Összefoglalók A privatizált tapasztalatai és az áramszolgáltatás egyéb modernizálási lehetősége a TITÁSZ Rt. példáján bemutatva

Összefoglalók Dr. Klaus Hubig: A privatizált áramszolgáltatók tapasztalatai és az áramszolgáltatás egyéb modernizálási lehetősége — a TITÁSZ Rt. példáján bemutatva A TITÁSZ Rt. és az Isar-Amperwerke 1996-os vállalati adatainak összehasonlítása részben hasonlóságot, részben különbözőséget mutat. Jelentős pl. a különbség a produktivitási mutatóban — a dolgozói létszámnak a energia értékesítésére történő vetítése —, amely mutató a lAW-nél háromszor olyan nagy, mint a TITÁSZ Rt.-nél. Hasonlóan kedvezőtlen továbbá a banki hitelállomány ügy mértéke is. Örvendetes ugyanakkor a hálózati veszteségek csökkentésére kezdeményezett intézkedések kedvező hatása. A komplex intézkedések ellenére 1996-ban 2,5 milliárd Ft veszteség keletkezett, ami csak kis mértékben maradt az 1995. év 2,7 milliárd Ft-os vesztesége alatt. Intézkedések szükségesek az energiaárak korrekciójára, a műszaki és gazdasági tevékenységek korszerűsítésére. Martinovkh István: A MÁV nagyvasúti villamos vontatása az országos energiaellátás rendszerében Az egyfázisú, ipari periódusszámú, nagyvasúti villamos vontatás az országos közcélú, nagyfeszültségű energiaellátási rendszert közvetlen nagyfogyasztóként terheli. A magyarországi vasutak villamosítása már kezdetétől összefonódott az országos energiaellátással: a Bánhidai Erőmű és 100 kV-os távvezetékrendszere a Budapest—Hegyeshalom vasútvonal vontatási áramellátásának alapja. A további vonalak villamosítása is a MÁV-val, a helyi áramszolgáltató vállalatokkal, ill. a Magyar Villamos Művekkel összhangban, esetenként szorosan együttműködve történt. A vontatási és áramszolgáltatói közös transzformátorállomások mellett a két hálózat bővítése, műszaki fejlesztése is közös megfontolások alapján folytatódott. A cikk az országos hálózat fejlesztésével kapcsolatos és a MÁV által levont konzekvenciák mellett rávilágít a villamos vontatás sajátosságaira és a közcélú áramellátással szemben jelentkező eltéréseire is. Dr Bojtor László, Stadler Gábor: A kelenföldi gázturbinás blokk berendezése A cikk bemutat egy — nagyteljesítményű szinkronhajtások és gázturbinák indítására kifejlesztett — korszerű statikus frekvenciaváltó-családot. Megadja egy statikus indító főáramköri elrendezését, műszaki adatait, részletesen bemutatja a mikroszámítógépes irányító rendszer felépítését és az alkalmazott irányítási eljárásokat, valamint tárgyalja az üzemi tapasztalatokat. Dehreczeni Gábor: Kórházvilágítási ajánlások — II. rész. Kórházak energiagazdaságos világítása A kétrészes tanulmány átfogó jelleggel tárgyalja a kórházvilágítás energetikai és világítástechnikai kérdéseit. A hazai és külföldi ajánlások és szabványok figyelembevételével készített tanulmány szempontokat ad a tervezéshez, kivitelezéshez és üzemeltetéshez. Az I. rész a világítási követelményeket, a II. rész az energiagazdaságos világítást tárgyalja.

Orlay Imre: Korszerű mérőhely-kialakítással szemben támasztott követelmények Szakemberek előtt ismeretes és egyre gyakrabban megfogalmazott elvárás a mérőhelyek korszerű kialakításának követelménye. A cikk alapvetően az egyedi, lakásháztartási fogyasztók hálózatra csatlakozási feltételeivel foglalkozik, bemutatva a fogyasztó és az áramszolgáltatók kapcsolatának folyamatát az előzetes igénybejelentéstől a szerződéskötésig. A cikk kitér a fogyasztói berendezések érintésvédelmi, túláramvédelmi és túlfeszültség-védelmi kérdéseire, javaslatot téve annak korszerűbb megoldására. A következtetések között foglalkozik a vállalkozói területen tapasztalható problémákkal is.

2

Villamos energia

A privatizált áramszolgáltatók tapasztalatai és az áramszolgáltatás egyéb modernizálási lehetőségei — a TITÁSZ Rt. példáján keresztül bemutatva Dr. Klaus Hubig A müncheni székhelyű Isar-Amperwerke AG (IAW AG) 1995 végén közel 50%-os részesedést szerzett a TITÁSZ Rt.-ben. Ettől kezdve a két vállalat műszaki-, energiagazdálkodási-, és gazdasági területeken szoros együttműködést valósít meg. A TITÁSZ és az Isar-Amperwerke regionális áramszolgáltatóként rendkívül alkalmas egy ilyen jellegű együttműködésre. A saját erőművekben történő villamosenergia-termelés kivételével — amely az IAW-nál a villamosenergia-beszerzések közel 70%-ál fedezi, a TITÁSZ-nál pedig elhanyagolható nagyságrendű — a két vállalat nagyságát és struktúráját illetően igen hasonlatos egymáshoz (Táblázat). Táblázat. 1996-os vállalati adatok

TITÁSZ/IAW

TITÁSZ

IAW

Szolgáltatási terület, kin

18 728

13 800

1:0,7

Villamosenergia-értékesítés, GWh

3384

9895

1:2,9

27

219

1:8,1

-2,5

11,7

-

5,2

0,4

1:0,1

2383

2921

1:1,2

Árbevétel, Mrd Ft Adózott nyereség, Mrd Ft Bankhitelek, Mrd Ft Dolgozók száma

íiráiiv

A táblázati adatok azonban feltűnő különbségek felismeréséhez is vezetnek. A TITÁSZ az IAW-hoz képest egyharmaddal nagyobb szolgáltatási területe ellenére az IAW villamosenergia-értékesítésének csupán egyharmadát mutatja fel. Ha az IAW-nál a villamosenergia-termelésben foglalkozott dolgozókat figyelmen kívül hagyjuk, megállapíthatjuk, hogy a két vállalat közel azonos dolgozói létszámú. A dolgozói létszám villamosenergia-értékesítésre való vetítésével olyan dolgozónkénti produktivitási mutatószámot kapunk, amely az IAW-nél háromszor olyan nagy, mint a TITÁSZ-nál. Éppen ilyen jelentősek a gazdasági különbségek is. Míg az IAW szinte egyáltalában nem rendelkezik banki hitelállománnyal, addig a TITÁSZ-nál a banki hitelállomány a mérlegfőösszeg több, mint 13%-át teszi ki. Ezek a hitelek az eredménykimutatást évente 1,5 Mrd Ft értékű kamattal terhelik meg, és a vállalat további fejlődése szempontjából a legnagyobb „handicap"-nck bizonyulnak.

Dr. Klaus fíubig, a TITÁSZ Rt. elnöke (IAW AG) A MEE 1997. augiiszlns 25—27-i debreceni Vándorgyűlésén tartott előadás

1998. 91. évfolyam l.szám

Az együttműködés kezdete óta a tevékenységeink két fő cél köré csoportosulnak: a szolgáltatási biztonság megőrzése, és a gazdaságosság visszanyerése. Ennek során a beruházási és a karbantartási tevékenységek a nyereségesség előtt prioritást élveznek. Ennek ellenére a közel 4 Mrd Ft értékű éves beruházási és karbantartási intézkedések nem elegendőek a hálózat alapvető felújításához. Az 1996. évi és az 1997. évi műszaki feladatok közül a következő intézkedések kapnak elsőbbséget: — a TT-20-as szigetelők cseréje; — a 20 kV-os oszlopkapcsolók távvezérlésű kapcsolókra történő cseréje; — a nagyfogyasztói mérőhelyek modernizálása; — az üzemirányítási rendszerek felújítása, és — évente 7500 új fogyasztó bekapcsolása. A hálózat kiépítésére és felújítására korlátozottan rendelkezésre álló eszközök figyelembevételével örvendetes, hogy ezek és egyéb intézkedések segítségével 1996-ban a hálózati veszteségeket sikerült 11,1%-ról 10,6%-ra csökkentenünk. Ezzel az értékkel a TITÁSZ valamennyi magyarországi áram szolgál tatóhoz képest a legkisebb százalékos hálózati veszteségű. Az eddigi együttműködés megmutatta, hogy a TiTÁSZ műszaki berendezései még nem felelnek meg a Nyugat-Európában meglévő szolgáltatásbiztonsági és racionalitási szintnek. Ehhez hozzájárul még, hogy az alacsony fogyasztói sűrűség strukturális hátrányai, és a saját villamosenergia-előállítás majdnem teljes hiánya belátható időn belül nem lesz áthidalható. Ezen hiányosságok, valamint a kamatterhek miatt a TITÁSZ üzemgazdasági helyzete a világosan felismerhető energiagazdálkodási fejlődés ellenére 1995-ben és 1996-ban egyáltalában nem kielégítően alakult. Bár 1996-ban a villamos energia árának emelése következtében az árbevétel 25%-kai, 26,7 Mrd Ft-ra növekedett, ez az összeg messze nem volt elegendő a villamosenergia-vásári ás és -elosztás költségeinek fedezetére. Ennek következtében 1996-ban 2,5 Mrd Ft veszteség keletkezett, amely csupán kis mértékben maradt az 1995. év 2,7 Mrd Ft-os vesztesége alatt. A TITÁSZ kumulált vesztesége 1996 végén így majdnem elérte a 6,8 Mrd Ft-ot, és ez a mérleg-főösszeg közel egyötödét teszi ki. Az 1997. és az azt követő üzleti évek fejlődését illetően kiemelkedő jelentőségű, hogy az 1997. január 1-je óta érvényes és április l-jével az inflációhoz igazított villamosenergia-árak az elosztóvállalatok számára nem tartalmaznak elegendő árrést. A Magyar Energia Hivatal mindeddig a villamos energia árában

Villamos energia az 1074/1995. sz. rendeletben előírt költségfedezetelés a 8%-os nyereséget nem tudta biztosítani. Az árfelülvizsgálat során a MEH a nemzetközileg megszokott szabályokat sem érvényesítette, így az üzemvitelhez szükséges hitelek kamatráfordításai mind a mai napig nem kerülnek költségként elismerésre, annak ellenére, hogy ezek a hitelek a folyamatos üzemvitel fenntartásához elengedhetetlenek voltak, és ezért a hitelek kamatterhének vállalása elkerülhetetlen volt. Az árképzés előző problémái miatt a TÍTÁSZ, de a befektető Isar-Amperwerke is nehéz helyzetbe került. Ajelenleg érvényes villamosenergia-árakkal a TÍTÁSZ 1997-ben a szükségesnél jóval kisebb, 500 M Ft-nál kisebb nyereség elérésére lesz képes. A tervezett, de bizonytalan időre elhalasztott tarifastruktúra-reform és az árak negyedévenkénti inflációs kiigazítása sem vezethet a gazdaságosság alapvető javulásához. A 8%-os tőkekamatozáshoz, és a lehető legnagyobb tőketartalék képzéséhez a TITÁSZ-nak legalább 3 Mrd Ft-os éves nyereségre van szüksége, amitől jelenleg még nagyon messze vagyunk. A jelenlegi keretfeltételek alapján a felgyűlt veszteségek leépítéséhez még több évre lesz szükség. Egy első osztalék fizetésére tehát gondolni sem lehel a 2002-es év előtt. Ezért a többi áramszolgáltatóhoz hasonlóan az Energia Hivatalnál ismétellen kérvényeztük a villamosenergia-árak felülvizsgálatát, amelytől — a MEH lehető leggyorsabb ügyintézése mellett — a törvényi előírásokat kielégítő, és a gazdasági szükségességet is figyelembe vevő eredményt várunk. A felvázolt helyzet alapján sem a TÍTÁSZ, sem pedig az 1AW nem tud megértést tanúsítani aziránt, ha a magyar sajtó egy részében kísérletek történnek arra, hogy a szükséges áremeléseket a külföldi befektetők nyereség utáni törekvésének állítsák be. Az Isar-Amperwerke éveken keresztül nem fog eszközöket kivonni a cégből. Sőt pontosan ennek az ellenkezőjéről van szó: az IAW-nek különböző szolgáltatásokon keresztül és a TITÁSZ-ért fizetett vételár elmaradt kamatozásával évente több, mint 2 Mrd Ft-os ráfordítása keletkezik. Az IAW a felhalmozott veszteség leépítését követően is a lehetséges osztalékfizetéseket egészében, Hl. részben a TTTÁSZ tőkebázisának erősítésére kívánja meghagyni. E korántsem kielégítő háttér figyelembe vételével az Isar-Amperwerke a TÍTÁSZ vezető munkatársainak és dolgozóinak elkötelzettségét és motivációját, amely egyes kivételekkel megnyilvánul, igen örvendetesnek tartja. A magyar és német kollégák között jó az együttműködés. Az előretekintő szolgáltató vállalat megteremtéséhez szükséges ismeretek és képességek nagy mértékben rendelkezésre állnak. A vállalat megkívánt fejlődését tehát nem a kvalifikált dolgozók hiánya, hanem a rossz jövedelmezőség és a hiányzó pénzügyi eszközök korlátozzák. Mit kell tehát tennünk? Hogyan tovább? Először is mi mindnyájan — az Igazgatóság és a dolgozók — meg vagyunk arról győződve: a TÍTÁSZ is rendelkezik azzal az erővel és lehetőséggel, hogy teljesítőképes áramszolgáltató vállalattá váljon, amely példaértékű szolgáltatási minőség mellett nyereség termelésére képes. Ehhez azonban a következő feltételeknek kell teljesülnie: A TÍTÁSZ a gazdaságosságát elsősorban a saját erőfeszítései által fogja javítani. A dolgozóknak és a részvényeseknek

4

ennek érdekében nagy áldozatokat kell hozniuk. Ennek során a jövedelmek éves fejlődésének mértékében és a jelenlegi munkahelyek megtartásában további lemondásokra lesz szükség. E célból a Boston Consulting Group vállalati tanácsadó társasága a TÍTÁSZ magasan kvalifikált munkatársaival közösen megvizsgálta vállalatunk jelenlegi struktúráját, és ennek során nagy mértékű racionalizálási lehetőségeket fedezett fel. A vizsgálat súlyponti területeit a regionális struktúra, valamint a számviteli-, anyaggazdálkodási-, személyzeti-, műszaki-, értékesítési és marketing területek szervezete képezte. A TÍTÁSZ átalakítására tett, közösen kidolgozott javaslatok többek között azt irányozzák elő, hogy —az Rt. központ osztályait csökkenteni kell; — az 5 üzletigazgatóságból és a 40 kirendeltségből 29 kirendeltség lesz; — a számviteli-, a személyzeti- és a beszerzési területek az Rt. központban lesznek; —éves leolvasást vezetnek be. Az átstrukturálás keretében közel 600 dolgozónak kell munkahelyet változtatnia. Az átlagos dolgozói létszám pedig a jelenlegi 2350-ről 1999 végére 1900 fő alá fog csökkenni. A beruházások reálértéke az 1997. évi szinten marad, a karbantartási intézkedések szintén nem haladják meg nagy mértékben a jelenlegi 600 M Ft-ot. Az így keletkező pénzügyi mozgásteret elsődlegesen adóságcsökkentésre használjuk majd fel, miáltal a kamatráfordítások nagymértékű csökkenésére lehet számítani. Valamennyi műszaki intézkedés, és a tervezett szervezeti intézkedések egy része is — mint pl. 1997 őszén kezdődő fogyasztói berendezések és fogyasztói adatok felülvizsgálata —a hálózati veszteségek további csökkentését szolgálja. Ezt az arányt tovább kell, és tovább is fogjuk csökkenteni. Kitűzött célunk, hogy 2000-ig elérjük a 8%-os szintet. A tervezett átstrukturálási projekt 1998 végéig magasabb fogyasztói orientáltságot, és magasabb hatékonyságot eredményez. A projekt — más pótlólagos intézkedéshez hasonlóan —nagymértékben hozzájárul majd a TÍTÁSZ gazdasági stabilizálásához, azonban a projekt sem tud a vállalat számára oly mértékű eredményességet biztosítani, amely a jövőbeli feladatok és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges. A részvényesek ezért a következő években továbbra sem jutnak osztalékhoz, és a társaság gazdálkodását változatlanul a valamennyi erőforrással való legnagyobb takarékosság jellemzi majd. Végül pedig rátérek a további munka második elengedhetetlen követelményére. Ez pedig az Energia Hivatal részéről a kielégítő mértékű villamosenergia-árak biztosítása. Megállapítható, hogy a TÍTÁSZ a többi magyar áramszolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mert Magyarország keleti része jóval gyengébb ipari struktúrával rendelkezik, mint a nyugati rész, és a keleti rész települési sűrűsége is jóval alacsonyabb a nyugatiénál. A felsorolt hátrányokat saját erőfeszítések által nem tudjuk kiegyenlíteni, ezeket csupán a differenciált villamosenergiaárakban lehet figyelembe venni. Ezért a magunk részéről a jövőben is következetesen kérni fogjuk az előző hátrányok figyelembevételét mindaddig, amíg azok a villamosenergiaárakban nem kerülnek elismerésre. ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia

A MÁV nagyvasúti villamos vontatás az országos energiaellátás rendszerében I. rész Martinovich István Előzmények A nagyvasúli villamos vontatás részére — már a kialakulása kezdetén — igen kívánatosnak látszott az országos közcélú hálózathoz közvetlen csatlakozó nagyfeszültségű egyfázisú váltakozó áramú rendszer. Az egyvezetékes sín-föld visszavezctéses felsővezeték-rendszer egyszerű és kedvező kialakítása mellett a nagyfeszültségű táplálás az országos közcélú háromfázisú rendszerhez csatlakozóan egymástól viszonylag nagytávolságú (40...60 km) betápláló transzformátorállomásokat tesz szükségessé. Az egyszerű megoldás nehézségét a vontatójárművek villamos hajtómotorja jelentette. A vontatási követelményekhez jól idomuló soros jellegű egyfázisú kommutátoros vontatómotorok üzemében a közcélú hálózat szokásos 50 Hz periódusszámánál oly kommutációs nehézségek lépnek fel, amelyek ezí a vontatási rendszert később csak kis periódusszámú (16 2/3 Hz) táplálással juttatlak diadalra. A váltakozó áramú három-, ill. többfázisú villamos motor hajtógépként való alkalmazását csak a Kandó Kálmán által kifejlesztett fázisváltós, tehát átalakítós villamosmozdony tette lehetővé. Kandó Kálmán villamos vontatási rendszert kifejlesztő tevékenységének két sarkalatos pontja: az országos közcélú hálózattal való közvetlen és szoros kapcsolat, valamint a forgóáramú, villamos vontatómotor. Ezek között létesített egyszerű kapcsolatot az egyfázisú transzformátorállomások által táplált nagyfeszültségű villamos felsővezeték-rendszer, ill. a mozdony fázisváltója. A következőkben vizsgáljuk meg e vontatási rendszer áramellátásának kérdéséi — amely hasonlósága ellenére is jellegében jelentősen eltér a közcélú megoldásoktól — az országos és vontatási célokat szolgáló áramellátás kölcsönös kapcsolata tekintetében.

Kapcsolat az országos közcélú energiarendszer és az egyfázisú 50 Hz periódusszámú nagyvasúti villamos vontatás között A villamos vontatás az országos közcélú vülamosfogyaszlókkal ellenlétben jelentős és rövid időközökben is széles halárok közölt változó terheléseivel nagyteljesítményű, nagyfeszültségű ellátó hálózatot lesz szükségessé. Jól szemlélteti ezt a körülményi az első európai 50 Hz periódusszámmal villamosított MÁV vasútvonalnak a Budapest—Hegyeshalom vonal villamosításának esete is. Programja szoros kapcsolatban volt

Martinovick István villamos tagozatú okl. gépészmérnök, a MEE tagja Szakmai Icklor: Fiildluízy Pál okl. villamosmérnök


Magyarország első, országos nagyerőmíívének — a bánhidai erőmű — és 100 kV-os Budapest, ill. Győr—Horvátkimle irányú kétrendszerű, háromfázisú távvezetékének létesítésével. Már a villamosítás kezdetén, majd az egyfázisú ipari periódusszámú villamosítás nemzetközi vizsgálata, értékelése során ismételten felmerült a 100 kV-os lápláló hálózat aszimmetrikus terhelésének kérdése. Az említeti villamosított vonalon ezt a fclsŐvezeték-liálózatot tápláló vontatási transzformátorállomásoknak a háromfázisú rendszerben ciklikusan változó csatlakozásával igyekeztek csökkenteni. A nemzetközi megoldások háromfázisú, ill. Scott-kapcsolásá transzformátorokkal érték el ezt a csökkentő hatást. A hazai aszimmetriavizsgálatok azt mulatták, hogy megfelelően nagy zárlati teljesítményű csatlakozási pontokon a szokásos és elképzelhető egyfázisú terhelések még rövid ideig sem idéznek elő 1 -2%-nál nagyobb feszültségaszimmeiriát a nagyfeszültségű 100—120 kV-os áramellátás rendszerében. A nagyvasúti villamos vontatás folyamatos, szünetmentes áramellátására vonatkozó igényt a kettősrendszerű távvezetékek mindkét rendszeréhez való alternatív kapcsolás, országos csomóponti transzformátorállomások gyűjtősínjéhez való csatlakozás, ill. egyrendszerű háromfázisú, mindkét oldalról betáplált távvezeték háromfázisú felhasításával lehetett megoldani. A nagyfeszültségű áramellátás feszültségviszonyaival kapcsolatos vontatási igény a hálózat minden pontjában ki volt elégítve, és csak az utóbbi időben a felsővezetéki hálózat vontatási terhelések okozta feszültségingadozásának kiegyenlítésére volt szükség feszültségszabályozós egyfázisú táptranszformátorra. A 100/16 kV-os transzformátorállomások szabadtéri 100 kV-os transz fönn átorok kai és kapcsolóberendezéssel létesültek, míg a 16 kV szekunderfcszültségű kapcsolóberendezés a korabeli gyűjtősínes, cellákban elhelyezett megszakítókkal és szakaszolókkal létesült. A kezdetben két, egyenként 4 MVA teljesítményű transzformátorral kialakított állomás mindig csak az egyik, vonali feszültségű 100 kV-os leágazást terhelte. A transzformátorok teljesítménye idők folyamán 12 MVA-rc növekedett, míg az országos főhálózat 120 kV-ra történő áttérését a 25 kV-os szekunderfcszültségű áramellátásra való áttérés is követte. Ennek megfelelően a 25 kV-os kapcsolóberendezcs előbb szabadtéri, majd napjainkban a hegyeshalmi fővonal rekonstrukciója során beltéri, fémlemezházas, kocsizható megszakítókkal kialakított megoldást nyert. Az áramellátás szempontjából kis nosztalgiával kell megemlékeznünk a fázisváltós villamosmozdonyok szinkronáialakítőinak egységnyi fázistényezövcl lerhelő üzeméről, ami egyébként az 50 periódusú áramellátással (hasonlóan a 16 2/3 Hz villamosított vonalakhoz) a viszonylag kis feszültségű 16 kV-os felsővezeteki üzemel telte lehetővé. 5

Villamos energia Magyar

Ai-MmraaiAA

¥ti

fm— ^ " A w í -yt—1 ? —ti

Az aiallomssok sematikus kapcsolási vázlata.

t20t.it 4.

távvezeték háromfázisú felhasításával nyerte nagyfeszültségű táplálását. Üzembe helyezésük idején a kiemelten fontos üzemű távvezeték felhasítását az áramszolgáltató csak fokozott biztonság (kettős gyűjtősín és sínáthidaló kapcsoló) mellett engedélyezte. A villamos vontatás áramellátásának fokozott és folyamatos biztonságát a kétoldali, vagy kettős 120 kV-os betáplálás, az alállomásonként beépített két főtranszformátor, a tartalékkal rendelkező felsővezetéki betápláláson kívül a felső vezeték-hálózat áramköri felosztása is garantálja. A nyíltvonali felsővezeték-szakaszok az állomási felsővezetéki áramköröktől áramszedővel járható légszakaszolással vannak elválasztva, és az állomások kél oldalán végigvezetett megkerülővezetékek kötik egymással sorba a vonali, egymástól mind mechanikusan, mind villamosán elválasztott felsővezetéki hosszláncokat. Az egyes állomási áramköröket a megkerülővezetekékről megfelelő kapcsolókkal táplálják. A két vágány felsővezetéke a hálózati impedancia csökkentése végett állomásonként egymással párhuzamosan van kapcsolva. Egyvágányú pályán a felsővezetéki hosszlánc mellett az oszlopok külső oldalára szerelt tápvezeték pótolja a hiányzó második hosszláncot. Az állomási, szakaszolókkal kialakított kapcso lóhere ndezcssel mind az állomási, mind a vonali áramkörök egymástól függetlenül kikapcsolhatok. A szomszédos alállomások tápszakaszait egymástól elválasztó feszültségmentes vezetékrendszer: a fázishatár — megfelelő kapcsolási műveletekkel — lehetővé teszi, hogy az egyik alállomás tápszakaszának bizonyos részét, legfeljebb a felét — üzemzavar, vagy karbantartás esetén — táplálás szempontjából a szomszédos alállomás átveheti.

Az 50-es évek végén jelentős változások történtek mind az országos háromfázisú áramellátásban, mind a MÁV vonalvillamosítási terveiben. A 120 kV-os hálózat bővülése egyre korszerűbb védelmek és automatikák bevezetését tette szükségessé (EVA, HVA). Ezek közül a MÁV merev T-leágazású és vezetékfelhasítású alállomásainál az országos hálózat egy- és háromfázisú automatikus zárlat utáni visszakapcsolásából kellelt a MÁV szinkronátalakítós (fázisváltós, fázis-periódusváltós és Ward— Leonard-rendszerű) villamosmozdonyainak áramellátását leválasztani. Ezt a feladatot a MÁV alállomások távvezeték-csatlakozásaiba beépített védelem látta el, amely mind a háromfázisú, mind a villamos vontatással terhelt fázisokban történő hálózati kapcsolás holtidejében a MÁV leágazást véglegesen kikapcsolta.

