Sherrilyn Kenyon. Sötét vágyak vadásza sorozat. Angyali csók. Ulpius-ház Könyvkiadó

Sherrilyn Kenyon Sötét vágyak vadásza sorozat

5

Angyali csók

Ulpius-ház Könyvkiadó

Pandora’s TeAm Budapest, 2010

2

Pandora’s TeAm A fordítás alapjául szolgáló mű: Sherrilyn Kenyon: Kiss of the Night

A szerzőtől az Ulpius-háznál megjelent: Halálos csók Álomszerető Éjféli vad Végzetes ölelés Ördögi tánc Előkészületben: Pokoli tűz

Copyright © 2004 by Sherrilyn Kenyon All rights reserved Hungarian translation © Gazdag Diana, 2010 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010

ISBN 978 963 254 300 0 3

Pandora’s TeAm

Múlt Atlantisz. Legendás. Misztikus. Gazdag. Rejtélyes. Dicső és varázslatos. Vannak, akik szerint sohasem létezett. Mások pedig abban biztosak, hogy a technika és a fegyverek modern világa tökéletes biztonságot nyújt számukra. Biztonságot valamennyi ősi, gonosz teremtménytől. Ők azok, akik még azt is elhiszik, hogy a varázslók, harcosok és sárkányok mindnyájan már a régmúlté. Ezek az ostobák abban bíznak, hogy a tudomány és a logika mindentől megvédi őket. De sohasem érheti el a szabadságot és a biztonságot az, aki nem hajlandó észrevenni, ami majd kiböki a szemét. Mert minden ősi mítosz és legenda az igazságban gyökerezik. Néha pedig az igazság nem szabadít fel minket. Hanem éppenséggel még inkább rabszolgasorba taszít. De azok, akik nem így gondolkoznak, hallgassák meg mesémet a valaha létezett legcsodálatosabb paradicsomi tájról. Héraklész legendás oszlopai mögött, a csodás Égei-tengeren terült el egyszer egy büszke vidék, ahol olyan nép élt, amely fejlettebb volt minden korábbi és utánuk következő civilizációnál. Az ősidők ködébe vész, mikor alapította az első isten, Archón. A vidék az ő legidősebb nővéréről, Atlantiáról kapta a nevét, és azt jelenti „méltóságteljes szépség”. Archón a nagybátyja, az óceánisten Ydor és nővére, Eda, a Föld istennője segítségével varázsolta a szigetet. Az volt a célja, hogy megajándékozza vele feleségét, Apollymit, aztán a vidéket benépesíthessék isteni gyermekeikkel, akiknek itt elegendő helyük lesz a gyermeki hancúrozáshoz és a cseperedéshez. Apollymi az ajándék fölött érzett örömében olyan heves zokogásban tört ki, hogy a könnyei elöntötték a vidéket, és Atlantisz a városon belüli várossá vált. Az ikerszigeteket öt, vízzel telt csatorna vette körül. Az asszony itt készült életet adni halhatatlan gyermekeinek. 4

Pandora’s TeAm De hamarosan kiderült, hogy Apollymi, a Pusztító méhe meddő, akár a sivatag. Így aztán Archón kérésére Ydor és Eda közösen megteremtették az atlantisziakat, hogy benépesítsék a szigetet, és újra béke költözzön Apollymi szívébe. Így is lett. Az atlantisziak, isteni királynőjük tiszteletére, aranyszín bőrűek, szőke hajúak voltak, és bármely emberi fajnál magasabb rendűek. Apollymi, a Pusztító csak bennük lelte örömét, csak ők tudtak mosolyt varázsolni az arcára. Mivel békeszerető és igazságos nép volt, akárcsak ősi isteneik, az atlantisziak nem ismerték a háborút. Sem a szegénységet. Szellemiségük és varázserejük segített abban, hogy a természettel harmóniában éljenek. Minden hozzájuk látogató idegent szívesen fogadtak, és beavatták őket gyógyító tudományukba és a jólét titkaiba. De ahogy telt-múlt az idő, új istenségek és népek emelkedtek fel, és ellenállásra kényszerítették őket, így az atlantisziaknak meg kellett harcolniuk szülőföldjükért. Így történt, hogy rendszeresen összetűzésbe kerültek a feltörekvő görög istenségekkel is. Számukra ezek az újonnan jött sehonnaiak csupán haszontalan gyerekek voltak, akik olyasmit szeretnének megkaparintani, aminek a megértéséhez még nem elég érettek. Úgy bántak velük, ahogy a szülők szoktak egy hisztis totyogóval. Finoman. Türelmesen. De a görögök nem hallgattak az ősi bölcsességekre. Zeusz és Poszeidón többek között az atlantisziak vagyonát és nyugalmát irigyelték. De leginkább Apollón szerette volna uralma alá vonni a szigetet. Ez a könyörtelen, fortélyos isten minden követ megmozgatott, hogy az idősebb istenektől megszerezze Atlantisz földjét. Apjától és nagybátyjától eltérően tisztában volt azzal, hogy a görögök nyílt küzdelemben sohasem győzhetik le az atlantisziakat. Csak belülről indított támadással lehetséges felülkerekedni az ősi, fejlett civilizáción. Így aztán, amikor Zeusz kiátkozta Apollón harcos népét, az apollitákat szülőhazájukból, a görög földről, Apollón maga köré gyűjtötte a fiait, és elindult velük a tengeren az atlantiszi partok felé. 5

Pandora’s TeAm Az atlantiszi nép együtt érzett a mély érzésű, istenekhez hasonló apollita néppel, melyet a görögök kitagadtak. Úgy tekintettek az apollitákra, mint unokatestvéreikre, és befogadták őket maguk közé azzal a feltétellel, hogy engedelmeskednek az atlantiszi törvényeknek, és nem szítanak belső viszályt. Az apolliták látszólag engedelmeskedtek. Áldozatokat mutattak be az atlantiszi isteneknek, de közben nem bontották fel a szövetséget apjukkal, Apollónnal sem. Minden évben kiválasztották maguk közül a legszebb szüzet, és elküldték Delphoiba, hogy ott feláldozzák Apollónnak, hálából, amiért segítségével új otthonra találtak, ahol egy napon istenként uralkodnak majd. Amikor i. e. 10 500-ban a csodaszép, arisztokrata családból származó Klietó érkezett áldozatként Delphoiba, Apollón azonnal beleszeretett, és öt ikerpárt nemzett a hajadonnak. Szerelmén és gyermekein keresztül remélte elérni a rég áhított célt. Abban bízott, hogy a segítségükkel végre az atlantiszi trónra kerülhet. Klietót és az ikreket visszaküldte Atlantiszba, utóbbiak az atlantiszi királyi család tagjaival kötöttek házasságot. Mivel Apollón idősebb gyermekei már korábban beházasodtak az atlantiszi őslakosok családjaiba, és a két nép már egyesült, ezek a gyerekek még erősebbé váltak, mint a szüleik. Csak az ő ereikben csörgedezett tiszta királyi vér, amely biztosíthatta az atlantiszi korona előkelő hatalmát Apollón számára. Nagy tervei voltak Atlantisszal és a gyermekeivel. Miután leigázza majd apját, rajtuk keresztül remélte megszerezni a világ fölötti uralmat ugyanúgy, ahogy apja győzte le korábban az előző istent, Kronoszt. Úgy tartják, hogy Apollón minden generáció királynőjénél gyakori vendég volt, és valamennyiüket megajándékozta egy következő atlantiszi örökössel. Amikor egy-egy királynő legidősebb fia megszületett, Apollón megkérdezte a jósoktól, hogy ez a fiú lesz-e az, aki végre letaszítja a trónról az atlantiszi isteneket. A jósok időről időre nemmel válaszoltak. Egészen i. e. 9548-ig. 6

Pandora’s TeAm Ekkor Apollón szokása szerint ellátogatott az atlantiszi királynőhöz, akinek a férje több mint egy éve meghalt. Káprázatként jelent meg előtte, és fiút nemzett neki, miközben a nő aludt, és elveszített férjével álmodott. Ugyanebben az évben történt, hogy az atlantiszi istenek rádöbbentek önnön végzetükre. Királynőjük, Apollymi teherbe esett Archóntól. Miután hosszú évszázadokon keresztül hiába áhítozott saját gyerekre, a Pusztító végül mégis elérte, amire vágyott. Azt regélik, hogy Atlantisz szigetét virágözön borította be, és még nagyobb jólét korszaka jött el, mint azelőtt. Az istenkirálynő boldogan ünnepelt, és vidáman újságolta a hírt az összes többi istennek. Amint a Moirák meghallották a bejelentést, végigmérték Apollymit és Archónt, majd kijelentették, hogy a születendő gyermek mindannyiukra halált fog hozni. A három Moira egymás után, egyenként sorolta a jóslat egy-egy mondatát. – A világ, ahogy mi ismerjük, megszűnik. – Mindannyiunk sorsát a gyermek tartja majd a kezében. – Istenként minden szeszélye előtt földig kell majd hajolnunk. A jóslattól megrémülve, Archón megparancsolta asszonyának, hogy a magzatot ölje meg. Apollymi megtagadta a parancs teljesítését. Túlságosan régóta várt már arra, hogy végre saját gyermeke legyen, semmint hogy a féltékeny Moirák néhány szava miatt lemészárolja. A nővére segítségével korábban megszülte a fiát, és a halandó világba küldte. Archónnak pedig egy csecsemő kőszobrát mutatta meg. – Elegem van a hűtlenségből és a hazugságokból. Mától kezdve a szívem elhidegült tőled. Ez a kőcsecsemő az egyetlen dolog, amit kapni fogsz tőlem. Archón éktelen haragjában Kalosziszba száműzte, az alvilági birodalomba. – Egészen addig itt kell maradnod, amíg a fiad meg nem hal. Ezután az atlantiszi istenek addig gyötörték Apollymi nővérét, míg ki nem csikartak belőle egy vallomást. 7

Pandora’s TeAm – Akkor fog megszületni, amikor a Hold lenyeli a Napot, és Atlantisz teljes sötétségbe borul. Királyi anyja sírni fog a fia születése miatti félelmében. Az istenek fölkeresték az atlantiszi királynőt, aki már mindenórás volt. A jóslat bevált, és a Hold eltakarta a Napot, miközben a királynő vajúdott. Amikor a fiú megszületett, Archón elrendelte, hogy a gyereket pusztítsák el. A királynő zokogott, és könyörgött Apollónnak, hogy segítsen rajtuk. Abban reménykedett, hogy a szeretője nem akarhatja, hogy a saját fiát megöljék az idősebb istenek. De Apollón nem törődött vele, így a királynőnek végig kellett néznie, amint újszülött fiát a szeme előtt mészárolják le. A királynő nem sejthette, hogy Apollón már jó előre tudta, mi fog történni, és Apollymi nem az ő fiát szülte meg, hanem egy másik gyereket, akire Apollón a sajátját kicserélte a méhében. A húga, Artemisz segítségével Apollón Delphoiba vitette a gyermeket, ahol Apollón papnői nevelték fel. Teltek-múltak az évek, de Apollón soha többé nem tért vissza az atlantiszi királynőhöz, hogy újabb örököst plántáljon a méhébe. A királynő gyűlölete egyre nőtt. Utálta a görög istent, aki nem volt hajlandó újabb gyermekkel megajándékozni ahelyett, akit elveszített. Huszonegy évvel azután, hogy végig kellett néznie saját egyszülött fia feláldozását, a királynő megtudta, hogy újabb nőnek született gyereke Apollóntól. Egy görög hercegnő volt az isten újabb szeretője, akit azért ajánlottak fel áldozatul az istennek, hogy felkeltsék jóindulatát a görögök iránt, akik az atlantisziak ellen viseltek háborút. Amint a hír a királynő fülébe jutott, egész valóját elöntötte a keserűség, és teljesen átvette az uralmat a lelke fölött. Maga köré gyűjtötte a papnőit, és megkérdezte tőlük, hogy a birodalom örököse hol található. – Atlantisz örököse Ariklész házában lakik. Ez ugyanaz a ház volt, ahol Apollón legkisebb gyereke született. 8

Pandora’s TeAm A királynő sikoltozott a dühtől, amikor meghallotta a hírt, hogy Apollón elárulta a saját gyermekeit. Elfeledkezett róluk, és közben azon ügyködött, hogy egy új népet alapítson, amellyel helyettesítheti őket. A királynő hívatta az őreit, és Görögországba küldte őket, hogy azonnal öljék meg Apollón szeretőjét és a fiát. Nem engedheti, hogy bármelyikük is elfoglalja az ő hőn szeretett trónját. – Szaggassátok szét a testüket, hogy a görögök azt higgyék, vadállatok tépték szét őket. Nehogy bárkinek is eszébe jusson, hogy nálunk keresse a tettest. De ahogy az a bosszúszomjas tettekkel lenni szokott, ez is lelepleződött. Apollón, összetört szívvel, anélkül, hogy végiggondolta volna, mit tesz, megátkozta a népet, amelyet korábban ő választott. – Átok mindnyájatokra, akik apollitaként születtetek! Halál mindenkire, aki beszennyezte ezt a mai napot! Soha egyikőtök se éljen tovább, mint az én drága Ryssám. Fájdalmas halállal vesszetek mind oda a huszonhetedik születésnapotokon. És mivel úgy viselkedtetek, mint az állatok, váljatok is azzá. A táplálékotok mától csakis a saját fajtátok vére legyen. És soha többé nincs helyetek a birodalmamban, mert ha meglátom egyikőtöket is, emlékezni fogok rá, hogy elárultatok. Miután elhangzott az átok, Apollónnak eszébe jutott Delphoiban rejtőzködő fia, akit meggondolatlanságában a többiekkel együtt elátkozott. De az egyszer elhangzott szavakat már nem lehetett semmissé tenni. És ami még rosszabb, ezzel elvetette saját elpusztításának a csíráit is. Azon a napon, amikor a fia menyegzőt ült a legmagasabb rangú főpapnőjével, Apollón rábízta utódjára mindazt, amit az életben legértékesebbnek tartott. – A jövőmet a te kezedbe adom, fiam. Egy vérből valók vagyunk, és csak rajtad meg a jövendő gyermekeiden keresztül élhetek tovább. Ezekkel az atyai szavakkal és a korábbi dührohamával Apollón a saját pusztulásáról rendelkezett. Ha a fia vérvonala kihal, vele enyészik el Apollón és a Nap is. Mert Apollón nem csupán egy istenség. Ő maga a Nap, és rajta múlik az univerzum egyensúlya. 9

Pandora’s TeAm Azon a napon, amikor Apollón meghal, a Földnek is vége lesz, és vele pusztul minden ott lakó lény is. Most i. sz. 2003-at írunk, és már csak egyetlen apollita gyermek maradt, akiben még csörgedezik az ősi isten vére...

10

Pandora’s TeAm

1. fejezet 2003. február St. Paul, Minnesota – Nézd csak, drágám, a legnagyobb erősségű pasiriadó! Három óránál. Cassandra Peters nagyot nevetett, mert barátnője, Michelle Avery hangjából csak úgy sütött a vágyakozás. Lusta mozdulattal a megadott irányba fordult a zsúfolt bárban. Átlagos külsejű, sötét hajú férfit látott, aki arccal a színpad felé fordulva figyelte, amint kedvenc helyi zenekaruk, az Összetört Szívek játszott. Egy percig tanulmányozta a férfit, közben a zene ritmusára ringatózott, és Long Island jeges teáját kortyolgatta. – Tejesember – hozta meg végül az ítéletet, miután alaposan szemügyre vette a férfi „adottságait”, ami az arcát, a testtartását és az illető ruházatát jelentette. Michelle megrázta a fejét. – Nem, kisanyám, szerintem a fiú egyértelműen Sütike. Cassandra magában mosolygott az általuk használt rendszertani besoroláson, amely azon alapult, hogy milyen okból nem rugdosnák ki az adott férfit az ágyukból. A Tejesemberek valamilyen szokatlan módon vonzó férfiak voltak, akik bármikor ott teremhettek volna az ágyuk mellett egy pohár tejjel. A Sütik ennél eggyel magasabb kategóriába estek, a Kókusz-csókok pedig maguk voltak az istenek. De a férfias vonzerő legmagasabb fokát a Cukros Fánkok képviselték. Egy cukros fánk nemcsak ellenállhatatlanul vonzó volt, de veszélyt jelentett folyamatosan betartandó diétájukra is, és szinte könyörgött, hogy egy nő beleharapjon. Az igazat megvallva, eddig egyikük sem találkozott egyetlen valódi Cukros Fánkkal sem. De mindketten bizakodóak voltak. 11

Pandora’s TeAm Michelle Brenda és Kat vállára tette a kezét, és feltűnés nélkül a férfira mutatott, akit méregetett. – Egy Kókuszcsók? Kat megrázta a fejét. – Egy kisebbfajta Süti. – Egyértelműen Süti – erősítette meg Brenda is. – Mit tudsz te erről? Neked állandó barátod van – mondta Michelle Brendának, amikor a zenekar befejezte a számot, és szünetet tartott. – Jó ég, csajok, de szigorúak vagytok! Cassandra újra megnézte magának a férfit, aki a haverjával beszélgetett, és egy sörösüvegből kortyolgatott. Nem mondhatni, hogy különösebben megdobogtatta volna a szívét, de az igazat megvallva, ez nem is túl sok férfi láttán történt meg vele. Mégis, a férfi lazának és nyitottnak tűnt, és kellemes, barátságos mosolya volt. Cassandra tudta, mi tetszik benne a barátnőjének. – Egyáltalán miért törődsz vele, mi a véleményünk egyébként? – fordult Michelle-hez. – Ha tetszik, fogd magad, menj oda és mutatkozz be. Michelle elszörnyedve tiltakozott: – Dehogy megyek! – Miért? – kérdezte Cassandra. – Mi van, ha csúnyának vagy kövérnek talál? Cassandra az égnek fordította a tekintetét. Michelle csinos kis vékony, barna hajú nő volt, akit aligha nevezne bárki csúnyának. – Az élet rövid, Michelle. Túlságosan is. Még az is lehet, hogy ő álmaid pasija, de ha itt ücsörögsz, hülyeségeket fecsegsz, és nem teszel semmit, sosem fog kiderülni. – Istenem – sóhajtott Michelle –, mennyire irigylem, hogy ennyire a mának tudsz élni. De én nem vagyok ilyen. Cassandra megragadta a kezét, és a tömegen keresztül odavonszolta a beszélgetőkhöz. Amikor odaértek, vállon veregette a férfit. Az meglepetten fordult hátra. Felnézett a nőre, a szeme elkerekedett. Több mint 180 cm magasságával Cassandra hozzá volt szokva, hogy úgy tekintenek rá, mint egy szörnyszülöttre. A férfi javára szólt, hogy egyáltalán nem látszott rajta a megütközés amiatt, hogy Cassandra jóval magasabb nála. 12

Pandora’s TeAm Aztán lenézett Michelle-re, aki normál, 160 cm magasságú volt. – Helló – szólította meg Cassandra, ismét magára vonva a férfi tekintetét. – Gyors felmérés. Házas vagy? A férfi összeráncolta a homlokát. – Nem. – Találkozgatsz valakivel rendszeresen? A másik tanácstalan pillantást vetett a haverjára. – Nem. – Meleg vagy? A férfi leesett állal visszakérdezett: – Tessék? – Cassandra! – csattant fel Michelle. Cassandra ügyet sem vetve rájuk, megszorította Michelle kezét, amikor érezte, hogy le akar lépni. – A nőket szereted, ugye? – Igen – hangzott a felelet, kissé sértett hangon. – Remek, mert a barátnőm, Michelle különlegesen szimpatikusnak talál, és szeretne megismerkedni veled. Maga elé tolta Michelle-t. – Michelle, bemutatom... A férfi elmosolyodott, látván Michelle döbbent tekintetét. – Tom Cody. – ...Tom Codyt – ismételte meg Cassandra. – Tom, bemutatom Michelle-t. – Szia – szólalt meg a férfi, és kinyújtotta Michelle felé a kezét. Barátnője arckifejezéséből nem derült ki egyértelműen, hogy legszívesebben megfojtaná-e Cassandrát, vagy köszönetet szeretne mondani neki. – Szia – szólalt meg aztán, és megrázta a férfi kezét. Cassandra, aki meg volt róla győződve, hogy viszonylag jól illenek egymáshoz, és a férfi nem fog harapni az első randevún, otthagyta őket, és elindult visszafelé Brenda és Kat asztala felé, akik mindketten tátott szájjal, hitetlenkedő arccal figyelték a fejleményeket. – Nem hiszem el, hogy ezt tetted vele – szólalt meg Kat, amikor Cassandra hallótávolságon belül ért. – Ezért meg fog ölni. 13

Pandora’s TeAm – Ha velem csináltad volna ezt, én tutira kinyírnálak – sziszegte Brenda. Kat szeretetteljesen megölelte Brendát. – Azt kiabálhatsz neki, amit csak akarsz, bébi, de nem hagyom, hogy te öld meg. Brenda nevetett Kat megjegyzésén, nem sejtve, hogy Kat szívből szólt. Ő volt Cassandra álruhás testőre immáron öt éve. Világrekord. Cassandra testőrei átlag nyolc hónapig bírták a gyűrődést. Vagy halállal végződött a pályafutásuk, vagy abban a pillanatban visszaadták a munkát, amikor egy pillantást vetettek rá, ki és mi ellen kellene megvédeniük a nőt. Mind úgy vélekedtek, hogy még az a busás összeg sem éri meg a kockázatot, amit Cassandra apja fizetne nekik, hogy megóvják a lánya életét. De Kat másképp látta a helyzetet. Sokkal több elszántság és szívósság volt benne, mint bárkiben, akivel Cassandra korábban találkozott. Arról nem is beszélve, hogy ő volt az egyetlenegy nő, aki magasabb volt még nála is. Csaknem 190 cm-es magasságával és tündöklő szépségével Kat egyszerűen bárhová be tudott jutni, ahová akart. Szőke haja éppen csak leért a válla vonala alá, a szeme zöldjéről pedig nehéz volt elhinni, hogy valódi. – Tudod – fordult Brenda Cassandrához, miközben Michelle és Tom beszélgetését és nevetgélését figyelte –, bármit megadnék, hogy akkora önbizalmam legyen, mint neked. Soha életedben nem kételkedtél magadban? Cassandra nem titkolta az igazságot: – Dehogynem. Egyfolytában. – Jól titkolod. A valódi ok az volt, hogy a társaitól eltérően Cassandrának kevés volt rá az esélye, hogy további nyolc hónapnál többet éljen. Nem engedhette meg magának, hogy szégyenlős legyen, vagy félénk. Aszerint a mottó szerint élt, hogy ragadj meg mindent két kézzel, és szaladj el vele. És valóban, egész életében csak futott. Menekült azok elől, akik mindent megtettek volna azért, hogy megöljék. 14

Pandora’s TeAm De legfőként a végzete elől próbált elfutni, remélve, talán akad rá valami mód, hogy kicselezze az elkerülhetetlent. Bár hatéves kora óta szinte megállás nélkül utazgatott a világban, semmivel sem volt közelebb ahhoz, hogy megtalálja az igazságot az örökségével kapcsolatban, mint korábban az édesanyja. Mégis, minden egyes új hajnal, amely rávirradt, bizakodva érte. Reménykedett benne, hogy valaki közli vele, nem fog az élete véget érni a huszonhetedik születésnapján. És abban, hogy valahol végre tovább is megvetheti a lábát, nem csak egy pár hónapra vagy akár pár napra. – Atyavilág – rikkantott Brenda, és tágra nyílt szemmel bámult a bejárat felé –, azt hiszem, megvannak a Sütijeink! És hölgyeim, hárman vannak! Cassandra nagyot nevetett a lelkendezésén, és a bejárat felé fordulva három elképesztően szexi pasit látott belépni a klubba. Mindhárman jóval magasabbak voltak, mint 180 cm, bőrük és hajuk aranyszínű, és fantasztikusan jól néztek ki. A nevetése azonban azonnal elhalt, mert egy szörnyű, égő érzés futott át rajta. Ezt az érzést már túlságosan is jól ismerte. És irtózatos félelmet keltett a lelkében. A drága pulóvert, farmert és sídzsekit viselő férfiak úgy pásztázták pillantásukkal a bárban tartózkodókat, mint három halálos ragadozó. Cassandra reszketni kezdett. A vidáman bulizóknak sejtelme sem volt róla, milyen komoly veszélyben forog az életük. Egyiküknek sem. Ó, szent isten... – Hé, Cass – szólalt meg Brenda –, miért nem mutatsz be nekik? Cassandra megrázta a fejét, miközben kereste Kat pillantását, hogy figyelmeztesse. Megpróbálta elterelni Brenda figyelmét a férfiakról és kikerülni sötét, éhes pillantásuk köréből. – Rossz híreim vannak, Brenda. Nagyon rosszak. Egyetlen előnye származott abból, hogy félig apollita volt, mégpedig az, hogy azonnal ki tudta szúrni a tömegben az anyja népéből valókat. És a zsigereiben érezte, hogy ezek a férfiak, akik csábítóan 15

Pandora’s TeAm mosolyogtak a nőkre, miközben a tömegben törtek maguknak utat, nem egyszerű apolliták. Démonok voltak – az apolliták gonosz fajtája, akik azt választották, hogy rövid életüket úgy igyekeznek meghosszabbítani, hogy embereket ölnek, és elrabolják a lelküket. Testük minden pórusából sugárzott a semmihez sem hasonlítható démoni vonzerejük és az éhség, hogy lelkeket raboljanak. Áldozatokra vadásztak. Cassandra igyekezett úrrá lenni a pánikon. Módot kell találnia rá, hogy kijusson innen, mielőtt túl közel jutnak hozzá, és rádöbbennek, ki is ő valójában. Megkereste a kis pisztolyt a táskájában, szemével már a menekülőutat keresve. – A hátsó kijáraton – szólalt meg Kat, ahogy a klub hátsó része felé taszigálta. – Mi történt? – érdeklődött Brenda. Hirtelen a legmagasabb démon megtorpant. Az arcát feléjük fordította. Acélszürke szeme összeszűkült, amint érdeklődve végigmérte Cassandrát, aki érezte, hogy legszívesebben a gondolataiba is behatolna. Ezt megakadályozta, de már későn. A démon megragadta a barátja karját, és feléjük kormányozta a tekintetét. Basszus. Ezt a szívást. Szó szerint. A bárban lévő tömeg megakadályozta, hogy tüzet nyisson rájuk. Kat sem volt abban a helyzetben. A kézigránátok a kocsiban voltak, és a tőrök is az ülés alatt hevertek. – Jó lenne, ha most azt tudnád mondani, Kat, hogy nálad vannak a sai-k. – Ja, persze. És te elhoztad magaddal a kamákat? – Persze – válaszolta Cassandra gúnyosan, maga elé képzelve a fegyvert, amely úgy nézett ki, mint valami kisméretű, kézbe fogható kasza. – Bedugtam őket a melltartómba, mielőtt elindultam otthonról. 16

Pandora’s TeAm Érezte, hogy Kat valami hideg tárgyat tuszkol a kezébe. Lenézett, és látta, hogy egy összecsukott uchiiva legyező. Acélból készült, és az egyik oldala élesre volt köszörülve, ezért majdnem olyan veszélyes volt, mint egy Ginsu kés. Összecsukva csak huszonöt cm hosszú, úgy nézett ki, mint egy ártalmatlan hagyományos japán legyező, de Kat és Cassandra kezében halálos fegyver volt. Cassandra még szorosabban megragadta a legyezőt. Kat a színpad felé lökdöste, ahol a vészkijárat volt. A kijárathoz közelebb érve igyekezett elvegyülni a tömegben, hogy minél messzebbre jusson. Brendát is védeni akarta, nehogy őt is veszélybe sodorja azzal, hogy a közelében tartózkodik, amikor a démonok támadásba lendülnek. Magában átkozta a magasságukat, mert mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudnak elrejtőzni. Nem tudják megakadályozni, hogy a démonok meglássák őket, akármilyen sűrű a tömeg, mert mindketten igencsak kimagasodnak az emberek közül. Kat megtorpant mögötte, amikor hirtelen egy másik magas, szőke férfi vágta el előttük a menekülés útját. Két másodperccel később a klubnak abban a részében elszabadult a pokol. A két nőnek rá kellett ébrednie, hogy lényegesen több, mint három démon van a bárban. Legalább egy tucatnyian voltak. Kat a kijárat felé taszigálta Cassandrát, hátrarúgta a támadót, aki egy kiabáló és sikoltozó csapat kellős közepén landolt. Cassandra kinyitotta a legyezőt, amikor meglátta, hogy egy újabb démon rohan felé, aki egy vadászkést tart a kezében. Elkapta a pengét a legyező szárnyaival, és kicsavarta a férfi kezéből, aztán a kést beledöfte a démon mellkasába. Azonnal elporladt. – Ezért megfizetsz, te ribanc! – üvöltötte egy másik, miközben rátámadt. A bárban tartózkodók közül jó néhány férfi igyekezett a védelmükre kelni, de a démonok rövid úton hatástalanították őket, a többi vendég pedig sürgősen a kijárat felé vette az irányt. Négy, ijesztő küllemű férfi vette körbe Katet. 17

Pandora’s TeAm Cassandra próbált a segítségére sietni, hátha ketten vissza tudják verni a támadást, de nem sikerült. Az egyik démon gonosz hörgést hallatva olyan ütést mért a testőrére, hogy az nekizuhant a legközelebbi falnak. Nagyot puffant, aztán összecsuklott a teste, amikor földet ért. Cassandra szeretett volna segíteni rajta, de pillanatnyilag az tűnt a legjobb megoldásnak, ha igyekszik eltávolítani minden démont a bárból és egyúttal Kat közeléből. Sarkon fordult, és futni kezdett, de ekkor szembetalálta magát két újabb démonnal. Az ütközés elterelte a figyelmét, ezért az egyik támadója ki tudta csavarni a kezéből a legyezőt és a kést is. A férfi köré fonta a karjait, hogy megóvja az eleséstől. A magas, szőke és jóképű démont olyan szexuális vonzerő lengte körül, hogy minden nőnemű lényt mágnesként vonzott magához. Pontosan ez az adottságuk tette lehetővé, hogy könnyen szedhessenek áldozatokat az emberek közül. – Hova készülsz, hercegnő? – kérdezte, mindkét csuklóját szorosan tartva, megakadályozván, hogy megpróbálja visszaszerezni a fegyvereit. Cassandra megpróbált válaszolni, de az éjszínű szemek pillantása teljesen magával ragadta. Érzékelte, hogy a férfinak sikerült behatolni a gondolatai közé és megbénítania szabadulási vágyát. Ekkorra a társai is csatlakoztak fogva tartójához. Az még mindig szorosan tartotta a csuklóját, és megbabonázó pillantását folyamatosan az arcán nyugtatta. – Nahát, nahát – szólalt meg a legmagasabb démon, és hideg ujjával végigsimította az állát. – Amikor előjöttem ma este, hogy egy kis kaját szerezzek, semmire sem számítottam kevésbé, mint arra, hogy összefutunk a mi kis elkószált örökösnőnkkel. Cassandra elrántotta a fejét az érintése elől. – Attól nem leszel szabad, ha megölsz – mondta. – Ez csak babona. A fogva tartója szembefordította a csapat vezetőjével. A démonvezér fölnevetett. – Hát nem azok vagyunk mindnyájan? Kérdezd meg bármelyik embert a bárban, hogy léteznek-e vámpírok! Vajon mit fog válaszolni? 18

Pandora’s TeAm Végigfuttatta a nyelvét hosszú tépőfogán, és szúrós pillantással méregette a nőt. – Na, gyerünk kifelé! Választhatsz: vagy meghalsz egyedül, vagy kinyírjuk a barátaidat is veled együtt. Ragadozó pillantása Michelle irányába vándorolt, aki olyan távol volt tőlük, és annyira elmerült a Tómmal folytatott csevejben, hogy még csak észre sem vette, milyen összecsapás folyik a bár másik felében. – A kis barna jó erős. A lelke legalább hat hónapra elég lenne. Ami a szőkét... Pillantása átvándorolt Katre. A földön heverő testet körbevették az emberek, akiknek szemmel láthatóan fogalmuk sem volt róla, hogyan is sérült meg. A démonok kétségkívül felhasználták az erejüket, hogy elködösítsék a körülöttük lévő emberek agyát. Ezzel meg tudták akadályozni, hogy bárki közbelépjen. – Nos – folytatta baljóslatúan –, egy kis nasi még senkinek sem ártott. Megragadta Cassandra karját, éppen abban a pillanatban, amikor a másik démon, aki addig fogva tartotta, elengedte a kezét. A lány semmi kedvet nem érzett magában ahhoz, hogy szó nélkül tűrje a kivégzését. Felidézte magában a szigorú és intenzív kiképzésen tanultakat. Egy lépést hátrált a háta mögött álló démon felé, és sarkát erősen a férfi lábfeje felső részébe nyomta. Az hangosan átkozódni kezdett. Cassandra jókorát öklözött az előtte álló démon gyomrába, aztán nekiiramodott, és a másik két támadó között elrohant az ajtó irányába. A legmagasabb démon emberfeletti sebességgel, villámgyorsan előtte termett. Cassandra még félúton sem járt, amikor elzárta előle a menekülés útját. A férfi ajkain kegyetlen mosoly játszott, ahogy kíméletlenül megállásra kényszerítette. Cassandra felé rúgott, de a démon megakadályozta, hogy kárt tegyen benne. – Ne tedd! – Mély hangja bénítólag hatott, és halálos fenyegetés érződött belőle, ha netalántán ellenszegülni merészelne. 19

Pandora’s TeAm Egyre többen fordultak feléjük a bárban tartózkodók közül, de elég volt egyetlen baljóslatú pillantás, amelyet a démon vezér rájuk vetett, és sürgősen elfordították a tekintetüket. Senki sem fog segíteni neki. Egyetlen ember sem vetemedne ilyen merészségre. De még távolról sincs vége... Cassandra eltökélte, hogy nem adja meg magát egykönnyen. Mielőtt újra ellentámadásba lendülhetett volna, a klub ajtaja hirtelen feltárult, és jeges szél áramlott rajta befelé. A démon olyan arckifejezéssel fordult az ajtó felé, mintha valami, még saját magánál is rémisztőbb teremtmény érkezésére számítana. Szeme tágra nyílt páni félelmében. Cassandra is az ajtó felé fordult, hogy szemügyre vegye, vajon mi nyűgözte le ennyire a támadóját, és ő sem tudta levenni tekintetét a látványról. A bejárati ajtó nyílásában felbukkanó férfi csaknem két méter magas volt, alakja körül csak úgy örvénylettek a hópelyhek és a szél. A többi járókelőtől eltérően, akik a tízfokos hideghez öltöztek, az újonnan érkezett férfi csupán egy hosszú, vékony fekete bőrkabátot viselt, amelyet lebegtetett a szél. Vastag, fekete pulóver, motoroscsizma és szűk fekete bőrnadrág fedte karcsú, keménykötésű testét, mely vad szexuális ígéretekkel kecsegtetett. Annak a férfinak az önbizalma és halálos büszkesége lengte körül, aki tudja, hogy nincsen méltó ellenfele. Olyan férfié, aki nem fél kihívni maga ellen az egész világot. Testtartása egy ragadozóé. Cassandra hátán a hideg futkározott. Ha a férfi haja szőke, meg lett volna róla győződve, hogy egy újabb démon érkezett. De ez a férfi valaki más volt. Válláig érő hollófekete haja tökéletesen formált arcot keretezett, amelynek látványától Cassandra szíve gyorsabban kezdett dobogni. Fekete szeme hideg, acélos pillantással mérte föl a terepet. Arckifejezése eltökélt volt, és szenvtelen. Nem volt benne egyetlen feminin vonás sem. Cassandra rögtön látta, hogy személyében olyan Cukros Fánkot tisztelhet, akinek kilétéről nem 20

Pandora’s TeAm kell az ágyban bizonyítékot szereznie, anélkül is biztos lehet a dolgában. Mintha irányfény mutatná számára, merre menjen, a férfi tudomást sem vett a klubban tartózkodókról. Sötét, halálos pillantással végigpásztázta a démonokat, egyiket a másik után, míg tekintete meg nem nyugodott a Cassandra mellett állón. Lusta, gonosz mosoly terült szét a jövevény szépen metszett arcán, amely részben fölfedte tépőfogait. Egyenesen feléjük tartott. A démon nagyot káromkodott, és elrántotta Cassandrát az idegen elől. A lány próbált kiszabadulni a szorításából, de a démon elővett egy fegyvert a zsebéből, és a fejéhez tartotta. A bárban mindenfelől kiáltozás és sikoltozás hallatszott, az emberek pedig futva igyekeztek fedezékbe kerülni. A többi démon a vezér köré gyűlt, olyan alakzatban, amit aligha lehetett másként értelmezni, mint hogy támadásra készülnek. A magányos jövevény ajkát mélyről jövő, baljóslatú nevetés hagyta el, ahogy mindannyiukat szemügyre vette. Éjfekete szemének fénye világosan mutatta, már előre élvezi a csatározás gondolatát. A pillantása valójában kihívás volt. – Nem hasznos ez az alakzat, ha túszt akartok ejteni – szólalt meg mély hangon, finom akcentussal. Úgy hangzott, akár az égzengés. – Különösen, mivel tisztában vagytok vele, hogy úgyis megöllek mindnyájatokat. Ebben a pillanatban Cassandra rájött, kivel és mivel is áll szemben. A jövevény Sötét Vadász volt – egyike a halhatatlan harcosoknak, akik az örökkévalóságot azzal töltik, hogy megkeresik és kivégzik az emberi lelkeket rabul ejtő démonokat. Ok az emberiség védelmezői, Cassandra népe számára pedig a Sátán megtestesülése. Cassandra már számtalanszor hallotta emlegetni a Sötét Vadászokat, de akárcsak a mumust, pusztán kitalációnak tartotta a létezésüket. Az előtte álló férfi azonban a legkevésbé sem tűnt képzelete szüleményének. Teljesen valóságos volt, és minden porcikájában olyan halálosnak tűnt, mint ahogy a róla szóló történetek regélték. 21

Pandora’s TeAm – Takarodj az utamból, Sötét Vadász! – kiáltott fel… Cassandrát fogva tartó démon. – Különben kinyírom ezt a nőt. A Sötét Vadászt szemmel láthatóan mulattatta a fenyegetőzés, és olyanformán ingatta a fejét, mint egy hisztis gyermekét feddő atya. – Tudod, jobban tetted volna, ha egy nappal tovább maradsz a rejtekhelyeden. Ma megy a tévében a lUiffy, a vámpírok réme, ráadásul egy teljesen új epizód. Azzal ingerülten felsóhajtott. – Van egyáltalán sejtelmed róla, mennyire dühítő, hogy ide kellett jönnöm ebben a rohadt hidegben, hogy titeket öldösselek, ahelyett hogy otthon ülnék a jó melegben és az alig valamit takaró felsőben nyomuló Sarah Michelle Gellart nézném? A démon karjai megremegtek, és még szorosabban ragadta meg Cassandrát. – Fogjátok el! A démonok azonnal támadásba lendültek. A Sötét Vadász az elsőként odaérkezőt elkapta a torkánál fogva. Egyetlen laza mozdulattal fölemelte ellenfelét, és nekinyomta a falnak, aztán szoros marokkal tartotta. A démon vinnyogott. – Mi vagy te? Egy csecsemő? – kérdezte a Sötét Vadász. – Öregem, ha már arra készülsz, hogy embereket öldöss, a legkevesebb, hogy megtanuld némi méltósággal befejezni hitvány életedet. Eközben egy másik szörny hátulról próbálta megtámadni. A Sötét Vadász csizmája orrából egy hosszú kés ugrott elő, amelyet pontosan a démon mellkasa közepébe irányított. A démon teste abban a pillanatban finom porként hullott a földre. Közben társa, akit még mindig fogva tartott a Sötét Vadász erős marka, hosszú tépőfogaival harapni próbált, és rúgások segítségével igyekezett szabadulni. A Sötét Vadász egy harmadik démon karjai közé lökte. Mindketten hátratántorodtak, és a földre zuhantak. A Sötét Vadász a fejét ingatta a két démon felé, akik ügyetlenül próbálták kibogozni összekeveredett végtagjaikat. 22

Pandora’s TeAm Közben újabb támadók rohamozták meg a férfit. Az olyan kecses mozdulatokkal szúrta őket keresztül, hogy a szemlélő hirtelen nem is tudta, rettegjen-e vagy gyönyörködjön. – Öregem, ti hol tanultatok harcolni? – kérdezte, miközben újabb kettőt tett el láb alól. – Miss Manner Lányiskolájában? – Megvetően vigyorgott rájuk. – A kishúgom már háromévesen nagyobbat tudott ütni, mint ti. Ha már úgy döntöttetek, hogy démonok szeretnétek lenni, miért nem vettetek legalább egy-két harcművészeti leckét? Hátha akkor kicsit izgalmasabb lenne nekem is ez a dögunalmas meló! – Fáradtan sóhajtott, és tekintetét a mennyezetre emelte. – Hol vannak a spathik, amikor szükségetek lenne rájuk? Miközben a Sötét Vadász figyelme elkalandozott, a Cassandrát fogva tartó démon a fekete hajú férfi felé fordította a fegyverét, amit addig a nő fejéhez szorított. Négy lövést adott le a Vadászra. Amaz nagyon lassú mozdulatokkal fordult feléjük. Arckifejezése mutatta egyre jobban elhatalmasodó dühét. – Nincs benned semmi méltóság? Nem ismered az illemet? Nincs agyad? Nem ölhetsz meg a töltényeiddel. Csak annyit érsz el, hogy feldühítesz. Lenézett az oldalán éktelenkedő, vérző sebekre, aztán fölemelte a kabátját annyira, hogy az anyagán keletkezett lyukakon átvilágított a fény. Megint káromkodott egyet. – És tönkretetted a kibaszott kedvenc kabátomat! Rámordult a démonra. – Ezért meghalsz. Mielőtt Cassandra megmozdulhatott volna, a Sötét Vadász egy ostorral feléjük suhintott. A vékony, fekete szíj kicsapódott, majd a démon csuklója köré tekeredett. A Sötét Vadász szemmel követhetetlen gyorsasággal előttük termett, megrántotta a démon csuklóját, és kicsavarta az alkarját. Cassandra arrébb támolygott, és nekipréselődött a törött zenegépnek, hogy ne legyen útban. Mialatt a démon egyik kezével még mindig fogva tartotta, a Sötét Vadász megragadta ellenfele torkát, és fölemelte a földről. Kecses ívben 23

Pandora’s TeAm elhajította, aminek következtében egy asztalra esett. Üvegek gurultak szerteszéjjel. A démon fegyvere hideg, fémes zörejjel a fapadlóra esett. – Sosem tanított meg a mamád, hogy az egyetlen módja annak, hogy megszabadulj tőlünk, az az, ha darabokra vágod a testünket? – kérdezte a Sötét Vadász. – Faaprító gépet kellett volna hoznod magaddal a fegyver helyett. Ránézett a démonra, aki elkeseredetten küzdött az őt fogva tartó marok szorításában. – Na, engedjük szabadon a lelkeket, amelyeket elraboltál! A Sötét Vadász elővett egy pillangókést a csizmájából, kinyitotta, és pengéjét a démon mellkasába merítette. Amaz azonnal eltűnt, egy porszem sem maradt utána. Az utolsó két démon az ajtó felé rohant. De nem jutottak messzire, mert a Sötét Vadász előhúzott egy készlet dobókést a kabátja alól, és halálos pontossággal a menekülő gyilkosok hátába dobta őket. A démonok felrobbantak, a vadász kései baljós csörrenéssel értek földet. A Sötét Vadász halálos nyugalommal elindult a kijárat felé. Csak annyi időre állt meg egyszer-egyszer, hogy összeszedje a padlón heverő késeit. Aztán eltűnt, ugyanolyan csöndben és észrevétlenül, mint ahogy érkezett. Cassandra levegőért kapkodott. Látta, hogy a bárban az emberek mindenfelől előrajzanak a rejtekhelyeikről, és pánikszerűen szaladgálnak összevissza. Hála a magasságosnak, Kat is felbukkant, és a tömegen keresztül utat tört magának Cassandra felé. A másik két barátnője is odaszaladt hozzá. – Minden oké? – Láttad azt az embert? – Biztos voltam benne, hogy véged van! – Szerencse, hogy még egyáltalán életben vagy! – Mi a francot akartak tőled? – Kik voltak ezek a csávók? – Mi történt velük? 24

Pandora’s TeAm Cassandra szinte alig hallotta a szavaikat. Olyan gyorsan kérdezgették megállás nélkül, hogy azt is alig tudta volna megmondani, melyik kérdést melyik barátnője tette fel. Gondolatai a Sötét Vadász körül jártak, aki azért jött ide, hogy megmentse őt. Vajon mi oka volt rá? Többet meg akart tudni róla... Mielőtt észbe kapott volna, mit is tesz, a vadász után futott, és igyekezett megtalálni a férfit, aki nem is tűnt valódinak. A bár előtt az utcán hangos szirénázás fogadta, amely idővel még hangosabbá vált. Valaki a vendégek közül kihívta a rendőrséget. A Sötét Vadász az utca felénél járt, amikor Cassandra utolérte és megállította. Szenvtelen arccal nézett le a nőre. Éjfekete szeme olyan sötét volt, hogy Cassandra nem látta a pupilláit. A szél ide-oda cibálta a haját szépen metszett orcája körül, és lélegzete párája összekeveredett a nőével. Fagyos volt az időjárás, de a férfi lénye olyan forrósággal töltötte el Cassandrát, hogy észre sem vette a hideget. – Mik a tervei a rendőrséggel? – kérdezte a férfit. – Keresni fogják. A férfi szája körül kesernyés mosoly jelent meg. – Öt perc múlva már senki sem fog emlékezni a bárból arra, hogy itt jártam. Szavai meglepték Cassandrát. Eszerint ez minden Sötét Vadászra igaz? – Én is el fogom felejteni az egészet? A férfi bólintott. – Akkor előtte megköszönöm, hogy megmentette az életemet. Wulf meglepődött. Életében először történt meg vele, hogy valaki köszönetet mondott azért, amit Sötét Vadászként tett. Rábámult a nő ovális arcát kuszán keretező, dúsan hullámzó sötétszőke fürtökre. Cassandra egy hosszú fonatban viselte a haját, amely a háta közepéig ért. Zöldesbarna szeméből életvidámság és kedvesség sugárzott. Bár nem volt utolérhetetlen szépség, finoman vonzó arcvonásainak nem lehetett ellenállni. 25

Pandora’s TeAm A férfi önkéntelenül kinyújtotta a kezét, és megsimította a nő állkapcsát, közvetlenül a füle mellett. A lágy, bársonynál is simább bőr érintése fölmelegítette hideg ujjait. Olyan régen volt már, amikor utoljára érintett meg egy nőt. És olyan régen, amikor megízlelte egy nő ajkát. Mielőtt megálljt tudott volna parancsolni magának, lehajolt, és a nő szétnyíló ajkait rabul ejtette a szájával. Torkát morgáshoz hasonló hang hagyta el, ahogy magába szívta Cassandra ízét. Soha korábban nem ízlelt édesebbet, mint a nő mézízű ajkai. Nem volt rá részegítőbb hatással semmi, mint az a rózsáéhoz hasonló, tiszta illat, amely a nő pórusaiból áradt. Cassandra nyelve együtt táncolt az övével, és a kezei megragadták a vállát, hogy még közelebb húzza magához. Wulf ágyéka egy szempillantás alatt megmerevedett, ahogy elképzelte, milyen lágy lehet a nő testének többi része. Ebben a percben olyan sürgető vágy tört rá a nő után, ami teljesen meglepte. Hosszú-hosszú ideje nem érzett már ilyen kétségbeesett sóvárgást. Cassandra lelkében örvénylettek az érzések, ahogy a váratlan érintést élvezte. Elragadta a korábban sohasem tapasztalt erő és szenvedély. A férfi bőrének enyhe szantálfa illata volt, ízében pedig sör és a vad, megzabolázhatatlan férfiasság keveredett. Barbár. Ez volt az egyetlen szó, amellyel le lehetett írni a lényét. A férfi karjai lazán körbevették a testét, miközben mesterien birtokba vette a száját. Nem csak a démonokra jelentett halálos fenyegetést. Egy nő érzékeire is. Cassandra szíve kalapált, teste tűzforró volt, és őrülten vágyott rá, hogy a férfi ereje teljesen birtokba vegye. Magáról elfeledkezve olvadt fel a csókban. A férfi finoman kezei közé fogta az arcát, ajkait finoman harapdálva. A tépőfogaival. Aztán váratlanul még szenvedélyesebbé vált a férfi csókja, és a kezei végigfutottak Cassandra hátán, hogy a testét közel húzza keskeny, férfias csípőjéhez. A nő érezte a kőkemény tettrekészséget. 26

Pandora’s TeAm Teljes valójával tudatában volt a férfi jelenlétének. Minden egyes hormonja pezsgett. Olyan vadul vágyott a férfira, hogy maga is megrémült. Még soha ezelőtt nem kerítette hatalmába ilyen forró, ellenállhatatlan vágyakozás, különösen nem egy idegennel. El kellett volna löknie magától a férfit. Ehelyett a karjait a másik széles, kőkemény vállai köré fűzte, és szorosan magához ölelte. Csak így tudta megakadályozni, hogy a kezei ne kezdjenek kutatni a férfi nadrágján a cipzár után, és ne mutassa meg neki azonnal az utat a teste vágytól lüktető középpontja felé. Lénye egy része azzal sem törődött, hogy az utca kellős közepén állnak. Itt és most akarta a férfit. Nem számított, hogy bárki megláthatja őket. Cassandrát megrémisztette saját újonnan fölfedezett oldala, amelynek létezéséről eddig sejtelme sem volt. Wulf próbálta leküzdeni a késztetést, hogy megragadja a nőt, és felültesse a mellettük lévő téglakerítés tetejére, aztán azokat a gyönyörű, formás lábakat a csípője köré igazítsa. Bárcsak azonnal felgyűrhetné azt a rövid szoknyát, és mélyen a nő testébe merítkezhetne, egészen addig, míg a drága ajkait hangosan hagyja el a neve az édes megkönnyebbülés után. Istenem, milyen fájdalmas sóvárgás töltötte el, hogy birtokba vegye a nőt! Bárcsak megtehetné... Végül vonakodva kibontakozott a nő öleléséből. A hüvelykujját végigfuttatta duzzadt ajkain, és azon tűnődött, vajon milyen érzés lenne, ha a teste az övé alatt vonaglana a kéjtől. Ami a legrosszabb, világosan látta, hogy elérhetné a vágyott beteljesülést. Érezte, hogy a nő is ugyanúgy kívánja őt. De ha megtörténne is, utána a nőnek nem maradna semmilyen emléke az ölelkezésükről. Az érintéséről. A csókjáról. A nevéről... A teste csupán pár percnyi megnyugvást tudna adni. Nem tehetne semmit a szívét marcangoló magány könnyítéséért, holott kétségbeesetten vágyott rá, hogy valaki emlékezzen rá. 27

Pandora’s TeAm – Viszlát, drága – suttogta, majd miután finoman megérintette a nő arcát, sarkon fordult. O örökké emlékezni fog a csókjukra. A nő még csak a személyét sem fogja tudni felidézni... Cassandra lába földbe gyökerezett, ahogy a Sötét Vadász távolodó lépteit figyelte. Mire a férfit elnyelte az éjszaka, már a létezéséről is teljesen elfeledkezett. – Hát én meg mi a fenét keresek itt kint? – töprengett, miközben maga köré kulcsolta karjait a csípős hidegben. Vacogva szaladt vissza a klubba.

28

Pandora’s TeAm

2. fejezet Wulf még mindig az ismeretlen nővel történt találkozáson tűnődött, miközben a sötétzöld Expeditiont az öt autó számára helyet adó garázsba állította. Homlokát ráncolva vette szemügyre a túlsó falnál álló piros Hummert, majd leállította a motort. Vajon Chris mit keres itthon? Úgy volt, hogy az éjszakát a barátnője lakásában tölti. Wulf bement a lakásba, hogy végére járjon a dolognak. Christ a nappaliban találta, ahol nagy műgonddal éppen egy hatalmas Valamit rakott össze. Fémkarok és egyéb alkatrészek lógtak ki belőle. Úgy festett, mint egy hevenyészve tervezett robot. Chris hullámos fekete haja égnek meredt a homloka fölött, nem sokkal azelőtt alighanem kétségbeesetten turkált benne. A szobát elborították az alkatrészek, a papírok és a különféle szerszámok. Wulf kényszeredett mosollyal figyelte, ahogy Chris a hosszú fémkaróval küzd, melyet láthatóan egy talpra szeretett volna erősíteni. Ahogy Chris dolgozott, a titokzatos tárgy egyik karja elszabadult, és pontosan Chris fejére esett. Mire ő nagyot káromkodva elhajította a karót. Wulf fölnevetett. – Már megint a Barkácsoljunk együttöt nézted? Chris megdörzsölte a tarkóját, és belerúgott a fémtalpba. – Ne szórakozz már megint velem, Wulf! – Fiacskám – mondta erre Wulf szigorúan –, jobban teszed, ha megválogatod a szavaidat. – Oké, oké – felelte Chris idegesen –, teljesen magam alá csinálok a félelemtől, annyira rémisztő vagy! Látod, ahogy reszketek, mint a nyárfalevél? Ó, de félek! Wulf a fejét ingatta fegyverhordozója megnyilatkozására. A fiúnak nem sok érzéke volt a finom gúnyhoz. 29

Pandora’s TeAm – Ha ezt tudom, még gyerekkorodban kivittelek volna az erdőbe, és otthagytalak volna meghalni. Chris felhorkant. – Jaj, már megint ez az ócska viking humor! Komolyan nem értem, hogyhogy az apámat nem kényszerítetted, hogy már a születésemkor ellenőrizhess. Még szerencse, hogy nem engedhetted meg magadnak a barnaútburdr-t. Wulf szigorú tekintettel végigmérte – nem mintha reménykedett volna benne, hogy ez bármit megváltoztathat. Csak megszokásból tette. – Az, hogy te vagy az utolsó leszármazott a vérvonalamban, nem jelenti azt automatikusan, hogy be kell érnem veled. – Én is imádlak, Nagyfiú! – ezekkel a szavakkal Chris újra nekifogott a munkának. Wulf levette a kabátját, aztán összehajtva az ágya támlájára tette. – Esküszöm, le fogom mondani a tévé-előfizetésünket, ha így folytatod. Múlt héten a súlyzópad meg az evezőgép. Tegnap az az arcpakolás, most meg ez. Ott van az a sok szarság a padláson is. Úgy néz ki, mint egy turkáló! – Ez most más. Wulf az égnek emelte tekintetét. Ezt már hallotta korábban is. – És ez egyébként mi a franc? Chris egy pillanatra sem hagyta abba a munkát. Visszaerősítette a kart a helyére. – Egy kvarclámpa. Gondoltam, biztos eleged van már abból, hogy olyan holtsápadt az arcod. Wulf megütközve bámult rá. Az anyja gall génjeinek köszönhetően valójában nem is volt olyan fehér a hőre, különösen azt figyelembe véve, hogy nem járt napfényben több, mint ezer éve. – Christopher, nem zavar, hogy viking vagyok a minnesotai tél kellős közepén? Az északi országok lakói közül senki sem túl napbarnított. Szerinted vajon miért lett volna értelme lerohanni Európát? – Mert az utatokba akadt? – Nem, szerettük volna, ha egy kicsit kienged a fagy a testünkben. Chris csak legyintett. 30

Pandora’s TeAm – Figyeld meg, milyen hálás leszel majd, miután teljesen összeszerelem. Wulf átlépkedett a földön heverő alkatrészeken. – Egyébként hogy kerülsz ide, és miért ezzel szarakodsz? Azt hittem, randid van ma este. – Volt is, de húsz perccel azután, hogy odaértem, Pam szakított velem. – Miért? Chris gyűlölködő pillantást vetett rá, miközben válaszolt: – Azt hiszi, drogdíler vagyok. Wulfot nagyon meglepte ez a váratlan fordulat. Chris alig volt 180 cm magas, és vékonydongájú testalkatához nyílt, becsületes arckifejezés társult. A legtörvénytelenebb tette az volt, hogy egyszer anélkül sétált el az Üdvhadsereg Mikulása mellett, hogy pénzt dobott volna a gyűjtődobozába. – Ezt meg miből gondolta? – kérdezte Wulf. – Na, vajon miből?! Hát abból, hogy huszonegy éves vagyok, és egy kábé negyedmillió dolláros, egyedi megrendelésre készült, páncélozott Hummert vezetek, amelynek golyóálló kerekei és ablakai vannak. Egy megerősített házban lakom távol Minnetonkától, amennyire mindenki tudja, tökegyedül, két tagbaszakadt testőrtől eltekintve, akik ott lihegnek mögöttem, amikor csak elhagyom a házat. Általában minimum háromszor-négyszer rám csörögsz egy randi közben, hogy figyelmeztess, lássak neki, és gyártsak egy örököst neked. És végül, mert meglátott néhányat a szuper kis játékszereid közül, amikor elhoztam őket a fegyverneppertől a raktárból. – De nem voltak élesek, ugye? – vágott közbe Wulf. Chris nem nyúlhatott azokhoz a fegyverekhez, amelyeknek éle volt. Még levágta volna vele valamelyik testrészét, vagy hasonló ökörséget követett volna el. Chris sóhajtott. Úgy tett, mint aki nem is hallotta a kérdést, és folytatta a siránkozást. – Próbáltam elhitetni vele, hogy egyszerűen csak egy vagyonos családból származó srác vagyok, aki kardokat és késeket gyűjtöget, de 31

Pandora’s TeAm nem vette be. – Jeges tekintettel végigmérte Wulfot. – Hát, tudod, ez a meló időnként tényleg marha nagy szívás. És a szójáték nem véletlen. Wulf lazán fogadta a fiú rosszkedvét. Chris folyamatosan dühös volt rá, de mivel Wulf nevelte egészen a születése óta, és a fiú volt az utolsó leszármazottja, Wulf elképesztően türelmes volt vele. – Hát add el a Hummert, és vegyél helyette egy Dodge-ot, aztán költözz egy lakókocsiba. – Persze, tutira ezt csinálom! Emlékszel, mi történt, amikor tavaly megpróbáltam eladni a Hummert, es vettem helyette egy Alfa Rómeót? Elégetted a kocsit, és vettél egy új Hummert. Megfenyegettél, hogy bezársz a szobámba valami ribanccal együtt, ha még egyszer megteszem, jó, persze van pár előnye is... Azért nem olyan rossz ez a hely. Fűtött medence az alagsorban, médiaszoba a legtutibb hangtechnikával, két szakács, három szobalány és egy szerencsétlen csávó, akinek más dolga sincsen, mint hogy engem ugráljon körül, a többiről nem is beszélve. Én ugyan itt nem hagyom Disneylandet! Ez az egyetlen jó dolog a megegyezésünkben. Ha már szívnom kell egész élelemben, legalább ne egy lepukkant Mini-Winnie-ben legyem. Ami, téged ismerve, úgy nézne ki, hogy itt parkolok a ház előtt, és fegyveres őrök figyelik, nehogy véletlenül letörjön a körmöm vagy ilyesmi. – Akkor ki vagy rúgva. – Harapj meg! – Nem vagy az esetem. Chris a fejéhez vágott egy csavarkulcsot. De Wulf idejében elkapta, és leejtette a földre. – Soha az életben nem tudlak kiházasítani, igaz? – Atyavilág, Wulf. Alig töltöttem be a huszonegyet. Még rengeteg időm maradt rá, hogy összehozzak pár gyereket, akik majd emlékezhetnek rád, nem? Rosszabb vagy, mint anno az apám. Kötelesség, kötelesség, kötelesség. – Tudod, hogy az apád csak... – Tizennyolc éves volt, amikor elvette a mamát. Oké, tudom. Pedig csak óránként háromszor mondod el. Wulf nem törődött vele, és folytatta a hangos gondolkodást. 32

Pandora’s TeAm – Esküszöm, te vagy az egyetlen ember, akinél nem következtek be a kamaszkori hormonális változások. Valami nem oké veled, fiú. – Nincs szükségem olyan kapcsolatra, amely csak a szexre épül – válaszolta Chris ingerülten. – Nincs semmi baj se velem, se a képességeimmel, csak annyi, hogy nem vagyok egy kanos szexgép. Szeretném megismerni a csajt, mielőtt lehajigálom magamról a ruháimat előtte. Wulf a fejét ingatta. – Valami nagyon nem stimmel veled. Chris átkot szórt rá ónorvég nyelven. Wulf ezúttal nem törődött a káromlással. – Lehet, hogy helyettes után kellene néznünk. Chris torkából mély nyögés tört fel, aztán igyekezett témát váltani. – Mi történt ma este? Még dühösebbnek látszol, mint amikor elindultál. Valamelyik párduc valami csúnyaságot merészelt mondani neked a klubjában? Wulf mérgesen felhördült, amikor eszébe jutott a Katagaria párducfalka, akiké a klub, ahol ma este járt. Ő volt az első, akit felhívtak ma este, hogy az egyik járőrük egy csapat ismeretlen démonba botlott a városban, akik prédára vadásznak. Ugyanazok, akik pár hónapja már megizzasztották a párducokat. Az Inferno egyike volt azon szentélyeknek, ahol a Sötét Vadászok, a vérvadászok és az apolliták összegyűlhettek anélkül, hogy félniük kellett volna az ellenség támadásától, miközben az épületben tartózkodnak. A pokolba is! Ezek a vérszörnyek megtűrték a démonok jelenlétét egészen addig, míg nem szedtek áldozatokat a klub területén, és nem tettek semmi olyasmit, amivel rájuk vonták volna a figyelmet. Bár a vérvadászok egyedül is képesek lettek volna rá hogy megöljék a démonokat, általában ódzkodtak attól, hogy megtegyék. Hiszen végső soron az apolliták és a démonok az unokatestvéreik voltak, ezért nagyon finoman jártak el, ha velük volt dolguk. És nem is voltak különösebben elnézőek a Sötét Vadászokkal, ha megöltek párat az unokatestvéreik közül, i nyűtt dolgoztak velük, ha a szükség úgy hozta, vagy ha előnyük származott belőle, de egyébként inkább igyekeztek távol maradni. 33

Pandora’s TeAm Amint szóltak Danténak, hogy a démonok az ő klubja felé igyekeznek, rácsörgött Wulfra, hogy figyelmeztesse. De ahogy Chris is megjegyezte, a párducok nem hinták túl barátságosan azokkal a Sötét Vadászokkal, akik hosszabban időztek köreikben a kelleténél. Wulf egyesével előszedegette fegyvereit a ruhája alól, aztán visszatette őket a fal mentén álló fegyver-szekrénybe. – Nem – szólalt meg, felelve Chris kérdésére –, a párducokkal nem volt semmi gáz. Csak azt hittem, a démonokkal nehezebb lesz megküzdeni. – Sajnálom – mondta együtt érzőn Chris. – Hát, igen, én is. Chris elhallgatott. Wulf látta az arckifejezéséből, hogy egy időre félretette az ellenségeskedést, és megpróbálja felvidítani. – Úgy érzed, gyakorolnod kellene? Wulf bezárta a fegyverszekrényt. – Minek gyakoroljak? Lassan már száz éve nem tudtam küzdeni egy jót! – A gondolattól elborzadva megdörzsölte a szemét, mert érzékeny volt az éles fényre, amit Chris felkapcsolt. – Azt hiszem, megyek, és beszólok egyet-kettőt Talonnak. – Hé! Wulf megállt, és visszanézett Chrisre. – Mielőtt nekiindulnál, gondolj arra, hogy „barbecue”! Wulf felsóhajtott. Mindig ez volt Chris utolsó mentsvára, amikor jobb kedvre akarta deríteni. Olyan humorforrás, amivel Chris már egészen kicsi kora óta gyakran bosszantotta Wulfot. A dolog onnan eredt, hogy Wulf beszédén még mindig érződött az ősi norvég akcentus, ami furcsán éneklővé tette a beszédét, különösen egyes szavaknál, mint például a „barbecue”. – Egyáltalán nem vagy vicces, te pólyás. Én pedig nem vagyok svéd. – Jól van, jól van. Gyerünk, halljuk a svéd séfet! – Sohasem lett volna szabad hagynom, hogy a Muppet Show-t nézd – dohogott Wulf. Pontosabban sohasem lett volna szabad utánoznia a svéd séfet, amikor Chris még gyerek volt. Csak arra volt jó, hogy még egy olyan dolgot adjon a fiú kezébe, amivel boszszanthatja. 34

Pandora’s TeAm Hiszen végső soron egy család voltak, és Chris éppen arra készül, hogy egy kicsit felvidítsa. Ezúttal nem sikerült neki. így aztán a fiú végül pimaszul így szólt: – Oké, te totyakos vén viking medve! Egyébként az anyám találkozni akar veled. Már megint. Wulf sóhajtott. – El lehetne halasztani még pár napig? – Megpróbálhatom, de tudod, milyen az öreglány. Igen, tudta. Több mint harminc éve ismerte Chris anyját. Sajnos ő viszont egyáltalán nem ismerte Wulfot. Mint mindazok, akik nem az ő véréből valók voltak. Öt perccel az egyes találkozások után már semmire sem emlékezett abból, ami történt. – Oké – adta meg magát Wulf. – Hívd át holnap este. Ezután elindult a lépcső felé, amely a ház alatt húzódó rezidenciájába vezetett. Mint a legtöbb Sötét Vadász, ő is olyan helyen szeretett aludni, ahol nem fenyegetett a veszély, hogy véletlenül beszökik egy rakoncátlan napsugár. Ez volt az egyike azon kevés dolgoknak, amelynek nem tehették ki halhatatlan testüket. Kinyitotta az ajtót, de nem bajlódott vele, hogy lámpát gyújtson, mert Chris meggyújtott egy gyertyát az asztala mellett. A Sötét Vadászok szemének alig van szüksége fényre. Teljes sötétségben is sokkal jobban látnak, mint az emberek nappali világosságban. Levette a pulóverét, és finoman megérintette a golyó ütötte sebeket az oldalán. A golyók egyenesen a húsába hatoltak. A bőre már elkezdett begyógyulni. A sebesülés kicsit égett, de nem fog belehalni, és tudta, hogy néhány nap múlva nem marad belőle más, mint négy apró sebhely. Fekete pólójával letörölte a vért az oldaláról, és a fürdőszobába ment, hogy megmossa és bekösse a sebeit. Tisztálkodás után felvett egy farmert és egy fehér pólót, aztán bekapcsolta a hifit. Miközben felcsendült Slade My Oh My című dala, ami előre be volt programozva, Wulf elővette a telefonját, és a számítógépén bejelentkezett a www.dark-hunter.com oldalon, hogy tudassa a többiekkel a legutóbbi összecsapás végkimenetelét. 35

Pandora’s TeAm Callabrax szeretett naprakész lenni abban a kérdésben, hogy havonta hány démont sikerült eltenni láb alól. A spártai harcosnak volt egy fura elképzelése arról, hogyan függ össze a démonok felbukkanása és támadásai a holdciklusokkal. Wulf személy szerint azon a véleményen volt, hogy a spártainak valószínűleg kicsit túl sok a ráérő ideje, ha ilyeneken meditál. De végül is, halhatatlanok lévén, ez mindannyiukról elmondható volt. Amint a sötétben ücsörgött, Wulf eltöprengett a dal szövegén. Hiszek a nőmben... Mindenkinek kell valaki, akihez szóljon... A szavak önkéntelenül emlékezetébe idézték ősi otthona képeit és egy nőt, akinek olyan világosszőke volt a haja, mint a vízesés, a szeme pedig kék, mint a tenger. Arnhild. Nem tudta, vajon ez miért jut eszébe még ennyi évszázad után is, de ez mit sem változtatott azon, hogy így történt. Lélegzete elmélyült, azon töprengve, milyen lett volna az élete, ha ott marad az apja farmján, és feleségül veszi a nőt. Amire mindenki számított. Amire Arnhild is számított. De Wulf nem így tett. Tizenhét évesen másféle életre vágyott, mint a földművesé, aki fizetheti az adót a földtulajdonos jarlnak. Kalandra vágyott, és küzdelemre. Dicsőségre. Veszélyre. Talán, ha szerelmes lett volna Arnhildba, az elég lett volna hozzá, hogy ott tartsa a farmon. És ha ott maradt volna... Szétunatkozta volna az agyát. Ez gyötörte most is. Izgalomra vágyott. Valamire, ami felkavarja a vérét. Mint az a dögös, csábító szőkeség, akit ott hagyott az utcán... Chrisszel ellentétben ő a legkevésbé sem ódzkodott attól, hogy ruhátlanul mutatkozzon egy idegen asszony előtt. Vagy legalábbis korábban így volt. Az igazat megvallva, pontosan ez a hajlandósága vezetett a mostani állapothoz, hogy meztelenre 36

Pandora’s TeAm vetkőzzön idegen nők társaságában. Szóval talán abban is volt némi igazság, amit Chris mondott. Igyekezett elterelni gondolatait a bosszantó témáról, ezért feltárcsázta Talon számát, és a távirányítóval tovább lépett a Led Zeppelin Emigráns dalához. Talon éppen akkor vette fel a telefont, amikor Wulf a számítógépen bejelentkezett a Sötét Vadászok számára fenntartott chatprogramba. – Hé, kislány – szólt bele gúnyosan a telefonba Wulf, és felvette a fejhallgatót, hogy egyszerre tudjon telefonálni és gépelni. – A Dirty Deeds Done Dirt Cheap-es pólód van rajtam ma. Nem vagy vicces, és én nem dolgozom olcsón. Éppen hogy egy jó nagyot fogok kaszálni azért, amit csinálok. Talon felhorkant. – Kislány? Jobb, ha most rögtön leteszed, vagy odamegyek, és szétrúgom a szottyadt viking seggedet! – Talán félnék is, ha nem tudnám, mennyire utálod a hideget! Talon torkából mély hahota tört fel. – Na, mi a programod ma este? – kérdezte Wulf. – Kábé 192 magas. Wulf mordult egyet. – Hé, azt hiszed, hogy ez a szar vicc jobbá válik, ha sokszor elmondod? – Nem. De az egyetlen életcélom az, hogy minél jobban felidegesítselek. – Szuperül csinálod. Leckéket vettél Christől? Hallotta, amint Talon félig elfedi a kezével a telefont, aztán kávét és fánkot rendel. – Már el is indultál az éjszakába? – kérdezte, miután hallotta, hogy a pincérnő távozott. – Mardi Gras idején mindenfelé hemzsegnek a démonok. – Hagyjuk a süketelést. Hallottam, hogy kávét rendelsz. Megint kifogyott otthon a készleted, igaz? – Fogd be, viking! Wulf megrázta a fejét. – Tényleg itt az ideje, hogy szerezz magadnak egy fegyverhordozót. 37

Pandora’s TeAm – Igen, tényleg. Majd emlékeztetlek erre, amikor legközelebb Chrisszel meg a nagy dumájával birkózol. Wulf hátradőlt a székében, és átfutotta, miket írtak Sötét Vadász társai időközben. Jó volt tudni, hogy nem csak ő unja magát halálra két küldetés között. Mivel a Sötét Vadászok gyengítették egymás erejét, ha fizikailag egy helyen tartózkodtak, ezért csak az internet és a telefon volt alkalmas arra, hogy információt cseréljenek, és kapcsolatban maradjanak egymással. Mintha isten is nekik teremtette volna a modern technika vívmányait. – Ember – szólalt meg Wulf csak én érzem úgy, hogy egyre hosszabbak az éjszakák? – Vannak hosszabbak, és vannak rövidebbek. – Hallani lehetett a telefonban, hogy Talon széke megreccsen. Nem kétséges, hogy a kelta hátrébb dőlt, mert jobban szemügyre akart venni egy ott elhaladó nőt. – Na, és mi az ábra ott lenn? – Fáradhatatlanul dolgozom. – Itt az ideje, hogy valakivel lefeküdj. Wulf morogva fogadta a sablon választ, amit Talon bármilyen kérdésre újra és újra elismételt. És ami a legrosszabb, Wulf azt is tudta, hogy Talon valóban hisz benne, hogy a szex gyógyír minden bajra. De hirtelen újra eszébe ötlött a nő a klubból, és már nem volt benne biztos, hogy ez a gyógyír teljesen hatástalan lenne. Legalább ma éjszakára. De aztán újra alaposabban végiggondolta. Mégsem vonzotta az ötlet, hogy egy újabb nőt vigyen az ágyába, aki nem fog emlékezni az együtt töltött éjszakára. Már jó ideje nem vágyott rá. – Nem ez a probléma – válaszolta végül Talonnak, és közben átfutotta az üzeneteket. – Majd megőrülök, hogy végre egy normális küzdelemben vehessek részt. A fenébe is, mikor is volt utoljára, hogy egy démon képes volt felvenni a kesztyűt? Ezek, akikkel ma találkoztam, szimplán kifeküdtek, amikor megláttak. Esküszöm, az egyik még nyüszített is, amikor megütöttem. 38

Pandora’s TeAm – Öregem, inkább örülj, hogy hamarabb kapod el a töküket, mint ők a tiedet! Talán van benne valami... De Wulf mégiscsak egy viking volt, aki nem tudja ugyanazzal a szemmel nézni a dolgokat, mint egy kelta. – Tudod, amikor egy lélekszipolyozó démont anélkül ölök meg, hogy ellenállna, olyan, mintha előjáték nélkül szexelnék valakivel. Abszolút időpocsékolás és egyáltalán nem... kielégítő. – Így beszél egy igazi norvég. Amire neked szükséged van, fiacskám, az egy olyan skandináv bálterem, amelyben hemzsegnek a szolgálatkész fehérszemélyek és a vikingek, akik semmi másra nem vágynak, mint hogy átverekedjék magukat a Valhallába. Igaza volt. Wulfnak hiányoztak a Spathi Démonok. Mostanra hajlamos volt úgy tekinteni rájuk, mint azokra a harcosokra, akik némi színt visznek a háborúba. Nos, egy bizonyos nézőpontból legalábbis. – A maiak közül egyiknek sem volt sejtelme sem a harci szellemről – jegyezte meg megvető fintorral Wulf. – És elegem van abból, hogy mindegyik azt hiszi, majd a fegyvere megold mindent helyette. – Már megint meglőttek? – kérdezte erre Talon. – Négyszer. Esküszöm... néha eszembe jut, de jó lenne, ha találkoznék valami Desideriusz kaliberű démonnal itt fenn. Annyira vágyom egy jó kis test a test elleni ütközetre! – Vigyázz, mire vágyakozol, mert még a végén megkapod, amire áhítozol! – Oké, tudom. – Talon bizonyos szempontból teljesen földhözragadt volt. – De az istenért! Csak egyszer nem tudnának nem rögtön elrohanni előlünk és megtanulni végre, hogyan harcoltak az őseink? Jobb volt, ahogyan korábban mentek a dolgok. A vonal túlsó végén csönd volt, majd hallani lehetett, amint Talon száját egy lassú, elismerő sóhaj hagyja el. Wulf a fejét ingatta. Egyértelmű, hogy valami nő van a közelében. – Meg kell, hogy mondjam, én a talpúidkat hiányolom leginkább. Wulf a szemöldökét ráncolta. Ezt a kifejezést még sohasem hallotta azelőtt. 39

Pandora’s TeAm – Azok meg kik? – Oké, tudom, ők még a te időd előttről valók. Régen, még a Sötét Kor jobb éveiben volt egy fegyver-hordozókból álló klán, amelynek az volt az egyetlen feladata, hogy a testi szükségleteink ne szenvedjenek csorbát. Remek érzés volt tudni, hogy a legjobb barátjának csupán egyetlen irányba képes forogni az agya, és hogy Wulfnak pénzt kellene fizetnie azért, hogy találkozzon az egyetlen nővel, aki képes arra, hogy elterelje a kelta gondolatait a szokott vágányról. – Öregem, na, ők tényleg nagyszerűek voltak – áradozott tovább Talon. – Tudták, kik vagyunk, és boldogok voltak, ha velünk hálhattak. Atyám, a fegyverhordozók még ki is képezték őket arra, hogyan hídnak kielégíteni minket! – Mi lett velük? – Kábé száz évvel azelőtt, hogy megszülettél, egy Sötét Vadász elkövette azt a baklövést, hogy beleszeretett a talpinájába. A többiek nagy szerencsétlenségére a nő nem ment át Artemisz tesztjén. Artemisz ezen úgy feldühödött, hogy eltiltotta tőlünk a talpinákat, és bevezette azt a nagyszerű szabályt, hogy eggyel csak egyszer lehetett együtt hálni. Az ügy másik következménye az volt, hogy Acheron előállt azzal a törvénnyel, hogy senki nem nyúlhat egy ujjal sem a fegyverhordozójához. Megmondom neked, szerintem egészen addig semmit sem tudsz az életről, míg meg nem próbáltál szerezni egy jó helyet egy egyéjszakás légyotthoz a hetedik századbeli Britanniában. Wulf felhorkant. – Hát, ilyen problémám nekem sohasem volt! – Tudom. És irigyellek is érte. Miközben mi, többiek megfosztjuk magunkat a szeretőink társaságától, nehogy eláruljuk létezésünk titkát, addig te minden félelem nélkül elvágod a köldökzsinórt. – Hidd el, Talon, nem ez az, ami foglalkoztat. A saját választásod, hogy egyedül élsz. Sohasem gondoltál arra, milyen frusztráló, hogy nincsen senkid, aki tovább emlékezne rád öt percnél, miután véget ért a találkozás? Ez volt az egyetlen kérdés, ami foglalkoztatta Wulfot a létezésével kapcsolatban. Hiszen egyébként halhatatlan volt, és gazdag. 40

Pandora’s TeAm Igazán egy szót sem szólhat. Azt az egyet kivéve, hogy ha Christopher utód nélkül hal meg, nem marad egyetlen emberi lény sem, aki emlékezni tudna rá. Elég kijózanító gondolat. Wulf sóhajtott. – Christopher anyja a múlt héten háromszor járt nálam, csak azért, hogy találkozzon azzal az emberrel, akinek a fiacskája dolgozik. Mennyi ideje is ismerem? Úgy harminc éve? És ne felejtsük el azt az esetet sem, amikor egyszer, úgy tizenhat éve váratlanul értem haza, kihívta a zsarukat, mert azt hitte, betörtem a saját házamba. – Sajnálom, kiscsávó. – Talon hangja őszintén csengett. – De legalább itt vagyunk neked mi meg a fegyverhordozód, akik emlékezni fogunk rád. – Persze, tudom. Isten áldja meg a technikát. Enélkül megbolondulnék. Egy rövid időre csöndbe burkolódzott. – Nem akarnám elterelni a szót, de tudod, kit telepített Artemisz New Orleansba Kyrianosz helyére? – Úgy hallottam, Valeriust – felelte Wulf hitetlenkedve. – Hogy jött ez az ötlete vajon? – Fogalmam sincs. – Kyrianosz már tudja? – érdeklődött Wulf. – Acheron és én nyilvánvaló okokból úgy döntöttünk, hogy nem mondjuk el neki. Ne tőlünk tudja meg, hogy annak az embernek az unokája, aki tönkrelelte a családját, és őt megkínozta, és aki egyébként kiköpött mása a nagyapjának, oda fog költözni ugyanabba a városba, ahol ő él, egyetlen utcányira az ő házától. De sajnos előbb-utóbb magától is rá fog jönni. Wulf a fejét ingatta. Hirtelen rádöbbent, állhatnának a dolgai rosszabbul is. Neki legalább nem kell megküzdenie Kyrianosz és Valerius problémáival. – Öregem, halandó vagy sem, Kyrianosz egész biztos meg fogja ölni, ha az útjába akad – nem hinném, hogy az évnek ebben a szakában szüksége van erre. – Aligha – Talon egyetértett. 41

Pandora’s TeAm – Ki kapta a Mardi Gras-projektet idén? – kérdezte Wulf. – Zareket fogják idehozni. Wulf nagyot káromkodott, amikor meghallotta a Sötét Vadász nevét, akinek Alaszkában, Fairbanksban volt a főhadiszállása. Azt regélték, hogy az exrabszolga egyszer egy teljes falut lerombolt, és legyilkolta az összes lakost, akiknek a védelmével meg volt bízva. – Nem hinném, hogy Acheron engedni fogja, hogy elhagyja Alaszkát. – Igaz, de Artemisz személyesen őt kérte. Úgy néz ki, hogy elég rázós találkozónk lesz ezen a héten. Várj csak, hiszen Mardi Gras van. Hoppá. Wulf megint fölnevetett. Hallotta, amint Talon vidoran beleszuszog a telefonba. – Megérkezett a kávé? – Ó, igen! Wulf mosolygott, és arra gondolt, bárcsak ő is örömét tudná lelni egy ilyen semmiségben, mint egy csésze kávé. De alig futott át a fején a gondolat, meghallotta, ahogy Talon a fogai között szűri: – A fenébe! – Mi van? – Kibaszott Fabio-veszély. – Talon megvetően fröcsögve ejtette ki a szavakat. Wulfnak összeráncolódott a homloka, amikor belegondolt, hogy Talon haja is szőke. – Hé, szöszi, te sem vagy túl messze attól, hogy azt higgyék, közéjük való vagy! – Ne szórakozz velem, viking! Ha valami negatív srác lennék, már eléggé be lennék pöccenve rád. – Ez úgy hangzik, mint akivel ez máris megtörtént. – Ez csak halvány kis bosszúság. Látnod kellene ezeket a csávókat. – Talon kelta akcentusa eltűnt, ahogy egy beszélgetést rögtönzött a démonokkal. Természetellenesen magas hangon így szólt: – Hé, Elképesztő George, azt hiszem, Sötét Vadászt szimatolok! 42

Pandora’s TeAm – Jaj, Dick – válaszolta most saját magának két oktávval lejjebb –, ne csinálj magad alá! Nincs itt egyetlen Sötét Vadász sem! Aztán hangja visszatért a falzettóhoz: – Hát, én nemtőm... – Várj – folytatta Talon, ismét mély hangon –, turistaszagot érzek! Egy turistát, kövér... erős lélekkel! – Abbahagynád? – kérte Wulf nevetve. – Beszélgessünk kicsit a Tintapacákról – mondta erre Talon, a nem túl hízelgő elnevezést használva, amivel a Sötét Vadászok a démonokat illették. A név onnan eredt, hogy a démonok mellkasán egy különös alkú fekete jel volt, ami akkor került oda, amikor Pollitákból embervadászokká váltak. – A fenébe is, nem akartam mást, mint csöndben meginni a kávémat meg enni egy fánkot. Wulf hallotta, ahogy Talon elégedetlenül ciceg. Aztán hangosan mérlegelni kezdett. – Kávé... vagy démonok... Vagy kávé... vagy démonok. – Szerintem jobb, ha ezúttal a démonokra szavazol. – Jól van, de ez cikóriakávé. Wulf csettintett a nyelvével. – Úgy érzem, valaki szeretné, ha Acheron elevenen megperzselné amiatt, mert nem védte meg az embereket. – Jól van – adta meg magát Talon egy undorodó sóhajjal. – Megyek, és kivégzem őket. Később beszélünk! – Oké. – Wulf letette a telefont, és kikapcsolta a számítógépet. Ránézett az órára. Még mindig nem volt éjfél sem. A francba. Alig múlt éjfél, amikor Cassandra, Kat és Brenda viszzatértek a főiskolai campusra. Brenda kiszállt a saját szobája előtt, a másik két lány pedig visszafordult, és odahajtott, ahol az ő közös apartmanjuk volt. Kiszálllak a kocsiból, és bementek a kétszobás lakásba. Cassandra agyának egy eldugott zugában motoszkált egy ködös rossz érzés, hogy valami nincs rendben. Egészen azóta, hogy eljöttek az Infernóból. 43

Pandora’s TeAm Újra és újra átgondolta az este történteket a lefekvéshez készülődve. Michelle órája után kocsival mentek a klubhoz a barátaival, és egész éjszaka az Összetört Szíveket, aztán az Árpaszemeket hallgatták. Semmi szokatlan nem történt azon kívül, hogy Michelle találkozott Tómmal. Akkor vajon mi az oka, hogy olyan... olyan... különösen érzi magát. Nyugtalanul. Érthetetlen. Megdörzsölte a szemöldökét, kezébe vette a Középkori Irodalmi Gyűjteményt, és igyekezett minél jobban elmélyedni a Beowulf óangol nyelvű változatában. Dr. Mitchell imádta megszégyeníteni azokat a hallgatókat, akik készületlenül érkeztek az óráira, ezért Cassandra mindenáron el akarta olvasni a kötelező szöveget. Nem számít, mennyire unalmas. Grendel rágjon, rágjon, Grendel rágjon, rágjon, A vikingek a hajót evezik Cliff írásait a kezembe teszik Még a kis dallamos versike sem tudta újra felkelteni az érdeklődését. Ám, miközben az óangol szavakon siklott a szeme, maga elé képzelt egy magas, sötét hajú harcost, fekete szemmel és húsos, forró ajkakkal. Egy férfit, aki elképesztően fürgén és bősz elszántsággal mozgott. Cassandra behunyta a szemét, és maga előtt látta a férfit, amint kinn áll a hidegben, hosszú fekete bőrkabátban, és az arckifejezése alapján... Micsoda dekadencia! Igyekezett még alaposabban megvizsgálni a képet, de szertefoszlott, és fájdalmas vágy maradt utána. – Mi a fene van velem? Cassandra tágra nyitotta a szemét, és kényszerítette magát, hogy tovább olvasson. Wulf becsukta a hálószobája ajtaját, és korán aludni Int. Alig múlt négy óra. Chris már órák óta az igazak álmát aludta. Semmi sem volt a 44

Pandora’s TeAm tévében, és Wulf halálosan unta már, hogy online játékokat játsszon a többi '•ötét Vadász ellen. Már sikerült kivonnia magát a „sürgető” démon-veszély hatása alól. Felsóhajtott a gondolatra. A téli hónapok alatt szinte nullára ritkultak a feladatok, mert a démonok nem tudtak mit kezdeni a hideg időjárással. Utálták, hogy ki kell „csomagolniuk” az elemózsiájukat, és rettentő fáradságosnak ítélték meg a feladatot, hogy kabátok és pulóverek rétegeibe burkolódzott halandókat kell megtámadniuk. A dolgok kicsit jobbra fordulnak majd tavasszal, olvadás után, de addig az éjszakák hosszúak, és megritkulnak az ütközetek. Talán egy jó kis nappali szunyókálás után szebb színben látja majd a világot holnap este. Érdemes megpróbálni. De amint elaludt, az álmai áradni kezdtek. Maga előtt látta a klubot, és érezte az ismeretlen nő ajkait a sajátján. Érezte a nő karjait, ahogy körbeölelte a vállát... Vajon milyen volna, ha egyszer újra vissza tudna emlékezni rá egy szeretője? Csak egyetlenegyszer? Különös, kavargó köd telepedett le rá, és a következő pillanatban egy ismeretlen ágyban találta magát. Wulf megvető fintorral konstatálta, hogy az ágyat normál magasságú személyekre méretezték, ezért be kellett hajlítania a lábát, ha nem akarta, hogy lelógjon a szélén. Hunyorogva nézett körül a sötét szobában. A fehér falakat művészeti alkotásokról készült poszterek díszítették. Valamilyen intézményre emlékeztetett. Az ablak mellett falra szerelt íróasztal állt, egy dobozszerű fésülködőasztal, amelyre a tévét és a hifit tették. A sarokban egy lávalámpa világított, különös árnyakat vetve a falakra. Ekkor rádöbbent, hogy nem egyedül van az ágyban. Valaki feküdt közvetlenül mellette. Wulf szemügyre vette a nőt, aki szemérmes rózsaszín flanelhálóingben volt. Az anyagon átsejlettek testének körvonalai, 45

Pandora’s TeAm ahogy Wulfnak háttal feküdt az ágyban. Amikor a férfi fölé hajolt, látta a göndör, sötétszőke haját, amelyet befonva hordott. Mosolygott, amikor ráébredt, hogy a klubbéli nőt látja. Tetszett neki ez az álom... De nem annyira, mint a nő arcának békés látványa. És a démonoktól eltérően ő egyáltalán nem bánta, hogy ki kell „csomagolnia” az ételét. A teste egy pillanat alatt felébredt. Még közelebb húzódott a nő hátához, és elkezdte kigombolni a hálóingét.

