Szabadon terjeszthető!

Kate Brooks – Duncan Shelley: Amer és a Titánok

Copyright © 2011 Weith Katalin & Duncan Shelley

Szabadon terjeszthető! Részlet az Amer és a Titánok című könyvből

ISBN 978-963-89067-2-4

www.bookskiado.hu www.duncanshelley.com

Kiadó: Brooks Kiadó és Menedzser Iroda Kft Igazgató: Weith Katalin

www.brookskiado.hu

Oldal 2

Kate Brooks – Duncan Shelley: Amer és a Titánok Valóban minden úgy történt, ahogyan Aeshma-Daeva jósolta: Amer koradélután ébredt, épp csak hozzálátott a reggelihez, amikor Zafrina két szolgálólánya megállt előtte, és egyikük bejelentette, hogy az Istennő várja. Amer zakatoló szívvel követte a rézbőrű szépségeket, a piramis hűvösébe. Egész idő alatt elmélkedett, hogy vajon mi lesz az ő leckéje. Amint bezárult mögötte a kapu, gondolatai Zafrina ezernyi arcán folytak, próbálta kitalálni, vajon milyennek látja majd. – Ott, a függönyön túl! – mutatta az egyik szolgáló az utat. – Innen egyedül kell tovább menned. Amer megköszönte, hogy elkísérték, és ment tovább egymaga a mutatott irányba. Mielőtt félrehúzta volna a leplet, még visszanézett: kísérői eltűntek. Labirintusszerű járatokon át jutott el idáig, vissza se találna a napra. Karjával felemelte a hófehér függönyt, és belépett a helyiségbe. Hatszögletű terem, prémek, selyempárnák mindenütt. Tüzek égtek néhány üstben, azok adták a fényt. A helyiség közepén Zafrina állt. Haja feltornyozva feje tetejére, fülében, nyakában, karján, derekán és bokáján különös ékszerek, szemei és ajkai kifestve. Egész teste fénylett, meg-megcsillant rajta a tűz. Meztelenül állt Amer előtt. A férfi próbált udvariasan, tartózkodón viselkedni, de képtelen volt levenni tekintetét a mesébe illően gyönyörű Istennőről. Köszönni próbált, de erre sem volt képes. Megbabonázva nézte a túlvilági nőt. Zafrina magához intette a férfit. – Kövess! – csattant a hangja, megfordult, és a párnák felé sétált, oly vérlázítóan ringó csípővel, hogy Amer teste kezdett önálló életet élni. Az Istennő leheveredett a párnákra, és széttárta csodaszép combjait. – Megparancsolom, hogy tégy a kedvemre! – szólalt meg ellentmondást nem tűrő hangon. – Mit… tegyek? – kérdezte Amer ostobán. Nem tudta, mit akar a természetfeletti lény, és félt, hogy félreérti. Zafrina felállt, Amerhez lépett. Pontosan egyforma magasak voltak. Megragadta a férfi nyakát, és egy kézzel felemelte a levegőbe, mintha csak egy pihe lenne. Leszaggatta Amer ruháit, és szétszórta a földön. Hosszú körmei, szinte ragadozó karmoknak tűntek, hegyesek és élesek voltak. Amer mellkasába vágódtak, vér sercent nyomukban. – Megteszem, amit óhajtasz! – nyögte Amer rémülten. Zafrina ujjai végigsimították Amer hasát, lecsúsztak a combjára, azután beletúrtak a hajába. Az Istennő kéjesen zihált, kiöltötte természetellenesen hosszú nyelvét és összenyalogatta Amer arcát. Egészen közel húzta a férfit. A fülébe súgta. – Kövesd a vágyad. Én ott vagyok a végén. Ezzel letette Amert a földre, és visszaheveredett a párnákra. Amer nem értette, miért akarja ezt Zafrina. Miért épp ő? Hogyan tehetne ő a kedvére? Ő csak Amer, semmi több. Nem fontos. De itt most egyedül az Istennő akarata érvényesült. Rettenetes, kínzó vágy öntötte el. Térdre ereszkedett a párna-halom szélén, majd lassan az Istennő combjai közé mászott. Megállt. Nem értett semmit. Mi ez? Valami próbatétel? Ha Zafrina www.brookskiado.hu

