SOCIAL DIALOGUE AND EMPLOYMENT IN THE EUROPEAN UNION. An introductory guide

SOCIAL DIALOGUE AND EMPLOYMENT IN THE EUROPEAN UNION

An introductory guide

1

Társadalmi párbeszéd Magyarországon Magyarországon a társadalmi párbeszéd fogalmát általában azonosan használjuk az érdekegyeztetéssel. Az érdekegyeztetés fogalmába a konzultációkat és a megállapodásokat egyaránt beleértjük. A 2002-2006 közötti időszakra szóló kormányprogram rögzíti: „..a Kormány igényli a társadalmi párbeszédet, a folyamatos érdekegyeztetést a szakszervezetekkel, a munkaadói érdekképviseletekkel, a civil szervezetekkel.” A Kormány és szociális partnerek között – az EU gyakorlatnak megfelelően – e komplex megközelítés és gyakorlat a jellemző. ***

A makroszintű szociális párbeszéd I. Történeti áttekintés Az országos szintű érdekegyeztetés történetét vizsgálva, négy reformról, ennek megfelelően négy korszakról beszélhetünk. 1. 1988 decemberében az akkor létező munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek részvételével megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), mint a munkaügyi egyeztetés országos szintű fóruma. Az új fórum létrehozásával a kormány az adminisztratív bérszabályozást – a bérek alakulásának adóterhekkel történő állami befolyásolását – kívánta felváltani a kollektív tárgyalások rendszerével. Az új fórum összetétele az akkori viszonyokat tükrözte: a munkavállalókat a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a munkáltatókat elsősorban a Gazdasági Kamara, valamint az ipari, a fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseleti szervezetei, valamint a kisiparosok és a kiskereskedők közös delegáltja képviselte. A kormányt a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes, valamint az Országos Tervhivatal és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke képviselte. Az OÉT 1988. decemberétől a rendszerváltozásig működött (ezalatt 8 ülést tartott), és elsősorban bér- és munkaügyi kérdésekkel foglalkozott. Az OÉT már ekkor jogosítványt kapott az országos minimális bér meghatározására. 2. A rendszerváltozást követően már 1990 augusztusában sor került az érdekegyeztetés átalakítására, újraszervezésére. Az új fórum – Érdekegyeztető Tanács (ÉT) – két ponton hozott lényeges változást. Egyrészt igazodott az időközben bekövetkezett pluralista rendszerhez, és 2

befogadta az időközben létrejött, illetve átalakult új szerveződéseket is. Ennek következtében a munkavállalókat 7 szakszervezeti konföderáció, míg a munkaadókat 9 országos szövetség jelenítette meg. A kormány képviseletét a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára látta el. Másrészt az ÉT hatásköre a munkaügyek mellett egyes gazdasági kérdésekkel is bővült. Nevezetesen az ÉT minden évben konzultált a gazdaságpolitikai lehetőségekről, valamint megvitatta a legfontosabb gazdasági jogszabályokat, mindenekelőtt a költségvetési és adótörvények tervezeteit. Emellett az ÉT rendszeresen tárgyalt a legfontosabb munkaügyi jogszabályokról, így pl. a Munka Törvénykönyvéről, a Foglalkoztatási Törvényről, a Szakképzési Törvényről. Az ÉT minden évben döntött a minimális bér mértékéről, és ajánlást fogalmazott meg a keresetek növekedésére vonatkozóan. 1996-ban az ÉT létrehozta a munkaügyi konfliktuskezelés hazai intézményét: a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatot. 3. 1999 áprilisában az Érdekegyeztető Tanács Országos Munkaügyi Tanáccsá (OMT) alakult át. Emellett létrejött a Gazdasági Tanács (GT), valamint az Európai Integrációs Tanács és a Nemzeti ILO Tanács. Az Országos Munkaügyi Tanács gyakorlatilag az ÉT szerepkörét töltötte be – azzal a különbséggel, hogy az OMT gazdasági konzultációkkal nem foglalkozott. Utóbbi feladat a Gazdasági Tanácsba került. Ez ideig összesen a GT 6 plenáris és 2 bizottsági ülésére került sor. Alapszabályát azonban nem sikerült elfogadni. A Gazdasági Tanács létrehozásának célja volt, hogy egy asztalhoz üljön valamennyi olyan gazdasági érdekképviselet, amely képes befolyásolni a gazdasági folyamatokat. A Gazdasági Tanács olyan konzultációs fórumnak indult, ahol elsősorban a gazdaságpolitika egészét, illetve egyes részeit is (pl. költségvetés, adórendszer, nemzeti fejlesztési terv, társadalombiztosítás) megfogalmazó stratégiák kerülnek megvitatásra. A Tanács feladata volt továbbá a gazdaság mindenkori állapotának értékelése, az ezzel kapcsolatos feladatok megfogalmazása és javaslatok kidolgozása a gazdaság mindennapjaiban tapasztalható, a vállalkozások működését akadályozó problémák megoldására. A célok között – nyugat-európai mintára – szerepelt a gazdaság, illetve a gazdaság alrendszereit értékelő összegzések (jelentés) készítése, megvitatása és elfogadása is. A nyugat-európai gyakorlatban ilyen jelentést az érdekképviseletek készítenek, és az abban foglaltakat felajánlják a kormánynak hasznosításra. A kormányokat ugyan jogi értelemben semmi sem köti a jelentés érdemi figyelembevételére, a gyakorlatban azonban a jelentések számíthatnak a kormány fokozott figyelmére. Sajnos, Magyarországon e törekvésből egyelőre semmi sem valósult meg. A GT napirendjén a gazdaság- és pénzügypolitika legfontosabb kérdései szerepeltek: a kétéves költségvetési terv irányelvei, az adórendszerrel kapcsolatos javaslatok, a gazdaság fejlődésére vonatkozó előrejelzések, a külföldiek magyarországi foglalkozatásáról szóló rendelet tervezete. A Gazdasági Tanácsban nem jött létre az oldalstruktúra, azonban az előzetes egyeztetések során megformálódott a részvétel kívánatos

3

szerkezete. E szerint a GT nem tripartit fórum. A GT funkcióit elsősorban plenáris üléseken gyakorolta, melyek a kormány által javasolt napirendek szerint zajlottak. Az üléseken megjelentek a sajtó képviselői. 2001-ben a plenáris ülés egyetértett két bizottság létrehozásával. A Stratégiai Bizottság feladata elsősorban a kormány stratégiai jellegű koncepcióinak és reformelképzeléseinek megvitatása, emellett a plenáris ülések szakmai előkészítése volt. Az Operatív Bizottság – bár működésének alapelveiről megegyezés született – nem ülésezett. Ennek a bizottságnak az lett volna a feladata, hogy megvizsgálja a mindennapi gyakorlatban problémát okozó, túlzottan bürokratikus, életidegen szabályokat, előírásokat, és javaslatokat alakítson ki ezek megszüntetésére. A Gazdasági Tanácsot a Gazdasági Minisztérium működtette. Az ülések előkészítését, a szervezetek közötti koordinációt és az ezzel kapcsolatos ügyviteli feladatokat ugyanaz a titkárság látta el, mint az OMT-ét. Az új kormány a Gazdasági Tanácsot nem hívta össze. Ezt egyfelől az magyarázza, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács ismét kiegészült gazdasági konzultációkkal, másfelől pedig az érdekegyeztetés átalakításáról szóló megállapodás tartalmazta egy Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) létrehozásának a szándékát. E szándéknak megfelelően a Gazdasági és Szociális Tanács 2004. augusztus 24-én meg is alakult. A GSZT nem az OÉT szakfóruma, hanem önálló intézmény, melynek feladatait és felépítését a későbbiekben ismertetjük. 4. 2002. július 26-án, az újonnan funkcióba lépő kormány megállapodott a szociális partnerekkel az érdekegyeztetés új rendszeréről. Ennek eredményeként újjáalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) mint a makroszintű érdekegyeztetés legfontosabb átfogó fóruma. Az új rendszer a részvétel szabályait nem módosította. A változás elsősorban a fórumok közötti kapcsolat erősítésére irányult. Emellett az OÉT-ben ismét konzultációkra kerül sor a legfontosabb gazdasági jogszabályokról (adózásról, járulékokról, költségvetési törvényről), illetve a bértárgyalásokat is e körülmények figyelembevételével – egyfajta jövedelempolitikai tárgyalásként – folytatják le. Új fórum az Ágazati Tanács, amelynek feladata a kétoldalú – a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek közötti közvetlen – konzultációk és tárgyalások erősítésére Phare támogatással folyó, ún. ágazati párbeszéd bizottságok létrehozása feltételeinek kialakítása lett.

4

II.

Jogi háttér

Az országos szintű érdekegyeztetés Magyarországon elsősorban a részt vevő felek egyezségein nyugszik. Az Országos Érdekegyeztető Tanács – akárcsak elődei – alapszabályban vagy ügyrendben rögzíti működését, így szervezeti felépítését, a részt vevő szervezeteket, a jogokat és kötelezettségeket stb. (Érdekes, hogy az OÉT tagjai formálisan nem fogadták el az új fórum alapszabályát. Ez azonban a gyakorlatban semmilyen zavart nem okoz a 2002. június 26-i megállapodás, valamint az előd Országos Munkaügyi Tanács Alapszabályának hallgatólagos „továbbélése” okán.) Mindez nem jelenti azt, hogy a törvények ne érintenék az érdekegyeztetés intézményeit. A Munka Törvénykönyve tételesen tartalmazza az OÉT néhány jogosítványát, így pl. azokat az eseteket, amikor a kormány csak az OÉT egyetértésével hozhat döntést. A Közalkalmazottak és a Köztisztviselők jogállásáról szóló törvények, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvények ugyancsak tartalmaznak érdekegyeztetésre vonatkozó előírásokat, elsősorban a kormány néhány kötelezettségét. Miután Magyarországon 1990 után „versengő” modell jött létre – ugyanazon a területen több szakszervezet, illetve munkáltatói érdekképviselet is működik -, a kezdetektől fogva vitatott volt: melyik szervezetnek van helye az országos érdekegyeztetésben, illetve hogyan oldjuk meg az oldalon belüli vitákat. Törvényi szabályozás híján, első alkalommal 1999-ben került be az Országos Munkaügyi Tanács alapszabályába a részvétel szabályozása, amelynek részleteiről később szólunk.

III. Az Országos Érdekegyeztető Tanács felépítése Az OÉT a plenáris ülés, a szakfórumok, szakbizottságok és munkacsoportok rendszerként épül fel. 1. Plenáris ülés 2. Szakfórumok 2.1. Nemzeti ILO Tanács 2.2. Európai Integrációs Tanács 2.3. Ágazati Tanács 3. Szakbizottságok 3.1. Bér- és Kollektív Megállapodások Bizottsága 3.2. Gazdasági Bizottság 3.3. Esélyegyenlőségi Bizottság 3.4. Információs és Statisztikai Bizottság 3.5. Munkaerőpiaci Bizottság 3.6. Munkajogi Bizottság 3.7. Munkavédelmi Bizottság 5

3.8. Nemzeti Fejlesztési Terv Bizottság 3.9. Szakképzési Bizottság 3.10. Szociális Bizottság 4. Munkacsoportok

1. Plenáris ülés Az OÉT a munka világának szereplőit érintő átfogó munkaügyi kérdésekről egyeztet. Ezek elsősorban a munkaügyi jogszabályok, a versenyszféra bérezési kérdései (így mindenekelőtt a minimális bér meghatározása, valamint a keresetek növelésére vonatkozó ajánlás), a munkajog, a munkaügyi kapcsolatok, a munkaügyi konfliktusok rendezése, a foglalkoztatáspolitika, a szakképzés, a munkaügyi ellenőrzés, a munkavédelem, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó pénzbeli ellátások. Mindezzel az OÉT a következő célokat kívánja megvalósítani: • informálás, a törekvések megismerése, • a vélemények megismerése, • az álláspontok közelítése, lehetőleg közös álláspont – jogszabályban meghatározott esetekben megállapodás – kialakítása, • az intézkedések, jogszabályok szakmai színvonalának a javítása, • mindezek eredményeként az elkerülhető feszültségek megelőzése, a kialakult konfliktusok közös érdekek alapján történő rendezése. Az OÉT – mint valamennyi jogelődje – háromoldalú szervezet. Tagjai: a kormány, a munkavállalók és a munkaadók országos érdekképviseleti szervezetei. (A szociális partnerek – munkaadói és munkavállalói szövetségek – felsorolása a 2.sz. függelékben található.) Az országos szintű érdekegyeztetés talán legvitatottabb kérdése a részvétel, illetve a reprezentativitás szabályozása. Valójában ugyanis sohasem létezett semmilyen szabály arra vonatkozóan, hogy milyen feltételek teljesítése esetén vehet részt egy szervezet az országos érdekegyeztetésben. 1999 ebben a tekintetben változást hozott. Első alkalommal az OMT ideiglenes alapszabálya definiálta, hogy milyen feltételek teljesítése esetén tekinthető egy szervezet országos érdekképviseletnek. Eszerint a munkavállalók, szervezetének minősül:

illetve

a

munkaadók

országos

érdekképviseleti

a) az a munkavállalói, illetőleg munkáltatói érdekképviseleti szövetség (konföderáció), amely aa) nyilvántartásba vételét bírósági végzéssel igazolta; ab) székhelye Magyarországon van; ac) érvényes – a munkaadói, munkavállalói érdekek képviseletére jogosító – alapszabállyal, képviseleti szervezettel rendelkezik, és létrejöttétől folyamatosan működik; ad) legalább három nemzetgazdasági ágban és legalább tíz alágazatban tevékenykedő és bírósági nyilvántartásba vett, igazolt tagszervezettel rendelkezik; 6

ae) tagszervezetei igazoltan legalább öt, különböző megyében működő területi szervezettel rendelkeznek; b) fentieken túl ba) a munkavállalói érdekképviseleti szövetség országos érdekképviseleti szervezetként történő elismeréséhez az szükséges, hogy tagszervezetei együttesen igazoltan, legalább száz különböző munkáltatónál működő munkahelyi szervezettel rendelkezzenek; bb) a munkáltatói érdekképviseleti szövetség országos érdekképviseleti szervezetként történő elismeréséhez az szükséges, hogy a szövetséghez legalább ezer munkáltató, illetve vállalkozás tartozzon, vagy amelyben a foglalkoztatottak száma együttesen legalább százezer fő.

E feltételeket úgy kell értelmezni, hogy egy szakszervezet csak egy szakszervezeti szövetségnél, illetve egy munkáltató csak egy munkáltatói érdekképviseleti szövetségnél vehető figyelembe. Ugyanakkor a feltételek teljesítése érdekében a munkavállalók, illetőleg a munkáltatók érdekképviseleti szövetségei egymással koalícióra léphetnek. A részvétel szabályait az ideiglenes alapszabály valójában a jövőre vonatkozóan fogalmazza meg anélkül, hogy ennek időpontjára vonatkozóan bármit is meghatározna. Ugyancsak nincs tisztázva az sem, hogy a fent említett feltételek teljesülését melyik szervezetnek, testületnek kellene igazolnia. Bármilyen szabályozás kialakításakor döntő jelentőségű az induló állapot meghatározása. Ebben a tekintetben az ideiglenes alapszabály úgy fogalmaz, hogy az OÉT alapító tagjának tekinti azokat a munkavállalói, illetve munkaadói érdekképviseleteket, vagy azok jogutódjait, amelyeket az Országos Választási Bizottság (OVB) 1997. évi döntése országos érdekképviseleti szervezetnek minősített. A kormányzati oldal elnöke a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára. A kormányzati oldal állandó tagja a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium illetékes helyettes államtitkára. Értelemszerűen részt vesz a kormányzati oldal munkájában a napirenden lévő témában érintett minisztérium egy vagy több képviselője. Szervezete, működése Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájában, a plenáris ülésen, a szociális partnerek (munkáltatók és szakszervezetek) egy-egy képviselője, valamint a kormány illetékesei vesznek részt. A résztvevők viszonylag nagy száma miatt elvárás az előzetes közös álláspont kialakítása. Erre elsősorban az készteti a résztvevőket, hogy a szavazati jog nem az egyes szervezeteket, hanem az oldalakat illeti meg. Megállapodás csak konszenzussal hozható, egy „tartózkodás” azonban még nem akadályozza meg a konszenzus létrejöttét. Ugyancsak a hatékony működést segíti, hogy a kormányzati oldal elnököt, a szociális partnerek pedig rotációs rendszerben - a munkáltatói érdekképviseletek 2, a szakszervezetek 3 havonta változtatva - soros elnököt delegálnak, akik előkészítik és koordinálják az oldal munkáját, nemcsak a plenáris ülésen, hanem az ülések között is. Az egyes napirendeket írásos előterjesztés alapján 7

tárgyalják meg, amelyet az adott ülés előtt, meghatározott határidővel kell benyújtani. Az ülések nyilvánosak, így a sajtó képviselői is részt vehetnek rajtuk. Az ülésekről állásfoglalás (tájékoztató) készül, mely a Magyar Közlönyben jelenik meg. Az érdekegyeztetés természetéhez tartoznak a konfliktusok. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy nem elegendő, ha a párbeszéd csupán a formális fórumokon folyik. A nyilvánosság előtt folyó párbeszéd ugyanis időnként nehezíti az őszinte megnyilvánulást, a valós problémák feltárását. Ezért szükség van informális találkozásokra is. E célt szolgálja az un. soros elnöki találkozó, ahol kötetlen beszélgetés keretében lehetőség nyílik a plenáris ülés előkészítésére, tájékozódásra aktuális kérdésekről, valamint a konfliktushelyzetek áttekintésére. A soros elnöki találkozó nem nyilvános, azonban az ülésről emlékeztető készül. Az OÉT munkáját Titkárság segíti. Az OÉT Titkárságába minden oldal egy-egy titkárt delegált. A titkárok köztisztviselők. Feladatuk az oldalak munkájának összefogása és koordinálása. A titkárokat az érintett oldalak javaslatai alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter nevezi ki. A Titkárság elhelyezéséről és működésének feltételeiről a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium gondoskodik. Jogosítványai Az egyeztetéseken a szociális partnereket egyetértési, véleményezési és tájékozódási jog illeti meg. Az egyetértési jog egy része jogszabályokhoz kapcsolódik. A Munka Törvénykönyve ugyanis tételesen tartalmazza, hogy melyek azok a kormány- illetve miniszteri rendeletek, amelyek csak a szociális partnerek egyetértése esetén adhatók ki. Ezek közül legismertebb a minimális bér meghatározása, és éppen ez váltott ki kisebb vihart 2000 őszén, az Orbán-kormány idején, amikor a Parlament a Munka Törvénykönyve módosításával megváltoztatta a minimális bér döntési rendjét. Eszerint ha az OÉT-ben szeptember 10-ig nem jön létre megállapodás, és további 15 napos tárgyalás sem vezet eredményre, akkor a kormány egyoldalúan is meghatározhatja az új minimális bért. (Erre egy alkalommal került sor: a 2001. évi 40 ezer Ft-os minimális bér meghatározásakor.) A Kormány – az OÉT megállapodásának megfelelően kezdeményezte e szabályozás eltörlését, azaz a szociális partnerek egyetértési jogának visszaadását. Az Országgyűlés a Munka Törvénykönyvét 2003-ban ennek megfelelően módosította. Fentieken túl az ideiglenes alapszabály még három – jogszabályhoz nem kapcsolódó – témakörnél ad egyetértési jogot a szociális partnereknek. Ezek: ¾ az OÉT működési rendje (alapszabály, munkaterv stb.); ¾ a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat eljárási és működési szabályai, a közvetítők és döntőbírók listája, a Szolgálat főállású alkalmazottainak kinevezése; 8

¾ ajánlások kidolgozása a kormány és a szociális partnerek által egyaránt követett elvekre, szabályokra vonatkozóan. Ilyen témakör a versenyszféra éves átlagkereset-növekedésére vonatkozó ajánlás. Legtöbb esetben, így a törvényjavaslatok megvitatása során a szociális partnerek véleményezési jogukkal élhetnek. Más kérdés – és ezt a véleményezési jog nem zárja ki -, hogy a feleknek törekedniük kell az álláspontok közelítésére, megállapodás létrehozására. A véleményezési jog érdemi érvényesítését gyakran nehezíti, hogy nem jut elég idő a felkészülésre és a tárgyalásra. Ezért az ideiglenes alapszabály néhány jogszabály esetében legalább 30 napig tartó, míg másoknál (Munka Törvénykönyve, a sztrájktörvény, a foglalkoztatási törvénynek a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testületére (MAT) vonatkozó része, valamint a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek működési és joggyakorlási feltételeire vonatkozó jogszabályok tárgyalása esetében) legalább 60 napig tartó egyeztetést ír elő. A tájékozódási jog minden olyan gazdasági, szociálpolitikai, illetve munkaügyi kérdésben megilleti a szociális partnereket, amelyek a munkaadók és munkavállalók érdekét közvetlenül, illetve közvetve de jelentősen érinthetik.

2 Szakfórumok 2.1 Európai Integrációs Tanács Az Európai Integrációs Tanács (EIT) célja a csatlakozási felkészülés segítése illetve, hogy a kormány és a szociális partnerek EU integrációval kapcsolatos belföldi és nemzetközi tevékenysége a lehető legnagyobb összhangban történjen. Ezért az EIT konzultál, illetve tájékoztatást kap a csatlakozási felkészülésről és a csatlakozási tárgyalások menetéről, továbbá a csatlakozással összefüggő nemzetközi eredményekről és fejleményekről. A Tanács ülésén a kormány megismerteti a tanács tagjait a kormányzat integrációs törekvéseivel. Emellett az EIT megvitatta a munkaadók, a szakszervezetek, vagy a kamarák által benyújtott javaslatokat, kezdeményezéseit és meghallgatta az egyes tárcák beszámolóit az ágazati felkészülés helyzetéről. Az EIT tagjai ¾ a kormány képviselői (a kormányt a külügyminiszter képviseli), ¾ az OÉT munkavállalói oldalát alkotó hat szakszervezeti konföderáció, továbbá – állandó meghívottként – a Magyar Szakszervezetek Európai Integrációs Bizottsága, ¾ az OÉT munkaadói oldalát alkotó kilenc munkaadói szövetség, továbbá – állandó meghívottként – a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége, ¾ a gazdasági kamarák (Magyar Agrárkamara, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara). Az EIT-t a Külügyminisztérium működteti. Ülései nem nyilvánosak. 9

2.2 Nemzeti ILO Tanács A Nemzeti ILO Tanács (NILOT) feladata a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a nemzetközi munkaügyi normák elősegítése érdekében hozott Egyezményében meghatározott tripartit tanácskozások lebonyolítása, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tevékenységéhez kapcsolódó nemzeti intézkedések elősegítése, a munka világát érintő nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás, a nemzetközi együttműködés fejlesztése, a kormány és a szociális partnerek nemzetközi együttműködési törekvéseinek, eredményeinek ismertetése és elősegítése. A Tanács véleményezési, illetve tájékozódási jogába tartozó témakörök körvonalazzák legjobban a fórum tevékenységét. Eszerint véleményezési jog illeti meg a szociális partnereket a következő témakörök tárgyalása során: ¾ a kormány válaszai a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia napirendjére tűzött kérdésekkel kapcsolatos kérdőívekre, a Kormány megjegyzései azokkal a szöveg-javaslatokkal kapcsolatosan, amelyeket a Konferenciának kell megvitatnia; ¾ a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 19. cikkelye értelmében bemutatásra kerülő Egyezmények és Ajánlások kapcsán az Országgyűlés elé előterjesztett javaslatok; ¾ a nem ratifikált Egyezmények és végre nem hajtott Ajánlások áttekintése azért, hogy elő lehessen segíteni megvalósításukat és adott esetben ratifikálásukat; ¾ a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmánya 22. cikkelye értelmében a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz előterjesztendő jelentések kapcsán felmerülő kérdések; ¾ a ratifikált Egyezmények felmondására vonatkozó javaslatok. A tájékozódási jog gyakorolható minden, a Tanács feladatkörébe tartozó, a munkaadók és a munkavállalók érdekét közvetve, vagy közvetlenül érintő, valamint a kormánynak az ILO felé fennálló kötelezettségeit érintő kérdésben. A NILOT tripartit szervezet, amelyben a munkaadói szervezetek, a munkavállalói szervezetek és a kormányzati oldal egyaránt hat-hat tagot delegál. A munkaadói, illetve a munkavállalói tagokat az OÉT megfelelő oldalai jelölik, míg a kormányzati oldalon a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium két fővel – beleértve a NILOT Titkárságának vezetőjét -, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség egy-egy fővel vesz részt. Rajtuk kívül minden oldal jogosult azonos számú, három-három fő helyettes tag kijelölésére. A tagokat és a helyettes tagokat a javaslatok alapján az illetékes miniszter határozatban nevezi ki 4 évre. A NILOT döntő szerepet vállal a Magyarország és az ILO között 2000. december 15én kötött megállapodás végrehajtásában, amely a tripartit együttműködést segíti elő. 10

Ennek keretében szakmai konferenciákat rendez, egy-egy szakterület helyzetét feltáró és a továbbfejlesztésre javaslatokat tevő kutatásokat és tanulmányokat kezdeményez, tanulmányutakat szervez, valamint – döntően számítógépes honlapjára alapozva – információs bázisként szolgál. A NILOT elnöke az Orbán kormány alatt a MEH politikai államtitkára volt. Jelenleg az FMM helyettes államtitkára irányítja az oldal munkáját. A Tanács munkaadói és munkavállalói tagjai soraikból egy-egy alelnököt választanak, akik előkészítik, összehangolják a munkaadói és munkavállalói tagok munkáját, és oldaluk nevében nyilatkozattételre jogosultak. Az üléseket a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata alapján létrehozott Titkárság segíti, szervezi. A NILOT üléseiről emlékeztető készül. Az ülések nyilvánosak. 2.3 Ágazati Tanács Az ágazati szintű párbeszéd a legutóbbi időkig a magyar gyakorlat gyenge pontja volt. Ezért is kezdte el a magyar kormány – Phare támogatással -, a szociális partnerekkel együttműködve, a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek közötti kétoldalú, autonóm párbeszéd fejlesztését. A projekt célja ágazati párbeszéd bizottságok létrehozása. A tripartit Ágazati Tanácsba ugyanazok a szervezetek delegáltak képviselőt, mint az OÉT-be. A Tanács feladata az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozása, az ehhez szükséges szervezeti, jogi és pénzügyi feltételek kialakítása, később – az új törvényi szabályozás hatályba lépését követően – a rendszer működésének figyelemmel kisérése és - a tapasztalatok értékelése alapján - a fejlesztése.

