SYDNEY OPERA HOUSE Sydney, New South Wales, Australia

SYDNEY OPERA HOUSE™ Sydney, New South Wales, Australia

www.sydneyoperahouse.com

SYDNEY OPERA HOUSE™ Napjainkban a sydney-i Operaház nem kizárólag operák és szimfonikus művek bemutatására szolgál, hanem különböző előadóművészeti formák és közösségi események számára is otthont biztosít. Ide tartoznak a klasszikus és modern zenei előadások, a balettek, operák, színdarabok, táncműsorok, kabarék, csevegő (talk show) műsorok és számos egyéb közösségi programok. Az 1973-as megnyitása óta több mint negyvenötmillió ember egy milliónál több előadást élvezhetett, és a becslések szerint az épület látogatóinak száma is meghaladja a százmilliót. Ausztrália leglátogatottabb turista látványosságaként az ország nemzetközileg legismertebb szimbóluma. Manapság a sydney-i Operaház évente nyolcmillió látogatót fogad és körülbelül 2400 eseménynek ad otthont.

A sydney-i Operaház a Bennelong Point-on. (©WE-EF LIGHTING 2011 Fotó: Ralph Alfonso)

A sydney-i Operaház az utóbbi idők építészet remeke és a XX. század egyik jellegzetes épülete. Világszerte csodájára járnak és az ausztrálok büszkesége. Egy fiatal, dán építész, Jørn Utzon (1918-2008), alkotása, aki felismerte a sydney-i kikötőben – mint lenyűgöző háttérben – rejlő lehetőséget. A sydney-i Operaház tetejét alkotó, erős betonból készült művészi kagylók a tengeri szél által dagasztott vitorlákra emlékeztetnek, amelyek fehér felületén a napsugár játszik és a felhők vetnek árnyékot. Utzon egy olyan, gótikus katedrálisra emlékeztető épületet álmodott meg, amelyet az emberek soha nem unnak meg, és amelyet soha nem lehet teljesen megismerni.

A sydney-i Operaház a város üzleti negyedével a háttérben ragyog a kikötőben. (©Michael Moy Idea to Icon)

Az egymásba fonódó kagylók három csoportja egy hatalmas teraszon helyezkedik el. (©Michael Moy Idea to Icon)

Története A sydney-i Operaház története ugyanolyan különleges és összetett, mint az épület maga. Az ábrándról, a bátorságról, az elkötelezettségről, a kihívásról, a vitáról és a győzelemről szól. A számtalan, figyelemreméltó eleme közé tartozik a látnoki tervezés, melyet a bírálók mertek győztessé nyilvánítani; az építész és a mérnök közötti szoros és úttörő építészeti megoldásokat eredményező együttműködés; a törés, amelyet Jørn Utzonnak a projektből történő 1966-os távozása okozott, illetve az 1999-es visszahívása, hogy tervezési útmutatókkal segítse elő a Sydney Operaház jövőjét. Mindez 1956-ban kezdődött, amikor Új-Dél-Wales kormányzata nemzetközi tervpályázatot hirdetett és független zsűrit nevezett ki. A versenykiírás nem határozott meg tervezési szempontokat, de költséghatárt sem. Az egyetlen kitétel két előadóterem megtervezése volt:

Nagyterem a grandiózus opera- és zenekari előadások, Kisterem pedig a színielőadások számára. Ezeken felül további teret kellett biztosítani a kísérleti színházi előadások és a próbák számára. A kiírás és a hely együtteséből eredő kihívás ellenállhatatlannak bizonyult: 933 jelentkező regisztrált a világ minden pontjáról, majd a világ 28 országából összesen 233 pályázat érkezett. Az értékelésre 1957. januárjában került sor, és a viszonylag ismeretlen építész, Jørn Utzon pályázata osztatlan győzelmet aratott. Mind az építésztársadalmat, mind a nagyközönséget lenyűgözte a terv, és úgy gondolták, hogy lebilincselő válasz a pályázat és a hely nyújtotta kihívásokra.

