TOBACCO OR HEALTH IN THE EUROPEAN UNION PAST, PRESENT AND FUTURE
THE ASPECT CONSORTIUM Összefoglalás
Összefoglalás A dohányfogyasztás egyéni és közösségi szinten Európa-szerte tapasztalható egészségügyi hatásai a jelentés 1. fejezetében kerülnek bemutatásra. A dohányipar egyre szélesebb köru szabályozása ellenére közvetlenül továbbra is a dohányzás okozza a legtöbb ember halálát, illetve megbetegedését az Európai Unióban (EU). Minden hetedik uniós állampolgár halálának hátterében a dohányzás áll, ami évente több mint 650000 európai áldozatot jelent. Ezenfelül több mint 13 millióan szenvednek valamilyen súlyos, krónikus betegségben káros szenvedélyük miatt. Mára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a dohányfüst a dohányzók környezetében élok egészségét is veszélyezteti, és Európában évente több tízezer nemdohányzó ember haláláért felelos. További milliók szenvednek különbözo súlyos betegségekben, mert kénytelenek belélegezni mások cigarettafüstjét. A dohányzás az emberi szervezet csaknem minden szervét károsítja és számos betegség forrása, az általa okozott károk mértékét azonban mind a mai napig nem ismerjük, hiszen több mint 50 évvel azután, hogy a dohányzás és a tüdorák közötti elso összefüggéseket megállapították, még mindig újabb és újabb betegségekrol derül ki, hogy a dohányzás áll a hátterükben. Mindenesetre az ismeretes, hogy a rendszeresen dohányzók mintegy felének halálát a cigaretta fogja okozni, ha nem szoknak le szenvedélyükrol, illetve, hogy akik a dohányzás miatt korábban halnak meg, átlagosan 22 évet veszítenek életükbol, és jóval nagyobb az esélyük arra, hogy rövidebb életük utolsó éveiben valamilyen betegségben szenvedjenek. Habár a dohányzás Európa különbözo országaiban különbözo méreteket ölt, egyértelmu, hogy a dohányfogyasztás emberek további millióinak megbetegedését, illetve halálát fogja okozni az elottünk álló évtizedekben. A nok körében továbbra is emelkedik a dohányzással összefüggo halálesetek száma, miközben a dohányzás nokre gyakorolt pontos hatásainak felmérése még várat magára. Négy uniós tagországban még a férfiak körében is no a tüdorák miatti halálozási ráta. Ráadásul a dohányzás egyre inkább összekapcsolódik a szegénységgel, ami jelentos mértékben hozzájárul az egyes EU országok különbözo néprétegeinek egészségi állapota közötti szakadék szélesedéséhez. A dohányzás jelentoségét az Európai Unióban öt európai ország halálozási mutatóinak segítségével próbáljuk szemléltetni. Mivel a dohányzással összefüggo halálesetek, illetve betegségek teljes mértékben megelozhetoek, az 1. fejezetben szólunk a nikotin szerepérol a káros szokás kialakulásában, és beszámolunk azokról a pozitív fordulatokról, melyek a dohányzásról sikeresen leszokott emberek egészségi állapotában következtek be. A 2. fejezetbol kiderül, milyen mértékben érintettek a dohánytermesztésben, a dohánytermékek eloállításában, forgalmazásában és értékesítésében az EU tagállamai. A dohánytermesztés az EU mezogazdasági tevékenységének elenyészo részét képviseli, az uniós gazdaságok alig 1,3%-a termeszt dohányt, a megmuvelt területek mindössze 0,1%-án. Ráadásul Európa részesedése a világ dohánytermesztésébol az 1980-as évek közepe óta folyamatosan csökken. Mégis a dohánytermesztok részesülnek a legnagyobb hektáronkénti támogatásban Európában. Az EU évente közel 1000 millió eurót költ ezekre a támogatásokra: ez a közös agrárpolitika költségvetésének 2,3%-át, a Bizottság teljes költségvetésének pedig
1
1,1%-át teszi ki. Az EU határozott szándéka, hogy 2010-re fokozatosan megszüntesse ezeket a támogatásokat. Becslések szerint az EU, illetve az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) dohánygyáraiban folyik a világ cigarettatermelésének 25%-a. Az EU nyersdohány tekintetében nettó importor, míg a feldolgozott dohánytermékek terén nettó exportor, és a világ cigarettaszükségletének 20%-át fedezi. A dohánytermeszto és -feldolgozó ágazatokban dolgozók az EU munkavállalóinak mindössze 0,13%-át képviselik, és számuk folyamatosan csökken. A dohányfogyasztás visszaszorítására irányuló intézkedéseknek a foglalkoztatottságra gyakorolt hatása elhanyagolható, hiszen azokat a pénzösszegeket, amelyeket jelenleg a dohányzással kapcsolatos orvosi ellátásra költenek, egyéb termékekre, illetve szolgáltatásokra is lehetne fordítani, vagy félre lehetne tenni más tevékenységekkel kapcsolatos beruházásokra. A dohányzás súlyos gazdasági terhet ró az Európai Unióra. Költségei még visszafogott becslések szerint is évi 98-130 milliárd euróra tehetok, ami az Unió 2000. évi bruttó hazai összterméke (GDP) 1,04-1,39 százalékának felel meg. A dohányzással kapcsolatos kiadások valódi mértéke azonban ennél is magasabb, és megfelelo intézkedések hiányában még tovább fog növekedni. A költségek várható növekedését a 10 újonnan csatlakozott tagállamot jellemzo magasabb dohányzási ráta, az egészségügyi ellátás szükséges fejlesztése, valamint az orvosi ellátás iránti növekvo igény okozza. Ezeket a terheket nem csak a dohányosoknak, hanem a nemdohányzóknak, a kormányoknak és a munkavállalóknak is viselniük kell. Eddigi tapasztalataink alapján egyértelmuen kimutatható, hogy a dohányzás – a dohánytermékek után beszedett adókat és a társadalombiztosításnak a dohányosok korai elhalálozásából adódó megtakarításait is figyelembe véve – összességében nettó terhet jelent az államok költségvetése számára. Az EU-tagállamok a forgalmi adón kívül értékarányos (ad valorem), illetve speciális jövedéki adókat is kivetnek a dohánytermékekre. Az adók típusának megválasztásától függ, hogy milyen összegu adót fizetnek a cigarettázók egy-egy doboz megvásárlásakor. Az adófajták különbözosége az egyik oka a cigarettaárak jelentos mértéku eltéréseinek az egyes tagállamok között. A jövedéki adók hatékonyabbnak bizonyulnak, mivel egyszerubben kezelhetok és hatékonyabban támogatják az EU közegészségügyi célkituzéseit azáltal, hogy nem az olcsóbb termékek fogyasztására hatnak ösztönzoleg, hanem minden cigarettamárka forgalmát egységesen visszavetik. A 2. fejezetbol kiderül, hogy a dohánytermékek adóztatásának jelenlegi szintje az EU tagállamaiban – a potenciális bevételek szempontjából – elmarad az optimális szinttol. A magasabb adók messze a legköltséghatékonyabb dohányzás-visszaszorítási eszköznek bizonyulnak, és még az illegális cigarettaforgalom ellenére is magasabb adóbevételeket tesznek lehetové. Ugyanakkor hatással vannak az – uniós polgárok többsége számára még mindig megfizetheto – árakra is. A nem áralapú dohányzásellenes politikák eredményesebbek, ha egy átfogó dohányzás elleni program részét képezik. S ha a cigarettacsempészet teljesen meg nem is szüntetheti a magasabb adóknak a dohányfogyasztás csökkentésére, illetve az államkassza bevételeinek növelésére ható következményeit, kétségkívül mérsékelheti az intézkedések hatásait. A 3. fejezet a 80-as évektol kezdodoen végigköveti az EU dohányzás -visszaszorítást célzó politikájának alakulását és fejlodését az európai integrációs folyamat tükrében: miközben az 1957-ben még csak hat tagot számláló közösség 1973-ban kilenc, 1981-ben tíz, 1986-ban tizenketto, 1995-ben tizenöt, majd 2004-ben huszonöt tagúra bovült. E