3. Bizottságok A bizottsági ülés elsősorban a plenáris ülés előkészítésére szolgál. Ennek érdekében célszerű, ha a bizottság megfogalmazza a problémákat, az eldöntendő kérdéseket, valamint javaslatot dolgoz ki a szakmailag helyesnek vélt megoldásokra. Ugyancsak elvárás a közös, illetve az eltérő vélemények előzetes jelzése. A bizottsági ülés összetétele a plenáris ülésével azonos, azzal a különbséggel, hogy a bizottságban nem a delegáló szervezetek vezetői, hanem szakértők vesznek részt. Oldalálláspontot azonban itt is ki kell alakítani. A bizottság ülése ugyancsak nyilvános. Az ülésről rövid emlékeztető és/vagy állásfoglalás készül.

4. Munkacsoportok A munkacsoport - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - problémák megfogalmazásával és a megoldás közös kidolgozásával foglalkozik. A bizottság állandó, a munkacsoport ad hoc jellegű. A bizottságban általában a kormány 11

előterjesztéseit vitatják meg. Ezzel szemben a munkacsoport közösen (tripartit) készíti el javaslatait.

IV. Országos érdekegyeztetés a költségvetési szférában A költségvetési szféra legátfogóbb érdekegyeztető fóruma az 1991-ben létrejött Költségvetési Intézmények Érdekegyeztetési Tanácsa (KIÉT) volt. Ezt megelőzően a költségvetési érdekegyeztetés – igaz meglehetős önállósággal – az Érdekegyeztető Tanács egyik bizottságaként működött Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Bizottsága (KIÉB) néven. A KIÉT a költségvetés munkavállalókat érintő kérdéseivel, ezen belül elsősorban a közalkalmazottak és a köztisztviselők bérezésével, valamint a foglalkoztatás feltételeivel, mindenekelőtt a közalkalmazottak éves béremelésével és az alkalmazandó illetményrendszerrel foglalkozott. A gyakorlatban tevékenysége inkább a közalkalmazottakra szorítkozott, mivel a köztisztviselők számára a Belügyminisztérium önálló fórumot (Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum) hozott létre. A KIÉT-nek négy oldala volt: kormány, szakszervezetek, települési önkormányzatok és intézményi munkáltatók. Mivel az intézményi munkáltatók nem hoztak létre munkaadói érdekképviseleteket, ezért megállapodási joggal nem rendelkeztek, azaz megállapodás nélkülük is létrejöhetett. A KIÉT-ben a kormányt elsősorban a Munkaügyi (1998-tól a Gazdasági) Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium képviselte, de természetesen részt vettek az oldal munkájában az érintett ágazati minisztériumok, valamint a MEH képviselői is. A szakszervezetek részvétele a közalkalmazotti tanács választáshoz kapcsolódott: alapvetően a választásokon legalább 10 %-os támogatottságot szerzett szervezetek képviselői lehettek jelen. A részvétel részletes szabályait kormányrendeletek tartalmazták, amelyek a KIÉT egyetértésével születtek. A települési önkormányzatokat a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szervezetei – hét érdekképviselet jelenítették meg. Az önkormányzatok részvételét nyilvánvalóan nehezítette, hogy az önkormányzati törvény 10. §-a – amely az át nem ruházható hatásköröket tartalmazza – számos olyan döntési területet rögzít, amely a települési önkormányzatok által elfogadott költségvetésen keresztül érdemben befolyásolja az intézmények működését, így a bérezési lehetőségeket is. A KIÉT-ben született legtöbb megállapodás ezért valójában a kormány és a szakszervezeti oldal között született. A költségvetési szféra érdekegyeztetésének átalakítása 1999 után Az Orbán kormány a költségvetési szférában az egyeztetést elsősorban ágazatialágazati szintre kívánta helyezni. Később azonban a kormány és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, valamint a csatlakozó szakszervezetek között létrejött megállapodásnak megfelelően beleegyezett egy új szektorális fórum létrehozásába. Ezzel párhuzamosan a köztisztviselői szféra érdekegyeztetési rendszere is átalakult.

12

2002-ben a korábbi fórumokat megőrizve, új, a költségvetési szféra egészét átfogó fórum jött létre. Ez az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT). Ennek megfelelően az alábbi fórumrendszer alakult ki. 1. Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (2002) 2. Szektorális fórumok 2.1 Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (2001) 2.2 Köztisztviselői fórumok (egységes fórum nincs) 2.2.1 Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (1999) 2.2.2 Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (1999) 2.3 Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma (2002) 2.4 Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (2002) 3. Ágazati Fórumok 3.1 (a közalkalmazotti szférában) 3.1.1 Közoktatási Érdekegyeztető Tanács 3.1.2 Felsőoktatási Érdekegyeztető tanács 3.1.3 Egészségügyi és Szociális Tanács 3.1.4 Kulturális ágazati Érdekegyeztető Tanács 3.1.4.1 Kulturális ágazati ÉT Művészeti Szakbizottság 3.1.5 Sportlétesítményekben Dolgozók Érdekegyeztető Tanácsa 3.1.6 Környezetvédelmi és Vízügyi Érdekegyeztető Tanács 3.1.6.1 Vízügyi Fórum 3.2 (rendvédelmi ágazat) 3.2.1 Belügyi Érdekegyeztető Tanács 3.2.2 Határőrségi Érdekegyeztető Tanács 3.2.3 Katasztrófavédelmi Érdekegyeztető Tanács 3.2.4 Rendőrségi Érdekegyeztető Tanács 3.2.5 Rendvédelmi Szervek Érdekegyeztető Tanács (Büntetés-végrehajtás) 1. Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a valamennyi közszolgálati alkalmazottat - közalkalmazottakat, köztisztviselőket, fegyveres szervek hivatalos állományú tagjait (rendvédelmi szervezetek munkavállalói) és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáit - érintő

13

jövedelempolitikai, bérpolitikai, munkaügyi és foglalkoztatási kérdésekkel foglalkozik. Az OKÉT háromoldalú fórum. Tagjai: ¾ a kormány megbízott képviselői, ¾ a több közszolgálati ágazatot érintő, illetve több ágazati, szakmai szakszervezetet összefogó, legalább két szektorális fórumban részvételi joggal rendelkező országos szakszervezeti szövetségek, konföderációk. (Ezek a következők: a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés és a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége.) ¾ a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szervezetei. Az OKÉT-et tájékozódási, véleményezési, javaslattételi, valamint - a saját szervezetével, működésével és a munkaprogramjával kapcsolatos belső ügyekben döntési jog illeti meg. A javaslattételi jog alapján az OKÉT jogosult megállapodni kormányzati intézkedés kezdeményezéséről, valamint a költségvetési intézményi szférában szektorális, ágazati, helyi önkormányzati és intézményi szinten folytatott érdekegyeztető tárgyalásokon követendő elvekkel, eljárással, magatartással kapcsolatos ajánlásról. A véleményezési jog különösen az alábbi kérdéskörökre terjed ki: • a közszolgálati alkalmazottak összességét elsődlegesen érintő politikák kiemelt kérdései, így ¾ a hosszabb távú bér- és foglalkoztatáspolitika, ¾ a költségvetés bérezési- és foglalkoztatási vetületei, ¾ a bruttó és nettó keresetalakulást jövedelempolitikai elemek,

közvetlenül

befolyásoló

• a közszolgálati alkalmazottak összességét érintő politikák végrehajtási eszközei, ezek összehangolása ¾ (bér-meghatározási és juttatási rendszerek, ¾ teljesítmény- és hatékonysági követelmények, ¾ munkafeltételek javítása és szabályozása stb.), • a közszolgálati rendszerek, jogállási törvények éves és hosszabb távú összehangolt működtetése, fejlesztése az egységes közszolgálati szabályozás irányában, • az egységes közszolgálati reform tartalma, • a költségvetési szféra szociális párbeszéd rendszerének működtetése, fejlesztése,

14

• a jogállási törvények szerinti, szektorális érdekegyeztető fórumokon esetenként felmerülő szektorközi összehangolást igénylő kérdések. Az OKÉT, illetve az oldalak jogosultságaikat elsődlegesen plenáris üléseken gyakorolják, melyeket eseti szakértői egyeztetések, valamint az oldalügyvivők konzultációi segíthetik. Szavazáskor az oldalakat egy-egy szavazat illeti meg. Valamely szavazásra bocsátott javaslat, közös álláspont, megállapodás elfogadása konszenzussal történik. Egy oldal tartózkodása azonban a konszenzus létrejöttét nem akadályozza meg. A plenáris ülés levezető elnöki tisztét az oldalak által megbízott személy tölti be. Az OKÉT működésének feltételeiről, a titkársági feladatok ellátásáról az ülések előkészítéséről a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, illetve az e feladatra kijelölt Bérpolitikai Főosztály gondoskodik. Az OKÉT ülései nyilvánosak. A megállapodások, állásfoglalások – az oldalak döntése alapján – a Magyar Közlönyben megjelennek. 2. Szektorális fórumok 2.1 Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) 2001. októberében alakult, ekkor fogadta el alapszabályát is. A KOMT a kormány, a közalkalmazottakat képviselő szakszervezetek és a közalkalmazottakat foglalkoztató intézményeket fenntartó önkormányzatok megbízott képviselőinek országos, ágazatközi fóruma. A KOMT intézményes keretet teremt - a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó intézményi körben - a közalkalmazottak összességét érintő munkaügyi kérdésekben az országos szintű szociális párbeszéd működéséhez, továbbá a jogalkotásról szóló törvényben foglalt véleményezési jogok érvényesítéséhez. A KOMT tagjai: a.) a kormányzati oldal tagjait a FMM, a PM, a MEH, a BM, valamint az érintett ágazati minisztériumok delegálják. b.) a szakszervezeti oldalon azok a szakszervezeti konföderációk vannak jelen, amelyek tagjai az OÉT-nek és a közalkalmazotti szférában országosan jelentős súllyal vesznek részt. A KOMT-ban tehát a részvétel nem kapcsolódik a közalkalmazotti tanács választáshoz, mint korábban a KIÉT-ben, hanem egyfajta politikai alku alapján kaptak 11 helyet a szakszervezeti konföderációk az alábbiak szerint: ¾ Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (6 hely), ¾ Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (3 hely), ¾ Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (1 hely), ¾ Liga Szakszervezetek (1 hely).

15

Mint látható, az oldalban – szemben a KIÉT-tel – az ágazati szakszervezetek közvetlenül nem vehetnek részt, ugyanakkor a konföderációjuk tagjaként – belső döntésük alapján - mégiscsak jelen lehetnek. Ez a szervezeti megoldás azt fejezi ki, hogy a KOMT-ban valamennyi közalkalmazottat érintő kérdésekkel foglalkoznak, míg az ágazati ügyek az illetékes ágazati fórumra tartoznak. c.) A helyi önkormányzati oldal tagjait a 3. sz. függelék tartalmazza. A KOMT jogosultságai: A KOMT-ot, illetve az oldalakat tájékozódási, véleményezési, javaslattételi és döntési jog illeti meg. a.) A tájékozódási jog alapján az oldalak jogosultak tájékoztatást kapni a működésüket és érdekeltségüket érintő fontos információkról. b.) A véleményezési jog különösen az alábbi témakörökre terjed ki: ¾ a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, beleértve a közalkalmazotti illetményrendszert és a Munka Törvénykönyve közalkalmazottakat érintő rendelkezéseit, ¾ a költségvetési törvény közalkalmazotti jogviszonyt közvetlenül befolyásoló elemei, ¾ a közalkalmazottakat szabályozás,

közvetlenül

érintő,

államháztartásra

vonatkozó

¾ a közalkalmazotti tanácsválasztással összefüggő szabályozás, ¾ a közalkalmazottakra vonatkozó, éves és hosszabb távú kormányzati bérpolitika, ¾ a közalkalmazottak foglalkoztatását érintő ágazatközi jelentőségű intézkedések, ¾ a közalkalmazotti jogviszony alá tartozó terület szociális párbeszéd rendszere. c.) A javaslattételi jogosultság alapján a KOMT jogosult állásfoglalásról, ajánlásról megállapodni ¾ a közalkalmazotti intézményi körben ágazati, helyi önkormányzati, intézményi szinten folytatott érdekegyeztető tárgyalásokon követendő eljárásról, magatartásról; ¾ a KOMT működési területéhez tartozó tárgykörben kormányzati intézkedés kezdeményezéséről. d.) Döntési jogosultság a KOMT-ot a saját szervezetével, munkaprogramjával, működésével kapcsolatos belső ügyekben (pl. alapszabály) illeti meg. A KOMT szervezete, működése: A KOMT plenáris ülést tart, amelynek összehívását bármelyik oldal kezdeményezheti, illetve javaslatot tehet a napirendre. Minden oldalt egy szavazat illet meg. Bármilyen javaslat, közös álláspont, megállapodás csak konszenzussal fogadható el. (Egy oldal tartózkodása azonban a konszenzus létrejöttét nem akadályozza meg.) A döntési rendszer eddig még sehol sem alkalmazott új eleme az a megoldás, amely szerint 16

kétoldalú megállapodás megkötésére is lehetőség van (ami természetesen nem tekinthető KOMT megállapodásnak). A KOMT működésével kapcsolatos döntés azonban kétoldalú megállapodás alapján nem hozható. Ugyancsak új elem, hogy a plenáris ülések levezető tisztét az oldalak által megbízott személy tölti be. Ez a megoldás szakít azzal a gyakorlattal, amely szerint a levezető elnöki tisztet rotációs elv alapján az egyes oldalak által kijelölt személy látja el. A KOMT abban állapodott meg, hogy állandó levezető elnöknek a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat igazgatóját kéri fel, és a rotációs elvet csak akkor alkalmazza, ha ő valamilyen oknál fogva az ülés időpontjában nem ér rá. A KOMT működtetéséért a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, ezen belül a Bérpolitikai Főosztályon működtetett Titkárság a felelős. Az ülésekről hangfelvétel készül, míg a munkadöntésekről a Titkárság rövid emlékeztetőt készít. Az ülések nyilvánosak. 2.2 Köztisztviselői érdekegyeztetés A köztisztviselők érdekeinek egyeztetésére működtette a Belügyminisztérium korábban a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórumot, amelyben a kormány, a szakszervezetek és a települési önkormányzatok mellett a Közigazgatási Kamara képviselője is részt vett. Az Orbán kormány működése alatt a KÉF gyakorlatilag kettévált, központi és önkormányzati fórumokra. 2.2.1. A központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők fóruma a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (KÉT), amelyben a kormány, valamint a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt. A KÉT hatáskörébe az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó témakörök tartoznak. A KÉT-nek egyetértési joga van a Köztisztviselői Etikai Kódex szabályaira vonatkozó ajánlás tekintetében. Véleményezési joggal rendelkezik ¾ a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben, ¾ a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben, valamint ¾ az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben. 2.2.2 Az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (OÖKÉT) a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, valamint az ott alkalmazott köztisztviselők érdekeinek egyeztetésére és megállapodások kialakítására szolgál. Az OÖKÉT-ben a BM, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek, valamint az önkormányzati tisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja vesz részt. Az OÖKÉT hatásköre, illetve egyetértési és véleményezési jogosultsága lényegében – értelemszerű eltérésekkel – azonos a KÉT-ével. Ugyanakkor az OÖKÉT ajánlást adhat 17

ki a képviselőtestületek, illetve a munkáltatók köztisztviselőket érintő szabályozásának összehangolására, így különösen ¾ az illetményalap megállapítására, ¾ a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokra, szociális és kegyeleti támogatásokra vonatkozó szabályozásra, ¾ a közigazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseire. 2.3 Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma A Rendvédelmi Szervek Tárcaközi Érdekegyeztető Fóruma (RSZTÉF) a hivatásos (szerződéses) állomány jövedelmét, foglalkoztatását, szociális és munkaügyi helyzetét befolyásoló kérdésekkel foglalkozik. Az RSZTÉF kétoldalú fórum: Tagjai: ¾ a kormány képviseletében a Belügyminisztérium vezette tárgyalócsoport; ¾ a szektor reprezentatív szakszervezetei . Egyebekben a fórum működése lényegében megegyezik a KOMT működésével. 2.4 Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum A Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (HÉF) ügyrendjét a honvédelmi miniszter, a vezérkari főnök, illetve a reprezentatív szakszervezetek és két érdekképviseleti feladatokat ellátó egyesület megállapodása alapján határozták meg. Ennek megfelelően a HÉF kétoldalú fórum. Tagjai: ¾ munkaadói oldalként a honvédelmi tárca: a miniszter és a vezérkari főnök, illetve kijelölt képviselői; ¾ munkavállalói oldalként egyrészt a reprezentatív szakszervezetek – Honvédségi Dolgozók Szakszervezete és a Honvédszakszervezet -, másrészt a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége és a Csapatoknál Szolgálatot Teljesítő Katonák Érdekvédelmi Szövetsége. A HÉF ügykörébe a tárca költségvetésével, az illetménnyel (bérezéssel), a foglalkoztatással, jóléti (szociális, egészségügyi, kulturális, sport) ügyekkel, lakáspolitikával, a biztonságos munkavégzés feltételeivel stb. kapcsolatos kérdések tartoznak. Egyebekben a HÉF működése lényegében megfelel a KOMT vagy a RSZTÉF működésének.

18

V. A Gazdasági és Szociális Tanács A Gazdasági és Szociális Tanács (a továbbiakban: GSZT) a nemzeti gazdasági és társadalompolitikai stratégiákról való magas szintű konzultáció fóruma. Létrehozásának célja, az Európai Unió normáinak is megfelelően: a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés és az ehhez illeszkedő szociális modell kidolgozásának előmozdítása, a szervezett civil társadalom képviseletének bevonásával. Feladata: a gazdaságot és a társadalmat érintő átfogó – makrogazdasági és társadalmi - problémák rendszeres vizsgálata, a gazdaság és a társadalom mindenkori állapotának értékelése és az ezek kezelésére javasolt nemzeti stratégiák megvitatása, különösen • a gazdaság- és szociálpolitikai, • a munkaügyi- és foglalkoztatáspolitikai, • a társadalombiztosítási és egészségügyi, • az európai integráció stratégiai kérdései, • valamint minden egyéb olyan stratégiai kérdés, mellyel a GSZT foglalkozni kíván. A GSZT konzultatív fórum, mely a napirenden lévő kérdésekről • véleményt formál, • állásfoglalásokat fogalmaz meg, • javaslatokat tesz, • megállapodást köthet a követendő magatartásról. A GSZT résztvevőit a 4.sz függelékben felsorolt csoportok alkotják. A makroszintű szociális párbeszéd perspektívái Magyarországon Magyarország – éppen a szociális párbeszéd viszonylag korai kialakulása okán is – „bezzeg-gyerek”-nek számított az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó közép-kelet európai országok között. De – mint ahogy a gazdaságban is - az érdekegyeztetés területén szintén válhat relatív hátrány a relatív előnyből. Az érdekegyeztetés hazai struktúrája – annak ellenére, hogy többszöri átalakuláson is keresztül ment – lényegében a szociális párbeszéd kialakulása idején körvonalazódott jellemzőket hordozza. Ahhoz azonban, hogy ne csupán az európai szociális dialógus formai kellékei érvényesüljenek a hazai társadalmi párbeszédben, elengedhetetlen, hogy az érdekegyeztetés igazodjon az Európai Uniónak a szociális dimenzió szabályozása során kialakított prioritásaihoz. A szociális dimenzió részét képezik az országos és az uniós szintű munkaügyi kapcsolatok, azaz a munkaadók és a munkavállalók között zajló érdekegyeztetés is. A hazai érdekegyeztetési rendszer továbbfejlesztésének iránya kettős lehet. Egyfelől - a hazai sajátosságok messzemenő figyelembe vétele mellett, differenciált intézményrendszer kialakításával - fokozatosan alkalmazkodni kell az uniós irányelvek és gyakorlat által kijelölt struktúrákhoz. (Ezt szolgálja például, hogy az ágazati szint, az autonóm párbeszéd megerősítésével jobban érvényesülhessen a szubszidiaritás 19

elve.) Másfelől – és hangsúlyozottan – erősíteni kell a szociális párbeszéd tartalmi elemeit. Hatékony érdekegyeztetés ugyanis csak ott alakulhat ki, ahol valós a párbeszéd iránti kormányzati szándék, s érvényesül a partnerek közötti bizalom.

A civil párbeszéd hazai gyakorlata Hazánkban a civil párbeszéd a kormányzati és ágazati munkában az elmúlt években felértékelődött. A kormányprogram (2002-2006) a társadalom előtt álló feladatok megoldásában a civil szféra aktív részvételére épít. A program alapelvnek tekinti, hogy a modern társadalom sajátja az erős civil szféra és a szektorok közötti partneri együttműködés. A Kormány civil stratégiája – többek között – rögzíti, hogy a Kormány: ƒ tiszteletben tartja a civil szerveződések függetlenségét, természetesnek tartja és igényli a civil társadalom kontrollját; ƒ az érdekegyeztetés szerves részének tekinti a civil szervezeteket és azok által legitimált képviselőket; ƒ a nyitott jogalkotás szellemében biztosítja a civil szervezetek részvételének lehetőségét a jogszabályok előkészítésében, véleményezésében; ƒ kész az egyenrangú partneri kapcsolatokra a szektor által delegált, választott legitim képviselőkkel. A kormányzati szervek megkülönböztetett szerepet tulajdonítanak a közel 600 országos civil szervezet és ágazati ernyőszervezettel való párbeszédnek (jelenleg 45.000 civil szervezet végez közcélú, közhasznú tevékenységet). Az együttműködés fő formáját hazánkban is egyre inkább az EU-s normák, a követendő értékek határozzák meg, azaz: • a polgárok bekapcsolása a döntés előkészítés folyamatába; • naprakész, online információ- szolgáltatás a döntéshozatal minden szakaszában; • a helyi és regionális önkormányzatok ésa civil társadalom szoros együttműködése; • rendszeres párbeszéd az önkormányzatok, a nemzeti és európai civil szervezeteken keresztül; • a konzultáció minimális normáinak kialakítása, közzététele; • nyitottság és reprezentativitás alapján partnerségi megállapodások kötése. A civil párbeszéd intézményrendszerének továbbfejlesztése az EU tapasztalatok figyelembevételével, a folyamatos és párhuzamos konzultáció lehetőségével az országos ernyőszervezetek számára biztosítja a civil párbeszéd, a részvételi demokrácia kiteljesedését.