Jørn Utzon által az Operaház Bizottság számára benyújtott versenyrajz; Perspektíva a két északra néző előadóterem közötti lépcsőházból, 1956. (©State Records NSW)

A sydney-i Operaház modellje (©State Records NSW)

.

2

Építés Utzon különleges terve kiemelkedő alapzaton elhelyezkedő, összekapcsolódó, boltíves „kagylók” sorozatából állt. Utzon három éven keresztül módosította az eredeti terveket, hogy megtalálja a hatalmas tetőhéjazat építésének a módját. Miközben már zajlott az alapzat építése, a kagylók szerkezete még építészeti szempontból megoldatlan volt. Számtalan variációt kipróbáltak, amelyek végül az – Ove Arup együttműködésével kidolgozott – egyedülálló gömbök szegmenseit alkalmazó, utzoni „gömbös megoldásban” csúcsosodtak ki. Ez lehetővé tette az egyszerű öntvényekből történő, költséghatékony előregyártást.

A kagylók modelljei. (©State Records NSW)

A sydney-i Operaház építésének munkálatai hatalmas feladatot jelentettek. Több mint 30 000 köbméter sziklát és talajt kellett eltávolítani a területről, a kagylószerkezet kialakításához pedig a világ legnagyobb darujára volt szükség. 1964-től a kagylók előre gyártott boltíves bordázatai kezdtek kiemelkedni a már elkészült alapzatból. A tető építése összehozta a világ legjobb építőmérnökeit és szakembereit, hogy megoldják az eddig legnehezebbnek tartott építési feladatokat. Ez volt az első alkalom, amikor számítógép segítségével oldották meg az építészeti és tervezési problémákat. Bár Utzonnak voltak elképzelései a kagylók belsejére vonatkozóan, a tervének ezt a részét nem tudta megvalósítani. A kormányváltás, és a költségek túllépése miatt egyre növekvő kritika 1966 februárjában Utzon visszahívását eredményezte. Áprilisban úgy hagyta el Sydney-t, hogy soha többé nem tér vissza. Az új-dél-walesi kormány helyi építészekből összeállított csapatot bízott meg az üvegfalak és a belső terek befejezésével. A központi termek használatát felülvizsgálták. A Nagytermet a zenekari művek számára alakították ki, és Koncertteremre nevezték át. A Kistermet opera és táncelőadások számára alakították ki, és Operaszínház nevet adtak neki. A nyugati oldalon három, korábban nem tervezett helyszínt alakítottak ki a Koncertterem alatt. A sydney-i Operaházat hivatalosan Őfelsége II. Erzsébet hatalmas tömeg előtt avatta fel 1973. október 20-án. A televízió által is közvetített megnyitón tűzijáték és Beethoven 9. szimfóniája volt műsoron.

A sydney-i Operaház felavatása 1973-ban. (Fotó: Max Dupain és társa)

Több mint 30 év telt el, mire az építész újból láthatta mesterművét. Számtalan megkeresést, tárgyalást és találkozót követően, 1999-ben Utzon beleegyezett, hogy újból részt vesz azoknak a tervezési elveknek a kidolgozásában, amelyek útmutatóul szolgálhatnak az épület jövőbeni átalakításaihoz. Nézete szerint a munka „összehozza a terület összképét és a részletes tervezési elveket az épület és az épületbelső kialakításával.” Az első nagy projektje a fogadótér olyan lenyűgöző és fénnyel teli térré való átalakítása volt, amely kiemeli az általa tervezett eredeti „betongerendákat”, valamint a kikötő panorámájával szemben, teljes falszélességben függő kárpitot. A helyiséget 2004ben a tiszteletére Utzon teremre keresztelték. A szintén építész fiával, Jannal, és a sydney-i illetőségű Richard Johnson építésszel együttműködve számos modern átalakítást hajtott végre egészen a 2008-ban bekövetkező haláláig.