2
visszatekintés az egyes intézmények, az intézmények és a tagállamok, az egyes tagállamok, valamint az Európai Közösség és a harmadik országok, illetve az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és hasonló nemzetközi szervezetek közötti dinamikus interakciók története. Az EU csak olyan jogszabályokat alkothat – legyen szó akár irányelvekrol, rendeletekrol, állásfoglalásokról vagy ajánlásokról – melyek jogi alapját az Uniót létrehozó szerzodések biztosítják. A dohánytermékek feliratozására, reklámozására és összetevoire vonatkozó összes jogszabály alapjául a mai napig a Közösség belso piacának szabályozása (95., korábbi 100a. cikk) szolgál, nem pedig a közegészségügyi vonatkozású jogi alap (152. cikk), amely hasonló jogszabályok alkotására nem nyújt lehetoséget. Részben ennek a következménye, hogy a dohánytermékek feliratozására, promóciójára, illetve összetételére vonatkozóan 1989 óta napvilágot látott hat jogszabályból négyet bíróság elé vittek, és a Bizottságot a dohányipar részérol egyéb támadások is érték a jogalkotási folyamat során. Mindezek ellenére számottevo elorelépésrol beszélhetünk, bár az európai dohányzásellenes erofeszítések eredményesebbek lehettek volna, ha a közegészségügy terén megfelelo jogi háttér állt volna rendelkezésre. A dohányzás visszaszorítása már 1987 óta az Európai Közösség egészségügyi politikájának középpontjában áll, és az alábbi négy tágabb terület hatáskörébe tartozik: közegészségügy, adózás, munkaegészségügy és -biztonság, mezogazdaság. Az európai közösség dohányzás-visszaszorítási politikája nagyrészt az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Foigazgatósága (korábban a Foglalkoztatási és Szociális Foigazgatóság, a DGV) nevéhez fuzodik. A mai napig ez a politika – egyebek közt – a cigarettafélék reklámozására, feliratozására és kátránytartalmukra vonatkozó irányelveket, egy termékszabályozással kapcsolatos általános irányelvet, a dohánytermékek adóztatásáról szóló jogszabályokat, illet ve a munkahelyi dohányzás korlátozását célul tuzo munkaegészségügyi és -biztonsági irányelveket eredményezett. Az erofeszítéseket az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) karöltve szervezett két konferencia, három EU-elnökségi konferencia szervezése és több más európai dohányzás -ellenorzési konferencia támogatása is fémjelzi. Az Európai Közösség aláírta az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenorzési Keretegyezményét (FCTC) és komoly lépéseket tett az egyes tagállamokban folyó dohánycsempészet ellen. A 3. fejezetbol azt is megtudhatjuk, miként szolgált az „Európa a rák ellen” program az EK sikeres dohányzás-megelozési programja hátteréül. A program sikerében az alábbi tényezok játszottak kulcsszerepet: magas szintu politikai támogatás, a daganatos megbetegedések szakértoibol álló bizottság, egy elszánt csapat az Európai Bizottság berkein belül, a legfontosabb érintettekkel folytatott együttmuködés, tökéletesen kidolgozott médiastratégia, pro-aktív jogi megközelítés, illetve egy szakértoi iroda irányításával a dohányzásellenes politika kérdéseire koncentráló kutatások, melyek célja a jogi fellépés támogatása volt. 1985-tol kezdodoen a Tanács is igen aktív szerepet vállalt az egészségügy terén, és a dohányzás visszaszorítása számára is az egyik legfobb prioritás lett. 1988-tól 2003-ig az egészségügyi miniszterek tanácsa 35 alkalommal ülésezett, és a dohányzás kérdése 31szer szerepelt a napirenden. Már 15 éve folyik a vita az EU-ban a dohánytermékek reklámozásáról, s még távolról sincs vége, pedig immár 18 tagállamban érvényes a reklámozásra vonatkozó tilalom. Az elso egészségügyi figyelmezteto feliratokra vonatkozó irányelv jelentos
3
következményeket vont maga után. Mivel az irányelvek a tagállamokra nézve kötelezo érvényuek, még azoknak az országoknak is szigorítaniuk kellett a feliratokra vonatkozó eloírásaikon, melyekben gyakorlatilag nem is léteztek dohányzásellenes jogszabályok. Az uniós szabályozás számos csatlakozni kívánó ország számára is példaértékunek bizonyult. Az Európai Közösség dohányzás sal kapcsolatos politikája az EU határain kívül is megtette hatását. Svédországban például a dohányzásellenes intézkedések a 80-as években holtpontra jutottak. Az „Európa a rák ellen” program (melyben Svédország is részt vett) számos olyan javaslatot tartalmazott, melyek svéd szemmel nézve akkoriban igen drasztikusnak és néhol ellentmondásosnak tuntek. A 90-es években a program mégis megújította a svédek dohányzással kapcsolatos politikáját. A közösségi szabályozás a WHO keretegyezményének (FCTC) is nagyobb súlyt adott. A 3. fejezet tanúsága szerint tehát annak ellenére, hogy közegészségügyi jogszabályok csak a belso piacra vonatkozó szabályozás keretein belül születhetnek, az elmúlt húsz esztendo során az EK számos olyan dohánytermék-fogyasztást korlátozó intézkedést hozott, melyek az EU határain belül, és azokon kívül is erosen éreztették hatásukat. A Dohányzás-ellenorzési Keretegyezmény (FCTC) mind a 25 EU-tag által történt ratifikálásával a tagországok vállalták, hogy 5 éven belül átfogó tiltásokat léptetnek életbe a dohányzás reklámozására vonatkozóan, ezzel mintegy ellensúlyozva a dohánytermékek hirdetésével és a szponzorálással kapcsolatos 1998-as irányelv bíróság általi megsemmisítését. A keretegyezménynek köszönhetoen az elottünk álló évtizedben a dohánytermékek összetevoire vonatkozó szabályozás, illetve a munkahelyi dohányzás korlátozása marad az EK és a tagállamok elott álló két legfontosabb feladat a dohányfogyasztás