ÖSSZEFOGLALÓ AZ ÉPÍTÉSÜGYI IGAZGATÁSI SZAKMAI KOLLÉGIUM (ÉISZK) (5350 Tiszafüred, Fő u. 29.) és a KULTÚRÁLIS ÖRÖKSÉGVÉDELMI KEREKASZTAL Közhasznú Egyesület (KÖK KE) (3384 Kisköre, Erzsébet u. 12.) a „Várható változások az építészet és az építésügy területén” és „A Kulturális és természeti örökség megőrzése és megújítása a Tisza-tó térségében” c. VIII. Országos Építésügyi Igazgatási Szakmai Napok KONFERENCIÁRÓL Időpont: 2015. december 10-11. Helyszín: Tiszafüred, Hableány Hotel*** (5358 Tiszafüred-Örvény, Hunyadi u. 2.)
Program 1. nap: 2015. december 10. (csütörtök) A regisztráció után köszöntőt mondott Virág Tibor, Tiszafüred város alpolgármestere, és Kovács Sándor, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke. Röviden ismertették a város és a Tisza-tó jelentőségét és hogy miért érdemes Tiszafüredre látogatni:
- Első előadó Dauner Márton Imre főosztályvezető volt (ME Építészetért- és Építésügyi Helyettes Államtitkárság, Építésjogi és Hatósági Főosztály), aki az építésügy átalakításáról, célokról és feladatokról beszélt (alább bővebben):
- Ezt követően a népi műemlékek helyzetéről ifj. Sisa Béla (műemléki felügyelő, JNSZ M. Korm.hivatal) beszélt:
- Az Építész Kamara szemszögéből dr. Hajnóczi Péter (MÉK elnök) ismertette az építésügy aktuális kérdéseit:
- Ebéd előtt a kérdések és válaszok következtek, válaszadók: Dauner Márton Imre, dr. Hanóczi Péter:
- Ebéd után az építészet és építésügy helyzete, jövőbeni szerepe c. Interaktív Szakmai Konzultáció (I.):
Koordinátorok: Menczingerné dr. Bokor Andrea (ÉISZK elnökségi tag), Szeleczky Szilvia (ÉISZK alelnök), Kálmánné Buglyó Judit (HB M. Korm.hiv. vezető-főtanácsos)
- A magyar falusi települések építészeti értékei megmentésének lehetőségeiről és a nép műemlékvédelem problémáiról Sisa Béla (Ybl díjas építész, KÖK KE elnök) és Bak Józsefné tartott előadást, majd Sisa Béla szakkönyveinek könyvbemutatója kapcsán a szerzővel Bak Józsefné (nyugalmazott vezető főtanácsos, KÖK KE elnökhelyettes) beszélgetett:
Szerző: Sisa Béla (Ybl díjas építész, KÖK KE elnök) - Ezt követően szabad program, majd vacsora, utána kötetlen beszélgetés folyt.
2. nap: 2015. december 11. (péntek) - Első előadó, dr. Aradi Csaba (ökológus, HNP nyugalmazott igazgatója, KÖK KE elnökségi tag) a Tisza-tó természeti értékei és szerepük az idegenforgalomban c. előadást tartotta meg:
- Majd F. Tóth Mária (nyugalmazott vezető főtanácsos, KÖK KE tag) a hagyományőrzés, a paraszti kultúra értékeinek megőrzéséről tartott előadást:
- Ezt követően Salamin Ferenc (OFK elnök) a főépítészek szerepéről beszélt a településkép védelmében:
- Babos Rezső (ügyvezető igazgató, Pannon-Protect Kft.) a műemléképületek faanyagának károsítóiról beszélt:
- Jambrik Imre (SZSZB Megyei Korm. hiv. Állami Főépítész) a településrendezési aktualitásokat foglalta össze:
- Az építészet és építésügy helyzete, jövőbeni szerepe - Interaktív Szakmai Konzultáció (II.):
Koordinátorok: Menczingerné dr. Bokor Andrea (ÉISZK Elnökségi tag), Salamin Ferenc (OFK elnök), Jambrik Imre (SZSZB M. Korm. hiv. Állami Főépítész), Simkó József (Szolnok PH)
Résztvevők:
- Konferencia zárása és ebéddel zárult a rendezvény. A RENDEZVÉNY ELŐADÁSAINAK ÍRÁSOS ANYAGÁT IS KÖZZÉ TESSZÜK.
