Szabolcs-Szatmári m
\
GAZDASÁGI,TÁRSADALM I ÉS KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
Szabolcs-Szatmári Szem
'r ft-GYt: f
■
SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: dr. Cserm ely Tibor, C sem usi Endre, dr. Cser ven yák László, dr. Fazekas Árpád, Gyúró Im re (a szerkesztő bizottság elnöke), dr. Klenczner Im re, K opka János, dr. Kűrössy K álm án, dr. K uknyó János, dr. Margócsy József, R atkó József, Simkovics Gyula. Szilágyi Im re, Scholtz Béla, Tóth Sándor, dr. V arga Lajos.
FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. H á r s f a l v i
Péter
s z a b o l c s -s z a t m Ar i s z e m l e
G azdasági, társad alm i és k u ltu rá lis folyóirat. A S zabolcs-Szatm ár Megyei T anács lapja. M egjelenik negyedévenként. K ia d ja a Szabolcs m eg y ei L a p k ia d ó V á lla la t F elelős k ia d ó : M ádi L ajos Igazgató. S z e rk e sz tő sé g : N y íre g y h á z a . S ó stél ú t 31 fa. T e le lő n : 11-78B. K ia d ó h iv a ta l: S zab o lcs m eg y ei L a p k ia d ó V állalat, N y íre g y h á z a , Z rín y i Ilo n a u. 3—5. T e le fo n : 10-150 K é z ira to t n em ő rz iln k m eg és n em a d u n k vissza. T e rje s z ti: a M a g y ar P o sta . E lő fizeth ető a P o sta K özp o n ti H írla p Iro d á n á l (Bp., V., Jó z se f n á d o r té r l „ te le fo n : 1SO-ISO, p o sta c ím : 1300 B u d a p est) és b á rm e ly k ézb esítő p o sta h iv a ta ln á l.
Évi előfizetési d íj: 72,— F t C sekkszám laszám : 215—06102. B e fiz e té s k o r m in d e n e s e tb e n k é r jü k f e ltü n te tn i a f o ly ó ira t n e v é t: SZA B O LC S-SilA TM A R I SZEMLE K észü lt a N y írség i N y o m d áb an . F elelős v e z e tő : J á g e r Z o ltán — 81. — 89 427
Index: 25 923—ISSN 0133—2465 II
SZABOLCS-SZATMÁRI
G azdasági, társad alm i és k u ltu rá lis folyóirat 1981. A U G USZTUS XVI. ÉVFOLYAM , 3. SZÁM
Tart al om: M Ű V E L Ő D É S BOZÓKY ISTVÁN: S z ín h á z --------------------------------------SIKLÓS M ÁRIA: A nyíregyházi Móricz Zsigmond Szín ház ú j j á é p í t é s e -----------------------------------------------GÉCZI FERENC: Művelődés, szórakozás új feltételek k ö z ö t t -------------------------------------------------------------BÁN FERENC: Építészetről általáb a n — a nyíregyházi Megyei M űvelődési K özpont új épületének ürügyén
1 6 10 13
H A G Y O M Á N Y MARGÓCSY JÓ ZSEF: A dalékok a megyei színjátszás történetéhez — -----------------------------------------------17 ENYEDI SÁNDOR: Ism eretlen színháztörténeti doku m entum 1 8 1 5 - b ő l ------------------------------------------- 25 HÁRSFALVI PÉTER: „Régi közóhajtás sürgető szavá ra . . . " A nyíregyházi állandó kőszínház alapító l e v e l e --------------------------------------------------------------------31 M Ű V É S Z E T JA K ABN É BORBÉLY ED IT: A lpár Ignác m unkássága két nyíregyházi m egújhodó épület k a p c s á n ------- 34 ^ KOROKNAY GYULA: Az V. Sóstói É rem m űvészeti S z i m p o z i o n ---------------------------------------------------40 SZ. KÜRTI K A T A L IN : Emlékezés Somogyi S ándorra (1881—1 9 6 0 j ---------------------------------------------------50 ANTAL ISTVÁN: Hommage — F ark as E s z te rn e k -------55 I R O D A L O M SZIGETI GYÖRGY: ő rizz meg, G. Z. te m e té s é n ------- 59 BODNÁR ISTVÁN: Boldognak ism er, Cipelem vállam on, H ázunk, Itt, E lveszett ü n n e p e k ------------------------------- 60 MAGYAR JÓ ZSEF: Végül, K épzeld Istennek magad, É nekre épült f ö l d --------------------------------------------------60 MADÁR JÁ N O S: M árcius sebezzen, Sortüzek, M enni kell, H ullám verés —----------------------------------------- 61 ANTAL A TTILA : F hilem on és Baucis, Ki e rre a p a rtra 63 BÍRÓ LÁSZLÓ: Szilánkok, T ö rté n e le m --------------------------- 63 BUDAHÁZI ISTVÁN: E l t a k a r ---------------------------------64 NAGY ISTVÁN A TTILA : Á tölelnek a csillagok, Mellém álltái, P illa n a tk é p ------------------------------------------64
III.
BARTHA GÁBOR: V allató S z ilv e s z te r --------------------------65 BÁLLÁ ANNA: M ennyezet a fejem en avagy éjszakai e l ő a d á s ----------- — ---------------------- — — — — 73 NAGY ISTVÁN A TTILA : A realizm us vonzásában (Csák G yula p ály ája a M élytengeri áram lástól a G le m b á ig ) --------------------------------------------75 GALFFY MÓZES: A rom ániai m agyar nyelvm űvelés időszerű kérdéseiről — ------------------------- ---------— UH ERDEI SÁNDOR: „A mese az E m ber tö r té n e te ...” A hatvanéves Nagy Olga k ö sz ö n té se ----------------------93 K R Ó N I K A SZÉKELY GÁBOR: A nyelvoktatásról, különös te k in te t tel a megyei T IT -nyelviskola m űködésének tá r sadalm i h á t t e r é r e ------------------------------95 K u ltu rális esem ények (Kovách M a r g i t ) ------------------------ 101 K Ö N Y V E K R Ő L Nép és irodalom . Jegyzetek Czine Mihály könyvéről. (Sárái B é l a ) -------------------------------------------------------- 107 Békési G yula: T üske és virág. (Madár J á n o s ) ----------------- III K örkép ’81. Jegyzetek olvasás közben. (Barota Mihály) 113 Főiskolai könyvtári kiadványok. (Futaky L á s z l ó ) -------119 T akács B éla: A debreceni könyvkötőm űvészet. (Ács Z o l t á n ) ---------------------------------------------------------
122
A színes címlapon: A színház épülete. (Zsák Zoltán felvétele)
E SZÁMUNK M UNKATÁRSAI: Dr. Ács Zoltán muzeológus, N yíregyháza; A ntal Attila tan ár, A baűjszántó; A nta l Ist ván újságíró, N yíregyháza; Bállá A nna pszichológus, N yíregyháza; Bán Ferenc épí tész, N yíregyháza; dr. Barota Mihály tanár, N yíregyháza; Bartha Gábor újságíró, N yír egyháza; Bíró László, N yíregyháza; Bodnár István népm űvelő, N yíregyháza; Bozóky István színházigazgató, N yíregyháza; Budaházi István népm űvelő, Pusztadobos; dr. Enyedi Sándor színháztörténész, B udapest; dr. Erdei Sándor néprajzos, D ebrecen, F utaky László könyvtáros, N yíregyháza; dr. Gál f f y Mózes nyelvész, R om ánia; Géczi Ferenc, a M egyei-Városi M űvelődési Központ igazgatója, N yíregyháza; dr. Hársfalvi Péter főiskolai ta n ár, N yíregyháza; Jakabné Borbély Edit építész, N yíregyháza; Koroknay Gyula m űvészettörténész, N yíregyháza; Kovách Margit könyvtáros, N yíregy háza; dr. Sz. Kürti Katalin muzeológus, D ebrecen; Madár János. N yíregyháza; Magyar József. N agykálló; dr. Margócsy József irodalom történész, ny. főigazgató, N yíregyháza; Nagy István Attila ta n ár, F eh érg y arm at; Sárái Béla főiskolai ta n ár, N yíregyháza, Siklós Mária építész, B udapest; dr. Székely G ábor aspiráns, N yíregyháza; Szigeti G yörgy népm űvelő, T iszavasvári. A képzőm űvészeti alkotások és a nyíregyházi színház fotóit Zsák Zoltán készítette.
IV.
Közművelődés BŰZÖKY ISTVÁN:
Színház Tetszés szerint összerakható gondolattéglák Hogy mi a színház, azt m ár sokan próbálták m eghatározni. Ezek közül nekem az tetszik a legjobban, m ely szerint a színház: az em berábrázolás művészete. N em csak elhiszem , vallom is, hogy a term észet m illiárdnyi csodája felü lm ú lh a tatlan. Boldogan vállalom a régi latin közm ondás konzekvenciáit: „Omnis ars im itatio est n a tu ra e ”, azaz m inden m űvészet a term észet után zata. Az „u tán z at” term észe tesen m egfelelhet adott esetben az ábrázolás fogalm ának. M árpedig, ha m inden m ű vészet a term észetet utánozza (ábrázolja), akkor m ilyen nagyszerű dolog a term é szetből azt ábrázolni, am i ösztöne, tevékenysége, m unk ája, érzelm i gazdagsága, gondolkozási képessége, életének és életkörülm ényeinek végtelen változatossága kö v et keztében messze kim agaslik m inden lénye közül a term észetnek, s am i nem más, m int az em ber. Ezt a m űvészetet a klasszikus szem lélet nem ta rto tta alkotó tevékenységnek az zal az indokkal, hogy nem m aradandó. A p illan at m űvészete, m ely eltűnik a m úló p illan a tta l együtt. Ma m ár tud ju k rögzíteni, de a rögzítés ren d szerin t szánalm as. Nem képes a múló időben visszaadni az egyszer, akkor és o tt lé tre jö tt „v arázslato t”. Szerencsére az em ber gondolkozik. R á jö tt például arra, hogy nem csak az a három dim enzió van, am elyet évezredeken át érzékelt, van negyedik is: az idő. A ztán meg a té r sem olyan egyszerű. M ert tágul is, meg végtelen is, m egaztán nem is egyenes. Még a fény sem. Ha m indez így van, akkor m ost m ár m inden bizonytalan? A kkor most m ár m in denre azt m ondhatjuk, am it éppen rá ak a ru n k fogni, vagy am it éppen ad o tt h an g u latu n k diktál? Nem, m ert nem a világ lett bizonytalanabb, nem a világegyetem tö r vényei változtak meg, csak mi tu d tu n k meg belőle többet, csak mi zavarodtunk meg attól, hogy hirtelen többet látunk, m in t eddig, m e rt távcsöveink, rak étáin k , elek tro technikánk közelebb hozta, kitágította a m indenséget. De az em beri lét törvényeit nem v álto ztatta meg. Em ber tüdővel lélegzik, am íg az em ber ezt lehetővé teszi, s létének term észetadta alap an y ag át ki nem irtja a létét adó, fen n ta rtó környezetéből. Az em beri szervezet, az em beri lét alaptörvényei nem változtak. E m bernek em ber m aradt, s m arad legfőbb társa. A nők csókjának íze nem változott, m ert, ha igazi vágy, igazi szerelem ébred b ennük; eltűnik a nikotin íze, el az alkohol szaga, s m arad az odaadásnak, az eggyéválásn ak egyedül az em ber szám ára édes, csalhatatlan, évezredek, vagy éppen évm il liók óta azonos, m a m ár vegyileg is k im u tath a tó jegye. Az em beri nem fen n m a ra d á sának törvényein nem változtat sem a lom bikbébi, sem a m éhen kívüli terhességgel lé trejö tt bébik esete. Nem nosztalgia, ha a gyerm ek szerelem ben fogan, h a az anya
l
szerelem m el h o rd ja ki. N em igaz, hogy a születés m a egyszerű technikai folyam at. A születés, a lé t csodája m inden analitikus részism eret ellenére csoda m aradt, mely éppúgy m egragadja a szülőket, m int m inden hozzátartozót, vagy nem hozzá, de az em beriséghez mégis, még a k a rata ellenére is tartozó em bert. M egértem azokat, akiket a technika bűvöl. De a technika bűvöletében is jólesik tudni, látni, hogy a m a élők ugyanolyan em berek, m in t ak ik évm illiók óta viszik az em ber sorsát erényeivel, hibáival, értékeivel, gyengeségeivel együtt. Ne tévesszenek meg bennünket a divatok. A divatok m ögött ugyanazok a gondolatok, vágyak, szán dékok rejtőznek, m elyek őseink végtelen so rát is jellem ezték. Lehet, hogy a végered m ény szom orú lesz, de m a még élhet bennünk a rem ény, hogy jó dolog, h a az em ber az em ber, m ert sem m i más nem m entheti meg a term észetet és benne fajunkat, m in t az élő, érző, gondolkozó, tevékeny em ber. A színháznak pedig sem m i m ás feladata nincs, m in t ábrázolni és ezzel ápolni az em bert, s az em berben m egm utatni az igazit, a követendőt. Sokan próbálták m ár m eghatározni: mi a színház. De igazán soha sem sikerült. V alam i m indig k im a rad t belőle. M ert a színház valóban megfelel a m eghatározásnak, csak éppen több, m indig több, m int a m eghatározása. Hogy mi a színház, erre a kérd ésre talán okosabb volna, ha nem a színházat vizsgálnánk m ikroszkóp alá véve m inden vonósát, hanem a világot, mely létrehozta. Nézzük, m it mond erről S h ak es peare, aki igazán tű rh ető szakértője a tém ának, a k á r így tesszük fel a kérdést, ak ár úgy. „Színház az egész világ, És színész benne m inden férfi és nő: Fellép s lelép; s m indenkit sok szerep v ár Életében, .. (Szabó Lőrinc fordítása) No, ez m ár valam i. És igaz. A m a em bere, m ár hitelesnek érzi a képet, m e rt a m odern tudom ányok, elsősorban a pszichológia, tu d ato sítja a „szerep" fogalm át az em ber életében. A szerepjátszás, a szerepvállalás, m a m ár közism ert fogalm ak, a k á r csak a m ár régen jogot nyert „társadalm i szerep”. Az pedig igen régi nyelvi k ifeje zés, hogy: „fontos vagy jelentéktelen szerepet já tsz o tt” valaki, vagy valam i, bárhol, bárm iben, de különösképpen a történelem színpadán. De, ha az egész világ színház, akkor mi szükség van ennek a nagy színháznak nonstop előadásán belül a rra a sok kicsire, mely képes m egszakítani az idő m egszak íth a ta tla n fo lyam atát és fölidézni térben és időben ugyanott és ugyanúgy az adott cselekm ényt. Az ugyanúgy persze abszolút értelem ben nem igaz, de kis to leran ciá val mégis elfogadható. A m ióta em ber az em ber, kérdéseket tesz fel önm agának. A ttól függően, hogyan válaszol a fö ltett kérdésre, úgy halad. Az m ár a tudás különös sa játja, hogy m inél jobban gyarapodik, annál inkább nő a m egváloszalatlan kérdések sokasága. Még alap kérdésekben is. Mi az erő, mi az elektrom osság? Ism erjük, használjuk, élünk vele, de hogy micsoda, azt nem tudjuk. Vagy mi az élet? Valószínű, hogy m ár az első gondolkodók föltették a kérdést: mi értelm e van a világnak, benne az életnek, azon belül az em ber életének? C áfolhatatlan választ még nem ism erünk. De, h a nem is tu d ju k, mi értelm e van az életnek, azt tudjuk, hogy élünk s am ióta em ber az em ber, igyekszik életét értelm esen, a kor adott körülm ényei között jól és em beri m él tósággal végigélni.
2
Ez pedig m ár cél. Ha a világegyetem létének és m űködésének célját és értelm ét nem is tu d ju k : a m agunk feladatáról, az em ber „szerepéről” m ár van ném i fogal m unk, s ha figyelem be vesszük a kö rü lö ttü n k lévő világot, m elybe ak a rv a -a k a ra tla n beletartozunk, akkor egyre világosabbá válik, mi a dolgunk a világ nagy színpadán. Ha m ár él az em ber, az alkotó, a gondolkodó, a játékos és a term észetnek, sőt sa já t term észetének su g allatára k ita lá lta a m aga kis színházát, ak k o r azt m ár meg tu djuk m ondani, mi a célja, mi az értelm e a színháznak egyáltalán és ebben a fogalom kör ben, a mi kis színházunknak itt, S zabolcs-Szatm árban. Ü tm u ta tá sért forduljunk ism ét Shakespeare-hez. H am let m ondja el vélem ényét a színészkirálynak: „Szavald a beszédet, kérlek, am int én ejtém előtted: lebegve a nyelven; m e rt ha oly teli szájjal mondod, m int sok színész, a k á r a város dobosa k iá ltn á ki verseim et. Ne is fűrészeld nagyon a levegőt kezeddel, hanem já rtasd egészen finom ul: m e rt a szenvedély valódi zuhataga, szélvésze, s m ondhatnám forgószele közepett is bizonyos m érsékletre kell törekedned és szert tenned, mi annak sim aságot adjon. Ö, a lel kem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű fickót hallok, hogyan tépi foszlánnyá, csupa rongyokká a szenvedélyt, csakhogy a földszint állók füleit megrepessze, kiknek legnagyobb részét sem m i egyéb nem érdekli, m in t k im ag y arázh atatlan ném ajáték és zaj. Én az ilyen fickót m egcsapatnám , am iért a dühöncöt is túloz za és heródesebb H eródesnél. K erüld azt kérlek. — Csakhogy aztán fölötte jám b o r se légy, hanem m enj sa já t ép érzésed vezérlete után. Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a term észet szerénységét á l tal ne hágd: m ert m inden olyan túlzott dolog távol esik a szín játék céljától, m ely nek föladata m ost és eleitől fogva az volt és az m arad, hogy tü k rö t tartso n m integy a term észetnek; hogy felm utassa az erények önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és m aga az idő, a század testének tulajd o n a la k já t és lenyom atát. No, m át, ha ezt tú lozza valaki, vagy innen m arad, b ár az a v a ta tla n t m egnevetteti, a hozzáértőt csak b o sszan th atja; pedig ez egynek ítélete, azt meg kell adnod, többet nyom egy egész színház m ásokénál. Ö, vannak színészek, én is lá tta m játszan i — s h allo ttam d i csérve m ásoktól, nagyon pedig — kik, isten bűnül ne vegye, se keresztény, se pogány, se általáb a n em ber hanglejtését, taghordozását nem bírv a követni, úgy megdölyfósködtek, úgy m egordítoztak, hogy azt gondolám , a term észet valam ely napszám osa csinált em bereket, de nem csinálta jól, oly veszettül után o zták az em beri nem et. — — No meg, aki köztetek a bohócot (kom ikust) játssza, ne m ondjon többet, m int írva van neki; m ert vannak azok közt is, akik m agok nevetnek, hogy egy csap at b á r gyú néző utánok nevessen; ha szinte a d ara b n ak éppen valam ely fontos m ozzanata forog is fent. Ez gyalázatosság, és igen nyom orú becsvágyra m u ta t a bohóc részéről, ki e fogással él.” E lnézést kérek az olvasótól a kissé ta lán hosszúra sik erü lt idézetért, de nem volt szívem m egkurtítani, m ert a színház m űvelésére, a színház élvezésére, érték elé sére, se színész — se rendező, se író, se dram aturg, se néző, se k ritik u s — jobb és m aradandóbb, ha úgy tetszik: igazabb ú tm u tatá st nem k aphat. Ezek örök érvényű színházi KRESZ-szabályok. De té rjü n k vissza a föltett k érdésre: mi a színház célja és értelm e? ím e a válasz: hogy tü k rö t tartson a term észetnek. Hogy fölm utassa a kor, a társadalom és benne az egyén képét, erényeivel, hibáival, helyes vagy helytelen v á lasztásaival, jótetteivel és bűneivel együtt. Hogy az em bert sorsának, jellem ének esendőségével m egrikassa, vagy m egnevettesse, aszerint, hogy trag ik u s vagy kom ikus, vagy éppen tragikom ikus já ték b an m u ta tja fel önnön képét.
3
M ert m indez — és ezt sose feledjük — játék. A világm indenségnek nagy sz ín já tékén belül, az em ber kis színjátszása sosem jö tt volna lé tre a „homo ludens”, a . j á tékos em ber” nélkül. M ilyen nagyszerű aján d ék a a term észetnek, hogy az em ber, am íg él, megőrzi játékos kedvét. Igaz, nem egyform án, de ha elveszíti, ak k o r tú lju t faju n k norm áin, esete m ár az orvostudom ány elemző és gyógyító feladata. A m ióta a színház hivatásom m á lett, én m indig is úgy éreztem , hogy m inden m ű vészetek közül a színház a legősibb, a legterm észetesebb. M agán az em beren kívül sem m i nem kell hozzá. Se ceruza, se papír, se ecset, se hangszer, semmi, csak m a ga az em ber. Meg egy m ásik em ber, aki nézi. De az em ber még önm agának is m in dent el tud játszani, am it látott, vagy k italált. M int a gyerm ek, kinek világában a já té k a nagy és egyetlen igazi feladat, m ert a term észet zsenialitása folytán, já té k kal tan u l bele az életbe, és sa já t játékvilágán belül, an n a k sajátos törvényei szerint, m inden igaz, m inden já té k és m inden halálosan komoly. Aki még sa ját m agát is át tu d ja alakítani. M ássá: legyen az em ber, állat, vagy tárgy, a k á r élő, a k á r élettelen. Illetve élettelen sohasem , m ert a játék b an az élettelen t is m egeleveníti, bekapcsolja a játékba, tulajdonságokkal ruházza fel, törvényszerűen cselekedteti. ű m aga pedig velük álm odik, gondolkozik és tanul. Azaz játszik. Ezt teszi a színház is. Ezért szép, ezért igaz és ezért örök. Elképzelhető, hogy lesznek, akik az olvasásban idáig ju tv a, üres fecsegésnek ta rt já k m indazt, am in eddig keresztülrágták m agukat. M inek ez? M iért nem beszélek a a tényekről? M ennyi a létszám , m ennyi a pénz, m ennyi a színész, m ennyi a b em u ta tó, m ennyi az előadásszám , m ennyi a táj stb. . . . s t b . . . . Nos, kedves olvasó, azért nem beszéltem idáig erről, m ert ezek a statisztikai, szám szaki és technikai adatok sem m it nem m u ta tn a k a színház lényegéből, sem m it nem m u tatn ak sem a szakér tők, sem a laikusok szám ára abból a szám okba sem m iképp sem foglalható csodából, am i az em ber szellem nek az a „v arázslata”, ahogy mi szoktuk egym ást közt nevezni, am it a m agyar nyelv színháznak hiv, m ely a m aga nem ében zseniális determ ináció, b ár a szín, m int optikai jelenség csak m ásodlagos — noha igen fontos — tényezője a színjátszásnak, m elynek igazi bázisa a cselekm ény. De ezt m ost hagyjuk. Hogy őszinte legyek: nem nagyon szeretem ezeket a kérdéseket. A szegedi N em zeti S zínházban a forgó átm érő je tizenkét m éter. A mi épületünkben a színpad nyílása hét m éter. E két adatból kézenfekvő a következtetés: W agner P a rsifa ljá t nem fogjuk játszani a ham burgi opera m odorában. De S hakespeare Globe T h eater-je, vagy Moliere színpadja sem volt nagyobb, technikai és szám szaki ad a ta ik at tekintve. A Sidney-i operaház építése nyolcszázm illió au sztrál dollárb a k e rü lt a h atv an as évek e le jén, s egy au sztrál do llár akkoriban csaknem m ásfél am erik ait ért. A mi kis szín házunk rekonstrukciója (a ki tu d ja m ikorra elkészülő szolgáltató épületekkel együtt nem egészen százm illió lesz forintban és 1980-as adatok szerint). A külöm bséget fan tá ziád ra bízom, kedves olvasó. De nem ez a fontos. Te vagy a fontos, kedves olvasó, kedves néző. M ert ez a szín ház Neked készül. Ez a színház a Tiéd lesz. O lyan m értékben, am ilyen m értékben szeretni fogod, am ilyen m értékben a m agadénak vallód. T alán nem m indig azt fog ja játszani, am it szeretnél. Nem lesz benne például operett, m ert a pénzügyi k eret nem teszi lehetővé énekesek, zenekar, tánckar, én ek k ar szerződtetését. De lehetővé teszi annak a nagyszerű hagyom ánynak m ába és jövőbe ü lte te tt folytatását, m ely itt szü letett a Te szűkebb hazádban. I tt a Tiszaháton, itt Szabolcsban, S zatm árban, s alig egy lépéssel odább, a Szilágyságban. Ezen a vidéken, ahol Bessenyei, K rúdy, Móricz, Ady, Váci m u ta ttá k fel, mi lakik e nép lelkében, őseid és a te lelked m élyén, kedves néző, kedves olvasó. Itt ezen a földön, ahol a H im nusz született.
4
Sokan kérdezik: hogyan jön, hogy jö tt létre ez a színház, mely nyilvánvalóan nem csak épület. M it felelhetnék e rre? Hiszen ez a folyam at éppoly kevéssé titok, m int Czeizel E ndre óta a születés nagy m isztérium a. Mégis e kérdés elől hadd m eneküljek hozzátok, m úzsáink, ihletőink. Nők, kik áldott testekben lélekkel tö ltö tt életet a d ta tok, adtok és adni fogtok nekünk! Leányok, asszonyok, ak tív és leendő anyák! Mit válaszolnátok a rra a kérdésre: hogyan csináltátok? B izonyára éppúgy zavarba jö n n é tek, m int én. M ert m it lehet erre válaszolni? Jöttem , m entem , küzdöttem pénzért, em berért, időért, an y ag ért? Igaz, de nem ez a lényeg. A lényeg az, am it ta lán Ti is m ondanátok: m egfogant bennetek a leendő test (bennem a gondolat). A ztán kihordtuk. És m ost itt lesz. A többi az orvostudom ány dolga. Színház esetében a színháztörténészeké. egyáltalán érdekli őket a dolog.
Ha
Hogy m ilyen lesz? Szép. Okos. (Rem éljük.) És, ha csak egy nagyon kicsit is, de m egváltja a világot. Vagy legalább viszi tovább az életet. Ami, színház esetében, e tá jn ak szellem i élete. Sokan kérdezik: m iért vállaltam ? Van egy ősi, kínai ige: „M inden em bernek el kell ü ltetn ie egy fát.” N ekem se tanyám , se kertem , se hobbitelkem . T alán ez a színház lesz az a fa. m elyet én plántálhatok. Hiszem, hogy jó ta lajb a kerül. Hiszem, hogy egészséges lesz törzse, gyökere. Szép és gazdag a lom bja. És nem csak gyönyörködtetni fog. A levegőt is tisztítja majd.
5
SIKLÓS MÁRIA:
A /nyíregyházi Móricz Zsigmond 1 / / ii bzinhaz újjáépítésé r
r
' \ '
A Móricz Zsigmond Színház az 1979-es nyári szünet kezdetével zárta be k ap u it az ép ület felújítása m iatt. Ma, 1981 júliusában a m űszaki átad ás-átv ételi eljárás m un k álatai v an n ak fo lyam atban. Ez azt jelenti, hogy az üzem be helyezés, a m űszaki próbák után m egkez dődhet a színészek, rendezők m unkája is és a színház ez év végén ism ét fogadhatja a k u ltú rát, színjátszást kedvelő közönséget. Mi is tö rtén t az elm últ két évben? Szabolcs-Szatm ár megye vezetősége 1979-ben fogadta el azt a régi igényt kielé gíteni akaró határozatot, hogy N yíregyházán a Móricz Zsigmond Színház épületében önálló színházi tá rsu la t alakuljon, valam ennyi szükséges feltétel m egterem tésével. E l ső p illan atb an ez az elhatározás egyáltalán nem tű n ik különösebben nagyobb h o rd erejűnek, ha azt nézzük, hogy adva van egy színház, ahol eddig is rendszeresen ta r tottak előadásokat. A feladat lényege jól körvonalazható, ha röviden visszapillantunk az épület m ú lt jára. N yíregyházán a színjátszás története az írásos em lékek alap ján 1844-ig vezethető vissza. A különböző öntevékeny körök és a vendégjátszó társu lato k alkalm i helyeken nyom orúságos körülm ények között játszottak, egészen 1894-ig, am ikor A lpár Ignác tervei alap ján felépült, a mai színház m agját képező „kőszínház”. Feltehetően anyagi okokból, de nem ellentm ondásban a város igényeivel az 500 fő körüli befogadóképességű színház m éretei szerények voltak. A nézőteret m a körbefogó oldalszárnyak csak részben voltak meg, s m ajdnem teljes egészében hiányoztak a színpadhoz kapcsolódó üzemi egységek. A díszletek készítése, tárolása épületen kívül tö rté n t és az egym ást váltó tá rs u latok k u ltu rá lt elhelyezésére sem fordítottak különösebb gondot. Ez a jelenség á lta lá nosan m egfigyelhető a korabeli színházaknál. O ka egyrészt az, hogy sokkal kisebb volt a társulatok összlétszám a. Kevesebb volt az adm inisztráció és a m űszaki dolgozó, ■m ásrészt jóval alacsonyabbak voltak a szociális igények. M indezek m ellett az épület a fogadó színház funkcióját tö ltö tte be és egészen az 5(l-es évek végéig eredeti form ájában adott otth o n t a vendég szín társu lato k n ak . Az épület ekkorra m ár an n y ira m egrongálódott és elavult, hogy az átépítés elk erü lh e tetlen n é vált. A K özépület-tervező V állalat tervei szerint á ta la k íto tt és bővített színház a r a dikális felújítás ellenére a fogadó színház fu n k ció ját tölti be az 1960-as átad ás u tán is
6
Az önálló tá rsu lat létrehozásának igénye csak a későbbi években m erült fel. A megyei tanács vb 1979. évi döntése után először is azt k ellett megvizsgálni, hogy a tá rsu la t alapításán, ill. m egszervezésén kívül m elyek azok az elvárások, am e lyeket az épületnek még biztosítani kellene. Először is az önálló tá rsu lat azt jelenti, hogy a színház üzemi szárnyában o tth o n t kell adni a színpadi m unkát közvetlenül és közvetve szolgáló valam ennyi m u n k a folyam atnak. A közvetlen színpadi m unka fogalom körébe tartozik a színészek, m űszaki d ol gozók elhelyezése és a színpadi díszletezéshez szükséges napi díszletek, kellékek t á rolóhelyeinek biztosítása. Lényegében itt húzh atu n k h a tá rt a fogadó színháznál, m ert m inden m ást, am i a színjátszáshoz szükséges (próbalehetőségek, jelm ez, díszletezés, tá rolás stb.) a v endégtársulat anyaszínháza adja. így érth ető v é válik rögtön, hogy am i kor a megye az önálló tá rsu lat m egalapítása m ellett foglalt állást, az általános k o r szerűsítés m ellett az épület bővítésével is szám olt. Egy olyan rekonstrukciós program kidolgozása volt a cél, am ely lehetővé teszi az elvégzendő m unkák szakaszolását és ezen felül a meglévő színházépület legkésőb bi, 1981. évi ism ételt m egnyitását. Ez az igény — noha teljesen indolkolt volt — nem tű n t túl reálisnak. Ha m egnézzük régi színházaink felújítását, az általános ta p asz talat sajnos az, hogy az építkezések a tervezett viszonylag nagy átfutási időhöz képest is elhúzódnak. Rendhagyó intézkedésekre volt szükség, s ezek jelen esetben nem m a ra d tak el. Röviden összefoglalva a következők történ tek : — 1979 jú n iu sáb an a rekonstrukció tervezési p rogram ján ak kidolgozására a m e gyei tanács művelődési osztálya ism ét vállalatu n k at, a K özépület-tervező V ál lalato t bízta meg. — A bővítés lehetőségeinek m eghatározása után augusztusban tervezési p ro g ra m ot dolgoztunk ki, am it a megye vezetősége szeptem berben jóváhagyott. — A jóváhagyást követően form ális m egállapodások helyett G yúró Im re megyei elnökhelyettes közvetlen döntései m ellett, valam ennyi közrem űködő fél v a lóban rugalm as és segíteni akaró hozzáállásának következtében a SzabolcsS zatm ár megyei É pítő- és Szerelőipari V állalat a KÖZTI előtervei alap ján a kiviteli m unkákat m ár 1980 ja n u á rjá b a n megkezdte. — A K om m unális B eruházási V állalat m egbízásából 1980 ja n u á rjá b a n elkészí tettü k a rekonstrukció beruházási program ját, am elyet m árcius hónapban a Szabolcs-Szatm ár megyei vb elfogadott. A közel százm illiós nagyságrendű m unka a m eglévő épület felú jítását ta r talm azta a színház gazdasági u d v ará n ak beépítésével. A rekonstrukció I. ü te m ében a jelenlegi színház felújítási m unkái készülnek el, am elyek a m egala kuló tá rsu la t m u n k á ját ideiglenes körülm ények között b iztosítják egészen a II. ütem toldaléképületének 1983-ra tervezett felépüléséig. — V állalásainknak m egfelelően a m eglévő épület kiviteli tervei szakaszolt te rv szolgáltatással készültek el 1980 júniusáig a NYÍRTERV altervezői közrem ű ködésével. — 1981 tavaszára a II. ütem tervezése fejeződött be. Az új beépítés kivitelezési kezdési h atárid eje 1981. június hó. Az udvar egy- és három szintes beépítése a díszlettárat, a stú d ió játék ra is alkalm as próbaterm et, k o rrep etíto ri és pró baszobákat, színészklubot, a m űvészeti és gazdasági vezetés, adm inisztráció
7
irodáit, jelm ezvarrodát, továbbá kisebb ra k tá ra k a t és gépészeti terek et fog lal m agába. A program alap já n te h át olyan helyiségeket, m elyeknél a színpadi közvet len kapcsolat nem elsődleges követelm ény. A színészklub kivételével — mely társalgó form ájában átm enetileg a színházépületben lesz találh ató — a fen tebb felsorolt egységek pótlásáról a II. ütem elkészüléséig term észetesen g o n doskodni kell. A színház díszletkészítő m űhelyei, díszlet- és k ellék rak tárai végleges e l helyezéssel a m ár átala k ítá s a la tt álló, N agyszálláson m egvásárolt egykori szeszgyár épületében nyernek kialakítást. A meglévő színházépületnél a 60-as években tö rté n t felú jítás m ia tt em lítésre m éltó alaprajzi vagy szerkezeti v álto ztatást nem k ellett eszközölni, il letve ez értelm etlen le tt volna az anyagi és időbeli k ih atás m iatt. M indezek ellenére a m ásfél éves kivitelezési idő a la tt a 20 év előtti fel újítás óta üzemelő épületben elég teendő akadt. F elú jításra került, ill. cserélve lett a színház valam ennyi gépészeti, elektrom os berendezése. Ezen belül változott a hőenergia ellátásán ak m ódja. Az épület a szom szé dos rendőrség pincéjében alak u lt hőközponton keresztül távvezetéken kapja a fűtési energiát. A nézőtér levegője légkondicionált lesz. Jelentős változtatások tö rténtek a színpadtéren belül, ahol a berendezéseket részben az elavultság m iatt, részben a tűz- és balesetveszély m ia tt egészében cserélni kellett. Biz tonságos acélszerkezetű zsinórpadlás, kényelm es közlekedők, m unkakarzatok és világítási hidak kerültek a régi faszerkezetek helyébe. A színházterem h an gosítását, illetve a színpadi üzem eléshez elengedhetetlenül szükséges hang- és fényjelzéses összeköttetéseket korszerű elektroakusztikai berendezések biztosít ják. Végül, de nem utolsósorban jellem ezném azokat a belsőépítészeti m u n kákat. am elyek a felújítás során készülnek el. Az épületbelső 60-as években tö rté n t átala k ítá sa után — különösen a n é zőtérnél — jelentős változásokon m ent keresztül, az A lpár Ignác féle felfo gáshoz képest. Ezt részben a kom fortigények m egváltozása, részben a 60-as évek építészeti szem lélete m agyarázza. Az épület nem m űem lék, de az á ta la kítások után is m egőrizte egyszerű belső tereit, és színvonalasan alkalm azko dott a régi klasszicizáló form ákhoz. A belső terekben a jelenlegi átalak ítás elsősorban a burkolatok, bútorok, világítótestek kicserélésére, átfogalm azására koncentrálódott. A színházterem ben igényes anyagokat alkalm aztunk. Az oldalfalak barn a tónusú textilb u rk o lata, a narancs kárpitozású székek szín h arm ó n iája kényel mesebbé, atm oszférájában kellem esebbé teszi az íves alap rajzú 500 főt befo gadó term et. A belső látv án y t színvonalasan egészítik ki az iparm űvész által készített sárgaréz anyagú világítótestek. Az előcsarnokban, a társalgóban és a büfében a berendezés látványos, „játékos” elem eiként kerü ln ek elhelyezésre a nagy bronz színű tükrök, m elyek a tö rt fehér színű boltíves terek lá tv án y á t megsokszorozva verik vissza. Az oldalfolyosókon elhelyezett vitrinek, m elyek alk alm asak a színház tö rtén eté nek képekben való bem utatására, nem csak a belső teret, de a színházlátogató közönség ism ereteit is gazdagítják.
A rekonstrukció terv eit Siklós M ária építész, Schinagl G ábor belsőépítész, Főző K árolyné statikus, Szűcs K ároly elektrom os, K iinda László gépész és S track Lőrinc szinpadtechnológiai tervezők készítették, valam int N agylucskay László gépésztervező a NYIKTERV altervezésében.
i m m
VÁROSI © SZÍNHÁZ
rwüPíLYR i& m rrisi.
«ÜIY4# BtnvMínT
F e l e m a i t tie ly & ra K .
UllECVBlllttlMlL i
Megnyitó előadás
UküHUnttüiímC'i' - -*vm***
HUNYADI NYITÁNY.
A z első ta v a sz
M ia T é s iE L K N . 2 ?—
Irr v i « c * ro R i «
.A P O T Í f f iO S I S *
M |/ ! ■ ■
fc'*•»'«> ■
■-
Töltőtoll
a .
A szigetvári vértanuk
• «. "
I
tá n *•
Vig özvegy VÉOOL:
c b í
K
ö i
3St&U MBS » MTáfBfaa* <4 (*»>3 H Wb HMÜ tf l+ffom » H IM MMHk h ■ M ua*i M Igi u W.« • ' ■ f — A ii
ü tn i
U tta,
' >
.
:
A szen t lá n g
tér
jŰ
4C kr
—i ,j JUi. aa i -ij.i- i .TBIXK1-E^irr rlitt lklfk>lek ‘I IJ » ■1*11 éi f-«4r
í i
4 X rM a A b m t ■ Mk r t V J i n .............. ___ J Mnallt .UOka M - ■ -
■V
Bár-
’
hr*w,. éth B
a*===a kutV k.rt ___
'M
LiaONDil.
- *• —--------■
V" Selyemre nyomott színlap (1891)
1 Városi színház plakátja (1931)
9
GÉCZI FERENC:
Művelődés, szórakozás új feltételek között A m egyeszékhely, N yíregyháza város lakói különösképpen, de az e rre vetődő m e gyebeli em berek nem különben csodálkozva, vagy furcsállkodva, ^de m indenképpen tü relm etlenül szem lélik a város központjában néhány éve em elkedő új és egyedi form avilágú m onum entális épületkolosszust. K ezdetben találg atáso k ra hagyatkozva (fő leg a hiányos inform ációk m iatt), később a funkció ism eretében m ár k ritik u sa n szem lélve, pro- és kontravélem ények ütköztetésének tüzében — im m ár a közérdek lődés fókuszába k e rü lt az objektum . M indez term észetesen a külső fo rm á t illetően igaz, m ert a belső terekről, arról, hogy ezek m ilyenek, s m it tu d n ak m ajd, még m in dig csak hom ályos elképzelése lehet a nagyközönségnek. Szükségszerű-e, hogy ez így legyen? — teszik fel ném i joggal a kérdést, s a válasz nem lehet m ás, m inthogy igen. A helyzet tárgyilagos m egítéléséhez ugyanis tudni kell, hogy a 60-as évek végén lá to tt napvilágot a M űvelődésügyi M inisztérium h atáro za ta a művelődési otthonok k ategóriába sorolásáról, am ely előírta, hogy bizonyos feltételek m egléte m ellett egyes intézm ényeket a központi ellátás és m ódszertani irán y ítás érdekében (megyei, városi, járási) művelődési központokká kell kijelölni. M iután rövidesen k iderült, hogy a m eg szabott feltételeknek a meglévő és korábban is ilyen jelleggel m ű k ö d tetett megyei in tézm ények (megyei m űvelődési ház, népm űvelési tanácsadó) alig, vagy egyáltalán nem felelnek meg, szinte valam ennyi megyében a figyelem, ezt követően a tervezés is ebben az irányban kezdett felerősödni. Ennek ered m én y ek én t ép ü lt meg a 70-es években a szentendrei, a kecskem éti, a debreceni, a szolnoki, a szom bathelyi, s k e rü l a közeljövőben átad á sra a nyíregyházi m űvelődési központ. A nyíregyházi József A ttila Megyei M űvelődési K özpont m egépítésének szán déka, a tervpályázat m eghirdetése, m ajd elfogadása és a kivitelezés között közel egy évtized telt el. N yom ban tegyük hozzá, hogy ez az évtized a közm űvelődési tevékeny ség tek intetében is a korszerűsödés évtizede: a tömeges m űvelődés helyett a kisebb közösségekben folyó nevelőm unka, a korszerű szórakozási, szórakoztatási lehetőségek új form áinak kialakulása, a nyitottság, a m indennapi k u ltú ra terjesztése k erü l egyre in k áb b előtérbe. A m űvelődési otthonok építésénél te h á t m integy m enet közben k el lett a változó funkciókhoz a megfelelő fo rm át hozzáigazítani. A kivitelezés stád iu m áb an — azzal szin te párhuzam osan és egyidejűleg — a v á ros közm űvelődési ellátásán ak egyéb (személyi, dologi) feltételei is jelentős m érték ben fejlődtek. Jo b b feltételek m ellett dolgozik a megyei m űvelődési központ, lé tre jön a városi m űvelődési központ, kialakul a lakótelepi alap ellátó intézm ények, a p á rt- és m űvelődési házak rendszere, jav u l ezen intézm ényekben dolgozók szak k ép zettségi aránya. Ez utóbbi különösen nagy h atással van az épülő m űvelődési központ fun k ciójának körültekintő, sokoldalú m eghatározására, illetv e a funkciónak megfelelő
10
és a korszerűbb tevékenységet lehetővé tevő terek k ia lak ításáb an a tervező, a k iv i telező és a m űködtetők szakm ai vélem ényének egyeztetésére. Ez a csapatm unka — m in t tu d ju k — term észetszerűleg rendkívül időigényes tevékenység. M ár az építés kezdeti szakaszában felm erült an n a k lehetősége, s egyre in k áb b szükségessége, hogy az új ház ne csupán megyei, hanem városi m űvelődési közp tn t is legyen. A k ét intézm ény ugyanis hasonlóan m ostoha feltételek m ellett te tt évről év re egyre rem énytelenebb kísérletet a rra , hogy a növekvő k u ltu rá lis igénye k et ilyen kedvezőtlen objektív feltételek m ellett kilégítse. Ezt a helyzetet felism erve m ondta ki határozatban a megyei tanács ülése, a VMK és MMK szervezeti és gazda sági egyesítését 1981. július 1-i hatállyal. M it jelen t a város és a m egye k u ltu rá lis ellátásán ak szem pontjából az in teg ráció? A v árh ató ugrásszerű fejlődés lehetőségét a hárm as feltételrendszer (objektumi, szem élyi, anyagi) egysége és m agasabb színvonala biztosítja. Az új épület m egterem ti a közm űvelődési tevékenység k u ltu rá lt, esztétikus feltételeit, am elyek h a tá sá ra felerősödő belső igények kielégítésére ösztönző érzések m otiválják a közön séget arra, hogy az épületben folyó m unkába való bekapcsolódások szerves részévé váljon életüknek. Egyszersm ind lehetővé válik olyan m agas színvonalú k u ltu rális é r tékek (zenem űvek, képzőm űvészeti, népm űvészeti, irodalm i, d rám ai alkotások) köz vetítése, am ilyenekhez hasonlóra eddig az objektív okok m iatt nem volt mód. A m űvelődési közösségek (szakkörök, klubok, am atő r m űvészeti együttesek) te vékenységébe való ak tív bekapcsolódás a m eglévő ism eretek bővítését, az azonos é r deklődésű em berek hasznos és célszerű eszm ecseréjét, a m űvészetek irá n t érdeklődő em berek igényeinek kielégítését szolgálja m ajd. A tudom ányok különböző területei legfrissebb eredm ényeinek m egism ertetését szolgáló akadém iák, előadássorozatok, tu dom ányos konferenciák szervezésével a szakm ai m űveltség fejlesztésére k ín ál m ajd az új, korszerű épületben az in te g rált intézm ény széles sk á lán mozgó lehetőséget. A p o litik ai-társadalm i, gazdasági életben, s a ku ltu rális szférában való jártasságot, biz tonságos tájékozódás képességét, a m indennapok gondjaiba, problém áiba való jobb eligazodás lehetőségét is m egterem ti az ehhez szükséges legalapvetőbb feltétel- és eszközrendszer biztosításával. Az elengedhetetlenül szükséges em beri „regenerációt” szolgálják m ajd a kötetlen kikapcsolódást nyújtó különböző szórakoztatási form ák. M indezek a lehetőségek term észetesen m indenekelőtt közvetlenül N yíregyháza lakosságának k u ltu rá lis igényeit elégítik ki. R em ényeink sz erin t azonban nem kizárt (nagy rendezvényeink színvonalasságának függvényében) az intézm ény egész m egyére kisugárzó hatása sem. Ennél azonban nagyobb lehetőség sz erin t jön szám ításba az, hogy a m egyében m űködő nagyszám ú és egyre m agasabb szín v o n alat képviselő a m a tőr m űvészeti együtteseink folyam atos bem utatkozási lehetőséget k ap n ak az in té z m ény falai között. E m ellett biztosítani kív án ju k m egyénk szellem i alkotó erőinek, értelm iségünk legjavának bekapcsolódását önnön érték eik m eg m u tatására és a köz érdekében történő hasznosítására. Szerves és integráns része az intézm ényi tevékeny ségnek m egyénk népm űvészeti értékeinek felkutatása, a haladó hagyom ányok ápo lása, az ezt biztosító form ák bővítése. Ezzel együtt a fenti célkitűzések eredm ényes v égrehajtásához szükséges szakm ai, szem élyi feltételek javítása. A nyagi és szem élyi feltételeink jelentős m egváltozása biztosítja az intézm ény hálózati-m ódszertani irányító tevékenységének továbbfejlesztését. Eddig e lé rt e re d m ényeinket m egőrizve s e téren a legm esszebbm enőkig együttm űködve a já rá si-v á rosi központokban dolgozó kollégáinkkal, tovább k íván ju k növelni a m űvelődő kis közösségek szám át, em elni ak a rju k ezek szakm ai színvonalát, erősíteni közösségi je l legüket.
11
A javuló feltételekkel összhangban, s a n n a k eredm ényeként növelni tu d ju k a kiem elkedő országos (tiszántúli bábjátékos napok, országos zongoraverseny stb.) és a megyei (m űvészeti bem utatók, m űvészeti hetek, nyírségi ősz stb.) nagy rendezvé nyek szám át és színvonalát, ennek révén m inden rem ényünk m egvan a rra , hogy m e gyénkben folyó k u ltu rá lis tevékenységet — más partn erin tézm én y ein k m u n k ájáv al összhangban — országos sz in tre em elhetjük. K iem elkedő m űvészeti együtteseink (Szabolcsi Szim fonikus Zenekar, N yíregyházi Vegyes K ar, Fúvósötös) és társintézm ényeink m űvészeti együtteseinek eddig e lé rt k ü l földi sikerei egyfajta biztosítékul szolgálnak a r r a vonatkozóan, hogy helyünket a nem zetközi mezőnyben is egyre inkább m egálljuk. E zért tovább k ív án ju k fejleszteni külföldi k u ltu rá lis cserekapcsolatainkat, hogy h atárain k o n tú l is m egism erjék m e gyénk k u ltu rális értékeit, illetve lehetőséget terem tü n k ezzel a rra is, hogy m egyénk lakossága m ás népek k u ltú rá já v a l m egism erkedhessék. Az új in teg rált intézm énynek, a megyei és városi művelődési központnak fontos szerepe van a megye m űvelődésiotthon-hálózatában folyó közm űvelődési tevékeny ség összehangolásában, a helyes arányok k ialakításáb an , illetvé a még meglévő arán y talanságok m egszüntetésében. Erősítenie kell a m űsorszolgáltató tevékenységet, fel kell lépnie a m inden tekintetben művészi, az igazi k u ltu rális érték ek et hordozó m űsorok, program ok érdekében. K özvetlenül közre kell m űködnie a kis települések ku ltu rális ellátásán ak javításában. Nagyon fontos tényezőnek tek in tjü k az intézm ény m űködésének, szolgáltatásainak, m ű so rpolitikájának összehangolását p artnerintézm ény ein k tevékenységével. Célszerű és összehangolt együttm űködés k ia lak ításá ra törekszünk a megyei kön y v tárral, a TIT megyei szervezetével, a megyei moziüzemi v állalattal, a Móricz Zsigm ond Szín házzal, a sóstói ifjúsági parkkal, a megyei úttörőházzal, az érdekképviseleti szervek (TESZÖV, MÉSZÖV, KISZÖV) k u ltu rá lis intézm ényeivel, a szakszervezeti intézm é nyekkel, az üzem ek m űvelődési bizottságaival. (E tek in tetb en az intézm énynek — jellegéből következően — összehangoló szerepköre van.) K ülönösen szám ítu n k az idén szervezett nyíregyházi állandó sz ín tá rsu lat m űvészeire. (Fellépéseikre a megye köz m űvelődési rendezvényein, a z am atő r színjátszóknak n y ú jtan d ó segítségükre, értő ta nácsaikra.) Az új színházzal történő funkcionális m unkam egosztás pedig — csak úgy m int a többi társintézm énnyel — nagym értékben m egnövelheti m ajd az egy cél ra, a szocialista k u ltu rá ló d ásra irányuló megyei összm unka hatásfokát.
12
BÁN FERENC:
Építészetről általában — a nyíregyházi megyei művelődési központ új épületének ürügyén Az építészet a m űvészetek között különleges szerepet tö lt be, m ivel a társadalom tárgyi környezetének létrehozása képezi tevékenységének tárgyát. S a já t nyelvezete van, m elyet nagyon nehéz szavakkal kifejezni. V erbális tarto m án y o k b a való átvitele általáb an tartalm i hiányosságok pótlását jelenti, s m in t a filozófia, az építészet is ne hezen tűri a felszínes fecsegést, ö ssz ete tt m érnöki, technikai-technológiai, közgazda sági és művészi folyam at eredm énye, am elyre politikai, pszichológiai, szociológiai, fi
lozófiai elm életek és elem zések, objektív és szubjektív tényezők h atn ak , s k izárt dolog, hogy valam ennyi tényező h atása azonos érték ű lesz. A szubjektum és az objektív té nyezők legerősebbike eredm ényezi végül egy k o n k rét felad at m ilyenségét. Vezérelv, az összetevők szintézise nélkül a kész m ű csak felszínes v álasz lehet a felv etett k é r désekre.
13
Egy épület elemzése, a gondolkodásm echanizm us m egértetése azok részéről, akik azt létrehozták, eleve szubjektív, s m int ilyen, érdektelen. M egszokottól eltérő dolgokkal kapcsolatban a leggyakoribb kérdés — m ié rt ilyen? — egyben a legterm észetesebb is, m e rt valóban sokféle lehetne. A művelődési ház tervezésének és építésének több m in t egy évtizedes időszaká ban m élyreható változások, az építészet m egújulását, h u m an izálását sürgető, kereső Irányzatok jö ttek létre. Ezek legalább vázlatos ism erete nélkül az objektivitáshoz k ö zelítő válasz nehezen adható. G yakorló építész lévén és alapos elm életi ism eretek h i ányában nem is vállaikozhatom e rre a feladatra, csupán a tevékenységhez elen g ed h etetlen vizsgálódások á lta l k ia lak u lt rendszerben k ísérelhetem meg helyére tenni, az irányzatok közül a m egfelelőbe illeszteni az általu n k terv ezett épületet. A XX. század elejének jelentős m ozgalm a volt a „m odern” építészet kialakulása. A korábbi építészeti stílu so k at elvetve, de a hagyom ányokat tisztelve — n éh a túlegyszerűsítésekkel, tévedésekkel, öncélú felsőbbrendűséggel — v ív ta h arc át egy tisztább, dem okratikusabb tá rsa d alo m ért és m űvészetért. Az úttö rő korszak nagy egyéniségei és kollektív m űhelyei m unkáikkal döntő változásokat, alapvető eredm ényeket m u ta t tak fel. A mozgalom — jelentősége m ellett — negatív eredm énye az lett, hogy a tá rsa d a lom és az építészet ta rtalm i összetettsége ellentm ondásba k e rü lt a leszű k ített és u n i form izált form ával. Az iparosodással egy ü tt té rt h ó d íto tt a sem atik u s form alizm us. Az önállósult technika m onotóniához, léptékvesztéshez vezetett, m egkezdődött a m o dernség kom m erszializálódása. A ta rth a ta tla n helyzetet először a városépítésben kezd ték észlelni a 60-as évek végén. A m odernizm ust és az iparosított ép ítést tám adó, egym ástól eltérő felfogású progresszív m ozgalm ak alak u ltak ki. V itáikból m a még nem bontakozott ki szintézis, de ezek a v iták előbbre viszik az építészet ügyét. Sokféle ségük m ellett világosan elkülöníthető két alapvető csoport: — az egyik szub jektív idealista, erősen form alista, szim bolikus ta rta lm a t h an g súlyozó, a m odern építészetet egyértelm űen tagadó, építéstechnikai szem pont ból negatív h atású irán y zat; — a m ásik inkább az ipari form atervezéshez közel álló, elv o n t m űvészeti ta rta l mú, építéstechnikai szem pontból a fejlődést ösztönző racio n alista építészeti irányzat, m ely objektív és szubjektív elem eket eg y arán t hordoz. Ez az ép íté szeti felfogás racionális, a b sztrak t és univerzális. Hogy m elyik irán y zat győz, m a még nem tudható, biztos, hogy „sterilen ” egyik sem. Az viszont kérdéses, hogy a m odern e m b e rt a technológia a r r a kötelezi, hogy csak a legegyszerűbb fo rm ák at h asználja fel m inden szim bolikus értelem és a m ú lt ta l való kapcsolat nélkül. A nagy építészeti örökség, am ellyel a k o rtárs építészeknek kom m unikálni kell, kénytelen és képes ehelyett olyan o b jek tu m o k at létrehozni, am e lyet a lakosság széles köre is ú jra meg fog érteni. Meg kell találni azt a m ódszert, m ely az ép ített környezetben való öröm höz vezet. V annak olyan kollektív szükséges ségek, am elyeket az építészetnek végre ism ét ki kell elégíteni. A megyei m űvelődési központ tervezésének kezdetén (1969-ben) az építészet v á l ságának jegyei még nem voltak en n y ire tisztán érzékelhetők. Az újságok és a tele vízió m inden ak k o r ép ü lt létesítm ényt — legyen az b árm ilyen sem atikus sk atu ly a — h ip er- és szuperm odern jelzőkkel illetett. Nem hallo ttu n k még a m odern építészet haláláró l, a posztm odern, vagy a hightcch építészetről, valószínűleg determ inációjuk sem szü letett még ekkor meg, s a k i alakulóban lévő elm életek harcairól sem volt tudom ásunk. Sokkal inkább gyakorlati
14
tényezők h atásá ra a la k u lt ki a tervezett megoldás, m elyeket tíz év u tán rek o n stru álni is nehéz. Az érvek nagy része a sok te rv b írá la t folyam án született, részben a terv m egértetése, elfogadtatása, részben védekezés m iatt. A szo k atlan n ak tűnő terv a h e lyi szakm a és a közvélem ény in d u latain ak középpontjába k erü lt, jobban is m in t azt a m egvalósítás során fellépő problém ák indokolták volna. N éhány hónap m úlva a h asználatba vett épület igazolni fogja m indazokat, ak ik an n ak idején — nem kis kockázatot vállalva — úgy döntöttek, hogy a b en y ú jto tt három terv közül a NYlRTERV m u n k áján ak szavaztak bizalm at. A hosszú átfu tási idő, a sok tervezési-kivitelezési bonyodalom m ellett, v élt és valós sérelm ek érték a m egvalósításban részt vevőket s ezek között jórészt a te rv e zői csoportot. B árm ilyen súlyos m egpróbáltatásokat jelen tettek is ezek, reálisan é r tékelve a történteket, az alábbi m egállapításokat szükségesnek tarto m elm ondani: Ez az épület csak itt sz ü leth etett meg. Ennek a k ijelen tésn ek leh et hízelgő, a p ro b lém ákat utólag tisztára mosó, negatív felhangja, s hogy m égsincs így, an n ak nagyon is valós ta rta lm a van. Ű jszerű, az ism ert m ódszerektől eltérő, sok bizonytalanságot tartalm azó gondol kodásm ód m ellett dönteni nagy felelősséget jelent, s gyakorlatunkban nem is m indig m agától értetődő. A megyei művelődési ház esetében valam ennyi résztvevő v á lla l ta ezt a felelősséget és végig ki is ta rto tt m ellette. A megyei tanács vezetősége, a generálkivitelező SZÁÉV, a tervező iroda vezeté se lehetővé tette, sokszor e re jé t m eghaladó m ódon segítette m egvalósulását. Az épület három követelm énynek kíván eleget ten n i: a hasznosságnak, a sz ilá rd ságnak, a szépségnek. A szép az építészetben hasznosság nélkül nem képzelhető el és m inden épület egyidejűleg szerkezet is. A zonkívül az építészetnek m indig van szo ciális tartalm a. N em csak öncélú form a és jel, hanem az em b er és speciális igényei szám ára egyben otthon is. É p ü letünket úgy fogalm aztuk meg, hogy a m űvelődési szakem berek á ltal elk ép zelt funkcióknak m inél otthonosabb tereket tartalm azzon. Vonzó h atása legyen, lehes sen benne és k örülötte sétálni, m indig új és érdekes lá tv án y t nyújtson. A nyagai, fe lületei ne tükrözzenek ham is ünnepélyességet, in k áb b otthonosságot. F o rm ájáb an le gyen korszerű, de töm egével, m agas tetőiével alkalm azkodjon a m egszokott régi k é p hez a városközponthoz, egyben a körúton kívül épülő új beépítéshez is. Fejezze ki azt a fejlődést, am elyben m egyénkben az utóbbi időkben tanúi lehetünk. A m egye és a város lakosainak hasznos időtöltését szolgáló ép ü let hosszú ideig kielégítheti az igényeket. K om oly- és könnyűzenei hangversenyek, kam araelőadások rendezésére 400 fős terem szolgál nagym éretű színpaddal, színpadtechnikával, rádiós, televíziós közvetítési lehetőségekkel. A 200 fős kam araterem b en bábelőadásokat, k o n feren ciák at és számos egyéb rendezvényt lehet tartan i. A különböző együtteseket tán c- és zenekari próbaterm ek szolgálják. K ö tö tt és kötetlen foglalkozások szám ára készültek többcélú helyiségek, a kávéházjellegű klubövezet stb. H elyet kap tak a m egyében m űködő m űvelődési otthonok m ód szertani m u n k á ját szolgáló irodahelyiségek, házi szakk ö n y v tár és tárolóhelyiségek. Az épület alatti burkolt, növényzettel b etelep ített térhez kapcsolódik a k iállítóterem , így szab adtéri kiállítások is rendezhetők. H asznos funkciókkal tö lthetők meg a k ü lönböző szinteken lévő előterek, teh át az üzem eltető fan táziája, spontán tevékenysé gek k ialak u lása az elképzelteken tú l is tág te re t biztosíthat új használati lehető ségeknek. Nagy anyagi áldozatok m ellett még ez évben elkészül a környező területek, az
15
egész Szabadság té r esztétikus burkolása, növényzettel történő betelepítése, az ép ü letet látogatók gépkocsijainak elhelyezési lehetősége. B elátható távolságban van az épület m ellett elvezető Belső k ö rú t szakasz, v ala m int a k ö ru tat szegélyező épületek m egvalósítása. Ezekkel együtt fog a ma meg k i csit környezetében idegenül álló építm ény szervezésen beilleszkedni az átalak u ló v á rosképbe.
