Szabadon (is) végezhető eszközös népi sportjátékok
Szakmai segédanyag két részben I. rész Alapismeretek és játékleírások A fiúkat és lányokat oktató tanítók és tanítónők, tanárok és tanárnők számára Összeállította és írta: Hintalan László János, tanár A lelki egészség és a személyiségfejlesztés elősegítése az iskolában II. Az egészséges személyiségfejlődésnek, az oktatás hatékonyságának és az iskolai közösség fejlesztésének elősegítése a művészetek és a játék alkalmazásával. Alapító: Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Továbbképző Intézet, Bp. Alapítási engedély száma: OKM-3/28/2006.
Tartalomjegyzék
Oldal Követelmény ……………………………………………..... Játéktípusok I. Csülközés ……………………………………………………………………… II. Kanászozás ……………………………………………………………………. II. Görcölés ………………………………………………………………………. IV. Mancsozás …………………………………………………………………… V. Métázás ……………………………………………………………………….. VI. Tekézés ……………………………………………………………………….
2
Követelmény
1. A betanító tanár, az iskolai tantestület, a fiúk és lányok ismerjék meg gyakorlatban a játékokat. 2. Addig játsszák, míg rájönnek egy-egy játékforma rejtett érdekességére, izgalmára, humoros megoldásaira. Játék legyen, jó ízű játszás valóban! 3. Legyen biztosítva a pontos ideje, helye, gyakorisága a játékoknak az iskola napi, heti, éves életében. 4. Legyen valamilyen visszajelzés arról, hogy a fiúk és a lányok iskolán túli szabadidejében, otthoni környezetében is játsszák a játékokat. (Ez kívánatos, de nem kötelező elvárás.) 5. Legyen valamilyen visszajelzés arról is, hogy a szülők, nagyszülők, a lakóhely idősebb emberei látták a gyerekek játékát, hozzászóltak játékukhoz, esetleg saját, gyermekkorukból ismert változatot is mutattak nekik. (Ez is csak kívánatos, de nem kötelező elvárás.)
3
Játéktípusok I. Csülközés 1. 2. 3. 4. 5.
Életkor: 8 éves kortól, felnőttek is. Nemek: elsősorban fiúk számára. Létszám: 2-10 fő Tér: legkevesebb 6x10 méteres terület. Eszköz: csülökfa, bot minden játékosnak, a pálya bejelöléséhez kréta, kődarab stb.
6. -
A játék begyakorlásának ajánlott fokozatai A dobás gyakorlása, még csősz nélkül A játék rendesen, csősszel A mentés, mint új szabály bevezetése A botrúgás begyakorlása a csősz kiválasztásához
7. Játékleírás Húzzuk meg a dobóvonalat, melytől 6-8 méterre egy kis körbe állítsuk fel a csülköt. Válasszuk meg a csőszt botrúgással. Álljunk fel egymás mellé a dobóvonalon, a bot egyik végét helyezzük a láb fejére, a másik végét tartsuk kézben. Lendítsük meg a lábat, előbb hátra majd előre, és kirúgáskor engedjük el a botot. Akinek a botja legközelebb esik le a dobóvonalhoz, aki a legügyetlenebb volt, az lesz a csősz. Álljon a csülök vonalába oldalra, hogy a kirepülő botok lehetőleg ne őt találják el. A játékosok sorban dobnak, állandó sorrend nincs. Aki eltalálja a csülköt, az kifut a saját botjáért. Ha valaki nem talál, az jobbra félreáll a vonalra, és vár amíg valaki eldönti a csülköt. Találat esetén ilyenkor többen is futnak, majd mindenki igyekszik vissza a dobóvonal mögé. A csősz első dolga felállítani minél gyorsabban a csülökfát a kis kör közepébe, majd valamelyik játékost megérinteni botjával. Csak az az érintés érvényes, amelyik testet ér, a 4
futó játékos botjának megütése még nem számít találatnak. Akit sikerül megérintenie, az lesz az új csősz. A befutó játékosok a visszaérkezés sorrendjében álljanak egymás mögé. Rész-szabályok Ha egyetlen dobó sem találja el a csülköt, az utolsó dobóval akkor is kifut mindenki. A csősznek ilyenkor nincs mit felállítania, bárkit megérinthet. (Ha ügyetlenek voltak a dobók, legyen nehezebb vissza érniük. Igazságos a játék!) A csősz csak akkor üthet meg valakit, ha az már megfogta a botját. Amennyiben egy játékoshoz nagyon gyorsan odaszaladt a csősz, és semmi reménye nincs arra, hogy elmeneküljön, megteheti, hogy meg se fogja a botját, hanem bot nélkül visszasétál a kezdővonalra. Ilyenkor ugyan kimarad egy dobásból, de nem lett mégsem csősz belőle. A dobó játékosok a csülökhöz nem nyúlhatnak, a csőszt nem akadályozhatják. Akkor a legjobb a dobás, ha a csülök messze repül, a bot viszont közel marad. Ilyenkor a csősznek messzire kell érte mennie, a dobó viszont gyorsan visszaérhet. Ehhez persze erős dobás kell, ami visszájára is elsülhet: ha nem talál a bot, akkor épp az repül messzire, amiért aztán futhat a gazdája. 8. Balesetveszély A dobó játékos mögé szorosan soha ne álljon senki. A bot lendítésével – ami a dobó háta mögé ível - megütheti akaratlanul is a dobásra várakozót. Ezt szigorúan tanítsuk meg a gyerekeknek és követeljük is meg tőlük ennek betartását! A csősz a játékosok testét kell megérintse a cseréhez. Gyakorlott játékosoknál ezt bottal ki lehet védeni. Kezdőknél még ne engedjük meg a „vívást”. A test érintését is csak lábmagasságban ajánljuk. 9. A játék rejtett értékei A botdobással vadásztak is régen. Megfelelő erősségű karóval, jó dobással kisebb állat (pl. őz) lábát el lehetett törni. A csülök a láb alsó része. A játék e vadászási módtól is kaphatta nevét: csülközés. Szép szabály, hogy a csősz csak azt a játékost érintheti meg, aki már megfogta a botját. Ha csak felette tartja a kezét, akkor még nem. Ez a szabály azt a lovagkorig visszanyúló törvényt őrzi, hogy fegyvertelen harcost nem támadunk meg: ha leejti kardját, visszaadjuk neki, és így folytatjuk a küzdelmet. (Pozsgai Tamás gondolata.) Ha többen szaladnak ki a botjaikért, lesz olyan játékos, aki gyorsan fel tudja kapni a botját, és vissza is érhetne kényelmesen a vonal mögé. De nem ezt teszi, hanem visszamegy segíteni annak, aki mellé odaállt a csősz, és ezért fel sem tudja venni a botját. Megpróbálja megzavarni: szurkálja, lefogja a botját, ugrál körülötte. Ha szerencséjük van mindketten megmenekülhetnek, de előfordulhat az is, hogy csak játszótársa tud visszafutni, és ő lesz a csősz: vagyis az áldozat. Ez nem jelent kevesebbet mint, hogy barátjáért áldozza életét: erkölcsi nevelés játékszabállyal.