20

Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok létrehozása és működtetése Magyarországon A közvetlen konzultációk a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek között ágazati szinten a közelmúltig alig voltak jelen a magyarországi társadalmi párbeszédben. Az ágazati kollektív szerződések alacsony száma és az ily módon érintettek korlátozott köre már régóta nagy hiányossága a magyarországi társadalmi párbeszédnek. Az ágazati kollektív szerződések hiánya hozzájárul egy szabályozatlan piac létrejöttéhez, fennmaradásához és az ilyen helyzetből eredő elfogadhatatlan piaci előnyök kialakulásához. Az e helyzetet megváltoztatni hivatott, 20000-ben indított PHARE projekt célja volt az Ágazati Párbeszéd Bizottságok megalapítása, melyeknek feladata alapvetően a konzultatív jellegű és kollektív szerződések létrehozását célzó társadalmi párbeszéd fejlesztése és előmozdítása ágazati szinten. Az ágazati bizottságok küldetése az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságokéhoz hasonló. A projekt további célja volt az is, hogy az Ágazati Párbeszéd Bizottságok létrehozásával javítsa az ágazati párbeszéd és az országos szintű társadalmi párbeszéd közötti kapcsolatot és elősegítse a vállalati szintű társadalmi párbeszédet.

I.

AZ EURÓPAI SZINTŰ ÁGAZATI SZOCIÁLIS DIALÓGUS INTÉZMÉNYEI ÉS MŰKÖDÉSÉNEK TAPASZTALATAI I. 1. ÁGAZATI

BIPARTIT FÓRUMOK

Az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok több évtizedes fejlődés eredményeképpen alakultak ki. Elsőként, 1963-ban, Közös Tanácsadó Bizottságok (továbbiakban: KTB) jöttek létre a Bizottság egyedi határozatai alapján. Az Európai Bizottság maga volt az, amely szorgalmazta az ágazati konzultáció intézményének a megszületését, s késztette a szociális partnereket a különböző bizottságok létrehozására, ha azt az egységes belső piac megteremtése érdekében nélkülözhetetlennek vélte. Az 1974-es Szociális Akcióprogram nyomán a KTB-k átalakultak ágazati Közös Bizottságokká, azzal a céllal, hogy az ágazatot érintő minden jelentősebb kérdéssel foglalkozzanak, ne csupán szociális problémákkal. Emellett újabb konzultatív testületek is születtek informális munkacsoportok és vitacsoportok formájában. Az Európai Bizottság formálisan is elismerte és elfogadta konzultációs partnereként ezen informális konzultációs fórumokat, és biztosította számukra az adminisztratív és pénzügyi támogatást is. Elsősorban a Bizottság által létrehozott Ágazati Közös Bizottságok voltak aktívak. A majdnem három évtizedes működés tapasztalataira alapozva szabályozta újra az Európai Bizottság az ágazati szociális párbeszéd fórum rendszerét. A Bizottság a struktúrák egységesítésével, a reprezentativitás meghatározásával azt remélte elérni, hogy az új fórum rendszer túlléphet a korábbi fórumokra jellemző reaktív állásfoglalásokon és nem kötelező erejű nyilatkozatokon, s fórumává válhat kötelező erejű keret-megállapodások kötésének. A Bizottság intézményesítette az Európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok rendszerét, amelyek a szociális partnerek közös kezdeményezése alapján alakulhatnak meg. Az EU-s Ágazati Párbeszéd Bizottságok alapvető feladata az, hogy

21

1) 2)

konzultációt folytassanak a közösségi szintű, szociális kihatású fejleményekről, s véleményükkel segítsék az Európai Bizottság jogalkotói, politikaformálói, illetve végrehajtó munkáját, kiépítsék és elősegítsék az ágazati szociális párbeszédet. Az Európai Bizottság magára vállalta azt a kötelezettséget, hogy a felálló Ágazati Párbeszéd Bizottságokat tájékoztatja mind arról a fejleményről, aminek közösségi szinten szociálpolitikai következménye lehet.

Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok bipartit szervezetek. Tagjaik az adott ágazatban illetékes európai szinten jól szervezett és reprezentatívnak tekinthető ágazati, szakmai szakszervezeti és munkáltatói szervezetek képviselői. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok ülésein a munkaadók vagy a munkavállalók meghatározott képviselője elnököl, de a partnerek kérésére a Bizottság képviselője látja el az elnöki funkciókat. Az 1999. januárban hatályba lépett új szabályozás nyomán európai szinten a mai napig összesen 27 ágazatban jött létre Ágazati Párbeszéd Bizottság. Fontos megjegyezni, hogy a jelentős fejlődés ellenére az ágazati szociális dialógus elterjedésében az ágazati bipartit szociális dialógus által lefedett ágazatok eloszlása igen egyenetlen, s olyan óriási és kulcsfontosságú területeken, mint például vas- és gépipar, vegyipar, közszolgálat és közszolgáltatás egyáltalán nem került sor egyetlen bipartit fórum felállítására sem. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságokban testet öltött bipartit dialógus azonban nem egyedüli formája a szociális partnerek (és a Bizottság) közötti véleménycserének és konzultációnak. Olyan fontos iparágban, mint a vas és acélkohászat, tripartit bizottság működik az Európai Szén és Acélközösség keretében. Az autóiparban 1997-ben alakult meg az Autóipari Felsőszintű Munkacsoport, az Európai Vasas Szakszervezet az autógyártó és autóipari beszállító vállalatok szövetségei, fogyasztó-védelmi csoportok, az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselőinek bevonásával.

I. 2. Az európai (ágazati) szintű jogszabályszerű kétoldalú megállapodás intézménye Az Európai Bizottság el kívánta érni, hogy a szociális partnerek kötelező érvényű megállapodásokat tudjanak kötni. Az Európai Bizottság nyomására az ETUC, illetve a UNICE és CEEP 1991-ben egyezségre jutott egy eljárásban, amely lehetővé teszi kötelező erejű megállapodások születését. Az ún. Szociálpolitikai Megállapodást csatolták a Maastrichti Szerződéshez, majd része lett az Amszterdami Szerződésnek. Ez lehetővé tette, hogy a szociális partnerek közvetlenül tárgyaljanak és közösségi szintű – jogszabályszerű – megállapodást érjenek el. A Szociális Megállapodás alapján az Európai Bizottság, a szociálpolitikai területre vonatkozó javaslatai megtétele előtt, konzultálni köteles a szociális partnerekkel a közösségi szintű szabályozás lehetséges irányáról. Ha az Európai Bizottság, ezután, úgy ítéli meg, hogy ajánlatos a közösségi szintű szabályozás, akkor ismét konzultál a szociális partnerekkel a tervezett javaslat tartalmáról. A második konzultáció alkalmával a szociális partnerek kifejezhetik azon akaratukat, hogy saját maguk kívánnak megállapodást kötni az Európai Bizottság által szabályozni kívánt tárgykörben. A szociális partnerek kétoldalú, megállapodás kötésére irányuló tárgyalása nem tarthat tovább kilenc hónapnál, kivéve, ha az érintett szociális partnerek és az Európai Bizottság közösen határoznak a meghosszabbításról. A rögzített mechanizmus nem tesz különbséget aszerint, hogy az Európai Bizottság által kezdeményezett szabályozás tárgyában született megállapodás csak 22

konföderáció szintű szociális partnerek köthetik meg, vagy akár ágazati szinten is sorra kerülhet ilyen - jogszabályszerű - megállapodásra. A Szociális Megállapodás impliciten magában foglalta, hogy ágazati szinten is köthető jogszabály-szerű megállapodás. Az Európai Bizottság 1998-as állásfoglalása ezt véglegesen tisztázta. A szociális partnerek azonban nem autonómak annak kijelölésében, hogy miről kívánnak megállapodni, hanem az Európai Bizottság jelöli ki milyen kérdésben és hogyan hajlandó átengedni a szociális partnereknek a szabály-alkotás jogát. Eddig három ágazati szintű megállapodás született, amelyek közül egy vált – az aláírók kérésére – irányelvként a közösségi jog részévé a fenti eljárás keretében.

I. 3. Az európai ágazati szintű szociális párbeszéd tartalma Az ágazati szociális párbeszéd keretében az évek során egyre nőtt a közös állásfoglalások, ajánlások és hasonló jellegű dokumentumok száma a foglalkoztatás, a munkaidő, a szakképzés és a munkakörülmények kérdésköreiben. Ezeknek a közös állásfoglalásoknak elsősorban politikai és szimbolikus jelentősége volt. Ugyanakkor 2000-től jelentősen megugrott az ÁPB-kben kötött önkéntes közös megállapodások, közös nyilatkozatok és nem kötelező érvényű egyezségek száma. A jogszabályszerű megállapodások eddigi tapasztalatai ellentmondásos értékeléséket eredményeztek. Az Európai Bizottság maga optimista módon értékelte a jogszabályszerű megállapodás intézményét, s örömét fejezte ki, hogy a „közös álláspontok” korszaka átadta helyét a megállapodásoknak. Ezzel a szociális partnerek központi szereplőivé váltak az európai szintű szociális politika-csinálásnak. A megállapodások tartalma ugyanakkor nagyon alacsony szinten húzta meg a minimum standardokat, gyakorlatilag a tagállamok közötti legkisebb közös többszörös színvonalán. Emiatt nem voltak arra alkalmasak, hogy a tagállamok közötti színvonalkülönbség harmonizálásának eszközévé váljanak.

I. 4. A „puha szabályozás” jelensége Az európai szociális párbeszéd fórumai által javarészt kialakított közös állásfoglalások, ajánlások a „puha szabályozás” kategóriájába tartoznak. A „puha szabályozás” definíciója a kötelező és merev szabályrendszerekhez viszonyítva állítható fel. A keretében született dokumentumok megengedő jellegűek: konkrét jogok és kötelezettségek helyett csak alapelveket, vagy rugalmas keretszabályokat rögzítenek, általánosan érvényesülő (standard) mértékek helyett minimumértékeket állapítanak meg. A „puha szabályozás” csak morális kötelezettséget állapit meg szankciók helyett. Ugyanakkor ezek a dokumentumok feltételezik, hogy az általuk adott keretek között alsóbb szintű tárgyalásokon további szabályokat állapítanak meg. A puha szabályozás által érintett téma komplexitásával a jogalkotás nem tudna megbirkózni, így a „reálfolyamatokhoz” közeli szinten, az érintettek által megkötött szerződések sokaságára bízza a részletező szabályozást. (A szubszidiaritás elve lényegében ugyanezt mondja ki.) A „puha szabályozás” terjedése egyúttal a munkaügyi kapcsolatrendszer minőségi átalakulását is jelenti. A kollektív szerződések terén ebbe a trendbe illeszkedik az ismert decentralizálódás és a minimum feltételekre korlátozódó megállapodások szaporodása. Miközben a puha szabályozás nem új jelenség, mégsem állítható, hogy a nem kötelező erejű 23

megállapodások teljesen hatástalanok lennének. Ugyanakkor ma még megválaszolhatatlan a kérdés, hogy a „puha szabályozásból” kifejlődhet-e kötelező erejű szerződés, vagy épp ellenkezőleg, hosszú távon inkább a jelenlegi „kemény” kollektív szerződések „felpuhítása” lesz jellemző. Az EU szintjén nem valószínű a munkaügyi szabályozások „keményedése”, marad a keretszabályozás, melyet koordinált módon, nemzeti, ágazati vagy éppenséggel vállalati szinten lehet rugalmasan az igényekhez igazítani. Ugyanakkor a „kemény” eszközöket erőteljesebben alkalmazó nemzeti szabályozások (az ágazati szerződések kiüresedése esetén egyre inkább a jog) meghatározók maradnak a jövőben is, akár az európai szint „puha” szabályozásának árvétele során is.

I.5. A szociális partnerek legitimitása és reprezentativitása Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok intézményének szabályozásakor az Európai Bizottság rendezte a szociális partnerek legitimitásának kérdését is. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok felállítását ugyanis csak azok a szociális partnerek kezdeményezhetik, amelyek az ágazat mindkét oldalán megfelelnek a reprezentativitás kritériumainak, amelyek a következők: a) meghatározott ágazatokhoz vagy kategóriákhoz kötődnek; és európai szinten szervezettek; b) olyan szervezetekből állnak, amelyek maguk is integráns és elismert tagjai a tagállamok szociális partner struktúráinak, és szerződéskötéshez vezető tárgyalási kapacitással rendelkeznek; és a tagszervezetek számos, különböző tagországot képviselnek; c) megfelelő struktúrával rendelkeznek ahhoz, hogy hatékony módon részt vegyenek a Bizottság munkájában. Az Európai Bizottság a későbbiekben meg is határozta, hogy kikkel köteles konzultálni európai szintű szociális dialógus folyamatában. Fontos megjegyezni, hogy a szociális partnerek európai szintű reprezentativitásának alapja, hogy nemzeti szintű tagszervezeteik - Anglia kivételével – az országos szintű átfogó ágazati kollektív szerződéseket megkötő szociális partnerek.

I. 6. Az Európai Bizottság szerepe Az európai jogfejlődés során az Európai Bizottság alapszerződésbe foglalt kötelezettségévé vált, hogy elősegítse a szociális partnerekkel való közösségi szintű konzultációt, és meghozzon minden szükséges intézkedést párbeszédük megkönnyítésére, biztosítva mindkét fél számára a kiegyensúlyozott támogatást. Ezt megelőzően is, az ágazati szintű európai szociális párbeszéd legfőbb szorgalmazója maga az Európai Bizottság volt. A szociális partnerek csak akkor voltak készek az európai szintű párbeszédre, ha az Európai Bizottság meghatározó fontosságú lépéseket tervezett az adott ágazatban. Az elmúlt évtizedekben az Európai Bizottság biztosította az ágazati fórumok működésének financiális és adminisztratív hátterét. Az Európai Bizottság hivatalszervezete a maga eszközeivel maradéktalanul támogatta az ágazati bizottságok alakítását, működését, illetve szükség szerinti megújítását, újjászervezését. Fontos ugyanakkor, hogy az ágazati szociális dialógus 1998-as újraszabályozásával az Európai Bizottság visszalépett szerepköréből egy semlegesebb pozícióba. Míg a korábbi Ágazati Közös Bizottságokat az Európai Bizottság hozta létre, addig az Ágazati Párbeszéd 24

Bizottságok kifejezetten a szociális partnerek közös kezdeményezésére alakulhatnak meg. Tehát, az Európai Bizottság többé már nem kényszerítheti tárgyalóasztalhoz a szociális partnereket, csak a meggyőzés eszközével élhet.

II. A HAZAI ÁGAZATI SZINTŰ ÉRDEKEGYEZTETÉS HELYZETÉNEK JELLEMZÉSE

II. 1. Jogi és szervezeti környezet II.1.1. Ágazati definíciós problémák, a besorolási rendszer és érdekképviseleti struktúra ellentmondásai A vállalatok ágazati besorolása a jelenleg használatos statisztikai rendszer szerint épül fel (TEÁOR). Ugyanakkor a hivatalos statisztikai rendszer szerinti besorolás és az érdekképviseleti struktúrák szerveződése nem feltétlenül esik egybe minden ágazatban. Mindemellett az ágazat fogalmának meghatározásakor a jelenleg használatos statisztikai rendszerből kell kiindulni. Ennek részben az az oka, hogy az adott ágazat gazdasági helyzetének jellemzésére használt adatok a TEÁOR rendszernek megfelelően állnak rendelkezésre. Ugyanakkor egyes ágazatok még mindig a statisztikai rendszer 1998-as európai harmonizációja előtti kategóriák szerint határozzák meg magukat. Ennek hátterében az áll, hogy a munkáltatói és/vagy munkavállalói érdekképviseletek szervezeti rendszere az 1998 előtti időkre nyúlik vissza, s nem igazodik az ez utáni ágazati statisztikai besorolási rendszerhez. Így például, az építőipar területén az építőipari érdekképviseletek tagjaik között tartják számon olyan szakmai területek érdekképviseleti szerveződéseit, amelyek az új rendszerben nem az építőiparhoz, hanem a feldolgozóipar különböző szakágazataihoz tartoznak (pl. Cementipari Szövetség, Fa- és Bútoripari Szakszervezet). Hasonlóképpen, az ágazati besorolás szerint a kereskedelemhez tartozó üzemanyag kereskedelmet a kőolajvertikumhoz tartozóként, vagy a gépjármű-javítást inkább ipari tevékenységként kezeli az érdekegyeztetési gyakorlat. Zavart okozhat egyes ágazatokat reprezentáló munkáltatói vagy munkavállalói érdekképviseletek azon igyekezete, hogy olyan ágazatok képviseletét is felvállalják, melyeket a statisztikai besorolás egyelőre nem kezel gazdasági súlyuknak megfelelően, illetve nem alakultak meg még ennek az ágazatnak (szakmának) specifikus érdekvédelmi szervezetei. Ilyen például a posta és telekommunikációs ágazati érdekvédelmi szervezeteinek az a kísérlete, amelynek során „info-kommunikációs” ágazatként definiálva területüket, igyekeznek érdekképviseleti hatókörüket kiterjeszteni a számítógépes információfeldolgozás és a média területeire is. Fel kell hívni a figyelmet a vállalatok heterogén tevékenységéből adódó problémákra. A vállalatokat fő tevékenységük szerint sorolják ágazatokba. Még azok a vállalatok is, amelyek több mint egy érdekképviseleti szervezethez csatlakoznak, csak egy-két fontosabb tevékenységüknek megfelelő ágazati-szakmai szervezetben vállalnak tagságot. Ugyanakkor a vállalatok heterogén tevékenysége miatt nem egy vállalatnak jelentős a statisztikai ágazaton kívül végzett melléktevékenysége. Jellegzetes példaként az ún. „sajátszámlás” fuvarozási tevékenység említhető (a különböző ipari és kereskedelmi cégek saját eszközzel végzett áruszállítása). Ezekre a szállítási tevékenységekre nyilvánvalóan nehezen érvényesíthetők a közlekedési vállalatok munkaadói szervezetei és az ott dolgozók szakszervezetei által kötött megállapodások. Hasonló probléma felmerült például a sütőipari kollektív szerződés kiterjesztése kapcsán is. 25

Szólni kell az ágazati versus szakmai szabályozás problematikájáról. A magyar szakzsargonban „szakma” alatt a legtöbbször a statisztikai értelemben vett szakágazatot értik (pl. cipőipar, hírlap-kereskedelem), és nem bizonyos szakmához kötött munkavégzési tevékenységet, illetve foglalkozási kört. Az ágazati szintű szakszervezeti szerveződések szervezeti logikája követi a vállalatok statisztikai ágazati besorolási logikáját. Ugyanakkor működnek – elsősorban a közlekedési ágazatban – erős és nyomásgyakorló képes munkavállalók szűk szakmai csoportjait tömörítő szakszervezetek. Ez felvetheti sajátos szakmai bizottságok alakulásának igényét is. II.1. 2 . Ágazati érdekegyeztetés és ágazati vállalati struktúra kapcsolata Az előzetesen kiválasztott ágazatok belső vállalati struktúrájuk alapján három csoportra oszthatók: 1) monopolisztikus (egy nagyvállalatot magába foglaló), 2) oligopolisztikus (néhány nagy vállalatot magába foglaló) és 3) heterogén (kis és középvállalkozásokat és nagy vállalatokat is magába foglaló) ágazatokra. A vállalati koncentráció mértéke kihat az érdekegyeztetés lehetőségére, tartalmi színvonalára. A monopolisztikus és oligopolisztikus ágazatokra általában az a jellemző, hogy stabil, rendszerezett kapcsolat található a szociális partnerek között. Nem egy esetben a rendszerezett munkaügyi kapcsolatok iránti igény olyan nagy, hogy a jogalkotó törvényben is rendelkezett a békés munkaügyi kapcsolatokat biztosító tripartit fórumok felállításáról ezekben az ágazatokban. Továbbá, az oligopolisztikus ágazatokban (álágazatokban) gyakorlatilag minden vállalat tagja az ágazatot összefogó munkáltatói érdekvédelmi szervezetnek, illetve majdnem minden vállalatnál található vállalati szakszervezet, amely szakszervezet tagja annak az ágazati (alágazati) szakszervezeti szövetségnek, amely rendszeres kapcsolatot tart (tárgyal) a vállalatokkal, illetve az azokat összefogó munkáltatói szövetséggel. A heterogén ágazatokban, ahol sok és eltérő nagyságú vállalat található, a munkaügyi érdekegyeztetést és a kétoldalú önszabályozást a munkáltatói szervezetek és szakszervezetek szervezettségének alacsonyabb szintje, illetve az ágazati szintű szabályozáshoz fűződő, vállalatok közötti érdekellentétek gátolják.

II.1. 3. A gazdasági szereplők és állami irányítási struktúra Egy-egy ágazat vállalatainak tulajdonosi szerkezete, illetve a privatizáció lefolyása egy további strukturáló tényező, aminek ismerete fontosnak bizonyulhat a felállítandó Ágazati Bizottságok munkája szempontjából. A versenyszféra területén (is) jelentős azoknak az ágazatoknak a száma, melyekben egybeesik a meghatározó piaci szereplők tulajdonosa és az ágazat szabályozásáért, irányításáért felelős állami hivatal. Ilyen a közlekedési ágazat jelentős része (vasút, polgári légiközlekedés) és a postai szolgáltatás. Néhány többé-kevésbé liberalizált területen is csak részleges volt a privatizáció (villamosenergia-ipar, mezőgazdaság, kohászat). Az állami szerep ugyanakkor esetleg felvállaltatható a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt.-vel, amire figyelemre méltó példa is van. Így néhány ágazat munkaügyi 26

kapcsolataiban a tulajdonosi szervezet már szerepet is vállalt, kvázi-ágazati megállapodást kötött a szakszervezettel. (Tipikusan ilyen a mezőgazdaság állami szektorában kötött bérmegállapodás.) Sajátos szegmensét adja a közszolgáltatásoknak az önkormányzati tulajdonú szolgáltató szektor, melyben az állam szabályzó és finanszírozó szerepe is fennmaradt (közúti tömegközlekedés, víz- és csatornaszolgáltatás, egyes belügyi területek). Ugyanakkor a feldolgozóipar, és a szolgáltatások jelentős ágazataiban a privatizáció szinte teljesnek mondható. Másik végletnek a közalkalmazotti terület tekinthető, ahol a szociális partnerek mellett a finanszírozásért felelős minisztériumok (OM, EüM, KÖM) kényszeredetten bevonódnak a munkaügyi konfliktusokba, miközben a munkáltatói jogokat gyakorló intézményvezetők és a tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzatok kívülállóként szemlélik azokat. Az ágazati párbeszéd bizottságok tervezett terepei mindegyik fenti típust felölelik, és nyilvánvalóan az állami szerepvállalás minősége befolyásolja a bizottságok várható összetételét és funkcióit.

II.1. 4. Az ágazati és az országos érdekképviseleti struktúra egybeesésének problémái Mind a munkáltatói, mind a szakszervezeti oldal szervezetei a rendszerváltás környékén alakultak ki, részben a korábbi struktúrákra épülve. A korábbi szervezeti rendszer felbomlása és az alulról történő újraszerveződés egybeesett a kilencvenes évek elején felülről indult szervezetépítési versennyel, aminek eredményeképpen az ún. ágazati (szakmai) szinten gyakran gyakorlati jelentőséggel alig bíró struktúrák jöttek létre. Országos és ágazati szinten minden egyes működő szervezet az őt körülvevő szervezeti pluralizmus miatt szervezetépítési versenyben áll az összes többi hasonló profilú szervezettel. Emiatt a csúcs-szervezetek gyakorlatilag kénytelenek minden jelentkező tagszervezetet olyan feltételekkel elfogadni, ahogy az csatlakozni kíván. Ennek következtében képtelenek átfogó, racionális szervezeti reformba kezdeni és átlátható hierarchikus struktúrát kiépíteni. Az országos szinthez közvetlenül kapcsolódó – és az ágazati szintet kikerülő - vállalati, illetve szakmai szervezetek léte, a párhuzamos tagság több szervezetben, az alacsony tagsági díjak, a tagsági díj fizetési problémák mind-mind ennek a szervezetépítési gyengeségnek a jelei. A szervezetépítési verseny ellenére is mindkét oldalon található önálló, „felsőbb szintű” ágazati vagy országos szervezeti tagsággal nem rendelkező vállalat (vállalati szervezet), illetve szakmai szövetség. Különösen két vállalatcsoport kapcsolódása jelent problémát: az egy-egy iparághoz tartozó vállalkozások egy része – általában a kisebb vállalkozások - vagy egyáltalán nem tagjai érdekképviseletnek, vagy közvetlenül csatlakoznak valamely regionális, illetve a kisebb vállalkozásokat tömörítő országos érdekképviseleti szervezethez, vagyis nem szakmaspecifikus szervezetek tagjai. A külföldi tulajdonú vállalatok, illetve azok magyarországi érdekeltségeinek nagy része szintén nem lép be a létező magyar szakmai szövetségekbe. Ezek a cégek vagy egyáltalán nem tagjai Magyarországon érdekképviseleti szervezetnek, vagy külön ágazati/szakmai szervezetet hoznak létre, tovább bonyolítva a középszintű érdekképviseleti struktúrát. További problémát jelent az ágazati szintű kapcsolatok szempontjából, hogy egyes ágazatokban megdöbbentően alacsony az átfedés a munkaadói és a szakszervezeti oldalon szervezett vállalatok illetve munkavállalói képviseletek száma között. A két oldal szervezeti struktúrájának találkozását nehezíti a mai statisztikai ágazati besorolás és a gyakorlat eltérése. A képviselt területek „találkozása” alapján különböző szerveződésű ágazatokról beszélhetünk: van, ahol a munkaadói és munkavállalói szervezet(ek) szinte teljesen átfedik egymást, máshol részleges az egybeesés, de előfordul teljesen széteső szervezeti struktúra is. A monopolisztikus és oligopolisztikus iparágakban (alágazatokban) szinte teljes az átfedés. A 27

heterogén iparágakban azonban előfordulhat, hogy teljesen szétesett a szervezeti struktúra. Az egyik országos munkaadói szervezet például, középszintű kollektív szerződéskötést támogató akciója keretében „partnerlistát” állított össze. A szakszervezetek ugyanakkor az Ágazati Párbeszéd Bizottságok szervezéséhez tartják elengedhetetlen feltételnek, hogy pontosan ismerjék, kik az egyes munkáltatói szervezetek tagjai.