A színház 1896-ban
16
MARGÖCSY JÓZSEF:
Adalékok a megyei színjátszás történetéhez A nyíregyházi, vagy pontosabban: a m egyeszékhelyi színjátszással még viszonylag kevesen foglalkoztak. Ilyen célú összefoglalást Páll Géza készített, elsősorban a n y ír egyházi színház tö rténetének felvázolása kapcsán, a K elet-M agyarországban nyolc fo ly tatásb an 1980 nyarán. Nagy erénye, hogy az újságokban levő h írad áso k ra tám asz kodik: ez a fo rrás nagyon sokszor egyébként is az egyetlen vallom ás a régi m últ színházi életéről. A felszabadulásig terjedő korszakkal K atona Béla foglalkozott, 1973-ban m eg jelen t általános, m inden te rü letre kiterjedő elem zésében (Fejezetek N yíregyháza m ű velődéstörténetéből. Irodalom , színház, sajtó — a várossá n y ilv án ítástó l a felszaba dulásig). G ondosan összegyűjtötte a szakirodalom eredm ényeit, s azokat m egszűrve, tö rtén eti sorrendben, m egfelelően korszakolva, a különböző te rü letek eg y m ásrah atását, kap csolatát is vizsgálva ad áttek in th ető képet. — Az első K allóban szerepelt tá r sulatról, Balog István visszaem lékezései alap já n először Szilágyi Béla írt m ásfél évtizede; a Nyíregyházán m egfordult első színészekről, korabeli pesti híradások a la p ján még 1934-ben Belohorszky Ferenc adott tájékoztatást, k étszer is, a Szabolcsi Szem lében. Az egykori névtelen újságírók tudósításai, a legrégibb időkből, N yíregyházán, csak a legutóbbi időkben v áltak k u tath ató k k á, m ivel a megyei k ö n y v tár a (költözkö dés m iatt a Széchényi K önyvtár h írla p tá rá b a n egyébként szinte hozzáférhetetlen) megyei vonatkozású sajtó an y ag o t m ikrofilm re vétette. így m a m ár fo lyam atosan olvashatjuk 1868-tól, hogy mi is tö rté n t ak k o rib an v áro su n k ban. A Nyírvidéki 100 évvel ezelőtt indult és oldalain a színháznak m indig bőven ju to tt hely. Ezekből a tudósításokból 1928—29 tá já n Deési Sándor, (aki itt tanfelügyelősködött, m iután régebben Pozsonyban újságíró volt) terjed elm es tallózást készített, k is sé felületesen és p ontatlanul, az időrenddel keveset törődve. (U gyanazt az írását az 50 éves N yírvidék jubileum i alb u m áb a n és a H áger-féle m onográfiában m ajdnem azonos szöveggel a d ta k i . ..) Sajnos, a legtöbb későbbi írás, rip o rt, szónoklat, futó em lékezés, cikkecske az itt olvasottak ism étlése, hibáival együtt. Sokkal m egbízhatóbb, m ert adatszerűbb és nem csak anekdotázik: Barna János dolgozata a H unek-féle m onográfiában (N yíregyháza színészete c. 1931.). A régebbi időkbeli n éhány pontatlanságtól eltekintve haszonnal o lv ash atju k a társu lato k veze tőinek érkezését, indulási idejét, a nagyobb sikereket, kud arco k at, a híresebb vendég szereplők névsorát. Deési és B arna írásai azonban 1930 körül, cikkük m egjelenése kor befejezik szem léjüket, s nem megy tovább a négykötetes szinészlexikon nyíregy házi szócikke sem (Bencs K álm án aláírásával).
17
E zért is becsülhető meg Páll Géza em lített cikksorozata, m e rt ő legalább 1980-ig ténylegesen végiglapozta az újságokat, s ezekből szem elgetett. És ilyenkor lá th atju k , hogy m ennyire szükség volna egy rendszeres, elemző, az országos helyzettel is össze h asonlításokra kiterjed ő m onografikus m űre, am elyik — tu d a táb a n a m eglevő h iá nyosságoknak és a szerény eredm ényeknek — pontos felm érést végezhetne. Bizonyos előm unkálatok folytak a tanárképző főiskolán is, főleg a h atv an as évek közepe tá já n : a régebbi időkkel Herczeg V aléria, a k ét világháború közötti szakasszal Várbíró Szabolcsné és Horváth Já n o s foglalkozott egy-két szakdolgozat erejéig. H orváth J á nos később egy kéziratos kidolgozásban rá n k m a ra d t kötetében a színház m ű so rre n d jé t készült összeállítani, de ez az összeállítás csak óvatosan kezelhető. N éhány é rd e kes részadatot szolgáltatott több Szem le-cikkben, vagy ú jsá g h írad á sb an Szilágyi Béla, akinek ténylegesen szándékában állt a m ost hiányo lt eredm ény elérése, az összefog lalás elkészítése, ebben halála gátolta meg időnek előtte. A m űke dve lő színjátszás legrégibb m eglevő em lékeire először Hársfalvi P éter h ív ta fel a figyelm et a K elet-M agyarországban 1959 elején. Herczeg V aléria és Szilá gyi B éla is az ő nyom ain h alad t tovább: részletesebben ism ertetve azt, am ire H árs falvi — egy újságcikk k ereteiben — csak célozhatott. A h atv an a s években végzett k u tatások forrásai jelenleg részben lapp an g an ak ; a lev éltárb an folyó alapos ren d sze rező m unka során rem élhetőleg ú jra előkerülnek, s ak k o r nem csak az érdekes d o kum entum ok lennének érdem esek közlésre, hanem egy összefoglalás is: a városban, m egyében h a jd an á b an elin d u lt és sok szép eredm én y t e lé rt m űkedvelő (öntevékeny, am atőr) színjátszásról. R endkívül örvendetes, hogy v annak olyanok, ak ik gondolnak a napi esem ények rögzítésére: ahogy a m ából tegnap, m ajd hagyom ány lesz, és a lehetőség ne m enjen v e szendőbe. Így őrizte meg Szántó Sándor, a szín h áz m u n k a társa azokat az em lékkönyv album okat, am elyek 1960 óta m inden előadást, sorozatot rö g zítettek ; a szereplőktől aláírást, nyilatkozatot kért, olykor gazdag fényképes illusztrációkkal. Szinte ebből m agából össze lehet állítan i a nyíregyházi színháznak 1960 u tán i élettö rtén etét. V é gül: a mai k u ta tó sokkal jobb helyzetben van, m in t valaki, aki régebben m ag ára volt u talv a. A Móricz Zsigm ond megyei K önyvtár bibliográfiai szo lg álata m ás te rü le ten is sok segítséget ad o tt m á r az érdeklődőknek. Most a helyism ereti gyűjtem ény vezetője, Gubicz P áln é készített egy rövid, de a legfontosabb lelőhelyeket ta rtalm a zó összeállítást, hogy az önálló színház m egnyitásával kapcso latb an kielégíthesse az é r deklődőket (m u n k atársa: Orosz Szilárd). A gyűjtést egyébként fá ra d h a ta tla n u l foly ta tja tovább és segít m inden helyism ereti k u tatót, így a színházzal kapcsolatos érd e k lődőket is. ö rv e n d e te s és köszönetre m éltó ez, a szó szoros értelm éb en v e tt közön ségszolgálat.
★ M agam m ost a rra készülve, hogy az önálló tá rsu la tta l rövidesen m egnyíló, fel ú jíto tt nyíregyházi színház, ezzel kapcsolatban a megyeszékhelyi színjátszás tö rté n e tével m egism erkedjem és egy rövid áttek in tést készítsek, elsősorban a régebbi idők felé fordítottam a figyelm em et. A rendkívül kevés idő, am ely rendelkezésem re állt, hogy a kis terjedelm ű szem le idejében nyom dába kerülhessen, így is sok öröm et oko zott: ezért a m ásutt hasznosított adato k at és történ elm i ta p asz talato k a t m egírva, itt olvasm ányaim kellem es élm ényét szeretném m ásokkal is m egism ertetni a következő vidám abb, de tanulságos részletek, epizódok közlésével. Az aláb b iak b an te h át bizonyos k u ta tási „lelem ények” következnek, általáb an olyan forrásokból, am elyek eddig vagy eléggé ism eretlenek, vagy — legalábbis itth o ni k ö rünkben — alig hozzáférhetők. E lsősorban azt a légkört, hangulatot, em beri v i
18
szonyokat szeretném jellem ezni a kiragadott, á ltaláb a n szószerint idézett részletekkel, am elyek között kezdődött, kialak u lt a helyi színjátszás lehetősége, m ajd tényleges gyakorlata. L ehet ra jtu k m osolyogni; de ta lá n inkább tan u lság o t is levonni: v ajh ne ism étlődhetnének meg m indazok m ár a mi időnkben, am ikor újból m egszépített szín h ázu n k b an im m áron önálló tá rsu la t játszik a nagyérdem ű, ténylegesen érdeklődő nyíregyházi, megyei közönség e l ő t t . . . ★ Az első h írt a m egyében m egfordult színészekről Balog Istv án (1790—1873) szí n id irek to r kiad o tt em lékezéseiből ism erjük. Ezek szerin t Balog, tá rsu latá v al K állay Miklós első alispánnál kap o tt tám ogatást 1815-ben, Nagykállóban. Ezt az időszakot írja meg Vas Gereben A nem zet napszám osa c. kötetében. A regényben olvasunk egy esetet, am elyik a rra , a kívülről inkább joviálisnak látszó m a g a ta rtá sra utal, am e lyik m ásfelől nézve éppen azt a pöffeszkedő szem léletet jellem zi, am elyik a színészeket is nagyjából a cselédekkel egysorban levőknek ta rto tta : a különbség legfeljebb anynyi, hogy a színm űvészeket alkalm ilag asztalához is leü ltette. Az esetet egyébként a híres alispán dédunokája is m egírja: „Nagy volt az érdeklődés az első előadás irá n t és m indenki tü relm etlen ü l v á rta az alisp án m egjelenését. Az ö reg u rat zajos »vivát«okkal fogadták. M eglátszott azonban m in d já rt az öreg alispán arcvonásain, hogy neki valam i nem tetszik. S csakugyan, m ielőtt leü lt és a függönyt felhúzták volna, a vendégek felé fo r dulva így szólt: — K edves b ará taim és atyám fiai! Ha itt m ind en k i pipázik, oly nagy füst fog k e rekedni, hogy az énekesnék nem fognak énekelhetni. Ezzel leült, h á tra fo rd u lt a huszárjához, m ondván: — Gyújtod meg a pipám , szógám. M ert h át meg vagyon írva, hogy am it szabad Ju p itern ek , nem szabad azt az ökörnek. És p ipázott tovább nyugodtan — egyedül.” (Kállay A n d rás: Régi dolgok, ú jab b idők. N yíregyháza, 1907: 14—15.) ★ Jósika Miklóst, a később neves regényírót első házassága a szabolcsi K állay-családhoz kapcsolta. így az 1820-as években N apkoron is élt. H ázassága negyedik év é ben szü letett M iklós nevű fia: az ezt megelőző években őrnaga is részt v e tt a család tagjaival, a valószínűleg régebbi itten i hagyom ány sz erin t szokásos színjátszási a lk a l makon. Egy későbbi K állay-em lékezésben olvashatjuk: „A húsvéti passiót a rég elm últ időkben országszerte s leginkább falu h ely ek en az úri rendek ad ták elő, illetve énekelték el. A napkori com possesorátus soha sem m u lasztotta el ezt, tudva, hogy nagyhéten tele volt m inden cu ria vendégekkel. — Rendes tag jai voltak a m últ század húszas és h arm incas éveiben e hitbuzgó tá rsa sá g n ak : Kállay János, Kállay S ándor és Leó, ennek v eje: b. Jósika M iklós (a költő) és n ag y apám , Im re. — K risztu su ru n k a t szem élyesítette Jósika, a Ju d á s szerepét Kállay Leó, a többiek zsidó egyházfejedelm eket.” (K állai A ndrás: Régi d o lg o k ... 19.)
★ M aga Jósika is visszaem lékezik ezekre a m u latságo k ra — jóval későbben. Esze rin t: „egy alkalom m al a társaság néhány tag ja egy szín d arab o t ad o tt elő — a Z se b
19
k ö n y v (Taschenbuch) K otzebuetől —. m elyben én játszo ttam a prim o amorosot. Meg tap so ltak istenesen. De az ism ert kolosszális Szinyei, igen jó b arátom , ki m aga is já t szott, azt az észrevételt tette, hogy az életben jobban tudom a szerelm est játszani, m in t a színfalak közt." (Em lékirat, M agyar Helikon, 1977. 131. 1.) ★ A m ikor Molnár György itt já rt 1858-ban és Szigligetinek a Béldi Pál c. tö rté n el mi szo m orújátékát játszották, a nyíregyházi közönség m ég nem szokott hozzá a sz ín ház bizonyos belső fegyelm éhez, így például a pontos kezdéshez. Ezen az estén is „a kezdetnél egy lélek sem volt a terem ben, de azért az előadást elkezdték: játszani kellett, éppúgy, m intha teli lett volna a színház. F eh érv árin é, m int fejedelem nő éppen az első jelenését adta, teljes kom olysággal, m ikor egy zörgős sa rk aaty ú s, élénk öregúr ezüst csákányával berohan a binéig ( = a színpadig), s nagy hangú ijedtséggel rászól a patetik u san szavaló heroin ára, a fejedelem nőre: — Ifjasszony, tessék egy kicsit várakozni és ne fárassza m agát h iáb a a senkinek. M in d járt jön a közönség, de előbb a kávéház előtt megeszi a fag y laltját. F utok és si ettetem őket. Bezzeg eljö tt azután pontosan a közönség és az előadások sebesen lefolyván, elő adás u tán még m u la th a tta k is, am iben nem volt hiány, m e rt az egész idő a la tt nagy kedv- és lelkesedésben volt a közönség.” (Világostól Világosig 245.) ★
A kezdéssel egyébként m áskor is le h ete tt valam i baj, m ert — m ár az új, nagy. Zöldség téri arén a m űködése idején ír egy ilyen m egjegyzést a helyi újság színházi tudósítója: „Tanácsos volna a kezdetet fél nyolc óráról 8 ó rára tenni. N em csak m e rt a n a pok m ár eléggé hosszúak, hanem azért is, m ivel a közönségnek rendesen csordahaj táskor kell színházba menni, s az eslelizést ( = vacsorázást) vagy nagyon jókor, vagy nagyon későn kell m egejteni.” (Szabolcs, 1875. jún. 13.) ★ A m últ század hetvenes éveinek közepén m in d k ét ny ári aré n áb an többször m eg fo rd u lt Mannsberger Ja k a b tá rsu lata . Itt szereplésükről Molnár György írja vissza em lékezéseiben, hogy „eddigi k ő rú tjá b an ez volt a legszerencsétlenebb. Ügyefogyott igazgatás és züllött tá rsu lat, pedig M annsberger jóravaló, igyekvő igazgatónak m u ta tta m agát; örökké lóto tt-fu to tt, a színháznál sohasem m u ta tta m agát m áskor, csak ha cgy-ket zártszéket v ásáro ltak : azt tüstén fölm arkolta a kasszából. A vendégszerep lővel még szám olni sem volt ideje s az illető tiszte letd íjá t előadás u tá n az útfélen, sö tétben nyom ta a vendég m arkába. Rosszul m ent neki, de nagyon; alig tu d ta k élni s ha a színkör vendéglőse, aki nagy közönség rem ényében m inden estve több é te lre -ita lra készült, m int am ennyit e la d h ato tt — s az elfogyasztás spekulációjából riem ad o tt volna a tá rsu la t nagyobb részé nek a m egm aradt és úgyis veszendő ételekből kosztot, bizony csak naphoz-holdhoz já rh a tta k volna enni. Pedig jó kis tá rsu la t volt, de hát m it érnek a kitű n ő erők, ha nincs ki összetartsa őket és az előadásokat nyélbe üsse?! Ez volt a M annsberger legnagyobb b aja, ki m ár
20
ak k o r — m int beszélték — sa já t vagyonából sok ezer fo rin to t elv ert a színigazgatás passziójában. E kkor N yíregyháza nem volt hű régi híréhez. A szín társu lato k azelőtt a ra tta k e városban, később csak tallózgattak az elh u llt szem eteken és böngésztek a szöllö tőkén v életlenül h á tra hagyott — rókától, kutyától, verébtől sem észre vett b iliéken”. (Világostól Világosig, A rad. 1881. 488. 1.) ★
Szinte m indenki em legeti az ISSO-i nyíregyházi B lah a-lázat: am ikor a Zöldség téri arén áb an — több este föllépett „a nem zet csalogánya" és m eghódította a szíveket. H add álljon m ost itt a m űvésznő visszaem lékezésének teljes szövege. „Egy kis szabadidőm volt, tehát ehnentem p ár napi vendégszereplésre N yíregy házára. V éghetetlen kedves közönségre találtam , nagyon jól éreztem m agam at. Csak n h u száro kra h aragudtam , m ert reggel m indig feltrom b itáitak . Az ablakom a la tt k el lett ellovagolniok, korán reggel, az egzeciroztatásna; tro m bitaszóval k ív án tak nekem jóreggelt. Elek M iska főhadnagy, a k it jól ism ertünk, volt a m estere az egésznek. H iába m ondtam , hogy ne tegyék, m ert éppen akkor alszom a legjobban. A zt felelte, lá tta ő jól, hogy nem alu d tu n k mi m ár olyankor, m e rt m eglebbent egy kicsit a függöny szárnya. A főhadnagynak igaza is volt. Reggelenként, am in t m eghallottuk a lovak p a t kóinak a csattogását, be sem v ártu k a trom bitaszót, hanem egykettőre k iu g ro ttu n k az ágyból és egy pici résen k ikukucskáltunk az utcára, így lestük a huszárok kivonulását. Ilyen az asszony, hiába, valam ennyi! Ha huszárok lovagolnak az ablak alatt, az fclbizsergeti bennünk a v é rt; de m ikor az istennek a legszebb terem tése a huszár! Nagyon szerettem talyigán m enni ki a Sóstóra: ezek az itten i fiakkerek, és b á r ha alaposan megd icögtettek, nekem nagyon tetszett a dolog, m ert nem volt olyan m indennapi. E sténként pedig elh allg attam Benczi G yula zenekarát. De gyönyörűen is h úzták; de sok könnyet csaltak ki a szem em ből! A m ikor aztán elutazásra k e rü lt a sor, hát a vendéglős egy óriás sü lt lib á t pakolt be az ú tra , no, meg jó kenyeret, pogácsát és egy üveg nyíri karcost. Elek M iska ezt lá tta és azt m ondta: — Ja j, ha m aguk ilyen jól el v annak látva, okkor én elkísérem m agukat egész D ebrecenig — addig csak m egesszük a libát. így is történt. Elek M iska beült hozzánk a kupéba és o tt elkezdtünk lakm órozni, m iközben nagyokat nevettünk, m ert nem volt késünk a rögtönzött b an k etth ez; toalettáskám ból kivettü k az ollót és azzal trancsiro ztu k fel a libát. N ahát, ez pom pás m ulatság volt. D ebrecenben aztán búcsút v ettünk Elektől és ő visszam ent N yíregyházára, mi pedig u taztu n k tovább, haza, P estre.” {Blaha Lujza: É letem naplója, Bpest, 1920:150— 152.) ★
A huszárok K rú d y G yula nem egy írása szerin t is nagy kedvelői voltak a szín háznak s főleg a színésznőknek. Ebből szöktetésck, lovagias ügyek születtek,
21
alk alm asin t kisebb-nagyobb botrányok is. Pl. a kőszínház m eg n y itását követő héten, 1894. feb ru ár 18-án ad h írt a N yírvidék, igen kem ény h angú cikkben arró l, hogy az ünn ep i előadás után, néhány jól bepezsgőzött huszártiszt rá tö rt az egyik m űvésznőre a lakásán, s am ikor a ren d fen n ta rtó elem ek, a rendőrtan ácso s vezetésével igyekeztek ren d et csinálni, még őket is inzultálták. A 14. huszárezred és parancsnoka, L énk A l b ert ezredes elítéli az ügyet — az újságíró egyre szenvedélyesebb hangon beszél a tiszti k ard b o jt viselőinek jogairól és a tisztességes viselkedés követelm ényeiről. Hogy az intézkedés mi volt, az nem tűnik ki pontosan, de rejtélyes semlegességgel ad ja h í rü l a lap egy héttel később, hogy az egyik h uszárhadnag y öngyilkos lett a Selyem u t cai lak ásán „teljesen érth e te tle n ” o k o k b ó l. . . M ásféle botrányok is előadódtak: még a regi nagy vendéglő u d v arán , az első a ré na egyik előadásán. A m ai T anácsköztársaság té re n volt színkörben a (következők tö r ténhettek, ahogy a Szabolcs c. akkori h etilapunk írja 1873. V. 11-i (számában: „A Haramiák előadása a la tt m ájus hó 3-án, a nagy vendéglő étterm éb en , p á rjá t ritk ító botrány v ite te tt végbe, m ely az illető tényező u ra k m űveltségére nem igen szép fényt vet. Az első felvonás u tán ugyanis néhány ú rn ak , az ebédlőben, az a gondolat ju t eszébe, hogy míg a színházi közönség a deszkák közt S chiller ^eles sz o m o rú játék á b an györ^örködik, ők zeneszó m ellett m ulassanak, s színkör közvetlen közelében (fek vő ebédlő falai közt. S hogy ezt tehessék, k iszó líttatják a színkörben működő, am a estére elkötelezett zen etársu lat nagyobb részét. És úgy lön, a m ik én t elh atáro zták . A legm űvészibb és legm eghatóbb jeleneteket a legzajoslabb W alzer- és polkadlanabok ze néje kísérte, úgy a m űködő színészek, mi nt a közönség nagy m egbotránkoztatására. S ajn áljuk, hogy a rendőrség az ily dolgokra m indig szem et huny, holott nagyon is jogos kötelessége le tt volna a csendháborítókat — legalább az előadás ta rta m á ra — lecsendesíteni.” És bizony az ilyenek nem is voltlak ritk á k . . .
★ A kőszínház m egnyitására drám ai prológus pályázatot írta k ki. A 100 koronás, m agas p ály ad íjat H. K om oróczy Miklós rozsnyói ta n á r n y erte meg Múlt és jelen c. verses alkotásával, 10 pályázó között. Az 1894. feb ru ár 6-i m egnyitón k e rü lt b e m u tatásra. A függöny m ögött a Mi füstölög ott a síkon távolban kezdetű diai hangzik. A m i k o r a függöny felgördül, látszik a puszta és a messzeség. A szín jobb o ld alán pihen a Vándor, aki felébred az ism erős, kedves d alra. K örülnéz, m eg látja szülővárosát, N yíregyházát s elám ul ann ak csinosodásán, g>ors fejlődésén. Közben éppen a rra já r Thália a Költővel: vándorlásuk közben tévedtek ide. Itt találkoznak össze Nyíregy háza szellemével. Ez a géniusz elm ondja a város m ú ltjá t és jelen ét: b á to rítja T h áliát és a Költőt, hogy látogassák m eg N yíregyházát, ahol éppen aznap szentelik fel T hália új tem plom át. A zárókép: apotheosis, a városnak és a színházügynek a magasztialása, ah o l a Hit, Rem ény és S zeretet m ellett F ortuna, Klio, Ceresz és P an n ó n ia is m egjelenik allego rik u s női alakokban, találkoznak a város népével („urak, nők, pórok, p ó m ő k ”), s eh hez m ár szükséges „a tá rsu la t összes szem élyzete”. T erm észetes, hogy a záró „ném a k ép let”, ahogy m ásképpen m ondani szokták: „élőkép”, a Fekete József á lta l összeál líto tt zene fortisszim ója m ellett „m egfelelő m ennyiségű görögtűzzel” végződött. A
22
közönség nagy elra g ad ta tá ssal fogadta a nyitó darabot, a szerzőt is k itapsolták, m int ahogy a N y írv idék 1894. feb ru ár 11-i szám ából m inderrő l értesü lh etü n k . ★
„ T e g n a p . . . A z em ber tragédiájának elő ad ásán a színház zsúfolásig m egtelt kö zönséggel. Ez jólesőleg h ato tt rá m : m égiscsak van k u ltú ra , van egy kis intelligencia. Nem m együnk a szom szédba egy kis m ű p árto lásért. Csak a k k o r csodálkoztam , am i kor gyér tapsokat hallottam . Az előadás nívós, vidéki előadás volt, egy vidéki k ultú rem b er igényeit kielégítő. A k u ltú re m b er t. i. okosan le tu d ja m agának szám ítani a leszám ítandókat. A gyér tapsok tehát m ás okból lehettek gyérek. Az előadás végén aztán kiderült, hogy m iért. Egy hölgy a k ijá ra tn á l a következőket m ondotta: — Azt hittem , hogy operett. A zért jöttem el. M áskor m ajd jo b b ah m egnézem a színlapot. Most m ár értem , ön ag y ság a azt hitte, hogy o p erett lesz Az em b er trag éd iája, h á rom felvonásban, a legfrissebb k uplékkal és a legbugyogósabb táncosokkal. E zért jö tt el az elő ad ásra és azért nem tapsolt, m e rt észrevette, hogy csalódott. T alán mlég azt is m egérezte, hogy becsapták. M ajd m áskor jobban m egnézi a színlapot, hogy ilyen link ügybe többé ne k erü ljö n .” (Diogenes lám pása — N yírvidék, 1923. áp rilis 27.) ★ „A Városi Színház k a p u ja pénteken este nyílt meg s a v árosba érk ezett társulat tagjainak nincs lakása. Nincs, m ert a szobatulajdonosok u zso ra árat k ö vetelnek a sze rény gázsiért fáradozó m űvészektől és m űvésznőktől. — H onnan vegyek én kilenc m ázsa búzát? — kérdi keserű m aliciával az egyik művésznő. H árom m ázsa búzát kértek tőle egy kis ürgelyukért, olyan kis fü lk éért, am elyben egy ágy is csak fuldokolva fér el. H árom m ázsa búza, három százezer k o ro n a; ez a három honapos évadban összesen kilenc mázáa, m ajdnem egym illió korona. Hát, igen tisztelt szobatulajdonosok, ez egy kicsit m égiscsak uzsoráskodás. A zért a kis bútorozott szobáért Önök a békében sem kap tak 10—20 koronánál, egy fél vagy legfeljebb egy m ázsa búzánál többet. És h a tavaly 5—6 ezer k o ro n áért ad ták ki azt a szobát, m a még sem volna szabad ta lán ennek az árn a k ö tv en -h atv an szo ro sát k é r niük. Mit szólnának, ha a sz ín id irek to r is ö tv en-hatvan szo ro san em elné a belépődí ja k at. Jobb, nem esebb világban tá m o g atták a színészeket, m a zsebük fenekére n y ú l nak, hogy kifosszák őket.” (Nyírvidék, 1923. okt. 7.) ★ . . . Régi színház, öreg színház m egújhodik végre. H a lá tja az em ber, öröm könny szökik szemébe. D erék dolog, ügyes dolog, akárk i csinálta, — bárm ily borús ez a jelen, néh a-n éh a csak m egjelen egy-egy napsugárka. (Bonta, N yírvidék, 1923. IX. 30.)
23
A sajtó m eglehetősen h atáro zo tt és erős k ritik á v al illeti a színészek m unkáját, igyekezvén olvasóit finom abb ízlésre, alaposabb m űélvezetre nevelni. O lykor csak felületesen tesz em lítést az előadásról, ha o p ere tt vagy gyengébb d ara b megy, de a k kor van elem ében, ha kom oly drám a vagy pláne tragéd ia k erü lt színre. Ilyenkor n em csak 'a m ű belső érté k eit veszi sorra, hanem a színészek já té k á t is alap o san elemzi. N em egyszer jelzi, hogy a nyújtott produkció m ar „nem felel meg a nyíregyházi k ö zönség m űízlésének". K ülönösen harcolnak e kritikuso k a túlságosan olcsó eszközök kel népszerűséget hajhászó színészek ellen. Az első a ré n a m egnyitó előadásai után írja a m indig névtelenül bíráló szerkesztő azt a fontos figyelm eztetést, am elyik ma is érvényes: „A színész vegye tudom ásul, hogy m időn a közönség az írót tapsolja, ne vegye m agára a színész: ez igen nagy já ra tla n ság ra, sőt még m ásra is m u ta t!” (Sza bolcs, 1872. okt. 13.) A lap színi b íráló ja term észetesen a „közerkülcs” védelm ezője. Szintén az első arén a idejéből: „ A betyár kendője m ost nem é rt el h atást. Fő oka U. M. ( = Ú jhelyi Mari) Zsófi szerepében. E lőadásának tú lh a jtá sai átlép ték az illem h atáro k at. E ltudva azt, hogy az erőteljes paszabi (?) csókoktól csak úgy zengett a színház, tá n c közben oly helyek lettek láthatók, am elyeket nem szokás m utogatni” — ráad ásu l három szor, négyszer egym ásután. (Szabolcs, 1874. m áj. 24.) De hogy a közönség azért nem veti meg ezt a látványt, a z t is m eg írja valam ivel később kissé szarkasztikusán: „Előadás előtt el nem tu d tam képzelni, m ié rt du g ja zse bébe a gukkert az én kedves uram bátyám , m ikor itt, N yíregyházán nem szoktunk az zal színházba járni. A tánc közben aztán m e g tu d ta m ...” (Szabolcs, 1874. aug. 30.) Különösen elítélik a nyegle, fá ra d t szereplőket, am ik o r látszik, hogy a színészek „dobják" az előadást. És ezért még a legnagyobbak, az ittjá ró „országos csillagok” is m egkapják a m agukét, mi nt pl. Jászai Mari, am ik o r afféle esztrád m űsorban já rt itt a Zöldség té ri színkör utolsó n yarán és hangversenym űsorban lép ett fel, az ak k o r p á lyája delén álló „isteni” m űvésznő. Íme: „A szépszám ú s csaknem kizárólag intelligens közönség term észetszerűleg, de m es terséges úton is felfokozott igénye nem nyert teljes kielégítést. A legnagyobb érd e k lődés, önként érthetőleg, Jászai Mari úrhölgy felé irán y u lt s épen ő ra jta volt észlel hető valam i unott bágyadtság .. . így éppen Kiss József rem ek költem ényének, a J e li ó rán a k elszavalása m agában véve nem igazolta a fővárosi han g v ersen y term ek kö zönségének Jászai — m int a Jehova előadója — irá n t annyiszor ta n ú síto tt h a tá rta la n lelkesedését, s a z itt felzúgott ta p sv ih ar inkább a v ilág h írű trag ik án ak , a Nemzeti Színház kim agasló m űvésznőjének szólott, mi nt a szavalónak. Pázm ány lovag elk o p tato tt történ etén ek előadása meg a közönségnek kevésbé szuggerált, s a költem ényt ism erő részének figyelm ét ab b an a te k in te tb en h ív ta fel, hogy a m űvésznő még a szövegen is önkényes válto ztatáso k at eszközöl. Legtöbb gondot fo rd íto tt a Sim on Judit b allad á já ra , bár ebben sem volt m in d e n ü tt érezhető az elbeszélő és a drám aibb részek közötti azon különbség, m ire még az alsó gym nasium i önképző körökben is súlyt fektetnek. M indez ugyan m it sem von le a legelső m űvésznő m eg állapított érdem eiből s t a lán ő vesz legkevésbé tudom ást arról, hogy mi, szegény vidékiek, ezeket észrevenni és el m ondani bátorkodtunk, de annak d acára sem voltunk képesek m indezt elh allg atn i.” (Nyírvidék, 1893. júl. 9.) Csak azt k ív án h atju k , hogy az új színház közönsége, k ritik u sai se á k a rja n a k sem m it e lh a llg a tn i. . .
24
ENYEDI SÁNDOR:
Ismeretlen színháztörténeti dokumentum 1815-ből Idős W esselényi Miklós 1809 októberében bekövetkezett v ára tlan h alálh íre D eb recenben ta lálja a kolozsvári színészeket. 1808 nyarától tartózkodnak az alföldi v á rosban, s m ikor m egtudják, hogy nagy patrónusuk nincs többé, a tá rsu latn a k csupán egy része hajlan d ó visszatérni az országgyűlés m eg n y i'ására készülődő K olozsvárra. 1810. m árcius 27-i tanácsi ülésen hivatalosan is m egkérdezték a tagokat, akik közül többen: Ernyi M ihály és felesége, N ém ethy S ándor és felesége, K án to r Gerzson és felesége inkább a m aradás m ellett döntött. A társu lat m ásik része ú tn ak indult. A pesti és a kolozsvári tá rsu lat m ellett így alakul ki a harm ad ik önálló m agyar társulat, a debreceni. A m egm aradt debreceni tá rsu lat nem elég erős ahhoz, hogy vezető nélkül é let képes m aradjon. A válságos helyzetet ezú ttal is egy m ecénás m enti meg: G ulátsy A ntal Szabolcs m egyei földbirtokos, táblabíró. E lőéletéről nem sokat tudunk. A szín ház irá n t fogékony dilettán s 1800-ban tám ogatója, anyagilag segítője a N agyváradon játszó színészeknek. Egy ad a t szerint* 1809-ben a debreceni h at páholy (lozsé) közül a 2. szám únak a bérlője. G ulátsy A ntal 1810 n yarán átv ette a színházi ügyek intézé sét, a bérleti szerződést novem ber 1-én írja alá, am ely három év re szól. A legjobbkor kapcsolódott be G ulátsy a debreceni színházi élet irán y ításáb a, m e rt a színpártoló pol gárm ester, M eszéna S ándor m egbetegedett, és W esselényi Miklós szem élyes m egbí zottja abban az évben m eghalt. A K olozsvárra visszavitt ru h a tá r és felszerelések helyébe ú ja t vásárol, hozzáfog a téli játékszín felépítéséhez.3 S aját 200 kötetből álló színházi k ö n y v tárát a színház nak ad ja, és színdarabokért és tanácsért fordul K azinczy F erenchez: „Nem régiben G ulátsy A ntal rokonom nak levelét vevém. Jelenti, hogy általv ette a ’ Színjátszók igaz g atását D ebreczenben, ’s th e atrális d ara b o k at kér tőlem . . . ” — írja Kazinczy Vida Lászlóhoz, a pesti tá rsu la t akkori vezetőjéhez 1810. szeptem ber 3-án.3 A tanács, am it G ulátsy K azinczytól kap, figyelem re m éltó ugyan, de az akkori m agyar és debreceni viszonyok m ellett m egvalósíthatatlan: 1. csak jó d ara b o k at játszodtasson (klassziku sokat), 2. a fordításokat tisztogattassa meg a nyelvi hibáktól, 3. a szerepét jól nem tudó színészeket csapassa el — a já n lja Kazinczy. A lelkesedés, az anyagi áldozatok kevésnek bizonyultak, s a körülm ények sem kedveznek a buzgalom nak: 1811-ben D ebrecen negyed része leégett, a tűzkárosult la kosság csak gyéren láto g atja az előadásokat. „A jövedelem h ián y ait is a nagylelkű tu lajdonos pótolá . . . ” — írja egy kései visszaemlékezés.* Így nem csoda, hogy a h áro m éves bérleti szerződés le jártá v al G ulátsy családi okokra hivatkozva m egkönnyebbül ten ad ja á t a színházat Sándorffy József B ih ar megyei főorvos táblabírónak. Három éven keresztül volt állandó debreceni színészet, de ennek a stab ilitásn ak az á ra je len tős anyagi ráfizetés, színháztörténeti feljegyzés szerint G ulátsy hav o n ta 1018 fo rin to t köl
25
tö tt a színházra. G ulátsy 1814. feb ru ár 23-án a lá irt szerződésben ad ja át a tá rsu lato t u tó d jának, aki a következő időben D ebrecen m ellett N agyváradon és A radon is vendég szerepelteti a színészeket. E zután hiába keressük G ulátsy nyom ait a színháztörténeti könyveinkben, a különböző tanulm ányokban. Pedig a színház ügye tov áb b ra is foglal k o ztatta G ulátsyt. A m agyar szellem i élet apályos korszaka ez: a pesti színészek játszó helyét, a R ondellát lebontásra ítéli a városszépítő bizottság, s a m ásik központban, K olozsváron 1814 n y arán veszti el korábbi játszóhelyét a színház. Az u tóbbiak 1814— 1815 telét magános házaknál húzzák ki, m ajd végül is távozni kényszerülnek a v áro s ból M arosvásárhelyre, s a pesti m agyar színészek is vidéken, Miskolcon k apnak m e nedéket. Teljes bizonytalanság uralkodik 1815 n yarán m indkét központban, m iközben a világpolitikában sem alak u ln ak kedvezően az esem ények. Az összeülő Bécsi K ong resszus a reakció m egerősödésének a légkörében ülésezhet és a Szent Szövetség á r nyéka rávetődött a m űvelődési életre is. A ligha m erő véletlen a párhuzam osság a po litik a alakulása és a színházi élet válsága között. D ebrecenben még egyéni to rzsal kodások is gyengítik az am úgy is szerényebb társu lato t. És ebben a helyzetben G ulátsy A ntal a Szabolcs megyei Szakolyban p ap írra veti „egy közép rendű m agyar társaság" tervét, am elynek m űködési terü lete a Szabolcs megyei N agykálló és a p artiu m i Nagy k ároly lenne. Ez a te rv m indm áig ism eretlen a m agyar színháztörténetben. M iért éppen ezekre a helységekre esett a választása? Ebben az időben m indkettő m egyeszékhely. M indkettő olyan m egyének a székhelye, ahol sokat tettek a m agyar nyelv védelm ezéséért. N agykállóban K állay Miklós az alispán, m űvészetpártolásáról híres közéleti em ber. N agykállói házában gyakran m egfordulnak híres külföldi zené szek, anélkül, hogy háza v alam it is veszítene m agyaros jellegéből. A vándorszínésze ket m indig gáláns nagylelkűséggel fogadja. Eteti, ita tja őket és gondoskodik az anyagi m egjutalm azásukról. N agykároly pedig évtizedek óla híres m ozgalm as m egyegyűlései ről. 1794-ben például az erdélyi jakobinusok itt ad tak egym ásnak találk át, számos sérelm i felirato t is itt fogalm aztak. Egy nem rég felbukkant, eddig ism eretlen ad at szerin t5 m á r 1796-ban m egfordultak itt színészek, a nagybányai Nagy János-féle tá r su lat tagjai játszottak, s később, am ikor a kolozsváriak debreceni vendég játék a re n d szeresedéit, az Erdélyből jövő színészek átu tazó b an N agykárolyban is felléptek. Egy közepes rendű tá rsu la t G ulátsy szám ítása szerint m éltán szám íth ato tt volna m indkét m egyeszékhely lelkes pártolására. A legfeljebb 12 A ctorból és 14 A ctrixből (színészből és színésznőből) álló tá rsu la t jószerével m egélhetne a plánum szerint a k ét m egyében és a két megye székhelyén, am ely között nem jelentős a távolság. A terv eredeti kéziratos, G ulátsy A ntal á lta l írt példánya a K állayak levéltárából k e rü lt az Országos L evéltárba.6 A kró n ik a feljegyezte K állay M iklósról, hogy „M időn 1815-ben egy színháztársu lat Nagy K allón átu tazó b an m egállapodott, az egész sze m élyzetet m agánál m arasztalta, játékszínül átengedte a várm egyeház n ag y term ét és a p én z tá rt m inden nap 100 fo rin tra egészítette k i .. .”7 A tisztújítások jó alk alm u l szol g áltak a játékszíni előadásokra. Még a tervkészítés évében, 1815-ben vetődik a rra a debreceniekből k iv á lt kis színész csoport Balog Istv án vezetésével (Debrecen, N agy károly, Szatm ár, N agykálló—Tokaj ú tirán n y al).6 A tervben jav aso lt ú tirá n y t — a terv ism erete nélkül „k ip ró b álták ”, bebizonyították, hogy já rh a tó az útvonal, ennek elle n ére a G ulátsy-féle terv m égsem v ált valóra. Ehhez a gazdag tap asztalato k k al ren delkező G ulátsy ötletessége és az öreg K állay Miklós alispán jó in d u lata kevésnek b i zonyult. A kudarcokkal bővelkedő k orban sem hiányoztak a reform törekvések. A kö v et kező évek bebizonyították, hogy átm enetileg és hely en k én t a fejlődés m eggátolható ugyan, de hosszú távon a színházi élet — az anyanyelvű m űvelődés fejlődésének az
26
igényét aligha lehet m egfojtani. A központokban az idegen elnyomó ap p arátu s a h a gyom ányok szétzúzására törekedett, a hazai közszellem — k én y szerített körülm ények között — a folyam atosságot biztosítandó! — kisebb helyeken p islák o ltalta tovább azt, am it a hatalom nagyobb helyeken ragyogni nem engedett. E m egvalósulatlan terv is tanulságos bizonyíték.
JE G Y Z E T E K :
1. M á so lat a d e b re c e n i k ö z le v é ltá rb ó l. 418. Q u a rt. H ung. 2522/2. OSZK. Kt. 2. N á m é n y i L a jo s: A v á ra d i sz ín észet tö r té n e te , N a g y v á ra d , 1898. 44—47. B a y e r J ó z s e f: A n e m z e ti Já té k sz ín tö r té n e te , B u d a p e st, 1887. I. k . 592—593. 3. K azin cz y F e re n c lev elezése, B u d a p e st, 1898. 8. k. 78. 1. 4. H o n m ü v ész, 1837. m á ju s 7./7. sz. 295. 5. N y elv és Iro d a lo m tu d o m á n y i K ö z lem én y ek , K o lo zsv ár, 1970. 1. sz. 196. 6. O rszág o s L e v é ltá r, P. 269.,'a P. 343. K állay le v é ltá rb ó l k ie m e lt a n y a g . 6 folio. 7. S zab o lcs v á rm e g y e m o n o g rá fiá ja , 480. 8. B alo g h I s t v á n : Egy a g g sz ín ész életéb ő l, M akó, 1927. 152.
C S U O H I$ S Z flH ÍZ ... ■Hl
..............
%
73 cjriH» K-Sd»!í S R Í S . a •* dk14 Kakin* bMil
B ástl Lajos - .V io
V AV
IL Á G É
*•
Arthur M iller: vJiyi*-.
' - v, . „***
TEREMTÉSE MmMUte****#**»■ •# *»*»*
*0*1fát* <3rrö
«***»«***
***
*<
K*«4n. ***** ****** f AVLCtfTT# ** HA&fA* io a ***>■ ** <>
****** **#4<M**m tok*' ciusfOrttaoat • t «•.
ff** ■»"—» '**> Ww**w*» t o OTA*<JT5
**
tlMNM N|>IW
*»»*• •*
c w ÍOÓ» fVA# jm m n
ftATQttA IttO ttA
hmuk
'•«***,
♦•-***» rooon M»1Ai ¥«*<»• «5oO* * fu t
IAXOCH C£2A M t g ö bg ei c t ö k j y
P lak át (1969)
P iak á t (1972)
27
GULÁTSY ANTAL: UTASÍTÁS, HOGY KELLESSEN EGY KÖZÉP RENDŰ MAGYAR JACZÓ TÁRSASÁGOT FEL ÁLLÍTANI ÉS AZT ÁLLANDÓ LÁBON TARTANI 1° Azon T ársaságnak kellene állani lég fellyebb 12 A ctorból, 4 A ctrixből, egy Sú góból, egy D ecoratörből, egy C assiáriusból a ki a B iléteket az ajtó n ál osztya, egy Czédula hordozóból a ki a zárt székeket is nyitogattya a világításra vigyáz, a T eátrum ot sepri, és az A ctoroknak a Játékhoz meg k ív án tató R equisitum okat öszsze hordja. 2° Az A ctorokat három C lassisra osztván a fizetésre való nézve a k ét első Classisba alkalm asént m indenkor m indenikbe h at esne az h arm ad ik b a öt, a k ik n ek fi zetése a m ostani időkhöz képest a gondolkodás szerént a szabad q u artély m ellett, és még m ás lehető á rta tla n segítség m ellett ha úgy osztatn a fel hogy az h arm ad ik Classisba levő venne 20 ftot egy holnapra, a m ásodikba 25 ft-t, az elsőbe 30 fto t egy hóln ap ra kellene nékik 430 R ft egy esztendőre 5160 ft-t, m ely m integy 82,000 fo rin t C apitalisn ak Interessé, és így ha az tevődne fel, hogy ók sem m it az m inden napi szük ségeseken kívül nem keresnek tsak a C apitalisnak össze szerzése lenne szükséges. De m ivel a tapasztalás m utatya hogy egy T ársaság m ind K árolyba m ind K álióba haszon nal fo jta th aty a változtatva Já ték a it, ha úgy o rg an iz áltatn a hogy' ök ő Fixum ok ideje a la tt m ind két hellyen Já cz h atn á n ak jó D irectio a la tt nem gondolnám hogy segíteni kellene, sőtt m inden esztendő végével superfluum ok (?) m aradna, vagy 20 Ezer fo rin t C apitalis tsak az E x trao rd in ariu s Casusokra és a T ársaság bátorságosabb fen m a ra d ására volna szükséges. 3° Lég első K öltség k ív á n tatn a az öltözetek meg szerzésére és a Já té k darabok írására. Azon öltözeteket m ellyek lég közönségesebben elő fordulnak egy pár Ezer forinton meg lehetne készíttetni, m ellyeknek öszve szerzése önk én t való adakozásokból könnyen öszsze jönne, an n a k u tá n n a vagy a Cassa rem a n en tiájá t a rra leh etn e fordí tani, vagy m inden G enerális G yűlés alkalm atosságával erre a czélra különösen egy Já ték o t lehetne elő adni és a C zédulában ki Írni hogy a bé m enetel á r r a az e végre fo rd ítandó szabad H azafiul adakozásra vagyon bízva oly sum m át lehet rcm élleni hogy a lég fényesebb öltözetekkel lehet az öltözeteket szaporítani. A Já té k iratáso k k ev e sebb te k in te tett érdem elvén a m ennyiben egy V árm egyében sokan v an n ak ollyan Írók a kik rész szerént betsületböl, rész szerént kötelességből sokat Írnának. Az A ctrixoknak R uházat nem adódik. 4° H a ezeknek e szerént való el rendelésébe akadályok nem láczanának az jó A ctoroknak öszsze szerzése volna szükséges. Mely könnyen meg eshetne, m ert a Pesti T ársaság még nin ts állandó lábra téve. A Debreczeni nagyon disgustálva van. A Kolosv árin ak fel m a ra d h atá sa tsak ezen M ájus holnap első N apjáig volt határozva, ak á rm ellyik Tag öröm est megy oda a hol állandóságot és fizetésének ki szolgáltatásába secu ritást lát. 5° Midőn az A ctorok öszsze szereztettek és a Já ték el kezdésére készíttetn ek edjet KözzUUök a ki a lég jobb caracterü, lég értelm esebb, és a Játék o k term észetit esm éri ki kell választani és azt a fel vigyázásra h ittel kötelezni. Ennek kötelessége Biblioth ecát jó rendbe ta rta n i, a R ollékat ki osztani, azt a hólnap végivel visza szedni, m in den Já ték o t elébb el olvasni, s esm érvén az A ctorok q u alitássait meg fontolni m ellyik Rollé m ellyik A ctornak való a szerént köztök ki osztani, abból P ró b á t ta rtan i, az A ctor ha a Já ték o t nem é rti meg m agyarázni, ta n ítan i, p ara n tso la tb a ki adni hogy a Játék term észetéhez képest ki m iképpen tartozzék öltözködni, egy szóval úgy el készíttetni hogy az előadásba a Já té k ne szenvedjen. Az jegyzi fel az A ctorok hibáit, excettussait és azt a hólnap végével tartan d ó G yűlésekbe büntetés végett elő adja. ö ad ja ki a B iléteket a C assiriusnak, a következendő Já té k ra , ö vészén m ásnap szám ot h ány Bilét, h ány fo rin t jö tt bé, és az ö vigyázatya a la tt adódik á ltal a Pénz a Perceptornak. Ezen kötelességekért a Fel V igyázónak az A ctori fizetésén kívül szoktak holnaponként vagy á ta ljá b a egy n éhány fo rin to t fizetni vagy P rocentót adni, úgym int m inden száz ból k ét vagy három forintot, én ezen utolsót tartom jobnak m e rt ak k o r a F el Vigyázó a Játékoknak m ind kiválasztásában m ind elő ad ásában jobban igyekszik hogy a P ublicum előtt kedvességet n y erjen és annál több jövedelem legyen. 6° A P erceptor, Cassirius, Czédula hordó lehet városi em ber, ez kevesebbe k erü l m ind azáltal ha a P erceptor A ctorból tétetődik m ert az egy kevés fizetés jobbítással meg elégszik a m ás kettő nem lehet Actor.
28
7o A Fel Vigyázó szokott ugyan ollyan hatalom m al bírni hogy ő a hol tsak m aga van a Cassából assignál, G yűléseket ta rta t, és az A ctorokat a T örvény értelm e szerént meg ítélteti, b ü n tetteti, bizonyos időre az A ctort valahová el is eresztheti szükség m in d azáltal hogy lég alább egy 3 Szem élyből álló D irectio állíttasso n fel ollyan a m ely nagyon D espotice se bánnyon az A ctorokkal de a rendet szorossan fel tartassa, m inden holnap végével G yűlést tartson az A ctorokkal edgyütt, akkor az következendő Hol n ap ra rendeléseket tegyen, a P erceptortól szám ot vegyen, a Fel Vigyázó á lta l elő ad o tt A ctorok excessusait a T örvény szerént meg bűntettessé, ez a D irectio bo tsáth aty a el az alk alm atlan Tagot, és az h ív h a t meg m ást ann ak hellyébe ki pótolására. A Fel Vi gyázó a többi A ctorok felett lévén s azoktól meg nem b ü n tetteth etv én , ennek a Fö D irectionak lesz a rra h atalm a és ez lészen az A pellatorium Fórum a hová a Tagok a magok ügyöket vihetik ha az E löljárojok által meg sértetnek. 8° A tapasztalás meg m u ta tv á n azt hogy könnyebb légyen egy V árm egyét, vagy egy R egem entet igazgatni m in t tsak egy 24 Szem éllyből álló T ársaságot is. M ert erre az É letre m á r m ost Q ualificasus Ifjú m agát nem igen adja, m ihelyt pedig valam ellyik an n y ira m ehet hogy egy vagy két Já té k b a a P ublicum meg elégedését meg nyeri el kevélyedik, o nnan következik hogy ök á ta ljá b a N yughatatlanok, allatto m b a áskálódok, Irigyek, egym ás közt czivakodok, sorsokkal meg nem elégedők a D irection ha különben bosszujokat nem tölthetik a Já té k o t szánszándékai el ro n tjá k , Szolgálatyok fel m on dásával ijjesztik ezek m ia tt a hol a D irectio hogy o tt az A ctor azt cse lekszik a m it teczik, a D irectio pedig nyeli a sok bosszúságot. M indezek nek el táv o ztatására nin ts m ás mód m int az A ctort m inden holnapba rendesen ki fizetni hogy az ellen ne panaszkodhasson és a jó C onstitutio. Én még am en n y it tsak lá tta m a Bétsi N ationalis C onstitution kívül m ind úgy volt szerkesztve hogy a m ellett a D irectionak igen sok boszuságot k ellett el nyelni, és éppen ab b a pontba nem lehe te tt az A ctornak paran tso ln i m ellybe lég jobban k iv á n tato tt volna. De az nem tsuda, m e rt m indig ollyanok állíto ttak T ársaságot a kik e részben pró b álatlan o k voltak, m in den elöl ford u lh ató k ra a C onstitutionak első ki adásakor figyelem m el nem voltak, m i n ek u tán a pedig a C onstitutio ki adódik az A ctor subscrib álja igen nehéz an n a k u tá n n a meg erössebbiteni. E leinte kell te h á t jó C onstitutiot írn i m ert ak k o r szabadsága van az A ctornak m agát ez vagy am az törvénynek alá adni, úgy szintén a ki T ársaságot a k a r állíta n i nem vesztegeti haszontalan költségét ha kedve szerént való T örvényeket nem fo g ad ta th at el az A ctorokkal. Az pedig együ ttm ásu tt szokásban volt T örvényeket ha a H elyhez alkalm aztatlyák, és az A ctorok egym ást közt a Szem éllyes bátorságot tárgyazó punctum ot meg erössitik, a D irectionak a vak engedelm ességgel való ta rto zást hozzá a d h a tty á k el lesz érve a czél meg lesz a Jó C onstitutio, és ak árk i nyugo dalm ason fogja akárm ely T ársaságot igazgatni, egy holnapig nehezen esik hozzá szokni az A ctornak, azu tán pedig a rendhez hozzá szokván fel sem veszi. Azon T örvénynek m inden ágazatyait m ost le nem írh atv án tsak azt jegyzem fel hogy: 90 Egy Czikkelybe le írasson az A ctoroknak egym áshoz való kötelességek, m ásik ba az Elöl Já ró k irá n t m iképpen viseljék m agokat. A Fel V igyázónak mi légyen a kö telessége, hogy viselje m agát az A ctorokhoz. A P ercep to r m ire vigyázzon, m iképpen szám oljon, a C assirius a B illétekkel hogy bányon, a ki pedig el szedi az ajtó n belöl hová tegye. A Cassa m anipuláltasson hogy ne lophassanak. Ezeken kivül vágynak még sok szám os czikelyek úgy m int a Próbák, hogy ta rtassan ak , an n ak elm ulasztásának büntetése, a játékoknak elöl adása, ott való illetlen m aga viselete, h ajto g atása, illetlen ki fejezések, extem porizálás, nem a Já té k szerént vagy a Fel Vigyázó meg hagyása szerént való bánás, ann ak el szakasztása vagy petsételése, a városról h ir nélkül való el távozás, Józan élet, s több száz efélék. 10° Ha operás Játékok elő adása is k ív án tatik az két féle Módon ére th etik el első ben ha külön op eristák at ta rtan ak , m ásodszor ha az A ctorok az É neklésre ta n ítta tn a k , s az op erista is belöllök telik, az első mód költséges, a m ásodik könnyen meg ejth ető m ost is van m á r az A ctorok közt m inden T eátru m n ál elég ollyan a ki az Éneklés m es terségét érti, és M uzsikális hangja van. 1 1 ° M ind az opera kedvéért, m ind az ért hogy a Já té k kezdete előtt, a Fel vonások közt a Publicum a M uzsikával is m ulattasson meg k ív á n tain ak a M uzsikusok a kik k e vesebben h atn ál nem lehetnek, nyólcznál több pedig a C assának te rh é re vólna. Az opera elő adásához meg k ív á n tatik hogy a M uzsika D irector M agyarul tu djon és az Éneklés m esterségét értse, a többi lehet akárm i féle N em zet tsak k ó tát ism erjen, ha nyólczan lennének úgy kellene öszve szerkeszteni, hogy k ettő Hegedűn, k ettő C larinéten, kettő Fagoton, kettő pedig T rom bitán jáczana.