}. ábra. Korabeli kapcsolási rajz a Budapest—Hegyeshalom vonal alállomásairól

2. ábra. Fel sővezeték-hálózat áramköri felosztása

A második világháborút követő idők villamosítása során (Budapest—Miskolc vonal) kezdetben a korábbi klasszikus elrendezésű vontatási alállomások létesültek (Istvántclek, Hatvan), részben országos csomóponti, részben az újonnan üzembe helyezett Mátrai Erőmű transzformátorállomásának 120 kV-os gyűjtősínjéhez csatlakozóan. A vonal második felének villamosítása során létesült elsőként két olyan vontatási alállomás, amely a Mátrai Erőmű—Miskolc egyrendszerű 120 kV-os

6

A MÁV villamosítási terveiben előtérbe került a korszerű ignitron, ill. félvezetős egyenirányítókkal felszerelt, hullámos egyenáramú motorokkal szerelt átalakítós villamos mozdonyok beszerzése. Ezek a már nem egységnyi, hanem üzemi állapotuktól, terhelésüktől függően 0,8...0,85 fázistényezővel terhelték a felső vezeték-hálózatot. A terhelések következtében is megnövekedett felsovezetéki feszültségesések tették szükségessé a korábbiakkal szemben megnövelt 25 kV névleges ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia feszültségű áramellátást. A fél vezet ő-egyenirányítós mozdonyok terhelőáramának felharmonikustartalma miatt a gyengeáramú áramkörök külön védelmet igényeltek. A kezdeti időket a 25 kV-os szilícium-e gye nirányítós mozdonyok üzembeállításakor az érdekeltek bevonásával kiterjedt vizsgálatok követték a postai és vasúti hírközlő kapcsolatok zavartatásának kiszűrésére, ül. a meddőkompenzációs szükségességének és lehetőségének vizsgálatára.

Egyfázisú 25 kV, 50 Hz-es villamosítás a MAV vonalain Az országos 120 kV-os hálózat gyors bővülése és a MÁV nagyszabású villamosítási tervei egyre szorosabb együttműködést követeltek meg a villamosenergia-ipar és a MÁV között. Ennek jegyében létesültek közös áram szolgáltatői és MÁV vontatási transzformátorállomások mindkét iparág beruházási és üzemeltetési költségeinek csökkentésére. Ennek során a vontatási alállomások elhelyezése az országos közcélú hálózat adottságaihoz alkalmazkodott és a villamosenergia-iparral közös megállapodás alapján történt. Az első közös (ÉMÁSZ—MÁV) transzformátorállomás Szerencsen létesült a MÁV kivitelezésében és az ÉMÁSZ tovább fejlesztésével. Sémáját illetően az egyrendszerű távvezeték-felhasítással létesített alállomás osztott 120 kV-os gyűjtősínjének mindkét oldalához egy-egy vontatási transzformátor, valamint szükség szerint egy, vagy mindkét sínfélhez csatlako-

5LU/5A wrrfWJr*

zóan egy-egy háromfázisú transzformátor és szekunder feszültségű kapcsoló berendezés létesült. A MÁV 25 kV-os kapcsolóberendezés itt létesült elsőként egyszerűsített, teljesen szabadtéri kivitelben. A transzformátorok közvetlen megszakítók leágazással táplálják a felsővezetéki hálózatot. Egy további 25 kV-os leágazás bármelyik transzformátor és vonali kitáplálás tartalékát képezi, a két transzformátor párhuzamos kapcsolására, vagy egy transzformátorral két irányú szelektív táplálásra nyújt lehetőséget. A transzformátorok párhuzamos kapcsolásának lehetőségét a villamosmozdonyok és vontatójárművek 12-16 MVA transzformátor-teljesítményhez tartozó felsővezetéki zárlati teljesítménye korlátozza. E megoldás érdekessége a 25 kV-os hálózat kapcsolóberendezése. Mint ismeretes, a villamos vontatás mozgó fogyasztóinál, az áramszedés során a közcélú áramellátással ellentétben sokkal gyakrabban lépnek fel vonali zárlatok. A 25 kV-os leágazásokba a megfelelő védelemmel és automatikával ellátott megszakítóval egy szakaszolóval rövidre záródó nagyfeszültségű ellenállás van sorba kapcsolva. A 25 kV-os oldalon minden hálózati bekapcsolás a zárlatkorlátozó (kb. 5...10 A-es) nagyfeszültségű ellenálláson keresztül történik, amelyet a szakaszoló hibátlan hálózat esetén automatikusan rövidre zár, ellenkező esetben a zárlatkorlátozó ellenállás védelme a szakaszoló bekapcsolását, a leágazás rövidre zárását megakadályozza, és a 25 kV-os megszakítóra végleges kioldást ad. Ez az egyszerűsített kivitelű, teljesen szabadtéri megoldás — éppen kevésszámú kapcsolóeleme következtében — mind a belső automatika kialakítására, mind a távvezérléses üzemmódra is igen kedvező. Ennek a ma már közel három évtizedes megoldásnak felismerése vezette a MÁV-ot arra, hogy jelenleg üzemben lévő vontatási alállomásainak közel kétharmada ilyen — az időközben tipizálttá váló megoldással — létesült. A Szerencsen túli, Záhonyig terjedő vonalvillamosítás során létesült két transzformátorállomás közül a nyíregyházai a TITÁSZ állomásról közvetlen csatlakozó két távvezetékkel és egyszerűsített, csak szakaszolós MÁV 120 kV-os távvezetékmezővel épült meg. A kisvárdai alállomás eredeti, MÁV tipizált kivitelből TITÁSZ közös alállomássá bővült, majd 220 kV-os csatlakoztatása során az OVIT kezelésébe ment át. Itt e végső kialakításban csak a vontatási transzformátorleágazások 120 kV-os megszakítóitól maradt a berendezés a MÁV kezelésében és tulajdonában. A közös alállomások 120 kV-os transzformátorleágazásait is beleértve a teljes 120/25 kV-os berendezés a MÁV tulajdonában és üzemirányításában üzemel.

Fokozott ütemű vonalvillamosítás. Szoros együttműködés a villamosenergia-ipar és a vasút között

3. ábra. Egyszerűsített kivitelű, teljesen szabadtéri alállomás

1998. 91. évfolyam I. szám

A villamos vontatójármű-gyártás eredményei, az import gyártási licencián alapuló hazai eredmények utat nyitottak a MÁV részére a gőzvontatás radikális csökkentését és megszűntetését eredményező nagyszabású vonalvillamosításra. Az említett Nyíregyháza—Záhony vonal villamosításának természetes kiegészítését a Budapest Nyugati pu.—Cegléd— Szolnok—Debrecen—Nyíregyháza vonali villamosítása képezte. E nagyszabású, 270 km kétvágányú vonalat és nagy kiterjedésű állomásokat magába foglaló munka alig két év alatt készült el.

Villamos energia

4. ábra. Pestszentlőrinc MAV—ELMU 120/25/! 0 kV-os alállomás

Ennek során éreti meg a korábban már említett egyszerűsített kivitelű, közcélú áramszolgáltatást és villamos vontatást szolgáló közös transzformátorállomások gondolata. A munkamegosztás keretében az első pestszentlőrinci MÁV—ELMU transzformátorállomás kivitelezését a közös berendezéseket is magába foglalóan a MÁV bonyolította, míg a ceglédi DEMÁSZ-MÁV alállomás 120/25 kV-os MÁV berendezései is az áramszolgáltató kivitelezésében létesültek. A pestszentlőrinci alállomáson a 40 MVA teljesítményű 120/10 V-os ELMŰ transzformátorok a hosszában osztott egyrendszerű 120 kV-os gyűjtősín belső részére kerültek a 10 kV-os beltéri csatlakozás miatt, míg a vontatási transzformátorokat 35 kV-os kábelek kötik össze a tipizált szabadtéri 25 kV-os kapcsolóberendezéssel. Az időközben 12 MVA teljesítményűre cserélt vontatási transzformátorok a háromfázisú hálózati aszimmetria csökkentésére különböző primer fázisvezetőkhöz csatlakoznak. Szekunderoldali párhuzamos kapcsolásukat reteszelés zárja ki. Az említett időszak villamosításának során még további három hasonló kialakítású és csak vontatási célokat szolgáló alállomás létesült (Szajol, Karcag és Ebes). Elsőként Szajolban épült olyan egyszerűsített 120 kV-os berendezés, ahol a távvzetékmezők csak szakaszolókkal vannak felszerelve és a csatlakozó Szolnok—Mezőtúr 120 kV-os távvezeték üzemzavarait a két végponti megszakító és kikapcsolásának holtidejében a szajoli alállomás motoros hajtású gyűjtősín-szakaszolójának aulomatikája kapcsolja le. A Budapest—Záhony fővonal villamosítását 1971-ben — mind a belföldi és a hivatásforgalomban, mind a nemzetközi S

kapcsolatát illetően is — a nagyjelentőségű Budapest Nyugati pu.—Vác—Szob—országhatár vonal villamosítása követte. A meglévő istvántclki alállomás bővítése mellett az OVIT váci transzformátorállomásában szabadon maradt két 120 kV-os gyűjtősín-leágazás mezejébe a vontatási transzformátorok és a 25 kV-os kapcsolóberendezés egyszerűen betelepíthető volt. Ez a villamosítás abból a szempontból is figyelmet érdemelt, hogy a szomszédos csehszlovák vasút azonos áram rend szerrel villamosított vonalához csatlakozott. Természetesnek tűnt a vonal államhatárt keresztező szakaszának villamosítása is, ahol a két vasút táphálózatát egymástól az államhatáron kiképzett fázishatár (semleges felsővezeték) választja el. Ezen szakasz felsővezetékébe beépített, kapcsoló- és kétoldalúan ellenőrzött fogyasztásmérőberendezés lehetőséget ad arra, hogy a két vasút a vontatási áramellátásban egymást kölcsönösen kisegíthesse. Az átadott, ill. átvett teljesítményt időszakonként természetben egyenlítik ki. A Budapest—Szob vonal villamosítása a Berlin—Prága—Budapest—Bukarest irányú fejlesztési törekvések szerves részét képezte a nemzetközi vonalak korszerűsítésének, kapacitásnövelésének kérdésében. így került villamosításra a Budapest Rákos—Újszász—Szolnok—Lökösháza vonal is. A szokásos áramellátási létesítmények során Újszászon a szajoli alállomáshoz hasonló elrendezéssel vontatási alállomás létesült. Mezőtúron és Békéscsabán a vontatási tótranszformátorok a TITÁSZ, ill. DÉMÁSZ 120 kV-os transzformátorállomásba voltak telepíthetők. Egy érdekes, bár hálózati okok miatt tartósan be nem vezetett megoldásról kell itt megemlékezni. A MÁV kísérleteket végeztetett a villamos felsővezeték két végponti betáplálásával. Ennek megoldásaként az országos együttműködő 120 kV-os rendszer azonos fázisvezetőihez Szajolon, ill. Békéscsabán csatlakozó két főtranszformátor a felsővezetéken keresztül párhuzamos kapcsolásban táplálta a közöttük lévő felsővezeték-hálózatot. A felsővezeték-hálózatnak közel középpontján volt beépítve olyan védelemmel ellátott kapcsolóberendezés, amely felsővezetéki zárlat, vagy meg nem engedhető ki egyenlítő áram esetén bontotta a párhuzamos üzemet. Hálózati okok, a 120 kV-os hálózat impedancaviszonyai miatt ez az üzemmód hasonlóan a külföldi próbálkozásokhoz — a MAV-nál sem vezetett eredményre. A román vasutak hasonló rendszerrel (25 kV, 50 Hz) villamosított hálózatát Lökösháza és Kürtös (Curtici) között az említett MÁV—CSD viszonylatban alkalmazotthoz hasonló berendezés kapcsolta Össze a MÁV hálózatával. A nagybudapesti MÁV villamos vontatási hálózat energiaellátásának kellő biztonságot nyújtó alátámasztására az ELMU népligeti alállomására telepített vontatási transzformátorokkal és kihelyezett 25 kV-os kapcsolóberendezéssel új táppont létesült. A villamos vontatású forgalom növekedésével itt kerüli első alkalommal közös alapon merev ikresítéssel két, egyenként 6 MVA teljesítményű egyfázisú, 120/25 kV-os transzforELEKTROTECHNIKA

Villamos energia mind a szekunder oldalon csillagkapcsolásban háromfázisú transzformáció létesült a MÁV budapesti járműjavító műhelyeinek és a MÁV saját háromfázisú 10 kV-os hálózatának ellátására. Mind a mai napig ez az egyetlen saját MÁV háromfázisú és egyfázisú vontatási alállomás. A MÁV déli (Budapest—Kclebia) irányú nemzetközi fővonalának villamosítás során Szabadszálláson létesült MÁV—DÉMÁSZ üzemeltetésű 120/25/20 kV-os és Kiskunhalason vontatási transzformátorállomás a szokásos 120 kV-os és 25 kV-os berendezéssel. E két alállomásban elsőként távvezérelték a kiskunhalasi alállomásról a szabadszállási alállomás és a felsővezetéki tápszakaszokat elválasztó fázishatárt. A távvezérlés a villamosenergia-iparággal történt megállapodás alapján a vontatási transzformátorok 120 kV-os megszakítóit is érintő védelmekre, jelzésekre és automatika-működésekre terjed ki, és magába foglalja a teljes 25 kV-os berendezés távirányítását Ez utóbbi kiterjed a MÁV és JZ Kclebia—Szabadka (Subotica) villamos határátmenet kapcsoló- és mérőberendezéseit érintő — a már említettekhez hasonló — létesítményeikre is.

5, ábra. Szajol MAV 120/25 kV-os alállomás

Különleges berendezés Hegyeshalom állomás felsővezetéki áramkörcinek egyedi, ill. programvezérléssel átkapcsolható kéláramrendszerű ellátása is. A megfelelő áramkörök az ÖBB 110/15 kV-os 16 2/3 Hz periódusú egyfázisú transzformátorállomásáról táplált módon az ÖBB villamos mozdonyok be- és kihaladásának tartamára 16 2/3 Hz váltakozó árammal táplálhatok. A szomszédos különböző feszültségről táplált áramköröket az átkapcsolási műveletbe bevont közbenső földelt védőszakasz választja el egymástól, és akadályozza meg a mozdony-áramszedővel történő véletlen összekapcsolást. Míg e módszer a tehervonatok és a hosszabb tartózkodási időt igénylő személyvonatok esetében ma is üzemben van, az EC (EuroCity) vonatokat kétáramrendszerű — az osztrák vasutak tulajdonában lévő — villamos mozdonyok továbbítják.

Időközben kiegészítő megkerülő vonalakat is villamosítottak, amelyek a fővárosi nagypályaudvarok tehermentesítésére irányulnak (Aszód— —*-tfc r Vác a Szob—Lökösháza tranzitforgalomban), ill. a területi nagyvárosokat kapcsolták a villamos -CHS-Qvontatással kiszolgált vasúti hálózatba. A Cegléd—Kiskunfélegyháza—Szeged vonal áramelláfi. <í/>ra. Vonalközép-kapcsoló két végpontról táplált felsővezeték-hílózaton tása a ceglédi DÉMÁSZ—MÁV alállomás egyszerű bővítésével, Kiskunfélegyházán egyszerűsített 120 kV-os csatlakozású, vontatási célokat szolgáló, valamátor üzembe, amelyek az időközben más alállomásokra mint a kisteleki hasonló kialakítású DÉMÁSZ—MÁV transzbeépített 12 MVA teljesítményű 120/25 kV-os egységek helyéformátorállomással volt megoldható. A Kiskunfélegyháza— ről szabadultak fel. Kiskunhalas villamosított vonal pedig a Záhony—Kelebia Ebben az időben bővült a MÁV istvántelki — korábban csak tranzitforgalomban nagy jelentőségű. Kiskunfélegyházán a vontatási eélokat szolgáló — transzformátorállomásra MÁV diszpécserszolgálatból nemcsak a kistelei alállomás, 120/10 kV-os transzformációval is. A régi Metropolitan—Vichanem a szomszédos tápszakaszoktól elválasztó fázishatári kers gyártmányú, 110/17 kV feszültségáttételű, 4 MVA teljesítkapcsolóberendezések is távvezéreltek. ményű, egyfázisú transzformátoregységekből mind a primer.

1


9

Hálózati analizátorok és adatgyűjtők 1- és 3-fázisú hálózatokhoz

Az MVM villamos alaphálózati fejlesztései A Magyar Villamos Művek Rt. délnyugati irányba tovább bővíti villamos távvezetéki hálózatát. A 10,3 milliárd Ft-os beruházás hévízi alállomást nemzetközi csomóponttá fejleszti, ahová négy 400 kV-os távvezeték fut majd be. Hévíz és az országhatár között Horvátország, valamint Szlovénia irányába kétrendszerű, 400 kV-os távvezetéket építenek ki, ezáltal 1999re bővülni fognak az észak-dél, Hl. kelet-nyugat irányú tranzitszállítási lehetőségek. A beruházásról egy évvel ezelőtt kötötték meg a szerződést, s már akkor megkezdték a fejlesztés előkészítését, amelyre eddig mintegy 400 millió Ft-ot költöttek. Meghirdették a berendezések szállítására a tendereket, ezek egy része már le is zajlott, de még így is mintegy 700 millió Ft értékű megrendelés vár döntésre. A két, 250 MW-os transzformátort a Ganz Ansaldo szállítja, a kábeleket pedig a Magyar Kábel Művek. Aberuházás költségeiből 9,3 milliárd Ft-ot az MVM Rt. saját forrásaiból áll. A fennmaradó 800 millió Ft svájci államsegély, amelyet a svájci kormány bocsátott a magyar kormány rendelkezésére. A támogatás összegét a Környezetvédelmi Alapba kell majd visszafizetnie az MVM-nek 3 év múlva, kedvezményes feltételekkel. (Az MTI hírének kivonata)

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS az Európai Unió 4. kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjában a magyar részvétel támogatására A pályázat célja, hogy elősegítse az EU 4. kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramjában a magyar részvételt, a hazai tudásbázis erősítését, hazánk integrációját és a tudományos-technológiai színvonal emelésével hosszú távon javítsa nemzetközi versenyképességünket. Ennek érdekében az OMFB a Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogramból pályázat útján elnyerhető, vissza nem térítendő támogatást nyújt, amellyel az EU-tagországbeli partnerekkel közös K + F projektekben történő hazai részvétel költségeihez kíván hozzájárulni. Az OMFB pályázati kiírás illeszkedik a 4. keretprogram L, III. és IV aktivitási területén 1995—1998 folyamán rendszeresen kiírásra kerülő EU-pályázatokhoz. Az OMFB bírálati eljárásában elfogadott pályázatok támogatásáról az OMFB nyilatkozik az EU-nak. A projekt EU kutatási-fejlesztési szerződésének megkötése után az OMFB a magyar pályázóval szerződést köt. Egy projekthez elnyerhető támogatás: a hazai pályázó EU által elismert költségeinek max. 50%-a, de legfeljebb 10 millió Ft. Pályázhat minden K + F tevékenységgel foglalkozó, Magyarországon bejegyzett kutatóhely, felsőoktatási intézmény és minden jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság. A benyújtás az erre rendszeresített és az OMFB Információs Szolgálatánál (1052 Bp., Szervita tér 8.) beszerezhető pályázati űrlapon történik. A pályázati csomag tartalmazza a részletes pályázati feltételeket, az űrlapot és a kitöltési útmutatót. A pályázati csomag megtalálható az OMFB honlapján is (http://www.omfb.hu). Beadási határidő': minden hónap utolsó munkanapja

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia

A kelenföldi gázturbinás blokk statikus indító berendezése Dr. Bojtor László, Stadler Gábor

Bevezetés A Ganz Ansaldo Villamossági Rt. a 90-es években kifejlesztett egy korszerű és gazdaságos statikus frekvenciaváltó (SFC — Static Frequency Converter) családot, amely különösen alkalmas nagyteljesítményű szabályozható fordulatszámú szinkronmotoros hajtások és gázturbinák statikus indítójának kialakítására. Az SFC-család fő jellemzője a méret és funkciók szerinti rugalmassága. A teljesítményegység moduláris felépítése lehetővé teszi a berendezés kívánt névleges teljesítményre történő méretezését. A programozható irányítórendszer egyszerűen illeszthető a folyami irányító környezethez és a kívánt üzemmódokhoz. Az SFC-családba tartozó első két berendezés 1992-ben a Dunai Vasmű részére készült szinkronmotoros hajtáshoz (motorteljesítmény: 3,2 MVA). 1993-ban a Ganz Ansaldo megrendelést kapott az osztrák ELIN-től egy statikus indítóberendezés (névleges teljesítmény: 1,8 MW) szállítására a Kelenföldi Erőmű új gázturbinás blokkjához (generátorteljesítmény: 156 MVA). A sikeres üzembehelyezés 1995 júliusában fejeződött be. E cikk a Kelenföldi Erőműben üzembe helyezett SFC berendezés kialakítását, főbb jellemzőit és a mérési eredményeket ismerteti.

— Egyetlen indítóberendezés több gépcsoport indítására is felhasználható. — Két indítóberendezés keresztkapcsolása redundáns megoldást eredményez. — Többféle olyan működési módot is kínál, amelyek a gázturbina karbantartásához nyújtanak segítséget. — Az SFC karbantartási igénye minimá/. ábra. Indítóberendezés gázturbinás blokkhoz

lis.

— A beépített diagnosztikai eszközök támogatják a gyors hibaelhárítást.

A frekvenciaváltó-hajtás elmélete

Statikus indító berendezés gázturbinákhoz A gázturbinás gépcsoportot indítóberendezés segítségévei kell felgyorsítani a gázturbina begyújtásához szükséges fordulatszámra. A műszakilag legkedvezőbb és leggazdaságosabb megoldás erre a célra az SFC statikus frekvenciaváltó. Az SFC-vel felszerelt gázturbinás blokk kapcsolási vázlatát az /. ábra szemlélteti. Az SFC táplálása az erőművi segédüzemről történik a 77? táptranszformátoron keresztül, a generátor kapcsaira a háromfázisú IS szakaszoló segítségével csatlakozik. Az SFC, miután — a G generátort szinkron motorként hajtva — felgyorsította a gázturbinás gépcsoportot addig a fordulatszámig, amelyen már a T gázturbina folytatni tudja a gyorsítást, lekapcsolódik a generátorról, majd kikapcsolja önmagát. A statikus indítóberendezés legfőbb előnyei a következők: — Az indítógéppcl összehasonlítva a statikus megoldás rövidebb tengelyt eredményez, kisebb helyen elfér, kisebb lesz a gépcsoport rezgése. Dr. Bojtor László, Stadler Gábor okl. villamosmérnökök, Ganz Ansaldo Villamossági Rt., a MEE tagjai Szakmai lektor: Dr. Veszprémi Károly egyetemi docens A cikk alapjául az [I j szolgált.


2. ábra. Áramköri vázlat

Az SFC statikus frekvenciaváltó fő elemei (2. ábra) az LSC (Line Side Converter) hálózatoldali áramirányító és az MSC (Motor Side Converter) motoroldali áramirányító. A két áramirányítót a közbülső egyenköri LDC simító fojtó választja el. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy a két — gyújtásszögvezérelt — áramirányító teljesen egyforma, kommutációt segítő kiegészítő elemeket nem tartalmaz. Az MSC gépi kommutációját a túl gerjesztett SM szinkrongép sztátorában indukált II

Villamos energia feszültség teszi lehetővé, miközben a gép meddő teljesítményt termel. Az MSC önvezérelt módban működik, vagyis az inverter frekvenciáját a motor (generátor) fordulatszáma határozza meg. Az MSC gyújtóimpulzusait közvetlenül mért jelhez (tengelyszöghelyzet vagy sztátorfeszültség), vagy származtatott mennyiséghez (fluxus) lehet szinkronozni. Az önvezérelt inverterrel táplált szinkromotor egyenértékű egy olyan egyenáramú motorral, amelynek a mechanikus kommutátorát az áramirányítóval helyettesítettük. Amikor az LSC-ben azR+ és T-, azMSC-ben az U+ és a Vtirisztorok vezetnek, az áram a hálózati R fázisból a T fázisba folyik a tirisztorokon, simító fojtón és a motor Vés V fázisain keresztül. A kialakuló h sztátoráram és a *¥' szubtranziens fluxus — amely a 4*p pólusfluxusból és az Lmh armatúravisszahatásból származtatható — nyomatékot hoz létre a következő összefüggés szerint: M - / s * H^sin^l, ahol a |i az /s és H*" vektorok között kialakult nyomatékszög

(3. ábra).

PL: begyújlhatósági korlát

, Vn í U X

[%]

4. ábra. Fluxuskarakterisztika

jesztőáram csökkentésével, mezőgyengítéses üzemmódban lehetséges (4. ábra). A generátor feszültségének ilyetén korlátozására az indító tirisztorainak védelme érdekében van szükség (ld. /. és 2. táblázat: a generátor és az SFC névleges feszültsége).

Generátor névleges adatok Teljesítmény. MVA

156,5

Teljesítménytényező

0,8

Feszültség, kV

15,75

Frekvencia, Hz

50

Fordulatszám, rpm

3000

Szublranzicns reaktancia, v.e.

0,182

SFC névleges adatok

-jXmhl

V

i

w

Gyújiássíög Kialvási szög

EL kialvási korlát 3. ábra. Vektordiagram

12

2. táblázat.