II.1. 5. Ágazati jogosítványok országos és vállalati szinten: az ágazat mint kiürült szabályozási szint A munkaügyi jogalkotás az 1992-es Munka Törvénykönyvével az univerzális szabályozás irányába mozdult el, szakítva a korábbi ágazati végrehajtási utasítások gyakorlatával. Az Mt. ágazati kivételeit a jogalkotás igyekezett korlátozni, azok ma gyakorlatilag az egészségügyre és a közlekedési ágazat néhány foglalkozására szorítkoznak, illetve részletező jogi szabályozás csak a közalkalmazotti-köztisztviselői jogviszonynál maradt fenn. A munkaügyi szabályozás az (univerzális) törvényi szint és a vállalati (egyedi) kollektív szerződéses szabályozás között mintegy kiürült, az ágazati kollektív szerződések nem születtek meg kellő számban és szabályozási mélységben. Így az ágazat-specifikus jogi szabályozásnak sincs igazán lényeges szerepe. Ennek következtében az ágazati lobbizás munkaügyi kérdésekben háttérbe szorult. Az autonóm szociális párbeszéd alapvető jelentőségű kérdése, hogy a leendő Ágazati Párbeszéd Bizottságok milyen szerephez jutnak az ágazat-specifikus politikák, a jogszabályalkotás befolyásolásának területén.

II.1.6. Az ágazati szervezetek legitimitásának forrása, a jogi szabályozás helyzete, hiányosságai A Munka Törvénykönyve részletesen szabályozza a munkahelyi szintű szakszervezeti reprezentativitás, a kollektív szerződéskötési jogosultság és a tárgyalási ajánlat kezelésének kérdéseit. Ugyanakkor a több munkáltatóra vonatkozó és az ágazati kollektív szerződések kötésének kérdése teljesen szabályozatlan. Sőt a magyar munkajog meg sem határozza az ágazati kollektív szerződés fogalmát. A jelenlegi jogi helyzet szerint „kollektív szerződést egyaránt lehet kötni munkahelyi szinten, több munkáltatóra kiterjedően, illetve – bár ezt a törvény nem tartalmazza expressis verbis – ágazati, sőt, országos szintű általános kollektív szerződés megkötésének sincs jogi akadálya.” Ágazatinak tekinthetők a többmunkáltatós szerződéseken belül azok a szerződések is, melyeket az adott területen működő munkaadói szervezetek kötöttek a megfelelő szakszervezetekkel, továbbá azok a többmunkáltatós szerződések, melyeket nem ágazati munkaadói szervezet kötöttek, de a szerződésben érintett munkáltatók nincsenek egymással szervezeti-tulajdonosi kapcsolatban. Az ettől eltérő, több munkáltató által kötött szerződések tipikusan holding-szerű vállalatcsoportokra vonatkoznak. Az ilyen konszern-szerződések egyébként a magyar kollektív szerződés struktúra harmadik, a vállalati és az ágazati közötti szintjét jelentik. A versenyszférában tételes jogi szabályozás híján az ágazati, alágazati tárgyalások lényegében a partnerek kölcsönös elismerésén alapulnak, tulajdonképpen az angolszász kollektív alku hagyományokhoz hasonló „önkéntesség-elvű” rendszerben működnek. Ebben a rendszerben végső soron a partnereken múlik egymás legitimitásának elfogadása, vagyis a tárgyalások megkezdése alapvetően feltételezi, hogy a szervezetek kölcsönös ismerik egymás belső viszonyait (alapszabály, felhatalmazottság, a tagság összetétele, szervezettség, a tárgyaláson résztvevő ágazati központ és a tagok hierarchikus kapcsolata, a megállapodás betartatásának képessége, stb.), és ezek ismeretében, érdekeiknek megfelelően azután döntenek, hogy

28

érdemes-e kollektív alkuba bocsátkozniuk. Ennek az elméleti modellnek a gyakorlati érvényesülése azonban jelenleg esetleges. Az államszocialista munkajog egyfajta hagyományaként a kollektív szerződések és a szerződéskötési jogosultság szabályozása túlságosan a vállalati szintre koncentrál. Ez a gyakorlatban annyiban problematikus, amennyiben a munkaügyi politika bizonyos szabályozási jogosultságokat, illetve a munkáltatóknak nyújtandó esetleges kedvezményeket az ágazati szerződéskötéshez kíván kötni. A jelenlegi jogi szabályozás szerint a munkahelyi vagy több-munkáltatós kollektív szerződés tartalmilag egyaránt lehet valódi ágazati szerződés és néhány – egymással tulajdonosi-irányítási kapcsolatban lévő – vállalkozás szerződése. Ily módon akár két kisebb munkáltató közös szerződéskötésekor már élvezheti ugyanazokat a kedvezményeket, melyekhez a munkaadói szervezetek tagjai ágazati hatókörű szerződések révén juthatnak. Eközben - paradox módon - ugyanezek a kedvezmények nem vehetők igénybe egyetlen nagyvállalat szerződéskötése esetén, még akkor sem, ha az esetleg egy egész ágazat meghatározó vállalata. Az 1995-ös módosítás óta próbálja ösztönözni az Mt. a magasabb szintű kollektív szerződések megkötését, oly módon, hogy a kollektív szerződésben a törvényi szinttől a munkáltató számára kedvező irányú eltérést enged meg, például a túlórák mennyiségét, a napi kötelező munkaidő számbavételének módját és néhány más kérdést illetően. Az ágazati, alágazati reprezentativitás feltételeit csak az Mt. kollektív szerződés kiterjesztésére vonatkozó passzusai (34. § (2) és (3) bekezdések) határozzák meg, vagyis abban a fázisban, amikor a szerződés kikerül az aláírók „önkéntességének” köréből és alkalmazása - kormányzati beavatkozással - kötelező lesz az adott területen. Mind a munkáltatók, mind a szakszervezetek reprezentativitási kritériumait megadó felsorolás példálózó jellegű. A jogalkotó nem zárta ki azt sem, hogy más, a törvényben fel nem sorolt ismérvet is figyelembe vegyenek a reprezentativitás megállapításakor. Az ágazati kollektív szerződések létrejöttét súlyosabb jogi problémák akadályozzák a közalkalmazotti területen. Ezért e területen nincs középszintű kollektív szerződés. A Kjt. nem biztosítja ennek lehetőségét sem az alágazat, sem a település/önkormányzat szintjén. A közszféra kollektív alku folyamatában jelentős akadályt képez, hogy a Kjt. a közalkalmazotti munkáltatónál tiltja az ágazati, középszintű kollektív szerződések megkötését. Az „ágazati kollektív szerződés” fogalma valóban hiányzik, nem csak a Kjt.-ből, hanem az Mt.-ből is. Ámde az nem állítható, hogy a Kjt tételesen megtiltaná a többmunkáltatós kollektív szerződés kötését. Ilyen szerződéseket – igaz, nem nagy számban, de – rendszeresen kötnek. A Kjt. több munkáltatóra vonatkozó szabályainak értelmezése meglehetősen nehéz. Jogalkotói kötelesség lenne egyértelműbb szabályok megfogalmazása, még akkor is, ha a több munkáltatós vagy ágazati szerződések hiányának legfőbb oka nem a jogi háttér zavarossága. Megjegyzendő, hogy a Kjt. – ellentétben az Mt.-vel – explicit módon foglalkozik az ágazati (alágazati) érdekegyeztető fórumokkal. A 4. § kimondja, hogy „A munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati miniszter … az országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek bevonásával az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel, az ágazati sajátosságoknak megfelelően ágazati (alágazati) érdekegyeztető fórumban… egyeztet.” A véleményeztetés témaköreinek és határidőinek felsorolása után ez olvasható: „érdekegyeztető fórumok létrehozása, működtetése, továbbá személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek biztosítása a miniszter… kötelessége. Az érdekegyeztető fórumok a működésükre vonatkozó szabályokat megállapodás útján - maguk alakítják ki.” Elvileg tehát az Ágazati Bizottságok felállításának jogi háttere többé-kevésbé adott a közszférában, létrehozásuk és működtetésük csak politikai akarat kérdése.

29

Hasonló rendelkezések nincsenek a versenyszférára vonatkozóan. Egy korábbi kormányhatározat foglalkozik a „tárcaszintű érdekegyeztetés továbbfejlesztésével”, de ennek rendelkezései papíron maradtak. 1998-ban az érdekegyeztetési rendszer átalakítása során is szerepelt a kormányzati koncepcióban ágazati fórumok felállítása a versenyszférában, aminek szabályozását „a Munka törvénykönyve átfogó felülvizsgálata keretében célszerű kialakítani”.

II.1.7. A KSZ kiterjesztés intézményének lehetőségei, az ágazati szervezetek ezzel kapcsolatos jogai A megkötött ágazati szerződések kiterjesztése a kollektív alku szerepét megerősítő állami beavatkozásként értékelhető. A Munka törvénykönyve komoly szerepet szán az eljárásban az ágazat szervezeteinek, hiszen a kiterjesztési kérelmet a szerződéskötőknek együttesen kell benyújtani, reprezentativitásukat nekik kell igazolni. A miniszteri határozat előkészítésében szerepet játszik az OÉT megfelelő bizottsága, és végül a miniszteri határozata ellen a kollektív szerződés hatálya alá tartozó ágazatban működő bármely érdekszervezet, vagy munkáltató bírósághoz fordulhat. A Munka törvénykönyve hatályba lépése óta kiterjesztési kérelem összesen négy ágazatból-alágazatból érkezett a kormányzathoz, és végül is eddig összesen három ágazatban, a sütőiparban, a villamosenergia-iparban és az idegenforgalom-vendéglátásban került rá sor. Jóllehet mind a sütőipar, mind az idegenforgalom-vendéglátás ágazati kiterjesztésének értelme a szerződéskötő szervezetek oldaláról az volt, hogy a nagy munkáltatók által kialakított szabályozást a kicsikre is rákényszerítsék és így egységesítsék a versenyfeltételeket, valójában nem tudni, hogy ezek az előírások érvényesülnek-e az ágazat kisvállalkozásainál. Hogy miért ilyen kevés esetben valósult meg a kiterjesztés, annak elsődleges magyarázata az, hogy kevés a megkötött ágazati kollektív szerződés, és még kevesebb közöttük a kiterjesztésre alkalmas, azaz megfelelő reprezentációjú. Az esetleges kiterjesztéstől való félelem visszatartja a munkaadói szervezeteket attól, hogy előzetes felhatalmazást kérjenek tagjaiktól az ágazati kollektív szerződéskötésre, még akkor is, ha a jog szerint a kiterjesztési eljárás elválik a szerződéskötéstől, és azt az aláíróknak maguknak kell kezdeményezni. Olyan munkaadói megközelítéssel is találkozni, amely csak a kiterjesztett kollektív szerződésnek látja értelmét, annak garanciái nélkül nem köt szerződést. Ennek az a magyarázata, hogy a szervezethez tartozó munkáltatók versenypozíciója romlana, ha önként vállalnának egységes, magasabb szakmai bértételeket, miközben a szerződéshez nem csatlakozó munkáltatók alacsonyabb béreket is alkalmazhatnak.

II.1.8. Az ágazati szervezetek anyagi háttere, szakértői bázisa; kapcsolódás az európai szakmai szervezetekhez Mind az ágazati munkaadói szervezetek, mind a szakszervezetek anyagi forrásai korlátozottak. Az ágazati szintű szervezetek anyagi helyzete nagyon eltérő. A különbségek legfontosabb meghatározója az induló helyzet, az hogy volt-e épületvagyonnal, vagy a működéshez szükséges egyéb tárgyi feltétellel rendelkező jogelődjük, valamint, hogy az alapítók ellátták-e őket induló vagyonnal, és hogy milyen taglétszámmal és tagdíjszinttel indultak. Ez a megállapítás igaz mind a munkáltatói szervezetekre, mind a szakszervezetekre. A másik jelentős különbség abból fakad, hogy a szervezetek miként tudtak gazdálkodni vagyonukkal, illetve milyen gazdasági stratégiát folytattak. Különösen a munkaadói

30

szervezetek számára adott a lehetőség, hogy tagvállalataik számára ellenszolgáltatásért szolgáltatásokat nyújtsanak. Viszont azoknak a szervezeteknek a zöme, amelyek sikeresek az üzleti szolgáltatások kiépítésében, kevés vagy szinte semmi figyelmet nem fordítanak a munkaügyi kapcsolatokra. Az ágazati/szakmai munkaadói szervezetek helyzetéről készített felmérés kimutatta, hogy a szervezetek majdnem kétharmadának 5 főnél kisebb apparátusa van, és csak ezek alig több, mint fele főállású munkavállaló. A kis létszámú apparátus miatt a munkaadói szervezetek nagy része képtelen új feladatot felvállalni. A munkaadói szervezetek képesek fenntartani működésüket, de új feladatok ellátására, a szervezet fejlesztésére nincs pótlólagos forrás. A kis létszámú apparátus és a forráshiány kihat a munkaadói szervezetek információadási képességére is. A szervezetek forráshiánya egyben akadálya az európai szintű munkaadói szervezet munkájában való részvételnek is. Az európai szövetségben fizetendő tagdíj, a nemzetközi kapcsolattartás költségei több ágazati/szakmai munkaadói szervezet lehetőségeit meghaladják. Ez komoly hátrányt jelenthet a magyar gazdaság számára, mert ezek a szervezetek nem képesek beleszólni az európai szintű alku folyamatokba. A szakszervezetek közül azok a szervezetek is, amelyek komoly vagyont örököltek a múltból, jelentős vagyonvesztésen mentek keresztül és kénytelenek voltak korábbi nagy létszámú apparátusaikat leépíteni. Ennek oka első sorban a szakszervezeti taglétszám zuhanásában és a tagdíjbevételeik összezsugorodásában keresendő. Alig van olyan ágazati szakszervezet, amely pár fős apparátusnál többet tudna foglalkoztatni. A szakszervezetek mindemellett sikeresebbek voltak ágazati szinten az európai szakmai szövetségekbe való betagozódás területén, mint a munkáltatói szövetségek. Ez azonban, úgy tűnik, elsősorban európai szintű partnereik nagyobb fogadókészségén és az általuk szerzett európai forrásoknak köszönhető.

II.1.9. Az ágazati szerveződések strukturális (szervezeti) sajátosságai Az ágazati (alágazati, szakmai) szintű vállalati érdekszövetségek nem tekinthetőek egységesnek abban, hogy az egyes szervezetek milyen súllyal képviselik a tagjaik szakmai, gazdasági vagy éppen munkáltatói érdekeit. Sőt, a szövetségek többségénél nem jelenik meg a felvállalt célok között kimondottan az ágazati szintű szociális párbeszédben való részvétel. Az ágazati szakszervezetek a forráshiány és szociális párbeszéd területén való funkciótlanság ördögi körében vannak: mivel nincsenek valóságos funkcióik a szociális párbeszéd területén ezért nincs megfelelő legitimitásuk se tagdíjaik emelésére. Az alágazati munkaadói szövetségek egyáltalán nem, vagy csak nagyon elvétve tartanak kapcsolatot egymással. Általános tapasztalat, hogy az ágazati szövetségek kapcsolati rendszere nagyon gyér, többnyire egymástól elszigetelten működnek és csak alkalomszerűen, valamilyen konkrét feladat megoldása ügyében keresik meg egymást. A szakmai szövetségek egy részét meg kell győzni az ágazati párbeszéd szükségességéről, mivel mindmáig tartózkodnak attól, hogy kiterjesszék tevékenységüket a kétoldalú szociális párbeszéd szervezésére, a munkaügyi kapcsolatok ágazati szintű alakítására. A legfőbb – minden esetben előforduló – indok, hogy tagságuk erősen differenciált, tagjaik között eltérő nagyságú, különböző tőkeerejű és jövedelem-termelésre képes vállalkozások vannak, így aligha lehet megteremteni a szociális párbeszédhez szükséges közös álláspontot. Feltehetően ebből következik a másik, gyakran előforduló indok, miszerint a szövetség tagjai nem is igénylik a szövetségtől, hogy munkaadói érdekeket képviseljen. E pillanatban még hiányzik az érdekképviseletek reprezentativitásának működését megalapozó jogi szabályozás. Az érdekképviseletek reprezentativitásának feltételei, a szövetségek döntési illetékessége és döntéshozatali mechanizmusának szabályozása törvényi 31

szabályozást követelné. Ennek hiányában, s a kellő felhatalmazottság miatt, a szövetségek képtelenek szakmai ajánlásaiknak, állásfoglalásaiknak érvényt szerezni. Tisztázott keretfeltételek híján a szövetségek működésének a hatásfoka olyan szinten szenved csorbát, hogy nem csoda, hogy alacsony a vállalatok részvétele munkájukban és nem képesek ellátni azokat a feladataikat, amelyek az európai testvér-szervezeteikhez tennék őket hasonlatossá.

II.2. AZ ÁLLAMI ADMINISZTRÁCIÓ SZEREPE AZ ÁGAZATI SZINTŰ PÁRBESZÉD FENNTARTÁSÁBAN, MŰKÖDTETÉSÉBEN Az állam érdekeltsége a szociális partnerekkel való ágazati párbeszéd fenntartásában a legutóbbi időkig főleg annyiban mutatkozott meg, amennyiben egyáltalán fenntartott középszintű fórumokat. Az ágazati társadalmi párbeszéd gazdaságban, gazdaságpolitikában, a munka világában betöltött szerepe nem mindig volt kitüntetett az állami gondolkodásban. Ennek természetesen ellentmondani látszik magának a vonatkozó PHARE programnak a sikere. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok létrehozását célzó projektben való állami kötelezettségvállalás a jövőre nézve is megtörtént. A projekt állami adminisztráció általi támogatására számos lehetőség nyílik. Elvileg lehet • az ágazati bizottságok titkárságainak létrehozását és működtetését, valamint a bizottságok működtetését (elnökök díjazása, bizottsági ülések finanszírozása) támogatni - a Munkaerőpiaci Alapból (jelenleg ez történik), - költségvetési forrásokból, - e célra létrehívott alapítványból; • a bizottságok munkáját támogató szervezetek számára adókedvezményeket nyújtani, • az ágazati párbeszéd résztvevőinek képzését, továbbképzését támogatni, közvetíteni a nemzetközi tapasztalatokat, • hozzájárulni a bizottságok és az EU-s Ágazati Párbeszéd Bizottságok közötti kapcsolatok fenntartásának költségeihez, stb. • információkat (statisztikai adatok, elemzések) biztosítani a bizottságok számára.

Mindezek azonban nem kell, hogy azt jelentsék, hogy az állam be kíván avatkozni az autonóm ágazati párbeszéd folyamatába, de azt sem, hogy az ágazatok és bizottságaik, a résztvevő szociális partnerek saját erőiket, anyagi és szellemi bázisukat ne mozgósíthatnák. II.2.1. Ágazati információk összegyűjtése, feldolgozása Az autonóm munkaügyi kapcsolatokhoz nyújtott kormányzati támogatás fontos részfeladata lenne a kötelező statisztikai adatgyűjtések megfelelő feldolgozása, és a hozzáférés biztosítása a társadalmi partnerek számára. Az utóbbi években az ágazati szervezetek munkájához szükséges információ megszerzését nehezítette, hogy a KSH, mint legfontosabb információ szolgáltató intézmény már nem teszi ingyen közzé részletesebb adatait. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, illetve háttérintézményei által végzett adatgyűjtéseket is rendszeres kritika éri, elegendő utalni az 1997-ben elrendelt kollektív szerződés regisztráció viszontagságaira. Rosszabb a helyzet azokkal az adatgyűjtésekkel, amelyeket nem a társadalmi partnerekkel egyeztetett formában bonyolítanak le, illetve minőségük javításához a Minisztérium szakmai kezdeményezésére lenne szükség. Az üzemi 32

/közalkalmazotti tanácsi választások eredményeit például összesítették az országos reprezentativitás meghatározásához, de olyan statisztikai feldolgozás már nem készült, amiből megtudható lenne, hogy mennyire terjedtek el az új participációs intézmények a gazdaság különböző területein. Mindezekből következően az adatgyűjtés, adatszolgáltatás, elemzés az a terület, melyen az állami eszközök koncentráltabb felhasználása révén, az adatok átadásával a szociális partnerek számára jelentős támogatást lehetne nyújtani. II.2.2. A törvény-előkészítés véleményezésének intézményesülése Az érdekegyeztetés 1999-es reformja során a törvényalkotás folyamatának áttekintése is napirenden volt, a koncepció az állami adminisztráció eljárásaihoz aprólékosan definiált jogosítványokat kívánt rendelni, melyek betartására minden minisztériumban intézményes garanciákat ígért. Azonban a koncepció megvalósítása erősen hiányos: „A kormányzat és az egyes ágazatok kapcsolatainak nincsenek intézményesített fórumai, jogilag szabályozott eszközei. A kormányzati szervek egyoldalú, szubjektív döntése, hogy milyen kérdésekről, milyen körben tárgyal. Nincs visszajelzési kötelezettsége a beérkező véleményekre, javaslatokra, még akkor sem, ha ezeket maga kéri. Mivel az egyes ágazatokat érintő kormányzati politikákba igen csekély az érintett érdekképviseletek beleszólási lehetősége, nincs késztetés arra, hogy az ágazatban működő munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek saját kezdeményezésük alapján összefogjanak az ágazat gazdasági és szociális érdekeinek a megfogalmazására, képviseletére.”1 A jogalkotásról szóló hatályos törvény ugyan előírja, hogy a jogszabályok előkészítése során az érintett érdekképviseletek véleményét ki kell kérni, de ennek sem eljárás-rendjét, sem szankcióit nem nevesíti. Ebből következően • a jogszabály előterjesztéséért felelős államigazgatási szerv számára nem egyértelmű, mikor, kivel és milyen terjedelemben köteles egyeztetni, • amennyiben az előterjesztő egyáltalán véleményt kér az érintett érdekképviseletektől, akkor sem köteles semmilyen módon számot adni arról, hogy egy adott észrevételt miért nem vett figyelembe. A mai gyakorlat szerint – tekintettel arra, hogy az országos szintű érdekegyeztetés kialakult tematikája és rendje bizonyos mértékig determinálja, hogy meghatározott jogszabályokat (adó, tb, munkaügyi jogszabályok, stb.) egyeztessenek – a gazdaság egészét érintő jogszabályok esetében nehéz megkerülni a jogalkotási törvény előírásait. De ágazati szinten egyelőre még a nyilvánosság figyelme messze nem akkora, semhogy feltűnővé tenné, ha egy ágazati jogszabály egyeztetés nélkül születik meg. Ezért feltétlenül szükséges a jogalkotási törvény olyan átalakítása, mely az országos és ágazati érdekképviseletekkel történő egyeztetés kötelezettségét, annak módját és elmulasztásának szankcióit előírja.