29
Úgy nevezett A ctorok E in am ját el kell tö rleni m ely úgy is tsak abususból és Directorok fösvénységéből tsuszott bé az a P ublicum nak nagy te rh é re van, sű rű n szokott elő fordulni s Em berséges Em ber keveset szegyei adni, a sokat meg unnya és inkább el vonnya m agát a T eátrum tól. De itt az nem is eshetne meg a Cassa nagy k ára n él kül. m inden A ctor G enerális G yűlések alkalm atosságával k ivánná a J á té k já t elő adni m időn lég nagyobb G yülekezet van, a C assának pedig az nagy h átra m ara d ása v al esne. Szakoly 31-a Mai. 1815
F á k ly a lá n g 110 tagú = L ilio m M o z a rt-e st
Varsói melódia fiz állam én vagyok Fáklyaláng 33 névtelen levél Három a kislány
NWBGZ ZStGMOND MEGYEI SZÍNHÁZ. NYÍREGYHÁZA .
■■ 1
Jiveitns
•Ilit o
Búnk kán
t
. kik.
Jubileum i p iak át (1969)
30
GULÁTSY ANTAL
HARSFALVI PÉTER:
„Régi közóhajtás sürgető szavára..." — A nyíregyházi kószínház alapító levele — Az elm ú lt idők többnyire szerény, de változatos nyíregyházi szính áztö rtén etén ek rendszeres és alapos feldolgozása még v á ra t m agára. Sok-sok részletet ism erünk m ár belőle, de hiteles, forrásokra ép ü lt összefoglaló elemzése még a jövő feladata. Azt tudjuk, hogy m ár korán, a hazai színjátszás hőskorában h elyet ad o tt a város a m agyar vándorszínészeknek, társulatoknak. M ár 1829-ben úgy intézkedik a város tanácsa, hogy a nagy vendégfogadó tanácsterm ét, a „szálát” az ide érkező és a város vezetőitől já té k engedélyt nyerő „m agyar színjátszó tá rsa sá g n ak ” oda kell adni „m inden bérkívánás n élk ü l”, kivéve a téli farsangot, am ikor a nagy bálokat ta rto tták , de ilyenkor az „Ep resk erti S zálában” léphettek fel a társu lato k hasonló kedvezéssel. Ha nem is volt 1848 elő tt önálló színkör, színházépület, színházi élet volt tehát. A zt is tudjuk, hogy az 1840-es, 1850-es években jó színvonalon m űködő m ű k ed velő tá rsu la t is volt városunkban. Az azonban m a még nem tekinthető m egnyugtatóan tisztázottnak, hogy m ikor épült fel városunkban az első, folyam atos nyári já té k ra alk alm as színkör, vagy aréna. A szakirodalom ban B arn a Jánostól K atona Béláig m indenkinél az olvasható, hogy az első nyári színkör 1873-ban ép ü lt és n yílott meg, a Zöldség, későbbi nevén Lenin, mai nevén Szabadság téren, s lényegében az akkor o tt m űködő H árs vendéglőhöz ta r tozott. Nos, az ú ja b b an elő k erü lt néhány levéltári forrás szám om ra kétségessé teszi ezt az adatot. Ezekből a forrásokból ugyan nem tudom h atáro zo ttan m egjelölni a nyári színkör felépítésének biztos időpontját, azonban m égsem leh et figyelm en kívül hagyni és a további k u ta tá sn á l m ellőzni azokat. A dataim ugyanis a város tanácsának jegyzőkönyvében olvashatók, egykorúak, így hitelességükhöz nem férh et kétség. Ha ugyanis 1873-ban m á r felép ü lt volna a nyári színkör városunkban, aligha tá rg y a lt volna annak felépítéséről 1875-ben a város ta nácsa, illetve építészeti szakosztálya. De m enjünk sorjában. Ism ereteink szerint először 1869. novem ber 16-án foglalkozott a város vezetése a közigazgatási tanács ülésén egy „állandó m agyar színház” létesítésének gondolatával. Az ülésen Meskó Sám uel polgárm ester elnökölt Szénfy G usztáv, Szakay Endre, Galánffy L ajos tanácsnokok, Sáry Pál és Czupra E ndre aljegyzők jelenlétében, s a „toll vezető” R iszdorfer János híres-nevezetes városi főjegyző volt. Ennek a szűk tanácsnak az állásfoglalása, a színház létesítésének m egindokolása olyan eredeti és m egnyerő, hogy az aláb b iak b an szó szerint közöljük:
31
„Régi közóhajtás sürgető szavára e város előhaladásának és népe m űvelődésének gyám olitása czéljából egy e h elyütt létesítendő állandó m agyar szinház eszm éjét k aro lja fel a tanács: hogy tu d n iillik ezen létesítendő intézet á lta l m ind az illy nem esebb m u latság b an üd v et találó m iveltebb vidékieknek vonzalm a m aradandóbban ide tűzessék; m ind a nyári kem ény mezei m u n káb an kifáradó sa já t népünk, legalább a téli időszak a la tt a szegénység és elaljasodás örvényében ragadó korcsm ás dorbézolásoknál itt különb m ulatságot is találjon, s m ind általáb a n e város polgársága ezen czélba vett intézet gyakoribb láto g ath atása u tjá n a m időn tudniillik az em berek kerülendő hibái és utánozandó erényei eleven p éld ák ban tü ntetnek b írálata alá, élvezetdus szórakozás m ellett egyszersm ind Ízlés- és érzé sére nézve is pallérozó közeli életiskolát nyerjen. Ezen felkarolt eszm ének valósítása irá n t T akács A lajos tisztviselő és ü g y b arát el nöklete a la tt G alánffy Lajos és Szakay E ndre tanácsnokok, C zupra E ndre aljegyző és R iszdorfer János főjegyző tüzetes ja v aslat készítésére k éretnek fel és k üldetnek ki s e tárgyú jelentésük beérkeztével ezen ügy, a város közönségének sik e rt egyedül a d ható közrészvétébe lesz hivatalosan felajánlandó. A tervbefogott állandó szinház p énzalapjának m agvául a tan ács első sorban is a színi előadások jövedelm einek m egadóztatását tekin ti, s ennélfogva ezennel elre n deli és határozza, m iszerint az itt jelentkezendő szinésztársulatok egyedül azon fel tétel a la tt n yerjenek előadási engedélyt, hogy ha ezen színházi alap ja v á ra is ittm ü k ö désük időtartam ához képest egy vagy több külön elő ad ást fognak ta rta n i; továbbá m ásodik sorban jön a nem eskeblü m űkedvelő tá rsu latn a k rem énybe v ett nagybecsű részvétele, m elly is ez irá n t a legszivrehatóbban k ére tik fel; h arm ad ik sorban vehetők azután az egyes adakozók jótékonysága és egyéb ide vonható egyes források. — Mig az ügy keresztülvitelének fő a la p já t és biztosítékát a város egész közönsé gének áldozatok u tjá n edzett hazafias és közjóért lángrakeló áldozatkészsége és p á r tolása terem theti egyedül elő, m elly pártolás pedig ha a kezdet nehézségei elh árítv a lesznek, megelőző adatok szerint el nem fog m aradni. M ind ezek elöleges tájékozás végett a k ik ü ld ö tt bizottságnak felm érésképen, a helybeli m űkedvelő tá rsu la tn a k és alkalm askodásul a k apitányi h iv ataln ak jegyző könyvi kivonat u tjá n érté sü l adatni h atáro ztatn ak . K elt m int elől. Jegyzetté R iszdorfer János főjegyző ”1 Nos, sokáig időzhetnénk e rövid szöveg értelm ezésénél, elem zésénél. A szinház m űvészeti és főként közm űvelődési céljának bizony aligha tu d n án k m a is korszerűbb és ta rtalm asab b m egfogalm azását adni. Az sem érdektelen és tanulság nélküli, hogy m ily m értékben szám ított a város vezetése a színház alap ításán ál „a város közönsé gének sik ert egyedül adh ató közrészvétére”. M ost figyelm ünket mégis m ásféle két m ozzanat köti le. Az egyik az, hogy ez a h atáro zat voltaképpen nem is egyszerűen nyári já ték o k ra alkalm as színkör létesítésé ről beszél, hiszen kifejezetten u ta l a téli időszak alatti játék lehetőségére és szüksé gességére a nyári kem ény mezei m unkában k ifá ra d t nép szám ára. Ha értelm ezésünk helyes, úgy e h atáro zat valójában a mai, eredetileg A bbáziába tervezett, A lp ár Ignác elképzelései szerint m egépült és 1894. feb ru ár 5-én m egnyitott mai köszínház létesí tésének első m egfogalm azása a város vezetői részéről. Sajnálatos, hogy az idézett határozottal kiküldött bizottság „tüzetes ja v a sla tá t” nem ism erjük. A zt sem tudjuk, elkészült-e v alah a is. A kkoriban bizony a város veze tését m ás term észetű, súlyos problém ák is foglalkoztatták. Többek között a községi törvény parlam enti előkészületei, m ajd az 1871: 18. te. m egszületésével bekövetkezett városi jogcsorbulás, jogvesztés ügye is.
32
De — és kérdésünk szem pontjából ez is fontos — nem találkozunk a város vezető testületéi körében a nyári színkör m egépítésének ügyével sem. Alig hihető, hogy ennek m egépítésére ne k ellett volna engedélyt kérni és adni, s hogy így írásos nyom a ne m a ra d t volna. M ert nyom a van annak, hogy pl. Szabados Tóth Jenő színigazgató 1870. áp rilis 7-én a tanácstól engedélyt k ér előadások ta rtá sá ra a nyári hónapokra, s a város meg is ad ja az engedélyt, de megjegyzi, hogy a városnak „ a ré n á ja ” nincsen. Még 1872-ben is úgy k ap nak engedélyt nyári előadások ta rtá sá ra H ubay G usztáv és Sztopa A ladár színigazgatók, hogy m aguk állíta n ak fel nyári színkört. (Margócsy József a helyi sa jtó ban ta lált adatai szerint H ubay és Sztopa építettek is ideiglenes nyári színkört, de azt rövidesen le kellett bontani.) A 1873-as esztendőről eddig a város levéltáráb an sem m i ad a to t nem találtu n k . Ellenben a városi tanácsi jegyzőkönyvben 1875. feb ru ár 6-án a következő ad ato k olvas hatók. Ü lést ta rt a városi építészeti szakosztály és tá rg y a lja Rosenzweig D ávid k é rését, hogy ő a B odnár Istv án tó l bérelt, Pazonyi (ma Dózsa György) úti házánál, an nak u d v arán nyári színkört építhessen, a bem u tato tt te rv rajz szerint. A terv rajzo t K ralovánszky G yula városi k apitány tűzrendészeti, H orvát G yula városi m érnök m ű szaki szem pontból ellenőrizte, s a szakosztály az építési engedélyt m egadta a Pazonyi utcai 796. helyrajzi szám ú ház u d v arára. A szakosztály az engedély m egadását azzal indokolta, hogy a színjátszás „a közön ségnek szellemi élvezetet és szórakozást n yújt, m in t hogy jelenleg a v árosban színkör nints, a város olly helyzetben ez idő szerin t nints, hogy szín k ö rt ép ith essen ”.2 Nos, ez a szakosztályi nyilatkozat eléggé meggyőzően b izo n y íth atja, hogy 1873-ban nem ép ü lh ete tt és nem m űködhetett N yíregyházán nyári színkör. Rosenzweig Dávid a színkört m inden bizonnyal rövid időn belül meg is építette. Lehet, hogy még 1875-ben. Az bizonyos, hogy nem sokára m ár m űködött is a színkör, am ely azonos a K rúdy á ltal oly nagy szeretettel em legetett H árs vendéglői színkörrel, s am ely a város 1890-ben készült térképén is jól lá th ató an jelölve v an a mai Dózsa György—Béla utca sa rk á n lévő, s a Szabadság, (nem régen Lenin, a m ú lt század végén Zöldség, még k o rábban Selyem) té rre lenyúló telek keleti, északkeleti sarkán. Ez volt 1875-ben a 796. szám ú városi beltelek. De az elm ondottak talán nem is ebből a szem pontból érd em lik meg leginkább a figyelm ünket. H anem azért, m ert az 1869. évi városi tanácsi állásfoglalás szépen bizo nyítja, hogy városunk igyekezett a kor követelm ényeihez és a többi m agyarországi vidéki város törekvéseihez kapcsolódva (Miskolcon 1857-ben, D ebrecenben 1865-ben, T em esváron 1875-ben épült állandó színház) N yíregyházán is o tth o n t terem ten i T hália papnőinek és papjainak.
JEGYZETEK: 1. S z a b o lc s -S z a tm á r m eg y ei L e v é ltá r, V. B. 163. 2. sz. 2. Uo. V. B. 181. 3. sz.
33
M űvészet JAKABNÉ BORBÉLY EDIT:
Alpár Ignác munkásságáról — két megújhodó nyíregyházi épület kapcsán A lpár Ignác, kora egyik legsikeresebb építésze 1855-ben szü letett Budapesten, és 1928-han, Z ürichben h alt meg. Tavaly ünnepeltük születésének 1^5-ik évfordulóját, de m unkásságának tárgyalása idén ú jra ak tu ális a nyíregyházi színházépület m eg ú j hodása és a K orona-szálló renoválása kapcsán. Az ek lek tik u s stílus, a historizm us egyik legjelentősebb képviselője nagyot és sokat alkoto tt. A századforduló körül nagy h atással volt hazánk építészetére, részint, m int egy sor jeles középület alk o tó ja szer te az országban, részint pedig, m int az új generáció ta n á ra a B udapesti M űegyete men, ahol 1882 és 1888 között m űködött.' G yakorló építészeti p ály afu tását 1889-ben kezdte el, m aga mögött tudván a b erli ni B auakadem ie-t, és ettől kezdve feltartó ztath a tatlan volt. 24 pályázaton v ett részt, ebből 18-szor nyert első díjat. S ikereit elsősorban jól szerkesztett alap rajzain ak köszön hette. K ülönösen érvényes ez a bankokra — töb b et ép ített külföldön is —, am ely ek ben a hagyom ányostól eltérő új elrendezésben az irodai dolgozók k ap tak term észetes m egvilágítást. Volt olyan épülettípus, am it szinte csak rá leh etett bízni. így A lp ár Ig nác az építésze a segesvári, dicsőszentm ártoni, nyíregyházi, kolozsvári, dévai és nagye.nyedi várm egyeházáknak. Sok iskolát épített, többek között N yíregyházán, Kolozs várott, G yulafehérváron, Pozsonyban, Miskolcon, K isújszálláson, Lúgoson, B udapes ten. De helyet k ap o tt rep e rto á rjáb a n a szakrális építészet is — refo rm átu s tem plom D icsőszentm ártonban, Szászrégenben, B rassóban, P isken stb. —, és több fürdőt is ép ített — D icsőszentm árton, H erkulesfürdő, P üspökfürdő, N agyvárad. K evésbé is m ert, hogy ő tervezte a K azán-szoros S zéchenyi-em léktábláját, a B udapesti É pítő m esterek Ip artestü lete jelvényét, az viszont köztudott, hogy építészeti p ály afu tására a koronát a m illenneum i együttes T örténelm i C sarnoka és a Mezőgazdasági K iállítási Csarnok te tte fel. H ajlott kora akadályozta meg dédelgetett terv e realizálásában, a gel lérthegyi C itadella kiállítási csarnokká történő á tlak ításá n ak te rv e it m ár nem tu d ta elkészíteni. 1928-ban A m erikába utazott, hogy részt vehessen m árcius 15-én, New Yorkban a K ossuth-szobor felavatásán. Hazafelé, április 27-én Z ürichben tü dőgyul ladás következtében m eghalt. Tervezési elképzelésére jellem ző, hogy a hom lokzatképzést nem ta rto tta fontosnak, ennek ellenére azok harm onikusak, kiegyensúlyozottak. Sokat utazott, E urópán kívül Am erikában, S zíriában és E gyiptom ban is já rt. U tazásai során mégis in k áb b a b a rokk és reneszánsz kötötte le figyelm ét. H om lo k zatarch itek tú ráját a k ét stílu s elem e inek együttes átfo rm á lt alkalm azása jellem zi, de a könnyed form ák h ely ett m indig a nehézkes, súlyos plasztikus m egoldásokat választotta. Evvel a m egfogalm azással az an tik h o z kapcsolódik, am elyben az épületek önm agukban szim bolizálják a h atalm at és az örökkévalóságot. A lpár azonban csak az eszm ét tu d ja átvenni, építőanyaga a tég la, a gipsz és csak kism értékben a kő.
34
A megyei tanács épülete Szabolcs várm egye 1889-ben írt ki pályázatot székház építésére. Bár az első d í ja t Balász Ernő nyeri, a m ásodikat Kiss István, a feladatot A lp ár Ignác k ap ja, h i szen neki ez a 4-ik ilyen jellegű épületterve, te h á t nagy tap asz talattal rendelkezik. Az épület végül is 1892-ben ép ü lt fel, az akkori Bessenyei téren. A pályázattal, m eg bízással és kivitelezéssel kapcsolatos esem ényeket a korabeli ad ato k alap já n érd ek e sen írja le K oroknay G yula .1 A nyíregyházi szálloda és evangélikus iskola terve pályázati győztes. Az utóbbi 27 terv közül le tt az első, díja 700 F t volt. Az előbbi tervét 1893. feb ru ár 1 -én küldte cl, ju ta lm a 1000 Ft. A kiírási feltétel szerint az építkezést még 1894 tavaszán meg k el lett kezdeni. A terv a földszinten kávéházat, vendéglőt és üzleteket tartalm azo tt. A vígadóhoz és az em eleti vendégszobákhoz külön-külön b ejáró és kocsibehajtó k é szült. A kiviteli költség 190 000 Ft volt. A lpár tervei között ez az első, am ely ten d en ciózusan barokk jellegű hom lokzatképzést m utat. Az ép ü letet a XX. sz. elején, 1905ben, m ajd a 30-as években is átalak íto tták . A m un k álato k at a korszerűsítés — fűtés, kazánház — és más funkciójú helyiségek igénye tette szükségessé. N ap jain k ra fedél széke elkorhadt, fafödém éi nem feleltek meg az előírásoknak. A helyreállítás során a belső stukkódíszek ideiglenes rögzítésével, és az új födém hez való visszaerősítésével az eredeti belső kiképzés m egőrizhető volt. A hom lokzat-helyreállítás is az eredeti, ill. jelenlegi arc h ite k tú ra m egőrzésére irányul. Több város szállodájához hasonlóan itt is fontos lenne az udvarok reprezen tatív kialak ítása és az ép ü let tö rtén elm i művészeti m ú ltjára való te k in te tte l fontosnak ta rtju k , hogy régi szerepét visszakap ja a város közéletében.
35
H om lokzata az elm últ m ajd egy század a la tt nem v áltozott jelentősen. S aro k tel ken épült, m egközelítően É—D-i tengellyel. A D-i oldalra nézve az egész, de a 3 hom lokzat önm agában is m u ta tja azt a hárm as elrendezést, am ely A lpár Ignác korábbi nyíregyházi épületeiben is m egnyilvánul. A mai 4. sz. iskolát és a megyei tanács é p ü letét is az 1—1 sarok- és középrizalit közötti visszaugratott részek jellem zik, egyeneszáródású ablakokkal, három szög alakú tym panonokkal, a rizalitokon lizénával, vagy féloszlopokkal, a középrizaliton a „piano m obile” hangsúlyozására ív elt nyílásokkal, terasszal, hangsúlyos tetőidom m al. A D-i, egyeneszáródású fő b ejá ra t felett terasz húzódik. A lizénás em eletet tym panon zárja. A N y-i hom lokzat középrizalitja a síkból kissé kiúgró díszterem , más nyílásokkal, szoborfülkével, az egész hom lokzat legrep rezen tatív ab b szakasza. A K-i oldal egyszerűbb, a rizalitok közötti hosszú rész ablakai egyenes záródásúak. A k iug ró részeket fogrovatos p árk án y koronázza.
A színház épülete az utolsó felú jítás előtt A lpár Ignác nyíregyházi épületei közül a színház ta rth a t jelenleg a legtöbb é r deklődésre számot. A hivatalos m agyar színjátszás m egszületését az iskolai sz ín já t szás, a főúri kastélyok sa ját színháza és a ném et ván d o rtársu lato k tevékenysége előzte meg. Az első állandó színház a soproni <1769), am ely egy m alom átalak ításáv al épült. Pozsony (1776), Buda, Brassó (1788), Nagyszeben (1789), K assa (1789) és Győr (1798) a következő állom ások. Az első jelentős pesti színház az 1812-ben Joh an n A m an te r vei szerin t ép ü lt első nem zeti színház volt. A XIX. sz. folyam án tovább épülnek a színházak, am elyek közül kiem elkednek a Szalniczky A ntal á ltal rom antikus stílu s ban tervezett debreceni és székesfehérvári épületek. Az eklektikus színházépítészet legnagyobb m esterei a bécsi F ellner és H elm er színházépítő cég. N eobarokk és neoreneszánsz épületek az egész m onarchia területén m egtalálhatók (Temesvár, Szeged, Pozsony, 1075, 1883, ill. 1866).2
37
Az eklektikus színházak előképe a barokk „c o u rt-th ea tre” (pl. F erdinando és Francesco B ibiena: T heatro Filharm onico, Verona) és a klasszicizm us nagy lépcsőfeljárós városkiképző töm egform álású színházépülete. (Metz, 1751; Lyon, 1754). Az ek lektika legnagyobb hatású alkotásai a párizsi opera (G arnier, 1870), a bécsi opera (Siccardsburg és v. dér Null, 1860) és G ottfried Sem per H ofburgtheater épülete (1871). Ez utóbbi különösen nagy h atással volt E urópára, a díszes lépcsőházak k ialak ításá ra vonatkozóan, am íg az előbbiek nagy, a piano m obile-t körülövező foyer-val tűnnek k i .3 A m agyar gyakorlat általáb an a francia p éldát követi. K isebb épületek esetében azonban találkozunk olyan egyszerű, faszerkezetű m egoldásokkal is, am ilyen a nem rég h ely reállíto tt „T onhalle” W ilben, (Johannes Bösch, 1876). A hasonló eklektikus épületek közé sorolódik be a nyíregyházi épület is, am ely 10 évvel ép ü lt a budapesti opera u tán (Ybl Miklós, 1884). E lőzm ényeként 1873-ban ép ü lt a városban szín ház. (K orábban in k áb b N agykállóban já rta k a színészek, ahol ven d ég látásra és a m e gyeház épületében előadóterem re is találtak.) Ezt az első, deszkából ták o lt építm ényt 1880-ban renoválták. 1894-ben Somogyi G yula buzgólkodására színházépítő részvény társaság alakult. Somogyi m aga 1875-ben k erü lt a városi közjegyzőíégre, több társaság vezetője volt, a 80-as években országgyűlési képviselő. A színház még ab b an az évben felépült A lpár Ignác tervei szerint, a S alétrom szérű m ellett, az akkori Széna, később Desewffy, m a Bessenyei té re n .4 A korabeli leírások m egoszlanak a befogadóképessé get illetően, hol 450, hol 610—700 szem élyes nézőtérről beszélnek. Az épület k o rán ak m egfelelően terem színházként épült, vasfüggönnyel, a földszinten 14 so rral, 10 p á hollyal, erkéllyel és karzattal. Szerkezete tiszta fa, színpada viszonylag kicsi volt. A legtöbb problém a a légfűtéssel adódott. M ár elkészü lte u tán 1 évvel bevezették a villanyt, a földszinten m egszüntették az állóhelyeket és h ely ette k ét új páholyt a la kíto ttak ki. 1898-ban az épület a város tulajdonába k e rü lt 25 000 F t-ért. Egy év m úl va a város k ia lak íto tta és parkosította a K árolyi és D esewffy tereket. 1925-ben ezek v illanyvilágítását is m egoldották. 1912-ben új színház ép ítésére tettek javaslatot, am it azonban a m agas költségek m iatt visszautasítottak. A tűzrendészet! vizsgálat u tán a színház csak a polgárm ester felelősségére m űködhetett tovább. Végül is 1923ban alak íto tták át, am ikor is a nézőtér újab b 10 hellyel bővült. A háborús sérülések k ijav ítása u tá n m egújult épület több, m int 20 évig m űködött. A jelenlegi h ely reállí tás a korszerű scenikai és légtechnikai igények kielégítését célozza. Az épület külső hom lokzatform álása gyakorlatilag alig változott. B ar m eg talál ható az A lp arra jellem ző hárm as tagolás, a kerek nyílások, de a hom lokzat mégis visszafogott, zárt tömeg. A fedett áth ajtó és terasz csak a század m ásodik h a rm a d á ban épült, bár az elrendezés korábbi is lehetne. (Pesti Opera, 1884; Régi N em zeti Szín ház, 1837; Prága, S m etana színház, (1867). Egész felépítése a kevésbé hangoskodó fra n cia típ u st képviseli, és a reneszánsz színházakra vezethető vissza. Az új nyílászárókat, burkolatot, külső m egvilágítást kapott épület, hangulatos színével h arm onikusan il leszkedik be a városképbe. Csak a külső világítás lám patestei és az arch itek to n ik u s díszek színezése kifogásolható, részint m ert az ek lek tik a ném ely te rü lettő l eltek in tv e a külsőben egyszínű volt, részint pedig azért, m ert színválasztása nem term észetes. A m egújult színház új tá rsu lato t is kap, am elynek elhelyezésére színészlakások épülnek. Az új tá rsu la t várh ató an m éltó lesz azokhoz az elődökhöz, am elyek itt ko rábban felléptek. Az arén áb an fellépett társulatok között a legjelentősebb K recsányi Ignácé volt, nem csak a társulatot, hanem a re p e rto á rt illetően is. A divatos népszín m űvek h ely ett ugyanis sokszor fordult a régi klasszikusokhoz is. Az új épület első igazgatója Dobó S ándor volt. Az ism ertebb színésznevek közül U jházy Edét, R ózsahe gyi K álm ánt, Pethes Im rét, Jászai M arit, O dry Á rpádot, Csortos G y u lát kell kiem el-
38
ni, valam ennyien többször felléptek itt. 1902 és 1905 között Makó Lajosé a színház, aki K recsányi m ellett a legjelentősebb színészrendezője a kornak. ★
Rem élhetőleg a két helyreállított épület is hűen követi m ajd A lpár Ignác szelle mi örökségét, és ugyanolyan jól szolgálják m ajd korunk igényeit, ahogyan azt A lpár épületei sa já t korukban tették. Kevés építész m ondhat m agáénak ma olyan sikert, m in t am ilyen A lp árt korában övezte. Ezt bizonyítják azok az ünnepségek, am ely ek kel a m estert 70-ik születésnapján köszöntötték. Ekkor leplezték le dom borm űves k ép m ását a M ezőgazdasági M úzeum falában. De azok a beszédek is, am elyek rav a talá n ál hangzottak el. W álder G yula a m esterek közt a legnagyobbnak nevezi őt, aki „ . . . a legtöbbet te tt a m űvészetért”. Ennél talán többet jelen t Györgyi Dénes A lpár Ignácról még életében írt k ritik á ja a M agyar Á ltalános H itelbank épületének ism ertetése k a p csán, am ikor is a következőket írja róla: „Egy vérbeli építész, aki nem csak művész, hanem aki m esterségére is büszkén te k in te tt m indig. A m illenneum i kiállításkor elért világsikere m ellett talán büszkébb azokra az elism erő, súlyos szavakra, am elyekkel m egrendelői, a pénzvilág gyakorlati em berei adóztak neki. Ezt a sik e rt pedig épületeinek nem csak külső értékével, h a nem an n ak belső erejével — kettőzött erőfeszítéssel — k ellett vívnia. T artós sik e rt csak nagytudású, erős egyéniségnek lehet elérnie, ö elérte, és — megérdemelte."® JE G Y Z E T E K : 1. 2. 3. 4. 5.
K o ro k n a y G y u la : N y íre g y h á z a m ű v észeti em lé k e i. N y íre g y h á z a , 1971. H o n t F .—S ta u d G .: A sz ín h á z v ilá g tö rté n e te , B u d a p e st, 1972. S im on T id w o rth : T h e a tre s , An illu s tr a te d H isto ry L ondon, P ali M ail P re ss . N y íre g y h á z a és S zab o lcs v á rm e g y e kö zség ei, B u d a p e st, 1931. M ag y ar É p ítő m ű v észet, 1914/9—10.
IHKYV
Z I\H \£ |
LAKATOS MENYHÉRT
U l N M U t B t s m * U Ö IA T C K K A L "« . ő iA T « K A. Z U S K M .C tC A N Y O A -C ím ű U U S 2 H 0 K Ö lT C M t N r C t ö t HtOt&OS GtZA « 3 *W T A S A » A M WMÜH ívta* tőm k M m mm a w o « ( m m , oatO t t t t n m e sotMS w u u a iő
Plakát
39
KOROKNAY GYULA:
Az V. Sóstói Éremművészeti Szimpozion Ö tödször fordult a kaleidoszkóp, s a különböző színű kisebb-nagyobb, m ás-m ás fényű üvegdarabok újab b rajzolatú kompozíciót tükröztek. H asonlított az előzőekhez, de mégis más volt. A forgatókönyv nagyjából a régi volt, sajnos, csökkentett ö sztön díjjal, öt h étre redukálódott időtartam m al, s a bronz árá n ak m egtérítésével. Április 13-án nyílt, volt városnézés, k irándulás, fogadás. Az idén az előző évek term éséből kiállítás v árta a m űvészeket, s új volt, hogy a kiállítás egyidejűleg a közönség szá m ára is látogatható volt. K ellem esen új volt az is, hogy éppen a m űvésztelep ta rtam a a la tt kél m űvésznek is nyílt kiállítása, Ligeti E rikának P rágában, H eidi W agnernak H alléban. Első alkalom m al jött, ha későn is, V ietnam ból m űvészvendégünk. A m unka intenzíven folyt, m egnőtt a feldolgozott bronz mennyisége, s nagyobb volt a figyelem helyi tém ák iránt, általáb an közvetlenebb volt a k o n tak tu s a m űvé szek és a rendező szervek között. Egy m eglepetés is tö rtén t, Ligeti, M áté, Sebestyén „m esterek” öntöttek egy szépszavú harangot titokban. M ájus 20-án jö tt a zsűri Szabó Iván és Povázai Lívia szem élyében, s k ét nap ra rá m egnyitotta Bereczky L óránd a kiállítást, m ely alkalom m al d íja k a t kapott Ligeti Erika, M árk Szalm án, Jacek Dworski, M áté István és Sebestyén Sándor. DWO RSKI, JA C E K 1937-ben született Lvovban, mely akkor Lengyelországhoz tartozott. G yerek volt, m ikor átköltöztek W roclaw ba, azóta is ott él. Az általános iskolát, a képzőm űvészeti középiskolát és a főiskolát is itt végezte. 1962-ben k ap o tt oklevelet, m esterei X. Dunikowski szobrász és Czepelewski építész voltak. Egy ideig ta n íto tt régi iskolájában ás m űem léki szoborrestau rálást is végzett, például H endrichów ban, K rzeszów ban vagy a w roclaw i A ula L eopoldinában, de a kötöttségek m ia tt abb ah ag y ta az o k ta tást is, resta u rálá st is. Jelenleg szabadfoglalkozású művész. K iállításokon rendszeresen részt vesz, szerepelt a budapesti FIDEM -en is. K ülön böző alkalm akkor több d íja t is nyert. A klodzkói vajd aság b an üdülőhelyen egy nagy kő dom borm űve áll, em berek a term észetben és ugyanide k észített hegesztett rézből egy három m éter m agas növényornam entikájú kompozíciót. O rfeuszt ábrázoló kis p lasztik ája is az idei varsói őszön kerül m ajd átad ásra, Szv. R ichter és G alina Piszarenko fogja kapni. M űveiben m indig a valóságból indul ki. Nagyon szereti a term észetet és a zenét. Érem m el 1969 óta foglalkozik, ezeket m aga is önti. Sóstói tervei voltak: B artók, Szymanovszki, P anufnik-érm ek, ez utóbbi, a Londonban élő világhírű zeneszerző, roko na. A m ikor N yíregyházára utazott — M agyarországon m ost já r t először —, m egragad ta játékszernek tűnő kis tanyáival az A lföld asztallapszerű síksága. Ez le tt legelső és talán legőszintébb érm e: „U tazás közben”, egy festőién m egoldott, hangulatos kis m ikrotáj. A többi terve nem valósult ugyan meg, de összesen 23 érem és 4 botplasz-
40
tik a (Nap, Hold stb.) k e rü lt ki keze alól. A blakkeretben a ziv atarm o tív u m egy sor ugyancsak lestői tá jv ariáció ra ihlette. „M unkaeszközeim ” kedves h u m o rral m u ta tja be a tenyerét, s a ra jta lévő szerszám ait. A m űvésztelepnek szentelt más érm eket is, m ondjuk hivatalosakat is, ezek is festőiek, s fokozza a h a tá st ném i polirozással. Nagyon érdekes m egfigyelni D w orskinál, hogy m ennyire be tu d o tt illeszkedni a sóstói környezetbe. M int eddig egy m űvész sem. GEORGIEV, PETER pontosan az ellen tétet képviseli. Teljesen bezárkózott a m aga világába, még é r m eket sem készített. 1949-ben született Szófiában. T an u lm án y ait is végig o tt folytatta, a képzőm űvé szeti gim názium után a főiskolán, hol a szobrászaton végzett 1976-ban. ö n á lló alk o tó művész. Országos és szófiai kiállításokon állandóan részt vesz, szerepelt B arceloná ban, R avennában is. Első önálló k iá llításá t az elm últ évben rendezték Szófiában. Csak bronzban dolgozik, m aga önti ki, s olykor polírozza is. K isplasztikával és 1978 óta érem m el is foglalkozik. Eddig 40—50 o ldalt készített, legtöbbet m egrendelés re. Ju b ileum i pénzérm ékre többször k ap o tt m egbízást, u to ljára az idén jelen tek meg 1, 2 és 5 levás pénzérm éi. G örögországban, H ollandiában, A frik áb an já rt, M agyaror szágon m ost tartózkodik először. M agával hozott fényképei tanúsága szerin t m űvei nagyon érdekesek. A főiskola k ap u ján kilépve rögtön így dolgozott. P o rtréi m intha lem ezből készültek volna, m ely nek széleit valósággal elrongyolja. V alójában az a m unkam ódszere, hogy egy kezdeti realista fázisból kiindulva a m intázás folyam án egyre jobban módosít, deform ál. A torzítás nem öncélú, lírai, d rám ai expresszivitást szolgál. Egyik legizgalm asabb m űve a „K onfrontáció”, egy szakadt szélű, skizofrén m ódra félm ás arcú, zsinórral m árv án y lap ra rögzített erőteljes bronzm aszk. Sóstón csak 7 k isplasztikát készített. Ezek viszont egy tehetséges fiatal m űvész alkotásai. K ét arcképe szép és erőteljes. Ülő és álló a k tja félig felcsiszoltan, m erész és m odern. A teljesen polírozott és teljesen red u k á lt em b erp árjai talán tú l racio nálisak. Tehetségének a kollégák részéről tö rté n t elism erését fejezi ki, hogy p o rtré já t Ligeti E rika és L ada Snopková is m egm intázta. SZALM ÁN, M ARK M oszkvából jött, m ost já r t először külföldön. 1938-ban az észak-kaukázusi Jeszszentuki városkában született, ö té v e s k orában tragikus körülm ények közt vesztette el szüleit. B akuban já r t iskolába, de a tíz osztályt nem fejezte be, dolgozni ment. Csak később, 23 évesen k e rü lt a moszkvai S ztroganovkának nevezett képzőm űvészeti főiskolára, ahol a Sóstóról ism ert Kocsetkov és a bolgár Nikolov is tan u lt. 1967-ben végzett, azóta szerepel kiállításokon. 1969 óta szövetségi tag. Az ország m inden részében szétszórtan m integy 20—25 szobra áll, legtöbbjéről nem is tudja, hol. Érem m el 1969 óta foglalkozik. Kicsi a m űterm e — ezzel indokolja az érem hez való vonzalm át —, de valójában az ellentétek sokszor egym ással kézen fogva já rn a k , azok a művészek, kik nagyrészt m onum entális m éretekben gondolkoz nak, szívesen fordulnak intim ebb m űfajok felé. Legkedvesebb tém aköre a XIX. szá zad orosz és európai k u ltú rá ja. Két, m agával hozott érm e is ezt példázza: A labjev ze neszerzőnek és Rossi klasszicista építésznek portréi. S tílu sa is a tém án ak m egfelelően egy bizonyos nem esveretű klasszicizm us, párosulva a kornak s nag y jain ak teljes m egérté sével és érzékeny tolm ácsolásával.
41
M agával hozott egy m egkezdett m unkát is, A ristotele F io rav an ti-érem tervét. Ez a jelentős olasz művész, építész M átyás udvarából m en t III. Iván cár ud v aráb a, a K rem lben az U szpenszkij székesegyház a legism ertebb műve. H ozzáállására jellemző, hogy m agával hozta orosz fo rdításban Balogh Jolán idevonatkozó tanulm ányát. Ez az érem készült el elsőnek, de csak plasztilinbán, így k iá llításá ra nem k erü lt sor. Több helyi tém át dolgozott fel: M úzeum falu, Kölcsey (cilinderrel, am iről nem leh etett lebeszélni), Váci M ihály, Vay A nna (ezért külön elm en t V ajára) és négy sóstói érem , m elynek m otívum ait ablakából kitek in tv e látta. Ezeket a m űveit a fe n tebb elm ondott kvalitások jellem zik. A három részes D ante- és a zsidók világháborús szenvedéseit elbeszélő sorozata nagyvonalúbb és inkább a kifejezés erejére törekszik. Ezeket m in th a m ás kéz csinálta volna, a hűvös intelligencia helyett itt a szenve dély vezette a kezét. SN O P K O V Á , L A D I S L A V A É szak-Csehországban, H oricében született, Pozsonyban érettségizett az ip a rm ű vészeti középiskolában, m ajd ugyancsak Pozsonyban a képzőm űvészeti főiskolán ta n u lt 1967—73 között Rudolf P ribis keze alatt, kitől átv ette a dom borm űvek irán ti vonzalm át. Az építészeti főiskolán tanít. Egy országos kiállítási anyagban m ár főiskolás k o ráb an szerepelt Kölnben, s azóta Helsinki, Párizs, Lisszabon, Róma, K rakkó is m egism erhette m űveit. B udapes ten először a FID EM -en állíto tt ki. Első önálló k iá llításá t 1977-ben T rencsényben re n dezte, m ajd ezt követte D unaszerdahely. Több köztéri alkotása áll, T rencsény köze lében kettő, továbbá Pozsonyban és Rozsnyón. U tóbbiak fába farag o tt dom borm űvek. N em csak életú tja fut sim án, akadálym entesen, egyénisége, m űvészete is kedves, könnyed, de komoly. Nagyon szereti a lovakat — n ála ez a szabadság szim bólum a — és a term észetet. Virág, lepke, patak, sziklák, erdei tisztás, m éhek term észetérzésének a m otívum ai. E m bert viszonylag ritk á n m intáz. É rem m el főiskolás k ora óta foglal kozik. Lágyan m intáz, szereti a m erész kivágásokat, nagy figyelm et fo rd ít a ritm usok szerkesztésére. Viasszal Sóstón dolgozott először. Sóstón két fekvő lófig u rát és 11 érm et készített, m elyek közt variánsok is vol tak. Legszebb érm e a bolgár m űvészről m intázott arckép, s a Pegazusok c., ló fejek ből összeállított kis kompozíciók. L elkiállapotának m egrezdüléseit tükrözik egyéb, sze met, szárnyat, m a d arat bem utató m ikrotém ái. TOROS G Á B O R a m üvésztelep egyik legm arkánsabb egyénisége, az erdélyi m agyar kisebbség k u l tú ráján ak olyan képviselője, akire büszkék lehetünk. 1934-ben szü letett Tordán. U gyanott és N agybányán végezte a középiskolát, a színesfém kohászati technikum ot A képzőm űvészeti főiskolán K olozsvárott Szervátius Jenő, K ád ár Tibor és Kós A n d rás voltak m esterei. M iután 1966-ban a szobrászati szakon végzett, v isszatért N ag y b ányára, a M űvészeti L íceum ban tanított. 1970 óta szabadfoglalkozású művész. A főiskola óta rendszeresen kiállít, s két évre rá lett szövetségi tag. Első önálló k iá llításá t 1973-ban B ukarestben, a következőt Sepsiszentgyörgyön rendezte, m ajd 1979-ben következett Kolozsvár. K öztéri alkotásai: N agybányán az A dm inisztratív P a lota előcsarnokában pályázatnyertes bronz dom borm űve, Zilahon egy alureliefje, (Napszekér), a nagybányai S portpalotában a bájos kis tornászlány csiszolt bronz kör plasztikája, C síkszeredán a Jégpalota előtt a jéghokizók hegesztett alu m ín iu m kettős figurája.
42
M indezek a művei, b á r nem adnak egységes összképet m űvészetéről, alkotójuk átlagon felüli képességeiről tanúskodnak. Sóstón Tőrös G ábor egy különös k ísé rlet nek szentelte idejét, egy nagyobb edényben örvénylő vízbe meleg m éhviaszt öntött, s a viasz lehűlve a keveréstől különös, üreges szecessziós vanolú s tru k tú rá k a t hozott lé t re, s ezeket a form ációkat fejlesztette tovább. E technika művészi alkalm azása v ita t ható ugyan, de ném ileg ragályos volt, többen is m egpróbálták felhasználni. S m eg lepő, nekik m ás alakzatok jöttek ki. A kiállításon nem szerepelt m inden műve, négy k isp lasztik át és négy érm et ö n tö tt ki. Közülük a „B artók” és „Sóstó” különleges és erőteljes. HE1DI W A G N E R -K E R K H O F L ausitzban, S prem bergben született, ott is érettségizett. H alléban, a város szé lén m agasodó G iebichstein v árb an elhelyezett iparm űvészeti főiskolán 1971-ben d ip lom ázott épületplasztikából. (Siegrid A rtes-szal, tavalyelőtti vendégünkkel együtt járt.) H alle-N eustadtban álló m onum entális B una gyári té rp lasz tik á ja — ez NDKban a design profilja — ekkor készült. T anulm ányait 1975-ben tovább fo ly tatta a hallei K épzőm űvészeti Főiskolán G erh ard L ichtenfeldnek, az egyik legjobb ném et szobrásznak a kezei alatt, 1978-ban végzett. M ár többször já r t M agyarországon. (Legem lékezetesebb szám ára Szegeden a fő iskolai nyári gyakorlat, ahol — a m űvész is em ber! — a vízirendőrség m egbüntette, m ert átú szta a M arost és a „tan á r ú r”, nem sokára a férje fizette ki a büntetést.) Legszívesebben p o rtré k at készít, m inthogy legjobban az em ber érdekli. Van köz tük szinte n atu ra lista is, de m ind nagyon érzékeny és bensőséges, a nőket ezen a té ren a férfiak ritk á n tu d já k utolérni. É rem m el 1978 óta foglalkozik. L azításképpen rézkarcokat, fam etszeteket is készít. Hazai kiállításokon állandóan szerepel, B udapesten az utolsó kisplasztikái biennálén részt vett, s első önálló tá rla ta itteni tartózkodása a la tt nyílt meg H alléban. A m űvésztelepen tíz érm et készített, v alam ennyit szem élyes élm ény kapcsán. Nem tetszett az időjárás, szelesnek, esősnek fogta fel. T iszteletadás B artó k n ak a „K ékszakállú”-érem . „Jó llak v a”, hum oros önarckép ebéd u tán i h an gulatban, mely egyúttal a konyha dicsérete is. (Ide vág, ahogy tavaly a csinos Bakos Ildikó m ondta: „Sóstón m inden nagyon jó, egyedül a koszt szörnyű: m uszáj enni!”) Lágyan, n a tu ralizm usba hajló líraisággal dolgozik, legjobbak azok a művei, m elyekben közvet len, s eredetileg derűs term észetét m ara d ék ta la n u l érvén y re tu d ja ju ttatn i. N IN H T H l DEN Kis szerény, filigrán szem élye a m űvésztelepnek első V ietnam ból jö tt vendége. 1950-ben született Ű j-K aledóniában, a főváros, N oum éa közelében. F rancia is kolába já rt, anyanyelve is francia. 14 éves volt, m ikor a szülei visszaköltöztek H a noiba. Négy év iparm űvészeti középiskola után 1977-ben diplom ázott a főiskolán szob rászat szakon. F érje is szobrász. A m últ évben a Riga m elletti D zintari szimpozionon v ett részt, Ligeti E rik át onnan ism eri. A dm inisztrációs okok m ia tt egész későn é r kezett, a kiállítás előtti napon, de m ielőtt a nyírbátori alkotóházba m en t volna, egy érm ével elkészült, r a jta bájos közvetlenséggel a nap és a halak. N y írbátorban helyi tém ákkal is foglalkozott, így m egm intázta a fatornyot is. Friss szem léletű, érzékenyen reagáló alkat. O lykor leh et érezni a vietnam i népi fafaragás naív term észetességét, s ném ileg a buddhista szobrászat visszfénye is m eg csillan.
43
N yírbátori tartózkodása után a sóstói öntödében kiöntik az érm eit, s a galéria kiállításán m ár szerepelni fognak. H A D IK M A G D A M ár az első érem szim pozionon is részt vett, így nem kell bem utatni. M űvészete is ism ert a város és megyei lakói előtt, a Széna téren áll bájos „Éneklő k islán y ”-a és a m úzeum őrzi hangulatos K rúdy-érm eit. Az eltelt időközben többek között D ebre cenben a K ossuth gyakorlóba készítette Eötvös Loránd, s H ajdúböszörm énybe K áp lár m ellszobrát. A m űvésztelepen igen aktív volt, 21 m űvel gazdagította m unkásságát. O lyan szám ez, m elyet nehéz érdem ében ism ertetni. Legnagyobb és osztatlan sikere m indenesetre a pedagógus, de különösen a bábos érm ének volt. Egyszerű, közvetlen, gyerm ekrajzra em lékeztető rajzos fogalm azású m indkettő, am i a tém ához nagyon is illik. „Tánc I. és II.” ism ét a tém a, s a fogalm azás egységével tűnik ki. A m ásodik szépen hajló, n o n fi g u ratív hullám zó felület, m ely bravúrosan m ind a négy o ld alára állítható. „A köny vek” felcsapott la p jaiv al kitűnő m egoldású kisplasztika. Jókai-, P etőfi-, V asvári-érm ei a hagyom ányos m űfaj átérze tt és szépen fogalm azott reprezentánsai. A „Négy évszak” egy-egy hangulati elem m egragadásával meggyőzően ad ja vissza a művész elgondo lását. LIG ETI E R IK A Jö ttét nagy várakozás előzte meg és nem okozott csalódást. 1934-bcn született Budapesten. A képzőm űvészeti főiskolán Szabó Iván ta n ítv á nya volt. 1958-ban végzett, de m ár harm adéves korában kiállított. Első egyéni t á r latát, 1964. H ódm ezővásárhely, számos más követte a fővárosban és nagyobb vidéki városokban. Prágai k iállítása történetesen a m űvésztelep ta rta m a a la tt nyílt meg. D erkovits-ösztöndíjas volt, 1972-ben M unkácsy-díjat kapott, m elyet 1973-ban Torn y ai-p lak ett és 1974-ben a pécsi biennálé első d íja követett. Köztéri alkotásai Siófokon. G árdonyban, V árpalotán (Krúdy), B udapesten több helyen is m egtalálhatóak, mégis elsősorban érem m űvész. Érm einek szám a közel já r a félezerhez, köztük m integy száz m egbízásra készült. A nyíregyházi m úzeum nak készítette m integy 15 éve a Kiss L a jos és a Jósa A ndrás érm eket („Ezt nagyon kedveltem ” — ahogy m ondta). Ligeti Erika m űvészete: világos gondolatok, gazdag érzelm ek, szabatos fogalm a zás, s m indezeken felül valam i nehezen m egfogható sajátos varázs. A k ár komoly tém ához nyúl, a k á r ironizál, ujjai alól különös világ kel életre. M indig m egtalálja a közölni valóhoz a m éretek arán y át, és a tiszta plasztikai szépségek m indig éltetik a felületeket. A m űvésztelepen sokat dolgozott, s bőven árad ó fantáziával. P eter G eorgievről és M áté Istvánról készített portréi gyöngyszemek. K ülönösen az utóbbi szépségeiről sokat lehetne beszélni. K önnyebb hangvételű tém ái szellem esek, vidám ak, sokszor csúfondárosak. Egy példa „ ö n p o rtré — m egbízás” érm ének m ár m aga a címe félsiker. Nem szabad em lítés nélkül hagyni, hogy m egnyerő, kedves egyéniségével nagy ban hozzájárult a m űvésztelep légkörének a derűssé tételéhez. M ÁTÉ ISTVÁN A hhoz a fiatal szobrásznem zedékhez tartozik, m elynek néhány képviselőjét m ár Sóstón m egism ertük, s mely k itűnik tudásával éppúgy, m in t m unkaszeretetével és szerénységével.
44
Csongrádon, 1952-ben született. Szegeden a képzőm űvészeti szakközépiskolába já rt, hol Tóth S ándornak is növendéke volt. A főiskolára kerülve két évig P átzay volt a m estere, m ikor adm inisztrációs úton resta u ráto ri osztályra helyezték. I tt is végzett 1976-ban. K ét évre rá D erkovits-ösztöndíjat kapott. K öztéri alk o tásai: Zánkán az Ü ttörővárosban Váci M ihály portréja, D ebrecenben a K un Béla lakótelepen és T úrkevén egy m árványfigura. Felesége, Lantos Györgyi, a m ú lt évben volt a telep vendége. N agyjából hasonlóan is dolgoznak. K itűnő tudásbeli felkészültséggel és változatos fantáziával. M űvészetében van valam i barokkos vonás, nem csak az alakok m ozdula taib an és az elbeszélő kedvben, hanem a gondolati elem fontosságában, s az any ag kezelésben is. N agyon sokat dolgozott: a „B ékakirály” m esesorozat kilenc érem ből áll, m elyen m intha új u ta t keresne, továbbá em lékérm eket m űvészeti hetek, b ábjátékos napok alkalm ára. Kb. hét kisplasztikát m intázott, tőle sem volt m inden kiállítva, fi nom ero tikával átszőtt jelenetek: Salomé, Alom, Bűvölő kígyó stb. A „K ísérleti szín ház” kism éretű jelenete ma nem ritk a szorongásos lelkiállapotot tükröz. S E B E S T Y É N SÁ N D O R Az elm últ évi m űvésztelepen G yórfi S ándornak volt fá ra d h a ta tla n segítője, m i közben figyelt s m intázgatott. A m últ év novem berében T óth S án d o rn ak ez az a u to d idakta növendéke m aga is alaptag lett, s m ost ő irán y íto tta az ön tést és egyúttal tagja volt a m űvésztelepnek is. Nagy te rh e t vállalt, de m egállta a helyét. Befejezés kor m integy harm inc m űvet, többségében érm et tu dott felm utatni. Különleges helyzetéből adódóan fiatal nyíregyházi m űvészünk azt teszi, ami leghelyesebbnek is látszik. Dolgozik és dolgozik, az országban alig van olyan je len té keny kiállítás, hová ne küldött volna valam it. Még H avennában is szerepel a D antebiennálén. K em ény m u n k á ra van szüksége, hogy a m intázás g y ak o rlata vérévé v ál jon. Frisseségben, ötletekben, m egoldásokban nincs nála hiány, am ire vigyáznia kell, hogy gondolati vonatkozásban egyes dolgoknak u tán a kell já rn i, pl. egy h aran g ha eltörik, a szélén csorbul ki. N agyszám ú m unkái közül csak n éh á n y at ragadunk ki. A „P isztrángötös” három darabból álló persziflázsa szellem es és m egm osolyogtat. A D ante-érem kicsiben tu d ja szuggerálni a m ű olvasásakor k eltett látom ást. A harang, m in t tém a is nagyon foglalkoztatja, olykor meglepő asszociációkat idéz fel nála. Üj u ta k a t is keres, Tőrös G ábor k ísérlete őt is érdekelte, n ála sajátos, lebegő, szélfutotta alak z at keletkezett, m elybe olyan erősen beledolgozott, hogy nem is tűnik fel a technika eredete, s főleg a tém ához m egfelelően alkalm azza. F iatal nyíregyházi m űvészünk szereplésével tel jesen meg lehetünk elégedve. ★
Az idei m űvésztelepen valam i különös történt. Nehéz szám ot adni róla, de v a lahogy tudatosodott a sóstói érem m űvész szimpozion különleges helyzete és rangja, hogy m ár kis területen ugyan, de tú ln ő tt az ország h atárain . A szocialista országok ban az egyetlen ilyen jellegű rendezvény, s b ár adatain k nincsenek, talán egész E uró pában. K ülföldi s belföldi művészek eg y arán t szívesen jönnek ide dolgozni, s jól é r zik m agukat. Term észetesen Sóstó vonzerejében nem kis része van a jó öntödének, hogy a m űvészek m űveiket néhány nap m úlva készen is lá th atják . Vonzó a m űvé szek szám ára az is, hogy hasonló érdeklődési körben, azonos problém ákkal foglalkozó em berekkel jöhetnek össze. M indenesetre a telep növekvő h írn ev ére jellemző, hogy
45
m ár nyugati országokból is van érdeklődés, és hogy az öt év anyagát a n y ár folya m án a M agyar Nemzeti G aléria és bem u tatja Budapesten. M indez persze nem csak örvendetes jelenség, de kötelezettséget is jelent, azt je lenti, hogy a m űvésztelepre növekvő figyelm et kell szentelni. Közüggyé kell válnia, ami nagyon összetett és sokrétű feladat. R em éljük, jövőre kisebb h ib á k at leszám ítva, m inden olyan gördülékenyen és sim án fog lebonyolódni, m int ahogy az idén is történt.