Alakot ölt az alapzat a Bennelong Point-on. (Fotó: Max Dupain és társa)

A sydney-i Operaház építése. (Fotó: Max Dupain és társa)

A Sydney Operaház az építészet és a technológia olyan hőstette, amely sok szempontból ötvözi a tervezés és építés zsenialitását. (Fotó: Max Dupain és társa)

(©Michael Moy Idea to Icon)

3

Kialakítás A sydney-i Operaház kivételes épület. Az épületet egy hatalmas teraszos alapra helyezett, három, egymásba fonódó kupolás kagylócsoport alakítja ki, amelyet gyalogjárdaként szolgáló, széles és sima járófelület övez. A kagylókat fehérmázas burkolat, a talapzatot pedig földszínű, felújított gránitlapok borítják. A két központi terem egymás mellett, északdéli irányban, egymástól kissé elhajló tengellyel helyezkedik el. A hangversenytermeket a talapzat magas északi végébe ágyazták bele oly módon, hogy azok déli irányba, a város felé nézzenek, miközben a színpadok és az előterek közöttük helyezkednek el. A kagylók északi és déli végeit topázszínű, átlósan kifelé vetülő üvegfal borítja, amely az így kialakult előtérből nagyszerű fényes és matt tetőcserepek elkészítése kilátást, kívülről pedig lenyűgöző Ahárom évet vett igénybe. belátást biztosít. A legmagasabb (©Michael Moy Idea to Icon)

kagyló húsz emeletnyire magasodik a víz fölé. A kagylószerkezetek alapterülete közel két hektár, míg a teljes terület majdnem hat hektárt ölel fel. 2007-ben a Sydney Operaházat a világörökség részévé nyilvánították: E szerint a XX. század építészetének egy „nagyszerű” darabja. „Mind építészeti, mind tervezési szempontból sokrétű kreativitást képvisel, a nagyszerű városi szobrászat tökéletesen illeszkedik a csodálatos vízi tájba, valamint a világhírű, jellegzetes épületbe.” A Világörökség Bizottsága számára készült szakértői jelentés szerint: „… önmagában is az emberi kreativitás egyik vitathatatlan mesterműve, és nem csupán a XX. századot, hanem az emberiség egész történetét Az üvegfalak rézsútosan kifelé vetülnek. tekintve.” (©Michael Moy Idea to Icon)

Az alapzatot földszínű panelek burkolják. (©Michael Moy Idea to Icon)

A sydney-i Operaház erőteljes geometriai formái. (©Michael Moy Idea to Icon)

A legfontosabb tudnivalók a sydney-i Operaházról Helyszín:............................. Bennelong Point, Sydney, Új-Dél-Wales, Ausztrália Építész::.............................. Jørn Utzon Stílus:................................... Expresszionista Anyaga:. . ............................. beton, kerámia, gránit, bronz és üveg Szerkezet:.......................... Beton váz és előre gyártott betonbordás tető kerámia lapokkal és felújított gránitlapokkal borítva egészen az alapig Período de Dátum:. . ............................... 1959 és 1973 között Alapterület:......................... 1,8 hektár Magasság:. . ....................... 67 m

A sydney-i Operaház azon a Bennelong Point-on helyezkedik el, ahol több ezer évvel az európai telepesek előtt a cadigálok néven ismert helyi őslakos embercsoport partra szállt a szigeten. A terület a nevét egy Bennelong nevű őslakos után kapta, akit Arthur Philip kormányzó fogott el, majd támogatott. A sydney-i Operaház méltányolja a Bennelong Point történelmi fontosságát, valamint az őslakosok és a Torres Strait szigeteken élők

gazdag kultúráját, amely nélkül nem alakulhatott volna ki az ausztrál közösség sokszínűsége. A sydney-i Operaház kidolgozott egy békítési akciótervet, mely mérhető célokat határoz meg az őslakosok és a Torres Strait szigeti ausztrálok, valamint az egyéb ausztrálok közötti szakadék felszámolása érdekében. Erről részletesebben olvashatsz a www. sydneyoperahouse.com/rap honlapon.

