panoráma
Vámbéry után szabadon Öt hónap, 18 902 kilométer és egy elnyűhetetlen Volkswagen LT 40-es – véget ért a túlélési és navigációs specialista HidvégiÜstös Pál (43) által szervezett és levezényelt, 14 országot érintő, magyar kutatók egykori útvonalait követő Volkswagen KözépÁzsia Expedíció. Teljesítmény, kultúra, sokk.
Ad hoc módon? Kazahsztánban az atlétikai szövetség alelnökén keresztül jutottunk el a korábbi főváros, Almati főpolgármesteréhez, aki valamikor nagy bringás volt. Amikor elhagytam a várost, négyszázan kísértek. A velocipéd nyergében ekkora tömegben még nagyobb feltűnést keltettem.
A járműarzenálból melyik aratta a legnagyobb sikert? Egy kalocsai garázsban gyártott velocipéd ebből a szempontból mindent visz. Hasznos darabnak bizonyult.
A legyűrt kilométerek száma vagy a KözépÁzsiába kijuttatott magyar kutatók miatt érez nagyobb büszkeséget? Nincs különbség. A fizikai és mentális próbatétel mellett tudományos szándék hajtott, nyelvészek, botanikusok, biológusok, etnográfusok és turkológusok kísértek váltásban az úton. Én teljesítettem a távot, ők rengeteg tapasztalattal gazdagodtak. A magyar imázst akartuk erősíteni, magyar felfedezők, utazók, többek között Vámbéry Ármin, Almásy György, Prinz Gyula, Déchy Mór útvonalát érintettük. Régi tapasztalat, hogy a sport kapukat nyit meg, különösen, ha némi extremitás társul mellé. Ez volt a mi koncepciónk is. Némi felvilágosítás után a helyiek mindenhol átérezték, mi a küldetésünk, és önzetlenül segítettek.
Milyen értelemben? Reklámként és kommunikációs görcsoldóként, főleg a határátkelőkön. Mosolyt csaltam vele a legmorcosabb határőr arcára is: 160 centi magasan, fura eszközön, népviseletben ül egy ember – rámás csizmában, fekete parasztkalapban, bő ujjú ingben…
Mi volt a tervet átíró legdurvább közjáték? Azerbajdzsánban egy hegyi szakaszon kutyák támadtak rám. Éppen hetvennel zúgtam lefelé a lejtőn, de sikerült behúznom az első féket. Elég rendesen összetörtem magam. Be kellett iktatnom másfél hét pihenőt, így viszont legalább bejártam Bakut és környékét. De Irán sem adta meg magát könnyen. Első körben elutasították a vízumkérelmünket, aztán megkaptuk a vízumot,
A
18 902 kilométeres távon az LT 40-es üzemanyag-fogyasztása 2867 liter volt.
panoráma
A Volkswagen által is támogatott expedíció hűen tükrözi a „Think Blue.”szemlélet alapelveit: ügyeljünk természeti erőforrásainkra és próbáljunk meg minél környezettudatosabban élni.
A csapatot a legnehezebb terepeken is elkísérő LT 40 az oldalán büszkén hirdette a „fenntartható expedíció” útvonalát.
Emberi tényező A Volkswagen Közép-Ázsia Expedíció során 2013. május 11. és október 11. között Hidvégi-Üstös Pál… …11 272 km-t tett meg stringbike-on. …180 km-t tekert a velocipéd nyergében. …150 km-t futott és gyalogolt. …30 km-t evezett. …30 km-t lovagolt. …megmászta a Közel-Kelet legmagasabb hegyét, az 5671 méter magas Damávandot (Irán). …a Tien-san hegységben 4460 méter magasra kapaszkodott.
de öt napig egy zárt parkoló sarkában kuksoltunk – mármint az autónk, egy Volkswagen LT 40-es. Mi bemehettünk a legközelebbi iráni városba, de a kocsit nem engedték tovább. Aztán adtak útvonalengedélyt az Asztara–Teherán–Asztara távra, csakhogy nekünk Türkmenisztán felé kellett haladnunk… Végül ez a gond is megoldódott. Mellénk rendeltek egy segítőt, afféle vezetőt. Iránban az út
során pecséteket kell gyűjteni, simán elhajthatsz az ellenőrző pont mellett, a következő rendőr pedig visszaküld az előző állomásra – a vezetőnk erre is ügyelt.