Sebestyén Sándor (N yíregyháza): Bohóc
P cter Georgiev (B ulgária): Kompozíció
Ligeti E rika (Szentendre) Ciklus
H adik M agda (B u d ap est): 20 éves a városi k önyvtár
46
M ark Szaljm an (Szovjetunió): Skanzen
Toros G ábor (Rom ánia): Bartók
L ada Snopkova (Csehszlovákia): Sóstó
H eidi W agner-K erkhof (NDK): Lovacska
47
N inh T hi Den (V ietnam ): Elefánt
48
SZ. KÜRTI KATALIN:
Emlékezés Somogyi Sándorra (1881—1960) Az 1881-es esztendő több jelentős szobrászt adott a m ag y ar K ultúrának, hogy csak a legnagyobbakat em lítsük: M edgyessy Ferencet, Pásztor Jánost. Fontos ju b iláris év az 1981: a „százéves" szobrászok m ellett köszöntenünk kell a 125 éves Stróbl A lajost is. Medgyessy Ferencet, a kétszeres K ossuth-díjas szobrászm űvészt nem csak szülővá rosa, D ebrecen ünnepelte, hanem az egész ország, sőt E urópa is. N em rég záru lt a M agyar Nemzeti G alériában, v alam in t a varsói és a szófiai m ag y ar intézetben a centen áris k iállítás, s egész évben láth ató lesz a debreceni Déri M úzeum ban a M edgyessy hagyatéki kiállítás, m ajd szeptem ber-októberben, a budapesti m űvészeti hetek és a m úzeumi hónap idején egy gyűjtem ényes kiállítás a P ata k y M űvelődési H ázban. A könyvkiadók, a közm űvelők, a szakem berek, a közönség te h á t eg y a rán t tisztelegtek Medgyessy em léke előtt. M edgyessy ünneplése m ellett nem feledkezhetünk el egy kisebb jelentőségű, de szűkebb p átrián k b an működő szobrászm űvészről, az ugyancsak százéves Somogyi S á n dor ról sem, aki részben Szabolcs megyéhez, részben D ebrecenhez kötődött. 1881. m á jus 16-án született a Szabolcs megyei G yulaházán polgári családból. É desapja id. So mogyi Sándor ta n ító volt, an y ja Ormos Anna, akin ek korai h alála után Rátkai Mária nevelte. K ésőbb a szülők M ándokon éltek, a fiatal fiú so k a t sétált a tölgyesben. Innen d a tálódik term észetszeretete és a m űvein jelentkező növényi orm anensek gyakorisága. R ajztehetségét Jósa A ndrás fedezte fel, s lehetőséget ad o tt továbbtanulásához, m ű vésszé válásához. A fiatal fiú előbb U ngvárott ta n u lta a kerám iak észítést, m ajd Jósa ösztönzésére a budapesti Iparm űvészeti Iskolába m ent, ah o l 1902—04 között fo ly tato tt diszítőszobrász stúdium okat Mátrai Lajos tan ítv á n y ak é n t. Szecessziós falik ú tterv év el m ásodik d íja t ny ert 1904-ben, a szíakmabeli képesítő pályázaton. M int B udapesten tan u ló m űvésznövendék készítette el G áva község részére Rak o v szk y Sám uel (1802—71) 48-es honvédtiszt em lékét idéző obeliszkjét. Az em lék m ű vét Rakovszky születésének 100. év fo rd u ló jára készítették el és 1903 novem berében av a ttá k fel a gávai tem etőben. A sírem lék egy bástyaszerű oszlopon zászlót h ajtó h o n véd szobrát, felül pedig R akoszvky p o rtrédom borm űvét ta rta lm a z d . 1904-ben — valószínűleg Jósa ta n ácsára — m egpályázta a D ebreceni Első T a k a rék p é n ztá r ösztöndíját, s ennek összegéből P árizsb a m ent. I tt a Ju liá n A kadém ián L andow ski és M. V em et osztályán ta n u lt 1907-ig. Eközben m á r D ebrecenben lakott, de Szabolcs várm egyéről sem feledkezett el. A B essenyei-kör felk érésére m egm intázta atyai jótevője, Jósa A ndrás m ellszobrát, de tiszte letd íja t nem fogadott el. Indulni a k a rt a Benczúr G yula-pályázaton is. Ezt ta te rv é t és a m egyéhez kötődését ta n ú sítja a megyei alispánhoz intézett 1921. júliu s 30-i levele, am ely a Jó sa A ndrás M úzeum ban található. „A napokban egy véletlenül kezem be k e rü lt újságból olvastam , hogy a nyíregy házai B enczúr-szobor m egcsinálását Z ala G yörgy k a p ta meg. N em tudom , hogy ez a h atáro zat végleges-e m ár, vagy sem , nem tudom , hogy Z ala tényleg m eg k ap ta-e a
49
szoborra a m egbízást, azt sem tudom , hogy pályázat m ellőzésével k erü lt-e a szobor odaítélése Z alának. E llenben ebből az .alkalom ból quasi kötelességem nek tartom , hogy szükebb hazám , Szabolcs várm egye egyik legkiválóbb vezető egyéniségének cím én az egész várm egyének elm ondjak egyet-m ást, a m inek elm ondására sehogy sem tu d tam eddig utat-m ódot találni. A lispán Ü r tu d ja legjobban, hogy Szabolcs vármegye volt az aki engem m űvésszé való kiépeztetésem hosszú ideje alatt nagylelkűen támogatott. Én ezt a tám ogatást m ű vészhez m éltó m ódon soha m egköszönni nem tudtam , soha nem ny ilv án szám om ra lehetőség, hogy a várm egyével szem ben érzett tarto záso m at valam i szoborm ű e lk é szítésével leró h attam volna. Az egyetlen K ossuth-szobor pályázat lett volna e rre m eg felelő alkalom . De — fájdalom , a m egbízást a k k o r sem sik e rü lt elnyernem . M ásfelől én azt hiszem, hogy annak a várm egyének is, a mely tan u ló éveim a la tt segített és tám ogatott, a m aga részéről szintén érdeklődnie kellene valahogy az irán t, hogy v ájjo n nem m é lta tla n em b erre pazaro lta-e segítségét és tám o g atását. Hiszen nem lehet jó dolog az, ha az önállóvá lett fiú és az őt k ita n ítta tó szülő között m inden k a p csolat m egszűnnék abban a pillanatban, m ikor a fiú a m aga láb án is meg tud m ár állani. Reám nézve kétszeresen fájdalm as dolog ez az én elszakadásom a várm egyém től, m ert hiszen — különösen az ú ja b b időben — m ás idegen, fő k én t d u n án tú li várm egyék több általam készített szoborm ű ú tjá n igyekeztek csekély szem élyem m el kapcsolatot találn i. S többek között m ost fejeztem be egy K ossuth-szobrom te rv ét. Enyingre, s m ost dolgozom, ugyanoda m ár egy új m egbízásom , az enyingi Hősök em lékszobrán. Én a rra kérném teljes tisztelettel A lispán U rat, hogy ju ttasso n engem eszébe szü lőhazám nak, Szabolcs várm egyének. H a lehetséges volna, szólítson fel a várm egye engem is, m int a várm egye szülöttét a rra , hogy a B unczúr-szoborra én is készítsek egy terv et. Ennek a felszólításnak kész öröm m el és a legnagyobb am bícióval ten n ék e le get, bebizonyítandó, hogy érdem es voltam v alah a a tám o g atásra. H a ellenben a Benczúr-szobor tekin tetéb en m ár befejezett tények előtt állunk, úgy a Szabolcs várm egyei Hősök E m lékszobrát szeretném ha én készíthetném el. Bocsásson meg A lispán Űr, ha zavartam volna ezzel a levéllel; de igazán nem tu d tam m ás fo rm áját ta láln i an n a k , hogy m ag am at ú jra em lékezetükbe idézzem. Ha ez enn ek a levélnek a révén sik e rü lt volna, s ha Szabolcs m egyével valam i szoborm ű ú tjá n ú jra felvehetném a régen m egszakadt kapcsolatot, az igazán boldoggá ten n e engem .” D ebreceni első tíz évére sikersorozat jellem ző. Somogyi első debreceni m űve az 1907-ben készített Diószegi—Fazekas-em lékm ű volt. A C sokonai-kör 1907-ben kérte fel Somogyit, v alam in t az ugyancsak P árizsb an tanuló k ét fiatal szobrászt: D ávid E nd rét (1883—1918) és M edgyessyt. A háro m pályázat kö zül m essze kiem elkedett Somogyi műve, s ő k ap ta a m egbízást. 1907-ben, országos ü n nepség közepette (jelen volt Jósa A ndrás, H erm án Ottó) a v a ttá k 'a kollégium i Fűvészk ertb en a sóskúti kőből farag o tt három alakos em lékm űvet, am elyet később — a Déri M úzeum építése id ején — p á r száz m éterrel arréb b , a P erényi u tc ára helyeztek el. A P erényi u tcán levő em lékm ű fe lira ta : „Diószegi S ám uelnek és F azekas M ihály nak, a m agyar fűvésztudom ány m egterem tőinek.” A m ű nem törekszik portrészerű ábrázolásra, vagy hasonlóságra, hiszen hiteles korabeli m űvek nem állta k Somogyi rendelkezésére. H elyette allegóriát választott: a T erm észetet idŐ6, bő köpenyes, sza k állas férfialak b an szem élyesíti meg, ak i szeretettel k a ro lja át két, pillangókkal, nö vényekkel játszó fiát. A három alakos, jelképes szoborcsoportot n ag yvonalúan m in tázta, illetve fa ra g ta a m űvész, s m esteri faragó készséggel tö rek ed ett a környezet (a virágok, páfrányok) részletgazdag m egjelenítésére. Ma m ár erősen rongálódott sós-
50
f
-
*
Somogyi S ándor: Diószegi—Fazekas em lékm űve (1907 Debrecen)
51
kúti m észkőszobra bizonyítja, hogy m éltán a ra to tt sik ert. Az é re tt szecessziónak ép p olyan rem eke ez, m int sírem lékei, díszkútjai. Somogyi term ékeny m űvész volt, k é szített érm eket, k isplasztikákat, am elyek töredéke a V árosi M úzeum ba k e rü lt (pl. M ácsay S ándor-plakettje, a debreceni egyetem ala p ítá sá n a k dom borm űve). Tevékenységével fellendült D ebrecenben a tem etők m űvészete. Sírem lékei az egy kori P éte rfia és K ossuth utcai tem etőket díszítették. M ivel ezek zöme term észetes kő ből faragott, alig m a ra d t meg: tönkrem entek a köztem etőbe szállítás során, vagy a h áborúk idején. Csak reprodukcióból ism erjük Kiss Á ron püspök, K alocsa Róza, K álm ánchelyi Mór, V ályi Nagy G usztáv és G ondy S ándo r sírem lék eit, m eg m arad t Aczél Géza és dr. Nagy Lajos sírem léke, valam in t a Sesztina bronz sírem lék. Ez az utóbbi mű érzékeny form aadásról, a fra n cia szobrászat és a szecesszió h atásáról, és a m o n u m en talitás törvényeinek ism eretéről tanúskodik. A kidőlt tölgyfa törzséhez roskadó allegorikus nőalak, a gyász géniusza, a G éniusz a gyásznak, az em lékezetnek, a b e lülről jövő szom orúságnak nagyszerű kifejezése. Az em lékm ű m éltó ahhoz a csalá d hoz, am ely nagy szerepet vállalt D ebrecen k u ltu rá lis életéb en a X IX —XX. század fordulóján. M ásik — a D obozi-tem etőből a D éri té rre helyezett sírem lék én Somogyi m esterien fogalm azta meg dr. Nagy Lajos tra g é d iá já t: örök elégedetlenségét, a bőség nek ö rülni nem tudást, újab b anyagiak hajszolását, s az ezekből következő trag éd iát, m egőrülését. A relief tú lfű tö tt h angulatával az ére tt szecesszió rep rezen tatív példája. Ebben az időben még egy szobrász: Tóth Á rpád édesapja, Tóth A ndrás akadém iai szobrász, kism erter élt és dolgozott D ebrecenben. Azaz: dolgozott volna, h a „H u n g ária” szobra (48-es em lékm űve) nem vált volna egy idő u tán gúny tárg y áv á („Vas Z suzsi”-rtak nevezték), s nem távolították volna el és ha Somogyi fénye, ragyogása el nem hom ályosította volna. Somogyi egy ideig dolgozott Tóth A ndrás Késes utcai m ű term ében, de az öreg T óth A ndrás féltékenysége m iatt el k ellett jönnie. O láh G ábor — ak in ek ugyancsak az idén ünnepeljük cen ten áriu m át — „Szegény p araszto k ” c. r e gényének egyik alak já b an Somogyi és a fiatalon m eghalt Szam olovszky Ödön fig u ráját g y ú rta össze. Az em lékm űveken, sírszobrokon tú l p ark - és épületdíszítő, arc h itek tu rá lis szob rászattal, p o rtrév al is foglalkozott Somogyi. Nagy len d ü letet ad o tt m unkásságának párizsi tan u lm á n y ú tja , am elyet a D ebreceni Első T ak a rék p án ztár jóvoltából és ösz tö n d íjáv al te h ete tt meg. H álából készítette el a K ossuth utca 1. sz. a la tt láth ató e k lektikus épület szecessziós díszeit. K útszobrot készített pl. a Simonyi úton levő F rá ter-v illába, s szökőkútterveket m intázott D ebrecennek (ezek nem v aló su ltak meg). 1910-ben av a ttá k H ajdúszoboszlón Gönczy P ál m ellszobrát. Részt v ett az 1908-as és 1909-es debreceni K ossuth-szoborpályázaton (előzőleg m ár S áto raljaú jh e ly re is te rv e zett K ossuth-szobrot), de csak a szőkébb körű fordulóig ju to tt el. 1912—16 között úgy érezte, hogy nincs több lehetősége itt, s csalódottan elh agyta D ebrecent. Pesten, a Százados úti m űvésztelepen kapott m üterm es lakást, itt élt több m in t négy év tize det, kapcsolata azonban nem szakadt meg vidékünkk el: 1927-ben k észítette a h a jd ú szoboszlói, 1925-ben polgári első világháborús hősi em lékm űvét. P esten elkallódott, em berileg deform álódott, m űvészete m egrekedt. R itk án vállalt m egbízásokat, m ajd — m iután keveset dolgozott — nem is k apott. O kkult tanokkal, m ágiákkal foglalkozott, m isztikus, szű rrelisztikus pasztellképeket festett. N egyvenegynéhány év a latt alig készített négy-öt hősi em lékm űvet (Enyingre, D isznóshorvátra) neobarokk stílusban. Jellem ző, hogy egy helyen élt M edgyessyvel (akit 1907-ben fölényesen legyőzött, de aki töretlen ü l fejlődött), de egym ással nem beszéltek, sem m iféle k apcsolatban nem álltak . A nekdotákon kívül alig m a ra d t valam i nyom u tá n a a m űvésztelepen.
52
K aszab Ilona 1034-ben (Füst M ilán előszavával) m egjelent „Szavak az árn y ék o m hoz” cím ű kötetében egy verset szentelt a m isztikus m űveket festő Som ogyinak: „A nagy csend — Somogyi S ándornak: Túlnövök a fákon olykor, fel is szökkenek az égig, S hol ú tta la n az út és kék — Robogni végig, Száguldani gazdátlan lovakkal, vad szekéren, jobb nekem Négy kerekem , m ini Szent Ezékielnek kerek i: K üllői nagy szem ekkel vannak verve ki És m indegyik figyel és m ind az én szem em !" 1947-ben két m űvész társaság áb an k iá llítást rendezett az A lkotás M űvészházban. P ár gipszét állíto tta ki (pl, egy „S zabadságszobor” tervet, p o rtrék at), am iből egyet len d arab kerü lt a M agyar Nemzeti G alériába. Művei rem énytelenül szétszóródtak, a Déri M úzeum szívós k u ta tás után három portrészobrát, két érm ét, nyolc kevésbé jelentős, szűrrealisztikus jellegű pasztellképét tu d ta begyűjteni. A róla szóló adatok gyűjtésében segítségünkre sietett a nyíregyházi rádió is, új m űvek azonban nem b u k k antak fel. Szétszóródott életm űvének felk u tatása a Déri M úzeum és a Jósa A ndrás M úzeum közös m u n k ája lesz.
Jegyzőkönyv (1863)
53
ANTAL ISTVÁN:
Hommage —Farkas Eszternek 1900. június 17-én született N y írb áto r ban. Festő. N agybányán T horm a Jánosnál tanul, 1918-tól 1928-ig bejegyzett növendék. Szőnyi István m ellett Pesten, B enkhard Ágost keze a la tt Miskolcon dolgozik. A negy venes években olaszországi tanulm ányút, 1962-ben gyűjtem ényes em lékkiállítása volt az E rn st M úzeum ban. Képei gyűjtőknél, életm űvének java, hetvenegynéhány vászon a n y írb átori B áthori István M úzeum ban. D ideregve caplatok a k itartó an szem er kélő esőben. Közben utca- és házszám táb lák at böngészve a cím et ism ételgetem : H u nyadi utca kilenc . . . itt kell lennie v ala hol . . . első e m e le t. . . A kit keresek, az m aga az élő m űvészet történet. A huszadik századi. Egy levegői szívott a „nagyokkal”, a legnagyobbaktól, az újítóktól tanult. M egism erte a kor íróit, költőit, a legendás N agyszem ü T áltost, az erdélyi m esem ondót, m indenki Á belének szülőapját. V égiglapozta a N yugat évfolya m ait, együtt láto tt a galileistákkal. Á télt két h áb orút m inden borzalm ával, túlélte a lovastengerészt, együtt lélegzett a fényes szelekkel és csendben dolgozott a m űvészeti d o k trín ák korában. M ellette, vele stílusok, izmusok születtek és haltak meg, m űvészcsoportok alak u l ta k és bom lottak, ő pedig nagy lélegzetet véve a századelő hum ánum ából, ú jító képző m űvészeti szellem éb ő l. . . „csak feste tt”. M ásokat segítve, senkit sem feledve m ajd h atv an esztendőt végigdolgozott. S m a is, ha kicsit rem egő kézzel is, a korral járó örök fájd alm ak negyedórányi szüneteiben is színt kever a p alettán és lebegő bársonyos színeket épít a vásznon. K épeiből ism erek néhányat, leg endáját m ár ism erem , ö t pedig talán ma . . . ta lán ma még m egtalálom . Jó l em lékeztem . A V árba vezető utca felénél áll a ház. F ura kereszteződése a pesti porladó bérházvilágnak és a budai polgárrom antikának. A kopott k ap u a ljb a n betűzöm a n e v e k e t. . . Hopp, itt van. Első em elet, F ark as Eszter festőm űvész.
54
N ekivágok a lépcsőnek. H ázm esterlakás, m agasföldszint, em elet, aztán még egy . . . mégsem. Járo m a lábtörlőket. Nevek, nevek, de egyik sem az. Vissza. R ésnyire nyíló ajtóból ragacsos, bizalm atlan hang. — K eres valakit? Mondom. — . . . ja a m űvésznő?! A rra kinn a gangon k e re s z tü l. . . aztán föl a falépcsőn. O tt m ár nem téved el! Űjból m egm erítem m agam az őszi, nedves, szivacsszürkeségben. M inden vizes. G ang, falépcső, kopott fehér ajtó. Nyitva. M ögötte egy m ásik, üveges. Csengetek, kopogtatok, m ajd ism ét csengetek. H alk nehézkes csoszogás, m ajd sarkig nyikordulva m ozdul az üveg. — Jö jjö n kedves, éppen szunyókáltam , tudja hogy van, ilyen k o rb an m ár elkél ebéd után. A zt hittem az orvos . . . Szűk előtér, falatnyi konyha, aztán rögtön a m űterem . — Segítsen kicsit! — tám aszkodott rám, — Nehezen mozgok m ár, van vagy nyolc esztendeje, hogy ki sem mozdulok itt honról. A levelesládáig sem tudok elm enni. A m últkor is elestem , lá tja ? Az aprócska öregasszony, a „m űvésznő”, időtől és fájdalom tól szántott arcáb an csak a szemek élnek. H arisnyába b u jta to tt m ad árláb ain soha nem m űló véraláfutások. — Oda, a nagy székbe, az állv án y mellé. Ha azt a p á rn á t idehozná . . . így, így m ár egész jó. — H onnan is jö tt? A rádiótól? Jó l van. M ár azt hittem , m indenki elfelejtett. R itkán n y itják rám az ajtót. Gondozónő, orvos, és néha a régiek, akik még m egvannak. — M iről beszélgessünk? N agybányáról? Hozza ide legyen szíves azt a b arn a dobozt, abb an v annak a fényképek, meg a szem üvegem et is. A nélkül m ár nem m e g y . . . még a festés sem. A tágas m űterem ben fal felé ford íto tt képek, üveg a la tt feszülő rajzok, egym ás hegyén-hátán. V ázlatkönyvek az asztalon, dobozok, két festőállvány, az egyiken éppen készülő kép. O lajfestékillat, p asztellkréta-darabok. A falon láth ató an jó néhány esztendeje született olajfestm ény. Villogó napfényes zöldben m elegbarna, dúskeblű, életteli félakt. A beugró félhom ályában alacsony ágy terpeszkedik. M ellette apró-cseprő holm iktól roskadozó kisasztal. Míg ő a fotelben szinte eltűnve em lékei között lapozgat, a készülő vásznat bám ulva mélázok. — h iá b a . . . , elm últ az idő. S ápadtak a színek, elom lóak a form ák, és a tém a sem divatos . . . körhinta, em berek, zöld r é t . . . — K ezdhetjük? M ár be van kapcsolva? Ide m ondjam ? N y írbátorban éltü n k , az apám o tt dolgozott a városnál. Sokan voltunk testvérek, m e rt ő kétszer nősült, és m ind a k ét házasságából voltak gyerekek. Én a m ásodikból v a g y o k . . . A kkoriban N yírbátor egy csupa zöld kis város volt, úgy is hívták, hogy városkert. Sokan olvastak a városban és a mi családunk is am olyan „értő ” család volt. E m lékszem, am ikor m egjelent A dy verse, ta lá n az első verse a Pesti N aplóban, valam i olyan volt benne, hogy m egnőnek a dolgok k ö rü lö ttü n k . . . , m egnőnek a dolgok ... beszédtém a volt ez a vers. Sokan m egbotránkoztak, valahogy nem értették . M egnőnek a d o lg o k . . . ? De én úgy éreztem , b ár még félig gyerek voltam , hogy én értem ezt a verset. Igaz, mi m ár egészen korán olvastunk, még nem já rtu n k iskolába, k u p o rogtunk a földön és betűztük az úságot. Sss, aaa, sssö, fff, ii, ó ó ó k . . . apa, apa az van ide írva, hogy sasfiók! T izenkét éves korom ban leestem a hintáról. Nem okozott ez nekem lá th ató b ajt,
55
F arkas E szter: Pipázó
56
de örökös fájdalm aim voltak. A kkortól m agam ba zárkóztam és még többet rajzoltam . G y erekfejjel elhatároztam , hogy sose megyek férjhez és festőm űvész leszek. A ztán apám elkezdett betegeskedni, úgy tizenhat, tizenhét környékén, meg aztán benne is volt m ár a k o r b a n .. . T izenhat évesen az iskola u tán el k ellett m ennem dolgozni. A Qóniban dolgoztam . Ugye nem tudja, mi az a Bóni? Volt nekik m alm uk, meg olajütőjük, gyümölcsösük, meg szőlejük is volt. Szüretkor m inden délben ott volt a szőlő az asztalon. M unka u tán pedig rajzoltam , festettem . Volt egy rajztan árn ő m , ez még akkor is pártolt, m egnézte, hogy m it festettem , és m egm ondta mi a jó. T ovább szerettem volna m enni tanulni, először a tanítóképzőbe, u tán a meg az akadém iára, hogy festő legyek. De az orvosi vizsgálaton, ahová m ár a stafirungot is vinni kellett, eltanácsoltak a gerincsérülésem m iatt. így hát dolgoztam . T izenhétben m eghalt az apám. E kkor m ár ta rto tt az első h á ború, egyre nehezebben éltünk. E rre az egész család átköltözött N agybányára a roko nokhoz. De ekkor m ár tudtam , hogy N agybánya nem csak m enedék, ott a festőiskola és én tanulhatok. K ét vagonnal költöztünk mi át, úgy hogy nem néztünk mi ínségnek elébe, de kereset nem volt egy sem, csak apám nyugdija. Az egyik nővérem férjhez m ent, a m ásik, . . . a m ásik egy gyönyörű nő volt, egy olyan szép nő, am ilyen még nem szüle te tt ezen a földön, de ő ekkor m ár nagyon beteges volt. Az anyám is többet volt m ár ekkor ágyban, m int talpon. Így ketten az öcsémm el já rtu n k dolgozni. Én a d ro g ériá ban k aptam állást, de m in d já rt az első nap felm entem a festőiskolába is. A kkoriban a Jókai hegyen volt két óriási fabódé, o tt volt az iskola. Ez az egész egy csodálatos park közepén. J á r t m ár N a g y b á n y á n ? ... Fölöttünk a K ereszt hegy, a nagybányai H im alája, am it szinte m indenki lefes tett. Ö rökös párában, fátyolban, szinte „p ip ált”, lilán kéklett. Az ég pedig egy m ed i te rrán csoda volt. Ja j, azok a színek . .. ! Persze m it tu d tu k mi akkor, hogy mi az az im presszionizm us, festettü n k , ahogy éreztünk. A zt tudtuk, hogy még ilyen p ik tú ra nem volt, hogy ez valam i új, hogy Hollósi hozta M ünchenből, de akkor ő m ár nem volt olt, ha jól em lékszem m ár Técsőn dolgozott. A m ikor először bem entem a m űterem be, T horm a fogadott. Éppen egy nagydarab cigány férfit rajzoltak a növendékek, egy aktot. Én azt sem tu d tam , hogy hová néz zek, m e rt akkor bizony még nem lá tta m ilyet. Egy m eztelen férfit .. .! T horm a nagyon kedvesen fogadott, karon fogott és azt kérdezte: — No Eszterke, honnan fogja rajzolni? A kkor m ár otthon éreztem m agam , m egálltam középen és azt m ondtam : i n n e n ... K aptam egy bakot és nekiláttam . A m ester meg korrigált. Ha ő m ondott valam it, an n ak súlya volt. M egállt m ögöttünk és azt kérdezte: — Maga ezt l á t j a ? . . . Jó! De csak ak kor tegye oda, ha l á t j a ! . .. Én nem szólok bele, hogy hideget, vagy m eleget tegyen oda, vagy hogy el van rajzolva, vagy nincs, ha m aga így látja, ak k o r így van! De jól gondolja meg! Nem szóltak bele az egyéniségünkbe. Szabadon dolgozhatott m indenki. Este h a t tól kilencig akt volt. M indig ott voltunk. O tt volt a felejth etetlen Ferenczy Károly, de ism ertem Bénit, Noémit, V a lé r t. . . . ott volt Iványi-G rünw ald, R é th y . . . Tudnék m agának olyan fényképet m utatni, ahol vagyunk vagy harm incán. O tt dolgozott egy n é m e t. . . m indig h áb o rú t festett, nekünk nem nagyon tetszett, de csin álta . . . És volt egy oroszunk is, Sakirov, igen tehetséges volt. L ejárt közénk Szerváciusz Jenő, szép b arn a fiú volt, később meg is festettem , m in t egy csodálatos hindut. O tt volt P irk Jan i is, az ő neve m a is ism ert, de ak k o r m ajdnem nyom orgott, nagyon elesett volt.
57
K örülbelül egy évig rajzoltam , csak szénnel. A ztán azt m ondta a m ester, hogy elég. Ezek a fekete-fehér szénrajzok m ár olyan színesek, hogy festeni kell. Szinte m indig a szabadban dolgoztunk. Közben szegény nővérem m eghalt. Évekig ápoltam , de nem tu d tam felgyógyítani. A ztán az anyám is. Lassan nem m a ra d t más, csak a festés, meg az iskola. De törődtek velem ! T örődtek velünk nem csak a kollégák, de a m esterek is. T udták, hogy ki a tehetséges, és ki a gyenge. De nem csak ők! Ha b e m entem a boltba festéket válogatni, m ár m ondta is a boltos, hogy ezt képben szeretné ha fizetném . Az asztalosnál, aki a vásznakat feszítette, a képeket keretezte, egész képgyűjtem ény volt m ár . . . Nem szűnt meg akko rib an ez a csöpp kis város k u ltú rá t term elni. A m oziban, ha a nézők elfoglalták a helyüket, bem ehettek a növendékek és ingyen m egnézhették a vetítést. De gyak ran voltak előadások is. Egyszer m ikor m ár a szabadban festettünk, akkor odajött M ikola. G yerekek — m ondta —, holnap a városban előadás lesz. Itt v an n ak a nagy írók és nekünk illik propagálni őket. M ár tudtuk, hogy k ik : Benedek Elek, Tam ási Á ron, S zentim ret Jenő, Sz. Ferenczy Zsizsi, Dénes György, Á prily L a jo s . . . — P lak áto t kell csinálni! Nos, nekem volt egy vázlatom . M egfestettem a K ereszt hegyet, közé kom ponáltam N agybánya k ét tem plom át, m integy a város szim bólum aként. Fölé pedig a pegazust, m elyen egy fáklyát tartó em ber ült. Ezt festettem meg. A ztán kiraktuk. M ásnap jön értem a m ester, T horm a és elv itt a b an k ettre. Ügy képzelje el fiacs kám , hogy ott ültem a két nagy öreg között. Tam ási Á ron és Benedek Elek között. O dafordult hozzám a N agyapó és azt m ondta: — Édes húgám lá tta m a m u n k áját, és m egkívántam . . . — Legyen a m agáé, Benedek N agyapó . . . . . . H á t így éldegéltünk ottan. M eséljek még, vagy e lfá ra d t? L átja, én m ár csak ilyen mesélő lettem vénségem re. M ert aztán elbukh ato k itt b árm elyik percben, és akkor ki tu d ja meg, hogy m ilyen volt N a g y b á n y a. . . K apkodva csomagolok, de még fölpillantok a félkész vászonra. Ez ugyanaz a kép lenne? N agybányai színek. Azok a feledhetetlen színek derengenek a k ö rh in ta körül. Az ecsetvonások finom an sim ulnak egymáshoz. M ár m ajd n em k é s z . . . Megy a vonat, az ablakon esőcseppek rohannak visszafelé. M ire rendeződnek a gondolatok, a beszélgetésből, a mese varázsából józanodom , elhagyjuk P est ködbe fúló fényeit. Csúcsforgalom , villam os, ro h a n á s . . . N yugati pályaudvar, H ajdú expressz, épp hogy elértem . . . K ilencre otthon is vagyok. (És akkor valam elyik nap ki kéne ugrani N yírbátorba i s ...)
58
Irodalom SZIGETI GYÖRGY:
BODNÁR ISTVÁN:
ŐRIZZ MEG
CIPELEM VÁLLAMON
ő riz z meg engem elm úlás, ne adj titok-szeleknek, ne hagyd küszöböm re lépni a kétely-százszorszebbet!
M intha fordított távcsövön nézném gyerm ekkorom g alak tik áját harm in cév n y ire tőlem m egsárgult m aroknyi föld Ím e a h ajd an v o lt hatalm as falú dom bok közt m egbújva tízpercnyi séta néhányszáz lépés m a m ár
Te m indig változó örök, ledönt m indent hiányod! Belőled lettem , s nélküled m agam ra sem vigyázok. Bizonyosságod a r r a int, általad vagyok em ber — m int harangzúgással a csönd, veled születtem egyszer.
és a folyócska talán p án tlik a lehetne SZIGETI GYÖRGY:
G. Z. TEMETÉSÉN T udtam , hogy szörnyű vége lesz a csendnek. Ö sszetört labdarózsa-tested dobálja örvénylő folyó — ahol sohasem já rtu n k mi ketten ja jd u l a szél eszeveszetten — téged h allgatni volna jó. M intha m ost látnék először eget, bám ulom a gyűrött felleget, ahol csapkod, rikolt egy m a d ár — s képek rohannak em lékezetem be, m in th a m inden kín csak m ost születne, am íg az em lék bennem összeáll.
ím e a kerti fenyő m ost nem tö r az égre H ázunk a földbe lesüppedt ablaka tenyérnyi gyom növi félszer boglya helyét M aroknyi föld égboltnyi intelem Cipelem vállam on m egannyi csillagát
59
BODNÁR ISTVÁN:
ELVESZETT ÜNNEPEK M ár m indenik ünnep elhagyott verdesi könnyem az ab lak o t ezüstöm saro k b a behánytam nincs borom csak üres kupám van hiába húsvéti körm enet m áju sfát díszítni nem lelek ak ácfavirág hoz illatot derm edve pislogok csillagot tüzes dob ta m b u ra kerülget m edve az asztagra leü ltet havazik közelít puszta tél köd-konda kedvem re nincs födél
BODNÁR ISTVÁN:
ITT E zentúl én m ár itt fogok élni fú jn ak fűzöld ru h ám ra keleti szelek hom okot ak ácfav irág illato t Bocskorom saro k b a b ehánytam lá tta m világraszóló h ét csodát V ándorbotom csak ide tér meg Az ódon utcák házai sorban ledőlnek B újnak a földből dom bok városnegyedek Szem em előtt születik a holnap
BODNÁR ISTVÁN:
BOLDOGNAK ISMER Tebenned hiszek m indenható A nyám m ennynek és földnek láth ató de foghatatlan terem tőjében ki féltucat gyerm eked a háború torkolattüzébe szám ítás nélkül szülted — érkezésem et pokoltűz követte bába-csiholta gyerm ekágyi láz — s a kitöredezett kredenc előtt esténként krisztusi lakom ául a jegyre k iharcolt ken yeret szegted m elyből egérnek földre nem h u llh a to tt — A föld kövérségétől az égből hulló h arm attó l messze volt a Te lakásod — palotád énekből való Z afír és brilliáns helyett foltok és varró tű k szentelték kezed — arcodat tekenő tűzhely sóhaj félelem rán co lta — nagyszerű dolgokat m űveltél karod erejével A nyám — T ürelm ed lá ttán m egjuhászodott a vihar, a tenger s uralkodók tű n te k le tró n ju k ró l és íme dicsőségedre boldognak ism er három nem zedék
60
O tthonom itt van H átam falhoz vetem T alán m egkedvelem a „föld h átsó u d v arát” A szavak szétgyökereznek bennem T anulok ism ét d alra fakadni T egnap itt született meg lányom és fiam M egkötöznek és élni hagynak engem kérem hát veronika kendőm H alkan m egtörlöm arcom és dolgom at teszem Szegődik hozzám intő türelem
MAGYAR JÓ ZSEF:
VÉGÜL végül dom b a lá ju t az em b er zord célját gyöngén föladja utódot nem csinál m agának dühének nem m arad m agja a földből szelídsége h a jt ki úgy h ív ják az é lő k : virág áll tá rt szirm okkal a szélben s egy döfésnek m agadja m agát
MAGYAR JÖ Z SE F:
Én e k r e é p ü l t f ö l d Ratkó Józsefnek
MAGYAR JÖ ZSEF:
KÉPZELD ISTENNEK MAGAD az úton sá r
É nekre épült föld: m adárcsontok rív a riognak, holtak bordái tö rt citerák. É nekre épült föld: hangjegyei költő-koponyák. Doni bakák m enete énekel, sebük szája nyílik, v érük m egindul, m int az ének, özvegyek keze siratógörcsben, m a is félnek és rem élnek, nehéz szívükben vo n at kattog. É nekre ép ü lt föld: m élyrétege ballada-sóhaj. S óhajt K őm íves K elem enné s om lik dörögve D éva-fal. A n y án k at nem jól tem ették el, sír, nyelve hallgatásban árvul, k eresztu tak n ál feljön éjjel, m intha lopni m enne igazáért. Csak m agáét szerzi a szegény vissza, kifosztott h alo tta it h ív ja a föld alól, fialt k iáltja, szólítja haza, csábított fiait h ív ja vissza, kirú g o tt fiait édesíti egybe. H ívogatom népedet M agyarország: az őskorit, a kőkorit, a bronzkorit, vándorlások előtti őseid, Ju lián b a rá t ta lá lt kincsét hívnám , ha rajzan a sztyeppékról, hívogatom a kunokat, kurucokat, hívogatom népem stigm ás tem etőkből, Isonzó, Don árkaiból hívogatom , Szibéria hideg nyelve alól, A m erika üres varázsa mögül, Ady ú r tékozolt seregét hívom, hogy felelne föl nekem a bizonyosság, hazám : ötsebű krisztusi kínom.
eső szalm aszál a csorda búsan hozza te rh é t férfiak k al telnek a kocsm ák pap dörög fek ete vecsernyét szavára h o lló -ritk a vénasszonyok figyelm e röpköd h át elm úlik m inden m int az évi term és m inden szav ad ra jól ügyelj nézz szét a világban s m agadra még többet figyelj értsd meg ne szidd az em b ert áll a törékeny ég a la tt titokban m indig isten t keres s te képzeld istennek m agad MADÁR JÁNOS:
HULLÁMVERÉS E lm últ a szom júság, csillagnyájak legelésznek a képzelet hegyoldalán. Széthasogatott egek a la tt b ú jk ál a m egszégyenített szerelem . Tudom, kezedhez hiába sim ul a védtelenség. A hazatalálás egyre nehezebb, m ert árnyékom m al lesz teli lassan minden önvigasztalás. C sö n d árad atb an siet az út. K anyarog léleknyi törékenységgel feléd. M ért hallgatsz? Á tbukik szótlanságodon a m egváltó gondolat, tenyeredet m egfertőzi a semmiség. Szökj meg m agad elől, hogy szom orúságom tüskéi ne szegezzenek rám hitetlenséget! A h alál szak ad ék a fölött siratóasszonyok éneke száll. F olytatódsz em lékeim ben.
61
MADÁR JÁ N OS:
MENNI KELL Szem ünkben távoli hegyek. Ü zennek é rtü n k tengerek. Búcsút kell venni a fától; nem félhetnek az utak senkinek fiától: jogunk van földhöz, éghez, jogunk — a m indenséghezl M enni kell! M egm aradt hitünkkel az utolsó fűszálig — N yugtunk nem lehet HAZÁIG. N e hagyjuk kialudni a v ért: meg kell halni a CSILLAGOKÉRT! MADÁR JÁNOS:
SORTÜZEK nincs ki eloldaná a rc u n k a t a széltől hom lokunkról letörölné a hajn alok gyalázatát kő kövek lépteink sem m ire célzott sortüzek hol van a messziség álm aink alig látható tem plom tornya h alo ttaink
62
e lsira to tt csönd meg nem szü letett szavak em lékek villogása szem fedél szívünk re te ríte tt gyász a csillagok alszanak hol van a messziség és mi hol vagyunk földbe ásott an y á k eltévedt fiai u tu n k m erre vezet kő kövek lépteink sem m ire célzott sortüzek MADÁR JÁ N OS:
MÁRCIUS SEBEZZEN Tűz, tűz, N ap heve éget: áld jo n meg téged a zivatar!, d alt fakasszanak liliom -zengő ágak — ablakod ébredjen szerelem -ak áco san ; zászlós n ev ü n k et k ihirdeti a szél!, szögekkel feszített Jézusunk leszállhat: kigyúlt a fű m ár alattu n k . Rabszolgasorsát letagadja, tenyerünkben m illió csillagot éget, a m essziséget nem perelheti el tőlünk az Isten. M iénk a csönd, m iénk a dal!, áldjon meg téged a zivatar! — k o kárda-m árciu s sebezze szádat!, vérben is, lázban is m egleled HAZÁDAT: kigyúlt a fű m ár alattu n k . R abszolgasorsát letagadja, tenyerünkben m illió csillagot éget, a m essziséget nem perelh eti el tőlünk az Isten : én te vagyok, ezerszer m egáldva, ezerszer elátkozva — a forradalom ért!
BÍRÓ LÁSZLÓ:
SZILÁNKOK
Élek. Lélek —
KERESZT Elm entél.
fej fák szégyenében.
A göröngyök dübörgése bizonyosság. TENYEREDBŐL csillag világít, ha szelsz kenyerünkből, éh ü nknek enni adsz, b en nünket sim ogatsz. BÉKE V irrasztásom at eloltom . K ikapcsolom a világot, csak az em lékek film kockái peregnek leh u n y t szem em előtt. IMA T érdrerogyik az idő. D erm ed a vétek. Fénylik az igaz. Hozzám beszéltek gyerm ekkorom fűszálai.
BÍRÓ LÁSZLÓ:
TÖRTÉNELEM Ö rültek h áb o rú já t jártam . Á tütött részeg repesz. Szögesdrót között háltam . Sem tető, sem eresz.
ANTAL A TTILA :
PHILEMON ÉS BAUCIS H űségünk elbotol kis sem m i-dolgokon, m egfagyunk m agunkban, ha hagyod és hagyom. S lelkünk is elhúzza szán k én t a havon a sem m i szele, m ert nincsen irgalom , csak h a te, m in t én, s én m in t te — akkoron, ha ú jr a úgy, e g y ü tt. . . m in t Baucis s Philem on.
ANTAL A T T IL A :
KI ERRE A PARTRA. . . I. m. Albert Schweitzer Ki e rre a p a rtra téved, orvosnak, felcsernek, ácsnak, végül cselédnek állhat. S míg lábai épek, keresh et m ás m erészet, kinek elég lesz péld án ak . . . hogy ne érjen véget az ösvény, am elyre lép ett — s am ié rt elégett!
r
63
BUDAHAZI ISTVÁN:
ELTAKAR V. P. emlékének E ltakar idő-köd. N éha-néha mégis látni véllek M egfordítanám a világot, hogy találkozzam véled. M egfordítanám ? Lennék délibáb? Déli nem lehetek. Bábok vagyunk, m ióta téged a föld szorít, s boncol a bodza, ham isan szól a dalunk is, nincs aki reánk szólna. Nem fut m ár igazság-m énesed a H ortobágyra, ki érhet, ki érh et csizm áid nyom ába?!
NAGY ISTVÁN A TTILA :
Á t ö l e l n e k a c s il l a g o k Egyszer levetsz m agadról, m in t egy inget, kihajolsz az ablakon, szárítod a könnyet, elnézel az utca m agasában a fák fölött, nem érzed még csak az alázó áldozatot.
a szerelm es hiszekegyet, hiszek az egyetlen folytatásban, a m egszülető kettős m agányban, hiszek az egyetlen m enedékben, a körülfolyó reggeli fényben, hiszek az illatodban félve mozduló m ám orodban, a hajadban, ha felragyog: átölelnek a csillagok.
NAGY ISTVÁN A TTILA : m ellem
Al l t A l
m ellém álltái k ard v irág n ak tavasz éji p illan tásn ak hom lok rán cát sim ítani seb et osztva gyógyítani testőröm nek elszegődtél sisakrostélyt eresztettél szívem vontad jó páncélba sosincs vége éjszakába
NAGY ISTVÁN A TTILA : Lemosod arcodról az arcom at, u jjaim nyom át lassan elsim ítod, m elleid nem ragyognak fel többé, nem szorít m agához a csodálat, m ert itt a csoda, a szóban felparázsló, az éjszakádat felborító, kidübögi benned a csöndet,
64
PILLANATKÉP Arcodon nap su g ár játszik szellő sé tál nyakadon virágok b ársonyán lépked b án a tu n k zászlaját lengeti
BARTHA GÁBOR:
Vallató Szilveszter Nem énekelték, h alk an m ondták a szöveget, d ú do lták a dallam ot. H ajn al volt m ár, az asztalon fázni kezdtek a k irab lo tt szendvicsek. A p o h arak is régen összekeve redtek, a gyufát úgy k érté k egym ástól kölcsön, de a háziasszony k ita lá lta , hogy a konyhában égve hagyja a gázt. Oda já rta k ki rágyújtani, vagy éppen párosával. A fé r fiak is oda m entek ki befejezni szeszesen okos vitáikat. „É rik a szőlő, h ajlik a vessző, bodor a levele . . . ” E dit a fé rjé t nézte. Zsolt az á la n tik kom ód m ellett állt. M ár nem volt olyan nett, m in t m indig. H aja a hom lokába hullt, a n yakkendőjét kioldotta. Széles pofacsontjain m egfeszült és fényleni k ezdett a bőr. A bal arcán éppen csak látszo tt a karm olás. M ielőtt a vendégek jöttek, veszekedtek. „ . . . k ét szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere . . . ” E ditnek nevethetnéke tám adt. Elképzelte a férjét, m in t a szegénylegényt. Dr. K rizsán Zsolt, ügyvéd és szegénylegény. A válóperes szaktekintély, akinek elsőéves egye tem ista k oráb an még bokáig é r t a nadrágja, és csontos csuklója kilógott a kabátból. Még enni se tudott. M indig m egvárta, m ások hogyan n yúlnak az ételhez. A h ázassá guk u tá n egy évbe telt, am íg leszokott a k an á lla l evésről. E nni és öltözködni m eg tan u lt, de ha egy kicsit iszik, akkor k ib ú jik belőle a paraszt. M ost is: egyedül ő bőgi a nótát, legszívesebben teli torokból o rdítaná, a k azetták pedig, am it Róm ából hoztak, egyszerűen feleslegesek. Ezek reggelig dalolni fognak. C ig arettáé rt nyúlt. T udta, ha rágyújt, Tomi u tá n a indul. Tomi Zsolt b ará tja, de n y ár óta közöttük is van valam i izgalm asan jó feszültség. Tomi jó fej. M inden évben m ás országba utazik, k étévenként kocsit cserél. M aszek fogtechnikus és nagy pénze k et keres. A felesége Ella, b uta kis tyúk, vagy inkább tö ltö tt galam b. Háziasszony, a hidegtál recep tjét kérte, és m ajd elájult, am ikor m egm ondta neki, hogy m in d en t úgy ren deltek meg előre. E lla m ost ott ül a heverő sarkán, szem m el láth ató an egyedül. Az előszoba tü k réb en m egigazította a haját, h allo tta nyílni m aga m ögött az ajtót. B elépett a konyhába és h átra fo rd u lt: — Nos Tom ika? R ágyújt m aga is? — A kezében lévő c ig a re ttá t a mosogatóba dobta. „ . . . van vereshagym a a tarisznyába, K eserű m a g á b a . . . ”
65
Zsolt a kom ódot tám asztotta. Egy vedernyi ital se lett volna elég, hogy elm úljon belőle a vak düh. Lopva végigsim ított a karm oláson. E dit m ár ak k o r részeg volt, am ikor hazajött a hivatali előszilveszterről. Az igazgató titk árn ő je. Négy nyelven beszélő olcsó kurva. V alam ikor még a nevét is im ádta. L ent a Szam osháton h at fa lu ban sem volt h ajd an Edit. O tt m ariskák voltak és erzsik, csöcsös, kem ényhúsú lá nyok. Ó riás udvarok és kertek. A k e rt végén a Szamos gátja. E nyhe teleken ó rák at le h ete tt csavarogni az árté re n , zsom békról zsom békra ugrálva. N y aran ta a M ajorosék gyüm ölcsösén éretlen alm át m ajszolva tízesével vonultak a partig. M ajoros ú r dühös volt a zöld alm ákért, pedig nem volt rossz em ber. É re tt alm át m indig adott. — G usztustalan — m ondta Edit, am ikor a já ték aik ró l a k a rt m esélni, pedig abb an az életben term észetes já té k volt, hogy a deszkák résein lesték, am ik o r M ajoros úr a p a jta falához szorította V argáék Ilonáját. E dit soha nem evett parázson sü lt tejes m áiét, és nem sü tö tt gyerm ekujjnyi halakat. L átta, hogy E dit cig arettát keres, és tudta, hogy az asszony m in d já rt kimegy. A zt is tudta, hogy Tomi u tá n a fog m enni, és azt is, hogy ő nem ' megy u tán u k , m ert nem m ehet. Az á rté r zsom békjai között a fiúk egyszer fácán t riasztottak. Sokan voltak. Egyre m esszebb üldözték, le a dom bról, a füzesek felé, ahol k ét k ú t is volt. H ajdani tanyás kutak, k áv á tla n gödrök, iszonyú m élységükről a g yerm ekfantázia tu d o tt m eséket. N yáron ez já ték volt, m ost iszonyú veszedelem. A kkor nem m en t a fiúk u tán , m e rt őt nem ta rto tta volna meg a törékeny jég. ö volt a legkövérebb. Hol daginak csúfolták, hol Zsoltika kedvesnek, m e rt az édesanyja h ív ta így. Persze a fiúk k inevették a Zsoltika nevet. Ott, akkor a zsom béktól sem a veszedelem , hanem a nevetségességtől való félelem riasztotta. A szoba, az előszoba és a konyha is ilyen zsombék. T öltött, ivott, de összerázkódott a konyak ízétől. Az este elejé n még volt egy üveg, hazai, gátközi szilvapálinka, de m intha m ind m egbolondultak volna, csak azt itták. — D ivat a népi — gúnyolódott Tomi is és a stílusérzékről d e k la rá lt valam it, m ert itt m indenkinek van stílusérzéke, itt m indenki okos. A házigazdán kívül. — B ugris pálinka, de meg ne bántsátok, Zsolt a nagy érzések em bere — csip k ed te E dit is, pedig ha valaki, akkor E dit tudta, hogy négyéves tiszta p álin k a ez, külföldi p artn erek n ek m éregdrágán vett belőle a gyár. E llát nézte, és kínosan valam i olyasm it gondolt, hogy Ella a legközelebbi zsom bék, ahová ugorni kellene, de a nő éppen az u jja iró l n y alta a to rtak rém et. „ . . . Szegénylegénynek, hej de szegénynek kevés a vacsora .. .* K im ehetne a konyhába és szájbaverhetné Tom it, de Tom in k ét jó m ellékállás is m úlik. Ella sikoltozna, E dit úgy csinálna, m in th a nem tö rté n t volna semmi. A G átas h ázasp ár boldogan lubickolna a botrányban, de m ásnap m ár elvennék tőle az örök lak ás ügyüket, pedig h arm in cezret ígértek, ha ki lehet szekírozni a lakót. Balázs jö tt végig a szobán im bolyogva: — G yerekek! A konyhában . . . Nem engedte, hogy végigm ondja. Á tölelte és az arcáb a böm bölt: — Szegénylegénynek, hej de szegénynek . . . Ella közben végzett az ujjnyalással, de lev ert egy p oharat. Bodonyi, aki m inden összejövetelre m ás és m ás feleségjelölttel érkezett, felüvöltött: — Segítség! K eresztelő!
66
A lány, akivel jött, m egigazította a szoknyáját: — H ülyék — m ondta és Z soltra nézett. — T ölthetn e egy kortyot! T öltött a lánynak, a nóta leeresztett közben. V alaki bekapcsolta a magnót. — Maga nem iszik? — A lány alig m últ húszéves. S zájából furcsa volt a m agá zás. A k övér Bodonyit az egyetem en ism erte meg. A kkor még jogász ak a rt lenni, és azt hitte, hogy a tanársegéd ú r m ajd segít. Vetkőzni segített csak egy átiv o tt é j szaka után. Most, hogy találkoztak, szívesen jö tt vele. A bo ltb an a lányok m esélték, hogy csak az a kozm etikus lesz menő, akinek sok úgynevezett úriasszony ism erőse van. A Bodonyival töltött éjszakából egyetlen em lékként a m ásnap reggeli bosszúság m aradt, m ert a férfinak nem volt fürdőszobája. Még a m ásnap délelőttöt is együtt töltötték, egy kiskocsm ába m entek be, ott m esélt a társaságról. E dit úgy fogadta, m in th a b arátnők lennének, a többiek inkább csak m egtűrték. — Azt hiszem m ár m indegy — m ondta Zsolt. — Ha az em ber reggeltől m ásnap h ajnalig iszik, akkor m enjen gőzfürdőbe, vagy igyon tovább. — C inikus? — Ki nem az? — M indig volt sa já t gőzfürdője? — Cinikus se voltam m indig. — A zt a jóm ódhoz ad ják ? C som agolópapírban? — N aiv gyerek m aga. A cinizm ust sohasem adják csom agolópapírban. Az kicsi lány olyan áru, am i m egéri a csom agolást. Olyan, m int egy szép nő. Azt is be kell csomagolni előbb, hogy kibontani érdem es legyen. A ztán . . . — A ztán? K ülönben m iért nem tegez? Ez így ódivatú. — Zsuzsa úgy érezte, hogy végre egy elviselhető helyet ta lált ezen az éjszakányi szigeten. Szem telen lett és m aga biztos, m in t m inden húszéves, ha tudja, hogy csinos. — Részegen nem szeretek tegeződni, m e rt m ásnap ra elfelejtem és az n ev elet lenség. — Maga ügyvéd? — M iért? V an valam ilyen ak tu ális válópere? — Nőgyűlölő? — Még nem , de m ár nős vagyok. Ez a legjobb út hozzá. — E nnyire szereti a feleségét? — A rosseb esne bele! — Valahogy kiszaladt belőle a jóízű, még otthonról ho zott károm kodás. A jószágnak m ondták, ha nem v á rt so rsára az itatásn ál, az ap ró jószágnak, ha szem re várv a az em ber lába alá gyalogolt. A „rosseb” tetszett a lánynak. A férfi is tetszett. — A kkor szia! — m ondta. — Szia! — Z soltot m egint m egrázta a konyak, sós nyál gyűlt a szájába, valam i nagyon d u rv át a k a rt m ondani. — K ülönben én ágyban szoktam tegeződni. — Lehet — m ondta a lány. — M ilyen ágyban? C saládi kettős? F rancia, vagy albérleti vaságy? — A p a rtn e r választ. Az albérletet viszont kinőttem . — Nincs fantáziád. Es például a gum im atrac? — Nem vagyok lakberendező. — De jó ügyvéd sem. Még nem vetted észre, hogy m egtetszett a lakásod és a kocsid? — T rabant. És a sztori se jó. A lakás a feleségem szüleié volt. A bútor részletre van, a ru h áim at úgy veszik nekem , ak ár a kézelőgombot. E gyetlen sa ját kincsem van. — A rosszkedv? — Az családi örökség.