Ki menőteljesít meny, MW

1,8

Indulási nyomaték, kNm

31,5

Névleges nyomaték, kNm

15,5

Bemeneti feszültség (50 Hz), kV

6,3

Kimeneti feszültség (0...36 Hz), kV

0...I.3

Egyenáram, A

1375

Működési ciklus

A nyomaték maximuma ji = 90°-nál áll elő, zérus nyomaték pedig (i = 0°-nál. Ahogy a rotor elfordul (4*" elfordul), az /S vektornak is vele kell fordulnia a nyomaték fenntartása végett, A W- tirisztort be-, a V- tirisztor kikapcsolva az áram W és U fázisokon folyik át, az így nyert sztátoráram-vektor a korábbi 60°-os elforgatottja. A tirisztorok folyamatos átkapcsolásával a rotor elfordulását előidéző nyomaték hozható létre. A gyorsítás ideje alatt az LSC egyenirányító módban, az MSC inverterként üzemel. A legjobb nyomatékszög és teljesítménytényező az MSC kialvási korlát közeli üzemével érhetőel. Ekkor a fedés (5) a kialvási korlát előtt csak egy biztonságosan kicsi idővel fejeződik be (y). Ez a biztonsági tartalék elengedhetetlen az MSC kommutációs hibáinak elkerülése érdekében, ami a terhelés hirtelen megváltozásánál következhetne be. Visszatápláló fékezés az MSC egyenirányító, az LSC inverterüzemével érhető el. Irányváltás az MSC tirisztorainak fordított sorrendű gyújtásával lehetséges. Az SFC a motor fordulatszámát kezdetben állandó fluxus melleit az LSC-ből származó maximális egyenfeszültségnek megfelelő értékig növeli. További fordulatszám-növelés a ger-

/. táblázat.

4 egymást követő teljes indítás után 6 óra pihenés

Álló állapotban és kis fordulatszámon az MSC kommulációját lehetővé tevő indukált sztátort'eszültség nem elegendő nagyságú, ezért más kommutációs módszeri kell alkalmazni. Ez a léptetőmotoros üzemmód, ahol az MSC a közbülső egyenáram ki-, majd bekapcsolása alatt kommutál. Az egyenáramot az LSC-nek egyenirányító üzemből inverterkorlátba vezérlésével lehet kikapcsolni. Az SFC-vel táplált szinkrongép állandósult állapotbeli karakterisztikájának számítására kidolgozott egyszerűsített modellt a [2] írja le. A változtatható frekvenciájú SFC-vel táplált szinkrongép tranziens viselkedésének vizsgálatára kidolgozott digitális szimulációs módszert a [3] ismerteti.

Az SFC felépítése Fó'ráamkör Az LSC és az MSC háromfázisú, kényszerítell levegőhűlésű tirisztorhidak, áganként egy tirisztorral. Az alkalmazott korszerű, nagy átmérőjű, tárcsa típusú tirisztoroknak nagy az i t, a zárófeszültség és a úuJdt értéke. Az áramirányítókat túlfeszültELEKTROTECHNIKA

Villamos energia ség és túláram ellen félvezetővédő biztosítók és RC tehermentesítő áramkörük védik minden tirisztorágban, valamint túlfeszültség-levezető áramkörük mind a hálózati, mind a motoroldalon. Az SFC áramirányítói (LSC, MSC) moduláris felépítésűek. Egy modul tartalmazza a tirisztort és a hűtőtönköt, az RC tehermentesítőt a gyújtótranszformátort és a féIvezető"védfí biztosítót. A 12 modul egyenértékű és könnyen cserélhető. Az LSC-t teljesítmény transzformátoron és megszakítón keresztül táplálja a 6,3 kV-os hálózat, az MSC szakaszolón keresztül kapcsolódik a generátorra az indítási folyamai alatt. Aháromfázisú száraz, műgyanta szigetelésű táptranszformátor és simító fojtótekercs természetes léghűtésűek, és beépített termisztoros túlterhelés-védelműek. Szabályozóegység A szabályozóegység (5. ábra) magában foglalja a mikroszámítógépet, a tápegységeket, az áramirányítókhoz és az erőművi irányításhoz tartozó illesztőket. Az áramirányító-illesztő magában foglalja a tirisztorok impulzuserősítőit, a fluxusképző áramkört, a túlfeszültség-védelmet és a statikus gerjesztő csatlakoztatását, míg az erőművi illesztő az erőművi irányítóegység felé létesít analóg távadókból és relékörökből álló felületet. A fluxusképző a szinkrongép szubtranziens fluxusát állítja elő a sztátoráram és -feszültség mennyiségekből. A túlfeszültség-védelem megszólalása esetén a statikus indító azonnal parancsot ad a gerjesztőnek legerjesztésre. A számítógép és az illesztők tápegysége kettős betáplálású az AC és DC segédüzemi feszültségről, a redundancia növelése érdekében. Az SFC mikroszámítógépe a Ganz PCS ipari folyamatirányító rendszer elemeiből épül fel. A PCS egy nagysűrűségű hátlapsínre csatlakozó többprocesszoros, elosztott intelligenciájú master-slave felépítésű rendszer. A robusztus ipari kialakíLSC

LM

MSC

5. ábra. Hardverfelépítés

1998. 91. évfolyam 1. szám

tás és kiterjedt hardver hibaellenőrzés nagyfokú zavartűrést biztosít erőművi környezetben. A CPU és az áramirányítókat vezérlő alárendelt kártyák az Intel 80196 típusú mikrokontrollerén alapulnak, ami elősegíti a szoftver modulok kód-kompatibilitását. Az áramirányítókat vezérlő alárendelt szabályozókat megvalósító kártyák azonos felépítésűek, és különböző áramirányítő típusokra és szinkronjelekre konfigurálhatók. Az alárendelt kártyák a CPU-val memóriába ágyazott postaládákon keresztül kommunikálnak. Az optikailag leválasztott digitális bemenetek tesztelése a normál működéssel párhuzamosan folyik. A szinten optikailag leválasztott digitális kimeneti kártyák csak redundáns parancsokkal írhatók. Az analóg ki- és bemenetek 12 bit felbon tásúak, a bemeneteket mintavevő-tartó áramkörök fogadják, ami lehetővé teszi a különböző mennyiségek egy időpillanatban történő mintavételezését a vektoriális számítások érdekében. A mikroszámítógép beépített valós idejű órát tartalmaz, továbbá LED kijelzőt a részletes állapot- és hibakijelzés céljából. A számítógépen soros kommunikációs port található a PC-n alapuló MMI ember-gép kapcsolat számára kialakítva (ld. később). Más kommunikációs csatornák is kialakíthatók szabványos illesztőkkel az erőművi vezérlőrendszer vagy egy távoli felügyelő számítógép felé. Gerjesztőrendszer A gerjeszlőrendszer statikus típusú, mivel az SFC álló állapotban is megköveteli a gerjesztést. Statikus indító alkalmazásban a gerjesztő teljesítményátalakítója a generátorhoz illeszkedik. A jelen kiépítésben a gerjesztő külön berendezésként szerepel, de van mód az SFC és a statikus gerjesztő egybeépítésére, ami különösen kedvező a kompakt felépítés, a kevesebb összekötő kábel és a hasonló építőelemek alkalmazása miatt. Szabályozás és védelmek A változtatható fordulatú SFC hajtás szabályozástechnikai jellegét a fordulatszámSTATIKUS szabályozó és az alárendelt áramszabályoGERJESZTŐ zó adja (6. ábra). Az áramszabályozó és az LSC gyújtásvezérlése az alárendelt szabályozó kártyán valósul meg. A feszültségszabályoző az alárendelt gerjesztőáram-szabályozóval a szinkrongép gerjesztőáramát szabályozza. A gerjesztőáram-szabályozó és teljesítményátalakítő rendszerint a statikus gerjesztő részét képezik. Az SFC a gerjesztőt a gerjesztŐáram-alapjel segítségével vezérli. A feszültség-alapjel (ÍAef) a fordulatszám (ri) függvénye a mezfígyengítéses karakterisztikának megfelelően. Gyors feszültségszabályozó megvalósítása erdekében visszacsatolt és előrecsatolt vezérlési jelleget egyidejűleg alkalmaztuk. A visszacsatolt huroknak P/-karaktcriszukája van és fordulatszám-kompenzációjú. A visszacsatoló jel a szubtranziens fluxusból és a fordulatszámból származtatott szubtranziens feszültségvektor ([/") amplitúdója. A feszültség szubtranziens összetevője adja a sok felharmonikust tartalmazó, torz sztátorfeszültség legjobb, időállandó nélküli 13

Villamos energia LSC

o^-e

MIKROSZÁMÍTÓGÉP

ERÖMŰVI IRÁNYÍTÁS 6. ábra. Szabályozási hatásvázlat

közelítését. Az előrecsatoló szabályozóág a gerjesztőáramalapjelet az egyenáram ellenőrző jelből, a fordulatszámból és a gépfeszültség alapjeléből számítja. Az MSC gépi kommutációjú invertert úgy kell vezérelni, hogy a lehető legjobb teljesítménytényezőt és optimális nyomatékot érjen el, ezt a feladatot látja el az MSC-t vezérlő alárendelt szabályozó kártya. Az állandó kíméleti szögre szabályozás biztosítja a maximális teljesítménytényezőt az egész működési tartományban biztonságos túl terhelhetőség mellett. Az állandó kíméleti szögre szabályozás a gyújtásszögnek (OCMSC) folyamatos helyesbítését követeli meg az egyenáram és a gép fennálló fluxusa függvényében. A gerjesztésszabályozás előrecsatolt ágának és az MSC gyújtásszög-helyesbítésének alapjául az SFC állandósult állapotbeli számításai [2] szolgálnak. Az alkalmazott számítások figyelembe veszik a gép paramétereit, a simítófojtó nagyságát és a kíméleti szöget, ugyanakkor olyan összefüggéseket eredményeznek, amelyek függetlenek a fluxuskarakterisztikától, ami különösen előnyös a széles mezőgyengíléses tartomány miatt. Az önvezérelt SFC gyújtóimpulzusait szinkronizálni lehet a tengely szöghelyzetéhez impulzusadó segítségével, vagy a fluxusképző által előállított szubtranziens fluxushoz. A Ganz Ansaldo-ban kifejlesztett SFC mindkét megoldást lehetővé teszi. A tengely-szöghelyzetről történő szinkronizálás alkalmazása ott javasolt, ahol tartós kis fordulatszámú működés vagy nagy indításkori fékerő adott. Más esetekben a fluxushoz való szinkronizálás a kedvezőbb, mert így fokozható a megbízható-

14

ság a tengelyre szerelt impulzusadó elhagyásával. Ekkor a fordulatszámot is a fluxusjelből származtatjuk. A szabályozási feladatok mellett az SFC a következő kiterjedt hibafigyelésekkel és védelmekkel rendelkezik a meghibásodások és a berendezés károsodásának elkerülése érdekében: — túláram, túlterhelés és túlmelegedés elleni védelem; — beragadás, túlfordulat és túlfeszültség elleni védelem; —tápfeszültség-kimaradás, ventilátorkiesés és biztosítókiolvadás érzékelése; —ellenőrző- és alapjel hihetőségvizsgálat. A hibák bekövetkeztét és a védelmek megszólalását diagnosztikai célból feljegyzi a mikroszámítógép. Ember-gép kapcsolat és diagnosztikai felület Az üzembe helyezési időveszteségek és a hibakeresés időtartama jelentősen csökkenthető a PC-alapú ember-gép illesztő (MMI — Man Machine Interface) és diagnosztikai felület segítségével. Az MMI ilyen funkciókat tartalmaz, mint a belső változók szimbolikus elérése, valós idejű oszcilloszkóp, 8 csatornás adatrögzítő grafikus megjelenítéssel, fekete doboz funkció megvalósítására, esemény naplózás a hibaesemények kiértékelésének segítésére, az adatok elmentése archiválás és későbbi nyomtatás céljából. Az MMI ablakszervezésű felépítésének és kiterjedt — használat közbeni — súgójának köszönhetően felhasználóbarát felületet biztosít. Az MMI IBM PC kompatibilis számítógépen fut, DOS 3.3 vagy nagyobb verziószámú operációs rendszer alatt, más kiegészítő hardvert, mint a legtöbb PC-n rendelkezésre álló soros kommunikációs csatornát, nem igényel. Az SFC-hez hozzá lehet csatlakoztatni az MMI-t közvetlenül, vagy modem közbeiktatásával telefonvonalon keresztül. Üzemi tapasztalatok Az SFC berendezést (7. ábra) 1995 őszén adták át a Kelenföldi Erőműben, adatait az 1...5 táblázatok tartalmazzák. Az SFC tranziens és állandósult állapotbcli viselkedését a szerzők próbatermi és erőművi környezetben vizsgálták. 3. táblázat. A táptranszformátor névleges adatai Névleges-/csúcs teljesíi meny, kVA

2000/2550

Szekunder feszültség, V

1300

Primer feszültség, V

6300

4. táblázat. A fojtótekercs névleges adatai Névleges-/csúcsáram, A

1100/1600

Induktivitás, ir>H

3.2

Az áramirányító névleges adatai DC/AC áratn. A

1375/1125

DC/AC feszültség, V

I3IO/13OO

5. táblázat.

ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia

0

1 2

0

1

4

3

2

3

A szerzők 1995-ben az itt ismertetett fejlesztés elismeréseként Ganz Ábrahám-díjban részesültek.


4

6

5

7

6

8 9 10 II 12 13 14 15 16 17 Idő [perc]

7

8

9 10 11 12 13 14 15 16 17

Idö [perc]

7. ábra. Az SFC-201 statikus indító berendezés a Kelenföldi Erőműben. Háttérben a táp transzformátor

Ajellegzetes indítási folyamat, amelyet a beépített diagnosztikai eszközökkel rögzítettek, a 8. ábrán követhető nyomon. A felvétel a fordulatszám, a sztátorfeszültség, az egyenáram és a gerjesztőáram időbeli lefolyását mutatja. Az indító bekapcsolásakor a gépcsoport kis fordulatszámmal forog, ezen a fordulatszámon az indító léptetőmotoros üzemben névleges fluxussal gyorsít. Áttérve gépi kommutációs üzemre a gyorsítás csökkentett fluxussal folytatódik, ezért figyelhető meg visszaesés a feszültséggörbén. Az indítás első szakaszában az indító a gázturbinát a technológiai követelményeknek megfelelően gyorsítja, fordulaton tartja, majd hagyja kipörögni. A kipörgés végén újra gyorsít, majd fordulaton tart, amíg a gázturbinát begyújtják. Miután a láng stabilizálódott, tovább gyorsít először állandó fluxussal, majd a mezőgyengítéses tartományba lépve állandó (az SFC-re megengedett maximális) feszültségre szabályoz a gerjesztő áram csökkentésével. Elérve névleges fordulatszámát az indító önműködően kikapcsol, mivel a gázturbina már elegendő nyomatékkal rendelkezik a gépcsoport további gyorsításához.

5

8. ábra. Indítási ciklus

Irodalomjegyzék Bojtár L—Csizmazia J.—Gaál 1.—Paáí E.—Sladler G.—Szilágyi P: A static starter for large gas turbines. Proc. of European Conference on Power Electronics and Applications. 1995. Sevilla [2] Bojtár L.—SC/WÍHWÍ/.: Micropocessor Controlled Converter-Fed Synchronous Motor Using Subtransient Flux Model. Electric Machines and Power Systems. 20/1992. Hemisphere Publishing Co. New York [3] Bojtár L—Schmidt I.: Simulation of Controlled Converter-Fed Synchronous Motors. Proc. of European Conference on Power Electronics and Appliacation. 1991. Firenze [4] Schmidt I.—Bojtár L.: Microprocessor Controlled Converter-Fed Synchronous Motor without Shaft Position Sensor. Proc. of Conference on Power Electronics and Motion Control. 1990. Budapest [5] Meyer, A.—Schweickurdt, H.—Strozzi, P.: The Converter-Fed Synchronous Motor as a Variable-Speed Drive System. Brown Boveri Review 4-5/1982. [6] Richter, W.: Microprocessor Control of the Inverter Fed Synchronous Motor. Process Automation 1981. [7] Schmidt 1.—Molnár T.: The Field-Weakened Operation of the ConverterFed Synchronous Machine. 30" Universities Power Engineering Conference on Power Electronics and Motion Control. 1995. London A Ganz Ábrahám-díjat a GANZ gyárakban végzett kutatási-fejlesztési tevékenységekért osztják ki 1985 óta évente [1]

15

1 3. Nemzetközi Nyári Iskola a Magashőmérsékletű Szupravezetésről 1997. július 19. és 27. között immár harmadszor került megrendezésre az International Summer School on High Tcmperature Superconductivity (ÍSSHTS) Egerben. A résztvevők a világ minden tájáról érkeztek, mind például Brazília, USA, Kuba, Egyiptom, Izrael, Franciaország, Németország, Ukrajna, Oroszország, Csehország, Szlovákia. A rendezvényen neves külföldi és hazai kutatók, szakemberek tartottak előadásokat a szupravezetés fizikai, kémiai és elektromos tulajdonságairól, alkalmazási lehetőségeik jelenéről és jövőjéről. A meghívott előadók közül a leghíresebbekkel —Wei-Kan Chu, a Houstoni Egyetem professzora és Bemard Raveau, a Crismat laboratórium vezetője — kezdődött az előadássorozat. Átfogó képet adtak saját kutatási tevékenységükről és a szupravezetés jelenéről. Wei-Kan Chu beszélt az alkalmazásokról — energiatároló lendkerék, elektromágneses energiatárolás, lebegtetett járművek —, Bemard Raveau pedig a jó szupravezető anyagok szintetizálásáról és kémiájáról. A következő napokban Tom Johansen, Takayuki Terai, Kazimierz Przybylski, Gerhard Gritzner, Shaul Goren és Athanasios Mamalis tartottak előadásokat a tárgyhoz kapcsolódó témákból. Kotsis Ildikó „Preparation of HTSC Compositions", Kuzmann Ernő „Mössbauer Spectroscopy in the Research of High Te Superconduclors" címmel adtak elő. Ahmed Hamalawy Porjesz Tamás társaságában a fizikai jellemzők méréséről beszélt. Lídia Chubraeva és V. Sokolovsky a szupravezetés large scale alkalmazásairól informálták azokat a hallgatókat, akik az egyetemi képzésben ilyen szakirányú kutatásokat végeznek, így kaphattak teljesen átfogó, naprakész képet a résztvevők a szupravezetésről. A hallgatók saját kutatási eredményeiket az Iskola utolsó két napján megrendezett konferencián mutatták be poszteren vagy szóban. Az Iskola keretein belül egy kerekasztal beszélgetésre is sor került, ahova meghívták a különböző áramszolgáltatók képviselőit. A kerekasztalnál az áramszolgáltatók érdeklődve hallgatták a szupravezetők villamos hálózatbeli alkalmazását. Szóba kerültek a villamos energiatárolás lehetőségei (például a lendkerék és az elektromágneses energiatárolás), a zárlati áramkorlátozó hálózatbeli elhelyezései, ill. forgógép készítése magashőmérsékletű szupravezetőből. A vita eredménye a kölcsönös tapasztalatszerzés lett, és remélhetőleg a későbbiekben is megmarad az együttműködés. Összességében elmondhatjuk, hogy mind a hallgatók, mind az előadók meg lehettek elégedve a szervezéssel és a tananyaggal. Új élményekkel és tudással gyarapodva tértek haza, szép emlékeket megőrizve hazánkról.

Az 1968-ban alakult Felvonó Munkabizottság jövőre ünnepli fennállásának 30 éves évfordulóját. A megemlékezések sorát ez év szeptember 12-én "veterán,, találkozóval kezdtük, amelyre a MUBI alapító tagjait hívtuk meg. A Tihanyban tartott másfél napos összejövetelen 42 fő vett részt. A konkrét feladat A magyar felvonóipar története című könyv szerkesztésének előkészítése volt, amelynek a kiadása a jövő évben várható. Némethy Zoltán ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnika

Kórházvilágítási ajánlások — II. rész

Kórházak energiagazdaságos világítása Debreczeni Gábor

A világítások energiafelhasználása Kórházakban a villamos energia jelentős részét világítási célra fordítják. Az Európai Unió államaiban a világításra fordított hányad 15...30%. A magyar kórházakban 60%-ra becsülik a világításra használt villamos energia mennyiségét. Általános tapasztalat, hogy a fejlett országok villamos energia felhasználásának világításra eső hányada kisebb, mint a kevésbé fejletteké. Vizsgálatok szerint a világításra fordított energiarész csökkenthető jó tervezéssel, karbantartással, a világítási berendezés megfelelő működtetésével, kézi vagy automatikus kapcsolásával. Lehetőséget ad a csökkentésre a természetes világítás felhasználása, korszerű, energiatakarékos fényforrások, lámpatestek és tartozékok alkalmazása.

Világítás tervezés A világítás energiafelhasználása jelentős részben csökkenthető a természetes világítás ésszerű, az adottságokat kihasználó kialakításával. A természetes világítást célszerű összekapcsolni a hősugárzás és káprázás elleni védelemmel. A mesterséges világítás tervezése során gyakori a „túltervezés": az ajánlott megvilágításnál nagyobb megvilágítás tervezése, korszerűtlen, rossz hatásfokú fényforrások, lámpatestek alkalmazása. A „túltervezés" oka lehet a tervező hiányos világítástechnikai ismerete, a tisztítás, karbantartás szükségességének figyelmen kívül hagyása. Jó tervezés: — természetes világítás felhasználása; — az adott feladatokhoz megfelelő megvilágítás tervezése; — a minőségi követelmények (egyenletesség-kontraszt, közvetett káprázás), színbenyomás, színvisszaadás, időbeni egyenletesség igényének figyelembe tartása; — korszerű világítási eszközök alkalmazása; — energiatakarékos megoldások használata; — karbantartás tervezése. Fényforrások A normál 38 mm-es fénycsövek (20, 40, 65 W) alkalmazása csökken. Helyüket a 26 mm-es energiatakarékos fénycsövek veszik át. Különösen kedvezó'ek — többek között — a GE Tungsram Polylux XL típusai jó fény hasznosításukkal és hosszú (15—-18 000 órás) élettartamukkal. E fényforrásoknak Debreczeni Gábor okl. gépészmérnök, a MEE tagja Szakmai lektor: Hauser Imre okl. villamosmérnök, okl. fényforrástechn. szakmérnök, műszaki tanácsadó Az I. rész — az Irodalomjegyzékkel együtt — 1997/12. számunkban jeleni meg.


kitűnő a színvisszaadása, így jól helyettesítik a normál fénycsövek jó szíhvisszaadású „de luxé" típusait. A 26 mm átmérőjű fénycső a 38 mm-esekhez készült lámpatestek többségében jól alkalmazható, figyelembe kell azonban venni, hogy a nagyobb teljesítmény fény sűrűség-növekedéssel jár együtt, ami káprázást okozhat. A Polylux fénycsőnek a hosszú élettartam mellett nagy előnye, hogy fény vesztesége 18 000 óra mellett mindössze 5%. Előtétek A fénycsövek előtéttel működnek, a hagyományos előtétnek normál és energiatakarékos típusa van. A 40 W-os normálcső előtété mintegy 10 W, az energiatakarékos előtét mintegy 5 W felhasználásával működik. Az újabban bevezetett nagyfrekvenciás előtétek alkalmazásával 20% energia takarítható meg. Emellett számos más előnyük is van, mint pl. villogásmentes üzemük, továbbá a kapcsolások kevésbé befolyásolják élettartamukat, mint a normál előtétek esetében. Kompakt fénycsövek Az utóbbi évtizedben megjelent kompakt fénycsőnek számos teljesítmény- és forma változata van. A fénycsövek jól kiválthatják a hagyományos izzólámpákat. Hosszú, 10 000 órás élettartamuk, jó fény hasznosításuk és színvisszaadásuk kiválóan alkalmassá teszik e fénycsöveket külső- és belső téri használatra egyaránt. Izzólámpával összehasonlítva fényhasznosításuk annál ötször nagyobb, élettartamuk tízszer hosszabb. így pl. a 11 W-os kompakt fénycső fény teljesítménye egy 75 W-os izzólámpáénak felel meg. A kompakt fénycsövek új berendezésekben és felújításoknál is jól alkalmazhatók. A kompakt fénycsövek széles körű bevezetését nagyban segíti az előtéttel összeépített típusok megjelenése. Ezek E27-cs fejjel készülnek, és a hagyományos izzói ampa-foglalatba becsavarhatók. A kompakt fénycső ára ma még viszonylag magas, körülbelül húszszorosa az izzólámpáénak, az élettartama viszont tízszer hosszabb, 1 W-ra eső fénykeltése ötszöröse az izzólámpáénak. A jelentős energiamegtakarílás mellett a karbantartási igénye kisebb, mint az izzólámpáénak. Alkalmazásuknál azonban azt is figyelembe kell venni, hogy pl. a Polylux XL háromsávos fénycsövek élettartama, fényhasznosítása jobb, mint a kompakt fénycsöveké, ezért ahol lehet, ezek alkalmazására kell törekedni. Lámpatestek A lámpatestek hatásfokát számos tényező befolyásolja: — a lámpák méretei, formái; — az alkalmazott vetítőtükör, fénylerelőrács; — a bura kialakítása; — a fényforrás; — az előtét. 17

Világítástechnika Az utóbbi években forgalomba került lámpatestek hatásfoka jelentősen megnőtt a nagy hatásfokú alumínium tükrök alkalmazásával. Jól és tartós fényáteresztésűek az újabban megjelent műanyag burák is. Világítást működtető, ellenőrző rendszerek Az időkontrollos rendszer jelentős hasznot hozhat, a kapcsolás megfelelő menetrend alapján működteti a világítást. A rendszerbe a használó bármikor beléphet. A természetes világítással együttműködő kapcsolórendszer a természetes világításnak megfelelően, a kívánt megvilágítási érték elérése érdekében be- és kikapcsol. Az időkontrollos rendszer használatát akkor javasolják, ha egy-két dolgozónál többen vannak a szobában, és váltakozó számban tevékenykednek. Jelenléthez kötött kapcsolórendszer Ez a rendszer ultrahanggal, infravörös fénnyel működtethető. A rendszer egy vagy több világítótesttel van összekapcsolva. Jelenlétjelzés esetén bekapcsol, és a szoba elhagyása után hizonyos idővel kikapcsol. A „bizonyos időre" az átmenő forgalom miatt van szükség. A jelenlétet jelző rendszer főképp rövid tartózkodási helyeken kedvező (raktárak, folyosók, mellékhelyiségek). A rendszer jól összekapcsolható az időre beállított rendszerrel és természetes világítás felhasználásával. Természetes világítással irányított rendszer Ez a rendszer az időbcállításos rendszerrel jól összekapcsolható. A természetes világítás jelenlétét figyelembe véve működteti a kisegítő rendszereket. Szabályozott rendszerek is használatba vannak, amelyek a beállított megvilágításra állnak be, a természetes világítást a mesterségessel kiegyenlítve. A szabályozók O...1OO% közötti beállítást lesznek lehetővé. Az energiafelvétel lineáris a fénykibocsátással, így kedvező energiafelhasználási viszonyok érhetők el. Helyi kapcsolás Kedvező megoldás, ha kis lámpacsoportok vagy egyedi lámpák külön működtethetők. Karbantartás Rendszeres karbantartással és pl. Polylux fénycsövekkel a megvilágítás csökkenése 10 000 órás működési ciklusnál (3 év) 10—15%. Karbantartás nélkül a 10 000 órás ciklus alatt 60%-os megvilágítás csökkenés is „elérhető". A rendszeres karbantartás erdekében a világítási berendezés hozzáférhető kell, hogy legyen, a hibás fényforrásokat könnyen lehessen cserélni, a berendezés könnyen legyen tisztítható.