46

Pandora’s TeAm

3. fejezet Cassandra szeme kipattant, amint megérezte a flanel halóingét gomboló kezek érintését. Riadtan vette észre i Sötét Vadászt, aki megmentette az életét a klubban. Éjszínű szemében vágy izzott, ahogy lenézett a nőre. – Hát te vagy az – lehelte Cassandra, aki még csak homályosan tudott gondolkodni. A férfi elmosolyodott, mintha szórakoztatónak találná a szavait. – Emlékszel rám? – Persze. Hogyan tudnám elfelejteni, ahogyan csókolsz? A férfi arcán egyre szélesebben terült el a mosoly. Közben már teljesen kigombolta a lány ruháját, és végigfuttatta a kezét a meztelen bőrön. Cassandra felnyögött, amint megérezte a férfi tenyerének melegét a bőrén. Akarata ellenére vágy cikázott át rajta, ahogy a keblei bizseregni kezdtek a tüzes érintéstől. A férfi ujjain lévő bőrkeményedések finoman, gyengéden karcolták duzzadt mellbimbóit. Az érzéstől még jobban elszorult a gyomra. A testében lüktetés ébredt, érezte, ahogy a lába köze egyre nedvesebbé válik, amitől még inkább sóvárgott rá, hogy a férfi teljes erejét magába fogadja. Most vette csak észre, hogy a viking harcos teljesen mezítelen. Illetve nem teljesen. A nyakában egy ezüstlánc volt, rajta Thor kalapácsa és egy kicsi feszület. Oké, elég kommersz. De a nyaklánc csodálatosan mutatott a barnás bőrén. A halovány fény körbeölelte a káprázatos test min den apró vonalát. A férfi válla széles volt, izmos, és a mellkasát mintha az eszményi férfitest ábrázolása céljából faragták volna ki. Ami pedig a hátsó felét illeti... Az már a legendák birodalma! A mellkasát és a lábát finom, sötét szőr borította. Erős álla, amelyet rövid szakáll fedett, szinte könyörgött érte, hogy egy nő finoman 47

Pandora’s TeAm végigfuttassa rajta a nyelvét, aztán az érzéki nyakon folytathatja, amit elkezdett. De ami leginkább elvarázsolta, az a bonyolult, tetovált skandináv minta volt a férfi testén. Befedte teljes jobb vállát, és egy stilizált, díszes pántban végződött, amely körbefogta a bicepszét. Gyönyörű munka volt. Ínycsiklandozó. – Hát te meg mit csinálsz? – szaladt ki a kérdés Cassandra száján, miközben a férfi forró nyelvével a mellbimbói körül körözött. – Szerelmeskedem veled. Ha nem aludt volna, Cassandrát megijesztették volna ezek a szavak. De a félelemteli gondolattal együtt minden egyéb elillant az agyából, amikor a férfi hirtelen a tenyerébe fogta a kebleit. Felszisszent a gyönyörtől és a várakozástól. A férfi finom mozdulatokkal masszírozni kezdte. A tenyerén lévő durva bőr finoman dörzsölte Cassandra duzzadt mellbimbóját, míg végül legszívesebben könyörgött volna a férfinak, hogy csókolja meg. Hogy a nyelvével kényeztesse. Olyan puha vagy – suttogta a férfi közvetlenül i • ajkai fölött, mielőtt birtokba vette volna őket. A nő felsóhajtott. A teste megdöbbentő hőfokon izzott. Végigfuttatta a kezét a másik széles vállain. Sohasem érzett ehhez foghatót. Szépen formált és tökéletes, majd kicsattant az erőtől és az energiától. Cassandra arra vágyott, hogy még többet érezzen belőle. A férfi hirtelen fölemelte a kezét, és megfogta a copfját. Cassandra figyelte az arcát, ahogy kibontotta a fonatot. – Miért így hordod a hajadat? – kérdezte varázslatosan mély, kifejező hangján. – Összegubancolódik, ha nem fonom be. A férfi szemében szikra gyúlt, mintha a hajfonat valamiféle gyalázat lenne. – Nem tetszik így. Túlságosan szép ahhoz, hogy összekösd. Végigfuttatta a kezét a kiszabadult tincseken, és a pillantása azonnal gyöngédebbé vált. Lágyabbá. Addig fésülte a kezeivel a haját, míg 48

Pandora’s TeAm befedte meztelen kebleit. A lélegzete a nő meztelen bőrét érte, és a saját hajtincseivel és az érintésével kényeztette a mellbimbóit. – Az a helyzet – szólalt meg aztán, lágyan és dallamosan csengő norvég akcentusával –, hogy nálad szebb nőt még sohasem láttam. Mivel a teste már felolvadt a férfi érintésében, Cassandra nem tehetett mást, mint hogy figyelte a férfit, aki őt nézte. Szemkápráztatóan jóképű volt. Amolyan barbár módon férfias, aminek láttán a nőkben azonnal szétáradnak az ősi ösztönök. Az is nyilvánvaló volt, hogy veszélyes férfi. Vad. Kemény. Tántoríthatatlan. – Hogy hívnak? – kérdezte tőle Cassandra, éppen amikor lehajolt, hogy megcsókolja a nyakát. A borostás orcák finoman karcolták a bőrét, amitől a nőt finom borzongás járta át. – Wulfnak. Cassandra reszketni kezdett, amikor ráébredt, mi az éjszakai fantáziaképek forrása. – Mint Beowulf? A férfi arcára mohó mosoly ült ki, és egy pillanatra kivillant hosszú tépőfoga. – Valójában sokkal inkább hasonlítok Grendelre. Csak éjszaka jelenek meg, hogy fölfaljalak. Cassandrát ismét átjárta a reszketés, mert a férfi a nyelvével hosszan végigszántotta keble alsó oldalát. Ez a férfi aztán tisztában van vele, hogyan tegyen boldoggá egy asszonyt! És csodálatos módon nem úgy tűnik, mintha siettetné a befejezést, inkább minden vele töltött pillanatot igyekszik kiélvezni. Ha lett volna ezelőtt bármiféle kételye, ebből világosan látszott, hogy csak álmodik! Wulf végigfuttatta a nyelvét a puha bőrön, és miközben az édes-sós ízt kóstolgatta, elégedetten hallgatta a nő torkából feltörő gyönyörteljes nyögéseket. Imádta a meleg, nyugtató illatot, amely a pórusaiból áradt. Egy igazi ínyencfalat. Wulf már évszázadok óta nem álmodott hasonlót. Minden mozzanat olyan valóságosnak tűnt, bár tisztában volt vele, hogy nem az. A nő csupán éhező képzeletének szüleménye. 49

Pandora’s TeAm De mégis, a találkozásuk olyan megindító élmény volt, amihez foghatót még sohasem tapasztalt. És olyan jó az illata... mintha friss rózsát és finom hintőport szagolna. Nőies. Lágy. Egy porhanyós falat, amely csak arra vár, hogy belekóstoljon. Vagyis inkább felfalja. Egy kissé hátrahúzódott, és újra szemügyre vette a nő haját, amelynek színe a napfényre emlékeztette. A göndör tincsek az ujjai között tekergőztek, a csillámló iránysávok látványa annyira lenyűgözte, hogy megkövült szíve is ellágyult. – Olyan gyönyörű hajad van! – Neked is – felelte erre Cassandra, és hátrasimította a férfi tincseit az arcából. Aztán a körmét finoman végighúzta Wulf borostás állán, követve állkapcsa vonalát. Istenem, mióta nem volt már nővel? Három, négy hónapja? Három, négy évtizede? Nagyon nehéz számon tartani az idő múlását, ha végtelen hosszúra nyúlik. Wulf csak annyit tudott, hogy már réges-régen feladta a reményt, hogy valaha egy ilyen csodálatos nőt tudhat a teste alatt. Mivel úgysem emlékeztek a találkozásra, Wulf sohasem vitt nagyon vonzó nőket az ágyába. Túlságosan is jól tudta, milyen érzés úgy fölébredni a szex után, hogy fogalma sincsen róla, mi is történt valójában. Milyen érzés azon töprengve heverni, hogy vajon az élményből mennyi volt a valóság, és mennyi az álom. Így aztán olyan nőkre korlátozta a találkozásokat, akik fizetséget kértek a szolgálataikért, és ezt is csak olyankor, amikor már végleg nem tudta elviselni a magára erőltetett cölibátust. De ez a mostani nő emlékezett a csókjára. Emlékezett őrá. A gondolattól a szíve vitustáncba kezdett. Imádta ezt az álmot, legszívesebben örökké ebben élt volna tovább. – Mi a neved, villkat? 50

Pandora’s TeAm – Cassandra. Wulf érezte, ahogy a szó az ajkai alatt gördül, miközben éppen a nő torkát csókolja, aki a bőrét végigsimító nyelv érintésétől reszketni kezdett. Wulf el volt varázsolva. Örömmel hallgatta a hangokat, amelyek elhagyták Cassandra ajkát, és viszonozta a becéző érintéseket. Végigfuttatta forró, vágyakozó kezeit a férfi meztelen hátán, és jobb keze megállt a karját díszítő tetováláson. – Ez mi? – kérdezte Wulftól kíváncsian. A férfi lenézett az íjat és nyilat ábrázoló jelre. – Artemisz, a vadászat és a Hold istennőjének jele. – Minden Sötét Vadásznak van ilyen? – Igen. – Különös... Wulf nem tudta tovább elviselni a közöttük feszülő flanelakadályt. Még többet akart látni a nőből. Fölemelte a hálóing szegélyét. – Ezt el kellene égetni. Cassandra a homlokát ráncolta. – Miért? – Mert közénk áll. És egyetlen mozdulattal áthúzta a ruhadarabot a nő fején. Cassandra szeme tágra nyílt egy pillanatra, aztán a szenvedély sötétre színezte. – Így már jobb – suttogta a férfi, és elégedetten szemlélte a feszes kebleket, a keskeny derekat és a legszebbet, a nő combjai találkozásánál göndörödő sötétszőke tincseket. Végighúzta a kezét a nő mellei között, majd tovább a hasán, végül elidőzött a csípője környékén. Cassandra kinyújtotta a kezét, és megérintette a férfi mellkasán a pompás bőrt, élvezve az izmok szikla keménységét. Csodás érzés volt, ahogy minden mozdulat végighullámzott a férfi testén. Kétségtelen, hogy a férfiban halálos erő rejlik, mégis olyan gyöngéd volt az ágyban, mint egy szelídített oroszlán. Forró, mesteri érintésében hihetetlen gyöngédség rejlett. 51

Pandora’s TeAm Sötét, komor vonásai mélyen felkavarták Cassandra lelkét. A férfi tekintetéből élénk intelligencia sugárzott, ahogy szemlélte az őt körülvevő világot. Cassandra meg akarta szelídíteni ezt a fenevadat. Hogy a tenyeréből egyen. Amint ez a gondolat átfutott az agyán, Cassandra becsúsztatta kezét a testük közé, és tenyerébe fogta a férfi duzzadó hímvesszőjét. A férfi torkát mély hörgés hagyta el, aztán öntudatlanul szájon csókolta a nőt. Mint valami mozgékony, izmos ragadozó, úgy csapott le az ajkaira, és forró csókjaival halmozta el. – Igen – zihálta, ahogy a nő a tenyerével becézte. Szaggatottan lélegzett, és olyan nyers vággyal nézett le Cassandrára, hogy az reszketni kezdett a várakozástól. – Érints meg – suttogta, és a nő kezére tette a kezét. Becsukta a szemét, és finoman vezette Cassandra kezét, hogyan simogassa. A nő az ajkába harapott, mert most érezte meg igazán a kezei között rejlő erőt. Hatalmas férfi volt. Hatalmas, vastag és erős. Ekkor Wulf állkapcsa megkeményedett, kinyitotta a szemét, és forró pillantást vetett rá. Cassandra tudta, hogy a játéknak vége. Mint egy szabadjára engedett ragadozó, a férfi a hátára gördítette, és a térdével szétválasztotta a combjait. Hosszú, karcsú testével lejjebb ereszkedett a nő fölé, és pontosan, ahogy ígérte, maga alá temette. Cassandra zihálni kezdett, ahogy megérezte a teste minden négyzetcentiméterét dühödt elszántsággal végigkutató kezeket és ajkakat. És ahogy a férfi keze a lábai közé ért, egész teste rázkódni kezdett. A hosszú ujjak simogatva puhatolóztak teste legtitkosabb rejtekén, addig hevítve érzékeit, míg egészen elgyengült. – Olyan csodásan nedves vagy – suttogta Wulf rekedten a fülébe, és feljebb emelkedett. Cassandra reszketett, amikor érezte, hogy a férfi szélesebbre tárja a combjait. – Nézz rám – szólt amaz parancsoló hangon. – Látni akarom a gyönyörödet, ahogy magamévá teszlek. Felnézett a férfira. 52

Pandora’s TeAm Abban a pillanatban, amikor a tekintetük összekapcsolódott, a férfi mélyen beléhatolt. Cassandra felnyögött élvezetében. Érezte a férfi keménységét és vastagságát, és lenyűgözte, ahogyan a másik teste a csípőjének feszül. Wulf hátrébb húzódott, hogy lássa a nő arcát, miközben ráérősen szerelmeskedik vele, és testével ízlelgeti forró, nedves testét maga alatt. A férfi az ajkába harapott, amikor megérezte a gerince mentén végigfutó kezeket és a hátát karistoló körmöket. Válaszként felnyögött. Vágyott a másik vad reakciójára. A szenvedélyére. Cassandra a háta alsó részére tette a kezét, így ösztökélte gyorsabb mozgásra. Wulfnak nem esett nehezére, hogy készségesen engedelmeskedjen. A nő segítségként fölemelte a csípőjét, mire Wulf ránevetett. Ha ő szeretne vezetni, hát Wulf éppen a legjobb hangulatban volt hozzá, hogy megengedje neki. A hátára gördült, és anélkül, hogy egy pillanatra elengedte volna a nő testét, magára ültette. Cassandra elakadó lélegzettel nézett le rá. – Lovagolj rajtam, elskling – suttogta neki Wulf. A nő sötét, vad pillantással előredőlt. A mozdulattól a haja a férfi mellére hullott, miközben szinte teljesen lecsúszott a férfi teljes hosszáról. Azután visszaengedte a csípőjét, egészen addig, míg újra tövig magába fogadta a testét. Wulf rázkódni kezdett. Megérezte a nő erejét. Kebleit két kezébe fogta, és finoman masszírozta őket, a nő pedig kezébe vette a gyönyörük irányítását. Cassandra hitetlenkedve érezte a férfi alatta heverő testét. Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára volt férfival, de Wulfhoz hasonlóval még sohasem találkozott. Végtelenül férfias volt. Vonzó és vad. Semmit sem tudott róla azon kívül, hogy a démonok rettegve menekültek előle. És hogy megmentette az életét. 53

Pandora’s TeAm A hosszú ideje elnyomott szexualitás lehet az oka, hogy a férfi bekerült az álmaiba. Szükségét érezte, hogy kapcsolatba lépjen valakivel, mielőtt meghal. Ezt sajnálta a legjobban. A családi átok miatt félt közel kerülni a többi apollitához. Akárcsak korábban az anyját, őt is arra kényszerítették, hogy a halandók között éljen, mintha közülük való lenne. De ő sohasem volt közéjük való. Valójában nem. Mindig csak arra vágyott, hogy elfogadják. Hogy találjon valakit, aki megérti a múltját, és nem gondolja, hogy megőrült, ha elmeséli, milyen átok sújtja a családját. És azt, hogy milyen szörnyek fenyegetik éjszakánként. Most végre van egy saját Sötét Vadásza. Legalább erre az egy éjszakára. Hálatelt szívvel ráhajolt a férfi testére, és átengedte magát az érzésnek, ahogy a másik testének melege nyugalommal tölti el. Wulf a tenyerébe fogta az arcát, és figyelte, amint megtapasztalja a gyönyör csúcsát. Aztán átgördült vele, és magához ragadta a gyeplőt. Mélyen Cassandra testébe merült, amely még a gyönyörtől lüktetve fogadta magába a férfiasságát. A nő zihálása a mozdulataival együtt hol felerősödött, hol elhalkult, mintha énekelne. A férfi ránevetett. Aztán érezte, ahogy a saját testében is robbanásszerűen szétárad a gyönyör. Cassandra teljes testével körülölelte, amikor érezte, hogy a férfi elernyed és ránehezedik. Olyan jólesett a súlya a testén. Csodás érzés volt. – Hihetetlen volt – szólalt meg Wulf, és fölemelte a fejét, hogy rámosolyogjon, miközben a testük még összekapcsolódott. – Köszönöm. Cassandra visszamosolygott rá. Abban a pillanatban, amikor kinyújtotta a kezét, hogy megsimítsa a férfi arcát, megszólalt az ébresztőóra. Reszkető testtel ébredt fel. 54

Pandora’s TeAm A szíve még mindig dörömbölt. Kikapcsolta az órát. Csak ekkor vette észre, hogy a haja ki van bontva, és a hálóinge összegyűrve hever a padlón... Wulf egész testében megrándulva ébredt. Zakatoló szívvel nézett rá az órájára. Csak hat órát mutatott, és a fentről leszűrődő hangokból arra következtetett, hogy reggel van. Szemöldökráncolva kémlelt körül a sötétségben. Semmi szokatlant nem tapasztalt. De az álma... Hihetetlenül valóságosnak tűnt. Átfordult az oldalára, és a párnáját erőteljesen megmarkolta. – Ezek az átkozott álmok! – morogta. Sohasem volt tőlük nyugalma. Most is olyan elérhetetlen vágyak zaklatták, amelyekről tudta, hogy sohasem lehetnek az övé. Ahogy lassan újra átadta magát az álomnak, meg mert volna esküdni rá, hogy a bőrén halovány rózsaillatot érez, amely hintőporral keveredik. – Helló, Cass! – üdvözölte Kat, amikor leült a reggelizőasztalhoz. Cassandra nem válaszolt. Újra és újra felrémlett előtte Wulf. Folyamatosan a testén érezte a férfi kezeit. Ha nem lett volna lehetetlen, meg mert volna esküdni rá, hogy a férfi még mindig vele van. De valójában nem tudta, ki is az álombéli szeretője. Hogy miért kísérti. Rettentő furcsa volt ez az egész. – Minden oké? – érdeklődött Kat. – Igen, azt hiszem. Csak nem aludtam túl jól az éjszaka. Kat Cassandra homlokára tette a kezét. – Úgy nézel ki, mint aki lázas, pedig nem vagy az. Pedig lázas volt, csak nem betegségtől. Lényének egy része semmi másra nem vágyott, mint arra, hogy újra álomba merüljön, és újra meglelje a titokzatos férfit, aztán a nap hátralévő részét szerelmeskedéssel töltsék. Kat odanyújtotta neki a kukoricapelyhet. 55

Pandora’s TeAm – Egyébként Michelle felhívott, és azt mondta, köszönjem meg a nevében, hogy tegnap este összehoztad Tómmal. Ma újra találkozni akarnak az Infernóban, és kérdezte, hogy vele tartunk-e. Cassandra hirtelen megremegett, mert Kat szavai emlékezetébe idéztek egy képet. Hirtelen látta magukat az Infernóban előző este. Látta a démonokat. Emlékezett a rémületre, amely eltöltötte. De leghatározottabban Wulfra emlékezett. Nem az álmaiban szereplő gyöngéd szeretőre, hanem a sötét, félelmetes férfira, aki a szeme előtt ölte halomra a démonokat. – Istenem – lehelte Cassandra. Most már minden részletet kristálytisztán látott. „Öt perc múlva már senki sem fog emlékezni a bárból arra, hogy itt jártam.” A férfi szavai visszhangzottak az agyában. De ő emlékezett rá. Tisztán. Vajon hazajött vele együtt? Nem. Cassandra egy kissé megnyugodott, amikor visszaemlékezett rá, hogy a férfi otthagyta az utcán. És arra, hogy ő maga ezután visszament a klubba, és csatlakozott a barátnőihez. Egyedül feküdt le az este. De meztelenül ébredt. A teste nyirkos és jóllakott... – Cass, kezdek aggódni miattad. Cassandra vett egy mély levegőt, és igyekezett elhessegetni magától a rátörő gondolatokat. Csak álom volt. Csak álom lehetett. Másként nem volt értelme. De ha azokra a természetfeletti jelenségekre gondolt, amelyek a démonok és a Sötét Vadászok létezését kísérték, tudta, hogy azokból is hiányzik az ésszerűség. – Jól vagyok, de nem fogok bemenni a reggeli órámra. Van egy kis kutatási munka, amivel foglalkoznom kell. Kat még rémültebb arccal nézett rá, mint korábban. – Biztos? Ez abszolút nem rád vall, hogy csak úgy kihagysz egy órát. – Tudom. – Cassandra biztatóan rámosolygott a barátnőjére. – Csak fogom a laptopomat, és megnézem, mit találok a Sötét Vadászokról. Kat felvonta a szemöldökét. 56

Pandora’s TeAm – Minek? A hosszú évek alatt Cassandrát mindig az anyja emberei lesték árgus szemmel, és csak két testőrrel került olyan bizalmas viszonyba, hogy megosztotta velük az igazságot. Az egyikük meghalt, amikor Cassandra még csak tizenhárom éves volt, egy olyan összecsapás során, amely védencét fenyegette halállal. A másik Kat volt, aki sokkal könnyebben elfogadta az igazságot, mint a korábbi testőre. Kat egyszerűen ránézett, kacsintott, és így szólt: „Klassz. Tehát megölhetem őket, és nem kerülök miatta börtönbe?” Azóta Cassandra semmit sem titkolt el Kat elől. Barátnője és testőre ugyanannyit tudott az apollitákról és a szokásaikról, mint ő maga. Ami nem volt túl sok. Az apollitáknak megvolt az a bosszantó szokásuk, hogy nem engedték meg akárkinek, hogy megismerje létezésük titkait. Mégis, hatalmas megkönnyebbülés volt találkozni végre valakivel, aki nem gondolja róla azt, hogy őrült, vagy csak képzeleg. Az utóbbi öt évben Kat már éppen elég démont és őket kergető apollitát látott ahhoz, hogy higgyen bennük. Az utóbbi pár hónapban, ahogy Cassandra közeledett ahhoz a korhoz, amely élete végét jelentette, a démontámadások annyira megritkultak, hogy életvitelük már-már a normálisra kezdett hasonlítani. De ennek ellenére nem volt olyan bolond, hogy azt higgye, biztonságban van. Egészen a halála napjáig fenyegeti a veszély. – Azt hiszem, tegnap találkoztunk egy Sötét Vadásszal. Kat felhúzta a szemöldökét: – Mikor? – A klubban. – Mikor? – ismételte meg a kérdést Kat. Cassandra kissé habozott, hogy megossza-e vele, amit tud. Jó néhány részlet előtte is homályos volt, és addig nem akarta aggasztani Katet, amíg nem tud világosabban visszaemlékezni. – Láttam a tömegben. 57

Pandora’s TeAm – Akkor miért vagy benne ilyen biztos, hogy Sötét Vadász volt? Úgy emlékszem, korábban éppen te mondtad nekem, hogy csak legenda a létezésük. – Nem vagyok biztos benne. Lehet, hogy csupán egy furcsa, sötét hajú fickó volt tépőfogakkal, de ha igazam van, és tényleg megjelent a városban, tudni szeretnék róla. Tőle talán megtudhatom, meghalok-e nyolc hónapon belül, vagy sem. – Oké, felfogtam. De tudod, az is lehet, hogy egyike azoknak a gótikus stílusú álvámpíroknak, akik ott szoktak lebzselni az Infernóban. Kat bement a szobába a laptopjáért, és a konyhaasztalra tette, miközben Cassandra befejezte a reggelizést. Amikor kész lett, bejelentkezett a gépén, és egyenesen beírta a keresőbe, hogy katoteros.com. Körülbelül egy éve bukkant rá az oldalra, ahol az online közösségben az apolliták is társalogni tudtak egymással. A nyilvános rész úgy nézett ki, mint egy ókori görög történelmi oldal, de több könyvtárát jelszó védte. Egy árva információt sem talált a Sötét Vadászokról. így aztán egy kis időt azzal töltött, hogy megpróbálta valahogy megkerülni a jelszó kötelező megadását, de ennyi erővel megpróbálhatott volna a kormányzati szerverekre is bejutni. Vajon ezek a természetfeletti lények miért titkolják annyira mások előtt a tartózkodási helyüket? Oké, persze, érthető, hogy szeretnének titokban tevékenykedni. De a tény akkor is elég idegesítő volt olyasvalaki számára, aki szeretett volna néhány kérdésére választ kapni. A következő, amitől remélt némi segítséget, egy Kérdezd az Orákulumot! nevű link volt. Cassandra rákattintott, aztán küldött egy egyszerű e-mailt az alábbi szöveggel: „Valóban léteznek a Sötét Vadászok?" Ezek után rákeresett a Sötét Vadászokra, de semmi használható információt nem talált. Mintha valóban nem is léteznének. Mielőtt kikapcsolta volna a gépet, már meg is érkezett a válasz, benne két szó: „És maga?” – Lehet, hogy tényleg csak legenda – szólalt meg újra Kat. – Lehet. 58

Pandora’s TeAm De a legendák nem csókolnak meg egy nőt úgy, ahogy Wulf őt, és nem férkőznek be észrevétlenül az álmokba. Két órával később Cassandra úgy döntött, hogy utolsó lehetőségként az apjához fordul. Kat elvitte kocsival az irodájához, amely egy toronyházban volt St. Paulban. Mindent egybevetve elég gyér volt a délelőtti forgalom, és Kat csak egyszer okozott neki majdnem egy kisebb szívrohamot, mert úgy vezetett, mint aki versenyautóban ül. Nem számított, hogy a napnak mely szaka van éppen, és mekkora a dugó, Kat mellett mindig úgy tűnt, mintha éppen a démonok elől menekülnének. Behajtottak a parkolóházba, aztán keresztülszáguldottak az automata kapun. Kat még elviharzott egy lassan haladó Toyota mellett, aztán nagy csikordulással megállt a kiszemelt helyen. A sofőr a középső ujját fölemelve végigmérte őket, és továbbment. – Esküszöm, Kat, úgy vezetsz, mintha valami videojátékkal szórakoznál. – Ja, ja! Akarod látni a lézerfegyveremet, amit a motorházfedél alatt tartok arra az esetre, ha nem takarodnak az utamból elég gyorsan? Cassandra nevetett, bár az is eszébe jutott, hogy az sem volna lehetetlen, ha valóban lenne ott elrejtve valami fegyver. Ismervén a barátnőjét, ezen sem lepődött volna meg. Átérve a parkolóházból az épületbe, jó néhány szempár rájuk szegeződött. De ez mindig is így volt. Az átlagember ritkán lát együtt két ilyen magas nőt. Arról nem is beszélve, hogy Kat olyan káprázatosan szép volt, hogy Cassandra legszívesebben levágta volna a fejét, mert így sehol másutt nem tudott beleolvadni a tömegbe, kivéve Hollywoodot. Egy fej nélküli testőrből viszont nem sok haszna származott volna, Cassandra kénytelen volt tehát elviselni, hogy a testőre akár az LA Modelsnek is dolgozhatna. A biztonsági őrök egy biccentéssel üdvözölték őket az ajtónál, aztán beljebb tessékelték őket. 59

Pandora’s TeAm Cassandra apja a nagyhírű Jefferson T. Peters volt, a világ egyik legnagyobb gyógyszerkutató és fejlesztő cégének, a Peters, Briggs és Smith Vegyészeti Gyárnak egyik tulajdonosa. A legtöbb alkalmazott, akik mellett elhaladt az épületben, irigy pillantásokkal méregette. Tudták, hogy ő az apja egyetlen örököse, és mindnyájan azt hitték, igazi szerencsefia. Ó, ha tudnák... – Jó napot, Miss Peters – üdvözölte a titkárnő, amikor végre felért a huszonkettedik emeletre. – Odacsörögjek az édesapjának? Cassandra rámosolygott a rendkívül attraktív, vékony nőre, aki nagyon kedves volt, de mindig olyan érzése támadt, amikor találkoztak, hogy sürgősen le kellene adnia négy-öt kilót, és valamit csinálnia kellene a hajával, hogy kiegyenesedjen. Tina egyike volt azoknak a nőknek, akik mindig kínosan ügyelnek az öltözködésükre, és soha egyetlen aprócska oda nem illő részlet sem éktelenkedik rajtuk. Kifogástalan Ralph Lauren-kosztümjében Tina tökéletes ellentéte volt Cassandrának, aki a főiskola egyenpulóverét és farmert viselt. – Egyedül van? Tina bólintott. – Akkor inkább csak bemegyek és meglepem. – Az biztos, hogy meg fog lepődni. Nagyon fog örülni neked. Tina visszatért a munkájához, Kat pedig leült egy székbe Tina íróasztala mellett. Cassandra pedig belépett munkamániás apja szentélyébe. Az iroda a legmodernebb berendezést kapta, és egyfajta „cool” életérzést kellett volna sugároznia, de az apja minden volt, csak nem hűvös. Szenvedélyesen szerette Cassandra édesanyját, a lányát pedig a születése pillanatától elhalmozta rajongása minden jelével. Különlegesen jóképű férfi volt, sötét gesztenyebarna hajjal, ami mostanra tisztes szürkébe csavarodott. Ötvenkilenc éves volt, de olyan sportos és energikus maradt, mintha csak a negyvenes évei elején járna. Annak ellenére, hogy Cassandrának tőle távol kellett felnőnie, és sehol sem tölthetett túl hosszú időt, nehogy az apolliták vagy a démonok a nyomára bukkanjanak, az apja mindig közel volt hozzá, még 60

Pandora’s TeAm akkor is, ha éppen a világ másik végén táborozott. Csak egy telefonhívásnyira vagy egy gyors repülőútnyira. Az évek folyamán gyakran váratlanul, néha az éjszaka közepén ott termett a küszöbén, hogy elhalmozza a legkülönfélébb ajándékokkal és sok-sok öleléssel. Gyerekként a nővéreivel gyakran kötöttek fogadásokat, vajon mikor fog legközelebb felbukkanni, hogy lássa őket. Sohasem okozott egyiküknek sem csalódást, és sohasem felejtkezett el egyikük születésnapjáról sem. Cassandra a világon bárki másnál jobban imádta ezt a férfit, és megrémítette a gondolat, vajon mi történik az apjával, ha nyolc hónap múlva őt is utoléri a vég, mint a többi apollitát. Már túl sokszor kellett szembesülnie az apja fájdalmával és szomorúságával, amikor eltemette Cassandra anyját és négy nővérét. Minden szerettének a halála úgy szaggatta darabokra az apja szívét, akár az az autóba rejtett bomba, amely végzett az édesanyjával és két nővérével. Vajon képes lesz-e elviselni még egy hasonló sorscsapást? A rémisztő gondolatokat félretéve megközelítette az acélból és üvegből kreált asztalt. Az apja éppen telefonált, de abban a pillanatban letette, amikor, felnézve az előtte tornyosuló papírhalomból, megpillantotta a lányát. Az arca azonnal felderült, felpattant és megölelte, aztán aggódó arccal kicsit hátrébb húzódott, és megkérdezte: – Mit keresel itt, bébi? Nem órán kellene lenned? Cassandra megveregette a karját, és visszaterelte az asztal őt megillető felére. Aztán belevetette magát az asztallal szemközti, kényelmes fotelbe. – Talán. – Akkor mi szél hozott erre? Nem rád vall, hogy kihagysz egy órát, csak azért, hogy engem meglátogass. Cassandra fölnevetett, mert apja pontosan ugyanazzal állt elő, mint korábban Kat. Talán itt az ideje, hogy egy kicsit változtasson a szokásain. Az ő helyzetében a kiszámítható viselkedés veszélyes volt. 61

Pandora’s TeAm – Beszélni akartam veled. – Miről? – A Sötét Vadászokról. Az apja arca elsápadt, és Cassandra eltöprengett, vajon mennyit tudhat valójában, és mennyit akar megosztani vele. Apja bosszantó szokása volt, hogy a lányát túlságosan védelmezte mindentől, ez volt a magyarázat arra, hogy Cassandrának miért testőrök körében zajlott az élete. – Miért akarsz többet tudni róluk? – kérdezte óvatosan. – Mert tegnap este démonok támadtak rám, és egy Sötét Vadász megvédte az életemet. Az apja talpra ugrott, és átviharzott az asztal túloldalára. – Megsérültél? – Nem, papa – igyekezett megnyugtatni, mert apja láthatóan végigmérte, nincsenek-e rajta maradandó nyomok. – Csak megijedtem. Amaz komor szemöldökráncolással vette tudomásul a mondottakat, és hátrébb lépett, de a kezét továbbra is lánya karján nyugtatta. – Rendben van, figyelj ide. Abba kell hagynod az iskolát, és... – Papa – felelte erre Cassandra eltökélten. – Nem fogom abbahagyni éppen most, amikor már kevesebb, mint egy év van hátra. Elegem van az állandó menekülésből. Még ha lehetséges is, hogy nem is él már tovább nyolc hónapnál, van rá esély, hogy mégis. Addig, amíg biztosan ki nem derül, igyekezett az életét normális kerékvágásban folytatni. Látta apja arcán a rémületet. – Ez nem olyasmi, Cassandra, amivel hagyom, hogy vitatkozz. Megesküdtem anyádnak, hogy megvédelek az apollitáktól, és így is lesz. Nem engedhetem, hogy téged is megöljenek. Cassandra összeszorította a fogát, ahogy apja megemlítette a fogadalmát, amely ugyanolyan szent volt előtte, mint a munkája és a vállalata. Cassandra túlságosan is tisztában volt vele, milyen örökséget kapott az anyja családjától. Hosszú évszázadokkal ezelőtt az ő őse volt az, aki az apolliták fejére idézte az átkot. 62

Pandora’s TeAm Az egyik ük-ükszülője féltékenységből elküldött egy csapat katonát, hogy megöljék Apollón fiát és szeretőjét. A görög isten megtorlásként minden apollitát kitagadott a kegyeiből. Mivel az apollita királyné úgy szerette volna elrendezni a dolgot, mintha vadállatok támadtak volna az anyára és a gyerekére, Apollón vadállatokra jellemző tulajdonságokkal ruházta fel az apollitákat. Hosszú szemfogaik, gyorsaságuk, erejük és ragadozó pillantásuk innen származott. Egymás véréből kellett inniuk ahhoz, hogy életben maradjanak. A dühös isten eltiltotta őket a napfénytől, hogy soha többé ne láthassa meg őket. De a legkegyetlenebb átok az volt, hogy ne élhessék túl a huszonhetedik születésnapjukat – ennyi idős volt Apollón szeretője, amikor az apolliták lemészárolták. A huszonhetedik születésnapjukat mindnyájan lassú, fájdalmas haldoklással töltötték. Olyan szörnyű volt a számukra kiszabott vég, hogy legtöbbjük rituális öngyilkossággal kerülte el azt az előző napon. Az egyetlen remény az volt számukra, ha sikerült megölniük egy halandót, és a lelkét a saját testükbe fogadták. Semmilyen más módszer nem létezett, amellyel meghosszabbíthatták volna rövid életüket. Ám abban a pillanatban, amikor démonná váltak, magukra vonták az istenek haragját. Az istenek a Sötét Vadászokat hívták segítségül, hogy megöljék a démonokat, és kiszabadítsák az ellopott lelkeket, mielőtt a démonok testében fogva tartva elsorvadtak és elpusztultak volna. Cassandrának nyolc rövid hónapja volt hátra a huszonhetedik születésnapjáig. A tudat rémülettel töltötte el. Mivel félig ember volt, képes volt elhagyni a házat napközben is, de be kellett fednie a testét, és nem maradhatott a napon túl sokáig, mert különben megégett volna. Tépőfogát tízéves korában lereszelte egy fogorvos, és bár vérszegény volt, a kéthavonta elvégzett vérátömlesztések kielégítették a vér utáni vágyát. 63

Pandora’s TeAm Szerencsés volt. Az a néhány félig apollita, félig emberi lény, akikkel az évek során találkozott, inkább az apollita örökség felé hajlott. Mindannyian meghaltak huszonhét éves korukban. Nem volt kivétel. De Cassandra mindig dédelgette a lelkében a reményt, hogy benne van annyi emberi örökség, hogy túlélheti a kiszabott időt. Mindazonáltal nem tudta biztosan, és sohasem sikerült találnia senkit, aki többet tudott volna a „helyzetéről”, mint ő maga. Nem akart meghalni. Nem most, amikor még annyi mindent nem próbált ki. Vágyott azokra a dolgokra, amelyeket majdnem mindenki más el akart érni. Férjre. Családra. És leginkább jövőre. – Talán ez a Sötét Vadász tud valamit a kevert véremről. Talán ő majd... – Az anyádat minden alkalommal pánik fogta el, amikor rájuk terelődött a szó – mondta az apja, miközben megsimogatta Cassandra arcát. – Nagyon keveset tudok az apollitákról, de azt igen, hogy utálják a Sötét Vadászokat. Az anyád szerint gonosz, lelketlen gyilkosok, akikkel nem lehet észérvekkel zöldágra vergődni. – De ők nem Terminátorok, apa. – Abból, amit anyád mondott, azt gondolom, mégiscsak azok. Nos, ebben volt némi igazság. Az anyjuk órákat töltött azzal, hogy figyelmeztesse őket, mi az a három dolog, amitől óvakodniuk kell: a Sötét Vadászok, a démonok és az apolliták, ebben a sorrendben. – A mama soha az életben nem találkozott eggyel sem. Csak annyit tudott róluk, amit a szüleitől hallott, és van egy olyan gyanúm, hogy ők maguk sem találkoztak eggyel sem. Mi van, ha éppen ez a Sötét Vadász a kulcs hozzá, a módszerhez, hogy tovább élhessek? Az apja még szorosabban ragadta meg a csuklóját. – És mi van, ha csak azért küldték ide, hogy téged elpusztítson, ugyanúgy, ahogy a démonok és apolliták megölték az édesanyádat? Tudod, hogyan szól a legenda! Meg kell öljenek ahhoz, hogy az átok elmúljon felőlük. Cassandra egy darabig eltöprengett apja szavain. 64

Pandora’s TeAm – Mi van, ha igazuk van? Mi van, ha a halálommal elérhetnék, hogy normális életet éljenek? Lehet, hogy meg kellene halnom. Az apja arca paprikapirossá vált a dühtől. Tekintete belefúródott az övébe, és még szorosabbra fűzte szorítását a kezén. – Cassandra Elaine Peters, jobb, ha ilyet soha többé nem hallok tőled. Megértettél? Cassandra bűnbánóan bólintott. Sajnálta, hogy az apja vérnyomása az egekbe szökött miatta, holott egyáltalán nem ez volt a célja. – Oké, apa, tudom. Csak ideges vagyok. Az apja megcsókolta a homlokát. – Tudom, bébi, tudom. Cassandra látta az arcán az elkínzottságot, miközben felállt, és visszament a székéhez. Nem mondta ki, amire mindketten gondoltak. Hosszú idővel ezelőtt megbízott egy kis csoport kutatót, hogy találjanak „gyógyírt” arra a ritka betegségre, amely a lányát gyötri, de csak az bizonyosodott be, hogy a modern tudomány tanácstalan, ha egy ősi istenség átkáról van szó. Talán az apjának igaza van, és Wulf ugyanolyan veszélyt jelent rá, mint mindenki más. Cassandra tudta, hogy a Sötét Vadászok arra esküdtek fel, hogy démonokat pusztítanak el, de arról sejtelme sem volt, mit kezdenek az apollitákkal. Az anyja arra tanította, hogy soha senkiben ne bízzon, főleg olyanokban ne, akik abból élnek, hogy az ő atyafiságát tizedelik. Mégis, az ösztöne az súgta, hogy azoknak a lényeknek, akik az örökkévalóság óta üldözik az övéit, mindent tudniuk kell róluk. Jó lenne rájönni, mi lehet az oka, ha egy Sötét Vadász segít egy apollitának, ha egyszer esküdt ellenségek. – Hülye ötlet volt, igaz? – Nem, Cassie – felelte szeretettel az apja. – A legkevésbé sem. Csak azt nem szeretném látni, hogy megsérülsz. Cassandra felállt, és odament hozzá, hogy megölelje, és egy puszit adjon neki. – Bemegyek az órára, és elfelejtem ezt az egészet. 65

Pandora’s TeAm – Még mindig azt gondolom, jó lenne, ha eltűnnél a világ szeme elől egy időre. Ha a démonok láttak téged, bárkinek elmondhatták, hogy itt vagy. – Higgy, nekem, papa, nem volt rá idejük. Senki sem tudja, hogy itt vagyok, és semmi kedvem itt hagyni ezt a helyet. Sohasem. A ki nem mondott szó ott feszült kettejük között. Cassandra látta, hogy az apja ajkai megremegnek, és mindketten arra gondolnak, hogy az óra gyorsan ketyeg. – Nem jössz át vacsorázni ma este? – kérdezte aztán a férfi. – Hamar végzek, aztán... – Megígértem Michelle-nek, hogy összefutunk ma. Esetleg holnap? Az apja bólintott, és olyan erősen megszorította, hogy Cassandrának megrándult az arca, ahogy a másik karjai a derekára fonódtak. – Légy óvatos. – Az leszek. Az apja arckifejezéséből látszott, hogy nem akarja jobban, hogy a lánya magára hagyja, mint amennyire ő maga akar elmenni az irodából. – Szeretlek, Cassandra. – Tudom. Én is szeretlek, apa. – Rámosolygott és otthagyta, hadd dolgozzon tovább. Végigmenve az épületen a kijárat felé, végig a Wulffal kapcsolatos álmai jártak a fejében, és az, hogy mit érzett a karjai között. Kat hűségesen követte, és egy szót sem szólt, meghagyta a szükséges távolságot. Ez volt az, amit a legjobban szeretett a testőrében. Néha úgy tűnt, mintha Kat és őközötte valamilyen lelki kapocs létezne. – Jól jönne egy kis Starbucks-látogatás – szólt hátra Cassandra a válla fölött. – Mit gondolsz? – Mindig jöhet egy kis kávé. Talán bele is halnék, ha megvonnák tőlem az őrölt bab élvezetét. Lefelé ballagva az utcán a kávézó felé, Cassandra egyre mélyebbre süllyedt a Sötét Vadászokkal kapcsolatos gondolataiba. Mivel korábban csupán holmi legendának kiáltotta ki őket, amit csak az anyja talált ki, hogy őt ijesztgesse, az antik Görögországgal 66

Pandora’s TeAm kapcsolatos tanulmányai idején sem foglalkozott velük. Már gyerekkora óta gyakran töltötte azzal a ráérő idejét, hogy az anyja történelemkönyvét és az ókori legendákat olvasgatta. Olvasmányai során egyetlenegyszer sem történt említés a Sötét Vadászokról, amit egyértelmű jelként értelmezett, hogy anyja ebben a formában csak a mumusokról szóló történetet szövögette tovább. De lehet, hogy rosszul gondolta... – Hé, Cassandra! Fölnézett, és egyik csoporttársát látta meg, aki odaintegetett neki, miközben már majdnem odaért a Starbuckshoz. A fiú valamivel alacsonyabb volt nála, és igazán vonzónak tűnt a maga cserkészfiús módján. Rövid fekete haja göndör volt, és barátságos kék szemmel nézett a világba. Valami okból Opie Taylorra emlékeztette az Andy Griffith Showból, és szinte arra számított, hogy mindjárt „madam”-nak szólítja. – Chris Eriksson – suttogta Kat az orra alatt, ahogy a fiú a közelükbe ért. – Köszi – felelte Cassandra hasonlóan halk hangon. Hálás volt a sorsnak, amiért Kat névmemóriája sokkal jobb az övénél. Ő jól meg tudta jegyezni az arcokat, de a nevek gyakran kifogtak rajta. Chris megállt előttük. – Helló, Chris – köszöntötte Cassandra, és rámosolygott. Igazán kedves fiú volt, és mindig megpróbált segíteni azoknak, akiknek szüksége volt rá. – Mi járatban? Chris szemmel láthatóan egy kicsit kényelmetlenül érezte magát a kérdéstől. – Ööö... valakinek el kell vinnem... valamit. Cassandra és Kat sokatmondó pillantást váltottak. – Elég titokzatosan hangzik. Remélem, nem valami illegális dolog! A fiú arca vérvörösre gyúlt. – Dehogyis. Csak elég személyes. Valamilyen oknál fogva Cassandra fülének jobban hangzott volna, ha inkább valami illegális tettre készült volna. Rövid ideig hallgatott. Chris határozottan úgy nézett ki, mint aki kínosan érzi magát. 67

Pandora’s TeAm Az óangol csoport óráira jártak együtt. Nem sokat beszéltek egymással, kivéve akkor, amikor a jegyzeteiket összehasonlították, mert Cassandra nem tudott lefordítani valamit. Chris volt a professzor kedvenc diákja, és minden teszten maximális pontot ért el. A csoport minden egyes tagja legszívesebben megölte volna, mert az eredményei miatt a tanárok elvárásai mindenkivel szemben megnőttek. – Elolvastad a kötelező cikket a ma délutáni órára? A lány bólintott. – Neked is tetszett? Szerintem borzasztó izgalmas anyag. – Az arcán látszott, hogy komolyan így gondolja. – Legalább annyira, mintha Novocain nélkül húzatnál fogat – felelte Cassandra. Csak viccnek szánta. De a fiú nem találta humorosnak a játékos megjegyzést. Elkomorodott az arca. – Bocsánat. Már megint okoskodom. – Idegességében a saját fülét húzgálta, és lesütötte a pillantását. – Indulnom kell. Van még egy csomó elintéznivalóm. Alig tett egy-két lépést, amikor Cassandra odakiáltott neki: – Hé, Chris! A fiú megállt és visszafordult. – Túlféltett Gyerek Szindróma? – Tessék? – Te is egy túlféltett gyerek vagy, nem igaz? Chris megvakarta a nyakát. – Ezt meg honnan veszed? – Elhiheted, látom rajtad az összes klasszikus tünetet. Én is ilyen voltam, de néhány év intenzív terápia után megtanultam, hogyan rejtsem el őket, és most már majdnem normálisan működöm. Chris nagyot nevetett. – És megvan még az orvosod neve? Cassandra rámosolygott. – Persze. – Aztán fejével a kávézó felé intett. – Van kedved csatlakozni hozzánk egy kávéra? A fiú úgy bámult rá, mintha éppen az imént nyújtotta volna át neki Fort Knox kulcsait. 68

Pandora’s TeAm – Szívesen, köszi. A lányok elindultak a Starbucks felé, Chris pedig úgy követte őket, mint egy boldog kiskutya, akinek most ért haza a gazdija. Miután megkapták az italaikat, leültek a kávézó hátsó részében, távol az ablakoktól, hogy Cassandrát ne érje a nappali fény. – Miért vetted fel az óangolt? – kérdezte Chris, miután Kat kiment a mosdóba. – Nem olyannak tűnsz, aki önszántából a nyakába vesz ilyen büntetést. – Mindig érdekelt a régi... dolgok kutatása – felelte Cassandra, mert nem talált jobb kifejezést. Nehéz lett volna elmagyarázni egy idegennek, hogy antik átkokat és varázsigéket tanulmányoz, mert abban reménykedik, segíthetnek meghosszabbítani az életét. – És veled mi a helyzet? Te úgy nézel ki, mint aki sokkal jobban érezné magát egy informatikai csoportban. Chris megrántotta a vállát. – Valami lazább tárgyat szerettem volna felvenni ebben a félévben. Amiből pontokat gyűjthetek. – Oké, de miért pont óangolt? Milyen házban laksz te? – Olyanban, ahol éppenséggel az óangolt beszélik. – Ugyan már! – kiáltott fel hitetlenkedve Cassandra. – Van a világon egyáltalán bárki, aki még használja? – Mi tényleg azt beszéljük. – És mondott valamit óangolul, amit Cassandra nem értett meg. – Sértegetni próbálsz? – Jaj, dehogy – válaszolta a fiú komolyan. – Sosem tennék ilyesmit. Cassandra mosolygott, lenézett Chris hátizsákjára, és két dolgot pillantott meg benne. Egy jobb napokat látott barna határidőnapló kandikált ki egy tokból, amelyen nem volt behúzva a cipzár. A naplóból egy burgundi vörös szalag lógott ki, és egy különös jelvény volt rátűzve. Egy kör alakú pajzsot ábrázolt, és két keresztbetett kardot, a kardok fölött pedig az S. V. kezdőbetűk látszottak. Milyen furcsa egybeesés, hogy éppen ma látta meg ezt a jelvényt, amikor egészen másféle S. V-k körül forogtak a gondolatai. Talán ez a jel... 69

Pandora’s TeAm – S. V.? – kérdezte, és megérintette az emblémát. Megfordította, és a szíve egy pillanatra kihagyott, amikor meglátta a hátoldalán a gravírozást: dark-hunter.com. – Hm – Chris lenézett a lány kezére. – Ó... ó - kiáltott fel aztán, és egy másodperc alatt ideges lett. A naplót elvette a lánytól, és visszatuszkolta a hátizsákjába, aztán becipzározta. – Néha ezzel játszom. Vajon miért vált egy pillanat alatt ilyen feszültté? Ilyen nyilvánvalóan idegessé? – Tényleg nem foglalkozol semmi illegálissal, Chris? – Á, dehogy, bízhatsz bennem. Ha csak egyetlen törvénytelen gondolatom támadna, azonnal elővennének, és seggbe rúgnának. Cassandra nem volt ebben olyan biztos. Kat újra csatlakozott hozzájuk. Dark-hunter.com... A szavak között kötőjellel még nem próbálta megkeresni a neten. És tessék, itt egy webcím, amelyik működhet. Egy pár percig még csevegtek a csoportról és az órákról, aztán elváltak útjaik. Chris így be tudja fejezni a kutatómunkát a késő délutáni óra előtt, ő pedig vissza tud menni a kollégiumba. Az még rendben van, hogy egy órát ellóg, de hogy kettőt egy nap alatt... Az már túlzás lenne. Cassandra ennél kötelességtudóbb volt. Hamarosan le is telepedett az előadóban, és a többi, körülötte beszélgető hallgatóval együtt várta, hogy megérkezzen az irodalomprofesszor. Kat egy Kinley MacGregor-regénybe temetkezve várt rá lent a hallban. Miközben az előadót várták, Cassandra kinyitotta a PDA-ját, és a neten rákeresett a dark-hunter.com oldalra. Izgatottan várt, amíg az oldal betöltődött. Amikor végre megtörtént, a szája is tátva maradt. Na, ez egyre jobb...

70

Pandora’s TeAm

4. fejezet Chris sóhajtott, amikor megközelítette az óangol termet. Már megint a szokásos szívás és égés. Csodálatos kellene, hogy legyen az élete. Ott a rengeteg pénze. Luxus minden téren. A világon nem létezik olyasmi, amit ne kaphatna meg, csak kérnie kell. Wulf még Britney Spearst is meghívta tavaly tavasszal a huszonegyedik születésnapján tartott partira. Az egyetlen baj az volt, hogy a közönség csupán belőle, a testőrökből és Wulfból állt, az utóbbi pedig végig azon pörgött, hogy Chris nehogy valami fejsérülést szenvedjen, vagy bármi egyéb baja essen. Arról a körülbelül hárommillió alkalomról nem is beszélve, amikor arra igyekezett rávenni, hogy kezdjen ki Britney-vel. Vagy legalább kérje meg a kezét amit az hatalmas nevetéssel utasított vissza. A hangja még mindig Chris fülében csengett. Chris semmi másra nem vágyott, mint normális életre. És ezenkívül a szabadságát szerette volna viszszanyerni. Pontosan ez a két dolog, amit nem kaphatott meg. Wulf csak úgy engedte, hogy elhagyja a házat, ha minden lépéséről tudhatott. Chris csak akkor repülhetett bárhová, ha maga Acheron, a Sötét Vadászok vezetője jött érte, hogy magával vigye, és az utazás teljes időtartama alatt rajta tartotta a szemét. A Fegyvernökök Tanácsának minden tagja tudta, hogy Chris Wulf bátyjának legutolsó vér szerinti leszármazottja. így aztán buzgóbban őrizték, mint valami nemzeti kincset. Néha úgy érezte magát, mint aki valami idegen fajból származik. Bárcsak találna egy olyan helyet, ahol nem kell totális szörnyszülöttnek éreznie magát. De ez sajnos lehetetlen. Nem tudott elmenekülni a sorsa elől. Az elől, aki volt... Az utolsó örökös. 71

Pandora’s TeAm Chris és a leendő gyermekei nélkül Wulf örökre egyedül marad, mert csak a halandóként született leszármazottai tudnak emlékezni rá. Csak egyetlen aprócska akadálya volt, hogy megtalálja azoknak a bizonyos gyerekeknek az anyját, mégpedig az, hogy nem igazán özönlöttek a jelentkezők. Még mindig visszhangzott a fülében Belinda pár perccel azelőtti visszautasítása. „Miért járnék veled? Ugyan, hagyj már! Hívj fel, ha végre megtanulsz normálisan felöltözni!” Összeszorított foggal igyekezett elfeledkezni a lány kíméletlen kirohanásáról. A legjobb khakiszínű nadrágját és egy tengerészpulóvert vett fel, hogy ebben hívja el a lányt randira. De maga is tudta, hogy egyáltalán nem néz ki lazának vagy jó fejnek. Ugyanannyi társadalmi elismertségnek örvendett, mint egy idióta. A szomszéd fiú átlagos arcával és egy csigáét megszégyenítő önbizalommal. Istenem, mennyire szánalmas! Chris megállt a tanterem ajtajában, és látta, amint két Theti Fegyvernök „diszkréten” végigméri. A harmincas éveik közepén jártak, mindketten több mint 180 cm magasak, sötét hajúak, komor arcúak. A Fegyvernökök Tanácsa adta ki nekik feladatul, hogy tartsák őt szemmel, és biztosítsák, hogy semmi sem történik vele, mielőtt megfelelő számú gyermeket nem nemz, hogy Wulf elégedett legyen. Nem mintha olyan nagy veszély leselkedett volna rá napközben. Nagy ritkán egy-egy Doulos, az apolliták szolgálója, megtámadott egyegy Fegyvernököt, de ez mostanában olyan ritkán történt meg, hogy országos napilap címlapjára kívánkozott volna. Éjszakánként Chrisnek tilos volt elhagynia a házat, hacsak nem volt randevúja. Ami nem volt túl valószínű azután, hogy a valaha volt egyetlen barátnője ejtette. Nagyot sóhajtott, miután végiggondolta, milyen kilátásai vannak arra, hogy találjon helyette valaki mást, aki járna vele. Miért is érné meg nekik, hogy alávessék magukat mindenféle egészségügyi és vérvizsgálatoknak? Felmordult magában. 72

Pandora’s TeAm Mialatt folyt az óra, a thetik az ajtón kívül várakoztak, ezzel még magányos jelleménél is jobban sikerült biztosítaniuk, hogy továbbra is csodabogárként tekintsen rá mindenki. És ki vetne rá követ azért, mert magányos? Jézusom, hiszen úgy nőtt fel, hogy nem volt szabad szaladnia, nehogy valami baja essék. És ha véletlenül elkapta a nátha, a Fegyvernökök Tanácsa a Mayo Klinikáról hívott hozzá szakértőket. Az a kevés, fegyvernökcsaládból származó gyerek, akinek megengedték, hogy játsszon vele, szigorú utasításokat kapott, hogy ne érjen hozzá, és ne dühítse fel sem őt, sem Wulfot semmivel. Így aztán ha a „barátai” átjöttek hozzá, csak ültek és tévéztek. Ritkán szóltak hozzá, nehogy bajba keveredjenek, és egyetlenegy sem mert ajándékot hozni neki vagy esetleg megosztani vele akár egy darab chipsét. Minden játékot körültekintően átvizsgáltak és lefetőtlenítettek, mielőtt Chris a kezébe vehette. Hiszen elég egyetlen aprócska baktérium, hogy sterillé váljon, vagy ne adj' isten, meghaljon. A civilizáció terhe a vállán nyugodott, ami pontosabban Wulf leszármazottainak terhe volt. Chris egyetlen valódi barátja Nick Gautier volt, egy újonc Fegyvernök, akivel a neten ismerkedett össze néhány éve. Mivel még nemrégen csatlakozott hozzájuk, nem fogta fel Chris kivételezett helyzetét, ezért úgy bánt vele, mint egy normális emberi lénynyel. A louisianai francia egyetértett Chrisszel abban is, hogy az élete kész szívás, mindazon előnyök ellenére is, amelyekkel helyzete járt. A francba, még arra is csak azért tudta rábeszélni Wulfot, hogy ahelyett, hogy magántanárokat fogadna mellé, engedje főiskolára járni, mert így megnő az esélye, hogy összetalálkozik egy megfelelő petesejtdonorral. Wulf lelkesen fogadta a lehetőséget, és nem fogta vissza magát, minden este megtudakolta, találkozott-e már valami új csajjal. Illetve, hogy pontosabbak legyünk, megvolt-e már neki a csaj. Chris újra felsóhajtott, aztán belépett a terembe lesütött szemmel, hogy ne lássa a rá szegeződő ellenséges pillantásokat és a gúnyos mosolyokat. Akik nem utálták azért, mert ő Dr. Mitchell kedvence, azok azért gyűlölték, mert egy ellenszenves, kiváltságos seggfejnek tartották. Már hozzászokott. 73

Pandora’s TeAm Ledobta magát egy üres székre a hátsó sarokban, és elkezdett kutatni a táskájában a jegyzetei és az olvasandó szöveg után. – Helló, Chris! Összerezzent a barátságos női hang hallatán. Felnézett, és meglátta Cassandra sugárzó mosolyát. A meglepetés teljesen elvette a szavát, majdnem egy percbe telt, mire egyáltalán meg tudott szólalni. – Helló – felelte ügyefogyottan. Gyűlölte magát, amiért ilyen szerencsétlen hülye. Ha Nick van a helyében, a lány valószínűleg néhány percen belül a tenyeréből eszik. Cassandra leült a mellette lévő székre. Chris izzadni kezdett. Megköszörülte a torkát, és igyekezett úgy tenni, mintha nem is törődne a lány jelenlétével és a bőréből áradó halovány rózsaillattal. Mindig olyan jó illata volt. Cassandra kinyitotta a könyvét, amelyben a kötelező olvasmány volt, és közben Christ figyelte. Most még idegesebbnek látszott, mint a kávézóban. Lenézett a fiú hátizsákjára, abban bízva, hátha vethet egy újabb pillantást a pajzsra, de semmi sem látszott belőle. A francba. – Figyelj csak, Chris – kezdte lágy hangon, kicsit közelebb hajolva a fiúhoz. – Azon gondolkoztam, nem lennél-e a tanulótársam. A másik arcából minden szín kiszaladt, és úgy festett, mint aki mindjárt elájul. – Tanulótársad? Én? – Igen. Azt mondtad, hogy nagyon jól tudod ezt az anyagot, és én ötöst szeretnék kapni a vizsgán. Mit szólsz? Chris idegesen dörzsölgette a tarkóját – ez egyértelműen a szokása volt, mert nagyon gyakran csinálta. – Biztos vagy benne, hogy pont én kellek neked? – Igen. Chris bambán elmosolyodott, de nem mert a lány szemébe nézni. – Jól van, szerintem menni fog. Cassandra elégedett mosollyal ült vissza a helyére, amikor Dr. Mitchell megérkezett, és csendet kért. 74

Pandora’s TeAm Az utolsó órája után több órát eltöltött a dark-hunter.com weboldalon, és nagyon alaposan áttanulmányozta. Első ránézésre valamilyen szerepjátszó csoport vagy olvasókör oldalának tűnt. De jó néhány aloldalát jelszó védte. Titkos zónák, ahová nem tudott belépni, akárhogyan próbálta. Sok minden emlékeztette benne az apolliták weboldalára. Nem, ez nem játékoldal volt. Rábukkant az igazi Sötét Vadászokra. Biztosan tudta. Ők voltak a modern világ utolsó nagy rejtélye. Olyan élő legendák, akikről senki sem tudott semmit. De ő tudott a létezésükről. És el volt rá szánva, hogy utat talál magának a közösségükhöz, és megkeresi a válaszokat a kérdéseire, még ha belehal is. Élete legnehezebb feladata volt, hogy végigülje az órát, amelynek során a tanár monoton hangon taglalta Hrothgar és Shield tetteit. Amint vége lett, összekapkodta a holmiját, és várta Christ. Amikor odaértek az ajtóhoz, látta, hogy két feketébe öltözött ember csatlakozik hozzájuk, és kutató pillantásokkal méregetik. Chris undorodva felhorkant. Cassandra minden meggyőződése ellenére fölnevetett. – Veled vannak? – Olyan jó lenne, ha azt mondhatnám, nem. Cassandra együtt érzőn megveregette a karját. A hallba érve az állát megemelve jelzett Katnek, aki felállt, és begyömöszölte a könyvét a táskájába. – Nekem is van egy. Chris mosolygott. – Hála istennek! Nem én vagyok az egyetlen. – Á, dehogy. Emiatt ne aggódj. Mondtam, hogy teljesen megértelek. A fiú arcára egyértelmű megkönnyebbülés ült ki. – És mikor tanuljunk? – Mi lenne, ha most rögtön nekifognánk? – Oké, hol? 75

Pandora’s TeAm Volt egy hely, ahová Cassandra szeretett volna bejutni akár az élete árán is. Abban reménykedett, hogy ott további nyomravezető jeleket talál a tegnapi férfival kapcsolatban. – Nálad? A fiú idegessége azonnal visszatért, megerősítve Cassandra gyanúját. – Nem hinném, hogy jó ötlet. – Miért? – Csak... csak... hát, csak nem gondolom, hogy jó lenne, és kész. A kezdet kezdetén megrekedt. Cassandra igyekezett elrejteni a bosszankodását. Körültekintően kell előrehaladnia, ha szeretne a védelmi falak mögé kerülni. De megértette Chris indítékait. Neki is megvoltak a saját titkai. – Oké, te válaszd ki a helyet. – A könyvtárban? Cassandrának a hátán is felállt a szőr. – Ott sosem tudok ellazulni. Mindig rettegek, hogy rám szólnak, maradjak csendben. Elmenjünk az én apartmanomba? A fiú megdöbbent az ajánlattól. – Tényleg ezt akarod? – Persze. Ritkán harapok vagy ilyesmi. Chris fölnevetett. – Oké, ez rólam is elmondható. Kettőt lépett Cassandra mellett, aztán odafordult a két emberhez, aki kísérte. – Csak elmegyünk a hölgy lakásába, oké? Mi lenne, fiúk, ha mennétek, és szereznétek magatoknak egy kis fánkot? A két fickó tudomást sem vett róla. Kat nevetett. Cassandra elindult a diákparkoló felé, és elmagyarázta Chrisnek, hol találja a lakását. – Akkor ott találkozunk? A fiú bólintott, aztán odament egy piros Hummerhez. Cassandra odacsörtetett a szürke Mercedeséhez, ahol Kat már a vezetőülésben ülve várta. Hazahajtottak, Cassandra reménykedett 76

Pandora’s TeAm benne, hogy a fiú nem fogja túlságosan sokáig váratni őket, vagy ami még rosszabb, meggondolni magát. Legalább addig, amíg nem tudja átkutatni a hátizsákját. Két órán át tartó, halálosan unalmas Beowulf-tanulmányozás és egy kanna kávé után jutottak odáig, hogy Chris egyedül hagyta Cassandrát a hátizsákjával, amikor kiment a fürdőszobába. Kat már régen otthagyta őket, és bevonult a szobájába, miután kijelentette, hogy a holt nyelvtől és Chris őszinte lelkesedésétől migrénje támadt. Amint Chris eltűnt, Cassandra hozzákezdett átkutatni a táskát. Szerencsére nem tartott sokáig, mire megtalálta, amit keresett... Ugyanott találta meg a naplót, ahol korábban látta. A borítója kézzel megmunkált bőrből készült, az elején egy különös emblémával: dupla íj és nyíl. Az íj fölfelé volt fordítva, a nyíl jobbra nézett. Pontosan ugyanolyan volt, mint az a jel, amelyet Wulf vállán látott álmában... Végigfuttatta ujjait a barna bőrkötésen, aztán kinyitotta a füzetet, és látta, hogy rúnákkal írták. A nyelv hasonlított az óangolhoz, de egy szót sem értett belőle. Talán ónorvég? – Hát te mit csinálsz? Cassandra ugrott egyet, amikor meghallotta Chris szigorú hangját. Beletelt néhány másodpercbe, mire sikerült kitalálnia valami választ, ami nem teszi a fiú előtt még gyanúsabbá a viselkedését. – Te is ilyet játszol? Chris kék szeme elkeskenyedett, és pillantása élessé vált. – Miről beszélsz? – Én... öhm... megnéztem ezt a sötét vadászos oldalt, és láttam, hogy mindenféle játékok vannak rajta valami könyvsorozattal kapcsolatban. Korábban már láttam a könyvedet, és azt hittem, hogy te is ilyet játszol. Cassandra világosan látta a fiú arcán, ahogy kutat az agyában, és az arcát figyeli, és megpróbálja kiötölni, mit is mondjon. – A barátom, Nick üzemelteti az oldalt – szólalt meg végül hosszú szünet után. – Egy csomó érdekes ember játszik rajta. – Láttam. És neked is valami olyan nickneved van, mint például Hellion vagy Rogue? 77

Pandora’s TeAm A fiú odalépett hozzá, és elvette a határidőnaplót. – Nem, én egyszerűen a Christ használom. – Aha. És mi van a privát oldalakon? – Semmi – válaszolta a fiú egy kicsit túlságosan hevesen. – Csak mi egy páran szívatjuk egymást öszsze-vissza. – Akkor miért privát? – Csak így alakult. – Kiragadta a könyvet Cassandra kezéből, és visszatuszkolta a hátizsákjába. – Figyelj, nekem most már mennem kell. Sok szerencsét a vizsgához. Cassandra legszívesebben megállította volna, hogy tovább faggassa, de sajnos teljesen nyilvánvaló volt, hogy Chrisnek esze ágában sincs többet elárulni magukról vagy saját magáról. – Köszönöm, Chris. Nagyon rendes volt tőled, hogy segítettél. A fiú bólintott, és egy pillanat múlva már ott sem volt. Miután egyedül maradt a konyhában, Cassandra tovább ücsörgött a székében, a hüvelykujja körmét rágcsálta, és azon tépelődött, hogyan tovább. Felmerült benne, hogy követni kellene Christ hazáig, de ez aligha volt megvalósítható. A testőrök egészen biztosan lekapcsolnák, még Kat sajátos vezetési stílusa mellett is. Felállt, bement a szobába, és bekapcsolta a laptopját. Rendben, a dark-hunter.com oldalt úgy találták ki, mintha a Sötét Vadászok egy könyvben szereplő karakterek lennének. A legtöbb ember egyszerűen elfogadná ezt a magyarázatot, de mi lenne, ha ő újra átgondolná az oldal tartalmát abból a nézőpontból, hogy nem valami kitalációkról van szó? Egész életét rejtőzködéssel töltötte, és egy dolgot nagyon jól megtanult... a legjobban nyílt terepen lehet elbújni. Az embereknek megvan az a szokása, hogy nem veszik észre, ami a szemük előtt van. De még ha meglátják is, elkezdenek mindenféle magyarázatokat gyártani. Például, hogy az egész csak a képzeletük szüleménye vagy valami ifjonti csínytevés. Kétségtelen, hogy a Sötét Vadászok ugyanígy gondolták. A modern korban már mindenki hallott a vámpírokról és a démonokról, és mindenki úgy gondolta, hogy az egész nem több hollywoodi 78

Pandora’s TeAm mítoszoknál. Ezért aztán már nem kellett feltétlenül rejtőzködniük. A legtöbb ember egyszerűen legyintene, és azt gondolná, egyszerű különcködés. Megnézte az intrót és az egyes Vadászok profilját. Talált egy karaktert, akit Wulf Tryggvasonnak hívtak. A Fegyvernöke neve pedig Chris Eriksson volt. Wulf feltehetően egy elátkozott viking harcos... Cassandra kimásolta a nevet, és rákeresett az óskandináv legendák és mítoszok keresőoldalán, a Nillstromon. – Bingó! – suttogta, amikor meglátta a találatokat. A keresztény, gall anyától és norvég apától született Wulf Tryggvason messze földön híres kalandor és utazó volt a VIII. század közepén, a haláláról nem készültek feljegyzések. Valójában úgy tartották, hogy egy napon egyszerűen köddé vált, miután megnyert egy csatát a merciai király ellen, aki megpróbálta megölni. A legelterjedtebb nézet szerint a hadúr fiai bosszúból megölték éjszaka. Cassandra hallotta, hogy kinyílik a hálószobája ajtaja. Fölnézett, és Katet látta a küszöbön. – El vagy foglalva? – Csak egy kicsit tovább keresgélek. – Aha. – Kat odalépett mögé, hogy beleolvashasson a válla fölött abba, amit olvas. – „Wulf Trygg-vason. Kalóz, kalandor és harcos, aki végigháborúzta Európát, a csapatában egymás mellett harcoltak a keresztények és a pogányok. Leírták róla, hogy csak a kardjához volt hű, és a bátyjához, Erikhez, aki szintén vele utazott...” Érdekes. Szerinted ez lehet az a srác, akit láttál az Infernóban? – Talán. Hallottál már valaha róla? – Soha. Megkérdezzem Jimmyt? Nagyon nagy ász a viking történelemben. Cassandra eltöprengett egy percig az ajánlaton. Kat barátja tagja volt a Kreatív Anakronizmus Körének, és életét a viking kultúra tanulmányozásának szentelte. De őt nem Wulf múltja érdekelte pillanatnyilag, hanem a jelene. Amit leginkább szeretett volna megszerezni, az egy mai elérhetőség hozzá. 79

Pandora’s TeAm – Hát jó. – Biztos? – Igen. Kat bólintott. – Jól van. Visszamegyek a szobámba, és befejezem a könyvemet. Hozzak valami rágcsát vagy italt? Cassandra mosolygott az ajánlaton. – Valami üdítő jólesne. Kat eltűnt, és pár perccel később behozott egy pohár Sprite-ot. Cassandra megköszönte, aztán visszatért a számítógéphez, miközben Kat már újra ki is ment a szobából. Szórakozottan iszogatott, és keresgélt a neten. Körülbelül egy óra múlva már annyira elfáradt, hogy alig tudta nyitva tartani a szemét. Ásított, és ránézett az órára. Még alig volt fél hat. De ennek ellenére annyira elnehezedtek a pillái, hogy képtelen volt tovább fent maradni, akármennyire igyekezett is. Kikapcsolta a számítógépet, és elindult az ágya felé, hogy egy rövidet szunyókáljon. Abban a pillanatban álomba zuhant, amikor az arca a párnát érte. Általában nem álmodott semmit délutáni alvás közben. De ma minden egészen másképp történt. Ma szinte azonnal rátörtek az álmok, amikor becsukta a szemét. Milyen különös... De a legfurcsább az volt, hogy a megjelenő fantáziavilág semmiben sem hasonlított korábbi álmaihoz. A szokásos, varázslatos vagy ijesztő álmok helyett békés nyugalom szállta meg. Egy idilli világ. A lelke eltelt bizonyossággal. Álmában finom, sötétzöld ruhát viselt, mint valami középkori asszony. A homlokát ráncolva végigfuttatta kezét a textilen, amely finomabb volt, mint a szarvasbőr. Egyedül állt egy régi faasztal mellett, egy kőkastélyban, ahol egy nagy tűzhelyen meleg tűz szikrázott. Kint üvöltött a szél. Az ablakokat faredőny védte, amely hangosan zörögve próbált ellenállni a téli fuvallatoknak. Hallotta, hogy a háta mögött valaki kinyitja az ajtót. Megfordult, éppen időben ahhoz, hogy lássa 80

Pandora’s TeAm Wulfot bejönni. A szíve egy pillanatra kihagyott, amikor meglátta a férfit páncélingben. Kemény karjai mezítelenek voltak, a felsőtestét páncél és bőrmellény fedte, amelybe norvég mintákat égettek. A minták illettek a jobb vállán és bicepszén található tetováláshoz. Kúp alakú sisak fedte a fejét, amelyhez acélsodronyokat rögzítettek, hogy védjék az arcát. A feszült, heves tekintet láttán Cassandra nemigen tudta volna megmondani, hogy Wulf rejtőzik a sisak alatt. Egyik kezében kisméretű harci szekercét tartott, amelynek feje a vállán nyugodott. Ősi és vad látványt nyújtott. Az a fajta férfi, aki igába hajtja a világot. Aki semmitől sem retten meg. Sötét pillantása végigmérte a szobát, aztán megállapodott a lányon. Cassandra megfigyelhette az arca alsó felén szétáradó lassú, csábító mosolyt, amely megvillantotta tépőfogait. – Cassandra, szerelmem – szólította meg meleg, elbűvölő hangon. – Mit csinálsz itt? – Fogalmam sincs – válaszolta a lány őszintén. – Valójában még azt sem tudom, mit takar az itt. A férfi fölnevetett a válasz hallatán. Hangja mély és dörgő. Aztán becsukta az ajtót, és bereteszelte. – Az otthonomban vagy, villkat. Legalábbis azon a helyen, ahol réges-régen éltem. Cassandra körbenézett a spártai egyszerűséggel berendezett helyiségen. Egy asztalt, széket és hatalmas, szőrmével borított ágyat látott. – Különös, azt hittem, Wulf Tryggvason valamivel jobb lakot mondhatott a magáénak. A férfi letette a fejszéjét az asztalra, aztán levette a páncélingét, és az is a fejsze mellé került. Cassandra lenyűgözve gyönyörködött az előtte álló viking férfias szépségében. Olyan nyers, szexuális vonzerő áradt belőle, hogy aligha akadt vetélytársa. – Ahhoz a kis tanyához képest, ahol felnőttem, ez a hely kész kastély, hölgyem. – Valóban? 81

Pandora’s TeAm A férfi bólintott, és magához húzta Cassandrát. A tekintete szinte perzselte a lány bőrét, és lelkét mély, fájdalmas vággyal töltötte el. Pontosan tudta, hogy a férfi mit akar tőle, és annak ellenére, hogy alig ismerte, hajlandó volt megadni neki, amit követelt. – Az apám korábban, a háború idején rabló volt, aztán a születésem előtt pár évvel szegénységi fogadalmat tett. A vallomás meglepte Cassandrát. – És mi okozta nála a változást? A férfi szorítása erősödött a lány testén. – Ami minden férfi bukását okozza... A szerelem. Az anyám keresztény rabszolga volt, akit egy szerencsés portya után a nagyapám ajándékozott neki. Teljesen megszédítette az apámat, és a korábbi büszke harcos hamarosan jámbor földművessé változott, aki csak akkor volt hajlandó kardot rántani, ha valaki az új istenét káromolta. A hangjából sütöttek a nyers érzelmek. A megvetés azok iránt, akik a békét választják a háború helyett. – Szerinted nem jól választott? – Hát mi jó van abban, ha egy férfi nem tudja megvédeni magát és a szeretteit? – A tekintete elsötétedett. Érzékelhető dühétől Cassandra reszketni kezdett. – Azt mondták nekem, hogy amikor a jütök megtámadták a falunkat, raboltak, és rabszolgasorba döntötték a lakosokat, az apám csak fölemelte a kezét, és hagyta, hogy lerohanják. Azok, akik életben maradtak, mind elítélték a gyávaságáért. A férfi, akinek korábban a nevét is elég volt megemlíteni, hogy az ellenségei reszketni kezdjenek, úgy halt meg a mészárlásban, mint egy védtelen birka. Sohasem tudtam megérteni, miért csak állt ott, és várta a halálos csapást, ahelyett, hogy megpróbálta volna megvédeni magát. Cassandra kinyújtotta a kezét, és végigsimította a férfi szemöldökét, mert a fájdalma őt is megrázta. Nem érzett gyűlöletet vagy megvetést a hangjából. Inkább bűntudatot. – Sajnálom. – Én is nagyon sajnálom – felelte a férfi, és a tekintete még viharosabbá vált. – Nem elég, hogy magára hagytam, hogy meghaljon, még a bátyámat is magammal vittem. Nem volt, aki megvédje, mert mi nem voltunk vele. 82

Pandora’s TeAm – Hol voltatok? A férfi pillantása a padlót kereste, de Cassandra még mindig látta a tekintetében az önvádat. Wulf legszívesebben visszament volna az időben, hogy megváltoztassa azt a régi percet, ugyanúgy, ahogy Cassandra is arra vágyott, hogy bárcsak visszapergethetné az idő kerekét addig az éjszakáig, amikor a Spathi Démonok megölték az édesanyját meg a nővéreit. – Egy évvel azelőtt elindultam, hogy háborúzzak, és kincseket gyűjtsek. – Elengedte a lányt, és körbenézett a szerény hajlékon. – A halálhíre után már nem tartottam fontosnak a kincseket. Nem lehet másképp felfogni: ott kellett volna lennem vele. Cassandra megérintette csupasz karját. – Nagyon szerethetted az apádat. Wulf fáradtan sóhajtott. – Általában igen. Néha pedig gyűlöltem. Mert nem akként a férfiként élt, akinek lennie kellett volna. A nagyapám köztiszteletnek örvendő gróf volt, és mi mégis úgy éltünk, mint valami éhező koldusbanda. A saját fajtánk is kigúnyolt és leköpött. Az anyám büszkeséget merített a támadásokból, mondván, isten akarja, hogy szenvedjünk. Mintha ettől jobb emberekké válnánk, de én sohasem hittem neki. Az, hogy apám vakon követte anyám vallásos meggyőződését, csak felbosszantott. Mi ketten folyton veszekedtünk. Azt szerette volna, ha a nyomdokaiba lépek, és szó nélkül fogadom mások gyalázkodását. A szemében tükröződő gyötrődés még mélyebben érintette Cassandrát, mint a férfi könnyed érintése a kezén. – Azt szerette volna, ha valaki mássá válok, mint aki valójában vagyok. De én nem voltam képes rá, hogy odafordítsam a másik orcámat is, miután arcon ütnek. Nem az én formám volt, hogy ne válaszoljak a támadásra támadással. Az ökölcsapásra ökölcsapással. A lány felé fordult, és a szemöldökét ráncolva figyelte. – De miért is mondom el mindezt neked? Cassandra ezen elgondolkozott egy másodpercig. – Az álom miatt. Ebben biztos vagyok. Talán ez foglalkoztat leginkább mostanában. – Bár azt, hogy mindez miért az ő álmában történik, el sem tudta képzelni. 83

Pandora’s TeAm Valójában az álma percről percre egyre különösebbé vált, és nem tudta volna megmondani, hogy a tudatalattija vajon hogyan jutott idáig. Vajon miért idézte meg ezeket a fantáziaképeket az ő titokzatos Sötét Vadászáról? A férfi bólintott. – Igen, ez biztosan így van. Félek, hogy én is úgy bánok Christopherrel, mint ahogy ő bánt velem. El kellene engednem, hogy élje a saját életét, és nem kellene mindig beleszólnom a választásaiba. – Mi tart vissza? – Őszintén? Cassandra elmosolyodott. – Sokkal jobban szeretem a becsületes válaszokat a hazugságnál. A férfi könnyedén fölnevetett, aztán az arca ismét elkomorult. – Nem akarom őt is elveszíteni. – Elmélyült hangjában annyi fájdalom rezgett, hogy Cassandra szíve elszorult – És mégis tudom, hogy nincs más út, őt is elveszítem. – Miért? – Mindenki meghal, drága asszonyom. Legalábbis a halandók birodalmában. Én pedig megyek tovább, körülöttem pedig mindenki a ködbe vész. – Cassandrára emelte a pillantását. Szemmel látható szenvedése lelke mélyéig megrázta a lányt. – El tudod képzelni, milyen érzés a karodban tartani a szeretteidet, miközben a haláltusájukat vívják? Mintha valami súlyos tárgy nehezedett volna Cassandra mellkasára, amikor eszébe jutott édesanyja és nővérei halála. Szeretett volna odamenni hozzájuk a robbanás után, de a testőre visszatartotta, és ő hangosan zokogott az elvesztésük miatti fájdalmában. „Már túl késő, hogy segítsünk rajtuk, Cassie. Futnunk kell." A lelke sikoltozott azon a napon. Néha még mostanában is sikoltozik, valahányszor eszébe jut életének igazságtalansága. – Igen, el tudom képzelni – suttogta. – Én is láttam már olyanok halálát, akiket szerettem. Csak apám és én maradtunk. A férfi tekintete élesebbé vált. 84

Pandora’s TeAm – Akkor képzeld el, hogy ugyanaz több ezerszer újra és újra, évszázadról évszázadra megtörténik. Képzeld el, hogy látod őket megszületni, élni és végül meghalni, míg te élsz tovább, és újra elölről kezded mindezt egy újabb generációval. Akárhányszor egy családtagom halálának tanúja kell, hogy legyek, ugyanazt érzem, mintha Erik bátyám utolsó óráját kellene újra végignéznem. És Chris... – Az arca megrándult, mintha Chris nevének puszta említése is fájdalommal töltené el. – Arcra és alakra is szakasztott úgy néz ki, mint a bátyám. – A szája egyik sarka fölfelé mozdult a kényszeredett mosolytól. – A beszéde és a temperamentuma is nagyon hasonló. Mindazok közül, akiket a századok során elvesztettem a családtagjaim közül, az ő halálát lesz a legnehezebb elviselnem, azt hiszem. Cassandra látta a sebezhetőséget Wulf szemében, és mélyen megindította, hogy ez az ádáz harcos milyen emberi gyengeséggel küzd. – Hiszen még fiatal. Előtte az élet. – Talán... De az én bátyám is csak huszonnégy éves volt, amikor lemészárolta az ellenség. Sohasem felejtem el a fia, Bironulf gyerekarcát, amikor látta, hogyan esik el az apja a csatában. Csak az járt a fejemben, hogy meg kell védenem a fiút. – Ez nyilvánvalóan sikerült. – Igen. Megesküdtem rá, hogy sohasem hagyom, hogy Bironulf ugyanolyan véget érjen, mint az apja. Egész életében védelmeztem, és végül öregemberként halt meg álmában. Békésen. – Wulf egy pillanatra elhallgatott. – Azt hiszem, végül bizonyos tekintetben én még jobban követem anyám hitét, mint valaha apám tette. A norvégok abban hittek, hogy ha valaki fiatalon, csatában hal meg, az a Valhallába jut, de én más halált szerettem volna azoknak, akiket szeretek, ugyanúgy, mint az anyám. Kár, hogy csak mostanra sikerült megértenem az érzéseit. Túlságosan későn. Wulf megrázta a fejét, mintha el akarná hessegetni az efféle gondolatokat. Homlokát ráncolva nézett Cassandrára. – Nem hiszem el, hogy erről dumálok, mialatt egy ilyen gyönyörű lány társaságában vagyok. Úgy tűnik, határozottan öregszem, amikor már inkább csak beszélek, ahelyett, hogy a tettek mezejére lépnék. – Hangosan fölnevetett. – Elég volt a morbid gondolatokból! 85

Pandora’s TeAm És erősen magához szorította a lányt. – Miért fecséreljük az időnket ilyesmire, amikor sokkal hatékonyabban is tölthetnénk? – Milyen értelemben hatékonyan? Wulf arcára válaszként hamiskás, barátságos mosoly ült ki, ami teljesen elvarázsolta Cassandrát. – Szerintem a nyelvemet ennél sokkal jobb célokra is használhatnám. Mi a véleményed? Az említett testrészt végigfuttatta a lány torkán, míg végül a füléhez ért, amit harapdálni kezdett. A nyakát súroló lélegzettől Cassandra reszketni kezdett. – Hát igen – lehelte. – Azt hiszem, ez tényleg sokkal jobb felhasználási módja a nyelvednek. A férfi nevetett, ahogy kilazította a ruháját. Lassan, csábító mozdulatokkal lehúzta a lány válláról, és hagyta, hogy a padlóra essen. A textil és a hideg légörvény finoman végigsimította a testét, miközben a ruhadarab lefelé hullt. Ott állt csupasz testtel a férfi előtt, Cassandra önkéntelenül reszketni kezdett. Nagyon különös érzés volt, hogy Wulf, akin még mindig rajta volt a páncélruha, szabadon járathatja rajta a tekintetét. A kandalló tüze játékosan tükröződött a férfi szemében. Csak bámulta az előtte álló nő mesterkéletlen szépségét. Még káprázatosabb volt, mint a legutóbbi álmában. Wulf gyöngéden végigsimította a mellét, hagyta, hogy a bimbó lágyan belesimuljon a tenyerébe. A látvány Sagára, a költészet norvég istennőjére emlékeztette. Elegáns és finom. Gyöngéd. Ezeket a tulajdonságokat mélyen megvetette, amikor még ember volt. Most rabul ejtették. Még mindig nem tudta, mi vitte rá, hogy így kitárulkozzon Cassandra előtt. Nem rá vallott, hogy ilyen szabadon beszéljen az érzéseiről, és a lánynak mégis sikerült elcsábítania. De nem akart itt szerelmeskedni vele. A múltban, ahol rátört az emlékei és a régi mulasztásai fölött érzett bűntudata. A lány ennél jobbat érdemel. 86

Pandora’s TeAm Becsukta a szemét, és a modern kori hálószobája hasonmásába képzelte magukat. Csak pár apró módosítást tartalmazott a helyszín. Cassandra szeme elkerekedett, amikor kissé hátrahúzódva körülnézett. A környező falak tükrösen fényes feketék voltak, fehér szegélyekkel, kivéve a jobbján lévőt, amely a padlótól a mennyezetig érő ablakokból állt. Az ablakok előtti fátyolszerű függönyökbe belekapott a szél, mire a szobában lévő több tucat gyertya lángja táncolni kezdett. De nem aludtak ki. Körös-körül hunyorogtak, mint a csillagok. A szoba közepén hatalmas ágy állt egy emelvényen. A fekete selyemlepedő fölött fekete selyempaplan, azon egy vastag, steppelt ágytakaró. Az ágy díszes kovácsoltvasa bonyolult, szögletes kupolát formázott a négy oszlop körül. A függöny fehér anyagából jutott az ágyra is. Ez szintén szállt a szélben. Most már Wulf is meztelen volt. Fölemelte a lányt a karjába, és odavitte a hatalmas, hívogató ágyhoz. Cassandra felsóhajtott, amikor megérezte a teste alatt a puha matracot, ahogy Wulf felülről ránehezedett. Mintha egy felhőbe süppedne bele. Felnézett, és nevetni kezdett, amikor meglátta a mennyezetre szerelt tükröt, abban pedig, hogy a férfi egy rózsaszálat tart a háta mögött. Aztán a falak egy villanással eltűntek, és a helyükre szintén tükrök kerültek. – Ez most kinek a képzelete? – kérdezte Wulfot, aki a háta mögül előhúzta a virágot, és a lágy szirmokkal végigsimította a duzzadt mellbimbót a jobb keblén. – A miénk, blomster – felelte a férfi, és finoman széttárta a lány combjait, és méretes férfiasságát elhelyezte a lábai között. Cassandra felnyögött a kivételes élvezettől, ahogy Wulf buja, erős teste az övéhez ért. A férfias szőrszálak elegyedtek az övéivel, ami kitörő érzéki élménnyel ajándékozta meg. A férfi kígyózva mozgott fölötte, mint valami sötét, titkos szörny, aki arra készül, hogy élve bekebelezze. A lány figyelte a mozgását a fölöttük lévő tükörben. Milyen különös, hogy az álmaiban éppen ő jelent meg. Hiszen a való életben mindig 87

Pandora’s TeAm olyan elővigyázatos volt. Mindig körültekintően választotta ki, kinek engedi, hogy megérintse. így aztán a képzeletében megszületett ez a káprázatos szerető, ha már a valóságban nem mert volna kapcsolatba lépni vele. A rá váró halálos ítélet miatt nem akarta, hogy bárki beleszeressen, vagy elkezdjen komolyan érdeklődni iránta. Nem akart gyereket szülni, aki aztán gyászolni fogja. Akit magára kell hagynia, rémülten. Űzötten. És a legkevésbé azt szerette volna, hogy egy Wulfhoz hasonló szeretőt hagyjon maga után, akit végtelen szomorúsággal tölt el a halála. Valakit, akinek az a sorsa, hogy a szeme előtt haljon meg, élete virágjában, egy olyan átok miatt, ami ellen semmit sem tehetnek. Az álmaiban azonban szabadon szerethette a testével. Ebben a birodalomban nem volt félelem. Sem ígéretek. Sem szívek, amelyek összetörhetnek. Csak ők ketten és ez a tökéletes perc. Wulf torkát mély nyögés hagyta el, a lány csípőjét harapdálva. Cassandra felsóhajtott, és a kezével megérintette a férfi fejét. Wulf átengedte magát a nyugtató érzésnek, amint tudatosult benne a simogató kéz finomsága. Olyan régóta kutatott saját múltjában az álmain keresztül. Hosszú évek óta igyekezett megtalálni, ki volt az, aki lépre csalta. Soha nem volt az a küldetése, hogy Sötét Vadász legyen. Sohasem ajánlotta fel a lelkét Artemisznek, és a szolgálataiért cserébe nem nyert el egy Bosszú tettet. Wulf szeretett volna találni valakit, aki képes elcsitítani a lelkében a bátyja elvesztése miatti fájdalmat. Egy gyöngéd testet, amelyben megmeríthetné a sajátját, és elfeledkezhetne egy pillanatra arról, hogy ő volt az, aki Eriket rábírta, hogy menjen vele csatázni az otthonuktól távol. Úgy tűnt, Morginne meg tudja adni neki, amire sóvárgott. A nő viszonozta mohó vágyát. De a Sötét Vadásznővel töltött éjszaka utáni reggel minden megváltozott. Vagy az együttlétük alatt, vagy közvetlenül utána 88

Pandora’s TeAm Morginne kicserélte a lelkét. Többé már nem volt halandó, egy teljesen új élet lehetősége nyílt meg előtte. Rosszindulatában Morginne ráadásul megátkozta, hogy soha ne emlékezzen rá egyetlen halandó sem. A nő már nem Artemisz szolgálatában állt, hanem a norvég Loki istennel készült eltölteni az örökkévalóságot. Az elválásukkor a fejére szórt átok a lehető legkegyetlenebb volt, és Wulf azóta sem tudta megérteni, miért sújtotta vele. Még az unokaöccse, Bironulf sem ismerte meg. Wulf teljesen eltűnt volna, ha Acheron Partheno-paeusnak nem esik meg a szíve rajta. A Sötét Vadászok vezetője közölte, hogy senki sem tudja visszafordítani Morginne trükkös csalását, de ő módosítani tud az átkon. Bironulf egy csepp vérével Acheron el tudta érni, hogy azok, akiknek az ereiben ugyanaz a vér csörgedezik, mégse feledkezzenek el róla. Az atlantiszi ezenkívül fizikai hatalommal ajándékozta meg, és megértette vele, hogy halhatatlanná vált, de vannak bizonyos korlátai, például a napfényre való érzékenység. Mivel Artemisz birtokolta Wulf „új” lelkét, nem volt más választása, mint hogy az istennő szolgálatába áll. Artemisz nem is akarta elengedni. Nem mintha Wulf nagyon törekedett volna erre. A halhatatlanságnak megvannak a maga előnyei. A most alatta fekvő lány kétségtelenül egyike volt ezeknek az előnyöknek. Wulf végigfuttatta ujjait a combján, és hallgatta a lélegzetvételét. A lány ízében keveredett a nőiesség a sóval. Az illatában a rózsa és a hintőpor. Ez az illat és íz olyannyira felkavarta a férfi lelkét, amennyire korábban még soha semmi. Hosszú évszázadok óta először ébredtek benne barátságos érzelmek egy nő iránt. Szerette volna megtartani magának. A benne élő viking követelőzni kezdett. Amikor még halandó volt, magával hurcolta volna, és megölt volna mindenkit, aki megpróbál közéjük állni. De a hosszú évszázadok sem vitték közelebb ahhoz, hogy civilizált úriemberré váljon. Elvette, amire szüksége volt. Kivétel nélkül mindig. 89

Pandora’s TeAm Cassandra felkiáltott, amikor Wulf szája megérintette a legérzékenyebb pontját. A testén végigcikázott a vágy. A háta ívbe görbült, és a mennyezeti tükörben figyelte, mi történik. Még soha nem volt része ennél erotikusabb látványban, mint az őt kényeztető férfi hátán megfeszülő izmok. Barna bőrét, erős, meztelen testének minden négyzetcentiméterét jól láthatta, ahogy a férfi őt becézte. Istenem, hihetetlen teste volt! Nem vágyott másra, csak az érintésére. Lábszárát a férfi teste alá igazítva, a lábfejével finoman, teljes hosszában simogatni kezdte a péniszét. A férfi válaszként felnyögött. – Nagyon tehetséges lábad van, villkat. – A lábamnak öröm, hogy téged simogathat – felelte Cassandra gyenge hangon, mert eszébe jutott, hogy most ő maga Piroska, akit mindjárt felfal a Csúf Gonosz Farkas. Együtt nevettek föl. A lány a férfi hajának finom hullámai közé temette a kezét, és hagyta, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. A férfi nyelve volt a világon .i leghihetetlenebb dolog, amit valaha tapasztalt, miköben a teste titkos rejtekén mozgott. Kényeztetett, kalandozott, ízlelt. És amikor Cassandra már úgy érezte, ennél jobb nem jöhet, a férfi hirtelen belémerítette két ujját. A lány szinte abban a pillanatban elérte az eksztázist. Wulf azonban még tovább becézte, egészen addig, míg a tűz égett a testében, és teljesen el nem gyengült a gyönyörűségtől. – Mmm – lehelte a férfi, és távolabbról is szemügyre vette. – Milyen éhes a kiscicám. – Kiéhezett – helyesbített Cassandra, és közelebb húzta magához a férfit, mert szerette volna hasonlóképp végigízlelni a bőrét, mint a férfi az imént az övét. Ajkaival végigsimította a férfi nyakát. Lényének minden része a férfi érintésére szomjazott. Mi lehet az oka, hogy ennyire megőrül a vágytól a férfiért? Pompás példánya nemének. Fenséges. Szexi. Cassandra úgy érezte, még soha nem volt ennyire szüksége senkire. 90

Pandora’s TeAm Wulf nem tudott tovább várni, amikor a lány hozzáért. Magával ragadta a tébolyult sóvárgás. A szenvedély hatalmába kerítette, szinte szédült. Nem habozott tovább, a lányt az oldalára gördítette, és beléhatolt. Cassandra felkiáltott a váratlan gyönyörtől, amely eltöltötte. Még sohasem közeledett hozzá egyetlen férfi sem ebben a pózban. Mintha még a méhében is érezte volna Wulf testét. A fal visszatükrözte, ahogy a férfi újra és újra előrenyomul, egyre mélyebbre és mélyebbre, míg Cassandra legszívesebben felsikoltott volna a kéjtől. A férfi erejét és szilárdságát egyetlen korábbi élményéhez sem tudta hasonlítani. Az erőteljes mozdulatok egyre jobban elgyöngítették, hogy a lélegzete is kihagyott. Egy pillanattal a férfi előtt ért ismét a csúcsra. Wulf kissé eltávolodott tőle, és lefeküdt mellé az ágyra. A szíve még zakatolt a tomboló szenvedélytől. És még mindig nem tudott betelni a lánnyal. Kinyújtotta a karját, és a mellére húzta Cassandrát, hogy minden porcikájával érezhesse a jelenlétét. – Elképesztő vagy, villkat. A lány hozzádörgölődzött az orcájával a férfi mellkasához. – Te sem vagy éppen megvetendő, vilhvulf. A férfi nagyot nevetett, amikor meghallotta újonnan alkotott becenevét. Egyre jobban értékelte a lány szellemességét. Cassandra élvezte a zavartalan nyugalmat a férfi karjai között. Életében először érezte magát teljesen biztonságban. Mintha senki és semmi nem tudna a közelébe férkőzni. Korábban nem ismerte ezt a békességet. Még gyerekként sem. Úgy nőtt fel, hogy mindig rettegnie kellett, mikor kopog be az ajtón egy idegen. Minden ismeretlen lény gyanús volt. Éjszakánként nagy eséllyel egy démon vagy apollita érkezhetett volna, akinek egyetlen célja, hogy őt holtan lássa. Napközben pedig a belépő könnyen lehetett egy felkutatására küldött Doulos. De most valami azt súgta neki, hogy Wulf nem hagyná, hogy fenyegessék. – Cassandra! 91

Pandora’s TeAm Összeráncolta a szemöldökét, amikor egy női hang behatolt az álmába. – Cassandra! Akarata ellenére kiszakadt az álmából, és arra ébredt, hogy a saját ágyában fekszik egyedül. A kopogtatás folytatódott. – Cass! Jól vagy? Felismerte Michelle hangját. Nagy nehezen összeszedte magát annyira, hogy felüljön az ágyában. Megint meztelen volt. Rosszalló tekintettel vette szemügyre a padlón kupacban heverő ruháit. Mi a fene történik itt? Alvajáró lett? – Itt vagyok, Chel - mondta, és fölkelve az ágyról magára öltötte a vörös köntösét. Kinyitotta az ajtót. Ott állt a barátnője, mellette Kat. – Minden oké? – kérdezte újra Michelle. Cassandra ásítva dörzsölte a szemét. – Persze. Csak szundítottam egyet. Igazából nem érezte túlságosan jól magát. Mintha narcolepsiában szenvedne. – Hány óra van? – Fél kilenc, szivi – tájékoztatta Kat. Michelle egyikükről a másikukra nézett. – Bár megígértétek, srácok, hogy eljöttök velem újra az Infernóba, ha nagyon nincs kedvetek, nem muszáj... Cassandra világosan hallotta a hangjában bujkáló csalódottságot. – Nem, nem, dehogyis. Csak gyorsan felöltözöm, és már indulhatunk is! Michelle arca felragyogott. Kat gyanakodva méregette Cassandrát. – Biztos elég fitt vagy hozzá? – Tényleg nagyszerűen érzem magam. Tegnap éjjel nem aludtam túl jól, és szükségem volt egy kis szunyókálásra. Kat durván felhorkant. – Az a hülye Beowulf, amit Chrisszel olvastatok! Kiszippantotta belőled az erőt. Beowulf... rémálom... egy és ugyanaz. 92

Pandora’s TeAm A mondat egy kicsit túl közel járt az igazsághoz. Cassandra minden nyugalma elillant. Idegesen fölnevetett: – Ja, milyen igaz! Mindjárt jövök. Becsukta az ajtaját, és visszament a földön heverő ruháihoz. Mi folyik itt? Talán tényleg rémálmokat okoz a Beowulf olvasása? Lehetséges... Aztán elhessentette a nevetséges ötletet, összeszedte a ruháit, bedobta őket a szennyesbe. Farmert és sötétkék pulóvert vett föl. Készülődés közben egy megérzés cikázott át az agyán. Valami történni fog ma éjszaka. Tudta. Bár benne nem voltak meg az édesanyja varázslatos képességei, azt mindig megérezte, ha valami jó vagy rossz dolog készülődött. Sajnos viszont mire kiderült, hogy a kettő közül melyik, addigra már mindig túl késő volt. De valami egyértelműen történni fog.