67
Zsuzsa m érges le tt m agára. E lkedvetlenedett. Öcska kis ribanc vagyok — gon dolta —, nem akarok ettől az em bertől sem m it, de m indent m egteszek, hogy m eg u tá ljo n és h an y a tt ak a rjo n fektetni. Ez az ágy tiszta hülyeség volt. Ha Bodonyi m esélt valam it rólam , akkor kész a vélem ény rólam . M egem elte a p o h arát: — Eleget ivott — m ondta a férfi. M egárt. — N ekem ? Én üzleti úton vagyok itt. — Üzleti úton? — Nekem nem m aguk kellenek, hanem a feleségeik. N ekem egy m aguk fajtájú asszony kétszáz fo rin t havonta. T etszik? — És m it k ap n ak a férjek ? — Diszkréciót. Nem m ondom el nekik, am it a feleségeik egym ásról tudnak. — M ást nem ? — K edve van rág y ú jtan i? A konyha ugyan foglalt és le is szokhatunk a d ohány zásról. — A feleségem is kuncsaft? — H a nem gyú jtu n k rá, akkor biztosan az lesz. — R ágyújtunk? — Egy vendég nem a világ . . . — M eguntátok bent? — kérdezte Edit. — Ti nem ? — V árjuk a k áv ét — m ondta az asszony. — R ánkfér. Tomi félig h á ta t fo rd íto tt nekik, nem tudta, hogy m it lá tta k ezek kívülről, az üvegen át. — B ent mi van? — kérdezte. — Nyomor. Zsuzsa a szekrényt nyitotta: — Mosok csészéket. — Égett az arca. Az előszobából valóban látn i le h ete tt a két szétugró árnyékot, Z solt is lá tta őket, m e rt m egtorp an t az ajtó előtt. Még a bőrén érezte a férfi erőszakosan ku tató kezét és érezte a száját. — Nem hoztatok valam it? — Tomi m ár nyugodt volt. — Egy kis b u n d ap álin k át esetleg. — E dittel ők gyerekkori jóbarátok. Z solt egy bugris, aligha m er szólni, ha szól is: legfeljebb az asszony kap m ajd egy becsületes pofont. Meg is érdem li. U n at kozó ócska kurva. Zsolt a lány engedelm es szájára, rugalm as m elleire gondolt. E rre a k a rt gondolni, meg arra, hogy E dit m ellei m ár m egeresztettek, és a csípője k ö rü l is több a zsír, m in t lánykorában, pedig n aponta tornázik, diétázik és h isztériás roham ot kap, ha szűkebbnek érez egy szoknyát, m int régen. E d it. . . R a jta k ap ta m agát, hogy m egint E ditre gondol, az á rn y é k ra az ablaküvegen. — Hozok v alam it in n i! — Beregi szilva nincs? — kérdezte Edit olyan á rta tla n u l, m in t aki nem is h a l lo tta a bundapálinkás k ö tő d é s t. . . — N ekünk volt egy szom szédunk, akitől tizenöt d o llárért vették meg literjét. Igaz, sokéves pálinka volt. R eprezentációs p álinkának vette a korm ány. — U gyan — legyintett Tomi, ak it bosszantott a lány közbeszólása. Á ltalában dühös volt, ha valaki a m ás p á rtjá ra állt. — Nem vicc. Még ö tv en h atb an b irkabőrbe v a rrta k egy hordót és elásták a trág y a dom b alá. — Ezt éreztük mi a te pálinkádon . . . — A zért m egittátok! — Zsolt érezte, hogy ez erős volt, de még éjfél elő tt v ita t koztak a faluról. És a társaság b an ő volt egyedül falusi. A m űsor ízléstelenül okos
68
kodó faluviccei bosszantották, a pesti flaszteren pénzért kiizzadt népi hum or. Tomi akkor is okos volt, m int m indig. B izonygatta, hogy a falu csak hízik, nem dolgozik. Ella beleszólt, a falusi kofák kapzsiságáról nyafogott valam it, hogy az em ber m ár attól félt, a n erc b u n d ájá t adta a zöldségesnek . . . Részegen nem lehet vitatkozni. Még szerencse, hogy éjfél lett, és a H im nuszt k ellett énekelni. Falsul, za v artan persze, m ert a m eghatottság nem illik az in tellek tushoz. — V eszekedni akarsz — kérdezte m ost élesen Edit. — Nem én kezdtem . — A kkor is vannak bizonyos társadalm ilag elfogadott norm ák. Ezek . . . — M indenre kötelezőek? Tomi b ék ített: — Ne dohogj öreg! Nem a k a rta la k m egbántani a pálinkáddal, ha akarod, elis m erem , hogy finom volt. , — Te is tudod, hogy nem errő l van szó. — Persze, hogy nem . Ebben a roh ad t kis országban m indenkinek van b aja elég. N yugaton apám a te tehetségeddel m ár villád lehetne a tengerparton. Én nem húznék fogat i e kelén, üditke nem dolgozna. F olytassam ? A doki nem op eráln a h ajn altó l estig. — K ukucs! — Bodonyi esett be a konyhába. — Itt v annak az összeesküvők, szil veszter van, vagy micsoda. Zsuzsika gyerünk tá n c o ln i. . . — M enjünk — m ondta Edit. K in tm a rad t a konyhában és azon tűnődött, hogy m egint nem m ondta el am it akart. M egint csak az in d u la t m a ra d t az egészből. G yerekkori karácsonyok ju to ttak h irtelen az eszébe. K arácsonyfák, fényes papírba csom agolt szaloncukrokkal. És Szil veszterek is. Az apja éjfélk o r m indig felköltötte őket. A ddig a konyhában borozgatott. A H im nuszt az öreg néprádióval énekelték, az anyja sütem én y t k ín ált, és ők, a gyerekek végighallgathatták, hogyan tervezik a felnőttek az évet. N áluk Edit nem a k a rt gyereket. — K iesnék a m unkából — m agyarázta. — H árom évet nem engedhetek meg m agam nak, m ás ülne a helyem re. Így is irigylik jó néhányan. K orábban E dit nem volt ilyen józanul okos, de akkor meg m indig k ellett valam i. Kocsi, telek, új bútor. összerezzent, am ikor nyílt az ajtó. — Leléptem — m ondta a lány egyszerűen. — Á llati, hogy mi van bent. — Mi van? — T áncolnak és isznak. Bodonyi is táncol azzal a kis k erek nővel. — És Tom i? — B ánta, hogy kiszaladt a száján a kérdés, d ü h ítette, hogy nem tud m egfeledkezni a rosszkedvéről. — Ő is. Hol van itt a kam ra? — Itt. M it akarsz? — E dit m ondta, hogy eldugott v alam ennyit abból a szilvából. K eresek hozzá poharat. Amíg m egtalálta a pálinkát, Zsuzsa p o h arat mosott. Ügy mozgott az idegen k o n y hában, m intha öröktől itt lenne otthon. — Nem az ért vettem vizespoharat, m ert az nagyobb. Most valahogy g usztu sosabb. Z solt töltött. — M ire iszunk? — A fára, am elyen term ett. Vagy a kézre, am elyik leszedte. — In k ább a hordóra, am elyben a cefre érett.
69
— Az büdös — m ondta a lány. — Az élet is büdös, csak abból nem lesz soha ilyen é re tt ital. — A kkor éljen a cefre! — A mi cefrénk, a mi hordónkban. Zsuzsa a konyha m ásik felében ült le: — Csak ha benéznek — m ondta — megüti őket a guta, ha mi csak ülünk. — D e . .. — M ajd. — Bodonyival? — H agyd azt! — Én . . . Én igazán .. . Ha nem akarod, akkor .. . — Tölts még! Ez jó. A lány egy h a jtá s ra k iitta a p o h ará t és sírva fakadt. A könnyektől m egolvadt az arcán a festék, m aszatos lett és kislányosan kedves. — De m ost mi bajod? — Semmi. U tállak. Csak ennyi, hogy utállak. M iért jöttem én ide? H árm an fogdostatok össze, k etten m ondtatok, hogy feküdjünk le együtt valahol. — Én nem. — Te? Te nem, de Bodonyi, meg ez a Tomi igen. — Tom i? — Igen. Most az előbb, m ert olyan vagyok nektek, m in t egy olcsó kurva. — Részeg vagy! — Nem vagyok részeg. Haza akarok m enni. Most rögtön haza akarok menni. — E lkísérjelek? — Tölts még és ad j egy cigit. A ztán m enj be a többiekhez, m ert d um álni fognak. — Egyedül nem m ehetsz! — Hívok taxit. — S zilveszterkor nem kapsz. H azaviszlek kocsin. F élóra a la tt m egjárom . — Nem kell. Ittá l és elkapnak. — Egy u jja l se nyúlok hozzád. Megígérem. Ami tö rtén t, azt felejtsd cl. — Nem tö rté n t olyan, am it el akarnék felejteni. — V alaki m egbántott? — Te bántottál. Nem érted ? Egy kicsit olyan vagy, m int az apám. — Az apád? — Az apám , aki beteg, akinek harm adik éve hazudjuk otthon, hogy én egyetem re járok. H a m egtudná, hogy én vadidegen em berek ágyába bújok, m ert a feleségük a rc á t akarom szépíteni, vagy csak egyszerűen azért, m e rt fázom, akkor belehalna. És a falu b an is m indenki úgy tudja, hogy ham arosan végzek. Az iskola igazgatója ösz tö n d íjat kínált, de neki is volt annyi esze, hogy a szertárb a a k a rt cipelni érte. M ás nap meg a családi éle tre nevelésről szónokolt volna. A konyha két ellentétes végében ültek, am ikor felp a tta n t az ajtó és az előszobá ban felcsendült a nóta. E dit han g ja messze k ih allo tt belőle: „Sej haj Zsuzsika, m ondok neked valam it, gombold ki a selyem inged e l e j i t .. ." A — — —
70
lány felállt és lassú, nyugodt m ozdulattal szétny ito tta a blúzát: Nesztek! Bravó! S ztriptíz! — üvöltötte Bodonyi. össznépi sztriptíz — m ondta a lány.
Zsolt a komód m ellett állt. Csak a zenegép zöld szeme égett. — Behoztam neked az üveget. M ásnak nem adunk. — Kösz. H aragszol? — B uta vagy. — Nem tudom . Lehet. — B ánod? — Nem. — Én se. Zsolt úgy érezte, hogy teljesen kijózanodott. A lakásban mozgó árnyékok, a zöld varázsszem olyan valószínűtlen volt, m in th a álm odná az egészet. Csak a lány közel sége volt valam iképpen m egfogható és term észetes. — Tudod, én m indent elértem , am it ak artam , vagy inkább, am it elv ártak tőlem. P estet, budai villalakást, egzisztenciát. Feleséget, kocsit, telket. O laszországot, m enő b aráto k at, akik úgy k érnek kölcsön tízezer forintot, m in t m ás egy húszast. M indent elértem , am i m inősít. — Engem is elérhetsz. — Tudom. — A karsz? — Tudsz úgy beszelni, ahogy gyerekkorom ban játszo ttu k ? Csupa vé betűvel. — Tuvudovok. — G ancát főzni? — Igen. — S zalonnát késsel enni? — Igen. — F iú t szülni? — N eked? — Talán. — A zt hiszem szeretnék. — H árm at. — K ettőt. Egy fiút és egy lányt. És te m it tudsz? — Én? A zt hiszem sem m it. — É nekelni? — Szeretek. — Zacskóból enni forró gesztenyét? — In k áb b p atto g ato tt kukoricát, vagy napraforgóm agot. — N álunk m a kukának is hívják. P irítják . — Jó úgy is. K isfiú korom ban én m indig loptam a disznónak való olajos pogá csából. — Én is. A lány kezdte ú jra : — T udsz-e nem kérdezni? — M agam tól se m erek kérdezni. — A karsz-e kérdezni? — A karsz-e válaszolni? — M egpróbálok. H allgattak. — H arm incöt éves vagyok — m ondta később Zsolt. — Én huszonhárom — m ondta a lány. És nem is kell, hogy feleségül vegyél. Én . . . — H allgass! Zsolt m ásnap fejfájással ébredt.
71
— Álomszuszék vagy — m ondta Edit. — Nagyon b erúgtam ? — Mind berúgtunk. — Volt itt az a lány, a k it Bodonyi hozott. — Ja. E gyütt feküdtetek a kisszobában. E rre sem em lékszel? Bodonyi v itte el k ora reggel. — P ia m a ra d t? — M aradt. D élután felugranak Tomiék. C sinálunk ;gy u tó m u rit a víkend p u t riban. - Klassz. Borotválkozás közben úgy érezte, hogy valam it elfelejtett, aztán rájö tt, hogy Edit úgyis tu d ja a szalon cím ét. M egvágta m agát és kiszaladt a száján a „rosseb”. N evette m agát. — Sose változom meg — k iáltott ki az asszonynak. P araszt m aradok. — Csak ha iszol, drágám — m ondta az asszony, s T om ira .gondolt, meg a d él u tán ra.
4
•
r w<7 C « /
7"
/ '» r* />y« f S
7 -C t
Ye
YSáfé/Y* A Y fS /)
Y* /**r y « ,■ f*.,Y~y y yy* WaÍ y / a . 7 ^ t / ( ’ A it/> í'V , YY„ S . / / A A ;. • »' 'A,*//,. i
^
» r* ;-
f <■
J t t - r n r Á ' j ( e!**.**. < í V» '
i* • 'J ’4 /■ »
>< ^ ' Ty " • í
* y • « z , V / Á^t r,
Jegyzőkönyv (1862)
72
* '
■
/ í ;" y ' y * 7 / •
- •
/•
' ' " r *
'
__
t
BÁLI,A ANNA:
Mennyezet a fejemen, avagy éjszakai előadás M ennyezet reped, ablak csörög, ajtó csapódik. M ajd ugyanez fo rd íto tt so rren d ben. Ötször, tízszer, sokszor. Éjfél m últ pár perccel, kezdődik az előadás. Szép ez a m agyar nyelv. Választékos. R okonértelm ű szavakban gazdag. Bizo nyos fa jtá it m ost tanulm ányozhatom . A stílus natu ralista. Női előadás. A felettem lakó asszony m ár három szor volt elvonón. Ez idáig eredm énytelenül. A férje szerint rem énytelen az ügy. S zándékát azért én m éltányolom . Igyekszem a paplan alá bújni és nem odafigyelni. A ludnom kell, átalu d n i ezt az előadást is, hogy holnap vagy holnapután, ha véletlenül együtt visszük le a szem etet: m egbocsáthas sak . .. A részem ről k irebegett m egbocsátó igenig foghatom a v ed ret és h allgathatom a soha többet n em et, ám m egtanultam m ár az alkalm azkodást. U gyan m ár, nem tö rté n t sem mi — ezt a legajánlatosabb m ondani. T ehát m ost alvás E unoktinnal. Lassan adago lom m agam nak. Ezen a héten harm adszor. Ezek szerint jól állnak anyagilag odafönn. Vagy csak hónap eleje van? Az nem lehet. Inkább sajátos g az d álk o d ás. . . Mezőkön járok, épp k am illát gyűjtök, m ikor földrengés ébreszt: uram isten, k itö rt a harm adik! G yerm ekeim ágyam m ellett, b e hunyt szemm el, ta k aró ju k at szorongatva védelem ért sírnak. F érjem szolgálatban, kö telességem a helytállás. T akarónk a la tt így h árm an m egnyugszunk, az összebújás erőt ad. Fentről gyereksírás. K étségbeesett. A legkisebb, az ötéves ordít. Valószínűleg fél. Az anyjától. M ajd a nagyobbik, Ju lik a h an g ját hallom : „feküdj le anyukám , kérlek szépen, a szom szédok!” Ju lik a hatodik osztályos. Pofon csattan. Az anya M unkást követel. H árom darabot. Most, azonnal. A harm adik gyerek, a legnagyobb, előkerül. Hallom. T alán elég erős m ár a kérés m egtagadásához. Nem. Ez egyszer az óhaj fékezhetetlen, a körülm ényektől függetlenül. Segítenem kellene! De mi m agánügy és mi közügy? És m ikor közügy a m ag án ügy? És egyáltalán: ezek a kérdések eldönthetök-e, kiv áltk ép p részem ről, m ikor h e tek óta altatóval tudok m ár csak aludni? És nem csak én lakom ebben a házban! Es m a után holnap jön, előreláthatólag sok holnap. Nincs szükségem szidalm akra, a nyugodt élet híve vagyok, csakúgy, m int m indenki ebben a házban. Így h át alu d nom kell, de nem tudok. A nagyobbik fiam, az ötéves, szolidaritást vállal a felettü n k lakó pajtásaival. A játszótéri barálkozások köteleznek. — K atik át megölik, megyek! — közli velem éjjel fél kettőkor. K ibújik az ágyam ból, felkapcsolja a villanyt. B áto rrá válik, különösen m ikor előveszi bazári pisztolyát. Indul az igazságot szolgálni és védelm et szolgáltat ni. A négyéves kisfiam követi bátyját. H a kell, egészen a csatam ezőig. Na, ennek a
73
fele sem tréfa — állapítom meg a tényeket. Nem éppen a legalkalm asabb időpont m ost az elvi meggyőzés, és nem is valószínű, hogy hatásos. Az ötéves agyban még több az ösztönös, m int a tudatos, a rend még b arbarisztik u s ősi, képlékeny, m ondha tom em brionális. E zért az igazságtevés vágya m ost törvényerejű. E lindulnánk ebben a szokatlan időben, fel az em eletre, a be nem avatkozás elvét m egtagadva? M it csi n áljak ? F ent K ati, Joli és a gim nazista, lent az enyém ek. — G yerekek, az élet nem olyan egyszerű, nem csupa szeretet, azonnal gyertek vissza! — Na, gyerünk! A k ár élnek, a k á r halnak, a k á r tetszik, a k á r nem ! Kész. Én vagyok az erősebb! És én vagyok az anyátok! Alvás. M egértettétek? P illanatnyi csend. M aradj még csend, kérlek, ply sok m indenre lennél m ost jó. E laltath atn ád a lelkiism eretet, no meg az em bereket. M aradj kérlek, ülj be hoz zánk. ide, ebbe az átkozot házba, az am úgy édes otthonokba. Telepedj meg, szállj föl és osztódjál, vagy m it bánom én, legyen végre m ár csend, m ert hívom a rendőrséget! A m últkor is k in t volt az URH. Az asszonyt bevitték a detoxikálóba, kim osták n gyom rát, elvonó, m ajd elm eosztály. A gyerekek m ásnap nem köszöntek. Pedig nem én h ívtam a rendőrséget. Am úgy jóravaló, csendes gyerekek, előzékenyek. Idegesítően előzékenyek: „B ocsánat, hogy é l e k . . . ” A férj vonatvezető. Csendes fajta. H a itt hon v a n : mos, főz, vasal. Csak h át a vonatok általáb a n közlekednek. Ez az adott esetben kim ondottan pech. Azt hiszem, az egész háznak. A gyám hatóságnak kellene v alam it tennie. M it? Más m u nkahelyre az ap á t? Ez a foglalkozása, sőt hivatása. És így keres legtöbbet. Ez is egy szempont. K ülönösen veszélyes, m ikor az anya az alkoholista. K ati, az ötéves, epilepsziás. G yakran vannak roham ai. Ü jabb jelenetek következnek. M ár ism erem az egész családfát, azt a kurvás apát, aki m ost a v onatait kefélgeti, ezt a szem ét gyerekhadat, főleg a gim nazistát, aki most m egtagadja éjfél után két órával a cigarettát, m egtudom , hogy a Badacsonyi kék n y e lű az egyetlen gyógyír m indenre. M ár le vagyok csinálva, de nem csak én, hanem m indenki, főleg a lakóbizottsági elnök, meg a három lépcsőházzal odébbi házm ester, és m ár m indenki megdöglött, aki csak ennek a háznak lakója és nem lakója . . . Is m erem m ár a nő jogait, m ert neki szociális joga van a kiabáláshoz, hisz világra hozott három ilyen pern ah ejd er kölyköt, nagycsaládos. így igényjogosult a nagylakásra. Te szerencsétlen asszonyi állat, m iért folytattad m agad, s m ikor in d u ltál el a poklok mélyén, ki és m iért küldött oda, m iért bélyegezted meg m agad és lettél sz ám k ivetett? H át m it csináljak én m ost éjjel fél három ko r veled, hogy értessem meg ve led m agam , hogy nem haragszom én Rád, csak alu d n i szeretnék, nem egész éjjel virrasztani, m ert te részeg vagy! Tudod, szomszédasszony, kicsik még a gyerekeim és a te „szövegeid” nem nekik valók. Most szépen h á rm a t kopogok neked, így ni! Nem azért, hogy bosszantsalak, á, egylátalán nem, csak tudod, végre aludni szeret nénk . .. Hogy a k. anyám kopogtasson? Sajnos, m ár nem é l . . . Lassan hajnalodik. Azt kérdezi a m últkor a fé rj: hát tessék m egm ondani, m it csin áljak ? Nem m ond tam neki sem m it. Csak gondoltam valam it. El kell költöznünk. H O V Á ?
74
NAGY ISTVÁN ATTILA:
A realizmus vonzásában (Csák Gyula pályája a Mélytengeri áramlástól a Glembáig)
E m bert form áló élm ényekben szegény korunkban sokan irigykedhetnek Csák G y u lára: annyi élm ényt m ondhat a m agáénak, hogy szívesen lem ondott volna ann ak ide jén talán az egészről is. De am i történik, nem történ ik hiába, ta r tja a bölcsesség. Ami a h arm incas évek elején fá jt a gyerm eki léleknek, a felnőtt szem élyiségébe gazdagítóan beépülhetett. Az ifjú erőprópák nem a legyőzöttség érzése felé terelték, hanem az önm agába v etett h ite t erősítették. „Sokat éltem , sok m in d en t átéltem , s m agam is úgy hiszem, jó nyersanyag vagyok. Itt heverek m agam előtt, csak fel kell dolgozni m agam at. Hosszú időre el vagyok látv a tém ával, m ondanivalóval, csupán szusszal kell bírnom és m esterségbeli tudással.”1 N yíregyházán született, de egy Püspökladány m elletti ta n y án n ő tt fel. Nagyszülei nevelték, tőlük kapott m inden jót, am it a gyerm eknek szüleitől kell m egkapnia. Édes an y ja m indenáron ta n ítta tn i a k a rta , így k erü lt a kis Csák G yula a R o tten b iller utcai polgári iskolába. Egy tanév után, 1942-ben anyja visszavitte P üspökladányba. A g y er meki m egalázottság időszaka volt ez: „Ű ri házakhoz is já rta m fát ap rítan i, h av at la pátolni, meg egyik nagynéném nek is segítettem , aki anyám hoz hasonlóan szolgáló volt. K ru m p lit pucoltam , vizet hordtam s aláren d e lt szerepeket v állaltam az úri gye rekek já té k a ib a n : rendszerint rab ló t alakítottam , a k it előbb-utóbb elfogtak a p a n dúrok és k éjjel-kedvvel agyongyötörtek, m ajd hatfilléres fag y lalttal ju ta lm a ztak .”2 1945-ben befejezte a polgárit, s néhány hónapos inaskodás u tá n a helybeli N em zeti P a rasz tp árt titk á ra (egykori tanítója) m ellett tevékenykedett, s gyerm eki fejjel átélh e tte a történelem form álás rom antikus lendületét. A zán ism ét P estre k erü lt. B eiratkozott egy kereskedelm i iskolába, de so k at n é l külözött, éhezett, em iatt az iskolát is kerülte. Igazolatlan m ulasztásai m ia tt kizárták . Válságos napok következtek. Egy újsághirdetés nyom án D öm södre szegődött kovács inasnak. N éhány hónap m úlva m egszökött, fodrászinas, m ajd k ifutófiú lett Pesten. Egy szerencsés véletlen folytán D ebrecenbe k e rü lt a Csokonai kollégium ba. „V oltaképpen eddig ta rto tt küzdelm em a m élyből a m agasságig. E m berileg különb helyzetbe soha nem kerültem , azóta sem. A kollégium ba lépésem p illan a tátó l m inden jogot és lehetőséget m egkaptam legjobb önm agam m eg valósításához — a többi főképpen ra jta m m úlott. Egyenlővé lettem M agyarországon a legegyenlőbbekkel és későbbem életem ben sem m i igazán rendhagyó nem adódott. Éltem az egységes elgondolások k eretébe vont nép életét, szorosabban azokét, akik az új M agyarország értelm iségi m u n k aterep eire készültek, m ajd rá is léptek.”2 B eiratkozott a gim názium ba, de közben egyetem re is já rt. M indkettőtől elvonta azonban a színesebb gyakorlati tevékenység a közéletben. Ú jságcikkeket írt, szóno kolt, agitált. Első folyóiratközlései a É letünkben lá tta k napvilágot, de m ár elm últ h a r
75
m inc esztendős, am ikor rá ta lá lt az igazi .viharos) sik er: m egjelent a Mélytengeri áramlás. A h atvanas évek elején új hullám a in d u lt el a szociográfiának. A h arm incas évek kel összehasonlítva nyilvánvaló a különbség: Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés G y u la, Féja Géza és m ások azzal a szándékkal írtá k m űveiket, hogy bizonyítsák a fe n n álló rendszer m egváltoztatásának szükségességét. A h atv an a s évek elején a szociográfusok a felszabadulás óta m egtett fejlődést faggatják, azt vizsgálják, hogy hová ju to tt népünk az anyagi és a szellemi javak gyarapításában. L eírásaikban, elem zéseik ben ott van a jav ítás feltétlen szándéka is. Sokáig kétkedés fogadta a szociográfia új hullám át, az „ellenállás" 1963-ban lé nyegesen m érséklődött. Ebben az esztendőben olyan m űvek lá tta k napvilágot, m int Csák Gyula M élytengeri áramlása, Csoóri Sándor könyve a Tudósítás a toronyból, Gergely Mihály Ez a m i korunk címmel adott ki könyvet, s ebben az évben je len t meg Féja Géza Sarjadósa is. „Szociográfiát az az író ír, aki úgy érzi, hogy életbe vágóan fontos felism erésekre ju tott, s ha azokat nem tá rja azonnal a nyilvánosság elé, súlyos m ulasztások tö rté n hetnek. A szociográfust m ozgalm i szenvedély fűti, szán d ék a céltu d ato s: meggyőzni igyekszik és cselekvésre sarkall" — írja a h atvanas évek szociográfiájáról Kiss F erenc.1 Ez a felelősségérzet az, am i a rra készteni a szociográfust, hogy m u n k á jáb a n fel h aszn álja a különféle statisztikák, kérdőívek ad atait, hogy alaposan tanulm ányozza a történeti, a néprajzi forrásokat, elem ezze a helyszíni m egfigyelés ad a ta it. Másfelől a szociográfus nem csupán (vagy elsősorban nem) a tudom ány m űvelőihez a k a r szólni, hanem széles körű olvasóközönségre szám ít. E zért m űvét a szépirodalom hoz kell kö zelítenie. Így k ap helyet ezekben a m űvekben a lélekelem zés, a leírás; gyakoriak a dialógusok, olykor a különálló történ etek is. Az így lé tre jö tt m ű fajt szokás irodalmi szociográfiának is nevezni. A h atv an a k évek iro d alm án ak legjellem zőbb vonása a valóságfeltáró attitű d . Ez nem csak a szociográfiai m unkákban jelenik meg, hanem a korszak k ét reprezentás m űvében, Fejes Endre Rozsdatemetőjében és Sánta Ferenc Húsz ó rájá b an is. Ennek az évtizednek az iro d alm át alapvetően a realista hagyom ányok továbbélése, to v áb b fejlesztése határozza meg. Ez a realizm us a közéletiség vállalása m ellett a k ritik ai h an g vételt erősíti fel. „É ppen a szocialista tá rsad alo m b an v etett h it (vagy az alapvető cél jaiv al egyetértő politikai igenlés) következm énye, hogy ez az irodalom nem a szocia lista társad alm i rendszert, hanem az attól elm aradó vagy attól idegen jelenségeket, élet- és m ag atartásfo rm ák at, szem léletet és erkölcsöt b írá lja — a szocialista em b er és a szocialista társad alo m továbbfejlődése érdekében .”5 A M élytengeri áramlás körül kibontakozott vita érték elésére m ég k itérü n k , m ost csak an n y it jegyzünk meg, hogy Csák írói fejlődése szükségszerűen ju to tt el ahhoz, am ely m u n k ájáb an m egjelenik. Ebből a szem pontból tanulságos m egvizsgálni a rip o rt könyv m egjelenése előtt született írásokat. Ezek egy részét a B ontják a kem encéket című kötetében gyűjtötte össze. A k ötet írása it olvasva az a legfeltűnőbb vonás, hogy m ennyire hordozzák a M é ly tengeri áramlás későbbi prob lem atik áját. A k ö tet írása in a k fele a nevezetes könyv előtt született. Igaza van C sák G yulának, am ikor íráso k n ak nevezi ezeket a — gyak ran csak im presszióknak te k in th ető — m űveket. K özéleti érdeklődésű iró -ú jság író fi gyeli, v allatja a parasztság életének m inden apró változását. Szinte nyom on k ö v et hetők a politikai döntések visszatükröződései a paraszto k tu d atáb an . Csák G yula jól látja, hogy a p arasztság évszázados tu d a ti le m arad á sa csak in ten zív agitációval, az új p araszti életform a m egterem tésével küzdhető le.
76
Rövid írásainak a szerkezeti felépítése lényegében azonos: valam ilyen „h ír” nyo m ába ered, a helyszín, néhány szereplő jóízű bem utatása u tá n az eszmei mondanivaló következik. Ennek a m egfogalm azása nagyon g yakran szem inárium ízű. L ássunk egy p éldát A békés idők harcosa cím ű írásból: „U tóbbi időben elh arap ó zo tt vélekedés, hogy le já rt a forradalm i pátosz ideje, változott körülm ények között élünk, s ennek változott m ag ata rtás és gondolkodásm ód a m egfelelője. R endben is lenne, ha a két dolog egy tőről fakadna, de a h ajd an i k o m m unista pátoszt m ost egy p etyhüdt polgári közm orál kezdi felváltani, éppen azért, m e rt a „békés" idők polgári, elsőosztályúan alkalm azkodóképes m o rálja készen van, csak átm enetileg m ély h ű tö tt állap o tb an volt, de m ost felm elegedett és m inden te rek et betöltőén k ite rjed t. Az alkalm azkodás te h á t ma elsősorban az ehhez való alkalm azkodást jelentené.”6 A kötet feltétlen erényei az egyértelm ű eszm ei elkötelezettség, a p araszti világ gondjainak felvállalása, az átfű tö tt v áltoztatni való szenvedély. Tanulságos, ahogy (m ár 1959-ben!) m egfogalm azza a fa lu k u tatá s új ta rta lm á t: „Az irodalom egyik n agy szerű m issziója m ost az, hogy m egterem tse az új fa lu k u tatá s és az ú jszerű n ép m ű velés pátoszát. Ma sem m ivel nem kisebb ennek a m un k án ak a jelentősége, m in t a h arm incas években volt. Sőt! A kkor tö bbnyire csupán a feltárásig, a m egm utatásig leh etett jutni, m a pedig a változtatás k o rlátlan lehetősége is elő ttü n k áll.”7 A M élytengeri áramlás ennek az új falu k u tatá sn ak a m egvalósulása. A m ű köz vetlen keletkezéséről Csák G yula egy in te rjú b a n vallott. A M agvető K önyvkiadó igaz gatója b em u tatta egy képzőm űvésznek. A kiadó szándéka az volt, hogy p ara sztp o rt rékból m egjelentet egy könyvet. A grafikus rajzo lta volna a p o rtré k at, a z író pedig rövid szöveget írt volna hozzájuk. N ád u d v arra utaztak. „N ád u d v ar szomszédos P ü s pökladánnyal — m ondja az író —, azzal a faluval, ahol feln ő ttem ; ott pontosan úgy beszélnek, pontosan úgy gondolkodnak, pontosan úgy élnek. S m in th a gyerm ekko rom ba tértem volna vissza, m in th a ú jra p araszt lettem volna. M indaz, am it h arm in c két év a la tt — ennyi idős voltam a k k o r — a paraszti élet fogalom köréből összegyűj töttem , különös élességgel lá tta tta velem m in t éviekéit ki a feudális nyom orból a paraszti világ, hogyan ju to tt el a szocialista átalakulásig . S m indaz, am it k o ráb b an láttam és éreztem , am it ú jra értelm eztem , m ost feltám ad t bennem és k itö rn i készült. M indezt kipakoltam a m űvésznek: idehallgass, barátom ! F o rd ítsu n k m egegyezésün kön! Én m inden o ldalra sokat írok, te pedig keveset rajzolsz, nem úgy, ahogy kez detben terveztük. M egsértődött. Megegyezni nem tu d tu n k , ő v isszautazott P estre, én pedig o ttm arad ta m néhány h étre a faluban — jártam -k eltem , beszélgettem az e m berekkel, akikkel véletlenül összeakadtam . V alam iféle feljegyzéseket igaz, csináltam , v alójában az onban nem ezt a fa lu t írta m le, hanem azt, am elyik h arm in ck ét év a la tt összeállt a tudatom ban, a lelkem ben a m agyar faluról.”6 Izgalm as vállalkozás a M élytengeri áramlást úgy olvasni, hogy a fejlődés m ai állapotából te k in tü n k vissz az abban m egfogalm azott problém ákra, ily m ódon azt k u tatjuk, hogy az eltelt csaknem k ét évtized m ennyire igazolta vagy cáfolta Csák G yula könyvének egyes m egállapításait. A h atv an a s évekre M agyarország társadalm i-gazdaság i fejlődése e lé rt a r r a a sz in t re, hogy érdem es volt szem ügyre venni: m ásfél évtizeddel a felszabadulás u tán hol ta rtu n k az anyagi jav ak term elésében, az új életm ód kialak u lásáb an , a politikai, v ilág nézeti fejlődésben? Nem véletlen, hogy e rre az időre esik az életm ódvita, Sánta F e renc, Fejes Endre és m ások m űveihez kapcsolódóan. A különféle k érd ések re v á la szolni csak úgy lehet, ha m egnövekszik a valóságism eret igényessége, m élysége. Szük ségszerűen virágzásnak indul az irodalm i szociográfia, polgárjogot nyernek a szociog ráfiai vizsgálatok.
77
A valóságm egközelítésnek persze többféle m ódja lehet tehetségtől, szándéktól, életanyagtól, politikai ism eretektől, érettségtől függően. Van, aki hűvös tárgyilagosságai és a statisztik ai adatok biztonsága felöl közeledik tém ájához, van aki b elü lrő l figyeli a kiv álasztott területet. M indkét m ódszer rejteg et b uk tató k at. Csák G yula a belső azo nosulás szándékával fog hozzá a parasztság m ásfél évtizedes ú tjá n ak m egism eréséhez, m egértéséhez: „Szaglászok, vizsgálom a föld felszínének e ten y érn y i m ag y ar d a ra b k áján , keresem a — hitem szerint általam is erő sített — tudatos és tu d a tta la n cselekvé sek eredm ényeként m utatkozó változást, am ely azonban olyan, m in t a m élytengeri áram lás, am elyet nem tükröz hűen a felszíni vízmozgás, és b ú v ár legyen, aki felm éri az alan ti izommozgások erejét, irányát, h atásá t.”8 Jól lá tja Csák G yula, hogy az előrehaladás anyagi tényei közvetlenül szem lélhetók, nyilvánvalóak. A gondolkodásban végbem ent változásokat nehezebb rögzíteni. Az alföldi községbe érkezve, először el kell fogadtatnia m agát, m áskülönben becsukódnak elő tte az em berek. Nagy szüksége van te h át a ráhangolódás képességére, a gyerm ekés ifjúkorában hasonló közegben szerzett ta p asztalataira. A téblábolást szerencse szünteti, egy jókedvű vőfély lakodalom ba h ív ja az írót. Egy b rigádban dolgozik az ifjú pár, a brigádvezető a násznagy. Csák leírásáb an nyom a sincs a falusi lakodalm ak jó ízének. Az író görbe tü k ö rb en lá tta tja a lakodalom résztvevőit. Az ifjú p á r harm o n ik u san ünnepélyes, em lékezetes G ogol-figurák v illannak fel, az evés inkább a faláshoz h aso n lít: „P illan ato k a la tt tű n t el egy vödörnyi leves, négy nagy tá l pörkölt, m ajd legalább öt pár tyúk — csak a mi asztalu n k n ál.”10 A lakodalom leírásakor Csák k ívü lálló k én t fogalm az, kételkedik a gesztusok őszinteségében, olykor sa já t világképét a k a rja ráe rő ltetn i a m u lató k ra. É r tékeli ugyan a változásokat (a fiatal p ár nem ta rto tt egyházi esküvőt), de úgy gon dolja, hogy a lényeg v áltozatlan m a ra d t: evés-ivás a rosszullétig, az eszm életlenségig. A táncoló fiatalo k a t figyelve bizonytalan se jté sk én t fogalm azódik m eg az író b an : „a m ai parasztfiatalság, ö n tu d atát, öltözködését, m a g atartásb eli ízlését tekintve, k ö rü lb e lül o tt tart, m in t tizenöt-húsz évvel ezelőtt a picikét civilizáltabb falusi kispolgárság, illetve annak a parasztokhoz legközelebb álló széle.”11 A m egállapítás igazsága — ha árn y a ltab b m ódon is — m a is érvényes. A tá rs a dalm i m obilitás jelen tő sen átfo rm á lta ugyan a falut, s bizonyos m é rték ű átrétegződés is végbem ent; növekedett a k u ltu rá ltsá g elérésének lehetősége, de az érté k h iera rc h ia túlnyom órészt a régi ta rtalo m m al funkcionál. A p arasztság életfo rm av áltásáb an nagy szerepe van a helyi értelm iségnek. Csák ta lá n tú lo n tú l nagy fe la d a tra szán ja a falusi értelm iségieket. T ürelm etlenségében elszak ítja egym ástól valóságos viszonyaikat és m egoldandó felad ataik at. M indenkiben a „szellem i v ilág ító to rn y o t” szeretn é látn i. K ét pólust rajzol: az egyik oldalon a m a rx ista és fideista p atikus áll, a m ásikon a falusi pedagógusok, tanítók és a többiek. A pedagógusok m eg in d u ltak a n y ársp o lg á rrá válás ú tján , begubóznak, az anyagi érdekek m ozgatják őket. U gyanez érvényes a többi é r telm iségi rétegre is. É rdem es idézni a p atik u st: „H ol az a plusz, a m it a szocializm us hoz? Az em ber m inőségi em elkedése! Eszünk, iszunk, ruházkodunk — ez még nem szocializm us! Nézd a p arasztokat! Jól ének, építkeznek, de m a is elad n ák ap ju k at, an y ju k at. Nézd a helyi értelm iséget! R ohannak a pénz után, m in d en t csak pénzért csinálnak. H orgásznak, kártyáznak, csak egym ással érintkeznek. K özm űvelődés, tá r sadalm i problém ák etszeterá, csak m in t túlórapén zek és külön keresetek érdeklik ő k e t. . . A nnál jobban m egférnek a vezetőkkel, m ennél jobban e lre jtik igazi gondo lataik at, pontosabban: akkor könnyű a helyzetük igazán, h a egy általán nincs gondo latuk. Mi ez? H izlalda ez az ország, vagy egy új tá rsa d alm at építők közössége.”12 V a lószínű, hogy C sák sok m indenben egyetért a p atik u ssal (ezt a m egfogalm azás hőfo-
78
ka se jteti leginkább). Szom orú érvényességű gondolatokat fogalm az meg a patikus, de ő is té tle n -tü re lm etlen : b íráln i képes, cselekedni kevéssé. M egfeledkezik arról, hogy az értelm iségi létet is tanulni kell, hogy a ta n ító t is ta n íta n i kell. Az értelm iségi m a g a ta rtá s is csak v etülete az össztársadalm i folyam atoknak. A h atv an as években ugyanolyan tu d a tátala k u lási folyam atnak a részesei ők is, m in t bárk i más. A patikus őszinte türelm etlensége m ögött te h á t a Csák G yuláé is m egnyilvánul. Egy h etv en k i lencben ad ott n y ilatkozatában m ondja: „Ú j, szocialista értelm iségünk színvonalával elégedetlen vagyok. T erm észetesen m agam m al is; a h ajd an m agunk elé tűzött célok hoz képest nem ta rtu n k ott, ahol kellene, de ahol, úgy érzem , néha, egy kis k em é nyebb ösztönzéssel lehetnénk. A lehetőségeinket nem h aszn álju k k i; valam iképpen úgy alak u lt a sorsunk, hogy az értelm iségi létezésnek, a szükséges m űveltségnek nincs meg a kellő rangja, árfolyam a, s m int szám os gazdasági term elvény, áro n alul k erü l a piacra. A k u ltú ra , a m űveltség sem fejeződik ki ab b a n az értékelésben, am ely et a társadalom á ltaláb a n ad róla. Úgy szoktam m ondani, s írta m is m á r több helyen, hogy félig-m eddig valósítottuk meg önm agunkat, nem le ttü n k teljes h ab itu su n k b an értelm iségiekké, kiváltképpen nem abban az értelem ben, ahogyan N ém eth László az volt.”13 N yilvánvaló az értelm iségiek felelőssége az átalakulás, a fejlődés folyam atában, de az is igaz (s éppen a M élytengeri áramlás bizonyítja ezt), hogy a változást nem lehet felgyorsítani, hogy a m ódszereknek alkalm azkodniuk kell a közösségek helyi adottságaihoz. Előbb tu d ju k m egterem teni az anyagi bőséget, m in t a m agasabb rendű erkölcsi készségeket. A Mélytengeri áramlást joggal lehet polem ikus írásn a k nevezni. Csák írói-em beri term észetéből fak a d a hibák, a negatív jelenségek feltárásá n ak őszinte igénye. Úgy gondolom, hogy am ikor az Új írá s 1962 m ájusi szám ában a m ű n éhány részlete m eg jelent, a kim ondás bátorsága, nyíltsága d ö bbentett m eg sokakat. Az irodalm i köz tu d at falu k ép ét leplezte le Csák írása, am ikor szak íto tt az ötvenes évekből továbbélő vagy átö rö k ített idealista faluképpel. Csák m egm utatja, hogy a m ag y ar falu k o rá n t sem olyan homogén, m int n éhány vezércikk sejteti —, hogy olyan ellentm ondások feszítik a falut, am elyek őszinte feltárása az egész társad alo m érdeke. Joggal írja a Mélytengeri áramlásról L engyel József: „Szenvedélyes igazságkeresés je lle m z i. . . Ez kom m unista attitű d . A helyzetkép kendőzetlen n a tu ra litá sá b a n (így van értelm e a r i portnak) m egőrződik a realitás. A lá tle let pontossága az orvoslás előfeltétele.”11 E b ben az összefüggésben van joga C sáknak b íráln i a falu n ak n y ú jto tt k u ltu rá lis m űso rokat, m egm utatni a szocialista dem okrácia körüli félreértések et, szólni az értelm isé giek gyakori kétarcúságáról és így tovább. Polem ikus szándékkal á llítja szem be egym ással az eredm én y ek et a még meglevő hibákkal, hogy ösztönözzön a problém ák m egoldására. Csák őszinte lelkedéssel ír a falusiak m egváltozott életm ódjáról, öltözködéséről, gondolkodásáról. A pozitív érték ek hordozója, a szocialista em bertípus m egjelenítője az elnök, S ándor. Nem véletlen, hogy a szem élyes találkozás az óriási szövetkezet vezetőjével, lelk esü lt hangot v ált ki az íróból: „ím e, lecsapódott k ísérleti lom bikom falán a tiszta képlet, az esszencia, az új paraszti em bertípus, akinek lelki-szellem i a lk a tá t jelen ték en y részben m á r a fe l szabadulás u tán i tá rsa d alm i hatások fo rm álták .”13 M ilyen tulajd o ság o k k al rendelkezik ez az em ber, aki m inden vonásával környezete főié nő? Szellem ileg nyitott, jellem zi a közgazdasági érdeklődés, otthonosan mozog a társad alm i élet különféle közegeiben; tudja, m it a k a r; perpek tív ik u san gondolkodik, van ere je ahhoz, hogy elképzeléseit e l fogadtassa és a gyak o rlatb an m egvalósítsa.
79
A Mélytengeri áramlásnak m egvan az a feltétlen erénye, hogy — m ég h a az erős szu b jektivitás közegén keresztül form álódik is — összegzésre, szám vetésre késztet. A h atv anas évek nagy kérdéseire keresi Csák a választ. N éhány tém a: a falusi érte lm i ség helyzete, érzés- és gondolatvilága; a szocialista dem okrácia ta rta lm a ; az egyház, a papság, a vallás helyzete; a város és a falu közti különbség öltözködésben, visel kedésben, életm ódban; a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodás stb. Csák válaszai nem csupán „e lv á rh a tó ak ”, kellem etleneket is tud felelni. Az igazm ondás hite, a jav ítan i ak arás szándéka bocsánatossá teszi a tévedéseket is. A Mélytengeri áramlás körül kibontakozott vita, elsősorban az Űj Írás, a Kortárs és az Alföld hasábjain, hangsúlyos k érdésként veti fel a v alóságfeltárás új m ódsze reinek tartalm á t. H ogyan egyeztethető össze az őszintén v állalt elkötelezettség a hibák következetes feltárásá v al? Ma term észetesen feltételezik egym ást, nem m ondanak egym ásnak ellent, de a v itában nem érzékeli m indenki szoros összetartozásukat. „Aki a v áltozásra kíváncsi, annak a változást kell vizsgálnia. A változás pedig: folyamat. Azt kell először m egnézni: honnan jön és m erre ta r t” — írja k io k tató hangon M árkus István.16 Ezzel a m ódszerrel szem ben tám aszkodik Csák az ösztöneire, tap asz talata ira. M o csár Gábor az írói k ije le n tést készpénznek veszi s odáig megy, hogy kétségbe vonja a M élytengeri áram lás valóságfedezetét: „nem is l á t l e l e t . .. hanem az író ösztöneinek, belső szub jektív világának rávetitése a valóságra".ti A m ű ellenfelei az irodalm i szo ciográfia valóságfeltárását, m int az operatív cselekvések elő m u n k álatá t szem lélik. Valóban, Csák nem terheli meg m u n k á ját unalm as statisztik ai adatokkal, a fe j lődés szám szerű tényeiről is gyakran m egfeledkezik. Csák érdeklődésének középpont jáb an a sa já t tö rtén elm ét botladozva író, eleső, de felem elkedő em b er áll. A valóság len y om atait keresi a tudaton. Legtöbb m egállapítását el tu d ju k fogadni, mégsem lehet operatív terveket kidolgozni a tu d ati elm arad o ttság leküzdésére, a gondolkodás viszszahúzó elem einek m egváltoztatására. L á tja az eredm én y ek et Csák G yula is, de é r t hetően türelm etlen, m e rt gondolatban összeveti a lehetségest a m egvalósulttal. S tu d ja azt is, hogy a jövő tá rsa d alm i változásait nem az író asztaln ál kigondolt em b er fog ja m egvalósítani, hanem az, aki a m indennapok apró h arc aib a n ta n u lja a m ássá levést, a teljesebb em beri létet. A M élytengeri áramlás az író valóságm egism erő, való ságfeltáró szenvedélyének a szülötte. Első regényének a fo rrásv id ék ét is ez a szen vedély jelöli ki. A K ét karácsony közt hősei falu n élnek. Fiűhőse, A lb ert 12 hold v á rom ányosaként von u lt be katonának. A hadseregben sokat változott a gondolkodása, ezért leszerelése u tá n nem m ent vissza a faluba, han em P esten k eres m u n k át. Egyik h azalátogatásakor m egism erkedik L ídiával, aki egy züllött, iszákos asztalosnak a lá nya. A lány az álm odozásba m enekül k ilá tá sta la n sorsa elől. A regény k ettő jü k sze relm ének m egszületését, m ajd tragikus m egsem m isülését is b em u tatja, de elsődleges felad atán ak azt tekinti, hogy rám utasson: a faluban végbem ent változások még m in dig nem olyan m élyek, hogy m egakadályoznák a módos gazda fián ak és a tá rsa d alo m ból kitaszíto tt lán y n ak a trag éd iáját. Csák a falusi értelm iség különös felelősségét hangsúlyozza. V arasd doktor felesége m ondja: „V alam ennyien felelősek vagyunk, mi, értelm iségiek, akik együtt élünk i t t . . . a tu d atlan ság b an , elm arad o ttság b an m egra gadt em berekkel.”i8 Csák G yula a kívülálló szemszögéből m eséli el a falusi Rómeó és Jú lia történ etét. Egy paraszt szárm azású értelm iségi a regény n a rrá to ra , többnyire az ő szem üvegén á t lá tja ezt a paraszti valóságot. A környezetéből kiem elk ed ett em ber fölényével vizs g álja életének egykori színterét, konok következetességgel és kím életlenséggel. A re gény három szinten építkezik. Az elbeszélő világa az első, a m ásodik a szerelm esek
80
élete, a h arm a d ik a falu belső élete, a felszín a la tti mozgások. Ez a három réteg nem épül eggyé, szervezetlenül kapcsolódik össze s esetlegesen. A m esélő kezdetben igyek szik hangsúlyossá válni, de túl sok benne az üres m oralizálgatás. A regényből lassan ki is kopik, m ert Csák érzi, hogy nem az ő szem élye az igazán érdekes. A szerelm esek hol ezzel, hol azzal kerü ln ek kapcsolatba, s így m egism erkedhetünk egy végletekig szkeptikus állatorvossal, a szövetkezet elnökével vagy A lb ert ap jáv al. A fiá t az egyéni gazdálkodás áb rán d o k k al színesített ú tjá ra terelni akaró ap a a regény egyik em léke zetes figurája. K ettejü k V^Dcsolatának rajzáb an Csák m é rték ta rtó , 'de képes érzék el tetni a köztük levő állandó feszültséget is.19 A Két karácsony közt — éppen azért, m e rt többféle írói szándék eredm énye — még nem tekin th ető a Mélytengeri áramlásban vázolt problém avilág szépirodalm i m egjelenítésének. A következő regényében m in th a szakítana a p araszti tem atik áv al. Az Em ber a kövön a városba viszi az olvasót, de főhőse p araszti szárm azású, ak it az ötvenes évek elején k ite tte k az egyetem ről, m ert g yakran „vétkezett”, nem tu d ta sp o n tán n ak fel tü n te tn i a k ikényszerített lelkesedést. A félb em arad t tan u lm án y o k u tá n nem ta lá lja a helyét, különféle sorshelyzeteket próbál ki. A regény csavargó fiatale m b erre em lé keztet a pikareszk hősök életvitelére, de a regény alap v ető vonása nem a kalan d o k halm ozása, hanem annak a bem utatása, hogyan képes egy m á s-m ár önm agával is m eghasonlott fiatalem b er helyreállítani a külső világból építkező belső h arm ó n iáját. A falu zárt, hom ogén közegéből kiszakadt hősnek új életfo rm át kell k ia lak ítan ia, s a „hogyan éljünk, hogy boldogok legyünk?” k érd é sre válaszolva, elb u k ásra csábító élet helyzeteken kell győzedelm eskednie. Csák egyes szám első szem élyben beszélteti hősét, de a tú lzo tt szem élyességből a regény m eleg hum ora megóvja. Az iróniáig, az öniróniáig fokozódó h u m o r te h á t az írói tá v o lság tartásn ak is eszköze, lehetőséget n y ú jt arra, hogy Csák egy kicsit kívülről szem lélje ezt az élm ényanyagot. „M iszter Filozófus” töm ören így jellem zi m agát: „A helyzetem et nem tudom fe l fogni a világban, s a világ helyzetét bennem .”2®C éltalan n ak lá tja az életét, m e rt nem olyan k o rb an él, am ikor üldözik az eszm éjét, nem kell az életét k o ck áztatn ia sem m i é rt sem. „F o rradalm árok h ely ett fizetéses álfo rrad alm áro k at látok m agam k ö rü l — elm él kedik — ; hősök helyett kufárokat, akik k ie b ru d a lta k m aguk közül, s elvették tőlem a h it jo g á t. . . P ucéron és m egköpködve egy sziklára löktek, s lá tsz atra szabadon m o zoghatok, de csupán önnön pusztulásom ra jó ez a szabadság, m e rt k örülöttem m in d en ü tt feneketlen m élység és sötétség.”21 M eghíztak a próféták, ahogyan Szabados G ábor m o n d ja Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál, szívem cím ű regényében. Csák regényének hőse tiszta lelkű, becsüle tes fo rrad a lm á r szeretne lenni, de úgy érzi, az ilyenekre m á r nincs szükség. Az előző tá rsad alm i rendszer m indenki szám ára kijelö lte az u tak at, a lehetősé geket. A felszabadulás bonyolultabbá tette a képletet. M egindult a mozgás az egyes osztályok, rétegek között. H ősünk is az ú j, értelm iségivé levés gyötrelm éé k ín ja it érzi, nem lá tja az életform a követhető m intáit, új módon kellene élnie, de m ég nem tud. A tragikus m últú és kétes érté k ű jelenű D anyica irá n t érzett szerelem , am ely h i h etetlen módon, de m in d k ettő jü k et m egváltoztatja, ju tta tja el Csák kallódó hő6ét az új élet m egkezdésének gondolatához. A regény ennek az újjászületésnek költői szépségű m o tívum ával zárul. Több m int tíz esztendővel a regény m egjelenése u tá n m ár jól látszan ak erényei és hibái. F eltétlen értékei a tudatos regénykom pozíció, a táv o lság tartó hum or, a prob-
81
lém aérzékenység. Csák el tu d ja fogadtatni hősét, alaposan jellem zi gondolkodásának jellegzetességeit. Igaza van, am ikor a rra figyelm eztet, hogy a passzivitás az új é let form a kialak u lásán ak folyam atában lelassítja ennek a folyam atnak a d in am ik áját. A problém aérzékenységet erényként em líte ttü k az előbb, m ost viszont a z t kell hangsúlyozni, hogy ez g yakran vezet az aktualitáshoz. N éhány monológ szinte „kikö szön” a regényből, ezekben a hatv an as évek jellegzetes problém ái fogalm azódnak meg. Ilyenek, m int a m indennapok forradalm isága, a születési h átrán y o k leküzdése, az e l m élet és a gyakorlat összhangjának problém ája, az életm ód kérdései stb. A K ét karácsony közt még elsősorban a szociográfiai any ag ra épült, ezért v ilág szem lélete kom orabb volt, m int helyenként az élethelyzetek m eg k ív án ták ; az Ember a kövön Csók G yula elbeszélői tehetségének színeit is jelzi. A valóságism eret mesélni tudással egészül ki, a figyelem felkeltés és é b re n ta rtá s eszköztárába bevonul a humor. Sziki elv társ egyik vidéki kisvárosunk tanácselnöke. A k isváros csendes, norm ális m ederben folyó élete ritk á n kínál izgalm akat. Az Alom zugból elénk tá ru ló világ az átlagos m agyar kisvárosé. Csák Sziki utolsó heteit rajz o lja a h atalo m sán cain belül és kívül. Csák szám ára többé-kevésbé idegen terepen mozog, am ik o r egy hivatalnokhős sze m élyiségét a k a rja feltárni. Éppen ezért erősen tip izá lja hőseit, ak ik — ebből kö v et kezően — elvesztik egyéni arcukat, nem m aguk cselekszenek, hanem az írói logika irá n y ítja tetteiket. A regénynek v an n ak szép jelenetei, de az egész m egszerkesztett ségről tanúskodik. A k ritik a i közvélem ény nem ta rtja jelentős m űnek még Csák G yula irói p ályáján sem .22 Az A lom zug vidéki te m atik ája u tán novellák következnek. A tolvaj és a bírák cím ű kötet d rám ai hangvételű novellákat és egy kevés drám aiság o t tartalm a zó d rám á t (Teréz) tartalm az. A k ötet írása ib a n azt m u ta tja az író, hogy a szocializm usban is v annak olyan egzisztenciák, am elyek az előző társad alm i rendszer örökségeképpen tu d ati, etikai elm aradottságban élnek. N ovellái közül a cím adó írás a legjelentősebb. H étköznapi tö rtén etb ő l izzik föl a drám a. Szabó L ajos h a la t lopott, s ezért egy b a rá ti társaság (orvos, m érnök) m eg leckézteti. M agatartásu k b an — szinte észrevétlenül — m egsem m isül a hum ánum , fel színre törnek bizonyos fasisztoid jellegzetességek. A kötet n o v elláiban „a lélek m ély áram ai lepleződnek le, az író az em ber jellem beli és m orális szilárd ság át k u ta tja .23 A kötet írásai társad alm i valóságunkról tudósítan ak , illúzióktól m entesen. A kép, a m it Csák fest a különféle negatív jelenségekről, lehangoló lehet, de azt is érezteti, hogy ezeket legyőzni csak szenvedélyes v áltoztatni ak arással, h itte l lehet. Ez a hit, ez az elkötelezettség süt á t Csák novelláin. A kötet feltétlen erényei a szuggesztivitás, a felfokozott drám aiság, a szerkesztés fegyelm ezettsége, a kevés szóval sokat m ondás. Az Örökzöld cím ű regényében Csák egy gátőrházba helyezi a cselekm ényt. V en déget v árn ak a gátőrház lakói, egy pesti „naccságát”, E dinát, a parasztfiú b ó l orvossá lett K ároly anyósát. E dina egyetem i ta n ár, évek óta egyedül él, a lán y a K árolyhoz m en t feleségül. N em csak különböző nem zedékek találkoznak itt, hanem különböző világnézettel rendelkezők is. Csák d rám ai összeütközések színhelyévé teszi a g átő r házat. A konfliktusok gyújtópontjában Istv án áll, aki gondolkodásával, életvitelével irritá lja a környezetét. Istv án abbahagyta tanu lm án y ait, m e rt a könyvekből nem lehet m egtanulni azt, am ire az életben szükség van. Filozófiai könyveket olvas, m ert m eg a k a rja érteni a világot. A zonban ta p asz taln ia kell, hogy a világ nem igazodik az ő elképzeléseihez, ezért ha szuverén a k a r m aradni, v állaln ia kell a szem befordulást
82
környezetével, v állaln ia kell az értetlenséget, az elm arasztaló ítélkezést, a v ádakat. Istv án m a g ata rtása éppen a z é rt olyan hangsúlyos, m e rt alak já b an egy új, sok te k in tetb en szocialista em bertíp u s ism erhető fel: „Az em beriség m inőségi em elkedése szem pontjából nem elég — m ondja Istv án a regény egyik fontos jelen etéb en —, h a gaz dasági, meg politikai irányzatok váltakoznak, hanem általános jellem beli változások ra van sz ü k sé g . . . Ha ugyanis . . . az em b er m inőségi em elkedésének szolgálatában éppen a jellem fejlesztésére nem fordítunk kellő gondot, ak k o r m indig m egeshet, hogy tiszta eszm ékhez piszkos em berek csatlakoznak, és ha nagyon sokan vannak, akkor nem az eszm ék form álják át őket, hanem ők játszadoznak az eszm ékkel tetszésük sze rint, vagyis nem telen céljaik szolgálatába á llíth a tjá k .”24. Istv án m agára ta lálása a regény döntő, de kellően nem előkészített m ozzanata. K ettejü k et jó ideig az „an y a—gyerm ek” kapcsolat fűzi össze, s hogy ebből szerelem lesz, ta lán nem szerencsés ötlet. Nem elég meggyőző az a h atás 6em, am elyet E dina a m aga sorsával Istv án ra gyakorol. E nnek nyom án a fiú ú jra tan u ln i kezd, érettségi bizonyítványt szerez, s valószínű, hogy az egyetem re is bekerül. Istv án egyéniségét ism erve, ez csak m egalkuvások á rá n lehetséges, s benne éppen az az értékes, hogy nem hajlik, nem h ajlandó m egalkudni a hazugságokkal. Másfél évtizeddel a Mélytengeri áramlás nagy, szenvedélyes v itá k a t k av aró m eg jelenése u tán 1977-ben lá to tt napvilágot a Magyarország felfedezése sorozatban Csák G yula A szíkföld sóhaja cím ű könyve. P üspökladány az író szám ára „felnevelő és k i bocsátó” közeg volt, a könyv m egírását évtizedes készülődés előzte meg. H a a k ét szo ciográfiai m u n k át összehasonlítjuk, szem betűnő jellegzetessége a m ásodiknak, hogy az ö n életrajzi m ozzanatok gyakori m egjelenése ellen ére n ő tt az irói táv o lság tartás e tárgyból. H iányzanak az em beri sorsokat, szenvedélyeket m egm utató dialógusok. Igaza van Sim on Zoltánnak, am ikor ezzel kapcsolatban m egjegyzi: „Nem h ajo l [Csák G y u la] olyan közel a valósághoz, ahonnan a szem élyes sorsok, a boldoguláshoz kanyarodó kaptatok vagy a tragédiába forduló kátyúk is láth ató v á v álnának, m ert célja nem a le leplezés volt, hanem a felfedezés, nem az ítélkezés, hanem a m egértés és m egértetés.”25 Csák látható öröm m el és elégedettséggel m u ta tja meg, hogy egy szü rk én ek n ev e zett táj, egy nagyközség érdekes is tud lenni, ha őszinte szem ek k u ta tjá k m ú ltját, fél m ú ltját s jelenét. H a P üspökladány nem is szólt bele a történelem be, az itt élő e m berek is átélték a sorsform álás öröm eit s tragikus p illa n a tá t is. A szíkföld sóhaja h a tásában nem m érhető a M élytengeri áramláshoz, de a leíró, feltáró, felfedező szenve dély m agasabb szintre em elkedett: a valóság tényekben is gazdag m egism erérésével egészült ki. A legnagyobb sűrűség közepe cím ű kisregény m ai tém át, m ai gondot fogalm az meg. Az évről évre szaporodó szociális otthonok, öregek napközi otthonai jelzik, hogy egyre inkább felbom lóban van a hagyom ányos megtartó családi közösség. Az egyedül m arad t idős em ber nem tud beilleszkedni felgyorsult életritm u sú gyerm ekeinek a v i lágába, m agányossá, tá rsta la n n á válik. A feleslegesség érzése g y ak ran az élet p e ri fé riá já ra löki ezeket a szánni s m egbecsülni érdem es öregeket. Az idős Sadeczky ta lán nem volt jó apa, hiszen nem törődött az ifjú Sadeczky nevelésével sem. Az elm u lasztott kötelesség a fiú m ag ata rtásá b an üt vissza: Sadeczky doktor sem törődik az apjával. A feszesre kom ponált kisregény két főszereplőjének so rsa u g y an a rra a h ián y ra utal: a szeretetnélküliség, a harm ó n iátlan ság elto rzítja ap a és fia szem élyiségét. A neves, sikerek előtt álló közgazdásznak terh es az édesap jáv al való törődés. A rra a gondolatra jut, hogy ráveszi az öreget: legyen öngyilkos. Azzal v ig asztalja m agát, hogy ő fontosabb, m int iszákos apja. A fiú m inden sz álat eltép, am i az édesapjához fűzi, m agára hagyja, hogy ő m entes legyen a gyilkosság vádjától. Az a p a nem tu d ja
83
m egtenni, de végképp összeomlik, összevagdossa m agát egy p o h árral, hogy elhiggye a fiú : ő m egpróbálta. A látv án y m egrendíti az ifjú Sadeczkyt, s m in t a tékozló fiú, úgy tér m eg apjához. Csák nem rajz o lja illuzórikusra az öreget, érzékelteti, hogy nagyon nehéz szeretni öt. Sadeczky doktor élete is tele van gonddal, problém ával, a lelki összeom lás felé h a lad ő is, s ilyen állap o tb an kellene segítenie. Csák kisregényében csak a k ét em ber sorsára k oncentrál, ezú ttal e lm arad n a k a szokásos írói reflexiók, m egjegyzések. De így is félreé rth ete tle n az írói üzenet: viszo ny ain k nak az öregekkel való törődés m agasabb m inőségi szin tjét kell m egterem tenünk, ö n m a g u n k a t becsüljük alá, ha róluk m egfeledkezünk. Csák utolsó m u n k á ja az Üj Írás 1980. decem beri és 1981. ja n u á ri szám aiban je lent meg, Glemba cím m el. A regény cím adó hőse sajáto s figura. Az író a z t a hagyo m ányos (elsősorban a rom antika idején divatos) m ódszert követi, hogy a regény e le jé n felébreszti az olvasó érdeklődését hőse irán t, s aztán fokozatosan a d ja meg a ti tok m egoldását. Szükségszerű te h á t az első kérdés: kicsoda G lem ba? A B örzsöny hegység egyik elnéptelenedő falu ján ak m indenese. P ó to lh atatlan érték, hiszen m in denhez é rt: a borászathoz, a házépítéshez, rem ek farag o tt b ú to ro k at készít, otthonos az irodalom ban, a politikában, hozzá já rn a k tanácsot k érn i az állam titk á ro k , m éhészkcdik, rem ekül főz, a p ap rik á t m aga készíti. Szabad idejében filozófus, a m odern m ű vészet szakértője, s A m erikát is m e g járt ta p asz talt bölcs honatya. Sorsa a felszabadulást követő időszak honfoglalásm ám orában alakult. A te h etsé ges p arasztfiú au to d id ak tak é n t tanult, m agába szívott m indent, e lsa já títo tta az e ls a játíth ató !, harcolt, szervezett, agitált. K ét hétig p arla m en ti képviselő is v o lt. . . De nem tudott alkalm azkodni, az igazságot csak egyféle form áb an ism erte, a sa já t ta p asztalataiban. Évtizedek m ú ltak el felette, de G lem ba János ideáljai, erkölcsei, poli tikai nézetei, gondolkodási stru k tú rá ja a negyvenes évek végéig, az ötvenes évek eleji szin ten m arad tak . Bizonyos értelem ben a fényes szellők nem zedékének groteszk figu rája, egy korszak jelképes alakja, akihez em beri nosztalgiák fűződnek. M egérett az idő arra, hogy azt a nem zedéket m egm utassa az irodalom . Csák G yula m u n k ája ebből a szem pontból a la tta m arad a v árakozásnak, m e rt a fen t em lített történelm i időszak nagyon elm osódottan jelenik meg a regényben, s in k ább G lem ba különösségeire figyel az író, s nem tá rja fel a fig u ra fejlődésének lé nyeges m ozzanatait. E nnek az lesz a következm énye, hogy az író nem aján d ék o z m eg G lem ba jellem ének m élységeivel, nem tu d ju k igazán elfogadni, s nem é rtjü k cselek véseinek m ozgatórugóit sem . Az, am it az író m ond róla, kissé kegyetlen, s a regény nem is igazolja kellőképpen: „M indenki az legyen, am i v a ló já b a n ... M aga például egyszerre ak ar le n t is meg fent is lenni, k in t is lenni meg bent is lenni, egyszerre a k a rja élvezni a falu t és a várost, a szocializm ust m eg a k apitalizm ust, egyszerre a k a r hasznot húzni az egyszerűségéből meg a különösségéből is, m e rt m aga m in d en a k a r lenni egyszerre, m e rt m é rh e tetlen ü l gőgös és nagyravágyó, s még azt is fo rg a tja a b ban a kerek fejében, hogy k ija v ítja az em beriség h ib áit, m e rt fölkentséget érez e r re.”26 Csák G yula érzi ennek a fig u rán ak az anakronisztik u s voltát, ezért finom iró n iá jáv al érezteti a távolságot. Ez a — nagyon g yakran az olvasóra is szám ító, a rra m in t egy kikacsintó — hum or viszonylag ritk a az író pály áján , a regény feltétlen erénye. Csák intenzív közéleti, tá rsad alm i érdeklődése m ost valam ely est h á tté rb e szorul, az író ilyen jellegű in d u latai feloldódnak a belső m onológokban, s nem v áln ak h a tá rozottakká. Ügy látszik, hogy a tém a, illetve a m egform álásra v áró anyag h atása
84
erőteljesebb, m int az írói szándék. így a regény esztétikai értékei nem érik el Csák legjobb m űveinek szintjét. Az író p á ly á já t á ttek in tv e könnyen m egfogalm azható az eddigi m űvek néhány jellegzetessége. Csák G yula ítélkező alkatú, realista író. O lyan életanyag és szem lélet b irtokában van, am elyek — ez okkal valószínűsíthető — a mai m agyar valóságba „kényszerítik*’ tehetségét, írói törekvéseit. Csák nem tud s nem is a k a r elszakadni a m indennapok valóságától. Ez az anyagbőség olykor gátolja is az írói szándék fegyel m ezett m egvalósítását, akadályozza a töm örítést, a lényegre k o n cen trálást. Csák G yula vallom ásos író. A szem élyességet tud ato san vállalja, erre u tal m űveinek gyakori egyes szám első szem élyű előadásm ódja és az életrajzi elem ek gyakori felbukkanása. Csák G yula em beri-írói m ag ata rtásá n ak leglényegesebb vonása: az őszinte elkötelezettség; a valóság alak ításán ak gondját és felelősségét eg y arán t vállalja. Ez az elkötelezettség olykor an n y ira d irek t módon nyilvánul meg, hogy „kibeszél” a műből, lazán kapcso lódik a kompozíciós struktúrához. írói ars poeticája a m agyar irodalom nak azokhoz a hagyom ányaihoz kötődik, am elyeket a költészetben Petőfi, Arany, Ady, József A t t i la, a prózában Móricz k ritik a i realizm usa te re m te tte k meg.