Kórházvilágítási példa A példaként bemutatott kórház az 1970 és 1980-as években épült, két ütemben. Először pavilonokat építettek, a második ütemben egy kilcneszintes épületet. A kórház alapterülete: 24 500 ml. Beépített villamos teljesítmény: 2300 kW. A beépített világítótestek teljesítményigénye: 405 kW. 1995-ben a villamosenergia-felhasználás: 606 248 kWh, energiaköltség: 9 754 492 Ft. Az összes energia világítási célra: 5 802 000 kWh (becsült érték, 60%). A világítás éves becsült üzemideje: 2920 óra (napi 8 óra). A beépített világítótestek túlnyomó része EKA gyártmányú.

18

Világítótestek Az alkalmazott lámpatestek az 1970-es évek típusai, sajnos már gyártásuk idején is elavultak voltak, az akkor gyártott külföldi lámpatestekkel Összehasonlítva. Hatásfokuk azóta tovább csökkent elhasználódásuk következtében. A lámpatestek belső felületeinek fényvisszaverődése az elpiszkolódás következtében gyenge. A lámpatestek burái (opál-, kristályburák) fenyáteresztése rossz, a burák között sok a repedi és a sérült. Különösen rossz a hatásfoka a 3 x 40 W-os típusoknak a csőtakarás miatt. Kedvezőtlenek a 6 x 20 W-os lámpatestek is, rossz hatásfokuk és sok hibalehetőségük miatt. Az alkalmazott 38 mm normál fénycsövek fény hasznosítása rossz, élettartamuk új típusokkal összehasonlítva rövid (a normálcső élettartama 7500 h, az új háromsávos fénycsövek élettartama 15 000—18 000 h). A normálfénycsövek színbenyomása, színvisszaadása kedvezőtlen. Ameglévő világítási berendezésben működő fénycsövek jelentős része elöregedett, hatásfokuk a kezdeti értéknek 50...60%-ára becsülhető. A kórházban nagy számban alkalmazott (kb. 750 db) izzólámpa fényhasznosítása gyenge jelentős energiaveszteséggel üzemel. A lámpák karbantartása a gyakori cserék miatt drága. A fénycsöves lámpatestek hagyományos előtétekkel szereltek, jelentős energiaveszteséggel működnek. A kórtermek világítása A mintegy 450 ágyas kórházban a kórtermek többsége 6 és 3 ágyas. Az általános világítást 2 x 40 W-os sávvilágítókkal alakították ki, a falraszerelt világítótestek közvetlen és közvetett fényt adnak. A világítási rendszer a szükségesnél nagyobb energiafelhasználással működik. Célszerűbb lenne az általános világítást mennyezetre szerelt lámpatestekkel kialakítani. A műtők világítása A vizsgált kórházban jelenleg alkalmazott világítótestek a műtők általános világításához kedvezőtlenek, balesetveszélyesek. A műtőkben célszerű lenne a lámpatesteket megfelelő védettségű típusokra cserélni. A jelenlegi darabszámmal korszerű lámpatestekkel és új háromsávos — Polylux X L — fényforrásokkal megfelelő szintű műtővilágítás hozható létre. A szakrendelők, vizsgálók világítása A világítás nem felel meg a jelenlegi ajánlásoknak. Korszerűsítésük a megvilágítás növelését is szükségessé teszi, így jelentős energiámégtakarítással e terekben nem lehet számolni. A megvilágítással kapcsolatos igények melleit a minőségi igények sem elégülnek ki a kórház számos helyiségében. Ezek a minőségi hiányosságok a következőkben foglalhatók össze: — a szabadon szerelt világítótestek kápráztatnak; — az alkalmazott fényszín és színvisszaadás sok helyen kedvezőtlen; — az időbeni egyenetlenség miatt sok helyen észlelhető villogás a fcnycsővégeknél; — a tervszerű és folyamatos karbantartás hiányzik. Javaslatok az energiagazdaságos világításra — Kedvezőtlen fényhasznosílású fényforrások cseréje jobb fényhasznosítású fényforrásokra. — Rossz hatásfokú lámpatestek cseréje jó fény hasznosítású típusokra. — Új fényforrások (pld. Polylux XL) szeles körű bevezetése. E fényforrásoknak 30%-kal jobb a lenyhasznosítása, kétszer ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnika hosszabb az élettartama, és kiváló a színvisszaadása a hagyományos fénycsövekhez viszonyítva. — h természetes és mesterséges világítás együttműködésének megvalósítása a mesterséges világítás fény szabályozásával, fényérzékelők beiktatásával. Megvalósítható pl. a kórház Irodáiban ezenkívül — időkapcsoló beiktatása azokra a helyekre, ahol csak rövid ideig tartózkodnak; —jelenléthez igazoló kapcsolórendszer kialakítása az orvosi szobákban, irodákban; — igényes látási feladatokhoz nagyfrekvenciás elektronikus előtétek alkalmazása. A fényforráscserékkel elérhető — teljesítmény-, —energia- és —energidköhség-megtakarítások számításával fejezzük be cikkünket 1) Fényforráscserék: 3 x 40 W cseréje 2 x 36 W névleges teljesítményű fénycsőre 6 x 20 W cseréje 4 x 18 W névleges teljesítményű fénycsőre Izzó (60 W) cseréje 11 W névleges teljesítményű kompakt fénycsőre 2) A lámpatestek és a fényforrások teljesítményfelvételei: — fénycsövek 3 x 40 W = 150 W (előtéttel) 998 db lámpatestben 2 x 36 W = 92 W (előtéttel) 998 db lámpatestben 6 x 20 W = 150 W (előtéttel) 100 db lámpatestben 4 x 18 W = 92 W (előtéttel) I (X) db lámpatestben — izzólámpa 60 W 583 db lámpatestben — kompakt fénycső 15 W (előtéttel) 583 db lámpatestben 3) A világítás éves működési óraszáma: 2920 h (napi 8 óra) 4) A villamos energia egységára: 12 Ft/kWh 5) Jelenlegi teljesítményigény: 998 db x 0,150 kW/db == 150 kW 100 db x 0,150 kW/db = 15 kW 583 db x 0,060 kW/db = 35 kW Összesen: 200 kW 6) A csere utáni teljesítményigény: 998 db x 0,092 kW/db = 92 kW 100 db x 0,092 kW/db = 9 kW 583 db x 0,015 kW/db = 9 kW Összesen: 110 kW 7) Teljesítménymegtakarítás: 200 kW — 110 kW = 90 kW ti) Energiamegtakarítás: 90 kW x 2920 h = 262 800 kWh/év 9) Energiaköltség-megtakarítás: 262 800 x 12 Ft/kWh = = 3 153 600 Ft/év 10) A cseréhez szükséges fényforrások típusai és mennyiségük: — 36WPolyluxXL 830 1996 db — 18 W Polylux XL 830 400 db — 11 W kompakt fénycső 583 db Megjegyzések —A normál fénycsövek (F29, F33) 36 W-os típusainak fényárama 2250 lm (3000 lm — 25% fényesökkenés) — A 36 W-os háromsávos fénycső (830) fényárama 3250 lm (3450 lm — 5%)

Az Irodalomjegyzék az I. részben található! 1998. 91. évfolyam 1. szám

19

Világítástechnika Hatvani Györgyöt (56) nevezte ki dr. Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter a Magyar Energia Hivatal főigazgatójává 1997. december l-jétől. Hatvani György a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet 1964-ben. A Magyar Villamos Művek Trösztnél különböző beosztásokban dolgozott, 1987-től 1991-ig vezérigazgatói beosztásban. Kinevezéséig a Transelektro vezérigazgató-helyetteseként, illetőleg ügyvezető igazgatóként tevékenykedett. Angolul, németül tárgyalóképes. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületi Tanácsának elnöke. Széles körű szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán több mint tíz éven át megbízott előadó volt. A MEE Világítástechnikai Társaság cégbemutató programja során 1997. október 28-án a MOREX Világítástechnikai Kft. ismertette a LT-Licht-Technik GmbH által gyártott lámpatesteket és világítási rendszereket. A MOREX Kft. 1993-ban alakult, német—magyar vegyesvállalalként, többségi tulajdonosa a német LT-Licht-Technik GmbH. AMOREX Kft. fő tevékenysége az anyavállalat által gyártott termékek forgalmazása Magyarországon és a környező országokban. Az LT-Licht-Technik GmbH 1996-ban megszerezte az ISO 9001 szerinti minőségbiztosítási rendszertanusítványt. AStar-Licht márkanevet viselő termékcsalád főként a lakás világítási igényeket kívánja kielégíteni, a Lite-Lichtvilágítási rendszerp&Üg a/, üzemi, irodai korszerű világítást szolgálja. Az anyavállalatnál több mint 300-an dolgoznak a fejlesztésben, a gyártásban és a forgalmazásban. A MOREX Kft.-nek jelenleg 14 munkatársa van. Az éves forgalma 1994-ben 74 millió Ft volt, ez 1995-ben 130 millióra emelkedett, majd 1996-ban 320 millió Ft-ot lett ki. Ennek nagy részét az ipari, irodai világítási rendszerek adták. Nagy tapasztalata világítás tervezők állnak a megrendelők rendelkezésére. Néhány főbb referencia a Lite-Licht világítási rendszerek magyarországi alkalmazásáról: Tungsram gyáregységek, OTP-bankok, CIB-bank, IBM-gyáregységek (Veszprém, Székesfehérvár), Aréna Áruház, Prodax Kft. (Gyöngyös), McCan Erikson Irodaház (Budapest), Tesco Áruház (Budapest). A termékeket beépítő kivitelező cégek, a SIEMENS ANL, az ELEKTROPROFI, a MEZÉPVILL cs a KÖZÉV. A termékek kereskedelmi forgalmazói pl. a BAUMAX, CORA, a MEDIA MARKT. A program keretében a MOREX Kft. kereskedelmi vezetőjének rövid bevezető szavai után Barátossy József műszaki vezető ismertette a legfontosabb típuscsaládokat és azok alkalmazási területeit. Minden részvevő megkapta a cég magyar nyelven is kiadott katalógusait, és közelről is megnézhette a mintegy 25 típust felölelő mintadarabokat, amelyek legnagyobb része egyenes fénycsőre készült, de számos kompakt fénycsöves lámpatestet is bemutattak, pl. álmennyezetbe építhető tükrös mélysugárzókat. ALite-Licht világítási rendszerek igen változatos formákban építhetők ki. H. I. A MEE Világítástechnikai Társaság 1997. november 25-én rendezte soron következő' cégbemutatóját a MÁV Rt. BÉIG Kongresszusi teremben. A 170 fos — rekordlétszámú — hallgatóságot Dr. Lantos Tibor c. egyetemi docens

20

üdvözölte és átadta a szót a 7 éves Lisys Fényrendszer Stúdió ügyvezető igazgatójának. A Stúdió működési területei — mondta Dr. Horváth József— a belső- és szabadtéri, továbbá a színháztechnikai és a speciális világítások, valamint a világítástechnikai számítógépes szoftverfejlesztés. A cég tevékenységi köre a tervezés, kivitelezés, anyagszállítás, karbantartás, továbbá világítási eszközök kölcsönzése, világítástechnikai szakvélemény- cs számítógépes programkészítés, mérés és felülvizsgálat, valamint beruházás-bonyolítás, fővállalkozás és cégképviselet. A cég alapította kolozsvári partnerekkel az Euromcrcom és a/ Energolux nevű közös vállalatokat, az Izabella utcában pedig a Lisys Kereskedőházat (ez utóbbi nagy- és kiskereskedelmet folytat bemutatótermében és üzletében). A Stúdió magyarországi partnerein kívül együttműködik német, angol, osztrák, USA-beli, hong-kongi, olasz és francia cégekkel, továbbá kizárólagos képviselője izraeli, svájci, német, olasz és francia vállalatoknak. Az általános cégismertető után a működési területek szerinti csoportosításban ismertették tevékenységük eredményeit a Stúdió munkatársai. A szabadtéri világítások témájában tervezett és/vagy kivitelezett alkotásokról vetített diaképeket Deme László műszaki igazgató. Elsőként a 6500 db lámpahellyel megvalósított kecskeméti közvilágítást mutatta be, majd azokat az egyedi lámpaoszlopokat, amelyekkel 11 m fénypontmagasságról a közutat, 7 méterről pedig a járdát világítják meg a budapesti Baross utcában. Több évtizede készült utoljára hazánkban leereszthető kosarú fényvetőtorony — ilyenekkel világítják meg 30 m-cs fenypontmagasságról Tompán a határátkelőhelyet, Űjhartyánban pedig az M5 autópálya fizetőkapuit. Ugyancsak 30 méteresek Vácott a Vác FC stadiont megvilágító 2 kW-os fémhalogénlámpákat — 9 emeletes fej szerkezeten — tartó „ buzogány alakú " tornyok. Itt az 1200 Ix horizontális és a/. 1300 Ix főkamera-irányú vertikális megvilágítás pontosan megfelel a CIE-ajánlásoknak (lásd bővebben az Elektrotechnika 1995/9. számában!). Szintén a tv-közvetítéshez szükséges főkamera-irányú megvilágítás létrehozása érdekében állították fel „az ötödik" fényvetőtornyot a BVSC labdarúgópályán. A legújabb sportvilágítások köze tartozik a Császár uszodáé (50 m-es verseny-, 25 m-es edzőmedence és pancsoló). létesített berendezések diakepeit láthatták a cégbemutató résztvevői: a külföldi létesítmények közül a libanoni Baalbeck római kori romjainak, valamint a tatárországi Kaz.any

ELEKTROTECHNIKA

Világítástechnika városfalának és épületeinek világításáról. Kazanyban a Kreml — nátriumlámpás fényvetőkkel megvilágított — 50 m-es tornyán jól érvényesüli a fénycsöves lámpatestekkel megvalósított vízszintes irányú „színes tagoló hatás". A belföldi berendezések közül az lp-árművészeti Múzeum és a pannonhalmi Szent Márton apátság homlokzatai, továbbá a Szent István-bazilika 96 vet magasságú kupolája díszvilágításáról beszélt az előadó. (A templomok díszvilágításáról az Elektrotechnika 1995/4. számában jelent meg szakcikk!) A legújabb berendezésekről: a Gül Baba türbéről diaképet, míg a Gellért Hotel homlokzatáról komputergrafikát láthattak a megjeleni szakemberek, mert ez utóbbi díszvilágítás tervezett üzembe helyezése: 1997 karácsonya! A belsőtéri világításokról szóló előadását Vonnák István létesítményfőmérnök a Feszty-körképpel kezdte (e világítási berendezésről a Világítástechnikai Évkönyv '96-ban részletes ismertetés olvasható!) A Magyar Nemzeti Galéria Picasso-kiállításán alkalmazták először a több áramkörös sínrendszert és rajta a kompakt fénycsöves aszimmetrikus fényvetőt. Ráragasztott szűrőfóliával csökkentették a hatásfokot az 5 lx pontosságú „kalibrálás" során. A Ludwig (Kortárs Művészeti) Múzeum aulájában a kazettás üvegtetőbe épített fémhalogénlámpás általános- és halogén izzólámpás kiemelő világítást létesítettek (ld. a Világítástechnikai Évkönyv '97— '9H-'áL\). Az előadó diaképekkel ismertette a pécsi Csontváry Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Emlékház, az Iparművészeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum világítását. A Közlekedési Múzeumban a világítási feladat a nagy mozdonyoktól a vitrinekben kiállított kis tárgyakig terjedt. E vitrinekbe egyedileg gyártott lámpatesteket szereltek minifénycsövekkel. A Gardénia új üzemcsarnokának világítását a cégbemutató vendegei nemcsak a diaképeken, hanem az esti tv-híradásban is láthatták. A belsőtéri sportvilágítások közül az előadó a győri Magvassy Sportcsarnok és a népstadionbeli Körcsarnok új világítását mutatta be.

referencialista. A felsoroltak között vannak olyan integrált rendszerek, amelyek egyszerre képesek vezérelni a hagyományos-, a motoros- és az effektfény velőket — először Magyarországon. Ugyancsak a cég készítette az első állandó lézerrendszert, továbbá a rádiófrekvenciás színpadvilágítási távvezérlést, s egyedül az országban a teljesítményszabályozó áramkörök digitális visszajelzését. Az előadásban legtöbbször hivatkozott és bemutatott Vígszínházban másfélmillió watt szabályozható világítási teljesítményt építettek be. Az öl előadás tartalma és a cégbemutatóval egyidőben rendezett kiállítás tükrözte a Lisys alapfilozófiáját, amelyet Dr. Horváth József fogalmazott meg: a rendszerszintű kreativitást. Dr. Vetési Emil

A számítógépes programok közül Major Gyula informatikai főmérnök a belsőtéri-, a köz-, a tér-, a sport- és a vasúivilágítások tervezőprogramjairól, továbbá a termelésirányítást és az anyaggazdálkodást segítő programokról, végül az optikai tükörtervező programokról beszélt. Ez utóbbiak közül az EMIKA-val közös fejlesztésű az EMIPROF, amely „szolgáltatásként" fénysfírtíségértékelő- és izoluxgörbéket is rajzol. A vizualizációs programmal a valóságoshoz közelálló látványterv készíthető, ezekből a szegedi Mátyás téri templom, az Iparművészeti Múzeum és a Horváth Mihály téri templom világítási látványterveit mutatta be. A szcenikai tervezésre szolgáló CompuCad és Compulitc programok alkalmasak több nézetű, sőt perspektivikus fotórealisztikus képek megjelenítésére, világítási- és díszletdokumentációk összeállítására, a világítás- és díszlettervező, valamint a rendező közös munkájának segítésére. A színpadvilágítási munkákról Böröcz Sándor színháztechnikai főmérnök „nem beszélt". E szlogen köré felépített előadás elején — a Stúdióval kapcsolatot tartó kb. 30 cég közül — néhány izraeli, amerikai, olasz és francia céget említett meg. Több mint 40 „játszóhelyen" telepítettek digitális vezérlőrendszert, ezeket budapesti, vidéki és külföldi csoportosításban közli a résztvevők rendelkezésére adott 1998. 91. évfolyam l.szám

21

Villamos energia

Korszerű mérőhely-kialakítással szemben támasztott követelmények Orlay Imre

Bevezetés Szakemberek előtt ismeretes és egyre gyakrabban megfogalmazott elvárás a mérőhelyek korszerű kialakításának követelménye. A eikk alapvetően az egyedi, lakásháztartási fogyasztók hálózatra csatlakozási feltételeivel foglalkozik, bemutatva a fogyasztó és az áramszolgáltatók kapcsolatának folyamat ál. Az áramszolgáltató társaságok alapvető célja a fogyasztók folyamatos villamosenergia-ellátása a legkisebb költség elvének betartásával, a szolgáltatás minősegének folyamatos javításával. A legkisebb költség elve alapján igen fontos kérdés — az üzemeltetési költségek és a hálózat karbantartási költségei mellett — a hálózati veszteségek csökkentése, a fogyasztók állal elfogyasztott villamos energia mérésének és az áramdíj beszedésének kérdése. Tanulmányok bizonyítják, hogy a hálózatokon keletkező cs számítható veszteségek mellett igen jelentős az energiarendszer végpontján, a fogyasztói bekötéseknél keletkező nem műszaki jellegű veszteség. Ennek értéke az elméleti O-tól növekedhet és - nyugati szakirodalom szerint Afrika egyes országaiban — eléri a megtermelt energia 50%-át. A fogyasztót bekötni a kisfeszültségű hálózatra az áramszolgáltató részéről különleges figyelmet igényel, mivel a csatlakozási pont számos problémát vet fel (hibás bekötés, energiaveszteség, áramlopás lehetősége, baleseti veszély fonás, berendezések és személyek védelme). Mindezek igazolják a csatlakozási és mérési helyek korszerű kialakításának szükségességet. A problémát a világ majd' minden országában egy — a fogyasztó „birtokhatárán" elhelyezett — mérőszekrény telepítésével oldják meg, vagyis a lakóhelyen kívül, sőt gyakran attól jelentős távolságra. Ezek a mérőszekrények megfelelő mechanikai és villamos védelmet kell, hogy nyújtsanak, védve a fogyasztót a véletlen érintés ellen, megteremtve az energiafogyasztás megbízható mérését, kiértékelését és vezérlését a hálózati kapacitások függvényében. Egy 1929-ben — a Veszprém vármegyei Villamossági Szövetkeze! és a községi képviselőtestület között — megkötött koncessziós szerződés 1930-ban keltezett szabályrendelete (üzletszabályzata) részletesen tárgyalja az eljárást egy új fogyasztói berendezés létesítésére, a létesítendő hálózat belső tervének előzetes jóváhagyásra benyújtásától, az elkészült berendezés felülvizsgálatának és hálózatra kapcsolásának kérvényezésén keresztül a megfelelő díjtételért elvégzett felülvizsgálatig, és az Orlay Imre, okl. villamosmérnök, ÉMÁSZ Rt. Miskolci Üzemigazgalósiíg. u MEE tagja S/-akmai loklur: /)/: Tóth Judit egyetemi adjunktus

1998.91.évfolyam l.szám

ezt követő hálózatra kapcsolásig. A felülvizsgálat a szabványosság mellett kiterjedt az alkalmazott anyagokra is. Az előzetes igénybejelentés 9 pontban részletes információkat tartalmazott a fogyasztó igényeiről (mire kívánja az energiát felhasználni). A terv jóváhagyása — engedély a munka megkezdésére — meghatározta a csatlakozó oszlopot, a mérőberendezés helyét, kialakításának módját és egyéb kötelmeket. Ezzel szemben ismert mindenki előtt a inai gyakorlat: — a fogyasztói igénybejelentések elavultak, nem tartalmaznak információkat arról, hogy a fogyasztó milyen korszerű eszközöket kíván üzemeltetni (pl. számítógép, egyéb érzékeny technológiák); — örülünk, ha a munka megkezdése előtt bejelentkezik a szerelő kisiparos; — a belső berendezésre nem vagyunk kíváncsiak, mondván: ha nem láttuk, nem vagyunk felelősek az esetleges rossz szerelésből, szabványtalanságból, alkalmazott anyagok hibájából bekövetkezett balesetekért, károkért; — igénytelenek vagyunk a mérőhely kialakítására, ugyanakkor a fogyasztó is ezen az egy tételen kívánja több milliós házának, lakásának költségét behozni; — csak az érintcsvcdelcm módját határozzuk meg, nem foglalkozunk a szelektív túláramvédelemmel, a fogyasztói készülékek túlfeszültség-védelmi kérdéseivel, holott ezzel sokszor komoly kártérítési eljárásoktól kímélhetnénk meg a társaságainkat. A következőkben tekintsük ál röviden a korszerű fogyasztásmérési hely kialakításának kérdését a fogyasztói igénybejelentéstől a bekapcsolásig. Ahhoz, hogy ennek a feladatnak megfelelhessünk, ki kell használnunk az egyre kiterjedtebb fogyasztói irodai hálózatoknak tájékoztatásban nyújtotta előnyeit, valamint a kézműves- cs iparkamarákon keresztül közvetlenül el kell érnünk a vállalkozó kisiparosokat (oktatások, fogyasztói hálózatra csatlakozás kódexe).

Előzetes igénybejelentés Villamos energiát vételezni kívánó új, Ül. a fogyasztási helyen rendelkezésre álló teljesítményen felül többletteljesítményt igénylő fogyasztó az áramszolgáltató területileg illetékes kirendeltségén, vagy fogyasztói irodáján előzetes igénybejelentést köteles tenni. Az előzetes igénybejelentés során tisztázni kell a fogyasztó igényét, az alkalmazandó fogyasztói készülékeket, az alkalmazandó érintésvédelmi és túlfeszültség-védelmi kérdéseket, a csatlakozás helyét cs módját, a mérőszekrény helyét és kialakításának módját. Igen lényeges kérdés a leendő fogyasztói készülékek tisztázása, hiszen ezzel sok későbbi kellemetlenségei kerülhetünk cl. 23

Villamos energia A fogyasztó olyan vezetékre csatlakozik, amelynek adottak az üzemzavari, í 11. megbízhatósági mutatói. Ennek megfelelően az érintésvédelmi kérdések tisztázása mellett felhívhatjuk előre a fogyasztó figyelmét a szünetmentes ellátásra, az alkalmazandó túlfeszültség-védelmi módozatokra.

Szerződéses kérdések A Polgári Törvénykönyv 387. és 388 §-a a villamos energia szolgáltatója és fogyasztója közötti jogviszonyt közüzemi jogviszonynak minősíti. A villamosenergia-törvény szerint a villamos energia szolgáltatására az áramszolgáltatót közüzemi szerződéskötési kötelezettség terheli. A szerződéskötéssel kapcsolatos kérdéseket az üzletszabályzat is szabályozza. A szolgáltató a jogszabályban, üzletszabályzatban megállapított szinten, a tőle elvárható módon, megbízhatósággal, a rendelkezésre álló és biztosítható műszaki-technikai feltételek mellett nyújtja a szolgáltatást, biztosítva az általa működtetett közcélú hálózatrendszer üzemeltetését és felügyeletét. A fogyasztó a szerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a villamos energiát a szerződésben foglaltak szerint vételezi, és annak ellenéitékét rendszeresen megfizeti. Köteles a mérőberendezés és annak tartozékainak rendeltetésszerű állapotát megőrizni, hiba esetén azt haladéktalanul jelenleni, ennek elmulasztása szerződésszegésnek minősül.