5
II. Kanászozás 1. 2. 3. 4. 5.
Életkor: 8 éves kortól. Nemek: elsősorban fiúknak ajánlott. Létszám: már 3 fő is játszhatja, de leginkább 5-10 fő. Tér: mintegy 10x10 méteres terület vagy nagyobb ennél. Eszköz: egy labda és bot minden játékosnak, kréta a pálya bejelöléséhez.
6. A játék begyakorlásának ajánlott fokozatai Mindenki tegye bele a botját egy-egy kis lyukba, egy játékos pedig hajtsa kívülről befelé a „disznót”. Mikor valaki elüti, gyorsan foglalja el az üresen hagyott lyukat. Aki ilyenkor elütötte, igencsak meg fog lepődni, de rögtön megérti a játék lényegét. Ezt a helyzetet jó ha mindenki egyszer kipróbálja gyakorlásként. Aki hajtja befelé a „disznót”, fél szemmel mindig a lyukak felé nézzen, féllel a „disznóra”. S ahogy esélyét látja egy lyuk elfoglalásának, rögtön hagyja ott a „disznót” és rohanjon villámgyorsan a lyukhoz, megelőzve gazdáját. Ezt is gyakorolja be minden játékos egyesével. 7. Játékleírás „A böjtbe nem szabad volt se dalolni, se táncolni, se semmit. Süttülülüztünk, csigáztunk, megkapócskáztunk. (A Süttülülü a kanászozás játéktípus hévízgyörki változatának elnevezése, a kiolvasó mondókától eredeztetve.)
A süttülülü játék úgy kezdődött, hogy csináltunk egy nagy labdát. Rongyból. Akkor még nem volt focilabda. Rongyból csináltunk egy jó nagyot. Megcsináltuk a labdát, az volt a „disznó” és volt egy kör, az várnak mondtuk. A vár közepén volt egy jó nagy lyuk, olyan, akibe a „disznó” belefér. Akkor mindnyájunknak volt egy karó. És mindenki csinált 6
magának egy lyukat, mondjuk egy másfél méterre körbe-körbe a disznótól. De eggyel kevesebbet kellett csinálni, mint ahányan voltunk. Ezek már kisebb lyukak voltak. Akkor kivettük a labdát a lyukból, a szélére tettük, és a középső lyukba beledugtuk mindnyájan a botot. Így kezdődött a játék. Jártunk körbe, gyorsabban és akkor mondtuk: „Süttülülü egy, Süttülülü kettő, Süttülülü há-rom!” A rom-ra mindenki ugrott, hogy legyen neki lyuk, hogy beletegye a karóját. Persze, egynek nem jutott, az lett a kondás. A „disznó” meg még ott maradt a lyuk szélén, akkor azt el kellett még ütni valakinek azok közül, akinek már volt lyukja. De ügyesnek kellett lenni, mert a kondás ott állt a körben, és ha nem úgy üttük el, hogy rögtön vissza is tudjuk dugni botunkat a lyukba, akkor elfoglalta. Akkor mégis a másik lett a kondás. Ha viszont sikerült ügyesen elütni, akkor a kondásnak menni kellett és hajtani vissza a „disznót”, de hát mindig elüttük, mert mindig volt olyan ügyes. A kondás meg mindig azt figyelte, hogy ki kapta ki a karóját a lyukból. Akkor hamar, ha tudta, beledugta a karóját abba, és akkor a másik lett a kondás, akinek megint nem jutott lyuk. Ha a kondás bele tudta hajtani a „disznót” a nagylyukba, akkor vége volt, kezdtük elölről. Hát ez így ment míg meg nem untuk.” 8. Balesetveszély A „disznó” elütésekor könnyen megüthetik egymás lábát a játékosok, főleg ha jó messzire akarja valaki, nagy erővel elütni a labdát. 9. A játék élménye, rejtett értékei Van olyan gyerek, aki nem akar kis lyukat foglalni, hanem mindenáron a középső nagy lyukba akarja behajtani a „disznót”: mindenáron győzni akar. Ettől kissé unalmassá válik a játék, mivel nem történik kanász-csere. Úgy lehet ettől elvenni a kedvét, hogy jó messzire ütjük el a „disznót”, és így igen messze kell értemenjen, és ezt előbb-utóbb csak megunja. Azok, akik a kis lyukakban tartják botjaikat, időnként cserélhetnek, úgy is, hogy látják ezt a cserét, de úgy is, hogy be-becsapva egymást. Ha valaki kiveszi a botját a lyukból hogy elüsse a „disznót”, majd futna vissza, hogy ismét beletegye abba, igen meglepődik mikor azt látja, hogy egy-két pillanat alatt valamelyik társa már