Sportjogi szigorlati tételek II. félév

Sportjogi szigorlati tételek 2010. II. félév

A) tételsor

1. A sportolói jogállás jellemzői

2. Az amatőr sportolói jogállás alapvető vonásai

3. A hivatásos sportolói jogállás lényege

4. Hasonlítsa össze az amatőr és a hivatásos sportoló leigazolását és átigazolását

5. A sportfegyelmi jogkör meghatározása és terjedelme

6. A sportszervezetekkel szembeni fegyelmi büntetések

7. A sportfegyelmi eljárás menete

8. A doppingtilalom és a doppingvétség a magyar jogban

9. Melyek a sportszervezetek főbb típusai?

10. A sportegyesületek jogállása

11. A sportegyesületek vezetési rendszere

12. A sportegyesületek és a sportszövetségek feletti állami felügyelet

13. Milyen jogi formában működhetnek sportvállalkozások?

14. Sportlétesítmények jogi helyzete

15. A szponzorálási és az arculatátviteli szerződés jellemzői

2

16. A vagyoni értékű jogok értékesítése a sportban

17. Ügynöki szerződések a sportban

18. Sportbiztosítás

19. Sportesemény-szervezésre irányuló szerződések

20. Kártérítési felelősség a sportban

21. A sport-választottbíráskodás

22. Sportesemények rendezése. A „szurkolói” szerződés

23. A sporthuliganizmus szankcionálása

3

B) tételsor

1. Milyen törvények rendelkeznek Magyarországon a testnevelésről és a sportról?

2. Hogyan határozza meg a sport fogalmát a magyar sportjog és az Európai Sport Charta. Hasonlítsa össze a két meghatározást.

3. Milyen viszonyban van a sport önszabályozása a sport állami szabályozásával?

4. Milyen alkotórészei vannak a magyar sportjognak?

5. Melyek a 2004-es magyar sporttörvény általános jellemzői?

6. Melyek a sportszövetségek típusai?

7. Mi a különbség az országos sportági szakszövetség és a sportági szövetség között?

8. Az országos sportági szakszövetség feladatai

9. Az országos sportági szakszövetség vezetési rendszere

10. A szabadidősporttal, illetve a fogyatékos sporttal foglalkozó sportszövetségek specialitásai

11. Hogyan épül fel a sport versenyrendszere?

12. A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság jogállása

13. A nemzeti sportszövetségek jogállása

14. Milyen feladatot töltenek be a kormányzati sport-közalapítványok?

4 15. Hogyan épül fel a sportirányítás kormányzati szervezetrendszere?

16. A települési-területi önkormányzatok sportigazgatási feladatai

17. Melyek a jellemzői a sport állami támogatása pénzügyi rendszerének?

18. A nemzetközi sportstruktúra felépítése – IOC, AGFIS, IF, NOC, NF jogállása

19. A nemzetközi doppingellenes szabályozás

20. Az Olimpiai Charta főbb rendelkezései

21. A Nemzetközi Sport-választottbíróság működése

22. Az Európai Unió sportpolitikájának fejlődése

23. Az Európai Bíróság jelentősebb sportra vonatkozó döntései

5 Kötelező irodalom az A tételsor 1-23. tételéig, illetve a B tételsor 1-18-ig tételéig: Sárközy Tamás Sportjog (A 2004-es sporttörvény magyarázata) 2010 A B tételsor 18-23-ig tételéig pedig az alábbi tananyag képzi a tételek anyagát: Tananyag a 18-as tételhez: Nemzetközi sportstruktúra. Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC), Nemzetközi Sportági (AGFIS), Nemzetközi Sportági Szakszövetség (IF), Nemzeti Olimpiai Bizottság (NOC), Nemzeti Sportági Szakszövetség (NF), Olimpiai Játékok Szervezőbizottsága (OCOG) jogállasa, jogai, és kötelezettségei. NOB:  A NOB egy nemzetközi, nem kormányzati és nem-haszonszerzési céllal, határozatlan időtartamra alapított szervezet, amelyet a Svájci Szövetségi Tanács 2000. november 01. napjától hatályos megállapodással összhangban jogi személyként és egyesületi formában, elismerésben részesített.  A NOB székhely Lausanne (Svájc), az Olimpiai Főváros.  A NOB célja, hogy az Olimpiai Chartában meghatározott küldetését, szerepét és kötelezettségeit teljesítse.  A NOB határozata jogerős. Bármely, a NOB határozat megvalósításával és értelmezésével kapcsolatos jogvita a NOB Végrehajtó Bizottság, illetve bizonyos esetekben a Nemzetközi Sport Választottbíróság (CAS) hatáskörébe tartozik.  Annak érdekében, hogy a NOB küldetését teljesítse, és szerepét betöltse a NOB jogosult egyéb jogi személyek, például alapítványok vagy gazdasági társaságok létrehozására, elsajátítására vagy ellenőrzésére.  A Nemzetközi Olimpiai Bizottság legfelsőbb hatósága alatt az Olimpiai Mozgalom felöleli mindazon szervezetet, sportolót és egyéb személyt, aki az Olimpiai Charta joghatóságát magára nézve kötelezően elismeri.  Olimpiai Mozgalom három legfőbb jogalanya a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a Nemzetközi Sportszövetségek és a Nemzeti Olimpiai Bizottságok.  A három legfőbb jogalanyon felül az Olimpiai Mozgalom szintén felöleli az Olimpiai Játékok Szervezőbizottságait, a Nemzeti Sportszövetségeket, egyesületeket és személyeket, amelyek a Nemzetközi Sportszövetségekhez és a Nemzeti Olimpiai Bizottságokhoz tartoznak, különös tekintettel a sportolókra, akiknek az érdeke az Olimpiai Mozgalom működésének alapvető elemét képezi beleértve a bírókat, játékvezetőket, edzőket, egyéb sportvezetőket és műszaki személyzetet. Az Olimpiai Mozgalom magába foglalja a NOB által elismert szervezeteket és intézményeket.  A NOB küldetése, hogy előmozdítsa az Olimpizmust világszerte és irányítsa az Olimpiai Mozgalmat.  Az Olimpiai Mozgalomhoz való tartozás feltétele a NOB általi elismerés.  Az Olimpiai Szolidaritás célja, hogy segítséget nyújtson a Nemzeti Olimpiai Bizottságok számára, különös tekintettel azokra a Nemzeti Olimpiai Bizottságokra, amelyek a segítségre a legjobban rászorulnak. A segítségnyújtás közös kidolgozásában részt vesznek a NOB és a Nemzeti Olimpiai Bizottságok, illetve szükség szerint a Nemzetközi Sportszövetségek, szakmai segítség nyújtás szintjén.  Az Olimpiai Játékok kizárólagos tulajdonjoga a NOB szervezetét illeti, amely szervezet rendelkezik minden az Olimpiai Játékokkal kapcsolatos joggal és adattal, különös tekintettel és korlátozás nélkül minden, bármely formában megjelenő, illetve bármely eszközzel történő, akár létező vagy a jövőben kifejlesztendő szervezésre, felhasználásra, közvetítésre, felvételkészítésre, képviseletre, sokszorosításra, hozzáférhetőségre és terjesztésre vonatkozó jogra.

6    

Az Olimpiai szimbólumok, azonosító jegyek képezik az „Olimpiai tulajdont”. Az Olimpiai tulajdonnal kapcsolatos jog, valamint az ezekkel kapcsolatos felhasználás a NOB kizárólagos tulajdonát képezi. Nairobi Treaty on the Protection of the Olympic Symbol adopted at Nairobi on September 26, 1981. 2008. évi LX. törvény az olimpiai jelkép oltalmáról szóló, Nairobiban, 1981. szeptember 26án elfogadott szerződés kihirdetéséről. NOB tagok kizárólagosan természetes személyek, akik a NOB és az Olimpiai Mozgalom érdekeit képviselik és mozdítják elő a saját országukban és az Olimpiai Mozgalom azon szervezetében, amelyben tevékenykednek.

AGFIS:  The General Association of International Sports Federations (GAISF / AGFIS) - groups together international sports federations and various other associations.  GAISF role consists in recognizing, assisting and representing the IFs in realms of common interest within the Olympic and Sports Movement and governmental and non-governmental bodies.  The General Association of International Sports Federations (GAISF) is a not for profit association, composed of autonomous and independent international sports federations and other international organizations contributing to sport in various fields.  The association is constituted according to art. 60ff of the Swiss Civil Code.  The GAISF Members: a) the Members b) the Associate Members (approved by the General Assembly). Membership requirements  a written declaration justifying that the sport or activity which they control does not conflict with or is not in rivalry with an already existing Member of GAISF;  a written declaration justifying that the IF is the only federation governing its sport on a world level.  a confirmation that the candidate is a non profit organization;  a copy of its constitution/statutes, regulations and directives which must comply with the World  Anti Doping Code (incl. detailed statistics on the tests conducted and the number of antidoping rules violations having led to sanctions). The constitution/statute of the candidate must also contain a specific provision recognizing the exclusive jurisdiction of the Court of Arbitration for Sport, in Lausanne, Switzerland;  a chart of its organizational structure (including staff), with detailed explanations and highlighting  the gender representation within its governing elected bodies (men/women comparison) IF

  

NOC 

A Nemzetközi Sportszövetségek kizárólagos irányítói sportáguknak, amelyek alapszabálya, gyakorlata és tevékenysége az Olimpiai Mozgalmon belül az Olimpiai Chartával kell összhangban lennie, beleértve a WADA Doppingellenes Törvénykönyvet. Nemzetközi Sportszövetség függetlenséggel és önkormányzattal rendelkezik a saját sportjának irányításában. Nemzetközi Sportszövetség  megállapítja a saját sportjának gyakorlására vonatkozó szabályokat, és érvényre juttatja azokat,  biztosítja saját sportjának fejlesztését,  megállapítja a részvételi jogosultság feltételeit,  felelősséget vállal a sportjának szakmai ellenőrzéséért és irányításáért.

NOB elismerés előfeltétel.

7    

 

NF

      

Nemzeti Olimpiai Bizottságok jogállásukat tekintve jogi személyek. A Nemzeti Olimpiai Bizottság köteles az Olimpiai Chartát betartani. A Nemzeti Olimpiai Bizottság alapszabálya NOB jóváhagyásának tárgyát képezi. A Nemzeti Olimpiai Bizottság többek között - előmozdítja az Olimpizmus alapelveit és értékeit a saját országában, különös tekintettel a sportra és nevelésre. - biztosítja az Olimpiai Charta betartását a saját országában - elfogadja és végrehajtja a WADA Doppingellenes Törvénykönyvét. A Nemzeti Olimpiai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik a saját országának képviselete az Olimpiai Játékokon. A Nemzeti Olimpiai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik annak a városnak a kiválasztása a saját országában, amely pályázatot nyújthat be az Olimpiai Játékok megrendezésére.

2004. évi I. tv. rögzíti jogállását Magyarországon Az országos sportági szakszövetség (szakszövetség) olyan sportszövetség, amely sportágában kizárólagos jelleggel a Sporttörvényben, valamint más jogszabályokban meghatározott feladatokat lát el, és törvényben megállapított különleges jogosítványokat gyakorol. A szakszövetségnek kizárólag olyan sportszervezetek lehetnek tagjai, amelyek az adott sportág versenyrendszerében részt vesznek. A szakszövetségre az Et. társadalmi szervezetekre és a Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Egy sportágban csak egy szakszövetség működhet. A szakszövetséget a Fővárosi Bíróság hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel külön jogi személy típusként veszi nyilvántartásba. A sportági szövetség az Et. alapján működő társadalmi szervezetek szövetsége, amelynek tagjai kizárólag sportszervezetek lehetnek. Egy sportágban egy országos sportági szövetség alapítható, de sportági szövetség nem csak országos jelleggel működhet.

OCOG  Olimpiai Játékok rendezésének jogát elnyert város által alapított önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság (Organizing Committee for the Olympic Games / OCOG).  Jogállását ás működését a NOB és OCOG között létrejövő (Host City Contract) szerződés határozza meg.  Meghatározott idő tartamra jön létre, rendezvény szervezés céljával.  Jogosítványai a NOB-tól származnak ezért jóváhagyás tárgyát képezik. A "Sportoljon mindenki" elnevezésű Charta (1975) volt az első olyan dokumentum, amely felhívta a figyelmet a rendszeres sportolás előnyeire, életminőséget javító jellegére a beteg, fogyatékos személyek számára is, elősegítve jobb társadalmi beilleszkedésüket, rehabilitációjukat. "Mindenkinek jogot kell biztosítani a sportban való részvételre. A sport fontos tényező az emberi fejlődésben, és megfelelő eszközökkel támogatni kell annak széleskörű hozzáférését közpénzek felhasználásával. A sportolás helyi, regionális és országos szintű lehetőségeit össze kell kapcsolni az oktatást, az egészségügyet, a szociális szolgáltatásokat, a városfejlesztést, a környezetvédelmet és a kulturált kikapcsolódást érintő tervezési-döntéshozatali mechanizmussal. Biztosítani kell a sport és a sportolók politikai, kereskedelmi vagy pénzügyi jellegű kizsákmányolástól mentes, továbbá a drogok tisztességtelen, visszaélésre alkalmat adó alkalmazásától mentes működését"- mondja ki a Miniszteri Bizottság határozata. A fizikai erőnlét mérésére dolgozták ki az EUROFIT rövidítésű tesztet, amely méri a rugalmasság, a gyorsaság, az állóképesség, a teljesítmény stb. szintjét az iskoláskorúak körében szerte Európában. A felnőttek tesztjét most készítik elő. A Dopping elleni egyezmény (1989) azt fogalmazta meg célként, hogy csökkenteni kell sőt ki kell zárni a doppingot a sportból minden szinten, kötelező szabályokat alkotva az antidopping rendelkezések útján. Ennek érdekében az egyezmény az alábbi intézkedéseket határozta meg: a dopping tartalmú szerek, anyagok

8 forgalmazásának tilalma, a dopping tesztek tökéletesítése, a vizsgálati módszerek egységesítése, valamint a szabályszegők következetes megbüntetése. 1985-ben a belga Heysel-stadionban történt tragédia hatására született a „ Sporteseményeken a nézők által elkövetett erőszak és garázdaság elleni európai egyezmény”, amely alapvetően a labdarúgó mérkőzéseken gyakori randalírozás megfékezésére alkalmas eszközöket tartalmazza. Az egyezmény felsorolja, hogy az erőszakos cselekmények megelőzésére és megfékezésére biztosítani kell a rendőri/karhatalmi erők mozgási útvonalát, továbbá a rivális szurkolótáborok elkülönítését, a jegyek árusításának felügyeletét, a hangadó, erőszakosságra buzdító személyek kizárását, az alkohol árusítás megszüntetését, a biztonsági ellenőrzést, a felelősség egyértelmű megosztását a szervezők és a hatóságok között, valamint a szurkolók épségét garantáló építési és elhelyezési módokat. Különösen jelentős lépés volt az Európai Sport Charta (1992) elfogadása, amely valójában a Miniszteri Bizottság egyik ajánlásának a függeléke. A dokumentum rögzíti: a.) a sport fogalmát (minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése céljából); b.) a sporttal kapcsolatos európai elveket (minden egyén számára hozzáférhetővé tenni a sportot, így a fogyatékos, a hátrányos helyzetű személyek számára is tilalmazni kell a polgárok közötti bármely diszkriminációt; védeni és fejleszteni kell a sport erkölcsi és etikai alapjait a sportolók emberi méltósága, biztonsága megóvása érdekében, fel kell lépni az anyagi vagy politikai természetű manipulációkkal illetve a doppingolással szemben); c.) a sportmozgalom anyagi, jogi, igazgatási támogatását, a társadalmi szervezetek és a kormányzati szervek hazai és nemzetközi együttműködése, valamint a környezetvédelmi követelmények érvényesítése révén; d.) a fiatalok erőnlétét, sportolását sokrétű eszközökkel való segítését (az iskolai oktatás keretében, a tanórákon kívül és a lakossági sportlétesítmények megnyitásával stb); e.) az élsport és a hivatásos sport támogatását (beleértve a tehetségkutatást, a létesítmények biztosítását az edzők, sportorvosok tudományos továbbképzését, a sportszervezetek működési feltételeit, a hivatásos sportolók társadalmi helyzetének stabilizálását); f.) a testnevelés és a sport terén a képesítési követelményeket. A sport hagyományos alapjainak, így a tisztességes versengés, a sportbarátság és az önkéntesség elvét gyengítő jelenségekkel szemben kíván fellépni a Sport Etikai Kódex (1992). A Miniszteri Bizottság e dokumentuma értelmében a fair play a győztes út, „a sport népszerűsítésének, fejlesztésének és magának a sporttevékenységnek lényeges és központi eleme. A Fair play az egyén, a sportszervezet és az egész társadalom győzelmét jelenti, a sporttal kapcsolatos rendellenes, diszfunkcionális jelenségek felett”. Az ajánlás meghatározza: - a fair play fogalmát (a szabályok betartásán túl a barátság eszméje, mások tiszteletben tartása, az egymásért való felelősség és a megfelelő szellemben való játék, azaz pozitív viselkedési és gondolkodási mód, amely magában foglalja például a szabályok kijátszása, a fizikai és szellemi erőszak, a kizsákmányolás, a korrupció elleni fellépést is); - a kormányzati szervek ezzel kapcsolatos magatartását (felelősségük kiterjed a társadalom, a sporttevékenységet végző egyének és a szervezetek sportetikájának megszilárdítására, fejlesztésére, a testnevelési szakma fair play etikájának ösztönzésére); - a sportszövetségek, más sportszervezetek fair play-jel kapcsolatos feladatát (a fair play elvének tartalommal való megtöltése, így például irányelveket kell kiadni az etikus és az etikátlan viselkedés megkülönböztetéséhez, a versenyeredmények jutalmazásán túl a fair play díjazását is meg kell oldani; a fiatalokkal való foglalkozás során biztosítani a gyermekek fizikai és életkori sajátosságaiból adódó sportigényeit, a velük foglalkozók megfelelő képzettségét, stb.) - a sporttevékenységet végző személyek felelősségét (a tisztességtelen játék kötelező megbüntetése; biztosítani kell, hogy az egyén képzettsége és minősítési szintje feleljen meg a sportoló gyermek fejlődési igényeinek; elsőbbség biztosítása a gyermekek és a fiatal versenyzők egészségének és biztonságának; a gyermekek "kis felnőttként" való kezelésének tilalma; a kevésbé tehetséges gyermekek eredményeinek ésszerű fejlesztése; a gyermekek, a fiatalok és családjuk felvilágosítása a csúcsteljesítménnyel együtt járó potenciális veszélyekről). a tömegkommunikáció (a sajtó, a médiák) feladatait a fair play eszméjének népszerűsítésében 8. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Nem kormányzati, hanem elsősorban egyesületi jellegű nemzetközi civil szervezetként jött létre még 1894-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (International Olympic Committee; rövidítve: IOC) létrehozásához vezető úton a kezdő lépést -1894-ben elhangzott javaslatával- Pierre de Coubertin báró tette meg, felelevenítve az ókori játékok szellemét és szokásait.

9 A Lausanne-ban székelő szervezet mára már száznál több munkatárssal működik, a nemzetközi olimpiai mozgalom élén. A mozgalom azokat az országokat tömöríti, amelyek elfogadják az Olimpiai Chartát. A NOB célja, hogy  a népek közötti békés együttműködés és szolidaritás eszközévé tegye a sportot (sajnos, az ókori játékok idején volt csak teljes béke, mára a világ még az olimpiák alatt is nehezen tudja biztosítani, hogy a helyi fegyveres konfliktusok megszűnjenek. Az első és a második világháború alatt szüneteltek is az olimpiai játékok.);  együttműködjön a kormányzati és a társadalmi szervezetekkel, egyénekkel a sport érdekében;  rendszeresen megünnepelje az olimpiai játékokat (sokszor pazarlóan fényes módon, üzleti módon felhasználva az olimpiai jelképeket, a zászlót és az olimpiai lángot);  erősítse a sportetikát;  fellépjen a sportban a hátrányos megkülönböztetés ellen (a sportban résztvevők fajára, származására, nemzeti hovatartozására vagy társadalmi helyzetére tekintet nélkül);  harcoljon a tiltott doppingszerek használata ellen. A NOB nem a nemzeti olimpiai bizottságokból (azok küldötteiből) áll, hanem a közgyűlés által választott természetes személy tagokból. A jelenleg 113 tagból álló NOB élén a 8 évre megválasztott elnök áll, aki a szervezet képviseletét is ellátja. A fő döntéshozó szerv a közgyűlés, amely évi rendes ülésén elfogadja, módosítja vagy értelmezi az Olimpiai Chartát, továbbá határozatot hoz a következő olimpiai játék helyéről. A NOB „kormányaként” működő Végrehajtó Bizottságot az elnök és négy helyettese, valamint a Közgyűlés által négy évre választott hat fő alkotja. Számos szakbizottság segíti a döntéshozók és a végrehajtók munkáját, például az orvosi, a sportjogi ügyekben vagy az olimpiai szolidaritás kérdéseinek megoldásában. A NOB fontos szerve a Sportügyi Választott Bíróság, amelyet 1984-ben hoztak létre a sporthoz kapcsolódó úgynevezett bíráskodási kódex értelmében. Megalakulásától máig száznál több kérelemről döntött a húsztagú testület. A Bíróság tagjait tapasztalt bírákból és más jogászokból választják meg négy évre. Hatáskörébe tartozik a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól érkezett ügyben tanácsadó véleményt nyilvánítani, továbbá eljárást folytatni olyan vitákban, amelyet a tagállamok előterjesztenek. A bírósági eljárásnak tárgya lehet olyan sportfegyelmi döntés is, amelyet valamely sportszervezet fellebbezésként elé terjeszt. (Sajátos módon a Bíróság jogosult arra is, hogy a sporthoz kapcsolódó bíráskodási szabályzatot módosítsa.) Az IOC Orvosi Bizottságát 1967-ben állították fel. E testület tanulmányozza a dopping ellenőrzésére vonatkozó módszereket, segítséget nyújt a fejlődő országoknak e téren. Összehangolja, egységesíti a doppinggal kapcsolatos szabályozást, eljárást dolgoz ki a versenyek előtt és után történő ellenőrzés rendjére, a mintavételi szabályokra. Meghatározza továbbá a helyes laboratóriumi módszereket és a hivatalos dopping ellenőrzésre feljogosítható laboratóriumokkal szembeni követelményeket. Az Orvosi Kódex értelmében a Bizottság különböző büntetésekre tehet javaslatot a tiltott doppingolás eseteiben. E Kódexet be kell tartania valamennyi olimpiai játékon résztvevőnek. A Kódex tiltja a doppingolást, mert az “ellentétes a sportetikával és ellenkezik az orvostudománnyal”. E tilalom nem csak bizonyos módszerekre, de mindazon anyagok használatára terjed ki, amelyeket farmakológiai jellemzőik alapján meghatározott osztályba soroltak. A dokumentum rögzíti, hogy a játékokon doppingolás esetén milyen büntetéseket lehet alkalmazni (pl. érem visszavonása). Az Orvosi Bizottság által javasolt büntetésről a végső döntést az IOC Végrehajtó Bizottsága hozza meg.

9. Nemzetközi sportági szakszövetségek A nemzetközi sportági szakszövetségek sportáganként létrehozott civiljogi jellegű nemzetközi szervezetek, amelyek többek között azért alakultak, hogy nemzetközi szervezetként elősegítsék az adott sportág szabályainak kidolgozását, valamint meghatározzák a nemzetközi sportversenyek szervezésének rendjét. E szakszövetségek jogállását alapvetően alapszabálya határozza meg, és tagjaik a nemzeti szakszövetségek. Példaként három nemzetközi szövetséget említünk meg: A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) olyan szervezet, amely kétszáznál több nemzeti atlétikai szövetséget tömörít. A Monte-Carlóban székelő nagy tekintélyű szövetséget még 1912-ben alapították, és az atlétikai minden ágát felöleli. Céljai között szerepel a fair play érvényesítése, a világbajnokságok és a nemzetközi kupák versenyeinek szervezése, a versenybírák képzése. Sokféle tevékenysége részeként elvégzi a világ-és az olimpiai csúcsok hitelesítését is. A Nemzetközi Amatőr Úszószövetség (FINA) még régebbi szervezet, hiszen 1908-ban hozták létre Londonban. A svájci székhelyű nemzetközi szövetség ma 162 nemzeti úszósport szövetséget tudhat tagjai sorában. Tevékenysége kiterjed a vízilabda, a szinkronúszás, a műugrás és az úszás szabályainak kidolgozására, egységesítésére, a versenyeken való részvétel előfeltételeinek meghatározására éppúgy, mint a vízi sportok népszerűsítésére. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) ismertsége a legnagyobb és gazdaságilag a legerősebb, nem feltétlenül azért, mert már 1904 óta működik s ma már 193 nemzeti szövetség van tagjai sorában. A Zürichben

10 működő FIFA a svájci polgári jog szabályai szerint működő szervezet. A labdarúgást kissé társadalmi küldetésnek is tekintve meghirdette, hogy a labdarúgás segítse elő a népek, szövetségek közötti baráti kapcsolatokat. A FIFA szervezi négyévenként a világbajnokságot, szabályozza a játék rendjét és ellenőrzi a tagszövetségeket. Az Alapszabály értelmében a FIFA Kongresszus fogadja el labdarúgás játékszabályait, továbbá együttműködik a regionális föderációkkal. (Az országokat hat regionális föderációba osztották be, Magyarország az UEFA-hoz, az európai föderációhoz tartozik. Csak kivételesen csatlakozhat valamely nemzeti szövetség az adott földrajzi egységen kívüli föderációhoz – (például Izrael az UEFA-hoz).

Tananyag a 19-es tételhez: A tiltott teljesítmény fokozás hazai és nemzetközi szabályozásának ismertetése.

A dopping Magyarországi jogi szabályozásának kronológiai áttekintése  1989: Európa Tanács Doppingellenes Konvenciója, amelyhez MO. csatlakozott.  1998: A 86/1998. sz. Kormányrendelet rendelkezett a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek használatának a tilalmáról. Súlyos fogyatékosság: tételesen sem a tiltott teljesítményfokozó készítmények, sem azok engedélyezett koncentrációja nem került felsorolásra, illetve meghatározásra.  1999. március 1-én lépett hatályba 1998. LXXXVII. törvény, amely a BTK. módosításáról szólt. A törvény 65. §-a forradalmi: megteremtette MO-on a doppinggal való visszaélésre vonatkozó büntetőjogi szankcionálás lehetőségét. A Btk. 283/B. §-a mintegy másfél évig volt hatályban és a visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel címet viselte.  2000. december 14-én az Alkotmánybíróság 47/2000 számú határozatával megsemmisítette a Btk. 283/B. §-át alaki és formai hiányosságokra hivatkozva. (Érdekesség: ugyanazon a napon lépett hatályba az olasz doppingellenes törvény, amikor a magyar BTK. doppingellenes szakaszát az AB megsemmisítette.)  99/2001. (VI. 20.) Kormányrendelet a doppingellenes tevékenység szabályairól.  2002. december 12-én T/1789. számon önálló képviselői indítványt nyújtanak be a Btk. módosítása céljából. A képviselői önálló indítványt az előterjesztők visszavonták.  2003. március 5-én hazánk aláírta a Doppingellenes Világügynökség WADA Koppenhágai nyilatkozatát, majd a 2003. évi LXXVIII. törvény kihirdette hazánkban az Európa Tanács keretén belül 1989. évben létrejött Doppingellenes Konvenciót, a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használta elleni egyezményre vonatkozott.  2003. április 14-én újabb képviselői önálló indítvány született a Btk. módosításának és a doppinggal való visszaélés büntethetőségének céljával T/3725. szám alatt. Azonban OGY bizottságai általános vitára nem tartották alkalmasnak.  2004. évi I. tv. Sporttörvény és az 55/2004. Kormányrendelet a doppingellenes tevékenység szabályairól.  Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület (NDKT) 55/2004. Korm. rendelet 3. § hozza létre és határozza meg feladatait, jogkörét, illetékességét.  2007. évi XXXIV. törvény az Európa Tanács keretében Strasbourgban, 1989. november 16-án létrejött, a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek használata elleni Egyezmény Varsóban, 2002. szeptember 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetéséről.  99/2007. (V. 8.) Kormányrendelet a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről (International Convention Against Doping in Sport).