A sydney-i Operaház és a Harbour Bridge. (©Michael Moy Idea to Icon)

4

Jørn Utzon

[ Szeretném elérni a lehetséges határait.] Jørn Utzon

Jørn Utzon 1918. április 9-én született Dániában, Koppenhágában. Aalborg városában nőtt fel, ahol az apja hajó- és gépészmérnök, illetve a helyi hajógyár igazgatója volt. A lelkes matróz, Utzon, eredetileg az apját követve hajómérnök szeretett volna lenni, de később úgy döntött, hogy építészetet tanul a Koppenhágai Királyi Tudományos Akadémián. Az 1942-es építésszé avatását követően Svédországban dolgozott a II. világháború végéig. Munkásságára befolyást gyakorolt Gunnar Asplund és később Alvar Aalto, akikkel a háború után rövid ideig együtt dolgozott Finnországban. 1949-ben támogatást kapott, amely lehetővé tette, hogy a feleségével, Lissel, nagy utazásokat tegyen Amerikában és Mexikóban, melyek során kapcsolatba került a kor legbefolyásosabb építészeivel, többek között a taliesini Frank Lloyd Wright iskola tagjaival, Mies van der Roheval, Ray és Charles Eamessel és Richard Neutrával. Megfordult Párizsban is, ahol találkozott Le Corbusierrel és a szobrász Henri Laurenssel, akiknek a hatására sokat tanult a formákról. Egy nagy projekt érdekében Marokkóba utazott, de a projekt, sajnos, nem valósult meg, viszont kihasználta a lehetőséget és gyalog vágott neki az Atlasz hegység vonulatainak, ahol nagy benyomást tett rá az ősi vályogépítészet. 1950-ben visszatért Koppenhágába, hogy megnyissa saját építészeti irodáját. 1956-ban, több kisebb építési pályázat megnyerését követően Utzon benyújtotta az új-dél-walesi kormánynak a sydney-i Operaházzal kapcsolatos elképzelését. Legalább annyira meglepődött, mint mindenki más, amikor megnyerte a pályázatot. A pályázati anyaga egy sematikus terv volt, amely világosan megmutatta az épülettel kapcsolatos koncepcióját. A vázlatokat

és a „geometriailag meghatározatlan” görbéket, természetesen, ki kellett dolgozni az épület megépítéséhez. Ez alapvetően normális egy versenypályázat esetén. Utzon biztos volt abban, hogy megépíthető, és az abban az időben Sydney-ben uralkodó úttörő szellem elindította az építkezést. Utzon élete és utazásai formálták a sydney-i Operaházzal kapcsolatos elképzeléseit. Bár korábban nem járt a helyszínen, a tengerész hátterének köszönhetően tanulmányozni tudta Sydney kikötőjének tengerészeti térképeit. A fiatalkori hajóépítési tapasztalatai adták a sydney-i Operaház vitorláival kapcsolatos ötletet és segítettek az építésben rejlő kihívások megoldásában. A mexikói utazásai adták az ötletet, hogy az épületet egy széles, vízszintes alapra helyezze. Miután egy új ügyfél miatt 1966-ban meg kellett válnia a projekttől, Utzon továbbra is igyekezett a modern építészetet a szabadabb kísérletezés irányába lendíteni. Az általa Koppenhága külvárosában felújított Bagsværd templom (1976), illetve a kuvaiti parlament (1983) építése során alkalmazott elvei közvetlenül felfedezhetők a sydney-i Operaház eredeti tervében. A sydney-i Operaházzal való 1999. évi kibékülése nagy öröm volt Utzon számára. 2003-ban, amikor az Operaház a fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte, Jørn Utzon elnyerte a szakma legmagasabb elismerését, az építészeti Pritzker díjat. Egy évvel később, 2004-ben az akkor felújított fogadótermet a tiszteletére Utzon teremre keresztelték. A széles és tiszta tereivel, a színes kárpitjaival (amiket ő maga tervezett), a világos fa padlózatával és az ívelt betongerendás mennyezetével pont úgy nézett ki, ahogy megálmodta. Jørn Utzon kilencvenéves korában, álmában, békésen távozott az élők sorából 2008. november 29-én, Koppenhágában. Az öröksége továbbél a Világörökség részévé nyilvánított sydney-i Operaházban, valamint a tervezési elveiben, amelyek a hellyel kapcsolatos elképzeléseinek maradandó emlékei, azokban a fantasztikus épületekben, amelyeket világszerte tervezett.