1

Ungvárszki, 2002. 33

II.3. Az országos és ágazati érdekképviseleti szerveződések érdekérvényesítési szerepe az ágazati párbeszédben II.3.1. Az ágazati szerveződés szerepe az országos érdekképviseleti szövetségek szervezeti felépítésében Szemben a meghatározó magyarországi szakszervezetek ágazatokra tagozódott felépítésével, a munkaadói szervezetek nem örököltek hasonló szervezeti struktúrát. Több munkaadói országos érdekképviselet hagyományosan megyei- terülteti tagolású szervezeti rendszerben működik, mások egyszerre területi és szakmai tagolású szervezetet építettek ki, megint mások a kamarai törvény, illetve a társadalombiztosítási alapok felügyeletéről szóló törvény elfogadása után kezdték meg területi rendszerük megszervezését. A munkaadói szervezeteknek tehát nem mindegyike rendelkezik ágazati/szakmai struktúrával, míg másoknak vegyes, területi (megyei) és szakmai struktúrákat egyaránt magába foglaló szervezeti felépítése van. Ágazati kollektív szerződéseket legnagyobb számban az MGYOSZ szakmai szövetségei kötöttek. Az országos konföderációk között kevés a valódi ágazati struktúrával rendelkező szervezet. Munkaadói oldalon az OÉT kilenc tagja közül több ágazatra kiterjedő struktúrája lényegében csak kettőnek van. A maradék hat szervezet vagy strukturálatlan, vagy szervezeti működése lényegében egy-egy ágazatra (a mezőgazdaságra, illetve a kereskedelemre) korlátozódik. Szakszervezeti oldalon látszólag jobb a helyzet, mert a kisebb konföderációk is létrehozták ágazati szövetségeiket, részben azért, mert egy időben várható volt, hogy a konföderációvá minősítés kritériumaként – sok nyugati országhoz hasonlóan – meghatározzák, hogy hány ágazati szerveződéssel kell rendelkezniük. Valójában azonban ezek az új ágazati szövetségek meglehetősen jelentéktelenek maradtak, bár az ágazati kollektív szerződések aláírói között megtalálhatók a kisebb konföderációk tagjai is. II.3.2. Az országos munkaadói és munkavállalói érdekvédelmi szervezetek kooperációs készségének jellemzése, információs zavarok az együttműködésben Az érdekegyeztetés eddigi történetében a munkaadó szervezetek elkerülték az oldalon belüli nyílt vitát. Az eltérő álláspontok rendezésére az informális megbeszélések és találkozók eddig megfelelő fórumnak bizonyultak. Voltak esetek, amikor egyes szervezetek meghatározott kérdésekben különvéleményt nyújtottak be, de ez nem zavarta a munkáltatói oldal szervezeteinek együttműködést. Mint láttuk, a kilencvenes évek végén megindult egy összefonódási folyamat a különböző munkáltatói szervezetek között. Ugyanakkor fennmaradtak a nagyvállalatokat, a kis és középvállalkozásokat és a mezőgazdasági termelőket egyesítő szervezet-csoportok közötti érdekkülönbségek. A munkáltatói oldallal szemben, az országos szakszervezeti konföderációk közötti viszonyt éles ellentétek jellemezték, különösen a rendszerváltáskor, s az azt közvetlenül követő időszakban. Csak a szakszervezeti vagyon felosztásáról és a szakszervezeti konföderációk együttműködésének minimális feltételeiről született megállapodás után normalizálódott a szakszervezeti konföderációk közötti viszony. Ugyanakkor, a politikai és stratégiai érdekkülönbségek időről időre nyilvánosságot kapnak. A rendszerváltás óta eltelt időszakban még nem volt példa arra, hogy szakszervezeti konföderációk egyesüljenek, vagy hosszútávon fennmaradó, formalizált stratégiai szövetséget tudjanak kialakítani egymás között. Az eddigi összefogási kísérletek vagy látványosan kudarcba fulladtak, vagy csendben elhaltak. A

34

szakszervezetek közötti együttműködés légkörét tovább mérgezi az ágazati és munkahelyi szintű pluralizmus is. A különböző konföderációkhoz tartozó helyi szintű szakszervezetek érdekellentétei újra és újra kiélezik az országos szintű politikai és stratégiai érdekkülönbségekből fakadó érdekellentéteket. II.3.3. Az ágazati szintű fórumok munkáját, kibontakozását akadályozó tényezők feltárása Mivel a középszintű, ágazati kollektív alku, illetve szociális párbeszéd a hazai érdekegyeztetési struktúra „gyenge pontja”, ezért elvileg túlzásnak látszik különösebb érdekkonfliktusoktól tartani az új intézmények belépése miatt. Mégis, a makroszinttű és középszintű tárgyalások viszonyáról fenntartások is megfogalmazódtak. Több olyan szervezet is tagja ugyanis az OÉT-nek, melyek egyben ágazati szervezetként is működnek (jellemzően a mezőgazdaságban és a kereskedelemben). Ezek érthetően a továbbiakban is fenn akarják tartani az országos politikához hagyományosan kapcsolódó tevékenységüket, miközben az új ágazati fórumoknak is résztvevői lesznek. Az ilyen szervezetek a makroszintű fórumokból való kiszorításukra irányuló kísérleteként is értékelhetik az Ágazati Bizottságok létrehozását. Az OÉT „kiürítésének” gyanúja azért is felmerülhet, mert a létrehozandó bizottságok alapvetően bipartit jellegűként lettek meghatározva. Különösen a makroszintű érdekegyeztetés átalakítása, az előző három év politikai harcai után úgy is értékelhetők az új fórumok, mint amelynek révén a kormányzat végképp „kivonul az érdekegyeztetésből”. A politikai felhangoktól függetlenül, szakmai okokkal is indokolható, hogy a társadalmi partnerek igénylik a kormányzat garantált részvételét, hiszen az általuk megtárgyalásra szánt témák jó része érintik a jogalkotás, a munkaügyi felügyelet, vagy éppen az adózás kérdéseit, vagyis az állam szerepét.

II.4. AZ ÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁGOK „BEILLESZTÉSÉNEK” HATÁSA A HAZAI MUNKAÜGYI KAPCSOLATRENDSZERRE Választ kell keresni arra a kérdésre, hogy milyen területeken, milyen kérdésekben és milyen eredménnyel van lehetőség érdemi párbeszédre a szociális partnerek között az Ágazati Párbeszéd Bizottságokban. A PHARE program célját meghatározó szerződés kettős feladatot tűzött ki a felállítandó Ágazati Bizottságok számára: 1. szolgáljanak a szociális partnerek közötti konzultáció fórumaként, s ezen túlmenően 2. mozdítsák elő kollektív szerződések születését ágazati szinten. Így tehát arra kellett választ adni, hogy • lehetséges-e, hogy az ágazati kollektív szerződések megkötésének fórumaivá váljanak a felállítandó Ágazati Bizottságok? • lehetséges-e, hogy „jogszabályszerű megállapodások” kötésére kapjanak felhatalmazást?

II.4.1. A konzultatív jellegű társadalmi párbeszéd előmozdítása és fejlesztése ágazati szinten Az európai ágazati szintű szociális dialógus kiindulópontja az Európai Bizottság kezdeményezése volt: a Bizottság hozta létre az első ágazati bizottságokat azzal a céllal, hogy 35

a szociális partnerek véleményükkel segítsék az adott ágazatban a közösségi politika kialakítását, illetve végrehajtását. Az európai ágazati szintű párbeszéd tehát, mint rejtett tripartit konzultáció indult, ahol a Bizottság nem ült formálisan az asztal harmadik oldalára, de a bipartit struktúrában külső, harmadik félként meghatározó szerepet játszott a bizottságok létrehozásában, a tárgyalt témák meghatározásában, és a folyamatos működés biztosításában. A rejtett tripartizmus medrében, ahhoz kapcsolódva, a kétoldalú kapcsolatokat szorgalmazó Bizottság segítsége mellett, évek hosszú sora után nyílt lehetőség az autonóm kétoldalú szociális párbeszéd kialakítására. Az európai tapasztalat alapján, a hosszútávon fenntartható és eredményes működés érdekében végig kell gondolni, hogyan lehet hasonló működést kialakítani a felállítandó Ágazati Párbeszéd Bizottságok esetében is. A tiszta bipartit működés mellett előfordulhat, hogy több bizottság munkája ki fog üresedni. Ennek oka kettős. Egyrészt, a munkáltatói szervezetek – hasonlóképpen, mint európai partner-szervezeteik – elsősorban üzleti és lobbi érdekek képviseletére szerveződtek meg, s csak másodlagosan – vagy egyáltalán nem – érdekeltek a szakszervezetekkel való kompromisszumos megegyezésben a munkaügyi kérdések tárgykörében ágazati szinten. Másrészt a szakszervezetek – szintén európai szintű társaikhoz hasonlóan – ágazati szinten megfelelő struktúrával rendelkeznek, de nem képesek ágazati szintű akcióval (nyomásgyakorlással)2 érvényt szerezni követeléseiknek. Munkáltatói érdeklődés és szakszervezeti nyomásgyakorlás hiányában, csak kormányzati rásegítő stratégiával lehet elérni, hogy a szociális partnerek mégis megpróbáljanak néhány kérdésben ágazati szintű választ keresni. Nem véletlen, hogy a magyarországi szociális partnerekhez hasonló strukturális gyengeségben szenvedő európai szociális partnerek megállapodásra kényszerítésére a Szociális Megállapodás eljárásrendszere a Bizottság árnyékában elérendő jogszabályszerű megállapodás intézményét dolgozta ki. A szociális partnerek strukturális gyengesége szempontjából nézve, a jogszabályszerű megállapodás eljárás rendszere nem elsősorban arról szól, hogy biztosítsa a szociális partnerek megállapodásainak végrehajtását, hanem arról, hogy a Bizottság tárgyalásra és megállapodásra tudja őket kényszeríteni, avval fenyegetve őket, hogyha nem tudnak megállapodni, akkor a Bizottság maga veszi kezébe a szabályozást és saját szája íze szerinti jogszabályt kényszerít ki. Ugyanakkor fel kell készülni arra is, hogy - hasonlóan az európai gyakorlathoz - fórumrólfórumra (ágazatról-ágazatra) eltérő minőségű lesz a fórumok által végzett munka, függően az ágazati szintű munkáltatói szervezetek és szakszervezetek szervezettségétől, stratégiai céljaitól, nyomásgyakorló képességétől, vezetőinek ügyességétől és nem utolsó sorban, a megfelelő központi államigazgatási szervezet készségétől, hogy a döntés-előkészítés munkájába bevonja a szociális partnereket. Érdemes külön figyelmet fordítani arra, hogy milyen módon (pl. jogszabállyal, alapszabállyal, eljárási renddel) lehet elérni, azt, hogy a központi kormányzati apparátusok bevonják az ágazati-szakmai kérdésekkel kapcsolatos döntés-előkészítő folyamatba a szociális partnereket a bipartit ágazati párbeszéd fórumokon keresztül.

2

Kivéve néhány ágazatot a közszférában, illetve egy-egy vállalat, holding vagy hivatal által összefogott ágazat szélességű munkahelycsoportot (pl., vasút). Ezekben az ágazatokban azonban nem véletlenül – szinte kivétel nélkül található működő tripartit fórum, érdekegyeztetés, vagy érvényes ágazati kollektív szerződés. 36

II.4.2. Miről konzultáljanak a szociális partnerek? A szakszervezetek elsődleges célja az ágazati kollektív szerződések megkötése a bizottság keretei között, míg a munkáltatók inkább hajlanak a törvényhozás által szentesítendő közös javaslatok („jogszabályszerű megállapodások”) kidolgozására. Ugyanakkor feltehető, hogy a szakszervezetek sem zárkóznának el a munkáltatók által felvetett kérdések napirendre vételétől. Nyilvánvalóan az egyes ágazatokban összeülő bizottságok első feladata lesz a tárgyalásra érdemes, sajátos ágazati problémák közös meghatározása. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok tárgyalásra javasolt témái lehetnek például: •

Az ágazati, regionális, illetve a munkahelyi kollektív szerződéskötés feltételrendszerének fejlesztése, továbbfejlesztése

•

Minimálbér és bérajánlások

• Foglalkoztatási kérdések • Az európai uniós felzárkózással és csatlakozással összefüggő kérdések • Munkavédelem és foglalkoztatás-egészségügy • Munkaügyi ellenőrzés • Szakképzés, át- és továbbképzés • Munkahelyi szociális ellátások • A munkaügyi törvényekben, előírásokban és megállapodásokban foglaltak egységes értelmezése és betartása • A munkaügyi kapcsolatrendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos teendők • A régi munkakönyvhöz hasonló “foglalkoztatási könyv” visszaállítása • A foglalkoztatást könnyítő, részmunkaidőt preferáló politika • A munkaidő, munkarend rugalmasabbá tétele, üzletek nyitvatartása • A kisvállalkozás alkalmazottainak munkavállaló anyagi felelőssége • A munkaügyi adminisztráció, a munkaidő-nyilvántartás, a tájékoztatási kötelezettség egyszerűsítése • A munkaügyi felügyelet szabályainak átláthatóvá tétele • A munkaadói szervezeték által nyújtott oktatások állami támogatása a hiányszakmákban • A szakmán belüli konkurensnél való elhelyezkedés tilalma • A szezonális munka meghatározása a munkajogi szabályok alkalmazásának szempontjából • A munkaügyi érdekviták gyors rendezése

Az ÁPB-k azonban olyan feladatokat is elláthatnak, amire az eddigi érdekegyeztetési rendszerben nem volt példa. Számos ágazatban gondot jelent az ágazat “szervezetlen” része, mert a kisvállalkozók, egyéni vállalkozók nem tagjai sem a munkaadói szervezeteknek, sem a kamaráknak, míg alkalmazottaik (beleértve az idénymunkásokat, alkalmi munkásokat is) a szakszervezetek szervezési terepén kívül esnek. Ez a vállalkozói kör segítségre szorulna abban, hogy a munkaügyi szabályokat betartsa, és alkalmazni tudja a foglalkoztatási eszközöket. Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy a munkaügyi- és foglalkoztatáspolitika kérdéseinél szélesebb körben érdemes meghatározni a konzultációra beterjesztendő témaköröket. A

37

munkáltatói oldal érdekeltsége elsősorban a tágabb gazdaságpolitikai kérdésekben való vélemény-nyilvánítás lehetőségében van. Ugyanakkor remélhető, hogy a tágabban értelmezett gazdaságpolitikai kérdések megvitatása lehetőséget ad a szakszervezeti oldalnak is, hogy ezekre a kérdésekre ráfűzze a munkavállalás feltételeivel és a munkavállalók helyzetével kapcsolatos észrevételeit.

II.4.3. Az ágazati bizottságok által „lefedett” ágazatok (alágazatok) köre Az ágazati statisztikai besorolási rendszer és az érdekszervezetek hagyományon alapuló szerveződési terepeinek ellentmondásai, a heterogén vállalati tevékenységi szerkezetből eredő problémák ismertek a kollektív szerződések kiterjesztésének nehézségeiből. Ezek a problémák ismételten fel fognak merülni a létrehozandó Ágazati Párbeszéd Bizottságok munkája során. Előfordulhat, hogy felmerül az igény a munkavállalók szakmai beosztása szerinti témák tárgyalására az Ágazati Bizottságokban, azaz tulajdonképpen az egyes foglalkozások munkaerőpiacának szabályozásra. Ez a logika nem idegen az európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok gyakorlatától sem, így született például egyezség a polgári légiközlekedés pilótáinak munkaidejéről. A felállítandó Ágazati Bizottságnak nagy gondot kell fordítaniuk az általuk megjeleníteni kívánt vállalati és munkavállalói kör meghatározására, illetve ennek a körnek megfelelő összes reprezentatív érdekvédelmi szervezet bevonására a közös munkába. Annak megállapítása, hogy egy-egy létrehozandó bizottságon belül hány és milyen alágazatok vonatkozásában hoznak létre albizottságot, természetesen a bizottság megalakításában résztvevő szociális partnerek kompetenciája, annak az általános feltételnek a betartása mellett, hogy a résztvevő partnereknek el kell ismerniük egymást.

II.4.4. Lehet-e bízni a „puha” szabályozás hatásában? Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy valóban nagyobb becsben kellene tartanunk a szabályozás „puha eszközeit”, a közös állásfoglalásokat, ajánlásokat, szándéknyilatkozatokat, viselkedési kódexeket. Létjogosultságukat el kell ismerni, különösen akkor, ha bonyolult jelenségeket, heterogén területeken akarnak szabályozni, mondjuk az egész ágazatot, miközben az igencsak különböző szereplőket fog át. Például kis és nagyvállalkozásokat, melyekre egységes és kötelező szabályt nem lehetne elfogadtatni a résztvevőkkel. Ilyenkor működőképes lehet a „puha” eszköz, feltéve persze hogy az legalább morális kötelezettséget jelentenek a szerződéskötők által képviselt szereplőkre nézve. Ugyanakkor tény, hogy a magyar ágazati dokumentumok többsége eddig is a „puha” sávba esett. Kétségtelen, hogy egyfajta „szerződéses kultúra” is előfeltétele a „puha eszközök” működésének. Kérdés, hogy Magyarországon, ahol a gazdasági szereplők jelentős többsége a „mindent szabad, amit a jog nem tilt” elvéből indul ki, lehet-e számítani a „puha szabályokban” megfogalmazódó elvárások teljesülésére? Az EU Ágazati Párbeszéd Bizottságaihoz hasonló „puha szabályozásnak” nálunk is akkor lehet létjogosultsága, ha a megfogalmazott keretszabályok végső kimenetele jogszabály, azaz “jogszabályszerű megállapodás” születik az Ágazati Bizottságban, és az állam „automatikusan” beépíti azokat a jogrendbe. Ha az tehát a cél, hogy az ágazati szint átalakuljon dominánsan „puha szabályozási” szintté (deklaráltan is ez lenne az elsődleges és nem a szerződéskötés), akkor ezzel párhuzamosan a meglévő vállalati szerződéskötést kellene erőteljesebben, jogi eszközökkel is segíteni. 38

A puha szabályozás helyi kollektív szerződéssel kiegészítve persze nem működik a kisvállalkozásoknál. Kérdés, hogy Magyarországon fenntartható-e az ágazati kollektív szerződés és a kiterjesztés hagyományos célja, az egész ágazat egységes szabályozása, beleértve a kisvállalkozókat és önfoglalkoztatókat, vagy pedig külön kell kezelni őket, törvényi szinten is, tudva, hogy a kollektív szerződések hatása ott nem érvényesül. (A mai magyar munkaügyi szabályozásban is vannak olyan területek melyek kivételként kezelik ezt a szektort. Nyilvánvalóan ilyen a participációs intézmények létszámhoz kötődő szabályozása. Kevésbé explicit módon más jogszabályok is kivételt tesznek, például az Mt. 2001. évi módosításával bevezetett munkaidőre vonatkozó rendelkezések nem érvényesek az önfoglalkoztatóknál, mint a vállalkozás tulajdonosainál és azok családtagjainál.) Mint láttuk, az európai gyakorlat egyik kulcsintézménye a jogszabályszerű megállapodás. A magyar gyakorlattól nem idegen a jogszabályszerű megállapodás intézménye. Az országos minimálbér megállapítása hasonló logika alapján működik. Át kell tehát tekinteni, vajon lehetséges-e az európai jogszabályszerű megállapodás intézményéhez hasonló jogintézmény szélesebb körű alkalmazása ágazati kérdések rendezésére.

II.4.5. Várható-e kollektív szerződések megszületése ágazati szinten? Különösen a szakszervezeti oldal reméli azt, hogy a felállítandó ágazati bizottságok szerepe túlnő a konzultáción, s a bizottságok fórumává válhatnak az ágazati kollektív alkunak. Ugyanakkor, a munkáltatói oldal ebben értelemszerűen kevésbé érdekelt. Az európai szintű ágazati bizottságok esetében – a korai reményekkel szemben – a közös fórumok munkája nem haladt az ágazati szintű kollektív szerződések kötésének elősegítése irányába. A „jogszabályszerű megállapodások” megkötésének folyamata sem mondható gyorsnak. A tapasztalatok alapján megkockáztatható megállapítás, hogy nem reális célkitűzés ágazati kollektív szerződések sorozatának születését várni az Ágazati Bizottságoktól a szakszervezetek és munkáltatók szervezettségének és szervezeti jellegzetességének mai feltételei mellett. A volt, a jelenleg hatályos és a potenciális ágazati kollektív szerződések lehetséges partnerei jóindulattal viseltetnek egymás iránt és közöttük általában megfelelő kapcsolatok vannak. Nem mondható, hogy a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek közötti rendszeres találkozások hiánya lenne a kollektív szerződések elmaradásának az oka. Inkább a szakszervezetek és munkáltatói szövetségek szervezettségének mai szintje és jellegzetességei miatt nincs olyan érdek, amely – egy-két ágazatot, szakmát leszámítva – arra vezetné a két oldalt, hogy ágazati szinten keressenek megoldást a munkahelyi szintű problémák kezelésére. Egyrészt, a legtöbb ágazatban a vállalatok munkahelyi szinten kezelni tudják a munkaerőpiaci problémákat, és a munkáltatói szervezetek – hasonlóképpen, mint európai partner szervezeteik – elsősorban üzleti és lobbi érdekek képviseletére szerveződtek meg, s csak másodlagosan – vagy egyáltalán nem – érdekeltek a szakszervezetekkel való kompromisszumos megegyezésben, a munkaügyi kapcsolatok tárgykörében, ágazati szinten. Másrészt, a munkáltatói oldalon a nagyobb vállalatok ágazati szabályozás iránti érdekeltsége másmilyen, mint a kisebbeké. Ugyanakkor a szakszervezetek ágazati szinten megfelelő struktúrával rendelkeznek, de nem képesek ágazati szintű akcióval (nyomásgyakorlással) érvényt szerezni követeléseiknek és rákényszeríteni a kollektív szerződésből magukat kivonni kívánó vállalatokat arra, hogy vállalják fel az ágazati kollektív szerződés esetlegesen magasabb minimál standardjait.

39

II.4.6. Van-e élet a kollektív szerződés kötésen kívül? A magyar munkaügyi kapcsolatok intézményépítésének fontos terepe lehet az Ágazati Párbeszéd Bizottságok felállítása annak ellenére is, hogy nem várható ágazati kollektív szerződések kötésének előmozdítása csupán a bizottságok létrejöttétől. Az Európai Unión belüli sikeres hazai gazdasági fejlődés szempontjából életbevágó jelentősége van annak, hogy az egyes ágazatokon belül a szociális partnerek közösen átgondolják és megbeszéljék az iparáguk előtt álló kihívásokat, és lehetséges megoldásokat fogalmazzanak meg. A szociális partnereknek ágazatközi szinten eldöntött politikákat és azok végrehajtását ágazati szinten is meg kell beszélni. Különösen abban az esetben van erre szükség, ha ezek a politikák egybecsengenek a Közösség politikáival (foglalkoztatás, makrogazdasági kérdések, szociális védelem, társadalmi párbeszéd, stb.). Ez egy olyan folyamat, amelynek állandó és erőteljes kapcsolatot kell fenntartania nemzeti szinten a társadalmi párbeszéd fejleményeivel. Az ágazati dialóguson keresztül számos kérdéssel foglalkozhatnak a szociális partnerek, például a szakképzéssel, stb., a foglalkoztatás rugalmas formáival, a munkakörülményekkel, a vonatkozó közösségi vívmányok végrehajtásával. Másrészt az EU-tagságra való felkészülés is feltételezi, hogy a magyar szociális partnerek idővel képesek lesznek hatékonyan részt venni az Európai Unió Ágazati Párbeszéd Bizottságainak munkájában. Ha hasonló gyakorlatot élnek meg idehaza, akkor teljesen meg tudnak majd felelni az európai társadalmi párbeszédben betöltendő új szerepeiknek és felelősségüknek. A felállítandó Ágazati Párbeszéd Bizottságokkal kapcsolatban is érvényesnek kell elismerni az Uniós gyakorlatban már bizonyított tapasztalatokat, azaz „az ágazati szociális párbeszéd szerepét természetesen nem lehet csupán a megkötött megállapodások vagy a megszületett dokumentumok számával jellemezni. Legalább ennyire fontos az is, hogy – legalábbis a jól működő – ágazati fórumok keretében az elmúlt évtizedek alatt kölcsönös bizalom alakult ki a szociális partnerek között. Elsajátították azt, hogy az ágazat problémáit közösen – az ellenérdekű fél szempontjait is figyelembe véve – értékeljék, s olyan véleményt, javaslatokat fogalmazzanak meg az Európai Bizottság, az Európai Tanács felé, amelyek már mind a szakszervezetek, mind a munkáltatók érdekeit tükrözik. Ily módon az „ágazat hangja” fogalmazódott meg, mégpedig európai szinten, a brüsszeli bürokráciával, illetve a nemzeti kormányokkal szemben. Mindez jelentős mértékben növelte annak esélyét, hogy az európai szinten meghozott döntést magukénak érezhették a nemzeti szociális partnerek, ami bizonyítottan megnövelte a hozott intézkedések eredményességét, a jogszabályok betartását.” Annak érdekében továbbá, hogy a felállítandó ágazati bizottságok érdemben tudjanak működni és hosszú távon fenntartható és hatékony intézmény szülessen, az szükséges, hogy az európai ágazati szociális dialógushoz hasonlóan rejtett tripartit intézmény-rendszer szülessen, ahol a kormányzat felvállalja annak felelősségét, hogy rendszeresen bevonja a szociális partnereket az ágazati szintű kormányzati (minisztériumi) politikák és stratégiák előkészítésébe az ágazati fórumok rendszeres működtetésén keresztül. Érdemesnek azt is megfontolni, hogy a kormányzat, az Európai Bizottság gyakorlatát követve, támogassa a szociális partnerek szakmai munkáját, annak érdekében, hogy az utóbbiak képesek legyenek magas színvonalú, szakmailag megalapozott véleményeikkel hozzájárulni a döntéselőkésztő folyamat hatékonyságának és megalapozottságának növeléséhez.