elfoglalta azt. Ha a játékosok élnek ezekkel a humoros szabályokkal is, igen szórakoztató kavarodás támadhat belőle. Országvédő hadviseléshez is kötődik a játék. Az egyik szabály úgy szól, hogy nem kell megvárni amíg a kanász beér a kis lyukak körén belülre, elé lehet menni, és onnan elverni a „disznót”. Ez azonos azzal a felnőtt hadviselési móddal, hogy nem kell várni addig amíg az ellenség betör az országba, fel kell deríteni még saját területén, és ha lehet, ott semlegesíteni. (Ez analóg azzal, amit a gyógyászat területén megelőzésnek nevezünk.) Vegyük észre a szabályzat nevében, hogy a középső nagy lyuk valójában nem a „disznó” helye, akkor sem, ha olyan nagy gödröt ásnak/kört rajzolnak neki, amibe az belefér. Miért? Ady Endre: „Harc a Nagyúrral” című versében (irodalom óra) a „disznó” a pénz. Kerülhet az élet, a játéktér közepébe a Pénz? A játék arra tanít – kimondatlanul – hogy nem. A játékosoknak, az „országlakóknak” mindent el kell
7
követni azért, hogy ez ne következhessék be. Inkább vesszen saját házuk (lyukjuk), akkor csak a saját „kastély” vész el, - ami egy pillanat alatt a játék közben visszaszerezhető, de az ország megmarad ez a fontosabb. Miért ez a fontosabb? Mert a szabály szerint ha odakerül, vége a játéknak, újra kell kezdeni.
8
III.
Görcölés 1. 2. 3. 4. 5.
Életkor: 10-12 évtől. Nemek: fiúk-lányok. Létszám: 4-12 fő. Tér: 10x20 méter, vagy annál nagyobb. Eszköz: egy labda, ütőfák a görcölőknek.
6. A játék begyakorlásának ajánlott fokozatai A játék csak egy bizonyos begyakorlottság után élvezhető, ennek megszerzésére ne sajnáljuk az időt. Az első mozzanat: az egyik adogató dobja át a labdát a túloldalra, rögtön szaladjon egy lyukhoz (a pálya valamelyik sarkához), felemelt kézzel várja a labdát, a túloldali társa pedig dobja azt neki vissza, s ő helyezze bele lehajolva a lyukba. Ugyanezt gyakorolják úgy is, hogy a túloldali játékos kezdi. A második mozzanat: a botosok helyezzék bele a lyukakba botjaikat, majd miután kivették fussanak egymás felé a pálya szélén, mikor találkoztak üssék össze legalább egyszer botjaikat, fussanak vissza a lyukakhoz és tegyék bele botjaikat ismét. A harmadik mozzanat az, hogy együtt csinálják az első két mozzanatot: amikor a labdát átdobták, abban a pillanatban hagyhatják el a lyukakat, és mielőtt a visszadobott labdát beletenné a kezdő játékos a lyukba, próbálják ők azt elfoglalni botjaikkal. A fentiekkel a játék lényege már érthető. Csak akkor szabad a többi résztszabályt bevezetni, ha ezt már tudják a játékosok. A fentiek begyakorlása után lehet bevezetni azt, hogy a botosok elüthetik az átdobott labdát. Az elütés értelme az, hogy jó messzire kelljen érte futni, s addig sokszor lehessen görzölni, pontot szerezni. (Vigyázat! Aki várja az átdobott labdát, az 2-3 méterrel hátrébb álljon a pályavonalnál, mert könnyen megüthetik. A botosoknak pedig kötelező szabály, hogy csak a játékvonalon mozoghatnak elütéskor, a labdát váró játékos felé már nem hátrálhatnak. 7. Játékleírás A hatszemélyes játékváltozatban a pálya négy sarkába fúrt lyukba/gödörbe egy-egy játékos bedugja ütőfájának végét. Az alapvonalakon kívül, a pálya két végén egy-egy adogató áll. A labda eldobásának pillanatában az ütőpár összefut a felezővonalig, hogy a görcölést (a botok összeütését) elvégezze, majd futnak vissza a saját helyükre. Ezalatt a túloldali adogató visszadobja a labdát a társának, és az megpróbálja belehelyezni a lyukba. Ha ez sikerül, akkor cserél a két-két játékos. Az ütőpárból adogató lesz, az adogatókból pedig ütők-görcölők. Ha nem sikerül a labdát a lyukba tenni, folytatódik a labda passzolgatása, ám most a másik ütőpároson van a sor, ők görcölhetnek.