Oldal 3

Kate Brooks – Duncan Shelley: Amer és a Titánok „csak” egy ember lenne, akkor sem akarhatná őt, mert… mert az egész világ a lábai előtt heverne. De Zafrina még csak nem is ember. Mágus. Isten. Mit akarhat tőle? Vagy, ez már része a tanításnak? – Egy király sem méltóbb férfi hozzám, mint te – mondta Zafrina kéjes, rekedtes hangon. Ez igaz, ismerte el Amer. Egy király nem annyival különb nála, hogy az számítson ekkora távolság esetén. Átadta magát a vágyainak, ahogyan az Istennő óhajtotta. Talán csak álom, gondolta. Nem számít. Kell, hogy legyenek szép álmok és szép valóságok. A szenvedélyben Amer teljesen elvesztette időérzékét. Nem tudta eldönteni, hogy perceken, órákon vagy napokon át szeretkezett az Istennővel, földöntúli boldogságban, mígnem arra eszmélt, hogy fáradtan hever a selyempárnák közt, a hátán, mellette Zafrina az oldalán, kedves mosollyal az arcán cirógatja őt. A férfi nem tudta, mit tegyen, nem tudta, mit óhajt a túlvilági lény. – Ne találgass! – figyelmeztette az istenség. – Kövesd a vágyad. A saját vágyaid. Ez ennyire egyszerű. – És a te vágyaid? – kérdezte Amer zavartan. – Azokat én követem. Amer nagyon szerette volna megcsókolni a káprázatos, igéző Istennőt, de nem merte, hiszen ő nem egy isten, csak egy közönséges ember. – Ne foglalkozz mindennel. Most csak annyi a feladat, hogy rájöjj, mire vágysz, és megtedd. – És ha… ha ez neked… nem tetszik? – értetlenkedett a férfi. – Most az önzést tanulod. Csak tedd meg, amire vágysz. Ha én nem akarom, majd megkérlek, hogy ne tedd. Ha azok ellenére is megteszed, akkor kitépem a szíved a mellkasodból. Ám, ha tiszteletteljes vagy velem, amikor kérlek, figyelsz rám, és eleget teszel a kívánságomnak, nem eshet bántódásod. Amer megcsókolta Zafrinát. Hosszan, mohón. Különös érzés volt csókolni egy lényt, aki ennyire fájdalmasan gyönyörű, és ennyire, emberfeletti módon veszedelmes. Amikor szétváltak az ajkaik, röpke pillanatra olyan érzés volt, mintha egy pár lennének, és része lenne Amer mindennapjainak, hogy egy Istennővel szeretkezik. – Az életed tragédiája a tökéletességed. Ezért nem vagy képes megváltozni és olyanná válni, amilyenné akarsz – jelentette ki Zafrina váratlanul. – Én? Tökéletes? – döbbent meg Amer – Meglehet… filozófiailag… vagy valamilyen nagyon, nagyon magasztos nézőpontból nézve az vagyok… végső soron, mint… lehetőség, ami bennem van. – Nem így értettem! Most tökéletes vagy. Teljesen. A tökéletlenség a legparányibb mértékben sem szennyez téged. Ez a tragédiád, Amer, ezért nem tudsz megváltozni. A férfi elgondolkodott. Sehogyan sem tudta belátni, hogy ő tökéletes. Ha valaki nem az, hát akkor ő. – Rövid ideje ismerlek téged, és kialakult egy benyomásom rólad – kezdte Zafrina a magyarázatot. – Félsz, rettegsz attól, hogy másoknak bármennyi kellemetlenséget okozz. Alárendeled magad más embereknek. www.brookskiado.hu

