Sherrilyn Kenyon
Sötét vágyak vadásza sorozat 6
Pokoli tűz
Bride McTierney-vel éppen most szakított a barátja FedEx útján. A nő szíve majdnem megszakad a fájdalomtól, ám váratlanul belép az életébe Vane Kattalakis, aki felbukkan Bride üzletében. Viharos románcuk túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Vane halálosan veszélyes és elgyötört, de nem az, aminek látszik. Sok nő panaszkodik, hogy a barátja egy állat. Bride esetében ez az állat egy farkas. Egy Ember Vadász farkas. Vane-t meg akarják ölni az ellenségei, ezért nem keres párt magának. A Sorsok azonban Bride-ot jelölték ki a számára. A férfinek három hete van, hogy meggyőzze Bride-ot, hogy a lehetetlen létezik, ellenkező esetben szex nélkül kell leélnie hátralévő életét. Egy öntudatos farkas számára ez elfogadhatatlan... Hogyan képes azonban egy farkas rávenni egy embert, hogy bízza rá az életét, amikor a saját élete is veszélyben van? Az Ember Vadászok világában valóban farkastörvények uralkodnak. És csakis az alfa hím kerülhet ki győztesen.
A fordítás alapjául szolgáló mű: Sherrilyn Kenyon: Night Play
A szerzőtől az Ulpius-háznál megjelent: Halálos csók Álomszerető Éjféli vad Végzetes ölelés Ördögi tánc Angyali csók Előkészületben: Éjféli gyönyörök
Copyright 2004 by Sherrilyn Kenyon All rights reserved Hungarian Translation Bosnyák Edit, 2011 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011
ISBN 978 963 254 504 2
A férjemnek és a fiaimnak, akik a világot jelentik nekem. Azoknak a barátaimnak, akik jóbanrosszban mellettem voltak: Lo, Janet, Brynna, Tasha, „Nick”, Dara, Ret, Cathy, Donna, Chris, Rebecca és Kim.
A sötét vágyak vadásza sorozat rajongóinak a világ minden táján, akik megtöltik élettel a honlapot és a fórumokat, és akik állandóan mosolyt varázsolnak az arcomra. Bárcsak lenne annyi helyem, hogy név szerint is felsorolhatnálak Benneteket, de így is a szívem mélyéig hálás vagyok Nektek! Ajánlom továbbá romantikus regényeket író társaimnak, akikre mindig számíthatok, és az olvasóimnak, akik értelmet adnak az írásnak. Sohasem leszek képes megfelelően köszönetet mondani ezért.
Hála
Kimnek és Nancynek áldozatos munkájukért, és azért, mert nem szabnak határt a fantáziámnak a Sötét vágyak vadásza sorozat megírása közben. Alethea és Nicole! Rólatok sem feledkeztem meg.
Képtelenség szavakkal kifejezni, hogy mennyire csodállak mindannyitokat, és hogy milyen sokat jelentetek nekem.
Isten áldjon Benneteket, és adjon hosszú életet! Valamennyiteket ölellek!
Gennisi Tarts velem, modern utazó, egy olyan korba, amely tele volt rejtélyekkel! Vissza egy olyan legendához, amely szinte teljesen feledésbe merült. Vagy legalábbis... Elferdítették. A megmaradt részei állandóan felbukkannak modern világunkban. Melyik korunkbeli halandóban nem ébresztenek félelmet a telihold fényében észlelt különös zajok? Ki ne félne a farkasüvöltéstől? A sólyom rikoltásától? Mindenki szorongva néz be egy sötét sikátorba. Nem az emberi ragadozóktól félünk, hanem valami egészen mástól. Valami sötéttől. Veszélyestől. Valami olyasmitől, ami még ellenséges embertársainknál is halálosabb. Ez a félelem nem kezdetektől fogva lakozik bennünk. Réges-régen létezett egy olyan időszak, amikor az emberek emberek voltak, az állatok pedig állatok. Egészen az Allagi koráig. Azt mondják, hogy az Ember Vadászok születése, más gonosz dolgokéhoz hasonlóan, csakis a jó szándéknak köszönhető. Lycao, Arcadia királya nem is sejtette, hogy hőn szeretett, fiatal felesége nem is emberi lény. A királynő sötét titkot őrzött. Az elátkozott apollita nép gyermeke volt, és arra ítéltetett, hogy élete virágában érje a halál... huszonhét éves korában. Felesége utolsó születésnapja után Lycaon király kénytelen volt végignézni az imádott nő hirtelen megöregedését és halálát. Ekkor döbbent rá, hogy közös fiaik is mindketten fiatalon követik majd az anyjukat a sírba. Gyásztól lesújtva kikértek a papok tanácsát, akik azonban azt mondták neki, hogy semmit sem tehet. A sors akarja így. Lycaon azonban nem hallgatott a bölcsekre. Ő maga is bölcs volt, és elhatározta, hogy nem mond le a fiairól. Még a Sors asszonyainak kedvéért sem. Különböző varázslatokkal kezdett kísérletezni, amelyekkel meghosszabbíthatta felesége népének életét. Foglyul ejtett néhányat közülük és mágikus módszerekkel híresen erős állatokkal egyesítette a lényüket: medvékkel, párducokkal, leopárdokkal, sólymokkal, oroszlánokkal, tigrisekkel, sakálokkal, farkasokkal és még sárkányokkal is. A király éveken keresztül tökéletesítette az általa alkotott új fajt, míg végül biztosan tudta, hogy megtalálta a gyógymódot a fiainak. Egy sárkánnyal és egy farkassal keresztezte őket, a legerősebb állatokkal, amelyekkel kísérletezett, ráadásul ezeket ruházta fel a legtöbb erővel és mágiával mindközül. Igazság szerint a saját erejét adta a fiainak. Lycaonnak végül még önmaga elképzeléseit is sikerült túlszárnyalnia. Nem elég, hogy a fiai hosszabb életűek lettek, mint az anyjuk, de az összes ismert teremtménynél is tovább éltek. Mágikus hatalmuk és állati erejük révén a fiúk élete tíz-tizenkétszer hosszabb lett, mint az embereké. A Sors asszonyi letekintette a Földre, és látták, mit tett a király. Feldühödtek, amiért beleavatkozott az ügyeibe, és úgy határoztak, hogy Lycaonnak meg kell ölnie a fiúkat és a hozzájuk hasonlókat. Lycaon azonban nem engedelmeskedett nekik. Ekkor a Sors asszonyi úgy döntöttek, hogy a maguk módján büntetik meg a királyt a pimaszságáért. Újra megátkozták a gyermekeit és fajbéli társaikat. - Sohasem lesz béke a gyermekeid között - jelentette ki Clotho, a sors, amely az élet malmait őrli. - Örökké gyűlölködni és harcolni fognak egymással, egészen addig, amíg az utolsó is meg nem hal közülük. Így is lett. Lycaon minden alkalommal, amikor embert és állatot keresztezett, valójában két élőlényt teremtett. Az egyiknek állati szíve volt, a másiknak emberi. Azokat, akik ember módjára jártak, és emberi szívük volt, Lycaon népe után arcadiaiaknak hívták.
Azokat, amelyeknek állati szívük volt, katagariaiaknak nevezték. A katagariaiak állatként születtek meg, és állatok módjára éltek, amikor azonban elérték a pubertás kort, és a hormonjaik felszabadították a mágikus erőket, és képesek voltak emberré változni - legalábbis külsőleg. A cselekedeteiket azonban továbbra is állati szív irányította. Ehhez hasonlóan az arcadiaiak emberként születtek és éltek, serdülő korukban azonban bennük is felszabadultak a mágikus erők, és képessé váltak arra, hogy állati alakot öltsenek. Mivel ugyanazon érem két oldalai voltak, a teremtményeknek békében kellett volna élniük egymással. Az istennők azonban leküldték a Viszálykodást, hogy bizalmatlanságot csepegtessen beléjük. Az arcadiaiak magasabb rendűnek érezték magukat az állati rokonaiknál. Hiszen ők emberek voltak emberi racionalitással, a katagariaiak ezzel szemben csak olyan állatok voltak, amelyek képesek emberi alakot ölteni. A katagaria hamar megtanulták, hogy az arcadiaiak nem mindig őszinték, és néha mást mondanak, mint amit cselekszenek. Telt az idő, és közben mindkét fél pusztította a másikat, ugyanakkor mindkettő erkölcsösebbnek hitte magát a másiknál. Az állatok szerint az arcadiaiak veszélyt hordoznak, az arcadiaiak pedig úgy vélik, hogy a katagariaiakat ellenőrzés alatt kell tartani, illetve teljesen meg kell semmisíteni őket. Ez véget nem érő háborúhoz vezetett. És a többi hadviseléshez hasonlóan, ennek sem volt valódi győztese. Az áldozatai viszont a mai napig szenvednek az előítéletek és az alaptalan gyűlölet miatt.
Előhang New Orleans, a Mardi Gras éjszakája, 2003
- Annyira sajnálom, Vane! Esküszöm, nem akartam, hogy így végezzük. Vane Kattalakis összeszorította a fogát. Megpróbálta felhúzni magát, de visszaesett. A karja fájt a megerőltetéstől: kilencvenkilónyi testét kellett megtartania, amelyet a csuklócsontjainál függesztettek fel. Minden egyes alkalommal, amikor Vane-nek már majdnem sikerült felhúznia magát a feje fölött lévő faágig, az öccse elkezdett beszélni, amivel teljesen megzavarta a koncentrációját, és emiatt újra függő helyzetbe kényszerült Vane mélyet lélegzett, és igyekezett tudomást sem venni az éles fájdalomról a csuklójában. - Ne aggódj, Fang! Kijutunk innen valahogyan. Valahogyan. Vane legalábbis remélte, hogy így lesz. Fang nem is hallotta, amit mondott. Továbbra is bocsánatért esedezett, amiért mindkettejük halálát okozza. Vane újra nekifeszült az éles drótnak, amellyel először összekötözték a kezét a feje fölött, azután egy vékony ághoz erősítették, miközben bizonytalanul himbálózott egy vénséges cipruson, a legsötétebb és legundorítóbb mocsár felett, amelyet valaha látott. Nem tudta eldönteni, melyik lesz a legrosszabb: ha elveszíti a kezeit, ha elveszíti az életét, vagy ha beleesik abba a gusztustalan, aligátoroktól hemzsegő pöcegödörbe. Valójában szívesebben lett volna halott, mint hogy kapcsolatba kelljen kerülnie azzal a bűzforrással. Még a louisianai mocsárvilág sötétjében is ki tudta venni, hogy mennyire visszataszító és gusztustalan hely az. Egyetlen normális ember sem lenne képes ebben a mocsárban élni. Vane végre bizonyosságot szerzett afelől, hogy Talon de Morrigantes idióta. Az öccsét szintén egy vékony ághoz kötözték a fa túlsó oldalán, így lógtak kiszolgáltatva a mocsárgáznak, a kígyóknak, a rovaroknak és az aligátoroknak. Akárhányszor Vane megmozdult, a drót belevágott a húsába a csuklójánál. Ha rövid időn belül nem szabadul ki, áthatol az inakon, a csontokon, és levágja a kezét. Ezt a büntetést timoriának hívták, ez azért szabták ki mindkettőjükre, mert Vane megvédte Talon asszonyát. Mivel segíteni merészelt a Sötét Vadászoknak, a lelketlen Démonok, akik harcban álltak velük, megtámadták Vane katagariai falkáját, és megölték imádott húgát. A katagariaiak olyan állatok, akik képesek emberi alakot ölteni, és a természet egyik alapvető törvényét követik: ölj vagy téged ölnek meg! Ha bárki vagy bármi veszélyezteti a falka biztonságát, azonnal végeznek vele. Mivel a Démonok támadását Vane idézte elő, verést szabtak ki rá, és kivitték meghalni a mocsárba. Fang csakis azért volt mellette, mert az apjuk születésük pillanatától fogva gyűlölte mindkettőjüket, és miután pubertás korukban felszabadultak bennük a mágikus erők, félt is tőlük. De még ennél is jobban gyűlölte őket azért, amit az anyjuk tett vele. Az apjuk számára még sohasem kínálkozott jobb alkalom arra, hogy mindkettejüktől megszabaduljon anélkül, hogy a falka ellene forduljon a halálos ítélet miatt. És boldogan élt a kínálkozó alkalommal. Ez lesz a legutolsó hiba, amit valaha elkövetett. Legalábbis abban az esetben, ha Vane-nek sikerül valahogyan kijuttatnia mindkettejüket ebből az átkozott mocsárból anélkül, hogy valami felfalná őket. Mind a ketten emberi alakban voltak jelen, és metriazo nyakörvet viseltek, amely apró
elektronikus jeleket küldött a testüknek. Ezek a nyakörvek tartották őket emberi alakban. Az ellenségeik úgy gondolták, hogy ezáltal gyengébbek lesznek. Fang esetében ez igaz is volt. Vane esetében nem. A nyakörv mindenesetre némiképp gyengítette mágikus képességeit, és kénytelen volt engedelmeskedni a természet törvényeinek. Vane ezt rettenetesen bosszantónak találta. Vane - ahogyan Fang is - mindössze egy véres farmernadrágot viselt. Az inget levették róluk, hogy hatásosabb legyen a verés, a csizmától pedig merő rosszindulatból szabadították meg őket. A nyakörveket csak mágia segítségével lehetett volna eltávolítani, amíg azonban rajtuk volt a nyakörv, nem működött a mágikus erejük. És ha valami csoda folytán lejutnának a fáról, a mocsárban egy csapat aligátor várja őket, amelyek odagyűltek a vérszagra. Alig várták, hogy Fang és Vane leessenek a fáról, és végre finom farkashúst falatozhassanak. - A fenébe is! - fakadt ki ingerülten Fang. - Szőrösnek igaza volt. Nem szabad olyasvalakire hallgatni, aki öt napig vérzik, és mégsem hal meg. Hallgatnom kellett volna rád. Figyelmeztettél, hogy Petra egy éhes szuka, de nem törődtem vele. Tessék, most aztán megnézhetjük magunkat! Esküszöm, hogy megölöm azt a nőt, ha kijutok innen. - Fang! - csattant fel Vane, mivel az öccse tovább folytatta a monológját, miközben ő megpróbálta aktivizálni mágikus képességeit, habár a nyakörv cserébe fájdalmas elektromos impulzusokkal bombázta a testét. - Befejeznéd végre a siránkozást? Szeretnék koncentrálni, különben az idők végezetéig itt lógunk majd, ezen a fán. - Olyan sokáig biztosan nem. Azt hiszem, még nagyjából fél óránk lehet hátra, azután a drótok elvágják a csuklónkat. Ha már így szóba került, megjegyzem, hogy nagyon fáj a csuklóm. Mi a helyzet a tiéddel? Fang szünetet tartott, miközben Vane vett egy mély lélegzetet, és érezte, hogy meglazul a drót. Ugyanakkor meghallotta a faág megreccsenését is. Kalapáló szívvel lenézett, és látta, hogy az egyik hatalmas aligátor meredten bámul rá a sűrű mocsárból. Vane bármit megadott volna azért, ha három másodpercre visszakaphatja az erejét, és megsütheti ezt a falánk dögöt. Fang látszólag egyik veszélyről sem vett tudomást. - Esküszöm, soha többé nem küldelek el a pokolba. Legközelebb odafigyelek arra, amit mondasz, különösen, ha nőkről van szó. Vane felhorkant. - Ezek szerint, ha azt mondom, fogd be végre, akkor befogod? - Befogtam. De nagyon utálom, ha ember vagyok. Hatalmas szívás. Te hogy bírod? - Fang! - Mi az? Vane vágott egy grimaszt. Ez teljesen reménytelen. Minden egyes alkalommal, amikor az öccse emberi alakot öltött, kizárólag a száját használta. A falka tagjai igazán kipeckelhették volna, mielőtt fellógatták. - Ugye te is tudod, hogy ha most farkas alakban lennénk, lerághatnánk a mancsainkat? Persze, ha farkas alakban lennénk, nem lennének rajtunk a drótok, ezért... - Fogd már be végre! - csattant fel újra Vane. - Képesek leszünk érezni valaha a kezünkkel, miután ennyire elzsibbadt? Ilyesmi egyáltalán nem történik velünk, amikor farkasok vagyunk. Az emberekkel ez gyakran elfordul? Vane utálkozva lehunyta a szemét. Úgy tűnik, itt fogja utolérni a halál. Nem az ellensége vagy az apjával vívott dicső csatában. Nem álmában, csendesen. Fang panaszáradata lesz az utolsó dolog, amit hallani fog. Gondolkodni kezdett. Hátrahajtotta a fejét, hogy a sötétségen keresztül láthassa a testvérét. - Ide hallgass, Fang! Tisztázzunk valamit! Gyűlölöm, hogy azért kell itt lógnom, mert az átkozottul hatalmas szád úgy döntött, elárulja a legutóbbi gumijátékodnak, hogy egy Sötét Vadász társát védem. Hálás köszönet, amiért sohasem tudod, mikor kellene inkább hallgatnod.
- Honnan tudhattam volna, hogy Petra azonnal elrohan apánkhoz, és elmondja neki, hogy Sunshine-nal vagy, és hogy ezért támadtak ránk a Démonok? Kétszínű szuka. Azt mondta, párosodni akar velem. - Mindannyian párosodni akarnak veled, te ostoba fajankó, ilyen a fajunk természete! - Kapd be! Vane megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Fang végre elhallgatott. Az öccse dühe legalább hárompercnyi haladékot jelent, addig magában fortyog, majd végül kirukkol valami kreatív és határozott válasszal. Vane összekulcsolta az ujjait, és felemelte a lábát. A fájdalom újra belehasított a karjába, ahogyan a drót egyre mélyebbre hatolt emberi húsába. Azon imádkozott, hogy a csontjai kitartsanak még egy darabig. Az alkarján egyre több vér folyt lefelé, miközben közelítette a lábát a feje fölött lévő ághoz. Ha képes... lenne... átkulcsolni. Vane meztelen lábával tapogatta a fát. A kérgét hidegnek és keménynek érezte, amikor hozzáért a lábfejéhez. A sarkát beleakasztotta az ágba. Csak még... egy... kicsit. Fang dühösen rámordult: - Hatalmas seggfej vagy. Nos, ennyit a kreativitásról. Vane saját, heves szívverésére összpontosított, és elengedte a füle mellett öccse megjegyzését. Fejjel lefelé lógva az egyik lábát átkulcsolta az ágon, és kiengedte a tüdejéből a levegőt. Megkönnyebbülten felmordult, amikor fájdalomtól lüktető, véres csuklója végre felszabadult a teher alól. Vane zihált az erőlködéstől, miközben Fang továbbra is ontotta a szót. Az ág veszélyesen megreccsent. Vane újra visszafojtotta a lélegzetét, és nem mert megmozdulni, nehogy kettétörjön alatta az ág, ő pedig egyenesen belezuhanjon a mocsár bűzös, zöld vizébe. Az aligátorok hirtelen elkezdtek mozgolódni odalent, azután mind eltűntek. - A francba! - sziszegte Vane. Ez nem volt biztató jel. Két olyan körülményről tudott, amely képes lehet távozásra bírni az aligátorokat. Az egyik, hogy a Talon nevű Sötét Vadász, aki a mocsárban lakott, hazajött, és magához rendelte őket. Mivel azonban Talon éppen nem a mocsárban volt, hanem a Francia negyedben, a világ megmentése céljából, ez nem tűnt túlságosan valószínűnek. A másik, sokkal kevésbé rokonszenves lehetőség az volt, hogy démonok bukkantak fel a közelben, olyan élőhalottak, akik kizárólag gyilkolással tudták fenntartani mesterségesen meghosszabbított életüket. Nagyon büszkék voltak rá, ha öltek egy embert, és még annál is büszkébbek, ha egy Ember Vadásszal végeztek. Mivel az Ember Vadászok több száz évig éltek, és mágikus erejük volt, tízszer annyi ideig éltettek egy Démont, mint egy átlagos ember. Ráadásul, ha egy Ember Vadász lelkét megszerezték, a mágikus képességek átszálltak a Démon testébe, aki ezt az erőt fel tudta használni mások ellen. Igazán áldásos dolog, ha valaki ilyen ínyencfalat az élőhalottak számára. Kizárólag egyetlen oka lehet annak, hogy a Démonok felbukkantak itt. Csakis egyetlen módon találhatták meg őt és Fanget ebben az elszigetelt mocsárban, ahová a Démonok sohasem lépnének be ok nélkül. Valaki feláldozta őket, hogy cserébe a Démonok messzire elkerüljék a katagariai falkát. Vane-nek egy csepp kétsége sem volt afelől, hogy ki lehetett az áruló. - Légy átkozott! - kiáltotta bele a sötétségbe Vane, habár tudta, hogy az apja úgysem hallja meg. Ennek ellenére muszáj volt szitkozódnia. - Mit ártottam neked? - kérdezte Fang ingerülten. - Azt leszámítva, persze, hogy miattam fogsz meghalni. - Nem hozzád beszéltem - mondta Vane, miközben sikerült a másik lábát annyira felhúznia, hogy kiszabadítsa a kezét.
A mocsárból valami felkúszott a fára, és megállt fölötte. Vane teste kitekeredett, és megpillantott egy magas, vékony Démont, aki kedvtelve nézegette, miközben majdnem felfalta a szemével. A tetőtől talpig feketébe öltözött Démon kötözködni kezdett Vane-nel. - Örülnöd kellene, hogy itt vagyunk, farkas! Hiszen azért jöttünk, hogy kiszabadítsunk. - Menj a pokolba! - mordult rá Vane. A Démon felnevetett. Fang vonyítani kezdett. Vane odanézett, és látta, hogy tíz Démon éppen lehúzza az öccsét a fáról. A fenébe is! Fang farkas. Emberi alakban nem tud küzdeni a Démonok ellen, ráadásul, amíg rajta a nyakörv, a mágikus erejét sem tudja használni. Vane dühösen rúgkapálni kezdett. Az ág azonnal eltört, ő pedig egyenesen belezuhant az alatta lévő posványos vízbe. Amikor a feje is eltűnt a bűzös, nyálkás iszapban, Vane visszatartotta a lélegzetét. Megpróbálta felküzdeni magát a felszínre, de hiába. Ennek azonban nem volt semmi jelentősége. Valaki belemarkolt a hajába, és felhúzta. Abban a pillanatban, amikor Vane feje előbukkant a mocsárból, az egyik Démon azonnal belemélyesztette az agyarait meztelen vállába. Vane dühösen felmordult, a könyökével a Démon bordái közé ütött, és visszaharapott. A Démon felsikított, és elengedte. - Ez még küzd - kiáltotta az egyik nőstény, miközben elindult Vane felé. - Több táplálékot jelent, mint a másik. Vane kirúgta alóla a lábát, mielőtt még elkaphatta volna. Az eldőlt testet ugródeszkaként használta, így kijutott a vízből. Farkasként a lába elég erős volt ahhoz, hogy egyenesen egy közeli ciprus csonka törzsén landoljon. Vizes, sötét haja az arcába lógott, a teste remegett a verekedéstől és a veréstől, amelyet a falkától kapott. A holdfény megcsillant izmos, nedves testén, miközben egyik kezével az öreg facsonkba kapaszkodott, amely élesen kirajzolódott a mocsár hátteréből. A fákról sötét moha csüngött a mélybe, és a foltokban felhők takarta telihold fénye baljósan tükröződött vissza a víz fekete, bársonyos hullámain. A Vane-ben lakozó állat a köréje sereglő ellenséget figyelte. Esze ágában sem volt megadni magát vagy Fanget ezeknek a dögöknek. Igaz ugyan, hogy nem halott, de pontosan olyan elátkozott volt, mint ők, és náluk jóval dühösebb a Sorsra. Vane a szájához emelte a kezét, és átharapta a drótot a csuklóján. Végre szabad volt a keze. - Ezért megfizetsz - sziszegte az egyik Démon, miközben egyre közelebb ment Vane-hez. Vane vetett egy hátra szaltót a facsonkról, egyenesen a vízbe. Egészen addig merült alá a sötét lébe, amíg elért egy kidőlt fát, amelyről letört egy kisebb ágat. Azután elrúgta magát abba az irányba, ahol Fanget leterítették. Pontosan az öccse mellett bukkant fel a felszínre, és látta, hogy egyszerre tíz Démon szívja a vérét. Az egyiket elrúgta onnan, a másikat elkapta a nyakánál, és a víz alatt szerzett botot beleszúrta egyenesen a szívébe. A Démon abban a pillanatban szétmállott. A többiek Vane ellen fordultak. - Húzzatok sorszámot! - förmedt rájuk Vane. - Annyi van belőle, hogy jut mindenkinek. A Vane-hez legközelebb lévő Démon felnevetett. - Nincs elég erőd. - Ezt majd meséld el a sírásónak - mondta Vane, miközben rávetette magát. A Démon hátraugrott, de nem elég messzire. Mivel általában emberek ellen harcolt, nem vette számításba, hogy Vane fizikai ereje sokkal nagyobb, és tízszer akkorát tud ugrani, mint a közönséges földi halandók. Vane-nek nem volt szüksége a pszichés képességeire. Az állati ereje is elég lesz ahhoz, hogy elintézze őket. Ezt a Démont is leszúrta, és miközben az szétmállott, Vane a többiek felé fordult.
Mindannyian egyszerre ugrottak rá, de hiába. Egy Démonok ereje felerészben abban rejlik, hogy észrevétlenül tudja rávetni magát az áldozatára, aki ettől pánikba esik. Ez most is beválhatott volna, Vane azonban a Démonok unokatestvére volt, és már gyermekkorában kiismerte ezt a stratégiát. Egy cseppet sem rémült meg. A taktikájuk mindössze higgadtságot és elszántságot váltott ki belőle. És ez teszi majd végül győzedelmessé. Vane még kettőt leszúrt a botjával, miközben Fang továbbra is mozdulatlanul feküdt a vízben. Bátyja kezdett pánikba esni, de uralkodott magán. A harcban a győzelem egyetlen feltétele a nyugalom. Az egyik Démon olyan erős légáramlatot küldött felé, hogy Vane átrepült a víz felett, és egy fatörzsnek csapódott. A hátában hasító éles fájdalomtól felnyögött. Megszokásból a saját erejével akart visszavágni, de abban a pillanatban érezte, hogy a nyakörve összeszorul és sokkolja a testét. Káromkodott egyet az újabb fájdalomtól, azután tudomást sem vett róla. Felállt, és nekitámadt annak a két Démonnak, akik az öccse irányába tartottak. - Add fel végre! - mordult rá Vane-re az egyik Démon. - Miért nem adjátok fel inkább ti? A Démon rávetette magát Vane-re. Ő lebukott a víz alá, és kirántotta a Démon alól a lábát. Egy darabig küzdöttek egymással a vízben, míg végül Vane ezt is mellkason döfte a faággal. A többiek elmenekültek. Vane mozdulatlanul állt a sötétben, és a Démonok egyre távolodó lépteinek loccsanását hallgatta. Engedte, hogy a dühe végül úrrá legyen rajta, a szíve hevesen vert. Hátravetette a fejét, és farkas módjára felüvöltött, hangja baljóslatúan visszhangzott a mocsár homályában. Az embertelen és vészjósló még a legerősebb varázslókat is menekülésre késztette. Amikor Vane megbizonyosodott afelől, hogy a Démonok elmentek, kisimította vizes haját a szeméből, és elindult Fang felé, aki továbbra is mozdulatlanul feküdt. Igyekezett elfojtani a bánatát, miközben szinte vakon bukdácsolt át a vízen... Kérlek, Fang, ne halj meg! Újra és újra felrémlett előtte húga élettelen testének látványa. Érezte hideg bőrének érintését. Nem vesztheti el mindkettejüket. Semmiképpen. Abba ő is belehalna. Életében először vágyott arra, hogy hallhassa az öccse idegesítő megjegyzéseit. Bármelyiket. Újra látta maga előtt húga, Anja halálát. Vele tegnap végeztek a Démonok. Vane-en hatalmas fájdalom lett úrrá. Fangnek élni kell. Egyszerűen: muszáj. - Kérlek, Istenem! - sóhajtott fel, miközben egyre közelebb ért az öccséhez. Nem vesztheti el. Így nem... Fang szeme nyitva volt, és vakon bámult a teliholdra, amelynek segítségével képesek lettek volna időugrással kikerülni a mocsárból, ha nem lett volna rajtuk a nyakörv. A teste tele volt harapásnyomokkal. Vane szívét olyan mély bánat járta át, hogy azt hitte, meghasad. - Gyerünk, Fang! Ne légy halott! - nógatta Vane, és közben megcsuklott a hangja az elfojtott sírástól. Helyette inkább hangosan rámordult: - Ne merészelj meghalni nekem, te seggfej! Vane magához húzta az öccsét, és észrevette, hogy van benne élet. Még lélegzett, és egész testében remegett. Fang alig hallható, erőtlen lélegzetvétele valóságos zene volt Vane füleinek. Hatalmas megkönnyebbülést érzett, és eleredtek a könnyei. Gyengéden ringatta Fanget a karjában. - Gyerünk, Fang! - biztatta Vane. - Mondj valami ostobaságot! Az öccse azonban nem szólalt meg. Sokkos állapotban, mozdulatlanul ringatózott a karjaiban.
Legalább életben van. Jelen pillanatban. Vane-t átjárta a düh, és összeszorította a fogát. Ki kell juttatnia innen az öccsét. Biztonságos menedéket kell találnia mindkettőjük számára. Ha létezik ilyen hely egyáltalán. Vane-t olyan erőssé tette a harag, hogy megpróbálta a lehetetlent, és a puszta kezével tépte le Fang nyakából a nyakörvet. Öccse azonnal farkassá változott. Ennek ellenére továbbra sem tért magához. Nem pislogott és nem is nyüszített fel. Vane a feltörni készülő könnyeivel küzdött. - Minden rendben van, öcskös! - suttogta Fang fülébe, miközben kiemelte a testét a poshadt vízből. A farkastest gyötrelmesen nehéz volt, de Vane cseppet sem bánta. Tudomást sem vett arról, hogy minden porcikája tiltakozik a többletsúly ellen. Amíg egy csepp élet is van benne, senki sem fogja többé bántani azokat az embereket, akik közel állnak hozzá. És igen, ő, Vane, mindenkit meg fog ölni, aki ezt megpróbálja.
1. fejezet Lilac & Lace Boutique, Iberville Francia negyed 8 hónappal később Bride McTierney döbbenten meredt a kezében tartott levélre és pislogott egyet. Azután még egyet. Az nem lehet, hogy az áll benne, amire ő gondol. Vagy mégis? Vajon ez valami vicc? Amikor azonban negyedszerre is elolvasta, rájött, hogy nem az. Az a gyáva féreg az ő saját FedEx számlájának terhére szakított vele. Sajnálom, Bride!
Egy olyan nőre van szükségem, aki jobban illik népszerű imidzsemhez. Sok helyen megfordulok, és egy olyan nőre van szükségem az oldalamon, aki támogat engem, nem pedig hátráltat. A holmidat elszállíttatom a házadhoz. Küldök egy kis pénzt, hogy ma éjszakára elmehess egy hotelba, ha esetleg otthon éppen nincs üres szobád.
Minden jót: Taylor
- Te utolsó, aljas, nyomorult féreg! - fakadt ki hangosan Bride, amikor újra elolvasta a levelet, és olyan erős fájdalom tört rá, hogy elsírta magát. Öt éve voltak együtt Taylorrel, aki éppen most szakított vele... egy olyan levélben, amelynek költségeit Bride üzleti számlájára terhelte? - Légy átkozott, te kétszínű kígyó! - szitkozódott Bride. Normális körülmények között inkább leharapta volna a saját nyelvét, semhogy csúnyán beszéljen, ez a helyzet azonban kemény szavakat kívánt. Taylor pedig baltát érdemelt volna a fejébe. Bride uralkodott magán és nem kezdett el üvölteni. Továbbá ellenállt a kísértésnek, és nem szállt be a terepjárójába, nem hajtott oda a tévé épületéhez, és nem szedte apró darabokra a volt barátját. Legyen átkozott! Egy könnycsepp gördült le az arcán. Letörölte és szipogott. Nem fog sírni. Taylor egyáltalán nem ér meg annyit. Taylor tényleg nem ért ennyit, és Bride valójában nem volt meglepve. Már hat hónapja érezte, hogy valami ilyesmi fog történni. Minden egyes alkalommal, amikor a férfi egy újabb diétát írt elő neki, vagy amikor befizette egy újabb fitneszedzésre, Bride érezte, hogy valami nincs rendben. Nem is beszélve arról a vacsoráról, amelyet az Aquariumban rendeztek két héttel ezelőtt, és amelyikre Taylor nem vitte magával. - Semmi szükség rá, hogy kiöltözz egy ilyen unalmas esemény miatt. Tényleg. Az lesz a legjobb, ha egyedül megyek. Abban a pillanatban, amikor a barátja befejezte a mondatot, Bride tudta, hogy már nem sokáig lesznek együtt.
Mégis fájt. Mégis szenvedett. Hogy volt képes Taylor ilyesmit tenni? - Hát így! - gondolta dühösen Bride, miközben a levegőben lobogtatta a levelet a bolt közepén, mint aki megőrült. A tudata azonban teljesen tiszta volt. Taylor sosem volt igazán boldog mellette. Csakis azért járt vele, mert az unokatestvére a helyi tévé menedzser volt. Taylor ott akart munkát kapni, Bride pedig ostoba módon segített neki. Mostanra biztosította a helyét, jó volt a nézettsége, úgyhogy megszabadulhatott Bride-tól. Rendben van. Egyébként sincs szüksége Taylorre. Jobb lesz neki nélküle. De a világ összes érve sem tudta enyhíteni azt a szörnyű, keserű fájdalmat a mellkasában, hogy összekuporodva sírjon egy sarokban a végkimerülésig. - Nem teszem meg - mondta Bride, és letörölt még egy könnycseppet az arcáról. - Nem adom meg neki azt az elégtételt, hogy sírok miatta. Eldobta a levelet, és dühösen a porszívó után nyúlt. Ráfért némi takarítás a boltjára. Hiszen most porszívóztál. Sebaj, ezúttal addig fog porszívózni, amíg a szőnyeg makulátlanul tiszta lesz.
Vane Kattalakis rettenetesen érezte magát. Éppen most lépett ki a pszichológus, Grace Alexander irodájából, aki azt mondta neki, hogy a világon semmi sem gyógyíthatja meg az öccsét addig, amíg ı maga nem akar meggyógyulni. Vane egyébként sem tartotta túl sokra az agyturkászokat, és egyáltalán nem ezt akarta hallani tőle. A pszichológia halandzsát az embereknek találták ki, nem pedig azoknak a farkasoknak, akiknek mielőbb el kellett kotródniuk Dodge-ból, ha nem akarták otthagyni a fogukat. Amióta Vane kikecmergett a mocsárból az öccsével a Mardi Gras éjszakáján, mindketten a Szentély nevű bárban lapultak, amelyet egy katagariai medve klán üzemeltetett, amelynek tagjai minden betérőt szívesen láttak, származásra való tekintet nélkül: embert, Démont, apollitát, Sötét Vadász, Álom Vadászt vagy Ember Vadászt. Aki békével jött, és nem fenyegette a többieket, annak a medvék megengedték, hogy maradjon. És éljen. Nem számított azonban, hogy a Peltier medvék mit mondtak Vane-nek, ő tudta az igazságot. Fanggel mindketten halálra voltak ítélve, és sehol sem lehettek biztonságban. Útra kell kelniük, még mielőtt az apjuk megtudja, hogy életben vannak. Ha rájön, hogy nem haltak meg, azonnal bérgyilkosokat küld majd utánuk. Ő képes lenne megküzdeni velük, kivéve, ha egy százkilós, magatehetetlen farkast kell cipelnie a vállán. Fangnek muszáj volt magához térnie. Muszáj harcolnia. Fang azonban továbbra is mozdulatlanul feküdt az ágyában. Úgy tűnt, semmi sem jut el öccse tudatáig. Egyáltalán semmi. - Hiányzol, Fang! - suttogta Vane, miközben a torkát összeszorította a bánat. Nagyon nehéz volt egyedül lennie a világban. Senkivel sem tudott beszélgetni. Senkiben sem megbízni. Vane olyan erősen vágyott rá, hogy visszakapja a testvéreit, hogy még a lelkét is örömmel eladta volna értük. De mindketten magára hagyták. Senkire sem számíthatott. Senkire. Felsóhajtott, és zsebre tette a kezét, miközben átvágott a Francia negyeden, és elindult az Iberville felé. Azt sem tudta, miért törődik még egyáltalán bármivel. Nyugodtan hagyhatná, hogy az apja kézre kerítse. Neki már teljesen mindegy. Vane azonban az egész életét harccal töltötte. Nem tudott máshogy élni, és kizárólag ehhez értett. Képtelen lett volna feküdni, mint Fang, és várni a halált. Biztosan van valami a kinti világban, ami eljuthat az öccse tudatáig. Biztosan létezik valami idekint, ami benne is újra felébresztheti az élni akarást. Vane odaért az egyik női butikhoz, amelyből rengeteg található mindenfelé elszórva a Francia
negyedben, és lelassította a lépteit. Az üzlet egy hatalmas, fekete és sötétvörös színekben pompázó téglaépület aljában volt. A földszinti utcafront végig üvegből épült, és a kirakaton keresztül be lehetett látni a boltba, amely tele volt finom, csipkés női holmikkal. Vane érdeklődését azonban nem az árukészlet keltette fel. Hanem a nő, akit odabent fölfedezett. Azt hitte, soha többé nem fogja viszontlátni. Bride. Egyetlen alkalommal találkozott vele, amikor elkísérte Sunshine Runningwolfot a Jackson térre, ahol a művésznő a turistáknak árulta az alkotásait. Bride odament Sunshine-hoz, néhány percig beszélgetek. Ezután Bride teljesen eltűnt Vane életéből. Legszívesebben azonnal utána ment volna, de a józan esze visszatartotta. Az emberek soha sem keverednek a farkasokkal. Főleg nem az olyan elcseszett farkasok, mint Vane. Így aztán ott maradt Sunshine mellett, mozdulatlanul, holott a teste minden porcikája arra vágyott, hogy kövesse a nőt. Ő volt a legszebb nő, akit valaha látott. És még most is gyönyörű. Gesztenyebarna haját laza kontyba tőzte fel, szabadon hagyva néhány göndör tincset, amelyek finoman simogatták porcelánfehér arcát. Hosszú, fekete ruhát viselt, szinte lobogott a teste körül, miközben ide-oda tolta a porszívót a szőnyegen. Vane összes állati ösztöne életre kelt, amikor újra megpillantotta Bride-ot. Ősi érzés kerítette hatalmába, amely magának követelte ezt a nőt. Ellenállhatatlanul. Ennek semmi köze sem volt a józanészhez. Akarata ellenére indult Bride felé. Addig észre sem vette, hogy sír, amíg be nem nyitott a sötétvörös ajtón. Vane rettenetesen dühös lett. Éppen elég, hogy a saját élete romokban hever. Képtelen volt elviselni, hogy sírni lásson egy olyan nőt, mint Bride.
Bride abbahagyta a porszívózást és felpillantott, amikor meghallotta, hogy valaki belép a boltjába. Hirtelen elakadt a lélegzete. Még soha életében nem látott ilyen jóképű férfit. Soha. A haja első pillantásra sötétbarnának tűnt, valójában azonban több szín is keveredett benne: ezüstszürke, gesztenyebarna, fekete, sötétbarna, mahagóni, sőt, néhány helyen szőke is. Bride még senkin sem látott ilyen hajat. Hosszú volt és hullámos, hátul szexis lófarokba kötve. Ennél azonban jóval érdekesebb volt, hogy a férfi fehér pólója olyan felsőtestre feszült, amilyennek a nők többsége csak a legjobb magazinok hirdetéseiben találkozik. Ezt a testet szexre teremtették. Magas volt és karcsú, szinte könyörgött azért, hogy egy nő simogatással kiderítse, hogy valóban olyan tökéletes és kemény-e, mint amilyennek látszik. A férfi kellemes vonásai élesek és cizelláltak voltak, az arcán egynapos borostát viselt. Lázadó jellem arca volt, akit nem érdekel a divat... aki magányosan, saját törvényei szerint éli az életét. Nyilvánvalónak látszott, hogy ennek az embernek senki sem mondhatja meg, mit tegyen. Egyszerűen... lélegzetelállító volt... A sötét napszemüveg eltakarta a jövevény szemét, Bride azonban magán érezte a tekintetét. Mintha parázsló érintés lett volna. Ez az ember kemény volt. Szenvedélyes. Bride pedig pánikba esett. Vajon mit keres az ilyen férfi egy női butikban? Talán ki akarja rabolni? A porszívó, amely egy millimétert sem mozdult, amióta Vane belépett az üzletbe, tiltakozásul felvisított, és ontani kezdte magából a port. Bride mély lélegzetet vett, gyorsan kikapcsolta a gépet, és legyezni kezdte a motort a kezével.
- Segíthetek? - kérdezte, miközben igyekezett eltüntetni a morcos háztartási eszközt a pult mögött. Arcát elöntötte a forróság, mivel a motor továbbra is zörgött és porzott. Az üzlet kellemes, potpourri illatába erős égett porszag keveredett. Bride esetlenül rámosolygott a szexis félistenre, aki mozdulatlanul állt a helyiség közepén. - Elnézést kérek ezért a kellemetlenségért! Vane lehunyta a szemét, miközben Bride dallamos, déli kiejtését ízlelgette. A nő hangja mélyen beléhatolt, az egész testében felizzott a vágy. Legszívesebben azonnal elvette volna, amit akart, nem a következményekre való tekintet nélkül. A nő azonban félt tőle. Vane állati fele megérezte a félelmet. Emberi fele pedig ezt akarta a legkevésbé. Felemelte a kezét, levette a napszemüvegét, és alig észrevehetően rámosolygott Bride-ra. - Hello! Sajnos ez sem segített. Amikor a nő megpillantotta a szemét, még idegesebb lett. A fenébe is! Bride teljesen megdöbbent. Nem hitte volna, hogy a férfi még ennél is jobban tud kinézni, de ördögi mosolya még vonzóbbá tette. A zöldesbarna szemekből áradó egykedvű, nyers tekintettől Bride teste izzadni és remegni kezdett. Még soha életében nem találkozott olyan férfival, aki ennyire vonzó lett volna. - Hello! - válaszolta Bride, és közben rettenetesen ostobának érezte magát. A férfi végre levette róla a tekintetét, és körbepillantott az üzletben. - Ajándékot keresek - mondta mély, hipnotikus hangon. Bride képes lett volna órákig hallgatni, és valami megmagyarázhatatlan okból arra vágyott, hogy az illető kimondja a nevét. Megköszörülte a torkát, hogy elkergesse a fejéből az ostoba gondolatokat, és kijött a pult mögül. Ha a megközelítően nem ennyire jóképű volt barátjának sem tetszett a külleme, akkor ez a férfi nyilván észre sem veszi. Bride úgy döntött, megnyugszik, mielőtt még kellemetlen helyzetbe hozná magát. - Kinek lesz? - Egy különleges személynek. - A barátnőjének? A férfi újra belenézett a szemébe, Bride pedig még jobban remegni kezdett. A férfi lassan megrázta a fejét. - Sajnos ennyire nem vagyok szerencsés - mondta mély, kedveskedő hangon. „Milyen furcsa megjegyzés!" - gondolta Bride. Ez a férfi valószínűleg bármelyik nőt megkapja. Ki mondana rá nemet? Bride következő gondolata az volt, hogy sohasem akar találkozni olyan nővel, aki ennyire vonzó lenne. Ha véletlenül mégis meglátna egyet, kénytelen lenne halálra gázolni az illetőt. - Mennyi pénzt szánt rá? Vane megrántotta a vállát. - Nekem egyáltalán nem számít a pénz. Bride pislogott egyet. Lélegzetelállító és gazdag. Némely nők kivételesen szerencsések. - Értem. Vannak nyakláncaink. A nyaklánc ideális ajándék. Vane követte őt az üzlet túlsó végén lévő fülkébe. A falat tükör borította, körülötte pedig vászonnal borított állványokon rengeteg nyaklánc és fülbevaló függött. A nő illata teljesen felizgatta Vane-t. Legszívesebben a vállára borulva részegre szívta volna magát az illatával. Tekintetét a fedetlen, hófehér nyakára összpontosította... Elképzelte, hogy milyen lehet az íze, és megnyalta a száját. Milyen érzés lehet, amikor kívánatos domborulatai az ı testéhez simulnak? Amikor az ajka felduzzad a csókjaitól... Amikor a szenvedélytől sötét és álmatag szemekkel ránéz, miközben ı beléhatol... Vane ráadásul érezte, hogy a nő is kívánja őt, és ez tovább fokozta az étvágyát. - Melyik a kedvence? - kérdezte Vane, holott már tudta a választ. Az egyik fekete, viktoriánus nyaklánc csak úgy ontotta magából Bride illatát. Nem volt kétséges,
hogy nemrég próbálta fel. - Ez itt - mutatta Bride, és kinyújtotta a kezét a nyaklánc felé. Vane pénisze még keményebb lett, amikor a nő finoman végighúzta az ujját a fekete, ónix köveken. Semmire sem vágyott jobban, mint hogy a tenyerével végigsimítson a meztelen, puha karján, egészen a kezéig. Szívesen megharapdálta volna a kezet. - Megtenné, hogy felpróbálja? A férfi mély hangjától Bride megremegett. Miért lett ennyire ideges a közelében? Valójában tudta a választ. Az ismeretlen rettenetesen férfias volt, a figyelme pedig egyenesen kínos és zavarba ejtő. Megpróbálta felvenni a nyakláncot, de annyira remegett a keze, hogy nem tudta bekapcsolni. - Segíthetek? - kérdezte a férfi. Bride nyelt egyet és bólintott. Vane meleg keze hozzáért Bride-éhoz, és a nő még jobban remegni kezdett. Belenézett a tükörbe, és újra megpillantotta a férfi zöldesbarna szemét, amelyből olyan tőz áradt felé, hogy egyszerre vacogott és izzott tőle. Kétségtelenül a valaha élt legszexisebb férfi volt, és ebben a pillanatban éppen őhozzá ért. Kis híján elájult. Vane gyakorlott mozdulatokkal bekapcsolta a nyakláncot. Az ujjai egy pillanatig megpihentek Bride nyakán, mielőtt a tükrön keresztül a szemébe nézett, és hátrált egy lépést. - Gyönyör - dünnyögte rekedten, azonban nem a nyakláncot nézte. Bride tekintetét fürkészte a tükörben. - Megveszem. Bride egyszerre érzett megkönnyebbülést és szomorúságot. Elfordult, és gyorsan kikapcsolta a nyakláncot. Valójában nagyon tetszett neki ez a nyaklánc, és szomorú volt, hogy elkelt. Eladásra vette, de meg akarta tartani magának.
Mit számít? Ez egy hatszáz dolláros, kézzel készített műalkotás. Sehová sem tudná felvenni. Nála csak kárba veszett volna, és gyakorlatias, ír természete okán nem engedhetett meg magának ilyen ostobaságot. Levette az ékszert, lenyelte az újabb gombócot a torkában, és odalépett a pénztárgéphez. Vane feszülten figyelte minden mozdulatát. Most még szomorúbb lett, mint az imént volt. Semmire sem vágyott jobban, mint hogy mosolyogni lássa. Vajon mit mond egy emberférfi egy embernőnek, ha boldoggá akarja tenni? A nőstény farkasok nem mosolyogtak, legalábbis nem úgy, mint az emberek. A farkasok mosolya inkább csábító és meggyőző volt. Hívogató. Vane népe nem akkor mosolygott, amikor boldog volt. Ha boldogok voltak, szexeltek, és Vane emiatt szívesebben volt állat, mint ember. Az emberek ragaszkodtak az intimitáshoz, amit Vane sohasem tudott igazán megérteni. Bride beletette a nyakláncot egy vattával bélelt, fehér dobozba. - Kér díszcsomagolást? A férfi bólintott. Bride óvatosan eltávolította a nyakláncról az árcédulát, azután letette a kassza mellé, és elővett egy darab csomagolópapírt, amely pontosan a doboz méretére volt szabva. Rá sem nézett Vane-re, csak gyorsan becsomagolta a dobozt, azután beütötte a végösszeget a kasszába. - Hatszázhuszonhárom dollár és nyolcvannégy cent lesz. Továbbra sem nézett a férfira. Tekintetét a padlóra szegezte, közvetlenül Vane lába mellett. A férfi erős késztetést érzett, hogy olyan mélyre hajoljon, ahol találkozhat a pillantásuk. De uralkodott magán, elővette a pénztárcáját, és átnyújtotta Bride-nak az American Express hitelkártyát. Igazán nevetséges, hogy egy farkasnak emberek számára készült bankkártyája van. Tudomásul kell venni azonban, hogy a 21. században élünk, és aki nem alkalmazkodik a körülményekhez, azt könyörtelenül eltiporják. Fajtája legtöbb tagjától eltérően Vane-nek befektetései és ingatlanai
voltak. Még egy személyi bankárt is foglalkoztatott. Bride elvette tőle a kártyát, és lehúzta a számítógépes terminálon. - Egyedül dolgozik itt? - tette fel a kérdést Vane, de azonnal rájött, hogy hibát követett el. A nő félelmének illata olyan erősen csapta meg, hogy majdnem káromkodott egyet. - Nem. Vane kiszagolta, hogy hazudik. Nesze neked, te ostoba fajankó! Emberek! Vane képtelen volt megérteni őket. Meglehetősen gyengék voltak, különösen a nők. Bride átnyújtotta neki a bank igazolószelvényt. Vane bosszús lett, amiért az eddiginél is kellemetlenebb helyzetbe hozta a nőt. Gyorsan aláírta a papírt, és visszaadta neki. Bride összehasonlította az aláírását a kártyán lévővel, és mozdulatlanná dermedt. - Katta... - Kattalakis - segített Vane. - Görög név. A nő szeme egy pillanatra felragyogott, amikor visszaadta Vane-nek a kártyát. - Különleges név. Bizonyára sokszor le kell betőznie másoknak. - Ne is mondja! Bride eltette a fiókba az elismervényt, azután a becsomagolt dobozt belerakta egy zsinórozott fülű papírzacskóba. - Köszönöm - mondta halkan, és letette a zacskót Vane elé a pultra. - További szép napot, Mr. Kattalakis! Vane bólintott, és elindult az ajtó felé. A szíve még nehezebb volt, mint korábban, mert nem tudta boldoggá tenni Bride-ot. - Várjon! - szólt utána a nő, amikor a kilincs után nyúlt. - Itt hagyta a nyakláncot. Vane még egyszer, utoljára ránézett Bride-re. Tudta, soha többé nem fogja látni. Gyönyör volt. Hatalmas, borostyánszínű szeme egy istennő hófehér arcából tekintett rá. Volt valami ebben a nőben, ami Rubens angyalaira emlékeztette. Éteri volt és szeretetreméltó. És túlságosan törékeny egy állat számára. - Nem - szólalt meg halkan Vane. - Annál a nőnél hagytam, akinek szántam. Bride érezte, hogy leesik az álla, miközben a férfi szavai még mindig ott lebegtek a levegőben. - Ezt nem fogadhatom el. Vane kinyitotta az ajtót, és kilépett az utcára. Bride felkapta a zacskót a pultról, és utána szaladt. A férfi sietősen lépkedett a negyed központja felé, és Bride-nak össze kellett szednie magát, hogy utolérje. Amikor elkapta a férfi karját, hogy megállítsa, meglepve tapasztalta, milyen kemény a bicepsze. Levegő után kapkodva felnézett rá, egyenesen az igéző, zöldesbarna szemébe. - Ezt nem fogadhatom el - ismételte meg Bride, és visszaadni a zacskót Vane-nek. - Túl értékes ajándék. Vane meg sem próbálta elvenni tőle a zacskót. - Szeretném, ha elfogadná. A férfi szavaiból annyi őszinteség áradt, hogy Bride egy pillanatig tátott szájjal bámult rá. - Miért? - Mert egy gyönyörű nő gyönyörű dolgokat érdemel. Bride-nak még egyetlen idegen sem mondott ilyen kedveset. Ma különösen jólesett neki a bók. Azt hitte, nem lesz másik nembeli többé, aki nőként tekintene rá. Ráadásul egy ilyen elképesztően helyes férfi szerez neki ilyen örömet. Vane szavai olyan mélyen meghatották Bride-ot, hogy... hogy... Zokogni kezdett. Vane teljesen tanácstalanul álldogált. Mi ez? A farkasok nem sírnak. Egy nőstény farkas legfeljebb átharapta annak a hímnek a torkát, amelyik kihozta a sodrából, de sohasem sírt, főleg nem akkor, ha bókoltak neki. - Nagyon sajnálom - mondta Vane, és egyáltalán nem értette, mit csinált rosszul. - Azt hittem, ez
majd boldoggá teszi. Nem akartam megbántani. Bride egyre hevesebben zokogott. Vane azon töprengett, hogy mit tegyen. Körbenézett, de senki sem járt arra, akit megkérdezhetett volna. Úgy döntött, átmenetileg figyelmen kívül hagyja az emberi énjét, amelyet ı maga sem tudott követni. Helyette az állati énjére fog hallgatni, amelyik ösztönösen tudja, hogyan kell gondoskodni egy sebesültről. A karjába vette a nőt, és elindult vele a boltja felé. Az állatok mindig jobban érezték magukat a saját környezetükben, ezért logikusnak tűnt, hogy az emberekkel is ez a helyzet. Ismerős tárgyak között mindennek könnyebb megbirkózni. Bride átkarolta a férfi nyakát, miközben az a karjában vitte, és még hevesebben zokogott. Forró könnyei bizsergették Vane bőrét, szinte érezte a nő fájdalmát. Hogyan tehetné jóvá mindezt? Bride utálta magát, amiért összeomlott. Mi baja van? Ráadásul ez a férfi a karjaiban viszi. Viszi! És nem panaszkodott Bride súlya miatt, nem panaszkodott, hogy kövér, és megszakad alatta. Egyszer viccesen megkérte Taylort, hogy vigye át a küszöbön, amikor összeköltöztek, barátja azonban kinevetett, és megvádolta, hogy szándékosan meg akarja bénítani. Az éjszaka folyamán Taylor végül beleegyezett a dologba, de csak azzal a feltétellel, hogy Bride szerez egy targoncát. Ez az idegen férfi viszont könnyedén lépdelt vele az utcán. Életében először csaknem törékenynek érezte magát. Azért nem veszítette el a józan eszét. Bride McTierney hónapos kora óta nem volt törékeny. Vane kinyitotta az üzlet ajtaját, belépett, azután a csizmája sarkával becsukta maguk mögött. Határozott léptekkel odavitte Bride-ot a kassza mögötti székhez. Óvatosan leültette, azután meglazította fehér pólóját, és a végével törülgetni kezdte a nő könnyeit. - Óh! – mondta Bride, amikor Vane majdnem kibökte a jobb szemét. Szerencsére nem viselt kontaktlencsét, különben megvakult volna. Vane bűnbánó arcot vágott. - Elnézést. - Nem – tiltakozott Bride, miközben a könnyein keresztül felnézett a férfira – Nekem kell elnézést kérnem. Nem akartam maga előtt összeomlani. - Ezek szerint arról van szó? Vajon ez a férfi viccel? Bride-nak nem úgy tűnt. A nő vett egy nagy levegőt, és a kezével letörölte a könnyeit. - Ostoba vagyok, erről van szó. Igazán sajnálom. Vane kedvesen rámosolygott. - Semmi baj. Tényleg. Legalábbis azt hiszem. Bride hitetlenkedve bámult rá. Miért ilyen kedves hozzá ez a férfi? Ennek semmi értelme. Vajon csak álmodik? Megpróbálta összeszedni a maradék büszkeségét, és kivette a kasszából a fizetési igazolást. - Tessék! - nyújtotta át Vane-nek - Ezt miért adja ide? - Ugyan már! Senki sem vesz egy ilyen drága nyakláncot egy vadidegennek. A férfi ezt sem vette el tőle. Helyette belenyúlt a zacskóba, és kivette belőle a dobozt. Bride végignézte, ahogyan kicsomagolja, kiveszi belőle a láncot, azután ismét felteszi a nyakába. A kövek hideg érintésétől összerázkódott. A férfi óvatosan elsimította a válláról néhány hajfürtöt, és közben úgy méregette, mint egy finom desszertet, amelyet legszívesebben azonnal felfalna. Még soha senki nem nézett így Bride-ra. Egy ilyen jóképű férfitól ez nagyon furcsa viselkedés. - Ez a lánc magának készült. Senkire sem illik jobban. Bride-nak ismét könnyek szöktek a szemébe, de gyorsan pislogott néhányat, nehogy a férfi végül bevigye az elmeosztályra.
Vane kezének meleg érintése szinte égette a nő bőrét. - Mondja meg az igazat! Talán elveszített egy fogadást? - Nem. - Akkor miért ilyen kedves hozzám? A férfi értetlenül megrázta a fejét. - Muszáj valamilyen indok? - Igen. Vane teljesen összezavarodott. Az embereknek indokra van szükségük ahhoz, hogy kedvesek legyenek egymáshoz? Nem csoda, hogy az ő fajtája elkerüli őket. - Nem tudom, mit mondjak - ismerte be Vane. - Nem tudtam, hogy az ajándékozásra és a vigasztalásra is szabályok vonatkoznak. Amikor beléptem az üzletbe, úgy láttam, hogy nagyon szomorú, és szerettem volna felvidítani. Vane mély lélegzetet vett, és visszaadta Bride-nak az igazolást. - Kérem, tartsa meg a nyakláncot! Jól áll magának, és senki másnak nem tudom odaajándékozni. Biztos vagyok benne, hogy az öcsém nem vágyik ilyesmire. Valószínűleg eltüntetné egy bizonyos testrészében, ha neki adnám. És ha nem ezt tenné, borzasztóan megijednék. A nő végre elnevette magát, és Vane szíve azonnal kivirult. - Ez mosoly akart lenni? - kérdezte. Bride bólintott, és finoman szipogott egyet, mielőtt újra felnevetett volna. Vane viszonozta a mosolyát, azután kinyújtotta felé a kezét, és a tenyerébe fogta hűvös arcát. Gyönyör volt, amikor nevetett. Borostyánszínű szeme szinte ragyogott. Vane képtelen volt uralkodni magán, lehajolt hozzá, és csókolgatni kezdte a könnyeit. Bride-nak elakadt a lélegzete, amikor megérezte a bőrén ajkának érintését. Még egy férfi sem bánt vele így. Még Taylor sem, pedig Bride abban reménykedett, hogy elveszi feleségül. Belélegezte Vane bőrének meleg illatát, amely erős volt és férfias, némi arcszesszel keveredve. Milyen jó érzés, hogy valaki átöleli abban a pillanatban, amikor az egész élete romokban hevert! Bride önkéntelenül átkarolta Vane keskeny derekát, a fejét pedig erős mellkasára hajtotta. A férfi szíve hevesen vert. Bride biztonságban érezte magát. Melegség árasztotta el. Legfőképpen pedig úgy érezte, hogy kívánatos. Mintha mégsem ő lenne a legnagyobb vesztes a világon. Vane nem tiltakozott Bride érintése ellen. A kezét továbbra sem vette le az arcáról, és finoman simogatta a hüvelykujjával. Lehajolt, és gyengéden megcsókolta Bride feje búbját. A nő testét elöntötte a forróság, és mélyről jövő vágy lett úrrá rajta. Nem értette, mi történi vele. Bride McTierney egész életében azt tette, amit tennie kellett. Leérettségizett, azután egyetemista lett. Közben a szüleinél lakott, jóformán senkivel sem randizott, és az estéket többnyire könyvtárban töltötte. Miután megszerezte a diplomáját, menedzseri állást kapott az egyik bevásárlóközpontban. Nem sokkal később meghalt a nagymamája, akitől megörökölte azt az épületet, amelyikben a boltja is volt. Minden nap dolgozott, még akkor is, ha fáradt volt, vagy beteg. Sohasem lázadt fel, és sohasem rúgott ki a hámból. Születése pillanatától a félelem és a felelősség irányította a lépteit. Ennek ellenére most mégis itt ült, miközben átkarolt egy vadidegen férfit. És ez a jóképű idegen olyan kedves volt hozzá, mint eddig még soha senki. Bride bele akart kóstolni. Szerette volna megtudni, milyen érzés megcsókolni egy ilyen varázslatos férfit. Felemelte a fejét, ránézett Vane-re, és remegett a vágytól, amelyet nem értett, és amelynek képtelen volt ellenállni Ne... Bride elfojtotta magában az ész hangját, kinyújtotta a kezét, és kibontotta Vane haját. A hosszú, sötét tincsek leomlottak a férfi ragyogó arca köré. A Vane zöldesbarna szeméből áradó forróság szinte felperzselte Bride-ot. Lehajtotta a fejét, amíg az ajka szinte hozzáért a nő ajkához, mintha az engedélyét kérné. Bride visszatartott lélegzettel előrehajolt, és az ajkuk végre összeért. A férfi állat módjára
felhördült, azután a csókja mohóvá és szenvedélyessé vált. Bride-ot meglepte és lenyűgözte a másik reakciója. Még egy férfinak sem okozott ekkora élveztet a csókja, mint neki. Erős kezei az arcát szorították, miközben olyan mohón csókolta a száját, mintha senki másra nem vágyna jobban ezen a világon. Vane magához húzta, amikor felébredt benne az állat. Olyan hevesen kívánta, hogy szinte megőrült belé. A nyelvén érezte a szenvedélyét. Bride szíve ugyanolyan hevesen vert, mint az övé. Vane szaglása is jelezte a nő vágyát, és még többre vágyott. A benne lakozó állat nem nyugszik meg addig, amíg meg nem ízlelte Bride minden porcikáját. Vane világában a szexnek nem létezett érzelmi oldala. Pusztán biológiai aktus volt, amely azért jött létre, hogy megkönnyítse a nőstény egyed termékenységi idejét, a hímek pedig ki tudják elégíteni a szükségleteiket. Ha a két farkas nem illet össze, a terhesség nem jött létre, nemi úton terjedő betegségeik pedig nem voltak. Ha Bride az ő népéből való lenne, Vane már régen a padlóra fektette volna meztelenül Bride azonban nem nőstényfarkas… Az emberek nőstényei mások voltak. Vane még egyikükkel sem szeretkezett, és nem tudta, hogyan reagálna, ha úgy tenné a magáévá, mint egy farkast. Az emberek nagyon törékenyek Valójában nem értette, miért kívánja ennyire ezt a nőt. Ez egyáltalán nem vallott rá. Már több száz évet megélt, és még egyszer sem jutott eszébe, hogy emberszeretője legyen. Ez a nő azonban... Vane képtelen volt uralkodni magán. Az ösztönei azt diktálták, hogy tegye a magáévá. Farkas-lelke meg akarta ízlelni. Be akarta színi az illatát, hogy csillapítsa az elmúlt hónapok fájdalmát, amelyet a húga és az öccse elvesztése okozott. Érezni akarta, hogy nincs egyedül, ha csak egy pillanatra is. Bride megrázkódott, amikor Vane elvette a száját a szájáról, és csókolgatni kezdte a nyakát. A borostája finoman dörzsölte érzékeny bőrét, és ez még jobban felizgatta, a mellbimbója megmerevedett. Istenem, mennyire férfias! Mennyire izgató! A gyomra összeszorult minden egyes csóktól. Ez egyáltalán nem jellemző rá. Senkinek sem szokott a nyakába borulni, főleg nem egy vadidegennek. Ennek ellenére nem akarta eltolni magától. Életében először szeretett volna valami rendkívülit tenni. Valahol mélyen érezte, hogy különleges élményben lesz része. Bride maga is megijedt attól, amire vágyott, ezért mélyen beszívta a levegőt, azután nekiszegezte a kérdést Vane-nek, és felkészült a visszautasításra. - Akarsz szeretkezni velem? Bride várakozásaival ellentétben Vane nem nevetett fel, hanem felpillantott, azután szemügyre vette a hatalmas kirakatot. - Te is akarod? Bride arcát hirtelen elöntötte a forróság, a mikor rádöbbent, hogy odakint besötétedett, és az utcáról tökéletesen be lehetett látni a boltba. - Várj egy percet! - kérte, azután kiszabadította magát a férfi öleléséből, bezárta az ajtót, átfordította a „Nyitva” táblát, és letompította a lámpák fényét. Azt kívánta, bárcsak meglenne még a lakása, és felvihetné oda Vane-t, de talán jobb is így. Ha együtt elmennének innen, megfutamodna, és az lenne az ésszerű. De az is lehet, hogy a másik gondolná meg magát. Bride azonban végig akarta csinálni. Kívánta ezt a férfit. Bride megfogta Vane kezét, és elvezette a bolt hátsó részébe, egy ajtóhoz. Amikor kinyitotta, a férfi megállította. Bride visszafordult, és látta, hogy Vane meredten bámulja a tőle jobbra lévő próbafülkét, és közben kajánul elmosolyodik. Bevezette a nőt a fülkébe, és behúzta a függönyt. - Mit csinálsz? - kérdezte Bride. Vane áthúzta a fején a pólóját.
Magasságos ég! Bride-nak elakadt a lélegzete, amikor megpillantotta meztelen felsőtestét. Tudta, hogy gyönyörű a teste, de hogy ennyire… A látvány felülmúlta minden elképzelését. Széles válla lefelé olyan bordás hasban végződött, hogy egy ország szennyesét tisztára lehetett volna dörzsölni rajta. Egész felsőtestét finom szőrzet borította, amely még férfiasabbá és nyersebbé tette. A bal válla és bicepsze alatt mély sebek húzódtak, amelyek úgy néztek ki, mintha egy állattól származnának. Bride-nak kis híján kicsordult a nyála. És majdnem elájult. Lássuk be, egyetlen halandó nő sem lenne képes Vane közelében tartózkodni anélkül, hogy komolyabb oxigénhiány ne lépne fel nála. Vane kigombolta a nadrágja gombjait, azután újra átölelte Bride-ot. - Ne félj! - suttogta. - Óvatos leszek. Bride azonban nem ettől félt. Attól, hogy mit szól majd Vane, ha meglátja meztelenül. Ezen a férfin egyetlen gramm zsír sem volt, Bride viszont negyvennyolcas méretű ruhákat hordott. Arra számított, hogy Vane hangosan felkiált, és ijedten elszalad. A férfi azonban felemelte a kezét, és kibontotta Bride haját, amely leomlott a vállára. Vane beletúrt, és magához húzta a fejét, hogy újra birtokba vehesse a száját. Bride felnyögött a gyönyörűségtől. Ez a férfi kétségtelenül tudja, hogyan kell használnia a nyelvét. Egész nap képes lett volna őt csókolni. A kezével végigsimította izmos mellkasán, és döbbenten tapasztalna, mennyire jó érzés. Ujjaival körözni kezdett a férfi megmerevedett mellbimbója körül, és boldogan vette tudomásul, hogy Vane elégedetten felmordul. Kezdte kigombolni Bride ruháját. - A hátsó szobában sötétebb van - jegyezte meg Bride. - Miért vágynék ennél sötétebbre? A nő összerándult. Taylor minden szeretkezésükkor ragaszkodott a teljes sötétséghez. Amikor Vane kigombolta a ruháját, és ledobta a földre, Bride remegni kezdett. Arra számított, hogy a férfi elhúzódik tőle. Vane azonban nem húzódott arrébb. A tekintete továbbra is mohó és követelő volt, miközben Bride fehérneműjét bámulta. Szerencsére szettet viselt, ráadásul nemrég vette. Vane még soha életében nem volt annyira bizonytalan, mint ebben a pillanatban. A tenyerébe fogta a nő arcát, és finoman megcsókolta. Attól félt, hogy esetleg fájdalmat okoz neki. Pubertás kora óta rengeteg történetet hallott olyan farkasokról, akik szándékuk ellenére megölték emberpartnerüket párosodás közben. Az emberek csontja nem olyan ellenálló, mint a farkasoké. A bőrük is sokkal könnyebben véraláfutásos lesz Vane óvatosan a falhoz szorította Bride-ot, hogy érezze testének hullámzó vonalait. Parfümjének és bőrének illata szinte megrészegítette. Legszívesebben győzedelmesen felvonyított volna. A nő szája helyet most az állát kezdte el csókolgatni, miközben a háta mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóját. Hallotta, hogy Bride hirtelen kapkodni kezdi a levegőt, amikor a melle kiszabadult. A hófehér, buja gyönyörűségek szinte szétfolytak Vane tenyerén. Még sosem látott ennél szebbet. Bride beletúrt Vane hajába, aki lehajolt, hogy kényeztesse. Vane lehunyta a szemeit, és elégedetten felnyögött, amikor a nyelvével körözni kezdett a kemény mellbimbók körül. Egy évvel ezelőtt volt utoljára nővel – az ő esetében ez rekordnak számított. A testvére halála óta azonban az élete még elviselhetetlenebb lett, és senkivel sem találkozott, aki felkeltette volna az érdeklődését. Nem is beszélve arról, hogy azóta sem tudta kiverni a fejéből Bride-ot, amióta a főtéren először látta. Éjszakánként arról fantáziált, hogy szeretkeznek. Gondolatban minden pózt kipróbált vele, és felfedezte testének minden porcikáját. Hosszú órákon keresztül szidalmazta magát, amiért nem hagyta magára Sunshine-t a portékájával
együtt, és nem követte azt a nőt. Vane azért veszített el mindent, mert Sunshine-t védelmezte. És talán megérte? Talán ettől boldogabb lett egy Sötét Vadász? Jótett helyébe rosszat várj! Ez volt Szőrös kedvenc mondása. Szőrös hazug farkas, megbízhatatlan és önző, viszont néha rátapint a lényegre. Vane szorosan átölelte Bride-ot, miközben a nő puha teste szorosan hozzásimult, olyan biztonságban érezte magát, mint néhány hónappal ezelőtt. Nem törlődött ki ugyan a testvérei halála miatt érzett fájdalom, de enyhült valamelyest. Bride ettől felbecsülhetetlen értékűvé vált a szemében. A nő majdnem elvesztette az eszét, miközben Vane-t figyelte, aki a mellét csókolgatta. Úgy tűnt, mintha a férfi valami istenit ízlelgetne. Bride teste szinte izzott a vágytól. Ez a férfi csodálatos volt. Vane szeme sötétebb lett és elhomályosult. Bride a tükörben a férfi hátát nézegette, és azon töprengett, hogyan kerültek azok a sebek a finom, napbarnított bőrre. Megsimogatta a hegek szélét, miközben Vane a másik mellével kezdett el foglalkozni. Vajon mi történhetett vele, hogy ennyi sebesülést szerzett? Bride még sosem látott ilyet. Némelyik seb egyértelműen karmoktól és fogaktól származott, mintha valamilyen vadállat támadt volna rá. Az egyik kivételesen nagy és mély volt, az oldalánál indult, és végighúzódott a lapockáján. Volt ebben a férfiban valami halálos, az érintése mégis olyan kedves. Vane végighúzta az ujját a hasán, úgy érezte, mintha megperzselnék. Félig lehunyt szemmel, a tükörből figyelte a férfit, aki a fekete bugyija alá csúsztatta a kezét, és bizalmasan megérintette. Bride felnyögött, amikor megérezte Vane hosszú, kutató ujjait, amelyek finoman úgy helyezkedtek, hogy simogatni tudják. A tükörből látta a férfi kezét, és azt is, hogy az ujjaival beléhatol. Bride újra felnyögött a látványtól és az érzéstől. Furcsa volt, hogy egyszerre ennyi különböző szögből látja Vane-t. Hogy látja saját magát, amint szeretkezik vele. Joggal jöhetett volna zavarban, de mégsem tette. Egy csepp bűntudata sem volt. Éppen ellenkezőleg: úgy érezte, hogy új erőre kap. Egy ilyen férfi kívánta őt. Ez elképzelhetetlen volt számára. Vane csókolgatni kezdte a hasát, azután elvette a kezét, és a fogával húzta le Bride bugyiját. Levette róla a szandált, és mielőtt a háta mögé dobta volna a lábbelit, finoman megmasszírozta Bride talpát. Letérdelt elé a padlóra, és vágytól izzó tekintettel felpillantott rá. Még mindig rajta volt a farmernadrágja és a csizmája, Bride viszont teljesen meztelenül állt előtte. Vane visszatartotta a lélegzetét, miközben a nő őt figyelte. Továbbra is érzett rajta némi félelmet, de ennél jóval erősebb volt a vágya. A férfi legszívesebben vadul lerántotta volna magához, és a magáévá tette volna állat módjára. Meg akarta mutatni neki, hogyan párosodik az ő fajtája, erőszakosan és dominánsan. Vane azonban nem akart ráijeszteni Bride-ra. És semmiképpen sem akart fájdalmat okozni neki. Annyira sebezhető volt. A nőstényfarkasok képesek voltak emberi alakot ölteni a párosodás idejére. Addig kellették magukat a hímek előtt, míg azok képesek lettek volna megölni egymást, hogy megkaphassák őket. Néha meg is tették. A nőstényért mindig harcolni kellett. A nőstény azután kiválasztotta azt a hímet, amelynek a szépsége és az ereje a legjobban elnyerte a tetszését. Többnyire a harc győztesével párosodott, de nem mindig. Vane első szeretője azért választotta őt, mert bár nem nyerte meg a harcot, de rendkívüli elszántsággal verekedett érte. Amikor a nőstény kiválasztotta a hímet, levetkőzött a bajnok előtt, és felajánlotta magát neki. A
hím pedig lerohanta, és megmutatta, mennyire erős és kitartó. Az egész éjszakát együtt töltötték. A nőstény több alkalommal is megpróbálta lerázni magáról a hímet, amannak pedig gondoskodnia kellett arról, hogy ez ne sikerüljön neki. Ha a hím nem bírta reggelig, vagy nem tudta teljes mértékben kielégíteni a nőstényt, az egy másik hímet választott helyette. Óriási szégyen volt, ha egy hím nem tudott kielégíteni egy nőstényt, vagy egy másik hímmel kellett helyettesíteni. Vane sosem szégyenült meg. És még sosem párosodott olyan nővel, mint Bride. Ez a nő nem karmolt és harapott, miközben arra bíztatta, hogy tegyen a kedvére. Vane legbelül nagyra értékelte ezt a tulajdonságot. A kedveskedést. Jó volt menedékre lelni abban az erőszakos világban, ahol állandóan véres háborúk dúltak. Jó volt érezni egy szerető kedves simogatást. Vane emberi énje rettenetesen vágyott erre. Nagyon kívánta ezt a nőt. Bride beleharapott az alsó ajkába, amikor Vane finoman szétfeszítette a combjait. A férfi lehelete csiklandozta a combját. Vane behunyta a szemeit, és a combjára hajtotta a fejét, mintha köszönetet mondana azért, hogy vele lehet. A kedves mozdulattól Bride-nak elszorult a torka. Végigsimított a férfi borostás arcán, és ettől az érintéstől még jobban elöntötte a forróság. Vane bekapta az ujját, és játékosan harapdálni kezdte. Bride rámosolygott a férfira, aki még jobban szétfeszítette a combjait, azután a szájába vette a nőt. Bride kéjesen felszisszent, amikor a lábai hirtelen elgyengültek. Alig tudta megtartani magát. Vane szinte felfalta. Nincs jobb kifejezés arra, amit csinált. Addig nyalogatta és kényeztette, amíg forogni kezdett vele a világ, és végül nagyon intenzív orgazmussal jutott el a csúcsra. Bride felkiáltott a gyönyörűségtől. A férfi elégedetten felmordult, amikor meghallotta Bride kiáltását, és megérezte a szájában a gyönyör ízét. A fajtájabeli hímekhez ő is büszke volt a partnere orgazmusára. Vane számára nem létezett kedvesebb hang ennél a kiáltásnál. Nincs annál jobb érzés a világon egy hímnek, mint amikor kielégíti a nőstényt. Vane csókolgatni kezdte a nő testét, és egyre feljebb haladt, amíg végül teljesen kiegyenesedett. Bride felnézett rá, borostyán színű szeme mélyén csodálat ragyogott. Vane a kezébe fogta a kezét, és ágaskodó nemi szerve felé vezette. Bride nagyot nyelt, miközben a keze egyre mélyebbre csúszott Vane nadrágjában. A férfi erős fanszőrzete csiklandozta az ujjait, míg végül Bride megtalálta, amit keresett. Vane vadállatias hörgést hallatott, amikor Bride rákulcsolta az ujjait. A férfi pénisze hatalmas volt, nedves és kőkemény. Vane a tenyerébe fogta a nő arcát és finoman megcsókolta, miközben Bride folyamatosan simogatta. Elképzelte, ahogyan a férfi beléhatol, és a testét elöntötte a forróság. Vane kissé elhúzódott tőle, és lerúgta magáról a csizmát. Amikor a cipzárját is lehúzta, Bride visszatartotta a lélegzetét. Bride a szenvedélytől megbabonázva figyelte a férfit, aki letolta a nadrágját, és végre teljes pompájában is megcsodálhatta. Támadás! Semmi sem szexisebb egy olyan férfinál, aki nem hord alsónadrágot. Nos, a világ legszexisebb férfija éppen itt áll Bride előtt. Vane egyértelműen és vadul jelezte a vágyát. Bride pedig egész testében remegett. A férfi ledobta a sarokba nadrágját, és elhúzta őt a faltól. Bride most örült igazán, hogy az üzletben a szokásos méretűnél nagyobb volt a próbafülke. Úgy tervezte meg, hogy kisgyermekes anyukák is kényelmesen elférjenek benne. Így aztán most is elég helyük volt manőverezni. Vane elment mellette, és a háta mögé került. Bride a tükörből figyelte a férfit. Egy teljes fejjel magasabb volt nála, és mohó vigyora teljesen levette a lábáról. - Gyönyör vagy - mondta Vane mély, vágyakozó hangon. Bride még sohasem érezte magát gyönyörűnek. Szinte egyszer sem nézte meg magát a tükörben.