J E G Y Z E T E K
C sák G y u la Id ézett m ű v e i: M é ly te n g eri á ra m lá s . B p., 1963. K ét k a rá c s o n y k ö z t. B p „ 1966. E m b er a kö v ö n . Bp., 1969. A lom zug. B p ., 1971. B o n tjá k a k e m e n c é k e t. B p., 1971. A to lv a j é s a b írá k . B p., 1974. Ö rö k zö ld . B p., 1976. A szík fö ld só h a ja . B p ., 1977. A leg n ag y o b b sű rű s é g k ö zep e. B p., 1979. G lcm b a. Üj Í rá s , 1980. 12.—1981. 1. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16 . 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 23. 26.
L á to g a tó b a n . K o rtá rs m a g y a r író k v a llo m á sa i. (Új g y ű jte m é n y .) B p., 1971. 413. K ö v ü le te k az id ő b e n . — Uj ír á s , 1978. 12. 120. Uo. 127. K iss F e re n c : M üvek k ö zelrő l. B p., 1972. 273. T ó th D ezső : Mai iro d a lm u n k — m ai é le tü n k . (*= A h e tv e n e s é v e k m a g y a r iro d a lm á ró l. S zerk. A g á rd i P é te r.) B p ., 1979. 259. I. m . 169. I. m. 65. J e v g e n y ija S z to ja n o v s z k a ja : B eszélg etés C sák G y u lá v a l. (M ag y aru l ** P ed ag ó g iai M űhely. 1978. 3. 44. (N y íreg y h á za.) I. m. 148. I. m. 44. I. m. 37. I. m. 91—92. C sák G y u la v á la sz o l H a tv a n i D ániel k é rd é se ire . = F o rrá s , 1979. 10. 27. Üj Írá s , 1962. 9. 1011. I. m. 239. K o r tá rs , 1962. 8. 1 2 1 6 . K o r tá rs , 1962. 10. 1588. I. m. 250. K ritik a , 1967. 5—6. 85—86. (G y ö rffy M iklós.) I. m. 90. I. m. 65—66. 1. m. A lföld, 1972. 3. 87—88. (Cs. N agy Ib o ly a.) K ritik a , 1975. 8. 27. (D éri T ib o r.) I. m. 123. K ritik a , 1978. 9. 26. Üj írá s , 1981. 1. 52.
85
GÁLFFY MÖZES:
A romániai magyar nyelvművelés ■
1
//
//
1
/
1
f
i
// 1
időszerű kérdéséiről K öztudom ású, hogy Erdélyben a nyelvm űvelő tevékenység — kezdetben term észe tesen egyéni m unkásságként — nagyon régi m ú ltra tek in th et vissza, S ylvester János, Dévai Bíró M átyás, m ajd H eltai G áspár, M isztótfalusi Kis Miklós és Apáczai Csere János, később A ran k a György, G yarm athi Sám uel, Baróti Szabó D ávid u tán B rassai Sám uel neve fém jelzi e tevékenységet az általános m agyar nyelvm űvelés szerves ré szeként a XIX. század végéig. A zután az Erdélyi M úzeum, a K eleti Ű jság meg a Brassói Lapok veszi á t a stafétabotot, és folytatja a felszabadulásig a rom ániai m a gyar nem zetiség nyelvi m űveltségét ébren tartó, közösségszolgálatot teljesítő tev é kenységként. A felszabadulás u tán pedig egészen n ap jain k ig m egszakítatlan folya m atk ént élő és ható tényező, m elynek eredm ényeként nem volt és nincs olyan napi vagy heti, illetőleg időszaki sajtóterm ékünk, beleértve a rád ió t meg a tv -t is, am ely ne közölt volna vagy ne közölne — egyik-m ásik rendszeresen — nyelvm űvelő írá sokat. Persze a nyelvm űvelő m unka jellege, hatóköre részben sajátos, nem azonos az M N K -belivel. Mi ugyanis szélesebben, tágabb körűen értelm ezzük — S zathm ári Ist vánnal egyetértésben — a nyelvm űvelés tartalm á t. Egészen tág értelem ben a n y elv m űvelés keretébe is tartozónak tekintünk m inden olyan m u n k át és m unkásságot, am ely a nyelvtudom ányi m unkákkal együtt a nyelvi m űveltséget is szolgálja. E gyéb k én t elvi, m ódszertani tek intetben lényegében ugyanazokat az elveket, m ódszeres el já rá so k at alkalm azzuk, m int a m agyar nyelvm űvelés általáb an , de kissé a m agunk helyi körülm ényeihez alkalm azva. V alljuk a mai pozitív nyelvm űvelő elveket: azt, hogy az élő nyelv sajátság ait fejlődésükben szem lélve próbáljuk segíteni az ú ja t; igyekszünk nem dogm atikusak, nem m erevek lenni; b em u tatju k és értelm ezzük a jelenségeket, de nem pellengérezzük ki használóikat; nem vagyunk puristák, de m érsékelni k ív án ju k az idegen ele mek, az idegenszerű szerkezetek terjedését, m eghonosodását; szeretnék m inden m a g yarul beszélőben felébreszteni a nyelvi öntudatot, hogy önneveléssel is g yarapítsa anyanyelvi tudását, ism ereteit; a rra törekszünk, hogy tudatosítsuk b ennük: a népi m űveltség hordozója, az anyanyelv a la p ja m in d en fajta szellem i tevékenységünknek. Ezt őrizni, fejleszteni és helyesen használni m indannyiunk kötelessége. A jogot ehhez bizto sítja szám u n k ra az alkotm ány m inden szinten, és ezzel a jogunkkal éln ü n k is kell, ha nem zetiségi v o ltu n k at meg a k a rju k tartan i. P á r t- é s állam i vezetőink h atáro zo ttan v a ll ják, hogy a nem zetiségek még hosszú ideig fennm arad n ak a szocializm usban, és m indegyik nem zetiség sajátos színt jelen t a szocialista h azát építő társadalom ban. Felszabadulás u táni nyelvm űvelésünk — am int m ondottam — jórészt ugyanazo k at az elveket vallja, és ugyanazokat a m ódszereket, eljáráso k at igyekszik alk alm az ni, am elyek az általános m agyar nyelvm űvelést jellem zik. S ajátos helyzetünk, sa já
86
tos körülm ényeink azonban e téren is éreztetik hatásukat. Nem lehetünk olyan m ér tékben szabadosak, a m indennapi nyelvgyakorlatban sű rű n jelentkező ú ja t nem fo g ad h atju k el fen n ta rtás nélkül. M ondjuk ki nyíltan: tanácsos és kívánatos bizonyos fokig konzervatívabbaknak lennünk m ár csak azért is, m e rt irodalm i nyelvünk e r délyi változata szervesebb kapcsolatban van a hagyom ányőrzőbb nyelvjárásokkal, és általáb an erőteljesebb a nyelvjárási alapja. Vonatkozik ez az iroualm i nyelvre á lta lában, beleértve — részben — a szépírói nyelvet is. De különösen a köznyelv és a regionális köznyelvek nyelvhasználatában eléggé erőteljesen m egnyilvánul, m égpe dig nem csak a kiejtésben, hanem a szókészlet és egyes szerkezeti form ák h aszn ála táb an is (szeretem dolgozni, kell m enjek, szabad pihenjek stb.). Ezzel egyidőben elvileg nagyobb teret kell(ene) szentelnünk a beszélt nyelv je le n ségeinek szem m el ta rtásá ra , m e rt a m indennapi élet ezt követelné meg. A különböző m unkahelyeken dolgozók ugyanis — m unkahelyükön a helyzetből adódóan — az á l lam nyelvet használják, hiszen együtt dolgoznak az azt beszélő kollégákkal, és a szak m ai-technikai kifejezéseket, szavakat is azon a nyelven alkalm azzák. A helyzet u gyan is az, hogy így kialakul egyfajta keveréknyelv, am ely részben m agyar, részben h iv a talos nyelvi szavakból alakul m agyar nyelvi toldalékokkal. Pl. megcsináltuk a plánt, m egvannak a plánszámok, n e m csináltuk meg a beneficiu planificátot, azaz ,nem értü k el a tervezett jövedelm et’ stb. Sajnos, ennek a jelenségnek a terjedése ellen nem találtu k még meg az ellenszert, és nem is igen rem élhető, hogy hath ató san vé dekezni tudunk m ajd ellene. A helyezetet súlyosbítja az a tény, hogy az illetők az üzemen vagy általáb an a m unkahelyen kívüli érintkezésben sem törekednek az an y a nyelvi m egfelelők használatára. Legnagyobb részük nem is ism eri a m agyar szak szót, szakkifejezést, vagy ha igen, nem törődöm ségből nem él vele. Az ilyen jellegű jelenségek nyilvános v itá ja olyan érzékenységet v ált ki, am ely károsan h at az egész ilyen irányú tevékenységre. E lzárkózást eredm ényez, és egyfajta kisebbrendűségi érzést v á lt ki a beszélőkből, te h át sokaknál szóvá tétele sem vezet jó eredm ényre. Ez term észetes folyam at, ez ellen küzdeni m erő szélm alom harc vol na. De a rra törekedhetünk, hogy — m agánszorgalom ból, nyelvm űvelő m unkák se gítségével — az anyanyelvi m egfelelőket is m egism erjék. Ebben nagy segítséget n y ú j tanak a kétnyelvű szakszótárak, és nem utolsósorban a napi sajtó b an m egjelenő ilyen tárgyú közlések, meg a folyóiratokban közölt szakszerű írások. Az újságolvasás, sajnos nagyrészt kim erül a hírek meg a cím ek átnézésében, és éppen azok ugranak á t a nyelvm űvelő írásokon, akiknek a leginkább szükségük vol na elolvasásukra. M ert az olvasás ma ebben a közösségben nálunk, sajnos, nem divat, és em iatt a közlés nem ju t el rendeltetése helyéig. K ülönösen falusi és városi m u n kás ifjúságunk zárkózik el általáb a n is az olvasástól. K ielégíti a tv-nézés, a mozielő adás és főként a sportesem ények m egtárgyalása, meg a diszkó. Még jobb eset, ha a táncházba já r, m e rt ott népi m uzsikát hall, m agához való társaságba kerül, és élet kedvet kap. K ülönben közöm bös m a g ata rtása kiterjed m ás te rü lete k re is: napi m un kájáb an sem lát olyan jövőt m aga előtt, am elyért érdem es volna dolgozni. A m á nak él, és engedi, hogy sodorja az ár. Ez a m ag atartás jellem zi n y elv h aszn álatát is. Persze vannak pozitív jelek is. Ifjúságunk egy kisebb h án y ad a kom olyan k é szül az életre, ez érdeklődő és nyelvhasználata tekintetében is igényes vagy legalább is a rra törekszik. A m agyar szakkifejezések m egism erése egyébként nem ütközik nehézségekbe. Az alapot hozzá az ifjúság jórészt m egkapja a szakiskolákban, ha a sz ak ta n ár nem m u lasztja el tudatosítani a tanulókban az anyanyelvi m egfelelőt is. Hiszen — ha nem is m indegyik szakm ában — vannak m agyar tannyelvű szakiskoláink, az állam i nyelvű tagozatokon pedig kérhetik a szülők, hogy fak u ltatív tárg y k én t az anyanyelvet is ta
87
nulhassák gyerm ekeik. A lehetőség teh át adva van, csak a kivitelezésben akadozik a megoldás. Egy m ásik tényező, am ellyel ugyancsak szám olnunk kell az, hogy nyelvm űvelő tevékenységünk nem eléggé m élyreható, nem eléggé átfogó. A hosszabb-rövidebb ilyen tárg y ú írások nem k eltik fel kellőképpen az érdeklőd ést a dolgozó töm egek m inden rétegében: az olvasás ugyanis nem „kenyere” számos dolgozónknak. Meg kellene ta láln u n k a m ódját, hogy a legkisebb helységben m űködő m űvelődési háztól kezdve m inden szinten élő, ható erő legyen az anyanyelv ápolása. Ehhez kellene óvónői, ta nítói szinttől fölfelé a rendszeres, tudatos tevékenység. Ifjúsági és gyerm eklapjaink — ha nem is egészen rendszeresen — napirenden ta rtjá k ugyan a k érd ést ugyanúgy, m int a többi sajtóterm ékünk, de ez nem elegendő; m égsem kielégítő az eredm ény. Érvényes ez nem csak az állam nyelvén tanuló ifjú ság ra — b ár a rra vonatkozó an fokozottabban az —, hanem az anyanyelvű tanintézm ények tan u ló ira is. A nyelvi lelkiism eret felébresztésén kellene többet fáradoznunk, hogy m inden beszélő érezze szükségét ann ak : ism erje és adott alkalom m al a helyzetnek m egfelelően használja is anyanyelvét. Ez irányú tevékenységünknek ki kellene terjednie társad alm u n k egészére. Az em berek azonban m intha a rra állítódtak volna be ebben a rohanó életben, hogy köz lendőjük ta rta lm á t úgy-ahogy m egértessék, de hogy an n ak form ája, kifejezési m ódja is megfelelő, esetleg színvonalas legyen, a rra m ár nem vagy ritk á n fo rd ítan ak gon dot. Egy-két kiragadott példa — úgy vélem — szem léletesen m egvilágítja, m ire gon dolok. H a például valam elyik faluban vendégül lá tn ak városról jött, tiszteletre m él tó egyéneket, nem tu d ják — sok h ely ü tt — m agyar nyelven m egszólítani őket, m ert ilyen szem élyeket nem illik „m agá”-nak szólítani, és ilyenkor a rom án megszólítási fo rm át használják: Hogy van doamna? Vagy ha például a m érnököt em legetik, csak inginernek vagy dom nu inginernek titulálják. H asonlóképpen já rn a k el olyankor is, am ikor valam ilyen intézm ény m egnevezésére k e rü l sor. Ez a jelenség term észetesen elsősorban a falusi lakosság körében hallható, szerencsére még nem m inden hely ségben. — M agasabb m űveltségi szinten, és ezeket utánozva alacsonyabb szinten is terjed n ek az ún. tü k örfordítások: adok egy telefont .telefonálok’ jelentésben; in fa r k tust, tüdőgyulladást csinál .in fa rk tu st k a p ’, .tüdőgyulladásba esik’ értelem b en ; sőt adja, illetőleg veszi a vizsgát .sikeresen vizsgázik, átm egy a vizsgán’ tartalom m al, vagy pedig nem vette a vizsgát, azaz .m egbukott’. Az ilyen tükörfordítások elsősor ban az üzemi em berek nyelvhasználatában, illetőleg az orvosi környezetben élők oeszédében, meg a m űegyetem i hallgatók nyelvezetében h allh ató k ; szám uk azonban egy re gyarapszik, és jelzik, hogy a hatás egyre erőteljesebb, a nyelv rendszerével ellen kező szerkezeti form ák kezdenek nagyobb szám ban behatolni a beszélt nyelvbe. Nem em lítettem a nem zetközi szavak gyakori használatát. Ez n álu n k még tetőződik a m ár idézett „kevert n y elv ű ség éb ő l szárm azó kifejezésekkel. Helyes haszná la tu k at célozza az Idegen szavak szótárának m egjelentetése, de h atása — sajnos — nem kielégítő. S ha m ár a kirag ad o tt példáknál ta rtu n k , hadd em lítsem meg, hogy a beszélt nyelvi alakulatok ugyanúgy jelentkeznek a kevésbé iskolázott, írásban m agukat r it kábban kifejező egyének fogalm azványaiban, leveleiben. Az an alfab etizm u st jórészt m egszüntettük, de a helyes fogalm azásig, a helyesírás alapvető ism eretéig nem tu d tu n k m indenkit elju tta tn i. A beszélt nyelvi hibák jelentkeznek írásb an is. A nagyobb városokban viszont a faluról bekerülők igyekeznek m ennél ham arabb alkalm azkodni a m ár ott élő lakosság életm ódjához, szokásaihoz. És ez jellem ző nyelv h asználatukra is. Az igénytelen, durva, trá g á r szóhasználatú környezethez, m i vel városinak érzik, az egyébként egészséges nyelvi környezetből bekerülők igyekez
88
nek hozzáidom ulni. S ennél — azt hiszem — semmi sem könnyebb. Így szellemi igé nyeik a m inim álisra csökkennek, és ezzel egyidőben nyelvi igényességük is ennek m egfelelően alakul. A hatás a városi regionális köznyelv eredm ényeként ilyen negatív jellegű, és nincs olyan sajtóterm ékünk vagy m ás lehetőségünk, hogy ezt a „réteg et” ráébresszük arra, m it veszít el fiatal korában az effajta, sem m ittevő élet folytatásával. Ez az oka egyebek m ellett annak, hogy a kiejtési hibák szám a gyarapodik. K ü lönösen a vegyes lakosságú vidékeken nem tesznek különbséget a hosszú és a rövid hangok között, sem a m agán-, sem a m ássalhangzók ejtésében. Így m egváltozik a beszéd ritm usa, sőt nem egyszer kétértelm űség keletkezik. M áskor meg eltolódik a hangsúly helye, és nem egyszer a hosszú időtartam o t pótolja helytelenül a k iejtés ben. S jóllehet a sajtóban csaknem állandóan igyekszünk fölhívni e rre a figyelm et, a folyam at m egállítása nem igen sikerül. Sok helyütt a népi együttesekben, színjátszó, szavaló csoportokban alkalom sze rűen törekednek arra, hogy legalább az előadók, a szövegm ondók ejtése legyen m in taszerű, de ez sem sikerül m inden esetben, és a mozgalom sem eléggé széles hatókörű. E m iatt a beidegzés, a közösség ejtésm ódja an n y ira hat a beszélőre, hogy m inden igye kezete ellenére sem tu d ja következetesen szépen, irodalm i szintűén ejten i a szöve get. De legalább az igyekezet m egvan, és — ha nem rendszeresen is — mégis biztató jel. M ásutt, elsősorban a székely ny elv járást beszélők között, meg a p ártiu m i részek ben inkább a táji szín jellem ző, de ez nem kifogásolható, m e rt csak á rn y a lttá teszi a szövegm ondást. A rövidhangúsodás azonban — sajnos — m ár itt is érződik, különö sen a városok regionális köznyelvében. A kiejtésbeli sajátosságok eredm ényes javítása elsősorban szép k iejtésű beszélők felvételeinek hallgatásával volna lehetséges. K észült is néhány ilyen lem ezfelvétel, de nem tudom , m ilyen m értékben hasznosítják őket. Az elm ondottakból következik, hogy kevesebb a gondunk az íro tt nyelvvel, m eri — elm o n dhatjuk —, hogy m indegyik sajtó term ék ü n k szerkesztősége h ib átlan ny elv h aszn álatra törekszik. S hogy a nyelvm űvelő cikkek zöm e mégis az íro tt nyelvből veszi a k ija v ítá sra szoruló példát, az csak azzal m agyarázható, hogy a cikkek szer zői úgy vélik: az íro tt nyelv szentesíti, teszi elfogadottá az adott nyelvi form át. Amíg csak a köznapi beszédben fordul elő, nem k ap h a t m enlevelet az irodalm i nyelvben. S jó llehet ebben sok igazság van, hogy ti. az íro tt nyelvváltozat szentesíti végle gesen az új nyelvi elem eket, mégis m eggondolkodtató, hogy vajon az em lített beszélt nyelvi sajátságok nem befolyásolják-e az íro tt irodalm i nyelv alak u lását, illetőleg nem alak u l-e ki egy olyasfajta „kétnyelvűség”, különösen a közéleti, m űszaki-technikai nyelvben, am ely később m ély szakadékot jelenthet m ajd az íro tt és beszélt n yelvvál tozat között. Ezért igyekszünk és igyekeznek a szakm ai nyelvváltozatot jól ism erők időszaki közléseikben, de főként kétnyelvű szakszótáraikkal elejét venni ennek a fo lyam atnak, illetőleg tudatosítani az érdekeltekben az anyanyelvi form ák használatát. Egyetlen példával próbálom m egvilágítani ezt az állítást. M indannyian tu d ju k — és nem régen B enkő L oránd szóvá is te tte egyik cikkében —, hogy az ifjúság, de a m eglett em berek is gyakran használnak trág á r szavakat, kifejezéseket olyankor is, am ikor ezt sem m ilyen felindultság, dühkitörés vagy más, hasonló ok nem indokolja. Hogy úgy m ondjam : trágárk o d u n k divatból vagy megszokásból. Ez a jelenség — egy két, ta lán nem m indig indokolt esetben — jelentkezik ugyan egyes szépirodalm i m ű vekben, de egyébként nem szokványos az íro tt nyelvben. Nos, ezt ugyan szóvá tettük egyszer-kétszer m int beszélt nyelvi jelenséget, de nem te k in tjü k olyannak, am ely elérte az irodalm i szintet, am ely „bevonult” és készül meghonosodni az irodalm i
89
nyelvben. így értelm eztük azokat a m unkahelyen „keverék nyelvi jelenségként” je lentkező beszélt nyelvi form ákat is, am elyekről az előzőekben szót ejtettü n k . Meg kell azonban jegyeznünk, hogy — sajnos — ez a szakm ában jelentkező k e v ert nyelvűség nem egyszer olyan m érvűvé válik, hogy a rendeletek, határozatuk, térvények vagy m űszaki leírások anyanyelven való pontos m egértését egyesek szá m ára lehetetlenné teszi, vagy legalábbis m egnehezíti. P éld áu l egy, a sajtóban m agyar nyelven m egjelent hivatalos szöveget m ár nem m indig é rt meg az illető szakm abeli pontosan, és ezért elolvassa a rom án nyelvű eredeti szöveget, m ondván, hogy azt jobban érti. Az ok ism eretes: anyanyelvén a családi, társalgási nyelvet használja, il letőleg szépirodalm at anyanyelvén olvas, de a közéleti, hivatalos és m űszaki-technikai nyelvváltozatot az állam nyelvén ism eri, és m ár csak azon érti meg pontosan. Ezek a kérdések a szigorúan értelm ezett nyelvm űvelés körébe tartoznak. N álunk azonban a nyelvm űvelést — am in t em lítettem — kissé tágabban értelm ezzük. A m ű velődéssel kapcsolatos m inden kérdést — beleértve a m űszaki-technikai tudom ányo kat is — egyben nyelvm űvelő tevékenységnek is tekintünk, ide szám ítva a szak m u n kák népszerű form ában történő ism ertetését, az ilyen jellegű kerekasztal-m egbeszéléseket. előadásokat stb, is. Gondolom, ez a mi sajátos körülm ényeink között — ép pen az előzőekben k ifejtettek m iatt — term észetes, és talán szükségszerű is, hiszen anyanyelvi m űveltségünkhöz m indez szervesen hozzátartozik, pontosabban a mai é r telem ben vett anyanyelvi m űveltségnek elm arad h a ta tlan tartozéka. Az eddigiekben tárgyaltak azonban sém iképpen sem jelen tik azt, hogy ne vol n ának eredm ényeink. Ifjúságunk körében m egfigyelhető, bár egyelőre szórványosan, a helyes és választékos kifejezésre való törekvés. Nem utolsósorban hivatkozhatunk a d iák rádió m űsorára, meg az ún. visszhangesetekre, am elyeknek állandó té m ája a helyes nyelvhasználat. Az sem elhanyagolandó tény, hogy a különböző sajtó term ék ek b en m egjelenő cik kek, illetőleg a rádióban, tv-ben elhangzó előadások szerzőinek szám a m eghaladja a százat. K özülük kb. 30-an nem csak alkalom szerűen, hanem többé-kevésbé g y ak ra b ban, egyesek rendszeresen közölnek nyelvm űvelő írásokat. Ezeknek a közléseknek a szám a több százra tehető. Ez is bizonyítéka annak, hogy nem teljesen szűkkörű te vékenységről van szó. Igaz, mindezek jórészt egyéni kezdem ényezések eredm ényei, nincs összehangolt, irán y íto tt jellegük. De talán jobb is így, m ert ezáltal szélesebb, átfogóbb, nem egy-egy egyén szőkébb érdeklődési körébe tartozó kérdések tárg y alására k erü l csak sor. Nem egyszer egy-egy szerkesztőség igényelte kívánalom nak tettek vagy tesznek eleget a cikkek szerzői, és ilyen esetben rendszerint hosszabb ideig élő, rovatszerű k eretb en k e rülnek közlésre a beküldött kéziratok. Az írások zöm ének tárgya egy-egy jelenség vagy jelenségcsoport. S zülőjük a m in dennapi nyelvgyakorlat. E zért kevés viszonylag az elm életi vonatkozású közlés. A rövidebb-hosszabb cikkekből azonban a szerzők gyakran expressis verbis levonják, m áskor csak az elm ondottakból v o nhatják le az olvasók az elvi tanulságot. Belőlük egybeállnak m indazok az elvi, m ódszertani tudnivalók, am elyek a jelenségek k ap csán m egism erhetők és tudatosíthatok. Éppen em iatt szükség volna több, a nyelvm ű velés elvi kérdéseit tárgyaló közlésre. Jelentek ugyan meg általános nyelvészeti, a nyelv és gondolkodás kérdését, a nyelvm űvelés és a m odern nyelvtudom ány viszo nyát, a m űveltség és az anyanyelv k apcsolatát és hasonló kérdéseket fejtegető ír á sok havi folyóiratainkban, de ezek — jóllehet egyik-m ásik több tízezres példányban jelenik meg — még kevésbé ju tn a k el azokhoz, akiknek leginkább szükségük volna e kérdések m egism erésére, tudatosítására.
90
Je le n i meg több önálló k ötet is. Egy részükben általános nyelvtudom ányi k é rd é sek népszerű form ában való ism ertetésére k erü lt sor, m ásokban nyelvm űvelő cikke k et g y ű jtö ttü n k össze és adtunk ki. M indezek a helyesírási szótárral, Idegen szavak szótárával, m űszaki kétnyelvű vagy általános kétnyelvű szó tárak k al együtt elég nagy példányszám ban jelentek meg, és jó részüket rövid idő a la tt meg is vásárolták, ami elég nagyfokú érdeklődést jelent, m égsem lehetünk — az e m líte tt okok és tények m iatt — m egelégedettek m unkánkkal. M int m indenütt, nálunk is az iskola az az intézm ény, am elyben a nyelvi tu d a tosságot igyekeznek m ennél m agasabb fokra em elni. Iskoláink nevelőtestületében — általánosságban — m egvan ez a törekvés, de — ha szabad így m ondanom — nem eléggé hangsúlyozottan, nem eléggé egységesen. Jórészt csak a szak tan ár v állára h á ru l ez a tevékenység, és a hagyom ányos nyelvtanoktatás beidegezettsége m iatt nem hoz za meg a kellő eredm ényt. Nem sik erü lt még an n y ira a funkcionális szem pontot é r vényesíteni a nyelvtanításban, a nyelvi nevelésben, hogy a nyelvi anyag tan ításáb an a gyakorlati alkalm azandóság, a helyzetnek megfelelő n y elvhasználat k ialak ítása le gyen a végső cél. Igaz, ez nem könnyű feladat, az élet azonban egyre inkább ezt igényli. E zért m indent meg kell tennünk, hogy ezt a célt elérhessük. E tekintetben m indenekelőtt olyan tankönyvekre volna szükségünk, am elynek központi célja az al kalom nak, helyzetnek megfelelő közlőképesség kialakítása. Ezt a felad ato t azonban a m últban m egjelent tankönyveink nem lá ttá k el. R em éljük, hogy a m ost készülő n y e lv könyvek szerkesztői fokozott m értékben szem előtt fogják ta rta n i ezt a szem pontot. N ehézséget je len t ebben a vonatkozásban, hogy a nyelvoktatás, a nyelvtanítás m egszűnik a VIII. osztály befejeztével. Illetőleg csak a hum án tagozatokon, meg a tanítóképzőkben folytatódik a felsőbb osztályokban is. A VIII. osztályos tanuló vi szont nem eléggé fejlett, nem eléggé é re tt számos olyan nyelvi, nyelvhasználatbeli je lenség helyes h asználatára, hogy az iskola elvégzése u tán m egfelelőképpen tovább k é pezhesse m agát önneveléssel; talán nem is tudatosodik benne kellő m értékben az anyanyelv haszn álatán ak szüksége. Az iskolai nyelvi nevelés azonban nem tu d ja egy m agában m egoldani ezt a kérdést. Szükség volna a család, a közösség és m inden olyan intézm ény közrem űködésére, am ely m ár az iskolai anyanyelvi nevelés előtt, il letőleg annak befejeztével segítené a felnövő ifjút, illetőleg a m unkahelyén dolgozót abban, hogy nyelvi nevelése ne szenvedjen hátrán y t, illetőleg ne szakadjon meg. A családi nevelés fontos láncszem e az anyanyelvi nevelésnek, de talán még en nél is fontosabb az iskoláskor előtti, az óvodai, napközi otthonbeli nevelő m unka. S a j nos, nincsenek a birtokom ban megfelelő adatok a rra nézve, hogy ezen a szinten m i lyen fokú a nevelés, de gyakorlatból tudom , hogy a családban folyó nyelvi nevelés nem kielégítő. Nem az, főként am iatt, m e rt — am in t m ondottam — m aguk a szülők sem rendelkeznek a szükséges ism eretekkel, te h át m ár otthonról bizonyos nyelvi szegénységgel indul a gyerm ek a tanintézetekbe. S ha óvónőink nem eléggé lelkiis m eretesek, nem v árh ató jó eredm ény e tekintetben a to vábbiakban sem. Hiszen az a gyerm ek, am elyik ilyen nyelvi ism eretekkel kerül iskolába, m ár eleve hátrányos helyzetben lesz számos más tá rsá v al szemben, vagy pedig az ő nyelvi szintjén állók fogják m egszabni azt az átlagos színvonalat, am elyen a to vábbiakban a nyelvi neve lés folytatódni fog. Az ilyen iskolából kikerülő ifjú, nyilvánvalóan a m unkahelyén sem fog m ásként viszonyulni a nyelvi kérdésekhez: nem fog olvasni, nem fog eljárn i azokra a szab ad egyetem i vagy m ás előadásokra, am elyek a nyelvi neveléssel foglalkoznak, te h át m egm arad azon a nyelvi szinten, am ellyel az iskolából k ikerült. Alig rem élhető, hogy az ilyen ifjú keresni fogja azoknak a fiataloknak a társaságát, akiktől in dítékot k a p hatn a a nyelvi elm aradottságának pótlására. Így — éppen a nyelvi nehézségek m iatt
91
— sérü lt em berként fog élni a társadalom ban, nem fogja tu d n i kiterm elni önm agából azokat az értékeket, am elyek esetleg benne szunnyadnak, E m iatt nem fog benne k i alakulni egy olyan viselkedésform a, am ely biztonságot ad h atn a társad alm i tevékeny ségében. Ezen a helyzeten, sajnos, nem tudunk mai lehetőségeink között változtatni. Re m éljük azonban, hogy a sajtóban m egjelenő írások többeket m eggondolkodtatnak m ajd, és áttételesen valam elyes pozitív eredm ényt hoznak ebben a tek in tetb en is. M indezek a kérdések és jelenségek term észetes folyom ányi nem zetiségi v o ltu n k nak. Ennek tudatában próbáltuk felvetni őket, hogy — ha lehet — valam elyes m egol dást találju n k m egszüntetésükre, orvoslást a meglévő bajokra. S talán több ered m én y ről is beszám olhattam volna, ha szám ba veszem és fölsorolom azoknak a nevét és azokat a cikkeket, tanulm ányokat, köteteket, am elyek m egjelentek, vagy előszám lá lom azoknak az előadásoknak a címét, am elyek e tém akörben az utóbbi években e l hangzottak. De nem ez volt a célom, hanem az, hogy rám u tassak azokra a n e hézségekre, Deme szavával élve azokra a gondjainkra, am elyek naponként foglalkoz tatnak. Az elm ondottakon kívül számos más kérdést leh etett volna még felvetni, de úgy vélem, a részletkérdések tárgyalása nem szükséges. Azok jó része — bizonyára — nem csak a mi sajátos helyzetünkben jelentkezik. Rem éljük, hogy a jövőben ere d m é nyesebb m unkát fejthetünk ki, m ert az egyetem ről kikerülő ifjúság soraiban számos újabb m u n k atársat kapunk, és vidéken dolgozó k artá rsain k szintén több gondot for dítan ak az ilyen irányú tevékenységre.
m tfij iifirm n m a vendéglő teremében
MAGYAR TERÖLETi SZÍNHÁZ ?8 oiftófccr 16 bit
-fút 76
ttrMwümt
jólókony (**<4ra ofabíeitMtí, mltgl ^lili •
lt\KTA t.AJos.
‘
SZ E REL E M/w
( U t* k a )
«*•«»írté-.
fmr^MU« ••tűi* »*m*r jrtrJutt) rc*J ké + tk irin tk k h m i»»t M ó n i* *ieí»fi ;
K*n4»
UWm. * -> *
*.
-■*»»»** Mw*«**\.
lift
M A Ó A J L t KB O S I.A S T N É
D J V A O tO - Í C É N f i H * U A
«o MlMKW Színlap (1865)
92
wmm*Ir
(li'wHérWMiu. P iak á t (1978)
i* mm
ERDEI SÁNDOR:
n
A mese az Ember története"
(A hatvanéves Nagy Olga köszöntése)
Nagy Olga családjában a hagyom ányok irán ti érdeklődés szinte örökségnek szá mít. B átyja Nagy Ödön, az ism ert néprajzi gyűjtő. A k u tató n ő első közlem énye b á ty já nak és M akkai E ndrének közös k iadványában jelen t m eg A datok a téli néphagyom á nyok gyűjtéséhez cím m el, 1939-ben. Ezt a m u n k á ját a m ezőpaniti hiedelem - és szokás világról írta. A zóta szám talan tanulm ánya, adatközlése, recenziója, esszéje, s jó néhány könyve je len t m eg k utatói m unkásságának négy évtizede alatt. N agyernyén született 1921-ben. Iskolái elvégezte u tán K issiklódon és Széken ta n ítóskodott, illetve tan árk o d o n , ugyanis G unda Béla bu zd ítására a K olozsvári Bolyai T udom ányegyetem en 1950-ben m agyar—nép rajz szakos oklevelet szerzett. 1952-ig teh át tan ító i-ta n ári m inőségben, m integy a faluközösség ta g jak é n t g y ű jtö tte a folklórm ű fajok d ara b jait, leginkább m eséket. M ár az ötvenes évek elején tekintélyes népm ese kutató n ak szám ított. S orra jelentek meg gyűjtem ényei: A három táltos v arjú , Előbb a tánc, aztán a lakom a, L üdérc sógor, A szegény em ber táltos tehene, A nap húga meg a pakulár. N éhány évet az Ü tünk és a Dolgozó Nő szerkesztőségében is m u n k ál kodott, s noha ő eltévelyedésnek bélyegzi ezt az időszakot, tudom ányos p ály áján ak mégis nagy h asznára volt, hisz m int újságíró, b e já rta az egész országot. Ezek az évek szépírói, főleg ifjúsági irodalm i term ést is hoztak. A tu lajd o n k ép p en i tudom ányos m unka kezdete az 1958-as évvel datálható, ek k o r lesz a K olozsvári F olklór In tézet tudom ányos m unkatársa. A hetvenes években elérkezett a szintézisterem téshez, am e lyet széles körű gyűjtés, alapos m eseism eret előzött meg. Szociológusként, pszicholó gusként közeledett a meséhez, illetve a m esem ondás, m eseh allg atás folyam atához. A mesélő és a hallgató közönség viszonya érdekelte. E kkor jelennek m eg A m ese mondó Ja k a b István (Vöő G ab rielláv al közösen), a Széki P arasztd ek am ero n , Zöld m ezőszárnya és a Széki népm esék cím ű m unkái. Ezekből a kötetekből világossá lesz, hogy Nagy Olga nem csak a gyerekek m ű faján ak ta rtja a m esét, hanem az olyan egyetlen prózai m űfajnak is, am ely az életet teljes egységében m u ta tja be. A m esekutatás szintézisének eredm ényeit a Hősök, csalókák, ördögök (esszé a nép meséről) és A táltos törvénye (népm ese és esztétikum ) cím ű könyvében közli. Főm ű vének ta lán ez utóbbi nevezhető. A Hősök, csalókák, ördögökben a m ese izgalm as é let ra jz á t írja meg szuggesztív, olvasm ányos stílusban. A szépíró ebben a m u n k ájáb an tám ogatta leginkább a kutatót. Nagy Olga a kontrasztok m ű faján ak , költészetének ta rtja a m esét, am elyben a borzalom a r r a szolgál, hogy „a boldog vég, a nagyszerű kibontakozás, a hős d iad ala csak an n á l fényesebben álljo n a hallgató e lő tt”. Végig kísér b ennünket azon az úton, am ely a m itikus hőstől az em berszabású (így esen dőbb) hősig, a kópéig vezet. A kópét szinte a dem itizálás hozta létre, az a hitetlenség, am ely nem bízik m á r a csodákban. G unda B éla (aki k ív ánatosnak ta rta n á , hogy az esszé valam ely világnyelven is m egjelenjen) ezt írja róla: „Nagy O lga belülről igyek szik m egragadni a mese v ilá g á t. . . E lm élyült pszichológiai érzékkel, meggyőzően fejti
93
k i....... hogy a tálto s ló, a farkasok királya, a gonosz m ostoha nem a költészet sú ly ta la n fikciói, hanem az em ber legm élyebben lappangó ösztöneinek szülöttei. Ezek közül a táltos teszi lehetővé a m esehős szám ára azt a nagy em beri szándékot, hogy ’egyőzhesse a te re t és az időt.” Nagy Olga szerin t a m ese nem a valóság, hanem a valóság lényegének a m egragadása. O lyan stiliz ált világ, ahol eltű n n ek az árn y alato k , a feketén és feh éren k ívüli színek, a sötétség és a fény ta rto m án y á ra redukálódik az igy m egkom ponált m indenség, ezzel az élet kontrasztos v o ltát áb rá zo lja és kiérezhelő belőle az ellen téte k b en m egm utatkozó világigenlés. A m ese nem ism eri az idő- és té r beli k orláto k at, egy állap o t a m egfelelő mesei alkalom eredm ényeképpen önm aga ellen tétév é változhat. Ezt írja a m ese lényegéről: „A m ese az em b er története, akinek hőssé k e lle tt válnia ahhoz, hogy em berségét m egőrizze . . , E gyetlen m ű faj sincs, am ely az életet így együtt, egyben, egyetlen b ám ulatos egységben fogná fel a m aga trag ik u s és u g y an ak k o r optim ista kicsengésében, m in t a m ese.” Az utóbbi években a néprajztu d o m án y m egúju lásán ak kérdése érdekli és a tá r sad alo m néprajzi k u ta tá so k a t szorgalm azza. A m egjelenését váró havadi falu m o n o g rá fiá já b a n m á r ilyen irán y ú eredm ényeiről szám ol be. M ost k ív á n ju n k erőt, egészséget* sok sikerszerző felad ato t neki? B árcsak lenne frissebb, erősebb és őszintébb ez a form ula, hogy lenne henne telep atik u s hatás, hogy valósággá v áln án a k az elk o p tato tt szövegű Jókívánságok! Az életöröm m ellett e re d m ényeit m élta tn i és felhasználni képes jelen - és u tó k o rt kívánok neki.
0m 0 »•# > e * * ^
^
^ ' / *+ •* * * -
-••• » •
'/
-
-
• •* •
* ü*
r
^
^ * 0 'T
í» ■
^f* • / • / /> " /■., , ^ v /C>
0 '*zr ó ,
'9 ”
/
e
*
^
*
A ►Var ^
0 0
r
/P r. /
A, S
-- -----------
- /. /-
r ir
.
-
-----
. t-
////*>
- /- '
,
y .
f
...V
í*
1•
.
V*
m
^
*
0 ./ - J S * :* . ►
' / / *'
/-y /- /
./• Z
- z»'.
.
S . _____ &*. - ' V'X' • '
* '•3 !
/» '
« /. U Jegyzőkönyv
94
r-.
-É
Krónika SZÉKELY GÁBOR:
A nyelvoktatásról, különös tekintettel a m egyei TIT-nyelviskola m űködésének társad alm i h á tte ré re i. Eleve feltételezve, hogy m inden h asonlat sá n tít egy kicsit, azt m ond h atán k : h a zánkban m a idegen nyelveket — a gazdasági szféra szerveződésének m egfelelően — állam i, szövetkezeti és m agánszektorban oktatnak. A kétségkívül vezető szerepet já t szó állam i szektort az általános és középiskolákban, illetv e a z egyetem eken és fő iskolákon folyó nyelvtanítás képviseli. A rra vonatkozóan, m en n y ire elterje d tek és milyen színvonalúak az egyébként nem is m indig „hivatásos” nyelv tan áro k á ltal ta r tott m agánórák, nem állnak adatok rendelkezésem re. V izsgálatuk sem tartozik té mánkhoz, puszta létezésük azonban azt bizonyítja, hogy oktatási intézm ényeink k ü lönféle okok m ia tt nem képesek kielégíteni az idegen nyelvek tan u lásáv al kap cso lat ban jelentkező társadalm i igényeket. Ez a körülm ény terem ti meg an n a k szükséges ségét is, hogy m űvelődési központok, kultú rh ázak , illetve különböző társad alm i szer vezetek, m int pl. az MSZBT, a M A PR JÁ L és a TIT felad atu k n ak tekintsék a nem in tézm ényesített, mégis szervezett, rendszeres és színvonalas nyelvoktatás feltételeinek a biztosítását. A közvélem ény azt a v ita th a ta tla n helyzetet, hogy idegen nyelvi ism ereteink távolról sem kielégitőek ,1 általáb a n és kizárólagosan a nem m egfelelő iskolai nyelv oktatásnak, iskolarendszerünk egyik hiányosságának tu lajd o n ítja, holott ez a kérdés korántsem ilyen egyszerű. Ki ne h allo tta (esetleg m ondta) volna még, „nyolc-tíz évig (a végzettségtől függően!) ta n u lta m az orosz nyelvet, és nem tudok egy pohár vizet kérni". Ha azonban nem állu n k meg en n él a kijelentésnél, h a egy kicsit még a „tém ánál m a ra d u n k ”, általában, vagy legalábbis igen gyakran kiderül, hogy az illető valóban igen hosszú ideig tan u lta az ad o tt nyelvet, de öt, tíz, esetleg tizenöt évvel ezelőtt be is fejezte a tanulását, teh át m ióta nem kényszerítik rá, hogy h asználja ezt, nem is foglalkozott vele. M árpedig egy oroszul, vagy b árm ilyen m ás idegen n y el ven jól beszélő n y elv tan á r is megérzi, ha „kihagy” két-h áro m hónapot, pl. a nyári szünetet, és m indig ú jra és ú jra ízlelgetnünk kell a szám u n k ra idegen nyelvet, ha hosszabb-rövidebb idő után ism ét olyan em b errel találkozunk, aki azt any an y elv k én t használja. Csoda-e hát, ha az, aki m ondjuk tíz év a la tt an n y i fáradságot sem v ett m a gának, hogy olykor-olykor legalább régi nyelvkönyveibe belelapozzon, szükség ese tén képtelen a nyelv spontán h aszn álatára?! A p ohár vízzel k apcsolatban néha p e r sze más is kiderül. M égpedig az, hogy a nyolc-tíz év a la tt am ik o r h ivatalosan ta n ít ják iskolánkban a p éldaként em líte tt nyelvet, nem m indenki ta n u lja igazán. A ta-
95
nulpafás pedig egyetlen idegen nyelv esetében nem elegendő. Azzal, hogy az általán o s iskolában közepessel, négyessel letudom , aztán a középiskolában elérek valam i sze rény osztályzatot, az egyetem en (főiskolán) meg átcsúszom valahogy, bizony sem m it sem érünk. Az ily en fajta „erőfeszítés” valóban nem elegendő a m ár többször em lí tett p o h ár vízhez sem. M indezt azonban távolról sem a z é rt írtam le, hogy m ost és itt m egvédjem orosz ny elv oktatásunkat, m elyről egyébként a K ritik a egyik nem tú l régen m egjelent szá m ában olvashattunk elem ző cikket ,2 hanem az volt a célom, hogy rám u tassak k ét olyan körülm ényre, m elyek a postscholaris nyelvoktatás m egszervezését és biztosí tá sá t a legkitűnőbb iskolarendszer m ellett is szükségessé teszik m indaddig, míg az idegen nyelvek ism eretére egyáltalán szükség lesz. N evezetesen: feltétlen ü l biztosítani kell valam ilyen lehetőséget azok szám ára, a k ik meg a k a rjá k ta rtan i, esetleg tovább szeretnék fejleszteni kínkeservesen m egszerzett ny elvtudásukat, m ásrészt nehezen képzelhető el olyan ideális állapot, am ikor m inden gyerm ek és ifjú em b er teljes m ér tékben tu d a táb a n lesz an n a k , hogy az idegen nyelvek tan ításáv al -nem kínozni a k a r ják, hanem egy jól használható eszköz birtokába szeretn ék ju tta tn i, és ezt a törekvést érdem es lenne egy kis szorgalom m al tám ogatni. M árpedig addig, am íg ez be nem következik, biztosítani kell valam ilyen „korrekciós” lehetőséget azok szám ára is, akik az iskola által n y ú jto tt előnyöket nem, vagy nem teljes m értékben h aszn álták ki, de aztán az élet valam ilyen m otiváló tényező révén n y elv tan u lásra ösztönzi őket. Ezek a m otiváló tényezők an n y ira közism ertek és kézenfekvők, hogy m egem lí tésük is közhely szám ba m enne, ha nem já tsz an án a k nagy szerepet a nyelvtanulás eredm ényességét és végső soron a nyelviskola m űködését illetően is. N em te k in th etü n k el te h á t — fontossági so rrend sz erin t történő — felsorolásuktól:
1 . a tanuló m unkaköréhez, szakm ai tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó, e r kölcsi (esetleg anyagi) elism eréssel is együttjáró m otiváló tényezők; 2. reális és k o n k rét gyakorlati cél, pl. tervezett külföldi utazás, b aráti, rokoni kapcsolatok s tb .; 3. egyéb, k onkrétan nem körü lh atáro lh ató m otiváló tényezők, pl. hasznos időtöl tés, az iskolás korú gyerm ek korrepetálásához szükséges ism eretek felelevenítése, m egszerzése stb. K étségtelenül az iskolarendszerrel függ össze, hogy nincs m egoldva a „m ásodik” idegen nyelv tan ítása az általános iskolás korú gyerm ekek szám ára. Az alap fo k ú ok tatási intézm ények általáb a n fakultatív órák szervezésével sem tu d já k kielégíteni az igényeket, és az is teljesen érthető, hogy sok szülő szorgalm azza az angol, fran cia vagy ném et nyelv tan u lásán ak m ielőbbi m egkezdését, éppen a gyerm ek fokozottabb fogé konyságára hivatkozva. Nem várható, hogy rövid időn belül sor k erü ljö n a m ásodik idegen nyelvnek a széles körű bevezetésére az általános iskolában, feltétlen ü l szükség van te h á t a gyerm ektanfolyam ok szervezésére is. Ehhez kapcsolódik még egy sokak á ltal v ita to tt problém a, tu d n iillik a szakm unkásképzés és az idegen nyelv o k tatásán ak kapcsolata. Sajnos elég e lte rje d t az a felfogás, hogy m ondjuk egy lak ato sn ak vagy k ő m űvesnek sem m i szüksége idegen nyelvek ism eretére. Azon viszont senki sem cso dálkozik, hogy egy jövendő óvónő vagy tanító az orosz nyelvet pontosan annyi ideig ta n u lh a tja állam ilag m egszervezett körülm ények között, m in t pl. a fizikus- vagy v e gyészjelöltek, és — m ivel a felsőfokú intézm ény elő tt általáb a n gim názium ba já rn a k — alk alm uk v an rá, hogy a m ásodik idegen nyelv a la p ja it is elsajátítsák . M árpedig óvó- és tanítónőinket elsődlegesen a z é rt képezzük, hogy m agyar városokban és m agyar falv ak ban m agyar gyerekeket tanítsan ak és neveljenek, és — egészen kivételes ese-
96
tektől eltérően — valószínűtlennek látszik, hogy „bevetésükre” külföldön k erüljön sor, sőt még az idegennyelvű szakirodalom tanulm ányozására sincs feltétlen ü l szükségük.3 Szakm unkásaink sz ám ára viszont reális lehetőség, hogy pl. V lagyim irban szereljenek trak to rg y ári festőberendezést, B rnoban építsenek szállodát, vagy éppen Irak b an óv ják, védjék a m agyar állam gazdasági érdekeit, m in t a z t a z egyik tv -ad ásh an lá th a t tuk. Es ilyenkor bizony jól jön, jól jönne a nyelvtudás! T erm észetesen nem az a hiba, hogy a felsőfokú végzettségű értelm iségi dolgozóink képzésében au to m atik u san biz tosított a nyelvtanulás lehetősége, hanem az, hogy a szakm unkásképzésből általáb an hiányzik. E nnek a helyzetnek a következm énye, hogy a szakm u n k ástan u ló k közül sze rencsére egyre többen iratk o zn ak be nyelvtanfolyam okra. Ha m indehhez még hozzávesszük, hogy vannak olyanok, ak ik nem elégszenek meg a m ár esetleg m agas szinten e lsa já títo tt egy vagy k ét nyelv ism eretével, hanem valam elyik m otiváló tényező h a tá sá ra további nyelveket is szeretn én ek m egtanulni, úgy vélem , m egem lítettem m indazokat az okokat, m elyek általáb a n közreh atn ak a nyelvtanfolyam ok szervezésénél, illetve m eghatároztam azok k ö rét is, a k ik n y elv tan folyam ok résztvevőivé válnak vagy válhatnak. Kedvező körülm ények között (folyam a tos igény, olyan hallgatók tömeges jelentkezése, akik kom olyan veszik a n y elv ta nulást), ezek a nyelvtanfolyam ok nyelviskolává, teh át olyan szervezetté fejlődnek, m elynek keretében az oktatás kezdő, középhaladó, haladó szinten eg y arán t folyik, lehetőség van valóban hasznosítható nyelvtudás m egszerzésére, illetve a z állam ilag rendszeresített nyelvvizsgák (alap-, közép- és felsőfokú, v alam in t k andidátusi és szakm ai vizsga) letételére. A T IT gondozásában ilyen nyelviskola B udapesten m ár negyedszázada m űködik, és fokozatosan k ia lak u ltak a nyelviskolák a nagyobb v á rosokban, főként a m egyeszékhelyeken is. A továbbiakb an azzal foglalkozom, hogyan érvényesülnek az itt összefoglalt általános érvényű tényezők m egyénkben, m ilyen kon k rét eredm ényeket é rtü n k el a nyelvi oktatás területén, és m ilyen speciális p ro b lémák jelentkeznek szűkebb környezetünkben.