csökkentése terén. A jelentés 4. fejezetébol megtudhatjuk, milyen összefüggés van a dohányzás visszaszorítására fordított összegek és a dohányfogyasztás között. Általánosságban elmondható, hogy minél többet áldozunk a dohányzás elleni küzdelemre, annál nagyobb visszaesés tapasztalható a dohányzási prevalencia-értékekben. Az Egyesült Államokból származó adatok elemzésébol világosan kimutatható, hogy a dohányzásellenes intézkedésekre fordított kiadások növelésével párhuzamosan csökkennek a cigaretta eladások. A tömegkommunikációs eszközökön keresztül folytatott kampányok hatékonysága azok intenzitásától és idotartamától függ. Nem szabad szukmarkúan bánni a pénzügyi forrásokkal ahhoz, hogy a dohányosok elegendo alkalommal, elegendo ideig ki legyenek téve a kampány hatásának. Jó példa erre Massachusetts állam esete, ahol foként az átlagosnál nagyobb mértéku ráfordítás hatására a dohányzási prevalencia az 1990-ben mért 23.5%-os szintrol 1999-re 19%-ra esett vissza. A csökkenés mértéke kb. négyszerese volt az USA többi államában mérhetonek. Ellenpéldaként az Egyesült Királyságot említhetnénk, ahol – dacára annak, hogy 1970 és 1990 között a dohányzási prevalencia csökkenése itt volt a világon a leglátványosabb – mára e tendencia jelentosen lelassult, s ha hasonló ütemben folytatódik, a prevalencia a következo húsz éven belül aligha csökkenhet a Massachusetts állambeli szintre. Az amerikai egészségügyi hatóság, a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) becslése szerint az állami hatóságoknak évente fejenként 1–3 dollárt kellene megfelelo ideig dohányzásellenes programokra fordítaniuk ahhoz, hogy az intézkedések valóban hatékonynak bizonyuljanak. A CDC ajánlásokat is megfogalmazott a kiadások kívánatos mértékének alsó, illetve felso határára vonatkozóan. Kalifornia esetében évente fejenként 17 dolláros felso, és 6 dolláros alsó határt javasolnak. A gyakorlatban jelenleg
4
személyenként 4 dollárt költenek erre a célra. Massachusetts állam esetében ez az összeg 7 dollár volt. Az Egyesült Királyságban jelenleg a Kalifornia számára minimálisan javasolt összeg alig egyharmadát, fejenként csupán 2 dollárt költenek a dohányzás visszaszorítására, az ország mégis elso helyen áll az Európai Unió ranglistáján. Mai áron a Massachusetts állambeli ráfordítás az EU-ban fejenként évi 5,7 euró, azaz évente összesen 2600 millió euró mozgósítását jelentené, de ha csak az Egyesült Királyság jelenlegi adatait próbálnánk az egész EU-ra vetíteni, a Közösségnek akkor is 740 millió eurót kellene éves szinten a dohányzás elleni küzdelemre költenie. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az EU-tagállamok nagyon keveset áldoznak a dohányzás visszaszorítására. Több európai országból, például Belgiumból, Hollandiából, Lengyelországból és az Egyesült Királyságból származó adatok bizonyítják a dohányzásellenes politika különféle elemeinek hatását, nevezetesen azt, hogy a nagyobb méretu, feltunobb egészségügyi figyelmezteto feliratok mérheto, vagyis számottevo mértékben növelték a hatást. A reklámozás betiltásával kapcsolatban a Világbank megállapította, hogy a legátfogóbb tiltások több mint 6%-kal csökkentenék a dohányfogyasztást a magasabb jövedelmi szintu országokban. Ezen becslés alapján feltételezhetjük, hogy a dohánytermékek reklámozásának betiltását célzó (idoközben megsemmisített) uniós irányelv közel 7%-kal visszavetette volna a cigaretta eladásokat. A Közösség csempészet elleni akciója a tagállamok szintjén sikerrel korlátozta az illegális cigarettaforgalmat, amit a spanyol példa is látványosan bizonyít. Spanyolország egyike a világ azon kevés országainak, ahol sikeresen meg tudták fékezni a cigarettacsempészetet. A 1995-tol 2002-ig tartó idoszakban 16%-ról 2%-ra csökkent a csempészáruk aránya a cigarettapiacon. E fejezetben az Egyesült Királyságban bevezetett olyan új egészségügyi szolgáltatások hatásai is bemutatásra kerülnek, melyek a hátrányos rétegekbol származó dohányosok számára is megoldást kínálnak, s ezáltal potenciális lehetoséget nyújtanak az egészségügyi téren megnyilvánuló egyenlotlenségek csökkentésére. Fokozni kell az EU dohányzásellenes politikáját alátámasztó tudományos kutatások támogatását. A leheto leghamarabb szükség volna például egy, az egész Unióra kiterjedo, egységes mérési módszereket alkalmazó prevalencia-kutatásra. Az ilyen felméréseket lehetoség szerint évente meg kellene ismételni, és eredményeiket nyilvánosságra kellene hozni, hogy az uniós állampolgárok láthassák a dohányzásellenes intézkedések hatásait. Mivel a dohányzás egyre inkább a kedvezotlen szocioekonómiai helyzetben élo rétegekre jellemzo, az ilyen csoportok elérése alapveto fontosságú, ha valóban csökkenteni szeretnénk a dohányfogyasztást Európában. E feladat teljesítése csak akkor lehetséges, ha az átfogó dohányzásellenes programokat az alacsonyabb társadalmi-gazdasági szinten élo csoportok szükségleteihez igazítják, illetve ha a dohányzási prevalenciára vonatozó felmérések szocioekonómiai szempontok szerint lebontva történnek. A 4. fejezet egy sor olyan, a dohányzás elleni küzdelem szempontjából kulcsfontosságú intézkedést vesz számba, amelyeknek az összes dohányfogyasztást korlátozó program esetében prioritást kellene élvezniük: az árak emelése magasabb adók révén; az összes dohánytermék, logó és márkanév hirdetésekben és reklámakciókban való megjelenésére vonatkozó átfogó tilalmak; a munkahelyi dohányzás betiltása/korlátozása; a vásárlók korrektebb tájékoztatása többek közt ellenreklámok (népegészségügyi tájékoztató kampányok), a különbözo médiumokban megjeleno ellenérvek és a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala révén; méretes egészségügyi figyelmezteto feliratok a
5