11        



37/2008. (VIII. 19.) KüM határozat a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 99/2007. Korm. rendelet 2. és 3. § hatálybalépéséről. 2/2009. (I. 16.) ÖM rendelet – az állami sportcélú támogatások felhasználásról és elosztásáról 21. § Sportegészségügyi, doppingellenes feladatok Jogalkotás az Európai Sport Chartával összhangban „Az állam feladata, hogy hozzájáruljon a sporttal kapcsolatos önveszélyeztető káros tendenciák (pl. dopping) csökkentéséhez” (2004. évi I. tv. Preambulum) „Az államnak emellett támogatnia kell a sportot: doppingtilalom bevezetésével (2004. évi I. tv. Preambulum). Állam ellenőrzi a doppingtilalom betartását. (2004. évi I. tv. 49. § f.) 2004. évi I. tv. 79. § (1) alapján felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a doppingtilalomra és a doppingvizsgálatra vonatkozó részletes rendelkezéseket. 2004. évi I. tv. 4. §.: o A versenyző nem használhat, illetve nem alkalmazhat vagy forgalmazhat - külön jogszabályban meghatározott - tiltott teljesítményfokozó szereket, készítményeket és módszereket. o (2) A versenyző köteles alávetni magát a doppingtilalom betartásának ellenőrzésére irányuló vizsgálatnak (doppingvizsgálat). o (3) A doppingtilalomra és a doppingvizsgálatra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. Sportági szakszövetség feladata érvényesíteni a doppingtilalmat (2004. évi I. tv. 22. (1) § d).

55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet Személyi hatály: • (a) az országos sportági szakszövetségekre, az országos sportági szövetségekre és a fogyatékosok országos szövetségeire (a továbbiakban együtt: szövetség), a Magyar Olimpiai Bizottságra, a Magyar Paralimpiai Bizottságra, a Nemzeti Sportszövetségre és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségére (a továbbiakban együtt: sportköztestületek), a verseny- vagy rajtengedéllyel rendelkező sportolóra, az eltiltás hatálya alatt álló versenyzőre, és az eltiltás leteltét vagy visszavonulását követően a versenyszerű sporttevékenység folytatását bejelentő sportolóra (a továbbiakban együtt: versenyző), a versenyző felkészítésében, illetve irányításában közreműködő sportszakemberekre, valamint a versenyszerű sportban részt vevő sportszervezetekre; • b) a szövetségek versenyrendszerében szervezett versenyekre. • (2) A rendelet hatálya nem terjed ki a nemzetközi sportági szakszövetségek versenyrendszerében szervezett versenyekre. Doppingolás: a rendeletben meghatározott - egy vagy több - doppingvétség megvalósítása. • célzott vizsgálat: a versenyzők vizsgálatra történő kiválasztásának az a formája, amikor meghatározott időpontban meghatározott versenyzők vagy versenyzők csoportja nem véletlenszerűen kerül vizsgálat céljából kiválasztásra. • doppingellenes tevékenységben részt vevő szervezetek: a sportszervezetek, a szövetségek, a sportköztestületek, a nemzeti doppingellenes szervezet (National Anti-doping Organization, a továbbiakban: NADO), a Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület, valamint a sportpolitikáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által vezetett minisztérium. • nemzetközi doppingellenes szervezet: a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (a továbbiakban: WADA), az Európa Tanács Doppingellenes Megfigyelő Csoportja, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság, a nemzetközi sportági szakszövetségek, a nemzeti doppingellenes szervezetek nemzetközi szövetségei és azon nemzetközi sportrendezvények szervezői, amelyek doppingellenőrzést végeznek a sportrendezvényen. • doppingellenőrzés: a vizsgálat-eloszlási tervezést, a mintavételt és -kezelést, a laboratóriumi elemzést, az előzetes felülvizsgálati eljárást, a doppingeljárást és a jogorvoslatot magába foglaló eljárás.

12 •

•

•

nemzetközi követelmény: a WADA által elfogadott, a doppingellenes tevékenység egyes részeiért felelős doppingellenes szervezetek egységes szabályok szerinti eljárását és az eljárások harmonizációját biztosító nemzetközi előírások. Az egyes nemzetközi sportági szövetségeknek a WADA nemzetközi előírásait biztosító sportági különös szabályai az adott sportágban nemzetközi követelménynek minősülnek. nyilvántartott vizsgálati csoport: a felnőtt és a felnőtt alatti első utánpótlás korosztályban a nemzeti válogatott kerettagok, a nemzetközi sporteseményeken induló versenyzők, az országos bajnokságon első három helyezést elérő versenyzők, továbbá az eltiltás alatt álló versenyzők szövetség által összeállított csoportja. vizsgálat: a doppingellenőrzési folyamat része, beleértve a versenyző mintavételre történő kijelölését és erről való értesítését, a mintavételt és -kezelést, a minták laboratóriumba történő szállítását és analízisét. 5. § 2.: szövetség érvényesíti a doppingtilalmat, adatokat nyilvántartja, megalkotja doppingellenes tevékenységének éves programját, elkészíti a doppingellenes tevékenységéről készített beszámolóját és megalkotja doppingszabályzatát amelyben rendelkezik a – a versenyzők, a sportszakemberek, valamint a tagságát képező sportszervezetek doppingellenes tevékenységgel összefüggő feladatairól, kötelezettségeiről és a feladatok végrehajtásához szükséges költségek biztosításáról – az alkalmazható doppingbüntetésekről, azok időtartamáról, mértékéről, valamint a büntetések kiszabásának részletes - sportág-specifikus - eljárási rendjéről. – nyilvántartott vizsgálati csoportról.

Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület      

NADO

Doppingellenes tevékenységben részt vevő szervezetek együttműködését, folyamatos egyeztetését, a doppingellenes tevékenységük Szakmai összhangját és koordinációját biztosító szervezet. Tagok: MOB, MPB, NSSZ, FONESZ, SOSZ, Sportegészségügyi Szakmai Kollégium, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara, a miniszter, OSEI Tanácskozási joggal: NADO képviselője, TUE Bizottság elnöke. Testület elnöke: a miniszter által határozatlan időre felkért, a doppingellenes tevékenység szakmai és nemzetközi követelményeiben jártas, felsőfokú végzettséggel rendelkező személy. Amennyiben a szövetség 30 napon belül nem tesz eleget a Testület bekezdés szerinti ajánlásainak, javaslatainak, a Testület az állami sportcélú támogatások felhasználásáról és elosztásáról szóló külön jogszabály szerint jár el. A Testület részeként működő, három tagból és elnökből álló TUE Bizottság dönt a gyógyászati célú mentesség iránti kérelmekről. Testület feladatai: a) felvilágosítási, nyilvántartási, ellenőrzési és szankcionálási elvek; b) ajánlásokat tesz a doppingellenes tevékenységre vonatkozó részletes szövetségi szabályokra; c) jóváhagyja a doppingellenes tevékenység programját, amely során: ca) elfogadja a vizsgálat-eloszlási tervet, cb) figyelemmel kíséri és értékeli a doppingellenőrzés és szankcionálás jogszabályokkal és nemzetközi követelményekkel való összhangját, cc) értékeli a szövetségek, sportköztestületek és a NADO doppingellenes tevékenységét, cd) javaslatot tesz a doppingellenes kutatások főbb irányaira; d) figyelemmel kíséri a nemzetközi doppingellenes szervezetek tevékenységét; e) együttműködik a doppingellenes tevékenységben részt vevő egyéb szervezetekkel; f) javaslatot tesz a miniszternek a doppingellenes tevékenységre vonatkozó jogszabályokra.

13 National Anti-Doping Organization (NADO) jogállása: WADA nemzeti doppingellenőrző szerve, amely országos szinten kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik doppingellenőrzések végzésre. NADO a miniszterrel kötött szerződés alapján részt vesz a doppingellenes tevékenységben. Kiválasztás: közbeszerzés útján. Prioritás: függetlenség és pártatlanság Követelmény: WADA akkreditáció, felelősségbiztosítás, ISO nemzetközi szabvány. Fő feladatai: 1) vizsgálat-eloszlási terv, 2) nyilvántartott vizsgálati csoport, 3) doppinglista karbantartása, 4) információs-tájékoztató tevékenység, 5) mintavétel, 6) mintakezelés, 7) ellenőrzés, 8) felvilágosítás és nevelés.

Doppingellenőrzés       

1) Előre bejelentett vagy 2) Bejelentés nélküli. Bejelentés nélküli ellenőrzés: előzetes értesítés nélkül végeznek a versenyzőn, és őt az értesítés időpontjától a mintavétel folyamán végig figyelemmel kísérik 1) versenyen alatti vagy 2) versenyen kívüli ellenőrzést a versenyző emberi méltósághoz fűződő jogainak tiszteletben tartásával kell elvégezni ellenőrzéshez és a mintavételhez szükséges elkülönített helyiség szükséges. ellenőrzés költségeit az ellenőrzést kezdeményező szervezet viseli. vizsgálat-eloszlási terv: (szövetség - doppingellenőrzések éves terve „NADO” nyilvántartott vizsgálati csoport - NDKT elfogadja).

Mintavétel és mintakezelés szabályai             

Az ellenőrzésből származó minták elemzése csak a doppinglistán szereplő tiltott szerek és tiltott módszerek kimutatására irányulhat. Minta kutatási tevékenység céljára nem használható fel. Ellenőrzés: vizelet- és vérvétel útján levett minták alapján Mintavétel és mintakezelés lefolytatását a NADO ellenőrző nyomtatvány kitöltésével igazolja. Minta analízis: kizárólag WADA által akkreditált laboratórium végzi. Előzetes felülvizsgálati eljárás: Doppingétség elkövetésének gyanúja esetén NADO haladéktalanul tájékoztatja a versenyzőt, a szövetséget és az NDKT-t a laboratóriumi jelentés, valamint az ellenőrző nyomtatvány megküldésével. Szövetség köteles 8 napon belül lefolytatni az előzetes felülvizsgálati eljárást doppingellenes szabályzata alapján. A szövetség megvizsgálja, hogy a versenyző rendelkezik-e gyógyászati célú mentességgel, illetve a vizsgálat során történt-e nyilvánvaló eltérés a nemzetközi követelményektől. A szövetség tájékoztatja a versenyzőt, NDKT-t és a NADO-t A szövetség gondoskodik a versenyző versenyengedélyének felfüggesztéséről. A szövetség tájékoztatja a versenyzőt az „A” mintája pozitív vizsgálati eredményű; a. melyik doppingellenes szabályt sértette meg; b. a versenyző a NADO-tól írásban a szövetség doppingellenes szabályzatában meghatározott határidőig saját költségére kérheti a „B” jelű mintája analízisét; c. a kérelem hiányát úgy kell tekinteni, hogy a versenyző lemondott a „B” jelű minta vizsgálatának jogáról; d. a versenyzőnek, illetve az általa választott külső szakértőnek joga van jelen lenni a „B” jelű minta kinyitásánál és vizsgálatánál; e. a versenyző a NADO-tól írásban saját költségére kérheti az „A” és „B” jelű mintája részletes laboratóriumi vizsgálati dokumentációját.

14 Doppingeljárás                            

Pozitív vizsgálati eredményű minta esetén, vagy ha a versenyző a 6. § (1) bekezdés b)-f) pontjaiban meghatározott magatartást tanúsít, illetve a doppingolás tényét elismerte, a versenyzővel vagy a sportszakemberrel szemben a szövetség doppingeljárást folytat le. Szövetség a doppingeljárás alapjául szolgáló körülményről való tudomásszerzését követően haladéktalanul köteles megkezdeni és lefolytatni a doppingeljárást. A doppingeljárást első fokon szövetség doppingbizottsága folytatja le. Doppingbizottság: 1) önállóan vagy 2) sportfegyelmi bizottság keretei között működik. Másod fok: szövetség dopping fellebbviteli bizottsága, amely 1) önállóan vagy 2) fellebbviteli szerv keretei között működik. A fellebbezésnek halasztó hatálya nincs, de dopping fellebbviteli bizottság elnöke a végrehajtását indokolt esetben, kérelemre felfüggesztheti. A doppingeljárást lezáró jogerős határozatot a szövetség 5 napon belül megküldi a miniszter és az NDKT részére. Doppingeljárás a doppingvétség elkövetésétől számított nyolc éven belül indítható. Visszavonulás: az előzetes felülvizsgálati eljárás és a doppingeljárás lefolytatását és befejezését nem akadályozza. Előzetes felülvizsgálati eljárás és a doppingeljárás részletes szabályaira - a rendeletben foglalt eltérésekkel - a sportfegyelmi felelősségről szóló kormányrendelet rendelkezései az irányadók. Joghátrányok: a versenyen elért eredmények megsemmisítése, díjazás vagy egyéb juttatás, elismerés visszaszolgáltatása. Csapatsport: ha a NADO több mint egy csapattagot értesít doppingvétség gyanújáról, akkor a csapat valamennyi tagját célzott vizsgálatnak vetik alá. Ha legalább kettő versenyző doppingvétséget követett el, a szövetség a csapatnak a versenyen elért eredményét megsemmisíti. Joghátrányok: Versenyző és sportszakember külön első alkalom - eltiltás 2 év időtartamra Ha a versenyző 18 hónapon belül három esetben tagadja meg a rendelkezése állást - 1 éves eltiltás. 2 éves eltiltás – ha három eset közül egyik sem indokolható. eltiltás 4 évtől végleges időtartamra üzérkedés esetén. Doppingvétség elkövetése kiskorú versenyző sérelmére: végleges eltiltás. Egyéb szankciók kiszabhatók a versenyzőre az eltiltás mellett. Különösen a tisztességes játék (fair play) szellemének megsértésével, vagy sportágakra, vagy a sportmozgalomra különösen káros hatású cselekménnyel, magatartással elkövetett doppingvétség esetén az eltiltás 4 évre növelhető. harmadik alkalommal elkövetett doppingvétség: végleges eltiltás kötelező Az eltiltás időtartama az azt megállapító elsőfokú határozat meghozatalának napján kezdődik. Beismerés esetén: az eltiltás időtartamának kezdete a doppingellenőrzés vagy a doppingvétséget megalapozó egyéb magatartás tanúsításának időpontja. eltiltás hatálya alatt álló személy kizárólag nézőként vehet részt versenyen. részvételi tilalom megsértése: az eltiltás újrakezdődik. 1. sz. melléklet az 55/2004. (III. 31.) Korm. Rendelethez: joghátrány táblázat. 2. sz. melléklet az 55/2004. (III. 31.) Korm. Rendelethez: A dopping-mintavételi és -kezelési eljárási rend részletes szabályai: 1) Mintavételi és -kezelési csoportok, 2) Az ellenőrzésre történő kijelölés,3) A doppingmintát kísérő nyomtatványok, 4) Megjelenés mintavételre, 5) Mintavételi helyiség, 6) A mintavételi eljárás 7) Az ellenőrzés megtagadása vagy elmulasztása, 8) A mintakezelési eljárás

WADA KÓDEX:  A határozottság és tisztességesség alapelveinek érvényesülése jelenik meg a 2009. évi Szabályzatban célként a doppingellenes harc erősítése érdekében

15       

             

   

2009. évi Szabályzat szigorúbb joghátrányokat alkalmaz súlyosbító körülmények fennállása esetén. 2003. évi Szabályzat kizárólag a tiltott anyagok és módszerek forgalmazását és a beadását szankcionálta az első vétség esetén négyéves eltiltással. 2009. évi Szabályzat szélesíti a doppingvétségek körét, amelyek négyéves eltiltással fenyegettetek. Általánosságban nagyobb rugalmasság a joghátrányoknál. A cél, hogy szigorúbb joghátrányok kerüljenek kiszabásra. .Pl.: doppingvétség súlyosbító körülmények esetén enyhébb szankció kiszabása lehetséges amennyiben a sportoló bizonyítani tudja, hogy a kimutatott anyag nem teljesítmény fokozás céljából kertült a szervezetébe. 2003. évi Szabályzat: A tiltó lista meghatározhat olyan anyagokat, amelyek különösen szándékon túli doppingvétség elkövetésére alkalmasak tekintettel arra, hogy az gyógyászati termékek körében általánosságban széles a hozzáférhetőségük, illetve kevésbe alkalmasak tiltott teljesítmény fokozásra, mint dopping ágensek.” Ha a sportoló tudja bizonyítani, hogy nem állt szándékában teljesítményt fokozni a doppingvétség utáni szankció csökkenthető. 2009. évi Szabályzat: minden tiltott anyag a „Meghatározott anyagok” közé tartozik, kivéve az anabolikus hatóanyagok és a hormonok közé tartozókat, illetve a tiltó listán ilyenként azonosított stimulánsokat és hormonális növekedésgátlókat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a sportoló bizonyítani tudja, hogy a meghatározott anyag nem a sportbeli teljesítmény fokozást szolgálta, akkor a joghátrány megrovástól legfeljebb a kettőéves eltiltásig terjedhet. Azonban ha a sportoló nem teljesíti a csökkentésre feljogosító előírásokat akkor akár négyéves eltiltás is kiszabható súlyosbító körülmények fennállása esetén 2009. évi Szabályzat: jelentős segítség nyújtás Doppingellenes szervezet, Bűnügyi hatóság, Fegyelmi bizottság számára egyéb személy által elkövetett doppingvétség, bűncselekmény, fegyelmi szabálysértés feltárásban. Önként beismeri a doppingvétség elkövetését azt megelőzően, hogy a mintaadásra értesítést kapott – az eltiltási időszak csökkenthető. 2009. évi Szabályzat: nem zárja ki, hogy doppingellenes szervezetek a saját szabályzataikban pénzbeli szankciók kiszabásával fenyegessék a csalókat a WADA Szabályzat alapján kiszabott eltiltáson és egyéb joghátrányokon felül. 2009. évi Szabályzat: a gyorsabb dopping eljárást és ügyintézését sürgeti. Pl.: az „A” és „B” minták közötti időtartam csökkentést és kötelező ideiglenes hatályú felfüggesztést ír elő, amennyiben az „A” minta tiltott anyag jelenlétére enged utalni. 2009. évi Szabályzat: WADA számára jogot biztosít jogorvoslati kérelem benyújtására a Nemzetközi Sport Választottbíróság (CAS) testületéhez, amennyiben valamely doppingellenes szervezet a rendelkezésre álló határidőn belül nem határoz doppingvétség elkövetésének tárgyában, azzal a feltételezéssel, mintha a nevezett doppingellenes szervezet a doppingvétség elkövetésének a gyanúját elvetette volna. WADA tagsága fokozottabb jog-harmonizációt igényelt 2003. évi Szabályzat: nem határozta meg, hogy hány mulasztott ellenőrzés eredményez doppingvétséget. Ezen a szabályok jogközelítése megtörtént és a Szabályzat reviziója során egységesebbé, illetve kötelezővé tették. 2009. évi Szabályzat: Három kihagyott teszt és/vagy bejelentési vétkesség tizennyolc hónapon belül bekövetkező bármely kombinációja a sportoló felett joghatósággal rendelkező doppingellenes szervezetek döntése szerint doppingvétségnek minősül.

16 UNESCO nemzetközi egyezmény a dopping ellen A NOB csak olyan ország részéről fogad el olimpiai játékok megrendezési joga iránti kérelmet, amely kormánya ratifikálta, elfogadta, jóváhagyta az UNESCO-egyezményt vagy ahhoz csatlakozott, illetve az ország nemzeti olimpiai bizottsága, a nemzeti paralimpiai bizottsága és a nemzeti doppingellenes szervezet megfelel a WADA Szabályzatnak. 2010. január 1-jét követően a Nemzetközi Sportági Szakszövetségek megtesznek minden tőlük elvárhatót annak érdekében, hogy a világbajnokságok rendezési jogát csak olyan országok kaphassák, amelyek kormánya ratifikálta, elfogadta, jóváhagyta az UNESCO-egyezményt vagy ahhoz csatlakozott, illetve az ország nemzeti olimpiai bizottsága, a nemzeti paralimpiai bizottsága és a nemzeti doppingellenes szervezet megfelel a WADA Szabályzatnak. 2009. évi Szabályzat: az objektív felelősség alapelvét fenntartja. Objektív felelősség alapelve azt jelenti, hogy a sportolót terheli a felelősség ha tiltott anyagot (akár annak metabolitját vagy markerjét) találnak a testéből származó mintában. Ezzel a sportoló doppingvétséget követ el. A vétség megállapítása független attól, hogy a sportoló szándékosan vagy vétlenül használta a tiltott anyagot, esetleg gondatlan volt vagy más módon hibás. Az objektív felelősség alapelvét a CAS határozatai konzisztens módon fenntartják ha a sportoló testéből származó mintában tiltott anyag van – úgy, hogy biztosított a lehetőség a szankciók megváltoztatására meghatározott körülmények fennállása esetén, ésszerű egyensúlyt teremt a doppingellenes szabályok minden „tiszta” sportoló érdekében szükséges hatékony érvényesítése és azon méltányossági szabály között, hogy amennyiben a tiltott anyag szervezetbe kerülése tekintetében a sportolót nem terheli szándékosság vagy gondatlanság, úgy helye van a kivételes körülmények figyelembe vételének. A tiltólista változatlan. A szabályzat felülvizsgálata és a tiltólista évenkénti frissítése két különálló folyamat. A tiltólistát a WADA frissíti évenként, egy egész éven át tartó nemzetközi tudósokból, doppingellenes szakértékből és a WADA tagság folytatott konzultáció alapján. 2003. évi Szabályzat  2.1: Tiltott anyagnak vagy származékának vagy markerjének jelenléte egy sportoló testéből származó mintában.  2.2: Tiltott anyag vagy Tiltott módszer Használata vagy ennek Kísérlete.  2.3: A mintaszolgáltatási kötelezettség megtagadása vagy a mintaszolgáltatás elmaradása megfelelő indoklás hiányában - azt követően, hogy a sportoló az alkalmazandó doppingszabályok szerint előírt értesítést kapott - vagy a mintavétel akadályozása egyéb módon.  2.4: Az ésszerű szabályokon alapuló - a sportolók versenyen kívüli rendelkezésre állására, ezen belül a sportoló hollétére vonatkozó információk biztosítására-, valamint teszten való részvételére vonatkozó - követelmények megsértése.  2.5: A doppingellenőrzés bármely elemének manipulálása, illetve ennek kísérlete.  2.6: Tiltott anyagok vagy módszerek birtoklása.  2.7: Üzérkedés bármely tiltott anyaggal vagy tiltott módszerrel.  2.8: Tiltott anyag vagy tiltott módszer beadása a sportolónak vagy ennek kísérlete, avagy ebben való közreműködés, felbujtás, segítség, ennek leplezése vagy bármely más bűnsegédi, felbujtói közreműködés, mely doppingvétséggel vagy ennek kísérletével függ össze. 2009. évi Szabályzat  2.1: Tiltott anyagnak vagy származékának vagy markerjének jelenléte egy sportoló testéből származó mintában.  2.2: Tiltott anyag vagy a tiltott módszer sportoló által történő használata vagy megkísérelt használata.  2.3: A mintaszolgáltatási kötelezettség megtagadása vagy a mintaszolgáltatás elmaradása megfelelő indoklás hiányában - azt követően, hogy a sportoló az

17



   

alkalmazandó doppingszabályok szerint előírt értesítést kapott - vagy a mintavétel akadályozása egyéb módon. 2.4: Az ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi követelménynek megfelelő szabályokon alapuló, a sportolók versenyen kívüli rendelkezésre állására, ezen belül a sportoló hollétére (whereabouts) vonatkozó információk biztosítására, valamint teszten való részvételére vonatkozó követelmények megsértése. Három kihagyott teszt és/vagy bejelentési vétkesség tizennyolc hónapon belül bekövetkező bármely kombinációja a sportoló felett joghatósággal rendelkező doppingellenes szervezetek döntése szerint doppingvétségnek minősül. 2.5: A doppingellenőrzés bármely elemének manipulálása, illetve ennek kísérlete. 2.6: Tiltott anyagok vagy módszerek birtoklása. 2.7: Üzérkedés vagy megkísérelt üzérkedés tiltott anyaggal vagy tiltott módszerrel. 2.8: Tiltott anyag vagy tiltott módszer versenyidőszakon belüli beadása a sportolónak vagy ennek kísérlete, vagy tiltott anyag vagy tiltott módszer versenyidőszakon kívüli beadása a sportolónak vagy ennek kísérlete vagy ebben való közreműködés, felbujtás, segítség, ennek leplezése vagy bármely más bűnsegédi, felbujtói közreműködés, mely doppingvétséggel vagy ennek kísérletével függ össze.

Birtoklás: Tényleges, fizikai birtoklás vagy konstruktív birtoklás, azonban amennyiben a személy nem bír kizárólagos ellenőrzési joggal a tiltott anyag vagy tiltott módszer vagy azon helyiségek felett, melyekben a tiltott anyag vagy tiltott módszer jelen van, a konstruktív birtoklást csak akkor állapítják meg, ha a személy tudott a tiltott anyag vagy tiltott módszer jelenlétéről, és azt ellenőrizni kívánta. Kísérlet: Szándékos magatartás, mely lényeges cselekmény olyan folyamatban, melynek célja egy doppingvétség. Azonban nem minősül doppingvétségének, ha a személy eláll a kísérlettől még azt megelőzően, hogy azt egy abban részt nem vevő harmadik fél felfedezné. Manipulál: Nem helyénvaló célra vagy nem helyénvaló módon történő módosítás; nem helyénvaló befolyásolás; nem helyénvaló beavatkozás; akadályozás, félrevezetés vagy csalárd magatartás folytatása az eredmények megváltoztatására vagy a rendes eljárások megakadályozására; vagy csaláson alapuló információ nyújtása egy doppingellenes szervezet számára. Marker: Összetett anyag, ilyenek csoportja vagy biológiai paraméter(ek), mely tiltott anyag vagy tiltott módszer használatára utal. Származék: Biológiai átalakítási folyamattal létrejött anyag. Üzérkedés: Tiltott anyag vagy tiltott módszer doppingellenes szervezet hatásköre alá tartozó sportoló, sportolót segítő csapata vagy bármely más személy által harmadik fél részére történő eladása, átadása, szállítása, küldése, kézbesítése vagy terjesztése (fizikailag, elektronikusan vagy más módon). 3.§ 1. Bizonyítás szintje / bizonyítási teher  A doppingellenes szervezetet terheli a doppingvétség megtörténtének bizonyítása.  A doppingellenes szervezet általi bizonyításnak olyan szintűnek kell lennie, mely kellő meggyőző erővel bizonyítja a meghallgatást végző testület számára a doppingvétség elkövetését.  A bizonyítás foka minden esetben legyen magasabb a puszta valószínűsítésnél, de nem kell többnek lennie, mint ami már meghaladja az indokolt kétség mértékét.  Ahol a Szabályzat szerint a bizonyítás a doppingvétség elkövetésével vádolt sportolót vagy más személyt terhel, hogy megcáfoljanak egy vélelmet vagy igazolják meghatározott tények vagy körülmények tényét, ott a bizonyítás foka elég, ha eléri a valószínűsítés szintjét, kivéve ha a 10.4. és a 10.6. cikk szerint a sportolónak nagyobb bizonyítási tehernek kell eleget tennie.