93

Pandora’s TeAm

5. fejezet – Üdvözlök mindenkit a kolasiban – szólalt meg halkan Stryker, a poklot atlantiszi szóval nevezve meg. Végigmérte a démonseregek vezetőit, akik minden pillanatban lesték a parancsát, mikor támadjanak. Tizenegyezer éve ő, az Atlantiszi Pusztító fia volt a vezetőjük. Az elitosztag tagjait maga a Pusztító választotta ki a feladatra, és Stryker képezte ki őket. A testvériség Spathi Démonok névvel illette őket. Az apolliták és a Sötét Vadászok is rosszul használták a nevet, mert nem tudták, kik a valódi spathik. Minden démont így hívtak, aki ellen harcoltak. De ez nem felelt meg a valóságnak. Egy valódi spathi teljesen különbözött ettől a gyerekes képtől. Ők nem Apollón gyerekei voltak, hanem Apollón ellenségei, hasonlóképpen az embereké és a Sötét Vadászoké. A spathik már minden görög vagy apollita örökséget maguk mögött hagytak. Ők voltak az utolsó atlantisziak - igen büszkék erre. A halandók és a Sötét Vadászok tudta nélkül több ezren éltek. Mindannyian jóval idősebbek voltak, mint azt a szánalmas emberek, apolliták vagy Sötét Vadászok sejtették. A gyengébb démonok rejtőzködve éltek a földön, a spathik viszont laminákon és egyéb rejtek útvonalakon keresztül jártak át birodalmukból a halandókéba. Az otthonaik egy másik dimenzióban léteztek, Kalosziszban, ahol a Pusztító maga is rejtőzködött, és ahová Apollón fénye sohasem ért el. Mindannyian az ő katonái voltak. A fiai és lányai. Csak néhány kiválasztott tudhatott magáénak egy-egy laminát – ez olyan kegy volt, amelyet a Pusztító nem szívesen gyakorolt. Saját fia, Stryker szabadon járhatott-kelhetett, de ő maga úgy határozott, inkább anyja közelében marad. És ez mit sem változott az elmúlt tizenegyezer év alatt... 94

Pandora’s TeAm Ez alatt az idő alatt alaposan kitervelte ezt a mai éjszakát. Miután apja, Apollón megátkozta őket, és hagyta, hogy Stryker és gyermekei halálnak halálával haljanak, Stryker teljesen az anyjára hagyatkozott. Apollymi mutatta számukra a követendő utat. Megtanította nekik, hogyan fogadhatják be az emberek lelkét a saját testükbe, így biztosítva halhatatlanságukat, annak ellenére, hogy Apollón átka úgy szólt, egyikük sem élheti túl a huszonhetedik születésnapját. Ti vagytok a kiválasztottak – mondta a fiának. – Harcoljatok az oldalamon, és hamarosan újra az atlantiszi istenek kezébe kerül a világ fölötti hatalom! Egészen az óta a nap óta nagy körültekintéssel toborozták az újabb és újabb katonákat a seregbe. A Stryker körül összegyűlt három tucat hadvezér volt a legvitézebb közülük. Mindnyájan arra vártak, hogy a kémeik jelentsék, mikor bukkan újra elő az eltűnt örökösnő. Egész nap elérhetetlen volt számukra. De most, hogy a nap nyugodni tért, megint hozzáférhetővé vált. Most már bármelyik pillanatban nekiindulhatnak az éjszakának, és kitéphetik a szívét. Stryker boldogan dédelgette magában a pompás gondolatot. A terem ajtaja kitárult, és a kinti sötétségből belépett Stryker utolsó túlélő fia, Urian. Ugyanúgy teljesen feketébe öltözött, mint apja, hosszú szőke haját pedig egy fekete bőrszalag tartotta kordában. Ez a fia még szebb volt, mint a többiek, pedig mindnyájan meg voltak áldva a fajukra jellemző szépséggel. Urian mélykék szeme villogott, miközben egy veszedelmes ragadozó büszkeségével, méltóságteljesen vonult be a terembe. Amikor Stryker áthozta a fiát ebbe a birodalomba, meglepve vette tudomásul, milyen különös feladat egy olyan férfi apjának lenni, aki fizikailag ugyanolyan idős, mint ő, holott valójában apafiú kapcsolat van közöttük. Sőt, szövetségesek. És Stryker bárkit megölne, aki a fiát fenyegeti. – Van már valami hír? – kérdezte Uriantól. – Még nincs. A vérvadász azt mondta, elvesztette a nyomát, de hamarosan újra kiszagolja. 95

Pandora’s TeAm Stryker bólintott. A vérvadász kémük hozta előző este a hírt a klubban történt összecsapásról, amelyben több démon elpusztult. Általában mit sem törődtek volna egy efféle csetepatéval, de a vérvadász szerint a démonok „örökös-nő” névvel illették a kiszemelt áldozatot. Stryker a fél világot végigkutatta, hogy megtalálja a nőt. Öt éve Belgiumban majdnem sikerült meggyilkolnia, de a testőre feláldozta magát, így a lány el tudott menekülni. Azóta nyoma veszett. Egyetlen emberük sem tudott beszámolni semmiféle véletlen találkozásról. Az örökösnőben minden jel szerint továbbélt az anyja ereje. Így aztán folytatniuk kellett a játékot. Amely ma véget fog érni. Biztos volt benne, hogy vagy a St. Paulban cirkáló járőrei, vagy az ő szolgálatában álló vérvadász a nő nyomára fognak bukkanni ma éjjel. Megveregette a fia hátát. – Legalább húszfős csapat álljon készenlétben. Semmi esélye sem lesz elmenekülni előlünk. – Összehívom az illuminátusokat. Stryker beleegyezése jeleként bólintott. O maga és a fia is az illuminátusok közé tartozott, harminc társukkal együtt, akik valamennyien a Pusztító testőrei voltak. Mindnyájan hűségesküt tettek az anyjának, hogy egészen addig szolgálni fogják, míg végre el nem hagyhatja a száműzetést, és el nem nyeri a hatalmat a világ fölött. Azon a napon mindnyájan herceggé válnak majd. Akik csak a Pusztítónak tartoznak felelősséggel. Nos, az a nap végre elérkezett. Wulfnak fogalma sem volt arról, mi más vihette az Inferno felé ma este, mint egy kényszerítő belső erő, amelyet nem lehetett elnyomni holmi észérvekkel. Úgy sejtette, az az őrült vágy vezeti, hogy minél közelebb érezze magát ahhoz a lányhoz, aki kísértette az álmaiban. Még most is látta maga előtt szép mosolyát, és érezte engedelmes testét a magáéhoz közel. 96

Pandora’s TeAm Sőt még az ízét is érezte. Gondolatai csak a lány körül forogtak. Olyan érzések és vágyak nyíltak meg a lelkében, amelyeket évszázadok óta hét lakat alatt tartott odabenn. Mi szükség van erre? Mégis, a világon semmit sem áhított jobban, mint azt, hogy újból lássa a lányt. A világon semmi értelme nem volt az egésznek. Annak az esélye, hogy ma is felbukkan ugyanott, nullához közelített. Wulf mégis nekiindult. Szinte önkéntelenül. Mintha elveszítette volna az uralmat maga fölött, és egy láthatatlan kéz vezetné. Leparkolt a kocsijával, és végigsétált a nyugodt utcán, akár egy csöndes fantom a jéggé dermedt éjszakában. A hideg téli szél cibálta a ruháját, és a bőrébe mart. Az is hasonló éjszaka volt, amelyen Artemisz szolgálatába állt. Akkor is keresett valamit. Csak a kutatás tárgya különbözött a mostanitól. Vagy nem is? Bolyongó lélek vagy, aki olyan béke után fut, amelyet sohasem lelhet meg. Egészen addig elveszett leszel, míg saját magadban el nem éred a belső igazságot. Sohasem rejtőzhetünk el saját magunk elől. Az egyetlen reményünk, ha magunkhoz tudjuk ölelni. Egészen máig nem nagyon értette, mit akart ezzel mondani az öreg látnók, amikor próbált magyarázatot kapni tőle, Morginne és Loki hogyan cseréltek lelket. Talán nem is volt rá valódi magyarázat. Wulf úgy érezte, egy abszurd világban él, amely csak egyre különösebbé válik. Belépett az Infernóba. A helyiség kívül-belül feketére volt festve, a fekete falakat pedig színes lángokkal ékesítették. A lángok hátborzongatóan villogtak a klub tompa, táncoló fényei alatt. A tulajdonos, Dante Pontis fogadta a bejáratnál, ahol két „emberével” együtt szedték a belépődíjat, és ellenőrizték az igazolványokat. Ironikus, hogy emberi alakjában a Katagaria párduc pontosan úgy öltözött, mint egy „vámpír”. De Dante viccesnek találta az efféle megoldásokat – ezért választotta a klub nevét is. 97

Pandora’s TeAm Fekete bőrnadrág és vörös meg sárga lángokkal díszített westerncsizma volt rajta. Bő fekete ingét nem tűrte be a derekán. A nyaka körül dús zsabó tekergőzött, és a selyemcsipke a mellére hullt. Hosszú fekete bőrkabátja szintén a XIX. századot idézte. Wulf látta, hogy csupán másolat. Mivel végigélte azt az időszakot, pontosan emlékezett az akkori ruhaviseletekre. Dante hosszú fekete haja szabadon hullott a vállára. – Wulf! – üdvözölte, felvillantva tépőfogait, amelyekről Wulf tudta, hogy nem valódiak, hisz a párducnak csak állati alakjában voltak ehhez hasonló fogai. Így hát csak a fejét ingatta, amikor meglátta őket: – Hát azok meg mik ott? Dante mosolya még jobban szétterült az arcán, ettől a fogai még feltűnőbbé váltak. – A nők megőrülnek érte. Javasolnám, hogy szerezz te is magadnak, de azt hiszem, megelőztél. Wulf fölnevetett. – Nem foglak kiütni náluk a nyeregből. – Ne is! Mégis, a kétségeket félretéve, Wulfnak mindig jólesett eljönnie az Infernóba, még ha a vérvadászok nem szívesen látták itt. Egyike volt azon kevés helyeknek, ahol még emlékeztek a nevére. Persze, az igazat megvallva egy kicsit úgy érezte magát, mint Sam Malone a Cheersből, de sem Norm, sem Cliff nem ücsörgött ott a bárpultnál. Inkább Spike és Switch-blade. A Dante mellett álló „ember” közelebb hajolt: – Egy S. V.? Dante szeme elkeskenyedett. Megragadta, és nekilökte a másik kidobónak. – Vidd hátra ezt az elcseszett árkádiai spiont, és lásd el a baját! A férfi elsápadt. – Mi van? Nem vagyok árkádiai! – Nem egy frászt! – vicsorgott Dante. – Két héttel ezelőtt már találkoztál Wulffal, és ha valóban Katagaria volnál, emlékeznél rá. Csak egy vacak vérpárduc nem képes erre. 98

Pandora’s TeAm Wulf összehúzott szemöldökkel figyelte a támadást. Ezt a sértést minden Katagaria halálosan komolyan gondolta. A vér ebben a szövegkörnyezetben az „ember” szóból származott. Ha valaki ezt az előtagot illesztette állatnevük elé, a Katagariák komoly gyalázkodásként fogták fel, mert arra voltak büszkék, hogy olyan állatok, akik képesek emberi alakot ölteni, nem pedig fordítva. Az egyetlen ok, amiért hajlandóak voltak elviselni, ha vérvadásznak hívták őket, az volt, hogy valóban vadásztak, és árkádiaiakat öltek. Ez utóbbiak pedig olyan emberek voltak, akik képesek állatok formáját felvenni. Arról nem is beszélve, hogy a közülük való férfiak gyakran vadásztak halandó nőkre szexuális célzattal. A szex láthatóan sokkal nagyobb élvezetet okozott nekik emberi alakban, mint állatként, és a férfiaknak e téren csillapíthatatlan étvágya volt. Wulf bánatára a nőnemű vérvadászok, akik vissza tudtak volna emlékezni rá, sohasem kerestek partnert maguknak a fajukon kívül. A férfiaktól eltérően ők azért voltak hajlandóak testi kapcsolatba bocsátkozni valakivel, mert társat kerestek. A férfiak viszont csupán a gyönyör miatt. – Milyen sorsot szánsz neki? – kérdezte Dantétól, amikor a kidobó elrángatta onnan az árkádiait. – Mi közöd hozzá, Sötét Vadász? Én sem ütöm az orromat a te dolgaidba, te se üsd a tiédet az enyémekbe! Wulf magában viaskodott, mit is tegyen, de végül arra jutott, ha az az ember valóban egy árkádiai kém, valószínűleg egyedül is megbirkózik a helyzettel, és nem vágyik segítségre, különösen nem egy Sötét Vadásztól. A vérvadászok rendkívül körültekintően ügyeltek a függetlenségükre, és gyűlölték, ha bárki az ügyeikbe avatkozott. Témát váltott. – Vannak démonok a klubban? – érdeklődött. Dante megrázta a fejét. – De Corbin itt van. Kábé egy órája jött. Azt mondta, minden teljesen le van lassulva. Túl hideg van az utcán a démonoknak. Wulf bólintott, amikor meghallotta a Sötét Vadász-nő nevét, akit rajta kívül a terület őrzésére rendeltek ide. így tehát nem sokáig tud maradni, hacsak Corbin nem áll hamarosan odébb. 99

Pandora’s TeAm Belépett a klubba, hogy üdvözölje. Ma nem voltak fellépők a színpadon. Ehelyett egy DJ szolgáltatott hangos, operához hasonló zenét. Wulf halványan emlékezett rá, mintha Chris az ilyet gótikus métáinak nevezte volna. A klubban sötét volt, eltekintve néhány villódzó stroboszkóptól. Mivel ezek a fények megsemmisítették a Sötét Vadászok speciális látását, Dante így próbálta minimálisra csökkenteni annak esélyét, hogy itt tartózkodásuk alatt a Sötét Vadászok beavatkozzanak a dolgok folyásába. Wulf elővette a napszemüvegét, és fölvette, hátha sikerül csökkenteni kissé a villódzó fények okozta fájdalmat. A táncparketten nagy volt a tumultus, mindenki belefeledkezve mozgatta magát a zene ritmusára. – Üdvözletem. Wulf hátrahőkölt, amikor Corbin hangja hirtelen felcsendült közvetlenül a füle mellett. Ez a nő képes volt az időt és a teret elgörbíteni, és a teleportálás is szerepelt a fegyvertárában. A legnagyobb élvezetet az okozta neki, ha meglepetésszerűen lecsaphatott valakire. A férfi megfordult, és ott találta maga mögött a különleges, vörös hajú szépséget. Corbin, aki halandó életében görög királynőként élt, magas volt, hajlékony és veszélyes. Uralkodói magatartása efelől nem sok kétséget hagyott, és még mindig jól értett hozzá, hogy olyan fennhéjázó felsőbbrendűséggel mérje végig az embereket, hogy azok rögtön legszívesebben elrohannának kezet mosni, mielőtt hozzáérnek. Haláláig igyekezett az országát megmenteni egy barbár horda megszállásától, akik kétségkívül a saját emberei előfutárai voltak. – Helló, Binny – köszöntötte Wulf, a becenevén szólítva, amit csak a nagyon kevés kiválasztottnak engedett meg. A nő megérintette a vállát. – Minden oké? Fáradtnak látszol. – Jól vagyok. – Fene tudja. Lehet, hogy át kellene küldenem Sarát hozzád egy pár napra, hogy helyettesítse Christ, és rendesen a gondodat viselje. Wulf a kezére tette a kezét. Jólesett neki a nő törődése. Sara Addams volt Corbin fegyvernöke. 100

Pandora’s TeAm – Pontosan ez az, amire szükségem van. Egy fegyvernökre, aki nem emlékszik rá, hogy engem kellene kiszolgálnia. – Jaj, tényleg – felelte erre Corbin, és az orrát ráncolva fintorgott. – Elfelejtkeztem erről a kis részletről. – Ne aggódj! Semmi baj Chrisszel. Csak elég rosszul aludtam. – Sajnálom. Wulf felfigyelt rá, hogy jó néhány vérvadász rájuk bámul. – Azt hiszem, elkezdtük idegesíteni őket. Corbin fölnevetett, miközben körbekémlelt a klubban. – Lehet. De azt hiszem, talán inkább ők is ugyanazt érzik, mint én. – Vagyis? – Ma éjszaka valami történni fog itt. Pontosan ezért is jöttem ide. Neked nincs ilyen előérzeted? – Nekem nincsenek effajta képességeim. – Ennek csak örülhetsz, mert nagy szívás. – Corbin ellépett mellőle. – De most, hogy te is itt vagy, inkább megyek, és levegőzöm egyet. Itt hagyom a klubot neked. Semmi szükségem rá, hogy a varázserőm lecsökkenjen. – Akkor hát, később. A nő biccentett, és már ott sem volt. Wulf reménykedett benne, hogy egy halandó sem volt szemtanúja az eltűnésének. Ezután végigsétált a termen. Teljesen kívülállónak érezte magát. Fogalma sem volt róla, mit keres még mindig itt. Milyen ostoba volt, hogy idejött! Itt az ideje, hogy olajra lépjen. Megfordult, és a földbe gyökerezett a lába... Cassandra nagyon furcsán érezte magát ma este az Infernóban. Újra és újra visszatértek az agyába az előző este ugyanitt történt események képei. Még Kat is megérezte, milyen kellemetlenül feszeng. Egyszerre két figyelmeztető hang is lüktetett a fejében. Az egyik sürgette, hogy azonnal menjen innen, a másik pedig arra csábította, hogy maradjon. Kezdett attól tartani, hogy kezdődő skizofrénia jeleit tapasztalja magán. Michelle és Tom odajött hozzájuk. 101

Pandora’s TeAm – Hé, csajok, sajnálom, hogy ezt csinálom veletek, de Tómmal szeretnénk elmenni valami csöndesebb helyre, hogy csevegjünk, nem baj? Cassandra rájuk mosolygott. – Persze, menjetek csak! Érezzétek jól magatokat kettesben! Amint a párocska eltűnt a szemük elől, Katre nézett. – Mi sem akarunk már tovább maradni, nem? – Biztos vagy benne, hogy máris menni akarsz? – Igen, abszolút. Cassandra fölállt a székéről, és fölvette az asztalról a pénztárcáját. Menet közben rángatta magára a kabátját, és nem nézett se jobbra, se balra, amíg egyszer csak bele nem ütközött valakibe, aki mozdulatlanul állt ott, mint egy fal. – Ó, elné... – a szavak elhaltak az ajkán, amikor körülbelül tíz centivel a sajátja fölött meglátta az arcot, amely éjszakánként kísértette. Ő volt az! Szó szerint ismerte már az izmos, lélegzetelállító férfitest minden négyzetcentiméterét. – Wulf? A férfi elképedését szavak le sem írhatják, amint meghallotta a nevét a lány szájából. – Megismersz? A kezdődő pír egyre jobban szétterült a lány arcán, és Wulf megértette... Nem álmok voltak. Cassandra elindult. – Cassandra, várj! A lány ereiben megfagyott a vér, amikor meghallotta a nevét. A férfi tudja, hogy hívják... Futás! Mintha az édesanyja hangját hallotta volna. Ám a parancsot azonnal elnyomta a fejében lényének az a része, amelyik nem akart elfutni a férfi elől. Wulf kinyújtotta kezét a lány felé. Cassandra elakadt lélegzettel bámulta a felé mozduló kezet, és várta, mikor érinti meg végre. Mikor érinti meg valóban. 102

Pandora’s TeAm Mielőtt észbe kapott volna, mit is tesz, az ő keze is a férfi felé mozdult. És éppen, amikor megérintette volna, a válla fölött egy villanásra lett figyelmes. Ahogy alaposabban megnézte, egy különös, tükörszerű képződményt látott a táncparketten. A közepéből egy férfi lépett ki, maga a megtestesült gonosz. Legalább két méter magas testét fekete ruhákba bújtatta, tökéletes arcvonásait rövid, ébenfekete haj keretezte. Minden ízében ugyanolyan jóképű volt, mint Wulf. És akárcsak Wulf, ő is napszemüveget viselt. Fekete bőrdzsekije elején sárga napkorong ragyogott, közepén sárkánnyal. Ez volt az egyetlen színes dolog rajta. Fekete haja ellenére kétségkívül démon volt. A Cassandrában élő apollitaösztön ezt súgta. És ami még rosszabb, több másik démon is követte. Azok mindnyájan szőkék voltak, feketébe öltözve. Természetfölötti vonzerő és férfiasság áradt belőlük. És legfőként: halálos precizitás. Nem azért jöttek, hogy táplálkozzanak. Ölni készültek. Cassandra zihálva hátrahőkölt. Wulf megfordult, hogy lássa, mitől riadt meg ennyire a lány. Érezte, ahogy az állkapcsa elernyed, miközben figyeli, amint a démonok egyre sorakoznak a rejteknyíláson keresztül. Dante futva közeledett a bejárat felől emberi alakban. Feléjük haladtában fokozatosan változott át párduccá. De még mielőtt a közelükbe ért volna, a fekete hajú démon belelőtt egy nyilat. A Katagaria egy nyekkenéssel a földre rogyott, ahogy az elektromosan feltöltött nyíl hatására először párducból emberré, aztán emberből párduccá, majd újra visszaalakult. A bárban kitört a pánik. – Húzzatok védőburkot az emberek emlékezete köré! – kiabálta a DJ a mikrofonba. így figyelmeztette a jelenlévő Katagariákat, hogy össze kell terelniük az embereket, és az éjszaka eseményeivel kapcsolatos emlékeiket át kell alakítaniuk, és meg kell tisztítaniuk. Rutinszerűen mindig ez történt, amikor valami „különleges” eset történt a klubban. Az emberek szorultak leginkább védelmezésre. 103

Pandora’s TeAm A démonok szétszéledtek a teremben, körbevették a klubot, és minden Katagariát megtámadtak, aki a közelükbe merészkedett. Wulf a tömeget keresztülszelve rohant, hogy támadjon. Elkapott egy szőke copfot viselő démont, és körbelendítette. A démon hátrafelé mozdulva igyekezett kiszabadulni a szorításából: – Ez nem a te ügyed, Sötét Vadász! Wulf kihúzott a csizmájából két hosszú tőrt. – Szerintem viszont az. És támadásba lendült, de meglepetésére a démon úgy mozgott, akár a villám. Wulf minden egyes mozdulatát elhárította és viszonozta. Mi a franc ez? Wulf még sohasem látott démont így mozogni. – Ki vagy te? – kérdezte az ellenfelétől. A szőke férfi fölnevetett. – Spathik vagyunk, Sötét Vadász. Csak mi vagyunk igazán halálosak éjnek évadján. Te pedig... – Lekicsinylően végigpásztázta Wulf testét. – Te csak egy szélhámos vagy. Ezekkel a szavakkal megragadta Wulfot a nyakánál fogva, és lehajította a padlóra. Wulf nagy csattanással ért földet. A levegő rémítő szisszenéssel hagyta el a tüdejét, a kések kiestek a kezéből. A démon ráugrott, és ütlegelni kezdte, mintha csak egy rongybaba lenne. Wulfnak végül sikerült leráznia magáról, de nem volt könnyű menet. A teremben mindenfelé folyt a vérvadászok és a démonok közötti csatározás. Wolf féltette Cassandrát. Ahogy odanézett, látta, hogy egy távoli sarokban igyekszik menedéket találni egy szőke nő társaságában. Ki kell juttatnia innen! A démon, akivel küzdött, követte szemével a pillantását. – Apám! – kiáltotta. – Megvan az örökösnő! Wulf kihasználta, hogy ellenfele egy pillanatig másfelé figyel, és hátrébb rúgta a démont. A spathik, mintha egyetlen összefüggő egész lennének, egyszerre fordultak el ellenfeleiktől, és mindnyájan elindultak Cassandra felé, aki a szőke nővel együtt igyekezett elrejtőzni. Szó szerint az égből pottyantak ide, csatarendben. 104

Pandora’s TeAm Wulf rohanva igyekezett megelőzni őket, de mielőtt odaérhetett volna, a szőke felállt. A démonok vezetője azonnal mozdulatlanná dermedt. A szőkeség kinyújtotta a karjait oldalra, mintha csak egy korlátot akarna építeni a démonok és Cassandra közé. Hirtelen ismeretlen eredetű szél tört be a terembe. A démonok nem mozdultak. Közben másik csillogó lejárat nyílt a parketta közepén. – Ezek a laminák – szólalt meg egy horkantással a démon, akivel Wulf a közelharcot vívta. Aztán a szőke nő felé fordult, és a szemét kezdte mereszteni. A spathik arcára kiült a düh, megbontották a csatarendet, és egymás után átlépdeltek a nyíláson visszafelé. A vezető kivételével. Ő rezzenéstelenül bámulta a szőke nőt. – Még nincs vége – vicsorogta. Kat meg sem rezzent. Mintha kőből lett volna, vagy teljes kábulatban. A démonok vezetője hátrafordult, lassan végigsétált a termen a bejáratig. Amint odaért, eltűnt. – Kat? – kérdezte Cassandra a testőrét, miközben igyekezett lábra állni. A szőke nő hátratántorodott. – Istenem, azt hittem, meghalok – suttogta egész testében reszketve. – Láttad őket? Cassandra bólintott, miközben Wulf újra csatlakozott hozzájuk. – Hát ezek meg kik voltak? – érdeklődött Kat. – Spathi démonok – lehelte Cassandra. Hitetlenkedve nézett a másikra. – Mit csináltál velük? – Semmit – felelte Kat ártatlan arccal. – Csak itt álltam. Ti is láttátok. Miért mentek el? Wulf nyugtalankodva nézett Katre. Semmi okuk nem volt rá, hogy elmenjenek. Megnyerték a csatát. 105

Pandora’s TeAm Életében először egy pillanatra átfutott rajta a kételkedés önnön erejével kapcsolatban, hogy vajon képes lesz-e legyőzni őket. Corbin jött oda hozzájuk. – Sikerült elcsípni egyet? Wulf megrázta a fejét, és azon töprengett, vajon a Sötét Vadásznő mikor tért vissza. Még csak az ereje gyengülése sem utalt rá, bár nem csoda, ha nem vette észre, amikor a spathik éppen a szuflát igyekeztek kiverni belőle. Corbin megdörzsölte a vállát, mintha megsérült volna. – Nekem sem. A bejelentés fontosságát mindketten átérezték. Odafordultak Cassandrához. – Téged akartak elfogni? – kérdezte Wulf. Cassandra láthatóan nagyon kényelmetlenül érezte magát. – Menj, ellenőrizd, mi a helyzet Dantéval és az embereivel – mondta Wulf Corbinnak. – Én utánanézek az itteni dolognak. Corbin elviharzott, Wulf pedig újra odafordult a lányhoz. – Hogy lehet az, hogy emlékszel rám? De a válasz annyira egyértelmű volt, hogy föl sem kellett volna tennie a kérdést. – Apollita vagy, igaz? – Hát, vérvadász nem volt, az egyszer biztos. Azokat mindig eltéveszthetetlen légkör veszi körül. Cassandra lesütötte a szemét, és suttogva válaszolta: – Félig. Wulf káromkodni kezdett. Minden világos. – Tehát te vagy az apollita örökösnő, akit meg kell ölniük, hogy feloldódjon az átok? – Igen. – Ezért törtél rám az álmaimban? Abban bíztál, így majd megvédelek? Cassandra sértett, dühös pillantása majd felnyársalta a férfit. – Én ugyan nem csináltam veled semmit, nagyfiú. Te jelentél meg az én álmomban! Na, ez aztán szép! 106

Pandora’s TeAm – Jól van, oké. Az a helyzet, hogy nem jött be. Az én feladatom az, hogy a magadfajtákat megritkítsam, nem pedig az, hogy védelmezzelek. Magadra maradtál, hercegnő! Sarkon fordult, és öles léptekkel elindult. Cassandra nem tudta eldönteni, hogy jól pofon vágja-e, vagy sírásban törjön ki. Ehelyett inkább utánament és megállította. – Csak a rend kedvéért, nincs szükségem sem rád, sem senkire, hogy őrizzen, és semmi pénzért nem kérnék meg olyasvalakit, hogy segítsen, aki a népem számára maga a Sátán. Csak egy hidegvérű gyilkos vagy, semmivel sem jobb, mint a démonok, akire vadászol. Sőt, nekik legalább még van lelkük. Wulf arca megkeményedett, lesöpörte a karjáról Cassandra kezét, és újra elindult kifelé. Cassandra legszívesebben sikoltozott volna, hogy ilyen rosszul alakult minden. És ekkor ráébredt, hogy lényének egy darabja megkedvelte a férfit. Hiszen olyan gyöngéd volt az álmaiban. Kedves. Annyira az elképzelései szerint való. Ez a férfi nem lehet ugyanaz, mint aki az álmaiban szerepelt. A való életben szörnyű alak. Rettenetes! Végigpásztázta a klubot a tekintetével. Az asztalok összevissza voltak dobálva, és a Katagariák igyekeztek mindent rendbe tenni. Micsoda rémálom kerekedett ebből! – Gyere – szólalt meg Kat –, hazaviszlek, mielőtt a démonok visszatérnek. Igen, Cassandra másra sem vágyott, mint hogy hazaérjen. Minél előbb el akart feledkezni erről az éjszakáról, és ha Wulf meglátogatja, akkor arról is. Ha azt hiszi, a spathik elképesztően kemény ellenfelek, akkor nincs fogalma arról, mit is jelent keménynek lenni. A csapat a hallban várta, míg Stryker Apollymi elé járult. O volt az egyetlen spathi, akit a színe elé engedett. Apollymi temploma volt a legpompásabb épület Kalosziszban. A fekete márvány még az alvilági, halovány fényben is csillogott. 107

Pandora’s TeAm A templom belsejében két rosszindulatú ceredon őrködött – a fejük kutyáé, a testük sárkányé, skorpiófarokkal. Mindketten rámorogtak Strykerre, de a helyükön maradtak. Már régóta tisztában voltak vele, hogy ő az egyike annak a négy lénynek, akiket a Pusztító a közelébe enged. Amikor belépett a terembe, az anyját két Charonte démon társaságában találta, akik a kanapén ülő asszony két oldalán álltak a kanapé mellett. A jobbján ült Xedrix, a személyi testőre, akinek tengerészkék bőre volt, a szeme pedig vibráló sárga. Testéhez hasonló árnyalatú kék hajfürtjei közül két fekete szarv kandikált ki, a szárnyai sötétvörösek voltak. Mozdulatlanul állt, az egyik kezét Apollymi vállától nem messze nyugtatta a támlán. A másik démon alacsonyabb kasztból származott, de anyja valamilyen okból mégis nagyon ragaszkodott Sabinához. Hosszú, zöld haja volt, amely remekül illett sárga bőréhez. A szeme ugyanolyan színű volt, mint a bőre, a szarva és a szárnyai furcsa árnyalatú narancsszínben pompáztak. A démonok alaposan szemügyre vették, de meg sem moccantak, és meg sem szólaltak, amíg az anyja a gondolataiba merülve ült. Az ablakok nyitva voltak, ki lehetett látni a kertre, ahol csak fekete virágok nőttek, így állítva emléket Stryker bátyjának. A Pusztító másik fia sok évszázaddal ezelőtt meghalt, és Apollymi a mai napig gyászolta. Ugyanannyira, mint amennyire annak örült, hogy Stryker viszont él. Hosszú, már-már fehérbe hajló szőke haja tökéletes hullámokban borult a vállára. Annak dacára, hogy ősöreg volt, az arca egy húszas éveinek közepén járó gyönyörű fiatal nőé volt. Áttetsző ruhájának feketéje szinte összeolvadt a kanapé színével, nem lehetett eldönteni, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik. Mozdulatlanul ült, és kifelé nézett, az ölében egy fekete szaténpárnát tartott. – Ki akarnak szabadítani. Szavai hallatán a fia megállt egy pillanatra: – Kik? – Azok az ostoba görögök! Azt hiszik, ettől majd rögtön melléjük állok. – Apollimi keserűen fölnevetett. 108

Pandora’s TeAm Stryker kényszeredetten elmosolyodott a gondolatra. Az anyja engesztelhetetlenül gyűlölte a görög panteont. – Vajon sikerülni fog nekik? – Nem, az Elektus megállítja őket. Mint mindig. A Pusztító a fiára nézett. A szeme olyan halovány volt, mintha egyáltalán nem lenne színe. A szemhéja jégszerűen csillogott, és áttetsző bőre gyöngyházszínben játszott, amitől finom, törékeny küllemet nyert. De valójában semmi törékenység nem lakott benne. A nevének megfelelően ő maga volt a pusztítás. A családja minden tagját a halál birodalmába száműzte, ahonnan sohasem fognak tudni visszafordulni. Korlátlan varázsereje volt, és csak árulással tudták Kalosziszban bebörtönözni. Figyelemmel kísérheti a halandó világ történéseit, de nem vehet részt bennük. Stryker és a többi démon a rejtekajtón keresztül kibe tudtak járkálni a két birodalom között, de Apollymi nem volt rá képes. Egészen addig, míg az atlantiszi pecsétet fel nem törik, de Strykernek fogalma sem volt róla, hogyan fogjon neki. Az anyja sohasem árulta el neki. – Miért nem öltétek meg az örökösnőt? – kérdezte. – Az Abadonna megnyitotta a kaput. Az anyja ismét halotti csöndben ült egy darabig, mint valami viaszbáb. Néhány másodperc múlva fölnevetett. A hangja lágy volt, és kedves, dallamosan rezgett a levegőben. – Hát, ez ügyes, Artemisz – mondta ki aztán hangosan, amire gondolt. – Kezdesz tanulni. De ez sem mentheti meg az életedet, vagy a tetves öcsédét, akit annyira védelmezel. Fölemelkedett a kanapéról, letette a párnát, és odalépkedett Strykerhez. – Megsérültél, m'giosl Stryker szívét mindig boldogság töltötte el, amikor Apollymi a fiának szólította. – Nem. Xedrix odalépett a Pusztító mellé, és valamit súgott a fülébe. Az hangosan így felelt: 109

Pandora’s TeAm – Nem. Az Abadonnát ne érje bántódás. Hánykolódik a lelke, kihez legyen hűséges, és én nem fogok visszaélni a kedvességével, mint más istennők, akiknek a nevét most ki sem mondom. Ebben a kérdésben ártatlan, ezért ne kapjon büntetést. A Pusztító két ujjával dobolni kezdett az állán. – Inkább az a kérdés, hogy az a ribanc Artemisz mit forral a fejében! Becsukta a szemét. – Katra! – szólította suttogva az Abadonnát. Néhány másodperc múlva undorodva felhorkant. – Nem akar jelentkezni... Jól van – tette hozzá azon a hangon, amiről Stryker tudta, hogy áttöri a birodalom határait, és Katra is remekül hallani fogja. – Védelmezd csak Artemisz és Apollón örökösét, ha ez a dolgod. De engem nem állíthatsz meg. Senki sem állíthat meg. Újra odafordult Strykerhez. – El kell különítenünk Katrát az örökösnőtől. – Hogyan? Ha az Abadonna nyitva tartja az átjárót, tehetetlenek vagyunk. Tudod, hogy muszáj átlépnünk rajta, ha megnyílik. A Pusztító ismét fölnevetett. – Strykerius, még mindig nem tanultad meg, hogy az élet egy sakkjátszma? Ha úgy lépsz, hogy a parasztot akarod védeni, a királynő ott marad ebek harmincadjára! – Azaz? – Az Abadonna nem lehet ott mindenhol egyszerre. Ha nem tudod elcsípni az örökösnőt, támadj meg valami mást, ami fontos az Abadonna számára. Stryker mosolygott. – Reméltem, hogy ezt mondod.

110

Pandora’s TeAm

6. fejezet Cassandra olyan dühös volt, hogy azt sem tudta, mit tegyen. Illetve valójában pontosan tudta. De az az lett volna, hogy Wulfot megkötözi egy szobában, és egy seprűnyéllel ütlegeli. Vagy ami még jobb, egy tüskés bottal! Sajnos még Kattel együtt sem lenne elég erejük hozzá, hogy legyűrjék azt az ocsmány fajankót. Miközben Kat hazafuvarozta a lakásába, küzdenie kellett, hogy el ne kezdje sikoltozva szidni azt a gyengeelméjű alakot, akibe annyi jóérzés sem szorult, mint egy marharépába. Csak most ébredt rá, milyen meggondolatlanul megnyílt az álmaiban szereplő Wulf előtt. Mennyire átadta magát neki. Soha nem volt az a fajta, aki mindenkiben megbízik maga körül, főleg nem a férfiakban. És őt mégis szívesen befogadta a szívébe meg a testébe. Mennyire... Hirtelen elakadt a fejében a szóáradat, mert egy váratlan gondolat elterelte a figyelmét. Várjunk csak... A férfi is emlékezett az álomra. Azzal vádolta őt, hogy megpróbált... – Hogy nem jutott ez eszembe, amikor még a klubban voltunk? – kiáltott fel Cassandra. – Miről beszélsz? Cassandra ránézett Katre, akinek az arcán visszatükröződtek a műszerfal fényei. – Emlékszel rá, mit mondott Wulf a bárban? Emlékezett rám az álmaiból és én is emlékszem rá az enyémekből. Szerinted lehetséges, hogy nem is álom volt, hanem valóság? – Wulf ott volt a bárban? – kérdezte Kat szemöldökét ráncolva. – A Sötét Vadász, akiről álmodoztál, ott volt ma este? Mikor? 111

Pandora’s TeAm – Hogyhogy nem láttad? – kérdezte Cassandra. – A dulakodás után odajött, és ordibált velem, mert apollita vagyok. – Az egyetlen lény, aki odajött hozzánk, a démon volt, szivi. Cassandra már éppen szóra nyitotta a száját, hogy replikázzon, amikor eszébe jutott, amit Wulf mondott arról, hogy őt mindenki elfelejti. Uram atyám, bármi volt is az oka, a testőre is úgy elfeledkezett a Vadászról, mintha sosem találkoztak volna. – Oké – felelte inkább, és újra nekifutott. – Ne foglalkozzunk Wulffal, hogy ott volt-e, vagy sem. Ugorjunk a másik kérdéshez. Szerinted az álmaim lehetnek valóságosak? Létrehozhatta őket például valamiféle alternatív tudat? Kat hangjából enyhe bosszúság érződött: – Öt évvel ezelőtt még azt sem hittem el, hogy vámpírok valóban léteznek. Aztán te mutattad meg, hogy rosszul gondoltam. Ha a te bizarr életedről van szó, én azt mondom, bármi megtörténhet. Ez igaz. – Oké, de én még senkiről sem hallottam, aki meg tudta volna csinálni. – A franc se tudja. Például emlékezz vissza arra, amit az Alomvadászokról mondtak. Hogy be tudnak hatolni az álmokba. Lehet, hogy esetleg ehhez is van valami közük? – Fogalmam sincs. Talán. De a dream-hunter.com-on azt olvastuk, hogy ők maguk tudtak bejutni mások álmaiba. Arról nem volt szó, hogy két embert összehoznak egy álomban. – Na, jó, de ha ők az álom istenei, semmibe sem kerül nekik elintézni, hogy két ember találkozzon a birodalmukban. – Miről beszélsz, Kat? – Csak arról, hogy talán jobban ismered Wulfot, mint képzeled. Talán minden, amit vele kapcsolatban álmodtál, igaz volt. Miközben St. Paul felé autózott, Wulf alig tudott koncentrálni. Csak Cassandra járt a fejében, és elárulva érezte magát. – Hát ez remek – dörmögte maga elé mogorván. A hosszú évszázadok során először bukkant végre egy megfelelő nőre, aki 112

Pandora’s TeAm emlékszik is rá, erre kiderül, hogy egy apollitával hozta össze a sors - az egyetlen faj, aki teljes tabu a számára. – Mekkora marha vagyok! Megcsörrent a telefonja. Előhalászta és fölvette. – Mi történt? Megrándult, amikor meghallotta Acheron Parthe-nopaeus erős akcentusát a vonal túlsó végén. Amikor Ash igazán feldühödött, mindig visszatért az atlantiszi kiejtéshez. Wulf úgy döntött, legjobb lesz, ha adja az ártatlant. – Tessék? – Most hívott Dante, és elmesélte, mi történt ma a klubjában. A te verziód hogy szól? Wulf fáradtan sóhajtott. – Fogalmam sincs. Felnyílt egy rejtekajtó, és ott termett egy csapat démon. A vezetőjüknek egyébként fekete haja volt, csak úgy mondom. Eddig azt hittem, ilyen nincs. – Nem a saját hajszíne. Nekem elhiheted. Stryker megismerkedett a L'Oréal termékpalettájával. Wulf lehúzódott az útról, mert ez a kis érdekesség úgy hatott rá, mintha egy forró pengéjű kést húztak volna végig a gerincén. – Te ismered ezt a srácot? Acheron nem válaszolt. – Corbinnal mindketten hagyjátok békén Strykert és az embereit. Volt valami Acheron hangjában, amitől Wulf vére megfagyott az ereiben. Ha nem ismerte volna jobban, megesküdött volna rá, hogy Acheron valóban óva akarja inteni. – Csak egy démon, Ash. – Nem, ő nem csak egy démon, és nem azért jelent meg itt, mert enni akar, mint a többiek. – Hogy érted ezt? – Hosszú sztori. Na, figyelj, én most nem hagyhatom itt New Orleanst. Itt is van egy nagy adag szarság, amit meg kell oldanom. Ennek is valószínűleg az az oka, hogy Stryker elkezdett mozgolódni. Tudja, hogy össze vagyok zavarodva. 113

Pandora’s TeAm – Oké, tényleg ne izgasd magad miatta. Még sosem találkoztam olyan démonnal, akit ne tudtam volna legyőzni. Acheron helytelenítően felmordult. – Hallgass ide még egyszer, fiacskám. Pontosan most találkoztál eggyel, és hidd el, semmiben sem hasonlít azokhoz, akikkel eddig futottál össze. Ha találkoznak, Desideriusz úgy néz rá, mint egy félénk kölyökpatkány. Wulf hátradőlt az ülésben, miközben a forgalom elzúgott mellette. Biztosan tudta, hogy a másik sokkal többet tud annál, mint amit hajlandó megosztani vele. Persze, Acheron ebben nagymester volt. Mindig rejtegetett titkokat a Sötét Vadászok elől, magáról pedig semmiféle személyes információt nem volt hajlandó elárulni. Talányos, pimasz és nagy hatalmú – ez Acheron, a legidősebb Sötét Vadász, akihez mindannyian fordulhattak, ha információra vagy tanácsra volt szükségük. Kétezer éve kezdte a démonvadászatot, teljesen egyedül, a Sötét Vadászok segítsége nélkül. Atyavilág, ez az ember már akkor javában élt, amikor a démonokat megalkották. Ash sok olyasmiről tudott, amivel kapcsolatban a többiek csak találgattak. És most Wulfnak válaszokra volt szüksége. – Hogy lehet, hogy erről a manusról sokkal többet tudsz, mint magáról Desideriuszról? – kérdezte. Ash természetesen nem válaszolt. Pontosan erre számított. – A párducok azt mondták, hogy egy nővel láttak ma este. Cassandra Petersszel. – Te is ismered? Ash már megint a füle botját sem mozdította a kérdésre. – Meg kell védened. – Baromság! – csattant fel Wulf, dühösen a tudattól, hogy az a nő már így is kihasználta. Semmi kedve nem volt egy újabb esélyt adni neki arra, hogy megkavarja az eszét. Sohasem állhatta, ha valaki játszadozni próbált vele, és miután Morginne úgy kihasználta és elárulta, arra már a legkevésbé sem volt szüksége, hogy egy újabb nő füttyszavára táncoljon. – Egy apollita. – Tisztában vagyok vele. Mindenáron meg kell védeni. 114

Pandora’s TeAm – Miért? Wulf határtalan elképedésére, ez olyan kérdés volt, amelyre Acheron válaszolt. – Mert a világ sorsa az ő kezében van, Wulf. Ha meghal, a démonok létezése lesz a legkisebb problémánk. Hát, Wulf nem éppen ezt szerette volna hallani ma éjszaka. Belemorgott a telefonba. – Annyira utálom, amikor ilyesmivel akarod tömni a fejemet. – Egy pillanatra elhallgatott, mert egy újabb gondolat furakodott az agyába. – Ha annyira fontos személy, te miért nem vagy itt, hogy megvédd? – Főként azért, mert ez nem a Bufjy, a vámpírok réme, és nem egy Hellmouth-t kell védelmezni. A könyökömig ülök az Armageddonban itt New Orleans-ban, és még én sem vagyok rá képes, hogy egyszerre két helyen legyek. Mostantól a nőt te őrzöd. Ne okozz csalódást! És legjobb meggyőződése ellenére Wulfnak végig kellett hallgatnia, amint Acheron megadja Cassandra címét. – És figyelj csak, Wulf! – Mondd csak! – Észrevetted már valaha, hogy a megváltást, akárcsak a kocsi kulcsot, mindig ott lehet megtalálni, ahol a legkevésbé keresed? Wulf rosszalló arckifejezéssel fogadta Ash titokzatos szavait. Tényleg nagyon-nagyon furcsa férfi. – Ez meg mi a francot akar jelenteni? – Majd meglátod. – Ezzel letette a telefont. – Annyira utálom, amikor Orákulumot játszik! – morogta Wulf összeszorított foggal, miközben visszafordult a kocsival, és elindult megkeresni Cassandra lakását. Ezt a szívást. Az, hogy ilyen közel kelljen lennie a nőhöz, aki ennyire nagy hatással van rá, pontosan az utolsó volt a vágyai listáján. A nőhöz, akiről tudta, hogy a való életben soha nem érintheti meg. Az még nagyobb hiba lenne, mint az, amit eddig elkövetett. Egy apollita. Wulf az utóbbi tizenkétszer száz évét nem mással töltötte, mint azzal, hogy a fajtájára vadászott. És mégis, Cassandra olyan mély hatással volt rá, hogy hirtelen mindenről elfeledkezett. 115

Pandora’s TeAm Vajon mit kellene tennie? Hogyan tudja tartani magát a Sötét Vadász fogadalomhoz és távol tartani magát tőle, amikor valójában semmi másra nem vágyik, mint hogy karjába vegye a lányt, és kipróbálja, vajon a való életben is olyan jó íze van, mint az álmaiban... Kat alaposan átvizsgálta a lakást, mielőtt megengedte, hogy Cassandra bezárja az ajtót. – Miért vagy olyan ideges? – kérdezte Cassandra. – Hiszen legyőztük a démonokat. – Lehet – felelte erre Kat. – De folyamatosan itt szól a fejemben az a figyelmeztető hang, amelyik azt ismételgeti, hogy még nincs vége. Van egy olyan érzésem, hogy a barátaink visszatérnek. Nagyon hamar. Cassandra korábbi idegessége megduplázódva tért vissza. Túlságosan szoros volt a küzdelem ma este. Már maga a puszta tény, hogy Kat nem volt hajlandó szembeszállni a démonokkal, ehelyett megbújt az egyik sarokban, mutatta, hogy ezek a fickók szokatlanul veszélyesek. Cassandra még mindig nem tudta eldönteni, vajon Kat miért rángatta el előlük. Egyikük sem lapult még senki és semmi elől. Egészen máig. – És szerinted mit csináljunk? – kérdezte végül Cassandra. Kat háromszor bezárta a bejárati ajtót, és elővett egy kis fegyvert a kézitáskájából. – A térdünk közé hajtjuk a fejünket, és búcsúzóul megcsókoljuk a saját seggünket. Cassandra kissé megütközött. Nem egészen ezt a választ várta. – Tessék? – Á, semmi! – Kat bátorítóan rámosolygott, de fölösleges erőfeszítés volt, mert Cassandra szinte meg sem látta. – Telefonálok egyet, oké? – Jó. Cassandra bement a szobájába, és igyekezett nem az édesanyja halálának éjszakájára gondolni. Az anyja akkor egész nap furcsa érzésekkel küszködött, amelyektől elszorult a gyomra. Akárcsak most az övé. 116

Pandora’s TeAm Nem érezte magát biztonságban. Még sohasem élt át a maihoz hasonló démontámadást. Ezek a démonok nem táplálkozni vagy játszadozni jöttek ma este a klubba. Speciális kiképzésben részesültek, és úgy mozogtak, mintha pontosan tudnák, hol találják őt. Mintha pontosan tudnák, ki is ő. De hogyan lehetséges ez? Akár most is rábukkanhatnak? Elöntötte a pánik. Odament az öltözőasztalához, és kihúzta a felső fiókot. Egy kisebb fegyvergyűjteményt rejtett, többek között azt a tőrt, amelyet az édesanyja emberei adtak át neki. Fogalma sem volt róla, vajon hány ember tart magánál tőrt a biztonság kedvéért, de az biztos, hogy nem sok olyan ember létezik, aki olyan körülmények között nőtt fel, mint ő. A derekára erősítette a tőr hüvelyét, és elrejtette az alsó csigolyáinál. Lehet, hogy néhány hónapon belül úgysem kerülheti el a halált, de el volt szánva arra, hogy egy pillanattal előbb sem adja meg magát, mint szükséges. A bejárati ajtó felől kopogást hallott. Kióvakodott a szobájából, és átment a nappaliba, arra számítva, hogy ott találja Katet, aki ugyanolyan kíváncsian lesi, vajon ki a váratlan látogatójuk. De Kat nem volt ott. – Kat? – hívta Cassandra, és pár lépést tett testőre szobája felé. Senki sem válaszolt. – Kat? A kopogás folytatódott, és egyre követelődzőbbé vált. Cassandrát egyre jobban elfogta a rettegés. Odament Kat szobájához, és egy lökéssel kitárta az ajtót. A szoba üres volt. Tökéletesen üres. Semmi jele nem volt annak, hogy Kat valaha is járt volna benne. Cassandra szíve egyre hevesebben kalapált. Talán Kat kiment valamiért a kocsihoz, és kizárta magát? Visszaosont az ajtóhoz. – Kat? Kat, te vagy az? – Kat? Igen, engedj be! 117

Pandora’s TeAm Cassandra idegesen fölnevetett a saját hülyeségén, és kinyitotta az ajtót. Nem Kat állt odakint. A sötét hajú démon vigyorgott rá kintről. – Hiányoztam, hercegnőm? – szólalt meg Kat hangján. Cassandra nem tudta elhinni, hogy ez történik vele. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Ilyesmi a filmekben történik, nem a való életben. – Ki vagy te? Egy elcseszett Terminátor? – Nem – felelte amaz nyugodtan, immáron a saját hangján. – Én vagyok a Hírnök, aki előkészíti az utat a Pusztító számára. És Cassandra felé kapott. A lány hátralépett. A démon nem tudott belépni a házba hívás nélkül. Cassandra hátranyúlt, előhúzta a tőrt, és levágta a démon karját. Az nagy szisszenéssel hátraugrott. Cassandra megpördült, amikor megpillantott egy másik alakot mögötte. Egy másik démon volt az. A mellkasába szúrta a tőrt, mire a démon fekete-arany színű felhőként összeomlott. Egy másik árnyék közelített felé. Cassandrának egy pördüléssel sikerült Strykert hátralöknie, de az nem tűnt el teljesen az ajtóból. Inkább csak még jobban eltorlaszolta. – Gyors vagy – jegyezte meg, miközben karja Cassandra szeme láttára begyógyult. – Azt el kell ismerni. – És ez még semmi! Démonok közelítettek feléjük minden irányból. Vajon hogy juthattak be az otthonába? De Cassandrának nem volt ideje ezen töprengeni. Pillanatnyilag csakis a túlélésre szabad koncentrálnia. A következőt, aki odaért hozzá, térddel rúgta hátra, és küzdelembe bocsátkozott a következővel is. Stryker hátrébb állt, és figyelte őket, mintha szórakoztatná a verekedésük látványa. Egy újabb démon is támadásba lendült, aki hosszú, szőke lófarokban viselte a haját. Cassandra hátralökte. Aztán, amikor megmozdult, hogy beledöfje a tőrt, Stryker egyszer csak ott termett a semmiből, és megragadta a karját. – Senki sem támadhatja meg Uriant. 118

Pandora’s TeAm Cassandra felsikoltott, mert Stryker kitépte a kezéből a tőrt. Megmozdult, hogy megüsse a démont, de amikor a pillantásuk találkozott, hirtelen minden gondolata darabokra hullott. A démon szeme különös, örvénylő szürke színben játszott. Hipnotikus táncba kezdett, látványától Cassandra megbénult, és mintha az agya helyére egy nagy tál zabkása került volna. A harcos amazon elnémult benne. Stryker arcán alattomos vigyor terült szét. – Látod, mennyivel egyszerűbb, ha nem csatározol? – kérdezte. Cassandra érezte a leheletét a nyakán. Valami titokzatos erő arra késztette, hogy oldalra hajtsa a fejét, mintha felkínálná lüktető nyaki erét, amely a rémülettől majdnem szétrobbant. A lány lelkében belül mintha sikoltozva szólongatta volna valaki, hogy ismét harcba szálljon ellenük. De a teste nem engedelmeskedett. Stryker dörögve hahotázott, mielőtt a fogát Cassandra nyakába mélyesztette volna. A lány felszisszent a metsző fájdalomtól. – Zavarok? Cassandra halványan fölismerni vélte Wulf hangját az agyát elborító ködön keresztül. Valami erő ellökte tőle Strykert. Néhány másodperc még beletelt, mire Cassandra tudatáig eljutott, hogy Wulf erősen hátrarúgta a démont. Aztán a karjába kapta Cassandrát, és rohanni kezdett. A lány feje majdnem hátracsuklott a nagy sietségben, alig tudta a nyakát tartani, miközben a nagy, sötétkék Expedition felé futottak, amelybe a férfi betuszkolta. Abban a pillanatban, hogy Wulf is becsapta maga után az ajtót, valami hangosan nekicsapódott a járműnek. A sötétségből a kocsi fölött egy nagy fekete sárkány bontakozott ki a semmiből. – Engedd el a nőt, és megmarad az életed! – szólalt meg a sárkány Stryker hangján. Wulf válaszként rükvercbe tette a terepjárót, és kilőtt. A szörnyeteget odébb söpörte. 119

Pandora’s TeAm Az rikoltozott, és lángcsóvát lövellt feléjük. Wulf továbbhajtott. A sárkány felrepült, majd zuhanórepülésben közeledett feléjük, aztán ismét fölfelé fordult, és az égbolt egy pontján eltűnt egy aranyszínű, csillogó felhőben. – Ez meg mi a frász volt? – kérdezte Wulf. – Apostolos volt az – mormogta Cassandra, igyekezvén felülkerekedni a kábulaton. – Ő az atlantiszi Pusztító fia, teljes hatalmú isten. Ezt baszhatjuk. Wulf undorodó hangot hallatott. – Szivi, én ugyan nem basztam még senkivel csók nélkül, márpedig ennek a ripacsnak annyi esélye sincs, hogy csókolózzak vele, mint egy körömpiszoknak, tehát még nem baszhatjuk. Ám, amikor az Expeditiont hirtelen nyolc, motoron ülő démon vette körül, újra át kellett gondolnia a mondottakat. Három teljes másodpercet szánt erre. Aztán vad nevetéssel végigmérte támadóikat. – Tudod, miért nagyszerű egy ilyet vezetni? – Nem. Wulf belehajtott a kocsijával három motorba, és letaszította őket az útról. – Egy démont ugyanolyan könnyen agyon lehet csapni, mint egy szúnyogot! – Hát, igen, mindkettő kártékony vérszívó dög, úgyhogy mindent bele! Wulf oldalról ránézett a lányra. Valaki, aki képes megőrizni a humorérzékét a halál árnyékában is. Ez tetszett neki. Úgy tűnt, hogy a maradék néhány démonnak elment tőle a kedve, hogy Mad Maxet játsszon, és hátrébb húzódtak a kocsitól. Wulf figyelte a visszapillantó tükörben, amint eltűnnek a szeme elől. Cassandra megkönnyebbült sóhajjal feljebb tornászta magát az ülésben. Kikémlelt az ablakon, és próbálta kideríteni, merre tűntek el a démonok. Semmi nyomuk nem maradt. – Micsoda éjszaka! – szólalt meg halkan, amikor kitisztultak a gondolatai, és visszaemlékezett a lakásában történtekre. Aztán hirtelen 120

Pandora’s TeAm egész valóját elöntötte a rémület, mert eszébe jutott, hogy Kat azóta sem bukkant fel. – Állj! Vissza kell mennünk! – Miért? – A testőröm – szólalt meg Cassandra, és megragadta a férfi karját. – Fogalmam sincs, mi történt vele! Wulf tekintetével továbbra is az előttük kanyargó utat pásztázta. – Ő is a lakásban volt? – Igen... vagyis talán. – Cassandra elhallgatott, mert végig kellett gondolnia a dolgot. – Nem vagyok benne teljesen biztos. Kiment, hogy telefonáljon egyet a szobájában, és nem volt ott, amikor bementem, hogy megkérjem, jöjjön oda velem együtt a bejárati ajtóhoz. Elengedte Wulf karját. Félelem és szomorúság járta át a szívét. Mi van, ha történik Kattel valami azután, hogy ennyi évet eltöltöttek együtt? – Szerinted megölték? Wulf ránézett, aztán sávot váltott. – Fogalmam sincs. O az a szőke nő, aki a bárban is veled volt? – Igen. Wulf elővette a telefonját az övéről, és felhívott valakit. Cassandra jobb híján a körmét rágcsálta várakozás közben. Alig hallotta a vonal túlsó végén beszélőt. – Helló, Binny – köszöntötte Wulf. – Szükségem van egy kis segítségre. Most jöttem el a Minnesotai Egyetem Sherwood koleszából, és nem lehet tudni, hogy volt-e, vagy nem haláleset. – Ránézett Cassandrára, de a szeméből semmit sem lehetett kiolvasni arra nézvést, valójában mit gondol vagy érez. – Ja, ma tényleg tobzódtak a dögök! És te a felét még nem is tudod! – Átvette a telefont a másik kezébe. – Mi a barátnőd neve? – Kat Agrotera. Wulf összeráncolta a homlokát. – Vajon honnan olyan ismerős a neve? – Aztán továbbadta az információt a vonal túlsó végén lévő illetőnek. – Az istenit – csattant fel rövid kis csönd után. – Szerinted lehet, hogy van köztük valami kapcsolat? 121

Pandora’s TeAm Megint elnézett Cassandra irányába. De a tekintete most baljóslatúan villogott. – Fogalmam sincs. Ash kérte, hogy vigyázzak rá. A testőre neve meg Artemiszhez kötődik. Lehet, hogy csak valami véletlen? Cassandra erre fölvetette a fejét. Ezelőtt még sohasem gondolt rá, hogy Kat vezetékneve ugyanaz, mint amivel sok más név között az ókori görögök Artemiszt illették. Annak idején Görögországban találkoztak Kattel, miután ő elmenekült Belgiumból egy nagy csapat démonnal a sarkában. Egy éjjel segített neki egy harc során, Kat akkor azt mondta, hogy amerikai, aki azért utazott azon a nyáron Görögországba, hogy föllelje görög gyökereit. Az már csak hab volt a tortán, hogy kiderült, Kat nagy szaktekintély a harcművészetek terén, aki nem riad vissza a robbanószerek használatától sem. Cassandra közölte vele, hogy éppen egy új testőrt keres a korábbi helyett, és Kat azonnal igent mondott neki. „Egyszerűen imádom, ha megbüntethetem a gonoszokat” – vallotta be neki akkor. – Én sem tudom. Oké. Te nézd meg Katet, én meg elviszem magamhoz Cassandrát. Majd szólj, mit találtál. Köszi! – Letette, aztán visszarakta a mobilt az övére. – Mit mondott? Wulf nem felelt a kérdésre. Illetve csupán kitérően. – Azt mondta, az Agrotera Artemisz egyik görög neve. Azt jelenti „erő”, illetve „erdei vadász” Erről tudtál? – Egy keveset igen. – Cassandra lelkében halvány remény ébredt. Ha ez igaz, talán az istenek mégsem hagyták teljesen cserben a családját. Talán mégis van számára remény a jövőben. Talán mégis van jövője. – Azt gondoljátok, talán Artemisz küldte Katet, hogy védelmezzen? A férfi szorosabban markolta a kormányt. – Gőzöm sincs, mit gondoljak erről. Artemisz szószólója azt mondta, hogy te vagy a kulcs a világvégéhez, és védelmeznem kell téged... – Mégis mit értesz azalatt, hogy „a kulcs a világvégéhez”? – vágott közbe Cassandra. Wulf ugyanolyan meglepetten nézett a lányra, mint az őrá. 122

Pandora’s TeAm – Tehát te nem tudsz erről? Aha, most már minden világos. A Sötét Vadászok nyilvánvalóan szeretnek füvezgetni. – Nem. Igazság szerint most éppen azon tűnődöm, hogy egyikünknek, ha nem mindkettőnknek, le kéne tenni a vízipipát, és elölről kezdeni az egész éjszakát. Wulf halkan fölnevetett. – Ha nem lenne lehetetlen, hogy drogot használjak, teljesen egyetértenék. Cassandra fejében száguldoztak a gondolatok. Vajon van abban valami igazság, amit a férfi az imént mondott? – Nos, ha igazad van, és én vagyok a kulcs a világ további létéhez, akkor a helyedben azonnal végrendelkeznék. – Miért? – Mert nekem kevesebb, mint nyolc hónapom van még hátra. Akkor leszek huszonhét éves. Wulf hallotta a hangjából kiszűrődő elfogódottságot, miközben beszélt, és teljesen át tudta érezni a bánatát. – De hiszen azt mondtad, csak félig vagy apollita. – Igen, de még nem ismertem egy félapollitát sem, aki túlélte volna az átkot. Te igen? Wulf megrázta a fejét. – Csak a vérvadászok élik túl az apollitaátkot. Cassandra csöndben ült, bámulta a forgalmat az ablakon keresztül, és a ma esti eseményeken töprengett. – Várjunk csak – szólalt meg hirtelen, amikor eszébe jutottak a házába érkező démonok. – Hogy tudott bejönni hozzám az a fickó? Eddig úgy tudtam, hogy a démonok nem léphetnek be a házadba anélkül, hogy odainvitálnád őket. Wulf válasza nem volt éppen megnyugtató: – Kiskapu a rendszerben. – Tessék? – kérdezett vissza Cassandra, akinek mindkét szemöldöke összeszaladt. – Hogy érted azt, hogy „kiskapu”? Wulf rákanyarodott az autópályáról egy lehajtóra. 123

Pandora’s TeAm – Az istenek ajándéka. Ugyanazon a kijáraton, amin keresztül bejuthatnak a plázákba és a különféle nyilvános helyekre, képesek belépni a lakásokba és a házakba is. – Hogyan? – A plázáknak, bérházaknak és hasonlóknak mindig van egy tulajdonosa. És amikor ez a személy vagy cég megengedi, hogy az épülete tárt kapukkal várja, hogy sok ember sokféle céllal fölkeresse, valójában egy kozmikus meghívást intéz a világ minden lényéhez, a démonokat is beleértve. Na, ez aztán hihetetlenül klassz! Cassandra csak nagyokat pislogott a megrázkódtatástól. – Ezt csak most mondod? Miért nem közölte ezt velem valaki már korábban? Abban a tudatban éltem, hogy biztonságban vagyok. – A testőrödnek tudnia kellett volna róla. Már ha tényleg Artemisz embere. – Akkor talán mégsem az. Tudod, akár egy hétköznapi ember is lehet. – Ja, egy hétköznapi ember, aki feltartja a kezét, és az összes spathi démon visítva menekül! Ebben volt némi ráció. Talán. – Kat azt mondta nekem, fogalma sincs, miért futamodtak meg. – És nem sokkal utána magadra hagyott, mielőtt megjelentek volna... Cassandra a kézfejével megdörzsölte a szemét, mert kezdte felfogni, mire céloz a férfi. Lehet, hogy Kat tényleg a démonoknak dolgozik? Vajon Artemisz élve vagy halva szeretné őt elkapni? – Ó, istenem, tehát senkiben sem bízhatok, igaz? – sóhajtott fáradtan. – Üdvözöllek a való világban, hercegnő. Az egyetlen személy, akiben bárki megbízhat, az saját maga. Cassandra egyszerűen nem akarta, hogy ez igaz legyen, de a ma esti események után mégis hajlott rá, hogy higgyen benne. Lehetséges volna, hogy Kat tényleg elárulta őt, mindazok után, amiken keresztülmentek együtt? – Fantasztikus, ez egyszerűen szuper – suttogta. – Árulj el nekem valamit! Visszabújhatok az ágyba, és elölről kezdhetem ezt az egész napot, mintha meg sem történt volna? 124

Pandora’s TeAm Wulf kurtán fölnevetett. – Sajnálom, nincs újabb életed! Cassandra durcás pillantást vetett rá. – Öregem, te aztán tudod, hogyan kell megnyugtatni valakit! A lány figyelte a szembejövő autókat, és azon töprengett, mit tegyen. Hogy legalább megpróbálja megérteni, mi is történt ma este. Wulf közben kivitte a városból egy komoly birtokra, Minnetonkától nem messze. A területen található házakat az ország leggazdagabb emberei lakták. A férfi ráfordult egy bekötőútra, amely olyan hosszú volt, hogy Cassandra egyáltalán nem látta a végét. Az út melletti, másfél méter magas hóbuckák sem sokat lendítettek a dolgon. Wulf megnyomott egy gombot a napellenző mellett. A vaskapu szélesre tárult. Cassandra ajkát lassú, elismerő sóhajtás hagyta el, amikor megjelent előttük a távolban a férfi „háza”. A „palota” szó jobban fedné a lényeget, és tekintve, hogy az apja háza sem volt éppen egy patkánylyuk, ez nem volt kevés. Az épület ezredfordulós hangulatot árasztott a nagy görög oszlopokkal és a kerttel, amelyben a téli hó és fagy ellenére most is ott álltak a szobrok. A férfi végighajtott a kanyargós felhajtón, és beállt egy öt autó számára tervezett garázsba, amelyet úgy alakítottak ki, hogy egy istállóra hasonlítson. A garázsban állt Chris Hummere (elég nehéz lett volna nem észrevenni a rajta díszelgő VIKING feliratot), két oldtimer Harley, egy fényesen csillogó Ferrari és az igazán vagány Excalibur. A helyiségben olyan tisztaság volt, mintha egy szalonban lennének. A világon minden, a koronát formázó dombornyomott díszítéstől a márványpad lóig azt hirdette: „legvadabb álmaidban sem képzeltél ilyen gazdagságot”. Cassandra tágra nyílt szemmel nézett körül. – Sikerült elég távolra kerülnöd attól a fjord melletti kicsi kőháztól. Talán mostanra már úgy látod, a gazdagság nem is olyan rossz dolog. Miután Wulf leparkolta a szabadidős autót, összevont szemöldökkel nézett a lányra. 125

Pandora’s TeAm – Emlékszel erre? Cassandra végigfuttatta tekintetét a férfi testén, egészen az ellenállhatatlan fejétől a fekete motoros csizmába bújtatott lábujjakig. Bár még mindig dühös volt rá, nem tudta elnyomni magában, hogy milyen lehengerlő hatással van rá a tudat, hogy egy ilyen lélegzetelállító férfi közelében lehet. Ahhoz képest, mekkora seggfej, igazán pompás példánya volt nemének. És ha már a seggnél tartunk, az sem volt éppen rossz látvány. – Minden álomra emlékszem, amiben együtt voltunk. Wulf arca még jobban elködösödött. – Akkor tényleg valamit csináltál a fejemmel. – Szó sincs róla! – csattant fel erre Cassandra, mert megbántva érezte magát a hangnem és a feltételezés miatt. – Semmi ilyesmit nem tettem. Igazából te voltál az, aki engem belerángatott ebbe az egészbe. Wulf kiszállt a kocsiból, és becsapta maga mögött az ajtót. Cassandra szorosan követte. – D'Aria! – kiáltotta a férfi fölfelé, a mennyezet irányába. – Hozd le ide a seggedet! Most! Cassandra elképedt, amikor halványkék köd csillant meg Wulf mellett, és egy gyönyörű fiatal nő jelent meg. Hollófekete hajával és világoskék szemével majdnem úgy nézett ki, mint egy angyal. Megállt Wulffal szemtől szemben, arca semmiféle érzelmet nem tükrözött. – Ez már megint elég durva volt, Wulf. Ha lennének érzéseim, beléjük gázoltál volna. – Sajnálom – felelte erre bűnbánóan a férfi. – Nem akartam udvariatlan lenni, de szeretnék tudni valamit az álmaimról. D'Aria Wulfról Cassandrára nézett, aki ekkor megértette, miről van szó. Az álomvadászok egyikével áll szemben, akikről a dreamhunter.com-on olvasott. Minden álomvadásznak fekete haja és halványkék szeme van. Az alvás görög isteneit Zeusz egyszer megátkozta, ezért egyikük sem volt képes érezni. Mindazonáltal gyönyörűek voltak. Éteriek. És bár D'Aria háromdimenziós, áthatolhatatlan volt, körülötte csillogás látszott. 126

Pandora’s TeAm Valami, amiből a szemlélő tudta, hogy nem ugyanannak a valóságnak a része, mint a szobában lévő tárgyak. Cassandrát hirtelen elkapta a szinte gyermeki vágy, hogy kinyújtsa a kezét, és megérintse a görög istennőt, hogy lássa, a teste húsból van-e, vagy valami másból. – Ti ketten találkoztatok az álmodban? – kérdezte D'Aria Wulfot. Wulf bólintott. – Valóság volt? D'Aria felszegte a fejét, és meghányta-vetette magában a választ. Halvány szemével merengőn, fáradtan nézte őket. – Ha mindketten vissza tudtok rá emlékezni, akkor igen. – Tekintete élesebbé vált, amint Wulfra nézett. – De nem mi követtük el. Mivel az én gondjaimra vagy bízva, egyik Oneroi sem avatkozna az álmaidba anélkül, hogy nekem ne szólna róla. – Egészen biztos vagy benne? – kérdezte a férfi nyomatékkal. – Igen. Ez az egyetlen szabály, amelyet mindnyájan betartunk. Ha egyikünket kirendelik egy Sötét Vadász őrzésére, a többiek sohasem keverednek bele, kivéve, ha közvetlenül meg nem kérik rá őket. Wulf szemöldöke a már megszokott ráncba szaladt. Cassandra már azon kezdett gondolkozni, hogy vajon a „valódi” Wulf képes-e másféle arckifejezést magára erőltetni, mint ezt a baljós, intenzív nézést. – Hogyan lehetséges, ha egyszer a gondjaidra vagyok bízva, hogy nem tudsz az álmaimról, amelyekben ő is szerepelt? D'Aria megrántotta a vállát. Cassandra számára inkább kínosnak tűnt a gesztus. Látszott, hogy a mozdulatot előtte gondosan begyakorolta. – Nem idéztél meg az álmaidban, és nem is sérültél meg. Nem volt szükséged a gyógyító erőmre. Nem kémkedek a tudatalattidban, ha nem muszáj, Wulf. Az álom magánügy, és csak a gonosz skotik törnek be olyan helyekre, ahol semmi keresnivalójuk. Ezután D'Aria Cassandra felé fordult. – Érints csak meg, Cassandra. – Honnan tudod a nevemet? – Mindent tud rólad – szólalt meg Wulf. – Az álomvadászok egyszerűen átlátnak rajtunk. 127

Pandora’s TeAm Cassandra habozva megérintette D'Aria kezét. Meglepően lágy és meleg volt. Emberi. De emellett különös elektromosságot érzett, amint közelített hozzá, mintha elektrosztatikusán fel lenne töltődve. Hallatlanul megnyugtató volt a közelsége. – Ebben a birodalomban nem is különbözünk olyan nagyon – szólalt meg D'Aria csöndesen. – Valóban nincsenek érzelmeid? – érdeklődött Cassandra. – Néha sikerül éreznünk valamit, röviddel azután, miután egy halandó álmában jártunk. Egy kis ideig még megmaradhat a képességünk, ha elszipkázunk tőletek néhány érzelmet. – A skotik hosszabb ideig tudnak élősködni az érzéseinken – tette hozzá Wulf. – Ebből a szempontból hasonlítanak a démonokra. Csak a lelkek helyett az érzelmeket szipolyozzák. – Energiavámpírok – szólalt meg Cassandra. D'Aria bólintott. Cassandra egészen sokat olvasott az álom vadászokról. Míg a Sötét Vadászokról szinte semmit sem lehetett találni, addig az Önerőiről hatalmas mennyiségű antik szöveg élte túl az évszázadokat. Az álom isteneit gyakran emlegették a görög irodalomban, ellentétben a gonosz skotikkal, akik az alvó embereken élősködnek, akikről szinte nem is volt szó. Cassandra csak annyit tudott róluk, hogy rettegtek tőlük az ősi civilizációkban. Annyira, hogy legtöbben a nevüket sem ejtették ki, nehogy éjfélkor kéretlen látogatásban részesüljenek. – Esetleg Artemisz tehette? – vetette föl most Wulf. – Miért tenne ilyesmit? – kérdezett vissza D'Aria. Wulf megmoccant. – Úgy tűnik, Artemisz próbálja védelmezni a hercegnőt. Megtörténhet, hogy emiatt elküldte az álmaimba? – Szerintem szinte bármi megtörténhet. Cassandra hirtelen lelkesedéssel hallgatta D'Aria szavait, és szívébe váratlan reménysugár költözött. – Lehetséges, hogy nem kell meghalnom a következő születésnapomon? D'Aria hűvös tekintetéből semmivel sem lehetett több biztatást kiolvasni, mint a szavaiból. 128

Pandora’s TeAm – Gyermekem, ha jóslatot szeretnél hallani tőlem, nem jó helyen kopogtatsz. A jövőnkkel mindannyiunknak saját magunknak kell találkoznunk. Amit tőlem hallasz, az lehet az igazság is, és lehet, hogy egy fikarcnyi igazság sincs benne. – De az igaz, hogy minden félapollitának is meg kell halnia a huszonhetedik születésnapján? – kérdezősködött tovább Cassandra, hátha mégis sikerül kicsikarnia valami választ az istennőből. – Erre is csak az Orákulum tud válaszolni. Cassandra csalódottan lehunyta a szemét. Csak egy icipici reményt szeretett volna. Némi útmutatót. Egyetlen további évet még. Bármit. De láthatóan túlságosan nagyravágyó volt. – Köszönjük, D'Aria – szólalt meg Wulf mély, erőteljes hangon. Az álomvadász feléjük biccentett, és eltűnt. A leghalványabb jele sem maradt, hogy az imént még velük volt. Egyetlen nyom sem. Cassandra körbenézett az elegánsan berendezett garázsban, amelyet olyasvalaki birtokolt, aki időtlen idők óta élt. Azután lenézett a kicsi pecsétgyűrűre, amelyet a jobb kezén viselt. Néhány nappal a halála előtt kapta az édesanyjától. A gyűrű szülőről gyermekre szállt a családjában egészen azóta, hogy legelső felmenőjük idő előtt porrá vált. Hirtelen harsány nevetésben tört ki. Wulf zavartan figyelte vidámságát. – Minden rendben van? – Nem – felelte a lány, és próbálta visszanyerni a hidegvérét. – Azt hiszem, a mai nap eseményeit kezdem egyre nehezebben feldolgozni. Mintha átléptem volna Rod Seriing Alkonyzónájába. Wulf homlokán ismét elmélyültek a ráncok. – Ezt hogy érted? – Nos, lássuk csak – kezdte Cassandra, és ránézett aranyszínű Harry Winston órájára. – Még csak este tizenegy, de már voltam a klubban, amelynek a tulajdonosai, úgy tűnik, valami alakváltoztató párducok. Ott egy vámpírokból álló bérgyilkoscsapat és valaki, aki állítólag egy isten, az életemre tört. Miután hazamentem, ugyanazok a bérgyilkosok és ugyanaz az isten újra megtámadtak, megfejelve egy sárkánnyal. Egy Sötét Vadász megmentett. A testőröm vagy egy istennő szolgálatában 129

Pandora’s TeAm áll, vagy nem. Az imént pedig elbeszélgettem egy álomistennővel. Durva egy nap, nem? Cassandra egy halvány mosolyt látott Wulf szája szegletén, legelső alkalommal azóta, hogy igazi testi valójában találkozott vele. – Számomra egy teljesen átlagos napnak tűnik – szólalt meg. Közelebb lépett a lányhoz, és megvizsgálta a nyakán Stryker harapásának a nyomát. Cassandra érezte az ujjai melegét a bőrén. Érintése megnyugtató és gyengéd volt. Eltelve a férfi illatával, egy pillanatra eltöltötte a vágy, hogy visszautazzanak az időben, és újra barátságot kössenek. Wulf csak nagyon apró vérnyomot látott a lány ingén. – Úgy néz ki, már szinte be is gyógyult a seb. – Tudom – felelte Cassandra halkan. Az apolliták nyálában véralvadást segítő anyag van, ezért folyamatosan szívniuk kell a vért, miután felnyitnak egy sebet. Máskülönben a seb még azelőtt bezárulna, hogy alkalmuk lenne táplálkozni. A zselészerű anyag arra is alkalmas volt, hogy megvakítson egy embert, ha az apollita a szemükbe köpte. Hálás volt, amiért a harapás nem kapcsolta össze Strykerrel egy életre. Csak a vérvadászoknak volt meg ez a képessége. Wulf befejezte a vizsgálódást, hátrébb lépett, és bevezette a lányt a házába. Nem volt egészen biztos benne, vajon miért is ő kapta a feladatot, hogy őrködjön Cassandra biztonsága fölött, de amíg Acheron másként nem határoz, el fogja látni kötelességét. Kit érdekelnek az érzések! Amikor éppen odaértek az ajtóhoz, megszólalt a telefonja. Fölvette, a vonal másik végén Corbin szólt bele. – Megtaláltad Katet? – Még szép – felelte Corbin. – Azt mondta, hogy csak kiment, és kivitte a szemetet, aztán mire visszaért, látta, hogy Cassandra eltűnt. Wulf Cassandrát is tájékoztatta, aki láthatóan kissé összezavarodott az információtól. – Mi legyen Kattel? – kérdezte Wulf a lányt. – Eljöhet ide? 130