Most azonban erotikusnak találta kettejük tükörképét a falakon. Vane elsimította Bride haját a nyakából, azután csókolgatni kezdte az érzékeny bőrt. A nyelve a nő nyakláncának szemeivel játszadozott. A tenyerébe fogta a mellét, azután az egyik kezét lecsúsztatta a combjai között lévő sötétvörös háromszögbe. Valahogyan mindkettőjüket lassan leengedte a földre. Bride el sem tudta képzelni, hogyan csinálta. Ez a férfi rettenetesen erős volt. Bride hozzásimult, és érezte, izmos testének érintését. Vane nyelve először csak játszadozott a nő fülével, azután beledugta a nyelvét, és abban a pillanatban beléhatolt hátulról. Bride felkiáltott attól az élménytől, ahogyan a férfi hirtelen betöltötte. Vane felemelte a fejét, hogy láthassa az arcát, miközben egyre mélyebbre merészkedett. Bride sem beszélni, sem gondolkodni nem tudott, a teste minden porcikáját elárasztotta a gyönyör. Mindössze arra volt képes, hogy nézze magukat a tükörben. A férfi kezét figyelte, amely továbbra is simogatta erőteljes lökései ritmusára. Vane újra felhördült, amikor megérezte a nő nedves, befogadó testét, amely sokkal puhább volt, mint egy nőstényfarkasé. Született harcosok lévén a nőstényfarkasok izmosak és kemények voltak. Most megpróbálnának beléharapni. Belecsimpaszkodnának a karjába, és még több gyönyört követelnének. Azt akarnák, hogy Vane keményebben és gyorsabban mozogjon, hogy újra elélvezhessenek. Bride azonban semmi ilyesmit nem tett. Nem követelőzött, Vane pedig lassan és könnyeden mozgott benne. Bride nem próbálta meg ledobni magáról. Ehelyett hozzádőlt a férfi mellkasához, és csodálatos, kéjes hangokat hallatott Vane minden egyes mozdulatára. Teljesen átadta magát Vane-nek. Ez óriási bizalmat feltételez... Vane még sohasem tapasztalt ilyesmit. Számtalanszor próbálta elképzelni, milyen érzés lenne a karjaiban tartani Bride-ot. Most már tudta. Isteni érzés volt. A nő felemelte a kezét, beletúrt Vane hajába, és még közelebb húzta magához. - Ó, Vane! – nyögte Bride, miközben a férfi arcához dörzsölte az övét. Vane érezte, hogy megsokszorozódik az ereje, amikor Bride megcsókolta az arcát, és a kezét is egyre gyorsabban kezdte mozgatni. Válaszul Bride egyre hangosabban nyögdécselt, és egyre jobban rángatózott. Vane érezte, hogy a merevedése még erősebb lett. Farkas énje elégedettel felhorkantott. Annyira jó érzés volt Bride forró, nedves testében lenni, hogy Vane kis híján felvonyított. Mágikus ereje is megsokszorozódott. A szex mindig feltöltötte Vane fajtáját, és erősebbé tette őket. Veszélyesebbé. Bride rátette a kezét a férfi kezére. Amikor Vane meglátta a tükörben, ahogyan a nő kitárulkozik neki, miközben ő beléhatol, a szíve még hevesebben kezdett verni. Az erő teljesen átjárta a testét, az izmai szinte táncoltak, a bőre bizsergett. Bride olyan intenzív gyönyört élt át, hogy alig kapott levegőt. Ez volt élete leghihetetlenebb találkozása. Vane annyira vastag és kemény volt benne. Annyira követelődző. És Bride meglepve tapasztalta, hogy a férfi tovább növekszik. Teljesen betöltötte őt, de egy cseppet sem volt kellemetlen érzés. Amikor Bride ismét elélvezett, a gyönyöre még intenzívebb volt, mint az imént. Olyan megelégedéssel kiáltott fel, hogy berekedt. Elgyengült. Egész testében remegett, miközben Vane tovább mozgott benne. - Ez az, kislány! - suttogta a fülébe. – Élvezd! Bride pedig élvezte. Olyan orgazmust élt át, mint eddig soha életében. Annyira ősi volt, és annyira erős, hogy nem is értette, hogyan élte túl. Ó, egek! Hogy lehet valami ennyire csodálatos? Vane minden egyes mozdulata tovább fokozta a nő orgazmusát. Az egész teste érzékennyé vált. Valószínűleg ez volt élete leghosszabb orgazmusa Vane szorosan tartotta Bride-ot, miközben érezte, hogy ő is egyre közelebb jut a csúcshoz. A mozdulatai egyre gyorsabbak lettek.
Bride odafordult hozzá, és finoman megcsókolta. Ez volt a legédesebb csók, amelyet Vane valaha kapott, és az élmény átrepítette minden határon. Szorosan átölelte a nőt, miközben mélyen beléélvezett. Az emberekkel ellentétben Vane meglehetősen soká végzett. Az orgazmusa néhány percig is eltartott. Az erejét arra fordította, hogy fokozza Bride gyönyörét, és észrevétlenül benne maradhasson, míg végül ő is elernyed. A fejét a nyakának támasztotta, és elbódult az illatától. Elbódult benne. Finoman ringatni kezdte Bride-ot, miközben a testét elárasztotta a megkönnyebbülés és a béke érzése. Vane nem tudta levenni a szemét a nőről, aki végre szintén megnyugodott. Lassan. Békésen. A férfi az ölében tartotta, és a szája sarkában lévő finom mosolyt figyelte. Ez egy istennő. Tiszta és egyszerű. Érzéki és teljes. Minden férfi ilyen nőre vágyik. - Ez hihetetlen volt - lihegte Bride, miközben felemelte a kezét, és az ujjaival végigsimított Vane állán. - Igen, az volt - suttogta halkan Vane, aki még mindig nem tudott betelni azzal az élménnyel, amelyet egy embernőstény okozott neki. Acheronnak talán mégis igaza van. Talán Vane-ben több az emberi, mint hinné. Csakis ezért érezheti azt, amit ebben a pillanatban érez. A próbafülke túlsó oldalán megcsörrent egy mobiltelefon. Bride Vane nyakába ugrott, azután ránézett az órájára. - Jaj, ne! - zihálta. - Ez biztosan Tabitha. Megbeszéltük, hogy ma este együtt vacsorázom vele és a húgával. Vane felsóhajtott. Valami előtte is érthetetlen okból nem akarta elengedni Bride-ot. Maga mellett akarta tudni. Ha ez a nő az ő fajtájából való lenne, eszébe sem jutna, hogy hajnalig elmozduljon mellőle. Ő azonban ember. Vane-nek pedig ostobaság lenne itt maradnia. Halálra ítélt farkas, Bride pedig ember. Kivételes élményben volt részük, de ideje elfelejtenie ezt a nőt. Örökre. Megcsókolta Bride arcát, azután kicsúszott belőle, és elkezdett öltözködni. Bride kissé furcsán érezte magát, amikor Vane átnyújtotta neki a ruháit. Nem kérte el a telefonszámát, és semmi egyebet sem kérdezett tőle, miközben felvette a nadrágját és a csizmáját. Vajon megbánta, amit tettek? Bride szívesen elkérte volna tőle a telefonszámát, de a büszkesége megakadályozta ebben. Talán ostobaságot követ el, de Taylor mai akciója után nem akarta megkockáztatni, hogy egy újabb sebet ejtsenek az egóján. Vane begombolta Bride ruháját, azután felvette a pólóját. - A közelben parkolsz? - kérdezte. - Hátul parkolok, de át akartam sétálni az étterembe. Csak néhány háztömbnyire van innen. Vane beletúrt a hajába. Mintha hirtelen elszomorodott volna. - Szeretnéd, hogy elkísérjelek? Bride bólintott. A férfi elhúzta a függönyt, Bride pedig kibújt a fülkéből, miközben Vane belegyűrte a pólóját a nadrágjába. A kezével néhányszor végigsimított a haján, és megigazította. A férfiból eltűnt minden játékosság. Úgy tűnt mintha vadállattá változott volna. Odakint megvárta Bride-ot, aki bekapcsolta a riasztót, és bezárta az üzlet ajtaját. Nagyon furcsán érezte magát, amikor fölegyenesedett, és rámosolygott Vane-re. Kissé csípős volt a levegő, de a férfi látszólag észre sem vette. Átkarolta Bride vállát, és elindultak Tabitha kedvenc étterme, az Acme Osztriga Ház felé. Szótlanul sétáltak egymás mellett. Bride szeretett volna beszélgetni, de nem tudta, mit mondjon egy olyan férfinak, aki az imént élete legjobb szexuális élményével ajándékozta meg. Egy olyan férfinak, akit nem is ismert. Egy olyan férfinak, akit valószínűleg nem fog többé viszontlátni.
Bride gyűlölte ezt a helyzetet. Ez volt élete első futó kalandja. Őszintén meglepte, hogy ilyen bensőséges viszonyba tudott kerülni egy vadidegennel. Amikor az éttermet közelébe értek, Vane lelassította a lépteit. Bride bekukkantott a hatalmas, festett üvegen keresztül. Jól sejtette: a barátnői már odabent voltak, és látta, hogy Tabitha éppen beüt egy számot a mobiltelefonjába. Korábban is biztosan ő hívta, és ha nem megy be most azonnal, a barátnője aggódni kezd érte. - Nos – szólalt meg Bride, és elhúzódott Vane-től -, azt hiszem, eljött a búcsú ideje. A férfi bólintott, és kedvesen rámosolygott. - Köszönöm, Bride! - Nem - mondta Bride, és megérintette a nyakában függő ékszert. - Én tartozom köszönettel. Vane kezet csókolt neki, azután megfordult, zsebre dugta a kezét, és lassan elindult a Bourbon felé. Bride nehéz szívvel figyelte, ahogyan ez a halálosan férfias ismeretlen egyre inkább eltávolodik tőle. - Bride! Megfordult, és megpillantotta Mina Deveraux-t, aki az étterem nyitott ajtajában álldogált. - Jól vagy? – kérdezte Mina. Bride bólintott, azután kényszerítette magát, hogy bemenjen. Mina odavezette az egyik ablak melletti asztalhoz, ahol a nővére, Tabitha már várta őket. - Hello, Bride! - köszöntötte Tabitha, miközben előkészítette az evőeszközeit az osztrigához. - Jól vagy? Kissé zavartnak tűnsz. - Nem tudom - válaszolta Bride, miközben leült az asztalhoz Tabithával szemben. – Ez volt életem legfurcsább napja, és azt hiszem, éppen az imént követtem el életem legnagyobb hibáját. Bride valójában nem tudta eldönteni, melyik volt a nagyobb hiba: lefeküdni egy ismeretlennel, vagy elengedni ezt az ismeretlent.
2. fejezet Vane megbánástól nehéz szívvel átvágott a Francia negyeden, egyenesen az Ursulines sugárút 688as szám felé. Azon a sarkon volt a Szentély nevű bár. A vörös téglás épületbe lengőajtón keresztül lehetett bejutni, mint a westernfilmekben, a bejárat fölött lévő tábla pedig egy hegyen álló sötét motort ábrázolt, amelyet megvilágított telihold. A motoros bár igazi turistalátványosságnak számított, és mint mindig, ma is tömve volt helyiekkel és turistákkal. Odakint az utcán már jó néhány motor álldogált, amelyet a Harapós Kutyák nevű, helyi motoros banda tagjaihoz tartoztak. Amikor a marcona fickók először léptek be a bárba, Vane felnevetett. Nekik fogalmuk sem volt arról, hogy a Szentély nem csak az ő helyük. A bár Vane fajtája számára is menedéket nyújtott. Egyes Ember Vadász családok azért nyitottak ilyen és ehhez hasonló helyeket a világ különböző pontjain és idősíkjaiban, hogy a katagariaiak el tudjanak rejtőzni bennük az ellenségeik elől. Az állati menedékek közül azonban Peltier Medve Mama Szentélye volt a legkedveltebb és a legismertebb, ugyanis azon kevés intézmények közé tartozott, ahol Sötét Vadászok, az apolliták, a Démonok és az Istenek egyaránt meghúzhatták magukat. Aki békével érkezett, az távozáskor magával vihette az összes testrészét. A Szentély jelmondata is így hangzott: Ha nem harapsz meg, én sem haraplak meg téged. Aki megszegte a szabályt, azt késedelem nélkül feláldozták Peltier Mama tizenegy fia közül valamelyiknek, vagy a Mama kivételesen nagytermetű élettársának. Mindenki tudta, hogy Peltier Medve Papa kizárólag Medve Mamával játszadozott. A Mama és a fiai külsőre medve formájúak voltak, de az összes katagariai népet szívesen látták: jöhettek oroszlánok, tigrisek, sólymok és farkasok. Mindenféle fajtájú állat megfordult már itt. Még egy sárkány is lakott e helyen, pedig a sárkányok nem érezték túlságosan otthonosan magukat a 21. században! A méretük miatt inkább az elmúlt korokat választották életterüknek, amikor még kevesebb volt az ember, és több helyük maradt elrejtőzni. A Peltier-knél ráadásul egy Arcadiai Őrszem is dolgozott, aki a rendre vigyázott, és ez rendkívül ügyes húzásnak bizonyult. Az arcadiaiak olyan Ember Vadászok, akik emberi szívvel rendelkeznek, szemben a katagariaiakkal, akiknek állati szívük van. A két nép egymás ősi ellensége, és évezredek óta háborúban állnak egymással. Az arcadiaiak szerint ők a kedvesebbek kettejük közül, Vane azonban úgy tapasztalta, hogy csak azt szeretnék, hogy így legyen. Ő maga százszor inkább megbízna egy állati szívvel bíró katagariaiban, mint egy emberszívű arcadiaiban. Az állatok legalább nyíltan támadtak. És közel sem voltak annyira fondorlatosak, mint az emberek. Ugyanakkor eddig még egy katagariai nőstény sem ölelte úgy Vane-t, mint az imént Bride. Még senkivel szemben sem érezte, hogy meg kellene védenie. Legszívesebben azonnal elment volna érte Bride-ért az étterembe, ahonnan ölben vitte volna haza. Ennek azonban nem volt semmi értelme. Vane belépett a lengőajtón, és megpillantotta Dev Peltier-t, aki a bejárat mellett ült egy magas bárszéken. Dev egyike volt Medve Mama négyes ikreinek. A négy testvér külsőre nagyon hasonlított egymásra, de az egyéniségük különbözött. Dev laza, és nehezen jött ki a sodrából. Kecses volt, mégis erős, és úgy járt, mint a legtöbb medve - mintha mindenre ráérne a világon. Vane azonban tisztában volt vele, hogy olyan gyors is tud lenni, akár egy farkas. Amikor először látta Devet, amint játékból ráveti magát az öccsére, Serrére, megtanulta tisztelni a medvék képességeit. Dev ma éjszaka fekete pólót viselt, és Rudyval, az egyik ember-alkalmazottal kártyázott. Rudynak fogalma sem volt arról, hogy a Szentélyben lévő „emberek” fele valójában két lábon járó állat. Rudy lófarokban kötve hordta hosszú, egyenes, fekete haját. Nyers arcvonásairól pontosan le
lehetett olvasni, milyen nehéz egy egykori fegyenc élete. Fekete szakállt viselt, és a bőre minden négyzetcentimétere tele volt színes tetoválásokkal. Az Ember Vadászokkal ellentétben – akik otthonukként tekintettek erre a helyre – Rudy kifejezetten visszataszító volt. Tulajdonképpen így lehetett a legkönnyebben megkülönböztetni az embereket az állatoktól. Vane népe mindenekelőtt a szépséget értékelte, a többségük rendkívül vonzó is volt. Dev göndör, szőke haja leomlott egészen a hátáig. Sohasem kötötte össze. Kopott színű farmert és fekete csizmát viselt. Alig észrevehető biccentéssel nyugtázta Vane érkezését. - Hello, farkas! Jól vagy? Vane odaért mellé, és megvonta a vállát. - Kissé fáradt vagyok. - Akkor azt javaslom, pihend ki magad a házban - javasolta Dev, miközben húzott még két lapot. A Peltier Ház a bár fölött volt. Azon a helyen a lakók állati alakjukat is felvehették, és nem kellett félniük attól, hogy bárki meglepi őket. Peltier családból ketten folyamatosan őrséget álltak, a ház biztonsági rendszerét pedig a világ bármelyik bankja megirigyelte volna. Sem ember, sem állat nem tehette be a lábát észrevétlenül. - Arra semmi szükség - válaszolta Vane. Itt kereste meg a pénzt a lakhatásukra. Még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy kihasználja a medvék klánjának vendégszeretetét, ezért átlagosan napi tíz órát dolgozott nekik mindennap. - Már szóltam Nicolette-nek, hogy ma este leváltom Cherise-t a pult mögött. - Az jó lesz! - mondta Rudy, azután beleszívott a cigarettájába, és megigazította a kezében lapjait. - Cherise ma mindenképpen korán akar elmenni. Nick elviszi Antoine-hoz a születésnapja alkalmából. Vane el is felejtette, hogy az embernőnek születésnapja van. A születésnap valamiért nagyon fontos volt az embereknek. Talán azért, mert olyan kevés jutott nekik belőle. Vane kimentette magát, és elindult a bárpult irányába. Elhaladt néhány asztal mellett, amelyeket éppen akkor takarított le Wren, egy ritka, fehér színű katagariai leopárd. Marvin, a majom (az egyetlen állat a Szentélyben, aki nem tudott emberi alakot ölteni) a leopárd vállán ült, és szőke hajába csimpaszkodott. Ezek ketten érdekes viszonyban voltak egymással, amely némileg hasonlított Vane és Fang kapcsolatához. Wren menekültként érkezett a Peltier-khez. Magának való természete volt, és Marvinon kívül szinte senkivel nem beszélgetett. A leopárd tekintete ugyanakkor annyira vészjósló volt, hogy senki sem mert ujjat húzni vele, mindenki békén hagyta. Wren felpillantott, amikor Vane elment mellette, de egy szót sem szólt. - Hello, Vane! - mondta Cherise Gautier, és még az arca is felragyogott, amikor meglátta a férfit. Gyönyörű, szőke nő volt, a negyvenes évei elején járhatott. Állandóan mosolygott, és ezzel mindenkit levett a lábáról. - Jól vagy, édesem? Fáradtnak látszol. Vane-t mindig meglepte, hogy ember létére Cherise-nek milyen jók az ösztönei. Felnyitotta a pult hátsó részét, és belépett a kiszolgálótérbe. - Jól vagyok – felelte, bár egyáltalán nem így volt. Úgy érezte, mintha valami hiányozna neki. Mintha vissza kellene mennie Bride-hoz. Micsoda ostobaság! - Biztos vagy benne? - kérdezte a nő. Vane érezte, hogy aggódik miatta. Ettől pedig rettenetesen zavarba jött. Soha, senki nem törődött vele a testvérein kívül. Cherise furcsa ember volt. A nő átdobta a vállán a rongyot, amivel eddig a pultot takarította. - Tudod, Vane, a fiam pontosan annyi idős, mint te… Vane majdnem elnevette magát, amikor ezt meghallotta. Nick Gautier emberévekben számolva huszonhat éves volt, ő pedig négyszázhatvan. De Cherise természetesen nem sejthette Vane valódi
korát. Arról sem tudott, hogy a fia a Sötét Vadászoknak dolgozik, akik mellesleg halhatatlan vámpírgyilkosok. - Azt is tudom, hogy hajlamosak vagytok túlzásba vinni a dolgokat. Jobban kellene vigyáznod magadra, kedvesem! Amióta betetted ide a lábad, mindennap dolgozol. Vegyél ki egy szabadnapot ma estére, és menj el szórakozni valahová! - Ne törődj ezzel! - mondta halkan Vane, miközben levette a nő válláról a rongyot. – Minden rendben van. Ráadásul Rudytól tudom, hogy ma van a születésnapod. Cherise hozzávágott egy koktélcseresznyét. - Túlságosan öreg vagyok már a szülinapokhoz. Jobban örülnék, ha látnám, hogy élvezed a fiatalságodat. - Úgy is van – kapcsolódott be a beszélgetésbe Kyle Peltier, a legfiatalabb medve, aki éppen akkor lépett be a pult mögé a hátsó helyiségből, kezében egy tálca tiszta pohárral. Kyle szinte egyidős volt Nickkel, hiszen az Ember Vadászok csak a húszas éveikre érték el a pubertáskort. - Miért nem élvezed ki azt a hat másodpercet, ami még hátra van a fiatalságodból, Vane? Vane finoman hátba verte Kyle-t, azután elkezdte kilökdösni Cherise-t a pult mögül. - Menj haza, Cherise! - De... - Menj már! - mordult rá Vane. - És élvezd a születésnapod! A nő felsóhajtott, azután megveregette Vane karját. - Rendben van. Elővette a pult alól a táskáját és a kardigánját. - Majd én kilyukasztom a kártyádat - ajánlkozott Kyle, és felemelte a pult hátsó részén lévő ajtót, hogy Cherise kibújhasson rajta. - Köszönöm. Vane kezdte a helyükre pakolni a tiszta poharakat, Kyle pedig segített Vrennek letörölni az asztalokat. Colt Theodorakopolus lassan odasétált a pulthoz. A hatalmas arcadiai egyforma magas volt Vanenel, akinek első pillantásra ellenszenvesnek látszott az embermedve. Ugyanakkor el kellett ismernie, hogy Colt meglehetősen visszafogottnak tűnt. Az anyja párját akkor ölték meg, amikor terhes volt Colttal. Tudta, hogy amint megszületik a kölyke, ő meghal, ezért elment a Szentélybe, és addig könyörgött a Peltier-knek, amíg azok megígérték, hogy felnevelik helyette. Vane még sohasem találkozott hozzá hasonló arcadiai medvével. Colt Őrszem volt, ezért az arca egyik felén jellegzetes Őrszemjeleket kellett volna viselnie - furcsa, geometrikus alakzatokat, amelyek akkor jelentek meg az Őrszem arcán, amikor az felnőtt korba lépett. Colt azonban elrejtette őket, hasonlóan más Őrszemekhez, akik elhagyták a klánjukat, vagy magányosan éltek. Az erejével sem kérkedett soha. A legtöbben csak akkor szembesültek vele, amikor már késő volt. Semmi sem veszélyesebb egy rejtőzködő Őrszemnél. A legtöbb medvével ellentétben Coltnak rövid, fekete haja volt, és kínosan ápoltnak látszott. - Adj egy whiskyt! - mondta Vane-nek. – Az emberszőrt pedig tartsd meg magadnak! Vane bólintott, mivel ismerte a kifejezést. Azt jelentette, hogy Colt az erősebbik likőrre vágyik, amelyiktől egy ember azonnal lerészegedne. Mivel az ő fajtájuk anyagcseréje gyorsabb volt, jóval több alkoholt tudtak elviselni, mint az emberek. Vane kitöltött Coltnak egy felest, és letette elé a pultra. Amikor visszahúzta a kezét, hirtelen úgy érezte, mintha megégette volna. Felszisszent, és fújni kezdte a tenyerét. Odalépett az egyik lámpa alá, hogy megnézze, mi történt vele. Miközben a tenyerét figyelte, egy különös alakzat vált láthatóvá rajta. - A fenébe is – sóhajtott fel, amikor rájött, hogy mit lát. Colt bement a pult mögé, és megállt Vane háta mögött. Leesett az álla. - Megtaláltad a párod? – kérdezte hitetlenkedve. - Ki a szerencsés farkasnőstény?
Vane a tenyerén lévő jelet bámulta, és nem kapott levegőt. Hogyan lehetséges ez? - Ez lehetetlen! Colt felnevetett. - Serre is ezt mondta, amikor megtalálta a magáét. Hidd el, még a legjobbakkal is megesik az ilyesmi! - Nem arra gondoltam - mondta Vane, és a tekintete találkozott a medvéével. – Ő egy ember. Én farkas vagyok. Egy ember nem lehet a párom. Ez képtelenség. Colt hirtelen elfehéredett, amikor felfogta, miről beszél Vane. Te szerencsétlen gazfickó! Az arcadiaiak ritkán párosodnak emberekkel, de előfordult már. - Én nem vagyok arcadiai – mordult fel Vane. Semmi emberi nem volt benne. Semmi a világon. Colt elkapta Vane kezét, és az arca elé tartotta. - Ezzel akarsz vitatkozni? Nézz szembe a ténnyel, Vane! Ketyeg az óra, és mindössze három heted van. Vagy megszerzed magadnak ezt a nőt, vagy többé soha életedben nem lehetsz nővel.
- Aú! Bride hangosan felkiáltott a fájdalomtól, amikor égni kezdett a tenyere. Gyorsan odaszorította a pohara oldalához. - Mi a baj? - kérdezte Mina, miközben rátette a következő osztrigát a tányérjára. - Fogalmam sincs - mondta Bride. - Hirtelen elkezdett fájni a kezem. Tabitha megfogta Bride tányérját. - Semmi sem forró rajta. Lehet, hogy elvágtad a kezed az osztriga héjával? - Nem. Bride visszahúzta a kezét, és alaposan szemügyre vette. Egy gyönyör minta rajzolódott ki a tenyerén, amely első pillantásra görögnek tűnt. - Hát ez mi az ördög? Mina megdermedt, amikor meglátta Bride tenyerét. - Hennatetoválást készíttettél magadnak? - Nem. Esküszöm, hogy semmit sem csináltam vele. Öt másodperccel ezelőtt még nem volt ott. Tabitha előre hajolt, hogy ő is megnézze. - Milyen furcsa! - mondta. – Főleg akkor, ha számomra is annak látszik. Ezzel mindannyian egyetértettek. Tabitha Devereaux maga volt a megtestesült tanácstalanság. - Még sohasem láttál ilyesmit? - kérdezte tőle Bride. - Soha. Talán mindannyian hallucinálunk. Talán Platón elmélete mégis igaz, és semmi más nincs ott, csak bőr. Talán csak azt látjuk, amit látni akarunk. Mina hangosan fújtatott egyet, miközben tabasco szószt öntött az osztrigájára. - Meglehet, hogy őrült vagy, Tabby, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenki más is őrült. Bride elnevette magát. Az ujjával végigsimította a mintát a tenyerén, és azon töprengett, hogy vajon mitől kerülhetett oda.
Colt szigorúan ránézett Vane-re. - Nézd, tudom, hogy nem kedvelsz! De szívesen segítek. Menj, és találkozz azzal a nővel! Majd én helyettesítelek a bárban. - Nem akarom, hogy... - Ne légy már ilyen átkozottul makacs! - sziszegte a fogai között Colt. – Van egy párod odakint, és akár arcadiai vagy, akár katagariai, a törvények valamennyiünkre egyformán vonatkoznak. A párod biztonsága mindennél fontosabb. Coltnak igaza volt, és ezt Vane is tudta. Az állati énje már felülkerekedett az emberi énjén. A párját akarta. Szinte követelődzött.
Normális körülmények között emberi és állati énjei kiegyensúlyozott viszonyban voltak egymással. A hormonok és a stressz miatt ez az egyensúly könnyen felborult, és akkor Vane valóban veszélyessé vált. Amikor az állat átvette felette az irányítást… Vane fajtájából rengetegen – hímek és nőstények vegyesen – az állati énjük rabszolgái lettek. Képtelen voltak ezt kezelni, ezért beleőrültek, és kegyetlen gyilkosokká váltak, akik mindennel és mindenkivel végeztek, ami és aki az útjukat állta. Olyan állapotba kerültek, mintha megvesztek volna, ellenszer azonban nem létezett. Ezért voltak az arcadiaiaknak Őrszemeik. Azt a feladatot kapták, hogy felkutassák és megöljék azokat, akik nem tudják kontrolálni az állati énjüket. Gyilkosok voltak. Az arcadiaiak természetesen máshogyan viszonyultak a „gyilkos" megnevezéshez, amennyiben a saját fajtájukról volt szó. Általában minden útjukba kerülő katagariai gyilkosnak minősült, ha volt ellene bizonyíték, ha nem… - Eredj! - noszogatta Colt, miközben az ajtó felé lökdöste Vane-t. A medvének igaza volt. Hiábavaló lett volna a természete ellen küzdeni. Ezt a csatát nem nyerheti meg. Átadta Coltnak a rongyot, és sietősen elhagyta a bárt. Odakint az utcán meggyőződött róla, hogy senki sem látja, azután farkas alakot öltött. A testvére bundájával ellentétben Vane-é világos színű volt. Termetre nagyobb Fangnél, körülbelül hatvan kilót nyomhatott. Vane-től éppen ezért tartottak a falkatársai, amikor farkassá változott. Ők is erősek voltak, de Vane jóval erősebbnek bizonyult náluk. Ráadásul a rangsort sem tisztelte. Volt benne annyi emberi, hogy állati alakban sem tudott engedelmesen követni másokat. Vane született alfahím volt, és ezt mindenki tudta a környezetében. Végigrohant New Orleans utcáin, és közben ügyelt rá, hogy folyamatosan az árnyékában haladjon. Kezdett besötétedni. Már rég megtapasztalta, hogy az emberek általában nagytermetű kutyának hiszik, ha véletlenül meglátják, azonban a sintérekkel sem volt kedve összetűzésbe kerülni. Vane már sokszor találkozott az állategészségügyi felügyelet munkatársaival. Ezek a találkozások általában az emberek számára végződtek kellemetlenül. Gyorsan visszatért az Iberville-re, azután pedig az Acme Osztriga Házhoz, ahol Bride-ot hagyta. Két lábra emelkedett, hogy be tudjon nézni az étterem ablakán, és meglátta a nőt, aki két barátnője társaságában ült az egyik asztalnál. Az egyik, a sötétvörös hajú arcán durva vágás húzódott végig. Ha nem lett volna rajta ez a rémes seb, gyönyörű lett volna. A másiknak barna haja volt, kedves arca. Vonásaik hasonlítottak. Vane-nek azonban egyik vékony nő sem nyerte el a tetszését. Bride annál inkább. Amikor meglátta, hirtelen annyira elkezdett vágyni rá, hogy szinte fizikai fájdalmat érzett. Meglehet, hogy Bride ember, azonban a mosolyában több varázslat volt, mint az ő egész falkájában. Rettenetesen csábító volt, és az ajka különös hatást váltott ki Vane testéből. És a szívéből... A három nő beszélgetve és nevetgélve elfogyasztott egy tál osztrigát. Egyikükön sem látszódott, hogy bármi különöset észrevett volna Bride-on. Talán mégsem ő a párja. Ez azonban ostoba gondolat volt. Ez a jel csakis akkor jelent meg egy Sötét Vadászon, ha lefeküdt a párjával, és általában rövid idővel az aktus után. Vane hónapok óta nem volt másik nővel. Nem lehetett más, csak Bride. Bride jelének pontosan meg kell egyeznie az övével – ez az ábra Vane felmenőit igazolta, és csak az tudta elolvasni, aki az ő fajtájából való. De Bride jele talán nem is hasonlít az övéhez, hiszen ember. Mi van akkor, ha a jele nem is tűnik fel egy emberi nőstényen? Vane-t kirázta a hideg erre a gondolatra. Ez esetben alaposan benne van a pácban.
Csak a valódi párjával lehet családja. De Bride is biztosan akarja őt... Ebben a pillanatban a három nő felállt az asztaltól, és elindultak kifelé az étteremből. Vane lekushadt, miközben azon töprengett, hogy mitévő legyen. - Ide hallgass, Bride! - mondta a barna nő. - a nővérünk, Tia bárkit el tud varázsolni. Csak egy szavadba kerül, és eunuchot csinálunk Taylorból. Bride hangosan felnevetett. - Ne ejts kísértésbe! A sebhelyes arcú, vörös hajú hirtelen megtorpant, amikor megpillantotta Vane-t az árnyakban. - Hello, nagyfiú! – kedveskedett Vane-nek, és odatartotta neki a kezét, hogy megszagolhassa. Szeretnéd, ha Tabby megvakarászná a füledet? - Tabitha! – kiáltott rá a másik nő. - Hagyd békén a kóbor állatokat! Esküszöm, egyszer elkapod a veszettséget. - Ez biztosan nem veszett – szólalt meg Bride. - Na, ugye! - mondta a Tabitha nevű nő. - Egy állatorvos lánya biztosan tudja, mit beszél. Bride is kinyújtotta a kezét Vane felé. Vane azonnal odament hozzá, és megszagolta. A nő illata teljesen átjárta, a teste bizseregni kezdett, és felhevült. Felidézte magában Bride arckifejezését, amikor megadta magát neki, és kéjes nyögdécselését… Miközben az ujjait szaglászta, arra kényszerítette, hogy szétnyissa őket, és megnézte a tenyerét. Rajta volt a jel. A fenébe is! Most mihez kezdjen? - Kedvel téged, Bride! Tabitha nem is sejtette, mennyire igaza van. - Szerintem inkább a maradékra pályázik – mondta nevetve Mina. Bride letérdelt, és elkezdte simogatni Vane-t. A tenyerébe fogta a fejét, és alaposan megvizsgálta. - Szerintem ez egy farkas. - Farkas? - kérdezte Tabitha. - Megőrültél? Mit keresne egy farkas a városba? Ráadásul túlságosan nagy ahhoz, hogy farkas legyen. - Nagyfiú vagy, nem igaz? - kérdezte Bride, miközben Vane megnyalta az arcát. Bride felpillantott a barátaira. - A közhiedelemmel ellentétben a farkas a legnagyobb termetű kutya, Tabby! Nekem úgy tűnik, mintha ez itt keverék lenne. Ha tudná... Bride felállt, és elindult a barátnőivel. Vane követte őket. Mivel farkas alakban volt, nem tudott mást tenni. Az emberi fele szinte alig volt aktív. Mindent hallott és megértett, de ebben az állapotában az állati énje uralkodott felette. Ebben a testben állatias volt és halálos. Bride-nak nagyon különös érzése támadt. Egy pillanatra megállt, átnézett a válla felett, és látta, hogy a fehér farkas követi őket. Megesküdött volna rá, hogy Vane-nek pontosan ilyen zöld szeme van. És ahogyan ránézett… Illetve mindannyiukra... Úgy tűnt, mintha az állat pontosan tudná, mit beszélnek és cselekszenek. Nagyon furcsa érzés volt. Tabitha és Mina elkísérték egészen az üzletig. - Biztos vagy benne, hogy nem szeretnél inkább nálam aludni? - kérdezte Mina. – Egy pillanat alatt ki tudom dobni a pasimat. - Nálam is alhatsz - ajánlkozott Tabitha. – Nekem senkit sem kell kidobnom. Az ikertestvérem megszökött a kutyámmal, Allison pedig úgy döntött, hogy normálisabb és biztonságosabb lakótárs után néz, így aztán rengeteg helyem van. - Úgy tudtam, hogy most Marlával laksz – jegyezte meg Mina.
- Nem - felelte Tabitha. - A holmija nálam van, de minden idejét a barátja házában tölti. Alig találkozunk. Bride elmosolyodott a kedvességük hallatán. - Ne aggódjatok miattam! Szeretnék hozzászokni, hogy újra egyedül vagyok. Tényleg. Előveszek egy jó könyvet, lefekszem, és megpróbálom kiverni Taylort a fejemből. Bride-ot valójában az zavarta, hogy egyfolytában Vane jár az eszében, Taylorról pedig szinte teljesen megfeledkezett. Talán jó is, hogy „kapcsolatba került” ezzel az idegennel. - Inkább azon a férfin jártasd az eszed, akivel megismerkedtél - mondta Tabitha. Bride-ot meglepte a kísérteties összecsengés. Tabitha természetesen azt állította magáról, hogy képes olvasni mások gondolataiban. Amikor ilyesmi történt, Bride képes lett volna hinni neki. - Egyetértek – jelentette ki Mina. - Talán megint beugrik hozzád. Bride vágyakozva felsóhajtott. - Úgy érzem, utoljára láttam Mr. Jóképűt. Mina barátságosan átölelte. - Hívj fel, ha szükséged van rám! - Rendben, köszönöm. Tabitha is megölelte Bride-ot, és meglapogatta a hátát. - Ne feledd: ha szeretnéd, hogy valaki eltörje Taylor térdét, nekem van otthon egy vasrudam, és nem fogom elárulni a médiának, hogy ki bujtott fel! Bride felnevetett. Hálás volt a barátnőinek, akikre mindig számíthatott, ha szüksége volt rájuk. - Igazán kedvesek vagytok. - Komolyan mondtam. Azonnal hívj fel, ha meggondolod magad! Húsz perc alatt itt vagyok nálad. - Ugyan már! - nevetett Mina. - A te vezetési stílusoddal? Tíz perc alatt ideérsz egy defektes kerékkel, és forgalommal szemben. Bride mosolyogva megrázta a fejét, miközben elővette a zsebéből a kulcsát, és kinyitotta a ház oldalában lévő ajtót, amely az udvarra és a hátsó vaslépcsőhöz vezetett. Bride üzlete az épület teljes földszinti részét elfoglalta, a három felső emeleten azonban lakásokat alakított ki a nagymamája. A vaslépcső ezekhez vezetett fel. Volt még egy kisebb garzonlakás hátul, a garázs mellett, amelyet kocsiszínnek használtak még azokban az időkben, amikor New Orleans utcái nem voltak kikövezve. Bride a harmadik emeleti, legnagyobb lakásban lakott addig, amíg Taylor rá nem beszélte, hogy költözzenek össze. Most az összes lakás ki volt adva, kivéve a garázs melletti garzont. Annyira kicsi volt, hogy Bride nem akart pénzt kérni érte, ezért inkább raktárnak használta Most pedig ez lesz az otthona, legalábbis egy darabig. Majdnem sírni kezdett, de uralkodott magán. Valójában örülnie kellene, hogy Taylor elhagyta. Ha ennél rosszabb sohasem történik vele, szerencsésnek mondhatja magát. Ennek ellenére fájt. Nagyon. Amikor Mina és Tabitha távozott, a farkas odament hozzá, és meredten bámulni kezdte. - Gyönyör vagy – mondta neki Bride, azután újra elkezdte simogatni. Vane megnyalta a kezét, azután odadörgölőzött a lábához, mint egy macska. - Gyere! – hívta Bride, miközben a fejével az udvar felé intett. – Semmi kedvem egyedül lenni ma éjszaka, és szerintem te is szívesen aludnál egy meleg, száraz helyen. Vane bekocogott az udvarra, Bride pedig bezárta az ajtót, és elindult a felújított istállóból lett lakás felé. Nehéz volt a szíve, mégis örült, hogy van egy hely, ahol meghúzódhat. Különben ma estére szállodába kellett volna mennie. Vagy a szüleihez, ami még rosszabb lett volna. Imádta őket, de semmi kedve sem volt végighallgatni az anyja siránkozását arról, hogy ha nem megy férjhez, neki nem lesz több unokája. Itt legalább kényelmesen elhelyezkedhet. Talán. Bride kinyitotta az ajtót, és felkapcsolta a villanyt. Szerencsére volt áram is és víz is, mivel a lakás
ugyanazon a hálózaton működött, mint a bolt. A farkas egy pillanatra megtorpant, amikor meglátta a harminc négyzetméteren felhalmozott dobozokat és különböző dísztárgyakat. - Ó! – szólt oda játékosan Bride. – Kissé nyugtalan vagy, igaz? Meg mert volna esküdni rá, hogy a farkas tagadólag megrázta a fejét, mielőtt odament volna a dobozokhoz, és elkezdte volna szaglászni őket. Bezárta az ajtót, a kulcsát pedig ledobta a poros asztalra. Azután odalépett a kanapéhoz, levette róla a huzatot, és a felszálló portól köhögni kezdett. - Gyűlöllek, Taylor! - mondta halkan, miközben tüsszentett egyet. - Remélem, megakad a torkodon az új, gebe barátnőd! A farkas odadörgölődzött hozzá, mintha megérezte volna a szomorúságát. Bride leguggolt mellé, és szorosan átölelte Az állat egyáltalán nem tiltakozott, hagyta, miközben Bride forró könnyei belecsepegtek hóka bundájába. Nyugodtan ült, a fejét a nő vállára fektette, és hagyta, hogy úrrá legyen rajta a fájdalom. Hogy hihette egyetlen percig is, hogy szerelmes Taylorbe? Miért szánt rá annyi időt, és miért engedte be az életébe, amikor a férfi csak kihasználta? Valóban annyira vágyott a szerelemre, hogy saját magának is hazudott Taylorrel kapcsolatban? - Szerettem volna, ha valaki szeret - suttogta a farkas fülébe. - Ez annyira rossz dolog? Bride olyan erősen szorította Vane-t, hogy az szinte alig kapott levegőt, a nő szavai pedig mélyen megérintették. Sőt, pontosan értette, miről beszél Bride. Őt is eltaszította mindenki, leszámítva a testvéreit. Csakis azért nem lett a falka alfahímje, mert kész volt megölni bárkit, aki áldozatot akart csinálni belőle vagy Fangből. Minden alkalommal, amikor valaki kötözködni kezdett velük, Vane visszavágott. Mire felnőtt, már senki sem akart beléjük kötni. Még az apjuk sem. Hogyan okozhatott valaki ekkora fájdalmat Bride-nak? Vane szíve hevesen vert, miközben farkas énje Taylor életét követelte. Képtelen volt felfogni, miért akart bárki is önként megszabadulni Bride-tól. Ha az ő fajtája párt választott, az örökre szólt. Visszavonhatatlanul. Vane most már biztos volt benne, hogy Bride a számára kijelölt pár, ezért becsületbeli kötelesség volt megvédeni őt egészen addig a pillanatig, amíg befejeződik a párzási rituálé, és Bride elfogadja őt, vagy addig, amíg elválnak útjaik. Bride-ra nézve semmilyen következménye sem lenne annak, ha nem maradnak együtt. Ő azonban farkas, ezért addig nem párosodhat másik nővel, amíg Bride meg nem hal. Ezt képtelen lett volna elfogadni. Vane Kattalakist senki sem kényszerítheti önmegtartóztatásra. Az évtizedekig tartó szerelmi böjt gondolata rettenetesen felbőszítette, és szívesen levezette volna valakin a dühét De vajon elfogadna egy ember egy farkast a párjául? Legyenek átkozottak a Sors asszonyai! Ezek a gonosz nőszemélyek csakis azért élnek, hogy mások életét megkeseríthessék. Megcsörrent a telefon. Bride elengedte Vane-t, és felállt, hogy felvegye, Vane pedig elindult körbeszaglászni az apró, zsúfolt helyiséget. A lakás lehangoló volt. - Szia, Tabby! Bride levett az asztalról egy takarót, és vele együtt lerántott egy dobozt is. Vane vakkantott egyet, és eloldalgott. Bride megpaskolta a farkas fejét, azután arrébb tette a dobozt. - Erre igazán nem volt semmi szükség. Vane érezte, hogy Bride kissé bosszús a barátnője miatt, valójában azonban elégedett. - Rendben. Mindjárt kimegyek, és kinyitom neked az ajtót. Bride letette a telefont, és felkapta a kulcsát az asztalról. Vane kikísérte az udvarra, ő pedig kinyitotta a vasajtót, amelynek a túloldalán Tabitha állt egy dugig telepakolt kerekes kocsi társaságában.
- Te jó ég! – kiáltott fel Bride, amikor meglátta a csomagokat. – Mi ez a rengeteg holmi? Tabitha megvonta a vállát. - Csak néhány apróság, amire minden nőnek szüksége van. Kezébe nyomott Bride-nak egy hatos csomag Corona Light sört, azután behúzta a kocsit az udvarra. Bride bezárta az ajtót, és követte a barátnőjét. Vane mögöttük kullogott. Amikor visszaértek a lakásba, Tabitha rámosolygott a farkasra. - Volt valami olyan érzésem, hogy te is itt leszel. Kibontotta a legfelső csomagot, és kivett belőle egy csontot. Vane leplezett undorral figyelte a nőt, aki letette az ajándékát a földre. Ki van zárva, hogy ezt elkezdje rágni. Vane ránézett Bride-ra. Rajta kívül semmi rágcsálnivalót nem látott a lakásban. Bride csípőre tett kézzel állt. - Tabitha... - Egy szót se, Bride! Nemrég beléptem a „Nincs pasim, és soha többé nem is akarok másikat” klubba, így aztán pontosan tudom, hogy ma este nem maradhatsz egyedül. Tabitha kipakolt néhány selyemtakarót a kerekes kocsiból. - Mik ezek? - Minden itt van, ami jelen pillanatban a kényelmünket szolgálhatja: ropogós, krémes fánk, sör, ásványvíz, töltött kifli, chips, szószok, és annyi romantikus DVD, hogy a Titanic is elsüllyedne alattuk. Itt az ideje, hogy megünnepeljük azokat a férfiakat, akik nem törik össze a nők szívét. Tabitha átadott Bride-nak egy kisebb csomagot. Bride megrázta a fejét. - Köszönöm, Tabby. Ezt igazán nagyra értékelem. - Szívesen. Vane leült, miközben Tabitha bekapcsolta a tévét és a DVD lejátszót, Bride pedig tányérokat és evőeszközöket vett elő az egyik dobozból. - Örülök, hogy megtartottam ezeket – jelentette ki, miközben leporolt egy ládát, amelyet lerakott a tévé elé a kisasztalnak. - Taylor nem akarta, hogy az én holmim összekeveredjen az övével. Már akkor sejthettem volna, hogy baj lesz. Vane legszívesebben azonnal emberi alakot öltött volna. Szerette volna megvigasztalni Bride-ot, de nem volt elég bátorsága. Főleg most, hogy Tabitha is megjelent. - Ne is gondolj rá, drágám! - mondta Tabitha. Puszta kézzel felbontott egy sört, és átnyújtotta Bride-nak. - Sohasem vesszük észre azokat a jeleket, amelyeket nem akarunk észrevenni. Tudod mit? Nézd a dolog jó oldalát! Téged legalább nem azért hagytak el, mert őrült vagy. - Őrült vagy. Tabitha hitetlenkedve felnevetett. - Hát jó. Elismerem, hogy Amandát leszámítva a mi családunkban csak bolondgomba termett. De legalább szórakoztatóak vagyunk. Bride szemrehányóan ránézett. - Mina tudja, hogy ilyeneket beszélsz? - Mina? Ő még nálam is sokkal bolondabb. Láttad már a régiséggyűjteményét? Felhalmozott egy csomó vámpírgyilkoló eszközt. Lemerném fogadni, hogy ő licitált névtelenül arra a századfordulóról származó vámpírgyilkoló készletre is a Sotheby’s aukcióján. Tabitha a szájába vett egy fánkot, és egészben lenyelte Bride vágott egy grimaszt. - Kérlek, áruld el, miért vagy ilyen vékony, ha így eszel! Én egy fél csokis keksztől tíz kilót hízom. Esküszöm, hogy ma este többet ettél, mint én egész hét. Tabitha leszopogatta a cukrot az ujjairól. - Amanda is pontosan ezt szokta mondani. - Miért mondana ilyet? Ikrek vagytok, és ő éppen olyan vékony, mint te.
- Öt kilóval nehezebb nálam, és gyűlöl emiatt. Nem tudom, miért panaszkodtok. Nektek legalább van melletek. Az én testem úgy néz ki, mint egy tizenkét éves kisfiúé. Bride gúnyosan fújtatott egyet. - Bármikor szívesen cserélek veled. Vane ennek hallatán felhorkant. Semmi esetre sem akart egy sovány párt, és ha emberi alakban lett volna, megmutatta volna Bride-nak, mit váltanak ki belőle kerekded formát. Sajnos azonban meg kellett várnia, amíg elmegy a barátnője. - Valami baj van, nagyfiú? - kérdezte Tabitha, és odament hozzá. Vane felállt, és odahúzódott Bride-hoz. Tabitha döbbenten meredt rá. - Nos, úgy tűnik, Benji nem kíváncsi rám. Jézusom! Azt hiszem, egy életre szóló barátot szereztél, Bride! Kíváncsi vagyok, mit fog szólni apádhoz. Hogy is szól a jelmondata? ,,Ha szereti, ivartalanítja”. Vane lekushadt. Ezt biztosan nem merik megtenni vele... - Hallgass már, Tabby! Megijeszted szegényt. Bride lepillantott az állatra, és megvakargatta az állát. - De abban igazad van, hogy még nem műtötték meg. ...és ha rajta múlik, nem is fogják, gondolta Vane. - Lehet, hogy holnap átviszem apához, hogy megvizsgálja. - Ezek szerint megtartod? - kérdezte Tabitha. Bride felemelte a farkas fejét, hogy bele tudjon nézni a szemébe. - Maga mit gondol erről, Mr. Farkas? Velem akar maradni egy darabig? Bride-nak fogalma sem volt, hogy miről beszél. Ez a farkas legszívesebben soha többé nem mozdult volna el mellőle.
3. fejezet Vane a fürdőszoba ajtajában állt, emberi alakban, miközben odabent Bride zuhanyozott. Tabitha végül elment, de még utoljára felajánlotta, hogy szívesen bántalmazza Taylort, ha a barátnője úgy akarja. Ha Vane el tudná kapni ezt az aljas férget, Tabitha már nem sok kárt tudna tenni benne. Neki persze sokkal kevesebb oka van a bosszúra. Ha Taylor nem szakított volna Bride-dal, akkor ő most nem lehetne itt. És soha nem derült volna ki, hogy Bride Vane párja. Ez azonban emberi logika volt, és az emberi logikának nincs helye az állatvilágban. „Nem vagyok ember” – sóhajtott fel Vane, és beléhasított a fájdalom. Legalábbis nem teljesen vagyok ember. Ő maga sem volt teljesen tisztában azzal, hogy micsoda valójában. Egy elátkozott hibrid, aki egyik csoporthoz sem tartozik. Félig arcadiai volt, félig pedig katagariai. Farkaskölyökként látta meg a napvilágot, és a pubertáskorban döbbent rá, hogy képes alakot váltani. Vane hirtelen összerándult, amikor felidézte az első átváltozást. Nagyon megijedt. Össze volt zavarodva. Egész eddigi életét farkas alakban töltötte, azután egyszerre ember lett, és hónapokig emberként kellett élnie, mert nem tudott visszaváltozni. Az új teste teljesen idegen volt neki. Nem tudta, hogyan kell ennie, túlélnie, cselekednie. Először még a járás is gondot okozott. Ráadásul megrohanták az emberi érzések, és minden emberként fogott fel maga körül. A gyengeség volt a legrosszabb. A kiszolgáltatottság. Rettenetesen bosszantotta, hogy nem tud harcolni. A túlélés érdekében teljes mértékben a testvérére kellett hagyatkoznia. Minden éjjel azért imádkozott, hogy reggelre ismét állati alakja legyen, és minden reggel csalódottan ébredt, mert még mindig ember volt. Ha Fang és Anya nem védték volna meg, a falka megöli. Szerencsére a testvérei gondosan vigyáztak rá, és ügyesen eltitkolták, hogy Vane nem tiszta farkas többé. Évszázadokon keresztül még saját maga elől is rejtegette azt a tényt, hogy pubertás kora óta emberi szíve van. Fel sem tudta fogni, hogyan következhet be ilyen változás. Néha az ellentmondás és a lehetetlenség élő bizonyítékának érezte magát. Most pedig kiderült, hogy egy ember a párja. Ránézett a kezén lévő jelre. A Sors asszonyai elől nem tudta elrejteni valódi, fizikai énjét. Ők pontosan tudták, kicsoda valójában, és úgy döntöttek, hogy egy embernőstényhez kötik. De miért? Hibridként is épp elég nehéz volt az élete. Semmi esetre sem akart olyan gyerekek apja lenni, akik még nála is különlegesebbek. Vajon emberek lesznek, vagy Sötét Vadászok? Tudta, hogy nem párosodhat Bride-dal, emberi szíve azonban mit sem törődött az érvekkel, és borzasztóan vágyott arra a nőre az ajtó túloldalán. Szinte látta maga előtt Bride-ot, amint meztelenül áll a zuhany alatt. A víz végigcsorog hófehér bőrén, miközben a keze bejárta a testét, ahogyan beszappanozta a csípőjét, a combjait és a... Vane farkas énje azt követelte, hogy törjön rá, és tegye magáévá. Az emberi énje szerette volna megölelni, és vigyázni rá. Még sohasem volt ennyire összezavarodva. És még sohasem volt ennyire kanos! Vane a kezével végigsimított a hűvös selyempizsamán, amelyet Bride az egyik dobozból vett elő, azután ráterítette az ajtó melletti székre. Eper és Bride illata volt. Vane felemelte a felsőrészt,
mélyen beszívta a nő jellegzetes illatát, és a merevedése egyre erősebb lett. Alig tudott uralkodni magán. Legszívesebben azonnal bement volna hozzá a zuhany alá, és a magáévá tette volna. Ezzel azonban csak ráijesztett volna Bride-ra. Bride ember, és semmit sem tud az ő világáról. Hirtelen úgy érezte, hogy a helyzete teljesen reménytelenség. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan kell udvarolni egy embernősténynek. Ráadásul Bride életére nézve semmilyen következménye nincs annak, hogy ő a párja. Bármikor elhagyhatja, és kellemes, átlagos életet élhet egy másik férfival. Szerelmes is lehet abba a másba, és gyermekeket is szülhet neki. Talán az lenne a legjobb, ha hagyná, hogy így történjen. A törvény szerint nem kényszerítheti Bride-ot, hogy elfogadja párjául. Erre a szülei esete volt a legjobb példa. Az apja három héten keresztül láncon tartotta az anyját, akarata ellenére. Kegyetlen módszerekkel akarta rákényszeríteni arra, hogy párjául fogadjon egy katagariai hímet. Az erőszak azonban semmit sem használt. Vane arcadiai származású anyja nem tört meg, még akkor sem, amikor megtudta, hogy terhes. Számára minden katagariai állat volt, és halált érdemelt. Az apja még katagariai mércével mérve is kegyetlennek számított, és sohasem próbálta meg bebizonyítani az ellenkezőjét. Igaz ugyan, hogy Vane apjának nem is létezett jobbik énje. Markus erőszakos volt, sőt, többnyire halálos. Vane és Fang rengeteg sebet szerzett tőle, kívül és belül egyaránt. Mire a szülei számára letelt a három hét, mindketten sterilek és frigidek voltak. Azóta háborúban éltek egymással, és egymás fajtájával. És a saját gyermekeikkel is. ,,Ne nézz rám azzal a szukától örökölt szemeddel, te kölyök! Átharapom a torkodat!" Valójában az apjuk sohasem nézett rájuk. Vane életében egyszer találkozott az anyjával, aki egyértelműen közölte vele az álláspontját. ,,Alapvetően ember vagyok, és ez az egyetlen oka annak, hogy még életben vagytok. Képtelen voltam megölni három ártatlan kölyköt, pedig tudtam, hogy meg kellene tennem. Mostanra azonban felnőttetek, ezért nem lenne bűntudatom. Számomra ti mindannyian primitív állatok vagytok, és ha újra találkozunk, ennek megfelelően fogok végezni veletek.” Vane tulajdonképpen nem tudott haragudni rá, hiszen az apjuk kegyetlenül bánt vele. Sohasem sem várt kedvességet másoktól, és mostanáig nem is kellett csalódnia. A medvék klánja azonban kivételes volt. Még most sem értette, miért viselik el őt és Fanget. Az öccse ráadásul semmiféle hasznot nem hozott nekik. Nem tudta megvédeni őket, és nem tudott megdolgozni a szállásáért. Miért fogadták be kettejüket? A saját klánjuk megölte volna őket, ha rájuk talál. Vane újra a valóság talajára lépett, és felsóhajtott. Halálra ítélték, ezért nem áll mögötte a falka, hogy megvédje és felnevelje a kölykeit. Nem fogják befogadni a párját sem. Nem teheti ki Bride-ot ilyen veszélynek. Nem számít, hogyan döntöttek a Sors asszonyai. Neki nem lehet emberi párja. Bride sohasem fogadja elfogadni őt, és az ő világát. Nem való hozzá, ahogyan az anyja sem volt való az apjához. Különböző fajtájúak. Vane-nek nincs más kötelessége, mint megvédenie Bride-ot, amíg letelik a három hét. Azután Bride szabad lesz, ő pedig... „Én pedig egy nyomorult eunuch leszek” - morogta az orra alatt, és szinte rosszul lett a gondolattól. Sajnos azonban nincs más választása. Talán megláncolja Bride-ot, ahogyan az apja megláncolta az anyját? Vagy veréssel kényszerítse? Egyik módszer sem válna be. Ráadásul Bride a párja, ezért képtelen lenne bántani. Az apjával ellentétben ő tisztában van a „védelmező" szó jelentésével. Egész életében a testvéreire vigyázott. Sohasem engedte, hogy az apja vagy a falka bántsa őket. Esze ágában sem volt fájdalmat okozni annak az embernek, akit a Sors asszonyai kijelöltek a számára.
Hallotta, hogy Bride elzárja a vízcsapot. Vane gyorsan farkas alakot öltött, és megállta, hogy bemenjen abba a helyiségbe, ahol kísértésbe eshetett volna. Erre azonban nem is volt szükség. Bride néhány másodperc múlva kijött a fürdőszobából, és mindössze egy törülközőt viselt. Vane csikorgatni kezdte a fogát, amikor meglátta. A nedves törülköző tökéletesen rásimult a kéjesen gömbölyded test lágy vonalaira. Ráadásul a flottír meglehetősen kicsi volt, és Vane tekintete azonnal megakadt egy kívánatos résen. Bride a földre dobta a törülközőt. Vane kis híján felvonyított, főleg amikor a nő lehajolt, és keresgélni kezdett az egyik dobozban, amelyben a fehérneműi voltak. Bride-ot megzavarták a furcsa hangok, amelyeket az új háziállata adott ki. Megfordult és észrevette, hogy az állat zavarba ejtő intenzitással és vadsággal bámulja. Hirtelen megremegett a félelemtől. - Ugye nem fogsz rám támadni, nagyfiú? Vane farkcsóválva odament hozzá. Váratlanul felugrott, megnyalta Bride arcát, azután lekucorodott a szoba túlsó végében. Nos, ez mindenesetre furcsa volt. Bride rossz érzése nem múlt el teljesen. Gyorsan kivett egy bugyit a dobozból és felhúzta, azután felvette a pizsamáját is. Kissé szűk volt rá, éppen ezért tartotta a raktárban. Két évvel ezelőtt az anyja komplett ruhatárat vásárolt neki, mert Bride folyékony proteindiétája sikeresnek bizonyult, és tizenegy kilót fogyott. Sajnos egy évvel később az egészet visszahízta, és hozzájött még öt kiló. Bride felsóhajtott, és megpróbálta kiverni a fejéből az esetet. Menjen a fenébe Taylor, az átkozott diétáival együtt! Az anyjához és a nagyanyjához hasonlóan ő is kerekded ír asszonynak termett, és ezen a genetikai adottságon a világon semmi sem képes változtatni. - Az ötvenes években kellett volna születnem. Akkor divatosak voltak a duci nők. Bride felsóhajtott és lefeküdt a kanapéra. A farkas odament hozzá, és az orrát egészen közel dugta az övéhez. - Sajnálom, pajtás! – mondta Bride, és megpaskolta a fejét. - Ma éjjel nem férsz ide. Holnap szerzünk egy igazi ágyat, rendben? A farkas megbökdöste az arcát. - Igazán remek társaság vagy. Bride azt vette észre, hogy az állat azt szereti a legjobban, ha az álla alatt simogatja. Most is így tett, az pedig farkcsóválva tűrte. - Milyen nevet kellene adnom neked? Bride komolyan elgondolkodott, de mindössze egyetlen név járt a fejében... „Ne légy ostoba!” – korholta magát. nem nevezheti el róla, hiszen nem is ismeri. De mégis... - Mit szólnál hozzá, ha Vane-nek hívnálak? A farkas kinyitotta a szemét, és megnyalta Bride arcát. - Rendben. Akkor Vane Kettő leszel. Röviden: Vane. Bride kinyújtotta a karját, leoltotta a villanyt, azután összekuporodott és halkan szuszogni kezdett. Vane csendesen ült a sötétben, és figyelte. Képtelen volt elhinni, hogy a lány milyen nevet adott az ő farkas énjének. Úgy tűnik, mintha... Ez azonban lehetetlen. Bride-nak nincsenek különleges képességei. Valószínűleg tetszik neki a név, semmi több. Vane megvárta, amíg a nő elalszik, azután felvette az emberi alakját, és ellenőrizte, hogy zárva vannak-e az ajtók és az ablakok. Amikor megbizonyosodott afelől, hogy Bride-dal egy darabig minden rendben lesz, kiment a lakásból, és átsietett a Szentélyben lévő szállásukra. Náluk is vaksötét volt. Kinyitotta az ajtót, és bement Fang szobájába. Az öccse továbbra is farkas alakban feküdt az ágyon öntudatlanul, mint amikor idehozta. Vane csüggedten felsóhajtott, miközben átment a szobán. - Gyerünk, Fang! - biztatta, amikor odaért az ágyához. Szedd össze magad! Hiányzol, öcskös,
ráadásul nagyon jó lenne most beszélgetni valakivel! Akadt egy nehezen kezelhető problémám. Fang azonban meg sem mozdult. A Démonok nem csak a vért szívták ki belőle. A lelkét is elrabolták. Vane tudta, hogy farkas mércével mérve az öccsét hatalmas szégyen érte. Ő maga is így érzett, amikor rájött, hogy ember. Semmi sem rosszabb annál, mint amikor valakit megtámadnak, és nem tud védekezni. Vane összerándult, hirtelen megrohanták az emlékek. Először éppen akkor változott emberré, amikor egy felbőszült vadkannal küzdött. Az olyan erősen belédöfött, hogy egy-egy rossz mozdulattól a mai napig fáj a bordája. Az egyik percben még farkas volt, a következőben pedig a hátán feküdt, miközben a vadkan harapdálta, mardosta és döfködte. Ha Fang nem bukkant volna fel... - Kelj fel, Fang! - suttogta Vane. Nem élhetsz így! Az öccse azonban tudomást sem vett róla. Vane végigsimított testvére sötét bundáján, azután megfordult és kiment. A folyosón összetalálkozott Aimee-vel. Emberi alakja volt, a kezében egy tál marhahúslevest tartott, és a lépcső felől közeledett Vane felé. Aimee volt a medve klán egyetlen nőstény tagja. Magas, vékony, szőke, az arca pedig gyönyörű. A testvéreinek állandóan óvniuk kellett az emberférfiaktól, amikor a házhoz tartozó bárban dolgozott. Senkit sem engedtek a közelébe. - Eszik? - kérdezte tőle Vane. - Néha - mondta halkan Aimee. - Délben már megevett egy kis levest, és azt reméltem, hogy talán most is eszik belőle. Ezt a nőt az ég küldte hozzá. Egyedül ő tudott eljutni Fanghez. Az öccse sokkal éberebbnek tűnt, amikor Aimee a közelében volt. - Köszönöm. Igazán nagyra értékelem, hogy vigyázol rá helyettem. Valójában Aimee rengeteg időt töltött Fanggel. Vane csodálkozott ezen, mert az öccse ki sem mozdult az ágyából, amióta Vane lefektette. A nő biccentett egyet. - Aimee! - szólt utána Vane, amikor az elindult. Aimee hátrafordult. - Hagyjuk! Ostobaság az egész. Fangnek biztosan nincs viszonya ezzel a medvenősténnyel. Ez képtelenség. Vane végighaladt a folyosón a lépcső irányába. Lement a földszintre, átvágott a hallon, és beért abba az apró előszobába, amelynek az ajtaja a Peltier Házzal szomszédos, Szentély nevű bárba nyílt. Az előszobából a bár konyhájába lehetett bejutni, ahol két Sötét Vadász, Jasyn Kalinos és Wren, állt őrséget. Az emberi származású konyhai alkalmazottak nem mehettek az ajtó közelébe. Nekik fogalmuk sem volt, hogy bizonyos emberek miért mehetnek át a túloldalra. A biztonsági intézkedést a medvék klánja miatt kellett bevezetni, mert a kölykeik a ház felső emeletén nevelkedtek. Előfordult, hogy valamelyik kölyök megszökött a dadustól, és legurult a lépcsőn. A Peltier medvék el akarták kerülni, hogy valaki kihívja hozzájuk az állatfelügyeletet, hiszen odafent valóságos illegális állatkertet alkottak a lakók. Vajon mi történik, ha feljut egy ember, és az ágyakban farkast, párducokat, oroszlánokat, tigriseket és medvéket talál? Vane elmosolyodott a gondolatra. A padláson ráadásul egy sárkány húzta meg magát. Talán hasznos lenne, ha mindig tartana magánál egy kamerát. Sohasem lehet tudni. Vane biccentett egyet a Jasyn nevű embersólyom felé, aki a ház egyik legveszélyesebb lakója volt. Jasyn vérdíjához képest Vane halálos ítélete nevetségesnek tűnt. A különbség abból adódott, hogy Vane csak kényszerből ölt. Jasyn viszont állat volt, és született gyilkos. Jasynt a vadászat és a kegyetlenkedés éltette Amikor Vane odaért a bárba vezető csapóajtóhoz, az hirtelen kilendült felé. Kyle Peltier rohant át
rajta eszelős hévvel. Vane ellépett az útjából. Remi Peltier, az egyike szőke, göndör hajú hasonmása, leteperte a földre pontosan Vane lába előtt, és elkezdte ütni a testvérét. Kyle megpróbált védekezni, de semmi esélye sem volt. Remi jóval idősebb és erősebb volt nála, és imádta a küzdelmet. Vane megragadta Remit, és arrébb húzta, mielőtt még komoly kárt tett volna a kölyökben. - Mit művelsz? - Megölöm Gilligant - vakkantotta Remi, miközben megpróbálta lerázni Vane-t, hogy újra elkaphassa Kyle-t. - Szeretem ezt a dalt - védekezett Kyle, és miközben letörölte a vért a szájáról, behúzódott az unottnak látszó Jasyn mögé. Wren adott neki egy rongyot, amivel megtörölhette a száját. - Meglehet, hogy szereted a dalt, de nem játszhatjuk le bármikor, te idióta! – vicsorgott Remi. – Az elcseszett vendégek fele megpróbált kirohanni az ajtón. Mama Medve belépett a Peltier Házból, és megpillantotta a vérző Kyle-t. - Te jó ég! – kiáltott fel, azután megfogta Kyle vállát, és alaposan megnézte felrepedt száját. - Mi történt, mon ange? A felnőttség minden jele eltűnt Kyle-ról, amikor szembenézett az anyjával. Lehajtotta a fejét, így még egy szőke hajtincs is kék szemébe hullott. - Remi rám támadt. Remi kirántotta a karját Vane szorításából. - Kyle berakta a „Sweet Home Alabama" című számot a zenegépbe, maman. Nicolette vágott egy grimaszt legfiatalabb kölykére. - Kyle! Hiszen tudod, hogy ezt a dalt csakis akkor játsszuk, ha a Sötét Vadász, Acheron belép a bárba. Így figyelmeztetjük bizonyos vendégeinket. Miért tetted? Vane visszafojtotta a nevetést. Acheron Parthenopaeus a Sötét Vadászok vezetője. Hihetetlen képességekkel és hatalmas erővel rendelkezik, és legjobb tudomása szerint mindenki fél tőle. Ha belép a bárba, a legtöbb Ember Vadász és Démon elmenekül. Főleg azok, akiknek vaj van a fejükön. Kyle dacosan az anyjára nézett. - Szeretem azt a dalt, maman, és meg akartam hallgatni. Remi megpróbálta elkapni Kyle torkát, de Vane visszatartotta. - Túl ostoba ahhoz, hogy éljen – horkantott fel Remi. – Azt javaslom, vágjuk el a torkát, és ne szomorkodjunk miatta. Wren szárazon felnevetett, Jasyn arca pedig kővé dermedt. Az emberalkalmazottak jobbnak látták, ha kimaradnak ebből, és tették a dolgukat, mintha mi sem történt volna. Persze hozzászoktak már a fiúk viselkedéséhez és a civakodásaikhoz. Nicolette rámordult idősebbik fiára. - Ennyi idős korunkban mindannyian ostobák voltunk. Még te is. Megpaskolta Kyle karját, és a Peltier Ház ajtaja felé terelgette. - Jobban teszed, ha ma este már nem mégy vissza a bárba, cher. Papának és a testvéreidnek időre van szükségük, hogy megnyugodjanak. Kyle bólintott, azután visszafordult Remi felé, és ráöltötte a nyelvét. Remi olyan medve hangot hallatott, hogy a konyhai alkalmazottakban meghűlt a vér. Medve Mama arcáról le lehetett olvasni, hogy Kyle jócskán meg fogja kapni a magáét, amint kettesben maradnak. - Azt hiszem, vissza kellene menned a bárba, Remi! - mondta Vane, és elengedte. - Rendben - horkantotta Remi. – Mindannyiunknak nagy szívességet tennél, maman, ha elevenen felfalnád azt a kölyköt! Ezúttal Jasyn nevette el magát, de Nicolette szúrós tekintete láttán azonnal lefagyott a mosoly az arcáról. A nő megrázta a fejét, és utasította a konyha személyzetét, hogy folytassák a munkát.
Vane elindult a bár felé. - Vane, mon cher! Várj! Vane hátrafordult, és ránézett. Nicolette odalépett mellé. - Köszönöm, hogy megmentetted Kyle-t. Remi sajnos képtelen uralkodni magán. Attól félek, ez sohasem lesz másként. - Szívesen. Remi nagyon emlékeztet arra a Fangre, aki nincs kómában. A nő lenézett és megdermedt. Felemelte Vane kezét, és bámulni kezdte a tenyerét. - Párosodtál? Vane ökölbe szorította a kezét. - Ma este történt. Nicolett-nek leesett az álla, azután behúzta magával a házba. Becsukta az ajtót, azután mélyen Vane szemébe nézett. - Ki az? - Egy ember. A nő káromkodott egyet franciául. - Ó, cher! Mihez kezdesz most? Vane összerándult. - Nincs mit tenni. Vigyázok rá, amíg le nem telik az idő, azután útjára engedem. Nicolette értetlenül nézett rá. - Miért ítélnéd magad nőtlenségre? Ha elengeded, talán soha többé nem fogsz párosodni. Vane megpróbált elmenni, de az asszony megállította. - Mit tegyek, Nicolette? – kérdezte Vane. – Én vagyok az élő példája annak, hogy a mi fajtánknak csak a saját fajtájával szabad keverednie. Nem akarom tovább adni a betegségemet a következő generációnak. A nőt megdöbbentették Vane szavai. - Hiszen te nem vagy beteg. - Nem? Akkor te minek neveznéd? - Áldott vagy, ahogyan Colt is. Vane-nek tátva maradt a szája a csodálkozástól. Ezt a kifejezést még sohasem használta önmagára vonatkoztatva. - Áldott? - Oui – válaszolta komolyan Nicolette. – Te mindkét oldalt ismered. Állat is vagy, és ember is. Én sohasem fogom megtudni, hogy milyen érzés embernek lenni. Te tudod. - Nem vagyok ember. A nő megvonta a vállát. - Ahogy gondolod, cher! De ismerek olyan arcadiait, aki emberrel párosodott. Ha akarod, megszervezhetek kettejükkel egy találkozót. - Semmi értelme. Ők is korcsok, mint én? - Non. - Akkor nem tudnak segíteni. Ha a párom teherbe esik, farkaskölyköket szül majd, vagy csecsemőt? Pubertás korukban átváltoznak majd? Hogyan magyarázzam meg az emberpáromnak, hogy én magam sem tudom, milyenek lesznek az utódaink? - Hiszen te arcadiai vagy. Vane gyűlölte Nicolette-et, Acheront és Coltot, amiért felfedezték benne, amit mások elől képes volt elrejteni. Nem tudta, hogyan csinálják, de rettenetesen bosszantotta a dolog. Még a saját apja sem tudta, hogy Vane arcadiai. Ez persze nem meglepő, hiszen alig nézett rá. - Arcadiai vagyok? – kérdezte Vane haragos suttogással. – Én nem érzékelem úgy az emberi oldalamat, mint Colt. Hogy lehet az, hogy farkaskölyöknek születtem, és pubertás koromban emberré váltam? Hogyan lehetséges ez? Nicolette megrázta a fejét.