A csatlakozószekrény kialakítása A mérőszekrény kialakítása előtt fel kell hívni a fogyasztó figyelmét — még ha ez egyre több ember számára nyilvánvaló is — a villamos áram veszélyeire. A villamos energiát általában olyan emberek számára szolgáltatjuk, akik műszakilag nem kellően iskolázottak. így az áramszolgáltató felelőssége — ha nem is mondjuk ki — adott a szerelések biztonságáért, hiszen a villamosság az áramütésen kívül egyéb baleseteket is okozhat, tüzet, a fogyasztó berendezésének károsítását. A jelenleg alkalmazott mérőszekrények alkalmasak arra, hogy a fogyasztók beavatkozhassanak a mérésbe, meghamisítva, ill. megakadályozva a valós fogyasztások rögzítését. A fogyasztók az áramlopást nem bűncselekmények tekinti, hanem egy intelligens módszernek arra, hogy bizonyos haszontalan költségekel csökkentsenek. A leggyakrabban alkalmazott megoldások; -—a számlálőberendezések rongálása, a mérő megfúrása, a méromű fékezése, a mérő összetörése; — a mérőberendezések söntölése; — közvetlen vételezés a méretlen hálózatról; — áramirányok megcserélése, mérőtekercsek visszaforgatása. A vázolt problémák figyelembevételével kell kiválasztanunk az alkalmazandó mérőszekrényt, és annak helyét. Földkábeles csatlakozás esetében lehetőleg a telekhatáron, míg szabadvezetékes csatlakozás esetében az épület külső falán kell elhelyezni a mérőszekrényt. Külön vizsgálandó a többlakásos, közös lépcsőházas bérlakások energiaellátása, mérési helycinek kialakítása. Ez önmagában megérdemel egy önálló cikket, hiszen itt a tulajdonjogi kérdésekben is egy érdekes öszvér megoldás alakult ki a múltban, mert az áramszolgáltatói tulajdonban lévő csatlakozó kábelfej és a mérőberendezések között van egy idegen — többnyire az ingatlankezelő tulajdonában lévő — méretlen fővezeték. 24

A korszerű mérőszekrények elvárható tulajdonságai: —nagy mechanikai ellenállás; —ultraibolya-sugárzásnak ellenálló anyag, jó öregedésállóság; — hőnek és tűznek (önkioltó) ellenálló minőség; — minimum TP43 védettségi fokozat; — megfelelő villamos szilárdság; — a fogyasztó véletlenül ne érinthessen feszültség alatt álló berendezéseket; — mérőberendezés láthatósága; — a fogyasztó — rongálás nélkül — csak az első lúláramvédelmi szervekhez férhessen hozzá. A korszerű mérőszekrények a házak hőszigetelése szempontjából is kedvezőbbek, hiszen kisebb mélységi méretben alakíthatók ki, mint a hagyományos faszekrények (a csatlakoztatás a doboz tetején vagy alján van, míg a faszekrények esetében a hátoldalon). Elmarad a mérőtábla is, ami szintén csökkenti a mélységi méretet. A szekrények speciális kulccsal kezelhető csavarokkal zárhatók, a csavarok feje lepecsélhető, vagy őlomzárolható legyen. A korszerű mérőszekrények általános alkalmazása segíti az egységesítést, meghatározza a szolgáltatói bekötések típusait (szabványossági igények) a fogyasztói igények és vételezési szokások figyelembevételével. Alkalmazásuk csökkenti az üzemeltetési, karbantartási költségeket. Számos szempont igazolja azt, hogy a mérőszekrényt az ingatlan határán szereljük fel. Ilyenek: — nincs lehetőség a lakótérbe, az ingatlan területére belépni; —biztonsági rendszerek. Mindezek akadályozzák a berendezések zavartalan kezelését, karbantartását. Ha a fogyasztó nincs jelen, a pénzbeszedőnek, üzemeltetőnek többször is fel kell keresnie (előzetes bejelentés után) a fogyasztót a leolvasás, a mérőkarban tartás céljából. Ilyen okok miatt több országban térnek át új módszerekre, kulcsos mérőkre, ill. PLC-s távleolvashaló rendszerekre. Ez utóbbi megbízható mérési,számlázási rendszert igényel, kiváló minőségű alkotóelemekkel, korszerű technológiával, ugyanakkor lehetőséget ad a nemfizető fogyasztók távkikapcsolására, ill. korlátozására. Igazi eredményt kiterjedt banki átutalási rendszerrel együtt hozhat.

A csatlakozóvezeték létesítése A szabadvezetékes csatlakozóvezeték csak szigetelt légkábel lehet, amelyet az áramszolgáltató létesít. A fázisvezetőt megszakítás nélkül kell a mérőberendezésig vezetni, lehetőleg irányváltoztatások nélkül. A tartószerkezetet úgy kell elhelyezni, hogy a belső csatlakozóvezeték hossza a lehető legrövidebb legyen. A méretlen fővezetéket az első túláramvédelmi készülékig 36 mm átmérőjű műanyag védőcsőben kell — a lakóépület elzárt helyiségein kívül — vezetni. Szabadvezetékes hálózatról is kérhető a mérőhely földkábeles csatlakoztatása, ekkor azonban azt a fogyasztónak kell létesíteni és később üzemeltetni. Ha az elosztóhálózat földkábel, úgy a csatlakozóvezeték is értelemszerűen az. Ebben az esetben a csatlakozókábel is az áramszolgáltató tulajdona lesz. ELEKTROTECHNIKA

Villamos energia Túl áram védelem, illesztési kérdések Az első túláramvédelmi készülék az áramszolgáltató tulajdona. Ennek feladata: — védelem túlterhelés és zárlat esetén a túlmelegedés ellen; — védelem TN- és TT-rendszerekben a hibaáramokkal szemben; — védeni személyeket és készülékeket hibás áramkörre kapcsoláskor; — a zárlati áram megszakításakor védeni a készüléket és a berendezéseket a zárlati energia és a zárlati áram korlátozásával, — az áramköri kisautomaták utáni fogyasztói készülékeket feszültség mentesíteni. A fogyasztói berendezések túlterhelés- és zárlatvédelmét elsősorban a fogyasztói berendezésekhez méretezett és a fogyasztói főelosztótáblán elhelyezett kisautomaták hivatottak szolgálni. A gyakorlat az, hogy a csatlakozási teljesítményt a fogyasztó HFH (hálózatfejlesztési hozzájárulás) fizetési okok miatt a lehető legkisebb értékre választja (jelenleg egy fázison 25 A). A lakások belső hálózatát több áramkörre elosztva mindegyiken igyekszik — nem egyidejűleg — a csatlakozási teljesítményt kihasználni. Emiatt nincs szelektív lépcsőzés az első- és a belső áramköri túláramvédelmi szervek között. így a fogyasztói berendezések túlterhelésvédelméről nem is nagyon beszélhetünk, helyette a zárlatvédelem az elsődleges fontosságú. Túlterhelésvédclem gyakorlatilag olyan fogyasztói készülékekben van, amelyekbe a gyártó eleve beépítette azt. A szelektivitás megoldható, ha az első túláramvédelmi készülék helyére szelektív fedővédelmi kismegszakítói szerelünk. A szelektív fcdővédelmi kismegszakító: — korlátozza a zárlati áramot, különösen fennálló zárlatra kapcsolás esetén; — lehetővé teszi az áramkörök túlterhelést, vagy zárlatot követő visszakapcsolását emberi beavatkozás nélkül (így a hibátlan berendezéseket gyorsan és gazdaságosan ismét üzemkész állapotba helyezi, ezáltal az áramszolgáltató folyamatosabb energiaszolgáltatást tud biztosítani belső áramköri hiba esetén, azaz több energia adható el). Működési elvét az /. ábra mutatja. Bekapcsoláskor először a K2 és K3 kapcsoló zár és csak zárlatmentes állapotban engedi Kl-vi bekapcsolni. Zárlat esetében először KJ főérintkező nyit, mivel M nem kap gerjesztést, fgy a K2-n az R ellenállással korlátozott áram folyik. Ha a zárlatot a hibahelyhez közelebbi

>

i. ábra. Szelektív fedővédelmi kismegszakító


áramköri kisautomata megszüntette, akkor a főérintkező újra zár. Ha a zárlat túlságosan sokáig áll fenn, úgy a B2 bimetál nyitja a K2 érintkezőt is, azaz a szelektív kismegszakító lekapcsol.

Erintésvédelem Az erintésvédelem célja azoknak a villamos baleseteknek megelőzése, amelyek a villamos berendezések üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de hiba folytán feszültség alá kerülő részeinek megérintéséből adódnak. A szakszerűtlenül javított készülékek, valamint a nem megfelelő erintésvédelem következtében Magyarországon évente mintegy 60 halálos áramütéses baleset történik. A fogyasztók biztonságáról a helyesen megválasztott és szakemberrel legalább 6 évenkénti gyakorisággal ellenőrzött érintésvédelem gondoskodik. Az érintésvédelem kialakítása egyrészt áramszolgáltatói, másrészt fogyasztói feladat, mivel a megbízhatóan hatásos védelmet rendszerszemléletben kell megvalósítani. Az ÉMÁSZ Rt. kisfeszültségű hálózatain alkalmazott érintésvédelmi mód a TN-rcndszcr (nullázás). Az áramszolgáltatói és a fogyasztói érintésvédelem kapcsolatát a fogyasztásmerő szekrényben kell megteremteni oly módon, hogy a fogyasztásmérő-bekötések (csere stb.) ne befolyásolhassák a fogyasztói berendezések érintésvédelmének hatásosságát. A hatásosságot nagymértékben lehetne növelni áram-védőkapcsolók alkalmazásával. Ehhez a fogyasztói irodáinkon nagyobb propagandát célszerű kifejtenünk. Ezen túlmenően a belső berendezések — szabványossági szempontból — szúrópróbaszerű ellenőrzésével bekapcsoláskor, az első mérési jegyzőkönyvek megkövetelésével, ellenőrzésével tehet többet az áramszolgáltató az érintésvédelemért. A fogyasztó feladata pedig a KLÉSZ előírásainak figyelembevételével az első mérések 6 évenkénti megismétlése.

Túlfeszültség-védelem Egyre több fogyasztó üzemeltet lakásában számítógépeket, elektronikus berendezéseket. Ugyanakkor a túlfeszültség egyre növekvő mértékben veszélyezteti ezeket az eszközöket. Túlfeszültség keletkezik kapcsoláskor, elektrosztatikus kisüléskor és villámláskor. Túlfeszültség-impulzusok galvanikus, induktív, vagy kapacitív úton jutnak be a táphálózat, a mérőjel, vagy az adatátvitel vezetékein az elektromos és elektronikus berendezésekbe. A védővezető nélküli 0,4 kV-os hálózatokon legnagyobb valószínűsége a fázisvezetőket érő közvetlen villámcsapásnak van, amit a nyomvonal mentén elhelyezkedő objektumok árnyékoló hatása jelentős mértékben csökkenthet. Általában két lehetőség van a túlfeszültség-védelem megvalósítására: — potenciál leválasztás, — potenciálkiegyenlítés. Mindkét módszer csak akkor lehet hatásos, ha teljeskörűen valósítják meg, ill. ha a védelmet az áramszolgáltató és a fogyasztó közösen alakítja ki. A belső berendezést túlfeszültség-védelmi zónákra kell osztani a bennük üzemelő elektromos és elektronikus berendezések villamos szigetelési szilárdsága alapján (2. ábra).

25

Villamos energia készülékvédelem

bekezdésében meghatározott követelményeknek, a szabvány-, a műszaki-, és az érintésvédelmi előírásoknak, a bekapcsolást a hiba kijavításáig megtagadhatja.

Következtetések

főelosztó 6 kV alelosztó 4 kV 2.5 kV a szigetelés villamos lökőfeszültség-szilárdsága

készülék

2. ábra. DIN VDE 0110/1 szerinti szigeteléskoordináció

Mérőberendezés A lakossági fogyasztásmérő-berendezések jelenleg 1, ill. 3 fázisú, 1 zónaidős, szabványos mérőberendezésekből épülnek fel, esetenként éjszakai méréssel kombinálva. Az éjszakai mérést kapcsolóórák, ill. HKV (hangfrekvenciás központi vezérlés) -vevők vezérlik. Néhány területen már megjelentek a kulcsos, előrefizetős mérők is. Tekintettel a mérők igen nagy számára, nem hanyagolhatjuk cl a mérőeszközök pontatlanságából származó veszteséget sem. Ez mindenképpen a mérések korszerűsítését sürgeti. Jelenleg kérdés, hogy az új tarifarendelet milyen fogyasztói körben jelenti majd új mérési szerkezet megvalósításának igényét, és azt ki fogja megfizetni. Ennek megfelelően a mérőeszközök kiválasztására 1998. évben vissza kell térni.

Üzembe helyezés Az előzetes műszaki előírások figyelembevételével, az arra jogosított kivitelezővel elkészített villamos berendezést a területileg illetékes kirendeltségen a fogyasztónak, vagy megbízottjának be kell jelenteni. A szükséges díjak (csatlakozási díj, hálózatfejlesztési hozzájárulás) befizetése után kérheti a fogyasztó a bekapcsolást. A megrendelés, a díjak befizetése és a villamos energia közszolgáltatási szerződés megkötése után a kirendeltségek a mérőhelyet ellenőrzik, a szerelést elvégzik, a villamos berendezést a hálózatra kapcsolják. Az új üzletszabályzat értelmében az áramszolgáltató a csatlakozóberendezéseket a bekapcsolás előtt felülvizsgálhatja, és ha azt állapítja meg, hogy az nem felel meg a VET 46. § (3) 26

A piacgazdaság mai — és még inkább a jövőbeli — körülményei között meghatározó szerepet kap a minőségbiztosítási rendszer kiépítése, működtetése. Ennek érdekében biztosítanunk kell a berendezéseink használati alkalmasságát, a megbízhatóságot, a biztonságot, a veszteségek csökkentését. A kívánt minőség létrehozása megköveteli a beszállítói minősítést is. Erre alapozva részvénytársaságunknak elemi érdeke, hogy a vállalkozói területen uralkodó .állapotokon változtasson. A megyei kamarákkal közösen meg kell oldanunk a vállalkozók minősítését. Az előzőekben megfogalmazott korszerű mérőhely-kialakítás akár a telekhatáron, akár az épület külső falán elhelyezett mérődobozzal (pl. a HENSEL által gyártott műanyag szekrényekből az EMASZ Rt.-vel közösen kialakított mérőhely típusok), nem költségesebb, ugyan1,5 kV akkor optimális megoldásnak tekinthető a biztonság, a hálózati veszteség csökkentése és az áramlopás megakadályozása érdekében. Az új j ogszabályoknak megfelelően a mérőberendezést a szolgáltató ingyen biztosítja. így joggal elvárhatja annak a fogyasztó részéről történő hathatósabb védelmét. Természetesen nem kívánjuk a feladat megoldását egyetlen gyártóra, egyetlen szekrénytípusra korlátozni. Lényeg, hogy olyan szekrényt válasszunk, ill. a fogyasztó válasszon, amely a korábbiakban megfogalmazott követelményeket kielégítik. Ilyen lehet jelenleg a HENSEL, vagy az ABB által gyártott szekrénycsalád. Ezeket mint lehetséges típusválasztékot kell a fogyasztók és kivitelezők részére bemutatnunk. A fogyasztói igények alapos megismerése a jövőben egyre fontosabb kérdés lesz, hiszen a fogyasztóknak úgy kell üzemeltetni a saját berendezéseiket, hogy más — a hálózatra csatlakozó „vétlen" — fogyasztót ne zavarjanak, ne okozzák a HKV-jelek torzulását. Ennek megfelelően már a bekapcsoláskor meg kell határozni, hogy egy fogyasztó milyen mértékben szennyezheti a hálózatot, de azt is, hogy az adott hálózaton milyen üzemi körülményekre számíthat. Háztartási fogyasztókra a CENELEC által kiadott EN 60555 szabvány tartalmazza az előírásokat. Az MSZ 447 felülvizsgálatának időpontja megelőzte a fogyasztó és a szolgáltató kapcsolatát szabályozó új jogszabályok (VET, VHR-VKSZ) kiadását, így indokolt a szabvány hozzáigazítása a jogszabályokhoz. Vizsgálni kell a meglévő zárópecsétek minőségét, hamisíthatóságát is. Új, az azonosítást segítő rendszert kell bevezetni (műanyag-, ill. optikai szálas záróbélyegek). E cikkben megfogalmazottak következetes betartása teszi lehetővé, hogy az áramszolgáltató társaságok megfeleljenek alapvető céljuknak: • a fogyasztók folyamatos villamosenergia-ellátása; • a szolgáltatás minőségének javítása, és • a költségek minimalizálása a veszteségek csökkentésével. ELEKTROTECHNIKA

Egyesületi élet

JEGYZŐKÖNYV készült 1997. november 28-án a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 72. közgyűléséről Helyszín: Budapest, V., Kossuth L.tér 6-8. MTESZ/MGK székház Lem. 135. Jelen vannak: a jelenléti íven regisztrált küldöttek, meghívottak, valamint az 1994. évi közgyűlésen választott szavazati joggal rendelkező tisztségviselők. Dr.Krómer István elnök megnyitójában köszöntötte a küldötteket, meghívottakat és a közgyűlés többi résztvevőjét, majd felolvasta az 1996. évi közgyűlés óta elhunyt kartársak névsorát, emléküknek néma felállással adóztak a részt vevők. Bejelentette, hogy a közgyűlés időpontját és előzetes napirendet, valamint helyszínét az Elektrotechnika c. folyóirat Program és Tájékoztatójában szeptemberben és októberben meghirdettük, melynek alapján kérte a közgyűlést, hogy a meghirdetett napirendi pontokat fogadja el. A közgyűlés a napirendi pontokat egyhangúlag elfogadta: Elnöki megnyitó, főtitkári beszámoló, Ellenőrző Bizottság jelentése, Jelölő Bizottság jelentése és az egyesületi tisztségviselők megválasztása, egyesületi díjak átadása, elnöki zárszó. Javaslatot tett a jegyzőkönyv hitelesítők személyére: Bárki Kálmán és Sípos Miklós, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Javaslatot tett továbbá a Szavazatszámláló Bizottság elnökére: Bárki Kálmán és tagjaira: Erdélyi Ferenc, Hiezl József, Perlaki István, Rubint Dezső, Szepesi István, Szobonya Miklós, Szurdoki János, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Bejelentette, hogy az Egyesületi Elnökség júniusi ülésén az SZMSZ előírásai szerint Választási Bizottságot hozott létre elnöke: Paluska Zoltán, tagjai: Hiezl József, Némethné Vidovszky Ágnes, Kiss László, Podonyi Gábor, Lernyei Péter. Paíuska Zoltán a Választási Bizottság elnöke tájékoztatta a közgyűlést az eddig végzett munkájukról, jelentette a közgyűlésnek, hogy a regisztrált tagságú szervezeti egységek alapszabály értelmében minden megkezdett 25 fő után l-l küldöttet választottak, összesen 241 küldöttet. A szervezeti egységeknél nem regisztrált tagok 725 fő nem élt küldött választási jogával. A közgyűlésre a küldött igazolvánnyal regisztrált és a teremben helyet foglalt küldöttek száma 193 fő, így a közgyűlés határozatképes, jelentette továbbá, hogy szavazati joggal rendelkező nem küldöttek közül 15 fő jelent meg, akiknek a mandátuma a választott tisztségviselők lemondásáig érvényes. Második napirendi pontként Balázs Péter főtitkár az előzetesen írásban kiküldött főtitkári beszámoló néhány fontos témáját emelte ki, szóbeli kiegészítésében. Harmadik napirendi pontként Dr.Horváth József az Ellenőrző Bizottság elnöke részletesen ismertette a bizottság előzetesen írásban kiküldött jelentését. Dr.Krómer István elnök megköszönte a főtitkári beszámolót és az Ellenőrző Bizottság jelentését, és bejelentette, hogy a közgyűlésre két írásos indítvány érkezett, - Dr.Horváth József és Kovács István részéről -, melyet ismertetett. Kérte a közgyű-


lést, hogy a két napirendi ponttal kapcsolatosan észrevételeiket most tegyék meg. Kerényi A.Ödön tiszteletbeli alelnök hozzászólásában a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer körül kialakult elsősorban energetikai vonatkozású helyzetet ismertette. Sípos Miklós Ellenőrző Bizottsági tag a 2.sz. indítvánnyal kapcsolatosan javasolta, hogy a közgyűlés utalja az újonnan megválasztandó Egyesületi Elnökség hatáskörébe a felvetett téma megnyugtató módon történő vizsgálatát, illetve rendezését. Dr.Krómer István elnök megköszönte az indítványokat, és a hozzászólásokat és előterjesztette a határozati javaslatokat, melyet a közgyűlés az alábbiak szerint fogadott el: 1. A közgyűlés az elmúlt 3 évről szóló főtitkári beszámolót egyhangúlag elfogadta. 2. A közgyűlés az Ellenőrző Bizottság jelentését 1 ellenszavazat mellett, egyhangúlag elfogadta. 3. A közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a MEE - MVM Rt. szervezet megalakulását. 4. A közgyűlés felhatalmazza az Egyesületi Elnökséget, hogy az egyesületi díjak odaítélésének feltételeit a vonatkozó indítvány figyelembe vételével tekintse át és tegye meg javaslatát. A határozatot a közgyűlés 1 nem, és 1 tartózkodás mellett, egyhangúlag elfogadta.. 5. A közgyűlés az Egyesületi Elnökség hatáskörébe utalja Kovács István indítványát. A határozatot a közgyűlés 1 nem és 1 tartózkodás mellett, egyhangúlag elfogadta. 6. A közgyűlés az interregnum idejére levezető elnöknek Dr.Horváth Tibor tiszteletbeli elnököt egyhangúlag megválasztotta. 7. A közgyűlés a leköszönt tisztségviselőknek a felmentvényt megadta, egyhangúlag megszavazta. Dr.Horváth Tibor levezető elnök felkérte Sebestény Gyulát az 1996. évi közgyűlésen megválasztott Jelölő Bizottság elnökét, hogy tegye megjelentését. Sebestény Gyula ismertette a Jelölő Bizottság eddig végzett munkáját, és előterjesztette a bizottság által összeállított jelölő listát. Dr.Horváth Tibor megkérdezte a közgyűlést, hogy az előterjesztett javaslattal kapcsolatban a küldötteknek van-e észrevétele, vagy más személyi javaslata az egyes tisztségekre vonatkozóan. Észrevétel és más személyi javaslat nem lévén, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a jelölő listát. Dr. Horváth Tibor felkérte Paluska Zoltánt a Választási Bizottság elnökét, hogy az elfogadott jelölő lista alapján a bizottság készítse el a szavazólapokat, és ismertesse a titkos szavazás módját. Paluska Zoltán ismertette a titkos szavazás módját, valamint a szavazatok érvényességére és értékelésére vonatkozó feltételeket. Dr.Horváth Tibor felkérte a Szavazatszámláló Bizottságot, hogy a leadandó szavazatokat értékeljék, számolják össze, majd tegyenek jelentést a közgyűlésnek.