Tiszafüredi Konferencia programjainak összefoglalója Csütörtöki napon elhangzottakról: Az Építésügyi Igazgatási Szakmai Kollégium és a Kulturális Örökségvédelmi Kerekasztal Közhasznú Egyesület, a két civil társadalmi szervezet összefogása, szervezése eredményezte, hogy a meghívóban szereplő napirendek elkötelezett előadói megjelentek és még őszinte párbeszédet is vállaltak az előadásukon kívül a jelenlévő szakmagyakorlókkal. A rendezvénynek helyet adó város és az érintett megye önkormányzatának vezetője köszöntőjét követően, a közönség legnagyobb érdeklődéssel - érthetően - Dauner Márton Imre főosztályvezető (ME Építészetért- és Építésügyi Helyettes Államtitkárság, Építésjogi és Hatósági Főosztály) előadását várta, abban bízva, hogy a várható és a szakmagyakorlók egzisztenciáját érintő szervezeti átalakításokról többlet információhoz juthat közel másfél év után. A Főosztályvezető részletesen ismertette az 1567/2015. (IX. 4.) Kormányhatározatot. Az alaposan összeállított diasor alapján megismerhettük a célokat, feladatokat: A felvázolt program egy emberöltő időtartamát is kitöltené munkával és lényegében a sok évtizede meglévő szakmai problémák (sztereotípiák? pl. elhúzódó engedélyezési eljárások) kezelésére vállalkozik, melyekre már több jogalkotási kísérlet volt, amely eddig még nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így folyamatos változtatásokra törekedtek a jogalkotók eredménytelenül. Lehet, hogy a jogszabályokon való folytonos változtatás egyoldalú megközelítés, és paradigmaváltással, a szakmai speciális jellegére tekintettel más eszközöket kellene találni, hogy hatékonyabb legyen a hatóságok által biztosított szakmai kontroll. A műszaki szakemberek arra születnek, hogy kreatívak legyenek. Ennek ellene hat a sokszor változó, egymásnak ellentmondó, túlszabályozott normarendszer, melyben a laikus végső fogyasztó, azaz az építtető az igazán kiszolgáltatott. No, és ez sok pénzébe is kerül. A változtatások céljait így élőben is meghallgathattuk, de a hogyanra még nincs konkrét válasz, még csak a problémahalmaz ismertetéséig jutottak el. Talán a jövő évben várható továbblépés. Az előadó erénye volt mindenképpen, hogy a konferencia résztvevőivel kommunikált és elidőzött a kérdésekre válaszolva a rendelkezésére álló időkereten belül. A másik prominens előadó dr. Hajnóczi Péter MÉK elnök volt, aki már sok tekintetben aggályait is megfogalmazta az általa ismert jogszabálytervezetekkel kapcsolatban. Például azt, hogy az építész szakma által megfogalmazott szakmai javaslatok, hogy alakulnak át a jogalkotás folyamatában. Utalt - az akkor még – 160 m2 alapterületű lakóépület bejelentés köteles megvalósíthatóságára. Volt főépítészként komoly kétségeket fogalmazott meg a végrehajtás eredményességéről, azonban jelezte, hogy ennek módja (engedély nélküliség) és célja (a gyorsítás) már politikai döntés alapján alakult ki. E szakasz záró programja a hatósági témáknak az a kötetlen beszélgetés volt, melyet Szeleczky Szilvia ÉISZK alelnök moderált, és amelynek az volt a lényege, hogy a Kollégium ismét megfogalmazhasson egy összefoglaló dokumentumot a 2013. január 1-től bevezetett új jogintézmények jogalkalmazói gyakorlatáról az 1567/2015. (IX. 4.) Kormányhatározat által megismerhető tervezett változásokról és a bevezetésre kerülő sommás eljárás építésügyben alkalmazható metódusáról. (A dokumentum a Kollégium honlapján is megtalálható.) A kissé száraz szakmai témákat jól