Oldal 4

Kate Brooks – Duncan Shelley: Amer és a Titánok – Igen, ez így van. Irtózom attól, hogy valaki terhére legyek – ismerte el Amer. – Miért gondolod, hogy ilyen könnyű terhére lenni az embereknek? – Nekem könnyű. Te… téged mindenki tisztel és szeret, mert Istennő vagy. Én csak… Én nem vagyok fontos. – Látod, azonnal rajtakaphatjuk a tökéletességedet! – hívta fel a férfi figyelmét Zafrina, miközben ujjai játékosan vándoroltak fel-alá szeretője testén. – Hiszen miért is ne gondolnád, hogy az emberek nem szeretik a társaságodat? Miért is ne gondolnád, hogy nehéz nekik veled tölteniük az idejüket? Miért is ne éreznéd, hogy nincs jogod boldognak lenned, akiben béke honol? – Nincs semmilyen oka annak, hogy az emberek velem akarjanak lenni. Magabiztos legyek, amikor csak halandó ember vagyok, és annak se a legkiválóbb? Nem, ez szánalmas lenne. – Pontosan erről beszélek! Tökéletes vagy! Amer, a tökéletes felülmúlhatatlan! Ezt jelenti ez a szó: nem múlható felül. Semmi sem lehet jobb nála. – De Zafrina, mi mást tehetnék? Hogyan lehetne bennem béke, ha egyszer magányosan élek, vagyonom sincs, megbetegedhetek, megsérülhetek, meghalhatok, bármikor?! – A buddhisták úgy tartják, nehéz jó kérdést feltenni. Nehéz olyat kérdezni, aminek van értelme. Mit kérdezzek, amikor halandó vagyok? Mi érdekelne igazán, amikor meghalhatok? Vajon tetszem majd annak a lánynak? Mit számít ez egy halandónak? Vajon egy kutya is megvilágosodhat? Tényleg ez érdekel, amikor minden pillanatban a halál fenyeget? Lesz majd nagy vagyonom? Vagyon?! De hát meghalhatok! Mit számít a vagyon?! Vajon elfogadnak az emberek, vagy ellenszenvesnek tartanak? Kit érdekel??! Halandó vagyok!!! Halandó vagyok, kit érdekel, hogy mit gondolnak az emberek??? Zafrina az utolsó mondatokat szinte üvöltve ejtette ki, bemutatva az Amer lelkében megbújó rettegést és indulatot. – Igazad van… – nyögte Amer, és elhomályosult a tekintete a szemébe gyűlő könnytől. – Ha halandó vagy, semmi sem fontos; ha halhatatlan vagy, minden számít – fogalmazta meg az Istennő a férfi szavakba önthetetlen érzéseit. Amer csak bólintott. Szemeiből arca két oldalán könnycsepp folyt végig. – Tökéletes vagy. Tényleg az vagy – folytatta Zafrina. – Ha én halandó lennék, én sem lehetnék biztos magamban. Ha számomra megfejthetetlen rejtély lenne a vagyon, magam is szomorúan járnák-kelnék. Ha gyenge, beteges testem lenne, semminek sem tudnék örülni. Ez az igazság. Megpróbálhatom elfedni a tényt, hogy nem én irányítom az életem, de ez nem változtatna semmin. Érted már, hogy miért mondalak tökéletesnek? Bárki, aki olyan életet élne, mint te, olyan gondolatai és képességei lennének, mint neked, annak úgy kellene éreznie és viselkednie, mint neked. Amer keserű mosolyra húzta a száját. – Igen, így… így tényleg tökéletes vagyok. Azt teszem, ami a legjobb. Ami a… tökéletes abban a helyzetben, amiben vagyok. – Pontosan – bólogatott a természetfeletti lény. www.brookskiado.hu

Oldal 5

Kate Brooks – Duncan Shelley: Amer és a Titánok Amerhez bújt, mintha a kedvese lenne, és a haját simogatta. – Erre így még soha nem gondoltam – sóhajtott Amer. – Tökéletes döntéseket hoztam. Tökéleteset… Nem tudom… Ez olyan furcsa. A döntéseim alakítják az életem. Vagy nem? Ha mindig tökéletesen döntök, akkor már nagyon messze kellene járnom, nem ott, ahol vagyok. – Pedig én úgy látom, elég jól érzed magad nálam – súgta Zafrina mosolyogva. Amer elnevette magát. – Igen, jó itt nálad. Meg akarok változni. Biztosan van valami módja ennek! – De nincs. Tényleg nincs, Amer. Sajnálom. Tökéletes vagy, tökéletes döntéseket hoztál a körülményednek megfelelően, és ami tökéletes az felülmúlhatatlan. – Én nem hoztam tökéletes döntéseket! Rossz döntéseket hoztam! – védekezett Amer. – Halandó vagy, hogyan élhetnél békében? Nem vagy gazdag, hogyan lehetnél boldog? Hogyan? A döntéseid tökéletesek. – De nem! – Amer kibontakozott az Istennő öleléséből, és felült. Zafrina is felült, pontosan vele szemben. Olyan elképzelhetetlenül szép volt, hogy a férfi sokáig nem tudott megszólalni. Végül erőt vett magán. – Rossz döntéseket hoztam. Sokat. – Lehetnél boldog, holott nem vagy gazdag? – kérdezte Zafrina. – Nem! Mire fel? Nem vagyok fontos ember, hát hogyan lehetnék boldog? – Nem vagy gazdag, és nem vagy boldog. Egyik a másikból következik. Logikus. Ez tehát egy tökéletes döntés a részedről. – Igen, ez tökéletes döntés, de sok döntésem nagyon elhibázott! Például… amikor hagytam magam, ott a városban… Nem tudom már, hogy hol. Szerettem egy nőt, de félreálltam, mert megjelent egy másik férfi. – És mit kellett volna tenned? – Küzdeni. – Miért nem tetted? Mit gondoltál? – Hogy senki vagyok. Az a férfi egy nemesi származású földbirtokos volt. Nekem nincs rangom, nincsenek földjeim, szolgáim, kastélyom. – Tehát tökéletes döntést hoztál. Azok között a körülmények között, ezt kellett döntened. Jól mondom, Amer? Zafrina elhallgatott. Szavai mintha visszhangoztak volna a szobában. A férfi elgondolkodott. Kezdte érteni. – Igen… – mondta ki, és zokogni kezdett. Ez csapda, nincs kiút. Az Istennő gyengéden megsimogatta Amer vállát. – Ázsiában van egy tanító, aki azt mondja, hogy a gazdagság, a szépség, a kiemelkedő tehetség, a rossz karma következménye – mesélte Zafrina lágy hangon. Figyelt, hogy érzékelje, Amer érti-e a „karma” szót. Értette. A férfit kezdte érdekelni, amit mond. – Ezek könnyűvé, kényelmessé teszik az életet. Elvakítanak. Lustává teszik a testet és a szellemet. Ezek az emberek nem viszik sokra, mint lelkek. Ha minden az öledbe hullana, járnál a mágia útján? Aligha. Amer ezzel egyetértett. A könnyű sikerek az érdeklődését az élvezetek hajszolásához kötnék, és eszébe sem jutna a filozófia és a mágia. De épp azért érdekelnek ezek, hogy… www.brookskiado.hu