- Je ne sais pas, Vane! Sok olyan dolog van ezen a világon, amit nem értek. Te is tudod, hogy kevés keverék van. A legtöbb ember, akit párjuknak választanak, steril. Talán a te párod is az. Ez némi reményt adott Vane-nek, de nem volt annyira ostoba, hogy ebbe kapaszkodjon. Az élete sohasem volt könnyű. Minden alkalommal, amikor kinyújtotta valami felé a kezét, kegyetlenül csalódnia kellett. Nehéz optimistának lenni egy olyan világban, amelyben nem díjazzák az optimizmust. - Nem vállalhatok ekkora kockázatot – mondta halkan, habár énje bizonyos része kétségbeesetten szerette volna megragadni a lehetőséget. - Nem vagyok hajlandó tönkretenni az életét. Az asszony ellépett mellőle. - Te tudod. Ez teljes mértékben a te dolgod, de ha esetleg meggondolod magad... - Nem fogom. - Értem. Azt javaslom, hogy vedd ki az elkövetkezendő néhány hetet, és maradj a párod mellett, amíg a jel rajta van. Mi majd gondoskodunk Fangről. Elfogadja az ajánlatot? - Komolyan mondod? - Oui, cher! Némelyik állatban meg lehet bízni. Például a medvékben. Az öcséd itt biztonságban van, a párodat viszont veszély fenyegeti egyedül, hiszen hordozza az illatodat. Nicolette-nek igaza volt. Vane valószínűleg jól sejtette, hogy a falka a nyomukban van, és Bride közelében bármikor kiszagolhatják a felderítők az ő illatát, ami csak a jellel együtt tűnik el, addig pedig árulkodó nyom egy képzett Sötét Vadász számára. Lehetetlen megjósolni, hogy mit tennének Bride-dal. - Köszönöm, Nicolette! Az adósod vagyok. - Tudom. Most pedig eredj, és maradj a párod mellett, ameddig lehet. Vane biccentett egyet, azután visszasietett Bride-hoz. Ő még mindig aludt a kanapén. A hátán feküdt, látszólag kényelmetlenül. A lábát felhúzta, az egyik karja a feje fölött volt, a másik a semmibe lógott. Vane elérzékenyült, amikor eszébe jutott, hogy nézett ki, amikor elélvezett. Az arca a tükörben, miközben ő átkarolta. Bride szenvedélyes nő. Vane újra és újra megízlelte volna. Józan esze ellenére kinyújtotta a kezét, és megérintette Bride puha arcát. A nő szeme felpattantak, és vett egy mély lélegzetet. Hirtelen felült, mert azt hitte, Vane-t látta az ágya mellett. - Vane? A farkas megkerülte a kanapét, azután leült mellette. Bride értetlenül körbenézett, azután zavartan felnevetett. - Lehet, hogy hallucinálok? Vagy talán megőrültem? Megrázta a fejét, azután visszafeküdt, és megpróbált elaludni. Esküdni mert volna, hogy Vane illatát érzi…
Vane két napig farkas alakban maradt, miközben Bride-ra vigyázott, de minden egyes perc kínszenvedés volt neki. Az ösztöne azt parancsolta, hogy a magáévá tegye ezt a nőt. Ha Bride farkas lett volna, Vane éppen most is benne lenne, hogy megmutassa neki az erejét és a hatalmát. Az állatias fele meg akarta kapni. Az emberi fele... Vane számára ez volt a legijesztőbb. Egyik fele sem tudott racionálisan gondolkodni. Persze az is igaz, hogy Bride-dal kapcsolatban képtelen volt racionális lenni. A közelében elsöprő erejű hormonális késztetése támadt. Annyira szerette volna megérinteni Bride-ot, hogy most is alig mert a közelében lenni. Az imént is kirohant a boltból, hogy kissé lehűtse magát, azután visszament, és ott további kínok várták. Bride minden mozdulatától felforrt a vére. A hangja, vagy ahogyan megnyalta az ujját, miközben a magazint lapozgatta, Vane számára kínzással ért fel.
Majdnem belehalt. Azt csak szeretnéd. Vane lassan valóban vágyni kezdett a halálra. Ennél még az is jobb lehet. Hol voltak a bérgyilkos farkasok, amikor szükség lett volna rájuk? A fájdalom. Ez a megoldás. Ha erős fájdalom gyötörné, az csillapítaná a szexuális vágyát. Gondolj valami másra! Vane-nek el kellett terelnie a figyelmét Bride-ról, és a nő testéről. Legfőképpen pedig arról, amit legszívesebben a testével csinálna. Elhatározta, hogy mindent megpróbál, és megállt egy bolt előtt a Royal Streeten. Többek között babákat is árultak. Vane nem tudta, mit keres itt, habár az egyik a kirakatban pontosan úgy nézett ki, mint Bride babája a tévé mellett egy dobozban. - Ne álldogáljon odakint, fiatalember! Kerüljön beljebb! Egy aprócska öregasszony állt az üzlet bejáratában. A haja ősz volt, a tekintete azonban figyelmes és intelligens. - Köszönöm, de csak a kirakatot nézegettem - mondta Vane. Azután hirtelen különös illat csapta meg az orrát. Sokkal több erőt sugárzott, mint egy Ember Vadász illata. Acheron? Az öregasszony rámosolygott. - Gyere be, farkas! Azt hiszem, van itt valaki, akivel szívesen elbeszélgetnél. Kinyitotta Vane-nek az ajtót, miközben az belépett a sötét üzletbe, amelynek polcain egyedi készítésű babák sorakoztak. Az öregasszony szó nélkül bevezette a pult mögé, azután keresztül egy sor nehéz, vörös függönyön. Vane-nek a földbe gyökerezett a lába, amikor megpillantotta a legfurcsább látvány, amellyel élete eddigi négyszáz éve alatt találkozott. A hatalmas Sötét Vadász, Acheron Parthenopaeus egy fekete szobában ült a földön törökülésben, és a démonja társaságában egy ember-gyermekkel babázott. Vane döbbenten figyelte a kislányt, aki Ash bőrpáncéllal borított térdén üldögélt, a Sötét Vadász pedig egyik hatalmas kezével a hasához szorította. A kislány fodros, rózsaszín kötényt és fekete lakkcipőt viselt. Gesztenyebarna fürtjei és egészséges arca angyalivá tették. Ash a jobb kezében egy fiú babát tartott, miközben a kislány egy vörös hajú Barbie fejét rágcsálta, amelyik kísértetiesen hasonlított Artemiszre, a görög istennőre, aki a Sötét Vadászokat megteremtette és irányította. A démon velük szemben ült, és egy szőke babát fogott. A démonnak fekete haja volt, egyetlen vörös tinccsel, amelynek színe pontosan megegyezett Ash hajának színével. - Én azonnal megmondtam, hogy a kis Marissa értelmes gyermek - mondta a démon Ash-nek. – Nézd csak, milyen ügyesen rágja a vörös hajú Artemisz babát. Simi majd megtanítja a tűzrakásra is, azután bemutatja az igazi szuka istennőnek is. Ash felnevetett. - Ezt erősen kétlem, Sim! Marissa még nem készült fel erre, igaz, kicsikém? A kislány felemelte nyálas kezét, és megsimogatta vele Ash arcát, miközben rámosolygott. Ash játékosan megcsipkedte a gyermek kezét, Sim pedig elvette Ash babáját, és táncoltatni kezdte Marissa babájával. - Az én babámról hiányoznak a szarvak, akri! - panaszolta a démon Ash-nek. - Szerinted Liza készít majd egy démon babát is? A baba fején azonnal megjelentek a szarvak, a haja pedig feketévé változott, benne egy vörös tinccsel. A démon felsikoltott örömében. - Köszönöm, akri! Egy Simi-baba. Simi maga felé fordította a kislány fejét. - Igazán aranyos gyermek ez a Marissa! De szarvakkal még csinosabb lenne. - Felejtsd el, Simi! Nem hiszem, hogy Amanda és Kyrian örülne, ha a szarvakkal kapnák vissza a
kislányukat. - Értem, de szarvak nélkül olyan... olyan... szerencsétlennek látszik. Nagyon szép szarvakat csinálnék neki. Lehetne rózsaszínű, az illene a ruhájához. - Ne aggódj emiatt, Simi! A démon lebiggyesztette a száját. - Nahát, akri, veled nem jó játszani! Felemelte a fiú babát. - Látod ezt, Marissa? Most megmutatom, mi történik akkor, ha Ken felidegesíti Barbie-t. Barbie ráönti a barbecue szószt, és megeszi. Ash gyorsan kivette Simi kezéből a babát, mielőtt be tudta volna venni a szájába. - Nem szabad, Simi! Allergiás vagy a gumira. - Az vagyok? - Emlékszel, milyen rosszul lettél, amikor megetted annak a teherautónak a gumijait, amelyik felbosszantott? A démon nagyon csalódottnak látszott. - Ó, attól lettem beteg? Azt hittem, azért, mert a szuka istennő is ott volt. Ash megcsókolta a kislány fejét, azután odaadta Siminek. - Vigyázz rá egy kicsit! Ne edd meg, és ne hagyd, hogy bármit megegyen! - Ne aggódj, akri! Sohasem enném meg a kicsi Marissát. Tudom, hogy nagyon hiányozna neked. Ash gyengéden átölelte a démont, azután felállt, és odament Vane-hez. Magas volt és vékony. Úgy nézett ki, mint egy élete virágában járó, fiatal férfi. Kevés olyan ember akadt, aki magasabb volt Vane-nél, Ash az egyik volt közülük. Ash-t azonban nem a magassága tette félelmetessé. Volt valami ősi és erős ebben a Sötét Vadászban. Valami olyasmi, amitől még Vane állati énje is tartott. A két férfi már évszázadok óta ismerte egymást. Ash segített Vane-nek megtalálni az anyját. Vane a mai napig nem tudta, miért tette ezt a Sötét Vadász. Bár, őszintén szólva, Acheron Parthenopaeust senki nem értette. - Nem szép dolog meglesni másokat, farkas! Vane fújtatott egyet. - Mintha bárki is kileshetne téged! Vane hátrafordult a démon és a kislány felé. - Nem néztem volna ki belőled, hogy bébiszitter is vagy. Ash lepillantott Vane kezére, azután rászegezte a tekintetét. Volt valami zavarba ejtő az ezüstszínű szemében, amely misztikus energiát és ősi tudást tükrözött. - Én sem néztem volna ki belőled, hogy gyáva vagy. Vane-t elöntötte a düh a sértés hallatán. Rávetette magát Ash-re, aki azonban könnyedén kitért az útjából. - Elég! - Ettől az egyetlen szótól Vane magához tért. Ash a válla fölött ránézett az öregasszonyra, aki még mindig a függönyrésben álldogált. - Liza, kérlek, hozz egy teát Vane-nek! - Nem szeretem a teát. - Kérlek, Liza! - Azonnal hozom. Az öregasszony visszament az üzletbe. - Nem szeretem a teát – ismételte meg Vane. - Az övét szeretni fogod, és meg fogod inni. Vane tekintete újra elsötétült. - Nem vagyok a Sötét Vadászaid egyike, Acheron. Nem táncolok úgy, ahogyan te fütyülsz. - Ők sem szoktak. De ez most nem is fontos. Ash felemelte a fejét, mintha olyan hangokra figyelne, amelyek csak az ő számára hallhatóak. - Te válaszokat keresel.
- Semmit sem fogadok el egy Sötét Vadásztól. Soha. Ash lassan és hosszasan sóhajtott. - Részvétem Anja miatt, Vane, de ennek így kellett történnie. Vane vicsorogni kezdett, a szíve még most is összeszorult a fájdalomtól, amelyet a testvére elvesztése okozott. - Ne beszélj nekem a sorsról, Sötét Vadász! Nem érdekel. Legnagyobb meglepetésére Ash egyetértett vele. - Tudom, miről beszélsz. Ez azonban nem változtat azon, amit érzel. Vane metsző pillantást vetett Ash-re. - Mit tudsz te erről? - Mindent. Ash karba tette a kezét, és zavarba ejtő figyelemmel méregette Vane-t. - Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha minden kérdésünkre választ kaphatnánk, nem igaz? Rendbe fog jönni Fang? Bride elfogad majd a párjául? Vane kirázta a hideg Ash szavaira. - Ki beszélt neked Bride-ról? Ash nem válaszolt. - Tudod, Vane, az emberek hatalmas szeretetre képesek. Ne tégy boldogtalanná két embert azért, ami talán történni fog. Koncentrálj inkább arra, hogy mi fog történni akkor, ha elhagyod. Ash könnyen beszél. Nem rá vadásznak. - Mit tudsz te a félelemről? - Egy életen át taníthatnék róla. Ash hátrapillantott. A gyermek éppen felállt, de a lába még remegett, alig tudta tartani a súlyát. - Gyönyörű kislány, igaz? Vane megrázkódott. Fogalma sem volt, hogy mi tesz széppé egy embergyermeket. - Ha Kyrian nem bízott volna meg Amandában, és nem bízott volna a közös jövőjükben, akkor Marissa sohasem jött volna a világra. Érdekes ugye? Senki sem hallotta volna a gyöngyöző kacagását, és nem látta volna mosolyát... Gondolkodj el ezen, Vane! Egy könyvelő, aki normális életre vágyott, és egy Sötét Vadász, aki úgy hitte, hogy a szerelem csak dajkamese. Ha Kyrian elsétált volna, magányos Sötét Vadászként élné az életét. Amanda pedig valaki más felesége lenne, feltéve, ha túléli az apolliták és a Démonok támadását. - Boldogok lettek volna? Vane maga sem tudta pontosan, miért teszi fel ezt a kérdést. - Talán igen, talán nem. De nézd meg a gyermeküket! Egy varázsló és egy Sötét Vadász gyermekeként fog felnőni. Olyan dolgokat tud majd a világról, amelyeket csak nagyon kevesen tudnak. Valójában már most is ez a helyzet. Képzeld el, micsoda veszteség érte volna a világot, ha nem születik meg! - És mit nyert vele a világ? Ash késedelem nélkül válaszolt: - Egy csodálatos lelket, aki fenőt korában minden rászorulón segíteni fog. Senkinek sem fog ártani ebben a bűnös világban. Az a két lélek pedig, amelyik sohasem hitt a szerelemben, most szerelmes. Neked romantikus regényeket kellene írnod, Ash? – gúnyolódott Vane. – Papíron talán így működik, de a valóság azonban egész másként. Hadd mondjak valamit! Annak a kislánynak össze fog törni a szíve, és mindenki ki fogja használni. - Aki megpróbálja, annak a szülei kitépik a szívét. Az élet szerencsejáték, Vane! Többnyire kemény és fájdalmas, és nem gyáváknak való. A zsákmány a győztesé lesz, nem pedig azé, aki nem is csatázik. - Mire célzol ezzel? - Azt hiszem, te is tudod a választ. Bride-nak vajon jobb élete lesz nélküled? Talán él valahol egy ember, aki képes őt értékelni. De vajon többre fogja értékelni, mint te? Nem. Vane a szíve mélyen tudta a választ. Bride kedves érintése mindennél többet jelentett neki.
- És ha miattam kell meghalnia? - A halál az emberek számára elkerülhetetlen. Egy nap meg fog halni. A kérdés azonban az, hogy fog-e élni addig. Ash elindult, de egy pillanatra megtorpant. - És te fogsz élni, Vane? Vane szótlanul állt, és azon gondolkodott, amit Ash mondott. Liza visszajött, kezében a teával. Vane megköszönte, azután belekóstolta. Kelletlenül vette tudomásul, hogy Ash-nek igaza volt. A különleges ital nagyon ízlett neki. Ash felvette a gyereket, és Vane felé fordult. - Az is előfordulhat, hogy Bride nem fogad el téged. Találkozz vele férfiként, Vane! Add meg neki azt, amit az apád sohasem adott meg az anyádnak. Mutasd meg neki a férfit és az állatot, azután majd eldönti, mit akar. - De mi lesz, ha elhagy engem? - Ez a legnagyobb félelmed? Vane elkapta a tekintetét Ash-ről. Miért ilyen átkozottul éleslátó? Vane legnagyobb félelme az volt, hogy Bride elfogadja őt, ő azonban nem lesz képes megvédeni az ellenségeitől. - Csupán annyit tehetsz, Vane, hogy minden beleadsz, és hiszel benne, hogy minden jóra fordul. - Te valóban megbízol a Sors asszonyaiban? Ash válasza meglepte. - A legkevésbé sem. Hibáznak, mint mindenki más. Valamiben azonban hinni kell. Ash szorosan magához ölelte a kislányt. - Mit választasz, Vane?
Vane-nek egész úton Ash kérdése járt a fejében, miközben Bride boltja felé tartott. Nem tudta, mit válasszon, és Ash nem segített ebben túl sokat. Farkas alakjában körbeszaglászott az üzlet bejáratánál. Bride mindig nyitva hagyta az ajtót, amióta az állat beköltözött hozzá. Mintha számítana rá, hogy Vane visszajön. Egy kényelmes fekhelyet is készített neki a pult mögött, ahol Vane nyugodtan heverészhetett, és közben figyelhette Bride-ot. Nagyon szerette figyelni őt, különösen akkor, amikor kapcsolatot teremtett másokkal. Nem ismert kedvesebb embert nála. Főként akkor szerette figyelni őt, amikor Tabithával volt. Ketten együtt rettenetesen szórakoztatóak voltak. Legalábbis, ha éppen Vane nemét szapulták, kivéve természetesen a saját édesapjukat. Vane félig-meddig arra számított, hogy Tabitha megpróbálja majd kiheréltetni, csak azért, mert férfi. Amikor belépett az üzletbe, Bride a pult mögött lévő széken ült, és már majdnem végzett egy húsos szendvics felével. - Hát itt vagy! mondta, és rámosolygott Vane-re. – El sem tudtam képzelni, mi történhetett veled. Bride odanyújtotta neki a szendvics másik felét, és hagyta, hogy megegye a kezéből. Amikor befejezte, az ölébe hajtotta a fejét. Bride olyan kedvesen simogatta a fülét, hogy Vane remegni kezdett. Talán Ash-nek igaza volt. Saját magának is és Bride-nak is tartozik annyival, hogy esélyt ad a nőnek. Vane Kattalakis sohasem hagyta, hogy a félelem irányítsa. Ugyanakkor még soha nem veszített el senkit, aki közel állt hozzá. Egészen nyolc hónappal ezelőttig. Egyetlen éjszaka leforgása alatt mindent elveszített. Ó, Istenek, már annyira belefáradt a magányba. Senkivel sem tudott együtt nevetni. Talán Bride a jövője. Talán belevág, és majd kiderül, hogy mi lesz ebből.
De hogyan? Hogyan udvarolnak egymásnak az emberek?
Bride a széken ült, miközben eltakarította az ebédje maradékát, és kidobta a szemetet a kukába. Az elmúlt két nap borzalmas volt. Rendbe rakta az apró garzonlakást, miközben igyekezett elfelejteni Taylort és a férfi kegyetlen viselkedését. Ez az aljas disznó azonban még mindig nem küldte vissza a holmiját. - Ne kényszeríts rá, hogy érte kelljen mennem – mondta ki hangosan, miközben az új árukatalógust lapozgatta a kassza mellett. Ha mégis meg kéne tennie, Tabithát is magával vinné, a bosszú kedvéért. És ha esetleg Tabitha magával vinne egy vasrudat... Bride úgysem tudná lebeszélni róla. És ha ez a vasrúd véletlenül többször is eltalálná Taylor térdkalácsát… nos, furcsa balesetek történnek manapság. Bride elmosolyodott, azután lenyúlt, és megpaskolta a farkas fejét, amitől még jobban érezte magát. Az elmúlt két napban Vane állandóan mellette volt. Most is a pult mögött ült Bride lábánál, és a nő társasága tökéletesen kielégítette. Bárcsak találna egy ennyire hűséges férfit! Ebben a pillanatban nyílt a bolt ajtaja. Bride felnézett és megpillantotta Taylort. Megállt a szívverése. Taylor magas volt és jóképű, a maga mesterkélt televíziós módján. Homokszínű nadrágot és fekete pólóinget viselt. Úgy vágott keresztül az üzleten, mintha a sajátja lenne. Mintha nem törte volna kegyetlenül ketté Bride szívét alig pár nappal ezelőtt. - Hello, Bride! – köszönt Taylor, egy tökéletes mosoly kíséretében. - Egyedül vagy? A farkasa morogni kezdett. - Hello, Taylor! – mondta Bride, és lenyúlt, hogy megérintse és nyugtassa az állatot. – Csak a kutyám van itt. - Milyen kutyád? Taylor áthajolt a pult fölött, hogy megnézze Vane-t, aki addigra már talpon volt, és hátracsapta a fülét. Taylor hátrált egy lépést. - Elég vadnak látszik. Apádtól kaptad? - Mit akarsz? – kérdezte tőle Bride. - Tudom, hogy nem csevegni jöttél. - Odakint van a… nos, a holmid. Meg akartam kérdezni, hogy mit csináljak vele. Bride kinézett az utcára, és meglátott a kis teherautót, amely Taylor piros Alfa Romeója mögött parkolt. - Már két nappal ezelőtt ide kellett volna hoznod. Taylor bosszúsan fújt egyet. - Sajnos nem értem rá. Emlékeztetnélek, hogy van saját életem. Bride vágott egy grimaszt, és elöntötte a harag. - Képzeld, nekem is! - Hát persze – nevetett fel Taylor. – A csokievés és a tévénézés rendkívül időigényes. A nő vetett rá egy lekezelő pillantást. - Óriási seggfej vagy. Nem is értem, mit láttam benned. Taylor széttárta a karját, mintha előadáson lenne, és elmosolyodott. - Ugyanazt, amit minden nő, szivi! Lássuk be, hogy még sohasem érdeklődött utánad egy olyan jóképű pasas, mint én. Vane rávetette magát. - Nem! – kiáltott rá Bride, de már túl késő volt. A farkas Taylor egyik karját szorította a foga között. Taylor ordított a fájdalomtól. A nő elkapta a farkast, és leszedte Taylorról. Vane ellenállt neki, miközben dühödten morgott és
vicsorgott Taylorra, de végül elengedte a férfit. Bride behúzta a hátsó helyiségbe, és rázárta az ajtót. Taylor lelógatta maga mellé vérző karját. - Ez több a soknál. Vedd úgy, hogy be vagy perelve! - Ne merészeld megtenni! – csattant fel dühösen Bride, miközben visszament hozzá. - Az én ingatlanomban voltál. Azt fogom mondani a rendőröknek, hogy megfenyegettél. - És ugyan ki hinne neked? - Bármelyik törtető kollégád a konkurens tévécsatornáknál. Biztosan legalább annyira utálnak, mint én. Taylor elsápadt. - Bizony, Taylor! – vetette oda gonoszul Bride. – Jusson eszedbe, mennyi mindenkit ismer ez a kis duci nőcske a városban! Nem ajánlom, hogy ujjat húzz velem! Taylor sarkon fordult, és kiment. Bride utána ment, és hallotta, amint Taylor odakiáltja a szállítóknak. - Rakodják ki a szemetét az utcára! - Ne merészeld! - Csinálják! – förmedt rá Taylor a szállítókra. Bride csalódottan vette tudomásul, hogy a szállítók kinyitják a teherautó hátulját, és elkezdik kirakodni a dobozait a járdaszegélyre. Bride teljesen kétségbeesett. - Háromszáz dollárt fizetek maguknak, ha hátraviszik a dobozokat a lakásomba. A szállítók egymásra néztek, azután bólintottak, és elindultak a hátsó kapu felé. - Bármennyit ajánl ez a nő, én kétszer annyit fizetek maguknak, ha az utcán hagyják a holmit. A szemét úgyis oda való. A munkások visszatették a dobozokat a járdára. - Te utolsó szemétláda! Taylor már válaszra nyitotta a száját, de abban a pillanatban felbőgött mellettük egy motorbicikli. Bride teljesen megdermedt, amikor látta, hogy a motor egy elegáns kanyarral megáll az Alfa Romeo előtt, egyenesen a bolt bejáratánál. Amikor a motoros levette a sisakját, a szíve hevesen kezdett verni. Vane volt az - nem a bundás. A férfi fekete bőrdzsekit és világos színű farmert viselt. Észveszejtően jól nézett ki. Annyira nyers és férfias volt, hogy Taylor csak helyes kisfiúnak tűnt mellette. Taylor megrökönyödve bámulta őt, miközben Bride elindult Vane felé. A férfi kitámasztotta a motort, azután hosszú, férfias lábát átlendítette rajta. Egy könnyed mozdulattal magához húzta Bride-ot, és hevesen megcsókolta. Az egész olyan volt, mint valami filmes jelenet. - Hello, Bride! - suttogta Vane a nő szájába. Bride rámosolygott. - Hello! - Ez meg ki az ördög? - kérdezte Taylor. Vane becsmérlő pillantást vetett rá. - A szeretője vagyok. És te ki vagy? Bride beleharapott az ajkába, annyira boldog lett hirtelen. Szívesen megcsókolta volna Vane-t ezért a válaszért. - A barátja. - Hát persze! - mondta Vane. – A mocskos disznó. Vane ránézett Bride-ra. - Azt hittem, már kidobtad ezt a lúzert. A nő még szélesebben elmosolyodott, azután vetett egy gonosz pillantást Taylorra. - Kidobtam, de visszajött... könyörögni. Vane a nő válla fölött ránézett a szállítókra, akik sietős mozdulatokkal rakodták ki Bride holmiját a járdára.
- Mit csinálnak azok az emberek? Bride mély lélegzetet vett. Taylor felháborítóan kegyetlen volt. - Taylor egy csomó pénzt fizet nekik azért, hogy az utcára tegyék a holmimat, mintha szemét lenne. Szerettem volna többet fizetni nekik, hogy behordják a dobozokat a lakásomba, de Taylor bármilyen összegnek a dupláját ígérte. Vane-t szemmel láthatólag felbosszantotta, amit hallott. - Valóban? Felemelte a hangját. Hé, fiúk! A munkások megálltak és ránéztek. - Tízezer dollárt fizetek, ha behordjátok a dobozokat a lakásba, és oda teszitek, ahová a hölgy kívánja. - Ugyan már! Van magánál tízezer dollár? Vane ellépett Bride mellől. Elővette a telefonját az övtáskájából, és odaadta az egyik szállítónak. - Nyomja meg az egyes gombot! Kérje Leslie Danielst, a bank igazgatóját, és adja meg neki a bankszámlaszámát. Azonnal jóvá fogja írni az összeget, vagy elküldi Western Unionnal. Ezt már magára bízom. A férfi kételkedett a hallottakban, de azt tette, amit Vane mondott neki. Amint kapcsolták neki Leslie-t, kikerekedett a szeme. Ránézett a kollégáira, azután odament a teherautóhoz, és elővette a csekkfüzetét. Vane odaintett Bride-nak. A férfi néhány perc múlva visszajött, és visszaadta a telefont Vane-nek. - Magával akar beszélni. Tudni akarja, hogy maga valóban Vane Kattalakis. Vane elvette a telefont. - Igen, Les, én vagyok az... Igen, tudom. Miközben a bankigazgatót hallgatta, egy dühös pillantást vetett Taylorra. - Tudod mit? Legyen inkább tizenötezer! Nagyon kedves embereknek látszanak. Rendben van. Majd beszélünk. Vane letette a telefont, és a szállítókra nézett. Az a férfi, aki intézkedett, elismerően bólintott egyet. - Oké, fiúk! Hallottátok Mr. Kattalakist. Vigyázzatok a hölgy holmijára, és pakoljátok le oda, ahová szeretné. Vane elment Taylor mellett, és győzedelmesen rámosolygott. - Ezt az összeget is szeretné megduplázni? Taylor elindult feléjük, de Vane gyilkos pillantása megállította. Taylor becsmérlően lebiggyesztette az ajkát. - Sok szerencsét ehhez a dagadt ribanchoz! Vane egy szempillantás alatt a kocsija elejére lökte Taylort, közben a torkát szorongatta. Bride fel sem fogta, mi történt. Odarohant hozzájuk, miközben Vane a motorháztetőhöz verdeste Taylor fejét. - Hagyd abba, Vane! Ki fogják hívni a rendőrséget. Vane felmordult, azután elengedte Taylort. - Ha még egyszer megbántod Bride-ot, esküszöm, hogy kitépem a torkodat, azután felzabáltatlak az alligátorokkal. Megértetted? - Te nem vagy normális. Feljelentést fogok tenni ellened. Vane gúnyosan elmosolyodott. - Próbáld meg! Csupán annyit kell tennem, hogy megnyomom a kettes gombot a telefonomon, és az ügyvédem fogja felvenni. Annyi öltönyös embert szabadítok rád, hogy még az unokáid is a bíróságra fognak járni. Taylor lassan lekászálódott a motorháztetőről, azután résnyire húzta a szemét, de felmérte, hogy kijátszották. Zihálni kezdett, azután feltépte a kocsija ajtaját, beszállt, és elviharzott. - Kisasszony! – szólította meg Bride-ot az egyik szállító. – Ha lesz egy kis ideje, mutassa meg, hová vigyük a holmiját. Csak nyugodtan, ráérünk. Bride magára hagyta Vane-t, amíg kinyitotta a hátsó kaput és megmutatta a munkásoknak az
udvari lakást. Amikor visszaért, a férfi a ház falának dőlve figyelte a teherautót. Bride szíve hevesen vert. - Köszönöm - mondta halkan. - Örülök, hogy éppen akkor értél ide, amikor ideértél. Vane játszadozni kezdett a nő egyik elszabadult, göndör hajtincsével, amely a vállára lógott. - Én is. - Nos, azt hiszem, tartozom neked a szállítók miatt. - Hagyd csak! Ajándékba adtam. - De Vane!... - Hagyjuk! - ismételte meg Vane. – Említettem már, hogy számomra a pénznek nincs értéke. Vajon mennyi pénze lehet, ha így nyilatkozik tizenötezer dollárról? És vajon mit akar tőle egy ilyen gazdag férfi? - Számomra viszont van, és nem akarok a lekötelezetted lenni. - Soha sem leszel a lekötelezettem, Bride! - Szeretném odaadni neked ezt a pénzt. - Ez esetben vacsorázz velem, és kvittek vagyunk. Bride megrázta a fejét. - Ezzel nem tudom visszafizetni a tartozásom. - Dehogynem. A nő már éppen válaszra nyitotta a száját, amikor eszébe jutott a másik Vane. - Jaj, ne! Meg kell néznem, mi a helyzet a farkasommal. Biztosan magán kívül van. A férfi arcából kifutott a vér, de Bride nem vette észre, mert már el is indult az üzlet felé. Vane körbenézett, meggyőződött róla, hogy a szállítók nem látja, azután gyorsan farkas alakot öltött, és visszarohant a bolt hátsó helyiségébe. Alighogy odaért, Bride már ki is nyitotta az ajtót. - Hát itt vagy, nagyfiú! – mondta, és letérdelt hozzá, hogy megsimogassa. – Nagyon sajnálom, hogy be kellett zárnom téged. Jól vagy? Vane hálásan megbökdöste az orrával. Bride szorosan átölelte, azután felállt. - Gyerünk, kicsikém! Szeretnélek bemutatni valakinek. Vane megcsikorgatta a fogát. Hogyan mutatkozzon be önmagának? Sok mindenre képes volt, erre azonban biztosan nem. Inkább megcélozta a félig nyitott ajtót, és kiiramodott rajta. Addig futott, amíg biztos nem volt abban, hogy eltűnt szem elől. A nő a farkas után rohant. - Vane! - kiáltotta, és odaszalad az üzlet bejáratához. Sehol sem látta az állatot. - Hívtál? Bride ugrott egyet ijedtében, azután megfordult, és megpillantotta az emberi Vane-t a háta mögött. - A farkasomnak kiabáltam. - Vane-nek hívják? A nő kinyitotta a száját és elvörösödött. - Ez egy hosszú történet. Vane nem szólt, csak rámosolygott. Bride azon töprengett, hogy hogyan képes állandóan ilyen kínos helyzetekbe keveredni. - A helyedben nem aggódnék miatta. Biztosan visszajön. - Remélem. Már egészen hozzám nőtt. Vane-nek nehéz lett a szíve. Egyáltalán nem örült, hogy Bride ilyeneket mond. Valójában azonban ő is megszokta Bride közelségét. Pedig őrültség az egész. Vane elvette a kezét a nő hajáról, habár mindennél jobban vágyott rá, hogy átölelje őt és megcsókolja az ajkát. Mindkét énje szerette volna letépni róla a ruhát, és szorosan hozzásimulni. Szerette volna érezni, ahogyan a puha bőre az övéhez dörzsölődik. Szerette volna a nyelvével
ízlelgetni a húsát… Bride rettenetesen zavarba jött Vane tekintetétől. Úgy nézett rá, mint egy édességre, amelyet legszívesebben azonnal felfalna. Még egyetlen férfi sem pillantott rá ilyen éhes és vágyakozón. Bride képtelen volt megmozdulni. - Hölgyem! Bride megrázkódott a meglepetéstől. Az egyik szállító hívta. - Igen? - Hová tegyük az ágyat? A nő ránézett Vane-re. - Azonnal visszajövök. Vane bólintott. Bride megfordult, és elindult a szállítók felé. Útközben végig érezte a hátán a férfi forró, intenzív pillantását. Vane levegő után kapkodott, miközben a távolodó női alakot figyelte. Megállapította magában, hogy Bride-nak van a legszexisebb feneke a világon. Szerette is, meg nem is, amikor feltűzve viselte a haját. Néhány elszabadult tincs lehullott a nyakára, amelynek legszívesebben minden négyzetcentiméterét megnyalogatta volna. Vajon minden farkas így érez a párja iránt? Vagy csak Bride ennyire őrjítő? Vane nem tudta a választ. Azt biztos, hogy most emberi alakban van Bride-dal. Az ég irgalmazzon mindkettőjüknek.
4. fejezet Bride még soha életében nem volt ennyire zavarban. Vajon mit kell mondani annak a férfinak, aki a segítségére sietett akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. A „köszönöm" meg sem közelítette azt, amit érzett. Vane igazi hős volt a szemében. Bride kijött a lakásból és visszaindult az üzletbe, miközben a szállítók a maradék holmiját kezdték behordani. Először sehol sem látta Vane-t. Talán elment? A motorja még mindig a bolt előtt parkolt. Bride rosszat sejtve benézett az üzletbe, és meglátta a férfit, amint az aznapi szállítmánnyal érkezett, testhez simuló ruhákat nézegeti. Vane megállt egy elegáns, fekete darabnál, amely korábban Bride érdeklődését is felkeltette. Nehéz selyemből készült, pántos felsőrésszel, és remekül állt volna egy olyan alakú nőnek, mint Tabitha. Bride azért rendelte meg a ruhát, mert tudta, hogy kitűnően mutatna a gyöngyös nyaklánccal, amelyet végül Vane vásárolt meg neki. Eredetileg úgy tervezte, hogy együtt rakja ki őket a kirakatba. Bride kinyitotta az ajtót, és elindult a férfi felé. - Szeretnéd felpróbálni valamelyiket? – kérdezte tőle játékosan. Vane elnevette magát. Az arca felderült, zöld szeme ragyogott. Elképesztően helyes volt. - Attól félek, hogy szétszakad, amikor leveszem, és szerintem laposnak látszana benne a fenekem. Bride felnevetett. Vane kiválasztotta a legnagyobb méretet, és odatartotta Bride felé. - Rajtad azonban biztosan gyönyörű lennél. - Szó sem lehet róla – mondta Bride, miközben a kezével végigsimított a hűvös, selymes anyagon. – Túlságosan testhez simuló szabása van. Ráadásul nem szeretem az olyan ruhákat, amelyek szabadon hagyják a karomat. Vane értetlen arcot vágott. - De miért? A nő vállat vont. - Nem tudom. Úgy érzem, hogy nem illik hozzám. Vane ránézett a ruhára, azután Bride-ra, mintha megpróbálná elképzelni benne. - Nos, lehet, hogy igazad van. Biztosan rengeteg férfi megbámulna, én pedig kénytelen lennék bántani őket. Bride legnagyobb meglepetésére Vane komolyan gondolta, amit mondott. Elvette tőle a ruhát és visszaakasztotta a fogasra. Vane le sem vette a szemét róla, miközben teljesen elborította az illata. Ha csak elképzeli abban a ruhában... Bride annyira felkavarta, hogy legszívesebben azonnal rávetette volna magát. Meredten bámulta a finom bőrt a nyakán. Olyan gyönyörűséges volt, hogy szerette volna hozzászorítani az ajkát, és megízlelni. Ha a vadonban lennének, azonnal átölelné, és addig csókolná, amíg Bride kegyelemért könyörög neki. Vane azonban még sohasem tapasztalta, hogy az emberek így viselkednének. Tudomása szerint az udvarlásnak szigorú szabályai vannak. Bride odafordult felé. Vane elkapta róla a tekintetét, mert attól félt, hogy megérzi, mennyire kívánja. És hogy mennyire bizonytalan… A saját világában a félénk farkas egyenlő volt a halott farkassal. Az emberek világában azonban... Vajon előnyére válik a félénkség, vagy a hátrányára? A fenébe is! Jobban kellett volna figyelnie.
- Nos, mit szólsz ahhoz a vacsorához? - kérdezte, és próbálta megtalálni a középutat a félénkség és az erőszakosság között. – Szeretné, ha elmennék néhány órára, amíg a szállítók befejezik a munkát? Visszajövök később. Bride beleharapott az ajkába. - Nem tudom. - Kérlek! A nő bólintott, azután rettenetesen elvörösödött. Vane, számára is érthetetlen okból úgy érezte, hogy vonyítani tudna örömében. Odanyúlt a fogashoz, és kihúzta a fekete ruha szoknya részét. - Felvennéd ezt a kedvemért? - kérdezte reménykedve. Bride kétkedő pillantást vetett rá, a férfi arckifejezése azonban jobb belátásra bírta, és megfogta a ruhát. Vane eddig annyira kedves volt hozzá… - Azzal a feltétellel, ha megígéred, hogy nem nevetsz ki. Vane pillantása szinte égette Bride-ot. - Sohasem nevetnélek ki. Olyan komolysággal válaszolt, hogy Bride hirtelen megremegett. Ez a férfi valóban őrjítően szexi. - Rendben van. Mikor jössz vissza? Vane megnézte az időt a telefonján. - Hatkor megfelel? - Várni foglak. Vane olyan elégedett arcot vágott, hogy Bride-ot kirázta a hideg. Ne csináld, Bride! Semmi szükséged rá, hogy Mr. Jóképű összetörje a szívedet. Talán Vane más. Az is lehet, hogy rosszabb. Ha nem ad neki esélyt, akkor ez sohasem fog kiderülni. Mélyet lélegzett, és kivette Vane kezéből a ruhát. Bride McTierney sohasem volt félénk nő. Bizonyos esetekben ostobán viselkedett, például akkor, amikor hagyta, hogy Taylor kihasználja. De sohasem volt gyáva. Szeretett mindent kipróbálni, és nem félt Vane-től. - Hatkor várlak – ismételte meg. - Hamarosan találkozunk - mondta Vane, azután lehajolt, és finoman megcsókolta az arcát. Bride testét jóleső forróság járta át. Tekintetével követte a férfit, aki kiment a boltból. Az utcán még visszafordult, és rámosolygott, azután feltette a napszemüvegét. Olyan jól nézett ki, hogy Bride felszisszent. Vane beindította a motort, és lassan elhajtott. - Kérlek, Vane, ne törd össze te is a szívemet! - suttogta halkan maga elé Bride. Bevitte a ruhát a próbafülkébe, és igyekezett nem gondolni rá, hogy milyen jól nézett ki idebent Vane meztelenül. Hogy milyen jó érzés volt, amikor benne volt. Tökéletes elégedettség látszott az arcán, miközben az ölében ringatta. Felakasztotta a ruhát, és visszament a boltba, hogy kiegészítőket keressen hozzá. Nem tudta, hová viszi el majd Vane, de elhatározta, olyan gyönyörű lesz, mint még soha.
Vane visszament a babaüzletbe, ahol Ash-t hagyta. Randija volt. Bride-dal. Vane kezdett pánikba esni. Mit csinálnak az emberek egy randin, a szexen kívül? A bárban látta, hogyan viszonyulnak egymáshoz, de azok a találkozások nagyon hasonlóan zajlottak le, mint a farkasoknál. Az illető bejött, körülnézett, kiválasztotta azt a partnert, akit meg akart szerezni, azután hazavitte, és következett a szex. Dev már az első estén felvilágosította Vane-t, hogy ez a viselkedés emberi mércével mérve nem teljesen normális. A Szentélyben egy kicsit másként működtek a dolgok. Előfordult, hogy kifinomultabb párok is bementek a bárba, akik már régóta együtt jártak vagy házasok voltak. Ők látszólag jól érezték magukat... kivéve, ha verekedtek. Vane azonban sohasem fordított rájuk különösebb figyelmet.
Semmit sem tudott arról, miként kell rávenni egy nőt, hogy „megkedvelje". Az elmúlt négyszáz évet többnyire azzal töltötte, hogy megölte azokat, akik a falkát veszélyeztették, a többieket pedig elzavarta. Mitől szeretne belé Bride annyira, hogy párjául fogadja? Vane leparkolta Liza boltja előtt a motorral, és némi segítség reményében bement. Amikor belépett az üzletbe, egy pillanatra elbizonytalanodott. Odabent két nő nézegette a babákat, miközben Lizával beszélgettek. Az egyik Tabitha tökéletes mása volt, csak nem viselt sebhelyet az arcán. Valószínűleg ő a Kyrian nevű Vadász felesége, Amanda. Vane néha-néha összefutott az egykori Sötét Vadásszal, de a feleségével még sohasem találkozott. Marissa Amanda karjában volt, és az anyja hajával játszadozott. A másik nőt, az alacsony, barna hajút, Vane jól ismerte. Dr. Grace Alexandernek hívták, és emberpszichiáter volt. Egyfolytában azt hajtogatta Vane-nek, hogy addig semmi sem segít Fangen, amíg ő maga nem akarja, hogy segítsenek rajta. Grace a fiát tartotta a karjában, Amanda pedig hirtelen félbehagyta a mondatot. Mindhárom nő Vane felé fordult, aki tanácstalanul megállt az ajtóban. - Még mindig ott van hátul - mondta Liza, mintha tudta volna, kit keres. - Köszönöm. Vane, miközben a hátsó helyiség felé tartott, hallotta, hogy Liza gyorsan elmagyarázza Amandának, ki fia borja ő. Amikor belépett a függöny mögé, megállapította, hogy a démon eltűnt, Ash pedig Kyriannal, Nick Gautier-vel és Julian Alexanderrel beszélgetett. Vane jól ismerte Nicket, aki gyakran meglátogatta az édesanyját, Cherise-t a Szentélyben. Furcsa srác, de mivel a Sötét Vadászoknak szolgált, és az anyját mindenki szerette, a medvék úgy bántak vele, mintha a saját kölykük lenne. Kyrian kicsivel magasabb volt Juliannál, szőke haja pedig egy árnyalattal sötétebb. Habár mindketten többnyire emberek voltak, Vane mégis tisztelte őket az erejükért és a képességeikért. - Mi a helyzet, farkas? - kérdezte tőle Ash, miközben nekidőlt a hatalmas asztalnak, amely tele volt babatestrészekkel és különböző ruhaanyagokkal. Ash félig felült az asztalra, a lábát előrenyújtotta, és kissé hátradőlve mindkét kezével megtámasztotta hosszú, vékony testét. Nick, Julian és Kyrian félkörben álltak közte és Vane között. Vane habozott. Nem volt elragadtatva a nyilvános konzultáció gondolatától, a jelenlévők közül azonban kettőnek is modern felfogású felesége volt, Nick pedig rengeteget randizott, ezért talán mind a segítségére lehetnek. - Randevúzási tanácsra van szükségem. Gyorsan. Ash felvonta az egyik szemöldökét. - Rám ne számíts. Még sohasem randevúztam. A három emberférfi döbbenten meredt rá. - Mi az? - kérdezte védekezően Ash. Nick nevetni kezdett. - Ezt nem hiszem el. Azt ne mondd nekem, hogy a hatalmas Ash még szűz! Ash vetett rá egy gúnyos pillantást. - Nos, Nick! Olyan fehér vagyok, mint a hó. - Hogyan boldogultál randi nélkül mostanáig? – kérdezte Kyrian Ash-től. - Régebben ez nem volt központi kérdés – válaszolt tömören Ash. - Én elhiszem, számomra viszont központi kérdés – jelentette ki Vane, és közelebb lépett hozzájuk. - Te hogyan ismerted meg a feleségedet, Julian? Julian megrázkódott. - A testvérem, a szexisten, megátkozott. Kétezer évig csücsültem egy könyvben. Grace berúgott a születésnapján, és megidézett a könyvből. Vane vágott egy grimaszt. - Ezzel semmire sem megyek. Mi a helyzet veled, Kyrian?
- Arra ébredtem, hogy össze vagyok bilincselve Amandával. Ez már sokkal jobban tetszett Vane-nek. - Ezek szerint vennem kell egy bilincset? - Az első randira még ne - mondta Ash negédesen. – Halálra fogod ijeszteni, ha már az első randin megbilincseled. Kyrian megvetően fújt egyet. - Nálam bevált. Ash unottan rámeredt. - Valamint sikerült magatokra uszítani egy Démont, amelyik majdnem megölte mindkettőtöket. Nem hiszem, hogy Vane erre vágyik. - Hogyan randiztok ti, farkasok? - kérdezte Nick. - Mi nem randizunk - felelte Vane. - Amikor egy nőstény tüzel, megküzdünk érte, ő pedig kiválasztja, hogy kit enged magára. Nick eltátotta a száját. - Te most hülyéskedsz? Nem kell meghívnod vacsorára? Még beszélgetned sem kell vele? Nick Acheron felé fordult. - Azonnal változtass farkassá, Ash! - Nem tetszene neked a farkasélet, Nick! - figyelmeztette Ash. – Nyers húst kellene enned, és a szabad ég alatt kellene aludnod. Nick összerázkódott. - Ez úgy hangzik, mint egy átlagos Mardi Gras. - Mi van még? – kérdezte őket Vane, félbeszakítva Nick elmélkedését a New Orleans-i, húshagyó keddi karneválról, a Mardi Grasról. – Ti mit csináltatok, amikor emberek voltatok? Kyrian elgondolkodott, mielőtt válaszolt. - Nos, a mi időnkben – kezdte, és ránézett Julianra – fogathajtó versenyre és színházba hordtuk a nőket. - Jézusom! - mondta Nick. - Szánalmasok vagytok. Még hogy fogathajtó verseny! Röhejes. Nick odalépett Vane-hez, és az egyik karjával átölelte a vállát. - Ide hallgass, farkas! Vegyél magadnak pár jó cuccot, és kápráztasd el a nőt a pénzeddel. El kell vinned valami jó helyre vacsorázni. Van egy hely Chartresben, ahol állandóan egyet fizet, kettőt kap akció megy… - Nicky! Mindannyian megfordultak, és megpillantották Amandát, aki a függönyrésben állt, és őket figyelte. - Mi a gond? - Ne merészelj randitanácsokat adni neki! - Amanda odalépett hozzájuk, és átadta Kyriannak a kislányát. - Nem vettétek még észre, hogy Mr. Mézesmázos sohasem randizik kétszer ugyanazzal a nővel? Ez nem véletlen. Grace csatlakozott a társasághoz, és ráöltötte a nyelvét a férfiakra. - Esküszöm, be kellene íratnunk őket egy alapfokú randi-tanfolyamra. Nem is értem, hogyan lehet nős bármelyiketek. Julian ördögien rá mosolygott a feleségére. - Emlékeim szerint nem tiltakoztál, amikor... A nő rászorította a kezét a férfi szájra, azután a kezébe adta a fiát. - Ti ketten menjetek haza, mielőtt még bajba kerülnétek. - Ami pedig téged illet - fordult Amanda Ash-hez -, elég idős és bölcs vagy már ahhoz, hogy ne beszélj ilyeneket. - Nem csináltam semmit - tiltakozott Ash, szürke szeme ragyogásából azonban kitűnt, hogy hazudik. - Hát persze - mondta Amanda, és közben az ajtó felé terelgette a férfit. Ash kisétált a szobából, és látszott rajta, hogy remekül szórakozik.
Nick is elindult utána, Amanda azonban elkapta a karját. - Te várj itt! - Miért? - kérdezte Nick. A nő előhúzott Nick ingzsebéből egy kulcscsomót. - Mert ma este kölcsönadod Vane-nek a kocsidat. - Az ki van zárva. Mióta tudnak a farkasok Jaguárt vezetni? Grace Vane-re nézett. - Tudsz vezetni? - Igen. - Akkor minden rendben van – jelentette ki Grace. Visszafordult Nick felé. - Vidd el a Jaguárt az autómosóba, és dobd ki végre belőle a McDonald's-os Happy Meal dobozokat. - Hé! – tiltakozott sértett arccal Nick. - Ez övön aluli volt. Azok különleges kiadású dobozok, és a gyűjteményem darabjai. Grace ügyet sem vetett rá. - Hánykor találkoztok? - kérdezte Vane-től. - Hatkor. Amanda átadta a kulcsokat Nicknek. - Rendben, Nick! Fél hatra legyél a ház előtt. - De, de... - Semmi de. Csak csináld! Kilökdösték Nicket az ajtón, azután csípőre tett kézzel szembefordultak Vane-nel. Szerencsére Vane nem volt liba. Ennek ellenére úgy érezte magát, mint akit leforráztak, amikor a két nő ránézett. Valamiért megsejtette, hogy most ő lesz terítéken. - Nos, Vane! Egy emberrel szeretnél randevúzni? - kérdezte Amanda. A férfi bólintott. - Akkor gyere velünk, és jól nyisd ki a füled!
Bride ránézett az órájára. Pontban hat óra volt, de Vane még nem érkezett meg. „Itt lesz” – győzködte magát, miközben újra ellenőrizte a frizuráját és a sminkjét a tükörben, és megpróbált tudomást sem venni az álla alatti testrészeiről. Amint szembesült vele, hogy mi van rajta, azonnal át akart öltözni, és nehezen vette rá magát, hogy a Vane által kiválasztott rövid, kivágott ruhát viselje. Kinyitotta a lakása ajtaját, de egyik Vane-t sem látta. A farkas azóta sem jött vissza. Bride remélte, hogy nincs semmi baja. „Szedd össze magad!” – mondogatta magának. Évek óta nem volt ennyire ideges. Ugyanakkor évek óta nem volt ennyire odáig egy férfiért... Még soha. Valaki dudált a kapu előtt. Bride összeráncolta a homlokát, amikor meglátta az ezüstszínű Jaguárt, amelyik kint álldogált az utcán. Ez Vane autója? Felkapta a táskáját, bezárta az ajtót, és átvágott az udvaron. Amikor odaért a kocsihoz, megállapította, hogy még sohasem látta a sofőrjét. - Segíthetek? – kérdezte a férfitől. A jóképű férfi nagyjából egyidős lehetett vele, az állán egynapos borostát viselt. Színes, hawaii ing volt rajta, a haja sötétbarna, a mosolya elragadó. - Maga Bride? – kérdezte tőle. - Igen. A férfi kiszállt, levette a napszemüvegét, és felfedte gyönyörű, kék szemét. - Nick Gautier – mondta, és kinyújtotta a kezét. - Én vagyok a sofőrje. Mondjuk. - A sofőröm?
- Igen. Vane-nek valami dolga akadt, ezért megkért, hogy toljam ide az arcomat, és gondoskodjam róla, hogy maga időben odaérjen az étterembe. Azt mondta, ott fognak találkozni. Nick átsétált az anyósülés felőli oldalra, és kinyitotta Bride-nak az ajtót. Ő beült, és megigazította a ruháját, miközben Nick visszament a másik oldalra, és beszállt. - Maga Vane-nek dolgozik? – kérdezte Bride, amikor a férfi becsapta a kocsiajtót. Nick hangosan felnevetett. - Nem. Viszont a főnököm feleségével jobb nem ellenkezni. Nagyon kedvesnek és aranyosnak látszik, de ha az ember felidegesíti, szörnyeteg tud lenni. Amanda kért meg, hogy jöjjek el, így aztán itt vagyok, hogy ne dühítsem őt fel. Nick hátramenetbe kapcsot, azután rátaposott a gázpedálra, és iszonyatos sebességgel megfordította az autót. Bride hirtelen úgy érezte, nincs biztonságban ezzel az emberrel. Nagyon furcsán viselkedik. És nem tud vezetni. Nick a néhány háztömbnyire lévő Royal Streetre vitte Bride-ot, és megállt Brennan étterme előtt. Bride arra számított, hogy a férfi most is kiszáll, és kinyitja neki az ajtót, Nick azonban meg sem mozdult. - Azt mondta, idejön, amilyen gyorsan csak tud. - Rendben van. Bride kiszállt a kocsiból. Amint a járdára lépett, Nick csikorgó kerekekkel elhajtott. Nos, jó... Biztosan más dolga van. Bride megigazította a gyöngyökkel díszített stólát meztelen vállán, és körbenézett. Azt remélte, hogy valahol megpillantja Vane-t. Ő azonban nem volt sehol. Bride összeszedte a maradék bátorságát, kinyitotta az étterem ajtaját, és bement. Egy fehér blúzban és fekete szoknyában öltözött fiatal nő állt a fogadópult mögött. - Segíthetek? - Nos, igen. Együtt vacsorázom valakivel. Vane Kattalakisnak hívják. A lány átfutotta a foglalási listát. - Sajnálom, de ezen a néven senki sem foglalt nálunk asztalt. Bride szíve összeszorul. - Biztos benne? A nő Bride felé fordította a listát. - K-val írják, igaz? Bride átfutotta a neveket. A gyomra is görcsbe rándult, amikor megpillantott rajta egy ismerős nevet. Taylor Winthrop. Szeretett volna holtan összeesni az előtérben. A Brennan Bride kedvenc étterme, de Taylor sohasem volt hajlandó elhozni őt ide. Azt mondta, hogy az ő zsebének túl drága, és ennyi pénzt nem fog kifizetni egy étkezésért. Valójában úgy értette, hogy sajnálja Bride-ra költeni azt a pénzt. Hogy lehetett ennyire ostoba? - Köszönöm - mondta Bride, és hátrált egy lépést. Kezébe szorította a sálját, és azon töprengett, mitévő legyen. Hirtelen úgy érezte magát, mint tizenöt éves korában, amikor arra a fiúra várt, aki randevúra hívta. A fiú persze nem jelent meg. Végül inkább egy másik lánnyal találkozott, és még arra sem méltatta őt, hogy szóljon neki. Az egészről csak másnap értesült az egyik barátjától. Amikor Tabitha is megtudta, mi történt, gipszet szórt a srác úszónadrágjába, és cserszömörcével kente be az alsónadrágját. Bride a mai napig hálás volt ezért Tabithának. Ma este azonban nincs itt a barátnője, hogy helyrehozza a dolgokat. De Vane nem lehet ilyen kegyetlen. Vagy talán mégis? Talán szándékosan felültette?
Biztosan nem. El fog jönni. Bride görcsbe rándult gyomorral, tíz percen keresztül várt, mire végre kinyílt az ajtó. Bride megfordult, abban a reményben, hogy Vane lép be rajta. Helyette viszont Taylor érkezett meg, egy magas, fekete hajú nő társaságában. A nő nem volt túl szép, a teste viszont tökéletesnek látszott. A férfi egy pillanatra megtorpant, amikor megpillantotta Bride-ot. Bride elégedetten állapította meg, hogy Taylor megőrizte a Vane-nel való találkozás emlékét, mégpedig egy monokli formájában. A férfi gúnyosan rámosolygott. - A szüleiddel találkozol, Bride? - Nem – felelte a nő. - A barátomra várok. Taylor előrehajolt, és valamit suttogott a partnere fülébe. A nő ránézett Bride-ra, és hangosan felnevetett. Abban a pillanatban Bride olyan kicsinek érezte magát, hogy legszívesebben kirohant volna az étteremből. Nem akarta azonban megszerezni Taylornek ezt az örömet. Egy másik ültető, egy férfi is odament hozzájuk az étteremből. - Segíthetek önnek, uram? - Igen. Két személyre foglaltam asztalt, Taylor Winthrop néven. Egy romantikus, félreeső asztalt szeretnénk. Az ültető megtalálta a nevet a listán és bólintott. - Pár perc türelmet kérek, Mr. Winthrop! Taylor a férfi kezébe nyomott némi borravalót. Az ültető felé fordult. - Önnek segíthetek, hölgyem? Bride érezte, hogy elvörösödik. - Valami tévedés a foglalásunkkal. A vacsorapartneremre várok. A férfi ismét bólintott, Taylor pedig ránevette. - Ez történik, ha lúzerekkel randizol - mondta a partnerének. Bride ösztönösen viszonozni akarta a sértést, valójában azonban sajnálta Taylor új barátnőjét. Szegényke nem is sejti, hogy egy alattomos kígyóval vacsorázik együtt. Bride azt remélte, hogy sohasem fog rájönni. Megigazította a sálját, és háromszor olyan magabiztosnak érezte magát. A helyzeten persze nem segített, hogy Taylor és a barátnője egyfolytában őt bámulták, miközben sugdolóztak és nevetgéltek. Bride legszívesebben holtan esett volna össze. Abban a pillanatban, amikor elhatározta, hogy távozik, végre kinyílt az ajtó, és belépett rajta Vane. Lélegzetelállítóan festett. Fekete Armani öltönyt viselt, fekete ingének nyakát kigombolta, és kilátszott izmos, napbarnított nyaka. A sötét szín remekül kiemelte zöld szemét. A haját nem kötötte össze, és látszott, hogy frissen borotválkozott. Még soha nem nézett ki ennyire veszélyesnek. Ennyire vonzónak. Ennyire szexinek. Bride hallotta, hogy Taylor barátnője vett egy nagy levegőt, amikor megpillantotta Vane-t. Félig-meddig arra számított, hogy Vane a fekete hajú nőt nézi meg először. A férfi azonban le sem vette Bride-ról a tekintetét. Egyenesen odament melléje, az egyik kezét a vállára helyezte, és finoman megcsókolta az arcát. Bride azonnal elolvadt, amikor beszívta férfias illatát, amely az arcszeszével keveredett. Legszívesebben dorombolni kezdett volna. - Miért álldogálsz az ajtóban? – kérdezte tőle Vane, és kissé ellépett mellőle. - Nem foglaltunk asztalt. Vane összeráncolta a homlokát. - Sohasem szoktam asztalt foglalni. Nem szükséges. Kézen fogta Bride-ot és odavezette a pulthoz. A korábbi ültető férfi azonnal megjelent. - Mr. Kattalakis! – köszöntötte mosolyogva. – Nagyon örülök, hogy újra látom.
- Hello, Henri! - mondta Vane, és átkarolta Bride derekát. - Készen van az asztalom? Henrinek lehervadt a mosoly az arcáról, amikor Bride-ra nézett, és azonnal vezekelni kezdett. - Nem tudtam, hogy a hölgy a partnere. Azt mondta... Az ültető Bride felé fordult. - Hölgyem, kérem, bocsásson meg, hogy megvárakoztattuk! Ugye Tiffany volt az, aki nem ültette le? Még új nálunk, de azonnal felelősségre vonom emiatt. - Semmi gond – szólalt meg Bride, miközben mosolyogva Vane-re pillantott, a szíve pedig megkönnyebbülten vert. - Biztos? - kérdezte Vane. - Igen. Nem az ő hibája. Henri megkönnyebbülten felsóhajtott. - Ennek ellenére beszélni fogok vele, és megígérem, hogy ez többé nem fog előfordulni. Taylor partnere hangosan felhorkant. - Nekik miért nem kell várniuk az asztalukra, Taylor? Ez a férfi nincs is benne a tévében. Vane feléjük fordult, és átható pillantásától mindketten elhallgattak. - Kérem, kövessenek - mondta Henri. - A teraszon lévő asztal már készen áll. Bride a válla fölött ránézett Vane-re, miközben Henri keresztülvezette őket az éttermen. - Miért részesítenek téged különleges bánásmódban? - Jó dolog királynak lenni - vont vállat Vane, és zsebre tette a kezét. – A pénz beszél, a sok pénz pedig énekel és táncol. Na jó, de akkor is... Egy emeleti sarokasztalhoz vezették őket, ahonnan tökéletesen be lehetett látni az étterem gyönyörű kertjét, amelyben csak úgy burjánzottak a növények. Henri kihúzta a széket Bride-nak, aki gyorsan leült. Vane elővette a pénztárcáját, és átadott Henrinek néhány százdolláros bankjegyet. - Tegyen meg nekem egy szívességet! Az a férfi odalent... Taylor. Adja nekik a legrosszabb asztalt az étteremben. Henri szeme felragyogott a boldogságtól. - Önnek bármit megteszek, Mr. Kattalakis. Vane leült az asztalhoz, Henri pedig magukra hagyta őket. - Ez igazán gonosz cselekedet volt - mondta egy szemérmes mosoly kíséretében Bride. - Ha akarod, szívesen visszahívom Henrit. - Isten ments! Csak szerettem volna rámutatni, hogy gonosz cselekedet volt. Vane elmosolyodott. - Nem tehetek róla. Egy nagy, gonosz farkas vagyok. A kezébe fogta Bride kezét, és édes, gyengéd csókot adott a tenyerére, ahol a különös jel volt. Bride kissé furcsálta, hogy Vane látszólag tudomást sem vesz róla. - Ennivalóan nézel ki. Bride azonnal elvörösödött. - Köszönöm. Te is remekül festesz. - Sajnálom, hogy elkéstem – szabadkozott Vane, miközben előhúzott egy szál rózsát a zakója belső zsebéből, és átadta. - Tovább tartott megvarrni az öltönyömet, mint gondolták. - Vettél egy új öltönyt a randevúnkra? - Nos, igen. Nem vagyok öltönyös fajta. Inkább ösztönlény. Két pincér érkezett az asztalukhoz. Mindketten fekete zakót és fekete nyakkendőt viseltek. Az egyikük egy idősebb, szolid kinézetű férfi volt, akit alacsony termete, akcentusa és típusa alapján Bride louisianai franciának vélte. A másik pincér jóval fiatalabb volt nála, a húszas évei elején járhatott. - Mr. Kattalakis! - üdvözölte az idősebbik pincér Vane-t. – Micsoda öröm végre társaságban látni! Vane forró, átható pillantást vetett Bride-ra. - Nagyon jó, igaz? - A szokásos bort kéri? - kérdezte a pincér.
- Természetesen. Mindkét férfi Bride-ra nézett. - Egy Eviant szeretnék. - Kérsz bort? - kérdezte Vane. - Nem, csak egy vizet kérek. Tényleg. Vane összeráncolta a szemöldökét, miközben a pincérek elmentek az italokért. Bride a kezébe vette az étlapot, és észrevette, hogy Vane-nek esze ágában sem volt belenézni. - Milyen gyakran jársz ide? A férfi megvonta a vállát. - Hetente néhányszor. Nagyon finom reggelijük van, és imádom a banános édességüket, amely a ház specialitása. Veled mi a helyzet? Sűrűn megfordulsz itt? Bride túltette magát a fájdalmon, amelyet Taylor új barátnője okozott neki, valamint azon, hogy exbarátja sohasem hozta el őt ide. - Régen voltam itt utoljára, de szeretem a konyhájukat. Vane szemmel láthatóan megkönnyebbült. Bride megpróbálta végigolvasni az étlapot, de nem ment könnyen, mert Vane le sem vette róla a szemét. Volt valami állatias és erős abban, ahogy viselkedett vele. Abban, ahogyan ránézett. Hízelgő volt, ugyanakkor kissé ijesztő is. Bride felpillantotta a férfira. - Mi az? - Mire gondolsz? - kérdezett vissza Vane. - Miért bámulsz engem? - Sajnálom. Még mindig nem tudom elhinni, hogy valóságos vagy. Bride megdöbbent a szavain. A pincérek meghozták az italaikat. - Felvehetjük a rendelést? Bride letette az étlapot. - Brennan salátát kérek, sajt nélkül. A pincér felírta. - És? - kérdezte Vane. Bride ránézett. - Mi és? - És még mit eszel? - Csak salátát. Vane összeráncolta a homlokát. - Berni! - szólt oda a pincérnek. – Magunkra hagynának egy pillanatra? - Természetesen, Mr. Kattalakis. Ahogy kívánja. Vane megvárta, amíg elmennek, azután előrehajolt. - Tudom, hogy éhes vagy, Bride! Mit ebédeltél? Egy fél húsos szendvicset? Bride-ot meglepte a kérdés. - Honnan tudod? - Csak egy tipp volt. Hangosan korog a gyomrod. A nő a hasára szorította a kezét. - Nem tudtam, hogy ez ennyire nyilvánvaló. Vane rámordult. Bride zavartan fészkelődni kezdett, mert a hang nem emberi volt. - Nézd, Bride! - mondta mély, zengő hangon a férfi. – Őszinte leszek. Elképzelésem sincs a ma estéről. Még sohasem randevúztam, és azt a tanácsot kaptam, hogy vigyelek el egy jó helyre vacsorázni. Grace és Amanda azt javasolta, hogy legyek önmagam, és ne próbáljalak meg lenyűgözni. Ezért aztán elhoztalak a kedvenc éttermemben, de ha neked nem tetszik, elmehetünk máshová, és azt eszel, amit szeretnél. A nő szeme könnyes lett a férfi szavairól. - Te tanácsot kértél valakitől a közös randevúnkhoz?
Vane sóhajtott, és ökölbe szorított kezére nézett. - Remek! Most megint sikerült elszomorítanom téged. Sajnálom. Rossz ötlet volt. Hazaviszlek, és végre elfelejtheted, hogy valaha találkoztunk. Bride előrenyúlt, és megfogta Vane kezét. - Én is mondanék valamit, ha már őszinték vagyunk egymáshoz. Én sem tudom, mit keresek itt. Egy héttel ezelőtt még pontosan tudtam, hogy mit akarok. Egészen sikeres üzletasszony voltam, és egy olyan pasival jártam, akiről ostoba módon azt hittem, hogy szeretem, és úgy terveztem, hogy egy nap majd ő lesz a férjem. Az életem egyetlen délután alatt összeomlott, majd hirtelen felbukkant benne ez a nagyszerű férfi, mint egy mitikus lovag csillogó páncélban. Remekül néz ki, gazdag, és olyan dolgokat mond, amilyeneket hallani akarok. Miatta úgy érzem magam, mintha képes lennék repülni, és akárhányszor megjelenik, egyre jobb lesz minden. Nem vagyok ehhez hozzászokva, hogy egy szexis férfi társaságában legyek, és úgy érezzem magam, mint aki megnyerte a fődíjat a tombolán. - Szerintem gyönyörű vagy, Bride! - Na látod! – mondta Bride, miközben Vane felé hadonászott. - Már megint tökéletes voltál. Szerintem meg kellene vizsgáltatnod az agyadat. A férfit szemmel láthatóan megbántották a szavai. Bride összeszedte magát és kiegyenesedett. - Rendben van, kezdjük újra! A nő kinyújtotta Vane felé a kezét. - Hello, Bride McTierney vagyok! Igazán örvendek. Vane arckifejezéséből kiderült, hogy szerinte inkább Bride-nak kellene megvizsgáltatnia az agyát. Kezet fogott a nővel. - Hello! Vane Kattalakis vagyok, és mindjárt éhen fogok halni. Velem vacsorázna, kedves Bride? - Igen, Vane! Nagyon szívesen. A férfi rámosolygott. - Oké. Most jön az a rész, amikor megosztjuk egymással a szexuális élményeinket. Bride hangosan felnevetett… olyan hangosan, hogy néhányan megfordultak, és ránéztek. A szájára tette a kezét, és ránézett Vane-re. - Tessék? - Nick azt mondta, így lehet alaposan megismerni egy nőt. - Nick? - kérdezte hitetlenkedve Bride. - A színes inges „nem találom a féket" volna az a Nick? Vane tekintete vészjóslóvá vált. - Megsértett valamivel, miközben idehozott? Ha igen, megölöm. - Nem, de a helyedben nem kérnék tőle randizási tanácsokat. - Miért? Mindig van barátnője. - És meg is tartja valamelyiket? - Nos... nem. - Akkor ne fogadd meg a tanácsait! - Rendben. Vane intett a pincéreknek, akik a közelben várakoztak. - Megosztozunk ketten egy vörösboros bélszínen? Elvileg egy adag két embernek is elég, és mindig megrémülnek, amikor egyedül felfalom az egészet. Bride elmosolyodott. - Szívesen osztozom. Amikor Bernie visszatért, Vane felpillantott rá. - Előételnek két Crepes Barbarast kérünk, azután pedig egy adag vörösboros bélszínt. - Kitűnő választás, Mr. Kattalakis! Kitűnő. Vane odaadta nekik az étlapokat. - És hagyj helyet a desszertnek is. - Nem tudom, képes leszek-e rá, de megpróbálom. Ha olyan nőt szeretnél, aki ezt a menüt végig tudja enni, akkor a barátnőmmel, Tabithával kellene randiznod.
A férfi újra a kezébe fogta Bride kezét, és úgy masszírozta, mintha hihetetlenül értékes lenne. - Nem akarok Tabithával randizni - mondta, és sima arcbőréhez szorította Bride kezét. - Veled akarok lenni, senki mással. Bride életében még nem fordult elő ilyesmi. Vane közelében kívánatosnak érezte magát. Nőiesnek. A férfi valahogyan még azt is elérte, hogy csinosnak tartsa magát. - Hogy lehet az, hogy egy magadfajta férfinak még nem volt randija? Vane belekortyolt a borba, és közben azon gondolkodott, hogy mit válaszoljon. Nem akart hazudni Bride-nak, de azt sem mesélhette el neki, hogy ő valójában farkas, ezért az erdőben él, falkában jár, és odúban alszik. Ezzel megijesztené. - Egyfajta kommunában nőttem fel. Bride idegesnek látszott, és egy sarokba szorított nyúlra emlékeztette a férfit. - Milyen kommunában? Ugye nem vagy vallási fanatikus, aki elrabol, azután elszedi a pénzemet, és kimossa az agyamat? Vane megrázta a fejét. Ennek a nőnek nagyon furcsa képzelgései vannak. - Nem. Sőt, egyáltalán nem. Mindössze arról van szó, hogy máshogyan nőttem fel, mint a többség. Veled mi a helyzet? - Itt cseperedtem fel. A szüleim mindketten állatorvosok. Az egyetemen ismerkedtek meg, és amikor megszerezték a diplomát, összeházasodtak. Nincs sok mesélnivalóm. Teljesen normális, hétköznapi életem volt. Vane megpróbálta elképzelni, hogy milyen lehetett. Az ő világában, ahol mágikus erővel rendelkeztek, és képesek voltak irányítani az elemeket és az időt, a normális nem nagyon jött számításba. Bizonyos szempontból irigyelte Bride-ot az emberek világáért, ahol a lehetetlen nem tartozott a valóságos dolgok közé. - Ez nagyon jól hangzik. - Nagyon jó volt. - Bride ivott egy korty vizet. - A te szüleid mivel foglalkoznak? - Különböző kreatív módszereket dolgoznak ki egymás megölésére. Vane kissé megijedt, amikor meghallotta, mi szaladt ki a száján. Már annyira megszokta ezt a választ, hogy észre sem vette, mit mondott, amíg el nem jutott a füléig. - Komolyan kérdeztem. Vane zavartan elkapta róla a tekintetét. Bride-nak leesett az álla, amikor rádöbbent, hogy a férfi nem viccelt. - De miért csinálják ezt? Partnere arca fájdalmasan megvonaglott, mielőtt válaszolt. - Ez hosszú történet. Az anyám nem sokkal a születésem után megszökött, az apám a halálomat kívánja, és itt vagyok én... veled. Bride nem tudta, mit gondoljon erről. - Ez a... ez az ideggyengeség a családodban… Ez ugye nem öröklődő? - Nem úgy tűnik - válaszolta komolyan Vane. - De ha észreveszed rajtam a jeleket, kérlek, azonnal lőj le! Bride nem tudta eldönteni, mennyire vegye komolyan a kérést. Hirtelen megörült, hogy nyilvános helyen vannak, és úgy döntött, biztonságosabb témák felé tereli a beszélgetést. - Honnan van ilyen sok pénzed? Azok után, amit az imént meséltél, nem hiszem, hogy a szüleidtől kaptad. - Nem. Van egy pár befektetésem. És műtárgyakat is árulok. Ez már érdekesebben hangzott. - Miféle műtárgyakat? Vane vállat vont. - Ezt is, azt is.