18

Tiltó lista



A doppingvétségekkel kapcsolatos tények bizonyíthatóak, beleértve a beismerést is.



A tiltó lista azon tiltott anyagokat és tiltott módszereket tartalmazza, melyek mindig tiltottak (mind versenyidőszakon belül, mind pedig versenyidőszakon kívül), jövőbeli versenyeken érvényesülő teljesítményfokozó vagy éppen fedő hatásuk miatt, valamint azokat az anyagokat és módszereket, melyek csak versenyen tiltottak. A WADA a szükséges gyakorisággal, de legalább évente, közzéteszi a tiltó listát, mint nemzetközi követelményt. A tiltó lista és a módosításai három hónappal azután lépnek hatályba, hogy a WADA publikálta a tiltó listát. Adott nemzetközi szövetség javaslata alapján a tiltó listát a WADA bővítheti. Egy anyag vagy módszer akkor kerül fel a tiltó listára, ha a WADA megítélése szerint megfelel az alábbi három kritérium közül legalább kettőnek: 1) anyag vagy módszer önmagában vagy más anyaggal vagy módszerrel együttesen potenciálisan növelheti vagy növeli a sportteljesítményt, 2) az anyag vagy módszer használata valós vagy potenciális egészségügyi kockázatot jelent a sportoló számára és 3) az anyag vagy módszer használata ellenkezik a sport szellemiségével.

   

bármilyen

megfelelő

módon

Gyógyászati célú alkalmazás  A WADA által kialakított nemzetközi követelmény rendszer, mely meghatározza azt az eljárást, amely alapján megadható a mentesség a gyógyászati célú alkalmazás miatt.  Amennyiben a sportoló dokumentáltan olyan egészségi állapotban van, mely indokolja a tiltott anyag vagy tiltott módszer használatát, a gyógyászati célú mentesség megadásáért folyamodhat.  A kérelmeket a gyógyászati célú használatra vonatkozó nemzetközi követelménynek megfelelően kell elbírálni.  A kérelmek elbírálására a TUE Bizottságok jogosultak.  A WADA saját hatáskörben felülvizsgálhatja bármely nemzetközi szintű, vagy országos szintű sportolónak adott mentességet.  Bármely sportoló kérelmére, akinek nem adták meg a mentességet, a WADA felülvizsgálhatja az elutasító döntést. A WADA jogosult a határozat megváltoztatására. Nevelés





Kutatás

  

A doppingmentes sporttal kapcsolatos tájékoztatási és oktatási programok alapvető célja a sport szellemiségének doppingveszéllyel szembeni megőrzése. Az ilyen programok alapvető célja a megelőzés. A cél az, hogy megakadályozzák tiltott anyagok és tiltott módszerek sportolók által történő szándékos vagy nem szándékos használatát. Az aláíró felek, lehetőségeiken és felelősségi köreiken belül, egymással együttműködve tájékoztatási és oktatási programokat terveznek, hajtanak végre, értékelnek és követnek nyomon a doppingmentes sport terén.

A doppingellenes kutatás hozzájárul a doppingellenőrzés keretében hatékony programok kialakításához és végrehajtásához, továbbá a doppingmentes sporttal kapcsolatos tájékoztatáshoz és oktatáshoz. Az aláíró felek, egymással és a kormányokkal együttműködve ösztönzik és előmozdítják a doppingellenes kutatást. A doppingellenes kutatásnak meg kell felelnie a nemzetközileg elismert etikai gyakorlatnak.

19 

A kutatás során tiltott anyagok vagy tiltott módszerek nem alkalmazhatók sportolókon.



Szabályzatot a következő szervezetek fogadják el aláíró felekként: a WADA, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, nemzetközi sportági szakszövetségek, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság, nemzeti olimpiai bizottságok, nemzeti paralimpiai bizottságok, nagyobb sportesemények szervezői és nemzeti doppingellenes szervezetek (NADO). Kötelezően, módosítás nélkül véghajtandó cikkelyek: 1. cikk (A dopping meghatározása), 2. cikk (A doppingellenes szabályok megsértése), 3. cikk (A dopping bizonyítéka), 4.2.2. cikk (Meghatározott anyagok), 4.3.3. cikk (A tiltó lista WADA által történő meghatározása), 7.6. cikk (A sporttól való visszavonulás), 9. cikk (Egyéni eredmények automatikus érvénytelenítése), 10. cikk (Egyéni szankciók), 11. cikk (Csapatokat érintő következmények), 13. cikk (Fellebbezések) a 13.2.2 és 13.5. cikkek kivételével, 15.4. cikk (Kölcsönös elismerés), 17. cikk (Korlátozások), 24. cikk (A Szabályzat értelmezése), 1. függelék – Fogalom meghatározások Hatályba lépés napja: 2009. január 01. Nincs visszamenőleges hatály (de: lex mitior elv) A hatályos érdemi doppingellenes szabályok vonatkoznak doppingvétség elbírálására, kivéve ha az üggyel foglalkozó bizottság döntése szerint az eset körülményei miatt a „lex mitior” elve alkalmazandó Lex Mitior elve: (1994) amennyiben a nemzeti és a nemzetközi szövetség doppingellenes szabályai között különbség mutatkozik, minden esetben a sportoló érdekeinek kedvezőbbet kell figyelembe venni. A 2009. évi Szabályzatot megelőzően hozott határozatok: ha a doppingellenes szabály megsértését megállapító jogerős határozatot a hatályba lépés napja előtt hozzák, azonban a sportolóra még eltiltás alatt áll, a sportoló kérheti az eltiltási időszak mérséklését a 2009. évi Szabályzatra tekintettel. De: kizárólag az eltiltási időszak letelte előtt.



    

Az Olimpiai Doppingellenes Szabályzat. •

•

• •

• • •

A NOB, az Olimpiai Mozgalom, de különösen az Olimpiai Játékok legfőbb hatósága. Az Olimpiai Charta rendelkezései kötelezőek az Olimpiai Mozgalomhoz bármilyen minőségben tartozó összes személyre, amely személyek kizárólag a NOB határozatainak megfelelően járhatnak el. A NOB az Olimpiai Doppingellenes Szabályzatot a WADA Törvénykönyvvel összhangban hozza létre annak érdekében, hogy segítse, a sport alapvető szellemének megfelelően, az Olimpiai Mozgalom doppingellenes küzdelmét. Elfogadása alapvető feltétele a részvételnek. A NOB Végrehajtó Bizottsága felel az irányelvek lefektetéséért, szabályok megalkotásáért és a megfelelő eljárási szabályok kidolgozásáért, tekintettel a doppingellenes küzdelemre, és a doppingvétséggel kapcsolatos ügyviteli szabályokra, összhangban a nemzetközileg elfogadott szabályokkal, és a WADA Törvénykönyvvel. A rendelkezések betartásáért és végrehajtásáért felelős személy a NOB orvos-igazgatója Doppingvétségek tényállása Tiltott anyag, vagy származékainak, vagy markereinek jelenléte a Sportoló testéből származó mintában. Tiltott anyag, vagy tiltott módszer használata, illetve használatának kísérlete. A mintaszolgáltatási kötelezettség megtagadása vagy a mintaszolgáltatás elmaradása megalapozott kimentés hiányában, azt követően, hogy a Sportoló a jelen Szabályzatban előírtak szerint értesítést kapott, illetve a mintaszolgáltatási kötelezettség megkerülése egyéb módon.

20 •

• • • •

A Sportoló rendelkezésre állása doppingellenőrzésre, ezen belül a Sportoló hollétére irányadó 5.5 cikkelyben (Sportoló hollétére vonatkozó követelmények) meghatározott adatszolgáltatási kötelezettség megsértése, illetve az ellenőrzések mulasztása az 5.5 cikkely alapján. A doppingellenőrzés bármely elemének manipulálása, illetve ennek kísérlete. Tiltott anyag vagy tiltott módszer birtoklása. Üzérkedés bármely tiltott anyaggal vagy tiltott módszerrel. Tiltott anyag vagy tiltott módszer beadása a Sportolónak vagy ennek kísérlete, avagy ebben való közreműködés, felbujtás, segítség, ennek leplezése vagy bármely más bűnsegédi, felbujtói közreműködés, mely doppingvétséggel vagy ennek kísérletével függ össze.

BIZONYÍTÁS A DOPPINGELLENES ELJÁRÁSBAN • •

• •

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot terheli a doppingvétség elkövetésének bizonyítása. A NOB bizonyításnak olyan szintűnek kell lennie, amely szükséges és meggyőző erővel bizonyítja a tárgyalást lefolytató, és a vád komolyságát mérlegelő testület számára a doppingvétség elkövetését. A bizonyítás szintje minden esetben meg kell, hogy haladja a puszta valószínűsítést, de nem kell meghaladnia a kétséget kizáró mértéket. Abban az esetben, ha a jelen Szabályzat szerint a bizonyítás a doppingvétség elkövetésével vádolt Sportolót vagy Sportszakembert terheli valamely vélelem megdöntése, illetve meghatározott tények vagy körülmények fennállásának igazolása érdekében, akkor a bizonyítás szintje elég, ha eléri a valószínűsítés szintjét.

Tiltólista és Terápiás Alkalmazási Kivétel • • • • •

•

A tiltólistát a WADA Törvénykönyvvel összhangban a WADA hozza nyilvánosságra és vizsgálja felül. A Nemzeti Olimpiai Bizottság felel azért, hogy a tiltólistáról a saját küldöttségét tájékoztassa, ideértve a Sportolóit is. A tiltólista nem ismerete nem mentesíti a Résztvevőt függetlenül az Olimpiai Játékok alatt betöltött tisztségétől. A Sportoló, akinek orvosilag igazolt egészségi állapota tiltott anyag vagy tiltott módszer alkalmazását kívánja meg, előzetesen Terápiás Alkalmazási Kivételért köteles folyamodni. Az Olimpiai Játékokon résztvevő Terápiás Alkalmazási Kivételt igénylő Sportoló a Nemzetközi Sportszövetségtől vagy az illetékes Nemzeti Doppingellenőrző Szervezettől kiadott igazolással rendelkezik a Nemzetközi Sportszövetség szabályai szerint. A Terápiás Alkalmazási Kivétel jóváhagyásáról a Sportoló köteles értesíteni az illetékes Doppingellenes Szervezeteket. Ennek következtében a Nemzetközi Sportszövetség vagy az illetékes Doppingellenes Szervezet köteles értesíteni a Sportoló Nemzeti Olimpiai Bizottságát, a WADA és a NOB Orvosi Bizottság illetékeseit legkésőbb az Olimpiai Falu megnyitásának időpontjáig.

Doppingellenőrzés •

•

•

•

A NOB felel az Olimpiai Játékok hivatalos időszaka alatti doppingellenőrzésekért. A NOB jogosult a doppingellenőrzés feladatkörét részben vagy egészében egy vagy több szervezetre átruházni. Az Olimpiai Játékok hivatalos időszaka, más néven versenyidőszak, az az időtartam, amely az Olimpiai Falu megnyitásától az Olimpiai Játékok záróünnepélyéig, beleértve annak napját is napjáig tart. Az Olimpiai Játékokon résztvevő Sportoló az Olimpiai Játékok teljes hivatalos időszaka alatt, bármikor, vagy bárhol, előzetes értesítés nélkül köteles a NOB által kezdeményezett doppingellenőrzésnek alávetnie magát. A doppingellenőrzés magában foglalhatja tiltólistán szereplő tiltott anyagok, és tiltott módszerek vizsgálatát. A NOB jogosult doppingellenőrzést végezni, vagy végeztetni az Olimpiai Játékok hivatalos időszaka alatt, és viseli az ebből fakadó esetek kezelésének felelősségét.

21 •

A NOB a doppingellenőrzések végrehajtásának felelősségét átruházza az Olimpiai Játékok Szervezőbizottságára és a WADA szervezetére.

A sportoló hollétére vonatkozó követelmények •

•

A NOB kötelezi a Nemzeti Olimpiai Bizottságot arra, hogy hozza létre az Olimpiai Játékokon feltehetően versenyző Sportolók nyilvántartott vizsgálati csoportját együttműködve a Nemzetközi Sportszövetségekkel. A Nemzeti Olimpiai Bizottság köteles részletes tájékoztatást adni a NOB részére Sportolóik hollétére vonatkozóan és az Olimpiai Játékok teljes időszakára kiterjedően az Olimpiai Falu megnyitásától számítva. A holléti adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása a 2.4 cikkelyben rögzített doppingvétség elkövetését valósítja meg. A Nemzeti Olimpiai Bizottság időszakonként felülvizsgálhatja a nyilvántartott vizsgálati csoportját.

A minta vizsgálata •

•

•

•

A doppingellenőrzésből származó minta vizsgálata kizárólag a WADA által akkreditált laboratóriumban, vagy egyéb, a WADA által elfogadott módon végezhető. A WADA által akkreditált laboratórium kiválasztását, amelyben a minta elemzése történik, a BOCOG határozza meg, de ennek elfogadásához a NOB jóváhagyása szükséges. Verseny előtti doppingellenőrzésből származó minta vizsgálatát végző laboratóriumot a WADA jelöli ki. A doppingellenőrzésből származó minta elemzésekor a tiltólistán szereplő tiltott anyagok és tiltott módszerek, valamint a WADA által meghatározott egyéb, a 4.5 cikkely alapján kijelölt anyagok kimutatása a cél. A laboratórium köteles a laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozó nemzetközi szabványoknak megfelelően vizsgálni a doppingellenőrzésből származó mintát, és az eredményekre vonatkozó jelentéseket előterjeszteni. A minta további elemzése megengedett. A WADA Törvénykönyv 17. cikkelyében foglaltak szerint a minta tulajdonjoga nyolc éven keresztül a NOB szervezetét illeti. Ezen időszak alatt a NOB jogosult az Olimpiai Játékok alatt gyűjtött minta újbóli elemzésére. Ennek következtében felfedezett doppingvétséget a jelen Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően kell elbírálni. A nevezett időszak lejártával a tulajdonjog átszáll a mintát tároló laboratóriumra, azzal a megkötéssel, hogy Sportolóra vonatkozó és személyazonosításra alkalmas adatot a mintáról törölni kell. Az adatok törlését a laboratórium igazolja NOB felé.

FEGYELMI ELJÁRÁSI REND DOPPINGVÉTSÉG GYANÚJA ESETÉN AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK ALATT •

• • •

• • • • •

ELKÖVETÉSNEK

Az Olimpiai Játékok hivatalos időszaka alatt elkövetett doppingvétség miatti intézkedéseket és joghátrányokat az Olimpiai Charta 23. cikkelye és annak kiegészítő rendelkezése rögzíti, illetve a WADA Törvénykönyv 10-12. cikkelye határozza meg. Az Olimpiai Charta 23.2.2.4 cikkelye szerint a NOB Végrehajtó Bizottsága hatásköreit átruházza a Fegyelmi Bizottságra. Az eljárás alá vont Személy meghallgatására a Fegyelmi Bizottság kizárólagos illetékességgel rendelkezik. Fegyelmi Bizottság rendelkezik határozathozatali jogkörrel intézkedés és/vagy joghátrány kiszabására. A Fegyelmi Bizottság határozatát a NOB nevében hozza, amely ezért a NOB határozatának minősül. A Fegyelmi Bizottság határozatáról haladéktalanul értesíti NOB Elnökét és Végrehajtó Bizottságát. Pozitív vizsgálati eredmény azonosítása és a NOB Orvosi Bizottság Elnökének értesítése / Doppingvétség elkövetésének megerősítése NOB Elnökének értesítése / Fegyelmi Bizottság felállítása Doppingvétség elkövetésével gyanúsított Sportoló vagy egyéb Személy értesítése / Meghallgatáshoz való jog gyakorlása Ideiglenes hatályú felfüggesztés / Illetékes Nemzetközi Sportszövetség beavatkozása Eljárás kiterjesztése további személyekre / Sportoló és további érintettek értesítése a határozatról / Határidők

22 Jogkövetkezmény: Azonnali kizárás / Olimpiai részvételi jogosultság elvesztése Jogorvoslat •

•

•

•

Határozat ellen jogorvoslati kérelmet lehet benyújtani. A jogorvoslati kérelem benyújtása a határozat hatályát nem érinti feltéve, hogy a jogorvoslati kérelem elbírálására illetékes testület másként nem rendelkezik. Az Olimpiai Játékokkal kapcsolatban hozott határozat jogorvoslati felülvizsgálatára a Nemzetközi Sport Választottbíróság (a továbbiakban: CAS) kizárólagos illetékességgel rendelkezik, összhangban a CAS irányadó rendelkezéseivel. Kizárólag az alább felsorolt személyek jogosultak jogorvoslati kérelem benyújtására a CAS szervezetéhez: (a) a Sportoló vagy egyéb Személy, aki a jogorvoslati kérelem tárgyában szereplő határozat kötelezettje; (b) az illetékes Nemzetközi Sportszövetség, vagy Doppingellenes Szervezet, amely szabályzata értelmében joghátrány alkalmazására jogosult; és (c) WADA. A jogorvoslati kérelmek benyújtási határideje a CAS szervezetéhez 21 nap, amely attól az időponttól számít, amikor a jogorvoslati kérelmező az ügyével kapcsolatos határozatot kézhez kapta.

ELLENŐRZÉS NEMZETKÖZI SZABVÁNYAIRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK / DOPPINGELLENŐRZÉS TECHNIKAI SZABÁLYAI •

Az ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi szabvány magába foglalja a tesztek eloszlásának tervezését, a Sportoló értesítését, a mintavétel előkészítését és végrehajtását, másodlagos (biztonsági) mintavételt és a minta szállítását. • A NOB megköveteli a Szervezőbizottság szervezetétől, illetve ennek megbízásában doppingellenőrzéseket végző Doppingellenes Szervezettől, hogy a doppingellenőrzést a nemzetközi szabványokkal összhangban tervezze és hajtsa végre. • Számos olyan szabvány létezik, amelyek követelményrendszerét a NOB, mint Doppingellenes Szervezet, állapítja meg. A Doppingeljárás szabályai nemzeti és nemzetközi testületek előtt. Jogorvoslati fórumok és eljárási szabályok.

WADA Doppingellenes Szabályzat 9. § Egyéni eredmények automatikus érvénytelenítése A versenyen történő vizsgálat kapcsán elkövetett doppingvétség automatikusan az adott versenyen szerzett egyéni eredmények érvénytelenítését eredményezi, annak minden következményével, beleértve a sportoló minden éremtől, ponttól, díjtól történő megfosztását. WADA Doppingellenes Szabályzat 10. § Egyéni szankciók     

Eredmények érvénytelenítése azokon a sporteseményeken, amelyeken doppingvétséget követnek el. Eltiltás alkalmazása tiltott szerek és tiltott módszerek jelenléte, használata, megkísérelt használata vagy tiltott anyagok vagy módszerek birtoklása esetén. Első vétség esetén: 2 év eltiltás. Eltiltás más doppingvétségekért. Az eltiltási időszak törlése vagy csökkentése kivételes körülmények esetén meghatározott anyagoknál. Első vétség: legalább megrovás, viszont nincs eltiltási időszak jövőbeli rendezvényeket illetően, legfeljebb pedig két év eltiltás. Az eltiltás mellőzése vagy időtartamának csökkentése kivételes körülmények esetén. (1) Vétkesség vagy gondatlanság hiánya. (2) Súlyos vétkesség vagy gondatlanság hiánya. (3) Érdemi közreműködés doppingvétség a felderítésében vagy bizonyításában. (4) A doppingvétség beismerése egyéb bizonyíték hiányában. (5) Amennyiben a sportoló vagy más

23 személy igazolja, hogy a szankció csökkentésére jogosult e cikk egynél több rendelkezése szerint.

WADA Doppingellenes Szabályzat 11. § Csapatokat sújtó következmények Ha egy sporteseménnyel kapcsolatosan egy csapatsportban több mint egy csapattagot értesítenek doppingvétség gyanújáról a 7. cikk alapján, akkor a csapatot a sportesemény vonatkozásában a rendezvényért felelős döntéshozatali szerv által végzett célzott vizsgálatnak vetik alá. Ha egy sportesemény alatt egy csapatsportban több mint egy csapattag esetében doppingvétséget fedeznek fel a rendezvény időszaka alatt, a rendezvény döntéshozatali szerve megfelelő szankciót állapít meg a csapatra (pl. pontok elvesztése, kizárás a versenyből vagy a rendezvényből vagy más szankció) a doppingvétséget elkövető egyéni sportolókra kiszabott következmények mellett. A rendezvény döntéshozatali szerve dönthet olyan szabályok megállapítása mellett, melyek csapatsportok esetében a rendezvény tekintetében a 11.2. cikknél szigorúbb következményekről rendelkeznek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság jogosult olyan szabályok megállapítására, melyek előírják egy csapat kizárását az olimpiai játékokból az olimpiai játékok idején bekövetkező kisebb számú doppingvétségek miatt. WADA Doppingellenes Szabályzat 12. § Sportegyesületek elleni szankciók A jelen Szabályzatban foglaltak nem zárják ki, hogy bármely aláíró fél vagy a Szabályzatot elfogadó kormány, a hatálya alá tartozó sporttestületekkel szemben a saját szabályai szerinti szankciókat alkalmazza. A jelen cikkely egyértelművé teszi, hogy a Szabályzat a szervezetek között egyébként fennálló fegyelmi jogköröket semmilyen esetben sem korlátozza. WADA Doppingellenes Szabályzat 10. § RS (Reduced sanction - csökkentett szankció meghatározott anyag tekintetében a 10.5. cikk szerint): a doppingvétségre csökkentett szankciót szabtak ki vagy kellett volna kiszabni a 10.5. cikk szerint, mivel meghatározott anyagot érintett, és a 10.5. cikk egyéb feltételei teljesültek. FFMT (Filing Failures and/or Missed Tests - a bejelentés elmulasztása és/vagy elmulasztott ellenőrzések): a doppingvétséget a 10.3.3. cikk szerint szankcionálták vagy kellett volna szankcionálni (a bejelentés elmulasztása és/vagy elmulasztott ellenőrzések). NSF (Reduced sanction for No Significant Fault or Negligence - csökkentett szankció súlyos vétkesség vagy gondatlanság hiánya tekintetében): a doppingvétséget a 10.5.2. cikk szerint csökkentett szankcióval sújtották vagy kellett volna sújtani, mivel a sportoló igazolta a súlyos vétkesség vagy gondatlanság hiányát a 10.5.2. cikk szerint. St (Standard sanction - rendes szankció a 10.2. vagy 10.3.1. cikk szerint): a doppingvétséget két (2) év rendes szankcióval sújtották vagy kellett volna sújtani a 10.2. vagy 10.3.1. cikk szerint. AS (Aggravated sanction - súlyosított szankció): a doppingvétséget súlyosított szankcióval sújtották vagy kellett volna sújtani a 10.6. cikk szerint, mivel a doppingellenes szervezet megállapította a 10.6. cikk szerinti körülmények fennállását. TRA (Trafficking or Attempted Trafficking and administration or Attempted administration üzérkedés vagy megkísérelt üzérkedés és beadás vagy megkísérelt beadás): a doppingvétséget a 10.3.2.cikk szerinti szankcióval sújtották vagy kellett volna sújtani.

24 Jogorvoslati fórum  A Szabályzat alapján hozott határozatok megfellebbezhetők.  A megtámadott határozatok a fellebbezés idején hatályban maradnak a fellebbviteli szerv eltérő határozata hiányában.  Fellebbezés megindítását megelőzően a határozat tekintetében a doppingellenes szervezet Szabályzatában előírt felülvizsgálati fórumokat ki kell meríteni, és ezeknek tiszteletben kell tartaniuk.  A WADA nem köteles a belső jogorvoslati fórumok kimerítésére.  Nemzetközi sportesemény keretében zajló versennyel kapcsolatos, vagy nemzetközi szintű sportolót érintő esetek vonatkozásában hozott határozatok kizárólag a CAS előtt fellebbezhetőek meg.  A nemzeti szintű sportolót érintő esetben, a joghatósággal rendelkező doppingellenes szervezet által megállapított szabályok szerint egy független és pártatlan testület előtt fellebbezhető meg a döntés.  Jogorvoslati joggal rendelkezik: (a) a sportoló; (b) az alapügyben szereplő másik fél; (c) az illetékes nemzetközi szövetség; (d) a sportoló nemzeti doppingellenes szervezete; (e) a NOB, NPB; és (f) a WADA.  Fellebbezési határidő: 21 nap azt követően, hogy az ügyben érintett felek fellebbezést nyújthatnak be.  WADA beavatkozási határidő: 21 nap azt követően, hogy a WADA kézhez veszi a határozatot.  Amennyiben egy doppingellenes szervezet mulaszt határozatot hozni doppingvétség tárgyában, a WADA közvetlenül a CAS-hoz fellebbezhet úgy, mintha a doppingellenes szervezet felmentő határozatot hozott volna.  Gyógyászati célú mentesség engedélyezését vagy elutasítását megváltoztató WADA döntést a sportoló és a megváltoztatott döntést hozó doppingellenes szervezet kizárólag a CAS előtt fellebbezheti meg.  Laboratóriumi akkreditációra vonatkozó WADA határozat felülbírálatára a CAS kizárólagos jogorvoslati joggal rendelkezik. Titoktartás és jelentéstétel  Doppingvétség elkövetésének gyanúja esetén a eredmények kezeléséért felelős doppingellenes szervezet értesíti a sportolót, a sportoló nemzeti doppingellenes szervezetét, a nemzetközi szövetséget és a WADA-t .  Az értesítés tartalma: a sportoló neve, országa, sportága és azon belüli szakosodása, a sportoló versenyszintje, annak közlése, hogy a tesztre versenyidőszakon belül vagy versenyidőszakon kívül került sor, a mintavétel napja és a laboratórium által bejelentett analitikai eredmény.  Nyilvánosságra hozatal: a sportoló személyazonosságát, akikről megállapították, hogy megsértett valamely doppingellenes szabályt, csak az érintett személy értesítését követően hozható nyilvánosságra.  Legkésőbb húsz (20) nappal a vizsgálatot követően a doppingellenes szervezet nyilvános jelentést tesz közzé.  Közzététel módja: a doppingellenes szervezet weboldalán való elhelyezés és ott legalább egy (1) évig való megjelenítése.  A doppingellenes szervezetek legalább évente nyilvánosan közzéteszik a doppingellenőrzési tevékenységeikre vonatkozó általános statisztikai jelentésüket.  Adatvédelem: A doppingellenes szervezetek személyes információkat gyűjthetnek, tárolhatnak, dolgozhatnak fel vagy tehetnek közzé.

25

   

 

Doppingellenőrzést meghatározó illetékesség A nemzetközi rendezvényeken a doppingellenőrzés minták begyűjtését a rendezvény döntéshozatali szervének tekintendő nemzetközi szervezet kezdeményezi és bonyolítja. A nemzeti rendezvényeken a doppingellenőrzés minták begyűjtését az adott ország kijelölt nemzeti doppingellenes szervezete kezdeményezi és bonyolítja. Illetékességgel nem rendelkező doppingellenes szervezet kérheti a WADA engedélyét kiegészítő ellenőrzés elvégzésére. Versenyidőszakon kívüli ellenőrzést kezdeményezhet és bonyolíthat: (a) a WADA; (b) a NOB vagy a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság az olimpiai játékokkal vagy paralimpiai játékokkal összefüggésben; (c) a sportoló nemzetközi szövetsége; vagy (d) bármely más doppingellenes szervezet, mely jogosult a sportoló tekintetében ellenőrzést folytatni. Versenyidőszakon kívüli ellenőrzés összehangolása: az ADAMS keresztül. Kölcsönös elismerés: aláíró felek kölcsönösen elismerik egymás ellenőrzéseit, jogerős határozatait, amennyiben ezek a Szabályzattal összhangban vannak.

