X V III. századi színes pergam enkötés volt. T akács v itá ­ ba száll azokkal a nézetekkel, m elyek szerin t a pergam enkötés kassai, illetve külföldi h a tá sra alak u lt volna ki D eb­ recenben. A szerző külön fejezetet szentel az un. debreceni kölésstílusnak, m elynek jellem ző jegyeit a kollégium nagykönyv­ tá rá b an találh ató 6 céhrem eken ism er­ teti. Az aranyozott technikával készített bőrkötések legszebb em lékei a debreceni céhek jegyzőkönyvei, m elyeken felfe­ dezhetők a különböző stílusirányzatok jellegzetességei. A X IX . században még az elm últ század hagyom ányai éltek to­ vább. V áltozás csupán abban fedezhető fel, hogy a teljes bőrkötéseket kezdték kiszorítani a félbőrkötések, s a díszítés m ár csak a könyv gerincére korlátozó­ dott. U gyanakkor a XIX. században a biederm eier stílus elterjedésével egy új, hangulatos és tetszetős díszítési form a

alak u lt ki, m elynek legszebb példányai a ta rk a gyöngyhim zéssel b erak o tt én e­ keskönyvek. A debreceni kom paktorok egyik u to l­ só nagy din asztiája a D ávidházy-család volt, m elynek tö rtén etét, m u n k ásság át a család legszebb rem ekein keresztül m u­ ta tja be a szerző. A X V III. század vége felé fejlődött ki a kom paktorság egyik s a ­ játo s „m elléküzem ága”, az elsősorban m egrendelésre dolgozó doboz- és színes pergam enborítású tükörkeretkészítés, m elynek n éhány d a ra b já t a Déri M úze­ um őrzi. A m ásodik világháború után, az ip a r­ testületek m egszűntével a könyvkötő m esterek többsége az A lföldi N yom dá­ ban és az egyetem i k ö n y v tár könyvköté­ szetében helyezkedett el. Ez a szép m es­ terség a nyom dák teljes gépesítésével sem h alt ki, hiszen a nyom dászaton b e­ lül ez az a foglalkozás, am ely a tipog­ ráfiával együtt a legnagyobb esztétikai ízlést és szak értelm et követeli meg. A könyv végén a szerző a régi debreceni könyvkötőm űvészet m ai továbbélését te­ k in ti át. T akács B éla érdekes, szép kiállítású könyvét, am ely tu lajd o n k ép p en an n ak a sorozatnak a fo ly tatásak én t tekinthető, m elyet Tóth Béla 1976-ban m egjelent könyve, A debreceni rézmetsző diákok n y ito tt meg, 15 színes és 19 fekete-fehér fotó díszíti. Ács Zoltán

123

A ra: 18,— Ft

Megjelenik minden negyedév második hónapjában