40

III. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok megalakulása, részvételi feltételek, működtetés A PHARE projekt szerződő felei 18 Ágazati Párbeszéd Bizottság felállításában állapodtak meg, melyek nevesítésére is sor került a Covenantban. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok megalakulása a programmal egyidejűleg – a tételes jogi szabályozást megelőzve, spontán módon – zajlik. Jelenleg a következő Ágazati Párbeszéd Bizottságok és Albizottságok alakultak meg:

Ágazati Párbeszéd Bizottságok / alágazati- és szakbizottságok / és a résztvevő szociális partnerek Munkáltatói oldal 1. MEZŐGAZDASÁG ÁGAZATI BIZOTTSÁG Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége 2. BÁNYÁSZATI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Bányászati Szövetség

Munkavállalói oldal

3. ÉLELMISZERIPARI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége 4. SÜTŐIPARI SZAKÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Pékszövetség VOSZ IPOSZ 5. KONZERVIPARI SZAKÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Tartósítóipari Szövetség 6. KÖNNYŰIPARI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Könnyűipari Szövetség Magyar Ruhagyártók Egyesülés Bőr és Cipőipari Egyesülés Magyar Cipőgyártók Egyesülés VOSZ Textil és Ruházati Szekció IPOSZ Bőr-, Ruházat- és Textilipari Tagozat Magyar Iparszövetség, Bőr-, Ruházat- Textilipari Tagozata 7. VEGYIPARI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Vegyipari Szövetség Magyar Gumiipari Szövetség Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége HUNGAMOSZ, Alumíniumipari Munkáltatók Országos Szövetsége

-

Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége

-

Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete MOL Bányász Szakszervezet

-

Élelmezésipari Szövetsége

-

Sütőipari Dolgozók Szakszervezete

-

Konzervipari Dolgozók Szakszervezete

-

Bőripari Dolgozók Szakszervezete Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete Textilipari Dolgozók Szakszervezete HVDSZ 2000 Munkástanácsok Textil és Ruházati Ágazata

-

Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége MOL Vegyészszakszervezet Vegyipari Szakszervezetek Szakági Szövetsége Gyógyszeripari Szakszervezeti Szövetség Gumiipari Szakszervezeti Szövetség Alumíniumipari Szakszervezeti Szövetség

-

8. KOHÁSZATI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés HUNGAMOSZ, Alumíniumipari Munkáltatók Országos Szövetsége

-

Országos

41

Szakszervezeteinek

-

Vasas Szakszervezeti Szövetség Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Fém-, és Gépipari Munkástanácsok Országos Szövetsége Liga Vas- és Fémipari Szövetség Alumíniumipari Szakszervezetek Szövetsége Vasas Kohász-Öntész Érdekvédelmi Szövetség

-

Vasas Szakszervezeti Szövetség

-

9. GÉPIPARI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Járműalkatrészgyártók

Dolgozók

Szövetsége Magyar Elektronikai és Infokommunikációs Szövetség Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége 10. VILLAMOSENERGIA-IPARI AlÁGAZATI BIZOTTSÁG Villamosipari Társaságok Munkaadói Szövetsége -

11. GÁZIPARI ALÁGAZATI BIZOTTSÁG Gázszolgáltatók Egyesülése

-

Liga Vas-, és Fémipari Szövetség Fém-, és Gépipari Munkástanácsok Országos Szövetsége Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Bányaipari Dolgozók Szakszervezete LIGA VHSZ Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Gázipari Szakszervezetek Szövetsége MOL Bányász Szakszervezet

12. ÉPÍTŐIPARI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Építőipari Vállalkozások Országos Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszövetsége Szakszervezeteinek Szövetsége Építő és Építésügyi Szakmai Testület Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete Magyar Cementipari Szövetség Építőipari Társult Szakszervezetek Országos Magyar Építőanyagipari Szövetség Szövetsége Magyar Bútor és Faipari Szövetség IPOSZ Országos Asztalos és Faipari Szövetség Fagazdaságok Országos Szakmai Szövetsége 13. ÉPÍTŐANYAGIPARI ALÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁG Magyar Építőanyagipari Szövetség Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Magyar Cementipari Szövetség 14. ÉPÍTŐIPARI ALÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁG Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége Építőipari Dolgozók Szakszervezete Építési és Építésügyi Szakmai Testület Műemlékvédők Független Szakszervezete 15. FA- ÉS BÚTORIPARI ALÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁG Magyar Bútor és Faipari Szövetség Fa- és Bútoripari Dolgozók Szakszervezete Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség Munkástanácsok Faipari Szakmai Ágazatának Országos Asztalos és Faipari Szövetség Országos Szövetsége 16. KERESKEDELMI ÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Kereskedelmi Testület Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete ÁFEOSZ KISOSZ OKSZ 17. TURIZMUS-VENDÉGLÁTÁS ÁGAZATI BIZOTTSÁG Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet Országos Szövetsége 18. KÖZÖSSÉGI ÉTKEZTETÉS ALÁGAZATI BIZOTTSÁG 19. UTAZÁSI IRODÁK ALÁGAZATI BIZOTTSÁG 20. SZÁLLODÁK ALÁGAZATI BIZOTTSÁG 21. VENDÉGLÁTÁS ALÁGAZATI BIZOTTSÁG 22. LÉGIKÖZLEKEDÉS ALÁGAZATI BIZOTTSÁG MALÉV Rt. HungaroControl Budapest Airport Rt. Aeroplex of Central Europe Magyar Vasúti és Légiközlekedési Szövetség

Repülőtéri Forgalmi Dolgozók Független Szakszervezete Gazdasági Szakemberek Szakszervezete Malév Szakszervezeti Szövetség HUNALPA Légiközlekedési Dolgozók Független Szakszervezete Repülőgép Műszakiak Független Szakszervezete HUNACCA 23. KÖZÚTI KÖZLEKEDÉSI SZOLGÁLTATÓK IDEIGLENES ÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁGA FUVOSZ Közúti Közlekedési Szakszervezet Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete Autóbusz-közlekedésben Dolgozók Uniója Közúti Közlekedési Vállalkozások Szövetsége Budapesti Közlekedési Szakszervezetek Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Szövetsége Ipartestülete Hungarocamion Dolgozók Szakszervezete Közlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Közlekedési Munkástanácsok Szövetsége LIGA Közlekedési Szakszervezetek

42

-

24. HÍRKÖZLÉSI ÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁG Magyar Elektronikai és Infókommunikációs Szövetség Informatikai Vállalkozások Szövetsége Magyar Tartalomipari Szövetség Magyar Kábelkommunikációs Szövetség STRATOSZ 25. VÍZIKÖZMŰ ÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁG Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége 26. FÜRDŐS ALÁGAZATI PÁRBESZÉD BIZOTTSÁG Magyar Fürdőszövetség

-

Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Nemzetközi és Hivatásos Gépkocsivezetők Országos Szakszervezete Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Magyar Távközlési Ágazati Szakszervezet Vasas Szakszervezeti Szövetség Informatikai Szakszervezet Magyar Telekommunikációs Szakszervezetek Szövetsége

-

Vízügyi Közszolgáltatási Szakszervezeti Szövetsége

Dolgozók

-

Vízügyi Közszolgáltatási Szakszervezeti Szövetsége

Dolgozók

27. TELEPÜLÉSSZOLGÁLTATÁSI ÁGAZATI BIZOTTSÁG COMMUNITAS Településüzemeltetési Egyesület Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Ingatlankezelési Egyesülés Szakszervezete HVDSZ 2000 Köztisztasági Egyesülés Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete Magyar Kertépítők és Fenntartó Vállalkozók Országos Szövetsége Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület Településszolgáltatási Egyesület 28. REHABILITÁCIÓS FOGLALKOZTATÁST VÉGZŐK Védett Szervezetek Országos Szövetsége HVDSZ 2000 (MGYOSZ) 29. MAGÁNBIZTONSÁGI ALÁGAZATI BIZOTTSÁG Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége Szövetsége Szándéknyilatkozatot írtak alá a szociális partnerek 30. GYÓGYSZERIPARI ALÁGAZATI BIZOTTSÁG MAGYOSZ – Gyógyszergyártó Társaságok VDSZ Gyógyszeripari Szakszervezeti Szövetség 31. POSTAI SZOLGÁLTATÁS ÁGAZATI BIZOTTSÁG Posta Rt. Postás Szakszervezet PHDSZ Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége Magyar Postások Érdekvédelmi Szövetsége 32. VASÚTI KÖZLEKEDÉS ALÁGAZATI BIZOTTSÁG MÁV Rt.(feltételekhez kötött támogatás) Vasutasok Szakszervezete GYSEV Mozdonyvezetők Szakszervezete (szóbeli támogatás) Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezete Munkástanácsok Vasúti Ágazati Szövetsége Pályavasúti Dolgozók Szakszervezete Az oktatás, az egészségügy, kultúra és művészetek területén a munkáltatói szerepkör tisztázásáig a kétoldalú bizottság nem tud megalakulni. A szakszervezeti oldal, egyes önkormányzati szövetségek, egyes minisztériumok Szándéknyilatkozatot tesznek / tettek közzé az ÁPB szükségességéről. Elnevezésük ÁPB -Előkészítő Bizottság.

43

III.1. Besorolás A besorolást illetően a következő alapelvek érvényesülnek: • a besorolás a TEÁOR nemzetgazdasági ág definícióiból indul ki, ezután bontható ágazat / alágazat / szakágazatra; • az egyes Ágazati Párbeszéd Bizottságokon belül állítható fel további alágazati bizottság. Átfogó ágazati bizottságok alakulnak, mely mellett több albizottság jön létre. Ez a megközelítés olyan struktúrához vezet, mely a támogató intézkedések szempontjából is könnyebben kezelhető. A TEÁOR szerint összeállított „partner-lista” mellett továbbra is megmarad az „egyedi” megközelítés, az önszerveződésen alapuló megoldás, amely szerint a bizottságot az abban részt venni kívánó munkáltatói érdekképviseletek, valamint az érintett munkavállalókat képviselő szakszervezetek hoznak létre azzal a céllal, hogy az ÁPB-k jogait gyakorolhassák. Ebben az esetben a szociális partnerek „illetékessége”, egymás elfogadása határozza meg az „ágazat” körvonalait. Arra mindenképpen szükség van, hogy az egyes „ágazat”-okat pontosan definiáljuk.

III.2. Problémák a „szereplők” meghatározásakor Az ÁPB-kben résztvevő szervezetek a fenti definíciók alapján a versenyszférában általában egyértelműen meghatározhatóak. Nehézség annyiban adódik, hogy • a munkaadók alkotta szervezetek egy részének alapszabálya nem tartalmazza, hogy a szervezet munkaadói érdekképviseletet lát el. Ennek hiányában a részvétel nem lehetséges, tehát gondoskodni kell arról, hogy az ÁPB-k munkájába bekapcsolódó érintett munkaadók ezt a hiányosságot pótolják; • a többségi, vagy jelentős állami tulajdonú vállalkozások esetében gondoskodni kell arról, hogy az érintett munkaadói szervezetek tárgyalási felhatalmazottsága megfelelő legyen. Nehezebb a helyzet a költségvetési szférában, ugyanis itt a legtöbb esetben elválik a tulajdonosi (önkormányzat) és az érdemi finanszírozói (a minisztériumok, illetve a költségvetés egésze) szerep, illetve a magyar törvények szerint a valós döntési jogosítványokkal és forrásokkal nem rendelkező intézményekhez telepített a munkáltatói szerep. A munkáltatói jogoknak a forrásokkal rendelkező önkormányzatokra, illetve minisztériumokra telepítésének rendezése a készülőben lévő Egységes Közszolgálati Törvény keretében várható.

III.3. Megalakulás, alapszabály, ügyrend Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok a résztvevő felek közötti, az ÁPB megalakulását kimondó szerződéssel jön létre. A Bizottságnak jogi személyisége nincs, de alapszabály szerint működik. Az alapszabálynak igazodnia kell azokhoz a szabályokhoz, melyeket az ÁPB-k alakulását, működését illetően a vonatkozó jogszabályokban (pl. Mt.-ben) kell meghatározni. Az alapszabályt a Bizottság tagjainak kell jóváhagynia, mégpedig a kollektív szerződéskötés esetére kialakított szavazási szabálynak megfelelően, azaz vagy konszenzussal, vagy a reprezentativitási pontértéknek megfelelő szavazati súly szerint, egyszerű (vagy 2/3-os) többséggel. Az alapszabályban kell meghatározni: • az albizottságok alakításának részletes szabályait, • az elnök jogkörét, • az elnök megválasztásának, illetve kinevezésre felterjesztésének rendjét, • a két oldal egy-egy ügyvivőjének megválasztási rendjét.

44

Az alapszabályok nyilvántartását az FMM Munkaügyi és Civil Kapcsolatok Főosztálya végzi. Az Ágazati Párbeszéd Bizottság maga alkotja meg ügyrendjét. Az ügyrendben kell meghatározni • az egyes oldalak működésének rendjét, ezen belül - az oldalakon belüli szavazás rendjét • az ülések összehívásának rendjét, gyakoriságát, • titkárság feladatait, • az előterjesztések előkészítésének rendjét.

III.4. A jogi szabályozás problémái Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok megalakulásának és működésének – mivel jogszabályokban tiltó rendelkezés nem fordul elő – nem lehet akadálya, hogy a jogszabályok e pillanatban egyelőre nem tartalmazzák azokat a szabályozásokat, melyek az ÁPB létrejöttét, létét és jogosítványait körülhatárolnák. Mindemellett – ha a kitűzött célt és feladatot teljesíteni akarjuk, akkor - a legsürgetőbb teendő az Ágazati Párbeszéd Bizottságok munkájához szükséges jogszabályi környezet megteremtése. A jogalkotói munkának ki kell térnie: • a bizottságban való részvétel szabályaira, • a reprezentativitási és lefedettségi kritériumok Mt-ben való meghatározására, • az ágazati kollektív szerződés-kötési jogosultság különböző eseteinek meghatározására (csak a bizottságban résztvevő szervezetekre terjed ki a kollektív szerződés, milyen esetben kérhető a kiterjesztés, mikor automatikus a kiterjesztés, több munkáltatós KSZ stb.), • az ágazati kollektív szerződés kiterjesztésének szabályaira, • az ágazati kollektív szerződéskötési lehetőségekre a közszférában stb. Meg kell határozni azokat a területeket, ahol az úgynevezett „puha szabályozás” érvényesülhet. E területeken ki kell alakítani azokat a keretszabályokat, melyeken belül a szociális partnerek egymás közti megállapodásai jelentik a – nem szankciókkal kikényszerített, hanem a közös érdekből betartott – tartalmi szabályozást.

III.5. Szervezeti feltételek III.5.1. Titkárságok III.5.1.1. Az Ágazati Tanács titkársága

Az Ágazati Tanács titkársága üléseit, gondoskodik az ülések összehívásáról, emlékeztetőinek elkészítéséről.szervezi az Ágazati Tanács munkáját, ellátja az Ágazati Tanács működtetésével kapcsolatos feladatokat. Közreműködik az Ágazati Bizottságok felállításában, az Ágazati Bizottságok titkárságainak kialakításában, majd azok kooperációjában a kormányzati szervekkel, gondoskodik az Ágazati Párbeszéd Bizottságok tevékenységéről szóló tájékoztatásról a társadalmi párbeszéd országos szintjén, jelentéseket készít az ágazati szintű kollektív alku fejleményeiről és eredményeiről, elősegíti az Európai Unióban működő Ágazati Párbeszéd Bizottságok tevékenységéről szóló információk áramlását és a kapcsolatfelvételt a hazai és az európai Ágazati Párbeszéd Bizottságok között.

45

III.5.1.2. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok titkárságai Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok munkáját titkárságok hivatottak segíteni. A titkárságok feladata: • az ÁPB-k megbeszéléseinek, tárgyalásainak megszervezése: • jegyzőkönyvvezetés • igazgatási feladatok • közreműködés a megállapodások, ajánlások, állásfoglalások tervezetének elkészítésében • nyilvántartások vezetése • kiterjesztési eljárás kezdeményezése • kapcsolattartás az Európai Unió megfelelő Ágazati Párbeszéd Bizottságával • tájékoztatás A titkárságok száma: A megalakult ÁPB-k és albizottságaik adminisztratív, szervezési ügyeinek vitelére egyelőre 8 titkárság működtetését lehetséges megcélozni. A titkárságokat a bizottságok megalakulásával, munkájuk megindulásával párhuzamosan, az elfoglaltság szintjének megfelelő ütemben, fokozatosan célszerű felállítani. A titkárságok létszáma: A Bizottságok működéséhez titkárságonként egy titkár munkába állítása indokolt, a 8 titkárság kiszolgálására 2 adminisztratív dolgozó munkába állítása mindenképpen szükséges. A titkárokkal szemben támasztott követelmények: • felsőfokú (szakirányú) végzettség • önálló munkavégző és tárgyalókészség • együttműködési készség • rugalmasság, teherbírás • hasonló, vagy kapcsolódó területen eltöltött szakmai gyakorlat és nyelvtudás előnyt jelent A titkári munkakör betöltése különböző módon lehetséges: • az érintett szociális partnerek személyi javaslatot tesznek. Az alkalmazás az FMM egyetértésével történik, • rendes, vagy meghívásos pályázatot lehet kiírni. A titkárságok jogállása: A titkárságok működtetését, a szervezeti rendszerben való elhelyezkedését és finanszírozását illetően kormány-előterjesztés készül. A 2004.évben a titkárságok működtetésére a Munkaerőpiaci Alapból megfelelő forrás áll rendelkezésre, viszont működésük jogilag még nem rendezett, ezért ideiglenes jelleggel, átmeneti megoldások alkalmazásával lehet tevékenységüket megindítani. A titkárságok a kormány-döntés után várhatóan kormányzati háttérintézmény, vagy közalapítvány keretei között működnek majd.

III.5.2. Elnök, elnökség Az Ágazati Párbeszéd Bizottság üléseit elnök vezeti. Az elnök feladata a Bizottság képviselete, valamint a Bizottság oldalai közötti esetleges konfliktusok kezelése is. Az elnök független, nem lehet érdekelt az Ágazati Párbeszéd Bizottság érdekkörébe tartozó ügyekben.

46

Az elnöknek a társadalmi párbeszéd ügyeiben járatos személynek kell lennie, aki szakmailag elismert, köztiszteletben álló, mindkét oldal által elfogadott személy kell legyen. Az elnököt az ÁPB javaslata alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter nevezi ki. Az elnök a kormányzat által biztosított tiszteletdíjat kap tevékenységéért. Az elnök személyét lehet választani: • adott szakma elismert szakemberei (de nem az Ágazati Párbeszéd Bizottságban érintett szervezetek tagjai, dolgozói) közül, • kutatók, egyetemi, főiskolai oktatók közül, • köztisztviselők közül, • a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat tagjai közül. Az elnökséget el lehet látni társelnökként is, a két oldal delegáltjaként, de ekkor az elnököket tiszteletdíj nem illeti meg.

III.6. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságban való részvételi feltételek, a szociális partnerek ágazati reprezentativitásának kialakítása

Az ágazati, alágazati, szakágazati (a továbbiakban: ágazati) szociális párbeszéd, az Ágazati Párbeszéd Bizottságok (a továbbiakban: ÁPB) kialakítása megköveteli, hogy a jogokkal rendelkező és kötelezettségeket „vállalni tudó” munkavállalói és munkáltatói (munkaadói) érdekképviseletek megfelelő felhatalmazottsággal és támogatottsággal vegyenek részt az ágazati érdekegyeztetésben. A megállapodásokon alapuló szabályozás előfeltétele olyan szereplők létezése, akik arra törekednek, hogy a megállapodásokat betartsák és betartassák.

III.6.1. Elvi kérdések, feltételek a szabályozáshoz A szabályozás kialakításánál a következő elvi-gyakorlati követelményeket/elvárásokat kellett figyelembe venni: • a működőképesség megteremtése nem túlságosan nagy létszámú testületet feltételez; • a jelentős támogatottsággal rendelkező és nagy számú csoportot (ágazatot, területet stb.) képviselő érdekképviseletek kirekesztése nem engedhető meg; • a konzultációkhoz nem szükséges szigorú feltételeket előírni, hiszen a konzultációban az érdekképviseleteknek nem keletkezik később teljesítendő feladata; • a megállapodás szándékával lefolytatott tárgyaláson viszont elvárás a támogatottság és a megállapodások betartásának és betartatásának a képessége; • az oldalak működési/döntési képességét biztosító reprezentativitási kritériumok teljesítését, annak való megfelelést határozott időtartamra célszerű vonatkoztatni (eldöntendő ezért a ciklus kezdete és időtartama; vannak-e olyan események, amelyekkel a ciklusidőt célszerű összehangolni);

•

tripartit testület vagy valamilyen nem kormányzati szerv (kormányzat adatszolgáltatási közreműködésével) állapítsa meg, hogy mely érdekképviseletek teljesítik a feltételeket.

47

Az alapelveknek megfelelően – mintegy 3 éves, tripartit képviselettel folyó munkával – megszületett és 2004. szeptember 22-én ünnepélyes körülmények között aláírásra került az a megállapodás, mely a vonatkozó jogszabályok elkészültéig az Ágazati Párbeszéd Bizottságok munkáját szabályozza. A megállapodás szövege a következő:

MEGÁLLAPODÁS

az Ágazati Párbeszéd Bizottságok működésének feltételeiről és rendjéről a jogi szabályozás megalkotásáig terjedő időszakban

„Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése” c. PHARE projekt, melynek célja volt az Ágazati Párbeszéd Bizottságok megalapítása, melyeknek feladata a kétoldalú – munkaadók és szakszervezetek közötti – közvetlen, valamint a kormányzati szervekkel történő eseti konzultációk lefolytatása, illetve megállapodások és kollektív szerződések létrehozása ágazati szinten, 2001. február 23-án indult, mikor az Országos Munkaügyi Tanács döntött a PHARE projekt indításáról. Az EU 2001 áprilisában fogadta el a projektet. Az ezt követően kiírt előcsatlakozási szakértői pályázatot Dánia nyerte el. A projekt-szerződést (Covenant) 2002. június 20-án írta alá az EU nagykövete a Kormánnyal. A projekt előkészítésére Operatív Bizottság jött létre, amely később az OÉT Ágazati Tanácsává alakult, s mely folyamatosan figyelemmel kísérte a program megvalósítását, valamint döntéseket hozott a projekt részleteiről. 2003. március 3-án az Országos Érdekegyeztető Tanács három oldala emlékeztetőt írt alá az Ágazati Párbeszéd Bizottságok létrehozásának állásáról. Az Operatív Bizottság felkérésére a szociális partnerek közreműködésével 18 korábban kijelölt ágazatban készült tanulmány, valamint három átfogó dolgozat is született. 2002. szeptember 4-én zajlott le a projekt nyitókonferenciája. Az ágazati bizottságok és a kormány közötti kapcsolat intézményesítésére, valamint a projekt végrehajtásával kapcsolatos adminisztratív teendők végzésére az FMM Munkaügyi és Civil Kapcsolatok Főosztálya keretei között megalakult az Ágazati Tanács Titkársága. A dán twinning-partner szervezésében, az ÁT Titkárság részvételével, sikeresen folyt a leendő Ágazati Párbeszéd Bizottságban résztvevő szociális partnerek képzése. A programban résztvevő partnerek feladata volt a párbeszéd kialakításához szükséges előfeltételek és ajánlások kimunkálása, melynek célja egységes jogi és működési alapok kidolgozása a létrejövő ágazati bizottságok számára. A részvételi kritériumok kidolgozására tripartit bizottság alakult, mely a kritériumokat kidolgozta és jóváhagyásra az Ágazati Tanács elé terjesztette. 2003. július 2-án az Országos Érdekegyeztető Tanács Ágazati Tanácsa tagjai keretmegállapodást írtak alá, melyben rögzítették az Ágazati Párbeszéd Bizottságok megalakításának és működésének alapelveit, valamint kinyilvánították, hogy a végleges jogi szabályozás életbe lépéséig tartó időszakra közös, egységes szabályokat dolgoznak ki. Időközben megalakult Ágazati Párbeszéd Bizottságok, valamint a kormány képviselői részvételével az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa (a továbbiakban: ÁPBT). 48

Az Országos Érdekegyeztető Tanács Ágazati Tanácsa 2003. július 2-i keretmegállapodása alapján a szociális partnerek egyetértenek azzal, hogy az ágazati (alágazati, szakágazati) párbeszéd bizottságokra (a továbbiakban: ÁPB) vonatkozó, kimunkálás alatt álló jogalkotási koncepció, valamint az azt követő jogi szabályozás hatályba lépéséig terjedő időszakban szükséges az ágazati szintű (kétoldalú) érdekegyeztetés intézményrendszerére vonatkozóan egységes elvek megfogalmazása. A szociális partnerek fontosnak tartják, hogy az ÁPB-k megalakulása és működése a hatályos jogszabályi keretek között, egységesen történjen. Remélik továbbá, hogy a működésnek a szükséges jogi szabályozás hatálybalépéséig terjedő időszakában megszerzendő tapasztalatai a jogi szabályozás kialakításánál is figyelembe vehetők lesznek. Az ÁPB-ket érintő jogi szabályozás bevezetését megelőző időszakban már Ágazati (alágazati, szakágazati) Párbeszéd Bizottságok jöttek létre és folyamatosan jönnek létre. Az ÁPB-k átmeneti időszak alatti megalakulásánál a szociális partnerek együttműködésének és megállapodásainak fokozott szerepe van. A kormányzat vállalja, hogy az ÁPB-k létrejöttét, működését az erre vonatkozó jogi szabályozás hatálybalépéséig terjedő időszakban a jelen Megállapodás szerint segíti elő. A fentiek alapján a kormány, valamint a szociális partnerek képviselői az alábbi megállapodást kötik. I. Ágazati Párbeszéd Bizottságok létrehozása

Ágazati Párbeszéd Bizottságot munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek hozhatnak létre, az alábbi feltételek szerint. Párbeszéd bizottságot lehet alakítani • ágazati • alágazati és • szakágazati szinten. Ágazati Párbeszéd Bizottság az a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek által, az e Megállapodásban foglalt feltételek szerint létrehozott bizottság, melynek résztvevői olyan munkáltatók érdekképviseletét látják el, melyek a 2 számjegyű TEÁOR adott ágazatnak megfelelő kategóriájába sorolhatók, illetve olyan szakszervezetek, melyek az adott ágazatban szervezettel, illetve képviselettel rendelkeznek. A 3, illetve 4 számjegyű TEÁOR-ba sorolható tagokkal rendelkező szervezetek által alakított bizottságok nem ágazati, hanem alágazati, illetve szakágazati párbeszéd bizottságok. Az ágazati, az al- és szakágazati bizottságok döntéseikben önállóak, közöttük nincsen hierarchikus kapcsolat. (Ennek megfelelően, amikor a megállapodás bizottságot említ, azon ágazati, alágazati és szakágazati bizottságot is kell érteni.) A TEÁOR besorolás a bizottságot érintő „tevékenységi körök” meghatározására szolgál. Egy TEÁOR besorolás alatt csak egy bizottság jöhet létre.