kiegészítették és az esztétikai élvezeteket is kielégítették a Kulturális Örökségvédelmi Kerekasztal tagjainak előadása a Tisza táji és általában a népi műemlékvédelem problematikáinak ismertetésével, és a jelen lévő széles szakmai kör figyelmének ráirányításával. Ezúton is elismerés az elhívatottságuk és életcélként gyakorolt szakmájuk képviseletéért. Pénteki napon elhangzottakról: Ezen a napon is téma volt a hagyomány, kultúra, értékmegőrzés a Kerekasztal részéről, elsősorban a Tisza-tó szemszögéből. Elsőként a Tisza-tó természeti értékei és szerepük az idegenforgalomban c. előadást dr. Aradi Csaba, illetve és a hagyományőrzés, a paraszti kultúra értékeinek megőrzése
előadást F. Tóth Mária tolmácsolásában hallgathattuk. Babos Rezső pedig a műemléképületek faanyagának veszélyforrásairól beszélt. E napon inkább a főépítészeké és a településrendezésé volt a főszerep. Meghívott előadók Salamin Ferenc, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke, valamint Jambrik Imre a SZSZB Megyei Kormányhivatal Állami Főépítésze, a főépítészek jelenlegi helyzetéről, jövőjéről, az épített környezet minőségének biztosítása érdekében tervezett intézkedésekről, a településrendezési aktualitásokról tartottak előadást, kiemelve, hogy a főépítészek fontos feladata a településkép, az épített örökség védelme. Ennek biztosítása érdekében a kiemelt jelentőségű területeken önálló főépítészi státuszt kell biztosítani, létre kell hozni az 59 építésigazgatási szervezettel rendelkező járásközpontban az állami főépítészi hálózatot, tervtanácsokat kell működtetni. Véleményük szerint kevés a főépítészi státusz betöltésére alkalmas szakember. Mi szakmagyakorlóként aggályosnak találtuk, hogy betöltött álláshelyek esetén is a járásközpontokban lévő állami főépítész a teljes illetékességi területén hogyan tudja ellátni maradéktalanul, - az építtetőt időben nem hátráltatva - az összes egyeztetési, tervtanácsi feladatait (pl. egy-egy járáshoz 50-60 település is tartozik). Erősítették, hogy a főépítészi feladatok magas szintű ellátásához fontos még a megfelelő szabályozás (területrendezési, településfejlesztési tervek, előírások, helyi védelemre vonatkozó rendeletek stb.), amely ma még nagyon sok településen nem biztosított. Felhívták a figyelmet, hogy a rendezési tervek OTÉK szerinti határidejét 1 évvel meghosszabbították, így a régi tervek tovább alkalmazhatók, valamint, hogy az önkormányzatok már új parkolási rendeletet nem alkothatnak, jelenleg a régiek még maradhatnak. Pénteken is fölvetődött az akkor még 160 m2-es lakóépületek építési engedély nélküli építésének problémája. A főépítészek nem látják ezt olyan kritikusnak, mint az építésügyi hatóságokban dolgozó szakemberek, mert véleményük szerint a főépítészi egyeztetés, a tervtanácsi, a polgármesteri településképi véleményezés mindezt "megoldja"! De kérdés, hogy hogyan??? Jól látható, hogy a főépítészi szakmai érdekképviselet erősen hat a jogalkotói apparátusra, melynek az az eredménye, hogy bár nem hatósági szemléletűek, mégis a hatósági hatáskört részben átvállalva, más köntösben az engedélyezés felelősségét átvállalják, azt remélik, hogy a kötelező szakmai biztosítás elégséges hátteret biztosít. Az Építésügyi Igazgatási Szakmai Kollégium elnöksége elkötelezett abban a tekintetben, hogy kezdeményezzünk egyeztetést az illetékesek felé, pl. az elfogadott kormányhatározat végrehajtására hozandó jogszabályok véleményezésében való részvételünkkel kapcsolatban.