cigarettásdobozokon és egyéb dohánytermékeken; végül pedig a függoségben szenvedok leszokását segíto kezelések és az ehhez szükséges gyógyszerek biztosítása. Az 5. fejezet rávilágít, hogy a kormányoknak a dohánytermékek összetevoit is szabályozniuk kellene, bár külön kiemeli, hogy ennek semmiképpen sem szabad elvonnia a figyelmet a dohányzás elleni küzdelem egyéb fontos, fentiekben bemutatott eszközeirol. A rendeletek eddig elsosorban a kátrány-, nikotin- és szénmonoxid-tartalom gépi mérésére, valamint az egyéb összetevokre koncentráltak. A cigarettafélék és egyéb dohánytermékek komplex jellege miatt azonban új, a korábbiaknál átfogóbb szabályozási keretre volna szükség, amely a káros hatások csökkentése érdekében számos egyéb paramétert is figyelembe venne, például a termék károsanyag-kibocsátási mutatóit, a füst-expozíció által jelentett veszélyeket, a sérülések és betegségek kockázatát, a kutatások eredményeit stb. Ezenfelül, számolva egyrészt a dohánytermékek eloállítása során alkalmazott igen bonyolult nikotin-adagolási módszerekkel, másrészt a dohány és egyéb nikotintartalmú termékek skálájának közeljövoben várható bovülésével, a szabályozás során külön figyelmet kell fordítani a dohányfogyasztásban központi szerepet játszó nikotinra, és egy olyan keretet kell létrehozni, amelyben a különféle termékek megfeleloen besorolhatók. Az 5. fejezetben bemutatásra kerülo szabályozási keret sokkal szélesebb köru technikai ismereteket és szakértelmet kíván annál, ami ma rendelkezésre áll, ezért elmondhatjuk, hogy az EU-nak szabályozói minoségében még sokat kell erosödnie. A jelentés 6. fejezetébol megismerhetjük, hogy a dohányipar milyen kiterjedt, sokrétu és kitartó erofeszítések révén próbálta befolyásolni az európai dohányellenes politika alakulását. Itt egy, a politika alakításában szerepet játszó személyekre összpontosító, koherens marketingstratégia világos körvonalai rajzolódnak ki, mely számos hasonló vonást mutat a fogyasztókat megcélzó marketingstratégiával. A cél mindkét esetben a magatartásformák befolyásolása: a fogyasztók esetében a dohányzási szokások, az érintett személyek esetében pedig a szabályozói, lobbitevékenységgel kapcsolatos, illetve szakmai magatartásmódok alakításáról van szó. E tevékenységek mögötti törekvésként a dohányipari cégek nyereségességének növelése és jövojük biztosítása rejlik, miközben Európa közegészségügyi állapotai példátlan károkat szenvednek. A dohányipar politikai döntéshozókat megcélzó marketing tevékenységének stratégiai fogásai között szerepel a kedvezotlen és a kedvezo fejlemények azonosítása, ahol az elobbiek minimalizálása, míg az utóbbiak megfelelo kiaknázása a cél. Hogy egy konkrét példát említsünk, a 1998-ban bevezetett reklámozási tilalom kedvezotlen fejleménynek tunt, azonban bizonyos tagállamok megnyerésével, a szubszidiaritás elvének kihasználásával és az EU viszonylag gyenge közegészségügyi rendelkezéseire apellálva meg lehetett támadni. A dohányipar a potenciális szövetségesek beazonosításától sem riadt vissza, akiket maga mellé állított, és akiknek azután nem maradt adósa. A szövetségesek skálája a dohányosok érdekvédelmi csoportjaitól egészen egyes államok legfobb vezetoiig terjed. Ugyanakkor az ellenségek beazonosítása sem maradt el, akiket inkább támadások, mintsem dicséretek értek. Ennek leglátványosabb példájaként az iparnak a WHO tekintélyének aláásására tett szisztematikus erofeszítéseit említhetnénk, ám olyan kisebb szervezetek, mint a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC), vagy az Európai Dohányzás-megelozési Iroda (EBASP) is a gyártók célkeresztjébe kerültek. A jelentés szemlélteti, mennyire eredményesnek bizonyult a dohányipar döntéshozókat megcélzó marketing tevékenysége, és hogy e siker horderejét hiba volna alábecsülni.
6
Csak az egyik olyan létfontosságú politikai területen például, mint a dohányzással kapcsolatos marketing kommunikáció, a dohányipar képviseloinek sikerült elobb késleltetnie, majd végleg megakadályoznia egy kulcsfontosságú európai irányelv életbe léptetését. Egy hasonló jellegu dohánytermék-reklámozást tiltó szabályozás 2003-as Egyesült Királyság-beli bevezetésekor a kormány éves szinten 3000 élet megmentésével számolt. Ha ezt a logikát követjük, láthatjuk, hogy a dohányiparnak a reklámozás betiltását szorgalmazó európai irányelv felett aratott gyozelme több tízezres emberáldozatot jelent. Bizonyos értelemben a döntéshozókat megcélzó marketing tevékenység nem újdonság: egy olyan szokványos üzleti gyakorlatot tükröz, amely a szabályozási környezet befolyásolását célozza. A dohányipar azonban nem tekintheto szokványos területnek. A cigaretta egyedülálló mértékben káros az egészségre, a dohánytermékek példátlan arányban vezetnek megbetegedésekhez és korai elhalálozáshoz. A dohányzás által jelentett hatalmas egészségügyi kockázat vezetett a fogyasztókat megcélzó marketing tevékenység fokozatos korlátozásához. Ezzel szemben azonban a – dohányipar képviseloi szempontjából ennél sokkal fontosabb – döntéshozókat megcélzó marketing egyelore teljes köru mentességet élvez mindenfajta korlátozás alól. Következésképpen sürgosen gátat kell vetni a dohányipar európai dohányzásellenes politika aláásására irányuló törekvéseinek. Ennek egyik lehetosége a dohánytermékek piacának átfogó szabályozásában rejlik, amely a döntéshozói és fogyasztói marketing valamennyi formáját lehetetlenné tenné. A jelentés 7. fejezetében a dohányzás -visszaszorítás jövojére vonatkozó alábbi ajánlásokat olvashatjuk.
1. Szervezeti és strukturális ajánlások: beruházás és szabályozó képesség • A tagállamok és az EK a Dohányzás -ellenorzési Keretegyezmény (FCTC) mielobbi ratifikálásával és végrehajtásával megerosítik a dohányfogyasztás korlátozását, valamint a dohányzással összefüggésbe hozható halálozások és megbetegedések arányszámának leszorítását célzó elkötelezettségüket. Az FCTC végrehajtása érdekében minden egyes tagállam a dohányzásra való rászokás megelozését, a nemdohányzók védelmét, a dohányzás abbahagyását és az ártalomcsökkentést szolgáló átfogó dohányzásellenes stratégiákat dolgoz ki, illetve alkalmaz. Az FCTC rendelkezéseinek végrehajtására a nemzeti alkotmányos keretek között, a leheto legszigorúbb normák betartásával kerül sor. • Az átfogó dohányzásellenes stratégiák végrehajtását az egész EU területén jóval jelentosebb dohányfogyasztás -korlátozó beruházásokkal kell támogatni. Gazdasági kutatások egyértelmuen igazolják, hogy az egészségügyi alapok kiadásai között a gyermekkori védooltások után a dohányzásellenes intézkedések bizonyulnak a második legköltséghatékonyabb ráfordításoknak. Az USA-ban a CDC ajánlása az egy fore jutó állami kiadások mértékét 4,8–12,73 euróban határozta meg, tanácsos lenne az EU-nak is hasonló összeget fordítania a dohányzás elleni küzdelemre. Annak elismerése mellett, hogy a tagállamok jelenleg kevés pénzt fordítanak a dohányzás megelozésére, ajánlásunkban az egy fore jutó kiadások 1–3 euróval történo azonnali növelését javasoljuk.