Pandora’s TeAm Persze. Majd ha fagy. Nincs az az isten, hogy Katet Chris vagy az otthona közelébe engedje, amíg nem tud meg többet róla és a családjáról. – Hé, Bin, ott maradhat veled egy darabig? Cassandra zöld szeme dühösen összeszűkült, ahogy ránézett a férfira. – Nem ezt kértem. Wulf feltartotta a kezét, hogy elhallgattassa. – Oké – szólt a telefonba. – Felhívlak, miután itt minden elrendeződött. – És letette. Cassandrát bosszantotta a férfi viselkedése. – Utálom, ha lepisszegnek! – Nézd – felelte erre a férfi, és visszacsíptette a telefonját az övére –, nem fogom a barátnődet ideengedni a házamba, Christopher közelébe, amíg nem tudok meg róla többet. Ha kell, a saját életemet bármikor kockára teszem, de az övét semmi pénzért. Érthető? Cassandra habozott, mert eszébe jutott, hogy Wulf mit mesélt neki az álmában Chrisről és arról, mit jelent neki a fiú. – Bocsánat, ez nem jutott eszembe. Tehát ő is itt lakik veled? A férfi bólintott, és felkapcsolta a villanyt a hallban. Cassandra jobb oldalon egy lépcsőt látott, balra pedig egy kisméretű fürdőszobát. Kicsit távolabb volt a konyha. Nagy és tágas helyiség, patikatisztaságú és nagyon modern. Wulf felakasztotta a kulcsait egy kis akasztóra a sütő mellett. – Érezd otthon magadat. Van sör, bor, tej, gyümölcslé és ásványvíz a hűtőben. Aztán megmutatta Cassandrának, hogy a mosogató fölött találja a poharakat és a tányérokat. Kimentek a konyhából, és a férfi lekapcsolta a villanyt, mielőtt átvezette volna a lányt egy nyitott, hívogató nappaliba. Cassandra két fekete bőrkanapét, egy hozzájuk illő fotelt és egy dohányzóasztalkaként funkcionáló díszes, középkori ezüstládát látott. Az egyik falat a hifi berendezés foglalta el, nagyképernyős tévé, hangfalak, DVD-lejátszó és videó, nem beszélve a rengeteg különféle videojátékról. 131

Pandora’s TeAm Cassandra a fejét csóválta, amint elképzelte a hatalmas termetű, súlyos viking harcost, amint éppen ezekkel játszik. Egyáltalán nem illett a természetéhez és a viselkedéséhez, hiszen mindent túl komolyan vett. – Te szoktál ezekkel játszani? – Csak ritkán – felelte Wulf mély hangon. – Leginkább Chris szereti az ilyesmit. Én inkább a számítógép előtt szeretek lazítani. A lány alig tudta visszafogni magát, hogy fel ne kacagjon, amint elképzelte, amint Wulf éppen „lazít”. A férfi ehhez túlságosan is energikus volt. Wulf levette a kabátját, és összehajtva letette a kanapéra. Cassandra hallotta, amint valaki a folyosón a nappali felé lépked. – Hé, nagyfiú, nem láttad... – Chris hangja elhalt, amikor belépett a szobába. Tengerészkék pizsamaalsó és egy fehér póló volt rajta. A szája tátva maradt. – Helló, Chris! – köszöntötte Cassandra. Chris perceken keresztül képtelen volt megszólalni, csak nézett egyikükről a másikra. Amikor végre megszólalt, hangjában rosszallás és düh elegyedett. – Nem és nem és nem. Ez így nem oké! Végre találok magamnak egy csajt, aki hajlandó közel engedni magához, erre te hazahozod magadnak? Ekkor elsápadt az arca, láthatóan valami új gondolat ötlött fel benne. – Kérlek, mondd, hogy magadnak hoztad, és nem nekem! Ugye, nem játszod megint a kerítőt? Esküszöm, karóba húzlak álmodban, ha mégis! – Elnézést – szólt közbe Cassandra. Chris panaszáradata, amely látszólag nagyszerűen szórakoztatta Wulfot, elhalt. – Ha nem vennéd észre, én is itt állok. Mégis, mit képzelsz, milyen nő vagyok én? – Nagyon kedves vagy – vágta ki magát gyorsan Chris –, de Wulf rettentően hatalmaskodó, és igyekszik mindenbe erőnek erejével belerángatni az embereket, amiről úgy látja, hogy tenniük kellene. Wulf felhorkant. – Akkor téged miért nem tudlak erőnek erejével rávenni, hogy végre nemzzél egy örököst? – Látod? – Chris győzelemittasan fölemelte a kezét. – Én vagyok az egyetlen ember a világtörténelemben, akinek egy saját, külön bejáratú 132

Pandora’s TeAm viking kerítő próbálja összehozni a legjobb partit. Istenem, mennyire jó lett volna, ha apám termékenyebb! Cassandra fölnevetett, amikor a Chris által mondottakat elképzelte. – Viking kerítőnő? Chris undorodva felsóhajtott. – Elképzelésed sincs róla... Egy pillanatra elhallgatott, és összehúzott szemöldökkel rájuk meredt. – Mit keres itt Cassandra, Wulf? – Én vagyok a védelmezője. – Mitől védelmezed? – A démonoktól. – Az egészen nagyoktól – igyekezett megvilágítani Cassandra. Chris sokkal jobban fogadta a hírt, mint a lány képzelte. – Tud rólunk? Wulf bólintott. – Nagyjából mindent tud. – Ezért kérdezősködtél a dark-hunter.com-ról? – fordult Chris Cassandrához. – Igen. Meg akartam találni Wulfot. Chris azonnal gyanakodni kezdett. – Minden rendben, Chris - igyekezett megnyugtatni Wulf –, Cassandra nálunk marad egy darabig. Nincs mit titkolnod előtte. – Halálbiztos vagy benne? – Igen. Ettől Chris egészen felvidult. – És tényleg démonokkal harcoltatok, srácok? Bárcsak én is ott lehettem volna. Wulf még azt is alig meri megengedni, hogy egy vajkést a kezembe vegyek. Cassandra jót nevetett. – De tényleg – nyomatékosította Chris. – Rosszabb, mint egy tyúkanyó. És hány démont sikerült kettőtöknek elpusztítani? – Egyet sem – morogta Wulf. – Sokkal erősebbek voltak, mint az átlagos lélekrablók. 133

Pandora’s TeAm – Ettől neked boldognak kellene lenned – felelte Chris Wulfnak. – Végre találtál valakit, akivel egészen addig harcolhatsz, míg egy csepp kiontanivaló véred marad. – Odafordult Cassandrához. – Elmesélte Wulf az ő kis problémáját? A lány szeme elkerekedett, miközben megpróbálta elképzelni, milyen „kis” problémája lehet a férfinak. Pillantása öntudatlanul Wulf ágyékánál landolt. – Hé – csattant fel rögtön a férfi –, ilyen problémám nekem sohasem volt! Csak neki. – Baromság! – paprikázódott fel Chris. – Nekem sincsenek ott gondjaim. Az egyetlen problémám az, hogy folyamatosan itt huhogsz körülöttem, hogy mikor fekszem már le valakivel! Na, bumm! Cassandra a legkevésbé sem örült, hogy errefelé kanyarodott a beszélgetés fonala. Egyszerűen kicsit több információ volt a kelleténél. – Mégis, milyen problémáról beszéltek? – Ha ki mégy ebből a szobából, akkor mire elérsz a folyosó végére, már arra sem fogsz emlékezni, hogy egyáltalán találkoztatok. – Ó – felelte Cassandra –, szóval erről. – Igen, erről. – Ez nem probléma – szólalt meg Wulf, és keresztbefűzte karjait a mellkasán. – Ő emlékszik rám. – Ó, atyám – fakadt ki Chris, és az arca eltorzult – szóval egy rokont próbáltam megkörnyékezni? Elég beteges fejlemény. Wulf a szemeit forgatta. – Cassandra nem a rokonunk. Chris egy másodpercre megkönnyebbültnek látszott, de aztán megint elborult az arca. – Akkor még rosszabb. Végre találtam egy csajt, aki nem tartott totál lúzernek, és erre veled jön haza? Nincs ebben némi kis kicseszés a sors részéről? Hirtelen elhallgatott, és ismét felderült az arca, mintha eszébe jutott volna egy sokkal jobb gondolat. – Várjunk csak! Mit is dumálok itt? Ha ő emlékszik rád, akkor szabad vagyok! Váúúú! – Elkezdett táncikálni a kanapé körül. 134

Pandora’s TeAm Cassandra elképedve nézte az összevissza, ritmustalan mozdulatokat. A fiúnak tényleg egyértelműen arra volt szüksége, hogy Wulf egy kicsit jobban szabadjára engedje. – Ne kezdj nagyon örvendezni, Christopher – szólt rá Wulf, és kitért a fiú elől, amikor az odapördült elé, és próbálta őt is bevonni a táncba. – Az a helyzet, hogy apollita. Chris kővé dermedt, és azonnal leült. – Lehetetlen. Találkoztam vele nappali fényben, és nincsenek tépőfogai sem. – Félapollita vagyok. Chris olyan hirtelen mozdulattal ugrott Wulf háta mögé, mintha attól tartana, hogy Cassandra azonnal lakmározni kezd belőle. – És mik a terveid vele? – Egy időre a házam vendége lesz. Te pedig azonnal csomagolj be! – Wulf a folyosó felé akarta tessékelni a fiút, de az nem volt hajlandó megmoccanni. – Máris felhívom a Tanácsot, hogy evakuáljanak. – Miért? – Mert Cassandra nyomában jár egy randa démon, akinek nagyon szokatlan képességei vannak. Nem szeretném, ha bajod esne a tűzharcban. Chris furcsa pillantást vetett rá. – Nem vagyok már kisbaba, Wulf. Nem kell rögtön elrejteni az első jelre, ha a dolgok esetleg kevésbé unalmasra fordulnak. Chris igyekezete ellenére Wulf arca felöltötte a türelmes, totyogó gyerekét dorgáló szülő kifejezését. – Nem fogom kockára tenni az életedet. Eredj pakolni! Chris megvető mormogást hallatott. – Átkozom azt a napot, amikor Morginne beléd plántálta egy öregasszony lelkét! Rosszabb vagy, mint egy anya valaha lehetne! – Christopher Lars Eriksson, mozgás! – Wulf hangja olyan rémisztően harsant, hogy Cassandra szabályszerűen felugrott. A fiú unottan, üres tekintettel nézett. Nagyot sóhajtott, és végigsétált a folyosón abba az irányba, amerről jött. 135

Pandora’s TeAm – Esküszöm – morogta dühösen Wulf, olyan halkan, hogy a fiú aligha hallhatta meg –, vannak pillanatok, amikor legszívesebben a szuszt is kiszorítanám belőle. – Úgy beszélsz vele, mintha négyéves lenne. A férfi olyan baljós tekintettel fordult felé, hogy Cassandra hátrálni kezdett a haragja elől. – Ehhez semmi közöd. Cassandra feltartotta a két kezét, és hasonló arckifejezéssel nézett vissza a férfira. – Elnézést, Mr. Macsó, de jobb lesz, ha más hangnemben beszélsz velem. Nem vagyok a ribancod, aki könyörög, ha üvöltesz. Nem kötelező itt maradnom. – De igen, kötelező. Cassandra hitetlenkedő pillantással nézte. – Én nem így gondolom, és ha nem tünteted el a hangodból a dühöt, amikor velem beszélsz, már csak a hátsó felemet fogod látni, amint kisétál azon az ajtón. – A bejárati ajtóra mutatott. A férfi válaszként felé küldött mosolya gonosz volt, és hideg. – Próbáltál már valaha elfutni egy viking elől? Hát akkor csak figyelj, és megtudod, mi az oka, hogy a nyugat-európaiak maguk alá csináltak, ha csak meghallották a nevünket. Szavai hallatán Cassandra reszketni kezdett. – Nem mered megtenni. – Próbáld csak ki, hátha mégis. Cassandra nagyot nyelt. Talán mégsem kellene ennyire makacsnak lennie. Ó, a fenébe! Ha a férfi csatát akar, ő áll elébe. Egy olyan nő, aki egész életében a démonok ellen harcolt, kész rá, hogy bármelyik Sötét Vadásszal megküzdjön. – Hadd emlékeztesselek rá, Mr. Viking-Harcos-Barbár-Gengszter, hogy amíg a te őseid a tüzért és egy kis kajáért nap mint nap kockára tették az életüket, addig az enyémek uralkodtak az elemek fölött, és fölépítettek egy olyan birodalmat, amelynek még a modern világ sem ér poros nyomába sem. Ne is próbálkozz vele, hogy azzal rémisztgess, mire vagy képes. Ezt nem vagyok hajlandó bevenni sem tőled, sem mástól. Érthető? 136

Pandora’s TeAm A lány megdöbbenésére, Wulf fölnevetett, és elé tornyosult. Szeme sötéten, veszedelmesen villogott, a látványtól Cassandra testét átjárta a forróság, annak ellenére, hogy milyen dühös volt a férfira. Wulf testének forrósága megperzselte. Egyre nehezebben kapott levegőt. Egyre jobban tudatára ébredt a férfi jelenlétének és a belőle áradó nyers férfiasságnak, amely lényének valamennyi nőies vonását a bugyija felé kergette. Wulf a lány arcára tette a két kezét. Ajkának egyik szeglete fölfelé húzódott, látszólag szórakoztatta a helyzet. Pillantása mindent elsöprő hatást gyakorolt Cassandrára. – Az én időmben többet értél volna, mint a saját súlyod aranyban. És ekkor a lehető legváratlanabb dolgot cselekedte. Lehajtotta a fejét, és megcsókolta a lányt. Cassandra felnyögött, amint megérezte a férfi vadállati ízét. Lélegzetük összekeveredett, ahogy a férfi nyelve felfedezőutat tett a szájában, amitől Cassandra teste felforrósodott, és lüktetni kezdett a vágytól. De nem bánta. Hiszen a másik most olyan tökéletes volt. Férfias és vad. Egész teste izzott a férfi közelségétől. Az övével közös táncot lejtő nyelvének ízétől és a torkában morajló nyögéseitől. Wulf közelebb húzta magához a lányt. Olyan közel, hogy világosan érzékelhetővé vált számára a férfiassága, amely a csípőjéhez feszült. Már kőkemény volt, és Cassandra saját tapasztalatból tudta, milyen remek szerető a férfi. A gondolattól még jobban kihagyott a lélegzete. Még jobban felkorbácsolta sóvárgását. Érezte, ahogy végigfuttatja a kezét a hátán, megmarkolja a fenekét, és még közelebb húzza magához. Minden dühe feloldódott a vágyban, amelyet a férfi iránt érzett. – Most még édesebb az ízed, mint korábban – suttogta Wulf a szájába. Cassandra nem tudott megszólalni. Ez valóság volt. Még sokkal intenzívebb élmény. Százszor élénkebb, mint bármi, amit az álmában tapasztalt. Cassandra csak arra vágyott, hogy letépje a férfiról az összes 137

Pandora’s TeAm ruhát, a földön fölé kerekedjen, és addig mozogjon rajta, míg végre mindketten izzadtan és kielégülten hevernek majd. Lényének minden része azt követelte, hogy mihamarabb valósítsa meg ezt a vágyát. Wulf lélegzete elakadt, amint megérezte a nőies hajlatokat a keze alatt. Őrülten sóvárgott a lányra. Végzetesen. Ráadásul éppen elég időt töltött el a közös álmukban ahhoz, hogy pontosan tudja, milyen szenvedélyes szerető. De hiszen egy apollita. A tiltott gyümölcsök közül is a legtiltottabb. A józanság egy szikrája cikázott át az agyán. Nem akart rá hallgatni. De nem volt más választása. Elengedte a lányt, és kényszerítette magát, hogy ellépjen mellőle, és igyekezett tudomást sem venni a szenvedélyről, amelyet a másik jelenléte gyújtott a testében. Meglepve tapasztalta, hogy a lány nem akarja elengedni. Visszahúzta magához, és az ajkaival foglyul ejtette a száját. Wulf lecsukta a szemét, és felszisszent a gyönyörtől, mert a lány csókja minden érzékét foglyul ejtette. A rózsa és hintőpor illata megrészegítette. Úgy érezte, sohasem fog tudni betelni ezzel az illattal. És a testéhez tapadó testével. Jobban kívánta ezt a nőt, mint bármit azelőtt. Cassandra kissé elhúzódott tőle, és fölnézett rá. Zöld szeme fényesen izzott, orcáit pír öntötte el a szenvedélytől. – Nem te vagy az egyetlen, Wulf, aki valami lehetetlenre vágyik. Ugyanannyira, amennyire te gyűlölsz engem azért, aki vagyok, képzeld csak el, mit érezhetek én, hogy egy olyan férfival álmodtam, aki már ki tudja, hány évszázada irtja a népemet? – Tizenkettő – tört ki Wulfból a szó, még mielőtt megállíthatta volna. Cassandra hunyorgott. Addig az arcát simogató kezét leejtette. – Vajon hányunkat gyilkoltad meg? Tudod egyáltalán? Wulf megrázta a fejét. – Meg kellett halniuk. Ártatlan embereket öltek meg. 138

Pandora’s TeAm Cassandra szeme elsötétedett, és vádlón tekintett a férfira. – Csak a túlélésért tették. Neked elképzelésed sincs arról, milyen lehet a halállal szembenézni huszonhét évesen. Amikor a legtöbb ember élete épphogy csak elkezdődik, nekünk már a halálos ítélettel kell szembenéznünk. Szerinted milyen érzés lehet biztosan tudni, hogy nem fogod látni felnőni a gyerekeidet? Nem találkozhatsz az unokáiddal? Az édesanyám mindig úgy fogalmazott, hogy mind tavaszi virágok vagyunk, akik csak egyetlen évszakban borulhatnak virágba. Átadjuk a világnak az ajándékainkat, aztán porrá válunk, hogy mások következhessenek utánunk. A lány fölemelte a jobb kezét, így láthatóvá vált az öt kicsi rózsaszín könnycsepp, amelyet virág alakban a tenyerére tetováltak. – Amikor a szeretteink meghalnak, mi így próbáljuk megőrizni az emléküket. Egy szirom az édesanyámért, a többi négy pedig a testvéreimért. Soha senki sem fogja már megismerni a nővéreim nevetését. Senki sem fog emlékezni anyám kedves mosolyára. Nyolc hónap múlva annyi sem marad belőlem, hogy az apámnak legyen mit eltemetnie. Porrá foszlik szét a testem. És miért? Valamiért, amit az ükük-ükvalakim tett. Egész életemben egyedül voltam, mert nem mertem senkit sem közel engedni magamhoz. Nem akarok szeretni, mert attól félek, csak eggyel többen gyászolnak majd hamarosan, az apámhoz hasonlóan. Csak egy halovány álomkép leszek, de te most itt vagy velem, Wulf Tryggvason. A rettegett viking harcos, aki valaha végigsepert a földön, és falvakat rabolt. Hány embert öltél meg halandó életed során, míg kincsekre és hírnévre vadásztál? Jobb voltál bármivel a démonoknál, akik azért ölnek, hogy életben maradhassanak? Miért lennél te jobb nálunk? – Ez azért nem ugyanaz. Cassandra hitetlenkedve vette tudomásul, hogy a férfi nem képes megérteni, ami pedig teljesen nyilvánvaló. – Nem ugyanaz? Hát, tudod, elolvastam a weboldaladat, és láttam az összes nevet, ami fel volt ott sorolva. Trák Kyrianosz, Makedóniai Iulianosz, Valerius Magnus, Jamie Gallagher, William Jess Brady. Egész életemben történelemmel foglalkoztam, és jól ismerem ezeket a neveket meg a rettenetes tetteiket. Az miért van rendben, hogy a Sötét 139

Pandora’s TeAm Vadászok elnyerték a halhatatlanságot, annak ellenére, hogy emberként ádáz gyilkosok voltak? Mi pedig születésünktől hordozzuk az átkot valami miatt, amihez semmi közünk sincs? Hol van itt az igazság? Wulf nem akarta meghallani ezeket a szavakat. Még soha egyetlen gondolatot sem pazarolt arra, vajon a démonok miért teszik azt, amit tesznek. Csak tette a dolgát, és pusztította őket. A Sötét Vadászok voltak a Jók, akiknek mindig igaza van. Ok az emberiség védelmezői. A démonok pedig a ragadozók, akik megérdemlik, hogy felkutassák és legyilkolják őket. – A démonok gonoszak. – Én tehát gonosz vagyok? Nem, semmiképpen. Cassandra inkább... Olyan dolgokat jelentett számára, amelyeket megnevezni sem mert. – Apollita vagy – jelentette ki végül. – Nő vagyok, Wulf – felelte Cassandra egyszerűen, a hangja csordultig telt érzelmekkel. – Sírok és gyászolok. Nevetek és szeretek. Ugyanúgy, ahogy korábban az édesanyám. Nem látok semmiféle különbséget magam és a bolygó többi lakója között. Wulf tekintete összekapcsolódott az övével, és a szemében lobogó tűz szinte perzselt. – De én igen, Cassandra. Én pontosan látom a különbséget. A férfi szavai az elevenébe vágtak. – Akkor nincs több mondanivalónk egymásnak. Ellenségek vagyunk. És örökre azok is maradunk. Wulf mély lélegzetet vett, mert Cassandra egy megváltoztathatatlan igazságot mondott ki. Mióta Apollón megátkozta a saját gyermekeit, a Sötét Vadászok és az apolliták halálos ellenségek voltak. – Tudom – felelte lágyan, és a torka elszorult a felismeréstől. Nem akarta, hogy ők ketten ellenségek legyenek. De hogyan lehetnének mások? Nem ő választotta magának ezt az életet, de a szavát adta, hogy ezt fogja követni. Tehát ellenségek maradnak. Valami meghalt benne. 140

Pandora’s TeAm – Hadd mutassam meg, hol alszol. – És elvezette a lányt a Chris szobájával szemben lévő épületszárnyba, ahol kívánsága szerint egyedül lehet. Cassandra egy szót sem szólt, amint Wulf a nagy, kényelmes hálószobába vezette. A szíve nehéz volt. Bolond, semmirevaló dolgok után sajgott. Miért vágyott annyira a férfira? Nem volt rá mód, hogy megakadályozza, hogy halomra ölje a népét. Ez volt a világ rendje, amit semmiféle vita nem változtathat meg. Nem volt rá remény, hogy kapcsolatba kerüljön Wulffal vagy a világ bármelyik más férfijával. Az élete véget ért. Merrefelé is tart tehát? A világon sehová. Nem tehetett mást, mint hogy a humorhoz meneküljön, ami eddig élete minden tragédiáján átsegítette. Ez volt minden, ami a birtokában volt. – Mondd, ha esetleg elvesznék ezen a helyen, el tudtok indítani egy keresőcsapatot a felkutatásomra? A férfi nem nevetett. Áthághatatlan fal magasodott közöttük. Wulf tökéletesen elzárkózott előle. De mindegy is volt már. – Megyek, hozok valamit, amiben alhatsz – szólalt meg, és elindult. – Még annyira sem bízol meg bennem, hogy megengedd, lássam, hol alszol, igaz? A férfi pillantása szinte felnyársalta. – Már láttad, hol alszom. Cassandra arca bíborvörös színt öltött, amint a férfi szavai eszébe idézték élete legerotikusabb álmát. Amelyben a feje fölötti tükrök pontosan mutatták a hozzá simuló férfitestet, miközben lassan, szenvedélyesen szeretkeztek. – A kovácsoltvas ágy? A férfi bólintott, aztán otthagyta. Cassandra egyedül ücsörgött a matracon, és igyekezett a megfelelő mederbe terelni a gondolatait. „Mit keresek én itt?” Lénye egyik fele azt súgta, hagyja a fenébe, és inkább mérlegelje az esélyeit Strykerrel szemben. De a másik fele szeretett volna visszatérni az álmaiba és úgy tenni, mintha ez a mai nap meg sem történt volna. 141

Pandora’s TeAm Nem, valójában egyetlen dologra vágyott, amelyről tudta, hogy sohasem kaphatja meg. Egy tiltott fantáziát kergetett – egy férfit, aki hozzá tartozik. Akivel együtt öregedhet meg. Aki fogná a kezét, miközben a közös gyermeküket világra hozza. Mindez olyannyira elérhetetlen volt, hogy már hosszú évekkel ezelőtt eltemette magában ezeket az álmokat. Egészen mostanáig nem is találkozott senkivel, aki rádöbbentette volna, mennyire fáj a szíve mindaz után, amit megtagadott tőle a sors. Egészen addig, míg bele nem nézett abba a fekete szembe, és meg nem hallgatta a viking harcost, aki arról beszélt, hogy egy fiút biztonságban szeretne tudni. A férfit, aki lelkiismeret-furdalást érzett a múltja miatt. Sóváran gondolt rá. És tudta, hogy a vágya teljesíthetetlen. Wulf sohasem lesz az övé, de még ha lehetne is, rá akkor is a halál vár pár hónap múlva. Az arcát a tenyerébe temette, és hullottak a könnyei.

142

Pandora’s TeAm

7. fejezet – Vigyetek azonnal Cassandrához – vicsorogta Kat a gesztenyebarna hajú Sötét Vadásznőnek, aki mellette ült a kocsiban. Nem volt hozzászokva, hogy eltűrje bárki ellenőrzését maga vagy a környezete fölött. – Csak én tudom megvédeni. – Persze – felelte Corbin, és ráfordult a házához vezető bekötőútra. – Eddig is remekül megvédted a... mitől is? A darazsaktól? Kat agyát elöntötte a düh. Végigfutott rajta a gondolat, hogy azonnal belelő egyet a Vadásznőbe, hogy azonnal porrá omoljon – lám, anyja lobbanékony természetéből ő is sokat örökölt. De Corbin szerencséjére, az apjára még inkább hasonlított. Már réges-régen megtanulta, hogy jobb, ha először néhány nagy levegőt vesz ahelyett, hogy első ingerre engedelmeskedjen gyermeki ösztöneinek. Az, ha méregbe gurul, aligha old meg bármit. Meg kell találnia Cassandrát, de ha a varázserejét használja, Stryker is azonnal rábukkan a nyomára. Az a szemét disznó már jó ideje kitapasztalta, hogyan találja meg Kat erejének finom árnyalatait, és hogyan használja fel őket a saját céljaira. Ezért nem kezdett vele tusakodni a bárban. Tetszik, nem tetszik, Stryker ereje sokkal nagyobb az övénél. Legfőképpen azért, mert a démont sohasem érdekelte, kin gázol keresztül, hogy elérje, amit kitervelt. Mindez azt jelenti, hogy szüksége van a Vadásznőre, hogy elvigye Casshez. Kat csupán öt percre teleportálta magát a lakásból, hogy a Pusztítónak megmondhassa, hagyja békén Cassandrát. Honnan tudhatta volna, hogy a Pusztító kihasználja ezt a rövid időt, és éppen akkor küldi rájuk Strykert és katonáit, amikor ő távol van? Annyira elárultnak érezte magát, hogy levegőért kellett kapkodnia. Hosszú-hosszú évszázadok során hűségesen szolgálta Apollymit és Artemiszt is. Most viszont az istennők megpróbálták felhasználni egymás ellen, és ez egy cseppet sem volt ínyére. 143

Pandora’s TeAm És még csodálkoztak rajta, hogy az apja miért nem akart belefolyni kisded játékaikba! O sokkal bölcsebb volt, mint Kat, mert mindig sikerült távol tartania magát ezektől a csatározásoktól. És csak az apja volt képes mindkét istennőt megérteni. Bárcsak felhívhatta volna! Valószínűleg néhány másodperc alatt véget vetett volna a kialakult szituációnak. De őt ebbe a játszmába nem lehetett bevonni, mert az csak még tovább rontotta volna a dolgokat. Nem, neki magának, egyedül kell megoldania. Mostanra eljutott odáig, hogy többé nem érdekelte, melyik istennő mit akar. Az elmúlt öt évben nagyon megszerette Cassandrát. Nem akarta, hogy kihasználják a barátnőjét, vagy ne adj' isten, bántódása essen. Legfőbb ideje volt, hogy végre békén hagyják szegényt. Corbin kiszállt a kocsiból. Kat követte a garázsba, és várt, amíg Corbin kinyitotta a házba vezető ajtót. – Figyelj csak, mi egy csónakban evezünk! A Vadásznő úgy nézett rá, mintha veszedelmes őrültet látna. – Persze, szivi. És most pedig gyerünk, hadd tartsam rajtad a szemem, hátha megint az az ötleted támad, hogy Cassandrát ott hagyd szabad prédának. Kat a varázsereje segítségével zárva tartotta az ajtót. Corbin rángatta a gombot, és az öklével verte az ajtódeszkát. – Tudod – felelt Kat dühösen –, ha az lett volna a célom, hogy Cassandra meghaljon, talán szerét tudtam volna ejteni az elmúlt öt évben, hogy megöljem! Szerinted miért vártam volna egészen idáig? Corbin szembefordult vele. – Honnan tudtam volna, hogy már öt éve ismered? Kat gúnyosan felkacagott. – Talán meg lehetett volna kérdezni tőle. Corbin elgondolkodva nézett rá. – Akkor miért hagytad őrizetlenül ma este? Kat átható tekintetével igyekezett meggyőzni Corbint a mondandója őszinteségéről. 144

Pandora’s TeAm – Esküszöm, ha tudtam volna, hogy ezek az orvgyilkos őrültek hamarosan felbukkannak, nem tettem volna ki a lakásból a lábamat egy másodpercre sem. Corbin tekintetében még mindig kétely bujkált. Kat egyrészt csodálta a nő harcos hajlíthatatlanságát, másrészt legszívesebben jól megrázta volna. – Hát, én nem tudom – válaszolta Corbin lassan –, lehet, hogy őszinte vagy, de az is lehet, hogy csak megpróbálsz megetetni valami szarsággal. – Remek! – Kat csalódottságában az égnek emelte a kezét. – Bizonyítékot akarsz? – Miért, van? Kat körbefordult, megemelte az inge szélét, és megmutatta a bal csípője fölötti tetoválást, amely íjat és dupla nyilat ábrázolt, Artemisz jelét. Corbin szeme elkerekedett. – Azt tudom, hogy nem vagy Sötét Vadász. De akkor ki vagy te? – Artemisz szolgálólánya. Én is azt a feladatot kaptam, hogy ügyeljek Cassandra biztonságára. És most vigyél el hozzá. Wulf röviden kopogtatott, aztán kitárta az ajtót, és ott találta Cassandrát, amint a szemét törölgeti. A lába földbe gyökerezett a látványtól. – Te sírsz? – Nem – válaszolta a lány a torkát köszörülve –, csak belement valami a szemembe. A férfi tudta, hogy hazudik, de tiszteletre méltónak találta a lelki erejét. Jó volt látni, hogy létezik olyan nő is, aki nem használja fel a könnyeit arra, hogy manipulálja a férfiakat. Habozva lépett a szobába. Attól a gondolattól, hogy a lány sír, fájdalom költözött a mellkasába. És ami még rosszabb, őrülten vágyakozni kezdett rá, hogy a karjába vonja, és megvigasztalja. De nem tehette. Meg kellett tartania a három lépés távolságot. – Én... hm... kölcsönkértem ezeket Christől. – Azzal odanyújtotta neki a kezében tartott melegítőalsót és pólót. – Köszönöm. 145

Pandora’s TeAm Wulf nem tudta levenni a szemét a lányról. Hosszú, sötétszőke haját hátrasöpörte az arcából. Valamiképp egy ijedt kislányra emlékeztetett, de egyúttal keménységet és szilárd eltökéltséget is sugárzott. Wulf kezébe fogta Cassandra hűvös orcáját, és fölfelé fordította, hogy a szemébe nézzen. Almaiban a hátára fektette volna, és megízlelte volna az ajkát. Kigombolta volna a blúzát... – Egész életedben így kellett harcolnod? Cassandra bólintott. – A démonok és az apolliták is vadásztak a családtagjaimra. Valaha több százan voltunk, ma pedig itt állok egyes-egyedül. Az édesanyám mindig mondogatta, hogy több gyereket kell szülnünk. Mert rajtunk áll, hogy folytatódik-e a vonal. – És miért nem tetted? Cassandra halkan szipogott. – Mi értelme lenne? Ha meghalok, látni fogják, hogy nincs semmi igazságmagja a mítosznak. A mi halálunk sem szabadítja meg őket. – Sohasem gondoltál még rá, hogy démonná kellene válnod? Cassandra elhúzódott a férfitól. Wulf látta a szemében az igazságot. – Meg tudnád tenni? – kérdezte Wulf. – Meg tudnál ölni egy ártatlan embert, hogy te tovább élhess? – Fogalmam sincs – felelte a lány, és felállt az ágyról, hogy a nadrágot és a pólót odategye az öltözőszekrényre. – Azt mondják, az első után már sokkal könnyebben megy. És az már mindent megváltoztat benned, ha már egy idegen lélek keveredik a sajátoddal. Egészen másvalakivé változol át. Gonosszá. Olyasvalakivé, aki senkivel sem törődik magán kívül. Az anyámnak volt egy bátyja, aki átváltozott. Még csak hatéves voltam, amikor eljött hozzánk, és megpróbálta anyámat is rávenni, hogy tartson vele. Amikor ő megtagadta a kérését, meg akarta ölni. Végül anyám egyik testőre lelőtte, miközben mi a nővéreimmel elbújtunk a kamrában. Rémisztő volt. Pedig Démosz bácsikánk mindig olyan kedves volt hozzánk. Miközben a lány beszélt, a tekintetéből áradó szomorúság átjárta Wulf szívét, és teljesen elszorult a torka. El sem tudta képzelni, mennyi szörnyűségben lehetett része kislányként. 146

Pandora’s TeAm Wulf saját gyerekkora sem volt könnyű. Szégyen és megaláztatás volt az osztályrésze. Még ennyi évszázad távolából is fájdalommal töltötte el az emlék. Van fájdalom, amely sohasem csitul. – És te hogy látod? – kérdezte a lány, a válla fölött pillantva a férfira, mert tükörképe nem volt. – Könnyebbnek találtad a gyilkolást, miután már túlvoltál a legelsőn? Wulfot feldühítette a kérdés. – Sohasem gyilkoltam. Csak védelmeztem magamat és a fivéremet. – Értem – felelte Cassandra csöndesen. – Tehát szerinted nem gyilkosság, ha berontasz valakinek a házába, hogy kirabold, de ő harcba száll veled, ahelyett, hogy meghajolna a brutális támadás előtt? Wulfot elöntötte a szégyenkezés, amint visszaemlékezett a legelső portyáira. Akkoriban az embereivel össze-vissza kóboroltak a világban, és az éjszaka kellős közepén törtek rá a falvakra, hogy mindig újabb embereket törjenek rabigába, és mindig újabb területeket szerezzenek. Nem gyilkoltak fölöslegesen, inkább igyekeztek minél több embert életben hagyni. Különösen azokat, akikből jó rabszolgák lettek később, és akiket jó áron lehetett eladni a külföldi piacokon. Az édesanyja megrémült, amikor tudomására jutott, hogy a fiai és a szomszédságukból származó fiúk rablóhadjáratokat szerveznek. „A fiaim számomra halottak – szólalt meg ridegen, mielőtt kidobta őket a nyomorúságos lakból, amely korábban az otthonuk volt. – Soha többé nem akarom látni egyikőtöket sem.” És nem is látta őket. Következő tavasszal meghalt pestisben. A nővérük egy falubeli fiatalembert fizetett meg, hogy keresse meg őket, és tudassa velük a hírt. Három év telt el, mire vissza tudtak térni, hogy meglátogassák a sírját. De addigra az apjukat is lemészárolták, a nővérüket pedig elrabolták. Wulf Angliába utazott, hogy kiszabadítsa, és Erik ekkor halt meg, miután elhagyták a falut. Brynhild nem volt hajlandó velük menni. „Én aratom le, amit te és Erik vetettetek. Isten akarata, hogy rabszolga lettem, ugyanúgy, mint azok az emberek, akiket Erikkel eladtatok. És mégis mi végre, Wulf? A 147

Pandora’s TeAm pénzért vagy a dicsőségért? Hagyj békén, testvérem. Nem akarok több háborúskodást.” Wulf volt olyan bolond, hogy őt is elhagyta. A nővérét egy évvel később az angolok megölték, amikor betörtek a kis faluba. Az élet egyet jelentett a halállal. Ez volt az egyetlen elkerülhetetlen tény. Halandóként nagyon is tisztában volt vele. Sötét Vadászként szakértője lett a témának. Elfordult Cassandrától. – Azok más idők voltak. – Valóban? Ezelőtt még sohasem hallottam róla, hogy a Sötét Időkben az embereket birkaként terelték a vágóhídra. A lány összerezzent, amikor Wulf egy hirtelen mordulással felé fordult. – Ha azt várod, hogy bocsánatot kérjek a tetteimért, hát ne várd. Olyan népből származom, amelyik semmi mást nem tisztelt, csak a kard erejét. Úgy nőttem fel, hogy mindenki kigúnyolt, és csúfot űzött belőlem, mert az apám nem volt hajlandó harcolni. így aztán, amikor elég idős lettem, hogy bebizonyítsam, én nem vagyok olyan, mint ő, és képes vagyok, sőt ki akarok állni az ellenséggel, megtettem minden tőlem telhetőt. Igen, tettem pár dolgot, amit utólag már bánok. Ki nem? De sohasem öltem meg vagy gyaláztam meg egyetlen nőt sem. Nem bántottam gyerekeket vagy olyan férfiakat, akik nem tudták megvédeni magukat. A te fajtád mindennél magasabbra értékeli egy gyerek vagy egy várandós nő halálát. Csak azért kapják el őket, hogy meghosszabbítsák a saját kis tetves életüket. Úgyhogy te ne prédikálj itt nekem! A lány nagyot nyelt, de csodálatra méltóan állta a sarat. – Igen, vannak köztünk ilyenek is. Ugyanúgy, ahogy a te népedben is akadnak, akik azért éltek, hogy fosztogassanak és raboljanak. Nem éppen te magad mondtad nekem, hogy az édesanyád rabszolga volt, akit az apád ejtett rabságba? Talán meg fogsz rajta lepődni, Wulf Tryggwason, de az én népemből néhányan csak azokra vadásznak, akik olyanok, mint a te társaid. Gyilkosok. Erőszakosak. A démonok egyik csapata, az Akelosok esküt tettek rá, hogy csak olyanokat ölnek meg, akik megérdemlik. 148

Pandora’s TeAm – Hazudsz. – Nem – felelte Cassandra, a hangjából őszinteség csengett. – A legkevésbé sem. Furcsa, de amikor először találkoztunk, azt hittem, te talán még többet is tudsz a népemről, mint én, hiszen vadászol ránk. De ez egyáltalán nem így van, igaz? Mi csak vadászzsákmány vagyunk a számotokra. Még arra sem vagyunk érdemesek, hogy vegyétek magatoknak a fáradságot, és beszéljetek valamelyikünkkel, hogy kiderítsétek az igazságot. Ebben igaza volt. Wulf sohasem gondolt másként a démonokra, mint gyilkosokra, akik valamennyien megérdemlik a halált. Ami pedig az apollitákat illeti... Rájuk egyetlen gondolatot sem vesztegetett. Most viszont emberi arcot öltött számára az „apolliták” fogalma. És nemcsak arcot... de érintést is. Egy szerető halk suttogását. De min változtatott ez? Semmin. Ő továbbra is Sötét Vadász volt, aki hajszolja a démonokat, és ha csak egy is az útjába akad, lecsap rá. Nem volt több mondanivalójuk egymás számára. Olyan akadály állott közöttük, amelyet egyikük sem tudott ledönteni. Így aztán Wulf kihátrált a vitából. – Szabadon járhatsz-kelhetsz a házban éjszaka és napközben a kertben. – És ha el szeretnék menni? A férfi gúnyosan fölnevetett. – Kérdezd meg Christ, mennyire könnyű feladat. A lány smaragdszínű szemében felvillant az ismerős fény, amely jelezte, hogy dacol a férfival, akinek semmilyen hatalma sincs fölötte. Ez volt az egyik dolog, amit Wulf a legjobban csodált benne – a tűz és az akaraterő. – Ami azt illeti, én már hozzászoktam a lehetetlen szituációkhoz. – Én meg már hozzászoktam, hogy apolliták és démonok nyomát kutassam. Cassandra összeráncolta a szemöldökét. – Próbára akarsz tenni? 149

Pandora’s TeAm Wulf megrázta a fejét. – Csak megállapítottam egy tényt. Ha elszöksz, utánad megyek, és visszahozlak. Ha kell, láncra verve. A lány hirtelen vidám arckifejezéssel nézett vissza rá, ami Wulfot Chrisre emlékeztette. – És büntibe kerülök? – Azt hiszem, ahhoz már egy kicsit túl öreg vagy. És szerintem van annyi eszed, hogy magadtól is tudd, milyen nagy ostobaság lenne elmenned innen, amikor Stryker és az emberei már a nyálukat csorgatva ácsingóznak, hogy megtaláljanak. Cassandra gyűlölte a gondolatot, hogy a férfinak igaza van. – Az apámat legalább felhívhatom, hogy megmondjam neki, mi a helyzet, és ne aggódjon? Wulf kivette a mobilját az övtáskájából, és odaadta neki. – A nappaliban hagyhatod, miután végeztél. Azzal sarkon fordult, és elindult kifelé a szobából. – Wulf – szólt utána a lány, mielőtt még elérte volna az ajtót. Visszafordult. – Köszönöm, hogy megmentettél, bár belülről csak úgy perzsel a gondolat, hogy ezt kellett tenned. A férfi arca ellágyult. – Ez a gondolat nem perzsel, Cassandra. Csak a te jelenléted. A lány csodálkozva nézte, ahogy kimegy, és becsukja maga mögött az ajtót. Bénultan állt ott, mert a férfi szavai letaglózták. Ki gondolta volna, hogy a viking harcosnak ilyen gyöngéd oldala is van? Bár tudnia kellett volna az igazságot. Látta a férfi szívét az álmaiban. Az álmokban, amelyek oly valóságosak voltak. Azokban a drága órákban megpillanthatta a férfi szívét. A benne lakozó félelmeket. Azokat az érzéseket, amelyeket elnyomott magában, és eltitkolt mindenki elől, kivéve Cassandrát... – Egészen biztosan megbolondultam – sóhajtott fel a lány. Hogyan érezhet bármiféle gyöngédséget egy olyan férfi iránt, aki minden 150

Pandora’s TeAm lelkiismeret-furdalás nélkül be tudta ismerni, hogy halomra gyilkolta Cassandra népét? És agya hátsó szögletében magának is föltette a kérdést, hogy vajon Wulf őt is megölné-e, ha démonná változna. Wulf torkából elnyújtott, fáradt sóhaj tört elő, amint a nappaliba lépve ott találta Christ, aki a kanapén henyélt. Na, neki is pont erre volt szüksége ma este: egy újabb ember, aki fittyet hány arra, mit kellene tennie. Thor, ezek közül egyiknek sincs egy csepp sütnivalója sem?! – Arra kértelek, hogy csomagolj! – Csomagolj! Mosd meg a fogadat! Feküdj le valakivel! Mást sem tudsz mondani, mint hogy mit csináljak! – Chris ide-oda kapcsolgatott a tévécsatornák között. – Ha lenéznél, láthatnád, hogy már kész is vagyok a pakolással, és csak arra várok, hogy meghalljam, mi is a következő utasításod! Wulf megnézte magának a kanapé lábánál heverő fekete hátizsákot. – Ez minden, amit magaddal akarsz vinni? – Ez. Nem sok dologra van szükségem, és ha bármi mégis hiányozna, biztos vagyok benne, hogy megkapom, mert a Tanács tisztában van vele, hogy én vagyok az a szerencsés, akinek a kedvében kell járni, különben jön a nagy gonosz norvég, és mindenkit kardélre hány. Wulf hozzávágta az egyik díszpárnát a kanapéról. Gyöngéden. Chris nem reagált, csak egykedvűen a háta mögé gyömöszölte támasztéknak, és folytatta a tévécsatornák váltogatását. Wulf letelepedett a másik kanapéra, de a gondolatai újra és újra visszatértek a lányhoz, akit a ház vendégszárnyában hagyott. Minden olyan zavarosnak tűnt előtte, aminek köze volt Cassandrához. És a zavarodottsággal kapcsolatban eddig még nem sok tapasztalatot szerzett. Gyakorlatias ember volt. Eddig, ha problémája támadt, elhárította. De Cassandra jelenlétét nem tudta elhárítani. Elméletben persze lehetséges lett volna, de a gyakorlati megvalósítás puszta illúzió volt. 151

Pandora’s TeAm Talán akkor járt volna legközelebb a megoldáshoz, ha kitaszigálja az ajtón, hadd gondoskodjon magáról, vagy ha átadja Corbinnak. De Ash megbízta vele, hogy őrizze a lányt, és Wulf nem volt híve, hogy a kötelezettségeit másra hárítsa. Ha Ash őt jelölte ki a feladatra, bizonyára megvolt rá a magyarázat. Az atlantiszi sohasem tett semmit anélkül, hogy jó oka ne lett volna rá. – És Cassandra mennyit tud rólunk? – érdeklődött egy idő után Chris. – Úgy néz ki, hogy mindent. Hiszen mondta is, hogy apollita. – Félig. – Félig vagy egészen, mi a különbség? Chris megvonta a vállát. – Csak annyi, hogy kedvelem őt. Nem olyan szemét, mint a többi pénzes ribanc a suliban. – Ne légy ilyen tiszteletlen, Christopher. Chris az ég felé fordította szemét. – Bocs, elfelejtettem, hogy utálod ezt a szót. Wulf a tenyerével támasztotta a homlokát, és a tévét bámulta. Cassandra más volt. Vele végre újra embernek tudta érezni magát. Vele vissza tudott rá emlékezni, milyen volt átlagosnak lenni. Milyen volt szívesen látott vendégnek lenni valahol. Azok az érzelmek éledtek újjá benne, amelyeket már réges-régen elfelejtett. – Atyavilág. Úgy néztek ki, mint az Elátkozott Kanapé rabjai. Wulf hátrafordult, és Cassandrát pillantotta meg a küszöbön. A lány a fejét ingatva közeledett hozzájuk, majd átnyújtotta Wulf mobiltelefonját. Chris fölnevetett, és lehalkította a tévét. – Számomra egyelőre felfoghatatlan, hogy itt vendégeskedsz a házunkban. – Nekem elhiteted, hogy számomra is teljesen felfoghatatlan, hogy itt vendégeskedem a házatokban. Chris mintha meg sem hallotta volna a választ. 152

Pandora’s TeAm – Arról nem is beszélve, milyen furcsa, hogy emlékeztél Wulfra, most, hogy bejöttél a szobába. Folyamatosan az az érzésem, hogy illene bemutatnom titeket egymásnak. Wulf telefonján megszólalt a Black Sabbath „Ironman” című száma. Kinyitotta a készüléket, és beleköszönt. Cassandra odaült Chris mellé, míg Wulf beszélt. – Mit keres itt? – mennydörögte a viking. Cassandra a szemöldökét ráncolva hallgatta. – Biztonsági hívás – magyarázta Chris. – Honnan tudod? – A csengőhang miatt. Wulf szerint vicces, ha az „Ironman” szól, amikor a kísérőim hívják. A biztonsági épületben laknak, nem messze a birtok kapujától. Valaki biztosan végighajtott az úton, és becsöngetett. És még ő gondolta, hogy az apja túlságosan aggályoskodó, ha a lánya biztonságáról van szó! – Mi ez a hely, a Fort Knox? – Nem – felelte Chris komolyan. – A Knoxból ki lehet törni. Innen viszont csak úgy tudsz lelépni, hogy legalább két őr folyamatosan ott liheg a nyomodban. – Úgy hangzik, mintha már megpróbáltál volna kijutni a falon kívülre. – Többször, mint hinnéd. A lány fölnevetett, mert eszébe jutott, mit mondott Wulf a szobájában. – Wulf azt mondta, hiába próbálkoztál. – Hiába is. Hidd el, ha csak egyetlen út is létezne, ami kivezet innen, már megtaláltam volna. Wulf letette a telefont, és felállt. – Engem keresnek? – kérdezte Chris. – Nem, Corbin az. – Ő kíséri Katet? – érdeklődött Cassandra. Wulf bólintott, miközben a bejárati ajtó felé lépkedett. Cassandra követte, és látta, amint egy fürge piros Lotus Esprit áll meg a ház előtt. Kinyílt az anyósülés felőli ajtó, Kat pattant ki rajta, és a ház felé futott. 153

Pandora’s TeAm – Hé, csajszi, rendben vagy? Cassandra mosolygott. – Nem vagyok benne teljesen biztos. – Mit keres itt? – kérdezte Wulf Corbint, ahogy megállt előttük. A Vadásznő a zsebébe dugta a kezét, és Wulf felé hajolt. – Ő is Artemiszt szolgálja. Az ő feladata, hogy Cassandrát védje, és úgy döntöttem, elhozom, hátha tud segíteni. Wulf gyanakodva méregette Katet. – Nincs szükségem segítségre. Kat dühösen felfortyant. – Nyugi, Mr. Macsó, nem fogom elrontani a bulidat. De szükséged van rám. Véletlenül személyesen ismerem Strykert. Én vagyok az egyetlen puskagolyó, amellyel leterítheted. Wulf a legkevésbé sem volt benne biztos, hogy el kellene hinnie, amit Kat mond. – A klubban azt mondtad, nem ismered. – Nem akartam felfedni az inkognitómat. De ez még azelőtt volt, hogy ti, srácok, elválasztottatok egymástól minket. Muszáj volt meggyőznöm Corbint, hogy találkoznom kell Cassandrával, mielőtt Stryker újra a nyomára bukkan. – Te bízol benne? – kérdezte Wulf Corbintól. – Kábé annyira, mint bárkiben. De azzal érvelt, hogy bár már öt éve Cassandra mellett van, a lány még mindig él és virul. – Ez tényleg igaz – bizonygatta Cassandra. – És végig fenntartás nélkül megbíztam benne. – Rendben – szólalt meg Wulf kelletlenül. Pillantása Corbinét kereste. – Legyen nálad a telefonod, és tartsuk a kapcsolatot. Corbin bólintott, és elindult visszafelé az autójához. – Még nem mutatkoztunk be egymásnak hivatalosan – nyújtott kezet a férfinak Kat, amint Corbin elhajtott. – Katra vagyok. Wulf megrázta a felé nyújtott jobbot. – Én pedig Wulf. – Tudom. – Kat elindult befelé a házba, és bement a nappaliba. Chris még mindig a kanapén ült. Wulf bezárta és bereteszelte az ajtót. 154

Pandora’s TeAm – Egyébiránt, Wulf – szólalt meg Kat, és megállt Chris hátizsákja mellett –, szerintem újra át kellene gondolnod a tervedet, hogy Christophert elküldöd a házból, és úgy próbálod megóvni. – Miért? Kat a hüvelykujjával a tévé felé bökött. – Hányszor is láttuk már a „raboljuk el a jófiú haverját, és kérjünk érte váltságdíjat”-epizódot? Wulf felmordult. – Nekem elhiheted, hogy senki sem képes elrabolni, ha a Fegyvernökök Tanácsa őrzi! – Au contraire, drága uram – felelte Kat gúnyosan –, Strykernek egy pillanatnyi fejtörést sem okoz, hogy megtalálja. Abban a pillanatban, hogy elhagyja ezt a házat, Stryker és az illuminátusok rárobbannak, az hétszentség. Soha nem fog tudni átjutni egy másik védett övezetbe. Közben el fogják kapni. – De megölni azért nem merik, igaz? – kérdezte Cassandra. – Nem – felelte erre Kat. – Az nem Stryker stílusa. O mindig igyekszik olyan büntetést kieszelni, amely ott üt, ahol a legjobban fáj. Még vissza is küldené a fiút. De többé már nem lenne érintetlen. – Milyen értelemben érintetlen? – kérdezte Chris idegesen. Kat lenézett a fiú ágyékára. Chris önkéntelenül azonnal eltakarta magát a kezével. – Baromság. – Ó, dehogyis az, fiacskám. Stryker pontosan tudja, Wulf számára milyen fontos a nemzőképességed. Ez lesz az, amit elvesz mindkettőtöktől. – Chris – szólalt meg Wulf szigorúan – azonnal menj a szobádba, és zárkózz be. A fiú habozás nélkül kiszaladt a nappaliból. Wulf és Kat egymásra bámultak. – Ha ilyen jól ismered ezt a Strykert, miért nem neki dolgozol? Kat felszisszent. – Egyáltalán nem kedvelem. Van egy közös barátunk, aki miatt már többször egymásba ütköztünk a századok folyamán. 155

Pandora’s TeAm – Századok? – kiáltott fel Cassandra. – Úgy érted, évszázadok? Ki vagy te, Kat? Kat nyugtatóan megpaskolta Cassandra karját. – Ne haragudj, Cass. Már hamarabb el kellett volna mondanom, de attól tartottam, úgysem hinnél nekem. Öt évvel ezelőtt, amikor Stryker majdnem megölt, Artemisz engem küldött, hogy megakadályozzam, hogy valaha még egyszer a közeledbe kerüljön. Cassandra úgy érezte, forogni kezd vele a világ a vallomás hallatán. – Tehát te voltál az, aki megnyitotta az átjárót a klubban? Kat bólintott. – Ezzel legalább kilencféle fogadalmat szegek meg, de mindenáron szeretném elkerülni, hogy bármi bajod essék. Wulf feléjük fordult. – És mi ez a nagy hűhó a biztonsága körül, ha egyszer úgyis csak hónapjai vannak hátra? Kat nagy levegőt vett, és lépett egyet hátrafelé. Sorjában mindannyiukat szemügyre vette, mielőtt megszólalt volna. – Mostantól nem az a feladatom, hogy őt biztonságban tudjam. Wulf Kat és Cassandra közé lépett. Feszült testtartása elárulta, hogy kész azonnal fölvenni a harcot. – Hát ezzel meg mit akarsz mondani? Kat úgy fordította a fejét, hogy Wulf mellett rá tudjon nézni Cassandrára. – Biztosítanom kell, hogy a kisbabája épségben megszülethessen.

156

Pandora’s TeAm

8. fejezet – A m-m-mim? – dadogta Cassandra. Kat szavai teljesen letaglózták. Biztosan rosszul hallotta. Egyszerűen szó sem volt ilyesmiről, hogy gyereket várna. – A kisbabád. Tehát a hallásával nem volt gond. – Milyen kisbabám? Kat mély levegőt vett, és nagyon tagoltan kezdett beszélni. Remek ötlet volt, tekintve, hogy Cassandra még mindig nemigen tudta követni, miről is van szó. – Gyereket vársz, Cass. Még nagyon kicsi, de az biztos, hogy élni fog. Én magam fogok gondoskodni róla. Cassandra pontosan úgy érezte magát, mintha az imént mértek volna a fejére egy jókora ökölcsapást. Az agya képtelen volt befogadni a Kat által mondottakat. – Nem lehetek terhes. Jó ideje nem szexeltem senkivel. Kat Wulfra nézett. – Mi van? – kérdezte a férfi védekező hangsúllyal. – Te vagy az apja – felelte Kat. – Francot vagyok én az apja! Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, szivi, de a Sötét Vadászoknak nem lehet gyereke. Mind sterilek vagyunk. Kat bólintott. – Igaz, de te nem vagy valódi Sötét Vadász, ha nem tévedek. – Akkor szerinted mi a fene vagyok? – Halhatatlan vagy, de a többiektől eltérően te korábban nem haltál meg. Soha. A többiek azért nemzőképtelenek, mert a testük egy ideig halott volt. A tiéd viszont pontosan ugyanolyan, mint ezerkétszáz évvel ezelőtt. – De én hozzá sem értem a lányhoz. Kat szemöldöke fölemelkedett. 157

Pandora’s TeAm – Dehogynem. – Az csak álom volt. – Wulfból és Cassandrából egyszerre tört ki a tiltakozás. – Egy álom, amelyre mindketten emlékeztek! Nos, valójában azért hoztak össze titeket, hogy Cassandra vérvonala felfrissüljön. Én csak tudom, mert én voltam az, aki altatót csempészett Cassandra italába, hogy hajlandó legyen lefeküdni veled. – Istenem, mindjárt kidobom a taccsot – nyögte Cassandra, és hátralépett, hogy nekitámaszkodhasson a kanapé karfájának. – Ez egyszerűen nem lehet igaz. Ilyesmi nem történhet meg. – Hát persze – felelte Kat gunyorosan. – Ebben a helyzetben ne nagyon emlegessük a valóságot. Ébresztő! Egy mitológiai lény vagy, aki mitológiai lények leszármazottja, és pillanatnyilag egy halhatatlan őrző házában tartózkodsz, akire egyetlen halandó sem képes visszaemlékezni öt percnél tovább. Ki merné ezek után azt állítani, hogy nem ejthet teherbe egy álomban? Miről is beszélünk? Most hirtelen át akarunk ugrani a valóság birodalmába? Átható pillantást vetett Cassandrára. – Tudod, mi a helyzet? Akkor fogom a természet törvényeinek kizárólagosságát hirdetni, ha Wulf kimegy a házból a napfényre, és nem emészti el azonnal a spontán öngyulladással keletkezett tűz, vagy, még jobbat mondok, ha te, Cass, kimégy a tengerpartra, és napozol egy kicsit. Wulf annyira meg volt döbbenve, hogy moccanni sem bírt, miközben Kat folytatta a békétlenkedést. Cassandra az ő gyerekét hordja a szíve alatt? Erre soha, semmilyen körülmények között nem mert volna gondolni, még kevésbé reménykedni benne. Nem, Kat szavait semmiképpen sem tudta elhinni. Egyszerűen lehetetlen volt, amit állított. – Hogyan tudtam volna teherbe ejteni egy álomban? – vetette közbe tehát gyorsan. Kat kissé lehiggadt, és elmagyarázta nekik. – Az álmoknak több fajtája létezik. Különféle álombirodalmak. Artemisz kérésére az egyik Alomvadász mindkettőtöket féltudatos állapotba röpített, így aztán, mondjuk úgy, össze tudtatok jönni. 158

Pandora’s TeAm Wulf összeráncolt szemöldökkel nézett Katről Cassandrára: – Oké, oké, de mégis miért tette meg? Kat Cassandra felé intett a kezével. – Senki mással nem lett volna hajlandó rá. Az elmúlt öt évben, amióta mellé szegődtem, még csak rá sem nézett egyetlen fickóra sem úgy, hogy a vágy legkisebb szikráját láttam volna a szemében. Te voltál az első. Amikor beléptél azon az éjszakán a klubba, hogy kinyírd a démonokat, egy másodperc alatt úgy felizzott, mint a szentjánosbogár. Amikor kirohant utánad, biztosra vettem, végre rábukkant valakire, akivel hajlandó lenne egy pásztorórát eltölteni. – De vajon ti ketten azt teszitek-e erre, ami normális és természetes? Elmentek-e együtt szobára, hogy kufircoljatok, mint a nyulak? Á, dehogy. Cassandra peckes léptekkel hamarosan visszajön, mintha mi sem történt volna. Istenem! Reménytelen eset mindkettő. – Kat felsóhajtott. – Így aztán Artemisz azt eszelte ki, hogy kihasználja azt a pillanatnyi találkozást közöttetek, ami az utcán történt, és Casst átviszi az álmaidba, hogy megtermékenyíthesd. – De miért? – szakadt ki a kérdés Cassandrából. – Miért olyan fontos, hogy gyerekem legyen? – Mert a mítosz, amin csak nevetni szoktak, igaz. Ha Apollón leszármazottai kihalnak, az átok is velük hal. – Akkor hagyjátok, hogy meghaljak, és az apolliták szabadok. Kat arca elsötétedett, ahogy kimondta a figyelmeztető szavakat. – Sohasem volt arról szó, hogy szabadok lesznek. Tudjátok, az a vicces a Moirákban, hogy soha semmit sem tesznek egyértelművé. Az átok azért szűnne meg, mert Apollón is meghal veletek együtt. A véretek és az életetek az övéhez van láncolva. Ha ő meghal, a Nap is meghal, és Artemisz meg a Hold is elpusztul. Ha ezek nincsenek, a világnak is vége. Mi is meghalunk. Mindnyájan. – Nem, nem, nem! – suttogta Cassandra. – Ez nem lehet igaz. Kat ellentmondást nem tűrően kijelentette: – De bizony az, szivi. Higgy nekem! Egyébként nem lennék itt. Cassandra ránézett, a lelke forrongott. Igyekezett valami értelmet keresni mindabban, ami elhangzott. Az egész borzasztóan nyomasztó volt. 159

Pandora’s TeAm – Miért nem mondtad el ezt nekem korábban? – Megtettem, de olyan mérhetetlenül felháborodtál, hogy Artemisszel úgy döntöttünk, kitöröljük az emlékezetedből az esetet, és újra kezdjük adagolni a dolgot apróbb lépésekben. Cassandrát elöntötte a düh. – Mit csináltatok? Kat magyarázkodni kezdett: – Csak a te érdekedben történt. Rettentően haragudtál az elképzelés miatt, hogy terhességre akarunk kényszeríteni. Artemisz végül úgy döntött, be kell dobnunk egy valódi apát ahhoz, hogy megbirkózz a valós tényállással. Amikor ezt megosztottam veled, eltökélten kijelentetted, hogy inkább a busz alá veted magad, mint hogy kihasználj egy férfit, aztán szülj egy gyereket csupán azért, hogy legyen kit magad mögött hagynod. És akit aztán rövid úton úgyis legyilkolnak. Tehát végső soron remek, hogy rátaláltál Wulfra, nem igaz? Ha a gyerek az ő erejét örökli, sem az apolliták, sem a démonok nem juthatnak majd a közelébe büntetlenül. Cassandra rárontott Katre, de Wulf visszatartotta, ezért nem érte el a testőrét. – Ne, Cassandra! – Kérlek, kérlek – könyörgött neki a lány –, hadd fojtogassam egy pár percig! – Villámló tekintettel méregette a nőt, akiről mindeddig tévesen azt feltételezte, hogy jó barát. – Bíztam benned, te pedig kihasználtál, és hazudtál nekem! Most már értem, miért próbáltál összehozni mindenféle alakokkal. – Tudom és sajnálom. – Kat szeméből csak úgy sugárzott az őszinteség, de Cassandra pillanatnyilag nem tudott hinni neki. – De ha nem vetted volna észre, végül minden nagyszerűen alakult. Wulf attól retteg, hogy kihal a családfája. Hát tessék. Rajtad keresztül új ág indul útjára, amelynek tagjai mind képesek lesznek emlékezni rá. Neked pedig lesz egy saját halhatatlan őrződ, aki elmondhatja a történetedet a gyereknek, aztán az unokáidnak. És a családodét is. Őrizni fogja őket, és mindannyiuknak biztonságot nyújt majd. Soha többé nem kell menekülnötök sehová. Gondold meg, Cass. 160

Pandora’s TeAm Cassandra meg sem tudott mozdulni, míg felfogta Kat szavait. Tehát nem vész feledésbe az élete, és a gyermekei is biztonságban lesznek. Ez volt minden, amire vágyott. Eddig azért nem akart gyerekeket szülni, mert hiányzott ez a bizonyosság. De merjen hinni abban, amit Kat mond? Az apolliták bő húsz hét után hozták világra a gyerekeiket. A halandóknál megszokott idő fele. Mivel nagyon megrövidült az életük, néhány furcsa fiziológiai eltérés is megkülönböztette őket az emberektől. Tizenegy éves korukban értek felnőtté, aztán általában tizenkét és tizenöt éves koruk között meg is házasodtak. Az édesanyja csak tizennégy éves volt, amikor hozzáment az apjához, de már akkor úgy nézett ki, mint egy átlagos halandó nő a húszas évei közepén. Cassandra ránézett Wulfra, akinek arcáról nem lehetett érzelmeket leolvasni. – Neked mi a véleményed minderről? – Őszintén megvallva, fogalmam sincs, mit gondoljak. Tegnap még az volt az elsődleges problémám, hogy valahogy rávegyem Christ, ejtsen teherbe egy lányt. Most pedig az a helyzet – hacsak Kat nem drogozott, vagy nem őrült –, hogy te hordod a méhedben a gyerekemet, akin egyébként az egész világ sorsa múlik. – Ha nem hiszel nekem, hívd fel Acheront – szólalt meg Kat. Wulf összeszűkült szemmel nézett rá. – Ő tud erről az egészről? Kat egy kicsit habozott, és először látszott rajta némi idegesség. – Erősen kétlem, hogy Artemisz beavatta volna a tervébe, hogy titokban összehoz titeket, és így intézi, hogy legyen egy közös gyereketek. Ash általában elég ideges szokott lenni, amikor az istennő bele akar avatkozni a szabad akaratba, de enélkül is könnyedén igazolni fogja mindazt, amit a jóslatról mondtam. Cassandra ajkát keserű kacaj hagyta el, amint meghallotta, hogy a „barátnője” ismer valakit, akinek létezéséről szintén olvasott azon a bizonyos weblapon. Arról nem is beszélve, hogy Kat régi ismerősként emlegette Strykert és a csapatát. 161

Pandora’s TeAm – Csak kíváncsiságból megkérdezném, hogy létezik egyáltalán valaki, akit ne ismernél? – Nem nagyon – felelte Kat egy kissé feszengve. – Elég régóta Artemisz szolgálatában állok. – Mégis mennyire régóta? – érdeklődött Cassandra. Kat nem felelt. Ehelyett hátrébb lépett, és összecsapta a tenyerét. – Tudjátok mit? Szerintem adnom kellene nektek pár percet, hogy négyszemközt beszélgethessetek egymással. Azt hiszem, megyek, és alaposan átvizslatom Cass szobáját. Egyetlen további szó nélkül kiviharzott a folyosóra. Cassandra számára rejtély volt, vajon honnan tudta, melyik irányban találja a szobáját. Aztán belegondolt, hogy nem egy átlagemberről van szó. Wulf egészen addig nem mozdult, míg Kat el nem tűnt a szemük elől. Még mindig nem sikerült napirendre térnie a hallottak fölött. – Én erről az egészről semmit sem tudtam, esküszöm neked. – Tudom. A férfi csak nézte Cassandrát, a gyermeke anyját. Felfoghatatlan volt a helyzet számára, de mégis, minden feldúltsága ellenére, lényének egy része legszívesebben örömtáncot járt volna. – Jól érzed magad? Nincs szükséged semmire? Cassandra megrázta a fejét, aztán újra fölnézett a férfira. A zöld szemek némán könyörögtek. – Nem tudom, veled mi a helyzet, de nekem jólesne egy ölelés – szólalt meg végül. A férfi tisztában volt vele, hogy nem bölcs ötlet közel kerülni Cassandrához. Semmiképpen nem akart megnyílni egy olyan nő előtt, aki számára ilyen rövidre szabott élet rendeltetett. Ennek ellenére mégis azon kapta magát, hogy a karjaiba zárja a lányt, és alig tudja megállni, hogy a testének feszülő test érzete nyomán teljesen magával ne ragadja a hév. A lány lehelete csiklandozta a nyakát. Erezte, hogy Cassandra a dereka köré fonja a karjait. Olyan jó érzés volt ott tudni a lányt. Mintha helyükre kerültek volna a dolgok. A hosszú évszázadok alatt egyszer sem érezte ezt a bensőséges melegséget. 162

Pandora’s TeAm Vajon mi rejtőzött a lányban, amitől egész testében reszketni kezdett? Amitől megszállta a forróság és a fájdalom? Wulf lehunyta a szemét, és szorosan magához húzta Cassandrát. Hagyta, hogy a púder és rózsaillat magával ragadja, és elfeledkezzen róla, hogy ellenségeknek kellene lenniük. Cassandra szintén becsukta a szemét, és élvezte, hogy közvetlen közelről érzi Wulf forró testét. Határtalanul kellemes volt a férfi érintése. Nem volt benne szexualitás, csak szeretetteljes, nyugtató simogatás. Ez a pillanat sokkal közelebb hozta őket egymáshoz, mint azok az intim percek, amelyeket korábban megosztottak egymással. Hogyan érezhetem magamat ennyire békességben? Hiszen Wulf korábban kijelentette, hogy semmi szükség a népemre a földön. És mégis tagadhatatlanul megszállta a nyugalom a férfi széles mellkasán. Hiszen az érzelmek ritkán hallgatnak az értelemre. Amint ott álltak, hirtelen rettenetes gondolat futott át Cassandra agyán, ami megzavarta az idillt. – Nem fogod gyűlölni a kisbabát, Wulf, amiért részben apollita lesz? Wulf teste megfeszült a karjai között, mintha benne még nem is merült volna fel ez a gondolat. Egy lépést hátrált. – Mennyi apollita vér lesz benne? – Nem tudom. A családom legtöbb tagja százszázalékos apollita volt. Az anyám megtörte a szokást, mert úgy vélte, egy halandó apa jobban meg tud majd védelmezni minket. – Cassandra gyomra elszorult, mert eszébe jutottak azok a titkok, amelyeket az édesanyja osztott meg vele kevéssel a halála előtt. – Abban bízott, hogy az apám így legalább túl fogja élni a gyerekeit és az unokáit. – Tehát kihasználta. – Szó sem volt ilyesmiről – vágta rá Cassandra szinte lélegzetvétel nélkül, mert bántotta, hogy a férfi akár csak egy pillanatig is így hiszi. – Szerelmes volt apámba. Emellett ő is kötelességének érezte, hogy megvédjen minket. Valószínűleg nem volt rá ideje, hogy elmondja nekem, milyen fontos lesz a szerepem, ha a testvéreim gyermektelenül halnak meg. Még nagyon fiatal voltam, amikor elveszítettem. Vagy 163

Pandora’s TeAm talán ő maga sem tudott róla. Csak annyit mondott, hogy minden apollitának az a legfőbb feladata, hogy továbbvigye a vérvonalat. Wulf odament a tévéhez, hogy kikapcsolja. Közben nem nézett Cassandrára. A kandallópárkányra függesztette a tekintetét, ahol egy talapzaton egy ősrégi kard állt az oldalára fordítva. – És mennyi benned az apollita vér? Nincsenek tépőfogaid, és Chris azt mondta, hogy napvilágnál is tudsz a szabadban sétálni. Cassandrát elfogta a késztetés, hogy újra odamenjen hozzá, és megérintse. Nagyon vágyott rá, hogy Wulf testét közel érezze a magáéhoz, de attól félt, nem találna szíves fogadtatásra. A férfinak időre volt szüksége, és választ akart kapni a kérdéseire. – Gyerekkoromban voltak tépőfogaim – kezdte, mert nem akart titokban tartani semmit a másik előtt. Wulf megérdemli, hogy mindent megtudjon, amire a gyermekük biztonsága érdekében szükség lehet. – Az apám javaslatára reszelték le, amikor még csak tízéves voltam, mert így jobban el tudok vegyülni az emberek között. Ugyanúgy, mint a népem többi tagjának, vérre van szükségem ahhoz, hogy éljek, de nem kell, hogy apollitából származzon, nem kell meginnom, és nem naponta. Cassandra szünetet tartott, mert elmélázott a kötelezettségein és azon, hogy mennyire szeretné, ha embernek született volna. De mindent összevetve még így is szerencsésebb volt, mint a testvérei, akikben több volt az apollita vonás, mint benne. Mind a négyen irigyelték, mert neki annyival könnyebb élete volt náluk, hiszen napközben sem kellett elrejtőznie a fény elől. – Általában kéthetente megyek az orvoshoz, hogy vérátömlesztést kapjak – folytatta aztán. – Mivel apámnak dolgozik egy csapat kutatóorvos, nem volt nehéz orvosi papírokat szerezni arról, hogy egy ritka betegségben szenvedek. így aztán könnyen megkapom, amire szükségem van, anélkül, hogy bárki megneszelné, hogy nem vagyok emberi lény. Csak oda kell mennem, ha gyöngének érzem magamat. És nem öregszem olyan gyorsan, mint a többi apollita. Ugyanakkor értem a serdülőkorba, mint minden halandó nő. – Akkor talán a gyerekünk is inkább az emberekhez fog hasonlítani. – Cassandra tisztán hallotta a férfi hangjában bujkáló reménykedést. Ő 164

Pandora’s TeAm is ugyanezért imádkozott. Csodálatos lenne, ha a születendő kisbaba teljesen emberi lény lenne. Eközben boldogan vette tudomásul azt is, hogy Wulf vele közösnek nevezte a gyereket. Ez legalább jót jövendölt. – Elismered a babát a sajátodnak? – kérdezte a férfit. Wulf pillantása égetett, amikor válaszolt. – Tudom, hogy együtt voltunk az álmunkban, és ahogy Kat is mondta, én magam vagyok az élő bizonyíték arra, mi mindenre képesek az istenek. Így aztán nem kételkedem benne, hogy igaz-e mindez. A gyerek az enyém, és az apjaként fogom fölnevelni. – Köszönöm – suttogta Cassandra, és szeméből patakzani kezdtek a könnyek. Sokkal többet kapott, mint amiben valaha is reménykedni mert. Aztán megálljt parancsolt a könnyeknek, és megköszörülte a torkát. Nem sírhat. Legalábbis emiatt nem. Hiszen szerencsésnek mondhatja magát. A népétől eltérően az ő gyereke mellett egész életében ott fog állni egy apa, aki vigyáz rá. Aki figyeli, hogyan cseperedik. – Nézd a dolgok jó oldalát. Csak egy pár hónapig kell elviselned a jelenlétemet, aztán megszabadulsz tőlem örökre. Wulf olyan vad pillantást lövellt felé, hogy egy lépést hátrálnia kellett. – Sohase emlegesd ilyen könnyedén a halált! Cassandra visszaemlékezett rá, mit mesélt a férfi arról, hogy végig kellett néznie a szerettei halálát. – Hidd el, nem teszem. Hiszen sokkal jobban tudatában vagyok, milyen törékeny is az életünk. De talán a gyerekünk tovább fog élni huszonhét röpke évnél. – És ha nem? Akkor Wulf pokoljárása folytatódik. Még szörnyűbb lesz, hiszen a saját leszármazottai lesznek, akiket túlél. A gyermekéét. Az unokáit. És végig kell néznie, hogy mindannyian fiatalon odavesznek. – Sajnálom, hogy belekeveredtél ebbe. 165

Pandora’s TeAm – Én is sajnálom. – Wulf ellépett mellőle, és elindult a lefelé vezető lépcsőfokok irányába. – Legalább te valóban megismerheted a babát, Wulf – kiáltott utána Cassandra. – Emlékezni fog rád. Nekem pedig csak pár hetem lesz, hogy vele legyek, mielőtt meg kell halnom. Sohasem fogunk igazán találkozni. Wulf szinte kővé meredt a mozdulat közepén. Egy teljes percig állt dermedt csöndben. Cassandra figyelte, hátha ki tud olvasni valamilyen érzelmet a szeméből. De a férfi arca minden kifejezést nélkülözött. Azután egyetlen szó nélkül továbbment a lépcsők felé. Cassandra próbálta elterelni a gondolatait arról, hogy Wulf semmibe vette a szavait. Hiszen neki egészen más dolgokra kell koncentrálnia most, hogy az icike-picike élet növekszik a testében. Elindult a szobája felé, hogy azonnal elkezdje a készülődést. Az idő kulcsfontosságú és rettentően sürgető. Wulf belépett a szobájába, és becsukta az ajtót. Szüksége volt egy kis időre, hogy megemésszen minden ma esti információt. Apa lesz. A gyerek fel fogja majd ismerni. De mi történik, ha több apollita vér lesz benne, mint Cassandrában? A genetika kifürkészhetetlen tudomány, és Wulf már elég régóta élt ahhoz, hogy tudja, milyen abszurd mutatványokra képes. Elég csak Chrisre gondolnia. Senki sem hasonlított ennyire Erikhez, csak a fia, aki meghalt több mint ezerkétszáz éve. De Christopher kiköpött mása volt Wulf bátyjának. Még a temperamentumuk és a testtartásuk is egyforma. Akár ugyanaz a személy is lehetett volna a két fiú. És mi történik, ha a gyereke egy napon démonná változik? Vajon képes lesz rá, hogy vadásszon a saját fiára vagy lányára? A gondolat egész bensőjét fagyos hideggel töltötte el. Megrémült. Fogalma sem volt róla, mit tehetne. Tanácsra volt szüksége. Valakire, aki át tudja segíteni ezen az egészen. Fogta a telefonját, és Talon számát tárcsázta. De az nem vette föl. 166

Pandora’s TeAm Káromkodott. Csak egyetlen ismerőse volt Talonon kívül, aki talán segíthet. Acheron. Az atlantiszi első csengésre beleszólt a készülékbe: – Na, mi a gáz? Wulf enyhe dühvel fogadta Ash cinizmusát. – Nem „Helló, Wulf, hogy s mint? ”? – Ismerlek, viking. Csak akkor telefonálsz, ha baj van. Szóval mi az ábra? Nem megy a csajozás? – Gyerekem lesz. A válasz halotti csönd volt a vonal túlsó végén. Jó volt tudni, hogy a hír ugyanúgy letaglózza Asht is, mint őt magát. – Borítékolom, hogy a következő kérdésemre határozott nem lesz a válasz – szólalt meg aztán Ash. A kérdés előtt még hallgatott egy rövid ideig. – Jól vagy? – Tehát meg sem lep a tény, hogy teherbe tudtam ejteni egy nőt? – Nem, én tudtam róla, hogy képes vagy rá. Wulf állkapcsa önkéntelenül összecsattant, annyira elragadta egy pillanat alatt a düh. Tehát végig tudta? – Talán nem tudtad, hogy ez az infó milyen fontos lenne számomra? Mi a francért nem voltál képes elmondani korábban? – Mit változtatott volna, ha tudsz róla? Az utóbbi tizenkét évszázadot úgy töltötted volna, hogy hozzá sem értél volna a nőkhöz, mert féltél volna, hogy valamelyikük teherbe esik, aztán még arra sem emlékszik, hogy te vagy a gyerek apja. Épp elég bajod volt enélkül is. Úgy gondoltam, jobb, ha nem tetézem ezzel is. Wulf még mindig dühös volt. – És mi lett volna, ha valaki másnak csinálok gyereket? – De nem történt ilyesmi. – Honnan tudod ilyen biztosan? – Hidd el, tudom. Ha bárkit teherbe ejtettél volna, én magam lettem volna az, aki közli veled. Nem vagyok olyan szemét, hogy egy ennyire fontos dolgot eltitkoljak előtted. Ja, persze. Ha Ash még ezt sem mondta el neki, akkor ki tudja, hány további, létfontosságú információt sikerült elhallgatnia előle. 167

Pandora’s TeAm – És akkor most bíznom kellene benned azután, hogy beismerted, hazudtál nekem? – Az a helyzet, hogy szerintem egy kicsit túl sokat beszélsz mostanában Talonnal. Hirtelen ugyanúgy kezdtél beszélni, mint ő. Igen, Wulf, hihetsz nekem. Sohasem hazudtam neked. Csak néhány tényt nem fűztem bele a beszélgetéseinkbe. Wulf inkább nem is válaszolt. De nagyon szerette volna, ha Ash ebben a percben személyesen ott áll előtte, mert mindazért cserébe, amit ellene tett, legszívesebben hosszan ütlegelte volna. – És hogy viseli Cassandra a terhességet? – kérdezte Ash. Wulf ereiben meghűlt a vér. Ash néha egyszerűen kísérteties dolgokat művelt. – Honnan tudtad, hogy Cassandra az anya? – Elég sok mindent ki tudok deríteni, ha nagyon akarok. – Akkor talán megszokhatnád, hogy az újonnan megismert részleteket érdemes közölni másokkal is, főleg ha hatással van az életükre. Ash sóhajtott. – Ha ettől jobban érzed magadat, egyáltalán nem örülök neki én sem, hogy így alakult ez az ügy. De a dolgoknak néha előbb el kell romlaniuk, hogy aztán megjavulhassanak. – Mit értesz ez alatt? – Egyszer meg fogod tudni, ígérem, fiacskám. Wulf a fogát csikorgatta. – Rettentően utálom, amikor Orákulumot játszol. – Tudom. Mindannyian utáljátok. De mit mondhatnék? Az a dolgom, hogy titeket bosszantsalak. – Akkor talán új elfoglaltság után nézhetnél. – Minek? Jól elvagyok ezzel, ami van. – De volt a hangjában valami, ami azt súgta Wulfnak, hogy az atlantiszi ezzel kapcsolatban sem mond igazat. így aztán Wulf úgy döntött, hogy témát vált. – Mivel egyáltalán nem vagy hajlandó segíteni, ugorjunk. Nem ismersz véletlenül egy Katra nevű szolgálólányt Artemisz sleppjéből? Itt van nálam, és bizonygatja, hogy a mi oldalunkon áll. Azt mondta, 168

Pandora’s TeAm hogy már öt éve ő Cassandra testőre, de nem tudom eldönteni, higgyeke neki, vagy ne. – Nem ismerem név szerint a szolgálólányokat, de megkérdezhetem Artemiszt. Valami furcsa oknál fogva Wulf ettől egy kicsit jobban érezte magát. Tehát még Ash sem mindenható. – Oké. De kérlek, azonnal szólj, ha kiderül, hogy ellenség. – Egyértelmű. Wulf már majdnem letette. – Wulf – szólt még bele Ash. – Igen? – felelte Ash, és újra a füléhez emelte a telefont. – Mi van? – Gratulálok a gyerekhez! Wulf felhorkant. – Köszi. Talán... Cassandra szobáról szobára járt a hatalmas házban. Mintha egy múzeumban lenne, mindenütt régi skandináv műtárgyak hevertek. És számos, híres festőktől származó olajfestmény. A lány biztos volt benne, hogy mind eredeti. A szobája előtt is volt egy különleges darab, amelyet Jan van Eyck festett. Egy sötét hajú férfit ábrázolt a feleségével. Bizonyos szempontból emlékeztette az Arnolfini-pár híres portréjára, de ez a két ember egészen másképpen nézett ki. A szőke asszony élénkpiros ruhát viselt, a férje tengerészkéket. – Két ősöm esküvői portréja. Cassandra összerezzent, amikor Wulf mély hangja hirtelen megszólalt mögötte. Nem hallotta közeledni a férfit. – Gyönyörű. Te rendelted? Wulf bólintott, és rámutatott a nőre a képen. – Isabella nagy csodálója volt van Eyck munkásságának, ezért úgy gondoltam, tökéletes esküvői ajándék lenne. Egy ismerős fegyvernökcsalád legidősebb lánya volt, és úgy rendelkeztek, hogy menjen hozzá az én fegyvernökömhöz, Leifhez. Chris az ő harmadik lányuk leszármazottja. 169

Pandora’s TeAm – Húha – suttogta Cassandra lenyűgözve. – Én egész életemben kétségbeesetten kutattam, hogy megtudjak ezt-azt az őseimről és a család történetéről, erre itt vagy te, aki Chris számára egy élő történelemkönyv. Tisztában van vele, milyen szerencsés? Wulf megvonta a vállát. – Én mindenesetre most már tisztában vagyok vele, hogy az ő korában még nem érdekli az embereket a múlt. Csak a jövőjük. Csak akkor kezdi majd el foglalkoztatni, ha idősebb lesz. – Hát, nem tudom – felelte erre a lány, mert eszébe jutott, hogy fénylett Chris szeme mindannyiszor, amikor segített neki óangolt tanulni. – Szerintem sokkal többet tud, mint sejtenéd. Ő a csoport sztárja a sulibán. Hallanod kellene. Amikor együtt tanultunk, úgy nézett ki, mint aki mindent tud a kultúrátokról. Wulf arca ellágyult, és most hasonlított a Cassandra álmaiban szereplő önmagához. – Tehát azért figyelni szokott. – Bizony – Cassandra elindult a szobája felé. – Nos, kicsit eltelt az idő, és tényleg borzasztó hosszúra nyúlt ez az este. Elmegyek aludni. Wulf megfogta a kezét, és megállította a folyosón. – Érted jöttem. – Miért? Wulf áthatóan ránézett. – Mert az én gyerekemet hordod a méhedben. Nem akarom, hogy itt fönt aludj, ahol nem tudok melletted lenni, ha szükséged van valamire. Tudom, hogy azt mondtam, szabadon járkálhatsz napvilágnál, de inkább ne. A démonoknak is megvannak a segítőik az emberek között, akárcsak nekünk. Túlságosan könnyen a közeledbe férkőzhetnek. Cassandra első reakciója az volt, hogy elküldi a francba, de valami visszatartotta. – Parancsolgatsz? – Nem – felelte a férfi csöndesen. – Csak kérlek rá. A saját magad és a baba biztonsága miatt. A lány elmosolyodott, mert a férfi hangjából érződött, hogy nem szokása kérni senkitől semmit. Máris épp elégszer hallotta, amint 170

Pandora’s TeAm Chrisnek adott utasításokat. Azokból világosan kiderült, hogy Wulf és a szabad akarat nem járnak kéz a kézben. – Oké – felelte hát, és egy halvány mosolyt küldött a férfi felé. – De csak azért, mert szépen kértél. A férfi arcvonásai megnyugodtak. Atyavilág, a pasi iszonyú jól nézett ki ezzel az arckifejezéssel. – Szükséged van bármire a lakásodból? Ha igen, érte küldök valakit. – Jó lenne, ha itt lennének a ruháim. A neszesszerem és a fogkefém meg még jobban hiányzik. Wulf elővette a telefonját, és tárcsázott. A lány hallgatta, ahogy a biztonságiakkal beszél, miközben kinyitotta az ajtót, a férfi pedig követte. Kat, aki egy székben ült és olvasott, fölnézett a jöttükre, de nem szólt egy szót sem. – Várj csak! – Wulf odanyújtotta Cassandrának a telefont. – Mondd el nekik, mire van szükséged, és hol laksz. – Miért? – Mert ha tőlem hallják, öt perc múlva elfelejtik, mit is kértem, és el sem indulnak. Mindig szükségem van valakire, általában Ashre, Chrisre vagy a barátomra, Talonra, hogy közvetítsenek feléjük. A másik megoldás az e-mail. De most az e-mail vagy az sms túl hosszadalmas lenne. Ez a férfi komolyan beszél? – Elmehetek velük – ajánlkozott Kat, és félretette a könyvét. – Tudom, mire van szüksége Cassandrának, és ha már itt tartunk, magamnak is hoznék egy-két cuccot. Wulf továbbította az üzenetet az őröknek, aztán megkérte Cassandrát, hogy szó szerint ismételje meg. Amikor végre megbeszélték a dolgot az őrrel, a lány letette a telefont. Uram, irgalmazz, és még ő érezte úgy, hogy az élete fenekestül felfordult. – Tehát az emberek egyáltalán nem emlékeznek rád, miután beszélgettetek? – Nem, soha. – Akkor hogyan tudod hét lakat alatt tartani 171

Pandora’s TeAm Christ? Könnyen megteheti, hogy egyszerűen azt mondja nekik, elmehet innen valahová. Wulf fölnevetett. – Mert minden vele kapcsolatos biztonsági parancsot először Ashnek kell igazolni, és Chris pontosan tudja ezt. A biztonságiak soha semmit sem tesznek Ash közvetlen utasítása nélkül. Öregem, ez aztán a szigorú pasas! Kat szeretetteljes pillantást vetett Cassandrára, aki összeszedte a ruhákat, amelyeket Wulf adott oda neki a szekrényből. – Örülök neki, hogy ilyen jól viselted a hírt. És Wulf is. Ez nagyon megkönnyíti a dolgokat. Cassandra bólintott. Valóban megkönnyíti. Bárcsak Wulf ugyanolyan könnyedén elfogadná az ő származását, mint a baba érkezésének hírét. De mi haszna lenne, ha úgyis hamarosan meg fog halni? Talán így a legegyszerűbb. így legalább nem fogja gyászolni. Nem, szólalt meg egy hang a fejében. Ennél sokkal többet akart volna kapni Wulftól. Ugyanazt szerette volna elérni, mint amit az álomban megosztottak egymással. Ne légy ilyen önző! Cassandra nagyot nyelt a gondolatra. A hangnak igaza volt. A legjobb megoldás az lenne, ha időközben minél távolabb tartaná magát Wulftól. A legkevésbé sem szeretett volna a férfinak fájdalmat okozni. Minél kevesebben fogják gyászolni, annál jobb. Gyűlölte a gondolatát is, hogy bárki annyira szenvedjen a halála miatt, mint ő szenvedett az édesanyja és a testvérei miatt. Nem telt el nap anélkül, hogy körülöttük ne jártak volna a gondolatai. Hogy lelkének egy része ne sajgott volna, amiért soha többé nem fog találkozni velük. Kezében a pólóval és a melegítőnadrággal visszasétált a házon keresztül a hálószobájába. Wulf elkísérte. Erőteljes jelenléte nagyon mélyen érintette Cassandrát. Korábban sohasem hitte volna, hogy ilyen élményben is része lesz életében. – Hát, nem rossz ez a ház – szólalt meg Cassandra. Wulf körbenézett, mintha eddig észre sem vette volna. 172