A pincérek meghozta az előételt. Bride hátradőlt és Vane-t figyelte, miközben az evéshez készülődött. A férfi elegáns volt és kifinomult, hagyományos európai módon étkezett. - Ahhoz képest, hogy kommunában nevelkedtél, tökéletes a modorod. Vane hirtelen elkomorodott. - A húgom sok mindenre megtanított. Azt mondta... nos, úgy érezte, hogy az embernek emberi módon kell étkezniük, és nem úgy, mint az állatoknak. Bride észrevette, hogy a férfi hangja elcsuklik, amikor a húgáról beszél. Nyilvánvalóan rengeteget jelentett a számára. - Ő most hol van? Vane tízszer olyan szomorú lett, mint addig, és keserűen nyelt egyet. A tekintetéből olyan erősen sugárzott a fájdalom, hogy Bride is vele érzett. - Pár hónappal ezelőtt meghalt. - Ó, Vane! Annyira sajnálom. - Igen, én is. A férfi megköszörülte a torkát. Bride szíve majdnem megszakadt, annyira sajnálta Vane-t. Kinyújtotta a kezét, és az ujjaival megsimogatta az arcát, hogy megvigasztalja. Vane a tenyerébe fordította az arcát, és megcsókolta a csuklóját. Állatias tekintete láttán a nő összerázkódott. - Olyan puha vagy – suttogta Vane, azután megcsókolta Bride kezét, és kissé távolabb húzódott tőle. - Ha még sokáig szagolgatlak, ma este mi leszünk itt a műsor. - Milyen műsor? - Átvetlek a vállamon, és kiviszlek innen, hogy újra a magamévá tehesselek. Bride elmosolyodott, amikor elképzelte a jelenetet. - Tényleg megtennéd? Bride látta a férfi szemében a nyers, őszinte igazságot. - Megtenném, ha engednéd. A nő újra kényelmesen elhelyezkedett a széken, és a vacsora hátralévő részében kellemesen és biztonságosan elcsevegtek egymással. Amikor elfogyasztották a bélszínt és a desszertet, elindultak lefelé, és Bride megpillantotta Taylort és a barátnőjét a konyhaajtó melletti asztalnál. Egyikük sem tűnt túlságosan elégedettnek. - Borzasztóan rossz vagy, Vane! - mondta ismét Bride, akit megmosolyogtatott a látvány. - Hé! Ahhoz képest, hogy mit tettem volna vele szívem szerint, még kedves is voltam. Legalább még lélegzik. Henri jó éjszakát kívánt nekik, ők pedig kiléptek az étteremből, és elindultak Bride otthona irányába. - Nem bánod, ha gyalog megyünk? - kérdezte a lány Vane-t. – Csodálatos az este. - Szívesen sétálok. Bride kézen fogta, és és elindultak az Iberville felé. Vane a holdfény játékát figyelte Bride gesztenyebarna haján, amely a gyöngyös nyakéken is megcsillant. A ruhája tökéletesen kihangsúlyozta domború vonalait, a pántos felsőrésztől pedig az jutott eszébe, hogy milyen könnyű lenne alácsúsztatni a kezét, és a tenyerébe fogni a lány mellét. Az ágyéka egyre hevesebben lüktetett. Felidézte magában, hogy milyen érzés volt benne lenni. Hogy milyen meleg és kedvesen simogatta. Vane most is erre vágyott. A benne lakozó farkas vonyított ezért a nőért. Szerette volna megízlelni. Bride kissé ideges lett attól, ahogyan Vane bámulta. Volt benne valami állatias. Valami követelő. Amikor Vane-nel volt, néha az a különös érzése támadt, mintha a férfi ragadozó lenne, ő pedig a préda. Szinte alig váltottak néhány szót, amíg elértek a házig. A kapuban Bride szólongatni kezdte a farkasát. - Ugye nem vitték el?
- Nem - mondta Vane. – Biztosan csavarog valamerre, és jól érzi magát. - Szerinted így van? Vane hamiskásan elmosolyodott. - Biztos vagyok benne. A nő felsóhajtott. - Remélem, igazad van. Nem tudnám elviselni, ha valami rossz dolog történne vele. Vane elkísérte a lakás bejáratáig. Bride kinyitotta az ajtót, és hirtelen zavarba jött. A férfi lehajolt, megcsókolta a nyakhajlatát, és mélyen belélegezte az illatát. Meleg kezét a vállára tette. - Újra benned akarok lenni, Bride! Vane felemelte a fejét, és oldalra hajtotta. A mozdulat a farkas Vane-re emlékeztette Bride-ot. Nem tudta, mi tévő legyen. Ő is kívánta a férfit, de milyen kapcsolat van kettejük között? Hirtelen hangosan felnevetett. Vane döbbenten meredt rá. - Mi olyan vicces? - Sajnálom, de egyfolytában az ilyenkor szokásos kérdés jár a fejemben: holnap reggel is tisztelni fogsz? A férfi teljesen összezavarodott. - Az emberek nem tisztelik egymást, miután lefeküdtek egymással? - Amikor ilyeneket mondasz, hajlamos vagyok azt hinni, hogy egy másik bolygóról jöttél. - Általában úgy is érzem magam. Sokszor. Milyen furcsa válasz! - Mennyi ideig éltél abban a kommunában? - Egészen nyolc hónappal ezelőttig. - Te jó ég! Komolyan? A férfi bólintott. Nem csoda, hogy nem tudja, mit kell csinálni egy randevún. Bride el sem tudta volna képzelni, hogy elzárva éljen a világtól. Vane végighúzta a kezét a nő vállán. - Azóta a... a barátaimnál lakom, akik a Szentély nevű bárt üzemeltetik az Ursulines sugárúton. Sokat tanultam tőlük az emberi viselkedésről, de Amanda azt mondta, hogy nem értékelnéd, ha a bárban megszokott kifejezéseket és mozdulatokat vetném be nálad. Bride igyekezett nem arra figyelni, hogy milyen kellemesen meleg Vane keze a vállán. Nagyon jól esett neki az érintése. A teste libabőrös lett, a mellbimbója megmerevedett, és szinte könyörgött, hogy Vane érintse meg. - Milyen Amanda? - Amanda Hunter. Bride teljesen elképedt a név hallatán. - Tabitha ikertestvére? A férfi bólintott. Elképesztő, hogy mennyire kicsi a világ! Bride mindenesetre megnyugtatónak találta, hogy Vane ismeri Amandát. Tabithával ellentétben Amanda nem volt bolond, és szigorúan tartózkodott a pszichopatáktól. Ha Amanda segített Vane-nek, akkor a férfi valószínűleg veszélytelen. - Azt mesélted, hogy a kommunában nem randiztatok egymással. Mit tettél, ha megtetszett egy nő? Vane frusztráltnak tűnt. - Nálunk a „megtetszik valaki" nem azt jelenti, mint nálatok. Mi igazából nem kedvelünk senkit. Ha valaki felkelti az érdeklődésedet, lefekszel vele, azután mindenki megy a maga útjára. Nem keverjük össze a testi dolgokat az érzelmekkel, ti viszont igen. - Ez hogy lehet? Hiszen ilyen az emberi természet! Vane felsóhajtott. Az emberi természet valóban ilyen, az állati azonban egyáltalán nem. - Mi másként gondolkodunk erről.
Bride felháborodottan megdermedt. - Ezek szerint számodra teljesen elfogadható, ha most lefekszel velem, azután továbbállsz egy másik nőhöz? A francba! - Nem. Nem így értettem. Vane játszadozni kezdett egyik hajtincsével, amely leomlott meztelen vállára. - Veled akarok lenni, Bride! Csakis veled! Szeretném, ha elfogadnál engem. - Miért? - Mert szükségem van rád. - Miért? A férfi megcsikorgatta a fogát. Hogyan tudná leírni azt az állatias vágyakozást, amelyet a párja iránt érez? Azt a ragályos őrületet, amely csak akkor fog lecsillapodni, ha egymáséi lesznek. Vane sohasem volt képes elképzelni, mi indította arra az apját, hogy megüsse az anyját. Most már tudta. Minden egyes testrésze epekedett Bride után. Nyers, mindent elsöprő érzés volt, s ő nem tudta, hogyan kontrollálja. És hogyan párosodhat egy farkas egy emberrel? - Megijesztelek - mondta Vane, amikor az orrát megcsapta a félelem illata. - Sajnálom. Most inkább magadra hagylak. Hátrálni kezdett. Bride megfogta a kezét. Tudta, hogy ostobán viselkedett. Vane semmi olyasmit nem tett, amivel megbántotta volna. Kilépett a saját környezetéből, hogy boldoggá tegye Bride-ot, és kedves legyen hozzá. Nincs mitől félnie. Hajlandó lett volna elmenni. Ez biztosan azt jelenti, hogy nem veszélyes. Bride hirtelen elveszítette az önuralmát, a szájához húzta Vane száját és hevesen megcsókolta. A testében lévő összes hormon sisteregni kezdett, amikor megérezte a férfi ízét. Vane magához szorította izmos karjával, amelyre Bride még pontosan emlékezett. Döbbenetesen férfias volt. Vane kapkodó lélegzettel eltávolodott tőle. - Küldj el, Bride, és én elmegyek! Bride felnézett rá a holdfényben. Zöld szeme elárulta, hogy igazat mond. - Maradj velem, Vane! A férfi mosolyától remegni kezdett a térde, azután Vane hátravetette a fejét és kísértetiesen felvonyított. Bride meg sem tudott mozdulni, mert Vane felemelte és bevitte az ajtón a házba.
- Igazad volt. Nem haltak meg. Markus Kattalakis levette a szemét a tábortűzről, amely körül összegyűlt a falka, és úrrá lett rajta a harag. Az elmúlt két hónapot Nebraska elhagyatott erdeiben töltötték. Nevelték a kölyköket, miközben arra vártak, hogy elég idősek legyenek korszakokat váltani az időben a telihold fényénél. - Micsoda? - kérdezte Stefantól, a helyettesétől. - Helyes volt a megérzésed Vane-nel és Fanggel kapcsolatban. Én magam mentem el a Szentélybe, és láttam Fanget. - Miért nem ölted meg? - Nem volt egyedül. Az egyik medve ott volt mellette. A nőstény kölyök. Úgy látszik, a Peltier-k befogadták őket. Egyiket sem támadhatom meg azon a helyen. Leszámítva persze, ha viszályt akarsz kezdeni a Peltier-kkel. Markus vicsorogni kezdett a hír hallatán. Nagy volt a kísértés. De farkasok medvék ellen... Már rég nem volt rá példa, hogy két katagariai klán egymás ellen forduljon. Öngyilkosság lett volna rátámadni a medvékre, akiket mindenki tisztelt, mert ők üzemeltették a néhány még fennmaradt Ember Vadász szentélyt. Ha a medvék és a csatlósaik nem végeznek velük, akkor
mások teszik meg. A Peltier-ket mindenki tisztelte. Ha lerohannák őket, azzal megszegnék az egyetlen és legfőbb szabályt. A fenébe is! - Most az egyszer helyesen döntöttél - mondta Stefannak. Valójában rettenetesen dühítette a helyzet. Annak a kettőnek meg kell halnia. Már hamarabb utánuk kellett volna küldenie valakit, de sokáig reménykedett. Úgy hitte, hogy a Démonok, akiket Vane és Fang elpusztítására küldött, a halálhírükkel térnek majd vissza. Abban bízott, hogy a Démonok csak azért léptek meg, mert maguknak akarták Vane és Fang erejét. Tudnia kellett volna, hogy nem lesz ekkora szerencséje. - A Szentély területén kívül kell elkapnunk őket. Őrjáratot szervezünk... - Ezt nem teheted, apám. Markus megfordult, és meglátta legfiatalabb, örökbefogadott lányát, Matarinát, aki a háta mögötte állt. A lány még alig volt ötvenéves, és úgy nem nézett ki, mint egy embertinédzser. Fiatal volt, és rajongásig szerette azt a két félig ember fiút, akit valaha Markus nemzett egy arcadiai nősténynek. Matarina biztosan nem hinné el, hogy Vane és Fang veszélyt jelent a falka számára. Ezt csak Markus tudta biztosan, és ezen nem is akart változtatni. - Meg kell halniuk! - Miért? - kérdezte a lány, és előrelépett. - Anja miatt? Hiszen az baleset volt. Tudom, hogy Vane sohasem engedte volna, hogy meghaljon. Szerette őt… - Elég! - ordított fel Markus. - Te semmit sem tudsz erről, gyermekem. Semmit. Az volt a feladatuk, hogy épségben hazakísérjék Anját és a kölykeit, ők pedig hagyták, hogy meghaljanak. Nem engedem, hogy két ilyen féreg életben maradjon, amikor Anja és a kölykei egy gödör mélyén fekszenek. Matarina tudta, hogy hazudik. Markus látta a tekintetén. Az Anja halála miatti bosszú csak egyetlen ok a sok közül arra, hogy miért akarja Vane és Fang halálát. Amíg Anja élt, Markus legalább bizonyos mértékben ellenőrzés alatt tudta tartani két vérfarkas fiát. Anja halálával azonban ellenőrizhetetlenné váltak. Megállíthatatlanná. Zeusz legyen irgalmas mindannyiukhoz, ha Vane egyszer hazatér! Markus visszafordult Stefan felé. - Fogj egy tesserát, és hajtsd végre rajtuk a halálos ítéletet! Ölj meg mindent és mindenkit, aki az utadat akarja állni! - Mi a helyzet a Peltier-kkel? - Csak ha nagyon muszáj, és ne a saját területükön! Ha megölsz valakit közülük, rejtsd el a testét, de tegyél meg mindent annak érdekében, hogy végre befejeződjön ez az ügy. Stefan fejet hajtott Markusnak, azután elindult, hogy végrehajtsa az utasítást. Markus nagyot sóhajtott, de nem lett nyugodtabb. Minden állati ösztöne azt súgta neki, hogy Vane előbb-utóbb visszatér, és valamennyiükön bosszút áll. Végül is az anyja fia.
5. fejezet Vane óvatosan lefektette Bride-ot az ágyra. Nagyon boldog volt, hogy kifizette a szállítókat, és igazi bútorok kerültek a lakásba. Sokkal könnyebb dolga volt így, mintha azon a régi kanapén kellett volna megosztozniuk. Kivette a csatokat szerelme vörösesbarna hajából, és hagyta, hogy az egész leomoljon kerekded arca köré, mely annyira kifinomult volt, és olyan gyönyörű. Vane az arcával Bride arcához simult, és belélegezte bódító illatát. Bride levette róla a zakót, miközben Vane élvezte az alatta fekvő test puhaságát. A nő ledobta a földre a zakót, azután a kezével végigsimított Vane hátán. Ő felsóhajtott, amikor a testét elborította a gyönyör. Rájött, miért nem szeret ember lenni. Ha használhatná a képességeit, egy percen belül mindketten meztelenek lennének, és érezhetné párja minden egyes porcikáját. Hús a húshoz Ezzel azonban biztosan megijesztené Bride-ot. Ezért aztán Vane uralkodott magán, és igyekezett eltakarni a testén lévő különleges jeleket, főleg azt, amelyik a tenyerén volt. Életében először nem farkasként vagy harcosként lesz egy nővel. A mai éjszakát férfiként fogja Bride-dal tölteni. Bride ízlelgette az érzést, ahogyan Vane teste az övére nehezedett, miközben a férfi művészi ügyességgel levette róla a cipőt és a harisnyanadrágot. Vane izmai ugráltak a keze alatt, miközben nyelve az övével táncolt. Hmmm... az biztos, hogy remekül csókol. Bride képtelen lett volna ráunni Vane ízére. Nyers volt, kívánatos és tüzes. Vane megtámaszkodott a karján, és felemelkedett, miközben Bride lassan kigombolta az ingét, hogy centiméterről centiméterre felfedje karcsú, izmos felsőtestét. Amikor végzett a gombokkal, az ing szétnyílt, Bride pedig simogatni kezdte a napbarnított húst. Az ujjaival óvatosan beletúrt Vane férfias szőrzetébe, amely foltokban borította a hasát és a mellkasát, azután végigfuttatta őket kiugró bordáin. Vane egyre izgatottabban csókolta, és Bride érezte, hogy a férfi szíve hevesen ver a keze alatt. Vane Bride ajkait szopogatta, miközben a testét a testéhez dörzsölte, és ezzel a végletekig fokozta a vágyát. Bride felpillantott Vane-re: arckifejezése őszinte vágyat tükrözött. Vajon miért vágyik rá ennyire egy ilyen férfi? Az egyik énje azt súgta neki, hogy csak önbizalom kérdése az egész, a történetet azonban nem az önbizalom hiánya tette hihetetlenné. Bride realista volt. Az olyan külsejű férfiak, mint Vane, nem randiznak az olyan külsejű nőkkel, mint ő. Nem, és kész. Taylor közel sem volt annyira helyes, mint Vane, mégis kihasználta Bride-ot. Nem akarta, hogy újra fájdalmat okozzanak neki. Képtelen lett volna Vane-től ugyanezt elviselni. Nyugalom, Bride! Vane elhúzódott tőle. - Jól vagy? - Azon gondolkodom, hogy vajon mit látsz bennem - ismerte be Bride. - Gyönyörű nő vagy, Bride! - mondta komolyan Vane, azután lehajolt, és megcsókolta a füle mögött az érzékeny bőrt. – A szemed ragyogásán látszik, hogy kedves vagy, a lelked pedig tiszta. Vane felemelte a fejét, hogy bele tudjon nézni Bride szemébe. - Ahogyan ma kiálltál magad mellett Taylorral szemben... A férfi hamiskásan elmosolyodott, és Bride szívverése felgyorsult. - Senkinek sem engeded, hogy kibabráljon veled, igaz? - Igyekszem. Vane átfordult a hátára, és magára húzta. Annyira gyengéd volt a tekintete, hogy Bride szíve
összeszorult a boldogságtól. - A legjobban mégis azt szeretem benned, hogy megosztod magad velem. Hogy nem kell bizonygatnom az erőmet. Nekem kell fájdalmat okoznom vagy fájdalmat éreznem, mégis itt fekhetem melletted. Bride hallotta a férfi hangján, hogy ez neki valóban nagyon fontos. Mindenesetre elég különös ilyet mondani egy nőnek. Vajon milyen lehetett az a kommuna, ahol Vane élt? Úgy tűnik, az a fajta, ahol az embereknek furcsa dolgokat kellett megtenniük, ha ott akartak maradni. Bride végigsimított a férfi finoman nyers arcán. - Van benned valami ijesztő, Vane! Biztos vagy benne, hogy normális vagy? Vane halkan felnevetett. - Fogalmam sincs, hogy mi a normális. De sohasem okoznék fájdalmat neked, Bride! A férfi szeme komolyan ragyogott. - Soha. Vane a szájához húzta a száját, azután a kezével átfogta a nyakát, hogy levegye róla a felsőrészt és a nyakláncot. Letette az ékszert az ágy melletti dobozra, azután játszadozni kezdett a mellével. Érdes tenyere dörzsölte Bride mellbimbóját, amely megkeményedett, a testét pedig kéjes gyönyör árasztotta el. Bride legszívesebben beleolvadt volna a tenyerébe. Eddig még egyetlen férfi sem szerzett neki ennyi örömet. Vane alig kapott levegőt a benne dúló érzelmek miatt. El kellene engednie Bride-ot. Neki senkivel sincs joga párosodni. Ennek ellenére képtelen volt ellenállni. Ma éjszaka akár gyermeket is nemzhet neki. Életében először merült fel benne ez. Gondolatai legmélyén Vane képes volt elképzelni őt a gyermekével. Ahogyan Bride szerető tekintete simogatja a csöppséget... Hogyan engedhetné el? Hogy juthat egyáltalán ilyesmi az eszébe? A Sors asszonyai úgy rendelték, hogy egyesülniük kell. Az istennők akaratával szemben még Vane is tehetetlen volt. Egész életében küzdött. Miért ne küzdhetne ezúttal kettőjükért? Talán ő is megérdemel végre valakit, aki szereti. De talán sohasem fog szeretni. Ahogyan az anyja sem szerette az apját soha. A kérdés súlyosan ránehezedett Vane szívére. Mi történik akkor, ha letelik a három hét, és Bride visszautasítja? Nem, ez lehetetlen. Meg fogja hódítani, és örökké együtt maradnak. Vane belekapaszkodott ebbe a gondolatba, azután megfogta Bride kezét, és a mellkasára tette, hogy a nő érezze a szívverését. Képtelen volt tovább türtőztetni magát, ezért kigombolta a nadrágját, és kiszabadította magát. Bride hirtelen nem kapott levegőt, amikor alácsúszott, és váratlanul beléhatolt. Hmmm… kemény volt és vastag, és nagyon határozott. Az ajkába harapott, és lenézett Vane-re, aki megemelte a csípőjét, és még mélyebbre lökődött. Még egyetlen férfi sem viselkedett vele ennyire türelmetlenül. Bride erősnek és kívánatosnak érezte magát. A férfi gyönyörteljes arckifejezésétől hevesen vert a szíve. Fájdalmasan kívánta Vane-t. Továbbra is benne volt, miközben mögé nyúlt, lehúzta a ruhája cipzárját, azután az egészet áthúzta a fején. Bride teljesen meztelenül lepillantott Vane-re. Az inge nyitva volt, de még mindig nem vette le. A nadrágját csak annyira tolta le, hogy hozzáférjen Bride-hoz. Ő elvette Vane egyik kezét a melléről, és csókolgatni kezdte a heges csuklóját, miközben lassan és nyugodtan lovagolt rajta. Vane szája kissé szétnyílt, a tekintete sötét volt és homályos. Az arckifejezése elárulta, mennyire élvezi a testét. Az érintését.
Semmi sem tudta volna ennél jobban felizgatni Bride-ot. Vane a nő csípőjére tette a kezét, és megállította, azután ő kezdett el mozogni alatta. Bride-ot lenyűgözte a férfi ereje. Egyáltalán nem bánta, hogy átadta neki az irányítást, amikor a férfi egyre mélyebben és erősebben hatolt belé. A lökései szinte átdöfték, keserédes, forró érzés volt. Előrehajolt, és megtámaszkodott a karján, amelyre leomlott hosszú haja, miközben még többet akart kapni belőle. Bride mámora egyre fokozódott, míg végül hangosan felkiáltott az édes megkönnyebbüléstől. Vane az arcát figyelte, miközben az elélvezett a karjában. A látványtól, és a nő testének élményétől átjárta a boldogság. Rátapadt Bride szájára, és elkezdett még gyorsabban mozogni, mert ő is a tökéletes pillanatra vágyott. Behunyta a szemét, és meg is találta. Elvette a száját Bride szájáról, és valahonnan mélyről morogni kezdett, miközben a teste szinte felrobbant a gyönyörtől. Továbbra is együtt maradtak, és Vane a mellkasára húzta Bride-ot, azután csendesen átölelte, miközben egyszerre vert a szívük, és a férfi orgazmusa még percekig eltartott. Simogatni kezdte Bride hátát, és élvezte a pillanat nyugodtságát. Vane erőszakos világában ez volt az egyetlen békés hely. Ha Bride-dal volt, nem érzett félelmet. Nem kellett attól tartania, hogy esetlen felszakítja a mellkasát, és megöli az ő emberi szívét. Semmi sem létezett rajtuk kívül. Bride hosszú ideig mozdulatlan maradt. Vane mellkasán feküdt, és a férfi erős karját simogatta, amellyel az átölelte. Finoman beletúrta az arcát a férfi mellkasába, és megcsókolta a mellbimbóját, mielőtt elhúzódott tőle. Amikor fel akart kelni az ágyból, Vane finoman elkapta a karját, és megállította. - Hová mégy? - Rendbe teszem magam. - De miért? Még nem fejeztem be. Bride elnevette magát, azután észrevette, hogy Vane nem viccel. Gyorsan levette magáról az inget, és a zakója után dobta. Rövidesen a nadrágja, a cipője és a zoknija is erre a sorsra jutott. Bride-nak nem maradt ideje tiltakozni, mert Vane felkapta, és visszatette az ágyba. A térdével szétfeszítette a combjait, azután meglendítette a csípőjét, és Bride-hoz szorította az ágyékát. Bride jólesően felnyögött, amikor a férfi felülről ránehezedett. Érezte, hogy Vane kezd ismét kemény lenni. Hosszasan csókolta Bride száját, finoman harapdálta az ajkát, és addig kóstolgatta, amíg az úgy érezte, hogy elájul a felfedező alaposságtól. Az egész éjszakát így töltötték. Bőr a bőrrel, test a testtel. Bride még sohasem élt át ilyesmit. Vane állóképessége döbbenetes volt. Bride hajnalra elfáradt, és kimerülten elaludt a karjában. A férfi csendesen aludt, miközben hátulról átölelte Bride-ot, az egyik lába pedig a combjai között volt. Ez maga a mennyország. Bride hosszú idő óta először úgy érezte, tartozik valakihez. Hogy elfogadják. Vane-t most nem zavarta, hogy nem vékony. Azt sem zavarta, hogy egy régi, roskatag ágyon fekszenek, egy zsebkendőnyi lakásban. Vane láthatóan boldog volt, hogy Bride-dal lehetett. És ez volt a legjobb az egészben. Vane csendben feküdt, és Bride finom horkolását hallgatta, miközben a nő a karjában aludt. Az nő illata teljesen megrészegítette. Számára mindennél többet ért az az élmény, amikor kettejük illata összekeveredett. Amikor a karjában tarthatta Bride-ot. Vane fáradt volt, alaposan kimerült. És rettenetesen élvezte. Ránézett a szerelme kezére, és hatástalanította saját mágikus képességeit, hogy az ő jele is láthatóvá váljon. Egy pár. Vane egymáshoz szorította a tenyerüket, amelyeken a jel volt, és egymásba kulcsolta az ujjaikat. Párzási rituáléjuk akkor lett volna teljes, ha szeretkezés közben így fogják egymás kezét. Bride elfogadta volna.
Vane-nek pedig meg kellett volna nyílnia előtte. A hajnali világosságban ez a gondolat nem is tűnt annyira rémisztőnek Vane előtt, mint amilyen a valóságban volt. Lehunyta a szemét, lassan elaludt, és hónapok óta először nem voltak rémálmai. Élvezte a békét, amelyet a párja közelsége nyújtott neki. De mi történik akkor, ha rájön, hogy ő nem az a férfi, mint akinek mondja magát? Vajon képes lesz elfogadni a benne lakozó farkast? Vane nem tudta a választ, de megfogadta, hogy őszinte lesz Bride-dal. Amint felébred, mindent elmond neki. Nagyon remélte, hogy nem fogja elveszíteni őt az őszintesége miatt.
Bride negyed órával azután ébredt, hogy ki kellett volna nyitnia az üzletet. Amikor elhúzódott Vane-től, a férfi egy pillanatra szorosan átölelte, azután ő is felébredt. Kinyitotta zöldesbarna szemét, azután hunyorogni kezdett az ablakon át betűző erős, reggeli napfénytől. - Hány óra van? - kérdezte mély, rekedt hangon. - Negyed tizenegy. A férfi megdörzsölte az arcát a tenyerével, és felmordult. Bride elmosolyodott, amikor ezt meglátta. - Nem vagy korán kelő típus? - Nem – válaszolta szűkszavúan Vane, azután a hátára fordult, és a kézfejével eltakarta a szemét. Amikor Bride meglátta meztelenül feküdni Vane-t az ágyában, felsóhajtott. A takaró rátekeredett a testére, és alig fedte el hosszú, férfias lábait. A felsőteste teljesen szabadon volt, és minden egyes izma kirajzolódott a hasán, a mellkasán, és a karján. Sötét szakálla halálosan férfiassá tette, mindezt megkoronázta hosszú, kissé borzas haja. Édes istenem, lenyűgöző volt! Vane a homlokára csúsztatta a kezét, és az egyik szemével rápillantott Bride-ra. - Csak négy órát aludtunk. Miért vagy már ébren? Ő felvette a rózsaszínű köntösét anélkül, hogy felkelt volna az ágyból. - Dolgoznom kell. Vane kinyújtotta felé a kezét, és beletúrt a hajába. - Szoktál néha szabadságot kivenni? - Igen, de csak akkor, ha előtte megbeszélem Tabithával, hogy beugrik helyettem, vagy ideküld valakit az alkalmazottai közül. És vasárnap természetesen zárva vagyok. Egyébként mindig kinyitok. Bride megcsókolta Vane kezét, azután eltolta magától a karját. A férfi hagyta, hogy a karja lezuhanjon az ágyra, és nem tett több megjegyzést. Bride felkelt, és elment zuhanyozni. Vane fekve maradt az ágyban. Csendben feküdt, miközben a szomszédos helyiségből átszűrődő vízcsobogást hallgatta. Minden porcikája fájt a tegnap éjszakai megerőltetés után, mégis örült, hogy nincs összekarmolva a háta, a mellkasa és a karja. Tegnap éjjel nagyon boldog volt Bride-dal, és boldogságból nagyon kevés jutott neki az életben. Hunyorgott, mert a szemét még mindig bántotta az éles fény. Nagyon utálta a reggeleket. Kényszerítette magát, hogy felkeljen, azután felvette a nadrágját, de nem gombolta be, csak a cipzárt húzta fel, és kiment a konyhába. Bride mindig két szelet lekváros pirítóst evett reggelire. Amíg a kenyér megpirult, levágott neki néhány szelet grapefruitot, megszórta cukorral, azután kitöltött egy pohár narancslevet. Vane éppen lekvárt kent a pirítósra, amikor Bride kijött a fürdőszobából. A nő megtorpant, és döbbenten rámeredt. - Mi az? – kérdezte Vane értetlenkedve, amikor meglátta a nő összeráncolt homlokát. - Ez a reggelid?
Vane grimaszolt. - Dehogyis! Arra gondoltam, sütök magamnak egy kis szalonnát. - Ez esetben honnan tudtad, hogy ezt reggelizem? Vane megdermedt, amikor rájött, hogy az ember Vane nem tudhatja, amit a farkas Vane tud. Megköszörülte a torkát, és vállat vont. - Kinyitottam a hűtőt, és megláttam a lekvárt, meg a grapefruitot. Az emberek többsége ilyen eszik reggelire, és arra gondoltam, hogy neked is jól esne. Úgy tűnt, Bride elégedett a válasszal. Kibontotta a haját a törülközőből, amelyet ráterített a szék háttámlájára. - Köszönöm - mondta, azután megcsókolta Vane arcát. A férfi lehunyta a szemét, és a teste azonnal megmerevedett. Gondolkodás nélkül átölelte Brideot, és adott neki egy jóval alaposabb csókot. Az ajka után a nyaka következett, miközben szétnyitotta rajta a köntöst, és magához szorította a meztelen testét. Bride felnyögött, amikor megérezte a férfi hűvös, kemény testének érintését. Az ujjaival végigsimította Vane izmos hátát, és érezte rajta a hegeket. Borostás álla és arca pedig finoman dörzsölte a lány bőrét. - Ha így folytatod, ma egyáltalán nem nyitok ki. - Ne nyiss ki! Maradj itthon velem! Bride a kezébe fogta a férfi fejét, miközben Vane nyelve a nyakát csiklandozta. - Nem tehetem. Vane elhúzódott tőle. - Tudom. De reméltem, hogy meggondolod magad. A férfi elengedte, és összehúzta rajta a köntöst. - Edd meg a reggelidet! Bride leült a konyhai kisasztalhoz, Vane pedig odament a gáztűzhelyhez, hogy megsüsse magának a bacont. Falatozás közben Bride figyelte őt. - Tényleg nagyon bátor lehetsz, ha meztelen felsőtesttel sütöd a bacont. Nem félsz, hogy esetleg kifröccsen? Vane vállat vont. - Nem fájna túlságosan. Bride megdermedt, amikor a tekintetével végigpásztázta Vane-t, és számba vette a sebhelyeit. - Honnan van ennyi sérülésed, Vane? A férfi nem tudta eldönteni, mit válaszoljon neki. Bride nem volt felkészülve az igazságra. Nem mesélhette el, hogy azokat a sebeket csatákban szerezte az elmúlt négyszáz év során, amelyeket azért kellett megvívnia, mert az arcadiaiak úgy vélték, hogy Vane egy katagariai Gyilkológép. Habár ők minden katagariai hímet Gyilkológépnek tartottak. Talán elmesélje neki, hogy kénytelen volt a saját falkája ellen fordulni, hogy megvédhesse Fanget? Hogy néhány ellenfele olyan nőstény volt, akikkel korábban párosodott? Olyan sebhelye is akadt, amely veréstől származott. - Nem volt túlságosan könnyű az életem, Bride! - mondta halkan, miközben megfordította a bacont a serpenyőben. Hátrafordult, hogy a nő szemébe nézhessen. - Mindenemet vérrel és verítékkel szereztem. Téged leszámítva. Bride mozdulatlanul ült a székén. Vane tekintete teljesen megbabonázta. A férfi őszinte vallomása megérintette a szívét. Érezte, hogy kiadja magát neki. Ó, egek! Milyen könnyű lenne szeretni ezt a férfit. Semmit sem kért tőle, mégis annyi mindent adott neki. Bride teljesen szürreálisnak érezte a pillanatot. Még sohasem találkozott Vane-hez hasonló férfival. Túlságosan könnyen megy minden. Bride fejében kellemetlen hátsó gondolat fogant meg. Semmi sem tökéletes. Semmi sem megy könnyen. Vane biztosan rejteget előle valamit
Vagy talán mégsem? Lehet, hogy valóban olyan, amilyennek látszik. Csalásnak nyoma sincs. Talán azért, mert nincs is. - Köszönöm ezt az éjszakát, Vane! – nézett rá. Vane bólintott, azután újra a baconnal kezdett foglalkozni. Kivette a serpenyőből, és kirakta egy tányérra, azután elzárta a gázt, és a tányérjával együtt leült az asztalhoz. - Kérsz belőle? - kérdezte. Bride elvett két ropogós szeletet, miközben Vane töltött magának egy pohár narancslét. Volt valami intimitás ebben a közös reggeliben. Bride nem tudta, miért érez így, arra azonban pontosan emlékezett, hogy Taylor mellett öt év alatt egyszer sem volt része ilyesmiben. És most nagyon élvezte. Gyorsan befejezte a reggelit, azután felállt. - Majd én megcsinálom - ajánlkozott Vane, amikor a nő a tányér után nyúlt. - Te öltözz fel, én elpakolok. - Ez tényleg hihetetlen! – szólalt meg Bride, és megcsókolta a férfi fejét, azután indult a rögtönzött gardróbszekrényhez. Vane nem akart figyelni, miközben öltözködik, de képtelen volt uralkodni magán. Már attól megkívánta, ahogyan felvette a fehérneműjét és a ruháját. Félrebillentette a fejét, és megállapította, hogy Bride sohasem visel nadrágot. Mindig sötét tónusú, bő ruhákat hord. Belebújtatta a lábát egy lapos sarkú szandálba, és megfésülte a haját. Azután feltűzte a Vane által már jól ismert borzas kontyba. A férfit elbűvölték Bride mozdulatai. A reggeli rutinja rengeteg apró részletből tevődött össze. Például, ahogyan felkente az alapozót az arcára, azután az egészet bepúderezte. Precíz mozdulatai, amelyekkel kifestette a szemét és a száját. Imádta figyelni, miközben művészien felöltözködött és elkészítette a frizuráját. Bride kihúzta a szemhéját, de közben egy pillanatra megállt, és a tükörből Vane-re pillantott. - Valami baj van? A férfi megrázta a fejét. - Az jutott eszembe, örülök, hogy nem vagyok nő. El sem tudom képzelni, hogy ezt minden reggel végigcsináljam Bride rámosolygott, és Vane szíve majdnem kiugrott a helyéről. Amint végzett, felkapta a kulcsait, és elindult az ajtó felé. - Bezárod az ajtót? - kérdezte a férfit. Vane bólintott. Bride dobott neki egy csókot, azután egyedül hagyta őt a lakásban. Hallotta, hogy útban az üzlet felé a farkast szólongatja. Vane lekushadt. El kell mondanom neki, határozta el. Tudta, minél tovább halogatja, annál nehezebb lesz. Rendben van, megteszem, fogadkozott önmagának. De haladékot talált: csak miután lezuhanyozott. És felöltözött. És kitakarított.
Egy órával később Bride éppen port törölgetett az üzletben, amikor furcsa bizsergést érzett a tarkóján. Megfordult, mert arra számított, hogy van ott valaki. De senki sem volt ott. Megdörzsölte a nyakát, és körbepillantott. Még mindig érezte a bizsergést. Mintha valami gonosz lenne a közelben. Micsoda ostobaság! Rosszat sejtve odament az üzlet kirakatához. Az utcán sem látott senkit. - Bride! Felkiáltott, azután megpördült, és megpillantotta Vane-t, aki abban a pillanatban lépett be a hátsó
helyiségből. A férfi gyors léptekkel odasietett hozzá. - Jól vagy? Bride idegesen nevetni kezdett saját gyermetegségén. - Sajnálom. Nem hallottam, amikor bejöttél, és megijedtem. - Biztos vagy benne, hogy ez minden? - Igen - mondta Bride, és vett egy mély lélegzetet. Vane fekete öltönynadrágban és fekete ingben volt. A zakóját biztosan a lakásában hagyta. Hátrált egy lépést, és úgy tűnt, mintha zavarban lenne. Ó, istenem, hát eljött a pillanat... - A saját életedet kell élned, igaz? – kérdezte Bride, miközben igyekezett bátran viselkedni, habár valójában legszívesebben elsírta volna magát. - Milyen életembe? Úgy tűnt, Vane-t teljesen összezavarta a kérdés. - Miről beszélsz? - Nem most jön az a rész, amikor közlöd, hogy nagyon jól érezted magad velem, és szakítasz? Vane még értetlenebbnek látszott. - Ezt kellene tennem? - Nem. Illetve nem tudom. Nem ezt akartad mondani? A férfi megrázta a fejét. - Nem. Azt akartam mondani, hogy... Vane hirtelen elhallgatott, és Bride válla fölött az ajtóra pillantott. Bride megfordult, és látta, hogy két nő lép be az üzletbe. Vane hátrált néhány lépést, miközben Bride üdvözölte őket. A két nő körülnézett a boltban, de közben egyfolytában Vane-t figyelték, aki a kassza mellett telepedett le. Bride elkezdte pakolászni a nyakláncokat, hogy elfoglalja magát valamivel. Tudta, hogy Vane beszélni akar vele, amikor azonban a két nő elment, újabb három vásárló érkezett. Vane türelmesen várakozott, miközben Bride megmutatta az árut a nőknek. Szeretett volna minél előbb túlesni a vallomáson, de egyedül akart maradni Bride-dal, amikor bevallja neki, hogy valójában vérfarkas. Újabb vásárlók érkeztek. A helyzet egyre rosszabb lett. Vane képes lett volna mindenkit arra kényszeríteni, hogy hagyják el a boltot, de nem akarta tönkretenni Bride üzletét. - Inkább odakint várok – szólalt meg végül, miközben Bride beütött egy tételt a kasszába. - Jól vagy? – kérdezte tőle a lány. - Persze – felelte Vane. - Hátul leszek. Vane bement a raktárba, azután ki az ajtón, amelyik a hátsó udvarra vezetett. A fenébe is! - Semmi baj – mondta, és mélyeket lélegzett. Rengeteg ideje lesz még, hogy beszéljen Bride-dal. Ugyanakkor szeretett volna mielőbb túlesni ezen. - Vane! Vane-nek végigfutott a hátán a hideg, amikor meghallotta a mély, síri hangot a fejében. Kihúzta magát, odament a kapuhoz, és valami olyasmit pillantott meg, amitől egész testében kirázta a hideg. Az Iberville-en közeledő állatra számított a legkevésbé. Szőrös volt az, emberi alakban, és egyenesen felé tartott. Szőrös ugyanolyan magas volt, mint Vane, szőke haja a vállig ért, a szeme pedig egy árnyalattal sötétebb a türkiznél. A haját lófarokba fogta, hosszú ujjú, fekete inget és szűk farmernadrágot viselt. Halálos, pontosan kiszámított léptekkel közeledett Vane felé. Testének minden molekulájából hatalom és erő sugárzott. Ezzel az egy farkassal Vane mindig igyekezett elkerülni a harcot.
Tudta, hogy képes lenne legyőzni Szőröst. Szőrös azonban sohasem harcolt tisztességesen. Többnyire akkor harapta át a másik torkát, amikor az éppen aludt. Szeme jókedvűen csillogott, amikor megállt Vane mellett, és benézett a boltba Bride-hoz. - Nem vagy elég óvatos, adelfos! - Nem vagyunk testvérek, Szőrös! Mi az ördögöt keresel te itt? Szőrös gonoszul elvigyorodott. - Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek: apátok tudja, hogy életben vagytok. Engem is megbíztak, hogy végezzek veletek. Vane megdermedt. - Nyugalom! - mondta Szőrös. - Ha holtan akarnálak látni, már rád támadtam volna. - Miért nem tetted? - Az adósod vagyok, emlékszel? Szőrös igazat beszélt. Vane megmentette az életét, amikor Szőrös először csatlakozott a falkájukhoz. - Meglehetősen sokáig halogattad a törlesztést. Szőrös vállat vont. - Nos, bizonyos dologhoz idő kell. - Nem értem, miért fordulsz szembe a falkával miattam. Szőrös mosolya vészjóslóvá vált. - Mert ezzel bosszúságot okozok az öregnek. Én utálom őt, ő utál téged, ezért úgy tűnik, hogy mától te vagy a legjobb barátom. Ez a hír meglepte Vane-t. - Miért utálod? - Jó okom van rá, de szeretném megtartani magamnak. - Akkor miért maradtál mégis a falkával több évszázadon keresztül? - Említettem már, hogy jó okom van mindenre. El kell ismerni, hogy Szőrös meglehetősen különös farkas volt. - Ha kiderül, hogy figyelmeztettél, megölnek. Szőrös egykedvűen vállat vont. - Mind meghalunk egyszer. Felvonta a szemöldökét, amikor megpillantotta Bride-ot, aki felbukkant a ház sarkánál, de azonnal meg is fordult, mert újabb vásárlók közeledtek a butik felé. Szőrös beleszagolt a levegőbe. A szeme kitágult. - Te párosodtál! Vane elkapta a torkát, és háttal nekiszorította a ház falának. - Higgadj le, Vane! - mondta Szőrös. A bestia egy cseppet sem félt. Jókedvű volt és őszinte. - Én nem fogom bántani a párodat, de Stefan és többiek biztosan. Vane ebben egy cseppet sem kételkedett. Stefan a férfiasságát is képes lett volna feláldozni azért, hogy fájdalmat okozhasson neki. - Kik vadásznak rám? - Én, Stefan, Aloysius és Petra. Vane káromkodott egyet. Mindegyik személyes ellenszenvet táplált iránta, elsősorban Petra, aki gyűlölte, mert visszautasította, amikor párosodni akart vele, és Fangtől is távol tartotta. Ha rájönnek Bride létezésére, azonnal megölik - csak hogy fájdalmat okozzanak Vane-nek. És ez még a jobbik eset lenne. A falkájabeli hímek ennél sokkal rosszabb dolgokra is képesek. Ha egy hím elhagyta a falkát, a nőstényét büntették meg. Bárkit megölne, aki ezt tenné Bride-dal. Bárkit. Egy darabig gondolkodott, azután elengedte Szőröst. - Lekötelezel – köszönte meg Szőrös, miközben egy mozdulattal megigazította az ingét. - Nézd, Vane! - folytatta halálosan komoly hangon. – Tudod, hogy sohasem volt problémám sem veled, sem Fanggel. Őszintén mondom, hogy a startik közül csak benneteket tudtalak elviselni.
Tudom, mennyire fáj nektek Anja elvesztése. Ráadásul most azért bűnhődtök, mert az apád attól fél, hogy át akarod venni tőle a falka vezetését. Vane ismét káromkodott. - Egy cseppet sem érdekel a falka. - Tudom. Ha hiszed, ha nem, hozzád hasonlóan én is gyűlölöm az igazságtalanságot. Nem szeretném, ha a falka két legszimpatikusabb tagja meghalna. Vane nem számított ezekre a szavakra. Ugyanakkor Szőrös is távol tartotta magát a falka többi tagjától, ahogyan ő. Senkivel sem bizalmaskodott. És senkiben sem bízott. Szőrös elindult. - Szőrös, várj! A farkas hátrafordult, és felvonta a szemöldökét. - Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Szőrös biccentett egyet. Abban a pillanatban Vane furcsa közösséget érzett Szőrössel. Arról nem is beszélve, hogy most már tartozott neki. És Vane mindig visszafizette a tartozását, az utolsó fillérig. - Merre mégy? Szőrös vállat vont. - Nem tudom. Azt hiszem, magányos farkas vagyok. Szőrös hangosan felvonyított. - Micsoda közhely, nem igaz? Ez a farkas valóban őrült. Vane a kirakaton keresztül benézett a boltba, és hirtelen szöget ütött a fejében egy gondolat. - Bízhatok benned, Szőrös? - Nem - válaszolta szintén Szőrös. - Farkas vagyok, és mindig azt fogom tenni, ami számomra a legjobb. Miért kérdezed? Vane habozott, azután rájött, hogy egyességet kötnie ezzel a farkassal. - Mert az elkövetkezendő néhány hétben segítségre lenne szükségem. Nem tudok egyszerre két helyen lenni. - Hűha! - sóhajtotta hitetlenkedve Szőrös. – Nem hittem volna, hogy megérem azt a napot, amikor Vane Kattalakis segítséget kér valakitől. Vane elengedte a füle mellett a gúnyolódást. - Ha segítesz nekem addig, amíg Bride a párom lesz, vagy megszabadul, akkor gondoskodom róla, hogy egy falkának se kelljen vadásznod többé. Szőrös egy szót sem szólt. - Tudom, milyen érzés egyedül lenni, Szőrös! - mondta Vane, és a hangja elárulta a saját fájdalmát, amiért egyedül kellett megvédenie magát. – Ha segítesz nekem, a testvéremmé fogadlak. Ezt a kijelentést nem lehetett könnyedén venni. A vér szerinti hűségeskü majdnem akkora elkötelezettség volt, mint a párosodás. Nem lehetett visszavonni. Szőrösnek senkije sem volt ezen a világon. Minden családtagja meghalt, és amikor bekerült a falkába, még rémült, éretlen kölyök volt. Egy pillanatra a távolba nézett, azután bólintott egyet. - Rendben van, Vane! Megteszem. Vane lassan kifújta a levegőt, miközben kezet nyújtott Szőrösnek. Olyan érzése volt, mintha most paktált volna le Luciferrel. Szőrös egy darabig habozott, azután kezet rázott Vane-nel. - Mit kell tennem? Vane látta, hogy Bride elindul feléjük. - Jelen pillanatban úgy kellene tenned, mintha te volnál én, farkas alakban. Bride háziállatának adtam ki magam, hogy a közelében lehessek, és most, hogy ember alakban vagyok, kellene mellé egy farkas is, hogy ne fogjon gyanút. Ráadásul ezek után nem mondhatja el Bride-nak az igazat addig, amíg lerázza valahogyan az üldözőit. Szőrös felnevetett.
- Micsoda szerencse, hogy mindketten szürkék vagyunk, igaz? - Bizony! Most pedig volnál szíves farkas alakot ölteni? Szőrös kilépett Bride látószögéből, és átváltozott farkassá. Két másodperccel később felemelte az egyik hátsó lábát Vane mellett. - Ha megteszed, Szőrös, esküszöm, kiheréllek! Vane a fejében hallotta Szőrös nevetését. „Hoppá!” - mondta Szőrös a fejében. „Most jut eszembe: a többiek tudják, hogy Fang a Szentélyben van.” Vane ismét megdermedt. - Tessék? „Jól hallottad. Apád azt az utasítást adta, hogy addig ne támadjanak rá, amíg a medvék a közelben vannak. De amint egyedül marad...” - Vigyázz Bride-ra! „Mi?...” Vane elrohant a Szentély irányába. Szőrös tanácstalanul ült a járdán. „Vane!” Vane azonban nem válaszolt. A francba! Farkas formában nem tudja elmagyarázni Bride-nak, hogy hová tűnt Vane, és semmi kedve sem volt egy kétségbeesett embernő mellett lenni, aki nem találja a párját. Ez így nem lesz jó. Szőrös gyorsan ember alakot öltött, azután felkapkodta a ruháit a földről, és öltözködni kezdett. Vane-nel ellentétben az ő ereje fizikai volt, nem mágikus. Ő is képes volt varázsolni, de nem olyan precízen, mint Vane. Ha a mágikus erejét használta volna az öltözködéshez, mindössze ötven százalék lett volna az esélye annak, hogy a ruhái a megfelelő sorrendben landolnak a megfelelő helyen. Így azt nem kockáztatta meg, hogy a zoknija ingként végezze, és inkább felhúzta, miközben azon imádkozott, hogy senki ne lássa meg pucér fenékkel az utcasarkon. Mire Bride felbukkant, már minden rajta volt, kivéve a lábbelijét. A nő egy pillanatra megtorpant, amikor meglátta, hogy éppen a csizmáját veszi fel. - Kavics ment bele - magyarázkodott sután Szőrös. A hazugságban sem jeleskedett. - Mind a kettőbe? – kérdezte Bride. - Döbbenetes, igaz? A nő furcsán ránézett, azután alaposan szemügyre vette a mögöttük lévő udvart. - Ha Vane-t keresi, ő nincs ott. - Ismeri? - Nos, igen. Bride átható pillantást vetett rá. - És maga kicsoda? - Szőrös. - Szőrös? - Igen, tudom. Az anyám be volt bőve, amikor nevet adott nekem. Bride arckifejezésből Szőrös arra következtetett, hogy jobban teszi, ha befogja a száját. - Aha… - Bride hátrált néhány lépést. Szőrös tett egyet feléje. Érezte az illatán, hogy pánikba esett. - Minden rendben van, higgye el! Nem fogom bántani. Vane megkért, hogy vigyázzak magára, amíg visszatér. - Hova ment Vane? Szőrösnek fogalma sem volt, mit válaszoljon. Átkozott emberi kíváncsiság! Rengeteg hazugság jutott az eszébe, de mindegyikkel bajba keverte volna Vane-t, ezért kiválasztotta a legártalmatlanabbat. - Pisálni ment.
Amint kimondta, azonnal rádöbbent, mekkora ostobaságot csinált, mert a nő elvörösödött. - Maga honnan került ide? Erre végképp nem tudott mit mondani. Ha azt válaszolná, hogy egy órával ezelőtt teleportálta ide magát Nebraskából, a nő biztosan kihívná a rendőrséget. Szőrös az utca túlsó vége felé mutatott. - Arról. Bride még idegesebb lett, mint amilyen addig volt. Szőrös vigyorogni kezdett, remélte, hogy nem baljóslatúan. Szokatlan feladat volt számára, hogy összebarátkozzon valakivel. Többnyire azzal szórakozott, hogy halálra rémít másokat. Nehezen alkalmazkodott a hirtelen változáshoz. - Nézze! – nyugtatta Bride-ot. – Esküszöm, hogy nem akarok ártani magának. - És ezt miért kellene elhinnem? Szőrös egy pillanatig habozott, és remélte, hogy a válasza végre megnyugtatja a nőt. - Vane testvére vagyok, és szétrúgná a seggemet, ha ártanék magának. Bride rámeredt az előtte álló, érdekesen jóképű férfira. A szavai dacára veszélyes kisugárzása volt. Úgy nézett ki, mint aki elvágja valaki torkát, és azután jót nevet rajta. - Nem hasonlít Vane-re. - Tudom – mondta Szőrös. - Én anyánkra ütöttem, ő viszont apánkra. - Aha... A férfi felsóhajtott, és a földre dobta a csizmáját. - Nézze, nem vagyok társasági ember! Tegyen úgy, mintha itt sem lennék, amíg Vane visszatér. Én figyelem magát, maga tudomást sem vesz rólam, és jól megleszünk. Beleegyezik? Bride nem volt teljesen biztos ebben. Legszívesebben azonnal bezárkózott volna előle valahová. Vajon megbízhat benne? - Hahó, Bride! Kaphatnék egy kis segítséget? Bride a bolt bejárata felé fordult, és megpillantotta az egyik törzsvásárlóját, kezében egy ruhával. - Persze, Teresa! Azonnal megyek – szólt oda, és távolodni kezdett az előtte álló különös férfitól. Szőrös felhúzta a csizmáját, és elindult a nyomában. - Mit művel? – kérdezte Bride, amikor amaz belépett mögötte a boltba. - Figyelem magát. Tegyen úgy, mintha itt sem lennék! Nos, meglehetősen nehéz volt tudomást sem venni egy olyan férfiról, aki jóval nagyobb és ijesztőbb volt nála. - Mikor ment el Vane? – kérdezte Bride, miközben keresztülvágtak az üzleten. - Nem tudom, de biztosan nagyon kellett neki. Lehet, hogy valami gond van a hólyagjával. Fogalmam sincs. A nő szájtátva rámeredt. Szőrös rettenetesen zavarba jött. - Most pedig befogom a számat, megállok itt, és kőkeménynek fogok látszani. Ehhez értek a legjobban. A férfi így is tett, Bride pedig megállapította, hogy igazat mondott. Szőrös rendkívül félelmetesnek tűnt, amikor csendben volt. Ez az ember pontosan tudta, hogy mit lehet rábízni.
Vane a Peltier Házban materializálódott, pontosan Fang szobájának ajtaja előtt. Mozdulatlanul állt, és hallgatózott. Érzékelt. Nem észlelt semmi nyugtalanítót. Nem érzett idegen szagot. Egyikük mágikus terében sem érzett veszélyt. Minden teljesen normálisnak tűnt. Megnyugodott, kinyitotta az ajtót, és pontosan úgy találta Fanget, ahogyan otthagyta: egyedül az ágyában. Lassan átvágott a szobán, hogy meggyőződjön róla, öccse valóban rendben van-e
Odaállt az ágy túlsó végéhez. Fang mozdulatlanul feküdt, egy arcizma sem rezdült. Vane torka hirtelen kiszáradt. Úgy látta, hogy az öccse nem lélegzik. - Ó, istenem, ne! – mondta, és úrrá lett rajta a pánik. Megragadta Fanget, aki azonnal felvonyított, és morogni kezdett. Vane még erősebben belekapaszkodott Fang bundájába. - Ide hallgass, te semmirekellő! – csattant fel dühösen Vane. - Ha meghalsz, esküszöm, hogy átharapom a torkodat. Fang a fogával megszorította a karját, azután Vane elengedte. Az öccse elhelyezkedett az ágyon, és ismét kómába zuhant. - Figyelj ide, Fang! Az apánk tudja, hogy itt vagyunk, és utánunk küldött egy csapatot. Gyerünk, farkas, szólalj meg! Az öccse hallgatott. Feküdt az ágyon, és a semmibe révedt. - Gyerünk Fang! Ez nem fair. Nem tudom, hogyan segíthetnék rajtad. Nekem is hiányzik Anja... Vane megpróbálta maga felé fordítani az öccse fejét. - És te is hiányzol. Fang továbbra sem válaszolt. Vane legszívesebben megfojtotta volna a makacsságáért. Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha vibrálni kezdett volna körülötte a levegő. Hátranézett a válla fölött, és megpillantotta Stefant, aki gonoszul vigyorgott. Vane gondolkodás nélkül rátámadt.
6. fejezet Vane a derekánál kapta el Stefant. Keresztülzuhantak a vastag, tölgyfaajtón, egyenesen a folyosóra. Aimee Peltier félreugrott előlük, és elkezdett segítségért kiabálni, miközben Vane felkapta Stefant a földről, és dühödten püfölni kezdte az öklével. Stefan védekezés helyett farkas alakot öltött, és eliramodott a lépcső irányába. Vane utána vetette magát. Stefan azonban nem tudott megszökni, mert Wren, aki emberi alakban csatlakozott hozzájuk, elkapta a farkas nyakát, és visszalódította a folyosóra. Stefan vicsorogni kezdett, megpróbálta megharapni Wrent. A leopárd azonban olyan könnyedséggel fogta le, hogy Vane egy pillanatra megdermedt a látványtól. Nem is sejtette, hogy a fiatal, csendes katagariai ennyire erős. Vane zihálva hátrált néhány lépést, miközben Nicolette kirohant a szobájából, amely a folyosó végén volt. Aimee odaszaladt az anyjához, Wren pedig továbbra is szorosan tartotta a vicsorgó farkast. - Mi történik itt? - kérdezte Nicolette. Vane a farkasra mutatott. - Bent volt Fang szobájában. Stefan emberi alakot öltött, azután magára rántotta a ruháit, és ellökte magától Wrent. Wren kissé arrébb húzódott, és az arckifejezése elárulta, hogy Stefan az életével játszik, ha még egyszer hozzáér. A fenyegető tekintet hatására Stefan némileg megnyugodott, és eltávolodott a leopárdtól. - Nem csináltam semmit. Csak meg akartam győződni róla, hogy valóban itt laknak. Stefan vicsorgott Vane-re. - Vane támadt rám! Stefan Nicolette felé fordult, és a tekintete majdnem tiszteletteljes volt. - Ha jól tudom, a Szentély szabályai tiltják, hogy bárkire rátámadjanak, figyelmeztetés nélkül. Vane szeme összeszűkült, amikor rájött, hogy mit akar elérni Stefan. Túlságosan későn döbbent rá, hogy ez csapda. Stefan okosabb volt, mint Vane gondolta. - Vane! - mondta Nicolette, és ránézett. - Igazat mond? Valóban te támadtál rá? - Azért jött, hogy megölje Fanget. Te is tudod. - De rá is támadt Fangre? Vane megmerevedett, és Stefanra szegezte a tekintetét. - Rátámadt volna, ha nem állítom meg. - Ki támadott először? Te vagy ő? – kérdezte újra Nicolette. Vane nem tudott uralkodni magán, és dühösen kifakadt: - Mi vagy te? Talán valami elcseszett ügyvéd? - Vigyázz a szádra, Vane! – figyelmeztette nyersen Nicolette. - Itt én vagyok a törvény, és ezt te is tudod. Vane kelletlenül bocsánatot kért. Wren egyetértően nézett rá, így tudatta vele, hogy legszívesebben ő is széttépné Stefant. Minden porcikája készen állt, de lekushadt. Nicolette felszegte az állát, jelezve, hogy elfogadja a bocsánatkérést. - Most pedig mondd el az igazat! Ki támadt először? Vane hazudni akart, de Nicolette megérezte volna, és az csak ront a helyzetükön. - Én voltam. Nicolette lehunyta a szemét, mintha hirtelen átjárta volna a fájdalom. Amikor újra kinyitotta, Vane látta rajta, mennyire sajnálja, amit most mondania kell. - Akkor nincs más választásom, minthogy száműzzelek innen benneteket, Vane! Sajnálom.
Stefan szeme felcsillant. Ebben a pillanatban Vane egyformán gyűlölte mindegyikőjüket. Hát ez lett a vége. Azért büntetik, mert meg akarta védeni a testvérét. Akkor legyen így! Nem először történik vele ilyesmi. Legalább Nicolette nem korbácsoltatta meg. - Rendben van – csikorgatta a fogát Vane. Elindult Fang szobájába, hogy összeszedje az öccsét, odabent azonban Aimee Peltier-vel találta szembe magát, aki megpróbálta útját állni. A nő elrohant mellette, becsapta az ajtót, azután beállt Vane és az ágy közé. Vane megpróbálta kikerülni, de Aimee nem hagyta. - Hallgass rám, Vane! Maman most dühös rád. Adj neki egy kis időt... - Nem, Aimee! - mondta fojtott, halálos hangon Vane. Alig tudott uralkodni magán, de nem akarta Aimee-n kitölteni a dühét. - Ismerem a szabályokat, és tudom, hogy megszegtem őket. Anyád sohasem fog megbocsátani, és ezt te is tudod. Aimee széttárta a karját, amikor Vane ismét megpróbált elmenni mellette. - Hagyd itt Fanget! – erősködött Aimee. – Te, én és maman mindhárman tudjuk, hogy mire készül Stefan. Én magam gondoskodom róla, hogy Fang el pillanatra se legyen egyedül. A nap minden percében mellette leszek. Amíg a Szentélyben van, senki sem fog ártani neki. A nő ajánlata összezavarta Vane-t. Nem értette, miért törődik a sorsukkal ez a nősténymedve. - Mondd meg, hogy miért! Aimee világos színű szeme megtelt kedvességgel és gyengédséggel, amikor felpillantott Vane-re, és leengedte maga mellé a karját. - Mert senkit sem lenne szabad úgy megbüntetni, ahogyan benneteket megbüntettek. Kegyetlen és szükségtelen tett volt. Emberi büntetés, nem állati. Sajnos én magam is elveszítettem már néhányat a testvéreim közül, ezért pontosan tudom, mit érzel Anja halála miatt. Nem engedem, hogy megöljék Fanget, esküszöm. Aimee lenézett Vane kezére, ahol a jel volt, azután a mögötte lévő ajtóra pillantott, mintha attól tartana, hogy valaki meghallja, amit mondani akar. - Valaki más is a védelmedre szorul – mondta halkan. – Fang ebben az állapotában csak hátráltatna. Menj, és vigyázz arra a nőre! Bármikor felhívhatsz, hogy mi van az öcséddel. Vane átkarolta Aimee-t, és kedvesen megölelte. - Köszönöm, Aimee! A nő megpaskolta Vane hátát. - Nagyon szívesen. Most pedig indulj! Remélem, péppé vered azt a farkast odakint. Vane felnevetett, de nem túl meggyőzően, azután elengedte Aimee-t, és visszament a folyosóra. Stefan kihívóan felvonta a szemöldökét, és Vane legszívesebben azonnal végzett volna vele. De nem volt ennyire ostoba. Az biztos, hogy bántani fogja Stefant, de nem Nicolette területén. Vane Nicolette felé fordult, mert biztos akart lenni abban, hogy Stefan is megérti, mire készül. - Fang nem sértette meg a szabályokat. Ő maradhat? Nicolette bólintott, azután jelentőségteljes pillantást vetett Stefanra, aki káromkodott egyet. - A védelmünk alatt áll, és gondoskodni fogunk róla, hogy ne essen bántódása. Stefan csalódott arckifejezése minden pénzt megért, de azt is elárulta Vane-nek, hogy még közel sem végeztek egymással. Csak rajta! Vane elindult a lépcső felé. - Még nem végeztünk egymással - morogta Stefan. - Ismerem ezt a közhelyet - mondta elgyötörten Vane, miközben egy pillanatra megállt, és visszanézett a farkasra. – Addig nincs vége, amíg az egyikünk meg nem hal. Vane gúnyosan elmosolyodott. - Szeretném, ha tisztáznánk valamit. A végén nem én leszek halott. Stefan mélyről jövően morogni kezdett, de okosabb volt annál, hogy rátámadjon Vane-re.
Amikor Vane kilépett a házból, Stefan megpróbálta követni. Wren azonban megállította. - A Szentély szabályai szerint előnyt kell adnod Vane-nek – mondta halkan. - Ha megpróbálod követni, bicegni fogsz. Örökre.
Vane azon töprengett, hogy mit tegyen. Az egyik fele semmi esetre sem akart Bride közelébe menni, nehogy elvezesse hozzá Stefant és a többieket. A másik fele viszont semmi esetre sem akart távol lenni tőle, nehogy valami baja essen. Ráadásul Szőrös vigyáz rá. Bride nem tudja megvédeni magát tőlük. Vane lekushadt, amikor eszébe jutottak a hegek az anyja arcán és nyakán. Akkor szerezte a sebesüléseit, amikor Vane apja és a tesserája ellen harcolt. A tessera olyan farkasok kisebb csoportja, amelyeket katonaként vagy felderítőként küldtek ki. Általában mindenkit megöltek, aki az útjukba akadt. Vane bárkivel képes lett volna végezni, aki ártani akar Bride-nak. Őt senki sem bánthatja soha. Ha visszautasítja Vane-t, számára akkor is a párja marad, és egész életében gondoskodni fog arról, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Szerencsére Fang biztonságban volt a medvéknél. Ebben Vane egy percig sem kételkedett. Bride azonban... Mit tegyen? Azt kívánta, bárcsak el tudná tüntetni a jelet mindkettejük kezéről. Ez egyáltalán nem volt megfelelő időpont a párosodásra. Ha Bride katagariai lenne, Vane-nek mindössze ki kellene várnia, amíg úgy dönt, hogy egyesül vele. A katagariai nőstények nagyon ritkán utasították vissza a párjukat. Ha mégis megtették, a hím egészen addig impotenssé vált, amíg a nőstény meg nem hal. A nősténynek viszont korlátlan számú szeretője lehetett, de egyiknek sem tudott gyermeket szülni. Ezért igyekeztek a hímek a legjobb tudásuk szerint megfelelni a nőstényeknek, és a háromhetes párosodási időszak alatt folyamatosan udvaroltak nekik. Vane keveset tudott ugyan az emberekről, de úgy vélte, hogy Bride nem értékelné, ha ő meztelenül befeküdne az ágyába, azután pedig örök hűséget fogadna neki. Valószínűleg rettenetesen megrémülne. Neki egyébként sem szabad most a párosodásra gondolnia. Fogalma sincs, hogy milyen gyermekeket nemzenének. Mit tenne Bride, ha kölykei születnének? Vane emberanyjában legalább volt annyi becsület, hogy nem pusztította el őket még kölyök korukban. Ráhagyta a kicsiket az apjukra, és eltűnt. Az anyja azonban arcadiai volt. Tudta és értette Vane apjának természetét. Markus kiszámíthatatlan volt, és halálosan precíz. Vane elküldte magát Bride boltjába. Ügyelt rá, hogy a hátsó helyiség egyik szekrényében bukkanjon fel, ahol a legkevésbé lehetett számítani a párjára. Nem akart ráijeszteni. Előjött, azután kiment a hátsó udvarba, ahol megpillantotta Szőröst, emberi alakban. - Mit csinálsz te itt? - morgott rá Vane. Nem hitte volna, hogy Szőrös emberi alakban vigyáz Bride-ra. - Azt hiszem, lelépek. Mielőtt még Vane válaszolni tudott volna, Szőrös gyorsan farkas alakot öltött. Egy másodperccel később Bride kilépett az udvarra. Vane káromkodott egyet, mivel kénytelen volt láthatatlanná tenni Szőrös ruháit, nehogy a párja meglássa. - Örülök, hogy visszajöttél! - mondta mosolyogva Bride, miközben kinyitotta a bolt ajtaját. - Már azt hittem, beleestél. Vane megdermedt. - Mibe kellett volna beleesnem? - A testvéred azt mondta, hogy a mosdóba mentél.
Vane még jobban összezavarodott. - A testvérem? - Szőrös. Bride körülnézett. - Hová lett? A hátsó ajtót őrizte, amíg én elszaladtam ebédelni. „Vedd fel a fonalat, Vane!” – Szólalt meg Szőrös Vane fejében. „ Nem tudtam ennél jobbat kitalálni.” Vane ránézett Szőrösre. „Egyáltalán miért voltál vele emberi alakban, Szőrös? Farkasnak kellett volna lenned.” „Pánikba estem. Ezenkívül szerettem volna megismerni.” „Miért?” A farkas halogatta a választ. „Ha nem változtam volna emberré, azt hitte volna, hogy köszönés nélkül megléptél. Farkas alakban nem tudok beszélni vele anélkül, hogy a frászt hoznám mindkettőnkre.” - Minden rendben, Vane? - kérdezte Bride. Vane szeme még jobban összeszűkült. - Szőrösnek el kellett mennie. „És jobban teszi, ha nem is jön vissza, amennyiben élni akar.” Szőrös vészjóslóan felmordult. - Ó, kicsikém! Bride ránézett Szőrösre, és rámosolygott. - Hát itt vagy? Aggódtam érted. Szőrös felugrott, a két mellső lábával Bride mellkasának támaszkodott, és megnyalta az arcát. - Vissza, hé! – csattant fel Vane, és leszedte a farkast a nőről. - Engem nem zavar - mondta kedvesen Bride. Szőrös megcsóválta a farkát, pajkosan elmosolyodott, és megpróbált benézni Bride ruhája alá. Vane gyorsan elkapta a nyakát. „Hagyd abba, vagy letépem a fejedet.” Bride döbbenten meredt rájuk. - Nem kedveled a farkasomat? - Dehogynem - felelte Vane, és erőteljesen megpaskolta Szőrös fejét. – Mostantól, ő a legjobb barátom. „Én vagyok az egyetlen barátod, nagyfiú!” Vane figyelmeztetésképpen belebokszolt egyet a farkas bundájába. - Te is tudod, hogy a farkasokkal keményen kell bánni. Tudatosítani kell bennük, hogy ki az alfahím. „Az apád?” Vane pofán vágta Szőröst. „Aú!” - Igen - mondta Bride. – Az apám is mindig ezt mondja a kutyafélékről. - Az apád? Bride bólintott. - Az apám Dr. McTierney. és Louisianában elismert szaktekintélynek számít a kutyák terén. Állatorvos odaát Slidellben. Biztosan te is találkoztál már a hirdetésével: „Ha szereti kedvencét, ivartalanítsa!”. Az egész kampányt ő vezeti. - Valóban? - kérdezte Vane, és hamiskásan rámosolygott Szőrösre. - Talán kérnünk kellene tőle egy időpontot. „Ha megpróbálod, halott vagy.” Vane ökölbe szorította a kezét, mert igyekezett elrejteni Bride elől a dühét. Egy hajszál választotta el attól, hogy megfojtsa Szőröst. Bride alaposan szemügyre vette a farkast, és megdermedt. - Milyen különös!... A nő megfogta az állat hátsó lábát.
- Erre a barna foltra egyáltalán nem emlékszem. Vane elfojtott egy káromkodást, amikor Bride rájött, hogy nem egyformák Szőrössel. Jó volt a megfigyelőképessége, ez kétségtelen. - Talán korábban is ott volt, csak nem vetted észre – mondta. Igyekezett elterelni a nő figyelmét. - Lehet. Bride átvezette őket az udvaron. Kinyitotta a lakása ajtaját, és beengedte a farkast, azután megállt az ajtóban Vane megtámaszkodott a kezével az ajtófélfán Bride feje fölött, és rámosolygott. - Ideges vagy – állapította meg halkan. - Miért? - Nem igazán értem, hogy mit keresel még itt. - Beszélgetek veled. Bride elnevette magát. - Őszintén bevallom, hogy nincs használati utasításom olyan esetre, amikor egy hihetetlenül jóképű férfi váratlanul becsöppen az életembe, azután megveszi nekem azt a méregdrága nyakláncot, amelyre annyira vágytam, azután életem legjobb szexuális élményében van részem, és végül eltűnik. Éppen abban a pillanatban bukkan fel legközelebb, amikor egy hősre van szükségem, azután több pénzt fizet a költöztetőknek, mint amennyit én egy fél év alatt keresek. Elvisz vacsorázni egy nagyszerű helyre, majd átélek vele egy őrjítő éjszakát. Fogalmam sincs, mi következik ezután. - Elismerem, hogy számomra is ez az első alkalom. Vane kinyújtotta a kezét a nő felé, és az ujjaival megsimogatta az arcára simuló tincseket. - Mit is mondhatnék? Megőrülök érted – suttogta. Nehéz volt józannak és racionálisnak maradni, amikor Vane így nézett rá. Mintha halálosan vágyna utána. - Most még idegesebb lettél. Vane felsóhajtott, és hátrált egy lépést. - Sajnálom - mondta halkan. - Nem a te hibád. Tényleg. Egyszerűen nem vagyok hozzászokva, hogy ilyesmi történik velem. - Én sem. A férfi lehajolt és megcsókolta Bride-ot. Rettenetesen élvezte az ízét, de hirtelen eszébe jutott, hogy nincsenek egyedül. Vane kinyitotta a szemét, és megpillantotta Szőröst, aki meredten bámulta őket. Utálta ezt a farkast. Vane kelletlenül elhúzódott Bride-tól. - Miért nem zárod be egy órára a boltot, és ebédelsz velem? Bride egy darabig habozott, azután bólintott. Csodálatos lenne Vane-nel ebédelni. - Azt hiszem, benne vagyok. Van egy kevés maradék spagettim a hűtőben. Átmehetnénk a szomszédos boltba, és nézhetnénk mellé valami finom bort. Vane-nek szemmel láthatólag nem tetszett az ötlet, és a tekintetével a hátsó udvart kezdte pásztázni. Vajon a testvérét keresi? - Nagyon jó ötlet – helyeselt végül, de a viselkedése elárulta, hogy nem mond igazat. Bride-nak életében először teljesen radikális ötlete támadt. Ránézett az órájára. Már majdnem fél három volt, és az elmúlt fél órában egyetlen vevő sem járt a boltban. A péntek délutánok mindig döcögős szokott lenni... - Van egy kérdésem - mondta, mielőtt jobb belátásra tért volna. - Miért nem zárok be inkább korábban? Vane szeme érdeklődően felcsillant. - Megtennéd? Bride bólintott. - Adj néhány percet, és elvégzem a papírmunkát! - Csak nyugodtan. A tiéd vagyok. A férfi tekintete elárulta, hogy szó szerint értette, amit mondott. Bride az ajkaiba harapott a kijelentés hallatán. Vajon hányszor hall egy nő ilyesmit egy olyan férfi
szájából, mint Vane? Visszament a boltba, és gyorsan lezárta a kasszát. Megcsinálta a papírmunkát, miközben Vane átnézte a polcokon lévő árut. Bride alig tudott a számlákra összpontosítani, mert Vane jelenléte állandóan elterelte a figyelmét. Éppen háttal állt neki, és a gyűrűket nézegette. Vane-nek volt a legszexisebb feneke a világon, ráadásul az arcát is látta a tükörből. És ez a férfi az övé lehetne... Bride nyelt egyet, és gyorsan kitöltötte a banki átutalási megbízásokat. Vane a háta mögé lépett, amikor bezárta a nagy, cipzáras tasakot. Megfogta oldalról Bride karját, lehajolt, és beleszagolt a hajába, mintha meg akarná ízlelni. - Van fogalmad róla, hogy mit teszel velem, Bride? - Nincs - válaszolta őszintén a nő. Vane mögötte állt, és a szíve hevesen vert. Fájdalmasan erős merevedése lett. Őrültség volt itt lennie. Nem hagyott szagot maga után, amikor idejött, Stefan és a többiek azonban kiválóan értették a dolgukat. Hamarosan rá fognak találni. Természetesen, amíg Bride az ő jelét viseli, a szagát is hordozza, ezért hiába hagyja magára, a többiek akkor is ki tudják szimatolni. Ráadásul Bride nem tud elrejtőzni előlük. Vane nagyon szerette volna megízlelni Bride-ot, és tudta, hogy a nő sem utasítaná vissza. De nem teheti újra a magáévá. Addig nem, amíg el nem mondja neki, hogy mire megy ki a játék. És amíg nem figyelmezteti a veszélyekre. Nem szabadna emberi alakban itt lennie. Szőrössel ellentétben ő az emberi alakjában volt erősebb. Így tudta a legjobban megvédeni. Így azonban jobban ki van szolgáltatva Bride vonzerejének. A férfi lehajolt, és finoman végighúzta az ajkát a nő meztelen nyakán. - Bárcsak az enyém lennél! - sóhajtotta, miközben belélegezte meleg illatát. Bride hirtelen nem kapott levegőt, amikor meghallotta a férfi rekedt, dörmögő hangját. Úgy érezte, mintha valami furcsa álomban lenne. Ez nem lehet a valóság! Nekidőlt Vane mellkasának, és felnézett rá. A férfi arckifejezése megijesztette. Feszülten figyelte Bride-ot, az ajka pedig pajkos mosolyra húzódott. - Kissé elhamarkodtuk a dolgokat, igaz? A nő bólintott. - Nagyon sajnálom. Ha meglátok valamit, ami kell nekem, akkor általában azonnal elveszem, és csak azután kezdek el gondolkodni rajta, hogy mit tettem valójában. Vane ellépett Bride mellől, és elindult az ajtó irányába. - Gyerünk! – mondta, és a fejével az ajtó felé intett. - Elkísérlek a bankba, azután megvesszük a bort. Bride lecsúszott a székről, és elindult utána. Odakint megállapította, hogy kissé lehűlt a levegő. Továbbá, hogy Vane-t valami félelmetes, furcsa aura veszi körül. Az volt az érzése, túlságosan nagy figyelmet szentel a környezetüknek. Ha valaki a közelükbe ment, Vane olyan feszülten figyelte az illetőt, mintha attól tartana, hogy rájuk veti magát. Bride betette a pénzt a bankba, azután bementek egy kis élelmiszerüzletbe a Canal Streeten, és a nő hagyta, hogy Vane válassza ki a bort. Amikor ki akarta fizetni, esküdni mert volna, hogy állat módjára mordult rá. - Majd én elintézem - közölte. - Ugye tudod, hogy képes vagyok gondoskodni magamról? A férfi elmosolyodott, miközben átvette az üveget az eladótól. - Tudom. Az én világomban megtapasztaltam, hogy egy férfinál csakis egy nő lehet halálosabb. Hidd el, tisztelem a nőket, különösen akkor, amikor dühösek! Vajon ismét a kommunáról beszél? Bride-nak az volt az érzése, ezúttal nem.