II. H a az iskolajellegű T lT -nyelvoktatás kialak u lása óta* á tte k in tjü k a résztvevők létszám át (1971: 555 fő, 1972: 658 fő, 1973: 559 fő, 1974: 578 fő, 1975: 602 fő, 1976: 567 fő, 1977: 576 fő, 1978: 593 fő, 1979: 712 fő, 1980: 613 fő),egy értelm ű m ennyiségi növekedés nem tapasztalható. Az összlétszám elég kiegyensúlyozottan 550—600 fő k ö rü l mozgott, az 1979. évi kiugró m axim um néhány „kis” nyelvnek (lengyel, olasz, szlovák) a k ísérleti je l legű bevezetésével m agyarázható, továbbá azzal az örvendetes ténnyel, hogy a nyelvisko la lassan m egindult a „m egyeivé v álás” ú tjá n , m ivel a kisvárdai tanfolyam ok m egszer vezése révén m ár nem csak N yíregyházát és közvetlen környezetét érinti. A lapvetően kiegyensúlyozott képet m u ta t a különböző nyelveknek egym áshoz való viszonya is. A hallgatói létszám nak hozzávetőlegesen 2/3 részét az angolosok és a ném etesek te szik ki, kb. egyenlő arányban, m ajd az orosz és a francia következik három -négy ta nulócsoporttal. A „kis” nyelvek esetében 8—10 fő jelentkezésére lehet szám ítani. Ha te h át fejlődésről beszélhetünk, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy az nem anynyira extenzív, m int in k áb b intenzív jellegű. L egfrappánsabban a m inőségi változás persze az angol és a ném et területén érvényesül, hiszen itt a legnagyobbak a leh ető ségek is, de érezhető az orosz és a francia nyelv esetében is. Ez az intenzívnek nevezett fejlődés abban nyilvánul meg, hogy az utóbbi években m ár m egszokottá és term észe tessé v ált a kezdő, haladó és nyelvvizsga-előkészítő tanfolyam ok egym ásra épülése, teh át an n ak, aki kezdőként azzal a szándékkal iratkozik be a nyelviskolába, hogy b i zonyos idő elteltével (reálisan nézve a dolgokat ez 5, esetleg 4 év) középfokú állam i
97
nyelvvizsgát kíván tenni, és kom olyan is veszi a tan u lást, a T IT kedvező és egyre kedvezőbbé váló feltételeket tud biztosítani, m ivel ta p asz talt o k tatógárda és lassan teljessé váló, állandóan tökéletesedő, m odern audiovizuális és audiorális tan an y ag rendszer áll rendelkezésére. A k o n k rét sikerek (az utóbbi években le tett 20—25 ny elv vizsga) talán mégsem csak ezzel m agyarázhatók, hanem in k áb b a nyelvet tanulók szem léletének bizonyos változásával. Míg ugyanis a k á r öt évvel ezelőtt az volt a fő tendencia, hogy hallgatóink nem annyira céltudatosan, sokszor talán csak divatból kíséreltek meg egy idegen nyelvet elsajátítan i, te h át alapvetően a m otivációs ténye zők h arm adik csoportja volt az uralkodó, az utóbbi k ét-h á rc m évben m eg n ő tt azok szám a, ak ik tudták, hogy nem könnyű fela d atra vállalkoztak, de a z t is, hogy m iért teszik ezt, teh át úgy érzem , ném i eltolódás tap asztalh ató főként az első motivációs csoport irányában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nyelvoktatásnak el kellene veszítenie a „tisz tá n ” közm űvelődést, a ku ltu rális színvonal em elését szolgáló funkcióját, te h á t táv o l ról sem a r r a gondolok, hogy az lenne az ideális állapot, ha csak olyanok ta n u ln án ak idegen nyelveket, ak ik n ek nyelvtudásukat igazoló hivatalos d o k u m en tu m ra is fel tétlen ü l szükségük van, de a céltudatos, kellő — esetleg külső tényezők által is mo tiv á lt a k a ra tta l rendelkező hallgatók feltétlenül em elik egy-egy tanulócsoport m u n k á ján a k a színvonalát, ső t pozitív h atást gyakorolnak a ta n ári tevékenységre is. M ásrészt, b ár egzakt statisztikai adatokkal ezen a téren nem rendelkezem , mégis — éppen a hosszabb id eje fo lytatott T IT -m unka révén szerzett tap asz talata im alap já n — úgy vélem , hogy nagyobb városainkhoz, illetve m ás m egyékhez viszonyítva N yír egyházán és S zabolcs-Szatm árban nincs elegendő k v alifik ált n y elv tu d ással rendelkező szakem ber, és még távolról sem használjuk ki képzésük érdekében a T IT -nyelviskola (vagy m ás nyelvtanfolyam ok) á lta l n y ú jto tt lehetőségeket. A n y elv o k tatásn ak a te r melő tevékenységhez való közvetlen kapcsolódását te h á t a mi k örülm ényeink között még inkább hangsúlyozni kell. E redm énynek te k in th e tjü k ugyan, hogy v an n ak olyan szovjet p a rtn e rre l rendelkező m ezőgazdasági üzem eink, ah o l éveken k eresztü l tám o g atták az orosz nyelv tan ítását, hogy v annak vállalatok, m elyek dolgozóiknak (még hozzá nem is vezető beosztású dolgozóiknak!) lehetővé teszik a 2—3 hónapos, igaz Eélig-meddig m agánúton és -költségen szervezett ND K-beli tan u lm án y u tat, de az ért az is előfordul, hogy a közvetlen felettesek — élve azzal a körülm énnyel, m iszerint a M unka T örvénykönyve, ellentétben sok m ás továbbképzési form ával, a n y elv tan u lás hoz a legcsekélyebb kedvezm ényt sem biztosítja — még az önszorgalom ból v állalt nyelvtanfolyam látogatását is in k áb b gátolják, m in t segítik. És sok esetben bizony egyegy jól induló, hasznosnak látszó (népgazdasági szem pontból is fontosnak tűnő!) üze mi tanfolyam csődje is a z é rt következik be, m ert a résztvevők nem k ap ják meg azt a kis odafigyelést, a z t a kis törődést, am i egy kis kedvet, lelkesedést o ltan a beléjük, az, ism étlem , egyáltalán nem könnyű, nyelvtanuláshoz. Ezt talán éppen a z é rt érezzük fo kozottabban a z utóbbi években, m e rt a k o n k rét céllal tan u ló k létszám ának növeke désével párhuzam osan m intha bizonyos fokú fiatalodási tendencia is bekövetkezett volna hallgatóink körében. M árpedig ha ez így van, m ég in k áb b oda k ell figyelnünk bizonyos társadalm i, szociológiai kísérőjelenségekre. H a a közeljövő fela d ata it kellene körvonalaznunk, talán a következő dolgokat hangsúlyozhatnánk. A tan ári m unka és az oktatási any ag szín v o n alán ak állandó, fo lyam atos em elése m ellett szükség lenne a N yíregyházán, illetv e a m egyében iskolán kívül folyó, de intézm ényi jellegű nyelvoktatás k eretein ek bizonyos fokú k o o rd in á lására, a szervezeti form ák és a tananyagok egyeztetésére. E záltal lehetőség nyílna a n yelvtanítás színvonalának em elését segítő egészséges versengés k ialak ítására, de az
98
esetlegesen jelentkező v adhajtások m eg nyirbálására is. Meg kellene találn i a n n a k a m ódját is, hogy ném ileg befolyásolhassuk a tanuland ó nyelv k iv álasztását is, m ert igaz ugyan, hogy egy kutatóm érnöknek nagy valószínűséggel az angol nyelvre van szüksége, de előfordult m ár, hogy a szom szédja is ezt választotta, pedig csak a k ö r nyező országokban szeretett volna körülnézni, ahol talán a n ém ettel jobban boldogult volna. De h át csak nem m arad le! V alahogy úgy, m int a kocsi esetében: ha neki L a d ája van, nekem sem elég a T rabant. M ásrészt a r r a is gondolni kell, hogy könnyebb és hasznosabb egy olyan nyelv felevenítése, m in t egy új elsajátítása. T ovább kellene folytatni (olykor el kellene kezdeni) az üzem ekben, gyárakban, intézm ényeknél a n nak felm érését, hogy m ilyen m értékben van szükség idegen nyelvek ism eretére, és a reális szükségletből k iindulva fokozottabban kellene ösztönözni azokat, ak ik n ek a m unkakörükből adódó feladatok jobb m egoldásához segítséget n y ú jt a nyelvtudás. Így lehetne m inőségileg tovább jav ítan i a T IT -nyelviskola m u n k á ját is, és elérni azt, hogy a kedvtelésből, pusztán érdeklődésből, valam iféle „belső in d ítta tá s” alap já n ide gen nyelvet tanulók m ellett tovább növekedjék azoknak a szám a, ak ik n ek a n y elv tan u lás valóban értékes továbbképzést is jelent. A két csoport egym ást harm onikusan kiegészítő m unkája színvonalas tan ári irányítás m ellett további szép eredm ényekhez vezethetne.
III. V égezetül külön kell foglalkozni az általános iskolás korú gyerm ekek o k tatásá nak kérdésével. Ez egy kicsit új feladatot je le n t a TIT szám ára, és term észetesen n é hány m egoldatlan problém a is jelentkezik. Nincs például megfelelő szintű, korszerű tananyag, a nyelvtanárok egy része nem rendelkezik kellő ta p asz talattal a gyerm ek n y elvoktatást illetően, am i érth ető is, hiszen éppen a T IT -ben végzett tevékenység in k áb b a felnőttoktatás felé irán y íto tta figyelm üket. Ezek azonban áth id alh ató , rövid időn belül leküzdhető problém ák. Jelentkeznek szorosabban v ett m ódszertani és szer vezési kérdések is. K orábban em lítettem például, hogy az eredm ényesség szem pont jából a felnőttek esetében is jelentős szerepet játszik a m otiváció. M ár m ost köztudott, hogy az általános iskolás gyerm ekeknél a m otiváló tényezőt elsősorban m égiscsak a rendszeres szám onkérés, feleltetés, osztályozás, jobb esetben a tanulók között k ia la k u lt versenyszellem jelenti. Ez az ösztönzési eljárás a T IT -tanfolyam okon, éppen a tudatosságra és önkéntességre, illetve a hallgatóknak feln ő tt v o ltá ra való tek in tettel nem n y ert általános érvényű polgárjogot. M ódszertani kérdés, hogy a gyerm ekcsopor tok esetében be kell-e, be lehet-e vezetni valam iféle ad m in isztratív ösztönzési m ód szert, vagy inkább más eszközöket kell keresnünk, találn u n k . N ehezebb dolog a szer vezés is. A központi csoportokban rendkívül heterogén gyerekanyaggal kell dolgozni, m ind az életkort, m ind a szellem i érettség szin tjét illetően. Az sem m indig kedvező, p éld áu l a m unkához nélkülözhetetlen fegyelem szem pontjából, hogy m égiscsak kis gyerekek, gyakran esti órákban szám u k ra idegen épületekben, alapvetően idegen kö zösségben „verődnek össze”, am ihez esetleg még az utazással eg y ü ttjáró törődés, a v i szonylag nagy h o ltidő-ráfordítás is hozzájárul. Jo bbnak ta rto m azt a megoldást, a m i kor egy-egy iskola sa já t érdeklődő tanulóinak szervez tanfolyam ot, és ennek vezeté sére T IT -n y elv tan árt k ér fel. Különösen hasznos lesz az ilyen kooperáció egy-két év múlva, am ikor m ár rendelkezésünkre áll a m ost még nyom dában lévő speciális ta n anyag, m elynek készítésében szakosztályunk tagjai is részt v állaltak . Persze azt is v i lágosan látni kell, hogy hosszabb távon a m ásodik idegen nyelv általános iskolai o k ta tását m egnyugtató módon csak állam i intézkedéssel és a n yelvtanárképzés felfejleszté
99
sével lehet m egoldani, am i előbb-utóbb m ár csak a — helyesen — oly g yakran hangoz ta to tt egyenlő lehetőségek biztosítása szem pontjából is elk erü lh etetlen n é válik. ★ összegzésként hangsúlyozni szeretném , hogy a T IT -nyelviskola széles körű tár sadalmi igény következtében k ialakult, alapvetően önkéntességre épülő társadalmi szervezet, m elynek egész szerkezete, m űködésének jellege sok szem pontból eltér az állam i intézm ények jellem zőitől. F unkcióját te k in tv e olykor hézagpótló, alapvetően azonban m ásként nem m egoldható feladatokat lá t el. Sikeres tevékenysége éppen ezért fokozottabb m értékben függ attól, hogy helyesen m é rjü k -e fel az em líte tt tá r sadalm i igényeket, de nem nélkülözhetjük a társadalom , a jelen esetben N yíregyháza és Szabolcs-Szatm ár megye lakosságának tám ogatását sem.
JEGYZETEK
•
1. S zép e G y ö rg y , a T IT Id e g e n n y e lv i V á la s z tm á n y á n a k e ln ö k e , 1980. m á ju s 15-én a T IT O rszágos K ö z p o n tjá b a n e lh a n g z o tt e lő a d á s á b a n az „ E u ró p a i n y e lv i sz e m in á riu m ” -on sz e rz e tt ta p a s z ta la ta i a la p já n a r ró l tá jé k o z ta tta a je le n lé v ő k e t, h o g y h a z á n k az id eg en n y e lv e k is m r e té t illető en A u s z triá v a l és B u lg á riá v a l e g y ü tt m e g le h e tő se n le m a ra d az e v o n a tk o z á s b a n v ezető e u ró p a i á lla m o k tó l (B elg iu m , C seh sz lo v ák ia, H o llan d ia, M álta, S v ájc), és e g y é rte lm ű e n c s u p á n P o rtu g á liá t és A n g liá t előzi m eg. 2. P a p p F e ren c, M ai la te in e re in k . K ritik a , 19B0/9: 12. 3. A zzal k a p c s o la tb a n , h o g y a k u ta tá s te rü le té n m e n n y ire fo n to s a n y e lv tu d á s , k iv é te le s e n h a d d ' n e n ev e s sz e m é ly isé g re h iv a tk o z z a m , h a n e m az E g y etem i É let (a d e b re c e n i e g y e te m e k lap ja) X IX . é v fo ly a m á n a k 7. sz á m á b ó l eg y fris s e n v é g z e tt fiz ik u s s z a v a lt id é z h e s se m : „ K é p z é sü n k so k o ld a lú , b á rm e ly fiz ik u sh o z illő fe la d a tk ö rh ö z Jó a la p o t n y ú jt. T a lá n a sz a k k ö n y v tá rb e li b ú v á rk o d á sh o z , iro d a lm a z á sh o z jo b b a n is h o z z á s z o k h a ttu n k v o ln a . M in d e n e se tre Ideg en n y e lv e k is m e re te n é lk ü lö z h e te tle n a fe lső b b é v fo ly am o k o n é s a v ég zés u tá n .” (G. G. H ová m e n te k a fizik u so k ?) 4. Az 1975 e lő tti id ő s z a k ra v o n a tk o z ó a n vö. S zék ely G áb o r, N y e lv o k ta tá s — fe ln ő tte k n e k . S zab o lc s -S z a tm á ri S z e m le : 1975/2: 83—8.
100
Kulturális esem ények JANUÁR 6.: „SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI HELYTÖRTÉNETÍRÁS” M egjelent a „Szabolcs-Szatm ár megyei h ely tö rtén e tírás” I—II. kötete. A SzabolcsS zatm ár megyei L evéltár több m int négyszáz oldalas k ia d v án y án ak tan u lm án y ai S za bolcs megye és N yíregyháza X V III—XIX. századi történ etév el ism ertetn ek meg. JA N UÁ R 10.: NÉPMŰVÉSZETEK HÁZA N épm űvészetek házává alak u lt á t a nyíregyházi városi m űvelödédi központ Lenin téri épülete. A tervek sz erin t itt ta rtjá k m ajd a tanfolyam okat, itt találk o zh atn ak egym ással az egyes díszítőm űvészeti ágak m űvelői. JANUÁR 18.: SZABOLCSI AMATÖR FILM ESEK SIKERE K árászi E ndre nyíregyházi versenyző Lóré cím ű film je a zsűri első d íjá t k ap ta az öt m egye am atő r film eseinek D ebrecenben m egrendezett fesztiválján, ezzel b eju tv a a Sopronban m egrendezésre kerülő országos am atőrfesztiv álra. A zsűri k ü lö n d íját k ap ta K urecskó István, a N yíregyházi K onzervgyár am atő r film ese „A sárga földig” című d o k u m entum film jéért. FEBRUÁR 6.: JU BILEU M I K IÁ LLÍTÁ S A tíz éve működő m űvészetbarátok köre ta g jain ak m unkáiból nyílt jubileum i k i állítás a városi m űvelődési központ Lenin téri épületében. A tá rla to t Szem erszki Miklós, a városi pártbizottság titk á ra nyitotta meg. FEBRUÁR 14.: KÖNYV CZÓBEL M INKÁRÓL Dr. Kiss M argit nyíregyházi nyugdíjas pedagógus Czóbel M inka an arcsi költőnő életének és m unkásságának állít em léket ez év elején m eg jelen t könyvében. A kö ltő nőnek 1890 és 1914 között két regénye és kilenc verseskötete je len t meg. A róla szóló könyvet a S zabolcs-Szatm ár megyei Idegenforgalm i H ivatal a d ta ki. FEBRUÁR 18.: TISZ T Ü JÍT Ö KÜLDÖTTÉRTEKEZLET AZ MTESZ-BEN N yíregyházán ta rto tta a M űszaki és T erm észettudom ányi E gyesületek Szövetsé gének m egyei szervezete ez évi k üldöttértekezletét, am elyen öt esztendő m u n k áját értékelték, elfogadták a következő öt év felad atterv ét, m egválasztották a 47 tagú el nökséget és a 13 tagú végrehajtó bizottságot. A m egyénkben m űködő húsz tudom ányos egyesület 150 küldötte és a m egbízottak előtt S ándor József elnöki m eg n y itó ját köve tően Scholtz Béla, az MTESZ megyei titk á ra terjesz tette elő az elnökség szóbeli re ferátu m át, am elyet v ita követett. A megyei szervezet tevékenységéről elism erően szólt
101
T óth János, az MTESZ fő titkára. Dr. Pénzes János tanácselnök a m egyei p ártbizottság és a m egyei tanács nevében üdvözölte a küldöttértek ezletet. A m egválasztott testü le tek et és vezetőket Szűcs Im re, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte. M ÁRCIUS 1.: MEGNYITOTTÁK A MŰVÉSZETI HETEKET Czakó István, a N yíregyházi Városi T anács elnökhelyettese m egnyitó beszédével kezdetét vette N yíregyházán a több m int egy hónapig tartó, hagyom ányos tavaszi r e n dezvénysorozat. H at jelentősebb k iá llítást nyito ttak meg az idén: a városi m űvelődési központban P latth y György festőm űvész gyűjtem ényes k iá llítá sá t és V encsellei István fotóm űvész H ortobágyról készült sorozatát, a Jósa A n d rás M úzeum ban Tarnóczy B a lázs grafik áit lá th a tta a közönség. É rdekes tá rla t nyílt Péli T am ás festőm űvész és Pongor Béri K ároly m unkáiból. A sóstói nem zetközi m űvésztelep szobrászai is k iá llí táson m u tatkoztak be. A kom olyzene kedvelőit gazdag program v árta, szám os k oncer ten em lékeztek meg B artók B éla születésének 100. évfordulójáról. K iem elkedő volt a Bessenyei György T anárképző Főiskolán rendezett B artók-centerrárium i em lék h an g verseny. A m űvészeti hetek keretében m utatkozott be az elm ú lt év végén szerveződött városi stúdiószínpad, szerepelt m ég a p rogram ban am atő r együttesek bem utatkozása, előadói est, k u ltu rá lis seregszem le, film ankét, író-olvasó találkozó, ú ttö rő zen ek ari fesztivál, népm űvészeti est, bábelőadás, ifjúsági klubtalálkozó, vetélkedő és könnyű zenei hangverseny. MÁRCIUS 8.: M ÁTÉSZALKAI DALOS TAVASZ '81 M átészalkán a dalos tavasz rendezvénysorozat nyitó hangversenyén a város és a já rá s általános iskoláinak kórusai m u tatkoztak be. Az idén szerepelt a p rogram ban többek között a T inódi k am arazenekar, a 10 éves ju b ileu m át ünneplő m átészalkai úttörőzenekar, sor k e rü lt a megyei felnőtt kórusok b em u tató jára és a hagyom ányos zeneiskolai ta n á ri hangversenyre. K iem elkedő esem énye volt a so rozatnak a Szabolcsi szim fonikus zenekar hangversenye. MÁRCIUS 14.: KIADVÁNY A NYÍRBÁTORI M INORITA TEMPLOMRÓL A T ájak, korok, m úzeum ok kiskönyvtára sorozatb an k iad v án y jelen t meg a n y ír b áto ri m in o rita tem plom ról, Szalonta B arnabás tollából. A könyv részletesen ism er teti a m űem lék tem plom ot. MÁRCIUS 14.: ÜJABB ALKOTÁSOK A VA JAI MÚZEUMBAN A Rákóczi-kor em lékét idéző alkotásokkal gyarap o d o tt a v ajai Vay Á dám M ú zeum gyűjtem énye. A m úzeum birto k áb a k e rü lt Szervatiusz Jenő és T ibor Esze T a m ásról készített dom borm űve, Kis Nagy A ndrás szobrászm űvész R ákóczi-harangot m egörökítő bronzplakettje, Búza B arn a R ákóczi-szabadságharcot idéző dom borm űve, Borsos M iklós az intézm énynek ajándékozott R ákóczi-plakettje és Sz. Egyed Em m a b ro nzplakettje, am ely a vezérlő fejedelem vitézeinek á llít em léket. A v árk astély sza b ad téri szoborgalériája is gazdagodott két szoborral, a G aram i László k észítette Vak B ottyán- és a Nagy Istv án János készítette Esze T am ás-portréval.
102
MÁRCIUS 28.: BARTÓK-HANGVERSENY NYÍREGYHÁZÁN A m űvészeti hetek legrangosabb m egyei B artók-hangv ersen y ére k erü lt so r a ta nárképző főiskolán. A m űsorban fellépett a 4-es sz. általán o s iskola kisdobos kórusa — Kovács L ászlóné vezényletével, R ábai Jú lia zongorakíséretével —, nagy én ek k ara — Szabó D énes vezényletével —, a V asvári P ál G im názium én ek k ara — D. Ferenczy Erzsébet karvezetésével —, valam in t a F ehér O ttó vezényelte főiskolai női k ar. A B artók-m űvek előadásában közrem űködött a Szabolcsi szim fonikus zenekar, zongorán k ísé rt N adzon G usztáv. B artók születésének 100. évforduló ja alkalm ából a m űvészre em lékezett Szokolay S ándor K ossuth-díjas zeneszerző. A h angversenyen elhangzott verseket, B artók-idézeteket E rdélyi G yörgy előadóm űvész tolm ácsolta. Á PR IL IS 1.: ELHUNYT PÁ L GYULA FESTŐMŰVÉSZ 53 éves koráb an elh u n y t Pál G yula festőm űvész, a nyíregyházi tan árk ép ző főis kola ta n ára. A közönség két rangos k iá llításá t lá th a tta 1981-ben: ja n u á r 23-án a b u dapesti M űcsarnokban, m árcius 13-án a nyíregyházi Jósa A ndrás M úzeum ban nyílt tárlata. Á PR ILIS 6.: ŰTTÖRÖTECHNIKUSOK ORSZÁGOS VERSENYE A Bessenyei György T anárképző Főiskolán rendezték m eg a tudom án y o s-tech n i kai úttörőszem le keretében az úttörőtechnikusok versenyének országos döntőjét, ahol elm életi versenyen, rakétam odell-építésben és kilövőállvány-készítésben ad tak szá mot tudásukról a résztvevők. A három napos rendezvény m ásodik n ap ján M agyari Béla kiképzett űrh ajó s volt az ú ttörők vendége. Á PR IL IS 10—12.: SZABOLCSI K U LTU RÁ LIS RENDEZVÉNYEK A ROMÁNIAI SZATMÁRBAN A hagyom ányos k u ltu rá lis csereprogram keretében szabolcsi m űvészeti esem é nyekre k erü lt sor a rom ániai S zatm ár m egyében. S zatm áron k iá llítás ny ílt „SzabolcsS zatm ár képzőm űvészete 1945—1980” címmel. V endégszereplésre u tazo tt a m átészal kai S zatm ár táncegyüttes, a pusztadobosi n épdalkor és citerazen ek ar. Közös m ű so ru k at három rom ániai településen m u ta ttá k be. Á PR ILIS 24.: ROMÁN K U LTU RÁ LIS DELEGÁCIÓ MEGYÉNKBEN A rom ániai S zatm ár m egyéből 70 tagú k u ltu rá lis delegáció érk ezett N yíregyházá ra. A delegáció élén Ioan Ursu, a S zatm ár megyei pártbizo ttság pro p ag an d ao sztály á nak helyettes vezetője állt. A találkozó — am elyre a rom ániai S zatm ár és SzabolcsS zatm ár m egyék közötti hagyom ányos csereprogram k eretéb en k e rü lt so r — nyitó esem ényeként a nyíregyházi Jósa A ndrás M úzeum ban szatm ári képzőm űvészek a lk o tásaiból ny ílt tá rla t. A tasnádi és a negresti m űvelődési ház népi együttesei — m e gyénkben több helyen — színpom pás havasi m ennyegzőt m u ta tta k be b ü kkaljai, csaholyi, Szam os m enti, m áram arosi táncokkal, több kitűnő szólista közrem űködésével. Á PR ILIS 25.: MUNKÁS- ÉS IFJÚ M U N K Á S KÓRUSOK MEGYEI FESZTIV Á LJA Negyedik alkalom m al rendezték meg a m unkás- és ifjú m u n k ás kórusok megyei fesztiv álját Z áhonyban, tizenkilenc kóru s részvételével. Az idén egybekötötték a fesz
103
tiv ált a kórusok V III. országos m inősítésével, így a k étnapos esem ényen tizenkét kó ru sn ak ítélt oda a zsűri arany, ezüst és bronz m inősítést. Á PR IL IS 28.: ONKOLÖGUSOK TUDOMÁNYOS ÜLÉSE MÁTÉSZALKÁN M átészalkán rendezték meg a Debreceni A kadém iai B izottság k ihelyezett tu d o m ányos ülését, am elynek íő tém ája a rákbetegség volt. Az érdeklődő vendégeket dr. H agym ási József v áro si-járási főorvos köszöntötte, m egnyitót dr. .M agyar János, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetője m ondott. Az előadásokat Ju h ász L ajos onkológus főorvos, kandidátus, K ertai P ál ,az orvostudom ányok doktora, Váczi L ajos intézetvezető, Rák K álm án és Szegedi G yula k andidátusok ta rto tták . M ÁJUS 22.: ÉREMMGVÉSZETI ZA ROKIALLITÁS A nyíregyházi városi m űvelődési központ L enin téri k iállító term éb en n y itották meg a sóstói nem zetközi érem m űvész alkotótelepen készült m unkákból ren d ezett k i állítást. A zárókiállítás m egnyitóján Bereczky L oránd m űvészettörténész, az MSZMP KB m u n k a társa m é lta tta az alkotótábor jelentőségét. Sor k erü lt a m űvészeti d íjak á t ad ására is. M ÁJUS 22.: K ISS LA JO S-EM LÉK Ü LÉS DOMBRÁDON Tudom ányos em lékülést rendeztek D om brádon Kiss Lajos n éprajztudós születé sének 100. évfordulója alkalm ából. Az em lékülésen m egjelenteket Nagy M ihály, a TIT megyei titk á ra köszöntötte, az elnökségben foglalt h elyet és felszólalt G unda Béla professzor, a D ebreceni A kadém iai Bizottság, és a M agyar N éprajzi T ársaság k ép v i seletében. Az em lékülés előadásai — am elyeket N ém eth P éte r m úzeum igazgató, Páll István muzeológus, Mező A ndrás nyelvész-kandidátus, K orm ány G yula főiskolai tan ár, Láczay M agdolna levéltáros és Erdész S ándor m úzeum falu-igazgató ta rto tta k — Kiss Lajos életpályájával, sokirányú m unkásságával, a Rétköz földrajzi képével és refo rm kori nem ességének helyzetével foglalkoztak. Az em lékülés H ársfalvi P éte r kan d id átu s, tanszékvezető főiskolai ta n á r zárszavával é rt véget. M Á JU S 23.: KOCSÁR MIKLÓS SZERZŐI ESTJE Rangos hangverseny színhelye volt a 4. sz. iskola díszterm e. K ocsár Miklós k é t szeres E rkel-díjas zeneszerzőnek rendezett szerzői estet a 4. sz. iskola és a városi m űvelődési központ. M ÁJUS 29.: ORSZÁGOS TANYATÖRTÉNETI KONFERENCIA NYÍREGYHÁZÁN „A ta n y ak u ta tá s eredm ényei és fela d ata i” cím m el országos tudom ányos k onfe ren ciát rendezett N yíregyházán, a Bessenyei György T anárképző Főiskolán a M agyar A g rártu d om ányi Egyesület Szabolcs-Szatm ár m egyei tagozata és a M agyar T örténelm i T ársu lat megyei csoportja. A résztvevőket dr. C servenyák László főigazgató köszön tötte, m egnyitót László A ndrás, a megyei tanács általán o s elnökhelyettese, az MTESZ elnöke ta rto tt. A k o nferencián részt vett Pölöskei F erenc és Szabad G yörgy: „A m a gyar tanyarendszer tö rté n ete” című, közelm últban m egjelent ak ad ém iai ta n u lm á n y kötet két szerkesztője is.
104
JÚ N IU S 4.: M ŰVELŐDÉSPOLITIKAI TANÁCSKOZÁS NYÍREGYHÁZÁN I Szabolcs-Szatm ár megye iskoláinak igazgatói, szakfelügyelők, pedagógus p árta lap szervezeti titkárok, szakszervezeti titkárok, a v áro si-járási p árt-, tanácsi szervek osz tályvezetői, valam int a m űvelődési intézm ények vezetői részvételével megyei m ű v e lődéspolitikai tanácskozást ta rto tta k N yíregyházán. A tanácskozást G yúró Im re, a m e gyei tanács elnökhelyettese n y ito tta meg, m ajd dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke ta rto tt bevezető előadást. Dr. K uknyó János, a megyei tanács m űvelődési osztályvezetője az időszerű m űvelődéspolitikai feladatokról ta rto tt előadást. A tanácskozás v itá já b an felszólalt E kler György, a megyei pártb izo ttság titk á ra és Szabó László, a M űvelődési M inisztérium főosztályvezető-helyettese is. A tanácskozás ta p asz talata it G yúró Im re elnökhelyettes foglalta össze. JÚ N IU S 10.: TANÁCSKOZÁS A SZÍNHÁZRÓL A színház szervezésének m u n k álatairó l ta rto tta k tanácskozást N yíregyházán, az átép ítés a la tt levő M óricz Zsigm ond Színház épületében. A tanácskozáson — am elyet G yúró Im re, a megyei tanács elnökhelyettese vezetett — m e g h allg atták az építők b e szám olóját a színház rekonstrukciójának első ütem ében elvégzett m u n k áró l és a m á sodik ütem ben sorra kerülő bővítés terveiről, valam in t a színház m űszaki szakem bereinek beszám olóját. A m űvészeti, gazdasági és m űszaki szem élyzet, illetve a leen dő tá rsu la t szervezéséről Bozóky István színházigazgató a d o tt tájékoztatót. A ta n ác s kozáson felszólalt E kler György, a m egyei pártbizottság titk á ra , v alam in t Tóth Dezső m űvelődési m iniszterhelyettes. A tanácskozás u tán a m iniszterhelyettes SzabolcsS zatm ár m egye p á rt- és állam i vezetőivel tanácskozott m egyénk m űvelődéspolitikai beruházási és költségvetési program járól, a hatodik ötéves te rv megyei ágazati k o n cepciójáról. A m iniszterhelyettes m egtekintette az épülő megyei m űvelődési közpon tot is. JÚ N IU S 11.: KÁDAS ISTVÁN KIÁLLÍTÁ SA A N yíregyházán élő K ádas Istv án grafikusm űvész k iá llítása nyílt meg B udapes ten, a Csók István G alériában. JÚ N IU S 22—28.: ÜTTÖ RÖ-O LIM PIA NYÍREGYHÁZÁN N yíregyházán, a városi stadionban színpom pás m egnyitóünnepséggel vette kez detét a XVII. nyári úttörő-olim pia országos döntője, am elyre az ország m inden ré széről két és félezer úttörősportoló érkezett. A m egnyitóünnepségen m egjelent Buda István állam titk á r, az OTSH elnöke, dr. T ar Im re, a megyei p ártb izo ttság első titk ára, M olnárné K ozm a Erzsébet, az úttörőszövetség titk ára, valam in t a m egye és az ország politikai, társad alm i, gazdasági életének számos képviselője. Az olim piai láng m eg érkezése u tán dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke köszöntötte a részt vevő sp o r tolókat, a felkészítést végző pedagógusokat, ú ttö rő - és sportvezetőket, és a rendezvény vendégeit. Ezt követően H anga M ária m űvelődési m iniszterh ely ettes m egnyitotta az ifjúsági sportseregszem lét. Az olim pián szép eredm énnyel szerepeltek a szabolcsszatm ári úttörők, hat aran y -, két ezüst- és 1 bronzérem m el a m ásodik helyen végez tek. Az úttörő-olim pia színes záróünnepséggel, Csanádi Á rpád, az OTSH eln ö k h ely et tese, a N em zetközi O lim piai B izottság tag ja záróbeszédével é rt véget.
105
JÚNIUS 26.: TÁRLAT A MÚZEUMBAN T akács E rzsébet SZO T -dijas szobrászm űvész m unkáiból n y ílt k iállítás a n y íregy házi Jó sa A ndrás M úzeum ban. A tá rla to t Vizy O ttó m űvészettörténész n y ito tta meg. A m egnyitón részt vett P etrovszki István,' az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Gulácsi S ándor és E kler György, a megyei pártbizottság titk árai, Pénzes Ján o s a megyei tanács elnöke és Sim on László, a M űvészeti Szakszervezetek Szövetségének titk ára. A szobrásznő két alk o tást ajándékozott a Jósa A ndrás M úzeum nak. JÚ N IU S 27—28.: FÚVÓSZENEKAROK ORSZÁGOS HANGVERSENYE Az SZMT Móricz Zsigm ond M űvelődési H áza és a m egyei m űvelődési központ közös szervezésében rendezték meg m egyénkben a fúvószenekarok V. országos m inő sítő hangversenyét. A verseny több helyszínen bonyolódott, N yíregyházán a K ossuth téren, a Bessenyei té re n és a Jó savárosban csendült fel térzene, de szerep eltek a fú vósok Sóstógyógyfürdőn, a gergelyiugornyai stran d fü rd ő n és a k isv árd ai stran d o n is. JÚ N IU S 27—JÚ L IU S 3.: FAFARAGÓTÁBOR VÁSÁROSNAMÉNYBAN Több m int h arm in c fafaragó érkezett a VII. országos beregi fafarag ó táb o rb a. A résztvevők az alkotó m unka m ellett ism erkedtek m egyénkkel, elláto g attak a vásárosnam ényi üveggyárba, m egtekintették a k isvárdai v árat. V ásárosnam ény ad o tt otthont a fafaragótáborban készült m u n k á k at bem utató k iá llításn a k is, am elyet a m űvelődési központban július 29-től te k in th e tte k meg az érdeklődők. JÚ N IU S 29.: VIII. SZERVEZÉSTUDOMÁNYI NYÁRI AKADÉMIA A folyam atokat előkészítő tevékenységek szervezése a té m ája a nyíregyházi B es senyei György T anárképző Főiskolán m egrendezett V III. szervezéstudom ányi nyári akadém iának. A hatnapos rendezvénysorozat előadásai zömmel a M unkaügyi M inisz tériu m és az SZVT pály ázatán sikeresen szerepelt pályam unkák. Az ország szinte m inden te rü leté rő l érkező közel száz résztvevőt dr. Fésűs K ároly, a M unkaügyi Mi nisztérium szervezési főosztályvezetője, a n y ári akad ém ia elnöke üdvözölte a m eg nyitón, ahol m egjelent Szűcs Im re, a megyei pártbizottság osztályvezetője is.
106
Könyvekről SÁRDIBÉLA:
Nép és irodalom Jegyzetek Czine Mihály könyvéről
Czine M ihályról m ásfél évtizeddel ezelőtt úgy nyilatkozott N ém eth László az újab b nem zedékek kiem elkedő értékeiről szólván, hogy becsületesen és okosan „m enti, am i m enthető". Tömör, elism erő összegezés a haza legfényesebb gondolkodójától. Czine tu d ja s vallja is, hogy p ályájának, eszm éinek, célkitűzéseinek alak ításáb an m ilyen nagy szerepe volt N ém eth Lászlónak. „M ások díjakon, k itü n tetések en is m érh etik m unkásságuk értelm ét, s m érik is; m agam az általam nag y ra becsült em berek jó v á hagyó te k in te tét érzem a legnagyobb elism erésnek. S m inden dolgok között ann ak örültem talán leginkább, hogy N ém eth László reám is figyelt. Hogy egy kicsit legalább az ő eklézsiája ta g ján ak érezhettem én is m agam ” — írja a N ém eth László eklézsiá já b a n c. líraian vallom ásos tanulm ányában. (Tiszatáj, 1981. április.) Persze, az eredeztető erők száma, a szellem i tájékozódás k öre jóval szélesebb: m ondhatni a 20. századi gondolkodás legszebb csillagainak sugárzásából nyalábolta össze szem léletének színeit, m a k u látlan erkölcsi ta rtásá t. A terjed elm es sorból Ady és Móricz gondolati és em beri összegezése alapvető m ár az induláskor, de aztán foko zatosan nyílnak fel előtte a m ásodik nagy nem zedék példás sum m ázóinak — József A ttila, Illyés G yula, N ém eth László, V eres P éter — szellem i hatásai. T ávolabbról F áb ry Zoltán, Balogh E dgár vox h u m a n aja a példa, s a k ét nagy óriás: B artók és K odály neve tűnik fel leggyakrabban. A hajszálgyökerek azonban — főleg a m orális felelősségtudat szem pontjából — még m élyebbre ny ú ln ak : H odászra, a szatm ári kis falu tízgyerekes p araszt-p ászto r család jának közegébe, a soha el nem eresztő m ikrokörnyezetbe, a k iterjed t, népes rokonság, szomszédság forró em beri kapcsolatrendszerébe. Illyés m ondta korai k ö lté szetében: „ ö k fogják ceruzám ", s hozzá hasonló hűséggel Czine is szívére ölelte, gon dok között tám ogatta, öröm eit, fekete b á n a ta it szám on ta rto tta ennek a kis közösség nek — m int ezt néhány m egindító szem élyes találkozáskor m agam is tapasztaltam . A kis, földes padlójú falusi szoba nem csak a fogyó szám ú rokonság találkozóinak volt színtere a legkisebb fiúval, az első értelm iségivel, hanem Czine M ihály b arátain ak , eszm eiokonainak is alkalm i parolázási színterévé n ő tt: a hűség kézzelfogható bizonyí tásak én t oly korban, am ikor m ár töm egesen tapasztalh ató az „eleresztő o tth o n ” m eg tagadása. Czine M ihály m aga is érzi, hogy talán utolsóként, meg kell írn ia ezeket az élm ényeket: íróportréinak, esszéinek így válik szerves részévé a megyénkbe, falu jáb a látogatás szem élyessége V eres P éter, Szabó Pál, Nagy László, Ju h á sz Ferenc, Simon István és m ások arcképének rajzolásakor. F innyás ízlésű „ítészek” bizonyára kifogá solják m ajd ezeket a tanulm ányokban m egjelenő szubjektív színeket — m á r-m á r no vellaszerű betétek et —, m agam azonban úgy találom : p éld am u tató an egyedülálló ez a vallom ásos hang, forró önfeltárás, hiszen így nem csak olvasóinak é rte lm é t sugá rozza át, hanem a személyiség m élyebb rétegeibe hatol alakítóan, állásfo g lalásra kész tetve a szép példák ere je kapcsán Czine könyve.
107
Ez a szűkebb haza szabja meg pály áján ak fokozatosan tudatosodó kü ld etésszere p ét a nyíregyházi tanítóképző eszm éltető évei után, a pesti Eötvös kollégium falai között, a „fényes szellők" nem zedékének rajb a n felrepülő ta g jak é n t: a hűség és szol g álat fegyelm ében. M egjelenő nagyobb lélegzetű írásai esem ényszám ba m entek, fa la k a t om lasztottak, előítéleteket döngettek (Móricz Zsigm ond ú tja a forradalm akig. 1960., Móricz Zsigmond. 1968., Szabó Pál. 1971., Isto rija M adarska K nyizevnoszti; társszerzők Bán Im re, B arta János 1976.). Az Irodalom történeti In tézetet 1964-ben egyetem i k a ted ráv al cserélte fel, kandidátusi, m ajd doktori fokozatot szerzett. A folyóiratokban bőven ömlő tanulm ányaiban szinte m inden fontosabb társad alm i-iro d alm i jelenséget szám on ta rto tt, közben a m agyarság és irodalom ügyének „v á n d o rp réd ik áto ri” szere pét is v állalta szám lálh atatlan író-olvasó-találkozó során a haza m inden tá ján , k ü l földön is — ahová hívták. Szétszóródó írásai azonban a folyóiratok koporsófödelébe voltak zárva — b á r m ár jóval korábban is terjedelm es kötetbe kívánkoztak volna, ö tv e n k é t éves lett, m ire ezeket az írásokat — nagy válogatással — egybeterelhette. A Nép és irodalom 1—2. cím m el a könyvhéten m egjelent k ét terjed elm es kötet közel ezer oldalas, érett, ciklusokba szerkesztett m un k a: m indenképpen az eddigi tö rekvések összegezése, ahogy m ondani szokták, a csűrbe g y ű jtö tt term és legjava. A k ü lönbözés a terjedelem ben, a tém ák jellegében, az írások céljában, m ű fajáb an lelhető: e szem pontok alap já n heterogén a 96 írá s: összegező, nagy lélegzetű tanulm ány, esszé, portré, folyóiratok és napilapok terjedelm éhez k ö tött k ritik a, rádióban elhangzott m ű ism ertetés tágasságában mozog. Ami ennek ellenére egységbe foglalja a m ű veket: csak lényeges, vérbe-húsba vágó kérdésekkel foglalkoznak; vaskövetkezetességű és szuve rén szocialista világnézet, irodalom szem lélet és m orál alap ján álló íróarcot tü kröznek; a kiem elkedően erős és következetes történelm i látás (kissé szokatlan is irodalm i b e r kekben) ; valam i gyengéd lírai oldottság és em elkedettség, v alam in t ennek hűséges hordozója, a tiszta, világos, könnyed, m á r-m á r költészetté nem esedő, árn y a la to s-m e ta forikus stílus, am elynek iskolái és ösztönzői Móricz, Illyés és N ém eth László ta n u l m ányai, esszéi lehettek. Czine M ihály a legjobb valóságism erő irodalom történészek közül való. Ez egyik erénye, bölcsességének alapja. Illúzióm entes szem lélete, p ro b lém alátásán ak élessége teszi gazdaggá, á rn y a lttá a 20. századi m agyar irodalm i jelenségek m egítélését, a leg kiem elkedőbb képviselők m unkásságának értékelését. V állalja és vallja, hogy a m agyar irodalom — sorsirodalom . Hogy sorsunk problém ái szerencsétlenül alak u lt évszázados tö rtén elm ünk kataklizm áihoz — ezzel együtt óriásira n ő tt elm aradottsághoz, D arvas József szavaival: „történelm i szinkronhoz” vezettek. Ez a m egkésettség és a hozzá kapcsolódó m egkésettségérzés, a történelm i rostán való k ih u llás veszélyérzése szolgál(■Jja legjobbjaink trag ik u sb a forduló felhangjaihoz az okot A dytól Illyésig és Nagy Lászlóig. A nem zeti rem énytelenség m egszólaltatásán tú l azonban Czine M ihály elsősorban azokra a hangokra figyel, am elyek a katasztrófából való kilábolás lehetőségein m u n kálkodnak szívósan, tö rt idegrendszerrel, az ahogy leh et bizalm ával. Így közelíti meg a világháború és a vesztett m agyar forradalom u tán szétszóródó m agyarság m illióinak kérd ését is: em elkedett bölcsességgel, a legjobbak: Ady, József A ttila, Illyés, N émeth, G aál G ábor, F ábry Zoltán, Kós K ároly, Sütő A ndrás és m ások á ltal m egfogalm azott internacionalizm us, a H íd-szerep, a tejtestvérség, a középkelet-európai összetartozás h itének vállalásával, a Vox H um ana hangsúlyozásával. Éppen ezért az e kérdésről szóló tekintélyes terjedelm ű, összegező tanulm ányok (A rom ániai m agyar irodalom a k ét világháború között, Az újab b rom ániai m agyar irodalom ról, N épfront a K o ru n k ban, „H arm advirágzás”. A csehszlovákiai m agyar irodalom ról, V ajdasági ég alatt.
108
A jugoszláviai m agyar irodalom a két világháború között), írói arcképek (Kós K ároly, Á prily, B artalis, Balogh Edgár, Sütő, F ábry Zoltán, Győri Dezső, S zalatnai Rezső, Csuka Zoltán, H erceg János stb.) so raiban ta lá n tom pítottabb an v an n ak jelen a m últi és m ostani problém akötegek, kudarcos jelenségek — inkább a m egbékélés szivárványh íd jai, bizakodásai em elkednek m agasba Czine soraiban. Az illyési nyom okon h a ladva. Ugyanez a bölcs, távlatos és történelm i látás az a lap ja an n ak a felfénylő m eg ism erésnek, hogy a két világháború közötti m agyar progresszió József A ttila m ellett a népi irodalom soraiban, a m ásodik nagy reform nem zedék tag jaib an lelhető fel, m in denekelőtt Illyésben, N ém eth Lászlóban, V eres P éterben, Szabó P álban, D arvasban. L ezárva m inden gyanúsítgatást, legendát, tévhitet, elh allg atást és téves orientációjú, tö rtén elm ietlen állásfoglalást, tisztán és egyértelm űen vallja, hogy ez a nem zedék fo r radalm árokból verődött össze, tem plom ot ép ített, továb b v itte az első fo rrad alm ár nem zedék, főleg Ady hatalm as eszm erendszerét — s ezzel n evelt fel a hazai fasizm us térh ó d ítása idején, és éppen ezzel szem ben, egy igen erős, fo rrad alm i dem okráciára, szocializm usra hangolt m agyar köztudatot, különösen és főleg az ifjúságban, a felnövő értelm iségben. Ezt a le tag a d h atatla n és elévülhetetlen érdem et, v alam in t a felszaba dulás u tán i ellentm ondásos, olykor keserűvé forduló korszak törekvéseit is árn y a ltan érzékeltető, összegező tanulm ányon kívül (Népi irodalom ) a finom írói arcképekben (Illyés G yula, N ém eth László, Tam ási Áron, A szuverén em ber. Em lékezés Veres P é terre, D arvas József hűsége, Erdei F erenc válogatott írásai, Szabó P ál köszöntése), valam in t a szem élyes líraiságú em lékképekben szó laltatja meg (Em lékek Szabó P á l ról, Találkozások V eres P éterrel). Ez utóbbi szokatlan jelenség irodalom történészről, hiszen a pálya íra tla n szabálya, hogy a történész legyen objektív. M agam nagy n y ere ségként könyvelem el ezeket a csodás finom ságú írásokat — szám u k at szaporította a T iszatáj áprilisi lap jain —, ugyanis a szem élyes kapcsolatok finom erezeteinek fel fejtése k apcsán derü l ki: Czine M ihály sa já t nem zedékét, a h arm ad ik nagy nem zedék leg jo b b jait kötötte össze a „nagy öregekkel” a szép találkozások során. M ásrészt ezek a vallom ástevő alkalm ak oldják fel egy-egy rebbenő p illan a tra azt a rokonszenves szerénységet, szem érm ességet, am ely Czine szem élyiségének eredendő vonása. A m ély ről jö ttek szégyenlős visszafogottsága, forró érzékenysége bukik a felszínre ritk a m on dataiból, például Veres P éterrő l szólván: „Nagy írókat, nagy em bereket eddig csak képeken láttam , s m ost egyenesen ann ak nézhetek a szemébe, a k it kisfiú korom tól Isten választott em berének tu d tam . . . V eres P éterhez engem fiúi szeretet fűzött; apám szavára sem figyelhettem jobban .. Czine kötete a Mozgó világ c., közel 150 oldalas ciklusban szem besül sa já t k o r társaiv al s a felszabadulás u tán indulók hadával. M ércéje im ponálóan m agas: a nép ben — nem zetben — em beriségben gondolkodó m űvészetet kéri szám on a h arm in cö t éves term és m egítélésekor, az Ady, Józsefek, Illyések, N ém eth Lászlók, Solohovok és Lorcak szenvedélyes igazságkeresését, m orális tisztaságát, fegyelm ezett népszolgá latát, töretések között is tö retlen ü l m aradását. K ét összegező tan u lm án y áll a ciklus élén (Fiatalok gondjai, H árom költő útja), az első 1956-os, a m ásik 1960-as keltezésű, s ebből következően nem a d h a tja a 80-as időkig futó évek teljességét, hanem azokat a m űvészetpolitikai-politikai tévedéseket elemzi im ponáló tisztasággal, am elyek 1956 előtt zsákutcába vitték a sereglő fiatal m űvészeket. Sim on István, Ju h ász Ferenc, Nagy László pályaképének összegzése is m egáll a jelzett ta n u lm án y b an ezen a ponton, hiszen 1956 u tán „az ő kábultságuk — szinte érth e tetlen m ódon — sokáig m a ra d t”, s ez az „időből való k im a rad ás” (az idézetek a szerző szavai), am elyet Czine m egkérdő jelezett, m a is felzaklató és érvényes sorokat tartalm az. Hiszen Czine M ihálynak év já ra ta és indulása, sorsa és szem lélete m ia tt is szenvedélyesen v állalt ügye volt a
109
fényes szellők három csillaga. H ányszor hallo ttu k tőle pódium ról a k ifogyhatatlan bizalom és dicséret h a n g já t ek k o rtá jt s később is, s hányszor, h ányán m osolyogták le szenvedélyes állásp o n tja m ia tt — m e rt a konzervatív ízlés tétován á llt Ju h ász és Nagy új m ódon szóló költészete előtt. E zért fontos, hogy a kötetbe begyűjtötte a róluk szóló későbbi íráso k at is (Virágzó világfa, H im nusz m inden időben, V ersben bujdosó, Jön n ek a harangok értem , Búcsú Nagy Lászlótól, Búcsú Sim on Istv á n tó l); talán a legszebb esszéket róluk, végigkísérve őket a kiteljesedő kötetek m egjelenésének rendjén, értv e és bírálva, s lírai rek v iem mel búcsúztatva, am ikor k e tte jü k é rt „eljöttek a h aran g o k ”. Szebben fogalm azott szere te te t még nem olvastam : „kápolnát em elt a m eghalt b a rá to k n ak ” — m in t ő írja Nagy Lászlóról. Czine M ihály névsora azonban nem fejeződik be a nem zedék három legkiem el kedőbbjével, m éltán em eli fel közelükbe a mi Váci M ihályunkat egy h alála előtt írt, okosan összegező írással. A kisebb terjedelm ű m unkák közt az ötvenéves Csoóri S án d o rt a kiváló rokonnak járó születésnapi gondolatsorral, B enjám in Lászlót József A ttila legjobb örököseként, L adányi M ihályt pedig azért a hetykeségért idézi meg, am ellyel „b á tran lép delt az irányelvek és im ák zsiv ajáb an ” — szívében a szegények igazával. A legifjabbak értékes nem zedékszerű rajz ásá t a K ilencek jelentkezésében látja, 1970-ben, az E lérhetetlen föld c. antológia m egjelenésekor, hangos öröm ét így összegezve: „új h ajtások v annak a m agyar költészet tá já n ”. Nem ok nélkül akkor, tíz évvel ezelőtt, noha el kell ism ernünk, hogy a nagy rem énységet eddig nem igazolta eléggé az idő. A felszabadulás u tá n jelentkező fiatalok p rózáján ak terepszem léjén jóval szeré nyebb kiem elkedő eredm ényt jelez Czine M ihály szeizm ográfja, m in t a lírában. A S arkadi Im réről készült kiváló tanulm ánya a trag ik u san zá ru lt pálya jelentőségét új m eg v ilág ításban szemléli, s torzóban m aradottsága ellen ére a legjobb teljesítm én y n ek ítéli Móricz és N ém eth László nagy csúcsai után. A 70-es évek induló rem énységei közül Balázs Józsefet em eli ki egy regényének b em u tatása kapcsán. Hangsúlyozza, hogy a m egyénkbeli Balázs a legnagyobb gonddal s új vonásokkal azt rajzo lja: hogyan őrzi a történelem a la tt élő nép a m aga em beri m éltóságát. A nagy rem énykedés azonban, az egyértelm ű igenlés a h atáro n túli, kisebbségi prózairodalom lá ttá n fénylik fel Czine tollán: a Sütő A nd rásró l szóló három esszében. Nem tarto m túlzásnak, am it összegezően m egír Sütő m űveiből: „N em csak m űvészi élm ényt adott, de visszaadta sokaknak az irodalom ban való h ité t is. Hogy igenis, az irodalom nak m a is m issziója v a n . . . Hogy nincs válságban az epika, és nincs válság ban a drám a . . . Hogy a népiség m a is korszerű le h e t. . . O tt áll m á r Sütő A ndrás a rom ániai m agyar irodalom , sőt az egész m agyar irodalom egyik első helyén, a világ irodalom ban is helyet érdem lő m űvekkel." (Sütő A ndrás küldetése.) Biztos, hogy hiányos a mai prózaírók névsora, hiszen Czine kényes és em elk ed ett ízlése, szigorú m ércéje szerint is beférne a sorba — valóban nem érd em telen ü l — a felszabadulás u tán indulók közül m indenekelőtt S án ta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Cseres Tibor, F ekete G yula stb. neve is, s nagyon ö rü ltü n k volna a 80-as évekig nyúló, u tak at, törekvéseket, eredm ényeket és k udarcokat összegező tan u lm án y n ak is. Méltó felad at egy olyan kiváló szintetizáló képességű irodalom történésznek, m in t Czine M ihály. E rőt k ív án n án k hozzá és lelkesedést. Czine M ihály — új kötetéből is k itű n t — nem csak k itűnő gondolkodó, hanem a Hűség és Felelősség eroszától fű tö tt em ber, m agyarságszolgálatának tu d a ta nap o n ta a tevékenység nyergébe szólítja, m int annak idején Váci M ihályt, hiszen A dyval v all ja, m ottóként is kiem elten: „a m agyarság szükség és érték az em beriség, s az em b eri ség csillagokhoz vezető ú tja szám ára”.