Sportban használt állatok doppingellenőrzése  Ha sportversenyen állatokat használnak, az említett sportág nemzetközi szövetsége doppingellenes szabályokat állapít meg és hajt végre az adott sportágban használt állatok tekintetében.  A doppingellenes szabályok része a tiltott anyagok, a megfelelő ellenőrzési eljárások listája, továbbá a mintaelemzésre jóváhagyott laboratóriumok listája.  A sportágakban használt állatokkal kapcsolatban doppingellenes szabály megsértésének megállapítására, az eredmények kezelésére, a tisztességes meghallgatásokra, a következményekre, továbbá a fellebbezésekre tekintettel említett sportág nemzetközi szövetsége a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzattal összhangban lévő szabályokat állapít meg és hajt végre. Korlátozások Nem indítható eljárás sportoló vagy más személy ellen a Szabályzatban foglalt doppingvétség miatt a megállapított vétség dátumától számított nyolc (8) év elteltével Tananyag a 20-as tételhez: Olimpiai Alapokmány (Olimpiai Charta) rövid történeti áttekintése és főbb rendelkezései. Olimpiai Alapokmány joghatósága, területi, személyi, és időbeli hatálya. Az Olimpiai Charta az Olimpizmus alapelveinek, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályainak és kiegészítő rendelkezéseinek kodifikációja. Az Olimpiai Charta szabályozza az Olimpiai Mozgalom szervezetét, cselekményeit és működését, valamint meghatározza az Olimpiai Játékok megünneplésének feltételeit. Lényegét tekintve az Olimpiai Charta az alábbi három fő célt szolgálja:  Az Olimpiai Charta, mint alkotmányos természetű alapokmány, kifejezi az Olimpizmus alapelveit és a legfontosabb értékeit, illetve a betartásukra figyelmeztet.  Az Olimpiai Charta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapszabálya.  A fentieken túl az Olimpiai Charta meghatározza az Olimpiai Mozgalom három legfőbb jogalanyának kölcsönös jogait és kötelezettségeit, amelyek név szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a Nemzetközi Sportszövetségek és a Nemzeti Olimpiai Bizottságok. A nevezett szervezetek kötelesek az Olimpiai Chartát betartani.

26 OLIMPIZMUS ALAPELVEI Olimpizmus életfilozófiaként a test, az akarat és a szellem képességeit, mint egységes egészet fogja össze és dicsőíti. Egyesítve a sportot a kultúrával és neveléssel az Olimpizmus olyan életforma kialakítására törekszik, amely a munkavégzés örömére, a példakép nevelési értékére és az egyetemes erkölcsi alapelvek tiszteletére alapszik.  Az Olimpizmus célja, hogy a sportot az emberiség harmonikus fejlődésének a szolgálatába állítsa egy békés társadalom előmozdítása és az emberi méltóság megőrzése érdekében.  Az Olimpiai Mozgalom egyetértésben szervezett, egyetemes és állandó cselekvési sorozat, amely a NOB legfelsőbb hatalma alatt kerül megvalósításra beleértve mindazon természetes és jogi személyeket, akiket az Olimpizmus értékei lelkesítenek. Az Olimpiai Mozgalom kiterjed mind az öt kontinensre. Az Olimpiai Mozgalom csúcspontja a világ sportolóinak találkozása a legnagyobb sport fesztiválon, az Olimpiai Játékokon. Az Olimpiai Mozgalom szimbóluma az összefonódó öt karika.  A sport gyakorlása alapvető emberi jog. Minden természetes személyt megillet a sportolás joga a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül az Olimpiai szellemben, amely kölcsönös megértést követel meg a barátság, szolidaritás és tisztességes játék szellemében. A sport szervezetét, ügyvezetését és irányítását független sportszervezeteknek kell az ellenőrzésük alatt tartaniuk.  A diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája, amely valamely országra vagy valamely személyre irányul, faji, vallási, politikai, nemiség, vagy bármely forma alapján az Olimpiai Mozgalommal összeférhetetlen.  Az Olimpiai Mozgalomhoz való tartozás feltétele az Olimpiai Charta teljesítése és a NOB általi elismerés. 

Tananyag a 21-es tételhez: Mr. Ricardó Morte előadás-anyaga a CAS eljárásról

Tananyag a 22-es tételhez: Az Európai Unió sportpolitikájának kialakulása és fejlődése A sport jelentősége Európában A sport elsősorban széleskörű társadalmi-gazdasági hatásai miatt bír különös jelentőséggel, hiszen kiváló eszköz számos össztársadalmi cél eléréséhez. A sport legfőbb kapcsolódási pontjai a társadalom egyes fontos területeivel a következők: – kapcsolódás a társadalom egészségi állapotához, – a társadalom kis közösségeinek (család és helyi közösségek stb.) erősítéséhez, – az állam gazdasági aktivitásához és a versenyképesség növeléséhez, – a nemzeti önértékeléséhez – a társadalmi esélyegyenlőséghez – gazdasági hatás • • • • •

Ausztriában kb. 14.000 sportegyesület létezik, kb. 2,5 millió taggal. a holland sportegyesületek 4 millió(!) tagot számlálnak és az egyesülethez nem tartozó, de sportolási tevékenységet végző hollandok száma 3 millióra tehető. Az Egyesült Királyságban a háztartások összkiadásai között a sporttal kapcsolatos kiadások a 6. helyen állnak. Portugáliában az „A Bola” nevű sportújság az ottani sajtópiac legmagasabb példányszámú lapja. A sportra fordított összkiadások összege az egyes tagállamokban a bruttó nemzeti termék kb. 0,5 és 3,5 %-a között mozog.

27 •

Az európai strukturális alapok a 2004-es Athéni Olimpiai Játékok infrastruktúrájának kialakításához 1,4 billió(!) euró összeggel járult hozzá.

Az Európai Unió sportpolitikájának kialakulása és fejlődése • Sem az 1952-es Párizsi Szerződés, sem az 1958-as Római Szerződések nem rendelkeznek kifejezetten a sportról, sőt még az 1987-ben aláírt Egységes Európai Okmány sem tartalmaz erre vonatkozó cikkely • Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződésből is kimaradt a sport • 1997-ben az Amsterdami Szerződés aláírása során került először a sport említésre a Szerződéshez csatolt 29. Nyilatkozatban. • 2000-ben Nizzai Szerződés már említi a sportot. • 2004. június 18-án aláírt Európai Alkotmányos Szerződés III-282. Cikkelye tartalmaz rendelkezést a sportra vonatkozóan, ún. ”támogató akciók” formájában. • EU Alkotmányát nem ratifikálták! • Az Európai Unió létrejötte azonban a sport területén szemléletváltást hozott: felismerték a sport komplex jellegét: Sportpolitika, Doppingtilalom, Fogyasztóvédelem, stb. • Az Európai Unióról szóló Szerződés 152. Cikke kifejezett rendelkezést tartalmaz a népegészségüggyel kapcsolatban. • 1985-ös milánói csúcstalálkozó: egyhangúlag fogadták el a tagállamok az ún. Adoninojelentést, amely többek között rögzítette , hogy „a sport kiváló eszköz arra, hogy az európaiak Európai Közösséghez tartozási érzését erősítse” • Bizottság 1991. évben megjelentette közleményét „Az Európai Unió és a sport” címmel, amely az első kizárólag a sporttal foglalkozó dokumentum. • Európai Sportfórum, amelyet 1991-ben az Európai Bizottság tanácsadó testületeként hoztak létre. • Az Európai Bizottság X. Főigazgatóságának egyik további fontos intézménye 1994 őszétől kezdődően a „Sport Info Europe”, amely a Bizottság információs szolgálataként működik azzal a céllal, hogy az érdeklődők részére - telefonon és/vagy írásban - felvilágosítást adjon. • EOC (Európai Olimpiai Bizottság) Brüsszelben egy ún. összekötő irodát (Liaison Office at the EU) létesített (www.eu-sports-office.org). • ENGSO saját EU Sport Munkacsoportot hozott létre. Az Európai Unió és a sport kapcsolata napjainkban • A sport, mint kommunikációs eszköz (Adonino-jelentés is hangsúlyozta: „A sport kiváló eszköz arra, hogy az európaiak összetartozási érzését erősítse” ) • Sportfejlesztési programok (pl: évente mintegy 2 millió euró összegű - uniós anyagi támogatást kaptak azon sportrendezvények, amelyeken legalább három ország részt vesz) • Sport és gazdaság (sport az utóbbi néhány évtizedben jelentős gazdasági tényezővé vált, emiatt egyre szorosabban összefonódik a gazdaság és a sport). • A közösségi jog egyébként leginkább a belső piaci és a versenyjogi szabályokon keresztül fejti ki hatását a sport területén. • EU a 2004. évet „Nevelés Sport Révén Európa Évvé” nyilvánította azzal, hogy a Tanács felkérte az EU intézményeit, hogy dolgozzanak ki ennek megfelelő politikákat. • A fenti célok megvalósítása érdekében az EU a 2003- és a 2004 évekre 11,5 milliárd euró összegben támogatást nyújtott, ami alapvetően a nagy sportrendezvények és a Bizottság, valamint a tagállamok kezdeményezéseit támogatta. • „Feel Free To Say No” kampány fő célja a fiatalok körében a dohányzás elleni küzdelem. A sport támogatása • Sportot bevonja azt az Uniót támogató programjaiba. • Az Eurathlon program célja, hogy sportot a szociális integráció, az egészségre nevelés és az emberi szolidaritás egyik tényezőjeként támogassa. • A testi fogyatékosok sportolásának előmozdítása és Helios II program. • Ifjúság Európáért III. program. • Fiatalok önkéntes szolgálat vállalása.

28 • • • • • • • •

kis és középvállalkozásokat támogató program (ún. III. program). A nők és a férfiak esélyegyenlősége érdekében kidolgozott akció program 1996-2000). Egészségtámogató, rákellenes és az AIDS terjedését gátló programok. A Leonardo szakképzési program támogatja a sportra vonatkozó csereprogramokat, és a sportszakmák oktatásának területéről kiemelt problémák vizsgálatát és elemzését. A Szókratész képzési programnak a magas minőségi oktatás támogatása a célja Területpolitikai támogató programok. A tagállamok városait támogató programokat Az idős emberek javát szolgáló programok

Sport és gazdaság • Az egységes piac szabályainak hatása a sportra (Az egységes piac legfőbb célkitűzése a négy alapvető szabadságjog (áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad mozgása) érvényre juttatása, illetve az ezekre vonatkozó korlátok teljes lebontása a tagállamok között. A szabadságjogok érvényre juttatása felöleli az Unió társadalmának minden területét, így a sportot is) • A diplomák elismerése • A szolgáltatások szabad áramlása • Az áruk szabad mozgása. • Az Uniós versenyjog sportra gyakorolt hatása (Rádió- és televízió közvetítési jogok, A sport állami támogatása, Sportszövetségek monopolhelyzete, Árureklám a sportban, A belépőjegyek forgalmazása, stb.) A sport az egyik legelterjedtebb emberi tevékenység – végezzék akár profik, akár amatőrök, rendszeresen vagy alkalomszerűen –, emberek milliói sportolnak az Európai Unióban is. Amellett, hogy jót tesz az egészségnek, a sportnak kiemelt gazdasági és szociális jelentősége is van: elősegíti a társadalmi beilleszkedést, ösztönzi a kulturális cseréket, továbbá álláshelyeket teremt szerte Európában. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása a társadalom valamennyi területére közvetlen vagy közvetett, jórészt hosszú távon érzékelhető hatást fog gyakorolni. Így lesz ez a sportban is. Az EU élesen kettéválasztja a sport két területét: a sportot mint gazdasági tevékenységet, illetve a sportot mint társadalmi jelenséget. Az előbbinek a gazdasági tevékenységek általános uniós szabályai alapján kell működnie, így például tiltott állami támogatása is. Az utóbbit viszont társadalmi értékei miatt az unió közvetlenül is igyekszik támogatni, és erre a tagállamokat is ösztönzi. A csatlakozásnak lesznek a sportra olyan hosszú távú hatásai is, amelyek a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan jelentkeznek: a növekvő életszínvonal és több szabadidő révén a szabadidős kultúra is fejlődik, s hazánkban is egyre többen végeznek majd rendszeres testmozgást. A. Az európai intézményrendszer A sport az Európai Bizottság szervezeti rendszerében az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság hatáskörébe tartozik. Az Európai Parlament szakbizottságai közül a sportkérdések a Kulturális, Ifjúsági, Oktatási, Média- és Sportbizottság illetékességébe tartoznak, a tagállamok sportért felelős miniszterei pedig rendszeresen találkoznak a Miniszterek Tanácsa keretében. Az európai intézmények közül természetesen nemcsak az Európai Unió foglalkozik sportügyekkel, hanem számos más kormányközi és civil szervezet is. Az Európai Olimpiai Bizottság (EOC) és az Európai Nem Kormányzati Sportszervezetek Szövetsége (ENGSO) az Európai Unióval való kapcsolattartásban is kiemelt szerepet játszó, közvetlenül sportügyekkel foglalkozó autonóm civil szervezetek. Az Európai Unió mellett fontos szerepe van az Európa Tanácsnak (ET), amely főként ajánlások és határozatok formájában foglalkozik a sporttal. Az ET Sportfejlesztési Bizottsága (CDDS) biztosítja a

29 folyamatos szakmai munkát, a néhány évente összeülő Európai Sportminiszterek Konferenciája pedig ajánlások révén járul hozzá az európai sportélet fejlesztéséhez (például a sportrendezvények, különös tekintettel a labdarúgó mérkőzések nézőközönsége erőszakmentes viselkedésének követelményéről szóló egyezmény [1985], doppingolás elleni egyezmény [1989], az Európai Sport Charta [1992] és a Sportetikai kódex [1992]). B. A sport a közösségi szerződésekben, dokumentumokban Az Európai Unióban a sport irányítása és szervezése a tagállamok, az országos és nemzetközi sportszövetségek hatáskörébe tartozik, az unió alapszerződéseiben nem léteznek kifejezetten a sportra vonatkozó rendelkezések. Az elmúlt időszak törekvéseinek fényében viszont egyre bizonyosabb, hogy a sportot is becikkelyezik az Unió új Alkotmányos Szerződésébe. A sport – kiterjedtsége révén – számos uniós politikával érintkezik, sőt amennyiben gazdasági tevékenységként jelenik meg, akkor a közösségi jog (versenyjog, belső piaci szabályok) hatálya alá tartozik. Ennek értelmében a professzionális sporttevékenységeknek, tekintve, hogy gazdasági tevékenységnek minősülnek, az EU gazdasági-jogi szabályainak, elveinek megfelelően kell működniük. Az amatőr, szabadidős sporttevékenységgel kapcsolatos teendőket viszont értelemszerűen nem szabályozza az unió. A nyolcvanas években az Európai Bizottság gazdasági jelentősége mellett elismerte a sport társadalmi fontosságát is. A kilencvenes évek elején pedig, felkarolva az eredendően az EOC-ben felmerült gondolatot, létrehozta a főként tanácsadó funkcióval rendelkező Európai Sportfórum intézményét. A fórum évente megrendezett találkozó keretében lehetőséget ad a párbeszédre az EU és a tagállamok kormányzati és civil szervezetei számára. A nemzeti delegációkban a tagállamok kormányai, sportszervezetei és nemzeti olimpiai bizottságai képviseltetik magukat. Rajtuk kívül részt vesznek a fórumon az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európa Tanács, az EOC, az ENGSO és néhány nem EU-tagállam képviselői, valamint egyéb érintettek (a média, a sportipar, egyetemek és egyéb partnerek).

A sporttal kapcsolatos különböző kérdések összefoglalására a tagországok az 1997-es Amszterdami Szerződéshez egy sportról szóló nyilatkozatot csatoltak. A nyilatkozat kiemeli a sport társadalmi jelentőségét, és felhívja az unió testületeit, hogy hallgassák meg a sportszervezetek véleményét, amikor a sporttal kapcsolatos fontos kérdésekről döntenek. Különös tekintettel kell lenni továbbá az amatőr sport sajátos jellemzőire is. Az Európai Bizottság 1998 szeptemberében Az európai sportmodell címmel konzultációs dokumentumot1 bocsátott ki. A dokumentum bemutatja a sport szervezésének modelljét, jellemző tulajdonságait, továbbá a sport területének legújabb fejleményeit és a felmerült problémákat, kihívásokat. Az unió intézményei az elmúlt években többször is kinyilvánították, hogy az egyes tagállamok sportstruktúráit nem kívánják egységesíteni, fenn kívánják tartani azok nemzeti sajátosságait és a tagállamok hatáskörét azok alakítására. Az EU tehát nem állít fel egységes, kötelezően megvalósítandó sportszervezeti modellt a tagállamok számára. A sport szervezésének főbb jellemzői ennek ellenére nagy hasonlóságot mutatnak Európa országaiban.

Az Európai Bizottság 1999 decemberében a Helsinkiben rendezett csúcson jelentést2 terjesztett elő az uniós tagországokban működő sportstruktúrák megőrzéséről és a sport szociális funkciójának megerősítéséről. A jelentés kiemeli a sport fontosságát, és leszögezi, 1 2

The European Model of Sport. Consultation Document of DG X, European Commission. 1998. COM (1999) 644 final

30 hogy a sport gazdasági dimenziója, különösen a televíziós közvetítési jogok értékesítése révén, rendkívül megnövekedett. Szól a sportot negatívan érintő jelenségekről, többek között a nézőtéri erőszakról, a korrupcióról, a dopping terjedéséről, valamint a fiatal sportolók gyakori kihasználásáról. Fontos célként jeleníti meg az iskolai sport és testnevelés fejlesztését, a sportolók átképzésének és jövőbeli munkaerő-piaci integrációjának támogatását, illetve a sportszakemberek képzésének összehangolását a tagállamok között. A sport jogi környezetének pontosabb, részletesebb meghatározására is szükség van. A jelentés szerint meg kell erősíteni az európai sportstruktúrákat, mindenekelőtt a kormányzati és nem kormányzati sportintézményeket. Meg kell teremteni az uniós intézmények, a tagállamok és a sportszervezetek harmonikus együttműködésének feltételeit, és segíteni kell a sport társadalmi funkciójának érvényesülését. Az Európai Tanács 2000 decemberében Nizzában elfogadott egy nyilatkozatot, amely nem szélesíti ugyan az uniós kötelezettségek körét, mégis jelentős, hiszen elismeri „a sport specifikus sajátosságait és társadalmi funkcióját, amelyeket figyelembe kell venni a közösségi politikák megvalósításakor”. Az EU tehát akcióiban figyelembe veszi a sport lényegéhez tartozó társadalmi, nevelési és kulturális funkciókat. A nyilatkozat szerint a sportolást mindenki számára lehetővé kell tenni. A sporttevékenység különösen fontos és bátorítandó a fogyatékos személyek esetében, hiszen elősegíti a rehabilitációt és a társadalmi beilleszkedést. A tagállamok bátorítják a sportban végzett társadalmi munkát is. Az Európa Tanács támogatja a sportszervezetek függetlenségét és önszerveződéshez való jogát, és utal az utánpótlásnevelés fontosságára is. A fiatal sportolók védelmében a nyilatkozat hangsúlyozza a szakmai tanulmányok fontosságát. A sportolói karrier nem veszélyeztetheti a fiatalok szakmai képzését. Különös figyelmet kell fordítani a fiatalok lelki egyensúlyára, családi kötelékeire és egészségére, különösen a doppingolás megelőzésére. A sport gazdasági összefüggéseivel kapcsolatban a tanács megemlíti, hogy egynél több, ugyanazon sportágban, ugyanabban a bajnokságban részt vevő sportklub tulajdonlása vagy pénzügyi irányítása veszélyeztetheti a tiszta versenyt. Ahol szükséges, a sportszervezetek intézkedéseket vezethetnek be a klubok menedzsmentjének ellenőrzésére. A televíziós közvetítési jogok értékesítéséből befolyt bevételek egy részének megosztása hasznos lehet a szolidaritás szempontjából a sport különböző területei és szintjei között. Az átigazolásokkal kapcsolatban a tanács támogatná az érintettek – különösen a labdarúgó testületek, a hivatásos sportolókat képviselő szervezetek, az unió és a tagállamok – közötti párbeszédet. A cél a munkavállalók szabad mozgása követelményének figyelembevétele és megvalósítása. Időközben bebizonyosodott, hogy a nizzai nyilatkozat nem elég ahhoz, hogy az unió sportpolitikája harmonikusan és folyamatosan fejlődhessen, így következő lépésként a tagállamok határoztak a sportnak az unió Alkotmányos Szerződésébe való becikkelyezéséről. Az alkotmánytervezet III. része IV. fejezetének 4. szakasza szól az oktatásról, szakképzésről, ifjúságról és sportról, mint olyan területekről, ahol az unió összehangoló, kiegészítő vagy támogató intézkedéseket tehet. A tervezet szerint az unió a sportnak a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításához. Fellépésének célja a sport európai dimenziójának fejlesztése a versenyek tisztaságának és a sportszervezetek együttműködésének előmozdítása, illetve a sportolók, különösen a fiatal sportolók fizikai és szellemi épségének védelme révén. A sport továbbra is alapvetően tagállami hatáskörben marad, közösségi szinten csak a tagállamok tevékenységének kiegészítésére kerülhet sor. Mindenesetre ez azt is jelenti, hogy a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy közösségi források váljanak elérhetővé sportcélú, a szerződésben foglalt elvekkel megegyező tevékenységekre.

31

C. munkavállalás a sportszakmákban

Az európai uniós állampolgárok egyik alapvető joga, hogy szabadon mozogjanak, illetve tartózkodjanak a tagállamok területén. Ez a munkavállalás – egyben a sportolóként, sportszakemberként történő munkavállalás – szabadságát is magában foglalja. Magyarország esetében azonban irányadó az a csatlakozási tárgyalásokon született megállapodás, hogy a magyar munkavállalókkal szemben a tagállamok a munkavállalást egy – legfeljebb hétéves – időtartamra korlátozhatják. Ez azt jelenti, hogy az átmeneti időszakban magyar állampolgárok továbbra is csak munkavállalási engedéllyel dolgozhatnak az adott tagállamban. Ugyanakkor bármely tagállam dönthet úgy, hogy már közvetlenül a csatlakozásunk időpontjától szabaddá teszi a munkavállalást. Dánia, Írország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Svédország már most úgy nyilatkozott, hogy teljes mértékben megnyitják munkaerőpiacukat hazánk állampolgárai számára. Mindez azt jelenti, hogy bár a magyar sportolók, sportszakemberek, amennyiben munkavállalási engedélyt kapnak, dolgozhatnak az Európai Unió tagállamaiban, a teljesen szabad munkavállalás nem a csatlakozás pillanatától, hanem csak évekkel később válik a magyar sportolók számára lehetővé. A magyar sportolók és sportszakemberek már eddig is dolgozhattak, s ezentúl is dolgozhatnak külföldön, az Európai Unióban is, amennyiben fogadó klubjuk megteremti legális foglalkoztatásuk feltételeit. A munkaerő szabad mozgásának elvével kapcsolatos az Európai Bíróságnak az úgynevezett Bosman-ügyben hozott ítélete. Jean-Marc Bosman belga profi futballista keresetet indított klubja, az RC Liège, majd a Belga Labdarúgó Szövetség és az UEFA ellen is, mivel az UEFA–FIFA átigazolási szabályai megakadályozták őt abban, hogy egy francia klubhoz igazoljon. Megkérdőjelezte továbbá az úgynevezett állampolgársági klauzula jogosságát is. Az Európai Bíróság ítélete szerint egy profi futballistát, aki valamely tagállam állampolgára, szerződésének lejártakor klubja nem akadályozhatja új szerződés megkötésében egy másik tagállamban lévő klubbal azáltal, hogy ez utóbbit átigazolási díj megfizetésére kötelezi. Az átigazolási díjak szempontjából az ítéletben foglaltak valamely szövetség hivatásos vagy félhivatásos sportolói, szponzorált sportolók, valamint reklámozás útján bevételt termelő sportolók tekintetében irányadók. Ellentétes a római szerződéssel az a szabály is, amely csak korlátozott számú más tagállambeli játékos részvételét engedi a sportszövetség által szervezett bajnokság mérkőzésein. (Más tagállamok állampolgárainak kizárása a nemzeti válogatottakból természetesen továbbra is lehetséges.) Az ítéletben foglaltak nemcsak a labdarúgásra, hanem minden sportágra vonatkoznak. 2003-ban született az az ugyancsak jelentős döntés (Maros Kolpak szlovák kézilabdázó ügyében), amelyben az Európai Bíróság kimondta, hogy az európai uniós tagállamok sportági szövetségei nem korlátozhatják az unióval társulási megállapodást kötött országokból származó sportolók bajnoki és kuparészvételét. Ez kiterjesztve annyit jelent, hogy az unióval társulási megállapodást kötött országokból – tehát nemcsak Szlovákiából, hanem például Magyarországról is – érkező hivatásos sportolók (bármely sportágban) anélkül játszhatnak (dolgozhatnak) európai unióbeli klubjaikban, hogy vonatkozna rájuk a nemzeti kvótakorlátozás. (Ennek persze feltétele, hogy az adott játékos törvényesen tartózkodjon s vállaljon munkát az adott országban.) A nemzeti válogatottakból azonban természetesen kizárhatók azok a játékosok, akik nem az adott ország állampolgárai – kizárólag sportszempontokra hivatkozással.

32

Az EU valamely tagállamából származó sportoló magyarországi munkavállalása a viszonosság elve mellett valósulhat meg: azokkal a munkavállalókkal szemben, akik a magyarok munkavállalását korlátozó országból érkeznek, Magyarországnak joga van hasonló korlátozásokat érvényesíteni. Az EU tagországaiból érkező sportolók számát a hazai bajnokságban nem lehet majd korlátozni, de a magyar nemzeti válogatottakból kizárhatók.