- Hová valósi vagy? - Angliában születtem. Bride-ot meglepte a válasz. Vane azonban tele volt meglepetésekkel. - Valóban? - Bizony ám, kicsikém! - válaszolta tökéletes angol kiejtéssel Vane. - Ott születtem, és ott is nevelkedtem. A nő elmosolyodott. - Jó a kiejtésed. Vane kinyitotta az ajtót Bride-nak, de nem válaszolt. - Milyen érdekes! – jegyezte meg Bride, miközben kiment az üzletből. - Nem hittem volna, hogy az angol nők ennyire vérmesek. A férfi felhorkant. - Látszik, hogy még nem találkoztál az anyámmal. Attila hozzá képest plüssnyuszi volt. Vane arcán és testtartásán hatalmas fájdalom tükröződött, amikor ezt kimondta. Valószínűleg nem túl sok anyai szeretetben volt része. - Szoktál találkozni vele? A férfi megrázta a fejét. - Már elég régen kijelentette, hogy semmilyen formában nem kíváncsi rám. Bride belekarolt a férfiba, és finoman megszorította a karját. - Sajnálom. Vane megfogta a kezét. - Ne sajnáld! Az én fajtámnak nem jut olyan anya, mint… A nő hirtelen megtorpant az utcán. - Mint a te fajtádnak?... Vane is megállt, mert leesett neki, hogy mit mondott. A fenébe is! Bride-dal túlságosan könnyű volt beszélgetni. Pedig megszokta, hogy odafigyel, mit oszt meg másokkal. - Úgy értem, magányos farkas vagyok – mondta Vane, és ostoba módon lenyúlta Szőrös szófordulatát. - Ó, ezek szerint macho típus vagy, akinek semmi szüksége a gyengédségre? Vane valóban az volt, de azután találkozott Bride-dal… Rettenetesen megijedt attól, amit iránta érzett. - Valami olyasmi. Bride bólintott, azután folytatták az utat a butik felé. - Ezek szerint csak ketten vagytok a testvéreddel? - Igen – bólintott Vane, és összeszorult a torka, mert eszébe jutott Anja. - Csak ketten vagyunk. Veled mi a helyzet? - A szüleim Kennerben élnek. Van egy nővérem Atlantában, akivel évente néhányszor találkozom, és van egy bátyám, aki az üzleti negyedben dolgozik, az egyik ottani cégnél. - Közel álltok egymáshoz? - Nagyon. Sokszor jóval közelebb, mint szeretném. Még mindig azt hiszik, hogy a tanácsaik nélkül semmire sem mennék. Vane elmosolyodott. Anja is így érzett vele és Fanggel szemben. A mellkasát keserédes fájdalom járta át. - Ez a legfiatalabb sorsa. - Így van. Esküszöm, hogy az anyám még mindig felszeleteli nekem a húst, amikor hazamegyek. Vane képtelen volt elképzelni egy ennyire odaadó szülőt. Nagyszerű érzés lehet ilyen fokú szeretetben részesülni. - Ne panaszkodj! - Általában nem szoktam. Bride felvont szemöldökkel ránézett a férfira. - Miért csinálod ezt egyfolytában? - Mit csinálok egyfolytában?
- Úgy fürkészed az utcát, mintha attól tartanál, hogy valaki ránk támad. Vane idegesen megdörzsölte a nyakát. Ismét bebizonyosodott, hogy Bride jó megfigyelő. Főleg ahhoz képest, hogy ember. A férfi azonban nem mondhatta meg neki, hogy pontosan ettől fél. Ha Stefan és a többiek a nyomára akadtak… Nem is akart belegondolni a következményekbe. - Ugye nem tudnálak rábeszélni arra, hogy néhány hétre zárd be az üzletedet, és utazz el velem egy egzotikus szigetre? Bride ránevetett. - Ügyes húzás. Nos, igen. A nő nem is sejtette, hogy Vane teljesen komolyan gondolta a kérdést. Egyik része erős kísértést érzett, hogy elrabolja Bride-ot, a szülei esete miatt azonban nem merte megkockáztatni. Az anyja négyszáz év alatt sem tudta kiheverni azt a sokkot, amelyet az apja okozott neki azzal, hogy akarata ellenére magával vitte. Vane nem akarta lerombolni Bride kedvességét. Őszinte mosolyát. Bride megbízott az emberekben, és ez olyan ritka tulajdonság, amelyet óvni kell. A nő kinyitotta a hátsó udvarra vezető kaput, és elsétáltak a lakásig, ahol Szőrös már várt rájuk. Eléjük szaladt, és kutya módjára meg akarta szagolni Vane ágyékát. - Tűnj innen! – kiáltott rá Vane, és ellökte a farkast. - Szeret téged. „Szeret megszégyeníteni.” - Igen, észevettem. Bride meglepetten odament a hifi-berendezéshez, amelyből bömbölt a „Wild Thing”, a Troggs egyik régi dala. - Milyen furcsa! - mondta Bride, és kikapcsolta a zenét. - Nem hagytam bekapcsolva. Vane határozottan megragadta Szőrös nyakát. „Ez fáj, Vane! Eressz el!” Vane kelletlenül engedett neki. „Mit követtél még el?” „Semmit, tényleg. Tévéztem, átnéztem a CD-ket… van pár jó muzsikája… és főztem egy kis kávét.” „Senki sem mondta neked, hogy költözz be, Szőrös!” „Azt kérted, hogy figyeljek rá. Ezt úgy is lehet érteni, hogy költözzek hozzá.” Vane el akarta kapni Szőröst, aki azonban odarohant Bride-hoz. - Talán lakik itt egy szellem - mondta Vane. – Ne felejtsd el, hogy ez New Orleans! - Ez egyáltalán nem volt vicces – nézett rá Bride. Elvette Vane-től a bort, bevitte a főzőfülkébe, és letette a kétszemélyes kávéskanna mellé a pultra. Fölemelte a kannát, és meglepetten ránézett. - Mi az ördög folyik itt? - Tessék? Bride tekintete találkozott a férfi tekintetével. - Te főztél kávét ma reggel? „Hoppá!” - mondta Szőrös. „Azt én varázsoltam bele. Tudom, hogy el kellett volna varázsolnom a maradékot.” „Valóban?” „Légy kedves hozzám, haver! Egyáltalán nem muszáj itt lennem.” „Nekem pedig egyáltalán nem muszáj életben hagynom téged.” - Jól vagy? - kérdezte Bride, és elrakta a kannát. Vane igyekezett egy mosollyal eltűntetni komor arckifejezését. - Minden rendben. - Ez a kávé friss. Bride ránézett Szőrösre. - Nem, ez ostobaság… - Micsoda?
- Semmi. Ki sem merem mondani, mert még véletlenül kényszerzubbonyban visznek el. A nő berakta a bort a fagyasztóba, hogy lehűljön, azután elővett egy serpenyőt és egy fazekat a szekrényből. Vane gondolkodás nélkül bement az aprócska kamrába,és hozott egy spagettira való szószt. Bride mindig ezt használta. - Honnan tudtad, hogy hol van? Vane lekushadt. Hiszen nem tudhatja, hol van a helye. - Ez tűnt a legvalószínűbbnek. Úgy látszott, Bride elfogadja a választ. Szőrös felugrott, és Bride-hoz lökte Vane-t. Ő hirtelen mély lélegzetet vett, amikor megérezte a nő kívánatos testének körvonalait. Bride meglepetten felpillantott, még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. - Sajnálom – mondta Vane, és a szíve hevesen vert. - A kutya meglökött. „Nem vagyok kutya.” „Kutyaeledel lesz, ha nem hagyod ezt abba azonnal.” „Gyerünk már, te idióta! Ő a párod. Közeledj hozzá!” „Nem akarom ráerőszakolni magam. Semmi esetre sem.” Vane legnagyobb meglepetésére Szőrös felszegte a fejét, és a szemébe nézett. „Azt hiszem, ezennel megtanulta, hogy tiszteljelek téged. Jó farkas vagy, Vane! Most pedig add ide az ingemet, és engedj ki! - Tessék? Vane annyira megdöbbent, hogy hangosan tette fel a kérdést. - Mi az? - kérdezte Bride. - Semmi – mondta Vane, és közben azon töprengett, vajon mikor fogja őrültnek nyilvánítani Bride. „Bízz bennem!” – kérte Szőrös. – „Az inged segítségével elvezetem innen a többieket. Mire végzek Stefannal, körbe-körbe fogja kergetni a saját farkát.” Vane-nek el kellett ismernie, hogy ez remek gondolat. „Megbízhatok benned? Nem fogod idevezetni őket?” „Megbízhatsz bennem.” Ez a válasz egyáltalán nem volt jellemző Szőrösre. Vane ránézett, és azon töprengett, hogy valóban megbízhat-e benne. Végül azonban rájött, hogy nincs más választása. Szőrös odament az ajtóhoz, és elkezdte kaparni. - Majd én kiengedem – ajánlkozott Vane, és elindult a farkas után. - Köszönöm - válaszolta Bride, miközben elővette a maradék tésztát. Vane követte a farkast a hátsó udvarra. Levette az ingét, azután megidézett egy másikat, miközben Szőrös emberi alakot öltött, és elvette tőle a régit. - Öltözz fel, Szőrös! A végén még megvakulok. - Pofa be! – csattant fel Szőrös. - Én nem vagyok olyan tehetséges mágus, mint te, és mivel nem sokáig leszek ember, nem is érdekel. Csak azt akartam mondani, hogy légy óvatos. Ember létére nagyon kedves nőnek látszik. Nagy kár lenne, ha valami baja esne. - Tudom. Egy autó állt meg a kapu előtt. Szőrös belépett az árnyékba, és eltűnt. A sztriptíztáncos jött haza, aki az emeleti lakások egyikében lakott. Vane megnyugodott, hogy az autó nem jelent veszélyt, és visszament Bride-hoz, aki éppen a szószt kanalazta bele a serpenyőbe. Valahogyan rá kell beszélnie, hogy elmenjen vele valahová, amíg biztonságban el nem válhatnak. Figyelte Bride-ot, és különös érzése támadt. Még sohasem főzött neki senki. Vagy nyersen evett ezt-azt, vagy megvette emberi alakjában, vagy ő maga készített valamit. Hirtelen otthonosnak érezte. Nem mintha tudta volna, pontosan mit jelent ez a kifejezés.
Talán ez a furcsa érzés a gyomrában. Az a belső késztetés, hogy megérintse Bride-ot, holott tudta, hogy nem lenne szabad. - Bride! – szólalt meg, és közelebb lépett hozzá. - Hiszel a lehetetlen dolgokban? Bride elővett egy zacskó salátát a hűtőszekrényből. - Milyen lehetetlen dolgokban? - Nem is tudom. Tündérekben. Koboldokban. Olyan farkasokban, amelyek képesek emberré változni. Bride felnevetett. - Ó, a vérfarkasok! Ugye, nem hiszel a helyi legendákban? Vane megrándult, és elnehezült a szíve. Hiába reménykedett benne, hogy Bride más, mint a többi ember. - Ám azért… - folytatta Bride, és Vane szíve azonnal könnyebb lett. - Van egy barátom, aki sötétedés után vámpírokra vadászik. Kissé bolond, de nagyon szeretjük. A fenébe is! - Igen – sóhajtotta Vane. - Tabitha fejével nincs minden rendben, igaz? A nő mozdulatlanná dermedt. - Honnan tudtad, hogy ki... - New Orleansban mindenki ismeri az egyetlen vámpírvadászt - mondta gyorsan Vane. - Tabitha Devereaux neve közismert. Bride fölnevetett. - El kell mondanom neki, hogy legendás hírű. Rettenetesen boldog lesz. Vane odafordult Bride-hoz. - És veled mi a helyzet? Te nem hiszel a különös dolgokban, igaz? - Nem igazán. A könyvelőm a legrémisztőbb alak, akivel valaha találkoztam. A férfi kifelé mosolygott, belül azonban elkeseredett. Bride sohasem lesz nyitott az ő világára. Arra a valóságban, hogy azok az emberek, akik szembe jönnek vele az utcán, valójában nem is emberek, hanem veszélyes ragadozók. Tartsa csak meg Bride az illúzióit! Kegyetlenség dolog lenne megfosztani tőlük. Ráadásul mi célból? Azért, hogy megmutasson neki egy olyan világot, ahol állandóan vadásznak rájuk? Ahol a gyermekeik örökké számkivetettek lesznek? Nem, ez nem lenne igazságos vele szemben. Neki nincs szüksége párra, gyermekekre pedig még kevésbé. - Jól vagy? – kérdezte Bride, miközben letett két tányért az asztalra. - Ige. Jól vagyok. Vane abban bízott, hogy egyiküknek sem esik komolyabb bántódása addig, amíg a jel eltűnik a kezükről.
Szőrös gyorsan rátalált Stefanra és a többiekre, akik a Bourbon Streeten voltak emberi alakjukban, és igyekeztek újra felvenni Vane szagát. Mindhárman egy bár előtt álldogáltak, és a ki-be járó vendégeket szagolgatták. Szőröst most is lenyűgözte, milyen szép küllemű a fajtája, habár ebben nem volt semmi meglepő. Az ő világukban a ronda vagy a megszokottól eltérő dolgokat azonnal kirekesztették vagy elpusztították – általában az utóbbit tették. Az állatok senkinek és semminek nem kegyelmeztek. Még azok sem, amelyek azzal áltatták magukat, hogy jobbára emberek. Elég sok időt töltött az arcadiaiakkal ahhoz, hogy tudja, az emberségük csak önámítás. Ahogyan az embereké is. Az emberségükben nem volt semmi emberi. A nap végére mindannyian állatokká váltak, és a túlélési ösztönükön kívül semmijük sem maradt. Ember embernek farkasa. Szőrös többet tudott erről a mondásról, mint amennyit szeretett volna. Stefan gyorsan megfordult, amikor megérezte Szőrös szagát. - Nahát, nahát! - mondta Szőrös, és elvigyorodott. – Jó ideje itt állok, és könnyedén végezhettem
volna mindannyitokkal. Észre sem vettetek volna. Öregszel, Stefan! - Ki akarsz hívni? Szőrös kedvtelve méregette Stefant. Egy napon valóban ki fogja hívni a nála idősebb farkast, és végez vele. Most azonban nem volt kedve hozzá. - Ne akard, hogy bántsalak, Stefan! Nyugodtan tetszelegj alfaként, de mindketten tudjuk, hogy ki tart pórázon. Stefan felé kapott, de Szőrös kitért előle. - Ne csináld, vén farkas! Nem akarlak megszégyeníteni. - Mit akarsz, Szőrös? – csattant fel Petra. Szőrös szélesen rámosolygott. Hármójuk közül Petra gyűlölte a legjobban Vane-t. A nőstényfarkas éveken keresztül szeretett volna párosodni Vane-nel, és amikor az visszautasította, Petra Fangnél próbálkozott. Vane-t azonban azóta sem tévesztette szem elől. Mivel ő volt a vezetőjük legidősebb gyermeke, mindenki azt feltételezte, hogy egy napon ő örökli majd a falkát. Az apja gyűlölte Vane-t, de kétségtelenül a legidősebb fia volt a legerősebb farkas. Ennek okát pedig egyedül szőrös ismerte. Vane nem volt katagariai, a többiek azonban túlságosan ostobák voltak ahhoz, hogy ezt észrevegyék. Szőrös már az első találkozásukkor kiszagolta rajt. Az a különös rezgés csakis emberi génektől eredhet. Az úgynevezett emberi szívtől. Az illata ráadásul azt is elárulta, hogy a legelőkelőbb arcadiaiak közül való. Több volt, mint Őrszem. Vane aristos volt. Ennek a ritka fajtának egyáltalán nem okozott gondot a varázslás. Az arcadiaiak istenként tartották számon az aristosokat, ezért farkasemberek vigyázták minden lépésüket, s készek voltak az életüket adni értük. Szőrös ezért utálta Vane-t. A türelem azonban nagy erény. Különösen egy állat esetében. Petra szaglászni kezdett, azután megdermedt. Egyre közelebb ment Szőröshöz, amíg végül belefúrta az orrát az ingébe. - Ez Vane szaga - zihálta. - Elkaptad? - Hol rejtőzik? - kérdezte azonnal Stefan. Szőrös megvetően ránézett. - Mindannyian szánalmasak vagytok. Még mindig nem tanultátok meg, hogy a gyilkolás örömének fele a vadászatból ered? Petra felszegte a fejét. - Mit akar ez jelenteni? - Tudom, hogy hol van Vane. Az ellenséget azonban nem elég megölni. Először játszadozni kell vele egy kicsit.
7. fejezet Bride a salátáját turkálta a tányérján, miközben azon igyekezett, hogy ne bámulja egyfolytában Vane-t. Volt valami lenyűgöző benne. Nehéz koncentrálni egy ilyen karcsú, izmos férfi jelenlétében. Taylor is vékonyabb volt Bride-nál, de ő legalább nem volt kisportolt, és neki is volt úszógumija. Vane testén egy gramm felesleges sem volt. Bride elpirult, amikor felidézte magában, milyen jól nézett ki meztelenül. - Jól vagy? – kérdezte Vane - Igen. - Miért nem eszel? Bride vállat vont. - Azt hiszem, mégsem vagyok éhes. Vane elvette tőle a villát, feltekert rá egy falatnyi spagettit, azután a szája elé tartotta. - Nem vagyok már csecsemő, Vane! - Tudom. A férfi forró pillantása megperzselte Bride-ot. - Egyél a kedvemért! - mondta halk, parancsoló hangon. - Nem akarom, hogy éhes legyél. Az éhezésben nincs semmi jó. A férfi hanghordozásából egyértelműen kiderült, hogy pontosan tudja, miről beszél. - Te éheztél már? - Egyél egy falatot, és elárulom! - Nem vagyok gyermek. - Tudom, hidd el. Vane meglengette felé a villát. Bride mulatságosnak találta a játékot, és elnevette magát, azután kinyitotta a száját. A férfi óvatosan betolta a villát, hogy Bride be tudja kapni, azután lassan kihúzta. Bride rágni kezdett, Vane pedig kezdte felcsavarni a villára a következő falatot. - Igen, éheztem már. Engem máshogyan tápláltak, és gondoztak a szüleim, mint téged a tieid. Amint egy hím elég idős lesz, kirakják, és vagy megtanul… túlélni, vagy elpusztul. Vane szíve összeszorult, amikor eszébe jutott a fiatalsága. A fájdalom és az állandó éhség. Számtalanszor majdnem otthagyta a fogát az első egyedül töltött évében. Pubertás koráig farkaskölyök volt. Azután egyik napról a másikra emberré változott. Mágikus képességei újdonságként hatottak rá, és akkor is ember volt, amikor inkább farkas szeretett volna lennie. Mivel nem volt hozzászokva az emberi alakjához, nem tudta levadászni és megölni a zsákmányát. Váratlanul olyan érzések törtek rá, amelyek egy farkas számára teljesen ismeretlenek voltak. Ráadásul emberi alakjában eltompultak az érzékei. Meglehet, hogy az emberek jobban látnak a napvilágnál, a hallásuk azonban nem olyan kifinomult, és a mozgásuk sem olyan gyors, mint egy farkasé, és nem tudják kiszagolni az ellenséget. Fizikailag nem elég erősek ahhoz, hogy puszta kézzel felvegyék a harcot más ragadozókkal és állatokkal szemben, élelemszerzés vagy védekezés céljából. És gyilkolni sem tudnak olyan könnyen. Állandóan gyötri őket a lelkiismeret, és rosszul lesznek a vér látványától. Azonban már Darwin is megmondta, hogy minden a legerősebb túléléséről szól, ezért aztán Vane megtanult túlélni. Némi idő elteltével megtanulta tűrni az ütéseket és a harapásokat úgy, hogy közben ne törődjön a fájdalommal. Amikor felnőttkorának első éve letelt, dühös és fegyelmezett Vane tért vissza a falkához. Egy olyan ember, aki tudta, milyen farkasnak lenni. Olyan ember, aki kénytelen uralkodni azon az énjén, amelyiket gyűlöl.
Amikor Vane hazatért erősebb volt bármelyiküknél. Ennek ellenére nem élte volna túl, ha nincs mellette Fang. Eleinte Fang vadászott mindkettejüknek, hogy legyen mit enniük. Fang vigyázott emberbátyjára, miközben Vane-nek még a legegyszerűbb készségeket is újra kellett tanulnia. Fang mellette volt, amikor mindenki más elhagyta. Ezért fogja Vane mindig megvédeni az öccsét. Bármi áron. - Biztosan nehéz lehetett - mondta Bride, és Vane hirtelen visszacsöppent a jelenbe. Vissza Bride-hoz. Adott neki még egy falat tésztát. - Meg lehetett szokni. A nő úgy nézett rá, mintha pontosan tudná, miről beszél Vane. - Döbbenetes, hogy mennyi mindenhez hozzá lehet szokni, nem igaz? - Ezt hogy érted? - Sokszor eltűrjük, hogy rosszul bánjanak velünk, csakis azért, mert annyira szeretnénk, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket, hogy ezért bármire képesek vagyunk. Nagyon fáj, amikor rájössz, hogy nem számít, milyen keményen próbálkozol, vagy mennyire szeretnéd, hogy ez bekövetkezzen, az emberek egyszerűen képtelenek elfogadni olyannak, amilyen vagy. Azután megutálod azt az időszakot, amelyet arra vesztegettél, hogy megpróbáltál megfelelni másoknak, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi lehet benned annyira visszataszító, amitől még csak el sem tudták játszani, hogy szeretnek. Vane rettenetesen dühös lett Bride szavai hallatán, és amikor meglátta felcsillanni a fájdalmat borostyánszínű szemében. - Taylor egy idióta. Bride szeme kikerekedett a férfi mély, határozott hangjától. Vane letette a villát, és a párja arcára tette a kezét. Figyelmesen megvizsgálta, és az ujjaival simogatni kezdte az állát. - Te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam, és szerintem tökéletes vagy. Bride-nak nagyon jól estek a férfi szavai, de nem áltatta magát. Egész életében az a duci kislány volt, aki nyilvános helyen nem vetkőzött fürdőruhára. Minden partin úgy tett, mintha akkor menstruálna, nehogy valaki megszólja a súlya miatt. Hányszor nézte végig a vékony kis csitriket, akik bementek az üzletébe, és megvásárolták azokat a testhez álló ruhákat, amelyeket ő csak árult, hordani azonban sohasem tudta volna őket! Legalább életében egyszer szeretett volna felvenni egy olyan extravagáns ruhát, amilyet Tabitha hordott, és szerette volna, ha egy férfi nem fordítja el azonnal a fejét, amint ránéz, mert egy vonzó nőre vágyik. - Ha ilyeneket mondasz, Vane, kénytelen leszek megtartani téged! - Ha így nézel rám, kénytelen leszek maradni. Bride megrázkódott a férfi szavai hallatán. - Túl jó vagy ahhoz, hogy igazi legyél. Egy vékonyka hang a fejemben azt súgja, hogy meneküljek, amíg nem késő. Ugye sorozatgyilkos vagy? Vane értetlenül pislogott, azután megdermedt. - Tessék? - Biztosan olyan vagy, mint az a férfi a Bárányok hallgatnak című filmben, aki női ruhákat készít, s azért kedves és elbűvölő, hogy utána elkábíthassa és megnyúzhassa az áldozatát. Vane szóhoz sem jutott, és sértett arcot vágott. Ez azt is jelentheti, hogy ártatlan, de azt is, hogy remek színész. - Be fogsz dobni meztelenül egy gödörbe, azután pedig arra kényszerítesz, hogy vastagon bekenjem magam bab testápolóval, igaz? Vane felnevetett. - Hiszen New Orleansban élsz, ahol egy sírgödröt is alig tudnak kiásni. Hol találnék egy ilyen gödröt? - Föld feletti gödör?
- Az nem túl titkos. - De lehetséges – kötötte az ebet a karóhoz Bride. Vane megrázta a fejét. - Nem adod fel, igaz? - Nézd, Vane! Realista vagyok, és éppen most törték ketté a szívemet. Jelenleg nem vágyom kapcsolatra. Nagyon kedves vagy hozzám, és nem értem, hogy miért. Szerintem ilyesmi nem történik meg a valóságban. A Tökéletes Herceg általában nem szokott felbukkanni, hogy megmentsen, mert többnyire azzal a gizda Hamupipőkével, és a tökéletes lábacskájával van elfoglalva, ezért a többi nő nem is érdekli. Bride érezte, hogy Vane zavarba jött. Felsóhajtott, és a pohár után nyúlt. Amikor megpillantotta a tenyerét, megdermedt. Furcsa jeleket fedezett fel rajta, amelyek tegnap este még nem voltak ott, különben már akkor észrevette volna. Hirtelen kihagyott a szívverése. Vane felé nyúlt, megfogta a kezét, és döbbenten bámulta. Magában káromkodott, mert rájött, hogy nem tűntette el a jeleket a tenyerén, amikor megjelent Bride raktárában. Az egyik fele szerette volna elrántani a kezét, a másik viszont képtelen volt megmozdulni, miközben a nő összehasonlította a jeleket a sajátjával. - Megégettél? - Nem – válaszolta sértetten Vane, mert nem értette, hogy gondolhat róla ilyesmit Bride. Vane érezte az illatán, hogy pánikba esett. - Egy ujjal sem bántottalak, Bride! Esküszöm. Bride azonban nem hitt neki. - Tűnj el innen! Nagyon rosszul álltak a dolgok. Vane-nek fogalma sem volt, hogy hogyan győzhetné meg. A nő fölállt, és megfogta a sarokban lévő seprűt. - Kifelé! – kiáltotta, és kezdett hadonászni vele Vane felé. - Bride! Amaz azonban nem hallgatott rá. - Tűnj el, vagy... vagy hívom a rendőrséget! Vane elfojtott egy káromkodást. Ennek egyáltalán nem így kellett volna történnie. Persze az is lehet, hogy igen. Legalább nem fog állandóan kísértésbe esni egy olyan nőtől, aki gyűlöli, és azt hiszi róla, hogy őrült. Kitért Bride elől, azután kiment. Az ajtó előtt megállt, és hallotta, hogy a nő többször is elfordítja a kulcsot a zárban. - Bride! – kérlelte Vane, miközben az üvegen keresztül nézte őt. – Engedj be, kérlek! Bride becsukta a sötétítőt is. A férfi a fejével nekidőlt a hűvös üvegnek, és szabadjára engedte a benne dúló erőket. Az állati énje továbbra is Bride-ot akarta, minden észérv ellenére Az emberi énje tudta, hogy jobban tenné, ha elengedné. Ilyen esetekben sajnos többnyire az állati énje győzött. Vane többnyire nem is bánta. Most azonban igen. Felsóhajtott, azután meggyőződött róla, hogy egyedül van, és farkas alakot öltött. Remélte, hogy Szőrös nem bukkan fel újra farkas formájában, és nem buktatja le. Bride egy farkas biztosan szívesen látna, kettő azonban próbára tenné az idegeit…
Bride a szoba közepén állt, és a seprűjét szorongatta. Remegett a félelemtől. Arra gondolt, hogy felhívja a szüleit, de nem akarta megijeszteni őket. Olyan messze laktak, hogy mire ideérnének, talán már halott lenne. Eszébe jutott, hogy kihívja a rendőrséget, de mit mondana nekik? Hogy együtt ebédelt egy jóképű
férfival, aki megfogta a kezét, ő pedig hisztériás rohamot kapott? Vane még sohasem bántotta, így aztán a rendőrség nem fogja letartóztatni. Tabitha... Bride nyelt egyet, amikor eszébe jutott a barátnője. Tabitha az önvédelem szakértője volt, nyakig felfegyverezve. Felkapta a mobiltelefonját, és gyorsan megcsörgette a barátnője boltját. Szerencsére Tabitha ott volt. - Tabby! – szólt bele Bride, miközben az ablakokat figyelte, hátha Vane rá akar törni. - Gyere át, kérlek! Azt hiszem, az új pasim meg akar ölni, és az erdőben fogtok rátalálni a holttestemre. - Tessék? - Ha ideértél, mindent elmagyarázok. Félek, Tab! Nagyon, nagyon félek. - Értem. Maradj vonalban, amíg átmegyek. Hé, Maria! – kiáltott oda az üzletvezetőjének. - Vedd át a boltot! Nekem most el kell rohannom. Élet-halál kérdése. Hívj fel a mobilomon, ha valami gond van. Bride felsóhajtott, de nem nyugodott meg teljesen. Tabitha üzlete a Bourbon Streeten volt, mindössze néhány háztömbnyire Bride lakásától. Gyalog legfeljebb tizenöt perc alatt ideér. - Vane még mindig ott van? - Nem tudom. Kidobtam, és bezártam az ajtót. Viszont egyfolytában azok a filmek jutnak eszembe, amelyikben a démoni emberek visszamásznak az ablakon keresztül, és elkapnak. - Vane nem zombi, igaz? Bride-nak eltorzult az arca. Mások csak viccből vetnének fel ilyesmit, Tabitha azonban halálosan komolyan gondolta a kérdést. - Nem valószínű. - A farkasod veled van? - Nincs – válaszolta nehéz szívvel Bride. – Elment, és azóta nem jött vissza. Szerinted Vane bántani fogja? - Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy tud vigyázni magára. Bride hallotta, hogy a barátnője kapkodva veszi a levegőt, és tudta, hogy fut. Legyen áldott érte! Kritikus helyzetekben remekül viselkedett. Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen barátra. Tabitha bármit megtenne a barátaiért és a családjáért. - Itt vagy még? - kérdezte Tabitha. - Igen. A hátralévő időben semmiségekről beszélgettek, miközben Bride kinézett, hogy ott van-e Vane, de nem látta sehol. Pár perc múlva meghallotta, hogy a farkas morog az ajtaja előtt.. - Csss! – mondta Tabitha a telefonban. - Én vagyok az, nagyfiú! - Már ide is értél? - Igen – válaszolta Tabitha. - Tedd le a telefont, és engedj be! Bride engedelmeskedett. Legnagyobb megkönnyebbülésére csak Tabitha és a farkas állt odakint. - Úgy tűnik, tiszta a levegő – nyugtatta meg Tabitha, miközben a farkas berohant a lakásba. – Vane biztosan elment. Bride megkönnyebbülten felsóhajtott, de ezúttal is bezárta az ajtót. - Még sohasem féltem ennyire, Tabby. Szörnyű volt. Tabitha körülnézett a lakásban. - Mi történt? - kérdezte, miközben kinyitott néhány ajtót, és kinézett az ablakon. - Nem is tudom. Éppen ebédeltünk, minden csodálatos volt, azután megláttam ezt... Bride odanyújtotta a tenyerét Tabithának, hogy láthassa rajta a különös jelet. - Vane tenyerén is pontosan ilyen van. - Ugye most viccelsz? - Nem. És az a legfurcsább, hogy nem emlékszem, hogyan került oda. Akkor jelent meg, amikor az étteremben vacsoráztunk, emlékszel? Tabitha a kezébe fogta Bride kezét, és alaposan megvizsgálta a tetoválást.
- Megbélyegzett, ugye? - kérdezte Bride. – Megjelölte a tenyeremet, és most meg fog ölni. Tudtam, hogy Vane túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Tabitha megrázta a fejét. - Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs. Ebben az államban sohasem fordult elő ilyen gyilkosság, ezt az egyet tudom. Bride hitt neki. Tabithának volt egy barátja a rendőrségen, aki naprakész információkkal látta el a nyomozásokkal kapcsolatban. - Akkor szerinted mi ez? Tabitha az arca elé húzta Bride tenyerét. - Görögnek látszik. Azt javaslom, menjünk el a testvéremhez, és kérdezzük meg a férjét, hogy mit gondol. - Melyik testvéredhez? - Az ikerhez. Bride hirtelen elrántotta a kezét. Amanda ismeri az elmebeteg, sorozatgyilkos barátomat. Még a randinkban is közreműködött. Tabitha megvetően fújt egyet. - Ez hihetetlen! Mandy sohasem volt jó emberismerő. Te jó ég! Ha ő szervez neked randit, nem szabad elmenned. - Úgy tudom, rólad is ez a hír járja, Tabby. Tabitha tudomást sem vett Bride megjegyzéséről. - Szerintem az lenne a legjobb, ha összeszednél néhány holmit, és legalább a ma estét Amandánál töltenéd. Biztosan többet is kideríthetünk erről a sorozatgyilkosról. Ha ismeri Amandát, tudja, hogy jobban teszi, ha békén hagyja. Bride nem ellenkezett. Nem akart egyedül maradni a lakásban, még akkor sem, ha a farkas vigyáz rá. Amennyiben Vane valóban őrült, előbb a farkast fogja megölni, azután őt. - Rendben van. Egy perc, és készen vagyok. Tabitha a farkast simogatta, miközben Bride összepakolt egy váltás ruhát, kozmetikai szereket és valami hálóruhának valót. Vane lehajtotta a fejét, miközben Bride készülődött. Örült, hogy így döntött, és örült Tabitha javaslatának. Kyrian olyan házban élt, amelybe még ő sem lett volna képes betörni. Nemcsak az ember-bűnözőktől volt védve, hanem más világból való betolakodóktól is. A falka többi tagja csak Kyrian engedélyével léphetett be, az egykori Sötét Vadásznak pedig több esze volt annál, semhogy beengedjen egy csapat Ember Vadászt. Vane odanyomta az orrát Tabitha lábához, és boldog volt, hogy ez a nő mégsem bolond. Bride egy szempillantás alatt elkészült. Lekapcsolta a villanyt, és kinyitotta az ajtót. A farkas nem akarták magukkal vinni, de Vane nem hagyta magát. - Hadd jöjjön velünk - javasolta Tabitha, miközben Bride megpróbálta elrángatni a farkast a terepjárótól. - Felőlem jöhetne, de mit fog szólni Amanda új kutyája? - Terminátor nagyon kedves más kutyákkal. Csak a vámpírokat utálja. Bride ehhez nem fűzött megjegyzést, és engedte, hogy Vane beugorjon a Jeep Cherokee hátsó ülésére. Berakta mellé a táskáját, azután beszállt, és megvárta, amíg Tabitha is beül. Kikanyarodott a kocsibejáróból, és hirtelen megállt a szívverése, amikor megpillantotta Vane motorját az üzlet előtt. - Mi a baj? - kérdezte Tabitha. Bride a motorra mutatott. - Vane még mindig itt van. - Elintézem - vállalta Tabitha. Elővette a pisztolyát, és ellenőrizte a tárat. - Te jó ég, Tabitha! Nem lőheted le. - Pedig le fogom, ha muszáj. Tabitha megérintette a heget az arcán. - Tűnjünk el innen, mielőtt felbukkan!
Bride szót fogadott neki. Kis idő elteltével odaértek Amanda és Kyrian gyönyörűséges kúriájához, amely a kertvárosi övezetben állt. A görög stílusban épült ház volt az egyik legszebb a környéken. És az egyik legnagyobb is. Bride rákanyarodott a kocsibejáróra, és lefékezett a masszív vaskapu előtt, amelyet csak belülről lehetett kinyitni. Tabitha elvette a mobilját, és felhívta Amandát. - Miért nem használjuk a kaputelefont? – kérdezte Bride. - Mert Kyrian nem mindig lát szívesen. Bride megdermedt. - Miért? - Egyszer megpróbáltam megölni, és még mindig nem tette túl magát ezen. Meglehetősen haragtartó. Tabitha egy pillanatra elhallgatott. - Hello, Mandy! Én vagyok az. Itt állunk a kapu előtt. Beengednél? Tabitha odaintett Bride-nak. - Én és Bride McTierney... Igen, értem. A kapu kinyílt. - Kösz, testvérkém! Mindjárt találkozunk. Végigmentek a bejárón, és Bride halkan füttyentett egyet. Még sohasem volt a kapun belül, de az egész város ismerte ezt a házat. Közelről még szebb volt, mint az utcáról. Megálltak a bejárati ajtó előtt, amely azonnal kinyílt. Amanda Hunter kilépett rajta, karjában a kislányával. A kislány azonnal ficánkolni kezdett, amikor megpillantotta Tabithát. - Mama, mama, mama! – kiáltozta vékony hangon, és kinyújtotta a karját Tabitha felé, aki átvette, és megölelte. Tabitha sebhelye előtt csakis a ruházatuk alapján lehetett megkülönböztetni egymástól a két testvért. Tabitha a sötét, elegáns ruhákat kedvelte, Amanda viszont a konzervatív darabokért rajongott. Most is bő, fekete nadrágot, és hozzá vékony, sötétzöld kasmír pulóvert viselt. - Mi szél hozott benneteket? - kérdezte Amanda. - Bride-ot egy pszichopata üldözi - válaszolta Tabitha, miközben Bride kivette a táskáját a kocsiból, és kiengedte a farkast. Amanda aggodalmas tekintettel ránézett. - Jól vagy, Bride? Bride belekapaszkodott a farkasba. - Azt hiszem. Sajnálom, hogy így rád törtünk. - Semmi baj – nyugtatta meg Amanda, miközben közelebb ment hozzá. - Tudom, hogy mennyire szeretnek a testvéreim. Amanda megtorpant, amikor megpillantotta a farkast, és felvonta a szemöldökét. - Ugye nem baj, hogy magammal hoztam? - kérdezte Bride. - Tabitha azt mondta, hogy nem lesz gond. Amanda még mindig felvont szemöldökkel Tabithára nézett. - Oké... Amanda kinyújtotta a kezét a farkas felé, az állat pedig azonnal odament hozzá. - Gondolom, szívesen bemennél, nagyfiú! A farkas azonnal visszatért Bride-hoz. - Vagy talán mégsem – állapította meg Amanda. – Nos, menjünk be mindannyian! Kíváncsi vagyok, ki lehet ez az őrült, aki Bride-ot üldözi. Amanda előrement, és a többiek követték. Bride kissé összehúzta magát, mert zavarba jött a ház méreteitől, és az antikgyűjteménytől, amelynek első látásra is múzeumban lett volna a helye. Még sohasem látott ilyesmit.
A legfurcsább azonban az volt, hogy az antik tárgyakat modern bútorokkal kombinálták, például fekete plüsskanapékkal és egy drága házimozirendszerrel. Nem is beszélve a különböző vámpírcsecsebecsékről. A dohányzóasztal például koporsó alakú volt. Milyen különös!... Egy lélegzetelállítóan jóképű szőke férfi lépett be a szobába a jobb oldali folyosóról, és azonnal káromkodott egyet, amikor megpillantotta Tabithát az előszobában. - Én is szeretlek, Kyr! - mondta Tabitha egy széles mosoly kíséretében. A férfi mélyet lélegzett, mintha igyekezne megőrizni a nyugalmát. - Öltél mostanában vámpírokat? – kérdezte Tabithát. - Ezek szerint nem, hiszen még mindig élsz. Tabitha ráöltötte a nyelvét Amandára. - Szerinted mikor éri utol végre az öregkori gyengeség? Kyrian résnyire húzott szemmel nézett a sógornőjére, azután a feleségéhez fordult. - Mindig azt hittem, hogy már szembetalálkoztam a megtestesült gonosszal. Azután megismertem a testvéredet, és elkezdtem kételkedni. - Hagyjátok abba, vendégünk van! – szólt rájuk Amanda. – Miért nem nézel szembe a megtestesült gonosszal most rögtön, Kyrian? Vidd fel a lányodat a szobájába, és cseréld ki a pelenkáját! - Bármit megtennék, csak hogy kimenekítsem Tabitha karmai közül, mielőtt még rátámad. Szívesen felveszem a harcot a veszélyes hulladékkal is. Tabitha felhorkant. - Gyerünk, kicsi Marissa, csinálj valami csúnyát apával, amikor bepelenkáz téged! A gyermek felnevetett, amikor Tabitha átadta az apjának. Kyrian elindult felfelé a lépcsőn, de hirtelen megállt, amikor észrevette a farkast, aki csendben ült Bride mögött. - Ő az, akinek gondolom? - kérdezte tőle Amanda. Kyrian felszegte a fejét. - Igen, azt hiszem. Bride szíve majdnem megállt. - Ismeritek a gazdáját? Kyriant zavarba hozta a kérdés. - Neki tulajdonképpen nincs gazdája. Hogy került hozzád? - Eljött a lakásomhoz, és bevittem magammal. Kyrian és Amanda értetlenül egymásra nézett. - Hagyta magát? - Nos, igen. Tabitha kinyitotta a száját, mint aki tudja, hogy miről beszélnek ezek ketten. - Ó, egek! Azt ne mondjátok, hogy a nevetséges barátaitok egyike! - Még mindig jobbak, mint a te barátaid – csattant fel Kyrian. – A mi barátaink legalább nem őrültek. - Hát persze. Ők csak... Tabitha becsukta a száját, azután tettetett kedvességgel rámosolygott Bride-ra. - Miért nem mutatod meg a kezed Kyriannak? Ő biztosan mindent tud erről a titokzatos sorozatgyilkosról, aki a nyomodban van. Bride habozott. - Ismer sorozatgyilkosokat? - Rengeteg furcsa embert ismer. - Így van. Vegyük mindjárt Tabithát! - Kyrian! – csattant fel Amanda. Tabitha karba tette kezeit, és egykedvűen vállat vont. - Semmi baj, Mandy! Hagyd csak, hadd csipkelődjön! Az én hajam legalább nem kezdett el
megfogyatkozni a homlokomnál. Kyrian arca hamuszürkévé változott, és a kezével végigsimította a haja vonalát. - Nem kopaszodsz – csattant fel Amanda, azután a testvéréhez fordult. – Leszállnál végre a férjemről? - Ő kezdte. Bride nem tudta, mit gondoljon róluk. Kétségtelenül ez volt a legkülönösebb ház, amelyben valaha járt. - Talán jobban tettem volna, ha kihívom a rendőrséget. - Ugyan már! – intette le Tabitha unott hangon. – Az a sorozatgyilkos biztosan velük is végzett volna. Mutasd meg neki a kezed! Bride kissé vonakodva odament Kyrianhoz. - Láttál már ilyesmit? Kyrian bólintott. Bride izgatottan nyelt egyet. - Meg fogok halni? - Nem – válaszolta a férfi, és egyenesen a szemébe nézett. - Ez nem a halál jele. Bride megkönnyebbülten felsóhajtott. - Akkor mi ez? Kyrian kissé összehúzta magát, mielőtt válaszolt volna. - Sajnos nem mondhatom meg. De abban biztos lehetsz, hogy a jel másik tulajdonosa inkább megölné magát, semhogy ártson neked. Bride összezárta az ujjait. - Vane is ezt mondta. Kyrian rápillantott a farkasra. - Nos, ezek szerint megbízhatsz benne. Elnézést, de van itt egy pelenka, és csakis rám vár. - Ennyivel elintézed az egészet? - kérdezte Tabitha. - Nem mondhatok mást – ismételte meg Kyrian jelentőségteljesen, és elindult felfelé a lépcsőn. Tabitha dühösen felhorkant. - Azt hittem, te vagy Mr. Információ. - Tabby! – szólt rá Amanda, miközben megfogta a testvére karját, és finoman odahúzta az egyik kanapéhoz. - Hagyd békén! Odafordult Bride-hoz, és kedvesen rámosolygott. - Hozhatok valamit enni? Esetleg egy italt? - Nem köszönöm. Jól vagyok. Legalábbis ahhoz képest, hogy milyen napom volt. Bride leült az ablakkal szemben lévő kanapéra, miközben a farkas felszaladt a lépcsőn Kyrian után. - Ó, ne! Bride felállt, és utána akart menni. - Semmi gond - nyugtatta Amanda, és megállította Bride-ot, aki megkerülve a koporsó alakú dohányzóasztalt. - Hadd menjen! Kyrian pár perc múlva visszahozza. - Biztosan nem bánod? Amanda bólintott.
Kyrian éppen a tiszta pelenkát adta rá Marissára, amikor megérezte, hogy egy Ember Vadász áll az ajtó előtt. - Te vagy az, Vane? Vane kitárta a gyerekszoba ajtaját. - Köszönöm, hogy nem buktattál le odalent. Kyrian kidobta a koszos pelenkát a szemetesbe, azután felvette Marissát. A kislány az apja arcához szorította nedves kezét, azután játékosan csipkedni kezdte. - Szívesen. Nos, mi a helyzet kettőtökkel?
- Fogalmam sincs. Miatta kértem randevúzási tanácsokat. - Erre azonnal rájöttem, amikor megláttam. Szólnod kellett volna, hogy Bride az. Vane elkeseredetten felsóhajtott, de nem válaszolt. - Hogyan kell elmondani egy embernek, hogy mi vagy? Hogyan reagált Amanda, amikor megtudta, hogy Sötét Vadász vagy? - Lenyűgöző eleganciával és nyugalommal vette tudomásul. Természetesen sokat segített, hogy az ikertestvére bolond. Mindent összevetve két rossz közül én voltam a kisebbik. Vane vetett rá egy sötét pillantást. - Bride családjában vannak bolondok? - Tudomásom szerint nincsenek. - Akkor sajnos benne vagy a slamasztikában. - Fogalmad sincs, hogy mennyire – mondta halkan Vane. - A falkám tudja, hogy New Orleansban vagyok. Már kiküldték utánam a tesserát. Kyrian teljesen együtt érzett Vane-nel, hiszen ő is volt már hasonló helyzetben. Tudta, milyen nehéz természetfölöttinek lenni, miközben a szív egy emberért dobog. - Itt akarod hagyni? Vane ránézett a gyermekre Kyrian karjában, és összeszorult a szíve. Eszébe sem jutott, hogy gyermeket szeretne, mielőtt találkozott Bride-dal. Ugyanakkor furcsa volt az egykori Sötét Vadászt apa szerepben látni. Milyen érzés lehet, amikor az ember átöleli a saját gyermekét? Tudat alatt elképzelt egy fehér bőrű, vörös hajú kislányt, aki pontosan úgy nézett ki, mint az anyja… - Nem sodorhatom veszélybe a családodat - mondta halkan Vane. - Habár halandó lettem, azért még képes vagyok harcolni. Vane megrázta a fejét. - Ez nem igaz. Sem te, sem a feleséged nem képes rá. Az én fajtám mágikus erőkkel bír, és képes irányítani a természet törvényeit. Még sohasem harcoltál egy katagariaival, és fogalmad sincs, hogy mire képesek. Marissa ficánkolni kezdett Kyrian karjában. - Mit fogsz tenni? - Nem tudom. Valójában Vane-nek kezdett elege lenni abból, hogy semmit sem tud. Egy évvel ezelőtt pontosan tudta, hogy kicsoda, és hogy mit akar. Azt is tudta, hogyan akarja élni az életét, és hogy mindenkit meg kell ölnie, aki ebben meg akarja akadályozni. Anja halála óta azonban teljesen elveszett volt. Amíg be nem lépett Bride boltjába, csakis kétségbeesésen érzett. Most azonban azt sem tudta, mit érez. - Kyrian! Mindketten felugrottak, amikor meghallották Amanda hívását. Kyrian szorosan átölelte a lányát, és a lépcső felé rohant. Vane félúton járt lefelé, amikor hirtelen valami olyasmit pillantott meg, amitől kirázta a hideg. Jasyn Kallinos, az egyik katagariai sólyom, aki átmenetileg a Szentélyben lakott, emberi alakban állt az előszobában, és vérzett. Amanda az ajtóban, és a keze a kilincsen. Éppen beljebb invitálta Jasynt. Vane átugrott a korláton, és a fekete-fehér márványpadlón landolt, éppen a sólyom lába előtt. Felugrott, és tudomást sem vett Bride rémült sikoltásáról. - Mi történt? - kérdezte Vane. - Azok az átkozott farkasok ránk támadtak. Jasyn zihálva lélegzett, és ijedt tekintete találkozott Vane-ével. - Megölték Fanget.
8. fejezet Vane nem kapott levegőt. A fejében visszhangzottak Jasyn szavai. Fang meghalt? Nem! Az nem lehet. Az öccse nem lehet halott. Nem lehet. Fang volt az egyetlen családja, és ő megesküdött, hogy meg fogja gyógyítani. Felvonyított a szívébe hasító fájdalomtól, és meggörnyedt. Hogyan lehetséges ez? Hogy férkőztek Fang közelébe? Jasyn vérző vállához tette a kezét, és zihált a fájdalomtól. - Megpróbáltuk megmenteni, Vane. Minden tőlünk telhetőt megtettünk. Vane ránézett, miközben a düh és a fájdalom könnyeivel küzdött. Most pedig ő fog megtenni mindent annak érdekében, hogy a farkasok megfizessen ezért. A bosszú gyökeret vert mélyen a lelkében. Nem létezik olyan erő, amely megmentheti őket. Sehol sem lesznek biztonságban tőle. Mindet el fogja intézni, beleértve az apját is. Vane tekintete elborult, és elindult az ajtó felé, Kyrian azonban útját állta. A kislányt átadta Amandának. - Hová akarsz menni? - Megölöm őket. Kyrian kitámasztott, mintha arra számítana, hogy meg kell küzdenie Vane-nel. - Ezt nem teheted. - Dehogynem. Csak figyelj! Vane megpróbált eltűnni a házból, de legnagyobb meglepetésére nem járt sikerrel. - Ez meg mi akar lenni? - Nem hagyom, hogy megöld magad - mondta keményen Amanda. Átadta Marissát Tabithának, azután a férje mellé lépett. - Nem engedhetünk el. Vane erős kísértést érzett, hogy visszadobja a rögzítő varázslatot Amandára, de nem akarta bántani. Amandának fogalma sem volt arról, hogy kivel van dolga, és azt sem tudta, hogy Vane könnyedén megtörhetné a varázslatot, és újra képes lenne használni a sajátját. - Nem vagy olyan erős, mint hiszed, Amanda! Szabadítsd fel az erőimet! - Nem. A bosszú nem megoldás. - A bosszú az egyetlen megoldás - mondta Jasyn Vane háta mögül. – Engedd elmenni! Vane-nek ettől a megjegyzéstől hirtelen furcsa érzése támadt. Valami nincs rendben... Megfordult, és ránézett Jasynre. A mögötte álló férfi úgy nézett ki, mint egy katagariai sólyom. A magassága és a termete is stimmelt. De vérzett... Megsebesült. Vane egy pillanatra megdermedt, amíg összeálltak a fejében az információk. A katagariaiak többsége sebesülten nem tudta megőrizni emberi alakját. Erre kizárólag a legerősebbek voltak képesek. Ők is csak olyankor, amikor kénytelenek voltak elvegyülni az emberek világában, nehogy rájuk találjanak. Ha sebesülten is emberi alakjukban maradtak, az minden fizikai és mágikus erejüket felemésztette, ezzel pedig fokozottan kiszolgáltatottak voltak egy támadásnak, és akár a halál veszélyével is számolniuk kellett. Miért vállalna ilyesmit Jasyn? Jasyn utált emberi alakban lenni. Ha már itt tartunk, Jasyn mindent és mindenkit utált. Miért pont őt küldték el a medvék ezzel az üzenettel? Miért jött volna el Jasyn? Vane-nek rossz érzése támadt, és résnyire összehúzta a szemét.
- Ki vagy te? A „sólyom" értetlenül bámult vissza rá. - Pontosan tudod, hogy ki vagyok. - Védd meg a nőket, Kyrian! – mordult fel Vane, miközben visszavette az erejét Amandától. Amanda felkiáltott, de Vane nem habozott, mert rájött, hogy mivel van dolga. - Alastor – morogta Vane, és rávicsorgott a démonra. A démon felnevetett. - Okos vagy, farkas! Tabitha elkezdett mormolni egy átkot latinul, a démon azonban kinyújtotta a kezét, és nekivágta Tabithát a távolabbi falnak. Vane rávetette magát a démonra, és megpróbálta nekiszorítani az ajtófélfának. A démon azonban hirtelen eltűnt, Vane válla pedig a kerethez csapódott. Felhördült a csalódottságtól és a fájdalomtól. Rettenetesen sajgott a válla. A következő pillanatban elővette a mobiltelefonját, és beütötte a Szentély számát. - Nicolette! – szólt bele azonnal, amint Medve Mama felvette a telefont. - Fang életben van? - Hát persze, cher! Éppen itt vagyok a szobájában Aimee-vel. - Biztos vagy benne? – kérdezte Vane, miközben egyformán aggódott az öccséért, és a nőkért a házban, akiket szintén meg kellett védeni. - Oui. Életben van, lélegzik, és egész jó az állapota. Vane térdre rogyott a megkönnyebbüléstől. Fang életben van. - Vigyázzatok rá! - mondta mély, határozott hangon Vane. - Valaki előhívta Alastort. A medve elkezdett franciául káromkodni. - Ne aggódj! – nyugtatta meg végül. - Senki sem fogja bántani az öcsédet. Ha az a démon felbukkan nálunk, az lesz élete utolsó hibája. Vane hallotta, hogy Nicolette elküldi a lányát a Szentély két legelvetemültebb lakójáért, hogy vigyázzanak Fangra. - Merci, Nicolette! Vane letette a telefont, és látta, hogy Amanda Tabitha előtt térdel, aki addigra felült, és a fejét dörzsölte. Tabitha letörölte a vért az orra alól, és közben halkan káromkodott. - Gyűlölöm a démonokat – mormolta csendesen. Vane mágikus erejével meggyógyította Tabithát, és rendbe hozta a falat. Tabitha szeme elkerekedett, azután lassan feltápászkodott. - Jól vagy, Tabby? - kérdezte Amanda, aki felváltva nézett a testvérére, és a megjavított falra. Tabitha bólintott. Vane lassan felállt. A tekintete Bride-ra vándorolt, aki a kanapén ült, és őt nézte. - Fájdalmat okoztam neked, Amanda? - kérdezte Vane, de közben nem vette le a szemét a párjáról. - Nem volt valami kellemes - felelte Amanda. – Figyelmeztethettél volna, hogy mi következik. - Sajnálom, de nem volt rá időm. - Mi történt itt? - kérdezte halkan Bride. Úgy ült a kanapén, mint akit megbabonáztak. - Mi folyik itt? Vane, Kyrian és Amanda feszengve egymásra néztek. Hogyan magyarázza meg Bride-nak a történteket? Kyrian felvette a kislányát, aki látszólag egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy az imént egy démon járt a házukban. Persze nemrég egy démonnal babázott. Marissa előtt e dolgok hétköznapinak tűnhettek fel. Kyrian odament Amandához és Tabithához. - Azt hiszem, ki kellene mennünk a konyhába, és jeget kellene tennünk Tabitha kőkemény fejére. - Hagyj békén, Kyrian, vagy hamarosan a golyóidat jegelheted! - mondta Tabitha, miközben
kivezették a konyhába. Vane megvárta, amíg kettesben maradnak Bride-dal. Valószínűleg ez volt élete legkínosabb pillanata. Azt sem tudta, hol kezdjen hozzá. Viszont a lány most legalább nem félt tőle. Ez is valami. Bride döbbenten ült a kanapén, és igyekezett valami magyarázatot találni erre a... erre az… Azt sem tudta, hogyan nevezze azt, ami történt. Nem is tudta, mit látott pontosan. Minden olyan gyorsan zajlott le. Kopogtattak az ajtón, amelyen egy vérző ember lépett be, aki nem sokkal később egyszerűen köddé vált. Nagyon megrémült, és azon töprengett, hogy ez talán valami vicces tévéműsor. Kandi kamera. Vajon megy még az a sorozat? Az is lehet, hogy egy új valóságshow. Hogyan veszítsük el a józan eszünket egyetlen délután leforgása alatt? Biztosan ez a címe. Bride gondolatai összevissza cikáztak, miközben igyekezett megfejteni, hogy mi történt. - Kyrian azt állította, hogy nem vagy őrült sorozatgyilkos. Bride tudta, hogy ostobán hangzik, amit mond, de más egyszerűen nem jutott az eszébe. - Nem vagyok - mondta halkan Vane, és odaállt Bride elé. - De valójában ember sem vagyok. Tabitha dühös hangja kihallatszódott a konyhából. - Hogy érted azt, hogy kutya? Mindketten megfordultak, amikor Tabitha berontott a szobába. - Tényleg kutya vagy? - kérdezte Vane-től. - Farkas - helyesbített Vane. Bride felugrott, és megkerülte a kanapét, hogy biztonságos távolságra legyen Vane-től. Ez nem lehet igaz. Nem. Biztosan csak álmodik. Beütötte a fejét. Vagy valami ilyesmi. - Jézusom! – mosolygott gúnyosan Tabitha. – Már akkor rá kellett volna jönnöm, amikor odakint álltál az étterem előtt. Túl okosnak látszottál egy utcai kutyához képest. Kyrian is bejött a szobába, és megpróbálta visszavinni Tabithát a konyhába. Tabitha lerázta magáról a kezét. - Bride-nak szüksége van rám. Nem szokott hozzá, hogy bolondok között legyen. - Nekem most haza kell mennem - mondta Bride, miközben hirtelen megvilágosodott. Mintha az agya elutasított volna mindent, amit eddig hallott. Vane egy kutya... Hát persze. A legtöbb férfi állat, de csak átvitt értelemben. Nem. Ez biztosan valami furcsa álom. Vane elkábította valamivel ebéd közben, ezért most mindenfélét képzelődik. Ha majd magához tér, biztos, mindenképpen kihívja a rendőrséget. Elindult az ajtó felé indult, de Vane hirtelen ott termett előtte. - Nem mehetsz el. - De igen – csattant fel dühösen Bride. - Ez az én képzelgésem, ezért bármit megtehetek. Jól figyelj! Most például mindjárt madárrá változom… Ami azonban nem törtét meg. Bride egy teljes percig várt. - Miért nem vagyok madár? Madár akarok lenni. - Mert nem álmodsz - mondta Vane, és rátette a kezét a karjára. - Ez a valóság, Bride! Még akkor is, ha eléggé elcseszett. - Nem, nem és nem – makacskodott Bride. - Ez nem a valóság. Nem akarom. Nekem... Bride a mondat közepénél elhallgatott, és elnézett Kyrian mellett, mert megpillantotta Marissát. A kislány bemászott hozzájuk a szobába, megállt a kanapé mellett, azután leült, és elkezdett kacagni. Aprócska karját kinyújtotta a koporsó alakú asztalka felé, és a rajta lévő cumisüveg egyenesen belerepült a kezébe. - Rissa, inni, Apa - mondta boldogan, habár még túl kicsi volt ahhoz, hogy beszéljen. - Ó, te jó ég! - csodálkozott Bride, miközben Marissa inni kezdte a teáját, Kyrian pedig felemelte a
padlóról. – Nekem tényleg nincs ki mind a négy kerekem. Bride elindult, megkerülte Vane-t, aki azonban elkapta a karját, és megállította. - Kérlek, Bride! Muszáj meghallgatnod, mert veszélyben van az életed, de nem én akarlak bántani. A nő belenézett a férfi csodálatos, zöldesbarna szemébe, és az jutott eszébe, hogy Vane is biztosan csak a képzelete szüleménye. Talán meg sem történt az egész. Talán most éppen az ágyban fekszik Taylorrel, és ez az egész csupán egy nagyon hosszú, rossz álom. Bride megrázta a fejét. - Képtelen vagyok elfogadni azt, amit az imént láttam. Ez lehetetlen. A férfi felmutatta a tenyerét, ugyanaz a jelet, mint Bride-é. - Nem tudom, hogyan segíthetnék neked az elfogadásban. A lehetetlen az életem része, amióta megszülettem. Én… Vane felsóhajtott, elengedte Bride karját, azután elővette a mobilját, és felhívott valakit. Telefonál? Most? Nos, miért is ne? Ennek legalább annyira nem volt értelme, mint a többi eseménynek ma délután. Bride igyekezett visszaemlékezni, hogy mit vacsorázott. Valószínűleg valami különlegeset. Meg kell jegyeznie, hogy mi volt az, mert többé nem ehet olyat. Vane továbbra sem vette le róla a szemét. - Acheron! Egy szívességet akarok kérni tőled. Nem érdekel, hogy mi az ára. Kyrian házában vagyok a párommal. Szeretném, ha idejönnél, és vigyáznál rá, amíg felszabadul. - Párom? - ismételte meg Bride. – Úgy érti, hogy barátom? - Nem. Úgy érti, hogy feleségem – világosította fel Tabitha. Bride levegő után kapkodott. - Hiszen én nem vagyok házas. Vane letette a telefont. - Nem, nem vagy házas, Bride! Meleg tenyerét rátette a nő arcára, és szomorú vágyakozással a szemébe nézett. - Senki nem fog olyasmire kényszeríteni téged, amit nem akarsz megtenni, rendben? A férfi megsimogatta Bride arccsontját a hüvelykujjával. - Maradj itt, ahol viszonylag normálisan mennek a dolgok, és ahol biztonságban leszel az elkövetkezendő két hétben, én pedig soha többé nem foglak zaklatni. Esküszöm neked. Kérlek, ígérd meg, hogy vigyázol magadra a kedvemért. Nem volt könnyű félni egy olyan férfitól, aki úgy nézett rá, mint ebben a pillanatban Vane. A tekintete tele volt komolysággal és vágyakozással Bride elbizonytalanodott. Félt. - Mi vagy te? - kérdezte. Vane lenézett, nagyot sóhajtott, azután felemelte a fejét. Bride-nak hirtelen elakadt a lélegzete, amikor meglátta a férfi arcát, amelynek felét vörös tetoválás borította. A minta hasonlított a nő tenyerén lévő jelhez. - Ember vagyok - mondta fájdalmas hangon Vane. - De mégsem vagyok ember. Leejtette a kezét Bride vállára. - Sohasem ismertem a gyengédséget - suttogta -, egészen addig a pillanatig, amíg hozzám nem értél a boltodban. Az én életem kegyetlen és veszélyes. Sötét és furcsa. Nem való olyan embernek, mint amilyen te vagy. Annyian kívánják a halálomat, hogy már nem is győzöm számon tartani. Semmi sem állíthatja meg őket, te pedig… Vane megcsikorgatta a fogát, mielőtt folytatta volna. - Te sohasem fogsz hiányt szenvedni semmiben. A maradék emberi lelkemre esküszöm. A férfi ellépett mellőle, és elindult az ajtó felé. - Vigyázz rá helyettem, Kyrian! Azután elment Bride-ot szinte fojtogatta a férfi hirtelen hiánya, és érthetetlen módon a szíve is elkezdett sajogni.
Ránézett Tabithára, akinek könnyek csillogtak a szemében. - Kutya vagy nem kutya, egyre megy – mondta. – Ez csodálatos volt... Odaszaladt Bride-hoz, és elkezdte lökdösni az ajtó felé. - Ne hagyd elmenni, Bride! Menj utána! Tabithának meg sem kellett volna szólalnia, mert Bride magától is elindult Vane után. - Vane! – kiáltotta az ajtóból, és a tekintetével a férfit kereste. Nem látta sehol. - Vane! - kiáltotta újra, ezúttal még hangosabban. De csak a nyirkos, hideg levegő válaszolt neki. Megtört szívvel visszament a házba, és egyenesen beleütközött Tabithába. - Képtelen vagyok elhinni, hogy elengedtem. - Képtelen vagyok elhinni, hogy ez az idióta elment. Amikor Bride meghallotta ezt a hangot, azonnal pánikba esett. Nem Tabitha hangja volt. Hanem a démoné. A következő pillanatban minden elsötétült a szeme előtt.
Vane egyre jobban távolodott Kyrian házától, és közben igyekezett tudomást sem venni Bride hívásáról. A szíve majdnem meghasadt az elvesztése miatt. Helyesen cselekedett. Elengedte Bride-ot. Akkor miért fáj mégis ennyire? Olyan mélyen égette a szívét a fájdalom, hogy alig tudta elviselni Így lesz a legjobb. Bride ember, ő pedig… Ő pedig a farkas, aki szereti. Káromkodott egyet, mert ez az igazság. Kétségbeesetten igyekezett letagadni, de képtelen volt rá. Bride a mindene. Semmit sem akart megváltoztatni rajta. Szerette, amikor úgy nézett rá, mintha őrült lenne. Szerette, amikor halkan dúdolgatott, miközben port törölt a boltban. Szerette, hogy mindig megosztotta vele az ételt. Szerette a karjában tartani orgazmus közben, és szerette elfojtott nyögdécselését, miközben elborították a gyönyör hullámai Az ördögbe is! Hiszen még azt is szerette, ahogyan testének körvonala kidomborodik a takaró alatt. - A francba ezzel az egésszel! – mordult fel Vane. Nem fogja ilyen egyszerűen elengedni Brideot. Szereti ezt a nőt, és nem fogja faképnél hagyni. Küzdeni fog érte, és elmondja neki, hogy mit érez iránta. Vane megfordult, és elindult visszafelé, a ház irányába. - Vane! Gyere gyorsan! Kyrian mély hangjának hallatán Vane megtorpant. Volt valami sürgető az egykori Sötét Vadász hívásában. Vane visszaküldte magát a házba, és az előszobában jelent meg, ahol Kyrian, a kislánya és Tabitha már várt rá. Bride-ot viszont sehol sem látta. Rossz érzése támadt. - Hol van Bride? - Elvitte a démon - mondta Tabitha. A Vane-ben lakozó állat bosszúra éhesen morogni és vicsorogni kezdett. Körülnézett, de semmit sem talált a levegőben. Sem szagot, sem nyomot. Ennek azonban nem volt jelentősége. Alastor elvitte a párját. Vane meg fogja találni Bride-ot, és ha megtalálta, egy démonnal kevesebb lesz az univerzumban.
Bride szeretett volna felsikoltani, de nem tudott. A hangszálai egyszerűen felmondták a szolgálatot. A látása olyan hirtelen tért vissza, hogy belesajdult a szeme.
Pislogott néhányat és megállapította, hogy egy régi kunyhóban vagy kisebb házban lehet. Az épület hosszú volt és keskeny. Nyílt tábortűz lobogott benne, kandallónak vagy tűzhelynek nyoma sem volt. - Ne félj! - mondta a démon, és elengedte Bride-ot. Megkerülte és megállt előtte. Korábban jóképű, szőke férfi alakjában mutatkozott, most azonban visszataszítóan nézett ki. A bőre sötétlila, a szeme és a haja pedig lángoló vörös volt. A lábai kitekeredtek és túlméretezett botokhoz hasonlítottak. Bicegve odament az ajtóhoz, és kinyitotta. - Bryani! – kiáltotta a démon, azután visszafordult Bride felé, és szimatolni kezdett, mint egy állat. A fogai alig fértek el a szájában, és selypített. - Senki sem fog bántani, bobbin! Bride-nak kezdett nagyon elege lenni abból, hogy mindenki ezt mondja neki. - Hol vagyok? A démon megtörölte az orrát a kézfejével. - Ne aggodalmaskodj, bobbin! Itt biztonságban vagy. - Ott voltam biztonságban, ahonnan elhoztál. Legalábbis bizonyos mértékig. Milyen furcsa képzelgés ez megint? Ha már mindenképpen meg kell őrülnie, sokkal szívesebben őrült volna meg Vane-nel, mint ezzel a szörnyeteggel, aki még beszélni is alig tudott. A démon hátrált egy lépést, és utat engedett egy gyönyörű nőnek, aki a fiatal Grace Kellyre emlékeztette Bride-ot. Ennek a nőnek azonban három durva forradás volt az arcán és a nyakán, amelyekhez képest Tabitha sebei semmiségnek tűntek. A hegek alatt egy piros tetoválás húzódott, amely nagyon hasonlított a Vane arcán lévőhöz. Ránézésre a húszas évei közepén járhatott és királynőként mozgott. Úgy lépett be a helyiségbe, mintha a sajátja lenne, a megjelenése kétségbevonhatatlanul tekintélyt sugárzott. Szőke hajfonatait arany diadémmal rögzítette, a hajdísz pedig tele volt hatalmas gyémántokkal, rubinokkal és zafírokkal. Bride felvonta a szemöldökét a nő ruházata láttán, amely úgy nézett ki, mintha Xena egyik epizódjából vette volna kölcsön. Deréktól felfelé arany páncélzatot viselt, amely azonban szabadon hagyta a karját. A csuklóját és az alkarját aranyból készült pántok díszítették. Több rétegű bő skótmintás szoknya volt rajta, amely élénkvörös és sötétzöld színekben pompázott. Bride-ot mégis az nyűgözte le leginkább, hogy a nő hátához egy kard, egy íj és egy tegeznyi nyílvessző volt erősítve. Bride úgy döntött, hogy biztosan megőrült. A józan esze felmondta a szolgálatot. Az is lehet, hogy meghalt. Jelen pillanatban bármilyen magyarázatot képes lett volna elfogadni. Grace Kelly - vagy Bryani, ahogyan a démon szólította – alaposan szemügyre vette Bride-ot. - Bántott téged, gyermekem? Bride a démonra nézett. - Hogy érti azt, hogy „bántott”? Úgy értem, nem önszántamból jöttem ide, habár fogalmam sincs, hol vagyok. - Nem Alastorra gondoltam – csattant fel Bryani olyan akcentussal, amilyet Bride még sohasem hallott -, hanem arra a nyomorult farkasra. Bántott téged? Bride még jobban összezavarodott. - A háziállatomra gondol vagy a barátomra, aki farkasnak képzeli magát? A nő elkapta Bride kezét, és az arca elé tartotta. - Arra gondolok, aki ugyanilyen jelet visel a tenyerén. Megerőszakolt? - Nem – válaszolta határozottan Bride, és elrántotta a kezét. – Semmi rosszat sem tett. Bryani megkönnyebbülten felsóhajtott, azután bólintott egyet a démon felé. - Még időben megtaláltad. Köszönöm, Alastor! A démon fejet hajtott a nőnek. - Ezek szerint végeztünk egymással. A démon eltűnt, és Bride kettesben maradt Bryani-val, akit egy cseppet sem lepett meg a démon
furcsa viselkedése. Kinyújtotta a kezét Bride felé. - Gyere, gyermekem! Elviszlek a csarnokba, ahol vigyázunk majd rád, amíg el nem tűnik a kezedről a párzási jel. Bride ösztönösen el akarta húzni a kezét, de kényszerítette magát, hogy ne tegye. Hát nem teljesen mindegy? Már úgyis megőrült. Így legalább kiderítheti, hogy mi lesz a vége ennek a pszichotikus álomnak. Remélhetőleg az a másik hely kellemesebb és melegebb lesz, mint ez a spártai szoba. Bride hirtelen elnevette magát. - Látta azt az epizódot a Buffy-ból, amikor Sarah Michelle Gellar gondolatban oda-vissza cikázik a bolondok háza és a lakóhelyet, Sunnydale között? Bryani felszegte a fejét. - Ki az a Buffy? – kérdezte a nő. – Ő is Lycaon népéből való, vagy talán katagariai? Bride kissé csalódott volt, hogy kísérőjének fogalma sincs a sorozatról. - Nem számít. Ez itt nyílván Sunnydale, és hamarosan egy kipárnázott cellában fogok felébredni. Kimentek a szobából, és Bryani elengedte a kezét. Bride követte a nőt a kunyhó elé a szabadba, és megállapította, hogy egy zöld növényekkel borított völgyben van, körülöttük pedig magas hegyek tornyosulnak. Gyönyörű hely volt, habár kissé fagyos. Fogalma sem volt, hogyan került ide. Ez biztosan nem New Orleans, pedig öt perccel ezelőtt még ott volt. Azonban még ennél is furcsábbnak találta, hogy körülötte mindenki régies ruhákat viselt, és olyan nyelvet beszélt, amelyből egy szót sem értett. Mindenki elhallgatott, amikor Bryanival elhaladtak mellettük. Síri csend lett. Elhallgattak a nők, akik a kút mellett álldogáltak. Azok is elnémultak, akik kosarakat cipeltek, és közben egymással beszélgettek. Még a gyermekek is abbahagyták a játékukat. A férfiak azonban még jobban lekötötték Bride figyelmét, főként azért, mert mindegyik megállt, és olyan tekintettel bámult rá, mintha mozgó célpont, vagy potenciális zsákmány lenne. Bride rádöbbent, hogy a démon kivételével a falu összes lakója gyönyörű példánya volt az emberi fajnak. Ez biztosan csak egy álom, vagy a képzelet furcsa játéka. Még egy chippendale-fiúnak sem volt ennyi izma. A nőkről nem is beszélve, akik tökéletesen példázták, hogy Bride miért nem vásárolt divatlapokat. Akár azt is hihette volna, hogy egyenesen egy Hollywoodi filmforgatásba csöppent. Követte Bryanit egy nagy, fából készült épületbe, amely úgy nézett ki, mintha Arthur király udvarából került volna ide. A falai vesszőből és sárból épültek, a belseje pedig meglehetősen egyszerű volt. Középen nyílt tűz lobogott, körülötte hosszú fa asztalok és padok álltak. A döngölt padlót szárított füvek és gyógynövények borították. Amint beléptek, Bride-ot azonnal lélegzetelállító férfiak kisebb csoportja vette körül, néhányan még meg is szaglászták. - Elnézést - mondta Bride, és elhessegette őket. - Ez az én álmom, úgyhogy szeretném, ha ezt abbahagynák. Az egyik magas, szőke férfi felszegte a fejét, és a mozdulata egy nyúlra emlékeztette Bride-ot. Metsző pillantást vetett Bryanira. - Miért hoztál ide egy katagariai kurvát? Bryani elhúzta tőle Bride-ot, és kettejük közé állt. - Ez a nő nem kurva, csak egy rémült ember, akinek fogalma sincs, hogy mi történt vele. Azt hiszi, megőrült. A szőke férfi felnevetett. - Szerintem úgy küldjük vissza a párjának, ahogyan a katagariaiak szokták visszaküldeni a mi párjainkat. A férfi fenyegetően elindult feléjük. Bryani előhúzta a kardját, és a hegyét nekiszegezte.