Oldal 6

Kate Brooks – Duncan Shelley: Amer és a Titánok Nem folytatta a gondolatot. Ha nagy varázsló lenne, vonzó testet építene magának, óriási vagyont halmozna fel, válogatott szépségekkel hálna… Ezért? Ez vezérli? – Nem látok valami messzire – szólalt meg, halkan, elgondolkodva. – Hát rájöttél! Ez dicséretes – mosolygott Zafrina. – Ha tényleg, de tényleg komolyan gondolod, hogy meg akarsz változni, elmondom, hogyan teheted meg. De figyelmeztetlek, hogy a szavaim talán megölnek téged, lelked oly mélységeibe hatolnak majd. Amer, meg akarsz változni? – Igen! Változni akarok! – vágta rá a férfi elszántan. – Bölcs és merész válasz! Rá kell jönnöd, hogy tévedtél. Nem vagy tökéletes. És nem hozol tökéletes döntéseket. Azt hiszed, a dolgod az, hogy reagálj a környezetedre. Tévedés. Csak te számítasz. A környezeted nem. Ezt tanultam meg először, még az utam elején. Amer átgondolta. – Tehát… Nem azért léptem vissza akkor… mert az a férfi, a vetélytársam… nemes volt? – kérdezte bizonytalanul. – Azért léptél vissza, mert úgy döntöttél. Azt hiszed, a döntésed indoklása a fontos. Nem. A döntés a fontos. A döntésed alakítja az életed, nem az indoklás. Dönthetsz bárhogy, és indokolhatod így, és indokolhatod úgy. De azt is megteheted, hogy nem nevezel meg indokokat, csak döntesz. – És ha az indoklás fényében őrültség a döntésem? – Nem számít. Dönts szabadon. Ne alázkodj meg a körülményeid előtt, és ne hidd, hogy a döntéseidet alátámasztó érvek fontosak vagy értékesek. A döntéseid alakítják a sorsod. Amer hosszasan gondolkodott. Össze-vissza cikáztak tudatában a gondolatok, az érvek, a vágyak. – Halandó vagy, de nem számít – jelentette ki az Istennő. – Ember vagy, nem mágus, de lényegtelen. Szépnek sem tartod magad, de felejtsd el. Istennő vagyok, és ez sem jelent semmit. Csak hozz egy döntést. Egy döntést, ami fittyet hány minden indoklásnak. A férfi valami nagyon különleges célon, vagy tetten elmélkedett. Amit még soha nem mert megtenni. Hogyan viselkedne, ha az lenne, aki álmaiban? Mit tenne most? Azután egyszerűen csak megtette, ami eszébe jutott. Magához rántotta a káprázatos szépségű Istennőt, mintha csak a felesége lenne, és játékosan belecsókolt a fülébe. Zafrina felsikoltott, azután hangosan kacagni kezdett. – Igen, Amer, így kell dönteni! Ezt már nagyon régen nem merte velem megtenni senki! Amer felszabadultan nevetett. Olyan jó érzés volt indoklás nélkül dönteni. Büntetés sem járt érte. Zafrina mágiája nem csapott le rá, éles karmai nem tépték fel a hátát, hatalmas szemfogai nem szakították szét a nyakát. Amer újjászületett belső békéjében.

www.brookskiado.hu

Oldal 7