Az amatőr sporttal kapcsolatban gyakran merült fel a magánszemélyek részvételi jogának kérdése. Egyes tagállamokban ugyanis a sportszövetségek nem teszik lehetővé más tagállam fiataljai számára a részvételt a nemzeti bajnokságban, arra hivatkozva, hogy a közösségi szabályok csak a hivatásos sportra vonatkoznak. Az Európai Bizottság álláspontja a kérdéssel kapcsolatban a következő: a sportban való aktív részvétel olyan jog, amit biztosítani kell azon közösségi állampolgárok számára is, akik valamely más tagállamban telepednek le. Állampolgársági alapon történő megkülönböztetés aligha egyeztethető össze az európai állampolgári státussal. D. A diplomák kölcsönös elismerése

A munkavállaláshoz szorosan kötődik a diplomák kölcsönös elismerése. A sportszakemberek, illetve a hivatásos sportolók a munkavállalók szabad áramlásával kapcsolatban bizonyos nehézségekkel találhatják magukat szemben. E nehézségek a sporttal kapcsolatos szakmák képzési szabályainak, illetve a szakmák gyakorlásához támasztott követelményeknek a tagállamonkénti különbségeiből adódhatnak. A különböző sporttal kapcsolatos szakmák gyakorlásához szükséges végzettségek, illetve képzési szabályok tagállamonként, gyakran régiónként is eltérők lehetnek. E szabályok meghatározása és érvényesítése – a körülményektől függően – tagállamonként eltérő szerv – például bármely sporthatóság – hatáskörébe tartozik. Emellett a szakma gyakorlásának feltételéül támasztott követelmények is országonként változhatnak. Egyes tagállamokban állami diploma szükséges az oktatásban és képzésben valamely állás betöltéséhez, más országokban nincs ilyen előírás. A fenti problémákra valamelyest megoldást nyújt a diplomák kölcsönös elismerésének általános rendszere. Ez a rendszer, amelyet három irányelv3 szabályoz, az úgynevezett szabályozott, azaz az olyan szakmákra vonatkozik, amelyek gyakorlása az adott tagállamban képzést tanúsító okirathoz (oklevélhez, végbizonyítványhoz, bizonyítványhoz vagy képzettségi tanúsítványhoz) kötött. Ez a helyzet, ha valamely sportszakma gyakorlásához meghatározott diploma birtoklása jogilag elő van írva. Ilyen esetben a fogadó tagállam főszabály szerint nem tagadhatja meg egy másik tagállam polgára számára az adott foglalkozás gyakorlását, ha rendelkezik a saját tagállama által elismert végzettséggel, amely őt abban a tagállamban az adott szakma gyakorlására feljogosítja. Kivételt jelent, ha lényeges különbség van a végzettségek szintje, illetve a képzés időtartama között. Ilyen esetben a fogadó állam alkalmassági vizsga letételét, szakmai gyakorlat igazolását, illetve alkalmazkodási időszak letöltését követelheti meg. A nemzeti szövetségek vagy más sportszervezetek által kiállított diplomák is a fenti irányelvek hatálya alá esnek, ha ezeket a testületeket valamely közigazgatási hatóság formálisan feljogosította a diplomák kiállítására. Az Európai Unió valamely tagállamában és az Európai Unió valamely polgára által szerzett képzést tanúsító okiratok magyarországi elismerésével kapcsolatos szabályozást a külföldi bizonyítványok és 3

89/48/EEC, 92/51/EEC és 99/42/EEC

33 oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény harmadik fejezete tartalmazza. A jogszabály e fejezete a csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. E. Fejlesztési források a sportban

Az unió közvetlenül nem nyújt támogatást sporttevékenységekre – ehhez még hiányzik a jogi alap. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sport területén teljesen nélkülözni kellene a közösségi forrásokat, s az Európai Bizottság ne nyújtana pénzügyi támogatást sportszervezetek projektjeihez. A sport ugyanis beépíthető más területek fejlesztési elképzeléseibe, programjaiba. A sport hozzájárulhat számos közösségi politika megvalósításához is, például a szociális kohéziót, a kisebbségek, a fogyatékos személyek beilleszkedését elősegítő, vagy akár a fiatalok körében a demokráciát népszerűsítő programok révén. Így egy sportprojekt, amely valamely program (például a Leonardo és az Ifjúság program, vagy a Strukturális Alapok által támogatott programok, kutatási programok stb.) követelményeinek megfelel, annak keretében közösségi támogatást kaphat. Ugyanakkor olyan, hagyományosnak mondható sportesemények, mint például bajnokságok, versenyek vagy nemzetközi események, egyáltalán nem támogathatók. A Strukturális Alapok forrásainak fogadására Magyarország által elkészített Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) lehetőséget nyújt a sport fejlesztésére is, elsősorban infrastrukturális beruházások és képzési fejlesztések formájában. Az NFT öt operatív programja közül kettőben vannak olyan intézkedések, amelyek a sport számára források elérését teszik lehetővé. A Regionális Operatív Program egyik intézkedése keretében – többek között – szabadidőparkok, játszóterek, szabadtéri és fedett sportlétesítmények felújításához, építéséhez is pályázhatnak majd az önkormányzatok támogatásokra. Ebben az operatív programban szerepel továbbá az általános iskolák (sport és kulturális célú tereinek) infrastrukturális fejlesztése, a turisztikai vonzerő fejlesztése, amely a turizmus szempontjából népszerű sportágakat is érintheti. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program egyik intézkedése az iskolai infrastruktúra fejlesztése, amely a sportoktatás céljait szolgáló létesítmények fejlesztését, akadálymentesítését is magában foglalja. Ugyanennek az operatív programnak az intézkedése az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges képességek fejlesztése. A program az iskolákban szeretné sokkal hatékonyabban terjeszteni az egészségtudatos életmód fontosságát, a mozgáskultúra elsajátítását, és támogatja az ehhez kapcsolódó, az oktatóknak szóló képzési programokat. További intézkedés célozza az integrációs oktatást és képzést, ahol a hátrányos helyzetű, különösen a roma, valamint a fogyatékos tanulók integrációs programjai (sporttevékenységek beillesztése révén) támogathatók. A jövőben további intézkedések esetében is elképzelhető lesz sportjellegű projekt-ötletekkel pályázni, amennyiben az egyes területekhez kellő kreativitással megtalálják a „sportos” kapcsolódási pontokat. F. A „Sport általi Nevelés európai éve” – 2004

A fenti lehetőségek mellett jelentős eseménynek ígérkezik a 2004-es év, amely az Európai Parlament és a Tanács határozata alapján a „Sport általi nevelés európai éve”. A tagállamok, valamint a csatlakozó országoknak összesen 6,5 millió euró áll rendelkezésükre (az összeget pályázat útján lehet elnyerni) olyan projektek támogatására, amelyeket az egyes

34 tagállamokban/csatlakozó országokban helyi, regionális, nemzeti vagy közösségi szinten valósítanak meg a meghatározott célkitűzések alapján. Az erős, kampányjellegű kommunikáció mellett olyan programok megvalósítására is lehetőség nyílik, amelyek a sportklubokat, sportszövetségeket, illetve az iskolákat és azok fenntartóit (elsősorban az önkormányzatokat) együttműködésre ösztönzik, elősegítik a diákcserék, iskolák közötti cserék kiépítését és fejlesztését, nevelő szerepe mellett a sportnak kulturális és integráló szerepét hangsúlyozzák. A célkitűzések közé tartozik továbbá a sportban rejlő értékek kiaknázása, az önkéntes munka neveléshez való pozitív hozzájárulásának tudatosítása, a tapasztalatcsere a sport oktatási rendszerben betöltött szerepét illetően, a szellemi és fizikai tevékenységek harmonikusabb egyensúlya az iskolai tevékenységekben, valamint fiatal versenysportolók oktatásával kapcsolatos problémák vizsgálata. A célkitűzésnek azért van nagy jelentősége, mert valamennyi tagországban, sőt a 2004-ben csatlakozó országokban is arra ösztönzi a sportélet szereplőit és a döntéshozókat, hogy közösen tegyenek a célok megvalósítása érdekében, és ehhez mind az unió, mind a tagországok anyagi forrásokat is rendelnek. G. A sport állami támogatása

Az Európai Unió a versenypolitika eszközeivel szabályozza a tagállamok közötti kereskedelem versenyfeltételeit, ezért igen szigorú az állami támogatásokkal szemben. A sportkluboktól azonban állami támogatás hiányában aligha várható el, hogy a társadalom számára előnyös többletfunkciókat is ellássanak. Sok tagállamban áramlanak jelentős pénzösszegek a sportba az állami költségvetésből – a nemzeti, regionális vagy helyi hatóságoktól. A bizottság illetékes főigazgatóságának álláspontja szerint is gyakran lehet indokolt a sportegyesületek állami támogatása, azonban ez esetben külön kell választani a klub non-profit sporttevékenységeit (utánpótlás-nevelés, diák-gyermeksport) az üzleti alapon végzett tevékenységektől, azért, mert az előbbi így hozzájuthat költségvetési forrásokhoz, a sport piaci működéséhez nyújtott állami támogatások viszont nem megengedettek. A sport támogatásával kapcsolatban az európai országok többségének gyakorlata alapján elmondható, hogy az önkormányzati támogatások súlya a legjelentősebb. A források erősorrendje természetesen országonként változhat. A jelentős önkormányzati részvétel az európai országok többségének a sporttal kapcsolatos kedvező állásfoglalását tükrözi. Az előrejelzések szerint ez a forrás a jövőben is meghatározó lesz, jóllehet a sport nem sorolható az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai közé. A szponzori támogatásokból származó bevételek is igen jelentősek, többnyire az önkormányzati források után következnek, s meghaladják az államtól és a szerencsejátékokból származó bevételeket. Jellemző, hogy a 2004-ben csatlakozó középeurópai országokban a szponzori támogatások még nem játszanak olyan szerepet a sport finanszírozásában, mint Nyugat-Európában. A központi állami támogatás sehol sem játszik vezető szerepet. Ez a támogatás mégis meghatározó, mert kiszámítható. Dánia és Finnország kivételével valamennyi európai állam többé-kevésbé jelentős támogatást nyújt a központi költségvetésből a sportnak, sok esetben a sportlétesítmények építéséhez és fejlesztéséhez. A szerencsejátékokból származó támogatás – az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján – több országban, elsősorban Skandináviában dinamikus növekedést mutat. Különösen a sporttal

35 közvetlenül összefüggő TOTÓ bevételeiből engednek át egyre növekvő hányadot a sport számára. H. A sport mint gazdasági tevékenység kapcsolódása az európai uniós versenyjoghoz

A versenyjog szabályai csak a sport gazdasági dimenziójára terjednek ki, az Európai Unió azonban itt is figyelemmel van a sport sajátos természetére, nevezetesen a klubok egymásrautaltságára, az egyenlő esélyek elvére, a mérkőzések, versenyek bizonytalan kimenetelének követelményére és nem utolsósorban a sport társadalmi és kulturális célkitűzéseire. A sport gazdasági és társadalmi dimenziója között természetesen előfordulhatnak átfedések, ami a versenyjog szabályainak alkalmazását a sportra még összetettebbé és bonyolultabbá teszi. A szövetségek monopolisztikus helyzetének jogosságát nem kérdőjelezik meg. A legtöbb nemzeti és nemzetközi szövetség szabályzata kimondja, hogy tagjai csak a szövetség által szervezett vagy legalábbis általa elismert sporteseményeken vehetnek részt. Szintén nem kell a versenyszabályokat a szövetségek által alkotott olyan szabályokra alkalmazni, amelyek nélkül az érintett sport nem tudna létezni, vagy amelyek a bajnokságok megszervezéséhez szükségesek. Jogszerű az is, ha bizonyos nemzetközi versenyekre nemzeti kvótákat állapítanak meg. Indokolhatók az átigazolási időszakok is, azaz hogy a sportszervezetek megjelöljenek bizonyos időszakokat, amikor a játékosok átigazolhatnak egyik klubból a másikba. A sportági szövetségek számára megengedett, hogy a rendelkezésükre álló pénzt újraelosszák az egyesületek között, ez ugyanis hozzájárul az egyes sportágak fejlődéséhez, és kifejezésre jut benne az egyesületek egymás iránti szolidaritása is. Az utóbbi időben több példa is volt arra, hogy különböző befektetési társaságok több labdarúgó klubban is részesedést szereztek, irányításuk alatt tartva őket. A bizottság egy ezzel kapcsolatos kérdésre válaszolva kifejtette, hogy nem tartoznak az uniós versenyjog szabályainak hatálya alá a sportszervezetek által hozott azon szabályok, amelyek meg kívánják akadályozni, hogy több, ugyanazon tulajdonos által irányított klub ugyanabban a nemzeti vagy nemzetközi bajnokságban vegyen részt. Ugyanakkor ezen szabályok csak a versenyek kimenetele bizonytalanságának biztosítására szolgálhatnak, és arányosnak kell lenniük a sporttal kapcsolatos elérni kívánt céllal. Az 1998-as franciaországi labdarúgó világbajnokság jegyértékesítésével kapcsolatban a bizottság megállapította, hogy a szervezők visszaéltek monopolhelyzetükkel, amikor a jegyeladásokban diszkriminatív rendszert működtettek. A rendszer a franciaországi lakóhelyű fogyasztókat előnyben részesítette (a jegyek nagy részéhez csak azok férhettek hozzá, akik franciaországi lakóhelyet tudtak felmutatni). Az unió álláspontja szerint sporteseményekre szóló jegyek kizárólagos forgalmazására valamely intézmény akkor kaphatja meg a jogot, ha közbeszerzési eljárásban szerzi meg. A jegyeladás nem történhet árukapcsolással (például szállodai szobafoglalás, városnéző utak stb.). Szintén a versenyjog kérdésköréhez kapcsolódik, hogy eltörölték az olyan megjelöléseket, mint „hivatalos szállító” vagy „hivatalos labda”, ezek ugyanis megtéveszthetik a fogyasztókat, azt sugallva, hogy az ilyen megjelöléssel ellátott termékek minősége jobb más termékekénél, holott ez nem feltétlenül van így.

36

I. A televíziós közvetítések joga

Az 1950-es évek óta a televíziózás és a sport egymással párhuzamosan fejlődött. A sportesemények rengeteg nézőt vonzanak, a nagy nézőszámnak köszönhetően pedig a közvetítések felkeltik a szponzorok érdeklődését. Ez a sport finanszírozási lehetőségeinek bővülése mellett problémákkal is jár. A szponzori, illetve közvetítési díjak nagysága attól függ, mekkora a kereslet az adott sportág iránt, vagyis mennyire népszerű a közönség körében. Így felmerül annak kockázata, hogy egyes közkedvelt sportágak (például a labdarúgás, Forma-1, kézilabda) erősödnek és fejlődnek, míg más, kisebb sportágak (például a tollaslabda) a fennmaradásért küzdenek. Sok közvetítő kész horribilis összegeket kifizetni a kizárólagos közvetítési jog megszerzéséért. További problémát okoz különböző audiovizuális csoportok begyűrűzése a sportegyesületekbe – ez a jelenség figyelhető meg például NagyBritanniában, Franciaországban. Alapvető kérdés, hogy ki a tulajdonosa a sportesemények közvetítési jogainak. Ezt a kérdést a nemzeti jog szabályozza. A nemzeti jogban többféle megoldás is elképzelhető: a közvetítési jogok tulajdonosa lehet például a szövetség (Franciaország), a szövetség és a klubok együttesen (Németország, Anglia, Hollandia) vagy csak a klubok (Olaszország, Spanyolország). Mivel a közvetítési jogok értékesítése a klubok egyik legfőbb bevételi forrása, kisebb vagy kevésbé ismert klubok könnyen anyagi nehézségek közepette találhatják magukat, míg a legnépszerűbb klubok egyre több pénzt kérhetnek a közvetítési jogokért. A szolidaritás és a klubok közötti egyensúly fenntartása érdekében felmerülhet a televíziós közvetítési jogok kollektív értékesítése. A kollektív értékesítés a római szerződésbe ütköző versenykorlátozó megállapodást jelenthet, amennyiben érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az Európai Bizottságnak azonban joga van arra, hogy felmentést adjon a versenykorlátozó megállapodás tilalma alól, amennyiben a megállapodás jótékony hatást fejt ki a társadalomra és a fogyasztókra, ugyanakkor nem jelenti a verseny legszükségesebb mértéket meghaladó korlátozását, és nem jár a verseny kiiktatásának lehetőségével a piac jelentős részén. A kizárólagos közvetítési jogok a közvetítők számára lehetővé teszik, hogy más csatornákon nem elérhető programokat kínáljanak, ezáltal magukhoz vonzzák a közönséget, és növeljék bevételeiket. A sportrendezvények szervezőinek is maximális hasznot hoz a közvetítési jogok kizárólagosságának biztosítása. A kizárólagosság önmagában még nem jelenti a verseny korlátozását. A kizárólagos közvetítési jogok versenykorlátozó jellege mindig az adott eset körülményeitől függően állapítható meg. Az EU nem támaszt kifogást a kizárólagos tévé- és rádióközvetítési jogok biztosításával szemben, ha az érintett tévé-, illetve rádióadók megfelelnek a következő feltételeknek: a jog megadását meghirdetett verseny előzte meg; a szerződés nem lehet hosszú lejáratú; a jog birtokosának korlátozott közvetítési lehetőséget kell adnia más tévé-, illetve rádióadók számára is, annak érdekében, hogy az unió polgárainak információs igényét ki lehessen elégíteni. Fontos szempont az EU polgárainak információhoz való joga. Lehetnek olyan nemzeti vagy nemzetközi jelentőségű események, köztük sportversenyek, amelyekkel kapcsolatban garantálni kell, hogy mindenki nézhesse televíziós közvetítésüket. Ennek érdekében 1997-ben

37 módosították a határokon átnyúló televíziózásról szóló irányelvet,4 és bevezették a nagy érdeklődésre számot tartó eseményekre (ilyenek bizonyos sportesemények is, például az olimpiák vagy a labdarúgó Európa-, illetve világbajnokság, valamint a nemzeti labdarúgóválogatott mérkőzései) vonatkozó rendelkezéseket. A tagállamok intézkedéseket tehetnek annak megakadályozására, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók kizárólagos közvetítési jogokat gyakoroljanak, ha ez a tagállam közönségének jelentős részét kizárná a kiemelt események ingyenes televíziós követéséből. Ennek feltétele, hogy listát készítsenek a kiemelkedőnek tartott eseményekről, és az Európai Bizottságot értesítsék a bevezetni tervezett intézkedésekről. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy műsorszolgáltatóik ne gyakorolhassák kizárólagos közvetítési jogaikat oly módon, hogy azzal egy másik tagállam közönségének jelentős részét megfosztják a tagállam által kiemelkedő jelentőségűnek ítélt események élvezetétől. J. Fogyatékosok sportja

Az Európai Unió különös figyelmet fordít a hátrányos helyzetűek, köztük a fogyatékos emberek sport által történő társadalmi integrációjára. A 2000. decemberi nizzai nyilatkozat is hangsúlyozza, hogy a sport kedvező hatással lehet a fogyatékos emberek egyéni tehetségének kibontakoztatására, rehabilitációjára és társadalmi beilleszkedésére. A 2003. év a „Fogyatékosok éve Európában”, mely kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a fogyatékos személyek sporttevékenységének támogatásával a tagállamok további erőfeszítéseket tegyenek a sportról szóló nyilatkozattal összhangban. A tagállamok 2003 májusában nyilatkozatot fogadtak el A sport szociális értéke a fiatalok számára címmel, amelyben kiemelik, hogy a sport javítja a fogyatékos fiatalok életminőségét, növeli önállóságukat, és segíthet a társadalmi előítéletek leküzdésében. A tagállamok hangsúlyozzák továbbá a sportlétesítmények akadálymentesítésének jelentőségét. Mindezek mellett az esélyegyenlőség, a diszkrimináció elleni küzdelem olyan alapelvek, amelyeket az unió jelentősen támogat, és igyekszik mindenben – legyen az munkavállalás, oktatás vagy akár sportolás – érvényre juttatni.

A fogyatékos sportolók különböző versenyrendszerek keretében sportolnak: hazánkban összesen hat – a fogyatékossági ágaknak megfelelő – országos sportszövetség szervezi sporttevékenységüket, illetve két ernyőszervezet fogja össze az országos sportszövetségek munkáját. A fogyatékosok sportjában külső források kevésbé vannak jelen, mint az épekében, ezért az állam szerepvállalásának e területen szükségszerűen kiemelkedőnek kell lennie. A fogyatékosok sportjának hazai és nemzetközi versenyrendszere fogyatékossági áganként eltérő képet mutat. E területen is kialakultak a sport klasszikus színterei, azaz a verseny-, szabadidő- és diáksport. Mind a versenysportban, mind a szabadidősportban óriási a fejlődés. A fogyatékosok versenysportjában az a cél, hogy nemzetközi szinten is olyan eredmények szülessenek, mint az épek sportjában. A minőségfejlesztést célozza a Sportminisztérium műhelytámogatási és sportágfejlesztési programja, illetve a speciális világjátékokon való részvétel közvetlen, kiemelt támogatása.

A speciális olimpia mozgalom versenyrendszere nevéhez méltóan különleges. Alapelve azon a meggyőződésen nyugszik, hogy az értelmi fogyatékos emberek is képesek megfelelő instrukció és biztatás segítségével tanulni és hasznot húzni az egyéni és csapatsportokból, ha azok megfelelően hozzá vannak igazítva az ő speciális értelmi és fizikai igényeikhez.

4

89/552/EEC számú irányelv, módosította a 97/36/EC számú irányelv

38 A szervátültetettek és a siketek sportjára egyaránt jellemző az alacsonyabb sportolói létszám, ami behatárolja lehetőségeiket. A hazai versenyrendszer kiépítettsége szűk körű, a sportolók egy része az épek sportszövetségeiben integrált körülmények között edz, s csak a versenyek előtt vesz részt közös edzőtáborokban. Napjainkban tény, hogy nem csupán gazdasági mutatók határozzák meg egy ország fejlettségét; sokkal fejlettebbnek tekinthető az az ország, amelynek népe jól tud együtt élni társadalma kisebbségeivel, hátrányos helyzetű embertársaival. A fogyatékosok sportjának fejlesztésével komoly szemléletváltozást érhetünk el a társadalomban, hiszen a sportoló fogyatékos valós példa a hátrányos helyzetű vagy fogyatékos emberek előtt, és pozitív példa az épek számára is. K. A dopping elleni küzdelem

Napjainkban a dopping elleni küzdelem a sport egyik rendkívül fontos problémája. A sportolók megpróbálnak egyre jobb és jobb teljesítményt elérni, teljesítőképességük határait is feszegetve. A jelenség napjainkban már nem elszigetelt probléma. A hivatásos sport mellett az amatőr sportban is előfordul, s mára nemcsak a sportetika körében értékelhető, hanem komoly közegészségügyi problémává nőtte ki magát. A doppingolás megítélése az Európai Unió tagállamaiban változó. Egyes tagállamok, például Spanyolország és Nagy-Britannia, doppingellenes jogszabályokat fogadtak el, összhangban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a nemzeti sportági szövetségek szabályaival. Más tagállamokban, például Olaszországban vagy Németországban, a szabályozást kizárólag a nemzeti szövetségek végzik. Franciaország büntetőjogi szankciókat is bevezetett a tiltott szerek használatával szemben. A sokféle szabályozás a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának útjában állhat. Előfordulhat, hogy egy sportoló használhat valamilyen szert az egyik tagállamban, míg máshol ugyanez a szer tiltólistán van. Az Európai Unió is tudatában van a doppingprobléma jelentőségének, és különböző politikák, illetve a bel- és igazságügyi együttműködés keretében kíván harcolni a jelenség ellen. Az 1992-es barcelonai olimpia fényében az Egészségügyi Miniszterek Tanácsa határozattal fogadott el egy dopping elleni magatartási kódexet.5 A kódex célja az volt, hogy valamennyi érintett (sportszervezetek, sportolók, fiatalok, szülők, iskolák, egyetemek és egyéb képzési centrumok, edzők, menedzserek, egészségügyi szakemberek, a média stb.) együttműködése erősödjön, és aktív szerepet játsszanak a dopping megelőzésében és a fair play eszméjének népszerűsítésében. Az Európai Tanács 1998. decemberi bécsi ülésén kifejezte aggodalmát a dopping elterjedtségének mértékével kapcsolatban, és hangsúlyozta az uniós szintű akció szükségességét. Felkérte a tagállamokat, hogy az Európai Bizottsággal és a nemzetközi sporttestületekkel együttműködve vizsgálják meg a dopping elleni küzdelem fokozására szolgáló lehetséges intézkedéseket, különös tekintettel a létező nemzeti intézkedések jobb koordinációjára. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999. februári lausanne-i, doppinggal kapcsolatos világkonferenciáján napirendre került egy nemzetközi doppingellenes ügynökség megalapításának kérdése. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA – World Anti5

Resolution of the Council and of the representatives of the Governments of the Member States, meeting within the Council on a code of conduct against doping in sport – OJ C 44, 19.02.1992.

39 Doping Agency) 1999. november 10-én alakult meg a dopping elleni küzdelem nemzetközi szintű koordinálására és támogatására. Az Európai Bizottság 1999-ben közleményt 6 adott ki, melyben meghatározta az unió doppingellenes politikájának alapelveit: egyrészt össze kell gyűjteni a dopping etikai, jogi és tudományos dimenziójával kapcsolatos szakértői véleményeket; másrészt fontos a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség felállításában való közreműködés és a vele való együttműködés. Harmadrészt mobilizálni kell a közösségi eszközöket a tagállamokban már folyamatban lévő akciók kiegészítése és közösségi dimenzióval való felruházása céljából, tekintettel a sportolók növekvő mobilitására. Ez a szabályozások jobb koordinációját, valamint a doppingellenes intézkedések európai szintű támogatását jelenti. Fokozott figyelmet kívánnak fordítani többek között a következő területekre: doppingszerek azonosítása; a dopping kimutatásának módszerei; oktatási, szakképzési és ifjúsági programoknak az információnyújtás és képzés szolgálatába állítása, figyelemfelkeltő és prevenciós programok. 2000 szeptemberében az Európai Parlament egy határozatában felkérte a bizottságot, hogy az 5. kutatási keretprogram keretében fokozza a doppingszerekkel, kimutatási módszerekkel, a doppingszerek egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos kutatásokat, továbbá arra is, hogy a doppingszerek veszélyeire figyelmeztető információs kampányaiban szóljon a „majdnemdoppingszerek” lehetséges káros hatásairól, és buzdítsa az áruházakat, sportboltokat, hogy ne árusítsák ezeket a termékeket.

A dopping elleni küzdelemben az unió bizonyos egészségügyi előírásainak is jelentősége lehet. Irányelv7 tiltja gyógyszeripari termékek rendeltetésellenes, illetve meg nem engedett formájú vagy dózisú használatát. Figyelembe kell venni a terjesztésre és az orvosi rendelvényre,8 valamint a reklámozásra9 vonatkozó előírásokat is. Az unió sportminiszterei 2003 őszén arról döntöttek, hogy világméretű, jogilag kötelező érvényű megállapodásra van szükség, amelynek kidolgozását az UNESCO hatáskörébe utalták, az Európa Tanács vonatkozó konvenciójára alapozva. Az UNESCO főigazgatója szakértői csoportot jelölt ki az új nemzetközi doppingellenes egyezmény kidolgozására. A szakértői csoport menetrendje szerint 2006-ra várható az egyezmény szövegének végelegesítése, így az már a pekingi olimpián alkalmazható lesz.