(©Michael Moy Idea to Icon)

5

Az épület alapterülete 1,8 hektár, 183 m hosszú és a legszélesebb pontján 120 m széles. Az alátámasztását a tenger szintje alá 25 méterrel süllyesztett betonpillérek biztosítják.

„A nap sem tudhatta, milyen gyönyörű a sugara mindaddig, amíg az meg nem csillant az épületen.”

Louis Kahn amerikai építész Jørn Utzon által idézve.

A sydney-i Operaház teret biztosít számtalan művészeti ág képviselőjének, beleértve az öt legfőbb hazai együttest, mint például a Sydney Szimfonikus Zenekar, az Opera Ausztrália, az Ausztrál Balett, a Sydney Színházi Társulat és a Bell Shakespeare Társulat.

„és a tetőkön, a nagy mennyiségben és több részletben elhelyezett fehér burkolólapok olyanok, mint egy levél, ami az erezetével és az azokat kitöltő részeivel maga a természetes szépség.”

Jørn Utzon

Jørn Utzon

Jørn Utzon

©Michael Moy, Idea to Icon ©Michael Moy, Idea to Icon

Jørn Utzon

©Michael Moy, Idea to Icon

A kagylók kialakításához egy teljesen új építési eljárás során 2200 előre gyártott bordaszakaszt és körülbelül 4000 előre gyártott tetőpanelt használtak fel

Jørn Utzon

©State Records NSW

Jørn Utzon 1999-ben, amikor elvállalta az épület tervezési irányítását.

A szerkezet és a szigorú geometria fejezi ki az épület logikáját.”


„Úgy szeretek gondolni a sydney-i Operaházra, mint egy hangszerre, és, mint bármilyen finom eszköznek, időről időre szüksége van egy kis karbantartásra és finomhangolásra ahhoz, hogy folyamatosan tökéletesen működhessen.”

„Soha nem fáradsz bele, soha nem végzel vele – amikor körbejárod, vagy onnan az égre nézel … mindig nyújt valami újat … a nap, a fény és a felhők játéka élővé varázsolja.”


Frank Gehry, a Los Angeles-i Walt Disney Koncertterem építésze



„A sydney-i Operaház bebizonyította, hogy az építészet 50 lábnál nagyobb távolságra is kifejtheti hatását. Lehet érzéki. Lenyűgözhet egy világot. Úgy vélem, mindnyájunknak hálásnak kell lennünk, hogy életünkben láthattunk egy ilyen példát.”


Jørn Utzon

„Elmenni az Operaházba a látvány és a hang élményének olyan sorozata, amely az épület megközelítésével, a belépéssel és a helyünk elfoglalásával egyre csak fokozódik, majd az előadással kiteljesedik.”


„Az Operaház olyan, mint Sydney aláírása, ami a világon mindenhol látható különböző kiadásokban … de senki nem kételkedik abban, hogy magát Sydney-t és Ausztráliát jelenti … véleményem szerint az ilyen eset, amikor egy épület gyakorol óriási hatást egy városra, meglehetősen ritka.”


Jørn Utzon

„Hatalmas öröm a számomra, hogy tudom, mennyire szeretik ezt az épületet az ausztrálok általában, de különösen a sydney-iek.”


„Az építész ajándéka a társadalom számára, hogy örömet okoz az embereknek az általa létrehozott környezettel.”


Tények és idézetek

6

Egy művész szavai Építőművészként a vágyam egy bizonyos építészeti tájékozódási pont lényegének megragadása, annak tiszta szobrászati formájában. Mindenekelőtt, én nem tekintem a modelljeimet egyszerű másolatoknak, inkább saját művészi értelmezésemnek, amelyhez a LEGO® építőelemeket használom fel eszközként. A LEGO építőelemről nem az jut elsőre eszünkbe, hogy jellemzően művészeti alkotások alapanyaga lenne, vagy művészi eszközként lenne használatos. Azt azonban gyorsan felfedeztem, hogy a LEGO építőelem természetesen kínálja magát az elképzeléseimhez, úgy, mint a festék a festőnek, vagy a fém a kovácsnak. Miközben próbálgattam, hogyan lehetne megragadni ezeknek az épületeknek a lényegét az építőelemekkel és lapokkal, felfedeztem, hogy az általuk kínált lehetőségek és kihívások lenyűgözőek. A SYDNEY-I OPERAHÁZ Ennek a jellegzetes épületnek az erőteljes formája egyedülálló és nehéz kihívásokkal teli. Ez, az egy sorozat részét képező 13. LEGO Architecture azt sugallhatja, hogy a tervezés minden csínja-bínja feltárásra került. Holott ez messze nincs így, hiszen ennek a szerkezetnek a könnyed formája is tényleg csak egy a sok közül. A korábbi modellekben egyformán figyeltem a formára, az arányokra, a mértékre, a színre, a szerkezetre, a helyszíni átmenetekre, és általában a kompozícióra. Ennek a kihívásnak a kapcsán azonban