27

Egyesületi élet Dr.Horváth Tibor a titkos szavazás idejére szüntet rendelet el, felkérve a küldötteket, hogy a szavazójegyük ellenében a küldöttigazolványuk felmutatása mellett a szavazólapokat vegyék át és szavazzanak. Dr.Horváth Tibor a szünet után újra megnyitotta a közgyűlést, felkérte Lernyei Péter ügyvezető igazgatót, hogy ismertesse a díjazottak névsorát, felkérte Hatvani Györgyöt, hogy az Elektrotechnika díjat, valamint Dr.Krómer Istvánt, hogy a többi díjat adják át. Dr.Horváth Tibor gratulált a kitüntetetteknek, majd megnyitotta a nem napirendi pontokhoz kapcsolódó hozzászólásokat és vitát. Dr.Madarász György: a díjazottak nevében kért szót és köszönetét fejezte ki. Király Árpád: nehezményezte, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem jogelődjének jubileumának kapcsolatosan a megemlékezések nem teljeskörüek. Különös tekintettel József Nádor érdemeire. Kvasznicza Zoltán: az erősáramú oktatás helyzetének problémáira hívta fel a figyelmet különös tekintettel a szakember utánpótlásra. Dr.Berta István: az erősáramú mérnök utánpótlás tragikus helyzetére hívta fel a figyelmet. Némethy Zoltán: az esetleges tagdíjmentességről, valamint az Egyesület jövője szempontjából fontos fiatalosításról mondta el véleményét, hangsúlyozva az ismeretterjesztő munka fontosságát. Dr.Madarász György: az erősáramú oktatás iránti igény csökkenéséről, illetve szakemberhiányról szólt. Dr.Szentirmai László: az egyetem és a vállalatok kapcsolatának fontosságáról, ebben szerzett tapasztalatairól, illetve az Elektrotechnika c. folyóirat a Szerkesztőbizottság által kialakított koncepciójáról adott tájékoztatást. Dr. Jeszenszky Sándor: felajánlotta, hogy az Elektrotechnikai Múzeum a jövőben is várja a vendégeket és az egyesületi rendezvényeket, valamint első számú feladatnak tartja a múzeum szerepét az oktatás segítésében. Dr.Horváth Tibor: az oktatási jogosultsággal kapcsolatosan kialakult új helyzetre való tekintettel javasolta a Műegyetem és a MEE szoros együttműködését. Dr.Benkó Imre: javasolta a múzeumnak, hogy tartsa számon a külföldre került elektrotechnikai szakemberek munkásságát. Tekintettel arra, hogy újabb hozzászólás nem volt Dr.Horváth Tibor rövid szünetet rendelt el, míg a Szavazatszámláló Bizottság befejezi munkáját. Dr.Horvárth Tibor elnök újra megnyitotta a közgyűlést és felkérte Bárki Kálmánt a Szavazatszámláló Bizottság elnökét ismertesse a választási eredményeket. Bárki Kálmán jelentette a közgyűlésnek, hogy 186 küldött vette át a szavazólapot, és adta le szavazatát. A Szavazatszámláló Bizottság megállapította: 1. A leadott 186 szavazólap mindegyike érvényes 2. A szavazólapon szereplő tisztségviselőkre az alábbi szavazatokat adták le Elnök: Dr.Krómer István 186 Főtitkár: Balázs Péter 184 Kiállítási és Propaganda Bizottság elnök: Tóth Péterné 185 Tudományos és Oktatási Bizottság elnök: Dr.Berta István 186 Ellenőrző Bizottság elnök: Dr.Horváth József 186 28

Etikai Bizottság elnök: Etikai Bizottság tagok:

Dr.Benkó Imre 186 Baumann Pál 185 Czeglédi Ferenc 186 Debreczeni Gábor 185 Géczi Jenő 183 Gönczi Péter 184 Hiezl József 182 Tüdős Tibor 181 Egyesületi Tanács elnök: Hatvani György 149 Zarándy Pál 34 Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság elnök: Dr.Benkó Balázs 135 Kimpián Aladár 43 Gazdasági Bizottság elnök: Nánási András 80 Rózsa Sándor: 100 Szervezési Bizottság elnök: Rejtő János 125 Vigh Csaba 45 Ellenőrző Bizottsági tagok: Almási Sándor 157 Bán Antal 161 Dr.Lantos Tibor 164 Dr.Ládi István 156 Knizner István 133 Márton János 137 Mátyás László 149 Nábráczki Péter 111 Sípos Miklós 110 Jelentette, hogy a MEE választási szabályzatának értelmében megválasztották a küldöttek a fentiek szerint a többségi szavazatot kapott személyeket, valamint az Etikai Bizottság 5 tagjának: Baumann Pál, Czeglédi Ferenc, Debreczeni Gábor, Géczi Jenő, Gönczi Péter kartársakat, póttagjának Hiezl József, Tüdős Tibor kartársakat. Ellenőrző Bizottság tagjai lettek: Almási Sándor, Bán Antal, Dr.Lantos Tibor, Dr.Ládi István, Mátyás László kartársak, póttagok: Knizner István, Márton János kartársak. Dr.Horváth Tibor köszöntötte a megválasztott egyesületi tisztségviselőket és felkérte Dr.Krómer István megválasztott egyesületi elnököt, hogy foglalja el a helyét az elnökségben. Dr.Krómer István elnök megköszönte a megválasztottak és a maga nevében a megtisztelő bizalmat és további határozati javaslatokat terjesztett elő, melyet az közgyűlés egyhangúlag megszavazott: 1. A közgyűlés köszönetet mond a leköszönt tisztségviselőknek 2. A közgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi a szakosztályok és a régiók által választott egyesületi elnökségi képviselőket. További napirendi téma, illetve hozzászólás nem lévén az elnök megköszönte a közgyűlés munkáját és további eredményes tevékenységet és jó egészséget kívánva a közgyűlést bezárta.

kmf Bárki Kálmán jegyzőkönyv hitelesitő

Sípos Miklós jegyzőkönyv hitelesítő ELEKTROTECHNIKA

Egyesületi élet

Az 1997. évi díjazottak

Elektrotechnikai Nagydíj Dr. Krómer István A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett erősáramú villamosmérnöki oklevelet 1967-ben. Ugyanebben az évben lépett be a Villamosenergiai pari Kutató Intézetbe, amelynek 1992 óla vezérigazgatója. Kutat ó-í fejlesztő pályája során a villáin osenergia-termel és, -szállítás és -elosztás különböző fejlesztési feladataiban végzett nemzetközileg is elismert tevékenységet. Vendégként hosszabb ideig dolgozott a Francia Villamosművek Kutatási Igazgatóságán, az USIA Nemzetközi Projektben és az Oak Ridge-i Nemzeti Laboratóriumban (USA). Tudományos fokozatát a szentpétervári egyetemen szerezte 1979-ben. Több mint száz tanulmányban, félszáz hazai és nemzetközi publikációban és számos előadásban ismertette kutatási és fejlesztési eredményeit. 30 éve tagja a MEE-nek, amelynek volt főtitkárhelyettese, jelenleg pedig elnöke. Vezető tisztségviselője több más hazai és nemzetközi szakmai szervezetnek (Magyar Mérnöki Kamara, CIGRÉ, IWAIS). Választott tagja az IEEE, IEE, BEMS, FEANI világszerte elismert szakmai szervezeteknek. Több hazai és nemzetközi, állami és tudományos kitüntetés tulajdonosa.

Zipernowsky-díj Dr. Madarász György 1941-ben született Budapesten. 1965ben szerzett villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, az erősáramú szakon. Egyetem előtt, és az egyetemi tanulmányok alatt nyaranként, a Ganz Villamossági Műveknél dolgozott, ahol is elkötelezte magát az elektrotechnikának. 1965— 1992 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán dolgozott oktatóként: 1965lől gyakornok, 1966-tól tanársegédi, 1973-tól adjunktusi, 1984lől docensi beosztásban. Munkahelyének változó megnevezései: Nagyfeszültségű technika és készülékek Tsz., Erősáramú Intézel, Villamos készülékek és berendezések osztálya, majd ismét Nagyfeszültségű technika és berendezések Tsz. 1977—89 között a Villamos készülékek és berendezések osztály vezetője. 1992-től a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. műszaki—tudományos szaktanácsadója. 1972-ben műszaki egyetemi doktori címet, 1983-ban kandidátusi fokozatot (majd PhD címet) szerzett. Az erősáramú 1998. 91. évfolyam 1. szám

mérnökképzésben a villamos gép- és készülék szak kialakításában úttörő szerepet játszott. Egyetemi előadásokat tartolt magyar és angol nyelven. Szakmai munkássága a villamos energetika berendezéseinek üzemeltetési, konstrukciós és fejlesztési kérdéseihez kapcsolódik: kapcsolókészülékekben az ívoltó-szerkezetek, elektromágnesek, érintkezők jelenségei; A kapcsolási ív és a hálózat közötti kölcsönhatás; kapcsolási túlfeszültségek; ívoltás, túlfeszültség, mágneskörök számítógéppel segített modellezése; védelmek, valamint nagyfeszültségű (hagyományos és SF6gázszigetelésű) berendezések komponenseinek fejlesztése. Korszerű mérnöki eszközök (végeselem analízis) alkalmazásának ipari bevezetése stb. A MEE-nek 1965 óta tagja. Kezdettől fogva részt vett több munkabizottságban, konferenciák szervezésében és vándorgyűlések munkájában. 1990-től a Nagyfeszültségű készülékek munkabizottság vezetője, valamint a Villamos gép- és készülék szakosztály alelnöke. 1944-től a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. üzemi szervezetének elnöke, az Elektrotechnika szerkesztőbizottságának tagja. Tagként részt vesz a nemzetközi kapcsolatok bizottság, díjbizottság, szabványosítási bizottság munkájában. Rendszercsen publikál külföldi folyóiratokban, valamint az Elektrotechnikában. Cikkeiért Nívódíjban részesült. Számos egyetemi jegyzetet írt és több könyv társszerzője. Tagja a MTA köztestületének, az IEEE-nek, valamint az Alkalmazott Elektrodinamikái Egyesületnek.

Bláthy-díj Horváth József

A Zala megyei Pacsán született 1948ban. Technikusi oklevelet 1966-ban szerez. 1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki, 1994-ben a Zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskolán mernök-üzemgazdászi oklevelet szerez. Első munkahelyén, a Budapesti Elektromos Műveknél kábelhálózat-tervező. 1974-től az ÉDÁSZ dolgozója a Zalaegerszegi Üzemigazgatóságon. 1992-től az ÉDÁSZ Rt. üzemviteli igazgatója. 1974 óta a MEE tagja, 1986—92-ig a Zalaegerszegi Szervezet titkára, 1994 óta a Győri Szervezel elnöke. Fiatal mérnökként főként az üzemeltetés kérdéseivel foglalkozott. Több tanulmányt is készített pályázatokra. Egyikkel első díjat nyert. Rendszeresen részt vett szakmai tanfolyamokon oktatóként. A Zalaegerszegi Szervezet titkáraként jelentősen bővítette a taglétszámot, bevonta az egyesületi tevékenységbe a város és

29

Egyesületi élet környéke üzemei villamos szakembereit. Évről-évre nagy hangsúlyt fektetett szakmai rendezvények és látókör bővítő szakmai kirándulások szervezésére. Részt vett, ill. irányította elnök-titkári értekezlet és vándorgyűlés szervezését, 1996-ban az ÉDUKO megalakítását. Némethné Vidovszky Ágnes dr. Tanulmányait Budapesten végezte, itt szerzett villamosmérnöki oklevelet 1978-ban a Műszaki Egyetemen. 1993ban a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán gazdaságmérnöki oklevelet, majd 1996-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1978—1984-ig a MÁV Tervező Intézetben dolgozott, 1984-től a Közlekedési Főfelügyelet Vasúti Felügyelet munkatársa. Az 1980-as évek végén bekapcsolódik a szakirányú oktatásba (Kandó Kálmán Műszaki Főiskola világítástechnikai szakmérnökképzés, Országos Munkavédelmi Képző- és Továbbképző Intézet, MÁV Rt. Baross Gábor Tisztképző Intézet). Rendszeresen részt vesz mind a hazai, mind a nemzetközi szakmai konferenciákon, előadásokat tart és azokat publikálja is. Több oktatási segédlet szerzője, ill. társszerzője (pl.: Világítási hálózatok KKMF jegyzet). A MEE-nek 1983 óta tagja, a Világítástechnikai Társaságban, a MEE Szervezőbizottságában tevékenykedik. Részt vett a MÁV több szabványbizottságában, így a világítási (MÁVSZ 2923, MÁVSZ 2863), valamint az érintésvédelmi (MSZ 07-2506) szabályzatok kidolgozásában is. Hivatali munkája mellett fejlesztési, kutatási témákkal is foglalkozik, több tanulmány társszerzője, így pl.: Kisnyomású nátriumlámpák alkalmazása a MÁV-nál, Peronok energiatakarékos világítása, Déli pályaudvar világítási rekonstrukció.

Kandó-díj Hiezl József ADÉMÁSZ Rt. bajai üzletigazgatóságának igazgatója. 1974 óta a MEE tagja. Szervező titkár, titkár, majd elnök a helyi csoportban. 1995—96-ban az országos elnökség tagja, a Dél-Magyarországi Régió képviselője. Villamosmérnök és marketing szaküzemgazdász. Többszörös Kiváló Dolgozó, a MEE Kiváló Munkáért elismerésben 1991 -ben részesült. Birtokosa a „Magyar Villamosenergia-ipar Megújításáért Emlékéremnek" cs a „Világítástechnikai Társaságért" kitüntetésnek. Könözsy Béla 1935-ben született Esztergomban, ahol gimnáziumban érettségizett. 1957-től dolgozott az ÉDÁSZ V. Esztergomi Üzletigazgatóságán mint energiaellenőr, majd energetikus. Közben technikus, majd gépészmérnöki oklevelet szerzett 1967-ben. Ezt követően szakszolgálati, majd üzemviteli csoportvezető beosz-

30

tásban dolgozott. 1976-tól üzemviteli osztályvezető munkakört látott el nyugdíjba vonulásáig, 1993-ig. Irányítása alatt történt meg az Üzemigazgatóság területén a nullázásos erintésvédelemre való áttérés, így az érintésvédelemmel szívesen és behatóan foglalkozott szakértői tevékenysége során is. 1964-ben lett a MEE tagja, 1968-tól pedig az Esztergomi Szervezet vezetőségi tagja. 1970-ben választották a Szervezet titkárává, majd azóta minden választáson újraválasztották, legutóbb 1997 szeptemberében, így jelenleg is titkárként tevékenykedik. Titkárként már 1970-től folyamatosan bevonta Szervezetbe a dorogi térség (Szénbánya, Erőmű, Richter V. Gyár) szakembereit, majd a vállalkozókat, így a taglétszámot döntően nem befolyásolta az ÉDÁSZ-nál bekövetkezett átszervezés. Fontosnak tartotta a külföldi kapcsolatok folyamatos szervezését, életben tartását. Tanfolyamok, majd tanulmányok, szakvélemények, megbízásos munkák végzésével sikerült a szervezet működésének pénzügyi feltételeit mindig biztosítani. Több nagyrendezvény, 2 vándorgyűlés, szakosztályi kihelyezett ülések stb. rendezésében vett részt, valamint előadások, szakmai fórumok, ankétok, bemutatók szervezésében rendszeresen, esetenként előadóként is. Egyesületi tevékenységével sikerült hozzájárulni ahhoz, hogy a MEE Esztergomi Szervezete a városban és vonzáskörzetében, az itt működő műszaki—tudományos egyesületek közül a legeredményesebbek közé kerüljön, és mind a szakmai, mind a társadalmi közvélemény elismerését kiérdemelje. A MTESZ Városi Szervezete felterjesztésére, 1989-ben az ipari miniszter a műszaki—tudományos tevékenységért és az ismeretterjesztésben elért sikerekért „Kiváló munkáért" kitüntetésben részesítette. Sebestény Gyula 1942-ben született Kaposváron, okleveles villamosmérnök. ABudapesti Műszaki Egyetem elvégzése után a Déldunántúli Áramszolgáltató Kaposvári Üzletigazgatóságán kezdett dolgozni, jelenleg a Kaposvári Üzletigazgatóság igazgatója és a DÉDÁSZ Rt. Felügyelő Bizottságának — a dolgozók által választott — tagja. Szakmai tevékenységet — a DÉDÁSZ-nál betöltött különböző szintű vezetői tevékenységnek megfelelően — széles szakterület jellemzi. Kezdetben műszaki fejlesztéssel, alállomások, villamos hálózatok üzemeltetésével, érintésvédelmi feladatok megoldásával, később különböző szervezeti egységek irányítást feladatainak megoldása során az igazgatási, energiaértékesítési, fogyasztói szolgálati, és különböző hálózatépítési feladatok megoldása jelentették tevékenységét. Részt vett a nullázásos érintésvédclcm hálózati feltételeinek kialakításában, a 120/20 kVos transzformátorállomások automatizálásában, az URH hírközlőrendszer kialakításában, a kirendeltségi szervezet kialakításában. A vállalat szervezési feladatok megoldásában a múltban és jelenleg is részt vesz. Mindig szívesen foglalkozott az új módszerek kialakításában, bevezetésében. ELEKTROTECHNIKA

Egyesületi élet Tanfolyamokon, továbbképzéseken oktatóként, vizsgáztatóként, a szakmunkásképzésben pedig 15 éve állami vizsgabizottsági elnökként, szakközépiskolai érettségin pedig társelnökként végez munkát. A MEE-nek 1967 óta tagja, 1981-től a Kaposvári Területi Szervezet elnöke, az Egyesület Etikai Bizottságának tagja. Több esetben tagja volt a Jelölő Bizottságnak, jelenleg annak elnöke. Tevékenységével hozzájárult a kaposvári szervezet működésének stabilizálásához, közreműködésével rendezvényeket szerveztek, megbízásos munkákat vállaltak és végeztek. 1990-ben tevékenységét az Egyesület oklevéllel ismerte el. Munkáját az új iránti fogékonyság, a különböző szakmai területek iránti érdeklődés jellemzi. Részt vesz a mérnöki, gazdasági önkormányzatok működésében. A Somogy megyei Mérnök Kamara alapító tagja és az Etikai bizottság elnöke, a Somogy megyei Kereskedelmi és Ipar Kamara osztály elnöke. Rubint Dezső 195 l-ben Ózdon született. ABME Villamosmérnöki Karának Erősáramú Szakán 1975-ben végzen mint okleveles villamosmérnök. Ezután a TITÁSZ Vállalatnál helyezkedett cl, ahol különböző műszaki beosztásokban tevékenykedett. Jelenleg a TITÁSZ Rt. üzemviteli főmérnöke. 1984-ben villamos energetikai szakmérnöki, 1996-ban közgazdasági szakokleveles mérnöki képesítést szerzett. Szakmai munkássága során kiemelten foglalkozott a TITÁSZ védelmi automatika rendszerének fejlesztésével és üzemeltetésével; a hálózati berendezések karbantartása, a hálózatirányítás, telemechanizálás és hangfrekvenciás vezérlés kérdéseivel. 1978 óta tagja a MEE-nek. 1989-től a debreceni szervezet vezetőségének, 1990-től pedig a MEE Intéző Bizottságának, majd Elnökségének tagja. Egyesületi munkássága során számos tudományos ülés, szakmai konferencia szervezésében, lebonyolításában vett rész, ill. több rendezvény szakmai előadója volt.

Csáki-díj Forgács Gábor Sopronban született 1938-ban. A középiskolát Kecskeméten végezte, 1956-ban érettségizett itt. Villamosmérnöki diplomát a BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán szerezte 1961-ben. A Dunai Vasműben kezdett dolgozni, s ma is itt dolgozik immár 36 éve. A munkássága első időszakában a két hengerműben töltött be különböző beosztásokat. A Hideghengermű építésében kezdettől részt veit. 1976-ban feladatul kapta — karbantartásvezetői beosztásban —a Meleg- és a Hideghengermű teljes karbantartása hatékonyságának növelését, majd a Hengerművek karbantartásának a Dunai Vasmű központi karbantartásába való integrálá1998. 91. évfolyam l.szám

sát. A központi karbantartás sikeres bevezetését követően, ebben a szervezetben újra villamos szakterületen kapott feladatot. A villamos szakág műszaki vezetőjeként az egész Dunai Vasműre kiterjedően segítette a villamos szakma vállalaton belüli fejlődését. Gondot fordított a villamos forgógépek javításának, felújításának fejlesztésére, a több mint tízezres motorállomány tipizálására. Kiemelt feladatként, kiváló eredményeket értei a nagyteljesítményű egyenáramú villamos gépek üzemvitelének és javítástechnológiájának fejlesztésében. Sok más szakmai terület mellett a villamos hajtások és automatikák elektronikai irányban való fejlesztését tartotta a legfontosabbnak. 1987-ben a KKVMF „crőáramú berendezések mikroporcesszoros irányítása" képzésen szaküzemmernöki diplomát szerzett. 1988—90-ben részt vett a VKI és a DV által közösen kifejlesztett mikroprocesszoros, kohászali rendeltetésű villamos hajtáscsalád megvalósításában cs széles körű alkalmazásba vételében. (Első ütemben 13 db különböző hajtást építettek be teljes sikerrel.) Az új technika sikeres alkalmazásának kulcsfontosságú feltétele volt az üzemi szakejnberek tudásának intenzív fejlesztése. A szakmai oktatás szervezésében intenzíven vett részt. Több mint tíz évig volt a Vállalati Oktatási Bizottság tagja. Ebben az időben építették ki a vállalati tanműhelyben az elektronikai szakismeretek gyakorlati oktatásának fellételeit, a szakosított mérőlaboratóriumokai, a mérőteremben már a 80-as évek végén mikroprocesszoros hajtások gyakorlati működését gyakorolták a szakmunkások is. A MEE-nck 1965 óta tagja. A Dunaújvárosi Szervezeten belül működik a DV Üzemi Csoport, ahol legfontosabb tevékenysége az egyesületi tagok szakmai lelkesedését, érdeklődését a vállalati célok megoldására összpontosítani. 1977-től a szervezet vezetőségének a tagja, számos nagysikerű rendezvény szervezője. Munkája során elősegítette, hogy a fiatal kollégák megismerkedjenek az Egyesülettel, és ott érdeklődésüknek megfelelő fejlődési lehetőséget találjanak. A szervezet létszáma jelentős és stabil.

Straub-díj Némethy Zoltán Budapesten született 1944-ben. 1968-tól vesz részt a MEE felvonókkal és mozgólépcsőkkel foglalkozó munkabizottságának munkájában, amelynek alapító tagja, cs 1994-től vezetője. Egyetemi tanulmányai befejezése után az ipar különböző területein dolgozott előbb gyártástervezőként, majd kutatómérnöki beosztásban. 1977-tól az ÉMI Felvonóvizsgáló Állomásán dolgozott, tudományos besorolásban. Az állomást a vállalati privatizáció részeként 1993. március l-jén az EMI-TÜV Bayern vegycslulajdonú kfl.-hez csatolták, de ezzel munkaköre és beosztása nem változott. Hozzá tartozik az Állomás Szentendrén üzemelő kísérleti laboratóriumának szakmai irányítása, a vizsgálatok és a vizsgáló berendezések elvi fclépílése, a fejlesztési koncepciók kialakítása. A munkabizottság az elmulat években 10—10 rendezvényi tarlóit, az előre jóváhagyott munkatervvel összhangban. A

M

Egyesületi élet rendezvények látogatottsága jellemzően huszonöt—huszonnyolc főkörül volt, kivéve a júniusi kétnapos vidéki szemináriumot, amelyen a részvétel a 60—80 főt is elérte. A Mubi magjának tekinthető 55 fő közül 40 fő tagja a MEE-nek is. A Mubi felkérésére a BME Mérnöktovábbképző Intézet bevonásával több mint egy évtizede jelenlegi munkahelyén folyik az iparágban dolgozó felsőfokú végzettségű szakemberek továbbképzése. Ennek kezdeményezője és azóta is koordinátora. Ugyancsak kezdeményezője volt annak, hogy a Polláck Mihály Műszaki Főiskola az 1997. évben kihelyezett főiskolai évfolyamot indított munkahelyén, az ÉMI-TÜV Felvonóvizsgáló Állomásán. Az MSZH és az OMFB megbízása alapján 1984-től vesz részt az ISO TC 178 „felvonók és mozgólépcsők" munkájában, valamint a WG 4 szakértői munkacsoportnak is tagja. Ennek is köszönhető, hogy az ISO TC 178 az 1996. évi plenáris ülését Budapesten tartotta 26 ország részvételével, amelyhez kapcsolódott a X. Magyar Felvonókonferencia is. Mindkét rendezvényt az ő irányításával a munkabizottság szervezte, mégpedig mind szakmailag, mind pénzügyileg sikeresen. Az elmúlt időszak számottevő eseménye volt a Magyar Mérnöki Kamara, és ezen belül az Anyagmozgatógépek, Építőgépek és Felvonók szakmai Tagozat megalakulása. A Munkabizottság tagjai közül hatan kerültek a tagozat elnökségébe, és öten a szakmai bizottságába, egy fő pedig az országos elnökség etikai bizottságába. Szakmai munkájához kapcsolódóan 23 cikke jelent meg. Ezek elsősorban felvonókkal foglalkoznak, s csak kisebb mértékben mozgólépcsőkkel. Ezen kívül társszerzőként részt vett a Felvonók, mozgólépcsők szerelése és javítása c. ipari szakkönyvtári könyv (1987), valamint az Épületfenntartási kézikönyv (Műszaki Könyvkiadó 1988.) és a Panelkalauz (ÉTK 1996.) megírásában.

Urbanek-díj Dr. Takács György 1966-ban kapott villamosmérnöki oklevelet a BME-n. Azóta a VEIKI-ben, az MVMT-nél, a KOMV1LLGÉP KFT.-nél és az ELMŰ RT-nél dolgozott, ez utóbbi a jelenlegi munkahelye is. A felsorolt társaságoknál vizsgálatokkal, fejlesztéssel, hálózatépítéssel foglalkozott. Az említett tevékenységeket elsősorban a zárlatbiztos sági vizsgálatok, hálózati üzemvitel, gyakorlati világítástechnika, közvilágítás szakterületeken végezte. Rövid ideig foglalkozott távközlési hálózatokkal, és az utóbbi években villamosenergia-fogyasztás méréssel is. A legtöbb fejlesztési munkát a közvilágítás és a világítási áramkörök szakterületeken végezte. Az eddigi — 82 — publikáció mintegy 60%-ában is az ezeken a területeken készült érdekesebb vizsgálatokat, fejlesztéseket írta le, ill. adta elő. Az említett 82 publikáció nagyobb része MEE kiadványokban, illetve rendezvényeken jelent meg. A MEE-nek 31 éve tagja. A Világítástechnikai Társaságban 1981 óta dolgozik, hosszabb ideig vezetőségi tagként. Az ELMŰ közép-pesti üzemi csoportjának negyedik éve látja el a 32

titkári teendőit. 1995 tavaszán megalakították a Villamosenergia Mérési Társaságot, amelynek megalakulása óta titkára. Elsődleges célkitűzése a társaság tagjainak, elsősorban a fiatalok szakmai tapasztalatszerzésének elősegítése, publikációs igényének felkeltése és az egyesületi munkába való bevonása.

Liska-díj Szita Iván 1926. május 4-én született Budapesten. 1944—1949: tanulmányokat folytatott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának B (villamos) tagozatán, és gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1949—1956: a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosgépek és Mérések Tanszékén tanársegéd. 1956—1986: a Ganz Villamossági Műveknél tervező mérnök, majd főkonstruktőr, végül a Gépszerkesztés Főosztály vezetője. 1986-tól nyugdíjas és a Ganz Villamossági Művek, majd a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. műszaki tanácsadója, ill. szakértője. Egy évig vezette a MEE transzformátor munkabizottságát. Főbb munkái: 45 Mvar-os hidrogénhűtésű szinkronkompenzátor villamos és hűtési számításai, 400 kV-os transzformátorok tervezése, 750 kV-os transzformátorok tervezésének irányítása. Részt vett a transzformátorokra vonatkozó országos szabványok kidolgozásában. Társszerzője az Elektrotechnika c. egyetemi tankönyvnek és a Villamosgépek c. főiskolai tankönyvnek. Szerzője több szakcikknek, amelyek a Felsőoktatási Szemlében, az Elektrotechnikában, a Villamosságban, a Ganz Villamossági Közleményekben, ill. a CIGRÉ 1974. évi konferenciájának közleményében jelentek meg. 1964-ben Nívódíjat kapott az Elektrotechnikában megjelent „Szinkron motorok üzemi jellemzői" c. cikkéért. 1978-ban Eötvös Lóránd-díjat, 1980-ban Állami Díjat kapott.