A VIII. Országos Építésügyi Igazgatási Szakmai Napok rendezvényén megfogalmazott közös álláspont az építészet és építésügy aktuális helyzete, jövőbeni szerepe tekintetében Az Építésügyi Igazgatási Szakmai Kollégium (ÉISZK) VIII. Országos Építésügyi Igazgatási Szakmai Napok rendezvényén 2015. december 10-11-én Tiszafüreden az alábbiakban fogalmazta meg a közös álláspontját: Az elmúlt időszakban az építésügyben bekövetkezett szabályozási rendszert érintő lényegi változások: - 2013. január 1-jétől bekövetkezett hatásköri változások (jegyzői általános építéshatóság és járási kiemelt építésügyi hatóság, építésügyi hatóság és építésfelügyeleti hatóság feladat elválasztása, valamint a főépítész településképi eljárásai), valamint egyidejűleg az ÉTDR, azaz az elektronikus ügyintézés bevezetése, - a 2015. április 1-jétől a kormányhivatali, járási építéshatóságnál a szakhatósági eljárást felváltó szakkérdés vizsgálat, továbbá a várható változások, azaz
- a 2016. január 1-jétől hatályba lépő, a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény (benne az Étv. módosítás és a Ket. módosítás), - az építésügy átalakítását célzó 1567/2015. (IX. 4.) Kormányhatározat, benne számtalan, a teljes szakmát alapjaiban érintő intézkedés, olyan kihívás elé állították és állítják az építészeti és építésügyi szakmát, szakmagyakorlókat, melyben eredményt, minőségi javulást csak valamennyi szereplő együttműködése, együttgondolkodása, közös jobbító szándéka esetén lehet elérni, melyben az ÉISZK, mint szakmai egyesület kész aktív partnerként közreműködni, felajánlja a jogalkotóknak az egyesület tagjainak szakmai tudását, tapasztalatát, meglátásait. Leszögezzük, hogy egyetértünk a Magyary-tervben megfogalmazott jó-állam koncepcióval, a racionalizálási, bürokráciacsökkentési elképzelésekkel, az antikorrupciós intézkedésekkel, az ügyfélközpontú megközelítéssel, a szolgáltató állam modelljével. Elfogadjuk, megismerjük és alkalmazzuk munkánk során a korszerű, elektronikus eszközöket, módszereket, eljárásokat. A 2013. év eleje óta eltelt két év építésügyi szakmai tapasztalataink alapján, levont következtetéseink, illetve javaslataink az építésügy átalakítását célzó intézkedésekhez, feladatokhoz: 1. Az építésügyi hatósági szolgáltatás jogintézménye nem váltotta be a jogalkotó által hozzá fűzött reményeket: az ügyfelek ritkán élnek ezzel a lehetőséggel, nem pótolja a korábbi években, évtizedekben megszokott elvi építési engedély jogintézményét. A tervezők, építtetőt továbbra is az ügyintézővel történő személyes egyeztetést, tájékoztatást részesítik előnyben. 2. A 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 1. mellékletében meghatározott építési engedély nélkül végezhető építési tevékenységek negatív megfogalmazása nem szerencsés, nem egyértelmű, sok félreértésre ad okot, hatóságonként eltérő jogértelmezést eredményez. 3. A használatbavétel tudomásulvételi bejelentése, mely a szakhatóság közreműködése nélküli vagy szakhatósági feltétel nélküli építési engedélyezési eljárást követő használatbavétel esetén alkalmazandó, nem csökkentette az adminisztratív terheket, nem járt bürokrácia-csökkentéssel, hanem inkább bizonytalanságot eredményezett. A bejelentés esetén is bizonyítási eljárást kell lefolytatni (helyszíni szemle, stb.) és mivel hiánypótlásra nincs lehetőség, a szűkös határidő miatt a tényállás tisztázatlansága esetén a jogszabály csak elutasításra ad lehetőséget, mely nem ügyfélbarát megközelítés. Pozitív elbírálás esetén a hatóság hallgatását is gyakran írásos dokumentumba kell foglalni (hatósági bizonyítvány), más hatóságok, szervek (földhivatal, bank stb.) felé történő igazolás érdekében. 4. A hatásköri változások (általános és kiemelt építésügyi hatóság, illetve az építésügyi és építésfelügyeleti hatáskör szétválasztása egy eljáráson belül) sok bizonytalanságot okoznak, az ügyfelek nehezen értik, mikor kihez fordulhatnak. A főépítész és az építéshatóság között megosztott feladatkör (építési engedélyezés és településképi bejelentés), műemlékek, vagy védettséggel érintett területek esetén még örökségvédelmi engedély és örökségvédelmi bejelentés a rendszert rendkívül bonyolulttá tette.