9
A görcölések számát jó hangosan érdemes kiáltani, és minden összefutásnál újrakezdeni az egyes számtól. Ez a legegyszerűbb számolási mód. Ilyenkor csak az az érdekes, hogy ki éri el a játék folyamán a legmagasabbat. (Ennél komolyabb, versenyszerű változatnál már bíró, jegyző is kell, aki feljegyzi a párok elért pontjait.) 8. Balesetveszély Lásd a fenti 6. pont utolsó bekezdésében leírtakat. 9. A játék élménye A görcölő páros megteheti, hogy nem a pálya felénél találkoznak, hanem csak az egyik fut át a másikhoz, hogy a lyuk mellett görcölhessenek. Mielőtt beletehetné az adogató a visszadobott labdát, abbahagyva a görcölést ő foglalja el a lyukat a botjával. De ez csak látszólagos előny. Ugyanis, amikor az erre való szándékot észreveszi a labdát visszaváró játékos, hirtelen átfut a túloldalra, ott kapja meg társától a labdát, és abba a lyukba teszi be, amitől igen messze van most a görcölő páros. A görcölőknek azt kell nagyon begyakorolni, hogy fél szemmel mindig azt nézzék, hol a labda, mennyire van veszélyben az elhagyott lyuk. Ha a dobók túl messze vannak még tőle – hisz pontatlan passzoláskor igen gyakran elgurulhat messzebbre is -, nyugodtan görcölhetnek, minél többet, hisz pontjaik csak így szaporodnak. A játék izgalmát igazán az adja, ha a görcölők az utolsó pillanatig várnak a labda visszaérkezésénél, és csak akkor ugranak botjaikkal a lyukhoz.
10
IV. Mancsozás 1. 2. 3. 4. 5.
Életkor: 10 éves kortól, de inkább a gyakorlottabbak, idősebbek játéka. Nemek: fiúk-lányok. Létszám: már 2 fő is játszhatja, vagy 10-20 fős csapatok. Tér: nagyobb (szabad) tér. Eszköz: mancsbot, labda.
6. A játék begyakorlásának ajánlott fokozatai
Az első játékos dobja fel a labdát maga előtt, és a lefele hulló labdához a levegőben dobja hozzá ütőfáját úgy, hogy mindkettő kirepüljön. (Ez olyan, mintha egy repülő madarat szeretne valaki levadászni fegyver híján bottal. Lehet, hogy ez az eredete ennek a játékmozzanatnak.) Amíg ez nem megy megfelelően, ne kezdjünk a csapatjátékba.
7. Játékleírás Minden játékosnak külön botja van. A mancsbot 40-50 cm hosszú, az ütőrész felé szélesedő négyszögletes, vagy gömbölyű ütőfa. Kezdőknek gumilabdát ajánlunk, később bőrlabda is használható. (A felnőtt változatban fagolyó szerepel!)
A játéktéren egymástól 5-8 méterre párhuzamos vonalat húzunk a földön, az innenső az ütővonal. A kezdő csapat e mögött áll fel. Az ellenfél a túloldali vonal mögött 11
szétszórtan helyezkedik el úgy, hogy a kirepülő bot elől viszonylag könnyen elugorhassanak. Az első ütőjátékos feldobja a labdát a feje fölé, és a visszahulló labdához hozzávágja az ütőfát. Sikeres találat esetén mindkettő kirepül. Érvényes ütés után az ütőjátékos elfut a botért, felkapja és visszatér vele az ütővonal mögé. Mialatt az ütő a botjáért fut, az alatt valamelyik külső játékos igyekszik megszerezni a labdát, ha ez sikerül, visszagurítja gyorsan az ütővonalra. Ha a labda előbb halad át az ütővonalon, mint a visszafutó ütőjátékos, akkor az ütőjátékos ütésjogát elveszíti, botját ebben az esetben vissza kell dobnia oda, ahol az ütés után földet ért. Ha azonban az ütőjátékos a labda előtt visszatér, akkor ütésjogát megtartva a sor végére áll és újra üthet, ha majd rákerül a sor. Rész-szabályok Az ütőjátékos kiesik a játékból, ha a golyó mellé üt, vagy talál ugyan, de botja a külső vonalon belül ér földet. Kedvező ütés után a saját botján kívül társai játéktéren maradt botjából annyit szedhet fel, amennyit csak bír. A behozott botok gazdái visszaállhatnak a játékba. Az ütő minden behozott botért egy pontot szerez csapatának a saját pontján felül. Ha az ütőcsapat minden botját elveszti, helyet cserél az ellenféllel. A játék győztese az a csapat lesz, amelyik a rendelkezésre álló idő alatt több pontot gyűjt. 8. Balesetveszély Arra kell csak vigyázni, hogy a kirepülő mancsbot el ne találjon valakit, aki épp a kiütött labdát figyeli. 9. A játék rejtett értéke „A nógrád megyei Ipolyvarbón és Őrhalmon egy érdekes bőjti játék dívik: a mancsozás. A mancsozó bot fűz vagy topolyfából készül. A fűzfából valót jobban szeretik, mert az erősebb és szebben elkészíthető. Alakja a szócsőhöz hasonlít. A „mancs” (labda) nagyobb diónagyságú fateke, bükkfából készül és a rugalmasság fokozása céljából feléig ékszerűen behasított. Mindkettőt a falu fúró-faragó ezermesterei készítik kétkézvonóval és bicskával. Az alakilag kész mancsozó botot cifra beégetéssel díszítik. Felső részén csillagok találhatók, kettős füzér között az ajándékozó legény és a mancsozó bottal megajándékozott leány nevének kezdőbetűi és a készítés évszáma van körbe beégetve, vagy rézzel kiverve. A mancsozó bot talpába fúrt lyukban sörét van, a csörgés kedvéért. A búcsúkor és farsangkor rendezett táncmulatságokra a leányok bokrétát küldenek választottjaiknak, amit a kitűntetett legény a kalapja mellé tűz. Erre felelet, hogy a legény mancsozó botot visz. Egyik barátjával megy el a leányos házhoz, ahol dúsan megvendégelik.”