110
BÉKÉSI GYULA: rp i » i
luske es virág r
%
r
N egyedik verseskötetével jelentkezik Békési Gyula. A H azatalálni (1965), M e legség fénye (1969), E m ber a hídon (1972) cím ű m űvek után h a t esztendő term éséből válogatott a szerző. E lsősor ban olyan költem ények k erü ltek be a gyűjtem énybe, am elyek a létezés derűs és tragikus pólusaihoz álln ak közel. M indezt a cím is eláru lja. T üske és vi rág — olvash atju k a könyv élén. Böl csesség, az elm úlás tudom ásulvétele, em lékké szublim álódás cseng ki belőle. De nem m ond le a költő az élet elérhető szépségeiről sem. Megéli azokat, m eta fo rák b an szól rólu k : „A lm avirág-szagú m ájus-este. / C ipóját a hold m á r kisü tötte. / / V akarcs-felhők égi tekenőben / gomolyognak, szállnak liszt-fehéren . . . / /V a la h o l a csönd szak ajtó jáb an / k e nyér-ízű dal kél — ifjúságom . / / D allong-szállong a dal; (félig álom). / Szénvonó szikrázik át a tájon." — M á jusi holdtölte; „Nézlek / s m ozdulatlan ságom k iv irág zik ” — Szeptem beri illa t; „N yugtalan erdők, fellegek, vizek / szél m ám orától részegen viszek / hom loknyi d erű t — szem közt a N appal. / Ficánkol bennem fürge a ra n y h a l / jókedveként a kifogott öröm. / M intha villám cikkanna bőröm ön!” — A n yár kazla alól. Az idé zett verssorokból azonban kicseng egy fajta m editálás, am i az egész k ö te tre je l lemző. Ezt a m a g ata rtást leginkább a K análnyi m ézben cím ű vers hordozza: „K análnyi m ézben m ennyi erdő, / liget, folyópart, m ennyi v irra d at, / alkony, szirom ra h am vasult idő, / m ennyi züm m ögve regisztrált a d a t”. K iérezzük eb ből a költem ényből az idő m úlását, az
élet m eg állíth atatlan körforgását, am i m ostanában egyre inkább foglalkoztatja Békési G yulát. Ezt igazolják a folyóirat beli publikációk is. A Jelen k o rb an , Üj írásb a n m egjelent v ersekre gondolok e l sősorban. K orábbi köteteihez haso n lítv a — so k kal kegyetlenebb, könyörtelenebb le tt Békési G yula versvilága. A tü sk e sz ú rá sa it érzi, m iközben virág ró l álm odik. Ez készteti szám vetésre, önm agával való szem benézésre. „M i-m inden elfér az idő lom tárában ! te is / ott ráncosodsz, fa kulsz, csak n éh a (emlékezvén) / sejlik fel bennem : ki is v o ltá l... ?” — olvas hatju k . Az idő lo m táráb an című v ers ben. A lélek orvosságát keresi, v allatja gyerm ekkorát, s egyben a külvilág felé fordul. Extenzív élm ényeket k utat, am i a népi írók hagyom ányainak tudatos vállalását is jelen ti Békési G yulánál. A szűkebb és tág ab b haza irán ti nosztal giát. Ezért is idézi oly sokszor a m árm ár m esevilággá em elt nyírségi tájat, benne szülőfaluját, Ú jfehértót. Szülők, nagyszülők, gyerm ekkori játszótársak, gyüm ölcstől roskadó kert, „kútm elletti kacsalucsokban dünnyögő őszi d arázs”, szántóföldek, „fűgyökér-fényes legelő” — m eg-m egvillan a költő terem tő k ép zeletében. Móricz Zsigmond, K rúdy G yula, Váci M ihály ju t eszünkbe egyegy verssorán ak olvasása közben. N agy anyám sírján ál, Az otthoni ház p ad lá sán, Vénasszonyok nyara, Hazai notesz lap, Hazai földön és az Egy nyírségi fa luban cím ű v ersek re gondolok itt. Az utóbbiból idézzünk n éhány so rt: „G é pek szaggatják a tarlót. / Szél fúj. L u
111
cifer-m ag pereg. / R eszketnek a h ajlo tt h átú levelek; / a közeli kukoricásba / m ost fészkeli be m agát a h o m á ly . . . / V alahonnan, / bokrok közt biceregve: , éj közeleg. — / / Eke vág hajd an i h ú som ba . . . / . . . j . . . Az em lékekben m egigazult / látom ások elrajzan ak / s a régi rézöm léses mezőn / an y ám lebegteti / búzakéve-szárnyát. / . . . / H oldfényhidegség. N ém a udvar. / A háztetőkön: bagoly-bánat. / Ittfe le jte tt cseléd-alázat / a m egroggyant, rozoga fészer.”. L eta g ad h atatlan tények sorakoznak egym ás után, am elyek a költő h arm ónia utáni vágyát beszélik ki. Nem lázadozik ez zel, de belenyugvásról sem beszélhetünk. T udom ásul veszi m indazt, am i m egfellebezhetetlen, és regisztrálja. Időm érté kes v ersform ákban és szabadversekben egyaránt. A kötet utolsó, hatodik ciklusában József A ttilát, A dy E ndrét, Bornem issza G ergelyt szólítja többek között a sz er ző. Ezzel m integy eláru lv a azt is, hogy kikhez kötődik szorosabban, k ik et v ál lal nagy elődként. „T örvényekben gon dolkodott. És ez a / hazugság elleni m e rén y let elég / volt ahhoz, hogy társak között is egym aga / legyen s m aradjon és élete felét / m egetesse a halállal. — O m ega / ez; világosság-alfa; „tiszta be széd” ! / nincs-vének és h a ra p tá k a fogaép- / fiatalok ab b an a bősz, létem lék - / véglegességű világban. S nem volt elég / a lélek lelket b ú jta tó tűfoka / a h hoz, hogy legyen s m aradjon m enedék / a törvényekben gondolkodónak. — Még / sírból is kitoloncolta az Ég!” — írja József A ttila című versében, am ellyel fö lv állalja a nagy költő tö rv én y t terem tő m agányát, m agatartását. Ez a költe m ény figyelm eztetés is — egy nagy fel k iáltó jel azok szám ára, akik tollat vesz nek a kezükbe. H azugságot gyűlölő-el u tasító m ag ata rtásá t fejezi ki Békési G yula A dy üzenete cím ű versében, am ellyel, m integy egyesülve a költőóri ással, tisztaságvágyának ad hangsúlyt:
112
„Sose halnátok meg, ha m indig igazat / szólnátok, — bizony-bizony — ; tiétek lenne / a ti bolygótok világfogytiglan s benne / a P aradicsom . . . ”. A kötetben olvasható versek m ég S inka Istvánhoz, L atinovits Zoltánhoz, Rim baudhoz, A rany Jánoshoz szólnak, ő k e t idézik. Ezzel Békési G yula azt is eláru lja , hogy költészetének kapcsolódása igen széles sk á lán mozog. Legszorosabban mégis József A ttilához és Ady E ndréhez k ötő dik. K öltői kiállásban, versépítkezésben egyaránt. Az érzés, am ely eltö lt Békési G yula legújabb k ö tetének olvasása közben, azt sugalm azza, hogy egy kiteljesedő k ö lté szettel állu n k szem ben. Új színekkel, ta rtalm i-fo rm ai jegyekkel gazdagodott Békési G yula versvilága. Fölerősödött lá tta tó e re je is, am i burjánzó, látom ásos, olykor-olykor egzotikus-m itolo gikus nyelvet hoz m agával. A szerkesz tés is erőssége Békési G yulának. Ezt az egyes verseken belül és a k ö tet egészé ben is érezzük. Vigyáz az arán y o k ra, nem téveszti szem elől a versek lírai egyensúlyát. Ezzel éri el a többszörös k a tarzis lehetőségének m egterem tését. N a gyon fontos ez a fölkavaró alapélm ény legdöbbenetesebb m ozzanatainak újból és újból való átm en tése érdekében. L í rá já n a k ebben az új szakaszában Békési G yula továbblépett. Költői világa k ibő vült, szem léletm ódjában m editálóbb lett. A k o n k rét tárgyi irán y u ltság ellen ére is m egőrizte szubjektív alkotóm ódszerét. M otívum rendszerének átérték elése egye dül a lírai attitű d ö t nem érin tette. Bé kési G yula elkötelezetten, nagy felelős sé g tu d attal küzd írói feladataival. Ezt igazolják m ost m egjelent könyvének legjobb versei — K análnyi m ézben, Az idő lom táráb an , Félálom , H arang, A ny ár kazla alól, E ste a kovácsm űhely előtt, T üske és virág. (Szépirodalm i K önyvkiadó, 1980.) M adár János
Körkép '81 — Jegyzetek olvasás közben —
H arm inchárom mai m agyar elbeszé léssel ajándékozza meg az olvasót a M agvető K önyvkiadó a nyolcszázhuszonhét oldalnyi, KÖRKÉP ’81 cím ű k iad vánnyal. Ó h atatlan u l is ágaskodik a m indig kíváncsi olvasóban a kérdés: m i é rt ezeknek az íróknak ezekkel az írása ival a k a r reprezentálni a kiadó? Ü jra és ú jra jelentkező, „örökzöld” kérdések, és ú jra és ú jra m egválaszolat lanok m aradnak, azon egyszerű okból, m ert m egválaszolhatatlanok. S zerteága zóak a kérdések, sokfélék a válaszok, kortól, világnézettől, neveltetéstől, íz léstől, és ki m ondaná meg, mi m inden től függően alak u l ki benn ü n k a „ tet szik” vagy „nem tetszik” reagálás. Ha az olvasó végigverekedte m agát a belűhegyeken és betűtengereken, bizo n y ára találkozik oázisokkal, szem nek pihentető, léleknek üdítő panorám ákkal, elrak táro z em lékezetében m arkáns, fe ledhetetlen arcéleket, találkozik élm ényés cselekm ényszegény em berarcú tehe tetlenséggel és sivatagi u n alm at árasz tó m ellébeszéléssel. . . M indenekelőtt az irodalom nagy ö re gei jelenlétének örülhetünk. Közülük többen m aradandó életm űvel rendelkez nek, a m agyar próza m estereinek szá m ítanak. s a P arnasszus em elkedői felé ta rtv a találkozhattak Ady E ndrével, B a bits M ihállyal, M óricz Zsigm onddal, J ó zsef A ttilával, a halh atatlan o k k al, nem zeti irodalm unk állócsillagaival. E n a gyok k o rtá rsa i: Illés Endre, K olozsvári G ran d p ierre Emil, S zentkuthy Miklós, T atay Sándor. Goda G ábor, Boldizsár Iván, S őtér István stb. U gyanakkor f á j laljuk, hogy kiszorult a kötetből Illyés
G yula, O ttlik Géza, Cseres Tibor, Sza bó M agda és m ások prózája. De a terjedelm i arányok így is jelzik: irodalm i életü n k d erékhadához tartozó íróink m eghatározóan fontos szerepet kaptak a kötetben. B izonyára nem v é letlenül. Ügy tűnik, m in th a egyik kezükkel az előttük járó nem zedékbe k apaszkodná nak, m ert azok szavait, erkölcsöt, n em zetet, létet féltő üzeneteit sta fé ta k én t kell átvenniük. Á télve a k ét háború közötti korszak k iszám íth atatlan tö rté nelm i széljárását, tevőlegesen m egszen vedve a m ásodik világégés apokalipszi sét, s vérből, rom okból, világterem tő akaratb ó l em b erib b életet álm odnak gyerm ekeiknek, unokáiknak . . . M ert a m ásik kezükkel véreik ú tk e re séseit kell egyengetniük, a z új tö rtén e lem kitaposott ösvényein és hepehupáin, m ert nékik nagyapáik, ap áik k á lv á ri ája élm ényforróságú gyötrelm ek és h a r cok h íján em lékezet nélküli mese, leg jobb esetben történelm i lecke . . . Bor A m brus, M ocsár G ábor, F ekete Gyula, Jókai Anna, Somogyi Tóth S án dor, Csák G yula, Galgóczi Erzsébet, G yurkovics Tibor, Sükösd M ihály, Moldova György, C surka István, B ertha Bulcsu, Végh A ntal képviseli a K Ö R K É P-ben ezt a tábort. A legidősebbek a h atv an a t tapossák vagy a küszöbénél to pognak, még a leg fiatalab b ak is tú l a negyvenen, a férfikor delelőjén. S ajn á l hatjuk, hogy K arin th y Ferenc, Sánta Ferenc, G áli István, Szakonyi K ároly nem k ap h a to tt helyet közöttük. És végül itt van a férfik o r elején a harm adik nem zedék is, ak ik a tö rtén el
113
mi m ában születtek-érlefödtek em berré, gondolkodóvá, íróvá, s akik becsapott nak, csalódottnak érzik m agukat, m ert az irigy idő a történelm i cselekvés d é r csípte „fényes szellőitől” is m egfosztot ta őket. így hát: ahogy lehet, keresik az önm egvalósítás terrén iu m ait, lehetősé geit, és valóságos cselekvés helyett oly kor pótcselekvéssel is be kell érniük . . . Göncz Á rpád, Czakó G ábor, Dobai P é ter, E sterházy P éter, K urucz G yula, K utasi G yula, Mózes Lajos, N ádas P éter, T andori Dezső, T ar S ándor, Vámos M ik lós képviseli ezt a nem zedéket. M ár a nem zedéki tagolás is érzékel teti, a harm inchárom elbeszélés közel félszázadnyi vagy attó l is nagyobb törtéténelm et ível át, háborúkat, fo rrad a lm a k at és ellenforradalm akat, em beri sorsok-viszonylatok változatos tükröztetésével. És m icsoda eszközbeli gazdagság gal! T alálkozik e könyvben az olvasó h a gyom ányos és újszerű form ákkal. Eszszével, esszénovellával, fikcióval és „dire k t” fogalm azású művel. T alálkozik életszagú, áttételek nélküli, nagyepikai erényeket csillogtató, szen vedélyes, seregnyi szereplőt felvonultató művel, és találkozhat k afk aian szoron gásos, befelé indázó, a lélek já ra tla n hó m ezőire vezető avagy szabadasszociáci ós tech nikával és vérszegény élm ény anyaggal operáló írásokkal is. Illés Endre az írásm űvészet m estere. D idaktikus szándékok nélkül. L iterátori tan u lás- és m egism erésvággyal keresi a tudom ányokban, az irodalom ban, filozó fiában, m agatartásm odellekben azt, am it elfogadhat, szem élyiségébe építhet. T el j ességi génye, m űveltségi-táj ékozódási v ilágának összetettsége, gazdagsága fe lől vizsgálva talán N ém eth Lászlóhoz hasonlítható. Az írástu d ás m esterségét a N yugat körében s a já títja el. Jellem ző, hogy a tizenöt éves lőcsei d iák o t m a g y artan á ra m egbízhatja a nyári vakációban a ta n ári k önyvtár re n
114
dezésével. Ebbéli foglalatossága közepet te ta lá lt r á a régi, porosodó N yugat szám okra, egy karácsonyi füzetben B a bits M ihály regényére, A gólyakalifá ra. M estereim -B arátaim Szerelm eim (M agvető, 1979) cím ű k étkötetes m ű v é ben írja : „R iadtan olvastam , valam i felborult bennem , m egsejtettem , hogy az életünk aláaknázott, . . . Még m a is a ré gi élm ény fűz A gólyakalifá-hoz: ez a regény volt az első n y ugtalanító nagy írás, am it fel tu d tam tö r n i. . . Az íze olyan volt, m in t a csonthéjba búvó k e serűm andu láé.” T anítványi hűséggel, ám olykor v ita t kozva fogadja a m ester vélekedését, k réta ra jz ai felé tapogatódzott a m űfaji korlátok áttörésével. Tegyük hozzá: ezekkel az írásokkal szem ben B abitsnak éppen olyan viszoly gásai voltak, m in t Illésnek M óricz K o m or ló cím ű k ö tetének írásairól. Nem is m erte fel, hogy M óricz a „tapogatót”, a móriczi novella új v álto zatát ízlelgeti. Illés a tan u lm án y író alaposságával figyeli-elem zi B abits írói-költői m ű h e lyének titk ait. „B abitsot, a novellaírót, az érdekli igazán, am i nincs: am i volt, vagy am i leh etn e” — írja Illés Babits so k rétű m unkásságának elem zése köz ben. A nagy k o rtársak tó l u to lérh etetlen elevenségű, m iniatűröket, p o rtré k at „ k ré tarajzo k at” ír a fiatal k ritik u s és tanulm ányíró. K osztolányiról írja : „N egyven-ötven éves k oráb an m ár m in d en t tudott. Az em berek, az írók titk á t s a m ondato két.” Vagy M óriczról, a k it m esterének, m á ig legnagyobb p rózaírónknak ta rt. „M in den m agyar író közül őt olvasom a leg szívesebben, könyveit állandóan leem e lem a polcról. O lyan erővel m o n d ta el életünk teg n ap jait, hogy belerem eg a mai föld is.” A m á r em líte tt kétkötetes m ű v et leg szívesebben középiskolai stúdium nak, de afféle írói „házi” olvasm ánynak is a já n
lanám , m ert benne lü k tet századunk lel ke, m egőrzésre, m egism erésre érdem es szellem i-irodalm i-m űvészeti folyam ata, so k féleség e. . . Érdem es Illés E ndre M óriczról való eszm efu ttatását a fiatalok egy részének viszolygásával, fanyalgásával p árh u z am ba állítani. Illés E ndre rá m u ta t: az ok ta lan u l felem elt hang, az ideges stílu s váltások m élyén elbizonytalanodás, „sze repkeresés” él. Móricz is sok-sok gyötrődés u tán ta lá lta meg sa já t hangját, m ondanivaló ját. Azt m ondja Illés: „nem m ások álm ai hoz—önm agunkhoz kell elkötelezettnek len n i”. Ügy hiszem, m a is van érvénye, gondolkodásra bíztató e re je az intelem nek. M óricz az önm agunkra találásban is p élda: „akkor ta lá lju k meg önm a gunkat, am ik o r a kifejezni érdem es v i lágot is m egtaláltuk m ár. A zt a világot, m ely nyílvesszőként belénk hatolt kitéphetetlenül, s am elynek mi is el tudunk ju tn i a legm élyére, a lényegéig. A m ély ben élők sorsához. Az em berhez méltó élet etik ájáh o z !” A k ár m ottóul is elfo g ad h atju k a záró gondolatot, hiszen igazsága éppúgy é r vényes a térhez, időhöz, földrajzi h a tá rokhoz k ötött em beri viszonylatokra, m in t általáb a n és örökérvényűen, m in den lehetséges em beri helyzetre . . . Erzsébet című novellája ezt a fa jta illési alapállást, a B abitstól kölcsönzött szó h asználattal: a „homo m oralis”-hoz való elkötelezettséget vallja ars poeticája -n a k A m edikus években — a korábbi és későbbi világirodalm i tájékozódást je lentő F laubert-, M aupassant-, S tendhalm űvek alap já n k ia lak u lt francia iskolá hoz — a H áború és béke, valam in t E instein relativitáselm élete ú jfa jta él m énnyel ajándékozzák meg: „ ö k k etten fogalm azták ú jjá bennem a világot. M indketten ugyanazt a d tá k : a kitágult világot. A három dim enzióhoz az izgal mas negyediket.”
A K orányi S ándor ó ráira járó orvos tanhallgató Tolsztoj m o n d atát v itte m a gával: „Csak addig lehet élni, am íg az em ber részeg az élettől.” A K orányi klinikán dolgozó fiatal orvos an am n éziseket készít. Lám , Tolsztoj H áború és békéje ebben is példa. K orányi profeszszor h ív ja fel a figyelm et K arataje v h a lálára, P ierre k áb u ltság ára, kiégettségére, ahogyan elhessegeti m agától a való ságot, „s nem a k a rja tudni, hogy K aratejev m ár m e g h a lt...’. Vagy m ilyen m esteri p éld ája az anam nézisnek, aho gyan Kutuzov, a foglyul e jte tt fra n ciá kon felfedezi a v itam in h ián y okozta el torzulásokat, gennyedzéseket. K orányi professzor előadásain fel is olvassa eze ket a részeket, és a rra is felh ív ja a fia tal orvos figyelm ét, hogy a „jó anam nézisben a teljesen ism eretlen betegség is m indig benne v an ”. Illés Endre írásaib an — m iként az o r vostudom ány nagy alak ja in a k ta n ítá sá ból orvosként m eg tan u lta — a pontos d i agnózisra való törekvés, m int sajátos vo nás, m indig fellelhető. Az E rzsébet cí mű írása is orvosi diagnózis és írásm ű vészet is. Kolozsvári Grandpierre Emil Üj sze replő lép a színre cím ű írása nagyon is társadalm i m eghatározottságú, térhez, időhöz, politikához, éspedig a fo rd u lat éve után kialakuló fagyosabb társad alm i közérzethez, a személyi kultusz korához kötődik. A m ondanivaló kem énységét a hum orosan, szatirikusán, csevegő m odor ban hullám zó, könnyednek látszó elő adás oldja, színezi. A történetben n em csak a főhős, G yörke Tóni tájékozódás za v arát érezzük lényegesnek, hanem még inkább az idézet korszak politikai viselkedészavarát. Az ünneplés nem az őstehetségnek k ik iá lto tt parasztzseninek szól, hanem a „lá tta tn i” akaró szándék nak, vagy ahogyan az író előadja: „je lenléte m eg javította a m u n k atársak szo ciális összetételét”. G yörke Tóni esete egyfajta péld ázat is . . . G yörke Tóni, aki csak nem vette el a pártfu n k cio n áriu s lányát, m egrém ül a következm ények-
115
t ő i . . . A pját ku lák n ak nyilvánították, neki pedig előadást kellett ta rta n ia a „félelem nélküli é le tr ő l.. Goda G ábor G ra m m Bernát nyugdíja című rövid szatírája is egyfajta viselke dészavart, erkölcsi m a g ata rtást tűz to ll hegyre: bizonyítandó, hogy a szocialista társad alom ban is létezik a hatalom m al való visszaélés, ebben a társadalom ban is fellelhetők a kispolgári szem lélet posvá nyái. A „protézises oroszlán”, vagyis □ vezérigazgató a hatv an ad ik születésnap já t ünneplő G ram m B ernát főkönyvelő nek nem csak a nyugdíjazási okm ányo k at ad ja át, hanem még meg is rág a l mazza, ám a főkönyvelő leleplezi a „fő nököt”, aki „vezéri” gesztussal, egy gyé m án ttű vel ajándékozta meg a titk á r nőt hajlandósága elism e ré séü l. . . Boldizsár Iván A z utolsó szó című írá sa a m ásodik világégés „vég játék át”, a nyilas rém uralom szörnyűségeit idézi meg atm oszfératerem tő hitelességgel. D oktor V áradi Im re védőügyvéd lakásán nyilasok jelennek meg, elővezetési n a ranccsal, a Nemzeti Szám onkérő Szék írásos parancsával. A védőügyvéd a pok lok poklát éli át, hiszen az is lehet, hogy egyszerűen „ k iik ta tjá k ”, az is lehet, hogy valam ilyen kih allg atásra viszik. A tö rté net végén k id e rü l: védencének, Jó já rt Lászlónak a kivégzésére vitték. A fiút röplapok készítésével, terjesztésével vá dolták. A valóság: azt m ondta a tá rg y a láson: „Ne m ondhassa rán k senki, hogy mi voltunk H itler utolsó csatlósa". Ezért k ellett m eghalnia . . . Sölér István Kom oly ének cím ű viszszaemlékezése, esszéisztikus m egform áIású írása a húszas évek idején eszmélő, tájékozódó egyetem isták életét, annak egy jellem ző szeletét em eli ki a feledés ből, hogy irodalm i, azaz társadalm i e m lékezetté váljék a szegedi egyetem isták boszorkányszigeti sétáinak, beszélgeté seinek hangulata, tartalm a. A világné zeti tájékozódást a m ás-m ás szem léletet tükröző Clausewitz, M arx, Spengler, Tóth T iham ér művei segítették, kinekkinek hovatartozása s z e r in t...
116
A látszólagos esem ény — Kövesi D e zső avagy R ottw eiler lesz az önképzőköri elnök? — mögött érezni a tá rsa d a l mi mozgást. A baloldaliak k utatócsopor tot alakítan ak , szociográfiai k u tatáso k ra készülnek, statisztik ák at készítenek a „rókusiak reggelijéről és v acso rájáró l”. A H orthy-korszak társadalm i bázisa — ezt hangoztatta m agáról — az úgyne vezett „m űvelt középosztály” volt. E h hez tartozo tt a viszonylag szerény k ere setű banktisztviselő is. A m ikor fia ked véért, Toffán Vince k edvéért uzsonnát ad. aprólékos jellem zést kér fiától a m eghívandókról. Ezen a listán külön ru b rik áb a k erü ltek azok,'akik a „halasztandó és m egfontolandó” kategóriához tartoztak, noha em berként, b arátk én t, szellemi és erkölcsi m egítélés szerint a legkülönbek voltak . . . U gyanakkor a polgárm ester lum p fia Toffán apa „gavalléros cinkosságát” élvezte. Az író hovatartozása, érték ítélete vilá gosan körvonalazódik. „Végre tudom, m it akarok és m it nem ” — m ondattal m ár a harm incas évekre irán y ítja figyel m ünket, egyben le is zárja a tö rtén és sort. Mocsár Gábor A z utolsó szilveszter cí mű írása a m ásodik világháború fro n t szolgálatos, tényleges katonai szolgálatot teljesítő hőse maga az író. Az esem ény sor m egörökítését a tanúságtevő k ró n i káshűség m otiválja. „Az idő bennünk, öregekben még él, s ha m ajd nem le szünk, a bennünk élő em lékezet tö rté nelem m é kövüi.” 1944 szilvesztere. K assán oroszok h e ly ett ném etek jelennek meg, hogy ta r t sák a várost a „m egbízhatatlan m agya rok helyett”. Összeszedik a m enekülő, elbujkáló k atonákat, teh erau tó ra rak já k őket, n y ak u k ra kötelet hurkolnak. Az egyik ném et feldobta a kötelet a fa ág á ra, a m ásik, aki az autó m ellett gyalo golt, m egh u rk o lta a kötelet a fa tö vénél, az au tó továbbm ent, a m eghur kolt katona k iem elkedett az autóból és him bálózott a főtér és a sétány p la tá n fáin, hársfáin . .. Igaz, a nyilas h ata-
lom átvétel u tá n Beregffy is parancsba a d ta : „a szökevények felkoncolandók”. Az új évi köszöntő is „szokatlan tű z i já té k ” sok-sok áldozattal, értelm etlen h a lá lla l. . . Galgóczi Erzsébet Szent Kristóf kápol nája cím ű írásá t a terjedelem is, az á b rá zolt történelm i korszak szélessége — 1945—1975 — is a többi elé helyezi. Az egyszáznégy oldalas m űben az író mai életünk lényeges kérdéseit elemzi. T üü Zsófia, a fővárosi re sta u rá to r m agánya, szerelm i kapcsolata a befolyásos, ..fon tos” em berrel, a m iniszterrel, a nős em berrel, aki feleségétől sem a k a r elsza kadni, az egyik felvetett problém a. Tüü Zsófia m egalázónak érzi helyzetét, lá zadása egyelőre az elfogyasztott szesz mennyiséggel m érhető, m á r-m á r az ö n gyilkosság gondolata foglalkoztatja, am i kor o tthagyja a fővárost. Szent K ristóf az útrakelök és a kincs keresők védőszentje. A dunántúli kis fa lucska viszonylagos nyugalm a, a m ásfaj ta környezet, főként Zsidányi T im ót es peres együttérzést, biztonságot, em bersé get adó közelsége jótékonyan h at Zsófia betegségére, ébren ta rtja , fokozza alko tókedvét: gyógyulni k e z d ... M egsurűsödik Zsófia körül a világ, látja, hogy m ások is cipelik a sors nehéz keresztjét, m ások is szenvednek, gyötrődnek. Z sidá nyi esperest m ár az ötvenes években zak latták az AVH-sok, m ondja egy be szélgetés kapcsán a tsz-elnök Zsófiának, ugyanis a háború a la tt elásták a P ü s pökvár és székesegyház kincseit, állító lag azóta se kerü ltek elő. Zsófiának gya nús, hogy az esperes nem ad ja a kezé be a kápolna k rip tá já n a k kulcsát, aztán Pirókótól, a házvezetőnőtől megszerzi, m ajd az esperes is felfedi súlyos titk á t: h arm inc évvel ezelőtt a Szent K ristóf kápolnában rejtetté k el a P üspökvár és a székesegyház kincseit. Négyen tudták, hogy Szendreyné bárónő k rip tá já b a n a kincsekkel teli vaskazetta van elhelyez ve, m ind elhaltak, a titok egyedüli tudó ja Zsidányi T im ót esperes. Melyik eskü höz kell hűségesnek lennie? — ez vívó
dásának tárgya. ..Ha az am erik aiak a koronázási jelvényeket m egbízható he lyen tud ják a mai M agyarországon, ak kor Zsidányi T im ót falusi esperes, a nép lelkipásztora sem lehet bizalm atlanabb, m int ők! — érvel Zsófia. Az esperes a püspöki h iv atalb an felfedte titk át, h a m arosan korm ánybizottság szállt ki. A drágakövekkel kivert püspöksüveg, vagyis a m itra, am it a X III. században A rtolf püspök hozott m agával Erdélyből, felbecsülhetetlen érték. A m űvészettör ténész m iniszter, Zsófia szerelm e így v é lekedik: „Ha nem a történelm i, hanem csak a régiségértékét nézzük, többet ér, m int a koronázási jelvények, a szent ko ro n át is beleértve.” Zsófia a kápolna m űem lékké nyilvánítási okm ányait is aláíratja a m iniszterrel, hogy m a ra d h as son, m ert a seb begyógyulásához idő k e l l. .. M int láttuk, az írások egy részének él m ényháttere a k ét háború közötti világ, a m ásodik világháború, vagyis a tö rté n elm i-társad alm i m ozgástörvényeknek kiszolgáltatott em ber. Az írásoknak egy jelentős része inkább az em beri erkölcs, m agatartás alak u lá sát vizsgálja, vagyis mai életünk furcsaságait, ellen tm o n d á sait. Ilyen Fekete Gyula Ház a pataksoron, Jókai A nna A forma, Bertha Bulcsu R ex judaeorum, M ándy Iván Erkélyen és a fiatalabb korosztályhoz tartozók: Dobat Péter, Esterházy Péter, Ktirucz Gyula, Kutast Gyula, Nádas Péter, Vámosi M ik lós és m ások írásai is. Ha m ás-m ás módon is, de szám om ra a legmeggyőzőbb erővel és hitelességgel F ekete G yula és Jókai A nna fogalm azza meg a „m a” válságtüneteit, ellen tm o n dásait. Fekete Gyula Ház a pataksoron cím ű elbeszélése a falu elnéptelenedésének, városba szivárgásának, m ajd a városból való visszavágyódásának kérdését ,.aglalja. Az öreg Papszabó szájába ad ja az író a sum m ázó m eg állapítást: „Annyi az egész, a falusi életnek vége. Legázol ta a város a fa lu t végképpen. K iszívta
117
belőle a vért, az e r ő t. . . a fiatalságot. Az utolsókig.” A szétszóródás, az elgyökértelenedés víziója foglalkoztatja az írót, m ert tudja, hogy a paraszti hagyom á nyok jót, rosszat megőriznek, arc h aiz ál nak, de mi lesz, ha a parasztság is szét szóródik? Fűrész Józsi felakasztotta m a gát, Bözsi lán y át N ém etországból kel lett hazatáviratozni a tem etésére . . . K i csit jelképes, m em entószerü kép . . . Jókai A nna A form a cím ű elbeszélése a felnövekvő nem zedék nevelésének m ű helyébe, az iskolai életbe enged bete kintést. A form a, a k irakat, a látszat, ám ítás, csalás, m ert belül rothadás, fe gyelm ezetlenség, szervilizm us és kispol gári törleszkedés van, pedig nem csak a gyerm ek vágyik szeretetre, a pedagógus is. A láaknázott világban élünk, m ert nem tudjuk, m ikor és hol robban, és kik lesz nek az á ld o z a ta i. . . Pedig az iskolának a védettséget kellene vállalnia, csakhogy képtelen erre. Vagyis szeretetet adni, függetlenül attól, kap -e viszontszeretetet gyerektől, kollégától, az iskolán kívüli v ilá g tó l. . . Az is m egszívlelendő, am it a „m indenségről” m ond: „Szolgalelkű ta n á r szolgalelkű ifjúságot nevel. A nyáj
118
nem közösség. Az em bernevelésben p e dig a ta n á r szem élyiségének minősége m indörökre első és döntő m arad." V alam iképpen ro k o n tém át feszeget So mogyi Tóth Sándor A nagy futás, avagy egy házasság aknam ezői, Dobai Péter K ulcscsomó és háló, Siikösd M ihály Hó dolat Ing m ar B ergm annak című írása. De az „életminőség” k érd ését boncolgat ja Tatay Sándor K ón bácsi elm en t a rabbihoz, Csurka István Az ú t és a m eg érkezés, Moldova György A francia m ester, Kurucz Gyula Billenések és rebbenések, Bertha Bulcsu Rex judaeorum cím ű írása is. Lám , az „aknam ező” kulcsszó hányszor előfordul. Bertha Bulcsu is arra figyel meztet, hogy em lékekben, viszonyokban, m últakban hatástalanított robbanó a k nák lappangónak. Meg a rra is, hogy az „erőszakos tülekedők sem m it sem h agy nak átgondolni és megérteni.” Vagyis sok a kisképességű, erőszakos, tülekedő em ber.” Mindenbe belerágnak, aztán em észtetlenül k i ü r í t i k . . . A z élet elszü r kül m ia ttu k ”. B arota M ihály
Főiskolai könyvtári kiadványok A Bessenyei György T anárképző F őis kola kiad v án y p ro g ram ján ak sajátos profilbővülését jelzi a központi könyv tá r gondozásában nem rég m egjelentetett K önyvtári füzetek c. sorozat. Az első három szám kevés időkülönbséggel k ö vette egym ást, ezért a szinte egyszerre való kézhezvétel benn ü n k et is a r r a kész tet, hogy együtt tárgy alju k , m utassuk be a valóban ígéretes sorozat első blokkját. Ami a kiadványokról elöljáróban el m ondható, az m indenekelőtt az, hogy közreadásuknak ö rü ln ü n k kell, m egje len tetésükre szükség volt, m e rt m in d három valóságos felhasználói igényt elé gít ki. T ovábbá: a sorozat indításának gondolata feltétlenül a r r a enged követ keztetni, hogy a könyvtár a m aga esz k ö ztárának új form áival, az eddigieknél is h atékonyabb módon k ív á n ja segíteni a főiskolán folyó pedagógiai m unkát. Végül, de nem utolsósorban m egfogal m azható az is, hogy a sorozat tagjainak, m int speciális ism erethordozóknak hasz nosítása — noha elsősorban főiskolao rien tációjúak — túlnő a szűkebb é rte lem ben v e tt intézm ényi kereteken. Szem léljük meg te h á t a vállalkozás e d digi eredm ényét kissé közelebbről. A FŐISKOLÁNK KIADVÁNYAINAK BIBLIO G R Á FIÁ JA ÉS TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEINEK REPERTÓRIUM A c. kis kötetben összegyűjtött és re n d szerezett különböző jellegű publikációk — m int ahogyan az előszóból kitűnik — „ . . . ab b a engednek bepillantást, hogy m iképpen kezdődött-szerveződött az önálló kiadványokat, tudom ányos közlem ények sorozatait is m egjelentető
új felsőoktatási intézm ény ok tató -n ev e lő m unkája, tudom ányos világa, m ozgal mi élete”. És tizenöt év d o k u m en tu m anyaga első lá tá sra meggyőz arról, hogy egy önm agát folyam atosan fejlesztő, tu datosan továbbépítkező szellemi m ű hely m űködik a főiskolán. A k ia d v á nyokról nem áll m ódunkban ta rta lm i ism ertetést írni — holott n éhány k ir a gadott példa jobban érzékeltetné a so k színűséget —, felad atu n k szerint m ost m agáról a b ibliográfiáról és re p e rtó ri um ról szólunk valam ivel részletezőbben. Az összeállító — L iba M argit — te l jességre törekvőén g y űjtötte össze m in d azokat a főiskolai tudom ányos igényű cikkeket, ta n u lm á n y érték ű publikáció kat, a szerzők m inden olyan írását, m e lyek a pedagógusképzés tárgykörébe tartoznak, s an n ak elm életi, gyakorlati, s valam ilyen szaktudom ányi k érd ését dolgozták fel. Egyszerű, logikus szerk e zet, áttekinthetőség, a könnyű visszake resés lehetősége jellem zi ezt a tájék o z tatási forrást. Az első nagyobb csoport ba az önálló kiadványok (évkönyvek, tá jékoztatók, m ódszertani kötetek) és periodikum ok, a m ásodikba a cikk ek k e rü ltek besorolásra. Ez u tó b b iak at — ép pen m ert tem atik ailag a legheterogé nebb kiadványféleségeket jelen tik — külön tagoltan, rep e rto riz ált form ában is m egtaláljuk. A repertó riu m h aszn álatát a n év v ál tozásoktól a cím fordításokkal bezárólag m indenre k itérő m ag y arázattal, pontos útm u tató segíti. M aga az anyag a te r m észettudom ányok és a tá rsa d a lo m tu dom ányok k ét fő ágán, tárgykörök sze rin ti m élyebb b ontásban k erü l fe ltá rá s sá. Ehhez kapcsolódik a rajz tanszék ta-
119
nárai alkotásainak regisztrációja. A visszakeresést a cikkek tételszám aira való u talással egységes név- és tá rg y m utató biztosítja. (Zárójelben em lítjük meg, hogy m iután az anyaggyűjtés le zárása óta m ind a kiadványok száma, m ind a szérieszek köre tovább bővült, pótlásként, kiegészítésként la ssan ese dékessé válik az ú jabbak bibliografizálása, rcpertorizálása is.) Belső h aszn álatra szánt kiadvány a Következő, a H ÍRLA PO K ÉS FOLYÓ IRATOK KATALÓGUSA. A k ö te tk ata lógus m integy hétszáz folyóirat cím fel vételével felöleli a központi k ö n y v tár ban található, valam in t a tanszéki k ö n y v tárak n ak já ró periodikákból m in d azokat, am elyek a főiskola oktató -n ev e lő m u n k ája szem pontjából érdem i infor m ációt tartalm aznak. (A fellelhető pe riodikák szám a ennél jóval m agasabb, de — helyeselhetően — a gyűjtőkörön kívüliek szelektálásra kerültek.) Az összeállító C sutkái T am ásné ész szerű rendezési elvet követett. K ülön ta golásban ad ta közre a mai, valam in t a régebbi folyóiratokat. A katalógus fő részében a részletező leírások (a cím m ellett 4—5 m ondatos töm ör ism ertetés utal a periodika tárgykörére, pl. á lta lá nos vagy m eghatározottan szakjellegű, közelebbről botanika, irodalom tudo m ány stb.; a publikációk m űfajára, pl. értekezés stb. tartalm azza a kiadás he lyét, évét, a m egjelenés gyakoriságát; utal a hozzáférhetőségre; reg isztrálja a hiányos évfolyam okat; irodalm i jellegűeknél feltü n teti a szerkesztőket) b etű ren d b e sorolva találhatók. A m egválto zott cím eket utalók teszik könnyen m eg találh ató v á (pl. E szperantó M agazin lásd Világ és Nyelv), illetve az új cím a la tt a részletes leíráson belül az alcím a d ja a korábbi cím változatot. A vissza keresést m egkönnyítő tárgyköri m utató m ellett, a r r a való tek in tettel, hogy a főis kolai k önyvtár állom ányába tartozó pe riodikák közel negyede idegen nyelvű, a katalógust — a tételszám ra való hi
120
vatkozással — nyelvi m utató egészíti ki, mely nagyban növeli a kiad v án y h asz nálhatóságát. E gy-két apró form ai p o n tatlan ság ra vonatkozó m egjegyzésünk azért akad, pl. változó a periodicitás m egnevezése (havi, m egjelenik havonként stb., vagy pl. a N épszabadság m egjelenik n ap o n ként, hétfő kivételével, a K elet-M agyarországnál m ár csak „n ap ilap ” stb.). ö r vendetes, hogy a főiskolai k ö n y v tár v ál lalkozott ennek a k u rren s és arc h iv ált anyagot egyaránt tartalm azó fontos m unkának elkészítésére. A funkcióját tekintve tájék o ztatási segédanyagnak szánt kiadvány valóban jól segítheti a főiskolai oktató-nevelő és tudom ányos kutatóm unk át. M eggyőződésünk, hogy ez m egalapozását jelen th eti egy, a m e gyei k önyvtár és a társintézm ények b e vonásával a Szabolcs-Szatm ár m egyére teljes kitekin tésű folyóiratkatalógus (le lőhelyjegyzék) tervezett elkészítéséhez. I A 15 ÉV. CIKKEK, KÖZLEMÉNYEK FŐISKOLÁNKRÓL c. v álogatott bibli ográfia az 1962—1977 közötti időszakban m egjelent, az intézm ényről szóló sajtó közlem ények in fo rm atív ab b érté k eit ta r talm azza. A nyolcszáznegyvenkilenc té telből álló bibliográfia ren d eltetése sze rin t: „Segédanyag a főiskola tö rté n e té nek tanulm ányozásához”. N yom ban ír juk le, a szándék m egvalósítása m egfelel a követelm ényeknek, K ovách (korábban Liba) IV^árgit összeállítása m egbízható forrás lehet m indazok szám ára, akik a tanárképző „ré g m ú ltjá v al” behatóbban meg ak a rn ak ism erkedni. Szerkezetére nézve az összeállítás hat fő tém acsoportba so ro lja az intézm ény nyel, ann ak tevékenységi köreivel k a p csolatban napvilágot láto tt publikáció kat. Ilyen főbb tém akörök: a főiskola létesítése, építése, h aszn álatb a vétele — a pedagógusképzés —, a tudom ányos és k u ltu rá lis tevékenység — a p á rt- és “K lS Z -élet, a külső kapcsolatok — a fő iskolai hallg ató k élete és m u n k ája —, valam int a sport ad n ak elsődleges tá m
pontot a tájékozódáshoz. A sokrétű, szí nes an y ag b an való pontos eligazodást a b etűrendes tárgym utató segíti. Az egyes tételek bibliográfiai leírása szakszerű, az előszóban a cím leírási szem pontok m eg v álasztására és egyebekre vonatkozólag is kielégítő m agyarázatot, indoklást k a punk. A feldolgozott lapok, folyóiratok felsorolása az alkalm azott rövidítések jelölésével ugyancsak m utató form ában találh ató meg. T ovábbá: az adatanyag zöme a ténylegesen meglevő időszaki kiadványok feltárásából szárm azik, míg a kisebb hányad a M agyar Sajtófigyelő Szolgálat cikk-kivágatairól készült. A betűrendes m utató tárgyköreinek jelölésével kapcsolatban, a m unka egé sze szem pontjából elhanyagolható n é hány észrevételt teszünk. M iután a b ib liográfiai tételek felsorolása — helye sen — kronológiai, a m utató a fontossá gi sorrend alap já n te tt disztinkciók sze rin t tag olja tovább, szűkíti a tágabb té m át, a legáltalánosabb fogalm at kivetítő alfab etizált „vezérszavak” m egválasztá sa valóban igényes elem ző m u n k á t k í ván. Ugyanis a m egoldás akkor jó, ha a felhasználó szem pontjából ad ek v át form a u tal a ta rta lo m ra — különben a fogalom alkotási, értelm ezési különbsé gekből adódó tárgyszóazonosítás a b ib li ográfiában való tájékozódást nehezíthe ti meg. T udjuk, m indezeknek eleget tenni nem könnyű feladat, s néhány á t fogóbb tém akörbe szorítani a közlem é
nyek szerteágazó ad a ta n y ag á t alig le het. Mégis, hogy p éldával illu sztrá lju k : „a pedagógusok tanfolyam a, to v áb b k ép zése” talán szervesebben kötődött volna a m ásodik tém acsoporthoz, m in t a h a r m adikhoz, de h a m á r itt van, az u g yan itt szerep eltetett 437-es tételszám ú „énektanáro k továbbképzése . . akkor m iért nincs feltü n tetv e a m utatóban, am inek alap já n keresh ető lenne? Ism é teljük, m indez sem m it nem von le a bibliográfia értékéből, A füzetek házi x ero x -eljárással, egy öntetűen A/5 form átum ban, egyszerű, ugyanakkor tetszetős tipográfiával k e rü ltek kiadásra. A példányszám (300— 500) szerin tü n k alacsonyabb a k elleté nél, hiszen a felhasználók szám a ennél feltehetően lényegesen m agasabb. Végezetül an n y it jegyzünk még meg, hogy a füzetek közreadása m ind az ok tató-nevelő és a tudom ányos k u ta tó m unka, m ind a közm űvelődés szem pont jából egyértelm űen nyereségnek számit. Ezeknek a kön y v tári k iadványoknak a hasznosságát, fontosságát felesleges do lognak tűnik bizonygatni. A Bessenyei György T anárképző Főiskola m in t ok tatási és nevelési centrum , egyben ra n gos k u tatóm ű h ely tevékenységi rendsze rének, m unkavégzésének egésze tá ru l fel a tö rté n eti aspektusu bibliográfiai összegzésekben, am i önm agáért beszél. F u tak y László
121
TAKÁCS BÉLA:
A debreceni könyvkötőművészet Ü jabb, hiánypótló m unka jelen t meg a debreceni könyvnyom tatásról. H iány pótló azért, m e rt h ab á r m ár eddig is több könyv és tan u lm án y m é lta tta és dolgozta fel a debreceni könyvnyom ta tás tö rténetét, a könyvkötő m űvészet ről, a kom paktorságról m ind ez ideig kevés szó esett. E zért üdvözöljük m ost és h ívjuk fel az olvasók figyelm ét T a kács Béla m unkájára, am ely A debre ceni könyvkötőm űvészet cím m el a m i nap je len t meg D ebrecenben. A szerző, aki m ár eddig is több rész tan u lm án y t írt a debreceni könyv n yom tatásról és 1978-ban feldolgozta a sáro sp ataki nyom da tö rtén etét, a deb re ceni D éri M úzeum ban és a R eform átus K ollégium nagykönyvtárában találh ató gazdag an y a g ra tám aszkodva, a XVI. századtól n apjainkig kíséri nyom on a város könyvkötőm űvészetének fejlődé sét. K önyve bevezetőjében rövid á tte k in tést ny ú jt a hazai könyvkötő k u ltú ráról, am ely M átyás k irály korában, a híres C orvinákban é rte el csúcspontját. Az első debreceni nyom da alapítása, am ely H uszár G ál nevéhez fűződik 1561ben, a reform áció ta n ain a k elterjed ésé vel függött össze. A XVI. században az új h it terjesztése és védelm e érdekében so rra születnek az ú ja b b és újabb m ű vek, am elyek viszont m agukkal hozták és ösztönözték a nyom dák szám ának szaporodását. S a kiad o tt könyvek szá m án ak em elkedésével term észetszerűleg nőtt a könyvkötészet irá n ti kereslet is. A könyvkötészet, a kom paktorság szabad m űvészetnek szám ított, am i azt je le n te t te, hogy a könyvkötő m inden kiváltság vagy hivatalos engedély nélkül dolgoz
122
hatott. Ez az egyik m agyarázata annak, hogy a szám ukban is csekély — h az án k ban összesen h at — könyvkötő céhek v i szonylag későn jöttek létre. Az első, név szerin t ism ert debreceni könyvkötő F odorik M enyhért volt. A hazai könyvnyom tatás tö rtén etéb en m ind ez ideig ism ert legrégebbi nyom dászszerződést D ebrecen város T anácsa éppen vele k ötötte 1633-ban. A m űvész három évtizedes könyvkötő tevékenysé gét a szerző a városi tanács fen n m arad t, F odorik á lta l bekötött jegyzőkönyvei alap já n ism erteti. A debreceni könyvkötők céhe 1705ben jö tt létre, s a legrégebbi m ag y aro r szági könyvkötő céh, a kassai a rtik u lu sa it vette át. T akács e céhszabályzat és a céh fennm arad t, viszonylag gazdag iratan y ag a alap já n m u ta tja be e m es terség fejlődését, a céh belső életét, a szegődtetéseket, a szabadulásokat, s azt a szívós m unkát, m elynek ered m én y e képpen a debreceni könyvkötők „isk o lá ja ” m essze földről vonzotta a könyvkötő legényeket. S míg a XIX. század d ere káig a kom paktorok tevékenysége nem m e rü lt ki csupán a könyvek bek ö té sében, hanem a debreceni és a vidéki vásárokon sa já t m aguk á ru ltá k p o rté k áikat, addig az 1804-ben létesü lt első, m ajd az 1841-ben m egnyílt m ásodik debreceni könyvkereskedés olyan k o n k u r e n c iá t je le n te tt szám ukra, hogy m ű ködésük kizárólag a könyvkötészetre korlátozódott. A könyvkötő céh 1872-ben, a hazai céhek feloszlását elrendelő tö r vény értelm éb en m egszűnt, a fogyatkozó szám ú m esterek a nyom dászokkal együtt alk o ttak közös ip artestü letet.
A debreceni könyvkötők m indig hűen, rugalm asan követték a m űvészeti irá n y zatok és az azok á lta l k iv á lto tt és befo lyásolt ízlésbeli, esztétikai igények v á l tozásait. Míg a XVI. században csupán k ét fő kötészeti stílus dívott, az un. „k a tolikus” kötés és a nála jóval p u ritá nabb, egyszerűbb „p rotestáns” kötés, am ely m ellőzte az aranyozást és a d í szítések többsége vaknyom ással készült, addig a század végétől a XX. század ele jéig a könyvkötészet is hűen követte a stílusváltozásokat. A debreceni kom p aktorság csúcspontja a X V III. századi színes pergam enkötés volt. T akács v itá ba száll azokkal a nézetekkel, m elyek szerin t a pergam enkötés kassai, illetve külföldi h a tá sra alak u lt volna ki D eb recenben. A szerző külön fejezetet szentel az un. debreceni kölésstílusnak, m elynek jellem ző jegyeit a kollégium nagykönyv tá rá b an találh ató 6 céhrem eken ism er teti. Az aranyozott technikával készített bőrkötések legszebb em lékei a debreceni céhek jegyzőkönyvei, m elyeken felfe dezhetők a különböző stílusirányzatok jellegzetességei. A X IX . században még az elm últ század hagyom ányai éltek to vább. V áltozás csupán abban fedezhető fel, hogy a teljes bőrkötéseket kezdték kiszorítani a félbőrkötések, s a díszítés m ár csak a könyv gerincére korlátozó dott. U gyanakkor a XIX. században a biederm eier stílus elterjedésével egy új, hangulatos és tetszetős díszítési form a
alak u lt ki, m elynek legszebb példányai a ta rk a gyöngyhim zéssel b erak o tt én e keskönyvek. A debreceni kom paktorok egyik u to l só nagy din asztiája a D ávidházy-család volt, m elynek tö rtén etét, m u n k ásság át a család legszebb rem ekein keresztül m u ta tja be a szerző. A X V III. század vége felé fejlődött ki a kom paktorság egyik s a játo s „m elléküzem ága”, az elsősorban m egrendelésre dolgozó doboz- és színes pergam enborítású tükörkeretkészítés, m elynek n éhány d a ra b já t a Déri M úze um őrzi. A m ásodik világháború után, az ip a r testületek m egszűntével a könyvkötő m esterek többsége az A lföldi N yom dá ban és az egyetem i k ö n y v tár könyvköté szetében helyezkedett el. Ez a szép m es terség a nyom dák teljes gépesítésével sem h alt ki, hiszen a nyom dászaton b e lül ez az a foglalkozás, am ely a tipog ráfiával együtt a legnagyobb esztétikai ízlést és szak értelm et követeli meg. A könyv végén a szerző a régi debreceni könyvkötőm űvészet m ai továbbélését te k in ti át. T akács B éla érdekes, szép kiállítású könyvét, am ely tu lajd o n k ép p en an n ak a sorozatnak a fo ly tatásak én t tekinthető, m elyet Tóth Béla 1976-ban m egjelent könyve, A debreceni rézmetsző diákok n y ito tt meg, 15 színes és 19 fekete-fehér fotó díszíti. Ács Zoltán
123
A ra: 18,— Ft
Megjelenik minden negyedév második hónapjában