- Ne kényszeríts rá, hogy levágjalak, Arnulf! Azért hoztam ide, hogy megvédjük. - Akkor nagy hibát követtél el. Bryani döbbenten meredt rá. - Hiszen mi emberek vagyunk. - Úgy ám! – mondta a férfi, és baljósan rámosolygott Bride-ra. - És én is bosszúra vágyom, akárcsak te, hercegnő! A párom belehalt a kínzásba. Én azt mondom, tízszeresen fizessünk meg érte. A többi férfi is elindult feléjük, ám ekkor éles vonyítás hasított bele a levegőbe. Mindenki megdermedt. Bride megfordult, és látta, hogy a mögötte lévő ajtó kinyílik. Egy idős férfi lépett be rajta. A haja fehér volt, és olyan szakállt viselt, mintha egy ZZ Top videóklipből vágták volna ki. Hatalmas, barna farkas állt mellette. Bryanihoz hasonlóan ennek a férfinak is különös, zöld tetoválás volt az arcán. - Mi folyik itt? - Igazságot akarunk - közölte Arnulf. - A lányod egy katagariait hozott ide, valakinek a párját. Azt akarjuk, hogy adja át nekünk. Az idős férfi alaposan végigmérte Bride-ot, azután Bryanihoz fordult. - Kénytelen voltam, apám! - magyarázta Bryani, és leengedte a kardját. – Ez volt az egyetlen megoldás. Az idős ember mindenkit kiküldött a teremből. A férfiak kelletlenül engedelmeskedtek neki, azonban mielőtt elmentek, néhányan közülük állat módjára vonyítani kezdtek. A többiek közül páran hátrafordultak, és a nézésükből egyértelműen kiderült, hogy nem fogják annyiban hagyni a dolgot. Bride ezúttal valóban megrémült. Valami nagyon nem stimmelt a „képzelgésével". Esküdni mert volna, hogy ez a valóság. De az lehetetlen. Vagy talán mégsem? Amint egyedül maradtak, az idős férfi odavezette őket a legtávolabbi asztalhoz, amely egy emelvényen állt. Két hatalmas, faragott szék volt mellette, mintha trónszékek lettek volna, a mintázatuk pedig farkasfejeket ábrázolt. - Mi jutott eszedbe, Bry? – kérdezte a férfi. - Meg akarom védeni őt, apám! Hiszen egy Őrszemnek ez a dolga, nem igaz? Az a feladatunk, hogy megvédjük a világot a katagariai állatoktól. A férfi bosszúsan ránézett a lányára. - De ez a nő az egyikük párja. - Még nem egyesültek. Csak viseli a jelet. Ha itt tartanánk, amíg a jel eltűnik, akkor ez a nő szabad lenne. Az idős férfi megrázta a fejét, a farkasa pedig odament Bride-hoz, és elkezdte szaglászni. Bride a farkast figyelte, és közben azon töprengett, hogy vajon farkas marad-e, vagy átváltozik valami mássá. - Miért nem öljük meg inkább a párját? - kérdezte a férfi. Bryani elfordította a fejét. A férfi fáradtan felsóhajtott. - Már évszázadokkal ezelőtt megmondtam, hogy öld meg, lányom! A nő szeme dühösen felvillant. - Megpróbáltam megölni, emlékszel? De túl erős lett. Az idős férfi megvetően felhorkant. - Neked kell vigyáznod erre a nőre. Majd én beszélek a többiekkel. Ha azonban a párja eljön érte, végre befejezzük, amit elkezdtünk. Bryani bólintott, azután intett Bride-nak, hogy kövesse. Elvezette a trónszékek mellett, keresztül egy keskeny folyosón, amelyből néhány különálló szoba nyílt. Beléptek az egyik helyiségbe, amely szintén meglehetősen spártai volt, mégis rendelkezett némi komforttal, például egy párnázott ággyal, állatszőrökkel és 21. századi regényekkel.
Bride a kezébe vette Kinley MacGregor Sötét bajnok című könyvét, és felnevetett. Micsoda álom! - Ide tudna varázsolni nekem egy kólát? - kérdezte Bryanitól. - Úgy érzem, nagy szükségem van rá. - Sajnos nem. Ahhoz előre kellene mennem az időben, és az ehhez szükséges erőt elvették tőlem. A nő hangja dühös volt és elkeseredett. - Ki vette el az erejét? - A párom. Bryani szinte kiköpte a fenti szavakat. - Sok mindent elvett tőlem, de neked nem kell félned. A fia nem fog bántani téged. Erről én gondoskodom. Bride visszatette a könyvet az éjjeliszekrényen álló kupac tetejére. - Semmit sem értek ebből az egészből. Bryani csípőre tette a kezét, és egyenesen Bride szemébe nézett. - Akkor megpróbálom elmagyarázni. Az a férfi, aki a magáénak mond téged, valójában egy farkas. Vane-t én szültem, akaratom ellenére, több mint négyszáz évvel ezelőtt. Ha tudnám, megölném helyetted. - Tessék? Bryani tudomást sem vett Bride közbevetéséről, és folytatta a magyarázatot. - A legtöbb nőhöz hasonlóan fiatal koromban én is ostoba voltam. Éppen az első küldetésemet teljesítettem egy csapat Őrszemmel, akikkel katagariai farkasokra vadásztunk, amikor az ellenség foglyul ejtett, és úgy vélték, remek mulatság lenne, ha egymás után megerőszakolnának. Bride-ot elfogta a rosszullét a történet hallatán, és a szíve fájdalmasan összeszorult. Szerencsétlen asszony. Bride el sem tudott képzelni ennél rosszabbat. És ő Vane anyja... Bryani elhúzta a száját, és megrázta a fejét. - A Sors asszonyai azonban gyakran kegyetlenek, és, hozzád hasonlóan, az én párom is egy olyan farkas lett, aki bántott engem. Vane apja hetekig fogva tartott, miközben többször megerőszakolt, és igyekezett rávenni, hogy fogadjam el a páromnak. A férfiak erre nem képesek. Csak mi tudjuk elfogadni őket. Ez nem lehet igaz. Nem és nem. Bride tudta, hogy csak álmodik, azt viszont nem tudta, hogy miért álmodja ezt. - Nem hasonlít Vane-re. Bryani mogyoróbarna szemében fellángolt a leplezetlen gyűlölet. - Vane arra a mocskos disznó apjára ütött. Bride összeráncolta a homlokát, mert eszébe jutott, hogy Szőrös is pontosan ezt mondta neki. Az agya összekeverte a valóságot és a képzeletet. Ez nem meglepő. Talán egy kicsit mégis. De miért találna ki egy ilyen szomorú történet? Sohasem kívánt rosszat másoknak, főként nem Vane anyjának. Talán ez mégis a valóság? Lehetséges volna? Bride odament a szőke asszonyhoz, és a kezébe fogta a nő kezét, hogy megvizsgálja a tenyerét. - Ezen nincs jel. - Ha a párosodás nem teljesedik be három héten belül, akkor a nők mehetnek tovább a maguk útján. A férfiak viszont egészen addig impotensek maradnak, amíg a nő meg nem hal. Bride felvonta a szemöldökét, és felnézett Bryani-ra, aki meglehetősen magas volt. - Impotenssé tette Vane apját? Bryani zöldesbarna szeme gonoszul felvillant. - Többek között. Miután megszülettek a gyerekeim, a három embergyermekemet magammal vittem, a három farkaskölyköt pedig ott hagytam nála. Azután kiheréltem azt a disznót azért, amit velem tett. Azt hiszem, minden egyes napon megbánja, hogy nem ölt meg akkor, amikor még megtehette volna. Bride-ot kirázta a hideg.
- Miért álmodom ezt? - kérdezte. – Nem értem ezt a rémálmot. Bryani megrázta a fejét. - Ez a valóság, Bride! Tudom, hogy az emberek világában nem történnek olyan dolgok, amelyekről az imént meséltem, de hinned kell nekem. Létezik egy másik világ is a mindennapokon túl, habár a legtöbben nem ismerik. Az egyik pillanatban Bryani még Bride előtt állt, a következőben pedig átváltozott egy hatalmas, fehér farkassá, amely kísértetiesen hasonlított Bride farkasához. Bride hátrahőkölt. Nem. Ez nem lehet a valóság. Nem lehet! - Haza akarok menni – kiáltott fel hangosan Bride. - Ó, Istenem, engedd, hogy felébredjek!
Vane visszajött a transzból, amikor ráébredt, hogy Bride az anyja országában van. A férfi megesküdött, hogy sohasem fog visszatérni arra a helyre. Életében egyszer járt ott, amikor megállapodott Acheron Parthenopaeus-szal, hogy segít megtalálni az anyját. Vane a mai napig nem tudta, miért akarta megkeresni. Talán azért, mert éveken keresztül az apjával élt, aki gyűlölte, és abban reménykedett, hogy az anyja képes lesz elfogadni őt. Vagy talán azért, mert időközben emberré vált, és azt hitte, hogy ettől az anyja is másképp tekint majd rá. Az anyja azonban megpróbálta megölni. „Átkozott legyen az a nap, amikor életet adtam neked!” Még most is a fejében visszhangzottak az anyja szavai, aki ezúttal végzetes hibát követett el. Szabadjára engedett egy démont, aki elrabolta az ő párját. Egyetlen Ember Vadász sem tudott kimozdítani egy embert a saját idősíkjából az adott személy beleegyezése nélkül. Ez a szabály mindenkire vonatkozott, kivéve a démonokat és az isteneket. De miért? Miért vitte el az anyja Bride-ot a középkori Angliába? Vane nem bízott az anyjában. Túlságosan gyűlölte őt és az apját. Egyetlen emberben sem bízott. Neki kell megvédenie Bride-ot, akinek semmi keresnivalója egy csapat arcadiaival abban a korban, amelyikben ő, Vane született. Oda kell mennie, vissza kell szereznie és haza kell hoznia. Ezúttal azonban nem lesz segítsége. Egyedül kell elmennie érte. Vane őszintén remélte, hogy túléli a találkozást. Ha nem, Bride-nak örökre a múltban kell maradnia.
9. fejezet Bride a szobájában üldögélt, és az idő múlásával egy valami világossá vált a számára: ez nem álom. Elképzelni sem tudta, hogyan lehet valóság, de kénytelen volt elfogadni a tényt, hogy ez nem a Buffy egyik epizódja, és nem is álom. Ezek az emberek teljesen igaziak voltak, és ők főzték a legrosszabb ételt, amely valaha a tányérjára került. Nem csoda, hogy ilyen átkozottul vékonyak voltak. A tálcája szinte érintetlenül hevert az éjjeliszekrényen, a könyvek mellett. Bride körbenézett a szobában, miközben a csarnokban lévő emberek vitatkozását hallgatta. Éppen a sorsa felől döntöttek. Bride-on egyre jobban úrrá lett a félelem. Hirtelen mozgást észlelt a háta mögött. Gyorsan hátrafordult, és megpillantott egy férfit, aki Vane-re emlékeztette. A hajuk és a szemük színe is megegyezett, az arcuk pedig kísértetiesen hasonlított. A frissen borotvált férfinak hosszabb haja volt, mint Vane-nek, és ókori bőrruhát és páncélt viselt. Bryanihoz hasonlóan az ő hátához is egy kard volt erősítve. Olyan tekintettel figyelte Bride-ot, mint egy állat a zsákmányát. - Ki vagy te? - kérdezte Bride a férfit. A férfi nem válaszolt. Közelebb ment Bride-hoz, azután megfogta a kezét, és alaposan megvizsgálta a jelet a tenyerén. A szemében felizzott a gyűlölet. A következő pillanatban Bride a csarnok közepén volt, a világ legdühösebb emberei között. Úgy érezte magát, mint egy viperafészek közepén. Amikor Bride felbukkant közöttük, tízszer olyan hangosan kezdtek üvölteni, mint addig. - Dare! – kiáltott fel az idős férfi. - Miért hoztad őt ide? Vane hasonmása gonoszul ránézett Bride-ra. - Timoriát hirdetek a farkas párja ellen. Az emberek egyetértően felmordultak. - Nem! - mondta Bryani, aki áttört a tömegen, hogy a közelükbe kerüljön. - Mi a baj, anyám? - kérdezte Dare, és Bryani felé fordult. – Talán megváltoztak az érzéseid az ellenséggel szemben? - Te is tudod, hogy nem. - Akkor fizessük vissza nekik azért, amit velünk tettek. Bryani kivonta a kardját. - Őrszemként megesküdtem, hogy megvédem... - Ezt a katagariai kurvát? – kérdezte a szavába vágva Dare. A férfi odalökte Bride-ot az anyjához. - Árad belőle a szaguk. Én azt mondom, fejezzük be egyszer és mindenkorra. Az emberek boldogan helyeseltek. Bride reszketett a félelemtől. - Apám! - mondta Bryani az idős férfinak. - Ennek valóban így kell lennie? Az idős férfi alaposan körbejáratta a szemét az embereken, azután a lányához fordult. - Beszélned kellett volna velem, mielőtt idehozod őt, Bryani! Meg akarod védeni az ellenségeinket, holott minden család elveszített valakit a katagariaiak miatt. Olümposz isteneire kérlek, hogy nézd meg, mit tettek a saját családunkkal! Édesanyádat az őrületbe kergették, és rajtad kívül az összes gyermekemet megölték. Te is alig tudtál elmenekülni tőlük, erre most azt kéred, hogy kegyelmezzünk meg az egyiküknek. Neked is elment az eszed, lányom? Az idős férfi barátságtalanul Bride-ra nézett. - Szavaznunk kell a timoriáról. Ki van mellette? Az emberek olyan hangosan kiáltoztak, hogy Bride-nak be kellett fognia a fülét. - Ki van ellene?
- Én - jelentkezett Bryani, de rajta kívül senki sem szólalt meg. Az öregember megmarkolta a botját, és mélyet lélegzett. - A kérdés tehát eldőlt. Készítsétek elő az embert a timoriára! Bride-nak az volt az érzése, hogy a timoria rossz dolog, főleg azután, hogy három nő odament hozzá, és lefogták. - Mi történik itt? - kérdezte az egyiküktől. - Mi az a timoria? - Nagyon sajnálom, Bride! - mondta Bryani, mielőtt elvitték volna. - Kérlek, bocsáss meg! Miért kellene megbocsátania? - Tessék? Bride hisztérikusan felkiáltott, és megpróbálta kiszabadítani magát a nők szorításából, de mindhiába. - Elmondaná valaki, hogy mi folyik itt? A legmagasabb nő rámordult. - Annak a nőnek, aki egy katagariaival párosodik, az a büntetése, hogy odaadjuk azoknak a klánbeli hímeknek, akiknek még nincs párjuk. - Hogy érti azt, hogy odaadnak nekik? A nő arckifejezése mindent elárult. Meg akarták erőszakolni Bride-ot. Bride felkiáltott, és minden erejét latba vetve küzdött ellenük.
Miután Vane megérkezett a középkori Angliába, szüksége volt néhány percre, hogy visszanyerje a tájékozódási képességét. Az időutazás mindig összezavarta. Az időugrás sok energiát emésztett fel. Tudta, hogy óvatosnak kell lennie. Ha mintákat venne, hogy megtalálja Bride-ot, azt az anyjáék is érzékelnék. Vane egy cseppet sem félt volna tőlük, de nem akart harcba menni hadsereg nélkül. Ebben a korban az anyja népe uralkodott. A nagyapja az egyik legerősebb farkas klán regise volt, és azt mesélték, hogy a jó öreg Gramps több katagariait ölt meg, mint bármelyik Őrszem. Vane teleszívta a tüdejét levegővel, és a bozót rejtekéből figyelni kezdte a falut. Valószínűleg számítanak az érkezésére. Valószínűleg. Vane hirtelen zajt hallott a mögött lévő erdőből. Gyorsan megfordult, mert azt hitte, hogy vadállat közeledik, vagy az anyja egyik embere. Tévedett. Szőrös volt az. Vane akkor sem lepődött volna meg jobban, ha az anyja állt volna előtte. Annak legalább lett volna értelme. Szőrösre azonban a legkevésbé sem számított. A farkas azonnal emberi alakot öltött, és meztelen rémülettel bámult Vane-re, aki elfordította a fejét. - Mi a fenét keresel te itt? - kérdezték mindketten egyszerre. - Adj rám valami ruhát! – mordult fel Szőrös, miközben a kezével eltakarta legbecsesebb testrészét. Vane nem akart megvakulni, ezért engedelmeskedett. Szőrös elégedetten nézegette új fekete farmerét és pólóját. - Miért jöttél ide, Szőrös? Szőrös a fogai közt préselte ki a választ: - Azt teszem, amit mondtam, hogy tenni fogok. Elvezetem tőled és Bride-tól a tesserát, csakhogy te itt vagy, ők pedig odaát. Szőrös dühösen a velük szemben lévő hegyre mutatott. - Neked New Orleansban kellene lenned, te idióta, nem pedig Angliában! Vane hirtelen gyanút fogott, és összeráncolta a homlokát. - Miért hoztad ide a tesserát? Szőrös fenyegetően ránézett. - Mert rájöttem, hogy így szabadulhatok meg tőlük a legkönnyebben. Egyedül nem tudok végezni
velük, Bryani viszont biztosan boldogan darabokra szedné Markus egyik tesseráját. Vane továbbra is gyanakvó maradt, és egy szót sem értett az egészből. - Te ismered Bryanit? Szőrösnek eltorzultak a vonásai. - Igen, ismerem. Néhány évszázaddal ezelőtt rám támadt, és azt hitte, hogy megölt. Akarod látni a hegeket? Vane megérezte Stefan szagát, aki feléjük közeledett. Szőrös elkapta Vane karját, és egy facsoport felé rángatta. - Figyelj, Vane! Komoly veszélyben vagyunk. Az arcadiaiak teljes szívükből utálnak bennünket. - Tudom. - Nem, nem tudod - mondta halálosan komoly hangon Szőrös. - Fogalmad sincs, mennyit fizetnének azért, ha elfogyaszthatnának bennünket reggelire. Ki kell jutnunk innen. Vane kiszabadította a karját. - Bride odalent van a faluban, és nélküle sehová sem megyek. Szőrös káromkodott egyet. - Mióta van ott? - Fogalmam sincs, hiszen csak most érkeztem. Az idő nem egyformán telik a különböző síkokban, ezt te is tudod. - Rendben van. Azonnal ki kell szabadítanunk. Reméljük, hogy ő is nemrég érkezett. - Szerinted miért vagyok itt? Szőrös úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. - Gondolkozzunk! Ránézett Vane-re. - Neked van valami ötleted? - Lemegyek a faluba, és elhozom a páromat. - Bryani egyetlen varázslattal el fogja venni az erődet. Vane felnevetett. - Arra kíváncsi leszek. - Neked aztán van vér a pucádban – suttogta elismerően Szőrös. - Egye fene! Senki sem élhet örökké. De ígérd meg, hogy ha balul üt ki a dolog, megölsz, és nem hagysz ott nekik! Szőrös olyan komolysággal beszélt, hogy Vane hátrahőkölt. Vajon mit tettek vele? - Esküdj meg, Vane! - Esküszöm. Szőrös nem tudta folytatni, mert a fák közül hirtelen előbukkant Stefan, Aloysius és Petra. Leszegett fejjel körbefogták őket, és dühödten morogtak. - A francba! – kiáltott fel Szőrös, miközben a farkasok lekushadtak, és ugrásra készülődtek. Hirtelen egy sikoltás hangzott fel a faluból. Vane egy pillanatig sem habozott. Megragadta Szőröst, és eltűntette magukat az erdőből éppen akkor, amikor Stefan rájuk vetette magát.
Bride belefúrta a sarkát a földbe, és megharapta az egyik nőt, aki lefogta. A nő felmordult, és pofon vágta Bride-ot. Bride újra megharapta. Semmiképpen sem fogja hagyni, hogy lekötözzék. Talán nem tudott úgy harcolni, mint Tabitha, de harapni és hajat húzni igen. Az egyik férfi előrelépett, és Bride nyakára tette a kezét. - Azonnal… engedjétek… el! Vane fémes hangja visszhangzott a teremben. Minden egyes szót külön hangsúlyozott. Bride szeme megtelt könnyel, amikor meghallotta a legkedvesebb hangot ezen a bolygón. Jobbra fordította a fejét, és megpillantotta Vane-t emberi alakjában. Nem volt fegyvere, viszont ott állt mellette Bride fehér farkasa. Miért nincs fegyvere?
A Vane-hez legközelebb álló férfiak egy emberként rávetették magukat. Bride bénultan figyelte a párját, aki forogni kezdett, miközben rúgott és ütött, a támadók pedig egymás után rogytak le a földre. Olyan gyorsan mozgott, hogy Bride alig látta. Vane hirtelen eltűnt, és a következő pillanatban Bride oldalán bukkant fel. A nők rátámadtak. Egyiküket belökte a tömegbe, azután lehajolt, elgáncsolta a másikat, a harmadikat pedig egyszerűen földhöz vágta. Még hogy Hollywoodot! Ezek a nyomába sem értek Vane mozgékonyságának és gyorsaságának. Amikor Vane eloldozta a kezét, Bride hallotta, hogy a farkas is morogva küzd a tömegben. Amint Bride keze kiszabadult, szorosan átölelte Vane-t, miközben a nők megpróbálták elkapni őket, de egy bizonyos távolságnál nem jutottak közelebb hozzájuk. Mintha láthatatlan fal vette volna körül őket, amelyen a támadóik nem tudtak áthatolni. - Szőrös! - kiáltotta Vane. A farkas odarohant hozzájuk. Az egyik férfi megpróbálta követni, de ő is visszapattant a különös falról. Szőrös felöltötte meztelen férfi alakját, és gonoszul vigyorgott az ellenségre. Bride mozdulatlanná dermedt, amikor felbukkant Vane testvére ruhátlanul, de el kellett ismernie, hogy Szőrösnek gyönyörű teste volt. Ó, egek! Hát senki sem az, aminek látszik? Vane csettintett egyet, és a következő pillanatban Szőrös már ruhában volt. Dare hangosan szitkozódott. - Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy megölted Szőröst, anyám! Szőrös undorral Dare felé fordult. - Hidd el, öcskös, ő mindent megtett, amit tudott! Az állatoknak azonban lenyűgöző a túlélési képességük. Szőrös ránézett Bryanira - Ugye te is így gondolod, anyám? Dare rá akarta vetette magát Szőrösre, de a láthatatlan akadály őt is megállította. Senki sem tudott hozzájuk férni. - Mi ez? – horkant fel dühödten Dare, és a kardjával nekitámadt a levegőnek. Szőrös felnevetett. - A legszörnyűbb rémálmod, adelfos! Bemutatom neked a legidősebb testvérünket. Szőrös Vane felé mutatott. - Igazad volt, anyám! Az arcadiai és a katagariai vér keveredéséből hatalmas mágikus erő keletkezett. De nem én vagyok a legerősebb. Sajnálom. Vane szíve hevesen vert, miközben lassan felfogta Szőrös szavainak értelmét. Szőrös valóban az öccse. Ebben a pillanatban azonban Bride biztonsága mindennél fontosabb volt a számára. Az egyik arcadiai férfi Vane háta mögé került. Vane megpördült, és eltaszította őt maguktól. - Szerencsétek, hogy nem vagyok az az állat, akinek hisztek – mordult rá Vane az arcadiaiakra. De ha még egyszer a párom közelébe merészkedtek, akkor az leszek. Dare kegyetlenül felnevetett. - Rendben. Vidd magaddal a nődet! A következő telihold három hét múlva lesz, tehát rengeteg időnk van megtalálni és megölni téged. Neked is muszáj aludnod néha. És akkor elkapunk. Szőrös megrázta a fejét. - Egy szót sem értettél abból, amit Vane-ről mondtam, igaz? Nagy kár, hogy nem én születtem olyan képességekkel, mint ő. Ha így lenne, már mindannyitokat megöltem volna. Úgy tűnik, Vane sokkal jobb ember nálam. Vane ridegen rámosolygott ,,emberöccsére". Dare nagyon hasonlított Fang emberei alakjára. Igazán kár, hogy a szüleik ellenségeskedése idáig fajult. Teljesen új generációt teremtettek, de meg is mérgezték. Vane ugyanakkor sohasem akart együtt élni az arcadiai rokonaival, akik évszázadokkal ezelőtt kirekesztették és leírták. Gonoszul rámosolygott Dare-re.
- Veled ellentétben, öcsikém, nekem nem kell megvárnom a teliholdat az időutazáshoz! A következő pillanatban Vane, Bride és Szőrös újra New Orleansban voltak, Kyrian házában. - Azt hiszem, be kell vennem egy nyugtatót. Az is lehet, hogy lenyelek egy egész dobozzal mondta Bride, és kimerülten lerogyott a legközelebbi kanapéra. - És egy üveg vodkával fogom leöblíteni. Kyrian, Amanda és Tabitha berohant a szobába. - Ez gyors volt - csettintett Tabitha. – Te aztán nem fecséreled az idődet, igaz, Vane? Vane tudomást sem vett Tabitha kérdéséről, letérdelt Bride elé. - Jól vagy? - Nem tudom - válaszolta őszintén Bride, és a félelemtől bénultan Vane szemébe nézett. - A barátom egy kutya, az anyja őrült, és az imént kis híján főszereplő lettem egy alacsony költségvetésű pornófilmben. A jelmezek nevetségesen néztek ki, az étel pedig ehetetlen volt. Nem értem, mi ez az egész. „Üdvözöllek a családomban, most pedig feküdj le az összes rokonommal”? A rokonok általában komatálat szoktak magukkal hozni, nem egy négyszáz éves vendettát. Bride-nak nagyon jólesett, hogy végre kimondhatja az érzéseit, de legbelül még mindig reszketett a félelemtől. Sehol sem érezte magát biztonságban. Sehol. - Biztonságban vagyok, Vane? Vagy ismét felbukkan valaki a szobában, és elvisz magával egy isten háta mögötti helyre? Nem akarok találkozni Barney, a dinoszaurusz valódi másával, miközben meztelen barlanglakók üldözik. Kizárólag a normális életemre vagyok kíváncsi itt, New Orleansban. Vane a tenyerébe fogta Bride arcát, akinek bizonyos mértékig jólesett a férfi érintése. - Biztonságban vagy, Bride! Nem engedem, hogy bárki újra elvigyen magával. Esküszöm. - És miért kellene hinnem neked? - Mert a szavamat adom. - És ez elég is, igaz? Bride megrázta a fejét. - Ezek után alig várom, hogy találkozzak az apáddal. Biztosan remek társaság lehet. Meredten ránézett Vane-re, miközben gondolatban újra átélte az elmúlt néhány óra szörnyűségeit. - Milyen furcsa családi hagyományaitok vannak ezen kívül? Elásott csontok a hátsó kertben? Őrült nagynénik? Bolhák? Bride Szőrösre nézett. - Ugye nem kell lefeküdnöm vele? Tabitha felvonta a szemöldökét. - Hát te meg hol jártál? Úgy hallom, érdekes hely lehet. - Szeretnél elmenni oda? - kérdezte Szőrös. – Én szívesen elviszlek. - Szőrös! – förmedt rá Vane. - Így is bajt okoztál. Ne szórakozz az embereket! - És Tabithával se szórakozz! – tette hozzá Kyrian. Amanda könyökkel oldalba bökte a férjét. - Mi az? - kérdezte Kyrian ártatlanul. Vane ránehezedett a sarkára, azután a válla fölött Kyrianra és Amandára nézett. - Egy védőpajzsot vontam a ház köré, amely elvileg távol tartja őket. Mondom, elvileg. Fogalmam sincs, hogy mire képes az a démon, főleg akkor, ha Amanda ismét beinvitálja a házba. - Semmire. Bride felkapta a fejét az ismeretlen, mély férfihang hallatán. Őrá számított a legkevésbé ezen a helyen Valójában nem tudta, hogy miért van meglepve. Az eddigi eseményekből kiindulva az is könnyen elképzelhető, hogy a sarki zöldséges, akit évek óta ismer, emberkígyó vagy talán zombi. Miért is ne? - Te vagy az, Ash? - kérdezte Bride a magas, szexi jövevényt. A majdnem két méter magas férfi fekete bőrszerelést viselt, és összetéveszthetetlenül erős szexuális kisugárzása volt. Ash Parthenopaeust nem lehetett nem észrevenni. - Te ismered Acheront? - kérdezte Vane Bride-tól.
- Igen. Néhány havonta be szokott jönni a boltomba egy csinos, de kissé furcsa nővel, aki felvásárolja az egész árukészletemet. Bride ismét Ash felé fordult. - Ezek szerint te is közéjük tartozol, igaz? - Beismerem - mondta egy elbűvöl mosoly kíséretében Ash. - Nagyszerű – sóhajtott fel Bride. – Van még más is, aki vallomást akar tenni? A szobában lévők zavartan egymásra néztek. Vane felállt, és odament Ash-hez. - Mit tudsz Alastorról? - Csak annyit, hogy pórázra kötötték. Az anyád megállapodott vele, hogy elrabolja a párotokat. Ez a jegy csak egy útra szól. Elvitte neki Bride-ot, és több egyezséget már nem fognak kötni. - Biztos vagy benne? Ash karba tette a kezét. - Személyes garantálom. - Ezek szerint vissza fog jönni, amikor Fang párt talál magának? - kérdezte Szőrös. - Igen - bólintott Ash. - És a következő kérdésedre is ez a válasz. A te párodért is el fog jönni. Szőrös káromkodott egyet. - Sajnálom - sóhajtott Ash. - De nézd a dolog jó oldalát: az anyátok nem felejtett el benneteket. - Egy cseppet sem vagy vicces, Ash! – szólt szemrehányóan Vane. - Azt hittem, idejössz, és megvéded Bride-ot. - Szándékomban állt, de nem volt rá időm. Még én sem tudok két helyen lenni egyszerre. - Nagy kár - mondta Vane. - Ha tudtál Alastorról, miért nem szóltál nekem? Megállíthattuk volna. - Az elmúlt hónapokban nem beszéltünk túl sokat egymással, Vane! Másrészt pedig nem szerencsés beleavatkozni mások sorsába. - Utálom, amikor ezzel a sors-hülyeséggel jössz. Rólam van szó, Acheron, nem valamelyik elcseszett Sötét Vadászodról. Tudom, hogy mi vagy, és azt is tudom, hogy mire vagy képes. Ne játszadozz velünk! Acheron szeme szikrázott a dühtől. - Nem játszadozom veled, farkas, és imádkozz, hogy erre soha ne is kerüljön sor! Bride látta Vane arckifejezésén, hogy legszívesebben nekitámadna Ash-nek, de uralkodott magán. - Van más is, amit elhallgattál előlem? - kérdezte Vane. - Ezer meg egy dolgot. A világ sorsát. A következő elnök nevét. Hogy ki nyeri a hétvégén a rugby bajnokságot. A holnapi lottószámokat is tudom. - Tényleg? – kérdezte Tabitha, és izgatottan felkapta a fejét. - Osztozunk? Gyerünk, Ash! Áruld el a jokerszámokat! Osztozzunk a nyereményen! Ha elárulod, megengedem Siminek, hogy megegye az összes pattogatott kukoricát. Ash felhorkant, azután Kyrian, Amanda és Tabitha felé fordult. - Azt hiszem, egyedül kellene hagynunk Vane-t a párjával és a testvérével. Tabitha nyafogni kezdett. - Áruld el a számokat, Ash! Ash gúnyosan Tabithára nézett. - Hat. Tabitha felemelte a kezét, és integetni kezdett, jelezvén, hogy ez nem elég. - És még? - Biztos, hogy van egy hatos a jokerben. - Nahát, micsoda tehetség vagy! - bosszankodott Tabitha, azután megrázta magát és elmosolyodott. - Nos, végre kiderült, hogy Ash kegyetlen, Vane pedig nem sorozatgyilkos. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha visszamegyek az üzletbe. Egy pillanatra megállt Ash mellett. - Ott leszel pénteken a moziban? Ash bólintott. - Igen, mint mindig.
- Rendben. Pénteken találkozunk Tabitha sietősen eltávozott. Kyrian tátott szájjal bámult Ash-re. - Te együtt jársz Tabithával? Ash hamiskásan elmosolyodott. - Nem, de nagyon szórakoztat a társasága. A legváratlanabb pillanatokban szokott felsikítani a moziban, és több pattogatott kukoricát pusztít el, mint Simi. Bevallom, Tabitha az egyik kedvencem az emberek közül. - Neked valami komoly bajod van, Ash! - mondta Kyrian, miközben elindult a ház hátsó része felé. - Szerintem viszont csodálatos vagy – szólalt meg Amanda, azután megfogta Ash fejét, odahúzta az övéhez, és megcsókolta az arcát. Amanda elengedte Ash-t, majd abba az irányba fordult, amerre Kyrian eltűnt, és hangosan megszólalt: - A férjem pedig a vendégszobában fog aludni néhány napig. Marissa felsírt az emeleten. - Majd én felmegyek hozzá - mondta Ash, és eltűnt. Amanda megállt a kanapé mellett. - Ha szükségetek lenne valamire, a konyhában leszek. - Rendben - bólintott Bride. – Ugye te a lábadon fogsz kimenni a szobából. - Kénytelen vagyok, mert nincsenek különleges képességem. Amanda vigasztalóan megsimogatta Bride kezét. - Tudom, mit érzel, Bride! Komolyan mondom. Hozzád hasonlóan én is azt hittem, hogy a testvérem őrült, de néhány évvel ezelőtt rájöttem, hogy kivételesen bölcs. Vegyél néhány mély lélegzetet, és kezdj el hinni a lehetetlenben! Amanda bátorítóan rájuk mosolygott, azután magukra hagyta őket. - Nos - mondta Szőrös, és megdörzsölte a tarkóját -, azt hiszem, most jön az a rész, amikor fájdalmas búcsút vesztek tőlem. Éljetek boldogul! - Várj! – állította meg Vane, és felállt. - Ugye nem árultál el? - Nem. Stefant és a társait akartam elárulni. Erkölcsileg csak erre voltam képes. Szőrös mélyen Vane szemébe nézett. - Őszinte leszek hozzád, Vane! Gyűlöllek, és rettenetesen idegesítesz. Ez mindig is így volt.. - De miért? Mit ártottam neked? - Arról neked fogalmad sincs - mondta rideg és dühös arckifejezéssel Szőrös. - Anya nem volt mindig az az őrült nőszemély, akinek te megismerted. Legalábbis velem szemben nem. Szőrös elkapta Bride pillantását. - Nagyon sajnálom, hogy így viselkedett veled, Bride, de meg kell értened, hogy a katagariaiak mindent elvettek tőlük. Miután az apám elrabolta az anyámat, kiküldték az összes stratit, hogy megkeressék. Amíg ők távol voltak, egy másik katagariai falka jött a faluba, és lemészárolták az összes gyermeket, aki az útjukba akadt. A nők többségét megerőszakolták és megölték. Csak azok élték túl, akik felvették ellenük a harcot, mint például a nagymamám. Azonban egyikük sem volt többé a régi. Ezért láttál olyan kevés nőt a faluban. Szőrös felsóhajtott és visszafordult Vane-hez. - Te semmit sem tudsz az arcadiai őseinkről. Anyánk családjában a kezdetektől fogva voltak Aristók. Minden generációban született egy. Anyánk bátyja, aki meghalt, amikor anyánkat elrabolták, szintén Aristo volt. A nagyapánk is az. Amikor anyánk hazatért velem, Dare-rel és Starral, azt hitték, hogy én is az vagyok. Furcsa szagom volt, és azt hitték, ez az erő szaga. - Hiszen te nem vagy arcadiai. - Én voltam a jin, te pedig a jang. Embergyermek voltam, de pubertás koromban farkassá váltam. Vane megrázkódott. Sajnos sokkal jobban értette az öccsét, mint szerette volna. - Sajnálom. - El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt. Neked legalább ott volt Anja és Fang, akik vigyáztak
rád. Én megpróbáltam elrejtőzni, de amint Dare rájött, hogy mi történt, elmondta anyánknak, aki kegyetlenül bosszút állt rajtam. Vane pontosan erre számított. Az apja sem tett volna másként, ha rájön az igazságra. - Az anyánk egy Őrszem. Az a dolga, hogy megölje a katagariaiakat. - Igen, tudom. Túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy megküzdjek vele. Elképzelhetetlen dühvel támadt nekem, és darabokra tépett. Szőrös egy pillanatra elhallgatott, és remegni kezdett. Látszott rajta, hogy még most is kínozza ez az emlék. - Napokig véreztem, és közben megpróbáltam elrejtőzni anyánk és a többiek elől. Eláruljam, miért nem vagyok képes használni a mágikus erőimet? Mert senki sem tanított meg rá. Markusnak kétségtelenül sok hibája volt, de ő legalább alaposan kitanított benneteket, miután hazatértetek az egyedül töltött év után. Én száz évig teljesen magamban voltam. Nem mertem a katagariaiak közelébe menni, mert attól féltem, kiszagolják, hogy arcadiai vagyok. Valamit azonban kiválóan megtanultam: elrejteni a szagomat. Lehet, hogy most is hazudok neked, és te észre sem veszed. Vane vészjóslóan a szemébe nézett. - Tudom, hogy nem hazudsz. - Honnan tudod? - Ash nem hagyott volna magunkra, ha így lenne. Szőrös megvetően fújt egyet. - Túlságosan megbízol egy olyan Sötét Vadászban, aki egy cseppet sem törődik a fajtánkkal. - Ez nem igaz. Azért bízom meg benne, mert mindig a barátom volt. Vane karba tette a kezét. - Miért jöttél el hozzánk? - Ugyanazért, amiért te megkerested anyánkat. Meg akartam ismerni a családom többi tagját. El akartam mondani, hogy ki vagyok, de amikor láttam, hogy mennyire gyűlöl benneteket Markus, rájöttem, hogy hiba lenne. - Legalább nekünk elmondhattad volna. Mi örültünk volna neked. - Ismételten szeretnélek emlékeztetni, hogy a kisöcsém, Dare, aki egyben a legjobb barátom is volt, szintén elárult. Láncra verve vitt el anyánkhoz. Abban a tudatban nőttem fel, hogy az állatok megbízhatatlanok és kiszámíthatatlanok. De mondok én neked valamit. Az állatok csak két okból ölnek: önvédelemből, és az éhség miatt. Az emberek ennél jóval több okot találnak a gyilkolásra. Nem érdekel, mit gondolnak rólam. Jóval veszélytelenebb vagyok, mint hiszik. Ezzel ugye te is egyetértesz? Vane bólintott. Szőrös felsóhajtott, és hátrált néhány lépést. - Nos, éljetek boldogul, meg ilyesmi! - Hová mégy? - kérdezte Vane. Szőrös vállat vont. - Akárhová. - Ezek szerint ennyi volt? - kérdezte Vane. – Elárulod, hogy az öcsém vagy, azután sarkon fordulsz és elmégy? - Mi mást tehetnék? Nem akarod, hogy a közeledben legyek. És egyáltalán nincs szükséged rám. Vane megdermedt. Ezek szerint Szőrös nem érti… Nem, nem érti. A családja elárulta őt. Nem csoda, hogy gyűlöli a bátyját. Vane mellett legalább ott volt Fang és Anja, és közösen minden akadályt és nehézséget leküzdöttek. Szőrös évszázadok óta egyedül van. Mindig a háttérben maradt, és nem beszélt senkivel. A többi stratinak sok közeli barátja és szövetségese volt, Szőrös azonban mindig magányosan járta az útját, és jóformán egyetlen nőstényért sem harcolt. Tudta, hogy ő és Vane testvérek, mégsem szólt egy szót sem. Rettenetesen nehéz lehetett. Szőrös számtalanszor látta együtt hármójukat, ahogyan bolondoztak egymással. Látta, ahogyan vállvetve harcoltak a falka ellen, és tudta, hogy neki is közöttük lenne a helye. Vane-nek bűntudata támadt, amiért soha nem ajánlotta fel Szőrösnek a barátságát. Éreznie kellett
volna, hogy van valami közük egymáshoz. Szőrös valóban kiválóan elrejtette a szagát. - A testvérem vagy, Szőrös! - mondta Vane komolyan. - A család sokat jelent nekem. Lehet, hogy nem ismersz, de ezt még neked is tudnod kellene. - Mégis mióta tartozom a családodhoz? - Attól a perctől fogva, hogy megszülettél, és attól a pillanattól kezdve, amikor figyelmeztettél, hogy Stefan a nyomomban van. - Vane kezet nyújtott Szőrösnek. - Nem kell esküt tennem ahhoz, hogy megerősítsük a kötelékünket! Az öcsém vagy, és a családomhoz tartozol. Szőrös némi habozás után kezet fogott Vane-nel. Vane magához húzta és átölelte. Bride torka elszorult, amikor meglátta Szőrös fájdalmas arckifejezését. Látszott rajta, hogy nem erre a reakcióra számított. - Nem foglak elárulni, Szőrös - mondta Vane. - Soha. És ugyanez vonatkozik Fangre is. Szőrös hátrált egy lépést és bólintott. - Ha viszont most kimész azon az ajtón, kénytelen leszek átharapni a torkodat – sziszegte a foga között Vane. Szőrös felnevetett. - Rendben. Ezek szerint egy darabig még itt maradok. Megköszörülte a torkát, és lassan elhátrált tőlük. - Gondolom, ti ketten szívesen beszélgetnétek egymással. A konyhában leszek Amandával. Vane megvárta, amíg kettesben maradnak, azután Bride felé fordult. - Mozgalmas napunk volt, igaz? Bride hátradőlt a kanapén, és nagyot sóhajtott. Igyekezett feldolgozni az elmúlt huszonnégy óra különös eseményeit. - Bizony, bizony. Annyi furcsasággal találkoztam, mint eddig még soha. Bride képtelen volt magához térni. - Megőrültem? - kérdezte Vane-t. – Mondd meg őszintén! - Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ha így lenne, Grace segíthetne rajtad, de nem vagy őrült. Bride pontosan ettől félt. Fogalma sem volt, hogy mitévő legyen. - Lássuk, hogy megértettem-e, amit az anyád mondott! Ez itt – mutatta a tenyerét - azt jelenti, hogy egymásnak szántak bennünket. Ha azonban nemet mondok, te egész életedben egyedül maradsz és impotens leszel. Az én életem viszont nem változik. Vane bólintott. - Nem lennék a helyedben. A férfi elfordult, mert majdnem elnevette magát. - Nem akarom, hogy elfogadj engem, Bride! Úgy értem, hogy szeretném, de nem vagyok hülye, és a realitások között élek… Legalábbis nagyjából. Nem áltatom magam. Vane letérdelt Bride elé, a kezébe vette a kezét, és megcsókolta a tenyerét. Annyira gyengéd volt vele ez a férfi! Annyira kedves. Bride az ujjaival végigsimított Vane borostás arcán. Hogyan lenne képes elhagyni egy ilyen férfit? Vane nem ember. Legalábbis nem teljesen. Ezenkívül egy olyan világban élt, ahol a varázslat és a misztikum mindennaposnak számított, és amely tele volt kegyetlen szörnyekkel. - Mit akarsz, Vane? - kérdezte kétségbeesetten Bride. - Légy őszinte hozzám! Csak emiatt akarsz engem? A tenyerét Vane felé tartotta. - Vagy engem akarsz? Úgy értem, hogy alig ismersz. És én is alig ismerlek téged. Tudom, hogy nagyszerűen viselkedsz, ha a helyzet úgy kívánja, és hogy a családodhoz képest Addamsék teljesen normálisnak tűnnek. De nem ismerlek igazán. Vane elvette Bride kezét az arcáról, és abba a kezébe fogta, amelyiken a jel volt. Zöldes barna szeme az arcát fürkészte.
- Megvallom, fogalmam sincs. Még egy nőt sem kívántam annyira, mint téged, Bride! De én sem tudom, milyen szerepe van ebben a jelnek. Nem tudom. Vane legalább őszinte volt hozzá. Ez mindenképpen mellette szólt. Még sohasem hazudott neki. - Mennyi időm van eldönteni, hogy mit akarok? – kérdezte Bride. - Két hét. Nagyjából. További anyai és démoni beavatkozás kizárva. - Ez esetben mi lenne, ha megpróbálnánk normálisan viselkedni? Bride hangosan felnevetett, amikor ezt kimondta. Olyanok voltak, mint Jack és Jill az ismert gyermekversből. Esetükben azonban a hegyi út a pokolba vitt. Bride bízott benne, hogy Jack nem töri össze a koronáját, ő pedig nem gurul le utána. Összeszedte magát. - Nos, legalább próbáljunk meg úgy tenni, mintha normálisak lennénk. Hagyd, hogy megismerjem a valódi énedet, minden furcsaságával együtt, és majd eldöntöm, hogy meg tudok-e barátkozni vele anélkül, hogy teljesen megőrülnék. Vane döbbenten meredt rá. - Nem szöksz meg előlem? - Valószínűleg azt kellene tennem, és én sem értem, miért döntöttem így. Amit eddig megismertem belőled, az nagyon tetszik, Vane! Másrészt pedig mindenkinek vannak gondjai. Talán nem olyan lapvetőek, mint neked, viszont ha veled maradok, és azt mondom, hogy a barátom egy állat, akkor szó szerint értem. A férfi elnevette magát. Bride megszorította a kezét. - Mutasd meg, hogy mi rejtőzik benned, farkas! Én is kitárulkozom előtted, és két hét múlva meglátjuk, hová jutottunk. Vane képtelen volt elhinni, amit hallott. Ilyen nő nem létezik. Igazából arra számított, hogy Bride egyszerűen őrültnek nyilvánítja, és sikítva elmenekül. Ehelyett esélyt adott neki. Olyasmit kapott tőle, amiben már régen nem volt része... Reményt. Átjárta a boldogság arra a gondolatra, hogy Bride esetleg vele marad. - Annyi mindent kell elmondanom neked. Bride ijedten összerezzent. - Ugye nem fogod kiszívni a véremet? A fenébe is! Miért pont ettől fél Bride? Nos, ezek után kénytelen lesz beavatni a részletekbe. Jobban teszi, ha mindent elmond neki, nehogy később azért legyen dühös rá, mert elhallgatott előle valamit. Bride a párja, ezért joga van választ kapni a kérdéseire. - Nem, nem muszáj kiszívnom. A nő gyanakvóan ránézett. - Hogy érted azt, hogy nem muszáj? - Nem vagyunk vámpírok, de a párosodási rituálé két részből áll. Az első lépésben elfogadsz engem párodnak. - Az hogyan történik? Olyan, mint egy esküvő? - Az én népem számára igen. Csakhogy ez nálunk meztelenül zajlik. Bride-nak leesett az álla. - Tanúk jelenlétében? Felejtsd el! - Nem – mondta Vane, és nevetni kezdett a kirohanásán. Bride gyönyörű volt, amikor elpirult. Borostyán színű szeme szinte izzott. - Csak mi ketten leszünk. Én a hátamra fekszem, egymáshoz érintjük a tenyerünket, amelyiken a jel van, miközben te magadba fogadsz engem, és mindketten elmondjuk az esküt. Bride oldalra billentette a fejét, mintha kételkedne Vane szavainak hitelességében. - És ez működik? Vane bólintott. - Igen. Ez varázslat. - Nos, azt hiszem, ezzel nem lesz gond. És mi a következő lépés?
- A következő lépés nem kötelező, csak akkor tesszük meg, amikor akarjuk. Ha úgy döntünk, egyesíthetem az életenergiámat a tiéddel. - Miért tennél ilyesmit? - Azért, mert ember vagy, és ha nem teszem meg, száz éven belül meghalsz, nekem pedig nagyjából még négy-ötszáz évem lesz hátra az öregségig. Bride megdermedt, mert eszébe jutottak Bryani szavai. Abban a pillanatban nem tulajdonított neki jelentőséget, mert úgy vélte, hogy az egyikük mindenképpen bolond. Úgy tűnik azonban, hogy igazat mondott, ahogyan minden más is igaz volt, amit korábban őrültségnek vélt. - Tényleg négyszáz éves vagy? - Egészen pontosan négyszázhatvan. Bride igyekezett lassan és nyugodtan lélegezni. Ó, egek, milyen érzés lehet ennyire hosszú ideig élni? Mennyi mindent lát az ember ennyi év alatt! Szinte elszédült, amikor belegondolt. Hirtelen azonban egy sokkal ijesztőbb gondolat ütött szöget a fejében, és pánikba esett. - Mindenkit túl fogok élni, aki kedves nekem – mondta halkan. - Tabithát, a testvéreimet, az unokatestvéreimet… Mindenki halott lesz, mire én megöregszem? Vane mélyet lélegzett, és bólintott. - Tudom, hogy ez nem könnyű. De ott leszek neked én, a családom és a barátaim. A férfi arca hirtelen felderült. - Sunshine Runningwolf! Őt ismered. Sunshine halhatatlan. Bride teljesen megdöbbent. Évek óta ismerte Sunshine-t. - Sunshine halhatatlan? - Igen. - Ugyan már! Ezt honnan veszed? - Tudom. Ő is, és a férje is az. Nahát! Ki hitte volna, hogy az a nő, akitől a festményeit vásárolta, halhatatlan? Bride egy pillanatra elgondolkodott. Várjunk csak egy kicsit!... - Mi miért nem lehetünk halhatatlanok? Vane egykedvűen megvonta a vállát. - Mert a mi népünk nem halhatatlan. Hosszú ideig élünk, de az időnk véges. Erősebben megszorította Bride kezét. - A dolognak azonban vannak hátrányai is. Ha úgy döntesz, hogy egyesülsz velem, vennem kell a véredből, neked pedig az enyémből. Sajnos nincs más mód. Másrészt pedig, amennyiben egyikünk meghal, meghal a másik is. Bride arcából kifutott a vér. Rémisztő gondolat. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy milyen világban él Vane, emiatt kell a legkevésbé aggódnia. - Nem muszáj megtenned, Bride – igyekezett megnyugtatni Vane. - Mindkét esetben szabadon dönthetsz. Bride nekiveselkedett, hogy végiggondolja, amit hallott. Vane óriási elkötelezettséget vár tőle. ,,Amíg a halál el nem választ." Szó szerint… Ránézett Vane-re, aki még mindig előtte térdelt, és az jutott eszébe, jó lehet vele együtt élni. Ez a férfi figyelmes és odaadó. Bride világában ez ritka tulajdonságnak számított. Kétheti gondolkodási időt mindenképpen megér. - Rendben van – bólintott Bride. - Elmondom az én feltételeimet. Ha úgy döntünk, hogy párosodunk, szeretnék emberesküvőt. A szüleim másként nem fogják megérteni, mi ez az egész, és azt hiszem, én nem akarom elmagyarázni nekik. - Részemről rendben. - Ez azt jelenti, hogy találkoznod kell a szüleimmel, Vane! - Értem. Az én szüleimnél nem lehetnek félelmetesebbek. - Nos, nincsenek gyilkos ösztöneik, de értem bármire képesek. - Máris megkedveltem őket.
Bride idegesen felnevetett, amikor meglátta Vane játékos mosolyát. - Mindig úgy képzeltem, hogy megismerkedem egy férfival, együtt járunk egy-két évig, azután egy romantikus helyen letérdel előttem, és megkéri a kezem. Nem hittem volna, hogy ez másként is megtörténhet. Játszadozni kezdett Vane egyik hajtincsével. - Azt hiszem, az élet sohasem olyan, mint amilyennek elképzeljük. Vane kissé elszégyelte magát. Esze ágában sem volt gyökeresen megváltoztatni Bride életét. Nem akart mást, mint hozzáérni. És érezni az ő érintését. Talán kegyetlenség, amit művel, de a szíve nem engedte, hogy elszakadjon tőle. A szíve erre a nőre vágyott. Az emberi és az állati énje is akarta őt. - Bármit megtennék azért, hogy boldoggá tegyelek, Bride! Ő erősen belemarkolt Vane hajába. Ebben a pillanatban úgy érezte, hogy talán szerelmes ebbe a férfiba, vagy legalábbis képes lenne szeretni őt. Bride-ot azonban megsebezték, és alig ismerte Vane-t. Két hetet kapott, hogy megismerje. Amit eddig megtudott róla, az ijeszt volt... ugyanakkor csodálatos. Bízott benne, hogy nem csapja be, és nem hazudik neki. Ha Vane a valódi énjét mutatta, és a hímfarkas őszinte volt, akkor el tudja fogadni őt. Bride a leginkább attól félt, hogy két hét múlva, a párosodás után, Vane azzá a kegyetlen vadállattá változik, akiről Bryani mesélt neki. Mit fog tenne akkor? A kapcsolatuk kezdetén Taylor is elbűvölően kedves volt. Az első közösen töltött Valentin napjukra még csokoládét is vett neki. Kis idő elteltével azonban igazi seggfej lett belőle. Vajon Vane-nel is ez fog történni? Négyszáz évet leélni valakivel... Nagyon hosszú id. Akkor nem, ha szereted. Ebben talán van igazság. Bride úgy érezte, hogy meg kell próbálnia. Bíznia kell Vane-ben. - Mihez kezdünk most? - kérdezte a férfitól. - Keresnem kell egy helyet, ahol akkor is biztonságban leszel, ha én nem vagyok veled. - Mi lesz a boltommal? - Majd keresek valakit, aki kinyitja helyetted. Ez túlságosan egyszerűnek hangzott. - Hogyan találsz ilyen embert? - Kérek Acherontól még egy szívességet. Ismer olyanokat, akik segítenek a Sötét Vadászoknak. Sok olyan üzlet van New Orleansban, amelyet őt vezetnek, és biztos vagyok benne, hogy oda tudnak küldeni valakit hozzád is. Az a legjobb az egészben, hogy ha valaki az én fajtámból utánunk érdeklődne, pontosan tudják, mit kell tenniük. - Rendben van. Akkor érintsük össze a kezünket, és lássuk, hogy mi történik! Vane felállt és Bride felé tartotta a tenyerét. Ő habozott. Eddig még sohasem félt a jövőtől, most igen. Mély lélegzettel gyűjtött bátorságot, azután megfogta Vane kezét, és hagyta, hogy a férfi a talpára segítse. Arra számított, hogy Vane a konyhába vezeti, de tévedett. A következő pillanatban az emeleti gyerekszobában voltak. - Szeretem használni a lábamat – mondta Bride, aki kissé megszédült az utazástól. Vane felnevetett. - Azt kérted, hogy legyek önmagam. Én jobban szeretek így közlekedni. Sokkal gyorsabb. Ash egy régi, fehérre festett széken üldögélt és Marissát ringatta, aki édesdeden aludt az ölében. Ash kíváncsian felpillantott. Egy félig üres cumisüveget tartott a combjai között, a rózsaszín rugdalózóba öltöztetett kislány pedig lehunyt szemmel szopogatta az öklét a férfi kajában. Annyira
furcsa volt a látvány, hogy Bride nem tudta levenni róluk a szemét. Egy láncokkal díszített, fekete bőrszerelésbe öltözött, hosszú vörös és fekete hajú férfitól, akinek tőr alakú fülbevaló lóg a bal fülében, nem várta volna az ember, hogy ilyen odaadóan gondoskodik egy kisgyermekről. Ennek ellenére ott ült a babarózsaszínre festett szoba közepén, és békésen a karjában tartotta a kislányt. Ash egyáltalán nem illett ebbe a környezetbe, mégis úgy tűnt, hogy otthon érzi benne magát. - Már felhívtam Jessica Adamst, és megkértem, hogy átmenetileg vegye át Bride butikját suttogta Ash. – Mindössze annyit kell tennünk, hogy megmondjuk neki, hol találja a papírokat és a kulcsokat, és hogy melyik bankba vigye be a bevételt. - Nagyszerű vagy, Ash! - lelkesedett Vane. Ash önelégülten elmosolyodott. - Én vagyok a legjobb. Vane megköszörülte a torkát. - Akkor azt is tudod, hogy... - Itt a cím. Ash felemelte a kezét, amelyben hirtelen megjelent egy névjegykártya a mutató ujja és a középső ujja között. Odanyújtotta Vane-nek, aki közelebb lépett hozzá, és elvette tőle. - Ezen a helyen biztonságban lesztek. Hidd el, ő sokkal paranoiásabb, mint egy egész apollita közösség. Senki sem juthat be hozzá. Vane elolvasta a kártyán szereplő nevet és megdermedt. - Szerinted nem bánja, ha odamegyünk? Ash megvonta a vállát. - Elég nagy a háza. Próbáljátok meg elkerülni egymást. Ash ránézett Bride-ra, és elmosolyodott. - Valeriusnak meglehetősen gyengék az idegei, Bride, de nem lesz vele gond! Csak ne említsétek meg előtte Kyrian nevét. Gondoskodni fog róla, hogy ne essen bántódásotok. - Valerius? – kérdezte Bride. Vane felsóhajtott, és a nő felé fordult. - Egy nehéz természetű vámpír…
10. fejezet Amikor Bride azt mondta Vane-nek, hogy legyen önmaga, és mutassa meg a valódi – ember vagy farkas – énjét, fogalma sem volt, mit kért. Vane-nek nem túl sok köze volt a normálishoz, és Bride elkezdte értékelni a férfi erőfeszítéseit, amikor farkas formájában a „normális" világban maradt, hogy a közelében lehessen. Miután magárahagyták Ash-t, lementek a földszintre, hogy összeszedjék Szőröst. Az egyik pillanatban Bride éppen azt közölte Amandával, hogy majd felhívja, a következőben pedig már egy másik házban találták magukat. - Jó lenne, ha figyelmeztetnél, mielőtt áthelyezel máshová – kérte Bride Vane-t, és igyekezett összeszedni magát. Egy hatalmas nappaliban termettek, amely kétszer akkora volt, mint Kyrian háza. Az egész épület sötét, mint egy kripta. Steril. Rideg. A szoba falait drága, mahagónifa berakás díszítette, és több régiség volt benne, mint amennyit Bride valaha egy helyen együtt látott. A márványpadló cirádás mintázata pedig a római kori házakra emlékeztette őt. Kyrian házától eltérően ebben nem voltak kényelmes vagy modern bútorok. Se párnázott kanapé, se tévé, se telefon, se számítógép. Semmi. Még a különlegesen szép polcon sorakozó könyvek is bőrkötésűek voltak. A vörös huzatú kanapé valószínűleg a gregoriánus korból származott, és nem tűnt túlságosan kényelmesnek. Mégis a szobrok tűntek a legfurcsábbnak. Két, római nimfának látszó, meztelen női alak díszítette a kanyargós lépcsőt. Nem az volt a meglepő, hogy antik darabok, hanem az, hogy kő fehérségű mellbimbóikat élénkvörös ragasztócsík fedte. - Hát ez mi az ördög? – kérdezte Bride. Szőrös azonban felnevetett, amikor meglátta őket. - Az ég szerelmére, Vane! Legközelebb hívj fel, mielőtt idejössz! Szerencsétek, hogy nem puffantottalak le mindannyitokat. Bride megfordult, és egy sötét tónusú férfit pillantott meg, aki belépett a szobába. Fekete haja a válláig ért, a szeme sötétbarna volt, az állán pedig legalább háromnapos borosta díszelgett. Narancssárga hawaii inget és szakadt farmert viselt, és úgy mozgott, mint aki bárkivel végez, aki a közelébe kerül. - Ő az a vámpír? - kérdezte halkan Bride. - Nem - válaszolta Vane, aki hitetlenkedve figyelte a férfire. – Ő Mafia. Mit keresel itt, Otto? És mi van rajtad? Mi történt a ruháiddal? Úgy nézel ki, mint Nick Gautier. - Örökre elátkoztak – válaszolta Otto, és megvakarta a borostáját, miközben odament hozzájuk. Akaratom ellenére idetranszportáltak, hogy Seggfej Rexet szolgáljam, mert olyan alkalmazott kellett neki, aki latinul és olaszul is beszél. Nem érte be egy közönséges, csak angolul beszélő Fegyvernökkel. Nem bizony, mert a származás a lényeg. - És miért öltözöl úgy, mint Nick? - kérdezte Vane. - Azért, hogy felbosszantsam. Csak így vagyok képes megőrizni a józan eszemet. Vane elnevette magát. - Hadd találjam ki! A piros ragasztócsík is a te műved, igaz? - Naná! Alig várom, hogy meglássa, és kiboruljon. Otto még mélyebben búgatta meg bariton hangját, és olaszos akcentussal szólalt meg. - Eszedbe ne jusson hozzáérni a szobrokhoz, fegyvernök! Ne is merj rájuk nézni! Felbecsülhetetlen értékűek, nem úgy, mint te. Aztán a saját hangján tette hozzá. - Még hogy felbecsülhetetlenek! Az arckifejezése lesz felbecsülhetetlen, amikor majd meglátja. Ezúttal Szőrös nevette el magát. - Nem ismerlek ugyan - mondta, és kinyújtott kézzel elindult Ottó felé -, de biztos vagyok benne,
hogy barátok leszünk. Szőrös Kattalakis vagyok. - Én pedig Otto Carvalletti. Ottó kezet rázott Szőrössel, azután egyik farkasról a másik nézett. - Ti ketten rokonok vagytok? - Testvérek. - Hiszen ez remek! - mondta Otto, és egy elbűvölő mosoly kíséretében Bride felé fordult. - Te pedig biztosan Bride vagy. Otto megfogta a nő kezét, és Bride észrevette, hogy egy fekete, pókhálót ábrázoló tetoválás van a férfi kézfején. - Isten hozta az őrültek világában, hölgyem! Habár bizonyára kiskegyed is őrült, ha itt van velünk. Otto kezet csókolt Bride-nak, és meghajolt előtte. Vane fenyegetően felmordult, de Otto tudomást sem vett róla. - Egyébként semmi okod az aggodalomra, Bride! Javarészt ember vagyok, habár az ikertestvéreim biztosan vitába szálnának velem. A ragasztó pedig nem azt jelenti, hogy pszichopata volnék. Ha majd megismered a főnökömet, te is megérted, miért tépázom az idegeit. Otto elindult felfelé a lépcsőn. - Ha farkas létetekre most felvonyítanátok, elszavalhatnám, hogy „Hallgassa csak, dalolnak az éjszaka gyermekei!”. Otto megállt és hátrafordult, mert sem Vane, sem Szőrös nem kezdett el vonyítani. - Így is jó. Megjegyzem magamnak, hogy a farkasoknak nincs humorérzékük, illetve nem olvasták a Dracula-könyvet, és egyetlen filmfeldolgozását sem látták. Semmi gond. Gyertek utánam! Megmutatom a szobáitokat. Gyorsan elmondom a ház szabályát. Napközben igyekszünk csöndben maradni, nehogy felébresszük Penikula grófot. - Penikula? - kérdezte Bride. - Magamban így becézem Valeriust. A név a pénisz és a Drakula szavak összevonásából keletkezett. Egyébként arra a római tábornokra is illik, aki eredetileg ebben a házban lakik. Bride legszívesebben elnevetett volna magát, de nem akarta a rosszra bátorítani Ottót. Mindannyian elindultak felfelé a lépcsőn. - Mióta vagy ilyen közlékeny, Carvaletti? - kérdezte Vane. - Mindig azt hittem rólad, hogy szűkszavú ember vagy. - Normális körülmények között az vagyok, de olyan régóta élek itt bezárva, hogy teljesen kifordultam önmagamból. Alaszkában kellett volna maradnom. Annyira unatkozom, hogy még Nickkel is szóba elegyedtem. Otto egy pillanatra megállt a lépcsőn, és rájuk nézett. - Valerius nem Sötét Vadász, hanem egy életzabáló Démon, aki azon igyekszik, hogy engem is száradtra szívjon. Nem csoda, hogy az elősző Fegyvernöke felmondott. Folyamatosan kérem az áthelyeztetésemet, de az apám egyfolytában azt hajtogatja, hogy legyek férfi, és viseljem emelt fővel a megbízatásomat. Esküszöm, ha egyszer majd legyengül, a legrosszabb idősek otthonába fogom elhelyeztetni. - Öregem! És én még azt hittem, hogy az én szüleim problémásak – szólt ki Bride háta mögül Szőrös. – Ők legalább meg akarnak ölni, amivel véget vetnének a kínjaimnak, és nem akarják pokollá tenni az életemet. - Hát igen - mondta a lépcső tetejéről Otto. - Szerencsés fickó vagy. Bárcsak az én szüleim lennének ennyire könyörületesek hozzám! Otto végigvezette őket a folyosón, miközben Vane odahajolt Bride-hoz. - Ne tévesszen meg Otto különös viselkedése! – súgta a fülébe. – Évfolyamelsőként végzett a Princeton Egyetemen. Bride szóhoz sem jutott a meglepetéstől. - És agyam is volt, mielőtt ez a hely kiölte volna. Elég néhány nap Valerius és Nick társaságában, és az ember egy csecsemő szintjére süllyed. Kérlek, semmi esetre se áruljátok el Valerius gazdának, hogy a Princetonra jártam! Úgy tudja, hogy a Barbizon Modelliskolából buktam ki. Bride felnevetett, azután ránézett Vane-re.
- És te ebbe a világba akarsz bevinni engem? Már megbocsáss, de ezek az emberek őrültek. Itt egy volt princetoni diák, aki úgy öltözik, mint Magnum, és azzal szórakozik, hogy beragasztja a szobrokat. A leendő sógorom, pedig egy kutya... - Ne felejtsd el, hogy Tabithát már korábban is ismerted! – vetette közbe Vane. – Neked is elég érdekes barátaid vannak. Bride megadóan felemelte a kezét. - Ez igaz, de ő az egyetlen gyagyás ismerősöm. - Az apád pedig kasztrálásból él – szólalt meg a hátuk mögött Szőrös. – Azt hiszem, ez a legbetegebb dolog, amit valaha hallottam. - Szeretnéd meglátogatni a szüleimet, Szőrös? - kérdezte Bride. - Inkább kihagynám. Otto kinyitotta egy ajtót, amely hatalmas hálószobába vezetett. Csodálatos, baldachinos franciaágy állt ott, kézzel faragott kerubok és angyalok díszítették. Az oszlopok között sötétkék bársonyfüggöny lógott. - Ez gyönyörű! – fakadt ki őszinte elragadtatással Bride. - Valeriusnak mindenből a legjobb kell. Ti ketten bevackolhattok ide, a kutyafiút pedig egy kicsivel lejjebb fogom elhelyezni. - Álljon meg a menet! – csattant fel dühösen Szőrös. - Nyugalom - mondta Otto. – Ne félj, nem kell a garázsban aludnod. Elindultak, Vane és Bride pedig kettesben maradt a szobában. - Eddig megvagyunk – kezdte bizonytalanul Bride. Vane magához húzta. - Nagyon furcsa érzés, hogy semmit sem kell rejtegetnem előled. - Meséld el, mi mindenre vagy képes! - Tulajdonképpen bármire. Képes vagyok utazni az időben. El tudom vinni magunkat Párizsba, vagy bárhová, ahová szeretnél menni. Bride gondolkodóba esett. Bármit megkaphat, ő azonban csak egyetlen dologra vágyott igazán. - Vékonnyá tudsz tenni? Vane csalódott arcot vágott. - Igen, képes lennék rá. - Akkor tedd meg! Vane felvonta a szemöldökét, mint akit teljesen váratlanul ér a kérés. - Miért? - Mert egész életemben arra vágytam, hogy vékony legyek, és sohasem sikerült. Vane a nő háta mögé lépett, és szorosan átölelte. - Nem akarom, hogy vékony legyél, Bride! Olyannak szeretlek, amilyen vagy. Lélegzete csiklandozta Bride tarkóját, és átjárta az illata. - Van nálunk egy mondás. a hús az emberé, a csont a kutyáé. - Hiszen te mindkettő vagy egyszerre. - Ez igaz. Ha azonban választanom kell a borda és a steak között, habozás nélkül a steaket választom. Bride felszisszent, amikor a férfi a tarkójához szorította a száját, és elkezdte csókolgatni. Lehunyta a szemét, és beszívta Vane férfias illatát. Nagyon jó érzés volt a karjában lenni. Teljesen elgyengült, és alig kapott levegőt. - A mi kapcsolatunk csak a szexről szól, Vane? A férfi Bride arcához szorította az arcát. A párja szíve összeszorult a kedves gesztustól. - Nem, Bride! A szex csupán a fizikai megjelenése annak, amit irántad érzek. Vane maga felé fordította Bride-ot, és a mellkasára tette a kezét. Bride érezte Vane heves szívverését. - Még senki sem érintett meg úgy, mint te, Bride! Olyan vagy, mint a suttogás. Gyengéd és puha. Megnyugtató. Az én világomban mindenki kiabál és üvöltözik. Te viszont… te vagy nekem a mennyország.
Bride remegni kezdett a költi szavak hallatán. - Istenem, milyen jó vagy, Vane! Ez nem csak szavak, Bride! Részben ember vagyok, részben viszont állat, és az állati énem nem képes hazudik. Nem hittem volna, hogy valaki egyszer majd megszelídíti, de neked sikerült. Már nem akar ártani senkinek. Csakis téged akar. Hogyan lenne képes egy nő nemet mondani erre? Bride hirtelen nem kapott levegőt, mert eltűnt róla a ruha. - Vane! Alighogy kimondta a férfi nevét, már mindketten az ágyban feküdtek meztelenül, a takaró alatt. - Lenyűgözők a képességeid – lelkesedett Bride, miközben a férfi nyakát csókolgatta. - Örülök, hogy ez a véleményed, de ez még nem minden - suttogta a fülébe Vane, azután belecsókolt. Bride megszédült a férfi érintésétől. Most az egyszer Vane nem húzta az időt, és egyetlen, határozott mozdulattal beléhatolt. Mindketten felnyögtek. Bride ránézett Vane-re, és látta az arcán a tiszta gyönyört. A férfi ezúttal nem játszadozott. Komolyan és őszintén tette a magáévá. Bride simogatni kezdte a hátát, és érezte az izmok játékát, miközben a férfi erőteljesen mozgott benne. Éhes farkassá változott, és szinte felfalta őt a tekintetével. Vane képtelen volt józanul gondolkodni, miután megérezte maga alatt Bride puhaságát. Az állati énje teljes birtokba akarta venni ezt a nőt. Párosodni akart vele, és uralkodni fölötte. Az emberi énje Bride kedvességére vágyott. A szívére. A legjobban azonban arra, hogy egész életében lássa a borostyánszínű szemét, amely most elsötétült a szenvedélytől. A szája kissé szétnyílt, miközben zihált a gyönyörtől. Vane rávetette magát Bride szájára, és felmordult, amikor megérezte a nő ízét. A nyelvük összeért, miközben a férfi újra és újra beléhatolt, egyre mélyebben. Mindent megtett, hogy vigyázzon Bride-ra, habár rettenetesen ki volt éhezve rá. Emlékeztette magát, hogy Bride ember és törékeny. Belehalna, ha fájdalmat okozna neki. Mennyire jó érzés, ahogyan a hátát simogatja! Ahogy belemarkol a fenekébe. Ez nem csak szex. Bride szeretkezett vele. Vane számára ez mindennél többet jelentett a világon. Ha örökké élne, akkor sem tapasztalna annál jobbat, mint amikor Bride hosszú, puha lába összefonódik az övével. Bride alig kapott levegőt, miközben Vane szinte felfalta. Még senki sem szeretkezett vele így... mintha nem tudna betelni vele. Mintha az lenne a legfőbb vágya, hogy benne lehessen. Vane átölelte, és a karja borzasztóan erős volt, mégis gyengéden tartotta Bride-ot. Vigyázott rá. Vane minden egyes erőteljes lökésétől elborították a gyönyör hullámai. Szeretem a kezed érintését – mondta zihálva a férfi, miközben Bride a fenekét simogatta. – Azt is szeretem, hogy ilyen módon tehetlek a magamévá. - Hogyan? - Szemtől szemben – válaszolta a férfi, és minden szót újabb izgató lökéssel nyomatékosított. – Úgy hogy közben érzem a melledet a mellkasomon, és látom az arcodat, amikor elélvezel. Vane ezután megcsókolta. Tökéletes volt és odaadó. Egyszerűen csodálatos. Bride teljesen elveszítette a fejét. Vane leírhatatlan gyönyört szerzett neki, annyira kemény volt benne, és egészen kitöltötte. A testük finoman egymáshoz dörzsölődött. Vane engedte, hogy az ereje mindkettejüket átjárja. Többé már nem kellett féken tartania, sem elrejtenie. A szenvedélyük egyre táplálta ezt az erőt, egészen a legmagasabb szintig. Az élmény villámcsapáshoz hasonlóan járta át a férfit, és miközben a testük egyszerre mozgott, Bride-ot is vitte magával. Ő is pontosan érzékelte a percet, amikor Vane ereje megduzzadt benne. A végső gyönyör közben hátrahajtotta a fejét. Szaggatottan lélegzett, és tartotta a férfi mozgásának ritmusát. Amikor Bride végül elélvezett, Vane-nek használnia kellett a mágikus erejét, hogy eltompítsa a
kiáltását, nehogy a többiek megtudják, mit csinálnak ők ketten. A férfi elmosolyodott, amikor meglátta Bride arckifejezését, aki teljesen elveszett az orgazmus élményében, miközben erősen belemarkolt Vane hátába. Ekkor Vane csatlakozott hozzá, és felmordult, amikor beléélvezett. Zihálva feküdt Bride-on, a test még mindig remegett és rángatózott. Bride a férfi hajtincseivel játszadozott, és szorosan átölelte őt. - Ez hihetetlen volt – sóhajtotta, azután összeráncolta a szemöldökét. - A vége felé megduzzadsz, igaz? - Igen – válaszolt Vane, miközben a száját csókolgatta -, és néhány percig benned kell maradnom, hogy ne okozzak fájdalmat neked. Bride érezte, ahogy a férfi még mindig reszket. - Hogyan csinálod, és én miért nem... - Megváltoztattam az idő múlását, hogy ne érzékeld, meddig tart. Vane felszisszent, mert újabb orgazmusa lett. Félig-meddig arra számított, hogy Bride megundorodik tőle, de erről szó sem volt. Bride magához húzta a fejét, és a hajával játszadozott, amíg a férfi nem végzett. Végül kicsúszott belőle, és lezuhant mellé az ágyra. A nő felé fordult, és a szemébe nézett. - Ezek szerint ilyen vagy valójában? Vane bólintott, miközben arra várt, hogy újra normális tempóban verjen a szíve. Bride odacsúszott hozzá, és megcsókolta a jobb mellbimbóját. Vane felmordult, amikor a nő játékosan nyalogatni kezdte. - Ha így folytatod, az egész napot az ágyban fogjuk tölteni. Bride gúnyosan fújt egyet. - Tudom, hogy van ez a férfiaknál. Legalább néhány órára szükséged van ahhoz, hogy... A nő hangja elhalkult, amikor megérezte a férfi merevedését a csípőjénél. - Én nem vagyok ember, Bride! Engem feltölt a szex. Számomra egyáltalán nem fárasztó. Bride fölemelte a takarót, hogy ellenőrizze, igazat mondott-e a férfi. Vane-nek ismét merevedése volt. - Ezek szerint addig játszadozom veled, ameddig akarok? - Bizony. A tiéd vagyok, drágám! A nő beleharapott az ajkába, azután lecsúsztatta a kezét, és finoman megmarkolta Vane nemi szervét, hogy teljes hosszában felfedezhesse. Mivel Taylor mindig csak sötétben szeretkezett vele, még sohasem volt rá lehetősége, hogy közelről megvizsgálhasson egy férfit. Vane felhúzta az egyik lábát, és egy szót sem szólt, miközben a párja behatóan tanulmányozta a testét. Közelről figyelte Bride-ot, miközben a hajtincseivel játszadozott. Még egyetlen nő sem mutatott ennyi érdeklődést iránta. A nőstényfarkast egy cseppet sem érdekelte a hím külleme, hogy képes volt örömet szerezni neki. Az aktus végén a nőstény eltaszította a hímet, és magára hagyta. Nem osztották meg egymással a testüket. A gyengédség, a szeretet vagy az odaadás fel sem merült. Vane ezért szerette annyira Bride-ot. A szerelme ujjai eközben finoman felfedezték a testét. Bride óvatosan masszírozta a zacskóját és a hímvesszőjét. Vane újra és újra megborzongott. Kinyújtott lába rángatózott. Bride nevetgélt, miközben tovább simogatta a férfit. - Jó érzés, igaz? - Igen - mondta zihálva Vane, miközben érezte, hogy a merevedése egyre intenzívebb lesz. A nő felpillantott rá, azután olyasmit tett, ami Vane számára eddig elképzelhetetlen volt. Bride a szájába vette. Vane hátrahajtotta a fejét, és beletúrt Bride hajába, miközben elárasztotta a gyönyör. Összeszorította az állkapcsát, hogy ne vonyítson fel, miközben a nő nyelve és szája folyamatosan mozgott. Vane a tenyerébe fogta Bride arcát, miközben egész teste lángolt. Milyen önzetlen cselekedet...