Magyarország a doppingellenes küzdelemben eddig minden nemzetközi egyezményhez csatlakozott, és meg is valósítja az azokban foglalt ajánlásokat. A WADA Kódex előírásainak többségét hazánk már alkalmazza, a Kódex aláírására is hamarosan sor kerül. L. Erőszak a sportban

A sporttal kapcsolatos negatív jelenségek között említést kell tenni a szurkolói huliganizmus terjedéséről is. A probléma kezelése érdekében alkalmazott intézkedésekben a közrend védelme mellett figyelemmel kell lenni az egyének jogaira, köztük a mozgásszabadságra, emellett pedig az állampolgársági alapon történő diszkrimináció tilalmára. Az unió a problémát a bel- és igazságügyi együttműködés keretében, a huliganizmus megelőzésével

6

Commission Communication to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. Community support plan to combat doping in sport 7 65/65/EEC 8 75/319/EEC sz. irányelv 9 84/450/EEC sz. irányelv

40 kapcsolatos információ- és tapasztalatcserével próbálja kezelni. Az Európai Tanács több ajánlást és határozatot is elfogadott e témában. A jogharmonizációs kötelezettség hiánya ellenére Magyarország vállalta, hogy a hazai sporttörvény és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletek megalkotásakor figyelemmel lesz az Európai Bizottság 1996. április 22-én hozott, a labdarúgó mérkőzéseken történő rendzavarások megelőzésére és visszatartására vonatkozó irányelvekkel kapcsolatos ajánlására, illetve az Európa Tanács 1997. június 9-i, a futballhuliganizmus tapasztalatcserével, a stadionokból való kizárással és médiapolitikával történő megelőzéséről és megfékezéséről szóló határozatára. A tanács 2001-ben újabb döntést 10 hozott a sportrendezvények, ezen belül is a labdarúgó mérkőzések biztonsága érdekében, s 2002-ben szintén sor került egy tanácsi dokumentum11 kiadására hasonló témában, melynek átültetése a hazai jogba folyamatban van. Az EU előbb ismertetett rendelkezései mellett a magyar szabályalkotásra jelentős hatással van az Európa Tanács ugyancsak e tárgyú konvenciója is (European Convention on Spectator Violence and Misbehaviour at Sports Events and in particular at Football Matches, 1985). M. Dohánytermékek reklámozásának tilalma a nemzetközi sporteseményeken

A dohánytermékek reklámozására, illetve az ezzel kapcsolatos szponzori tevékenységre vonatkozóan 2003 tavaszán született egy uniós jogszabály. 12 Az irányelv hatálya a televízió kivételével kiterjed a média minden területére, beleértve a rádiót, a nyomtatott sajtót és az internetet. Hatálya alá tartoznak továbbá a dohánycégek mindazon tevékenységei, melyek rádióműsorok vagy olyan rendezvények szponzorálására szolgálnak, amelyek több tagállam területére terjednek ki, vagy határokon átnyúló hatásuk van, illetve amelyeken dohánytermékeket osztanak ki ingyenesen vagy csökkentett áron. A reklámozás más módjai, mint például az indirekt reklám vagy a határon átnyúló hatással nem rendelkező szponzori tevékenységek nem esnek az irányelv hatálya alá. A dohánytermékek televíziós reklámját egy másik tanácsi irányelv13 szabályozza, mely a teljes körű reklámtilalom mellett azt is kimondja, hogy televíziós programokat nem szponzorálhatnak olyan vállalkozások, amelyek fő tevékenysége dohánytermékek, illetve cigaretta előállítása, forgalmazása, vagy olyan szolgáltatások nyújtása, melyeket az irányelv tilt. Az új irányelv célja tehát a tagállamok mindazon törvényeinek, jogszabályainak vagy egyéb adminisztratív előírásainak közelítése egymáshoz, melyek a dohánytermékek reklámozására vonatkoznak, amennyiben a reklámozás sajtó és más nyomtatott kiadványokban, rádióadásban, az információs társadalom kínálta eszközök útján vagy szponzori tevékenység révén történik, beleértve a dohánytermékek ingyenes osztogatását is.

10

Council Resolution of 6 December 2001 concerning a handbook with recommendations for international police cooperation and measures to prevent and control violence and disturbances in connection with football matches with an international dimension, in whitc at least one Member States is involved 11 Council Decision of 25 April 2002 concerning security in connection with football matches with an international dimension 12 33/2003/EC sz. irányelv 13 89/552/EEC sz. irányelv

41 Minden olyan esemény vagy tevékenység szponzorálása tilos, amely több tagállam területére esik, vagy több tagállamot is érint. Tilos továbbá az ilyen eseményeken a dohánytermékek reklámcélú vagy ilyen hatással járó ingyenes osztogatása. Ennek megfelelően ide érthetők a határon átnyúló hatású sportesemények, rendezvények, mint például a Forma-1 nagydíjak vagy a nemzetközi futballmérkőzések. N. fegyverek, állatok a sportban – áruk szabad áramlása A sportolási célt szolgáló áruk szabad áramlása az unión belül biztosított. A sportfelszerelés bevitele minden korlátozástól mentes, amennyiben sportversenyeken vagy más sporttevékenység végzésére használják őket. Fentiek ellenére néhány probléma még fennáll, nevezetesen a fegyvereket illetően. A lőfegyverekre vonatkozó14 irányelv szigorú szabályokat fektet le a lőfegyverek tagállamok közötti mozgására vonatkozóan. A szabályok különböznek aszerint, hogy a fegyverek mozgása személyek mozgása nélkül történik, vagy személyek saját fegyvereikkel utaznak a különböző tagállamokban. Ez utóbbi esetben az irányelv kevésbé szigorú szabályokat állapít meg azon sportlövészek és vadászok számára, akik meghatározott típusú lőfegyvereket visznek magukkal, feltéve, hogy rendelkeznek európai lőfegyver-útlevéllel (European firearms pass).

Az Európai Unió állatokkal kapcsolatos szabályokat is hozott. A lovakról több keretirányelv is határoz, melyek a lovassportot érinthetik. A minimális egészségügyi követelményekről szóló irányelv15 a lovak unión belüli mozgását és harmadik országokból történő importját szabályozza. A lovak unión belüli mozgása minimális állategészségügyi követelményekhez kötött: az állatoknak a vizsgálatkor nem szabad betegség klinikai tüneteit mutatniuk, és útlevéllel kell utazniuk. Nem tagállamból importált lovaknak a következő követelményeknek kell megfelelniük: az Európai Bizottság által elfogadott országok listáján szereplő országból kell érkezniük, a harmadik ország állatorvosi hatóságainak igazolásával kell rendelkezniük, és igazoltan fertőzésmentesnek kell lenniük. Egy másik jogszabály16 az unión belüli lókereskedelem zootechnikai és genealógiai feltételeit szabja meg. Ez az irányelv csak a regisztrált lovakra vonatkozik, és kötelezi a tagállamokat, hogy kölcsönösen ismerjék el egymás nyilvántartásait és egyesületeit. Egy további irányelv17 a lovak kereskedelmét és versenyeken való részvételét szabályozza, s mindenféle típusú versenyre és valamennyi lóra vonatkozik, regisztráltakra és nem regisztráltakra egyaránt. A versenyszabályok nem tehetnek különbséget a verseny helye szerinti tagállamban és az egyéb tagállamokban regisztrált lovak között a versenyen való részvétel feltételeit, a bírálatot vagy a díjat illetően. A diszkrimináció tilalma nem vonatkozik a meghatározott, regisztrált fajták számára fenntartott versenyekre, a fajta tökéletesítését szolgáló versenyekre, valamint regionális versenyekre vagy történelmi, illetve tradicionális eseményekre. A lovakkal kapcsolatos további egészségügyi szabályok18 kimondják, hogy a tenyésztés célját szolgáló lovaknak állatorvosi bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, és előírják a versenyre vagy kulturális eseményre regisztrált, ideiglenesen kivitt lovak visszatérésének egészségügyi követelményeit.

14

91/477/EEC 90/426/EEC 16 90/427/CEE 17 90/428/EEC 18 93/197/EC és 93/195/EC 15

42 O. Az európai uniós csatlakozás várható hatásai a magyar sportra Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz a sport számos területén hozhat kedvező változásokat. Olyan tendenciák indulhatnak meg, amelyek hosszú távú fejlődéshez vezethetnek a magyar sportban. Ezek a változások jórészt közvetett módon érvényesülhetnek majd, és nagyon sok múlik azon, hogy a magyar sportélet szereplői milyen mértékben tudják kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. A 2003 őszére elkészült új sporttörvény a 2000. évi sporttörvényhez képest számos új elemet tartalmaz, az EU-s szempontokat illetően pedig minden uniós elvárásnak, előírásnak eleget tesz. A törvényjavaslat szellemisége megfelel az EU-ban megfogalmazott, a sporttal kapcsolatos prioritásoknak is, illetve azokat a magyar sportkormányzat is kiemelten kezeli. Az Alkotmányos Szerződés tervezete mellett a magyar sportkormányzat elfogadja a számos más uniós dokumentumban (amszerterdami nyilatkozat, nizzai nyilatkozat, helsinki jelentés) foglaltakat, és igyekszik a magyar sportpolitikát azok szellemiségével összhangban alakítani. A csatlakozás remélhetőleg kedvező változásokat hoz a sport társadalmi támogatottságában és a lakosság sportolásában is. Az unió tagállamaiban a rendszeresen sportoló lakosság aránya rendkívül magas, 50 százalék körüli. Magyarországon erre csak becslések vannak, de ezek 30 százalék alattira teszik a sportoló lakosság arányát. Az unióban a sportinfrastuktúra megfelelő, a létesítmények jó állapotban vannak, és kellő számban állnak rendelkezésre. Hazánkban a sportlétesítmények állapota nem megfelelő, számuk nem kielégítő, s túlnyomórészt csupán a versenysportot szolgálják. A magyar sportlétesítmények helyzetének javítását szolgálja majd az uniós források segítségével megvalósuló, elsősorban a települési, helyi igényeket kielégítő infrastruktúrafejlesztés. Ennél azonban több forrás nyújtható a központi költségvetésből: ennek átgondolt, tudatosan felépített alapelveit a magyar sportkormányzat a közeljövőben kidolgozandó létesítményfejlesztési koncepcióban fogja lefektetni. Az Európai Unióban virágzik a civil kultúra. A csatlakozás várhatóan a sport hazai civil szférájának, elsősorban az egyesületeknek a fejlődésére is hatással lesz. Magyarországon nem a sportegyesületek hiánya az elsődleges probléma, hanem az, hogy egyesületek a versenysportra összpontosítanak. Az egyesületek remélhetőleg egyre inkább részt vesznek majd a lakosság sportolási igényének kielégítésében is. Az életszínvonal remélt növekedése együtt fog járni a szabadidő megnövekedésével, ami értelemszerűen magával vonja a szabadidős kultúra, ezen belül a mozgáskultúra, a szabadidősport fejlődését is. Olyan életmódklubokra van szükség, amelyeknek tagjai különböző sportágakat rendszeresen, közösségben művelhetnek. Ehhez az európai uniós tagállamokban elterjedt önkéntes tevékenység fejlődése szükséges, mely csak megfelelő életszínvonal mellett lehetséges. Az unióban a sporttal is elősegítik a hátrányos helyzetű lakosságcsoportok, köztük a fogyatékkal élők társadalmi integrációját. Ma már itthon is megvalósul a fogyatékosok sportjának támogatása, de a sportlétesítmények akadálymentesítése még sok helyen várat magára. A hátrányos helyzetű települések számára a sportinfrastruktúra fejlesztése azért is fontos feladat, mert a lakosság megtartását többek között a megfelelő élettér és tevékenységi lehetőségek is elősegítik. Az úgynevezett hagyományos gazdasági tevékenységek (ipar, mezőgazdaság) egyre kevesebb munkaerőt tudnak foglalkoztatni, ezért az általános munkaerő-piaci politikában az Európai Unió és Magyarország is keresi azokat az ágazatokat, amelyek fejlődése munkahelyeket teremthet. Ilyen ágazat a szórakoztatóipar, melynek része a sportban rejlő szórakoztatás. A nagy sportesemények, színvonalas bajnokságok csak komoly gazdasági vállalkozások keretében működhetnek, és e tevékenység fejlesztése munkahelyeket teremthet. Tudunk olyan nyugat-európai kezdeményezésekről, amelyek a sport non-profit szférájába kívánják bevonni a képzett munkaerőt. Az önkormányzatok, sportszervezetek és a sporttársadalom egyéb tagjai számára új lehetőségek nyílnak meg a nemzetközi tapasztalatcserére a sport és a testnevelés valamennyi területén, továbbá egyszerűsödik az együttműködés és a kapcsolattartás is az uniós intézményekkel.

43 FEHÉR KÖNYV: „A sport minden férfi és nő öröksége, hiánya semmivel sem pótolható.” – Pierre de Coubertin. A sport egyre fejlődő szociális és gazdasági jelenség, amely jelentősen hozzájárul az Európai Unió stratégiai céljaként kitűzött szolidaritás és jólét eléréséhez. A sport fejlesztésének olimpiai eszményképe Európában született meg a nemzetek és kultúrák közötti megértés és béke előmozdítása és a fiatalok nevelése érdekében, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és az Európai Olimpiai Bizottságok Szervezete által támogatott cél. Az európai polgárok szívesen sportolnak, az emberek többsége rendszeresen folytat sporttevékenységet. Fontos értékeket teremt, mint csapatszellem, szolidaritás, tolerancia és becsületes játék, elősegítve a személyes fejlődést és kiteljesedést. Előmozdítja az EU polgárainak aktív társadalmi szerepvállalását és ezáltal hozzájárul az aktív uniós polgárság terjedéséhez. A Bizottság elismeri a sportnak az európai társadalomban betöltött meghatározó szerepét, különösen amikor a polgárokhoz kell közelebb kerülnie és olyan kérdéseket kell kezelnie, amelyek közvetlenül érintik őket. A sport azonban az európai társadalomban újonnan megjelent veszélyekkel és kihívásokkal is szembesül, mint a kereskedelmi nyomás, a fiatal játékosok kihasználása, dopping, rasszizmus, erőszak, korrupció és pénzmosás. Ez a kezdeményezés az első alkalom, amikor a Bizottság a sporttal kapcsolatos kérdésekkel átfogó módon foglalkozik. Általános célja a sport Európában betöltött szerepével kapcsolatos stratégiai iránymutatás, viták ösztönzése a speciális problémákról, nagyobb láthatóság biztosítása a sport számára az uniós politikaalkotásban, valamint a közfigyelem felhívása az ágazat szükségleteire és sajátosságaira. A kezdeményezés célja az olyan fontos kérdések bemutatása, mint az uniós jog alkalmazása a sportra. Szintén törekszik további sporthoz kapcsolódó intézkedések uniós szinten történő kiemelésére. E Fehér Könyvet nem a semmiből kell megteremteni. A sport a közösségi vívmányok alkalmazásának tárgyát képezi és az európai szakpolitikák számos területen jelentős és egyre növekvő hatással vannak a sportra. Az Európai Tanács a sport sajátos természetéről és Európában betöltött társadalmi szerepéről szóló 2000. decemberi nyilatkozata elismerte a sport európai társadalomban betöltött fontos szerepét és sajátosságait, amelyeket figyelembe kell venni a közös politikák végrehajtásakor („Nizzai nyilatkozat”). Ez hangsúlyozza, hogy a sportesemények szervezése a sportszervezetek és a tagállamok elsődleges felelőssége a sportszövetségek központi szerepével. Világossá teszi, hogy a sportszervezeteknek gyakorolniuk kell a saját sportágaik „nemzeti és közösségi jogszabályok megfelelő figyelembevételével” történő szervezésének és ösztönzésének feladatát. Ugyanakkor elismeri, hogy „a Közösség nem rendelkezik ugyan közvetlen hatáskörrel ezen a területen, mégis figyelembe kell vennie a szerződés különböző rendelkezésein alapuló tevékenységei során a sportban rejlő és azt különlegessé tevő szociális, pedagógiai és kulturális funkciókat, a sport szociális szerepének megőrzéséhez elengedhetetlen etikai kódex és szolidaritás tiszteletben tartása és ápolása végett”. Az európai intézmények elismerték a sport az európai társadalomban betöltött szerepének sajátosságát az önkéntességen alapuló struktúrákban az egészségügy, oktatás, társadalmi integráció és kultúra területén. Az Európai Parlament az elmúlt években érdeklődéssel figyelte a különböző kihívásokat amelyekkel az európai sport szembesült, és rendszeresen foglalkozott a sporttal kapcsolatos kérdésekkel. E Fehér Könyv elkészítéséhez a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekben a Bizottság számos konzultációt valamint online konzultációt folytatott a sportban érdekelt felekkel. Ezek eredménye szerint jelentős elvárások mutatkoznak a sport szerepét és a területet érintő uniós intézkedéseket illetően. A Fehér Könyv a sport társadalmi szerepére, a gazdasági vonatkozásaira és európai szervezésére, illetve e kezdeményezés

44 későbbi nyomon követésére fókuszál. További EU fellépésekre irányuló konkrét javaslatok egy Pierre de Coubertinről elnevezett cselekvési tervben vannak összefogva, amely terv a Bizottság által megvalósítandó vagy támogatott tevékenységeket tartalmazza. Egy személyzeti munkadokumentum tartalmazza a javaslatok háttéranyagát, beleértve a Sport és EU Versenyszabályok, Sport és Belső Piaci Szabadságok, valamint az érdekelt felekkel folytatott konzultációk mellékleteit. A sport az emberi aktivitás olyan területe, amely az Európai Unió polgárait nagyban érdekli és óriási potenciállal rendelkezik, hogy összehozza őket, mindenkit elérve, tekintet nélkül az életkorra vagy szociális származásra. A 2004 novemberi Eurobarometer felmérés 3 eredménye szerint az európai polgárok körülbelül 60 %a vesz rész sporttevékenységben rendszeresen, mintegy 700 000 sportklubban vagy azon kívül, amelyek maguk is számtalan szövetség vagy egyesület tagjai. A sporttevékenységek legnagyobb részét amatőr keretek között folytatják. Az európai polgárok egészségének javítása mellett a sportnak vagy egy nevelési dimenziója, valamint szociális, kulturális és rekreációs szerepe. A sport társadalmi szerepe az unió külkapcsolatait megerősítő potenciállal is rendelkezik. P. A közegészség fejlesztése a fizikai aktivitás által

A fizikai aktivitás hiánya növeli a túlsúly, elhízás, valamint számos krónikus betegség, például szívés érrendszeri megbetegedések és cukorbetegség előfordulásának esélyét, amelyek csökkentik az életminőséget, veszélyeztetik az egyén életét valamint az egészségügyi költségvetés és a gazdaság számára is terhet jelentenek. A Bizottság Fehér Könyve „A táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról” kiemeli a fizikai aktivitás csökkenésének visszafordítására Fehér Könyvben a fizikai aktivitás területén javasolt intézkedések kiegészítik egymást. Az egészséget javító fizikai aktivitás eszközeként a sportmozgalmaknak nagyobb hatásuk van, mint bármely egyéb szociális mozgalomnak. A sport az emberek számára vonzó, megítélése pozitív. A sportmozgalmak felismert egészségjavító fizikai aktivitásra ösztönző potenciálja azonban gyakran kihasználatlan marad, és fejlesztésre szorul. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felnőttek számára napi minimum 30 perc, gyermekek számára 60 perc mérsékelt fizikai aktivitást javasol (beleértve, de nem kizárólag sportolást). Szükséges lenne, hogy a tagállamokban az állami hatóságok és a magánszervezetek egyaránt hozzájáruljanak e cél eléréséhez. A közelmúltban végzett tanulmányok szerint e területen nem történik elegendő előrelépés. A Bizottság iránymutatások kidolgozását javasolja a tagállamokkal 2008 vége előtt a fizikai aktivitással kapcsolatos új célkitűzések tekintetében. A Bizottság az egészségügyi, oktatási és sportágazatok együttműködésének miniszteri szintű ösztönzését javasolja a tagállamokban, a túlsúly, elhízás és más egészségügyi kockázatok csökkentésére irányuló koherens stratégiák kidolgozása és végrehajtása végett. Ebben az értelemben a Bizottság arra bíztatja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne az aktív életmód eszméjét terjeszteni a nemzeti oktatási és képzési rendszereken keresztül, ideértve a tanárképzést is. A sportszervezeteket arra bíztatja, hogy vegyék számításba lehetőségeiket az egészségjavító fizikai aktivitásra, illetve folytassanak ilyen irányú tevékenységet. A Bizottság megkönnyíti az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjét különösen a fiatalokkal kapcsolatban és helyi közösségi szinten.

45 DA Bizottság létrehoz egy többéves, uniós Egészségjavító Fizikai Aktivitás (HEPA) hálózatot, és adott esetben a terület egyedi vonatkozásaival foglalkozó kisebb, koncentráltabb hálózatokat. A Bizottság az egészségjavító fizikai aktivitást a sporttal kapcsolatos tevékenységeinek sarokköveként fogja kezelni, és törekedni fog e prioritás jobb figyelembevételére a vonatkozó pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, beleértve a következőket: • 7. kutatási és technológiai fejlesztési keretprogram (az életmód és egészség szocio-kulturális aspektusai); • A közegészségügyi program 2007–2013; • Az ifjúság és polgárság programok (együttműködés a sportszervezetek, iskolák, civil társadalom, szülők és más szülők között helyi szinten); • Az élethosszig tartó tanulás programja (tanárképzés és iskolák közötti együttműködés). Összefogás a dopping elleni küzdelemben A dopping világszerte nagy veszélyt jelent a sportra, beleértve az európai sportokat is. Aláássa a nyílt és tisztességes verseny elvét. Általában demotiváló tényező a sportban, és a hivatásos sportolókat méltánytalan stressznek teszi ki. Komolyan befolyásolja a sport megítélését és súlyosan fenyegeti az egyén egészségét. A dopping elleni küzdelem során európai szinten mind a bűnüldözési, mind az egészségmegőrzési dimenziókat figyelembe kell venni. Az új doppinganyagokkal és gyakorlatokkal kapcsolatos információk megfelelő időben és biztonságos módon való cseréje céljából partnerkapcsolatokat lehetne kiépíteni a tagállamok bűnüldöző szervei (határőrségek, országos és helyi rendőrségek, vámhivatalok, stb.), a Doppingellenes Világszervezet (WADA) által akkreditált laboratóriumok és az INTERPOL között. Az EU támogathatná az ilyen elképzeléseket képzési kurzusokkal, valamint az oktatási központok és bűnüldöző szervek tisztviselői közötti hálózatépítéssel. A Bizottság javasolja, hogy a tiltott doppingszerek kereskedelmét a tiltott kábítószerek kereskedelmével azonos módon kezeljék. A Bizottság minden a közegészségért felelős szereplőt felhív a dopping által okozott egészségkárosodáskockázatának számításba vételére. A sportszervezeteket felhívja a helyes gyakorlatok szabályainak kidolgozására a fiatal sportolók jobb informálása és nevelése céljából a doppingszerekkel, doppingszereket esetleg tartalmazó vényre kapható gyógyszerekkel és ezeknek az egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az EU számára hasznos lenne a doppingellenes küzdelem összehangoltabb megközelítése, különösen a WADA, UNESCO és az Európa Tanács részvételével közös álláspontok kialakítása, valamint információ és helyes gyakorlatok cseréje a kormányok, nemzeti doppingellenes szervezetek és laboratóriumok között. Különösen fontos ebben a tekintetben az UNESCO Nemzetközi Doppingellenes Egyezményének a tagállamok által történő megfelelő végrehajása. Ennek során a Bizottság segítő szerepet tölt be, például támogatja a tagállamok nemzeti doppingellenes szervezeteinek hálózatát A sport szerepének erősítése az oktatásban és képzésben A formális és a nem formális oktatásban betöltött szerepe által a sport megerősíti Európa humán tőkéjét. A sport által közvetített értékek hozzájárulnak a tudás, motiváció, készségek fejlesztéséhez, valamint a személyes elkötelezettség iránti hajlandóság fokozásához. Az iskolában és egyetemen sporttevékenységgel töltött idő egészségügyi és oktatási előnyökkel jár, amelyeket fokozni kell.

46 A Bizottság a 2004-es „A sporton keresztül történő nevelés európai éve” során szerzett tapasztalatok alapján az oktatás és képzés területén tett különböző politikai kezdeményezéseken keresztül a sport és fizikai aktivtitás támogatására bátorít, ideértve a szociális és állampolgári kompetenciák fejlesztését a 2006-os élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló ajánlással 5 összhangban. A sport és a fizikai aktivitás támogatható az élethosszig tartó tanulás program által. A sportban rejlő oktatási lehetőségek kihasználása tehát kiemelt kérdés a Comenius program által támogatott iskolai partnerhálózatok, a Leonardo da Vinci program általi szakoktatás és szakképzés területén tett strukturált intézkedések, az Erasmus program által támogatott tematikus hálózatok és mobilitás, valamint a Grundtvig program által támogatott többoldalú felnőttképzési projekte esetében. A sportágazat is igényelhet támogatást egyéni pályázati felhívásokon keresztül az Európai Képesítési Keret (EQF) és az Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditátszámítási Rendszer (ECVET) megvalósítására. A sportágazat bekapcsolódott az Európai Képesítési Keret fejlesztésébe, és a 2007/2008-as évekre pénzügyi támogatást nyert el. A sportolók nagyfokú szakmai mobilitását tekintetve az ágazat akár az Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditátszámítási Rendszer bevezetésének kísérleti ágazata lehetne, a nemzeti kompetencia és minősítési rendszerek átláthatóságának növelésében. A Bizottság bevezet egy az iskolai környezetben a fizikai aktivitást tevékenyen támogató és ösztönző iskolák számára odaítélendő európai díjat. A hivatásos sportolók sportkarrierjük végén történő munkearőpiaci reintegrációja érdekében a Bizottság hangsúlyozza a „kettős karrier” tréningek nyújtásának fontosságát a fiatal sportolók számára, valamint magas színvonalú helyi képzési központok létrehozását az erkölcsi, oktatási és szakmai érdeklődésük kielégítésére. A Bizottság egy tanulmány készítését kezdeményezte a fiatal sportolók képzéséről Európában, amely eredményei a fenti szakpolitikák és programok kiindulási alapjaként szolgálhatnak. A Bizottság úgy véli, hogy a tehetséges fital sportolók számára kialakított képzési rendszereknek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenniük, és nem vezethetnek az EU-polgárok közötti állampolgárságon alapuló megkülönböztetéshez. Az olyan szabályok, amelyek például azt írják elő, hogy a csapatoknak meghatározott számú helyben képzett játékossal kell rendelkezniük, a Szerződéssel összeegyeztethetőként elfogadhatóak, amennyiben nem vezetnek közvetlen állampolgárságon alapuló megkülönböztetéshez és amennyiben a belőlük fakadó közvetett megkülönböztetési hatások bizonyíthatóan arányosak a jogos célkitűzéssel, mint a tehetséges fiatal játékosok képzésének és fejlesztésének javítása és védelme. Nem engedhető meg, hogy az olyan szabályok, amelyek előírják például az „otthon nevelt” játékosok meghatározott számát, közvetlen megkülönböztetéshez vezessenek illetve az esetleges közvetett megkülönböztetésből fakakdó hatásoknak a jogos célkitűzéssel arányban kell állniuk, hogy a Szerződéssel való összeegyeztethetőség biztosított legyen. Ehhez az elemzéshez a fiatal sportolók Európában történő képzéséről jelenleg folyó tanulmány értékes hozzájárulással fog szolgálni. Q. Az önkéntesség és az aktív polgárság ösztönzése a sporton keresztül