Pandora’s TeAm – Köszönöm. A századfordulón építtette Chris dédanyjának anyja. Tizenöt fia volt, és azt akarta, hogy elég helyük legyen ahhoz, hogy fölnevelhesse őket, aztán az ő gyerekeiket. A férfi hangjában mindannyiszor gyöngédség bujkált, amikor a családjára terelődött a szó. Egyértelműen mindannyiukat szívből szerette. – És mi történt velük végül, hogy Chris maradt az egyetlen örökös? A férfi tekintete elsötétült a fájdalomtól. Cassandrát mély szomorúság fogta el. – A legidősebb fiú néhány unokatestvérével és a nagybátyjukkal a Titanic fedélzetén utazott. Három fiú az 1918-as influenzajárvány áldozata lett, kettőjük pedig nemzőképtelenné vált. A háborúban négyen vesztek oda. Kettő még kicsi gyerekként meghalt, egy pedig fiatalemberként egy vadászbalesetben. Ketten, Stephen és Craig, megházasodtak. Stephennek egy fia és két lánya volt. A fiú a második világháborúban halt meg. Az egyik lány tízéves korában betegség következtében halt meg, a másik pedig a szülése során, még mielőtt a gyerek megszületett volna. Cassandra egész testében remegni kezdett. A történet is mélyen érintette, és a férfi hangjából érződő fájdalom is. Világosan kiderült, hogy Wulf mindannyiukat őszintén gyászolja. – Craignek négy fia volt. Egyikük a világháborúban esett el, egy másik még gyerekként meghalt. A harmadik autóbalesetben a feleségével együtt. A negyedik volt Chris nagyapja. – Sajnálom – szakadt ki Cassandra ajkáról, és együtt érzően megérintette Wulf vállát. Nem csoda, hogy ilyen elszántan őrzi Christ. – Csodálkozom, hogy ilyen sokukat elengedted a háborúba. Wulf a kezére tette a kezét. A tekintetéből világosan látszott, mennyire jólesik neki a lány érintése. – Hidd el, megpróbáltam visszatartani őket. De nem sok mindent tudsz tenni, ha egy makacs embert akarata ellenére szeretnél otthon tartani. Ekkor értettem meg, mit érezhetett az apám, amikor hiába könyörgött, hogy maradjunk otthon Erikkel. – És nem érted, az édesanyád miért nem szívesen látott volna titeket otthon. 173

Pandora’s TeAm Wulf a mozdulat közepén megdermedt. – Hát ezt honnan tudod? – Én... – Cassandra elhallgatott, mert csak most ébredt rá, mit is tett az imént. – Sajnálom. Gyakran olvasni tudok a mások fején átsuhanó gondolatokban. Nem szándékosan, és nem is tudom szabályozni, csak úgy megtörténik időről időre. A férfi tekintete ismét elfelhősödött. – Tudod – kezdte elölről Cassandra, remélvén, hogy kissé meg tudja nyugtatni –, néha az emberek mondanak és tesznek olyan dolgokat dühükben, amit később megbánnak. Biztos vagyok benne, hogy az édesanyád végül megbocsátott nektek. – Nem – felelte Wulf mély és átható hangon. – Mindentől elpártoltam, aminek szellemében fölnevelt. Kétlem, hogy valaha sikerült túljutnia ezen. Cassandra levette a férfi nyakában lógó ezüstláncot, és a kezében tartotta. Akárcsak az álmában, egy medál volt rajta Thor kalapácsával és egy kicsi kereszttel. – Nem hiszem, hogy teljesen cserbenhagytad. Különben miért hordanád ezt? Wulf lenézett a lány ujjaira, amelyek féltő gonddal fogták az édesanyja keresztjét, és a nagybátyja talizmánját. Az ősi emlékeket, amelyeket olyan régóta hordott már, hogy szinte el is feledkezett a létezésükről. Ezek jelentették a múltját, a lány pedig a jövőjét. A kettősséget egészen mélyen átérezte. – Azért hordom, hogy emlékeztessen rá, hogy a dühünkben kimondott szavakat sohasem vonhatjuk vissza. – És mégis elég gyakran mondasz dolgokat haragodban. Wulf felhorkant. – Van néhány hibám, amelyektől lehetetlen megszabadulni. – Talán igen. – Cassandra lábujjhegyre állt, és megcsókolta. Baráti gesztusnak szánta. Wulf felnyögött, amint megérezte a csók ízét, és szorosan magához vonta a lányt. Érezte a mellkasához préselődő női test minden hajlatát. 174

Pandora’s TeAm Mennyire kívánta ezt a nőt! Le akarta tépni róla a ruhát, hogy végre elcsitíthassa az ágyékában égő fájdalmat, amely minden pillanatban rátört, ha Cassandrára nézett. Csodálatos érzés volt, hogy egy olyan nővel lehet, aki ismeri. Aki emlékezik a nevére és mindenre, amit mondott. A legbecsesebb ajándék. Cassandra mélyet sóhajtott, amint megérezte Wulf száját a sajátján. A férfi tépőfogai finoman karistolták az ajkát, a nyelvük táncot járt. A lány érezte a keze alatt megfeszülő izmok játékát, az acélkeménységű férfitestet. Akár egy finom csiszolású szobor, ám vad és veszedelmes. Wulf elsöprő ereje magával ragadta. Szenvedélyes volt, és mégis gyöngéd. Cassandra lényének egy része azt kívánta, bárcsak soha, egy pillanatra se hagyná magára. A másik fele pedig azért esedezett, hogy minél távolabbra kerüljön tőle. Fájdalmas gondolatoktól űzve, a lány egy pillanatra elmélyítette a csókjukat, aztán vonakodva elhúzódott a férfitól. Wulf semmi másra nem vágyott, mint hogy újra a karjába vonja. Csak bámulta a lányt, a szíve vitustáncot járt, és a teste lángolt. Miért nem bukkant rá akkor, amikor még halandó férfiként élt? De hiszen mit számított volna? Cassandra akkor is apollita lett volna, és ketten két különböző faj képviselői. Lehetetlen volt, hogy kapcsolatba lépjenek, mégis örök kapocs kötötte őket össze egy nemtörődöm istennő jóvoltából. Wulfot magával ragadta Cassandra lelkiereje és szenvedélye. A hangja, az illata. Teljes valója lenyűgözte. A kapcsolatuk kezdettől fogva el volt átkozva. Meg fog halni. A szavak elevenébe vágtak. Nagyon régóta magányosan élt, veszteségektől összetört, megsebzett szívvel. Amelyen Cassandra üti a következő sebet. Tudta. Erezte. Csak abban reménykedhetett, hogy ez a seb meg tud majd gyógyulni. És rettegett, mert valami azt súgta, korántsem így lesz. 175

Pandora’s TeAm Cassandra lénye ugyanúgy nyomot fog hagyni benne, mint minden korábbi szerettéé. Az arca kísérteni fogja... Örökké. Ebben a percben gyűlölte Artemiszt, amiért beleavatkozott a dolgok folyásába. Amiért rákényszerítette ezt az életet, és amiért olyan nőt sodort az útjába, akivel kapcsolatban nem volt választása. El fogja veszíteni. Ez nem volt fair. Hiszen mi végre ez az egész? Mert Apollón egyszer bedühödött, és megátkozta a saját népét? – A vérvonal olyan törékeny – egészen addig fel sem tűnt neki, hogy hangosan kimondta a gondolatot, amíg Cassandra rá nem bólintott. – Ez megmagyarázza, miért óvod Christ ennyire. El sem tudta képzelni, mennyire. Wulf lekísérte a szobájába vezető lépcsőkön. – Be kell vallanom, csodálkozom rajta, hogy Apollón miért nem viselte jobban gondját saját vérének. Különösen, mivel elég fontos ügyről van szó. – Mi ugyanígy nagycsaládként indultunk. Aztán fogyatkozásnak indult a családunk, és most már csak egyedül vagyok. Természetesen nem segített az sem, hogy vadásztak mindannyiunkra. Wulf megállt szobája bezárt ajtaja előtt. Az ajtó melletti falon lévő kódbillentyűk helyettesítették a zárat. – Nem vagy egy kissé túlságosan paranoiás? – kérdezte Cassandra. A férfi halványan elmosolyodott, mint aki szórakoztatónak találja a megjegyzést, és beütötte a kódot. – Sokan dolgoznak itt napközben, és fogalmuk sincs a létezésemről, hiszen nem emlékeznek a találkozásainkra. Ezen a bejáraton keresztül nem történhet meg, hogy csak úgy berontanak a szobámba, és visítoznak, hogy betörőt fogtak, miközben Chris az iskolában van. Cassandrát teljesen meggyőzte a magyarázat. – Milyen érzés névtelennek lenni? A férfi kinyitotta az ajtót, és felkapcsolt egy halványan világító lámpát a mennyezeten. 176

Pandora’s TeAm – Néha olyan, mintha láthatatlan lennék. Nagyon szokatlan, hogy itt vagytok Kattel, és nem kell folyton újra bemutatkoznom nektek. – De Acheron és Talon is emlékszik rád. – Igaz. A Sötét Vadászok és a Katagaria vérvadászok vissza tudnak emlékezni rám. De nem tartózkodhatok sokáig más Sötét Vadászok jelenlétében, a vérvadászok pedig idegessé és bizonytalanná válnak, akárhányszor csak a közelükbe megyek. Nem szeretik a gondolatát sem, hogy olyasvalaki tartózkodik a közelükben, aki nem az ő népükből való. Cassandra körülnézett a szobában, ahogy Wulf az ágya felé tartott. A hatalmas szobában mindennel felszerelt informatikai sarkot alakítottak ki. A NASA-é sem lehet különb. A modern íróasztalon ezüst Alienware számítógép állt. De ami leginkább megdöbbentette Cassandrát, az a jobb oldali sarokban álló nagy, fekete ágy volt. Pontosan úgy nézett ki, mint az álmában. A környező fekete márványfalak úgy fénylettek, hogy visszatükrözték a képmását. Wulfnak, az álomban látottól eltérően, most nem volt tükörképe. Ablakot sem látott. A bal oldali falon portréképek függtek, alattuk egy hosszú, mahagóni büféasztal. Az asztal tetején több száz, ezüstkeretbe foglalt kép. A fenti szobában lévőhöz hasonló kanapé és egy pihenőszék állt még a szobában. Szemben egy nagyképernyős tévé. A múltból származó arcokat nézve Cassandrának eszébe jutott az a női portré, amelyet Kat mostani szobája mellett látott. Wulf róla is tudott mesélni. A lány elképedve gondolt bele, milyen sok mindent tudhat a falon és a büféasztalon álló portrékon látható emberekről. Azokról, akik viszont valószínűleg szinte semmit sem tudtak róla. – Isabellának is újra és újra be kellett mutatkoznod? Wulf becsukta és bezárta az ajtót maga mögött. – Vele egy kicsit könnyebb volt. Mivel fegyvernökcsaládból származott, meg tudta jegyezni, hogy én egy elátkozott Sötét Vadász vagyok. így aztán minden alkalommal, amikor találkoztunk, rám mosolygott, és így szólt: „Biztosan te vagy Wulf. Örülök, hogy újra látlak!” – Akkor tehát a házastársaik is tudnak rólad? 177

Pandora’s TeAm – Nem, csak azok, akik fegyvernökcsaládból származnak. Elég nehéz lenne egyszerű földi halandókkal elhitetni, hogy egy halhatatlan viking él az alagsorban, de a vele való találkozást vagy beszélgetést el fogják felejteni. Ezért az olyanok, mint például Chris mamája, azt sem tudják, hogy létezem. Cassandra figyelte, amint leül, és lehúzza a csizmáját. A férfinak hatalmas lába volt... – Chris anyja nem fegyvernök? – kérdezte gyorsan, remélvén, ezzel sikerül más mederbe terelnie a saját figyelmét. A meztelen lábfej látványa erős vágyat ébresztett benne arra, hogy Wulf egyéb testrészeit is meztelenül láthassa. – Nem. A fiú apja úgy találkozott vele, hogy egy büfében dolgozott. Annyira szerelmes lett a nőbe, hogy nem akartam közbeavatkozni. – És hogy lehet, hogy csak ez az egy szem fiuk van? Wulf felsóhajtott, és a csizmáját letette az asztal alá. – Az anyja nagyon nehezen tudott teherbe esni. Chris előtt háromszor is elvetélt. Chris is hét héttel korábban született. Amikor végre megérkezett, megmondtam az apjának, hogy nem szeretném, ha még egy terhességgel veszélyeztetné magát. Ezen Cassandra nagyon meglepődött, hiszen tudta, milyen fontos Wulf számára, hogy legyen leszármazottja. – Tényleg ez mondtad nekik? A férfi bólintott. – Hogy tehettem volna meg velük, hogy ugyanazt végigcsinálják többször is? Hiszen a szülésbe majdnem belehalt, és minden vetélés újra meg újra összetörte a szívét. Ez csodálatra méltó tett volt. A lány boldogan vette tudomásul, hogy Wulf valójában nem az a megátalkodott barbár lény, akinek korábban hitte. – Rendes ember vagy, Wulf. A legtöbben egy szikrányit sem törődtek volna mások érzéseivel. A férfi felhorkant. – Chris nem értene egyet veled. – Szerintem Chris egy kresztáblával sem értene egyet. 178

Pandora’s TeAm Wulf megajándékozta egy jóízű nevetéssel. Mélyről jövő és kellemes volt, hallatára Cassandrán végigfutott a borzongás. Egyszerűen imádta a férfi hangját. Na, ezt itt és most fejezd be... Valamit sürgősen tennie kell, hogy elterelje a gondolatait arról, milyen észvesztően vonzónak találja Wulfot. – Na – szólalt meg gyorsan ásítva –, fáradt vagyok, a terhesség elején, szóval jólesne egy kiadós alvás. Rámutatott a háta mögötti ajtóra. – Ez egy fürdőszoba? A férfi bólintott. – Oké. Átöltözöm, és megyek aludni. – Van tiszta fogkefe a kisszekrényben. – Köszönöm. Cassandra magára hagyta Wulfot, hogy alváshoz készülődjön. A fürdőszobában egyedül maradva kinyitotta a szekrénykét, és megdöbbenve látta, hogy tele van a legkülönfélébb gyógyszerekkel és orvosi eszközökkel, például szikével és sebvarrókészlettel. Wulf számára biztosan nehezen kivitelezhető, hogy eljusson az orvoshoz. Kinyújtotta a kezét, hogy elvegye az új fogkefét, és közben eszébe jutott, hogyan lőttek bele többször is a férfiba a démonok. A pillantása visszavándorolt a készletre. Biztosan maga látja el a sérüléseit. Egyes-egyedül. Egyetlen szót sem szólt ezekről az eszközökről. Az álmaiban mintha nem is léteztek volna. Aztán eszébe jutott, hogyan gyógyult meg Stryker sebe, miután belédöfött, és eltűnődött rajta, vajon Wulf teste is ugyanilyen könnyen regenerálódik-e. – Szegény Wulf – suttogta, miközben átöltözött. Különös érzés volt itt lenni. A férfival az ő kis birodalmában. Korábban még egyszer sem töltött egyetlen teljes éjszakát sem egy férfi társaságában. Azzal a néhány fickóval, akikkel kalandba bocsátkozott, csupán egyéjszakás ügyei voltak, és amint tudta, otthagyta őket egyedül az otthonukban. Nem volt értelme maradni, nehogy elkezdjenek kötődni egymáshoz. 179

Pandora’s TeAm De Wulfhoz máris kötődni kezdett. Sokkal jobban, mint tanácsos volt. Vagy talán mégsem? A férfi születendő gyerekének apja. Nem természetes-e, hogy bizonyos közelségbe kerüljenek egymáshoz? Ez talán éppen így volt helyes. Cassandra kijött a fürdőszobából, és ott találta a férfit, aki, a meztelen lábától eltekintve teljesen felöltözve ücsörgött a pihenőszéken. – Tiéd az ágy – szólalt meg –, én a kanapén alszom. – Nem muszáj odafeküdnöd. Már nem tudsz teherbe ejteni, vagy ilyesmi. Úgy tűnt, a férfi ezt nem találja olyan viccesnek. Cassandra egy kicsit még közelebb lépett hozzá, és megragadta a férfi kezét. – Gyerünk már, Nagyfiú. Nincs rá semmi szükség, hogy a kanapé két karfája közé próbáld begyömöszölni ezt a hatalmas testet, ha egyszer van egy tökéletes ágy, amely csak rád vár. – Még sohasem bújtam ágyba egyetlen nővel sem ezelőtt. Cassandra felhúzta a szemöldökét. – Aludni – magyarázta Wulf. – Sohasem aludtam egyikkel sem egy ágyban. – Soha? Wulf megrázta a fejét. Atyavilág, sokkal több mindenben hasonlítottak egymásra, mint képzelte! – Nos, soha nincs túl késő elkezdeni az ebbéli tapasztalatok megszerzését. Bár, talán te már tényleg egy kicsit öreg vagy hozzá, de a legtöbb esetben igaz a mondás. Wulf a már megszokott haragos ábrázattal fogadta. – Mindenből viccet csinálsz? – Nem – felelte Cassandra őszintén, ahogy Wulf odavezette az ágyhoz. – De az életem legszörnyűbb helyzetein mindig átsegített a humor. Komolyan. Vagy sírjunk, vagy nevessünk. De a sírás túl sok energiát emészt fel, és ahhoz már nem is maradna, hogy végigcsináljam a napjaimat, érted? A férfi mellől a tükör felé indult, hogy befonja a haját. Wulf megfogta a kezét, és megállította. 180

Pandora’s TeAm – Nem szeretném, ha befonnád. Cassandra nagyot nyelt, amikor meglátta az éhes pillantást az éjszínű szemekben. Különös déjá vu érzés fogta el, ahogy ott álltak a férfi szobájában, és az arcára kiült ez a kifejezés. Bár a lány tudta, hogy nem kellene, mégis örült neki, hogy láthatja ezt a tüzet a kitágult pupillákban. Örült a kezére kulcsolódó kezek érintésének. És még inkább élvezte volna, ha a kezek a testét érintik... Wulf tisztában volt vele, hogy semmi közük nem lehet egymáshoz, nem volna szabad megosztaniuk egymással az ágyat vagy bármi mást, de nem tudta visszafogni magát. Azt akarta, hogy végre a valóságban is megtapinthassa a lány bőrét. Hogy érezze a köré fonódó lábakat, miközben a Cassandrából áradó forróság megnyugvást hoz elnyűtt szívének. Ne tedd! A parancs olyan keményen hangzott, hogy majdnem meghajolt előtte, de Wulf Tryggvason nem az a fajta ember volt, akit holmi parancsokkal kordában lehet tartani. Még a sajátjaival sem. Lehajtotta a fejét, és meglátta a szenvedélyt a lány zöld szemében. Perzselte egész valóját. Cassandra ajkai várakozásteljesen résnyire nyíltak. Wulf végigfuttatta ujjait a lány állkapcsa vonalán, aztán beletemette őket a sötétszőke hajba. És ezután birtokba vette a száját. Érezte a melegét. Cassandra közelebb húzta magához, karjai szorosan és követelődzve tartották a férfit, míg végigfuttatta a kezeit a hátán. Wulf szédülni kezdett, a férfiassága pedig azonnal megmerevedett. Mélyről jövő nyögéssel vette karjaiba a lányt. Meglepetésére, Cassandra fölemelte a lábait, és a dereka köré fonta őket. Wulf fölnevetett ezen a reakción, miközben a lány testéből áradó hő megrészegítette. Cassandra testének középpontja az ágyékához préselődött, és Wulf számára tökéletesen nyilvánvalóvá vált, milyen közel is vannak egymáshoz. Cassandra szeme elsötétült a szenvedélytől, és egyetlen mozdulattal lerántotta róla az inget. 181

Pandora’s TeAm – Éhes vagy, villkat? – mormogta a férfi a lány ajkainak. – Igen – lehelte a lány, Wulf örömére. Lefektette az ágyra. Cassandra kettejük között lenyúlt, és kinyitotta a cipzárt a férfi nadrágján. Wulf torkából mély sóhaj tört elő, ahogy a kutató kéz megérintette. A péniszét simogató ujjak érintésétől egész testében reszketni kezdett. Cassandra még arra is emlékezett, hogyan szereti legjobban, ha hozzáér. Hogy hogyan simogassa. A férfit szinte a sírás környékezte, ahogy érzékelte ezt a csodát. Talán már évszázadokkal ezelőtt egy apollita vagy egy vérfarkas szeretőt kellett volna szereznie magának. Nem, gondolta azután, és az ajkaival végigszántotta a lány torkának egyenes vonalát, belélegezve a rózsaillatot. Egyikük sem Cassandra lett volna. Belőlük is hiányzott volna mindaz, amire szüksége van. Ebben a nőben van valami, ami egész lelkét örömmel töltötte el. Úgy égette a jelenléte, mint még soha semmi azelőtt. Csak az ő kedvéért törte meg a szabályt, amely tiltotta, hogy egy apollitát vigyen az ágyába. Cassandra fölemelte a karjait, hogy Wulf lehúzhassa a pólóját. Felnyögött, mert megérezte, milyen csodálatos, ahogy a forró férfitest az övének nyomódik. A pompás bőr látványa ünnep volt a szemének. Wulf a kézfejével végigsimította Cassandra kebleit, amitől azok fájdalmasan megduzzadtak. A férfi a jobb oldalit gyöngéden a szájába vette, amitől a lány szíve dörömbölni kezdett. A nyelve gyöngéd mozdulatokkal vibrált a mellén. A lány gyomra elszorult a gyönyörtől, amit a könnyed érintés okozott. Azután a férfi elindult lefelé a csókjaival, meg sem állt a hasáig. Elidőzött a csípőcsontjainál, a kezeivel lesegítve róla a melegítőalsót. Cassandra a csípőjét megemelve segített neki, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a ruhadarab fogságából. Wulf a földre dobta a nadrágot, aztán a kezeivel széttárta a lány lábait. Cassandra kíváncsisággal elegy várakozással figyelte, amint a férfi szemügyre veszi teste legintimebb pontját. Wulf vadnak és éhesnek látszott. Birtokba akarta venni őt. Mintha elektromos áram futott volna keresztül Cassandra testén. 182

Pandora’s TeAm Felszisszent a kéjtől, amikor a férfi végigfuttatta ujjait a szeméremajkain. Az érintés egyszerre volt becéző és izgató. Isteni. Kielégítő és új vágyra gyújtó. Wulf figyelte a Cassandra arcán megjelenő örömöt, és érezte ujjainak feszülő testét. Imádta, ahogyan a lány reagált a cirógatásra. Tökéletesen megnyílt, és védtelenné vált. Felült az ágyra, és a testével beborította a lányt, aztán az oldalára gurult, és tovább ölelte. Cassandra ráfonódott a testével, szomjasan csókolták egymást. A lány bőre érzéki összhangban simogatta az övét, ami még inkább felvillanyozta Wulfot. Felült, ölében a lánnyal. Cassandra hosszú lábaival körbefonta a derekát, és kezével a fejbőrét becézte, ujjait a hajába túrva. Wulf őszintén megrémült az őt elárasztó érzésektől, amikor Cassandra kissé fölemelkedett, és magába fogadta a testét. Éhesen meglovagolta a férfit, a teste édes nedvességgel ajándékozta meg, miközben elvette, amire szüksége volt, és megadta a férfinak, amire sóvárgott. Wulf nem akarta, hogy vége legyen. Soha többé nem akarta kiengedni a lányt az ágyából. Cassandra az ajkába harapott az eksztázistól. Végre valóban mélyen a testében érezheti a férfit. Olyan kemény volt, és vaskos. A maga húsvér valójában még jobb volt vele, mint az álmaiban. A férfi mellkasán kunkorodó világosszőke szőrszálak simogatták érzékeny mellbimbóit. Wulf megmarkolta a fenekét, így késztette még erőteljesebb mozgásra. Cassandra mélyen belenézett a férfi szemébe, amely még sötétebbé vált a szenvedélytől. Lélegzetvételük egymáshoz igazodott, ahogy a lány csípője újra és újra rámozdult az ágyékára. Cassandra még sohasem szeretkezett ebben a pózban senkivel. A férfi ölében ülve a testük teljesen összeforrt. Ez volt eddigi élete legintimebb pillanata. Wulf éhesen lecsapott ívben hátrahajló nyakára. A lány megragadta a férfi fejét, és úgy érezte, elborítja a kéj. Amikor elérte a csúcsot, hangosan felkiáltott. 183

Pandora’s TeAm Wulf fölemelte a fejét, hogy szemügyre vehesse az arcát az élvezet tetőfokán. Gyönyörűnek látta ebben a percben a lányt. Lefektette az ágyra anélkül, hogy a testük szétvált volna, és magához ragadta az irányítást. Becsukta a szemét, és semmi másra nem gondolt, csak a lány alatta heverő forró és nedves testére. Nem létezett sem múlt, sem jövő. Sem Sötét Vadászok. Sem apolliták. Csak ők ketten. A lány keze a hátán, az övével összegubancolódott lába, míg mélyen belemerítkezett. Sokkal inkább szüksége volt erre, mint valaha bármire. Az arcát a lány hajába temette, míg az élvezet csúcsán a testébe lövellt. Cassandra szorosan magához ölelte a férfit. Érezte, ahogy egész testében rázkódik. Wulf lélegzete a nyakát csiklandozta. A férfi teste nyirkos volt az izzadságtól. Hosszú, fekete haja simogatta a bőrét. Egyikük sem mozdult, miközben szaggatott lélegzettel élvezték egymás közelségét. Cassandra megnyugtatónak találta a rá nehezedő súlyt. A durva, férfias test alatt bizsergés fogta el. Végigfuttatta kezét Wulf izmos hátán, át a sebhelyeken, aztán kíváncsian elidőzött a vállán szétterülő tetoválásnál. A férfi fölemelkedett, hogy bele tudjon nézni Cassandra szemébe: – Azt hiszem, függő lettem. A lány elmosolyodott a kijelentés hallatán, bár a szomorúság is elfogta. A férfi haja összekuszálva keretezte az arcát, amely a gyér fényben lágynak és gyöngédnek látszott. Cassandra a férfi füle mögé igazította a tincseket, és megcsókolta. Az ölelés szorosabbá vált körülötte. Imádta ezt az érzést. Olyasvalakinek érezte magát tőle, akit védelmeznek. Aki biztonságban van. Álmatagon felsóhajtott, és kissé elhúzódott a másiktól. – Elmegyek tusolni. Wulf nem akarta elengedni. – Nem akarom, hogy itt hagyj. Cassandra zavartan nézett föl rá. 184

Pandora’s TeAm – Imádom a látványt, ahogy csillog a nedvesség a bőrödön. A saját illatomat a testeden. A tiédet az enyémen. És leginkább azt, hogy tudom, reggel is emlékezni fogsz rá, mi történt velünk, sőt, még a nevemet is tudni fogod. Cassandra két kezébe fogta a férfi borostás arcát. A szemében tükröződő fájdalom mélyen meghatotta. Könnyedén megcsókolta, aztán szorosan hozzábújt. Wulf csak annyira húzódott hátra, hogy legyen elég helye ahhoz, hogy hátulról átölelje a lányt. Cassandra feje a bicepszén nyugodott, és közben lágyan ringatta. A lány szíve dörömbölt az örömtől. Hallgatta Wulf lélegzetvételét. A férfi fölemelte a fejét, megcsókolta a lány arcát, aztán úgy helyezkedett el, hogy az egyik kezével beletúrhasson a hosszú szőke hajába. Néhány perc múlva mély álomba szenderült. Cassandra úgy érezte, ez élete legbékésebb pillanata. Mélyen a szívében tudta, hogy Wulf ma este lényének olyan szeletét mutatta meg neki, amelyet korábban még soha senki másnak. Mindig olyan mogorva és szigorú volt. De az ő karjai gyöngéd szeretővé tudták változtatni. És az elméje mélyén valami azt súgta, hogy egy ilyen férfit meg tudna szeretni. Nem is volna nehéz. Cassandra csöndben feküdt a kora hajnali nyugalomban. Nem tudta biztosan, hány óra lehet, csak azt, hogy Wulf közelsége a teste egy részét melegen tartja, ezért csak most döbbent rá, milyen hideg is van valójában. Ahogy ott hevert, eltűnődött rajta, vajon hány évszázada élhet Wulf bezárva ebben a kicsi helyiségben. A férfi említette, hogy a ház alig több mint százéves. Körbenézett, és megpróbálta elképzelni, milyen lehet egyedül itt élni, nap nap után, évtizedről évtizedre. Nagyon magányos lehet. Lenyúlt a kezével, és megérintette a hasát. Próbálta elképzelni a bent lévő babát. Vajon fiú lesz, vagy lány? Sápadt, mint ő, vagy sötét bőrű, mint az apja? 185

Pandora’s TeAm Valószínűleg sohasem fogja megtudni, milyen lesz a gyerek végleges hajszíne. A legtöbb gyerek bébihaja kihullik, és a végleges hajszínük csak totyogókorukra alakul ki. De addigra ő már halott lesz. Még azelőtt, hogy az első fogacskája kibújna. Az első lépések és az első kimondott szó előtt. Sohasem fogja megismerni a gyereket. Ne sírj... De nem tehetett róla, muszáj volt. – Cassandra? Nem felelt Wulf álmos hangon föltett kérdésére. A hangja elárulta volna, ha megszólal. A férfi maga felé gördítette, mintha tudná, hogy könnyezik, és a karjába vonta. – Ne sírj! – Nem akarok meghalni, Wulf – zokogta a férfi mellkasába. – Nem akarom itt hagyni a kisbabámat. Annyi mindent szeretnék elmondani neki! Még azt sem fogja tudni soha, hogy egyáltalán léteztem! Wulf szorosabbra fűzte körülötte a karjait, a szívszaggató szavakat hallgatva. Mennyire szerette volna, ha azt mondhatja neki, bolondság ilyesmitől tartania, de nem lett volna igaz. A lány olyan végzet miatt sírt, amelyet egyikük sem tudott megváltoztatni. – Van még időnk, Cassandra. El tudod mondani az összes fontos történetet magadról, a mamádról és a testvéreidről, és teszek róla, hogy a gyerek mindet megismerje. És a gyerekei, aztán az unokái, és így tovább. – Megígéred? – Esküszöm neked. És arra is, hogy mindig meg fogom védelmezni. Úgy tűnt, a szavai megnyugtatták Cassandrát. Miközben gyöngéden ringatta a karjában, Wulf eltűnődött, kettőjük közül kinek nehezebb a sorsa. Az anyáé, aki nem fogja megérni, hogy a gyereke fölcseperedjen, vagy az apáé, aki arra van kárhoztatva, hogy végignézze a gyereke halálát, majd minden utána következő generációét. 186

Pandora’s TeAm

9. fejezet Wulf három teljes hétig házi őrizetben tartotta Cassandrát és Christ. De telt-múlt az idő, és egy démon sem bukkant fel. Nem túlzás-e ez a részéről? Thor tisztában volt vele, hogy Chris körülbelül óránként káromolta a nevét. Cassandra teljesen abbahagyta a főiskolát, bár egyáltalán nem örült neki, hogy ezt kell tennie. Csak három hét telt el, de mintha már három hónap is meglett volna. A hasa egy kicsit kerekedni kezdett, így mindnyájuk számára hihetővé vált, hogy tényleg gyermeket hord a szíve alatt. Wulf úgy érezte, ez a legszebb látvány, amelyben valaha része volt, bár igyekezett érzelmileg minél távolabb maradni a lánytól. De ez volt élete egyik legnehezebb feladata. Különösen azért, mivel rengeteg időt töltöttek együtt, és a Cassandra hasában fejlődő csöppség számára készítettek felvételeket. A lány általában teljesen nyugodt hangon mesélt a múltbéli eseményekről, az édesanyjáról és a testvéreiről. Meg az édesapjáról. Wulf minden új emlékkel, amelyet Cassandra megosztott a babával, egyre és egyre közelebb érezte magát hozzájuk. – Látod ezt? – kérdezte Cassandra, és megmutatta a kamerának a kezén csillogó pecsétgyűrűt. Wulf fókuszált. – A mamám azt mondta, hogy ez az a gyűrű, amelyet az atlantiszi királyok hordtak az esküvőjükön. A lány szomorúan ránézett az ékszerre. – Fogalmam sincs, hogyan élhette túl ezeket az évszázadokat. Az anyám odaadta az apámnak, így került hozzám. Én is oda fogom adni neked, hogy átadhasd majd a gyermekünknek. Akármikor szóba került a baba jövője, amelynek Cassandra már nem lesz része, Wulf szíve majd megszakadt. Az igazságtalan helyzet végtelenül elkeserítette. 187

Pandora’s TeAm A lány szemében tükröződő gyötrelem és a reménytelenség. És még mélyebb fájdalmat okozott neki, ha azt látta, amikor a lány sírni kezd. Szívesen vigasztalta volna, amivel csak tudja, de mindketten tudták, hogy a végkifejleten ez mit sem változtat. Nem tudták megállítani a sors kerekét. Cassandra apja gyakran eljött látogatóba napközben. Cassandra be sem mutatta neki Wulfot, hiszen a gyáros úgysem emlékezett volna a találkozásra. Wulf végtelenül hálás volt ezért a lánynak. Chrisszel viszont összeismertette az édesapját, és terveket dolgozott ki, hogyan maradjanak kapcsolatban, miután a baba megérkezik. Acheron is elugrott hozzájuk Mardi Gras éjjelén, és Wulfot fölmentette egy időre a kötelezettségei alól, hogy minden idejét Cassandra és a baba védelmének szentelhesse. Két másik Sötét Vadász érkezett St. Paulba, hogy átvegyék Wulf feladatait, és lessék, hogy Stryker vagy valamelyik csatlósa nem bukkan-e fel a közelükben. Ash ezenkívül megadta nekik egy apollita Sötét Vadász, Spawn nevét, aki esetleg segíthet nekik mindabban, amire Cassandrának a terhessége alatt szüksége lehet. Wulf minden este üzenetet hagyott Spawn rögzítőjén, de mindezidáig nem érkezett tőle hívás. És Acheront sem tudták többé elérni. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja. Cassandra figyelte, ahogy kiveszi a zsebéből, és kinyitja. Tudta, hogy aggódik miatta és Chris miatt, csak titkolja. A legjobb barátját, Talont sem lehetett elérni, és a többi Sötét Vadásszal sem tudott kapcsolatba lépni hetek óta. Az még jobban izgatta, hogy Acheron is eltűnt. Wulf azt hajtogatta, hogy ez rossz ómen, annak ellenére, hogy Kat nyugtatgatta őket. Acheronról köztudott volt, hogy szeret el-eltünedezni, és ilyenkor egy ideig sehogyan sem lehet elérni. Kat biztosította őket róla, hogy Artemisz sohasem engedné, hogy Acheronnak baja essen. Ha megsebesült volna, mindannyian tudnának róla. Cassandra a földön ült, és Life-ot játszott Chrisszel és Kattel. Korábban megpróbáltak Trivial Pursuitet játszani, de rövidesen 188

Pandora’s TeAm kiderült, hogy egy Sötét Vadász és egy istennő halhatatlan szolgálólánya behozhatatlan előnyökkel indul a játékban Cassandra és Chris ellen. A Life-ban csak egyetlen dolog számít: a szerencse. – Hogy a fenébe! – szólalt meg Wulf, miután letette a telefont, és visszajött hozzájuk játszani. – Történt valami? – érdeklődött Cassandra, miközben lépett egyet a táblán. – Talon visszakapta a lelkét. – Ezt nem hiszem el – tört ki Chris, és meglepetésében visszaült a földre. – Hogy a francba történt? Wulf arca közömbös maradt, de mostanra Cassandra már eléggé ismerte ahhoz, hogy a férfi izmainak feszültsége is árulkodó volt számára. Örült a barátja jó sorsának, de az örömbe egy csipetnyi irigység is vegyült. Nem mintha Cassandra kárhoztatta volna ezért. – Találkozott valami művésznővel, és szerelmesek lettek egymásba – kezdte a férfi, amint visszaült Cassandra mellé, és eligazgatta a játékpénzeit. – Mardi Gras éjjelén a nő visszaszerezte a lelkét, és megszabadította. Chris megvetően felkiáltott. – Ezt a szívást, ember! Majd csatlakozhat Kyrianoszhoz az idősek otthonában! – Chris! – Cassandra oda nem illő nevetésben tört ki. – Szörnyű dolog ilyet mondani! – Lehet, de attól még igaz. Bele sem gondolok, milyen lehet egy nőért eladni a halhatatlanságot. Bocsánat, hölgyeim, de ezzel valami nagyon nem oké szerintem. Wulf továbbra is a játéktáblára szegezte a tekintetét. – Talon nem vált halandóvá. Kyrianosztól eltérően ő halhatatlan maradt. – Ó – reagált Chris. – Az más. De jó neki! A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Hirtelen elvörösödött az arca, és egyikükről a másikra vándorolt a tekintete. Most döbbent rá, mit is mondott valójában. – Úgy értem... 189

Pandora’s TeAm – Minden oké, Chris – mondta Wulf nagylelkűen. De a pillantása fájdalomról árulkodott. Most Katre került a sor a játékban. Cassandra kinyújtotta a kezét, és összefonta ujjait Wulféival. – Eddig nem tudtam, hogy a Sötét Vadászok szabadon távozhatnak. – Csak ritkán – felelte Wulf, és a szorítása erősödött a lány kezén. – Legalábbis múlt évig így volt. Csak Talon és Kyrianosz esetéről tudok. – Hárman voltak – szólalt meg Kat, és lépett a bábuval a táblán. – Hárman? – kérdezte meghökkent ábrázattal Wulf. Kat bólintott. – Három Sötét Vadász távozhatott. A többi szolgálólánytól hallottam tegnap este, amikor elmentem Artemiszhez megbeszélni valamit. – Úgy emlékszem, azt mondtad, nem tudtál vele beszélni – vetette közbe Cassandra, mert eszébe jutott, mit mondott Kat előző este, miután visszatért. – Nem is. A szentély ajtaján kint volt egy nagy „Ne zavarj!” tábla. Vannak meghatározott időszakok, amikor az égvilágon senki, egyedül Apollón mer betolakodni hozzá. De hallottam, amint a többi korisz beszélt róla. Abból, amit mondtak, úgy tűnt, Artemisz a legkevésbé sem boldog a helyzet miatt. – Hm – volt Cassandra válasza. Úgy hangzott, mintha egyáltalán nem volna meglepve. – És még kit engedett el? – kérdezte Wulf. – Moesiai Zareket. Wulf szája enyhén tátva maradt, Chris pedig úgy nézett Katre, mintha hirtelen egy második feje nőtt volna, és felhorkant: – Most már tudom, hogy csak nagyot mondasz, Kat. Zarek halálra van ítélve. Ő nem szabadulhat. Kat mélyen a szemébe nézett. – Nos, az a nagy helyzet, hogy nem halt meg, hanem ehelyett az lett a sztori vége, hogy felszabadult. Artemisz mindenkit megfenyegetett. Nem hajlandó több Vadászt elveszíteni. A szavai a legkevésbé sem hatottak nyugtatóan Cassandrára. Csak sejtette, hogy mennyivel kevésbé azok Wulf számára. 190

Pandora’s TeAm – Sosem hittem volna, hogy megérek egy olyan napot, amikor Zarek szabad lesz – dünnyögte Wulf az orra alatt. – Annyira vérengző, hogy körülbelül azóta száműzetésben él, amióta én Sötét Vadásszá váltam. Cassandra nagyot sóhajtott. Nem volt helyes, hogy egy vérengző Zarek, akárki legyen is ő, szabaddá válhat, Wulf pedig kénytelen ilyen átoksújtotta életet élni. – Kíváncsi vagyok, Nick mostantól melyik Sötét Vadászt fogja szolgálni, miután Talon szabad lett – szólalt meg Chris, és elvette a Pringlesszel teli dobozt Kattől. – Nem tudom elképzelni, hogy valaha képes lenne Valeriust szolgálni. – Az biztos – csatlakozott hozzá Wulf is. Elmagyarázta Cassandrának, hogy Valerius volt az unokája annak a férfinak, aki tönkretette Kyrianosz családját, és keresztre feszítette a görög hadvezért. Mivel Nick korábban Kyrianosz fegyvernöke és egyben személyes jó barátja volt, biztosan nem dolgozna olyasvalakinek, akinek a családja elkövette ezt a bűnt Kyrianosz ellen. Wulf, Kat és Chris tovább beszélgettek a Sötét Vadászokról, Cassandra pedig újra átgondolta mindazt, amit a mai este folyamán megtudott. – Én megszabadíthatnálak? – kérdezte Wulfot. A férfi szeme furcsán elsötétült. – Nem. Nekem nincs lehetőségem kiszállni. – De miért? Wulf fáradtan felsóhajtott, ahogy megforgatta a kereket. – Engem csellel vettek rá, hogy Artemisz szolgálatába álljak. A többiek viszont mind önként vállalkoztak rá. – Milyen csellel? – Te voltál az? – vágott a szavukba Kat, mielőtt még Wulf felelhetett volna. Cassandra Kat felé fordult. – Te tudtál róla? – Hát persze, amikor történt, hatalmas pletyka kerekedett belőle, mindenki erről beszélt. Artemisz még mindig dühös, mert az a Morginne kiütötte a nyeregből. Az istennő utálja, ha bárki bármiben megelőzi, főleg azt, ha egy szolgálatában álló halandó teszi. 191

Pandora’s TeAm – Hogyan történt? – kérdezte Cassandra. Kat elvette Cristől a Pringlest, mielőtt az egész dobozzal betermelte volna. A fiú láthatóan imádott enni. Érthetetlen, hogy maradhatott mégis olyan vékony. Most is zúgolódva feltápászkodott, és elindult a konyha irányába, kétségkívül azért, hogy újabb nassolnivalót hozzon. Kat letette a dobozt a lába mellé. – Morginne szövetséget kötött a skandináv istennel, Lokival, aki a nornák bogáncsát hívta segítségül a tervéhez. A növény segítségével két személy egymás bőrébe bújhat egy teljes napon át. Wulf összeráncolt szemöldökkel hallgatta, majd megkérdezte: – Végül hogy sikerült kivitelezniük? – Loki vérével. A skandináv istenek furcsa szabályok szerint élnek. Ő magának szerette volna megszerezni Morginne-t, ezért elcserélte a lelkét a tiéddel, hogy megtarthassa magának a nőt. Artemisz úgy döntött, nem éri meg harcba bocsátkoznia vele csupán azért, hogy Morginne-t visszaszerezze. Ráébredt, hogy belőled sokkal jobb Vadász válna. Wulf elkeskenyedett szemmel nézett rá. Kat együtt érzőn megveregette a karját. – Ha attól jobban érzed magad, Loki még mindig gyötri Morginne-t az eset miatt, és a nőnek sincs lehetősége lelépni. Ha lenne is egy kiskapu számára, akkor is ott a veszély, hogy Artemisz azonnal megölné. Eddig is csak azért nem tette, mert a nő Loki védelme alatt áll. – Egyáltalán nem érzem jobban tőle magam. – Sejtettem, hogy így lesz. Stryker a halványan megvilágított bálterem padlóján járkált fel s alá, vérre szomjazva. Már három hete nem tudtak rábukkanni Wulf vagy Cassandra nyomára. Még a lány apját sem tudták felhasználni rá, hogy előcsalogassák Cassandrát. A fene essen belé. A fiát, Uriant ráállította az ügyre, de minden teljesen hatástalannak tűnt. 192

Pandora’s TeAm – Hogy lehet ennyire nehéz megtalálni egy Sötét Vadász szállását? – Fortélyosak, kyrios – felelte Zolán, a tiszteletteljes atlantiszi szót használva az „uram” helyett. Zolán, Stryker egyik leghűségesebb katonája, a harmadik volt a parancssorban. Könyörtelen gyilkológép volt, ezért rohamosan haladt előre a spathi rangsorban. Soha senki iránt nem mutatott könyörületet. Már több mint tízezer éve megkapta a sokak által vágyott „hadvezér” rangot. Strykerhez hasonlóan ő is feketére festette a haját, és viselte a Pusztító szimbólumát, a sárga napot a sárkánnyal a közepén. – Ha nem lennének azok, gyerekjáték lenne a szolgáink számára felkutatni és álmukban megölni őket – folytatta Zolán. Stryker erre olyan rosszindulatú pillantással fordult felé, hogy a démon reszketve elfordult tőle. Egyedül a fia volt elég vakmerő ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül elviselje a dühkitöréseit. Urian bátorságának nem volt párja. A Xedrix nevű démon jelent meg a teremben. A többiektől eltérően Xedrix nem hajolt meg előtte, és nem ismerte el feljebbvalójának Strykert. Legtöbbször úgy viselkedett, mintha Stryker lenne a szolga, és ő az úr. Ezzel most csak még tovább szította Stryker haragját. A démon kétségtelenül azt gondolta, hogy a Pusztító nagyrabecsülése elég ahhoz, hogy megóvja. Stryker tudta az igazságot. Az anyja teljesen odavolt Xedrixért. – A Jóindulatú Őkegyelmessége szeretne egy szót váltani veled – közölte a démon mély, kifejezéstelen hangon. Jóindulatú Őkegyelmessége! Akárhányszor meghallotta ezt az elnevezést, Strykernek nevethetnékje támadt, de mindig visszafogta magát. Az anyja humorérzéke enyhén szólva kevéssé volt fejlett. Felállt a trónjáról, és öles léptekkel átment az anyja lakosztályába. Apollymi egy medence szélén állt, ahonnan a víz egy csillogó csőben fölfelé áramlott az emberek birodalmába. Finom szivárvány ívelt a vízpárában a medence fölött. Ebben a tükörben lehetett megnézni, mi történik a Földön. – Terhes – szólalt meg az istennő anélkül, hogy hátrafordult volna. Stryker tudta, hogy Cassandrára gondol. 193

Pandora’s TeAm – Hogy lehet az? Az anyja fölemelte a karját, és egy kört rajzolt a levegőbe. A medence vize kristálygömböt formázott. Bár csak a levegő fogta össze, addig kavargott, míg fölvette annak a nőnek az alakját, akit mindketten legszívesebben halottnak láttak volna. De a gömb semmilyen utalást nem tartalmazott arra nézve, hogyan tudják megtalálni Cassandrát. Apollymi egy ujjával keresztülbökte a képmást, amire az összerázkódott és elenyészett. – Artemisz közbeavatkozott. – Még mindig van időnk, hogy megöljük az anyát is és a gyereket is. Az istennő mosolygott. – Van bizony. Kitárta a kezét, és a milliónyi, gömböt formázó vízcsepp nagy körívben visszahullott a medencébe. – Most kell lecsapnunk rá. Artemisz visszatartja az Elektust. Nem állíthat meg. Még azt sem fogja tudni, mikor támadsz. Stryker összerezzent az Elektus nevének említésére. Akárcsak az Abadonna, ő is tabu volt Stryker számára. És ő utálta, ha korlátozzák. – Nem tudjuk, hol kell lecsapnunk rájuk – mondta az anyjának. – Már kerestük... – Vidd el az egyik ceredont. Az én kis drágáim meg tudják találni. – Azt hittem, tilos elhagyniuk ezt a birodalmat. Kegyetlen félmosoly jelent meg Apollymi szája szegletén. – Artemisz megszegte a szabályokat; akkor én sem fogok ragaszkodni hozzájuk. Menj, m'gios, és tégy büszkévé! Stryker bólintott, és heves mozdulattal megfordult. Már három lépést megtett, amikor a Pusztító hangja megállította. – Ne felejtsd el, Strykerius, még azelőtt kell megölnöd az örökösnőt, hogy az Elektus visszatérne. Ne szállj közvetlen harcba az Elektussal. Soha. Stryker megállt, és hátra sem fordulva kérdezte: – Miért tilos harcolnom vele? – A mi osztályrészünk az, hogy ne kérdezzük, miért. A mi osztályrészünk élni vagy halni. 194

Pandora’s TeAm Stryker a fogát csikorgatta, hogy az anyjától csak erre a kiforgatott szólásra telt igazi válasz helyett. Amikor az istennő ismét megszólalt, a hangja hideg csengése pedig csak még tovább bőszítette. – A válasz a kérdésedre az, hogy mennyire értékeled az életedet, Strykerius. Az évszázadok alatt mindig a közelemben voltál, és óvtalak, nem szeretném a halálodat látni. – Az Elektus nem ölhet meg. Isten vagyok. – És már nálad hatalmasabb istenek is elbuktak. Sokan az én haragom miatt. Szívleld meg a szavaimat fiam. Szívleld meg, ha kedves az életed. Stryker tovább lépkedett a kijárat felé, csak annyi időre állt meg, hogy szabadon engedje Kyklonast, a ceredont, akinek a neve annyit jelentett, „tornádó”. Ha nem volt láncra verve, Kyklonas halálos fenyegetést jelentett mindenkire. Ugyanúgy, mint Stryker. Már majdnem éjfél volt, amikor Wulf telefonja újra csengett. Fölvette, és a vonal végén zsörtölődő görög akcentust hallott, amit nem tudott hová tenni. – Spawn vagyok, viking. Hány ezerszer próbáltál hívni, míg odavoltam? Wulf nem törődött a telefonáló bosszankodásával. – Merre jártál? Spawn mogorva daccal felelt. – Mióta kellene válaszolnom a kérdéseidre? Azt sem tudom, ki vagy, tehát az égvilágon semmi közöd hozzá, hol voltam. Úgy tűnik, valaki elfelejtette bevenni a kedélyjavító tablettáit. – Figyelj, démon, személyesen semmi bajom veled... – Apollita vagyok. Nagy különbség! Oké, oké. – Sajnálom. Nem akartalak megbántani. – Hogy téged idézzelek, viking, oké, oké. Mi a franc? – Igen, ezt is hallottam ám! 195

Pandora’s TeAm Wulf igyekezett lecsillapítani a dühét, és kiürítette az elméjét. A legutolsó dolog, amire pillanatnyilag vágyott, éppen az volt, hogy egy idegen előtt fedje fel magát. Spawn ugyanolyan veszélyes, mint azok a démonok, akik Cassandrát üldözik. – Ha ilyen okos vagy, akkor bizonyára azt is tudod, miért próbáltam telefonálni. A vonal túlsó végén néma csönd. Aztán rövid hallgatás után, Spawn mély torokhangon fölnevetett. – Nem tudod elrejteni a gondolataidat előlem, Wulf. Egészen addig nem tudsz megakadályozni, hogy halljam őket, míg közvetlen kapcsolat van közöttünk. Mint például a telefon, amit most a kezedben tartasz. De ne aggódj! Én nem fogok problémát okozni neked. Teljesen el vagyok képedve, hogy Apollón meg akarja védelmezni az örökösnőt. Gratulálok a babához. – Köszönöm – felelte Wulf nem túl lelkesen. – És a kérdésedre válaszként: nem tudom. – Mit nem tudsz? – Hogy a félvérek tovább élnek-e huszonhét évnél. De bármi megtörténhet. Én azt mondom, pár hónap múlva pattogatunk magunknak egy kis kukoricát, aztán hátradőlünk, és élvezzük a show-t! Wulfot határtalan dühvel töltötte el, hogy a fickó ilyen érzéketlenül viccet csinál a tragédiából. – Fogd be, Spawn! Egyáltalán nem találom humorosnak, amit mondasz. – Nagy kár! Mert tudod, én amolyan komédiásfajta volnék. Wulfnak e pillanatban csak egyetlen vágya volt, hogy puszta kézzel széttéphesse az apollitából lett Sötét Vadászt. – Akkor nagy szerencsém van, hogy itt élek Alaszkában, ahol nem érhetsz el, mi? – Ezt meg hogy csinálod? – Telepatikus képességeim vannak. Hamarabb tudom, mit gondolsz, mint te magad. – Akkor miért viselkedsz úgy, mint egy hatalmas seggfej? – Mert telepatikusak a képességeim, nem empatikusak. Marhára nem érdekelnek az érzelmeid, csak az, hogy mit gondolsz. De mivel Ashtől 196

Pandora’s TeAm kaptam egy üzenetet, hogy segítsek kettőtöknek, megteszem, ami tőlem telik. – Hatalmas kegy részedről – felelte Wulf gúnyosan. – Igen, az, főleg tekintetbe véve, mennyire undorodom legtöbbetektől. De mivel Cassandra a népemből való, megpróbálok rendes lenni hozzátok. Én keresnék számára egy apollita bábát, hogy segítsen majd a világra segíteni a fiadat. Wulf szíve nekilódult a szavai hallatán. – Fiú? – Még nem igazán, de az lesz, ha még egy kicsit alakulgat ott benn. Wulf elmosolyodott a gondolatra, bár az igazat megvallva, a lelke mélyén nagyon örült volna egy kislánynak is. Aki az édesanyjára emlékeztette volna, mikor már nem lesz velük. Elhessegette a gondolatot, mielőtt még oda vezette volna, ahová nem szeretett volna eljutni. Hallgatta Spawnt, aki felsorolta, mi mindenre lesz szüksége Cassandrának. – A népem tagjai különböznek az emberektől. Szükség lesz néhány étrendbeli változtatásra és környezetváltozásra is. – Tudom, hogy Cassandrán rendszeresen transzfúziót hajtanak végre – szólalt meg Wulf, és eszébe jutott, milyen sápadtnak látta a lányt az utóbbi két napban. – Korábban mondta is, hogy kissé gyöngének érzi magát. – Nekem elhiheted, hogy ennél sokkal többre van szüksége. – Például? Spawn meg sem hallotta a kérdést. – Telefonálok egy párat, aztán meglátjuk, sikerül-e keríteni valakit, aki hajlandó segíteni nektek. Ha szerencsétek van, találunk egy kolóniát, amelyik befogad titeket. De ígérni nem tudok semmit. Mivel most a másik csapatban játszom, a népem nem túlzottan rajong értem, és mindig megpróbálnak megölni, ha a kapcsolatot keresem velük. – Nagyon szép tőled, amit most teszel, Spawn. – Tőled is nagyon szép, hogy hazudsz nekem csak azért, nehogy udvariatlan legyél, még ha mindketten tudjuk is, mi az igazi helyzet. Az egyetlen ok, amiért képes vagy engem eltűrni, nem más, mint Cassandra. Jó éjt, Wulf! 197

Pandora’s TeAm A hívásnak vége szakadt. – Úgy nézem, nem sikerült. Wulf hátrafordult, és a válla fölött megpillantotta Cassandrát a szobája küszöbén. A gondolatai Spawn békétlen természete körül jártak, ezért nem hallotta, hogy a lány közeledik. – Körülbelül annyit értem el, mintha besétáltam volna a medve barlangjába, miután meghengergőztem egy vödör mézben. A lány mosolygott, és közelebb húzódott a férfihoz. – Érzékletes kép. Wulfnak eszébe jutott, amit Spawn mondott a lány szükségleteiről. Már majdnem egy hónapja állapotos volt. Vajon rendben van minden? – Jól érzed magad? – Nagyon-nagyon fáradt vagyok. Azért is jöttem le, hogy minél hamarabb aludni menjek. Wulf vidámság nélkül nevetett rajta. – Csak a mi világunkban tekintjük az éjfélt korainak! – Azzal gyöngéden az ölébe ültette a lányt. Cassandra könnyedén elhelyezkedett a férfin, aki rádöbbent, milyen komfortosan érzi magát a lány társaságában. – Igen, tudom – felelte a lány, miközben Wulf álla alá igyekezett betuszkolni a fejét, és nekitámaszkodott a mellkasának. – Az éjszakai élet gyönyörűségei. Cassandra felsóhajtott. – Amikor kislány voltam, mindig megpróbáltam, hátha tudok hozni anyámnak egy kis napsütést. Annyira sajnáltam szegényt, mert ő sohasem láthatja és érezheti a sugarakat, hogy megpróbáltam különféle üvegedényekbe felfogni a fényt. Miután nem sikerült, összegyűjtöttem több dunsztosüvegre való szentjánosbogarat, és azt mondtam anyámnak, hogy ha eleget össze tudnánk fogdosni belőlük, pontosan úgy néznének ki, mint a nap. Anyám nevetett, megölelt, aztán szabadon engedte őket, és azt mondta, hogy senki sem akarja bezárva tölteni az életét. Wulf mosolygott. Teljesen el tudta képzelni a kicsi Cassandrát, amint hurcolja az újabbnál újabb üvegeket az anyjának. – Biztos vagyok benne, hogy örült neki. 198

Pandora’s TeAm Cassandra végigfuttatta kezét a férfi alkarján, amitől Wulf egész testében remegni kezdett, miközben a lány lustán simogatta a karját. – A legidősebb nővérem teljesen olyan volt, mint ő. Egy másodpercre sem tudta elviselni a fényt. Ha többet volt napon három percnél, úgy megpörkölődött, mint egy burgonyaszirom. – Sajnálom. Csöndben ültek egy darabig, Wulf pedig lehunyta a szemét, és hagyta, hogy magával ragadja az ismerős rózsaillat. A lány egész teste selymes volt, és vonalai buján kikerekedtek a terhességtől. Wulf semmi másra nem vágyott, mint hogy megízlelje. – Szerinted a halál fáj? – kérdezte a lány, a hangja csupán halk suttogás. Wulfot átjárta a fájdalom a gondolatra. – Bébi, miért műveled ezt magaddal? – Próbálok másra koncentrálni – suttogta Cassandra. – Minden erőmmel azon vagyok, de így sem tudok másra gondolni, mint hogy alig hét hónap múlva sohasem látom többé a napot. Felnézett a férfira, a szeme csillogott a visszatartott könnyektől. – És sohasem látlak többé téged. Katet. Meg ezt a büdös patkányfészket. – Egyik szoba sem büdös! Cassandra kedves, keserédes pillantást vetett rá. – Tudom. Azt hiszem, meg sem tudnám számolni a sok jótéteményt, amit kaptam a sorstól. Legalább megvan az az előnyöm a többi halandóhoz képest, hogy pontosan tudom, mikor fogok meghalni. így majd mindent rendben tudok magam után hagyni. Nem, ez nem fog sikerülni, mert minél több időt töltöttek együtt, Wulf annál közelebb érezte magához a lányt. Ez a legutóbbi három hét egyszerűen hihetetlen volt. A férfi megtanult úgy érezni, mintha hétköznapi lény lenne. Olyan csodás érzés volt felsétálni a lépcsőn úgy, hogy utána nem kellett újra és újra bemutatkoznia sem Cassandrának, sem Katnek. Fölébredni hajnalban és ott találni maga mellett Cassandrát, aki jól ismeri minden érintését... 199

Pandora’s TeAm Cassandra nagyot sóhajtott, felállt Wulf öléből, és elindult az ágy felé. Egy lépés után megállt. Wulf villámgyorsan odaugrott hozzá, hogy a karjába kaphassa, mielőtt elesik. – Jól vagy? – Kicsit megszédültem. Az elmúlt héten már nem az első alkalommal. – Elküldjék valakit vérért? – Nem. Azt hiszem, ez a terhesség miatt van. Wulf odavitte az ágyhoz, és gyöngéd mozdulatokkal lefektette. Cassandra mosolygott, és figyelte az ő gondos viking harcosát. Bármire szüksége volt, vagy bármit megkívánt, Wulf azonnal elküldött valakit érte, vagy maga ment, hogy beszerezze. Amikor a férfi elindult volna kifelé, Cassandra szájon csókolta. A férfi heves reakciója nagyon meglepte. Kétségbeesetten viszonozta a csókot. Olyan alaposan feltérképezte szája rejtekét, akár egy portyára induló vadállat. A nyelvük táncot járt. Cassandra megremegett, amikor hozzáért a férfi tépőfogához. Világosan érezte a férfiban a ragadozót, a barbárt. A férfin egyszerre érződött a vérszomj és a kegyelem. Felmordult, és fölemelte a lány ingét, hogy a kezei hozzáférjenek a kebléhez. Cassandra felsóhajtott a követelődző mozdulatokra. Wulf általában nagyon gyöngéd szerető volt, de most úgy csapott le rá, mint egy éhes vad. Olyan gyors mozdulatokkal húzta le róla a nadrágot és a bugyit, hogy a lány szinte meg sem érezte, ahogy a ruhadarabok lecsusszannak a testéről. Wulf még arra sem szánt időt, hogy a nadrágját levegye. Csak letolta a csípőjén, és annyira szabaddá tette magát, hogy beléhatolhasson. Cassandra felnyögött, mert a férfitest olyan édes gyönyörűséggel töltötte el, hogy legszívesebben könnyekben tört volna ki. Wulf újra és újra nekifeszült, és a lány minden egyes mély, átható lökésben örömét lelte. A férfi levegő után kapkodott. Semmi köze nincs ehhez a lányhoz. Nem volna szabad, hogy védtelenné váljon előtte, hiszen nincs más 200

Pandora’s TeAm választása, mint az, hogy útjára engedje majd, de nem tudott megálljt parancsolni a vágyának. Sóváran várta, mikor veheti a karjába. Mikor érezheti a testét maga alatt. Cassandra belemélyesztette körmeit a férfi hátába, ahogy ívben megfeszült a háta, és a csúcsra ért. Wulf megvárta, amíg a remegés utolsó hulláma is elül, mielőtt csatlakozott hozzá a gyönyör csodás szigetén. Aztán óvatosan elhelyezkedett a lány testén, vigyázva, nehogy kárt tegyen benne vagy a babában. Csak arra vágyott, hogy a testük összekapcsolódjon, és a lány meztelen lábai bölcsőként elringassák a testét. – Jól érzed magad? – kérdezte csöndesen Cassandra. – Nem szoktál ennyire sietni. Wulf becsukta a szemét, mert a lány szavai tőrként fúródtak a szívébe. A lány volt az egyetlen, aki valaha ismerte. A szokásait. Tudta, mit szeret, és mit utál. És mindenre emlékezett. A hosszú évszázadok folyamán ő volt az egyetlen szeretője, aki megtanulta róla mindezt. Hogyan folytatódhat az élete a lány nélkül? Hirtelen kopogtatás hangzott fel az ajtó felől. – Hé, Cass! – kiabálta Chris. – Ha még ébren vagy, gyere, mert rendeltem neked pizzát. Azt mondtad, szívesen ennél. Néhány percen belül itt lesz. Cassandra kuncogott, mert Wulf szúrós tekintettel ránézett. A testük még mindig összekapcsolódott. – Azt mondtam neki, miután lejöttél, hogy ölni tudnék egy szelet pepperonis pizzáért – magyarázta Cassandra. Aztán hangosabban kikiabált Chrisnek. – Köszönöm, Chris! Mindjárt megyek! Wulf még jobban elcsodálkozott. – Ha szeretnél pihenni... – Viccelsz velem? Szó szerint értettem, amikor azt mondtam, ölni tudnék a pizzáért! – Egy kicsit hamarabb kellett volna szólnod. Chris szólt volna a szakácsnak, hogy süssön neked. 201

Pandora’s TeAm – Tudom, de mire fölértem az emeletre, Marié már elkezdte sütni a csirkét, és nem akartam megbántani. Olyan kedves nő. – Tudom. Cassandra látta, amint Wulf arca megfeszül. Marié már majdnem nyolc éve dolgozott itt, és tévedésből azt hitte, Chris a főnöke. A szakácsnő előadott egy egész történetet Cassandrának arról, hogyan fogadta fel Chris apja, aztán három éve, miután Chris apját a nappaliban szívroham érte, és meghalt, a fiú anyja hogyan költözött el egy másik lakásba a város túlsó végére, hogy ne kelljen minden alkalommal újraélnie a férje halálát, akárhányszor átsétál a házon. A sztori szerint az anyja próbálta Christ is rávenni, hogy költözzön el vele együtt, de a fiú nyilvánvaló okokból Wulffal maradt. A házat az apja Chris nevére íratta, így az anyja nem tudja eladni, vagy kényszeríteni a fiút, hogy költözzön ki. Wulf már megszámlálhatatlanul sok alkalommal találkozott Marieval az elmúlt nyolc évben. – Sajnálom, Wulf. – Ne sajnálkozz, már hozzászoktam. A férfi elhúzódott a lánytól, és öltözködni kezdett, aztán fölsegítette Cassandra ruháit is. De nem engedte, hogy felsétáljon a lépcsőn, mert félt, hogy elszédül és leesik. Ehelyett odavitte a kanapéhoz, és lefektette. Hozott neki néhány párnát és egy takarót is. Cassandra mosolygott a kedves bánásmódon. Wulf még egyszer visszajött és megigazgatta a takaróját, majd a távirányítót is elvette Christől. – Hé! – méltatlankodott a fiú. – Te nem vagy terhes, Chris – nyújtotta át Wulf a távirányítót Cassandrának. – Remek – morogta Chris morcosan. – Lesheted, mikor látsz tőlem egyetlen gyereket is. – Jaj, de rám ijesztettél. Mire komolyabban elgondolkozhatsz a dolgon, az én gyerekemnek már unokái lesznek. Chris visszahőkölt. 202

Pandora’s TeAm – Ó, ö, ö. Nem akarom többet ezt hallani, tülökfej. A kifejezés általános használatú sértés volt, amivel Chris Wulfot bosszantotta. Cassandra egészen addig nem értette, amíg Chris el nem magyarázta neki, hogy a kifejezés abból a téves hitből fakad, hogy a vikingek a középkorban állati tülkökkel díszített sisakot hordtak. – Úgy döntöttem – folytatta Chris –, hogy a mostani sulimból átiratkozom Stanfordba. Egyébként is elegem van már ebből a hülye hóból. Lehet, hogy ott sem sikerül senkit lefektetnem, de legalább az osztályomba járó lányok nem lesznek folyamatosan beöltözve nagykabátba. Kat lépett be a szobába, és a tekintetét az égre emelte. – Csak én látom így, vagy ezek tényleg állandóan úgy civakodnak, mint két óvodás, amikor egymás közelébe érnek? – Igen, civakodnak, mint az oviban – felelte Cassandra. – Szerintem azon mesterkednek, hogy egymás szekálását olimpiai sportággá fejlesszék. Chris éppen válaszra nyitotta volna a száját, amikor megszólalt az ajtócsengő. – Itt a pizza! – kiáltott fel a fiú, és felpattant. Cassandrán furcsa remegés futott végig. Megdörzsölte a tarkóját, és körbenézett a szobában. – Jól vagy? – kérdezte Kat. – Azt hiszem. – Csak olyan... furcsán érezte magát. Hátrahajtotta a fejét a kanapé támlájára, és látta Christ, kezében a pizzásdobozzal, a futárt pedig a küszöbön. Chris éppen fizetett. – Hé – szólalt meg a pizzafutár, amikor Chris készült becsukni az ajtót. – Megengedné, hogy egy pillanatra bejöjjek és használjam a telefont? Fel kell hívnom az éttermet a következő szállítás miatt. Chris felkapta a fejét. – Inkább kihozom a mobilomat ide, a tornácra. – Ne csináld már, ember, túl hideg van itt kint. Hadd menjek be csak egyetlen hívás erejéig! Wulf addigra már talpra ugrott, és gyors léptekkel közelített az ajtóhoz, Chris pedig egyre jobban hátrált. 203

Pandora’s TeAm – Sajnálom, fiú. – Chris hangja egyre komolyabb lett. – Egyetlen idegen sem teheti be a lábát ebbe a házba, capisce? – Chris – utasította a fiút Wulf hideg és parancsoló hangon –, gyere vissza! A fiú kivételesen nem vitázott. Wulf lekapott egy kardot a falról, a verandán álló démon pedig két hatalmas tőrt vett ki a pizzásdobozból. Az egyik tőrt Chris felé hajította, aztán Wulf felé fordult. Chris hátratántorodott, és sápadt arccal a padlóra zuhant. Cassandra már fel is pattant ültéből, és elindult volna Chris felé, ha Kat vissza nem tartja. – Gondolj a babára. Maradj itt. Cassandra bólintott, Kat pedig odaugrott a kanapéhoz, hogy Chris segítségére siessen. Cassandra szintén harcra készen magához ragadott egy kardot a falról a biztonság kedvéért. Szerencsére Chris már lábra állt, mire Kat odaért hozzá. A pizza viszont kétségkívül halott volt. Szerencsére a doboz elterelte a tőrt. Wulf és a démon tovább dulakodtak a tornácon. – Szent isten! – suttogta Chris, Cassandra felé futva, a nyomában Kattel. – Egy egész regiment démon jön a ház felé. – Tessék? – kérdezte a lány. A térdei elgyengültek a gondolatra. Wulf végzett a tornácon lévő rémmel, és berohant a házba, majd becsapta maga mögött az ajtót. – A pokolba is, Chris, jól vagy? Chris bólintott. Wulf odament hozzá a szobán keresztül, és a biztonság kedvéért megvizsgálta, aztán a karjába vonta, és vad arckifejezéssel magához húzta. – Jól van, elengedhetsz már, homikám – zsörtölődött a fiú. – Kinyomod belőlem a szuszt. Ha ölelgetni akarsz valakit, ölelgesd Cassandrát. A lány látta, hogy Wulf egy pillanatra összeszorítja a fogát, mielőtt hátrébb húzódik. Egyik kezét továbbra is elszántan Chris vállán 204

Pandora’s TeAm nyugtatta, és kicsit lejjebb ereszkedett, hogy szemtől szembe belenézhessen a fiú arcába. – Ha valaha újra kinyitod bárkinek azt az ajtót, Christopher Lars Eriksson, széthasítom a makacs fejedet! – Kitessékelte Christ a folyosóra. – Menj, és csukd be az árnyékolókat! – Mi ez, az Enterprise? – kérdezte Kat, miután Chris elinalt, hogy teljesítse a parancsot. – Nem, de golyóálló fém biztonsági árnyékolók vannak a házon. Nem tudom, mire készülnek a démonok, de nem nagyon szeretném, ha például megdobnának egy Molotov-koktéllal vagy hasonlóval az ablakon keresztül. – Jó ötlet – suttogta Kat. Az egész ház rengett, amint Chris bezárta az acélárnyékolókat. Wulf tajtékzott a dühtől, és felhívta a biztonságiakat, hogy ellenőrizze őket. – Helló – hangzott a felelet ismeretlen hangon, amely erős akcentussal beszélt. Bár természetesen az őrök sem tudtak visszaemlékezni Wulfra, ellenben ő a biztonsági csapat minden tagját ismerte, akiket azért küldött a Fegyvernökök Tanácsa, hogy védelmezzék Christ. Wulfban egyre erősödő baljós érzések kavarogtak. – Ki az? – Mégis, mit gondolsz, ki az, Sötét Vadász? Minden elismerésem a tagnak, aki pizzát rendelt. Élveztük az éjféli nasit. Wulf egyre jobban szorította a telefont. – Hol vannak az őrök? – Ó, az egyik pont itt van mellettem, de azt hiszem, nem nagyon akar beszélgetni veled. A halál még a legszószátyárabb fickót is hallgataggá varázsolja. Ami a másikat illeti... ő... várj csak... halott. A fiúk végeztek vele. – Ezért még megfizetsz! – Oké, de akkor miért nem jössz ki ide, és miért nem nyújtod be a számlát? Wulf letette a telefont, és elindult az ajtó felé, elszántan arra, hogy Strykert nyársra húzza. 205

Pandora’s TeAm Kat visszafogta, mielőtt az ajtóhoz ért volna. – Mi a jó büdös francot csinálsz? – kérdezte ingerülten. A férfi dühösen nézett vissza rá. – Megyek, és végére járok ennek az egésznek. Kat ravasz pillantást vetett rá. – Nem fog menni. Abban a másodpercben megöl, amint kiteszed innen a lábad. – Akkor szerinted mit kellene tennem? – Maradj, vigyázz Chrisre és Cassandrára. Mindjárt jövök. Azzal már ott sem volt. Kat megkereste Stryker életenergiáját, és az őrök épületében talált rá. Összerándult, amint meglátta a két holttestet a padlón. Legalább egy tucatnyi démon ólálkodott a lak körül, dobozokat nyitogattak, és készülődtek a támadásra. A szobában csak négy démon tartózkodott. Stryker, Urian, Icarus és Trates. Trates fölnézett a monitorokról, és elsápadt. – Hogyan jutottatok el idáig? – kérdezősködött Kat. Stryker lassan, módszeresen fordult meg, és szembesült a Kat arcán szétáradó kaján vigyorral. A démon semmiféle félelmet nem érzett, inkább mintha furcsán szórakoztatónak találta volna a helyzetet. – Az őrök kijöttek, amikor megettük a pizzafutárt, és megpróbáltak megállítani minket. Miután kivégeztük őket, berángattuk a tetemeiket az épületbe. Szavai és a tisztelet nélküli hangnem, ahogy a tetteiket emlegette, nagyon rossz érzést keltett Katben, de távolról sem olyan rosszat, mint az őket kísérő ceredon látványa, amelyet az egyik monitoron pillantott meg. Tehát Apollymi megváltoztatta a szabályokat. A francba! – Rettentő gonosz vagy – szólalt meg Kat összeszorított fogakkal. Stryker elmosolyodott, szemmel láthatóan dicséretnek vette a szavait. – Köszönöm, drága, büszke vagyok rá! Kat kinyitott egy rejtekajtót, vissza Kalosziszba. 206

Pandora’s TeAm – Itt az idő, hogy mindnyájan hazainduljatok. Stryker ránézett a nyílásra, aztán nagyot nevetett. – A'sszem, nem fog menni, szivi. A mama jobban örül neki, ha itt vagyok. Akár feldughatod azt a kaput a csinos kis hátsódba. Nekem és a fiúknak még van egy kis elintéznivalónk itt. Vagy csatlakozol hozzánk, vagy lelépsz: ez van. Kat életében először érezte, hogy elfogja a remegés. – De mennetek kell. A szabály így szól. A kapu kinyílik, és ti szépen keresztülsétáltok rajta. Stryker közelebb lépett hozzá, tekintete hideg és könyörtelen. – Nem megyünk sehová. A kapu bezárult. Kat levegőért kapkodott, amikor hirtelen rátört a felismerés. Stryker is kapott kulcsot a Pusztítótól, és az ő ellenőrzése alá került a rejtekajtó. A démon közelségétől Kat dideregni kezdett. Amaz a két kezébe fogta az arcát. – Kár, hogy annyira védelmez téged az az asszony. Különben már évszázadokkal ezelőtt belekóstoltam volna a cuki kis testedbe. Kat éktelen dühvel rákiáltott: – Azonnal vedd le rólam a kezedet, vagy levágom! Nagy meglepetésére Stryker elengedte, de előtte nem mulasztotta el, hogy egy durva csókot ne nyomjon a szájára. Kat felsikoltott, és pofon vágta. A démon felröhögött. – Menj szépen haza, kislány. Ha itt maradsz, még bajod esik. Kat egész testében remegve visszairamodott a házba. Cassandra a nappali közepén állt, Wulf pedig fegyvereket vett elő a fal melletti szekrényből. – Mid van, amit használni tudok? – kérdezte Kat, és ő is odalépett a fegyverszekrényhez. Wulf ránézett, mintha valami nagyszerű mókában lenne része. – Úgy tűnik, a dolgok nem a legjobban alakultak odakint. – Hát nem. Azt hiszem, be kell deszkáznunk az ablakokat. Nagyon durva dolgok vannak készülőben. Chris futva érkezett a szobája felől, a fején futball-sisakkal. 207

Pandora’s TeAm – Hát neked meg mi a fene bajod van? – kérdezte Kat, amikor megpillantotta. Wulf is odanézett, és összevonta a szemöldökét. – Na, most bezzeg viseled azt a sisakot? – Igen – felelte Chris, és egy párnát gyömöszölt a melegítőnadrágja elejébe. – Viselem a sisakot. Ha vennétek a fáradságot, hogy kinézzetek az ablakon, ti is láthatnátok, hogy a mi kis démonjaink erősen dolgoznak valamin a kertben. – Mi is tudjuk. – Aha – felelte erre Chris, és közben odalépett a fegyverszekrényhez, és kivett egy golyóálló mellényt. – Akkor csak egy kérdésem van. Tudom, hogy a zsalugáter tűz- és golyóálló. Na, és hogy viszonyul a LAWS rakétához meg a dinamithoz? Mielőtt Wulf válaszolhatott volna, hatalmas robbanás rázta meg a házat.