7
• Az átfogó dohányzásellenes stratégiák végrehajtása ezen túlmenoen megnövekedett szabályozói képességet és szakértelmet igényel. A tagállamok e célból szorgalmazzák a dohányzásellenes stratégiák nemzeti koordinációs ügynökségeinek létrehozását. Az ilyen szervezetek a dohányzás-megelozési politikáért felelos minisztériumok vagy közegészségügyi intézetek társintézményeiként, illetve független szervként muködhetnek. A koordinációs fókuszpontoknak a változatos természetu dohányzásellenes jogszabályokat ismero szabályozói jártasságokkal kell rendelkezniük. • Az EK meghatározó szerepet kíván játszani a nemzeti szintu stratégiák összehangolásában és támogatásában, ugyanakkor a tagállamok kormányai közötti együttmuködés elomozdításában is. A dohányzásellenes akciók támogatására fordítható európai források messze elmaradnak az USA és Kanada hatáskörében mobilizált támogatásoktól. Az összeurópai szintu fellépés kiemelten fontos mind a dohányipar határokon átnyúló tevékenysége miatt, mind pedig az információ- és tapasztalatcsere megkönnyítése céljából. E téren számos nemzetek feletti szinten foganatosítható költséghatékony intézkedésre van lehetoség. Következésképpen a jelentés továbbra is a források európai szintu biztosítását és fenntartását javasolja. A már rendelkezésre álló európai alapok – mint például az Európai Dohányellenes Alap pénzforrásai – a tagállamok dohányzásellenes akcióinak támogatása révén a leghatékonyabb dohányzás megelozo intézkedések finanszírozását kell, hogy megcélozzák. A Dohányellenes Alapból a dohányzás visszaszorítására fordítandó pénzügyi források szintjének a 2006 és 2008 közötti idoszakra eloirányzott szinten kell maradnia. • Az EK dohányzás-visszaszorítási fellépése terén jelentosebb kapacitások mozgósítására van szükség. Különös igény mutatkozik a Bizottságban és a tagállamokban a nikotintartalmú-, illetve dohánytermékek besorolását és szabályozását szolgáló kapacitások nagyfokú növelése, valamint az azokhoz szükséges szakértelem fokozottabb bevonása iránt. A tagállamokban az ilyen feladatokat ellátó szakembergárdának a fent leírt nemzeti dohányzásellenes ügynökségek adhatnának otthont. Uniós szinten a már meglévo európai bizottsági kapacitás bovítésével és/vagy egy európai nikotintartalmú-, illetve dohánytermékeket szabályozó ügynökség felállításával lehetne elérni a célt. E jelentést kidolgozó szakértok egyöntetu véleménye szerint egy európai ügynökség felállítása lenne a legjobb és legmegfelelobb megoldás a jelenleg hatályos gyógyszeripari, élelmiszeripari és kozmetikai termékekre vonatkozó EU szabályozás keretei között. • Egy ilyen európai ügynökség hatáskörébe a nikotintartalmú, illetve dohánytermékek formatervezése és marketingje éppúgy beletartoznának, mint a kockázatelemzés és -besorolás. Az ügynökségnek a nikotintartalmú termékek és a dohányáruk, a dohányzásellenes programok és intézkedések valamennyi aspektusára kiterjedo kutatások szervezése és lebonyolítása is jogában állna, továbbá rendelkezne a termékek forgalomba hozatalának engedélyezésére vonatkozó jogosítvánnyal is. • A szabályozási hatáskör kiterjesztését megelozo idoszakban, a dohánytermékszabályozás terén egy multidiszciplináris testületként muködo európai dohányügyi tanácsadó bizottság sürgos felállítására van szükség.
8
• Alapveto követelmény, hogy a tagállamok és az Unió szabályozói, tudományos és tanácsadói jogkörrel felruházott képviseloi semmilyen módon ne álljanak a dohányipar befolyása alatt. • Szükség van a civil társadalom dohányzás-visszaszorító képességének növelésére. A társadalom szélesebb rétegeinek összefogása nélkülözhetetlen a káros szenvedély kialakulását megelozo stratégiák sikerre viteléhez. A nem kormányzati szervezetek, a szakmai testületek tagjai, valamint a dohányzás elleni küzdelem egyéb letéteményesei minden tolük telhetot meg kell, hogy tegyenek a problémák nagyságrendjéhez méltó és anyagi lehetoségeikhez mérten leheto legjobb megoldások biztosítására.
1.1. Megnövekedett kutatási kapacitási szükséglet • Miközben az európai régió történelmi tapasztalatai, és a világ számos országából származó gyakorlati példák kiváló alapanyagot szolgáltatnak a hatékony lakossági dohányzásellenes politika elemzéséhez, a jelentés rávilágít a dohányzás visszaszorítását célzó politikák és lehetséges intézkedések alapjául szolgáló európai kutatás nagyfokú hiányára. Márpedig a dohányzás egészségügyi hatásainak állampolgárok általi felismerése és a dohányzás visszaszorítására fordított közvetlen források célirányos felhasználása szempontjából egyaránt lényeges, hogy e politikák és intézkedések szilárd tudományos alapokon nyugodjanak. • Egy olyan európai kutatási szeminárium összehívására van szükség, amelynek célja az EU és a nemzetközi dohányzással kapcsolatos kutatási, koordinációs és pénzügyi kapacitások felmérése, valamint egy összehangolt európai uniós dohányzásellenes kutatási stratégia kifejlesztése. • Rövidtávon a fenti stratégia kidolgozását és végrehajtását megelozo idoszakra az alábbi néhány – a dohányzás, mint jelenség valós mértékének tisztázását célzó – azonnali kutatási prioritás azonosítására került sor: a vizsgálati adatok tökéletesítése, a kutatási módszerek összehangolása, például egységes adatgyujtés a prevalencia, illetve a halálozási adatok felmérése során, a népesség egy fore jutó füst-expozíciójának mérése, illetve a dohányzásellenes politikák és intézkedések (nemi és társadalmi különbségek szerint megoszló) hatásainak felbecslése. E kutatási prioritások finanszírozása bizonyos uniós források felhasználásával, vagy az Európai Dohányellenes Alapból fennmaradó összegekbol történik. • Szükség van a dohányzás visszaszorítását célzó kutatásokra szánt anyagi eszközök növelésére. Az EU soron következo, 2006–2010-es idoszakra szóló Kutatási Keretprogramjában a dohányzásellenes kutatásokra külön költségvetési tételt kellene elkülöníteni, melynek nagyságrendje az USA Nemzeti Közegészségügyi Intézete (NIH) által megállapított (jelenleg évi 450 millió euró, népességarányosan 680 millió euró) összeggel azonos lehetne. Az EU költségvetési tételeibol, például a 6. Kutatási Keretprogramból fordítani kell a dohányzásellenes kutatások finanszírozására.
9
• A dohányzás visszaszorítását célzó kutatások szervezeti struktúrájának javítása érdekében európai dohányzásellenes kutatási, illetve továbbképzo hálózatok létrehozását szorgalmazzuk. Eroteljesebb, a nemzeti dohányzásellenes testületekkel (lásd fent) és kutatási intézményekkel együttmuködo kapacitásokra van szükség minden országban a dohányzásellenes kutatási stratégiák kidolgozására, a nemzeti programok összehangolására és végrehajtásuk felügyeletére. Ennek megvalósítása csakis a tagállamok jelentosebb pénzügyi eroforrásainak mozgósításával történhet.