12
13
V.
Métázás 1. 2. 3. 4. 5.
Életkor: 10-12 éves kortól. Nemek: fiúk és lányok is. Létszám: elméletileg már két gyerek is játszhatja, csapatonként 10-15 fő. Tér: 30x50 m-es terület. Eszköz: egy ütőfa és egy kislabda. Az ütőfa hossza a játékosok korához képest 60-100 cm. Szélessége a nyélnél 3 cm, felfelé fokozatosan szélesedik. Nem túl nehéz kemény fából készíthető. Szükség esetén tornabot darab, kapanyél is megfelelő. A labda lehet bőrből, gumiból, rongyból. Legjobb a szőrrel bérelt maroklabda.
6. A játék begyakorlásának ajánlott fokozatai Az első csapatbeli játékos dobja be a labdát a játéktérre, fusson át a túloldali „várba”, majd vissza a kezdővonal mögé. A kintlévő csapat pedig vegye fel a labdát, és próbálja megdobni a futót. Amikor gyakorolunk, még nem kell gyorsan futni, kapkodnia dobósokkal, a cél az, hogy a gyerekek megértsék a játék szerkezetét. A labda eldobását kétféleképpen lehet gyakorolni. Az egyik az, amikor a lehető legmagasabbra dobja fel a labdát a futásra készülő játékos. Ennek értelme az, hogy mire leér a földre a labda, már át is ér a túloldalra. A másik, amit gyakorolni érdemes, hogy olyan helyre dobja le a földre – többnyire maga előtt, közel a vonalhoz – ,ahol nincs játékos a másik csapatból. A külső csapatnak a passzolást kell gyakorolni. Követni kell a futó játékos útját. Ne önzősködjön senki, ne messziről próbálják eltalálni, hanem passzolva a társaiknak, az dobjon a futóra, aki közel van hozzá. Ugyanakkor sok passzolásra nincs lehetőség. Azt is gyakorolni érdemes a dobó csapatnak, hogy soha ne helyben állva várja a passzolásokat, hanem mozogjon a futó játékossal párhuzamosan. A mozgás közbeni passzolgatást még futó játékos nélkül is érdemes gyakorolgatni. Egészen más egy mozgó játékosnak átadni a labdát, mint egy helyben állónak. Ez alapvetően hozzátartozik az élményszerű játszáshoz. A futó játékos, elsősorban mikor visszafele fut, feltétlenül figyelje, hogy hol a labda, ne „vakon” fusson csak előre, lássa, amikor rádobnak, veszélyhelyzetben akár le is lassíthatja a futását. Rádobáskor így elhajolhat, felugorhat, s elkerülheti a találatot, ha pedig ölben megfogja a labdát, ő győzött, nem is ér a találat! Ezt is lassú futásokkal gyakoroljuk! 7. Játékleírás Neve: „Kiszaladló” Hévízgyörkön. „ Ez jó játék volt! Az utcán szerettük játszani, mert annak nagy hely köllött. Úgy álltunk össze, hogy körülbelül öten-hatan legyünk egy-egy csapatban. Két fő vezérnek köllött lenni, hogy ketten legyünk, akik választunk majd. Persze én azon voltam, hogy olyakat válasszak, akikről tudom, hogy jó messzire tud ütni, meg jól tud szaladni. No, akkor vettünk egy pincikeverőt (az ütőfa helyi neve) meg egy teniszlabdát. Teniszlabdával szerettünk nagyon játszani. Oszt akkor csináltunk egy vonalat, ide állt az ütő csapat, oszt akkor körülbelül ötven méterre rajzoltunk egy kört, ahova futni kellett nekik. A másik csapat tagjai a vonal és a kör között álltak, minden fele elszórva. Akkor az első így megdobta egy kicsit a labdát, és megütötte jó messzire. Oszt akkor ledobta gyorsan a pincikeverőt a földre, oszt szaladt a kör felé. Ha a másik csapatból 14
valaki el tudta kapni a kiütött labdát, akkor az ütő rögtön „le volt”. Oszt cserélt a két csapat. De ha a labda leesett, akkor felkapták, és próbálták megdobni azt, aki futott. Az volt jó, ha nem érte el, az már örült, tapsolt örömében, ha beért a körbe. Ő nem volt még le. Akkor ütötte a másik abból a csapatból, oszt így sorba mindenki. Mindig az volt a legnagyobb játék, hogyha legalább háromnak-négynek sikerült a körbe beérni. De vissza is köllött futni. Csak az hozott pontot a csapatnak, aki beért a kezdővonal mögé. Visszajönni persze nem volt kötelező. Várhatott a várban. Volt mikor többen is futottak vissza egyszerre. Ha mindenki futott a csapatból, végül megszámoltuk hány pontunk lett. Cserélt a két csapat, aztán kiderült melyiknek lett több pontja. Ha játék közben nagyon messze ütötte az ütő a labdát, akkor a másik csapatnak ügyeskedni köllött! Az volt a jó, ha előbb passzoltak egymás között, és csak aztán, közelről dobtak a futóra. De cseleztünk is! Letartottuk nagyon a pincikeverőt, úgy csináltunk mintha jó nagyot akartunk volna ütni, oszt közbe mikor jól elszaladtak, akkor cseppett üttünk. Míg szaladtak vissza a labdáért, háromszor a körbe ért. Hát cselezni is köllött benne. Az volt az érdekes, hogy-hogy tudtuk az egyik bandát vagy a másikat becsapni!”