Egy adott, 2, 3, vagy 4 számjegyű TEÁOR szerint megalakuló Ágazati Párbeszéd Bizottság - ha azt az érintett munkavállalói, illetve munkáltatói szervezetek kérik élhet azzal a lehetőséggel, hogy a főtevékenységük szerint nem az adott TEÁOR szerinti ÁPB-be tartozó ágazatban (alágazatban, szakágazatban) érintett munkáltatókat 49

képviselő munkáltatói, illetve az ebben az ágazatban foglalkoztatottakat képviselő munkavállalói szervezeteket (ha a többi szükséges feltételnek megfelelnek) az adott Ágazati Párbeszéd Bizottság tagjának tekinti. A közszféra sajátosságai miatt az Ágazati Párbeszéd Bizottságok létrehozásáról, összetételük egyes kérdéseiről speciális szabályokat kell kialakítani. E terület végleges jogi szabályozását törvényi szinten kell a lehető legrövidebb időn belül megteremteni. I.1 A tagság feltételei

Az ÁPB-ban az az ágazati (alágazati, szakágazati) érdekképviselet lehet tag, amely megfelel a I. 2. pontban található általános feltételeknek. Az általános feltételeknek megfelelő érdekképviselet tagságát sem a munkáltatói, sem a munkavállalói érdekképviseletek nem kérdőjelezhetik meg. I.2 A tagság általános feltételei Az alább felsorolt részvételi feltételek a verseny-, pontosabban a termelői szférában tevékenykedő érdekképviseletek jogosultságának megállapítására alkalmazhatók teljes körűen.

I.2.1. A részvétel – és egyben alapvető jogosultság, a konzultációs jog gyakorlásának együttes feltételei a következők: „A”- feltétel: az egyesülési törvény alapján megalakított társadalmi szervezetként, a bíróság által történt nyilvántartásba vétel, vagy a társadalmi szervezet jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységének minősülés; Kivételes szabály: jogszabályi feltételek hiánya miatt munkáltatói érdekképviseletet alakítani nem tudó, de az adott ágazat 80 %-t gazdaságilag (nettó árbevétel, gazdálkodó szervezetek száma, foglalkoztatott létszám) lefedő gazdasági szervezet, csoport is tagja lehet, képviseltetheti magát az ÁPB-ben. „B”- feltétel: érvényes alapszabály alapján az adott ágazatban munkavállalói, illetve munkáltatói érdekek képviseletére jogosult; „C”- feltétel: az „A” és „B” feltételek teljesülése mellett, legalább két éve folyamatosan érdekképviseleti tevékenységet folytat. Kivételes szabály: adott ÁPB-ben, az „A”, „B”, „C” és „D” feltételeknek megfelelő érdekképviseletek konszenzusával a „C” feltételnek nem megfelelő érdekképviselet esetében az e pontban előírtaktól el lehet térni.

50

I.2.2. Az ÁPB-ben az alábbi, munkavállalói érdekképviseletnek minősülő szervezetek vehetnek részt

illetve

munkáltatói

„ D1”- feltétel: a) Ágazati munkavállalói érdekképviseletnek (szakszervezetnek) kell tekinteni azt az érdekképviseletet, amely: aa) legalább 10 munkáltatónál szervezettel rendelkezik és az e munkáltatóknál foglalkoztatott érdekképviseleti tagok létszáma eléri az ágazatban foglalkoztatottak létszámának 1 %-át, vagy ab) legalább három munkáltatónál, ahol az érdekképviselet szervezettel rendelkezik, a foglalkoztatott érdekképviseleti tagok száma eléri az ágazatban foglalkoztatottak számának 10 %-át, vagy ac) a munkáltatóknál megtartott legutolsó üzemi tanácsi választásokon a helyi szervezetei által együttesen megszerzett ún. redukált szavazatok száma3 eléri az ágazatban foglalkoztatottak 5%-át ad) Azok és csak azok az ÁPB tagok, amelyek az „A”, „B”, „C” és „D” általános feltételeknek megfeleltek, határozhatnak úgy, hogy elismernek ÁPB tagnak olyan szervezete(ke)t is, mely(ek) az általános feltételek közül a „D1” feltételnek nem felel(nek) meg. „D2”- feltétel: b) Ágazati munkáltatói érdekképviseletnek tekintendő az az érdekképviselet, amely ba) az adott ágazatba főtevékenység szerint besorolt, és az érdekképviselethez tartozó gazdálkodó szervezetek által foglalkoztatottak száma eléri az ágazatban foglalkoztatottak 5%-át, vagy bb) tagja legalább 40, az ágazatba besorolt gazdálkodó szervezet. A munkáltatói érdekképviseletek részvételének jogosultsága hitelesen csak úgy állapítható meg, ha egy munkáltató (gazdálkodó szervezet) adatait csak egy ágazati érdekképviseletnél veszik számba. Ez arra az esetre is érvényes, mikor egy adott munkáltatói érdekképviseletnek tagja egy vállalkozás, de egy olyan másik érdekképviselet is, ahol az adott vállalkozás szintén tag. A többszörös számbavételt ilyen esetben ki kell szűrni. Amennyiben a munkáltató több munkáltatói érdekképviseletnél rendelkezik tagsággal, akkor az érintett szervezetnek nyilatkoznia kell, hogy adatait melyik munkáltatói érdekképviseletnél vegyék számításba (azaz az ÁPB-ben melyik szervezet képviselje érdekeit), ennek hiányában a számbavétel során a figyelembe veendő adatokat egyenlő arányban kell megosztani az érintett munkáltatói érdekképviseletek között. 3

Redukált szavazat: A 175/1998 (X.30.) Korm. rendelet 8.§-ának meghatározása szerint: „Az országos, ágazati (alágazati, szakágazati), illetve helyi (területi) önkormányzati reprezentativitás meghatározásakor a szakszervezet jelöltjeire leadott érvényes szavazatok számát el kell osztani az adott közalkalmazotti tanácstagoknak a Kjt, illetve az Mt. szerint megválasztható számával. A számítást – a kerekítés általános szabályai szerint – egytizedes pontossággal kell elvégezni.” . Ezt a számítást kell – értelemszerűen – alkalmazni az I.2.2. ac.) pontban foglalt feltétel bizonyításakor a versenyszférára is. 51

II. Az ÁPB tagjainak döntéshozatali jogosultsága, státusza II.1. Az érdekképviseletek döntéshozatali jogosultságának és reprezentativitásának feltételei Az érdekképviseletek döntéshozatali jogosultságának és reprezentativitásának meghatározása több szempont figyelembevételével, pontozásos rendszer alapján történik.4 Az egyes szempontokra adható pontok együttes összege oldalanként maximálisan100 pont lehet. Az egyes kritériumok alapján megszerezhető maximális pontszám az adott kritériumnak megfelelő szervezetek között – arányosan, “teljesítményüknek” megfelelően – kerül felosztásra. II.1.1

A munkavállalói érdekképviseletek pontértékének meghatározása

„E” - feltétel 1. Az adott ágazat területén a legutóbbi üzemi/közalkalmazotti tanácsi választásokon elért eredmény A szempontra összesen 40 pont osztható fel. Az ágazatba főtevékenység alapján besorolt munkáltatóknál – amelyeknél a jogszabály a választást előírja – megtartott legutóbbi üzemi/közalkalmazotti tanácsi választáson leadott összes szavazat felel meg 40 pontnak, feltéve, hogy a választásra jogosultak 30 %-a részt vesz a választáson. Amennyiben a részvétel 30 %-nál kevesebb, a 40 pont arányosan csökkentve vehető figyelembe. A szakszervezet a legutóbbi üzemi/közalkalmazotti tanácsi választáson elért eredménynek megfelelő százalékban részesedik a felosztható pontszámból. Az eredményt a redukált szavazatok számának figyelembe vételével kell megállapítani. „F” - feltétel: 2. Az aktív szakszervezeti tagok létszáma A szempontra összesen 25 pont osztható fel. Az ágazatban – főtevékenység alapján besorolt - 10 főnél többet foglalkoztató munkáltatóknál foglalkoztatott összlétszám felel meg 25 pontnak. A szakszervezet – az ágazatban foglalkoztatott – aktív (tagdíjfizető) taglétszámának megfelelő százalékban részesedik a felosztható pontszámból. „G1”- feltétel: 3. A szociális párbeszédben való részvétel 4

A pontérték meghatározásához szükséges adatok pontos meghatározását, időpontját és forrását a melléklet tartalmazza. 52

A szempontra összesen 20 pont osztható fel. Az ágazatban – főtevékenység alapján besorolt munkáltatóknál – foglalkoztatott összlétszám felel meg 20 pontnak. A munkavállalói érdekképviselet a közreműködésével kötött és az ágazatban hatályos kollektív szerződések által lefedett foglalkoztatottak létszámának megfelelő százalékban részesedik a felosztható pontszámból. Amennyiben egy foglalkoztatottra több – munkahelyi, több munkáltatós, egy vagy több munkáltatói érdekképviselet által kötött, illetve ágazati kiterjesztett – kollektív szerződés vonatkozik, a halmozódás elkerülése érdekében csak egyet, mégpedig a legmagasabb szintűt lehet figyelembe venni. Amennyiben van az ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződés, a szerződést kötő munkavállalói érdekképviseletek egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. „H1” - feltétel: 5. Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalán résztvevő országos munkavállalói szövetséghez való tartozás A szempontra összesen 10 pont osztható fel. Azok a munkavállalói érdekképviseletek, amelyek tagjai az OÉT munkavállalói oldalon résztvevő országos szövetségnek, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. „I1” - feltétel: 5. Az ágazat nemzetközi munkavállalói szervezeteihez való tartozás A szempontra összesen 5 pont osztható fel. A munkavállalói érdekképviseletek, amelyek tagjai az adott ágazat nemzetközi munkavállalói szervezetének, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból.

Amennyiben az adott ágazatban nincs nemzetközi munkavállalói szervezet, akkor az egyes szervezeteknek a többi négy feltételhez tartozó pontszámait a 100/95-szörösükre kell emelni. II.1.2 A munkáltatói érdekképviseletek pontértékének meghatározása „J” - feltétel: 1. A képviselt gazdasági szervezetek munkaviszony keretében foglalkoztatottainak száma A szempontra összesen 25 pont osztható fel. Az ágazatban – főtevékenység alapján besorolt munkáltatóknál – foglalkoztatott összlétszám felel meg 25 pontnak. A munkáltatói érdekképviselet, az ágazatba besorolt érdekképviseleti tag munkáltatóknál (gazdálkodó szervezetnél) munkaviszony keretében foglalkoztatott létszámának megfelelő százalékban részesedik a felosztható pontszámból.

53

„K” - feltétel: 2. A képviselt gazdasági szervezetek nettó árbevétele A szempontra összesen 25 pont osztható fel. Az ágazat éves nettó árbevétele felel meg 25 pontnak. A munkáltatói érdekképviselet, az ágazatba besorolt munkáltatói érdekképviseleti tag munkáltatók éves nettó árbevételének megfelelő százalékban részesedik a felosztható pontszámból. „L” - feltétel: 3. A munkáltatói érdekképviselet tagjainak száma A szempontra összesen 20 pont osztható fel. Az ágazatba főtevékenység alapján besorolt munkáltatók (gazdálkodó szervezetek) száma felel meg 20 pontnak. A munkáltatói érdekképviselet, az ágazatba főtevékenység alapján besorolt érdekképviseleti tag munkáltatók számának megfelelő százalékban részesedik a felosztható pontszámból. „G2” - feltétel: 4. A szociális párbeszédben való eddigi részvétel A szempontra összesen 15 pont osztható fel. Az ágazatban – főtevékenység alapján besorolt munkáltatóknál –foglalkoztatott összlétszám felel meg 15 pontnak. A munkáltatói érdekképviselet, a maga és tagszervezetei által is kötött és az ágazatban hatályos kollektív szerződések által lefedett létszámnak megfelelő százalékban részesedik a felosztható pontszámból. Amennyiben egy foglalkoztatottra több – munkahelyi, több munkáltatós, egy vagy több munkáltatói érdekképviselet által kötött, illetve ágazati kiterjesztett – kollektív szerződés vonatkozik, a halmozódás elkerülése érdekében csak egyet, mégpedig a legmagasabb szintűt lehet figyelembe venni. Amennyiben van az ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződés, a szerződést kötő munkáltatói érdekképviseletek egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. „H2” - feltétel: 5. Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldalán résztvevő országos munkáltatói szövetséghez való tartozás A szempontra összesen 10 pont osztható fel. A munkáltatói érdekképviseletek, amelyek tagjai az OÉT munkáltatói oldalon résztvevő országos szövetségnek, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. „I2” - feltétel: 6. Az ágazat nemzetközi munkáltatói szervezeteihez való tartozás A szempontra összesen 5 pont osztható fel.

54

A munkáltatói érdekképviseletek, amelyek tagjai az adott ágazat nemzetközi munkáltatói szervezetének, egyenlő arányban részesednek a felosztható pontszámból. Amennyiben az adott ágazatban nincs nemzetközi munkáltatói szervezet, akkor az egyes szervezeteknek a többi öt feltételhez tartozó pontszámait a 100/95szörösükre kell emelni. Kiegészítő szabály, mindkét oldal esetében: Amennyiben az azonos oldalon részt vevő valamely érdekképviseleti szervezet(ek) nem éri(k) el a 10 pontot, a döntéshozatali jogosultság feltételeinek való megfelelés érdekében más részt vevő szervezettel, vagy szervezetekkel koalícióra léphet(nek). Amennyiben a koalícióra lépett érdekképviseletek együttesen a 10 pontot elérik, döntéshozatali jogosultságukat közösen (egy szervezetként) gyakorolják. A koalíciók száma nem korlátozott. Koalíciókötés esetén a koalíciót kötő szervezeteknél, az általános feltételeknél a „C” feltételre vonatkozóan mindig az előnyösebb pozícióban lévő szervezet adatait kell figyelembe venni. Koalíciókötéssel reprezentativitás nem jöhet létre. Az ágazati szintű adatokat (a mutatók nevezőjét) az FMM, az érdekképviseletekre vonatkozókat (a mutatók számlálóját) az érintett érdekképviselet biztosítja. A döntési jogosultság megállapítására az eljárást a Részvételt Megállapító Bizottság folytatja le. II.2. Az ÁPB-k döntési rendszere

Az ÁPB-k, döntési rendszerüket illetően két megoldás közül választhatnak:

II.2.1. Megállapodásos döntési rendszer

Az ÁPB tagjai – valamennyi résztvevő konszenzusával – megállapodnak és alapszabályban (ügyrendben) rögzítik, hogy az ÁPB milyen eljárás szerint hozza meg döntéseit, illetve a döntések során az ÁPB oldalait és az egyes tagokat milyen jogok illetik meg. Az eljárásnak tartalmaznia kell az oldalakon belüli szavazás rendjét is. Új tag csatlakozásakor a reprezentativitást újra kell vizsgálni, amennyiben egy ÁPB tag kezdeményezi. A reprezentativitás megállapítása ebben a döntési rendszerben is csak a IV. pont szerinti eljárással történhet. II.2.2. Nem megállapodásos döntési rendszer

Abban az esetben, ha az ÁPB nem állapodik meg saját döntési rendszeréről, akkor döntéseit az e pontban foglaltak szerint hozza meg.

55

II.2.2.1. Az ÁPB tagjainak státusza

Az ÁPB tagjai különféle státusszal rendelkezhetnek: ¾ tag – konzultációs joggal ¾ tag – döntési joggal, mely lehet • egyszerű döntési jog • reprezentatív tagi döntési jog. II.2.2.1.1. Konzultációs joggal rendelkező tag „SKA” - feltétel: a.) az I.2 pont szerinti általános („A” – „D”) feltételeknek egyébként megfelelő ágazati érdekképviselet, amennyiben előzetesen kinyilvánítja, hogy csak a konzultációs és tájékozódási jogokkal kíván élni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az érdekképviselet minden döntésről – pl. a bizottság ügyrendjének vagy napirendjének elfogadása, állásfoglalás, ajánlás meghatározása, kollektív szerződés aláírása – előzetesen lemond. Az ezirányú nyilatkozat azonban bármikor visszavonható, de ez esetben az adott érdekképviselet csak akkor lehet döntési jogú tagja az ÁPB-nek, ha a döntési jogosultsághoz szükséges speciális feltételeknek megfelel, vagy az ÁPB tagjai ezzel egyetértenek. „SKB”- feltétel: b) Ugyancsak konzultációs joggal rendelkező tag az az I.2. pont szerinti („A” – „D”) feltételeknek egyébként megfelelő ágazati érdekképviselet, amely a II.1. pontban megfogalmazott feltétel-rendszer alapján a 10 pontot nem éri el. II.2.2.1.2. Döntési joggal rendelkező tag

Egyszerű döntési joggal rendelkező tag

„SD”- feltétel: Egyszerű döntési joggal rendelkezik a tag, ha ebben az ÁPB tagjai egyetértenek. Egyetértés hiányában az érdekképviselet akkor rendelkezik döntési joggal, ha a II.1. pont szerinti számítás alapján pontértéke eléri a 10 pontot. Amennyiben egy érdekképviselet a reprezentatív szervezeti státushoz kapcsolódó döntési jogokkal5 kíván rendelkezni, kérnie kell a reprezentativitás vizsgálatát az FMM-től, az alábbiak szerint: 5

A reprezentativitás megállapításának a kollektív szerződések egész ágazatra (alágazatra) történő kiterjesztésénél van jelentősége (Munka Törvénykönyve 34.§). Az MT ugyanis csak általánosságban fogalmaz a reprezentativitás kritériumait illetően, míg e Megállapodás, a törvényes 56

„SR1” - feltétel: ba) Reprezentatív az a munkavállalói érdekképviselet, amelynek a II.1.1 pont szerinti számítás 1-3. szempontjaira kapott pontjai összege eléri a 10 pontot. „SR2” - feltétel: bb) Reprezentatív az a munkáltatói érdekképviselet, amelynek a II.1.2 pont szerinti számítás 1-4. szempontjaira kapott pontjai összege eléri a 10 pontot. II.2.2.2. A szavazás rendje Az ÁPB döntéseit konszenzussal hozza.

Az ÁPB munkavállalói és munkáltatói oldalának minden esetben csak egy szavazata lehet. Az oldalakon belüli szavazás rendjéről az oldalak állapodnak meg, de amennyiben ez nem történik meg, akkor az oldalon résztvevők pontszáma alapján számított, a pontok 2/3-át elérő szavazatok által támogatott javaslat tekintendő az oldal álláspontjának. III. Az ÁPB létrejöttének eljárása III.1. Az ÁPB létrehozataláról egy vagy több, az adott ágazatban (alágazatban, szakágazatban) működő ágazati (alágazati, szakágazati) szintű munkáltatói, illetve munkavállalói érdekképviselet írásban megállapodást köt, melyben kijelentik, hogy a I.2. pont szerinti („A”–„D”) feltételeknek megfelelnek és kinyilvánítják szándékukat ÁPB megalakítására. III.2. A megállapodást (annak egy, eredeti aláírásokkal ellátott példányát) az azt kötő érdekképviseleti szervezetek megküldik az Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumnak6. A megállapodáshoz az 1/a sz. melléklet szerinti dokumentumokat kell csatolni. III.3. Az ÁPB-ben való részvétel általános feltételeinek meglétét, a reprezentativitási szempontoknak való megfelelést, valamint az ÁPB-k által megalkotott döntési rendszer hiányában a pontértékek megállapítását a Részvételt Megállapító Bizottság (a továbbiakban: RMB) végzi el, a benyújtott dokumentumok és adatok vizsgálata alapján. Az RMB feladata – a hatályos jogi keretek között - csak a tények megállapítására és a tényekből levont következtetésekre terjed ki, melyek alapján döntést hoz. III.3.1. Az RMB létrehozása és működése: a) Az RMB-t az OÉT hozza létre, mégpedig oly módon, hogy mind a három oldal három-három főt (továbbá oldalanként egy-egy póttagot) delegál elsősorban a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) közvetítői listájából.