47 Egy csapathoz való tartozás, a tisztességes verseny, szabályok betartása, mások tisztelete, a szolidaritás és fegyelem elvei, valamint a nonprofit klubokban szerveződő amatőr sport és az önkéntesség megerősítik az aktív polgárságot. Az önkéntesség a sportszervezetekben számos alkalmat teremt a nem formális oktatásra, amelyet szükséges elismerni és erősíteni. A sport szintén vonzó lehetőségket kínál a fiatalok számára a társadalmi intergrációra, és előnyös hatása lehet, hogy segít a bűnözéstől eltéríteni az embereket. Azonban új trendek jelennek meg a sport gyakorlásában, különösen a fiatalok körében. Egyre többen gyakorolnak sportokat önállóan, nem pedig csoportosan, szervezett keretek között, és ennek eredményeképpen csökken az amatőr sportklubok önkénteseinek száma. A Bizottság a tagállamokkal együtt meg fogja jelölni a fő kihívásokat amelyekkel a nonprofit sportszervezetek szembenéznek, valamint az e szervezetek által nyújott szolgáltatások fő jellemzőit. A Bizottság az alulról szerveződő sportot támogatni fogja az Európa a polgárokért programon keresztül. A Bizottság javasolja továbbá a Cselekvő ifjúság program keretében a fiatalok önkéntességének ösztönzését a sportban, például az ifjúsági csere és a sporteseményeken való önkéntes szolgáltatási tevékenységek területén. A Bizottság tovább fogja fejleszteni az információ és legjobb gyakorlatok cseréjét az önkéntes tevékenységgel kapcsolatban a sportban a tagállamok, sportszervezetek és helyi hatóságok bevonásával. Annak érdekében, hogy az önkéntes sport sajátos szükségleteit a nemzeti és európai politikák alakításában jobban figyelembe tudják venni, a Bizottság egy európai tanulmány készítését kezdeményezi az önkéntességről a sportban. A sportban rejlő lehetőségek kihasználása a társadalmi befogadás, integráció és esélyegyenlőség érdekében A sport nagymértékben hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézió és az integráltabb társadalmak létrejöttéhez. Minden lakosnak lehetőséget kell biztosítani a sportolásra. Az alulreprezentált csoportok sajátos szükségleteivel ezért foglalkozni kell, és figyelembe kell venni a sport a fiatalok, fogyatékkal élők illetve hátrányos háttérrel rendelkezők életében betöltött sajátos szerepét. A sport megkönnyíti a migránsok és külföldi származású személyek társadalomba való beilleszkedését is, és a elősegíti a kultúrák közötti párbeszédet. A sport erősíti az együvétartozás és részvétel érzetét ezáltal a bevándorlók beilleszkedésének fontos eszköze lehet. Ebben az összefüggésben fontos a sportolási lehetőségek elérhetővé tétele és a sporthoz kapcsolódó tevékenységek támogatása, hogy a bevándorlók és a fogadó társadalom pozitív módon működhessen együtt. A Bizottság úgy véli, hogy a sportban rejlő, a társadalmi beilleszkedést segítő lehetőségek jobban kihasználhatóak lennének az Európai Unió és a tagállamok politikái, fellépései és programjai által. Ebbe beleértendő a sport hozzájárulása a munkahelyteremtéshez és a gazdasági növekedéshez és újjáéledéshez, különösen a hátrányos helyzetben lévő területeken. A nonprofit sporttevékenységek hozzájárulása a veszélyeztetett csoportok társadalmi kohéziójához és befogadásához tekinthető általános érdekű szociális szolgáltatásnak. A társadalmi védelem és befogadás terén az összehangolás nyílt módszere továbbra is alkalmazza a sportot mint eszközt és mutatót. Tanulmányok, szemináriumok, konferenciák, politikai javaslatok és cselekvési tervek a sporthoz való hozzáférést és/vagy a

48 sportszervezetekhez való tartozást a társadalmi kirekesztés elemzésekor kulcsfontosságú szempontként alkalmazzák. A Bizottság javasolja a tagállamoknak, hogy a PROGRESS-program és az élethosszig tartó tanulás programja, a cselekvő ifjúság és az Európa a polgárokért programok támogassák a társadalmi befogadás sporton keresztül való ösztönzésének tevékenységeit és a megkülönböztetés elleni küzdelmet a sport által. A kohéziós politikával összefüggésben a tagállamok feladata a sport társadalmi befogadás, integráció és esélyegyenlőség területén betöltött szerepének tanulmányozása, az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap programozásának részeként, valamint intézkedések ösztönzése az Európai Beilleszkedési Alap keretében. A Bizottság a tagállamokat és sportszervezeteket arra ösztönözi továbbá, hogy sportinfrastruktúrájukat igazítsák ki a fogyatékkal élő emberek speciális igényeinek figyelembevételével. A tagállamok és helyi hatóságok feladata a sporthelyszínek és helyiségek megközelíthetővé tétele a fogyatékkal élő emberek számára. Különleges kritériumokat kell elfogadni az egyenő megközelítés biztosítása érdekében minden tanuló számára, különös tekintettel a fogyatékkal élő gyermemekre. Támogatásban részesül a sportklubokban és szervezeteknél a fogyatékkal élők segítésére szolgáló felügyelők, önkéntesek és fogadó személyzet képzése. A sportban érintett felekkel folytatott konzultációi során a Bizottság különös figyelmet fordít a fogyatékkal élő sportolók képviseleteivel fenntartott párbeszédre. A Bizottság az Európai Unió fogyatékossági stratégiájának cselekvési tervében figyelembe veszi a sport jelentőségét a fogyatékkal élő emberek számára, és támogatja a tagállamok e területet érintő fellépéseit. A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010 keretében a Bizottság ösztönzi a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését minden sporttal kapcsolatos tevékenységben, különös hangsúlyt fektetve a bevándorló és etnikai kisebbségekbe tartozó nők sportolási lehetőségeire, a nők számára döntéshozó pozíciók elérhetővé tételére a sportban, illetve a sportoló nők médiaszerepléseire. A rasszizmus és erőszak megelőzése és az ellenük folyó küzdelem erősítése A sporteseményeken, különösen a futballpályákon különböző formákban megjelenő erőszak továbbra is aggodalomra ad okot. A stadionokat elhagyva továbbterjed, elréve a városi területeket. A Bizottság elkötelezett az erőszakos események megelőzéséhez való hozzájárulás mellett a tagállamok, nemzetközi szervezetek (pl. Európa Tanács), sportszervezetek, bűnüldözési szervek, és más érintett felek (pl. szurkolói szervezetek és helyi hatóságok) közötti párbeszéd megkönnyítése által. A bűnüldöző hatóságok elszigetelten nem tudnak sport körüli erőszak mögött meghúzódó okokkal megbirkózni. A Bizottság ösztönzi a legjobb gyakorlatok és operatív információ cseréjét a kockázatot jelentő szurkolókkal kapcsolatban a rendőri szervek és/vagy sporthatóságok között. Különös fontosságot kell tulajdonítani a rendőrségi képzéseknek a szurkolói tömegek kezelése és huliganizmus témájában. A sport minden polgárt érint, tekintet nélkül nemükre, korukra, fogyatékosságaikra, vallásukra, vagy hitükre, szexuális beállítottságukra és társadalmi vagy gazdasági helyzetükre. A Bizottság ismételten elítélte a rasszizmus és idegengyűlölet minden megnyilvánulását, amelyek az EU értékeivel összeegyeztethetetlenek.

49 A rasszista és idegengyűlölő attitűdöket illetően a Bizottság továbbra is ösztönzi a prábeszédet és legjobb gyakorlatok cseréjét a meglévő együttműködési kereteken keresztül, mint a Futballal a Rasszizmus Ellen Európában (FARE) hálózat. A Bizottság a sportszövetségek számára ajánlja a meccsek alatti rasszista megnyilvánulások kezelésére szolgáló eljárások kidolgozását, meglévő kezdeményezések alapján. Szintén ajánlja a klubok engedélyezési rendszereinek diszkriminációjára vonatkozó rendelkezések megerősítését. A Bizottság ennek érdekében: Ösztönzi, az alkalmazandó nemzeti és uniós szabályokkal összhangban az erőszakos és rasszista cselekmények megelőzésével kapcsolatos operatív információk és gyakorlati knowhow és tapasztalatok cseréjét a bűnüldözési szervek és a sportszervezetek között; Elemzi a sporteseményeken előforduló nyilvános zavargások megelőzésére szolgáló új jogi eszközök és más uniós szintű szabványok bevezetésnek lehetőségét; Ösztönzi az antiszociális viselkedés megelőzésének multidiszciplináris megközelítésmódját, különös figyelmet fordítva a szociálpedagógiai fellépésekre, mint a rajongók személyre szóló képzése (hosszútávú fogalalkozás a szurkolókkal a pozitív és erőszakmentes hozzáállás kialakítása céljából); Megerősíti a rendszeres és strukturált sportszervezetek és más érdekelt felek között;

együttműködést

a

bűnüldözési

szervek,

Ösztönzi az alábbi programok felhasználását a a sport körüli erőszak megelőzésében és az ellene folytatott küzdelemben: Cselekvő ifjúság, Európa a polgárokért, DAPHNE III, alapvető jogok és polgárság, és bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem; Magas szintű konferenciát rendez a sporteseményeken előforduló erőszak megelőzése és ellene folyó küzdelemmel kapcsolatos intézkedések megvitatására az érintett felek részvételével. Értékeink megosztása a világ más részeivel A sport az EU külkapcsolataiban játszott szerepének két különböző vetülete is van: megjelenhet külső segítségnyújtási programok elemeként, illetve a párbeszédben a partnerországokkal a nyilvános EU diplomácia keretei között. A sport fontos lehetőségeket rejt magában az oktatás, A Bizottság ösztönzi a sport mint eszköz felhasználását a fejlesztési politikájában. Különösen: • Öszönzi a minőségi oktatás alapvető fontosságú elemeként a sport és testnevelés oktatását, ezáltal az iskolák vonzóbbá tételét, és a látogatottsági arány javítását; • Célzott intézkedéseket tesz a lányok és nők testnevelési és sportolási lehetőségeinek javítására, az önbizalmuk növelése, társadalmi integrációjuk javítása, az előítéletek leküzdése, valamint az egészséges életmódra és az oktatásban való részvételre ösztönzés érdekében. • Támogatja az egészségfejlesztési és tudatosságot növelő kampányokat a sport által A sporttal kapcsolatos kérdések kezelésekor az EU fejlesztési politikájában lehetőség szerint törekszik szinergiák létrehozására az Egyesült Nemzeteknél, a tagállamokban, helyi

50 hatóságoknál és magánszervezeteknél meglévő programokkal. Olyan programokat fog végrehajtani, amelyek a létező programok és fellépések kiegészítését vagy megújítását jelentik. Erre egy példa a Bizottság és a FIFA által 2006-ban aláírt egyetértési memorandum a futball, mint a fejlődés motorja az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országaiban címmel. Az EU partnerországaival folytatott politikai párbeszéde és együttműködése során ahol lehetséges, megvitatja a sporttal kapcsolatos kérdéseket, mint a játékosok nemzetközi transzferei, a fiatalkorú játékosok kihasználása, dopping, pénzmosás a sporton keresztül, és a biztonság a nagy nemzetközi sporteseményeken. Az EU nemzetközi vonzerejének erősítésében fontos tényező a gyors vízum és bevándorlási eljárások megléte, különösen a nem-EU országokból származó élvonalbeli sportolók számára. A harmadik országokkal folyamatban lévő vízumkönnyítési megállapodásokról és az olimpiai család tagjaira az olimpiai játékok ideje alatt alkalmazandó vízumkényszer konszolidációjáról folyó tárgyalások mellett az EU-nak újabb (átmeneti) bebocsátási mechanizmusokat kell kifejlesztenie a harmadik országok sportolói számára. A Bizottság különös figyelmet fordít a sportágazatra: A nemrég előterjesztett, a körkörös migrációról, valamint az Európai Unió és harmadik országok közötti mobilitási partnerségekről szóló közlemény végrehajtása során; A harmonizált bebocsátási rendszerek gazdasági célból történő kialakításakor a harmadik országok polgárainak különböző katergóriáira a 2005-ös, legális migrációról szóló politikai terv alapján. A fenntartható fejlődés támogatása A sportolás, a sportlétesítények és a sportesemények mind-mind jelentős hatással vannak a környezetre. Fontos a környezetvédelmi szempontból megfelelő gazdálkodás előmozdítása, mely többek között magában foglalja a zöld beszerzést, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, az energiahatékonyságot, a hulladékkezelést és a talaj és a víz kezelését. Az európai sportszervezeteknek és a sportesemények szervezőinek környezetvédelmi célkitűzéseket kell elfogadniuk annak érdekében, hogy tevékenységeik a környezetvédelmi szempontból fenntartható legyen. A környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos hitelességük javításával a felelős szervezetek speciális előnyökre számíthatnak a sportesemények megrendezésére való pályázással, továbbá gazdasági haszonra a természeti erőforrások ésszerűbb felhasználása révén. A Bizottság ennek érdekében: Felhasználja a vezető nemzetközi és európai sportszervezetekkel és más, sportban érdekelt felekkel kialakított strukturált párbeszédet, hogy ösztönözze azokat és tagjaikat a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) és a közösségi ökocímkeodaítélési rendszerben való részvételre, valamint hogy támogassák ezeket az önkéntes alapú rendszereket jelentősebb sporteseményeken; A tagállamokkal és más érdekelt felekkel folytatott politikai párbeszéd során támogatja a zöld beszerzést; Az érintett felekkel (politikai döntéshozókkal, kis- és középvállalkozásokkal, helyi közösségekkel) való együttműködésben kidolgozott iránymutatás révén törekszik a

51 sportesemények fenntartható módon történő szervezése érdekében a regionális szintű partnerségben való együttműködés szükségességével kapcsolatos tudatosság növelésére; Az új LIFE+ program „Információ és kommunikáció” komponensének részeként figyelembe veszi a sportot is. A sport dinamikus és gyorsan növekvő ágazat, melynek makrogazdasági hatását alábecsülik, és amely hozzájárulhat a gazdasági növekedést és munkahelyteremtést célzó lisszaboni célkitűzésekhez. Eszközül szolgálhat a helyi és regionális fejlődés, a városi újjáépítés, és a vidékfejlesztés számára. Szinergiák állnak fenn a sport és a turizmus között, és a sport ösztönözheti az infrastruktúra megújítását, valamint a sport- és rekreációs létesítmények finanszírozását szolgáló új partnerségek kialakulását. Jóllehet általánosságban nem állnak rendelkezésre pontos és összehasonlítható adatok a sport gazdasági súlyáról, annak fontosságát megerősítik nemzeti számlákról, a nagy volumenű sportesemények gazdasági adatairól, a mozgáshiányhoz kapcsolódó költségekról (beleértve az öregedő lakosságot) szóló tanulmányok és elemzések. A 2006. évi osztrák elnökség idején benyújtott tanulmány arra utalt, hogy a sport szélesebb értelemben 407 milliárd euró hozzáadott értéket generált 2004-ben, ami az EU GDP-jének 3,7 %-a, továbbá 15 millió embert, azaz a munkaerő 5,4 %-át foglalkoztatta. A sportnak e hozzájárulását láthatóbbá kell tenni és az EU szakpolitikáival elő kell azt mozdítani. A sport gazdasági értékének egyre nagyobb része kapcsolódik a szellemi tulajdonjogokhoz. Ezek a jogok a szerzői joghoz, a kereskedelmi kommunikációhoz, a védjegyekhez, az arculathoz és a médiajogokhoz kapcsolódnak. Egy egyre globalizáltabb és dinamikusabb ágazatban a szellemi tulajdonjogok hatékony érvényesítése a világban a sportgazdaság szerves részévé válik. Fontos továbbá, hogy a kedvezményezettek számára biztosítva legyen a sporteseményekhez való távolsági hozzáférés, az EU-n belül, határokon átívelő szinten. Ugyanakkor azonban függetlenül a sport globális gazdasági fontosságától, a sportesemények jelentős részére nonprofit struktúrák keretén belül kerül sor, mely közül sok függ a nyilvánosság azon támogatásától, hogy valamennyi polgár számára hozzáférést biztosítson a sporttevékenységekhez. Elmozdulás a bizonyítékokon alapuló sportpolitikák irányába A szakpolitikai fellépések és a sporttal kapcsolatos, EU-szintű megerősített együttműködés elindítását szilárd tudásalapnak kell alátámasztania. A sport terén való jobb stratégiai tervezés és döntéshozatal érdekében szükség van az adatok minőségének és összehasonlíthatóságának a javítására. Kormányzati és nem kormányzati érdekelt felek ismételten felkérték a Bizottságot a sport európai statisztikai meghatározására és a sportról és a sporttal kapcsolatos tevékenységekről szóló statisztikáknak ezen az alapon való előállítására irányuló erőfeszítéseknek a koordinálására. A Bizottság, szoros együttműködésben a tagállamokkal, törekedni fog arra, hogy kidolgozzon egy európai statisztikai módszertant a sport gazdasági hatásának mérésére, mely a nemzeti sportstatisztikák alapjául fog szolgálni, és amely a sport európai szatellit statisztikájává válhat. Emellett néhány éves rendszerességgel folytatni kell a speciális, sporttal kapcsolatos felmérések végzését (pl. Eurobarometer felmérések), különösen olyan nem gazdasági jellegű információ szolgáltatása érdekében, amely a sport nemzeti statisztikái alapján nem bocsátható rendelkezésre (pl. részvételi arányok, adatok az önkéntességről stb.). A Bizottság tanulmány készítését fogja elindítani a sportágazatnak a lisszaboni menetrendhez való közvetlen (a GDP, a növekedés és foglalkoztatás szempontjából) és közvetett (oktatás révén, a regionális fejlesztés szempontjából és az EU nagyon vonzereje tekintetében)

52 hozzájárulásáról. A Bizottság meg fogja szervezni a nagyobb sportesemények megrendezése tekintetében kialakult legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, a fenntartható gazdasági fejlődés, versenyképesség és foglalkoztatás előmozdítása céljából. A sport köztámogatásának biztosabb megalapozása A sportszervezetek számos bevételi forrással rendelkeznek, ilyenek például a klubok tagsági díjai és a jegyeladások, a hirdetés és szponzorálás, a közvetítési jogok, a bevétel sportszövetségek közötti újraelosztása, az értékesítés, a lakosság hozzájárulása stb. Ezzel együtt egyes sportszervezetek lényegesen jobb hozzáféréssel rendelkeznek az üzleti vállalkozások forrásaihoz, mint mások, jóllehet néhány esetben érvényben van az újraelosztás jól működő rendszere. Az alulról szerveződő sport terén az egyenlő esélyeket és a sporttevékenységekhez való korlátlan hozzáférést csak erős nyilvános részvétellel lehet biztosítani. A Bizottság felismeri a lakossági támogatás jelentőségét az alulról szerveződő sport és a mindenkinek szóló sport terén, és helyesli ezt a támogatást, amennyiben azt a közösségi jogszabályokkal összhangban biztosítják. Számos tagállamban a sportot részben az állami vagy államilag engedélyezett szerencsejáték és lottószolgáltatásokra kivetett adók vagy illetékek révén finanszírozzák. A Bizottság arra kéri a tagállamokat, küldjenek visszajelzést arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a legjobban kidolgozni és fenntartani a sportszervezeteknek biztosított hosszú távú támogatás fenntartható finanszírozási modelljét. A sportfinanszírozással kapcsolatos visszajelzésekhez való hozzájárulásként a Bizottság független tanulmányt fog készíteni a tagállamokban lévő, alulról szerveződő sport és a mindenkinek szóló sport állami és magánforrásokból történő finanszírozásáról, valamint az e téren végbemenő változásokról. A közvetett adózás terén az EU HÉA-ra vonatkozó jogi szabályozását a 2006/112/EK tanácsi irányelv határozza meg, melynek célja annak biztosítása, hogy a tagállamok HÉA-ra vonatkozó jogszabályainak alkalmazása ne torzítsa a versenyt vagy korlátozza az áruk és szolgáltatások szabad mozgását. Az irányelv biztosítja a tagállamok számára az egyes sporthoz kapcsolódó szolgáltatások mentesítésének a lehetőségét, ahol pedig a mentesség nem alkalmazandó, bizonyos esetekben a kedvezményes adómértékek alkalmazásának lehetőségét. Tekintettel a sport jelentős társadalmi és erős helyi összekötő szerepére, a Bizottság támogatni fogja a sportra alkalmazott, érvényben lévő kedvezményes HÉA-kulcsok megtartását. Az európai sportról folytatott politikai eszmecsere gyakran komoly jelentőséget tulajdonít az ún. „Európai sportmodellnek”. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy támogatni kell az európai sport bizonyos értékeit és hagyományait. Tekintettel azonban az európai sportstruktúrák sokszínűségére és összetettségére, úgy véli, hogy nem lenne realitása az európai sport szervezésének a modelljét egységesen definiálni. Ráadásul a tagállamok többségére jellemző gazdasági és szociális fejlemények (fokozottabb mértékű értékesítés, a közkiadásokkal szembeni kihívások, növekvő részvételi arány és az önkéntes munkavállalók számának stagnálása) az európai sportszervezés számára új kihívásokat állítottak. Az új érdekelt felek megjelenése (a szervezett diszciplínákon, hivatásos sportklubokon stb. kívüli résztvevők) új kérdéseket vet fel a kormányzás, a demokrácia és a sportmozgalmon belüli érdekképviselet tekintetében. A Bizottság szerepet vállalhat a sportirányításon belüli legjobb gyakorlatok megosztásának az ösztönzésében. Segíthet továbbá kidolgozni a sporton belüli jó kormányzás közös elveit, mint amilyen az átláthatóság, a demokrácia, az elszámoltathatóság és az érdekelt

53 felek (szervezetek, szövetségek, játékosok, klubok, ligák, támogatók stb.) képviselete. Ennek során a Bizottság támaszkodhat a korábban végzett munkára 7. Figyelmet kell továbbá fordítani a nők részvételére az irányítási és vezetői pozíciókban. A Bizottság felismeri a sportszervezetek és képviseleti struktúrák (pl. ligák) önállóságát. Felismeri továbbá, hogy az irányítás főként a sportirányítási szervek feladata, és bizonyos mértékben a tagállamoké és a szociális partnereké. Mindazonáltal a sportszervezetekkel folytatott párbeszéd számos területre hívta fel a Bizottság figyelmét, melyekkel az alábbiakban foglalkozunk. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a legtöbb kérdéssel lehet önszabályozás révén foglalkozni, a jó irányítás elveinek tiszteletben tartásával, feltéve, hogy betartják az EU törvényeit, és így készen áll ösztönző szerepet vállalni, vagy intézkedést hozni, amennyiben szükséges. R. A sport sajátossága

A sporttevékenység az EU jogának alkalmazása hatálya alá tartozik. Ezt a személyzeti munkadokumentum mellékletei részletesen kifejtik. A versenyjog és a belső piac rendelkezései annyiban alkalmazandók a sportra, amennyiben az gazdasági tevékenységnek minősül. A sport emellett az EU törvényei egyéb fontos aspektusaitól is függ, mint pl. a nemzetiség alapján való diszkrimináció tiltása, az uniós állampolgárságra vonatkozó előírások és a nők és férfiak közötti egyenlőség a foglalkoztatásban. Ugyanakkor a sportot sajátos tulajdonságok is jellemzik, melyeket gyakran úgy emlegetnek, mint a „sport sajátossága”. Az európai sport sajátosságához kétféle módon lehet közelíteni: • A sporttevékenységek és sportolási szabályok sajátossága, mint pl. a férfiak és nők számára külön szervezett versenyek, a résztvevők számának korlátozása a versenyeken, vagy annak szükségessége, hogy biztosítva legyen az előre nem látható eredmény, továbbá hogy meg lehessen őrizni az egyazon versenyeken résztvevő klubok közötti kompetitív egyensúlyt. • A sport struktúrájának sajátossága, nevezetesen a sportszervezetek önállósága és sokszínűsége, a versenyek piramisszerű felépítése az alulról szerveződő sporttól az elit szintig, a különböző szintek és működtetők közötti szervezett szolidaritási mechanizmusok, a sport szervezése nemzeti alapon, valamint a sportágankénti egységes szövetség elve. Az európai bíróságok esetjoga és az Európai Bizottság határozatai azt mutatják, hogy a sport felismerték és tekintetbe veszik azt. Ezek egyúttal útmutatást is adnak a tekintetben, hogy az EU törvényei hogyan alkalmazandók a sportra. Összhangban a megszilárdult esetjoggal, a sport sajátosságát továbbra is el fogják ismerni, de ez nem történhet oly módon, hogy indokolja az EU törvényei alkalmazása alóli általános mentességet. Amint azt a személyzeti munkadokumentum és annak mellékletei részletesen kifejtik, léteznek olyan szervezeti sportszabályok, amelyek – méltányolható célkitűzéseik alapján – valószínűleg nem sértik az EK-Szerződés trösztellenes rendelkezéseit, feltéve, hogy versenyellenes hatásaik, amennyiben vannak ilyenek, a kitűzött célkitűzésektől elválaszthatatlanok és arányosak azokkal. Kivételt képezhetnek e szabályok alól a „játék szabályai” (pl. a mérkőzések időtartamát vagy a pályán lévő játékosok számát rögzítő szabályok), a sportversenyek válogatási feltételeire vonatkozó szabályok, a „hazai és idegenben zajló mérkőzések” szabályai, a klubmérkőzéseken a többszörös tulajdonlás megelőzésére vonatkozó szabályok, a nemzeti válogatottak összetételére vonatkozó szabályok, a doppingellenes szabályok és a transzferidőszakokra vonatkozó szabályok. Tekintettel azonban a sport szabályozási vonatkozásaira, annak eldöntése, hogy bizonyos sportszabály összhangban van-e az EU versenyjogával, csak eseti alapon történhet, amint azt az Európai Bíróság nemrégiben megerősítette a Meca-Medina ítéletében 8. A Bíróság hasznos felvilágosítást nyújtott az EU törvényeinek a sportszabályokra való kihatásáról. Elutasította a „kizárólag sportszabályok” elvet, irrelevánsnak tekintve azt az EU versenyszabályainak a sportágazatra való alkalmazása szempontjából. A Bíróság elismerte, hogy a sport sajátosságát figyelembe vették a tekintetben, hogy a versenyt érintő, a versenysport megfelelő

54 szervezésétől és működtetésétől elválaszthatatlan korlátozó hatások nem sértik az EU versenyszabályait, feltéve, hogy ezek a hatások arányban vannak a sporttal kapcsolatos valódi törekvéssel. Az arányossági próba szükségessége arra utal, hogy szükség van minden egyes ügy sajátos tulajdonságainak figyelembevételére. Nem teszi lehetővé általános iránymutatások megfogalmazását a versenyjog sportágazatra való alkalmazása vonatkozásában. Szabad mozgás és nemzetiség A sport és a versenyek nemzeti alapon való szervezése a sporthoz való európai viszonyulás történeti és kulturális háttere részét képezi, és összhangban van az európai polgárok szándékaival. Különösen a nemzeti válogatottak játszanak fontos szerepet nem csupán az identitás, hanem az alulról szerveződő sporttal való szolidaritás megszilárdításában is, így támogatást érdemelnek. A Szerződések tiltják a nemzetiség alapján való megkülönböztetést, és előírják az Unió minden polgára számára a tagállamok területén való szabad mozgást és letelepedést. A Szerződések célja továbbá bárminemű, nemzetiség alapú diszkrimináció eltörlése a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás és a munka és a foglalkoztatás egyéb feltételei tekintetében. Ugyanez a tilalom vonatkozik a szolgáltatásnyújtás terén a nemzetiség alapú diszkriminációra. Ezenfelül a sportklubokon belüli tagság és a versenyeken való részvétel egyaránt fontos tényező a fogadó ország társadalmába való integrálódás előmozdítása szempontjából. Az egyenlő elbánás elve vonatkozik azon államok polgárai is, amelyek diszkriminációellenes záradékokat tartalmazó megállapodásokat kötöttek az EU-val, és amely polgárok törvényesen vannak alkalmazásban a tagállamokban. A Bizottság felkéri a tagállamokat és a sportszervezeteket, hogy valamennyi sportág terén foglalkozzanak a nemzetiség alapú diszkrimináció kérdésével. A tagállamokkal folytatott politikai párbeszéd keretében, ajánlások révén, a sportban érdekelt felekkel folytatott strukturált párbeszéddel és szükség esetén jogsértési eljárásokkal fog törekedni a diszkrimináció leküzdésére. A Bizottság újból megerősíti a szabad mozgás elvének korlátozott és arányos korlátozásait (összhangban az EU-Szerződés szabad mozgásra vonatkozó rendelkezéseivel és az Európai Bíróság szabályozásaival) az alábbiak tekintetében: • Nemzeti sportolók nemzeti válogatottakba való beválogatásának a joga; • Versenyeken a résztvevők számának a korlátozása; • A csapatsportokban a játékosok áthelyezésére vonatkozó határidők megszabása. A nem állampolgároknak az egyéni versenyeken való hozzáférését illetően a Bizottság szándékában áll tanulmányt készíteni e bonyolult kérdés valamennyi vonatkozásának az elemzésére. Áthelyezések Az áthelyezésekre vonatkozó szabályok hiányában a sportversenyek integritását veszélyeztetheti, ha a klubok játékosokat toboroznak egy adott évadban az ellenfél legyőzésére. Ugyanakkor bárminemű, a játékosok áthelyezésére vonatkozó szabálynak tiszteletben kell tartania az EU törvényeit (a versenyre vonatkozó rendelkezések és a dolgozók szabad mozgása). 2001-ben egy az EK versenyjogának állítólagos megsértésével kapcsolatos ügy kapcsán és a Bizottsággal folytatott párbeszédet követően a labdarúgás illetékes hatóságai felülvizsgálták a FIFA szabályzatát a nemzetközi futballtranszferek