2. Specifikus dohányzás-megelozési vonatkozó ajánlások
tevékenységekre
2.1. Adózás • A dohánytermékekre kiszabott adók rendszeres emelése a tagállamok és az EU dohányzásellenes intézkedéseinek irányába ható kormányzati erofeszítések magától értetodo részét kell, hogy képezze. • Az adókulcsok közötti eltéréseket oly módon kellene harmonizálni, hogy azok megállapítása ne értékarányosan (ad valorem), hanem specifikus adókulcsok alapján történjen. • A „saját kezuleg sodort” dohánytermékek adótartalmának növelése javasolt a hagyományos dohányáruk sodort termékekkel történo helyettesítésének megelozése végett. • Szorgalmazzuk a dohánytermékek fogyasztói árindexbol történo törlését. • A dohánytermékek összehangolt adópolitikája terén éppúgy, mint a csempészet elleni küzdelemben fokozott nemzetközi összefogásra van szükség. Az EK-nak az Európai Bizottság, az EU tíz tagállama és a Philip Morris International (PMI) között a dohányáruk csempészete és hamisítása elleni harc érdekében kötött megállapodásra épülo európai szabályozást kellene kidolgoznia. • EU prioritásként mielobbi tárgyalásokat kellene kezdeni egy, a Dohányzásellenes Keretegyezményt (FCTC) kiegészíto, az illegális dohányáru-kereskedelemrol szóló jegyzokönyv aláírásáról, amely az EU-PMI megállapodás rendelkezéseibol, valamint az azon alapuló bármely késobbi irányelvbol kiindulva gátat vetne azoknak a hatalmas veszteségeknek, amelyeket a tagállamok és a Közösség a nemzetközi dohányáru-csempészet miatt kénytelen elszenvedni.
2.2. Reklám és marketing kommunikáció • Azon tagállamok, amelyek az FCTC ratifikálásakor vállalt kötelezettségeiknek még nem tettek eleget, teljes tilalmat kell bevezetniük a dohánytermékek reklámjának minden formájára, beleértve a dohányáruk eladáshelyi reklámját is. • A dohányvásárlás ösztönzését célzó promóció minden formáját tiltani kell. Az Európai Parlament és az Európai Tanács elé jelenleg beterjesztett európai rendelettervezet erre vonatkozólag megfelelo mechanizmusokat biztosít.
10
2.3. Dohánytermék értékesítési helyek • Meg kell tiltani a dohánytermékek Interneten, automatákon keresztül történo értékesítését.
valamint
dohányárusító
2.4. Füstmentes munkahelyek és közterületek • Az EU és tagállamai a Környezetvédelmi Ügynökség, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC), valamint a finn és német kormányok példáját követve a passzív dohányzást, mint rákkelto (karcinogén) foglalkozási ártalmat kell, hogy besorolják. • Egy európai szintu szabályozás életbe léptetése eroteljesebb jogi hátteret biztosítana a munkahelyi dohányzást tiltó nemzeti törvényeknek. Az európai irányelv alapjául a vonatkozó ír és norvég törvények szolgálhatnának. • Az EK szabályozás kiegészítéseként a tagállamok törvényeinek a nem munkahelynek minosülo közterületekre vonatkozó tiltást is be kellene vezetniük.
2.5. Dohányzás abbahagyását segíto stratégiák • Azon tagállamok, amelyek még nem dolgozták ki a dohányzás abbahagyását segíto és kezelési stratégiáikat, gondoskodjanak azok kifejlesztésérol. Az egészségügyi dolgozók képzése, a dohányzásról való leszokást kezeléssel elosegíto szolgáltatások országos hálózatának kiépítése, a nikotinpótló terápiák biztosítása, valamint az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos esélyek megteremtése mind-mind e stratégiák részét képezik.
2.6. Dohánytermékekre vonatkozó szabályozás • Egy új, valamennyi nikotintartalmú termékre és dohányárura vonatkozó átfogó keretszabályozás végrehajtására van szükség. • A dohánytermékek valamennyi fizikai, kémiai és formatervezési jellemzoit fel kell fedni, és azokat nyilvánosságra kell hozni. A gyártók egyebek között az alábbi információk közlésére kötelezhetok: a felhasznált dohány típusa, a dohány feldolgozási módja, az adalékanyagok, az alkalmazott technológia, a dohánytermékek kibocsátásainak fizikai és kémiai jellemzoi, a nikotin és egyéb pszichoaktív összetevok jelenléte, a dohányzási szokások és a dohányos viselkedési formái. • Javasoljuk, hogy a 2001/37/EK irányelv továbbfejlesztett változata vegye át a WHO dohánytermék-szabályozási munkacsoportja által elfogadott összetevok fogalmának meghatározását. • Az irányelvben lefektetett rendelkezések szellemében a dohányipar képviseloi kötelezhetok a termékeik eloállítása során használt összetevok teljes listájának felfedésére. A dohánytermékek magas potenciális kockázati szintjére való
11
tekintettel ez a fajta tájékoztatás mentesülne az üzleti titoktartás kötelezettsége alól. • A tagállamoknak és az EK-nak meg kell egyezniük egy, a dohánytermékek összetevoire és kibocsátási értékeire vonatkozó, kötelezo információk fogadására alkalmas, összehangolt rendszerrol. E rendszernek meg kellene határoznia az információk beszolgáltatásának pontos formai és tartalmi követelményeit, az alkalmazandó mérési módszereket, valamint azt, hogy az adatoknak az összetevok egymást erosíto (szinergetikus) hatásával is számolniuk kell. A különbözo dohánygyártó társaságok által beszolgáltatott adatok egymás közötti összehasonlíthatóságát is meg kell oldani. A tagállamokban továbbá egy olyan egységes rendszer bevezetésérol is gondoskodni kell, amely a fenti információk elemzését és ellenorzését követoen azoknak az Európai Bizottság felé történo továbbítására is alkalmas. • Az egyes összetevok közös listájának összeállítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg tudományosan elfogadott ismérvek alapján nem sikerül lefektetni azok toxikus, addikciót okozó, és közegészségügyi hatásait. • Bármely jövobeli összetevore vonatkozó szabályozásnak abból az elvbol kell kiindulnia, hogy az anyag nem lehet toxikus, nem fokozhatja a függoség kialakulását, és nem teheti vonzóbbá a dohányterméket. További kutatások és elemzések szükségesek egy, az összetevok engedélyezését vagy tiltását lehetové tevo tudományos ismérvrendszer összeállításához. • Tekintettel arra, hogy a cigaretták tuzbiztonsági szabványoknak való megfeleltetése mind technológia, mind pedig gazdasági értelemben is lehetséges, a dohányipart kizárólag „tuzbiztos” (vagy „csökkentett gyulladási hajlandóságú”) cigaretták eloállítására és forgalmazására kellene kötelezni az EU-ban. • A dohánytermékekben és azok füstjében található egészségre ártalmas összetevok szintjét csökkenteni kell, vagy – ahol ez megvalósítható – véglegesen el kell tüntetni. Elso lépésként kötelezové kellene tenni a dohánytermékek dohányspecifikus nitrozamin-tartalmának (angol rövidítésben: TSNAs) csökkentését anélkül, hogy e változás a dohányáruk általános egészségkárosító hatását fokozná. • A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak hozzá kell látni a a dohánytermékek okozta egészségügyi kockázatok összeállításához. Egy olyan lépcsozetes eljárást ajánlunk, amelynek során például a citotoxicitási vagy genotoxicitási tesztek bevezetését egyéb mellékhatások vizsgálatára alkalmas tesztek, így az addikció fokozódását kimutató vizsgálatok végzése követhetné. • Szigorúan szabályozni kell a különbözo nikotintartalmú termékek és dohányáruk egészségügyi aspektusaira, valamint az azok jellemzoiben bekövetkezett mindennemu változtatásra vonatkozó kommunikációt. • Bármely új dohánytermék, legyen az akár egy új cigarettamárka, kizárólag az illetékes szabályozó testület elozetes forgalomba hozatali engedélyével jelenhet meg a piacon.