5. Általánosságban elmondható, hogy az építésügy fogalmainak egyértelmű megfogalmazása elengedhetetlen a jogbiztonság érdekében. 6. Amennyiben 2017-től - akkor még - 160 m2-nél (azóta elfogadottan 300 m2) kisebb lakóépületet építési engedély helyett tudomásulvételi bejelentés alapján lehetne építeni, hasonló bizonytalanságot eredményezne, mint a használatbavétel tudomásulvétele jelenleg. Itt még kérdéses, hogy a szomszédjogok érvényesítése mily módon történhetne. Ismerve a ma hatályos jogszabályban az építési engedély köteles és nem engedély köteles építési tevékenységek szétválasztásának nehézségét, az építési engedély köteles, és bejelentés köteles munkák szétválasztását egzaktan kell megfogalmazni. 7. Célszerűnek tartjuk megfontolni az építésügyi szabályozás Ket. hatálya alól történő kivételét (lásd birtokvédelmi eljárás), míg a közigazgatási eljárások többségében egy ügyfél mint kérelmező fordul a hivatalhoz, addig az építésügy többszereplős: ügyfél, aki építkezni akar, és ügyfél a tulajdonostárs, a szomszéd, az ellenérdekű is, így a hatóságnak a döntésében sok összetett érdeket kell mérlegelni, figyelembe venni, a közérdek, a jogos magánérdek, a minőségi környezet, az épített és természetes környezet érdekében. Az építésügyi eljárás „eredménye” a megépülő építmény 80-100 évre meghatározza a környezetét, így a döntéshozó felelőssége is nagyobb. 8. Az ÉTDR-t a hatóságok, az induló „gyermekbetegségei” ellenére hamar megtanulták, kötelezően használják, az ügyfeleknek sok segítséget nyújtottak a megtanulása és gyakorlati alkalmazása során. Amit elvárnánk: ha az építéshatósági munkában résztvevő hatóságok, hatósági ügyintézők és vezetők számára kötelező használni, elvárható lenne és a papír alapú iratok számát csökkentené, a kapcsolattartást egyszerűsítené, és így a bürokrácia csökkentést is eredményezné, ha a tervezők számára is kötelezően előírnák az alkalmazását. A tervezőknek most is kötelező elektronikus adathordozón átadni a terveket, ennek tervező vagy építtető általi feltöltése a tényleges elektronikus ügyintézés megvalósulását eredményezné. Amíg egy szakmunkás végzettségű kőművestől elvárják az elektronikus építési napló alkalmazását, addig az egyetemi végzettségű építésztől az ÉTDR használata is elvárható követelmény lehetne. 9. Az intézkedések során tervezik az építésügyi eljárásban az állami végrehajtás lehetőségének megoldását, amelynek során a központi költségvetésben biztosítani kell a végrehajtást foganatosító hatóság számára a végrehajtási költség legalább részbeni előlegezésének lehetőségét. A végrehajtás akkor lenne eredményes, ha azt nem helyi munkatársaknak kellene megoldani, hanem egy központi szerv hajtaná végre. (Pl. egy kényszerbontás helyi végrehajtása életveszélyes lehet, a bontás szakszerűsége is inkább így biztosított.) Tiszafüred, 2015. december 21.
Összeállította: ÉISZK Elnökség