6

keretek között, konkrét módszert határoz meg. Cím: 1054. Alkotmány u. 3. A borítékra rá kell írni: Ágazati Párbeszéd Bizottság - Regisztráció 57

b) Az RMB tagjaira vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok a következők: 1. Az RMB-be csak olyan személy delegálható, aki

¾ ÁPB-nak nem tagja, illetve ¾ nem tölt be elnöki, vagy titkári funkciót, illetve ¾ ha előbbiekről a delegálását követő 30. napig lemond. 2. Az RMB-be delegált személy nem vehet részt olyan szervezet tagságának elbírálási eljárásában ¾ amellyel, vagy amelynek tagszervezetével munkaviszonyban, vagy munkavégzésre vonatkozó egyéb jogviszonyban áll, ¾ amelynek, vagy amely tagszervezetének választott tisztségviselője, illetve ¾ ha olyan érdekképviselettel áll munkaviszonyban, munkavégzésre vonatkozó egyéb jogviszonyban, vagy annak választott tisztségviselője, illetve hivatalos képviselője, melynek a vizsgált szervezet tagszervezete. E feltételek a fent említett jogviszonyok megszűnése után egy évig állnak fenn. c) Az RMB tagjai közül soros elnököt választ. Az elnök mandátuma fél évre szól és oldalankénti rotációval változik. d) Az RMB a részvétel megállapításával, a reprezentativitás meghatározásával kapcsolatos döntéseit többségi szavazással hozza meg, azzal a megkötéssel, hogy mind a három oldalról legalább egy igen szavazatnak lennie kell. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. e) Az RMB ülései nem nyilvánosak, de az RMB által vizsgált, érintett szervezet képviselőjét, valamint az illetékes ÁPB elnökét/ társelnökeit az ülésre meg kell hívni. f) Az RMB döntéseinek felülvizsgálatára kérelemmel lehet fordulni az ÁPBT-hez. A felülvizsgálati eljárás szabályait az ÁPBT alakítja ki. g) Az RMB feladatainak ellátásához az adminisztratív, technikai hátteret az FMM biztosítja. Az FMM készíti elő a döntésekhez szükséges adatgyűjtést, adatszolgáltatást. h) Az RMB tagjait díjazás, továbbá költségtérítés illeti meg. III.3.2. Az RMB megvizsgálja, hogy a) a megfelelő mellékletek csatolása megtörtént-e, b) a mellékelt okiratokból az I.2. pontban szereplő feltételek fennállása megállapítható-e. Az RMB szükség esetén – 30 napos határidővel – hiánypótlást kér. Az RMB legkésőbb az okiratok beérkezése után 30 nappal köteles a vizsgálatot elvégezni. Amennyiben hiánypótlás szükséges, a határidő 30 nappal meghosszabbodik. III.4. Amennyiben a fenti feltételek teljesítése megtörtént, az FMM gondoskodik a már aláírt, de még nem véglegesített megállapodásnak az FMM honlapján és a Munkaügyi Közlönyben történő közzétételéről, valamint felkéri a szociális partnereket, hogy azt saját honlapjukon is tegyék közzé. Egyidejűleg felhívja a

58

figyelmet arra, hogy azok a magukat az adott ágazatban munkavállalói, illetve munkáltatói érdekképviseletnek tekintő szervezetek, amelyek ugyancsak alapító tagként részt kívánnak venni az ÁPB munkájában, a Munkaügyi Közlönyben való megjelenés napjától számított 30 napos határidővel keressék meg az adott Ágazati Párbeszéd Bizottságot és az FMM-et. III.5. A megállapodás Munkaügyi Közlönyben való közzétételétől számított 60 napon belül a megállapodást aláíró érdekképviseleti szervezetek elkészítik az ÁPB megalakulásáról szóló végleges megállapodást, és azt benyújtják az FMM-nek. III.5.1. A véglegesített megállapodáshoz csatolni kell az újonnan csatlakozó szervezetek vonatkozásában a következőket: • a csatlakozni kívánó szervezetek felsorolását, • azon szervezetek felsorolását, melyek csatlakozását az alapító szervezetek elfogadták, • utóbbiak esetében csatolni kell az III.2. pontban szereplő, vonatkozó mellékleteket. III.5.2. Azok az érdekképviseleti szervezetek, melyek csatlakozni kívántak valamely alakuló párbeszéd bizottsághoz, de az alapítók jelentkezésüket nem fogadták el, szintén az III.1. pontban szereplő megállapodás Munkaügyi Közlönyben való közzétételétől számított 60 napon belül közvetlenül az FMMhez fordulhatnak, az III.2. pontban megjelölt mellékletek egyidejű csatolásával. Ezt követően az RMB az III.3.2. pontban foglaltaknak megfelelően jár el, melynek során megállapítja az egyes szervezetek csatlakozáshoz szükséges jogosultságát. III.6. A fenti eljárás befejezését követően az FMM gondoskodik a véglegesített megállapodás közzétételéről az FMM honlapján, valamint a Munkaügyi Közlönyben. A véglegesített megállapodás közzététele után az ÁPB létrejötte időpontjának – a V. pont alkalmazása szempontjából is – az III.1. pontban szereplő megállapodás aláírásának napja tekintendő. III.7. Tagok csatlakozása a már működő ÁPB-hez

Az ÁPB-hez történő csatlakozás lehetőségét az ÁPB-ben részt vevő alapító tagok az III.4. pontban szereplő közzétételt, illetve a III.5. pontban szereplő végleges megállapodást követően sem zárhatják ki. Csatlakozott taggá válik az érdekképviseleti szervezet, ha az I.2. pontban szereplő feltételeknek megfelel és csatlakozási szándékát kinyilvánítja. A csatlakozásról szóló kiegészítő megállapodással kapcsolatban az III. pontban foglaltak szerint kell eljárni. IV. Az ÁPB tagjai státuszának, illetve reprezentativitásának megállapítása A döntéshozatali jogosultságot – amennyiben a Bizottság a II.2.1. pont szerint nem állapodott meg - és az egyes szervezetek reprezentativitását az RMB állapítja meg, a 59

II. pontban foglaltak alapján. A döntéshozatali jogosultság és a reprezentativitás megállapítását az FMM-től írásban kell kérni, a munkavállalói szervezeteknek a II.1.1, a munkáltatói szervezeteknek a II.1.2. pontban foglalt, az adott szervezetre vonatkozó adatok 1/b sz. melléklet szerinti szolgáltatása és dokumentálása mellett. Az RMB, megérkezése után 30 napon belül bírálja el a megállapítás iránt benyújtott kérelmet, illetve ha az adatok kiegészítésre szorulnak 30 napon belül hiánypótlást kér. Ez esetben a bírálati idő a hiánypótlás megérkezésétől számított 30 nap. Az egyes szervezeteknek az RMB által megállapított reprezentativitása addig érvényes, míg annak újra megállapítását a szervezet maga, vagy valamely más, az adott ágazatban érdekelt szervezet, illetve az Ágazati Párbeszéd Bizottság nem kéri, azzal a megszorítással, hogy a reprezentativitás megállapításától az új vizsgálatig legalább egy évnek el kell telnie. V. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok működése Az ÁPB minden, a tagjai által fontosnak ítélt témával foglalkozhat. Így különösen konzultálhat az ágazatot érintő kérdésekről, javaslatot, állásfoglalást dolgozhat ki, meghívhatja konzultációra a témában érintett minisztérium, hatóság képviselőjét, továbbá – a hatályos Munka Törvénykönyve szerinti szabályok keretei között – kollektív szerződést köthet, és kérheti annak kiterjesztését a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztertől. A megkötött kollektív szerződéseket – a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően – regisztráltatni kell. Az ÁPB az általa elfogadott ügyrend alapján működik, amelyben – egyebek mellett meghatározhatja tisztségviselőit, illetve szabályozhatja, hogy szervezetenként hány fő vehet részt ülésein.

V.1. Elnök, társelnök V.1.1. Az ÁPB elnököt választhat. a) Az elnök feladata, az ÁPB felhatalmazása alapján, az ÁPB képviselete, a Bizottság üléseinek vezetése, valamint a Bizottság oldalai közötti, esetleges konfliktusok kezelése is. b) Az elnök a társadalmi párbeszéd ügyeiben járatos, szakmailag elismert, köztiszteletben álló, mindkét oldal által elfogadott, tevékenységi körében pártatlan személy. c) Az elnököt az ÁPB javaslata alapján a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter nevezi ki d) Az elnök tevékenységéért tiszteletdíjat kap, amennyiben az alábbi feltételeknek megfelel, illetve kinevezésétől számított 30 napon belül az összeférhetetlenséget megszünteti: 1) delegáltként az ÁPB munkájában nem vesz részt, és 2) nem tölt be ÁPB titkári funkciót és 3) az RMB-nek nem tagja és 4) az adott ÁPB egyetlen tagszervezetével sem áll munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, illetve annak nem választott tisztségviselője és 60

5) olyan érdekképviselettel, melynek az adott ÁPB bármely tagja tagszervezete lenne nem áll munkaviszonyban, munkavégzésre vonatkozó egyéb jogviszonyban, illetve annak nem választott tisztségviselője. e) Az elnöki funkciót egy személy egyszerre maximum 2 Bizottságban töltheti be. A Bizottság elnöke egyben az al-, illetve szakágazati bizottságok elnöke is lehet. Ha egy elnököt több Bizottságban is elnöknek jelölnek, akkor annak a Bizottságnak, amely őt elsőként elnökké választotta, hozzájárulását kell adnia a további bizottságba való jelöléshez. V.1.2. Amennyiben az ÁPB nem választ elnököt, a Bizottság munkáját egy-egy, az oldalak által delegált társelnök irányíthatja, aki egyben az oldal ügyvivője is. Társelnököket minden al-, illetve szakágazati bizottságnak külön-külön kell megválasztania. A társelnökök díjazást nem kapnak. V.2.Titkárságok

Az ÁPB-k munkáját titkárságok hivatottak segíteni. A titkárságok feladata: ¾ az ÁPB-k megbeszéléseinek, tárgyalásainak megszervezése, ¾ jegyzőkönyvvezetés, ¾ nyilvántartások vezetése, ¾ közreműködés a szakmai elemzések, megállapodások, ajánlások, állásfoglalások tervezetének elkészítésében, valamint a Bizottság döntéseinek végrehajtásában A titkárságok száma: A megalakult és alakítandó ÁPB-k, al- és szakágazati bizottságaik adminisztratív, szervezési ügyeinek vitelére tikárságokat kell létrehozni. Önálló titkárság csak ágazati szintű bizottság mellett működik. Az alágazati, szakágazati titkársági feladatokat az adott ágazat (ahová az alágazat, szakágazat besorolt) titkársága látja el. A titkárságokat a bizottságok megalakulásával, munkájuk megindulásával párhuzamosan, az elfoglaltság szintjének megfelelő ütemben, fokozatosan célszerű felállítani. A titkárságok létszáma: A titkársági feladatok ellátására a titkárságokat működtető háttérintézmény keretei között jelenleg 8 státusz finanszírozására van lehetőség. Egy titkár több titkárság titkári feladatait is ellát(hat)ja. A titkári munkakör betöltése különböző módon lehetséges: ¾ az érintett szociális partnerek személyi javaslatot tesznek. Az alkalmazás és a jogviszony megszüntetése tripartit egyetértéssel történik,

61

¾ rendes, vagy meghívásos pályázatot lehet kiírni. A pályázatot elbíráló bizottság tripartit. A titkároknak – alkalmazásuk után - meg kell felelniük a következő összeférhetetlenségi szabályoknak: Titkár csak olyan személy lehet, aki ¾ az ÁPB-be résztvevőként nem delegált, ¾ nem tölt be ÁPB elnöki funkciót, ¾ az RMB-nek nem tagja, ¾ az adott ÁPB egyetlen tagszervezetével sem áll munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, illetve annak nem választott tisztségviselője, ¾ olyan érdekképviselettel, melynek az adott ÁPB bármely tagja tagszervezete lenne nem áll munkaviszonyban, munkavégzésre vonatkozó egyéb jogviszonyban, illetve annak nem választott tisztségviselője. A titkárságok működtetése: A titkárságok működtetését, valamint a bizottsági munkaszervezéssel és információkkal való támogatását a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium egy háttérintézményén keresztül valósítja meg. A titkárságok elhelyezése: A titkárságok jelenleg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Vigadó utcai épületében bérelt, távközlési és informatikai hálózati lehetőségekkel már felszerelt helyiségeiben működnek. VI. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok működésének támogatása A jelen megállapodásban foglaltaknak megfelelően létrejövő, vagy a már létező ÁPBnak nyilatkoznia kell, hogy aláveti magát jelen dokumentumnak. A nyilatkozatot az ÁPB létrejöttétől számított 30 napon belül meg kell küldenie az FMM részére. A nyilatkozat megadása, valamint a regisztrációs eljárás lefolytatása feltétele a működéséhez kapcsolódó szolgáltatások (titkár, elnök) nyújtásának, igénybevételének VI.1. Konfliktuskezelés

A szociális partnerek és a Kormány ajánlja az ÁPB-k számára, hogy szükség esetén (tárgyalások esetleges megakadása, konfliktushelyzet, stb.) vegyék igénybe a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat listáján szereplő, képzett közvetítők (ingyenes) segítségét, tanácsadását. VII. Záradék

62

Amennyiben a jelen szabályozásban foglaltak alapján működő Ágazati Párbeszéd Bizottságok működése, tevékenysége, döntési eljárásai és kollektív szerződéskötési tevékenysége során – a szabályozás következtében - probléma merül fel, az érintett Bizottság, illetve az annak működésében érintett szervezet kérése alapján a problémát az Ágazati Párbeszéd Bizottságok Tanácsa megvitatja. VIII. Jelen megállapodás érvényességének időtartama A megállapodás az aláírást követő 15. napon lép hatályba, és az ÁPB létrehozását és működését szabályozó jogszabályok hatályba lépéséig kell alkalmazni. IX. A jelen megállapodásban foglaltak nyilvánossága A kormányzati oldal vállalja, hogy a jelen megállapodást a Magyar Közlönyben és a Munkaügyi Közlönyben, valamint honlapján megjeleníti, továbbá felkéri a szociális partnereket saját honlapjukon való megjelenítésére is. X. A megállapodás aláírói Jelen megállapodást a Kormánnyal a már megalakult Ágazati Párbeszéd Bizottságok munkavállalói és munkáltatói oldalainak képviselői írják alá, akik ezt követően felkérik az Ágazati Párbeszéd Bizottságok tagszervezeteit, hogy a megállapodáshoz aláírásukkal csatlakozzanak. Budapest, 2004. szeptember 22.

63

1/a sz. melléklet

A részvételi feltételek megállapításához szükséges adatszolgáltatás

A részvételi feltételek megállapításához az ÁPB-t létrehozó, illetve az ahhoz csatlakozni kívánó szervezeteknek a következő adatszolgáltatást kell teljesíteniük: 1. Az ágazat (alágazat, szakágazat) – ha több érintett, valamennyi – megnevezését, a TEÁOR szám(ok) egyidejű megjelölésével; 2. A szervezet alapszabályát, valamint szervezeti és működési szabályzatát (amennyiben az alapszabály az érdekképviselet szervezeti egységével kapcsolatos hatáskörök, képviseleti jogosultságok rendezését a szervezeti és működési szabályzat részévé teszi). 3. A szervezet bírósági nyilvántartásba vételének, bejegyzésének 90 napnál nem régebbi, hiteles másolatát. 4. Az érdekképviseletet alakítani nem tudó, de magát az ÁPB-ben képviseltetni szándékozó, az „A” feltételben szereplő „kivételes szabály” szerinti csoport, gazdasági szervezet – mint munkáltató – esetén az általa képviselt munkáltatók számát, éves nettó árbevételét és a munkáltatók által foglalkoztatott munkavállalói létszámot (a 2/b sz. mellékletben feltüntetett meghatározások szerint). 5.1. Az ÁPB-ben részt venni szándékozó munkavállalói szervezetnek az ágazati érdekképviseleti jelleg bizonyítására a következő adatokat kell bemutatnia: a) legalább 10 munkáltatónál rendelkezik szervezettel (munkáltatók neve és címe), valamint közölnie kell az e munkáltatóknál munkaviszony/közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott érdekképviseleti tagok számát, aktív taglétszáma alapján (amelynek el kell érnie az ágazatban a tárgynegyedévet megelőző II. negyedévben foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományának 1%-át), vagy b) legalább 3 munkáltatónál rendelkezik szervezettel (munkáltatók neve és címe), valamint közölnie kell az e munkáltatóknál munkaviszony/közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott érdekképviseleti tagok számát, aktív taglétszáma alapján (amelynek el kell érnie az ágazatban a tárgynegyedévet megelőző II. negyedévben foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományának 10%-át), vagy c) a szerveződési területén a munkáltatóknál megtartott legutóbbi üzemi/közalkalmazotti tanácsi választásokon a helyi szervezetei által együttesen megszerzett, ún. redukált szavazatok számát, (amelynek el kell érnie az ágazatban foglalkoztatottak létszámának 5%-át, továbbá a helyi választási bizottságok által összeállított, a leadott szavazatokat tartalmazó jelentések másolatát. 5.2. Az ÁPB-ben részt venni szándékozó munkáltatói szervezetnek az ágazati érdekképviseleti jelleg bizonyítására a következő adatokat kell bemutatnia: a) az adott érdekképviselethez tartozó vállalkozások fő tevékenység szerinti TEÁOR besorolásának kimutatása, és

64

b) az adott érdekképviselethez tartozó munkáltatóknál a tárgynegyedévet megelőző II. negyedévben foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományának kimutatása, mely meg kell haladja a KSH adatai alapján az adott ágazatnál a tárgynegyedévet megelőző II. negyedévben alkalmazásban állók átlagos statisztikai állományának 5%-át, vagy legalább 40, az adott ágazati TEÁOR-hoz besorolt tagról tagjegyzék.

1/b sz. melléklet Az érdekképviseletek döntéshozatali jogosultságának és reprezentativitásának méréséhez szükséges adatszolgáltatás

I. Az ÁPB munkavállalói érdekképviseleti tagjainak adatszolgáltatása Az egyes ágazati munkavállalói érdekképviseletek döntéshozatali jogosultságának, illetve a reprezentativitásának megállapításához a következő adatok szolgáltatása szükséges: 1. Az adott ágazatba fő tevékenység alapján besorolt munkáltatóknál megtartott legutóbbi üzemi/közalkalmazotti tanácsi választások helyi választási bizottságok által összeállított, a leadott szavazatokat tartalmazó jelentései. 2. Az adott érdekképviselet aktív (munkaviszony/közalkalmazotti jogviszony keretében foglalkoztatott) tagjainak létszáma, az adott ágazatba besorolt munkáltatóknál. A dokumentumokat • a munkáltatók által a szakszervezet számára készített – a bérlevonáson keresztül tagdíjat fizetők, illetve a szakszervezeti tagdíj alapján adókedvezményben részesülők létszámát tartalmazó – kimutatások alapján összesítve, és/vagy • a szakszervezeti pénztárba, illetve folyószámlára befizetők összesített létszámát tartalmazó szakszervezeti igazolás alapján kell összeállítani és az érdekképviselet vezetőjének aláírni. 3. A szociális párbeszédben való részvétel arányának megállapításához az érdekképviseleteknek nem kell adatot szolgáltatniuk, mert az az FMM kollektív szerződés nyilvántartó rendszeréből állapítható meg hitelesen. 4. Az érdekképviselet vezetőjének írásos nyilatkozatot kell adnia arról, hogy szervezetük az OÉT munkavállalói oldalán részt vevő mely országos érdekképviselet tagja, valamint ezt a nyilatkozatot az OÉT megjelölt tagszervezete vezetőjének ellenjegyeznie kell.

65

5. A nemzetközi ágazati munkavállalói szervezet/ekkel való kapcsolat-tartás tagdíj-átutalás, befizetés igazolásával, vagy a nemzetközi ágazati érdekképviselet nyilatkozatával bizonyítható.

II. Az ÁPB munkáltatói érdekképviseleti tagjainak adatszolgáltatása 1. Az adott érdekképviselet adott ágazathoz tartozó munkáltató tagjainál a tárgynegyedévet megelőző II. negyedévben munkaviszony keretében foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományának kimutatása. A kimutatást az 50 fő felett foglalkoztató munkáltatóknál a KSH számára készített jelentés felhasználásával, míg 50 fő foglalkoztatott alatt a munkáltatók hiteles adatszolgáltatása alapján kell megadni. 2. A munkáltatói érdekképviseletnek az ágazatba besorolt munkáltató tagjai tárgyévet megelőző 2. év éves nettó árbevételét - cégcsoportnál a konszolidált mérleg szerinti árbevételt - kell megadnia. Az éves nettó árbevételt • társasági adótörvény szerint adózó gazdasági társaságok esetén a cégbírósághoz beadott mérlegben szereplő “értékesítés nettó árbevétele” sor alapján, • “EVA” szerint adózó munkáltatóknál az adóbevallás 01.b) rovata szerint, • SZJA szerint adózó egyéni vállalkozók esetében az iparűzési adóbevallás “A” melléklet 2. sora szerint kell megadni, illetve összesíteni. 3. Az ágazati munkáltatói érdekképviselet tagjainak listája, (megnevezése és címe), vagy tagnyilvántartó lapjainak másolata az ágazati érdekképviselet vezetőjének aláírásával hitelesítve. 4. A szociális párbeszédben való részvétel arányának megállapításához az érdekképviseleteknek nem kell adatot szolgáltatniuk, mert az az FMM kollektív szerződés nyilvántartó rendszeréből állapítható meg hitelesen. 5. Az érdekképviselet vezetőjének írásos nyilatkozatot kell adnia arról, hogy szervezetük az OÉT munkáltatói oldalán részt vevő mely országos érdekképviselet tagja, valamint ezt a nyilatkozatot az OÉT megjelölt tagszervezete vezetőjének ellenjegyeznie kell. 6. A nemzetközi ágazati munkáltatói szervezet/ekkel való kapcsolat-tartás tagdíj-átutalás, befizetés igazolásával, vagy a nemzetközi ágazati érdekképviselet nyilatkozatával bizonyítható.

66

1. sz. függelék Az OÉT plenáris üléseinek legfontosabb témái ¾ Döntés a minimális bér mértékéről. ¾ Ajánlás a vállalkozások részére a keresetek átlagos növelésére. ¾ Konzultáció munkaügyi törvényekről (Munka Törvénykönyve, Foglalkoztatási Törvény, Szakképzési Törvény, Munkaügyi Ellenőrzésről szóló Törvény) és rendeletekről. ¾ Konzultáció a követendő gazdaságpolitikáról, valamint a költségvetési és adótörvényekről (amelyek gyakran éves jövedelempolitikai megállapodásokhoz vezetnek). ¾ A Nemzeti Fejlesztési Terv megvitatása. ¾ Konzultáció a foglalkoztatáspolitikáról, ezen belül a foglalkoztatáspolitika eszközrendszeréről, az EU és Magyarország foglalkoztatáspolitikára vonatkozó közös értékeléséről. ¾ Konzultáció a társadalombiztosításról, valamint az egészségügyi reformról. ¾ Konzultáció a munkavédelemről. ¾ Konzultáció a felnőttképzésről. ¾ Tárgyalások az országos érdekegyeztetés rendszeréről, esetleges megújításáról, illetve a munkaügyi kapcsolatokról.

67

2. sz. függelék Az OÉT-ben részt vevő szociális partnerek Szakszervezetek -

Autonóm Szakszervezetek Szövetsége Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés LIGA Szakszervezetek Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Munkástanácsok Országos Szövetsége

Munkáltatói Érdekképviseletek -

Agrár Munkaadói Szövetség Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Szövetsége Ipartestületek Országos Szövetsége Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Magyar Iparszövetség Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége

68

3. sz. függelék Országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek (OKÉT, KOMT, OÖKÉT)

¾ Kisvárosi Önkormányzatok Országos Szövetsége, ¾ Községi Önkormányzatok Szövetsége, ¾ Magyar Faluszövetség, ¾ Magyar Önkormányzatok Szövetsége, ¾ Megyei Jogú Városok Szövetsége, ¾ Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége, ¾ Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége.

69

4.sz.függelék

A Gazdasági és Szociális Tanács tagjai Résztvevő szervezetek, oldalanként : Gazdaság (munkaadói) szereplői: Érdekképviseletek: 1. Agrár Munkaadói Szövetség 2. Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége 3. Ipartestületek Országos Szövetsége 4. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége 5. Magyar Iparszövetség 6. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége 7. Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége 8. Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége 9. Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége Gazdasági kamarák: 10. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 11. Magyar Agrárkamara Egyéb gazdasági szervezetek és érdekképviseletek: 12. Bankszövetség 13. Budapesti Értéktőzsde Tőzsdetanács 14. Befektetői Tanács 15. Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága 16. Joint Venture Szövetség 17.Amerikai Kereskedelmi Kamara Magyarországi Irodája 18. Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 19. Európai Kamarák Állandó Bizottsága 20. Szövetkezeti Tanács

70

Munkavállalói oldal: 21. Autonóm Szakszervezetek Szövetsége 22. Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés 23. LIGA Szakszervezetek 24. Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 25. Munkástanácsok Országos Szövetsége 26. Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Civil szféra: A Szociális Tanács rétegtanácsainak képviselői: 27. Idősügyi Tanács 28. Országos Fogyatékosügyi Tanács és az egészségkárosodottak képviselői 29. Nőképviseleti Tanács 30. Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szakmai Kollégium 31. Szociális Szolgáltatást és Szociális Képzést Nyújtók 32. Szociálisan Sajátos Élethelyzetben Lévők Tanácsa 33. Munkaadók és Munkavállalók Szociális Szervezeteinek Tanácsa Európai Gazdasági és Szociális Tanácsba (ECOSOC) delegáltak: Civil és egyéb szakmai szervezetek: 34. dr. Herczog Mária (Család, Gyermek, Ifjúság) 35. dr. Tóth János (Ipari Parkok Egyesület) 36. Garai István ( Orsz. Fogyasztóvédelmi Egy.) 37. Barabás Miklós (Európa Ház) A tudomány képviselői: MTA elnökei: 38. Vizi E. Szilveszter (2002. V.- ) 39. Glatz Ferenc (1996. V. – 2002.V.) 40. Kosáry Domokos (1990.V. – 1996.V.) 41. Berend T. Iván (1985 – 1990. V.) 71

Gazdaság és társadalom nemzetközileg elismert tudósok:

kérdéseivel

foglalkozó,

Jelölő szervezetek: 42. MTA 43. Magyar Rektori Konferencia 44. Főiskolai Főigazgatói Konferencia 45. Magyar Közgazdasági Társaság Kormányzati oldal: 46. Miniszterelnök 47. a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 48. Pénzügyminiszter 49. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Miniszter 50. Gazdasági- és Közlekedési Miniszter 51. Egészségügyi-, Szociális- és Családügyi Miniszter 52. Oktatási Miniszter

72

hazailag

és