15
8. Balesetveszély Az ütőjátékos mögött ne álljon senki. Két-három méter távolság mindig legyen az ütő mögött. A hátralódított ütőfa könnyen megsérthet valakit, hisz az ütő nem néz hátrafele. 9. A játék élménye, rejtett értéke
Ügyes megoldás a futó csapattól, ha egyikük sem jön vissza rögtön a „vár”-ból. Kint várnak, és az utolsóval együtt futnak csak vissza. Ilyenkor a dobó csapat legjobb esetben is csak két játékost tud eltalálni, a többi mind pontot szerez csapatának. Hátulütője ennek a megoldásnak csupán az, hogy könnyű, biztos megoldás pontszerzésre, kikerüli a veszély vállalását, esetleg gyávának is nevezhetik a csapatot ezért. A sportszerű népi játékok közül az egyik legrégibb játéktípus a méta, amely ókori és középkori hagyományokra tekint vissza. Az Egyesül Államokban közkedvelt „baseball”-t az angol métából, a „rounders”-ből származtatják, amelyet a 14. század óta ismernek a szigetországban. A „rounders” viszont ugyanúgy a görög méta variánsa, mint a krikett, vagy a finn fészeklabda. A klasszikus méta sportszerű változata nemcsak az Egyesült Államokban és Angliában kedvelt, de divatos maradt Európán kívül is: Indiában, Kínában, Japánban. A mi „hosszú métánkhoz” hasonlóan játsszák ma is a görög-római várjátékok megkopott változatait az egykori Szovjetunióban „orosz méta”, az egykori Jugoszláviában „ szerb méta” elnevezéssel. (Hajdu Gyula)
16
VI. Tekézés 1. 2. 3. 4. 5.
Életkor: 10 év felettieknek. Nemek: fagolyóval fiúk-férfiak játéka, gumilabdával vegyesen is játszható. Létszám: már három fő is játszhatja, csapatok esetén 20-30 fő is. Tér: nagyobb szabad terület. Eszköz: egy labda, ütőfák az ütőknek.
6. A játék begyakorlásának ajánlott fokozatai - Két gyerek álljon a pálya két szélső végére a botosok előtt és gurítsák át egymásnak a labdát úgy, hogy az ne pattogjon, egyenesen guruljon és át is érjen a túloldalra. Ezt minden gyerek próbálja ki mindaddig, amíg nem megy rendesen. - A botosok azt kell gyakorolják, hogy az előttük elgurított labdát eltalálják kidobott botjaikkal. Épp az a lényeg, hogy mozgó célra kell rádobni. Ez nagyon fejleszti a beleérző képességet. - Csak akkor érdemes elkezdeni a játékot, ha mind a két, előbb említett játékelemet már elfogadhatóan begyakorolták a fiúk és a lányok. 7. Játékleírás Meghúzzuk a dobóvonalat. A vonal mögött egymástól 3 méterre minden ütő játékos egy kis gödröt ás magának. A dobóvonal előtt 3-5 méterre, a dobóvonallal párhuzamosan húzzuk meg a gurító vonalat.
Válasszunk két csapatot, és döntsük el melyik kezdjen. Az ütőcsapat egy-egy lyukhoz áll, a bot végét a lyukakba helyezi, a fogadócsapat szétszórtan helyezkedjen el a játéktéren,
17
hogy a kirepülő ütőfáktól védve legyen. Két játékos álljon a lyuk-sor két végéhez, ők gurítják majd oda s vissza a labdát a botosok előtt.
Amikor a labda átgurul a túloldalra a dobók vágják hozzá botjaikat, úgy, hogy a labda minél messzebbre elkerüljön. Mikor a fogadó csapat egyik tagja elfogja a labdát, - s közben a két gurító a lyukak mellé áll -, odadobják nekik az elkapott labdát és a gurítók egyike beleteszi azt a lyukba. Amennyiben nem találták el a labdát – mivel ügyetlenek voltak -, s az átgurul a túloldalra a csapatbeliek gyorsan felfutnak a lyukakhoz, valamelyik igen közelről megkapja a labdát, és hirtelen beleteszi az egyik lyukba. Sikeres lyukfoglalás esetén a két csapat cserél. Nem kell feltétlen győztesnek lenni. A népi játékok nagy értéke, hogy a játékért játszanak nem a győzelemért. A vég nélküli csapatcserék ezt eredményezik. 8. Balesetveszély A botokat kidobó játékosok vigyázzanak arra, hogy a sorban egymás mellett elég távol álljanak, a bot kilódításakor nehogy megüssék egymást. A kintiek pedig messzebb álljanak, nehogy a kirepülő botok eltalálják őket. 9. A játék élménye, rejtett értéke A legnagyobb feszültséget a befejezés előtt lehet elérni a játékban. Aki már visszaért botjával és bele is helyezte egy lyukba – nem feltétlen abba, amelyikben volt kifutása előtt -, észreveszi, hogy egy dobójátékos a visszakapott labdát valamely még üres lyukba bele akarja helyezni, hirtelen átteszi botját annak lyukába. A labdát már kezében tartó játékos ilyenkor már nem tud átszaladni egy másik lyukhoz, mivel alapszabály, hogy labdával tilos szaladni. Kénytelen arra várni, hogy egy másik csapatbeli is a lyukakhoz érjen, annak átpasszolhassa a labdát és az tegye bele a még üres lyukba. Persze, ha ezt a szándékot a lyukak gazdái észreveszik, bármelyik átrakhatja bármikor botját a még üres lyukba. Ilyen helyzetekből nagyon izgalmas kavarodás keletkezhet.