12
2.7. Feliratozás és csomagolás • A dohánytermékek csomagolásának mindkét oldalán kötelezové kell tenni méretes egészségügyi figyelmezteto feliratok feltüntetését. Az ilyen egészségügyi figyelmezteto feliratok a csomagolás fooldalainak legalább 50%-át kell, hogy elfoglalják. A figyelmeztetéseknek forgó rendszerben többféle üzenetet kell tartalmazniuk. Hosszú távon (10 éven belül) a cigarettadoboz csomagolásának teljes felülete kötelezo egészségügyi figyelmezteto üzenetek hordozására szolgál majd. • A dohánytermékek gyártóinak és importoreinek a termék kátrány-, nikotin- és szénmonoxid-tartalmának a cigarettadobozon való feltüntetési kötelezettségét érvényteleníteni kellene. A csomagoláson ily módon felszabaduló helyet olyan egészségügyi és fogyasztói információs üzenetek számára lehetne fenntartani, amelyeknek megállapítása az Európai Bizottság és a tagállamok közös feladata.
2.8. Dohányipar felügyelete • Az európai régióban biztosítani kell a dohányipari tevékenység folyamatos, átfogó felügyeletét. • A tagállamoknak és a Közösségnek a leheto legnagyobb fokú átláthatóságot kell biztosítaniuk a dohányiparral folytatott üzleti kapcsolataikban.
13
9
TARTALOM ÖSSZEFOGLALÓ 1. SZERVEZETI ÉS STRUKTURÁLIS AJÁNLÁSOK: BERUHÁZÁS ÉS SZABÁLYOZÓ KÉPESSÉG 2. SPECIFIKUS DOHÁNYZÁS-MEGELOZÉSI TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
1. FEJEZET – A DOHÁNYZÁS ÉS ANNAK EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSAI 1. BEVEZETO 2. A DOHÁNYZÁS EGYÉNEKRE GYAKOROLT EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSAI 2.1. A cigarettázásról 2.2. A dohányfogyasztás egyéb formái 2.3. A dohányzás másokra gyakorolt hatása 3. A DOHÁNYZÁS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI HATÁSAI 3.1. A cigarettafogyasztással összefüggo mortalitás Európa országaiban 3.2. A dohányfogyasztás egyéb formáinak hatása 3.3. Esettanulmányok 3.4. A dohányzással összefüggo morbiditás Európa országaiban 3.5. A dohányfogyasztás és az egészségügyi egyenlotlenségek 3.6. A passzív dohányzással összefüggo mortalitás és morbiditás Európa országaiban 4. A DOHÁNYZÁS ABBAHAGYÁSÁNAK POZITÍV KÖVETKEZMÉNYEI 5. DOHÁNYZÁS ÉS NIKOTINFÜGGOSÉG HIVATKOZÁSOK – 1. FEJEZET
13 18 20 25 25 25 25 31 33 38 38 48 49 56 56 57 58 60 62
2. FEJEZET – A DOHÁNYZÁS GAZDASÁGI VONATKOZÁSAI ÉS AZ EU DOHÁNYZÁSELLENES POLITIKÁJA 69 1. BEVEZETO 2. DOHÁNYIPAR 2.1. Dohánytermesztés 2.2. Dohányfeldolgozás 2.3. Dohánytermékek kereskedelme 2.4. Dohányipar és foglalkoztatás 3. A DOHÁNYZÁS KÖLTSÉGVONZATAI 3.1. Módszerek 3.2. A dohányzás gazdasági terhei 3.3. Ki viseli a költségeket? 4. ADÓZÁS 4.1. Dohánytermék-adózási alapismeretek 4.2. A dohánytermékek adóstruktúrája 4.3. A dohánytermékek adóztatására vonatkozó szabályozás 4.4. A dohánytermékeket érinto adók és árak az uniós tagállamokban 4.5. Az adók fogyasztásra gyakorolt hatása 4.6. Az adók és egyéb dohányzás-visszaszorítási intézkedések költséghatékonysága 4.7. A dohányfogyasztás adóügyi vonatkozásai 5. DOHÁNYCSEMPÉSZET 6. T ÁRSADALMI EGYENLOTLENSÉGEK ÉS DOHÁNYFOGYASZTÁS 7. AJÁNLÁSOK HIVATKOZÁSOK – 2. FEJEZET
CONTENTS10
69 69 70 71 71 72 72 73 73 75 76 76 77 78 78 82 82 84 86 88 89 93
3. FEJEZET – AZ UNIÓS DOHÁNYZÁS-VISSZASZORÍTÁSI POLITIKA ALAKULÁSA 1. BEVEZETO 2. AZ E URÓPAI U NIÓ DOHÁNYZÁS-VISSZASZORÍTÁSI POLITIKÁJÁNAK JOGI ALAPJA 2.1. Miért a belso piaci szabályozás szolgáljon a dohányzás visszaszorítását célzó intézkedések jogi alapjául? 2.2. Milyen következményekkel jár a belso piaci jogi alap használata? 2.3. Változást jelento perspektíva: egy új közegészségügyi cikk 3. A KÖZÖSSÉGI SZINTU INTÉZKEDÉSEK ÁTTEKINTÉSE 3.1. Irányelvek 3.2. Állásfoglalások és ajánlások 3.3. Konferenciák 3.4. A WHO Dohányzás-ellenorzési Keretegyezménye 3.5. A csempészet elleni fellépés 4. AZ „ E URÓPA A RÁK ELLEN” PROGRAM 4.1. Magas szintu politikai támogatás 4.2. A daganatos betegségek specialistáiból álló bizottság 4.3. Egy külön erre a célra felállított egység az Európai Bizottságon belül 4.4. Az érintettekkel ápolt partnerkapcsolatok 4.5. Jól kidolgozott médiastratégia és rendszeres prevalencia-ellenorzés 4.6. Jogalkotói megközelítés 4.7. A második rákellenes cselekvési terv: új politikai irányvonal 4.8. A harmadik cselekvési terv 4.9. Jogalkotói tevékenység a harmadik cselekvési terv idoszakában (1996-2002) 5. AZ E GÉSZSÉGÜGYI T ANÁCS SZEREPE A DOHÁNYZÁSELLENES POLITIKA ALAKULÁSÁBAN 6. A REKLÁMOZÁSRA VONATKOZÓ TILALOM 6.1. Rövid áttekintés 6.2. A Tanácson belüli dinamizmus 6.3. Az Európai Közösség és az egyes tagállamok közötti interakciók 6.4. A reklámozással kapcsolatos irányelv hatása az új tagállamokban 7. A FEIRATOZÁSRA VONATKOZÓ IRÁNYELVEK 7.1. A feliratozásról szóló irányelv támogatása és kezdeti hatásai 7.2. Egészségügyi figyelmeztetések: a lengyel példa 7.3. A feliratozásról szóló irányelv negatív következményei 8. A 2001- ES DOHÁNYTERMÉKEKRE VONATKOZÓ IRÁNYELV FELIRATOZÁSSAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEI 9. A DOHÁNYZÁSELLENES POLITIKÁK KÖZÖTTI INTERAKCIÓ