A férfi nem tudta, hogy létezik ilyesmi. Egy katagariai nőstény inkább meghalna, semhogy ilyesmit tegyen. A hímnek kell kielégítenie őt, nem pedig fordítva. Bride halkan felmordult, amikor megérezte a férfi valódi ízét. Felnézett, és látta, hogy Vane őt nézi, a tekintetéből gyönyör és hitetlenség áradt. Meglehetősen mámorító kombináció. Úgy nézett Bride-ra, mintha a nő megmutatta volna neki a mennyországot. Vane elsimította Bride haját az arcából, azután a hüvelykujjával megsimogatta az arccsontját, miközben az tovább nyalogatta. Bride érezte, hogy a levegő szó szerint izzik körülöttük. Egy pillanatra megdermedt a furcsa hang hallatán - Semmi baj – mondta zihálva Vane. – Hullámzik az erőm. Néha előfordul. Bride folytatta, amit félbehagyott. Vane összeszorította a fogát, miközben a gyönyöre a tetőfokára hágott. Hamarosan újra el fog élvezni. Attól félt, hogy kárt tesz Bride-ban, ezért elrántotta magától abban a pillanatban, amikor a teste felrobbant. És ez még nem minden. Az összes izzó szétdurrant, miközben Vane ereje szabadon garázdálkodott a szobában. Vane betakarózott, és a kezével segítette az orgazmusát. Hirtelen megérezte Bride kezét az övén. Kinyitotta a szemét, és figyelte Bride-ot, aki megfogta a péniszét, és finoman megfejte, amíg a teste teljesen kiszáradt. - Nem kellett volna elrántanod, Vane! - mondta pár perc múlva Bride. - Kétszer olyan vastag leszek, amikor orgazmusom van, Bride! Nem akartam, hogy bajod essen. A nő levette róla a kezét, és megcsókolta a száját. Vane szorosan magához húzta, és élvezte vele a szokatlan pillanatot. Bride kissé elhúzódott tőle, és megvizsgálta a szétdurrant izzókat. - Remélem, a házigazdánk nem... Hirtelen elhallgatott, mert Vane az összes izzót rendbe hozta az erejével. - Ez aztán a tehetség! Vane pimaszul rámosolygott. - Szerintem te jóval tehetségesebb vagy nálam. Bride összezavarodott. - Én nem vagyok tehetséges. - De igen. A szád egyszerűen varázslatos. - Hmmm… - mondta Bride, és újra megcsókolta a férfit. – Ez csak a te esetedben van így. - Nem bánom. Bride elhúzódott a férfitól, mert eszébe jutott valami. - Ugye nem tudsz megcsalni? A férfi megrázta a fejét. - Nélküled eunuch vagyok. Az erőm is megcsappan. Mi, ha nem tudunk szexelni, nem tudunk újra feltöltődni. Egy idő után teljesen elveszítjük a varázserőnket. - Akkor az apád hogyan lehet a falkátok vezére? Hiszen ezek szerint nincs varázsereje. Elkaptam a középkori emberek egyik beszélgetését. Vane kis szünetet tartott, mielőtt belefogott a magyarázatba. - Még a születésem előtt a falka vezére lett. Csakis azért van továbbra is hatalmon, mert rettenetesen erős farkas, és démonokat használ a varázsláshoz. - Démonokat? - Vámpírokat. A tévétekben és a mozitokban látottakkal ellentétben a valódi vámpírok nem az emberek vérével, hanem a lelkükkel táplálkoznak. Ha elveszik egy Sötét Vadász vagy egy ember lelkét, akkor az erejére is szert tesznek. Az igazán erős démonok másokkal is képesek megosztani az erejüket. Az apám különböző szívességeket tesz nekik, ők pedig cserébe békén hagyják a falkát, és átadnak neki valamennyit a varázserejükből. - Szívességeket? Vane felsóhajtott, mintha fájdalmat okozna neki, amit mondani készül.
- Úgy tesz, mintha valaki elárulta volna a falkát, azután kiközösíti, és otthagyja a démonoknak. A legutóbbi szívesség én voltam és az öcsém, Fang. Tudtam, hogy bérgyilkosokat fog utánunk küldeni, amikor rájön, hogy nem haltunk meg, és nem kapja meg az erőnket. Bride elképzelni sem tudott volna ennél rosszabbat. Vane-t halálra ítélte a saját apja. Az anyja szintén gyűlölte, és szívesen megölte volna. Szegény farkas. Nem csoda, hogy hozzá csapódott. - Ó, Vane! Annyira sajnálom. - Semmi gond. Csak azt nem értem, hogy az apám miért halogatta eddig a dolgot. Azt hiszem, azért nem lépett mostanáig, mert minden hibája ellenére nagyon szerette a húgunkat, Anját, aki viszont hihetetlenül szeretett bennünket. Amíg Anja élt, az apám nem akarta megbántani azzal, hogy megölet kettőnket. De abban a pillanatban, amikor Anja meghalt... - Elkezdett vadászni rátok? Vane bólintott. Bride a mellére vonta a férfi fejét, és magához húzta, mintha ezzel mindent jóvá tehetne, de tudta, hogy ez nem így van. Azonban úgy tűnt, hogy Vane végre megbékélt a múltjával, a szüleivel és a születi gyűlöletével is. A férfi ereje lenyűgözte Bride-ot. Nem tudta elképzelni, hogy ilyen múlttal és fájdalommal bárki képes lenne odaadón és kedvesen viselkedni. - Milyen volt abban a kommunában? – kérdezte Bride, miközben azon töprengett, hogy milyen sebeket rejteget még a párja ugyanilyen méltósággal. - Nem is tudom. Úgy élünk ott, mint az állatok. Többnyire állati alakban vagyunk, és csak akkor változunk emberré, ha be kell mennünk valamiért az egyik közeli városba. - Például élelmiszerért? - Vagy szexért. Emberi alakban sokkal kellemesebb a szex, mint farkas alakban. Sokkal több a stimulációs pont, különösen a nőstények esetében. Bride ebbe inkább nem is akart belegondolni. Nem szívesen képzelte el Vane-t egy másik nővel. Viszont attól legalább nem kellett tartania, hogy megcsalja valakivel. Ez nagyon nagy dolog. A nővére is éppen emiatt volt válófélben. - Ezek szerint többnyire farkas alakban léteztek? – kérdezte Bride. A férfi bólintott. - A katagariaiak számára ez a legegyszerűbb, mert ez az alapvető alakjuk. Ha pihennek vagy megsebesülnek, farkas alakot öltenek. - De te arcadiai vagy. Bride érezte, hogy a férfi teste idegesen megfeszül. - Így van. Éppen ezért számomra véget nem érő kínt jelentett farkas alakban lenni. Többek között azért olyan erős a varázserőm, mert meg kellett tanulnom irányítani ahhoz, hogy akkor is farkas alakban maradjak, amikor harcolok, megsérülök vagy alszom. Nekem ezeket a dolgokat emberként kellene véghezvinnem. - És az a tetoválás az arcodon? - Inkább anyajegy. Vane sóhajtott egyet, és újra megjelent az arcán. Bride alaposan megfigyelte a kacskaringós mintát, amely sajátosan szép volt. - Az Őrszemek arcadiai őrzők – magyarázta Vane. – Amint egy arcadiai pubertáskorba ér, a Sors asszonyai eldöntik, alkalmas-e arra, hogy megvédje a világot a Gyilkológépektől, vagy olyan állatoktól, amelyek arcadiaiakra és emberekre vadásznak. Bride megrázkódott, amikor felfogta a férfi szavainak értelmét. - Ezek szerint farkasokkal éltél, amikor emberré változtál, és te lettél a legnagyobb ellenségük. - Pontosan. A nő szíve majdnem meghasadt. - Biztos nagyon féltél. Miért nem jöttél el? - Azt kellett volna tennem, de túlságosan fiatal és ijedt voltam. Semmit nem tudtam sem az arcadiaiakról, sem az emberekről. Már mondtam, hogy gyermekkoromban farkas voltam. A kölyköket sohasem engedik az emberek közelébe. Nem tudta, hogy kell életben maradni és
kapcsolatot teremteni a ti világotokban. Ezért kötöttem egyezséget Acheronnal, aki visszavitt a múltba, hogy találkozzam az anyámmal. Azt hittem, ha elmondom neki, hogy többé nem vagyok állat, akkor elfogad. - De nem így történt. - Nem. Az anyám hazugnak nevezett, és elkergetett. Bride képes lett volna megölni Bryanit ezért. Hogyan képes egy anya ilyen kegyetlenségre? Persze az is igaz, hogy a világ tele van kegyetlenséggel, pedig ennek nem így kellene lennie. - Eközben Szőrös is ezen a folyamaton ment keresztül, csak fordítva. - Igen. Bride nem tudta eldönteni, melyiküknek lehetett rosszabb. Valószínűleg Szőrösnek. Vane-nel ellentétben neki még testvérei sem voltak, akik elfogadták volna. - Ezek szerint miután találkoztál Bryanival, visszamentél a falkához? Vane bólintott. - Nem volt jobb ötletem, és nem kérhettem meg Anját és Fanget, hogy miattam jöjjenek el onnan. Úgy gondoltam, hogy ha az apám megölet, nekik legalább lesz otthonuk és nem vész el a biztonságuk. - És senki sem tudta, hogy megváltozott az alapvető formád? - Csak Fang és Anja. És most kiderült, hogy Szőrös is. Rá kellett volna jönnöm, amikor eljött hozzánk. De sohasem beszélt senkivel. Stefan és a többiek megpróbálták omegává tenni, de nem jártak sikerrel. Kevés mágikus ereje van, viszont annál elszántabban küzd mindenki ellen, aki megpróbálja keresztezni az útját. Bride éppen a férfi haját simogatta, de hirtelen megállt a keze a levegőben. - Mit jelent az, hogy ómega? Vane megcsókolta a hasát. - Minden falkában van egy bűnbak, akit a többiek folyamatosan piszkálnak. Mindig a hímek közül kerül ki, és ómega farkasnak hívják. - Ez borzasztó! A férfi felkönyökölt, és lenézett rá. - Ez a természet rendje, és mi állatok vagyunk. Meg akartál ismerni, ezért minden kérdésedre válaszolok, még akkor is, ha nem kellemes, amit mondok. Bride megpróbálta elképzelni, ahogyan az általa ismert Vane ridegen és kegyetlenül viselkedik. Elég nehéz volt, hiszen olyan szeretettel és vágyakozással nézett rá. - Te is piszkáltad az ómegát? Vane megrázta a fejét. - Én általában az ómega és a többiek közé álltam. Ezért utál a falka. Fang úgy gondolta, hogy egyszerűen ostoba vagyok Bride szíve összeszorult. Vane jó ember volt, még farkas alakban is. Nem lett volna szabad kételkednie benne. - Szerintem nem vagy ostoba. Szerintem csodálatos vagy. Vane megcsókolta. Valaki kopogtatott az ajtón. - Hé, Vane! - mondta Otto a túloldalról. – Szólnom kell, hogy egy óra múlva lesz vacsora, és ha együtt akartok étkezni Valeriusszal, akkor pontosan jelenjetek meg az étkezőben, ellenkező esetben vége lesz a világnak - Vacsorához illő öltözékben kell megjelennünk? - kérdezte hangosan Vane. - Természetesen igen, de rajtam póló lesz és rövidnadrág. Vane elnevette magát. - Meg fog ölni, Otto! - Bárcsak így lenne! Később találkozunk. Bride hallotta Otto távolodó lépteit. Visszafeküdt a hátára, és váratlanul ráébredt, hogy Vane közelében egyáltalán nem zavarja a teste. Pedig zavarban kellett volna lennie, mert Vane vékony. De nem ez volt a helyzet.
Furcsa érzés volt egy olyan férfival lenni, aki ennyire elfogadó vele, aki elfogadja a hibáit. Vane semmit sem akart megváltoztatni rajta. Nagyon jó irányba haladtak a dolgok. Bride rátette a kezét Vane borostás arcára, és beitta karcsú, hanyag szépségét. A kisördög azonban folyton azt suttogta neki, hogy „minden jónak vége szakad egyszer." - Te hiszel az örök szerelemben, Vane? Vane bólintott. - Ha az ember több száz évig él, sok mindent lát. - Hogyan lehet megkülönböztetni a rajongástól? A férfi elhelyezkedett Bride lába között, azután magához húzta, és elkezdte ringatni. - Nem hiszem, hogy van különbség. Szerintem a rajongás olyan, mint egy kert. Ha törődnek vele és gondozzák, akkor szerelemmé változik. Ha elhanyagolják vagy kihasználják, akkor meghal. Az örök szerelemnek az a lényege, hogy a szíved soha ne felejtse el, milyen nélküle élni. Vane bölcsessége lenyűgözte Bride-ot. Kissé elhúzódott tőle, és hitetlenkedve bámult rá. - Ez elég mély gondolat, különösen egy férfi szájából. - Anja mindig ezt mondta. Bride szíve összeszorult a férfi tekintetéből áradó fájdalom láttán. - Bárcsak találkozhattam volna vele! Úgy tűnik, csodálatos nő volt. - Valóban. Bride megdermedt, mert hirtelen eszébe jutott valami. - Nem tudnál visszamenni a múltba, hogy meglátogasd? Nem tudnád megmenteni? Vane az álla alá hajtotta Bride fejét, és megsimogatta a karját. - Elméletileg képes lennék rá, de nem szabad ilyet tennünk. Az idő nagyon finom szerkezet, és óvatosan kell vele bánni. Megmenteni akkor sem tudnám. A Sors asszonyai szigorúan megbüntetik azt, aki a területükre téved. Ha egy életnek véget vetnek, senki sem bírálhatja felül a döntést. - Úgy veszem ki a szavaidból, hogy már megpróbáltad. - Én nem, de ismerek valakit, aki igen. - Fang? - Nem, és nem is fogom elárulni neked. Mindenkinek megvan a sorsa, és ebbe halandó nem avatkozhat bele. - De honnan tudjuk, mi a sorsunk? Nekem veled kell lennem, vagy nem? - Fogalmam sincs, Bride! Az ismerőseim közül csak Ash tudna erre válaszolni, de ő sem fog. Bride nem hitte el, amit hallott. - Ash az adu ász? - Nem. Tizenegyezer éves, és bölcsebb, mint bárki, akit ismerek. Mindent tud a múltról, a jövőről és a jelenről, de sajnos senkivel sem osztja mg a tudását. Általában nagyon haragszom rá ezért. Mindig azt mondogatja, hogy mi magunk alakítjuk a jövőnket a döntéseink által, de tudja, hogyan fogunk dönteni, még mielőtt döntöttünk volna, ezért nem értem, miért nem mondja el, mi fog történni. - Mert a hibáidból tanulsz - mondta Bride, amikor rájött a megoldásra. - És ha rossz döntést hozol, amelynek rossz következményei lesznek, akkor nem hibáztathatod azért, hogy megmondta, mit tegyél. Ha viszont jól döntesz, büszke lehetsz magadra, mert egyedül határoztál. Azt tesszük az életünkkel, amit akarunk. Jézusom, nagyon okos ez a fickó! Vane felnevetett. - Ezzel tökéletesen egyetértek. Bride arra várt, hogy Vane megkérdezi, hogyan döntött kettőjükkel kapcsolatban, de nem tette. Viszont úgy tartotta a karjában, mintha tökéletesen elégedett lenne ezzel a pillanattal. Bride egy része szintén elégedett volt, egy másik része viszont félt. Mi a helyes döntés? Szeretett volna együtt lenni Vane-nel, de hol lehetnének együtt? Bride nem farkas, aki képes lenne a vadonban élni, a férfit pedig biztosan nem teszi boldoggá egy butik a Francia negyedben. A nap végére Vane megvadulna és kiszámíthatatlanná válna. Ő nem csupán ember. Vane Őrző. És farkas. Bride elhúzódott a férfitól, és ránézett. Szeretett volna örökké így maradni vele.
De képes kielégíteni ezt a férfit? És valóban úgy akarja leélni az életét, hogy örökösen attól retteg, mikor bukkannak fel a szülei, vagy a testvére, Dare, hogy megölje őket vagy a gyermekeiket? Meglehetősen ijesztő kilátások. Az idejük azonban lassan lejár. Néhány rövid napon belül olyan döntést kell meghoznia, amelynek hatására vagy mindketten kimondhatatlanul boldogok lesznek, vagy kimondhatatlanul szomorúak, vagy… Vagy mindketten az életükkel fizetnek érte.
11. fejezet Bride egy óra múlva egyedül ment lefelé a lépcsőn. Vane csinos, sötét smaragdszínű ruhát „készített” neki a vacsorához. A férfi magára hagyta Szőrössel és Valeriussal, ő pedig elment a Szentélybe, hátha egy Ember Vadásztól megtud valamit az öccséről, habár titkon abban reménykedett, hogy a büntetése már elévült, és benézhet hozzá. Bride idegesen végigsimított a haján, miközben lefelé tartott. Nem tudta mire számíthat egy vámpírtól, aki démonokra vadászik. Sokat segített volna, ha legalább Otto a házban van, de ő is elment, nem sokkal Vane után. Amikor leért a földszintre, megállapította, hogy a ragasztő eltűnt a szobrokról, és elmosolyodott. Belépett az elegáns étkezőbe, ahol megpillantott egy magas, fekete hajú férfit, aki háttal állt neki, miközben az ablakmélyedésből a hátsó udvart figyelte. A testtartása merev volt és rideg. A haját tökéletes lófarokban fogta össze, és drága, kézzel készült, fekete selyemöltönyt viselt. A férfi felemelte a fejét, mintha megérezte volna Bride jelenlétét. Amikor megfordult, a nő hirtelen megtorpant. Valerius nagyon jóképű férfi volt. Az arcát tökéletesre formálták a gének, fekete szeme szinte ragyogott. Orra hosszú volt és horgas, az ajka szépen ívelt, de szigorú. Bride még sohasem találkozott ilyen kimért, sótlan emberrel. Nem csoda, hogy Ottó állandóan idegesítette. Ennek a férfinak egyértelműen nem volt humora, és mindent halálosan komolyan vett. - Maga biztosan Bride – kérdezte a férfi furcsa, olasz akcentussal, amelyet Otto tökéletesen utánzott. - Valerius Magnus vagyok. Isten hozta az otthonomban! A királyi magatartás hatására Bride kis híján pukedlizett előtte. - Köszönjük, hogy befogadott bennünket. Valerius kimérten bólintott egyet. - Kérem - mondta, miközben rámutatott az egyik fekete, bársonyborítású székre. - Foglalj helyet! A vacsorát pontosan öt perc múlva teszik az asztalra. Szólok a személyzetnek, hogy hozzon magának egy pohár bort, amíg várakozunk. Bride még sohasem érezte magát annyira magabiztosnak, mint amikor átsétált a szobán a székéhez. Ez a vámpír idősnek és hatalmasnak látszott. Ráadásul kifogástalan volt a modora, ő maga pedig egyértelműen nemesi származású. Valerius odalépett a távbeszélőhöz, megnyomta a gombot, és rendelt egy bort. Amikor végzett, visszament Bride-hoz. - Elnézést kérek, hogy nem volt rendben a ház, amikor megérkeztek. Bride körbenézett a tökéletesen tiszta és rendezett helyiségben. - Ezt hogy érti? - A szobrokra gondoltam – felelte Valerius, és egy pillanatra dühösen összeszorította a száját. – Nyugodt lehet, Tony Manero megkapta a megfelelő büntetést. Valerius még halkan mormolt valamit az orra alatt. - Igazán sajnálatos, hogy manapság már nem szabad verni a személyzetet. - Tony Manero? – kérdezte Bride, akit meglepett, hogy a vámpír tisztában van a pop-kultúrával, és ismeri a Szombat esti láz egyik karakterét. - Otto - mondta megvetően Valerius. - Még most sem tudom elhinni, hogy a tanács őt küldte hozzám. Egy olasz fegyvernököt kértem, de ez a tökkelütött szégyent hoz egész Itáliára. Bride felnevetett. Nem tehetett róla. Valeriusnak van humora, csak nagyon száraz. A férfi arca kissé megenyhült, amikor meghallotta Bride nevetését, és abban a pillanatban a nő arra gyanakodott, hogy a férfi nem is annyira szertartásos, mint amilyennek látszik. Talán az énje egy titkos darabkája szeretett volna vele nevetni, jeges modora miatt azonban nem tehette. Szőrös megjelent a szobában, pontosan előttük. Bride-hoz hasonlóan ő is izgett-mozgott a
ruhájában, amely kissé kuszán állt rajta. - A fenébe is – sóhajtott fel halkan. - Egy nap rájövök, hogyan kell ezt csinálni, ha belepusztulok is. Felpillantott és elpirult, mintha meglepte volna, hogy már meg is érkezett. - Elnézést a késésért. Megköszörülte a torkát és kiegyenesedett. Valerius elegánsan meghajolt az Ember Vadász előtt. - Te vagy Val, igaz? – kérdezte Szőrös, és kezet nyújtott neki. - Valerius – helyesbített a vámpír egy jeges pillantás kíséretében. Megvetően ránézett Szőrös kinyújtott kezére, és esze ágában sem volt megfogni. Szőrös felemelte a karját, és megszagolta a hónalját. - Mi a baj? Megfürödtem. Szőrös megrázta a fejét, és mindkét kezét zsebre dugta. - Ottónak igaza van. Valakinek ki kellene húzni azt a botot a fenekedből, azután elverni vele. Bride a szájára szorította a kezét, nehogy valami olyasmin nevessen, amit a vámpír szemmel láthatóan egyáltalán nem talált mulatságosnak. Lehet, hogy szeret nevetni, de nem saját magán. - Tessék? - morogta Valerius, és tett egy lépést Szőrös felé. - Bort a hölgynek? Bride megfordult, és megpillantott egy idősebb férfit, aki fekete zakót és nyakkendőt viselt, a kezében pedig egy kristálykehely volt, amelyben vörösbort hozott neki. Valerius látszólag összeszedte magát. - Köszönöm, Gilbert! - mondta, és újra felvette távolságtartó modorát. Gilbert fejet hajtott neki. - Hozzak egy másik pohárral is az új vendégének, uram? Bride látta Valeriuson, hogy legszívesebben fenéken billentené Szőröst, de a jó modor mást diktált. - Igen, de azt egy tálban hozza be. Gilbert kiment, hogy teljesítse az újabb feladatot. - Az a helyzet – háborgott Szőrös. -, hogy mi nem maradhatunk itt Bride-dal, ha továbbra is úgy néz rám, mint aki attól fél, hogy mindjárt a szőnyegre pisálok. Velem tartasz egy hamburgerre, Bride? A nő szívesen igent mondott volna, de észrevette, hogy Szőrös szavai megbántották a vámpírt, habár nem értette, hogyan lehetséges ez. A vámpír sötét tekintetében azonban fájdalom tükröződött. - Azt hiszem, inkább maradok. - Rendben. Ha minden áron halálra akarod unni magad… - mondta Szőrös, és eltűnt a szobából. - Nem muszáj itt maradnia, Bride! – ajánlotta halkan Valerius. – Szólok a sofőrömnek és a testőreimnek. Biztonságban lesz. - Köszönöm, de maradok. Bride esküdni mert volna rá, hogy a szobában legalább harminc fokot emelkedett a hőmérséklet. Szerencsére az elkövetkezendő két órában Valerius is megnyugodott egy kicsit. Majdhogynem emberi lett. A nő nagyon szórakoztatónak találta Valerius megfigyeléseit a modern világról. A férfi körbevezette a házban és a kertben, miközben lenyűgöző történeteket mesélt a rómaiak mindennapi életéről. - Ezek szerint ez itt maga? – kérdezte Bride az előcsarnokban. Egy márványszobor előtt állt, amely egy római tábornokot ábrázolt, teljes fegyverzetben. Nem lehetett nem észrevenni a hasonlóságot a szobor és Valerius vonásai között, aki a háta mögött állt. - Nem – mondta Valerius, és a hangja újra kissé rideggé változott. - Ő a nagyapám, aki kiváló tábornok volt. Valerius hangjában büszkeség bujkált, de mintha szégyen is keveredett volna hozzá. - Visszaverte a görögök támadását, és visszaszerezte Rómát a rómaiaknak. Leszámolt a macedón veszéllyel, és saját kezével végzett a valaha élt legnagyobb görög tábornokkal… a Thrace-beli
Kyriannal. A vámpír szemében felizzott a gyűlölet, de Bride nem tudta eldönteni, hogy ez a nagyapjának szól vagy Kyriannak. - Kyrian Hunterre gondol? – kérdezte Bride. – Arra a férfira, aki egyterűvel jár, és néhány saroknyira lakik tőlem? Valerius szeme felcsillant. - Egyterűvel jár? A hangja egyértelműen vidám volt. - Nos, igen. Ott parkolt a ház előtt, és Tabitha meg Amanda is mondta, hogy Camryja van. Valerius néhány percig hallgatott, és Bride nem tudta eldönteni, milyen a hangulata. Inkább elkezdte nézegetni a szobrot, amely még évszázadok elteltével is vonzotta az ember tekintetét. - Nagyon hasonlít rá. - Tudom. Azt várták tőlem, hogy a nyomdokaiba lépjek. - És így történt? Ezúttal egyértelműen látszott a vámpír tekintetében a szégyen, és elfordult Bride-tól. - Amikor a nagyapám meghalt, a gyászolók egy teljes hétig felvonulásokat tartottak az utcákon. Valerius megemelte a brandys poharát nagyapja néma szobra felé. Bride azonban nem hagyta magát megtéveszteni. - Maga nem törődött vele? A vámpír meglepődött Bride kérdésén. - Minden egyes lélegzetvételt sajnáltam tőle - közölte halkan Valerius, azután arról kezdett el beszélni, hogy miért költözött Washington DC-ből a gonosz völgyébe, amelyet mások kedvesen New Orleansnak hívnak. Amikor elindultak vissza a ház felé, Vane hirtelen megjelent Bride oldalán. A nő szíve azonnal megtelt melegséggel, amikor megpillantotta. - Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott - mondta Vane, azután megcsókolta az arcát. Az illata teljesen elborította Bride-ot, és a szíve hevesen vert. Nagyon jó érzés volt, hogy újra itt van vele. - Beengedtek hozzá? Vane bólintott. - Jobban van? - kérdezte Valerius, és Bride meglepődött, mert a hangjában őszinte aggodalom áradt. Vacsora közben a vámpír elmesélte neki, hogy mi történt azon az éjszakán, amikor a démonok megtámadták Vane falkáját, és hogyan küzdött ellenük Acheron, Fang és Vane. Valerius azt is elmesélte neki, hogy a két testvér hogyan dolgozta fel Anja halálát. Utoljára akkor látta Vane-t, amikor az a karjában vitte a húga élettelen testét, hogy eltemessék. - Nincs jobban - sóhajtotta Vane. - Még mindig kómában van. - Elnézést – mondta Valerius, és hátrált egy lépést. – Most, hogy megérkeztél, visszavonulok a saját ügyeimhez. A vámpír tett néhány lépést, azután megállt, és visszafordult feléjük. - Még csak annyit, Vane, hogy elbűvölő a párod! Nagy kárára lenne a világnak, ha elveszítene egy ilyen kincset. A kardom a rendelkezésedre áll, és addig maradhattok a házamban, ameddig a védelme érdekében szükséges. Valerius sarkon fordult, és sietős léptekkel magukra hagyta őket. Bride nem tudta eldönteni, melyiküket lepte meg jobban a vámpír nemes ajánlata. - Mit tettél vele? – kérdezte tőle Vane. - Semmit. Együtt vacsoráztunk, azután körbevezetett a házban és a kertben. A férfi hitetlenkedve megrázta a fejét. - Mondtam, hogy varázslatos vagy. Vane megfogta a kezét, megcsókolta a csuklóját. Bride gyomra bizseregni kezdett, és megsimogatta a férfi alkarját.
- Gyönyörű vagy ma este – állapította meg Vane, és elővarázsolt egy hosszú szárú vörös rózsát a semmiből. Bride elvette tőle, és megszagolta. - Ha el akarod csavarni a fejemet, kissé elkéstél. Engem nagyjából biztosra vehetsz. Vane elnevette magát. - Az én világomban csak abban lehetek biztos, hogy valaki rám veti magát egy sötét helyről, és megpróbál megölni. Bride megtorpant és mozdulatlanná dermedt. - Ugye most nem viccelődtél? - Sajnos nem. Ezért félek annyira, amikor veled vagyok. Állandóan attól rettegek, hogy elveszítelek. A nő rátette az egyik ujját a férfi szájára. - Ne mondj ilyeneket! Legyen hited! - Rendben van – ígérte Vane, és megcsókolta Bride ujját. - Mit szeretnél csinálni ma este? Bride megvonta a vállát. - Teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy veled legyek. - Veled könnyű dűlőre jutni, igaz? - Csss! – mondta Bride, és ezúttal a saját szája elé tette a kezét. – Nem szeretném, ha ezt más is megtudná. A férfi elmosolyodott. - Kitaláltam valamit. Még nem vacsoráztam. Mit szólnál hozzá, ha vennénk egy pár francia fánkot, azután pedig kocsikáznánk egyet a Garden negyedben? Bride szemét elfutotta a könny, amikor meghallotta a férfi ajánlatát. Egész életében New Orleansban lakott, de még sohasem kocsikázott, mert rettenetesen sokba került. Az apja mindig azt mondogatta, hogy felesleges pénzkidobás annak, aki egyébként is a városban él, és tinédzserként Bride nem tudta előteremteni a szükséges százötven dollárt. Ami pedig Taylort illeti... Nos, ő túlságosan félt attól, hogy valaki meglátja, és kineveti, amiért televíziós személyiség létére ilyen gyerekes dolgot művel. - Ezer örömmel. - Rendben. Vane lehajolt hozzá, és szenvedélyesen megcsókolta. Amikor elhúzódott tőle, Bride a francia piac sötétebbik felén találta magát, néhány lépésnyire a legendás Café Du Monde-tól. - Ne aggódj, senki sem látott meg bennünket! Vane rákacsintott a nőre. - Hiszen neked van egy motorod, nem igaz? - Igen, de Amanda és Grace azt mondta, hogy ilyen elegáns ruhában biztosan nem szeretnél motorra ülni. Bride végignézett a drága, zöld bársonyon. - Most jut eszembe, hogy nem kifejezetten fánkhoz vagyok öltözve. - Semmi baj. Gondoskodom róla, hogy egy morzsa se kerüljön rá. - Meg tudod tenni? Vane hamiskásan elvigyorodott. - Szinte bármit meg tudok tenni, baby! - Akkor vezessen, Mr. Farkas! Vane egy kis asztalhoz vezette, amely az étterem oldalsó részén állt. Amint leültek, megjelent a pincér, hogy felvegye a rendelésüket. - Egy adag fánkot kérek, és egy forró csokoládét - rendelt Bride. - Négy adag fánkot kérek, és egy tejeskávét. Bride tátott szájjal meredt a férfira. - Ezt mindet meg akarod enni?
- Mondtam, hogy éhes vagyok. A nő összerázkódott, amikor a pincér elment. - Remélem, az arcadiaiak nem lesznek cukorbetegek. - Nem. Furcsa módon immunisak vagyunk minden betegségre, kivéve a sima megfázást, és néhány különös kórt, amelyek csak nálunk fordulnak elő. - Milyen kór? - Semmi olyan, ami miatt aggódnod kellene. Az egyik hatására például elveszítjük a mágikus képességeinket. Az a legrosszabb. Bride megpróbálta elképzelni Vane-t a mágikus ereje nélkül, és megborzongott. Valószínűleg belehalna. - Ez a baja az anyádnak? Azt mondta, nem képes utazni az időben. - Nem, ez az apám miatt van. Miután az anyám kasztrálta, és mielőtt még teljesen elapadt volna az ereje, elvette az anyám erejének nagy részét, hogy ne legyen képes visszamenni, és megölni őt. Bride lehunyta a szemét, mert szinte átérezte a fájdalmat. - Micsoda kapcsolat, nem igaz? - Igen. Azt hiszem, én jobban szimpatizálok az anyámmal. Az apámnak nem lett volna szabad bántania őt. Véleményem szerint azt kapta, amit megérdemelt. Szeretném, ha valahogyan rendbe lehetne hozni az anyámat A nő megfogta Vane kezét, és megszorította. - Nem értem, miért sajnálod azok után, amit veled tett. - Csak azért van így, mert időben rád találtam. Ha egy hajad szála is meggörbült volna, egyiküket sem hagytam volna életben. Vane olyan halálos komolysággal beszélt, hogy a párja hátán végigfutott a hideg. Tudta, hogy valóban képes lenne megölni valakit. Bride hátradőlt, amikor a pincér meghozta a rendelésüket, és mindent lerakott az apró, kerek asztalra. A nő elgyötörten nézte a három fánkot a tányérján. - Nem fognak bántani - ingerkedett Vane. – Csak figyelj! Megfogott egy szalvétát, és a porcukorral megszórt fánk alá tartotta, azután beleharapott. Igaz volt, mert a porcukor nem úgy szállt, ahogyan egyébként szokott. Bride úgy döntött, hogy hisz neki, és nemsokára megállapította, hogy ha Vane-nel van, akkor nyugodtan ehet fánkot anélkül, hogy mindent összekoszolna vele. Kuncogni kezdett. Megevett két fánkot, és lassan kortyolgatta a forró csokoládét, miközben Vane mind a négy adag fánkot elpusztította. - Azt az egyet már nem kéred? - kérdezte Vane. - Tele vagyok. Vane gyanakodva ránézett, és Bride még hozzátette. - Esküszöm. Valerius ötfogásos vacsorát tálalt fel. - Nagyon helyes. Jobban is teszi, ha megeteti a barátnőmet. Bride megrázta a fejét, és odatolta a férfi elé a tányérját. - Vedd csak el! Tudom, hogy kéred. Vane nem ellenkezett. Amint megette, felállt, és felsegítette Bride-ot. Átkarolta a vállát, és szorosan magához húzta, miközben lassan elsétáltak a Decatur Streetre, ahol a kocsik sorakoztak. Vane odavezette Bride-ot az elsőhöz, és segítette neki felülni a hátsó ülésre. Bride kényelmesen elhelyezkedett, miközben Vane kifizette a fuvardíjat a női kocsinak, azután ő is leült hátul. A mellkasára húzta Bride-ot, miközben a kocsis finoman noszogatni kezdte Caesart, az öszvért, azután elindultak a Garden negyed irányába. - Maguk friss házasok? - kérdezte Michaela, a kocsis. Vane ránézett Bride-re. - Valami olyasmi - válaszolta Bride.
Ő sem tudta pontosan, hogy mit feleljen erre a kérdésére. - Mindjárt gondoltam. Úgy néznek ki, mint akik boldogok és szerelmesek. Azonnal felismerem az ilyesmit. Bride lehunyta a szemét, miközben belélegezte Vane meleg, férfias illatát, és azon gondolkodott, hogy legszívesebben azonnal felfalná. Hallotta a férfi erős szívverését, miközben az öszvér patái a Francia negyed utcáin kopogtak. Néha felhangzott a zene valamelyik közeli épületből vagy autóból, amely mellett elhaladtak: jazz, zydeco, rock, sőt egy alkalommal még country is. A levegő kissé hűvös volt, de ezt leszámítva gyönyörű az éjszaka. Bride még sohasem látta ennyire szépnek a városát. Amikor elhaladtak a boltja előtt, elmosolyodott, mert eszébe jutott, amikor Vane először lépett be oda. Bizonyos szempontból úgy érezte, hogy egy örökkévalóság telt el azóta. Vane lehajtotta a fejét, és az arca Bride feje tetején nyugodott, a kezét pedig az arcára tette. Mindketten hallgattak, miközben a kocsisuk különböző látványosságokra hívta fel a figyelmüket. A férfi szinte alig kapott levegőt Bride testének közelségétől. A bőre olyan puha volt, mint a bársony. Nagyon sokat jelentett neki. Úgy érezte, mintha újjászületett volna azon a napon, amelyen először meglátta Sunshine standjánál. Nem tudta elképzelni a jövőjét Bride nélkül. Amikor meglátta Fanget, mindent elmesélt neki Bride-ról. Azt remélte, hogy ez talán kibillenti az öccsét a kábulatból. De sajnos nem így történt. Sőt, úgy tűnt, mintha Fangnek ettől még rosszabb kedve támadt volna. Vane nagyon szerette volna megtalálni a módját, hogy közelebb kerülhessen az öccséhez. Kissé bűntudatot érzett amiatt, hogy őt ilyen boldoggá teszi Bride, miközben a testvére szenved. Vane azonban nem akart ismét abba az állapotba kerülni, amelyben akkor volt, mielőtt megismerte Bride-ot. Életében először semmit sem kellett rejtegetnie a szeretője elől. Hihetetlen érzés volt, hogy őszinte lehet önmagával kapcsolatban. Bride nem ítélte el, és nem gyűlölte olyan dolgok miatt, amelyekről nem tehetett. Elfogadta Vanet, és ez volt a legnagyobb csoda a világon. A kocsi hamarosan visszaért velük a Decatur Streetre. Túlságosan hamar. Vane kiszállt, azután segített Bride-nak leszállni. Adott némi borravalót a kocsisnak, azután megfogta Bride kezét, és elindult vele a St. Louis katedrális irányába. - Van kedved táncolni? Bride beleharapott az ajkába, amikor meghallotta az ajánlatot. Évek óta nem volt táncolni. - Igen. - Esetleg van egy kedvenc helyed? Bride megrázta a fejét. - Nos, a Szentélybe nem vihetlek, mert kitiltottak, amiért rátámadtam a falkám egyik tagjára. Ash és Simi a Börtön nevű helyre járni, de ismerve a zenei ízlésüket, és nem hiszem, hogy ott jól éreznénk magunkat. Nick Gautier a Kísértésbe jár... Viszont Nicket is ismerem, és azt hiszem, az sem neked való hely. - Tényleg nem - mondta nevetve Bride, amikor meghallotta a város legelegánsabb klubjának a nevét. - Talán megnézhetnénk a Tricou Házat a Bourbon Streeten. Tabitha sokat jár oda munka után. Természetesen ledöfni való vámpírokra vadászik, de azt mondta, hogy nagyon jó a zene, és jól főznek. - Nekem megfelel. Miközben a Pére Antoine nevű utcácskán sétáltak, Vane lelassította a lépteit. Bride megdermedt, amikor a férfi ellépett mellőle, és a háta mögé húzta. - Mi a... Bride hirtelen elhallgatott, mert meglátott négy szőke férfit egy csinos, barna nő társaságában. Először azt hitte, hogy az egyik férfi kellemesen elszórakozik a nővel az egyik kapualjban, de a másik három megpillantotta Vane-t, és elkezdtek káromkodni.
- Vissza, Ember Vadász! - morogta az egyik férfi, és gonosz tekintete Bride-ra vándorolt. – Ha ránk támadsz, nagyon sokat veszíthetsz. - Engedjétek el a nőt! – kiáltotta halálos hangon Vane. A férfiak nem engedelmeskedtek neki. - Maradj itt! – utasította Vane Bride-ot, azután felemelte a kezét, és a vámpírok közül kettő átrepült az út túloldalára. Mielőtt Vane meg tudott volna mozdulni, az egész utcát erős fény árasztotta el. Bride eltakarta a szemét, Vane pedig állat módjára felüvöltött. - Kapd el a párját! - kiáltotta valaki. Bride továbbra sem látott a felvillanó fénytől. Tudta, hogy Vane sohasem bánna így vele, ezért rúgott egyet, és valakit el is talált. Az egyik vámpír összegörnyedt. Ekkor egy másik vámpír támadt rá. Bride már azt hitte, hogy elkapták, de a vámpír hirtelen darabjaira hullott. A másik kettő elrohant az utca sötét része felé, azután eltűntek a szeme elől. Bride felkészült, hogy megküzdjön azzal a sötét alakkal, aki felé tartott, de rájött, hogy Valerius az. - Jól van? - kérdezte Bride-tól. Bride bólintott, és lassan visszanyerte a látását, úgyhogy elindult megkeresni Vane-t. A férfi néhány méterre feküdt a barna hajú nőtől, aki látszólag eszméletlen volt. Bride megdermedt, amikor meglátta Vane-t, aki folyamatosan váltogatta az alakját. Az egyik pillanatban meztelen férfi volt, a következőben farkas, és nem hagyta abba. Bride annyira megrémült, hogy képtelen volt megmozdulni. Valerius odarohant hozzájuk, és elővette a telefonját. - Acheron! Vörös Kód a Pére Antoine utcán. Vane bajban van. Valamilyen elektr… Acheron abban a pillanatban megjelent Bride mellett. - Jól vagy, Bride? – kérdezte tőle. Bride bólintott. Ash gyorsan odament Vane-hez, megfogta a fejét, és egy újabb hatalmas villanás kíséretében Vane emberré változott. Behomorította a hátát, és úgy üvöltött, mint akit rettenetes fájdalom gyötör. - Nyugalom - mondta Ash, miközben Valerius megvizsgálta a nőt. Bride odarohant Vane-hez, aki meztelenül feküdt a hátán. A szeme könnyes volt. Ash elhúzta fölötte a kezét, és Vane testére póló és farmer került, de továbbra sem mozdult meg. - Szüksége van néhány percre, hogy összeszedje magát - magyarázta Ash Bride-nak, azután a római tábornok felé fordult. - Hogy van a nő, Valerius? - Életben van. Gondoskodj Vane-ről, én beviszem a nőt a kórházba. Valerius felvette a nőt a földről, és elindult vele a Royal Kórház irányába. Bride térdre ereszkedett, és az ölébe vette Vane fejét. Az anyajegy visszakerült az arcára, és az egész teste remegett. - Mi történt vele? - kérdezte Bride Ash-től. - A démonok valószínűleg, elnézést, de így hívják: fézert használtak. - Mint a Star Trek-ben? - Valami hasonló. Ezt a fegyvert az Őrszemek alkalmazzák, és a katagariaiaknak fejlesztették ki. Sokkal erősebb egy bénítónál, mert halálos adag elektromosságot küld az áldozat testébe. Ha eltalál egy Ember Vadászt, a mágikus erejük megbolondul, és elvesztik az uralmat önmaguk felett. Még az alakjukat sem képesek megtartani. Ha eléggé nagy dózist kapnak, akkor szó szerint kiesnek a testükből, és testetlenné válnak. Olyanok lesznek, mint a szellemek. Vane megfogta a nő kezét. Bride lenézett rá, és kedvesen rámosolygott. - Jól vagy, farkas? - kérdezte tőle Ash. Vane még mindig reszketett. - Mire szánták ezt a fegyvert? - Gondolom gyilkolásra. De szerencsére ezúttal nem érte el a kellő hatást.
Vane feltápászkodott, és azonnal elesett volna, ha Ash nem kapja el. - Nyugalom, farkas! - Ash kinyújtotta a kezét, megérintette Bride-ot, és mindhármójukat elküldte Valerius házába, a hálószobájukba Bride nagyon aggódott Vane miatt, és hátrált egy lépést, miközben Ash felsegítette az ágyba. Vane azonnal összerogyott, amint Ash elengedte. - Hogyan segíthetnék neki? – kérdezte Bride Ash-től. - Sajnos sokat nem tehetsz érte. Időbe telik, amíg az elektromosság eltűnik a sejtjeiből. Ha lehet, ne mozdítsd meg, különben rosszul lesz. - Rendben van. A nő megkönnyebbülten felsóhajtott. - Örülök, hogy az anyjának nem volt ilyen fegyvere. - Biztosan volt neki, de ahogyan Vane-t ismerem, nem lett volna idejük használni. Az Ember Vadászok számítanak rá, hogy a saját fajtájuk fézert vet be ellenük. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a démonok ilyet használnak. Ash ránézett Vane-re. - Figyelmeztetnem kellett volna téged. New Orleansban sok az Ember Vadász, ezért itt a démonok is jobban fel vannak fegyverezve, mint általában. - Menj a fenébe, Ash! – zihálta Vane. - Maradjunk ennyiben! Magatokra hagylak benneteket, és folytatom az őrjáratot. Béke veletek! Amint Ash eltűnt, Bride leült az ágy szélére, Vane mellé. Furcsa volt látni az anyajeggyel az arcán. Megérintette a kezével. - Megijesztettelek? – kérdezte Vane. - Egy kicsit - válaszolta őszintén Bride. - De azok az alakok még jobban megijesztettek. Mindig így viselkednek? A férfi bólintott. - Istenem, Vane, nagyon veszélyes világban élsz. - Tudom. Bride csendben ült Vane mellett, és megpróbálta elképzelni, milyen véget érhetett volna ez a kaland. Vane egyszer már megmentette, és ő azt hitte, hogy a férfi sebezhetetlen. Most azonban rájött, hogy Vane-nek is van gyenge pontja. - Milyen erős sokk kell ahhoz, hogy ilyen állapotba kerülj? – kérdezte Bride. – Úgy értem, a falban lévő elektromos áram is képes ezt tenni veled? - Attól nem fogom váltogatni az alakomat, de nem túl kellemes érzés. Az a lényeg, hogy elkerüljünk minden ember által készített elektromos forrást és a villámlást. Néhány akkumulátor elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa az alakunkat. - A képességeidtől is megfoszt? Vane bólintott. Bride lehunyta a szemét, mert egy újfajta félelem lett úrrá rajta. Borzalmas érzés, hogy Vane ellenségei pontosan tudják, mivel ölhetik meg. És ha egyesülnek, ő is meghal. Mi van akkor, ha egy nap majd gyermekeik lesznek, és ez újra megtörténik? Mi lett volna akkor, ha Valerius nem bukkan fel időben? Ennél is rosszabb lett volna, ha a rendőrök vagy bárki más meglátja Vane-t, miközben folyamatosan változtatja az alakját. Mindkettejüket letartóztatták volna, azután elvitték volna egy titkos helyre, ahol tanulmányozhatják és szétdarabolhatják őket. Bride elég X-aktákat látott ahhoz, hogy tudja, a kormány nem bánik túlságosan kedvesen a bajba jutott furcsa szerzetekkel. - Sajnálom, hogy nem tudtunk elmenni táncolni - mondta halkan Vane. Bride vigasztalóan megsimogatta a férfi a karján. - Ne törődj vele! A gondolatai azonban egyfolytában az este eseményei körül forogtak. Valóban részese akar lenni egy olyan világnak, amelyben az emberek teljesen természetesen
használják a mágiát? Amelyben az emberek az egyik pillanatban még itt vannak, a következőben pedig teljesen máshol? Ember létére egész életében furcsa lények veszik majd körül… Bride-ot megrémítette a gondolat. - A gyermekeink olyanok lesznek majd, mint te, vagy olyanok, mint én? – kérdezte Vane-től. - Az Ember Vadász gének nagyon erősek, és általában azok dominálnak, de nem tudom, hogy a gyermekeink katagariaiak lesznek-e, vagy pedig arcadiaiak. Bride még jobban megrémült. - Ezzel azt akarod mondani, hogy esetleg kölykeim lesznek majd? Vane elkapta róla a tekintetét. Bride felállt, miközben megpróbálta felfogni a hallottakat. Kölykök. Nem gyermekek. Kölykök. Természetesen ismert olyan embereket, akik úgy tekintettek az állataikra, mintha a gyermekeik lennének. Például a szülei. Ez azonban egészen más volt… Alaposan át kell gondolnia, hogyan döntsön a jövőjével kapcsolatban.
12. fejezet Teltek a napok, és Bride egyfolytában azon töprengett, hogy mit tegyen. Az egyik fele kétségbeesetten szeretett volna együtt maradni Vane-nel, a másik viszont nagyon félt. A tessera szerencsére még nem bukkant fel, ez azonban nem jelenti azt, hogy megnyugodhatnak. Hálaadás napja volt, és Bride a hálószobájukban álldogált, Valerius házában. Olyan ideges volt, hogy úgy érezte, egy kő van a gyomra helyén. A szülei meghívták őt, Vane-t és Szőröst a szokásos McTierney-féle hálaadás-napi vacsorára. Bride mesélt a szüleinek az új „barátjáról", és fogalma sem volt, hogyan fogadják majd Vane-t. A családja egyetlen tagja sem törődött igazán Taylorrel és a felsőbbrendűségével. Az apja általában mindössze két szót váltott vele, amikor elmentek látogatóba. Mit szólnának, ha megtudnák, hogy Vane és az öccse farkasok? Igaz ugyan, hogy szeretik az állatokat, de mégis... Bride-ot még a gondolattól is elfogta a rosszullét. Nagy elhatározással elindult lefelé, ahol Vane és Szőrös a szalonban várt rá. Szőrös farmert, fehér pólót és fekete bőrdzsekit viselt. Vane-en fekete farmer volt, ehhez szürke és fekete színű, V-nyakú pulóvert viselt, amelynek kivágásában kilátszott az alatta lévő fehér póló. - Szerinted átöltözzem? - kérdezte Szőrös Vane-t. - Még sohasem vettem részt hálaadás-napi vacsorán. Te már igen? - Nem. Én sem tudom, mit kell felvenni. Majd megkérdezzük Bride-ot, ha lejött. Szőrös megdörzsölte a tarkóját. - Lehet, hogy ez rossz ötlet. - Nem értem, miért nyavalyogsz, Szőrös! Téged legalább arcadiaiak neveltek. Én azt sem tudom, milyen egy családi ünnep. A Peltier-k kivételével - akik egyébként is meglehetősen furcsák - a katagariaiak semmit sem szoktak megünnepelni. - Mind a ketten jól néztek ki – jelentette ki Bride, amikor belépett a szobába. Nagyon érdekesnek találta, hogy a két férfi is pontosan olyan ideges, mint ő. - Kérlek, ne dugjatok be egyetlen háztartási készüléket sem, ha esetleg valaki megkérne rá! Szőrös idegesen felnevetett, Vane sem arca azonban komoly maradt. - Ne aggódjatok! - bíztatta őket Bride. - A szüleim nem harapnak. Általában. A két farkas hitetlenkedve egymásra nézett, azután Vane felajánlotta Bride-nak a karját, és elindult vele az ajtó felé. Bride megállt Valerius házának lépcsőjén, amikor megpillantott egy elegáns, metálfekete Jaguár XKR kupét, amely a lépcső aljánál parkolt. - Hűha! – kiáltott fel Bride. - Kié ez az autó? - Ottóé - mondta Vane, és odavezette a nőt. - New Jersey-ben tölti az ünnepeket a családjánál, így aztán kölcsönadta nekem, hogy el tudjunk menni a szüleidhez. - Úgy tudtam, hogy egy ütött-kopott Chevy IROC-ja van. Szőrös hangosan felnevetett. - Az csak azért használja, hogy idegesítse Valeriust. A Jaguárt Nicknél parkol, és csak hétvégenként jár vele. - Otto annyira gonosz - mondta mosolyogva Bride, miközben Vane kinyitotta neki az ajtót, Szőrös pedig bemászott hátra a vezetőülés felől. Egy nap Otto annyira fel fogja idegesíteni Valeriust, hogy a Sötét Vadász meg fogja ölni. Amikor Bride beszállt, Vane becsukta az ajtót, és átment a másik oldalra. Olyan férfias volt a járása, hogy bármelyik nő elalélt volna tőle. Nem szabadna engedni, hogy egy ilyen jelenség szabadon mászkáljon az utcán. Vane egy könnyed mozdulattal becsusszant a vezetőülésbe, és beindította a motort. Bride a kezeit figyelte. Az egyikkel megfogta a kormányt, a másikat rátette a sebességváltóra. Ha Szőrös nem ülne
a hátsó ülésen, talán el sem jutnának a szülei házáig. Vane szorosan fogta a kormányt, miközben Bride elmagyarázta neki, merre kell menniük. A szülei Kennerben laktak, nagyjából félórányira Valerius házától. Vane még soha életében nem volt ennyire ideges, és Szőrös is zavartan izgett-mozgott hátul. Vane azt mondogatta magának, hogy ezt muszáj megtennie. Ha együtt akar maradni Bride-dal, meg kellett ismernie a szüleit. Megtehetné, hogy elválasztja őt azoktól az emberektől, akiket annyira szeret, de képtelen lett volna ilyen gonoszságot elkövetni. Vajon miről fognak beszélgetni vacsora közben? Hello! Vane vagyok, és éjjelenként farkas alakban megugatom a Holdat. Együtt vagyok a lányukkal, és azt hiszem, nem tudnék nélküle élni. Kérhetek egy sört? Engedjék meg, hogy a testvéreimet is bemutassam! Ő itt egy vérengző farkas, aki bárkit képes megölni, aki csúnyán néz rá. A másik öcsém kómában fekszik, mert néhány vámpír kiszívta belőle az életet, és ez azért történt, mert az apánk féltékenységből halálra ítélt bennünket. Nos, ezzel biztosan hatalmas tetszést fog aratni. Vajon mit mond majd nekik Szőrös? Vane előre megfenyegette, hogy megöli, ha kellemetlen helyzetbe hozza Bride-ot. Vane abban reménykedett, hogy ő maga sem fogja kellemetlen helyzetbe hozni. Ebből óriási bukás lehet. Túlságosan rövid idő múlva behajtottak az új, viktoriánus stílusú ház kocsifeljárójára, ahol már öt másik autó parkolt. - A bátyám és a nővérem – mondta Bride, mielőtt kinyitotta volna a kocsi ajtaját. - Dum-dum-dum-dúúúúúm – dúdolta Szőrös a Dragnet zenéjét a hátsó ülésről. - Fogd be, Szőrös! – szólt rá Vane, miközben kiszállt. Valójában megnyugtatónak találta Szőrös dudorászását, mert Fang szokatlan humorára emlékeztette. Szőrös utolsóként szállt ki, és kissé lemaradt Vane-nel, miközben Bride a bejárati ajtó felé vezette őket. Vane úgy érezte, mintha a saját kivégzésére menne. Szülők. Fújj. Bride bekopogott az ajtón, azután hátrafordult, és bátorítóan rájuk mosolygott. Vane halványan viszonozta a mosolyt. Az ajtó kinyílt, és egy Bride-nál nagyjából tíz centivel alacsonyabb nő állt előttük, az alkata viszont pontosan megegyezett Bride-éval. Rövid, fekete haját ősz szálak tarkították, az arca pedig nagyon hasonlított Bride arcához, csak öregebb kiadásban. - Kicsikém! – kiáltott fel a nő, azután szorosan átölelte a lányát, és közben végignézett Vane-en. Vane-t hirtelen elfogta a rosszullét, és legszívesebben hátrált volna néhány lépést, de Szőrös szorosan mögötte állt. - Te biztosan Vane vagy - mondta jókedvűen Bride anyja. Már rengeteget hallottam rólad. Gyertek be! Bride lépett be elsőként az ajtón. Vane utánament, azután hátrafordult Szőröshöz, aki zsebre dugott kézzel követte őket. - Te biztosan Szőrös vagy – nézett rá Bride anyja, és kinyújtotta felé a kezét. - Joyce vagyok. - Hello, Joyce! – köszönt Szőrös, és kezet rázott a nővel. Vane arra számított, hogy vele is ez történik majd, Joyce azonban őt is megölelte. A nő megpaskolta Vane hátát, azután elengedte. - Gondolom, hogy mindketten idegesek vagytok, de semmi okotok nincs rá. Érezzétek magatokat otthon és... Egy hatalmas, fekete rottweiler odarohant hozzájuk a ház hátsó részéből, és ráugrott Vane-re. - Titus! – förmedt rá Joyce. A kutya azonban tudomást sem vett róla, és a hátára fekve megadta magát. Vane lehajolt hozzá és megsimogatta, hogy tudassa vele, elfogadta a pozícióját, és egyben biztosítsa vele szemben saját alfa rangját. - Milyen furcsa! - csodálkozott Joyce. - Titus általában mindenkit meg akar enni, akivel először
találkozik. - Vane jól bánik az állatokkal - mondta bizonytalanul Bride. Az anyja elmosolyodott. - Nagyon helyes. Ezek szerint remekül fogja érezni magát az állatkertünkben. Titus felkelt, odament Szőröshöz, és megnyalta a kezét. Szőrös megpaskolta a kutya fejét, miközben Vane körülnézett a barátságos házban, amelyet vidéki stílusban rendeztek be. A vörösesbarna kanapékat rengeteg puha párna borította. Az egyik sarokban egy üres kalitka állt, a távolabbi falba pedig egy hatalmas akvárium volt beépítve. Vane hallotta, hogy több kutya is van az udvaron, az emeletről pedig különös madárhangok hallatszódtak. - A férfiak odakint vannak, hátul - közölte Joyce, miközben a ház hátsó része felé vezette őket. Elmentek az akvárium mellett, amelyben egy hatalmas boa constrictor, egy gyíkféleség és két versenyegér lakott. - Az apád néhány nappal ezelőtt megint befogadott egy gazdátlan kutyát. Senki sem tud vele mit kezdeni. Szerencsétlen jószág egy falatot sem eszik, és mindenkire rátámad, aki a közelébe megy. - Mi a baja? - kérdezte Bride. - Nem tudom. Az állatmentők húzták ki egy gödörből. Valaki valószínűleg beledobta és otthagyta. Nagyon megverték, és tele van férgekkel. Vane együtt érzően felsóhajtott. Beléptek a konyhába, ahol egy karcsú, magas, szőke nő állt egy tál fölött. - Anya! Mennyi sót... Hirtelen felsikoltott, amikor megfordult és meglátta Bride-ot. - Hello, kislány! - mondta, azután szorosan átölelte. Bride viszonozta az ölelést, azután hátrált egy lépést, hogy mindenkit bemutasson egymásnak. - Deirdre, ez itt Vane, ő pedig az öccse, Szőrös. Vane megdermedt, amikor Bride nővére alaposan végigmérte. Az állati énje azonnal megérezte, hogy nem szimpatikus neki. Ennek ellenére Deirdre kinyújtotta felé a kezét. - Hello! - mondta egy őszintétlen mosoly kíséretében - Hello! – viszonozta Vane, és megrázta a kezét. Deirdre ezután Szőröshöz lépett, akivel ugyanígy járt el. - Sajnos nem kaptam olyan diétás süteményt, amilyet szeretsz, Bride! - szabadkozott az anyja, miközben odament a sütőhöz, hogy megnézze a pulykát. - Semmi baj, anya! – nyugtatta meg Bride. – A te gyümölcstortádat egyébként is jobban szeretem. Az anyja kissé meglepettnek látszott, de nem szólt egy szót sem. Amikor elhátrált a sütőtől, két macska rohant keresztül a konyhán, egymást kergetve. - Professzor, Marianne! – kiáltott fel Bride anyja, és odaadta a konyharuhát Bride-nak. - Te, jó ég! El kell kapnom őket, mielőtt beleszaladnak Bartba, aki biztosan felfalja mindkettőt. Joyce kirohant a konyhából. - Ki az a Bart? - kérdezte Szőrös Bride-tól. - Bart egy aligátor. A hátsó udvaron lakik. Apa tavaly meggyógyította, miután majdnem meghalt egy orvvadász csapdájában. Sajnos mindig kiszabadul a ketrecéből. Szőrös megvakarta az állát. - Bárcsak engem is megtalált volna az apád, amikor csapdába estem. Még mindig… Szőrös hirtelen elhallgatott, mert észrevette, hogy Deirdre megfordult, és furcsán néz rá. - Nem fontos. - Hé, Bride! Vane megmerevedett, amikor egy hatalmas, izmos férfit berontott a hátsó ajtón, azután felkapta Bride-ot, és szorosan megölelte. Bride elnevette magáz. - Tegyél le, Patrick! Patrick morogva engedelmeskedett.
- Ne ellenkezz velem, asszony, különben kénytelen leszek leteperni téged, és kicsavarni a karodat! Bride csak mosolygott, Vane-nek viszont elborult az agya. - Ne merészelj hozzáérni! Bride felpillantott, mert hallotta, hogy Vane komolyan gondolja, amit mond. Amikor meglátta a férfi arckifejezését, komolyan aggódni kezdett a bátyja biztonságáért. - Semmi baj, Vane! - igyekezett megnyugtatni Bride. - Csak viccelődik. Gyermekkorunk óta sohasem bántott, és akkor sem szándékosan. - Legalábbis mindenkinek ezt mondtam - magyarázta Patrick, és kinyújtotta a kezét Vane felé. Örülök, hogy a húgom jó kezekben van. Patrick McTierney vagyok. - Vane Kattalakis. - Örülök, hogy megismerhetlek, Vane! Nincs miért aggódnod. Előbb vágnám le a saját karom, semhogy ártsak a testvéreimnek. Vane szemmel láthatóan megnyugodott. - Te biztosan Vane öccse vagy - mondta Patrick. – Szőrös, igaz? - Hello – köszönt Szőrös, és kezet rázott vele. - Tudom, hogy elég hülye nevem van. Patrick elnevette magát. - Kértek egy sört? Szőrös ránézett Vane-re, hogy megtudja, mit szól az ötlethez. - Az jólesne, köszönjük - mondta Vane. Patrick behajolt a hűtőbe, kihúzott belőle két üveg sört, és odaadta nekik. Miközben kinyitották az üvegeket, Patrick beledugta az ujját a krumplisalátába. - Tünés onnan! – csattant fel Deirdre, és ráütött a kezére a kanállal. - Aú! – jajdult fel Patrick, azután elvette a kezét, és szopogatni kezdte az ujját. - Tűnj el a konyhából, Pat, vagy esküszöm, a kutyáknak adom a részedet. - Igenis, értettem. Patrick odaintett Vane-nek és Szőrösnek. - A saját érdeketekben azt javaslom, hogy tartsatok velem. Odakint biztonságosabb. Vane habozott. - Szólj, ha meg kell mentenem téged Patricktől és az apámtól - mondta Bride, azután lábujjhegyre állt, és arcon csókolta Vane-t. Vane elkapta Deirdre dühös pillantását, azután követte Szőröst és Patricket az udvarra, ahol Bride anyja még mindig a macskákat próbálta beterelni a házba. Vane odaadta Szőrösnek a sörét, azután felkapta a nőstény macskát, amelyik először megmerevedett, de gyorsan megnyugodott. - Bevigyem a házba? Joyce hálásan bólintott egyet, azután elkapta a másik macskát. Vane kinyitotta az ajtót, és berakta az állatot. - Ez többször ne forduljon elő, Marianne! - figyelmeztette. A macska odadörgölőzött hozzá, azután odébbállt. - Köszönöm a segítséget - hálálkodott Joyce, azután ő is bement a házba. Vane csatlakozott Szőröshöz és Patrickhez. - Nos, Vane! Meg szabad kérdeznem, hogy mivel foglalkozol? - kérdezte Patrick. Szőrös elmosolyodott, miközben visszaadta Vane-nek a sörét. - A befektetéseim kamataiból élek. - Valóban? - kérdezte Patrick. - A befektetéseid eleget hoznak ahhoz, hogy egy százezer dolláros autód legyen? Vane érezte Patrick gyanakvását. - Nem - válaszolta szarkasztikusan – Azt a drogokból vettem. És a Bourbon Streeten lévő stricijeim is sokat hoznak a konyhára. Patrick arckifejezése minden pénzt megért. - Nézd, Vane! Őszinte leszek veled. Ha bántani mered... - Patrick!
Vane elnézett Bride bátyja mellett, és megpillantott egy férfit, aki az ötvenes évei közepén járhatott. Látszott rajta, hogy majd kicsattan az egészségtől. Rövidre nyírt haja teljesen ősz volt, és bajuszt viselt. - Ugye nem a szokásos beszédedet akarta elmondani? „Ha bántani mered a kishúgomat, kitekerem a nyakadat”? - De igen, pontosan arra készültem. A férfi felnevetett. - Ne is törődj vele! Dr. McTierney vagyok - mondta, és kezet nyújtott Vane-nek. – Nyugodtan hívj Paulnak. - Igazán örülök, Paul! Paul Szőrös felé fordult. - Te biztosan Vane öccse vagy. - Remélem, mert az ő nadrágja van rajtam. Paul elnevette magáz. - Ezek szerint te vagy a gonosz sterilizáló király – szólalt meg Szőrös. – Kíváncsi voltam, hogy nézel ki. - Szőrös! – figyelmeztette Vane az öccsét. Paul ismét felnevetett. - Értesz a kutyákhoz, Vane? - Igen, egy kicsit. - Rendben. Szeretnék mutatni neked egyet. - Jézusom, csak Cujót ne, apa! Hiszen ő még az én beszédemnél is rosszabb. Paul tudomást sem vett a fiáról, és elindult az udvar elkerített, hátsó része felé, ahol Vane több kutyaólat is látott. Amikor elhaladtak a kerítés mellett, az ebek megérezték rajtuk az állatot, és némelyik játékosan, némelyik viszont ugatva közeledett feléjük. Paul a sor végén lévő ketrechez vezette őket, ahol egy elvadult labrador-keveréket tartott. Tele volt bosszúvággyal és gyűlölettel. - Semmit sem tudunk kezdeni vele - magyarázta Paul. – A társam szerint el kellene altatnunk, de nekem semmi kedvem hozzá. Kár lenne megölni egy olyan állatot, amelyik ennyit szenvedett. Szőrös letette a sörét a földre, és odament a ketrec ajtajához. A kutya csaholva és morogva kirontott a házából. - Cssss! – nyugtatta Szőrös, és odatartotta a kezét a kutyának, hogy megszagolhassa. - A helyedben ezt nem tenném - figyelmeztette Patrick. - Majdnem letépte az állatvédő kezét, aki befogta. - Szívesen ketrecbe zárnám az illetőt, aki ezt tette vele - mondta Szőrös, és dühösen elhúzta a száját. A kutya továbbra is agresszívan viselkedett. - Menj arrébb! – szólalt meg Vane, és megfogta a ketrec ajtaján lévő reteszt. Szőrös felállt és odébb lépett, miközben Vane kinyitotta az ajtót. A kutya lekushadt, azután hátrálni kezdett. Vane becsukta az ajtót, és leguggolt hozzá. - Gyere ide, nagyfiú! – szólt neki kedvesen, és kitartotta felé a kezét. A kutya beszaladt a házába, és még hangosabban ugatott, mint korábban. Vane elkezdett mászni a kutyaház felé, és lassan bedugta a kezét. - Ne félj! – mondta, és hagyta, hogy a kutya megérezze a szagát. Látta, hogy az állat lassan megnyugszik. Érezte, hogy Vane nem ember, és kezdett megbízni a férfi állati énjében. Néhány másodperc elteltével a kutya megnyalta Vane kezét. - Ez az - nyugtázta Vane, és megsimogatta a szőrét. Vane a válla fölött hátranézett. - Hoznál valami ennivalót neki, Szőrös?
- Majd én hozok egy tállal - ajánlotta Paul. Amikor Paul visszaért, odaadta a tálat Szőrösnek, aki bevitte a ketrecbe. Szőrös lassan odamászott Vane mellé, és letette a tálat a kutya elé. - Veled aztán csúnyán elbántak, igaz? – mondta Szőrös a kutyának. Vane a markába vett egy kis tápot, és odatartotta az ebnek. Az egy darabig szaglászta, azután úgy döntött, hogy megbízik Vane-ben, és evett egy falatot. - Jó kutya – dicsérte meg Vane, és kivett egy újabb adagot, amit amaz szintén eltüntetett. - Az ördögbe is, apa! – csodálkozott Patrick a kerítés túloldaláról. – Még sohasem láttam ilyesmit. Néhány perc elteltével a tál kiürült. A kutya jóllakottan belemászott Vane ölébe és elfeküdt. Látszott rajta, hogy végre biztonságban érzi magát. Szőrös a hátát simogatta, Vane pedig vakargatta a fülét. Vane érezte, hogy valaki figyeli. Hátranézett, és megpillantotta Bride-ot, aki az apja mellett állt. - Sikerült megetetned? – kérdezte Vane-t. - Igen. Bride elmosolyodott. Vane szíve összeszorult, amikor ránézett. Hogyan lehet képes egy egyszerű mosoly ennyire felzaklatni őt? - Azért jöttem, hogy szóljak, kész a vacsora, de ha még nem fejeztétek be… Vane felállt. - Egy darabig most magára hagyhatjuk. Szőrös megpaskolta a kutyát, azután lassan ő is felállt. Mindketten kijöttek a ketrecből, és becsukták az ajtót. A kutya vonyítva utánuk szaladt. - Semmi baj - ígérte Vane. - Visszajövünk. - Úgy van – tette hozzá Szőrös -, és hozunk neked valami nagyon finomat. Vane átkarolta Bride vállát, miközben követték a lány apját és bátyját a házba. - Itt nőttél fel? - kérdezte Vane. - Nem. A szüleim néhány évvel ezelőtt költöztek ide, miután eladták a farmot. - Nekem hiányzik a régi hely - mondta Paul, miközben kinyitotta nekik az ajtót. - Itt túlságosan sok szabályt kell betartani. Ahhoz is engedélyt kellett kérnem, hogy az udvaron tarthassam a betegeimet, és még így is állandóan megbüntetnek valamiért. - Miért költöztetek ide? - kérdezte Szőrös. Paul vállat vont. - A gyermekeim anyja közelebb akart lenni a városhoz, és mint tudjuk, a férfi tehetetlen a nő akaratával szemben. Beléptek az étkezőbe, ahol felséges vacsora várta őket, és Deirdre, aki még mindig úgy nézett rájuk, mintha azt akarta volna, hogy elmenjenek. - Te ülj ide mellém, Vane! - kérte Joyce, és a tőle jobbján lévő székre mutatott. – Szőrös, te ülj le Bride másik oldalára. Abban a pillanatban, amikor Szőrös leült, Titus odarohant hozzá, és megpróbált bemászni az ölébe. - Te jó ég! – kiáltott fel Joyce. - Paul, szedd le róla azt a kutyát! - Semmi gond - mondta nevetve Szőrös. Amikor Vane leült, a kutya hozzá is odaszaladt, és megnyalta az arcát. - Hé, nagyfiú! El a mancsokkal! - Mi történt ezzel a kutyával? - kérdezte Joyce, miközben a nyakörvénél fogva arrébb húzta Titust. - Általában bizalmatlan az idegenekkel. - A kutyák azonnal felismerik a jó embereket – magyarázta Paul, és kiszedett egy darab tölteléket a pulykából. - Gyere ide, Titus! - mondta, és odatartotta a kutyának, aki azonnal odarohant hozzá. Bride leült Vane mellé. - Nos, Patrick! Hol van Maggie? - A szüleinél. Vacsora után én is átmegyek. Mivel itt alszunk, Maggie nem akarta, hogy az anyja féltékeny legyen.