18
Felhasznált és ajánlott szakirodalom 1. Falvay Károly: Ritmikus mozgás, énekes játék, Országos Pedagógiai Intézet, 1990. 2. Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken, Kritérion, Bukarest, 1980. 3. Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye, Sport Kiadó, Budapest, 1971. 4. Hintalan László János: Aranyalma, Örökség Alapítvány, 2005, DVD melléklettel 5. Játékcsaládok 1., Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely, VHS 6. Kivirágzott a diófa, Móra Kiadó, 1977. 7. Megy a gyűrű vándorútra, Gondolat, 1982. 8. Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve, Szórakaténusz Játékműhely, 1985. 9. Szapu Magda: Gyermekjátékok. Válogatás Együd Árpád néprajzi gyüjtéseiből 3., Kaposvár, 1996, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága
19
Szabadon (is) végezhető eszközös népi sportjátékok
Szakmai segédanyag két részben II. rész Háttérismeretek és további játékváltozatok. A képzést vezetők (képzők) és a játékok iránt mélyebben érdeklődők számára. Összeállította és írta: Hintalan László János tanár
A lelki egészség és a személyiségfejlesztés elősegítése az iskolában II. Az egészséges személyiségfejlődésnek, az oktatás hatékonyságának és az iskolai közösség fejlesztésének elősegítése a művészetek és a játék alkalmazásával. Alapító: Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Továbbképző Intézet, Bp. Alapítási engedély száma: OKM-3/28/2006.
20
Tartalomjegyzék
Oldal Háttérismeretek …………………………………………..... Játékváltozatok („játékbokrok”) I. Csülközés ……………………………………………………………………… II. Kanászozás ……………………………………………………………………. II. Görcölés ………………………………………………………………………. IV. Mancsozás …………………………………………………………………… V. Métázás ……………………………………………………………………….. VI. Tekézés ……………………………………………………………………….
21
Háttérismeretek (Kérdések és feleletek formájában) 1. Kérdés Mit jelent az, hogy a természetes műveltségben a hagyomány változatokban él, egy-egy játéknak van is, meg nincs is alapváltozata? Mi ennek a jelentősége? Válasz Egy adott közösség számára úgy jó a játék, ahogy ők tudják. Amennyiben egy szomszéd faluban másképp játsszák: „ők tudják másképpen”, „ők tudják rosszul” mondogatják. A szomszéd falu szemében viszont épp fordítva van. Vagyis: a játékot őrző közösség vagy egyén számára létezik egy alapváltozat, ez a helyes, és a többiek ismerik ennek változatait. Országos távlatból nézve a kérdés azonban úgy igaz, hogy kizárólag különböző változatok léteznek, melyek egy nem létező alapváltozatot járnak körül. Épp ez az egy, ami nem létezik. Az élő hagyomány minden eleme ilyen, a hímzés, a tánc, az építkezés stb. Így érthető az, hogy van is alapváltozat, meg nincs is. A jelentősége ennek az, hogy ha egységesítünk egy játékot, vagyis egyformásítunk országosan hogy minden csapat egyféleképpen tudjon felkészülni ez közös megmérettetésre, akkor pont azt az egyet hozzuk létre, ami a hagyományban soha nem volt, és a változatokat „öljük meg”, amiben viszont létezett. Ezzel lemerevítjük a hagyomány életét, a leghagyomány ellenesebbet tesszük, elfojtjuk annak további virágzását. Ezért az a javaslatunk, hogy minden közösség több változatot ismerjen meg egy idő után, engedje, hogy a játszóközösség is alakítsa át időnként a megtanult „alapváltozatot”, az életkorokhoz, térhez, nemekhez alkalmazkodva. 2. Kérdés Mi az, hogy „játékbokor”? Mondjunk egyetlen példát arra, hogy egy játékbokorhoz tartozó valamely játékváltozat hasonló vagy azonos egy másik játékbokor valamely játékváltozatával, vagyis az egyik „család” átköt egy másikba! Válasz A „játékbokor” a hasonlóságok miatt összetartozó játékváltozatok költői elnevezése. Másképpen „játékcsaládnak” is mondható ugyanez. A kapcsolódásra példa. (Hiányzó rész.) 3. Kérdés Gyűjthetők-e még új változatok falun 2008-ban is? Ennek oka?