csak a csúcspontokkal voltam tisztában, minden más eltérhet egy kicsit itt vagy ott, de ha a csúcspontok hibásak, az egész költőisége csorbul. Akár hiszik, akár nem, a forma megragadásának az ötlete a Buzz Lightyear ™ modelljének építése során született. Annak a csizmái alkalmazták ezeket a különlegesen görbült elemeket, amelyek véletlenül fehérek voltak és így nem kellett akkora képzelőerő ahhoz, hogy lássam, miként adják vissza azokat a fontos csúcspontokat. Még egy kis gondolkodás, egy kis kreativitás itt és ott, és a modell máris elkészül magától. Ez is tökéletes példája annak, hogy azzal is siker érhető el, ha az ember nem pusztán a képzeletére támaszkodik, hanem valami máshoz fordul ihletért.

– Adam Reed Tucker

A „Méretarányos modell” termékcsalád – LEGO® Architecture az 1960-as években A mai LEGO Architecture termékcsalád története az 1960-as évek elejére vezethető vissza, amikor a LEGO építőelemek népszerűsége folyamatosan növekedett. A vállalat későbbi tulajdonosa, Godtfred Kirk Christiansen lehetőséget keresett a LEGO rendszer további bővítésére, és felkérte tervezőit, hogy hozzanak létre olyan további elemeket, amelyek új dimenziót jelentenek a LEGO építés számára. A válaszuk legalább annyira egyszerű volt, mint forradalmi: öt elem, ami illeszkedett a meglévő elemekhez, de magasságban azoknak mindössze a harmadát tették ki. Ezek az új „építőlapok” lehetővé tették a korábbiaknál részletesebb modellek kialakítását. Ez a nagyobb LEGO rugalmasság úgy tűnik, illeszkedett a kor szelleméhez, amikor a modernista építészek újrafogalmazták a házak külső megjelenését, és az emberek aktív részt vállaltak álmaik otthonának megtervezésében. Ezeknek az irányzatoknak a hatására 1962 elején megszületett a LEGO „Méretarányos modell”.

A név közvetlen kapcsolatot jelentett az építészek és mérnökök munkáihoz, és mindenki azt remélte, hogy ők is és mások is méretarányosan megépítik a projektjeiket LEGO építőelemekkel. A mai LEGO Architecture-höz hasonlóan az eredeti készleteket úgy tervezték, hogy mások legyenek, mint a szokásos ragyogóra színezett LEGO dobozok, és inspirációként még egy „Építőkönyvet” is tartalmaztak. Bár az öt elem szerves része maradt a mai LEGO építőrendszernek, a „Méretarányos modell” gyártása 1965-ben megszűnt – több mint 40 évvel azt megelőzően, hogy az elveit felelevenítsék a ma ismert LEGO Architecture sorozatban.

Hivatkozások A szöveg forrásai: A SYDNEY-I OPERAHÁZ

A fényképek forrásai: A SYDNEY-I OPERAHÁZ Michael Moy State Records NSW Max Dupain and Associates Ralph Alfonso

Customer Service Kundenservice Service Consommateurs Servicio Al Consumidor www.lego.com/service or dial 00800 5346 5555 : 1-800-422-5346 : ©2012 The LEGO Group

7

SYDNEY OPERA HOUSE Sydney, New South Wales, Australia

Recommend Documents