- Maggie Patrick felesége - magyarázta Joyce Vane-nek. - Tavasszal nagymamát csinál belőlem. - Gratulálok – nézett Patrickre Vane. - Nos, majd meglátjuk. Eléggé meg vagyok ijedve. Azt hiszem, még nem állok készen az apaságra. - Ezzel egyetértek - nevetett Bride. – Nem lennél képes megosztani vele a játékaidat. Patrick grimaszolt, azután megcélozta Bride fejét egy borsóval. Vane elkapta, mielőtt elérte volna őt, és gyorsan visszadobta. A borsószem a szeme között találta el Patricket. Bride hangosan felkacagott. - Gyerekek! – csattant fel Joyce. – Viselkedjetek rendesen, vagy mindenkit beállítok a sarokba. - Jók a reflexeid, haver! - mondta Patrick, miközben jókedvűen megtörölgette a homlokát. – Be kellene vennünk a csapatban. - Szerintem ez nem jó ötlet, Pat! - ellenkezett Bride. – Azt hiszem, Vane nem szívesen viselne olyan pólót, amelynek a „Nyisszants és vágj, hiszen a te kutyád!” felirat szerepel a hátulján. Őt érzékenyen érinti az állatok sterilizálása. Vane felvonta a szemöldökét, de bölcsen hallgatott. Bride apja hangosan felnevetett. - Én megértem a nézőpontját. Nem sok férfi játszana szívesen a Kasztrátorok csapatában. Meglepő módon azonban rengeteg női állatorvos tagja a csapatnak. - Majd dolgozunk rajta - ígérte Patrick. – Ezek a reflexek mindenképpen jól jönnének a csapatnak. Vane észrevette Deirdre szomorú arckifejezését, aki szótlanul ült a székén, és az ölébe terítette a szalvétáját. Bride apja elmondta az asztali áldást, azután felállt, hogy felszeletelje a pulykát, a felesége pedig mindenki tányérjára rakott belőle. Vane megtartotta a tálat, miközben Bride szedett mindkettejüknek. - Van olyan étel, amit nem szeretsz? - kérdezte t. - Nem igazán. Bride elmosolyodott. - Nagyon könnyű dolgom van veled. Vane ösztönösen adott egy csókot Bride arcára, azután észrevette, hogy az egész család őket figyelni. - Sajnálom – mondta Vane, mert azt hitte, hogy valami rosszat tett. - Ne kérj bocsánatot! - nyugtatta Joyce. - Örülök, hogy végre mosolyogni látom a lányomat. Vane átnyújtotta a tálat Szőrösnek, amelyben a krumplipüré volt. Szőrös megdermedt a látványtól. - Ez micsoda? - kérdezte. - Krumpli – világosította fel Vane. - És mi történt vele? - Edd meg, Szőrös! Meglátod, ízleni fog. Patrick felhorkant. - Te meg honnan jöttél, hogy még sohasem láttál krumplipürét? - A Marsról – válaszolta Szőrös, miközben döbbenten figyelte a kanálról lecsüngő darabokat. Szedett egy keveset, azután továbbadta a tálat Paulnak. Szőrös kissé előredőlt, és állat módjára megszaglászta a krumplit. Bride érezte, hogy Vane átnyújtja rajta a lábát, és az asztal alatt belerúg Szőrös székébe. Szőrös azonnal kiegyenesedett, és ránézett Vane-re, aki fenyegető pillantást vetett rá. - Engem is érdekel, honnan jöttetek? - mondta Deirdre. – Itt nőttetek fel a környéken? - Nem - válaszolta Vane. – Gyermekkorunkban sokat utaztunk. Szinte nincs is olyan hely, ahol ne laktunk volna. Bride nővére gyanakodva nézett rá. - Hogy kerültök New Orleansba? - Deirdre! - szólt rá Bride. – Kérlek, ne viselkedj úgy, mint egy inkvizítor! - Anya azt mondta, hogy komoly a dolog kettőtök között, ezért úgy gondolom, hogy többet is meg
kellene tudnunk az új barátodról, mint hogy jól áll neki a farmer. - Deirdre! – rótta meg Paul mély, szigorú hangon. – Ne bántsd őket azért, amit Josh tett veled! - Rendben van – csattant fel dühösen Deirdre. – Ha majd ő is meglép a titkárnőjével, és neki kell elmagyarázni a gyermekeiknek, hogy apa miért hagyta magukra őket, remélem, eszetekbe jut ez a pillanat! Deirdre kiment a szobából. - Sajnálom – állt fel Joyce is. – Folytassátok a vacsorát. Mindjárt visszajövök. - A nővéremet pár hónapja elhagyta a férje - magyarázta Vane-nek Bride. - A gyerekek az apjukkal töltik az ünnepet, és Deirdre nehezen birkózik meg ezzel. - Miért tesznek ilyesmit az em... Szőrös elnyújtotta az utolsó hangot, és Bride azonnal rájött, hogy „embereket” akart mondani. - Úgy értem miért tesznek ilyesmit bizonyos emberek – igyekezett menteni magát Szőrös. - Azt én sem tudom - mondta Paul. – Viszont örülök, hogy megszabadultunk tőle. - Egyetértek - helyeselt Bride, és ránézett Vane-re, aki a combját simogatta az asztal alatt. Bride teste felhevült, és minden porcikája bizsergett. Joyce visszajött Deirdre tányérjáért, azután újra kiment. Paul felsóhajtott. - Bárcsak képes lennék segíteni rajta. Nincs rosszabb annál, mint amikor az ember szenvedni látja a gyermekét, és semmit sem tud tenni ellene. - Én szívesen megölöm az illetőt – ajánlkozott Szőrös. Vane megköszörülte a torkát. - Esetlen szenvedhetne balesetet - próbálkozott újra Szőrös. - Az embereket állandóan baleset éri. Patrick gonoszan felnevetett. - Nekem van egy ásóm. - Hagyjuk az ásót! – szólalt meg Paul, azután ivott egy korty bort. - Nekem van egy aligátorom az udvaron. Mindannyian elnevették magukat. Joyce visszajött és leült. - Sajnálom, amit történt. - Jól van? - kérdezte Bride. - Rendben lesz, de egy kis időre van szüksége. Vane érezte Bride szomorúságát, és vigasztalóan megszorította a combját. - Nem kellett volna elhoznom Vane-t. Érzéketlen voltam. - Ugyan már! – csattant fel Joyce. - Semmi rosszat nem tettél, Bride. Szerettük volna megismerni Vane-t. Joyce rámosolygott Vane-re. - Ez Deirdre problémája. Bride bólintott egyet. A vacsora hátralévő része nyugodtan telt, és közben Patrick és Paul egyfolytában kötekedett egymással. A vacsora végén Joyce kihozta a tortát, és egy négyrétegű csokoládés süteményt. Bride vágott magának egy kis szelet a gyümölcstortából. - Nem kérsz süteményt? – kérdezte tőle Vane. - Tudom, hogy a csokoládé a kedvenced. Bride vágyakozva nézte a süteményt. - Most inkább nem. Mielőtt észbe kapott volna, Vane levágott belőle egy darabot, és odatette Bride tányérjára. - Vane! - Hiszen vágytál rá. Ismerem ezt a nézést. Bride grimaszt vágott, azután megfogta a villáját. - Köszönöm. Vane bólintott egyet. Érezte, hogy Bride anyja figyeli. Ránézett, és Joyce hálásan mosolygott, azután kinyújtotta a kezét, és finoman megpaskolta a karját. Vane-nek nagyon furcsa érzése támadt. Ezek szerint ilyen egy igazi anya érintése?
Vacsora után Bride úgy döntött, hogy mára eleget kínozta Vane-t és Szőröst. - Azt hiszem, ideje indulnunk - mondta. - Tessék? - kérdezte az apja. – Mi lesz a meccsel? - Majd Patrickkel megnézitek, apa! Bride legnagyobb meglepetésére az apja csalódott arcot vágott. Bride megölelte, amiért ennyire kedves volt Vane-nel és Szőrössel. - Elköszönök Deirdre-től. Legyél kedves a fiúkkal, amíg visszajövök! Bride felment a lépcsőn a vendégszobákhoz. A folyosó végén lévő szobában talált rá a nővérére. - Hello, drágám! – lépett be a nyitott ajtón. - Jól vagy? A nővére szeme vörös volt a sírástól. Az ágyon ült, és egy párnát szorított a hasához. A tányérja érintetlenül állt az éjjeliszekrényen. - Jól vagyok. Legalábbis azt hiszem. Bride nagyon szeretett volna segíteni a testvérének, és odament az ágyhoz. Tökéletesen átérezte Deirdre fájdalmát. Ő is így érzett, amíg fel nem bukkant az életében Vane, és újra képes volt mosolyogni. - Nagyon sajnálom. - Ne sajnáld! Örülök, hogy megszabadultam attól a seggfejtől. Te viszont… jobban tennéd, ha elengednéd Vane-t. Ez a megjegyzés egyáltalán nem volt jellemző Deirdre-re, ahogyan a rosszindulatú hanghordozás sem. - Tessék? - Ugyan már, Bride! Ne légy ostoba! Nézz rá! Nézz magadra! Ti ketten nem illetek össze. Bride tátott szájjal meredt a nővérére. - Ezt hogy érted? - Taylor nagyszerű fickó volt, meg kellett volna tartanod. Megbízható volt, kiegyensúlyozott, és ami a legfontosabb, mindenki tisztelte. Te viszont nem voltál hajlandó eleget tenni a kérésének. Nem akartál lefogyni. Azért hagyott el, mert kövér vagy. Erre jön ez a pasas, és te úgy veted rá magad, mintha Taylor sohasem létezett volna. Persze nem hibáztatlak. Tényleg jól néz ki, de ennyire tényleg nem lehetsz ostoba. Ez övön aluli ütés volt, és Bride-nak elege volt abból, hogy ő az „okos" a családban, a nővére pedig a „csinos". - Meglehet, hogy a férjed egy állat, de ez még nem jelenti azt, hogy Vane is az. Bride kissé elbizonytalanodott. Vane valójában állat, de persze nem abban az értelemben. - Vane sohasem csalna meg engem. - Hát persze. Nézz rám, Bride! Én voltam a legesélyesebb a Miss Louisana címre, és meg is kaptam volna, ha nem lettem volna annyira fiatal. Még mindig nagyon jól nézek ki, ennek ellenére elhagyott a férjem. Neked milyen esélyeid vannak? Bride annyira dühös lett „tökéletes" nővérére, hogy nem volt hajlandó ránézni. Odament az ablakhoz, amely a hátsó udvarra nyílt, és megpillantotta Vane-t és Szőröst az apja társaságában. - A pénze miatt mentél hozzá Josh-hoz, emlékszel? – mondta Bride, miközben azt figyelte, hogyan játszanak a férfiak odakint a kutyákkal. – Ezt te magad mondtad nekem az esküvő előtti estén. - Te viszont szereted Vane-t, igaz? Nem vagyok hülye. Azért szereted, mert jó feneke van. Bride a párját figyelte az ablakból, és pontosan tudta, mi az igazság. Vane nem volt ember. Nem ember módjára viselkedett és gondolkodott. Taylorral és Josh-sal ellentétben sohasem fogja elhagyni Bride-ot azért, mert nem olyan, mint amilyennek elképzelte. Vane olyannak szereti őt, amilyen. Sohasem próbálja megváltoztatni. Elfogadja minden hibájával együtt. Vane sohasem csalná meg. Sohasem hazudna neki. Viszont bárkit megölne, aki bántaná. Abban a pillanatban, amikor meglátta Vane-t, ahogyan azt a kutyát simogatja, amelyiknek senki sem tudott a közelébe kerülni, Bride rádöbbent, hogy mennyire szereti ezt a férfit. Hogy milyen nagy szüksége van rá.
Majdnem belehalt a gondolatba, hogy esetleg nélküle kell leélnie az életét. Képtelen lett volna rá. Az elmúlt két hétben Vane szerves része lett az életének, de ami még ennél is fontosabb, szerves része lett a szívének. Bride szeme megtelt könnyel, amikor felfogta, mennyire valóságos ez a gondolat. Mélyen és őszintén szerette Vane-t. Sohasem hitte volna, hogy egy nő ennyire szerethet egy férfit. - Fogalmad sincs, miről beszélsz, Dee! Vane kedves és megbízható. Vigyáz rám. - Mindössze néhány hete ismered, ráadásul közvetlenül azután jöttél össze vele, hogy Taylor szakított veled. Szégyelhetnéd magad, hogy ennyire rajongsz érte! Bride ránézett a nővérére. Sajnálta Dee-t, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy az ő boldogságát is megpróbálja tönkretenni. - Féltékeny vagy. - Ez nem igaz. Realista vagyok. Vane nem a te súlycsoportod, Bride! Bride meredten bámulta a nővérét, és legbelül nagyon sajnálta Deirdre-t azért, mert talán sohasem fogja megtapasztalni azt a szerelmet, amely közte és Vane között van. Ha képes lenne rá, szívesen megajándékozná vele a nővérét, de ez sajnos lehetetlen. - Ahogy gondolod, Dee! Majd találkozunk.
Vane és Szőrös megint kint voltak az udvaron a Labradornál. - Nem akarod hazavinni? - kérdezte Paul Szőröst, aki a kutyával játszott. - Valerius kitérne a hitéből – válaszolta Szőrös. - Hazavihetem? Vane felnevetett. - Hát persze, de Cujo valószínűleg a Szentélyben fogja végezni. - Nos - mondta Paul -, nekem is eszembe jutott, hogy megkérdezem a medvéket. Vane gyanakvóan ránézett Paulra. - Tessék? - Mivel azonban Cujo csak egy kutya, nem pedig farkas, arra a következtetésre jutottam, hogy a medvék nem látnák szívesen. Vane azon sem lepődött volna meg jobban, ha Paul megüti. - Csukd be a szád, Vane! – szólt rá atyai hangon Paul. - Én vagyok a megyei főállatorvos. Carsonnak még mindig nincs elég gyakorlata. Szerinted kit hív fel, ha elakad? Carson volt a Szentély állatorvosa, egy Ember Vadász, aki azonban még csak ötvenéves volt, azaz szinte gyermek. - Fangről is tudok - folytatta Paul. Szőrös odament a kerítéshez, és belekapaszkodott a rácsba, miközben hitetlenkedve bámulta Pault. - Miért engedted, hogy idejöjjünk? Paul megfogta Vane kezét. - Nem kell elrejtened. Amikor Bride kimondta a nevedet, azonnal tudtam, hogy mi történt. Azt is tudom, hogy mennyire vigyáztok a párotokra. Nem állítom, hogy felhőtlen az örömöm, de legalább nem kell attól félnem, hogy Bride-ot is úgy megsebzi valaki, mint Deirdre-t. Vane ökölbe szorította a kezét. - Joyce is... - Ő nem. Semmit sem tud a világotokról, és szeretném, ha ez így is maradna. Senkinek sem meséltem a Szentélyről. Paul elengedte Vane kezét. - Szívesen az áldásomat adom rátok, amennyiben szükséged van rá. Vacsora előtt még nem voltam biztos benne, de régen láttam a lányomat annyira boldognak, mint ma este. Viszont ha bántani merészeled… Paul ránézett az egyik ketrecben lévő kutyára, amelyiknek egy műanyag tölcsér volt a fején. - Ó, Istenem! – nyögte Szőrös. - Ez beteges. - Egyetértek – helyeselt Vane.
- Nos, Bride a szemem fénye, és tudom, hogyan kell használni a nyugtatót és a szikét. Vane elvigyorodott, mert Szőrös ösztönösen maga elé kapta a kezét. - Vane! Megfordultak, és megpillantották Bride-ot, aki feléjük tartott. Paul hátrált néhány lépést. - Hozok egy pórázt Cujónak. - Nem lesz rá szükség - mondta Szőrös, és kiengedte a kutyát a ketrecéből. - Úgy látom, tényleg nem - bólintott Paul, és odalépett a kutyához, hogy megsimogassa. Cujo a keze után kapott. - Viselkedj! – figyelmeztette Szőrös, és visszarántotta a kutyát. Bride bizonytalanul lelassította a lépteit. - Eszedbe ne jusson rátámadni Bride-ra – szólt rá Vane -, különben itt hagyunk. A kutya megcsóválta a farkát és leült. - Magunkkal visszük Cujót? - A fiúk voltak olyan kedvesek és örökbe fogadták. - Ez tényleg nagyon kedves tőletek – pillantott Bride Vane-re. Szőrös felhorkant. - Nem egészen, de mindenkivel együtt érzek, akit belelöknek egy gödörbe. Bride átölelte Szőröst. Sajnálta, amiért olyan sok mindenen kellett keresztülmennie. Szőrös megköszörülte a torkát, és hátrált egy lépést. - Ne legyél túl kedves velem, Bride, mert nem tudok mit kezdeni vele. Cujóhoz hasonlóan az első reakcióm a támadás, akkor pedig úgy végezném, mint az a szerencsétlen jószág ott. Bride ránézett a kutyára, amelyiknek tölcsér volt a fején. - Áú! - Pontosan. Vane átkarolta Bride-ot, és az apjával visszamentek a házba. Szőrös és Cujo követte őket. Joyce nagyon meglepődött, amikor meglátta velük a kutyát, de egy szót sem szólt, miközben átadott Bride-nak egy nagy szatyor műanyag edényt. - Szétosztottam a maradékot. - Krumplit is kaptunk? - kérdezte Szőrös. Vane felvonta a szemöldökét. - Most már szereted? - Igen, nagyon ízlett. Bride arcon csókolta az anyját. - Köszönöm, anya! Patricktől a nappaliban búcsúztak el, kezet nyújtott Vane-nek. - Örülök, hogy megismerhettelek. Még akkor is, ha egy drogos strici vagy. - Részemről a szerencse. - Tessék? - kérdezte Bride. - Vigyázzatok az úton! - mondta Joyce, miközben kikísérte őket az autóhoz. – Várjatok! Hozok egy takarót, hogy a kutya ne karmolja össze a bőrülést. Bride újra elbúcsúzott mindenkitől, azután az anyja megérkezett a takaróval, amelyet leterített a hátsó ülésre. Bride átölelte őt, azután csatlakozott a farkasokhoz, és ő is beszállt a kocsiba. Pillanatokon belül úton voltak a Garden negyed felé. - Nagyon kedves a családod, Bride - kezdte Vane. Bride ránézett Vane-re, azután Szőrösre. - Szerintem is nagyon kedvesek vagytok, fiúk! Vane szíve hevesen vert, amikor meghallotta, amit a párja mondott. - Én a te családodra gondoltam, Bride! - Te és Szőrös a családom tagjai vagytok, Vane! Ti vagytok a legjobb része. - Azt hiszem, ti most szeretnétek kettesben maradni – Szőrös fölegyenesedett, és megszorította Bride kezét.
- Később találkozunk, kishúgom! Azután a kutyával együtt eltűnt a hátsó ülésről. Vane lehúzódott az út szélére, és leállította a motort. - Mit akartál ezzel mondani, Bride? Az felemelte a kezét, és játszadozni kezdett a férfi hajával, miközben mélyen belenézett Vane hihetetlenül gyönyörű, zöldesbarna szemébe, amely rabul ejtette a szívét. - Miközben a nővérem azt ecsetelte nekem, hogy egy napon úgyis el fogsz hagyni, hirtelen megvilágosodtam. Még sohasem találkoztam olyan férfival, mint te, és azt hiszem, ezután sem fogok. Szeretem, hogy úgy nézel rám, mintha legszívesebben azonnal megkóstolnál. Szeretem, amikor alvás közben szorosan átölelsz. Szeretem, hogy olyan óvatosan érintesz meg, mintha üvegből lennék, és szeretem, amikor a karodban ringatsz. Bride vett egy mély lélegzetet, azután folytatta: - Szeretlek, Vane! Azt hiszem, nem tudtam, mi az igazi szerelem, amíg nem találkoztam veled. Felemelte azt a kezét, amelyiken a jel volt. - Készen állok rá, hogy egyesüljek veled. Vane meglepettnek és bizonytalannak látszott. - Jól átgondoltad? - Az a tény, hogy felteszed nekem ezt a kérdést, holott jól tudod, mit veszítesz akkor, ha nemet mondok, számomra azt jelenti, hogy megbízhatom benned. Igen, Vane Kattalakis. Jól átgondoltam ezt a döntést. A férfi kissé elmosolyodott, azután átölelte Bride-ot, és hevesen megcsókolta. Azután elhúzódott tőle, és farkas módjára felmordult. - Utálom, hogy haza kell vinnem ezt az autót, különben már rég az ágyban lennénk. - Nem tudod hazavarázsolni? - Nem. Túl nagy és túl nehéz. Ha nem viszem haza, és ellopják, Otto meg fog ölni. Imádja ezt a vasdobozt. Vane elengedte Bride-ot, és elhelyezkedett az ülésben. Olyan tempóban hajtott hazafelé, hogy Bride majdnem szívrohamot kapott. Csikorgó kerekekkel megálltak Valerius háza előtt, és Vane az autóból egyenesen a hálószobába vitte magukat. Az egyik percben még az ágy mellett álltak, a következőben már meztelenül feküdtek rajta. Bride elnevette magát a férfi türelmetlenségén. - Te aztán nem pocsékolod az idődet, igaz? - Nem akarom, hogy meggondold magad. - Nem fogom. Vane szenvedélyesen megcsókolta. Már nagyon kívánta. Bride végigsimította a hátát, és élvezte a bőre érintését. Annyira meleg volt és férfias. - Ne felejtsd el, hogy ettől még nem úszod meg a világra szóló ír esküvőt! Vane elnevette magát. - Bármit megteszek, amitől boldog leszel. A nő mosolya elhalványult, a szíve megtelt komolysággal. - Ez teljesen rád vall. Vane újra megcsókolta Bride-ot, de olyan szenvedélyesen, hogy majdnem felfalta. - Rendben van - mondta halkan Bride. - Mit kell tennünk? A férfi a hátára fordult, és Bride lélegzete elakadt a látványtól. A fehér lepedőn tökéletesen kirajzolódott Vane napbarnított teste. A haja szabadon lógott, és ez még vonzóbbá tette. - Hozzá kell érintened az enyémhez azt a tenyeredet, amelyiken a jel van. Bride hozzáérintette a tenyerét Vane meleg, sima tenyeréhez. Vane rákulcsolta az ujjait a nő kezére. - Most be kell fogadnod a testedbe az én közreműködésem nélkül. - Ez elég furcsa, de nem bánom. - Nincs benne semmi furcsa. Ez a szabály a nőstényeinket védi. Szabad akaratukból kell
cselekedniük. Bride feltérdelt, és óvatosan elhelyezkedett Vane csípője fölött. Lenézett a férfira, és közben azon töprengett, hogy ettől vajon mi fog megváltozni. Vajon megváltoznak tőle? Valami biztosan történni fog. Ha ez megtörténik, ők ketten egy pár lesznek. Vane-hez fog tartozni a halála napjáig, Vane pedig hozzá. Vane megfogta Bride szabad kezét, és gyengéden megcsókolta. Bride hevesen zakatoló szívvel addig mozgott, amíg Vane mélyen beléhatolt. Mind a ketten felnyögtek az élmény hatására. Vane összeszorította a fogát, miközben a tenyerén lévő jel lassan elkezdett felmelegedni. Minden erejét össze kellett szednie, hogy képes legyen mozdulatlan maradni. Ez azonban nem az ő döntése volt, hanem Bride-é. - Most a következőket kell mondanod: „Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, és mindig benne leszel a szívemben. Örökké melletted járok majd.” Bride mélyen belenézett Vane szemébe, miközben az ő jele is bizseregni kezdett. - Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, és mindig benne leszel a szívemben. Örökké melletted járok majd. A férfi tekintete elborult, mielőtt ő is kimondta volna ezeket a szavakat. Alighogy ez megtörtént, begörbítette a hátát, mint akit hatalmas fájdalom ért. Bride felkiáltott a meglepetéstől, mert Vane szemfogai elkezdtek nőni, mint a vámpíros filmekben. Vane szorosan tartotta, miközben zihálva lélegzett. A teste teljesen merev és rideg volt. - Semmi baj, Bride! – morogta Vane. - Ne félj! Ez a Követelő varázslat, amely felszabadítja a thiriót, hogy képesek legyünk egyesíteni az életenergiánkat. Mindössze néhány percig tart. - Úgy tűnik, mintha fájdalmaid lennének. Segíthetek valahogy? - Csak várj, amíg elmúlik – zihálta Vane. - Ha egyesültünk, elmúlik? A férfi bólintott. Vane felszisszent, azután mélyen Bride szemébe nézett. - Ugye érted, mi ez az egész? Ha meghalok, te is meghalsz velem. Azonnal. Ha esetleg éppen terhes lennél, azután fogsz meghalni, hogy a gyermekeink megszülettek. Bride szíve a torkában dobogott, de amikor lenézett Vane-re, úgy érezte, hogy csekély árat kell fizetnie érte. Képes lett volna nélküle élni? - Ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. - Biztos vagy benne? Bride bólintott. A férfi felült alatta. A mellkasához szorította Bride-ot, és csókolgatni kezdte a nyakát. - Miután megharaptalak, neked is bele kell harapnod a vállamba. Bride felkiáltott, de nem a fájdalomtól. Leírhatatlan gyönyör járta át, miközben érezte, hogy Vane mozogni kezd benne. Szorosan hozzásimult, és felkiáltott, amikor szinte felrobbant a földöntúli orgazmustól. A tekintete elhomályosult, amikor érezte, hogy az ő szemfogai is elkezdenek nőni. Valami átvette felette a hatalmat, és az volt az érzése, hogy nem ember többé. Leírhatatlan érzés volt. Csodálatos. A következő pillanatban arra eszmélt, hogy belemélyeszti a fogát Vane vállába. Eksztázisban ölelték egymást, miközben a szívük egy ritmusra vert, és a szoba forogni kezdett körülöttük. Bride még senkihez sem érezte magát ennyire közel életében. Valóban olyan érzés volt, mintha egy ember lennének, mintha eggyé váltak volna. Fizikailag. Spirituálisan. Tökéletesen. Vane alig kapott levegőt, amikor megérezte Bride ízét. Nem lett volna szabad egyesülnie Bridedal, mégis rettenetesen boldog volt, hogy a nő vele marad. Most végre megértette, hogy Anja miért
egyesült a párjával. Vane sohasem akarta elveszíteni Bride-ot. Egyetlen napot sem akart eltölteni nélküle. Erre most már nem is lesz szükség. Vane szédülni kezdett, miközben lassan alábbhagyott az orgazmusa, és a foga újra normális méretű lett. Bride elhúzódott tőle, és úgy nézett a férfira, mintha részeg lenne. - Vége van? – kérdezte Bride. A férfi bólintott, azután megcsókolta. És újra megcsókolta. - Az enyém vagy, Bride McTierney! Most és mindörökké. Bride elmosolyodott. Vane a hátára fektette és óvatosan ráfeküdt. Érezni akarta a párját. A gondolat cikázni kezdett a szíve körül, és úgy érezte, mintha repülne. Bride az egész testével ringatta. Jó érzés volt, hogy a férfi rajta fekszik. Beletúrt Vane hajába, és elnevette magát. - Mi olyan mulatságos? - Az jutott eszembe, hogy kevés nőnek van szelídített farkasa. Vane szeme felragyogott. - Nem mondanám, hogy túlságosan szelíd vagyok. Csak te tudsz megszelídíteni. - Ezt szeretem benned a legjobban. Amikor a férfi lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja Bride-ot, megcsörrent a mobilja. Vane morogva felkelt. Kitartotta a kezét, és a telefon átrepült a szobán, egyenesen a markába. Bride összeráncolta a homlokát. - Nem hiszem, hogy ezt képes leszek megszokni. Vane játékosan megcsókolta a nyakát, azután felvette a telefont. - Helló, Aimee! – mondta, azután elhallgatott. Ránézett Bride-ra, aki észrevette a tekintetében a zavarodottságot. - Igazán köszönöm. Várj egy kicsit! Vane lenémította a telefont. - Az egyik medve hívott a Szentélyből, aki Fangre vigyáz. Ők is megünneplik a hálaadást, és ebből az alkalomból felfüggesztik a belépési tilalmamat, ha meg akarom látogatni az öcsémet. - Értem. - Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem. Szeretném, ha megismernéd. Persze Fang nem beszél túl sokat, de... - Nagyon szeretném megismerni az öcsédet – mondta a férfi szavába vágva Bride. Vane megkönnyebbülten ránézett, azután beleszólt a telefonba. - Hamarosan ott leszünk. Köszönöm. Lerakta a készüléket az éjjeliszekrényre. Bride csendesen feküdt az ágyban, és próbálta felfogni, hogy mit tett. Hogy mi történt velük ma délután. - Biztos vagy benne, hogy nem öregszem? Nem érzek semmi különöset. - Elvileg egyesültünk, de mivel most csináltam ilyet először, fogalmam sincs, mit kellene érezned. A nő ránézett a tenyerére. A jel égővörössé változott. - A jel megváltozott. Mi a helyzet a tiéddel? - Úgy néz ki, mint a tiéd. Ez jót jelent. - Máskor is innom kell majd a véredből? Vane megrázta a fejét. - Soha többé. - Jól van. Eléggé visszataszító a gondolat. A férfi felkelt, és Bride-ot is kihúzta az ágyból. - Mire készülsz? - Meg foglak fürdetni, farkasfeleség, hogy azután mindenkinek elbüszkélkedhessek veled a Szentélyben. Bride nagyon szeretett volna olyan szép lenni, mint amilyen szépnek Vane látta. Jó érzés volt
együtt egy olyan emberrel, aki állandóan rózsaszín szemüvegen keresztül nézett rá. Vane bevezette a fürdőszobába, és megnyitotta a vizet a zuhanyzóban. Beállította a hőmérsékletét, azután elhúzta a függönyt, és előreengedte a lányt. Bride kissé furcsán érezte magát. Még sohasem zuhanyozott férfival. Amikor azonban Vane elkezdte szappanozni a testét, a furcsa érzés eltűnt, és a helyét heves vágyakozás váltotta fel. - Nagyon tehetséges vagy – zihálta Bride, miközben a férfi a combja között mosdatta. A férfi gyengéden megcsókolta, azután ledobta a szivacsot, és kezdte az ujjaival kényeztetni. - Neked sohasem elég, igaz? - kérdezte Bride, miközben megérezte a férfi merevedését. - Belőled soha. Nekiszorította Bride-ot a zuhanyzó hűvös csempéjének. Felemelte az egyik lábát, azután elhelyezkedett a combjai között, és beléhatolt. Bride felkiáltott a gyönyörtől, amikor Vane erősen döfködni kezdte. Csak az orgazmusa után vette észre, hogy Vane időközben mindkét lábát fölemelte, és az egész súlyát tartotta, miközben folytatta a döfködést. Vane hajából csöpögött a víz, amikor megcsókolta. Mélyen benne maradt, azután megrázkódott. Bride alig vett tudomást a karjára és a lábára zúduló vízsugárról, miközben Vane arcát figyelte. A farkasa gyönyör volt orgazmus közben. Könnyedén tartotta Bride-ot, és a teste még mindig remegett. Aztán leengedte őt a földre, miközben kicsusszant belőle. Vett néhány mély lélegzetet, azután megfordult, és a vízsugár felé fordította az arcát. Bride ösztönösen a férfi meztelen hátához nyomta a mellét. Vane felszisszent, amikor megérezte a párja testének érintését. Bride átkarolta a férfi csípőjét, azután simogatni kezdte a testét. - Ha így folytatod, örökre itt maradunk a zuhany alatt - mondta rekedt hangon Vane. - Én nem bánom, de nem lesz túl kellemes, ha elhűl a víz. - Ez igaz. Vane legnagyobb megkönnyebbülésére Bride elengedte, azután felvette a szivacsot, hogy megfürdesse. Még sohasem csinált ilyesmit. Nagyon jó érzés volt beszappanozni a férfi lenyűgöző izmait, azután lemosni a testét. - Csodálatos vagy – lihegte Bride. A férfi egy mosollyal és egy csókkal válaszolt. Miután végeztek, kimentek a zuhanyzóból. Bride azt hitte, fel kell majd öltözniük, de legnagyobb meglepetésére Vane ugyanazokat a ruhákat adta rájuk, amelyikben a szüleinél voltak. - Ezt hogyan csinálod? Vane vállat vont. - Számomra ez olyan, mint a levegővétel. Nem szoktam rajta gondolkodni. Varázslat. - Örülnék neki, ha figyelmeztetnél előtte. Hozzá kell szoknom. Vane a kedvére akart tenni, ezért az ajtón keresztül engedte ki, és együtt végigsétáltak a folyosón Szőrös szobájáig. Vane bekopogott az ajtón. - Tessék! - szólt ki Szőrös. Vane a vállával belökte az ajtót, és Szőröst az ágyon találta Cujo társaságában. - Átmegyünk a Szentélybe. Arra gondoltam, talán lenne kedved velünk jönni. - Persze. Cujo is jöhet? - Szerintem igen. Legfeljebb bezárjuk az egyik ketrecbe, ha nem bír magával. - Miért vannak ott ketrecek? - kérdezte Bride. Vane szembefordult vele. - A Szentélyben rengeteg fajta állat lakik. Az egyik szoba tele van ketrecekkel, arra az esetre, ha valamelyik megvadulna. Szőrös és Cujo eltűnt a szobából. - Hogyan szeretnél menni? - kérdezte Vane Bride-tól. A nő felsóhajtott.
- Sugározzon fel, Scotty! Vane megfogta Bride kezét, és a következő pillanatban a Szentélyben voltak. Bride-nak egy kis időbe tellett, mire összeszedte magát, és rájött, hogy hol van. Ezerszer megfordult már a környéken, de még sohasem járt a bárban. A bejáraton a „Zárva” tábla lógott, ennek ellenére odabent pezsgett az élet. Legalább ötven „ember” volt ott, beleértve Szőröst és Cujót, aki az összes vendéget végigszaglászta. A helyiségben összetolták az asztalokat, hogy egyetlen, hatalmas étkezőasztalt kapjanak, amelyet fehér terítővel takartak le. Bride még életében nem látott ennyi ételt. Egy tucat pulyka, húsz sonka, és legalább két tucat különböző fajta sütemény és torta, amelyek közül néhányat nem ismert fel. Mégis az volt a legmeglepőbb, hogy az összes vendég remekül nézett ki. Jézusom! Olyan volt az egész, mint egy divatbemutató. Bride halálosan zavarba jött. - Vane! – lépett oda hozzájuk egy jóképű, magas, szőke férfi. – Már attól féltünk, hogy nem érsz ide. - Helló, Dev! Bride észrevett két másik „Devet", akik megrakodva léptek be a helyiségbe. - Négyes ikrek vagyunk - magyarázta Dev, egy hamiskás mosoly kíséretében. - Engem ez alapján lehet megkülönböztetni tőlük. Felhajtotta a pólója ujját, és megmutatta a tetoválást, amely egy nyilat ábrázolt, azután a testvéreire mutatott. - Az a gonosz kinézetű, amelyik a pörköltöt fogja, Remi. Az a félénk, amelyiknek egy medvekönyök ül az ölében, Quinn. És végül Cherif, aki a rákokkal teli tálat tartja. Nem gond, ha nem jegyzed meg a nevünket, elég, ha annyit kiáltasz, hogy „négyes". Érteni fogunk belőle. Dev nagyon közvetlennek és kedvesnek látszott. - Bride vagyok – mondta a nő, és kinyújtotta felé a kezét. – Örülök, hogy megismerhetlek. Amikor kezet fogtak, egy másik jóképű, szőke férfi bukkant fel Vane mögött. Felmordult, és a hang egy farkaséra emlékeztette Bride-ot. - Eszedbe se jusson, Sasha! - morgott vissza rá egy gyilkos pillantás kíséretében Vane. - Nincs kedvem a baromságaidhoz. - Ezek a farkasok - mondta Dev Bride-nak. - Az alfáknak mindig végig kell csinálniuk ezt a dominancia hülyeséget, akárhányszor találkoznak. Nézz meg engem! Én medve vagyok. A mi fajtánk szinte mindenkivel barátságban van. Kivéve azzal, aki kötözködik velünk, mert annak letépjük a fejét. Dev meghajtotta a fejét Sasha felé. - Segíts inkább Papának kihozni a hordókat. Sasha megkerülte őket, és megszagolta Bride-ot. Úgy tűnt, hogy kissé megnyugodott, amikor visszafordult Vane-hez. - Rendben van, Dev! Egyébként sem akarom megszégyeníteni Vane-t a párja előtt. Vane tett felé egy lépést, de Dev megállította. - Tűnj el, Sasha! - mondta Dev szigorúan. Sasha végre elment. Dev nagyot sóhajtott, és rámosolygott Bride-ra. - Jobban tetted volna, ha egy medvével kezdesz, Bride! Akkor nem kellene ilyesmi miatt aggódnod. - Engem nem zavar. Szeretem a farkasokat. A nő Sashát figyelte, aki Szőrös felé tartott. Szőrös azonnal felugrott, és olyan fenyegetően kezdett morogni, hogy Bride megijedt. Szőrös mindig könnyed volt és kissé visszafogott. Bride nem hitte volna, hogy ilyen is tud lenni. Rettenetesen ijesztő volt farkas mivoltában. - Nyughassatok, farkasok! – szólt rájuk egy magas, karcsú nő francia akcentussal, és közéjük állt. – Ellenkező esetben kénytelen leszek mindkettőtöket lelocsolni. Remi megjelent a nő mellette.
- Segítsek, maman? - Te ne segíts, cher! – paskolta meg kedvesen Remi karját. - Menj, és segíts Josénak a konyhában. Remi fenyegetően ránézett a farkasokra, azután engedelmeskedett az anyjának. Amikor Sasha és Szőrös biztonságos távolságra került egymástól, a nő odalépett Vane-hez. - Végre itt vagy. Arcon csókolta Vane-t, azután odafordult Bride-hoz. - Nicolette vagyok, de szinte mindenki Mamának hív. - Én pedig Bride – válaszolta Bride, és megrázta a medve kezét. Nicolette rámosolygott Vane-re. - Nagyon szép lány, mon petit loup! Gratulálok. - Merci, Nicolette! - Gyertek! – invitálta őket a helyiség belseje felé Nicolette. - Vane, mutasd be a párodat, és pedig gondoskodom róla, hogy a fiaim ne vesszenek össze egymással. Ne zavarjon, ha nem tudod megjegyezni a nevüket, Bride! Belőled csak egy van itt, belőlük viszont rengeteg. Idővel mindenkit meg fogsz ismerni. Bride köszönetet mondott, azután Vane körbevezette. Rengeteg oroszlánnal, tigrissel, medvével, sólyommal, sakállal és leopárddal ismerkedett meg, ráadásul néhány emberrel is találkozott. Nicolette-nek igaza lett. Bride képtelen volt észben tartani, hogy ki kicsoda vagy micsoda. Mivel alig néhány nő volt a társaságban - mindegyik valakinek a párja -, az ő nevüket könnyebb volt megjegyezni. A férfiakét azonban… majdnem beleszédült. - Hol van Fang? - kérdezte, amikor Vane a konyha személyzetével is megismertette. - Az emeleten. Gyere velem! Neki is bemutatlak. Vane kinyitott egy ajtót, amely egy hatalmas, viktoriánus szalonba vezetett. Bride megtorpant, amikor meglátta. A ház lenyűgöző volt és elegáns, tele régiségekkel. - Ez a Peltier Ház - magyarázta Vane. – A Sötét Vadászok ezen az oldalon laknak, mert itt teljes biztonságban vannak. - Gyönyörű. - Merci – szólalt meg a hátuk mögött Nicolette. Már több mint száz éve ez az otthonunk. Reméljük, hogy ez így is marad. - Hogy lehet az, hogy még senki sem jött rá, hogy kik és mik vagytok valójában? - Megvannak a magunk módszerei, chérie! - mondta Nicolette, és kacsintott egyet. A mágikus képességeknek előnyei is vannak. Odaadott Vane-nek egy templomi mécsest. A férfi észrevette, hogy az üvegbe Anja neve van belegravírozva, és a szíve összeszorult a fájdalomtól. - Minden évben visszaemlékszünk a halottainkra - magyarázta Nicolette. - Mivel Fang nem tud megemlékezni a húgotokról, gondoltam, te talán szívesen megtennéd. Vane-nek elszorult a torka, és képtelen volt megszólalni, miközben Nicolette az egyik oldalsó szobába vezette őket, ahol négy mécsestartó állvány állt. A gyertyák fénye úgy ugrált a sötétzöld falakon, mintha apró gyémántok lettek volna. - Nagyon sok mécses van – állapította meg meglepetten Bride. - Sokáig élünk - magyarázta Nicolette -, és sokat háborúzunk. A katagariaiak az arcadiaiak ellen, a Sötét Vadászok a Démonok ellen. Az apolliták pedig mindenki ellen. Végül csak az emlékek maradnak. A két gyertyára mutatott, amelyek a fal mellett álltak. - Azok a fiaimért égnek. Bastienért és Gilbert-ért. Nicolette-nek egy könnycsepp gördült végig az arcán. - Az ő tiszteletükre hoztuk létre a Szentélyt. Azt szerettem volna, hogy egyetlen anyának se kelljen átélnie az én fájdalmamat, amíg a gyermeke ebben a házban lakik. Teljesen mindegy, hogy apollita, katagariai, arcadiai vagy emberanyáról van szó. - Őszintén sajnálom a fiaidat, Nicolette! A medve szipogott egyet, azután megpaskolta Bride karját.
- Nagyon jól esnek a szavaidat, Bride! Miattad oldottam fel Vane tilalmát. Vane megdöbbent. - Ez a nászajándékom - magyarázta Nicolette. – Nincs falkád, amely megvédelmezné a párodat, és Acheron szavaival élve, te már megfizettél a jóságoddal. Megvédted Sunshine-t a Sötét Vadászoktól, cserébe mi megvédünk téged és a párodat. - Köszönöm, Nicolette! - mondta Vane. - Köszönöm. Nicolette bólintott egyet, azután magukra hagyta őket. Vane meggyújtotta a gyertyát, és letette a mellé, amelyik Colt anyjáért égett. A keze remegett, miközben a mécsest tartotta. Arckifejezéséből Bride megállapította, hogy magában felidézi a húga emlékét. Látszott rajta, hogy rettenetesen fáj neki Anja halála. Vane szeme fényesen csillogott, miközben a mécses lobogó lángját figyelte. Kis idő múlva odafordult Bride-hoz. - Gyere! - fogta meg a kezét. - Itt az ideje, hogy megismerkedj az öcsémmel. Kimentek a szobából, azután fel a lépcsőn az emeletre. Abban a pillanatban, amikor elhaladtak az első szoba mellett, kilépett belőle egy férfi, akit Bride történetesen felismert. - Carson! A férfi legalább annyira meglepett volt, mint Bride - Bride, mit keresel te?... Carson hirtelen elhallgatott, beleszagolt a levegőbe, és kikerekedett a szeme. - Te közénk tartozol? - Hogy érted azt, hogy közénk? - Carson sólyom - magyarázta Vane. - Ez hihetetlen! Carson bólintott. - Én vagyok a Szentély hivatalos orvosa. Kinyitotta a szobája ajtaját, amelyben első osztályú rendelő volt berendezve, és néhány ketrec is állt benne, amelyekről Vane korábban mesélt Bride-nak. - Képtelen vagyok elhinni - mondta Bride, miközben döbbenten meredt Carsonra, akit már évek óta ismert. - Én is – mosolygott Carson. A férfi ránézett Vane-re. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy gratuláljak. Ugye tudod, hogy mivel foglalkozik a párod apja? - Igen. Ő a Sterilizáló Király. Carson elismerően bólintott egyet. - Neked aztán van vér a pucádban, farkas! Nem is kevés. - Igen, tudom. - Nos, gondolom, Fanghez igyekeztek. Majd odalent találkozunk. Vane a következő helyiséghez vezette Bride-ot, amely egy hálószoba volt. Bride félig-meddig arra számított, hogy egy férfit talál az ágyban, ehelyett egy rozsdabarna farkas feküdt benne. Egy lélegzetelállítóan szép, szőke nő is volt a szobában, aki annyira hasonlított Nicolette-re, mintha a húga lett volna. Vane bemutatta a párját Nicolette lányának, Aimee-nek, aki gyorsan kiment a szobából, és magukra hagyta őket Fanggel. A férfi elengedte Bride kezét, azután közelebb ment az öccséhez, és letérdelt az ágy túloldalára, amerre Fang feje nézett. - Helló, öcskös! – mondta halkan. – Szeretném, ha megismerkednél valakivel. Gyere ide, Bride! Ő megállt Vane mellett. A farkas nem mozdult. - Helló, Fang! – szólt hozzá Bride, azután ránézett Vane-re. - Hozzáérhetek? - Persze. Bride rátette a kezét a farkas fejére, és megdörzsölte a fültövét.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek. Vane rengeteget mesélt rólad. A farkas továbbra sem mozdult. Bride legszívesebben elsírta volna magát, annyira sajnálta mindkettőjüket. Érezte, mennyire fáj Vane-nek, hogy Fang tudomást sem vesz róluk. - Azt hiszem, jobb lesz, ha lekísérlek - mondta szomorúan Vane. - Maradhatunk még, én nem bánom. - Biztos vagy benne? Bride bólintott. - Rendben. Hozok magunknak egy kis innivalót. Azonnal visszajövök. - Várj! – kérte Bride, mielőtt Vane eltűnt volna. - Van itt valahol egy fürdőszoba? - Carson irodájában van egy. - Rendben. Vane eltűnt a szobából. Bride pedig kiment, hogy elintézze a dolgát. Amikor kijött a fürdőszobából, észrevette, hogy Carson irodájában olyan tükör van, amelyen keresztül át lehet látni Fang szobájába De Bride nem ezért torpant meg. Fang szobájában ott állt Bryani.
13. fejezet Vane a bárpult mögé került, és kivett egy-egy kólát magának és Bride-nak a hűtőből, miközben Colt egyfolytában csipkelődött vele. - Na, örülsz, hogy visszaküldtelek hozzá? - Fogd be, Colt! - Gyerünk, farkas! Tudom, mennyire utálod. Mondd, hogy „köszönöm, Colt"! - Előbb fogok feldugni egy... Vane hangja elhalkult, mert hirtelen valami fényes jelet meg a táncparketten. Először arra gondolt, hogy egy újabb vendég érkezett, azután észrevette, hogy az illető nem képes emberi alakban maradni. Ide-oda váltott ember és farkas alak között. Vane felismerte. Stefan volt az. Vane letette az italokat, és átvetette magát a bárpult túloldalára. Keresztülrohant a szobán a farkashoz. - Nyugalom! - kiáltotta Carson, miközben a padlóra fektette a sérült farkast. – Képes vagy az eredeti alakodban maradni? - Figyelmeztessétek... Vane-t! Vane megragadta Stefant, és a saját ereje segítségével emberi alakban tartotta. - Mire kellene figyelmeztetniük? Stefan szörnyű állapotban volt. Valaki kis híján halálra verte. Csoda, hogy egyáltalán túlélte. - Az... anyád... - Ne beszélj! - kérte Stefant. – Csak gondolj rá! Stefan hátra hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. - Bryani és az Őrszemei megölték Petrát és Aloysiust – mondta Vane fejében Stefan. – Én nem akartam meghalni, ezért egyezséget kötöttem vele. Azt mondtam neki, hogy ha életben hagy, elhozom ide, hogy megölhessen téged és Fanget. Vane megcsikorgatta a fogát, de nem szakította félbe Stefant. - Szabadon kellett volna engednie, de amikor megtudta, hogy Fang a Szentélyben van, rám támadt. Idejön, Vane! Lehet, hogy már itt is van. - Hűha! – hangzott fel Kyle hangja a Peltier Házba vezető ajtóból. – Mindenki jöjjön ide! Azonnal. Vane emberpárocskája hatalmas verekedésbe keveredett odafent egy nőstény farkassal, és nyerésre áll.
Bride rettenetesen megrémült. A szíve hevesen vert, de képtelen lett volna tétlenül végignézni, ahogyan Bryani megöli Fanget. Valószínűleg szólnia kellett volna Vane-nek, de szeretett volna mihamarabb véget vetni ennek az ügynek. És pontosan tudta, hogyan vethetne véget neki. Legalábbis remélte, hogy így van. Bride belökte Fang szobájának ajtaját. Bryani morogva ellenefordult. - Maradj ki ebből! Nem a te dolgod. - De igen. Ha bántod a páromat, engem is bántasz, és ezt nem engedhetem. - Nem akarlak bántani, Bride! - Akkor menj el! Bryani felemelte a kezét, és Bride háttal nekirepült a falnak. A háta nagyot roppant, de ez nem tántorította el a szándékától.
Bryani visszafordult Fanghez, és felé nyúlt. Bride felkapta a támlás széket, és lesújtott vele Bryani hátára. Ő térdre esett, azután újra megpróbálta ellökni Bride-ot a kezével. Mielőtt azonban megtehette volna, Bride beledöfött egy adag nyugtatót, amelyet a vizsgálóból hozott magával. Bryani felsikoltott, azután rávetette magát. Mindketten bezuhantak a gardróbszekrénybe. - Túlságosan öreg vagyok már ehhez - sziszegte összeszorított fogakkal Bride -, és ez rád is vonatkozik. Bryani hátrazuhant, mert hatni kezdett a nyugtató. Mágikus erejével Bride fejéhez vágott a lámpát, amely azonban leesett a földre, mielőtt eltalálta volna. - Mit tettél velem? - Nyugtatót kaptál. Három másodperccel később Bryani mozdulatlanul elterült a földön. Bride odament hozzá, és a hátára fordította. Bryani szeme nyitva volt, és meredten bámulta Brideot. Bride elégedetten vette tudomásul, hogy a terve sikerült, és bevonszolta Bryanit a szomszédos szobába, azután bezárta az egyik ketrecbe. „Zárva” állásba fordította a ketrec ajtaját, és bízott benne, hogy Bryani nem tudja majd használni ellene a mágikus képességeit. - Ezzel megvolnánk – mondta Bride, miközben le sem vette a szemét Bryaniról. – Mindjárt idehívom Carsont, mert nem vagyok biztos benne, hogy megfelelő adag nyugtatót kaptál. Lehet, hogy nem hiszed el nekem, de nem akarlak megölni. A nem akarlak azonban nem jelenti azt, hogy nem is foglak. Bryani keze megmozdult. Persze az is lehet, hogy kevés nyugtatót kapott, de Bride éppen ezért zárta be a ketrecbe. - Nézd, Bryani! Őszintén sajnálom, ami veled történt, és értem, hogy miért gyűlölöd Vane apját. Minden okod megvan rá. Ez azonban csakis kettőtökre tartozik. Vane-nek, Fangnek vagy Szőrösnek semmi köze sincs ehhez. Ők a gyermekeid. - Meg kell halniuk - nyögte Bryani, és Bride rájött, hogy kevés volt a nyugtató. - Ők állatok. - Szoktál magadról gondolkodni? - kérdezte tőle Bride. - Az állatok minden ok nélkül felfalják az utódaikat. Vane nem akart megölni téged azért, mert elraboltál engem. Megkímélte az életedet, és a falut. Te viszont oda-vissza ugrálsz az időben, csak azért, hogy megölj valakit, aki sohasem ártott neked. Istenem! Hiszen te megveretted Szőröst, a saját húsodat és véredet, azután magára hagytad, hogy meghaljon. Hol van ebben az emberség? Eleget hazudtál már magadnak, Bryani! Te sem vagy ember. Vagy talán mégis az vagy. Az emberek is rettenetesen gonoszak tudnak lenni egymással. - Szőrös azt mondta egyszer – folytatta Bride -, hogy az állatok csak önvédelemből és a zsákmányért ölnek. Hűségesek ahhoz, akit szeretnek. Az én szívemet nemrég egy ember törte apró darabokra, azután beletaposta a földbe. Azután jött Vane, és boldoggá tette. Felemelte a szívemet, és kedvesen dajkálta a tenyerében. Tudom, hogy sohasem bántana engem. Így biztosan nem. Bride szemét elfutotta a könny, amikor rádöbbent, mennyire szereti a párját. - Azt hiszem, hogy ha választanom kellene egy ember és egy állat között, akkor az állatot választom. Jegyezd meg, Bryani! Ha valaha fenyegetni mered Vane-t vagy a testvéreit, megmutatom neked, mennyire emberi vagyok. Álruhát öltök, levadászlak, és elevenen foglak megnyúzni. Megértetted? Bride legnagyobb meglepetésére a háta mögül ekkor hatalmas tapsvihar zúgott fel. Megfordult, és látta, hogy az egész Peltier klán ott áll az ajtóban, plusz néhány nézelődő. Bride figyelmét azonban Vane kötötte le. A férfi büszke arckifejezése láttán az egész testét elöntötte a forróság. - A fenébe is, Vane! Ez aztán a pár! - mondta elismerően az egyik Peltier-kölyök. Bryani rátámadt Bride-ra. Kinyújtotta a karját a rácsok között, és megpróbálta elkapni. - Nem tudsz megállítani, ember! - Ő nem, de én igen. Bride oldalra lépett és elengedte Acheront, aki átvágott a bámészkodók tömegén, és odaállt Bryani elé.
Letérdelt a ketrec közelében, és a tekintete fogva tartotta Bryaniét. - Hazaviszlek, Bryani, és gondoskodom róla, hogy soha többé ne legyél képes utazni az időben. Többé nem pattansz fel senki hátára. Bryani dacosan nézett a férfira. - Nem - közölte Ash, mintha képes lenne olvasni a nő gondolataiban. - Alastor ezúttal nem fog megmenteni. A megállapodást ezennel semmisnek nyilvánítom. - Ezt nem teheted – morogta Bryani. – Addig nem lehet szabad, amíg mindannyian párt nem találnak. Ash gúnyosan lebiggyesztette a száját. - Több időt kellett volna eltöltened az istenekkel, Bryani! Engem alaposan kitanítottak a farkastörvényekre. Az az igazság, hogy az összes fiad talált párt magának. Csak még nem tudnak róla. - Tessék? - kérdezte Szőrös. Ash tudomást sem vett róla. - Alastor nincs hozzád kötve, és mivel fél a bosszúmtól, nem fog veled újabb egyezséget kötni. - És mi lesz az én bosszúmmal? - sikította Bryani, miközben a ketrec rácsait rázta. – Hol az én igazságom? Ash felállt, és fáradtan felsóhajtott. - Azt javaslom, kössünk egy megállapodást! Te visszatérsz a saját idősíkodra, és gondoskodsz róla, hogy Dare ott maradjon, ahol van, és pedig cserébe megadom neked azt, amire a legjobban vágysz. Bryani felszegett fejjel végigmérte az atlaszi férfit. - Esküszöl? - Igen, esküszöm. Bryani kezét a szívétől a szájáig emelte. - Megegyeztünk. Most pedig engedj ki a ketrecből, hogy beteljesíthessen a bosszúmat. Ash megrázta a fejét. - Nem engedem, hogy megöld a fiaidat, Bryani! - Hiszen az előbb azt mondtad... - A leghőbb vágyad nem velük kapcsolatos. Most hazaküldelek, és esküszöm neked, hogy mire eljön az éjszaka, te leszel a legboldogabb nő a világon. Bryani eltűnt a ketrecből. Ash karba tette a kezét, miközben a többiek felé fordult. - Mi az az egyetlen dolog, amelyért az apátok saját bevallása szerint bármit hajlandó lett volna megadni? Vane-nek leesett az álla. - Vissza akarta kapni a párját, de ezt csak azért mondogatta, mert azt akarta, hogy a falka sajnálja. - Nos - mondta vontatottan Ash -, vigyáznunk kell, mit kívánunk. Lehet, hogy valóra válik. Vane halkan füttyentett egyet. - Az eszembe kell vésnem, hogy sohasem szabad feldühítenem téged. - Ugye nem fogod összehozni őket egymással? – kérdezte Bride. Ash vállat vont. - Az a sorsuk, hogy együtt legyenek, és itt az ideje, hogy tisztázzák a dolgaikat. Csakis rajtuk múlik, hogy mi történik velük. - Mivel tartozom neked ezért a szívességért? - kérdezte Vane. - Semmivel. Segítettél Talonnak, és hatalmas árat fizettél érte. Vedd úgy, hogy ez a nászajándékod tőlem és Simitől. Sem az anyád, sem az apád nem fog többé fenyegetni téged, sem a gyermekeidet. - Te most megjósolod a jövendőt, Acheron? - kérdezte Nicolette. - Nem egészen. Nem azt mondtam el nekik, hogy mi fog történni, hanem azt, hogy mi nem fog. - Kösz, Ash! – nézett rá Vane. - Ha már ilyen adakozó kedvedben vagy – szólalt meg Szőrös az ajtóból -, elárulhatnád, hogy ki
lesz a párom? Ash hamiskásan rámosolygott. - Neked kell megtalálnod őt. - Tudom, de... - Ne erőltesd, farkas! – állította le Colt, és megpaskolta Szőrös hátát. - A nagy Acheron nem fog válaszolni. - Öregem, ebbe bele fogok őrülni! Ugye tudod, hogy életemben már több száz nővel találkoztam? - Igen - válaszolta Ash -, de nem feküdtél le mindegyikkel. Szőrös arca fájdalmas kifejezést öltött. Vane odalépett, és átölelte Bride-ot. - Köszönöm - mondta neki, és szorosan magához húzta. - Amikor Kyle szólt, hogy az anyám itt van veled... Bride belekapaszkodott a férfi nyakába, és hagyta, hogy minden porcikáját elárassza az iránta érzett szerelme. - Nem hagyhattam, hogy bántson téged. Ash mindenkit kiterelt a szobából, hogy kettesben legyenek, amikor megcsókolják egymást. Pár perc múlva Vane átvitte magukat Carson rendelőjéből a Szentélybe. Stefan egy széken ült, kissé össze volt zavarodva, és még mindig vérzett. Szerencsétlen farkassal jól elbántak, de túl fogja élni. Valaki felrakta a „Sweet Home Alabama" című számot. - Már késő - kiabálta Colt. - Mindannyian tudjuk, hogy Ash itt van. - Nos - mondta Ash, miközben lassan odasétált Vane-hez és Bride-hoz -, szerinted kinek kellene átvennie a falka vezetését? - Ez nem az én dolgom. Engem kiközösítettek. - Ez így van, de mivel Markus nagyjából egy óra múlva eltűnik a Föld színéről, valakinek vezetnie kell őket. Vane ránézett Stefanra, aki évek óta meg akarta szerezni a falkát. Sajnálatos módon nem jöhetett számításba, hiszen egyezséget kötött Vane anyjával. A férfi tekintete Szőrösre és Cujóra vándorolt. - Szőrös! - szólt oda neki Vane. - Mit szólnál ahhoz, ha egy falkányi farkast kellene vezetned? Szőrös hamiskásan elmosolyodott. - Benne lennék. - Baromság! – horkant fel Stefan, és megpróbált talpra állni. - Nem elég erős ahhoz, hogy összetartsa a falkát. Vane ránézett az öccsére, azután Stefanra. - De igen. Tudom, hogy az öcsém New Orleans közelébe fog költözni velük. - Ezt sohasem fogom megengedni - morgott Stefan. - Ez bennünket sajnos egyáltalán nem érdekel, seggfejkém! - vágott vissza Szőrös. Vane tudomást sem vett Szőrös kirohanásáról. - De igen, meg fogod engedni. Ha nem teszed, velem gyűlik meg a bajod. Vane összeszedte az erejét, és az arcán lévő jel láthatóvá vált. Stefan még sápadtabb lett, mint addig volt. - Van még kérdésed? Stefan Szőrös felé fordult, és megrázta a fejét. - Szeretnéd, ha máris eltakarodnék innen? Szőrös mosolya gonosszá vált. - Szeretnék igent mondani, de még mindig vérzel. Gondoskodni fogok a falkáról. Carson, felkísérnéd Stefant, mielőtt elájul? Carson bólintott, azután mindketten eltűntek a szobából. Szőrös előrelépett. - Köszönöm, Vane! - Nincs mit. Kiérdemelted, és senkinek sem jár inkább, mint neked.
Bride abban a pillanatban rettenetesen büszke volt a párjára. - Kaja! Bride hátrafordult, mert az örömteli hang ismerősen hangzott a számára. Az ajtón Ash barátja, Simi lépett be, arcán ragyogó mosollyal. Hosszú, fekete haja lelógott az arca két oldalán, a fején pedig egy pár vörös szarvat viselt. Rövid, műanyag szoknya volt rajta lila és fekete csíkos harisnyával, amely alul egy kopott harci csizmában végződött. Felül halászháló-pólót, az alatt pedig egy vörös bodyt viselt. Bride észrevette a döbbenetet a medveklán néhány tagjának arcán. - Mondd csak, Vane! – szólt oda halkan a férfinak. – Simi valójában micsoda? Állat, növény vagy ásvány? - Egyik sem - válaszolta nevetve Vane. - Simi démon. A szó legszorosabb értelmében. - Valaki számolja meg a kölyköket! - kiáltotta Dev. - Ugyan már! - mondta neki Simi. - Nem fogok szőrös kaját falni, amikor itt ez a rengeteg finomság. Simi belenyúlt a kezében lévő fekete szatyorba, és kihúzott belőle egy hatalmas üveg barbecue szószt. Átverekedte magát a tömegen, és hirtelen megpillantotta Bride-ot. - Most már te is velünk játszol, Bride? – kérdezte tőle boldogan. – Van még nálad abból a csillogó micsodából? - Nem, Simi! Azok a boltomban vannak. - Hát jó. És Simi majd mindent megvehet magának, amit csak akar? - Persze. Simi elvigyorodott, és ugrándozni kezdett, mint egy kisgyermek. - Oké, mindenki táncoljon! Te is, akri! Hirtelen felhangzott a Macarena. A bárban lévők egy emberként felmordultak, Simi viszont boldogan kacagott. Elkapta Ash kezét, és odahúzta a táncparkettre. - Gyerünk, mindenki! - kiáltotta Simi. A bárban lévők szépen lassan csatlakoztak hozzájuk. Bride meglepődött, amikor Vane őt is elkezdte a táncparkett felé vezetni. - Vane!... - Ha Simi azt mondja, hogy táncoljunk, akkor táncolnunk kell. - A fenéket! – mordult fel az egyik barátságtalan, barna hajú férfi, aki a mögöttük lévő asztalnál ült. - Én senki kedvéért sem fogok táncolni Alighogy befejezte a mondatot, felugrott, és elkezdett ugrálni, mint akinek ég a talpa. - Menj a francba, Ash! – morogta a férfi. Ash elvigyorodott. - Ez a hölgyek tánca, Justin! Emeld fel a fenekedet! Bride elnevette magát, amikor mindenki - még Ash is – elkezdett táncolni a Macarenát. Valószínűleg ez volt a legkülönlegesebb pillanat az életében. Amikor a zene véget ért, Simi odarohant az egyik asztalhoz kezében a barbecue szósszal, és magához vett egy egész pulykát. - Nagyon elkapattad ezt a démont, Ash! – morogta Justin. Ash jókedvűen vállat vont, és odament Simihez, aki már hozzá is fogott a madarához. Bride és Vane leült Szőrös mellé, a többiek pedig sorba álltak vacsoráért. - Még mindig tele vagyok - mondta Bride. - Én is - csatlakozott Vane. Vacsora helyett végül a medvékkel beszélgettek, akik közben jóízűen falatoztak. Bride füle szinte zúgott a hangos, jókedvű beszélgetés és a zene hangjaitól. Hirtelen mindenki elhallgatott. Bride észrevette, hogy Vane döbbenten mered a konyha ajtajára. Még a szája is tátva maradt. Bride hátrafordult, és látta, hogy egy gyönyörű férfi közeledik feléjük. Egy kicsivel magasabb volt, mint Vane, a haja fekete és borzas, a karját pedig védekezően maga elé tartotta. Hosszú ujjú,
fekete inget, valamint farmert viselt. A férfi le sem vette róluk a szemét, miközben lassan és szótlanul átvágott a tömegen. Megállt mellettük. A tekintete szomorú volt és borongós, miközben kinyújtotta a kezét Bride felé. A nőnek remegett a keze, amikor kezet rázott vele. - Gyönyörű ez a nő, Vane! – szólalt meg rekedt hangon Fang. - Örülök, hogy rátaláltál. Vane felállt, de Fang hátrált egy lépést. - Mi a baj, Fang? - kérdezte Vane. Fang otthagyta őket. Bride képtelen volt levegőt venni, miközben a férfit figyelte, aki visszament a konyhaajtóhoz, ahol Aimee várt rá. A nősténymedve átkarolta Fanget, és Bride meglepetten vette tudomásul,hogy Fang megengedi neki, hogy felkísérte a Peltier Ház lépcsőjén. - Jól vagy? - kérdezte Bride Vane-től, amikor az visszaült a székére. A férfi szája sarkában mosoly bujkált. - Igen. Hosszú idő óta most először. - Helyes - mondta Szőrös -, mert ha Fang összeszűri a levet azzal a medvelánnyal, akkor mindkettőnk segítségére szüksége lesz, különben a medvék megnyúzzák. A különböző állatokból álló zenekar felment a színpadra, és hangolni kezdett. Közben aprócska majom rohant oda Bride-hoz, és felugrott a vállára. - Helló! – köszönt neki Bride. - Nem is tudtam, hogy Ember Majmok is léteznek. - Nem léteznek – javította ki egy magas, vékony, szőke férfi, és kinyújtotta a karját a majom felé. Bride emlékezett rá, hogy korábban már bemutatták őket egymásnak. A férfit Wrennek hívták. - Marvin valóban az, aminek látszik. A majom felszaladt a férfi karján, és ráült a vállára. - Ó, elnézést! Wren rámosolygott Bride-re. - Semmi baj. Nekem is eltartott egy darabig, mire megszoktam az itteni embereket – mondta, azután megfordult és elment. A zenekar különböző farkasnótákat játszott. Bride érezte, hogy felhevül az arca, amikor meghallotta a „Piroska”, a „Londoni vérfarkasok”, a „Rossz hold kelt fel” és az „Éjjeli különkiadás” című számokat. - Gyere fel a színpadra, Vane! – szólt bele a mikrofonba Colt. - Énekelj a vacsorádért. Vane kissé szégyenlősen felment közéjük, és magára hagyta Bride-ot. - Nem is tudtam, hogy Vane tud énekelni – mondta a nő Szőrösnek. - Én sem tudtam. Bride arra számított, hogy Vane egy slágert fog előadni, de a férfi a „Kettőnk dala” című számba kezdett bele. Érezte, hogy könnyes lesz a szeme. Vane nem a vacsorájáért énekelt. Bride-nak énekelt. Dev odament Bride-hoz, és odavezette a színpadhoz. A nő alig kapott levegőt, miközben Vane csodálatos hangját hallgatta, és amikor befejezte a dalt, felhúzta Bride-ot maga mellé, a színpadra. Odafent, minden Ember Farkas szeme láttára, letérdelt Bride elé. - Tudom, hogy az Ember Vadász szokások szerint már a párom lettél, de szeretnék eleget tenni a te kívánságodnak is, kicsikém! Vane letette a mikrofont, és elővett a zsebéből egy gyűrűt. Bride érezte, hogy végigfut az arcán a könny, miközben Vane felhúzta a gyémánt ékszert az ujjára. - Szeretlek, Bride McTierney! Az egész életemet azzal akarom letölteni, hogy bebizonyítom neked, milyen nagy szükségem van rád. Leszel a feleségem? Bride képtelen volt abbahagyni a sírást. Vane-t is alig látta a könnyein keresztül. Szipogott, mint egy hisztériás liba. Úgy látta, mintha Vane mosolyogna, de nem volt biztos benne. - Minden rendben van – szólt bele a férfi a mikrofonba. - Azon a napon is így sírt, amikor először
találkoztam vele. Azt hiszem, ez az embereknél jót jelent. - Ugyan már, Vane! Én is sírnék, ha veled kellene leélnem a hátralévő életemet - poénkodott Colt. Vane elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést. Felállt, és a kézfejével letörölte Bride arcáról a könnyeket. - Igyekszem fejlődni, Bride! Látod, ezúttal nem nyúltam bele a szemedbe! - Ez igaz – szipogott Bride. Vane finoman megcsókolta, azután lekísérte a színpadról. Ash és Simi odament hozzájuk. A démon is pityergett. - Ez nattyon työnyörű volt – mondta szipogva Vane-nek, azután Ash felé fordult. - Akri! Simi azt akarja, hogy az ő kezét is úgy kérjék meg, mint Bride-ét. Cserkészd be nekem azt a modellt, Travis Fimmelt, és vedd rá, hogy megcsinálja! Kérlek! - Mondtam már neked, Sim, hogy az embereket nem lehet csak úgy kiragadni az életükből! - Hiszen Vane is kiragadta Bride-ot. - Nem. Bride választotta ki Vane-t. - Akkor vedd rá Travist, hogy engem válasszon! - Nem tehetem. Nem lenne helyes. A démon hozzávágott Ash-hez egy málnaszemet, azután észrevette, hogy az egyik medve süteményt hoz be a konyháról, és azonnal felszáradtak a könnyei. - Óóó! – sóhajtott fel Simi, aki megbabonázva nézte az édességet. – Csokoládés! A kedvencem. Sajnos nekem most mennem kell. Ash elnevette magát, miközben Simi szó szerint rávetette magát a medvére. Kitépte az édességet a kezéből, és megcélozta az egyik sarkot, ahol nyugodtan kettesben maradhatott a sütivel. Ash megrázta a fejét, azután újra Vane és Bride felé fordult. - Végre megszabadultál az apádtól, és szerettem volna ismét gratulálni nektek. - Köszönöm, Ash! - mondta Vane, és kinyújtott felé a kezét. Ash bólintott, és kezet fogott vele. - Egyébként nincs miért aggódnotok. - Mivel kapcsolatban? - Gyermekeitek lesznek, nem kölykeitek. És abból sem egy egész alom egyszerre. Bride kimondhatatlanul megkönnyebbült. - Köszönöm. - Nagyon szívesen. Ash magukra hagyta őket, elvett egy szelet tortát az asztalról, azután odament Simihez, akinek tiszta csokoládé volt az arca. Nagyjából tíz másodperc alatt falta fel az egész süteményt. Vane átkarolta Bride vállát. Miközben az asztal felé tartottak, ahol Szőrös és Cujo éppen egy steaket osztott meg egymással, a nő elnevette magát, mert végignézett a furcsa társaságon, amely mostantól az ő családja is. - Mi a baj? - kérdezte Vane. - Semmi. Az jutott eszembe, hogy az életem állatkertté változott, de egy cseppet sem bánom.
Epilógus Vane visszament a múltba, és minden gond nélkül rátalált a szüleire. Acheron nem bajlódott azzal, hogy elrejtse előle a szagukat, és a szülei még csak egy órája voltak együtt. A Sötét Vadász egy távoli szigetre száműzte a két Ember Vadászt, az ötödik századba. Egyikük sem volt elég erős ahhoz, hogy elhagyja a szigetet vagy a kort. Ez a sors rosszabb volt, mint a halál. Legalábbis rosszabb lesz. Vane az „arénában" bukkant fel, ahol a szülei karddal küzdöttek egymás ellen. Mindketten véreztek. Vane-nek egyáltalán nem tetszett, amit látott, pedig úgy kellett volna lennie. Hogyan lehetséges ez? Minden hibájuk ellenére, ezek az emberek voltak a szülei, és ha ők nem lettek volna, ő most nem lehetne itt. Bizonyos dolgokat mégsem lehetett megbocsátani. Az apja egy pillanatra megtorpant, amikor megpillantotta Vane-t. Az anyja kihasználta a lehetőséget, és átdöfte rajta a kardját. Halálos szúrásnak szánta, de nem volt az. Az anyja visszahúzta a kardját, káromkodott egyet, azután újra beledöfött Markusba. Markus mozdulatlanul állt, az arca meglepett kifejezést öltött, és meg sem próbált védekezni. - Add fel, anyám! - mondta Vane, miközben közelebb ment hozzájuk. Bryani megperdült, és újra káromkodott egyet, azután a tekintete megállapodott a fia arcán. Vane most az egyszer nem rejtette el előlük a jelet. Rezzenéstelenül állta az anyja tekintetét, aki mozdulatlanná dermedt a rémülettől, amikor rájött az igazságra. - Tudom, hogy Acheront egy cseppet sem érdekli, ha elpusztítjátok egymást - mondta lassan Vane. - Én viszont nem tudnék együtt élni azzal a gondolattal, hogy halálra ítélt benneteket, habár mindketten megérdemlitek, amit kaptatok. - Ezt hogy érted? - kérdezte Markus. - Kissé elferdítem a dolgokat. Az idők végezetéig harcolhattok, azonban nem lesztek képesek megölni egymást. - Rendben van - morogta Markus. – Ez esetben öngyilkos leszek. - Azt sajnos nem engedhetem meg. Bryani átkokat szórt rá. - Nem állíthatsz meg minket. Vane felnevetett. - De igen, anya! Oda kellett volna figyelned Szőrösre, amikor az erőmről beszélt. Nagyon kevés ember él a Földön, aki képes kioltani az erőmet, és ti nem tartoztok közéjük. Bryani résnyire húzta a szemét. - Miért csinálod ezt? - Mert végre dűlőre kell jutnotok egymással. Markus helytelenül cselekedett, de nekem mindig azt mondták, hogy két rossz cselekedetből nem lesz egyetlen jó. Azért vagyok itt, hogy végre valami jót cselekedjem. Békét kell kötnötök egymással, és fel kell hagynotok a gyűlölettel. Vane kis szünet után folytatta: - Néhány évszázad múlva visszajövök, és megnézem, mennyit haladtatok. - Nem hagyhatsz itt bennünket. Így nem. - Dehogynem, anya! Apa megvert engem és Fanget, azután kiakasztott bennünket meghalni. Te megverted Szőröst, azután magára hagytad, hogy meghaljon. Most végre leverhetitek egymáson a valódi sérelmeiteket, mi pedig boldogan és békében élünk majd, távol tőletek. Jó háborúskodást kívánok! Vane visszavitte magát Bride-hoz, aki éppen a holmijukat csomagolta össze Valerius házában. - Ugye tudod, hogy erre semmi szükség?
Bride ijedten felugrott. - Azt hiszem, szerelni fogok rád egy csengőt. Vane elnevette magát. A nő ismét ugrott egyet a meglepetéstől, amikor a holmijaik hirtelen „belevarázsolódtak” a bőröndjeikbe, ráadásul szépen összehajtogatva. - Vane!... - Tessék? - Semmi - mondta nevetve Bride. Valójában nem akarta megváltoztatni Vane-t. A férfi odament a háta mögé, és magához húzta. Egy pillanatig mozdulatlanul élvezte Vane közelségét. Érezni akarta erős karját a derekán. - Nos, mihez fogsz kezdeni a hátralévő életeddel? A szüleid dolga elrendeződött, Szőrös pedig átvette a falka vezetését. - Komolyan kérdezed? - Igen. - Másra sem vágyom, mint hogy egész életemben téged nézhesselek. - Igen, de... - Semmi de, Bride! Az elmúlt négyszáz évben keményen meg kellett küzdenem mindenért. El kellett rejtenem a valódi énemet. Erre most már semmi szükség. Itt, New Orleansban, biztonságban vagy, és gondoskodom róla, hogy ez így is maradjon. Bride Vane felé fordult, és átölelte a nyakát. - És mi lesz a boltommal? - Azt csinálsz vele, amit akarsz. - Te is ott fogsz dolgozni? - Nem. Az én munkám az lesz, hogy téged figyellek.
Vége