208

Pandora’s TeAm

10. fejezet – Óvatosan! – figyelmeztette Stryker az embereit, és újra tűz alá vették a házat. – Nem valószínű, de azért adjunk nekik esélyt arra, hogy kijöjjenek, mielőtt szétlőjük az épületet. – Miért? – kérdezte Trates. – Azt hittem, az a cél, hogy az örökösnőt megöljük. Urian ingerült pillantást vetett rá, és így szólt: – Teljesen hülye vagy? – Persze, az a cél, de ha közben valami baja lesz az Abadonnának, meg fogjuk tudni, milyen az, ha kifordulunk saját magunkból. Szó szerint. És én személy szerint, mint a legtöbb normális lény, úgy érzem magam a legjobban, ha a bőröm kívül van. – Halhatatlan – vitatkozott Trates. – Milyen kárt tehet benne egy bomba? – Mi is ugyanolyan halhatatlanok vagyunk, szűkagyú. – Urian kitépte a sorozatvetőt Trates kezéből, és átadta Icarusnak. – Ha szétlőjük a testét, neki is tutira vége. Szerintem egyikünk sem szeretné megtudni, mit tenne a Pusztító, ha ez megtörténne. Icarus igyekezett pontosabban célozni. Stryker beleegyezően bólintott a fia felé, aztán átadta a gondolatait a csapat tagjainak. – Figyeljétek a kijáratokat. Tudom, hogy a Sötét Vadász házában kell lennie valahol egy hátsó kijáratnak is. Ha futni kezdenek, el kell kapnotok őket. Legyetek készenlétben . Cassandra összeráncolt homlokkal nézte, amint Chris még egy párnát tuszkol a nadrágjába. – Te meg mit csinálsz? – Megvédem, ami az enyém. Azután, amit Kat mondott Strykerről és az után az eset után a hegyes pizzakéssel, nem szeretném még egyszer kockára tenni a legdrágább kincseimet. 209

Pandora’s TeAm – Halleluja! – szólalt meg félhangosan Wulf. – Végre kezd megjönni a fiú esze. Chris barátságtalan pillantást vetett felé, amit Wulf figyelmen kívül hagyott. Ehelyett bekapcsolta a tévét, és a biztonsági kamerák csatornájára állította a vételt, hogy lássák, miben mesterkednek a démonok odakint. Jó páran hemzsegtek a pázsiton a kertben. – Úgy néz ki, hogy a robbanás tönkretette a keleti szárnyat – jelentette be Wulf nyugodt hangon. A garázsból újabb robbanás hallatszott. Chris izgatottan felkiáltott. – Azt hiszem, épp most sikerült kicsinálniuk a Hummert. Igennn! – Christopher! – dörrent rá Wulf. – Nem tehetek róla – felelte a fiú némiképp lehiggadva. – Annyira utálom azt a járgányt. És azt is megmondtam neked, hogy nem fog megvédeni mindentől. Tessék. Teljesen hasznavehetetlenné vált, amint bevetették a kézigránátokat. Wulf csak a fejét ingatta fegyvernöke szavaira, aztán meglátta, hogy Cassandra fegyvereket vesz ki a szekrényből. – Hát te meg mit művelsz? – Villámsebesen odaugrott a lányhoz, hogy megakadályozza, akár csak a keze hozzáérjen valamelyik fegyverhez. Cassandra ingerülten sziszegte: – Veszek magamhoz valami fegyvert. – Nagy frászt. A te dolgod csak... – Életben maradni – fejezte be a mondatot Cassandra. Az arca elszánt volt. Lágyan megérintette a férfi karját, és könnyedén megsimította, amitől Wulf mellkasa libabőrös lett. Olyan gyönyörű volt a lány, amint ott állt, készen arra, hogy megvédje magát. – Ne aggódj miattam, Wulf, nem vagyok ostoba. Nem fogom felhívni magamra a figyelmüket, és nem kerülök olyan helyzetbe, hogy hasba rúghatnának. De ugyanúgy, mint ti, nem vagyok hajlandó itt ücsörögni és némán várni, mikor támadnak rám. Utálom, hogy semmi sincs a kezem ügyében, amivel megvédhetném magam. Én is legalább annyira hozzá vagyok szokva, hogy van nálam fegyver, mint te. 210

Pandora’s TeAm – Igaza van – jelentette ki Kat, és odalépett Cassandra mögé. – A kismackója egy hathüvelykes, visszahúzható pengéjű kés, a Barbie-ja egy pisze orrú 38-as Special. Wulf tekintete elidőzött Cassandrán és a szemében látható nyers eltökéltségen. Ebben a pillanatban sokkal jobban csodálta, mint bárki mást korábban valaha. Lépett egyet hátrafelé, odavitte a lányt a szekrényhez, és csuklópengéket erősített mindkét karjára. Azt is megmutatta, hogyan kell kiengedni a pengéket, és hogyan fordulnak ki. – És ez... – előhúzott egy kis kaliberű Beretta Panthert. Becsúsztatta a tölténytárt a pisztolyba, és bekapcsolta a biztonsági zárat. – Csak arra való, hogy felhívd magadra a figyelmüket. Egy álcázott pisztolytáskába tette, és a lány csípőjére erősítette. Cassandra arca ellágyult, amint a férfira nézett. Valamilyen oknál fogva Wulf teljes testében tűz ébredt ettől a tekintettől. – Akkor mi a terv? – Fussunk. – Hová fussunk? – kérdezte Chris. – Ha egy másik Sötét Vadász szállását célozzuk meg, csak gyengítitek egymás erejét. Nem akarlak megbántani, de ezek a fickók kicsit erősebbek, mint az átlagos démonok, és nem szeretném látni, ahogy téged is jól seggbe rugdosnak. Legalábbis ma este nem, amikor nekem is megvan a védenivalóm. Egy újabb robbanás hallatszott. Az ablakok üvegtáblái összetörtek az árnyékolók alatt. – Nincs választásunk, Chris – mondta Wulf, miközben igyekezett Cassandrát távolabb cipelni az ablakoktól. – Nem fognak várni reggelig, hogy esélyt adjanak arra, hogy esetleg világosban elmenekülhessünk. Ha nem megyünk, felrobbantják a fejünk fölött a házat. Kiürítési tervet kell kitalálnunk. Nem tűnt úgy, mintha Christ meggyőzték volna a másik szavai. – Én egyáltalán, de egyáltalán nem bírom ezt a kiürítési terv-dumát. Valakinek nincs valami jobb ötlete? Mindannyian Katre bámultak, aki zavartan nézett vissza rájuk. – Egyáltalán nem ismerem ezt a helyet. Fogalmam sincs, hová lehet elrejtőzni. Azt mondom, tartsunk Wulffal. 211

Pandora’s TeAm – És mi a helyzet Artemisszel? – reménykedett Cassandra. – Ő sem segít nekünk? Kat megrázta a fejét. – Sajnálom. Most egészen mással van elfoglalva, és az igazat megvallva a legkevésbé sem érdekli, vége lesz-e a világnak. Ha ezzel zaklatnám, rájönne a sikítófrász. – Hát akkor rendben – szögezte le Wulf –, azt mondom, mindenki vegye fel a legvastagabb ruháját, és álljon készenlétben, mert bármelyik pillanatban elindulhatunk. Stryker hosszan tanulmányozta a biztonsági kamerákat. Tudta, hogy az örökösnő és a vigyázói nem fognak már sokáig bent maradni. A fiúk korábban felrobbantották a garázst, és most lassanként lőtték a ház belsejét, szobáról szobára haladva. Kívül komoly károk keletkeztek a házon, azt pedig csak a jóisten tudta volna megmondani, hogy bent mi a helyzet. Nem mintha bármi jelentősége lett volna. Ha így nem sikerül elérni, amit akarnak, felgyújtják az épületet. A lángszórók már készenlétben álltak. Bárki, akinek egy kis sütnivalója van, készíttetett volna a házhoz vészkijáratokat. És Wulfnak nyilvánvalóan megvolt a sütnivalója. Urian már jó pár kijáratot megtalált. A fiának már csak arról kellett gondoskodnia, hogy még azelőtt megtalálják mindet, mielőtt a célszemélyek elhagyják a házat. – Urian? – szólította meg a fiát telepatikusan. – A helyeden vagy? – Igen. Minden kijáratot fedezünk. – Te hol vagy? – A ház mögött a pázsiton. Miért? Valami nincs rendben? – De, minden oké. Csak próbálok megbizonyosodni arról, hogy el tudjuk kapni őket. – Már a markunkban is vannak, Apám. Nyugodtan leereszthetsz. – Csak azután fogok, miután a nő halott. Wulf még egy pillantást vetett a fegyverekre. Csokorba rendezve, töltve várták, hogy a csapat elinduljon. Ő maga viszont igencsak hiányosan 212

Pandora’s TeAm volt még felöltözve. De szabadon kellett mozognia, arra az esetre, ha komolyabb harcba kell bocsátkoznia. – Oké, gyerekek – szólalt meg figyelmeztetően. – Ne felejtsétek el, hogy halkan kell mozognunk. Jobban látnak éjjel, mint... – elhallgatott, mert hirtelen ráébredt, kiknek is beszél. – Nos, jobban, mint Chris. Én megyek elöl. Kat, te leszel az utolsó a sorban, és ha bármi történik, kiabálj, ne hagyd, hogy rajtunk üssenek. – Oké. Wulf bátorítóan rámosolygott Cassandrára. Megfogta a kezét, és csókot nyomott a kötött kesztyűjére. Közben azt kívánta, bárcsak érezhetné az alatta lévő bőrt. A lány visszamosolygott rá, aztán egy vastag sálba fúrta az arcát. Wulf kelletlenül engedte el a kezét. Aztán mindannyiukat a hálószobába vezette. Az emeletről újabb robbanások hallatszottak. Wulf a fogát vicsorgatva hallgatta, hogyan rezegnek a tárgyak mindenfelé a házban. – Esküszöm, Stryker búvóhelyén fogok elégtételt venni mindezért. – Engem csak az érdekelne, hogy vajon a rendőrök hol vannak – vetette föl Cassandra. – Lehetetlen, hogy valaki ne hallotta volna meg, mi történik itt. – Hát, nem tudom – felelte Chris –, eléggé a világ végén vagyunk. Lehet, hogy senki sem tud róla. Újabb robbanás rázta meg a házat. – Valakinek ezt akkor is meg kellett hallania! – erősködött Cassandra. – A terület háborús zónává vált. – Nos, reménykedjünk, hogy a rendőrök nem avatkoznak bele – szólalt meg Kat a hátuk mögött. Cassandra hátranézett rá a válla fölött. – De hát miért? – Mert ha idejönnek, semmi mást nem fognak elérni, mint hogy friss, ropogós nasiként szolgálnak a démonok számára. Cassandra elfintorította az arcát. – Jaj, istenem, Kat, ez borzasztó! – De nagyon is igaz – szólalt meg Wulf, miközben elvezette a csapatot az ágya mellett, és bementek egy fülkébe, amelynek nagyjából 213

Pandora’s TeAm akkora volt a mérete, mint egy átlagos hálószoba. – Annak ellenére, hogy benned milyen kép él róluk, Cassandra, a démonok valójában mind veszett vadállatok, akiktől meg kell szabadítani a világot. A lány egy pillanatra megdermedt, de ezúttal nem tett ellenvetést. Azután csodálkozva vette szemügyre Wulf ruhatárát, ahogy átvonultak a gardróbon. A falakon függő ruhadaraboktól kezdve a legutolsó pár cipőig semmiféle színt nem lehetett fölfedezni a szobában. Úgy nézett ki az egész, mint egy nagy fekete lyuk. – Te aztán szereted a feketét! Wulf szájának egyik sarka fölfelé húzódott. – A célnak megfelel. Nehéz lenne félelmetesnek látszani habos rózsaszínben. A lány fölnevetett, és már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy kár a ruháért, hiszen a legjobban úgyis meztelenül néz ki, de utolsó pillanatban visszafogta magát. Nem mintha Chris és Kat nem lett volna vele tökéletesen tisztában, hogy ők ketten szeretők, de mégsem tűnt illendőnek efféle gondolatokat hangosan kimondani a társaságukban. Wulf hosszú kódot ütött be egy billentyűzeten, amire kinyílt egy titkos ajtó a szoba hátsó falán. Egy zegzugos katakombába lehetett lejutni rajta keresztül, amit a Vadász vészhelyzet esetére építtetett. Az igazat megvallva, amikor a katakomba készült, az általa elképzelt vészhelyzetek listáján nem szerepelt a házat bombákkal támadó démonregiment. Inkább arra készült, ha esetleg tűz üt ki a házban napközben, vagy átlagos, tépőfog nélküli terroristák rohamozzák meg. Ki számított volna erre a mostani helyzetre? Középkori mintára, a folyosó hosszú és keskeny volt. így csak egyesével haladhattak rajta, és könnyebben el lehetett barikádozni, ha valaki üldözni kezdi őket. Néha megéri paranoiásnak lenni. Wulf megragadott egy fáklyát, és a csapat tagjai egymás után elindultak a folyosón. Jó néhány percig haladtak, amikor egy ötös elágazáshoz értek. – Aztaa – szólalt meg Chris, és ránézett Cassandrára és Wulfra. – Hová vezetnek ezek a folyosók? 214

Pandora’s TeAm Wulf a lámpával bevilágított a jobb oldali folyosóra. – Ez a garázshoz, a következő a déli kapu mögötti füves területhez, a középső lefelé a bombabiztos fedezékhez. Aztán van egy, ami a főkapu előtti úthoz vezet, és ez pedig – mutatott a bal oldalán induló folyosóra – a csónakházhoz. – Istenem, bárcsak tudtam volna róla gyerekkoromban, király módon eljátszogathattam volna itt lenn. – Persze, meg király módon eltévedhettél volna, esetleg megsérülsz, vagy még ki tudja, mi minden történhetett volna veled itt lenn. Chris kinyújtotta rá a nyelvét. Wulf nem törődött vele, hanem elindult a hosszú, kanyargós folyosón, amely végigvezetett a telek teljes hosszán. A csónakház a terület legszélén helyezkedett el, ezért aki nem ismerte elég jól a helyet, azt hihette, ez az épület nem is tartozik a birtokhoz. Szándékosan tervezte így, ugyanúgy, mint a csónakházat magát. A több mint száz négyzetméternyi területű épület első ránézésre úgy tűnt, mintha a vízből nőtt volna ki. Az alsó szint Wulf csónakgyűjteménye számára szolgált kikötőül, a második szinten pedig négy hálószoba, egy konyha, egy nappali és egy ebédlő, valamint játékszobák voltak. A hosszú évek során Acheron gyakran szállt meg itt, amikor ebben a városban akadt dolga. Wulf abban reménykedett, hogy Stryker nem elég eszes ahhoz, hogy eszébe jusson, a háztól ennyire távol is vezethet menekülő útvonal. Az alagút végén egy acéllétra vezetett föl a csapóajtóhoz, amely a csónakház hátsó részében található raktárba nyílt. Wulf mászott fel először, teljes készenlétben bármire. A csapóajtón kézzel nyitható zár volt, tűz esetére. Wulf elforgatta a gombot a megfelelő kombinációban, aztán várták az ajtó kattanását. Wulf óvatosan felnyitotta az ajtót a legrosszabbra számítva. Sem a szobában, sem a környékén nem tapasztaltak mozgást. Nem hallatszottak lépések. Jó néhány percig hallgatózott, de csak a jég nyikorgása és a szél üvöltése hangzott kintről. Úgy tűnt, minden rendben... 215

Pandora’s TeAm Kimászott a csapóajtón, és lenyúlt, hogy segítsen Cassandrának is. A lány azután egy kicsit távolabb lépett, hogy maradjon hely Kat és Chris számára is a kimászáshoz. – Oké – suttogta Wulf. – Eddig, úgy tűnik, jól alakulnak a dolgok. Azt akarom, hogy te – közölte Cassandrára nézve – és Chris maradjatok hátul. Ha bármi történik, visszarohantok az alagútba, és megnyomjátok a piros gombot, hogy bezáródjon mögöttetek a kapu. – És veled meg Kattel mi lesz? – kérdezte Cassandra. – Mi tudunk magunkra vigyázni. Te és Chris vagytok a fontosabbak. Cassandra szeméből sugárzott, hogy nem ért egyet a kijelentéssel. – Jó pár percbe beletelik, mire a mocsárjárót le tudom tenni a jégre – magyarázta Wulf Cassandrának. – Reménykedjünk, hogy a démonok nem fogják meghallani a zajt. Cassandra bólintott, és könnyedén megcsókolta a férfit. – Légy óvatos! Amaz gyöngéden megölelte, aztán kinyitotta az ajtót. Lépett egyet kifelé, aztán megtorpant, mert a lába beleütközött valami nagy és szilárd halomba a padlón. Várjunk csak! A földön heverő ruhák kupaca. Úgy festett, mint egy démon maradványai. Wulf előhúzta a behúzható pengéjű kardját a csizmája szárából. Abban a pillanatban egy árny mozdult felé. A férfi feszülten készült a támadó fogadására. – Minden rendben – hallatszott egy suttogó női hang. – Jó barát vagyok. Wulfot ennyivel nem lehetett megbékíteni. Meghallotta Cassandra rémült zihálását. Hátranézett a lányra, és látta, hogy habozva megállt a küszöbön, mint akinek fogalma sincs, mit tegyen. – Phoebe? – suttogta. – Tényleg te vagy az? Phoebe volt az egyik testvére, aki odaveszett az édesanyjával együtt. Az árny kilépett a fényre, hogy láthassák az arcát, amely meghökkentően hasonlított Cassandráéra. Az egyetlen különbség a hajuk volt. Phoebének aranyszőke, egyenes haja volt, Cassandra fején 216

Pandora’s TeAm pedig dús, sötétszőke fürtök göndörödtek. Phoebe fekete overállt viselt, és nem látszott, hogy fegyver lenne nála. – Én vagyok az, Cassie. Segíteni akarok nektek. Cassandra lépett egyet hátrafelé, és beleütközött Chrisbe, aki gyanakodva méregette a jövevényt. Még Kat is feszültnek látszott. Cassandra hitetlenkedve végigmérte a testvérét. – Mindenki azt hitte, halott vagy. – Halott is vagyok. – Démonná változtál – szólalt meg Wulf vádlón. Phoebe bólintott. – Ó, Phoebe! – Cassandra hangjából sütött a csalódottság. – Hogy tehetted? – Ne ítélj el, húgom. Minden okom megvolt rá. Most te vagy az, akinek a biztonságáról gondoskodnunk kell. – Már ha meg tudok bízni benned – felelte Cassandra hűvösen. – Még jól emlékszem Démosz nagybácsinkra. – Én nem vagyok Démosz bácsi, és nem akarlak megenni. – Phoebe lépett egyet a húga felé, de Wulf megakadályozta. Nem kerülhet addig közelebb Cassandrához, míg meg nem győződnek szándékai tisztaságáról. Phoebe bosszankodva ránézett, majd visszafordult a testvéréhez. – Cassie, hinned kell nekem. Soha-soha nem akarnálak bántani. Esküszöm a Mama lelkére. Ekkor egy másik démon lépett be az ajtón. Magas, szőke férfi. Wulf világosan emlékezett rá a klubból. Ő volt az, aki nagyon durván összevissza rugdosta. És ő volt az, aki apjának nevezte Strykert. Kat leesett állal bámult. – Siess, Phe – sürgette a Démon Cassandra nővérét. – Nem sokáig tudlak már fedezni. – Ekkor hatásszünetet tartott, és hosszan, szemrebbenés nélkül állta Wulf tekintetét. A két férfi között feszülő düh és gyűlölet szinte tapintható volt. Cassandra érezte, hogy reszketni kezd. Félig-meddig arra számított, hogy ezek ketten másodperceken belül egymásnak ugranak. 217

Pandora’s TeAm – Te meg miért segítesz nekünk? – kérdezte Wulf. A démon nem palástolva ellenszenvét, felhúzott orral felelte: – A frász se foglalkozik veled, Sötét Vadász. Csak azért vagyok itt, mert segíteni szeretnék a feleségemnek, hogy a kishúgát megóvja. Amiről még mindig az a véleményem egyébként, hogy hülye ötlet. – Rászegezte a tekintetét Phoebére, aki ingerülten nézett vissza rá. – Holnap már jobban fogod érezni magadat emiatt. A démon horkantott. – Az a szerencséd, hogy szeretlek. Kat csak ámult-bámult. – Uriannek van szíve? Ki hitte volna? Urian ránézett. – Fogd be, Abadonna. Cassandra látta a szerelmet Phoebe szemében, ahogy a férje közelített hozzá. – Urian mentett meg, amikor a Mama meghalt – magyarázta Phoebe. – Kirángatott a kocsiból, miután felrobbant a bomba, és elrejtett. A Mamát és Niát is el akarta hozni, de hozzájuk már nem ért vissza időben. Cassandra nem tudta, miként is vélekedjen. Semmi értelme nem volt, hogy egy démon, főként egy olyan démon, akit rokoni szálak fűznek Strykerhez, segíteni készül nekik. Hiszen mindannyiukat egész életükben üldözték az Urian-félék. – Miért? – Most nincs idő erre – sziszegte Urian. – Az apám nem hülye. Hamar le fog csapni ránk, ha nem hall semmilyen hírt a két halott emberéről. Phoebe bólintott, aztán újra Cassandrához fordult. – Arra kérlek, bízz benne, Cassie. Esküszöm, nem fogod megbánni. Cassandra, Kat és Wulf egymásra bámultak. – Szerintem higgyünk neki – mondta Cassandra. Wulf ránézett Urianre, aztán Katre. – Azt mondtad, szadisták. Van rá esély, hogy most is csak játszanak velünk? Urian mélyről jövően, keserűen fölnevetett. 218

Pandora’s TeAm – De még mennyire! Phoebe hasba vágta a férjét. – Viselkedj már, Uri! Egyáltalán nem könnyíted meg a dolgot! Urian dühös pillantást vetett a feleségére, és megdörzsölte a gyomra tájékát, ahol az ütés érte, de nem szólt egy szót sem. – Hát legyen – szólalt meg Kat. – Ha Urian hazudik, tudom, hogyan álljak bosszút. – Jelentőségteljesen Phoebére nézett. Urian hűvös és kimért hangon szólalt meg: – Pusztító ide vagy oda, ha valaha egy ujjal is hozzáérsz, megöllek, Katra. – Akkor mindnyájan egyetértünk – szögezte le Wulf. – Mert ha Cassandrának esik bántódása, nemcsak Kattel gyűlik meg a bajotok. Urian lépett egyet felé, de a felesége visszaparancsolta. – Azt mondtad, sietnünk kell. Urian kemény vonásai ellágyultak, amint Phoebe felé fordult. Bólintott. Egyetlen további szó nélkül odavezette őket egy fekete mocsárjáróhoz, amely már a jégen állt rájuk várva. Elsőként Chris mászott fel a hajóra, majd Kat követte. Cassandra utánuk. – Ez ugyanaz a hajó, amit a Canadian Mounties használ mentőhajóként? – kérdezte Wulfot. Wulf úgy köszörülte a torkát, mintha kissé meg lenne bántva. – Ugyanott gyártják, de szeretném azt hinni, hogy az enyém jobb. És jobb is volt. Hihetetlen extrákkal, például párnázott ülésekkel. – Igen – szólalt meg Chris, miközben beleült az egyikbe, és beszíjazta magát. – Mi magunk vagyunk Derék Dudley. Cassandra rámosolygott a fiúra, miközben Wulf megragadta a kormányt. Cassandra testvére is beugrott a járműbe, aztán megdermedt, mert észrevette, hogy a férje a mólón maradt, és egyetlen mozdulatot sem tett, hogy csatlakozzon hozzájuk. Phoebe egyre sápadtabb arccal könyörgött neki: – Gyere velünk, Uri – kinyújtotta a kezét a férje felé. A hangja feldúltan és aggódóan csengett. 219

Pandora’s TeAm Cassandra elnézte összekapcsolódó kezüket, amely arról árulkodott, hogy mindketten szeretnének a másikkal maradni és soha el nem szakadni egymástól. – Megölnek, ha rájönnek, mit csináltunk. Az Urian arcán tükröződő fájdalom láttán, ahogy a feleségét nézte, Cassandra szívét hirtelen elöntötte a sajnálat mindkettejük iránt. – Nem tehetem, bébi, te is tudod. Itt kell maradnom, hogy fedezzelek titeket, de ígérem, hogy amint tudok, jelentkezem. Aztán szenvedélyesen megcsókolta Phoebét, majd a kezét. Végül elengedte. – Vigyázz magadra! – Te is! Urian bólintott, aztán eloldozta az utolsó kötelet. – Vigyázz a feleségemre, Sötét Vadász! Wulf ránézett Phoebére, és bólintott. – Köszönöm, démon. Urian kajánul megjegyezte: – Szerintem sosem hitted volna, hogy valaha ki fogod ejteni ezeket a szavakat! Azzal fölemelte a dokkba vezető ajtókat. Ebben a pillanatban egy csapat démon betört az épületbe. Phoebének elakadt a lélegzete, és a férje felé mozdult. Chris visszafogta, Wulf pedig feltúráztatta a motort, és kilőtt észak felé a jégen keresztül. Szerencsére a szél nekik kedvezett, és gyorsan tudtak haladni. – Ne! – sikoltott fel Phoebe, amint látta, hogy egyre távolodnak a férjétől. – Nem hagyhatjuk itt! – Nincs más választásunk – szólalt meg Chris. – Sajnálom. Cassandra látta a kínt a nővére arcán, aki ennek ellenére egy könnycseppet sem hullatott. Csak nézett hátrafelé, és figyelte, ahogy a csónakház eltűnik a szemük elől. A tekintetében néma rémület. Cassandra szorosra vette a biztonsági övét, és a szíve zakatolt. – Milyen gyorsan haladunk? – kérdezte Christől. 220

Pandora’s TeAm – Legalább százzal – hangzott a válasz. – Ezek az izék akár száznegyvennel is tudnak menni, ha a szél jó irányból fúj, de szél ellen alig ötvenre képesek. Nem semmi! Cassandra ránézett a testvérére, aki még mindig hátrafelé bámult, bár a csónakház már a ködbe veszett. – Minden oké lesz, Phoebe – próbálta megnyugtatni Kat. – Az apja nem fogja bántani. Lehet, hogy Stryker őrült, de nagyon szereti a fiát. Phoebe arcának minden apró izma a kétségeit tükrözte. – Haladjunk tovább észak felé – mondta aztán Wulfnak. – Van egy rejtekhely, ahol mindnyájan elrejtőzhetünk. Alig hangzottak el ezek a szavak, amikor Cassandra fülét megütötte valamiféle vérszomjas rikoltozás, amely mintha egyenesen egy hollywoodi filmből szólt volna. A hangot távoli szárnycsapkodás követte. Fölnézett, és látta, hogy egy sárkány tart feléjük. – Ó, istenem... – Nem tudta befejezni a mondatot, mert a rémület elnémította. Kat azonnal reagált. Saját testével fedezte Cassandrát. A sárkány még hangosabban vijjogott, mintha csalódott lenne a fejlemények miatt. A hajó orrát lángok nyaldosták. Wulf nem lassította le a járművet. Elővette a fegyverét, és rálőtt a látogatójukra. A sárkány egyenesen feléjük tartott, és rikoltozott, ahogy a torkán kifért. Tisztán kivehetőek voltak a golyók, amelyek eltalálták. A fenevad egy pillanatra visszahőkölt, de alig lassított, és irányt sem változtatott. Tovább igyekezett feléjük, megkérdőjelezhetetlen elszántsággal. Egyre közelebb. Közelebb... Lecsapott. Cassandra érezte tűzforró leheletét. Wulf újra töltötte a fegyverét, és még belelőtt néhány tárat. Cassandra már éppen kezdett belenyugodni, hogy mindannyiukat fel fogja falni, amikor a sárkány egyszer csak eltűnt. Körülbelül tíz másodperc telt el, mire bármelyikük megmoccant. – Mi történt? – kérdezte Chris. 221

Pandora’s TeAm – Valószínűleg visszaparancsolták – felelte Kat. – Ez az egyetlen dolog, ami ilyen hirtelen megállíthatja. Wulf most végre lassított egy kicsit. – Ki hívhatta vissza? – A Pusztító – felelte Phoebe. – Nem engedné, hogy Katnek bántódása essen. – És ez miért van így, Kat? – kérdezte Wulf. Úgy tűnt, Katet egy kicsit kényelmetlenül érinti a kérdés. – Én is az egyik szolgája vagyok, mint Stryker. – Azt hittem, Artemiszt szolgálod. – Mindkettőjüket. Cassandra kissé megemelte a fejét, hogy szemügyre vehesse Katet. Egészen eddig úgy gondolt a testőrére, mint akit már évek óta jól ismer, most pedig hirtelen ráébredt, hogy valójában semmit sem tud róla. – Egyetlen kérdés – szólalt meg, és a szíve a torkában dobogott. – Mit csinálnál, ha egyszer csak döntened kellene kettejük közül? Melyiküket választanád?

222

Pandora’s TeAm

11. fejezet Kat ingerülten bámult rá. – Azt hiszem, elég nyilvánvaló, mi a válasz a kérdésedre. Itt vagyok, nem? – Tényleg? – Cassandra egyre dühösebb lett. – Bárhová lépek, mindig ott van legalább egy démon a sarkamban! Kétnaponta újabb és újabb titkok kerülnek a napvilágra, olyan életbevágóan fontos dolgokról, amelyeket lazán elhallgattál előlem az utóbbi... lássuk csak... öt évben! Hogy bízhatnék bárkiben ilyen előzmények után? Kat megbántottnak látszott, és kissé távolabb húzódott. – Nem tudom elhinni, hogy kételkedsz bennem. – Cassie... – Ne Cassie-zz nekem, Phoebe! – csattant fel Cassandra. – Te miért nem vetted a fáradságot, hogy legalább tudasd velem, hogy élsz? Talán egy képeslap megírásába még nem haltál volna bele. És ez nem vicc akar lenni. Phoebe vasvillaszemekkel nézett rá. – Ne merészelj ilyen hangon beszélni velem azok után, amit Urian és én kockáztattunk érted! Mostanra valószínűleg már meg is ölték. Nővére hangjának remegése észhez térítette Cassandrát, és sikerült lenyugodnia. – Ne haragudjatok. Csak nagyon félek. Kat segített neki felállni, de ahelyett, hogy visszament volna a saját üléséhez, Cassandra inkább Wulf felé vette az irányt. A férfi lelassította a járművet egy rövid időre, csak annyira, hogy a lány biztonságosan elhelyezkedhessen az ölében. Legalább ott biztonságban érezte magát. Mint akit oltalmaznak. A férfiban fenntartások nélkül bízott. – Minden rendben lesz, Cassandra – suttogta Wulf a hajába, a hajó hangos zaja közepette. 223

Pandora’s TeAm A lány még közelebb fészkelte magát hozzá, és belélegezte teste forró, férfias illatát. Szorosan átölelte a férfit, aki egy olyan jövő felé röpítette mindannyiukat, amely Cassandrát rémülettel töltötte el. Hajnalodott. Cassandra megérezte, ahogy a rendelésre készült, rengeteg extrával fölszerelt Land Roverben ült Wulf mellett. Neki nem ártottak a fénynyalábok, de tudta, hogy Wulf és a nővére nem ilyen szerencsések. Chris aludt a hátsó ülésen, Kat és Phoebe között. A feje Kat vállán nyugodott, aki idegesen nézegetett kifelé az ablakon. Körülbelül egy órája szálltak ki a hajóból, és most a terepjáróval száguldottak egy olyan úti cél felé, melyet Phoebe nem volt hajlandó megnevezni. Csak utasításokat adott nekik. – Még mennyi van hátra az útból? – kérdezte Cassandra. – Már nem sok. – Phoebe hangjában aggodalom csendült, ami meghazudtolta a mondat optimizmusát. Cassandra megfogta Wulf kezét. A férfi biztatóan morzsolgatta az ujjait, de nem szólt egy szót sem. – Odaérünk napkelte előtt? – érdeklődött tovább Cassandra. – Már tényleg közel vagyunk. – Aztán Phoebe nagyon halkan megismételte. – Igazán közel. Cassandra figyelte Wulfot vezetés közben. Napszemüveg volt rajta a hóról visszaverődő fények ellen, de az éjszaka olyan sötét volt, hogy kétséges volt, egyáltalán lát-e bármit is. Bár nem mondott semmit, Cassandrának feltűnt, hogy gyakran ellenőrzi az időt a műszerfalon lévő órán. Cassandra imádkozott, hogy még azelőtt elérjék az úti céljukat, mielőtt a napsugarak elérik a férfit. Nyugalmat erőltetett magára, mielőtt a félelem teljesen hatalmába kerítené. Lenézett összekulcsolódó kezükre. Ő a férfitól kölcsönkapott fekete kötött kesztyűt viselte. Wulf meztelen ujjai hosszúak és férfiasak voltak. A védelmező harcos kezei. Korábban nem is álmodta, hogy a barátja és szeretője olyan néphez tartozik majd, amely esküdt ellensége az övének. És most mégis itt ült, tudván, hogy Wulf az egyetlen, aki képes arra, hogy megvédje őt és a kisbabáját. Tudatában volt annak, hogy a férfi akár az életét is föláldozza a gyerekért. Cassandra szíve sajgott, 224

Pandora’s TeAm miközben ezek a gondolatok átfutottak az agyán. Idegesen figyelte az égbolt világosodását. Wulf nem halhat meg. A Moirák nem lehetnek ilyen kegyetlenek. Cassandra egy rövid időre elengedte a férfi kezét, de csak addig, amíg lehúzta a kesztyűjét. Szüksége volt erre a könnyed testi érintésre. Wulf ránézett, és bátorítóan rámosolygott. – Itt fordulj jobbra – szólalt meg hirtelen Phoebe kettejük között előrehajolva, és egy pontra mutatott, ahol kétségkívül nem volt járható út. De Wulf nem kérdezett semmit. Nem volt rá idő. Ehelyett a mondottak szerint befordult jobbra. Tökéletesen idiótának érezte magát, amiért bízott a nőben. De nem volt más választása. Emellett Phoebe eddig még nem árulta el őket. Ha pedig mégis így lenne, Wulf tenni fog róla, hogy megbánja. És bárki más, aki Cassandra ellen próbál tenni bármit. Utat törtek maguknak a fák között, a terepjáró elején lévő vadvetőrács segített, hogy a kisebb fákat kidöntsék, és könnyebben hatoljanak át a havon, jégen és a hepehupás talajon. Wulf lekapcsolta a világítást, így jobban látta, amint a Land Rover ugrálva halad előre. Chris egyszer csak káromkodva magához tért. – Stryker visszajött? – Nem – nyugtatta meg Kat. – Le kellett térnünk az útról. Wulf egy kicsit lassított, nehogy a jármű ledobja valamelyik lánctalpát, amelyekkel a terepjáró gumiabroncsait helyettesítették. Ilyen időjárási körülmények között célszerűbb volt ezeket használni, de ez sem volt csalhatatlan módszer. A legkevésbé sem hiányzott, hogy a napkeltéhez ilyen közeli időpontban robbanjon le a kocsi. A nap már majdnem feltűnt a hegyek fölött, amikor a letarolt fák között végre egy barlang bejáratához értek. Három apollita várakozott a barlang előtt. Cassandra felszisszent, és elengedte Wulf kezét. – Minden oké – szólalt meg Phoebe, és kinyitotta a kocsiajtót, aztán kiszállt. Wulf minden idegszála megfeszült, nézve, ahogy a nő odaszalad az őrökhöz, és hátrafordulva rájuk mutat. 225

Pandora’s TeAm – Nos – suttogta, és figyelte a Napot, amint egyre feljebb kúszik a hegyormok fölött. – Ez az igazság pillanata. Már nincs időnk elfutni előlük. – Veled tartok mindhalálig – szólalt meg Kat a hátsó ülésen. – Én is – bólintott Chris. – Maradjatok itt – utasította Wulf Cassandrát és Christ, aztán kiugrott a járműből, kezét a kardja markolatán nyugtatva. Kat is kiszállt vele együtt. Chris annyira előrehajolt, hogy a feje majdnem egy vonalba került Cassandráéval. – Az a három ott az, akiknek sejtem őket? – Igen – felelte fojtott hangon Cassandra. – Apolliták, és nem úgy tűnnek, mint akik különösebben boldogok attól, hogy mi megérkeztünk. A három őr bizalmatlanul méregette Wulfot és Katet. A gyűlöletet szinte vágni lehetett, talán még jobban, mint Urian és Wulf között a csónakházban. Cassandra hátán futkározott a hideg. Phoebe a fölfelé kúszó Nap felé mutatott, és valamit mondott a három férfinak, de azok meg sem mozdultak. Aztán Wulf hátranézett a válla fölött Cassandrára. A tekintetük találkozott, és a férfi finoman bólintott a lány felé. Kifürkészhetetlen arckifejezéssel átadta minden fegyverét az őröknek. Cassandra szíve a torkában dobogott. Vajon a szerelmét megölik az apolliták? Tudta, hogy Wulf semmilyen más helyzetben nem tette volna le a fegyvert. Harcolt volna a legvégsőkig. De őérte és a gyermekért hajlandó volt megadni magát. Az apolliták beljebb vezették a barlangba Phoebé-vel együtt, Kat pedig visszafutott értük. – Most mi történik? – kérdezte Cassandra. Kat fáradtan sóhajtott. – Wulfot őrizetbe veszik, mert félnek tőle, hogy megtámadja őket. Na, gyere, bent vár egy orvos, hogy megvizsgáljon. 226

Pandora’s TeAm Cassandra habozott, és még mindig csak bámult abba az irányba, ahol a többiek eltűntek. – Te megbízol bennük? – Hát, nem is tudom. Mi a véleményed? A lány eltöprengett, de nem tudott dűlőre jutni. – Phoebében bízom. Legalábbis azt hiszem. Kat fölnevetett. Cassandra kiugrott a kocsiból, aztán Kattel és Chrisszel együtt bementek a barlangba, amelynek belsejében Wulf eltűnt a kísérőivel együtt. Bent Phoebe várta őket. – Ne félj, Cassie! Mindnyájan tudjuk, milyen fontos vagy te is és a kisbabád is. Itt nem fog bántódásotok esni. Esküszöm. Cassandra próbálta elhinni, hogy a testvére igazat mond. – Ki az a mi? – Itt egy apollita közösség él – magyarázta Phoebe, miközben beljebb vezette őket a barlangba. – Az egyik legrégebbi ÉszakAmerikában. – De miért most jutott eszetekbe, hogy segítsetek nekünk? – kérdezte Cassandra. – Nem hiszem, hogy ne tudtatok volna róla, milyen üldöztetésben volt részem az elmúlt években. Phoebe fájdalmas arccal válaszolt. – Tudtam, hogy élsz, és reméltem, hogy tovább tudod vinni a családi vonalat. De féltem tudatni veled, hogy nem haltam meg, mert nem sejtettem, vajon hogyan fogadod a hírt. Így egyszerűbb volt. – Akkor most mi ez a pálfordulat? – Egy Spawn nevű apollita felhívott pár nappal ezelőtt, és elmesélte, mi folyik körülöttetek. Miután Urian elmondta nekem, mire készül az apja, ráébredtem, hogy tovább már nem hagyhatlak magadra. Testvérek vagyunk, Cassandra, és a kisbabádnak élnie kell. A barlang hátsó részében Phoebe megnyomta az egyik követ. Felpattant egy liftajtó a falban. Chris eltúlzott álmélkodással megszólalt: – Te Szent Kézigránát és Batman, ez egy denevérbarlang! Cassandra furcsán nézett rá. 227

Pandora’s TeAm – Ugyan már – folytatta Chris –, nem hiszem el, hogy csak én látom a helyzetkomikumot a dologban! – Körbenézett, de csak három unott arcot látott. – Úgy tűnik, mégis. Először Cassandra lépett be a liftbe. – És azok a férfiak, akiket kint láttunk? Ők kik? Phoebe követte. – Az uralkodó testület. Itt semmi sem történhet határozott beleegyezésük nélkül. Kat és Chris is csatlakozott hozzájuk. A lift ajtaja bezáródott. – Élnek itt démonok? – kérdezte Chris, miközben Phoebe megnyomott egy gombot, és a lift elindult lefelé. – Az egyetlen démon a közösségben, én vagyok – felelte Phoebe szégyenlősen. – Azért hagyják, hogy velük éljek, mert tartoznak Uriannek a segítségéért. Ha nem vonom magamra vagy rájuk senki figyelmét, maradhatok. A lift tovább haladt lefelé, és Cassandra eltűnődött, vajon mi várhat rá egy apollita kolóniában. Mire számíthat Phoebével kapcsolatban. Régen habozás nélkül megbízott volna a testvérében, de a régi Phoebe nem vette volna el senki életét azért, hogy ő maga tovább élhessen. Ettől a mostani Phoebétől félt. A füle pattogni kezdett, ami jelezte, hogy már mélyen a hegy gyomrában járnak. Amikor az ajtó végre kinyílt, úgy érezte magát, mint aki egy sci-fi film kellős közepébe csöppent. Akár egy jövőbéli városban, minden acélból és betonból épült, a falakon mindenfelé ragyogó napsütést és az élet szépségeit ábrázoló falfestmények. A kis csapat egy nagyjából focipálya méretű központi helyre érkezett meg. Mindenfelé falnyílások mutatták, hol indulnak a folyosók a további területekre. A főtéren rengeteg bolt hívogatta a vásárlókat, élelmiszerboltok kivételével – erre az apollitáknak semmi szükségük nem lett volna, hiszen egymás véréből táplálkoztak. – A város neve Elysia – magyarázta Phoebe. Elhaladtak egy maroknyi apollita mellett, akik guvadt szemekkel bámulták őket. – A legtöbb apollita egész életét a föld alatt tölti. Általában nem akarnak 228

Pandora’s TeAm fölmenni a felszínre az emberek közé és tanújává lenni az ott dúló erőszaknak. És nem akarják azt sem, hogy a halandók a testvéreikre vadásszanak, és lemészárolják őket. – Én ez alól kivétel vagyok – szólalt meg Chris. – Nem vagyok erőszakos. Legalábbis nem élősködöm másokon. – Beszélj csöndesebben – figyelmeztette Phoebe. – Az emberek sohasem viselkedtek kedvesen az apollitákkal. Vadásztak rájuk, és kíméletlenül kivégezték, akit elfogtak, sokkal többet, mint a Sötét Vadászok. Itt te vagy kisebbségben, és ha fenyegetőnek érzik a jelenlétedet, egyszerűen megölnek anélkül, hogy firtatnák, vajon valóban erőszakos vagy-e, vagy sem. Chris gyorsan becsukta a száját. Cassandra figyelte maguk körül a bámészkodókat, addig Phoebe egy bal oldalon induló folyosó felé vezette őket. – Mit tesznek azokkal az apollitákkal, akik démonná változnak? – kérdezte később Chris, amikor biztonságos távolságra kerültek a többi apollitától. – Itt nem tudnak megmaradni a démonok, mert folyamatos utánpótlásra van szükségük az emberi lelkekből. Ha egy apollita úgy dönt, démonná akar változni, megengedik neki, hogy elmenjen, de soha többé nem térhet ide vissza. – És te mégis itt élsz – jegyezte meg Kat. – Miért? – Mondtam már, hogy Urian védelmezi őket. Ő mutatta meg nekik, hogyan építsék föl ezt a várost. – De miért? – erősködött Kat. Phoebe hirtelen megállt és hátrafordult, mélyen Kat szemébe nézett. – Bármit gondolsz is magadban, Katra, a férjem igenis jó. Csak azt akarja, ami az emberei számára a legjobb. – Phoebe pillantása átvándorolt Cassandrára. – Urian volt a legelső gyerek, aki valaha elátkozott apollitaként megszületett. Cassandra leesett állal fogadta a hírt. – Akkor legalább... – Igen, több mint tizenegyezer éves – erősítette meg Kat. – A legtöbb vele utazó harcos ugyanennyi idős. A történelmünk kezdetéig nyúlik vissza az életük. 229

Pandora’s TeAm Chris halkan füttyentett. – Hát az meg hogy lehetséges? – A Pusztító védelmezi őket – válaszolta Kat. – Ugyanúgy, ahogy a Sötét Vadászok Artemiszt, az igaz spathik őt szolgálják. – Kat sóhajtott, mintha a párhuzam fájdalmat okozna neki. – Artemisz és Apollymi már a kezdetektől harcban álltak egymással. A Pusztító fogságban él Artemisz mesterkedései miatt, és minden idejét azzal tölti, hogy terveket szövöget az istennő megkínzására és megölésére. Ha módja nyílik rá, azonnal el fogja pusztítani. Cassandra összeráncolta a szemöldökét. – De miért gyűlöli ennyire a Pusztító Artemiszt? – Az ok a szerelem. Mi más? – felelte Kat egyszerűen. – Szerelem, gyűlölet és bosszú; ezek a legerősebb érzelmek a Földön. Apollymi azért akar bosszút állni Artemiszen, mert megölte azt a dolgot, amit a legjobban szeretett az egész univerzumban. – Éspedig? – Sohasem mondanám el a titkot senkinek, mert ezzel elárulnám őket. – És ha leírnád? Kat az égnek emelte a tekintetét. Cassandra és Phoebe a fejüket csóválták. – Persze, mintha ti ketten nem pont ugyanerre gondoltatok volna! – méltatlankodott Chris. Phoebe rájuk szólt, hogy induljanak újra el a nyomában. Egy olyan folyosóhoz vezette őket, amelyet két oldalról ajtók szegélyeztek. – Ezek lakások. Egy nagy lakást kaptok, négy hálószobával. Az enyém külön van a tiétektől, kicsit lejjebb a folyosón. Szerettem volna, ha közelebb lakhattunk volna egymáshoz, de ez az egy volt szabad azok közül, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy mindnyájan elférjetek. Nem tartanám bölcs ötletnek, hogy megbontsuk a csapatot. Cassandra is szerette volna, ha közelebb van a lakosztályuk Phoebééhez. Rengeteg megbeszélnivalójuk lenne a testvérével. – Wulf már ott van? – Nem – felelte Phoebe, és kerülte a húga tekintetét. – Egy zárkában van. 230

Pandora’s TeAm Cassandra először megdöbbent, aztán dühös lett. – Tessék? – Ő az ellenségünk, Cassie. Mégis, mire számítottál? – Arra számítok, hogy elengeditek. Mégpedig most azonnal. – Nem tudom elintézni. Cassandra egy tapodtat sem volt hajlandó tovább menni. – Akkor mutasd meg, hol lehet innen kijutni. Phoebe arcára kiült a hitetlenkedés. – Mi van? – Hallottad, mit mondtam. Nem vagyok hajlandó egy percig sem itt maradni, ha nem fogadjátok kedvesebben. Kockára tette az életét értem. Az otthonát lerombolták miattam, és én nem fogom vidáman itt múlatni a napjaimat, miközben a gyerekem apjával úgy bántok, mint egy elítélttel. Valaki tapsolni kezdett a háta mögött. Cassandra megpördült, és egy hatalmas termetű férfit látott, aki mellett még ő is eltörpült. Alig lehetett alacsonyabb 210 cm-nél, egy igazi óriás. Szőke volt, és karcsú, körülbelül Cassandrával egykorú. – Remek duma, hercegnő. De semmin sem változtat. Cassandra jelentőségteljesen ránézett. – És mi a helyzet egy nagy seggbe rúgással? Amaz hahotázni kezdett. – Terhes vagy. – Annyira azért nem – felelte a lány, és az egyik, csuklójára erősített tőrt a férfi felé hajította. A falba fúródott, közvetlenül a férfi feje mellett. A férfi arcáról lefoszlott a vidámság. – A következő a szíved közepén fog landolni. – Cassie, azonnal fejezd be! – parancsolta Phoebe, és megragadta a karját. Cassandra lerázta magáról a nővére kezét. – Nem. Egész felnőttkoromat úgy töltöttem, hogy minden olyan démont és apollitát megszabadítottam a kínjaitól, akik elkövették azt a hibát, hogy körülöttem ólálkodjanak. Ha azt hiszitek, hogy Kattel nem 231

Pandora’s TeAm vagyunk képesek megrohamozni a helyet és kiszabadítani Wulfot, akkor érdemes jó tágra kinyitni a szemeteket! – És ha meghalsz? – kérdezte az idegen. – Akkor mindnyájan odaveszünk. Amaz elgondolkodva nézett rá. – Blöffölsz. Cassandra eltökélt pillantást vetett Kat felé. – Tudod, hogy én mindig készen állok egy jó kis csetepatéra. – Kat előhúzta a fegyvertárát a kabátja alól, és kinyitotta. A férfi egyre táguló orrlyukakkal figyelte, ahogy azok ketten támadásra készülnek. – Így háláljátok meg a jó szándékomat, amivel búvóhelyet biztosítottam nektek? – Nem – felelte Cassandra nyugodtan. – Így hálálom meg annak a férfinak a jó szándékát, aki védelmez. Nem akarom, hogy így bánjatok Wulffal, azok után, amit értem tett. Arra számított, hogy a férfi harcba lendül, de az ehelyett hátralépett, és tiszteletteljesen fejet hajtott előtte. – Megvan benne a spathik bátorsága. – Én megmondtam – felelte Phoebe, és az arcán ragyogott a büszkeség. A férfi halvány mosollyal fordult feléjük. – Menj be Phoebével, hercegnő, és utasítást adok, hogy vezessék hozzád a Sötét Vadászodat. Cassandra gyanakodva méregette az idegent, mert továbbra sem tudta eldönteni, hogy bízhat-e benne, vagy sem. – Megígéred? – Igen. A lány még mindig kissé bizalmatlan volt. A nővérére nézett. – Hihetek neki? – Hihetsz. Shanus a Legfőbb Tanácsnokunk. Sohasem hazudik. – Phoebe – fordult hozzá Cassandra még egyszer komolyan –, nézz rám. A nővére megtette. – Mondd meg az igazat. Biztonságban vagyunk itt? 232

Pandora’s TeAm – Igen. Bármire megesküszöm, ami fontos nekem – még Urian életére is. Azért vagytok itt, mert Stry-kernek sohasem jutna eszébe, hogy egy apollita közösségben kutasson utánatok. Itt mindenki tisztában van azzal, ha a baba meghal, odalesz a világ is. És az életünk, még ebben a formában is, drága számunkra. A huszonhét év, amely adatott az itt élőknek, még mindig több a semminél. Cassandra nagy levegőt vett, és bólintott. – Rendben. Phoebe kinyitott egy ajtót a húga háta mögött, miközben Shanus elköszönt, és otthagyta őket, hogy megnézzék az új otthonukat. Cassandra rendkívül ízlésesen berendezett nappaliba lépett be. A szoba körülbelül száz négyzetméter alapterületű volt, és mindennel föl volt szerelve, amire egy átlagos otthonban szükség lehet. Egy kárpitozott kanapé és egy kétszemélyes dívány állt a szobában, ezenkívül volt ott tévé, hifi és DVD-lejátszó is. – Működnek ezek? – kérdezte Chris, és odament, hogy alaposabban szemügyre vegye a szerkezeteket. – Igen – felelte Phoebe. – Relék és műholdak segítségével érkeznek hozzánk az emberi birodalom vívmányai. Kat kinyitogatta a hálószobákba és a fürdőszobába vezető ajtókat, amelyek kívül estek a közös helyiségen. – Hol a konyha? – Nem használunk konyhákat – magyarázta Phoebe. – De a tanács azon dolgozik, hogy szerezzen nektek egy mikrót és egy hűtőt. Élelmiszerekkel együtt. Hamarosan hoznak nektek valamit, hogy végre ehessetek. Aztán egy kis sötétzöld dobozra mutatott az asztal végén. – Ha bármire szükségetek van, ott a belső telefon. Csak nyomjátok meg a gombot, és segíteni fog valamelyik operátor. Ha engem akartok hívni, csak mondjátok meg nekik, hogy Urian feleségével akartok beszélni, és tudni fogják, melyik Phoebét kapcsolják. Az ajtó felől kopogás hallatszott. Phoebe odament kinyitni, Cassandra pedig Kattel és Chrisszel tartott rövid kupaktanácsot. – Mi a véleményetek, srácok? 233

Pandora’s TeAm – Szerintem jó – felelte Chris. – Nem érzem úgy, mintha bármiféle gonosz vibrálás irányulna felénk. És ti? Kat megvonta a vállát. – Egyetértek Chrisszel. De egy kicsit még mindig úgy érzem, nem szabad hinni nekik. Ne sértődj meg, Cass, de az apolliták nem éppen a becsületességükről híresek. – Mondj valami konkrétumot! – Cassandra! A lány megfordult, és egy vele egykorú nőt látott megérkezni Phoebe oldalán. A nő szőke haja kontyba volt fogva, finom pasztellszínű pulóvert viselt, és egy farmernadrágot. – Dr. Lakis vagyok – mutatkozott be, és kezet nyújtott Cassandrának. – Azért jöttem, hogy megvizsgáljam önt és a kisbabáját. Wulf a cellájában ült, és azon morfondírozott, hogy az ördögbe kerülhetett ebbe a helyzetbe. Mostanra már akár meg is ölhették Cassandrát, ő pedig önként és dalolva követte azokat az alakokat a börtönbe. Harcolni kellett volna. Átkozódva járkált föl s alá a kicsi cellában, ahová bezárták. A helyiség félhomályos volt, és nyirkos, csak egy ágy és egy vécé állt benne. Még sohasem járt börtönben az emberek birodalmában, de annak alapján, amit a filmekben és a tévében látott, a cella annak mintájára készült. Kintről lépések zaja hallatszott. – A Sötét Vadászért jöttem. – Nekünk azt mondták, hogy maradni fog. – Az örökösnő erősködött, hogy ki kell vinnünk innen. Nem akar itt maradni lent, a biztonságos helyen, ha nem engedjük szabadon a vadászt. Wulf arcán mosoly terült szét, amikor meghallotta a kincset érő szavakat. Bízzuk csak Cassandrára az ügyet! A lány rendkívül makacs tud lenni, ha valamit a fejébe vesz. Ez volt az egyik dolog, amit Wulf a legjobban imádott benne. Wulf szíve egy pillanatra kihagyott, amikor a gondolat tudatosodott benne. Rengeteg minden miatt szerette a lányt. 234

Pandora’s TeAm Rengeteg minden, amit hiányolni fog... – Bolond vagy? – folytatta a vitát az őr odakint. – Mindnyájunkat le fog gyilkolni. – Nem ölhet apollitákat, ezt te is jól tudod. Egészen addig egy ujjal sem nyúlhat hozzánk, amíg nem változunk át démonná. – És erre mérget is mernél venni? – Semmi szükség rá – szólalt meg Wulf hangosan, hogy azok ketten meghallják odakint. – Inkább neked adna mérget, ha bizonyítani kellene. Most pedig azonnal engedjetek ki, hogy ellenőrizhessem, Cassandrának nem esett-e bántódása. Az ajtó lassan kinyílt, és az ajtónyílásban egy férfi állt, aki meglepő módon még Wulfnál is magasabb volt. Nem gyakran fordult elő, hogy Wulf olyasvalakivel futott össze, aki még nála is impozánsabb méretű volt. – Tehát te vagy a védője – szólalt meg a jövevény csöndesen. – Igen. Az apollita furcsa pillantást vetett rá. – Szerelmes vagy belé. – Kijelentés volt, nem kérdés. – Alig ismerem. A férfi félmosollyal válaszolt: – A szív nem tud mit kezdeni az idő fogalmával. – Kinyújtotta a jobbját Wulf felé, aki habozva fogadta a gesztust. – Shanus a nevem, és örömmel hallom, hogy mindent megtettél, hogy biztonságban tudd. Nagyszerű. És most pedig gyere, mert már vár rád. Cassandra az ágyon feküdt, egy nővér pedig előkészítette a vérátömlesztést. Ez remek fejlemény volt. Már korábban is elég gyöngének érezte magát, de a mai este eseményei, Stryker támadása még tovább rontotta a helyzetet. Az orvos odaadott neki egy pólót, hogy azt vegye föl a pulóvere helyett addig, amíg a gépre helyezik. Először nem akarták elfogadni, hogy nem hajlandó vért inni. Az apolliták szemmel láthatóan nem voltak finnyásak, de Cassandrában épp elég emberi vonás volt ahhoz, hogy ne hagyja magát befolyásolni. 235

Pandora’s TeAm így aztán rövid, szenvedélyes vita után sikerült meggyőznie vendéglátóit. Ruhát cserélt, az orvos pedig előkészítette az ultrahangos vizsgálatra. – A szokottnál több vérre lesz szüksége a baba miatt – magyarázta Dr. Lakis, miközben Cassandra lefeküdt a vizsgálóágyra. Az orvos fölemelte Cassandra pólóját, így láthatóvá vált finoman domborodó hasa. – Jó, hogy idekerült, mert az apollita vér erősebb, és így megkaphat minden táplálékot, amire a babának szüksége lesz. Amiatt viszont, hogy részben ember, sokkal több vasat és kalciumot kell kapnia. Gondoskodni fogok róla, hogy elég, vitaminnal dúsított étel kerüljön az asztalára. Cassandra hallotta, hogy Kat valamit mond az ajtó előtt. Fölemelkedett a két könyökére, és fülelt, hátha jobban hallja, mi történik, de nem tudta kivenni a pontos szavakat. Furcsa. Chris és Phoebe már elmentek aludni a szobáikba. Cassandra éppen azon volt, hogy fölkel az ágyról, és ellenőrzi a kinti eseményeket, amikor Wulf belépett az ajtón. A lányt elöntötte a megkönnyebbülés a csaknem két méter magas, izmos férfitest láttán. A férfi fáradtnak tűnt, de sértetlen volt. Cassandra magába itta teste és arca nagyszerűségét. Az orvos viszont gyanakodva méregette a belépőt. – Maga a gyermek apja? – Igen – felelték kórusban. Cassandra kinyújtotta a kezét Wulf felé, aki megfogta, és végigcsókolta az ujjízületeit. – Éppen időben érkezett – szólalt meg a doktornő, és zselészerű anyagot kent Cassandra meztelen hasára. Aztán rátette a hűvös vizsgálófejet. A kocsin álló szerkezet sípolt és kattogott. Cassandra idegesen figyelte a képernyőt, míg végül sikerült fölismernie egy icipici baba körvonalait, aki éppen a lábát mozgatta. Wulf szorítása erősödött Cassandra kezén. – Ott van – mutatta a doktor. – Egy remek, egészséges kislegény, aki készül, hogy előbb-utóbb birtokba vegye a világot. 236

Pandora’s TeAm – Honnan tudja, hogy fiú? – kérdezte Cassandra elfúló hangon, ahogy szemügyre vette a gyereket. Leginkább egy ebihalhoz hasonlított. – Nos, valójában még nem tudom biztosra mondani – vallotta be Dr. Lakis, és méréseket végzett a géppel. – De érzem az erejét. Harcos lesz, mint mindkét szülője. Cassandra érezte, ahogy egy könnycsepp gördül ki a jobb szeme sarkából. Wulf lecsókolta. A lány ránézett, és látta az arcán szétterülő boldogságot. A férfi büszke volt a fiára. – Eddig minden rendben – közölte az orvos, és kinyomtatott egy kis képet a babáról. – De sokkal többet kell pihennie és sokkal körültekintőbben táplálkoznia. Azzal letörölte a ragacsot Cassandra hasáról. A pár a képet tanulmányozta. – Olyan, akár egy angyal – szólalt meg a büszke anya. – Hát, a fene se tudja. Szerintem inkább valami békára vagy ilyesmire hasonlít. – Wulf! – Hiába, ez a helyzet. – Dr. Lakis! – Cassandra megvárta, míg az orvos a szemébe néz. – Gondolja, hogy a baba... Habozott, nem tudta befejezni a mondatot. – Úgy hal meg, mint egy apollita? Cassandra bólintott, a torkát elszorította az aggodalom. Dr. Lakis együtt érzően nézett rá. – Őszintén szólva, fogalmam sincs. Miután megszületik, el tudunk majd végezni pár vizsgálatot, de a genetika furcsa dolgokra képes, ezért semmit sem lehet megjósolni. Cassandra megköszörülte a torkát, hogy eltűnjön a gombóc. Igyekezett rávenni magát, hogy kimondja azt a kérdést, amire kétségbeesetten szeretett volna választ kapni. – Van rá valami módszer, amivel meg tudja jósolni, hogy tovább fogok-e élni? – Maga is tudja erre a kérdésre a választ, Cassandra. Sajnálom. Maga egyike azon kevés szerencsésnek, akiben emberi vér is csörgedezik, de 237

Pandora’s TeAm a génjei inkább apolliták. Már maga a tény, hogy most éppen vérátömlesztést végzünk magán, mindent elárul. Cassandra szemében könnycseppek gyűltek, és legördültek az arcán. Most hunyt ki szívében az utolsó reménysugár. – Tudok tenni érted valamit? – kérdezte Wulf. – Cassandra csak egyetlen módon élhet tovább, ha démonná változik, de kétlem, hogy maguk ezt a lehetőséget választanák. Cassandra megragadta a kisfiáról készült képet, és eltűnődött, vajon őbenne mennyi apollita vér lesz. Ő is elátkozottként éli majd le rövid életét? Többet nem is szólt addig, míg a doktor és a nővér ki nem ment a szobából. Csak akkor nyújtotta ki a karját Wulf felé, amikor kettesben maradtak. Szorosan magához ölelte a férfit, mert rettegni kezdett a holnaptól. Mindentől. – Minden rendben lesz, villkat – súgta Wulf. Mennyire szerette volna, ha igaza van a férfinak. De már az is örömmel töltötte el, hogy a kedvese mostanra megtanulta, hogyan tegyen úgy, mintha átlagos pár lennének, akiknek hétköznapi problémákkal kell megküzdeniük. Valaki kopogott az ajtón. Cassandra elhúzódott Wulftól, aki odament megnézni, ki az. Phoebe jött be a szobába. Tudomást sem véve Wulf jelenlétéről, odament az ágyhoz, ahol Cassandra ült. – Arra gondoltam, talán át szeretnél öltözni. Cassandra megköszönte a gondoskodást, Phoebe pedig egy nagy kupac ruhaneműt tett az ágyra a húga lába mellé. – Hallottál valamit Urianről? – kérdezte Cassandra. Phoebe szomorúan megrázta a fejét. – De néha napokba is beletelik, mire kapcsolatba tudunk lépni egymással. Olykor akár hónapok is eltelhetnek... Cassandra együtt érzett a testvérével. Nem ismerte túlságosan régóta Wulfot, de egyszerűen képtelen volt elképzelni, milyen lenne, ha nem beszélhetnének egymással minden nap. Ha nem lenne rá módjuk, hogy 238

Pandora’s TeAm a férfi megnevettesse valamivel. A húgának biztosan még sokkal nehezebb. – Miért nem éltek együtt? Phoebe tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy „Micsoda hülye kérdés!” – Az apja megpróbált megölni, Cassie. Tudja, hogy nézünk ki, mármint te és én. Megölné Uriant, ha bármikor együtt találna minket. Wulf odalépett Phoebe mellé. – Mivel te még mindig élsz, és házas vagy, Apollón öröksége biztosítva van, nem? – Nem – felelte Phoebe szomorúan. Az arca elkomorodott. – A démonoknak nem lehetnek gyerekei. Ugyanúgy, mint a Sötét Vadászok, mi is a kihalás útján menetelünk. Ezért hagytam, hogy az apám és Cassie azt higgyék, meghaltam. Nem lett volna értelme, hogy még elkeseredettebbé tegyem őket azzal, hogy mivé váltam. – Sok minden megváltozott? – kérdezte Cassandra. – Hasonlít ahhoz, amit hallottunk róla? – Igen is, meg nem is. A gyilkolási vágyat nehéz legyőzni. Körültekintően kell kiválasztani a lelket, amiből táplálkozni szeretnél, mert egy része a te részeddé válik. Azt hiszem, ebben különböznek az én fajtámtól azok a démonok, akik ölnek. – Mit értesz azalatt, hogy a te fajtád? – kérdezte Wulf. – Te Anaimikos Démon vagy, igaz? – szólalt meg Cassandra. Phoebe bólintott. Wulf mostanra teljesen összezavarodott. Sohasem hallotta még ezt a kifejezést. – Az meg mit jelent? – Olyan démont, aki egy másik démonból táplálkozik – magyarázta Phoebe. – Én Urianből élek. A férfi döbbenten kérdezte: – Ilyen is megtörténhet? – Igen. Wulf egy pár lépést hátrált, és a két nőtől távolabb próbálta megemészteni a hallottakat. Az ő elképzelése szerint eddig csupán kétféle démon létezett. Az átlagosak, akik visítva igyekeznek 239

Pandora’s TeAm elmenekülni, ha ő megjelenik, és a spathik, akik fölveszik a kesztyűt. Amióta Cassandrával találkozott, két új fajtáról hallott; az Akelosokról, akik csak a gonosz halandókat ölik meg, és most az Anaimikosokról, akik más démonokból táplálkoznak. Jó lett volna tudni, hogy a többi Sötét Vadász tud-e erről, és vajon miért nem vette senki a fáradságot eddig, hogy elmagyarázza neki, hány különféle démon létezik. – Hogyan találkoztál Uriannel? – kérdezte Cassandra, miközben a nővére által hozott ruhák egy részét egy nagy ruhásszekrénybe pakolta az ajtó mellett. – Amikor Svájcban laktunk, Urian feladata volt, hogy kémkedjen utánunk. Információkat kellett gyűjtenie rólunk, hogy meg tudjanak ölni minket, de ő azt meséli, hogy amint meglátott, belém szeretett. – Phoebe arca valósággal ragyogott. Cassandra boldog volt, hogy ilyen szerelmesnek látja a nővérét. – Egy éjszaka véletlenül összefutottunk, amikor kiszöktem. Tudod, miután nagyon összevesztünk a Mamával a kolesz miatt. Gyakorlatilag ráléptem, miközben a rejtekhelyén feküdt. Cassandra jól emlékezett arra az éjszakára. Az édesanyjuk és Phoebe nem gyakran veszekedtek, de azon az estén szinte vérre menő vitába keveredtek egymással. Phoebe szeretett volna esti órákra járni, mint minden más normális tinédzser. A mamájuk nem akarta megengedni neki. Phoebe felsóhajtott. – Olyan gyönyörű férfi volt. Tudtam, hogy démon, de nem féltem tőle. Hosszú órákat töltöttünk együtt azon az éjszakán. Aztán pedig minden éjjel újra találkoztunk. – Szóval emiatt szöktél ki éjszakánként – idézte fel Cassandra azokat az időket, amikor neki kellett falaznia nővérének az éjszakai kiruccanások miatt. Phoebe bólintott. – Csak hat hónapja ismerkedtem meg vele, amikor az apja elvesztette a türelmét, és felrobbantotta a kocsit. Úgy volt, hogy aznap nem is tartok velük. Azt terveztem, hogy otthon maradok veled, emlékszel? 240

Pandora’s TeAm Cassandra nagyon is jól emlékezett. Minden apró részlet kristálytisztán élt a memóriájában. Neki azért kellett otthon maradnia, mert rosszul lett, és az édesanyjuk ágyba parancsolta. – Niával készültetek a repülőtérre – emlékezett Cassandra, és a torka elszorult. A legidősebb nővérük charterjárattal akarta meglátogatni az édesapjukat Párizsban. Az volt a terv, hogy egy hétig ott marad, aztán mindketten visszarepülnek Svájcba, és a család ott lévő tagjaival együtt nyaralnak egyet. Phoebe megint bólintott. – Urian rángatott ki a kocsiból, és a saját vérével mentett meg. Cassandra összerándult ezekre a szavakra. – Akaratod ellenére démonná változtatott? – Én magam választottam ezt az utat. Meghalhattam volna, de nem akartam elszakadni Uriantől. Wulf felkapta a fejét. – Hogyan tett démonná? A két nő hitetlenkedve nézett rá. – Ha egy apollita démonvért iszik, azonnal démonná változik ő is. Nem tudtad? – kérdezte Cassandra. – Nem. Eddig azt hittem, csak úgy válhat valaki démonná, ha elrabol egy emberi lelket. – Szó sincs ilyesmiről – mondta Phoebe. – Én sohasem öltem meg egyetlen embert sem. Kétlem, hogy képes lennék rá. Cassandra örült, hogy a nővére így látja a helyzetet, de egy démon számára nagyon göröngyös volt ez az út. És veszélyes. – Mi történik, ha nagyon sokáig nem tudtok találkozni? – Egy apollita elmegy hozzá az üzenettel, hogy találkoznunk kell. De Urian olyan erős, hogy nagyon hosszú időt kibírok a két alkalom között. A kórházban azért a biztonság kedvéért el van raktározva egy adag a véréből, és ha erre jár, mindig újra pótolja. – És azzal életben tudsz maradni? – álmélkodott Cassandra. Az apollitákkal ellentétben a démonokat nem maga a vér tartotta életben, hanem a vérben rejlő életerő. – Nem sokáig tart a hatása, de egy vagy két óra hosszáig még kitart, ha addig ide tud érni. 241

Pandora’s TeAm – Tehát Urian kettőtök nevében gyilkol – jegyezte meg Wulf. Phoebe bólintott, és megfogta Cassandra kezét. – Ne sajnálj, Cassandra. Olyan férjem van, aki jobban szeret mindennél a világon. Ha nem így lenne, mostanra már te is halott lennél. Azt kívánom, bárcsak te is megismernéd azt a szerelmet, ami kettőnket összeköt. Azzal arcon csókolta a húgát. – Most pedig pihenésre van szükséged. Hosszú volt az éjszaka. Megkérjek valakit, hogy hozzon neked valamit enni? – Köszönöm, nem. Csak egy kis alvásra van szükségem. – Akkor viszlát – köszönt el Phoebe, és elhagyta a hálószobájukat. Wulf bezárta mögötte az ajtót, és lehámozta magáról a ruhákat. Közben Cassandra belebújt egy sötétzöld selyem hálóingbe, amelyet Phoebe hozott neki. Meglepetten látta, hogy lágyan domborodó hasa ellenére teljesen jó rá. Wulf lefeküdt az ágyra, és forró karjaival átölelte Cassandrát. – Igazából hogy érzed magad, villkat? – Nem tudom megmondani. Nagyon izgalmas és furcsa volt ez az éjszaka. A közelmúlt eseményei újra és újra lejátszódtak a fejében. Sok újdonságot megtudott, és rengeteg meglepetésben volt része. Mostanra teljesen kimerült. – Nagyon sajnálom, ami a házaddal történt. Erezte, ahogy a férfi megvonja a vállát. – A házakat újra lehet építeni. Örülök, hogy senkinek sem esett bántódása. – Annak én is. Wulf érezte, ahogy Cassandra teste egyre jobban ellazul. A lány lehunyta a szemét, és hozzábújt a férfihoz, aki a hajába temette az arcát, és mélyen beszívta a nőies illatot, ami a testéből áradt. Kavarogtak a fejében a gondolatok. Elsősorban a babával kapcsolatosak voltak, akit a képernyőn látott. A kezét Cassandra hasára tette, és elképzelte, ahogy a gyerekük odabent lubickol. A kisbabájuk. Kettőjük kisfia. 242

Pandora’s TeAm Része mindkettőjüknek. Egy Sötét Vadász és egy apollita gyereke. Két lény, akiknek sohasem lett volna szabad egyesülniük, és mégis megtörtént. Többé már nem ellenségek, de Wulf még habozott, hogyan is nevezze Cassandrát. A szerelme. A barátja. Meghűlt ereiben a vér a felismerés nyomán. A lány valóban a barátja volt. A legelső, akivel a hosszú évszázadok alatt összehozta a sors. Az elmúlt három hétben rengeteget nevettek együtt. Végighallgatta, mit mesél a lány a múltjáról és a félelmeiről. A baba jövőjéről. És ezt hamarosan el fogja veszíteni. Düh és fájdalom keveredett a lelkében. És igen, irigység, amint a másik három Sötét Vadászra gondolt, akik megkapták a második esélyt. Örült, hogy Kyrianosz és Talon asszonyt találtak maguknak. Kivételes férfiak voltak. Mennyire vágyott rá, hogy neki is része lehessen ekkora áldásban! A lány elvesztésének fájdalma elviselhetetlen lesz. Be kellett vallania magának, hogy önző. Cassandrát és a babát is akarja egyszerre. Hogy éljenek és egészségesek legyenek. Bárcsak ismerne rá valami módszert, hogy a lány tovább élhessen a születésnapjánál. Kell, hogy legyen valami megoldás. Az istenek mindig hagynak egy kiskaput. Lehetetlen, hogy vége szakadjon a köztük lévő kapcsolatnak. Kerül, amibe kerül, ő felkutatja azt a kiskaput. Elfogadhatatlan volt számára a másik út.

243

Pandora’s TeAm

12. fejezet Cassandra majdnem este hatig aludt. Amikor fölébredt, egyedül volt a szobában. Fölkelt, és fölvett egy fekete gyapjúból készült, állítható derekú nadrágot és egy bő szürke pulóvert, amelyeket Phoebe hozott. Kinyitotta az ajtót, és ott találta Christ, Katet és Wulfot a nappaliban, amint a földön ülve ettek. Leesett állal vette szemügyre az óriási lakomát, amibe csöppent. – Éhes vagy? – kérdezte Chris, amikor meglátta, ahogy ott tétovázik a folyosón. – Csatlakozz hozzánk. Wulf azt mondta, nem volt ilyenben része a skandináv ünneplő teremben tartott bulik óta. Cassandra is leült a dohányzóasztalhoz, amelyet ételek tucatjai borítottak be. Elképedve vette szemügyre a változatos fogásokat, amelyekkel az apolliták kedveskedtek nekik. Pecsenye, hal, sült csirke. Tojás, krumpli, banán, alma, mind fölszeletelve és grillezve. És rengeteg minden más, mi szem-szájnak ingere. Kat lenyalogatta a maradékot az ujjairól. – Shanus azt mondta, hogy mivel fogalmuk sincs róla, mennyit esznek az emberek, egy kicsit túlméretezték az adagokat. – Egy kicsit? – nevetett Cassandra. Annyi ételük volt, hogy egy teljes Sötét Vadász hadosztályt jól lehetett volna lakatni vele. – Oké-oké – felelte Kat szintén mosolyogva –, de hidd el, tényleg minden finom. Cassandra igazat adott neki, miután beleharapott a zamatos báránysültbe. – És itt ez az isteni mentazselé – nyújtotta felé Kat a tálat. – Ezt kóstold meg! Wulf könnyed mozdulattal megtörölte Cassandra állát a kezével. – Idecsöppent egy kis zsír. – Köszönöm. Wulf szeretetteljesen bólintott. 244

Pandora’s TeAm Amikor Cassandra jóllakott, elhatározta, hogy sétál egyet, hátha sikerül egy kicsit úrrá lennie teli gyomra feszülésén. Wulf is vele tartott, mert nem akarta, hogy egyedül kószáljon, hiszen bármi megtörténhet. Miután kiléptek a lakásból, elindultak visszafelé a földalatti város bevásárlóutcájához, hogy egy kicsit nézegessék a kirakatokat. De a Wulf felé irányuló gyűlölet szinte tapintható volt minden alkalommal, amint elhaladtak egy-egy városlakó apollita mellett. És nemigen volt rá remény, hogy a férfi elvegyülhet a magas, aranyszőke hajú járókelők között. Egy másodpercnyi kétség sem fért hozzá, hogy a férfi nem tagja a társadalmuknak. Cassandra éppen egy gyerekruhákkal teli kirakatot nézegetett, amikor egy fiatal fiú haladt el mellettük, aki emberi években mérve úgy tizenhat éves lehetett, apollita időszámítás szerint viszont még csak tizenegy vagy tizenkettő. – Elnézést – állította meg Wulf. A fiú szeméből sütött a pánik. – Ne rémüldözz, fiam, nem foglak bántani – bizonygatta Wulf lágy hangon. – Csak azt akartam kérdezni, hogy mi az az embléma a pulóvereden. Cassandra is odafordult, hogy megnézze az egymásba kapcsolódó köröket ábrázoló mintát a fiú ruháján. A fiú idegesen nyeldekelt, mint aki retteg tőle, hogy Wulf egy másodperc múlva ráront. – A Pollux Testvériség jele. Wulf szeme villámokat lövellt. – Tehát démonokat rejtegettek. – Nem! – felelte a fiú, és az arcán látszott, hogy még jobban elönti a pánik. – Van valami probléma? Cassandra elnézett a fiú háta mögé, és egy körülbelül vele egykorú nőt látott közeledni. A szolgálaton kívüli apollita rendőrök krémszínű egyenruháját viselte. A „rendőr” kifejezés mindazonáltal nem egészen azt jelentette az apolliták közösségében, mint az emberek birodalmában. Az apolliták rendőrsége a démonokra szakosodott, mert az apolliták 245

Pandora’s TeAm szinte sohasem bocsátkoztak harcba senkivel, és soha nem szegték meg a saját törvényeiket. Phoebe már elmondta, hogy az elysiai rendőröknek az a feladatuk, hogy minden apollitát, aki úgy határoz, hogy démonná akar változni, kikísérjenek a városból, és ellássák őket pénzzel, meg segítsenek nekik, hogy eljussanak az emberi világba. – Nincs – felelte a nőnek, aki rideg tekintettel méregette őket. A fiú elfutott, a nő pedig gyűlölködve nézte a Vadászt. – Én nem vagyok gyerek, hogy ijedtemben elfutnék előled, Sötét Vadász! A ma éjszaka után már semmit sem tehetsz velem. – Hogy érti ezt? – Holnap meghalok. Cassandra szíve összeszorult a szavak hallatán. – Sajnálom. A nő nem törődött vele. – Tehát miért rémisztgeted a fiam? Wulf arcán semmiféle érzelem nem tükröződött, de Cassandra már elég jól ismerte ahhoz, hogy tudja, ő is ugyanúgy sajnálja a nőt, mint ő maga. Látta az együttérzést az éjszín szemében, és a férfi hangszínéből is kiderült számára, amikor megszólalt. – Csak a pulóverén lévő jelről szerettem volna többet megtudni. – Ez a mi jelünk – felelte a nő, még mindig megvető fintorral az ajka szegletén. – Minden itt élő apollita fogadalmat tesz, hogy tartja magát Pollux Törvényeihez. Akárcsak az antik isten, mi is mindnyájan egymáshoz vagyunk láncolva. Sohasem árulnánk el a közösségünket vagy a testvéreinket. És sohasem viselkedünk gyáván. Mi nem követünk el rituális öngyilkosságot a halálunk napja előtt, mint a többi apollita. Apollón fájdalmas véget szánt nekünk, és mi nem szállunk szembe az akaratával. A fiam és minden rokonom azért viseli a jelvényt, hogy megtiszteljen vele engem, és jelezze, hogy nem fog elfutni a rá szabott sors elől. Wulf szeméből még mindig nem tűnt el a gyanakvás. – De én már másutt is láttam ezt a jelvényt, nem csak most itt. Egy különösen veszélyes démon is ugyanezt viselte, akit úgy egy éve öltem meg. 246

Pandora’s TeAm A rendőrnő arcán az önelégültséget felváltotta a bűntudat. Becsukta a szemét, és megrándult, mint akinek fájdalmat okoz a hír. – Jason – ejtette ki suttogva a nevet. – Már régóta gondolkoztam rajta, vajon mi történt vele. Hamar meghalt? – Igen. A rendőrnő érdes hangon felsóhajtott. – Örülök. Nagyszerű férfi volt, de a neki szánt halál előtti estén rémülten elfutott innen. A családja megpróbálta megállítani, de nem hallgatott rájuk. Azzal érvelt, hogy nem akar anélkül meghalni, hogy látta volna a fenti világot. A férjem volt az egyetlen, aki hajlandó volt elkísérni. Biztosan nagyon rémült volt odafent egyedül. Wulf gúnyosan válaszolt: – Nekem egyáltalán nem tűnt rémültnek. Minden emberbe, akit megölt, beleégette a jelet. A rendőrnő háromszor megérintette az állát a középső és a mutatóujjával – az apollitáknál ez valami hasonlót jelentett, mintha keresztet vetett volna. – Legyen számára békés a túlvilág. Biztosan éppen egy gonosz lélek után vadászott. – Ezt meg hogy érted? – kérdezte Wulf. – Egyike volt azoknak a démonoknak, akik nem hajlandók ártatlan embereket kivégezni – magyarázta Cassandra. – Mondhatni, ehelyett bűnözőkre szakosodtak. A bűnözők lelkében hatalmas erő rejtőzik, amelyet a düh és a gyűlölködés tart életben. Csak annyi a baj velük, hogy a lelkük romlott, és ha egy démon nem elég erős, őt is megmételyezi. Akkor ő is ugyanolyan gonosszá válik, mint a zsákmánya volt. A rendőrnő bólogatott. – Úgy tűnik, Jason is így járt. Már valószínűleg várta a halált, mire megölted. Bárkinek borzasztó kínt okoz, ha a lelkek megszállják, és átveszik az uralmat fölötte. Vagy legalábbis ezt hallottam. – Felsóhajtott. – És most bocsássanak meg, szeretném a lehető legtöbb időt tölteni a családommal. Cassandra minden jót kívánt neki. 247

Pandora’s TeAm A rendőrnő odabiccentett nekik, aztán elindult a fia után. Wulf a tekintetével követte a távolodó alakot, a szeme sötét és komor volt. – Tehát igazat mondtál a démonokkal kapcsolatban. – Természetesen igen. Wulf újra végiggondolta a dolgot. Elképedve vette tudomásul, hogy a Sötét Vadászok rengeteg dolgot nem tudnak róluk. Milyen igaza volt Cassandrának. Ha a Vadászok annyi időt töltenek azzal, hogy megsemmisítsék a démonokat, illene legalább egy kicsit többet tudniuk róluk. Bár talán mégsem. Könnyebb úgy megölni valakit, hogy nem érez szánalmat iránta az ember. Egyszerűbb úgy számon tartani a világ dolgait, mintha minden egyértelműen fekete vagy fehér volna. Jó vagy rossz. – Menjünk, látogassuk meg Phoebét – javasolta Cassandra, és megragadta a férfi kezét, majd egy másik folyosó felé húzta. – Azt mondta, ha kedvünk támad, bármikor beugorhatunk. Nem tartott sokáig, hogy odaérjenek a nővére lakásához. A városnak ez a része sokkal forgalmasabb volt, mint az, ahol őket szállásolták el. Wulf félreállt, és figyelte, amint az apolliták sietősen elhaladnak mellettük, miközben Cassandra bebillentyűzte a kódot. A lány minden erejét megfeszítve igyekezett nem gondolni a jövőre. Vagy a rendőrnőre, aki éppen élete utolsó éjszakáját tölti a családjával. Ugyanúgy, mint ahogy ő fogja Wulffal, a túlságosan is közeli jövőben. Mennyire szerette volna távol tartani magától a férfit. Visszafogni, hogy az ő jövendő halála ne okozzon neki olyan mérhetetlen fájdalmat. De ehelyett arra próbált koncentrálni, hogy legalább az egyik testvére még vele van. Az ajtó kinyílt. Cassandra elindult befelé a szobába, de pár lépés után dermedten megállt. Phoebe éppen a kanapén tartózkodott, mégpedig Urian ölében. Meztelen bőrük tökéletesnek látszott a gyertyák halovány fényében, amelyek ott égtek a szoba több pontján. Cassandra elhűlten vette tudomásul, hogy nővérét és a férjét in flagranti lepte meg. 248

Pandora’s TeAm Phoebe teste gyönyörtől rázkódott, és a szája sarkából vér szivárgott. Cassandra holtsápadtan kilépett az ajtón, és hagyta, hogy becsapódjon mögötte. – A lehető legrosszabbkor jöttünk. – Hogyhogy? – fordult felé Wulf. A lány hálás volt a sorsnak, hogy a férfi nem látta meg őket, így nem kezdett el őrjöngeni a látványtól, amint egy démon táplálkozik. Megragadta Wulf kezét. – Azt hiszem, inkább később beszélek vele. Wulf nem akart elindulni. – Mi történt? Cassandra nem akarta megosztani a látottakat egy Sötét Vadásszal, mert tudta, Wulf elítélné a nővérét azért a módért, ahogyan fenntartja magát. A lakás ajtaja felpattant. – Cassie? – Phoebe már egy vastag kék köntöst viselt. Az arca és a szája tiszta volt, de a haja, akár egy szénakazal. – Valami baj van? – Semmi olyasmi, ami ne várhatna még egy kicsit – igyekezett Cassandra biztosítani. – Fejezd be, amit elkezd tél, és beszéljünk majd később. Phoebe lángoló arccal visszament a lakásába. Wulf nevetni kezdett. – Hadd találgassak. Urian itt van vele? Cassandra arca még jobban elvörösödött, mint az imént a testvéréé. A férfi még jobban hahotázni kezdett. – Ez egyáltalán nem vicces, Wulf – csitította Cassandra. – Te hogy éreznéd magadat, ha valaki ránk nyitna? – Azt hiszem, megölném az illetőt. – Na, látod. Biztos vagyok benne, hogy Urian is ugyanezt érzi most. Gyerünk vissza, hogy ne kelljen folyamatosan a lelki szemeim előtt látni a meztelen jelenetet, nehogy hónapokig rémálmok gyötörjenek miatta. Miközben visszafelé lépkedtek a folyosón, egy kislány odaszaladt Wulfhoz. A nyakát szinte ki kellett csavarnia ahhoz, hogy vádló tekintettel fel tudjon nézni a férfira. 249

Pandora’s TeAm – Tényleg meg fogod ölni a kistesómat ma éjszaka, mert nem mosta meg a füle tövét? Mindketten döbbenten meredtek a gyerekre. – Tessék? – kérdezte Wulf. – A mamám azt mondta, hogy a Sötét Vadászok elviszik azokat a kisgyerekeket, akik nem viselkednek rendesen. Légyszi, ne bántsd Aliciát! Igaziból aranyos, csak fél, hogy a víz csípni fogja a fülét. Wulf leguggolt a kislány elé, és elsimította a haját az arcából. – Figyelj, kislány, megígérem, hogy nem fogom bántani a kishúgodat és senki mást sem. Oké? – Dacia! – kiabálta egy férfi, feléjük rohanva. – Megmondtam, hogy soha ne állj szóba senkivel, akinek sötét haja van! – Felkapta a kislányát, és elrohant vele. Látszott, hogy attól retteg, hogy a gyereknek valami bántódása esik. – Még soha senki sem szólt nektek, emberek, hogy a Sötét Vadászoknak semmi dolga az apollitákkal? – harsogta utánuk Wulf. – Uram atyám – tette aztán hozzá halkan. – És én még azt hittem az elmúlt időben, hogy Christopher az egyetlen lény, akit iszonyattal tölt el a létezésem. Egy járókelő – mintegy válaszként – leköpte a cipőjét. – Hé! – csattant fel Cassandra az apollita férfi nyomába eredve. – Semmi szükség rá, hogy ilyen durván viselkedjen! A férfi utálkozó pillantással méregette a lány háta mögött álló Vadászt. – Hogy engedheti, hogy egy ilyen alak magához nyúljon? Szerintem hagynunk kellett volna, hogy a démonok kicsinálják! Egy ilyen ribanc, mint maga, nem érdemel mást! Wulf tekintete elsötétült, és hirtelen hasba vágta az apollitát. Nagyon erősen. Amaz megtántorodott, aztán visszaütött. Gyomortájékon találta el a Vadászt, aki nekicsapódott a falnak. Cassandra kiabált, meg akarta őket állítani, de nem mert közbelépni, mert féltette a kisbabát. Hirtelen mindenfelől apolliták rajzottak elő, és igyekeztek szétválasztani a verekedőket. Még Urian is megjelent valahonnan. 250

Pandora’s TeAm Ő volt az, aki hátralökte Wulfot. A bőre hamuszínű volt, és látszott rajta, hogy nagyon le van gyöngülve. De még így is közéjük állt, és mindkettőjüket visszatartotta egy-egy kezével. – Elég volt! – rivallt rájuk. – Jól vagy? – kérdezte tőle Wulf. Elengedte őket. Az apollitát a társai elhurcolták a közelükből, de távoztában még gyilkos pillantásokkal méregette őket. – Az lenne a legjobb, ha olyan helyen maradnál, ahol nem láthatnak meg – javasolta Urian, lényegesen barátibb tónusban, mint az imént. Az egyik kezével letörölte az izzadságot a homlokáról. – Tényleg nagyon rosszul nézel ki – szólalt meg Wulf, mit sem törődve a démon figyelmeztetésével. – Nincs szükséged valamire? Urian úgy rázta meg a fejét, mintha ezzel akarná kitisztítani a gondolatait. – Csak egy kis pihenésre van szükségem. – Gúnyos félmosollyal nézett Wulfra. – Képes lennél valameddig visszafogni magadat és nem bajba kerülni? – Uri! – Phoebe csatlakozott hozzájuk a férjét szólongatva. – Túl sokat ittam? Urian arckifejezése abban a pillanatban ellágyult. Odavonta az asszonyt maga mellé, és megcsókolta az arcát. – Dehogyis, drága. Csak fáradt vagyok. Rendbe jövök. Azzal elindult vissza a lakásuk felé. Tántorgott. – Baromság – csattant fel Wulf. Mielőtt Cassandra felfoghatta volna, mire készül, Urian karját a nyaka köré kanyarintotta, és az elgyöngült démont felkapva elindult a saját lakásuk felé. – Mi a fenét csinálsz? – kérdezte Urian dühösen. – Elviszlek Kathez, mielőtt kimúlsz. Urian felszisszent. – Minek? Utál engem. – Én is utállak. De mindketten tartozunk neked. Cassandra és Phoebe szó nélkül követte őket egész úton visszafelé. Kat és Chris éppen kártyázással múlatta az időt, amikor beléptek. – Hú, basszus, mi történt? – kiáltott fel Kat, amikor meglátta Uriant. 251

Pandora’s TeAm – Attól tartok, túl sokat ittam a véréből – vallotta be Phoebe, és szép arcára ráncokat vetett az aggodalom. Wulf lefektette a démont a kanapéra. – Tudsz rajta segíteni? – kérdezte Katet. Kat félresöpörte az útjából Wulfot. Két ujját fölemelve Urian arca elé tartotta a kezét. – Hány ujjat látsz? – Hatot. Kat megbökte az oldalát. – Hagyd abba. Ez most komoly. Urian hunyorított, és próbált Kat kezére fókuszálni. – Hármat... azt hiszem. Kat a fejét csóválta. – Hamarosan visszajövünk. Cassandra elhűlten figyelte, amint Kat varázslatára azok ketten eltűnnek a szobából. – És ezt miért nem lehetett akkor is megcsinálni, amikor Stryker ránk támadt? – kérdezte Chris. – Kalosziszba viszi – felelte Phoebe. – Kétlem, hogy egy olyan birodalomba vágysz, amelyet a spathi démonok tartanak az uralmuk alatt, meg egy totál őrült ókori istennő, aki el van szánva arra, hogy elpusztítja az egész világot. – Hát, az igazat megvallva – felelte Chris –, egész jól elvagyok itt. Arról nem is beszélve, hogy így bele tudok nézni Kat lapjaiba. – Fölvette a kártyákat, és halkan káromkodott. – Tudnom kellett volna, hogy nem blöfföl. Cassandra alaposan végigmérte a testvérét. Az arcára kiülő aggodalomtól eltekintve Phoebe sokkal jobban nézett ki, mint korábban. Az orcái rózsásak, a bőre bársonyos. – Sajnálom, hogy rátok nyitottam – bukott ki Cassandrából, és az arca megint lángolni kezdett. – Á, sose bánkódj. Persze, azt azért nem szeretném, ha rendszert csinálnál belőle, de ha akkor nem lépsz be, talán meg is öltem volna. Megvan az a rossz szokása, hogy sosem szól, amikor már eleget ittam. Néha nagyon megijeszt. 252

Pandora’s TeAm Wulf összefonta a karját a mellén. – Tehát a démonok meghalhatnak a vérveszteségtől? – Csak, ha kiszívják belőlük – válaszolta Cassandra. Phoebe pajkos tekintettel kérdezte: – Fel fogod használni ellenünk ezt az új információt? Wulf megrázta a fejét. – Inkább én halnék meg, mint hogy egy másik férfi nyakát szívogassam. Elég gusztustalan ötlet. Ráadásul mintha éppen ti mondtátok volna, hogy az apolliták ezzel a módszerrel változnak démonná. Márpedig ez fölveti a kérdést, hogy a Sötét Vadászok, akiknek nincs lelkük, démonná válhatnak-e. – A Sötét Vadászok vére mindenesetre méregként hat a démonokra – szólt közbe Chris, a kártyapakliját kevergetve. – Nem épp azért van ez így, hogy egy démon se tudjon táplálkozni belőletek vagy átváltoztatni titeket? – De, talán igen – felelte Phoebe. – Viszont a lelküktől megfosztott lények megszállhatják a Sötét Vadászokat, és mivel Uri és én egy lelken osztozunk, el lehet azon gondolkozni, hogy egy démon és egy Vadász szintén megosztozhatnak-e így. – Reménykedjünk benne, hogy ezt sohasem kell megtudnunk – felelte Wulf, és leült a kanapéra Chrisszel szemben. Phoebe ismét odafordult Cassandrához. – És miért is akartál beszélni velem? – Összeraktam a babának egy dobozt teli emlékekkel. Jegyzetek és képek, hogy tudjon néhány dolgot rólunk, a családunkról. És azt szerettem volna megkérdezni, hogy akarsz-e adni valamit, amit beletehetek, hogy legyen benne olyasmi is, ami rád emlékezteti. – Miért lenne szükség ilyesmire, hiszen mi itt leszünk, és boldogan elmesélünk neki bármit, amire kíváncsi! Cassandra habozott egy ideig, mert nem akarta megbántani a testvérét. – Nem nőhet fel itt. Wulffal fog élni a halandók birodalmában. A nővére szeme szikrát hányt. – Miért ne nőhetne fel itt nálunk? – erősködött. – Ugyanúgy meg tudjuk védeni mindentől, mint Wulf. Ha nem jobban. 253

Pandora’s TeAm Wulf fölnézett. Közben Chris lapokat osztott neki. – És akkor mi van, ha több emberi vonása lesz, mint Cassandrának? Vajon akkor is biztonságban lenne itt? A Phoebe arcára kiülő tanácstalanság minden szónál ékesebben beszélt. Nem, nem lenne biztonságban. Éppen elég volt látni ma este, hogyan bántak Wulffal, hogy biztosan tudják a választ. Az apolliták semmivel sem viseltettek több jóindulattal az emberekkel szemben, mint amennyire az emberek velük szemben. De legalább már nem kötözték egymást karókhoz, és nem nyitottak tüzet a megkötözöttekre. Legalábbis nem túl gyakran. Wulf jelentőségteljesen nézett Phoebére. – Meg tudom védeni a gyereket és az ő gyerekeit, sokkal könnyebben, mint ti itt. Szerintem az, hogy ezen a helyen közöttetek jár-kel egy emberi lélek, túlságosan nagy kísértést jelentene némelyik itt lakó számára. Különösen, ha azt is beleszámítjuk, mennyire gyűlölik a Sötét Vadászokat. Micsoda „kettő az egyben” lehetőség! Öljük meg a fiút, és ezzel egyrészt szerezzünk egy emberi lelket, másrészt álljunk bosszút azon a lényen, akit mindenki közül a leginkább gyűlölünk. Phoebe bólintott. – Attól tartok, igazad van. – Megfogta Cassandra kezét. – Igen, mégis szeretnék pár apró tárgyat adni, hogy beletehesd a dobozkádba. Miközben Wulf és Chris kártyázott, Cassandra bement a hálószobába, és kihozott egy nagy, ezüstberakásos dobozt, papírral és tollal együtt. A dobozt Kat hozta el a házból. Phoebével nekifogtak levelet írni a babának. Egy kis idő múlva Phoebe egyedül hagyta, és elszaladt egy rövid időre, hogy elintézzen valamit. Cassandra magányosan ücsörgött a szobájában, és a feljegyzéseket és leveleket lapozgatta, amelyeket a fiának írt. Istenem, mennyire vágyott arra, hogy lássa a gyereket felnőni! Bármit megadott volna érte, hogy megtudja, milyen férfi válik belőle. Talán Wulf egy vérvadász segítségével keresni tud valakit, aki elröpíti a jövőbe egy röpke pillanatra. Csak annyi időre, hogy egy gyors 254

Pandora’s TeAm pillantást vethessen a fiára. Hogy megláthassa mindazt, ami nem adatott meg neki. De lehet, hogy így csak még rosszabb lenne. Emellett a várandós nők nem utazgathatnak az időkapukon keresztül. – Remélem, úgy fogsz kinézni, mint az édesapád. – Cassandra finoman megsimogatta a hasát, és elképzelte az odabent ringatózó gyereket. Szinte látta maga előtt sötét, hullámos haját, amely szakasztott olyan, mint Wulfé. Biztosan magas fiú lesz, és remélhetőleg izmos. És arra kényszeríti a sors, hogy anyai szeretet nélkül cseperedjen föl. Wulfot pedig arra kényszeríti a sors, hogy lássa őt meghalni... A kitörni készülő zokogás elszorította a torkát. Újabb papírt vett maga elé. Gyorsan írni kezdett, és visszafogta a kitörni készülő könnyeket. Igyekezett szavakba önteni, mennyire szereti a fiát. Hogy tudja majd, bár nem lesz vele fizikailag, mégis mindig ott lesz mellette spirituálisán. Valami módon szerét fogja ejteni, hogy vigyázzon rá. Mindig. Befejezte a levelet, betette a dobozba, aztán az egészet kivitte a nappaliba, ahol a srácok még mindig kártyáztak. Félt egyedül maradni. A gondolatai mindig tudták, hogyan kínozzák meg minél jobban, ha egyedül maradt. Chris és Wulf bajnokok voltak, ha arról volt szó, hogy a gondolatait távol kell tartani a jövő latolgatásától. Ha mosolyt kell csalni az arcára, még ha nincs is hozzá kedve. Chris éppen Cassandrának is lapokat osztott, amikor Phoebe visszatért egy könyvvel. – Ez mi? – kíváncsiskodott Cassandra, amikor Phoebe betette a könyvet a kanapén mellette fekvő dobozba. – Apollita tündérmesék – felelte a testvére. – Emlékszel arra, amit a Mama olvasott nekünk gyerekkorunkban? Donira boltjában megláttam ezeket, és vettem egyet a babának. Wulf gyanakvó arckifejezéssel kivette a dobozból, és összevont szemöldökkel lapozgatni kezdte. – Hé, Chris – nyújtotta át aztán a fegyvernökének. – Te olvasol görögül, ugye? – Igen. 255

Pandora’s TeAm – És mi áll ebben a könyvben? Chris beleolvasott, és rövid idő múlva harsány nevetésben tört ki. Cassandra értetlenül nézte, és az eszébe idézett néhány történetet, amit az édesanyjuk mesélt, amikor gyerekek voltak. Chris pedig csak nevetett és nevetett. – Nem tudom, biztosan akarod-e, hogy a baba ezeken nőjön fel, ha te viseled majd a gondját. – Hadd találjam ki – mondta Wulf, és Phoebe felé vetett egy lapos pillantást. – Rémálmai lesznek tőle, mint például az, hogy a Papa zsákmányul ejti, és letépi a fejét? – Pontosan. A kedvencem az Acheron, a Gonoszok Gonosza. – Chris átlapozott egy másik meséhez. – Várj csak... Ezt imádni fogod. Történet egy veszedelmes Északi Vadászról. Ismered a mesét a boszorkányról és a sütőről? Ebben egy kemence társaságában szerepelsz. – Phoebe! – csattant fel Wulf, és Cassandra nővére felé fordult. – Mi az? – kérdezte az ártatlan arccal. – Ez a szellemi örökségünk. Nem hiszem el, fiúk, hogy nálatok ne lenne a tarsolyban egy-két történet Andyről, a Komisz Apollitából vagy Dánielről, az Undok Démonról. Szoktam látni a halandók birodalmában készült filmeket, és olvasom a könyveiket is. Egyáltalán nem kímélik a fajtánkat. Mindnyájunkat úgy ábrázolnak, mint valami lelketlen gyilkológépeket, akikben nincsen semmi könyörület, és nem képesek érezni sem. – Nos, az a nagy helyzet – válaszolta Wulf –, hogy a te fajtád történetesen vérszívó démonok kompániája. Phoebe önérzetesen felszegte a fejét. – Volt már szerencséd bankárhoz vagy ügyvédhez? Na, akkor most mondd meg nekem, melyik rosszabb, az én Úrim vagy ők? Nekünk legalább tényleg szükségünk van a táplálékra; őket pedig csak a profit izgatja. Cassandra kacagott a szóváltáson, aztán kivette a könyvet Chris kezéből. – Az ötlet alapvetően nem rossz, Phe, de nem találhatnánk esetleg egy olyan könyvet, amely nem úgy festi le a Sötét Vadászokat, mintha maguk lennének a testet öltött Sátán? 256

Pandora’s TeAm – Nem hinném, hogy itt találunk olyat. Ha létezik is, én még sosem láttam. – Kiváló – mormogta Wulf, és fölvett egy újabb kártyát –, kiválóbb nem is lehetne. Szegény fiamat gyerekkora minden egyes éjszakáján rémálmok fogják gyötörni. – Megnyugodhatsz – szólalt meg Chris, miközben megemelte a tétet. – Annak a gyereknek, akinek te vagy az apja, a könyv lesz a legkisebb problémája. – Hát ezt meg hogy érted? – kérdezte Cassandra. Chris letette a kártyáit, és ránézett. – El tudod képzelni, hogy gyerekkoromban gyakorlatilag úgy cipeltek erre-arra egy párnába burkolva? És méretre gyártott sisakot kellett hordanom négyéves koromig. – Csak azért, mert ha valami miatt felhúztad magad, dühödben beleverted a fejedet a falba! Féltem, nehogy agysérülést szenvedj. – Az agyam jól van, köszi – felelte Chris. – De az önérzetem és a szociális képességeim teljesen elkorcsosultak. Belegondolni is félek, mit kell majd kiállnia annak a szerencsétlen kölyöknek. Chris elmélyítette a hangját, és Wulf dallamos skandináv akcentusát utánozva így szólt: – Meg ne moccanj, még meghorzsolod magad! Hoppá, ez csak nem egy tüsszentés volt? Azonnal hívni kell egy specialistát Belgiumból. A fejed fáj? Odin, irgalmazz, remélem, nem valami tumor! Gyorsan, gyorsan, legjobb lesz, ha most rögtön CT-vizsgálatra visszük! Wulf játékosan megveregette a fiú vállát. – És mégis élsz és virulsz. – Soha jobb kondiban, hogy utódokat nemzzek. – Chris Cassandrára nézett. – Pokollá tette az életemet. – Aztán lefelé nézett egy darabig, mintha újra latolgatná a dolgot. – De azért léteznek ennél rosszabb dolgok is. Cassandra nem tudta eldönteni, melyikük volt jobban megdöbbenve ezen a vallomáson, ő vagy Wulf. A fiú kiment a hallba, ahol egy kecskelábú asztal roskadozott az ételek-italok alatt. Öntött magának egy újabb pohár kólát, és magához vett némi chipset, mielőtt újra belelendültek volna a kártyázásba. 257

Pandora’s TeAm Közvetlenül éjfél előtt bukkant fel újra Urian. Most már sokkal jobb színben volt. Mély, sötét tónusú bőre egészséges fényben ragyogott. A szeme csillogott, és ezúttal leengedte hosszú szőke haját, amely a vállaira hullott. Cassandra nem tudott nem igazat adni a nővérének. A férje tényleg pompázatos hím volt. Amikor tetőtől talpig feketébe öltözött, Urian szinte megszólalásig hasonlított egy Sötét Vadászra. Az életben maradásukhoz szükséges táplálék volt az egyetlen különbség. Phoebe mosolyra derült, amikor meglátta Uriant. Wulf viszont nem. Az igazat megvallva, a két férfi között vágni lehetett a feszültséget. – Mi a gáz, Sötét Vadász? – kérdezte Urian, miközben karját Phoebe válla köré fonta. – Abban reménykedtél, hogy kilehelem a lelkemet? – Ugyan! Csak azon tűnődtem, vajon kit gyilkoltál le ahhoz, hogy magadhoz térj. Urian rövid kacajjal jelezte, milyen mulatságosnak találja a visszavágást: – Biztos vagyok benne, hogy azok a tehenek, akiket megeszel, szintén nem túl lelkesen indulnak neki a vágóhídra vezető útnak. – Azok nem emberek. Urian továbbra is csak vigyorgott. – Ha véletlenül még nem vetted volna észre, Sötét Vadász, az emberek között is sok olyat találsz, akire a legkevésbé sem illik az emberi kifejezés. Aztán megragadta Phoebe kezét, és elindult vele az ajtó felé. – Gyere, Phe, nemsokára vissza kell térnem Kalosziszba, és ezt a rövid időt nem szeretném az ellenségeimre fecsérelni. Chris röviddel a távozásuk után aludni tért. Cassandra és Wulf kettesben maradtak. – Szerinted Kattel minden rendben? – kérdezte Wulf. Elvette Chris poharát az asztalról, és lezárta a chipses zacskót. – Biztos vagyok benne, hogy igen. Hamarosan vissza fog jönni. – Cassandra összehajtogatta a leveleket, amelyeket a nővére a babának írt, és betette őket a dobozba. 258

Pandora’s TeAm – Az után a könyv után, amelyet ajándékba hozott neki, félek belegondolni, vajon mi áll azokban a levelekben. – Hm – Cassandra elgondolkodó pillantást vetett a dobozra. – Lehet, hogy jobban tenném, ha először elolvasnám őket... – Nos, mivel fennáll a veszély, hogy ördögszarvú démonként szerepelek bennük, azt hiszem, méltányolnám az igyekezetedet. Cassandra pillantása a férfi ölére vándorolt, ahol nem lehetett nem észrevenni a jókora halmot. – Nem is tudom, mit mondjak erre. Tapasztalataim szerint valóban ördögszarvat hordasz magadon. – Valóban? – Aha. Démoni ördögszarvad van. A férfi nevetett, aztán lassan, forrón megcsókolta Cassandrát. – Citromízű a szád – jegyezte meg suttogva. Cassandra megnyalta az ajkát, mert eszébe jutott, amikor citromlét csöpögtetett a sült halra. Wulf íze viszont maga volt a dekadencia, vad, szenvedélyes. Cassandra szíve azonnal vágtázni kezdett. – Jaj, mindjárt megvakulok! Wulf azonnal hátrébb lépett, miután felharsant Kat hangja. Cassandra hátranézett a válla fölött, és látta, hogy a barátnője a küszöbön áll. Kat becsukta maga mögött az ajtót. – Hála istennek, senki sem meztelen. – Ha három másodperccel később jössz, már mindketten azok lettünk volna – élcelődött Wulf. – Húha – jajdult fel Kat ez egy kicsit több infó volt a kelleténél. Beljebb jött a szobába, és a kanapétól pár lépésre leült. A tréfás hangnem dacára Kat elnyűttnek látszott. Wulf egy kicsit bosszankodott, hogy így rájuk tört. Cassandra eltávolodott a férfitól, és szembe fordult Kattel. – Valami baj van? – Csak egy kicsi. Stryker nem túl boldog tőle, hogy eltűntetek. A Pusztító szintén ki van akadva rám. Nem is kicsit. Még szerencse, hogy nem vonta vissza a rám vonatkozó „el a kezekkel”-szabályt. Ez még 259

Pandora’s TeAm hagy nekünk egy kis mozgásteret, de nem tudom, Strykert meddig fogja visszatartani. – Kapsz valamilyen figyelmeztetést, ha úgy dönt, többé nem vonatkozik rád a szabály? – Fogalmam sincs. – És mi történt Uriannel? – kérdezte Cassandra. – Rájöttek, hogy ő segített nekünk? – Azt hiszem, nem. De megmondom, szerintem mi a helyzet. Nem szívesen gondolok rá, Stryker mit fog tenni Uriannel, ha valaha is megneszeli, hogy támogatott minket. Mindenáron a halálotokat akarja – a tiédet és a babáét. Cassandra torka kiszáradt a gondolattól, és gyorsan igyekezett témát váltani. – És egyébként ti mit csináltatok? – Uriant a saját házába röpítettem, és otthagytam egyedül, nehogy bárki rájöjjön, hogy én voltam a segítőtársa. Ha bárki megpillantott volna a közelében, azonnal gyanakodni kezdett volna. A hosszú évszázadok alatt enyhén szólva nem voltunk igaz barátok. A francba is, még csak udvariasak sem voltunk egymással. – De miért? – kérdezte Cassandra. – Egész kellemes fickónak tűnik. Egy kicsit tartózkodó, de ezt meg tudom érteni. – Hidd el, bébi, itt olyan, mintha kicserélték volna. Mintha nem is ugyanaz a férfi lenne, akit már tizenegyezer éve ismerek. Az a másik Urian egy másodpercig sem törte volna a fejét azon, hogy öljön-e, vagy sem az apja parancsára. Én már láttam, hogyan vágja el a nyakát bármelyik démonnak, aki keresztülhúzta a terveiket, és jobb, ha meg sem tudjátok, mit tesz azokkal a vérvadászokkal, akik elárulták őket. Wulf elvette az italát a dohányzóasztalról. – A Sötét Vadászok a spathik miatt nem tértek soha vissza a rejteknyílásokon, igaz? Kat bólintott. – A nyílások Kaloszisz fő báltermébe vezetnek. Pontosan a városuk szívébe. A Sötét Vadászokat abban a szempillantásban kivégzik. A vérvadászok kapnak egy esélyt. Vagy fölesküdnek a Pusztító védelmére, és életben maradnak, vagy meghalnak. 260

Pandora’s TeAm – És a démonokkal mi a helyzet? – Őket befogadják, feltéve, ha együtt gyakorlatoznak a spathikkal, és tartják magukat a harcosok törvényéhez. Abban a pillanatban, hogy kimutatják a gyöngeségüket, őket is megölik. Wulf lassan kieresztette a száján a levegőt. – Elég pokoli helyről jöttél te ide, Kat! – Én nem Kalosziszból származom, hanem az Olümposzról. – Akkor mi dolgod a Pusztítóval? Ezt Cassandra is nagyon szerette volna tudni. Kat zavartan igyekezett elhárítani a kérdést. – Tényleg nem mondhatom el. – Miért? Kat megvonta a vállát. – Ez olyasmi, amiről senki sem beszél, én pedig még annyira sem. A válasz bosszantóan semmitmondó volt. De Cassandrát más foglalkoztatta. – Szerinted Stryker a nyomunkra tud bukkanni, amíg itt vagyunk? – Őszintén szólva sejtelmem sincs. Strykernek rengeteg besúgója van az apollita és a vérfarkas közösségekben. Korábban is ezért tudott ránk bukkanni. Úgy tűnik, hogy az Infernóból az egyik vérfarkas neki dolgozik, és azonnal kapcsolatba lépett velük, amint betettük a lábunkat az ajtón. Wulf az ajtóra mutatott, amely kivezetett a városba. – Tehát az itt élők bármelyike bármikor elárulhat bennünket? – Nem fogok hazudni, nem mondok nemet. Megtörténhet. Cassandra nagyot nyelt, mert a szívét megszállta a rettegés. – Létezik egyáltalán biztonságos hely számunkra? – Ebben a pillanatban? Nem.