Irán volt a legproblémásabb ország? Csak a szigorúsága miatt mondanám annak, egyébként csodálatos. Akárcsak Türkmenisztán. Ahova szintén nehéz volt bejutni, ott az orosz gépkocsivezetőnk nem kapott vízumot. Évek óta mi lehettünk az első turisták, akik csinnadrattával akartak belépni az országba, egy velocipéddel és egy megpakolt autóval, ami méreteiben inkább tankot idézett. Mindennek adója, díja volt, útra, vámra, pontonra – és így tovább. Kérték, hogy mutassam meg a velocipédet, aztán a katonák összevesztek rajta, milyen irányba induljak el vele, hogy a főparancsnok is láthasson. Ezen már én is csak kacagtam. A határtól távolabb aztán ízelítőt kaptam a közép-ázsiai mentalitásból, a helyiek vendégszeretetéből.
Mit mondana az átlag türkménről? Kíváncsi. És adakozó. Náluk naponta négyszer reggeliztem.
panoráma
Volkswagen Hotel Hidvégi-Üstös Pál választása alapján egy LT 40-es lett a Volkswagen Közép-Ázsia Expedíció kísérőautója. „Sokat gondolkodtam rajta, melyik típust válasszam a Volkswagencsaládból, végül az LT 40-re voksoltam. Masszív, strapabíró, négykerék-meghajtású, tágas darab, amiben aludhatunk, és árkon-bokron átmegy. Jó választás volt, egyszer sem hagyott cserben, egy olaj- és egy levegőszűrő cserével hozta le a majd’ 19 ezer kilométeres távot. És még a húszforintos, az árnak megfelelően leggyengébb minőségű iráni gázolajjal is megbirkózott. Az alapsúlya három és fél tonna, ugyanannyit cipelt néha 3000 méteres magasságban – ő volt közülünk a legkitartóbb.”
Hol laktak menet közben?
Előfordult, hogy összeugrott a gyomra?
Üzbegisztánt leszámítva, ahol csak úg y kaphatsz vízumot, ha utazási irodán keresztül foglalsz szállást, mindenhol az autó volt a menedékünk. El is neveztük Volkswagen Hotelnek.
Kirgizisztánban napokig egyedül kóboroltam a kazah, kínai, kirgiz hármashatár környékén. Az estéket nomádok között, jurtában töltöttem. A lóhúst, a kancatejet, azaz a kumiszt, és a lózsírt is megkóstoltam – utóbbinak avas íze van. Nem voltam vele elégedett, de legyűrtem. Az egész olyan volt, mintha visszarepültem volna a múltba. Meglepő tapasztalat volt, hogy tudnak rólunk. Tudják, hol van Magyarország.
Egy ilyen expedíció tagja kicsit antropológus is – ha étellel-itallal megkínálják, nem utasíthatja vissza. A szabályt ismerem, be is tartom, mert szerencsére mindenevő, s ráadásul makacs is vagyok.
Ez talán még a lózsírnál is bizarrabb… Ne higgye… Volt egyszer ugyebár egy Szovjetunió, rengeteg katonával, akik közül sokan megfordultak Magyarországon, nálunk töltötték le a szolgálati idejüket. Például Székesfehérváron (itt volt az egyik legnagyobb orosz laktanya). És most lovakat legeltetnek kint a pusztán, nagyapáik, apáik foglalkozását űzik.
Mi volt a legfontosabb tanulsága az expedíciónak? Főképp botanikai szempontból Közép-Ázsia a jövőnk záloga is lehet. Elsősorban Kirgizisztán számos fontos kultúrnövény ünk génbankja. Innen származik az alma, a kajszi, a retek, a tárkony, a lóbab, a spenót és a dió is. A klímaváltozás, az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok olyan ősi fajták újratelepítését fogják igényelni, melyek jobban alkalmazkodtak ehhez, és milyen jó, hogy ma még megtaláljuk ezeket, például a fenti régióban.
Expedició a biológiai sokféleségért A Volkswagen Közép-Ázsia Expedíció nem csupán kivételes sportteljesítmény, egyedülálló tisztelgés a nagy magyar felfedezők előtt. Hidvégi-Üstös Pál és csapata ugyanis a Volkswagen megbízásából 1000 darab facsemetét hozott Magyarországra az út során érintett területekről. A vállalkozás célja, hogy a korábban hazánkban őshonos, de időközben kipusztult fajtákat ismét meghonosítsák. A facsemeték egy része pályázat útján általános és középiskolákhoz kerül, a Tisza menti települések pedig automatikusan kapnak egy-egy kisfát.