55 tekintetében, ami a sportklubok esetében felmerült edzési költségek ellentételezéséből, a transzferidőszakok kialakításából, a fiatalkorú játékosok iskolai oktatásának védelméből és a nemzeti bíróságokhoz való hozzáférés biztosításából állt. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy ilyen rendszer jó példa lehetne arra a helyes gyakorlatra, amely biztosítja a sportklubok közötti versenyegyensúlyt, és eközben tekintetbe veszi az EU jogának előírásait. A játékosok áthelyezése aggodalomra ad még okot az ehhez kapcsolódó pénzmozgások jogszerűségével kapcsolatban. Az áthelyezésekkel járó pénzmozgások átláthatóságának fokozására hatékony megoldás lehet egy az áthelyezésekre vonatkozó tájékoztató és hitelesítő rendszer kialakítása. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy ilyen rendszernek csupán ellenőrzési funkciója lehet; a pénzügyi tranzakciókat közvetlenül a résztvevő felek között lehet lebonyolítani. Az adott sportágtól függően a rendszert működtetheti az érintett európai sportszervezet, illetve a tagállamokon belüli nemzeti tájékoztatási és hitelesítési rendszerek. A játékosok menedzsmentje A játékosok valódi európai piacának kialakítása és egyes sportágakban a játékosok fizetésének emelése eredményeképpen fokozottabbá vált a játékosok menedzsereinek a szerepvállalása. Egy egyre bonyolultabb jogi környezetben sok játékos (és sportklub) veszi igénybe menedzserek szolgáltatásait a szerződésekről szóló tárgyalások lefolytatása és azok aláírása céljából. Készültek jelentések a menedzserek által folytatott olyan helytelen gyakorlatról, mely korrupcióhoz, pénzmosáshoz, illetve a kiskorú játékosok kizsákmányolásához vezetett. Ezek károsak a sportra nézve általában, és komoly vezetési kérdéseket vetnek fel. A játékosok egészsége és biztonsága, különösen a kiskorúaké, védelemre szorul, a bűncselekményekkel szemben pedig küzdeni kell. Emellett a menedzserekre tagállamonként eltérő szabályok vonatkoznak. Néhány tagállam különleges jogszabályokat vezetett be a játékosok menedzserei vonatkozásában, míg más tagállamokban az alkalmazandó törvények egyenlők a foglalkoztatási ügynökségekre vonatkozóakkal, jóllehet tartalmaznak hivatkozásokat a játékosok menedzsereire. Ezenfelül néhány nemzetközi szövetség (FIFA, FIBA) bevezette saját szabályozását. A fenti okokból ismételt felhívásokra került sor a tekintetben, hogy az EU egy uniós jogszabályi kezdeményezés révén szabályozza a játékosok menedzsereinek a tevékenységét. A Bizottság hatásvizsgálatot fog végezni annak érdekében, hogy világos áttekintéssel szolgáljon a játékosok menedzserei tevékenységéről az EU-ban, és hogy értékelje, vajon az EU-szintű fellépés szükséges-e, amely egyúttal a különböző lehetséges opciókat is elemezni fogja. A kiskorúak védelme A fiatal játékosok kizsákmányolása változatlanul fennálló probléma. A legsúlyosabban a gyerekeket sújtja ez a probléma, akiket nem választanak be a versenyekbe, és akik egy idegen országban magukra maradnak, ami által olyan rendkívüli helyzetbe kerülnek, ami csak fokozza a további kizsákmányolásukat. Habár a legtöbb esetben ez a jelenség nem tartozik az emberkereskedelem jogi meghatározásába, ez az EU és tagállamai által elismert alapvető értékeket figyelembe véve elfogadhatatlan. Ellentétes továbbá a sport értékeivel. Szigorúan alkalmazni kell a tagállamok bevándorlási törvényei által előírt, a felügyelet nélküli kiskorúakra vonatkozó védelmi intézkedéseket. Fel kell venni a küzdelmet a sport terén a kiskorúakkal szembeni nemi erőszakkal és zaklatással szemben. A Bizottság továbbra is nyomon fogja követni az EU jogszabályainak a végrehajtását, különös tekintettel a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló irányelvre. A Bizottság

56 nemrégiben tanulmányt indított el a gyermekmunkáról, kiegészítendő az irányelv végrehajtásának nyomon követését. A tanulmány ki fog térni az irányelv hatálya alá tartozó fiatal játékosok problémájára. A Bizottság javasolni fogja a tagállamok és a sportszervezetek számára, hogy működjenek együtt a fiatalok erkölcsi és fizikai integritása védelme érdekében, a hatályos jogszabályokról szóló tájékoztatás, a minimumkövetelmények megállapítása és a legjobb gyakorlatok megosztása révén. Korrupció, pénzmosás és a pénzügyi bűncselekmények egyéb formái A korrupció, a pénzmosás és a pénzügyi bűncselekmények egyéb formái helyi, nemzeti és nemzetközi szinten vannak kihatással a sportra. Tekintettel az ágazat nagyfokú nemzetköziségére, a sportágazaton belüli korrupciónak gyakran vannak határokon átívelő vonatkozásai. Az európai dimenzióval rendelkező korrupciós problémákat európai szinten kell kezelni. Az EU pénzmosásellenes mechanizmusainak a sportágazatban is hatékonyan kell működniük. A Bizottság támogatni fogja a sportérdekeket képviselő állami-magán partnerségeket és korrupcióellenes hatóságokat, melyek megállapítják a korrupcióval kapcsolatos érzékeny pontokat a sportágazaton belül, és támogatást nyújtanak az ilyen korrupció leküzdését szolgáló hatékony megelőző és represszív stratégiák kidolgozásában. A Bizottság továbbra is nyomon fogja követni az EU pénzmosásellenes jogszabályainak végrehajtását a tagállamokban, a sportágazat tekintetében. A klubokra vonatkozó engedélyezési rendszerek A Bizottság felismeri a stabil engedélyezési rendszerek hasznosságát a professzionális klubok esetében európai és nemzeti szinteken, mint a sporton belüli helyes igazgatás előmozdításának eszközeit. Az engedélyezési rendszerek általános célja annak biztosítása, hogy minden klub tiszteletben tartsa a pénzügyi irányításra és átláthatóságra vonatkozó azonos alapszabályokat, de tartalmazhatnak a diszkriminációra, az erőszakra, a kiskorúak védelmére és a képzésre vonatkozó rendelkezéseket is. Ezeknek a rendszereknek összeegyeztetőnek kell lenniük a versenyre és a belső piacra vonatkozó rendelkezésekkel, és nem léphetnek túl azon, ami a sport megfelelő szervezéséhez és működtetéséhez kapcsolódó legitim célkitűzések eléréséhez szükséges. Az erőfeszítéseket az engedélyezési rendszerek végrehajtására és fokozatos megerősítésére kell összpontosítani. A labdarúgás esetében, ahol hamarosan kötelezővé válik az engedélyezési rendszer az európai rangadókon résztvevő klubok számára, a fellépéseket az engedélyezési rendszerek nemzeti szinten való felhasználása előmozdítására és ösztönzésére kell összpontosítani. A Bizottság támogatni fogja a sportszervezetekkel folytatott párbeszédet annak érdekében, hogy foglalkozni lehessen az önszabályozó engedélyezési rendszerek végrehajtásával és megerősítésével. A labdarúgást véve kiindulópontként, szándéka konferenciát szervezni az UEFA-val, az EPFL lel, a Fifproval, a nemzeti szövetségekkel és ligákkal az engedélyezési rendszerekről és az e téren kialakult legjobb gyakorlatokról. Média

57

A sportágazat és a sporttal foglalkozó média (különösen a televízió) közötti kapcsolat kérdései alapvető fontosságúvá váltak, lévén hogy a közvetítési jogok a hivatásos sport elsődleges forrását jelentik Európában. A sportközvetítési jogok pedig számos médiaszolgáltató fő forrását jelentik. A sport az új médiumok és az interaktív televíziós szolgáltatások kialakulásának fő mozgatórugója. A Bizottság továbbra is támogatni fogja a tájékoztatáshoz való jogot és az állampolgároknak a sportesemények közvetítéséhez való széleskörű hozzáférését, ami a társadalom számára vonzerővel és jelentőséggel bír. Az EK-Szerződés versennyel kapcsolatos rendelkezéseinek az alkalmazása a sportesemények közvetítési jogainak az eladására tekintetbe veszi az e téren meglévő számos jellegzetességet. A sportközvetítési jogokat időnként együttesen értékesíti valamely sportszövetség, egyéni klubok nevében (ellentétben a jogokat egyenként értékesítő klubokkal). Habár a közvetítési jogok együttes értékesítése a verseny szempontjából aggályos, a Bizottság bizonyos feltételek mellett elfogadta azt. Az együttes értékesítés fontos lehet a bevétel újraelosztása szempontjából, és így eszközként szolgálhat a sporton belüli nagyobb fokú szolidaritás eléréséhez. A Bizottság felismeri a bevétel (többek között egészen kis) klubok és a hivatásos és amatőr sport közötti méltányos újraelosztásának fontosságát. A Bizottság azt ajánlja a sportszövetségeknek, hogy kellő figyelmet fordítsanak a szolidaritási mechanizmusok létrehozására és fenntartására. A közvetítési jogok terén az ilyen mechanizmusok képezhetik a közvetítési jogok együttes értékesítés rendszerét, vagy a klubok általi egyéni értékesítés rendszerét, ám az mindkét esetben szilárd szolidaritási mechanizmushoz kapcsolódik. A Bizottság a sportban érdekelt felekkel folytatott strukturált párbeszéd végrehajtása révén, a tagállamokkal való együttműködéssel, valamint a sportágazatban folytatott szociális párbeszéd előmozdításával nyomon fogja követni az e Fehér Könyvben bemutatott kezdeményezéseket. Strukturált párbeszéd Az európai sportot nagyszámú összetett és sokszínű struktúra jellemzi, melyek különböző jogi státusszal és önállósággal rendelkeznek a tagállamokban. Más ágazatokkal ellentétben és a szervezett sport természetéből adódóan az európai sportstruktúrák természetszerűleg kevésbé kifejlettek, mint a nemzeti vagy nemzetközi szintű sportstruktúrák. Emellett az európai sportot általában kontinentális struktúrákkal összhangban szervezik, nem pedig EU-szinten. Az érdekelt felek egyetértenek abban, hogy a Bizottságnak fontos szerepe van a sportról folytatott európai szintű vitához való hozzájárulás terén, alapot biztosítva a sportban érdekelt felekkel folytatott párbeszédhez. A Szerződések értelmében a Bizottság egyik feladata az érdekelt felekkel folytatott széleskörű konzultáció. Tekintettel az összetett és sokszínű európai sportkultúrára, a Bizottság szándékában áll a következő szereplők bevonása strukturált párbeszédébe: • Európai sportszövetségek • Európai esernyőszervezetek a sport területén, nevezetesen az európai olimpiai bizottságok (EOC), az európai paralimpia bizottság (EPC) és az európai nem kormányzati sportszevezetek; • Nemzeti esernyőszervezetek a sport területén és a nemzeti olimpiai és paralimpiai bizottságok; • A sport egyéb, európai szinten képviselt szereplői, beleértve a szociális partnereket;

58 • Más európai és nemzetközi szervezetek, különösen az Európa Tanács sportstruktúrái és az ENSZ szervei, mint pl. az UNESCO és a WHO. A Bizottság szándéka strukturált párbeszédet szervezni a következő módon: • EU sportfórum: a sportban érdekelt valamennyi fél éves találkozója; • Tematikus megbeszélések, korlátozott számú résztvevővel. A Bizottság emellett törekedni fog a sportesemények fokozottabb európai láthatóságának az előmozdítására. Támogatja az európai sportfővárosok kezdeményezés további kidolgozását. Együttműködés a tagállamokkal A sportra vonatkozó, tagállamok közötti együttműködés EU-szinten informális miniszteri találkozók formájában történik, ezenkívül a sportigazgatók adminisztratív szintjén. Az EU sportminiszterei 2004-ben fogadták el a sportra vonatkozó gördülő ütemtervet, a tagállamok közötti, sporttal kapcsolatos megbeszélések elsőbbséget élvező témáinak meghatározására. Az e Fehér Könyvben felsorolt témák megvitatására a Bizottság javasolja a tagállamok és a Bizottság közötti meglévő együttműködés erősítését. A Bizottság javaslata alapján a tagállamok szándékuk szerint erősíthetik a gördülő menetrend mechanizmusát, például az alábbiakkal: • A sportpolitikai együttműködés prioritásainak közös meghatározása; • Rendszeres jelentéstétel az EU sportminisztereinek az előrelépésről. A szorosabb együttműködés megköveteli minden elnökség idején a sportminiszterek és a sportigazgatók találkozóinak a rendszeres megszervezését, amit a jövőbeli 18 hónapos elnökségek szempontjából figyelembe kell venni. A Bizottság jelentést tesz a „Pierre de Coubertin” cselekvési terv végrehajtásáról, a gördülő menetrend mechanizmusán keresztül. Szociális párbeszéd Tekintettel a sportirányítás egyre növekvő számú kihívására, az európai szintű szociális párbeszéd hozzájárulhat a munkaadók és sportolók közös gondjainak a kezeléséhez, többek között az ágazatban meglévő munkaviszonyokról és munkafeltételekről szóló megállapodásokkal, összhangban az EK-Szerződés rendelkezéseivel. A Bizottság támogatja az általában a sportágazatban és a futballágazatban folytatott szociális párbeszéd megszilárdítását célzó projekteket. Ezek a projektek megteremtették az európai szintű szociális párbeszéd és az európai szintű szervezetek konszolidálásának az alapját. A szociális partnerek együttes kérésére a Bizottság ágazati szociális párbeszéd bizottságot hozhat létre. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a sportágazatban vagy annak alágazataiban (pl. labdarúgás) folytatott európai szociális párbeszéd olyan eszköz, amely lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy tevékenyen és aktív részvétellel járuljanak hozzá a munkakapcsolatok és munkafeltételek kialakításához. Az e téren folytatott szociális párbeszéd egyúttal közös megállapodással kidolgozott magatartási kódexek vagy charták létrejöttét is eredményezheti, amely foglalkozhat a képzéshez, a munkafeltételekhez és a fiatalok védelméhez kapcsolódó kérdésekkel. A Bizottság ösztönzi és üdvözli a sportágazatban tevékenykedő európai szociális párbeszéd

59 bizottságok felállítását célzó erőfeszítéseket. Továbbra is támogatásáról fogja biztosítani mind a munkaadókat, mind pedig a munkavállalókat, és nyílt párbeszédet fog folytatni a témában valamennyi sportszervezettel. A támogatásnak, amelyet a tagállamoknak a kapacitásépítésre és a szociális partnereknek a konvergenciarégiókban az Európai Szociális Alapon keresztül folytatott közös fellépésekre kell biztosítaniuk, felhasználhatónak kell lennie a szociális partnerek általi kapacitásépítésre a sportágazatban is. A Fehér Könyv számos, a Bizottság által végrehajtandó vagy támogatandó intézkedést tartalmaz. Ezek az intézkedések együttesen alkotják a „Pierre de Coubertin” cselekvési tervet, amely iránymutatást ad a Bizottság számára a sporthoz kapcsolódó tevékenységei terén az elkövetkező években. A Fehér Könyv teljes körűen kihasználja a hatályban lévő Szerződések által nyújtott lehetőségeket. A 2007 júniusi Európai Tanács megbízást adott a kormányközi konferenciának, amely a Szerződésnek a sportról szóló rendelkezését irányozza elő. Szükség esetén a Bizottság visszatérhet e kérdésre és további lépések megtételét kezdeményezheti a Szerződés új rendelkezésének kontextusában. A Bizottság konferenciát fog szervezni abból a célból, hogy bemutassa a Fehér Könyvet a sportban érdekelt felek számára 2007 őszén. A Fehér Könyv megállapításait be fogják mutatni az EU sportminisztereinek 2007 végén. A Fehér Könyvet be fogják továbbá mutatni az Európai Parlamentnek, a Régiók Bizottságának és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Tananyag a 23-as tételhez: Európai Bíróság jelentősebb sportra vonatkozó döntései (Walrave és Koch v. UCI (C-36/74), Doná v. Mantero (C-13/76), Bosman (C-415/93),

Szimutyenkov (C-265/03). UEFA aritmetika (az EU és az UEFA) Az egységes piac szabályainak hatása a sportra: Walrave és Koch v. UCI ügy (C-36/74) A személyek mozgásszabadságával kapcsolatos – a kerékpársportból eredő – ügy a bírósági jogesetek sorában az első (még 1974-ből!), amelynek lényege, hogy a Nemzetközi Kerékpár Szövetség (UCI) 1973-ban hatályban volt rendelkezése szerint a kerékpárosnak és motoros kísérőjének a világbajnokságon azonos állampolgársággal kellett rendelkezniük. Két holland motoros kísérő azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt az előírást, és elindultak egy versenyen egy német és egy belga kerékpárversenyzővel Európai Bíróság: a két holland motoros kísérő (Walrave és Koch) ellen döntött azzal az indoklással, hogy a Közösség csak akkor jogosult beavatkozni, ha a sport gazdasági tevékenységnek minősül. A Bíróság ugyanakkor rögzítette azt is, hogy a nemzeti hovatartozás alapján történt diszkrimináció nem áll összhangban a Szerződés rendelkezéseivel, amelyek tiltják az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetést (7. Cikk), biztosítják a munkavállalók szabad mozgását (48. Cikk) és a szolgáltatások szabad nyújtását (59. Cikk) a tagállamok között. Az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma pedig nemcsak a kormányzati intézkedésekre érvényes, hanem a nem kormányzati szervezetekre ill. azok intézkedéseire is (mint pl.: a sportszövetségek alapszabályai) vonatkozik. Európai Bíróság megengedett egy kivételt az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma alól: mivel a nemzeti válogatott csapatok összeállítása során kizárólag sportérdekek jutnak érvényre, tehát ekkor gazdasági szempontokról nem lehet beszélni, így az állampolgárságon alapuló diszkrimináció esete nem áll fenn. Ezért nem ütköznek a közösségi jog előírásaiban.

60

Az egységes piac Doná v. Mantero eset (C-13/76)

szabályainak

hatása

a

sportra:

Európai Bíróság (1976): az Olasz Labdarúgó Szövetség egyik rendelkezésének a közösségi joganyaggal való összeegyeztethetőségét. Az Olasz Labdarúgó Szövetség szabályzata szerint csak olasz állampolgársággal rendelkező játékosok vehettek részt a bajnokságban. Mantero úr (egy olasz futballklub elnöke) megbízta Doná urat azzal, hogy csapatába játékosokat keressen (ún. játékos-menedzsereként). Doná úr a megbízás alapján egy belga újságban adott fel hirdetést, azonban ennek költségeit Mantero úr nem akarta vállalni arra hivatkozva, hogy ő csapatába kizárólag olasz játékosokat kívánt szerződtetni. Európai Bíróság: a nemzeti hovatartozás alapján történt diszkrimináció nem áll összhangban a Szerződés rendelkezéseivel (7., 48. és 59. Cikkek). A Szerződésben biztosított jogoktól a hivatásos labdarúgókat sem szabad megfosztani. Ebből következik az is, hogy az olasz Labdarúgó Szövetség ezzel ellentétes rendelkezése nem felel meg a közösségi jognak. Az Európai Közösség Bírósága a Szerződés 2. Cikkével összhangban rögzítette továbbá, hogy csak a hivatásos („professional”) és fél-hivatásos (semi-professional) sport esik a közösségi jog hatálya alá: „a sporttevékenységre csak abban az esetben vonatkozik a közösségi jog, ha az a gazdasági élet részének tekinthető”. Következtetés az is, hogy a közösségi szabályok az amatőr sportolókra nem vonatkoznak. Hangsúlyozandó, hogy az ítélet szerint mindez csak az egyesületi csapatokban, nem pedig a nemzeti válogatottban szereplőkre érvényes, ugyanis az Európai Bíróság ez utóbbi esetre már megengedi a diszkrimináció tilalma alóli kivételt, mivel ott a sportszempontok dominálnak a gazdasági szempontok ellenében (vö. a Walrave és Koch v. UCI üggyel). Az egységes piac szabályainak hatása a sportra: A Bosman ügy (C-415/93) Jean-Marc Bosman profi belga labdarúgó (RC Liége) lejár a szerződése, klubja új szerződést kínált neki, kedvezőtlenebb feltételek mellett, emiatt a játékos az ajánlatot nem fogadta el, így egyesülete őt az átigazolandó labdarúgók listájára tette részére több milliós átigazolási kártérítést állapítottak meg. Ilyen feltételekkel azonban egyetlen más belga egyesület sem kívánta Bosman urat leigazolni, ezért elhatározta, hogy külföldön keres magának klubot. Az új csapat keresése sikerrel is járt és a labdarúgót oda leszerződtették. Bosman úr korábbi egyesülete azonban a következő bajnoki szezon ideje alatt akadályozta részvételét a bajnokságban, vagyis hivatásának gyakorlásában. A labdarúgó ekkor fordult a Belga Bírósághoz amiatt, hogy az érvényben lévő (UEFA-FIFA) átigazolási szabályok és a külföldiekre vonatkozó rendelkezések (a „3+2 szabály”) csökkentik esélyeit abban, hogy más tagországban labdarúgó egyesülethez szerződhessen. Álláspontja szerint ezek az előírások a közösségi joggal is ellentétesek. Európai Bíróság: a Szerződés 48. Cikkének nem felel meg az olyan sportszövetségi előírás, amely szerint valamely tagállam állampolgárságával rendelkező hivatásos labdarúgót a korábbi egyesületéhez kötő szerződése lejártakor csak akkor alkalmazhatja egy másik tagállam egyesülete, ha korábbi egyesülete átigazolási, nevezési stb. díjat és egyéb kártérítést kap. A játékosokat anyagai kötelezettség nem terheli szerződésük lejártakor, amennyiben valamely EK (vagy EGT) tagországból a másikba igazolnak át. A Bíróság szembeszállt az UEFA azon érvével, miszerint az átigazolási szabályok a labdarúgás világában elengedhetetlenek az anyagi és sportra vonatkozó egyensúly fenntartása érdekében. Az egységes piac A Szimutyenkov ügy (C-265/03)

szabályainak

hatása

a

sportra:

61

A második „Bosman ügy” EU és Oroszország Partnerségi Megállapodás (1997. 12.01): munkát vállaló oroszországi állampolgárokkal szembeni elbánás mentes legyen az állampolgárság alapján történő mindennemű (hátrányos) megkülönböztetéstől, a munkafeltételek, a díjazás vagy az elbocsátás tekintetében, a saját állampolgáraik részére nyújtott elbánáshoz viszonyítva” Igor Szimutyenkov orosz állampolgár és hivatásos labdarúgó (Deportivo Tenerife Club). 2001. októberében Igor Szimutyenkov klubján keresztül kérelmezte, hogy ez utóbbi szövetségi engedélyét olyanra cseréljék ki, amilyennel a Közösségi játékosok rendelkeznek. Kérelmét a Spanyol Labdarúgó Szövetség elutasította. Igor Szimutyenkov szerint az EU tagállamainak állampolgárai és a harmadik államok állampolgárai között e szabályozás által alkalmazott különbségtétel az orosz játékosok tekintetében összeegyeztethetetlen a Közösségek-Oroszország Partnerségi Megállapodással. Európai Bíróság megállapította, hogy az idézett rendelkezés közvetlen hatállyal bír, így azok a jogalanyok, akikre alkalmazandó, hivatkozhatnak rá a tagállamok bíróságai előtt. hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének hatályát illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bosman ügyben hozott ítéletében adott értelmezése,, amely szerint az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma kiterjed a fizetett tevékenység hivatásos sportolók által történő gyakorlásának feltételeit meghatározó sportegyesületek által alkotott szabályokra is, és e tilalommal ellentétes az egyidejűleg indítható játékosok számának állampolgárságon alapuló korlátozása, vonatkoztatható a jelen ügyre is Az Unió és az UEFA Mivel attól lehetett tartani, hogy a labdarúgó egyesületek csapataiban túl nagy lesz a külföldiek részaránya; ennek kapcsán 1990-ben született egy „Gentleman’s agreement” az EU- Bizottság és az UEFA között. Eszerint az 1992/93-as labdarúgó idénytől kezdve a legfelső sportmezőny játékain legfeljebb három külföldi játékos és olyan további kettő vehet részt, akik ebben az országban már legalább öt éve játszottak (ún.„asszimilált” játékosok). Ez a megegyezés a „3+2 megoldás” címszó alatt vált ismertté és jó példája az UEFA eredményes lobbyzásának. A sportra nézve ez az egyezség egy pozitív köztes megoldás volt, azonban alapvetően ellentmondott az EU törvénykezéseinek a személyek mozgásszabadságára és letelepedési jogára vonatkozóan. Ezt a bizonyos „3+2 szabályt” az alább ismertetendő Bosman- ügyben az Európai Bíróság már kifejezetten megengedhetetlennek minősítette, mivel szerinte az EU-Bizottságnak nincs hatásköre ahhoz, hogy ilyen, a Római Szerződésbe ütköző magatartásmódot engedélyezzen. Azonban a harc az EU és az UEFA / FIFA között a fenti megoldással nem ért véget. 2008-ban ugyanis ismét hangsúlyosabban került elő a csapatok nemzetiségi összetételével kapcsolatban. A FIFA be kívánja vezetni az úgynevezett 6+5-ös szabályt. A szabály lényege, hogy minden csapatban 6 hazai játékost kell szerepeltetni és csak 5 lehet a külföldi. Ez pedig alaposan átrendezheti az erőviszonyokat a futballban. Sepp Blatter elképzelése az UEFA tagjait is megosztotta, éppen Brüsszel ellenkezése miatt. Az UEFA inkább a saját nevelésű játékosok számát szabnák meg, ami a FIFA elnök szerint kevéssé akadályozná meg a leggazdagabb klubokat a fiatal focisták felvásárlásában, akiket aztán saját nevelésként tüntetnek fel. Az Unió természetesen figyelmeztette a FIFA-t, hogy az uniós joggal továbbra sem összeegyeztethető a 6+5-ös szabály, még akkor sem, ha azt az európai csapatok csak egyfajta hallgatólagos beleegyezéssel alkalmaznák. A kérdéssel a hazai jogalkotó is foglalkozik; az Országgyűlés sport- és turisztikai, valamint külügyi és határon túli magyarok bizottsága 2009. végi közös ülésén támogatta a FIFA és a NOB azon törekvését, mely szerint az Európai Unió tagországaiban vezessék be a 6+5-ös szabályt. A javaslatot a MOB is támogatja, mivel álláspontja szerint a 6+5-ös terv segíthet abban, hogy minél több gyerek kezdjen sportolni, látva azt, hogy ha küzd és dolgozik, akkor van esélye a legjobbak között futballozni. MOB szerint azoknak az EU-s politikusoknak, akik veszélyesnek látják azt az unió alapelveire, meg kell érteniük, hogy nincs erről szó, hiszen a klubok továbbra is azt igazolhatnának, akit akarnak. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a 6+5-ös szabály sikeréhez még nagyon sok egyeztetést kell tartani a jövőben.