22
Válasz Igen. Oka, hogy 1945 után változott meg lényegesen a falusiak élete. Aki ekkor volt gyerek, még első kézből kapta meg a hagyományt, sőt az ő gyerekének még át is adhatta. Ez azt jelenti, hogy az akkor született asszonyok és férfiak még élhetnek 2008-ban is. Elzártabb vidékeken a helyzet még jobb ennél. 4. Kérdés Mit jelent az, hogy soha nem érkezik el a 24. óra? Válasz A 24. óra jelképesen azt szokta jelenteni, amikor „kihal az utolsó dudás”. Vége az élő hagyománynak, ezután már csak a felgyűjtött anyagot lehet visszatanulni „iskolásan”. Az élet rácáfolt erre a századeleji elképzelésre három okból is. Az első, hogy még mindig vannak olyan elzártabb vidékek a Kárpát-medencében, ahol ma is él a hagyomány, annak egy-egy eleme. A második szint, hogy ha egy „kiesett” városi értelmiségi tudatosan megtanulja pl. a hagyomány furulya dallamait, és gyermekeik csecsemő koruktól fogva ezt nap mint nap hallják, ismét alkotóan tudják használni, folytatni, egy generáció kiesése után. A harmadik szint – s ezt óvodásoknál lehet leginkább tapasztalni -, hogy a 7 év alattiak maguktól, magukból teremtik meg a legegyetemesebb formákat, feltehetően a Teremtéssel egylényegűség alapján. 5. Kérdés Az osztálylétszám, vagy a játéklétszám legyen az irányadó? Válasz A játék létszámigénye. Ne a teljes osztály játsszon egy-egy játékot, mert az nem fog működni. Osszuk meg az iskolai osztályokat, és minden játékot annyi fővel játsszunk, amennyi a játéknak a legmegfelelőbb. (Az élőhöz kell igazítani a merev rendszert és nem fordítva! Más a futball, a jégkorong, a sakk létszámigénye, nem?) 6. Kérdés Mit jelent az, „életkori elcsúszás” kifejezés? Válasz-ajánlat A hagyományos (cselekvő) életformában a fiúk és a lányok lényének testi-lelki-szellemi összetevőik arányosan fejlődtek. A modern (ülő) életben a test megerősödése lemarad, a szellemi, észbeli képességek egyoldalúbban fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy amilyen - testi ügyességet igénylő – játékot régen egy 10 éves el tudott játszani, azt ma csak egy 12-14 éves tudja megcsinálni. A másik oldalon ellenben, amit jó szívvel elénekelt, eltáncolt egy 10 éves kislány régen, azt ma a 8 éves is szégyelli.
23
Ez a személyiség szétcsúszását is jelenti a természeteshez viszonyítva. Gyógyítása igen komoly feltételeket igényel. Feltehető, hogy csak egy új ökológiai világkorszak szemléletváltásával képzelhető el, mely a technika helyett az élő törvényeket követve rendezi a társadalom életét. 7. Kérdés Mondjon néhány példát arra, hogyan kapcsolódik egy-egy játék történelemhez, harcművészethez, költészethez, természeti alapformákhoz! Válasz Az idevonatkozó példák „A játékok élménye, rejtett értékei” leírásoknál találhatók a segédanyag I. részében. 8. Kérdés A játékok egyik fő jellemzője: „gazdagság pénz nélkül”. Hogyan kell ezt érteni? Válasz gondolatfüzérrel A csülközés játékhoz egy erdőben vágható 3 lábú ág és botok kellenek. Ez szinte semmi anyagi szempontból. Ugyanakkor a játékszabály az egyéni ügyességen túl a lovagias harcmodort, sőt a keresztényi önfeláldozás szintjét is tartalmazza. A modern golfozás az ellenkezőleg példa. Tereprendezés óriásgépekkel,vakondmentesített gyep, gyári eszközök és felszerelés, ugyanakkor - esetleg bonyolult -, de lelki-szellemi értelemben nagyon alacsony szabályrendszer. Gondolatpróba: csülközzünk luxus feltételek között és golfozzunk egy seprűnyéllel a poros utcán! Melyiket tiszteljük jobban ebben az esetben, melyikhez kell „felzárkózni”? 9. Kérdés Mit értünk az alatt, hogy a hagyomány nemi arculatokhoz is kötött, ugyanakkor emancipált is? Mi ennek a jelentősége? Válasz Az élet, a természetes szaporodás elképzelhetetlen férfi és női oldal nélkül. A játékhagyományban is vannak fiújátékok, lányjátékok, de vannak vegyesen játszhatók is. Ilyen egy egészséges kultúra. Mi a baj a modern életben? Az, hogy pl. az iskolai tananyag emancipált, ugyanazt kell tudni fiúknak, lányoknak, az iskola szinte kizárólag ezt az oldalt ismeri, a nemi arculatok (férfi-nő, édesapa-édesanya) kibontásával alig törődik. Ennek következtében előbb a fiúk és a lányok, áttételesen pedig az egész társadalom torzul. A sportszerű játékok csak egy szelete a játékhagyománynak. Ez a szelet inkább a férfivé nevelésben segít (csülközés, kanászozás), de a vegyesen játszható botos-labda játékokban (görcölés, mancsozás, métázás, tekézés) a lányok ügyesebbé válását segíti. A lírai oldalt a játékhagyomány énekes-táncos oldala képviseli.
24
Felhasznált és ajánlott szakirodalom
1. Falvay Károly: Ritmikus mozgás, énekes játék, Országos Pedagógiai Intézet, 1990. 2. Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken, Kritérion, Bukarest, 1980. 3. Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye, Sport Kiadó, Budapest, 1971. 4. Hintalan László János: Aranyalma, Örökség Alapítvány, 2005, DVD melléklettel 5. Játékcsaládok 1., Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely, VHS 6. Kivirágzott a diófa, Móra Kiadó, 1977. 7. Megy a gyűrű vándorútra, Gondolat, 1982. 8. Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve, Szórakaténusz Játékműhely, 1985. 9. Szapu Magda: Gyermekjátékok. Válogatás Együd Árpád néprajzi gyüjtéseiből 3., Kaposvár, 1996, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága
Játékváltozatok leírásai „Játékbokrok” I. Csülközés játékváltozatok
25
26
27
28
29
30
31
32
II. Kanászozás játékváltozatok
33
34
35
36
37
38
39
40
III. Görcölés játékváltozatok 41
42
43
44
45
IV. Mancsozás Az I. részben közölt alapváltozaton kívül e játékformának változatairól nem találni leírást a felhasznált szakirodalomban.
V. Métázás játékváltozatok
46
47
48
49
50
51
52
53
54
VI. Tekézés játékváltozatok
55
56
57