Veréb ély-díj .Csapó Imre 1970-ben kezdett dolgozni a MÁV biatorbágyi 120/25 kV-os alállomásán, ahol megismerte a gyakorlatban is a vasúti felsővezeték-rendszert és annak energiaellátását. 1977-től az előírt képesítés megszerzése után, a kisfeszültségű villamos berendezések szabványossági felülvizsgálatát végezte, amely során széles körű áttekintést nyert a vasútnál alkalmazott villamos berendezésekről, és azok érintésvédelmének vasúti specialitásairól. Közben a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola villamosenergia-ipari szakán üzemmérnöki oklevelet szerzett. ELEKTROTECHNIKA

Egyesületi élet 1983-ban a Vasúti Tudományos Kutató Intézet kebelén belül működő MÁV Szabványügyi Központba került. Itt egyaránt foglalkozott a kis- és nagyfeszültségű villamos berendezések szabványosítási kérdéseivel. Ezen belül kiemelhető a vasúti világítási, majd később az érintésvédelmi szabványok kidolgozásában való közreműködés. 1986-ban a MÁV Vezérigazgatóságra került, ahol az általános célú villamosenergia-ellátás és a térvilágítási berendezések előadója volt. A világítástechnika vasúti alkalmazásai kapcsán sokat foglalkozott a mozdonyvezetők látási körülményeinek vizsgálatával. A tapasztalatok alapján közreműködött a MÁV mozdonyai tenyvelős világításának korszerűsítésében. A közvilágítás, valamint vasúti térvilágítás zavaró hatásainak vasúti jelzők megfigyelhetőségére gyakorolt hatása problémakörében több — MEE keretei közt — kidolgozott tanulmánynak, Villamosság-ban megjelent cikknek és Világítási Ankéton elhangzott előadásnak társszerzője. Kiemelten foglalkozott a MÁV budapesti 10/0,4 kV-os energiaellátó hálózata fejlesztési kérdéseivel, annak telemechanikájának kiépítésével. Az aktuális vasútvillamosítások során foglalkozott a vasúti érintésvédelem, ezen belül a sín potenciálemelkedésének kérdésével, amelynek során sok mérési tapasztalatot szerzett. Jelenleg a MÁV Rt. Távközlő-, Erősáramú- és Biztosítóberendezési Gazdálkodási Központ erősáramú főmérnöke. A térvilágítási berendezések, valamint a vasúti érintésvédelem általános alkalmazási problémáival jelenleg is sokat foglalkozik.

Déri-díj Babos Sándor 1938. július 4-én Budapesten született. 1956-tól technikusként, majd 1975-től üzemmérnökként dolgozott a villamosenergia-iparban. 15 évig a Budapesti Elektromos Művek Próbaállomásán és a Villamosipari Kutató Intézet zárlati-laboratóriumában a villamosgépek és készülékek zárlati vizsgálatait végezte. 1970-től a Budapesti Elektromos Művek Túlfcszültségvédelmi és Szigeteléstechnikai Szolgálat vezetője volt, majd 1978—87-ig a Magyar Villamos Művek Tröszt Szakszolgálatán az Országos Túlfeszültségvédelmi és Szigetelésellenőrzési Szolgálat Szigeteléstechnikai csoportvezetőjeként az alaphálózati készülékek és berendezések szigeteléstechnikai kérdéseiben — elméleti és gyakorlati síkon — fejtett ki tevékenységet. Főbb szakmai tevékenységei: a 120 kV-os kábelhálózat túlfeszültség-kérdései, a 750 kV-os transzformátorok gyári átvételei és üzembe helyezésük, a paksi 400 kV-os berendezések, készülékek átvételei, üzembe helyezés előtti és üzem közbeni ellenőrző vizsgálatainak kidolgozása. 1987-től az Országos Villamostávvezeték Rt. Alállomás Üzemviteli Osztályán az alaphálózati berendezések, készülékek műszaki átvételével, üzemeltetési kérdéseivel és üzem közbeni szigetelési állapot-ellenőrzéseivel foglalkozik. A rendszeresen és időszakosan végzett készülékvizsgálatok alapot szolgáltatnak a biztonságos energiaszolgáltatáshoz, valamint az 1998. 91. évfolyam l.szám

esetleges karbantartás, a felújítás módjának és mértékének megítéléséhez; mindenkor szem előtt tartva a gazdaságosságot, élet- és vagyonvédelmet. Szakterületét érintő országos és iparági előírások, utasítások, irányelvek, szabványok alkotásában 1969—1992-ig számos fejezetet vállalt. 1971-től a MEE tagja, eleinte az üzemi szervezetekben működött (előadások, szervezés). Az Egyesület Villamosenergia Szakosztályhoz tartozó Műanyag szigetelők alkalmazása, Túlfeszültségek és szigeteléskoordináció Mubi-k előadásait rendszeresen látogatta. A Gépes Készülék Szakosztályhoz tartozó Korszerű szigetelőanyagok, valamint a Transzformátor Mubi előadásokat látogatta és ezeken előadásokat tartott (1982—86-ig hat alkalommal). 1988-tól a Transzformátor Munkabizottság vezetője, valamint a MTESZ-MEE szaktanácsadója és szakértője. Az utóbbi tíz évben mint felkéri előadó, főleg a nagy- és óriástranszformátorok, valamint a mérőtranszformátorok szigeteléstechnikai témaköréből tartott ismeretterjesztő előadásokat. Részt vett az Egyesület különféle szakmai konferenciáin, mint felkért hozzászóló pl.: a „100 éves a transzformátorgyártás" c. 1985-ös jubileumi tudományos konferencián, előadó 1995-ben (Esztergom) a Francia—Magyar Elektrotechnikai Napokon, majd szintén 1995-ben a romániai ICEMENERG, Nagyon nagy feszültségű hálózatok szimpóziumára (Nagyszeben) beterjesztett „120 kV-os és nagyobb feszültségű mérőtranszformátorok üzem közbeni állapot ellenőrzése" c. tanulmányát elfogadták. Aszegedi Vándorgyűlés (1995) Szervező Bizottságban mint a Gép- és Készülék Szakosztály műszaki (tudományos) felelőse vett részt. Az Egyesület delegáltjaként 1996-tól vett részt a Magyar Szabványügyi Testület (P. B. 1. sz. „Villamosenergetikai") MB 802. sz. „Erősáramú transzformátorok" műszaki bizottságának munkájában. A Gép- és Készülék Szakosztály 1997. szeptemberében az Egyesületi Tanácsba beválasztotta tagként. Szakcikkeit, amelyek a villamos szigeteléstechnika területéhez szorosan kapcsolódó gyakorlati és diagnosztikai tevékenységeit ismertetik, a Ganz Villamossági Közlemények és az Elektrotechnika folyóirat jelentette meg. A MEE az eddigi tevékenységeit 1990-ben „Egyesületi Kiváló" elismerésben, 1992-ben Verébély-díjazottként ismerte el.

Életpálya Elismerés Gazdag Ferenc Született 1930. november 6-án Földeákon. 1947-ben szerzett villanyszerelői képesítést. Szegeden érettségizett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen 1966ban villamosmérnöki oklevelet szerzett. Szakmai munkáját 1944-ben kezdte, majd 47 éven át egészen nyugdíjazásáig a Dél-magyarországi Áramszolgáltató vállalatnál, ill. jogelődjénél dolgozott. Kezdetben több község villamosenergiaellátásáról gondoskodott. Részt vett a kelet-magyarországi falvak villamosításában. Csakhamar Szegeden vezetői állásba került. Foglalkozót! városi közvilágítással, kábel- és légvezeté-

33

Egyesületi élet ki hálózatok üzemeltetésével, kommunális transzformátorállomások létesítésével. Részt vett Szeged és környékét tápláló 60 kV-os távvezetéket fogadó transzformátorállomás létesítésében és üzembe helyezésében. Irányítása mellett jelentős eredmények születtek a szegedi villamos fogyasztásmérő- és hitelesítő-állomás munkájában. Szakmai munkája mellett foglalkozott a vállalat dolgozóinak képzésével és továbbfejlődésével. 1968-ban kapott megbízást a vállalat beruházási osztályának vezetésére. Feladatai közé tartozott a vállalat kis-, középés nagyfeszültségű létesítmények, üzemi épületek, üzemigazgatóságok létesítése, gépek, gépjárművek, munkaeszközök beszerzése, forrásokkal való gazdálkodás. Munkájának elsimeréséül nehézipari miniszteri és többszörös vállalati kitüntetésben és elismerésben részesült. A MEE-nek 1952 óta tagja. 20 éven át szegedi szervezet titkára, ez idő alatt az Egyesület több iparágra kiterjedő, a vi llamos ismereteket felölelő szakmai tanfolyamokat szervezett és országos érvényű bizonyítványt adott, több ezer hallgató részére. Ez idő alatt önálló csoporttá alakult Baján, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen az egyesületi tagság. A szegedi szervezet széles körű külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, így minden évben 10...20 fő utazott külföldre. Természetesen ugyanezen országokból fogadta a partner egyesületek tagjait. A szakmai tapasztalatoknak számos eredménye lett, amit a bázisvállalatok hasznosítottak. Ilyenek többek között a villamos hálózatok technológiája, gépesítése és szervezése. Igen kedveltek voltak az Egyesület által minden évben 30...40 fővel szervezett kül- és belföldi tanulmányutak, üzemlátogatások, szakmai és kulturális programokkal. Titkári tevékenységének idején Szegeden elnök-titkári értekezletet, vándorgyűlést és konferenciát szervezett. Hatékony titkári szervező tevékenységét a Bláthy-díj odaítélésével és többszöri jutalom adományozásával ismerték el. Az Egyesület képviseletében a MTESZ Csongrád megyei Szervezet több munkabizottságában is tevékenykedett, ahol a végzett munkáját emlékplakettel és Vedres István emlékérem adományozásával jutalmazták. Lengyel János 1958-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán „Kórház villamos berendezés" jeles diplomatervét védte meg és ezzel elkötelezte magát az épületek villamos berendezései tervezése területén. Villamos- és épületgépész tervezőként, villamos szakosztályvezetőként és villamos főmérnökként dolgozott nagy tervezőintézeteknél (ÁÉTV, LAKÓTERV, KÖZTI) és a Magyar Rádiónál. Vezető beosztásban is mindig mint tervező is alkotott. így lehetséges, hogy több száz létesítmény villamos tervezőjeként is jegyzik (Nagyatádi Konzervgyár villamos rekonstrukció, Ganz Mávag dízel próbaterem, Vas megyei Tanács műemlék épülete, Békéscsaba középmagas ház, Tanácsháza Vác, Devecseri Kastély-könyvtár, Hotel Duna Intercontinental, Orgoványi kultúrház stb.). Tervezett külföldön is. (Berlin Ostbahnhof 5 db 25 szintes lakóház üzletekkel, Alexanderplatz 408 lakás üzletekkel; Mag34

debur 3000 lakás stb. Algériában Annába 980 lakás, M'Sila Bouschgouf vízügyi szakiskola, 35/0,4 kV-os Tr. állomások, Órán szakközépiskola stb.) Házgyárak részére típus-alaptervet készített („Miniház") és a kelenföldi lakótelep villamos adaptáló tervezését végezte. Szakterületén — villamos és épületgépészet — több éven keresztül két minisztériumban is (EVM, NIM) vezető irányító feladatokat látott el. Konferenciákon, szakmai összejöveteleken szakterületéről előadásokat tartott, szakfolyóiratokban publikált. Oktatott a BME Elektrotechnika Tanszéken, a Mérnök Továbbképző Intézetben, és több, mint 20 éve az Iparművészeti Főiskolásn belsőépítészek részére elektrotechnikát-világítástechnikát tanít. AMEE-ben 1958 óta dolgozik. A Villamos-fogyasztóberendezések szakosztály tagja és 25 éve vezeti a „tervezői" munkabizottságot. Az Építőipari Tudományos Egyesület épületvillamos tagozatának több mint 20 éve vezetőségi tagja. Somorjai Lajos Felsőfokú tanulmányait 1957-ben fejezte be a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán „Kitüntetéses oklevél"-ben részesülve. Ezután a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetnél (akkori nevén Villamosipari Vizsgáló Állomáson) helyezkedettel. 1959-ig vizsgáló mérnökként dolgozott, majd az Intézet Rövidzárlati laboratóriumának vezetésével bízták meg. Feladata a laboratórium tervezésének befejezése, üzembe helyezése, továbbá az intézeti fejlesztési és beruházási munkák műszaki ellenőri feladatainak ellátása volt. 1961-ben osztályvezetővé nevezték ki az Intézet Kisfeszültségű Készülék osztályára. Ebben a beosztásban dolgozott folyamatosan 1994-ben kezdődött nyugdíjazásáig. Az osztály tevékenységi köre a kisfeszültségű berendezések, készülékek, automatika elemek, szerelési anyagok szabvány szerinti, fejlesztési és szakértői vizsgálatára terjedt ki. Jelenleg nyugdíjasként a MEEI-ben műszaki tanácsadói alkalmazásban áll és nagyrészt vizsgálati, valamint tanúsítási ügyekkel foglalkozik. Pályafutása során munkakörével és feladataival összefüggésben 1963-tól kezdve kapcsolatba került a szabványosítással, és azóta több, mint 50 országos szabványhoz készített javaslatot a kisfeszültségű készülékek, berendezések, biztosítók, kismegszakítók, áram-vedőkapcsolók és szerelési anyagok tárgyában. A CEE, IEC, az egykori KGST, valamint a jelenlegi CENELEC szabványosítás területén a hazai nemzetközi bizottságok tagjaként rendszeresen referensi teendőket látott el. Többször külföldön is képviselte a hazai álláspontokat. Bejelentett vizsgálati szakértőként vett részt a CENELEC Tanúsítási Egyezmény tanácskozásain. 1990 és 1994 között az IEC/CENELEC területén működő Magyar Elektrotechnikai Nemzeti Bizottság Elnökségének tagjaként a „Kisfeszültségű kapcsolókészülékek, berendezések, szerelési anyagok" programbizottság elnöki tisztségét töltötte ELEKTROTECHNIKA

Egyesületi élet be. 1997. szeptember óta ismét ebben a megtiszteltetésben van része. A Villamosság, Szabványosítás és az Elektrotechnika lapokban több publikációja jelent meg a készülékek szabványosításával és vizsgálataival kapcsolatban. Az OMFB és a MEE szervezésében indított több szakértői tanulmány készítésében és elbírálásában vett részt. A MEE-nek 1960 óta tagja. 1965 és 1990 között a „Kisfeszültségű készülékek", a „Villamos érintkezők", az „Ipari villamos berendezések" munkabízottságok munkájában vett részt, amelyekben rendszeresen tartott beszámolókat, összefoglalókat, előadásokat szabványosítási és vizsgálati kérdésekről. 1988-ban elnyerte a MEE szaktanácsadói címet, és ezt követően felvettek a MEE szakértői névjegyzékébe. 1993-ban megkapta az IKM szakértői engedélyét is. 1990-ben a MEE Szabványosítási Bizottsága elnökének választották meg. E bizottság feladata a MEE és az MSZT (a korábbi MSZH) közötti munkamegosztás keretében új kapcsolatrendszer kialakítása. Elnyerve az IKIM pályázatát, sikerült szakmai szabályzatok tervezetét elkészíteni a bizottság keretein belül. E bizottsági tisztséggel összefüggésben 1991 -ben történt megbízás alapján ellátja az Elektrotechnika lap Szabványosítás rovat szerkesztési teendőit is. Vincze Vilmos 1921-ben Budapesten született. Villamos Felsőipari Iskolai végzettséget 1942-ben szerzett. A gyakorlati világítástechnikában a lámpatestgyártás területén 1940 óta dolgozik. 1978-ig az EKA-ban, 1983-ig a TUNGSRAM-nál, azóta a TungsramSchréder Rt.-nél dolgozik. Részt vett a hazai közvilágítás korszerűsítésében, a közvilágítási szabvány alkotásban, de egyéb ipari és belsőtéri lámpatestek és fényvetők fejlesztési munkáiban és gyártásában is. A lámpatestekben és fényvetőkben alkalmazott alumínium tükrök elektrokémiai fényesítési eljárásának szabadalmi tulajdonosa. Jelenleg is a lámpatestek tervezése, fejlesztése területén dolgozik. Számos, a világítástechnikával kapcsolatos Mérnök Továbbképző Intézet-i kiadvány, OMFB-tanulmány, a Gergely féle „Gyakorlati Világítástechnika" kézikönyv „Lámpatestek" fejezetének a szerzője, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola világítástechnika jegyzetének társszerzője és meghívott előadója. A Villamosságban, az Elektrotechnikában és más szakmai folyóiratokban rendszeresen publikál. Déri-díjat 1976-ban, Urbanek-díjat 1993-ban kapott. A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) munkájában 1967 óta vesz részt. A CIE 68. Publikáció „Külsőtéri munkahelyi világítás" társszerzője. AMEE-nek 1957 óta tagja. Tevékenységét 40 éven keresztül —elsősorban a gyakorlati világítástechnika területén — a Világítástechnikai Szakbizottság, majd Szakosztály, később a Világítástechnikai Társaság keretén belül fejtette ki. Évekig a Szakbizottság alelnöke volt. Jelenleg a Világítástechnikai Társaság Díjbizottságának elnöke, és a Világítástechnikai Eszközök és Anyagok Munkabizottságának titkára. 1998.91. évfolyam 1. szám

Nívódíj Böszörményi Béla 1954-ben született. 1978-ban szerzett mérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos Kar Erősáramú Szakán. 1985—87-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán világítástechnikai szaküzemmérnöki képzésben vett részt. Munkáját a GANZ Villamossági Művekben a Transzformátortervezési Főosztályon kezdte, majd a BIFI-nél villamos tervezőként dolgozott. 1991 óta a GE Lighting TUNGSRAM Rt. létesítmény mérnöke. Munkája világítási projektek lebonyolítása, szakmai tanácsadás, lámpatestei adás támogatása, világítási programok fejlesztésének koordinálása volt. 1997. szeptember 1-jétŐI kelet-európai lámpatestmanager beosztásba került. A MEE Világítástechnikai Társaság munkájában évek óta részt vesz. 1995—96—97-ben az őszi Világítástechnikai Ankétot szervezi. 1995—96-ban társszerzőként előadást tart az ankéton, amelyek anyaga megjeleni az Elektrotechnikában. 1997 májusában a LUX Európa kongresszuson társszerzőként poszterelőadással vett részt. Az 1997. évi Őszi választás óla a Világítástechnikai Társaság elnökségének tagja. Debreczeni Gábor 1932-ben született. Okleveles gépészmérnök. Munkahelye a GE Lighting Tungsram Világítástechnikai Állomás volt 1962 óta. 1974-től 1997-ig —nyugdíjba vonulásáig — annak vezetője. Az Állomás a hazai világítástechnikusok központja. Helyt ad a MEE Világítástechnikai Társaság és a Nemzetközi Világítástechnikai Társaság (CIE) magyar tagozata munkájának. 1974 óta a CIE Magyar Nemzeti Bizottság titkára. Közreműködik a CIE munkabizottság munkájában, az ott szerzett ismeretek hazai megismertetésében tevékenyen részt vesz. A Világítástechnikai Társaság elnökségének tagja. Irányítása alatt készült el a MEE iskola-világítástechnikai és kórházi kórterem világítási programja. Több mint 100 szakmai cikk, beszámoló, előadás szerzője. A Fényforrások című könyv társszerzője. Oktatási munkája a Magyar Iparművészeti Főiskolán a világítástechnika, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán a belsőtéri világítás oktatása a világítástechnika szakmernökkepzés keretében. Rendszeresen tart előadásokat a közegészségügy munkatársainak, a Budapesti Műszaki Egyetem színdinamikai oktatásában is részt vesz. Részt vesz világítástechnikai szabványok, ajánlások területén végzett munkában. Az Egyesületnek 1972 óta tagja. Gönczi Péter 1951-ben szülelelt Budapesten. A BME Villamosmérnöki Kar erősáramú szakán szerzett diplomát 1975-ben. Az EROTERVnél helyezkedett el és azóta is a vállalatnál dolgozik. 1975-től 1985-ig önálló tervező, 1985—1991-ben szakágvezető, létesít-

35

Egyesületi élet menyi felelős, 1992-tÖI irodavezető helyetles, Ül. irodavezető beosztásban. Jelenleg a Hálózati Berendezés és Rendszer Iroda irodavezetője. Szakmai területe korábban a magyar villamosenergia-rendszer belső átviteli feladatainak a megoldása, az alap- és főelosztóhálózat tervezése, ezen belül a következő témakörök voltak: feszültségmeddőteljes ítmény viszonyok, a hálózat zárlati viszonyainak ellenőrzése, javaslattétel zárlatkorlátozó intézkedésekre, üzembiztonsági számítások, rendszerirányítási feladatok, gazdaságossági számítások, erőművek hálózati csatlakozása, stabilitási kérdései. Számos megvalósíthatósági tanulmányt készített. Az ERŐTERV külföldi munkái során Németországban erőművi irányítástechnikai berendezések tervezésével, Irakban pedig faluvillamosítási tervek készítésében vett részt. Részt vett az első hazai fejlesztésű alállomási irányítástechnikai rendszerek kiépítésében, annak projektvezetője volt. Jelenleg mint irodavezető az új 400/120, 220/120 kV-os alaphálózati állomások, í 11- bővítések tervezését koordinálja, itt kiemelt fontosságú az új szekunder technika, a nyitott mezőorienlált védelem, irányítástechnika, az új korszerű készülékek beépítése. 1974-től a MEE tagja, majd szakértője, tagja az Európai Mérnökök Szervezetének a FEANI-nak. Számos MEE munkabizottságnak volt tagja, ill. vezetője, többek között a rendszerszintű feszültség-meddő-szabályozás, a Dunamenti, Paksi, Tiszai, Detki Erőművek feszültség-meddőleljesítmény szabályozó rendszereinek előkészítésében tevékenykedett. MEE vándorgyűlésen több esetben előadó és felkért hozzászóló volt. 1986-ban az IpM-MEE „A villamosenergia-felhasználás hatékonyságának növelése" pályázaton második helyezést ért el. Az Elektrotechnika című folyóiratban megjelent cikkei: Az FN zárlati áramok korlátozása a hazai 120 kV-os és nagyobb feszÜltségG hálózaton {1981), Figyelmeztető és tanácsadó rendszer az Országos Villamos Teherelosztóban (1987), Ipari erőművek hálózati csatlakozása (1996). Szilágyi Ferenc Mátészalkán született 1951-ben. Középiskolai tanulmányait a helyi Esze Tamás Gimnáziumban végezte, és ott is érettségizett 1970-ben. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1976ban szerzett erősáramú villamosmérnöki diplomát a villamosművek ágazaton. 1985-ben szinten a Budapesti Műszaki Egyetemen villamos energetikai szakmérnöki diplomát szerzett. 1976/77-ben az EMASZ Kazincbarcikai Üzemigazgatóságán kezdett dolgozni. 1977-tŐ! az ERŐTERV dolgozója. Jelenleg az ETV-ERŐTERV Rt. főmunkatársa. Fő szakterülete a transzformátorállomások speciális kérdéseinek vizsgálata. Ezen belül szakmai tevékenységi köre kiterjed a lúlfeszültségés villámvédelmi kérdésekre, a különböző hálózatok csillagpontkezelésére, a zárlatszámításokra, a fogyasztói visszahatá-

J6

sok elemzésére, a primer készülékek, ill. tokozott kapcsolóberendezések villamos jellemzőinek meghatározására, a korszerű szekunder rendszerek kialakítására, az EMC-területre, a fogyasztói tulajdonban lévő kiserŐművek hálózati csatlakozására stb. Tevékenyen részt vesz az ETV által készített Ajánlati Kiírások műszaki részének készítésében, a Hálózati Berendezés és Rendszer Iroda (HBRI) mérnökszolgálaí tagja. Egyik szerzője az új alaphálózati alállomások, ill. bővítések tervezéséhez kidolgozott Szekunder Rekonstrukciós Irányelv-nek. Ennek keretén belül foglalkozott a reléházak kialakításával, az árnyékolt kivitelű szekunder kábelek rendszerbe állításával. AMEE-nek 1982-től tagja, ill. szaktanácsadója, szakértője. Társszerzője több különböző szakmunkabizottság által készített tanulmánynak. Részt vesz a MEE szakcsoport által rendezett előadásokon mint előadó, vagy szervező. Szakmai publikációi: ELEKTROTECHNIKA, 1996. jan. Ipari erőművek hálózati csatlakozása (Gönczi P.-rel és Szentiványi L.-val közös). 1997. márc. Kiegészítés a zárlatszámítás hazai irodalmához. 1997. júl. Söntfojtótekercsek áramának megszakítási viszonyai az MVM Rt. és az ELMŰ Rt. hálózatán (dr. Mihálkovics T.-ral és dr. Papp G.-ral közös). Szimmetrikus összetevők a 2x25 kVos MÁV vontatási rendszer zári átszámításánál (megjelenés előtt). ERŐTERV Közlemények 1995. A Hungrana Kft. új ipari erőművének hálózati csatlakozása (több szerzővel közös). 1996. Alaphálózati alállomások új szekunder rendszere (több szerzővel közös). 1997. Árnyékolt kábelek alaphálózati alállomások szekunder rekonstrukciójához. Pintér Árpád 1965. május 25-én született Budapesten. 1983-ban végez az Üteg utcai Villamosenergiaipari Szakközépiskolában, mint „képesített áramszolgáltató". 1983tól a VEIKI Alumínium Alkalmazástechnikai Osztályán dolgozik villanyszerelőként. 1988-ban a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Épületvillamosítási szakán üzemmérnöki oklevelet szerez. 1988-tól a Villanyszerelőipari Vállalat fejlesztőmérnökeként tevékenykedik. 1991-től a STAFF Információs és Szerviz Iroda világítástechnikai munkatársa. 1992ben a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán világítástechnikai szaküzemmérnöki oklevelet szerez. 1993— 1995 között a COMPASS Világítástechnikai Kft. üzletkötője. 1995 óta a Pintér és Társa Kft. ügyvezető igazgatója. Egyesületi tevékenység: 1986 óta a MEE tagja. 1988-ban szakdolgozatáért MEE dicséretben részesül. 1988-tól a VIV üzemi MEE szervezet tagja. Tevékeny részt vállal a vállalat világítástechnikai bemutatóinak szervezésében, lebonyolításában. Az üzemi szervezet tagjaként a Reklám és Propaganda Munkabizottságban a szakmai kiállítások szervezésében is részt vesz. 1993-ban részt vesz az első LUXEXPO szervezésében. Az első ízben kiadott Világítástechnikai Évkönyv '96 szerkesztője. 1996-ban megkapja a Világítástechnikai Társaság díját. 1996-tól az újonnan megalakult Tártai ék világítási Munkabizottság egyik alapító tagja. ELEKTROTECHNIKA