261

Pandora’s TeAm

13. fejezet Cassandra alváshoz készülődött. Wulf még mindig a nappaliban volt Kattel, és igyekeztek menekülési terveket kieszelni arra az esetre, ha hirtelen el kell hagyniuk Elysiát. Cassandra, személy szerint, már belefáradt az állandó menekülésbe. Abba, hogy folyamatosan gonosz lelkek vadásznak rá. Nézd a jó oldalát, a menekülésnek örökre vége szakad a következő' születésnapodon. Szó, ami szó, a gondolat a legkevésbé sem volt megnyugtató számára. Sóhajtva még egyszer végigfuttatta ujjait az emlékdobozban lévő leveleken. Hirtelen megállt a keze egy lepecsételt szürke pergamenpapíron, amely élesen elütött azoktól a krémszínűektől, amelyeket ő használt. Ezt nem ő tette ide. Wulf félelmei, vajon mit írhatott a nővére a kisfiúnak szánt levelében, felcsigázták az ő kíváncsiságát is. A szemöldöke ráncba futott, kivette a levelet a dobozból, és alaposan megnézte. Aztán, úgy emelve föl a pecsétet, nehogy megsérüljön, kinyitotta. A szívverése egy pillanatra kihagyott, amikor megpillantotta a férfias betűket. Drága fiam! Szívesen ideírnám a neved, de még a mamádra várok, hogy végre eldöntse, mi is legyen az. Reménykedem benne, hogy az Albert Dalbertet csak viccnek szánja. Cassandra jót nevetett. Sokat mókáztak együtt Wulffal a néven töprengve. Miután sikerült abbahagynia a nevetést, folytatta az olvasást.

262

Pandora’s TeAm Már hetek óta figyelem a mamádat, amint buzgón gyűjtögeti az emlékeket ebbe a dobozba. Retteg tőle, hogy te majd a világon semmit sem fogsz tudni róla, de ami engem is nagyon elszomorít, az az, hogy sohasem fogod a saját szemeddel meglátni, milyen erős. Biztos vagyok benne, hogy mire ezeket a sorokat olvasod, már mindent tudni fogsz róla, amit elmondok róla neked. De személyesen sohasem fogsz tudni vele találkozni, és ez számomra a legfájdalmasabb. Bárcsak láthatnád az arckifejezését, amikor beszél hozzád. A mély szomorúságot, amit nem lehet nem észrevenni rajta, bár minden igyekezetével azon van, hogy elrejtse. Akárhányszor meglátom, majd meghasad a szívem. Az édesanyád nagyon szeret téged. Egyfolytában csak rólad beszél. Rengeteg dolgot kért tőlem a neveléseddel kapcsolatban. Nem akarja, hogy téged is az őrületbe kergesselek, mint a nagybátyádat, Christ. Nem szabad majd rögtön orvoshoz rohannom veled, ha egyet tüsszentesz, és meg kell engednem, hogy birkózz a barátaiddal, anélkül, hogy dührohamot kapnék, ha véletlenül szerzel közben egy-két horzsolást. És később sem szabad erőszakoskodnom veled, hogy mikor házasodsz már meg, és mikor lesznek végre gyerekeid. És, ami még fontosabb, tizenhat éves korodban meg kell engednem, hogy te válassz magadnak autót. Gondolnom sem szabad rá, hogy valami tankba beletuszkoljalak. Hát ezt majd meglátjuk. Ezt az utóbbi dolgot nem ígértem meg neki, mert mielőtt döntenék ebben a kérdésben, alaposabban meg kell, hogy ismerjelek. Arról nem is beszélve, hogy már elég tapasztalatom van arról, hogyan közlekednek az emberek az utakon. Tehát, ha végül mégis tank lesz, előre is elnézést kérek. Egy férfi az én koromban már nem tud alapjaiban megváltozni. Nem tudom, mi mindent tartogat számunkra a jövő. De abban reménykedem, hogy végül ki fog derülni rólad, hogy sokkal inkább hasonlítasz az édesanyádra, mint rám. Fantasztikus nő. Nagyon kedves. A szíve tele szeretettel és szenvedéllyel, annak ellenére, hogy nagyon nehéz volt az élete, és nagyon sok bánat érte. Az élet sebeit méltósággal viseli, és olyan humorérzékkel, amelyet hiányolni fogok. 263

Pandora’s TeAm A bátorságához foghatóval nem találkoztam az elmúlt évszázadok alatt. Őszintén remélem, hogy az ő jó tulajdonságait fogod örökölni, és nem az én elviselhetetlen természetemet. Nem tudom, mit is mondhatnék még. Csak úgy éreztem, nekem is tennem kell valamit ebbe az emlékdobozba. Szeretettel: Apád Cassandra arcán könnyek gördültek le, a férfi szavait olvasva. Ó, Wulf, suttogta, és fájó szívvel gondolt mindarra, amit a férfi sohasem vallana be hangosan. Szokatlan érzés volt Wulf szemével látni saját magát. Például, sohasem tartotta magát különösebben bátornak. Sem túlságosan erősnek. Egészen addig az éjszakáig, amikor találkozott egy sötét hajú bajnokkal. Ahogy újra összehajtotta a levelet, és a pecsétet visszazárta, ráébredt valami fontosra. Szerelmes volt Wulfba. Halálosan. Nem tudta volna biztosan megmondani, mikor kezdődött. Talán akkor, amikor a férfi először a karjaiba zárta. Vagy amikor habozva befogadta az otthonába. Nem, döbbent rá, egyik sem az az alkalom volt. Akkor szeretett belé, amikor először megérintette a hasát erős, mozgékony kezeivel, és a babát sajátjának nevezte. Sötét Vadász ide vagy oda, lenyűgöző férfi volt ez az ősi barbár harcos. Az ajtó felpattant. – Jól vagy? – kérdezte Wulf, és odafutott az ágyhoz. – Remekül – felelte Cassandra, és megköszörülte a torkát. – Csak ezek a hülye terhességi hormonok. Azon is elsírnám magamat, ha valaki leejtene egy morzsát. Szörnyű! Wulf letörölte a könnyeket az arcáról. 264

Pandora’s TeAm – Minden oké. Megértelek. Korábban jó néhány várandós nőn volt alkalmam megfigyelni. – A fegyvernökeid asszonyai voltak? Wulf bólintott. – Még a szülésnél is segédkeztem párszor. – Tényleg? – Hát, igen. A modern utak és a modern kórházak előtt előfordult, hogy könyékig kellett merülnöm a placentába. Cassandra nagyot nevetett, mint általában, ha a férfi a közelében volt. Wulfnak elképesztően jó érzéke volt hozzá, hogy felvidítsa. A férfi segített neki elpakolni. – Lassan menned kellene aludni. Nem aludtál jól tegnap éjjel. – Tudom. Megyek már. ígérem. Wulf betuszkolta az ágyba, miután fölvette a hálóingét, aztán leoltotta a villanyt, és egyedül hagyta. Cassandra csak feküdt a sötétben, a gondolatai összevissza jártak. Becsukta a szemét, és elképzelte magát és Wulfot a férfi házában, egy fészekalja futkározó gyerekkel. Különös, hogy korábban remélni sem merte, hogy akár egyetlen gyereke lehet, most pedig még több időt akart volna követelni a sorstól. A férfiért. Saját magáért. De hiszen a Földön minden ember azt szeretné, ha több idő adatna neki. Az édesanyja és a testvérei is így voltak ezzel. Te is démonná változhatnál. Jó ötlet, de akkor a szeretett férfinak becsületbeli kötelessége lenne, hogy megölje. Nem, ezt egyikükkel sem teheti meg. Ugyanúgy, mint az összes itt lakó apollitának, neki is azzal a méltósággal kell fogadnia a halált, amiről Wulf írt. Az a Wulf, akit itt fog hagyni maga mögött, hogy őt sirassa... Cassandra arca megrándult. Mennyire vágyott arra, hogy legyen elég ereje ahhoz, hogy elfusson! Hogy a férfi ne láthassa a halálát. Ne tudja meg, mikor lehelte ki a lelkét. Mindez annyira kegyetlen volt a sorstól. 265

Pandora’s TeAm De ehhez már késő. Nem tud elmenekülni Wulf elől, hiszen szüksége van az oltalmára. Csak annyit tehet, hogy megpróbálja megakadályozni, hogy a férfi is ugyanolyan hévvel viszonozza az érzelmeit, mint amennyire ő szerelmes a férfiba. A következő három napban Cassandrát végig az az érzés kísértette, hogy valami készül. Akárhányszor Wulf és Kat közelébe ért, amikor együtt voltak, mindig azonnal elhallgattak, és idegesen tenni-venni kezdtek. Chris megismerkedett egy csapat fiatal apollita-lánnyal, akiket Phoebe mutatott be neki, amikor elmentek, hogy megvegyenek pár szórakoztató-elektronikai cikket. Ezek a szerkentyűk arra voltak hivatottak, hogy megakadályozzák Christ abban, hogy halálra unja magát. A lányok „egzotikusnak” találták a fiú sötét haját, és csodálták, amiért annyira lelkesedik az informatikáért és a műszaki tudományokért. – Meghaltam, és most a Valhallában vagyok! – lelkesedett Chris, amikor megismerkedett velük. – Ezek a nők élvezik egy eszes férfi társaságát, és nem zavarja őket, hogy nem szoktam napozni. A népükből senki sem szokott. Szuper! – De apolliták, Chris – figyelmeztette Wulf. – Na és? Neked is apollita csajod van. Én is akarok egyet magamnak! Vagy kettőt, hármat vagy négyet! Lazaaa! Wulf a fejét csóválta, és végül ott hagyta Christ velük, egyetlen utolsó jó tanáccsal: – Ha a nyakad felé mozdulnak, fuss! Az ötödik napon Cassandra komolyan elkezdett aggódni. Wulf már ébredése pillanatától kezdve ideges volt. És ami még rosszabb, előtte való éjszaka Kattel órákra eltűntek valahová, és egyikük sem volt hajlandó elárulni neki, mit forralnak. A férfi egy szeszélyes csikóra emlékeztetett. – Van valami, amiről tudnom kellene? – kérdezte végül Cassandra, miután sikerült elcsípnie a férfit a nappaliban. 266

Pandora’s TeAm – Megyek, megkeresem Phoebét vagy valakit – ugrott fel Kat, és az ajtó felé iramodott. Sietősen otthagyta őket. – Van valami, amit... – Wulf szünetet tartott. Cassandra várt. – Nos? – sürgette aztán a férfit. – Várj meg itt – és bevezette Chris szobájába. Néhány perccel később visszatért egy nagy viking karddal a kezében. Cassandra emlékezett rá, hogy már látta egy speciális üvegállványon Wulf pincéjében. Aha. A két társa valószínűleg visszament a férfi házához tegnap éjjel, hogy elhozzák ezt a fegyvert. De vajon miért vállaltak ekkora kockázatot? Cassandra el sem tudta képzelni. A kardot kettőjük között tartva kinyújtott kezében, Wulf mély levegőt vett. – Olyasmire készülök, amit legutóbb több mint tizenkétezer éve gyakoroltam, és most próbálom fölidézni, mi is a pontos teendő, szóval adj egy kis időt. Cassandra szemöldökei V betűt formázva összeszaladtak, mert úgy vélte, a férfi hangja nem sok jót ígér. – Mire készülsz? Levágod a fejem? A férfi pillantásából halvány megbántottság sütött. – Dehogyis. A lány figyelte, ahogy kivett két aranykarikát a zsebéből, és a pengére tette. Aztán közelebb ment Cassandrához, hogy ő is láthassa az ajándékát. – Cassandra Elaine Peters, kérlek, légy a feleségem! A lány szava elállt a lánykérés hallatán. A házasság gondolata eddig fel sem merült benne. – Mi van? A férfi éjsötét pillantása szinte perzselt. – Tudom, hogy a fiunk különleges körülmények között fogant, és egészen biztosan különleges élete lesz, de azt szeretném, ha régimódi körülmények között jönne világra – legyenek házasok a szülei. Cassandra eltakarta az arcát, de a könnyek csak utat törtek. 267

Pandora’s TeAm – Miért jó az neked, hogy folyamatosan megríkatsz? Pedig esküszöm, azelőtt, mielőtt megismertelek, egyetlenegyszer sem sírtam. A férfi úgy nézett rá, mintha megütötte volna. – Ne érts félre, Wulf, nem rossz értelemben mondtam! De állandóan olyan dolgokat teszel, amelyektől könnyekig meghatódom. – Na, akkor hozzám jössz? – Hát persze, te bolond! A férfi közelebb hajolt, hogy megcsókolja. A kard megbillent, a két gyűrű leesett róla. – A francba! – csattant fel a lánykérő hős, miközben a karikák nagy csilingeléssel elgurultak. – Tudtam, hogy valamit elbaltázok. Várj egy pillanatot! Négykézlábra állva előkotorta a gyűrűket a kanapé alól. Aztán visszament a lányhoz, és forrón megcsókolta. Cassandra magába itta a férfi ajkának ízét. Wulf sokkal többet adott már neki, mint amiben valaha reménykedett, vagy amiről álmodott. Kis idő múlva Wulf elhúzódott tőle. – Skandináv szokás szerint megfordítjuk a sorrendet. Nálunk az eljegyzéskor cserél a pár karikagyűrűt, és a gyémántot az esküvőn kapod meg. – Rendben. A férfi a kisebb karikát Cassandra reszkető ujjára húzta, aztán odanyújtotta neki a nagyobbikat. Cassandrát még erősebben elfogta a remegés, amikor meglátta a bonyolult, stilizált sárkányt ábrázoló skandináv mintát a gyűrűn. Végül ő is felhúzta a férfi ujjára, aztán megcsókolta a tenyerét. – Köszönöm. Wulf gyöngéden a két keze közé fogta az arcát, és újra megcsókolta. Cassandra szédelgett. – Mindent megterveztem péntek estére, ha megfelel – szólalt meg a férfi csöndesen. – Miért pont péntekre? – A népemnél az a szokás, hogy az esküvőket pénteken tartják Frigga istennő tiszteletére. Szerettem volna összehangolni a ti 268

Pandora’s TeAm szokásaitokat a mieinkkel. De mivel az apollitáknak nincs erre kialakult szokásuk, Phoebe azt mondta, szerinte neked mindegy. Cassandra újra magához húzta a férfi fejét, és a lelket is csaknem kicsókolta belőle. Ki hitte volna, hogy egy barbár harcos ilyen körültekintő tud lenni? Az egyetlen dolog, ami még tökéletesebbé tehette volna a pillanatot, az lett volna, ha az édesapja is velük lehet, de Cassandra már régen megtanulta, hogy nem szabad elérhetetlen álmokat kergetni. – Köszönöm, Wulf. A férfi bólintott. – Kat és Phoebe segíteni fognak, hogy kiválaszd a ruhádat. Kinyitotta a bejárati ajtót. Phoebe és Kat szinte bezuhantak rajta. Mindketten álságosán vigyorogtak, és igyekeztek úgy tenni, mintha mi sem történt volna. – Ajaj – nyögött Kat. – Csak biztosak akartunk benne lenni, hogy minden a terv szerint megy. Wulf a fejét csóválta. – Természetesen minden sínen van – felelte Cassandra. – Miért gondoltátok, hogy másképp lesz? És mielőtt felocsúdott volna, egy kis ruhaboltban találta magát a lányokkal a város főutcáján. Wulf a lakásban maradt. Cassandra nem járt azóta a városban, amióta Wulf olyan „baráti” fogadtatásban részesült. Akkor történt az is, hogy véletlenül rányitott Phoebére és Urianre. A kinti kószálás helyett inkább ragaszkodtak Wulffal a lakásuk békéjéhez, ahol biztonságban voltak, és nem kellett attól tartaniuk, hogy bárki beleköt a férfiba. Most Cassandrának jólesett, hogy egy időre kívül került az ajtón. Friss levegőt persze így sem szippanthatott, de a barlangban működő légforgatók jól teljesítettek. Phoebe egy olyan ruhaboltot választott, ahol az egyik barátnője volt a tulajdonos. Már várta őket. A boltban minden nő meglepően kedvesen viselkedett vele. Cassandra gyanította, hogy mindez csupán annak köszönhető, hogy nagyon sokkal tartoztak Phoebe férjének. 269

Pandora’s TeAm Melissa, az asszisztens, akinek az volt a feladata, hogy segítsen nekik, körülbelül húszéves lehetett. Vékony, szőke nő volt, nem lehetett magasabb 160 centinél, ami egy démon esetében kifejezetten alacsonynak számított. – Ezt például könnyedén át tudjuk alakítani péntekig – mutatott egy fényes, vékony anyagból készült ruhát. Az ezüstfehér textil szivárványszínben játszott, ahol ráesett a fény. – Szeretné felpróbálni? – Szívesen. Amint meglátta magát a teljes alakos tükörben, már tudta is, hogy fölösleges volna tovább próbálkoznia. A ruha fantasztikus volt, és úgy érezte magát benne, mint egy mesebeli hercegnő. Az anyaga vajpuhán ölelte körül az alakját, és érzékien simogatta a bőrét. – Gyönyörű vagy – suttogta Phoebe, a húga tükörképét csodálva. – Bárcsak a Mama meg a Papa láthatna ebben a pillanatban! Cassandra rámosolygott a nővérére. Nem volt könnyű gyönyörűnek éreznie magát kidudorodó pocakjával, de legalább volt rá mentsége, miért hízott meg ennyire. – Csini vagy. – Kat is egyetértett. Segített neki eligazgatni a földig érő szegélyt. – Mi a véleményük? – kérdezte Melissa. – Van még pár másik is, ha... – Ez tökéletes lesz. Melissa mosolyogva odalépett hozzá, segített levenni a ruhát, és levett pár méretet az átalakításokhoz. Kat és Phoebe egyedül hagyták Cassandrát a próbafülkében, és kint körülnéztek, mi a helyzet a kiegészítők terén. – Tudja – szólalt meg Melissa, miközben Cassandra derekát mérte –, be kell vallanom, nagyon csodálom magát azért, amit tett. Cassandra megrökönyödve nézett rá. – Mire céloz? – Arra, hogy talált egy Sötét Vadászt, aki védelmezi önt – válaszolta Melissa, és az adatokat beírta egy PDA-ba. – Bárcsak lenne valaki, aki vigyáz majd a kicsikéimre, miután itt hagyom őket. A férjem három 270

Pandora’s TeAm hónappal ezelőtt halt meg, és bár nekem még van hátra két évem, nagyon aggódom, mi lesz velük. Két év... Melissa fiatalabbnak nézett ki ennél. Nehéz volt elképzelni, hogy ez az élénk, egészséges eladónő ilyen rövid időn belül végelgyengülésben fog meghalni. Ez a szegény asszony elveszítette a férjét. Az apolliták többsége, hogy ezt elkerülje, igyekezett úgy házasodni, hogy csak néhány hónap különbség legyen a pár tagjainak életkora között. Azt meg egyenesen a sors ajándékának tartották, ha sikerült olyan társra szert tenni, akivel egy napon születtek. – Fájdalmas? – kérdezte Cassandra tétován. Még sohasem látott olyan apollitát, aki „természetes” körülmények közt halt meg. Melissa bevitt a szerkezetbe egy újabb adatot. – Mi itt fogadalmat teszünk rá, hogy senkit sem hagyunk egyedül meghalni. – Nem válaszolt a kérdésemre. Melissa mélyen a szemébe nézett. A tekintetében kimondatlan érzelmek, leginkább félelem. Cassandra reszketni kezdett. – Akarja tudni az igazságot? – Igen. – Elviselhetetlenül. A férjem nagyon kemény férfi volt. De a fájdalomtól egész éjjel sírt, mint egy gyerek. Melissa megköszörülte a torkát. Nehéz volt elviselnie az emlékezés gyötrelmét. – Néha megértem, hogy a népünkből miért lesznek olyan sokan öngyilkosok az előző éjszakán. Még az is megfordult a fejemben, hogy áttelepítem a gyerekeimet egy másik közösségbe, hogy legalább a választási lehetőségük meglegyen, de fent a felszínen túlságosan sok ellenséggel kell megküzdeni. A többi apollita, a démonok, a vérvadászok, az emberek és a Sötét Vadászok mind a mi testvéreinket üldözik. A mamám akkor hozott ide, amikor még kisgyerek voltam, de a mai napig jól emlékszem a fenti világra. Itt sokkal nagyobb biztonságban vagyunk. Itt legalább úgy tudjuk leélni az életünket, hogy 271

Pandora’s TeAm nem kell attól rettegnünk, mi lesz, ha valaki tudomást szerez a létezésünkről. Cassandra alig kapott levegőt. Agyában száguldoztak a gondolatok. Sejtette, hogy a vég nem lesz kellemes, de amiről Melissa beszélt, sokkal rosszabb volt, mint legszörnyűbb rémálmaiban. Elég rettenetes lesz, amit el kell szenvednie... de mi lesz a babával? Hiszen ő olyan ártatlan. Nem ilyen véget érdemel. De egyáltalán van-e bárki, aki ezt érdemli? – Ó, elnézést – mondta gyorsan Melissa –, nem akartam fölizgatni. – Minden rendben – igyekezett megnyugtatni Cassandra. – Én kérdeztem, és köszönöm az őszinteségét. Miután befejezték, Cassandra már nem érezte az ünnepi mámort, és ahhoz sem volt kedve, hogy tovább vásárolgassanak. Wulffal akart találkozni. A hálószobában bukkant rá, amint éppen a tévécsatornákat váltogatta. De azonnal kikapcsolta a készüléket, amint meglátta a lányt. – Valami baj van? Cassandra habozva ácsorgott az ágy lábánál. A férfi hátradőlt a párnákra. Mezítláb volt, az egyik lábát behajlítva ült. A tekintetéből sugárzó aggodalom a világgal felért Cassandra számára, mégis kevés volt. – Üldözni fogod a kisbabámat, Wulf? Amaz összeráncolta homlokát. – Tessék? – Ha a fiunk felnő, és történetesen úgy dönt, nem akar meghalni, meg fogod ölni ezért? Wulf a lélegzetét is visszafojtotta, úgy próbálta megtalálni a választ. – Nem tudom, Cassandra. Tényleg fogalmam sincs. A becsület azt diktálja. De nem tudom, képes lennék-e megtenni. – Esküdj meg, hogy nem fogod bántani – mondta a lány, és odalépett a férfi mellé. Megragadta az ingét, és szorosan markolta, mert a félelem és a gyötrelem szinte összeroppantotta a testét. – Ígérd meg, hogy ha felnő, és démonná változik, hagyni fogod, hogy elmenjen. – Nem tudom megígérni. 272

Pandora’s TeAm – Akkor miért vagyunk itt? – Cassandra szinte sikoltotta a kérdést. – Mi értelme, hogy elfogadod gyermekednek, ha úgyis meg fogod ölni? – Cassandra, kérlek. Őrizd meg a józanságodat. – Te őrizd meg a józanságodat! – kiabálta a lány. – Meg fogok halni, Wulf. Meghalok! Borzasztó fájdalmak között. És már majdnem kifutottam az időből. – Elengedte a férfit, és föl s alá járkált a szobában. Próbált levegőhöz jutni. – Hát nem érted? Semmire sem fogok emlékezni, miután meghalok. Odalesz minden. Végtelen távolságra kerülök mindentől. Tőletek. – Magánkívül tekintett körbe a szobában. – Nem fogom látni ezeket a színeket. Az arcodat. Semmit. Meg fogok halni. Meghalok! Wulf szorosan magához ölelte. Cassandra belezokogott a mellkasába. – Minden oké, Cassandra. Itt vagyok. – Ne mondogasd, hogy minden oké, Wulf. Semmi sem oké. Semmit sem tehetünk, hogy elkerüljük a végzetet. Mit tehetnék? Csak huszonhat éves vagyok. Nem értem! Mi közöm ehhez az egészhez? Miért nem láthatom felnőni a kisbabámat? – Valamit biztosan lehet tenni az érdekedben – erősködött a férfi. – Talán Kat szót tud érteni Artemisszel. Mindig van egy kiskapu. – Akárcsak számodra, ugye? – Cassandra mostanra már hisztérikussá vált. – Te sem tudsz elmenekülni a Sötét Vadászok sorsa elől, ugyanúgy, ahogy én sem menekülhetek az apollitáké elől. Egyáltalán miért akarunk mi összeházasodni? Mi értelme? A férfi tekintete az övébe fúródott. – Mert nem hagyom, hogy ilyen vége legyen! – mennydörögte. – Mindent elveszítettem, ami fontos volt számomra az életben. Nem engedlek el sem téged, sem a gyerekemet! Hallasz engem? A lány hallotta ugyan, de ez mit sem változtatott a helyzeten. – Akkor mi a megoldás? A férfi vadul magához rántotta, és a mellkasához szorította. – Fogalmam sincs. De kell, hogy legyen valami. – És ha mégsem? 273

Pandora’s TeAm – Akkor lerombolom az Olümposz vagy Hádész vagy bármelyik hely összes termét, hogy megtaláljalak. Nem engedlek el, Cassandra. Harc nélkül nem. Cassandra hozzásimult, de mélyen a szívében úgy érezte, mindez hiábavaló. A napjaik meg vannak számlálva, és minden elsuhanó órával csak egyre közelebb jutnak az elkerülhetetlen véghez.

274

Pandora’s TeAm

14. fejezet Mire a péntek elérkezett, Cassandra már tökéletesen felkészült az esküvői ceremóniára. A nővére és Kat egész héten szélvészként sürögtek-forogtak, és Cassandrát is magukkal sodorták a ceremóniával kapcsolatos előkészületekbe. Wulf, hála istennek, igyekezett nem lábatlankodni körülöttük. Ha bármikor megkérdezték a véleményét valamiről, mindig csak annyit felelt: – Én már sokkal bölcsebb vagyok annál, mint hogy egyszerre három nővel kezdjek el vitatkozni. Talán emlékeztek rá, hogy a trójai háború is pontosan emiatt tört ki. Chris nem volt ilyen bölcs, de végül ő is ráébredt, hogy a legjobb, ha minél több időt tölt távol a lakásuktól. Vagy, ha elmenekül abban a pillanatban, amikor meglátja hármukat közelíteni. Cassandra a hálószoba közepén állt, magára öltötte az esküvői ruháját, és várt. Hosszú, sötétszőke haja, Wulf népének szokása szerint, leengedve keretezte vállait. Friss virágokkal körbefont ezüstkoronát viselt – szintén a skandináv hagyománynak megfelelően. Chris mondta neki, hogy a korona generációról generációra öröklődött a családjukban, és most Wulf sógornőjétől jutott el hozzá. Cassandra számára nagyon sokat jelentett, hogy ezt az ékszert viselheti. Mintha ez is segített volna kapcsolódnia Wulf múltjához. Jövendőbelije is a családi kardot készült viselni az eseményen. Ezt, ha majd a gyerekük házasodik, ő is az oldalára szíjazza. Az ajtó lassan kinyílt, és láthatóvá vált mögötte Urian. Hosszú szőke haját leengedte, és elegáns fekete szmoking volt rajta. – Készen vagy? Hosszú tépelődés után döntöttek úgy, hogy ő vezesse az oltárhoz. Az apolliták szokásai sokban különböznek az embereknél megszokottaktól. Mivel nagy volt az esély arra, hogy a menyasszony szülei már halottak, 275

Pandora’s TeAm olyan tanút választottak, aki végigkíséri a menyasszonyt a folyosón, és elmondja a hagyomány adta szavakat, hogy a pár egybekelhessen. Cassandra szerette volna, ha lelkipásztor adja össze őket, de végül egyetértettek Wulffal abban, hogy túlságosan veszélyeztetné az itt élőket, ha idehoznának valakit fentről. így aztán végül apollita szokások szerint készültek összekötni az életüket. Először Urian nem akarta elfogadni a felkérést, de aztán Phoebe rövid úton meggyőzte, hogy az ő érdekét is szolgálja, ha együttműködik a szerelmesekkel. „Vagy megteszed, és normálisan viselkedsz Wulffal, vagy kint találod magadat a kanapén. Mégpedig örökre, és ha a korodat nézzük, az nem semmi.” – Wulf kész van? – kérdezte Cassandra. Urian bólintott. – Már mindketten ott várnak rád Chrisszel a helyszínen. Kat odaadta neki a fehér rózsaszálat, melyet piros és fehér szalagok díszítettek. Ez is apollita szokás volt. Cassandra megfogta a virágot. Kat és Phoebe odaálltak Cassandra elé, és elindultak, vezették az úton. Cassandra Urian karjába öltött karral követte őket. A skandináv hagyományok szerint az esküvőket kültéren szokás tartani. De mivel ez még a lelkipásztor idehozatalánál is veszélyesebb lett volna, inkább kibérelték a nyitott vásárteret. Shanus és a többi városatya segítettek, sőt, még hidroponikus növényeket meg virágokat is beszereztek, hogy a helyszín jobban hasonlítson egy kerthez. Még egy kis szökőkutat is építtettek. Cassandra egy pillanatig habozott, mielőtt belépett az esküvő helyszínére. Wulf Chrisszel a gyorsan kreált szökőkút előtt állt, amely mindennek ellenére nagyon szép volt. Cassandra félig-meddig arra számított, hogy Wulf ősi skandináv öltözetben jelenik meg. A férfiak ehelyett mindketten szmokingban voltak, amely ugyanolyan volt, mint amilyet Urianen látott. Wulf is leengedte hosszú haját, és az arcából kisimítva viselte. A szmoking selyme tökéletesen alkalmazkodott teste vonalához, minden 276

Pandora’s TeAm izmos hajlatot nagyszerűen kiemelve. Cassandra még soha életében nem találkozott ilyen jóképű férfival. Pompázatos látványt nyújtott. – Innentől átveszem. Cassandra álla leesett, amikor meghallotta az édesapja hangját a háta mögött. – Papa? – fordult meg villámsebesen. Valóban az apja állt ott, arcán széles mosollyal. – Csak nem gondoltad, hogy kihagyom a nagy eseményt, amikor az én kicsikém férjhez megy? Cassandra még alaposabban szemügyre vette az apját, a szíve dörömbölt. Nem tudta elhinni, hogy valóban ő az. – De hogyan történt? Az édesapja Wulf felé biccentett a fejével. – Wulf eljött értem tegnap este, és elhozott ide. Azt mondta, hogy nem lesz igazi az esküvő számodra, ha én nem veszek részt rajta. Elmesélte azt is, mi történt Phoebével. Tegnap este nála aludtam, mindent megbeszéltünk, most pedig téged leptelek meg. A szemében megcsillant néhány könnycsepp, amint a lánya hasára nézett. – Gyönyörű vagy, kicsim. Cassandra a karjai közé vetette magát, és odabújt az apjához. Magához ölelte, amilyen szorosan csak tudta egyre növekvő pocakjától. Ez volt a legcsodálatosabb ajándék, amelyet Wulf adhatott neki. Úgy sírt, akár egy gyerek. – Elhalasszuk az esküvőt, mielőtt belefulladnánk a könnyáradatba? – kérdezte Kat. – Jaj, dehogy! – felelte Cassandra, és egy mély levegővétellel igyekezett magához térni. – Rendben vagyok. Tényleg. Az édesapja arcon csókolta, és kezét lánya könyökhajlatába fűzve odavezette Wulfhoz. Kat és Phoebe megálltak a hátuk mögött, Chris mellett, Urian pedig elfoglalta a helyét Phoebe balján. Az egyetlen további jelenlévő Shanus volt, aki tőlük kicsit távolabb állt, de barátságos arckifejezéssel figyelte őket. Láthatóan boldog volt, hogy szemtanúja lehet a jeles eseménynek. 277

Pandora’s TeAm – Köszönöm – formázta az ajka Wulf felé, mire ő alig észrevehető, de annál szívet tépőbb mosollyal válaszolt. Ebben a pillanatban Cassandra teljes mélységében átérezte a férfi iránti szerelmét. Tudta, hogy jó férje lesz a következő pár hónapban, és aztán nagyszerű apja a gyereküknek. Mindannak ellenére, amit Chris mondott. Amikor odaértek a már-majdnem-férjhez, az apja megfogta Cassandra kezét, és Wulf tenyerébe helyezte. Ezután a rózsát díszítő piros és fehér szalagokkal átfonta egymásba kulcsolódó kezüket. Cassandra Wulfra nézett. A férfi tekintete forrón kapcsolódott az övébe. Kedvesen. Szenvedély sugárzott a szeméből, amint őt nézte, és büszkeség. Cassandrát egyszerre fogta el a borzongás és a forróság. A férfi pillantása valamennyi érzékére hatással volt. Aztán szorosabbra fűzte ujjait a lány kezén, az édesapja pedig belekezdett a szónoklatba, amely összeköti őket egy életre. – Éjjel fogunk mi... – Fénnyel! – Urian félhangosan suttogva közbevágott. Az édesapja arca bíborvörösre gyűlt. – Elnézést. Elég sietve kellett megtanulnom a szöveget. – Halkan megköszörülte a torkát, és újra kezdte. – Fénnyel fogunk mi megszületni, és... – Itt elakadt. Urian közelebb jött, és belesuttogott a fülébe. – Köszönöm. Ez a ceremónia semmiben sem hasonlít a miénkhez. Urian lehajtotta a fejét, és visszalépett a helyére, de előtte még – rá egyáltalán nem jellemző módon – kacsintott egyet Cassandrára. – Fénnyel fogunk mi megszületni, és éjjel indulunk útjainkra. A fény a mi szüleink felénk irányuló szeretete, amely e világon fogad minket, és a társunk szeretetének fényével hagyjuk itt e világot. Wulf és Cassandra úgy határoztak, hogy egybekelnek, mert könnyebbé szeretnék tenni a hátralévő útjukat és vigaszt nyújtani egymásnak az eljövendő éjszakákon. És majd ha a végső éjszaka... – az apja itt megállt, mert újra elöntötték szemét a könnyek. Ránézett a lányára. A gyötrelem és irtózat, amely a tekintetéből sugárzott, Cassandrának is könnyeket csalt a szemébe. – Nem megy – mondta az apja csöndesen. 278

Pandora’s TeAm – Papa? Amaz hátralépett, mert egy könnycsepp végiggördült az arcán. Phoebe odalépett hozzá, és szorosan megölelte. Cassandra is elindult feléjük, de Phoebe megállította. – Kérlek, fejezd be, Uri! Azzal az apjukat elkísérte, hogy leülhessen a terem szélénél. Cassandra legszívesebben csatlakozott volna hozzájuk, de tudta, hogy az apja már így is éppen eléggé zavarban van, és feldúlta, hogy elrontotta a lánya esküvőjét. így aztán ott maradt Wulf oldalán. Urian odalépett hozzájuk. – És majd ha a végső éjszaka leszáll, fogadalmat teszünk, hogy együtt maradunk, és vigaszt nyújtunk az elsőként távozónak. – Lelkem a lelkedhez ért. Húsom a húsoddal együtt lélegzett. És csak az az éjszaka választ majd el minket egymástól, amikor a Moirák ítélete szerint itt kell hagynunk az itteni létünket. Katoteroszban majd újra egyesülünk. Cassandra érezte, hogy a saját könnyei is újra megindulnak, amikor Urian kimondta a „mennyország” atlantiszi nevét, majd odalépett egy emelvényhez, amelyen szépen megmunkált aranyserleg állt. A három Moirát ábrázoló metszet díszítette. Urian megfogta az edényt, és odavitte Cassandrához. – Normális esetben a kettőtök összekevert vérét kellene meginnotok, de mivel egyikőtök sem volt túl lelkes a gondolattól, helyette bort öntöttünk bele. Urian odatartotta a kelyhet Cassandra elé, aki kortyolt egyet belőle, majd Wulf következett. Miután ivott, visszaadta a serleget Uriannek, majd az apollita szokásnak megfelelően lehajolt, és megcsókolta az arát, hogy a bor íze összevegyüljön a szájukban. Urian visszatette a kelyhet a helyére, és nekikészült, hogy lezárja a ceremóniát. – Előttem áll a menyasszony, Cassandra. Kivételes lény. Szépségét, kecsességét és báját a korábbi nemzedékek örökítették rá, és meg fogja ajándékozni vele azokat a generációkat, akik utána következnek. – A mellette álló férfi pedig, Wulf, egy... – Urian összeráncolta a szemöldökét – ...ribanc által kreált torzszülemény, aki képtelen volt 279

Pandora’s TeAm elviselni a gondolatot, hogy Apollón gyermekei kormányozzák a világot. – Urian, fogd vissza magad! – kiáltott rá ültében, édesapja mellől Phoebe. Urian dühösen pislogott a parancs hallatán. – Tekintetbe véve, hogy éppen most házasítom össze az egyik családtagodat valakivel, akinek egyébként fölesküdtem az elpusztítására, azt hiszem, elég jó teljesítményt nyújtok. Phoebe olyan pillantást lövellt felé, amelyből egyértelmű volt valamennyi egybegyűlt számára, hogy Urian a hét hátralevő részében egyedül fog hálni. Ha nem tovább. Urian megvető fintorral fordult vissza Wulf felé. Nem volt kérdés, kit hibáztat asszonya feldúlt lelkiállapotáért. – Remek. Örülök, hogy nem mondtam ki hangosan, amire valójában gondoltam – morogta a bajsza alatt. Azután, hangosabban, visszatért a ceremónia hagyományos mondataihoz. – A közöttetek lévő hasonlóságok miatt közeledtetek egymáshoz, és a közöttetek lévő különbségek hoznak változatosságot és tüzet az életetekbe. Áldjanak meg titeket az istenek, és óvják a köztetek lévő kapcsot. Áldják... – hirtelen újra elhallgatott. – Nos, termékenységgel már megáldottak benneteket, úgyhogy ezt a részt át is ugorhatjuk. Phoebe felől ennél a mondatnál halk hördülés hallatszott, és Cassandra is olyan pillantást vetett Urian-re, amely semmi jót nem ígért. Urian pedig gyilkos tekintettel végigmérte Wulfot. – Ti ketten tehát élvezzetek minden percet, amely még megadatik nektek. Ezután fogta a szalagokat, amelyek összefogták csuklóikat, és dupla csomót kötött belőlük. A kötésnek az éjszaka folyamán még ott kell maradnia. Reggel majd elvágják, és eltemetik a két pántlikát, hogy szerencsét hozzanak az ifjú párra. Chris és Kat nyitotta a sort, amely elindult visszafelé a lakásukba. Cassandra apja előrelépett, és karját a lánya dereka köré fonta. 280

Pandora’s TeAm – Sajnálom, hogy nem tudtam végigcsinálni. – Semmi baj, Papa. Megértem. És ez szentigaz volt. A tudattól, hogy hamarosan búcsút kell venniük egymástól, az ő szíve is majdnem meghasadt. Amikor hazaértek, Wulf skandináv szokás szerint felkapta új asszonyát, és átvitte a küszöbön. Cassandra le volt nyűgözve, mert a férfinak mindezt egy kézzel kellett kiviteleznie, hiszen közben a másik kezük továbbra is egymáshoz volt kötözve. Chris mindenkinek italt töltött. – Na, ilyenkor kezdett Wulf népe inni, mint a gödény, és legalább egy hétig tartott a buli. Ürítsük poharunkat a vikingekre, a nehézfiúk őseire! – Bulizhatsz – szólt oda a fiúnak Wulf de jobban teszed, ha nem kerülsz a szemem elé berúgva. Chris az ég felé fordította a szemét, aztán lehajolt, és így szólt Cassandra pocakjához: – Légy észnél, kissrác, és maradj bent örökre, mert ott a Neurotikusok Császára nem tud minden poént legyilkolni! Wulf a fejét csóválta. – Meg vagyok lepve, hogy itt látlak az újdonsült barátaid nélkül. – Tudom! De hamarosan megyek is, és megkeresem őket. Kyra egy új programon dolgozik, és én fogom tesztelni. Urian felhorkant. – Így is lehet mondani. Chris arca céklavörösre vált. – És még azt gondoltam, hogy ő – mutatott Wulfra az ujjával – a gonosz. Mi van veletek, Peters lányok, hogy mindannyian a lúzerekhez vonzódtok? – Azt hiszem, ezt személyes sértésnek veszem! – szólt közbe a lányok apja. Wulf nevetett. – Fiacskám, jobb, ha igyekszel megkeresni Kyrát, mielőtt még mélyebbre elásod magad! – Azt hiszem, igazad van. – Chris elnézést kért, és távozott. 281

Pandora’s TeAm Kat megjelent Cassandra mögött, és segített levenni a fejéről a koronát. – Megyek, és elteszem a helyére. – Köszönöm. Hirtelen kínos csönd telepedett a szobára. – Papa! Eljössz hozzánk aludni ma is? – kérdezte Phoebe. – Persze. – Azzal arcon csókolta a fiatalabb lányát. – Az esküvői fogadás még el sem kezdődött, de azt hiszem, ti ketten inkább kettesben szeretnétek lenni most. Kat is velük ment. A pár vendégek nélkül maradt. Wulf előhúzott a zsebéből egy gyűrűt, amelyen tökéletes egykarátos gyémánt csillogott, és felhúzta Cassandra ujjára. Az ékszert nagyon finom skandináv rácsminta díszítette. Asszonya gyönyörűnek találta. – Köszönöm, Wulf – lehelte. A férfi bólintott. Ránézett Cassandrára a halovány fényben. A nő szeméből melegség sugárzott. A felesége. Sohasem mert abban reménykedni, hogy ez megtörténhet vele. Legalábbis az elmúlt tizenkétezer év során nem. Egy átlagos pár, akik a mézesheteiket töltik, általában a jövőjüket tervezgetik ilyenkor. Azt, hogy hogyan fogják a közös életüket... Wulf nem akart a jövőre gondolni. Túlságosan ridegnek ígérkezett. Túl gyötrelmesnek. Nem lett volna szabad, hogy a szívébe engedje ezt a nőt. Mindennap erre törekedett, és mindennap azzal a tudattal kellett nyugovóra térnie, hogy csak egyre mélyebben befészkel oda. – Cassandra Tryggvason – suttogta a lány hajába, hogy próbálgassa az új név csengését. – Nagyon jól hangzik. Szerinted is? A férfi megérintette az ajkát az ujjaival. Lágyak és finomak voltak, akárcsak Cassandra maga. Hívogatóak. – Boldog vagy? – Igen – de zöld szemét mégis szomorúság homályosította el. Wulf nagyon szerette volna, ha hatalmában áll, hogy mindörökre elűzze onnan a bánatot. 282

Pandora’s TeAm Cassandra lábujjhegyre állt, és megcsókolta. Wulf felnyögött, amikor megérezte az ízét. A nyaka hátsó részét simító kéz érintését. Ahogyan a hosszú, finom ujjak a hajába túrtak. A rózsaillat egész valóját átjárta, megrészegült tőle, és elöntötte a forróság. – Gyönyörű vagy, drága Cassandrám. A lány megremegett a halkan elsuttogott szavaktól. Imádta, akárhányszor a férfi a sajátjának nevezte. Wulf a kezében tartotta Cassandra övével összekötött kezét, és odavezette újdonsült asszonyát a hálószobához. Cassandra az ajkába harapott a férjét figyelve. Annyira magas és ellenállhatatlan férfi! Wulf lefektette az ágyra, majd egy pillanatra megállt. – Vajon hogy gondolták, hogy ezzel az izével a kezünkön le tudunk vetkőzni? – Az én ruhám ujját ki lehet cipzározni. – Az enyémet viszont nem. – Hát akkor rajtad marad a szmoking egész éjjel. Na és? – Na és? – kérdezett vissza Wulf játékosan. – Hirtelen csak annyit érek neked, hogy „na és”? Cassandra felnyögött, amint a férfi megfogta az állát, és fogaival aprókat harapott az ajkaiba. – Csak egyszerűen na és! – csipkelődött elakadó lélegzettel. Érezte, hogy Wulf lassan lehúzza a hátán a ruha cipzárját, mint aki hallatlanul élvezi magát a várakozást is, mielőtt végre mindketten ott fekszenek majd meztelenül. – Tudod, a hagyomány szerint ehhez most tanúkra lenne szükség. Cassandra remegni kezdett. A férfi forró keze végigsúrolta meztelen bőrét. – Nem akarlak megbántani, de örülök, hogy ez már csak folklór. – Én is. Meg kellene ölnöm azt az embert, aki megtudja, mennyire gyönyörű vagy így. Ha bárki látna, tudom, hogy attól kezdve mindig rólad álmodozna, azt pedig nem engedhetem. Cassandra becsukta a szemét, és magába itta Wulf szavait. 283

Pandora’s TeAm A férfi csak annyi időre állt meg, hogy megcsókolja gömbölyödő hasát. Amikor az ajka a bőréhez ért, Cassandra könnyed, rebbenő mozgást érzékelt odabentről. – Istenem! – suttogta. – Éreztem a babát. Wulf hátrahőkölt. – Tessék? Cassandra szemét elöntötték a könnyek. A kezét arra a pontra helyezte, ahol Wulf ajka az imént megérintette, és várta, hátha megint megmoccan a kisbaba odabent. – Éreztem! – ismételte meg. – Az imént. Wulf arcára büszkeség ült ki, aztán lehajtotta a fejét, és újra megcsókolta a hasát. Oldalszakállával végigsimította a finom bőrt. Cassandrának talán zavarba kellett volna jönnie, amiért egy ilyen tökéletesen arányos testű férfi becézgeti, miközben az ő méretei egy bálnáéval vetekszenek, de semmi ilyesmi nem történt. A férfi társasága inkább megnyugtató volt számára. Wulf volt az ő bajnoka. Nemcsak azért, mert megmentette az életét, hanem azért is, mert ezekben az időkben is mellette tudott maradni. Amiatt, ahogyan meg tudta vigasztalni, amikor sírt. Amiatt, ahogyan meg tudta nyugtatni. A férfiból származott az ereje. A bátorsága. És ő átkozottul hálás volt a sorsának, hogy Wulf ott van vele. Nem akarta, hogy egyedül kelljen szembenéznie a véggel. Wulf nem fogja elengedni. Ott lesz mellette. Még akkor is, ha az ő lényének egy része is belehal, ha tanúvá kell lennie felesége haldoklásánál. Fogja majd a kezét, és miután eltávozott, az idők végeztéig megőrzi az emlékét. – Még csak a keresztnevét sem tudom a nagymamámnak. Wulf kérdőn ránézett. – Tessék? – Nem tudom a nagymamám nevét. Az édesanyám meghalt, mielőtt megkérdezhettem volna tőle. Phoebe azt mondta, neki sem jutott eszébe soha, hogy érdeklődjön felőle. Azt sem tudom, hogy nézett ki ő vagy a nagyapám. Az apám szüleit is csak fényképen láttam. Eltűnődtem rajta, hogy én is csak egy fénykép leszek majd a baba számára. Ő is 284

Pandora’s TeAm ugyanúgy fog rám nézni, mint ahogy én néztem a nagyszüleim képét. Mint távoli lényeket. Akik nem is valóságosak. Wulf átható, izzó szemmel nézett rá. – Te valóságos leszel a fiunk számára, Cassandra. ígérem. A lány őszintén reménykedett benne, hogy tényleg így lesz. Wulf körbezárta a karjaival, és szorosan magához ölelte. Cassandra hozzásimult, mert szüksége volt rá, hogy érezze a teste melegét. Igyekezett kisöpörni minden sajnálatot és kínt az agyából. Hisz nem tehetett semmit. Az elkerülhetetlen valóban elkerülhetetlen volt. De legalább megadatott számára ez a mostani pillanat. Egyszerre tört rá a nevetés és a sírás. Wulf elhúzódott tőle, és zavartan figyelte. – Bocsánat – Cassandra igyekezett uralkodni magán. – Csak eszembe jutott az a hülye szám, a „Seasons in the Sun”. Te is biztos ismered. „We had joy, we had fun, we had seasons in the sun”. Istenem, kezeltetnem kellene magamat! Wulf letörölte az arcáról a könnyeket, és megcsókolta az arcát. Forró ajkai szinte égették a bőrét. – Sokkal több erő van benned, mint akármelyik harcosban, akivel valaha találkoztam. Soha többé ne kérj bocsánatot azért a néhány pillanatért, amikor kimutatod előttem a félelmeidet, Cassandra. A férfi iránti szerelme végigcikázott a testén, és még jobban elszorította a torkát, mint a bánat. – Szeretlek, Wulf – sóhajtotta. – Jobban, mint amennyire bármit szerettem eddigi életemben. Wulf elakadó lélegzettel hallgatta a szívből jövő szavakat. Megolvasztották a lelkét. – Én is szeretlek – felelte rekedtes hangon, mert mélyen átérezte a szavak igazságát. Nem akarta, hogy a nő itt hagyja. Soha. De nem tudott mit tenni ellene. Cassandra zihálni kezdett Wulf szenvedélyes csókjaitól. A férfi lázas igyekezettel szabadította meg az utolsó ruhadaraboktól is. A nő pedig kigombolta a férfi ingét, majd amikor nem sikerült levenniük sem azt, sem a zakót, Wulf türelmetlenül letépte mindkettőt. 285

Pandora’s TeAm Cassandra fölnevetett, amikor végre eltűntek a ruhák róla. De a nevetése elhalt, mert a férfi forró, súlyos teste azonnal ránehezedett, és újra csókok záporoztak az ajkára. Aztán Wulf a hátára hengeredett, és magára ültette a nőt. Mindig rettentően vigyázott, amikor hozzáért, nehogy megnyomja a hasát, és bármi módon kárt tegyen benne vagy a gyermekükben. A viking szeme feketén izzott, ahogy Cassandra elhelyezkedett rajta. Egyszerre nyögtek fel mindketten abban a pillanatban, amikor a férfi végre betöltötte a nő testét. Tombolva szeretkeztek, mert mindketten tudatában voltak a közelgő végnek. Tudatában voltak, hogy minden elmúló nappal egyre közelebb jutnak ahhoz a befejezéshez, amelyet sem irányítani, sem elkerülni nem tud egyikük sem. Rémisztő gondolat volt. Cassandra felkiáltott, amikor a kéj legmagasabbra korbácsolt hullámán a mindenségbe olvadt. Wulf szorosan magához vonta, és ő is csatlakozott hozzá. Egymáshoz kötött kezüket a fejük mellett nyugtatták az ágyon. Wulf összefonta ujjait a nőével, és kiszakadt belőle az ígéret: – Nem engedlek el harc nélkül.

286

Pandora’s TeAm

15. fejezet Miután összeállította a babának szánt emlékdobozt, a következő néhány hét eseményei teljesen összemosódtak Cassandra számára. Életében először teljes biztonságban érezte magát. Fantasztikus érzés volt. Chris és Kyra, akit maguk között csak az apollita csajszi néven emlegettek, gyakran múlatták az idejüket a lakásban. Kyra kellemes teremtés volt, és mókából gyakran úgy tett, mintha képtelen lenne visszaemlékezni Wulfra, csak hogy bosszantsa. A magas, vékony apollita lány néha sandán ránézett a Vadászra, és megkérdezte: – Bocs, de találkoztunk mi már? Wulfot minden ilyen alkalom felbőszítette, de a többiek jól mulattak. Ahogy a terhessége egyre jobban előrehaladt, Cassandra ráébredt, mi lehet az oka, hogy a démonoknak nem lehet gyerekük. Egyre gyakrabban volt szüksége vérre. A korábban kéthetente adott transzfúziókra először naponta volt szüksége, míg végül az elmúlt két hétben már naponta többször is kapnia kellett a vérátömlesztéseket. Ez a gyakoriság már őt is megrémítette. Vajon ez egyben azt is jelenti, hogy a babában több lesz az apollita vonás, mint az emberi? Dr. Lakis igyekezett megnyugtatni, hogy ennek semmi köze nincs a baba biológiai állapotához, nem kell vele törődnie. De Cassandra nem tudott elfeledkezni a gyötrő kérdésről. Éjszakánként rátört a szomorúság, és ahhoz is túl fáradt volt, hogy megmoccanjon. Ezen a napon is hamar aludni tért, még a hajnal beköszönte előtt, mert egy kis pihenésre vágyott, és arra, hogy pár percig relaxáljon. Wulf bejött a szobába, és fölkeltette, csak azért, hogy megkérdezze, hogy érzi magát. Cassandra felcsattant. – Alszom! Hagyj békén! 287

Pandora’s TeAm A férfi megadóan fölemelte a karját, és jóindulatúan fölnevetett, aztán mellé gömbölyödött az ágyba. Cassandrának el kellett ismernie, hogy nagyon jólesik neki a tudat, amikor a férfi a közelében van. Az érzés, ahogy a kezét a hasára teszi. Mindig úgy tűnt, mintha a baba tudná, ha Wulf keze érinti az anyja hasát. Azonnal élénkebben kezdett rugdosni, mintha azt akarná mondani, hogy „Helló, Papa, már alig várom, hogy szemtől szembe találkozzunk!” És az apja hangjára is hasonlóképpen reagált. Cassandra becsukta a szemét, és megpróbált újra elaludni, de nem volt könnyű dolga, mert Kicsi Jeti megkezdte a szokásos éjszakai salsázást, és úgy döntött, jó ötlet lenne néhányszor beletérdelni a bordái közé. Körülbelül egy órája feküdt éberen, amikor fájni kezdett a dereka is. Húsz perc múlva ráébredt, hogy elkezdődtek a rendszeres összehúzódások. Wulf békésen aludt, amikor Cassandra zihálva ébresztette: – Jön a baba! – Biztos vagy benne? – de elég volt egyetlen pillantást vetnie a nő elkínzott arcára, és tudta, hogy ostoba kérdés volt. – Oké! – Azzal megpróbált minél gyorsabban fölkelni és elűzni az álom ködét az agyából. – Maradj itt, én pedig összegyűjtöm a csapatot! Kiszaladt a szobából, fölkeltette Katet, Christ pedig elküldte az orvosért. Aztán visszafutott a hálószobába, hogy Cassandra mellett legyen, aki már kiszállt az ágyból, és körbesétált a szobában. – Hát te meg mit csinálsz? – Sétálok, mert úgy kicsit kevésbé fáj. – Oké, de... – Minden rendben, szivi – vágott közbe Kat, aki ekkor lépett be az ajtón. – A baba nem fog fejjel lefelé kipottyanni. Wulf ebben nem volt egészen biztos, de mostanra már megtanulta, hogy ne szálljon vitába egy terhes Cassandrával. Általában feszült volt, és érzelgős, ha pedig úgy tartotta kedve, olyan éles volt a nyelve, mint a késpenge. Jobb vita nélkül megtenni bármit, amit kíván. 288

Pandora’s TeAm – Miben tudok segíteni? – kérdezte Wulf. Cassandra levegő után kapkodott. – Mi lenne, ha valaki átvenné a dolgot, és megszülné helyettem? Wulf nevetett. Legalábbis addig, míg Cassandra egy gyilkos pillantással belé nem fojtotta a jókedvet. Összeszedte magát, és megköszörülte a torkát. – Bárcsak megtehetném. Amikor az orvos megérkezett, Wulf ott állt a felesége mögött, átölelte a derekát, és próbált segíteni neki a légzésben az összehúzódások alatt. Mindegyiket jól kivehetően érezte a tenyere alatt, és mostanra már azt is kitapasztalta, mikor jön el az a pont, amikor Cassandra káromkodni kezd a fájdalomtól. Gyűlölte a sorsot, amiért az asszonyának mindezen keresztül kell mennie. Máris csuromvizesre izzadta a ruháját az erőfeszítéstől, pedig alig kezdődött el a szülés. Az órák lassan peregtek. Wulf igyekezett támaszt nyújtani Cassandrának, aki sikoltozva válogatott szitkokat vágott a fejéhez, szidta az egész férfiúi nemet és különösen az isteneket. Wulf fogta a kezét, és törölgette a homlokát, az orvos utasításokat adott nekik, arra nézve, hogy mi a teendő. Délután öt óra is elmúlt, mire végre világra jött a kisfiúk. Wulf csak bámulta az icipici kis lényt az orvos kezében. A csecsemő teli tüdőből ordított, olyan hangerővel, amire csak egészséges gyerek lehet képes. – Hát végre itt vagy – sírta el magát Cassandra, és Wulf kezét fogva szemügyre vette a babát, akinek életet adott. – Itt van bizony – nevetett Wulf, és megcsókolta asszonya nedves homlokát. – Gyönyörű. Az orvos megfürdette és megvizsgálta a kisfiúkat, aztán odaadta a mamájának. Cassandra lélegzethez is alig jutott, ahogy először tartotta a babát a kezében. Kicsi kezeit ökölbe szorította, és kiabálva adta tudtukra, hogy valóban megérkezett. Az arca még ráncos volt, akár egy öregemberé, a szülei mégis gyönyörűnek látták. 289

Pandora’s TeAm – Nézd a haját – csodálkozott az újdonsült anyuka, és megsimogatta a baba sűrű, fekete haját. – Olyan, mint az apjáé. Wulf elmosolyodott, mert a baba átfogta a kezével a mutatóujját. – A hangerejét pedig tőled örökölte. – Jaj, ne mondj már ilyet – méltatlankodott Cassandra. – Nekem elhiheted – erősködött Wulf. – Hiszen minden jelenlévő jól tudja már, hogy a szüleim nem voltak összeházasodva, amikor születtem, és azt is, ha túléled ezt az éjszakát, úgyis kitalálod, hogyan herélhetsz ki álmomban. Cassandra ránevetett és megcsókolta, kezében a gyermekükkel. – Egyébként, ha komolyan gondolta, Cassandra – szólalt meg az orvos, szemében huncut fénnyel –, kölcsönadhatok egy szikét! Cassandra újra felkacagott. – Ne kísértsen! Wulf elvette tőle a babát, és óvatosan tartotta hatalmas tenyerei között. Ez az ő fia. A lelkében egyszerre dúló öröm és félelem teljesen elerőtlenítette. Még sohasem érzett hasonlót. A baba hihetetlenül aprócska volt. Az élet csodája. Egy ilyen kicsi lény egyáltalán hogyan képes életben maradni? Aki valaha fenyegetni merészeli a gyerekét, számolhat azzal, hogy vagy megöli, vagy életveszélyesen megcsonkítja. – Mi legyen a neve? – kérdezte Wulf Cassandrát. Az elmúlt hetekben szándékosan nem ártotta bele magát a témába, hadd döntsön a gyerek nevéről az édesanyja. Hiszen ez örökre szóló hagyaték lesz a fiú számára az anyjától, akivel szinte nem is fognak találkozni. – Mit szólnál az Erik Jefferson Tryggvasonhoz? Wulf hunyorgott a hitetlenkedéstől. – Biztos vagy benne? Cassandra bólintott, és finoman megsimította a baba arcát. – Helló, kis Erik – súgta neki Wulf. A szíve majd kiugrott a helyéről, ahogy szeretett testvére nevén szólította a jövevényt. – Üdvözlünk itthon. 290

Pandora’s TeAm – A babának most szüksége van az anyjára – szólt közbe Dr. Lakis, aki ekkor fejezte be a rendrakást. – Jobb lenne, ha visszaadná az édesanyjának egy időre. Wulf megtette. – Hívjunk egy szoptatós nővért? – kérdezte Dr. Lakis Cassandrától. – Az apollita babákat nem szokták mesterségesen táplálni, főleg, ha vegyes származásúak. Nem tudnánk biztonságos összetételű tápszert adni nekik, mert nem tudjuk, mekkora részben apollita, mekkora részben ember egy-egy ilyen kisbaba. – Köszönöm, remek lenne, ha jönne egy nővér segíteni – felelte Cassandra. – Nem szeretném elrontani a táplálását, nehogy megálljon a fejlődésben, vagy valami mutáns legyen végül belőle. Az orvos olyan pillantást vetett páciense arcára, amelyből pontosan le lehetett olvasni a véleményét, „De hiszen valóban egy mutáns!” Szerencsére hangosan nem mondott egy szót sem. Wulf nem sokkal később kikísérte az ajtóig a doktort. – Köszönjük! Beléptek a nappaliba, ahol Chris és Kat ücsörgött várakozásteljesen. – Na látod! – rikkantott Kat, amikor meglátta Wulfot. – Megmondtam, hogy sértetlenül megszületik! – A francba is – mormogta Chris, mielőtt átadott volna Katnek egy húszast. – Én csak annyit tudok, hogy a szülés után Wulf fogamzásképtelenné válik. Mindketten berohantak a hálószobába, hogy megnézzék a babát. Wulf az orvossal beszélgetett, aki szomorúan mosolygott rá. – Úgy érzem, ez tökéletesen beleillik a képbe. – Tessék? – Az utolsó újszülöttnek az a küldetése, hogy megóvja a világot. Wulf kérdőn nézett rá: – Hogy érti azt, hogy utolsó újszülött? Dr. Lakis nagyot sóhajtott, mint aki az Armageddonra számít. – Csütörtökön lesz a születésnapom. Wulfon borzongás futott át, amint eljutott a mondat jelentése a tudatáig. – A huszonhetedik? 291

Pandora’s TeAm A nő bólintott. – Dr. Cassus fogja átvenni tőlem a felügyeletüket. O fogja Cassandrát megvizsgálni négy hét múlva, és gondoskodik róla, hogy minden a megfelelő mederben haladjon. Azzal elindult a bejárati ajtó felé. – Várjon egy pillanatot! A doktornő visszafordult. – Én... – Nem kell, hogy azt mondja, sajnálja. Hisz én csak egy újabb apollita vagyok a maga szemében. – Nem – felelte Wulf őszintén. – Egyáltalán nem így van. Maga gondoskodott szülés közben a feleségemről, és maga segítette a világra a fiamat. Ezt sohasem felejtem el. Az orvos szomorkás mosollyal nyugtázta a mondottakat. – Sok szerencsét a fiához! Remélem, ha felnő, olyan férfi lesz belőle is, mint az édesapja. Wulf nehéz szívvel figyelte a távolodó lépteit. Nagyon igyekezett megtartani a távolságot az itteniekkel szemben, hogy ne foglalkozzon azzal, az ellenségeinek valójában milyen sok emberi vonása van. De ez lehetetlen feladat volt. Akárcsak az, hogy Cassandrát ne engedje közel magához. Akarata és józan esze minden tiltása ellenére mindnyájan behatoltak a szívébe. Hogy tudja folytatni a munkáját Sötét Vadászként mindezek után? Hogyan tud megölni egyetlen további démont, ha egyszer ilyen jól megérti mindannyiukat? Cassandra teljesen kimerült, mire Wulf visszatért a szobába. Kat és a nővér elvitték a babát, és vigyáztak rá, amíg Cassandra pihent. Csak akkor készültek fölkelteni az új anyukát, amikor eljön a következő szoptatás ideje. így legalább egy rövid ideig szundíthatott. – Csukd be a szemed! – szólalt meg Wulf. Cassandra egyetlen szó nélkül megtette, amit a férfi kért, és érezte, hogy valami megérinti a nyakát. Kinyitotta a szemét, és egy bonyolult mintázatú antik nyakláncot pillantott meg. Az ékszer díszítése 292

Pandora’s TeAm egyértelműen skandináv volt. Négy gyémántmetszésű, négyszögletű borostyánkőből állt. Középen egy kerek foglalatban szintén borostyán csillogott, amelyről egy kicsi vikinghajót formázó medál lógott le. Ez is borostyánból készült, és a megszólalásig hasonlított egy valódira, még a vitorlák is. – Gyönyörű. – Erikkel vettünk kettőt egy dán kereskedőtől Bizáncban. Mindkettőnket az otthonunkra emlékeztetett. Erik a feleségének ajándékozta, én pedig a húgomnak, Brynhildnek akartam adni. – És végül miért nem tetted? – Nem fogadta el. Túlságosan dühös volt rám amiatt, hogy nem voltam ott, amikor az apánk meghalt, és azért, mert rabló lettem. Azt mondta, soha többé nem akar látni, ezért elbujdostam, a nyakláncot pedig megtartottam. Akkor vettem ki a széfből, amikor Kattel visszamentünk a kardomért. A férfi bánata megindította Cassandrát. Az elmúlt hónapok alatt megtanulta, milyen sokat jelentenek Wulf számára a testvérei. – Sajnálom, Wulf. – Egy percig se sajnálj. Tetszik, ahogy a nyakadon áll. Mintha csak oda tervezték volna. – Végigfuttatta kezét a lány haján. – Szeretnéd, hogy átmenjek aludni a kanapéra? – Miért kérnélek ilyesmire? – Mintha azt mondtad volna korábban, hogy soha többé nem engedsz az ágyad közelébe. Cassandra halkan fölnevetett. – A felére sem emlékszem, mi mindent kiabáltam. – Semmi baj. Chris fölvette az egészet a szomszéd szobából az utókor számára. A nő eltakarta az arcát a kezével. – Remélem, csak viccelsz! – Hát, az igazat megvallva, nem. Cassandra végigfuttatta kezét a férfi selymes haján, és hagyta, hogy a tincsek kicsússzanak az ujjai között. 293

Pandora’s TeAm – Nos, most, hogy már túl vagyunk rajta, sokkal több mindent el tudok fogadni tőled. Szóval gyere, és ölelgess meg. Azt hiszem, rám fér. Wulf gyorsan engedelmeskedett. A nő hosszan, fáradtan sóhajtott, aztán álomba zuhant. Wulf olyan feszült figyelemmel nézte, mintha a szíve kellős közepében szeretné megőrizni testének forró lágyságát. Aztán megfogta a kezét. Hosszan tanulmányozta finom formáját. – Ne hagyj el, Cassandra – suttogta. – Nem akarom nélküled fölnevelni a fiunkat. De arra vágyakozni, hogy a felesége ne haljon meg, ugyanannyi eredménnyel kecsegtetett, mintha azért rimánkodott volna, hogy visszakapja a lelkét. Csütörtök reggel Wulf hamar fölébredt. Erik és Cassandra édesdeden szunyókáltak. De a férfi gondolatai olyan hevesen száguldoztak, hogy nem hagyták nyugodni egy percre sem. Fölkelt, magára kapkodta a ruháit, és elindult az utcán. Mivel ebben az órában még kevés apollita járkált az utcákon, nem kellett túlságosan sok gyilkos pillantást és gúnyos megjegyzést elviselnie. Tudta, hogy ahová indul, ott igazából semmi keresnivalója, de nem tudott megálljt parancsolni a lábainak. El kell köszönnie Dr. Lakistól. Furcsamód ő is tagjává vált a kis csapatnak az alatt a néhány hét alatt, amíg Cassandra és a baba egészsége fölött őrködött. Nem lakott messze Phoebe lakásától. Wulf bekopogott az ajtón, bár nem volt biztos a bebocsáttatásában. Tizenkét év körüli fiú nyitotta ki. – Te vagy Ty? – kérdezte a fiút, mert emlékezett rá, hogy Dr. Lakis ezen a néven emlegette a legidősebb fiát. – A mamám nem fog démonná változni. Nyugodtan békén hagyhatod. Wulf megrándult a dühös szavak hallatán. – Tudom, hogy nem fog. Csak egy percig szeretnék beszélni vele. – Millicent néni! – kiabált a fiú anélkül, hogy beengedte volna. – A Sötét Vadász beszélni akar a mamával! 294

Pandora’s TeAm Egy gyönyörű, körülbelül Chrisszel egykorú nő jött oda az ajtóhoz. – Mit akar tőlünk? – Beszélni akarok Dr. Lakisszal. – Meg fogja ölni! – kiabálta a kisfiú a háta mögött. A nő nem törődött vele, mit mond a fiú. Hunyorogva hátrébb lépett, és beengedte a vendéget. Wulf a megkönnyebbüléstől nagyot sóhajtott. A nő a folyosóról balra nyíló hálószobához vezette. Az ajtón belépve öt kisgyerek és egy, Millicenttel egykorú nő fogadta őket. Dr. Lakis az ágyon feküdt, de Wulf alig ismerte föl. A fiatal, életvidám nő, aki segített Cassandrának világra hozni a gyermeküket, most legalább ötvenévesnek látszott. Millicent kitessékelte a gyerekeket és a másik nőt a szobából. – Öt percet kapsz, Sötét Vadász. Szeretnénk minden megmaradt percet vele tölteni. Wulf bólintott, és amikor végre kettesben maradtak, odatérdelt a betegágy mellé. – Mit keres itt, Wulf? – kérdezte Dr. Lakis. Ez volt az első alkalom, hogy kimondta a keresztnevét. – Igazából nem is tudom. Csak újra köszönetet akartam mondani. A doktornő könnyáztatta szemmel hunyorgott, és mintha újabb tíz évet öregedett volna hirtelen. – Nem ez a legrosszabb része – suttogta. – Az csak később jön, amikor a testünk elporlad, és még mindig életben vagyunk. A szerencsésebbeknek hamarabb szétesnek a belső szervei, és meghalnak. Másképp órákig tart, és elviselhetetlenül fájdalmas a folyamat. Szavai éles tőrként hasítottak Wulfba, mert elképzelte, amint Cassandrának is át kell majd élnie mindezt. A fájdalmat, amely még annál is szörnyűbb, mint amit Erik születése közben érzett. – Nagyon sajnálom. Dr. Lakis nem hatódott meg a férfi szavaitól. – Felelne egyetlen kérdésemre? – Kérdezzen bármit. A nő fáradt fényű tekintete az övét kereste. – Most már megérti? 295

Pandora’s TeAm Wulf bólintott. Igen, tudta, min mennek keresztül, és megértette, hogy a démonok miért választják a másik utat. Ki ítélné el őket érte? Dr. Lakis kinyújtotta felé a kezét, és megérintette. – Remélem, a fiának nem kell ezt átélnie. Tényleg nagyon remélem. Az ő és a maga érdekében. Senkinek nem szabadna így meghalnia. Az égvilágon senkinek. Wulf a kezét bámulta, amelyen addigra ráncok és májfoltok jelentek meg. Azon a kézen, amely oly finom és ápolt volt még pár órája. – Tudok tenni önért valamit? – kérdezte. – Gondoskodjon a családjáról, és ne hagyja Cassandrát egyedül meghalni. Nincs borzasztóbb, mint társak nélkül végigmenni mindezen. A családtagjai ekkor visszatértek a szobába. Wulf felállt, és elindult kifelé, hogy az asszony a szerettei körében tölthesse a rá váró rövid időt. Amikor az ajtóhoz ért, Dr. Lakis utána kiáltott. – Ha szeretné tudni, Wulf, a keresztnevem Maia. – Jó utat magának, Maia – búcsúzott Wulf. A hangja érdes volt az elfojtott érzelmektől. – Remélem, az istenek sokkal irgalmasabbak lesznek magához a következő életében. Ty zokogva az anyja karjaiba vetette magát. Ez volt az utolsó jelenet, amely az ajtó csukódása előtt Wulf elé tárult. A viking elindult a saját lakásuk felé. Mire odaért, minden dühe elpárolgott. Belépett a szobájukba, és látta, hogy Cassandra az ágyon alszik Erikkel az oldalán. Gyönyörűek voltak így együtt. A felesége szépséges fiatal nő, aki előtt még ott kellene, hogy álljon az élet. A kisbabájának meg kellene ismernie az édesanyját. És főként Wulfnak van szüksége rá. Nem lehet, hogy így érjen véget az élete. Egyszerűen nem. Nem engedheti. Magához ragadta a mobilját, és visszament a nappaliba. Acheront tárcsázta. Meglepetten hallotta, hogy Ash már egyetlen csengés után fölveszi. – Visszatértél? – Minden jel arra mutat. 296

Pandora’s TeAm Wulf figyelemre sem méltatta a szokásos gunyoros hangnemben adott választ, és azonnal a tárgyra tért. – Képzeld, mi történt, mialatt odavoltál. – Tudom, Wulf – felelte Ash együtt érzőn. – Gratulálok a házasságodhoz és a kis Erikhez. Wulf lélegzete egy pillanatra kihagyott a fia neve hallatán. Nem bajlódott vele, hogy megtudakolja, Ash vajon honnan értesült az eseményekről. Úgysem árulná el. Mindenki tudja, hogy a pasi egy csodabogár. – Van bármiféle mód... – Wulf még ahhoz sem érzett elég erőt, hogy föltegye a kérdést, van-e bármi reményük a közös jövőre. – Még nem vagy kész a válaszra. Wulf majd felrobbant a dühtől. – Az isten verje meg, Ash! Mi a francot értesz azalatt, hogy nem vagyok kész? – Ide figyelj, Wulf – felelte amaz olyan hangon, mintha csak egy hisztis gyereket igyekezne megnyugtatni. – Hallgass a szavaimra. Néha ahhoz, hogy elérjük azt, amit a legjobban szeretnénk, fel kell áldoznunk mindent, amiben hiszünk. Te erre még nem vagy készen. Wulf szorosabban megmarkolta a telefonját. – Sejtelmem sincs, mi a fenéről hadoválsz. Miért nem vagy képes soha normálisan válaszolni egy egyszerű kérdésre? – Ha egyszerű kérdést teszel föl, egyszerű választ fogsz kapni. Amit te akarsz megtudni, történetesen rettentő bonyolult. Megtetted, amit Artemisz akart tőled. Tovább vitted a vérvonaladat és a bátyádét is. – Akkor miért nem hallom a boldogságot a hangodban? – Nem örülök, amikor azt kell látnom, hogy valakit kihasználnak. Tudom, hogy milyen fájdalmak gyötörnek. Tudom, hogy dühös vagy. Megértem. Minden okod megvan rá, hogy a lelkedben háborgó érzéseket átérezd. De ez még nem minden. Ha kész leszel rá, megválaszolom a kérdésedet. És az a szemétláda képes volt letenni a telefont. Wulf csak állt a telefonnal a kezében, és most még inkább úgy érezte magát, mint akit elárultak. Legszívesebben kiontotta volna Ash vérét, 297

Pandora’s TeAm de még inkább Artemiszét és Apollónét. Hogy merészelnek így játszadozni vele, mintha csak egy érzéketlen tárgy lenne! A hálószoba ajtaja hirtelen kinyílt, és megjelent Cassandra. – Helló – köszöntötte a férjét. Láthatóan nagyon fáradt volt. – Aludnod kellene. – Neked is. Megijedtem, amikor fölébredtem, és nem voltál ott velem. Minden oké? Valami oknál fogva mindig minden oké volt, amikor az asszonya ott volt a közelében. Ezért is volt olyan nehéz Wulfnak elviselni mindazt, amin most keresztülmennek. Megpróbálta maga elé képzelni, milyen lesz, amikor fogja a nő kezét, aki a szeme láttára öregszik egyre gyorsabban. Milyen lesz tehetetlenül figyelni, amint a teste porrá omlik... A szomorúság olyan élesen hasított belé, hogy alig tudta megállni, hogy ne mutassa ki. Hogy ne kiabáljon hangosan, egészen addig, míg a haragja megrázza az egész Olümposzt. Nagyon vágyott a nőre. Annyira szeretett volna belémártózni ebben a percben, hogy maga is alig hitte el, hogy ilyen erős sóvárgás létezhet. De még korai volt. Cassandrának még mindig fájdalmai voltak a szülés következtében. És akármennyire hiányzott neki a fizikai kapcsolat nyújtotta vigasz, sohasem lenne ilyen önző. Cassandra e percben nem számított rá, hogy Wulf felkapja, és a háta mögötti falhoz támasztva eszeveszetten csókolni kezdi. Mégis így történt. A férfi ajka az övére tapadt, és olyan hévvel csókolta, mint akinek soha többé nem lesz erre lehetősége. Elakadt a szava, és magába itta az ő bátor harcosának az illatát. Hagyta, hogy a férfi ölelő karjai elrepítsék az elkerülhetetlen valóság elől. Tudta, hogy a férfinak szüksége van rá, de sohasem vallaná be. Ezt is pontosan tudta. Túl erős volt hozzá, hogy valaha beismerje, neki is vannak gyengéi. Például az, hogy fél. De hiszen ki ne félne? Egyikük sem tudta, vajon a fiuk emberi lény vagy apollita. Az előzetes teszt nem hozott egyértelmű eredményt. És leghamarabb három hónap múlva végzik el újra a vizsgálatot, hogy kiderüljön, melyik gének dominánsak benne. 298

Pandora’s TeAm Bármire jutnak is az orvosok, az biztos volt, hogy Wulfnak egyedül kell majd Erik igényeit kiszolgálnia. A férfi elhúzódott Cassandrától. De az megfogta a kezét, és bevezette a hálószobába. Leültette az ágyra, aztán ráparancsolt, hogy dőljön hátra. – Mire készülsz? – kérdezte Wulf. Cassandra kinyitotta a cipzárt a nadrágján. – Ez után a rengeteg évszázadnyi tapasztalat után már igazán megtanulhattad volna felismerni, amikor egy nő megpróbál elcsábítani. A férfiassága egyenesen a nő kezébe szökkent. Cassandra lefelé végigfuttatta a kezét rajta. Már merev volt, és gyöngyözött. A nő végigsimította a csúcsát, és élvezte, ahogy az ujjbegyeit bevonja a férfi nedve. Wulf nem kapott levegőt, az asszonyát figyelve. Az arcát a két kezébe fogta, mialatt Cassandra előrehajolt, hogy forró szájával kényeztetni kezdje. A férfi kapkodva vette a levegőt, és magába itta a látványt, ahogy a nő nyelve végigsimítja a vesszejét, és a heréit finoman a markába fogja. Csodálatos érzés volt olyasvalakivel szerelmeskedni, aki ilyen jól ismeri. Aki emlékszik rá, hogyan érintse meg, hogyan becézze, hogy a legnagyobb élvezetet nyújthassa neki. Valakivel, aki emlékszik a létezésére. A hosszú évszázadok folyamán csak idegenek értek hozzá. Egyik alkalommal sem érezte ugyanezt. Egyikük sem tudta felolvasztani a szíve belsejében az örökre jéggé dermedt részt. Egyikük érintése nyomán sem gyengült el ennyire. Csak Cassandra volt ilyen hatással rá. A nő érezte, hogy nyelve minden egyes gyöngéd mozdulatára egyre jobban elnyugszik a férfi teste. Egészen addig, míg hirtelen vad morranással a csúcsra ért. Miután teljesen kielégült és elernyedt, Wulf még mindig finoman zihálva feküdt az ágyon. Becsukta a szemét, miközben a nő lovagló ülésben az ölébe telepedett, és a fejét a mellkasára hajtotta. A férfi átfogta a karjaival, Cassandra pedig hallgatta a szíve dörömbölését. 299

Pandora’s TeAm – Köszönöm – szólalt meg Wulf gyöngéden, és megsimította a nő haját. – Szívesen. Jobban érzed már magad? – Nem. – Pedig én mindent bevetettem. Wulf keserűen fölnevetett. – Nem rólad van szó, drága. Egyáltalán nem a te hibád. Ebben a pillanatban Erik sírni kezdett. Wulf megigazította a nadrágját, Cassandra pedig fölvette a babát, és megvigasztalta. Wulf figyelte, amint asszonya fölemeli az ingét, hogy megszoptassa a gyereküket. Elbűvölve meredt a jelenetre, amely lelke minden férfias vadságát ellágyította. íme, a felesége és a fia. Ősapának érezte magát velük. Védelmezőnek. Olyannak, aki bárkire kíméletlenül lecsap, aki fenyegetni merészeli bármelyiküket. Leült az ágyra, és átölelte Cassandrát, mialatt a babát etette. – Elkezdtem lefagyasztani a tejemet ma reggel – jegyezte meg csöndesen Cassandra. – Miért? – Eriknek. Dr. Lakis azt mondta, hogy anyatejjel kell táplálni hathónapos koráig. Az apolliták találták ki ezt a módszert, mert nagyon sokuk nem éri meg azt az időt, amikor a gyereküket már el lehet választani. – Ne csináld – suttogta Wulf a nő homlokának, mert nem bírta elviselni a gondolatot, hogy meg fog halni. – Gondolkoztam rajta. Rengeteget. – És? – Azt akarom, hogy démonná változz. Cassandra hátradőlt, és rémült pillantással nézett föl rá. – Wulf! Komolyan mondod? – Igen. Teljesen ésszerű megoldás. Úgy... – Nem tudom megtenni – vágott közbe Cassandra. – Dehogynem. Csak annyit kell tenned... – Hogy ártatlan embereket öljek meg – folytatta a gondolatot elborzadt arccal Cassandra. – Nem fog menni. – Phoebe sem öl meg senkit. 300

Pandora’s TeAm – De olyasvalaki táplálja, aki viszont igen. Phoebe kénytelen annak a férfinak a vérét szívni. Nem akarom bántani, de egy patkány. Arról nem is beszélve, hogy már nincs meg a fogam, amivel megtehetném. De ha nem így lenne, akkor is Urian a legutolsó lény a világon, akibe hajlandó lennék beleharapni. És ha már itt tartunk, ne feledkezzünk el arról sem, hogy te és az összes haverod utánam veti magát, ha kiteszem a lábam Elysiából, hogy rendes kaját szerezzek magamnak. – Nem fognak rád vadászni – felelte Wulf nyomatékkal. – Nem engedem. Mellettem biztonságban lennél, Cassandra. Esküszöm. A pincében maradhatnál velem. Senkinek sem kell tudni róla. A nő arca ellágyult. Finom, forró tenyerét a férfi mellkasára helyezte. – Én tudnék róla, Wulf. Erik is. Chris... – Kérlek, Cassandra – könyörgött a férfi, és lelki szemei előtt megjelent Dr. Lakis és a gyors leépülése. A szívszakasztó látvány. A nő szeméből sugárzó fájdalom. – Nem akarom, hogy meghalj. Főleg nem úgy... – Én sem akarok meghalni – vágott közbe megint a nő. – Ezt el kell hinned. – Akkor harcolj értem. Harcolj Erikért. Cassandra egész testében összerándult. – Ez nem fair. Egy csöppet sem vágyom jobban rá, hogy meghaljak, mint amennyire te kívánod a halálomat, de amit kérsz, lehetetlen. Mindennek ellentmond, amiért eddig harcoltál, és amiben eddig hittél. Meggyűlölnél. – Sohasem tudnálak gyűlölni. A nő hitetlenkedve csóválta a fejét. – A válóperes ügyvédek tele vannak olyan ügyfelekkel, akik az esküvőjük napján ugyanezt hitték a feleségükkel kapcsolatban. Vajon mit éreznél egy év múlva, miután már kioltottam pár ártatlan életet? Wulf nem akarta végiggondolni a választ. Csak saját magukra tudott gondolni. Egyszer az örökkévalóságban önző akart lenni. A pokolba a világgal! Tizenkétezer éve védelmezi az embereket. Csak egyetlen év boldogság; ez volt minden, amire vágyott. Olyan nagy kérés ez azok után, amit az emberi faj érdekében cselekedett? 301

Pandora’s TeAm – Legalább gondolkozol rajta a kedvemért? – kérdezte végül csöndesen, még ha tudta is, hogy a nőnek igaza van. Vigyázz, mire áhítozol, mert a végén még megkapod! Talon szavai visszhangzottak a fülében. – Oké – suttogta Cassandra, de abból, ahogyan kimondta a szót, Wulf tudta, hogy nem igaz. Mindketten összerezzentek, amikor a telefon megcsörrent. Wulf arra gondolt, biztosan Ash lesz az, mert a telefon nem írta ki a hívót. Elővette a zsebéből a mobilt, és fölvette. – Helló, Viking! A vér megfagyott az ereiben, mert fölismerte a vaskos görög akcentust, amelyre túlságosan is jól emlékezett. – Stryker? – Pontosan! Szuper. Büszke vagyok rád. – Honnan szerezted meg a számomat? Ha Urian árulta el, hát isten bizony kitépi azt a randa démonszívét, és megeteti vele. – Izgalmas kérdés, igaz? Várj, segítek. Nagyon jót fogócskáztunk a város körül. De megvannak az informátoraim. Szerencsére az egyikük itt lakik a városban. – Ki az? – kérdezte Wulf. Stryker tréfásan cicegve fenyegette a vonal túlsó végén. – Majd meghalsz a kíváncsiságtól, igaz? Jó lenne megtudni, vajon ki vendégeskedik nálunk? Mi a szándékom? Vajon megölöm a túszunkat? – Egy pillanatra megállt és fölnevetett, mint aki hallatlanul jól szórakozik. – Nos, megkegyelmezek, nem csigázlak tovább. Szerintem elég okos vagy hozzá, hogy rájöjj, mi a célom. – Nem kapod meg Cassandrát! Nem érdekel, kit tartasz fogva! – Ó, szó sincs róla, hogy Cassandrát szeretném megkapni, Viking! Használd az eszedet! Néhány hét múlva neki úgyis vége. A fiadat akarom, mégpedig most azonnali – A rohadt életbe! A démon megint belecicegett a kagylóba. – Ez az utolsó szavad? Arra nem is vagy kíváncsi, kinek a lelkét fogom megcsípni magamnak? 302

Pandora’s TeAm A legkevésbé sem volt rá kíváncsi, ha a mérleg másik serpenyőjében Cassandra és a fia volt. így semmi sem számított. Senki a világon nem volt számára fontosabb. De ettől függetlenül tudnia kellett. – Ki a foglyod? A telefon túlsó végén süket csönd támadt egy időre. Közben Wulf visszatartotta a lélegzetét. A túsz nem lehet sem Cassandra, sem Erik, és Chris sem. Vajon ki az, akire nem gondolt? A válasz hallatán kiment az erő a lábából. – Wulf? Cassandra apjának a hangja volt.