9.1. Az Európai Unió dohányzás-visszaszorítási politikájának hatása az Unión kívüli országokban 9.2. Az Európai Közösség szerepe a Dohányzás-ellenorzési Keretegyezményt elokészíto tárgyalások során 9.3. A 2001-es irányelv hatása az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenorzési Keretegyezményére 10. ADÓPOLITIKA 11
99 99 99 100 100 102 103 105 105 106 106 106 106 108 108 109 109 110 112 112 113 114 115 116 116 118 118 119 120 121 122 122 124 125 125 126 128 128
11. DOHÁNYTERMÉK-SZABÁLYOZÁS 11.1.A rágódohány (snus) betiltásának története és tapasztalatai 12. A MUNKAHELYI DOHÁNYZÁS KORLÁTOZÁSA 13. A DOHÁNYZÁSSAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOKAT ÉS TÁJÉKOZTATÓ KAMPÁNYOKAT TÁMOGATÓ ALAP
14. ÉRVEK, ELLENÉRVEK, KÖVETKEZTETÉSEK HIVATKOZÁSOK – 3. FEJEZET
129 129 130 131 134 136
4. FEJEZET – A DOHÁNYFOGYASZTÁS VISSZASZORÍTÁSÁT CÉLZÓ POLITIKA DOHÁNYZÁSRA 139 139 2. M ILYEN DOHÁNYZÁSELLENES POLITIKÁK BIZONYULNAK HATÁSOSNAK? 139 2.1. Magasabb adók, magasabb fogyasztói árak 140 2.2. Átfogó reklámozási és promóciós tilalom 140 2.3. Közterületi és munkahelyi dohányzási tilalom/korlátozások 141 2.4. Az ügyfelek alaposabb tájékoztatása/tájékoztató kampányok szervezése 141 2.5. Méretes, közvetlen egészségügyi figyelmezteto feliratok 142 2.6. A függoségben szenvedok dohányzásról való leszokásának támogatása 142 3. A DOHÁNYFOGYASZTÁS VISSZASZORÍTÁSÁT CÉLZÓ PROGRAM OK FINANSZÍROZÁSA 142 4. A DOHÁNYZÁSELLENES POLITIKA HATÁSA A DOHÁNYZÁSI PREVALENCIÁRA 144 5. EURÓPAI BIZONYÍTÉKOK EGYES DOHÁNYZÁSELLENES INTÉZKEDÉSEK HATÉKONYSÁGÁRA 150 5.1. Ár 150 5.2. Egészségügyi figyelmezteto feliratok 150 5.3. A dohánytermékek reklámozásának tilalma 153 5.4. A csempészet megszüntetését célzó intézkedések 154 5.5. Az Egyesült Királyságban alkalmazott program a függoségben szenvedok kezelésére 154 5.6. A dohányzás-visszaszorító intézkedéseknek az egészségügyi egyenlotlenségek szintjén tapasztalható hatása 155 6. EGYÉB SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK E URÓPÁBAN 156 6.1. Interneten és automatákon keresztül történo értékesítés 156 6.2. Internetes cigarettareklámok és promóció 158 7. KUTATÁSI KERETEK ÉS KAPACITÁS 158 8. ÉRVEK, ELLENÉRVEK, KÖVETKEZTET ÉSEK 162 HIVATKOZÁSOK – 4. FEJEZET 164 5. FEJEZET – DOHÁNYTERMÉK-SZABÁLYOZÁS 167 1. BEVEZETO 167 2. DOHÁNYTERMÉK-SZABÁLYOZÁS 167 2.1. Általános elvek 167 3. A JELENLEG ÉRVÉNYES TERMÉKSZABÁLYOZÁS 168 3.1. A kátránytartalom korlátozására irányuló stratégia 169 4. ÚJ SZABÁLYOZÁSI KERET A NIKOTINTARTALMÚ ÉS DOHÁNYTERMÉKEK SZABÁLYOZÁSÁHOZ 174 4.1. Termékjellemzok és kibocsátási értékek 174 12 GYAKOROLT HATÁSA AZ 1. BEVEZETO
EURÓPAI UNIÓBAN
4.2. Passzív dohányzás 4.3. Sérülések és betegségek kockázata 4.4. Kártérítési kérelmek 4.5. Kutatás, értékelés és ellenorzés 5. EURÓPAI SZABÁLYOZÓKÉPESSÉG HIVATKOZÁSOK – 5. FEJEZET
186 187 187 188 188 191
6. FEJEZET – A DOHÁNYIPAR BEFOLYÁSA AZ EURÓPAI DOHÁNYZÁS-VISSZASZORÍTÁSI POLITIKÁRA
195 195 196 198 205 209 214 217 220 222
1. BEVEZETO 2. HOGYAN KÖZELÍT A KÉRDÉSHEZ A DOHÁNYIPAR? 2.1. A kedvezo, illetve kedvezotlen fejlemények azonosítása 2.2. A célcsoport meghatározása, szegmentálás 2.3. A szükséges stratégiák kidolgozása 2.4. Kompetitív elemzés 2.5. A hatékonyság felmérése 3. M IT KELLENE TENNI A JÖVOBEN A DOHÁNYIPAR BEFOLYÁSÁSNAK MEGSZÜNTETÉSÉHEZ? HIVATKOZÁSOK – 6. FEJEZET
7. FEJEZET – AJÁNLÁSOK 1. SZERVEZETI ÉS STRUKTURÁLIS AJÁNLÁSOK: BERUHÁZÁS ÉS SZABÁLYOZÓ KÉPESSÉG 2. NAGYOBB KUTATÁSI KAPACITÁS SZÜKSÉGE 3. AZ EGYES MEGELOZÉSRE IRÁNYULÓ SPECIÁLIS INTÉZKEDÉSEKKEL KAPCSOLATOS AJÁNLÁSOK HIVATKOZÁSOK – 7. FEJEZET
227 228 229 230 237
MELLÉKLETEK
239
1. melléklet: Az európai dohányzás-visszaszorítási politika, illetve kutatások elemzését célzó ASPECT (Analysis of the Science and Policy for European Control of Tobacco) jelentés elkészítésében részt vett szakértoi csoport tagjai 2. melléklet: Az ASPECT jelentés elkészítését a tagállamokból segíto nemzeti összekötok listája 3. melléklet: Az ASPECT jelentés elkészítésében részt vett nemzetközi szakértok listája 4. melléklet: Workshop a dohánytermékekre vonatkozó szabályozásról, Brüsszel 5. melléklet: Workshop a füstmentes területekrol, Krakkó 6. melléklet: Az ASPECT-et is érinto workshopok a „Change is in the Air” („A változás szele”) címu dohányzásellenes konferencián, Limerick 7. melléklet: Nemzeti jogszabályok
239 241 243 245 249 251 253
This report was produced by a contractor for Health & Consumer Protection Directorate General and represents the views of the contractor or author. These views have not been adopted or in any way approved by the Commission and do not necessarily represent the view of the Commission or the Directorate General for Health and Consumer Protection. The European Commission does not guarantee the accuracy of the data included in this study, nor does it accept responsibility for any use made thereof.