Egyesületi élet A megújuló Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály felhívása 1997. november 17-én tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztálya. Az ülésen jelenlévő tagság körében egységes és sürgető igényként fogalmazódott meg a nagy hagyományú, de az elmúlt években „Csipkerózsika álomba" merült szakosztály „felébresztése", tevékenységének megújítása, az aktivitás felkeltése. A két évre megválasztott új elnökség összetételében jól tükröződik a tradíciók megőrzése, és a megújulás melletti elkötelezettség kettős kívánalmának érvényesülése. Elnök: Dr. Nagy László, alelnökök: Dr. Kiss László és, Szilágyi András, titkár: Almást Kristóf, a szakosztály képviselője az Országos Elnökségben: Szilágyi András, az Elektrotechnika c. folyóirat rovatszerkesztője: Farkas András. A közgyűlés megerősítette Dr. Kövessi Ferenc tiszteletbeli elnöki címet, és ugyanezt a címet adományozta Kovács Istvánnak is. A megválasztott új elnökség elkötelezte magát a kiszámíthatóságon alapuló rendszeres szervezeti élet megteremtése mellett, és megjelölte azokat a súlyponti szakmai kérdéscsoportokat, amelyeket köré a szakosztály tevékenységét fel kívánja építeni: — Számítástechnika, különös tekintettel az ipari folyamatirányítási fel használ ásókra és intelligens eljárásokra — Ipari automatizálás és annak teljesítményelektronikai vonzatai — Védelmi, automatizálási kérdések és kapcsolatuk az ipari folyamatirányításhoz — Villamos energiarendszer modellezése, hálózatszámítás — Mechatronika — A szakosztály tevékenységi köréhez kapcsolódó oktatási. továbbképzési kérdések — Szabványosítás, minőségügy az adott szakmai körben A szakosztály belső életének megújítása elképzelhetetlen a tagság széles körű és aktív részvétele nélkül. Ezen a téren az első fontos lépés a munkába bekapcsolódni szándékozó, a felvetett témák iránt érdeklődő egyesületi tagok felkutatása és a szakosztályi életbe való bevonása. A kapcsolat közvetlen jellegét és a tájékoztatás hatékonyságának fokozását kívánja szolgálni a személyre szóló értesítések rendszerének meghonosítása a jelenlegi, az egyesületi lapban való meghirdetés fenntartása mellett. Ennek természetes alapfeltétele az erre igényt tarló tagok nevének és címének ismerete. Ezért ezúton is felhívjuk a MEE minden tagját, hogy amennyiben szívesen bekapcsolódna az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály szakmai tevékenységébe, és szeretne rendszeresen részt venni a sorrakcrülő rendezvényeken, vagy csak egyszerűen érdeklődik a meghirdetett témakörök egyike-másika iránt, esetenként meglátogatna egyes előadásokat, eljönne szakmai kirándulásokra, legyen a szakosztály nyilvántartott tagja, küldje meg nevét, levelezési címét, hogy számára értesítésünket a soron következő programokról el tudjuk küldeni. (A szakosztály nyilvántartott tagja lehet ugyanis minden olyan egyesületi tag, aki bejelenti: a szakosztály munkájában részt kíván venni,


függetlenül attól, hogy egyesületi tagságát milyen más szervezeti egységnél regisztrálták.) Ezen túlmenően felhívjuk azokat a — tudomásunk szerint még igen nagyszámban lévő olyan — MEE-tagokat, akik egyéni tagként „kóborolva" semmilyen szűkebb közösséghez nem tartoznak az Egyesületen belül, hogy regisztráltassák magukat nálunk, legyenek aktív résztvevői egy megújulási folyamatnak, részesei a közösen megteremtetendő pezsgő, szakmai életnek. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre álló szakosztályi tagnyilvántartásunk meglehetősen koros és a levelezési címek, valamint munkahelyek vonatkozásában sok, ma már nem helytálló adatot tartalmaz, kérjük valamennyi régi, nyilvántartott és regisztrált tagunkat, hogy adattárunkat felújítandó szintén jelentkezzenek. Ajc lent kezeseket kérjük az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály Elnöksége részére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület címére levélben (1372 Bp., Pf. 451.) vagy telefaxon (153-4069) küldeni annak megjelölésével, hogy nyilvántartott, vagy regisztrált tagsági viszonyt kívánnak létesíteni. Minden érdeklődőt várunk, minden jelentkezőnek értesítést küldünk! Az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály Elnöksége Díjkiosztás az Energetikusok Bálján Annak idején hírt adtunk az 1995. évi és az 1996. évi Energiafogyasztók Díja odaítéléséről. Immár az 1997. esztendő is elmúlt, és időszerű arra gondolni, melyik áramszolgáltató és melyik gázszolgáltató kaphatja meg az 1997. évi díjat. Emlékeztetőül: A társadalmi szervezetek képviselőiből álló kuratórium a leginkább fogyasztóbarát magatartást tanúsító áramszolgáltatónak, valamint gázszolgáltatónak ítéli oda az Energiafogyasztók Díját. Ennek során a fogyasztókkal való kapcsolattartás módját, a tájékoztatások rendszerességét és közérthetőségét, a fogyasztói panaszok korrekt és humánus elintézését veszi figyelembe. 1996-ban pl. az áramszolgáltatók közül az döntött a DÉMÁSZ Rt. javára, hogy az elhagyott hálózatok fogyasztói iránt ők tanúsították a leghumánusabb magatartást, a gázszolgáltatók közül pedig a KÖGÁZ Rt. azzal érdemelte ki az elismerést, hogy a mezőgazdasági terményszárítók különleges igényeit ők kezelték a legrugalmasabban. Az a tapasztalatunk: a díj elnyerésének lehetősége áldásosán hat abba az irányba, hogy a fogyasztóbarát magatartás ne csak szóban, hanem valóban javuljon a szolgáltatóknál. A kuratórium szeretné, ha nemcsak saját tapasztalatára, hanem a fogyasztók minél szélesebb tömegei véleményére is támaszkodhatna. Ezért az a kérése, hogy akár pozitív, akár negatív véleményüket a fogyasztók juttassák cl a Magyar Energiafogyasztók Szövetségéhez (1372 Budapest, Pf. 433). A díjakat — immár hagyományosan — farsangi bál keretében szokta átadni a MÉSZ elnöke a nyerteseknek. Szeretnénk, ha a jövőben ez nemcsak díjkiosztó esemény lenne, hanem a Energetikusok Báljaként a szakma — a szolgáltatók és a fogyasztók — nemcsak szakmai jellegű, nem hivatalos, oldottabb hangulatú Összejövetelévé válna. Kis- és nagyfogyasztók, áram- és gázszolgáltatók, jegyezzék elő' már most: 1998. február 6-án lesz az Energetikusok bálja! (P.D.)

37

Egyesületi élet A MEE Világítástechnikai Társaság 1997. évi Világítástechnikai Ankétját október ] 5—16-án rendezte meg Budapesten, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szervezésében a Kossuth téri MTESZ székház I. emeleli nagytermében. Az Ankét első napján az első részben dr. Lantos Tibor elnökletével 4 előadás hangzott el, fényforrás témában. Fülöp Gábor a halogén izzólámpák kisnyomású típusainak fejlesztési kérdéseiről beszélt, Fülöp Attila a kompakt fénycsövek új technológiájáról és kialakításáról szólt, Böröczki Ágoston a kerámia kisülőcsöves fémhalogénlámpák fejlesztési problémáit és eredményeit ismertette. Buczny Gregorz „A kompakt fénycső esete az egyszeri mérnökkel" címmel a kompakt fénycsövek beruházási költségeinek megtérülési kérdéseit elemezte. A második részben — Némethné Vidovszky Ágnes dr. elnökletével — tartott előadások témái: Nagy János: Fénykorában a fénycső; Farkas János: Újdonságok a fényszabályozás területéről; Dr. Kovács Károly: Az instabus EIB alkalmazása a világítástechnikában; Sárkány Péter—Susán Zoltán: Sávos vagy pontszerű világítás? Az Ankét első napját az. Ipartestületek Wesselényi utcai Dísztermében megtartott közös vacsora zárta, amely kedvező alkalmat adott személyes beszélgetésekre, kollégák egymással való megismerkedésére, cégkapcsolatok felvételére és elmélyítésére. A második nap — Déri Tamás elnökletével — a következő témájú előadásokkal kezdődött: Szőnyi László: A fotometria jelenlegi helyzete Magyarországon; Mezei Csaba: Világítási hálózatok néhány üzemviteli kérdése; Almási Sándor. Láthatóság a közvilágításban. Kapcsolat a megfigyelések és számított értékek között; Schwarz Péter. Mi határozza meg a közvilágítás minőségét? A fénysűrűség és egyenletessége? Talán a láthatóság? Szünet után Pollich János elnökletével tartott előadást Sipos Miklós a Magyar Mérnöki Kamaráról, Arató András a nemzetközi világítástechnikai szabványosítás újdonságairól szólt; dr. Vetési Emil a fényforrás] cl lem zők egyes öszefüggéseit elemezte, végül Kóródi György „Díszvilágítás egyszerűen, de nem igénytelenül" címmel adott elő. Ezt követően Pollich János, a Világítástechnikai Társaság elnökének zárszavával fejeződött be az Ankét. Az Ankét során az egyes részek végén kérdésekre és hozzászólásokra volt mód, amivel többen éltek. Az előadások színvonala általában igen jó volt. Külön ki kell emelni az első három —• fényforrás témájú — előadást, ezek közérthető és előremutató, cégpropagandától mentes tartalmát, továbbá érdekességét, hogy az adott témában a problémák felvetése után megoldásukat részletesen ismertették, valamint a várható fel-

38

adatokat és tendenciákat is elemezték. Sajnos volt egy-két olyan előadás is, amelynek „tálalása" célratörőbb és közérthetőbb, ill. a témaválasztás és annak tárgyalása szerencsésebb is lehetett volna. Egy előadó téves megállapítását hozzászólás korrigálta. Hasznos volt az Ankéton a világítástechnikához kapcsolódó témák felvetése is, pl. az előadás a Magyar Mérnöki Kamaráról és a világítástervezők részvételéről annak tevékenységében. Kitűnő előadásokat hallottunk még a láthatóság kérdéseiről a közvilágításban, amelyekben a CIE Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság szakbizottságai munkájának legújabb eredményeit ismertették és elemezték. A téma fontosságát és érdekességét mutatta, hogy ehhez többen is hozzászóltak. Kiemelendő még az az előadás is, amely tömören tárgyalta a nemzetközi világítási szabványosítás újdonságait, a változások indokait és céljait. összefoglalva: az eddigi ankétokhoz viszonyítva is az 1997. évi Világítástechnikai Ankét színvonalának fejlődése — beleértve az elmúlt évek külföldi nemzeti világítástechnikai konferenciáit is — igen jelentős. Ezért méltán illeti meg köszönet az ankét szervezőit — elsősorban Böszörményi Bélát — és előadóit. Úgy érzékeltük, hogy az Ankét és kísérő programja nagyon jó fogadtatásra talált az 167 részvevő részéről. Az Ankétot az Osram Kft. és a Philips Kft. szponzorálta. Egyebek között ennek is köszönhető, hogy a kétnapos rendezvény részvételi díja — beleértve a kiadványt és a vacsorát is — mindössze 7000 Ft volt. Rendkívül szimpatikus volt az is, hogy a Világítástechnikai Társaság nyugdíjas tagjait személyre szóló külön levélben meghívta a Társaság vezetése az Ankéton és a vacsorán való díjmentes részvételre. H.l.

Tájékoztatás 1997. december l-jétől a Tungsram-Se hréder Világítási Berendezések Rt. telefonszámai (egy kivételével) — új főközpont üzembe helyezése miatt — megváltoztak: RÉGI SZÁM ÚJ SZÁM

160-3411 160-2577 140-3387 269-8674 269-8675 269-8676 269-8677 269-8678 269-8679

350-8411 850-8577 (fax) 340-3387 359-7674 359-7675 359-6076 359-6077 359-6078 359-7679

ELEKTROTECHNIKA

Szemle A megbízhatóságelemzés mint döntési segédeszköz T. Seiíz: Zuveiiassigkeitsanalysen als Entscheidungshilfe Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 1997, H. 5, 283—288. old. A villamos elosztóhálózatok tervezésének peremfeltételei Németországban az utóbbi években megváltoztak. A döntéseket a költségek mint mértékadó tényező egyre inkább befolyásolják. A különböző eljárások, így a gyakorlatban manapság alkalmazott mennyiségi megbízhatóságelemzés a tervező mérnököt — feladatainak megoldásában — nagy mértékben segíti. A cikk bemutatja az eljárások lényeges jellemzőit, a fejlődési irányokat, valamint a tényleges gyakorlati alkalmazási lehelőségeket. Fordulóponton a mérnökképzés H. Baggenstos: Die Ingenieurausbildung im Wandel Schweizerische Techn. Zeitschrift, 6/1997, 22—25. old. A gazdasági élet jelenlegi állapotát és kilátásait döntően a globalizálódás, a szerkezeti változások és a munkahelyek leépítése jellemzik. Mindezek abban nyilvánulnak meg, hogy az ipar a tömegtermelésről fokozatosan áttér olyan áruk gyártására, amelyeket a fogyasztók egyedi igényei szabnak meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a gazdaság jövőbeni komoly változásai az iparban dolgozó mérnökök tevékenységi területeit mértékadóan befolyásolják: a gazdaság egyre sürgetőbben olyan mérnököket igényel, akik szakterületük szakértői és egyidejűleg mind gazdasági, társadalomtudományi és kulturális, mind pedig nyelvismeretekkel rendelkeznek. A cikk példaként bemutatja a Zürichi Villamosmérnöki Főiskola idevonatkozó tevékenységi területeit és ezek konkrét célkitűzéseit, irányait. Csökken a német kutatási eredmények száma 79 ország 4000 szaklapjának vizsgálata szerint a Németországból származó tudományos publikációk száma fokozatosan csökken (a kiértékelés 1981 óta tart). Az első helyen az USA áll: az amerikai tudósok és kutatók az összes publikált tudományos munkák kereken egyharmadát bocsátották közre. A további sorrend: Anglia 8%-kal, Japán 7,3%-kal következik és a negyedik helyen áll Németország 7%-kal. Megállapították továbbá, hogy míg Dánia, Svédország és Svájc a gyógyászat terén jeleskedik, Ázsia pedig a számítógépíudomány és a kémia területén tűnik ki, addig a német kutatás valamennyi tudományágban, ill. szakterületen szinte azonos szinten van jelen. (Forrás: etz 8-9/1997)

Sikeres teszteredmények a PEM-tüzelőanyagcellákkal A Siemens AG erlangeni laboratóriumában egy PEM (Polymer Elektrolyt Membrán) — tüzelőanyag-cellát 1500 órás tartós vizsgálatnak vetették alá, amelyet a cella sikeresen kiállt. Ez az eredmény mérföldkőnek számít a cellák kereskedelmi alkalmazhatóságáért kifejtett erőfeszítésekben. A cég egyik fő célja: ezen cellát oly mértékben továbbfejleszteni, hogy ezzel mind mozgó, mind fix-telephelyü energiatermelő berendezések fel szerelhetők legyenek. (Forrás: etz 1997/8—9. sz.) Németország keleti és nyugati része között csökken a különbség A VDEW közelmúltban elvégzett felmérése szerint a német háztartások 90%-ában van már hűtőszekrény, színes televíziókészülék és mosógép, de ugyanez vonatkozik a mélyhűtőkre és a videorekorderekre is. Más készülékeknél azonban figyelemre méltó különbségek vannak: mosogatógépekből és villamos tűzhelyekből 29%-kal, mosószárítógépekből 19%-kal, míg mikrohullámú készülékekből és sztereo-berendezésekből 13%-kal több van a nyugati részen. Akelet-német háztartások viszont 9%-kal vezetnek a műholdas-antennák és 5%-kal a takarékos villamos fényforrások vonatkozásában. (Forrás: Stromthemen, 9/97) Üzembe helyezték a világ első magashőmérsékletű, szupravezetős elosztóhálózati transzformátorát A világon az első magashőmérsékletű, szupravezetős, háromfázisú elosztó transzformátort (630 kVA; 18,7 /0,42 kV) a svájci hálózaton, Genfben helyezték üzembe. A transzformátort az ABB fejlesztette ki és gyártotta le. Az ABB egyértelmű célja az volt, hogy bebizonyítsák a magashőmérsékletű szupravezetős technológia transzformátorgyártásbani alkalmasságát és az üzemi viselkedésnek normál hálózati üzemviszonyok közötti kipróbálását. (Forrás: ABB Technik 3/1997) Új, nagyteljesítményű gázturbina Az új, GTX 100 típusjelű, 43 MW-os gázturbinát fűtőerőművek és kombierőművek részére fejlesztették ki. Hatásfoka eléri az 54%-ot. A GTX 100 a legkorszerűbb ABB gázturbina-sorozat legújabb tagja, amely a 25 MW-os GT 10 és az 53 MW-os GT 8C jelű gázturbinák közötti eddigi hézagot hivatott kitölteni. Az első GTX 100-as gázturbinákat 1999 elején fogják üzembe helyezni. (Forrás: ABB Technik 4/1997)

Újszerű cink-levegő-akkumulátor a ChemTEK cégtől A karlsruhei ChemTEK cég újszerű akkumulátort mutatott be, amely elsősorban a villamos aulók fokozottabb elterjedését és alkalmazási lehetőségeit segíti elő. Az ún. Zoxy-akkumulátor 80%-kal könnyebb a hagyományosnál ugyanakkora energiatartalom mellett; azonos súly esetén viszont ötször akkora energiamennyiséget képvisel. (Forrás: Stramthemen, 8/97)

Németország: növekszik a kereslet a mérnökök iránt Egy VDI-fclmérés szerint a mérnökökre vonatkozó német munkaerőpiac 1997 első félévében stabilizálódott. Míg az álláskínálat az első negyedéven, 1996-hoz képest, enyhén csökkent, addig a 2. negyedben mind a szakmai, mind a vezetői álláshelyek száma jelentősen emelkedett: a gépészmérnökigény 17%-kal, a vegyészmérnököké 13%-kal, a villamosmérnököké 8%-kal, míg az informatikusoké 23%-kal nőtt. (Egyes területeken azonban visszaesést regisztráltak: pl. az építészmérnökök iránti igény 24%-kal csökkent). (Forrás: etz 19/1997)

A háztartások nélkülözhetetlen segítői G. Schlauersbach: Unverzichtbare Helfer im Haushalt Strompraxis 5/97, 6—8. old. A villamos háztartási készülékek az elmúlt közel 10 évben meghódították a német háztartásokat. Ez a lény abban is megmutatkozik, hogy számos készüléknél szinte elérték a telítettségi küszöböt. A felmérések szerint az, alapfelszereltséget jelentő készülékek (mosógép, hűtőszekrény, vasaló, porszívó) a német háztartások 98%-ában már megtalálhatók. A háztartások 80%-a villamos főzésre rendezkedett be és mintegy 70%-ában mélyhűtő is található. A telítettségi ráta mosógépekre 40% felett van, míg a rövidhullámú készülékekéé már az 50%-ol is túllépte.

A világ legnagyobb fordulatszámszabályozós hajtása Az ABB (Svájc) a NASA szuperszonikus szélcsatornája számára olyan fordulatszámszabályozós hajtást szerel, amely szinkronmotorból, frekvenciaátalakítóból, gerjesztőbercndezésből, hűtőegységből, szűrőből, transzformátorból és vezérlésből tevődik össze. Ez a hajtás a maga 100 MW-os teljesítményével jelenleg a világ legnagyobb fordul als zámszabályozós háromfázisú hajtása, ipari alkalmazásként. (Forrás: ABB Technik 5/1997)


A szemlél Dr. Füredi Mihály készítette..

39

Helyesen, jól „műszakiul" Az Elektrotechnika 1997/11. számában megkezdtük a villamos kapcsoló készülékekkel kapcsolatos szabványos és helyes fogalmak ismertetését, amelyet ez alkalommal a hazai hálózatokon alkalmazott kapcsolók és .szakaszolókapcsolók fajtáinak felsorolásával folytatunk. A szíikaszolókapcsoló olyan kapcsoló, amely nyitott helyzetben kielégíti a szakaszolókra előírt szigetelési követelményeket. (A szakaszolókapcsoló tehát alkalmas a műszaki adatai szerinti üzemi áramok megszakítására és alkalmas a zárlati áramok bekapcsolására. Korábbi, nem szabványos elnevezései: terhelésszakaszoló, terheléskapcsoló, teljesítmény szakaszoló stb. Az oszlopkapcsoló olyan kapcsoló jellegű, szabadtéri szakaszoló, amely a szabadvezeték-oszlopon elhelyezve, a szabadvezeték szakaszainak látható bontására, ül. összekapcsolására szolgál. Alkalmas a műszaki adatai szerinti áramerősségek megszakítására, de — mivel általában kézi hajtású — nincs teljes értékű zárlati bekapcsolóképessége. Korábbi, nem szabványos elnevezése: árbóckapcsoló. A földelőkapcsoló az áramkör földelendő részeinek földelésére szolgáló kapcsolókészülék. Az üzemi áramokat nem, de a zárlati áramokat meghatározott ideig vezetni tudja és alkalmas lehet zárlati áramok bekapcsolására. Gyakran földelő szakaszolónak is nevezik, de ez helytelen, mert nem elégíti ki a nyitott szakaszolókra előírt szigetelési követelményeket. A szakaszolóval egybeépített földelőkapcsolót szokásos — és megengedett — földelőkéses szakaszolónak nevezni. A zárlatképző olyan zárási művelet elvégzésére alkalmas kapcsolókészülék, amelynek meghatározott zárlati bekapcsolóképessége van. Megszakító nélküli, egyszerűsített transzformátorállomásokban használják: a transzformátor meghibásodása esetén zárlat létrehozásával a tápvezeték megszakítóját működteti.

40

A leválasztó szakaszoló olyan nyitási müvelet elvégzésére alkalmas .szakaszoló, amelynek előírt nyitási ideje van. Önműködő visszakapcsolású védelemmel ellátott vezeték zárlata esetén a holtidő alatti, feszültségmentes állapotban való leválasztásra használják. Eddig a kapcsoló készülékek egyik szerkezeti alaptípusát, a mechanikus kapcsolókészülékeket ismertettük, most vizsgáljuk meg a másik szerkezetet, a biztosítói, ill. a két szerkezet kombinációit. A biztosító olyan kapcsolókészülék, amely egy vagy több olvadó elemének kiöl vadasával nyitja az áramkört, ha az áram meghatározott értéket elegendő ideig túllépi. (Néha még mindig használatos a biztosíték elnevezés, ami teljesen hibásW) Említsük itt meg néhány kapcsolókészülék-kombináció szabványos elnevezését! Biztosítós szakaszolókapcsoló olyan szakaszolókapcsoló, amelynek minden pólusával biztosító van sorbakötve. Kapcsoló-biztosító olyan kapcsolókcszülék, amelynek mozgó érintkezőjét a biztosítóbetét vagy biztosítóbetéttel ellátott érintkező alkotja. Szakaszoló-biztosító olyan szakaszoló, amelynek mozgó érintkezőjét biztosítóbetét vagy biztosítóbetéttel ellátott érintkező alkotja. Meg kell jegyezni, hogy az említett fogalmak a 19 évvel ezelőtt kiadott MSZ 1580/1:78 Nagyfeszültségű kapcsolókészülékek. Fogalommeghatározások, szabványon alapulnak. Előirányoztuk az IEC 50 nemzetközi szótár kapcsolókészülékekre, kapcsolóberendezésekre és biztosítókra vonatkozó 441. fejezetének honosítását; ezért lehetséges, hogy ennek alapján e fogalmakkal kapcsolatban kisebb módosítások végrehajtására kerül majd sor. Luspay Ödön

ELEKTROTECHNIKA

Magyar Villamos Művek Rt. A Magyar Vilamos Művek Rt. (MVM Rt.) feladata Magyarországon a Villamos Energia Törvény szerint a villamosenergia-rendszer fejlesztésének és üzemvitelének irányítása és a villamos energia nagykereskedelme is. Tulajdonában van az alaphálózat: az erőműveket és a nagy hálózati csomópontokat összekötő és az áram nemzetközi kereskedelmét is lebonyolító nagyfeszültségű távvezetékek és alállomások.

citás további építése, az erőművi kapacitás pályázat végső soron mind a fogyasztói igények megbízható, legkisebb költségű kielégítését szolgálja. Az MVM Rt. a hazai és nemzetközi piacon kamatoztatni kívánja mindazt a szakértelA villamosenergia-rendszer met, amit a villamosenergiaoperatív műszaki irányítását kereskedelem és erőművi üzemországos szinten az MVM Rt. vitel terén eddig felhalmozott. Országos Villamos Teherelosztója (OVT) végzi. A nemzetközi távvezetékeken lebonyolított villamosenergiakülkereskedelem komplex tevékenység. Az MVM Rt. az országos fejlesztési stratégiához, a magyar energiapolitika irányelveihez és a rendszer adottságaihoz illeszkedve segíti a teljesítmény-mérleg egyensúlyban tartását, a hazai erőművek szabályozását és az alaphálózat üzemeltetését. Az MVM Rt. fontos feladata az alaphálózaton a biztonságos üzemvitelhez szükséges tartalékolás következetes megvalósítása és a környező országokkal az átviteli kapacitás növelése. A szekunder tartalék erőművi kapa-

M'

-•>

A villamosenergia-rendszer működéséről információval szolgál: MVM Rt. Közkapcsolatok Iroda, Bp. I., Vám u. 5-7. Tel.: 202-0164 MVM Rt. Bemutatóterem, Bp. IX., Mester u. 7. Tel.: 218-0002

Összefoglalók A privatizált tapasztalatai és az áramszolgáltatás egyéb modernizálási lehetősége a TITÁSZ Rt. példáján bemutatva

Recommend Documents