303

Pandora’s TeAm

16. fejezet Wulf letette a telefont. A gondolatai össze-vissza száguldoztak. Cassandrára nézett, aki holtsápadt volt. – Mit mondott? Egy pillanatra fölmerült benne, hogy nem kellene elárulnia az igazságot, de nem volt képes hazudni. A kapcsolatuk ennél sokkal többet ért. Sohasem titkolt semmit Cassandra elől, és ezt nem is most készült elkezdeni. Joga van hozzá, hogy megtudja, mi történt. – Stryker csak Erikért cserébe hajlandó szabadon engedni apádat. Ha nem megyünk bele, apád meghal. Azt nem mondta ki, hogy Cassandra édesapja valószínűleg így is, úgy is meghal. Tekintetbe véve mindazt, amit Strykerről tudott, ez aligha lehetett kétséges. Bár talán Urian segíthet megmenteni Jefferson Peters életét, hiszen neki komoly érdekei fűződnek a férfi egészségéhez. Cassandra a szája elé kapta a kezét. A szeme tágra nyílt, és rettegés sugárzott belőle. – Mit tegyünk? Nem hagyhatom, hogy megölje az apámat! De az is biztos, hogy nem kapja meg a kisfiamat! Wulf felállt, és nyugodt hangon kezdett beszélni, hogy ne fokozza a nő rémületét. Épp elég volt Cassandra számára, hogy a saját és Erik egészsége miatt aggódjon. A többi legyen Wulf dolga. – Csak egyetlen dolgot tehetünk. Meg fogom ölni Strykert. Nem úgy tűnt, mintha Cassandra üdvözölné az ötletet. – Már megpróbáltuk. Nem emlékszel? És nem valami nagy eredménnyel. Úgy rémlik, mintha ő és az emberei súlyos csapást mértek volna rád, a vérvadászokra és Corbinra. – Tudom, de a vikingekről tudnod kell, hogy remekül ki tudjuk használni a meglepetés erejét a támadásaink során, és ahhoz is értünk, hogyan zavarjuk össze az ellenfeleinket. Nem fog arra számítani, hogy támadok. 304

Pandora’s TeAm – Dehogynem. Nem hülye, és tudja, kivel van dolga. – Akkor szerinted mit kellene tennem? – kérdezte a férfi csalódottan. – Azt akarod, hogy nyomjam a kezébe Eriket, aztán bon appétit? – Nem! – Akkor oszd meg velem is, ha van más megoldási javaslatod. Cassandra kétségbeesetten próbált kiötölni valamit. De a férfinak igaza van. Nincs más választásuk. Ha el tudnák érni Uriant, ő talán tudna segíteni, de jó néhány napja elment valahová, és senki, még Phoebe sem tudott róla semmit. – És hol és mikor készülsz találkozni vele? – kérdezte Cassandra. – Ma este az Infernóban. – Addig még kitalálunk valamit. Wulf reménykedett benne, hogy így lesz. Az alternatíva elfogadhatatlan volt számára. – Megyek és segítek. Wulf és Kat rámeredt Chrisre. Világosan látszott, hogy őrültnek tartják. – Mit akarsz azokkal, Chris? – kérdezte Wulf. – Labdázni készülsz? Chris megbántódott. – Nem vagyok kisgyerek, Wulf! Nagyon is jól tudom, hogyan kell harcolni. A francba is, hány éven keresztül csatároztam ellened? – Oké, de én sohasem ütöttelek meg igazán. Chris erre még sértődöttebben nézett. Kat megveregette a fiú karját. – Egy percig se aggódj, Chris. Abban a pillanatban, amikor egy Sony PlayStation megtámadja a földet, és elpusztítással fenyegeti, már hívunk is! Chris gyűlölködve felkiáltott: – Vajon mi a fenének töröm magamat? Wulf mély levegőt vett, miközben felcsatolta a kardját. – A te feladatod lesz, hogy vigyázz Cassandrára és Erikre. Rád itt van szükség, fiam. – Persze, persze. Már megint abszolút fölösleges vagyok. Wulf megragadta Christ a nyaka hátsó részén, és közel húzta magához: 305

Pandora’s TeAm – Te sohasem vagy fölösleges számomra. Soha többé nem akarom ezt hallani a szádból. Hallod? – Oké! – Chris megenyhült, de megpróbálta lerázni Wulf kezét magáról. – Azért a gyerekgyártó képességeim még az új örökös mellett sem veszítették el a fontosságukat, igaz? Wulf összekuszálta a haját, aztán Kathez fordult. – Kész vagy? – Azt hiszem. Szerintem rögtön menekülni fognak előlem, amint meglátnak. – Remek. Zavarjuk össze őket. Amíg azért aggódnak, hogy kárt ne tegyenek benned, és addig aligha tudnak arra is koncentrálni, hogy engem darabokra szaggassanak. – Klassz elgondolás. A férfi elindult az ajtó felé, de Cassandra megállította. Magához húzta, és szorosan átölelte. – Térj vissza hozzám, Wulf! – Pontosan erre készülök. Csak Isten és Odin akaratán múlik. A nő megcsókolta, aztán eleresztette. Wulf még egy utolsó pillantást vetett a feleségére és a kisfiúkra, aki mélyen aludt, és a legkevésbé sem érdekelte, mi történik. Fogalma sem volt róla, hogy ha Stryker eléri, amit kitervelt, ő meg fog halni, és elérkezik a világvége. Wulf örült volna neki, ha ő is ilyen ártatlan lenne. De erről szó sem lehetett. Fontos elvégzendő feladat várt rá. És túlságosan sok volt a veszítenivalója, ha nem sikerül a küldetése. Az agya egyik szegletében folyamatosan ott dörömbölt a kérdés... Vajon Stryker hogy szerzett tudomást arról, hogyan foghatja el Cassandra apját? Lehet, hogy Urian árulta el őket? Vajon megtette volna? Szerette volna hinni, hogy mindez csak véletlen egybeesés. Lényének másik fele viszont egyfolytában azon tűnődött, vajon lehetséges-e ekkora pálfordulat. Urian valóban megváltoztatta-e a véleményét, és valóban nem támogatja tovább Strykert? Mégiscsak az apja... 306

Pandora’s TeAm Kattel együtt kimentek az ajtón, és a főbejáratnál összetalálkoztak Phoebével. Egy nyakláncot tartott a kezében, amelyet Kat nyaka köré illesztett. – Ezzel ki tudjátok majd nyitni az ajtót, miután visszatértek. Nem tudok kapcsolatba lépni Uriannel, és ez borzasztóan aggaszt. Csak azon imádkozom, nehogy rájöjjenek, hogy segít nekünk. – Minden rendben lesz, Phoebe – nyugtatgatta Kat. – Hidd el, Urian remek színész. Engem például tökéletesen meg tudott róla győzni, hogy egy nagy seggfej. Biztos vagyok benne, hogy az apját is meg tudja vezetni. Phoebe sértődött arcot vágott. – Csak vicc volt, Phoebe – mondta neki Kat. – Nyugodj meg! Phoebe megrázta a fejét. – Hogy tudsz ilyen közömbös lenni, amikor ilyen nagy a tét? – Tőletek eltérően, én tudom, hogy túl fogom élni az éjszakát, vagy így, vagy úgy. Amíg a Föld nem zúzódik ízzé-porrá, vagy nem szabdalnak darabokra, nem forog veszélyben az életem. Az egyetlen félelmem éppenséggel ti vagytok. – Akkor mindig bizonyosodj meg arról, hogy a közeledben vagyoke. – Wulf csak félig viccelt. – Szükségem van egy teflonbevonatú páncélra. Kat rámutatott a kijáratra: – Persze, persze! A nagy viking oltalmazó megbújik a hátam mögött! Hiszem, ha látom! Wulf mutatta az utat kifelé a városból, egészen a felszínig. Az autót, amellyel érkeztek, gondos kezek egy közeli barlangban rejtették el a többi jármű között, amelyeknek az volt a célja, hogy azok az apolliták, akik a démonná válást választották, könnyebben kapcsolatot létesíthessenek a halandók birodalmával. Felemás érzés volt, de ebben a pillanatban Wulf leginkább hálát érzett, amiért a közösség ilyen szépen „gondoskodik” a démonjaikról. Megkezdődött a tavaszi olvadás, ezért a talaj már nem volt annyira fagyos, mint amikor ideérkeztek. 307

Pandora’s TeAm Shanus jó néhány kulcsot a kezébe nyomott, hogy választhasson a kocsik közül. Vajon melyik a legmegfelelőbb a gyors feladathoz? Egy tengerészkék Mountaineerre esett a választása. Először Kat szállt be. Wulf alaposan megnézte az utat, amelyen idefelé jöttek, és a gondolatai visszatértek a családjához. – Minden rendben lesz velük, Wulf. – Hát persze – suttogta a férfi. Tudta, hogy így lesz. Hiszen ő maga fog gondoskodni róla. O is beszállt a kocsiba, és elindultak visszafelé a városba. Először a házánál akartak megállni. Vagy annál, ami maradt belőle. Teljesen föl akart fegyverkezni ehhez a csatához. Több mint egy órát utaztak, mire odaértek a birtokra. Wulf ráhajtott a feljáróra, aztán habozott egy darabig. A csatának semmi nyoma nem maradt. A garázsa és minden ablak érintetlen volt. Még a főkapu is állt. – Stryker újraépíttette? – fordult Kathez. Az harsány kacajjal válaszolt: – Nem az ő stílusa az ilyesmi. Elhiheted. Sohasem hozná helyre a kárt, amit okozott. Fogalmam sincs, mi történt itt. Talán a Fegyvernökök Tanácsa? – Nem. Ok semmit sem tudnak az egészről. Wulf kinyitotta a lakatot a főkapun, aztán lassan átgurultak a ház elé, a legrosszabbra fölkészülve. Amikor odaértek, Wulf lába a földbe gyökerezett. A ház mellett mozgó árnyékokra lett figyelmes. A tó felől sűrű köd kavargott. A férfi lekapcsolta a világítást, hogy ne rontsa tovább a látási viszonyokat, és kezét az ülése alatti behúzható pengéjű kard markolatára tette. Három nagyon magas, tetőtől talpig feketébe öltözött férfi közeledett feléjük lassan, gőgös léptekkel. Mint akik hallatlanul ráérnek. Mindhárman egyformán erőteljesek voltak, és minden pórusukból áradt a harcolni vágyás. Szőke hajuk messziről világított. – Maradj itt – utasította Wulf Katet, és kiugrott a kocsiból. 308

Pandora’s TeAm A köd örvénylett a közeledők teste körül. Az egyikük nem volt magasabb 185 centinél. Nadrágot, pulóvert és egy gyapjúkabátot viselt. A kabát egyik szárnya kissé ki volt nyitva, és szabadon hagyott egy görög mintára készült antik kardot. A középső férfi öt centivel magasabb volt a társánál. Rajta is gyapjúnadrág volt, pulóver és egy hosszú fekete bőrkabát. A harmadikuk haja rövidre volt vágva, és egy kicsit sötétebb árnyalatú volt a másik kettőénél. Két fonat hullott alá a bal homlokáról. Fekete motoros bőrruhát viselt. Wulf ekkor hirtelen ráismert. – Talon? A motoros szája széles vigyorra húzódott. – Hát, annak alapján, ahogy azt a kardot tartod, Viking, nem tudtam volna megjósolni, vajon időben megismersz-e, vagy sem. Wulf nevetett, ahogy régi barátja még közelebb lépett. Csaknem egy évszázada nem találkoztak. Boldogan megrázta a kelta kezét. Aztán a középen álló férfihoz fordult. Emlékezett rá, hogy már vele is találkozott korábban, amikor egy rövid időt töltött New Orleansban Mardi Gras idején, több mint száz éve. – Kyrianosz? – kérdezte. Az ókori görög generális nagyon sokat változott az óta az alkalom óta. Akkor egészen rövidre volt nyírva a haja, és szakállt hordott. Most a válláig értek a fürtjei, és az arca simára volt borotválva. – Örülök, hogy újra találkozunk – üdvözölte Kyrianosz, és megrázta a kezét. – Ez pedig a barátom, Makedóniai Iulianosz. Wulf hírből már ismerte a harcost. Ő volt Kyrianosz tanítómestere. Tőle tanult mindent, amit a harcról és a küzdelemről tudott. – Örülök, hogy megismerhetlek. És mi a fenét csináltok itt ti hárman? – Ők a hátvédeid. Wulf hátrafordult a hang hallatán, és szembe találta magát Acheron Parthenopaeusszal, aki most csatlakozott hozzájuk. Nem tudta eldönteni, mi lepte meg a legjobban, az, hogy itt összefutott a csapattal, vagy pedig a kisbaba tarkójának látványa. Ash egy kenguruban cipelte a mellkasán. 309

Pandora’s TeAm Leesett állal kérdezte: – Ez a te gyereked, Kyrianosz? – Á, dehogy – válaszolt amaz. – Én biztosan nem hoznám el így Marissát. Amanda először kiherélne, aztán pedig simán megölne, ha csak eszembe jutna, hogy egy ilyenbe belegyömöszöljem a gyereket. – Azzal Acheron felé bólintott. – Ashé. Wulf mindkét szemöldöke jócskán felszökött. – Lucy – szólalt meg Ricky Ricardo hangját utánozva –, van némi mögmagyaráznivalód! Ash felmordult. – Stryker nem hülye. Az ötlet, hogy egy játék babával fölszerelkezve mégy be, nem működőképes, bármennyire jó is. Stryker azonnal megérezné a műanyagszagot. Megfordította Wulf felé a Snugli hordozót, hogy ő is láthassa benne a kicsi, fekete hajú kisbabát. – Így aztán hoztam neked egy valódi babát. – És mi lesz, ha baja esik? A baba tüsszentett. Wulfnak félre kellett ugrania, mert a kicsi orrlyukaiból lángok csaptak fel, és majdnem megperzselték a lábát. – Bocsánat – szólalt meg a baba éneklő hangsúllyal. – Majdnem Sötét Vadász sültet gyártottam belőled, ami nagy kár lenne, mert nincs nálam szósz. – A bébi hátrahajtotta a fejét, hogy fölnézzen Ashre. – Tudod, a sült Sötét Vadász nem jó magában. Mindig kell mellé... – Sim – dorgálta halkan Ash, és lecsatolta a hordozót a melléről. A baba újra ránézett. – Ó, elfelejtettem, akri. Bocsánat! Gooáááá, gooááá. Wulf megvakarta a fejét: – Hát ez meg mi? – Már megmondta, hogy Simi a babája... démon. Mind az öten egyszerre fordultak arrafelé, ahonnan a mély, baljós hang érkezett, amelyet erős görög akcentus színezett. Egy újabb férfi lépett elő az árnyékból. Majdnem olyan magas volt, mint Acheron, a haja fekete, a szeme pedig világítóan kék. Ash fölemelte a szemöldökét. 310

Pandora’s TeAm – Hát mégis eljöttél, Z. Örülök, hogy úgy döntöttél, részt veszel a koktélpartin. Zarek horkantott. – Hogy a pokolba ne jöttem volna? Semmi értelmes tennivalóm nem volt. Itt pedig valószínűleg belerúghatok pár seggbe, és pár patkány nevét fölírhatom a listámra. Nem mintha érdekelne a nevük. Csak arra vágyom, hogy pár szemetet kinyírhassak. – Tehát te vagy Zarek – szólalt meg Wulf, és alaposan végigmérte a rossz hírű, korábbi Sötét Vadászt, aki annak idején Fairbanksben, Alaszkában élt száműzetésben. Mérhetetlenül kellemetlen természete minden szavából sütött, és ez abból is nyilvánvalóan látszott, ahogyan a száját folyamatosan megvető fintorra húzta. Billy Idol és Elvis kutyafüle volt hozzá képest. – Igen – felelte Zarek, és a mosolya még gúnyosabbá vált. – Mindjárt megfagyok, úgyhogy gyorsan tudjuk le ezt a mi kis légyottunkat, öljünk meg pár seggfejet, hogy minél hamarabb visszamehessek a tengerpartra, mert ott a helyem. – Miért jöttél el mégis – kérdezte Talon –, ha ennyire utálsz itt lenni? Zarek finom mozdulattal jelezte, hová kívánja Talont, aztán a szemöldökét végigsimította a középső ujjával, amelyen egy nagy, hegyes fémkarmot viselt. – Astrid azt akarja, hogy szerezzek barátokat. Fogalmam sincs, minek. Ez is a szokásos furcsa női ötletek egyike. Megpróbál társasági lénnyé varázsolni. Ash e szavak hallatán harsány hahotára fakadt. Zarek sokatmondó pillantása jelezte, hogy maga is igen szórakoztatónak találja az elképzelést. – Egy szót se szólj, kérlek, ó Nagy Ash! Elsősorban éppen te voltál az, aki ebbe belerángatott. Aztán Zarek a lehető legváratlanabb dolgot cselekedte; lehajolt, és megpaskolta a baba állát. – Hogy s mint, Simike? A bébi boldogan ugrándozott föl s le a hordozóban. – Szuperül. Hoztál fagyasztott babot Siminek? Hiányoznak azok az idők, amikor Alaszkában voltunk. Nagyon király volt! 311

Pandora’s TeAm – Most nincs idő az evésre, Sim – figyelmeztette Ash. A baba kinyújtotta rá a nyelvét. – Akkor utána megehetem a démonokat? – Amelyiket te kapod el, azt igen – Ígérte Ash, mire Wulf elkezdett azon töprengeni, vajon mi mindent tudhat a démonokról, amit nem hajlandó megosztani velük. – Ez meg mit jelentsen? – Zarek mintha olvasott volna Wulf gondolataiban. – Már megint titokzatoskodsz? Ash ravaszkásan nézett rá. – Mint mindig. Zarek fölháborodva fölhorkant. – Én személy szerint úgy gondolom, jogos lenne, ha mi négyen fognánk magunkat, és addig ütlegelnénk ezt a srácot, amíg észhez nem tér. Kyrianosz elgondolkodva vakargatta az állát. – Mondasz valamit... – Ne is álmodjatok róla! – felelte Ash bosszúsan. Aztán Wulfhoz fordult. – Szedjük össze a fegyvereidet. A találkozóról nem kellene lekésned. Wulf még megállt egy pillanatra Ash mellett. – Köszönöm, hogy eljöttetek. Ash biccentett a fejével, és elindult, miközben a démonbébit ölelgette. Wulf visszament a kocsijához, hogy Katet is magával hozza, de a lány eltűnt. – Kat! – kiabálta a férfi. – Kat! – Mi a baj? – kérdezte Talon, miközben a társaival csatlakoztak Wulfhoz a kocsinál. – Nem láttátok azt a nőt, akivel érkeztem? Mindnyájan a fejüket ingatták. – Milyen nő? – kérdezte Talon. Wulf a homlokát ráncolta. – 190 cm magas és szőke. Lehetetlen, hogy köddé... – elhallgatott, miután még egyszer átgondolta az állítást. – Na, mindegy, egyike azon kevés személyeknek, akik csak úgy egyszerűen, puff!, már el is tűnnek. 312

Pandora’s TeAm – Ő a feleséged? – kérdezte Kyrianosz. – Nem. Artemisz egyik szolgálólánya. Segített nekünk. Ash hitetlenkedett. – Artemisz sohasem vesz maga mellé olyan koriszt, aki magasabb nála. Nekem elhihetitek. Nem hagyja, hogy egy nő lenézzen rá. Wulf pillantásából világosan látszott, hogy félelem hullámzott át az elméjén. – Remélem, nincs igazad. Mert ha igen, Kat egész végig Strykernek dolgozott, most pedig valószínűleg éppen elszaladt, hogy tudósítsa a mi kis meglepi bulinkról. Ash egy kissé fölszegte a fejét, mint aki valami távoli neszre fülel. – Nem érzékelem a jelenlétét. Mintha nem is létezne. – És akkor szerinted mi a helyzet? – kérdezte Kyrianosz. Ash kivette a babát a hordozóból, mert elkezdte rugdosni a combját, és a csípőjére ültette. A baba a férfi hajfonatával játszott, aztán rágcsálni kezdte. Wulf felvonta a szemöldökét. Ha nem tudta volna, hogy ez aligha lehetséges, meg lett volna győződve róla, hogy a gyerek szájában tépőfogak villognak. – Fogalmam sincs, mit gondoljak. – Oda sem figyelve, tűnődve elhúzta a haját a baba kezéből. – A leírás alapján ez a Kat lehet apollita, de démon is. – Viszont képes napközben is fényre menni – szólt közbe Wulf. Zarek káromkodott. – Nehogy azt mondjátok, hogy egy újabb Gyilkológép jár-kel szabadon! – Nem is – felelte határozottan Acheron. – Biztos forrásból tudom, hogy Artemisz nem teremtett újat. Nem merne. Legalábbis nem most, ebben a pillanatban. – Ki az a Gyilkológép? – kérdezte Talon. – Ne akard megtudni – válaszolta Iulianosz. – Szerintem se – hangoztatta Zarek is. – Teljesen igaza van, aki ezt mondja. – Nos, akkor essünk neki – szólalt meg Wulf, és a háza felé fordult. – Összeszedem a holmimat, aztán mehetünk is. 313

Pandora’s TeAm Az első lépések közben még látta, hogy Talon odaáll Ash mellé. – Ez az a jelenet, amikor normál esetben el kell hangoznia, hogy ha mindenki azt teszi, amit tennie kell, minden úgy fog alakulni, ahogy alakulnia kell. Igaz? Acheron arca kifejezéstelen maradt. – Normál esetben igen. – De? – Ma éjjel valami komolyabbal állunk szemben, mint a Moirák szőtte sors. Ha őszinte akarok lenni, iszonyatos csata készül. Wulf ezen nagyot nevetett, miután hallótávolságon kívül került. Az iszonyatos csata volt a szakterülete. Az igazat megvallva, a harc volt az egyetlen dolog, amelyben ő és a népe jeleskedett. Közvetlenül éjfél előtt értek oda az Infernóba. Különös módon a bárban egyetlen vendég sem tartózkodott. A bejáratnál Dantéval találkoztak, aki ezúttal fekete bőrruhát viselt. Most nem láttak a szájában ál-vámpírfogakat. Nagyon dühösnek látszott. – Ash – üdvözölte az atlantiszit –, elég régóta nem vetettél árnyékot az ajtómra. – Dante – Ash kezet rázott vele. Dante lenézett az összeráncolt homlokú kisdedre. – Simi? A baba mosolygott. Dante halkan füttyentett, és hátralépett. – A francba, Ash, bárcsak előre figyelmeztetnél, amikor arra készülsz, hogy a démonoddal együtt látogatsz el hozzánk. Szóljak a fiúknak, hogy megérkezett a zabagép? – Nem kell – felelte Ash, és finoman megringatta a babát. – Ma este csak démonhúst nyámmog majd. – Hogyhogy ennyire üres ez a kricsmi? – kérdezte Wulf. Dante ránézett a jobb oldali falra. – Ide is eljutott a híre, mire készültök, ezért ma estére bezártuk a helyet. Wulf követte a pillantását, és meglátta a falra feszített párducbőrt. Fölismerte rajta a piros sávot. 314

Pandora’s TeAm – A testvéred? Dante megvonta a vállát. A szeme elsötétült a dühtől. – Az a disznó együttműködött a démonokkal. Hordta nekik az információkat rólunk és rólatok. – Ember! – csodálkozott Talon. – Ahhoz aztán kell a hidegvér, hogy a saját testvéredet kinyírd! Dante vadállati vigyorral fordult felé. A vak is láthatta, hogy nem egyszerű halandó. – A testvérem elárult engem és a népemet. Ha olyan hidegvérű lennék, mint amennyire szeretnék, a bőre most nem a falon lenne, hanem a padlón, ahol mindenki rátaposhatna. Sajnos a többi testvéremmel nem sikerült dűlőre jutni ebben az ügyben, ezért kompromisszumként a falat választottuk. – Értem – válaszolta Ash. – És a többiek hol vannak? – Hátul. Ki akarunk maradni ebből. Nem akarjuk a saját népünket gyilkolni. Zarek felhorkant. – Kivéve, ha az öcsédről van szó. Dante közelebb hajolt Zarekhez, és így kölcsönösen gúnyos vigyort küldhettek a másik felé. – A dzsungel törvénye. Az, akit elárultak, fölfalja az árulót. Zarek vidáman ránézett. – Az én dzsungelem törvénye más. Öljük meg mindet, aztán Hádész majd besorolja őket, ki hová való. Dante ezen jót mulatott. – Ez tetszik, Ash. Ez a fickó megért minket. – Azta, Z! – fordult oda Zarekhez Ash. – Azt hiszem, sikerült egy új barátra szert tenned végre. Astrid ki fog bújni a bőréből örömében. Zarek feltartotta a középső ujját. Ash nem törődött vele. – Na, fiúk, akkor fel a pókerarccal! Dante előrement az ajtóhoz, hogy szemmel tartsa, Ash pedig kivette a babát a hordozóból, és odaadta Wulfnak, aki óvakodva ért hozzá a kis démonlányhoz. 315

Pandora’s TeAm Az olyan pillantásokat vetett rá, mint aki latolgat magában valamit, majd elmosolyodott. – Simi nem harap meg, ha nem ejted el. – Akkor igyekszem, hogy ne ejtselek le, oké? A bébi rávillantotta tépőfogát, aztán kényelmesen elhelyezkedett a karjai között. Egy nyugodt, boldog csecsemő mintaképe. – Elrejtőzzünk? – kérdezte Iulianosz. – Támadjunk meglepetésszerűen? – Lehetetlen – legyintett Ash. – Stryker nem egy átlagos démon. – Olyan, mint Deszideriosz? – kérdezte Kyrianosz. – Még annál is rosszabb. Ami azt illeti, a legjobb tanács, amelyet adhatok nektek – ezzel Ash figyelmeztetően Zarek szeme közé nézett –, hogy hagyjátok rám Strykert. Én vagyok az egyetlen, aki képes közülünk megölni. – És ez miért van így, Acheron? – kérdezte Zarek. – Ja, várj csak, tudom, mi a helyzet. Akkor fogsz rá válaszolni, amikor Fairbanksben kánikula lesz januárban. Ash összefűzte a karjait a mellkasán. – Ha úgyis tudod, miért kérdezel egyáltalán? – Hogy bosszantsalak. – Zarek elindult a termen keresztül. – Egyébként szerintetek mikor fognak ideérni? A táncparkett fölött csillámlani és sisteregni kezdett a levegő. Zarek arca széles vigyorra húzódott. – Jaj, de jó! Hadd kezdődjön a vérfürdő! Kyrianosz elővette a kardját, és kihúzta a pengét, Talon pedig előkészítette a körpengéjű tőrét. Iulianosz kihúzta a hüvelyéből görög kardját. Zarek és Ash egyetlen mozdulatot sem tettek a fegyvereik felé. Wulf sem. Az ő legfőbb célja az volt, hogy védelmezze Simit, Eriket és Cassandrát. A rejtekajtó egy másodperccel azelőtt villant fel, hogy Stryker megjelent volna benne. Nagy csapat démon követte, Urian is köztük volt. Urian arca semmilyen érzelmet nem tükrözött, amikor pillantása találkozott Wulféval. Nehéz lett volna elhinni, hogy ez a férfi adta össze 316

Pandora’s TeAm őket Cassandrával. Sem az arcán, sem a szemében semmi jel nem utalt rá, hogy Urian valaha találkozott vele. Katnek igaza volt, ez a férfi egy átkozott színészzseni! – Milyen pompás – szólalt meg Stryker gonoszul hahotázva. – Rendes tőletek, hogy vacsorát hoztatok az embereim számára. Bárcsak mindenki ilyen előzékeny lenne! A démoncsapatban itt-ott nevetés harsant. Zarek is velük nevetett. – Tudod, Acheron, ez a fickó tetszik nekem. Sajnálom, hogy meg kell ölnünk. Acheron oldalvást vetett egy pillantást Zarekre, mielőtt Stryker szemébe nézett. Aztán csak bámulták ketten egymást, minden szótól és érzelemtől mentesen. De Wulf hirtelen pillanatnyi zavarodottságot fedezett föl Urian arcán, amikor megpillantotta Acheront. – Apám! – Minden rendben, Urian. Tudok az atlantisziról. Nem így van, Acheron? – Nem. Csak te gondolod így, Strykerius. Én viszont ismerem minden mélyen rejtőző hiányosságodat, még azt is, amelyik lehetővé teszi, hogy higgy a Pusztítóban, miközben ő csak játszik veled. – Hazudsz. – Talán igen. De talán nem! Hát, igen, Acheronnal senki sem tud versenybe szállni, ha bizonytalansági játszmát rendeznek! Mesterien csűri-csavarja a szót. Valójában nem mond semmit, mégis, a végén a beszélgetőpartnere már az általa belélegzett levegőben sem hisz. Némi hatásszünet után Stryker odafordult Wulf-hoz. Pillantása a babára esett, akit a férfi cipelt. Fölvetette a fejét, és mosolygott. – Milyen aranyos! Olyan sok nehézségen kellett keresztülmenned érte, igaz? Mindnyájatoknak. Szinte hálásnak kellene lennem. Wulfon rossz érzés cikázott keresztül. A mondottakban érzékelt valami baljós elemet. Lehet, hogy tudja, hogy Simi nem a gyereke? 317

Pandora’s TeAm Stryker odaállt Urian mellé. Az egyik karjával átfonta a vállát, és cuppanós puszit nyomott az arcára. Az összevont szemöldökkel tűrte, és egész testében megfeszült. – Egyedül a gyerekeinkért érdemes élni, nemde? – kérdezte Stryker. – Örömöt hoznak az életünkbe. Néha viszont fájdalmat. Urian szemöldökei még közelebb futottak egymáshoz a homlokán. Az apja közben a hajfonatát összefogó bőrszíjjal játszadozott. – Te persze sohasem fogod megérteni, milyen fájdalomra célzok, Wulf. A fiad nem fog elég hosszan élni ahhoz, hogy elárulhasson. Mielőtt bárki megmozdulhatott volna, Stryker a csupasz kezével, amely többé már nem emberi kéz volt, elvágta Urian torkát. Inkább egy sárkánykaromra hasonlított. Aztán eltaszította magától a testet. Urian levegő után kapkodva a padlóra esett. Kezét a nyakán tartotta, hogy elzárja a vér útját, az apja szembefordult a Sötét Vadászokkal. – Csak nem gondoljátok komolyan, hogy ennyire hülye vagyok, és bedőlök ennek az ócska trükknek? – A tekintetét Wulfra szegezte, és a beszédhangja közben többé már nem Strykeré volt... hanem Cassandra apjáé. – Tudtam, hogy sohasem hoznád el nekem azt a gyereket. Csak el akartam távolítani az őrzőket Elysiából egy időre. Wulf átkozódott e szavak hallatán, és támadásba lendült. Stryker erre fekete füstfelhővé vált, a démonok pedig elindultak feléjük. – Ak'ritah tah! – kiáltott Acheron. A kapu megnyílt. Az egyik démon gúnyosan fölnevetett. – Nem kell keresztüllépnünk rajta... – még mielőtt befejezhette volna a mondatot, egy láthatatlan erő hevesen átszippantotta a nyiladékon. A többi démon is hasonlóképpen járt. Ash keresztülfutott a termen, oda, ahol Urian feküdt egy nagy vértócsában. – Sh – suttogta Ash, és kezét Urianéra tette. A démon szeme megtelt könnyel, amint fölnézett Acheronra. 318

Pandora’s TeAm – Lélegezz könnyedén és felületesen – nyugtatta Acheron mély hangon. Wulf és a társai kővé meredtek a meglepetéstől, és figyelték, amint Acheron varázserejével meggyógyítja a démont. – Miért? – kérdezte Urian. – Később elmondom. – Acheron fölállt, és fölemelte az inge szélét, olyan magasra, hogy a hasán a szépen kidolgozott izmok mind láthatóvá váltak. – Simi, térj vissza hozzám! A baba abban a pillanatban kiugrott Wulf kezéből. Addigi alakja helyett hirtelen egy kicsi sárkány vált belőle, amely némi tollászkodás után elhelyezkedett Ash bőrén. Végül a korábbi jelenlétére csak egy tetoválás emlékeztetett Ash bal oldali bordái fölött. – Mindig is kíváncsi voltam rá, miért mozog folyton az a tetoválás – szólalt meg Kyrianosz. Ash meg sem szólalt. Ehelyett fölemelte mindkét kezét. Az előző pillanatban még az Infernóban voltak, aztán hirtelen ott találták magukat Elysia kellős közepén. Mintha vihar pusztított volna ott azóta, mióta Wulf és Kat távoztak. Szűnni nem akaró sikoltozás reszkettette meg a levegőt. Mindenfelé apollita férfiak, nők és gyerekek szétszabdalt teste hevert. Úgy tűnt, ők halálukkor nem válnak porrá, mint a démonok, csak ha a születésnapjukon halnak meg. Wulf lelkét rémület és rettenet töltötte el. – Phoebe! – kiabált Urian, és elkezdett rohanni a lakásuk felé. Wulf még a kiabálással sem töltötte az időt. A sikolyok között úgysem hallaná meg senki. Csak rohant, amilyen gyorsan csak tudott, az asszonya és a fia felé. Jó néhány démon meg akarta állítani. Wulf őrült dühvel mindet összekaszabolta. Senki sem állhat közé és a családja közé. A világon senki. Amikor odaért a lakáshoz, látta, hogy az ajtót egy jól irányzott rúgással kinyitották. Shanus élettelen teste a nappaliban hevert. 319

Pandora’s TeAm Wulf félelmében levegőt sem kapott. Ahogy tisztult a feje, dulakodás hangjai ütötték meg a fülét a hálószoba felől. És aminek a legjobban örült, a fia dühös sírását is meghallotta. Keresztülfutott a szobán, és a hálószobaajtóhoz érve megállt. Chris a távolabbi sarokban Eriket szorította óvó karjaiban. Két apollita barátnője, Kyra és Ariella pedig előtte álltak, mint élő védgát a démonok támadása ellen. Stryker és három társa Kattel és Cassandrával csatázott, akik csodálatra méltó ügyességgel verték vissza a támadásokat. – Nem maradhatsz itt örökké pajzsként, Katra! – acsarogta Stryker. Kat ránézett Wulfra, és mosolygott. – Nincs is rá szükség, hogy örökké maradjak. Csak addig kell kitartanom, míg a felmentő sereg ideér. Stryker egy pillanatig habozott, aztán a válla fölött hátranézett, éppen abban a pillanatban, amikor Wulf lecsapott. Egy démont azonnal megölt, aztán Stryker felé indult. Az megpördült, és lőfegyverével eltalálta Wulfot, aki a falnak csapódott. A fájdalomtól felszisszent. Aztán a szeme sarkából mozgást látott. Ash és Zarek jött be a szobába. Kat abban a pillanatban eltűnt, Stryker pedig átkozódott. Wulf és Zarek a megmaradt két démonra vetették magukat. Közben Ash és Stryker szemtől szembe méregették egymást. – Takarodj haza, Stryker – szólította fel a démont Ash. – A háborúnak vége. – Sohasem lesz vége. Egészen addig, míg az apám – a szót szinte fröcskölte – él. Ash a fejét csóválta. – És még én hittem, hogy a családom hasznavehetetlen... Lépj tovább. Vesztettetek. Istenem, megölted a saját fiadat a semmiért! Stryker veszett dühében ordított, és Ashre támadt. Wulf átvette a fiát Christől. Ugyanebben a pillanatban Zarek maga mögé lökte Cassandrát, hogy a testével védelmezze. Wulf biztonságban ki akarta vinni őket innen, de nem tudták megközelíteni az ajtót, amíg Ash és Stryker ütközete ott zajlott előtte. 320

Pandora’s TeAm Stryker rálőtt Ashre, akinek arcizma sem rezdült. Ehelyett akkora ütést mért a démonra, hogy az felpördült a levegőbe. Aztán a falhoz vágta. Wulf halkan füttyentett. Mindnyájan tudták, hogy Ash erős, de még sohasem látták, hogy az atlantiszi ehhez hasonló energiával fegyverezte volna le ellenfelét. Stryker újra támadott. De valami oknál fogva Ash nem ölte meg. A két férfi úgy püfölte egymást, mintha emberek lennének, nem pedig... Lények, amelyekről valójában senki sem tudta, valójában micsodák. Stryker véres arccal még egyet belelőtt Ashbe. A lövedék elkerülte az atlantiszit, aki fölemelte a kezét. Erre Stryker fölemelkedett a földről, majd újra tüzelt, amitől Ash hátratántorodott, és kénytelen volt elengedni ellenfelét. Amint a démon földet ért, futni kezdett. Mindkét karjával átfogta Acheront, és nekidöngölte a falnak. De mielőtt újra lecsaphatott volna, egy sárga bőrű démon jelent meg a semmiből. A szeme tüzet hányt, karjait Stryker köré fonta, és mindketten köddé váltak. Acheron vicsorgott. – Ha már itt tartunk, Apollymi – kiabálta –, jobb, ha ezentúl ott is tartod! – Ki a fene vagy te? – kérdezte Wulf, amikor Ash újra feléjük fordult. Zarek felelt helyette: – Ne tegyél fel olyan kérdést, amelyre nem akarod hallani a választ. Hidd el. Még távolról sem vagy kész arra, hogy megtudd az igazságot. – Stryker végleg elment? – kérdezte Cassandra. Ash bólintott. Cassandra erre megölelte Wulfot, aztán kivette Eriket a kezéből, és a vállára emelte, hogy megnyugtassa. – Tudom, szívem – duruzsolta. – De már elment a csúnya bácsi. – Ki ragadta el a démont? – kérdezte Kyra. – És hová vitte? Ash nem válaszolt neki, hanem így szólt: – Most már biztonságban vagytok, srácok. Legalábbis egy időre. – Vissza fog térni? – kérdezte Cassandra. 321

Pandora’s TeAm Ash ajkát furcsa félkacaj hagyta el. – Ki tudja? Ő az egyike azon kevés teremtményeknek, akikre nem hat az erőm. Ahogy ő is mondta, még nincs vége. Lehet, hogy pár hónap múlva tér vissza, de az is lehet, hogy pár évszázad múlva. Az idő másképp telik ott, ahonnan jött. Kyrianosz, Talon és Iulianosz lépett be a szobába. – Az összes démon elpárolgott – jelentette Talon. – Párat kinyírtunk, de a többi... – Minden rendben van – nyugtatta meg Ash. – Köszönjük a segítséget. Azok biccentettek, és kimentek a hálószobából, egyenesen a nappaliban található káosz kellős közepébe. – Öregem, napokig el fog tartani, mire minden a helyére kerül – nézett körül hitetlenkedve Chris. Ekkor a szemük láttára eltűnt a zűrzavar, és csak a holttestek maradtak ott, ahol voltak. Zarek felhorkant. – Jobb, ha abbahagyod, amire készülsz, Acheron. – Nem készülök semmire, Z. Nem tudok mindent helyrehozni, ami tönkrement ma este. Pillantása Shanus testére vándorolt. Wulf megrázta a fejét, és fölemelte a holttestet, hogy a városközpontba vigye. Mindenfelé apollitákat látott, akik sírtak és sikoltoztak halottaik fölött. – Nem ezt érdemelték – mondta Wulf Ashnek. – Mégis, ki az, aki ezt érdemli? – kérdezett vissza amaz. Egy nő közeledett Wulfhoz. Fejedelmi viselkedése alapján nem tartott sokáig kitalálni, ki is ő. – Shanus! – szólongatta férjét, és a szemében könnycseppek fénylettek. A térdén ringatta a férfi testét, és csöndesen sírt. Cassandra odalépett hozzá. – Nagyon sajnálom. A nő fölnézett, és pillantása megtelt gyűlölettel. 322

Pandora’s TeAm – Takarodjatok innen! Mindnyájan! Többé nem látunk itt szívesen titeket! Segítettünk rajtatok, ti pedig leromboltátok a városunkat! Zarek megköszörülte a torkát. – Nem biztos, hogy olyan rossz ötlet, amit mond – fordult Wulfhoz, és körbenézett. A város lakói mind őket figyelték, és pillantásukkal ölni lehetett volna. – Igen! – Ash egyetértett. – Segítsetek fiúk Wulf-nak és a családjának, hogy kijussanak innen. Nekem még van egy kis elintéznivalóm valakivel. Wulf tudta, hogy Urianre gondol. – Akarod, hogy megvárjunk? – Nem. Néhány terepjáró vár titeket odafenn. Indulás haza, és én később csatlakozom hozzátok. – Terepjárók? – kérdezte Kyrianosz. – Megismétlem: ne tegyél föl olyan kérdést, amelyre igazából nem akarod tudni a választ – fordult hozzá Zarek. – Csak fogadd el, hogy Acheron a természet igen furcsa szüleménye, és hagyd, hadd tegyen, amit akar. Ash vidáman ránézett. – Lehet, hogy én holmi szülemény vagyok, de legalább nem hajigálok villámló nyílvesszőket a bátyám felé. Zarek gonoszul hahotázott. – Nagy ügy! Hiszen nem is találtam el... még! Ash figyelte, amint Zarek elindul, és kifelé vezeti a csapatot a városból. Ott maradt a központban, és az iszonyatos dúlást vizsgálgatta. Varázserejével elkezdett rendet tenni, ugyanúgy, mint korábban Wulf házában meg a társai mostani lakásában, de aztán abbahagyta. Hagyni kell az apollitáknak is valamit, amire a fájdalmuk helyett koncentrálhatnak. A város újjáépítése el tudja vonni majd a figyelmüket a gyászról. Legalább egy időre. Mélyen a szívében velük együtt zokogott. A tény, hogy képes vagy valamire, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned... 323

Pandora’s TeAm Végigsétált a föld alatti folyosón, és közben minduntalan le kellett küzdenie a késztetést, hogy mindent helyre tegyen. Mire odaért Urian lakásába, Ash teljesen megundorodott a vérfürdőtől, amelyet Stryker rendezett Apollymi nevében. Célja nem volt vele. Hiszen ő a Pusztítás istennője. Acheronnak kell biztosítania, hogy soha ne szabadulhasson ki a börtönéből. Urian a nappali közepén térdelt, amikor Ash rátalált. A férfi egy kicsi aranymedaliont tartott a kezében, és folytak a könnyei. – Urian? – szólította meg Ash mély, megnyugtató hangon. – Menj innen! – vicsorgott a démon. – Hagyj békén! – Nem maradhatsz itt – felelte Ash. – Az apolliták kinyírnak. – Mintha érdekelne! – Fölnézett. Ash szívét elöntötte az együtt érző fájdalom. Hátrálnia kellett pár lépést. Rengeteg idő telt el azóta, hogy Acheronnak utoljára közvetlen közelről kellett megtapasztalnia a mély, reménytelen szomorúságot. – Miért nem hagytad, hogy én is meghaljak? Miért mentettél meg? Ash mély levegőt vett, hogy elmagyarázza Urian-nek, miért tette. – Mert ha nem teszem meg, eladtad volna a lelkedet Artemisznek, és megölted volna az apádat. – Miért gondolod, hogy ezek után nem ölöm meg? – Zaklatottan fordult Ash felé. – Semmi sem maradt belőle. Az égvilágon semmi. Még csak el sem tudom temetni. Én... – a félbeszakadt mondat zokogásba fúlt. – Tudom. – Ash Urian vállára tette a kezét. – Honnan is tudnád?! Ash megfogta Urian állát, és megemelte a fejét, míg végül tekintetük összetalálkozott. – Urian, hidd el, tudom. Urian levegő után kapkodott, miközben a másik örvénylő, ezüstszín szemében figyelte a sorra felvillanó képeket. Fájdalom, gyötrődés és bölcsesség sugárzott Ash tekintetéből. Nehézen tudott a szemébe nézni. – Nem akarok Phoebe nélkül élni – szólalt meg végül újra Urian, közben a hangja elcsuklott. 324

Pandora’s TeAm – Tudom. Ezért választási lehetőséget kínálok. Én nem tudom folyamatosan az apádat figyelni. Ehhez szükségem lenne rád. Mert előbb vagy utóbb vissza fog térni Apollón leszármazottaiért. – Miért kellene védelmeznem őket? Phoebe miattuk halt meg! – És miattuk élt, Urian. Emlékszel? Te és az apád irtottátok ki a családját. Megmondtad valaha Phoebé-nek, hogy a te bűnöd? A tiéd! Hogy a nagyanyja a te kezed által pusztult el? És az unokatestvérei? Urian szégyenkező arccal nézett rá. – Nem. Sohasem akartam volna fájdalmat okozni neki. – Mégis megtetted. Minden alkalommal, amikor te, apád vagy egy spathi harcosotok megölte a családja valamelyik tagját, ő is ugyanúgy szenvedett, mint te most. Az anyja és a testvérei halála teljesen összetörte. Végső soron nem ezért segítettél neki Cassandra megmentésében? – De igen. Ash egy lépést hátralépett. Urian megtörölte a szemét. – Azt mondtad, van választási lehetőségem. – A másik út, hogy kitörlök az emlékezetedből mindent. Elfelejtheted mindazt, ami eddig történt. A fájdalmakat. A múltat és a jelent. Úgy élhetsz, mintha mindez meg sem történt volna veled. – Ha ezt az utat választom, az azt jelenti, megölsz? – Valóban azt szeretnéd, hogy megöljelek? Urian a padlót bámulta. Arca a legtöbb szemlélő számára semmit nem árult volna el a gondolatairól. De Ash tökéletesen a fejébe látott. Ugyanolyan tisztán, mintha csak a saját gondolatai lennének. – Többé már nem vagyok démon, igaz? – kérdezte Urian rövid szünet után. – Nem. De apollita sem vagy. – Hát akkor ki vagyok? Ash mély levegőt vett, mielőtt kimondta volna az igazságot. – Egyedi lény vagy itt a világon. Uriannek ez egy cseppet sem tetszett jobban, mint Ashnek. De vannak dolgok, amelyeket nem lehet megváltoztatni. – Meddig élek még? – kérdezte Urian. 325

Pandora’s TeAm – Halhatatlan vagy, nem fog rajtad a halál. – Ennek semmi értelme. – Mint az élet legnagyobb részének. Ash érezte, hogy Urian csalódott, de így legalább kissé talán alábbhagyott a fájdalma. – Bírja a testem a nappali fényt? – Ha szeretnéd, igen. Ha az emlékeid elvesztését választod, teljesen emberré válsz. – Meg tudod tenni? Ash bólintott. Urian keserű kacajt hallatott, és hideg tekintettel végigpásztázta Asht. – Tudod, Acheron, nem vagyok ostoba, sem olyan vak, mint Stryker. Tud a démonról, akit a testeden hordozol? – Nem. És Simi nem démon, hanem lényem egy része. Urian tekintete az övébe fúródott. – Szerencsétlen Strykert jól átvertétek, és ő még csak nem is tud róla. – Urian tekintete szinte égetett. – Tudom, ki és mi vagy, Acheron Parthenopaeus. – Akkor azt is tudod, ha bárkinek valaha elmondod, amit tudsz, tenni fogok róla, hogy megbánd. Hogy sajnáld, míg élsz. Urian bólintott. – De azt nem értem, miért rejtőzködsz. – Nem rejtőzködöm – felelte Ash egyszerűen. – A tudás, amelyet magadban hordasz, nem segíthet senkin sem. Csakis pusztítást és könnyeket hozhat. Urian elmélkedett a szavain egy rövid ideig. – Én többé már nem akarok pusztítani. – És mi a válaszod? Urian gondolatai elkószáltak egy kicsit, és elidőztek az éjszaka eseményeinél. Az elviselhetetlen fájdalomra gondolt, mely a felesége halála miatt dúlt a lelkében. Csábító gondolat volt, hogy Acheron mindezt meg tudja szüntetni, de ezzel együtt minden szép emléke is odaveszne. 326

Pandora’s TeAm Bár csak néhány évet töltött együtt Phoebével, a felesége úgy tudta szeretni őt, mint korábban soha senki más. A szerelme nyomán újra dobogni kezdett Urian szíve, amelyről pedig már azt hitte, rég halott. Rettenetes volt a kilátás, hogy nélküle kell tovább élnie, de nem akart elveszíteni minden kapcsolatot hozzá. Megigazította a nyakában függő medaliont, és lassan felállt ültéből. – Vállalom a küldetést. De egy dologra figyelmeztetnetek kell. Ha valaha alkalmam nyílik rá, hogy megöljem Strykert, egy percig nem fogok habozni. A következményekre pedig nagy ívben teszek.

327

Pandora’s TeAm

17. fejezet Stryker a fogát vicsorgatta őrült dühében, amikor a Pusztító tróntermében találta magát. – Olyan közel voltam hozzá, hogy megöljem őket! Miért avatkoztál bele? Sabina, a démon visszatartotta. Ezúttal Xedrix nem volt a teremben az anyjával, de Strykernek nem volt ideje azon elmélkedni, vajon mi az oka a démon távolmaradásának. A gondolatait túlságosan lefoglalta a gyűlölet és a bosszúság. Az anyja a kereveten ült olyan pózban, mintha csak egy alattvalóját fogadná, és nem éppen most tette volna tönkre hosszú évek minden gondos tervét. – Ne merészeld fölemelni a hangod, Strykerius, ha velem beszélsz! Nem tűröm a fegyelmezetlenséget! A fia igyekezett halkabban beszélni, bár a vére a fülében dörömbölt a dühtől. – Miért léptél közbe? Az anyja az ölébe vett egy fekete párnát, és az egyik sarkával kezdett játszadozni. – Mert nem nyerhetsz az Elektus ellen. Korábban is megmondtam. – Megverhettem volna – erősködött Stryker. Hiszen őt senki sem állíthatja meg. Ebben biztos volt. – Nem, nem lettél volna rá képes – felelte az anyja eltökélten. Ismét lenézett, és elegáns mozdulattal végigfuttatta a kezét a fekete szaténon. – Semmi sem okozhat szörnyűbb fájdalmat, mint egy fiú, aki elárulta a közös ügyet, igaz, Strykerius? Mindent megadsz nekik, de hallgatnak is ők rád? Nem. Tisztelnek? Nem. Ehelyett a lelkedbe taposnak, és köpnek minden kedvességedre. Stryker a szemét becsukva hallgatta a mondatokat, amelyek mintha a saját bensőjéből hangzottak volna fel. Mindent megadott Uriannek, de a 328

Pandora’s TeAm fia olyan aljas módon elárulta, hogy napokba telt, mire egyáltalán magát a tényt fel tudta fogni. Részben gyűlölte Apollymit, amiért kimondta az igazságot. Részben megköszönte neki. Sohasem volt az a fajta férfi, aki hosszan babusgatja a keblén azt a bizonyos kígyót. Ő sohasem tette volna meg ugyanazt a szülőanyjával, mint amit ellene tettek. – Hallgatok rád, Mama. Az anyja a mellkasához ölelte a párnát, és fáradtan sóhajtott. – Rendben. – És most akkor mit tegyünk? Az anyja finom, halvány mosolyt küldött felé. Amikor megszólalt, a szavai egyszerűek voltak, de a hangjából sütött a gonoszság. – Várunk. Wulf a kanapén ült, mellette Cassandra. Erik békésen szuszogott a mamája karjában, mit sem sejtve az erőszakról és az elmúlt éjszaka halottairól. Mit sem sejtve arról, hogy a világ, amelyet éppen csak kezdett megismerni, majdnem elpusztult. Amióta hazaérkeztek, Wulf egyiküket sem akarta kiengedni a látómezejéből. Chris segített bekötni Talon karját, amit az egyik démon megsebzett. Iulianosz egy jégzacskóval a fején ült közöttük, Kyrianosz pedig egy edény fölött peroxidot öntött véráztatta ujjízületeire. Zarek hallgatag szoborként támaszkodott a konyhába vezető folyosó falának. Egyedül ő úszta meg sérülések nélkül a csatát. – Tudjátok – szólalt meg Kyrianosz, hosszú szünet után, mert előtte sziszegett egy sort a peroxidra öntött alkohol csípése miatt –, sokkal egyszerűbb volt harcolni, amikor még halhatatlan voltam. Talon felhorkant. – Én még mindig halhatatlan vagyok, de teljesen kikészültem. Pokoli csata volt. Csörgött a telefon. 329

Pandora’s TeAm Chris odament, hogy fölvegye. – Remélem, nem Stryker – suttogta Cassandra. Nem Stryker volt. Hanem Cassandra apja. Chris átadta neki a kagylót, amit reszkető kézzel vett át. – Papa! Minden rendben? Wulf magához ölelte, mert sírva fakadt. Pár percet beszélgettek, aztán Cassandra letette. – Az történt, amit gyanítottál – suttogta Wulfnak. – Sohasem volt a foglyuk. Stryker ugyanazt a trükköt használta, hogy kicsaljon a városból, mint amikor engem vett rá, hogy kinyissam a lakásajtót. A szemét patkány! A telefon megint megcsördült. – Mi a fene? – csattant fel Chris. – Holdtölte van? – Igen – válaszolták egy emberként. – Aha. – Chris fölvette a telefont, aztán átadta Kyrianosznak. – Halló! – szólt bele Kyrianosz. – Ó, helló, szivi! Nem, minden oké. – Egy kicsit feszengett. – Nem, tényleg jól sikerült a vadászat. Mi... nos... holnapra hazaérünk. Elhallgatott, aztán Iulianoszra nézett. – Miféle fejseb? – még feszültebben folytatta. – Nem, mondd meg Grace-nek, hogy Iulianosz teljesen jól van. Csak egy kis hupli. Mindenki ép és egészséges. Wulf fölnevetett, látván a valahai Sötét Vadász izgatottságát. – Igen, oké, meglesz. Én is! Szia. – Kyrianosz befejezte a beszélgetést, és körbenézett a társaságon. – Jesszus, sohase vegyetek el távolbalátó képességekkel megáldott nőt. – Ránézett Talonra, majd Iulianoszra. – Fiúk, át vagyunk verve. A nők tudják, hogy nem vadászni mentünk. Zarek durván fölnevetett. – Valóban? Milyen hülye találta ki ezt az ócska hazugságot? – Nem vagyok hülye – csattant fel Talon. – És igazából szó sincs hazugságról. Csak azt nem fejtettem ki, hogy valójában mire is vadászunk, és pontosan hol. Zarek megint hangot adott nemtetszésének. 330

Pandora’s TeAm – Mintha az asszonyok nem lennének ennél sokkal ravaszabbak! – azzal Kyrianoszra nézett. – Mikor történt utoljára, hogy Mr. Armani olyasmire vadászott, amin nem volt árcédula? – Pillantása továbbvándorolt Iulianoszra. – Ja, és a papucs meg a nadrág tökéletes álca volt! – Fogd be, Zarek! – vakkantott rá Talon. Zarek éppen kinyitotta a száját, hogy folytassa, amikor az ajtó felől kopogást hallottak. Chris morogva ment kinyitni. A küszöbön ott állt Acheron és Urian. Wulf talpra ugrott, amikor beléptek a szobába. Urian rosszul nézett ki. Sápadt volt, a ruháin még mindig mindenhol rászáradt vér. De a leg szívszakasztóbb a halvány színű szemében látható visszafojtott düh és gyötrelem volt. Wulf nem tudta, mit is mondhatna a férfinak. Aki mindent elveszített, és nem nyert semmit. – Már kezdtünk aggódni miattad, Ash – szólalt meg Kyrianosz. – Én nem aggódtam – mondta Zarek. – De ha már itt vagy, hadd kérdezzem meg, van-e még szükség rám? – Nincs, Z – felelte Ash csöndesen. – Köszönöm, hogy eljöttél. Zarek fejet hajtott. – Ha bármikor szét kell hasítani valakit, állok rendelkezésre. Csak telefonáljatok. De a jövőben esetleg tehetnénk ugyanezt kissé melegebb égtájon? – azzal eltűnt a szobából, még mielőtt bárki válaszolhatott volna. – Az a nagy helyzet – szólalt meg Talon –, hogy engem határtalanul irritál, hogy ez a srác istenné vált. – Csak arra ügyelj, hogy te ne irritáld őt – figyelmeztette Ash –, mert még a végén varanggyá változtat. – Nem merné megtenni. Kyrianosz felhorkant. – Még mindig Zarekről van szó? – Igen – felelte Talon. – De egy cseppet se bánd, nem sok mindenről maradtál le. Kyrianosz nagy nyögések közepette fölemelkedett. 331

Pandora’s TeAm – Nos, mivel én vagyok az egyike a szobában lévő keveseknek, akik nem halhatatlanok, amondó vagyok, végre beverem a szunyát. Talon behajlította bekötött karját. – Ez számomra is remek tervnek tűnik. Chris visszadobálta a kötszereket a műanyag dobozba. – Gyerünk, srácok, hadd mutassam meg, ki hol zuhanhat álomba. Cassandra is felállt Erikkel a karjában. – Várj! – szólt oda neki Urian. Wulf megfeszült, amint figyelte a démont, aki közelebb lépett a feleségéhez és a fiához. Ash rátette a kezét a karjára, hogy figyelmeztesse, ne avatkozzon közbe. – Megfoghatom? – kérdezte Urian. Az anya és az apa arca is elfelhősödött. Urian ezelőtt szinte egyetlen pillantást sem vetett a babára. Cassandra ránézett Ashre, aki bólintott. Erre habozva átadta Uriannek a babát. Egyértelműen látszott, hogy az még soha életében nem fogott csecsemőt a karjában. Cassandra a kezével vezette a kezét, hogy megmutassa, hogyan támassza meg Erik fejét, hogy a baba biztonságban legyen. – Olyan kis törékeny vagy – mondta Urian a babának, aki békésen szemlélte az arcát. – És mégis életben vagy, míg az én drága Phoebém halott. Wulf egy lépést tett feléjük. Ash szorítása erősödött a karján. – Itt maradsz, és vigyázol a családodra? – kérdezte aztán halkan Uriantől. – Az én családom halott – felelte mogorván amaz, és dühös pillantást vetett Ashre. – Nem, Urian, szó sincs róla. Phoebe vére ott csörgedezik ennek a babának az ereiben is. Erik magában hordozza az ő halhatatlanságát is. Urian csukott szemmel hallgatta a szavait, mintha túlságosan sok lenne számára, amit el kell viselnie. – Phoebe imádta ezt a kisbabát – szólalt meg rövid idő múlva. – Tudom, mennyire szerette volna, ha a sajátja lett volna, mert gyakran szóba került. Bárcsak megajándékozhattam volna egy gyerekkel. 332

Pandora’s TeAm – Minden mást megadtál neki, Urian – szólalt meg Cassandra, és szeme megtelt könnyel a nővére említésekor. – O pedig tisztában volt vele, és csak még jobban szeretett téged emiatt. Urian átfogta Cassandra vállát, és közelebb húzta magához. Az arcát a nő vállára hajtotta, és halkan sírni kezdett. Erre Cassandrából is kitört a régóta visszafojtott fájdalom. Wulfot kényelmetlenül érintette, hogy látta kettejük gyötrődését. Ő is átérezte Phoebe hiányát, de közel sem olyan mélyen, mint amazok ketten. És hirtelen beléhasított, hogy ő is hamarosan meg fogja ismerni Urian bánatát. Egy perc múlva Urian elengedte Cassandrát, és visszaadta neki Eriket. – Nem hagyom, hogy a kisbabádnak bármiféle bántódása essen, Cassandra. Esküszöm. Soha senki nem emelhet rá kezet. Amíg én élek. Cassandra arcon csókolta. – Köszönöm. Urian biccentett, aztán elhúzódott a nőtől. – Micsoda szövetség! – szólalt meg Wulf, miután Cassandra kiment a szobából. – Egy Sötét Vadász meg egy spathi összefog, hogy egy apollitát megvédelmezzenek. Ki hitte volna, hogy ilyesmi létezhet? – A szerelem furcsa párokat produkál – vetette közbe Ash. – Azt hittem, az a politika. – Mindkettő. Urian összefonta a karját a mellkasán. – Nem bánnád, ha a csónakházadban aludnék? – Csak nyugodtan – felelte Wulf, tudván, hogy Urian olyan helyen szeretné álomra hajtani a fejét, ahol emlékeket idézhet föl Phoebével kapcsolatban. – Érezd otthon magad. Urian úgy siklott ki a házból, mint egy csöndes fantom. – Ennek most örülnöm kellene? – kérdezte Wulf Acherontól. – Az élet egy színes szőttes, amelynek szálait a döntéseink alkotják. – Ne etess ezzel a pszeudopszichoblablával, Ash! Fáradt vagyok, vásárra vittem a bőrömet, még mindig aggódom Cassandra, Erik és 333

Pandora’s TeAm Chris miatt, és tényleg totál magam alatt vagyok. Csak egyszer az örökkévalóságban, kérlek, adj egyenes választ egy egyenes kérdésre. Ash szeme olyan vörösen kezdett izzani, hogy Wulf egy pillanatig nem volt biztos benne, nemcsak képzelődik-e. – Nem fogom befolyásolni a szabad akaratot vagy a sorsot, Wulf. Sem érted, sem másért. Nincs a földön vagy azon túl olyan erő, amely rávehetne ilyesmire. – És ennek mi köze van Cassandrához? – Minden. Az, hogy él vagy hal, attól függ, amit ti ketten tesztek, vagy nem tesztek. – Azaz? Wulf a legkevésbé sem volt fölkészülve Ash következő mondatára. – Ha azt szeretnéd, hogy az élete biztonságban legyen, az életerejét a magadéhoz kell kötnöd. Ez nem hangzott túl nehéznek. Hónapok óta először, Wulfban remény ébredt. – Remek. És van rá remény, hogy esetleg valami halvány iránymutatást kapjak tőled arra nézvést, hogyan is kezdjek hozzá? – Te táplálkozol belőle, és ő belőled. Wulf gyomra tájéka remegni kezdett a baljós előérzettől. – Milyen értelemben? Ash örvénylő, ezüstszín szemével ránézett, és amit abban látott, a lelke mélyéig megrendítette Wulfot. – Már tudod is a választ. Az volt a legelső gondolat, amely átvillant rajtad az imént. Mennyire gyűlölte, amikor Acheron ezt művelte! – Van elképzelésed, mennyire gusztustalannak találom a vérivást? Acheron megrántotta a vállát. – Nem olyan rossz az. Szavai Wulf elevenébe vágtak. – Tessék? Acheron nem fejtette ki bővebben. – Csak tőled függ, viking. Legalább megpróbálhatnád! Lehetetlen volt, amit az atlantiszi javasolt. – Cassandrának nincsenek tépőfogai. – Lesz neki, ha szüksége van rá. 334

Pandora’s TeAm – Biztos vagy benne? Ash bólintott. – Az egész borzasztóan egyszerű, és egyúttal egyáltalán nem az. Iszol a nyakából és ő is a tiédből. A Sötét Vadászok ősének igaza volt. Első hallásra teljesen egyszerűnek hangzott. De képesek lennének rá Cassandrával, ha egyszer minden, amiben eddig hittek, ellene szólt? – Nem mérgezi meg a vérem? Azt hittem, a Sötét Vadászok vére... – Te nem vagy Sötét Vadász, Wulf. Vagyis nem teljesen. Sohasem haltál meg. Ebben mindig is különböztél a többiektől. Wulf gúnyosan fölnevetett. – Ez már megint olyasmi, amit hosszú évekkel ezelőtt meg kellett volna osztanod velem. Köszi, Ash! – Mindig olyankor kapjuk meg a dolgokat, amikor valóban szükségünk van rájuk. – Hogy ez mennyire nem igaz! – közölte Wulf. – Pedig az. Csak el kell határoznod magad, hogy elég erős vagy, elég bátor, aztán megragadni és a magadévá tenni. Wulfnak normál esetben sohasem volt kétsége a saját erejével és bátorságával kapcsolatban. De ez most... Most mindkettőre szüksége volt. És hitre. Wulf nem tudta, abból mennyi maradt a lelkében. Cassandra halotti csöndben ült, miután Wulf elmondta neki, mi lehet a kiút. – Biztos vagy benne, hogy ez használható ötlet? Wulf mély levegőt vett. – Én már nem tudom, miben higgyek. De ha van rá esély, hogy segíthet, miért ne próbáljuk meg? – És abban miért vagy olyan biztos, hogy Acheron nem akar az életemre törni? Wulf finom mosolyt küldött felé, és visszafogta magát, hogy ne kacagjon hangosan az elképzelésen. 335

Pandora’s TeAm – Talán ez a világon az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok. Tökéletesen megbízom Ashben, legalábbis az idő legnagyobb részében. – Rendben, akkor tegyük meg. Wulf felvonta a szemöldökét. – Biztos vagy benne? Cassandra bólintott. – Oké. – Wulf odalépett asszonya elé. Az félrehajtotta a fejét, és elhúzta a haját a nyakáról. Wulf a derekára tette a kezét. Még habozott. – Na? – sürgette Cassandra. Wulf kinyitotta a száját, és az ajkaival megérintette a nyaka forró bőrét. Becsukta a szemét, mert érezte az asszony ütőerének lüktetését. A fogával végigsimította a bőrét. Mmm, milyen jó íze volt. Imádta, ahogy Cassandra bőre végigsimítja az ajkait. A nő két kezébe fogta a tarkóját. – Hm – suttogta –, elkezdtem reszketni tőled. Wulf teste válaszolt a szavakra és az elméjében felsejlő képre, ahogy Cassandra meztelen testét a karjaiba veszi. Megharapni... Egy kicsit jobban odaszorította a fogait. Cassandra kicsit erősebben kapaszkodott a férfi hajába. Tedd meg! – Nem vagyok képes rá – szaladt ki a száján, és elhúzódott. – Nem vagyok sem démon, sem apollita. Cassandra felnézett rá félig zárt szempillái alól. – Most már megérted, mire gondoltam, amikor azt mondtam, nem tudok átalakulni. Igen, Wulf már értette. De mivel egyikük sem volt hajlandó megtenni, Cassandra halálra volt ítélve.

336

Pandora’s TeAm

18. fejezet Wulf a gyerekszobában ült Erikkel. Az antik hintaszékben ejtőzött, míg a fia a vállán szunyókált. A Vadász lustán bámulta a falat, amely olyan kisbabák képeivel volt teleaggatva, akik az elmúlt kétszáz évben a családjában születtek. Megszállták az emlékek. Lepillantott a karjában alvó gyerekre. A sötét hajjal fedett kis kobakra és a komoly babaarcra. Erik a száját mozgatta, miközben aludt, majd hirtelen elmosolyodott, mintha valami különlegesen jó dolog történt volna vele álmában. – Beszélsz hozzá, D'Aria? – kérdezte Wulf, azon tűnődve, vajon az álomvadász a gyerek álmait is vigyázza-e. Megérintette az orra hegyét. Erre a baba még alvás közben is kinyitotta a száját, hogy a kisujját bekaphassa. Wulf mosolygott. Hirtelen megcsapta az orrát a baba bőrének halvány rózsa- és púderszaga. Cassandra illata. Megpróbálta elképzelni az életet az asszony nélkül. Egy olyan napot, amikor már nincsen vele, hogy a lényével mindent beragyogjon körülötte. Amikor már nem tudja megérinteni selymes kezével a bőrét, és nem túr hosszú, elegáns ujjaival a hajába. A fájdalomtól elszorult a mellkasa. Elhomályosodott előtte a világ. Bolygó lélek vagy, aki olyan béke után kutat, amely nem létezik. Elveszett leszel egészen addig, míg meg nem leled magadban az igazságot. Sohasem rejtőzhetünk el önmagunk elől. Az egyetlen megoldás, ha a keblünkre öleljük. Végre megértette a jós szavait. – Baromság! – mondta halkan. Nem engedheti meg, hogy a legjobb dolog, amivel valaha rendelkezett, eltűnjön az életéből. Wulf Tryggvason pusztán egyetlen tényező a sok közül. 337

Pandora’s TeAm Hiszen egy barbár horda tagja. Cassandra Wulf hálószobájában volt, és az emlékekkel teli ládikót kereste, amikor meghallotta, hogy az ajtó kinyílik mögötte. Mélyen el volt gondolkodva, amikor két erős kar átölelte, és megfordította. Azt a férfit látta maga előtt, akivel csak egyetlenegyszer találkozott azelőtt. Az első éjszaka, amikor találkoztak. Az ő veszedelmes harcosa, akinek a puszta keze intésére is elmenekültek a démonok. Wulf két kezébe fogta az asszony arcát, és kétségbeesetten megcsókolta. A csók elfeledett húrokat pendített a lelke legmélyén, és a vérét lángra gyújtotta. – Az enyém vagy, villkat – suttogta a férfi. A hangja követelőző. – Örökre. Azzal magához húzta, és nagyon szorosan átölelte. Cassandra arra számított, hogy beléhatol. De nem. Ehelyett a tépőfogait a nyakába mélyesztette. Cassandra nem kapott levegőt, mert egy pillanatnyi fájdalom után élete legerotikusabb élményében volt része. A szája résnyire nyílt, szaggatottan lélegzett, és a világ forogni kezdett vele. Színek villództak előtte, érezte, amint egyszerre ver a szívük, és a környezete ködössé vált. A gyönyör végigcikázott a testén, és olyan intenzív orgazmusban ért véget, hogy fel kellett kiáltania. Amint a hang elhagyta az ajkát, érezte, hogy a szemfogai nőni kezdenek. Visszakapta a tépőfogait... Wulf torkát mélyről jövő nyögés hagyta el, ahogy asszonyát ízlelte. Soha életében senkihez nem érezte magát ennyire közel. Mintha egy és ugyanazon személy lennének, akiknek testében egyetlen közös szív dobog. Cassandra minden érzése átáramlott belé. Minden reménye, minden félelme. A lelke nyitva állt Wulf előtt, és elsöprő erővel hatott rá. Aztán érezte, hogy Cassandra beleharap a vállába. Wulf zihált a váratlanul rá törő érzésektől. A férfiassága merevvé vált, és azonnal asszonya testébe vágyott. 338

Pandora’s TeAm Cassandra lenyúlt kettőjük között, a vérét itta, és kinyitotta a nadrágján a cipzárat. Wulf szájából nyögés szakadt ki, mert érezte, hogy Cassandra azonnal magába vezeti. Elragadtatottan tombolva, vadul tette magáévá a nőt, és életerejük egyesült. Egyszerre jutottak a csúcsra egy őrült orgazmusban, amely ugyanabban a pillanatban mindkettőjük testén végigreszketett. Wulf elerőtlenedve húzódott el az asszony nyakától. Az ragyogó szemmel nézett föl rá, és megnyalta az ajkát meg a visszakapott tépőfogakat. Wulf szorosan magához ölelve szenvedélyesen megcsókolta. – Húha – suttogta Cassandra. – Még mindig csillagokat látok. Wulf ezen jót nevetett. Az ő szeme előtt is ott táncoltak azok a csillagok. – Szerinted tényleg használt? – Ha nem, megfogadom Zarek tanácsát, megkeresem Acheront, és kiverem belőle a szuflát. Cassandra idegesen fölnevetett. – Egy pár hét múlva kiderül. De nem volt szükség ilyen hosszú időre. Cassandra szeme elkerekedett, és levegő után kezdett kapkodni. – Cassandra! – szólongatta Wulf. A nő már nem tudott válaszolni. – Bébi... – próbálkozott újra a férfi. Az asszony szemét elfátyolozta a fájdalom. Még kinyújtotta a kezét, és megfogta Wulf arcát. Dideregni kezdett. Három másodperc múlva halott volt. – Acheron! Ash egy rándulással ébredt föl, amikor meghallotta a sikolyt, amely a fejében visszhangzott. Meztelenül feküdt az ágyában, karcsú testét fekete selyem takarók közé temetve. Fáradt vagyok, Artie, alszom. Mentális üzenetet küldött a világegyetemen keresztül Artemisz templomába az Olümposzra, sokkal nyugodtabb hangnemben. 339

Pandora’s TeAm – Akkor pattanj fel, és gyere ide! Azonnal! Ash hosszan kifújta a levegőt. Azt már nemi – Ne merészelj átfordulni a másik oldaladra és újra álomba merülni azok után, amit csináltál! Mégpedig? – Egy újabb Sötét Vadászt engedtél el anélkül, hogy megbeszélted volna velem! Ash ajka fölfelé kunkorodott, amikor megértette az összefüggéseket. Wulf megharapta Cassandrát. Megkönnyebbülten mosolyogni kezdett. Hála istennek, Wulf bölcsen döntött. – Ennek nem így kellett volna történnie, és ezt te is nagyon jól tudod! Hogy merészeltél beleavatkozni? Hagyj már békén, Artie! Mindened megvan, mit számít ez az egy Sötét Vadász! – Remek – szólalt meg az istennő érdes hangon. – Te is megszegted a megállapodásunkat, ezért én is meg fogom szegni őket. Ash azonnal felugrott. – Artie! Az istennő már sehol sem volt. Ash káromkodva magára dobálta a ruháit, és Katateroszból Wulf házában termett. Késő volt. Wulfot a nappaliban találta, karjában Cassandrával. Az asszony arca sápadt volt, kékes színezetű. Amint a viking meglátta Asht, könnyes szeme gyűlölködő pillantásokat lövellt felé. – Hazudtál, Ash. Megmérgezte a vérem. Ash elvette Cassandrát Wulf karjaiból, és gyöngéden a kanapéra fektette. Erik sírva figyelte őket, mintha értené, mi történik körülötte. Mintha tisztában lenne vele, hogy az anyja halott. Ash szíve kihagyott pár ütemet. Sohasem állhatta a gyereksírást. – Menj oda a fiadhoz, Wulf. 340

Pandora’s TeAm – Cassandra... – Menj oda Erikhez! – dörrent rá Ash. – Most azonnal, aztán vidd ki magaddal a szobából! A viking szerencsére engedelmeskedett. Ash két kezébe fogta Cassandra fejét, és lezárta a szemét. – Nem élesztheted föl a halottakat, Acheron – szólalt meg Artemisz, aki ebben a pillanatban ott termett a szobában. – A sors istennői úgysem fogják hagyni. Ash elkeskenyedett szemmel nézett föl rá. – Most ne veszekedj velem, Artie. Ehhez semmi közöd. – Mindenhez van közöm, amit teszel. Ismered a megállapodásunkat. Semmit nem adtál nekem Wulf lelkéért cserébe. Ash lassan állt a lábára, a tekintete perzselt. Artemisz egy lépést hátrált, tudatára ébredve, hogy a férfinak most nincs kedve a kisded játékaihoz. – Sohasem volt nálad a lelke, Artemisz, pontosan tudod. Arra használtad, hogy a bátyád vérvonalát védd. Nem is lehetett jobb módja, mint szabadon engedni és figyelni, ahogy gondoskodik halhatatlan feleségéről, neveli szintén halhatatlan gyerekeit, akik elég erősek ahhoz, hogy túléljék mindazokat, akik az életükre törnek? – Wulf az enyém! – Nem a tiéd. Soha nem is volt. – Ash becsukta a szemét, és megérintette Cassandra homlokát. Az istennő szeme lassan felnyílt. – Nem! – kiáltott fel. Ash fölnézett, szeme vörösen izzott. – De igen – sziszegte. – És hacsak nem akarod Hádésszel együtt átvenni a helyét, azt tanácsolom, vonulj vissza. Artemisz eltűnt a szobából. Cassandra lassan felült. – Acheron? – Shh – felelte amaz, és hátrébb lépett. – Minden oké. – Olyan furcsán érzem magamat. – Tudom. De hamar el fog múlni. Cassandra a homlokát ráncolva tekintett körbe a szobán. 341

Pandora’s TeAm Wulf visszatért. Megdermedt, amikor meglátta Cassandrát. Ash még egyet sem pislantott, a Vadász már át is rohant a szobán, felkapta asszonyát, és szorosan magához ölelte. – Jól érzed magad? Cassandra úgy nézett Wulfra, mintha biztos lenne benne, hogy az elveszítette az eszét. – Persze. Miért ne lennék? Wulf megcsókolta, aztán hitetlenkedve nézett Ashre. – Nem tudom, mit csináltál, de köszönöm, Ash. Nagyon köszönöm. Ash biccentett. – Nincs mit, viking. Csak annyit kérek, hogy töltsetek minél több időt együtt, és legyen minél több gyereketek. – Összefonta karjait a mellkasán. – Egyébként, esküvői ajándék gyanánt visszavonom a nappali fény átkát rólatok és a gyerekeitekről. Sem nektek, sem az utódaitoknak nem kell többé éjszakai életet élnie. Kivéve, ha maguk választják. – Kimaradtam valamiből? – kérdezte újra Cassandra. Ash szájának egyik sarka fölfelé mozdult. – Majd Wulf elmeséli. Nekem most már itt az alvásidő. Azzal eltűnt a szobából. Wulf fölemelte Cassandrát, és bevitte a hálószobába. Artemisz Ash hálószobájában várta, hogy a férfi visszatérjen. Az arckifejezése világossá tette, el van szánva rá, hogy Ash napjának hátralevő részét megkeserítse. – Mi az, Artie? – kérdezte ingerülten Ash. Az istennő egy medaliont himbált az ujján. – Tudod, ez kié? – Morginne-é. – Wulfé. Ash gonoszul vigyorgott. – Nem, Morginne-é. Wulf lelkét csak Loki birtokolja. Gondold csak végig, Artie! Hogy szól a lelkek egyetlen törvénye? – Szabadon kell átadni. Ash bólintott. 342

Pandora’s TeAm – És te sohasem egyeztél bele, hogy az övét átadd. A démoni elixírrel Morginne rávette Wulfot, hogy öntudatlanul felajánlja a lelkét Lokinak. Loki varázslata néhány hónap múlva erejét vesztette, így Morginne lelke visszatért hozzád, Wulfé pedig újra belekerült Loki amulettjébe. – De... – Nincs de, Artie. Én tettem Wulfot halhatatlanná, és én ajándékoztam meg a hatalmával. Ha azt a lelket bele akarod plántálni valakibe, legjobb lesz, ha Lokihoz fordulsz, és megpróbálod kideríteni, vajon hajlandó-e Morginne-t átadni neked. Artemisz dühösen sikoltozott. – Átvertél! – Nem. Csak ez volt a dolgok rendje. Neked szükséged volt valakire, aki gyereket nemz Apollón örökösnőjének. Utálom a bátyádat, de azt azért értem, Cassandrának miért kell élnie, és Apollón miért nem halhat meg. – Ezt az elejétől a végéig kitervelted! – Nem – javította ki Ash. – Csak reménykedtem. Az istennő rábámult. – Még mindig nem érted, honnan származik az atlantiszi erőd,igaz? Ash elcsigázottan sóhajtott. – De igen. Hidd el. Annyira értem, hogy te sohasem fogod ilyen tisztán átlátni. Azzal elviharzott Artemisz mellett, és leheveredett az ágyára, hogy végre a jól megérdemelt álomba merülhessen. Artemisz is bemászott mellé az ágyba, és odabújt a férfi hátához. Megsimította a vállát az arcával. – Rendben – mondta lágyan. – Ezt a meccset te nyerted ellenem és Apollymi ellen. Elismerem. De áruld el, Acheron... meddig tudod még folytatni, hogy minduntalan legyőzöl minket? A férfi ránézett a válla fölött, és meglátta az istennő áttetsző zöld szemében felvillanó gonosz fényt. – Amíg szükséges, Artie. Amíg szükséges. 343

Pandora’s TeAm

Epilógus Cassandra fölébredt a születésnapja reggelén, félig-meddig attól tartva, hogy mindez álom volt. Wulf sem tágított mellőle, mintha attól tartana, hogy köddé válik abban a pillanatban, ha nem őrködik fölötte. A legfurcsább pillanatokban oda-odarohant hozzá délután. – Még mindig megvagy? Cassandra nevetett és bólogatott. – Eddig semmi jele, hogy eltűnnék. Mire a nap lement, és ő még mindig ugyanúgy nézett ki, mint reggel, Cassandra végre el merte hinni az igazságot. Vége. Mindketten szabadok. A lelke dalolt a megkönnyebbüléstől. Wulfnak többé nem kell az ő népére vadásznia, ő pedig nem fogja minden születésnapját rettegésben tölteni. Mindez soha többé nem történik meg. Tökéletes volt. Három év múlva. Nem volt tökéletes. Cassandra az ajkába harapott, miközben megállt a hátsó kert közepén csípőre tett kézzel. Wulf, Chris és Urian veszekedtek a kerti játékok körül, amelyeket Cassandra akart fölszereltetni a kis Erik számára. A munkások átvonultak a ház elé, amíg ezek hárman hátul vitáztak. – Nem, nézzétek csak, az ülőke túl magas – erősködött Wulf. – Leeshet, és agyrázkódást kaphat. – Felejtsétek el – kiabált Chris. – Felnyársalhatja a libikóka! – A libikóka még semmi – tette hozzá Urian. – A kötél miatt meg is fulladhat. Kinek az ötlete volt ez? Cassandra az égnek emelte tekintetét, Erik a karját rángatta, és sírt, mert el akarták venni a játékait. 344

Pandora’s TeAm A nő, lenézve domborodó hasára, nagyot sóhajtott. – Hallgass a tanácsomra, kicsikém. Maradj benn olyan sokáig, amíg csak tudsz. Ezek a srácok az őrületbe fognak kergetni. Azzal fölemelte Eriket, és odavitte az apjához. A kezébe nyomta a síró kisgyereket. – Magyarázd meg neki, én pedig bemegyek, és folytatom a gyerekszoba szigetelését. – Tudjátok – szólalt meg Chris –, ez a nő mond valamit. Erre van szükség: több szigetelőanyagra. És a három férfi ezen a kérdésen kezdett vitázni. Cassandra nevetett. Szegény kis Erik, de legalább érzi, hogy milyen sokan aggódnak érte. Kinyitotta a hátsó üvegajtót, és bement a házba. Két perc múlva Wulf követte, és felkapta a karjaiba. – Megőrjítettünk már? – Nem, de magadat már megőrjítetted. Wulf fölnevetett. – Egy gramm elővigyázatosság... – Tízévnyi terápiával felér. Könnyű belátni. Wulf mély torokhangot hallatott, és keresztülvitte asszonyát a házon. – Tényleg szeretnéd, ha ezekkel játszana? – Igen. Jó lenne, ha Erik megkaphatná azt, ami nekem sohasem adatott meg. – Mi az? – Normális gyerekkor. – Oké – egyezett bele nagy sóhajjal Wulf. – Megengedem neki, de csak azért, mert látom, hogy számodra fontos. – Igen, az. És ne aggódj. Ha bármiben hasonlít is az apjához, márpedig hasonlít, akkor sokkal nagyobb erőre lenne szükség ahhoz, hogy a vastag kis koponyája betörjön. Wulf ingerültséget színlelt. – Most sértegetni próbálsz? Cassandra a nyaka köré fonta a karjait, és a fejét a vállára hajtotta. – Nem drágám. Sohasem sértegetnélek. Csodállak. A férfi mosolygott. 345

Pandora’s TeAm – Oké! Ez biztonságos földet érés volt. De ha tényleg annyira csodálsz, szerintem van egy sokkal jobb módja is, hogy kimutasd, mennyire. – Értem. Éspedig? – Meztelenül és az ágyunkban.

346

Pandora’s TeAm Fordította Gazdag Diana

347